A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA - kormany.hu · 2011-04-29 · az éremnek van egy másik oldala is: nemcsak az Európai Unió, illetve – különbözõ mértékben bár, de

EEUURRÓÓ PPAA II TTÜÜ KKÖÖRRA K Ü L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M F O LY Ó I R ATA

A TARTALOMBÓL: � Ha az EU nem lesz elég gyors a csövek odavi-telében, akkor lecsapnak a Kaszpi-térség olajára mások – InterjúFellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszterrel � Pálfiné Sipõcz Rita:Importfüggõség és integráció az Európai Unió energiaügyi együtt-mûködésében � Orbán Anita: Az európai földgázpiac beszerzési forrásainak diverzifikációja � Deák András: Déli Áramlat vs. Nabucco– a vezetékvita stratégiai dimenziói � Magda Róbert: A zöldgazda-

ság és a foglalkoztatás

XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2011. ÁPRILIS

EU

RÓ

PA

I T

ÜK

ÖR

X

VI.

É

VF

. 4

. S

ZÁ

M �

20

11

. Á

PR

ILIS

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR

KKiiaaddjjaa aa MMaaggyyaarr KKöözzttáárrssaassáágg KKüüllüüggyymmiinniisszzttéérriiuummaa..

FFeelleellõõss kkiiaaddóó:: Urkuti György

AA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg eellnnöökkee:: Martonyi JánosAA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg ttaaggjjaaii:: Baranyai Gábor, Becsey Zsolt, Dienes-Oehm Egon, Fóris György,

Gordos Árpád, Gyõri Enikõ, Iván Gábor, Köblös Adél, Marján Attila,Ódor Bálint

FFõõsszzeerrkkeesszzttõõ:: Trócsányi LászlóFFõõsszzeerrkkeesszzttõõ--hheellyyeetttteess:: Szekeres IldikóSSzzeerrkkeesszzttõõkk:: Fejes Zsuzsanna, Martin József Péter, Szalayné Sándor ErzsébetOOllvvaassóósszzeerrkkeesszzttõõ:: Bulyovszky Csilla

AA sszzeerrkkeesszzttõõsséégg ccíímmee:: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma1027 Budapest, Nagy Imre tér 4.Telefon: 458-1475, 458-1361

TTeerrjjeesszzttééss:: Horváthné Stramszky Márta, [email protected]

Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valamint a Kormányportálon (www.kormany.hu; Dokumentumok menüpont).

A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása.Nyomdai elõkészítés: Gyalog JánosNyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft.

ISSN 1416-6151

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR2011/4.

A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA

TTaarrttaalloomm

Szerkesztõi elõszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Ha az EU nem lesz elég gyors a csövek odavitelében, akkor lecsapnak

a Kaszpi-térség olajára mások – Interjú FELLEGI TAMÁS nemzeti fejlesztési miniszterrel (Martin József Péter) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

NNaaggyyllááttóósszzööggPÁLFINÉ SIPÕCZ RITA: Importfüggõség és integráció az Európai Unió

energiaügyi együttmûködésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10SOMOSI SAROLTA: Verseny vagy koncentráció? Az energetikai liberalizáció

hatása az uniós piacra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

OOrroosszzoorrsszzáágg ééss aazz EEUU ORBÁN ANITA: Az európai földgázpiac beszerzési forrásainak

diverzifikációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54DEÁK ANDRÁS: Déli Áramlat vs. Nabucco – a vezetékvita stratégiai

dimenziói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62ANDZSANS-BALOGH KORNÉL: Az orosz energiapolitika külpolitikai

aspektusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

ZZööllddggaazzddaassáággOLAJOS PÉTER–GÉMESI ZSOLT–ERÕS VERONIKA–LACZI HEDVIG:

A megújuló energiaforrások szerepe az energiaellátásban . . . . . . . . . . . 78MAGDA RÓBERT: A zöldgazdaság és a foglalkoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . 85HORVÁTH SZILVIA: „Quo vadis” közösségi emissziókereskedelem? . . . . . . . . . 97

Veszélyes üzem

Az energetika azon kevés területek közé tartozik az EurópaiUnióban, ahol ma még nem mûködik az egységes piac. A Hu-szonhetek állam- és kormányfõi a magyar elnökség alatt tar-tott, február eleji brüsszeli csúcstalálkozójukon azonban meg-állapodtak arról, hogy 2014-ig ebben a szektorban is lebont-ják az akadályokat. Nem egészen három év áll tehát rendelke-zésre ahhoz, hogy az energiaágazat is EU-konform legyen. Óri-ási kihívás mindez a tagállamok és persze az uniós intézményekszámára is.

De ezzel nem ér véget, inkább csak kezdõdik a további felada-tok sora: az energiabiztonság tartós szavatolása, az ellátásbanegyre fontosabb szerepet betöltõ gázvezetékek közötti diver-zifikáció az importfüggõség oldása érdekében, vagy éppen amegújuló energiaforrások minden eddiginél intenzívebb bekap-csolása a kontinens ellátásába. Mindehhez – az Európai Bizott-ság kalkulációi szerint – gigantikus összeget, mintegy ezermil-liárd forintot kell fordítani energetikai infrastruktúrafejleszté-sekre 2020-ig.

Az energetika veszélyes üzem – a szó szoros és átvitt értelmé-ben egyaránt. Ez sajnos ismét mindenki számára nyilvánvalóvávált a márciusban Japánban történt természeti katasztrófaso-rozat (földrengés, szökõár), pontosabban az ezek nyomán be-következett fukusimai atomreaktor-baleset kapcsán. De veszé-lyes, komplex „üzem” az energetika abból a szempontból is,hogy sajátos gazdasági-piaci, szabályozási és külpolitikai kör-nyezetbe ágyazva mûködik. Ha nem vigyázunk, akkor az indo-kolatlan beavatkozás vagy éppen tétlenség „láncreakciókat” in-díthat el.

Igen delikát az a viszony, amelyet az EU-nak az energiahordo-zók, különösen a gáz piacán a legnagyobb partnerével, Orosz-országgal kell folytatnia. Magyarországnak az az érdeke, és azEU soros elnökeként is ezt kívánja elõmozdítani, hogy a huszon-hét uniós tagállam mielõbb – közös energiapolitikával a háta mö-gött – egységesen léphessen fel a külföldi partnereivel, így aMoszkvával folyó tárgyalásokon.

33

Kedves Olvasó! Az Európai Tükör jelen számát azzal bocsátjukútjára, hogy az energetikai kérdések labirintusában szándéka-ink szerint fontos igazodási pontokat kínál Önnek.

AA SSZZEERRKKEESSZZTTŐŐKK

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR 22001111//44 · ÁÁPPRRIILLIISS44

Ha az EU nem lesz elég gyors a csövek odavitelében, akkor lecsapnak

a Kaszpi-térség olajára mások

Interjú Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszterrel

55

–– Meglehetõsen nagy várakozás elõzte meg a február 4-én tartott energiacsúcsot,amit aztán némi csalódás is követett. Ön hogyan értékeli, sikerült-e érdemi elõrelé-pést tenni a közös energiapolitika irányába?

– Szerintem két szempontból is nagyon fontos és sikeres volt az energiacsúcs.Egyrészt a tekintetben hogy megerõsítették az eddigi stratégiai irányokat: a 2020-as energia- és infrastruktúrastratégiát. A Tanács e politikák továbbvitelére szólítot-ta fel a tagállamokat és a Bizottságot. Másrészt, ami még talán ennél is fontosabb,hogy új határidõket is kitûztek: 2014-re az energiaszektorban is létre kell hozni azegységes piacot, és 2015-re nem maradhat „energiasziget” az EU-ban az energiael-látás tekintetében. Ez egyfelõl tényleges szigeteket jelent, például Ciprust vagy Mál-tát, másfelõl olyan szárazföldi országokat, például egyes balti államokat, amelyekmég nem integrálódtak eléggé az uniós energiapolitikába. Az elõkészítõ munkálatoksikeresek voltak. A további feladatok világosak: a két új cél közös pontja az infra-struktúrafejlesztés.

– Talán a kevésbé pozitív értékelések éppen ahhoz kapcsolódnak, hogy az infra-struktúrafejlesztést illetõen továbbra is bizonytalanok az uniós források.

–– Kétségtelen, hogy a pénzügyi háttér kérdéses, de a csúcsnak nem is volt fel-adata, hogy a finanszírozást meghatározza. Energiapolitikailag viszont elérte az ere-deti célját. Véleményem szerint jelentõs lépést tettünk abba az irányba, hogy az uni-ónak egységes energiapolitikája lehessen. Az ehhez szükséges piaci, infrastrukturá-lis és más feltételeket meghatározta a csúcs. Innentõl kezdve az ördög a részletek-ben lakozik. A nagy kérdés az lesz, hogy a megvalósítás során a tagállamok érdekeiés az egyes tagállamok vezetõ energiacégeinek szempontjai milyen módon ütköznekezekkel az irányelvekkel, illetve a megvalósításukkal.

–– Ön szerint 2014-re valóban létre lehet hozni az egységes piacot az energeti-kában?

– Igen, de csak akkor, ha teljesülnek bizonyos feltételek. Az egyik feltétel az,hogy minden tagállamnak minél hamarabb be kell vezetnie a harmadik liberalizáci-ós csomagot. Ennek március 3. volt a határideje, amit viszonylag kevés tagállamnak

Ha minden a terveknek megfelelõen zajlik, akkor a 2010-es évek máso-dik felében már jöhet gáz a Nabucco-vezetéken – mondja Fellegi Tamásnemzeti fejlesztési miniszter. A tárcavezetõ szerint a 2020-ig az EU ál-tal elõirányzott mintegy ezermilliárd eurós energiainfrastruktúra-fejlesz-tés finanszírozásának tetemes része csak piaci forrásból oldható meg. Azúj magyar energiastratégiáról szólván a miniszter rámutatott: a gáz ará-nyát csökkenteni kell az energiamixben.

sikerült tartania. Nálunk az Országgyûlés március 16-án szavazta meg azt a törvény-javaslatot, amely által az uniós szabályozás jelentõs – törvényi szinten szabályozan-dó – részének átültetése megvalósult. Más tagállamok viszont nem állnak még ilyenszinten sem. Tehát ez az egyik feltétel.

Azóta teljesült lényeges feltétel továbbá, hogy március 3-án Ljubljanában meg-nyílt az Energiaszabályozók Együttmûködési Ügynöksége (Agency for Cooperationof Energy Regulators, ACER). Az ACER az EU új energiaszabályozó hatósága, anemzeti szabályozó hatóságok csúcskoordináló szerve. Nagyon fontos lépés ez afe-lé, hogy egyszerûsítsük, harmonizáljuk a szabályozói és az adminisztratív eljáráso-kat, és egységes elvekre alapítsuk õket a tagállamok szintjén. Enélkül megint csaknincs belsõ piac.

Lényeges elem az is, hogy a REMIT (Regulation on energy market integrity andtransparency – a szerk.) rendelettervezetrõl még a magyar elnökség idején sikerül-jön tetõ alá hozni az elsõ olvasat tanácsi lezárását eredményezõ politikai megállapo-dást. Ez a piacok átláthatóságának szabályrendszerét tartalmazza, amelynek vannakárképzéssel kapcsolatos megfontolásai is.

Ezek a szükséges, de nem elégséges feltételek ahhoz, hogy 2014-re valóban meg-valósuljon az egységes belsõ energiapiac. El kell indítani az infrastruktúrafejleszté-seket is, ehhez azonban a finanszírozást is látni kell.

– Mi lenne az optimális arány a közösségi, a tagállami és a magánfinanszírozásközött?

– Amit most tudunk, az az, hogy az Európai Bizottság kiadott egy becslést a2020-ig szükségszerûen elvégezendõ infrastruktúrafejlesztések hozzávetõleges költ-ségigényérõl. Ez nagyságrendileg eléri az egytrillió (ezermilliárd) eurót, ami hatal-mas összeg. Az nyilvánvalóan kizárt, hogy mindez uniós vagy nemzeti finanszírozás-ból valósuljon meg. A belsõ arányok tehát még nem világosak. Ahhoz, hogy lássuk,az uniós forrásokból mennyit és hogyan lehet erre fordítani, két másik feltételt isismernünk kell. Egyrészt az új pénzügyi csomagot, amely tartalmazza az új pénz-ügyi perspektívát (a következõ, 2014 és 2020 közötti költségvetési ciklusra vonat-kozóan – a szerk.), valamint azt az új szabályrendszert, amely a pénzügyi együtt-mûködést fogja rendezni az unión belül. Másrészt látnunk kellene a kohéziós politi-kát és a Kohéziós Alap forrásainak méretét és felhasználási elveit is, ami közvetlenösszefüggésben van azzal, hogy az ágazati politikákra mennyi pénzt lehet fordítani.Nyilvánvaló, hogy a finanszírozás döntõ hányada csak piaci forrásból oldható meg.

– Számszerûleg ez mit jelent?– Nincs ember, aki ezt meg tudná mondani. Részben azért sem, mert a külön-

bözõ lehetséges infrastruktúraprojektek között lényegi eltérés van a tekintetben,hogy mennyire lehet közösségi forrásból finanszírozni õket. Az biztos, hogy van né-hány súlyponti téma. Az egyik ilyen az úgynevezett déli folyosó, amely a Nabuccoköré épül. Ez az egyik fontos uniós irány. Ugyanígy fontos uniós irány lett nemré-giben – és ez szintén a februári csúcs egyik eredményének tekinthetõ – a Közép-Európát, a visegrádi négyeket érintõ észak–déli folyosó, amely nyilván más mennyi-ségû és minõségû közösségi finanszírozásban részesülhet azáltal, hogy európai uni-ós projektként ismerték el.


– Ez azt jelenti, hogy a közép-európai hálózatrendszerre lesznek EU-források?– Egyes projekteket valószínûleg hivatalosan nem minõsítenek majd uniós pro-

jektnek, viszont fontosak lesznek ahhoz, hogy az egységes piachoz szükséges inf-rastrukturális háttér létrejöjjön. A közép-európai hálózatrendszer megkapja a na-gyobb arányú uniós finanszírozáshoz szükséges politikai támogatást.

– A déli korridor egyik legnagyobb vetélytársa a Déli Áramlat, amelyet Oroszor-szág kezdeményezett. Ezzel kapcsolatosan mi a pillanatnyi uniós álláspont, és mi amagyar érdek?

– A magyar elnökségi álláspont azonos az uniós állásponttal, ebben nincs különb-ség. Azt mondjuk, hogy ebben a vonatkozásban két dolog lényeges: egyrészt az ener-giaellátás biztonsága, másrészt a minél erõteljesebb függetlenedés, a diverzifikáció.Ez utóbbinak két fontos értelmezése van, amelyek egymás mellett léteznek, de csakmindkettõt figyelembe véve lehet tárgyalni. Az egyik az infrastruktúra függetlene-dése, a másik pedig a beszerzési források diverzifikálása. A Nabucco-koncepció lé-nyege, hogy mind a kettõt tartalmazza, tehát a Kaszpi-régióból származó gáz alter-natív infrastruktúrán keresztül juthat Európába. Azaz nem orosz gáz kerül Európá-ba, ráadásul nem a megszokott orosz–ukrán csõrendszeren át, hanem új, a hagyo-mányos tranzitországokat kikerülõ infrastruktúrán keresztül. Ez a koncepció lénye-ge. Nyilvánvaló, hogy ha ez így megvalósulna, akkor vetélytársa lenne az orosz gáz-szállításoknak, következésképpen sértené Oroszország gazdasági érdekeit. Hiszenaz éremnek van egy másik oldala is: nemcsak az Európai Unió, illetve – különbözõmértékben bár, de – az egyes tagállamok függnek az orosz energiaszállítástól, ha-nem az orosz energiaszállítások legnagyobb piaca is éppen Európa. Oroszország alap-vetõ érdeke, hogy biztosítsa a maga számára az európai piacokat. Ebben a vonat-kozásban a Kaszpi-régió vetélytársa az orosz gáznak. A Déli Áramlat félig teljesíti azeurópai igényeket, mivel alternatív útvonalat jelent a hagyományos – és a múlt ta-pasztalatai szerint sérülékeny – orosz–ukrán vonalhoz képest, de az orosz gáztólvaló függõséget nem csökkenti.

– Arról nincs-e, nem lehet-e szó, hogy a Déli Áramlat is hasonló státust kapjon,mint a Nabucco?

– Nem, mert vetélytársak. De én semmire sem mondom, hogy kizárt, azt mon-dom, hogy ez jelenleg nincs napirenden.

– És mi a magyar (tagállami) álláspont? – A magyar álláspont teljesen egyszerû: mi minden politikailag és gazdaságilag

ésszerû kompromisszumban benne vagyunk. Csatlakozunk minden olyan kezdemé-nyezéshez, amely biztosítja a két szempontú diverzifikációt, mert ezt tekintjük szük-ségesnek az energiafüggõségünk csökkentéséhez. Tehát benne vagyunk a Nabuccó-ban, és ugyanúgy benne vagyunk a Déli Áramlatban is.

– Sõt, van egy harmadik vezeték is, az AGRI.– Igen, van az AGRI is (2010. szeptember 10-én létrejött az Azerbajdzsán–

Grúzia–Románia Interkonnektor terve, amelyhez tavaly szeptember 20-án Magyar-ország is csatlakozott részvényesként – a szerk.). De ezek nem zárják ki egymást.Itt nem arról van szó, hogy mindenhova bejelentkezünk. Egyszerûen alapvetõ nem-zeti érdekünk, hogy a magyar energiaellátás minél több lábon álljon. Ez biztosítja

IINNTTEERRJJÚÚ FFEELLLLEEGGII TTAAMMÁÁSS NNEEMMZZEETTII FFEEJJLLEESSZZTTÉÉSSII MMIINNIISSZZTTEERRRREELL 77

ugyanis azt, hogy geopolitikai, gazdasági, üzleti és szakmapolitikai értelemben Ma-gyarország a lehetõ legteljesebb mértékben növelje a mozgásterét.

– A Nabucco egy kicsit szimbolikus projekt is, az egységes Európa és a jövõbeliegységes energiapolitika szimbóluma. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió mind a27 tagállama felsorakozott mögé? Mert azt lehet hallani, hogy egy-egy tagállam –leginkább talán Olaszország – kikacsintgat ebbõl a szövetségbõl.

– A Nabucco ettõl még jóváhagyott, elfogadott európai uniós projekt. – Oroszországot hogyan lehet rábírni arra, hogy legalábbis tolerálja azt, hogy az

EU a Nabuccót támogatja a Déli Áramlattal szemben?– Úgy vélem, itt több feladat is megoldásra vár, és vannak ennél – szerintem –

idõben elõbbre sorolandók. Az egyik ilyen: Oroszországgal meg kell értetni, hogyamennyiben üzletet akar kötni az Európai Unión belül, akkor el kell fogadnia azo-kat a játékszabályokat, amelyek az EU-ban érvényesülnek. Tehát az nem lehetsé-ges, hogy az orosz vállalatokra kivételezett vagy eltérõ szabályozás vonatkozzon azEU-ban. Oroszországnak tudomásul kell vennie, hogy az Európai Unió határain be-lül az energiaszektor harmadik liberalizációs csomagja törvény, tehát mindenkirenézve kötelezõ, aki itt mûködik, akár európai uniós vállalat, akár nem. Ez tehát azelsõ feladat. A második: Moszkvának azt is akceptálnia kell, hogy az unió energia-ellátási biztonságra törekszik. Azokat a fajta politikai veszélyeket, amelyek példáulaz orosz–ukrán vitából következhetnek, ki kell küszöbölni, és olyan megoldásokatkell találni, amelyek a jövõre nézve minimalizálják ezt a kockázatot. Persze, az Eu-rópai Uniónak nyilván ugyanígy érdeke a hosszú távú, ám rugalmas megállapodásaz oroszokkal. Az egyik oldalon a vásárlói, a másik oldalon pedig a piacmegtartásiigény jelenik meg. Tehát érthetõ, hogy az oroszok hosszú távra szeretnének szer-zõdni, az viszont joggal kifogásolható, ha ez a hosszú távú szerzõdés nem elég ru-galmas, például akkor, ha menet közben a világgazdaságban komoly változások tör-ténnek.

Az elõbbiekhez kapcsolódva, hadd emeljek ki még egy szempontot. A Kaszpi-régióban található potenciális, nem orosz gázforrásra más is szemet vethet. Tehátha az unió nem lesz elég gyors a csövek odavitelében, akkor lecsapnak rá mások,akik közel vagy távolabb vannak ugyan a térségtõl, de energiára van szükségük…

– Elsõsorban Azerbajdzsánról beszélünk, mint forráshelyrõl.– Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Irak, Irán – ezek a legjelentõsebb gáztartalékok-

kal rendelkezõ országok abban a régióban. Közben a kínai és az indiai gazdaságnakegyre növekvõ mértékben van szüksége energiaforrásra. A megfelelõ, biztos ener-giaforrásokért globális verseny folyik. Európa tehát nem tétlenkedhet.

– És mikor érkezhet majd legkorábban gáz a Nabucco-vezetéken keresztül?– Azt gondolom, hogy ez a tízes évek második felében várható, ha minden úgy

valósul meg, ahogy most tervezzük.– Az új magyar energiastratégia egyik célkitûzése éppen az, hogy csökkentse az

orosz energiafüggõséget. Ezt két módon próbálja meg elérni: az atomenergia sze-repének és a megújuló energiaforrások súlyának növelésével. (Az interjú a Japánbantörtént katasztrófa elõtt készült – a szerk.) Számszerûleg ez mit jelenthet, milyenmértékben csökkenne az egyik, és milyen mértékben nõne a másik?


– Egyrészt vannak céljaink a megújuló energiaforrások felhasználását illetõen:2020-ig 14,65 százalékot kell elérnünk. Ez a jogilag nem kötelezõ vállalásunk, meg-található a nemzeti reformprogramban. Másrészt a mostani energiahelyzetet többtekintetben át lehet alakítani. A stratégia erre irányul. A cél az, hogy csökkentsük agázfüggõséget, tehát mérsékeljük a gáz mint energiaforrás arányát az energia-mixben. Ebben kétségtelenül kiemelkedõen fontos szerepet szánunk az atomenergi-ának és a megújuló energiaforrásoknak. Ezen túl ugyancsak a stratégia része a di-verzifikáció biztosítása. Az atomenergia ma 40 százalékot képvisel az áramterme-lésben. Ezt az arányt lehetõség szerint fenn akarjuk tartani mint bázisszámot. Köz-ben olyan energiahatékonysági programokat kell megvalósítanunk, amelyek egyrésztcsökkentik az energiafelhasználást, ezzel is oldva a függõségünket, másrészt mér-séklik a gáz súlyát.

– A napokban a Szurgutnyeftyegáz illetékesei egyértelmûen értésre adták, hogynem kívánják eladni azt a 21,2 százalékos pakettet, amivel a Molban rendelkeznek.De van-e a magyar kormány részérõl olyan szándék, hogy megvegye ezt a csoma-got?

– Ez nem kormányügy. A Szurgutnyeftyegáz és a Mol is magánvállalat. A MagyarEnergia Hivatal hozott egy határozatot, továbbá jogerõs magyar bírósági ítélet szü-letett arról, hogy az orosz fél nem felelt meg azoknak az elõírásoknak, amelyeketa magyar jogrend tartalmaz, következésképpen nem érvényesítheti tulajdonosi joga-it a Molban mindaddig, amíg ezt nem orvosolja. Ebben a kormánynak nincs moz-gástere. Fontosnak tartjuk, hogy olyan meghatározó stratégiai vállalat esetében, mintpéldául a Mol, külföldi államnak ne legyen meghatározó szava és tulajdona. Mi kez-dettõl fogva ezt az álláspontot képviseljük. Jómagam soha nem állítottam, hogy megakarjuk venni, de nem is zártam ki – technikai kérdés, hogy az említett politikai kö-vetelmény miként valósul meg.

– Az EU bármilyen formában beleszól-e ebbe a kérdésbe?– Nem. Ez két magánvállalat ügye. Még egyszer hangsúlyozom: a magyar állam-

nak nincs lehetõsége arra, hogy befolyásolja, a Szurgutnyeftyegáz tud-e élni tulaj-donosi jogaival, mint ahogy az Európai Uniónak sincs.

Budapest, 2011. március MMAARRTTIINN JJÓÓZZSSEEFF PPÉÉTTEERR

IINNTTEERRJJÚÚ FFEELLLLEEGGII TTAAMMÁÁSS NNEEMMZZEETTII FFEEJJLLEESSZZTTÉÉSSII MMIINNIISSZZTTEERRRREELL 99

alapfeltétele, az Európai Uniónak éstagállamainak egyre inkább külsõ forrá-sokra támaszkodva kell biztosítaniuk,miközben a hosszabb távú versenyké-pességi és a fenntarthatósági kihívások-kal is megbirkóznak.2 Az energiaügy


PPÁÁLLFFIINNÉÉ SSIIPPŐŐCCZZ RRIITTAA**

Importfüggőség és integráció az EurópaiUnió energiaügyi együttműködésében

„Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz elõre.”(WINSTON CHURCHILL)

Az Európai Unió energiaimport-függõsége olyan strukturális jellemzõ, amelyalapvetõen meghatározza az energetikai együttmûködés céljait, formáit éslehetõségeit, alakulása kétségtelenül kihat az integrációs folyamatra. Kér-dés, hogy miként: az ellátásbiztonságot szolgáló tagállami törekvéseket, azexportõrökkel kötött különalkuk szerepét erõsítve fékezi az energiapolitikaközösségiesedését, vagy közös kitörési stratégiák megfogalmazására ösztö-nözve külsõdleges integrációs hajtóerõvé válik.1 A szerzõ tanulmányában azimportfüggõség tükrében tekinti át az energetikai együttmûködés lassú, defokozatosan mélyülõ folyamatát, s vonja le következtetéseit az importfüg-gõség integrációs specifikumait, kockázatait és a kezelésükre kialakított stra-tégiákat illetõen. Az unió energiaimport-függõsége, amellett, hogy ösztön-zi a tagállami kompetenciákon alapuló egyedi stratégiaalkotást, szélesebbversenyképességi és külkapcsolati stratégiai összefüggései révén szükséges-sé teszi a kockázatok csökkentésének közösségi szintre emelését akár vál-ságkezelõ mechanizmusok, akár a nemzetközi együttmûködés jogi-intézmé-nyi kereteinek fejlesztésén keresztül. Elõmozdítja a gazdaságosabb energia-felhasználást eredményezõ közösségi kutatási, technológiafejlesztési együtt-mûködést, erõteljesen ösztönözve azt a törekvést, hogy az EU diktálja aziramot egy új, globális ipari forradalom számára.

11.. AA kküüllssőő eenneerrggiiaaffüüggggőőssééggééss aa kköözzööss eenneerrggiiaappoolliittiikkaaffoorrmmáállóóddáássaa

A biztonságos energiaellátást, amely agazdasági-társadalmi mûködõképesség

* A szerzõ közgazdász, PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola.1 Az Európai Közösségek történetében találunk példát arra, hogy egy terület integrációjában a külsõ füg-

gés mérséklésének szándéka húzódott meg. Mint Palánkai Tibor kifejti, az ötvenes évek végén a mezõ-gazdaságban a fõbb termékféleségekbõl a tagállamok önellátottsági szintje csupán 40 százalékos volt, sa közös agrárpolitika kialakításakor fontos szempont volt az élelmiszer-ellátásbiztonság megteremtése, azimportfüggõség csökkentése. (Palánkai 2004, 136.) Mindez piacvédelemmel valósulhatott meg, amelyethatékony modernizáció követett, s az agrárium gazdasági-társadalmi szerepének átalakulásával komplexvidékfejlesztési programmá szélesedett. Bár az energiaszektor jellemzõi markáns eltéréseket mutatnak azagráriumétól, kérdés, hogy az importfüggõség lehet-e kohéziós tényezõ az európai energetikai együttmû-ködésben. Mindez tágabb integrációelméleti kérdésekhez is elvezet; ahhoz, hogy a résztvevõk hatókörénkívül álló körülmények miként válhatnak integrációs hajtóerõvé.

2 Az európai energiapolitika Lisszabon, Moszkva és Kiotó háromszögében fejlõdik, amelyek a versenyképes-ség, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság szempontjait szimbolizálják. Lásd pl. Percival (2008).

NNAAGGYYLLÁÁTTÓÓSSZZÖÖGG

NNAAGGYYLLÁÁTTÓÓSSZZÖÖGG 1111

mindvégig az integráció kiteljesedninem képes részterületének bizonyult.Az eltérõ energiagazdasági jellemzõkkelrendelkezõ tagállamok számára túlsá-gosan nagy kihívásnak bizonyult a stra-tégiai ágazatként, az állam megkérdõje-lezhetetlen, de országonként eltérõmértékû és formájú beavatkozásávalmûködtetett energiaszektorok tevé-kenységének összehangolása, közösségiirányítás alá helyezése. Az elsõ évekbena meghatározott energiahordozókra (aszénre, majd a nukleáris energiára) fó-kuszáló energiapolitikai elgondolásokkörvonalazódtak, s bár az integráció isa szén- és acélipari együttmûködés ta-laján bontakozott ki, a szénpiacon ala-puló integráció az ötvenes évek végétõl,az import-szénhidrogének elõretörésé-vel fokozatosan ellehetetlenült. Az Eu-ratom-szerzõdés megkötésétõl bõ kétévtizednek kellett eltelnie, és egy olaj-válságnak kellett lejátszódnia ahhoz,hogy az atomenergia szerepe érdembennövekedjen, ambivalens társadalmimegítélése azonban áttörést csak né-hány tagállamban tett lehetõvé.

11..11.. SSttrruukkttúúrraavváállttááss ééss vváállssáágg ((11995511––11997733))

Az Európai Szén- és Acélközösségrõl szó-ló szerzõdés, noha alapvetõen a konti-nens békéjének szavatolását célozta, azacél és a szén közös piacának megterem-tésével lerakta a gazdasági integrációalapkövét. A szerzõdés az energiapoliti-kai együttmûködés kezdetét is jelentet-

te, hiszen a szén 1950-ben az EurópaiKözösség (EK) fûtõanyag-felhasználásá-nak 83 százalékát képviselte (olajegyen-értékben), és döntõen belsõ forrásokból(NSZK, Franciaország, Belgium) szárma-zott. Az európai szénipar prosperitásamindössze öt-hat évig tartott. 1956-tólkezdõdõen a szénárak csökkenésnek in-dultak, és a kitermelési költségek és azárak közti rést állami támogatásokkalkellett kipótolni. Innentõl a kereslet visz-szaesése és a termelés mérséklõdése jel-lemezte a szénpiacot.3 A tagállamoknemzeti támogatások útján kívánták kés-leltetni a recessziót, illetve segíteni az al-kalmazkodást.

Az ötvenes évek végére jelentõsenmegnövekedett a közösség kõolajim-portja, de az együttmûködés irányát a jö-võ energiájának szánt atomenergia stra-tégiai kezelése, a kapcsolódó fejlesztésekközös kézben tartása határozta meg. AzEuratom-szerzõdés 1957-ben létrejött,de csak a hetvenes évek második felétõlkerült sor jelentõs kapacitásbõvítésekre,2000-ben már az uniós energiafelhasz-nálás 15 százalékát biztosították atom-erõmûvek.

Az EGK kormányai által 1964. április21-én, energiakérdések tárgyában elfoga-dott jegyzõkönyv4 – a mai értelemben vettközös energiapolitika felé vezetõ út egyikelsõ fontos dokumentuma – már számol azakkori EK-hatok energiahordozó-behoza-talának növekedésével. A tagállamok kinyil-vánították a közös energiapiac szükséges-ségét, figyelemmel egyebek mellett a szén-hidrogének importjának tartós emelkedé-

3 1959-ben a Fõhatóság manifesztálódott válság kihirdetését javasolta, de a Miniszterek Tanácsa eztelutasította, s ezzel a direkt beavatkozás lehetõségét is a keresletcsökkenés megállítására. A Tanács-adó Bizottság egy tagja ironikusan javasolta a „szén” szó törlését az Európai Szén- és Acélközösségelnevezésbõl. Mioche (2004).

4 Protokoll eines Abkommens betreffend die Energiefragen, vereinbart zwischen den Regierungen derMitgliedstaaten der Europäischen Gemeinschaften am 21. April 1964 in Luxemburg

sére. A Bizottság 1968. december 18-ánmemorandumot terjesztett elõ „Elsõ irány-vonalak a közösségi energiapolitikához”címmel,5 amelynek központi gondolata azellátásbiztonság. Szükségesnek tartotta azellátási zavarok kockázatának, kezelésüklehetõségeinek folyamatos vizsgálatát, va-lamint készletezési politika alkalmazását akõolaj, az olajtermékek és a nukleáris fûtõ-anyagok esetében. Egyenlõ hozzáférést ja-vasolt a belsõ primer energiaforrásokhoz,valamint a Közösség érdekeltségébe tarto-zó külsõ hordozókhoz. A szénimport koor-dinációját, a szénhidrogének és a nukleárisfûtõanyagok esetében közösségi szintûellátáspolitikát tartott követendõnek. Java-solta a harmadik országokkal kötött keres-kedelmi megállapodások bemutatását, aközösségi érdekû beruházási projektekegyeztetését és a külsõ források feltárásá-ban és kitermelésében a közösségi közre-mûködést.

Noha a világpiac strukturális változásai– a kínálati szûkösség és az energiaterme-lõk piaci pozícióinak erõsödése – a hetve-nes évek elején már érzékelhetõk voltak,1971-ben pedig a hordónkénti olajármegduplázódott, a Közösség belsõ ener-giafogyasztása továbbra is dinamikusan –1973-ban 6 százalékkal – emelkedett.Mint az „Irányvonalak és cselekvési prio-ritások a közösségi energiapolitika terén”címû, 1973. április 19-i tanácsi elõterjesz-tés 6 alapján leszûrhetõ, a Közösséget el-sõsorban a növekvõ energiaszükségletekkielégítése vezérelte. A szállítói kapcsola-tokban a kölcsönös bizalmon alapulóegyüttmûködéstõl remélte az ellátás sta-


bilitását. Számolt a felek érdekei közöttikomplementaritással, az importra szorulóEurópa nemcsak piacot, de gazdaságfej-lesztési támogatási lehetõséget is jelentetta szállítóinak. Javasolta a szénhidrogén-külkereskedelem közös szabályrendsze-rét; az olajimport szükség szerinti korlá-tozását, a hatóságok és az olajvállalatokközötti együttmûködést. A diverzifikál-tabb energiamixet elsõsorban a nukleárisenergia és a szén szerepének emelésévelkívánta elérni.

1972-ben rekord szintre, 63 százalé-kosra emelkedett az EK energiaimport-függõsége, a Közösség sebezhetõsége amagas importhányad, ezen belül a kõolajtúlsúlya és árrobbanásai révén soha nemtapasztalt mértékûre nõtt. A Tanács1974. szeptember 17-i határozata a Kö-zösség új energiapolitikai stratégiájáról7

rámutat, hogy az energiaproblémák világ-méretû aspektusai szükségessé teszikmind a fogyasztó, mind pedig a fogyasz-tó és termelõ országok cselekvéseinekösszehangolását és a tagállami pozíciókszoros koordinációját. A Közösség 1985-ig terjedõ energiapolitikai céljairól8 szólóhatározatában a Tanács úgy foglalt állást,hogy az importfüggést közösségi szinten1985-re legalább 50 százalékra kell csök-kenteni, az energiafogyasztás növekedésirátájának mérséklésével együtt. A meg-bízható energiaforrások arányának növe-lését szorgalmazta, egyre inkább támasz-kodva – részben a nukleáris kapacitásokfejlesztésével – a villamos energiára.9 Az1974-es határozat a maga nemében az el-sõ, amely konkrét, számszerû energiapo-

5 COM (68) 1040 6 Guidelines and priotity actions under the Community energy policy 27 April 1973. SEC(73) 14817 Council Resolution of 17 September 1974 concerning a new energy policy strategy for the Community 8 Council Resolution of 17 December 1974 concerning Community energy policy objectives for 19859 A nukleáris erõmûvek 160 Gwe kapacitással való bõvítése, a vízi és a geotermikus energia hozzájá-

rulásának 45 Mtoe-ra emelése mellett.


litikai célkitûzéseket fogalmazott meg.Alting von Geusau szerint azonban a ha-tározat nem tekinthetõ stratégiának, csu-pán kétes megbízhatóságú nemzeti elõre-jelzéseket dolgoztak össze úgy, ahogy aza nemzeti kormányok támogatását élvez-te (Geusau 1975, 189.). Az olajválság te-hát elõrelépést igen, de áttörést nem ho-zott az EK energiaügyi együttmûködésé-ben. A globalizálódó energiaproblémákkezelésére szélesebb nemzetközi koalíciókeretében tettek kísérletet; 1974-benmegkezdte mûködését a NemzetköziEnergiaügynökség (International EnergyAgency, IEA), amelynek egyik fõ célja akõolaj-exportáló és -importáló országokközötti párbeszéd elõmozdítása volt.

A Bizottság ugyanakkor folytatta erõ-feszítéseit, hogy közös platformot alakít-son ki a Közösség energia-külkapcsolataiterén. Az energiaforrások fejlesztésétérintõ nemzetközi együttmûködés elvei-rõl szóló közlemény10 a termelõ orszá-gokkal folytatandó dialógus közös elveitvázolta fel. Eszerint a fogyasztó országokpolitikai nyilatkozatban kölcsönösen elis-mernék minden állam jogát az energiafor-rásokhoz való hozzáféréshez, ugyanakkortiltott lenne a fogyasztó országokkalszembeni diszkrimináció az árak és azenergiaforrásokhoz való hozzáférés fel-tételeit illetõen.

11..22.. VVáállssáággkkeezzeellééss eeggyyéénnii uuttaakkoonn ((11997744––11998888))

A hetvenes évek második felétõl a Közös-ség sikeresen csökkentette kõolajimport-

függõségét, racionálisabbá tette energiafel-használását és diverzifikáltabbá energiael-látását. 1980-ban a Tanács újabb határo-zatot hozott a Közösség energiapolitikaicéljairól.11 1985-ig az importált energiátólvaló függõséget – továbbra is – 50 száza-lékra, az energiaintenzitás változását 0,8százalékra kívánták módosítani. A közössé-gi nettó olajimportot az 1978-as értékben(472 millió tonna) maximálták. 1990-ig abruttó primer energiafogyasztáson belül40 százalékra tervezték csökkenteni a kõ-olaj arányát. Az import sikeres mérséklésé-ben egyrészrõl jelentõs szerepet játszott azészaki-tengeri kõolaj-kitermelés 1976-oselindítása, amely azonban korlátozott lehe-tõséget jelentett; magas költsége mellett azuniós kõolajszükséglet legfeljebb ötödétvolt képes kielégíteni. Másrészrõl szerepetkapott az energiatakarékosság ösztönzése,az energiahatékonyság növelése, amelydöntõen kollektív ajánlásokban öltött tes-tet.12 Mint a Bizottság13 rávilágít, mindeznem vezetett a Közösséget, a tagállamokat,valamint a termelõket és a fogyasztókat át-fogó közös energiastratégia megvalósításá-hoz. A tagországok egyéni stratégiákkaligyekeztek energiagazdaságukat racionali-zálni. Black szintén a nemzeti kormányokeltérõ megközelítéseit hangsúlyozza im-portfüggõségük csökkentésére, amelynekrévén a közösségi energiapolitikai együtt-mûködés korlátozott volt.14

Az 1975 és 1980 közötti idõszakbana mérséklõdõ olajárak az iráni esemé-nyek hatására ismét emelkedtek, új len-dületet adva a közösségi cselekvésnek.Emellett a „déli” bõvítések az importfüg-

10 Principles of international cooperation relating the development of energy resources COM (75) 72 11 Council Resolution of 9 June 1980 concerning Community energy policy objectives for 1990 and

convergence of the policies of the Member States 12 Lásd bõvebben: Palánkai (2004). 164.13 COM(81) 540 http://aei.pitt.edu/1508/01/energy_30_May_COM_81_540.pdf 14 Idézi Matlary (1999), 56.

gõség fokozódását és a mediterrán szén-hidrogénimport szerepének növekedéséthozták. 1986-ban a Tanács újabb, tíz-éves energiapolitikai célrendszert határo-zott meg,15 amelynek célja egyebek mel-lett az energiaárak fluktuációjának csök-kentése, a diverzifikáció, a költséghaté-konyság, a közös árképzési elvek alkal-mazása és a piaci integráció volt. 1995-re az energiahatékonyság 20 százalékosjavítását irányozták elõ, úgy, hogy a tel-jes energiafogyasztás 40 százalékát te-gye ki a kõolaj.

Helytállónak tûnik Matlary megállapí-tása, amely szerint 1973 és 1988 közöttaz európai energiapolitika nem fejlõdött,túl az iránymutatásokon, amelyek közöskompromisszumokra épültek. A tagálla-mi stratégiák megvalósítása ugyanakkora Közösség sikerét is jelentette az ener-giafüggõség mérséklésében, így annakmind gazdasági, mind politikai kohé-ziójához hozzájárulhatott. A nyolcvanasévekben elõtérbe került az energiaszek-tor privatizációja és deregulációja, amely-ben különösen Nagy-Britannia járt élen.Az évtized közepétõl az egységes piacprogramja is lendületet kapott, s az1987-es Egységes Európai Okmány alap-ján – a belsõ piacra vonatkozó javaslatoktöbbségi szavazással dõlhettek el – esélynyílt a belsõ piaci és versenyszabályokenergiaszektorra történõ kiterjesztésére.(Matlary 1999, 58–59.) Mindez kettõs-séget eredményezett az energiapolitikafejlõdésében, hiszen a Közösség az ener-giatermékek szállítása, kereskedelme te-kintetében szorgalmazhatta közös piaciszabályok alkalmazását, míg az energia-biztonságra, a külkapcsolatokra nem ter-


jedtek ki a közös politika keretei. Nohaa Maastrichti Szerzõdés továbbment akül- és biztonságpolitikai együttmûködéskoordinációjában, annak kormányközijellege nem változott, így a kettõsségfennmaradt.

11..33.. BBeellssőő ppiiaacc ééss nnoorrmmaaeexxppoorrtt((11998899––22000055))

Az 1989-tõl 2005-ig terjedõ idõszakbanfelerõsödött az a nézet, hogy a belsõ pi-ac kiteljesedése megszünteti a Közösségfüggõségi problémáját. Csak a villamos-energia- és a gázdirektíva alkalmazásá-nak nehézségeit követõen irányult isméta figyelem az energiaszállító országokkalvaló kapcsolatépítésre (Haghighi 2007,63.). Mindemellett, az energiagazdaságifolyamatok és a geopolitikai helyzet ala-kulása is az energiaexportõrökkel valóegyüttmûködésre ösztönöztek. A nyolc-vanas évek elsõ felében 40 százalék kö-rüli értékre csökkenõ importfüggõség anyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáraismét megközelítette az 50 százalékot. Ahidegháború végeztével az orosz forrá-sok fokozottabb bekapcsolásának remé-nye ugyancsak a külkapcsolati dimenzióerõsödését eredményezte. Ennek egye-nes következményeként létrejött a nem-zetközi energetikai együttmûködés nem-zetközi jogi kereteit lefektetõ EnergiaCharta Szerzõdés (Energy CharterTreaty, ECT).

A Bizottság 1994-ben terjesztette elõaz európai uniós energiapolitikáról szólózöld könyvét,16 amely már a versenyké-pesség, az ellátásbiztonság és a környe-zetvédelem hármas célrendszerét alkal-

15 Council Resolution of 16 September 1986 concerning new Community energy policy objectives for1995 and convergence of the policies of the Member States

16 FOR A EUROPEAN UNION ENERGY POLICY Green Paper COM(94) 659


mazta. Újdonsága az energiaügyi külkap-csolatok relációs céljainak meghatározá-sa, az Energia Charta normarendszerétfelölelõ integrált külkapcsolati megköze-lítés, valamint a pénzügyi támogatásokés az energiapolitika külsõ céljainak ösz-szekapcsolása. Az errõl szóló tanácsi ha-tározat a kelet-közép-európai országok-ra utalva a külkapcsolatok energiagazda-sági jelentõsége mellett azt is kiemelte,hogy „az energetikai együttmûködéshozzájárulhat a gazdasági fejlõdéshez ésa politikai stabilitáshoz”. Kiemelte a fe-kete-tengeri térség országaival valóegyüttmûködést a tranzit biztonsága ér-dekében, illetve a mediterrán térséget,ahol a kölcsönös függõség alátámasztjaaz Energia Chartához hasonló multilate-rális megközelítést.

Az Európai Unió energiapolitikájárólszóló fehér könyvrõl a Tanács 1996 jú-liusában hozott határozatot.17 A Közös-ség elõtti teendõk leghangsúlyosabb ele-me a villamosenergia- és a földgázpiackiteljesítése. Az 1994–96-os javaslat-csomag növekvõ konkrétsággal fogal-mazott meg az energiapolitika külkap-csolati dimenzióját érintõ továbblépésiirányokat. Mindez köszönhetõ egyrésztaz ECT-nek, mint új szabályozási keret-nek, amely kitágította a Közösség moz-gásterét energiakérdésekben. Másrészta reálgazdasági folyamatoknak; az olaj-ár alacsony volt, és az import továbbrais jelentõs szerepet játszott a Közösségenergiaellátásában – különösen Német-ország energiafüggõségének növeke-dése látszott jelentõsnek. A FÁK szét-hullásával összefüggõ geopolitikai válto-zások pedig érdekeltté tették a Közös-ség legnagyobb tagállamát a térség

energiaexportõreivel ápolt kapcsolataielmélyítésében.

Az ezredfordulóhoz közeledve az EK a világ energiafogyasztásának 14–15százalékát képviselte, importfüggõsége50 százalék körül alakult. 1999-ben azimportált kõolaj fele OPEC-forrásokbólszármazott, a legnagyobb szállítók Sza-úd-Arábia (13 százalék), Líbia (10 száza-lék), Irán (9 százalék) és Irak (7 száza-lék) voltak. Norvégia 21, a volt szovjettérség 18 százalékos részesedéssel bírt.A földgázimport 41 százaléka a korábbiSzovjetunió tagállamaiból, 29 százalékaAlgériából, 25 százaléka Norvégiábólszármazott. 1997-ben a teljes EU-import értékének 6 százalékát tették kiaz energiahordozók, ennek háromne-gyedét a kõolajimport. Utóbbi költségei1999-re két és félszeresükre nõttek azeuró/dollár-árfolyam kedvezõtlen alaku-lásának következtében. Az ezredforduló-ra a teljes uniós áruimport 16 százalékátaz energiatermékek tették ki.

A 2000-ben kiadott „Zöld könyv azEurópai Unió energiaellátás-biztonságátcélzó stratégiája felé” címû dokumentum2030-ig vázolja fel az unió energiamér-legében várható változásokat,18 találóan„Gulliver bilincsben” címmel tárgyalva azenergiaellátás kérdéseit. Kiindulópontjaaz, hogy a külsõ energiafüggés belátha-tó idõn belül nem csökkenthetõ, így a pri-oritások a keresletnövekedés kontrolljaés a kínálati függõség kezelése lehetnek.Elõbbiben a horizontális politikáknak(belsõ piac, energiaadók, energiatakaré-kosság, új technológiák) és a szektorálispolitikáknak (a közlekedési formák kö-zötti egyensúlytalanságok mérséklése,épületek energiatakarékossága) is szere-

17 Council Resolution of 8 July 1996 on the White Paper ‘An energy policy for the European Union’18 COM(2000) 769

pet szánt. A szállítói kapcsolatokat állan-dó dialógusok kereteiben képzelte el,amelyek szélesebb, környezeti, technoló-giafejlesztési és befektetési kérdésekre iskiterjednek, az intézményi keretek meg-erõsítésével. A másik cselekvési irány afizikai ellátó infrastruktúra fejlesztése,amelyben a kõolaj- és földgázvezetékekbõvítése, az ECT és tranzit protokolljá-nak kiterjesztése, valamint a villamosenergia rendszer-összeköttetésének javí-tása szerepelt. Az exportõrökkel valópárbeszéd folyamatossá tételétõl azt vár-ták, hogy növelje a stabilitást, a piaci fo-lyamatok, árképzési mechanizmusok át-láthatóságát és a készletek kihasználását.Az egyik legígéretesebb együttmûködé-si irány Oroszország volt, emellett aKaszpi-térségbeli lelõhelyek kiaknázásais helyet kapott a célterületek között.

A 2004-es keleti bõvítés növelte a be-hozatalban az orosz szállítók szerepét.Az orosz import ezt követõen is továbbbõvült, amelynek politikai kereteit azunió és Oroszország közötti partnerségiés együttmûködési megállapodás (Part-nership and Cooperation Agreement,PCA) és az annak alapelvein nyugvó ener-giadialógus biztosította. A diverzifikálat-lan import újabb kihívás elé állította a ki-bõvült Közösség energiapolitikáját. AzEU állam- és kormányfõinek 2005. ok-tóber 27-én, Hampton Court-ban rende-zett találkozóján megfogalmazták azunió új energiapolitikájának szükségessé-gét. A 2005. december 15–16-i EurópaiTanács következtetéseiben hangsúlyoztaaz éghajlat-változási, az energiaügyi és aversenyképességi célkitûzések integráltmegközelítését és a fenntarthatósági cé-lok követésének kedvezõ járulékos hatá-sait a versenyképességre, a foglalkozta-


tásra, az energiabiztonságra. Ennek szel-lemében üdvözölték az európai éghajlat-változási program második szakaszánakelindítását és az energiahatékonyságrólszóló cselevési terv soron következõ ki-dolgozását. A 2005–2006 fordulóján be-következett orosz–ukrán gázvita azon-ban nyilvánvalóvá tette, hogy a gyakor-latban többre van szükség az energiabiz-tonság garantálásához, és az EU nemzet-közi pozíciójának megerõsítéséhez. AzEU–orosz energetikai kapcsolatok felfu-tása megtorpant, a kölcsönös elõnyökmentén megvalósuló együttmûködést akölcsönös bizalmatlanság váltotta fel. Akonfliktus rávilágított arra, hogy az ellá-tási zavarok reális kockázatot jelentenek,amelyet mielõbb mérsékelni kell.

11..44.. NNaappjjaaiinnkk ttöörreekkvvéésseeii ((22000066––))

Az orosz–ukrán gázvita után rövidesenközzétett 2006-os zöld könyv (Európaistratégia az energiaellátás fenntartható-ságáért, versenyképességéért és bizton-ságáért)19 a koherens külsõ energiapoli-tika igényét fogalmazta meg (az EU „egy-séges hangon szólaljon meg”), a külsõ el-látási veszélyhelyzetek kezelésére célirá-nyos eszköz kialakítását és az energiapo-litika külpolitikai vetületeinek integrálá-sát javasolta más szakpolitikákba. Azenergiaellátás biztonsága és diverzifiká-lása érdekében egyértelmû politikát sür-getett, különös tekintettel az infrastruk-túrafejlesztésre; gáz- és olajvezetékek ésLNG-terminálok építésére, valamint a ve-zetékekhez való hozzáférés és a beruhá-zások támogatása speciális szabályainakmegalkotására. Emellett a délkelet-euró-pai energiaközösségrõl szóló szerzõdé-sen, az EU és a Magreb-országok közöt-

19 COM(2006)105


ti villamosenergia-piac, valamint az unióés a Mashrek-országok közti gázpiac fej-lesztésén alapuló összeurópai energiakö-zösség létrehozása, a kölcsönös függésenalapuló energetikai partnerségek kialakí-tása, a termelõ és a tranzit országokkalfolytatott kétoldalú és regionális pár-beszéd,20 továbbá a VilágkereskedelmiSzervezet (World Trade Organisation,WTO) szabályainak érvényre juttatásávalmegvalósuló diszkriminációmentes ener-giatovábbítás és a biztonságosabb be-fektetési környezet szerepel a célok kö-zött.

2007-ben az Európai Tanács megál-lapodott az európai energiapolitika alap-vetéseirõl,21 amelyben az éghajlatválto-zás megelõzését és a megújuló energia-források alkalmazását célzó kötelezett-ségvállalások (az ún. 20-20-20 célkitû-zés) kaptak helyet. Az Európai Tanács2008. október 15–16-i ülése 22 az ener-giabiztonság terén iránymutatást foga-dott el, amelynek a diverzifikációra, aválságmechanizmusokra, a kritikus inf-rastruktúrák fejlesztésére és a külkap-csolat-építésre összpontosít. A Bizottság2008 novemberében nyilvánosságrahozta Az energiapolitika második straté-giai felülvizsgálata: az Európai UnióEnergiabiztonsági és Szolidaritási Akció-terve címû elõterjesztést.23 A dokumen-tum meghatározta az energiapolitika fõcselekvési irányait, ezek az infrastruktú-rafejlesztés és az energiaellátás diverzifi-kálása (ennek kapcsán kijelölte a priori-tást élvezõ infrastruktúrafejlesztéseket),az energiaügyi külkapcsolatok, a kõolaj-és földgázkészletek, válságkezelési me-

chanizmusok, az energiahatékonyság ésaz EU saját energiaforrásainak lehetõlegjobb kiaknázása.

22.. AAzz eenneerrggiiaaiimmppoorrtt--ffüüggggőőssééggjjeelllleemmzzőőii

Az importfüggés problémájának közös-ségi megítélése, a kezelésére irányulóstratégiák áttekintése alapján leszûrhe-tõk az Európai Unió energiaimport-füg-gõségének fõbb jellegzetességei: 1. a nö-vekvõ tendencia (bár a prognózisok en-nek ütemét folyamatosan mérsékelik); 2.a tagállami eltérések, amelyek közösségiszinten divergenciát okoznak; 3. a föld-rajzi bõvülésbõl adódó dinamika; vala-mint 4. a szállítói kapcsolatok aszimmet-rikus interdependenciája.

22..11.. PPrrooggnnóózziissookk –– nnöövveekkvvőő iimmppoorrttffüüggggőősséégg

A 27 tagú EU a világ legnagyobb ener-giaimportõre. A Közösségen belüli keres-kedelmet nem számítva is mintegy 430milliárd dollárt tett ki 2007-ben az ener-giatermékek behozatala. A világ energia-fogyasztásának mintegy 23 százalékátképviseli, amelyen belül 37 százalékottesz ki a kõolaj, 24 százalékot a földgáz,18 százalékot a szilárd tüzelõanyagok,14 százalékot a nukleáris energia, és 7százalékot a megújuló energiaforrások.Az európai energiapolitika viszonylag rö-vid idõ alatt elválaszthatatlanná vált azimportfüggés fogalmától. Az EK-hatokkezdeti, 1951-es 18,4 százalékos im-

20 Oroszország, Norvégia, Ukrajna, Kaszpi-térség, földközi-tengeri országok, OPEC, GCC21 BRUSSELS EUROPEAN COUNCIL 8/9 MARCH 2007 PRESIDENCY CONCLUSIONS 22 http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/103441.pdf 23 COM(2008)781

portfüggõsége már 1964-re meghaladtaaz 50 százalékot, és az elsõ olajválságidejére 60 százalék fölé emelkedett,amelyet csak a saját források szerepénektudatos növelésével sikerült – mintegy tízév alatt – ismét 50 százalék alá szoríta-ni (1981-re az EK10 importfüggõsége47,5 százalékra apadt). Saját energiater-melése napjainkban csökkenõ tendenciátmutat, különösen 2004-tõl kezdõdõen.Importfüggõsége 2006-ban közelített az54 százalékhoz.

A Közösség kõolajfogyasztásának csu-pán mintegy ötöde származik belsõ for-rásokból (elsõsorban az Egyesült Király-ságból és Dániából). Az import 30 szá-zalékát Oroszországból, 15 százalékátNorvégiából, 12 százalékát Észak-Afri-kából, 10 százalékát Szaúd-Arábiából, 5százalékát más közel-keleti forrásokból,a fennmaradó részt döntõen Nyugat-Af-rikából, a Kaszpi-térségbõl és Dél-Afriká-ból szerzi be. A földgázfelhasználás 46


százalékát EU-tagállamok termelik ki(fõként az Egyesült Királyság, Hollandia,Németország, Olaszország és Dánia), dea belsõ termelésben húszéves idõtávbanmintegy 50 százalékos csökkenés várha-tó, amely jelentõsen megnöveli az importszerepét.24 Igaz ugyanakkor, hogy az EUenergiapolitikai dokumentumai az ezred-fordulótól kezdve a földgázimport növe-kedési ütemét egyre szolidabbra prog-nosztizálják,25 bízva a közösségi kitörésistratégiák sikerében. Ma a teljes földgáz-import 45 százaléka Oroszországból ér-kezik, Norvégia 24 százalékot, Algéria21 százalékot biztosít, míg a fennmara-dó 10 százalékot észak-afrikai országok,Nigéria és a Közel-Kelet államai szállít-ják. A kõszénimport folyamatosan nö-vekszik, a legfontosabb szállítók Dél-Af-rika (23 százalék) és Oroszország (21százalék). Ausztrália 12, Kolumbia 11,az USA 7, Indonézia 6 százalékkal része-sedik.26

Importfüggõség = nettó behozatal-nettó kivitel / bruttó belföldi felhasználás (1962-ig)nettó energiaimport – bunker / bruttó belföldi primer energiafelhasználás (1963-tól)

Forrás: Eurostat-dokumentumok

11.. áábbrraa.. AA mmiinnddeennkkoorrii EEKK eenneerrggiiaaiimmppoorrtt--ffüüggggõõssééggéénneekk aallaakkuulláássaa ((sszzáázzaalléékk))

80

60

40

20

01951 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005

24 Forrás: CEC – Annex to the Green Paper. What is at stake – Background document, 18–19., 24.CEC – Europe’s current and future energy position {COM(2008) 781} 6-11.

25 Lásd bõvebben: Jacques de Jong: Energy Supply & Security in the CS-EU region (elõadás) REKKWorkshop Budapest, 2009. október 29. http://www.rekk.eu/sos/images/stories/download/de_jong_energy_supply.pdf

26 Eurostat EU Energy and Transport in Figures 2007/2008., 32–33., 2005. évi adatok


A belsõ szénhidrogénforrások foko-zatos kimerülésével és az atomenergiafelemás megítélésével Európa az im-port csapdájába került, amely a készle-tek földrajzi koncentráltsága, valaminta forrásországok eltérõ érdekstruktú-rája és normarendszere folytán nem-csak gazdasági, de biztonsági kockáza-tokat is hordoz. A függõség csökken-tésének igénye és Európa fenntarthatófejlõdés iránti elkötelezettsége a meg-újuló energiaforrások felhasználásánaknövelésére ösztönöz, amely azonbantovábbi ökológiai és gazdasági kocká-zatokat hordoz.27 A fenntartható fej-lõdés szolgálatába állított kutatás-fej-lesztési tevékenység, amelytõl az EUsaját – távlati – technológiai verseny-elõnyének megteremtését reméli, elõ-remutató, de rövid távon nem alkalmas

a makrorégiók versenyképességébenmutatkozó kedvezõtlen trend megfor-dítására.

22..22.. TTaaggáállllaammii eellttéérréésseekk

Az uniós importfüggõség aggregátum,jelentõs tagállami különbségeket takar.Az egyes tagállamok energiahordozó-el-látottsága, az atomenergia társadalmi el-fogadottsága, a megújuló energiák ki-használásának gazdasági feltételei és tár-sadalmi-kulturális gyökerei változatosenergiatérképet eredményeznek. Az Eu-rópai Unió bõvülése tovább színesíti a ké-pet és nehezíti az energetikai együttmû-ködés közös nevezõjének megtalálását.

Az import szempontjából legkedve-zõtlenebb helyzetben Ciprus, Málta, Lu-xemburg, Írország, Portugália, Olaszor-

Forrás: Jacques de Jong: Energy Supply & Security CS-EU region (elõadás) REKK Workshop Budapest,2009. október 29. http://www.rekk.eu/sos/images/stories/download/de_jong_energy_supply.pdf

22.. áábbrraa.. AAzz EEUU ggáázzffooggyyaasszzttáássáárraa iirráánnyyuullóó pprrooggnnóózziissookk vváállttoozzáássaa aazz eezzrreeddffoorrdduullóóttóóll nnaappjjaaiinnkkiigg

27 A koppenhágai klímakonferencia 2009 decemberében jelezte a nemzetközi közösség elkötelezettsé-gének korlátait.

szág, Spanyolország és Belgium van,mivel ezek az országok a felhasználtenergia több mint háromnegyedét külsõforrásokból fedezik. Ugyancsak átlag fe-letti az importfüggõség Ausztria, Görög-ország, Szlovákia, Magyarország, Német-ország esetében. Az EU-átlaghoz közeliimportfüggõség jellemzi Litvániát, Lettor-szágot, Finnországot, Szlovéniát, Fran-ciaországot és Bulgáriát, míg 50 százalékalatti, de számottevõ a behozatal arányaHollandiában, Svédországban, Romániá-ban, Csehországban és Észtországban. A jelentõs saját kitermeléssel rendelkezõLengyelország és az Egyesült Királyságenergiafelhasználásának kevesebb mintnegyedét fedezi behozatalból. A 27 tag-állam közül jelenleg csupán Dánia van net-tó energiaexportõri pozícióban.

Az import relációs szerkezetét illetõen– különösen a földgázimportban – a föld-rajzi elhelyezkedés meghatározó, de a lé-nyegesen diverzifikáltabb kõolajszállítá-sok alakulása tekintetében is érzékel-hetõ a jelentõsége. A kõolajimportban azészaknyugati, északi államok a belsõ források mellett alapvetõen a norvég ésaz orosz kõolajra támaszkodnak, és jelen-tõs részesedéssel bírnak az OPEC-országok, különösen Szaúd-Arábia és Lí-bia is. Délre haladva nõ az OPEC-olaj sze-repe, és további importforrások is belép-nek, Görögországban nagy az iráni, Spa-nyolországban és Portugáliában pedig amexikói és a nigériai szállítások szerepe.A korábbi szovjet blokk államaiban to-vábbra is szinte kizárólagos pozíciót él-vez az orosz kõolaj, bár néhány állam(Csehország, Románia, Bulgária) számot-tevõen diverzifikálta forrásait, elsõsorbanmás FÁK-forrásokra támaszkodva.

A tagállamok energiagazdasága igen-csak eltérõ utakat járt be. Franciaország,Belgium és Németország hagyományos


szénbányászata, amely az alapításkorienergiafelhasználási szokásokat is meg-határozta, az ágazat versenyképtelennéválásával fokozatosan leépült, helyét azolcsóbb import (kõolaj, szén) vette át.Míg azonban Németország energiafüg-gõségének növekedésében a hazai föld-gáztermelés beindításával sem sikerültgyökeres fordulatot elérni, Franciaor-szág atomerõmû-programjával a kilenc-venes évekre 50 százalék körülire mér-sékelte az ország importfüggõségét. Belgium kisebb mértékben ugyan, de szintén csökkentette importfüggõségét.Olaszországban jellemzõen 80 százalékfelett alakult az import aránya az ener-giafelhasználásban. Hollandiában az1966-ra 70 százalék fölé emelkedõ im-portfüggõség alakulásában gyökeres for-dulatot hozott a hazai földgázkitermelésbeindítása, amelynek révén a környezõországok ellátásában is számottevõ sze-repet játszik.

22..33.. AA ffööllddrraajjzzii bbőővvüüllééss ddiinnaammiikkáájjaa

Tekintettel az integráció földrajzi terjesz-kedésére, a mindenkori közösség ener-giaimport-függése idõben és térben vál-tozó, így értelmezése is ennek megfele-lõen módosul. Az egyes bõvítések ösz-szességében nem befolyásolták draszti-kusan az importfüggõség százalékosmértékének alakulását. Az integrációföldrajzi kiterjedése fokozatosan mentvégbe, s a centrumot képviselõ német,francia, olasz gazdaság energiaszükség-lete mindvégig meghatározó a közösségibehozatal alakulásában. Ma, a 27 tagúEU-ban is az alapító EK6-ok gazdasága-ihoz köthetõ a tagállamok teljes – uniónkívüli és tagállamközi – energiaimportjá-nak 61 százaléka, és az EK9-hez a 72százaléka. Az ún. keleti bõvítés 12 új tag-


államának részesedése együttesen is csu-pán az össz-energiaimport 10 százalékátképviselte, noha e tagállamok importki-tettsége külön-külön számottevõ.28

Mivel az import-relációs szerkezetszorosan összefügg a földrajzi elhelyez-kedéssel, a bõvítések módosították a kö-zösségi energiaimport relációs szerkeze-tét, az egyes szállítók súlyát. A déli bõ-vítések tovább emelték az észak-afrikaiforrások szerepét a szénhidrogén-ellá-tásban, az unió keleti bõvítése az oroszbehozatal szerepét erõsítette. Ha ez aközösségi szintû import összetételébennem is okozott drasztikus változást, azegyes tagállamok egyéni érdekeinekmegjelenése révén szükségszerûen kiha-tott a közösségi szintû külkapcsolat-épí-tésre.

22..44.. VVeevvőőii--sszzáállllííttóóii kkaappccssoollaattookk:: aasszziimmmmeettrriikkuuss iinntteerrddeeppeennddeenncciiaa

Az Európai Uniót interdependens kapcso-latrendszer fûzi szállítóihoz; a szállítók-nak legalább annyira szükségük van azunió által képviselt biztonságos, fizetõké-pes felvevõpiacra, mint az EU-nak azenergiatermékekre. Mint utaltunk rá, azEK már a hetvenes években felismerte azenergiaexportõrök érdekeivel fennállókomplementaritást. A fejlesztéspolitikaiattitûd a kevésbé fejlett szénhidrogén-termelõkkel szemben ugyancsak szervesrésze az EU külkapcsolat-építésének (pl.EU–Afrika Partnerség).

Az energiaexportõrökkel folytatottkereskedelem áruszerkezete szükség-

képpen aszimmetrikus; ásványi anya-gok, energiatermékek importjára és afeldolgozott termékek exportjára kerülsor. Az EU–orosz energiakereskedelemszaldója 2007-ben –94,1 milliárd euró,Norvégiával –41,4 milliárd euró, Líbiá-val –-23,8 milliárd euró volt. A megha-tározó szénhidrogén-szállítókkal foly-tatott árukereskedelem szinte kivételnélkül deficites, különösen jelentõs azOroszországgal (–54,8 milliárd euró),Norvégiával (–33,6 milliárd euró) és Lí-biával (–23,2 milliárd euró) szembenfelhalmozott hiány. Kivételt csupán aPerzsa-öböl államai képeznek.29 Az im-portszerkezet általában koncentrált; azorosz termékimport közel kétharmada(65,8 százalék), a norvég 56,7 száza-léka, a líbiai 90,3 százaléka az energia-termékek, nyersanyagok áruosztálybólkerül ki. A függõség kölcsönös: az em-lített országok kivitelében az EU meg-határozóan fontos partner, aránya ateljes exportjukban rendre 53,4 száza-lék, 83,4 százalék és 79,5 százalék.Megállapítható, hogy a szállítók EU-bairányuló exportját nagyrészt a szénhid-rogének teszik ki, többségük kevéssédiverzifikált exportstruktúrával rendel-kezik. Másrészt, az EU nem képes arra, hogy szénhidrogénimportját azadott relációkban exporttal ellentéte-lezze. Mindez szélesebb versenyképes-ségi kontextusban felveti az energiaim-port ellentételezése mint stratégiai cél-kitûzés kereskedelemfejlesztési lehetõ-ségeinek vizsgálatát tagállami és közös-ségi szinten.

28 External and intra-European Union trade 2002-07 Eurostat Pocketbooks, 2009. 46–99. alapján sa-ját számítások. Az EU gazdasági teljesítménye is a régi tagállamokban összpontosul, a 2007. évi fo-lyó áras GDP háromnegyedét az EK9-ek állították elõ, energiafelhasználásukat – Dánia kivételével –21–98 százalékban importból fedezték.

29 A Perzsa-öböl országainak Japánba és az Egyesült Államokba irányuló szénhidrogénexportja biztosítmozgásteret az EU-val megvalósuló árukereskedelem fejlõdése számára.

A kapcsolatok aszimmetriája nemcsakgazdasági, de politikai síkon is érvénye-sül. Szemerkényi az energiaexportõrökés -importõrök eltérõ érdekstruktúrájá-ra és mozgásterére hívja fel a figyelmet.Noha a gazdasági és a politikai/stratégi-ai szempontok kölcsönösen hatnak egy-másra, adott helyzettõl függõen más ér-dekek, preferenciák adódnak az energia-exportõri, illetve -importõri pozícióból.Az importõr számára az energiaellátásbiztonságának garantálása az elsõdlegesenergiastratégiai cél (defenzív stratégia),amelynek „gazdasági imperatívája jelen-tõsen csökkenti a stratégiai mozgáste-ret”, ezenkívül a tranzitországoknak iskiszolgáltatott. Az energiaexportõr ezzelszemben proaktív stratégiát követhet,szabadon dönti el, hogy „bevételeités/vagy piac-szelekcióját politikai/straté-giai céljainak elérésére fordítja”. (Sze-merkényi 2007, 37–47.).

Mindez felveti az energiaszállítókkalkapcsolatban gyakran emlegetett inter-dependencia pontos definiálását az EU és


a tagállamok szintjén, és rávilágít a nem-zeti érdekek divergenciáira, hiszen az el-térõ energiaprofilok, az importkényszereltérõ nyomása más-más külpolitikai sza-badságfokot eredményez a tagállamokszintjén. Végül, ráirányítja a figyelmet azimportfüggõség integrációösztönzõ ha-tásának egyik fontos megnyilvánulására,a normaexportra; az Energiaközösségrõlszóló szerzõdés esetében ugyanis az EUönálló nemzetközi aktorként lépett fel,és normarendszerét fontos tranzitorszá-gokra kiterjesztve mérsékelte kiszolgál-tatottságát. A tranzitkockázatok csök-kentésére az Energia Charta Szerzõdés istartalmaz rendelkezéseket.

33.. AAzz iimmppoorrttffüüggggőősséégg kkoocckkáázzaattaaii

Az importfüggõség talán leginkább „kéz-zelfogható” kockázatát a fizikai ellátásizavarok jelentik. Az energiabiztonságiszempontokat elõtérbe hozta a keleti bõ-vítés nyomán megnövekedett orosz im-

export import egyenleg

200

150

100

50

0

–50

–100

Mrd

eur

ó

Szaú

d-Ar

ábia

Oro

szor

szág

Algé

ria

Líbi

a

Nor

végi

a

Kaz

ahsz

tán

Azer

bajd

zsán

Irán

Irak

Forrás (adatok): Eurostat http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&init=1&pcode=tet00007&language=en

33.. áábbrraa.. AAzz EEUU2277 kküüllkkeerreesskkeeddeellmmii ffoorrggaallmmáánnaakk aallaakkuulláássaa aa ffõõ sszzéénnhhiiddrrooggéénn--sszzáállllííttóó oosszzáággookkkkaall 22000077--bbeenn


portfüggõség biztonsági kockázatait fel-villantó 2006-os orosz–ukrán gázválság.E kockázatok kezelésének szükségessé-gét, általában pedig az Európai Uniótérintõ kihívást a 2009-es gázkrízis nyo-matékosította, amely immár ténylegesgázellátási zavarral járt együtt.30 A gya-korlatban is megmutatkozott, hogy azenergiaellátási problémák aszimmetriku-san érintik az egyes tagállamokat, ígymegállapítható, hogy az integráció szer-ves fejlõdése feltételezi a szolidaritás in-tézményesítését és az ellátásbiztonságközösségi szintû támogatását.

Az energiaimport-függõség jelentõsterhet ró az EU versenyképességéremind a kõolaj világpiaci árának volati-litása, mind az átlagárak tendenciózusemelkedése révén. A 2002 és 2007 kö-zötti idõszakban a Brent-kõolaj világpia-ci átlagára 25,3 USD-rõl 72,8 USD-reemelkedett.31 Az energiaimport meny-nyiségi és értékbeni növekedése az EUkülkereskedelmi mérlegében jelentõsstrukturális deficitet okoz. A külsõ ener-

giafüggõség tágabb összefüggéseit vizs-gálva, az EU 2007-ben 185,6 milliárdeurónyi deficitet halmozott fel a világke-reskedelemben az 1425,5 milliárd eurósáruimport és az 1239,9 milliárd eurósáruexport eredményeként. Az energia-termékek és ásványi anyagok külkeres-kedelmének egyenlege elérte a -271,6milliárd eurót, vagyis a deficit megkerül-hetetlen tényezõjévé vált. 2002 és 2007között a folyó áron számított, EU-n kí-vüli import értéke 53 százalékkal, ezenbelül az energiatermékeké 224,8 száza-lékkal, az export összértéke 39,2 száza-lékkal nõtt. Az energiatermékek külke-reskedelmét figyelmen kívül hagyva lé-nyegesen kiegyensúlyozottabb, a beho-zatalban 39,4 százalékos, a kivitelben36,1 százalékos növekmény mutathatóki.32

Az olajár emelkedése komoly inflációsnyomást fejt ki, és növeli a termelésiköltségeket. A Gazdasági és MonetárisUnió (GMU) létrehozása és az energia-gazdasági és versenyképességi különbsé-

30 A gázválság hatásainak részletes elemzését, illetve a kitörési stratégiákat elemzi mások közöttKaderják, Keuchel és Noel a „Magyarország földgázellátásának kihívásai” c. konferencián. Lásd bõveb-ben: http://www.demos.hu/Tevekenyseg/Rendezvenyek/foldgazellatas

31 Lásd: http://www.khem.gov.hu/feladataink/energetika/statisztika/vilagpiaciuzar.html 32 External and intra-European Union trade 2002-07 Eurostat Pocketbooks, 2009.18. alapján saját szá-

mítások

Forrás (adatok): External and intra-European Union trade 2002-07 Eurostat Pocketbooks, 2009 edition 18.

44.. áábbrraa.. AAzz EEUU2277 uunniióónn kkíívvüüllii iimmppoorrttjjaa,, 22000022––22000077 ((MMrrdd eeuurróó))

1500

1000

500

02002 2007

energiatermékekimportja

egyéb import

gek új problémákkal szembesítik a tag-államokat. Az eltérõ importfüggés és azegységnyi GDP elõállításához szükségesenergiamennyiségek két-háromszoroskülönbségeinek költséginflációs hatásaijelentõs eltéréseket mutatnak. Mivel avalutaleértékelés eszköze nem áll rendel-kezésre, a kõolajár-emelkedés a verseny-képesség romlásában közvetlenül jelent-kezik, így világossá vált, hogy a GMU-nakcsak a piacok egyesítésével van realitása(Forman 2004, 209–211.). Tekintetteltehát arra, hogy az EU energetikai szem-pontból nem homogén, az ellátás-biztonsági kockázatok potenciális aszim-metrikus sokk-ként is értelmezhetõk.

Az importfüggõség nem ragadható kia tágabb külkapcsolat-építési kontextus-ból, az ebbõl eredõ stratégiai kockázatokképezik kockázatainak harmadik cso-portját. Az energia biztonságos beszer-zését a nemzetközi gazdasági-politikaiegyüttmûködés esetenként ellentétesstratégiát diktáló elvei közepette kellmegvalósítani. A neoklasszikus közgaz-daságtan nemzetközi munkamegosztás-ra vonatkozó elvei, amelyek a világkeres-kedelem fejlõdési irányát ma is meghatá-rozzák, a kereskedelmi akadályok lebon-tását, a lehetõ legnagyobb hasznosságotbiztosító munkamegosztást ösztönzik.Az EU neoliberális kereskedelempolitikaielvei nem csupán az exportõrök állami-lag vezérelt gazdaságpolitikájával ütköz-


hetnek, de az ellátásbiztonsági szempon-tú diverzifikációs törekvésekkel is, ame-lyek rövid távon esetleg kevésbé költség-hatékony, de kisebb sebezhetõségeteredményezõ importstratégia kialakítá-sára ösztönöznek. Az importfüggõségkezelését tehát alapvetõen befolyásoljaaz interdependencia dilemmája, amely avevõi-szállítói kapcsolatok intenzitásánakideális szintjére vonatkozik. Egyes integ-rációelméleti iskolák, így a tranzakciona-lizmus33 és a neoliberális instituciona-lizmus34 szerint a kapcsolatok intenzí-vebbé válása csökkenti a konfliktusokkockázatát, a realista-neorealista eszme-kör szerint viszont a túlzott interdepen-dencia csökkenti a biztonságot és diver-zifikációra késztet, a biztonsági dilemmaa különalkukat valószínûsíti a közösségiszempontokkal szemben, amely összes-ségében csökkenti a nemzetközi rend-szer biztonságát.35 A Keohane által be-vezetett interdependencia-érzékenység„a kölcsönös függõségben álló államokkülsõ erõforrásoktól való függõségének(„sebezhetõségének”) mértékében befo-lyásolhatja a két állam egymáshoz viszo-nyított hatalmi pozícióját.” A kapcsolatirendszer két végén állók számára a köl-csönös függõség pozitív hozadékkal járegyütt, míg annak megszûnése a hoza-dék csökkenését vonja maga után.36

A megoldás a külkapcsolatok közös sza-bályainak fejlesztése, amely létfontossá-

33 Deutsch szerint az államok közötti kommunikáció növeli a rendszer stabilitását (lásd Palánkai 2004,30–31.)

34 R. Keohane szerint a nemzetközi intézmények mérsékelik a tranzakciós költségeket és alkalmasak apiaci kudarcok kivédésére, az államokat együttmûködésre ösztönözve pedig segítik a kollektív cselek-vés közben felmerült problémák áthidalását. (Gilpin 2004, 351.)

35 A realista-neorealista eszmekör szerint a túlzott interdependencia csökkenti a biztonságot, így diver-zifikációra késztet, lásd pl. Mearsheimer, John J. (1990)

36 Az érzékenység az egyes országok reagálási képessége a külsõ változásokra, autonómiájuk megõrzé-sére. A sebezhetõség arra utal, hogy külsõ körülmények drasztikus megváltozása esetén az ellenté-telezésre rendelkezésre állnak-e költséghatékony politikai eszközök. (Gálik 2006, 55.)


gú az unió számára. Ez az elv nem mondellent a diverzifikációnak, hiszen az ex-portõrökkel fennálló kapcsolatok szabá-lyozásának fejlõdése akkor is elõnyös, haez nem jár együtt az importfüggõségnövekedésével. Az intézményépítés (pl.Energia Charta, Energiaközösség) ható-köre az energiapolitikai érdekeknekmegfelelõen túlnyúlik a közösségi hatá-rokon, elõbbi esetben hiányos legitimáci-óval. A belsõ intézményrendszer is fejlõ-dik, de a „közös hangot” garantáló ko-ordinációs mechanizmus egyelõre mégvárat magára.

A társadalmi konstruktivizmus általvázolt európai integrációs jogi és norma-térséget a szabad versenyen, a társadal-mi igazságosságon és a fenntartható fej-lõdésen alapuló „európai modell” fogal-mával37 ragadhatjuk meg, amely a nor-maexport intézményén keresztül (pl.Energiaközösség) a külsõ ellátásbiz-tonsági kockázatok mérséklésének fon-tos eszközévé vált. Az integráció tehátmég a stratégiai ágazatnak számító ener-giapolitikában is túlhaladta a realista-neo-realista megközelítést, amely a nemzetiérdekek érvényesítése eszközének tekin-ti. Realista nézõpontból ugyanakkor azintegráció a tagállamok harmadik orszá-gokkal szembeni alkuerejét növeli, kiszé-lesíti az importfüggõség kezelésének ha-gyományos tagállami eszközrendszerét.

A versenyképesség stratégiai értelem-ben is felmerül; az EU mint makrorégióglobális versenyképessége átfogó értel-mezési keretet ad az energiaimport-füg-

gõség integrációs vonatkozásai vizsgála-tának. Az importfüggõség kezelésére irá-nyuló közös stratégiák alakíthatják azunió versenyképességét és új fejlõdésiirányt jelenthetnek az integráció számá-ra. A gazdasági integrációelméleti irány-zatok közül a liberális-neoliberális esz-mekör a szabad versenyes piactól remé-li az optimális gazdasági mûködést, míga regulációs elméletek nagyobb szerepettulajdonítanak a gazdaságpolitikának, aközösségi szabályozásnak az optimálismûködési feltételek megteremtésében.38

A piaci liberalizáció az európai energia-politika központi motívuma; mind a kül-sõ, mind a belsõ energiapolitika fontoselve lett, és különösen a csatlakozó or-szágok vonatkozásában tûnik sikeres-nek. Az azonban nem világos, hogy a tag-sági ambíciókkal nem rendelkezõ expor-tõrökkel szemben ez a stratégia meddigkövethetõ. Aszinkronitás figyelhetõ megaz EU liberális stratégiája és az energia-cégeket támogató politika között is.McGowan szerint nemcsak számos ex-portõrnél, de EU-tagországoknál is meg-figyelhetõ az ún. gazdasági nacionaliz-mus, így a liberalizmusra támaszkodóstratégia nem lehet hatékony. (McGowan2008, 90–103).

Az unió alkuerejét tovább csökkenti aszuverenitási és biztonsági kérdések is-mételt elõtérbe kerülése az EU-n belül éskívül. Az energiabiztonság Percival sze-rint kétoldalú, a keresleti és a kínálatibiztonságot és az ebbõl fakadó függõsé-get is magában foglalja, amely piaci meg-

37 Az európai modell a szociális piacgazdaságot mûködtetõ európai államok közös fejlõdési filozófiájáttestesíti meg; formálódásán keresztül nyomon követhetõ, hogy az európai államok milyen közös vá-laszokat képesek adni a világgazdaság kihívásaira és a belsõ problémákra úgy, hogy közben közösenvallott értékeik is kikristályosodnak. (Sipõcz 2008)

38 Jan Tinbergen az integrációt „optimális gazdasági szerkezet”-nek tekinti, amely elhárítja a piaci opti-malizáció mesterséges akadályait, és optimális gazdaságpolitika kialakítására alkalmas. (Kengyel–Pa-lánkai, 2004, 143–145.)

közelítést feltételez. Az utóbbi idõbenazonban az energiakérdés piaci mecha-nizmusoktól való eltávolodása (szeku-ritizációja) figyelhetõ meg. Mint Perci-val39 rámutat, az energiabiztonság ku-darca olyan, alapvetõ fenyegetésként je-lenik meg az államra nézve, amelynek ha-tására az egyezményes játékszabályokfölé, egy speciális politika keretébe, vagye fölé helyezik. Natorski és Herranz-Surralés abból indul ki, hogy az EU, fel-ismerve, hogy a piac önmagában nem ké-pes megoldani az energiaellátást, straté-giai külpolitikai megközelítést ítélt szük-ségesnek, amelynek révén egyedi pozíci-ót építhet ki a világ energiapiacain. Aszemléletváltás, amellett, hogy új eszkö-zöket igényel, paradox módon a közös-ségi és a nemzeti energiapolitikák igényétis felerõsíti, hiszen a nagyok a „nemzetibajnokokat” favorizálják a belsõ piac el-lenében, és az energiabiztonság kérdésesorra egyedi stratégiai döntésekre sar-kallja a tagállamokat (Északi és DéliÁramlat). (Natorski, Herranz-Surralés2008).

33..11.. AAzz iimmppoorrttffüüggggőősséégg kkoocckkáázzaattaaiinnaakkmméérrsséékkllééssee

Az importfüggõség kockázatainak mér-séklésére az EU történetében két fõ elvmentén tettek kísérletet, ezen belül ötstratégiai irány rajzolódik ki. A két fõ elv,az import visszafogása, illetve a függésaszimmetriájának csökkentése híven tük-rözi az interdependencia dilemmájakéntmegfogalmazott jelenséget: a vevõi-szál-lítói kapcsolatok mindenkori ideális szint-jének kérdését.

Az import visszafogását tekintve abelsõ erõforrások kiaknázása a legké-


zenfekvõbb célkitûzés, amely a hetve-nes évek olajárrobbanásainak hatásárakerült napirendre, s a nukleáris kapaci-tások bõvítésével, illetve az északi-ten-geri lelõhelyek megnyitásával – amelye-ket közösségi szinten aggregált célszá-mok kitûzésével foglaltak keretbe – si-került is érdemben csökkenteni az im-portfüggõséget. Mára a tagállamok ha-gyományos fosszilis energiahordozókészletei kimerülõben vannak, a jövõrenézve nem jelentenek alternatívát. Abelsõ potenciál növelését hozhatják azalternatív, technológiai újításokon ala-puló energiaforrások, így a hatvanasévektõl az atomenergia, míg – emellett- napjainkban a megújuló energiaforrá-sok, illetve a jövõre nézve a fúziós ener-gia és más, technológiai újításon alapu-ló források. A tagállamok nagy része is-mét élénkülõ érdeklõdést mutat a nuk-leáris technológia iránt, amely egybenösszhangban áll szén-dioxid-kibocsátásicélkitûzéseivel is. Az atomerõmûvel ed-dig nem rendelkezõ Lengyelország ésOlaszország új erõmûvek építésével,Szlovákia, Finnország, a három balti ál-lam és az Egyesült Királyság kapacitás-bõvítéssel kívánja energiabiztonságátfokozni. A kapacitásbõvítést merevenelutasító Németországban is egyre élén-kebben jelenik meg a politikai diskur-zusban az atomenergia jövõje. Mivel azatomenergia alkalmazását az EU követ-kezetesen tagállami hatáskörbe utalja,itt – az importfüggõség mérséklése te-kintetében – nem beszélhetünk közös-ségi szintû stratégiáról.

A megújuló energiaforrások – egyelõ-re költséges – kiaknázása is új lendületetlátszik kapni. A 20-20-20 százalékosuniós célkitûzés egyaránt indukál tagál-

39 Percival (2008)


lami40 és közösségi akciókat. A megúju-ló energiaforrások alkalmazását ösztön-zõ közösségi projektre példa, sok egyébmellett, a második energiapolitikai felül-vizsgálat kulcsprojektjévé kijelölt, a ten-geri energiaforrások hasznosítását lehe-tõvé tevõ északi-tengeri hálózat (amelyösszekapcsolná a nagyszámú szélerõmû-projektet), a 2008-ban megújított euro-mediterrán partnerség keretében pedigkilátásba helyezték a mediterrán nap-energia-hasznosítási terv (MediterraneanSolar Plan) megvalósítását.

A megújuló energiaforrások gazdasá-gos alkalmazása és a technológiafejlesz-tés szükségképpen összefügg, s ez utób-bi egyenesen feltételezi az együttmûkö-dést. A Bizottság 2007-ben terjesztetteelõ stratégiai energiatechnológiai tervét(Strategic Energy Technology Plan, SETPlan),41 amellyel kialakította az unió újenergiaipari kutatási programjának átfo-gó kereteit. Vezérgondolata a technológi-ai fejlõdésen alapuló új ipari forradalom.A terv az ipari kutatás és innováció erõ-sítését szorgalmazza a közösségi, nemze-ti és iparági tevékenységek összehango-lásával. Kötelezettségvállalást is tartal-maz számos európai ipari kezdeményezéskidolgozására, amelyek közösségi szintenhasznosabban megvalósítható technoló-giák kifejlesztését célozzák. A Bizottságaz iparággal és a kutatói közösségek-kel együttmûködésben ún. „technológiaiútiterveket” készített hat, nagy lehetõsé-get rejtõ területre: szélenergia, napener-gia, villamosenergia-hálózat, bioenergia,szén-dioxid-leválasztás és -tárolás ésfenntartható atommaghasadás.

Az Európai Közösségen belüli energia-ipari infrastruktúrát érintõ beruházásiprojekteknek a Bizottság részére valóbejelentésérõl és a 736/96/EK rendelethatályon kívül helyezésérõl 42 szóló ren-deletjavaslat az energetikai infrastruktú-rafejlesztések nagyobb átláthatóságát ja-vasolja az olaj (beleértve a bioüzemanya-gokat is), a villamos energia és a gáz te-rületén, de olyan kapcsolódó szektorok-ban is, mint a közlekedés és az energia-termeléshez kötõdõ szén-dioxid-tárolásitechnológiák. A tervezett és a folyamat-ban lévõ beruházási projektek ismeretesegítene megállapítani az infrastrukturá-lis hiányosságok jövõbeli kockázatait éskialakítani a megfelelõ beruházási lég-kört, s egyben a közösségi energiapoliti-ka több évtizedes hiányosságát szüntet-né meg.

Az indirekt eszközök, mint az ener-giahatékonyság növelése és az energiata-karékosság ösztönzése szintén mérséke-lik az importigényt, emellett károsanyag-kibocsátási és versenyképességi hatásai iskedvezõk. Ezek a hetvenes évektõl – az1974-es energiapolitikai stratégiátólkezdõdõen konkrét, számszerû célkitû-zések formájában is – tetten érhetõk azEK dokumentumaiban. A 2007-benmegfogalmazott, az energiahatékony-ságra vonatkozó 20 százalékos célkitû-zés megvalósítását a második energiapo-litikai felülvizsgálat tanúsága szerint a Bi-zottság új szabályozási javaslattal segíte-né (az épületek energiateljesítményérõlszóló, valamint az energiafogyasztáscímkézésére vonatkozó irányelv átdolgo-zásával, a környezetbarát tervezésre vo-

40 Németországban például a következõ évtizedben a megújuló energiák hasznosítása megháromszoro-zódhat, amelynek révén az energiahordozó-import mérséklése 2020-ig mintegy 22,6 milliárd eurósmegtakarítást eredményezne. Lásd: http://www.mee.hu/files/images/5/elektro5_2009.pdf

41 COM (2009) 519 42 COM (2009) 361

natkozó irányelv végrehajtásának haté-konyabbá tételével, a kapcsolt energia-termelést szabályozó irányelv végrehaj-tását segítõ iránymutatással). Közösségikezdeményezések jöttek létre a beváltgyakorlati megoldások terjesztésérecsakúgy, mint ezek finanszírozására. A kohéziós politika programjai a 2007-tõl 2013-ig terjedõ idõszakra több mint9 milliárd eurót különítettek el az ener-giahatékonyság javítására és a megújulóenergiaforrások hasznosítására.

Bizonyos értelemben – a hatékonyabbmûködés révén – a belsõ piac kiteljesíté-se is ilyen, a fogyasztás mérsékléséteredményezõ eszköz lehet.43 Mint utal-tunk rá, a nyolcvanas-kilencvenes évek-ben uralkodóvá vált az a nézet, hogy abelsõ piac kiteljesedése megszünteti aközösségi függõségi problémát (pl.Haghighi 2007, 63.). A belsõ piac való-ban mint a külsõ energiafüggõség ered-ményes csökkentésének eszköze jelentmeg az uniós diskurzusban, s ez a nézetaz ellátásbiztonsági kérdések elõtérbekerülésével is hangsúlyosan jelen van. Aliberalizációt azonban kritikák is érik. AGazdasági és Szociális Bizottság 2010.januári 20-án kiadott véleményében – ajelenlegi szabályozási terveket támogat-va – szorgalmazta a gázpiaci liberalizáci-ós politika ismételt áttekintését, mivel aznem járt együtt az ellátás diverzifikálásá-val, az ellátásbiztonság növelésével és atiszta technológiák térnyerésével.


A másik elv a függés szimmetrikusab-bá tétele. A diverzifikáció eredményesencsökkentheti az adott relációban kiala-kult aszimmetriát, kiterjedhet az importszármazási helyének (forrásának), ener-giahordozónkénti összetételének, vala-mint földrajzi szállítási útvonalának mó-dosítására. Minél változatosabb, diverzi-fikáltabb az energiamix és annak import-relációs szerkezete, annál kisebb ellátásikockázatot hordoz, de háttérbe szorít-hatja a gazdasági racionalitást, növelhetia költségeket. A diverzifikáció szintén ahetvenes évektõl része az unió energia-politikai célkitûzéseinek, akkor azonbana tagállamok egyedi akciói biztosítottáka kõolajimport csökkentését. Mára a gáz-ellátás földrajzi és forrásdiverzifikációja,illetve egyes tagállami energiamixek ki-egyensúlyozottabbá tétele vált kulcskér-déssé. A 2008. novemberi Energiabiz-tonsági és Szolidaritási Akcióterv megha-tározta a prioritást élvezõ infrastruktú-rafejlesztéseket. Ezek: a balti villamosenergia összekapcsolási terv, a Kaszpi- ésközel-keleti forrásokat bekapcsoló „déligázfolyosó” fejlesztése, a cseppfolyósí-tott földgázra vonatkozó cselekvési tervmegalkotása, a földközi-tengeri – az uni-ót a mediterrán térség villamosenergia-és földgázhálózatával összekapcsoló –energiagyûrû befejezése, az észak-déliirányú villamosenergia- és földgáz-össze-köttetés fejlesztése Közép- és Délkelet-Európában, valamint az északi-tengeri

43 Az Európai Parlament 2009. április 22-én fogadta el az ún. harmadik energiacsomagot, az új szabályo-kat másfél év alatt kell átültetni a tagállamok jogrendjébe. A csomag kiterjed a termelés és a hálózatüze-meltetés szétválasztására, feltételekhez köti az EU-n kívüli cégeknek a hálózatüzemeltetésben történõbefolyásszerzését, erõsíti a fogyasztók jogait. Döntés született az Európai Energiaszabályozói Együttmû-ködési Ügynökség (European Agency for the Cooperation of Energy Regulators, ACER) létrehozásáról,amely 2011 márciusától mûködik Ljubjanában, és két európai átvitelirendszer-üzemeltetõi hálózatot(European Network of Transmission System Operators for Electricity, azaz ENTSO-E a villamos energi-ánál, illetve European Network of Transmission System Operators for Gas, azaz ENTSO-G a gáznál) hoz-nak létre. A jogszabályok erõsítik a nemzeti szabályozó hatóságok közötti regionális együttmûködést.


hálózat tervének létrehozása.44 A felül-vizsgálat vázolja a tervezett projektekmegvalósításához szükséges lépések üte-mezési, finanszírozási vonatkozásait.Felvetette a TEN-E eszközre építõ újenergiabiztonsági és infrastruktúra-fej-lesztési eszköz létrehozását, továbbá,hogy biztosíthassa a déli gázfolyosó ki-építését és annak a feltérképezését, hogylétrehozhatók-e tömbösített beszerzésimechanizmusok („Caspian DevelopmentCorporation”).

Az importfüggõséggel együtt szinteautomatikusan felértékelõdtek a nemzet-közi kapcsolatok mind a tagállamok,mind a Közösség szintjén, így az együtt-mûködés új területeként, a belsõ piac ki-teljesítésével együtt megjelent a külsõenergiapolitika igénye. Folyamatosan fej-lõdik a nemzetközi energetikai együtt-mûködés szabályozására hivatott – azunió kétoldalú és multilaterális nemzet-közi együttmûködéseit magában fogla-ló – keretrendszer. Az energiaügyi kül-kapcsolatok intézményi (szabályozási ésszervezeti) hátterének fejlesztése az ex-portõr és a tranzitállamokkal multilate-rális (pl. ECT, Energiaközösség), vagy bi-laterális (pl. orosz viszonylatban a PCA,Energiadialógus) szinten is megvalósul. Akülkapcsolatok intézményesítése elsõ-ként a hetvenes évek olajárrobbanásainyomán merült fel, de nem történt áttö-rés az EK energiaügyi együttmûködésé-ben; a globalizálódó energiaproblémákkezelésére szélesebb nemzetközi koalíci-óban, a Nemzetközi Energiaügynökségkeretében tettek kísérletet, amelynekegyik fõ célja a kõolaj-exportáló és -importáló országok közötti párbeszéd

elõmozdítása volt. A hidegháború végéna Közösség a megváltozott geopolitikaihelyzethez igazodó új multilaterális kere-teket kívánt teremteni külsõ energiabiz-tonsága javítására. Ruud Lubbers hollandminiszterelnök az 1990. júniusi dubliniEU-csúcson felvetette az „összeurópaienergiaközösség” gondolatát, amely aszovjet energiaforrások „európaizálá-sát”, az európai energiavállalatok érde-keinek megfelelõ hasznosítását jelentet-te (Balázs 2002, 86.). E kezdeményezés-bõl nõtt ki az ECT, amely a beruházások,a kereskedelem és a tranzit kérdését egy-aránt szabályozza (bár az exportõrökrészvétele nélkül mindez kevéssé hatá-sos). Az ECT nem keletkeztetett új kö-zösségi jogosítványokat, de a meglévõkszerzõdés által szabályozott területekrevaló kiterjesztésével áttételesen bõvült aközösségi energiapolitika mozgástere.Mivel sok tekintetben a WTO szabály-rendszerére hagyatkozik, fontos lehetõ-ség a közös kereskedelempolitika tapasz-talatainak hasznosítása energiaügyek-ben. Ugyancsak az intézményi keretekmegteremtésén keresztül növeli az ellá-tásbiztonságot az Energiaközösségrõlszóló szerzõdés. Az unió bilaterális, illet-ve régióközi kapcsolataiban is egyre je-lentõsebb az energiaellátás biztonságátcélzó kooperáció, amely esetenként azadott régióhoz fûzõdõ szerzõdésesegyüttmûködésre épül. Kialakult azEU–mediterrán, az EU–Afrika energia-partnerség, az EU–orosz energiadialó-gus, a keleti partnerség és számos máskooperációs forma.

Végül, az importfüggõség kockáza-tainak csökkentését szolgálják az ellátá-

44 Az energiainfrastruktúra-fejlesztési projektekhez a 2008. decemberi „fellendülési terv” (EuropeanEconomic Recovery Plan) keretében 1750 milliárd eurós támogatást jelentett be a Bizottság 2009.január 29-én.

si zavarok esetén életbe lépõ szolidari-tási és kríziskezelõ mechanizmusok, va-lamint a tartalékolás. A külsõ ellátási za-varok hatásainak tompítására a Közös-ség készletezési politikája lassan, de fo-lyamatosan bõvülõ kötelezettséget írtelõ a tagállamok számára, amely 2004-tõl – egyelõre nagyobb teret hagyva atagállami döntéseknek – a földgázellá-tásra is kiterjed. A kifejezett tartaléko-lási kötelezettségek mellett kialakult a tagállamok jelentéstételi rendszere,emellett olyan intézményrendszer és ko-ordinációs mechanizmusok jöttek létre,amelyek segítik a tagállamok együttmû-ködését.

Az EGK Tanácsa elõször 1968. de-cember 20-án fogadott el irányelvet akõolaj biztonsági készletezési kötelezett-ségrõl (68/414/EGK). Eszerint a tagál-lamoknak készleteiket a meghatározottkõolajtermék-kategóriában (alapvetõen agépjármû-üzemanyagok és a fûtõolaj)legalább az elõzõ naptári év 65 napi át-lagos napi belföldi fogyasztásának meg-felelõ szinten kell tartaniuk úgy, hogy afogyasztás belföldön kitermelt kõolajbólkielégített része a fogyasztás legfeljebb15 százalékáig levonható. 1972-ben – azelsõ olajválság hatására – a tartalékolan-dó mennyiség 90 napra módosult.45

1973-ban az esetleges válsághelyzetekrevonatkozóan bõvült a szabályozás, a fo-gyasztás csökkentését, intézkedési ter-vek kidolgozását, a tagállamok kölcsönöskisegítési kötelezettségét és a Bizottságfelé történõ rendszeres adatszolgáltatástírva elõ (73/238/EGK tanácsi irányelv),1998-ban 25 százalékra emelkedett abelsõ kitermelésû források beszámítha-


tósága. A 68/414, a 72/425, a 98/93irányelvet végül a 2006/67 számú taná-csi irányelv helyezte hatályon kívül ésfoglalta tartalmukat új keretbe.

A földgázellátás biztonsága késõbbkerült napirendre, 2004-ben születettmeg a földgázellátás biztonságának meg-õrzését szolgáló intézkedésekrõl szóló2004/67/EK tanácsi irányelv, amely„megállapítja azokat a közös kereteket,amelyeken belül a tagállamok a verseny-képes belsõ gázpiac követelményeivelösszhangban álló, általános, átlátható ésmegkülönböztetéstõl mentes ellátásbiz-tonsági politikákat határoznak meg; egy-értelmûvé teszik a különbözõ piaci sze-replõk általános szerepét és felelõssé-gét”. Az irányelv elsõsorban az intézmé-nyi keretek, feltételek javításával növeliaz ellátásbiztonságot (pl. a Gázkoordiná-ciós Csoport létrehozása), a készletekmennyiségének meghatározását tagálla-mi kézben tartja, definiálja ugyanakkor ahosszú távú gázellátási szerzõdés és a sú-lyos ellátási zavar fogalmát.46

A 2009. januári orosz–ukrán gázvitakapcsán kibontakozott válság ismét kéz-zelfoghatóvá tette az importfüggõségkockázatait, egyben rávilágított az Euró-pai Unión belüli érdekkülönbségekre és aproblémák koordinált kezelését biztosítófeltételrendszer hiányosságaira. Noha azellátási zavarok csak részben sújtották aKözösség államait, a krízis rámutatott,hogy nemcsak a belsõ energiapiac vagy aformálódó külsõ energiapolitika, de azenergiabiztonság hagyományosan tagál-lami hatáskörbe tartozó szavatolása istúlnõhet a nemzeti kereteken.47 Szemlá-tomást felgyorsult több olyan szabályo-

45 Council Directive 72/425/EEC 46 HL L 127., 2004.4.29., 92—96. o.47 Lásd Pálfiné Sipõcz Rita (2009) 115.


zási javaslat elõkészítése, amely az ellá-tásbiztonsági problémák koordinált ke-zelését, a közösségi kompetenciák erõsí-tését célozná. Politikai megállapodás szü-letett a kõolaj-, illetve kõolajtermék-készletezés új szabályairól;48 a javaslatszerint a tagállamoknak 2012. december31-ére legalább a Közösség 90 napi át-lagos napi nettó behozatali vagy – ha eztöbb – 61 napi átlagos belföldi napi fo-gyasztási mennyiségének megfelelõ ál-landó készletrõl kell gondoskodniuk. 30napi készletet vagy készletezési kötele-zettség egyharmadát finomított termékformájában kell tárolni, és javasolt speci-ális készletek létesítése önkéntes alapon.

2009. július 17-én az Európai Bizott-ság a belsõ földgázpiaci gázellátás bizton-ságának növelésérõl szóló új rendeletretett javaslatot. „A januári válság rávilágí-tott annak szükségességére, hogy ponto-sabban meg legyen határozva a földgáz-ipar, a tagállamok és a közösségi intéz-mények szerepe rövid távon az ellátásizavarok kezelésében, illetve hosszú tá-von a szükséges infrastruktúra biztosítá-sában.”49 A tagállamok kockázatelemzé-sen alapuló vészhelyzeti tervekkel ké-szülnek fel a gázellátás zavaraira, ennekmérésére egy „N–1” mutatót vezetnekbe, amely az ellátási infrastruktúra vala-mely fontosabb eleme vagy más hasonlórendszerelem (pl. szállítóvezeték vagytermelõüzem) leállásának hatását vizs-gálja. Minden tagállam kijelöl egy ható-ságot, amely figyelemmel kíséri a gázel-látást, értékeli a kockázatokat és szük-séghelyzeti terveket állít össze. A tagál-lamok szoros együttmûködése mellett le-hetõvé teszi a piaci szereplõknek (gáz-

szállítók és átvitelirendszer-irányítók),hogy az ellátási zavarokat még az államibeavatkozás elõtt kezeljék.

A szolidaritás fizikai esélyeit növelik amásodik stratégiai felülvizsgálat infra-struktúra-projektjei; a balti villamosener-gia-hálózati összekapcsolási terv, vala-mint az észak-déli irányú villamos-energia- és földgáz-összeköttetés fejlesz-tése Közép- és Délkelet-Európában.

33..22.. AAzz iimmppoorrttffüüggggőősséégg iinntteeggrráácciióótt ggááttllóóaassppeekkttuussaaii

Paul Taylor szerint az EU-t érintõ legna-gyobb kihívások egyike a kibõvülés.50 Azimportfüggés szemszögébõl a keleti bõ-vítés kétségtelenül kihívást jelent azenergetikai integráció számára. A poszt-szocialista tagállamok egyoldalú függé-se az orosz szénhidrogénektõl, az inf-rastrukturális összeköttetések alacsonyszintje, a diverzifikáció ebbõl fakadókorlátai, valamint az energiahatékony-ságban és az energiaimport tovagyûrûzõhatásaiban fennálló különbségek az in-tegráció próbakövévé tehetik az energe-tikát.

Az energiapolitika közösségiesedésé-nek zökkenõi az eltérõ energiagazdaságitradíciók és modellek kérdésével is össze-függnek. A tagállamok energiafüggõsé-gének alakulása magán viseli az elmúlt ötévtized energiagazdaságot érintõ fejle-ményeinek és az egyes országok eltérõstratégiáinak nyomait. Noha a közösségienergiastratégiák átfogó keretet éskonkrét célokat kínáltak, az egyes tagál-lamok energiagazdasága igencsak eltérõutakat járt be. Ilyen módon az energia-

48 A Közlekedési, Távközlési és Energia Tanács 2009. június 11–12-i ülésén.49 COM(2009)363 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0363:FIN:HU:PDF 50 Taylor, Paul (2008)

ügyi integráció tekintetében is figyelem-be kell venni Csaba László megállapítá-sát, hogy „az unió sokszínûsége nem akeleti bõvülésbõl adódik, hanem minde-nekelõtt a régi, nagy tagállamok eltérõfejlõdésébõl”, így „a globalizáció, az egy-séges piac és pénz dacára a gazdaságimodellek eltérése megmarad” (Csaba2008, 53.). Az importfüggési problémakezelésére – a közösségi kezdeményezé-sek dacára – ma is inkább eltérõ tagálla-mi stratégiák együttélése jellemzi azuniót.

További kihívás az egyébként is szá-mottevõ kül- és biztonságpolitikai vo-natkozásokkal rendelkezõ energiapoliti-ka szekuritizációja, amely az energiabiz-tonság kudarcából eredõ fenyegetés hatására az energiapolitikát kiragadja ahagyományos külgazdasági-külpolitikaikeretekbõl. A 2005 és 2006 fordulójánkirobbant orosz–ukrán gázvita olyanellátásbiztonsági kockázatokra hívta fela figyelmet, amelyek a keleti tagállamo-kat különösen súlyosan érinthetik, s azEU–orosz viszony elhidegülése jelezte,hogy a kérdés kikerült a szokásos ener-giagazdasági kontextusból. Mint a2009. januári gázkrízis rámutatott, asebezhetõség fennmaradt, a tagállamiszolidaritás pedig nem volt képes azt el-lensúlyozni.

A kockázatok közösségi szintû mér-séklését a – részben az eltérõ energia-gazdasági modellekben és tradíciókbangyökerezõ – belsõ kompetenciaproblé-mák is akadályozzák. Az egységes belsõpiac szabályai megteremtették ugyan azenergetikai integráció jogi alapját, mivelazonban az energiaellátás biztosítása,csakúgy, mint a külkapcsolatok, a tagál-lamok elsõdleges hatáskörében marad-nak, az importfüggõség kezelése tovább-ra is tagállami szinten értelmezhetõ. Az


EU koordinációs erõfeszítéseit – ahogy afejlõdéstörténeti áttekintésbõl kitûnik –az importfüggõség idõben változóellátásbiztonsági és versenyképességikockázatai is befolyásolják, amelyek idõ-rõl idõre új együttmûködések kialakítá-sára sarkallnak.

A vevõi-szállítói kockázatok aszim-metrikusak, eltérõen jelentkeznek az ex-portõröknél (pl. bevételcsökkenés) és azimportõröknél (termeléskiesés, verseny-képesség-csökkenés). A külsõ ellátási za-varok az unión belül is különféleképpenérintik az egyes gazdaságokat, az ár-emelkedés más inflációs és költséghatá-sokkal jár a termelékenységi különbsé-gek függvényében. Az aszimmetria poli-tikai és biztonsági értelemben is érvénye-sül, a földrajzi elhelyezkedés, az importeltérõ diverzifikáltsága, illetve a hálóza-tok részleges összekapcsoltsága miatt,megfelelõ szolidaritási mechanizmusokhiányában a külsõ ellátási zavarok – el-sõsorban a fölgáz esetében – különbözõ-képpen érintik az egyes tagállamokat,amelyre példa a 2009. januári gázválság.Az unió energia-külkapcsolatainak kettõsaszimmetriájából fakadó kockázatokmérséklése az energetikai integrációegyik legfõbb kihívása. Mindez jelenti akülkapcsolatok fejlesztését, az ellátás-biztonsági garanciákat tartalmazó nor-marendszer kialakítását, kiterjesztésétegyrészrõl, és a belsõ aszimmetriák mér-séklését másrészrõl, amely a külsõ sokk-hatások kivédésének feltétele. Az im-portfüggés önmagában vélhetõen kevés-bé ösztönöz közös politikaalkotásra,mint a benne rejlõ potenciális aszimmet-rikus sokkok kivédése. Az a tény, hogy agazdasági és politikai értelemben megha-tározó tagállamokat ezek kevésbé érin-tik, szintén fékezõleg hathat az integrá-ciós folyamatra.


44.. KKöövveettkkeezztteettéésseekk

Az energiapolitikai diskurzusban – elsõsor-ban az orosz eredetû szénhidrogén-szállí-tások kockázataival összefüggésben – elõ-térbe került importfüggõségi problémanem új keletû; az ötvenes évek végétõl vé-gigkíséri a mindenkori EK mûködését. Mára hatvanas évek elsõ felétõl léteznek törek-vések az importfüggõség csökkentésére, azenergiamix módosítására, a szállítókkal va-ló tárgyalások közösségi szintre emelésére.Innentõl fogva lassú, de folyamatos fejlõ-désnek lehetünk tanúi, amelyre rányomtaa bélyegét az integráció elmélyülése csak-úgy, mint az importfüggõség jellemzõi: afüggés fokozódását prognosztizáló várako-zások, a tagállamok eltérõ helyzete, a bõ-vítések dinamikája és a vevõi-szállítói kap-csolatok aszimmetriája.

Az Európai Unió energiaimport-függõ-ségének integrációs folyamatra gyakorolthatása kétirányú. Egyrészrõl, mivel azenergiaellátás biztosítása tagállami hatás-kör, az egyébként is eltérõ energiagazda-sági jellemzõkkel és tradíciókkal rendelke-zõ tagállamok eltérõ stratégiákat választa-nak importfüggõségi kockázataik mérsék-

lésére, akár az energiamix módosításátérintõ döntésekrõl, akár a hosszú távú gáz-ellátási szerzõdésekrõl van szó. Másrészrõlazonban, az importfüggõséggel szorosanösszefüggõ versenyképességi, a fizikai ellá-tásbiztonságot érintõ, illetve stratégiai koc-kázatok kezelésére új közösségi szabályok,együttmûködési formák és külkapcsolatikeretek alakultak-alakulnak ki, amelyek fo-kozatosan tovább bõvítik és mélyítik azegységes belsõ piac szabályrendszeréreépülõ energiapiaci integrációt. Ezek egy-részt az import csökkentésével, a belsõerõforrások hatékonyabb kiaknázásával ésa hozzá kapcsolódó technológiafejlesztés-sel, valamint a fogyasztás mérséklõdéséteredményezõ energiatakarékossági ésenergiahatékonysági programokkal kíván-nak célt érni. Másrészt, az importfüggéskockázatainak szimmetrikusabbá tételével,diverzifikációval, a jogi-intézményi háttérfejlesztésével és a veszélyhelyzetekre valófelkészüléssel (tartalékolással, kríziskezelõés szolidaritási mechanizmusokkal) csök-kentik a kockázatokat. E törekvések mind-egyike indukált olyan közösségi kezdemé-nyezéseket, amelyek túlmutatnak a tagál-lamok mozgásterén és lehetõségein.

IIrrooddaalloomm

Alting von Geusau, Frans A. M.[1975]: Energy in the European Communities.Sijthoff, Leyden

Andersen, Svein S. [2000]: EU Energy Policy: Interest Interaction and SupranationalAuthority, Arena Working Papers 2000/05, http://www.arena.uio.no/publications/wp00_5.htm#bånn

Arató Krisztina: Integráció-elméletek és az Európai Unió szociális párbeszédehttp://www.adata.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.nsf/nyomtat/46413E37B572D823C1256CB7003643CF?OpenDocument

Balázs Péter [2002]: Az Európai Unió külkapcsolatai és MagyarországBóka Éva [2008]: Az európai integráció, Corvina Kiadó, BudapestBurai-Kovács János: Energiajog in: Ficzere-Forgács (szerk.): Közigazgatási jog, Osiris 2005. CEC – First guidelines for a Community energy policy (memorandum presented by

the Commission to the Council on 18 December 1968) COM (68) 1040

CEC – Necessary progress in community energy policy COM (72) 1200 October 4,1972

CEC – Towards a new energy policy strategy for the Community COM(74)550final/2CEC – Principles of international cooperation relating the development of energy

resources COM (75) 72 final 21 February 1975.CEC – New Community Energy Objectives COM (85) 245, 14-16.CEC – Green Paper (COM(2000) 769CEC – Green Paper COM(2006) 105 CEC – An Energy policy for Europe COM(2007) 1 final CEC – Europe’s current and future energy position {COM(2008) 781}CEC – Annex to the Green Paper. What is at stake – Background documentCEC – Commission Staff Working Document accompanying the Second Strategic

Energy Review, SEC(2008)2871CEC – Second Strategic Energy Review: an EU energy security and solidarity action

plan {COM(2008)781Council Directive 72/425/EEC of 19 December 1972 Official Journal L 291, 28/12/

1972 P. 0154 – 0154Council Resolution of 17 December 1974 concerning Community energy policy

objectives for 1985. OJ C 153, 09/07/1975 P. 0002 – 0004Council Resolution of 13 February 1975 concerning measures to be implemented

to achieve the Community energy policy objectives adopted by the Council on17 Dec 1974 OJ C 153, 09/07/1975 P. 0006 – 0008

Council Resolution of 9 June 1980 concerning Community energy policy objectivesfor 1990 and convergence of the policies of the Member States Official Jo-urnal C 149, 18/06/1980 P. 0001

Council Resolution of 16 September 1986 concerning new Community energy policyobjectives for 1995 and convergence of the policies of the Member States OJC 241, 25/09/1986 P. 0001 – 0003

Council Resolution of 8 July 1996 on the White Paper ‘An energy policy for theEuropean Union’ Official Journal C 224, 01/08/1996 P. 0001 – 0002

Csaba László [2008]: Új utakon az Európai Unió in: Blahó András (szerk.): Nemzet-gazdaság – integráció – világgazdaság, AULA, Budapest

Eurostat EU Energy and Transport in Figures 2007/2008External and intra-European Union trade 2002-07 Eurostat Pocketbooks, 2009 edition

Statement from the Paris Summit (19 to 21 October 1972)Fábián Anna: Új közösségi energiapolitika felé? Pénzügyi Szemle 2007/3–4.Forman Balázs [2004]: Külsõ források és belsõ piacok az Európai Unió energiapo-

litikájában, Politikatudományi Szemle 13. évf. 4. számGálik Zoltán [2006]: A közös európai külpolitika elmélete. Doktori értekezés, BCE,

BudapestGilpin, Robert [2004]: Nemzetközi politikai gazdaságtan, BUCIPE BudapestHaghighi, Sanam Salem [2007] Energy Security. The External Legal Relations of the

European Union with Major Oil- and Gas-Supplying Countries. Hart Publishing,Oxford and Portland



Horváth Jenõ [2004]: Az európai integráció története: 1945–2003 in: Blahó And-rás (szerk.): Európai integrációs alapismeretek, AULA, Budapest.

Jacques de Jong: Energy Supply & Security in the CS-EU region (konferenciaanyag)REKK Workshop Budapest 29 October 2009

Kaderják Péter–Peter Cameron–Tóth András István: Egyoldalú földgázimport-füg-gõség: egy új energiaellátás biztonsági kérdés Európa számára, Pro Minoritate,2007/õsz-tél

Kengyel Ákos–Palánkai Tibor [2004]: A gazdasági integráció fejlõdési szakaszai, azEU-országok makrogazdasági helyzetének alakulása in: Blahó András (szerk.):Európai integrációs alapismeretek, AULA, Budapest.

Van der Linde, Coby: Turning a Weakness into a Strength, IFRI 2008Matlary Janne Haaland[1999]: Energiapolitika: A nemzetitõl egy európai keretig?

In: Politikák születése az Európai Unióban, 1999. p. 53–74.Mearsheimer, John J. [1990]: Why We Will Soon Miss the Cold War

http://teachingamericanhistory.org/library/index.asp?document=713 Mioche, Philipp: Fifty years of European Coal and Steel 1952 – 2002Moravcsik, A.: The Choice for Europe: social purpose and state power from Messina

to Maastricht,, Ithaca, NY : Cornell University Press, 1998.Natorski, Michal-Herranz Surralés, Anna [2008]: Securitizing Moves To Nowhere?

The Framing of the European Union’s Energy Policy, Journal of ContemporaryEuropean Research, Vol. 4, No. 2, pp. 71–89.

Palánkai Tibor [2004]: Az Európai integráció gazdaságtana, AULA, BudapestPalánkai Tibor [2005]: EURÓPAI EGYESÜLÉS – INTEGRÁCIÓELMÉLET (Új integrá-

ció gazdaságtanának szükségessége) Magyar Tudomány, 2005/10 1221. o.Palánkai Tibor [2007]: Az integráció gazdasági mozgatórugói in: Kende Tamás–

Szûcs Tamás–Jeney Petra (szerk.): Európai közjog és politika, Complex Kiadói Rt.

Pálfiné Sipõcz Rita: Kényes egyensúly. Az Európai Unió és Oroszország energetikaikapcsolatai. Európai Tükör 2009. március

Percival, Bas R.: The Risk of Energy Securitization on the Eurasian Continent,Clingendael briefing papers, July, 2008.

Protokoll eines Abkommens betreffend die Energiefragen, vereinbart zwischen denRegierungen der Mitgliedstaaten der Europäischen Gemeinschaften am 21.April 1964 in Luxemburg Amtsblatt Nr. 069 vom 30/04/1964 S. 1099 - 1100

Rosamond, Ben [2000]: Theories of European Integration, MacMillan Press, LondonSipõcz Rita: Az európai integráció, mint gazdaság- és társadalomszervezési modell

in: Bóka Éva (szerk.): Czékus Bálint–Domonkos Endre–Gery Klára–Sipõcz Ri-ta: Európa újragondolása, Grotius e-könyvtár 2008. http://www.grotius.hu/doc/pub/YMTUPI/65%20európa%20újragondolása.pdf

Szemerkényi Réka [2007]: Túlélõ múlt? A hidegháború velünk élõ energiabiztonsá-gi tapasztalatai. Külügyi Szemle, 2007. tavasz, 34–52.

Taylor, Paul [2008] The End of European Integration, New YorkVarró László: Az Európai Unió energiapolitikája in: Marján Attila (szerk.): Az Euró-

pai Unió gazdasága, HVG Kiadói Rt., Budapest, 2006. 491–502.

11.. ÁÁggaazzaattookk ppiiaaccnnyyiittáássaa ééss aa vveerrsseennyy

Egy ágazaton belül Bara (2006) szerinta versenyt elsõsorban két dolog fenye-geti: az állam és maguk a versenytársak.Léteznek azonban olyan ágazatok, ahola verseny természetes módon nem tudkialakulni. Az újonnan létrejövõ verseny-zõ energiapiacok felett õrködõ verseny-politika számára a hálózatos iparágak-ban különösen az a sajátosság jelent ki-hívást, hogy a piac mûködése önmagá-ban nem képes felszámolni a monopol-struktúrát (Kovács 2008). Ez azzal ma-gyarázható, hogy a piacra lépés nemcsakesetleges, hanem a korábban bemuta-tott belépési korlátok következtébenroppant költséges és kockázatos is le-het. Egy hálózatos iparágban próbálko-zó új belépõ igen nehéz helyzetben van,ha fel akarja venni a versenyt a már pi-acon (pozícióban) lévõ vállalkozással (atovábbiakban: inkumbens), hiszen nemelég egyszerûen jobb és/vagy olcsóbbterméket kínálnia, ha a fogyasztók vá-rakozása az, hogy senki sem fogja meg-venni a termékét. Ez az önbeteljesítõ vá-rakozás annál erõteljesebb lehet, minélkevésbé kompatibilis az új szolgáltatás amár meglévõvel, illetve minél elkötele-


SSOOMMOOSSII SSAARROOLLTTAA**

Verseny vagy koncentráció?

Az energetikai liberalizáció hatása az uniós piacra

A szerzõ tanulmányában azt vizsgálja, hogy az Európai Unióban több mintegy évtizede elindított energiapiaci liberalizáció milyen hatást gyakorol azágazati versenyre. Valóban azt az eredményt érte el az Európai Unió,amire számított, vagy inkább ennek ellenkezõje következhet be?

* A szerzõ egyetemi tanársegéd a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán.

zettebbek az inkumbens irányába a fo-gyasztók (Kovács 2008).

Az ilyen piacok tehát (valamilyenmesterséges, strukturális vagy stratégi-ai okból) zártak a potenciális verseny-társak elõtt; szereplõiket a szakiroda-lom természetes monopóliumoknak ne-vezi. Ebbe a körbe tartozott eddig töb-bek között a telekommunikáció, a vas-úti szállítás, a gáz-, a villamosenergia-szolgáltatás, az alapvetõ közszolgálta-tások (víz-, szennyvíz-, szemétszállítás,közvilágítás stb.) és a postai szolgálta-tások. „Ezekben az ágazatokban a ver-senyprobléma a piac zártságából ered,tehát abból a ténybõl, hogy hacsak azállam nem tesz valamit (szabályoz), ak-kor a fogyasztókhoz a monopolhelyzetáltal védett inkumbens vállalaton kívülmás nem fog hozzáférni.” (Bara 2006,208. o.) A verseny ott kezdõdik, ami-kor ezek a piacok megnyílnak: például agázpiac esetében az 1998-ban elindítottliberalizáció révén az EU megteremtet-te a nélkülözhetetlen eszközök széle-sebb körû hozzáférésének feltételeit. Apiacnyitás technikai és szabályozási ol-dalának bemutatásától jelen írásunkbaneltekintünk, így itt most csak a liberali-záció versenyjogi követelményeirõl éskövetkezményeirõl szólunk.


VVeerrsseennyyppoolliittiikkaaii vváállttoozzáássookk aa lliibbeerraalliizzáácciióókköövveettkkeezzttéébbeenn Az uniós szabályozásnak köszönhetõenegyre élesedõ verseny eredményeként afogyasztók – egyre tudatosabb magatar-tásuk és minõségi elvárásaik következté-ben – a közüzemi szolgáltatásokat is(legalábbis elméletileg) mind jobb minõ-ségben vehetik igénybe. Feloldhatatlanellentét látszik azonban az alapellátásbiztosítása, a szolgáltatási színvonalemelése, valamint a szûkülõ erõforrások,a hatékonyság fokozása és a profitérde-kek között. A szolgáltatások liberalizáci-ót is magában foglaló fejlõdése szükség-képpen maga után vonta a versenypoliti-ka fejlõdését, hiszen a versenypolitika, ésennek gyakorlati megnyilvánulása (a ver-senyszabályozás) szinte mindenhol a pi-acszabályozás egyik, ha nem a leghaté-konyabb eszköze (Motta 2007). A fo-gyasztókat is biztosítani kell afelõl, hogyaz újabb és újabb közszolgáltató szekto-rok megnyitása a verseny szempontjábólnem érinti õket hátrányosan. A szolgál-tatások piacán bekövetkezõ változásokat– erõátrendezõdés a tercier szektor ja-vára, illetve transznacionalizálódás – aversenypolitika is igyekezett követni. AzEurópai Közösségek életében így az1970-es évektõl megmutatkozó új, leg-inkább az iparban tetten érhetõ verseny-politikai irányvonal jól tükrözi a közelnegyven évvel azt követõ szolgáltatáspi-aci változásokat (Pelle 2009).

Az elmúlt idõszak uniós versenypoliti-kájában három fontos folyamatot lehet

tetten érni. Az egyik, hogy az ágazatiszabályozások és az általános verseny-szabályozás egyre közelebb kerülnekegymáshoz (1). Míg korábban úgy véle-kedtek, hogy a versenyszabályozás fel-adata a szektortól függetlenül felmerülõpiaci magatartások kordában tartása,ágazatspecifikus vizsgálatok és jogalko-tás nélkül – hiszen erre szolgáltak az ága-zati szabályozások – újabban egyre többszabályozó ismeri fel, hogy a konkrét pi-acot és az ott létezõ, korlátozott, vagyadott esetben nem is létezõ versenyt nemlehet egymástól teljesen függetlenül ke-zelni. A piacelemzés így Motta (2007)szerint is a modern versenypolitika alap-vetõ eszköze lett.1

Itt érdemes egy rövid kitérõt tenni an-nak érdekében, hogy különbséget te-gyünk az általános versenyszabályozás ésaz ágazati szabályozás között. A közszol-gáltatási szféra egyes ágazataiban, így agázszektorban, a szabályozás kétrétû.Egyik része kiterjed az összes közszolgál-tatásra, illetve ezek közös pontjaira, má-sik oldalról kifejezetten ágazatspecifikus,és annak gazdaságtanához kapcsolódik.Monopolpiacokon a versenyszabályozásés az ágazati szabályozás eltér egymás-tól. Utóbbinak a dolga ebben az esetbenarra ügyelni, hogy verseny hiányában is atársadalomra nézve optimális állapototérjen el. A verseny- és az ágazati szabá-lyozás közötti határok akkor mosódnakel, amikor a monopolpiacokon – esetünk-ben a korábban monopolizált közszolgál-tatási feladatot ellátó gázpiacokon a libe-

1 A liberalizációs elemzések egy bizonyos mélységen túl megkövetelték az érintett ágazatok átfogó vizs-gálatát, amely új intézményként jelenik meg az európai gazdasági integrációban. A szektorális vizsgá-latok elvégzésének feladatát is az Európai Bizottság Versenyügyi Fõigazgatósága kapta meg. Az új ha-táskör értelmében nevesítették azon szolgáltatási szektorokat, amelyeket vizsgálat alá vontak. Ezeka következõk (EB VF 2008b): villamosenergia- és gázszolgáltatás, pénzügyi szolgáltatások, médiaszolgáltatásai, postai szolgáltatások (releváns eset COMP/36.915), telekommunikáció, professzioná-lis szolgáltatások.

ralizáció hatására – megjelenik a verseny.Ekkor ugyanis „…a versenyszabályozó-nak foglalkoznia kell a monopolpiacokkal,a monopoljellegû ágazati piacok szabályo-zójának pedig a versenypiacokkal.” (KissF. 2008. 23. o.).

Az újonnan liberalizált piacok azonbansokban különböznek a mûködõ oligopolpiacoktól. Megmaradtak a közszolgálta-tási és ágazati jellemvonásaik, a mûködé-sük megértéséhez és a hatékony szabá-lyozáshoz pedig szükség van a speciálispiacok ismeretére. Általában igaz, hogy averseny általános szempontjainak az ága-zat sajátosságaira épülve kell érvényesül-niük. A versenypolitika az EU szerint semképes önmagában minden körülményekközött versenyt gerjeszteni, ehhez a vál-lalkozásoknak olyan általános gazdaságiközegben kell mûködniük, amely ösztön-zi a versengést. Közvetett módon, meg-felelõ ágazati politikával összehangolvaazonban hozzá tud járulni az EurópaiUnió versenyképességének javulásához.

A második jelenség, hogy a szabályo-zásban is fellelhetõ egyfajta konvergen-cia (2). Miután a szabályozások tárgya, averseny ugyanaz, az alkalmazott eszkö-zök, azaz a piacelemzés szintén egyre kö-zelebb kerülnek egymáshoz, így a kon-vergencia értelemszerûen a szabályozás-ban is megmutatkozik (Pelle 2009). Aszinergia viszont megvalósulni látszik azEU esetében, annak ellenére, hogy a kon-vergencia, amely során a liberalizált pia-cok szabályozási feladatai átkerülnek aversenyszabályozókhoz, illetve amikor a


versenyszabályozó funkciók közszolgála-ti és ágazati elemeket is felvesznek, mégma is tart. Az általános versenyszabályo-záshoz illeszkedõen az ágazati szabályo-zásokban szereplõ határidõk, a piacnyi-tások újabb fázisainak idõpontjai 2007és 2009 közötti idõszakra estek (Va-lentiny 2008). A korábbi tapasztalatokalapján a versenyszabályozással szembenaz ágazati szabályozások gyakoribb éssokszor radikálisabb változást ígértek.

A harmadik elem, pedig a dereguláció(3). Ebben arra építenek, hogy a piacmûködése sokszor hatékonyabban eléri acélokat, mint a szabályozás. A szabályo-zás elsõdleges célja tehát a piac mûködé-sének biztosítása kell, hogy legyen, amiviszont csak az ágazati és a versenysza-bályozás összehangolt fejlesztésével biz-tosítható (Pelle 2009). Természetesenez korlátozottan igaz a közszolgáltatá-sok körére, fõleg az energiapiacra. A sza-bályozás szükségességét, nem mellõzhe-tõ jelentõségét azonban a gázpiacokonmár a piacnyitás kezdetétõl elismerik.Ebben a szektorban tehát nem is annyi-ra deregulációról, mint inkább „rere-gulációról” beszélhetünk.

A versenyszabályozás fejlõdése – álta-lában szektortól függetlenül – hasonló-képpen fest. Rendszerint egy-egy jogesethívja fel a figyelmet a piaci elégtelensé-gekre. Ezt követõen átfogó, nyilvános,piacelemzõ szektorális vizsgálat követke-zik különbözõ szakmai és társadalmiszervezetek bevonásával. (A gázpiac ese-tében ez 2005-ben következett el 2.)

2 Az energiaszektort érintõ versenyszempontokat figyelembe vevõ átfogó vizsgálat (Energy SectorInquiry) lefolytatásával a Bizottságot 2005-ben bízták meg. Bõvebben errõl az alábbi honlapon lehettájékozódni: http://ec.europa.eu/competition/sectors/energy/inquiry/index.html. A vizsgálat célja azvolt, hogy egy mélyenszántó elemzést készítsen a mûködés jellemzõinek, vagy éppen a nem megfe-lelõ mûködés okainak feltárása érdekében. Mindezt azért, hogy végeredményben az egész európaigazdaság versenyképessége növekedjen a tökéletesítés révén. Az átfogó vizsgálat alapján készült el amár említett végsõ jelentés, amelyet 2007 januárjában tették közzé.


A következtetésekbõl kiindulva a Bizott-ság javaslatokat fogalmaz meg, majd avégsõ eredmény az alkalmazandó jog-anyag fejlõdésében ölt testet (Pelle2009). Jól látszik tehát, hogy az európaiversenyjognak a versenyügyi esetek na-gyon fontos részét képezik, hiszen a ver-senyszabályozásra is hatással van a ver-senyügyi esetek kimenetele.

Fontosnak tartjuk továbbá kiemelniazt, hogy a versenyjog – fõleg az Euró-pán kívüli – nem önmagában áll, és nemcsupán egy az integrációs politikák kö-zül. Erre a leglátványosabb és legtöbbetemlegetett példa a négy alapszabadságbiztosítását célzó belsõ piaci politika,amely az integrációt akadályozó államiintézkedések ellen irányul, míg a ver-senyszabályok a piaci szereplõk azonosirányú intézkedései ellen tesznek lépése-ket. Így arról van szó, hogy az évek so-rán fokozatosan lebontott kereskedelmikorlátokat a versenypolitika nem hagyjaa cégek által újjáépíteni. A konvergenciá-nak köszönhetõen tehát a közszolgálta-tások piacán, csakúgy, mint más szekto-rokban, a piaci nyitás miatti kényszerû-ségbõl is megfelelõen kell alkalmazni a

releváns uniós és tagállami versenyszabá-lyokat.3 Az EU versenyszabályozásánakalapjait az Európai Gazdasági Közösségetmegalapító Római Szerzõdés – illetve an-nak módosításai – fekteti le. Részleteseb-ben a Szerzõdés 101. és 102., valamint106. cikke tartalmazza a vállalatok ma-gatartásának szabályozását, a 107–108.cikk pedig a tagállamok által nyújtott tá-mogatások szabályozását. A Szerzõdés106. cikkelyének második bekezdése pe-dig azt mondja ki, hogy az általános gaz-dasági érdekû szolgáltatások mûködteté-sével megbízott vállalkozások a Szerzõ-dés szabályai, különösen a versenyszabá-lyok hatálya alá tartoznak.4 Újabb elem-ként jelent meg a liberalizáció mint aközösségi versenypolitika egy határterü-lete.

22.. KKoonncceennttrráácciióókk aazz eenneerrggiiaasszzeekkttoorrbbaann

A piacnyitás elõkészítése, kialakítása,majd végrehajtása során az Európai Unióelsõsorban a tagállamokkal, ezt követõ-en a jelentõsebb szereplõkkel kerülhet

3 A jogalkotás mögött meghúzódó közgazdasági elképzelés szerint ezek olyan közszolgáltatások, ame-lyek nem mûködnének, ha az állam nem nyújtaná õket. A két fõ szempont a szolgáltatás ellátása, va-lamint annak biztonsága. Az EU 2003-ban kezdte el vizsgálni, hogy ezek valóban közszolgáltatások-e, milyen mértékben (mekkora részben), és hogy ezen szolgáltatások piacán a verseny bevezethetõ-e (EB VF 2008 idézi Pelle 2009).

4 106. cikk: „Az általános gazdasági érdekû szolgáltatások mûködtetésével megbízott vagy a jövede-lemtermelõ monopólium jellegû vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerzõdés szabályai, kü-lönösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesennem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlõdését ez nem be-folyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.” A 106. cikk (2) bekezdéseazonban bizonyos kritériumok teljesülése esetén engedélyezi a Szerzõdésben foglalt szabályoktól va-ló eltérést. Elõször is, hivatalos aktussal történõ megbízásra van szükség, amellyel az állam a vállal-kozást megbízza egy adott feladat elvégzésével (jogszabály, szerzõdés stb.). Másodszor, a megbízás-nak általános gazdasági érdekû szolgáltatásra kell vonatkoznia. Harmadszor, a kivételnek (kompen-záció) szükségesnek kell lennie a feladat elvégzéséhez, és azzal arányban kell állnia (szükségességi kö-vetelmény). Végül a kereskedelem fejlõdését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellenté-tes a Közösség érdekeivel.

szembe, ha azok nem vagy nem megfe-lelõen veszik figyelembe a versenyterem-tés célját, a verseny szempontjait. Ennekveszélye az lehet, hogy hiába történik pi-acnyitás, nem alakul ki hatékony versenyaz adott ágazatban. Ráadásul az európaigázpiaci nyitás esetében ez a folyamatmég ellenkezõ irányú aspektusokat is feltud mutatni. Így a továbbiakban feltér-képezzük, hogy vajon a gázpiaci – illetvenéhány eset erejéig a teljes energiapiacotérintõ – liberalizáció következtében meg-valósulhat-e a – ha korlátozottan is, de– versenyzõ piac, vagy inkább koncent-rációnak lehetünk szemtanúi? A koncent-rációt a továbbiakban az alábbi fokoza-tok szerint értelmezzük: � a szétválasztás következtében külön-

bözõ (hatékonysági, méretgazdasá-gossági, stratégiai) megfontolásokbólhorizontális és vertikális kartellek ala-kulnak ki a gázpiacon (vagy a teljesenergiapiacon);

� különbözõ okokból, de növekszik azinkumbens nemzeti szereplõk erõfö-lénye;

� különbözõ okokból kifolyólag gázpi-aci (energiapiaci) felvásárlások és fú-ziók nagyobb számban mehetnekvégbe.

Amennyiben nem a magatartás felõl, ha-nem intézményi szempontból nézzük,akkor a felsorolást meg is lehet fordíta-ni. A fenti esetben ugyanis intézményi-leg elkülönült, nem feltétlenül erõfölé-nyes pozícióban lévõ szereplõk „csak”összejátszanak, együttmûködnek. Az õkezelésüket a versenypolitika kell, hogyex post módon ellássa. Ebbõl a szem-pontból rosszabb, ha a struktúra márrögzült is azzal, hogy például fúziók, fel-vásárlások révén, vagy állami támogatá-sok miatt monopóliumok alakulhatnakki. Ilyenkor már csak az utólagos ága-


zati szabályozásnak, felügyeletnek ésversenyhatóságnak lesz létjogosultsága.

22..11.. VVáállllaallaattii eeggyyeessüülléésseekk ééss ffeellvváássáárrlláássookkaazz eenneerrggiiaasszzeekkttoorrbbaann

Az energiaszektorokat egyaránt a vi-szonylag kevés, ugyanakkor nagyméretûcég mûködése jellemzi. E vállalati körönbelül gyakoriak az egyesülések és a fel-vásárlások, amelyek révén megvalósulótulajdonosi koncentráció közvetlen ha-tást gyakorol a piac szerkezetére, a ver-seny intenzitására és feltételeire. Egyreinkább szembetûnõ az is, hogy az ener-giaszektor hagyományosan a transznaci-onális nagyvállalatok vadászterülete, aholaz utóbbi években, részben a liberalizá-ció hatására végrehajtott vertikális felda-rabolás következtében fokozódott a kon-centráció.

Mi is motiválhatja a konvergenciátés/vagy a koncentrációt célzó fúziók lét-rejöttét? Ezek elsõ oka lehet, hogy azenergiaiparban érdekelt cégek nyeresé-geiket inkább felvásárlásokra költik,mint pótlólagos befektetésekre. Másod-sorban, bár a liberalizáció célja vagy esz-köze az ellátási láncok vertikális szétvá-lasztása volt, az energiatermelõ vállala-tok számára a tranzakciós költségek le-faragásának lehetõsége miatt jobbanmegéri az újbóli vertikális integráció,mint az azt helyettesítõ szerzõdéses kap-csolatok kialakítása. Az ágazatok közöt-ti átjárást tekintve az áramtermelõk és agázszállítók kölcsönösen élvezhetik a szi-nergia korábban már említett elõnyeit. Akét szektor közötti intézményesítettkonvergencia további elõnye, hogy a gáz-szolgáltató egy fúzió nyomán mindenegyes fogyasztójának képes lesz villamosenergiát is továbbítani. Ezt ugyanis min-den háztartásban használják, míg a gáz


aránya alacsonyabb. Ezzel viszont mellé-kesen megnehezítik az esetlegesen be-lépni szándékozó versenytársak helyze-tét is. További indok lehet a korábbanmár említett biztos beszállítói/felvevõ pi-aci kapcsolat a két különbözõ profilú cégközött, illetve ebbõl kifolyólag a tranzak-ciós költségek leszorítása is. Amellett,hogy a két tevékenység egymást ki isegészíti, a kockázatcsökkentõ diverzifi-káció lehetõségét is megteremtheti velea fúzió során létrejött új társaság. Végül,de nem utolsósorban a piaci pozíció, azinfrastruktúra, az eszközök, az informá-ció és a piaci tudás is megszerezhetõ egyfelvásárlás által (Vince 2009).

2.1.1. A fúziók típusai a mögöttük feltárt okok alapján

Amerikai energiapiaci tapasztalat is alá-támasztja az Európai Unió piacán megfi-gyelhetõ jelenséget, hogy vertikálisan in-tegrált és több szektorban – villamosenergia, gáz, esetleg víz – is érintett eu-rópai léptékû vállalatok jöhetnek létre.Az utóbbi nyolc évben az unió területénbejelentett fúziók közel 30 százaléka tar-talmazott határon átnyúló elemet, mígágazaton átnyúló elemet, egyre növekvõmértékben, átlagban közel 50 százalé-kuk (Verde 2008).

Jellemzõ, hogy ilyen, a két szektorkonvergenciáját megvalósító fúziók/fel-vásárlások azokban a tagállamokban tör-ténnek inkább, ahol a liberalizációbanmár élen járnak, így az Egyesült Király-ságban, Németországban, Olaszország-

ban vagy Franciaországban.5 Ezek azon-ban mind határon belüli fúziók. Az ilyen,a két szektor konvergenciáját elõsegítõfúziók/felvásárlások azonban határokonátnyúló jelleget is ölthetnek. Jellemzõenazonban ez úgy valósul meg, hogy a tõ-keerõs és jó pozícióban lévõ, komoly ha-zai bázissal rendelkezõ, fõleg nyugat-eu-rópai vállalatok ugrásra készen álltak akelet-európai szétválasztás idejét lesve,és amint lehetõségük nyílt rá, a feldara-bolt gázellátási-lánc egyes elemeibõl sze-mezgettek. Ilyen esetek voltak a németárampiaci szereplõ, amikor az E.On aMagyar Olaj- és Gázipari Vállalat, a Molgázüzletágát (COMP/M.3696), vagy aspanyol Endesa a lengyel áramtermelõt,a ZEDO-t (COMP/M.4060) vásárolta fel.

Bár úgy tûnhet, hogy a liberalizációcéljának elérését lehetetlenítik el, a felvá-sárlások és a fúziók valójában logikus kö-vetkezményei a liberalizációnak, hiszen akereslet bizonytalanságára és az áringa-dozásokra igyekeznek ily módon a mé-ret- és választékgazdaságosság (econo-mies of scale és economies of scope) mi-att a hatékonyságot válaszul hívni a pia-ci szereplõk.6

A liberalizáció lényege továbbá, hogyegyre kiterjedtebb és mégis egységesenergiapiac jöjjön létre az EU tagállama-inak együttmûködésével. A nagyobb piacpedig nagyobb vállalatokat bír el, ame-lyek így hatékonyabbak, és még inkábbképesek méretgazdaságosak lenni (Ja-cobsen et al 2006). Így a fúziókra és avállalatátvételekre irányuló nyomás fo-lyamatosan erõs. Ez a jelenség piaci ala-

5 Európa egyik kiemelkedõen nagy villamosenergia-szolgáltatója, a francia EDF 2015-ig el szeretné ér-ni az évi 53 milliárd m3-t kitevõ gázkereskedelmet (Zyuzev 2008).

6 Nyilvánvaló magyarázata van az ilyen felvásárlásoknak, ha ismerjük a gázszektor és a villamosener-gia-termelés egymásra épülését. A villamos energiát termelõ vállalatok gazdasági elõnyt és nagyobbellátásbiztonságot remélnek egy gázszereplõ felvásárlásától, míg a gázszállítók biztos piacot látnakegy áramtermelõ céggel történõ fúzióban.

pokon nem is igazán kifogásolható ak-kor, ha ezeket a felvásárlásokat olyaniparági szereplõk teszik, amelyek szinténkizárólag magántulajdonban vannak, éspiaci elvek alapján mûködnek.

Ezzel rá is térünk a Verde (2008) sze-rint a piacokon tapasztalható másiktrendre. A nemzetközi energiapiacokon –lévén, hogy közszolgáltatásokról van szó– ugyanis nem szokatlan, hogy dominánsés ráadásul állami tulajdonosi részesedés-sel bíró cégek is versenyeznek (Losoncz2007).7 Így, amikor egy állami részese-déssel és ennek megfelelõen mindenkorikormányzati érdekek által irányított tár-saság teszi meg a szükséges lépéseket pi-aca, illetve a nemzeti szektor védelmé-ben, az óhatatlanul a „nemzeti bajnok”teremtésének esetét merítheti ki. Közöspontja ezeknek a fúzióknak, hogy azérintett tagállamok közvetlenül és aktívmódon járultak hozzá az ügyletek sike-réhez, ad hoc módon megalkotott szabá-lyozások sorozatával (Verde 2008). Azaktív állami fellépésnek ugyanis kifino-multabb formája a közvetlen állami tá-mogatások helyett a piacteremtés, illet-ve a piacok megszerzése és megtartásavállalati esélyeinek befolyásolása, röviden„nemzeti bajnok” teremtése.

E mögött olyan nemzeti érdekek hú-zódhatnak meg, mint a védelem a bará-ti vagy ellenséges felvásárlások ellen. Lé-tezik a védelemnek egy biztonságpoliti-kai aspektusa is, azaz hogy bizonyos te-vékenységeket mindenképpen hazai szol-gáltatók lássanak el. Az energiapiacinemzeti bajnokokkal kapcsolatos hivata-los kormányzati politika indoka ugyanis


elsõsorban az ellátásbiztonság, hiszen fõ-leg a kisebb, saját forrással nem rendel-kezõ, magas energiaimport-függõséggelküzdõ gázpiacokon érzik veszélyeztetveaz ellátás biztonságát egy esetleges „fe-lülrõl diktált” piaci versenyben. Ez per-sze nem jelenti, hogy kizárólag az ilyenjellemzõkkel bíró országok tartanánakfenn nemzeti bajnokokat. Elég csak a Gazde France/Suez (COMP/M.4180) vagy aGas Natural/Endesa (COMP/M.3986)ügyekre gondolnunk. Ez a protekcioniz-mus új formáját jelentheti, amennyibennem a versenytõl óvják a hazai szereplõ-ket, hanem a hazai piacot és azinkumbensek profitját védik a belépniszándékozóktól. Mindkét tendencia kö-vetése egyfajta felkészülés az uniós ver-senyzõ piac szintjérõl való kilépésére.Nem mellékesen pedig az így kialakultvállalatok jelentõs tárgyalási pozíciót tud-nak felmutatni a beszállítókkal történõegyezkedés során.

A táblázatban összefoglaltuk azokat a részben már említett érdekeket és mo-tivációkat, amelyek mentén megkülön-böztethetõk az egyes energiapiaci fúziókés felvásárlások. Ezek némelyike a libe-ralizáció ellen hatva protekcionista célo-kat tükröz, mások inkább a versenyzõpiacra történõ felkészülést és racionali-zálást segítik. Közös viszont bennük,hogy mind az uniós liberalizációs folya-mat eredményeképpen jöhet(ett) létre.

Valentiny (2008) szerint nem elhanya-golható következménye a többszektorúszolgáltatók megjelenésének, hogy így aszabályozás hagyományos keretei is át-alakulhatnak. A ma még elkülönült, ága-

7 A száz százalékban vagy részben állami tulajdonú, az energiaszektorban érintett vállalatok listája meg-lehetõsen hosszú. Azok a cégek, amelyek részvénytõkéjében van állami tulajdonosi részesedés, képe-sek piacgazdasági elvek szerint mûködni, de az a gyakoribb, hogy vezetésük egyéb, nem gazdaságijellegû szempontokat is érvényesít, politikai nyomást gyakorol stb. (Losoncz 2007).


zati alapon mûködõ szabályozó szerveze-tek együttmûködésre kényszerülnek,esetleg össze is olvadnak. Az országhatá-rokat átlépõ vállalatok számának szapo-rodásával egyre nagyobb igény támad azinterregionális szabályozás létrehozására.A 2003-as európai uniós Sapir-jelentés

(André Sapir, neves brüsszeli közgaz-dász, a róla elnevezett jelentés az Euró-pai Bizottság elnökének felkérésére ké-szült, célja pedig a versenyképesebb EU– a szerk.) is már elérkezettnek látta azidõt az európai szintû szabályozó szerve-zet felállítására (Sapir 2003). A szabályo-

ÁÁggaazzaattoonn bbeellüüllii ééss hhoorriizzoonnttáálliiss ÁÁggaazzaattookk kköözzööttttii ééss vveerrttiikkáálliissffúúzziióókk//ffeellvváássáárrlláássookk ffúúzziióókk//ffeellvváássáárrlláássookk

Nemzeti – (ellenséges) felvásárlások elleni – az ellátási lánc különbözõ szintjeinekpiacon belüli védekezés (GdF/Suez (COMP/M.5092), integrációjával elérhetõ költség-fúziók/fel- Helsingin/Vantaan/E.On Finland/ csökkentõ lépésvásárlások* Lahti/SEU (COMP/M.3507) 8 – nemzeti gáz-, illetve villamosáram-

– a tevékenységek (ismét) nemzeti termelõ vállalat fúziójával erõs nem-kézbe történõ vétele zeti energiaipari bajnok kialakítása

– egy olyan erõs tárgyalási pozícióval rendel- (E.On/Ruhrgas)10

kezõ nemzeti piaci szereplõ kialakítása,amely sikeres fellépésre képes a beszállítókés a versenytársak között/ellen

– méretgazdaságosság kialakítása9

(DONG/Elsam/EnergiE2 (COMP/M.3868))

Határon – az egyes résztevékenységeket ellátó cégek – a villamos energiát termelõ válla-átnyúló földrajzi értelemben vett terjeszkedése latok gazdasági elõnyt és nagyobb fúziók/fel- (Enel/Slovenske Elektrarne (COMP/M.3665)) ellátásbiztonságot remélnek egy vásárlások – európai szinten is súlyponti szerep elérése, gázszereplõ felvásárlásától (E.On/Mol

mielõtt a liberalizációs folyamat lezárulna (COMP/M.3696), Endesa/Zedo(Tennet/E.On (COMP/M.5707)) (COMP/M.4060))

– a gázszállítók biztos piacot látnak egyáramtermelõ céggel történõ fúzióban

AA kküüllöönnbböözzõõ eenneerrggiiaappiiaaccii ffúúzziióókk//ffeellvváássáárrlláássookk mmööggöötttt ffeellttáárrtt ookkookk

* Megjegyzés: Amennyiben nem szerepel az uniós esetszám az esetben szereplõ vállalatok neve mögött,az annak tudható be, hogy tagállami hatóság ítélte meg a fúzió piacra gyakorolt hatását. Forrás: Jacobsen et al (2006), Verde (2008) és az Európai Bizottság hivatalos honlapja alapján saját szer-kesztés

8 Az ellenséges felvásárlások egyik példája az OMV-Mol esete lehet, amikor a Mol nem kívánt az OMVirányítása alá kerülni. A Bizottság várhatóan elmarasztaló ítélete és a magyar parlament által megho-zott, nem feltétlenül piackonform jogi eszköz, a lex Mol miatt az OMV végül kihátrált az ügybõl.

9 Korábban a magyar privatizáció során is született olyan döntés, hogy a nemzeti gáztermelõ és impor-tõr (Mol Rt.) nem vehet részt az ország területének nagy részét lefedõ gázszolgáltatók privatizáció-jában (elkerülendõ a vertikális integráció kialakulását). A privatizációt követõen az ország néhány el-látatlan területén (a kevésbé sûrûn lakott és viszonylag fejletlen területein) alakult néhány kisebb gáz-szolgáltató társaság. Néhány év után azonban kiderült, hogy nem tudnak fejlõdni a tõkeszegénységükmiatt, ezért értékesíteni kívánták piacukat és tevékenységüket. Vevõként egyedül a Mol Rt. jelentke-zett. Az ügyletek a versenytörvény elõírásai alapján engedélyezési kötelezettség alá estek. A Gazda-sági Versenyhivatal megadta az engedélyeket a fúzióhoz. Az indoklásban az állt, hogy mivel a föld-gázárak hatóságilag szabályozottak, nincsen mód az árakkal való visszaélésre (GVH 2000).

10 Ez a fúzió példaként szolgálhat a gázellátó és a villamosenergia-termelõ vállalatok egyesülésére, va-lamint a többszektorú energiaszolgáltatók kialakulására is.

zási feladatok már régen túlléptek ugyan-is a nemzeti keretek között megoldhatómértéken, az európai uniós szintû szabá-lyozói szervezet létrehozása azonbanmég mindig várat magára.

2.1.2. Az energiapiaci koncentrációkuniós ellenõrzése

Minden fent említett pozitív eredményeellenére, a fúziók és a felvásárlások ver-senyellenes magatartást vagy kimenetetis eredményezhetnek; az Európai Unió-ban a Bizottság feladata ezek elbírálása.A fúziók ellenõrzése világszerte a ver-senyjog idõben legkésõbb kialakult ága,szerepe azonban egyre inkább felértéke-lõdni látszik.11 Ennek oka lehet, hogy aszerkezeti ellenõrzés mint a versenyprob-léma megelõzését célzó eszköz jelentõsenmérsékelheti az utólagos beavatkozásszükségességét. A fúziók szabályozása azEurópai Unióban is a legfiatalabb a válla-lati versenyszabályozás ágai között. Anemzeti hatóságok mellett a Bizottságsokáig a ma 101. és 102. (korábban 81.és 82.) cikk alapján kezelte az összefo-nódásokat, azonban azokat nem kifeje-zetten a fúziókontrollra alkották meg,ezért vált szükségessé a fúziók különállószabályozása. A fúziókontroll az elõzõek-tõl eltérõen nem magatartási, hanemstrukturális szabályozást jelent.12 Koráb-


ban jellemzõen a nemzeti hatóságok hoz-tak az ilyen ügyekben ítéletet, amibõl az következett, hogy az ügyek elbírálá-sában nem volt azonos mérce. Az elsõ,4046/1989/EGK rendelet 1990-ben lépett hatályba, a jelenlegi 139/2004/EK 2004 óta hatályos. A változtatás lé-nyege az volt, hogy a korábban alkalma-zott erõfölényteszt helyett az USA-ban isalkalmazott SLC-teszt13 kerüljön az érté-kelés középpontjába. A javaslat nagy vi-tákat eredményezett. Ezek lezárásakéntaz EU 2004. május elsejei bõvítésévelegyidejûleg hatályba lépõ új fúziós rende-let szerint akkor nem tiltható meg egy fú-zió, ha a hatékony versenyt érdemben(szignifikánsan) nem korlátozza (Sig-nificantly Impede Effective Competition,azaz SIEC-teszt), különösen, ha erõfö-lényt nem hoz létre, vagy nem erõsítmeg. Ellenkezõ esetben a fúziót meg kelltiltani. A közösségi fúzióellenõrzést ille-tõen, egy termék vagy szolgáltatás kíná-latát érintõ szerkezeti változások ellenõr-zésének célja tehát olyan erõfölényeshelyzet megteremtésének vagy megerõ-sítésének a megakadályozása, amely aközös piac számottevõ részén a hatékonyversenyt jelentõsen akadályozná.

A rendelet megváltoztatásának másikoka az volt, hogy nem elõnyös a gazda-ság mûködése szempontjából, ha a piacszereplõi által eldöntött akciók késedel-

11 Bár a tendencia jól tetten érhetõ, természetesen vannak ezzel az ellenõrzési jogosultsággal egyet nemértõ iskolák, mint ahogy az a chicagói iskola versenypolitikai felfogásából is látszik.

12 A 139/2004/EK rendelet megfogalmazása alapján fúzióról beszélünk, amikor két vállalat összefonó-dása jön létre az alábbi feltételekkel: „két vagy több, elõzõleg egymástól független vállalkozás vagyvállalkozásrész összeolvad, vagy egy vagy több személy, aki már irányít legalább egy vállalkozást, il-letve egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerzõdéssel vagymás úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több másik vállalkozás egésze vagy ré-sze felett”.

13 Az SLC-teszt („Substantial Lessening of Competition” Test) vagy sokszor versenyhatástesztként em-legetett módszer lényege, hogy a fúziókontroll során a versenyhatóság feladata annak eldöntése, hogya fúzió a verseny jelentõs csökkenéséhez vezethet-e. A kontinentális versenypolitikában szokták eztSIEC-tesztnek nevezni.


met szenvednek, elveszítve így a megle-petés erejét, és kormányzati vagy akár aversenytársak ellenséges eszközökkel el-lehetetlenítik õket. Így a fúzióengedélye-zési eljárás befejezéséig fennálló függõ jogi helyzetnek lehetnek hátrányos hatá-sai a piaci folyamatokra. E hátrányokatugyan ellensúlyozza a versenyhez fûzõdõközérdek védelme, az azonban indokolt,hogy az engedélyezési eljárás – a megala-pozott döntés követelményét nem szemelõl tévesztve – a lehetséges legrövidebbidõt vegye igénybe (Bodócsi 2004).

A tulajdonosi átfedésektõl sem mentes,domináns tulajdonosi részesedéseket lét-rehozó összefonódások a versenyfeltéte-lek alakulása szempontjából sokszor még-is átláthatóbb helyzetet teremthetnek,amint ezt Vince (2008) is írja a magyarpiacra vonatkoztatva. Szûkülhet ugyan atulajdonosi kör, amelynek részesedése ésbefolyása van az energiapiac vállalataiban.Adott esetben kevesebb tulajdonos ellen-õrzi a piac szereplõit. Ezzel párhuzamo-san az egyes tulajdonosi csoportok nem

közvetlenül, hanem érdekeltségeiken ke-resztül vesznek részt a társaságok irányí-tásában. A mérleg másik oldalára az ke-rül, hogy a tulajdonosi koncentráció azerõfölénybõl származó elõnyök érvénye-sítésének a lehetõségét is megteremtheti(Vince 2008). A horizontális, a vertikálisés a portfólióhatások vizsgálatával a ver-senyhatóságok feladata, hogy számításbavegyék ezt a lehetõséget is, és feltárják aversenyt korlátozó összefonódásokat.

22..22.. AA sszzeekkttoorrbbaann llééttrreejjöötttt kkoonncceennttrráácciióókk lleehheettssééggeess eeggyyéébb vveerrsseennyyüüggyyii kköövveettkkeezzmméénnyyeeii

A már végbement vertikális integrációkversenyre gyakorolt hatásáról el lehetmondani, hogy a legtöbb ország piacánigen magas szervezeti koncentráció ala-kult ki (lásd ábra). A gázszolgáltatásban ahárom legnagyobb cég súlya az EgyesültKirályságon kívül mindenütt meghaladja a60 százalékot. A nemzeti piacokon folyóverseny egyik fokmérõje – a Herfindahl-

Forrás: COM(2005) 568 alapján Vince (2008)

AA hháárroomm lleeggnnaaggyyoobbbb nnaaggyykkeerreesskkeeddeellmmii ppiiaaccii rréésszzttvveevvõõ,, iilllleettvvee tteerrmmeellõõ kkaappaacciittáássbbeellii rréésszzeesseeddééssee aa ggáázz-- ééss aa vviillllaammoosseenneerrggiiaa--ppiiaaccookkoonn

Villamos energia

százalék

AT: Ausztria, BE: Belgium, CZ: Csehország, DE: Németország, DK: Dánia, EE: Észtország, ES: Spanyolország, FR: Fran-ciaország, HU: Magyarország, IE: Írország, IT: Olaszország, LT: Litvánia, LU: Luxemburg, LV: Lettország, NL: Hollandia,NORDIC: Dánia+Svédország+Norvégia, PL: Lengyelország, SL: Szovénia, SK: Szlovákia, UK: Egyesült Királyság.

Hirschman-index (HHI)14 alapján – a há-rom legnagyobb termelõ (villamos ener-gia) és nagybani szolgáltató (gáz) teljes pi-aci részesedése (COM(2005) 568).

Amennyiben a verseny szabályozásá-nak ex ante lehetõségei a fúziók engedé-lyezése miatt és az ágazati szabályozás-ban már kimerülnek, akkor még mindigfelmerülhet az igény a koncentrációvallétrejött vállalatok magatartásának kor-dában tartására. Erre szolgálnak az EUversenyszabályozásának más területei.

2.2.1. A liberalizált gázpiac, a gazdasá-gi erõfölény és ennek versenyszabályo-zási kérdései

A közösségi versenyszabályok – alapve-tõen a Szerzõdés 102. cikkelye – értel-mében erõfölényes helyzetrõl akkor be-szélhetünk, ha egy vállalkozás (vagy vál-lalkozások csoportja) olyan helyzetbe ke-rül, hogy versenytársaitól, vevõitõl ésvégeredményben a fogyasztóitól is érzé-kelhetõ mértékben független magatar-tást tanúsíthat.15 Ilyen helyzet általábanakkor keletkezik, amikor egy adott pia-con a kínálat jelentõs részét egy vállalko-zás (vagy vállalkozások csoportja) adja,feltéve, hogy az értékelésben elemzettegyéb tényezõk (úgymint a piacra lépésakadályai, a vevõk reakcióképességestb.) ugyanabba az irányba mutatnak.

Erõfölényes vállalatok az energiapia-con nem csupán koncentráció révén jöhet-


nek létre. A hálózatos iparágak privatizá-ciója és liberalizációja során, minden igye-kezet ellenére, a piacon már bent lévõ ko-rábbi közszolgáltató jellegükbõl adódóanmonopolhelyzettel rendelkezõ szolgálta-tók a kezdeti, induló elõnyükbõl a gyakor-lati példák alapján nem sokat vesztettek,még mindig domináns, meghatározó sze-replõi a piacoknak.16 Nyilvánvaló, hogy akorábban a piacokon egyedüli szereplõ-ként jelen lévõ állami tulajdonú cégek a li-beralizáció után is igyekeznek megõrizniszerepüket, jelentõségüket. Kivételt ké-pezhetnek azok a piacok, ahol a privati-záció során a korábban természetes mo-nopóliumként mûködõ szolgáltatókat azállami értékesítés nyomán részben vagyegészben tõkeerõs külföldi társaságok vásárolták meg. Ez esetben is azonban in-kább csak a tulajdonosi szerkezet válto-zott meg, és nem a pozíció. Az erõfölé-nyes helyzetben lévõ piaci szereplõk pozí-cióit az Európai Unióban egyre inkább ki-fogásolt speciális állami aranyrészvényekpedig csak tovább erõsítik (Valentiny2007). Mi több, vannak piacok, aholugyanolyan részesedést tudnak felmutat-ni, mint a piacnyitás elõtt, és az uniós sza-bályozás miatt lebonyolított tulajdonjogiszétválasztásnak köszönhetõen sokszormég más piacokon is „bevásároltak”, ez-által még növelve is piaci részesedésüketösszeurópai szinten.

Fontos kiemelni azonban, hogy az Eu-rópai Unió versenyszabályozása sem a pi-

14 A nemzeti piacokon folyó verseny egyik fokmérõje a Herfindahl-Hirschman-index. Egy adott gazda-sági szektor HHI-értéke a piacon lévõ vállalatok százalékban mért piaci részesedésének négyzetössze-ge. Ha a HHI 10 000-hez közeli értéket vesz fel, akkor nagyobb koncentrációt mutat, ha pedig 1000alattit, akkor versenyzõ piacot jelez.

15 A meghatározás a Bíróság 1979-es, a 85/76, Hoffmann v. La Roche [1979] ECR 461 ügyben hozottítéletében szerepel, és a Bíróság e meghatározást az azt követõ ítéleteiben megerõsítette.

16 Az ilyen vállalatok versenytorzító magatartásai a legkülönbözõbb formában valósulhatnak meg, kezd-ve attól, hogy megakadályozzák a versenytársak hozzáférését a nélkülözhetetlen hálózatokhoz, egé-szen a nem megfelelõ árazási technikák vagy éppen a keresztfinanszírozás alkalmazásáig.


aci dominanciát „üldözi”, hanem az ezzelvaló tényleges visszaélést és a lehetségesfogyasztói veszteségeket. Célja nem,vagy nem elsõsorban az ilyen vállalatóri-ások felszabdalása, hanem a hatékony ésversenyalapú európai energiapiac biztosí-tása.17 Szintén az erõfölényes pozíciómegtartása mellett szóló érv, hogyVoszka (2009), valamint Jacobsen ésszerzõtársai (2006) szerint a liberalizá-ció égisze alatt a piaci szerkezet megvál-toztatása ronthat az egész ágazat ver-senyképességén, azaz az inkumbensmegnyirbálása legalább olyan káros le-het, mint a verseny hiánya.

Az inkumbens monopolista verseny-torzító, a belépés megakadályozásárairányuló stratégiai magatartása lehetpéldául a költség alatti árazás, a terme-léshez szükséges inputok elzárása a ver-senytársak elõl, az árdiszkrimináció, azárukapcsolás, amelyek jellemzõ tárgyai aversenyhatóságok által folytatott ver-senyfelügyeleti eljárásoknak. Általános-ságban azt mondhatjuk, hogy a verseny-hatóságoknak e körben akkor kell be-

avatkozniuk, ha egy monopólium olyanmagatartással gátolja a piacra lépést,amely csak azért nyereséges, mert ké-pes távol tartani a versenytársakat. Ezeka magatartások, illetve a velük szembe-ni fellépés azonban már az uniós és anemzeti versenyszabályozás hatásköré-be tartoznak. Nagyobb horderejû ügyekvoltak az elmúlt években például: azE.ON, az RWE és a Gaz de France ellenieljárás a francia és a német gázpiac fel-osztásáért (COMP/39388), az Electrabel(belga) és az EDF (francia) pedig mintkét inkumbens vállalat, az erõfölényévelélt vissza saját nemzeti piacán (COMP/38091). Az Európai Bizottság 2007 má-jusában indított versenyjogi ügybentrösztellenes eljárást az RWE cég ellen(COMP/39402)18. Brüsszel ennek soránazt a gyanúját próbálta bebizonyítani,hogy a német energiavállalat valóban „in-dokolatlan akadályokat” gördített azészak-rajna-vesztfáliai regionális gázpi-acra, az egyik legfontosabb ún. kulcspi-acra való belépés elé. Az olasz energia-szolgáltató társaság (ENI) ellen 2006-

17 Az erõfölényes pozíció megtartása mellett szóló érv lehet viszont Schumpeter elmélete is, amely sze-rint a nem tiszta verseny és a monopolista hatalom kedvezhet a kutatásnak, mert a monopolprofitfelhalmozása a vállalatok számára megteremti a kutatáshoz és az eredmények bizonytalanságával va-ló szembenézéshez szükséges pénzügyi forrásokat. Továbbá, a monopolhatalom és a piacra lépés meg-akadályozása lehetõvé teszi, hogy megelõzzék az imitációt és fenntartsák a magas profitképességet.

18 Az eljárás alapja az volt, hogy a Bizottság gyanúja szerint ennek eszköze a gázszállító-hálózathoz va-ló hozzáférés megnehezítése lett volna a különbözõ potenciális szolgáltatók számára. Mindezek hatá-sára az RWE konszern 2008. június 2-án bejelentette, hogy eladja 4100 kilométernyi gázvezeték-há-lózatát. A német áramtermelõ azt remélte, hogy a Bizottság ezért a döntéséért cserébe lezárja az el-lene gazdasági erõfölénnyel való visszaélés címén indított eljárást. Ez az eljárás ugyanis nemcsak sú-lyos pénzbírsággal fenyegette õket, de annak is kitehette volna, hogy üzleti partnereik hatalmas ösz-szegû kompenzációs követeléseket nyújtsanak be ellenük. A Bizottság már akkor üdvözölte az RWEdöntését, viszont csak 2008. december 5-ére jutott el odáig, hogy piaci tesztnek vesse alá a vállalat-csoport felajánlását. Ez a teszt voltaképpen azt jelentette, hogy minden érintett féltõl kommentáro-kat gyûjtött, vajon alkalmasak-e a cég ígéretei az erõfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos aggodal-mak leépítésére. Az érintettek a felhívás megjelenésétõl számított egy hónapig küldhették el vélemé-nyüket a Bizottságnak. Brüsszel már elõre közölte, hogy ha a piaci teszt pozitívnak bizonyul, a Bi-zottság elfogadja a vállalásokat, és ezzel jogilag is kötelezõvé teszi azokat. A teszt kimenetele követ-keztében a Bizottság 2009 márciusában elfogadta az RWE ajánlatát, mivel a teszt azt az eredménythozta, hogy az érintettek szerint szükséges és arányos lépés a gázvezeték-hálózat eladása.

ban kezdeményezett a Bizottság erõfö-lényes pozíció elleni eljárást (COMP/39315). A gyanú szerint az ENI és tár-sai célja a potenciális versenytársak kizá-rása (alleged market foreclosure) lettvolna nemcsak a hazai részpiacain, ha-nem az osztrák és a német piaci érde-keltségein is.19 Ennek megítélése azon-ban a jogalkalmazás bonyolult kérdése,hiszen a hálózatos iparágakban a leg-többször nehézséget jelent a tisztessé-ges versenyzõi magatartás és például akiszorító stratégia megkülönböztetése(Kovács 2008). Ebbõl viszont ismét csakaz látszik, hogy mekkora szerepe és ha-tása van az Európai Unió szabályozásá-nak más területeken is. Az új belépõkszámára tovább nehezíti a helyzetet,hogy a legtöbb vezeték a hosszú távúszerzõdések miatt leterhelt, ezért vi-szonylag kevés tér adatik a szabaddá vált gázmennyiségek szállítására.20 Ez ahelyzet eddig tökéletesen megfelelt azeurópai energiaóriásoknak, akik ebbõlkifolyólag nem is nagyon aktivizáltákmagukat a szállítói infrastruktúra fej-lesztésében.


Az erõfölényes pozícióval való vissza-élés egyik lehetõsége az energiaszektor-ban, az ún. angol klauzulára hivatkozva,nem elengedni az ügyfeleket. Az angol kla-uzula elõírja a vevõ számára, hogy beje-lentsen minden számára tett jobb ajánla-tot, azzal, hogy azt csak akkor fogadhat-ja el, ha az eredeti szállító nem tesz ugyan-olyan, vagy esetleg jobb ajánlatot. Ez a kö-telezettség ugyanolyan hatással járhat,mint a versenytilalmi kötelezettség, külö-nösen akkor, ha a vevõnek fel kell fednie,ki tette az ajánlatot. Ezenkívül a piac át-láthatóságának növelésével ez a szállítókközötti összejátszást is erõsítheti (2000/C291/01).21 Van azonban egy másik oldalais a dolognak, azaz a szerzõdésbõl való ki-lépés nehezítésének más oka is lehet. Aszolgáltató olyan, az egyedi igényeknekmegfelelõ beruházásokat hajthat végre,amelyeket hosszú távú elkötelezettség be-biztosítása nélkül nem valósítana meg.Nem érdemes tehát egyértelmûen tiltaniaz angol klauzula alkalmazását, hiszen azebbõl a lehetõségbõl adódó alkuköltségekcsökkentése mindkét fél érdekében állhat(Antal–Pomázi 2009).22

19 A piactorzító magatartás a készletek felhalmozásában és a fejlesztések stratégiai érdekbõl történõ alul-finanszírozásában nyilvánult meg. Mindezt a tevékenységet az ENI S.p.A és annak leányvállalatai vagypartnerei (a Trans Austria Gasleitung GmbH, a Trans Europa Naturgas Pipeline GmbH & Co. KG, azENI Deutschland S.p.A. és az Eni Gas Transport International SA.) közösen gyakorolták. Ez Bökönyi(2005) értelmezésében kimeríti a piaci erõfölény biztosítása érdekében alkalmazott integrációt. Hozzákell tennem, hogy ez a vizsgálat nem képezte részét a szektor verseny vonatkozású átvilágításának.

20 Nemegyszer az is elõfordult, hogy tényleges szállítások nélkül foglaltak le kapacitásokat, ezzel gátol-va az új versenytársak piacra lépését. Erre késõbb szabályt is kellett hozni, amely szerint, ha valakinem végez tényleges szállítást az elõzetesen megvásárolt kapacitás fejében, akkor a rendszerirányítóazt szabadon tovább értékesítheti harmadik fél számára, megtartva az eredetileg kifizetett összegetis (Patkó 2009).

21 Magyarországon is felmerült a kérdés öt áramszolgáltató (DÉDÁSZ, ÉDÁSZ, ELMÛ, ÉMÁSZ és TITÁSZ)esetében, hogy nem akadályozzák-e ügyfeleiket a szabad piacra való kilépésben a szerzõdésekben ki-kötött „legkedvezõbb árajánlat” elvével. Az elv az angol klauzula magyar megfelelõje volt, és döntés2008-ban született ezekben az ügyekben (Vj-108/2006/46., Vj-107/2006/76., Vj-104/2006/130.,Vj-105/2006/66., Vj-109/2006/99.).

22 A magyar versenyhivatal továbbment ez ügyben, és azt mondta, hogy az elv alkalmazása a biztosíté-ka annak, hogy az inkumbens szolgáltatók készülnek a piacnyitásra, és így valóban a fogyasztó ré-szesül a szabadpiaci versenybõl származó elõnyökbõl.


Szintén az erõfölényes esetek közétartozik a már korábban is említett ún.„nemzeti bajnokok” kialakítása, fenntar-tása, védelme. Ez a jelenség részbenkapcsolódik az állami támogatások uni-ós szabályozásához is. A fenntartásnakugyanis sokszor része, hogy nem feltét-lenül EU-konform eszközökkel (piac-szerzéssel, állami megrendelésekkel,konszolidációval), mesterségesen tart-ják életben az ilyen stratégiainak véltvállalatokat (Voszka 2008). Mindemel-lett azonban néhány további célkitûzés,mint az innovációra való ösztönzés vagya tágabb értelemben vett európai ver-senyképesség az iparági verseny hiányá-ban csorbulhat. Az ilyen jellegû, nem ki-fejezetten természetes monopóliumokcsak növelik a szabályozás igényét. Anemzeti bajnok vállalatok nincsenekösztönözve arra, hogy hozzáférést biz-tosítsanak a tulajdonukban lévõ hálózat-hoz más szolgáltatók számára (Röller etal 2007). Ennek fényében tehát bizo-nyos tagállamok feláldozzák a hazai ver-senyt és támogatják az óriási, horizon-tálisan és/vagy vertikálisan integráltnemzeti energiacégeket, annak érdeké-ben, hogy fenntartsák a már megvaló-sult befektetéseiket és a hozzáférést azenergiaforrásokhoz.23

Ezek az esetek azt bizonyítják, hogyannak ellenére, hogy a versenypolitikahorizontális politika, és függetlenül azérintett cégek székhely országának sú-lyától, bárkit meg tud büntetni az Euró-pai Bizottság Versenyügyi Fõigazgatósá-ga, mégis hiányzik a hatékony verseny-felügyelet. Ez a tény és a szektor befek-tetéseinek alacsony szintje együtt ered-

ményezhet még nagy valószínûséggel to-vábbra is ilyen eseteket (Dreyer–Erixon–Winkler 2010).

2.2.2. Kartellek a gázpiacon

A Közösség kartelltilalomra vonatkozószabályozása (a Szerzõdés 101. cikkelye)az összejátszás három formáját külön-bözteti meg. Az egyik a megállapodás,minden olyan magatartás, amely a részt-vevõ felek azon közös akaratát fejezi ki,hogy meghatározott módon viselkedje-nek a piacon. Ez lehet informális, bizal-mon alapuló, azaz bármilyen laza formá-ban létrejöhet. A vállalkozások társulása-inak döntése többnyire szakmai szerve-zetekre és iparági szövetségekre vonat-kozik. Míg az összehangolt magatartásnem éri el a megállapodás szintjét, de an-nak tudatos helyettesítését szolgálhatja.Egy kartell a típusát tekintve lehet hori-zontális, vertikális vagy konglomerátum-szerû. Elõbbi esetben a megállapodástazonos szinten álló versenytársak kötik.Vertikális kartellrõl akkor beszélhetünk,amikor a termelési folyamat eltérõ szint-jein álló vállalkozások szerepelnek ben-ne. Konglomerátumszerû, amikor egynéltöbb, vertikális kapcsolatban nem lévõpiac áll az összehangolt magatartás mö-gött.

A gazdasági versenyt korlátozó meg-állapodás tilalma alapján azon megállapo-dás és összehangolt magatartás tilos,amely a gazdasági versenyre negatív ha-tást gyakorol. Ez leggyakrabban az ár-rögzítés, a piacfelosztás, a termelési fo-lyamatok korlátozása vagy ellenõrzése,az árukapcsolás, a diszkriminatív viselke-

23 Hasonlóan mutatja be Glachant és Finon (2004) a francia áramszolgáltató piacot és annak egy bravúros, 1999–2000-ben lezajlott reform révén állami tulajdonban maradt nemzeti bajnokát, azEdF-t (Vogelsang 2004).

dés a különbözõ partnerekkel szembenés egyéb magatartásformákra terjed ki.

Az utóbbi évek rekord összegû bírsá-gát „kitermelõ” ügy lett egy energiapiacikartellbõl, amelyben a Bizottság egyen-ként 553 millió euró összegû bírságotszabott ki az E.On AG-ra és a GDF SuezSA-ra (COMP/C.39401) a német és afrancia gázpiacok felosztásáért. A kétgázszolgáltató a vizsgálat szerint még1975-ben állapodott meg a piacfelosz-tásról, amelynek értelmében az általuképített MEGAL-vezetéken keresztül szál-lított gázt nem értékesítik egymás pia-cán. Magatartásukat az európai gázpiacliberalizációját követõen is fenntartották,megfosztva ezzel a német és a francia fo-gyasztókat a gázpiaci versenybõl szárma-zó elõnyöktõl. A döntés jelentõsége ab-ban áll a bírság összegén túl, hogy ez voltaz elsõ olyan alkalom, amikor energiapi-aci szereplõkre szabott ki bírságot a Bi-zottság (GVH 2009).

Az összejátszás azonban lehet pozitívirányú is, ha például fejlesztési együttmû-ködés formáját ölti, amely a fogyasztóiés ezáltal a társadalmi jólét növekedéséteredményezi. Tudni kell, ha valaki együtt-mûködést köt24, akkor ott közgazdá-szok egy része szerint vége a verseny-nek, és az mindjárt gyanússá válik. Má-


sok ezzel szemben azt mondják, hogyezek a viszonyok teljesen normálisegyüttmûködési, értékteremtési formák.Ha az állam nem avatkozik be, akkor anagyvállalat, vagy vállalatok egy csoport-ja nem kizárólag azért kap nagy szere-pet a gazdaság irányításában (economicgovernance), mert minden eszköze meg-van a verseny korlátozására, a monopol-pozícióra, és él is ezzel a lehetõséggel,hanem azért, mert sokszor ez az együtt-mûködés leghatékonyabb formája. Ha averseny nevében megakadályozzák ezt,akkor annak adott esetben több lehet akára, mint a haszna25.

33.. KKöövveettkkeezztteettéésseekk

Talán a legfontosabb tényezõ, ami befo-lyásolhatja egy iparág szerkezetét és tel-jesítményét, az a vállalatok iparágba tör-ténõ belépésének lehetõsége. A belépésikorlátok magas aránya, valamint a piacravaló belépés ideje között pedig egyenesarányosságot lehet felfedezni. A piacratörténõ, korlátoktól mentes belépés tehátbiztosíthatná a liberalizáció elsõdleges cél-ját, amely az árak versenyzõi szint felétörténõ elmozdulását, ezáltal a társada-lom jólétének hosszú távú maximalizálá-

24 Például, ha a biztosító megállapodást köt a szervízzel, hogy hozzá fogja küldeni a nála biztosított au-tósokat; ha a bank megnehezíti azt, hogy az adós egy jobb ajánlat esetén átmenjen egy másik bank-hoz (például magas elõtörlesztési díjakat ír elõ); ha egy vállalat felvásárolja az egyik beszállítóját, vagyegyszerûen elõírja, hogy nem szállíthat a versenytársának, akkor a versenyre kényes közgazdász azállam után kiált: a verseny állami védelmét, kikényszerítését várja.

25 Éppen ennek a lehetõségnek a felismeréséért kapott 2009-ben Nobel-díjat Oliver E. Williamson. Sze-rinte ugyanis a piacban benne rejlik nemcsak a verseny logikája, hanem az együttmûködésé, a koope-rációé is. A termelés, az értékteremtés sokszor együttmûködést követel. Elég, ha a klaszterekre, ku-tatóközpontokra stb. gondolunk. Vizsgálatainak tárgya volt, hogy milyen formában jöhet létre ez azegyüttmûködés. A kutatási kérdése éppen az volt, hogy Coase munkájából kiindulva mikor érdemesszerzõdéssel és mikor vállalaton belül – például a beszállító felvásárlásával – megszervezni a terme-lést. Az 1970-es évekre kialakult tranzakciós költségek elmélete ugyanis a vertikális integrációkban(és általában a hagyományostól eltérõ szerzõdési formákban) nem a kartellesedés eszközét látja, ha-nem a szerzõdési költségeken való takarékoskodás egy módját.


sát jelenti. Ennek fényében a liberalizációegyik legfontosabb teendõje, hogy azono-sítsa, és lehetõleg megszüntesse a belépé-si korlátokat, valamint, hogy a verseny-politika által támogatva megteremtse ésfelügyelje a versenyhelyzetet. Amennyi-ben tehát a liberalizáció a belépést bizto-sítja, akkor a következõ feladat, hogy aversenyszabályozás a piaci szereplõk általeredményezett szerkezetváltozásokat fel-ügyelje, nyomon kövesse és kordábantartsa. Erre kiemelten szükség van márcsak azért is, mert a piaci koncentrációkezelése céljából bevezetett tulajdonjogiszétválasztás által elérni kívánt sok ver-senyzõ szereplõ helyett sok korábban márfennálló, vertikálisan integrált inkumbensvállalat átvészelte a liberalizációt, illetve aszétválasztások eredményeképpen meg-nyílt lehetõségek útján meg is erõsödhet-tek. Az európai cégek másik része viszontmeggyengült a szétválasztás miatt, és a li-beralizáció által függõségüket áldozva fela verseny érdekében, vagyis az államtólfüggetlenedve kiszolgáltatottá váltak kül-piacokon bejegyzett tõkeerõs és stratégi-ai jellegû ellátó vállalatok (Gazprom,Sonatrach, Statoil) számára. A tagálla-mok mindegyikében találhatunk példátvalamelyik tendenciára.

Az energiapiacokon tapasztalhatókoncentrációk mögött fellelhetõ érdekekés motivációk igen sokrétûek lehetnek.

Ezek némelyike a liberalizáció ellen hat-va protekcionista célokat tükröz, másokinkább a versenyzõ piacra történõ felké-szülést és racionalizálást segítik. Közösviszont bennük, hogy mind az uniós libe-ralizációs folyamat eredményeképpenjöhet(ett) létre. A felkészült vagy a teljesnyitásra készülõ és tõkeerõs uniós vagyEurópai Unión kívüli országokban tevé-kenykedõ vállalatok a versenyszabályo-zás adta (vagy nem adta) kereteken be-lül, a liberalizáció nyújtotta lehetõségek-kel élve alakíthatják mindenkor számuk-ra kedvezõ irányba a piacokat. Legyenszó akár az ellátás biztosításáról, vagy aversenytársak kiiktatásáról.

Így tehát jól látszik, hogy bár a libe-ralizáció célja a versenyhelyzet megte-remtése, a verseny intenzitásának növe-lése (volt), a piaci folyamatok nem ebbeaz irányba haladnak. A legtöbb piaconúgy tûnik, hogy a kötelezõ piacnyitás ésszétválasztás miatt bekövetkezett kezde-ti fellángolás után visszarendezõdésmegy végbe. A liberalizáció minden pozi-tív folyománya mellett tehát tartogatottolyan következményeket, amelyekkelnem minden tagállam számolt. A folya-matot látva érdemesnek tartanánk mér-leget vonni a liberalizáció által elértszámszerûsíthetõ hasznok és azok költ-ségei között. Ezekrõl ugyanis csak utó-lag lehet véleményt alkotni.

IIrrooddaalloomm

Antal–Pomázi K. (2009): A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti tevékenysége2008-ban. Közjó és Kapitalizmus Intézet, Mûhelytanulmány, No. 13. Budapest.

Bara Z. (2006): Verseny és a magyar versenypolitika. A magyar gazdaság verseny-helyzetének változási tendenciái a versenyszabályozás nézõpontjából. PénzügyiSzemle, 2., 208–230.

Bodócsi A. (2004): A vállalati fúziók Magyarországon és az Európai Unióban. Fej-lesztés és Finanszírozás, 3. szám.

COM(2000) 291: A Bizottság közleménye. A vertikális korlátozásokról szóló irány-mutatás

COM(2005) 568: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.Jelentés a belsõ gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladás-ról. SEC(2005) 1448. Brüsszel, november 11. végleges.

Dreyer, I.–Erixon, F.–Winkler, R. (2010): The quest for gas market competition.Fighting Europe’s Dependency on Russian Gas more Effectively. ECIPE(European Centre for International Political Economy) Occasional Paper No. 1.

GVH (2000): A versenyviszonyok fejlesztése a gázágazatban. Gazdasági Versenyhi-vatal, február. Letöltve: 2009. június 22. http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/pdf/hu_atev_oecdh_gaz00_m.pdf

GVH (2009): Tekintélyes összegû bírságot szabott ki a Bizottság piacvezetõ gáz-szolgáltatókra. Gazdasági Versenyhivatal, július. Letöltve: 2009. november 15.http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&pg=72&st=1&m5_doc=5948&m251_act=1&p4j1i=5

Jacobsen, H. K.–Fristrup, P.–Munksgaard, J. (2006): Integrated energy marketsand varying degrees of liberalisation: Price links, bundled sales and CHPproduction exemplified by Northern European experiences. Elsevier EnergyPolicy 34, 3527-3537.

Kiss F. L. (2008): Bevezetés a szabályozás gazdaságtanába. In Valentiny P.– Kiss F.L. (szerk.) (2008): Verseny és szabályozás 2007. MTA Közgazdaságtudomá-nyi Intézet. Budapest. 11–95. o.

Kovács A. (2008): Hálózatos iparágak tematikus szám – Elsõ oldal. Infokom-munikáció és Jog, 28. szám, november.

Losoncz M. (2007): A lex Mol gazdasági kérdõjelei. Élet és Irodalom, LI. évfolyam,44. szám, november 2.

Motta, M. (2007): Versenypolitika. Elmélet és gyakorlat. Gazdasági Versenyhivatal,Versenykultúra Központ, Budapest

Patkó G. (2009): Még mindig „gáz” az európai gázpiac. Portfolio.hu Online gazda-sági újság. Szeptember 24.

Pelle A. (2009): A szolgáltatások EU-beli áramlásának elõmozdítása versenypolitikaieszközökkel. In Hetesi E.–Majó Z.–Lukovics M. (szerk.): Szolgáltatások vilá-ga. JATEPress, Szeged. 74–87.o.

Röller, L-H.–Delgado, J.–Friederiszik, H. W. (2007): Energy: Choices for Europe.Bruegel Blueprint Series. Bruegel.

Sapir, A. et al (2003): An Agenda for a Growing Europe, Making the EU EconomicSystem Deliver. Report of an Independent High-Level Study Group establishedon the initiative of the President of the European Commission. Brussels

Valentiny P. (2007): A verseny és szabályozása. Az Európai Unióban várható válto-zásokról. Külgazdaság, LI. évfolyam, július–augusztus, 18–36. o.

Valentiny P. (2008): A hálózatos közszolgáltatások szabályozási reformjáról. Buda-pest. In Valentiny P.–Kiss F. (szerk.) 2008: Verseny és szabályozás 2007.MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest. 231–251. o.



Verde, S. (2008): Everybody merges with somebody – The wave of M&As in theenergy industry and the EU merger policy. Elsevier Energy Policy 36, 1125-1133.

Vince P. (2008): Tulajdonosi koncentráció, vállalati összefonódás. Versenyfelügyeletidöntések és az energiaszektor vállalati szerkezetének alakulása. In ValentinyP.–Kiss F. (szerk.) 2008: Verseny és szabályozás 2007. MTA Közgazdaság-tudományi Intézet, Budapest. 156–178. o.

Vince P. (2009): Vállalatfelvásárlások egy kialakuló piacon. Közgazdasági Szemle,LVI. évf., január (69–83. o.)

Vogelsang, I. (2004): Book Review – A Competitive Fringe in the Shadow of a StateOwned Incumbent: The Case of France. Edited by: Glachant, J-M.–Finon, D.,Energy Journal, vol. 25, issue 3, 157–158.

Voszka É. (2008): Állami piacteremtés – nemzeti bajnok teremtése: a Vegyépszeresete. Külgazdaság, LII. évf., július–augusztus (6–40. o.).

Voszka É. (2009): Versenybarát és versenykorlátozó állam – válság elõtt, válságközben. Közgazdasági Szemle, Verseny és Szabályozás, LVI. évf., október(913–932. o.)

Zyuzev, R. (2008): Gas market liberalization as a key driver of change of theEuropean gas market and its influence on the strategies of the main players.Thesis. Centre International de Formation Europeenne, May, Nice.

Az EU importgáztól való függõségét je-lentõsen megnövelné, hogy a földgázim-port az elkövetkezõ húsz évben akár 50 százalékkal is emelkedhet a maihozképest.2 Jelenleg az EU által elfogyasz-tott gáz 40 százaléka származik Euró-pából (ez az EU-n kívüli országok közül


OORRBBÁÁNN AANNIITTAA**

Az európai földgázpiac beszerzési forrásainak diverzifikációja1

Az európai gázfogyasztás a mostanihoz képest 10 százalékkal növekszikmajd 2030-ra az Európai Bizottság elõrejelzései szerint. Eközben az EU-n belüli földgáztermelés gyakorlatilag a felére esik vissza. Ráadásul a gáz-fogyasztás növekedési üteme meghaladja az összes energiafogyasztás nö-vekedését, azaz a földgáz aránya az energiamixben is nagyobb lesz.

OORROOSSZZOORRSSZZÁÁGG ÉÉSS AAZZ EEUU

11.. áábbrraa.. AAzz EEUU eenneerrggiiaaffüüggggõõssééggéénneekk vváállttoozzáássaa hhoorrddoozzóónnkkéénntt33

* A szerzõ a Külügyminisztérium rendkívüli nagykövete.1 A cikk megírásához végzett kutatói és szerkesztõi munkáért köszönettel tartozom Farkas Attilának, a

Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatójának, a Külügyminisztérium gyakornokának.2 http://ec.europa.eu/dgs/energy_transport/figures/trends_2030_update_2007/energy_transport_

trends_2030_update_2007_en.pdf (letöltés ideje: 2011. március 11.)Fatih Birol, az NEÜ vezetõ közgazdásza az EU gázimport-növekedését 2030-ra a 2007-eshez képest 37és 65% közé teszi. http://www.iea.org/speech/2009/birol_moscow.pdf (letöltés ideje: 2011. március 11.)

3 http://ec.europa.eu/dgs/energy_transport/figures/trends_2030_update_2007/energy_transport_trends_2030_update_2007_en.pdf (letöltés ideje: 2011. március 11.)

elsõsorban Norvégiát jelenti), 32 száza-léka Oroszországból és 19 százalékaÉszak-Afrikából. Az EU gázimportjánakrégi és új tagállamok közötti megoszlá-sa egyenetlenebb képet mutat: az új tag-államok Oroszországtól való importfüg-gõsége óriási.

1990 2005 2010 2020 2030

Teljes Szilárd Olaj Földgáz

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

44

67

56

46

64

84

9586

80

18

48

63

OORROOSSZZOORRSSZZÁÁGG ÉÉSS AAZZ EEUU 5555

A földgázimport-függõség és annak le-hetséges következményei elõször a2006. januári orosz–ukrán gázválságotkövetõen váltak nyilvánvalóvá. A krízislendületet adott azon projekteknek,amelyek a Kaszpi-régió földgázkészlete-it – Oroszországot elkerülve – szállítanákEurópába. A következõ két évben indultel, illetve kapott lendületet a fenti kon-cepciónak megfelelõen a déli folyosó va-lamennyi projektje, illetve az orosz DéliÁramlat is. Az EU 2008 végén elfogadtaaz új európai energiabiztonsági politikát,illetve a Bizottság a második stratégiaifelülvizsgálatban megfogalmazta a déligázfolyosó tervét. 2009 januárjábanújabb gázválságra került sor, amely elhú-zódó és az elõzõnél súlyosabb ellátási za-

varokat eredményezett. E válság hatásá-ra az EU az európai gazdaságélénkítésitervben (European Economic RecoveryPlan) maradt 5 milliárd eurót újraallokál-ta energiainfrastruktúra projektekre.Ennek keretében a Magyarország és Ro-mánia, Magyarország és Szlovákia, vala-mint a Magyarország és Horvátországközött tervezett földgázvezetékek iskaptak támogatást. 2010 decemberébenlépett hatályba a földgázellátás biztonsá-gáról szóló európai rendelet, amely a tag-államok számára – egyebek mellett – elõ-írja az EU területén lévõ vezeték két-irányúsítását. A 2011. februári EurópaiTanács-ülés konklúziója kimondta, hogy2015 után egyetlen tagállam sem marad-hat kiszolgáltatott pozícióban gázellátá-

EU-országcsoportok gázimportja

Egyéb: Trinidad & Tobago, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Irak, USA

22.. áábbrraa.. RRééggii ééss úújj ttaaggáállllaammookk ggáázziimmppoorrttjjáánnaakk ffoorrrráássoorrsszzáággaaii44

4 http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nrg_103a&lang=en (letöltés ideje: 2011.március 11.)

Forr

ás

Orosz-ország

Európa

Afrika

Egyéb

Arány a teljes importból

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90%

EU15

Újak

sát tekintve, azaz minden tagállamnakmeg kell teremteni azt a lehetõséget,hogy legalább két helyrõl kapjon földgázt(n-1 elv). Az EU külsõ kapcsolatait érin-tõ kommunikáció idén szeptemberre vár-ható a Bizottságtól. Az EU földgázim-portjának diverzifikálására több alterna-tíva kínálkozik: csõvezetéken vagy csepp-folyósított földgáz révén, saját forrásokkitermelésének növelésével, vagy ener-giahatékonysági intézkedések nyomán.

CCssőővveezzeettéékkeekk

A déli energiafolyosó a Kaszpi-tengeri ésközép-ázsiai földgáz európai irányba tör-ténõ eljuttatására hivatott. A déli ener-giafolyosó hivatalos csõvezetékprojekt-jei a Nabucco, a Törökország–Görögor-szág–Olaszország interkonnektor (Inter-connection Turkey Greece Italy, ITGI), atranszadriai csõvezeték (Trans-AdriaticPipeline, TAP) és a Fehér Áramlat.

Nabucco. A Nabucco-konzorcium 2005-ben jött létre az osztrák ÖMV, a magyarMol, a román Transgas, a bolgárBulgargaz és a török Botas részvételével,majd 2008-ban a német RWE is csatla-kozott a projekthez. 2009 júliusában aNabucco-útvonal mentén fekvõ államoknemzetközi kormányközi megállapodástírtak alá. A Nabucco elõször 8 milliárdköbméter gázt szállítana, ezt a tervekszerint késõbb 31 milliárdra növelnék. ANabucco azeri, iraki és türkmén forrásraépít. A projekt 7,9 milliárd euróra becsültköltségét a British Petrol legújabb számí-tásai inkább 14 milliárdra teszik.

ITGI. Az ITGI-projekt két részbõl tevõ-dik össze. A TGI-t (Turkey–Greece In-terconnector) 2007-ben adták át. Jelenleg


3,5 milliárd köbméter kapacitással mûkö-dik, ami 11,5 milliárdra bõvíthetõ (ezt2012-re tervezik). A török Botas és a gö-rög DEPA érdekelt a vezetékben. A Görög-országot Olaszországgal összekötõ tengeralatti vezeték tervezett kapacitása 9–10milliárd köbméter, a görög DEPA mellettaz olasz Edison is érdekelt a projektben.

TAP. A 10 milliárd köbméter tervezettkapacitású tenger alatti vezeték Görög-országból Albánián keresztül Olaszor-szágba szállítana gázt. A projektbenegyenlõ részesedéssel vesz részt a nor-vég Statoil és a svájci EGL (42,5 száza-lék), további részesedése van a németE.ON-nak (15 százalék). (Az EGL tulaj-dona több erõmû Olaszországban, aTAP-on behozott gázt erõmûvei fûtésé-re kívánja használni.)

Fehér Áramlat. A projekt ötlete 2005-ben vetõdött fel hivatalosan. Tervek sze-rint a vezeték a dél-kaukázusi vezetékre(Baku–Tbiliszi–Erzurum) kapcsolódnará, majd Tbiliszitõl a grúz Szupsza kikö-tõig haladna, onnan pedig egy tengeralatti szakasz a romániai Konstancába.Tervezett kapacitása elsõ körben 8 mil-liárd köbméter, ami – amennyiben meg-épül a transz-kaszpi vezeték – akár 32milliárd köbméterre is emelkedhet.

Az EU déli folyosó koncepciójában hiva-talosan nem szereplõ, de földrajzilag idetartozó projektek a következõk:

Déli Áramlat. 2007-ben jelentette be azorosz Gazprom és az olasz ENI a DéliÁramlat tervét, amely orosz gázt szállí-tana a Fekete-tenger alatt Bulgáriába,majd onnan két különbözõ útvonalonOlaszországba, illetve Baumgartenbe. Aprojekt tervezett mennyisége 30-tól 63


milliárd köbméterig terjed, ennek meg-felelõen költségbecslése is változik, nemhivatalos adatok szerint 19 és 24 milli-árd euró között mozog.

AGRI. Az Azerbajdzsán–Grúzia–Romá-nia interkonnektor (Azerbaijan–Georgia–Romania Interconnector, AGRI) projektazeri gázt szállítana grúz vezetéken ke-resztül Kulevi kikötõjébe, ahol cseppfo-lyósítanák és hajón szállítanák a románi-ai Konstanca kikötõbe, ahol visszagázosí-tást követõen csõvezetéken jutna el a kö-zép-európai fogyasztókhoz. Az AGRI-ttámogató elsõ politikai nyilatkozatot2010-ben írták alá. A projekt tervezettkapacitása 7–8 milliárd köbméter, be-csült költsége 4–5 milliárd euró.

A Déli Áramlat projekt kivételével vala-mennyi projekt közös jellemzõje, hogy el-sõsorban azeri földgázra épít, azon belüla Bakutól 70 km-re délre, a Kaszpi-ten-gerben található Shah Deniz mezõ máso-dik fordulós kitermelésére. 2011. január-ban Jose Manuel Barroso, az Európai Bi-zottság elnöke és Günther Öttinger ener-getikáért felelõs biztos Bakuban ésAshabadban tett hivatalos látogatást, elõ-mozdítandó a déli folyosó, elsõsorban pe-dig a Nabucco ügyét. A látogatás hatására

politikai szinten Azerbajdzsán 21 milliárd,Türkmenisztán pedig 10 milliárd köbmé-ter földgáz európai irányba történõ szállí-tása mellett kötelezte el magát. Ezt köve-tõen idén februárban Günther Öttingerfelvetette a Nabucco+ ötletét, ami a ko-rábban vetélytársnak tekintett Nabucco-és ITGI-projekt összeolvadását jelentené.

Ezzel párhuzamosan elkészült a Kasz-pi Fejlesztési Társaság (Caspian Develop-ment Corporation) koncepciója, amely atürkmén gáz európai szállítási irányba va-ló eljuttatására lenne hivatott. Türkme-nisztán elfogadta a koncepciót, ami elem-zõk szerint komoly, de egyelõre nem dön-tõ elõrelépés a Kaszpi-szállítás ügyében.

A távlati beszállítói forrásként emle-getett Üzbegisztánnal együttmûködésimegállapodást írt alá az EU 2011 febru-árjában. A forrásként tekintett Irak ese-tében áttörést a gázkitermelés és -ér-tékesítés mikéntjérõl történõ megállapo-dás jelentene.

LLNNGG

A gázdiverzifikációt tekintve egyre való-színûbb alternatívaként jelenik meg azLNG (cseppfolyósított földgáz) is.

33.. áábbrraa.. AA ddééllii ffoollyyoossóó vveezzeettéékktteerrvveeii55

5 http://www.euractiv.com/sites/all/euractiv/files/Southern_gas_corridor_0.gif (letöltés ideje: 2011.március 11.)

NNAABBUUCCCCOODDééllii ÁÁrraammllaattIITTGGIITTAAPPAAGGRRII ((hhaajjóóvvaall))FFeehhéérr ÁÁrraammllaatt

Elõrejelzések szerint az EU földgázim-port-növekedésének nagyobb részecseppfolyósított formában fog Európába


érkezni. A cseppfolyósított földgáz leg-nagyobb része a Közel-Keletrõl és Észak-Afrikából jön. A 2011. februári–márciu-si észak-afrikai események az LNG-importra egyelõre – e cikk megírásáig –nem voltak hatással; egyedül a LíbiábólSpanyolországba induló áprilisi szállításkérdõjelezõdött meg, ám ez a spanyolgázimport elenyészõ, bárhonnan pótol-ható hányadát teszi ki. Valódi gondotcsak az algériai szállítások kiesése jelent-hetne, de ott a szállítások rendben zajla-nak.

Közép-Európa gázbehozatalának di-verzifikációjában szervesen szerepel azLNG-terminálok építésének terve is. A Bi-zottság által idén februárban hivatalosanis elindított Észak–Dél Energiafolyosóprojekt magában foglalja a lengyelországiSwinoujscie kikötõbe és a horvát Krk szi-

44.. áábbrraa.. EEllõõrreejjeellzzééss aazz EEUU ggáázzffooggyyaasszzttáássáánnaakksszzeerrkkeezzeettéérrõõll66

6 http://www.bp.com/liveassets/bp_internet/globalbp/globalbp_uk_english/reports_and_publications/statistical_energy_review_2008/STAGING/local_assets/2010_downloads/2030_energy_outlook_booklet.pdf (letöltés ideje: 2011. március 11.)

7 http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nrg_103a&lang=en (letöltés ideje: 2011.március 11.)

55.. áábbrraa.. AAZZ EEUU LLNNGG--iimmppoorrttffoorrrráássaaii77

EEUURRÓÓPPAA100

80

60

40

20

0

Bcf/d

IMPORTÁLÁS:

VEZETÉK

LNG

SZÉNGÁZOSÍTÁS

PALAGÁZ ÉS CBM

KONVENCIONÁLIS(I.É. KÕZETGÁZ)FÖLDGÁZ

BELFÖLDI TERMELÉS:

1990 2010 2030

Katar

Algéria

Nigéria

Trinidad és Tobago

Egyiptom

Norvégia

Omán

Líbia

Egyenlítõi Gínea

Jemen

Ausztrália

Belgium

E. Arab Em.


getre tervezett LNG-terminál építésénektervét. Az AGRI-projekt részeként a romá-niai Konstanca kikötõjében épülne LNG-terminál. Az LNG-feldolgozó létesítmé-nyek tervezésénél a legfontosabb kérdés acseppfolyósított földgáz árának a hosszútávú szerzõdésekben foglalt, Oroszor-szágból érkezõ gáz árához való viszonya.Ez utóbbit jelenleg az olajárhoz igazítják(indexálják). Az olajárváltozások kilenc hó-napos csúszással jelennek meg a földgázárában. Ugyanakkor vannak arra mutatójelek is, hogy a cseppfolyósított gáz ára el-szakadhat az olajár mozgásától, ami nö-velheti e projektek vonzerejét.

További új fejlemény, hogy az ameri-kai palagáz-forradalom hatására az

Egyesült Államok megszûnt LNG-im-portõr lenni. A korábban az amerikai pi-acra szánt LNG egy része a közeljövõbenEurópában találhat piacot. Ráadásul nemkizárt, hogy Amerika maga is LNG-exportõrré válik, ami még nagyobbcseppfolyósított földgázkínálat megjele-néséhez vezethet.

NNeemm kkoonnvveenncciioonnáálliiss ggáázzttaarrttaalléékkookk

A nem konvencionális gáztartalékok álta-lános jellemzõje, hogy nem alkotnaknagy, összefüggõ telepeket, hanem nagyterületen elszórva, kisebb buborékokatképeznek, így kitermelésükhöz vagy a

66.. áábbrraa.. MMeeggééppüülltt ééss tteerrvveezzeetttt LLNNGG--tteerrmmiinnáállookk EEuurróóppáábbaann88

8 www.iaee.org/en/publications/proceedingsabstractdoc.aspx%3Fid%3D1191+european+lng+2030&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESiuPP5DQPA454BYHpVP_3_VWtpNRfI9114Kt (letöltés ideje: 2011. március 11.)

hagyományosnál nagyságrendekkel többkútra, vagy speciális eljárásokra (pl. re-pesztés) van szükség. A palagáz a pala-rétegekben található, nem konvencioná-lis földgázt takarja, míg a kõzetgázkéntfordított tight gas általában a többi kõ-zettípusban (pl. homok) fellelhetõ nemkonvencionális gázra utal. A szénágyimetán (coalbed methane) a széntelepekmellett található gázt jelenti.

Az elmúlt néhány évben az EgyesültÁllamok jelentõs áttörést ért el a pala-gáz (nem konvencionálisan kitermelhetõföldgáz) kitermelése terén. Az USA, egykorábban széles körben nem ismert tech-


nológiát alkalmazva, számottevõen meg-növelte palagáz-kitermelését, olyannyira,hogy 2009-ben földgázkitermelése meg-haladta Oroszországét9. A fejlõdés mér-téke akkora, hogy Amerika egy évtize-den belül akár nettó gázexportõrré is vál-hat. A palagáz megjelenése gyakorlatilagteljesen kiválthatja az amerikai LNG-importot, illetve fedezni tudja a belföldifogyasztás növekedését is. Az észak-amerikai palagáz kitermelése átlagosan4–7 USD/mmbtu gázár mellett gazdasá-gos, míg az európai készletek esetén azáttörési pont 10 USD/mmbtu körülvan.10

9 BP Statistical Review of World Energy 2010. június http://www.bp.com/liveassets/bp_internet/globalbp/globalbp_uk_english/reports_and_publications/statistical_energy_review_2008/STAGING/local_assets/2010_downloads/statistical_review_of_world_energy_full_report_2010.pdf (letöltés ide-je: 2011. március 11.)

10 http://www.eon.com/de/downloads/ir/20100205_Unconventional_gas_in_Europe.pdf (letöltés ideje:2011. március 11.)

77.. áábbrraa.. KKüüllöönnbböözzõõ nneemm kkoonnvveenncciioonnáálliiss ffööllddggáázzttaarrttaalléékkookk EEuurróóppáábbaann

PPaallaaggáázz KKõõzzeettggáázz SSzzéénnáággyyii mmeettáánn

Forrás: Schlumberger, 2009


A legjelentõsebb európai palagázkész-letekkel Lengyelország, Ausztria, Nagy-Britannia, Németország, Spanyolországés Svédország rendelkezik, de egyes ku-tatási adatok szerint Románia, Magyar-ország és Ukrajna is komoly tartalékok-kal bír. Amennyiben versenyképes áronlehet az európai készleteket kitermelni,Európa több országa nemcsak, hogy ön-ellátó lenne földgázból, de tartalékai évtizedekre biztosíthatnák földgázfüg-getlenségét. Európa palagázkészleteit14–15 trillió m3-re becsülik (539 Tcf).11

A palagázkitermelés költségei egyelõ-re meghaladják a konvencionálisan ki-nyert földgázét, de a technológia fejlõ-désével könnyen gazdaságossá válhat. Aföldgáz ára változik a szállított útvonalhosszától függõen, azaz a fogyasztók-hoz közel kitermelhetõ palagáz verseny-képes lehet a hosszú utat megtennikényszerülõ konvencionális földgázzalszemben is. Szakértõk ezt a határt azelõbb említett 4–10 USD/mmbtu szint-nél húzzák meg.

Az európai palagáz felszínre hozásá-val kapcsolatban a versenyképességiszempont mellett sokat nyomnak a lat-

ban a környezetvédelmi szempontok is.Míg Amerikában a legnagyobb lelõhelyekpart menti vagy kevésbé sûrûn lakott te-rületeken vannak, addig Európában a na-gyobb népsûrûség, illetve az a tény, hogya palagázkészletek a földalatti vízkészle-tek alatt vannak, nehezíti a hozzáférést.

ÖÖsssszzeekkööttőőkk ((iinntteerrkkoonnnneekkttoorrookk))

A sikeres európai gázdiverzifikáció felté-tele a megfelelõ belsõ piaci infrastruktú-ra megléte. Az LNG-terminálok csak ak-kor életképesek, ha mögöttük a felvevõ-piac infrastrukturálisan elérhetõ, azaz azegyes országok közötti szállításra alkal-mas vezetékek vannak. A 2010. októ-berben átadott román–magyar vezeték afekete-tengeri szállításhoz adhat hozzá-férést. A 2010. decemberben átadott, 6 milliárd köbméter kapacitású horvát–magyar vezeték a Horvátországban ter-vezett LNG-terminálhoz teremt kapcso-latot a közép-európai régió számára. Akét vezeték a tervezett szlovák–magyarösszekötõ vezetékkel együtt az Észak–Dél energiafolyosó részét képezi.

��

11 http://www.gasstrategies.com/files/files/euro%20shale%20gas_final.pdf (letöltés ideje: 2011. már-cius 11.)

EEnneerrggiiaa-- vvaaggyy kküüllppoolliittiikkaa??

Az energetikai infrastruktúra finanszíro-zása ritkán mentes valamilyen szintû kor-mányzati részvételtõl. Az azt kiépíteniszándékozó befektetõk vagy cégek ha-gyományosan legalább két kérdésben szo-rosan együttmûködnek az érintett álla-mokkal: a szabályozáspolitika vonatkozá-sában és – amennyiben a regulatív kör-nyezet olyan és/vagy az új infrastruktúrapusztán piaci alapon nem térülne meg, depótlólagos társadalmi haszna jelentõs – afinanszírozás tekintetében. Mindkét eset-ben a befektetõké az elsõ lépés, elõzete-sen benyújtanak egy szabályozási kérel-met, illetve a második esetben egy pénz-ügyi és mûszaki megvalósíthatósági tanul-mányt, amelynek alapján a kormányzatmérlegelhet, illetve érdemi tárgyalásokatfolytathat a jövendõ tulajdonosokkal.1

Felmérve a projekttel együtt járó po-zitív externáliákat, azt a társadalmi hasz-


not, amely nem a befektetõk bevétele-ként, de közjó formájában mutatkozikmeg, a kormányzat dönthet az építésanyagi támogatásáról. Hagyományosanilyen pozitív externáliák jelentkezhetnekaz alacsonyabb fogyasztói árakban vagya biztonságosabb ellátásban. Ezt a kor-mányzat számszerûsíti, és ennek alapjánhozza meg döntését. A cél az, hogy a be-fektetõk végrehajtsanak egy olyan fej-lesztést, amelynek össztársadalmi jelen-értéke pozitív, de piaci megtérülése nemfeltétlenül biztosított. A kormányzatugyan valamilyen formában rendelkezés-re bocsát pótlólagos forrást, pénzt ad amagáncégeknek, de ebbõl olyan javakatgenerál a jövõben, amelyek révén ez a ki-adás – ha nem is szûken értelmezett költ-ségvetési szempontból, de – megtérül. Amagyar kormányzat hasonló eljárás alávonta az elmúlt években épített vagy ajövõben építendõ gáz-interkonnekto-rokat (román–magyar, horvát–magyar,

DDEEÁÁKK AANNDDRRÁÁSS**

Déli Áramlat vs. Nabucco – a vezetékvitastratégiai dimenziói

Az energetikai infrastruktúra finanszírozása nem maradhat független akormányzati szándékoktól és politikáktól. Az utóbbi években – Magyar-országon is – kibontakozott gázvezetékvita sem tekinthetõ pusztán köz-gazdasági dilemmának, jóllehet van ökonómiai dimenziója is, a pozitívexternáliákért való harc. A Nabucco vs. Déli Áramlat vita mégis inkábbkülpolitikai természetû: ez az Egyesült Államok és Oroszország aktívrészvételének tudható be a „Mi a jobb Magyarországnak?” típusú játsz-mában. Jelenleg a gázvezetékekrõl szóló orosz–amerikai polémia a „be-fagyasztott konfliktus” állapotában van, így e kérdés hazánkban is kisebbhullámokat ver.

* A szerzõ a Közép-Európai Egyetem, EU Bõvítési Központ kutatási igazgatója.1 Elvileg persze elõfordulhat, hogy a kormányzat kér fel egy céget egy vezeték megépítésére, de sem

a Déli Áramlat, sem a Nabucco vonatkozásában nem ez a helyzet, és ez eleve nem túl jó tárgyalásipozíció a politikai döntéshozó számára.


illetve az építendõ szlovák–magyar), ésnyilván így tesz majd a Déli Áramlat és aNabucco esetében is. Bonyolult, de a ma-gyar államigazgatásban ismert és intéz-ményesített rutineljárásról van tehát szó.

Az utóbbi két vezeték tekintetében azelmúlt években folytatott magyarországivita közgazdasági értelemben a két pro-jekt pozitív externáliáinak egymáshoz vi-szonyított mértékérõl szólt. Ugyanakkorez csak nagyon részlegesen tekinthetõhagyományos energiapolitikai vitának. Akét konzorcium ugyanis eddig nem nyúj-tott be megvalósíthatósági tanulmánytegyik vezetékrõl sem, így azt nem lehe-tett az ilyenkor szokásos államigazgatásieljárás alá vonni. Nem rendelkezünk mégcsak közelítõleges információkkal sem ar-ról, hogy milyen és mekkora elõnyökszármaznának e vezetékek megépítésé-bõl. Elõzetesen természetesen mindkétfél kért bizonyos engedményeket: az uni-ós szabályozás alóli rendszerszerû fel-mentést2, amelyet a Nabucco esetében amagyar politikai spektrum minden tagjatámogatott, és a Bizottság jóvá is ha-gyott, illetve amelyet a Déli Áramlatot il-letõen a magyarországi szakaszra a ma-gyar–orosz kétoldalú szerzõdésben aGyurcsány-kormányzat „megígért”3, de afelek eddig még nem vontak uniós eljá-rás alá. Egy ilyen közgazdasági költség-haszon elemzés a projekt részleteinek is-meretében sem tudna tételes képet alkot-ni a várható eredményekrõl, mindazonál-

tal a döntéshozóknak bizonyos támpon-tokat képes adni, megkönnyítve helyze-tüket és javítva döntéseik minõségét.

A vitában elhangzott érvek is jobbáraa pozitív externáliákról szóltak. A DéliÁramlat tekintetében meghatározó volt abiztonsági érv, miszerint az ukrán tran-zit kiváltásával javul az ellátás megbízha-tósága, illetve eddigi ismeretek alapján –a megvalósíthatósági tanulmány hiányá-ban ellenõrizhetetlen módon – ebben azesetben a projekt piaci alapon is megté-rülne. Így a magyar fogyasztó ingyenvagy némi haszonnal jutna a mainál egyfokkal biztonságosabb módon gázhoz. ANabucco esetében a biztonsági hozadékmég nagyobb lenne, hiszen más forrás-ból kaphatnánk gázt, jó eséllyel némilegalacsonyabb áron is4, de nagyon valószí-nû, hogy ehhez anyagi támogatásért kel-lene folyamodnunk, további kormányza-ti vagy más külsõ finanszírozás lenneszükséges5. A Déli Áramlat a mai állapo-tok mellett ingyen ad kis társadalmi hasz-not, míg a Nabucco feltehetõen pénzértnagyobbat. További konkrétumok hiá-nyában a döntés ízlés és hit kérdése.

Ami a külpolitika térképére emelte ezta kérdést, az két meghatározó nagyhata-lom, az Egyesült Államok és Oroszországaktív részvétele ebben a „Mi a jobb Ma-gyarországnak?” típusú vitában. Normá-lis esetben és kisebb projekteknél csak azérintett cégek kommunikálnak az érintettkormányzatokkal. Természetesen a válla-

2 2003/55/EK 22. cikk. Az ún. „gáz-direktíva” vonatkozó cikkelye részletesen leírja ezen eljárás menetét.3 A 2008 februárjában aláírt szerzõdés 7. pontja a teljes kapacitást az orosz félnek biztosította, amit

a hatálybalépéshez elõzetesen nyilvánvalóan a fent említett bizottsági mentesítési eljárás alá kell majdvonni.

4 Ma még csak tippelni lehet arra, hogy a Nabuccón érkezõ földgáz milyen árképzés és feltételek mellettkerül a piacra.

5 Itt több finanszírozó neve (EBRD, EIB) is felmerült már, nyújtott némi csekély támogatást már magaaz EU is. Ugyanakkor ma még nem zárható ki, hogy mindez kevés lehet, és az érintett kormányoknakis a zsebükbe kellene majd nyúlniuk.

latok igyekeznek felnagyítani a várhatótársadalmi hasznot, több állami forrástigényelve a finanszírozáshoz, miközben akormányzat óvatos és hitetlenkedõ. A fe-lek közötti bizalom is az alkufolyamateredménye. Ebben az esetben az említettkét nagyhatalom még a hagyományosenergiapolitikai értékelés elõtt bekapcso-lódott a folyamatba, érvekkel és fenyege-tõzéssel ajánlgatva saját portékájukat Eu-rázsiában – és ekképp a magyar kor-mánynak is. Természetszerû, hogy az õérvelésüket nem a magyar, hanem a sa-ját társadalmi, gazdasági hasznuk moti-válja, csakúgy, mint a cégekét a minél na-gyobb megtérülés. Budapest feladatailyen esetekben is az óvatosság és a hi-tetlenkedés, a külpolitikai költség- és ha-szonelemzés, megõrizve azt a bizalmat,ami alapján kedvezõ alkut köthet, ha ar-ra kerül a sor. Így, nem becsukva fülün-ket érveik elõtt, célszerû végiggondolni,hogy mit nyernek és mit vesztenek ezeka nagyhatalmak, ez milyen viszonyban állsaját nemzeti érdekünkkel, és miképptudják azt adott esetben befolyásolniezek a nemzetközi szereplõk.

AA NNaabbuuccccoo--vveezzeettéékk ééss aa ttrraannsszzaattllaannttii eenneerrggiiaappoolliittiikkaa

Az Egyesült Államok immár majdnem egyévszázada intézményes szerepet játszik aglobális szénhidrogén-kereskedelemben.Legfõbb célja az amerikai fogyasztók ol-csó és biztonságos energiaellátásának sza-vatolása, amit – globális vagy globalizáló-dó piacokról lévén szó – csakis a nemzet-közi árak és a kereslet-kínálati viszonyokbefolyásolásán keresztül érhet el. ANabucco esetében is a kínálati oldal erõsí-tésérõl, a Kaszpi-térségbeli és a közel-ke-leti földgáz világpiacra, illetve elsõ körben


a kelet-közép-európai piacokra való jutta-tásának elõsegítésérõl van szó, nem mel-lékesen fellazítva az orosz gázszállításimonopóliumot a térségben. Ezen törek-vések számunkra hasznosak és támoga-tandók. A Kaszpi-térség gáztartalékai ed-dig csak a lehetõségek szintje alatt, Orosz-ország közbeiktatásával voltak hozzáfér-hetõk, míg a közel-keleti földgáz európaimegjelenése a távoli jövõben valóbanrendszerváltoztató tényezõ lehet. Ugyan-csak érdekünkben áll pozícionálni magun-kat a létrejövõ közel-keleti–európai gáz-szállítási folyosóban, a tranzit és az abbóladódó, nem lebecsülendõ származékoselõnyök miatt.

Stratégiai szemszögbõl meghatározóa transzatlanti viszony. Bár a Nabuccomég a maximális, durván 30 milliárd köb-méteres jövendõ kapacitásával sem lennedöntõ tényezõ a ma is mintegy 500 mil-liárd köbméteres uniós földgázpiacon, avezeték lehetõséget adna az amerikai ésmás nyugati kormányzatoknak és vállala-toknak, hogy közvetlenebb párbeszédetfolytassanak a Kaszpi- és a közel-keletitérségben elhelyezkedõ termelõ orszá-gokkal. Az Egyesült Államok az energia-politikában az elmúlt hatvan évben elégjó referenciákkal szolgált. Washington atöbbi termelõnél elkötelezettebb, a többifogyasztónál hatékonyabb módon bizto-sította az olcsó globális kínálatot. A szén-hidrogén-kínálat globális menedzselésé-ben játszott stratégiai szerepe az esetektöbbségében akkor is fontos a magyar fo-gyasztó számára, ha éppen nem mi va-gyunk a közvetlen kedvezményezettek.

Természetesen a „nemzetközi helyzetfokozódásával” ez a kép is egyre bonyoló-dik. Míg a hidegháború folyamán és köz-vetlenül utána Washingtonnak és a Közel-Keletnek csak egy „éhes szájat”, Európá-ét (kisebb mértékben Japánét és Dél-Ko-


reáét) kellett „etetnie”, ma már a távol-keleti térség és legfõképp Kína fogyasztóikereslete legalább ugyanakkora kihívásszámára. Míg Európa jóllakott és váloga-tós, addig Kína és India egyértelmûenéhes, ebbõl kifolyólag arrogánsabb, ésegyre kevésbé szorul rá az amerikai segít-ségre. Szemmel láthatóan az Egyesült Ál-lamok ugyan nem támogatja, de nem isakadályozza a kínai térnyerést a globálispiacokon, legfeljebb megpróbálja azt me-derbe terelni. A Nabuccónál nagyobb ka-pacitású türkmén–kínai gázvezeték meg-építésénél ezért jóindulatú hallgatásbaburkolózott, noha az egyértelmûen ron-totta Európa pozícióit a Kaszpi-térség-ben.6 A Nabucco mögött álló amerikai tá-mogatás tehát feltételes, adott esetbenkorlátos, de még így is pótolhatatlan.

A magyarországi vitában a Nabucco ésaz arra vonatkozó markáns amerikai ál-láspont kapcsán felmerült két kritikaipont a vezeték hitelességére és az oro-szokkal való túlzott konfrontációkeltésrevonatkozott. Feltûnõ volt, hogy miköz-ben heves politikai lobbizás folyt a veze-ték mellett, a potenciálisan érdekelt és ajövõben a térségben termelési kapacitá-sokkal rendelkezõ vállalatok hallgattak. ANabucco-konzorciumtól való távolságtar-tásuk egyértelmû jele volt helyzetértéke-lésüknek, akárcsak majdani potenciálisbelépésük a projektben bekövetkezõesetleges elõrelépésnek. Tulajdonképpen,amíg a potenciális termelõk vagy nagyobbfogyasztók nem lépnek be a konzorcium-ba, és az csak az ad hoc módon összesze-dett tranzitcégekre korlátozódik, nem isérdemes komolyabb energiapolitikai szá-mításokat végezni a vezetékrõl.

A Moszkvával való kapcsolatrendszertelkerülhetetlenül megterheli a Nabucco-vezeték körüli politikai és energetikai ter-vezés. Erre a Bush-kormányzat rá is erõ-sített, második ciklusában tudatosankonfrontálódva Oroszországgal. A színesforradalmak támogatása, a közép-európairakétapajzs-telepítés ügye vagy a grúziaikonfliktusban játszott ellentmondásosszerepe mellett nemcsak a vezeték, ha-nem az amerikai kormány arra vonatko-zó álláspontja mögött meghúzódó moti-vációk is legalább kétértelmûek voltak. ANabucco-vezetéket tehát hitelességi prob-lémái miatt törölni kellett a magyar ener-giapolitika rövid és középtávú opciói so-rából, jóllehet az arra vonatkozó markánsamerikai álláspont és az azzal kapcsolat-ban jelentkezõ washingtoni elvárások akülpolitika napirendjére fûzték azt fel.

Miközben a magyar–orosz energeti-kai kapcsolatrendszer meghatározó jelle-ge miatt ez az orosz–amerikai konfliktus– összességében – negatív hozadékkaljárt, addig a külpolitikában hangsúlyoslojalitási kérdéseket és nehéz alkalmaz-kodási kényszert vetett fel. Mivel ez lát-ványosan beszüremkedett a magyar bel-politikába is, mindkét ágazati vonatko-zásban csak nagyobb vargabetûk leírásá-val sikerült valamilyen kvázi-konszenzustkialakítani.

AA DDééllii ÁÁrraammllaatt –– kkíísséérrlleett aa ssttaattuuss qquuoo ffeennnnttaarrttáássáárraa

A Déli Áramlat kapcsán meglévõ orosz el-kötelezõdés is hitelességi problémákkalküzd. Bár a Gazprom töretlenül állítja,

6 Türkmenisztánnal kapcsolatban az amerikai energiapolitika stratégiai célja az orosz monopszóniummegtörése és az ország tartalékaiért folytatott nagyhatalmi verseny beindítása volt. Mivel ez Kínarévén bekövetkezett, Asgabat jelentõsége erõsen csökkent Washington számára.

hogy a vezeték elsõ fázisát 2015 végéigüzembe helyezik, és az lesz az európaipiacokon végrehajtott utolsó nagyobb –orosz léptékkel közepes – beruházása,7

kevés olyan gazdasági érv mutatható fel,amely ezt alátámasztaná. A Gazpromrengeteg pénzt költene egy olyan veze-tékre, amellyel csak olyan piacokra jutnael, ahol már amúgy is jelen van és a jö-võben is ott tudna maradni. Továbbá azÉszaki Áramlat megépítésével és az eu-rópai keresleti dinamika számára egyelõ-re kedvezõtlen alakulásával a Déli Áram-lat nélkül is jelentõs felesleges kapacitáslenne európai tranzitrendszereiben. Ösz-szességében tehát a kezdeti két megha-tározó hivatalos érv, miszerint az euró-pai keresleti dinamika miatt szükség leszerre a projektre, és az ukrán tranzitproblematikus jellege kikényszeríti ezt aberuházást, az utóbbi években legalább-is megkérdõjelezõdött.

A fent említett két érv minimum je-lentõs halasztást indokolna a Déli Áram-lat esetében. A Gazprom számításai sze-rint a globális gázpiac megbillent egyen-súlya 2015-ig helyreáll, illetve a fellépõtechnológiai fejlõdésbõl és ár-, illetve klí-mapolitikai kényszerekbõl, az európaiközlekedésben való potenciális olaj–föld-gáz-váltásból akár még jelentõs és tartóskeresleti dinamika is születhet.8 Kevésbékinyilvánított álláspont, de egyértelmû,hogy az ukrajnai importárszint rövid tá-vú makrogazdasági fenntarthatóságaeleve kétséges, akárcsak az ebbõl eredõorosz–ukrán konfliktusok kezelési mód-ja. Mindenesetre ezek mellett is egy ko-


rai, 2015-ös átadás az európai keresletidinamika vonatkozásában rendkívül op-timista, míg az ukrajnai állapotok tekin-tetében kiváltképp pesszimista forgató-könyv meglétét feltételezi. Ha tartaná isa Gazprom az eredeti határidõt, kérdé-ses, milyen kapacitásra vonatkozik, ésegy szimbolikus, kis volumenû indításután nem követné-e azt egy hosszabb fej-lesztési szünet.

Indokolt tehát a Déli Áramlatot övezõgyanú, miszerint az – az ukrán tranzitvégérvényes, ha nem is teljes kiváltásamellett – a Nabucco-vezetékre vonatko-zó orosz válasz is egyben. A Kremlt fel-tehetõen ingerli, hogy a Kaszpi-térségben az amerikai és a nyugati dip-lomácia energetikai szálakon is megpró-bálná bebetonozni befolyását, míg aGazprom nem maradhat tétlen, amikor aközel-keleti gázimport lehetõsége felme-rül megszokott európai piacain. Formá-ját tekintve a Déli Áramlat ötlete nagyonhasonlatos ahhoz, ahogy a Bush-kor-mányzat felkarolta a Nabuccót. Termé-szetes, hogy a kiélezett orosz–amerikaikapcsolatokban e kihívás nem maradha-tott válasz nélkül, ennek az ellenkezõjelett volna az igazi meglepetés.

A Déli Áramlat tehát inkább tûnik ameglévõ kelet- és közép-európai gázszál-lítási status quo megõrzésére vonatkozóorosz kísérletnek, amely egyszerre keze-li a romló ukrán tranzitkörülményekbõlfakadó kockázatokat és nehezíti meg aNabucco dolgát. Ez nem zárja ki, hogyezen túl az érintett országok számáraazért legyen némi járulékos haszna. Ami

7 Ezt követõen már csak a Távol-Keleten és a cseppfolyósított földgáz területén lesznek nagyobbvezetékprojektek. Szakmai konzultáció Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérigazgatójával, Berlin, 2010.december 3.

8 Interjú Szergej Komlevvel, a Gazpromexport szerzõdésstrukturálási és árszabásért felelõs vezetõjével,Moszkva, 2010. november 24.


a mi szempontunkból érdekes, hogy ameglévõ viszonyok fenntartására irányu-ló orosz elkötelezõdés és az annak meg-változtatására vonatkozó amerikai és eu-rópai képesség milyen viszonyban állegymással. Akár egy 10–15 milliárd köb-méteres, a Nabuccón keresztül érkezõimport is olyan bevételkiesést jelenthetaz orosz szállítóknak, amely mellett an-nak költséges ellehetetlenítése, adottesetben a Déli Áramlat korai megépítéseis kifizetõdõ és adekvát válasz lehet. A megépülõ Nabucco „költsége” oroszrészrõl meglehetõsen magas, ami nyil-vánvalóan kiterjeszti a lehetséges moszk-vai válaszlépések körét.9

AAkkttuuáálliiss--ee eezz aa kkéérrddééss mmaa??

A Nabbuco és a Déli Áramlat kérdése né-hány éve még érdemtelenül nagy figyel-met kapott a térség közéletében. Márakét tényezõ is háttérbe szorította azokat:az orosz–amerikai kapcsolatok új alapok-ra helyezése és a globális gázpiacokon ki-alakult túlkínálat. Ami az elõbbit illeti,Obama elnöksége alatt a konfliktusoskérdések száma erõsen csökkent. Aposztszovjet térségben Ukrajna átalakí-tása tulajdonképpen megbukott, az or-szág szövetségi politikáját tekintve visz-szakerült az erõsen izolált „kompország”státusába. Grúziában mindkét fél részé-rõl kénytelen, hallgatólagos elismeréstnyert az ötnapos háború utáni statusquo: Washington nem firtatja nyilváno-san a szakadár tartományok elszakadá-sát, de Szaakasvili hatalmon maradt, ésa kaukázusi ország továbbra is az Egye-

sült Államok vonzáskörzetében van – en-nek megváltoztatása nem is érdeke, ésarra nem is nagyon van esélye. A raké-tapajzs ügye némi közép-európai sértõ-dés árán lekerült a napirendrõl, feltehe-tõen egy orosz–amerikai alku nyomán.Végezetül, a felek egyelõre jegelték a ve-zetékek kapcsán meglévõ vitájukat – aminem feltétlenül jelenti azt, hogy a straté-giai szinten ez a kérdés eldõlt volna, vagyne történne aktív helyezkedés a vezeté-kek megépítése körül.

A globális gázpiacon a túlkínálat bo-nyolítja a helyzetet. Mindkét oldalonmegcsappant a finanszírozáshoz szüksé-ges korábbi likviditásbõség, és az Euró-pára rázúdult cseppfolyósított földgázimmár keresleti oldalon is pótlólagoskockázatokat teremt mindkét vezetéképítõinek. Míg néhány éve a kelet-közép-európai országok számára jobbára csakezek a vezetékek jelentették a diverzifi-kációs alternatívát, ma már sokkal in-kább a térségbeli cseppfolyósított gáz kí-nálja ezt a perspektívát. Ez sem közeli le-hetõség, de eléréséhez – épp a projektekegyszerûbb és kisebb volta miatt – ezekaz államok nagyobb számú opció közülválaszthatnak. Elvileg létre tudják hozniazt kisebb koalíciókban is, kevesebb a ko-ordinációs feladat, és gyorsabb lehet a ki-vitelezés. Egy LNG-terminál méretébõlfakadóan lehet akár közép-európai ügyis, míg a Nabucco vagy a Déli Áramlatnagyhatalmi támogatást igényel.

Persze ez a nyugalom csalóka. AzEgyesült Államokban bõ másfél év múl-va elnökválasztás lesz, míg a gazdasági-lag újra erõsödõ Moszkva sem feltétlenülindulna rossz pozíciókból egy kiújult

9 10 milliárd köbméter földgáz 300 USD (1000 köbméter) áron évi 3 milliárd USD bevételt jelent – eza mai árviszonyok és volumenkilátások mellett kifejezetten alacsony becslés. Ehhez képest kellelhelyezni a Déli Áramlatra vonatkozó 15–25 milliárd USD között szóródó költségbecsléseket.

konfliktus esetén. Továbbá a Nabucco-vezeték elõkészületei is haladnak – mégha csigalassúsággal is –, ami elõrevetíti ekérdés újbóli felmelegítését, ezúttal akára korábbinál sokkal elkeseredettebbkonfrontáció formájában.

Éppen ezért, feltehetõen helyesen,„befagyasztott konfliktusról” kellene be-szélni, ami távolról sem jelent statikus ál-lapotot. A mai viszonyok közt az, de akülsõ fejlemények nem elhanyagolhatóvalószínûségû megváltozása esetén ez azügy nagyon gyorsan újra a napirend ki-emelt helyén találhatja magát. Valószí-nûtlen, hogy bármelyik vezeték megépí-tése nyugodt nemzetközi környezetbenkövetkezzen be.

A magyar kül- és energiapolitikánakennek megfelelõen célszerû ekképp ke-


zelni ezt a kérdést. Nem kellemes egy„befagyott konfliktus” részesének lenni,fõleg, ha egyes kimeneteleihez komolynemzeti érdekek fûzõdnek. Sem astruccpolitika, sem a túlzott aktivitásnem célravezetõ egy ilyen helyzetben.Nyilvánvalóan késõbbi lehetõségeinketelsõsorban az fogja meghatározni, hogymilyen lesz Magyarország energetikaihelyzete és a kiemelt nagyhatalmakkalvaló kapcsolata akkor, amikor ez a kér-dés újra elõkerül. Szerencsére ma sokkaltöbb feltétel adott ahhoz, hogy aNabucco–Déli Áramlat dilemmától átme-netileg eltekintsünk, és finomítsuk jövõ-beli álláspontunkat e témát illetõen. Anagyhatalmakkal meglévõ kapcsolataink-nak nem ez az egyetlen, és talán nem isa legmeghatározóbb kérdése.

��


A putyini Oroszország egyik legfonto-sabb energiapolitikai célkitûzése volt azorosz fosszilis energiahordozó-exportkölcsönös függésének minimalizálása,mind a kelet-európai tranzitállamok,mind az európai végfelhasználók eseté-ben. A V4-ek számára ez a stratégia mára közeljövõben a Barátság-kõolajveze-ték2 tranzitszerepének megszûnését je-lenti. A primorszki terminál bõvítésévelés a Baltika II (BPS-2)3 kõolajvezeték át-adásával (1. ábra) Oroszország kellõ ka-pacitással rendelkezik ahhoz, hogy euró-pai és világpiaci partnereit saját kikötõi-bõl lássa el. Hasonlóképpen, az ÉszakiÁramlat a lengyel-fehérorosz és részbenaz ukrán–szlovák–cseh földgáztranzit ki-váltását szolgálja.

Az orosz üzleti körök a kilencvenesévekben elérték, hogy a nyugati FÁK-államokban és a Baltikumban a kõ-olajszállító-hálózat orosz érdekeltség-

be tartozzon.4 A putyini vezetésnekazonban tapasztalnia kellett, hogy eznem képes megadni a kellõ politikai füg-getlenséget az önálló stratégia végre-hajtásához, és a tranzitállamok az elfo-gadhatónál erõsebb tárgyalópozíciótvettek fel, miközben a tranzitbevételek-bõl helyi érdekcsoportok alig korlátoz-ható módon gyarapodtak. A földgáz-szállítás terén, ahol nem sikerült befo-lyást szerezni a nyugati FÁK-államokban a szállítóvezetékek felügye-letében, a konfliktusok több esetben atranzit csökkentéséhez vagy teljes leál-lásához vezettek.

A kõolaj tekintetében a primorszkiterminál bõvítésével 2015-re lényegé-ben lezárul a kölcsönös függõség felszá-molásának folyamata. Ezt követõenOroszország a kellõ kapacitások birto-kában vásárlóit saját kikötõibõl képes el-látni, aminek köszönhetõen tárgyalópo-

AANNDDZZSSAANNSS--BBAALLOOGGHH KKOORRNNÉÉLL**

Az orosz energiapolitika külpolitikai aspektusai

Az írás1 az orosz energiapolitika fõbb irányvonalainak felvázolására tö-rekszik. Nem tesz kísérletet annak meghatározására, hogy ezt a politi-kát a globális szereplõként megjelenõ nagy orosz vállalatok vagy a kor-mányzat alakítja, mindezt egységként kezeli. A kõolaj- és a földgáziparitrendek ismertetését követõen az árampiac és az energiapiaci akvizícióklegfõbb irányvonalait mutatja be, majd a következtetéseket hazai szem-szögbõl vonja le.

* A szerzõ a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiakutató Központjának (REKK) kutatója.1 A cikk tartalmáért a szerzõ felel, amely nem feltétlenül tükrözi a Regionális Energiagazdasági Kuta-

tóközpont vagy munkatársai álláspontját.2 A Barátság-kõolajvezeték magyarországi ágának kapacitása 12 millió tonna/év, ténylegesen 8 millió

tonna alatt alakult az éves szállítás 2008-ban és 2009-ben. A szlovák ág 20 millió tonna/év, az észa-ki ág 70 millió tonna/év kapacitással bír.

3 30 millió tonna/év kapacitás.4 A megszerzett részesedések nem minden esetben jelentettek többségi tulajdont, ám jelentõs szava-

zati hányadot biztosítottak a kõolajszállító-hálózatokban.

zícióit nem gyengítik azok a vezetékenellátott országok, amelyek eddig tran-zitállamként befolyással bírtak az oroszszállításokra. Ez lehetõséget teremtMoszkva számára annak meghatározá-


sára, mely állam mekkora jövedelemretehet szert a tranzitbevételekbõl. Így avezetékhálózaton csak a legszüksége-sebb mennyiség szállítását kell biztosíta-nia, s ezzel kiveszi a végfelhasználók ke-

Forrás: U.S. Energy Information Administration 2010

11.. áábbrraa.. OOrroosszz kkõõoollaajj-- ééss ffööllddggáázzsszzáállllííttóó--vveezzeettéékkeekk EEuurróóppáábbaann


zébõl a tranzit „adukártyáját”,5 és fel-számolja e relációban a kölcsönös füg-gõséget, kiszolgáltatottabbá téve a vég-felhasználót.

A gazdasági világválságot megelõzõévek megteremtették azokat a feltétele-ket, amelyek között Oroszország számá-ra lehetõség nyílt az export-diverzifikáci-óra, így az európai piacok mellett a tá-vol-keleti és az észak-amerikai piacokonvaló részesedés növelését is célul tûzhet-te ki. A terv részeként a szibériai Angar-szkot és az északnyugat-kínai Tancsingvárosát összekötõ vezeték már üzemel,kiváltja az eddigi vasúti szállításokat, éséves szinten 15 millió tonna kõolajexpor-tot tesz lehetõvé. Ennél látványosabbterv a Bajkál-tó nyugati partjától a Csen-des-óceánig futó Keleti Vezeték, amely atervek szerint 2025-re évi 80 millió ton-

nát szállítana részben Kínába, részbenorosz tengeri kikötõkbe világpiaci ex-portra.6 A harmadik projekt keretében aSzahalin-sziget további 20 millió tonnaexportot tesz lehetõvé a csendes-óceánitérségben. Ezekbõl a projektekbõl is jóllátható, hogy Oroszország saját területénkíván a világpiacra értékesíteni, és így le-hetõség szerint mentesülni szeretne atranzitállamoktól vagy egy konkrét fo-gyasztótól való függõségtõl. A 2. ábra a2009-ben elfogadott orosz energiastra-tégia kõolajexport-sarokszámait mutatjabe. A minisztériumi becslési hiba miatt akonkrét számok helyett leginkább azarányok a mérvadók.

Az ábrából kitûnik, hogy Oroszországnem lesz képes, és nem is kívánja 350millió tonna fölé növelni exportkapacitá-sait. A keleti piacok felé fordulás fokoza-

Forrás: Oroszország energiastratégiája 2030-ig

22.. áábbrraa.. AAzz oorroosszz kkõõoollaajjeexxppoorrtt aallaakkuulláássaa rrééggiióókk sszzeerriinntt ((22000099))

2005

FÁK Európa Távol-Kelet

2013–2015-ig 2020–2022-ig 2030-ig

400

350

300

250

200

150

100

50

0

5 Nevezetesen a tranzitból származó járadékok és a szállítási feltételek nem köthetõk össze a célországáraival.

6 A vezeték elsõ fázisában 30 millió tonna/év szállítókapacitással rendelkezne 2014-ben, amelyet 2016-ra további 20 millió tonnával egészítenének ki. A vezeték teljes kapacitásának kiépítésekor a kínai le-ágazás 30 millió tonna/év összkapacitású lenne az elképzelések alapján.

mill

ió t

onna

/év

20.2

264.1

43.8

30

265

64

55

249

48

100

200

49

tosan megy végbe. Európa 2030-ban isa legnagyobb felvevõpiaca lesz az oroszkõolajnak, miközben részesedése csök-ken a távol-keleti szállítások javára.2030-ra a távol-keleti export a jelenlegiháromszorosára nõ, és a nem FÁK-irányú exportportfólió egyharmadát adjaaz orosz energiastratégia célkitûzéseiszerint.

Hasonló törekvések rajzolódnak ki aföldgázexport-diverzifikáció kérdését il-letõen is, ahol az európai piaccal szem-ben, a távol-keleti térség stabil keresle-tet és keresletnövekedési potenciált mu-tat. 2009 márciusában szállították le azelsõ cseppfolyósított gáz (Liquefied na-tural gas, LNG) szállítmányt a Szahalin-szigetrõl. A kínai piacot, amelynek jelen-legi földgázkereslete 2016-ra várhatóana duplájára, mintegy 270 milliárd m3-renõ éves szinten, két vezetékkel tervezikelérni. A Kovikta óriás földgázmezõ7 Kí-nával való összeköttetése az orosz föld-


gázszállító-hálózattól teljesen függetlenvezeték lenne. A kínai piacot közvetlenüla mezõrõl, más források bevonása nél-kül látnák el. E projekt megvalósításaelõrehaladottabb stádiumban van, miu-tán a Gazprom márciusban tulajdonosalett a Kovikta földgázmezõnek. Semmijel nem mutat arra, hogy a Kovikta–Kína-vezeték megépítésével párhuzamosan azoroszok belekezdenének a másik alterna-tíva, az Altaj-vezeték megépítésébe is.

Az Altaj-vezeték a már létezõ szibéri-ai vezetékhálózatra csatlakozna rá. Ellá-tása a jelenleg termelõ mezõkre, illetveaz új szibériai mezõk meglévõ hálózatravaló csatlakoztatására támaszkodna. AzAltaj-vezeték, noha Kína nyugati, kevés-bé iparosított területére futna be, rákap-csolódna a most is üzemelõ, a türkméngázt Kelet-Kínába szállító vezetékre(Gazprom 2010). Az Altaj-vezeték köz-vetlen összeköttetést hozna létre az eu-rópai és a kínai piacok között, ahol a két

Forrás: Oroszország energiastratégiája 2030-ig

33.. áábbrraa.. AA ffööllddggáázzeexxppoorrtt aallaakkuulláássaa rrééggiióókk sszzeerriinntt ((22000099))

2005

FÁK Nyugati Keletiirányú irányú

2013–2015-ig 2020–2022-ig 2030-ig

400

350

300

250

200

150

100

50

0

Mrd

m3 /

év

159.8

95.8

24

158

90

55

190

87

75

201

78

7 Legalább 2000 milliárd m3 földgázkészlettel bír.


piac a szibériai mezõk termeléséért ver-senyezne, így középtávon megkerülhe-tetlenül keresletük határozná meg azárakat. Még kérdéses, hogy az Altaj2015-re tervezett átadása milyen terme-lésbõvítési és szállítási menedzsment ki-hívások elé állítja az orosz földgázipar-ágat és hogyan hat az európai árazásra.

A kõolajexporttal ellentétben, az ázsi-ai piacok felé való nyitás a tervek szerintnem csökkenti az Európába irányuló ki-vitel mennyiségét (3. ábra). Európa ma-rad az orosz földgáz legnagyobb felvevõ-piaca, míg a FÁK-térségben a mérséklõ-dõ kereslet következtében az orosz ex-port is arányosan zsugorodni fog.

Az európai vezetékes kõolajszállítás-hoz hasonlóan, Oroszország a földgáz-szállításban is törekszik a tranzitállamokszámának csökkentésére, valamint a vég-felhasználói piacok közvetlen ellátására.A kõolajjal ellentétben ez azonban egykomplexebb stratégia része, mivel a föld-gázpiacok nem rendelkeznek a kõolajpi-ac adottságaival a szállíthatóság, a táro-lás és a piaci verseny tekintetében. A ke-let-európai infrastrukturális adottságok-nak köszönhetõen Oroszország mono-polpozícióval rendelkezik a térségben. AzÉszaki Áramlat megépítése nem csupána tranzitállamok megkerülését jelenti,hanem a keleti régió nyugati földgázfor-

rásoktól való elzártságát is megpróbáljaelnyújtani. A nagy nyugat-európai piacokközvetlen ellátása mellett a szerzõdéses,szabályozói keretek között a nyugat-ke-let irányú kapacitások lekötésével igyek-szik blokkolni a régiót az olcsóbb nyuga-ti források elõl.8 Ennek jövõbeli megaka-dályozásában az európai szabályozóknaknagy a felelõssége, ezt elsõsorban atranszparencia további növelésével segít-hetik elõ, ami – ahogy Litvánia esetébenkitûnik9 – komolyan sértheti a meglévõorosz befektetéseket.

A Déli Áramlat az ukrán tranzit kivál-tása mellett elsõsorban a déli folyosó be-fektetõinek elbizonytalanítására szolgál.Olyan – a piaci folyamatok által nem in-dokolt – többletkapacitás megteremtésétjelentené az orosz fél számára a közép-és a délkelet-európai térségben, amellyeltovábbi, a regionális piac felvevõképessé-gét akár kétszeresen meghaladó mennyi-ség piacra dobásával, az árakat igényeszerint alakítva, bármilyen más befektetõiprojektet ellehetetlenítene. Hasonló tö-rekvés figyelhetõ meg a Baltikumban,ahol a balti országok az LNG-terminál ter-vének bejelentését követõen importgázár-kedvezményt kaptak az orosz beszállító-tól.10 A rövid távon elért árkedvezményazonban már a kezdeti szakaszban meg-torpanásra késztetheti a diverzifikációs

8 A német szabályozó Bundesnetzagentur (BNetzA) harmadik fél hozzáférése alól (TPA) mentesítéstadott az Északi Áramlatnak és az OPAL-gázvezetéknek is – az utóbbi esetében 22 évre. Az OPAL men-tessége korlátozott, azaz a német kiadási pontokra, illetve a cseh–német irányra nem vonatkozik. (Áma keleti régió szempontjából mérvadó nyugat–keleti, azaz a német–cseh irányra vonatkozik, így azmentesítés alatt áll).

9 A litván kormány az Európai Unió harmadik energiacsomagja által felkínált három szektorális szétvá-lasztási opció közül (tulajdonosi szétválasztás – unbundling, független rendszerirányító – ISO, függet-len szállítóhálózat-üzemeltetõ – ITO) a legkeményebbet választotta a litván szállítóhálózat vonatkozá-sában, így a Lietuvas Dujos szállítóhálózati eszközeit egy önálló, 100%-ban állami tulajdonú vállalat-ba szervezik ki. A Lietuvas Dujos részvényesei a szétválasztást megelõzõen: Gazprom (37,1%, E.ONRuhrgas (38,9%), litván állam (17,7%).

10 A valós kedvezmény mértékét nehéz megbecsülni, mivel az orosz fél az elosztóhálózatokban és a kis-kereskedelemben is érdekeltségekkel rendelkezik a térségben.

törekvéseket, mivel az alacsony gázármegkérdõjelezi a diverzifikálást szolgáló,de így nem versenyképes LNG-terminálmegtérülését. Az árkedvezmény a gya-korlatban komoly akadályokat gördít abefektetõk elé. A hosszas lebegtetés, akedvezõtlen piaci körülmények a projektvégét vagy tartós felfüggesztését jelen-tik, ahogy azt a Krk LNG-projekt külföldibefektetõi esetében is tapasztalhattuk.11

Az európai gázkereslet csökkenéseegybeesett az amerikai nem konvencio-nális gázkészletek miatt európai piacok-ra átirányított LNG-szállítások megugrá-sával, aminek következtében az uniós pi-acokon földgáztúlkínálat alakult ki. Eb-ben a piaci helyzetben nagy nyomás ne-hezedett az európai beszállítókra, hogyfelülvizsgálják eddigi földgázár-képzésimódszerüket, és az olajindexált árképletmellett a spot piacok árait is figyelembevegyék az árak meghatározása során.Európa egyik legnagyobb beszállítója, anorvég Statoil, a piaci igényeknek meg-felelõen biztosította az árkedvezményt.Az orosz Gazprom is tárgyalásokba bo-csátkozott három legnagyobb európaipartnerével (E.ON, ENI, Gaz de France)a spot árak 10–15 százalékos figyelem-bevételérõl az árképletben, de az esetektúlnyomó többségében végül nem alkal-mazott árkedvezményt. A vállalatok évesjelentéseibõl körvonalazódik, hogy azorosz stratégia az árszint maximalizálá-sa volt. Míg a norvég Statoil hellyel-köz-zel megõrizte európai piaci részesedését,de kevesebb bevételre tett szert, addig a


Gazprom piaci részesedésének csökkené-se ellenére is növelni tudta bevételét2009-ben és 2010-ben is. Eszerint azorosz fél számára az árszint maximalizá-lása tûnik a legfõbb stratégiai célkitûzés-nek Nyugat-Európában. Tehát a közép-és délkelet-európai régióban a földgáz-diverzifikáció megvalósulásakor az oroszfél – a blokkoló lépések12 kifulladásakor– vélhetõen piaci részesedésének zsugo-rodását is vállalja jelenlegi bevételi szint-jének megõrzése érdekében.13 A beha-rangozott nagy projektek (Nabucco, AGRI,horvát, illetve lengyel LNG) egyike semképes teljes egészében kiváltani az oroszimportvolument, így lehetõséget hagy-nak arra, hogy az orosz fél – számotte-võ részarány mellett – kisebb piaci része-sedéssel is drágább földgázt értékesítsena régió piacain. E stratégia meghiúsításá-ra a nyugati irányú határkeresztezõ ka-pacitások kiépítése önmagában nem bi-zonyulhat elégségesnek, ha nem párosula nemzeti, a regionális és az uniós gáz-piacok átlátható szabályozásával, továb-bá a szabályozó hatóságok nemzeti vál-lalatok érdekein felülemelkedõ kooperá-ciójával. Az újonnan megépítendõ nyu-gat–kelet irányú kapacitásoknak vagybõvítéseknek a piaci likviditás valós meg-teremtésének célját kell szolgálniuk, ha-tékony, transzparens kapacitásallokációsmechanizmusokkal (pl. „use it or looseit”, azaz „használd vagy veszítsd el” el-ve) a nemzeti határok mindkét oldalán.A nemzeti kormányoknak törekedniükkell arra, hogy a kormányközi együttmû-

11 A Krk LNG-konzorcium tagjai (E.ON, OMW, TOTAL, Geoplin) 2010 nyarán bezárták zágrábi irodáju-kat, bejelentették a projekt felfüggesztését, és a projekt megvalósításának határidejét 2018-ra toltákki. Ezt követõen horvát cégek (HEP, Plinacro, INA), amelyek nem voltak a konzorcium tagjai, felve-tették egy úszó LNG-terminál építésének ötletét az eredeti terminál helyén.

12 Mint például határkeresztezõ kapacitások lekötése, tranzitjáradékok ígérete új vezetékek megépítéseesetén (Déli Áramlat), rövid távú árkedvezmények (Baltikum).

13 Ennek ellenére csökkenõ profit esetén vélhetõen más stratégiához folyamodna.


ködések regionális szinten maximalizál-ják a társadalmi hasznokat.

A kõolaj- és a földgázipari kitermelésfejlesztéséhez Oroszországnak szükségevan „külföldi szakértelemimportra” éstovábbi célzott külföldi tõkeberuházá-sokra. Az offshore és a sarkköri földgáz-mezõk rendkívüli szaktudást és innova-tív megoldásokat követelnek meg, és akõolajkitermelés körülményei is egyrenehezednek. Az ismeretek megszerzéseérdekében Oroszország az ellenõrzött,kismértékû nyitás stratégiáját folytatja,amelynek keretében külföldi óriásvállala-tok szerezhetnek részesedést egy-egyorosz projektben vagy cégben.14 A stra-tégia részét nem csupán a szakértelem ésa külföldi tõkeberuházás megszerzéseképezi, hanem a befolyás növelését isszolgálja külföldön. Az orosz piacra valóbejutás feltétele egyben külföldi vagyon-tárgyak vagy részesedések felajánlása azorosz partnerek részére. Ezáltal – a köl-csönösség jegyében – a külföldi partne-rek energiaellátási láncának különbözõszegmenseiben, a termelés, a szállítás, azelosztás, az értékesítés területén jelen-hetnek meg orosz háttérrel rendelkezõvállalatok.

Ahogy az uniós szabályozás az ener-getikai területen egy átláthatóbb piacialapelveken, jobban mûködõ energiapia-cot kíván létrehozni – amelyet az oroszfél saját mozgástere korlátozásának éssaját beruházásai veszélyeztetésének vél–, úgy az orosz partner egyre több rész-szegmensbe való belépéssel próbál érde-keinek védelmére kelni. Egyrészt az uni-ós vállalatokban való részesedésszerzõstratégiáját követve az unión belülrõl,EU-s cég részeként nyomatékosabban

adhat hangot álláspontjának, valamintténylegesen részt vehet a vonatkozó EU-szabályozás alakításában. Másrészt a ke-resleti oldali tulajdonszerzés az orosz ke-resleti kockázati aggodalmak mérséklé-sét is szolgálja. Oroszország számára akeresletbiztonság jelenti az energiabiz-tonságot. Ezért legnagyobb energia-ex-portpiacán, Európában a keresleti olda-lon szerzett tulajdonrész bizonyos mér-tékben garantálni tudja termelõinek,hogy mely európai vállalatok, mekkoramennyiség iránt tudnak biztos keresletettámasztani.

Erre szolgál példával az Európai Unióészakkeleti szeglete, ahol Oroszország si-keresen vette át a kezdeményezést azenergiaberuházások kérdésében. A balti-kumi villamoshálózat az elmúlt két évti-zedben nem vált független rendszerré, ahálózatfejlesztési és új termelõ kapacitásberuházások elmaradtak. Ennek okarészben az, hogy Oroszországból és aFÁK-térségbõl a poszt-szovjet hálózatonkeresztül jóval kedvezõbb áron volt be-szerezhetõ az áram. A gazdaság számá-ra jutatott olcsó áram az uniós csatlako-zásig felül tudta írni az ellátásbiztonságiés a stratégiai aggodalmakat a Baltikum-ban. Azonban az EU által bezárásra kö-telezett Ignalina atomerõmû15 kieséséveláramtermelési kapacitáshiány keletkezetta régióban. A 2006-ban átadott, Észtor-szágot Finnországgal összekötõ, 350MW-os kapacitással rendelkezõ EestLink-vezeték ugyan lazított a poszt-szovjetrendszerhez való szoros hálózati kötõdé-sen, de teljesen megszüntetni nem tudta.

Noha az unió elkötelezte magát azenergiaszigetek felszámolása mellett, ésezért tetemes összeget fordít a Balti-

14 Ilyen például a British Petrol és a Rosznyefty, vagy a Novatek és a TOTAL esete.15 1500 MW-os kapacitásával a litván kereslet 70%-át elégítette ki.

kum uniós piacokhoz való integrációjá-ra, a tervbe vett új határkeresztezõ ka-pacitások nem tudják pótolni az újerõmûvi kapacitások kiépítését. A régiónettó importõr pozíciója így tovább erõ-södik, és ezt a NordPoolhoz való szoro-sabb csatlakozás sem tudja majd kellõ-képpen orvosolni. Az orosz stratégia he-lyesen ismerte fel a térségben ezt a pi-aci rést, és kezdte meg Kalinyingrádbanegy két blokkból álló, 2300 MW össz-kapacitású atomerõmû építését mindenegyéb, a régióban felmerült atomerõ-mû-beruházás megkezdése elõtt. Ezzel1. pótolni tudja az Ingalina bezárásávalkiesõ kapacitásokat; 2. kifogja a szeleta térség számos – lengyel, fehérorosz,litván – atomerõmû-beruházási projekt-jének „vitorlájából”; 3. az új interkon-nektorok révén olyan piacokra is belép(NordPool, Polpx), amelyeken eddignem, vagy csak korlátozott mértékbentudott jelen lenni.

Ebbõl megállapítható, hogy az oroszenergiastratégia egyik meghatározó ele-me lesz az uniós árampiaci pozíciók erõ-sítése, mind termelõi, mind exportõri po-zíciókban. A kelet-európai térségben féltucat atomerõmû létesítését tervezik,amelyek megvalósításában az oroszokrészt kívánnak venni. Emellett az euró-pai orosz területeken további kapacitá-sok kiépítését tervezi Moszkva, amelyek-kel exportõrként beléphet az európai –akár német – piacokra a megfelelõinterkonnektorok kiépítése után. Az Eu-rópai Unióban ugyanakkor eddig is vitatárgyát képezte, hogy elfogadható-e azáram importja olyan erõmûvekbõl, ame-lyek nem felelnek meg az uniós klíma- ésmás vonatkozó szabályozásoknak. Az


atomenergiával szemben növekvõ ellen-érzés tovább erõsítheti azt az elvárást,miszerint az EU-ba exportáló harmadikállamoknak meg kell felelniük az unióselvárásoknak.16 Az orosz fél helyesen is-merte fel, hogy az uniós klíma-, energia-hatékonysági és megújuló energiapoliti-kai célkitûzések, valamint a gazdaságiválságból eredõ keresletvisszaesés miattszámos erõmû-beruházási projekt meg-valósítása bizonytalanná vált az unióban,és ezt Oroszország – olcsóbb földgáz- és atomenergia-termelési potenciáljánakköszönhetõen – kihasználhatja. Az uniósszabályozói kockázatok ugyanakkor azorosz erõmûberuházásokra is vonatkoz-hatnak, ha az EU követelményeket tá-maszt azon harmadik országok erõmû-veivel szemben, amelyek az unióba kí-vánnak exportálni.

MMaaggyyaarr vvoonnaattkkoozzáássookk

Energiapolitikai szempontból Oroszor-szág számára Magyarországgal össze-függésben két fontos kérdés adódik: mi-lyen keresletbiztonságot tud felmutatniaz elkövetkezõ évtizedekben az oroszenergiahordozók iránt, illetve az oroszfél milyen magyar energiaipari eszközök-ben, vállalatokban szerezhet részesedést.A földgáz-keresletbiztonság terén Ma-gyarország bizonytalan képet mutat.Egyrészrõl rendkívül aktív politikát foly-tat beszerzési lehetõségeinek szélesítéseérdekében. A tervezett határkeresztezõkapacitások kiépítése még a Nabucco-projekt esetleges meghiúsulása esetén isaz orosz piaci részesedés csökkenéséhezvezethet Magyarországon. Másrészrõl az

16 Az Európai Unió megújuló energia-irányelvében a biomassza tekintetében ez már hivatalos formát isöltött.


ipari és a lakossági földgázfelhasználás akövetkezõ évtizedben jobb esetben stag-nál, vagy akár csökkenhet is. Egyedül azáramtermelõ szektor földgázkeresletenõhet, mivel itt a tervezett termelõkapa-citások jelentõs része földgáztüzelésû.Ezért az orosz fél a kereslet biztosításaérdekében akár a hazai áramtermelõiszegmensben is megjelenhet. Az áram-termelõ szektor mellett minden magyar-országi energiavállalat vagy esetlegeskülföldi érdekeltség értékesítése jelentõsorosz érdeklõdésre tarthat számot. A ré-szesedés megszerzése gyökeres fordula-tot hozhat a hazai cégek terjeszkedésistratégiájában. A külföldi társaságok ma-gyarországi részesedésének megszerzé-se lehetõséget adna a hazai vagy akár azuniós szabályozói környezet alakítására.

Az egyik legégetõbb energiapolitikaikihívás a magyar diplomácia számára, a diverzifikációs célkitûzések tudatosvégigvitele mellett, az orosz földgázár-stratégia. Miközben a hazai kormányzatcélja a földgázimportár-kedvezmény el-érése a Gazpromnál, addig az elmúlt kétév tapasztalatai azt mutatják, hogy azorosz fél legfõbb célkitûzése bevételiszintjének megõrzése, akár piaci része-

sedésének csökkenése árán is. A kõolaj-indexált gázárképzéstõl való eltérésreMoszkva szinte nem is mutatott hajlan-dóságot. További kihívás a magyar félszámára, hogy a régióban nem alakult kiolyan likvid gáztõzsde, amelyhez egynem kõolajindexált gázárképletet kötnilehetne. Likviditás hiányában erre sem abaumgarteni, sem az EEX gáztõzsde nemalkalmas jelenleg. Ezt támasztja alá, hogyaz új hazai egyetemes gázárszabályozástis a holland ENDEX gáztõzsde egyik ter-mékéhez kötötte a szabályozó, amely ígynegyedéves spread kiigazítást követelmeg. A kiigazításra a két régió távolságaés az abból eredõ elméleti szállítási költ-ségek miatt van szükség, amely a piacikörülmények változása miatt negyed-évenként módosul, ezáltal rontva az ár-meghatározás átláthatóságát.

Az orosz energiastratégiával szembenaz európai döntéshozóknak tehát a gya-korlatban is meg kell valósítaniuk a nem-zeti, a regionális és az európai gáz- ésolajpiacok átláthatóságát, valamint a kor-mányok közötti hatékony kooperációvalrégiós szintû összefogásra és a nemzetivállalatok érdekein felülemelkedõ straté-giaalkotásra van szükség.

IIrrooddaalloomm

Insztyitut Energetyicseszkoj Sztratyegii (2010): Toplivo-energetyicseszkijkompleksz Rosszii 2000–2009, Szpravocsno-analityicseszkij obzor.Minisztyersztvo energetyiki Rosszijszkoj Federacii, Moszkva

Gazprom (2010): „Altaj” – projektleírás. Forrás:http://www.gazprom.ru/production/projects/pipelines/altai/, letöltés idõpont-ja: 2011. március 11.

Pravityelsztva RF (2009): Energetyicseszkaja Sztratyegija Rosszii 2030 (Nr.1234, 2009.08.28.) További anyagok: www.energystrategy.ru

„Meg kell találnunk azokat a kitörésipontokat, azokat a jövõ-iparokat, ame-lyek képesek a gazdaság egészének di-namizálására. Meg kell találni azokat azeszközöket, amelyek a kitörési ponto-kat összekötik, és ezek révén a kitöré-si pontok szövetét kell megszõnünk,melyek a legfontosabb gazdasági moz-gástér mozgatórugói: a helyi adottsá-gokra és magas munkaigényes vállalko-zásokra építõ egészségipar, turizmus,zöldgazdaság, megújuló energia, vízalapú gazdaságfejlesztés, jármûipar, tu-dásipar, tranzitgazdaság, élelmiszer-ipar, üzleti szolgáltatások, K+F.”1

A fenti idézet részlet a Nemzeti Együtt-mûködési Programból, valamint a 2010.év végén, az Országgyûlés által elfoga-dott Magyarország Megújuló EnergiaHasznosítási Cselekvési Tervébõl (NCsT),amely 2020-ig prognosztizálja a megúju-ló energiaforrások felhasználására és


terjesztésére vonatkozó elképzeléseketés célokat.

Az olcsó energiahordozókra épülõgazdaság idõszakának vége van; ebbõladódóan, egy olyan geopolitikai és ter-mészeti adottságokkal rendelkezõ or-szág sikere, mint hazánk, jelentõs mér-tékben függ attól, hogy a hagyományosenergiahordozókra épített gazdaságimodellt hogyan tudja felváltani alternatívgazdasági modellel. Döntõ kérdés az is,hogy a felváltani kívánt modellbõl szár-maztatható externális hatásokat (import-függõség, ellátásbiztonság, energiasze-génység) miként tudja csökkenteni, po-zitív elõjelûvé alakítani, miközben egyen-súlyra törekszik a környezeti elemek ésrendszerek által nyújtott szolgáltatásokigénybevétele és a fejlõdési igények kielé-gítése között.

A fenntartható jövõt megalapozó gaz-dasági modellben az energiatakarékos-ság, az energiahatékonyság és a megúju-

OOLLAAJJOOSS PPÉÉTTEERR––GGÉÉMMEESSII ZZSSOOLLTT––EERRŐŐSS VVEERROONNIIKKAA––LLAACCZZII HHEEDDVVIIGG**

A megújuló energiaforrások szerepe az energiaellátásban

Magyarország számára a megújuló energiaforrások felhasználása egy-szerre szükségszerûség és lehetõség. Egyrészt szükségszerû igény, hogya fosszilis energiahordozók túlzott felhasználásából eredõ problémákra(klímaváltozás, importfüggõség, külkereskedelmi mérleg egyensúlyhiá-nya, energiaszegénység stb.) olyan választ keressünk, amely társadalmi,gazdasági és környezetvédelmi szempontból maximális elõnnyel jár. Más-részt lehetõséget teremt a nemzetgazdaság struktúraváltására, az átfo-gó termelési és piaci reformokra és új, hazai, piacképes termékek meg-jelenésére, végsõ soron munkahelyek teremtésére.

ZZÖÖLLDDGGAAZZDDAASSÁÁGG

* A szerzõk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium munkatársai. Olajos Péter helyettes államtitkár, GémesiZsolt fõosztályvezetõ, Erõs Veronika és Laczi Hedvig szakreferensek.

1 Részlet a Nemzeti Együttmûködés Programjából, 2010. május.

ZZÖÖLLDDGGAAZZDDAASSÁÁGG 7799

ló energiaforrások fokozott felhasználá-sa, valamint a saját erõforrások elõtérbehelyezése meghatározó jelentõséggel bír-nak. Ezek a logikailag egymásból követ-kezõ lépések, koherens gazdasági mo-dellbe ágyazva, adekvát válaszokat ad-hatnak olyan kérdésekre, hogy mikéntfogunk szembenézni a globális klímavál-tozás gazdasági és társadalmi fejlõdésregyakorolt hatásával, a nem fenntarthatónövekedéssel, a világszerte növekvõenergiaigénnyel, a fosszilis energiahor-dozók árának kiszámíthatatlan változá-sával. Ezek a jelenségek cselekvésrekésztetik a világot, az uniós tagállamo-kat, és természetesen Magyarországotis. Az összefüggések kimerítõ vizsgálata,a nemzeti erõforrások átfogó értékeléseés a zöldgazdaság eszközrendszere olyankeretet ad a formálódó új gazdasági mo-dellnek, amelybe a zöldgazdaság-fejlesz-tés és annak egyik fontos mérföldköve,a Nemzeti Megújuló Energia CselekvésiTerv szervesen illeszkedik. Ezek összes-ségükben az erõforrás-hatékonyság és afenntarthatóság elvei szerint mûködõ or-szág alapját képezik.

A fenti elvek érvényesítése érdekébenMagyarországnak olyan jövõképpel kellrendelkeznie, és olyan rendszerelvû ener-getikai terveket kell alkotnia, amelyek ki-utat mutatnak a jelenlegi szisztéma nehe-zen feloldható, az ellátásbiztonságra, aversenyképességre és a fenntarthatóság-ra vonatkozó ellentmondásaiból. A zöld-gazdasági modell megvalósítása, ezen be-lül az új zöld iparágak fejlesztése, a zöld-ipari innováció és a kutatás-fejlesztéseredményeinek gyakorlati alkalmazása ahazai gazdaságfejlesztés kulcsfontosságú

tényezõi. Hazánk a megfelelõ stratégiaidöntések és intézkedések meghozatalá-val, adottságaiból elõnyt kovácsolva ezenúj energetikai iparágak tevékenységénekhaszonélvezõjévé válhat. Amennyibenpontos volt a helyzetértékelésünk, jól azo-nosítottuk a legfontosabb problémákat ésmegfelelõ eszközt választunk azok orvos-lására, azaz a zöldgazdaság-fejlesztést vá-lasztjuk a kiútkereséshez, akkor ez össz-hangban lesz Magyarország és az EurópaiUnió energiapolitikájának legfontosabbstratégiai céljaival.

AAzz EEUU ééss MMaaggyyaarroorrsszzáágg mmeeggúújjuullóó eenneerrggiiaaffoorrrráássookkrraa vvoonnaattkkoozzóó ttöörreekkvvéésseeii

Az EU tagjaként a megalkotott közösjoganyagok és hosszú távú stratégiai cél-kitûzések számos feladatot fogalmaznakmeg és rónak Magyarországra e terüle-ten. Az EU energia- és klímacsomagjanyomán megszületett uniós MegújulóEnergia Útiterv 2020-ra 20 százalékosmegújulóenergiaforrás-részarányt, ezenbelül a bioüzemanyagok esetében 10százalékot, továbbá 20 százalékos ener-giahatékonyság-növelést, és az üvegház-hatású gázok (ÜHG) kibocsátásának (az1990-es szinthez képest) 20 százalékkalvaló mérséklését tûzte ki.

Az Európai Parlament és a TanácsRED-irányelve (Renewable Energy Direc-tive)2 Magyarország számára 2020-ra –jogilag kötelezõ módon – minimum 13százalékban határozta meg a megújulóenergiaforrásból elõállított energia brut-tó energiafogyasztásban képviselt rész-

2 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból elõállított energiatámogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követõ hatályonkívül helyezésérõl.

arányát. Figyelembe véve a zöldgazda-ság-fejlesztés nemzetgazdasági jelentõ-ségét, a foglalkoztatásra gyakorolt hatá-sát (legalább 150–200 ezer, ezen belüla megújuló energia iparágban 70 ezermunkahely létrehozását) és a hazai ér-tékteremtésben kijelölt szerepét, a nem-zeti érdekekkel összhangban az NCsT re-ális célkitûzésként a kötelezõ minimumcélszámot meghaladó, 14,65 százalékosarány elérését tûzte ki 2020-ra. Azaznem a kötelezõ EU-célszámból indult ki,hanem a lehetõségek által behatárolt ma-ximumot célozta meg. Ebbõl következõ-en, ha a korlátozó tényezõt jelentõ terü-leteken történõ elõrelépések (pl. a terve-zettnél több támogatási forrás áll rendel-kezésre), vagy a technológiai fejlõdés aztlehetõvé teszik, akkor a megújuló ener-giaforrások felhasználása a tervezett cé-lokat várhatóan meg fogja haladni. Akormány szándéka ezzel a célkitûzéssel,hogy az elõbbiekben leírtakkal összhang-ban ismételten hangsúlyozza álláspont-ját, miszerint a megújuló energiaforrá-sok elõállítását és hasznosítását a gazda-sági fejlõdés egyik kitörési irányának te-kinti.

MMaaggyyaarroorrsszzáágg mmeeggúújjuullóóeenneerrggiiaa--ppootteenncciiáálljjaa ééss aa ffeellhhaasszznnáálláássrraavvoonnaattkkoozzóó ccééllkkiittűűzzéésseekk

A zöldgazdaság fejlesztése akkor lehet si-keres, ha összhangban van más nemzet-gazdasági ágazatok, különösen a mezõ-gazdaság és az ipar fejlesztésével. A je-lentõs fejlõdési potenciállal rendelkezõzöldipar a megújuló energiaforrások fo-kozódó felhasználása révén a jövõ egyikfontos új iparágát és kitörési irányát je-lenti a mezõgazdaság, a vidék és tágabbértelemben a nemzetgazdaság számára.


A megújuló energiaforrásokon belül azerdészetbõl és a mezõgazdaságból szár-mazó biomassza okszerû felhasználása, abiogáz széles körû alkalmazása, a földhõés a napenergia hasznosítása, a szélerõ-mûvek racionális elterjesztése, a kis víz-erõmûvek létesítése, valamint a bio- ésalternatív üzemanyagok képezik a meg-újuló energiaforrásokra épülõ zöldipar, atermelõ, a technológiaszállító és a gyár-tóüzemek alappilléreit.

A magyar megújulóenergia-politikalegfontosabb stratégiai célja, hogy ahosszú távú szempontokat is mérlegelveoptimalizálja az ellátásbiztonság, a ver-senyképesség és a fenntarthatóság mintelsõdleges nemzetgazdasági célok együt-tes érvényesülését. E három cél közötttöbbféle kölcsönhatás érvényesülhet,megvalósításuk sok esetben konfliktus-ban állhat egymással, de erõsíthetik isegymást. Emiatt a célok elérése érdeké-ben megfogalmazott intézkedések soránkülönös hangsúlyt kell helyezni az együt-tes hatásokra, az egymás közötti ellent-mondások feloldására és a lehetõ legna-gyobb összhang megteremtésére.

A megújuló energiaforrások egyes tí-pusaira vonatkozó cél meghatározása-kor (sorrendben) a következõ korlátozótényezõk szabta határokat kell megvizs-gálni:� megújulóenergiaforrás-típus fenn-

tartható mennyiségi potenciálja;� villamosenergia-rendszer szabályoz-

hatósága;� finanszírozási lehetõségek korláto-

zottsága.A vízenergia hasznosítása elsõsorbanvízgazdálkodási és környezetvédelmikérdés, ezért a lehetõségek határánakfeltérképezésekor ezek a szempontok ameghatározók. Környezetvédelmi és víz-gazdálkodási megfontolások miatt újabb


nagy vízlépcsõk, duzzasztómûvek telepí-tésének lehetõségét az NCsT összeállítá-sa során nem vizsgáltuk. Ezért az NCsTa vízenergia vonatkozásában a kisebb fo-lyók szabályozhatóságában fontos szere-pet betöltõ 10 MWe alatti teljesítményûún. törpe vízerõmûvekkel, valamint a fo-lyómedrekbe telepített 100–500 kWeteljesítményû ún. átáramlásos turbinák-kal számolt. A törpe vízerõmûvek tele-pítését célszerû a teljes folyami szabályo-zással összekapcsoltan megvalósítani,különösen azokon a területeken, ahol a gyorsan lezúduló csapadék károkatokozhat. A vízerõmûvek leginkább loká-lis környezetben, saját energiafelhaszná-lás céljából jelenthetnek hatékony és gaz-daságos megoldást. A vízenergia azegyik legtisztább energiaforrás, amelykiválóan szabályozható, így a villamos-energia-rendszer szabályozhatóságáhozis hozzájárul.

Magyarországon a geotermikus gra-diens nagymértékben meghaladja a vi-lágátlagot. A geotermikus energia az or-szág egyik természeti kincse. A fenntart-ható erõforrás-gazdálkodással össz-hangban az új kapacitások kialakítása so-rán kiemelt figyelmet kell fordítani e ter-mészeti kincs megõrzésére, ami az ese-tek többségében szükségessé teszi azúgynevezett visszasajtolást vagy a meg-felelõ célú továbbhasznosítást. Ezért ageotermikus energiára alapozott villa-mosenergia-termelés technikai korlátjátnemcsak a megfelelõ hõmérsékletû ésnyomású fluidum rendelkezésre állásajelenti, hanem egyidejûleg a geológiaiadottságoknak lehetõvé kell tenniük a visszasajtolást is. Jelentõs potenciál rejtõzik a geotermikus energia hõel-látásban játszott szerepének növelésé-ben, amely Magyarország bizonyos terü-letein (pl. kertészetek) már ma is elter-

jedt fûtési módozat. A geotermikusenergia esetében a kútlétesítés és a visz-szasajtolás (amely nem minden esetbenlenne indokolt) közvetlen költségén kí-vül – a hõellátási és -elosztási rendszerkiépítésének ráfordításai miatt – a leg-fontosabb korlátozó tényezõ a finanszí-rozás biztosítása.

A napenergia vonatkozásában az elvipotenciál több tízezer MW teljesítménylehet, akadályként a berendezések magasárához kapcsolódóan a rendelkezésre ál-ló támogatási keretek szûkössége jelenikmeg. Mindazonáltal a magyarországinapsütéses órák számát tekintve a ter-mikus napenergia-hasznosítás a fejletttechnológia révén igen jó eszköz a meg-újuló energiaforrások elterjesztésében, afotovoltaikus napenergia tekintetében afelgyorsult és gyakorlatorientált kutatás-fejlesztés és rövid idõn belül várhatóeredmények versenyképes rendszerekterjedését teszik lehetõvé.

A hõszivattyúkat illetõen az elvi po-tenciál több száz PJ lehet, a legjelentõ-sebb korlátozó tényezõ ez esetben is afinanszírozás.

Magyarország kiváló agroökológiaiadottságokkal rendelkezik a biomasszaversenyképes elõállítására. A magyar me-zõgazdaság az élelmezési és a takar-mányszükségletet számottevõen megha-ladó mennyiségben képes fenntarthatóanbiomasszát elõállítani, és ugyancsak je-lentõs a biogáz-elõállítási potenciál. A bi-ológiai eredetû energiaforrások (bio-energia) potenciálja meghaladhatja a2020. évre becsült energiahordozó-igény akár 20 százalékát is. A bioenergiaalapú villamosenergia-termelés elõre jóltervezhetõ, szabályozható. Ezért a bio-energia termelésének elsõsorban ver-senyképességi korlátjai vannak. A bio-energiának fõképpen a helyi fûtési igé-

nyek kielégítésében lehet a jövõben na-gyobb szerepe, de a kis- és közepes ka-pacitású kapcsolt villamos- és hõenergia-termelési rendszerek terjedésére is hang-súlyt kívánunk helyezni.

Bioüzemanyagok tekintetében – a ki-váló agroökológiai adottságokra alapoz-va – a hazai elõállítás lehetõségei kiváló-ak. Önmagában az elsõ generációsbioüzemanyagokból – az élelmezési éstakarmányozási célok biztosításával egyi-dejûleg – a 2020. évi becsült felhaszná-lás akár 30 százalékának megfelelõmennyiség is elõállítható, a második ge-nerációs bioüzemanyagok megjelenése –az alapanyagkör bõvülésével – ezt a vo-lument tovább növeli. A felhasználásnakezért elsõsorban motortechnikai korlátaivannak, mivel a jelenlegi gépjármûvek –konstrukciós kialakítás miatt – bioüzem-anyagot csak korlátozott mennyiségbentartalmazó üzemanyaggal képesek prob-lémamentesen üzemelni. Ezért a széle-sebb körben való elterjesztéshez a maga-sabb bioüzemanyag-komponenst tartal-mazó motorhajtóanyagot vagy tisztabioüzemanyagot felhasználni képes jár-mûvek térnyerése szükséges, amelyet fi-nanszírozási eszközökkel elsõsorban atömegközlekedés területén tervezünkösztönözni.

Fontosnak tartjuk az alternatív hajtó-anyagok népszerûsítését is, ennek érde-kében a következõ uniós költségvetésiidõszakban (2014–2020) súlyt kívánunkhelyezni az elektromos, a hidrogén és ahibrid alapú technológiák, eszközök és azazt szolgáló infrastruktúrák elterjeszté-sére.


AA mmeeggúújjuullóó eenneerrggiiaaffoorrrráássookktteerrjjeeddéésséétt eellőősseeggííttőő iinnttéézzkkeeddéésseekk,, öösszzttöönnzzőőkk

A megújuló energiaforrások jelenlegcsak korlátozottan versenyképesek afosszilis energiahordozókkal, elsõsor-ban azért, mert utóbbiak árába legtöbb-ször nem épülnek be azok externálisköltségei.3 Ezért a megújuló energiafor-rások versenyképességének biztosítá-sához állami ösztönzés, finanszírozásszükséges. A megújuló energiaforrásokelterjesztésének állami, illetve piaci ala-pú finanszírozása a következõ elemekettartalmazza:� közvetlen termelési (piaci) támogatás

(zöldáram, zöldhõ);� beruházási támogatások;� kamattámogatás, zöld finanszírozás

(állami pénzintézetek által nyújtott hi-telek, refinanszírozott hitelprogra-mok, garanciavállalás piaci hitelekhezstb.);

� közvetett termelési ösztönzés (ked-vezményes tarifák, kötelezõ bekeve-rési arányok, adókedvezmények);

� tájékoztatási és promóciós tevékeny-ségekhez nyújtott állami támogatás;

� kutatás-fejlesztéshez, képzéshez nyúj-tott állami támogatás;

� tanácsadói hálózatok kialakításáhoznyújtott állami támogatás.

A támogatási, finanszírozási eszközökáltal nyújtható pénzügyi ösztönzõk ke-rete korlátozott, például a fogyasztók finanszírozta ösztönzõk által, mivel ennek összege jelentõsen nem növelhe-tõ.4

3 Pl. a klímaváltozás okozta károk költsége, az ellátáshoz kapcsolódó környezetszennyezés, katonaikiadások, vagy az elmúlt évtizedekben a gázhálózat kiépítésére fordított költségvetési kiadások.

4 Az EU15 átlagához képest a magyar háztartások jövedelmük nagyobb részét költik energiahordozókra.Ezért a jövedelmek felzárkózása elõtt a fogyasztói árak növelése nem indokolt.


Az elõbbiek miatt döntést kell hozni,hogy a korlátozottan rendelkezésre állóforrásokat milyen mértékben érdemesfelosztani a megújuló energiaforrásokegyes típusai között. Az allokáció meg-határozása során több szempont fi-gyelembe vehetõ, annak függvényében,hogy az egységnyi támogatási összegre esõ energiamennyiség, szén-dioxid-ki-bocsátás csökkentése, GDP-növekmény,munkahelyteremtés, valamint egyéb kör-nyezeti-társadalmi elõny miként optima-lizálható.

A megvalósítás során a kormány min-den lehetséges eszközt igénybe kívánvenni az említett célkitûzésnél maga-sabb megújuló részarány elérése érdeké-ben. Erre a külsõ feltételek változása(technológiai fejlõdés, beruházási költ-ségek csökkenése, a közvetlen közössé-gi források stb.), a szabályozási rendszerfelülvizsgálata és szükségszerû átalakí-tása, a támogatási rendszerek újragon-dolása, valamint az engedélyezési eljárá-sok egyszerûsítése teremthet majd lehe-tõséget.

Magyarországnak a megújuló energiaterületén a fejlesztéseket úgy kell meg-valósítania, hogy azok minden állampol-gár számára a lehetõ legnagyobb gazda-sági, társadalmi és környezeti elõnnyeljárjanak. Ennek megfelelõen a NemzetiCselekvési Terv intézkedései a követke-zõ közfeladatokat érintik:� egy új, a fenntartható energiagazdál-

kodásról szóló törvény megalkotása;� a meglévõ támogatási programok

végrehajtásának átalakítása, haté-konnyá tétele és egyszerûsítése;

� 2014 és 2020 között önálló (az EUáltal társfinanszírozott) energetikaitámogatási program indítása;

� a megújuló energiaforrásból nyertenergiával termelt villamos energiára

(zöldáram) vonatkozó kötelezõ átvé-teli rendszer átfogó átalakítása;

� a zöldhõ támogatási lehetõségeinekmegvizsgálása;

� közvetlen közösségi és egyéb támoga-tási programokban történõ aktívabbrészvétel elõsegítése;

� az épületenergetikai szabályozásbaépített ösztönzõk felülvizsgálata;

� területrendezési tervek felülvizsgála-ta, térségi energiakoncepciók kialakí-tása;

� zöld finanszírozási formák és progra-mok kialakítása (zöld bank);

� szabályozási, engedélyezési rendsze-rek eljárások felülvizsgálata, egysze-rûsítése;

� szemlélet- és tudatformálási progra-mok, tájékoztatási kampányok (integ-rált tájékoztatási programok) kidol-gozása;

� megújuló és alternatív energiaforrá-sokra, energiahatékonyságra alapo-zott képzési, oktatási programok in-dítása;

� foglalkoztatási programok indításaa megújuló energiaforrások terüle-tén;

� fejlesztési programok indítása a kap-csolódó iparágak fejlesztése érde-kében;

� kutatás-fejlesztési és innovációt támo-gató programok ösztönzése;

� második generációs bio- és az al-ternatív üzemanyagok elterjesztésétszolgáló programok, intézkedések;

� agrárenergetikai program kidolgo-zása;

� a megújuló energiaforrások és kap-csolódó területeihez a szabályozási ésengedélyezési eljárásokban részt vevõapparátus felkészítése.

Fentiekbõl adódóan hazánk a megúju-ló energiaforrások alkalmazását nem

csak, és nem elsõsorban kötelezettség-nek5, hanem a gazdasági fejlõdésheztörténõ hozzájárulás egyik kiemelkedõlehetõségének tekinti. A struktúravál-tás keretében a zöldgazdaság fejleszté-se az Új Széchenyi Tervben megfogal-mazottakkal összhangban a „megújuló


Magyarország” gazdaságának egyik ki-törési iránya lett, valamint más straté-giai dokumentumokban (a kormányhosszú távú energiastratégiája, Európa2020 stratégia, Duna-stratégia) foglal-takkal is koherens a szakterület ösz-tönzése.

��

5 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i, a megújuló energiaforrásból elõállított energiatámogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követõ hatályonkívül helyezésérõl szóló 2009/28/EK irányelvének (RED-irányelv) 4. cikkében foglalt nemzetijelentéstételi kötelezettségnek történõ megfelelés.


BBeevveezzeettééss

Hazánk csatlakozása az Európai Unióhozpolitikai, gazdasági, környezeti és társa-dalmi szempontból egyaránt stratégiaifontosságú volt. A csatlakozás adta lehe-tõségek kihasználása napjaink legna-gyobb kihívása.

A vidéki Magyarország helyzetbe ho-zása a vidék gazdaságának növekedésé-hez és a fenntarthatóság megvalósításá-hoz kötõdik. A hátrányos helyzetû térsé-gekben tapasztalható negatív folyamatokmegállítása olyan új, komplex vidék- és

települési stratégiát igényel, amelynekeredményeként versenyképes agrárszer-kezet alakul ki, és a nagyszámú alacsonyiskolai végzettségû személy foglalkozta-tása is lehetõvé válik.

EErreeddmméénnyyeekk ééss éérrttéékkeellééss

Az elmúlt néhány évszázadra visszate-kintve, Magyarország mindig akkor voltversenyképes, amikor a vidéken élõk szá-mára biztosított volt a megélhetés. Ezek-ben az idõszakokban vezetõ szerepe volt

MMAAGGDDAA RRÓÓBBEERRTT**

A zöldgazdaság és a foglalkoztatás

A rendszerváltás utáni húsz évben a tulajdonviszonyok változása, a gaz-dálkodók anyagi lehetõségei és európai uniós csatlakozásunk nem az in-tenzív, hanem a leépülõ, extenzív irányú változás felé vitte a magyar me-zõgazdaságot, a magyar vidéket. Ez a kedvezõtlen irányú tendencia nap-jainkig nem tompult. Sõt, azt tapasztaljuk, hogy az ágazatban és a vidé-ken való foglalkoztatás egyre kisebb mértékû. Így nõ az elvándorlás ésromlik az ország versenyképessége. Ezért az elmúlt idõszak tapasztala-taira, valamint az EU-csatlakozás adta lehetõségekre alapozva új terme-lési szerkezet kialakítása szükséges. Nem engedhetõ meg, hogy a kétmeghatározó erõforrásunk – a mezõgazdasági terület és a szorgalmas,munkájában mindig hozzáadott értéket teremtõ vidéki lakosság – ne ér-téket teremtõ erõforrása legyen Magyarországnak. Olyan zöldgazdasá-got kellene teremteni hazánkban, amely a mai árakon számolva mintegy236 milliárd forintot kitevõ és még mindig növekvõ energiaimportunk-ból 5–7 százalékot képes kiváltani (megtakarítani). A versenyképességetsegítõ termelésszerkezet pedig mintegy 150 ezer olyan személynek biz-tosíthat munkalehetõséget, akik alacsonyan képzettek, és az elmúlt 4–6évben szorultak ki a munkaerõpiacról. Magyarország versenyképességé-nek kiemelkedõ lehetõsége a zöldgazdaság és a hozzá kapcsolható fog-lalkoztatás. Ennek gyakorlati összekapcsolása hozzájárulhat az EurópaiUnió által megjelölt fõbb célkitûzések közül a roma felzárkóztatáshoz ésaz alternatív (zöld) energia arányának növeléséhez. Mindehhez a szüksé-ges eszközt a komplex vidékfejlesztési koncepció, a megújuló energiafor-rások használatának gyors növelése és a komplexitást biztosító rendszerkidolgozása, finanszírozása és mûködtetése jelenti – véli a szerzõ.

* A szerzõ egyetemi docens, tanszékvezetõ, Károly Róbert Fõiskola, Gyöngyös.

az agráriumnak és az élelmiszeriparnak,a mezõgazdaság szerkezete pedig olyanvolt, amely garantálta az ott élõk foglal-koztatását. Így a vállalkozni tudás és aka-rás, a felhalmozott ismeretek nagybanhozzájárultak ahhoz, hogy a Magyaror-szág számára mindig meghatározó fon-tosságú, alapvetõ erõforrást, a mezõgaz-dasági területeket az ott élõk saját ma-guk és az ország számára jól hasznosít-sák. Így volt ez a rendszerváltozásig.

A rendszerváltás elõtti idõszakból1986-ot bázisnak tekintve (1. táblázat),az elmúlt több mint húsz évet elemezvekét területen is kedvezõtlen tendenciáttapasztalhatunk. Az látszik, hogy igen je-lentõsen csökken a kertészeti és a szõlõ-ágazat, ahol az 1 hektáron foglalkozta-tott munkaerõ a hozzá kapcsolható fel-dolgozóiparral együtt eléri a tíz fõt, vagye feletti. Ezekbõl az ágazatokból olyanmunkaerõ szabadul fel, amely jórésztcsak a szükséges szorgalommal és azapáról fiúra szálló tudással rendelkezik,és ezekben a tevékenységekben ez ele-gendõ a versenyképességhez. A többimûvelési ág változatlansága elfogadható,a mezõgazdasági terület nagysága (ará-nya) pedig még mindig azt mutatja, hogyMagyarország a világ azon országai kö-zé tartozik, ahol ez az erõforrás nagy le-hetõséget biztosít – ha azt jól hasznosít-juk – az élelmiszer-elõállításra. Emellett


az élelmiszeren kívül esetleg más, a nem-zetgazdaság számára fontos, új értékekmegtermelését és az alacsony képzettsé-gûek foglalkoztatását is biztosíthatja. AXXI. század második évtizedének elejéna fosszilis energiahordozók egyre inkábbbeszûkülnek, és így elõtérbe kerülnekolyan erõforrások, amelyek alkalmasaklehetnek a probléma enyhítésére. Ma-gyarországon ez az irány napjainkbannem más, mint az alternatív energiahor-dozók fokozott elõállítása, felhasználása,a földterületek ilyen irányú „mûvelésbe”vonása, hasznosítása.

A fõbb növények termesztésében mini-mális a változás (2. táblázat), amelyet, haa világban végbemenõ történésekkel ve-tünk össze, akkor azt kell mondani, hogyamíg hazánkban a hetvenes évektõl anyolcvanas évek végéig megháromszoro-zódik a kukorica, a búza és más mezõgaz-dasági termékek abszolút hozama és az 1hektáron elért eredménye, addig a rend-szerváltástól megtorpanás, az idõjárásnakkitettség és stagnáló, de semmiképpensem növekvõ hozam, illetve termékmeny-nyiség a jellemzõ. Az okokat egy szûkreszabott tanulmány nem részletezheti, ígyezen munkámban csak azt hangsúlyozom,hogy napjainkban az 1 hektárra felhasz-nált kemikáliák (mûtrágya, növényvé-dõszer), az egyes minõségi vetõmagvakbiztosítása sok esetben attól függ, hogy a

ÉÉvv SSzzáánnttóó KKeerrtt GGyyüümmööllccssööss SSzzõõllõõ GGyyeeppMMeezzõõggaazzddaa--ssáággii tteerrüülleett

1986 4 704,8 338,6 99,0 147,4 1 233,7 6 523,6

2000 4 499,8 101,6 95,4 105,9 1 051,2 5 853,9

2008 4 502,8 96,1 98,5 82,6 1 009,8 5 789,7

1986vö. 95,7% 28,4% 99,5% 56,0% 81,9% 88,8%2008

11.. ttáábblláázzaatt.. FFööllddtteerrüülleett mmûûvveellééssii áággaakk sszzeerriinntt ((eezzeerr hheekkttáárr))

Forrás: Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv, 1986 és Magyar statisztikai évkönyv, 2009


vállalkozó, a vállalkozások milyen mérték-ben rendelkeznek ezen erõforrások meg-vásárlásához szükséges pénzügyi fede-zettel. A rendszerváltás után ugyanis azmondható el, hogy ezek az erõforrásokvagy ráfordítások a Lajtától nyugatra esõországokban a támogatásokkal (EU +nemzeti) tovább növekedtek, Magyaror-szágon viszont megtorpantak, sõt a nem-zeti támogatások csökkenésének arányá-ban visszaestek. Ezzel magyarázható az agyakran megfogalmazott kérdés is, hogynálunk miért nincs terméknövekedés, mi-ért ingadozik a termelés.

A 3. táblázat az elõzõekben leírtakatcsak megerõsíti, hisz olyan mértékû az ál-latállomány csökkenése is, amely ma márveszélyesnek tekinthetõ, ugyanis ezeknekaz ágazatoknak a termelése a késõbbiek-ben – egy állatférõhely beruházási költsé-gét figyelembe véve – csak nagy értékûberuházásokkal növelhetõ. Napjainkra pe-dig, ahol megvolt a hajlandóság és a lehe-tõség, ott európai uniós támogatással mármegtörténtek ezek a fejlesztések, így a

fõbb állatfajták állománya tekintetében akésõbbiekben nem várható pozitív irányúváltozás, sõt a magyar gazdálkodók anya-gi lehetõségeinek ismeretében és a külföl-di befektetõk érdeklõdésének hiányábanstagnálás prognosztizálható. Ezért a nö-vénytermesztésnek mint takarmányter-melõ ágazatnak a belsõ piaca tovább csök-ken. Az állattenyésztésnél ez a nagymér-tékû visszaesés egyben azt is elõrevetíti,hogy az itt foglalkoztatottak is (mivel spe-ciális szakmai képzettséggel rendelkez-nek) legalább ilyen mértékben veszítettékel a munkahelyüket, és tudásuk korlátjamiatt tartósan a kertészeti, szõlészeti ága-zatokban foglalkoztatottakhoz hasonlóanmunkanélküliként jelennek meg a magyarmunkaerõpiacon.

A visszaesés okait vizsgálva elsõ he-lyen kell említeni az értékesítési piacnemzetközivé válását, ahol az alacsonyszámú vidéki logisztikai bázis, valamint ahelyi termék-elõállítás állat-egészségügyiszigorítása miatt a vidék szinte teljesenelveszítette felvevõpiacát.

ÉÉvv KKuukkoorriiccaa ((ttoonnnnaa)) %% BBúúzzaa ((ttoonnnnaa)) %%

1986 7 028 845 5 739 868

2000 4 984 332 70,9% 3 692 470 64,3%

2008 8 897 138 126,6% 5 630 833 98,1%

22.. ttáábblláázzaatt.. AA ffõõbbbb nnöövvéénnyyeekk tteerrmmééssmmeennnnyyiissééggee

Forrás: KSH

ÁÁlllloommáánnyy ((eezzeerr ddaarraabb)) TTeerrmmeellééss

SSzzaarrvvaass--VVáággóóáállllaatt

ÉÉvvmmaarrhhaa

SSeerrttééss JJuuhh BBaarroommffii öösssszzeesseenn((eezzeerr ttoonnnnaa))

1986 1725 8687 2337 67 008 2245

2000 805 4834 1129 37 016 1566

2008 705 3871 1232 38 281 1396

1986vö. 2008

40,9% 44,6% 52,7% 57,1% 62,2%

33.. ttáábblláázzaatt.. ÁÁllllaatttteennyyéésszzttééss

Forrás: Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv, 1986 és Magyar statisztikai évkönyv, 2009

E helyzetbõl történõ kilábalás egyet-len helyes útja a komplex vidék- és élel-miszergazdasági koncepció kialakítása,és az új típusú termékszerkezet, finan-szírozási rendszer és új hálózati gazda-ság megteremtése.

ZZööllddeenneerrggiiaa –– FFooggllaallkkoozzttaattááss

A két, alapvetõen vidéken foglalkoztató-nak tekinthetõ ágazatban lezajlott válto-zások után az 1. ábra tendenciái elõre-vetíthetõk voltak. Viszont arra a kérdés-re választ keresve, hogy mi történjen amagyar mezõgazdaságban, milyen le-gyen a vidék munkaerõ-megtartó képes-sége, új kutatásokat kell indítani. A jelenkövetelménye és a jövõ elsõ számú fel-adata a mintegy 400–500 ezer alacsonyképzettségû, ma segélybõl élõ egyén fog-lalkoztatása. Így keresni kell azt, hogy azalapvetõ erõforrás, a mezõgazdasági te-rület milyen hasznosítása lehet mind Ma-gyarország, mind az ott élõk számáraeredményes, és hogy mindez miként


kapcsolható a vidékfejlesztés új, komplexrendszerébe. Kutatásaim szerint az aszántóterület, amely nem alkalmas a ver-senyképes növénytermesztésre (ezekdöntõen a 17 aranykorona alatti terüle-tek), illetve azok a rét, legelõ területek,amelyek korábban közel 2 millió szarvas-marha és 2,5 millió juh legelõterületeités szálastakarmány-termõ területeit biz-tosították, ma parlagon gyomnövényeket„termelnek”. Így nem járulnak hozzá aklímaváltozás negatívumainak csökkené-séhez, nem segítik a gyors esõzésekmegkötését, nem gyakorolnak pozitívhatást a sokszor fékezhetetlennek tûnõszelekkel, viharokkal szemben sem.

Mindezek miatt a Károly Róbert Fõis-kola kutatásait az elmúlt tíz évben azegyre csökkenõ mezõgazdasági foglal-koztatás (1. ábra), és az utóbbi ötven évenergiaárának folyamatos és drámaiemelkedése motiválta, fõleg azért, mertmíg 1970-ben az inflációval korrigált ún.reál világpiaci Brent-olajár 65,65 dollárvolt tonnánként, addig ez 2005-re338,25 dollárra hízott, vagyis 5,15-szö-

Forrás: Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv, 1986 és Magyar statisztikai évkönyv, 2009 – saját szerkesztés

11.. áábbrraa.. AA mmeezzõõggaazzddaassáággbbaann ffooggllaallkkoozzttaattoottttaakk sszzáámmaa


rös a növekedés. A fõ okok a kitermel-hetõ készletek apadása, az egyre na-gyobb önköltségû készletek kitermelése,az atlanti civilizáció fokozódó felhaszná-lása és a két felemelkedõ ázsiai óriás, Kí-na és India csillapíthatatlannak tûnõ olaj-és földgázéhsége.

Tetézi a gondokat, hogy az árnöveke-déssel párhuzamosan az elmúlt évtize-dekben egyre romlott a fõbb mezõgaz-dasági termékek olajban kifejezett csere-aránya, mert míg 1970-ben 0,3 tonnabúzát, addig 2000-ben annak hatszoro-sát, vagyis 1,8 tonnát kellett adni a vi-lágpiacon 1 tonna nyersolajért. A kuko-ricánál még nagyobb a romlás, hiszen0,29 tonnáról, több mint nyolcszorosá-ra, 2,4 tonnára emelkedett az 1 tonnanyersolajért „fizetendõ” kukorica, de atöbb befektetést kívánó állati termékek

sem voltak képesek ellenállni a csere-arányromlásnak. A marhahús csereará-nya például harminc év alatt tizenegysze-res romlást szenvedett el a nyersolajhozképest. Ha ezekhez a tényekhez hozzá-tesszük, hogy az utóbbi években ez a ne-gatív tendencia felgyorsult, akkor mégeggyel több okunk van arra, hogy az ed-diginél sokkal komolyabban vegyük a ha-zai energiaforrásokat, illetve azt, hogymilyen mértékben állítható át gazdaságo-san a mezõgazdaság importot csökkentõenergiahordozó termelésre.

Megállapításaimat tovább erõsítik a 4.táblázat adatai, ahol az utóbbi huszonkétév változásait megismerve az látszik,hogy míg a kukorica vagy a vágósertésfelvásárlási ára meghétszerezõdött, ad-dig a vezetékes földgáz köbméterenkén-ti ára huszonhatszorosára változott.

VVáággóósseerrttééssVVeezzeettéékkeess

KKuukkoorriiccaaÉÉvv

((FFtt//kkgg))%% ffööllddggáázz %%

((FFtt//tt))%%

((FFtt//mm33))

1986 41,6 3,5 3 744

2000 237,6 571,2 32,5 928,6 25 070 669,6

2008 306,2 736,1 93,1 2660,0 28 203 753,3

44.. ttáábblláázzaatt.. AA ffõõbbbb mmeezzõõggaazzddaassáággii tteerrmméékkeekk ééss aa vveezzeettéékkeess ffööllddggáázz áárráánnaakk vváállttoozzáássaa

Forrás: KSH

HHaazzaaii ééss nneemmzzeettkköözzii ffuuttóó//ffuuttootttt KK++FF++II--ppáállyyáázzaattookk 22000066--ttóóll

1. Bioenergetikai innovációs klaszter (Asbóth)

2. Települési komplex zöldenergia-ellátás (NTP)

3. Bioenergetikai EU-megaklaszter (FP-6)

4. Megújuló energia régió (FP-7)

5. Fenntartható energiagazdálkodás regionális tudáshálózata (Baross – kísérleti nagyprojekt)

6. Bioenergetikai klaszter fejlesztése (ÉMOP)

7. Szociális zöldenergia program (NTP)

8. Napház Középület Program az Észak-magyarországi Régióban (Baross)

9. E-kompetencia alapú fejlesztés és szolgáltatás a Gyöngyösi Kistérségben energianövényekre vonatkozóan (Baross)

10. Biomassza-potenciál felmérését szolgáló hiperspektrális laboratórium kiépítése (Baross)

55.. ttáábblláázzaatt.. „„ZZöölldd”” KK++FF++II--ttéémmáákk aa KKRRFF--eenn

Forrás: saját szerkesztés

Az elõbbiek alapján érthetõvé válik fõis-kolánk azon törekvése, hogy hazai ésnemzetközi K+F+I-pályázataiban elsõ-sorban a fenntartható fejlõdésre és a tár-sadalmi, gazdasági, környezeti kihívá-sokra koncentráljon (5. táblázat).

A kutatási eredmények hasznosításá-ra olyan vállalkozásokat, szervezetekethoztunk létre, amelyek nagyban hozzá-járulhatnak ahhoz, hogy a megfogalma-zott kérdésekre minél konkrétabb, minélteljesebb válaszokat adhassunk (2. ábra).

Dupcsák et al. (2010) kifejtik, hogyhazánk kiváló agroökológiai adottságok-kal rendelkezik az energetikai célú bio-massza termelésére. A mezõgazdaság ésa vidékfejlesztés területén ezért stratégi-ai célnak tekinthetjük a termelõi jövedel-mek megõrzését, a hozzáadott érték nö-velését, a bioenergetikai fejlesztésekkelúj vidéki munkahelyek létrehozását, smindezek által az életszínvonal javítását.


AA mmeezzőőggaazzddaassáággii tteerrüülleett úújjsszzeerrűű hhaasszznnoossííttáássaa

Az 1970-es olajválság idõszakában azokaz országok voltak versenyképesek – ígya szocialista országok közül Magyaror-szág –, amelyek képesek voltak olyantermék elõállításában jelentõs hozamnö-vekedésre, ami ellensúlyozta az akkoriolajárrobbanást. Ezek a termékek a sta-tisztikai adatok alapján a gabonafélék ésa hús voltak. Az 1970-es években beve-zetett termelési rendszerek lehetõségetteremtettek ugyanis arra, hogy a terme-lési méretek növelésével és a rendelke-zésre álló humán erõforrások integrálá-sával világviszonylatban is jelentõs ho-zamgyarapodást érjünk el. Mindezekeredményeként az 1 hektáron elõállítha-tó gabonamennyiség megduplázódott,és jelentõsen növeltük az 1 hektárra ju-tó húskészítmények mennyiségét is, így

Forrás: saját szerkesztés22.. áábbrraa..


ezzel a hektáronkénti többlettel vála-szoltunk az importolaj árának emelkedé-sére.

A vizsgált idõszakban a termelõszö-vetkezetek és az állami gazdaságok szá-mára az a cél fogalmazódott meg, hogyMagyarországon a gyengébb adottságúterületeken még az indokoltnál maga-sabb állami támogatás árán is olyan ter-mékeket állítsanak elõ, amelyek a KGSTpiacán, de fõként az akkori Szovjetuniórészére olaj ellenértékeként exportálha-tók. Ezért minden megmûvelhetõ, addigrét-legelõ területet is szántónak „fogtakbe”. Ezt azzal is ösztönözték, hogy 35százalékra növelték a kedvezõtlen adott-ságú területeken gazdálkodók támogatá-sát, így azok a szövetkezetek, amelyek19–20 aranykorona átlaggal rendelkez-tek és megfelelõ nagyságú, alacsonyaranykoronájú (3–5 aranykorona) rét-le-gelõ területet birtokoltak, szántóként va-ló hasznosítását követõen 17 aranykoro-na alá kerültek, és lehetõséget kaptak a35 százalékos támogatás igénylésére.Ezt a lehetõséget nagyon sok bodrog-közi, Heves megyei, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szövetkezet kihasználta amagasabb támogatás elérése céljából(ezek a területek most többségében vízalatt vannak, és az elmúlt években is ke-vésbé voltak hasznosíthatók).

Ezekkel az intézkedésekkel és a me-zõgazdasági termelés biztosításáhoznyújtott 50 százalékos biztosításidíj-támogatással a termelõ üzemek arra tö-rekedtek, hogy bármi áron is, de növel-jék vetésterületüket. Ezért alakultak kipéldául ebben az idõszakban új talajmû-velési és vetési formák, mint aszórvavetés különbözõ módozatai.

Napjainkban viszont – már az elõbbi-ekben említett támogatások hiányában –csak azokon a területeken célszerû nö-

vénytermesztést folytatni, ahol évrõl év-re kiszámítható eredménnyel végezhetõez a tevékenység, a ráfordítások megté-rülnek és a befektetések az átlagos 4–5százalékos eredményt garantálják.

A magyar mezõgazdaság jelenlegihelyzetét, de a közép-kelet-európai or-szágok gazdálkodását is ismerve az álla-pítható meg, hogy az inputokat (növény-védõszer, mûtrágya, magas értékû vetõ-magok) rosszul hasznosító talajokon azintenzitással csak a ráfordításainkat nö-veljük, így az 1 hektáron elérhetõ ered-mény nem ellensúlyozza azt az energia-ár-változást, amely évrõl évre bekövet-kezik. Kutatásokkal igazolva, vélemé-nyem szerint, a 17 aranykorona alatti te-rületeken (ez mintegy 200 ezer hektár),és ott, ahol a kiváló minõségû réteket,legelõket állatállomány hiányában nemhasznosítják újból, az energiakiváltásnakkellene szerepelnie fõ célként. Ne az elõ-állítható növényi vagy állati termékek ex-portja, hanem a gazdálkodás szempont-jából mindig elõnyös belsõ piac kiszolgá-lása kerüljön elõtérbe! Ez a belsõ piac pe-dig a közintézmények és az erõmûvekimport fûtõanyagának kiváltásával te-remthetõ meg.

Mindezek alapján, 200 ezer hektárenergia-faültetvénnyel számolva:

1,6 M tonna faapríték/év = 852 M m3

földgáz –> 86,2 Mrd Ft import kiváltása,29 ezer új munkahely az eredmény.

A gyep 30 százalékának (300 ezer hek-tár) energetikai faültetvénnyel való hasz-nosítása esetén:

2,4 M tonna faapríték/év = 1278 M m3

földgáz –> 129,3 Mrd Ft import kiváltá-sa, 43,5 ezer új munkahely segíti a vidékés Magyarország fejlõdését.

A javaslat versenyképességét, aktualitá-sát mi sem mutatja jobban, mint az azösszehasonlító táblázat (6. táblázat),amely a 2010. évi adatok alapján a föld-gáz árát a faaprítékénál 300 százalékkalmagasabban jelöli meg. Ez a törekvés vi-szont csak akkor lehet sikeres, ha elsõ-ként a meglévõ két, ma kihasználatlan(nem hasznosított) erõforrásunkkal(500–600 ezer hektár mezõgazdaságiterület és a minimum 100 ezer, képzett-sége alapján nem mobil munkaerõ) az ed-digieknél felelõsségteljesebben gazdálko-dunk.

KKiissttéérrssééggii bbiioommaasssszzáárraaaallaappoozzootttt ffűűttééss

Hazai és nemzetközi kutatásainkat alapulvéve megterveztük a gyöngyösi kistér-ség közüzemeinek biomasszára alapo-zott, de a hatékonyságot növelõ komp-lex megújuló energiaforrást hasznosítóenergiaracionalizálási programját. A 23településen a település szerkezetétõl, azott lévõ közintézmények egy csoportban,vagy szórtan való elhelyezkedésétõl füg-gõen egy-két fûtõmûvet tartunk célsze-rûnek telepíteni. Ezeknek a fûtõmûvek-nek a mûködtetéséhez településenkénthárom-négy fõ szükséges. A fûtéshezszükséges energiahordozó egyharmada akommunális hulladékból kézi válogatás-sal kerülhet ki. Ezek feldolgozása és tá-rolása ma jelentõs anyagi forrást igényel


mind a lakosságtól, mind az önkormány-zatoktól, mind az országtól. A másik egy-harmad olyan mezõgazdasági hulladék,amelyet – hasznosítás híján – nyíltszínen,környezetet károsítva eltüzelnek. Ilyeneka szõlõvenyige, a fanyesedékek, a kör-nyezetben keletkezett szalma, szárma-radvány stb. A további szükségleteketpedig a települések körzetében meglévõ,korábban sertéshízlaldaként és szarvas-marha-legelõként használt, ma allergénnövényeket „termõ”, többségében nemhasznosított területeken energia-faültet-vénnyel javasoljuk betelepíteni. Amennyi-ben ez megvalósul, akkor számításokalapján az önkormányzatok – a jelenlegi-ektõl eltérõen – nem importenergia-fel-használók, hanem energiatermelõkkéválhatnak. Így, ha a magyar kormány alakossági gázártámogatást az alternatívenergia támogatására fordítaná, akkor21 milliárd forint importot válthatnánkki, és 10 ezer új munkahely teremthetõ.

AA ffááss sszzáárrúú eenneerrggiiaannöövvéénnyyeekkkköörrnnyyeezzeettrree ggyyaakkoorroolltt hhaattáássaa

Az erdõ, a fák szerepe a légkör szén-di-oxid-tartalmának megkötésében és atiszta oxigén termelésében közismertenfontos.

Egy leegyszerûsített modell alapján 1hektár területre 100 ezer tonna levegõ-tömeg jut. Ebbõl: 78 ezer tonna nitro-gén, 21 ezer tonna oxigén, 36 tonna

ÁÁrr ((FFtt//kkgg)) FFtt//MMJJ

Faapríték 12,00 0,86

Barnaszén 38,55 2,57

Földgáz 129,06 2,39

Szalma 7,00 0,42

66.. ttáábblláázzaatt.. FFoosssszziilliiss eenneerrggiiaahhoorrddoozzóókk ééss eenneerrggeettiikkaaii bbiioommaasssszzaa áárrjjeelllleemmeezzõõkk ((22001100.. mmáájjuuss))

Forrás: KSH


szén-dioxid. Ha ezen az 1 hektár terüle-ten erdõ van, akkor egy vegetációs idõ-szak alatt 15 tonna oxigén termelõdik,és ez a „nyelõ kapacitás” 13,5 tonnaszén-dioxidot használ fel.

Az Európai Unió, a fenti felismerések-tõl is vezettetve, a teljes létesítési és ápo-lási költségek megtérítésével támogatjaa mezõgazdasági területek erdõsítését,sõt a fafajtól függõen 5–15 éven át jö-vedelempótló támogatást is ad. Ezt a tá-mogatást a 88/2007. (VIII. 17.) FVMrendelet részletesen szabályozza. Kuta-tásaink szerint minden érv amellett szól,hogy a környezeti elõnyök miatt az ener-getikai faültetvényeket is ehhez hasonlótámogatásban indokolt részesíteni, azzala különbséggel, hogy a rövid vágásfor-duló miatt 15–20 éves ápolási és jöve-delempótló támogatásra lenne szükség.Az általunk javasolt energetikai faültet-vények az eróziós és deflációs (száraz,elporosodott feltalaj – a szerk.) talaj-veszteséget évente 12–15 millió tonná-val csökkentenék, a vegetációs periódus-ban pedig naponta 12 millió kilogram-mal növekedne a tiszta oxigén termelé-se, és 5 millió kilogrammal a szén-dio-xid-megkötés, miközben 4 millió tonná-val növekedne a fák által megkötött pormennyisége.

Az Európai Unió közép-kelet-európaitagállamaiban az állattenyésztés nagy-mértékû visszaesése, az agrárnépességelöregedése és az alkalmazkodási prob-lémák, valamint az agrártámogatásbanmeglévõ, az új tagállamokat sújtó hátrá-nyok miatt 5–6 millió hektár, viszonylagalacsonyabb termõképességû terület váltvagy válik mûveletlen parlaggá. Ezek aterületek allergén gyomok termõhelyei,emellett az erózió, a defláció, az embe-rek számára nem vonzó, elvadult kör-nyezet elõidézõi.

A hazai lehetõségeknél leírtak szerintviszont kiváló megoldást jelentenek akörnyezeti, energetikai, foglalkoztatásigondjaink csökkentéséhez, megoldásá-hoz. Az energetikai faültetvényeknek akörnyezetre, az energiaellátásra és azéletminõségre kifejtett kedvezõ hatásátEU-támogatásokkal is el kell ismertetni.Mindez viszont csak egy komplex ener-getikai fatermesztési és hasznosításiprogram keretében lehet eredményes,mert véleményem szerint csak ebben azesetben biztosított a kitûzött gazdasági,környezeti és társadalmi célok elérése.

Az intézmény által javasolt projekt –úgymond – azonnal indítható, és így afoglalkoztatásban akár már rövid idõnbelül jelentkezhet az eredmény, a fás szá-rúak pedig a termõre fordulástól függõ-en három-négy év után válhatnak ener-giatermelõkké. A siker csak az állami ésaz EU-akarat függvénye, ami elengedhe-tetlen a pénzügyi források átcsoportosí-tásához.

A fás szárú ültetvények telepítéséhezbiztosított támogatás jelenleg nem teszkülönbséget az eltérõ adottságú (termõ-képességû) területek között, így államiés európai akarat híján a gazdálkodóknem az alacsonyabb, hanem a magasabbtermõképességû területeiken létesítenekilyen ültetvényeket. Ezzel az élelmiszertermelésére alkalmas mezõgazdasági te-rületek válnak energia-elõállítóvá. Kuta-tásaink eredménye alapján kollégáimmalmár többször közreadtuk, és az irányítóhatósághoz is eljuttattuk azon javaslata-inkat, amelyek szerint a 17 aranykoronafeletti területeken csak az élelmiszerkéntszolgáló növények termesztését lenneszabad támogatni (területalapú támoga-tás stb.).

Az ilyen irányú tevékenység akkor vál-hat eredményessé, ha a gyengébb termõ-

képességû területeken már a támogatásértéke is ösztönzõleg hat (hasonlóan az1970-es évek gondolkodásához). Így in-dokoltnak tartanám, hogy az unió – akettõs cél, az energiatermelés és a fog-lalkoztatás érdekében – egyszeri beruhá-zásként duplázza meg a jelenlegi 1 hek-tár támogatását. Fõiskolánk kutatói ka-pacitása alkalmas arra, hogy a talaj jobbhasznosítása, az alkalmasabb növényfa-jok megtalálása, valamint az itt megen-gedhetõ genetikai beavatkozás alkalma-zásával megteremtse annak lehetõségét,hogy a gyenge adottságú területek hoza-ma a gazdálkodás számára elfogadható,sõt vonzó legyen. Meggyõzõdéssel val-lom, hogy a tudományos alapokon meg-határozott talajvizsgálatok és az ehhezkapcsolódó hasznosítás segítheti mindMagyarország, mind Kelet-Közép-Euró-pa uniós országainak sikeresebb energia-elõállítási és foglalkoztatási programjait.

A nem hasznosított mezõgazdaságiterületek újszerû mûvelésével olyan ága-zat indulhat el, amely hozzájárul ahhoz,hogy Magyarországon közel 100 ezerolyan új munkahely jöjjön létre, aholmintegy 80 százalékban szakképzettség-gel nem rendelkezõ, bármilyen hátrányoshelyzetû szociális réteghez tartozó em-berek alkalmazhatók, és amivel importotváltunk ki. Az eredményes mûködtetés-hez a szükséges munkaerõbõl 20 száza-lékban olyan brigádvezetõ, vezetõ kép-zendõ, akik ezt az erdõnek nem nevez-hetõ, de fák alkotta ültetvényt eredmé-nyesen gondozzák, az ott foglalkoztatot-takat irányítják és az ágazatot vezetik.A Károly Róbert Fõiskola már kidolgo-zott egy olyan felsõfokú szakképzést ésalapképzést, amelynek keretében az itttanulók mindazt az ismeretet, amely azeredményes munkavégzéshez szükséges,készség szinten képesek elsajátítani.


MMEEGGAAZZÖÖLLDDSSÉÉGG--pprrooggrraamm

A vidék foglalkoztatási gondjaira választkeresve, az elmúlt tíz évben a fás szárúenergianövények energia célú hasznosí-tása mellett kiemelt figyelmet fordítot-tunk olyan egyéb tevékenységek elindítá-sára is, amelyek a nagyszámú képzetlenmunkaerõ foglalkoztatásában lehetnekegy-egy térség, régió segítségére. Kuta-tásainkhoz az irányt ugyancsak az 1970-es évek tapasztalatai adták, amikorugyanis a termelési rendszerek beveze-tésével a korábbinál hatékonyabb gazdál-kodásra tértünk át, amelynek következ-ményeként jelentõs munkaerõ vált feles-legessé. A munkanélküliség megakadá-lyozására az adottságoknak megfelelõena szükséges támogatások biztosításávallétrehozták azt az integrált háztáji gaz-dálkodást, fólia alatti termesztést stb.,ahol az integrátor a termelés teljes volu-menét felügyelte, az integrációban résztvevõ személynek a szabadon lévõ erõfor-rásait, többnyire munkaerejét és a házkörül meglévõ, állattenyésztésre használ-ható épületeit kellett csak rendelkezésrebocsátania.

A 2010-es idõszakra Magyarországone munkanélküliek többsége már nemrendelkezik jól hasznosítható építmé-nyekkel, eszközökkel, szabad erõforrá-suk csak a munkaerejük. Ezért foglalkoz-tatásukra, megélhetésük biztosításáraegy vállalkozásra alapozott programotmunkáltunk ki (MEGAZÖLDSÉG), amelyországos szintre emelve mintegy 65 ezerszemély számára biztosíthat új munkahe-lyet. Ennek részletes bemutatásával a ta-nulmány korlátai miatt nem foglalkozha-tok, viszont megemlítendõ, hogy azok-ban a térségekben, ahol a Magyarországszámára kincsnek tekinthetõ termálener-gia áll rendelkezésre, ott a fûtést erre


kell alapozni, míg azon térségekben, aholez hiányzik, ott a fás szárú energianövé-nyek biztosíthatják a fóliaházak energia-igényét.

Tégla (2010) számításai szerint leg-kedvezõbb a fóliaborítású növényházvisszasajtolás nélküli termálvízzel fûtöttkonstrukciója, de igen jó eredményt ad afaaprítékkal való fûtés is. Az általuk ki-munkált modellekbõl csak a foglalkozta-tott munkaerõre vonatkozó megállapítá-sokat szükséges itt közreadni: „Egy 5hektáros üzem összesen 67 fõ – ezen be-lül 60 fõ alacsony iskolai és szakmai vég-zettségû (roma származású) munkaerõ,valamint 6 fõ szakmunkás és 1 fõ felsõvégzettségû üzemvezetõ – új munkahelylétrehozását biztosítja. Emellett a fásszárú energiaültetvény telepítése az elsõévben 15 fõ foglalkoztatását teszi lehe-tõvé 1 éven keresztül. A 2. évtõl a télibetakarítási idõszakban szükséges 5 fõmunkaerõ foglalkoztatása biztosítható 4hónapon keresztül. A beruházásokat fi-

gyelembe véve az 1 fõ munkaerõre jutóberuházás mértéke – modelltõl függõen– 21–24 millió forint, ami más nemzet-gazdasági ágazatokhoz, például az autó-ipari beruházásokhoz képest 25 százalé-kot tesz ki.”

Hazánk számára a biztonságos élelmi-szerellátás, valamint az exportfeleslegalapját a lakosság számához viszonyítvaarányaiban magas termõföld-ellátottságbiztosítja, mintegy komparatív elõny-ként. Mindez azonban akkor tud tényle-ges elõnnyé kovácsolódni, ha rátalálunkazokra a hasznosítási lehetõségekre,amelyek hatékonnyá teszik a különbözõföldterületeken történõ gazdálkodást.Ezért fontos ezen erõforrás használható-ságának továbbgondolása, ami segíthetabban, hogy kihasználjuk a földben rejlõadottságokat, ugyanakkor racionálishasznosítás mellett csökkentsük azt afüggõségünket, amely a fosszilis energia-hordozók terén napjainkban jellemzi ha-zánkat.

IIrrooddaalloomm

Dupcsák Zs.–Kerek Z.–Marselek S. (2010): Megújuló energiák a mezõgazdaságban.Õstermelõ, gazdálkodók lapja 14. évf. 3. sz. 98–100. o.

Károly Róbert Nonprofit Kft. Kiadvány, Gyöngyös, 2009Magda R. (2010): Földhasználat és fenntarthatóság. Gazdálkodás, LIV. évf. 2. sz.

160–168. o.Magda R. (2010, b): Fenntartható földhasználat. In.: A magyar megújuló energia

stratégiai hangsúlyai és kísérleti bemutatása. Gyöngyös, 2010. 32–40. o. ISBN978-963-9941-10-6

Magda R.–Marselek S. (szerk.) (2010): Vidékgazdaságtan I. A vidékfejlesztés gaz-dasági folyamatai. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 1–297. o. ISBN 978-963-9935-42-6

Magda S. (1984): A kiskörei víztároló térségének ésszerûbb hasznosítása. Gazdál-kodás, XXVIII. évf. 12. sz. 54–56. o.

Magda S. (1985): Miként hasznosítjuk erõforrásainkat? Magyar Mezõgazdaság, 40.évf. 2. sz. 7. o.

Magda S.–Gáspár F. (1985): Sok vagy kevés? Magyar Mezõgazdaság, 40. évf. 33.sz. 14. o.

Magda S.–Gáspár F. (1985, b): Mi tekinthetõ korszerû vetésnek? Magyar Mezõgaz-daság, 40. évf. 46. sz. 8. o.

Magyar statisztikai évkönyv, 2009Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv, 1986Tégla Zs. (2010): Az üzemi eredményt befolyásoló tényezõk. In: Gazdaságos zöld-

ségtermesztés, problémafelvetések, megoldások (szerk.: Kerek Z.–MarselekS.). Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 237–271. o. ISBN: 978 -963-9935-38-9



A klímaváltozás kérdéskörében, ha nemis mindenben, de abban egyhangúan fog-lalnak állást a természettudományok je-lenlegi képviselõi, hogy napjainkban je-lentõs mértékû éghajlatváltozásnak va-gyunk részesei. Amiben már nem ilyenegyértelmû a tudomány álláspontja, az azéghajlatváltozást kiváltó okok meghatá-rozása, pontosabban annak kérdése,hogy a klímaváltozás számunkra negatívkövetkezményei milyen mértékben ve-zethetõk vissza a nyugati társadalmakenergiapazarló életvitelére, intenzív ipariés mezõgazdasági tevékenységére. Bár-milyen válasszal is szolgálunk e kérdés-re, a károsanyag-kibocsátás csökkentésesemmi esetre sem tartható téves útnak.

II..

Nemzetközi szinten – az ENSZ égiszealatt – elsõként a Riói Konferencián(1992) léptek fel konkrétan a káros ég-hajlatváltozással szemben: ekkor fogad-ták el az Éghajlat-változási Keretegyez-ményt1, amely megteremtette a továbbilépések jogi kereteit, a nemzetközi kö-

zösség figyelmét a problémára irányítot-ta és a mihamarabbi cselekvésre ösztön-zött. Ezt a jogi keretet konkrét tartalom-mal a Kiotói Jegyzõkönyv töltötte ki,amelynek legnagyobb jelentõsége az ipa-ri államokra vonatkozó – kötelezõ erejû– kibocsátás-csökkentési kötelezettség-vállalások pontos rögzítésében áll. Ezekteljesítésére a jegyzõkönyv elsõdlegesena nemzeti intézkedések alkalmazását ír-ja elõ, amelyeket kiegészítendõ háromún. rugalmas mechanizmust jelöl meg: a)a kibocsátási jogok kereskedelmét (Emis-sions Trading Scheme, ETS); b) az együt-tes végrehajtást (Joint Implementation,JI); és c) a tiszta fejlesztési mechaniz-must (Clean Development Mechanism,CDM). A jegyzõkönyvben rögzített konk-rét kötelezettségvállalások, a rugalmasmechanizmusok és a nemzeti eszközökelsõdlegességének hangsúlyozása együt-tesen megfelelõ jogi alapot képezhetneka hatékony nemzetközi fellépéshez.

Elméletben a rugalmas mechanizmusokmindegyikérõl elmondható, hogy azok akibocsátásokat költséghatékonyan képe-sek csökkenteni. Közülük a kibocsátási jo-gok kereskedelme nemzeti szinten nem

HHOORRVVÁÁTTHH SSZZIILLVVIIAA**

„Quo vadis” közösségiemissziókereskedelem?

Az éghajlatváltozás negatív hatásaival szembeni fellépés egyik eszköze-ként 2005. január 1-jével – az üvegházhatású gázok kibocsátásának csök-kentése érdekében – bevezetett közösségi kibocsátás-kereskedelmi rend-szer második kereskedési idõszakának (2008–2012) végéhez közeled-ve, érdemes mérleget vonni: mennyiben váltotta be ez a közösségi szin-ten új keletû piacgazdasági környezetpolitikai eszköz a hozzá – még2005-ben – fûzött reményeket?

* A szerzõ egyetemi adjunktus a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának Agrárjogiés Környezetvédelmi Jogi Tanszékén.

1 UNFCCC: United Nations Framework Convention on Climate Change

tekinthetõ teljesen új keletû eszköznek:mind Európában (Dániában, Nagy-Britan-niában, Svájcban), mind Amerikában nem-zeti, illetve tartományi szinten – többnyi-re eredményesen – alkalmazták már ezt apiaci eszközt a kibocsátások visszaszorítá-sa érdekében. Ezek mûködésébõl a közös-ségi szabályozás számára is hasznosíthatótapasztalatok a következõk:� A kibocsátási jogok kereskedelmének

kellõ távolságot kell tartania a közigaz-gatási jogtól ahhoz, hogy elkerülhetõ le-gyen a jelentõs igazgatási költség, vala-mint biztosítható legyen a rendszer egyiklegnagyobb erénye, a rugalmasság.

� Az önkéntes (brit) és a kötelezõ (dán)részvételt megvizsgálva – az egyenlõbánásmód elvének érvényesülésére ésa belsõ piac szabályaiból adódó köte-lezettségekre mint az azonos verseny-feltételek biztosítására tekintettel – aközösségi rendszer esetében is célsze-rûbbnek mutatkozott a kötelezõ rész-vétel bevezetése.

� A dán példa világosan rámutat arra,hogy a rendszerben részt vevõk kisszáma könnyen vezethet a piac mûkö-désképtelenségéhez. Ezt bizonyítják avállalati szinten alkalmazott rendsze-rekkel kapcsolatos tapasztalatok is.

� A kezdeti, túlságosan bõkezû kiosztásszükségtelenné teheti a tényleges ke-reskedést – ez történt a közösségirendszer elsõ kereskedési idõszakábanis –, ezzel teljességgel ellehetetlenítveaz eszköz eredményes alkalmazását.


IIII..

AA kköözzöössssééggii rreennddsszzeerr lleeggffoonnttoo--ssaabbbb eelleemmeeii2

A Közösség a kibocsátási jogok kereske-delmi rendszerének létrehozásával elsõ-sorban példát kívánt statuálni a nemzet-közi közösség elõtt, másodsorban a ki-bocsátási jogok 2008-ban megindulónemzetközi kereskedelmi rendszeréhezkívánt tapasztalatokat gyûjteni és olyanalapként szolgálni, amely a nemzetközikereskedelemre való áttéréskor nem rótovábbi jelentõs költségeket a vállalatok-ra. Harmadsorban a „korai” bevezetésselmeg kívánta akadályozni, hogy a tagál-lamok eltérõ nemzeti rendszerei a belsõpiacon nemkívánatos versenytorzulások-hoz vezessenek. Így az induláskor mégfennálló tagállami rendszereket a közös-ségi rendszerhez kellett igazítani,amennyiben pedig ez nem volt lehetsé-ges, meg kellett szüntetni õket. Nemutolsósorban a közösségi környezeti jogszámára ismeretlen eszköz bevezetése-kor a jogalkotónak, ahol lehetett, a leg-rugalmasabb megoldást kellett választa-nia annak érdekében, hogy az eszköz si-keres legyen az azt alkalmazók körében.

2005. január 1-jével a közösségi ke-reskedelmi rendszer kizárólag meghatá-rozott létesítmények3 kötelezõ részvéte-lére (illetve az általuk kibocsátott szén-dioxid-kibocsátásokra) terjed ki. Az ön-kéntes részvétel ugyanis nem vezetett

2 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli keres-kedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275.,2003.10.25., 32–46. o.)

3 Az irányelv 2. cikk (1) bekezdése, illetve az érintett szektorok felsorolását tartalmazó I. melléklet sze-rint a rendszer hatálya a következõ nagyobb tevékenységi csoportokra terjed ki: az energiagazdálko-dás, a vasgyártás és -feldolgozás, az ásványipar egyes létesítményei, olyan ipari létesítmények, ame-lyek faanyagból származó pépek és más szálas anyagok elõállítását szolgálják, továbbá amelyek pa-pírt és kartont állítanak elõ.


volna a rendszer hatékonyságához, aho-gyan ezt a tagállami (illetve a nemzeti)példákból levonható tapasztalatok is alá-támasztják. Az önkéntesség elve egye-bekben az „opt-in klauzula” alkalmazásá-val mégis érvényre juthat, míg az „opt-out klauzula” éppen a kötelezõ részvételalól jelent – szigorú feltételek teljesítésemellett – kivételt. Annak hátterében,hogy a rendszer elsõként csak ezen meg-határozott létesítmények szén-dioxid-ki-bocsátásaira terjed ki, egyrészt az aszámszerûen bizonyított tény áll, hogy aKözösségben a kibocsátott üvegházhatá-sú gázok legnagyobb hányadát (80 szá-zalékát) a szén-dioxid teszi ki. Másrésztaz a technikai feltétel, hogy a hatékonykereskedés és annak nyomon követéseérdekében elengedhetetlen a kereskede-lem tárgyát képezõ kibocsátási egysé-gekhez kötõdõ kibocsátások pontos mé-rése, illetve kiszámítása. Ez a technika je-lenlegi állása szerint egyelõre a szén-di-oxid tekintetében biztosított, míg a Kio-tói Jegyzõkönyv szabályozása alá vonttöbbi üvegházhatású gáz esetében arány-talan többletköltséggel járna. A kereske-delem hatályának kiterjesztése továbbiüvegházhatású gázokra így sokkal inkábba technikai lehetõségektõl, mintsem a po-litikától függ. Harmadrészt a közösségirendszer sikerének egyik záloga lehet an-nak átláthatóvá, egyszerûvé tétele, amittöbb üvegházhatású gáz egy idõben tör-ténõ bevonása mindenképpen megnehe-zít. A rendszer kettõs tárgyi hatálya(mediális/szektorális) így egymással ös-szefonódva határozza meg a szabályozásalá vonható gázok (mediális hatály) és

szektorok (szektorális hatály) körét. Aszektorális hatály kialakítása során leg-fõbb szempont a megfelelõ mennyiségûlétesítmény bevonásának követelményevolt, amelynek alapjául végül az IPPC-irányelv4 szolgált. A szabályozás az ún.downstream (fentrõl lefelé irányuló) meg-közelítést követi, ez azokat a szektorokatfedi le, amelyek közvetlenül bocsátanak kiüvegházhatású gázt (itt: szén-dioxidot).

A közösségi rendszer alapvetõen duá-lis szerkezetû, egyik eleme az engedély(permit), a másik a kibocsátási egységek(allowances) kiosztása, az ún. allokáció.Míg a kibocsátási egységek a kereskede-lem tárgyai, addig az engedély mint köz-igazgatási eszköz a rendszer biztonságiszelepeként mûködik. Az engedély képe-zi a kibocsátási egység alapját, az üveg-házhatású gázok kibocsátásának csökken-tését pedig a kibocsátási egység mennyi-ségével szabályozzák. A kibocsátási egy-ségek birtokosai az Európai GazdaságiTérségben (EGT) egymás között szaba-don kereskedhetnek az egységekkel, azengedély azonban egy konkrét vállalat-hoz, illetve létesítményhez kapcsolódik, akereskedelem tárgyát nem képezheti.

A rendszert szabályozó irányelv kü-lönbséget tesz „üzemeltetõ” és „személy”között: azok a személyek is részt vehet-nek a kereskedelemben, akik nem üze-meltetõk, azaz kibocsátási egység birto-kosa bárki (természetes és jogi személyegyaránt) lehet; az is, akinek a részérenem osztanak ki kibocsátási egységet.Ezzel a szabályozás a kereskedelembenrészt vevõk körét kívánja a lehetõ legna-gyobb méretûre bõvíteni, egyrészt, mert

4 A környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl szóló 96/61/EK irányelv (HL L 257,1996. 10.10., 26–40. o.) (rövidítve: IPPC-irányelv), amelyet a környezetszennyezés integrált meg-elõzésérõl és csökkentésérõl szóló 2008/1/EK irányelv helyezett hatályon kívül (HL L 24., 2008.1.29.,8–29. o.)

közgazdaságilag csak megfelelõ létszámmellett valósul meg a piac mûködõképes-sége, másrészt pedig a nem kibocsátókbevonása a kereskedelembe olyan hiány-hoz vezethet a piacon, amely tovább op-timalizálja a rendszert, annál is inkább,mert ezeknek a piaci szereplõknek az ér-dekei nem esnek egybe a tényleges kibo-csátók érdekeivel (pl. környezetvédelmicivil szervezetek részvétele). A kibocsá-tási egység a természetes és a jogi sze-mélyek között szabadon átruházható, azegységek birtokosainak csupán számlátkell nyitniuk a nemzeti kibocsátási egy-ség forgalmi jegyzéken belül a tranzak-ciók lebonyolításához.

AA kkiibbooccssááttáássii eeggyysséégg ééss aannnnaakkkkiioosszzttáássaa

Jogi természete megítéléséhez a kibocsá-tási egységet ún. létszakaszokra kellbontani, melynek során megkülönböztet-hetjük az egyes létszakaszokhoz kapcso-lódó eltérõ jogi tartalmakat. Ennek meg-felelõen a kibocsátási egység lehet államivagyon, bármely, az EGT területén lakó-hellyel vagy székhellyel rendelkezõ ter-mészetes vagy jogi személy tulajdonánaktárgya, az adott kibocsátási idõszakbankibocsátott üvegházhatású gázok fedeze-teként az állammal szemben fennálló el-számolási kötelezettség tárgya; de lehetpénzügyi befektetés tárgya, értékpapír;illetve akár az állam az összkibocsátásmennyiségének csökkentésével, akár egy(fõként környezetvédelmi) civil szervezetaz egységek felvásárlásával az egy-ség(ek)et „kivonhatja” a kibocsátási egy-


ségek piacáról. A kibocsátási egységeknem papírformátumban, hanem elektro-nikus formában léteznek, és kereskedé-sük tõzsdei úton5, ügynökök közremû-ködésével vagy közvetlenül a résztvevõkközött zajlik (over the counter, OTC).

A meghatározott kereskedési idõ-szakra kiosztott kibocsátási egység csakaz adott periódusra érvényes, a fel nemhasznált egységek nem vihetõk át a kö-vetkezõre (borrowing). Ez a szabály ön-magában nagymértékben korlátozná azegységek alkalmazhatóságának idõbelirugalmasságát, mivel egyrészt nem ösz-tönözné a létesítmények üzemeltetõit to-vábbi kibocsátás-csökkentésre, másrészta befektetõket is elriasztaná a biztos ho-zammal (kamattal) egyébként sem ke-csegtetõ invesztíciótól. Így célszerû meg-oldásnak tûnt a tartalékképzés lehetõsé-gének bevezetése: a kibocsátási egységekérvényességi idejének változatlanul ha-gyása mellett a fel nem használt egysé-gek törlése, majd ezek új kibocsátási egy-ségekkel való helyettesítése (banking). Atartalékképzést ért kritikák nehezen áll-ják meg a helyüket, mert az üvegházha-tású gázok hosszú ideig maradnak a lég-körben, nem lokálisan fejtik ki hatásukat(ellentétben a körülhatárolt területen je-lentkezõ környezeti problémákkal), te-hát a tartalékképzés folytán idõszakosanmegnövekvõ (másik idõszakban ennekmegfelelõen csökkenõ) kibocsátás nemvezet külön környezeti károkhoz. Ugyan-akkor a tartalékképzés a banking révéntöbb rugalmasságot biztosít a kereskede-lemben részt vevõk számára.

A meghatározott ideig érvényes kibo-csátási egységek a meghatározott idõ el-

5 A kibocsátási egységek kereskedelmének színhelyei többek között: Londonban a European ClimateExchange (ECX), Lipcsében az Energiatõzsde (European Energy Exchange-EEX) vagy Bécsben azEnergy Exchange Austria (EXAA).


teltével megszûnnek, a megszûnés „pil-lanatában” lehetõség van a következõidõszakra kiosztandó kibocsátási egysé-gek összmennyiségének csökkentésére.Ezt a feladatot a Közösség az elsõ kétkereskedési idõszakban a tagállamokradelegálta, annyi megkötéssel, hogy acsökkentés során figyelemmel kell lenniaz adott tagállam kiotói vállalására.

Az összmennyiség meghatározásátkövetõen további három kérdésre kelletta közösségi szabályozásnak válasszalszolgálnia: egyrészt arra, hogy a rend-szer hatálya alá tartozó egyes létesítmé-nyek mennyi kibocsátási egységet kap-hatnak az összmennyiségbõl, másrészt,hogy ezt milyen módon osszák ki a szá-mukra, harmadrészt pedig arra, hogy ezelõbbirõl a Közösség vagy a tagállam ha-tározzon. Az elsõ két kérdés (mennyi? éshogyan?) megválaszolása – összefüggé-seire tekintettel – komplex módon lehet-séges. A kibocsátási egységek kiosztásá-nak módjára számos elméleti megoldáskínálkozott: alapvetõen a jogalkotónakazt a nagy dilemmát kellett a közösségiszabályozás kialakítása során eldöntenie,hogy azok visszterhesen vagy ingyenesenkerüljenek kiosztásra. A visszterhes ki-osztás keretében is további két alterna-tíva mutatkozott: a fix áron és az árve-rés útján történõ értékesítés. Az ingye-nes kiosztáson belül meg lehet külön-böztetni további két lehetõséget: míg agrandfathering módszernél a kiosztandókibocsátási egységek mennyiségénekmeghatározása ún. status quo kibocsátá-sok alapján történik, addig a benchmar-king módszer esetében nem egy megha-tározott idõpont, hanem egy meghatáro-zott technikai standard (szint) jelenti akiindulási pontot. A közösségi szabályo-zás kialakítása során egyaránt tekintettelkellett lenni a „régi” és az „új” kibocsá-

tók érdekeire, így végül az ún. hibridmódszert fogadta el a Közösség. Ennekmegfelelõen a kiosztás mind az ingyenes(95, illetve 90 százalék), mind a vissz-terhes (5, illetve 10 százalék) megoldásjegyeit magán hordozza, azaz az ingye-nes kiosztáskor kizárólag a benchmar-king módszert alkalmazhatja a kiosztan-dó kibocsátási egységek mennyiségénekmeghatározására.

A rendszer bevezetésével egyidejûlegmeg kellett teremteni annak helyét egymár létezõ közösségi másodlagos kör-nyezeti joganyagban. Ezért vizsgálni kel-lett a meglévõ környezetjogi eszközök-höz, így az IPPC-irányelvhez való viszo-nyát is, annak érdekében, hogy az új klí-mapolitikai eszköz ne szorítsa ki a régi-eket, hanem azokkal harmonizáltan, to-vább erõsítse ezen a területen a közös-ségi cselekvést. Míg az IPPC-irányelv alegjobb elérhetõ technika követelményé-nek elõírásával a standardizálás irányába„tereli” a kibocsátókat, addig a kereske-delmi rendszer egyik legnagyobb újdon-sága és erénye éppen az egyéniesítés (in-dividualizálás), hiszen a létesítményeküzemeltetõire bízza annak eldöntését,hogy milyen módon csökkentik kibocsá-tásaikat. Ennek az ellentmondásnak afeloldására szükségesnek mutatkozott azIPPC-irányelv módosítása, amely szerinta kibocsátási jogok kereskedelmének ha-tálya alá tartozó létesítmények vonatko-zásában az IPPC-engedély nem tartal-mazhat kibocsátási határértékeket aszén-dioxid-kibocsátásokra. Az üzemel-tetõk továbbá úgy is dönthetnek, hogy atüzelõberendezésekre vagy a telephelyegyéb szén-dioxidot kibocsátó egységei-re vonatkozóan nem vezetnek be ener-giahatékonysággal kapcsolatos követel-ményeket. A többi üvegházhatású gáz ki-bocsátása tekintetében nem történt vál-

tozás, azokat illetõen továbbra is be kelltartani az IPPC-irányelv rendelkezéseit.Így újra bizonyítást nyert, hogy végsõ so-ron a közigazgatási szabályozás eszközeiállnak helyt az új eszköz klímapolitikaihatékonyságáért.

IIIIII..

AAzz eellssőő kkeerreesskkeeddééssii iiddőősszzaakk((22000055––22000077)) mméérrlleeggee

Az elsõ kereskedési idõszakban a kibo-csátási egységek 95 százalékát ingyene-sen kellett kiosztani, a maradék 5 száza-lékot lehetett árverés útján értékesíteni.Csak nagyon kevés tagállam élt ezzel ajátéktérrel, ami gyakorlatilag azt jelenti,hogy a tagállamok szinte valamennyi ki-bocsátási egységet „elajándékozták”, az-az ingyenesen osztották ki. Továbbá azelsõ kereskedési idõszak a túlosztás csap-dájába esett. Évente összesen mintegy2150 millió kibocsátási egységet osztot-tak szét, ténylegesen azonban a létesít-mények csak 2012 millió tonna (2005),2034 millió tonna (2006), illetve 2050millió tonna (2007) szén-dioxidot bocsá-tottak ki, azaz évente kb. 100 millió ton-nával kevesebbet, mint amennyit a kiosz-tott egységek lehetõvé tettek volna.6 Kü-lönösen az energiaszektor kapott többkibocsátási egységet a kelleténél. Mind-azonáltal a kép nem ilyen egyértelmû, hi-szen a túlosztás az ipar részérõl nem vártkibocsátás-csökkentésre is visszavezet-hetõ, ami sokkal inkább a rendszer sike-reként könyvelhetõ el.


Miután 2006 tavaszán ismertté vált,hogy a francia vállalatok 2005-ben szûk12 százalékkal kevesebb szén-dioxidotbocsátottak ki, mint amennyit a rendel-kezésükre álló mennyiségû kibocsátásiegységek megengedtek volna, a kibocsá-tási egység ára a 30 eurós történelmicsúcspontról 9,13 euróra zuhant, amit alegtöbben a rendszer pilótaszakaszávaligyekeztek magyarázni.

AA mmáássooddiikk kkeerreesskkeeddééssii iiddőősszzaakk((22000088––22001122))

A második kereskedési idõszak egybeesika Kiotói Jegyzõkönyv azon kötelezettség-vállalási idõszakával, amelyre a kibocsátá-si célok vonatkoznak. Ebben már résztvesznek a 2007-ben csatlakozott új tag-államok is: Románia és Bulgária, valamintaz EGT-országok.7 A Bizottság által elfo-gadott nemzeti kiosztási tervek szerintebben a kereskedési idõszakban évente2,08 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsá-tásnak megfelelõ kibocsátási egység állrendelkezésre. Ez a 2005-ös évhez ké-pest 1,9 százalékkal kevesebb (mintegy40 millió tonna szén-dioxid-kibocsátásnakmegfelelõ) kibocsátást tesz lehetõvé.

Az elsõ kereskedési idõszakkal ellen-tétben, ebben az idõszakban a hiányzó ki-bocsátási egységeket a harmadik ország-ban végrehajtott kibocsátás-csökkentéssel(CDM-mel és JI-vel) is ki lehet egyenlíte-ni. Mindkét mechanizmus lehetõvé teszi avállalatok számára, hogy kibocsátás-csök-kentésük egy részét határon kívül (pl. fej-lõdõ országokban) valósítsák meg.

6 Emissions trading: 2007 verified emissions from EU ETS (http://www.co2-handel.de/article185_8772.html) CO2 Handel.de, 2008. május 25.

7 A rendszer jelenleg 30 európai országban (27 EU-tagállam, valamint Liechtenstein, Izland és Norvégia)mintegy 11 000 létesítményre terjed ki.


2007 decemberében az EU-tagállamokkörnyezetvédelmi miniszterei arról egyez-tek meg, hogy 2012-tõl a légi közleke-dést is bevonják a kibocsátás-kereskedel-mi rendszer hatálya alá.8 Ez azt jelenti,hogy valamennyi légi járatnak, amely azEU területérõl indul vagy ott landol, szár-mazási helyére tekintet nélkül, kibocsátá-si egységet kell vásárolnia, ez vonatkozikaz interkontinentális járatokra is. Ezzelpróbálja meg a Közösség a légi közleke-dés 1990 óta 87 százalékkal megnõttszén-dioxid-kibocsátását csökkenteni. Ezszámszerûsítve a Bizottság egyik tanul-mánya szerint az EU-n belüli járatok ese-tében kb. 9 eurós, míg az EU-n kívülrõlinduló vagy kívülre vezetõ járatok eseté-ben mintegy 40 eurós jegyárnövekedéstjelent.9 A légi közlekedés tekintetébennincsenek nemzeti kiosztási tervek. Ehe-lyett a kibocsátási egységeket a Bizottságosztja szét. Továbbá nem maximum 10,hanem 15 százalék kibocsátási egységetárvereznek el, és az ingyenes kiosztásnem a megszokott grandfathering szabá-lyok szerint, hanem egy technológiaibenchmark10 alapján történik.

AA hhaarrmmaaddiikk kkeerreesskkeeddééssii iiddőősszzaakk((22001133––22002200))

A harmadik kereskedési idõszak számosjelentõs változtatást tartogat a kibocsá-tási egységek kiosztása terén. E szerinta jövõben nem lesz 27 nemzeti kiosztá-si terv, helyette az Európai Bizottság egy,

a teljes unióra kiterjedõ szén-dioxid-összkibocsátási felsõ határt szab meg,amely 2013-ban már csupán 1,97 milli-árd tonna szén-dioxid lesz. Ezt a mennyi-séget aztán évente 1,74 százalékkalcsökkentik annak érdekében, hogy végül2020-ban 1,72 milliárd tonnára mérsé-keljék, ami a 2005-ös év szén-dioxid-ki-bocsátásának 79 százalékát jelentené.

A kereskedelmi rendszer tárgyi hatá-lyát is bõvíteni fogják, amely ezt követõ-en már további, az éghajlatra káros ha-tású anyagokra is kiterjed, mint a dinitro-gén-oxid11 és a halogenizált fluor-szén-hidrogének. Jóllehet az energiaintenzívés exportorientált vállalatok vonatkozá-sában számos kivétel marad.

Az elsõ és a második kereskedési idõ-szakban a kibocsátási egységek nagy ré-szét ingyenesen osztották ki, a jövõben vi-szont árverés útján értékesítik. 2013-banarányuk már eléri a 20 százalékot (a ko-rábbi 10 százalékhoz képest). Az azt kö-vetõ években (2020-ig) lépésrõl lépésre70 százalékig növelik ezt az arányt, mígaz el nem éri a 100 százalékot (2025-re).További változás, hogy az áramtermelõk-nek már 2013-tól valamennyi szükségeskibocsátási egységért fizetniük kell, kivéveebbõl azokat a — elsõsorban kelet-euró-pai — tagállamokat, amelyek erõmûveiarányát tekintve magas szénhányaddalrendelkeznek. Üzemeltetõik a kezdetekkormég a kibocsátási egységek legfeljebb 70százalékát ingyen kapják meg, azonbanlegkésõbb 2019-ben nekik is árverésenkell megszerezniük az egész mennyiséget.

8 A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belülikereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történõ kiterjesztése céljából történõ módosításárólszóló 2008/101/EK irányelve (HL L 8., 2009.1.13., 3–21. o. )

9 EU zwingt Airlines zum Klimaschutz Welt Online, 8. Juli 2008 http://www.welt.de/wirtschaft/article2191300/EU_zwingt_Airlines_zum_Klimaschutz.html)

10 BAT – best available technology11 Euforizáló hatása miatt kéjgáznak, vagy nevetõgáznak is nevezik.

Ezenkívül a továbbra is ingyenes kibo-csátási egységek a jövõben már nem agrandfathering, hanem az elérhetõ leg-jobb technológia elve (best availabletechnology/technique, BAT) szerint ke-rülnek kiosztásra.

Az exportorientált ipari vállalatok ese-tében a kiosztás ingyenesen történik,amennyiben ezzel a termelési költségeiktöbb mint 5 százalékkal növekednének,és bevételük több mint 10 százalékát azEU-n kívüli exportból nyerik. Ennek hát-terében nyilvánvalóan az áll, hogy az EUa közösségi vállalatokat nem kívánja ver-senyhátrányba hozni azon versenytársa-ikkal szemben, amelyek nem részesei aglobális klímavédelemnek.12

IIVV..

Kontinensünkön a kibocsátás-csökkenté-sek eléréséhez eddig túlnyomórészt al-kalmazott – a közigazgatási eszközök ki-egészítéseként bevezetett – (köz)gaz-dasági eszköz új utat nyitott a környe-zetjog területén. A közigazgatási eszkö-zök eddig uralkodó dominanciáját a pia-ci alapú (magánjogi) eszközök irányábabillentette át. A rendszer elsõdleges elõ-nye a rugalmasság és a költséghatékony-ság. Bár a kereskedelem nem vezet az


üvegházhatású gázok kibocsátásánakközvetlen csökkentéséhez, de ahhoznagymértékben hozzájárul, hogy a szén-dioxid-kibocsátást ott elõzzék meg, aholez a legköltséghatékonyabb módon lehetséges. Mint a környezetgazdaságieszközök általában, a kibocsátási jogokkereskedelme is gazdasági elõnyök –költséghatékonyság – útján próbálja anorma önkéntes betartására, ezáltal akörnyezet önkéntes védelmére rábírni akörnyezethasználót. A Közösség a klíma-változás elleni politikájában alapvetõrendszerváltást hajtott végre a kibocsá-tási jogok piacának megteremtésével.Annak eldöntése, hogy ez az út más kör-nyezetpolitikai területekre (mint példáula hulladékártalmatlanítás) adaptálható-e,legfõképpen a kibocsátási jogok kereske-delmének hosszú távú sikerétõl függ.

A környezeti költségek internalizálásaútján a környezetvédelem ügye olyangazdasági szektorrá válik, amelyet a pi-acgazdaság által orientált kereskedelem-ben figyelembe kell venni, és amely a vál-lalati magatartást jelentõs mértékbenmeghatározza. Ilyen módon a gazdasági-lag ésszerû kereskedelem és a környe-zetbarát kereskedelem egymást kiegé-szítve mûködhetnek, a gazdasági és azökológiai érdekek párhuzamosan érvé-nyesülhetnek.

12 A termelésnek (és ezáltal a kibocsátásoknak is) az emissziókereskedelem többletköltségei miatti, EU-n kívüli országba történõ áthelyezését Carbon Leakage-nek (szénszivárgásnak) nevezzük, amelynekveszélye a foglalkoztatás és a bevétel „kivonása” az EU-ból.

��

Documents

A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA - kormany.hu · 2011-04-29 · az éremnek van egy másik oldala is: nemcsak az Európai Unió, illetve – különbözõ mértékben bár, de