A Györgyi (Giergl) és Zámor család történetemzimanyi/giergl/giergl-zamor-csalad...A Györgyi (Giergl) és Zámor család története Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20 4

Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20

A Györgyi (Giergl) és Zámor család története

Jelige:

“Félszemmel, de nem fél szívvel Írogattam este, reggel”

Írta:

Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda (1907-1994)

1990

A Magyar Történelmi Társulat családtörténeti pályázatán 1991. ápr. 15.-én különdíjjal jutalmazott dolgozat

A szerző átdolgozta: 1991. október

Kiegészítette: Zimányi (szül. Györgyi) Magdolna.

Utolsó módosítás: 2005. augusztus 20..

Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20


Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20 i

Tartalomjegyzék

A dolgozat tárgya ................................................................................................... 1

Bevezetés................................................................................................................ 3

A Györgyi-Giergl család története........................................................................ 5

A Giergl család eredete................................................................................................................. 5

Id. Giergl Alajos ezüstműves (1792 körül -1868) ......................................................................... 5

Giergl ötvös testvérei .................................................................................................................... 7

Giergl ötvös gyermekei ................................................................................................................. 7

Giergl Károly kártyafestő és fiai, István és János....................................................................... 9

Györgyi (Giergl) Alajos festőművész (1821-1863) ....................................................................... 9

Giergl Henrik üvegesmester, üvegművész (1827-1871)............................................................ 14

Giergl Kálmán építész (1863-1954) ............................................................................................. 17

Györgyi Géza építész (1851-1934) .............................................................................................. 20

Györgyi Kálmán iparművész tanár, a Magyar Iparművészet szerkesztője (1860-1930).......... 22

Györgyi Dénes műépítész-tanár (1886-1961)............................................................................. 25

Dr. Györgyi Géza radiológus főorvos, egyet. magántanár (1900-1975)................................... 29

Dr. Györgyi Géza fizikus (1930-1973) ......................................................................................... 32 Búcsú Györgyi Gézától................................................................................................................................. 33

A rechtenfelsi Gross, Wimmer, Pichler családok ............................................. 37

A Zámor (Zsabokrszky)-család története .......................................................... 39

A család eredete .......................................................................................................................... 39

Zámor (Zsabokrszky) Ferenc (1877-1960)................................................................................. 41 Emlékrigmus Zámornak .............................................................................................................................. 57

A Rédey-család..................................................................................................... 69

Rédey Tivadar könyvtáros, kritikus (1885. jún. 18.-1953. jan. 25) ........................................... 69 Rédey Tivadar: Az építész fia...................................................................................................................... 70

Babits Mihály és Rédey Tivadar barátsága..................................................................................... 73 Rédey Tivadar: Perc-szonett ....................................................................................................................... 75

A Hölbling család ................................................................................................. 76


Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20 ii

A Vass, Angyal, Korniss, Rédeky családok.......................................................78

Származás .............................................................................................................85

Vallási hovatartozás .............................................................................................86

Függelékek ............................................................................................................87

I. Függelék Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda: A Giergl Györgyi család története Előadás a Műbarátok Egyesületében 1985. február 13. ........................................................................ 89

II. Függelék Györgyi-Giergl Alajos festményeinek jegyzéke ................................................... 93 Györgyi Alajos műveinek időrendi jegyzéke Bakay Margit könyve szerint ...................................... 93 Bakay Margit könyvében nem szereplő, újonnan felfedezett művek jegyzéke Lindner Magdolna

szakdolgozata szerint .............................................................................................................. 101 Lindner Magdolna szakdolgozatában nem szereplő, újonnan felfedezett képek jegyzéke........... 103

III. Függelék Okmányok, rendjelek a családi levéltárban....................................................... 104 Györgyi Géza építész ................................................................................................................... 104 Györgyi Kálmán iparművész tanár, a Magyar Iparművészet szerkesztője .................................... 104 Györgyi Dénes műépítész-tanár ................................................................................................... 104 Régi diplomák............................................................................................................................... 104 Rédey Tivadar könyvtáros, kritikus ............................................................................................... 104 Magyarszéki Rédl család.............................................................................................................. 105

IV. Függelék A Magyar Iparművészeti Társulat tisztségviselői és tagjai (Györgyi Kálmán feljegyzései alapján) ............................................................................................................. 106

Alapító tagok:................................................................................................................................ 106 A Magyar Iparművészeti Társulat Elnöksége 1896-ban............................................................... 108 A Magyar Iparművészeti Társulat rendes tagjai (1896)................................................................ 109

V. Függelék. Giergl Kálmán építészeti művei .......................................................................... 118 Giergl Kálmán építész által elnyert díjak, kitüntetések ................................................................120

VI. Függelék. Györgyi Géza építészeti művei .......................................................................... 121 Györgyi Géza építész által elnyert díjak, kitüntetések .................................................................. 122

VII. Függelék Györgyi Dénes építészeti művei ........................................................................ 123 Györgyi Dénes által elnyert díjak, kitüntetések ............................................................................. 127

VIII. Függelék Irodalomjegyzék................................................................................................. 128 Giergl Alajos ötvös, ezüstműves................................................................................................... 128 Giergl Franz ötvös ........................................................................................................................ 128 Györgyi (Giergl) Alajos festőművész............................................................................................. 129 Giergl Henrik üvegművész............................................................................................................ 133 Giergl Imre.................................................................................................................................... 136 Giergl Károly, István, János kártyafestők...................................................................................... 136 Giergl Kálmán építész .................................................................................................................. 138 Györgyi Géza építész ................................................................................................................... 143 Györgyi Kálmán iparművész tanár, a Magyar Iparművészet szerkesztője .................................... 146 Györgyi Dénes műépítész-tanár ................................................................................................... 150


Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20 iii

Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda............................................................................................... 164 Dr. Györgyi Géza fizikus ............................................................................................................... 164 A család más tagjai (leányági, házasság révén rokonok) ............................................................. 168 Zámor (Zsabokrszky) Ferenc........................................................................................................ 170 Rédey Tivadar könyvtáros, kritikus ............................................................................................... 171 Hoffmann Edith............................................................................................................................. 176 Hölbling család ............................................................................................................................. 176

IX. Függelék Kiállítások............................................................................................................. 177


Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20 1

A dolgozat tárgya 1929. február 25-én kötött házasságot dr. Györgyi Géza egyetemi tanársegéd, röntgen-

és belgyógyász szakorvos és Zámor Magda. Ez a dolgozat kettejük családjának történetét foglalja össze a fellelhető dokumentumok és a családi emlékezések, hagyományok alapján.

A dolgozat első változatának kézirata 1990. november végén zárult le. 1991-ben, a Történelmi Társulat pályázatának eredményhirdetése után a szövegen néhány kisebb javítást, bővítést végeztem.

___________________________________________

Megjegyzés: A szerző által 1991-ben átdolgozott szöveget javítottam, kiegészítettem, további jegyzetekkel láttam el, és

az irodalomjegyzéket is bővítettem. A szerző eredeti lábjegyzeteit csillagokkal, az utólag beillesztett lábjegyzeteket számozással jelöltem.

A kéziratból az idők folyamán több változat is eljutott családtagokhoz és más érdeklődőkhöz. A jobb tájékozódás érdekében az oldalak alján található élőláb tartalmazza az aktuális változat dátumát.

Az itt leírtak forrása részben a családi emlékezet. A tények, adatok legnagyobb részét, amennyire az lehetséges volt, igyekeztünk családi dokumentumokból, továbbá könyvtári, levéltári forrásokból ellenőrizni és kiegészíteni. Kérem mindazokat, akiknek a kezébe eljut ez a kézirat, hogy ha hibát találnak benne, vagy olyan fontos adatot ismernek, amely itt nem szerepel, lehetőség szerint juttassák el a kézirat gondozójának.

A szöveg és az irodalomjegyzék kiegészítésében, bővítésében sok segítséget kaptam más Giergl leszármazottaktól. Ezért köszönettel tartozom húgomnak, dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató muzeológusnak, dr. Csocsán Gyulának (Giergl Charlotte ükunokájának), és dr. Váry Istvánnak, (Giergl Antonia dédunokájának), akik a családfa összeállításában végeztek nagy munkát. Köszönettel tartozom Homoláné Lindner Magdolna művészettörténésznek, Györgyi Alajos életműve feldolgozójának, és Rédey Judit muzeológusnak, mindketten Györgyi Alajos ükunokái. Köszönettel tartozom Gelley Andrásnak, Giergl Henrik dédunokájának, és feleségének, Hager Ritta textilművésznek, valamint Gábor Mihályné, szül. Harmaczy-Simon Katalinnak, Giergl Marie-Therese és Pilvax Károly ükunokájának és a család sok más tagjának segítségükért. Köszönettel tartozom Balás-Piri Lászlóné Bakay Margitnak, a Györgyi Alajosról szóló könyv szerzőjének, akit felkereshettem, és ez alkalommal személyes beszélgetésben egészíthette ki a könyvében leírtakat. Köszönettel tartozom Koltai Andrásnak, a Magyar Piarista Tartományfőnökség levéltárosának, aki lehetővé tette számomra a pesti piarista iskola évkönyveinek kutatását, ahol a Giergl-család számos tagjáról találtam adatokat; Mandl Erikának, aki a Napkelet és Magyar Szemle folyóiratokról írt disszertációjának szövegét a Rédey Tivadarra vonatkozó adatokkal rendelkezésemre bocsátotta, valamint Mezei Istvánnak (MÁV Dokumentációs Központ és Könyvtár), aki a Zámor Ferencre, a Ganz motorvonatok történetére vonatkozó források keresésében nyújtott segítséget. A felhasznált források közül külön kiemelem a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár internetes adatbázisait, a Bogárdi János által létrehozott és fenntartott Radixindex adatbázist, a Babits Mihály bibliográfiát és Kós Károly bibliográfiát, amelyekből sok hasznos információt merítettem. Köszönettel említem sok könyvtárosnak, köztük a KATALIST levelezőlista tagjainak szíves segítségét, akiknek nevét helyhiány miatt itt fel nem sorolhatom, és akik könyvtárakban, illetve email levelezésben szolgáltattak adatokat, segítettek az információk forrását felkutatni és megtalálni.

Budapest, 2005. augusztus 20.

Zimányi Magdolna, szül. Györgyi Magdolna dr. Györgyi Géza és Zámor Magda leánya

[email protected]



Bevezetés Többen kérdezték már, hogy mikor kezdtem a családtörténet gyűjtéséhez.

Kisgyerekkoromig kell visszamennem a legrégibb emlékekért. Pesterzsébeti dédapám, Rédeky Alajos sokat mesélt fiatal éveiről, amikor a szabadságharc után Olaszországba ment, fiatal tisztként részt vett az olasz felszabadító harcokban; elbeszéléseiből Türr István és Garibaldi neve maradt meg emlékezetemben. Gimnazista koromban ismertem meg a Györgyi családot anyám iskolatársa, Györgyi Margit által, nála találkoztam Zebegényben orvos öccsével, aki később vőlegényem, majd férjem lett.

Esküvőnk után egy évvel meghalt apósom, Györgyi Kálmán, a Magyar Iparművészeti Társulat igazgatója; az ő hagyatékából sok családi irat került birtokunkba. − Nem sokkal esküvőnk után kaptam egy levelet apám egy régi barátjától, Visnya Aladártól, aki örömmel gratulált férjhezmenetelemhez, s egyben azt is megírta, hogy az anyósom, rechtenfelsi Gross Melanie, az ő távoli rokona. Elküldte nekem a családra vonatkozó feljegyzéseit, ezeket én buzgón tanulmányoztam. − Sógorom, Györgyi Dénes építész tanár, látta, hogy mennyire érdekelnek a család történetére vonatkozó adatok ezért megajándékozott egy, 1863-ban készült Györgyi-családfával. Ez döbbenetes hatást tett rám, hosszasan elmerülve tanulmányoztam, keresve az összefüggéseket.

1938-ban Bakay Margit disszertációt írt Györgyi Alajosról, a festő dédapáról. A szerző eljött, megnézte a család tulajdonában lévő festményeket. Disszertációjában feldolgozta a festő levelezését, s ma az ő könyvében közölt szövegek maradtak csak meg, az eredeti levelezés Budapest ostroma alatt elpusztult. (Később, 1984-ben Homoláné Lindner Magdolna is feldolgozta disszertációjában Györgyi Alajos festő munkásságát, ez nem jelent meg.)

A 70-es években rokonunk, Gelley Andor, az üvegműves−üvegművész Giergl Henrik leszármazottja (a családnak ez az ága Gelley-re magyarosította a nevét) közölte velem, hogy Giergl Henrik sok éven keresztül naplót vezetett, német nyelven, finom gótbetűs kézírással, négy kötet maradt fenn ezekből. Ő maga nekilátott és gondos munkával lefordította az egyik kötetet. Halála után feladatomnak éreztem, hogy munkáját én folytassam, s le is fordítottam a további köteteket.

Saját családom történetével is szerencsém volt. Anyám unokanővére, Szabó Jánosné, Csarsch Mariska néni, ki Apám sógornője volt, Pécsről Pestre költözött, és nagyon megkedvelte családunkat. Tőle hallottam sok újat a Hölbling ősökről. Megszereztem Schoen Arnold cikkét1 és siettem a vár plébániára, ahol azonban megtudtam, hogy a Bajorországból bevándorolt építész három gyermeke kiskorában halt meg. Így kérdésessé vált, hogy hogyan is származhatott volna tőle a család. Megint a szerencsés véletlen segített. Legkisebb lányom Münchenbe ment férjhez, innen nincs messze Benediktbeuren, ahol Hölbling született. Elmentem a kolostorba, ahol a levéltárban minden kérdésre választ kaptam. Itt megtudtam, hogy Hölbling építész, amikor Magyarországra érkezett, árva testvéröccsét is magával hozta, s öccsétől származtak a Hölbling utódok.

Így, amíg kutattam férjem családját s a sajátomat, szép találkozást láttam kibontakozni. Hölbling János, Mária Terézia építésze, a XVIII. században építette fel a királyi várat. Több, mint másfél évszázaddal később pedig férjem családjának két építész tagja is dolgozott − Hauszmann Alajos munkatársaként − a királyi vár építésén, tervezésén: Giergl

1 Művészettörténeti Értesítő 1958. év 141. old.



Kálmán és Györgyi Géza, az építész. A két család emlékét tehát a budai királyi palota is őrzi.

A családi kapcsolatok révén az egész Dunakanyar sajátommá vált, alig van ott olyan hely, amelyhez ne kapcsolódnának családi emlékek. Zebegényben nyaralt Györgyi Kálmán iparművész tanár a családjával, és ide vitte nyaralni családját apám, Zámor Ferenc is. Itt ismerkedtünk meg későbbi férjemmel, Györgyi Géza orvossal. A zebegényi templom tervezésében, építésében Kós Károly és Jánszky Béla mellett Györgyi Dénes is részt vett. Nógrádverőcén Giergl Kálmán nyaralt, sokszor innen járt be pesti irodájába dolgozni. Férjemmel és szüleimmel Zebegény után néhány évig mi is nyaraltunk Nógrádverőcén, majd Visegrádra tettük át a nyaralás színhelyét, itt 1936-ban megvettük a régi Ábrányi házat, mely a mai napig is megvan. Apámnak Szentendrén volt saját telepítésű almáskertje, Rédey Tivadar nagybátyám sokszor nyaralt Esztergomban, a Fürdő szállóban, és sok időt töltött együtt Babits Mihállyal és feleségével a domboldalon épült kis nyaralójukban.



A Györgyi-Giergl család története

A Giergl család eredete

Miután Magyarországot a zsoldos seregek a töröktől visszafoglalták, III. Károly császár és király a német fejedelmekhez fordult, hogy engedélyezzék német telepeseknek hazánk kipusztított városaiba való bevándorlását. A családi hagyomány szerint Martin Giergl szabómester Tirolból érkezett Pestre 1724-ben (más feljegyzés szerint 1729-ben).2 Erről nincs írásos dokumentum, a család eredetének tisztázása tehát még további vizsgálódást igényel. Irodalmi adatok szerint a “Giergl” (“Girgl”, “Girgel”) név a “Georg” becézéseként bajor területen és a bajor-tiroli határvidéken Tirolban ma is használatos, így feltételezhető, hogy a család a bajor-tiroli határvidékről származik.

Pesten szorgalmas munkával hamar gyökeret eresztett a család. Martin Giergl fia, Johann, apja mesterségét folytatta. Unokájuk, Franz vendéglős lesz, neki már a feleségét is ismerjük, Kurz jómódú kertész lánya, Rosalie. Franz öccse, Leopold, mesterember. Az ő gyermekeik már tekintélyes polgárok Pesten. Franz gyermekei:

Elisabeth, férje neve Zelenka, utódaikról nem tudunk;

Alois (1792 körül -1868) ötvös, ezüstműves, neje Anna Bayer, nyolc gyermekük született;

Joseph (1796?-?) kereskedő, neje Antonia Uhl, utódjuk nincs;

Anton (1796?-?) szabó, neje Anna Stütz, két gyermekükről tudunk;

Ignaz üvegesmester (1800-1866), neje Marie Lockheimer, hét gyermekük született;

Karl (1802?-1860) kártyafestő,

Johann (1804?-?).

A testvérek között tehát már több művészi tehetség is található; s a hajlam, tehetség az ő gyermekeik egy részében is tovább él. Alois fia, Alajos, az ötvösmesterség elsajátítása után festő lesz; Ignaz fia, Heinrich, folytatja apja mesterségét, s az üvegművességet művészi szintre emeli. Karlnak két fia is folytatja a kártyafestő mesterséget, Johann és Stephan. Leopoldnak tudomásunk szerint csak egy fia volt, ugyancsak Anton (1795?-).

A család gondot fordít a gyermekek neveltetésére. Az 1800-as évek elején Franz fiai: Alois, a későbbi ötvös, Joseph, Anton, Ignaz, a későbbi üveges, Karl, a későbbi kártyafestő, és Johann, valamint Leopold fia, Anton, a pesti piaristákhoz járnak iskolába. Ugyancsak a piarista iskolába járnak majd a következő generáció tagjai is: Alajos, a későbbi festőművész, Henrik, a későbbi üvegművész, és öccse, Franz, a kártyafestő Karl fiai, Johann és Stephan, és a másik Franz, Anton szabó fia, a későbbi ötvös, aranyműves.

Id. Giergl Alajos ezüstműves (1792 körül -1868)

Id. Giergl Alajos (Alois) több testvéréhez és unokatestvéréhez hasonlóan a pesti piaristákhoz járt iskolába. 1805-ben a 2., a következő évben a 4. grammatikai osztályt végzi. P. Brestyánszky Ilona 1977-ben megjelent könyvében (A pest-budai ötvösség története, Műszaki Könyvkiadó) pályafutásának további állomásait így foglalja össze:

2 Giergl Henrik jegyezte fel a család első ismert ősére vonatkozó adatokat naplójának több helyén is, azonban

különböző évszám-adatokkal: az első bevándorlás időpontjaként 1724, 1725 és 1729 is szerepel..



"1807. VIII. 30. Fischer Lipótnál inas 6 évre. Mester 1817. II. 8-án. 1860-ig említve. Inasai: 1819. V. 7. Stockinger Ferenc 5 évre 1816. II. 2-től számítva; 1823. XII. 7. Hevmeier Lipót 6 évre 1817. XII. 7. számítva; 1827. XII. 12. Zahn József 1823. XI. 1-től számítva; 1834. VIII. 2. fia Alajos 5 évre. 1830. dec. 12-től 1833-ig jelzőmester. Műhelye 1839-ben Handgasse3 1843-ban Alte Postgasse 41852-ben Leopoldgasse 190."

P. Brestyánszky Ilona a továbbiakban ekképpen ír róla: “Giergl Alajos a pest-budai ötvösség egyik legkiemelkedőbb művésze, mesterré lett 1817-ben, 1860-ig követhetően a céh megbecsült tagja. 1830 decemberétől jelzőmester. Munkáit a forma és a díszítmény harmóniája, a jó ízlés, a magas mesterségbeli tudás és az igen gondos kivitelezés a legszebb magyar ötvösművek közé sorolja.” Különösen sokat emlegetik a temesvári székesegyház kelyhét (1821), a címeres Vojnich pohár a Történeti Múzeumban látható (1834). A Nemzeti Múzeumban van a Klauzál kard (1839). Az Iparművészeti Múzeumban található a Batthyány Kazimir lóversenydíj (1839) és a Ráday Gedeon agarász serleg (1842), mely népi táncjelenetet is ábrázol. A lakatos-céh serlege, melyet a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma őriz, brilliáns technikai készségével tűnik ki. Az 1822-ben készített cukortartó a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható, képe szerepel az 1984-ben kiadott Fémműves bélyegsorozat egyik bélyegén. Ez a cukortartó − egy 1818-ban készült ezüst tejeslábassal együtt − szerepelt a Nemzeti Múzeum és a Smithsonian Institute által rendezett “Treasures of Hungary: Gold and Silver from the Ninth to the Nineteenth Century” kiállításon, amely 1986-ban bejárta az Amerikai Egyesült Államok több nagyvárosát, majd idehaza is bemutatták a Nemzeti Múzeumban. A Budapesti Történeti Múzeum is számos ötvösmunkáját őrzi. Utolsó, dátumhoz köthető munkája egy 1860-ban készült kanál. - Műveinek jellemző diszitő elemei a virágfüzér, a szőlőfürt, azonban sohasem ismétli önmagát.

A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Giergl Alajos a Kossuth által rendezett iparkiállítások ügyének támogatója volt.

Családi élete is harmonikus volt. Mikor a mesterlevél megszerzése végett európai tanulmányúton járt, akkor ismerte meg menyasszonyát Prágában. Anna Bayer édesapja festőművész, és fivére is annak készül, mindkettejük neve Joseph Bayer; így az ötvös elsőszülött fia, az ifjabb Alajos, apai és anyai ágon is örökölhette a művészi tehetséget. A Bayer család Prágában feltételezhetőleg magas kulturális szinvonalon élhetett. A hagyatékból származó irások között találunk németnyelvű filozófiai jegyzeteket, és megtaláljuk Karl Egon Ebert, német nyelven iró cseh költő “Der Meister” c. versét. Valószínűleg a prágai Bayer nagyapa kezétől származik az a családi olajfestmény 1822-ből, amelyen az ötvös és hitvese három kisgyermekével látható, a gyermekek: Marie, Charlotte és az egyéves kis Alajos, a leendő festőművész. Ezt a festményt a Goszleth család, Charlotte Giergl leszármazottai őrzik.

Érdekes, hogy a családi kéziratos feljegyzések között néhány oldalnyi magyar nyelven irt szerelmes verset is találunk “Külömbféle dalok” címmel, 1818. évi dátummal, tehát az ötvös házasságkötésének időszakából, köztük például Péteri Takács József “Hold, mely szépen világolsz be…” kezdetű versét. A családi hagyomány szerint ezek az ötvös feljegyzései, de ezt bizonyossággal nem állíthatjuk. Ha így lenne, akkor ez lenne az ötvös Giergl Alajos egyetlen sajátkezű kézírása, melyet ismerünk. Ebben az időben, de még a következő generációban is a családtagok egymás között, baráti beszélgetésekben a német

3 Ma Aranykéz utca 4 Ma Régiposta utca



nyelvet használták, de tudtak magyarul is, így nem elképzelhetetlen, hogy a fiatal ötvös - esetleg menyasszonyának, vagy ifjú feleségének számára - jegyezte föl a verseket.

Giergl Alajos 1868-ban húnyt el, a család tulajdonában lévő gyászjelentés szerint. Számos lexikonban, és Brestyánszky Ilona könyvében Giergl Alajos adatai közül hiányzik halálozási időpontjának feltüntetése, mindössze annyit említenek, hogy működéséről 1860-ig ismeretesek adatok.

Giergl ötvös testvérei

Alois Giergl testvérei közül Josephnek, a kereskedőnek, és Johann-nak nem tudunk leszármazottairól. Anton szabó neje Anna Stütz, ők az ifjabb Alajos, a leendő festőművész keresztszülei. Két gyermekükről tudunk. Egyikük a nevezetes klasszicista építész, Zitterbarth veje, Giergl Ferenc (Franz) aranyműves, ötvös 1817-ben született Pesten, 1826-ban, 9 évesen iratkozott be a piarista iskola 1. Grammatikai osztályába. 1843-ban lett mester, 1852-ben műhelye a Waiznergasse 84 alatt volt. Működését P. Brestyánszky Ilona is említi könyvében. Műveit nem ismerjük. Ferenc fia, Oszkár, a család más tagjaihoz hasonlóan kártyafestő lett. − Anton leánya Chappon vívómesterhez ment feleségül.

A kártyafestő Karl Giergl (1802?-1860) fiai, István és János is atyjuk munkáját folytatták. Róluk külön pontban szólunk.

A következő testvér, Ignaz Giergl (1800-1865) üvegesmester, az ötvöshöz hasonlóan nagy családalapító. Ő is a piaristáknál tanul, 1809-ben kezdi az 1. grammatikai osztályt. Felesége, Lockheimer Mária, akinek apja Heidelbergből vándorolt Pestre. Hét gyermekük volt. Első a kis Marie, aki gyermekkorában meghalt. Henrik, a legidősebb fiú, apja jó képességeit örökli, az ő mesterségét folytatja, és művészi tökélyre emeli, róla még részletesebben szólunk. Öccse, Franz, katonatiszt, húga, Hedwig, Marschalkó János szobrásznak, a Lánchíd oroszlánjai mesterének a felesége. Másik húga, Emmi, Lauffernek, a Németországból, Lipcséből bevándorolt könyvkereskedőnek a felesége. Lauffer nevét még említeni fogjuk Alois Giergl ötvös vejével, Stolppal kapcsolatban is. Stolp Laufferrel együtt veszi át a Váci utcai könyvüzletet, de Lauffer hamarosan már egyedül vezeti a boltot. Lauffer Vilmosnak, Emmi férjének öccse is könyvkereskedő volt, Tivadar. Az ifjabb Lauffer volt az, aki − barátjával, Edelmann-nal együtt − először nyitott nyáron könyvüzletet Balatonfüreden, német példákat követve és az üdülővendégekre számítva, 1851-ben.

A két legfiatalabb testvér Stephanie és Theodor, aki ügyvéd lesz. Agnes gyermekkorában halt meg.

Érdekes megemlíteni, hogy Ignaz Giergl apósa, Lockheimer Henrik szabómester, aki Heidelberg mellől származott el Magyarországra, itt letelepedve nem levelezett a Németországban maradt rokonsággal. A tőlük kapott leveleket felbontatlanul őrizte meg, nem olvasta el őket, hogy a honvágy ne gyötörje. Halála (1837) után leánya, Ignaz Giergl felesége, megtalálta a leveleket, először levélben vette fel a kapcsolatot a Mannheimben, Neckarbischofsheimben élő rokonokkal, majd személyesen is elutazott hozzájuk. Ettől kezdve gondosan ápolták a rokoni kapcsolatokat.

Ignaz Giergl gyermekei közül Henrikről fogunk részletesebben szólni.

Giergl ötvös gyermekei

Az ezüstműves apának nemcsak a festményen látható három gyermeke volt; összesen nyolc gyermeke született, ezeket mutatom be.



Leányai közül Marie Stolp Oszkár könyvkereskedő felesége lett. Stolp 1854 után azt a Váci utca 19. alatti könyvkereskedést vezeti, amelyben 1833 és 1847 között Landerer és Heckenast, 1847-54 között Edelmann, majd pedig Lauffer árusítja a könyveket (a Lipcséből származó Lauffer is a rokonsághoz tartozik, nevét már említettük, felesége ugyancsak Giergl leány, Giergl Ignaz üvegesmester leánya, Emmanuelle). Másik leánya, Charlotte, Goszleth Károly tisztviselő felesége lesz. István fiuk (1850-1913) a kor ismert fényképésze, sok fényképészeti eljárás (chromotípia, platinotípia) első hazai alkalmazói közé tartozik. A királyi család, az arisztokrácia számos tagját fényképezte, Jókai Mór tiszteletére reprezentatív fényképalbumot állított össze az Aranyember színpadi bemutatója alkalmából, amely a maga korában nyomdászati újdonságnak, különlegességnek számított. Számos fényképét őrzi a Budapesti Történeti Múzeum és a Színháztörténeti Múzeum, nevét az Interneten található fotótörténeti források is feltüntetik.5 Goszleth István fia, Gyula (1877-1941), ugyancsak fényképész, unokája, Goszleth Lajos (1906-1963) jónevű építész, ő tervezte a Statisztikai Hivatal Budapest, Bocskai úti épületét (ma a XI. ker. önkormányzat épülete), a zuglói ún. “vitézi telep” néhány épületét, a Piliscsaba-Klotildligeti és a gárdonyi templomot.

Alajosról, a festőről később részletesen írunk. Leánytestvérei közül Mária Terézia a magyar történelemből mindnyájunk által jól ismert Pilvax Károly vendéglős felesége volt. Az ő vendéglőjük volt a forradalmi ifjúság kedvenc találkozóhelye volt, de a szép Pilvaxné maga is körülrajongott ideálja volt Petőfi barátainak. Mária Terézia fiatalon megözvegyül, Pilvax Károly meghal 1849-ben. Az özvegyet hosszú ideig zaklatja a titkosrendőrség. Egy idő után újból férjhez megy, férje egy Magyarországra vezényelt osztrák tiszt, Heinrich Büchel edler von Adlersklau, aki feleségének hatása alatt letelepül Magyarországon, és magyar érzelművé válik. A családi hagyomány szerint Jókai Mór az ő példáját is szem előtt tartotta “Az új földesúr” egyik főszereplője, Ankerschmidt lovag alakjának megteremtésekor. A következő generációban Pilvaxék leánya, Mária, Mayerffy Béláné lett. A Mayerffy család legismertebb tagja Mayerffy Ferenc, akinek szép nagy komlóföldje volt Pestszentlőrinc határában, melyet szomszédai − az ő neve után − Ferihegynek neveztek. Ebből a területből alakították ki sokkal később a nemzetközi repülőteret, melynek neve ma is Ferihegy, ma is őrzi Mayerffy Ferenc nevét. (Mayerffy Béla és Pilvax Mária Terézia unokája, Harmatzyné Mayerffy Katinka, a Nemzeti Galéria tisztviselője volt, évekkel ezelőtt sokat beszélgettem vele családtörténeti adatokról.)

Az ötvös gyermekei közül megemlítjük még Giergl Antoniát, aki Mauksch Ödön felesége lesz. A fiatalabb fiútestvérek közül Victor katonatiszt, a 90-as években honvéd számtisztként működik. Nevét 1890 után a magyar “Győző” alakban használja. Ludwig pedig a család más tagjaihoz hasonlóan kártyafestő lesz. A legfiatalabb leánytestvér, Emma, Sartory Frigyes bankigazgató felesége lett. Pesten, a Váci utcában volt szép házuk. (A Sartory család egyik építész tagjának munkásságát Pécsett a székesegyház előtti téren emléktábla örökíti meg.). Második férje dr. Pisztory Géza szemorvos lesz.

5 Encyclopedia of Nineteenth-Century Photography,

http://www.routledge-ny.com/enc/ncphotog/entries.html, Biblioteca Digitale dell'Archiginnasio, Bologna, Fondo Antonio Cervi,

http://badigit.comune.bologna.it/bacer/1000.htm.



Giergl Károly kártyafestő és fiai, István és János

A kártyafestő Karl Giergl (1802?-1860) fiai, István és János is atyjuk munkáját folytatták. Karl is, fiai is a pesti piaristáknál tanultak. Karl 1812-ben kezd tanulni az 1. grammatikai osztályban, az anyakönyv szerint 9 évesen. Két fia, István és János 1830 körül született, feltehetőleg kis korkülönbséggel, 1841-ben együtt kerültek az első grammatikai osztályba.

1852-ben alapítanak kártyagyárat “Erste kön. ung. Priv. Spielkartenfabrik” néven. Nevükhöz fűződik a Soproni kártya, a Concordia tarokk (1868). Kártyáikon a népéletből vett képeket találunk Markó Ferenc, Barabás Miklós rajzai nyomán, s a világirodalom neves alkotásainak illusztrációit. Részt vettek az Első Magyar Kártyagyár alapításában. Az akkori idők öt legjelentősebb magyar kártyagyártója - Wilner József, Schell István, Zsíros István, Giergl István és Turi Ferenc - 1869-ben úgy döntött, hogy erőit közös cégben egyesíti, s “Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulat Pesten” néven létrehozta az ország legnagyobb kártyakészítő üzemét., mely 1896-ban Ferdinand Piatnik és fiai kártyagyárába olvadt bele.

Mint már említettük, a család más tagjai közül is többen lettek kártyafestők, így az ötvös Franz fia, Oszkár, valamint Alajosnak, a festőnek az öccse, Ludwig, aki 1834-ben született. Jánoska Antal, az ismert kártyatörténet-kutató, említi, hogy Ludwig Giergl kártyafestő bécsi tevékenységéről az 1877-1898 közötti időszakból vannak adatok.

A Giergl kártyafestők ismertségét jelzi, hogy Mikszáth Kálmán műveiben többször is említi az általuk festett kártyákat: “Mert hát Behenczy Pál nem levesre és borra olvasztotta fel az aranyakat (így nem bírt volna velök), hanem asszonyi csókokra, az az igazi nektár. S amit azok a dámák meghagytak, akik magukat festik, azt aztán segítették elvinni azok a többi dámák, akiket Giergl festett a kártyalapokra.”6A kártyafestők a családi hagyomány szerint nem a legjobb hírnévnek örvendtek. Ez szerepet játszhatott abban, hogy az ötvös fia, Giergl Alajos festő 1859-ben a Giergl nevet a Györgyi művésznévre cserélte fel.

Györgyi (Giergl) Alajos festőművész (1821-1863)

Vissza kell térnünk a sorban, miután az ötvös testvéreit már megismertük közelebbről, ismerjük meg a festő családját, akik férjem ősei voltak. Azt már tudjuk, hogy az ezüstműves felesége csodálatos jó anya volt, különösen támogatta tehetséges fiát, a festőt, miután ő maga is festőcsaládból származott.

Alajos is, mint már apja is, a pesti piaristákhoz jár iskolába, 1831-33 között végzi az 1. és 2. grammatikai osztályt. Az apa biztos kenyeret akar adni fiának, és felveszi ötvös tanítványai (inasai) közé 1834-ben. 1838-ban céhmester lesz, közben Pesky József magyar mestertől tanul festeni. De ezt anyja nem találja elég jónak. Pejachevich grófok, Márk és János támogatják a tehetséges fiatalembert. Bécsbe küldték, az Akadémiára, ahol nagyon konzervatív az oktatás. Tanárai Kupelwieser, Ender, Donhauser, Petter, Fendi, Füger. Magániskolára azonban a támogatásból nem telik. 1841-ben a bécsi művészeti akadémiára megy. Itt szoros barátságot köt a magyar freskófestés későbbi mesterével, Lotz Károllyal.7

Az anya levele fiához (Bayer Anna levele ifj. Giergl Alajoshoz 1842-ben, az eredeti levél német nyelvű):

6 Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma 7 [N. N.]: Györgyi Alajos. Művészet, Hatodik évfolyam, 1907, Második szám, p. 127-144.



“Kedves Lajosom! Biztosan már várva várod levelemet, de ha tudnád, hogy ez a hét milyen mártír hét volt a számomra. Hajszálpontosan el fogok Neked mindent mondani. Írtam már és Sander úrral üzentettem is, hogy apád maga akar a gróffal beszélni, volt is ott vagy ötször, de nem tudott hozzájutni, végre kedden késő este bevezették. A gróf nagyon el volt foglalva és csak annyit mondott, amikor apád előadta kérését: “fogok Pasberger úrral beszélni” és elbocsájtotta őt. Most annyit tudtunk, mint előtte. Szerdán Pasberger ment el, ismét csak este tudott bejutni, amikor a gróf két úrral éppen elmenőfélben volt és azt mondta: “Holnap kedves Pasberger elintézzük a Giergl ügyét”. Ez megnyugodva elmegy, és valóban 11 óra felé akar odamenni, amint azonban a boltozatos ajtóban áll, a grófot látja utazókocsiban elhaladni. Még ki is hajol a kocsiból és kezével barátságosan köszönve int neki. Most gyorsan egy tanoncot küld apádhoz, hogy menjen rögtön Gschwendtnerhez és kérdezze meg, hogy a gróf nem hagyott-e üzenetet hátra? Ez nagyon zavarba jött, amikor atyádat meglátta és maga is csodálkozott a hirtelen elutazás miatt, mivel a gróf neki sem fizette ki a számlákat. Rólunk nem volt szó, csak annyit hallottunk, hogy egy hónap előtt nem lehet visszajövetelre számítani. 12-kor atyád ezzel a rossz hírrel jött haza. Képzelheted azt az ebédet! Tanácstalan voltam, nagyon sírtam és azon töprengtem, hogy hogyan foglak visszahozatni. De a régi közmondás, ahol a legnagyobb a szükség, ismét beigazolódott, mert mindjárt ebéd után jött a Pasberger és ezt a 20 f. adta számodra, engem megvígasztalt, és biztosított, hogyha a grófot úgy fogom ismerni, mint ő, egész nyugodt leszek. Egészen őrá is fogom magam bízni, ő intézze el, hidd el, ezek a Gschwendtnerhez való menetelek már nagyon savanyúak lettek nekem. Hiába hamis, irígy nép, Pasberger is mondja. Mert képzeld, megtudtuk még ugyanaznap este, hogy a gróf csak néhány napra utazott el, azt ezek biztosan tudták. De most Pasberger már mérges és a grófnak a lelkére fog beszélni, alább mint egy forint arany naponta, nem is fogja adni. Csak ki tudnánk Téged így a szünideig tolni, akkor már magad teheted ismét tiszteletedet és gondoskodj arról is, hogy egy szép képet hozz magaddal. Nem csuda, hogy a gróf ugrál, mert Wodianer egy házvételnél 40.000 forinttal becsapta. Most kedves Lajosom, azt ajánlom, hogy ezzel a pénzzel takarékosan bánjál, semmit se szerezz be (azért szabad rendesen étkezned) a frakkoddal is kell még várnod és ha Sander úrnak tartoznál, akkor kérd meg a nevemben, hogy legyen egy rövid időre türelemmel, míg a grófról valamit hallunk, amit nem fogok elmulasztani Veled közölni. Fejezd ki neki mindjárt tiszteletünket. Én nagyon becsülöm őt és emlékezzél rá még egyszer, hogy hozzá fordulj, mivel ő nekem megígérte, hogy minden kellemetlenségben tanáccsal és tettel kisegít…”

A Bécsből hazatért ifjú festő kiállításokon vesz részt, arcképeket, életképeket fest. A Pesti Műegylet kiállításán 1845-ben szerepel először. Az 1848-49-es szabadságharcban nem vesz részt, Bakay Margit idézi egy korabeli lajstromból: "Festő, lakik Sétatér Széchenyi ház. Nem szolgál, mert nincs felesküdve". A szabadságharc azonban megjelenik műveiben, Vigasztalás c. képén a kútnál szomorkodó leány mögött feltűnnek a háttérben vonuló honvédek.

Pályáján az 1855. év hoz nagy változást. A Pejachevich grófok meghívják Pestre Karl Rahlt, a legmodernebb bécsi professzort, aki az ún. “Graumalen” meghonosítója (képeit szürkével alapozza, így a színek mélyebbek, tüzesebbek lesznek). Később Lotz, Than Mór és Munkácsy is tanult Rahltól. Sajnos, hogy Györgyivel ily későn találkoztak. Rahl meghívja olaszországi tanulmányútjára Alajost. Alajos a velencei festészettel ismerkedik és olasz mestereket másol. Mikor innen hazatér, egyszerre népszerű lesz, és hívják a birtokos arisztokrata családok, hogy remek családi portrait-kat készítsen. Közben felesége, Musch Elza az asztalosmester lánya, akit 1848-ban vesz nőül, és aki két gyermeket hoz a világra, Emmát és Gézát (a későbbi építészt), 1855-ben meghal. Ekkor szerencsésen rátalál



múzsájára, Haliczky8 Antal Rókus-kórházi főorvos leányára, Amáliára (a Spiegel-Tüköry család rokonára), akinek apja járványban halt meg, leánya születése előtt, anyja pedig a jónevű Wieser építész család tagja.

A nagyon művelt, finomlelkű Amália szeretettel gondozza a két kis árvát, és még két gyermeket hoz ő is a világra, 1858-ban Sándort és 1860-ban Kálmánt, aki férjem apja lett. A Pejachevich grófok, mint pályafutása egész során, most is támogatják. Kálmán fiának keresztapaságát Pejachevich Antal gróf vállalja.

Amália férjének nehéz életében fontos szerepet tölt be. Kitartásra, türelemre tanítja, hogy kitűzött célját elérje. Férje hálás szívvel köszöni neki ezt az igyekezetet, amely “öt lélek boldogságát készíti elő” (így írja hitvesének levelében. A legmagasabb célok közelében, a legnagyobb boldogságban éri Alajost a hirtelen halál (talán a festékektől kapott ólommérgezés). A hűséges hitves felneveli a gyermekeket, és egész életében támogatja őket.

Ebben a néhány boldog esztendőben csodálatos teljesítmény, amit Györgyi Alajos elér. Második felesége hősiesen áll mellette, míg ő a családi képeket festi a vidéki kastélyokban. Stílusa, a Rahltól tanult “Graumalen” módszer, valamint az angol portréfestők alapos tanulmányozása nyomán sokat fejlődik, és nagy sikereket hoz neki. Művei két életrajzírójának könyveiben (Bakay Margit 1938, Homoláné Lindner Magdolna 1984) részletesen fel vannak sorolva. Nekem is volt néhány megható pillanatom, amikor felfedeztem ismeretlen képeit. Most csak néhányat említek a megrendelő családok közül: gróf Keglevich, Bencsik, Erkel, gróf Pejachevich (támogatója, mecénása), Lónyay, Stéger operaénekes, gróf Forgách, Pongrácz, Romeiser, Bene Ferenc prof., gróf Andrássy, Dőry, Széher, Ürményi, Bezerédj9, tagyosi Csapó, Czóber, Karlovszky, gróf Széchenyi, Clark Ádám, Deák Ferenc, Kammermayer, Deák Szidónia, Simonyi, Odescalchi, Beniczkyné Bajza Lenke, báró Augusz, gróf Festetich, gróf Apponyi. Megfesti I. Ferenc Józsefet. Modelljei között szerepelnek a pesti polgárcsaládok tagjai, kik közül sokan rokonságához tartoznak.

Deák Ferenc arcképét többször is megfestette. Az egyik, egészalakos arckép Zala vármegye megrendelésére készült, s jelenleg Zalaegerszegen látható. “Az 1861-es országgyűlés nem volt sikeres, hiszen az uralkodó elutasította a magyar törekvéseket; a Deák által megfogalmazott feliratok (különösen a második) azonban olyan egyértelműen és méltóságteljesen fejezték ki a törvényességet és az önállóságot óhajtó közakaratot, hogy azt még az emigrációban tevékenykedő Kossuth Lajos is elismerően nyugtázta. Deák Ferenc ekkor ért népszerűsége csúcsára, s ez az óriási erkölcsi tőke elég volt arra, hogy – mintegy a nemzet képviseletében – sikerre vigye a kiegyezési tárgyalásokat. A lelkesedés Zala megyét is elérte, és a vármegye 1861-ben határozatot hozott egész alakos képének megfestetésére. A feladattal Györgyi (Giergl) Alajost bízták meg, aki a következő évre el is készült a képpel, melyet 1866-ig Koppány Ferenc házában őriztek, s akkor vitték át a

8 A nevet gyakran "Halitzky" alakban is írják. 9 Bezerédj István (1795-1865) Györgyi (Giergl) Alajos által festett arcképe szerepelt a “Főúri ősgalériák,

családi arcképek” c., a Magyar Történelmi Képcsarnok anyagából válogatott kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában, 1988-ban. A kiállítás katalógusa a képet nem tünteti fel. Itt említjük meg, hogy mind Bakay Margit, mind Homoláné Lindner Magdolna bírálja a kép merev beállítását, erőtlenségét. Megjegyezzük, hogy a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban található egy kisméretű metszet Bezerédj Istvánról, jelzése: “Eybl F., 1842”. A kép beállítása teljesen megegyezik a Györgyi által festett portré beállításával, így valószínű, hogy a festmény ezen metszet alapján készült. A kép kifogásolt gyengeségei a feltehetőleg alapul szolgáló metszeten is megtalálhatók.



vármegyeházára.”10 Szvoboda-Dománszky Gabriella szíves közlése szerint az egyik Deák Ferenc-portrét az 1862. évi londoni Nemzetközi Kiállításon is bemutatták.

Saját családjának tagjai közül megfesti első feleségét, Musch Elzát11, majd második feleségét, Haliczky Amáliát, többször is. Portrét fest anyósáról, Haliczky Antalnéról, és annak fivéréről, Wieser Ferdinándról, az építészről. Modelljei között szerepelnek húgai, Giergl Antónia, Stolp Oszkárné Giergl Mária, és annak férje, és Sartory Frigyesné Giergl Emma. Megfesti unokatestvéreit, Giergl Henriket ifjú mesterlegényként, ez Györgyi Alajos legkorábbi ismert olajfestménye, majd később, 1858-ban, házasemberként is újból lefesti Henriket és feleségét, Dück Helént, valamint Henrik húgát, Emmyt, és annak férjét, Lauffer Vilmost. Saját gyermekei közül a két nagyobbat, Gézát és Emmát többször is lefesti, anyjukkal, nevelőnőjükkel, s a család más tagjai közül Stolp Oszkár és Giergl Mária kisfiát, a még gyermek Ferencet.

Az előbb már említett Bene Ferenc professzor szintén a rokonsághoz tartozik Alajos második felesége révén, esküvőjükön ő a menyasszony tanúja. Bene Ferenc felesége Eggenberger-leány volt, s a Wieser, Eggenberger és Spiegel (Tüköry) családoknak közös ősanyja volt Bünshoffer Terézia, (1768-1819), aki először Spiegel Simon Gregor ácsmesternek, majd annak halála után az első segédnek, Ferdinand Wiesernek lett a felesége. Mindkét házasságából 5-5- gyermeke született, így kiterjedt családoknak lett az ősanyja. - A Bene Ferencről festett portrét a Magyar Tudományos Akadémia képtára őrzi.

Több oltárképet is festett, egyházi megrendelésre. "Fájdalmas Szűz Mária" képe a budapesti Szt. István Bazilikában van. Egy "Szentháromság" képet festett a csókai templom számára (ma Szerbia-Montenegro), a 14 segítő szentet ábrázoló oltárképe a pilisborosjenői plébánia templomban található.

Nem tudjuk, melyik oltárképről szól az a kis történet, melyet Kacziány Ödön jegyzett fel:

"Igen érdekes oltárkép-pályázatról - épp az ötvenes évek vége felé - - tartott fenn egyet-mást a szájhagyomány.

Valamelyik kegyes grófnő két oltárképet rendelt, az egyiket egy vidéki, a másikat egy fővárosi templom számára. Giergl Alajos s az olasz származású Rostagni Alajos voltak a megrendelés teljesítői. Mindkét oltárképet kiállították a szerviták templomában s a művészeknek és műbarátoknak afelett kellett dönteni, melyik küldessék a vidékre s melyik maradjon a fővárosban. Giergl részén voltak a művészek s néhány komoly, értelmes, jó-ízlésű műbarát. Rostagni, ki főúri házaknál rajzórákat adott s olasz dalokat énekelt, szintén számíthatott pártfogókra. Nagy lótás-futás s hosszas korteskedés után végre is Giergl győzött."12

Haliczky Amália, a második feleség, gondosan albumba gyűjti azokat a képeket, metszeteket, melyeket Alajos művészi munkája során fontosnak, érdekesnek tartott. Ezt a metszetgyűjteményt Homoláné Lindner Magdolna, Györgyi Alajos ükunokája dolgozza fel egyetemi szakdolgozatában, s kimutatja, milyen nagy hatást gyakoroltak Alajos művészetére az angol portréfestők.

10 Kiss Gábor [szerk.], Fatér Bernadett, Gyenes Imre, Kiss Gábor: “Használd a jók benned vetett

bizalmát…”- Deák Ferenc tisztelete és emlékezete Zala megyében, Zalaegerszeg, 2004. (Megj.: A könyvben a festő neve sajnálatos módon sajtóhibásan, "Györgyi (Griegl) Alajos" alakban szerepel.

11 Szabadban ülő nő. “1853.” 12 Kacziány Ödön: Pesti művészélet az ötvenes és hatvanas években, Művészet, Kilencedik évfolyam, Első

szám, 1910, P. 10-22.



Györgyi Alajos emlékezetét özvegyén kívül túlélő apja, az ötvös is őrzi. Felesége másodszor is férjhez megy, Volnhoffer Gyulához, de amikor 1914-ben meghal, neve mind a gyászjelentésre, mind pedig sírkövére ebben a szokatlan formában kerül fel:

“özv. Györgyi Volnhoffer Gyuláné Haliczky Amália”

A gyászjelentés és a sírkőfelirat tehát az ötven éve halott első férj nevét is megőrzi. Györgyi Alajos és felesége a Kerepesi temetőben, az Eggenberger-Wieser család sírboltjában13 nyugszik. Felesége hamvait a család a Farkasréti temetőből exhumáltatta és helyeztette át férje sírjába. Alajos anyósa, Haliczky Antalné Wieser Mária volt a Wieser család tagja.

A “Györgyi” nevet − megrendelőinek rábeszélésére, és talán azért is, hogy magát a kártyafestő Giergl-ektől megkülönböztesse − 1859-től kezdve használja képeinek szignálására. Hivatalosan azonban csak gyermekei magyarosítanak 1883-ban.

A magyar név választásában azonban bizonyára tudatos magyarosodási szándék is szerepet játszhatott. Fiainak − a családban több mint egy évszázadon át előforduló Anton, Johann, Leopold nevek helyett − magyar nevet ad, elsőszülött fiát Gézának, a legfiatalabbat Kálmánnak nevezi.

Néhány szót szeretnék még szólni két érdekes Györgyi-kép történetéről. Deák Szidónia arcképe, mely a Nemzeti Galéria állandó kiállításán szerepel, talán a legtöbbet reprodukált képe (megjelent a német “Merian” kiadványban, levelezőlapon, bélyegen, naptárban is). Kérdés azonban, hogy ki volt Deák Szidónia, ez a szép fiatal leány? A portré közel azonos időben készült, mint a Deák Ferenc portré, így az első gondolat az volt, hogy talán rokonok. (Mindkét kép 1861-ben készült.) 1968-ban egy soproni bélyeggyűjtő orvos, dr. Brand Imre fordult hozzám ezzel a kérdéssel, a bélyegsorozat megjelenése alkalmából, ekkor kezdtem el ezzel foglalkozni. Dr. Brand is kutatott Zala megyében és talált több Deák Szidóniát Deák Ferenc rokonságából, de azok jóval idősebbek voltak.

1971-ben a Televízió helytörténeti vetélkedőt rendezett Vitray Tamás vezetésével. A kerületek csapatokat állítottak a “Fekete, fehér, igen, nem” vetélkedőben, és a XVIII. kerületi csapat vezetője, Tekes Sándorné tanárnő értesítette dr. Bodnár Éva művészettörténészt, hogy Deák Szidónia neve előfordul a kerület történetében. Bodnár Éva közölte velem a hírt, s én siettem Pestszentlőrincre, ahol megnézhettem szép kertes házukat, ma*) úttörőház.

Deák Szidónia férje, Herrich Károly építész, akinek műpártolása közismert. Megkapom egyik leszármazottjuknak, Bókay Árpádnak a címét. Amikor őt is felkeresem, meglepetés ér: Bókay Árpád mérnök édesapámnak, Zámor Ferencnek kollégája volt a Ganz vagongyárban. Részletesen elmesélik a család történetét. Györgyi Alajos jó barátja volt Herrich Károlynak. Nemcsak Szidóniát festette meg, itt látom először Szidónia anyjának, Deákné Faller Szidóniának14 és Szidónia férjének, Herrich Károlynak arcképét. Még egy meglepetés Than Mór arcképe Szidóniáról alig néhány évvel későbbről, de a fiatal asszony már sokkal hervadtabb ezen a képen. − Egy kedves történetet is hallottam Szidónia romantikus életéről. 1843-ban született, Pozsonyban, Leopold Witt karmester és Faller Szidónia leánya. Anyja, az énekesnő, korán özvegy lett, Pestre költözik, itt újból férjhez megy Deák Ignác építési vállalkozóhoz, aki adoptálja a kislányt. Deák nagy munkákat 13 A művészi síremléket (Kerepesi temető, jobboldali kriptasor, 98) a Nemzeti Panteon Alapítványhoz

benyújtott pályázat alapján a Fővárosi Temetkezési Intézet 1996-ban helyreállíttatta. *) Az 1970-es években 14 Deákné Faller Szidónia sírja is a Kerepesi temető jobboldali kriptasorán található.



vállal az épülő Pesten, Herrich is nála tervezőmérnök. A szép kis Szidónia mindenkit elbűvöl, egy fiatal mérnök az akkori szokás szerint megkéri nála jóval idősebb főnökét, Herrichet, hogy kérje meg számára Szidóniát. Herrich mérnök úr vállalja. − Mi a válasz? − Ó, én még nagyon fiatal vagyok, nem szeretnék férjhez menni. − És ha én kérném, kérdi Herrich. − Azt már meggondolnám!

Még abban az évben megtartották az esküvőt. Húsz év a korkülönbség köztük. A férj kitűnő művészegyéniség, a Tisza-szabályozás egyik fő vezetője. Az 1885-ös művészeti kiállítás fő szervezői között szerepel a neve. 1896-ban az Iparművészeti Társulat rendes tagjai között találjuk özv. Herrich Károlyné, Deák Szidónia nevét. − 1864-ben megszületik a kis Herrich Szidónia, aki Bókay Árpád kolozsvári professzor felesége lesz. − Herrich megveszi Sina báró birtokának egy nagy részét és épít rá 10 családi házat. Eladja, és újból épít. Így alakul a pestlőrinci szép üdülő kerület. Közben már Kispestet is tervezi. Egy fia és három leánya van leányának, a szép Bókaynénak. Két leánya a két Verebély professzor felesége lesz, egyikük orvosprofesszor, a másik műegyetemi tanár. Harmadik veje, Kis J. szintén orvos. Fia Bókay János, a közismert gyermekorvos, professzor. − A nagyapa az unokáknak is épít, ezek az utcák ma is nevüket viselik a XVIII. kerületben: Verebély utca, Bókay Árpád utca. 1990-ben láttam, hogy Herrich Károlyról is utcát neveztek el az általa parcellázott és beépített területen. − 10 év múlva értesülök, hogy a Bókay leszármazottak Franciaországba költöztek.15

A másik érdekes Györgyi-kép, amelyről szólni szeretnék, a Zalaegerszegi Múzeumba került a Hertelendy családtól, s a családi hagyomány szerint Liszt Cosimát ábrázolja. A képen feltűnő az erős hasonlóság Cosima ismert képeihez. Felhívtam a képre Párkainé Eckhardt Mária, az ismert Liszt-kutató figyelmét, a Liszt Ferenc Múzeum kölcsön is kérte a képet. Nincs azonban írásos adat arról, hogy Györgyi megfestette Liszt Cosimát. Itt további kutatás szükséges még.

1991-ben megjelenik a Nemzeti Panteon Fiumei úti sírkertjének (Kerepesi temető) térképe. Ebben szerepel Györgyi Alajos sírja is (jobboldali családi kriptasor 98. Eggenberger családi sírbolt).

Giergl Henrik üvegesmester, üvegművész (1827-1871)

Ignaz üvegesmester legtehetségesebb fia, Henrik, 1827-ben született. Jóképességű, sokoldalú fiú. Csendes, visszahúzódó, gazdag belső életet élő természetével legkedvesebb foglalatossága az írás, olvasás, rajzolgatás. Már kis iskolásként saját kis könyvtárat gyűjt magának. Ö is a piaristákhoz jár, egy évvel fiatalabb öccsével egy osztályba, Franz-cal, akit a család Ferri-nek becéz, szeretett tanáruk Jacob Nachtigall. Henrik apja mesterségét folytatja, eleinte apja műhelyében tanul, majd Theresiopelbe (Szabadkára) kerül inasnak. Itt kis híján végzetessé váló baleset éri. Egy eltört üvegtábla szilánkja átfúrja balkezét, a sérülést csak többhónapi gondos orvosi kezeléssel tudják meggyógyítani, egy ideig az is felmerül, hogy kezét amputálni kell. Végül azonban sikerül kezét megmenteni, bár ez a keze mindig gyengébb marad. 1845-ben, miután felszabadult és segéd lett, vándorútra indult. Hosszabb ideig Bécsben dolgozott, több mesternél is, de leghosszabb ideig Lobmeyr üvegesnél (kinek cége ma is működik a Kärtnerstrassén).

1846 végén Bécsből Itáliába utazik, ahol felkeresi itt katonáskodó Feri öccsét. Udine, Verona, Mantua, Milano után Velence mellett a Murano-i üveggyöngy-gyártást is megismeri. Innen észak felé indul, a Brenner hágón átkelve eljut Neckarbischofsheimbe,

15 Dr. Györgyi Gézáné: Ki volt Deák Szidónia? Új Művészet, III. évf. 6. szám, 1992 június, 81-83. old.



ahol felkeresi anyai rokonságát. Rövid ideig Mannheimben dolgozik, majd Berlinben. 1848 tavaszán párisi és londoni úti terveket szövöget, amikor kitör a forradalom Pesten, majd Berlinben. Hazatér Pestre családjához. Lelkesen éli át a szabadságharcot, nemzetőri szolgálatot teljesít. Az osztrák seregben szolgálatot teljesítő Feri öccsét hosszú levélben igyekszik meggyőzni a magyar ügy igazáról. −

A szabadságharc bukása után 1851-ben a céh felveszi mesternek. Több hosszabb üzleti utat tesz Cseh- és Németországban, üveggyárakat, üvegkereskedőket látogat meg, többek között Botzenhardt (Eugenia üveggyár), Egermann (Haida), Stölzle (Nagelberg), von Ascherl (Neubrunst), Prediger és Ullmann (Tannwald) és Ferdinand Abele (Prága) üveggyárait, üzleteit látogatja meg. − 1853-ig apja üzletében dolgozik, ekkor nyitja meg első saját üzletét a Kígyó utcában. 1854-ben megnősül, feleségül veszi Dück Helént, akit Ilkának nevez naplóiban és leveleiben. Első kislányuk csecsemőkorában meghal, ez után három fiuk születik, Ernő (1860), Imre (1861) és Kálmán (1863), majd még egy leány, Margit. Üzletét nagy ambícióval modernizálja, apjával komoly vitái vannak annak konzervatívabb gondolkodásmódja miatt. 1865-ben átveszi az apai üzletet is, több mint egy évig két üzletet vezet. Ez idő alatt apja meghal. 1866-ban egyesíti a két üzletet, saját korábbi, (ekkor már Párisi utcai) üzletét bezárja, s apja Váci utcai üzletét vezeti tovább. Kitűnő ízlésével és fejlett technikájával felvirágoztatja. Valószínűleg az üvegesműhelyben szerzett szilikózis okozza korai halálát, 1871-ben hal meg. Ilka, az özvegy, bámulatos energiával vezeti tovább a műhelyt és felneveli a gyermekeket.

Élete során igen fontosak számára a családi kapcsolatok. Legerősebben nála egy évvel fiatalabb öccséhez, Ferihez kötődik, akivel a kis korkülönbség miatt együtt járnak a piarista iskolába. Később, amikor Ferit a választott katonai hivatás messzi állomáshelyekre viszi, akkor is szoros marad közöttük a kapcsolat. Sűrűn leveleznek, és Henrik utazásai során mindig szerét ejti, hogy Ferit Észak-Itáliában, Ausztriában többször is meglátogassa. Még nászútját is úgy tervezi meg, hogy Triesztben Ferivel és annak fiatal feleségével találkozzanak. Politikai kérdésekben nincsenek egy véleményen, Feri, a katonatiszt, az osztrák birodalom híve, de 1848-ban Henrik levélben próbálja őt meggyőzni a magyar ügy igazáról. A 60-as években, amikor Henrik idősödő apjának rossz üzletpolitikája miatt aggódik, egy ideig még arra is rá próbálja bírni Ferit, hogy társuljon be apjuk üzletébe, ez azonban az apa ellenállásán meghiúsul. Henrik erősen kötődik húgaihoz is, elsősorban Hedvighez, aki Marschalkó János szobrász felesége lett. A fiatal házas Henrik nyáron Marschalkóékkal bérel közös nyaralót a Krisztinavárosban. Jó baráti kapcsolat fűzi unokatestvéreihez is, a festő Alajos nővéreihez is, Pilvaxné Terézhez, és Stolp könyvkereskedő feleségéhez, a “Mäuschen” (Egérke) becenévre hallgató Máriához. A naplóban visszatérő események a családi-társasági összejövetelek, vidám közös kirándulások, svábhegyi közös nyaralások. Későbbi feleségét is Stolpék bálján ismeri meg Henrik.

Érdekes, hogy Alajos, a festő, Henrik unokatestvére, nem fordul elő a napló szereplői között, pedig feltételezhetjük, hogy a két unokatestvér jó viszonyban volt. Alajos kétszer is megfestette Henrik arcképét. Első ismert festménye a fiatal, vándorútjára készülődő legénykét ábrázolja, feltehetőleg 1845-ből. 1858-ban ismét megfesti az immár felnőtt férfi Henriket és feleségét, Ilkát. Valószínűleg azzal magyarázható, hogy Alajos neve nem fordul elő a naplóban, hogy azokban az időszakokban, amikor Henrik naplót írt, Alajos éppen tőle távol (Bécsben, vagy arcképfestői megbízatásokkal nemesi birtokokon) tartózkodott.

Henrik 23 éves korában kezd naplót írni, bevezetésül megírja gyermekkorának és vándoréveinek történetét. Öt kötet napló és önéletrajz, valamint egy verskötet maradt



utána, melyet családja kegyelettel megőrzött. Naplóit német nyelven, gyöngyszem gót betűkkel írta, a szövegbe beillesztve saját verseit és rajzait. Vándorútjain rajzban megörökítette a látott épületeket, természeti érdekességeket, a nők hajviseletét, a szőlőművelés módját. Beszámol a gyermekként átélt nagy pesti árvízről, az 1848-as berlini forradalomról, a magyar szabadságharc eseményeiről. Megismerjük inaséveit, a vándor mesterlegények életét és nehézségeit, az üzleti élet gondjait. Bepillanthatunk a pesti polgárság mindennapos életébe, munkájába, szórakozásaiba.

Érdemes megjegyezni, hogy Heinrich Giergl, akinek minden őse német-osztrák származású, s aki naplóját németül, gót betűkkel írja, mennyire magyar érzelmű. Vándorlegény útjain Itáliában éppen úgy, mint Ausztriában, vagy Németországban, magyarként mutatkozik be. Őszinte örömmel tölti el szívét, ha utazásai során valahol magyar szót hall. A társas összejöveteleken tréfás versikében oktatja ki sógorát, a Lipcséből származó Lauffer könyvkereskedőt, hogy legyen tekintettel feleségének magyar érzelmeire. Feleségét, Dück Helént, Ilkának nevezi, fiainak, Ernőnek, Kálmánnak és Imrének magyar keresztnevet ad. Az 1848-as magyar forradalom hírére, amely vándorútján, Berlinben érte: így reagál: “Die Nachrichten, die ich damals aus Ungarn erhielt, erfreuten mich ungemein, mein Herz jubelte auf, und noch nie haben mich Nachrichten von meinem geliebten Vaterland so freudig überrascht. − Ungarn, das ich im Stillen oft bedauerte, dass es in mancher Beziehung im Vergleiche zu andern Ländern noch weit zurück ist (woran es zwar nicht schuld ist), dachte ich, kommt jetzt auch vorwärts, es blieb von der allgemeinen Begeisterung nicht ausgeschlossen, blieb nicht taub für die Stimme der Freiheit, begreift den jetzigen Zeitpunkt, und erhobt sich aus dem Schlafe, wie die anderen zivilisierten Völker Europa’s. − Ich gedachte der Zukunft, und sah im Geiste mein theures Vaterland gross, stark und selbständig.” − (“A hírek, melyeket akkor Magyarországról kaptam, nagyon megörvendeztettek, szívem felujjongott, még sohasem okoztak a szeretett hazámból jövõ hírek ilyen örömteli meglepetést. – Magyarország, melyet csendben sokszor sajnáltam, hogy sok országhoz képest több szempontból jóval elmaradottabb (bár nem saját hibájából,) most végre – így gondoltam – elõrehalad, nem maradt ki az általános lelkesedésbõl, nem maradt süket a szabadság hangjára, megragadja a mostani idõpontot, és felébred álmából, mint Európa többi civilizált népe. – A jövõre gondoltam, és lelkemben nagynak, erõsnek és önállónak láttam drága Hazámat.”)

Giergl Henrik saját tevékenységét − naplójának negyedik könyvében − így jellemzi: “Tudásom, ízlésem és szokásom szerint csak luxus vagy nagyon finom üvegáruval foglalkozhatom.” Üzletét halála után a kisgyerekekkel özvegyen maradt feleség, Ilka vezeti tovább, majd Ernő fia veszi át az üzletvezetést, de a cég neve megszűnéséig − az 1900-as évek elejéig − ”Giergl Henrik” marad. A Váci utca 12. számú − azóta lebontott − házból később a Váci utca 17. alá költözik az üzlet. Giergl Ernő 1899-ben hal meg. “1899. június 15-én […] Giergl Ernő, az akkori Váci utca 12. házban lévő Giergl Henrik üveg-nagykereskedés tulajdonosa, leugrott itteni*) lakásából. Azonnal meghalt. 39 éves volt. Érthetetlennek, rejtélyesnek tűnt az öngyilkossága. A család anyagilag jól állt, feleségével (a híres Geittner és Rausch cég társtulajdonosának, Rausch Józsefnek Vilma lányával) 50000 forint hozományt kapott.” (Tarr László: A régi Váci utca regényes krónikája, Helikon Kiadó, 1984.)

A Giergl Henrik cég által előállított művekről elismeréssel szól Divald Kornél: “A zománcfestésű üvegedények előállítása terén Giergl Henrik 1820-ban alapított budapesti műhelye volt a legkiválóbb, amely pár év előtt megszűnt.” (Iparművészet könyve, szerk.

*) Váci utca 25.



Ráth György, Athenaeum, 1912, III. kötet.). Varga Vera szerint “A Giergl cég “jó hírnevét” mi sem mutatja jobban, mint hogy bemutatóterme a Váczi utca 17. szám alatt volt, a Thonet cég hasonló helyiségének közelében”, továbbá “…nem meglepő, hogy tökéletesen tájékozott lévén a nemzetközi ízlés területén − s a technikai fogások ismeretének teljes birtokában −, historizáló-magyaros és már a nemzetközi szecesszió hatását mutató díszüvegeivel sikerrel szerepelt az 1900-as párizsi világkiállításon is.”16

A Giergl-műhelyből kikerült üvegek szerepeltek az Iparművészeti Múzeum “Szecessziós üvegek” gyűjteményes kiállításán 1980-ban, és a Magyar Nemzeti Galériában rendezett − külföldön is bemutatott − “Lélek és forma” kiállításon 1986-ban. Ugyancsak kiállították munkáit a “Historizmus és eklektika” kiállításon az Iparművészeti Múzeumban, 1992-ben, “Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai” kiállításon az Iparművészeti Múzeumban, “Korok és üvegek, Kutatások és eredmények” kiállításon a Budapesti Történeti Múzeumban, 1991-ben, az “Örökségünk őrzői — Tisztelet az adományozónak” kiállításon az Iparművészeti Múzeumban, 2000. valamint “Az üveg jelentése” kiállításon 2002-ben, ugyancsak az Iparművészeti Múzeumban.

Néhány szép pohara látható az Echsenbach-ban (Alsó-Ausztria, Zwettl közelében), a Harald Rath, a Lobmeyr család leszármazottja által alapított Schnaps-Glas-Museum (Pálinkáspohár-múzeum) gyűjteményében.

Egy szép poharát láthatjuk az 1980-ban kiadott “Bélyegnapi” bélyegsorozat 2 Ft-os címletén.

Sok éven át gondosan vezetett naplójának egy fejezete − amelyben a gyermekként átélt nagy pesti 1838-as árvízről ad élményszerű leírást − szerepelt az árvíz 150. évfordulóján, 1988-ban a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett emlékkiállításon. A naplórészlet és magyar fordítása egy rövid életrajzi bevezetővel együtt szerepel a kiállítás alkalmából megjelentetett kiadványban is. Naplója és más önéletrajzi írásai 2000-ben megjelentek könyvalakban, Forrai Ibolya gondos szerkesztésében.17 A gótbetűs német szöveget Gelley Andor (Giergl Henrik unokája), dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda (Györgyi Alajos festő unokájának felesége) és Zimányi Magdolna (Györgyi Alajos dédunokája) fordította magyarra, Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató (Györgyi Alajos dédunokája) írt hozzá bevezetést.

Giergl Kálmán építész (1863-1954)

A naplóíró Giergl Henrik feljegyzéseiben gyermekei születéséről ezt olvashatjuk:

“1858 május 29-én született leánykánk, aki a keresztségben az Eugenie, Marie, Louise nevet kapta. –

1858 november 29-én magához vette őt Isten! mindössze 6 hónapot élt. Nyugodjék békében!

1855 augusztus 11-én Emi húgom esküvője Laufferrel.

1860 augusztus 4-én jött a világra Ernő Heinrich fiam, délben 1 órakor.

1861 december 29-én született 2. fiam, Imre Christian ½ 11-kor éjjel.

16 Varga Vera: Régi magyar üveg, Képzőművészeti Kiadó, 1989 17 Forrai Ibolya [szerk.]: Egy pesti polgár Európában - Giergl Henrik üvegműves önéletírása, útijegyzetei és

naplói. Fontes Musei Ethnographiae 6. Negyvennyolcas idők III. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000.



1863 június 29-én, Péter és Pál napján született 3. fiam, Kálmán Fritz, 3 órakor hajnalban.”

Talán érdemes megjegyeznünk, hogy unokafivéréhez, Alajoshoz hasonlóan Giergl Henrik is magyar neveket ad fiainak.

Giergl Ernőről, aki apja után az üvegkereskedést tovább vezette, a Giergl Henrikről szóló fejezetben már írtunk.

Giergl Henriknek még egy leánya is született, Margit, aki operaénekesnő lett.

A második fiú, Giergl Imre banktisztviselő lett, fiatalon halt meg. Gergely Imre írói néven verseket írt, egy verskötete is megjelent. Az ő fia, Gelley Andor kezdett hozzá már idős emberként Henrik naplóinak magyarra fordításához. Többszáz oldalt lefordított, de a munkát befejezni már nem tudta. Kilencven éves korában közlekedési baleset áldozata lett Nógrádverőcén.

Érdekes megjegyezni, hogy a családnak ez az ága a “Gelley” névre magyarosított, nem “Györgyi”-re. A család úgy tudja, hogy a névmagyarosítási kérelmet elutasították, azzal az indokolással, hogy a “Györgyi” név védett név(!). Ezért választották ezután a “Gelley” nevet. − Gelley Andor gyermekei Gelley András mérnök (felesége Hager Ritta, Munkácsy- és Kossuth-díjas iparművésznő) és Zalai Károlyné.

A harmadik fiú, Giergl Kálmán, neves építész lett. Iskoláit a Reáltanodában 1881-ig végezte. A Műegyetemen 1881-1884 között tanult, utána két évig a berlini Kunst-akademie-n.

Önéletrajzában elmondja, hogy első állása Berlinben “Gropius et Schmieden egy évig. 1889-től Budapesten Hauszmann Alajosnál dolgozom, ott dolgozott Korb Flóris is, kivel önálló irodát nyitottunk.

Főbb tervezéseink: Légrády palota, Grünbaum ház, Országos Takarék, Rákóczi utca, Klotild bérpaloták, királyi bérpalota, József főherceg palota, Üllői úti klinikákból sebészeti és belgyógyászati klinika, szemklinika, Kolozsvárott az összes klinika, Debrecen összes klinikái. Utoljára a Zeneakadémia, mint a Korb és Giergl cég beltagja.

1909-től a cégből kiválva, mint magánépítész segítettem Korb Flórisnak további munkáinál az ő haláláig.18”

Giergl Kálmán 1892-96 között tanársegéd a Műegyetemen. A felsorolt épületeken kívül Korb és Giergl irodájából került ki az ezredéves kiállítás számos pavillonjának terve is. Az ő munkájuk − Zielinski Szilárddal együtt − a városligeti tó felett átvezető ún. Millenniumi híd. Az ezredéves kiállítás egyik, Korb és Giergl által tervezett pavillonját, a horvátországi pavillont lebontva Zágrábba szállították, ahol felépítve ma is áll az úgynevezett Művészeti Pavillon, a város egyik reprezentatív épületeként. Korb és Giergl tervezte a Vörösmarty tér 3. alatti ún. Kasselik-házat (ma a Luxus Áruház épülete). Giergl Kálmán a Kasselik alapítvány építész-tanácsadója is volt, ezen minőségében tervezte a Kerepesi temetőben lévő Kasselik mauzóleumot. Egy időben Nagykátán volt háza, itt több épületet is tervezett.

A millennium alkalmából Giergl Kálmán díszes ünnepi albumot tervez, az úgynevezett "aranykönyv"-et, mely az Ezredéves kiállítás aranykönyv pavillonjában állt, azzal a céllal, hogy abba minden látogató beírhassa a nevét. Az album 1987-ben a Ferenc József korát bemutató ausztriai “Glanz und Elend” kiállításon volt látható (Niederösterreichische Landesausstellung, Schloss Grafenegg 1987.)

18 Korb Flóris 1930-ban halt meg.



Gerle-Kovács-Makovecz könyve a következőket írja Giergl Kálmánról: “Budapesten, majd a berlini Kunstakademie-n tanult. Oklevél: 1886 Budapesti Műegyetem. Egy évig ismét Berlinben dolgozott a Gropius és Schmieden-cégnél. Hazatérve a Hauszmann-irodában helyezkedett el. 1889-ben színésziskola és zeneakadémia-terve a Magyar Mérnök- és Építész Egylet aranyérmét nyerte el. Rendkívül sokat utazott, többször járt Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Angliában. 1909-ben egyiptomi és palesztinai, 1911-ben indiai utazást tett. Járt Oroszországban és Amerikában, megmászta a Matterhornt Svájcban. Nagy műgyűjteményének egy része az Iparművészeti Múzeumba került. Rendszeresen zenélt és Magyarországon övé volt az első motoros siklócsónak. A Zeneakadémia épületének befejezése után Korb munkáiban csak időnként vett részt.”

Giergl Kálmán Nógrádverőcén szép házat épített. 1921-ben saját tervezésű házát eladta, s megvette a mellette lévő kisebb parasztházat, megfelelő átalakítás után ez lett a nyaralója. Idős koráig sokat sportolt. Neki volt Magyarországon először motoros siklóhajója, a francia gyártmányú “Ricochet” hajócskát sokszor láttuk Nógrádverőce és Visegrád között röpdösni. − Nógrádverőcei házának kertjében egy oroszlán-szobor, a királyi vár “oroszlános udvar”-ában álló egyik szobor másolata emlékeztetett arra, hogy Hauszmann munkatársaként a királyi vár újjáépítésében is részt vett. Sajnos, ez a szobor a második világháború alatt elpusztult. − Érdekes megjegyezni, hogy egy időben dolgozott Hauszmann Alajos mellett a két másodunokatestvér, Györgyi Géza és Giergl Kálmán, akik jó szakmai és baráti kapcsolatot is tartottak egymással. − Visegrádon a Fő utca 20. számú ház neki köszönheti utcai frontját. A házban jelenleg is lakó Müller család nagyapja építőmesterként dolgozott vele, és barátságból vállalta el a ház kőfaragó munkával is díszített homlokzat rajzolását, tervezését. − Sokat utazott külföldön. Sohasem nősült meg. Halála után a nógrádverőcei házat Giergl Imre leszármazottai (a Gelley család) öröklik.

Jeles műgyűjtő volt. Utazásai során is gyűjtött számos értékes művészi tárgyat. Így pl. a Művészet c. folyóirat beszámol arról, hogy a Nemzeti Szalon 1903. évi budapesti téli tárlatán Giergl Kálmán megvette Munkácsy Mihály “Alvó nő” és Edvi Illés Aladár “Raguzai táj” c. olajfestményét.19 Szép szőnyeggyűjteménye volt, elismert szőnyegszakértő volt.

Érdekes megjegyezni, hogy az Erzsébet királyné emlékmű történetében, mely hosszú éveket vett igénybe, a család mindhárom építész tagja szerepel díjazottként, Giergl Kálmán, Györgyi Géza és a következő generációhoz tartozó fiatal Györgyi Dénes is, azonban végül egyikük terve sem valósult meg. Erzsébet királyné halála után az országgyűlés törvénybe iktatta a királyné emlékét, s kimondta, hogy a fővárosban szobrot kell állítani neki. A szoborbizottság az Erzsébet királyné-emlékmű helyéül a budavári Szent György teret jelölte ki. Titkos pályázatot írtak ki, melyre 1902-ben 18 pályamű érkezett be. A zsűri végleges kivitelre egyik pályaművet sem tartotta alkalmasnak. A második pályázatot 1902 májusában írták ki, és a beérkezett 25 pályaművet 1903 nyarán bírálták el. Több munkát tiszteletdíjjal jutalmaztak, de a pályadíjakat egyik pályaműnek sem ítélték oda, hanem újabb, szűkebb körű pályázat kiírását javasolták. Fadrusz János, Korb és Giergl pályaművét a zsűri a tiszteletdíjjal jutalmazottak második csoportjába sorozta.

1909-ben a helyszín megállapítása céljából területrendezési pályázatot hirdettek a Várban a siklótól a Ferenc József-kapuig terjedő területre. E pályázatot 1910-ben megismételték, az első díjat Bálint és Jámbor terve nyerte meg, a harmadik díjat Hoepfner

19 Hazai krónika, Művészet, Második évfolyam, 1903, Első szám, p. 59-80.



Guidó és Györgyi Géza építészek kapták. Ezután kiírták a harmadik szoborpályázatot (1913). Az I. díjat Telcs Ede és Györgyi Géza nyerte. Megvettek tizenhárom olyan pályaművet, amelyek nem kerültek a díjazottak közé, köztük Körösfői Kriesch Aladár festő, Györgyi Dénes műépítő és Sidló Ferenc munkáját. Az országos szoborbizottság azonban a díjnyertes pályaművek egyikét sem találta alkalmasnak, és ismét újabb pályázatot hirdetett.

Az 1916-ban összeült bírálóbizottság 22 tervet jutalmazott, a szoborbizottság pedig szűkebb pályázatra hívta meg az első díjjal kitüntetetteket (Telcs Ede - Györgyi Géza-gróf Bánffy Miklós, Zala György - Hikisch Rezső, Róna József, Lajta Béla - Szentgyörgyi István) és a második díjazott párost (Györgyi Dénes - Pongrácz Szigfrid).

Az ötödik pályázat elbírálásakor 1919-20-ban végül Zala György és Hikisch Rezső tervét fogadta el a szoborbizottság. A háború utáni megváltozott viszonyok miatt az emlékmű többéves vita után az eredeti nagyszabású elképzelésekhez képest jóval szerényebb keretek között valósult meg. A pesti belvárosi templom, a piaristák új épülete és az Erzsébet híd által körülvett új téren, az Eskü téren helyezték el, 1932 tavaszán.20

A Korb és Giergl irodában kezdte meg építészi pályafutását a távolabbi rokonság egy fiatal tagja, Marschalkó Béla (1884-1962) is. A rokoni kapcsolat abból adódott, hogy Giergl Henrik nővére, Giergl Hedvig (azaz Giergl Kálmán nagynénje) Marschalkó János szobrászhoz, a Lánchíd oroszlánjainak alkotójához ment férjhez, Marschalkó Béla Giergl Hedvig és Marschalkó János unokája volt. − Marschalkó Béla 1910-ben végezte el a Műegyetemet. Egyetemi hallgatóként, majd tanulmányainak befejezése után dolgozott a Korb és Giergl irodában a budapesti klinikák és a Kasselik ház építésén. Eztán Zrumeczky Dezsővel dolgozik együtt, majd az I. világháború után 1948-ig a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. építésze. Épületei, iskolák, munkáslakások, tisztviselői lakások Ózdon (a Munkás Olvasó Egylet székháza 1923-24, az ún. Velence lakótelep, 1930), Salgótarjánban (a Vasművek lakótelepe, 1925) állnak.

A Gelley családról: ők kegyelettel őrzik a család emlékeit. Én akkor ismertem meg őket közelebbről, amikor 1974-ben otthonunkban családtörténeti kiállítást rendeztem, amit nagyon kedvesen Keresztury Dezső nyitott meg, és a Gelley család is adott kölcsön képeket, és el is jöttek hozzánk. Akkor még Gelley Bandi bácsi jó erőben volt, és buzgón fordította nagyapja, Henrik naplóját- Ő kért meg, hogy ha nem bírja, folytassam ezt a munkát. (A családtörténeti kiállítás vendégkönyvét ma is őrzöm.)

Györgyi Géza építész (1851-1934)

Térjünk vissza Alajosnak, a festőnek leszármazottaihoz. Györgyi Géza építész Györgyi Alajos festőművésznek első − Musch Elzával kötött − házasságából született, legidősebb fia. Nyolcvanadik életévében megírta rövid életrajzát, a következőkben ezt idézzük:

“Nagyatyám, Giergl Alajos, jóhírű ezüstműves volt, 12 gyermeke közül a legidősebb fiú, szintén Giergl Alajos volt az édesapám. Őt apja ezüstművesnek tanította, de apám mindenképpen csak festő szeretett volna lenni. E hajlamát talán anyjától örökölte, akinek atyja igen jóhírű festő volt Prágában. A Györgyi nevet 1860-ban vette fel megrendelői, a főurak tanácsára. Én, Györgyi Géza, 1851. IV. 10-én születtem, sajnos, anyám pár év múlva meghalt. Apám 1857-ben újra megnősült. Ebben az időben ő már jóhírű festő volt, 20 Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és

Műemlékvédelmi Kht. Budapest, 2001. Az emlékmű szomorú utóéletéhez tartozik, hogy 1953-ban lebontották, az Erzsébet szobrot évtizedekig vidéken elrejtve raktározták. 1986-ban Zala György szobrát újra felállították az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, a Hikisch-féle védőépület nélkül.



Andrássy, Károlyi, Lónyay családokban elhalmozták munkával. Ezen időben a művészete általános elismerésben részesült. Laxenburgban a királyt festette, amikor hirtelen rosszul lett, és meghalt. Sok gond volt a 4 árvával, nagyanyám régóta ismerte Calderoni optikust, és nagyon bölcsen arra kérte, hogy vegyen fel tanulónak. Akkor már veje, Hopp Ferenc*) vezette az üzletet, aki felismerte képességeimet és erős szemüveget készített nekem. Nagybátyám21 ismerte Hauszmann Alajos professzort, és megmutatta neki rajzaimat. Ő felvett az irodájába 2 ½ évig, aztán beiratott az egyetemre, építész szakra. Mikor ezt befejeztem, Ybl úrhoz ajánlott, akinél a Várkert Bazár tervezésében vettem részt. Azután a Bazilika belsejének terveit készítettük el. Ez időben Ybl úr stipendiumot kért számomra. melyet megkaptam és félévig Olaszország műkincseit tanulmányoztam, melyek közt leginkább az épületek érdekeltek. Visszatérve ismét jelentkeztem Ybl úrnál, aki éppen ez időben a királyi vár kiviteli tervei elkészítésére kapott megbízást. Kérdezett, hogy ez hosszabb időt fog igényelni, közreműködni hajlandó vagyok-e?

Mit én nagy kitüntetésnek vettem és köszönettel elfogadtam. A tervek elkészültek és a kiviteli parancs kiadása után megindult a munka.

1891 őszén megtörtént a szomorú eset, hogy szeretett mesterünk, Ybl, minket örökre elhagyott.

Mikor Hauszmann tanárt kinevezték művezető építésznek, engem a bizottság építész helyettesnek nevezett ki.

A várépítés befejezése után a király III. oszt. vaskorona renddel tüntetett ki. Ezután Hauszmann tanár úr a Műegyetem építkezéssel lett megbízva, ennél is közreműködtem mindvégig.

A királyi vár építési irodában ismertem meg Hoepfner Guidót. Kedves barátom építette a Tátrafüredi és Tátralomnici nagyszállókat, ebben kérésére segítettem neki. Később a római nemzetközi kiállítás magyar csarnokát terveztük 1911-ben. Ezért kaptam az olasz koronarend tiszti keresztjét, Hoepfner a királyi tanácsosi címet. Ezen kívül még sokat terveztünk együtt. Most már visszavonultam. 80-adik évemben járok.”

1931 januárjában írta ezeket a sorokat Györgyi Géza, ezután még három évig élt.

Az önéletrajzból kitűnik, milyen nagy fontosságot tulajdonít pályája elindításában Györgyi Géza annak a támogatásnak, amelyet Hopp Ferenctől kapott. Az itt leírtak némileg kiigazítják a közelmúltban megjelent Gerle-Kovács-Makovecz: “A századforduló magyar építészete” c. könyvében szereplő adatot, amely szerint “Apja kívánságára 19 éves koráig kereskedelmi tanulmányokat folytatott, majd művészi hajlamainak engedve 1870-ben Hauszmann Alajos építész irodájában (itt dolgozott nagybátyja, Haliczky Béla is) helyezkedett el.” Az önéletrajzból láthatjuk, hogy ez a leírás nem egészen pontos. Györgyi Géza apja halálakor még csak 12 éves, így nem annyira az apai kívánság, mint a nagyanya és az özvegyen maradt nevelőanya döntése irányította a Calderoni céghez. Ebben a döntésben szerepet játszott az anyagi kényszer is, hiszen még három fiatalabb testvére is volt; de szerepet játszott az is, hogy a nevelőanya felismerte a fiú súlyos rövidlátását, s ezért gondolta számára megfelelőnek az optikusi pályát.

Érdekes megjegyezni, hogy a kisfiú erős rövidlátását valószínűleg apja, Alajos, a festő is felismerte. Legalábbis ezt a következtetést vonja le a festő életrajzírója, Bakay Margit:

*) Hopp Ferenc (1833-1919) műgyűjtő, a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum létrehozója 21 Haliczky Béla építész, Györgyi Alajos második feleségének, Haliczky Amáliának fivére. Hauszmann

Alajossal több budapesti épület, többek között a Somossy Orfeum építkezésén dolgozott együtt, amely a Nagymező utcában, a mai Operettszínház épületének helyén állt.



“A Kis festő […] tulajdonképpen két gyermekének portréja. A kis Géza palettával és ecsettel kezében utánozza apját, és nagy igyekezettel mázol bele annak félig kész festményébe. Nővére Emmi kezével intőn figyelmezteti. […] A művész megfigyelőképessége szempontjából érdemes megjegyezni, hogy Géza kissé dülledt szeme és erőltetett tekintete első pillanatra elárulja a rövidlátás tüneteit, ami a gyermeket gátolta a tanulásban és sok szenvedést okozott neki. A művész-apa festés közben meglátta azt a rendellenességet, amit a korabeli orvosok még nem ismertek fel.” (Bakay Margit: A biedermeier kor elfelejtett festője, Györgyi (Giergl) Alajos, Budapest, 1938. 24-25. old.)

Hopp Ferenc segítsége nélkül Györgyi Géza minden bizonnyal nem kerülhetett volna az építészi pályára. Dallos Szilviának “A látszerész hagyatéka” című rádiójátéka, amely néhány évvel ezelőtt szerepelt a rádió műsorában, megemlíti kettejük kapcsolatát. (A rádiójáték Hopp Ferenc életét dolgozza fel.)

Ugyancsak fontos volt az a segítség is, amelyet Haliczky Béla építésztől kapott, aki nem volt vér szerinti nagybátyja, hanem nevelőanyjának, Haliczky Amáliának fivére. Györgyi Gézát azonban nevelőanyjához valódi gyermeki kapcsolat fűzte. Levelezésükben a megszólítás: “Drága anyám!”, “Kedves fiam!”. Haliczky Amália vele, mint legidősebb fiúval, osztja meg a fiatalabb testvérek nevelésével kapcsolatos gondjait. S mikor Haliczky Amália másodszor is megözvegyül, a nőtlenül maradt Györgyi Gézával lakik egy lakásban, a Döbrentei utca 10. szám alatt haláláig, 1913-ig.22

Hauszmann Alajos mellett Györgyi Géza látja el a helyettesi, építésvezetői feladatokat mind a budai királyi vár, mind pedig a Műegyetem építése során. Önéletrajzi vázlatában szerényen nem említi, hogy Ybl halála után először őt kérték fel a királyi vár építésének vezetésére, s mikor ő ezt elhárította, akkor nevezték ki Hauszmann Alajost. A vár és a Műegyetem tervezési, építési munkáin belül számos tervezői feladatot, köztük belsőépítészeti munkákat önállóan old meg.

Haliczky Amália halála után a nőtlen Györgyi Géza unokahúgának, Lindner Ernőné Györgyi Margitnak népes családjával lakik együtt haláláig, 1934-ig, a saját maga által tervezett Karolina út 34. szám alatti családi házban. Unokaöccsei, unokahúgai a mai napig nagyon kedves, szeretetreméltó emberként emlékeznek reá.

Érdemes megjegyezni, hogy Györgyi Géza apjának festői tehetségét is örökölte. Festészettel is foglalkozott, a Műcsarnokban többször kiállított. Számos festményen örökítette meg a budai királyi vár épületét, melynek tervezésében maga is részt vett.

Györgyi Kálmán iparművész tanár, a Magyar Iparművészet szerkesztője (1860-1930)

Atyja. Györgyi Alajos, a festőművész, aki első felesége korai halála után újból megnősült. A Rókus kórház főorvosának, Haliczky Antalnak és Wieser Máriának leányát, Haliczky Amáliát vette el, aki a két kis árva mellé még két kis fiút hozott a világra. A művészetkedvelő családból származott finom lelkű Amália a négy kis gyermeket egyforma szeretettel és gondossággal nevelte az apa korai halála (1863) után is. Tudjuk, hogy halála napjáig a Hauszmann házban lakott (Döbrentei utca 10.) legidősebb (mostoha) fiával, a rosszul látó Géza építésszel együtt, aki nem nősült meg, mindig túl szerény és tartózkodó volt. Leánya, Györgyi Emma, férjhez ment (Földessy Lajosné), két saját fia, Kálmán és Sándor korán önálló lett. Sándor bankhivatalnok lett. 22 Budán, a jelenlegi számozás szerint Döbrentei utca 10. alatt. Ebben a – sajátmaga által tervezett – házban

lakott 1894-től kezdve Hauszmann Alajos, Györgyi Géza építész és öccse, Györgyi Sándor, majd későbbb itt lakott Györgyi Dénes is. Ma a ház kapualjában Hauszmann Alajos nevét őrzi emléktábla.



Kálmán (1860) nagyon tisztelte apja emlékét, és nagyon lelkesedett a művészetekért. Érettségi után beiratkozik az Iparrajziskolába (1879-84) és elvégzi azt. 1887-1901-ben már a tanárok névsorában szerepel. 1911-ben lesz az igazgató, és egyben szakfelügyelő. 1897-ben indul a Magyar Iparművészet c. folyóirat. Szerkeszti Fittler Kamill, főmunkatárs Györgyi Kálmán. 1910-1930 között szerkesztő Györgyi Kálmán. 1889-ben alakul az Iparművészeti Társulat, Ráth György az elnök, titkár 1906-ig Györgyi Kálmán. 1906-1930 között a Társulat igazgatója Györgyi Kálmán.

A millenniumot körülvevő, az egész országot megmozgató építési, ünnepi tevékenységből a Györgyi-Giergl család tagjai is kiveszik részüket. Giergl Kálmán Korb Flórissal, mint ott már leírtuk, számos pavillont tervezett az ezredéves kiállítás területén, ezek közül egy épület ma is áll Zágrábban. A Városligetben csak a Korb és Giergl, valamint Zielinski Szilárd által tervezett híd áll ma is. A Giergl Kálmán által tervezett díszes millenniumi albumot már említettük a róla szóló fejezetben. Györgyi Géza ebben az időben a budai várpalota újjáépítésén dolgozik, először Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos helyetteseként. Györgyi Kálmán is részt vesz a millennium idején az iparművészetet megújító munkából. Személyesen is felvonul a millenniumi ünnepi menetben, oldalán fiával, a még gyermek Dénessel, és idősebbik lányával, Laurával. Giergl Henrik műhelye, melyet ekkor már Ernő fia vezet anyja, Ilka segítségével, ebben az időben, 1898-ban ajándékoz egy jelentős üvegtárgy gyűjteményt az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak, ez ma is a múzeum állományának értékes része.

1902-ben Hamburgban részt vesz a nemzetközi rajzoktatási konferencián Lichtmarknál, ahol nagy sikere van. Számos fejlettebb állam átveszi az ő módszerét. 1903-ban szakfelügyelő lesz.

Családi élete nem olyan szerencsés, mint őseié. Első felesége Kriszt Laura (a Kriszt család is régi pesti polgárcsalád, a Kriszt-ház, amelyben ma a Százéves vendéglő van, a Bölcsészkar épülete23 mellett, egyike a régi Pest legrégebbi polgári épületeinek) három gyermeket szül, Dénes, Margit (később Lindner Ernőné) és Laura. Kriszt Laurában zenei tehetség lappang, és egy barátja rábeszéli, hogy egy német operaházban szerez neki énekesnői állást. Elutazik Pestről. A magányosan maradt apa egy idős nőt keres a háztartás vezetésére. Ennek az özvegyasszonynak, Hoffmann-nénak volt egy fiatal leánya, aki a gyerekekkel foglalkozott. Az apa úgy látta, hogy nagyon szereti őket. Elvette feleségül (mivel akkor még polgári házasság és válás nem volt, ezt csak úgy tehette, hogy előzőleg, 1890-ben a református vallásra tért át, s az esküvőt református templomban tartották). A szép fiatalasszony egy kisfiút szült, Kálmánt, majd nemsokára meghalt Máriabesnyőn. Györgyi Kálmán harmadszor is megnősül, elveszi az édesanyja unokahúgának a sógornőjét, aki tehát Haliczky-ágon rokona, s akinek a vőlegénye meghalt a háborúban. Rechtenfelsi Gross Melanie-val 1898-ban esküsznek meg Komjáthon (Érsekújvár közelében, ma Szlovákia), ugyancsak református templomban, mert az első feleség még él külföldön. Kriszt Laura lelkiismerete nem nyugszik, bántja, hogy elhagyta gyermekeit. Vezeklésül elmegy Afrikába misszióba dolgozni. Egyszer ellátogat Pestre is, de akkor már megszületett Kálmán ötödik gyermeke is (1900-ban), a kis Géza, akit reformátusnak keresztelnek.

Györgyi Kálmán 1924-ben tér vissza a katholikus vallásba. Legfiatalabb fiának, az orvos Gézának esküvője utáni évben, 1930-ban hal meg, hitében megnyugodva. Halálos ágya mellett Haliczky Zoltán tardoskeddi plébános, aki anyja, Haliczky Amália révén rokona, nyújt neki lelki vígaszt. Felesége szintén visszatér a katholikus vallásba. Géza fia

23 2001-ben az épületet visszakapta a Piarista rend (Kegyesrend)



is katholikus leányt vesz nőül, a várbeli Zsigmond-kápolnában esküsznek 1929. febr. 26-án, miután ő is áttért a katholikus vallásra.

Györgyi Kálmán, a tanár, a kiváló pedagógus, nehéz hivatást kapott. A sorscsapások nem kímélték családját. S ő, miközben egy nemzet fiait nevelte a művészet szeretetére és értésére, a saját családjáért is megküzdött. Családi életére is jellemző, hogy gyermekei, három anyától, mindenkor megértő szeretetben éltek egymás mellett.

Ő élete utolsó napjáig példaadó önzetlen buzgalommal szolgálta hivatását. Harmadik házasságkötésekor vett egy kis nyaralót Zebegényben, hogy gyermekei a vízi sportokat gyakorolhassák. Ennek is küldetésszerű jelentősége volt. Legidősebb fia, Dénes, építészhallgató a Műegyetemen, és ott kezd alakulni a “fiatalok” csoportja, amelynek vezető egyénisége Kós Károly, Györgyi Dénes legjobb barátja, az alsóbb évfolyamokból pedig Zrumeczky Dezső, Kozma Lajos, Jánszky Béla, Tátray Lajos, Györgyi Dénes. Ezek a fiatalok vasárnaponként kilátogattak Zebegénybe, a Györgyi-házba, és észrevették, hogy a szép kis falunak nincs temploma. Kós szép erdélyi emlékekből, egy kissé Jugendstilből álmodott egy csodálatos templomot, Jánszky Béla, Györgyi Dénes segítettek abban, hogy a terv valóra válhasson. Kevés volt a pénz; Bartóky államtitkár (Szőnyi István festő apósa) megszerzi az anyagi támogatást. Györgyi Dénes meg Esztergomban utánajár, hogy megépülhessen a templom (Kós Károly református volt, ezért az egyházi körök nehezen járultak hozzá, hogy ő legyen a tervező). Ebben a templomban találkoztam először Györgyi Géza medikussal, 1921-ben, aki 1929-ben a férjem lett. A zebegényi házat Györgyi Kálmán 1913-ban eladja, Maróti Géza veszi meg tőle.

Györgyi Kálmán a zebegényi templom épitésének támogatásán kívűl is egyengeti Kós Károly pályáját. Dénes fia mutatja meg neki Kós Károly kézirásában "Atila királyról ének" c. irását, melyet Györgyi Kálmán azonnal közöl a Magyar Iparművészetben. Közli Kósnak a "Régi Kalotaszeg" c. irását is, amelyért a Nyugat-ban megjelent kemény támadást is el kell viselnie.

Mikor apósom, Györgyi Kálmán 1930-ban lehúnyta szemét örökre, kezdtem tanulmányozni az ő munkásságát. Ismerve az ő szerény egyéniségét, meg voltam lepve, amikor azt olvastam, hogy 1898-ban Szentpétervárott rendezte az első magyar iparművészeti kiállítást. 1900-ban Párisban, 1902-ben Turinban, 1904-ben Amerikában, 1906-ban Milanóban (ez a kiállítás leégett), 1911-ben Torinoban, majd Veneziában, Londonban, Wienben, Sophiában. Az utóbbi években a Képzőművészeti Tanáccsal együtt a varsói, stockholmi, monzai, velencei, római és utoljára a barcelonai kiállítást szervezte. Ezek után már nem is csodálkoztam azon, hogy az orosz Szent Anna rend (1899), az olasz Koronarend (1903), Ferenc József rend tiszti keresztje (1907), a svéd Wasa rend (1911) birtokosa volt.

1909-ben részt vesz a magyar amatőrök és gyűjtők egyesületének, a Szent György céhnek az alapításában.

Jó kapcsolatokat ápolt a gödöllői művésztelep alkotóival. Könyvtárának “Ex libris”-ét Nagy Sándor rajzolta.

Eredményesen működött közre Budapest kertészeti fejlesztésében. “Virágos Budapest” címmel mozgalmat indított az I. világháború előtt, majd 1929-ben felújította “Virágos Budapest – Virágos Magyarország” címmel. A mozgalom törekvéseit szimbolizáló művészi ezüst plakettet Moiret Ödön készítette.

A Magyar Iparművészet lapjain olvastam: “Az Iparművészeti Társulatnak minden szíve dobbanását Györgyi Kálmán gondozta 35 éven át.” majd pedig “A művészi nevelés terén



való tevékenysége mellett 1894 óta a hazai iparművészet fejlesztése érdekében is intenzív munkásságot fejtett ki.” (Czakó Elemér)

Halálának 10 éves évfordulóján az Iparművészeti Társulat elnöksége hálával emlékszik rá.

“Így lett a Magyar Iparművészet a hasonló európai folyóiratok közt is a legszebbek egyike. De ezek mellett még egy feladat várt Györgyire, ez volt a legnehezebb: a zsendülő Országos Magyar Iparművészeti Társulatot megerősíteni. Mi volt azon időben ez az intézmény? A millenniumi évek boldog Magyarországának fényes kirakata. És ő lassan kiépítette művészi életünk egyik legerősebb középületévé.

Otthonná, melyben harmonikusan egymásra talált az iparos, a tervező és a műbarát. Ez az építmény az ő biztos keze alatt sajátos magyar jelleget öltött. Olyasféle szent hellyé vált, mint a románkori magyar székesegyház: félig templom, félig erődítmény. Györgyi Kálmán a veleszületett szerénységgel és finomsággal, de éberséggel is őrködött benne. Iparosoknak mintalap gyűjteményeket adott, tanítóknak és a nagyközönségnek előadásokat rendezett. Összetoborozta a fiatal iparművész növendékeket nyaranta: felkutatni, összegyűjteni, lerajzolni a népművészet lappangó kincseit padlásokon és lisztesládákban. Kiállításokat rendezett a Múzeum épületben, s a középosztályt finom ínyű fogyasztókká nevelte.

Ez is függetlenségi harc volt, ez is kultúrdiplomáciai cselekedet volt. A század első évtizedében diadalmenete a magyar öntudatra ébredésnek. Tevékeny élete nemes akkorddal zárult le. Kevéssel távozása előtt jelent meg szép képeskönyve a Magyaros Ízlésről. Még egyszer körül akarta hordozni a zászlót, amely alatt dolgozott, melyet a népművészet tarka kincse tett lángolóvá. Szellemi hagyaték. Egy szegénységben és példás erkölcsi célokért folyó életnek összesűrített tanulsága. Lehet-e szebb iránymutatást adni az újabb iparművész nemzedéknek, mint a szép, a nagy gazdagságra utalni? S lehetünk-e mások, mint folytatói ennek a szellemnek, mely a biztos győzelem útját világítja be?”

Az Országos Iparművészeti Társulat elnöksége 1979-ben egy nagyon szép kiállítású könyvet jelentetett meg, Koós Judith “Style 1900” című műve. Örömmel lapozgattam, mert családunk sok kedves, régi emlékét ébresztette fel bennem. Walter Crane, Akseli Gallén-Kallela, Rozsnyai, Horti Pál fotóit őrzöm családtörténeti gyűjteményemben. Azonban nagyon fájdalmasan érintett, hogy a könyv olyan téves adatot közölt, melynek valótlanságáról a lektorok könnyen meggyőződhettek volna, csak néhány Magyar Iparművészet évfolyamot kellett volna megnézniük. Koós szerint a lap szerkesztője 1914-től 1919-ig Györgyi Kálmán, ezzel szemben a valóság az, hogy 1910-től 1930-ig, haláláig, húsz éven át ő volt a lap szerkesztője.

Györgyi Kálmánt a Farkasréti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyre temették el (43. parcella, 2. sor, 21. szám). Ebbe a sírba temették később három fia közül dr. Györgyi Géza radiológus orvost, és ifj. Györgyi Kálmánt (1894-1978). Legidősebb fiát, Györgyi Dénes építészt Balatonalmádiban temették el.

Györgyi Dénes műépítész-tanár (1886-1961)

Györgyi Kálmán. a művészettörténész szerkesztő apa árvaságában anyjára, Haliczky Amáliára támaszkodott. Györgyi Dénes anyátlanul maradva (anyja elment énekesnőnek egy német operához) atyjához ragaszkodott. Vele együtt élte át a Magyar Iparművészet szerkesztőségének nagy napjait, a Millenniumi indulást, Walter Crane látogatását Pesten.



Györgyi Kálmán, mint szerkesztő, az Iparrajziskola tanára, igazgatója, aztán szakfelügyelő lett. Dénes fia a Műegyetemre járt, a Sándor utcai 24épületbe. Itt alakult a “Fiatalok” csoportja, amelynek feje az ő legjobb barátja, az erdélyi Kós Károly volt, valamint Zrumeczky Dezső és még sokan mások, akik a nyugati modern irányzatokat a magyar népi vonalakkal próbálták harmóniába hozni.

Apja Zebegényben vett kis falusi házat, hogy gyerekei vízi sportot tanuljanak. Kós leveleiből tudjuk, hogy vasárnaponként a “Fiatalok”-at szívesen látták a Györgyi portán. Így került Kós Zebegénybe, így lett ő a zebegényi templom tervezője, Jánszky Bélával, a “Fiatalok” csoportjának egy másik tagjával együtt. A templom tervezésében, különösen belsőépítészeti feladatok megoldásában Györgyi Dénes is részt vesz. Kós Károly azt is kiemeli emlékezéseiben, hogy milyen sokat jelentett fejlődésében a Györgyi ház inspiráló légköre, az ott kötött ismeretségek (Akseli Gallén-Kallela, Eliel Saarinen), a családjától messzire került fiúnak nyújtott családi légkör. Kubinszky Mihályhoz írt levelében Györgyi Dénesről szólva így emlékezik:

“Ha visszagondolok, igazában nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi volt az, ami megszerezte és meg is tartotta számomra ragaszkodását? Mert én őszinte barátságomon és hálás szeretetemen kívül semmit sem adhattam neki, viszont tőle - ha kéretlenül is - de megbecsülhetetlen ajándékokat kaptam. Akinek Budapesten “se rokona, se ismerőse” nem volt, az ő révén kaptam az első családot, ahol szívesen láttak akár pesti lakásukon, akár zebegényi nyaralóházukban...

Györgyi fedezte fel nálam az “Atila Királról Ének” c. rajzolt-írott balladámat és vitte el a “M. Iparművészet”-nek, melyben aztán meg is jelent. S amikor az én finn ideáljaim: Eliel Saarinen építész és Gallen-Kallela festő Budapesten jártak, ő, illetve édesapja közvetítették számomra az alkalmakat, ahol velük találkozhattam, megismerkedhettem, beszélgethettem és művészi hitemben egy életre megerősödhettem. S amikor országhatár választott el tőle, és szinte másfél évtizede jártuk megváltozott életünk külön útjait, akkor sem felejtkezett meg rólam, és a budapesti nemzetközi építészkongresszus és kiállítás alkalmával, mint a rendező bizottság tagja, nemcsak meghívatott a kongresszusra (mint annak vendégét), de összeszedte és kiállíttatta az ő romániai barátja építészeti alkotásait (ill. fényképeit) is a sajátos magyar építőstílust kereső mesterek (Lechner, Lajta, Árkay, Medgyaszay stb.) műveinek társaságában (a Nemzeti Szalonban volt a kiállításnak ez a része)...”25

Talán nem alaptalan az a feltételezés sem, hogy Kós Károly Zebegényben Györgyi Dénes húgainak, Laurának és Margitnak udvarolgatott is egy ideig.

Dénes beteg lett és csak 1909-ben kapott diplomát. Mindjárt meghívták a Technológiai Múzeumhoz, 3 évig volt ott, aztán kinevezték az Országos Iparművészeti Iskolához, ahol először tanársegéd, majd tanár, végül 1945 után igazgató lett, és őt bízták meg, hogy főiskolává alakítsa át. Sok tervezési munkát vállalt, több évig közös irodája van Kós Károllyal, közös munkájuk a városmajori iskola, amely 1911-ben Bárczy István iskolaépítési programja keretében épül meg. 1916-ban gróf Bánffy Miklós Kós Károlyt és őt26 bízza meg a koronázás dekorációinak megtervezésével. Ma,27 amikor szó van arról,

24 Ma (2004.ben) Bródy Sándor utca. 25 Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes, Architektúra, Akadémiai Kiadó, Budapest 1974., 28. old. 26 A koronázás színhelyének és útvonalainak dekorálását Györgyi Dénes, Kismarty-Lechner Jenő, Kós

Károly és Pogány Móric készítették el gróf Bánffy Miklós megbízása alapján. A tervrajzokból “Az utolsó magyar királykoronázás képei” címmel F. Dózsa Katalin rendezett kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, 1996-ban.

27 1991-ben



hogy esetleg Budapest is világkiállítást rendez, érdemes emlékeznünk arra, hogy Györgyi Dénes sok kiállítási épületet tervezett, köztük 6 világkiállítás magyar pavilonját. 1911-ben Pogány Móriccal és Tőry Emillel együtt nyer I. díjat a torinoi világkiállítási pavilon pályázatán, de betegsége miatt a további tervezésben már nem vesz részt. 1926-ban Philadelphia, 1929-ben Barcelona, 1934-ben Amsterdam, 1935-ben Brüsszel, 1937-ben Páris számára tervez magyar kiállítási pavilont.

A 20-as években a Pittsburgh-i egyetem úgy döntött, hogy az újonnan épülő, 42 emeletes gótikus stílusú egyetemi épületben, a Cathedral of Learning-ben ún. "Nationality Room"-okat, nemzeti szobákat rendeznek be, a nemzetközi kulturális csere előmozdítása, az egyes nemzetek kultúrájának az egyetemen belül való megjelenítése érdekében. Az egyetemen nemzeti bizottságok, "Nationality Committee"-k alakultak a szervezés és a megvalósítás feladatainak ellátására. A szobákat az adott ország építésze tervezi. Az első 18 szoba között a kínai, angol, francia, német és más nemzeti szobák között szerepel a magyar szoba is, ennek tervezésére Györgyi Dénes kap megbízást. A “magyar terem” falait tölgyfa burkolat borítja, magyar népi motívumokkal, többek között tulipán-, búzakalász- és gránátalma-mintákkal díszített faragott faajtót és bútorzatot kap, a gipszmintákat Magyarországon készítik el és szállítják Amerikába a fafaragók számára. A kazettás festett famennyezet hetven tábláján piros alapon halványzöld, türkizkék és fehér népművészeti motívum jelenik meg. A fal és a mennyezet találkozásánál körbefutó frízre a Himnusz kezdő sorait vésték. Az ólomüveg ablakokon a mondabeli Hunor és Magor, valamint a magyar történelem és kultúra jeles alakjai, Szent István, Mátyás király, Rákóczi Petőfi, Munkácsy, Liszt arcképei láthatók, történelmi jelenetekkel a háttérben. A szoba tervei a 30-as .években készültek. Az épületet 1937-ben, a magyar szobát 1942-ben avatták fel. 1946-ban az egyetem úgy határozott, hogy a nemzeti bizottságokkal együttműködve nemzetközi tanár- és diákcsere programokat is indít. A szoba leírása és ábrázolása, a róla készült festmények és fényképek a Pittsburgh-i egyetem számos kiadványában megtalálhatók, az egyetem honlapján képes és hangos ismertetés mutatja be.28

Tervezései közül többet honorálnak aranyéremmel, Grand Prix-velt. Itthon megvalósult tervei közül említsük meg a debreceni Déri Múzeumot,29 a keszthelyi Balaton Múzeum épületét. Feleségének emlékezése szerint ő beszélte rá Festetics herceget, hogy ne bontassa le a birtokához tartozó gazdasági épületet, hanem engedje át múzeum céljára, s az átalakítás terveit Györgyi Dénes készíti el. A tervezésnél természetesen tekintettel kellett lennie az épület meglévő adottságaira.

Több épületet tervez az Elektromos Művek számára, a Honvéd utcai, Szentendrei úti és Attila úti épületeket. Fontos ipari épülete a Danuvia-gyár irodaháza Zuglóban. 1934-ben Budapest felkérésére ő rendezi a Györgyi Kálmán emlékkiállítást. 1937-ben a kormány megbízza, hogy tervezze meg Pásztor János szobrászművész Parlament előtt felállítandó Rákóczi szobrának talapzatát. 1937-ben megkapja a II. Lipót rend tiszti keresztjét, 1937-ben a francia becsületrend tiszti keresztjét, 1938-ban kormányfőtanácsos, 1939-ben megkapja a Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérmét.

28 http://www.pitt.edu/~natrooms/hungary/hung.html# 29A Magyarország a XX. században (főszerkesztő Kollega Tarsoly István) c. könyvben található

megállapítás: "Az ugyancsak Debrecenben épített Déri Múzeum (1923–1929), Györgyi Dénes és Münnich Aladár műve a korabeli svéd klasszicizáló szemlélettel rokon".(III. köt. 136-138. old.) tévedésen alapul. Az épület a 20-as évekre jellemző neobarokk stílusban épült, mintaképe a Potsdamban található Sanssouci palota. A szerzők bizonyára a Györgyi Dénes által tervezett debreceni Városháza terveire gondolhattak, melyet 1931-ben I. díjjal jutalmaztak, azonban nem valósult meg. Látványterve megtalálható Kubinszky Mihály "Györgyi Dénes" c. könyvében (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974.)



A 1919-ben nősült meg, kedves tanítványát vette el, Grofcsik Emíliát, aki mindvégig sokat segített neki szakmailag is. A Grofcsik családnak Balatonalmádiban volt szép kertje és háza. Györgyi Dénes a kertben saját családja részére szép házat tervez. A ház ma a Magyar Tudományos Akadémia üdülője, de a bejárati ajtó vasrácsán a három összefonódó betű (D-M-Zs: Dénes-Mimi-Zsolti) a Györgyi család emlékét őrzi. Egyetlen fiuk, Zsolt, aki 1920-ban született, építész-hallgató volt, amikor 1945-ben Balatonalmádiban meghalt. A katonai behívó elől a szülői ház padlásán rejtőzködő fiatalembert a bevonuló orosz katonák német katonának hitték és agyonlőtték.

1989 tavaszán a Balatonalmádi Honismereti Kör a város főutcáján álló, almádi vörös kőből épült I. világháborús emlékműre, melyet Györgyi Dénes tervezett a 30-as években. új emléktáblát helyeztet el, amely a II. világháború áldozatainak állít emléket. Az emlékmű ma már Györgyi Zsolt emlékét is őrzi. Györgyi Dénes özvegye jelen van a tábla leleplezésén.

Fiának halála megtöri Györgyi Dénest. Budai lakását a Döbrentei utcában a főváros ostroma alatt bombatalálat pusztítja el. Az Iparművészeti Iskolának rövid ideig még igazgatója, megbízzák, hogy szervezze át főiskolává, de hamarosan nyugdíjazzák. Haláláig balatonalmádi nyaralójában él (ma a Magyar Tudományos Akadémia üdülője), amelynek egyes szobáit albérlőknek kénytelen kiadni.

Utolsó nagy munkája 1948-ban épült, az almádi iskola, amelyet a háború alatt lebombázott előző iskolaépület helyett épített. Ez volt az első iskola, mely a háború után újonnan épült, és az első, amelyet eleve általános iskolának terveztek. Györgyi Dénes tervezte, járta ki a felépítéséhez szükséges pénzt, végezte a művezetést. Kap még feladatokat a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem (ma Veszprémi Egyetem) épitésének kivitelezésénél. 1950-től kezdve egészsége állapota egyre romlik. Egy 1953-ban kelt levél tanúsága szerint ekkor még a Középülettervező Vállalatnál dolgozik, fél fizetésért, az almádi otthonában készített terveket, rajzokat onnan küldi a vállalat budapesti központjába. Haláláig nyomasztja, és bizonyára hozzájárul egészségi állapotának romlásához, hogy különböző hivatalok nagy érdeklődést mutatnak háza iránt, állandóan annak államosításától kell tartania.

Az almádi általános iskola 1990. október 12-én ünnepélyesen felvette Györgyi Dénes nevét. Horváth Balázs belügyminiszter − maga is az iskola egykori növendéke − mondta az ünnepi beszédet. Az özvegy részt vett az ünnepélyen, és néhány szóban ő is meghatott szavakkal elmondta az egybegyűlteknek emlékeit az iskola építéséről. 94 éves ekkor. Grofcsik Emília ez év (1990) november 20-án halt meg. Györgyi Dénes a balatonalmádi templom kertjében lévő családi kriptában nyugszik, feleségével és fiával együtt.

A kiállítási pavillonok, múzeumok, ipari épületek mellett érdemes külön kiemelni Györgyi Dénes iskolatervező, iskolaépítő munkáját. Szimbolikus értékű, hogy megvalósult munkái közül az első és az utolsó jelentős épület is iskolaépület. Az első a Kós Károllyal közösen tervezett városmajori iskola, az utolsó a most említett balatonalmádi iskola. Ugyancsak 1911-ben öt község számára tervez elemi iskolát (Bácskeresztúr, Okolicsnó, Újbánya, Újlehota és Vágmogyoród). A történelem fordulata úgy hozza magával, hogy néhány év múlva a trianoni békeszerződés következtében mind az öt épület az országhatárokon kívül kerül. 1913-ban épül fel a kiskunhalasi elemi iskola, melyet műemléknek nyilvánítottak. 1926—1928-ban épül a Rákospalotai elemi iskola30, amelyet ma is Rákospalota egyik legjelentősebb épületének tartanak. Az 1939-40-ben tervezett

30 Ma (2004-ben) Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola, Általános Iskola és Óvoda



gödöllői polgári iskola nem valósul meg, az 1940—1941-ben pedig Budapesten a Pongrác úti lakótelepen épült elemi iskola azonban felépül.

1991-ben Balatonalmádiban az általános iskola melletti utcát Györgyi Dénesről nevezték el.

Dr. Györgyi Géza radiológus főorvos, egyet. magántanár (1900-1975)

Szülei műszaki pályára szánták, reáliskolába járt. Ő is megharcolt a hivatásért, pótérettségit tett latin nyelvből, hogy felvegyék az orvosi egyetemre. Nyelvtehetsége segítette abban, hogy három hónap alatt letegye a latin érettségit. Nemcsak felszínesen tanult, még idős korában is hosszú részleteket tudott idézni a memoriterként megtanult latin költeményekből. Valami azért megmaradt a műszaki képzésből, a radiológia iránti érdeklődés. Ő volt az egyetlen röntgenszakorvos, aki előtte belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett Ez nagyon nagy előny volt. Kisfaludy főorvos volt az első, aki hazánkban a rádiumot alkalmazta a rákgyógyításban, Györgyi vele párhuzamosan megkezdte a röntgenkezelés rákterápiában való felhasználását.

Klinikai tanársegédi beosztása mellett

1931-34-ig az OTI31-ban dolgozik,

1934-43-ig az OTBA32 rendelőintézetének (Trefort utca),

1943-49-ig a Kútvölgyi úti kórháznak33 osztályvezető főorvosa volt.

1949-től 51-ig több kórház, illetve rendelőintézet röntgenosztályát vezeti,

1951-től 61-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orthopaediai Klinikájának Röntgenosztály vezető főorvosa,

1956-ban docensi kinevezést kap,

1961-ben az egyetemről nyugdíjazzák,

1972-ig különböző SzTK34-rendelőintézetekben dolgozik,

1972 decemberében munkahelyén lesz rosszul, a mentők szállítják a János kórházba. 1975. augusztus 31-én hal meg, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet gondos ápolásában. Volt főnöke, Ratkóczy Nándor professzor búcsúztatta a ravatalnál. Atyja, Györgyi Kálmán sírjába temetik a Farkasréti temetőben.

Családi élete nagyon kiegyensúlyozott volt. Mindenek előtt a munka, a betegek voltak az elsők, azon túl minden szabadideje a családé volt. Nehéz háborús években lelkiismeretesen dolgozott munkahelyén. Közben lakását bomba sújtotta. Menteni kellett, ami menthető. A kiutalt lakást renoválni kellett, itt fiai már segítettek. Hatodik gyermekét, a kis Elvirát, aki Budapest ostroma alatt az óvóhelyen kapott TBC-ben halt meg, 1945-ben a Kútvölgyi úti kórház kertjében temették el ideiglenesen.

31 OTI: Országos Társadalombiztosítási Intézet 32 OTBA: Országos Tisztviselői Betegsegélyező Alap 33 A kórház 1945-ig az OTBÁ-hoz tartozik, neve ekkor Állami Alkalmazottak Horthy Miklós Gyógyintézete.

1945-től kezdve a név Állami Alkalmazottak Gyógyintézeté-re változik 34 Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja



Nyáron úszni, evezni, biciklizni tanította a gyermekeket, később az unokákat is. Az ősz hozta a kiránduló időt, télen a fiúkat tanította síelni. Tavasszal a visegrádi kertbe vitte a családot, ahol együtt dolgoztak a kertben. 1936-ig nyaranta szobát béreltek egy-egy helybeli családnál, 1936-ban apósának, Zámor Ferencnek anyagi támogatásával megveszi a Visegrád, Fő utca 26. (ma Fő utca 4.) számú házat, ettől kezdve a család itt tölti a nyarakat. A ház eredetileg egy, a faluban szokásos módon, az utcára merőlegesen épült tornácos parasztház volt, amelyet a megvétel után modernizáltak, fürdőszobát, manzárdszobát, beüvegezett ebédlőt építettek hozzá. A ház és a szomszédos (Fő utca 2. sz.) ház a helyi hagyomány szerint a két Ábrányi-fivér, Ábrányi Emil és Kornél nyaralója volt. Amikor hivatás a városhoz kötötte, szabad óráiban szép sétákat szervezett a budai hegyekben.

Számos tanulmányúton vett részt, kongresszusokon is. 1931-ben a Párisi III. Nemzetközi Radiológiai Kongresszuson,

1933-ban ismét Párisban az elektroradiológusok kongresszusán,

1937-ben Chicagoba megy az V. Nemzetközi Radiológus Kongresszuson,

1938-ban Münchenben a Német Radiológusok Kongresszusán.

Mindegyiken előadást tartott német, francia, ill. angol nyelven. 71 dolgozata jelent meg magyar, német, francia és angol röntgen folyóiratokban. Munkatársa, ill. referense volt több külföldi szaklapnak, valamint tagja volt több külföldi tudományos egyesületnek. Sok energiát fordított a rákellenes küzdelem szervezésére, meghonosítja nálunk a tomográfiát és kymográfiát.

A tudományos minősítési rendszer bevezetésekor dr. Györgyi Géza kérelmezi, hogy tudományos munkásságára, egyetemi magántanári címére való tekintettel adják meg neki a kandidátusi címet. Az akkori illetékesek - annak ellenére, hogy publikációinak száma meghaladja az 50-et - ezt nem ítélik meg neki.

1949-ben az akkori Állami Alkalmazottak Gyógyintézetének valamennyi orvosát és alkalmazottját egyik napról a másikra elbocsátják. A kórház többhónapi szünet után új orvosokkal és személyzettel Központi Állami Kórházként működik tovább, ahol sok éven keresztül csak az arra jogosultakat, állami és párttisztségek viselőit gyógykezelik. Az elbocsátott orvosoknak és alkalmazottaknak máshol kell állást keresniük. Ezért dolgozik dr. Györgyi Géza is egy ideig változó munkahelyeken, egyes időszakokban szabadságon lévő kollégák átmeneti helyetteseként.

1954-ben kerül nyomdába a Röntgenologia c. tankönyv, amit Ratkóczy Nándor professzor szerkesztett, ebben Györgyi is társszerző volt. “A tápcsatorna és hasi szervek röntgendiagnosztikája” c. nagy fejezetet írta ő.

71 tudományos előadást tartott. Hosszú ideig volt a MORE (Magyar Orvosok Röntgen Egyesülete) titkára.

Még egy érdekes momentumot találtam mostani munkámban. Dr. Györgyi Géza 1929-ben febr. 26-án tartotta esküvőjét a várbeli Zsigmond-kápolnában Zámor Magdával, azon egyszerű okból, hogy ez volt akkor az egyetlen fűthető templom a városban, és a hőmérő az utcán -29o hideget mért. Most, hogy munkámban minden rejtekhelyet átvizsgáltam, találtam egy olyan rajzot, ami szerint a Hauszmann restauráció folyamán a Zsigmond kápolna Györgyi Géza építész tervei szerint készült el. És ezt akkor nem tudta senki? Pedig még Géza bácsi élt.



Dr. Györgyi Géza mint radiológus, 55 éves korában mehetett volna nyugdíjba, hogy ő mégis 73 éves koráig dolgozott, annak oka megint kettő: a szakma szeretete és a család jólétéért való áldozat (akkor emelték fel az özvegyi nyugdíjakat).

Kollégája és barátja, dr. Fülöp József így emlékezik meg róla35:

“Dr. Györgyi Géza 1900. II. 26-án született Budapesten. Nagyapja biedermeier festő, édesapja, Györgyi Kálmán, a Székesfővárosi Iparrajziskola és a Magyar Iparművészeti Társulat igazgatója, és a Magyar Iparművészet szerkesztője volt.

Iskoláit Budapesten végezte, 1923. novemberében szerzett orvosdoktori oklevelet. 1921-től 1924-ig az Egyetemi Élettani Intézetben és az I. sz. Kórbonctani Intézetben volt gyakornok. 1924-34-ig az I. Belklinikán működött, mint gyakornok, ill. tanársegéd, az első három évben osztályon, ambulancián és laboratóriumban, hét évet pedig a röntgenosztályon Ratkóczy Nándor professzor mellett. 1928-ban belgyógyász, 29-ben röntgenszakorvos képesítést szerzett. Klinikai beosztása mellett 1931-34-ig az OTI esti rendelésén helyettes osztályvezető orvosként működött. 1934-43-ig az OTBA budapesti rendelőintézetének, 1943-49-ig a Kútvölgyi úti Állami kórháznak röntgenosztályvezető főorvosa volt. A kórház átszervezésekor az Alkotás utcai, Péterfy Sándor utcai, Trefort utcai, majd a Madách téri rendelő vezetésére kapott megbízást. 1951 júniusában az Orvostudományi Egyetem Orthopaediai Klinikája röntgen osztályának vezető főorvosává nevezték ki. Ugyanitt 1956-ban egyetemi docensi kinevezést kapott. Az egyetemről 1961-ben ment nyugdíjba. 1961-63-ig ismét a Péterfy Sándor utcában főorvos, utána még 8 éven át különböző SzTK rendeléseken dolgozott, legutoljára a Pestlőrinci Tanács rendelőjében. 1972 decemberében itt lett rosszul, innen szállították a mentők a János kórházba pneumoniával. Most már végleg nyugdíjba vonult. 1975. augusztus 31-én halt meg a Pihenő út 1. alatti Korányi Intézetben.

Számos tanulmányúton vett részt: 1922-ben Bernben, 1925-ben Párisban, 1927-ben Németországban. 1927-ben részt vett a budapesti Nemzetközi Sejtkutató Kongresszuson, 1931-ben a párizsi III. Nemzetközi Radiológiai Kongresszuson, 1933-ban Párizsban, a Francia Elektroradiológusok Kongresszusán, 1937-ben Chicago-ban az V. Nemzetközi Radiológiai Kongresszuson, 1938-ban Münchenben a német Röntgen Társaság Kongresszusán. Négy kongresszuson előadást is tartott német, francia ill. angol nyelven.

1944-ben a belgyógyászati röntgenológia tárgykörből egyetemi magántanárrá avatták.

71 dolgozata jelent meg magyar, német és francia nyelven, francia és angol szaklapokban. 67 tudományos előadást tartott hazai társulatokban és külföldi kongresszusokon. Munkatársa, ill. referense volt a Zentralblatt für Radiologie, a Journal de Radiologie, és az Excerpta Medica c. külföldi szaklapoknak. Több bel- és külföldi tudományos egyesületnek volt tagja, elnökségi tagja, ill. választmányi tagja. Tudományos munkásságában a legnagyobb helyet a röntgenológia tárgyú közlemények foglalják el. Ezek egy részében a tápcsatorna egyes szakaszai, főleg a vastagbél röntgenvizsgálatával foglalkozik. Hazánkban az elsők egyike, aki a nyálkahártyareliefvizsgálattal szerzett tapasztalatairól beszámolt. Vastagbél nyálkahártyarelief és levegővel való felfúvással történő vizsgálatát combinált bélvizsgálatnak nevezi el és rendszeresen alkalmazza. Hazánkban − külföldi szerzők nyomán − röntgenosztályán elsőnek vezeti be a hasi szervek (uropoetikus rendszer, epehólyag, gyomor, bél) következetes átvizsgálását mindazon esetekben, amelyekben a klinikai tünetek több szerv megbetegedése mellett szólnak. Az Aerztliche Praxis-ban dr. Bugyi Balázs ismerteti “Györgyi Syndrom” címen torticollis

35 Fülöp József: Dr. Györgyi Géza, Magyar Radiológia, . 27. évf. 1975. 6. sz. 384. old.



infantilis címen (Magy. Rad. 1962) leírt tünetcsoport egyedüli leírását. Ezeken kívül több dolgozata tárgyalja a csontrendszer, a koponya elváltozásait. Az utóbbiak közül nagy érdeklődést váltott ki a haemophiliás csontelváltozásokról, az osteopoikiliáról, a dyschondroplasiáról írt tanulmánya. A csontok ásványtartalmának meghatározása lineáris gyengülési coefficiens segítségével (Fortschritte auf dem Gebiet der Röntgenstrahlen, 1961) megjelenése európai visszhangra talált.

Onkologiai munkássága során hazánkban elsőként számolt be a protrahált-fractionált besugárzással elért eredményekről. A rákellenes küzdelem országos megszervezésére elsőként tesz javaslatot. 1954-ben Hajdu és Ratkóczy Röntgenologia címen tankönyvet adnak ki, amelyben Györgyi Géza “A tápcsatorna és hasi szervek röntgendiagnosztikája” c. fejezetet írta.

Hivatását annyira szerette, hogy 72 éves koráig dolgozott, 72 éves korában, súlyos betegen vette át az aranydiplomát.

Nős volt, házasságából 7 gyermek született, 11 unokája született.”

Dr. Györgyi Gézának néhány szakcikkére a mai napig találhatunk hivatkozásokat a szakirodalomban a Web of Science (Science Citation Index) adatbázis szerint-

Reményi József, a szobrász-, és éremművész, aki dr. Györgyi Gézának páciense volt, bronzérmen örökítette meg őt. Az érem körirata: “Medicus curat - natura sanat” pontosan fejezi ki dr. Györgyi Gézának az orvosi hivatásról, a gyógyításról való felfogását.

Dr. Györgyi Géza fizikus (1930-1973)

Györgyi Géza fizikus, dr. Györgyi Géza radiológus legidősebb fia, 1930. október 8-án született. Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumban végezte, itt tagja volt a 25. számú Szent Imre cserkészcsapatnak. Diákkorában “Szentimrés Misszió” címmel stencilezett diáklapot szerkesztett. Érettségi után, 1949-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán tanult. Egyetemi évei alatt demonstrátorként oktatta a fiatalabb évfolyamok hallgatóit. Fizikus diplomáját 1953-ban szerezte meg, ezután a Központi Fizikai Kutató Intézetben dolgozott.

1956-ban az intézet Forradalmi Bizottságának titkárává választják.

1959-ben, az utolsó magyarországi Heine-Medin járvány idején súlyosan megbetegedett. “Elméleti magfizika” című könyvének, melyen ekkor dolgozott, utolsó fejezeteit súlyos betegen, munkatársai segítségével fejezte be. Két éven át kórházban és szanatóriumban gyógykezelik, hosszabb időt tölt Csehszlovákiában, a Jánske Lázne-i szanatóriumban. Ez után tért vissza a munkához. Munkahelyére mozgáskorlátozottsága miatt nem tudott rendszeresen bejárni, munkáját nagyrészt otthon végezte.

1964-ben a fizikai tudományok kandidátusa, 1970-ben a tudományok doktora címet szerezte meg. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1955-ben Schmid Rezső díjjal tüntette ki. 1972-ben elnyeri a KFKI Intézeti Díját.

Betegsége ellenére több hosszabb külföldi tanulmányutat tett, kézi vezérlésre átalakított gépkocsija segítségével. Meghívásra 1967-ben több hónapot Triesztben, az ottani Nemzetközi Elméleti Fizikai Centrumban, 1968-69-ben pedig egy évet Franciaországban, a Párizsi Egyetemen töltött.

1955-ben megnősült, felesége, Horváth Tünde, ugyancsak fizikus. Két gyermekük született, Géza fiuk fizikus, Tünde leányuk orvos lett.



1973. augusztusában halt meg, Szegeden, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat vándorgyűlésén.

A következőkben Frenkel Andornak, a Központi Fizikai Kutatóintézet osztályvezetőjének, és Marx Györgynek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorának Györgyi Géza temetésén elmondott beszédeit idézzük.

Búcsú Györgyi Gézától

Elhangzott a Farkasréti temetőben, 1973. aug. 31-én.36

A Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóinak nevében. mindazok nevében, akik őt tisztelték és szerették. búcsúzom Györgyi Gézától, a fizikai tudományok doktorától, az Intézet tudományos főmunkatársától. Kísérjük őt végig gondolatban pályáján. próbáljuk megtalálni azokat a belső és külső erőket. melyek életutját meghatározták. Igyekezzünk szeretetteljes pontossággal követni őt, hogy olyannak lássuk. amilyen valóban volt. Csak ez méltó hozzá, aki minden dolgában pontosságra, tisztaságra, világosságra törekedett.

Életének alapja a hivatás volt, mely oly természetesen illett hozzá, annyira összeforrott egész énjével, hogy azoknak, akik mint én is, már felnőtt korában ismerték meg őt, szinte eszükbe sem juthatott, hogy Györgyi Géza más is lehetne, mint ami: elméleti fizikus. Kiemelkedő tehetsége és szorgalma már egyetemi hallgató korában kutatóvá teszik, és nála csak néhány évvel idősebb tanárának, Marx Györgynek irányításával az elektromágneses tér fontos tulajdonságainak tisztázásán dolgozik. Ezt a szép munkáját az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Schmid díjjal jutalmazza. 1953-ban, közvetlenül az egyetem elvégzése után kerül a Központi Fizikai Kutató Intézetbe, és itt ő lesz az induló elméleti magfizikai kutatások egyik megteremtője. Kutatói egyénisége korán kikristályosodik, és fémjelezni fogja egész munkásságát. Azt vallja, hogy matematikailag szabatos kérdésfeltevések, világos, logikailag kifogástalan levezetések nélkül egy elméleti fizikai munka nem tökéletes; mert az elmélet matematikai formájának tisztaságát és szépségét a megértés fokmérőjének tekinti, és számára a megértés, a természet törvényeiben rejlő harmónia felfedezése és megfelelő formában való kifejezése az elméleti fizikai kutatás célja. Ezeket az elveket, melyeket Kepler, Einstein, Dirac, Weyl emeltek magasra, alkotómunkája vezérfonalának és mércéjének teszi meg. Ez a látásmód vezet oda, hogy, igen korán felismeri a csoportelmélet jelentőségét, és megírja első egyetemi jegyzetét a forgáscsoportról, melyet később újabbakkal egészít ki. és amely évekig sokunknak kézikönyvül szolgált. Alkotói tevékenységének köre közben tovább bővül, és az ötvenes évek végén, a Goldhaber-Györgyi modell kidolgozása kapcsán levezeti négy elemi részecske tömege között azt a fontos összefüggést, amit néhány évvel később mások más alapon újra felfedeznek. Ekkor dolgozik Elméleti Magfizika c. könyvén is, amely eddig két magyar és egy lengyel nyelvű kiadást ért meg, és amelyről nemrég Wigner Jenő elismerő szavakkal emlékezett meg. A 60-as években alkotói tevékenysége a csoportelméletnek az elméleti fizika különböző ágaiban való széles körű és módszeres alkalmazására irányul. Kutatásainak eredményét számos cikkben teszi közzé, és 1966-ban kandidátusi, 1971-ben doktori értekezésében foglalja őket össze. Neki magának a kvantummechanikai Kepler-probléma csoportelméleti tulajdonságainak tisztázásában elért eredményei adták a legtöbb örömet, mert itt sikerült legszebben megvalósítania azt az ideált, amit maga elé tűzött: megtalálta azt a matematikai formát, melyben a Kepler törvényeknek megfelelő mozgás a

36 Fizikai Szemle, XXIII. évf. 12. szám, 1973 december, 353-357. old.



legegyszerűbbnek, legszimmetrikusabbnak fogható fel. Dinamikai szimmetriák c. doktori értekezésének mottójaként idézi Hermann Weylnek, a nagy matematikusnak szavait: “Ma is osztjuk Keplernek a mindenség matematikai harmóniájába vetett hitet, amely kiállta az egyre újabb kísérletek próbáját. Ezt a harmóniát mi a dinamikai torvényekben keressük.” És Györgyi Géza joggal volt büszke arra, hogy a legmodernebb matematikai eszközök segítségével sikerült neki az eddigieknél is szebbnek, tokéletesebbnek láttatnia a természet azon torvényeit, melyeket 300 evvel ezelőtt Kepler fedezett fel.

És itt elérkeztünk Györgyi Géza egyéniségének egy másik nemes vonásához, a hagyománytisztelethez. Ez nem csak szavait hatotta át, nála az elvek, állásfoglalások tettekben realizálódtak. Az ő érdeme, hogy a huszadik századi fizika aranykorának, a 20-as, 30-as éveknek történelmi jelentőségű, de nehezen hozzáférhető, regi folyóiratokban rejtőző cikkei magyar nyelven, Györgyi Géza fordításában és gondozásában életre keltek, részint a Magyar Fizikai Folyóirat klasszikus sorozatában, részint könyv alakban. ő kutatta fel és rendezte sajtó alá Ortvay Rudolfnak, Neumann Jánosnak és Wigner Jenőnek az Akadémián és magánszemélyeknél porosodó levelezését, melynek közlése folyamatban van. Ő fordította magyarra Eisenbud, Garvey és Wigner Az atommag szerkezete c. könyvét és Wigner Szimmetriák és Reflexiók c. tanulmánygyűjteményét.

Mindezen túl talált időt arra, hogy az Eötvös Loránd tudományegyetemen rendszeresen speciálkollégiumokat tartson, és hogy figyelemmel kísérje és segítse a fiatal tehetségek munkáját. Ezt nem szűkkeblűen tette, nemcsak akkor, ha ezek neki dolgoztak vagy az ő útját követtek. És azok közé tartozott, akik nem sajnálják az időt mások munkájának figyelmes áttanulmányozására és arra, hogy segítsenek szebbé, zártabba tenni egy lényegében jó eredményt, vagy megkeresni a hibát egy gyanús levezetésben. Nagy tudását, a fizika határain messze túlterjedő műveltségét, kulturált, emberi magatartását ismerték és becsültek határainkon túl is. Intenzív levelezést folytatott külföldi kollégáival, és nagymértékben az ő érdeme, hogy olyan világhírű, magyar származású kutatók, mint Wigner Jenő és Lánczos Kornél eleven kapcsolatot találtak a hazai fizikus társadalommal. Györgyi Géza mindig szívesen látott és visszavárt vendég volt ott, ahol egyszer megfordult, a Trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Centrumban, a párizsi Egyetem Elméleti Magfizikai Intézetében és másutt.

Ez tehát nagy vonalakban és sok kihagyással Györgyi Géza pályája, ilyen a mű, melyet ránk hagyott. Vajon gondolná-e valaki, hogy az az ember, aki ezt az impozáns munkát elvégezte, 20 munkaévéből 14-et bénán, közel mozgásképtelen állapotban élt le? A betegség, mely 1959-ben ágynak döntötte, kezdetben teljesen leverte lábáról. Mindent újra kellett tanuljon: előbb felülni, aztán felállni, majd járni. De sajnos mindezt nem tudta többé úgy csinálni, mint az egészségesek. Mindazok a mozdulatok, melyek a mi számunkra oly könnyűek és természetesek - leülni egy székre, kinyitni egy ajtót, levenni egy könyvet a polcról, felemelni egy elgurult ceruzát a földről - tőle komoly erőfeszítést követeltek. És mindennek ellenére elvégezte a munkát, melyről szóltunk. Hogy ez sikerült, az szinte emberfeletti akaraterejének, élni és alkotni akarásának köszönhető. És köszönhető kedves feleségének, Tündének. Mert Györgyi Géza segítségre szorult, és természetesen segítették sokan. Segítettünk szívesen mi is, kollégák és barátok, és nagyon sokat segített a család. De Tünde volt az, aki megosztotta vele e 14 év mindennapjainak nem mindennapi terheit, ő tette kettejük közös életét nemcsak éppen elviselhetővé, hanem olyan életté, melyben a derűnek, a jókedvnek is bőven jutott hely. Aki bejáratos volt Györgyiékhez, az tudja, hogy így volt, egészen a legutóbbi időkig. És ami a közelmúltban történt, az nagyon is érthető, nagyon is emberi. 14 év szakadatlan fizikai túlterheltsége, melyet neki a legelemibb életmegnyilvánulások okoztak, s amelyet nem lehetett pihenéssel kompenzálni, lassan felemésztettek Györgyi Géza energiáját, mint ahogy háromszor vagy négyszer ennyi idő



felemészti egy egészséges ember energiáit. Ereje elhagyta, ellenállóképessége legyengült, és a betegség, amely 1959-ben foglyul ejtette, most felülkerekedett. De közben, hosszú éveken át, ő győzött, élt és dolgozott, pontosan és szépen. A közéletből sem vonult vissza, voltak elvei, elképzelései, melyeket igyekezett valóra váltani, melyek tetteit irányították. Érzékeny és érző ember volt, valódi vagy vélt igazságtalanságok mélyen bántották, akár őt érték, akár csak hallott róluk, és őszintén tudott örülni minden szépnek és jónak, akár ő hozta létre, akár mások. Élete küzdelmes élet volt, amely az emberi helytállás, az alkotás, az egyetemes szellemi és kulturális értékek megbecsülésének, megőrzésének és gazdagításának jegyében telt el. Emléke erősíteni fog bennünket ezen értékek védelmezésében.

Frenkel Andor

A hazai elméleti fizikai kutatások egyik nagy egyénisége vált meg tőlünk, amikor Szegeden vándorgyűlésünket tartottuk, magyar fizikusok. Akik ott voltunk, átéltük azt a mely megrendülést, fájó hiányérzetet, amit a magyar fizikustársadalom érzett. Így élményszerű hitelességgel tudatosult mindannyiunkban, mit jelentett a hazai fizikus közösségnek Györgyi Géza.

Feladatom, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevében elbúcsúzzam c. professzorától, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat nevében elbúcsúzzam régi tanácstagjától, a Fizikai Szemle nevében elbúcsúzzam egyik legaktívabb munkatársától. Az Akadémia doktorát és a Fizikai Bizottság tagját búcsúztatja. Így a búcsúztatás a magyar fizikus társadalom tiszteletadása, köszönet azért, amit Györgyi Géza egész életmunkájával értünk tett.

Hazánkban sok kutató, sok elismert tudós dolgozik. Ha azt kérdezzük, közülük miért Györgyi Géza működése vált országos jelentőségűvé, a választ Géza egyéniségében kell keresnünk.

Emlékszem, amikor jó 20 esztendeje kitűnt az egyetemi hallgatók közt problémafogékonyságával és következetes logikájával. Ha megemlítettem neki egy problémát, pár nap múlva hozta a kristálytiszta megoldást. Novobátzky Károly tanítványa volt, ő tanította meg a klasszikus térelméletre, amelynek a relativitáselmélet adott áttekinthető eleganciájú formát. Ez vált gondolkodásmódjává, első tudományos eszményképévé. Egyetemi hallgató volt, amikor első dolgozataiban segített eltakarítani azt a zűrzavart, amit az elektromágneses mező energia- és impulzus-mérlegében a polározható közegek jelenléte előidézett. Ezért kapta meg 25 évesen a Társulat tudományos díját.

Az ötvenes évek elején volt mindez. Ekkor bontakoztak ki Budapesten is a magfizikai kutatások. Elméleti csoport létesült a Csillebércen; a munka fő terhét az egyetemről kilépő Györgyi Géza vállalta. Meg kellett tanulnia az elméleti magfizikát, másokat is meg kellett rá tanítania, és kutatóként tovább kellett vinnie ezt az akkoriban még kamaszosan kócos tudományt. Géza először a klasszikus térelmélet tiszta vidékéről próbált közeledni, de a témakör ellenállt. Géza nem tudott lemondani a világos áttekintésről, ez pedig akkor nem volt könnyű a magfizikában. (A perturbációszámítást próbálgatták, noha mindenki tudta, hogy az itt érvénytelen.) Géza végül a szimmetriák csoportelméleti kiaknázásában lelte meg azt a módszert, amely egzakt eredményt adhat olyankor is, amikor megfelelő konstruktív kvantummechanikai közelítő eljárást nem ismerünk. A csoportelmélet utolérhetetlen tisztaságú szemléletmódjának prófétája és főpapja lett a magyar fizikusok közt. Fáradhatatlanul tanította erre a fiatalokat, egyre jobban tágította az alkalmazások körét. Wigner Jenőt fogadta el elvi tanítómesterének. Ahogy múltak az évek, egyre



alapvetőbb problémák felé fordult figyelme. Végre elérkezett a modern fizika legegyszerűbb és legmélyebb jelenségéhez: a hidrogénatom színképéhez. Legutolsó éveiben itt mutatta meg, hogy a differenciálegyenletek áttekinthetetlen formális kalkulusa helyett a csoportelméleti szimmetriák lehetővé tesznek egy teljes tárgyalást, amely nem csak a teljes spektrumot generálja, hanem az átmenetek szabályait is megadja. E kutatásai szereztek meg neki az igazi nemzetközi hírnevet.

Sorolhatnánk tovább Géza tudományos eredményeit. Mikor a magyar fizikusok nevében tisztelgek egyénisége előtt, legfontosabbként mégis ez jut eszembe, milyen nagymértékben emelte Géza igényessége, tanácsadása és kritikája a budapesti elméleti kutatások színvonalát. Sokat járt külföldön, de tudásával a Társulatban, fizikus közösségekben, a Fizikai Szemlén keresztül az egészséges magyar tudományos közvélemény kialakításán munkálkodott. Vesződségei, átmeneti kudarcai közepette mindinkább izgatta, hogy a fizikatörténet csodálatos húszas-harmincas évtizedében hogyan törtek be magyar kutatók a nemzetközi tudomány élvonalába. Hogyan volt képes Ortvay Rudolf hazai földben meggyökereztetni a kvantumelméletet. Géza kutatta fel, mentette meg és adta közre Ortvay Rudolf levelezését a kor legkiválóbb tudósaival, ezért a fizikatörténetírás hálás Györgyi Gézának. Neumann János leveleit is sajtó alá rendezte, most jelennek meg a Fizikai Szemlében. Ő már nem fogja nyomtatásban látni a leveleket, de amit célul tűzött maga elé, azt megvalósította. Szerette hazáját és virágzóvá tette annak tudományos életét.

Kemény akaratereje volt. Csak ilyen egyéniség tud maradandó hatást kifejteni. Csak ő volt képes hosszú éveken át birkózni a bénító tehetetlenséggel. Az ilyen erősakaratú férfiak tudatosan alkotják meg életüket. Távozásuk váratlanul ér és megrendít. De amikor felmerjük tetteiket, akkor tűnik ki: energiájukat az utolsó cseppig felhasználva teljes életművet fejeztek be. Sokat dolgoztam Gézával, sokat vitatkoztam vele és sokat tanultam tőle. Kérdések élnek bennünk - barátaiban, munkatársaiban, gyermekeiben -, amiket: Tőle akartunk megkérdezni. Ezekre már nem ad könnyű választ hatalmas tudása, lenyűgözően rendszerezett elméje. A választ írásaiban kell megkeresnünk, és azokhoz a fiatalokhoz kell fordulnunk, akiket ő segített elméleti fizikussá lenni.

Marx György

A rechtenfelsi Gross, Wimmer, Pichler családok

Amikor férjhez mentem, Apám kapott egy gratuláló levelet régi barátjától, Visnya Aladártól, aki a Dunántúlon volt múzeumigazgató. Azt írta, hogy gratulál és örül, hogy rokonok lettünk, mert anyósom az ő (addig személyesen nem is ismert) rokona.

Elküldött nekem egy családtörténeti névsort, anyósom, Györgyi Kálmánné, rechtenfelsi Gross Melanie (1863-1950) családjáról. Anyósom apai nagyanyja a Prágában született Elise Wimmer (1811-1899) volt, aki Franz Wilhelm Gross edel von Rechtenfels General Auditor (hadbíró tábornok) felesége lett. Franz Gross a családi hagyomány szerint olyan szegény családból származott, hogy gyermekkorában az utcai lámpák fényénél tanult, de erős akarattal felküzdötte magát. Ő kapta a nemességet “rechtenfelsi” praedicatummal. Az ő fia volt Gross Hugó (1831-1901), Ferry grófnő titkára, aki Grazban lakott feleségével, Pichler Antóniával. Az ő gyermekeik az ifjabb Gross Hugó, aki Komjáthon volt egy nagybirtokon jószágigazgató. és Gross Melanie, aki Györgyi Kálmán harmadik felesége lett. – Az ifjabb Gross Hugó felesége Haliczky Ilma volt, és Melanie gyakran látogatta őket Komjáthon. A második feleségének halálakor özvegyen maradt Györgyi Kálmán, Haliczky Amália fia, a Haliczky rokonság révén ismeri meg Melanie-t, mint távoli rokont (akinek vőlegénye a háborúban elesett), és veszi nőül.

Az anyai ágra vonatkozóan ma is megvan a papír, anyósom kézírásával, “Anyai részről dédnagyszüleim Pichler János soproni kereskedő. Nagyszüleim Pichler János nagyváradi földbirtokos, kereskedő, felesége nemes apáti Than Antonia, szepesszombati származású, Than Mór híres magyar festő rokonságához tartozott.”

Anyósomat betegségében néha meglátogatta egy idős, szép hölgy, Sommaruga báróné, szül. Than Mici, (Than Róbert pozsonyi ügyvéd leánya), akinek a nagybátyja rajeczi Burian gróf osztrák külügyminiszter volt. Mici néni valamelyik pesti nagyszállóban lakott, ha Bécsből jött, mint üzletkötő. Szegény anyósom halála után ez a kapocs is megszűnt.

Tíz évvel később kezdtem a családi imakönyveket tanulmányozni. Itt találtam ezeket a bejegyzéseket: “Andachtsbuch Wien 1815. Johann Pichler 1830 bin ich in den heiligen Ehestand getreten mit meiner vielgeliebten Antonia Thann aus Georgenburg gebürtig.”

Anyósom anyjáról, az idősebb Gross Hugo feleségéről, Pichler Antoniáról mesélték, hogy öreg korában sokat volt a Császárfürdőben, ami nagyon jót tett a reumának. Ott barátkozott össze az öreg Tóth Kálmánnéval37, aki szintén ott gyógyíttatgatta magát, testi-lelki bajait.

Egy visegrádi hangversenyen ismerkedtem meg egy nagyon kedves hölggyel, akivel hamar találtunk közös témát: Visegrád története, családtörténet. Az ő apja, nagyapja (Aujeszky prof.) a pilisi turisztika oszlopos tagjai voltak, anyai ágon pedig Than leszármazott. Amikor megtudja, hogy Györgyiné vagyok, a nyakamba borul: Györgyi Géza fizikus édesanyja? Én is fizikus vagyok, mondja Aujeszky Lenke, Than Karolina unokája. Meghív, Budán, közel lakik, és elém terít sok családi képet, iratot. Kapok tőle családfát, képeket.

37 Tóth Kálmánné Majthényi Flóra (1837-1915), költőnő. Tóth Kálmán költő felesége, 1868-ban elvált

férjétől.



Később veszem észre a nálam lévő imakönyvben ezt a bejegyzést: “Unser Onkel Martin Lányi ist in 1850 gestorben.” Tehát kedves menyem, Géza fiam felesége, Horváth Tünde, aki Lányi-unoka, a Than család révén rokona.



A Zámor (Zsabokrszky)-család története

A család eredete

Az első ismert ős, Zsabokrszky Antal Csehországban lakott, Reichenau-ban, zsellér volt. Kétszer házasodott, első feleségétől az egyetlen gyermek volt Zsabokrszky Vencel (1807 Reichenau-1896 Bazin). A második feleségről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy több gyermeke volt. Vencel az akkori szokás szerint elment vándorolni fiatal korában és így teljesen elszakadt a családjától. 20 éves korában került Bazinba, mint cipész és munkába lépett Barts Kristóf cipészmesterhez, kinek leányát, Katalint elvette feleségül, és végleg letelepedett Bazinban, mint önálló cipészmester. – Barts Kristóf Sziléziában született, 13 éves korában elszakadt hazulról (12 gyerek volt), a német-francia háború alatt. Volt lovász-, majd cipészinas, végül Bazinban telepedett meg, mint cipészmester. Felesége Anna Linczhoberin, 3 gyermeke: ifjabb Kristóf, Katalin és Ferenc, akiből prépost lesz. –

Zsabokrszky Vencel és Barts Katalin fia, Ferenc, 1843. szept. 10-én született Bazinban, ott járt elemi iskolába, ahol a 47 tanuló közül első, csupa “excellentes”, “eminentes” a bizonyítvány. Mikor kis iskolás lett, a szabadságharc idején az oroszok Bazint is megszállták, a közeli Pálffy-kastélyban lakott Paskievics és minden házban orosz katonák voltak elszállásolva. A lakosság félt, a szobák padlóját felszedték, és oda rejtették az értékes holmit. – 1854-ben a krími háború nyomorúságát megérezték még Bazinban is. A szőlőket mind kiirtották és kukoricát vetettek helyébe, hogy legyen legalább kukoricakenyér télre. – Három osztály végén felvették Ferencet a pozsonyi főgimnáziumba, ahol folytatja kitűnő előmenetelét, ekkor német idők vannak, csak 1861-ben, mikor a VII. osztályba járt, jöttek vissza a magyar tanárok. Sokat instruktoroskodik és nevelő is volt több helyen. – A kiváló nagybácsi, Barts Ferenc, gyulafehérvári nagyprépost levelet ír a sógornak, küldje fiát Bécsbe, orvosi egyetemre, akkor támogatni fogja anyagilag. Zsabokrszky Ferenc megköszöni nagybátyjának, de természetének nem felel meg az orvosi hivatás. Pozsonyba megy a jogakadémiára (1863-66). Tejfaluban (Csallóköz) a Dull földbirtokos család fiait neveli, akik ősszel Pozsonyba költöznek, és neki teljes ellátást adnak. A szülők fehérneműt küldenek és egy kis zsebpénzt (3.- Ft). 1863-ban Vencel írja fiának, hogy mentesítik a sorozás alól. Spóroljon, mert nem tud pénzt küldeni. Ferenc írja apjának, hogy már 2 jogi vizsgát letett. 1865-ben írja az apa, küldi a rég várt csizmát és kéri, hogy kopott ruháit küldje haza az öccsének. 1866. májusban Ferenc megköszöni a nagybácsinak a 100.- Ft-ot, amit új ruhára küldött a jogakadémia befejező ünnepségére. Pozsonyi jogakadémiai absolutorium: csupa eminens.

Nagyon érdekes az a latin nyelvű, gyönyörű kézírással készült Heraldika, amit Zsabokrszky Ferenc Gatteser munkájából másolt ki (1866). 1867-ben a nagybácsi nagyon meg van elégedve, ismét küld 100 Frt-ot ajándékba.

Bizonyítvány tanúsítja dr. Révfy László pozsonyi ügyvédtől, hogy Zsabokrszky Ferenc 1866. dec. 15-1867. máj. 31-ig nála dolgozott, mint ügyvédjelölt. 1867. máj. 29-én egy közgyűlési jegyzőkönyv szerint Bazinban a közgyűlés II. aljegyzővé választotta meg Zsabokrszky Ferencet. 1869-ben aljegyző és telekkönyvvezető lett és letette a közügyvédi vizsgát. Még ugyanebben az évben Bazin város tanácsnokká választotta. 1871-ben megszerzi a váltóügyvédi oklevelet is. Ez év szeptemberében van esküvője Steger Máriával. Ugyancsak 1871-ben kinevezik városi jegyzőnek és telekkönyvvezetőnek, majd 1872-ben albírónak nevezik ki. Ilma leányuk 1872. június 25-én, Auguszta 1873. június 25-én születik. 1874-ben, a harmadik szülésben Steger Mária meghal. A családi örömök



döbbenetes hirtelenséggel érnek véget. – 1875-ben újra nősül és nagyon jól. Első feleségének húgát, Steger Teréziát (1852-1926) (sororatus), aki nagyon jó anyja lesz az árváknak, és még 7 gyermekkel ajándékozza meg.

Steger Terézia gyermekei:

Mária (szül. 1876, Bazin)

Ferenc (szül. 1877, Bazin)

Janka (szül. 1879, Bazin)

Rezső és Ede ikrek (szül. 1881, Bazin)

Anna (szül. 1883, Pozsony)

Jenő (szül. 1894, Pécs)

A gyermekek közül Auguszta, úgy, mint anyja, gyermekszülésben hal meg 1901-ben, Ede és Janka is fiatalon hal meg tbc-ben.

Atyja, Vencel, 1896-ban Bazinban hal meg.

Zsabokrszky Ferencet 1878-ban képviselőnek jelölik, azonban amikor megtudja, hogy a Liberális Párt Budán Andrássy Mihály grófot jelöli, hazafias kötelességének érzi, hogy visszalépjen. A Pozsonyvidéki Lapok szerint “Zsabokrszky úr […] igen népszerű egyéniség az egész vidéken, bírói tiszte pontos és igazságos teljesítéséhez pedig a mintaszerű eljáráson kívül még a nép jóakaró és avatott tanácsadójának szerepét is csatolta … A bazini választókerület önmagát becsülte meg, mikor ily jeles egyént szemelt ki képviselőjének.” 1882-ben törvényszéki bíró Pozsonyban, 1889-ben kisegítő bíró a budapesti táblán, 1891-ben táblabíró Pécsett. 1909-ben megkapja a királyi curiai bíró címet. 1912-ben táblai tanácselnök 1914 októberében ment nyugdíjba, a Pécsi Napló cikkben búcsúztatja. – Szeretett felesége, Steger Terézia, 1926-ban hal meg. – 1941-ben a Dunántúl c. lap beszámol arról, hogy a pécsi ítélőtábla félszázados jubileumán megjelent a 98 éves Zsabokrszky Ferenc, aki az 1891-ben megjelent pécsi tábla első bírói karának ekkor már egyetlen még élő tagja volt. A megjelentek meleg szeretettel vették körül. 1942-ben a család már a 100. születésnap megünneplésére készül, amikor Zsabokrszky Ferenc elesik – egy nehéz fotelt cipel be a verandáról –, combnyaktörést szenved és a kényszerű fekvésben bélcsavarodás lép fel. 99 éves korában halt meg.



Zámor (Zsabokrszky) Ferenc (1877-1960)

Zámor Ferenc gépészmérnök Zsabokrszky Ferenc táblabíró fia volt. Nevét ő magyarosította “Zámor”-ra. A halálát megelőző évben, 1959-60-ban megírta önéletrajzát. Saját, valamint felesége, született Rédey Erzsébet gyermek- és ifjúkori éveinek eseményeit házasságkötésükig párhuzamosan írja le.

Magam.

1877, okt. 14. Bazinban38 születtem. Vasárnapi gyerek voltam, ami szerencsét jelent.

1881. Pozsonyba költözünk. (Apa törvényszéki bíró.)

1883. IX. 1. nem voltam még 6 éves, mikor az első elemibe beírtak. Éretlen voltam, ami végighúzódott mind a négy osztályon úgy, hogy a 4. osztályt meg kellett ismételnem, ami helyes volt.

1888-89-ben Pozsonyban végeztem az első reáliskolát, nem gymnasiumot, mert Apám már kis koromtól kezdve mérnöknek szánt.

1889-ben Apám táblai kisegítő bíró Budapesten, a család Budán a Jégverem-utcában, a Duna partján talál lakást. Ekkor utaztam először vasúton, még oldalbejárós kocsiban. A II. ker. reálba jártam a 2. és 3. osztályt, ahol a fizikatanár laboratóriuma erkélyén minden nap délben egy kis ágyú elsütésével jelezte a budaiaknak a pontos időt. Az iskola épülete a II. világháborúban a föld színéig elpusztult. Ilma néném próbált zongorára tanítani, de botfülem miatt nem jutottunk semmire-

1890-ben a Hármashatárhegy alatt Szépvölgyben nyaral a család. A Lánchídon át még 4 krajcár hídpénzt kellett fizetni. Pest utcáin még a lóvasút tülkölt.

Drága feleségem, Rédey Erzsébet

1884. aug. 16. Budapesten született.

1887. Atyja Gödöllőn meghal. A kis család a nagyszülőkhöz, Erzsébetfalvára39 kerül, ahol nagy családi házban, 5 holdas kertben laknak.

38 Bazin ma: (2002-ben) Pezinok (Szlovákia, Pozsony közelében) 39 Ma (2002-ben) Pestszenterzsébet



1891. Apám az újonnan szervezett pécsi ítélőtáblán rendes bíró lett. Az egész család áttelepült Pécsre. Ez a második iskolacsere (év közben), új tanárokkal, új fiúkkal, nyomasztóan hatott tanulmányaimra, amiből csak több év után tudtam egészen magamra találni. Azonban nem veszett ki belőlem a tudat, hogy mérnökké kell lennem, és ezért a reális tárgyakkal különösen foglalkoztam.

1894 nyarán Apám egy hónapra Szászkabányára Steger Tóni40 bácsiékhoz vitt. A reáliskola utolsó 2 évében vívóiskolába jártam. Kedvvel tornáztam, és akkor még hosszú métát labdáztunk.

1896 a millenáris év. Ünnepélyek, országos tornaverseny Budapesten, kevés tanulás, az önképzőkörben a “Rongyos cipő” grafikus műért 10 koronás arany, és végül az érettségi vizsga jó eredménnyel.

Szeptemberben beiratkozás Budapesten a Műegyetem gépészmérnöki karára. Nehezen ment, mert nem voltak még tankönyvek és sokszorosított jegyzetek, csak az élőszóbeli előadásokra volt az ember utalva.

Tarokk kártya és az 1897-ben megindult labdarúgás annyira eltérítettek a tanulmányoktól, hogy elvesztettem az 1898/99. tanévet. A veszteség azonban szerencsémre alapja lett jövőmnek. Hogy az év ne vesszen egészen kárba, gyakorlati munkát kerestem és sikerült

1899. febr. 16-án – édes Anyám születésnapján – a Ganz-gyár vagonosztályába bejutnom. (Jäger Móric német főmérnök vett fel. Talán a német nyelvtudásom segített be.) A gyárba járás mellett tanulásra is maradt időm úgy, hogy júniusban letettem az első szigorlatot. A gyári keresetemmel az előbbi évek szűkös anyagi viszonyai is megjavultak.

1891-ben kezdődik a tanulás magánúton, amiért a nagyszülők a kis családdal a téli hónapokra beköltöznek Pestre a Magyar utcába, idővel a Ferenc körútra. De ezután is tavasztól őszig Erzsébetfalván voltak kint.

1895-ben befejeződött a magánúton végzett elemi végig kitűnő eredménnyel, és kezdődött az iskolába járás a Lipót utcai felsőbb leányiskolába (Hahóthy igazgató).

1896-ban a család a Ferenc körútról Baross utca 57-be költözött. Ebben az évben nyaralt Bözsike először Pakson úgy, mint a következő 1897. évben.

1898-ban a család balatoni körutazást tett.

1899-ben a család Balatonkenesén a református papnál nyaral.

40 Steger Antal (1861-1926) Zámor Ferenc anyai nagybátyja



A szünidőben tovább dolgoztam szeptember végéig, és azután a tanév alatt is a délutáni órákban, és végül az 1900. évi szünidőben is. A negyedik tanévre Apám felemelte a havi pénzemet, nem volt szükségem a gyári keresetre, teljesen a tanulásba feküdtem bele. És sikerült az utolsó tanév végén 1901. júniusban a második szigorlatot letennem, és a gépészmérnöki oklevelet megszereznem. – Tanulmányaim mellett a labdarúgásban is élénkebb részt vehettem. Amikor valamennyire belejöttem, a Műegyetemi F.C. II. csapatának a kapitánya voltam, az utolsó időben pedig az I. csapat hátvédje. 1901 tavaszán két osztrák csapatot 3:1, ill. 3:0-ra megvertünk. De 10:0-ra kikaptunk az első, Magyarországon járt angol csapattól, a Richmond F.C. csapatától. Ez a mérkőzés annyira kimerített, hogy a félidőben egy egész citromot mindenestől megettem.

Hazai viszonylatban a Budapesti F.C. csapatával egyenrangú riválisok voltunk. A labdarúgó csapattal eljutottam Bécsbe, Grázba, Prágába és Pozsonyba. Ezután nem játszottam többet. –

A szigorlat után technológiai tanulmányúton vettem részt, amely Szombathely, Szt. Gotthárd, Gráz, Semmering, Ternitz, Baden, Wien, Győr úton vezetett végig. A nyarat otthon Pécsett töltöttem, várva az október 1.-et, amikor egyéves önkéntes katonai szolgálatra kellett bevonulnom, melynek eredményeképpen 1903. jan. 1. soron kívül tartalékos hadnaggyá neveztek ki.

Az önkéntes év alatt nagy gyakorlaton vettem részt, melyben Pécsről a Balaton és Székesfehérvár érintésével gyalog jöttünk fel Budapestre. Útközben a fehérmegyei Sóskút előtt áthaladtunk Puszta-Zámor nevű településen. Innen a magyarosított nevünk.

Ezzel kész ember lettem az életre. De mielőtt ezzel folytatnám, elmondok néhány jellemző epizódot az iskolai életből:



A 10 percben a tanterem ajtaja csukva, ablakai nyitva vannak. Kosztka ügyeletes tanár benyit és kérdi: “Ki szamár nyitotta ki az ablakot?” Kórusban felelnek a fiúk: “A Zsámár tanár úr!”

Dischka Győző igazgató úr, akit a fiúk “Nagyságos Igazgató úr”-nak tartoznak szólítani, óra alatt bejön az osztályba, hogy egy fiút valamiért megdorgáljon. A fiú védekezni próbál: “De Igazgató úr, kérem…”, mire az igazgató közbevág: “Te ló”. A fiú újra kezdi: “De Igazgató úr, kérem…”, mire az igazgató már emeltebb hangon: “Te ló”. A fiú még egyszer kezdi, de az igazgató belefojtja a szót: “Te ló! Én lennék tekintetes igazgató úr. Te nem adsz meg nekem az egész címemet, én sem adom meg neked. Te lennél ’tanuló’, én mondok neked ’ló’”.

1902. szeptember végén a tiszti vizsgát Pesten tettem le. Itt tartózkodásomat felhasználtam arra, hogy az oklevéllel a zsebemben kereset (állás) után lássak. Minden fiatal mérnököt a motor vonzott. Sport-összeköttetések révén ajánlólevelet kaptam a Ganz-gyár motorosztályába, ahol felvettek 75 kor. havi fizetéssel. Gazdasági válságot éltünk akkor, nagy volt a munkaerő kínálat, kicsi a kereslet, ezért a kis fizetés.

Miután ez megvolt, meglátogattam régi munkahelyemet, a vagonosztályt. Átcsábítottak dupla fizetéssel. A jobb keresetért lemondtam a motor-ideálról. Beszegődtem a vagonosztályba, ahol egész életemet töltöttem. 1902. okt. 6. kezdtem meg a munkát. Gőzmotorkocsik tervezésében vettem részt.

1903. nov. végén Wienbe küldött ki a gyár néhány napra egy különleges gőzkocsi tanulmányozására. Onnan 50 képes lapot küldtem Bözsikének.

1904. április 22-én kaptam a gyártól kinevezésemet ideiglenes tisztviselőnek.

Nővéreim, Guszti és Mici házasságai révén sógorságba kerültem Lechner Teklával, aki Pestre ment férjhez Siska Károly postafelügyelőhöz. Már technikus koromban gyakran látogattam őket, és folytattam azután is, hogy a Ganzba kerültem. Teklának volt egy másodfokú unokahúga, Rédey Bözsike, bájos 18 éves hajadon, akivel Teklánál ismerkedtem meg. Nagyon megtetszett.

Tekla elősegítette találkozásainkat, és még 1902 végén sikerült a családnak is bemutatkoznom. A súlyosan beteg nagyanya a következő hónapban meghalt. A találkozások gyakoribbak lettek. Tavasszal egy visegrádi kirándulásukon vehettem részt. Nyáron több hónapon át 5 holdas kertes házukban időztek, ahová vasárnap kimehettem. Ősszel a Baross u. 57-ből a József körút 44-be költöztek, ahonnan anyjával délutánonként sétára indultak, amit én a szemközti kávéház ablakából megfigyelve, csatlakoztam hozzájuk. Költői hajlamaim nem voltak, verseket nem írtam, hanem névnapjára, 1903. nov. 19. egy magam festette tulipános ládával leptem meg.



1904. febr. 16-án bálban voltunk együtt, az egyetlenen Ő is, én is. Itt tánc közben megvallottam, hogy mennyire szeretem és kértem, legyen a feleségem. Igent intett. Ez merészség volt tőlem, mert még mindig nem volt semmi papírom a gyártól. Csak ápril. 22-én kaptam meg az ideiglenes kinevezésemet. Így május 11-én az anyjától is megkérhettem. Az eljegyzést születésnapján, aug. 16-án tartottuk meg. Azon részt vettek szüleim és Nuci (Anna) nővérem is.

Bözsikém tökéletesen meghódította őket és Nucival az egész életen át tartó barátság keletkezett. Ott volt Tekla – akinek a szerencsémet köszönhettem – a férjével és fogadott kisfiukkal, Lehel Viktorkával*). Az eljegyzés Erzsébetfalván volt-

1904. okt. 9-16. Pécsett voltunk Vele és anyjával, hogy megismerkedjenek az én egész családommal és otthonával. Nov. 18. névnapján ő látogatott meg engem legénylakásomon, mert torokfájós voltam.

1905. tavaszán készülődés az esküvőre. Kelengye, bútorok, konyha és egyéb felszerelések választása és vásárlása, ruhák, és végül a menyasszonyi ruha varrása foglalta el a család minden idejét, hogy az 1905. május 6-ra kitűzött esküvőre minden elkészüljön. Az esküvő Jézus Szíve templomában volt öt nyoszolyó párral: Janka, Nuci41, Ridi, B. Mici42, Póli43 és Rudi44, Tivi45, Kiss Lulu, Bähr, Beliczay. Tanuk: Steger Tóni46 bácsi (felesége, Milcsi néni is itt volt) és Kiss Gyula bácsi.

*) Lehel Viktor (1900-1983) Zámor Ferenc nővérének, Ágostának és Lechner Viktornak volt a fia. Szülei

korán meghaltak, ezért nagynénje, Lechner Tekla és annak férje, Siska Károly nevelték. Később ugyancsak gépészmérnök lett, s a Ganz-gyárban dolgozott Zámor Ferenc mellett, többek között az Árpád sínautóbusz fejlesztésén. 1948-ban Angliába távozott.

41 Nuci: Zsabokrszky Anna, Zámor Ferenc húga 42 B. Mici: Bolgár Mici (Mária), Rédey Erzsébet barátnője 43 Póli: Csemez Paula tanárnő, Csemezné Buday Máriának, Rédey Tivadar keresztanyjának a leánya, később

magánúton ő tanította Zámor Ferenc leányát, Zámor Magdát 44 Rudi: Zámor Rezső, Zámor Ferenc öccse 45 Tivi: Rédey Tivadar (1885-1953), Zámor Ferenc sógora, feleségének, Rédey Erzsébetnek fivére. 46 Steger Tóni : Steger Antal, Zámor Ferenc anyai nagybátyja, felesége Tribus Emília



Ott volt az egész pécsi család a kis Jenő

kivételével. Az esküvői lakoma a tisztviselő kaszinóban volt. Nászúton Fiuméban voltunk május 15-ig, amikor bevonultunk a Baross u. 83. I. emeleten már kész kétszobás lakásunkba.

Sorsunk itt már szorosan összekapcsolódott. A gyártól végleges kinevezésemet 1905. május 27. megkaptam. A fizetés havi 230 korona volt, amihez a szülők évi 800 korona segélyt adtak (1914-ig). Anyagi helyzetünk alakulását végig a “Ganzgyári fizetések” című boríték mutatja.47

1905. szept. 11. utód iránti első reménységünk elrepült. Bözsike 2 hétig feküdt Erzsébetfalván. –

Eddig Pestről ki és vissza a HÉV-vel és a falun át kocsin vagy gyalog jártak. Ezért töltötték a telet mindig Pesten. Ez év őszén megépült a villamos vasút, könnyebbé vált a kintlakás lehetősége, és miután a kiházasítás is erősen igénybe vette a szülők anyagi erejét, feladták a pesti lakást és egész évre Erzsébetfalván telepedtek le. Nyarainkat mi is itt töltöttük 1912-ig. Kellemes tartózkodás volt a szép nagy kertes házban.

1906 januárban a Ganz gyár vezérigazgatósága a vagongyárba telepedett át, a gyár vezetőségét és felfrissítették, öregebb főnökön, Jäger Móric nyugdíjba ment, helyettese igazgató lett, én pedig a vagonszerkesztés főnöke. (Ma sem vagyok tisztában azzal, hogy több kiváló kartársam közül a képességeimre tekintettel választottak ki, vagy döntő szerepe volt Tribus Guszti bácsi beajánlásának Asbóth vezérigazgatónál, akivel együtt vadászott.) Ősszel néhány napra Pécsett voltam.

1907. május 19. Pünkösd vasárnap reggel 7 órakor szerencsegyereknek született Magdánk, az akkori szokás és berendezkedésnek megfelelően otthon a lakásban. Most is emlékszem értelmes tekintetére, amikor először megláttam. Élete nem cáfolt rám. – Fegyvergyakorlaton voltam a Fő utcában a “Három Nyúl” kaszárnyában, mely a mai törvényszéki palota helyén állt.

1908 aug. fegyvergyakorlaton voltam Hercegovinában. Bilekben kezdtük, Nevesinjében folytattuk. Az utolsó 3 napon táborozással egybekötött harci gyakorlat volt. Az állandó bileki kaszárnyából reggel 3 órakor indultunk el. Délben egy záporban bőrig áztunk, de a tűző nap gyorsan megszárított minket. Ebéd és vacsora hideg konzerv volt. Éjjelre előőrsre voltam kirendelve, ahol az “ellenség” ugyancsak korán felzavart a kevés alvásból. Meneteltünk tovább hegyen-völgyön és olyan erdőkön át, amikor az úton keresztbe ledőlt látszólag ép fatörzsek az első érintésre szétmálltak, annyira el voltak korhadva, jeléül annak, hogy már nagyon régen nem járt arra ember. Végre dél felé egy tágas fennsíkra érkeztünk, ahol az egész dandár pihenőt tartott és ebédelt. A kopár fennsíkról ismét előőrsre küldtek egy ugyancsak kopár lejtőre. Az előőrs velem volt katonái a kétnapos harctól elfáradva leheveredtek és példájukat követve még néhány lépéssel előbbre magam is lefeküdtem. Elaludtam, és egy pásztor tilinkójának hangjára ébredtem fel. Körülnéztem. Nem látok senkit! Sem az előőrs katonái, sem a fennsíkon mozgott katonák sehol sem láthatók. Amíg én aludtam, az egész dandár tovább ment és engem itt hagyott. Merre kövessem őket? Kezdtem körüljárni és hamar ráakadtam az én előőrs katonáimra alva.

47 Ez a boríték, sajnos, már nincs meg.



Tehát nem vagyok egészen egyedül. De a dandárról ők sem tudnak semmit, az nyomtalanul eltűnt. Mégis meg kell győződni arról, hogy vajjon a dandár nem hagyott-e hátra hírvívőt, aki meg tudja mondani, merre ment el a dandár, hogy követni tudjuk. Felküldtem tehát két katonát a fennsíkra, hogy erről győződjenek meg. Hát az egész dandárral parancsnokokkal együtt ugyanaz történt, ami velünk az előőrsön: mind elaludtak és az előőrs keltette fel őket. Ez kellemes, hangulatos, napsütéses délután volt. (Bilek, Nevesinje, Mostar.) Onnan vissza az Adriai tengeren jöttem és láttam Raguzát, Cattarot és az egész dalmát partot Fiuméig. Mikor hazaérkeztem – bizonyára nagyon lesülve – kis lányom nem ismert meg és láttomra sírva fakadt. Gyermekéveinek adatai külön vannak feljegyezve.

1909 nyarán aldunai utat tettünk együtt. Vasúton Újvidékig, innen hajóval Belgrád érintésével, Galambóc vár romjai mellett, az érdekes Vaskapun és Kazán szoroson áthaladva Orsován szálltunk ki. Itt meglátogattuk a magyar-román-szerb határ csúcsában fekvő Ada-Kaleh szigetet. Aztán még Herkulesfürdőn töltöttünk néhány napot. Szép volt. Novemberben európai tanulmányúton voltam két MÁV mérnökkel ún. kísérleti kocsi miatt. Az út állomásai München, Berlin, Hannover, Brüssel, Ostende, Strassburg, Schaffhausen, Zürich, Genua, Firenze, Bologna, Velence voltak. Az 5000 km hosszú utat 3 hét alatt tettük meg. Hazaérkezve a családot nem találtam otthon, elém jöttek a pályaudvarra és elkerültük egymást. Ezentúl nem jöttek többé elém, nem kerülhettük el egymást. – Mindezeken felül Pécsett is voltunk, és néha színházba is eljutottunk. Útjainkról fényképek és lev. lapok vannak. 1910 nyarán valami kiállításra Bécsbe utaztunk, onnan a Magas Tátrába. Voltunk a Csorba és Poprádi tónál, a Lengyel nyergen, Ó-Tátrafüreden, Barlangligeten, hintóban nagyon szép kocsiúton mentünk át Dobsinára, a jégbarlangba, és végül az aggteleki cseppkőbarlangot néztük meg. Ez év januárban kaptam meg főmérnöki kinevezésemet.

1911 szeptemberében Papa látogatott meg minket Pesten. Megmutattuk Budapest újabb nevezetességeit, melyek 1891 óta keletkeztek, mikor Pécsre kerültünk. Többek között a Parlamentet és a budai hegyi sétákat.

1912 augusztusban felcseréltük már szűkké vált Baross utcai lakásunkat a Mátyás tér 4. alatt épült új ház egy 3 szobás lakásával. Itt volt először villanyvilágítás, eddig csak gáz volt. Erre költöttük felesleges pénzünket úgy, hogy ebben az évben nem utaztunk, csak Pécsre-

1913 tavaszán Bözsike meghűlt és lázas lett. Az orvos ágyban tartotta és mikor felkelt, déli vidékeken, Crkvenicán (Dalmáciában) a tenger mellett való üdülést ajánlott. A kis Magdával együtt hárman két hetet töltöttünk ott. Erzsébetfalva helyett a tiszta levegőjű Zebegényben töltöttünk 2 hónapot. – Júliusban Bazinban volt Rudi-Mici*) esküvő, melyre csak magam mentem el, mert feleségem félt a német nyelvtől. Ősszel ismét lent voltunk Pécsett. Ebben az évben hivatalosan jártam Berlinben és Aradon, és hozzáteszem, hogy az előző években is voltam több vidéki városban: Aradon, Galócáson Erdélyben, ahol először életemben éreztem a minus 30 fokos hideg hatását.

1914-ben kis családunk jóléte már annyira fejlődött, hogy az emberben kétségek támadtak – mikor és hogyan fog ez megszakadni? Az európai helyzet igen feszült volt. Februárban hivatalos úton voltam Belgrádban. Indulás előtt ajánlották, hogy érkezés után azonnal jelentkezzem az ottani követségen, hogy nyilvántarthassanak, mert az életbiztonság ott nem túl nagy. – Belgrádra jellemző volt az a kép, amit a pályaudvar előtti tér nyújtott: amilyen nagy volt, végig arasz vastagságban lócitrom borította. –

*) Rudi: Zámor Rezső, Zámor Ferenc öccse, felesége Steger Mária



Szombat és vasárnapot, mint az ünnepeket is, Erzsébetfalván töltöttük, nyárra azonban – úgy, mint a múlt évben – Zebegénybe mentünk nyaralni. A levegő már nagyon puskaporos volt: június 29. Sarajevoban szerb bérenc meggyilkolta a trónörököst és feleségét. Július végén éjjel 2 órakor dobpergés zavarta fel a falut: általános mozgósítás volt. Persze, megszakadt a nyaralás, feleségem a kis Magdával Erzsébetfalvára került, én pedig bevonultam Pozsonyba. Népfelkelő munkásokhoz mérnöknek voltam beosztva, lassan ment a mozgósítás és így maradt még időm, hogy néhány napra felhozzam a családot Pozsonyba, és csak augusztus 14-én búcsúztunk el hosszú időre, mikor a család egy emlékezetes hajóúton került vissza Pestre, én pedig Przemysl felé indultam a csapatommal. – A gyár a családról fél fizetéssel gondoskodott, és a család szükség esetén támaszt talált a szülőknél. Megmaradt a feleségem a Mátyás téri lakásban, és 1915 őszén, amikor Rédeky nagypapa meghalt, a nagymama (Ómika)48 is beköltözött a mi lakásunkba. A kis Magda otthon tanuló volt, Csemez Póli oktatta. 1917 őszén a Szent Szív zárda gymnáziumába került.

A posta eleinte rendesen hozta édes feleségem sűrűn írt levelező lapjait, de október 29-én kelt lapjával (érk. nov. 7.) megszakadt a sorozat, mert Przemysl várát az oroszok körülzárták, és megszakadt minden érintkezés. (Repülőgépek ugyan jártak be a várba, de azok magánpostát nem hoztak.) A várat 1915. III. 22. feladták és mi a hónap végén orosz fogságba költöztünk Először a Volga melletti Szimbirszkbe kerültünk, undok barakkokba, tele fürtökben lógó poloskákkal, de karddal az oldalunkon a várfeladás feltételeinek megfelelően, ez a kiváltság azonban nem tartott egy hétnél tovább, mert közben nagyobb vereség (a gorlicei áttörés) érte az oroszokat, és ezt valamiképpen meg kellett bosszulni (a kardos foglyok sem fértek a bőrükbe). Két heti itt tartózkodás után átvittek Buinsk-ba, egy az előzőtől északra fekvő kis városba. Ez május elején volt, mikor ott az egész télen felhalmozódó hó és jég olvad, és feneketlen sártengert okoz az utakon, amibe a kocsikerekek tengelyig süllyednek, útközben a kocsiról leszállni lehetetlen. Egy útba eső, csupa faházból álló faluban éjszakáztunk: az udvaron ugyanaz a feneketlen sár, melyben a tehenek hasig süllyedtek. A ház körüli járást egy emelt szintű folyosó teszi lehetővé, ahol én kint a szabadban, egy padon aludtam, mert bent a szobában a házi állatnak tekintett rengeteg “tatárká”-tól (itthon “russzli”-nak hívják) aludni nem tudtam volna. – Két heti tartózkodás után tovább vittek minket Szibéria felé. Ismét szekérkaravánnal indultunk a Volgának Tetjusi nevű kikötőjéig. Fél napig vártunk, amíg sötét éjjel lett, akkor jelent meg a folyón egy, a mi folyami fogalmaink szerint óriás kivilágított hajó. Kikötve először rengeteg mennyiségű lovat vezettek be, azután került sor az utasokra. Minket hadifogoly tiszteket, I. oszt. fülkékben helyeztek el nyugateurópai kényelemben, az élelmezés is kifogástalan volt. A koronát erre az útra a Volga maga adta meg, gyönyörű partjaival, 5 km hosszú hídjával, ugyanilyen széles kiöntéseivel, Szamara város európai látképével. Szizránnál ennek vége volt, kihajóztak, és ismét besüllyedtünk a hadifogoly-sorsba. Itt személykocsikba raktak, és vittek két hétig Krasznojarszkba. Csodálkoztam, hogy Szibériában ilyen nagy városok vannak: tűzoltóság gyakorlatozott egy nagy téren. A várostól egy órányira van a katonai városka “Gorodok”, mely hadifogoly tábornak szolgált. Itt kellett közel öt évet élnem.

A családdal az összeköttetés Przemysl körülzárása óta teljesen megszakadt. 914. XI. 7. érkezett az utolsó hír. A fogságba az első hír egy évvel későbben, 1915. XI. 25. érkezett egy Buinskba 1915. V. 27. címzett lap képében. Aztán tűrhetően egy-két havi késéssel járt a posta, és hozott csomagokat is. Összesen kb. 400 lap és levél jött, amelyből 80 lev. lapot és 12 levelet eltettem. – Ezekből a lev. lapokból tudtam meg a család sorsának folyását az

48Ómika: Rédey Tivadarné Korniss Flóra, Zámor Ferencné édesanyja



5 év alatt. – Rédeky nagypapa halála után, 1915 őszén, az Erzsébetfalván töltött nyár után – Magda iskolája miatt – a család Ómikával együtt beköltözött a Mátyás téri lakásba, ahol Csemez Póli oktatta otthon az elemi iskola 3 osztályában, amit 1917-ben kitűnő eredménnyel fejezett be. Ekkor sikerült a Mikszáth Kálmán téren újonnan alakult Szent Szív gymnáziumba beiratni, melynek IV. osztályát járta, mikor hazaérkeztem a fogságból. – Csemez Póli összeismertette Bözsikémet Winkler Annussal, aki Károlyi Lászlóné grófné fóthi hadigondozó irodájában titkárnője volt. Kisegítésre meghívták Bözsikét ismételten, éveken át több hétre, ami jó szórakoztatást jelentett. 1916-tól kezdve – a magyar vörös forradalom 1919. évének kivételével – Zebegényben töltötte a család a falu elején lévő Hétház telepen. Akkor már megvolt az 1913 elején vágvölgyi hajóácstól vett első csónakunk. – A téli élet a pesti lakásban elég élénk volt. A Mátyás téri házban laktak Rudi-Miciék és Szemkeőék is. Különösen Mici járt sűrűn Bözsikéhez, ami végül is szórakoztató volt. – Sógorom, Tivadar, 1917-ben elvette múzeumi kollégáját, Hoffmann Micit, és valakinek az akkor szűkös lakásviszonyok közt felesleges lakrészébe költöztek. A háború befejezése után ebből kiszorultak, és külön kellett lakniuk, Tivinek nálunk, Micinek a szüleinél. Így amikor hazaérkeztem, Tivit nálunk találtam. Ötünknek szűk volt a 3 szoba. Tivi rövidesen feleségéhez, illetve annak szüleihez költözött.

A fogolytáborban eleinte tiszti pavilonokban voltunk elhelyezve, később fülkékre osztott, vastag külső falakkal épült barakkokban, a fogság utolsó hónapjaiban pedig átalakított raktárhelyiségekben. A bútort: ágyat, asztalt, széket magam készítettem. Az élelmezést közös étkezőben kaptuk. Eleinte, amíg kevés volt a fogoly, bőven jutott, de ahogy újabb és újabb transportok érkezte, azon módon kisebbedtek az adagok. A vörösök alatt már kizárólag csak hajdinakását kaptunk, reggel levesnek, délben kásának, este lepénynek. Volt a táborban fürdőház is, gőzzel, de kádak nélkül, csak sajtárból való mosakodásra.

Az éghajlat szélsőséges, szárazföldi, 55o szélesség alatt. Júliusban 35 C o-ig emelkedik a hőmérő. De sem júniusban, sem augusztusban nincs ilyen hőség. Október elején egy 20-30 fokos hirtelen hőzuhanással beleestünk a télbe, hogy abból májusig többé ki ne kerüljünk. Az időjárásról elejétől végéig grafikonokat vezettem. Szibéria északkeleti részében van a Verchojanski medence, a Föld hidegközpontja.

Innen állandó áramlásban jött felénk a hideg. 1916 januárjában kiugró hideg volt -51 C

o-kal. Ez a hideg az ember takaratlan bőrét leégette, mint a forró víz. A tábor körüli sétámban a teljesen takart arcomból takaratlan maradt a látó résben az orrom nyerge, és az megégett. 1916. dec. közepén egy nagyon hideg hullám kezdődött, -45 Co-kal váltakozva -25 és -45 Co között január 6-ig. Az ablakok és lépcsőházak tenyérnyi vastag dérrel rakódtak be, a barakk belsejében lámpát gyújtottak, olyan sötét volt. A tejet zsákban szállították, a tojást késsel vágták ketté, és a fagyott disznót fűrésszel vágták keresztben szeletekre. – Az ilyen hidegek megfelelő védekezést kívánnak, mely jól ki van fejlődve. Az épületek falai méter vastagok. Az ablakkeretek a tokkal egy szintben záródnak és télre a hézagokat vastag papírsávokkal leragasztják, így a nagy szárnyak nem nyithatók. Szellőztetésre csak egy középső kis ablaktábla szolgál, melynek hézagai jól vannak tömítve. A kéménynek van egy, a szobára nyíló kis ajtócskája, melyet a szellőztetéshez a kis ablaktáblával együtt nyitnak ki, és az áthúzó levegő egy perc alatt kitisztítja a szobát. A szoba hőmérséklete a nagy hidegben legfeljebb 12 Co volt. Ilyen klímában, persze, vízöblítésű WC-ről szó sem lehet. A klozetben tehát egyszerű csészék vannak, melyekből egyenes csövek nyúlnak le a pincében elhelyezett és csatorna híján időnként kiürítendő tartályba. Ámde a nagy hidegben mindez keménnyé fagy a termékkel együtt, mely halmozódva és fagyva kibújik a csészéből az emeleten is. Ennek sajnos következménye, hogy az ember a -45 Co hidegben a dolgát a szabadban kénytelen elvégezni. – A Jenisei 2



méter vastagon befagy, a víz alóla kifogy és akkor a jég betörik. – A fűtés a nagy hidegekben igen gazdaságossá fejlődött ki. Az a Hardtmuth, aki itt a fatüzelésű kályhákat portálja, bizonyára az orosz fogságból hozta a rendszert, amely azonban ott még tökéletesebb. A kályha téglából, vagy cserépből épült, rostély nélkül, kizárólag fatüzelésre. Az óriási tűztérbe függélyesen rakják be a 70 cm hosszú hasábfákat, ezt teljesen parázzsá hagyják égni nyitott ajtóval, és amikor már tiszta izzó, akkor úgy az ajtót, mint a kémény felé a csatlakozást dupla fedéllel lezárják és a kályha 24 óráig ontja a meleget. –

Nem hagyhatom említés nélkül azt a gyönyörű látványt, amit a nagyon hideg napok hajnala derült napkeltekor a táborban nyújtott, amikor a kémények tiszta fehér párája szállt felfelé enyhe keleti szellőtől nyugat felé hajtva. Ez a december közepén elindult keleti áramlás végül februárban (1917) megérkezett a Hazába, szokatlan hideget hozva. Hogy ebben a nagy hidegben magam meg nem fagytam, azt az édes feleségemnek köszönhetem, aki mindenféle meleg holmit küldött nekem.

Ebben a kényszerű szibériai tartózkodásban foglalkozásról kellett gondoskodni, ami elterelje az ember gondolatait a vigasztalan állapotról. A remény ugyan a háború eleje óta élt, hogy soká nem tarthat. 1914-ben már karácsonyra ígérték a végét, mert a modern öldöklő fegyverekkel tovább nem tarthat. De a háború húzódott, mindig azzal a reménnyel, hogy egy fél évnél tovább már nem tarthat, és tartott összesen négy évig és a fogságom hatig. – Első dolog volt gondoskodni az egészségről: mindennap reggel körülsétáltam a tábort, ami kb. egy óra hosszat tartott, és mindenféle időjárásban megtettem télen és nyáron. Ha szabad volt nyáron a Jeniszeire lemenni, azt sohasem mulasztottam el. Ott tanultam meg a hosszútávúszást. A part mellett úsztam ár ellen egyfolytában ezer tempót. Mikor ezt már fáradtság nélkül ment, akkor átúsztam a folyót oda és vissza. – A szellemi foglalkozást az orosz nyelvvel kezdtem, de megfelelő tankönyvek hiányában abba kellett hagyni, és áttérni a franciára, amelyre otthon inkább szükségem lesz. Két év alatt elég nagy tökélyre vittem. Folytattam az angollal, de ebből kevesebb ragadt rám, és 1917 őszén a nagy októberi forradalom után zavarosabb idők kezdtek járni, amik a nyugodt munkának nem kedveztek. Amateur alapon famunkákat készítettem, képkereteket, miknek egy részét eladtam, néhányat pedig hazahoztam. 1918 tavaszán az antant intervenciója idején sok hadifogoly szökött haza a táborból, sajnos soká készülődtem én is, és lemaradtam, mert az intervenció leállt. – A hadifogoly tisztek anyagi alapja kezdett bizonytalan lenni, az eddigi havi 50 rubel tiszti ellátmány kezdett kimaradozni, magunknak kellett megélhetésünkről gondoskodni. Kezdtünk a fával iparszerűen foglalkozni.

Tömegekben gyártottam tiszttársaimmal kép- ill. tükörkereteket és dominójátékokat. 1919 végéig kb. 150 dominójáték és kb. 1500 kép- és tükörkeret készült. Az értékesítésről hadifogoly-ügynökök gondoskodtak. A szibériai piac a hosszú háborúban annyira kimerült, a készletek annyira kifogytak, hogy a városban minden áru vevőre talált. Ennek megfelelő jólétben éltünk ezalatt. A túlhajtott munka helyébe a rendszeres 8 órai munkaidő lépett, a hivatalos gyenge ebédek mellett bőséges vacsorákat ettünk: hétvezértokányt és hasonlókat, tortákat, stb. Ez a másfél éves fehér (cseh) uralom alatt ment így.”

Szakítsuk meg egy kis időre az önéletrajzi visszaemlékezést. Zámor Ferenc hazatértekor néhányat hazahozott a hadifogságban, kenyérkereset céljából készített képkeretekből, ezeket a család ma is őrzi. Kettő ezek közül szerepelt az 1984-ben Gödöllőn rendezett “Első világháborús katonaemlékek” kiállításon, s az egyik képkeret rajza szerepel Novotny Tihamér “Első világháborús katonaemlékek” c. könyvében (Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987.), a XIX. tábla 3. ábrájaként (149. old.). Az ábrán nemcsak a képkeret vázlatos rajza látható, hanem a bekeretezett fényképen látható két alak is, azoké,



akik Zámor Ferenc számára a legfontosabbak voltak: felesége, Rédey Erzsébet, és leánya, Zámor Magda.

Folytatódjék az önéletrajzi visszaemlékezés:

“1919 végén a vörösök visszaszorították a fehéreket és a cseheket, mivel 1919 elején az antant megszüntette a segítséget a fehér uralom visszaállításában, és a fehér orosz csapatok magukra maradtak. Krasznojarszknál 23000 fehér orosz került fogságba, kikből 16000 tífuszban meghalt. (A meztelen holttesteket fészerekben halomba rakták, mert a 2 méter mélyen befagyott földbe nem lehetett temetni.) A vörös uralom alatt minden magántevékenység megszűnt, nem volt ipar, sem kereskedés. Az élelmezés a legmélyebb szintre süllyedt, napi háromszor hajdina, kenyér csak dugva volt kapható. 920 februárban a műhelyberendezésemet eladtam vörös szerveknek 6000 rubelért, két hónap múlva két font szalonnát kaptam érte. Megbízásból berendeztem egy kötélverő műhelyt. A papírpénz ívekből állt, 50-szer 50-es nagyságban, melyre 100 db 40 rubeles volt nyomva, és azt tépték széjjel, hogy apró legyen.

Krasznojarszkból azokat a hadifoglyokat, kik önként jelentkeztek, kelet felé szállították már októberben. Én nem mentem, mert érdekelt, hogy mitől olyan erős a vörös, tehát nyugat felé akartam haza kerülni. Hogy meginduljak, és közelebb jussak haza, vagonspecialistának jelentkeztem a hadseregparancsnoknál, és kaptam egy ukázt egy oroszul jól beszélő bajtárssal együtt Jekaterinburgba az Uralban. 1920 április 25. indultunk egy havas viharos éjszakán. Küldetésünk olyan fontos volt, hogy külön tyepluskát (fűthető teherkocsi) bocsátottak rendelkezésünkre, amellyel eljutottunk Jekaterinburgba.

Az utolsó levél hazulról 1919 decemberében jött. Ez után Csóton kaptam csak újra hírt.

A vonat több állomáson vesztegelt, de élelmet sehol sem lehetett kapni. Jekaterinburgban (a mai Szverdlovszk) láttam azt a házat, melynek pincéjében az egész cári családot legyilkolták. Néhány napi várakozás után tovább küldtek rendeltetési helyünkre: Nizsni Tagilba, kb. 100 km-re északra. Kis város nagy vaskohóval és primitív gépgyárral, melyben még akkor is katonai felügyelet alatt ágyúlövegeket gyártottak. Különös érdekessége volt a szabadon, hegyekben álló vörösvasérc, amit a felszínről termeltek. Szombaton és vasárnap délután térzene a sétatéren zsúfolásig tömve. Ez még a cári idők maradványa volt, ahogy azt 1930-ban Litvánia fővárosában, Kaunasban is láttam. – Feladatom itt egy új vagongyár tervezése volt, évi 12000 teherkocsi gyártására. V. 8.-VI. 23.-ig elkészültem a munkával, és ráadásul még a gyártandó teherkocsi tervét is elkészítettem. (1925-ben Gr…ko (?) beszámol könyvében tervekről: Nizsni Tagilban vagongyár épül, évi 60000 kocsit fog előállítani. 936-ban magánjelentésből értesülök, hogy már évi 120.000 kocsi – de még mindig csak terv.)

Ekkor már kezdték összeszedni a hazaengedhető hadifoglyokat. Invalidus vizsgán én is szállításra alkalmasnak bizonyultam. (Kb. 20.000 rubel munkadíjamat alig sikerült megkapnom.) Egy zsák kenyérrel felszerelve indultunk először a gyűjtőállomásra, Jekaterinburgba, majd VII. 7. Pétervárra, ahova VII. 16. érkeztünk meg. Reményeink a gyors hazajutásra azonban hamar szétfoszlottak. A magyar követségen osztályozták a beérkezett hadifoglyokat: a tiszteket különválasztották és visszatartották túszokként a Magyarországon fogva tartott kommunistákért. A nagy König-féle cukorgyárba kerültünk, melyet túsz-tábornak rendeztek be. A berendezkedés úgy ment, hogy a cukorgyártás berendezéseit kidobálták, többek között egy csomó villanymotort a II. emeletről az ablakon át az udvarra. Ilyenek voltak akkor a módszerek. Itt csak néhány napig voltam, mert akkor munkásokat kerestek, akik a Néváról a bárkákból a tűzifát behordják a Smolni intézetbe, az előkelő fiú- és leánynevelő intézetbe, akkor a pétervári tanács székhelyére. Itt elég jó kosztot kaptunk: halat és köleskását. Hamarosan új foglalkozás kínálkozott: a Smolni



asztalos műhelye asztalosokat keresett, mi, krasznojarszki asztalosok, beszálltunk. Jobb volt, mint fát hordani. Nekem, mint vasas asztalosnak, egy gömbölyűre koptatott körfűrész kireszelése jutott. De csak a felével készültem el, mikor végül a Nikolajevszki vasútnál szakmabeli munka kínálkozott. Feladat volt a javító műhely teljesítőképességéről véleményt mondani. Egy vasárnap délután a város keleti végén lévő gyárból gőzhajóval a Néván a város felé indultunk, és belesodródtunk egy vidéki társaságba, amelyik a Téli Palotába vitt minket az ügynökömmel. Érdekes látnivaló volt, a forradalom rombolásainak csak kevés nyoma látszott. – Szeptemberben kezdett a szökés lehetőségének a híre járni. Egy Rino-Sino nevű falut mondtak, ahol egy orosz vállalkozik arra, hogy átvezeti az embert a határon. A gyárban elláttam magamat minden szükséges igazolvánnyal, hogy Jamburg határállomásig utazhassak úgy, mintha élelmiszerért mennék, amiben a gyárfőnökség szívesen segített. Már fagyos idők jártak, amikor november 7-én este vasúton egyedül elindultam, ügynököm legénységi állományúnak lévén minősítve, talán azért, mert zsidó volt. Melegen voltam felöltözve, de azért Gacsina nagy hodály fűtetlen várótermében mégis fáztam. Egy vajas kenyér megmelegített. Papírjaim azonban nem voltak egészen rendben, mert egy napra lefogtak Jamburgban. Kiszabadulva nekivágtam gyalog az ajánlott embert megtalálni. Megtaláltam, de nem vállalta, mert már gyanússá vált a határőröknél. Vaktában kellett tovább indulnom és az átjárást keresnem. Sokáig kóboroltam, míg végre november 18-án a jó szerencse véletlenül összehozott útközben két, ugyancsak szökésben volt hadifogollyal, akik közül az egyik Krasznojarszkban az én asztalos műhelyemben dolgozott. Ez jól tudott oroszul, és egy jóindulatú erdésztől megtudta a kivezető utat. A szabadban töltött fagyos éjjel után már jó úton haladtunk délután közel a célhoz, túl merészen az országúton, – mert a környező erdő mocsaras volt – amikor lódobogást hallottunk magunk mögött és már nem volt időnk elbújni. November 19-én, feleségem névnapján elfogtak, és én a határfaluban a fegyveres kísérő elől is szökni próbáltam. Bezártak és szigorúbb elbánásképpen nem visszafelé, hanem előre, Pszkov felé vittek és ott dugtak be egy etap áristomba (ott tyurmának nevezték), egy volt 3 szobás lakásba, ahol időnként 200 fogoly volt összezsúfolva. Egy ilyen zsúfoltság után tisztálkodva 150 ruhatetűt szedtem le magamról. A foglyok sűrűn váltakoztak, csak engem felejtettek ott, míg végre 4 hét után magam jelentkeztem kihallgatásra. Az eredmény kellemesen meglepő volt, mert míg néhány nappal előbb több, szökésben elfogott tisztet fegyveres kísérettel irányítottak vissza Pétervárra, engem szabadon bocsátottak azzal, hogy utazzam oda vissza, ahonnan hivatalosan fognak haza szállítani. Nem tudták, hogy újra túsz leszek. Persze, nem mentem! Örültem, hogy ilyen közel vagyok a határhoz, itt kell átkerülni rajta. Szállásra egy barakkba kerültem, hol sok más hasonló sorsú ember volt, aki nem várta be, hogy hivatalosan szállítsák át a határon a hazájába, hanem választotta a rövidebb utat a drótkerítésen át. Ugyancsak a tyurmából került át ide egy 7 tagú sócsempész társaság, amely még az érkezésem napjának estéjén készült szökni. Kértem őket, vigyenek magukkal. Megígérték, de mégis elléptek nélkülem. Következő nap (XII. 17.) más társ nem akadt, magamnak kellett a lehetőségek iránt tájékozódni. A sócsempészek példáját követve este 7 órakor indultam el a napközben kinézett úton. Fagyos szél fújt, és néhány órai menet után a fülem kezdett keményedni, mert csak tányérsapkám volt. Falu közelébe értem, megláttam egy fonott csűrfélét. Egyik fele zárt volt, abba egy tehén volt bezárva, a másik felének szabad volt a bejárója. Befeküdtem oda, legalább a fagyos szél ellen védve voltam. Egy óra felé élénk lövöldözést hallottam a határ felől. Ez 6 órával volt a szokásos 7 óra indulás után, tehát az út 6 óráig tart. Nyilvánvaló volt, hogy a határőrség egy óra tájban ébren van és várja a szökevényeket. Tehát későbben kell indulni, hogy az őrség már gyanútlanul aludjék, amikor az ember a határra ér. A következő éjjel kialudtam magam és a következő éjjel este 7 óra helyett 11 órakor indultam el, az út 6 óráig tart, reggel 5-re érek a határra, akkor az őrség már aludni fog. Kellemes,



enyhe szélcsendes idő volt, borult holdvilágos éjszaka. Az irányt az utammal párhuzamosan futó vasútvonal távíró drótjainak csendes zúgása adta meg. A bokros havas terepen ember taposta ösvényen jártam már 5 óra felé, amikor spanyol lovasokból készült drótakadályhoz értem. Az egyik lovas ki volt fordítva, átmentem rajta, és néhány perc múlva másodikra akadtam, az is nyitva, azon is átmentem. Azt képzeltem, hogy az első drótakadály az oroszoké, a másik pedig az észteké volt, én tehát már Esztoniában vagyok, és a nem messze álló kivilágított barakkban jelentkeznem kell. Azonban mégis jobb lesz erről egy kis körüljárással meggyőződni. Elindultam balra, és néhány lépés után beleütköztem az igazi határ-drótakadályba: 3 méter magas, ugyanilyen mély drótfonat, és a tőle néhányszor 10 lépés távolságra egy őrtorony. Gondolkodás nélkül a földre vágtam magamat, és áthempergőztem a drótok alatt a másik oldalra! Ezzel megszabadultam a 6 évig tartó hadifogságból.

Mielőtt sorsom leírását folytatnám, visszatérek a vörös uralom alatt szerzett azokra a különös tapasztalatokra, melyek miatt nem kelet, hanem nyugat felé indultam haza a fogságból.

Abban a tyepluskában, amelyben Krasznojarszkból elindultunk, eljutottunk Omszkig, ahol feloszlott a vonat, és folytatása csak másnap délelőtt indult tovább. Szállást kerestünk éjjelre, de mivel a városban nem találtunk, arra kényszerültünk, hogy az állomáson, a váróteremben töltsük az éjjelt. Innen 10 órakor kiküldtek és bezárták, nem maradt más hátra, mint kint a perronon, egy targoncán fekve aludni. Szerencsére elég meleg volt. Éjfélkor katonaság hangos kiáltásokkal zavar ki a perronról, mert jön egy komisszárnak a különvonata, és akkor senkinek sem szabad a perronon tartózkodni!

Nizsni Tagilban a gyárban a munkás mellett fegyveres őr állt. – Az irodákban a mérnökök nem foglalkoztak tervezéssel, hanem csak a külföldi irodalmat tanulmányozták. A létesítmények állítólag tervek nélkül készültek, hanem bizonyultak jónak, lebontották és a tapasztalatok alapján újra építették. Az ország olyan gazdag természeti kincsekben, hogy ezt elbírja. Példa rá az előbbiekben már említett vörös vasérc-hegy. – A pétervári vasúti műhelyben a foglalkozás reggel krumplisütéssel kezdődött, és csak 10 órakor indult a munka. A munkásság nyilván nem kapta meg rendesen a járandóságát, mert egy reggel nem kezdett dolgozni azzal, hogy nem veszi fel a munkát addig, amíg hátralékos járandóságát meg nem kapja. Erre gyár komisszárja megfenyegette őket: ha 10 óráig nem veszik fel a munkát, délben már be lesznek vagonírozva a Murmánskra. (Ez a legészakibb jegestengeri kikötő, melyhez a legszörnyűbb viszonyok között vasutat építettek. Ebben a munkában sok ember pusztult el.) – A munkásgyűléseken az elnök beszélt, a többi hallgatott. A nagyon mélyre süllyedt életszínvonalban propagandával, jövő ígéretekkel igyekeztek az emberekben a bizalmat fenntartani. Ilyen volt például az a két képből álló plakát, melyek egyikén “ma” felírással egy didergő munkás ül a hideg kályha mellett, a másikon “5 év múlva” felírással a kályhába már be van fűtve. (Ez 1920-ban volt, 3 évvel a forradalom kitörése után.) – Jobb jövőt ígért egy plakát azzal, hogy a munkás nincsen egész életében az először választott szakmához kötve, szabadon választhat tetszése szerint akár minden nap más szakmát. – 1920. VIII. érkezett Pétervárra Kun Béla, a volt magyar fő kommunista. Magam is az őt fogadó kirendelt nagy tömegben voltam. Kun kövér volt, de a szónoki emelvényről ordította: “Éheztünk, sokat éheztünk.”) Kun érkezése előtt egy különítmény gondosan átvizsgálta az emelvény alját a drapériák alatt, nincs-e bomba elrejtve.

A rendszer nem szabadult meg a cári idők hírhedt titkos rendőrségétől, átvette azt módszereivel “rendkívüli komisszió” (Cseka) elnevezéssel. Eszközeihez mintaszerű börtönök tartoztak, melyek több emelet mélységbe nyúltak le a föld színe alá. A



legmélyebb szinten folytak a kivégzések. A Néva partján a nevezetes Péter-Pál is börtön volt, hadifoglyokat is tartottak benne, akiket látogattam, amikor magam szabad voltam. A börtönőrök leginkább kínaiak voltak, nehogy a foglyokkal barátkozhassanak. A börtönök lakói legtöbbször olyan emberek voltak, akik a kommunista rend ellen vétettek, és nem a mi fogalmaink szerinti gonosztevők, pld. a szesztilalom ellen vétők. De volt sok fegyelem-sértő is, mint Pskovban a matróz, aki hangos káromkodások között méltatlankodott, hogy őt, a forradalom első harcosát, becsukták. – Nehéz volt a forradalom által felszabadított tömeget rendben tartani, ígéretekkel, hazugságokkal csillapítani, s végül erőszakkal, terrorral elhallgattatni.

Miután a Keletet a Nyugattól elzáró drótkerítést elhagytam, még kb. 2 órába került, míg lakott területre, Izborska faluba érkeztem. A vasúti állomás főnöke szívesen adott egy régen nem látott jó ebédet. Utána egy rendőr átkísért vasúton a járási székhelyre, ahol egy rendőrtiszt, miután kihallgatott, megvette az órámat és éjjelre becsukott. Másnap reggel siettem az óra árából haza sürgönyözni, hogy Karácsonyra megérkezzék a jó hír. Azután újra bezártak, hogy így várjam meg a jövő héten a járási székhelyre induló áristom kocsit. A közbeesett Karácsony ünnepén a nagyon primitív fogház főnöke – egy tanító, aki műkedvelésből foglalkozott az észt-finn-magyar rokonsággal – jó ebéddel vendégelt meg. Karácsony után átvittek Vörauba, a kerületi székhely fogházába, ahol megint egy hetet kellett rostokolnom, mielőtt Tallinnba, a volt Revalba, Észtország fővárosába vittek volna, ahol a magyar érdekeket képviselő német követségnek adtak át. Egy kis pénzzel felszerelve indítottak útnak Baldiszk Portba, balti tengeri kikötőbe, ahonnan hajón visznek tovább. Még Tallinnban kértem tiszta fehérneműt, mert november 7 óta, mikor Pétervárt elhagytam, ugyanaz a fehérnemű volt rajtam, ez pedig kiirthatatlanul tetves, mióta oroszok közé kerültem. Ígérték, hogy a kikötőben fogok kapni, és itt alá is írattak velem egy elismervényt, ígérve, hogy utánam küldik a hajóra, de a hajó elindult a fehérnemű nélkül. A raktárnoknak ez jó üzlet volt. Hangöbe, a finn kikötőbe ment a hajó velem, mint egyedüli utassal, hogy ott egy nagyobb csoport hadifoglyot vegyen fel. Derült ég alatt, hajnalban, napkeltekor érkeztünk a kikötő elé, ahol a tengerben a sok sziklaszirt és apró szigetecske a hajnali rózsaszínben úszott. Felejthetetlenül szép látvány volt. Január 7-én indultunk el Hangöből, és viharos tengeri út után január 10-én érkeztünk Stettinbe, csak itt tudtam meg, hogy Magyarországot milyen borzalmas módon megcsonkították. Még 4 napba került, míg Németországon, Ausztrián át a Hazába érkeztünk, de még mindig nem haza, mert előbb Csóton kellett 14 nap karantént kiülni. Innen adtam újra hírt a feleségemnek, és kaptam tőle 16 hónap után az első hírt. Itt egy jó fürdő után végre kaptam tiszta alsó és felső teljes ruházatot, igaz, hogy az öltözet papírból volt, de jól esett. Január 27-én indították el a fogolycsoportot Győrön át Budapestre. Győrben hosszabb tartózkodás volt, kiszálltam körülnézni, és ott találtam Kiss Józsit,*). Tőle hallottam az első hazai újságokat, és annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy a fogolyvonat közben elindult. A legközelebbi személyvonatba szálltam be, és előbb érkeztem be a Keleti p.u.-ra, mint a fogolytranszport. (1921) jan. 28-án reggel 7-kor csengettem be a lakásunkba. Boldog viszontlátás volt 6 és fél év után. Feleségem és Ómika erősen megfogytak a sok nélkülözésben, de hála Istennek, egészségesek maradtak. Magduska is nyurgára megnőtt, és órákba telt, míg velem, – az idegen bácsival – újra barátságba tudott jönni. Már IV. gymnazista volt és kitűnő tanuló.”

Szakítsuk meg az önéletrajzot és álljon itt néhány levelezőlap, amelyet a hadifogoly írt családjának:

*) távoli rokon



“Édes kis pünkösdi Rózsácskám!*) Krasznojarszk, 1915. május 19.

Ma korán reggel ébredve nagyon sok puszival kívántam neked boldog születésnapot. 11 évig kellett várni, míg ismét egyszer igazi születésnapod lett úgy, hogy 19-e piros Pünkösd vasárnapra esett. Télen, mikor még jó békehírek jártak, azt hittem, hogy ma már én is megölelhetlek és csókolhatlak, de ez bizony nem lett olyan közönséges béke. Sőt az is kétséges most, kis Édeském, hogy a neved napjára otthon leszek-e. Tehát már most jó előre küldök sok millió csókot, ölelést, szeretést édes Angyalkámnak. És most már bizonyosan mondhatom, hogy a jövő 12. születésnapodat igazán, de igazán együtt fogom ünnepelni veletek. A tegnapelőtt érkezett csomag a te szül. napod és pünkösd örömére jött, ünnepi ozsonnát fogok abból enni fekete kávéval és a képeiteket nézve azt fogom képzelni, hogy egy asztalnál ülök veletek, édes Kincseim. Az iskola éved már vége felé közeledik, nemsokára túl lesztek a vizsgákon és kimentek Zebibe49 erőt gyűjteni a következő évre. Hogy én Zebiben vagy Pesten foglak-e találni titeket, azt bizony nem tudom megmondani, mert a mi egünk újra borulni kezd. Csókold-öleld meg édes jó Mamickádat50 és Ő tégedet helyettem igen-igen sokszor igen nagy szeretettel

Papicod”

A híradás sokszor csak egy-két mondat, olykor a cenzúra miatt német nyelven. Így 1919-ben, a dán Vöröskereszt nyomtatott levelezőlapján, amelyen összesen két sor szöveg leírására van hely, a következő üzenetet írja családjának Krasznojarszkból:

“Gesund. Besorgt wegen Euch. Verdiene Geld mit Bilderrahmen. Liebe Küsse. Ferid.”**)

1910-ban Nizsni Tagilból írt levelezőlap (megint egy születésnapi üdvözlet leányának):

“Nizsni Tagil, 1920. május 19.

Édes arany Mókuskám! Végre nem az Isten háta mögött elrejtett Szibériából, hanem az Uralból gondolok rád és küldök neked millió csókot és szeretést külön a mai napra. Ha jól megy, akkor névnapodra talán még közelebb leszek hozzátok, úgy ahogy azt szépen megálmodtam. Egyelőre sajnos még erről a vékony lapról sem hiszem, hogy át tudjon jutni a határon. – A közelségen kívül előnye még ennek a városkának, hogy szebb, mint Krasznojarszk volt. Itt van elég fa, erdő és még virág is akad. A szobánk tele van növényzettel, többek között rózsa is virít az ablakban. Tegnap költöztünk ebbe a szobába, egy öreg házaspár lakásában, ahol fűtőfa és világítás ellenében adják a szobát és 2 üveg tejet naponként. Pénzért semmit sem lehet kapni. Amit 5 év előtt írtam, azt most is ismétlem: szeresd édes Macukánkat helyettem is! Ómikának sok kézcsók. Édes két Angyalomnak millió forró csók, ölelés és szeretés.

Papicod.”

És egy levelezőlap már magyar földről, a csóti táborból:

“Csóti tábor, 1921. I. 14.

Legdrágább édes Bözsikém! Ma délután érkeztem ide, nem tudok ma már levélpapírt szerezni, azért csak lap. Alig kísértek szállásunkra, amikor betoppant oda Wigh őrnagy úr, régi ismerősöm, és hozza a Te leveledet. Örömömben sírtam (de csak elfordulva!), másfél

*) leánya, Zámor Magda, május 19-én, pünkösd vasárnap született. 49Zebegénybe 50 Mamic, Papic: Zámor Magda így szólította szüleit **)"Egészséges vagyok. Aggódom értetek. Képkeretekkel pénzt keresek. Sokszor csókol Ferid"



év óta ez volt az első írás tőletek, mely végre ismét eloszlatta összes aggodalmaimat. Sajnos nem repülhetek azonnal tovább hozzátok, le kell ülni a 14 napi vesztegzárt, mely idő alatt kis légcsőhurutomból is ki fogok gyógyulni, úgy, hogy teljes egészségben kerüljek haza hozzátok, legdrágább Kincseim. A kínált pénzt, köszönöm, ne küldjed! Ha a mi édes Csibikénknek*) véletlenül kezet csókolnék, az sem volna baj, bár már ott tartanék. Pécsre is írtam,**) holnap sürgönyzök. Ómikának sok kézcsók, Tiviéknek csók, Nektek, édes Angyalaim, milliárd csók végtelen szeretettel és vágyódással

a Te Ferid.”

Folytatódjék az önéletrajz a hazatérés után, 1921-től:

“Egy hónapi szabadság boldog együttlétben telt el. Anyagi helyzetünk javult, jobban élhettünk, mint a kenyérkereső távollétében. Az 1914 évi 8142 kor. jövedelem-szintből 1921-ben kb. 215,000 kor. jövedelem lett, 1925-ben pedig 187,000,000,000 kor. az infláció következtében. 1926-ban stabilizálódott a pénzérték, 12,500 kor.-ból 1 aranypengő lett, és az évi fizetésem 15,000 pengő. Hozzá kell tennem, hogy az infláció éveiben a megélhetési feltételek igen kedvezőek voltak Magyarországon úgy, hogy sok külföldi kevés jó valutából fényesen élt itt. De az az 1900 kor. névértékű koronajáradék, amit 1914-ben szereztem, teljesen elvesztette az értékét. Ugyanígy értékét vesztette a hadnagyi fizetésem különbözeteiből 6 év alatt összegyűlt kb. 8000 korona is. – Nem hallgathatom el Ómika pécsi takarékpénztári részvényeinek a sorsát sem. A részvények valóságos értéket képviseltek, a Takarékpénztár mégis mint pénzt kezelte, és az inflációban ez is értékét veszítette. T.i. amikor a részvénytőke még valóságos értéket képviselt, de az infláció elkerülhetetlennek látszott, közönséges halandó már nem kapott kölcsönt a Takarékpénztártól és a korábbi kölcsönöket is felmondták, (Lechner Tóni51ezen ment tönkre), a tőkét – visszaélve helyzetével – zömében a Takarékpénztár igazgatósága, elsősorban elnökigazgatója vette kölcsön, és ingatlanokba fektette, melyek értéke nem esett az infláció alatt, és akkor adta vissza a kölcsönt pénz-összegekben, amikor a pénz értékének töredékére értéktelenedett. A becsületes eljárás az lett volna; a Takarékpénztár maga vette volna meg az ingatlant, és abban megőrizte volna a részvénytőke valódi értékét. Ez azonban akkor általánosan elfogadott eljárás volt, és a bankvezérek ezen az úton gazdagodtak meg a részvényesek kárán oly mértéktelenül.

A gyár vezetésében gyökeresen változott helyzetet találtam. Volt főnököm, Fellner Károly, 1917-ben az aradi vagongyárhoz ment át vezérigazgatónak, és helyét nekem tartották fenn. A vezérigazgatót és helyettesét a forradalom elkergette. Kandó Kálmán nevezetes villamos feltaláló és szakember lett a vezérigazgató, aki a gép- és vagongyártásban laikus villamos mérnököket vett maga mellé a gyárigazgatásban. Az adott viszonyok között nekem Fellner szerepének az irodai része: az eladás, tervezés és a kalkuláció jutott. A műhely nem tartozott hozzám, ami elég nagy szerencse volt, amint az a későbbi évek folyamán kitűnt, amikor a második világháború, vagy ahogy még nevezték, a felszabadulás után a műhelyvezetőket nyugdíj nélkül küldték el, és még vád alá is helyezték. (Az ember sohasem tudhatja előre, hogy mi mire jó.) A fogságból, mint főmérnök jöttem vissza, ezt a címet azonban devalválták, és néhány hónap múlva kineveztek főfelügyelőnek, egy év múlva cégvezetőnek, amin mérnök létemre méltatlankodtam, ezért aztán csak 3 év múlva 1925-ben neveztek ki igazgató-helyettesnek, és 1928-ban igazgatónak. Hazai munka kevés volt, szegény volt a legyőzött ország.

*) leánya, akit hat és fél éve nem látott **)szüleinek 51 sógora, nővérének férje



Külföldről kellett munkát szerezni, ami az akkor inflációs alacsony bérek mellett sikerült is.”

Szakítsuk meg ismét az önéletrajzot. 1925-ben, amikor igazgató-helyettesnek nevezik ki, kollégái ezzel a tréfás verssel köszöntik:

Emlékrigmus Zámornak

(Sugalmazta a vagoniroda)

Hegyen-völgyön örömmámor, Vice-diri lett a Zámor, Nyíltan hangoztatja ezt ma, Mert másképpen letagadja,

S hozzátesszük azt is végül, Direktor lett könyök nélkül. Úgye, fáj ez, kis stréberek? Keresztények és héberek.

S szíveitek fel-fel nyögnek: Nincs már célja a könyöknek. Bókolásnak nincs értelme, A könyökön győz az elme

S azzal telt be minden mérték, Hogy szorgalom lett az érték. Stréberkedik a szerénység! Üssön bele a nehézség!

Ha így felkopik a fogunk, Még majd dolgozni is fogunk. Bizony, szegény akarnokok, Fejetek kell vakarnotok.

Azért víg ma a mi torunk, Mert nem ilyen a Zámorunk. Szerény, de nem hajlik, bókol… Kezeket ő sohsem csókol

– Csak a nőknek ókor-ókor. Tudja ő, mikor van jókor. Mégis kérjük nagyon szépen Úgy javítás idejében Hajoljon meg szépen, sikkel, S mondja meg, hogy nekünk “mikkel”.

És amikor szólni erény, Egy cseppet se legyen szerény, S hogyha semmit sem vétettünk, Diskuráljon miérettünk.

Ahol kevés a fizetés, Nem árt egy kis stréberkedés. S hogy amit kér, meg is kapja, Könyökét is használhatja.



Amiért küzd, nemes a cél, Legyen erős, mint az acél, Jó a szíve, jó az eszi – Tudjuk jól, hogy meg is teszi.

Ő is tudja, mi az illem: – Feje már igenre billen. Ah! Ő lesz a zsebünk őre, Köszönjük is már előre.

Bizalmunk ad előleget, Erről ő is példát vehet. Példát vehet arról főleg, Hogy mily édes az előleg.

És ha ő is velünk érez: Előlegnél sokat ér ez. Nem lesz nehéz a tortura, Mert ott lesz a signatura.

Joggal szólok ehhez, kérem, Gyakorlatom van e téren. Mi nagy tisztelői vagyunk, Érte dolgozik az agyunk.

És még, hogy ne mondjak sokat, Érte vagyunk ily okosak. De Zámornak ez nem elég, Kellett neki még más egyéb.

És – ki hinné – a jó Zámor Úgy tett, mint a pajkos ÁMOR. Nagy titokban nyilat ajzott, S a szívünkre rányilazott.

– S teringettét! – szívünkbe lőtt, S most mindnyájan szeretjük őt. S hogy ez így van, s így is lészen, Erre inni vagyunk készen.

Úgy utólag, mint előre, Vígan csúszik le a lőre, S szóban tör fel a mámorunk, Éljen soká a Zámorunk.

------

Folytatódjék az önéletrajz a Ganz-gyár háború utáni export-munkáinak leírásával:

“Jugoslaviának vasúti kocsikat javított a gyár, amihez ugyan nem volt hivatalos közöm, mivel azonban Pécs 1921-ben jugoszláv megszállás alatt állt, és oda csak hivatalosan volt lehetséges jutni, bealakultam egy kiküldött bizottságba, és így a nyáron sikerült szüleimet meglátogatni.

Első nagy export munkánk 70 villamos kocsival Hollandiába ment (első vasvázas kocsi Európában), aminek én sok szép utazást köszönhettem 1922-24-ben. Jártam többször



Hágában, Amsterdamban, Harlemben és kapcsolatosan Köln-ben és Nürnbergben. A szállított kocsikkal olyan nagy megbecsülést szereztünk a magyar névnek és iparnak, hogy évek múlva, többek között még a háború után is minden lehető alkalommal barátságos üdvözleteket hoztak nekem a kint jártak. – Amsterdam különösen érdekes volt nekem koncentrikus csatornarendszerével, melynek mintájára alapította Nagy Péter cár Szentpétervárt, melyet 1920-ban láttam.

Ezután még három évig, 1923-ig Zebegényben nyaraltunk, és a család ott ismerkedett meg Lindnerékkel. Lindner Ernő kar- és futballista társ volt a Műegyetemen, felesége, Giergl Margit pedig feleségemnek volt iskolatársa. Összebarátkoztunk. 5 gyerek volt. 1924-ben mind a két család átment Nógrádverőcére nyaralni, mert ez sokkal közelebb volt és naponként járhattam ki. Ugyanezen év nyarán feleségem és lányom egy olaszországi társasutazáson vettek részt, mellyel eljutottak Firenzébe, Rómába, Napoliba és Veneziába.

1924-ben, mikor feleségem Rómában járt, hollandiai utammal kapcsolatban áthajóztam Angliába, Londonba, ahol akkor a Brit Birodalmi Kiállításon nemcsak az angol ipar, de az egész angol világbirodalom látható volt. És ha már olyan messze jártam, nem mulaszthattam el, hogy visszafelé útba ne ejtsem Párist. Persze, csak futólag láttam a nevezetességeket, de sok mindenféle textiliát vásároltam be a családnak, úgy mint Londonban vettem magamnak is egy öltözet ruhát.

1924 végén és 1925-ben kocsiszállítások miatt többször jártam Athénben. Felemelő érzés volt az Akropolist látni. Sajnos, rom az egész, és helyreállításához kevés történik. Feljárata is egészen rendezetlen. Zajos nép. Pedig sok az országban a régi kincs.

Mikor egy ízben hosszabb tartózkodásból tértem vissza Athénból, Magdát ágyban találtam. Ki kellett volna találnom, hogy mi baja van. Nem sikerült, mire sírva fakadt. Aztán mondták csak meg, hogy vakbélműtéten esett át. Értéke ezzel emelkedett.

1924-ben Romániában, Bukarestben és Brassóban is jártam, és felhasználtam az alkalmat arra, hogy Jenő öcsém családját Hosszúfaluban meglátogassam, kisfiúk voltak még, anyjukkal éltek, apjuk valahol távol külön élte világát.

1925 nevezetes év volt: Magda megkapta az érettségi bizonyítványt, kitűnő eredménnyel. Szó volt egy ideig arról, hogy egyetemre megy, de ez abba maradt és ő nagy buzgalommal látott a háziasszonyi tanulmányokhoz, a főzéshez és a szabás-varráshoz. De még előbb a nyáron hármasban megnéztük Bécs nevezetességeit: a Burgot, Stefanskirchet, Rathhaust, Schönbrunnt, utána Ischlt, Salzburgot, Passaut, és onnan – Linz érintésével – hajón mentünk haza Pestre.

1926-ban Steger Tóni bácsiékat Oravicán látogattuk meg mind a hárman. Szép kirándulásokat csináltunk ott a rengeteg erdőségben, többek között Marilla fürdőhelyen. Tamás Erzsike akkor még viruló szép leány volt, szegény néhány év múlva tüdővészben fiatalon halt meg. – Ebben az évben nagyobb veszteség ért minket: Édes Anyám halt meg július 22-én. Érelmeszesedéshez vesegyulladás járult és az elvitte. Fájdalmai nem voltak. – Egy hónappal később utolsó testvére, Tóni bácsi52 halt meg. – Az év végén a Beszkárt-tal nagy európai tanulmányúton vettem részt, hogy eldöntsük, hogy a beszerzendő új villamos kocsik milyenek legyenek (Drezda, Lipcse, Berlin, Amsterdam, Haarlem, Düsseldorf). Középbejáratú kocsik lettek az én javaslatomra és 15 évig uralkodtak. Az év legnevezetesebb eseménye utoljára maradt: Épülő házban öröklakást vettünk a Budafoki út 17. szám alatt. Ómika eladta az erzsébetfalvi birtok utolsó maradványát, azon vettük a lakást, ill. vettem én és visszafizettem a kölcsönt. –

52 Steger Antal



1927 július végén költöztünk be. A III. emeleten voltuk és feleségem ettől a magasságtól szédült. Másnap egy kombinált svájci útra indultunk. Hivatalos út volt egy zürichi tárgyalás alatt, melyet a spanyol Vascongados vasútnak szállítandó villamos kocsik tárgyában tartottunk a megrendelővel. Ugyancsak hivatalos út volt a budai fogaskerekű vasút villamosítása miatt a svájci fogaskerekűeket kellett tanulmányozni. De hozzátettem a szabadságomból egy hetet, és a feleségemmel együtt néztük meg Svájcot. Zürichben kötöttünk ki, én tárgyaltam, feleségem önállóan nézte a tó partján fekvő szép várost. A körutat a Vierwaldstädti tóval Brunnennél kezdtük, áthajóztunk Luzernbe. Láttunk egy fogaskerekűt és egy Gletscher-Mühle-t a szép fővároson kívül. Bern a főváros. Különös, regényes város, mélyen fekvő völgyeivel, és a Kindlfresserrel. Innen délre fekszik Fribourg, és közelében Pensier, ahol Magdát látogattuk meg, aki a nyári 3 hónapot ott barátnőivel francia szón egy zárdában töltötte. Utunk Interlakenbe vezetett, a Jungfrau tövébe. A délutánt elsétáltuk és messziről bámultuk a sötétzöld fenyvesek közé foglalt, hóval borított kúpot: a Jungfrau csúcsát. Csak másnap reggel indultunk fel gyönyörű derült időben. Mire a hegy lábához, a felvezető fogaskerekű vasút induló állomásához értünk, olyan vihar tört ki, hogy mind elvitte a lev. lapokat és emléktárgyakat árusító sátrakat mindenestől, és mi ezután a fogaskerekűről alig láttunk mást, mint ködöt. De mert már dél volt, fent a Jungfraujoch-on, 3150 m magasságban a menházban kellett ebédelnünk. Mire visszaértünk Interlakenbe, kisütött a nap. Ebből tanultunk: nem reggel, hanem délután kell indulni a hegyre, amikor az időjárás már tisztázódott.

Tehát elindultunk reggel a Lötschberg alagúton át a Rhone völgyébe, és délben Vispen és Zermatton át a 3200 m magas Gornergratra, ahova késő délután érkeztünk. Sikerült! Gyönyörű napnyugtát élveztünk. A 4500 m magas, jellegzetesen háromszegletű, impozáns Matterhorn mögött egy vízszintes felhővonal keresztet képezett. Az egész égbolt tűzben égett. A Gletscherekből 200 m magasan kiemelkedő, nagyszerű panorámát nyújtó Gornergratot köröskörül havasok övezik. Nagyszerű látvány! De a nyári öltözékben még kabátban is fáztunk. A menházban vacsoráztunk és aludtunk. Hajnalban keltünk és élveztük, ahogy a nap a jéghegyek mögül piros-tüzesen kiemelkedik. – A hideg serkentett, hogy minél előbb lent legyünk ismét és megmelegedjünk. Visptől felfelé utaztunk a Rhone völgyén, és láttuk eredni egy Gletscher kapuján. Rideg, kopár völgy. Tovább felfelé elértük Andermattot a Gotthard-hágón, onnan lefelé haladva Goldaunál elértük a Rigi fogaskerekű vasútját, és estére felértünk a Rigire. Csak 1900 m magas, nincs hó, nincs Gletscher, zöld növényzet van. Vacsora, jó alvás.

Kora reggel köd, mint a felhő, elszáll, és jő új. A pásztor fújja 2 m hosszú havasi kürtjét. Elindulunk egy kis gyalog sétára a fogaskerekű mentén, hogy – ha feleségem elfárad – felszállhassunk. Egymás után hagyjuk el az állomásokat, tetszik a séta. Végül mégis elfárad, felszállna, de már nincs a tóig több. Gyalog kell végig menni, pedig mindig meredekebb lesz a lejtő és nehezebb, végül 2 óra felé Vitznauban, a tó partján egy vendéglőben kimerülten roskad a székre. Utunk a Schaffhauseni vízeséshez visz, este érünk oda. Kis szálloda, még kisebb két külön szoba. Füllesztő hőség, ablakok nyitva. Éjjel heves zivatar ráz fel, az ablakot be kell csukni. Feleségem kiugrik az ágyból, de összeroskad, mert izomlázas lábai nem bírják el. A vízesés szép, de nem időzhetünk, reggel indulnunk kell, hogy estére utolsó állomásunkra, St. Moritz-ba érjünk. Az Albula vasút visz minket vadregényes völgyeken, több száz m magas meredek és függélyes sziklafalakon és alagutakon. Ha a Gornergraton nem tanultunk meg szédülni, itt megtanulhatjuk. Megérkeztünk célunkhoz, és már aludtam, amikor nagy dördüléssel megmozdult alattunk a föld. Ez tartott egy ideig, közben halljuk, hogy emberek autókon menekülnek. Sikerült baj nélkül kivárnunk a földrengés végét, és nyugodtan végigaludni az éjszakát. 1800 m magasan vagyunk, tiszta, hűvös levegő, és a nap éget. Égett, puffadt



arcokat látni. A tavak mentén lovas kocsin kirándultunk az Inn folyó eredetéhez, Malojáig. Kopár völgy, ahol mormotákat látunk. Ezt a völgyet megnéztük a szemközti magaslatról, a Muottas Muraigl-ról, 2440 m magasságról. Kirándultunk a Bernina vasútra is, ahol az a különös figura van, hogy a magas, lapos platón a hófúvások miatt hegy nélküli alagutat kell építeni. – A végén vagyunk, 2 hetes vasúti jegyünk lejár, holnap a határon, Buchsban kell lennünk. Még este (VIII. 14.) érkeztünk, egy helyes kis szállodában aludtunk, és 15-én indultunk haza. Otthon a feleségem gyerekjátéknak találta a 4 emelet magasságot, már nem szédült. Ómika, aki idegenkedve jött Budára lakni, bíztatott minket, hogy itt hamar meg lehet szokni.

A következő évben még egy fogaskerekű tanulmányutunk volt Svájcba, de feleségem nélkül, tanulmányi bizottsággal. Szavoyában voltunk, a Genfi tónál, Montreux-ben kezdtük, a közelében lévő glioni fogas vasúttal, a Rhone völgyön az 1040 m magas Chamonix völgybe jutottunk. Jobbra a 2500 m magas zöld Mt Brévent drótkötélpályával, melynek felső állomásáról nagyszerű kép tárul a szemközti oldalon: a Le Massif du Mont Blanc-ra. A csúcs ismerten a legmagasabb Európában, 4807 m. Ezt a csúcsot csak a szemközti magaslatról lehet meglátni. Gletschere a Glacier de Bionassay, melyhez fogaskerekű vasút visz fel, ezzel elég közel jut az ember a csúcshoz, ha egy elhanyagolt alagúton gyalog megy át. Fényképeim vannak. Megközelítettük a Glacier de Bossons-t is 2550 m magasan drótkötélpályán. Talán a legérdekesebb a zöld Montanvert-re vívő fogas vasút 1909 m magasan fekvő végállomásáról nyíló látvány, a Mer de Glace, 100 m-rel mélyebben, ahol több jégár egyesül egy hatalmas Gletscher-ré. A tanulmányúttal kapcsolatban járt még a bizottság Zürichben, Winterthurban, Essenben, Berlinben és Drezdában. – Más alkalomból voltam ebben az évben még Bilbaoban, Krakkóban, Belgrádban és Athénben.

Mindezenközben Magda is nőtt és fejlődött. Már negyedikes korában, 1921-ben kezdett a Regnum Marianum útján az Endrédy tánciskolába járni, ami 3 évig tartott, azután jöttek a kisebb táncmulatságok, otthoni táncesték, majd bálok, és Magda 1928. II. 26. eljegyzése dr. Györgyi Gézával. Vasárnapi kirándulások a budai hegyekben (Erzsébetfalva helyett). 1923-ig zebegényi, majd nógrádverőcei nyaralások, csónakkirándulások Lindnerékkel és Györgyiékkel. Emlékezetemben maradt egy budai kirándulásunk 1926-ban a Nagy Kopaszra, amelyen Magda mindig elől haladt Gézával, elhagyva a többi lány és fiú fiatalságot. A pensier-i nyaralás után 1928. II. 26. volt az eljegyzés. Feleségemmel Balatonfüreden töltöttünk egy hetet a herpesem után utókúrának. Ezután jöttek a kiházasítási gondok. A József körúton 3 szobás lakást rendeztünk be, és 1929. II. 26-án a Várkápolnában megvolt az esküvő. Utána olaszországi nászúton voltak.

A vesztett háború miatt jóvátétellel tartoztunk Szerb-Horvát-Szlavonországnak (azóta Yugoslávia), és ezt a jóvátételt vagonban kellett teljesíteni. Emiatt 1929-ben 9-szer voltam Belgrádban, és szeptemberben Párisban volt a záró tárgyalás. Ez jó alkalom volt arra, hogy a feleségem is megismerje Párist. Szept. 26.-okt. 9-ig voltunk ott, igyekeztünk lehetőleg mindent látni: a Louvre-t, műremekeivel, az Eiffel tornyot kilátásával, a Hotel és Dome des Invalides Napoleon koporsójával, a Seine-t a sok híddal, a Champs Élysées-t, az Operát, Notre Dame-ot, a Madeleine-t, a Boulevards-okat, Versailles-t, Fontainebleau-t, a mulatókból a Moulin Rouge-t, a Casino de Paris-t, egy elfelejtett mulatót, ahol a feleségem becsípett, és fel nem sorolhatom mindazt, amit a két hét alatt láttunk.

1926-ban a gyár terveim alapján vicinális vasúti szolgálatra motorkocsikat kezdett gyártani. A MÁV-nál az ügy referense Mattyók Géza jó barátom volt, egyesült erővel sikerült a motoros üzemet annyira felfejleszteni, hogy minta lett belőle. Ezzel igyekeztem a gyárnak foglalkozást szerezni. Sikerült is néhány kocsit Belgiumban, Yugosláviában,



Lengyelországban, Itáliában és Spanyolországban eladni. Az export érdekében végigutaztam sokszor Belgrádot, Imolát, Milanot, Torinot, Barcelonát, Madridot, Párist, Krakkót, Varsót, Kaunast (Litvánia), de nagyobb eredményt csak Romániában, Bucarestben tudtam elérni. A Román Államvasutaknál motoros próbaüzemet rendeztünk be, mely meggyőzően hatott, és ebből sokmilliós szállítások származtak. – A sikertelenségben közrejátszott egyrészt a harmincas évek elején uralkodott általános világgazdasági válság, másrészt a mi vicinális motorkocsi típusunk, ami nem felelt meg a nyugati igényeknek. Ezeknek a körülményeknek a nyomása alatt mégis sikerült a nagy Árpád gyorsmotorkocsit létrehozni, mely nem várt nagy megrendeléseket hozott a gyárnak és szép utazásokat a feleségemnek.

1932-ben egy váratlan szomorú esemény történt. Ómika egy szerencsétlen vakbéloperáció következményeibe belehalt. Ennek feleségem is betege lett és megerősödésére májusban 2 hétre Mátraházára mentünk felfrissülni. –

Különböző okok játszottak közre abban, hogy 1932-ben nem Verőcére, hanem Visegrádra mentünk nyaralni. 4 évig bérben laktunk, de 1936-ban előnyös vétel kínálkozott (ma Fő u. 4.), egy igényeinknek megfelelő kertes dunaparti házra, és így ebben az évben laktunk először saját házunkban. A következő évben bővítettük és tutajt tettünk a Dunára két csónakkal, melyek a megszaporodott család igényeit is kielégítették. A gyerekek korán megtanultak úszni és evezni, és szabadúszók lettek a Dunában. Nyaralásaink mellett továbbra is minden évben leutaztunk egy hétre Pécsre. Az őszi, téli és tavaszi hónapokban vasárnaponként kirándultunk a budai hegyekbe, a Farkasvölgybe, Sváb-, János-, Hárs- és Hármashatárhegyre, a Hűvösvölgybe, Petneházy rétre, és mindig ebédre betértünk a legközelebbi vendéglőbe. –

A Nemzeti Színházban 1922 óta állandóan volt bérletünk. A világgazdasági válságnak ebben a szakában esett meg életemben egyszer, hogy gyári fizetésemet 5%-kal leszállították. – Ezenközben örvendetes családi események is történtek: 1930. okt. 8. született Magda első fia, Géza, és 1932. III. 18. a második, Ferenc. A szaporulattal a József körúti lakás szűk lett, viszont Ómika halálával a mi Budafoki úti lakásunk bő. Tehát vettünk a házban egy másik 3 szobás lakást magunknak, és átadtuk a 4 szobásat Magdáéknak. Már itt született 1934. XI. 29. a kis Magda és 1936. VI. 5. Erzsike.

Mikor a nagy motorkocsi 1934 tavaszán megszületett, Egyptomban keletkezett az első szállítási lehetőség, melynek megdolgozására áprilisban le kellett utaznom, természetesen a feleségemmel együtt, kinek költségét akkor még magam viseltem. A szép Ausonián utaztunk, először Cairoban szálltunk meg, megnéztük nevezetességeit, a piramisokat, a Sfinx-et, a Múzeumot, az Azhart (arab egyetem), Citadellát, kalifák és mamelukok sírját, a temető várost, az áruházakat és Muszki-t,(???) a keleti típusú üzlet-utcát. Néhány napi szemlélődés után áttelepedtünk Alexandriába, egy pensioba, egy tengerre nyíló szobába, ahol feleségem egész májusban egy teknős békával sokat unatkozott, miközben én hivatalos dolgaimat végeztem. Május 20-ra esett Pünkösd vasárnap, ha már ilyen közel vagyunk a Szentföldhöz, az ünnepekre átrándultunk oda. Az Exeter vitt át Alexandriából Jaffába, ahol dragomán várt autóval, aki narancsligetek közt vitt föl a 900 m magasan fekvő Jeruzsálembe. A Szent Sír templom oltárán négy keresztény vallásfelekezet osztozik: a római és görög katolikusok, a görög keletiek és a koptok, az egyptomi őslakók és az abesszíniaiak keresztény vallásfelekezete. Ez meglepő volt. A sírfülkében legfeljebb két ember fér el egyszerre, olyan szűk. Voltunk Betlehemben, Jerikóban, a Holt tengernél, melyben a vízen háton fekve lehet újságot olvasni. A Holt tenger 400 m-rel a tenger színe alatt van, tehát 1200 m-re Jeruzsálemtől. Érdekes volt a kanyargós út autón a sötétben. Jerikóban láttunk banán bokrot gyümölcs fürtökkel.



Vissza Egyptomba vasúton utaztunk. Útunk a Földközi tenger partján sivatagon vitt keresztül. Május végén voltunk a legnagyobb sivatagi melegben. A tenger felől a szél hordta a homokot, hegyeket halmozott fel, és vastagon telehordta az ebéd alatt nyitva felejtett ablakon a fülkénket homokkal. A Suezi csatornán, El Kantarah-nál kompon szállítják át az utasokat. A túlsó parton várt már egy vonat a port-said-i utasokra, a Cook embere figyelmeztetett, hogy nem a mi vonatunk. De mikor áthozták a poggyászunkat is a túlsó partról és közel volt az indulás, úgy látszik, az egész napi melegtől elkábulva, a figyelmeztetés dacára feleségemet a már készen álló vonatba ültettem be és mentem a poggyászunkhoz. Eközben rémülve látom, hogy a vonat elindul a feleségemmel, de nélkülem és nem Cairo, hanem Port-Said felé. Képzelhető, hogy a feleségem mennyire meg volt rémülve, mikor a vonat elment vele egyedül ismeretlen országban. A Cook ügynök azonban ügyes volt, egy útban lévő autóügynököt megkért, hogy vigyen a feleségem után, amiről hírt adtak a közbenső állomásokról a vonatra is, a feleségem tehát tudta, hogy megyek utána. Viszont én is kaptam a hírt, hogy a feleségem Port-Said-ban a Hotel Post-ban fog megszállni. Így végül a vonat érkezése után egy órával megtaláltuk egymást. Feleségemet a szállodában annak az útitársának a társaságában találtam, aki a feleségemet a vonaton gondjaiba vette, és aki németül is tudott. Közreműködését nagyon megköszöntem. (Vajjon így játszódott volna ez Európában is?) Így láttuk Port Said-ot, a Suezi csatorna bejáratának kikötőjét is. Másnap reggel búcsúlátogatásra Cairoba, onnan Alexandriába utaztunk, ahol hajóra szálltunk hazafelé. Útközben rövid tartózkodás volt Siracusában, Nápolyban, ahol kihajóztunk, és Rómában, ahol vonatunkat kellett megvárnunk, amely Bolognába vitt. Itt feleségem maga nézte meg a várost, miközben én Imolában még egy ügyemet intéztem el. Június 1. értünk haza. Ez volt az első nagyobb utunk, amelyen feleségemnek volt elég pihenő ideje ahhoz, hogy bőséges naplót írjon élményeiről. Magam egy albumra való fényképet készítettem.

Ebben az évben júliusban másodszor is voltam Egyiptomban, rövid időre, mert aug. 1. kellett az új lakásunkba költöznünk, és előbb annak az átalakítását is ellenőrizni. És helyet kellett csinálni Magdáéknak a mi régi lakásunkban. Mind a két költözést a feleségem intézte. Szeptember elején egy kis magaslati levegőre néhány napra Dobogókőre mentünk fel gyalog, de tartózkodásunkat telefon zavarta meg, mely engem az új nagy motorkocsi bécsi bemutatójára szólított. Végül novemberben néhány napra még Angliába kellett utaznom.

1935-ről emlékezetes a feleségemmel Lillafüreden töltött hét nyáron, és a tavaszi spanyolországi utam, az Árpád-nak elnevezett nagy motorkocsik megrendelése miatt. Mint ahogy ezután minden utamat emiatt tettem, újabb és újabb sikereket hozva a gyárnak. Madridban nagyon érdekes volt a Prado képtár világhírű festők műveivel és a bikaviadal. Óriási aréna tele őrjöngő emberekkel, akik ordítanak, tombolnak, ha a halálra szánt bika nem elég hősiesen száll szembe kínzóival. A külön erre a célra tenyésztett vad kis fekete bikafajta eleinte fürgén támadja az őt ingerlő embereket (escadrillo) és lovakat, de pikákkal teleszurkált háttal fokozatosan lassul az irama, míg végül az agyonkínzott állatot egy hosszú egyenes karddal átszúrják, és az holtan esik össze. – A bikaviadal csúnya visszaélés az állat butaságával. A felében ott hagytam az undorító látványt, mely a spanyolokat extázisba hozza. – Voltam Barcelonában és Bilbaoban is, ahonnan Angliába utaztam, ahol Londonban és Birminghamben volt hivatalos dolgom.

1937-ben febr.-márciusban voltam Cairoban, ahol fűtés nélkül elég hideg volt a szállodában, különösen a fürdőszobában. Hogy az utóbbit felmelegítsem, teleeresztettem a kádat forró vízzel. Két óra múlva kimentem és bámulva láttam, hogy a víz nagy része kimászott a kádból. A meleg víz párája lecsapódott a hideg csempefalakon és a padlón gyülekezett. Ugyanakkor Faruk király temetését láttam, melyen a zenekar Chopin



gyászindulóját játszotta. – Ezen kívül ebben az évben még csak Londonban voltam néhány napra, nem kellett már annyit utazni, mert a gyár a következő évre úgy el volt látva munkával, mint még soha azelőtt.

1938-ra elkészült az új Budapest-Visegrád-i betonos országút, ami arra csábított, hogy nyaralónk megközelítését egy autó vásárlásával lényegesen megrövidítsük. Augusztusban állt a kis Mercedes szolgálatba. Székesfehérvárt néztük meg először néhány napos kirándulásban. Előzőleg nagyon érdekes utat tettem Belgrádból Dubrovnikba egy Ganz motorvonaton 16 óra alatt 24 helyett. Azután voltam még utoljára augusztus végén Londonban és Dubrovnikban. – November végén került sor életünk legnagyobb utazására Délamerikába. Az út költségét a feleségemmel mindkettőnkre a gyár abban a mértékben vállalta, ahogyan azok valóban fel fognak merülni. 28000 tonnás óceánjárón, a Saturnián indultunk el Genuából, miután egy csúnya esős napot Milanóban töltöttünk, elmulasztva a híres Dóm látogatását a szakadó eső miatt. Az Atlanti óceán 200 méteres hullámaiba kiérve a reggelinél alig jelent meg utas, legnagyobb részük tengeri beteg lett – mi megálltuk baj nélkül. A tengeri út érdekessége a hajót követő delfinek, a seregestől repülő halak, és az egyenlítőn először áthaladó utas megkeresztelése – vödörrel.

A túlsó parton Rio de Janeiro volt az első kikötő, aminek a különös hegyalakulataiból már csak keveset láthattunk, mert már este érkeztünk oda. Egy kis körülkocsikázásban vettünk részt, aztán újra gyönyörködtünk a fényesen kivilágított atlanti parton. Santosban, a kávé legnagyobb kikötőjében, nem engedtek partra szállni, mert nem volt brazil vízumunk, tehát izzadtunk a kikötőben a déli félgömb decemberi melegében. Kikötöttünk még Uruguay fővárosában, Montevideoban egynéhány órára. Itt már benne voltunk a Parana deltájában, a la Plata-ban, melynek vize zöld, szemben a nyílt tenger szép kék vizével, melyet a deltában a Parana vörös-sárga vize zöldre fest. Mélyebben a deltában a nagy óceánjáró a sekély vízben már csak vontatva tud haladni és csak hajnalban, dec. 15. érkeztünk meg Buenos Airesbe. Felhőkarcolóival amerikai stílusú várost mutat. Kiterjedéséről fogalmat ad lakosainak száma, mely akkor megközelítette a 3 milliót. Az ország területe közel 3 millió km2 13 millió lakossal, állattenyésztéssel és gabonatermeléssel gazdag, jólétben élő, független ország volt. Buenos Aires (magyarul Jó Levegők) szépen épült tiszta európai város, melynek utcasöprői fehér köpenyben dolgoznak. Jellemző volt az európai útjáról visszatérő uruguay-i elnök érkezése alkalmával látott tisztogatás. Az elnököt lófogatú hintókon hozták be B. Aires-i szállására. Hogy a lovak a sima aszfalton el ne csússzanak, homokkal hintették fel az útburkolatot. Mikor a menet elvonult, porszívó autók mind egy szemig felszedték a homokot. Ilyet Európában nem láttam. A szállodánk, a La Plaza első rangú volt. Feleségem magyar társalkodónőt akvirált, aki spanyol tolmács volt, akivel napjait töltötte, míg én hivatalos dolgaimat végeztem.

Még decemberben együtt indultunk Patagoniába, ahol Ganz motorvonat vitt minket homoksivatagon át, egy gyönyörű fekvésű tóhoz, a San Carlos de Bariloche-nál kezdődő Nahuel Huapi-hoz, mely sokfelé ágazásában, magas hegyektől körülvéve szépségében hasonlít a Vierwaldstätti tóhoz. Egyben mégis nagyon különbözik: a svájci tó kulturált környezetben fekszik, míg a Nahuel Huapi ősi vadságában áll, leégett, ledűlt erdőkkel, még kiépített útja sincsen, mely a tó közepe táján akkor fából épült nagy szállodához vezetne. A szálloda közvetlen környéke parkírozva van. A tó vize állandóan borzolt, mert állandó nyugati szél fúj a Csendes óceán felől. A tó fele már az Andok gerincén túl, Chilében van. Sok fényképet készítettem, mert kész album még nem volt kapható. 1938 Sylvester estéjét a Hotel Llao-Llao-ban (Zsao-Zsao) töltöttük, ahol a nagy távolság dacára víg és zajos társaság gyűlt össze. Visszafelé rendes vonaton jöttünk, amelyikben nem volt az állandó por ellen védelem. – mint a motoros vonaton – azért az étkező kocsiban a tányérok percek



alatt porosak, homokosak lettek. Ezt az utunkat a feleségem sokkal részletesebben és élénkebben írta le az egész délamerikai utunkkal együtt. A továbbiakban tehát arra a néhány hivatalos út leírására szorítkozom, melyek az ő naplójában nem szerepelnek.

A Nahuel Huapitól megérkezve pihenés nélkül indulhattam Mendoza felé a B.A.P. vonalára, és Juninban utolértem a már korábban útrakelt bizottságunkat. Itt van ennek a vasútnak – melynek motorkocsikat szállítottunk – a központja. A főmérnök kertjében paprikát termel, melyet pepper-nek nevez, és igen csodálkozott, mikor hallotta, hogy ez a magyar paprika. Innen a B. Airestől 1000 km-re nyugatra, az Andok lábánál fekvő Mendozába utazott tovább a bizottság (730 m), ahol az Andokat átszelő Transandino vasút induló állomása van, ill. volt. Ez a hegyi vasút 3500 m magas hágón vezetett át Chilébe az Andok legmagasabb hegyei között. Közel van ide a Föld második legmagasabb hegycsúcsa, a 7150 m magas Aconcagua. Kb. egy évvel azelőtt, fent a hegyekben egy hegyi tó morénája meglazult és elszakítva lezúdította annak egész vizét a völgybe, elroncsolva az egész vasútvonalat, épületeket és hidakat, amik útjába akadtak. Autón a völgyben felfelé haladva a rombolások nyomait mindenütt láttuk. Az újra építendő pályára kellett volna a gyárnak motorvonatokat szállítani. Fényképeket készítettem. Mendozába visszamenet a síkságon haladva az ottani januárban, ami az itteni júliusnak felel meg, a hőség az autó pneumatikját úgy szétpukkasztotta, hogy annak a foszlányait sem lehetett megtalálni. – Még az államvasutak keskenyvágányú vonalait látogattuk meg januárban, szállodák helyett egy szalonkocsiban találva állandó szállást. Argentina északi, ültetvényes szubtropikus része olyan messze esik a fővárostól, hogy a több napig tartó utazásokhoz a gazdag földbirtokosok saját szalonkocsit tartanak, mely a konyháig minden kényelmet nyújt az útra.

A mi utunk állomásai Cordova, Catamarca, Tucuman, Santa Fé, S. Cristobal és Rosario voltak. Az én további munkám B. Airesban a különböző vasutak viszonyainak, igényeinek tanulmányozása, javaslatok, programok kidolgozása volt. Ezek eredményeképen az államvasutak egy nagy megrendelését hoztam haza, melynek azonban a második világháború miatt csak nagyon kis része került szállításra. Mint már fent írtam, délamerikai utunk egyéb élményeit feleségem írta le naplójában. – Május végén meglepetésként Kálmán születésének (V. 24.) híre érkezett hazulról, amiért feleségem minél előbb otthon akart lenni. Hivatalos dolgaimat is befejezve 1939. július 1. az Asturias angol hajón elindultunk hazafelé, ahová a Neptunia hajón Triesten át július 27-én érkeztünk meg.

Argentinában már májusban és júniusban mutatkoztak a közelgő világháború előjelei: a németek visszahívták kint élő alattvalóikat, és az angolok pedig pénzüket. 1939. VII. 27. érkeztünk haza, és IX. 1. a németek megtámadták a lengyeleket, amivel a második világháború megindult. – Volt 1930-ban kötött két életbiztosításunk, melyekben fekvő pénzt a háború elértéktelenedéssel fenyegette, amiért azt valami tartós értékre kellett átváltani. A háború pusztításai akkor már nemcsak a hadszínterekre szorítkoztak, hanem bombatámadásokkal a “Hinterland”-ot sem kímélték, és ezért a pénzt városi ingatlanba vagy aranyba fektetni nem volt tanácsos, maradt tehát a föld, ingatlan, ami, ha bomba lukat fúr is bele, föld marad. Ilyen meggondolással 1941 tavaszán vettünk a Visegrád felé útba eső Szentendrén az Ókúti dűlőben 9000 n. öl szántóföldet, belefektetve nemcsak az életbiztosításért kapott kb. 14000 pengőt, hanem vőmnek a takarékban heverő 7000 pengőjét is, és még kb. 2500 heverő pengőmet. Ezen a földön – a felét bekerítve – 550 Jonathán és Starking csemetével almást létesítettem. Volt rajta egy ócska kertészház és építettem magamnak is egy egyszobás házat, hogy legyen hol hálni és főzni. Szabadságaimat az almás fejlesztésére, a fák metszésére használtam fel. A felfogadott summás kertészekkel nem volt szerencsém, mert egymás után hívták be őket háborús katonai szolgálatra és egyik sem jött vissza.



Kilencen voltunk testvérek, akik közül eddig négyen haltak meg: Ágosta 1901 gyermekágyban, Ede 1903 tüdőbajban, melyet egy elhanyagolt mellhártyagyulladástól kapott, Janka 1907 egy bazini tartózkodása alkalmával szerzett tüdőbajban, és Rudi újpesti közjegyző 937-ben a mi esküvőnkön szerzett meghűlésből származó meggyengült tüdővel. 1941-ben Ilma következett asztmájával. 1942 június 25 ért a legnagyobb veszteség: édes atyám halt meg 99 éves kivételes korban teljes szellemi képességeivel, combnyaktörésből származó bélcsavarodásban. Hogy az orvosok a kínoktól megkíméljék, 3 kanál ricinust adtak be neki, melytől csendesen elaludt.

1942-ben 40 éves szolgálati jubileumom volt, és 1943-ban – kissé elkésve – kormányfőtanácsosi kitüntetést kaptam “ugyanazon vállalatnál eltöltött 40 évi munkám és a hazai gépipar fejlesztése körül szerzett érdemeim elismeréséül.” A kitüntetés május 6. érkezett, esküvőnk 39. évfordulóján, a gyár 39 rózsaszálból készült csokorral köszöntötte feleségemet, aki “méltóságos” lett, aminek feleségem nagyon örült.

Közben a háború fejlődött, Magyarország is belépett, 1944. III. 22.53 a németek minket is megszálltak, és erre a bombazápor ránk is kezdett hullani. Ez elől az egész család kiköltözött Visegrádra, vőm édes anyjával együtt, ahol biztonságban volt. Csak egyszer hullott egy visegrádi kertbe bomba, de nem tett különös kárt. Én felváltva aludtam hetenként kétszer Budán, kétszer Ókúton és háromszor Visegrádon. Ókútról láttam egy Budapestet ért éjjeli bombatámadást, szörnyű volt, és a légvédelem teljesen tehetetlen. Október végén ismét be kellett költöznünk Budára. Az éjjeli bombák elől a pincébe kellett vonulni, ami nem nagyon tetszett, ezért november elején a feleségemmel befeküdtünk egy kis meghűléssel az OTBA-kórházba, ahol vőm főorvos volt, és ott húztuk az időt nov. végéig. Ezután már készülni kellett arra, hogy a hadszíntér eléri Budapestet és mi ostrom alá kerülünk. A fiatal család a veszély elől a Budafoki útról átköltözött vőm kórházába, és már a karácsonyt is ott töltötte. A karácsonyfa-gyújtásra mi is átmentünk és ott aludtunk. –

Már este is hallatszott távolabbi lövöldözés, ami azonban reggel 6 órára olyan közel jött, hogy a kórház ablakából már láttuk a fáról-fára visszavonuló magyar katonákat. Nem vesztegethettük az időt, el kellett onnan mennünk, mielőtt a front eléri a kórházat, búcsú nélkül elindultunk haza. Az Olasz fasorban54 már állt egy üteg a Szilágyi E. fasor felé fordítva, sietve kellett tehát a Városmajor u.-nak fordulni. Ott a harcnak még nem volt semmi jele, a Déli Vasútnál pedig már egészen békés világot találtunk, a mamák gyerekkocsiban sétáltatták a kicsinyeket, és villamoson mehettünk haza. A Budafoki úton újra háborús volt a kép: Az egyik első emeleti lakásba az udvar felől egy kisebb bomba kanyarodott be, kisebb kárt okozva. Jött, ami még nem volt: bombák elől óvóhelyre, pincébe kell vonulni. Társadalmi munkában rögtön hozzáfogtunk (vasárnap volt), asszonyok-emberek kihordtuk az egyik raktárhelyiségből az ott tároló cső stb. vasanyagot, lehordtunk alvóalkalmatosságokat, rekamiékat, értékeket, élelmet, és leköltöztünk magunk is. A liftaknába kutat ástunk, a mosókonyhából főzőkonyhát csináltunk, és így éltünk – felöltözve aludtunk –1945. február 12-ig, amikor a németek járma alól felszabadultunk, de bele estünk a szovjet paradicsomba. Az ostrom alatt Magdáék lakása majdnem teljesen elpusztult, padlójuk is beszakadt, a mienknek csak a mennyezete. De szomorúbb következménye is volt az ostrom alatti nélkülözéseknek, a júniusban született kis Elvira nem bírta ki a nélkülözéseket és néhány nappal a felszabadulás előtt meghalt.

53 A dátum téves: a németek 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot. 54 Ma (2002-ben) Szilágyi Erzsébet-fasor. 1945 után az Olasz fasort Malinovszkij fasornak nevezték el

szovjet tábornokról. Később a Szilágyi Erzsébet-fasorhoz csatolták, és ekkor a korábbi Szilágyi Erzsébet fasor házszámait megváltoztatták.



A cselédszobában laktunk másfél évig. A gyár egy évi határidővel nyugdíjba küldött, de már 1945. máj. 1. felmentett a szolgálat alól, amit nem bántam, mert csak jóvátételi szállítások voltak. Törődhettem lakásunk helyreállításával. 1939-ben tőkebefektetésnek vettem egy brilliáns fülbevaló párt, amiért 600 dollárt kaptam, és ebből helyre állítottuk a mi lakásunkat. 946/47 telén kis Gézával hárman laktunk. Magdáék a Szilágyi Erzsébet fasor 19. találtak új lakást, az ő roncsukat eladtuk tavasszal, utána a miénket is, hogy közelükbe költözzünk. A fasor szomszéd házában találtunk egy kiégett öröklakást, amit sürgősen helyreállítottunk, és szeptemberben már be is költöztünk, már legfőbb ideje volt, mert Magdának május 25. kis leánya – Dóra – született és ahhoz a mama közelsége kellett. – Magam tavasszal és nyáron időm nagyobb részét Ókúton a gyümölcsös ápolásával töltöttem, míg 1948 aug.-ban alacsonyabb ellenőrző szolgálatra be nem hívtak, ami 1950 aug.-ig tartott. Ekkor az építendő új mély földalatti vasút tervezéséhez hívtak meg. Mikor ennek építése 1954 elején megszakadt, átkerültem egy egész tervező csoporttal a MÁV tervező vállalathoz, ahonnan az 1956. okt. forradalom következményeképpen 1957. jan. 25. véglegesen nyugdíjba kerültem, nem az országos (Ganz utóda) hanem a MÁV nyugdíjintézetében jobb feltételekkel.

Közben 1951. karácsony előtti napon feleségem a tejcsarnokban várakozva szörnyen átfázott, annyira, hogy délben a dereka már nem hajlott. Ágyba került, karácsony estéjén magán kívül volt, napján bevitték a János kórházba, ahol hetekig súlyos, válságos állapotban feküdt anélkül, hogy az orvosok tudták volna, mi a baj. Végül győzött az erős természete és a gondos ápolás és felgyógyult. Február végén került haza, otthon egy további hónapig Nuci húgom ápolta, aki maga 4 évvel később, 1956. aug. 3. fehérvérűségnek esett áldozatul. Feleségem legjobb barátnőjét vesztette el benne. – 1953. jan. 25. halt meg feleségem fivére, Tivadar, a Lipótmezőn.

Megemlékezem még a Ganz gyárban 1921-ben indult mozgalomról, melynek célja házhelyek szerzése volt a gyár alkalmazottainak. Mint volt hadifogoly felé, felém fordult az érdekeltek bizalma, engem választottak meg elnökükké. Mint ilyen, jutottam Vecsésen egy házhelyhez, melybe befektetett pénzem teljes egészében megtérült, mikor 1951-ben eladtam. – Az ókúti ingatlanunkkal kevesebb szerencsénk volt. Miután 1948-ban újra munkába álltam a gyárban, a gyümölcsöst bérbe adtam a szentendrei termelőszövetkezeti csoportnak, mely azt elhagyott földként államosításra ajánlotta fel. Hosszas huza-vona után nagyobb részét sikerült visszakapni, és abból Erzsikének öröklakást szerezni. Kb. 3 hold még eladatlan.

Az unokák közül hárman már bejutottak a házasság révébe (lásd a családfát), egy most evez feléje. A dédunokák száma: 3 fiú és 1 leány.

1960. május 25.”

Itt ér véget a 82 éves mérnök önéletrajza. Ezen írás befejezése után 19 nappal infarktusban meghalt. Sírja a Farkasréti temetőben, a 21/2 parcellában van (1. sor, 78. sírhely).

Emlékezéseinek megírásakor Zámor Ferenc, a világtól való elzártság akkori körülményei között, nem sok információval rendelkezhetett arról, hogy a Ganz motorvonatok a II. világháború után is sok évig futottak Argentinában, Egyiptomban és a világ más országaiban, a vasúttörténet számon tartja ezeket.55

55 Pl. Martin Coombs: Railways of the far South, (1999 - 2005).

http://www.railwaysofthefarsouth.co.uk/5bsanantline.html



Idézzünk fel néhány részletet kollégájának, sok éven át munkatársának, Baránszky Jób Imrének róla írt megemlékezéséből:

“Zámor Ferenc kimagasló érdeme a vasutak motorizálása terén elért sikeres munkája. Ezzel a Ganz-gyárnak szerzett nagy megrendelések és a népgazdaságnak juttatott jelentős devizabevételek tetőzték hasznos munkásságát. […] a Ganz-gyár is, megint Zámor indítására, foglalkozott a nagy négytengelyű motorkocsik megalkotásának gondolatával. […] Zámor elképzelései helyesek voltak: már 1934-ben befutott az egyiptomi rendelés 10 – majd további 20 – és az argentínoktól 18+16 motorkocsira. […] Természetes, hogy ehhez egy kitűnő mérnökgárda kellett, de mégis a legfőbb érdem azé a vezetőé, aki nemcsak irányította felülről ezt az együttest, hanem maga is döntő ötletekkel mozdította elő a sikert – nem feledve emellett, hogy ő tanította, nevelte fel ennek a mérnökegyüttesnek legnagyobb részét. Nemcsak a karmesteri pálca volt Zámor kezében, hanem a vezénylés mellett felváltva játszott a különböző hangszereken. Sőt olykor a partitúrát is maga írta, de az “összhangzatot” feltétlenül ő inspirálta és vezette. […] megalkotta a nagysebességgel egyedülfutó motorkocsihoz alkalmas forgóvázat. […] Mindezzel messze megelőzte a külföldi nagy gyárakat […] példájuk nyomán épült meg a korszerű európai személykocsiforgóvázak jelentős hányada. […] A műszaki hozzáértésén és alkotó tevékenységén kívül nem győzzük hangoztatni kereskedői, szervezői és “diplomata” képességeit. […] Útjait – úgyszólván mindig – egyedül tette meg. Műszaki, kereskedői, kalkulációs tudása, nyelvismerete ezt lehetővé tették. Előnyére vált jó modora és nagy általános műveltsége, ami a hivatalos tárgyalásokon kívüli félhivatalos érintkezésekben volt hasznos. […] Zámor Ferenc szerepe a vasutak motorizálása terén olyan volt, hogy – mint egy messzeszakadt munkatársa írta – ’ahol Ganz-motorkocsi jár ezen a világon, ma is minden megtett kilométerével az ő emlékének áldozik’”.



A Rédey-család Zámor Ferencné Rédey Erzséber és dr. Rédey Tivadar atyja, id. Rédey Tivadar építész

volt (1855-1887). Az ősei: atyja Réder Vilmos ügyvéd, anyja Lechner Julianna. Megjegyezzük, hogy Zámor Ferenc és Rédey Erzsébet a Lechner rokonság révén ismerkedett meg egymással: Zámor Ferenc két nővére is Lechner fiúhoz ment férjhez. Zsabokrszky Ágosta Lechner (Lehel) Viktorhoz, Zsabokrszky Mária pedig Lechner Antalhoz. Id. Rédey Tivadar nagyatyja pedig Réder János seborvos Mohácson, az ő felesége Bedőcs Katalin.

Réder Vilmos (1817, Mohács-1883, Pécs) 1841-től kezdve ügyvéd volt Mohácson. 1849-ben a szabadságharcban való részvétele miatt az Újépületben raboskodott. Itt fából kézzel faragott egy brosst, amelyre az "UÉ" betűket faragta rá, ezt a család ma is őrzi. 1850-től segédbíró Mohácson, szolgabíró Sümegen, főszolgabíró Siklóson, járásbíró Baranyaszentlőrincen, majd törvényszéki bíró Pécsett.

Réder Tivadar 1855-ben Sümegen született. Gimnáziumi tanulmányait a jezsuiták kalocsai főgimnáziumában végezte, 1874-ben érettségizett kitűnő eredménnyel, műrajzból külön jutalomban részesül. 1875 októberétől 1877 augusztusáig Münchenben a Königliche Bayerische Polytechnische Schule hallgatójaként folytatja tanulmányait. 1878-ban egy szemesztert Stuttgartban hallgat, majd két évig Bécsben tanul. (1878-80, Akademie der Bildenden Künste.) Budapestre visszatérve Feszty Adolf műépítésznél dolgozik a Foncière Biztosító palotájának tervein (Andrássy út és a mai Bajcsy Zsilinszky út sarkán). Bécsben festeni is tanul, több, Hans Makart stílusában festett képe maradt fenn (Évszakok, Cigányok). Nevét 1880-ban magyarosítja Rédey-re. Nagy vállalkozásba fog: megírja az építészet történetét. 1881-ből fennmaradt Ipolyi Arnoldnak egy levele, amelyben ennek megírására buzdítja. Az ötkötetnyi kézirat befejezetlen és kiadatlan marad. Id. Rédey Tivadar korai halála miatt csak a középkor elejéig terjedő időszakot dolgozza fel. A kézirat egy példányát (felesége, Korniss Flóra másolgatta) a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának, dr. Csapodi Csabának adtam át.

1883-ban veszi feleségül tótváradgyai Korniss Flórát, két gyermekük születik, Erzsébet 1884-ben és ifjabb Tivadar 1885-ben. Id. Rédey Tivadar 1887-ben hal meg TBC-ben Gödöllőn, 32 éves korában.

Rédey Tivadar könyvtáros, kritikus (1885. jún. 18.-1953. jan. 25)

Legrégebbi emlékeim Erzsébetfalváról most is sokszor eszembe jutnak. Nagyanyám, Ómika ül a hintaszékben, Tivi bácsi felolvas neki, először németül, azután ugyanazt magyarul. Lassan megragadnak fejemben a szebb német szavak. Martin mesterről mesél, de úgy, mintha ez komoly munka lenne. Lassan rájövök, hogy ezt tényleg ki akarják nyomtatni magyarul. Ómika néha egy-egy szót javít benne. Nagyon érdekes, tetszik nekem ez a dolog. Az tűnik fel, hogy Ómika többet tud németül, mint Tivi bácsi. – Később tudom meg, hogy ebben az időben E. T. A. Hoffmann regényét, a “Meister Martin der Küper”-t fordította magyarra. Lefordította a “Scudéry kisasszony”-t is.

1914-ben kitör a háború. Apám bevonul katonának, hadifogságba esik. Tivadar bácsi gyenge fizikumú, polgárőrnek veszik csak fel. Hozzánk költözik a Mátyás térre. Óriási könyvespolca ott áll a vendégszobában. Én még 1917-ig magántanuló vagyok, kezdek böngészni a könyvekben. Révai Lexikon, Petőfi, Arany, Vörösmarty versek, ez jó szórakozás. Ady Endre, Babits Mihály verseit is megtalálom. Megtanít Tivi bácsi olvasni,



verselni, és mikor már gimnáziumba járok, táncolni is tanít. 24 éves korában (1909) megjelenik első könyve Péterfy Jenőről, ez volt doktori disszertációja. A következő évben fizetéstelen gyakornok lesz a Nemzeti Múzeumban. 1912-ben elvisz a Rónai Dénes-féle műterembe, ahol a bábszínházban az ő darabját adják.56 A babák az Iparművészeti Főiskolában készültek. Hamarosan megjelennek a versei is, ezeket mohón olvasom, innen tudom meg atyja korai halálát, megértem a gödöllői utakat a temetőbe Ómika koszorújával. 1917-ben eljegyzi Hoffmann Máriát, múzeumi kolléganőjét, akivel a Riedl Frigyes iránti rajongásban találkoznak. Hoffmann Mária disszertációját Riedl-ről írja.57

Vége a háborúnak, Apám hazajön. Tivadar bácsi felesége családjával, a Hoffmann családdal költözik a Szondy utcából Budára, a Buday László utcába. Ez azért nagyon érdekes, mert Buday László professzor nagybátyja volt az a Kelemen Mihály pécsi ezredorvos, aki anyám és Tivadar keresztapja és Babits Mihály keresztapja is volt. Így került Tivadar Babits Mihállyal korai barátságba, ami az egyetemen még szorosabb kapcsolat lesz.

Ideiktatom Rédey Tivadar versét, amelyet atyja, az építész emlékének szentel:58

Rédey Tivadar: Az építész fia

Ne szólj halottról, mondj elköltözöttet, így kegyesebb a szó: mint kötözött seb pólyázó vatták melegén sajog. Versem, te is ily pólyázón idézzed az ifjan elment, régi épitésznek nevét, kinek véréből vér vagyok, –

nevét amelynek siri kőbe vágott betűivel indultam én világnak, s fakultas fényük máig rámvetik, – úgy hordom én e gránittömb irását nevemben, hogy mint félbetört imádság eljusson a megváltó ámenig.

Még őrzöm egy-két századvégi háznak tervét: megannyi büszke régi vázlat, – a kéz kihült, de rajza még lobog! és perlekedve a bénult halállal, itt minden él, mozog, magasba szárnyal; futó párkányok, fürge oszlopok!

56 Ujhelyi Nándor: Violone király és Clarinette királykisasszony vagy a szerelem örvénye Nyugat, 5. évf.,

5. szám, 1909 március 1., 471. old., Újhelyi Nándor: Marionett-mulatozások Nyugat, 4. évf., 11. szám, 1911 június 1, 1091. old. A Vitéz László Bábszínház, mely a Rónai fotóművészeti műteremben (Váci u. 17.) játszott, Rédey Tivadar "Bajazzo feltámadása" c. művét adta elő. Megjegyezzük, hogy az épületet, benne a manzárd műteremmel Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte.

57 Rédeyné Hoffmann Máriának Rédey Mária néven számos írása jelent meg a Nyugatban. Megírta Jászai Mari életrajzát “Kassainé ifjasszony” címen.

58 Nyugat, 28. évf., 4. szám, 1935 április, 273. old



Itt mindent még a kezdet láza leng át, friss hit feszíti a mestergerendát, és minden pillér: szándék és remény – de terv, de terv csak! Nézem most ijedten: terveztem én is, s mitsem épitettem, még annyit sem, mint jó apám, szegény.

Csak alapoztam, – azt is mind kiásták a vadvizek, s tervem teherbirását a kezdet kezdetén hibáztam el, vagy léha oromdísszel bibelődtem, mig káprázatba ködlött szét előttem a palota, melynek falára kell.

Mert jaj, tetőig-jutni törpe lélek útját mi jelzi? tervek, törmelékek: szakadt párkányok, csonka oszlopok, – mert jaj, apám, már látnod kell, mi gyatra reménnyel épitettél rám, fiadra, ki örököddel így sáfárkodott;

ki épitészapának elbukott, korcs utóda csak s a sorsa Ikarosz-sors (bár gyávább mint a gyászröptű görög!) – s ki hitte bár, nevednek templomot rak: minden tervével hamarabb leroskadt, mint a gránitkő hamvaid fölött.

A háború után, 1922-ben Petőfi-, 1925-ben Jókai-kiállítást rendez a Nemzeti Múzeumban, mindkét kiállítás nagy sikert arat. 1925-ben felkérik a Könyvszemle szerkesztésére. 1929-ben a múzeumban a Hírlap-osztály vezetője lesz. 1930-tól kezdve Jakubovich Emillel együtt szerkeszti “Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai” c. sorozatot. A Napkelet kritikai rovatát vezeti, Németh László – akinek Emberi színjáték c. regényét közléshez segítette – így ír róla: “…a Nyugat-kör ízlését oltogatta bírálataival a szittyákba.” Kritikusa volt a Budapesti Szemle, a Magyar Élet, a Szivárvány c. lapoknak Írásai rendszeresen megjelentek a Nyugatban is. A Kisfaludy Társaság tagjai sorába választotta 1934-ben, Horger Antallal, Kornis Gyulával és Harsányi Zsolttal együtt. 1935-ben a Nemzeti Múzeum helyettes főigazgatója. Könyvtárosként, múzeológusként is nagy megbecsülésnek örvend. Vértesy Miklós megemlékezése szerint ő volt hosszú ideig “a könytár bölcse”, őhozzá fordulhatott mindenki tanácsért, felvilágosításért. Kosztolányi Dezső az “Alakok”-ban őt örökíti meg névtelenül, mint “a könyvtáros”-t.

1931-ben “Kritikai dolgozatok és vázlatok” címmel jelenteti meg kötetbe gyűjtött tanulmányait. 1937-ben jelenik meg könyve a Nemzeti Színház első félévszázadának történetéről.

Fennmaradt Sík Sándor egy levele, melyben köszönetet mond Rédey Tivadarnak azért, hogy két kedves szegedi tanítványát, Ortutay Gyulát és Tolnai Gábort támogatta: “…nem fogyok ki a hálából irántad! - még valamit: hogy két kedves tanítványomnak, Ortutaynak és Tolnai Gábornak oly hathatósan pártjukat fogtad.” – A Baumgarten kuratórium tagja, 1934-ből van egy fényképem, amelyen a kuratórium tagjaként üdvözli a díjjal kitüntetett Dienes Valériát, aki Babitshoz hasonlóan Szekszárd szülötte volt. – 1938-ban a Magyar



Tudományos Akadémia levelező tagjának választják meg, 1941-ben a Vajda János Társaság elnöke.

1941-ben Babits temetésén ő mondja a búcsúztató beszédet. Mint Babits egyik életrajzírója mondja: “Illő, hogy Bajza temesse Vörösmartyt.”

1942-ben jelenik meg könyve Ódry Árpádról. Ebben az évben a Kisfaludy Társaság titkára lesz. 1943-ban Greguss-díjat kap. Gulyás Pál Rédey Tivadarhoz írt leveleit Koltay Klára tette közzé.59

A Buday László utcában együtt laknak felesége nővérével, Hoffmann Edithtel, a neves művészettörténésszel. A Buday László utcai “irodalmi szalon”-nak kedves emléket állít Tolnai Gábor Hoffmann Edith árnyképeihez írt előszavában.(Árnyból szőtt lelkek, Budapest, Corvina, 1988)60 – Budapest ostroma alatt lakásuk súlyosan megsérül. Hoffmann Edith 1945 februárjában meghal – a lerombolt Margithíd mellett felépített pontonhídon, az úgynevezett “Manci”-hídon sietett gyalog a Szépművészeti Múzeumba, munkahelyére, amikor egy orosz katonai teherautó halálra gázolta. Halála mélyen lesújtotta húgát, Máriát és sógorát, Tivadart. 1948-ban a Szépművészeti Múzeum emlékkiállítást szentel neki. Mária 1949-ben agyvérzésben hal meg (Tolnai Gábor tévesen írja az “Árnyból szőtt lelkek” előszavában, hogy Mária megtébolyodott, és a Balassa utcai idegklinikán halt meg. Hoffmann Máriát lakásukban, a Buday László utcában érte a hirtelen halál, és nem igaz az sem, hogy megtébolyodott. Az ostrom után lakásukat egy kis vaskályhával fűtötték, ennek a kályhának begyújtásához hajolt le, amikor agyvérzés érte, mely azonnali halálát okozta.)61

1945-ben Rédey Tivadart nyugdíjazzák az Országos Széchényi Könyvtárból. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia még rendes tagjának választja meg, de nem marad sokáig akadémikus.62 1949-ben számos akadémikust kizárnak. Rédey Tivadart nem zárják ki, de akadémiai tagsága megszűnik, mivel az I. osztály Széptudományi szakosztályát – melynek tagja volt – egyszerűen feloszlatják. – 1989-ben dönt úgy az Akadémia, hogy rehabilitálja a kizárt és törölt tagokat, és visszaállítja Rédey Tivadar akadémiai tagságát is.

Felesége halála után egyre visszavonultabban él. Utolsó publikációja – egy Krúdy Gyuláról írt cikk – 1949-ben jelenik meg. Egy ideig még oktat színháztörténetet az Országos Színészképző Iskolában, majd innen is nyugdíjazzák. Egészsége romlik, gyakran idézgeti Arany János “Sejtelem” c. versét:

Életem hatvanhatodik évébe' Köt engem a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe.

59 Koltay Klára: “Csodálatos a saját lelkünk…” Gulyás Pál Rédey Tivadarhoz írt levelei. Alföld, XXVI. évf.

1975. aug. 60 A kötet Hoffmann Edith által írókról és művészekről készített árnyrajzokat tartalmaz. Sajnos, nem szerepel

a kötetben a Rédey Tivadarról készült árnyrajz. Ez utóbbi megtalálható az Interneten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban, URL: http://mek.oszk.hu/01000/01020/index.phtml [Z. M.]

61 A Magyar Életrajzi Lexikon is téves adatot közöl róla a "Hoffmann Mária, Rédey Tivadarné, Rédey Mária" szócikkben. A lexikon halálának időpontját "1945?" formában közli, és szerint "Halálát közúti baleset okozta." Minden bizonnyal a testvérére, Hoffmann Edithre vonatkozó adat került tévedésből a szócikkbe.

62 Gulyás Pál: "Magyar írók élete és munkái, cédulatár" szerint már nem engedték meg neki, hogy Pethes Imréről szóló tanulmányával megtartsa székfoglalóját. (http://gulyaspal.mtak.hu/pic.php?mode=1&id=5560)



Mondogatja, hogy két nagy példaképéhez, Arany Jánoshoz és Riedl Frigyeshez hasonlóan ő is “életének hatvanhatodik évében” fog meghalni. Iróniáját, öniróniáját megőrzi, hanyatlását érezve utolsó éveiben ezzel a − Szép Ernőtől kölcsönzött − fordulattal mutatkozott be: “Rédey Tivadar voltam.” Egyre súlyosabb agyérelmeszesedése miatt a Lipótmezőre kerül, itt tüdőgyulladás végez vele 1953. január 26-án. Temetésén a családtagokon kívül csak néhányan jelennek meg. Eljön Németh Lászlóné, Ella és Szabó Lőrinc, Németh László és Sík Sándor részvétlevelet ír.63 Sírja a Farkasréti temetőben, a 21/2 parcellában van (1. sor, 78. sírhely).

Rédey Tivadar levelezését a 70-es években a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának, dr. Csapodi Csabának adtam át, Bajor Giziről írott, kiadatlanul maradt könyvének egy-egy kéziratpéldányát az országos Széchényi Könyvtár, illetve a Magyar Színházi Intézet (dr. Cenner Mihály) őrzi.

Babits Mihály és Rédey Tivadar barátsága

Külön szeretnék szólni a barátságról, mely kettejüket gyermekkoruktól Babits Mihály haláláig összefűzte.

Amikor az özvegy oroszhegyi Vass József leányával, Vass Erzsébettel – akit férje, Korniss Gábor, elhagyott – Pécsre költözik, a Mór utcai házba, gyakran látogatja őket Erzsébet barátnője, Budayné (Buday Béláné, Kelemen Thekla), ő is magával hozza kislányát, Rózsikát, akivel Vass Erzsébet leánya, a kis Korniss Flóra négykezest játszani tanult. Ilyenkor, ha nyitva volt az ablak, sokan megálltak az utcán. Amikor a két leány felnő, szinte egy időben mennek férjhez, egy időben születik gyermeke Korniss Flórának és Buday Rózsikának. Egyszerre is keresztelik a gyermekeket, a keresztapa Kelemen Miska bácsi, a Buday család kedvelt nagybácsija, pécsi ezredorvos, akit a gyerekek “Bombóresz bácsi”-nak neveznek. Mindkét Rédey gyermeknek ő a keresztapja, és ő a keresztapja a kis Babits Misinek is, aki unokahúgának, Kelemen Aurórának a fia. Ez az alapja az életre szóló Babits-Rédey barátságnak. – Kelemen Mihály alakját, mint a Kelemen család sok más tagját is megörökíti Babits Mihály “Halálfiai” című regénye. – Babits Mihály és Rédey Erzsike keresztanyja is közös, Buday Rózsika, ő azonban fiatalon meghal, és Tivadar keresztanyja egy másik Buday lány lesz, Csemezné Buday Mária, aki élete végéig tartotta a szép kapcsolatot, mint keresztanya, és mint Rédeyné Korniss Flóra legjobb barátnője és komaasszonya.

A Buday testvérek: Dr. Buday Kálmán anatómus professzor, Buday Béla államtitkár, zongoraművész, dr. Buday László, a Statisztikai Hivatal elnöke – a róla elnevezett utcába költöznek Rédey Tivadarék –, Buday Dezső író, akit a Tanácsköztársaságban vállalt szerepéért Orgoványban meggyilkolnak. A leányok a már említett Rózsikán és Márián kívül még három leány, Thekla, Jolán és Klári. A Buday család családi fényképe ki van állítva a szekszárdi Babits múzeumban.

Az egyetemen, Négyesy László híres szemináriumain, összekerül a két barát, Babits és Rédey Tivadar. Az egyetem után Babits a Nyugathoz csatlakozik. Rédey Tivadar később a Napkelet kritikai rovatának vezetője lesz. Csemezné legidősebb lánya, Csemez Paula tanárnő jóban volt Tormay Cécile-lel, ő ajánlotta Tivadart a Napkelethez, ahol örömmel fogadták. – Barátságukat nem rontotta meg az, hogy különböző irányzatú lapok

63 Gulyás Pál: "Magyar írók élete és munkái, cédulatár" szerint az Országos Széchényi Könyvtár nevében

Possonyi Erzsébet, az Országos Színész Szövetség nevében Galamb Sándor búcsúztatta (Veredy Gyula szóbeli közlése). (http://gulyaspal.mtak.hu/pic.php?mode=1&id=5559)



munkatársai voltak. Rédey többször írt Babitsról, bevezető előadást tartott több Babits-esten (a Nyugat debreceni Babits-estjén, az esztergomi Babits-esten) is. – Időről-időre a Napkelet részéről felmerült a gondolat, hogy megnyerjék Babits Mihályt, és kétszer fel is kérték, de nem fogadta el. Hanem, ha a Nyugatban valami méltánytalanság érte, akkor mindjárt eszébe jutott a Napkelet.

A Rédey- és Babits család igen szoros kapcsolatot tartott, gyakran összejártak. Babitsné Török Sophie (Tanner Ilonka) legjobb barátnője Hoffmann Edith volt. Amikor Babitsék megvették a kis esztergomi házat, és nyaranta oda vonultak vissza Pestről, Rédey Tivadar az esztergomi Fürdő szállóban vett ki szobát. Sok időt töltöttek együtt Babitsék kertjében és a Fürdő szálló strandján, tanúsítják ezt a Babits-ikonográfiában található fényképek.64

Rédeyék aláírása megtalálható a kis esztergomi ház falán is a többi író- és művészbaráté között. – Tanúsítja a szoros kapcsolatot a beteg Babits “beszélgető-füzetei”-ben megtalálható sok beszélgetés.

Már említettem, hogy Babits Mihály sírja felett a Kisfaludy Társaság nevében Rédey Tivadar mondta a búcsúbeszédet.

Tivadar halála után anyám nevenapjára vastag levelet kapott Szász Béláné Hoffmann Heddától, Hoffmann Edith és Mária nővérétől. A levélben kedves sorok kíséretében egy kis Pliaphon lemez volt. Rajta a felirat: Rédey Tivadar: Perc-szonett. A lemezen Rédey Tivadar mondta el saját költeményét. A vers alkalmi költemény, kis költői remeklés: ezeken a kis amatőr felvételben készült lemezeken csak nagyon rövid idejű felvételek fértek el: a vers elmondása valóban csak egy percig tart, a témája is ez, az elröppenő perc. – Az Élet és Irodalomban harminc évvel később (Babits születésének 100. évfordulóján) cikk jelenik meg arról, hogy Török Sophie lemezhagyatékából ismeretlen Babits-vers került elő. Én örömmel fedeztem fel, hogy nálam a Török Sophie felvételének kópiája van. – Az Élet és Irodalomban és a Magyar Nemzetben még több rövid cikk jelent meg a kérdésről, vitáztak arról, hogy a vers valóban Babitsé-e. Kötelességemnek éreztem, hogy amit tudok, közöljem a sajtóval, azután az Úri utcába, az MTA intézetébe kaptam meghívót, ahol Rédey Tivadar Perc-szonettjét szakemberekkel hallgattuk végig. Ezzel sikerült hozzájárulnom a kérdés tisztázásához.65

Ideillesztem a verset:

64 “… külön tér… külön idő” Babits Mihály fényképei (ikonográfia), Népművelési Propaganda Iroda,

Budapest, 1983. Itt megjegyezzük, hogy a könyvben közölt fényképekaláírásokon egyes esetekben téves lehet Hoffmann Edith és Rédey Tivadarné Hoffmann Mária azonosítása. A könyvben szereplő 279. és 282. fénykép a képaláírás szerint Rédey Tivadarnét ábrázolja, azonban szerintem a képen Hoffmann Edith látható. A 307. fényképen a képaláírásHoffmann Edith-et tünteti fel, szerintem azonban a képen Rédey Tivadarné Hoffmann Mária látható. [Z. M.]

65 Sajnálatos módon ezzel nem sikerült a problémát végérvényesen lezárni. 2000. november 27-én a Kossuth Rádióban “A Rádió hangarchívumából” c. műsor keretében a Perc-szonett ismét Babits-versként hangzott el, s a Magyar Rádió által kiadott, Babits-verseket tartalmazó CD-re is felkerült. 2000. december 15.-én Bán Magdának, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztőjének levelet írtam, s ebben ismét megadtam a vers szerzőségének és megjelenésének hiteles adatait. [Z. M.]



Rédey Tivadar: Perc-szonett66

(Egyperces hanglemezre)

Török Sophienak

Egy perc enyém: mig a lemez korongja suhanva száll a rezgő tű alatt, – egy perc a vers, a rím egy pillanat, és nincs idő, nincs tér, mely visszazsongja.

Egy perc enyém, mit olykor szívszorongva lesünk, de jő és némán elszalad, egy perc: amíg a szárnyas gondolat nagy messzi útra szárnyait kibontja.

Egy perc enyém, mig útját futva rója az életem riadt percmutatója. Kérdezzelek? Hiába. Nem felelsz.

Egy perc enyém, elég bánatra bőven: mert elenyész a végtelen időben, ha a korong megáll s lejárt a perc.

66 Nyugat 39. évf. 2. szám, 1936 február, 142. old.



A Hölbling család

Ezt a rokoni vonalat egészen későn fedeztem fel. Ismét a szerencsés véletlen segített hozzá. Csak felnőtt fejjel tudtam meg, hogy apám és anyám távoli rokonok voltak a Lechner-család révén. Apám két nővérét két Lechner-fiútestvér vette feleségül, Zsabokrszky Ágostát Lechner Viktor árvaszéki ülnök (aki nevét később "Lehel"-re változtatja), Máriát pedig Lechner Antal gyógyszerész, 1848-as főhadnagy. Anyai nagyapám, id. Rédey Tivadar építész anyja, Réder Vilmosné Lechner Júlia az említett Lechner-fiútestvéreknek apai nagynénje pedig volt. Ilyen módon a Lechner családdal a Rédey-ágon is és a Zsabokrszky-ágon is rokonságban voltunk.

Lechner rokonokat nem ismertem, aki mesélhetett volna, a gödöllői temetőben pihent. Már nagymama voltam, amikor Lechner Antal és Viktor húgának, Jankának a leánya, Szabó Jánosné, Csarsch Mariska néni, Pécsről Pestre költözött, mert pécsi házát elkommunizálták. Anyámat utolsó éveiben sokszor látogatta. Én is meglátogattam őt, és örömmel láttam szobája falán bekeretezve a tekintélyes idős hölgy fényképét, amely nekem is megvolt, csakhogy név nélkül. Boldog voltam, amikor mesélt. Tőle hallottam a Hölbling rokonságról.

Anyám nagyanyja, Réderné, Lechner Julianna volt, az ő anyja sződemeteri Nyers Ágnes, ennek anyja pedig Nyers Pálné, Hölbling Katalin (1772-1824). Elmentem Pécsre és a Várostemplom kriptájában megtaláltam Hölbling Ignác és felesége, Gromon Teréz címeres sírkövét. – Megtaláltam Schoen Arnold cikkét a Művészettörténeti Értesítő 1958. évfolyamában (141. old.) Hölbling János építészről, aki 1696-ban jött Magyarországra, Budára. Itt megtudtam, hogy Hölbling Bajorországban született. Akkoriban ment férjhez legkisebb lányom Münchenbe, amikor meglátogattam, elvittek Benediktbeurenbe. itt a levéltárban megtudtam, hogy Johannes Hölbling építőmester, aki 1667-ben született a bajorországi Köchelben, Eugen von Savoya herceg kívánságára (Bécsben a herceg keze alatt dolgozott) útlevelet kért Magyarországra. Apja, Georg Hölbling (1630-1684) ekkor már nem élt, és az építész két fiatalabb testvérét magával hozta Magyarországra. Fiatalabb testvérei, Ursula, aki Szegedre megy férjhez és ott is hal meg, és öccse, Melchior, 1696-ban érkeznek Magyarországra, Johannes, az építőmester, Buda újjáépítésén dolgozik, maga is itt lakik, a Várban, Úri utca 8. alatt.

Fontosabb munkái Budán a Városháza újjáépítése, a Szentháromság szobor. Pesten tervet készit az Invalidusok házához (ma Városháza), dolgozik a szervita templomon. Prati vezetése mellett dolgozott a Gellért fürdő őse körül. 1711-13 között a budai Szentháromság emlékművet állítja helyre,67 1714-től a királyi palota építésén dolgozik. Az ő munkája a szolnoki lőportorony, a dunaföldvári plébániatemplom, a márianosztrai pálos templom és a szécsényi ferences templom, erőditmények építésén dolgozik Komáromban, Nagyváradon, Eszéken és Belgrádban is. 1722-ben szenátornak választják, a következő évben leégett saját háza az Úri utcában, ezt kellett újjáépitenie.

A saját családfám és férjem családja között szép találkozást jelent, hogy amíg Hölbling János, Mária Terézia építésze, a XVIII. században építette fel a királyi várat, a XIX. és XX. század fordulóján pedig férjem családjának két építész tagja is dolgozott − Hauszmann Alajos munkatársaként − a királyi vár építésén, tervezésén: Giergl Kálmán és Györgyi Géza, az építész. A két család emlékét tehát a budai királyi palota is őrzi.

67 Budapest Enciklopédia



Hölbling János három gyermekét 1700-1704 között a Mátyás templomban keresztelték, és ezek kicsi korukban meghaltak. Így Hölbling Jánosnak nem maradt egyenesági leszármazottja. 1736-ban halt meg Pesten.

Pécsett, a Várostemplomban van a Hölbling családnak kriptája, itt láttam a családi cimert is, ez megmutatja az ősök foglalkozását, a cimeren egy csillag és sok kis sókristály látható.

Hölbling János tehát nem volt felmenőm, őseim feltehetőleg Melchior nevű öccsétől származnak. 1751-ben Mária Terézia nemességet adományozott a Hölbling családnak, nem az építőmesternek, aki ekkor már nem él, hanem Georgius Hölblingnek, (1692-1758) aki “Regis salis perceptor” (sóadószedő) Mohácson. Neki 13 gyermeke születik, 5. gyermeke ugyancsak Georg (1744-1818), felesége Soldvin Julianna (1751-1823). Az ő leánya Katalin (1772-1824), aki 1792-ben Nyers Pálhoz megy feleségül. Az ő leánya, Lechnerné Nyers Ágnes, Rédey Tivadar nagyapám nagyanyja.

Georg fia, Ignatius Hölbling (1775-?) Baranyai Aurél pécsi történész szerint Pécsett az ún. “Szerecsen”- (később Sipőcz-) patika tulajdonosa, amely ma patikamúzeum. Ignatius fia, Georg unokája pedig Hölbling Miksa (Maximilian, sz. 1811) orvos és etnográfus.



A Vass, Angyal, Korniss, Rédeky családok. Érdekes, hogy legkisebb koromból fennmaradt tiszta, szép emlékeim, sőt, bátran merem

állítani, a családtörténet iránti lelkes érdeklődésem mostoha dédapám személyéhez fűződik. Magyarszéki Rédeky Alajos volt a neve, a Redl névről magyarosított. Hosszú őszi estéken Garibaldi, Türr István, Kossuth Lajos neve került szóba. Akkor én ezeket mesébe illő régi hősöknek gondoltam. Milyen boldog voltam, amikor sok év múlva Visegrád történeti kutatásaimban Türr István neve ismét elém került. Amennyire visszaemlékezem, az erzsébetfalvi68 régi házra, a nagy kertben töltött sok szép órára, a kis fenyőerdőre. a rózsaligetre, a kedves jó kutyákra, Sajóra és Vitézre, kora tavasztól késő őszig ez volt az én világom. Mikor a háború kitört (1914-ben) Apámat behívták, egy évre rá dédapám meghalt, s vége volt a tündérvilágnak. Mikor Flóra nagyanyám (id. Rédey Tivadarné Korniss Flóra) Pestre hozzánk költözött, rápillantottam a bejelentőlapra, ott az állt: “a bejelentett fél apja Korniss Gábor”, akkor elgondolkoztam ezen, “hát az erzsébetfalvi Ópapa csak fél atyja volt neki?” Flóra nagyanyám sohasem mesélt nekem férje családjáról. Ez valószínűleg olyan fájdalmas emlék volt, nagyon szeretett férje korai elvesztése, hogy erről csendben hallgatott. Minden ősszel, halottak napján, egy szép koszorúval felszálltunk a gödöllői vicinálisra, ott kisétáltunk a temetőbe, s a főútvonal mentén megkerestük Rédey Tivadar márványobeliszkjét, ott csendben könnyezett. Utána elvitt egy régi szép cukrászdába (lehet, ez is emlék volt), ahol habos kakaót ittunk kaláccsal, aztán hazautaztunk. Csak annyit mondott közben, hogy szegény jó Nagypapa nagyon beteg volt, s akkor az orvos ajánlotta ezt a szép helyet pihenésre.

Mikor iskolás lettem, és az évszámokat kezdtem tanulni, akkor döbbentem meg igazán, mikor megtanultam Anyám születési évét, 1884, Tivadar bácsim 1885-ben született, és a nagyapám sírkövén 1887 volt a halál éve. Tehát Ómikám (nagyanyám) boldog házassága 4 évig tartott. Ekkor, 24 éves korában maradt özvegy, két kis gyerekkel.

Évekkel később ő maga mondta el nekem ősei és saját szomorú történetét. Így, amint következik:

Oroszhegyi Vass András fia, József (1791-1871) Székelyudvarhelyről származott. Előbb a kolozsvári kollégiumban volt, ahol Jósika Miklós báró volt iskolatársa. Az ottani évekről mesélte, hogy nagyobb ünnepeken táncesteket rendeztek a diákok, akkor még copfot viseltek a gavallérok, s este cukrosvízzel becsavarták egymás haját kunkorodó copfba, a széken lovagolva aludtak az éjjel. Innen a pesti egyetem philosophiai karára került 1809/10 tanév két szemeszteréről őrzök latin nyelvű testimonium scholasticumot, amit Ludovicus Schedius prosenior et decanus írt alá és más professzorok.

A következő okmány birtokomban:

“Nemes Vass József úr, erdélyi székelyudvarhelyi születésű, római catholicus, nálam negyvennégy esztendeig mint kasznár, számtartó és tiszttartó hivataloskodott, magát minden állásában dícséretesen viselte, akit is, mint volt hív és jó tisztemet, nyugdíjjra érdemesítvén, hivatalából felmentem, és minekutána mindent rendessen által adott, békével elbocsájtom, egyébiránt pedig őt, mint a törvényes kormányhoz híven ragaszkodót, mindenkinek ajánlom. Kelt Ladon 1853. máj. 10-én.

Nagyattádi Czindery Lászó (sic!) Cs. és kir. udvari Tanácsos”

68ma [2002-ben] Pestszenterzsébet



Gyors fejszámolás után láttam, hogy oroszhegyi Vass József a pesti egyetem philosophiai tanszékén csak 2 szemesztert hallgatott, azután állást vállalt a Czindery birtokon. Csendes, komoly fiú volt, barátai csipkedték, miért nem nősül. A családi legenda szerint egyszer a szomszéd Vaiszlón ment át kocsin s ott a kapuban gyermekek játszottak. “Majd, ha ez a kislány megnől, elveszem.” Úgy is lett, a kis leány, sikabonyi Angyal Treszka tízéves volt, amikor először látta, és húszéves volt, amikor Szentmihályfán 1829-ben megtartották az esküvőt. A tiszttartó úr már 39-dik évében volt, de a szerelem virágba borította. Családi gyűjteményem legszebb darabjai néhány jegyesi levél, ami tőlük rám maradt.

“Mademoiselle Therese de Angyal (Vaiszló, 1828. augusztus 7)

Kedves Kintsem Kisasszony!

A nagy örömök között, melyet a kisasszonnyal való rövid de kelemetes társalkodásom okozott, el felejtkeztem arról, ami nem sokára szükség lészen, ugyan ezért ezen alkalmatossággal kérem, külgyön nékem azon ujjáról egy mustrát, melyen az én tőllem adandó gyűrűt viselni fogja. hogy én vasárnap Pétsre menvén elkészítethessem. Talán lészen valami szőrgyűrű, vagy más akármi bizonyos. Míglen pénteken ölelhetem, állandó szeretetébe ajánlott vagyok Drágalátos kisasszonynak Igaz szívű jegyese

Vass József

A kedves szülőinek kezét tsókolom”

“Kedves Drága Számtartó úr! Vaiszló, 1828. aug. 9.

Óhajtot kedves levelét kezemhez vettem, melyből értem az kívánságát, és az gyűrűt elküldöm. Pénteki eltávozta igen megszomorítot és azolta nyugodalmamat végkép elrablotta. Kedves Számtartó Úr, nekem ezen a világon legdrágább kintsem, oh mely örömel olvastam levelét azt ki sem mondhatom, leginkább, hogy reménységem van, Pénteken ismét meglátni, addig is, míglen igaz szívű szeretetemről bővebben megbizonyíthatom ezerszer tsókolom

Holtig igaz szívből szerető jegyesse Angyal Treszka

Az Mama Siklóson van, az Papa tisztöli és tsókolja”

“Kedves drága Kintsem Számtartó Úr! (1828.aug.25)

Óhajtva vártam eben a napokban kedves levelét, melyre kívántam felelni, de mint hogy oly szerentsés nem lévén, a világon nékem legdrágább Kintsemtől, mely egyedül Számtartó Úr, levelet kapni bátorkodom ezen kevés soraimmal alkalmatlankodni, nem reménylem, hogy az én jegyesem, vagyis jövendőbeli férjem engem érte megítélne. Kedves Szülőim 21-én elindultak, bár a jó Isten anná, hogy valami szöröntsétlenség ne érné őket. Ígéretük szerént jövő hónap 4 vagy 5. napján jőnek vissza.

Minthogy a dolgaim miatt lehetetlen töbet írnom, kedves Számtartó Úrnak könyörgöm engedelemért, ha feleletet kapván, bátorkodok ismét irnya. Addig is, míg személyesen tisztelhetem, ölelve tsókolhatom, ezer meg ezerszer tsókolom

Igaz szívből szerető jegyese A. T.”

“Mademoiselle Therese de Angyal

Kedves Kintsem kisasszony, szerelmes jegyestársam,



az öröm nap közelget, és az arról való gondolkodásom gyönyörűsége… naponként jobban érzem nevekedni a kisasszonynak drágalátos személyihez viseltető szeretetemet. – nints szó – nints gondolat mely jövendőbeli szerentsénkről való reménységemet legkevésbé is megzavarhassa – bizonyos vagyok abba, hogy úgy iparkodunk élni, hogy egymásnak földi boldogsága, az idegeneknek jó példája, a kedves Szülőinknek pedig várt öröme mibennünk lesz elérve. Szemléltessem. Én mindent a lehetőségig el fogok követni, mellyel drágalátos kisasszonynak kedvét, megelégedését megnyerhetem és viszont egész bizodalomba vagyok, hogy az én kedves jegyesem (nem sokára Feleségem) azon ne fog iparkodni, hogy a békességes életet valami módon megzavarhassa, sőt egész erejét arra fogja fordíttani, hogy mindenek dícséretét megnyerhesse, mely bizonyára el nem marad, ha a feljebb valókhoz illendő tisztelettel és meg alázással, hasonlókhoz kellemetességgel és megbecsüléssel, alattvalókhoz nyájassággal, kegyességgel, a kedves Férjéhez pedig változhatatlan szeretettel viseltetni fog. Melyre, hogy az egek rásegéljék, buzgón fogjuk hétfőn az Istent imádni és kérni és reményleni is lehet, hogy áldását töllünk meg nem vonnya. Addig is, míg karjaim közé szoríthatom, csókolom a csókját és vagyok

Alázatos kedves és hív

Jegyestársa Josi”

(1826.szept.13.)

A nagy boldogság nem tartott soká. A kis Erzse 5 éves se volt még, amikor anya nélkül maradt. Az idős apa nem nősült meg újra, egyedül nevelte fel a kis árvát. Mikor nyugdíjba ment, Pécs városában vett családi házat az Anna utca és Mór utca sarkán. Ismeretlen festőtől van két szép portrait, oroszhegyi Vass József és leánya Erzsébet arcképe, kb. 1850 lehet a dátum (dr. Földes Lászlóné dr. Györgyi Erzsébet őrzi.)

Az árván maradt szép leányka, Vass Erzse hamar lesz menyasszony, a régi erdélyi ismerős, tótváradgyai Korniss család fia, Gábor, a vőlegény. 1848 májusában esküsznek. Az első gyermek 3 éves korában meghal,. A kis Irmina halála után több év bánatos várakozásban telik, végre 1862 végén ismét családi örömre van kilátás, 1863. április 1-én megszületik a kis Flóra, de Korniss Gábor már más társat választott. A kis Flórát meg se nézi. Őszintén megmondom, amióta mindezeket a históriákat Flóra nagyanyám szép szelíd előadásában végighallgattam, volt bennem egy lappangó gyanú, nem volt-e valami hiba Vass Erzsébetben is, hogy a dolgok így alakultak. Mikor idősebb korban az egész családi levéltárat az én kezembe tették le, érdeklődéssel lapoztam végig. Legjobban meglepett az a szép kézírásos levél, amit a kis Flóra születése után 4 hónappal írt tekintetes Korniss Vass Erzse úrnőnek szeretettel Korniss Magdolna (Korniss Gábor édesanyja):

“Kedves édes lányom! Névnapomra írt szíves köszöntésedért ezerszer csókollak…” és az aláírás “Szerető Anyád”. Azóta, hogy ezt olvastam (az anyós levelét), már egészen biztos vagyok benne, hogy a házasság nem a fiatal asszony hibájából bomlott fel. – Néhány év múlva jön haza Itáliából Rédeky Alajos, megdöbbenéssel látja Vass Erzsébet szomorú sorsát, aki, miután férje elhagyta, atyjával élt pécsi házukban (Mór utca 10.) annak haláláig, 1871-ig. Rédeky Alajos rajongó tisztelettel veszi körül a szép és bánatos fiatal asszonyt. Esdő költeményeket ír hozzá 1865 októberében, majd 1867 novemberében. Elképzelhető nagy lelkiismereti harca. Anyja Pletnich Katalin, akinek fivérét nemrég nevezte ki István nádor címzetes pécsi kanonoknak. Polgári házasság még nem volt akkor, Vass Erzsébet is nehezen szánja rá magát a házasságra, mert férje, Korniss Gábor, még él valahol. Végül Rédeky Alajos áttér a református vallásra és református templomban esküsznek meg 1872-ben, mikor Vass nagyapa meghal.



Magyarszéki Rédeky (Rédl) Alajos, aki oroszhegyi Vass Erzsébetet feleségül vette, baranyai számtartó fia. Nagyapjának ravatali címere 1826-ból, rajta kardot tartó kéz és kéve búza, híven tükrözi a család sorsát. Harc a hazáért karddal és kaszával a kenyérért.

Egy szürke borítékon kézírással: “Olaszhoni emlékek 1861-62-ből és napló 1859-ből.” Sajnos, az utóbbi már nincs benne. Ki tudja, nem egy Bach-korszakbeli házkutatás elől rejtették-e el. Az első, nagy formátumú levél címzése: “An Herrn Alois von Rédl ehemaligen K. K. Lieutnant im 38-ten Infanterie Regimente. Fünfkirchen Ungarn.” A német nyelvű irat magyar fordítása:

“Az osztrák császári és magyar és cseh apostoli királyi Felség nevében: A mi legkegyelmesebb Urunk tudtul adja ezennel, hogy magyarszéki Rédl Alajos, cs. és kir. I. oszt. alhadnagy, Magyarországi illetőségű, 26 éves, kath., nőtlen, nyolc és 4/12 éven át a cs. és kir. osztrák hadseregben szolgált, most pedig önként előterjesztett kérelmére engedélyezi a 39. számú Dom Miguel gyalogezredben viselt I. oszt. alhadnagyi rangjáról lemondva nyugállományba helyeztessék. Ezek szerint Rédl Alajos alhadnagy úr felmentetik teljesen eddigi szolgálata alól miután 2 évi illetményeit felvette, a cs. és kir. hadsereggel szemben semmi követelése sincs, a katonai uniformist nem viselheti és tiszti állását nem gyakorolhatja.

Adatott Bécsben 21 Május 1860

A hadsereg főparancsnokság részéről

Vilmos főherceg m/p

Debreczen, 31 Május 1860.

Hellmer őrnagy”

Vajjon miért nyugdíjaztatta magát a magyarszéki számtartó egészséges, szépreményű katona fia? A következő években már Itáliában harcol Rédl Alajos. Egy szakállas fénykép hátlapján ez áll az ő kézírásával: “Garibaldi Josef olasz tábornok, máj. 20-án 1862 évben voltam nála bemutatva.”

Egy kartonra feljegyezve:

“Luigi Cornaro és Domenico Carbonaro minorita szerzetesek, akiknél 1862-ben Cataniában, a Casa di San Michele-ben voltunk elszállásolva, jó barátaink voltak.”

Egy levél boríték nélkül:

“Turin Augusztus 4. 862.

Kedves lelki Barátom és Rokonom!

Bocsáss meg, hogy soraim által háborgatlak, miután tudomásomra esett az, hogy te a Megváltó Garibaldi segédje vagy és Palermo-ban állomásozol, tudósítottalak Milanoban, de válasz nélkül hagytál, de semmi, most pedig felkérlek a Haza és a szent Szabadság nevében, felelj levelemre röviden, és velősen, mint igaz magyar ember szokott, mit szíve érez, azt szája is nyilván vallja.

Én tehát arra kérlek, írd meg, hogy van-e énrám szükség és létezik-e nekem hely a szent szabadságért küzdő harcosok közt; ismersz jól, nem szükséges életrajzomat lefesteni, írd meg, hogyan és mikép vagy pedig ki által juthatok azon titkos útra, melyen a legközelebbi úton hozzád, vagy pedig Hozzátok érkezzek, titkod szent és sérthetetlen fog lenni előttem



és szívem belsejében fog örökké maradni, csak adj tanácsot, hogy mitevő legyek, mert lelkem-szívem vágyik a Szabadságharcba, jól isméred szívem!

Kérlek, kedves Lujzim, ne vond meg tőlem soraidat, mihelyest levelemet kezedhez veszed, írj rögtön, én azonnal úgy fogok tenni, mint írád, úgyis azt ígértük egymásnak, hogy soha se rosszban, se jóban egymást elhagyni nem fogjuk.

A legnagyobb mértékben várva várom becses soraidat. Isten segítsen és vezéreljen Téged mind azon szabadságszerető kedves testvér és honfiakkal együtt. Becses hajlamidban ajánlott maradok holtig igaz lelki barátod és rokonod

Knezovitzky István

1848-beli huszárkapitány

Átveszem Stefano Knezovitzky

capitano ungherese

Via Borgino 23 II pia

Torino”

Hogy a lelkes jóbarát eljutott-e oda, ahová vágyott, nem tudom.

Csak annyit tudunk, hogy Garibaldi 1862-ben Aspromonte-nél súlyosan megsebesült, és egy kiváló orosz sebész, Pirogov nemes akciója mentette meg őt az amputálástól. Varignano várába száműzték, erről is találunk több metszetet Rédl gyűjteményében. Evvel Rédl Alajos reményei is megcsappantak, úgy látszik. 1862 októberében már Turinban találjuk, amint azt egy hotelszámla bizonyítja:

Grand Hotel d’Europe Ci devant de l’Univers Bernard Trombetta Place Chateu vis a vis le Palais du Roi Turin Note pour M. Redl arrivé s Turin le 18 oct. 1862 18 Bongie 1.- Omnibus et factage 1.- 19 Déjeuner et creme 1.90 Chambre 3.- Service 1.- Facture a la Station 1.90 9.-

Egy hónap múlva a bécsi rendőrfőnökségen sikerül Passierscheint szereznie Alois Redl magánszemélynek visszautazás céljából, lakhelyére, Fünfkirchenbe (Pécsre).

Magyarszéki Rédl Alajos visszatér Pécs városába, megmagyarosítja nevét Rédekyre, a nemesi előnevet soha többé nem használja. Szüleitől örökölt földjét eladja, 1871-ben feleségül veszi Vass Erzsébetet, atyja halála után. Néhány év múlva, 1882-ben a pestmegyei Erzsébetfalván Sina báró által felparcellázott Simonyi óbester-féle elkobzott birtokból vesz egy telket, s ott telepszik le. Ugyanakkor, 1882 nyarán, éppen most 100 éve, örökre lehúnyja szemét Garibaldi, akinek emlékét Rédeky Alajos soha nem szűnő lelkesedéssel őrizte haláláig, 81 éves koráig (1915-ben).



Feleségével együtt nevelik annak kislányát, Korniss Flórát, drága jó nagyanyámat, aki, mire az iskolában megtanul írni, minden ünnepre megírja “Szeretett édes Atyám!” kezdetű levelét.

1873. dec. 31-én kelt levelét úgy írja alá: “Rédeky Flóra” (nincs irat az örökbefogadásról). Csodaszép, színes képes levélpapíron írja leveleit. De a Korniss vér, mint búvópatak, titkon él benne, őrzi a fényképeiket, és amikor az ég unokával ajándékozza meg, meglepetésszerűen (anyósa neve után) Magdolnának keresztelteti (1907-ben). A legkedvesebb levél (nyilván nem a 10 éves kislány költötte, talán a tanító néni adta):

“Szeretett jó Atyám! Örülök, ha borús idő Után kiderül az ég, Ha a vidám napot látom, Melyet már nem láttam rég.

Örülök, ha setét éjjel A nyájas hold felmerül S általa, ott fenn és itt lenn Szende, bájos fény derül.

Örülök, ha bús tél után Ifjú tavasz mosolyog, Ha a rétet virág hímzi, A kis fülemile csattog.

De nekem a Te név napod Kedvesebb a tavasznál, Kedvesebb és óhajtottabb A rétek viráginál.

Mivel érzetem irántad E napon kitárhatom És hálámnak jóságodért Némi jelét adhatom.

Élj sokáig, számodra sok Örömvirág teremjen, Szemed rajtam ezután is Szeretettel pihenjen.

Szeretett leányod Flóra.”

Korniss Flóra gyermeki levelei is tükrözik az ő jóságát. Úgy szerette, mint édes atyját. Mikor Flóra két kis gyerekkel özvegyen tért haza, jóságával azokat is felkarolta. Ő neveli fel anyámat, Rédey Erzsébetet és fivérét, Rédey Tivadart. Amikor 1914-ben az én apám (Zámor Ferenc) bevonult katonának és a frontra ment, nekem is Erzsébetfalva volt a menekvés, az utolsó boldog fészek. Az erzsébetfalvi Ópapa a Gondviselés szerepét töltötte be a családban. Nagylány voltam már, amikor megtudtam, hogy nagyatyám, Rédey Tivadar, apám családjával sógorságban volt Rédey Tivadar anyja Lechner lány volt. Apám két nővérét pedig két Lechner-fiú vette feleségül. Így találkoztak össze szüleim. Akkor kezdtem a családfámat kutatni. Akkor tudtam meg, hogy a Lechner-család dédanyja Hölbling lány volt.





Származás A pályázat kitűzői az etnológiai származást is kérdezik. Ezt röviden elmondom. A

Giergl-Györgyi család a családi hagyomány szerint a tiroli-bajor határvidékről jött Magyarországra. Tiroli anyakönyvekben a Giergl nevet nem találtam, a bajor határon túl annál inkább. 1724-ben érkeztek Pestre, a feleségekről nem tudunk. Az én anyósom, Györgyi Kálmán (harmadik) felesége Grazból származott, a rechtenfelsi Gross családból, a nemességet nagyapja, Franz Gross kapta, aki Oberst Auditor volt. A Giergl és Gross családnak egyaránt rokona volt a Haliczky család a Felvidékről. Haliczky Amália apja, Haliczky Antal a Rókus kórház főorvosa, de a Haliczky család más tagjai még Rakamazon telkes jobbágyok. A Haliczky család révén rokon a Wieser család, mely több neves építészt, építőmestert adott Pest városának, és a Spiegel család (később Tüköry-re magyarosítottak). A Gross család révén rokon az apáthi Than család.

Az én őseim apai vonalon a Zsabokrszkyak, Pozsony megyéből, Bazinból. Szájhagyomány szerint Lengyelországból menekültek, más rokonaik a szabadságharc után az orosz megszállóktól szenvedtek. Én anyai ágon Erdélyből származom, oroszhegyi Vass József dédapám (Oroszhegy a Gyilkos-tó közelében van) sikabonyi Angyal Teréziát vette feleségül.

A család ősei tehát legnagyobb részben a XVIII. században bevándorolt osztrák, illetve német eredetűek, kisebb részben északi szláv (szlovák, lengyel) eredetűek, egy ág pedig erdélyi székely-magyar.

Anyám egyik dédanyja Hölbling volt. Ez nagyon érdekelt. A Mátyás templomban néztem a matrikulát, az építész három gyermeke meghalt. Benediktbeurenben, Bajorországban született ő. Egy rokon elvitt a kolostorba, a levéltárba, ahol minden írást megkaptam, sőt, azt is megtudtam, hogy Hölbling János a szülők halála után kiskorú öccsét magával hozta, ez az öcs volt az ősünk. Gondoltam, szép volt Mária Teréziától, hogy a budai Vár építőjének magyar nemességet adott. Tévedtem, az öccse kapott “mohácsi” előnévvel nemességet, aki ott a sóhivatal főnöke volt.



Vallási hovatartozás Őseink mindkét részről római katolikus családokból származtak. Anyai és apai ágon is

egy-egy olyan eset előfordult, amikor drámai helyzetben el kellett hagyni a római katolikus vallást, mert az elhagyott gyermekeknek anyát kellett szerezni. Akkor még polgári házasság és válás nem lévén, az elhagyott házastárs újbóli házasságkötésére csak más vallásra való áttérés, és a más vallás templomában való házasságkötés adott lehetőséget.

Az egyik eset id. Györgyi Kálmán: első felesége, Kriszt Laura, 3 gyermekét elhagyta, hogy énekesnői hivatást válasszon. Ezért a férj református hitre tért, hogy újból házasságot köthessen. A második feleség szülésben meghalt, harmadik feleségével, Gross Melanie-val is református templomban kötött házasságot. Az első feleség Afrikába ment misszióba, mert bántotta a lelkiismeret. Györgyi Kálmán halála előtt harmadik feleségével együtt visszatért a katholikus egyházba. Fiuk, dr. Györgyi Géza is áttért a katholikus hitre, és katholikus templomban esküdött.

Az anyai ági ősök közül Korniss Gábor több évig várta a gyermekáldást, és végül éppen akkor hagyta el feleségét, Vass Erzsébetet, amikor az másállapotba került. Szegény kicsi Flóra sohsem látta apját. Mikor 1862-ben Rédl (Rédeky) Alajos, a garibaldista tiszt hazajött Pécsre, évekig reménytelen verseket írt a szép elhagyott Örzsikéhez. Talán nyolc évig tartott, míg mindkét szülő beleegyezett a református templomban kötendő új házasságba.



Függelékek



I. Függelék Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda: A Giergl Györgyi család története

Előadás a Műbarátok Egyesületében 1985. február 13.

Amikor Magyarország a török megszállás alól felszabadult, a Habsburgok német bevándorlókkal igyekeztek a kipusztult lakosságot felfrissíteni. Olcsó telket, adómentességet ígértek a Württembergi, bajor és tiroli csoportoknak, akik tutajon, dereglyén indultak a Dunán Pest felé. Az első megmozdulással 1724-ben érkezett Pest városába Giergl Martin szabómester Tirolból. Unokája, Ferenc a század végén már a város tekintélyes polgára, 7 gyermekük közül nem egynek a nevét megőrizte a várostörténet. Napjainkig 282 leszármazottját tartjuk számon. (Bizonyára több is van már.)

Giergl Ferenc legidősebb fia Giergl Alajos (1792-1868) ötvös. Műhelye először az Aranykéz, majd a Régiposta utcában van. 1817-ben már feltűnik szép munkáival, amiket Brestyánszky Ilona könyvében a magyar ötvösség legjobb darabjai közé sorol. Ma az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, és a Kiscelli Múzeum őrzi legtöbb művét. 1980-ban a Várban rendeztek ezüstművekből kiállítást, ott 42 darabot láthattunk tőle, köztük a Klauzál kardot, és a Ráday serleget. Itt felmérhető volt, hogy Szentpétery mellett Giergl Alajos a legjelentősebb XIX. századi magyar ötvösművész. 1984-ben ötvösművekről jelent meg egy bélyegsorozat, ebben Giergl egy ezüst cukortartója is szerepel. – Testvérei közül meg kell említeni Giergl Ignác nevét, aki a Váci utcában alapított üveges műhelyt. Giergl Károly kártyafestő lett.

A következő generáció még magasabb szintre emelkedik. Az ötvös Giergl Alajos fiát ötvösnek tanítja, de abból korán kitör a festői hajlam, Anyja, a prágai arcképfestő (Bayer Josef) lánya, nagyon pártolja fiának vágyait. Először Pesky József festőiskolájába iratják, ahol ügyesen elsajátítja a mester felületes modorát. Pejachevich János gróf, az apa maecenása, nagyműveltségű műpártoló, anyagi támogatást nyújt a sokgyermekes családnak, hogy a húsz éves ifjú Bécsben tanulhasson. Itt, jóllehet az Akadémián még nagyon konzervatív a szellem, mégis sokat fejlődik. 1845-ben már kiállít a pesti Műegyletben, 1848-ban megnősül, egy szigorú polgárcsaládból, két gyermeke születik, Géza, a későbbi építész, és Emma, aki Földessy Lajosné lesz. Sok gond között él, felesége korán meghal. Pejachevich meghívja Pestre Rahl Károlyt, a modern bécsi mestert, aki felismeri a fiatal festő képességeit, és magával viszi Bécsbe és Velencébe. Rahl tanítványa volt Feuerbach, Romako, Than Mór, Lotz Károly és Munkácsy is. Ő volt a “Graumalen” elv kezdeményezője Amerling “Weissmalen” módszerével szemben. Rahl és az itáliai utazás egyaránt nagy hatást gyakorolt Gierglre. A szürke alapra feltett színek csodás ragyogása lendületet adott munkáinak.

Az édesanyja, Bayer Anna, támogatja az árva kis családot. Az apa is megtalálja múzsáját, Halitzky Amélie-t, a Rókus kórház pestisben elhunyt főorvosának leányát, aki művészetért rajongó családból származott, és boldog, hogy Alajos mellé állhat a nehéz úton. 1857-ben esküsznek, Amélie egy életre anyja lesz az árváknak. Alajos egymás után festi legjobb arcképeit. A Pejachevich családnak 4 képet fest, Felveszi a Györgyi Alajos nevet, mondják, azért, hogy a kártyafestőktől megkülönböztesse magát. Neve hamar ismertté lesz, felvidéki körútra hívják, főnemesi családok versengenek érte. Közben még 2 gyermekük születik, és számos levél tanúsítja, hogy milyen nehéz ez az élet és mennyire fáj a gyakori hosszú távollét. De élni kell, s a népszerűség kötelez. Közben családi képeket is fest, nővéreit, unokatestvéreit, a rokon Bene Ferenc professzort – a kép ma a



Tudományos Akadémia épületében van – aztán a Lónyay, Dőry, Ürményi, Széher családot, Kammermayer Károlyt, Clark Ádámnét, Erkelt, Bezerédyt, Széchenyit és Deákot többször is, a Károlyi, Csapó, Simonyi, Odescalchi, Sztankovánszky, Festetich, Apponyi és Forgách család után meghívják Laxenburgba, I. Ferenc József ül neki modellt. De akkor már súlyos beteg. (Lehet, hogy festékmérgezése volt.) 1863-ban, 42 éves korában meghal, akkor, amikor elérte a boldog családi életet, művészete kiteljesedését, és új utak nyíltak meg előtte. Ő volt az, aki a kor finomkodó arcképfestőit messze túlhaladva a modellek lelki mélységeit kereste, és nem a megrendelők tetszésére vágyott, hanem a festőiség örök problémáit akarta megoldani. A kiegyezés kora nem az a légkör volt, ahol a művészek lelkivilágát méltatják, és érdemük szerint a helyükre teszik őket. Elég hosszú idő telt el, amíg felismerték nagy jelentőségét. Az 1937-es biedermeier kiállításon 31 képpel szerepelt külön teremben. Egy évvel később jelent meg Bakay Margit monográfiája: “A biedermeier kor elfelejtett festője – Györgyi (Giergl) Alajos” címen.

A másik ágon Giergl Ignác üveges fia, Giergl Henrik (1827-1871) mint üvegfestő szerzett nevet. Bejárta Európa nagy városait és üvegesműhelyeit 1846-48-ban. Közben naplót írt, finom gót betűivel jegyezte fel a pesti árvíz, a 49-es budai ostrom és a külföldi utazás történetét. A gót kézírás nem zárja ki a lelkes magyar forradalmi érzéseket. Mikor hazatér, átveszi az apai műhelyt, és csodálatos darabok kerülnek ki a kezéből. Az Iparművészeti Múzeum őrzi őket, pár éve kiállításon is bemutatták. Ő is aránylag fiatalon halt meg. A szép és erélyes özvegy vezette tovább a Váci utcai műhelyt. Katona Imre írt róla tanulmányt.

A kártyafestő Giergl Károly fiai, István és János folytatják apjuk művét, és néhány társukkal együtt megalapítják az Első Magyar Kártyagyárat. Az ő műveik kevéssé ismertek, annál nagyobb volt az örömöm, mikor 1983-ban az S.K.F. svéd golyóscsapágy-gyár előjegyzési naptárában a Giergl kártyák képeit pillantottam meg, melyek magyar várakat és népviseleteket ábrázolnak. – Ebből a generációból nem említek többet, pedig nagy a kísértés, a Giergl lányokról is szóljak, élükön a szép Pilvaxnéval, Giergl lány Lauffer és Stolp könyvkereskedők felesége, Goszlethné, Sartoryné, és Marschalkó szobrász felesége is.

Következik a harmadik művészgeneráció. Györgyi Alajos négy gyermeke közül kettőre emlékezünk. Idősebb fia, Györgyi Géza, Ybl és Hauszmann társa a királyi palota újjáépítésében, a Műegyetem, Opera tervezésében. Nagy szerepe van a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum létrejöttében. (Néhány éve Dallos Szilvia rádiójátékot írt Hopp Ferencről “A látszerész hagyatéka” címmel, ebben is szerepel Györgyi Géza neve.) Hoepfner Guidóval sok tátrai szállodát is tervezett.

Györgyi Alajos másik fia, Györgyi Kálmán (1860-1930) a magyar iparművészet szolgálatában töltötte életét. 1882-ben rajztanári oklevelet szerzett, 1884-ben már tanár az Iparrajziskolán, 1911-ben címzetes igazgató, és szakfelügyelő lesz. 1902-től kezdve foglalkozik a rajzoktatási reformmal, mellyel a londoni és drezdai művészetnevelési kongresszuson olyan sikere volt, hogy 5 nagy kultúrnemzet vette át módszerét. 1894-től az Iparművészeti Társulat titkára, 1906-tól igazgató, a Magyar Iparművészetnek 13 éven át főmunkatársa, és 20 éven át szerkesztője. 10 külföldi kiállítást rendez, nem beszélve a belföldiekről. ezekért 2 hazai és számos külföldi rendjelet kapott. 1911-ben indította el a “Virágos Budapest” mozgalmat, ami a háború után, 1929-ben újraéledt. Halála után, 1931-ben az Iparművészeti Társulat nagyon szép emlékkiállítást rendezett.

Bibliográfiáról szólva említettem eddig Brestyánszky Ilonát, aki az ötvös Giergl Alajossal nagyon részletesen foglalkozik művében, azután Bakay Margit az, aki könyvet szentelt a festőművész Györgyi Alajosnak. Most még egy ellenpéldát szeretnék



megemlíteni: Koós Judith “Style 1900” c. munkája az, amely bámulatos tájékozatlansággal írja, hogy a Magyar Iparművészet szerkesztője 1914-19-ig Györgyi Kálmán volt. Annyiszor idéz a lapból, hogy szinte hihetetlen. hogy nem vette észre, hogy Györgyi Kálmán 33 évig állt a lap élén. Az Iparművészeti Társulat c. fejezetben meg sem említi Györgyi Kálmán nevét, aki 35 éven át lelke volt a Társulatnak. “A Társulatnak az a fáradozása, hogy a hazai iparművészet korszerű, de egyben magyar is legyen, sikerrel járt, és számos hazai és külföldi kiállításon ért el jelentő sikereket.” Ezt mondja Koós Judith, de nem említi, kinek köszönhető ez. Lebecsüli a lapnak a két háború közötti munkáját, amikor a legnehezebb időkben olyan művészeket vitt sikerre, mint Gorka Géza és Kovács Margit. Ha még egyszer kiadják ezt a szép könyvet, érdemes lenne a hibákat kijavítani.

Györgyi Kálmán fia, Györgyi Dénes (1886-1961) a monumentális művészetben tűnik ki. Még el sem végezte az egyetemet, megalakul a két felső építész évfolyam baráti köre, a “fiatalok” csoportja, aminek tagjai Jánszky, Kós Károly, Mende Valér, Kozma Lajos, Zrumeczky Dezső és Györgyi Dénes. Györgyi Kálmán Zebegényben vesz egy parasztházat, hogy a család élvezhesse a dunai sportokat. Nem ők az egyetlenek: Györgyi Kálmán barátai: Alpár Ignác69, Rauscher Lajos70, Kende István71, Gerster72 művész tanárok mind Zebegény-rajongók. Györgyi Dénes elhozza ifjú barátait, akik mind megkedvelik ezt a szép fekvésű, kis falut, aminek nincs temploma, csak egy régi kis barlangkápolna. Voltak már próbálkozások, de kevés a pénz. Kós készít egy magyar stílusú tervet, Jánszky és Györgyi besegítenek. Kós túl szerény és református. Györgyi Dénes ügyes és elfogadtatja Esztergomban a tervet. Bartóky József, Szőnyi István apósa, megszerzi a hiányzó pénzt. 1909-ben felépül a templom, és a gödöllői iskola freskói díszítik. Ettől fogva a Györgyi család története egybefonódik a Dunakanyarral. Az új erdélyi magyar stílus emléke a kis sváb faluban szimbolikus jelentést kap.

Kóst hazahívja az erdélyi hivatás. Györgyi magyar és neobarokk vonalakkal próbálkozik, de az avantgarde európai stílus hozza meg neki a nagy sikereket. Múzeumok, iskolák, magánvillák után főleg kiállítási pavillonokkal tűnik ki, de ezek is magukon viselik a népi építészet hatását. Apja révén megismeri Walter Crane-t, Akseli Gallén-Kallelá-t, akik szintén saját nemzeti hagyományaikat építették bele művészetükbe. Kóssal, míg Budapesten van, közös munkájuk a Városmajor utcai iskola és Károly király koronázásakor a budai vár utcáinak dekorálása. Ez egy életre összeköti őket annak ellenére, hogy Kós visszatér Erdélybe. Györgyi Dénes, mint az Iparművészeti Iskola tanára, minden alkalmat megragad, hogy Kós a budapesti kongresszusokba és kiállításokba bekapcsolódjék. Nagyon nagy elismerést hoz Györgyinek a Vajdahunyad-vár (a Mezőgazdasági Múzeum) belső berendezése, a Déri múzeum Debrecenben, Torino, Barcelona, Amsterdam és Brüsszel-i nemzetközi kiállítások pavillonjai külföldi rendjeleket hoztak haza. Utolsó nagy műve a Balatonalmádi iskolaépület. A háború elviszi egyetlen fiát, és betegségbe dönti. Életereje megtört.

Eddig a Györgyi-ág. Meg kell még emlékezni az üvegfestő fiától, Giergl Kálmánról (1863-1954), aki szintén, mint építész szerzett nagy nevet. Azt hiszem, nincs köztünk olyan, aki ne olvasta volna a magyar szecesszió legszebb emlékének, a Zeneakadémiának az előcsarnokában a Korb és Giergl nevet. Főbb műveik még az Erzsébet híd pesti

69 Alpár Ignác (1855-1928) építész, műegyetemi tanár 70 Rauscher Lajos (1845-1914) grafikus, festőművész, építész 71 Kende István (1865-?) festőművész, lapszerkesztő 72 Gerster Kálmán (1850-1927) építész



hídfőjénél a Klotild-paloták, az ún. királyi bérház a Felszabadulás téren73. Pesten 5 klinika, Kolozsvárott és Debrecenben az összes klinikák. Míg a Györgyi ág Zebegényben, Giergl Kálmán Nógrádverőcén örökítette meg nevét a régi dunaparti ház beillesztésével a táj csodálatos keretébe.

Most még arról szeretnék néhány szót szólni, mi közöm nekem ehhez a családhoz. Mikor 55 évvel ezelőtt férjhez mentem, nemcsak a vőlegényemet, hanem az egész családot nagyon megszerettem. A hajlam megvolt bennem, diákkoromban a saját őseimet kutattam. Első gyermekem születésétől kezdve a Györgyi családot kezdtem gyűjteni. Mindig voltak szerencsés véletlenek, váratlan találkozások, felfedezett képek, amik izgalomban tartottak. Voltak nehéz háborús évek, amikor a leleteket bedobáltam egy dobozba, később ládába és vittem a bunkerba magammal, azután a nyugodtabb években feldolgoztam. 1937-ben a biedermeier kiállítás, 1938-ban a Bakay-könyv lelkesített fel. Bakay Margit, aki iskolatársam volt, Györgyi Alajosnak 161 képét kutatta fel, s ez volt az a zsinór, amire én még további 31 képet fűztem fel. Nagyon sok örömet jelentett nekem ez a munka. A legizgalmasabb talán az volt, amikor Deák Szidónia rejtélyes kilétét sikerült megállapítani. Erről az Európa-szerte ismert képről csak azt lehetett sejteni, hogy talán Deák Ferenc rokona volt a modell. Fantasztikusan sok kutatás és egy szerencsés véletlen derítette ki, hogy nem Deák Ferencnek rokona, hanem egy köztiszteletben álló orvos-dinasztia, a Bókayak nagyanyja, férje, Herrich Károly pedig Györgyi Alajos barátja és Pestszentlőrinc alapítója volt. Ez alkalommal két új kép került elő. Még egy kellemes meglepetés, amikor Wagner Richárd neje, Liszt Cosima arcképe előtt álltam a Zalaegerszegi Múzeumban.

Időm lejárt, köszönöm, hogy meghallgattak. Az a kérésem, hogy ha valaki Györgyi képről tud, szóljon nekem. Ha valakit érdekel, közlöm, hogy Györgyi Alajos munkásságáról nemsokára könyv jelenik meg Lindner Magdolna tollából.

73 ma [2005-ben] Ferenciek tere



II. Függelék Györgyi-Giergl Alajos festményeinek jegyzéke

A jegyzéket Homola Zoltánné Lindner Magdolna “Györgyi-Giergl Alajos kora, élete és festészete” c. szakdolgozatából vettem át a szerző szíves hozzájárulásával, és ezt néhány további, saját gyűjtésemből származó adattal kiegészítettem.

Györgyi Alajos műveinek időrendi jegyzéke Bakay Margit könyve szerint74 1. Giergl Henrik arcképe. (1839)75 62x50 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. 2. Hajótöröttek. “Fec. Alois Giergl Vienne 842” 103x78.5 cm, olaj, vászon. [Mócsai

József tul.] 3. Arckép. (1845). Olaj. Lappang. A Pesti Műegylet katalógusa 1845. 4. Tanulmány. (1845). Olaj. Lappang. A Pesti Műegylet katalógusa 1845. 5. gr. Keglevich Miklós arcképe. “Giergl 1847.” 61.6x48.6 cm, olaj, vászon. Magyar

Nemzeti Galéria tul. 6. A művész első feleségének arcképe. (1848). 34x42 cm, olajf. vászon. Magyar Nemzeti

Galéria tul. 7. A Wieser-család egy férfi tagjának arcképe. “A. Giergl 849.” 22.6x17.6 cm, olaj,

vászon. [Szabó Gusztáv tul.] 8. Kereveten fekvő nő. “Fest. A. Giergl 1851” 104x134.5 cm, olaj vászon. [Klainfälder

Mária tul.] 9. Arckép. (1852). Olaj. 78x61 cm, “Györgyi 852” 1852. Pécs, Janus Pannonius Múzeum

tulajdona (Tompa gyűjteményből)??? 10. Leány galambbal. “Giergl 1852.” 85x68 cm, olaj, vászon. Lappang. Az Ernst Múzeum

aukció katalógusa 1920, 125 szám. Képpel. 11. Vigasztalás. “Giergl Alajos 852.”. 129x103 cm, olaj vászon. Magyar Nemzeti Galéria

tul. Irodalom: A Pesti Műegylet Évkönyve 1853-ra, 46 l., Budapesti Visszhang 1852. 318 l. - Kiállítva: Pesti Műegylet 1852. Gyászoló leány címmel; Műcsarnok 1937-1938. Magyar Biedermeier kiáll. 437 sz. Napkelet, 1857 évf. Györgyi maga készítette kőrajzban.

12. Vigasztalás. (1852). 125.5x102 cm, olaj, vászon. [Forgách Hann Erzsébet tul.] Az Ernst Múz. aukció katalógusa 1921. XVI. 349. Búsuló leány a kútnál címmel.

13. Fájdalmas Szűz Mária. “A. Giergl 852.” 150x110 cm. olaj, vászon. Budapest, Szt. István Bazilika tul. Kiállítva: Pesti Műegylet: Kesergő Mária címmel 1853-ban. Irodalom: Thold Orbán Imre: A budapesti Szt. István templom. Budapest, 1905. 49 l. Művészet, 1910. 11. l.

14. Spuller Ferencné arcképe. “Giergl 1852.” 107x85 cm, olaj. vászon. [Tauffer Gábor tul.]

74 Szögletes zárójelben a Bakay Margit könyvében szereplő tulajdonosi adatokat adjuk meg. 75 A portré datálása valószínűleg téves. Giergl Henrik 1827-ben született, s a kép fiatalembert ábrázol, nem

12 éves gyermeket. Így valószínűbb, hogy a portré Henriknek mesterlegény-vándorútra indulása előtt, 1845-ben készülhetett.



15. Spuller Ferenc arcképe. “Giergl 853.” 107x85 cm. olaj, vászon, [Tauffer Gábor tul.] 16. A megsebesült betyár. “Giergl 853.” 93x74 cm, olaj. vászon. Lappang. Az Ernst

Múzeum Aukció katalógusa 1920. 106. sz. A Pesti Műegylet 1853. szept. kiállításán Üldözött vadorzók címmel.

17. Szabadban ülő nő. “Giergl 853.” 94.2x68.5 cm. olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria. tul. Irodalom: A Szépművészeti Múz. évkönyvei 1920. 82 l. Magyar Művészet 1925, 510 l. Új Idők 1933. 265 l. Pesti Napló 80 éves ajándéknaplója. Budapest 1930. 34 l. Pesti Hírlap vasárnapi melléklet 1930. 36 sz. Kiállítva: Pesti Műegylet 1853. Regényolvasás címmel. Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiállítás 25 sz. képpel Új Idők 1918-19. 1 sz. 6 l.

18. A kis festő. (Az ifjú festész talentuma.) “Giergl Alajos 853.”. 102x83 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. Kiállítva Pesti Műegylet 1853 aug.--szept. Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier Kiállítás 441. sz. képpel. Új Idők 1927, 8 sz. Műcsarnok 1927. 37 sz.

19. Szentháromság. “Festette Pesten Giergl Alajos 1853.” 315x190 cm, olaj, vászon. Csókai76 templom tulajdona. Kiállítva Pesti Műegylet, 1853 május.

20. Leány virágokkal. (1853). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet kat. 1853 júni.-júli. 21. Piknik. (1853) 100x73 cm, olaj, vászon. Lappang. Az Ernst Múzeum aukció katalógusa

1920. 125 sz. 22. Györgyi Emma, Géza és egy fiatal nő csoportképe. (1854). 87.5x72.5 cm, olaj, vászon.

Magyar Nemzeti Galéria tul. 23. Bencsik Mária arcképe. “Giergl A. Budán 854.” 98x78 cm, olaj, vászon. [Velics Lajos

tul.] Kiállítva Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 12 sz. 24. Forstinger vállalkozó arcképe. “Giergl A. Budán. 854.” 112x65 cm, olaj, vászon.

[Haardt Róbert Bécs. tul.] 25. Önarckép. (1854). 47.5x38.3 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. Kiállítva

Magyar művészképmások kiállítása, Budapest, 1931. 11 l. - Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiállítás 443 sz. képpel. Művészet VI. évf. 138 l.

26. Leány a tükörnél. (1854). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1854 márc.-ápr. kiáll. 27. A beteg gyermek. (1854). Olaj. Magántulajdon. Irodalom. Vasárnapi Újság 1854. 170 l.

- Pesti Műegylet Évkönyve 1854-re. 18 l. - Pesti Műegylet 1854 máj.-jún. kiáll. 28. Arckép. (1854). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1854, jún.-júl. kiáll. 29. Tanulmányfő. (1854). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1854, nov.-dec. kiáll. 30. Reggel. (1855). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1855 jan.-febr. kiáll. 31. Arckép. (1855). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1855 máj.-jún. kiáll. 32. Arckép. (1855). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1855 jún.-júl. kiáll. 33. Női tanulmányfő. (1855). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1855 szept.-okt. kiáll. 34. Arckép. (1855). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1855 dec. kiáll. 35. Női arckép. “Giergl Buda 855.” 98x78 cm, olaj vászon. Ovál. Magyar Nemzeti Galéria

tul. Irodalom: Az O. M. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1931. XXI. tábla. - Műcsarnok 1932. Vasárnapi Újság 1933 nov. 19. képpel. Magyar Művészet 1932. 77 l. képpel.

76 Csóka, nagyközség Torontál vármegye, ma (2004-ben) Szerbia-Montenegro



36. Erkel Ferenc. “Giergl A. Budán 855.” 132x98.5 cm, olaj, vászon. MNM-Történelmi Arcképcsarnok tul. Irodalom: Peregriny János, az O. M. Szépművészeti Múzeum állagai, Budapest, 1915. 210 sz. - Magyar Történeti Képcsarnok. kat. 1922. 44 l. - Magyar Művészet 1928. 278 l. - Nemzeti Múzeum Képcsarnokának lajstroma, Budapest, 1870. 154 l. Kiállítás: Az Ezredéves Orsz. kiáll. tárgymutatója, Budapest 1896. 120 l. - Iparművészeti Múzeum. A százéves Nemzeti Színház emlékkiállítása. 1937. 204 sz. - A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője, 3. XVIII-XIX. század, Magyar Nemzeti Múzeum 1996. Helikon Kiadó. Kiállítva: Erkel (1810-1893), Kiállítás Erkel Ferenc halálának századik évfordulóján, Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota, 1993. jún. 4 - okt. 30. - A festmény szerepel Bónis Ferenc “Erkel Ferencről” c. könyvének címlapján, Püski Kiadó ???

37. Ülő nő. “Giergl 855.” 113x82 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. 38. Női arckép. (1855). 66x55 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. 39. Női tanulmány. “Giergl. 855.” 66x55 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. 40. Tanulmány. “Giergl 1855.” 58.3x46.5 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. Kiállítva:

Műcsarnok 1937-38 Magyar Biedermeier kiáll. 438 sz. 41. Gróf Pejachevich arcképe. (1855). 63.5x50.5 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. 42. Gróf Pejachevich arcképe. (1855). 63.5x50.5 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. 43. Gróf Pejachevich János arcképe. “Giergl Budán 855.” 63.5x50.5 cm, olaj, vászon.

Magyar Nemzeti Galéria tul. Irod.: Magyar Művészet 1938. évf. 29 l. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 449 sz.

44. Gróf Pejachevich arcképe. “Giergl 855.” 63.5x50.5 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. Kiáll.: Műcsarnok, 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 453 sz.

45. Bacchánsnő. “festté Giergl A.: Bécsben 855.” 165.5x113.5 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. Kiállítva Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 451 sz.

46. Olasz nő. “Giergl 855.” 68x55 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. Irod: Das Geistige Ungarn. 1918. 432 l. A modern Képtár lajstroma, Budapest, 1906-1910, 21 l. Az O. M. Szépműv. Múzeum modern képtár kat. Budapest, 1913. 17 l. Kiáll: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 435. sz.

47. Esmeralda mint táncosnő a közönség elé lép. (1856). Olaj. Lappang. Irod.: Pesti Műegylet Évkönyve. 1855-re. 16 l. Pesti Műegylet 1856. jan.-febr. kiáll.

48. A közelgő vihar. (1856). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1856 aug.-szept. kiáll. 49. Cleopatra. (1856). Olaj. Lappang. A Pesti Műegylet Évkönyve 1856. 18 l. Kiáll.: Pesti

Műegylet 1856. nov.-dec. kiáll. 50. A meglepett udvarló. “Giergl 856.” 101x71.5 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti

Galéria tul. Kiáll.: Budapest Sz. főv. gyűjteményeinek kiállítása Műcsarnok 1934. - Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 433. sz. Képpel. Az Ernst Múzeum aukció katalógusa 1918. 4-5. sz.

51. Györgyi Emma arcképe. (1856), 33x24 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. 52. Stolp Ferenc gyerekkori arcképe. (1856). 34x25 cm, olaj, vászon. Magántulajdon.

Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 436. sz. 53. Forstinger Albertné, Tiel Karolina arcképe. "Giergl 1856." 112x65 cm, olaj. vászon.

[Haardt Róbert tulajd. Bécs.] 54. Női arckép. “Giergl 856.”. 68.5x55 cm, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. Irod:

Petrovics Elek: Újakról és régiekről. Budapest, 1923. 85 l. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 442. sz.



55. Tanulmány. (1856). 32x25 cm, olaj, vászon. Szürke alapon szürke. Magántulajdon. 56. Báthory Zsigmond. (Jelenet br. Jósika Miklós Abafijából.) (1857) Olaj. Lappang. Irod.

Pesti Műegylet Évkönyve 1857-re. 18 l. Pesti Műegylet kiáll. 1857. 57. Tanulmányfő. (1857). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet 1857. febr.-márc. kiáll. 58. Leány virágokkal. “Giergl. 857.” 53.5x41.6. Olaj, vászon. [Erzsébet királyné múzeum.]

Irod.: Szalay Imre br.: Az Erzsébet királyné emlékmúzeum. Budapest, 1913. 23 l. 59. Vázlat az előbbi képhez. (1857). 42x32 cm, olaj, vászon. ??? 60. Két parasztasszony. (Vázlat) (1857.) Olaj, vászon. Magántulajdon. 61. Parasztleány és legény. (vázlat). (1857). olaj, vászon. Magántulajdon. 62. Kékruhás nő. “A Giergl.” 1857. 110x85 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. Kiáll.:

Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 458. sz. 63. Györgyi Géza és Emma gyermekkori arcképe. (1857). 54x43 cm. olaj. vászon.

Magántulajdon. 64. Györgyi Géza és Emma gyermekkori arcképe. “A. Giergl 857.” 28x23 cm, olaj,

papírlemez. Magántulajdon. Kiáll.: Műcsarnok 1937-1938. Magyar Biedermeier kiáll. 273. sz.

65. Kertrészlet. (1857). (Kis olajvázlat). Magántulajdon. 66. Tájkép. (1857). (Kis olajvázlat). Magántulajdon 67. Cilinderes férfi. (1857). 33.5x8.5. olaj, vászon. Magántulajdon. Kiáll.: Műcsarnok

1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 439. sz. 68. Védekezés a tűz ellen. (1857). 51x32 cm, olaj, vászon. Magántulajdon. Magyar

Művészet 1927. 4 l. képpel. Műcsarnok 1927. 27 l. 69. A három Lónyay-gyermek arcképe. “Giergl 857.” 92x69 cm, olaj. vászon. [br. Kaas

Albert tul.] Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 450. sz. 70. A három Lónyay-gyermek arcképe. “Giergl 857.” 92x69 cm. Olaj. vászon. [br. Kaas

Albert tul.] Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 452. sz. 71. Lónyay Etelka arcképe. “Giergl 857.” 65.5x53 cm, olaj, vászon. [br. Boemelburg

Konrád tul.] 72. Stéger Ferenc tenorista arcképe. (1857-1860.) Lappang. Kiáll.: Az Ernst Múzeum

kiáll. katalógus 1913. X. sz. 20. 73. Stéger Ferencné arcképe. (1857-1860). Lappang. Kiáll.: Az Ernst Múzeum kiáll.

katalógus 1913. X. sz. 20. 74. Székely Ferencné arcképe. (1857-1860). Lappang. Kiáll.: Az Ernst Múzeum kiáll.

katalógus 1913. X. sz. 20. 75. Szirmay Albert gyermekkori arcképe. “Giergly 857.” 65.5x53 cm, olaj, vászon.

[br. Boemelburg Konrád tul.] - Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier Kiáll. 434. sz.

76. Hármas gyermekarckép. “Giergl 857.” 95x72 cm, olaj, vászon. [Czóbel Minka tul. Anarcs.]

77. Gróf Forgách Kálmánné, báró Pongrácz Eleonora arcképe. (1857). 67x52 cm. Ovál. [Br. Waldbott Kelemenné szül. gr. Forgách Erzsébet tul. Nagyszalánc.]

78. Gróf Forgách László, Sándor, István és Margit gyermekkori arcképe. “Giergl 1857.” 120x90 cm, olaj, vászon. [Br Waldbott Kelemenné szül. gr. Forgách Erzsébet tul. Nagyszalánc.]



79. A szorgalmas tanuló. (1858). olajfestmény. Lappang. Irod.: Vasárnapi Újság 1858. 513 l. Divatcsarnok 1858. 660 l. - Pesti Műegylet Évkönyve 1858-ra. 20 l. Kiáll.: Pesti Műegylet 1858 szept.-okt. kiáll.77 .

80. Lónyay József arcképe. “Giergl. 858.” 67x53.5 cm, olaj, vászon. [br. Kaas Albert tul.] 81. Lónyay Albert arcképe. “Giergl 858.” 67x53.5 cm, olaj, vászon. [br. Kaas Albert tul.] 82. Lónyay Jánosné arcképe. “Giergl 858.” 67x53.5 cm, olaj, vászon. [br. Kaas Albert tul.]

Kiáll.: Műcsarnok, 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 440. sz. 83. Lónyay Menyhért arcképe. “Giergl 858.” 67x53.5 cm, olaj, vászon. [br. Kaas Albert

tul.] 84. Lónyay János arcképe. “Giergl 858.” 67x53 cm. Olaj, vászon. [Lónyay István tul.] 85. ifj. Lónyay Jánosné arcképe. (1858). 67x53 cm. olaj, vászon. [Lónyay István tul.] 86. Lónyay Menyhért arcképe. (1858). 67x53 cm. olaj, vászon. [Lónyay Sándor tul.] 87. Giergl Henrik arcképe. “Giergl 858.” 72x58 cm. olaj, vászon. Magántulajdon 88. Giergl Henrikné arcképe. “Giergl 858.” 72x58 cm. olaj, vászon. Magántulajdon 89. Stolp Oszkárné, Giergl Mária arcképe. (1858). 67x52 cm. olaj, vászon. BTM-Kiscelli

Múzeum,] 90. Wieser Ferdinánd arcképe. (1858). 70x57 cm. olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria

tul. 91. Krisztus. 1858. “Gy. A.” Ceruzarajz. Magántulajdon 92. Női arckép. (1858). 53x41 cm. olaj, vászon. Magántulajdon 93. Férfi arckép. “A. Giergl 858.” 120.5x90 cm. olaj, vászon. Magántulajdon. Kiáll.:

Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 448. sz. 94. Női arckép. “A. Giergl 858.”. 120.5x90 cm. olaj, vászon. [Romeiser László tul.] Kiáll.:

Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 454 sz. 95. A Rosmanit-család hármas arcképe. “Giergl 858.” 149x120 cm. olaj, vászon. [Sisovich

Józsefné tul.] 96. Szent Donát. “Fecit Giergl 858.” 210x135 cm. olaj, vászon. [Ferences-rend tul.

Budapest.] 97. Leányarckép. “G. A.” (1859). 21x17 cm. olaj, vászon. Lappang. A Nemzeti Szalon

aukció katalógusa Budapest, 1924. XIII. tábla. 98. Tanulmányfej. (1859). 52x41 cm. olaj, vászon. Magántulajdon 99. Leány rózsával. 1859. “A. Giergl.” 86x69 cm. olaj, vászon. Lappang. Az Ernst

Múzeum aukció katalógusa 1931. 178. sz. 100. Női arckép. “A. Giergl 1859:” 85x70 cm. olaj, vászon. Magántulajdon. 101. Stolp Oszkárné, Giergl Mária arcképe. (1859). 10.5x9.3. Olaj, papírlemez. Magyar

Nemzeti Galéria tul. 102. A művész feleségének arcképe. “Giergl 859.” 28x21 cm. olaj, papírlemez, ovál.

Magyar Nemzeti Galéria tul. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 271. sz.

103. Arcképtanulmány. (1859). Ceruzarajz. Magántulajdon. 104. Fatanulmány. “Alois Györgyi:” (1859). Ceruzarajz. Magántulajdon. 105. Leányka arcképe. “Giergl 859.” olaj, vászon. [Haardt Róbert tul. Bécs.]

77 A Kieselbach galéria aukciója Budapest 2001



106. Hegyeshalmi-Fischer Lajos arcképe. (1859). 67x52.5 cm. olaj, vászon. [Degré Miklós tul.]

107. Hegyeshalmi-Fischer Lajosné arcképe. (1859). 67x52.5 cm. olaj, vászon. [Degré Miklós tul.]

108. Bene Ferenc orvostanár arcképe. “Giergl 1859.” Olaj, vászon. M. Tud. Akadémia tul. Irod.: Divald Kornél: Az Akadémia palotája, Budapest, 1917. 54 l.

109. Gróf Andrássy Manóné gyermekével. (1859). Olaj, vászon. [Andrássy Géza gróf tul.] Irod.: Pester Lloyd 1913. ápr. 30. Magyar Hírlap 1913. ápr. 30. Magyar Nemzet 1913. ápr. 30. Kép: Új ldők 1913. I. évf. 499 l.

110. Dőry Frigyes arcképe. “Giergl 1859.” 125x92 cm. olaj, vászon. [Dőry Frigyes tul. Paradicsompuszta]

111. Dőry Frigyesné, Boronkay Laura arcképe. “Giergl 1859.” 125x92 cm. olaj, vászon. [Dőry Frigyes tul. Paradicsompuszta.]

112. Dőry Lajos arcképe. (1859). olaj, vászon. 125x92 cm. [Dőry Frigyes tul. Paradicsompuszta.]

113. Dőry Ádám arcképe. (1859). 125x92 cm. olaj, vászon. [Dőry Frigyes tul. Paradicsompuszta.]

114. Arckép. (1859). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet. 1860. jan.-febr. kiállítás. 115. Arckép. (1859). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet. 1860. jan.-febr. kiállítás. 116. Arckép. (1859). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet. 1860. jan.-febr. kiállítás. 117. Arckép. (1859). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet. 1860. febr.-márc. kiállítás. 118. Arckép. (1860). Olaj. Lappang. Pesti Műegylet. 1860. nov.-dec. kiállítás. 119. Szécher Mihály arcképe. “Györgyi 860.”67x52.5 cm olaj, vászon, ovál. [Navratil

Ákos tul.] 120. Szécher Mihályné arcképe. “Györgyi 860.” 67x52.5 cm. olaj, vászon, ovál. [Navratil

Ákos tul.] 121. Sartory Frigyesné, Giergl Emma arcképe. “Györgyi Alajos 860.” 114x88 cm. olaj,

vászon. Magyar Nemzeti Galéria tul. 122. Ürményi Claudia arcképe. (1860). 126x95 cm. olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria

tul. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 27. sz. 123. Vázlat az előbbi képhez. (1860). 26.2x18.4 cm. papírlemez, olaj, Magántulajdon.

Kiáll.: Műcsarnok, 1937-38. Magy. Bied. kiáll. 283. sz. 124. A két Ürményi fiú arcképe. (1860). 169x113 cm. olaj, vászon. [Dr. Buday Gyula tul.] 125. Csapó Vilmos. “Györgyi 860.” 67x58 cm. olaj, vászon. [Csapó Dániel tul.

Tengelicz.] 126. Karlovai Karlovszky Zsigmond arcképe. “Györgyi 860.” 67x52 cm. olaj, vászon.

[Csapó Dániel tul. Tengelicz.] 127. Karlovai Karlovszky Zsigmondné, Sorsich Malvin arcképe. “Györgyi 860.” 67x52

cm. Olaj, vászon. [Dr. Csapó Dániel tul. Tengelicz.] 128. Gróf Széchényi István arcképe. (1860). olaj, vászon. [A Hengermalom tulajdona

volt.] Györgyi számadási könyve szerint 1860. nov. 17-én 300 ft-ot kapott érte. Bálint B. fametszetében. Vasárnapi Újság 1891. 633 l.

129. Balogh Péter ref. superint. arcképe. “Györgyi Alajos Pesten, 1860”. 144x109 cm. olaj, vászon. A debreceni ref. kollégium tul. Irod.: - Repr.: Ecsedi-Nyilas-Kolb: Debreceni Képeskönyv, Debrecen 1934. 55, 95 l.



130. Gorove István arcképe. “Györgyi 861.” 113x87 cm. olaj, vászon. [özv. Gorove Lászlóné tul.] Györgyi számadási könyve alapján 1861. dec. 26-án 150 forintot kapott érte.

131. Sztankovánszky Mária arcképe. “Györgyi 861.” 82x64 cm. Olaj, vászon. [özv. Sztankovánszkyné tul. Kajdacs.] Györgyi számadási könyve szerint 1861. júl. 26-án 80 forintot kapott. érte.

132. Ürményi Miksa arcképe. “Györgyi Alajos 1861.” 155x125 cm. olaj, vászon. [Freudenegg báró tul. Nechelheimbi kastély Ausztria.] Györgyi számadási könyve szerint 1861. jan. 28-án 150 forintot kapott érte.

133. Ürményi József arcképe. (1861). 52.5x46.5. olaj, vászon. [Velics Lajos tul.] Kiáll.: Műcsarnok, 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 445. sz.

134. Kammermayer Károly arcképe. “Györgyi 861.” 69x55.5 cm. olaj, vászon. Fővárosi Képtár tul.

135. Clark Ádám arcképe. “Györgyi 861.” 82x64.5 cm. olaj, vászon. [Dr. Hajós Gézáné tul.] Györgyi számadási könyve szerint 160 forintot kapott érte. Kiáll.: Műcsarnok, 1937-38. Magyar Biedermeier kiállítás 455. sz.

136. Clark Ádámné arcképe. (1861). 82x64.5 cm. olaj, vászon. [Dr. Hajós Gézáné tul.] Képe: Der Cicerone Lipcse. 1913. V. 609 l. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 444. sz.

137. Bezerédy István arcképe. “Györgyi Al.” 1861. 100x80 cm. olaj, vászon. Tört. Arcképcsarnok tul. Irod.: Magy. Történeti Képcsarnok kat. 1922. 46 l. Peregriny János Az O. M. Szépművészeti Múzeum állagai, Budapest, 1915. 377. l. Györgyi számadási könyve szerint 1861. ápr. 9. 120. forintot kapott érte.

138. Gróf Széchenyi István arcképe. “Festté Györgyi Alajos Pesten, 1861.” 230x158 cm. olaj, vászon. Budapest Székesfőváros tul. Györgyi számadási könyve szerint 1861. ápr. 4-én az utolsó részletként 425 forintot kapott érte.

139. Gróf Széchenyi István arcképe. “G. A.” (1861). 220x93 cm. Lappang. Az Ernst Múzeum aukció katalógusa 1919. 7. sz. 8 l.

140. Deák Ferenc arcképe. “Györgyi Alajos 1861.” 203x143 cm. olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tulajd. Kiáll.: Pesti Műegylet, 1862 febr.-márc. kiáll. Budapest Székesfőváros gyűjteményeinek kiáll. Műcsarnok 1924. Irod.: Vasárnapi Újság 1861. 417 l. - Az Ország Tükre, 1865. 13 sz. Györgyi számadási könyve szerint 1861. szept. 7-én 600 forintot kapott érte.

141. Deák Szidónia arcképe. “Györgyi 1861.” 73x59 cm. olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tulajd. Kiáll.: Műcsarnok, 1937-38. Magy. Biedermeier kiáll. 460. sz. Nemzeti Szalon, Magyar Mesterművek kiáll. 1936. Kép: Magyar Művészet 1936. 229 l. Györgyi számadási könyve szerint 1861. jún. 21-én 160 forintot kapott érte.

142. Lauffer Vilmosné arcképe. “Györgyi 861.” 76.3x59.7, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tulajd. Irod.: Magyar Művészet 1925. 25 l. Kiáll.: Szépművészeti Múzeum új szerzeményeinek kiállítása Budapest, 1921-24. 30 l. - Műcsarnok, 1937-38. Magyar Biedermeier Kiáll. 446. sz.

143. Ürményi Claudia asszonykori arcképe. (1862). 82x65 cm. olaj, vászon. [Velics Lajos tul.]

144. Stolp Oszkár arcképe. “Györgyi 862.” 67x52 cm. Olaj, vászon. BTM-Kiscelli Múzeum tul.

145. Férfi arckép. “Györgyi 862.” 98x76 cm. Olaj, vászon. Lappang. Az Ernst Múzeum aukció katalógusa 1922. XVIII.



146. Lauffer Vilmos arcképe. “Györgyi 862.” 76x59 cm. olaj, vászon. Lappang. M. N. Reneszánsz Társaság V. aukciója, 1923. 26 l.

147. A művész feleségének arcképe. “Györgyi 862.” 63x52.5 cm. olaj, vászon. Magántulajdon. Irod.: Magy. Művészet, 1938. 29 l. Kiáll.: Magyar Biedermeier Kiáll. kat. 457 sz. képpel.

148. Halitzky Antalné, a művész anyósának arcképe. (1862). 62x53 cm. olaj, vászon. Magyar Nemzeti Galéria tulajd. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38. Magyar Biedermeier kiáll. 459. sz.

149. Simonyi Antal festő nejének arcképe. “Györgyi 1862.” 71.8x58 cm. olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajd. Kiáll.: Műcsarnok 1937-1938, Magyar Biedermeier kiáll. 456. sz.

150. Beniczkyné Bajza Lenke arcképe. “Györgyi 862.” 44x34 cm. olaj, fa. [Gróf Haller Ferencné tul.] Képe: Vasárnapi Újság 1901. 200 lap. és 1905. 226 l.

151. Herceg Odescalchi Gyuláné, gróf Dégenfeld Anna arcképe. “Györgyi 862.” 140x109 cm. olaj, vászon. [Herceg Odescalchi László tulajd. Nyitraszerdahely.] Györgyi számadási könyve alapján 1863. febr. 15-én 400 forintot kapott érte.

152. Milkovich Zsigáné arcképe. “Györgyi 862.” 116x86 cm. olaj, vászon. Győr, Xantus János múzeum. Irod.: Magyar Hírlap 1913. április 30. Pester Lloyd 1913. ápr. 30., Kiáll. Ernst Múzeum Biedermeier kiállításán 1913. Györgyi számadási könyve szerint 1862. dec. 30-án 100 forintot kapott érte részletként.

153. Báró Bajzáth Valéria arcképe. “Györgyi 862.” 100x77 cm. olaj, vászon. [özv. gróf Pappenheim Siegfriedné tulajdona Iszkaszentgyörgy.] Györgyi számadási könyve szerint 1862. július 14-én 100 forintot kapott érte.

154. Báró Augusz Antalné arcképe. “Györgyi 1863.” 111x91 cm. olaj, vászon. [báró Schell József tulajdona, Katalin.] Györgyi számadási könyve szerint 1862. dec. 30-án és 1863. ápr. 23-án 100-100 forintot kapott részletként a képért.

155. Sztankovánszky Imre főispán arcképe. “Györgyi 863,” 80x63 cm. olaj, vászon. [özv. Sztankovánszkyné Kajdacs tulajd.] Györgyi számadási könyve szerint 1863. ápr. 22-én 80 forintot részletként kapott érte.

156. Gróf Festetich Borbála arcképe. “Györgyi 1863:” 155x125 cm. olaj, vászon, [Freudenegg bárónő tulajd. Ausztria, Nechelheimbi kastély.]

157. Piskovich főorvos feleségének arcképe. “Györgyi 863.” 82x64.5 cm. olaj, vászon. Rötth András dr. tulajd. Irod.: Magyar Művészet 1938. 29 l. Kiáll.: Műcsarnok 1937-38, Magyar Biedermeier Kiáll. 447. sz.

158. Gróf Apponyi György országbíró arcképe. (1863). Olaj. vászon. Lappang. Vasárnapi Ujság 1863. 35 l.

159. Gróf Forgách Antal főkancellár arcképe. “Györgyi 863.” Olaj, vászon. [Gróf Forgách Jánosné tul. Gács.] Györgyi számadási könyve szerint 1863. febr. 22-én 400 frt. előleget kapott a képért.

160. I. Ferenc József arcképe. “Természet után festté Györgyi 863.” 84x70 cm. olaj. vászon. [Gróf Forgách Jánosné tul. Budapest.] Györgyi számadási könyve szerint 1863. júl. 21-én 100 frt-ot kapott a. császárról készített vázlatért, amely Forgách kancelláré lett. Irod.: Vasárnapi Újság 1863. 47 l

161. Milkovich Zsigmond arcképe. “Györgyi 863.” 116x86 cm. olaj, vászon. Győr, Xantus János múzeum.



Fluk Auguszta arcképe. “Fluk Auguszta 1854.”. (Györgyi írása). 63.3x47.8 cm. Olaj, vászon. Péchiné Rónay Kynga tul. - Fluk Auguszta Györgyi tanítványa volt. A kép messze túlhaladja képességeit és Györgyi kezenyomát árulja el. Pauler Gizella arcképe. “Machik Mária.”. (1862). 80x61 cm. olaj, vászon, ovál. Fővárosi Képtár tul. - Györgyi Alajostól irányítva és erősen átfestve. Női mellkép. "Fest. Giergl Lajos 853." 82x69.5 cm. olaj, vászon. Knob Sándor tul. Erősen átfestve, jelzése hamis, talán a kép is.

Másolatok.

Ticián: Mária templombamenetele. Magyar Nemzeti Galéria tul. Velencei iskola: Női tanulmány. Magántul.

Bakay Margit könyvében nem szereplő, újonnan felfedezett művek jegyzéke Lindner Magdolna szakdolgozata szerint

Képek jegyzéke (időrendi sorrendben)

gr. Keglevich Miklós arcképe. (jelzés nélkül, 1847 körül) 79x62 cm, olaj, vászon. Blaskovich Múzeum, Tápiószele. Férfi karddal, J. j. l. “1847 Giergl”, 80x80 cm, olaj, vászon. Dunamelléki Református egyházkerület Giergl Alajos mellképe (jelzés nélkül, 1850 körül) 47,5x36,3 cm, olaj, vászon. BTM-Kiscelli Múzeum, Ltsz: 18866. Györgyi Géza és Emma édesanyjukkal. (jelzés nélkül) 25x15 cm, akvarell, papírlemez, ovál. Magántulajdon. Gabriely Kornélia J.j.l.”Györgyi 852”(???) Tanulmányfej (1853?) 43,5x33,5 cm, olaj, vászon, Pesti Műegylet kiállításán 1854 szeptember. Szabadban ülő nő. “1853.” 97x70 cm. olaj, vászon. Magántulajdon. A beteg gyermek 60x45 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Steger Antónia J.j.l. “855 Giergl” 100x78 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Női képmás 72x58 cm, olaj, vászon J.j.l. 1856, Miskolc, Hermann Ottó Múzeum tulajdona. Idős nő, félalak (1856) j.n. 70x58 cm olaj, vászon, BÁV Gerster Károly (1857) 69x52,5 cm, olaj, vászon, BTM-Kiscelli Múzeum, Ltsz: 20.208 Oltárkép (14 segítő szent) J.b.l.: “Festté Giergl 1857”, 279x193 cm, Pilisborosjenő, plébánia templom. Liszt Cosima (?) J.j.k. “Györgyi 858 (862?)” 57,5x53 cm, olaj, vászon, ovál, Zalaegerszeg, Göcsej Múzeum, ltsz. 76.1.34, jelenleg Liszt Ferenc Múzeum, Budapest Női képmás, J.j.l. “Giergl 859”, 66,5x53 cm, olaj, vászon, Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum Női arckép, J.j.l. “1859 Giergl”, 65x51,5 cm, olaj, vászon, Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum



A művész második feleségének arcképe, J.n. (1859 k.) 38x30 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Vadásztársaság a Gerecse hegységben, 1859, 179x143 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Férfi, J.j.o. “ Györgyi Alajos 860” 114x88 cm, olaj, vászon, ovál, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Férfi arckép, J.j.l. “ Györgyi 860” 70x54 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Putzer Gy. báró, (1860) 114x84 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Gróf Degenfeld Imre, Jelzett, (1860), 144x108 cm, olaj, vászon, Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum - Debrecen tulajdona. Tüllruhás fiatal nő, J.j.l. “855 Giergl” 100,5x78,5 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Angyal, J.b.l. “Györgyi 860” 117x84,5 cm, olaj, vászon, Magántulajdon Férfi, J.b.l. “Györgyi Giergl Alajos 861” 128x95 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Ébner Nepomuk János, (1861) ovál, Magántulajdon. Deákné Faller Szidónia, (1861) 73x59 cm, Magántulajdon. Herrich Károly, (1861) 173x59 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Női arckép J.b.k. “Györgyi 861” 82x65 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Deák Ferenc, J.b.l. “Györgyi Alajos Pesten 1862” 254x167 cm, olaj, vászon, Zalaegerszeg, Göcsej Múzeum tulajdona, Ltsz. 54.14 Szemmelits Péter, J.b.l. “Györgyi 862” 79x63 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Női arckép, J.b.l. “Györgyi 863” 70x54 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Fehérruhás nő, J.b.l. “Györgyi 863” 129x98 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

Évszám nélküli, újonnan felfedezett képek jegyzéke

Balett, Meriac Mária, 160x160 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Lány kék magyar ruhában, Jelzés nélkül, 118x96 cm, olaj, vászon, - BÁV Férfi, J.j.l. “Giergl” 76x62 cm, olaj, vászon. Férfi, J.j.l. “Giergl” 67,5x56 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Főkötős nő, J.j.l. “Giergl” 69x56 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Női arckép, Jelzés nélkül, 67x53 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Női arckép, Jelzés hátlapján “Giergl Alajos”, 60x46,5 cm, olaj, vászon, Miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdona. Sárvári Eötvös József, Jelzés nélkül, 64x51 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Vay Miklós báró, 144x109 cm, olaj, vászon, MNM-TKCs tulajdona, Lt. sz.: 81.1. Giergl Antónia (a művész húga), Jelzés nélkül, 9x9 cm, akvarell, miniatűr, Magántulajdon. Deák Ferenc, olaj, vászon, MNM-TKCs tulajdona.



Női arckép, Jelzés nélkül, 65x53,5 cm, olaj, vászon, BTM-Kiscelli Múzeum tulajdona, Ltsz.: KM 69.10. Kammermayer Károly arcképe, 69x55,5 cm, olaj, vászon, BTM-Kiscelli Múzeum tulajdona, Ltsz.: 51.619.1.

Lindner Magdolna szakdolgozatában nem szereplő, újonnan felfedezett képek jegyzéke

Női arckép, (1859) 65x57 cm, Magántulajdon. Lónyay Ödönné, Pázmándy Vilma (1859), 70 x 52 cm olaj, vászon Jelezve balra a váll mellett: Giergl 859, Pannonhalmi Bencés főapátság gyűjteménye Férfi arckép, (1860) 70x58 cm, Magántulajdon. Idős nő arcképe, (1863) Schäffer Károlyné arcképe, (1863) 69x53 cm, olaj, vászon, Magántulajdon. Önarckép. (1854). 47x38 cm, olaj, vászon. (sajátkezű másolat? lehetséges, hogy a másolatot a festő fia, Györgyi Kálmán készítette), Magántulajdon. Önarckép. (1854). 47x38 cm, olaj, vászon. (sajátkezű másolat? lehetséges, hogy a másolatot a festő fia, Györgyi Kálmán készítette), Magántulajdon. Simonyi Antal arcképe (1862), 73x59.4 cm, Magyar Nemzeti Galéria tulajd. Ltsz. 5597



III. Függelék Okmányok, rendjelek a családi levéltárban

Györgyi Géza építész 78 db eredeti rajz a hagyatékból Levelek Hauszmann Alajostól

Györgyi Kálmán iparművész tanár, a Magyar Iparművészet szerkesztője

Rendjelek:

1899 orosz Szent Anna-rend 1900 Ferenc József rend tiszti keresztje 1902 Ferenc József rend lovagkeresztje 1903 olasz koronarend 1907 Ferenc József rend tiszti keresztje 1912 Wasa rend Stockholm Megemlékezések: 25 éves jubileumi album Milanoi kiállítás vendégkönyve

Györgyi Dénes műépítész-tanár Francia Becsületrend 1917 Bolgár "Pour le Mérite Civil" tiszti keresztje 1935 Brüsszeli világkiállítás Grand Prix 1936 A Magyar Képzőművészek Egyesületének nagy aranyérme 1937 Belga Lipót rend parancsnoki keresztje 1937 Párizsi világkiállítás elnökségének aranyérme Barcelonai kiállítás aranyérme Lechner Ödön nagydíj Kós Károly levele

Régi diplomák 1824 Nos Rector Univ. Vienensi F. Wieser Pestinensem Pharmacop. stud. 1824 Nos decanus et Facultas Med. Juramentum Pharmocopaei 1825 Ferd. Wieser Hist. Naturae Vindobonensi Universitate 1825 Ferd. Wieser Wien Chemia 1831 Dom. Halitzky Antonius Facult. med. (aláírások: Prof. Bene, Prof. Lenhossék) 1833 Antonius Halitzky medicus 1835 Antonius Halitzky Chirurgus

Rédey Tivadar könyvtáros, kritikus 1934 Kisfaludy Társaság



1940 Magyar Tudományos Akadémia levelező tagság 1990 Magyar Tudományos Akadémia rehabilitáció (1951 évben megszüntetett tagság

visszaállítása) Perc szonett Rédey Tivadar saját versét mondja Török Sophie által készíttetett Pliaphon

lemezen

Magyarszéki Rédl család 1848 Pletnich Ferenc kanonoki kinevezése (aláírás: István nádor, br. Eötvös József) 1860 Passierschein von der Polizeidirektion 1862 Hotel Bernard Trompetta, Turin, szállodaszámla 1862 Levél barátjától; Knyezovszky kéri, hogy mutassa be Garibaldinak 1894 Pósa Lajos: A bécsi kéz 1826 Magyarszéki Rédl ravatali címer



IV. Függelék A Magyar Iparművészeti Társulat

tisztségviselői és tagjai (Györgyi Kálmán feljegyzései alapján)

Alapító tagok: Ferenc József Erzsébet királyné Rudolf trónörökös József főherceg Szász Coburg Fülöp Hirsch Mór báró, Páris Pável Michal gör. kat. püspök,

Nagyvárad Herczog P. nagykeresk., Budapest Ivancsich dr. † báró Lévay Henrik, Budapest Simor János bíboros † Haynald Lajos püspök Kováts Zsigmond Samassa érsek, Eger Wodianer Albert gróf Zichy Jenő, Budapest Császka Gy. érsel Wodianer Mór † 1886 Andrássy Aladár, Budapest Bormaz püspök tóvárosi Fischer Emil, Budapest Fuchs Rudolf báró Harkányi Frigyes, Budapest gróf Károlyi Gyula † 1890 Luczenbacher, Budapest Nagycenki Cukorgyár Pellet Ödön apátkanonok, Székesfehérvár Ráth György, Budapest Schlauch Lőrinc bíboros, Nagyvárad Széchenyi Béla gróf Széchenyi Pál gróf, Budapest Wenczell Ferenc kanonok, Nyitra Weiss Bernát † 1888

Wodianer Albert, Gyár utca 12. gróf Zichy Edmund † 1894 gróf Zichy Ferdinánd főasztalnok gróf Andrássy Dénes, Krasznahorka gróf Andrássy Géza Adamofszky Péter papírkereskedő Apponyi Albert gróf Atzél Béla báró báró Baich Miklós Beursdorf és Biach Bánffy György, Budapest Baranyay Géza Batthyány Lajos gróf, Fiume Beck Dénes bankigazgató báró Berg Gusztáv, Kapuvár báró Berzeviczy Albert, Budapest Blaskovits Ernő Bobula János építész Brankovits püspök, Temesvár Bubics Zsigmond püspök, Kassa Burchard Konrád Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Burger üvegkereskedő Csanádi káptalan gróf Csáky László † 1891 Csekonits E., Zsombolya Czobor Béla, Budapest Dulánszky püspök, Pécs † 1896 Egger Dávid régiségkereskedő Eisele József gépgyáros Esterházy Miklós herceg † 1894 Esterházy Móric gróf, Pápa ifj. Esterházy Móric gróf, Budapest Falk Zsigmond lovag, igazgató



Farkas Gizella, Bánffyhunyad Festetits Andor gróf tolnai Festetits Tassilo herceg Fischer Ignác Farkasházy Fischer Jenő, Tata Flandorfer Ignácm Sopron Floch Henrik, Budapest Özv. Flór Ferencné † 1891 Forgó üvegkereskedő Forster Gyula min. tanácsos, Budapest Forster János † 1892 Forster Kálmán Fraknói Vilmos püspök, Róma Göndöcs apát Grünwald Béla győri Gschwindt Mihály Győri káptalan Hadik-Barkóczy Endre Hajós József Háromszék megye Hauszmann Alajos műépítész, Döbrentei

u. 10, Haussmann Sándor Fő u. saját ház Hidassy K. püspök, Szombathely Holdházy apát, Alcsuth Hornig K. báró püspök, Veszprém Horváth Boldizsár, Budapest Hüttl Tivadar porcellán Ipolyi Arnold püspök † 1887 Irsik Ferenc kanonok, Szatmár Ivánka Imre Kaas Ivor báró Károlyi Alajos gróf Károlyi István gróf, József u. 6. Károlyi Sándor gróf, Esterházy u. 21. Károlyi Tibor gróf, Pipa u. 29. Keglevich István gróf Kégl György Keleti Gusztáv Kobek István Kochmeister Fr. báró Kramer kárpitos

Láng József Lenk Emil, Sopron Lázár Bernát Láng László gépgyáros Lenk Gyula, Sopron Königwarter M., Wien Láng Sándor Lipthay báró Lechner Ödön építész Lobkowitz Rudolf herceg Luczenbacher István, Muzsla Luczenbacher Miklós, Budapest Marton Alajos Matuska János kanonok Mendl I. Mihalovits J. érsek Michl J. kanonok Modrovits G. Müller P. Nádasdy F. gróf, Budapest Nákó Kálmán gróf Németh J. püspök, Temesvár Nemzeti Casino báró Nopcsa Fr., Nyitra megye őrgróf Pallavicini Ede Pászthy Ede püspök, Eger Pap Samu Patzenhofer Konrád gyáros Pártos Gy. építész Prisach prépost budahegyi Pauer Leó Petschacher Gusztáv Péterfy Zsigmond Pucher József építész Radisics Jenő szentmártoni Radó Kálmán Rakovszky Géza Reiner Zsigmond Rothermann Rudolf Rózsa Lajos Schöbern Ervin



Schreiber Ignác, Wien Schönborn Ervin gróf, Wien Soproni Iparkamara Stephani Lajos ig. Strasser Alajos, Taktak. Supka Jeromos apát Sváb Károly főrend, József krt. 30. Szalay Imre múzeumigazgató Szapáry Géza gróf Szatmári káptalan Széchenyi Gyula gróf Széchenyi Pálné Szlávy József koronaőr Szivák Imre Szmrecsányi Pál püspök, Szepeshely Tauffer Vilmos dr.

Thék Endre Thurn Taxis Egon herceg Tisza Lajos gróf Trefort Ágoston Vancza János érsek Vaszary Kolos id. Vay Miklós báró Vályi J. püspök, Eperjes Weber Antal építész Wechselmann Ignác építész Zalka J. püspök, Győr gróf Zichy Antal gróf Zichy Nep. János Zsolnay gyár, Pécs

A Magyar Iparművészeti Társulat Elnöksége 1896-ban

Ráth György elnök Szalay Imre és Czigler Győző alelnökök Végrehajtó Bizottság: Elnök: Ráth György Tagok: Czigler Győző Fittler Kamill Dr. Forster Gyula Radisics Jenő Titkár: Györgyi Kálmán Pénztáros: Lipcsey József Választmány: 1894-ben: Beck Dénes, Császka György, Dr. Forster Gyula, Gerlóczy Károly, gróf

Keglevich István, Keleti Gusztáv, báró Lipthay Béla, Luczenbacher Pál, Radisics Jenő 1895-ben: dr. Bánffy György, Benczur Béla, Fischer Ignác, Fittler Kamill, Giergl Ernő,

Hadik Barkóczy Endre, Jakabffy Ferenc, Lechner Lajos, Nádler Róbert, Ruprich Károly, Szmrecsányi Miklós

1896-ban: Alpár Ignác, Bachruch Károly, Czobor Béla, Jungfer Gyula, Kiss István, Marton Alajos, budahegyi Pauer Leó, Rauscher Lajos, Szterényi József, Thék Endre



A Magyar Iparművészeti Társulat rendes tagjai (1896)

Aebli Adolf bankár Aggházy Gyula tanár Aigner Sándor építész Altenbuchner Henrik festő Alpár Ignác építész Altmann Géza főv. t. jegyző Andrássy Tivadar gróf képviselő Apponyi Sándor gróf Apor Gábor báró Aradi főreáliskola Arnhold Nándor tanár Auer József titkár Auerbach Lipót tanár Axamethy Lajos min. tanácsos Bachruch Károly építész Bácskay Béla festő Bakofen Nándor Balázs Ernő építész Bollé H. igazgató Barabás Miklós festő Bartoss Imre Bauer Gyula építész Bauer Soma tanár Baumann Antal Beck Fülöp ötvös Beidl Alajos kanonok Benczur Béla tanár Benczur Elza Benczur Gyula festő Benczur Olga Bende Imre püspök Benedek Béla műépítész Benz Ferenc Benke Gyula képviselő Bergh Ferenc aranyozó Berks Róbert lovag Blümelhuber Ferenc kanonok Böhm Béla Athenaeum



báró Bohus László képviselő, Világos Brüll Ignác képviselő Borhy György, Gyöngyös Budapesti Kegyesrendi Gimnázium Boisserée Ottó Brassói kőipari szakiskola Braun Arnold építész Budapesti Markó gimnázium, nőipariskola, főreáliskola Csánky József igazgató Csengery Loránt tanár Cserna Károly festő Cséry Lajos Csillárgyár Csizik Gyula tanár Czettel Gy. igazgató Czigler Győző műegyetemi tanár Debreceni főreáliskola Debreceni gimnázium Décsy Albert Deschon Achill Diner József hírlapíró Dobosffy Fer. Doby Jenő rézm. Dorn Jenő Dvorzák Ede Ehrlich Miklós Emich Gusztáv Engel Lajos Epstein Ödön Erdélyi Pál muz. Eremit Lajos Ernst Lajos Éder Géza tanár Faragó Ödön grafikus Fehér Ipoly főapát Feichtinger József festőművész Fekete József Feszty Adolf építész Fischhof Jenő Fittler Kamill Fleischl Eróbert építész



Flesch Mór kereskedő Flóth Ferenc Förk Ernő építész Franczek Imre építész Frankl Ármin kereskedő Freund Vilmos építész Fillbicz Lajos tanár Gaul Károly tanár Gelb Manó Gelléri Mór kir. tanácsos Gerlóczy Károly alpolgármester Gerster Kálmán építész Giergl Ernő üvegműves Goldberger Samu gyáros Gottermayer Nándor könyvkötő Gottlieb Mátyás asztalos Gölnicbánya vasipari iskola Granichstetten ékszerész Grezló János tanfelügyelő Grünstein H. aranyműves Gyöngyösi Takarékpénztár Györgyi Géza építész Györgyi Kálmán tanár Gyulai Pál egyetemi tanár Hajduska Emil Haberer Pál egyetemi tanár Hampel József egyetemi tanár Hauda Gyula Harmath Ödön tanár Havel Lipót építész Hámory Zoltán főv. gyak. Hegedüs Károly főig. Hegedüs Sándor képviselő özv. Herrich Károlyné Deák Szidónia Mária Valéria u. 5. Herpha Károly vésnök Herz Miksa építész Hibján Samu ötvös Hirschl Ignác Hirschler Mór rajzoló Hofhauser Antal műépítész tanár Hofhauser Elek építész



Hoffmann Aurél könyvkereskedő Hollós Károly tanár Holub József építész Homonnai szakiskola Hopf János kanonok Hopp Ferenc optikus Hornyánszky nyomda Horti Pál tanár Horváth Géza ügyvéd Horváth Ignác ügyvéd Hradszky József kanonok Huszka József tanár Hutyra Ferenc dr. tanár Imre Miklós fog. Iparoktatási Tanács Jáhn József építőmester Jendrassik Alfréd építész Jakabffy Ferenc építőmester Jeszenszky Szilárd Jókai Mór főrendiházi tag Joós Imre tanár Josipovich Géza képviselő Jungfer Gyula lakatos Kálozdy nővérek Karap Ferenc főrendiházi tag gróf Karácsonyi Jenő Kamerer Ernő képviselő Kassai Gépészeti Iskola Kassai Társaskör Kauser József építész Kállay Gyula Kern Aurél újságíró Károlyi György kereskedő Késmárki Szövőiskola Kertész Tódor Késmárszky Tivadar egyetemi tanár Kiss István építész Klenovits A. ép. m. Klösz György fényképész Knaus Nándor plébános Kolozsvári ép. fémipari iskola



Kolba Miklós papírgyár Komáry E. tanárnő Kommer József ép. Konderth Mária Kossuch János üveg porcellán cég Kovrig Tivadar műépítész Könyöki József tanár König Ignác asztalos Knop Vencel tanár Megyeri Krausz Izidor Krausz Lajos Krenner József műegyetemi tanár Kunz Adolf prelátus Langer Ignác prelátus László Fülöp régiség Lahne gimn. Sopron Lechner Gyula tanár Lechner Lajos min. tanácsos Lederer Ede ép. Lederer Sándor kereskedő Leszik Károly műépítész Link István ötvös Lipcsey Vilmos min. titkár Linhardt V. festő Lippich Elek min. fogalm. báró Lipthay Béláné Lonovits József főispán Lorántfi Antal tanár Lobkovitz Rezső herceg Lukacsovits János asztalos Lustig Eszter Mágocsi agyagipari iskola Mahunka Imre asztalos Majoros Károly tanár Majorosi Géza ép. mester Majovszky Pál Majtin József ötvös Mandl Lajos min. fogalmazó Manheimer Gusztáv festő Maráth J. tanár Margitay Tihamér festő



Marosvásárhelyi fémipari iskola Maurer Mór vasúti felügyelő Matlakovits S. államtitkár Mátrai Lajos szobrász Mendly K. tanár Mészáros J. Mihályi Viktor gör. kat. érsek Miskolci kath. gimnázium Molnár Viktor min. tan. Morelli Gusztáv fametsző tanár Müller Rezső asztalos Nádler Róbert tanár Nagykálló iskola Nagykárolyi gimnázium Nagy Lázár festő Nagy Ödön Nagy Virgil Naláczy Ödön birtokos Neiser Antal min. fogalmazó gróf Nemes János birtokos Nemzeti Szalon Neterda Modest Neumann Frigyes kereskedő Neuländer Károly Neuschloss Marcel gyáros Neuschloss Ödön gyáros báró Nikolics Fedor Novák Ferenc Nőképző iskola Órásipari iskola Ormódy Vilmos igazgató Ormos Gyula lakatos Oskó Lajos festőművész Örley János Ötl Antal gyáros Paal Gergely asztalos Pap János igazgató Pancsovai gimnázium Palóczy Antal építész Poór Antal kanonok Petrik Ottó egyetemi tanár



Pásztor József tanár Payr Lajos építész Pecz Samu egyetemi tanár Pozsonyi Toldi Kör Pótsa József főispán Petrik Lajos tanár Pórfi Ferenc kereskedő Pulszky Ferenc múzeumigazgató Quittner Zsigmond építész Radó Arthur kárpitos Radocza Jenő ügyvéd Radvánszky Béla koronaőr Rajztanoda társaskör Ráth Gyula Ranschburg Gusztáv Ranschburg Viktor Rauscher Lajos műegyetemi tanár Reneschofsky Ferenc Rietzer G. gőzmalom Röck Gyula gyáros Révai Leo Richler Aurél festő Rickl Gyula bíró Ruprich Károly asztalos San Francisco Institute of Art Scheffler Nándor igazgató Schikedanz Albert építész Schlick Béla gyáros Scholtz R. szobafestő Schön Leo igazgató Schreiber L. Prága Schwartz kereskedő Schuster kereskedő Seckendorf Liza bárónő Seligmann Imre Spolarich János Stadler Tódor Steinbach Gábor Steinhaus építész Stettler Miksa Strasszer Sándor



Strobl Alajos szobrász Spuller Ferenc Szabó Dezső művezető Sujánszky kanonok Szandrik ezüstgyár Szegedi főreál Szerb György ügyvéd Szerémi Alajos Széchényi Aladár gróf Székely Árpád festőművész Székelyudvarhelyi agyagipari szakiskola Szélaknai játékgyár Szilágyi Dezső Tahi Antal tanár Tandor Ottó építész Tarkovich J. államtitkár Tarnovszky Géza ezredorvos Technológiai Múzeum Teleki Sándor gróf Testory Antal kereskedő Tilles Béla ügyész Török József gyógyszerész Treitz Péterné Obermayer Rózsa Tschirch Ernő Tull Viktor Újpesti faipari szakiskola Ungvári agyagipari szakiskola Urbány Lajos szobrász Vandrák László Varju Elemér dr. Vasadi Ferenc szobrász Vasdinyei Pál műegy. tanár Vágner József kanonok Várdai Szilárd tanár Verbos bútorgyár, Arad Verein für Deutsches Kunstgewerbe, Berlin Vogronics Antal kanonok, Veszprém Weinwurm Antal fényképész Weinwurm Emília Weiss Berthold képviselő Weiss Jakab szeszgyáros



Weiss Károly MFTR igazgató Weissenbach János báró, Tab Weissenbacher Endre Wiedermann Géza szobrász Wisinger Mór, ötvös Wolf Nándor min. s. fog. Zalatnai kőfaragó szakiskola Zala György szobrász Zichy Sarolta grófnő Zsolnai Miklós, Pécs



V. Függelék. Giergl Kálmán építészeti művei

Korb Flóris és Giergl Kálmán közös munkái

A jegyzék elsősorban Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, (Szépirodalmi Könyvkiadó-Bonex, 1990.) könyve alapján készült, további adatokkal kiegészítve.

1891-1895

Hauszmann Alajos irodájában dolgoztak az alábbi épületek tervein: budapesti New York-palota, Erzsébet krt. 9-11. sz. a Kúria (jelenleg Néprajzi Múzeum), József főherceg palotája a budai Várban (a második világháború alatt

megrongálódott, utána lebontották) 1893. Budapest. Ezredéves kiállítás. Történelmi főcsoport, I. Pályázat, 1896 Budapest. Ezredéves kiállítás.. Kiállítási jegyiroda. Aranykönyv

pavilon. Urikány-Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Rt. Pavilonja, Bányászati és Kohászati Csarnok, 1896. (Elpusztultak.) Horvát-szlavon műcsarnok 1896 Az Ezredéves kiállítás bezárása után lebontva elszállították Zágrábba, és ott újra felépítették. Ma is áll Művészeti Pavillon (Umjetnicki Paviljon) néven, Trg kralja Tomislava 22., Zagreb alatt.

1896. Vidéki úrilak-tervek. 1897. Budapest. Magyar Királyi Földtani Intézet Pályázat III. díj 1897. Budapest, V, Kossuth Lajos u 10. Lakó- és üzletház 1899 Budapest Áru- és értéktőzsde. Pályázat, megvétel 1900-1901. Budapest, Szabadsajtó út 5 és 6. Klotild paloták (Műemlék) 1902. Budapest, Ferenciek tere 1. Királyi bérház 1903 Budapest, Erzsébet-emlékmű II. pályázat, II. csoportba sorolva,

pénzdíjazással (Fadrusz Jánossal)78 1904-1907 Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 8. Zeneakadémia. Pályázat I. díj 1902

(Műemlék). 1907 Budapest, V. Kossuth Lajos tér. Földművelésügyi Minisztérium.

Homlokzatátalakítás. Pályázat II. díj. 1906-1908. Kolozsvár. Str. Clinicilor. Egyetemi Könyvtár A fokozott tűzveszély

miatt az épület teljes szerkezete vasbetonból készült. 1908. Budapest, VIII. ker. Mária utca 39. Szemészeti Klinika 1908-1909. Budapest, VIII. Üllői út 78. Sebészeti és Belklinika 1908 Kecskemét. Elmegyógyintézet. Pályázat I. díj

78 Lyka Károly: Az Erzsébet-emlékmű. Művészet, Első évfolyam, Második szám, 1902, p. 105. [-]: Az Erzsébet-emlékmű második pályázatának jegyzőkönyve, Művészet, Második évfolyam, 1903,

Negyedik szám, p. 276.



1908 A Belvárosi Takarékpénztár tervpályázatán 6000 koronás díjat kaptak Korb és Giergl, Hübner Jenő és Meszner Sebestyén, Bálint és Jámbor pályamunkái.79

1911. Budapest, V. Vörösmarty tér 3. Kasselik alapítvány üzlet- és bérháza (Műemlék)

Korb Flóris és Giergl Kálmán által tervezett, Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre könyvében nem szereplő épületek:

Budapest, XIV. Szent István gimnázium épülete, Ajtósi Dürer sor80 Takarékpénztár épülete, Pécs, Széchenyi tér 9-10., 189881 Budapest, Új Szent János kórház Tüdőgyógyászati pavilonok, XII. Kútvölgyi lejtő.82 Kasselik Ferenc síremléke, Budapest, VIII. kerület Kerepesi temető hrsz. 38821, (20/1-1-1)

[Giergl Kálmán - Henri Michel Chapu, 1926]. (Műemlék)83) Budapest, Városliget, a Városligeti tónak a Hősök teréről a Kós Károly sétányra vezető

hídja. [Korb Flóris, Giergl Kálmán, Zielinski Szilárd, 1896] Víztorony 1000 m3, Szeged, Szent István tér (Zielinski Szilárddal), 1903-1904.84 Az új stílus egyik markáns képviselője, Rónai Dénes Lakóépület, Bp.,Váci u. 17. sz. benne manzárd-műterem, 1910. (még ebben az évben

Rónai Dénes fényképész bérelte ki a legfelső szintet. A műterem 1910 és 1914 között művészi bábjátékok és művésztalálkozók színtere is volt. Orbók Loránd és Bevilaqua Béla “Vitéz László bábszínházá”- nak műsorait a magyar irodalom nagy alakjai látogatták.

MÁV kórház, Bp., Podmaniczky u. 11185 Légrády testvérek bérháza, ma Bajcsy Zsilinszky út. 78. [1895]

Giergl Kálmán saját tervezésű épületei:

Nógrádverőce. Saját nyaralója.

Nagykátán több épületet tervezett.

Visegrád, Fő utca 20. lakóház homlokzata

79 Kitüntetések. Művészet, Hetedik évfolyam, 1908, Harmadik szám, p. 201-216. 80 N. Kósa Judit A délelőtti tanítás jótéteménye, Népszabadság • 2003. november 28. Riersch Tamás: Zugló

büszke a 100 éves gimnáziumára, Zuglói Lapok, 2002. október 8. 19. old. 81 http://www.south-transdanubia.hu/italiano/t_pecs.htm 82 Tóth Endréné [szerk.]: Budapest Enciklopédia, 170. old.

Az Új Szent János Kórház 100 éves építéstörténete, Hegyvidék, 1999. június 30. 8-9. old. 83 A Kerepesi úti temetõ 1999-ben Budapesti Negyed 25. (1999/3) 25. A Kerepesi úti temetõ - II. A bevezetõ

tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította: Tóth Vilmos Kulturális Örökségvédelmi hivatal honlapja, http://www.koh.hu 84 Bakonyi Tibor: A századforduló építészete Szegeden, Műemlékvédelem, XXIV. évf. 3. sz. 1980., 141-152.

old. (Bakonyi Tibor felvétele) 85 Tóth Endréné [szerk.]: Budapest Enciklopédia, 170. old.



Giergl Kálmán építész által elnyert díjak, kitüntetések 86

1889 Magyar Mérnök- és Építész Egylet aranyérme színésziskola és zeneakadémia tervéért

1902 Az Erzsébet-emlékmű szoborpályázaton megvétellel kitüntetett pályamű: Fadrusz János, Korb és Giergl 87

1903 Az Erzsébet-emlékmű második pályázatán a második csoportba sorozza a zsűri s egyszersmind négyezer koronával való díjazásra ajánlja a következő művészek pályaműveit: Fadrusz János, Korb és Giergl, 88

1904 A kolozsvári tudományegyetem könyvtárépületének tervezésére kiírt tervpályázaton második díj Korb Flóris és Giergl Kálmán.89.

1908 A kecskeméti állami elmegyógyintézet tervpályázatán az egyesített első (6000 kor.) és második (4000 kor.) díjat Korb és Giergl, valamint Bálint és Jámbor kapták.90

1908 A Belvárosi Takarékpénztár tervpályázatán 6000 koronás díjat kaptak Korb és Giergl pályamunkái.91

86 Nem teljes jegyzék 87 Lyka Károly: Az Erzsébet-emlékmű. Művészet, Első évfolyam, Második szám, 1902, p. 105. 88 [-]: Az Erzsébet-emlékmű második pályázatának jegyzőkönyve, Művészet, Második évfolyam, 1903,

Negyedik szám, p. 276. 89 Krónika 5., Művészet, 1904 p 338-352. 90 [-]::Hazai Krónika, Művészet, Hetedik évfolyam, 1908, Harmadik szám, p. 201-216. 91 [-]::Hazai Krónika, Művészet, Hetedik évfolyam, 1908, Harmadik szám, p. 201-216.



VI. Függelék. Györgyi Géza építészeti művei

A jegyzék elsősorban Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, (Szépirodalmi Könyvkiadó-Bonex, 1990.) könyve, valamint Györgyi Géza önéletrajza alapján készült. Györgyi Géza Ybl Miklós mellett végzett tervezői, helyettesi, építésvezetői munkái Szent István Bazilika belsejének tervei Budapest. Andrássy út. Magyar Királyi Operaház tervezési munkái Budapest. Budai Vár-bazár építési munkái Budapest. Királyi vár építési munkái

Györgyi Géza Hauszmann Alajos mellett végzett helyettesi, tervezői, építésvezetői munkái

Budapest. Királyi vár építési munkái Budapest. Műegyetem főépülete

Györgyi Géza önálló munkái

1906 Budapest, I. ker. Corvin tér. Millacher kút talapzata (Holló Barnabás szobrásszal)

1913 Budapest, Erzsébet királyné emlékmű pályázat első díj (Telcs Ede szobrásszal, nem valósult meg) .

Hoepfner Guidó és Györgyi Géza közös munkái

1906 Tátrafüred (ma Stáry Smokovec, Szlovákia) és Tátralomnic (ma Tatranska Lomnica, Szlovákia) nagyszállók

1907. Budapest, XI. ker. Minerva utca 3/A-B.- Kelenhegyi út 34. Bayer villa. (Belső berendezése elpusztult)

1909. Budapest, VI. ker. Benczur utca 46. Eisele villa

1909. Budapest, VIII. ker. Krúdy utca 12, lakóház,

1908-1909. Budapest, Tárogató út 2. Kereskedők Segélyegyletének menháza

1910-1911. Róma, magyar művészház és műcsarnok. Pályázat I. díj és kivitel

1912. Budapest VII. ker. Tanács krt92. 3. Viktória biztosítótársaság lakóháza

92 Ma (2004-ben) Károly körút [Z.M.]



Györgyi Géza építész által elnyert díjak, kitüntetések 93

1903 A királyi vár építésében való közreműködésért III. oszt. vaskorona rend

1905 Az Iparművészeti Társulat bíráló bizottságának a szálló-szobára kiírt pályázatán a háromszáz koronás első díjat a Hoepfner és Györgyi műépítők által tervezett szobaberendezés nyerte el, melyet Gelb M. és fia készített94

1907 A Herkulesfürdői szálloda-és vendéglő-pályázaton első díj: Hoepfner Guidó és Györgyi Géza.95

1910 Az Erzsébet királyné-emlék elhelyezésére hirdetett pályázaton harmadik díj: Hoepfner Guidó és Györgyi Géza.96

1910 Az 1911. évi római nemzetközi kiállítás területén építendő magyar művészház tervei: Hoepfner Guidó és Györgyi Géza.

Olasz koronarend tiszti keresztje97

1916 Az Erzsébet királyné-emlékmű pályázaton első díj: Telcs Ede - Györgyi Géza-gróf Bánffy Miklós

93 Nem teljes jegyzék 94 Kitüntetések, Művészet, Negyedik évfolyam, 1905. Első szám, p. 50-72. 95 Hazai krónika, Művészet, Hatodik évfolyam, 1907. Második szám, p. 127-144. 96 Hazai krónika, Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910. Második szám, p. 79-96. 97 Hazai krónika, Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910, Negyedik szám, p. 175-178., 179-184.

VII. Függelék Györgyi Dénes építészeti művei A jegyzék elsősorban a Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes (Architektúra, Akadémiai

Kiadó, Budapest 1974.) c. könyve alapján készült, kiegészítve néhány további adattal. A Kubinszky-könyv jegyzékében nem szereplő műveket “+” jel jelöli.

A kivitelezett művektől a meg nem valósított tervpályázati alkotásokat, terveket és vázlatokat * jel különbözteti meg.

A “Műemlék” megjelölést a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapja (http://www.koh.hu) alapján tüntettük fel.

1907: Kettős műterem (az egyetemi hallgatók részére hirdetett Wellisch-pályázat

II. díjjal kitüntetett terve, Mende Valérral)* 1908: Mozgófénykép-színház (Magyar Építőművészek Szövetsége részéről az

egyetemi hallgatók részére hirdetett Wellisch-pályázat III. díjjal kitüntetett terve)*

1910: Budapest. Fehérvári út. Szt. Imre kollégium, templom és gimnázium (I. díjjal kitüntetett pályaterv)*

1910. + Római katolikus templom, Pest megye, Zebegény, Petőfi tér hrsz. 440R. k. A Kós Károly és Jánszky Béla által tervezett templomban belsőépítészeti tervezés. (Műemlék)

1911: Torino. A világkiállítás magyar pavilonja (Tőry Emillel és Pogány Móriccal) [Megjegyzés: a díjnyertes pályázatot közösen nyújtották be, a megvalósításban Györgyi Dénes betegsége miatt nem vett részt]

Debrecen. Többlakásos épület (Gyarmaty-ház)* Debrecen. Bérház (Kós Károllyal közös pályaterv)* Debrecen. Kereskedelmi és Iparkamara székház- és lakóépülete (megosztott

I. díjjal kitüntetett pályaterv)* Kassa [Košice]. Többlakásos épület (Tost-ház) Kassa [Košice]. A Jelzálogbank tisztviselőtelepének lakóházai Elemi iskola öt községben (Bácskeresztúr, Okolicsnó, Újbánya, Újlehota és

Vágmogyoród) Gyöngyös. Városháza és húscsarnok (II. díjjal kitüntetett pályaterv, Mende

Valérral)* 1911—1912: Budapest. Városmajor utca. Elemi iskola (Kós Károllyal) (Műemlék) 1912: Budapest. A Mezőgazdasági Múzeum belső berendezése

Kerekegyháza. R. k. templom (I. díjjal kitüntetett pályaterv nyomán kivitelezve)



1913: Miskolc. Kereskedelmi csarnok (pályaterv)* Fiume [Rijeka]. Leánygimnázium és internátus* Arad. R. k. templom (Werner Frigyessel)* Kiskunhalas. Elemi iskola (Műemlék) Budapest. Erzsébet királyné emlékmű (Körösfői Kriesch Aladár

festőművész, Györgyi Dénes építőművész és Sidló Ferenc szobrászművész terve, első tervpályázat)*

1914: Kispest. A Wekerle-telep főterének egyik lakóház-egysége98 1916: Budapest. Erzsébet királyné emlékmű (első tervpályázat) második díj

(Györgyi Dénes - Pongrácz Szigfrid)* Budapest. Lakóházak a Had- és Népegészségügyi Kiállításra*

1916: Budapest. A koronázási útvonal dekorációja Kismarty-Lechner Jenővel, Kós Károlylyal és Pogány Móriccal együtt

1917—1920: Budapest. Közraktár utca 30. Hangya-irodaház (ma ÁFOR-székház) 1918: Budapest. Balogh Tihamér utca 3. Családiház (Balogh Elemér háza)

Budapest. Erzsébet királyné emlékmű a Várban (a második, meghívásos pályázat díjnyertes terve, Pongrácz Szigfrid szobrászművésszel)*

1920—1928: Keszthely. Balatoni Múzeum 1921: Vidéki kastély* 1922: Balatonalmádi. A Yacht-klub háza* 1923: Budapest. Istenhegyi út 8. Családiház (Kerekes Izsó háza)

Budapest. Néprajzi Múzeum (pályaterv)* 1923—1929: Debrecen. Déri Múzeum (Münnich Aladárral) (Műemlék) 1926: Philadelphia. Magyar kiállítási pavilon 1926—1928: Rákospalota. Elemi iskola 1926—1931: Budapest. Honvéd utca 22-24, Markó utca 7. és Markó utca 9. Az

Elektromos Művek üzemi épülete, bemutatótermei és többszintes lakóháza (nem díjazott pályaterve alapján, az I. díjas Román Ernővel) (Műemlék)

1926 körül + Kispest. A Wekerle-telep főterének egyik lakóház-egysége (Fő tér 5.)99 1927: Budapest. Rezső tér. Fogadalmi templom (pályaterv)*

Budapest. XII. Gaál József utca 12/a. Családiház (Dr. Lázár János háza) + Budapest, X. Kolozsvári út 39-43. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank,

kislakásos bérházcsoport, Padányi Gulyás Jenővel együtt100

98 Nagy Gergely-Szelényi Károly: Kertvárosunk, a Wekerle, Magyar Képek, Veszprém-Budapest, 1997, 2.

kiadás 2001. A szerző feltételezi, hogy a Fő tér 12-13. sz. házakat tervezte Györgyi Dénes. 99 Nagy Gergely-Szelényi Károly: Kertvárosunk, a Wekerle, Magyar Képek, Veszprém-Budapest, 1997, 2.

kiadás 2001. A szerző szerint a megvalósult épület több részletében eltér a fennmaradt tervrajztól. Ugyancsak e szerző szerint Györgyi Dénes volt az egyetlen építész, aki a Wekerle-telep mindkét építési szakaszában feladatot kapott a főtéri építkezéseknél.

100 Ferkai András Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht. Budapest, 2001.



1928: Szentendre. Bengyel Sándor lakóháza Békéscsaba. Kereskedelmi csarnok (pályaterv; Györgyi Dénes vázlatai

nyomán Münnich Aladár valósította meg) 1929: Debrecen. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület székháza*

Debrecen. Társasházak a Tudományegyetem tanárainak (három alaprajzi változat kisebb módosításokkal több épületnél valósult meg)

Barcelona. Csarnokátalakítás a világkiállítás magyar bemutatója részére (Menyhért Miklóssal)

Budapest. Istenhegyi út. Családiház (Neumann Berta háza) 1920-as évek: Mezőkövesd. Községháza* 1929—1930: Debrecen. A Tudományegyetem diákotthona. A-D változatok* 1930: Debrecen. Egyetemi sporttelep (a tervezett diákotthon D-alternatívája szerint

azzal kapcsolatban)* Budapest. Családiház a Kis-Sváb- (ma: Martinovics-) hegyen (Paul Iván

háza) 1930 körül: Budapest. XII. Gaál József utca 12/a. mögötti épület

Családiház a Kis-Sváb-hegyen (Kazinczy Gábor háza) Budapest. Családiház a Kis-Sváb-hegyen (Lindner Ernő háza) Miskolc. Zsolcai út. Rendőrkapitányság (két alternatíva)*

1930-as évek eleje

+ Elektromos Művek transzformátorállomása, Budapest, III. Szentendrei út 135. (Román Ernővel közösen)101 (Műemlék)

1930-as évek eleje

+ Györgyi Kálmán iparművész tanár síremléke, Budapest, Farkasréti temető

1930—1939: Pittsburgh. Az egyetem “Cathedral of Learning” épületének magyar terme 1931: Debrecen. Városháza (I. díjjal jutalmazott pályaterv; 1934-ben engedélyezési

terv és a belső téralakítás vázlatai)* 1932: Budapest. Szt. János tér (ma: Attila út 39). Hétszintes lakóépület

Budapest. Budafoki út 31. Hétszintes lakóépület* Pápa. Korvin utca 27. Bérház (Piatsek Gyulának)

1932—1933: Budapest. Orom utca 18/a. Többszintes bérvilla dr. Csáki László számára 1933: Budapest. Kaas Ivor (ma: Nyáry Pál) utca 10. Hétszintes lakóház

Budapest. Szebeni Antal tér (ma: Attila út). Lakóépület* Budapest. Rákóczi út 66. Lakó- és üzletház* Debrecen. Takarék és Hitel Intézet Rt. Székháza (két változat: az egyik

emeletráépítés, a másik új épület)* + Szomory Dezső tér (korábban Biermann István tér). Danaidák kútja szobor

(Sidló Ferenc alkotása). A szobor alapzata a vízköpőkkel és a kerek medence102

1933 körül: Budapest. Lakóház*

101 Kiss Katalin: Ipari műemlékek, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri

Hivatala, Budapest, 1993. 102 Tóth Endréné [szerk.]: Budapest Enciklopédia, Corvina Kiadó, Budapest, 1981. 377. old.



1934: Balatonalmádi. Hősi emlékmű Balatonalmádi: Bajcsy Zsilinszky utca. Saját családiház Amszterdam. A nemzetközi építészkiállítás magyar bemutatójának rendezése

1934—1935: Budapest. Móricz Zigmond körtér 13-Fehérvári út 7. Többszintes lakóépület (a mai Móricz Zsigmond körtéri íves épületsor szélső egysége)

1935: Debrecen. Sas utca. Adóhivatal* Brüsszel. A világkiállítás magyar pavilonja Budapest. Margit körút (ma: Mártírok útja). Nyolcszintes bérház vázlata* Budapest. Rákóczi út 12. Többszintes lakóház és üzlet* Budapest: Síp utca. Bérház* + Budapest, Kossuth Lajos tér. Rákóczi Ferenc lovas szobrának (Pásztor

János alkotása) talapzata103 1935—1936 Balatonalmádi. Postatakarékpénztári tisztviselők üdülőotthona 1936: Debrecen. A nagyerdei Csokonai gyógyfürdő és szálló (klasszicista

épülethez csatlakoztatva; 1938-ban nagyobb programra újabb terv)* Budapest, XIV. Angol utca 34/36. A Danuvia-gyár irodaháza. Budapest. Kútvölgyi út. Az OTBA-kórház (pályaterv)* Budapest. Javaslat a Rákóczi út, Szövetség utca, Hársfa utca és Dohány utca

által határolt terület beépítésére* 1937: Szolnok. A Hitelbank székháza*

Párizs. A világkiállítás magyar pavilonja 1938: Budapest. Attila út 99-Lógodi utca 44. Az Elektromos Művek üzemi épülete

és lakóháza Budapest. Csarnok a Kertészeti és Gyümölcskiállításon Losonc [Lučenec]. Szt. László-emléktemplom (pályaterv)*

1938 körül: Debrecen. A hősök temetőjének emlékműve (két változat)* 1939: Budapest. Az Országos Szőlő- és Borpropaganda Iroda kiállítása, Országos

Mezőgazdasági kiállítás Balatonalmádi. Családiház. (Dr. Márkus Andor háza)

1930-as évek: Balatonalmádi község szabályozása (pályaterv)* Nyergesújfalu. Többszintes tisztviselő-lakóház* Debrecen város rendezési terve*

1939—1940: Gödöllő. Polgári iskola (két változat)* 1939—1942: Budapest. Soroksári út 164. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár üzemi épületei 1940: Budapest. Salgótarjáni utca. Két lakóház

Budapest. Gaál utca (ma: Gaál József út) 1. Családiház (Csánky Dénes háza)*

1940 körül: Budapest. Emlékmű a Gellérthegyen* Mátra-vidéki lakótelep az Elektromos Műveknek*

103 Prohászka László: Lovas szobrok, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri

Hivatala, Budapest, 1997. 41-42. old.



1940—1941: Budapest. Tomcsányi út (ma Pongrác út). Elemi iskola Budapest. Budafoki út. Irodaház és üzemi épület a Meinl-cégnek

1941: Budapest. Zólyomi út 19. Családiház (Iglauer László háza)* Debrecen. Kálvin-ház és internátus (pályaterv)* Budapest. Muraközi utca 2. Többlakásos épület (Heltai Sándornak)* Ankara. Kemal Atatürk emlékműve (pályaterv)*

1942: Balatonalmádi. Családiház (Legény Béla háza) 1943: Budapest. Az Elektromos Művek Déli Energiaközpontja

Balatonalmádi. A Balatoni Yacht-klub épületei* Budapest. Lakótelep a Ruggyantaárugyárnak*

1944: Budapest. Árvácska utca. Többlakásos épület* 1948: Balatonalmádi. Bajcsy Zsilinszky utca. Általános iskola 1949 Balatonalmádi. Református imaház* 1934 után + Purt Ernõ (részvénytársasági vezérigazgató, 1879-1934) síremléke,

[Horvai János - Györgyi Dénes]. Sírfelirata: “Ne félj csak higyj!” Kerepesi temető(34-1-10)104

Györgyi Dénes által elnyert díjak, kitüntetések

1910 A Szent-Imre Kollégium által új templom és gimnázium tervére hirdetett pályázaton 1. díj105

1912 Gyöngyösi városház tervpályázatán második díj: Györgyi Dénes és Mende Valér budapesti építészek.106

1917 Bolgár “Pour le Mérite Civil” kitüntetés tiszti keresztje

1929 Barcelonai kiállítás aranyérme

1935 Brüsszeli világkiállítás Grand Prix

1936 A Magyar Képzőművészek Egyesületének nagy aranyérme

1937 Belga Lipót rend parancsnoki keresztje

1937 Párizsi világkiállítás elnökségének aranyérme,

Párizsi Világkiállításon a nemzetközi zsűri két nagydíja

Francia Becsületrend tiszti keresztje

Lechner Ödön nagydíj

1938 kormányfőtanácsos

1939 Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme

104 A Kerepesi úti temető 1999-ben, Budapesti Negyed 25. (1999/3) 25. A Kerepesi úti temeto - II. - A

bevezeto tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította: Tóth Vilmos 105 Hazai Krónika Kitüntetések. Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910, Negyedik szám, p. 179-184. 106 Hazai Krónika Kitüntetések. Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, p. 67-80.



VIII. Függelék Irodalomjegyzék107

Giergl Alajos ötvös, ezüstműves Földes Emília: Ötvös katalógus, Budapesti Történeti Múzeum, 1978. Györgyi Erzsébet: Egy pesti polgárcsalád művész tagjai – A Giergl-Györgyi család, In:

Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit [szerk.]: Vándorutak – Múzeumi örökség, Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére 60. születésnapja alkalmából, Archeolingua, Budapest. 2003, 467-478. old.

Grotte András: Kísérlet néhány magyarországi ötvösjegy feloldására IX. Művészettörténeti Értesítő 2003/1-2 119.

H. Kolba, Judit–T. Németh, Annamária: Treasures of Hungary. Gold & Silver from the 9th to the 19th Century, Corvina, Budapest, Hungary, 1986. [Giergl Alajos ötvös (1792-1868)]

Kenyeres Ágnes [szerk.]: Magyar életrajzi lexikon Akadémiai Kiadó, 1981-1984 - CD-ROM, Bp., Arcanum Adatbázis Kft., 2001 http://www.mek.oszk.hu/00300/00355/

Kremmer Dezső: Régi pesti ezüsttárgyakról. Magyar Iparművészet, XIX. (1916), 195-196.

Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-

Giergl család gyűjteményében, In: Király Erzsébet [szerk.]: Annales de la Galerie Nationale Hongroise – A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 1997-2001 – Études sur l’historie de l’art en honneur Katalin Sinkó – Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/3, Publications by the Hungarian National Gallery 2002/1, 161-167. old.

Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Mravik László: Pulszky Károly és a historizmus az iparművészetben, In: Zádor Anna

[szerk.]: A historizmus művészete Magyarországon, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1993. 253. old. [”Szentpétery, Giergl, Libay, Egger ötvösmunkái”, mint Pulszky szerzeményei]

P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977. [Giergl Alajos ötvös]

Rostás Péter-Erdei Gyöngyi: A főváros régisége - Közterek és magánterek, 1780-1940, Állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, Budapesti Történeti Múzeum, 2004.

Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938.108 Vadas József: Biedermeier - A polgári otthon és lakáskultúra, Geopen Könyvkiadó, 2001.

Giergl Franz ötvös Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.

107 Az 1990-ben benyújtott dolgozatban szerepelt jegyzékhez képest bővítve 108 Itt születési időpontjaként a téves “1822”. adat szerepel.



Györgyi (Giergl) Alajos festőművész [-]: A hónap műtárgya - Gy. A. Deák Szidónia, Pesti Műsor, XXXVI. évf. 46. sz. 1987.

nov. 18., 71. old. [-]: Györgyi Alajos, Adatok művészetünk történetéhez, Művészet, Hatodik évfolyam, 1907,

Második szám, p. 137. A magyar biedermeier kiállítás képes tárgymutatója, 1937 nov. - 1938 jan. Műcsarnok,

Képzőművészeti Társulat, Budapest, 1937. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője, 3. A török háborúk végétől a

millenniumig, A XVIII-XIX. század története, Magyar Nemzeti Múzeum 1996. Helikon Kiadó.

A Pesti Műegylet katalógusa 1845. A Pesti Műegylet kat. 1853 júni.-júli. A Pesti Műegylet Évkönyve 1853-ra. A Pesti Műegylet Évkönyve 1854-re. A Pesti Műegylet Évkönyve 1855-re. A Pesti Műegylet Évkönyve 1856-ra. A Pesti Műegylet Évkönyve 1857-re. A Pesti Műegylet Évkönyve 1858-ra. A XIX. századi magyar művészet. Állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában,

Kossuth Kiadó Rt., Budapest, 2004. Az Ernst Múz. aukció katalógusa 1918. Az Ernst Múz. aukció katalógusa 1920. Az Ernst Múz. aukció katalógusa 1921. Az Ernst Múz. aukció katalógusa 1922. Az Ernst Múz. aukció katalógusa 1931. Berza László [szerk.]: Budapest Lexikon, I.-II. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

[Eggenberger-féle könyvkereskedés, I. köt. 357. old.; Giergl Kálmán építész (1863-1954) I. köt. 500. old.; Györgyi (Giergl) Alajos festő (1821-1863), Györgyi Dénes építész(1886-1961), Györgyi Kálmán iparművész tanár(1860-1930) I. kőt. 516-517. old.; Lauffer Vilmos könyvkereskedő, II. köt. 24. old.; Mayerffy Ferenc (1776-1845) sörgyáros II. köt. 126. old.; Wieser Ferenc építész (1812-1869)]

B. Bakay Margit: A biedermeier kor elfelejtett festője. Györgyi (Giergl) Alajos, Budapest, 1938. URL: http://www.mek.oszk.hu/01500/01588

B. Bakay Margit: Györgyi (Giergl) Alajos, In: Gerevich emlékkönyv Budapest, 1942., 226. old.

Bakó Zsuzsanna: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolása és kultusza a 19. századi magyar festészetben, Üzenet (Zenta), 2003 tavasza

Balás Piri László: A magyar biedermeier művészet, é.n. Balás Piri László: A reformkor magyar festészete, Magyar Szemle 1938. január . Bálint Aladár: Három kiállítás - Biedermeier magyarok, Nyugat VI. évf. 10. sz. 1913.

786. old Bálint Aladár: Két kiállítás - A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. (Második

sorozat), Nyugat XI. évf. 20. sz. 1918.



Bodnár Éva dr. [szerk.]: Magyar festők Itáliában, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1967.

Budapest az újkorban. Történelmi pillanatok egy nagyváros életében. A Budapesti Történeti Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1995.

Cennerné Wilhelmb Gizella: A Magyar Nemzeti Múzeum ősgalériái (A százéves Magyar Történelmi Arcképcsarnok gyűjteményeiből), Folia Historica 11, 1983, 7, 39. old.

Csapó György: A tagyosi Csapó család története, Budapest, 1985. Dercsényi Dezső-Zádor Anna: Kis magyar művészettörténet, Képzőművészeti

Zsebkönyvtár, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980. Diós István [főszerk.]: Magyar Katolikus Lexikon. (Szerk. Viczián János) Bp., Szent

István Társulat, 1993–. Divald Kornél: A Magyar Tudományos Akadémia palotája, 1919, p. 54. Divald Kornél: A magyar művészet története, Szt. István Társulat Bp. 1927, Dobrik István [szerk.]: A Petró-gyűjtemény remekei, Kiállítás 1977, Miskolc, Herman

Ottó Múzeum Képtára, kiad. a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóság, 1977 (Miskolc Borsodi Ny.)

Domanovszky Sándor: Magyar művelődéstörténet, V. köt. Bp., é.n. Éber László [szerk.] (Társszerk. Gombosi György): Művészeti lexikon.. 2. jav., bőv. kiad.

Bp., 1935. Győző ny. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc Emlékmúzeum, Katalógus, Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola, Budapest, 1986. Elek Artúr: Petrovics Elek, Ujság, 1935. jún. 25. Újból közölve: E. A.: Művészek és

műbarátok, Budapest, 1996. MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, Argumentum 202. old.

Farkasfalvi Imre: Benkert Mária Imre, Hazai Krónika, Adatok művészetünk történetéhez, Művészet, Hetedik évfolyam, 1908, Első szám, p. 060-72.

Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián, Bp. 1938. Frank János [szerk.]: Vadászati Világkiállítás, Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok,

Budapest, 1971. Fülep Lajos: Magyar művészet, Budapest, 1923- Fülep Lajos [szerk.]: A magyarországi művészet története, 2. köt., Magyar művészet,

1800-1945 / írták Genthon István et al.; szerk. Zádor Anna. - Budapest : Képzőművészeti Alap Kiadóváll., 1956.

Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Magyar Szemle Társaság, 1935, Budapest.

Gerle János-Marótzy Kata [szerk]: Ybl Miklós, Az építészet mesterei, Holnap Kiadó, Budapest, 2002.

Györgyi Erzsébet: Egy pesti polgárcsalád művész tagjai – A Giergl-Györgyi család, In: Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit [szerk.]: Vándorutak – Múzeumi örökség, Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére 60. születésnapja alkalmából, Archeolingua, Budapest. 2003, 467-478. old.

Dr. Györgyi Gézáné: Ki volt Deák Szidónia? Új Művészet, III. évf. 6. szám, 1992 június, 81-83. old.



Imre Györgyi [szerk.]: A modell, Női akt a 19. századi magyar képzőművészetben, Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2004. október 14. – 2005. február 6. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2,

Hambuch Vendel [szerk.]: Németek Budapesten. Bp., Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat, 1998. 473 o.,

Homola Zoltánné Lindner Magdolna: Györgyi (Giergl) Alajos kora, élete és festészete, Egyetemi szakdolgozat, Kézirat, 1984.

Kacziány Géza dr.: A női szépség a festőművészetben, é.n. Kacziány Ödön: Pesti művészélet az ötvenes és hatvanas években, Művészet, Kilencedik

évfolyam, első szám, 1910, P. 10-22. Kelp Anna: A XIX. századi magyar festészet viszonya a francia festészethez, doktori

értekezés. Globus Nyomda Rt. Bp., 1928. Kenyeres Ágnes [szerk.]: Magyar életrajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, 1981-1984 - CD-

ROM, Bp., Arcanum Adatbázis Kft., 2001 http://www.mek.oszk.hu/00300/00355/ Kertbeny: Ungarns Männer der Zeit, Leipzig, 1862. Kertbeny: Ungarische Malerrevue, Pest, 1855. Kézdi Kovács László: Barabás Miklós emlékiratai, Bp., Franklin Társulat, 1962. Kiss Gábor [szerk.], Fatér Bernadett, Gyenes Imre, Kiss Gábor: “Használd a jók

benned vetett bizalmát…”- Deák Ferenc tisztelete és emlékezete Zala megyében, Zalaegerszeg, 2004. www.dfmk.hu/pdf/Deak.pdf

K. M.: A modell - női akt a XIX. századi magyar művészetben, Látogatóban, Élet és Tudomány, LX. évfolyam, 2. sz. 2005. jan. 14., 56-57. old. [Györgyi Alajos: Bacchánsnő]

Kolozsvári Grandpierre, Emil: Die Frauen von Buda und Pest, Merian, Heft 10/XXI. Oktober 1968. Budapest.. 43. old. [illusztráció: Deák Szidónia arcképe]

Kopp Jenő: Magyar biedermeier festészet, Officina, Budapest, 1943. Kopp Jenő: Magyar mesterművek a Székesfővárosi Képtárban, Officina, Budapest, é.n. Körber Ágnes [szerk.]: Magyar művészeti kislexikon - a kezdetektől napjainkig,

Enciklopédia Kiadó, Bp., 2002 Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lajta Edit: Brocky Károly, 1807-1855. Képzőművészeti Alap, Bp., 1957 Lázár Béla dr.: A magyar művészet jövője, Bp., 1916. Lengyel László [kat. terv]: Sárospataki Képtár : 1968-1978, Kiáll., Miskolc : Borsod m.

Ny., 1978. Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-


Lyka Károly: A művészet könyve, Athenaeum, Budapest, é.n.. Lyka Károly: Kis könyv a művészetről, Képzőművészeti Alap, Budapest, 1964. Lyka Károly: A nemzeti romantika, Magyar művészet 1850-1867, Corvina, Budapest,

1982.



Lyka Károly: A táblabíróvilág művészete, Magyar művészet 1800-1850, Corvina, Budapest, 1981.

Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k. ), Berényi Gábor (6. k. ), Bárány

Lászlóné (8–). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–. Márki Sándor-Beksics Gusztáv: A modern Magyarország (1848–1896), In: Szilágyi

Sándor [szerk.]: A magyar nemzet története, Tizedik kötet, Bp., Arcanum Adatbázis Kft., 2002 [Gróf Széchenyi István, Bálint B. metszete Györgyi A. 1860-iki festménye után, http://www.mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400566.htm

Mayer G. Erinnerungen an Karl Rahl, Wien, 1882. Markó László [főszerk.]: Új magyar életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub.

2001-2003 Muther Richárd: A festőművészet története, I-II. (ford.: Lengyel Géza), Révai Testvérek,

Bp. é.n. Művészeti kislexikon, A tudás könyvtára, Fiesta - Saxum Kft, Szekszárd 1995. Naményi Lajos: Adatok művészetünk történetéhez, Művészet, Ötödik évfolyam, 1906,

Hatodik szám, 423 old. Ney Ferenc: Az első magyar festészeti akadémiát gyámolitó társulat évkönyve, Pest,

1852. Osztovits Szabolcs [projektvezető]: Kulturális enciklopédia, Fazekas Mihály Fővárosi

Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, http://enciklopedia.fazekas.hu Petrovics Elek: Újakról és régiekről, (művészeti dolgozatok), Amicus, 1923. Péter András: A magyar művészet története, II. köt. Bp. 1930, Probszt, Günther: Friedrich von Amerling, Amalthea Verlag, Wien, 1927. Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet a XIX. században, 4. átd. kiad. Budapest, Corvina,

1970 Budapest : Kossuth Ny. Révai Lexikon Roessler, Arthur: Ferdinand Georg Waldmüller, Wien, é.n. Rostás Péter-Erdei Gyöngyi: A főváros régisége - Közterek és magánterek, 1780-1940,

Állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, Budapesti Történeti Múzeum, 2004.

Rózsa György: A Történelmi Arcképcsarnok legszebb festményei, Magyar Helikon, Corvina, Budapest, 1977.

Solymár István [szerk.]: A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei, Corvina Kiadó, 1975. Szabó András[főszerk.]: A Haza Bölcse - Deák Ferenc, Martin Opitz Kiadó, Budapest,

2004. (CD) Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon, Corvina 1985. (Német nyelven

is). [Györgyi (Giergl) Alajos festő (1821-1863)] Szabó Júlia-Majoros Valéria [szerk.]: A Magyar Tudományos Akadémia és a

művészetek a XIX. században, MTA Művészettörténeti Intézet, Budapest. 1992. [Györgyi Alajos: Bene Ferenc arcképe, 268. és 322. old. ]

Szabó Júlia-Széphelyi Gy. [szerk.]: Művészet Magyarországon 1830-1870. Kiállítási katalógus, Bp. 1981. 401. old.

Szalay Imre: A XIX. festészetéről hazánkban, Bp. 1901., klny. Szana Tamás: A magyar művészet századunkban, Bp., 1890



Szántó György Tibor: A 120 legszebb magyar festmény - The 120 greatest Hungarian Paintings (magyar-angol ny.), Maecenas Könyvek, Budapest Könyvkiadó Kft., Láng Kiadó és Holding Rt. 2002 [Györgyi Alajos:]

Szegő György-Haba Péter: 111 év - 111 híres ház, B+V Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2003.

Székely András: A magyar festészet évezrede, Kolibri Kiadó, Pomáz, 2002. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, X. köt. (A modern Magyarország,1848-

1896, írta: Márki Sándor és Bersics Gusztáv) 1898 Szinyei Merse Anna [szerk.]: A Magyar Nemzeti Galéria, Magyarországi Múzeumok,

Corvina Kiadó Kft, 1993 (német fordításban: Szinyei Merse Anna [Hrsg.]: Die Ungarische Nationalgalerie, Corvina, Budapest, 1994, angol fordításban: Szinyei Merse Anna [ed.]: The Hungarian National Gallery, Corvina, Budapest, 1994.),

Szvoboda Dománszky Gabriella: Barabás Miklós és a portréfestészet. A pesti biedermeier (Rombauer János, Czautzik József, Giergl Alajos, Müller János Jakab, Kisfaludy Károly, stb.), A Mű-Terem Galéria Szabadegyetemének 3. előadása, 2001. október 15. hétfő, http://www.mu-terem.hu/eloadas3.htm

Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története (vázlat), Budapesti Negyed 32-33. (2001/2-3)

Szvoboda Gabriella: A Pesti Műegylet megalakulása és első kiállítása 1840-ben, Ars Hungarica, 1980, 1. sz.

Szvoboda Gabriella: Portré a nemzeti művészet korszakában, In: Művészet Magyarországon 1830-1870 kiállítás katalógusa

Thieme und Becker: Allgemeines Lexikon der bildender Künstler von der Antike bis zur Gegenwart, Leipzig, 1907-

Thold Orbán Imre: A budapesti Szt. István templom. Budapest, 1905. 49 l. Tóth Angelika: A romantikus művészet (magyar) Művészettörténet, Felvételi előkészítő

http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/23het/muvtori/muvtori23.html Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temetõ 1999-ben II., Budapesti Negyed 25. (1999/3),

http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/25/adatb.htm Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938. Vayer Lajos: Széchenyi arcképe, Magyarságtudomány, 1942, 1. sz. 94-115. old. Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludy Károly (a művészeti romantika kezdetei

Magyarországon), Akadémiai Kiadó, Bp. 1973. Ybl Ervin: Az utolsó félszázad művészete, Bp., 1926. Zádor Anna -Genthon István [főszerk.]: Művészeti lexikon, Budapest, Akadémiai

Kiadó, 1965-1968

Giergl Henrik üvegművész Borsos Béla: A magyar üvegművesség, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974. (G. H.

176. old.) Diner-Dénes József: Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítása, Magyar

Iparművészet, 1901, 16. old. Divald Kornél: Az üveg, In: Ráth György [szerk.]: Az iparművészet könyve, Athenaeum,

Budapest, 1912. III. köt. [G. H. 378. old.]



Éri Gyöngyi-O. Jobbágyi Imre [szerk.]: Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2. (Kiállítási katalógus) [G. H. 43. és 181. old.]

Fittler Kamill-Györgyi Kálmán [szerk.]: A világ iparművészete Párizsban, 1900. Lampel R. (Wodianer F. és fiai), Budapest,

Forrai Ibolya [szerk.]: Egy pesti polgár Európában - Giergl Henrik üvegműves önéletírása, útijegyzetei és naplói. Fontes Musei Ethnographiae 6. Negyvennyolcas idők III. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000

Giergl, Heinrich: Gedichte - Dritter Theil (1841-1864), Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Meine Lebens-Biographie als Einleitung zu meinem Tagebuch,

Geschrieben im Jahre 1851. Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Meine Reisebeschreibung und Tagebuch während der 3 Jahre 1845,

46 und 47/48. Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Notizen aus dem Buch der Natur von dr. Friedrich Schödler.

Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Notizen aus meinem Leben. Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Tagebuch. Erstes Buch (1850-52). Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Tagebuch. Drittes Buch (1854-55). Kiadatlan kézirat Giergl, Heinrich: Tagebuch. Viertes Buch. Kiadatlan kézirat Györgyi Erzsébet: Egy pesti polgár karácsonyai a XIX. században, Belváros, 1993/18.

szám, 1993. december 22. 17-18. old Györgyi Erzsébet: Egy pesti polgárcsalád művész tagjai – A Giergl-Györgyi család, In:

Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit [szerk.]: Vándorutak – Múzeumi örökség, Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére 60. születésnapja alkalmából, Archeolingua, Budapest. 2003, 467-478. old.

Györgyi Erzsébet: Európa forradalmai egy pesti iparos szemével, Giergl Henrik naplója nyomán, In: Történelem és emlékezet, Művelődéstörténeti tanulmányok a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából, Szerk. Kríza Ildikó, Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1998, 305-322. old

Györgyi Erzsébet: Giergl Henrik (1827-2872) naplói és önéletírása - Egy pesti polgár Európában, Magyar Iparművészet, 2000, 3. szám, 18-21. old.

Györgyi Erzsébet: Giergl Henrik visszaemlékezései az 1838. nagy pesti árvízre, In: A nagy pesti árvíz. Kiállítás a Magyar Történeti Múzeumban, Szerk.: Faragó Tamás, 1988. 83-90. old.

Györgyi Erzsébet: Tirol-Baden-Pest: Egy polgárcsalád kapcsolatai az óhazával, In: Maria Erb, Elisabeth Knipf, Magdolna Orosz, László Tarnói [szerk.]: “und Thut ein Gnügen Seinem Ambt”, Festschrift für Karl Manherz zum 60. Geburtstag, Budapester Beiträge zur Germanistik 39. ELTE Germanistisches Institut, Budapest. 2002, 523-534. old.

Györgyi Erzsébet: Egy pesti polgár Európában - Giergl Henrik üvegműves önéletírása, útijegyzetei és naplói (könyvismertetés). Honismeret, XXXI. évf. 2. sz. 2003 április, 111-112. old.

Hartmann, Carolus: Glasmarkenlexikon von 1600- 1945. Für Europa und Nord-Amerika. Signaturen, Hersteller und Handelsmarken, Arnoldsche Art Publishers, Stuttgart, Germany [Giergl, Henrik p. 606]

Hivatalos tudósítások, Magyar Iparművészet, 1897-98, I. évf. 324. old.



Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Magyarországon, Iparművészeti Múzeum, Athenaeum 2000 kiadó, Budapest, 2000.

Jegyzék a Giergl Henrik cég által az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumnak ajándékul felajánlott üvegtárgyakról. 1898/151 (Ip. Műv.Múz. Adattár KLT 482/1.)

Katona Imre: Poharak, kupák, serlegek, Corvina, 1978. Kollega Tarsoly István [főszerk]: Magyarország a XX. században,

Szekszárd Babits, 1996-2000, III. köt. 107. old. http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/ Korok és üvegek. Kutatások és eredmények. – Ages and Glasses. Researches and results.

Kiállítási katalógus. Budapesti Történeti Múzeum, 1991. [Giergl Henrik 32., és 54. old.] Koós Judit: Magyar Art Nouveau üvegek, Műv. Ért 1971/1, 34. old. Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-


Lyka Károly: A táblabíróvilág művészete, Magyar művészet 1800-1850, Corvina, Budapest, 1981.

Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Rostás Péter-Erdei Gyöngyi: A főváros régisége - Közterek és magánterek, 1780-1940,


Sárközy Gabriella [Összeállította:] Magyar múzeumi kiadványok, Múzeumi Hírlevél 2001. 9. sz. szeptember

Szalay Imre: A művészi ipar az országos tárlaton, Művészi Ipar, 1885-1886, 151. old. Szatmári Gizella: Wesselényi, az árvizi hajós, Magyar Nemzet, 2002. Március 13. 24.

old. Szecessziós üvegek, Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének kiállítása, Katalógus,

Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1980. Szegő György-Haba Péter: 111 év - 111 hires ház, B+V Lap- és Könyvkiadó Kft,

Budapest, 2003. Szilágyi András, Horányi Éva [szerk.]: Szecesszió, Kiállítás az Iparművészeti Múzeum

gyűjteményéből, Katalógus I.-II. kötet, Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. I. köt. 201-202. old., II. köt. 218. old., (ez utóbbi üvegpohár ábrázolása látható az 1980. évben, az 53. Bélyegnapra kiadott “Régi magyar üvegművészet” bélyegsorozat 2 Ft címletű bélyegén)

Tarr László: A régi Váci utca regényes krónikája, Helikon, 1984. [G.H. üzlete 1910-ig Váci u. 12. (118. old. fénykép), 1912-ben Váci u. 23. (77. old.), Váci u. 25. (82. old., Giergl Ernő öngyilkossága 1899. jún. 15.]

Telkes: Üvegiparunk, Budapest, 1895. Vadas József-Vadászi Erzsébet [szerk.]: Historizmus és eklektika, Kiállítás az

Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Katalógus I.-II. kötet, Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai, Iparművészeti Múzeum, Budapest, I. köt. 121-122. és 126-128. old., II. köt. 155. és 160-161. old.



Varga Vera [szerk.]: Szecessziós üvegek. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményes kiállítása, Budapest, 1980.

Varga Vera: A szecesszió művészi üvegei. Kapcsolatok a historizmus üvegművészetével. Sub Rosa Kiadó, Budapest, 1997.

Varga Vera: Az üveg jelentése. A 19-20. századi üvegművészet ábrázolások, allegóriák, szimbólumok tükrében, Helikon Kiadó, 2002

Varga Vera: Az üveg jelentése. Kiállítási katalógus, Iparművészeti Múzeum, 2002. Varga Vera: Az üveg jelentése és az üvegtárgy meghatározói, Magyar Iparművészet,

2002/4, 6. old. Varga Vera: Régi magyar üveg, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1989. [Giergl Henrik

42-44. old. és 33.-34. tábla] Varga Vera: Üveg és ragyogás. Irizáló és lüszteres üvegek a XIX, század második felétől

az 1910-es évekig az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, Iparművészeti Múzeum 2000.

Wartha Vince dr.: Az üvegipar, In: Millenniumi emlékkönyv, Budapest, 1897, 189-194. old.

Wagner, István: Die Bedeutung des Glases, Ausstellung im Budapester Kunstgewerbemuseum, Budapester Zeitung, 08.07.2002

Giergl Imre Gergely Imre (családi nevénGiergl): Myrtus-ünnep. Bpest, 1887. (Költemények). Komárik Dénes: Feszl Frigyes és megbizói, Budapesti Negyed, 1995. 3. sz. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891–1914. Hornyánszky Viktor

Giergl Károly, István, János kártyafestők (baróti): A "bűn bibliájának" lapjaiból, Magyar Nemzet, 1992. febr. 5. Bedő József - Horváth Ferenc - Jánoska Antal: Kártyafestők, kártyametszők Magyar-

országon a XVII.-XX. században, Kiállítási katalógus, Kecskemét, Budapest, Győr, Bedő Papírrégiség Bolt. 1996.

Berend Mihály [főszerk.]: Kártyalexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. Berry, John: In the land of Kodaly and Liszt, Playing-Card World (77/14-15); Berry, John: Talon meeting in Hungary, Playing-Card World 77/14-15; Berry, John: Review of Jánoska & Braun's Die Spielkartenfabrik Piatnik in Budapest

und ihre Nachfolgen, Playing-Card World 69/33; Berry, John: Review of Jatekkartyak Magyarorszagon--Exhibition catalogue, Playing-

Card World 66/35; BZ: Historischer Bummel im Reich der Spielzeuge - Teuflische Karten und Steiff-

Teddybären, (“Spielen ist gut!” Ausstellung in das Historische Museum), Budapester Zeitung, 2003. dec. 22.

Fáy Zoltán: Kettő vagy semmi - kártyakiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeumban, Magyar Nemzet, 2005. június. 11.



Giergl István: Enthüllungen über das Gebahren der verschiedenen Banken, Sparcassen und sonstigen Geldinsitute in Ungarn. Budapest, 1875.


Jánoska Antal: A magyar kártya története, ikonográfiája, készítői, Aetas, 1999. 1-2. sz. http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aetas/1999_1-2/1h-08.htm

Jánoska, Antal. Card-makers in Hungary 18-20th century. Foreword by Sylvia Mann. IPCS Papers, No. 1. May 1992. 24p.

Jánoska, Antal. Hungarian playing-card stamps, 1850-1950, The Playing-Card, 1988, XVII/2/43-52;

Jánoska, Antal: Offset and Playing-card Printing Press, Budapest, The Playing-Card, 1989-90, XVIII/2/39-43;

Jánoska, Antal: Pest-budai tarokk, Élet és Tudomány, 1996. 51. sz. Jánoska, Antal: Playing-card collections in Hungary I-II., The Playing-Card, 1989-90,

XVIII/1/16-21, XVIII/2 Jánoska, Antal-Braun, Franz: Die Spielkartenfabrik Piatnik in Budapest und Ihre

Nachfolger, Köln, 1992. Jánoska, Antal-Horváth, Ferenc: Giergl Family, Hungarian card-making dynasty

[Eng., Ger. & Hung. texts]. Kecskemét 1996 Convention 19-38 Játékkártyák Magyarországon, Játékkártya történeti kiállítás a Budai Várban, 1991. aug.

20-szept.15, Piatnik, Wien, Austria, 1991. Kolb Jenő: Régi játékkártyák. Magyar és külföldi kártyafestés XV-XIX. század, Hungária

könyvek 6. Hungária nyomda, Budapest, 1939. (Reprint kiadásban megjelent az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozatában, 1984.) [Giergl Károly, István és János kártyafestők, 66-69. és 75-76. old.].

Kriston Vizi, J.: Az ördög bibliája, Játékkártya-történeti kiállítás, In memoriam Rodolfo, Szórakaténusz Játékműzeum, Kecskemét, 1990. Október 20.-1991. jún. 2. (Szakértő témavezető Jánoska A.), A Szórakaténusz kiállításvezetői VII.

Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Szegő György-Haba Péter: 111 év - 111 híres ház, B+V Lap- és Könyvkiadó Kft,

Budapest, 2003. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891–1914. Hornyánszky Viktor Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938. Zsoldos Benő: A játékkártya és története, Gondolat zsebkönyvek, Gondolat, Budapest,

1980. Zsoldos Benő kártyatörténeti írása egy régebbi prospektusról http://kamjt.freeweb.hu/cikkek/zsoldos/zsoldos.html



Giergl Kálmán építész

[-]: A kolozsvári egyetemi könyvtár pályatervei (Orth Ambrus és Somló Emil, Korb és

Giergl, Sebestyén Artúr, Villányi János és Hajós Alfréd, Láng Adolf, Komor és Jakab, ifj. Bobula János, Kesselbauer Ágost, Lechner Jenő és Varga László művei). Magyar Pályázatok, 1904 (05?) II. 9.

[-]: Az Erzsébet-emlékmű második pályázatának jegyzőkönyve, Művészet, Második évfolyam, 1903, Negyedik szám, p. 276.

[-]: Hazai krónika, Építészet, Művészet, Negyedik évfolyam, 1905., Első szám, 58. p. [-]:Külső klinikák. (Korb és Giergl műve.) Vállalkozók Lapja, 1908 (? Esetleg 1909?)

nov. 4. (Forrás Krónika 1., Művészet, 1909 Építészet, [-]:Budapest székesfőváros építkezése, Magyar Építőművészet (Budapest), 9. évf. 1911. 2.

sz. 22-27. old. Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola növendékeinek szünidei munkáiról,

Különlenyomat a Magyar Építészet 1912. évi 7-8 számából. Az Új Szent János Kórház 100 éves építéstörténete, Hegyvidék, 1999. június 30. 8-9. old. Bächer Iván: Egyházas pár, Népszabadság, 2001 július 14. Bakonyi Tibor: A századforduló építészete Szegeden, Műemlékvédelem, XXIV. évf. 3.

sz. 1980., 141-152. old. Bálint Zoltán: Az ezredéves kiállítás architektúrája. Bécs, Schroll és társa, 1897. Beke László-Gábor Eszter-Prakfalvi Endre- Sisa József-Szabó Júlia: Magyar

művészet 1800-tól napjainkig, Corvina, Bp., 2002 Berza László [szerk.]: Budapest Lexikon, I.-II. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

[Eggenberger-féle könyvkereskedés, I. köt. 357. old.; Giergl Kálmán építész (1863-1954) I. köt. 500. old.; Györgyi (Giergl) Alajos festő (1821-1863), Györgyi Dénes építész(1886-1961), Györgyi Kálmán iparművész tanár(1860-1930) I. kőt. 516-517. old.; Lauffer Vilmos könyvkereskedő, II. köt. 24. old.; Mayerffy Ferenc (1776-1845) sörgyáros II. köt. 126. old.; Wieser Ferenc építész (1812-1869)]

Cunningham, Loren: ADAC Reiseführer Budapest, 7. Auflage, Adac Verlag [Giergl, Kálmán 76, 94]

Csapó Katalin: A százéves irodalmi kávéház, a “Newyork”, Budapesti Negyed 12-13 (1996/2-3)

Csőregh Éva: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, In: Online Pedagógiai Lexikon (főszerk.: Báthory Zoltán - Falus Iván ), 2005-01-30

Cs. Plank Ibolya: Fényképészműtermek Budapesten, Budapesti Negyed 15 1997/1, http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/15/plank.html

D. Magyari Imre: Futamok egy iskoláról, Százhuszonöt éves a Zeneakadémia, Európai Utas, Tizenegyedik évfolyam, elsõ szám 41.

Das Zeitalter Kaiser Franz Josephs 1880-1916 Glanz und Elend Schloss Grafenegg 9. Mai - 26. Oktober 1987, Niederösterreichische Landesausstellung, Katalog des Niederösterreichischen Landesmuseums Neue Folge ; 186. 1987 Wien.

Déry Attila - Merényi Ferenc: Európai Építészet 1750-1918, Terc, Budapest, 2004



Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1945, Mediart Kft., Urbino Kiadó 2000

Déry Attila: Nemzeti kísérletek építészetünk történetében, Plinthosz Bt., 1995 Devich Márton: A zsenialitás kötelez - Batta András rektor a Zeneakadémia felújításáról

és a jótékony magántőkéről, Heti Válasz, 2004.11.19. Éber, L.: Giergl Kálmán gyűjteménye, Magyar Iparművészet, X. évf. Építészeti Kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. Architectural

Guide. Architecture in Budapest from the turn-of-the-century to the present, 6BT, Budapest, 1997.

Éri Gyöngyi-Jobbágyi Zsuzsanna: A magyar századforduló 1896-1914, Corvina, 1997. Éri Gyöngyi-O. Jobbágyi Imre[szerk.]: Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914.

A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2. (Kiállítási katalógus) [Millenniumi Urikány-Zsilvölgyi Kőszénbánya pavillon, 49. old., Zeneakadémia 153. old.]

Földes Mária: Házdísznézőben, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993 [Luxus áruház épülete, Vörösmarty tér, Korb és Giergl]

Gábor Eszter: Korb Flóris és Giergl Kálmán, In: Magyar Művészet, 1890-1919, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. p, 58-79.

Gábor István: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Egy régi épület új arca), Budapest, 7. évf. 12. sz. (1969), p. 17-20. [G.K.]

Gádor Ágnes-Szirányi Gábor: A Zeneakadémia, Budapest, 1997. [Angol nyelven: Gádor, Ágnes - Szirányi, Gábor: Liszt Academy of Music, Budapest, Liszt Academy of Music - Osiris, 2000.]

Gellér Katalin: Kivont kardú lovas, Európai Utas, 2002. 3.szám III. n.é. (48. sz.), http://www.hhrf.org/europaiutas/20023/11.htm

Gerle János [szerk.]: Hauszmann Alajos, Holnap Kiadó, Budapest, 2002. Gerle János: Századforduló, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata

Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993. 34-35. old. (Angol nyelven: Gerle János: The turn of the century, Our Budapest, The Municipality of Budapest, 1997.) [Zeneakadémia, 34. old]

Gerle János-Ferkai András-Vargha Mihály-Lőrinczi Zsuzsa: Budapest - Építészeti kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. - Budapest - Architectural Guide. Architecture in Budapest from the turn-of-the-century to the present, 6 BT, Budapest, 1997.

Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi Könyvkiadó-Bonex, 1990.

Gerle, János: A szecesszió Budapesten,[az előszót írta Keserű Katalin], Budapest, Magyar Könyvklub, 1999

Giergl Kálmán gyűjteménye. (szerző nincs megjelölve, szám, oldalszám sincs) Magyar Iparművészet, 1907. X. évfolyam.??

Giergl Kálmán: Zene- és színészeti akadémiával egybekapcsolt hangversenyépület. 199. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24 (1890) 155-66. old.




Hadik András: Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten - Adalékok a századforduló fővárosi építészettörténetéhez , Budapesti Negyed 32-33. (2001/2-3)

Hauszmann Alajos Naplója. Építész a századfordulón, Gondolat, Budapest, 1997. Hrvatski Salon, Zagreb 1898. [Katalógus] Umjetnicki paviljon u Zagrebu, 15. 12. 1998–

28. 02. 1999. K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten. Magyar Építőművészek Szövetsége,

Budapest 1987. (Angolnyelvű kiadása: Budapest Architecture 1900, Alma Graphic Studio and Publishing House, Budapest, 1999.)[Korb és Giergl: Luxus Áruház, Zenakadémia]


Keszi Imre: Pest-Buda, Muzsikáló városok, Zeneműkiadó, Budapest, 1973. Kollega Tarsoly István [főszerk]: Magyarország a XX. században,

Szekszárd Babits, 1996-2000, III. köt. 127–128., 147. old. http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/

Komor Marcell: Korb Flóris, Magyar Mérnök és Építész Egylet Közl., 1930 Koós Judith: Style 1900. A szecesszió iparművészete Magyarországon, Képzőművészeti

Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1979. Korb Flóris és Giergl Kálmán: Jelentés az újabb németországi kórházak és klinikák

tanulmányozására kiküldött bizottság utazásáról. (4-r. 32 l. és 1 tábla.) Bpest, 1905. (Ny. n.)

Körber Ágnes [szerk.]: Magyar művészeti kislexikon - a kezdetektől napjainkig, Enciklopédia Kiadó, Bp., 2002

Kubinszky Mihály [szerk.]: Magyar Építészeti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest,, 1978.

Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-


Lyka Károly: Az Erzsébet-emlékmű. Művészet, Első évfolyam, Második szám, 1902, p. 105.

Lyka Károly: Korb Flóris, Magyar Építőművészet, 1909 Lyka Károly: Korb Flóris, Magyar Művészet, 1930?? Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k. ), Berényi Gábor (6. k. ), Bárány

Lászlóné (8–). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–. Mallows, Lucy: Putting the pieces back together, (Music Academy), The Budapest Sun:

Feb 13, 2003 - Vol. XI, Is. 7. Mallows Lucy: Window on the world (Miksa Róth), The Budapest Sun: January 6, 2000 -

Volume VIII, Issue 1. Markó László [főszerk.]: Új magyar életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub.

2001-2003



Matits Ferenc: Megemlékezés a horvát Műcsarnokról, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001. 69-70, old.

Mészöly Gábor: Jubiláló palota, Magyarország, 1982, 49. sz. 27. old. Michele, Albert: “Faragott kő” fából és gipszből - Pavilonok világa, Élet és Tudomány,

LVI. évf. 24. szám, 2001. június 15. 752-755. old. Mravik L.: The “Sacco di Budapest”. Bp., 1998. 373–379. old. Mundt, Barbara: Historismus, Kunstgewerbe, zwischen Biedermeier und Jugendstil,

München, 1981, 268-269. old. Mythos Grossstadt - Architektur und Stadtbaukunst in Zentraleuropa, 1999, Prestel /VM

[Giergl, Kalman 108, 110] N. Kósa Judit: A délelőtti tanítás jótéteménye, Népszabadság, 2003. november 28. Németh Lajos [szerk.]: Magyar Művészet 1890-1919. I-II. kötet. Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1974. Németh Lajos: A századforduló művészete, In: Aradi Nóra [szerk.]: A Művészet története

Magyarországon a honfoglalástól napjainkig, Gondolat, Budapest, 1983. Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Műszaki Könyvkiadó 1986., 2.

bőv. kiadás Terc Kft. 2001.[A kolozsvári klinikákat Korb műveként emliti. G. K. önéletrajza szerint, bár ekkor már kilépett a Korb és Giergl irodaból, továbbra is együtttműködött Korb Flórissal]

Reisinger Frigyesné: Várnegyed, A Budavári Önkormányzat lapja, VII. évf. 18. Szám, 2002. október 25.

Riersch Tamás: Zugló büszke a 100 éves gimnáziumára, Zuglói Lapok, 2002. október 8. 19. old.

Ritoók Pál [szerk.]: Magyar építészet 6. A szecessziótól napjainkig, Magyar Építészet, Kossuth Kiadó Rt., Budapest, 2004.

Saly Noémi: “Kávéház, hadd nyissam ki az ajtód”, A Newyork - és helye a budapesti kávéháztörténetben, Várostudás Kollégiuma, 2004. december 2., Millenniumi Intézet, http://www.varostudas.hu/eloadasok/eloadas002/index

Sisa József és Wiebenson, Dora [szerk.]: Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998.

Szalai Imre: A Városliget, Műemlékeink, Pannonia, Budapest, 1966. Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből 1800-1900, Athenaeum,

Budapest, 1901. Szegő György: Teremtés és átváltozás, HG & Társa Kiadó, Budapest, 1996. Szegő György-Haba Péter: 111 év - 111 hires ház, B+V Lap- és Könyvkiadó Kft,

Budapest, 2003. Szendrei János, Szentiványi Gyula [szerk.]: Magyar Képzőművészek Lexikona,

Budapest, 1913. (I. köt. Abádi-Günther) Szvoboda Dománszky Gabriella: Budapest az újkorban, Történelmi pillanatok egy

nagyváros életében, A Budapesti Történeti Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője, Budapesti Történeti Múzeum, 1995.

Tahara, Keiichi: Az európai szecesszió - Art nouveau - Modernismo - Jugendstil, Budapest, Glória, 2001.



Tóth Endréné [szerk.]: Budapest Enciklopédia, Corvina Kiadó, Budapest, 1981. Török András: Nagy Budapest Könyv, Az én Budapestem, Corvina, Budapest

1998.(Klotild paloták 123., New York kávéház, 188., Zeneakadémia 192. old.) Újfalussy J. [szerk.]: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 100 éve. Bp. 1977. Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938. Ukrainčik, Lea: Umjetničkoga paviljona, Povijest, http://www.umjetnicki-

paviljon.hr/povijest.asp [angol nyelven:] Art Pavilion in Zagreb, History, http://www.umjetnicki-paviljon.hr/eng/index_uk.asp

Vámossy Ferenc- F. Vámossy Erzsébet: Az építészeti kultúra Magyarországon, “Mába érő tegnapok” tudomány- és technikatörténeti sorozat az Oktatási Minisztérium támogatásával Sorozat szerkesztő: Németh József http://www.scitech.mtesz.hu/07vamossy/vamossy1.htm

Városliget, A főváros legnagyobb közparkjának a területe, Zuglo-portal, http://zuglo.netkey.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=12

Winkler Gábor dr. -Szabó Péter: Építészettörténet, Széchényi István Főiskola, építészmérnöki szak, Győr, 1998. http://zeus.szif.hu/epit/fatrai/winkler/cimlap.htm

Zolnay László: Egy budai palota tündöklése és bukása, Budapest, 7. évf. 5. sz. (1969), p. 43.



Györgyi Géza építész

[-]: A műegyetem ünnepe. Vállalkozók Lapja, 1909? dec. 1 [-]: Az Erzsébet-emlékmű, Művészet, Tizenkettedik évfolyam, 1913, Hatodik szám, p.

206-213. [-]: Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola növendékeinek szünidei munkáiról,

Különlenyomat a Magyar Építészet 1912. évi 7-8 számából. [-]: Az új műegyetem megnyitása. Vállalkozók Közlönye, 1909?dec. 1. [-]: Az új Műegyetem. Vasárnapi Újság, nov. 28. [-]: Hazai Krónika Kitüntetések. Művészet, A Herkulesfürdői szálloda-és vendéglő-

pályázaton az első díjat Hoepfner Guidó és Györgyi Géza, a második díjat Sebestyén Artúr, a harmadik díjat ifj. Nagy István kapták.

[-]: HAZAI KRÓNIKA KITÜNTETÉSEK. Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910, Második szám, p. 79-96. [Erzsébet emlékmű,]

[-]: Hazai Krónika Kitüntetések. Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910, Negyedik szám, p. 179-184. [A római magyar művészház tervpályázata, 1-ső díj Hoepfner Guidó és Györgyi Géza]

[-]:. Az új Műegyetem. Budapesti Hírlap, nov. 28. [-]:Hazai krónika, Kitüntetések. Művészet, Negyedik évfolyam, 1905., Első szám, 56. p.

[szálló szoba pályázat, Hoepfner és Györgyi] [-]:Hazai krónika, Művészeti Irodalom, Művészet, Harmadik évfolyam 1904., Harmadik

szám, p. 208. [-]:Hazai krónika, Művészeti Irodalom, Művészet, Harmadik évfolyam 1904., Hatodik

szám, p. 415. Bálint Aladár: Az Erzsébet emlékmű negyedik pályázata, Nyugat IX. évf. 14. sz. 1916.

július 16. [Bánffy–Györgyi Géza –Telcs pályaműve] Bellák Gábor et al. [katalógust írta]: Ybl Miklós építész, 1814-1891 : a Hild-Ybl

Alapítvány kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban, 1991 december - 1992 március = Nikolaus Ybl Architekt, 1814-1891 : Ausstellung der Hild-Ybl Stiftung im Historischen Museum der Stadt Budapest, 1991-1992, [a kiállítás anyagát vál. és a kiállítást tervezte Gerle János] ; [... szerk. Kemény Mária ..., Farbaky Péter ...] [fotók Szilágyi Edit et al.]

Bugár-Mészáros Károly: Enteriőrművészet 1700 és 1900 között, Tervrajzok a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében, Magyar Iparművészet, 2004/3, 8-11. old

Buza Péter: Források és díszkutak, A mi Budapestünk, Városháza, 1994. [Millacher kút, a talapzat tervezőjének említése nélkül.] 45. old.

Dallos Szilvia: A látszerész hagyatéka, Rádiójáték Déry Attila - Merényi Ferenc: Európai Építészet 1750-1918, Terc, Budapest, 2004 Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1945, Mediart Kft., Urbino Kiadó

2000 Déry Attila: Nemzeti kísérletek építészetünk történetében, Plinthosz Bt., 1995 Építészeti Kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. Architectural

Guide. Architecture in Budapest from the turn-of-the-century to the present, 6BT, Budapest, 1997.



Farbaky Péter: A budai királyi palota a historizmus korában, Tanulmányok Budapest múltjából XXIX. Ünnepi szám a magyar állam ezeréves fennállásának tiszteletére, A budavári királyi palota évszázadai, Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, 2000. márc.29.-2001. febr. 12., konferencia 2000. máj. 30-31.

Felvinczi Takács Marianne: Hopp Ferenc, különlenyomat a Keletkutatás 1994. őszi számából, Budapest, 1994

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht. Budapest, 2001. [Erzsébet emlékmű pályázata, 1916. évi pályázat első díja, Telcs-Györgyi-Bánffy Miklós, 483. old.]

Gábor Eszter: Budapesti villák, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1997. 33.old. [Bayer villa, Minerva u. Hoepfner és Györgyi]

Gerle János [szerk.]: Hauszmann Alajos, Holnap Kiadó, Budapest, 2002. Gerle János-Ferkai András-Vargha Mihály-Lőrinczi Zsuzsa: Budapest - Építészeti

kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. - Budapest - Architectural Guide. Architecture in Budapest from the turn-of-the-century to the present, 6 BT, Budapest, 1997.


Gerle János-Marótzy Kata [szerk]: Ybl Miklós, Az építészet mesterei, Holnap Kiadó, Budapest, 2002.


Hauszmann Alajos Naplója. Építész a századfordulón, Gondolat, Budapest, 1997. Hauszmann Alajos: A királyi vár belső kiképzése és iparművészeti felszerelése, Magyar

Iparművészet, VI. 1903, p. 161-196. Hauszmann Alajos: A királyi vár építésének története. Elõadta a Magyar Mérnök- és

Építész-Egylet 1900. februárius hó 24-én tartott egyetemes szakülésén. Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye XXXIV. kötet XI. füzet 1900. évfolyam. p. 252.

Hauszmann Alajos: A magyar királyi vár, é.n. (Budapest. 1912.) Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Ráth György Múzeum,

http://www.hoppmuzeum.hu/rath.php, http://www.btm.hu/ihm_anyagok/Foldalatti/Bajza/bajza.htm

Horánszky Nándor: Emlékképek Erzsébet királyné tiszteletéről, Magyar Nemzet, 2000, november 18. 27. old.


Koós Judith: Style 1900. A szecesszió iparművészete Magyarországon, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1979.


Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lengyel Géza: A királynõ szobra, Nyugat VI. évf. 11. sz. 1913. november 16. 839. old. Lengyel Géza: Erzsébet királyné emléke, Nyugat IV. évf. 2. sz. 1911. január 16. 216. old.



Lengyel Géza: Rákóczi emléke, Nyugat II. évf. 22. sz. 1909. november 16. Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-


Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) MAGYart Franciaországban, 2001. június 12-december vége, Múzeumi Hírlevél, 2001.

június, http://www.koi.hu/hirlev/2001/106fokusz.html Markó László [főszerk.]: Új magyar életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub.

2001-2003 Mezős Tamás: Purista szellemû helyreállítások és restaurálások Budán a XIX-XX.

század fordulóján, Architectura Hungariae, Műemlékvédelem, III. évf. 4. szám, Budapest, 2001. december hó, http://arch.eptort.bme.hu/12/12mezos.html

Michele, Albert: “Faragott kő” fából és gipszből - Pavilonok világa, Élet és Tudomány, LVI. évf. 24. szám, 2001. június 15. 752-755. old.

MINTALAPOK iparosok és ipariskolák számára. A kereskedelemügyi m. kir miniszter megbízásából kiadja a Magyar Iparművészeti Társulat, Budapest. Szakbizottság közreműködésével szerkeszti Ráth György, mint a Magyar Iparművészeti Társulat elnöke. Budapest, 1904, Új folyam I. (IX) -- L, II., III. és IV. füzet. [Györgyi Géza]

Németh Lajos [szerk.]: Magyar Művészet 1890-1919. I-II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.

Prakfalvi Endre: Előszó - Vázlat egy tematikus kiállításhoz, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001. 7., 193. old.

Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996– Szabó Júlia-Széphelyi F. György [szerk.]: Művészet Magyarországon 1830-1870.

I-II. köt. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1981.Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből 1800-1900, Athenaeum, Budapest, 1901.

Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből 1800-1900, Athenaeum, Budapest, 1901.

Szendrei János, Szentiványi Gyula [szerk.]: Magyar Képzőművészek Lexikona, Budapest, 1913. (I. köt. Abádi-Günther)

Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938. Vadas József-Vadászi Erzsébet [szerk.]: Historizmus és eklektika, Kiállítás az

Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Katalógus I.-II. kötet, Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai, Iparművészeti Múzeum, Budapest, I. köt. 121-122. és 126-128. old., II. köt. 155. és 160-161. old.

Ybl Ervin: A budai várpalota építése, Művészettörténeti Dokumentációs Központ évkönyve 1954-1955., p. 253-277.

Zádor Anna [szerk.]: A historizmus művészete Magyarországon, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1993.



Györgyi Kálmán iparművész tanár, a Magyar Iparművészet szerkesztője [-]: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Jubileuma, Művészet, Tizenegyedik

évfolyam, 1912, Első szám, p. 22-35. [-]: Tíz Kötet Iparművészet. Krónika, Művészet, Hatodik évfolyam, 1907, Hatodik szám

412. old. [-]: Az Iparművészeti Palotából. Hazai Krónika Művészet, Kilencedik évfolyam,

Nyolcadik szám, 1910,. 347-351. old. [Fittler Kamill halála után Györgyi Kálmán lett a Magyar Iparművészet folyóirat szerkesztője; gyermekrajzkiállítás]

[-]: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat jubileuma Krónika, Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, Első szám p. 22-35.

[-]:Benkő Kálmán halála. Krónika, Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, Harmadik szám, p. 114-120

[-]: Hazai Krónika, Kiállítások. [Iparművészeti Múzeumban, gyermekrajzkiállítás, 1910 szeptember 10, rendezte Györgyi Kálmán.] Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910 Nyolcadik szám, p. 347-356.

A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig az Orsz. Magy. Kir. Mintarajztanoda és Rajztanárképezde, a későbbi Mintarajziskola és Rajztanárképző, majd Képzőművészeti Főiskola rajztanárjelöltjeinek, rajztanárjelöltnőinek és művésznövendékeinek az iskola tantervét illusztráló munkái, valamint az iskola könyvtárában található kézikönyvek, mintakönyvek, Budapest, M. Képzőműv. Egy., 2002 Vác, Nalors

Ács Piroska: Maróti Géza pavilonművészete - "tér a térben" megoldások, önálló épületek, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001. 97-110, old.

Bálint Aladár: Györgyi Kálmán címére, Nyugat IV. évf. 14. sz. 1911. július 16. 165. old Bálint Aladár: Háborús gyermekrajzok, Nyugat VIII. évf. 16. sz. 1915. augusztus 16.

923. old Berza László [szerk.]: Budapest Lexikon, I.-II. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

[Györgyi Kálmán iparművész tanár(1860-1930) I. kőt. 516-517. old.] Chroniqueur: Nádler Róbert, Művészet, Tizedik évfolyam, 1911, Ötödik szám, p. 197-

206. Czakó Elemér: Györgyi Kálmán emlékezete, Magyar Iparművészet, XXXIII. évf., 1930,

1-2. sz. 1-2. old. Czakó Elemér-Györgyi Kálmán: A magyaros ízlés, Könyvbarátok Szövetsége, é.n. Déry Attila: Nemzeti kísérletek építészetünk történetében, Plinthosz Bt., 1995 Éber László [szerk.] (Társszerk. Gombosi György): Művészeti lexikon.. 2. jav., bőv. kiad.

Bp., 1935. Győző ny. 2 db. Előkészítő osztály: Budapest Székesfővárosi Iparostanoncz-iskolák, összeállította Boros

Rudolf közreműködésével Györgyi Kálmán, I.-II. kötet, Budapest, Székesfővárosi Házinyomda, 1901

Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle, Nyugat XXVII. évf. 10-11. sz. 1934. május 16.-június 1. 601. old. [Györgyi Kálmán emlékkiállítás az Iparmûvészeti Múzeumban.]



Fittler Kamill-Györgyi Kálmán [szerk.]: A világ iparművészete Párizsban, 1900. Lampel R. (Wodianer F. és fiai), Budapest, 1900.

Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – The Workshop of Károly Kós, Magyar Építőművészet 3. Mundus és Kriterion Kiadó, Budapest, 2002.


Györgyi Kálmán [szerk.]: Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok, I. sorozat, A hősök emlékét megörökítő Orsz. Bizottság kiadványa, Hornyánszky Viktor, Budapest, 1916.

Györgyi Kálmán: Jelenkori iparművészetünk az ezredéves országos kiállításon, A magyar iparművészet kollektív kiállítása, In: Ráth György, Györgyi Kálmán [szerk.]: Az iparművészet 1896-ban, Millenniumi emlékkönyv, Budapest, 1897, 139-168. old.

Györgyi Kálmán: A Gróf Andrássy Tivadar-féle pályázat, MI 1897-98, 7-19. old. Györgyi Kálmán: Magyarország iparművészeti kiállítása, In: Magyarország a párizsi

világkiállításon, Budapest, 1901, 69-83. old. Györgyi Kálmán: Az iparművészeti iskola kiállítása. Magyar Iparművészet, 1903. VI.

évf. Györgyi Kálmán: Iparművészeti dilettantizmus. Magyar Iparművészet, 1904. VII. évf. 5. Györgyi Kálmán: Az iparművészet a milánói kiállításon. Magyar Iparművészet, 1906.

IX. évfolyam. 163-219. old. Györgyi Kálmán: Az iparművészet a párisi kiállításon. Magyar Iparművészet, 1900. 209.

old. Györgyi Kálmán: Jegyzetek a stockholmi iparművészeti kiállításról. Magyar

Iparművészet, 1909. XII. évf. Györgyi Kálmán: A svéd kiállítás tanulságai. Magyar Iparművészet, 1910. XIII. évf. 1 Györgyi Kálmán: Jegyzetek a londoni nemzetközi rajzoktatási kongresszusról,

Népművelés. Bpest, VI. kötet. Bpest, 1908. (III. évfoly. 2. Köt, 7-8. old.) Györgyi Kálmán: A svéd és a magyar háziipar, Nemzeti Nőnevelés. Kiadja az Erzsébet-

nőiskola tanári testülete. Szerkeszti Sebestyénné Stetina Ilona. XXXI. évfolyam, Bpest, 1910. Franklin-Társulat kvny.

Györgyi Kálmán: Az 1918. évi szófiai osztrák-magyar iparművészeti kiállítás magyar csoportjának tájékoztatója. Budapest,, é. n. Rigler J. 32 l.

Györgyi Kálmán: Az Osztrák-magyar Iparművészeti Társulat, a Baross Szövetség és a Baross Gábor Kör országos iparművészeti és háziipari kiállításának emlékalbuma, Budapest, 1919.

Györgyi Kálmán: Jegyzetek – iskolalátogató szakfelügyelőnek a székesfővárosi elemi iskolai rajztanítókkal az 1915–1916. tanévben tartott módszeres értekezleteiről. 1917. Fővárosi ny. 16 l.

Györgyi Kálmán [szerk.]: Példatár az alsófokú leányiskolák kézimunkatanításához. Budapest,, [1911]. Házi ny. 2°. 6 l., 8 t.

[Györgyi Kálmán]: Régi Kalotaszeg, Magyar Iparművészet, 14. évf. 1911, 5. sz. 157. old. Györgyi Kálmán: A magyar hímző- és háziiparról, Magyar Iparművészet, 1926. XXIX.

évf. p. 51-52.



Háború és a magyar iparművészet (Györgyi Kálmán a háziipar fejlesztéséről). Magyarország, 1915? márc. 28. Forrás: Művészet, Tizennegyedik évfolyam, 1915 Ötödik szám, p. 273-288.


Koós Judith: Style 1900 A szecesszió iparművészete Magyarországon, Budapest Képzőművészeti Alap, 1979

Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lehel Ferenc: Györgyi Kálmán emlékére, Nemzeti Művészet, 1934. Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-


Lővei Pál: Magyarország és a világkiállítások (főleg építészettörténeti vázlat), In: Prakfalvi Endre: Előszó - Vázlat egy tematikus kiállitáshoz, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001. 7., 193. old.

Lyka Károly: Vándorlásaim a művészet körül, Budapest, Budapest, 1970, 198-201. old. Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Matits Ferenc: Megemlékezés a horvát Műcsarnokról, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-

Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001. 69-70, old.

Nádai Pál: Háborús gyermekrajzok Művészet, Tizennegyedik évfolyam, 1915, Hetedik szám, p. 364-368.

Nagy Sándor: Emlékbeszéd Györgyi Kálmánról, Magyar Iparművészet, XXXIII. évf., 1930, 1-2. sz. 93. old.

Ráth György, Györgyi Kálmán [szerk.]: Az iparművészet 1896-ban, milléniumi emlékkönyv, Magyar Iparművészeti Társulat, Eggenberger, Budapest : 1897

Réti István: Tájékoztató (A római kiállítás katalógusának előszava), Nyugat XXI. évf. 11. sz. 1928. június 1. [Györgyi Kálmán]

Révai Lexikon Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996– Sas Péter [szerk.]: Kós Károly levelezése, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Bp., 2003. Sinkó Katalin: Ékítményes rajz (ornamentika), In: A Mintarajziskolától a

Képzőművészeti Főiskoláig (szerk.: Blaskóné Majkó Katalin és Szőke Annamária), 197-221. old., Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2002.

Sinkó Katalin: "A História a mi erős várunk." A millenniumi kiállítás, mint Gesamtkunstwerk., In: Zádor Anna [szerk.]: A historizmus művészete Magyarországon, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1993. 144. old.



[Sz.]: In Memoriam - Györgyi Kálmán halála, Magyar Iparművészet, XXXIII. évf., 1930, 1-2. sz. 23. old.

Szabolcsi Hedvig [szerk.] A népművészet felfedezése - Tanulmányok a népművészetről és iparművészetről, 1875-1899, (Documentatio ethnographica ; 4.) [bevez. és vál. Kresz Mária], Szolnok : Damjanich Múz. ; Budapest : MTA Müvtört. Kutcsop. : MTA Néprajzi Kutcsop., 1973.


Szilágyi András, Horányi Éva [szerk.]: Szecesszió, Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Katalógus I.-II. kötet, Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. I. köt. 201-202. old., II. köt. 218. old.

Szterényi József [szerk.]: Mintalapok iparosok és ipariskolák számára: agyagipar; szakszerkesztők: Edvi Illés Aladár; Gaul Károly; Györgyi Kálmán, (Megjegyzés: periodikusan megjelenő füzetek) Budapest; Bécs: Gerlach és Schenk, 1895-1896, Hornyánszky Viktor, 1897-1903.

Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938. Végh-Alpár Sándor: Aranyból morzsák - Magyarország erőközpontja: a Dunakanyar

(2.) Magyar Nemzet, 2005. július 2. 36. old.



Györgyi Dénes műépítész-tanár [-]: A Déri Múzeum megnyitására, Debreceni Szemle, IV. 1930., 261. old. [-]: A Magyar Műhely-Szövetség előadás-sorozatot szervez, Magyar Ipar, LV, 1934. márc.

6. 2. sz. 19. old. [-]: A Magyar Műhely-Szövetség közgyűlése, Magyar Ipar, LV, 1934. július 15. 6-7. sz.

41-42. old. [-]: A Magyar Műhely-Szövetség megalakulása, Magyar Ipar, LIII, 1932. ápr. 30. 7-8. sz.

28. old. (Gy. D. alelnök) [-]: Az Erzsébet-emlékmű, Művészet, Tizenkettedik évfolyam, 1913, Hatodik szám, p.

206-213. [-]: Budapest székesfőváros építkezése, Magyar Építőművészet, Budapest, 9. évf. 1911. 2.

sz. 22-27. old. [-]: Hazai Krónika Kitüntetések. Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910., Negyedik szám,

p. 179-184. [A Szent-Imre Kollégium által új templom és gimnázium tervére hirdetett pályázat, 1. díj Györgyi Dénes]

[-]: Hazai Krónika Kitüntetések. Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912., Második szám, p. 67-80. [Gyöngyösi városháza Mende Valérral]

[-]: Wettbewerb St. Emericanum Budapest, Die Kirche, Verlag A. Ziemsen, Wittenberg (Bez. Halle) Band VIII. Heft 4., April 1911.

[-]: Wekerleváros. -- Kispesti állami munkástelep,- Magyar Hirlap, nov. 21. [-]:: KRÓNIKA, Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, Második szám, p. 67-80. [A

gyöngyösi városház tervpályázatán második díj, Györgyi Dénes és Mende Valér] Ács Piroska: Maróti Géza pavilonművészete - "tér a térben" megoldások, önálló

épületek, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001. 97-110, old.

Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola növendékeinek szünidei munkáiról, Különlenyomat a Magyar Építészet 1912. évi 7-8 számából.

Az Óvári Messzelátóhoz vezető vörös homokkő városi tanösvény Balatonalmádiban, Természetbarát Híradó, 85. szám, 1999. április

Balassa M. Iván [szerk.]: Magyarország múzeumai, Kulturtrade, Bp. 1996. Bálint Aladár: Az Erzsébet emlékmű negyedik pályázata, Nyugat IX. évf. 14. sz. 1916.

július 16. [Pongrác Szigfrid -Györgyi Dénes] Bándi László [főszerkesztő]: Emlékhelyek Veszprém megyében, Veszprém Megyei

Közművelődési Intézet, Veszprém, 1996. Beke László-Gábor Eszter-Prakfalvi Endre- Sisa József-Szabó Júlia: Magyar

művészet 1800-tól napjainkig, Corvina, Bp., 2002 Belényessy Zsigmond: A debreceni Déri Múzeum épülete, Magyar Iparművészet,

XXXIV. (1931) 14-15. Berza László [szerk.]: Budapest Lexikon, I.-II. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

[Györgyi Dénes építész(1886-1961)]



Bierbauer Virgil: A magyar kiállítási palota a Barcelonai világkiállításon, Tér és Forma, 2. évf. 1929, p. 350-354.

Bowman, John G.: Nationality rooms of the University of Pittsburgh, Pittsburgh, University of Pittsburgh Press, 1947.

Bp. Székesfőváros Városmajor u. iskola, Vállalkozók lapja, 1910, okt. 3. Bruhns, E. Maxine: The nationality rooms, University of Pittsburgh, é.n. (1976?) Buza Péter: Források és díszkutak, A mi Budapestünk, Városháza, 1994. [Sidló Ferenc

Danaidák kútja, a talapzat tervezőjének említése nélkül.] 45. old. Cornaglia, Paolo: Il Padiglione Ungherese All'esposizione Internazionale di Torino del

1911, In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001., 89-96. old. Magyar fordítása ugyanebben a kötetben: Cornaglia, Paolo: A magyar pavilon az 1911-es Torinói Világkiállításon, 79-80. old.

Czakó Elemér: A turini világkiállítás magyar háza, Magyar Iparművészet, 1911, 299-300. old .

Czakó Elemér: Déri Frigyes és múzeuma, Debreceni Képes Kalendárium, 22., 1922., 21-26. old.

Czakó Elemér: Fiatal építészek, MI 1908, 118-123. Czakó Elemér: Kiskunhalasi iskola, MÉ 1913/11-12. Czakó Elemér: Villa Kassán, MÉ 1912/1, Czétényi Piroska: Pest, Óbuda & Buda a XIX. században,

http://www.ambitalia.hu/discorsi.pdf Cságoly Ferenc [szerk.]: Középületek, Terc, Budapest, 2004 Császár László: A legújabb kori építészeti emlékek védelme, In: Császár László

[szerk.]: A műemlékvédelem Magyarországon, Képzőművészeti Zsebkönyvek, Képzőművészeti Kiadó, 1983, 233-251. old. [Gy.D. városmajori iskola, Honvéd u. és Szentendrei úti transzformátorállomás]

Császár László: Györgyi Dénes, Magyar Épműv. - 25. évf. 3. sz. (1976) [recenzió, ismertetett mű: Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes].

Csigó László: Magyar katolikus templomok, Anno Kiadó, 2000. Csűrös Ferenc: A legújabb magyar múzeum (a debreceni Déri Műzeum), Debreceni

Szemle, I., 1927, 27-38. old. Dankó Imre [szerk.]: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz, Debrecen, 1978. 7. old. Dankó Imre: A Dériek, a Déri-gyűjtemények, Debrecen, 1977. Dávid Gyula [szerk.]: Kiáltó szó – Kós Károly emlékezete, Nap Kiadó, Budapest, 2005. Dedication programs for the Nationality Rooms, Cathedral of Learning, University of

Pittsburgh, [Pittsburgh, Pa. : University of Pittsburgh, 1957?] Déry Attila - Merényi Ferenc: Európai Építészet 1750-1918, Terc, Budapest, 2004 Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1945, Mediart Kft., Urbino Kiadó

2000 Déry Attila: Nemzeti kísérletek építészetünk történetében, Plinthosz Bt., 1995 Diószegi György: A látnivaló temérdek: Magyarország szerepe a világkiállítások

történetében, Budapest,: B+V K., 1992



Divald Kornél: A debreceni Déri múzeum, Magyar Iparművészet, XXXIV., 1931, 3-14. old.

Dreyblatt, Arnold: Who is Who in Central & East Europe 1933, 1986-1996, http://www.dreyblatt.de/whoswho/Titlepage.html

Duranci, Bela: A vajdasági építészeti szecesszió, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1983. [Györgyi Dénes bácskeresztúri iskola]

Elek Artúr: Egy tragikus pályázat, Nyugat XIII. évf. 23-24. sz. 1920. december. [Györgyi Dénes]

Építészeti Kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. Architectural Guide. Architecture in Budapest from the turn-of-the-century to the present, 6BT, Budapest, 1997.

Erdei Gyöngyi: A mintaadó polgármester, Bárczy István beruházási programja (1906-1914) Budapesti Negyed 9. (1995/3)

Erdélyi Helikon, 6.évf. 1933. 10. sz. 1. p. [Városmajori iskola] Éri Gyöngyi-Jobbágyi Zsuzsanna: A magyar századforduló 1896-1914, Corvina, 1997. Éri Gyöngyi-O. Jobbágyi Imre [szerk.]: Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A

Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2. (Kiállítási katalógus) [Gy. D. munkás bérház terve, Wekerle telep 153. old.]

Ernyey Gyula: Az ipari forma története Magyarországon, Művészettörténeti füzetek 8. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. ("Magyar Műhely Szövetség," 38-39., 69. old. )

Evans, Burtt: Rooms with a view: achievements of the Nationality Committees and the Office of Cultural and Educational Exchange, the University of Pittsburgh, Illustrated by Avinoff, Andrey, [Pittsburgh], The University, [1961?]

F. Dózsa Katalin: Az utolsó magyar királykoronázás képei, Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum metszettárában 1996. március 19-július 28., Budapesti Történeti Múzeum, 1996.

F. Dózsa Katalin: Az utolsó magyar királykoronázás képei, Rubicon, VII. évf. 58-59- sz. 1996/4-5, 38. old. (Illusztrációk a folyóiratszám fedőlapjának belső oldalán)

Fábián László [szerk.]: 50 éves a Györgyi Dénes Általános Iskola, 1949-1999, Györgyi Dénes Általános Iskola, Balatonalmádi, 1999.

Farkas Zoltán: Irodalom, Nyugat XXXI. évf. 5. sz. 1938. május, 396. old. [Bierbauer Virgil könyve a magyarországi építészetrõl; Györgyi Dénes szerkesztésében Új magyar építőművészet.]

Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle, Nyugat XXVII. évf. 10-11. sz. 1934. május 16.-június 1. 601. old. [Györgyi Kálmán emlékkiállítás az Iparmûvészeti Múzeumban.]

Farkas Zoltán: Kiállítások, Nyugat XXIII. évf. 23. sz. 1930. december 1. Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutató

Intézet, Budapest, 1995. [bev. Tanulm. 26. old., Attila út 39., 5. Sorsz., Attila út 99., 7. Sorsz. 36-37. old., Orom u. 18/a, 50. Sorsz., 53. old. Szentendrei út 135. 309. Sorsz. 169. old. Balogh Tihamér u. 3. 322. Sorsz., 176. old. Móricz Zsigmond körtér 13. 368. Sorsz. 196-197. old. Gaal József u. 12/a. 430. Sorsz. 223-224. old. Istenhegyi út 8. 445. Sorsz. 228-229. old. ]

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht. Budapest, 2001. [bev. Tanulm. 60. és 66. old., Honvéd u. bérház 23. Sorsz., 97-99. old., Markó u. 7. bérház és Markó u. 9. transzformátorállomás, 33. és 34. Sorsz., 108-107.. old., Nyáry Pál u. 10. 39. Sorsz.,



111. old., Kazinczy u. 21., 140.1. Sorsz., 186-187. old. Rákóczi út 12. Terv, Sorsz., 164., 210. old., Hangya székház, Sorsz., 244. 279-280. old., Soroksári út 164. Gyártelep, Sorsz., 265. 291-292. old., Kolozsvári út 39-43. Bérház, Sorsz., 297.,.311-312. old., Pongrác úti (Tomcsányi úti) iskola, Sorsz., 306.7, 320. old. Danuvia gyár,. Sorsz., 483.1 és 483.2, 422-423. old., Erzsébet emlékmű pályázat 1916, második dij, 578.. Sorsz., 483. old.]

Fieber Henrik: A modern művészet fény és árnyoldalai, Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910, Kilencedik szám, p. 366-381 . Illusztrációk: A budapesti Szt. Imre templom és főgimnázium első díjjal kitüntetett pályaműve. Györgyi Dénes műve, Főhomlokzat, Oldalhomlokzat, A templom hosszmetszeti vázlata, Alaprajz, 373., 376,. 377. 380., 381, old.

Fülöp Csilla-Hadik András-Pusztai László: Györgyi Dénes (1886-1961) építész emlékkiállítása, Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának kiállítása, Budapest, I. Táncsics M. u. 1.

G. J. [Gerle János]: 115 éve született Györgyi Dénes, Új Magyar Építőművészet, 2001/3 Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – The Workshop of Károly Kós, Magyar

Építőművészet 3. Mundus és Kriterion Kiadó, Budapest, 2002. Gerle János: Századforduló, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata

Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993. (Angol nyelven: Gerle János: The turn of the century, Our Budapest, The Municipality of Budapest, 1997.)[ 57. old. Városmajori iskola, 61. old. Wekerle telep, Gy. D. nevének emlitése nélkül]

Gerle János: Ungarische Architektur um die Jahrhundertwende, Archithese, Zeitschrift und Schriftenreihe für Architektur 3-87, 17. Jahrgang, Mai/Juni 1987, FSAI (Federation Suisse des Architectes Independentes)

Gerle János-Ferkai András-Vargha Mihály-Lőrinczi Zsuzsa: Budapest - Építészeti kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. - Budapest - Architectural Guide. Architecture in Budapest from the turn-of-the-century to the present, 6 BT, Budapest, 1997.


Györgyi Dénes (társszerzőkkel): Földszintes lakóházak, Budapest, 1923. Györgyi Dénes, Hültl Dezső, Kozma Lajos [szerk.]: Új magyar építőművészet, sajtó alá

rendezte: Györgyi Dénes, Magyar Művészeti Könyvek, I. köt. Budai István kiadása, Budapest,, 1935.

Györgyi Dénes: A debreceni ravatalozó és krematórium épületéről, Tér és Forma, 1932. 279. old.

Györgyi Dénes: A modern építőművészet és iparművészet szoros kapcsolata, Építőmunka, 1933, 87-90. old.

Györgyi Dénes: Alpár Ignác, Magyar Építőművészet. 1914, XII. 9. szám. Györgyi Dénes: Az Állatkertről, Magyar Építészet, 1912. 11-12. sz. Györgyi Dénes: Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Szakiskola építészeti szakoktatása

Különlenyomat Györgyi Dénes: Emlékezés Zrumeczky Dezsőre, Építőipar-Építőművészet, 1917 . Györgyi Dénes: Építészetről, iparművészetről, Magyar Iparművészet, 1918. 1-3. szám,

1-21. old. Györgyi Dénes: Két nemzedék közt, Magyar Iparművészet, 1935. 2. szám, 20-22. old.



Györgyi Dénes: Szociális kultúra - építészet - művésznevelés. Magyar Mérnök és Építész Egylet, 1919.

Györgyi Dénes-Kós Károly: A városmajor-utcai iskola, Magyar Építőművészet (Budapest), 10. évf. 1912. 9-10. sz. 25-34. old.

Györgyi Dénes: Állatkerti pavilonok, Magyar Építészet, 10. évf. 1912, 11/12. sz. 6-14. old.,


Győri Gáspár, Hegyvidék, I. évf. 1. sz. 12. p [Városmajori iskola] Hadik András: Ipari és műszaki építészeti emlékek a Magyar Építészeti Múzeumban,

Műemlékvédelem, XXXVIII. évf. 3. sz. 201-208. old. Hadik András: Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten -

Adalékok a századforduló fővárosi építészettörténetéhez , Budapesti Negyed 32-33. (2001/2-3)

Hapák József-dr. György Módy-dr. Béla Takács: 1693-1993 Debrecen - the "civis" town, Debrecen : Mayor's Office of the County Town of Debrecen, 1994

Hapák József-Módy György-Gáborjáni Szabó Botond-Mazsu János: Debrecen : a cívisváros, Budapest : Magyar Könyvklub, 2003

Hegyi Gyula: A koronázástól az újjáépítésig, Magyar Hírlap, 1986, 302. sz. K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten. Magyar Építőművészek Szövetsége,

Budapest 1987. (Angolnyelvű kiadása: Budapest Architecture 1900, Alma Graphic Studio and Publishing House, Budapest, 1999.) [Gy. Dénes és Kós Károly: Városmajori iskola]

Kabdebó Gy.: Bp. főváros kislakás és iskola épitkezései, Bp., 1913. Kádár Bálint: Az olasz hatások felkutatása a két világháború közötti magyar

építészetben, A kutatás problémái, fejleményei és irányai, Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, Tudományos Diákköri Konferencia, 1999. Kézirat.

Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat, negyedik kiadás, Gondolat, 1978. Kapalyag Imre [szerk.]: A magyar kiállítások és vásárok 150 éve, Budapest, Hungexpo

Vásár és Reklám Rt., 1992. Kenyeres Ágnes [szerk.]: Magyar életrajzi lexikon Akadémiai Kiadó, 1981-1984 -

CD-ROM, Bp., Arcanum Adatbázis Kft., 2001 http://www.mek.oszk.hu/00300/00355/ Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1778-1978. [bev. M. Kiss Pál], Képző- és

Iparműv. Szakközépisk., 1978, Budapest Zrínyi Ny. Kerekegyháza, A Szent István-templom, Petőfi népe, 2003-11-13 Ki-kicsoda? Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937,. 937 o. Kiss Katalin: Ipari műemlékek, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata

Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993. (Angol nyelven: Kiss, Katalin: Industrial monuments. Our Budapest, The Municipality of Budapest, 1997.) [Szentendrei úti transzformátorállomás 24-25. és Honvéd u.-Markó út bérház és transzformátorállomás 32-34. old.]

Kollega Tarsoly István [főszerk]: Magyarország a XX. században, Szekszárd Babits, 1996-2000, III. köt. 126., 131–134, 136–138., 147. old., V. köt. 422. old. http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/



Koós Judith: Style 1900. A szecesszió iparművészete Magyarországon, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1979.

Kós Károly 1883-1977. Bercsényi 28-38. BME Építészhallgatók kiadványa, 1985. Kós Károly életrajz, Közzéteszi Benkő Samu, Bp.-Bukarest, 1991. Kós Károly levelei a századforduló építészetéről, (közreadja és bevezeti Kubinszky

Mihály), Műhely (Győr), 7. évf.. 6. sz. 38-58. old. Kós Károly: Koronázási emlékeim Erdélyi Helikon, 5. évf. 1932, 10. sz. p. 699-710. Újból

megjelent in: Hármaskönyv, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1969. In: Sas Péter [szerk.]: "Kőből, fából házat… igékből várat", In memoriam Kós Károly 1883-1983. Magvető, Budapest, 1983.

Kovács Ákos [szerk.]: Monumentumok az első háborúból, Corvina, Budapest, 1991. Kovács József: Kerekegyháza. A település története, Magyar Tudományos Akadémia

Regionális Kutatások Központja , Kecskemét és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati társulás információs adatbázisa, http://www.rkk.hu/kmetkis/index.php3?telkod=2253


Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes, Architektúra, Akadémiai Kiadó, Budapest 1974. Interneten a Magyar Elektronikus Könyvtárban, URL: http://www.mek.oszk.hu/01100/01196/index.phtml

Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes, Magyar Építészet, 1972. 1. sz. Kubinszky Mihály: Visszatekintés a huszadik század magyar építészetére, I.-II. rész,

Magyar Szemle, Új folyam IX. évf. 11-12. szám, Budapest, 2000, december Lajta Edit [szerk.]: Művészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Lakatos Mihály, Mészáros L. Edgár, Óriás Zoltán [szerk.]: A magyar építőművészet és

építőipar 50 éve I. köt. Az 50 éves Vállalkozók Lapja Jubileumi Albuma 1879-1929. Kiadja a Vállakozók Lapja. Bíró Miklós nyomdai műintézet, é.n.

László Gyula: Medgyessy Ferenc és az építőművészet, Magyar Építőművészet, 1959, 129-133. old.

Levetus, A.S.: Hungarian Architecture and Decoration, “The Studio” Yearbook of Decorative Art, London, 1913, 227-248. old.

Levetus, A.S.: Hungarian Architecture and Decoration, “The Studio” Yearbook of Decorative Art, London, 1914. 217-244. old.

L'Illustration Juillet 1935 (Expositon Internationale de Bruxelles 1935, Györgyi Dénes. pavilonjával)

L'Illustration Juillet 1937 (Expositon Internationale 1937, Györgyi Dénes pavilonjával) Lindner Magdolna: Családkép, portré, fénykép – A művészet és az otthon a Györgyi-


Lővei Pál: Magyarország és a világkiállítások (főleg építészettörténeti vázlat), In: Fehérvári Zoltán-Hajdú Virág-Prakfalvi Endre [szerk.]: Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika



különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, Pavilon Alapítvány, Budapest MM, 2001.17-46. old. 211-213. old

Magnago Lampugnani, Vittorio [hrsg.]: Hatje-Lexikon der Architektur des 20. Jahrhunderts, [Übers.: Bettina Aldor-Witsch ]. [Grundlegende Neubearb. des Lexikons der Architektur des 20. Jahrhundert]. - Ostfildern-Ruit, Hatje, 1998. [Györgyi, Dénes p. 384.]

Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Magyar Építőművészet, IX. évf. 2. sz. 1911. p. 22-27. [Városmajori iskola] Magyar Építőművészet, LXXVIII. évf. 4-5. sz. 1987. Magyar Építőművészet, VIII. évf. 12. sz. 1910. dec. Magyar Építőművészet, VIII. évf. 12. sz. 1910. p. 27. [Zebegényi templom] Magyar Építőművészet, VIII. évf. 4. sz. 1910. ápr. Magyar Építőművészet, X. évf. 9/10. sz. 1912. p. 25. [Városmajori iskola] Magyar Építőművészet, XXX. évf. 5-6. sz. 1930. Magyar Építőművészet, XXXI. évf. 4-6. sz. 1931. Magyar Iparművészet, 11. évf. 3. sz. 1908., p. 114, [Zebegényi templom] Magyar Iparművészet, 15. évf. 1912., p. 353. [Zebegényi templom] Magyar Iparművészet, 1938. 7. sz. p. 178, [Párizsi világkiállitás Grand Prix] Magyar Iparművészet, 20. évf. 1917., 1/3. sz. p. 15. [Koronázási ünnepségek] Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k. ), Berényi Gábor (6. k. ), Bárány

Lászlóné (8–). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–. Markó László [főszerk.]: Új magyar életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub.

2001-2003 Michele, Albert: “Faragott kő” fából és gipszből - Pavilonok világa, Élet és Tudomány,

LVI. évf. 24. szám, 2001. június 15. 752-755. old. Miller, Donald. ; Avinoff, Andrey. Nationality classrooms, University of Pittsburgh,

Pittsburgh : University of Pittsburgh, 1955. Műemlékvédelem, XXVI. évf. 2. sz. 1982. Nádai Pál: A debreceni Déri Múzeum, A Műgyűjtő IV. 1930., 261-264. old. Nagy Ferenc [főszerk.]: Magyar Tudós Lexikon A-tól Zs-ig, Better - MTESz - OMIKK,

1997. (351-352. old.) Nagy Gergely: A Wekerle telep rekonstrukciója, Magyar Épitőművészet, 81. évf. 5. sz.

34-39. old. Nagy Gergely: A Wekerle telep, Vjelentés, Budapesti Várostervező Vállalat, 1990. Nagy Gergely-Szelényi Károly: Kertvárosunk, a Wekerle, Magyar Képek, Veszprém-

Budapest, 1997, 2. Kiadás 2001. Németh Lajos [szerk.]: Magyar Művészet 1890-1919. I-II. kötet. Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1974. Németh Lajos: A századforduló művészete, In: Aradi Nóra [szerk.]: A Művészet története

Magyarországon a honfoglalástól napjainkig, Gondolat, Budapest, 1983. Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Műszaki Könyvkiadó 1986.,

[Hangya székház, 11., 14-15. old., Déri Múzeum, keszthelyi múzeum, 23-24. old. Honvéd utcai bérház és transzformátorház, 104. old. a külső boritó hátlapján a rákospalotai iskola bejárata], 2. bőv. kiadás Terc Kft. 2001. [Hangya székház, 16-18.



old., Déri Múzeum, keszthelyi múzeum, 27-29. old. irodalmi hiv. 50-50. old., Honvéd utcai bérház és transzformátorház, 116-118. old., "Fiatalok" 203. old. rákospalotai iskola 247-249. old., fényképpel, 1937. évi párizsi világkiállítás magyar pavillonja, 249., 251. old.],

Papp Katalin: Budapest XII. Városmajor utca 59. óvoda-iskola műemlék felújítási tanulmányterve, művészettörténeti kutatási dokumentáció, Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, (kézirat)

Péterffy Miklós: Kós Károly első megépült lakóháza, Művelődés közművelődési folyóirat, (Románia), 1998 március

Prohászka László: Lovas szobrok, A mi Budapestünk, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1997. [Angol nyelven: Equestrian statues, Our Budapest, The Mayor of Budapest, 1997] [Rákóczi szobor talapzata]

Rátky Zoltán, Strazimir Oszkár [szerk.]: A magyar legujabb kor lexikona, Budapest, A Magyar Legujabb Kor Lexikona kiadása, 1932.

Révai Lexikon Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996– Rosch Gábor: Hegyvidéki épületek, Hegyvidék Lapkiadó, Budapest, 2004. Rostás Péter-Erdei Gyöngyi: A főváros régisége - Közterek és magánterek, 1780-1940,


Ritoók Pál [szerk.]: Magyar építészet 6. A szecessziótól napjainkig, Magyar Építészet, Kossuth Kiadó Rt., Budapest, 2004.

Sas Péter [szerk.]: Kós Károly levelezése, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Bp., 2003. Sisa József és Wiebenson, Dora [szerk.]: Magyarország építészetének története. Vince

Kiadó, Budapest, 1998. Sisa József: Híres magyar templomok, Kolibri könyvek, Móra Könyvkiadó, Budapest,

1989. [Zebegényi templom, Kós-Jánszky-Györgyi Dénes építészek] Sőregi János:Vezető Debrecen sz. kir. városa Déri Múzeumában, II. kiadás, Debrecen,

1939. Sz. Kürti Katalin: Alföld, 1972, 23. évf. 9. sz. 90-93. old. [Medgyessy Ferenc

Debrecenben, a Déri múzeum előtt álló szobrairól] Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen, Debrecen megyei város v.b., 1981.

[Déri múzeum előtt álló, valamint az 1935. Brüsszeli és 1937. Párizsi világkiállitásokon szereplő szobrok, 58-66. old. ]

Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből 1800-1900, Athenaeum, Budapest, 1901.

Szegő György: A Városmajori Iskola kísérletező építésze - Györgyi Dénes a két világháború közötti korszak ünnepelt alkotója volt, Népszabadság, 2001. ápr. 25, 40. old.


Szendrei János, Szentiványi Gyula [szerk.]: Magyar Képzőművészek Lexikona, Budapest, 1913. (I. köt. Abádi-Günther109)

109 Több kötet nem jelent meg.



Szvoboda Dománszky Gabriella: Budapest az újkorban, Történelmi pillanatok egy nagyváros életében, A Budapesti Történeti Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője, Budapesti Történeti Múzeum, 1995.

The Pittsburgh Review, Alumni Magazine of the University of Pittsburgh, June-July 1931 The Pittsburgh Review, May-June 1934. Tóth Endréné [szerk.]: Budapest Enciklopédia, Corvina Kiadó, Budapest, 1981. Új Almádi Újság, 1996. 12. sz. Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938. University of Pittsburgh: Educational and cultural exchange and the nationality

classrooms, University of Pittsburgh. [Pittsburgh, 1957 University of Pittsburgh. Nationality rooms in the Cathedral of Learning, [ill. Owen,

Stephens D.], Pittsburgh, Univ. of Pittsburgh, 1933 Vadas Ferenc: Györgyi Dénes - a kor építésze, kiállítás az Épitészeti Múzeumban,

Magyar Nemzet, 1987. febr. 24. 7. old. Varga Béla [főszerkesztő]: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon, Veszprém Megyei

Önkormányzat Közgyűlése, Veszprém, 1998 http://mek.oszk.hu/00000/00062 Zalkai-Fekete Miklós: A debreceni Déri-Múzeum, Tervezte Györgyi Dénes és Münnich

Aladár (1923), Tér és Forma, Különlenyomat, 1923. Zrinszky József: Györgyi Dénes, a pedagógus, Magyar Építészet, 1987, 4-5. sz.



Dr. Györgyi Géza radiológus főorvos, egyet. magántanár

Tudományos dolgozatainak jegyzéke

1. Gyomorsecretios vizsgálatok diabetesnél (Orvosképzés 1925, br. Korányi Sándor emlékkönyv)

2. A húgysavanyagcsere viszonya a gyomor sósavsecretiojához (Orvosi Hetilap 1926, 50 sz. Kürti Lászlóval)

3. Über den Zusammenhang zwischen dem Harnsäurenstoffwechsel und der Magensalzsäurensecretion (Zeitschrift f.d. ges. exp. Med. 1927, 55. 3/4, 475-480, Kürti Lászlóval)

4. Purinanyagcserevizsgálatok anacid betegeken (Orvosi Hetilap 1928. 3. sz., Kürti Lászlóval). ugyanaz németül:

5. Untersuchungen über den Harnsäurenstoffwechsel der Anaciden (Zeitschr. f.d. ges. exp. Med. 1927. 58. 3/5. 399-406., Kürti Lászlóval)

6. Harnsäurenstoffwechsel und Insulin (Klinische Wochenschrift 1927, 6, 30. sz. Kürti Lászlóval)

7. Studien über die Ausscheidung der Triphenylmethansulfosäurefarbstoffe und Carbinole mit dem Harn (Biochemische Zeitschrift 1927. 187, 4/6. 363-369, Farkas Györggyel és Németh Lászlóval)

8. Über die Beinflussung der experimentellen malignen Geschwülste mit Elektropen Substanzen III. (Zsf f. Krebsforschung 1927. 24. 5. 444-449., Karczag Lászlóval)

9. A röntgensugarak biológiai hatástalansága mesterséges szövettenyészetekkel szemben (Magyar Orvosi Archívum 1927. 4. sz. Karczag Lászlóval és Farkas Györggyel). Ugyanaz németül:

10. Über die biologische Indifferenz der Röntgenstrahlen gegenüber künstlichen Gewebekulturen (Arch. f. experimentelle Zellforschung 1927. IV. 206-211. Karczag Lászlóval és Farkas Györggyel)

11. Zur Physikalischen Chemie des Karzinome auf Grund der Vitalfärbung (Arch. f. experimentelle Zellforschung 6 1928.)

12. Diphteriás myocarditis elektrocardiogramja gyermekeken (OH 1928. 49. sz. Gönczy Istvánnal) Ugyanaz németül:

13. Elektrokardiographisch nachweisbare Schädigung des Myokards nach Diphterie (Zsf f. des. ges. exp. Med. 1928. 63. 1/2??. 125-129.)

14. Interpolált supraventricularis extrasystole (Magyar Orvosi Archívum, 1929. 1. sz. Gönczy Istvánnal) Ugyanaz németül:

15. Beitrag zur Frage der interpolierten supraventrikulären extrasystolen beim Erwachsenen (Zsf f. d. ges. exp. Med. 1928. 130. 1/2 130-138.)

16. A synthalin hatása a gyomor motilitására és secretios mechanizmusára (Egedy Elemérrel, OH 1929. 2. sz.)

17. Fistula gastrocolica esete (MRK 1929. 12. sz.) 18. Az intravenás pyelographia (MRK 1930. 9. sz.) 19. A colon nyálkahártyaredőzet vizsgálatának technikája és a diagnostikai jelentősége

(MRK 1931. 4. sz.) 20. A bordák fejlődési rendellenességei (MRK 1931. 5-6. sz.)



21. Die diagnostische Bedeutung der Schleimhautreliefuntersuchung des Dickdarmes (Röntgenpraxis 1931. 3. 17. 769-776.) Ugyanaz németül, franciául és angolul a III. Nemzetközi Radiologiai Kongresszus (IIIe Congrès International de Radiologie ) előadásait tartalmazó kötetben)

22. Vastagbélpolypus esete (OH 1932. 75. 44. sz.) 23. A vastagbél alaki és fejlődési rendellenességei (MRK 1932. 3/4. sz.) 24. Fistula oesophageobronchialis (OH 1932. 75. 38.) 25. Oesophageobronchiale Fistel (Röntgenpraxis 4. 14. 590-593.) 26. A dysphagia atonica diagnostikai jelentősége (MRK 1932. 11/12. sz.) Uan: 27. Die diagnostische Bedeutung der Pharynxtaschenfüllung (Fortschritte a. d. Geb. d.

Röntgenstr. 1932. 46/4. 422-427.) 28. Protrahált-fractionált besugárzással kezelt garat és gégetumorok (Orvosképzés 1933.

2. sz.) 29. A combinált bélvizsgálat jelentősége az ileocoecalis táji terimenagyobbodások

elkülönítő kórisméjében (MRK 1933. 7/8. sz.) 30. Az utolsó ileumkacsok irrigoscopiás hyálkahártyareliefvizsgálatának diagnostikai

jelentősége (MRK 8. 8/10. sz.) Ugyanaz franciául: 31. Le rôle de l'irrigoscopie dans le radiodiagnostic de l'intestin grèle terminal (Journal

de Radiol. et de l'Electrol. 1934. 18. 6. 285-89.) 32. Die Bestrahlung der Hypophyse im Klimakterium (Gönczy Istvánnal és Kiss

Józseffel) (Zsf f.d. ges. exp. Med. 1931. 79. 3/4. 442-450.) 33. Insulin und geschädigter Herzmuskel (Haynal Imre és Vidovszky Lászlóval, Klin.

Nachrich. 1928. 7. 33. 1343-39.) 34. Einstellbarer Therapie-Strahlenschutztisch. (Strahlentherape 1933. 48. 592-594-) 35. A negyvenéves röntgensugár (Betegápolásügy 1936. 2/3. 9-12.) 36. A rheumás betegségek röntgendiagnostikája (Magyar Orvos 1935. 3. 35-38.) 37. Az epehólyag elhúzódó kiürülésének diagnostikai jelentősége (OH 1935. 26. sz.) 38. A hasi betegségek röntgenvizsgálata (OH 1934. 22. sz.) 39. Über die mittelbaren und unmittelbaren diagnostischen Merkmale der Schädel-

tumoren (Fortschr. Röntgenstr. 1936. 54. 2. 174-179.) 40. Az ágyéki csigolyák jobboldali harántnyúlványainak összecsontosodása. Adat a

spondylosis deformans kórszármazásához (MRK 10. 5/6. sz.) 41. Beitrag zur Pathogenese der Spondylosis Deformans Rechtseitige knöcherne

Verbindung der Lendenwirbelfortsätze (Röntgenpraxis 1936. 8. 10. 687-690.) 42. A gastritis reliefvizsgálattal megállapítható gyakorisága és egyéb betegségekkel való

összefüggése (Prof. Korányi emlékkönyv, 1936.) 43. Beszámoló az V. Nemzetközi Radiologiai Kongresszusról (MRK 1937. 11. 11/12. sz.) 44. Az aorta jobboldali fekvése (MRK 1937. 11. 9/10. sz.) 45. A gyomorrák felismerése és elkülönítő kórisméje (MRK 12. 9/10. sz.) 46. Fibula-aplasia esete (MRK 11. 5/6. sz.) 47. Ritka elváltozások az ileocoecalis tájon (MRK 1941. 15. 5/6. 74-82. sz.) 48. Egyiptomi mumiák röntgenvizsgálata (MRK 1938. 12. 11/12. sz.) 49. Cystocercosis esete (MRK 1940. 14. 9/10. sz.)



50. A sugaras gyógykezelés és diagnostika 1938. évi irodalmának összefoglaló ismertetése (Orvosképzés 1940. 3. 521-533.)

51. Gastroscoppal ellenőrzött gyomor-reliefvizsgálatok különös tekintettel a gastritisre (Magyar Orvosok Egyesülete X. Nagygyűlésének tárgyalásai)

52. Finsen, a fénykezelés feltalálója (Egészséges Élet 1942. 1.2.25-26.) 53. A rákbetegség gyógykezelésének országos megszervezése, különös tekintettel a

sugaras gyógyításra (A rákbetegség sugaras kezelésének javallatai c. könyvben, Eggenberger 1942)

54. Az aortaisthmus stenosisa (Orvosi Hetilap 1943. 28. sz.) 55. Koponya-haemangioma (MRK 1942. 17. 9-10. sz.) 56. Hashártyamögötti zsírdaganat (MRK 1943. 17, 11-12. sz.) 57. A mellkas röntgenvizsgálatának újabb módszerei (OH 1944. 38. sz.) 58. Cushing kór esete (Orvosok Lapja, 1948. IV. 23. 755. old.) Halmi Miklóssal és

Virányi Andrással 59. Meszes léphez társuló gócos hasi elmeszesedés (OH 1950. 27. sz.) Virányi Andrással 60. A végtagok fejlődési rendellenessége (Magyar Radiologia 1952 4/4. 163.) 61. A térdizület pneumographiás vizsgálata (Magyar Radiologia 1955. 7/3. 145. old.)

Geruska L.-val) 62. A magyar radiologia úttörői: Gaál András dr. (Magyar Radiologia 1956. 8/1. 1.o.

nekrológ) 63. Márvány-csontbetegség (Magyar Radiologia 1956 8/1. 23.o.) Adorján I. és Róna Gy-el 64. A csípőizület röntgenvizsgálata (Magyar Radiologia 1956. 8/4. 204.o.) 65. Haemophiliás csontelváltozások (Magyar Radiologia 1956. 10/1.) 66. Osteopoikilia (Orthopaediai és Traumatológiai Közlemények 1958. I/3. 540.) Koncz I.-

vel 67. Dyschondroplasia (Magyar Radiologia 1959. 11/1. 15. o.) Molitorisz K.-val 68. Der lineare Schwächungskoeffizient als ein Massstab des Mineralgehaltes der

Knochen - Die Röntgendosimetrische Bestimmung des Mineralgehaltes der Knochen (Rofo 1961.94.5.667-672.)

69. Az occipito-cervicalis táj röntgenvizsgálatának jelentősége torticollis (caput obstipum) esetén (Magyar Radiologia 1962. 14/3. 129-136.)

70. Dysplasia fibrosa ossium (Magyar Traumatologia Orthopaedia és Helyreállító Sebészet, 1962. 3. sz. 200-209.) Dr. Barabás Csabával

71. Les changements morphologiques de la région occipito-cervicale associés au torticollis (Journal de Radiologia et d'Electrologie 1964. 45/12. 797-802.)

Könyvfejezet:

“A nyelőcső, gyomor, vékony- és vastagbél röntgendiagnosztikája” c. fejezet Hajdu-Ratkóczy “Röntgenologia” c- egyetemi tankönyvében. Hajdu Imrével, Hrabovszky Zoltánnal és Schiffer Ernővel együtt, 1954.

Tudományos előadásainak jegyzéke: 1. Zur Physikalischen Chemie des Karzinome auf Grund der Vitalfärbung (ki)

(Nemzetközi Sejtkutató Kongresszus, Budapest 1927). 2. Érdekes tüdőtumor esetek (ka) MORE 1928.



3. Duodenalis diverticulum (ka) MORE 1928. 4. Fistula gastrocolica (ka) Orvosegyesület 1929. 5. Az intravenás pyelographia (ki) MORE 1930. 6. Colon nyálkahártyaredőzet vizsgálatának technikája és diagnostikai jelentősége (ki)

MORE 1930 és az Orvosi Nagyhéten 7. Bordák fejlődési rendellenességei (ka) MORE 1930. 8. L'importance diagnostique de l'exploration radiologique de la muqueuse du gros

intestin (ki) III. Nemzetközi Radiologiai Kongresszus, Páris 1931. 9. Vastagbélpolypus esete (ka) Orvosegyesület 1931. 10. A vastagbél alaki és fejlődési rendellenességei (ka) Orvosegyesület 1931. 11. Fistula oesophageobronchialis (ka) Orvosegyesület 1931. 12. A dysphagia atonica jelentősége (ki) MORE 1932. 13. Protrahált fractionált besugárzással kezelt garat- és gégetumorok (ki) Orvosegyesület

1932. 14. A combinált bélvizsgálat jelentősége az ileocoecalis táji terimenagyobbodások

elkülönítő kórisméjében (ki) MORE 1932. 15. Le rôle de l'irrigoscopie dans le radiodiagnostic de l'intestin grèle terminal (ki) I.

Réunion Annuelle des Médecins Electro-Radiologistes de Langue Française, Paris 1933.

16. Az utolsó ileumkacsok irrigoscopiás nyálkahártyarelief vizsgálatának diagnostikai jelentősége (ki) MORE 1933.

17. Beszámoló a francia elektroradiologusok I. kongresszusáról (tk) MORE 1933. 18. A nyelőcső ritkább elváltozásai (ka) MORE 1934. 19. Reliefvizsgálat a mindennapi gyakorlatban (ki) MORE 1935. 20. Az agytumorok közvetett és közvetlen diagnostikai jelei (ka) Orvosegyesület 1935. 21. A vastagbél gyulladásos betegségeinek röntgendiagnostikája 1935. OTBA

szakosztály. 22. Fibula aplasia esete (ka) MORE 1935. 23. A könyök és a kéztő ritkább sérülései (ka) MORE 1936. 24. Az ágyéki csigolyák féloldali harántnyúlványainak összecsontosodása (ka) MORE

1936. 25. Adat a lymphogranulomatosis kórszármazásához (ka) MORE 1934. 26. A reumás betegségek röntgendiagnostikája (tk) Gyakorlóorvosi Sem. 1936. 27. Az OTBA szerepe a rákellenes küzdelemben (tk) OTBA szakosztály 1936. 28. A negyvenéves röntgensugár (nt) Népegészségügyi Múzeum 1935. 29. Finsen, a fénykezelés feltalálója (nt) Népegészségügyi Múzeum 1936. 30. A rétegfelvétel diagnostikai jelentősége (tk) OTBA szakosztály 1936. 31. The clinical importance of the congenital disorders of the colon (ka) V. Nemzetközi

Radiologiai Kongresszus, Chicago 1937. IX. 32. Beszámoló az V. Nemzetközi Radiologiai Kongresszusról és a vele kapcsolatos

tanulmányútról (tk) MORE 1937. 33. Az aorta jobboldali fekvése (ka) MORE 1938. 34. Egyptomi mumiák röntgenvizsgálata, (ki) MORE 1938. 35. Cysticercosis esete (ka) MORE 1939. 36. Gastroscoppal ellenőrzött gyomor-reliefvizsgálatok különös tekintettel a gastritisre

(ki) Magyar Belorvosok Egyesületének X. Nagygyűlése, 1940. 37. A rákbetegség gyógykezelésének országos megszervezése, különös tekintettel a

sugaras gyógyításra (tk) Orvosegyesület 1941. 38. Az aortaisthmus stenosisa (ka) Orvosegyesület 1943. 39. Koponya haemangioma (ka) MORE 1943.



40. Hashártyamögötti zsírdaganat (ka) Orvosegyesület 1943. 41. A mellkas röntgenvizsgálatának újabb módjai (ki) Magántanári próbaelőadás 1944. 42. A rétegfelvétel és a kymographia (ki) Az Áll. Alk. Horthy Miklós Gyógyint. és az

OTBA orvosainak tudományos ülése 1944. 43. A rétegfelvétel és a kymographia jelentősége a mellkasi diagnostikában (ki) M.O.Sz.

Buda-Északi Csoport 1945. 44. Tomographia (ki) Felkért előadás a tüdőgyógyász szakcsoportban 1945. 45. Tomographia (ki) Felkért előadás a tüdőgyógyász szakcsoportban 1946. 46. Cushing-kór esete (ka) Röntgen-szakcsoport 1945. 47. Többszörös exostosisok (ka) Röntgen-szakcsoport 1946. 48. Kymographia (tk) Magyar-Francia Orvostársaság 1946. 49. A röntgentherapia újabb javallatai (tk) M.O.Sz.Sz. Buda-Északi Csoport 1947. 50. Klippel-Feil f. deformitas. Multiplex osteomatosis öröklődő esete (ka) János-kórház

1947. 51. A röntgenlelet értelmezése (tk) M.O.Sz.Sz. Buda-Északi Csoport 1948. 52. A mesterséges rádioaktivitás (nt) Felkért hozzászólás a Szoc. Dem. Párt értelmiségi

akadémiáján 53. A rétegfelvételről. M.O.Sz.Sz. és a Magyar Mérnökök Szabad szakszervezetének 1948.

máj. 12-i együttes ülése 54. Csontáttételek röntgenkezelése. Centenáris orvosi nagyhét, 1948. IX. 11. 55. Az ultra-nagyfeszültségű röntgentherapia. M.O.Sz.Sz. Buda-Északi Csoport 1948. X.

22. 56. A hyperthireosis sugaras kezelése. Áll. Alk. Gyógyint. 1948. XI. 15. 57. A rosszindulatú daganatok sugaras kezelése, Gyöngyös, 1948. XII. 19. 58. A sugaras kezelés a gyakorló orvos szempontjából, Kiskunhalas, 1949. I. 16. 59. Újabb röntgendiagnosztikai eljárások, Híradástechnikai Egyesület, 1953. II. és Budai

Röntgenszakcsoport Munkaközössége, 1953. IV. 60. A csípőizület röntgenvizsgálata, Röntgen szakcsoport, 1954. III. 11. 61. A térdizület pneumographiás vizsgálata, Röntgen szakcsoport, 1954. XI. 18. 62. A márvány-csontbetegség, I. Kórbonctani Intézet, 1954. XI. 22. és pathológus

Szakcsoport, 1954. XII. 17. 63. A combnyak antetorsiojának jelentősége a világrahozott csípőficam kezelésében,

Orthopaediai nagygyűlés, 1956. IX. 15. 64. Haemophiliás csontelváltozások, Radiol. szakcsoport, 1957. X. 30. 65. Dyschondroplasia, Radiol. szakcsoport, 1957. X. 30. 66. A gerinc fejlődési rendellenességei, Debrecen, Orthopaed. Traumat. Vándorgyűlés,

1958. V. 15. 67. Sugárvédelmi kérdések az orthopaediában, Sugárvédelmi Symposion, 1959. XI. 6. Rövidítések: MORE Magyar Orvosok Röntgen Egyesülete OTBA: Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alap M.O.Sz.Sz.: Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete

Írások dr. Györgyi Gézáról:

Fülöp József: Dr. Györgyi Géza, Magyar Radiológia, . 27. évf. 1975. 6. sz. 384. old.




Ki-kicsoda? Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937,. 937 o. Markó László [főszerk.]: Új magyar életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub.

2001-2003 Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–

Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda “Hogy tetszik lenni?” Rádióriport, Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magdával beszélget Oláh

Margit, Kossuth Rádió, 1987. május 4. Dr. Györgyi Gézáné: Beszélgetések, Visegrádi Hírek, 1987. Karácsony (különkiadás),

1988. febr., 1988. márc., 1988. május (különkiadás), 1988. júl., 1988. szept., 1990. március, 1990. április, 1990. május

Dr. Györgyi Gézáné: Ki volt Deák Szidónia? Új Művészet, III. évf. 6. szám, 1992 június, 81-83. old.

M. A.: Magda néni elment, Visegrádi Hírek, X. évf. 4. sz. 1994. ápr. 7. old. Pákozdi Judit: Édesanyám főztje, interjú Györgyi Kálmánnal, Konyha Magazin, 1998. 1.

sz. 10-11. old.

Dr. Györgyi Géza fizikus110

Könyv:

Elméleti magfizika, Budapest 1961. Műszaki Kiadó Második bővített kiadása: 1965. 447 o.

Lengyel nyelvű kiadása: Zarys teorii jadra atomowego, Warszawa 1964, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe 427 o.

Tudományos cikkek: Idegen nyelven:

1. Der Energie-Impuls Tensor des elektromagnetischen Feldes und die

ponderomotorischen Kräfte in Dielektrika. Acta Phys. Ac. Sci. Hung. 3 (1954) 213. Társszerző: Marx Gy.

2. Theorie einer auf Torsionsdraht aufgehängten Waagebalken nach Eötvös-Selényi. Acta Phys. Ac. Sci. Hung. 4 (1954) 19.

3. Die Belegung des Energiemittelpunktes und der Energie-Impuls-Tensor des elektromagnetischen Feldes in Dielektrika. Acta Phys. Ac. Sci. Hung. 4 (1954) 121.

4. Über die Bewegung Diracscher Teilchen in Mesonenfeldern. Acta Phys. Hung. Ac. Sci. 5 (1955) 119.

5. Über den Energie-Impuls-Tensor des elektromagnetischen Feldes in Dielektrika. Ann. d. Phys. 16 (1955) 241. Társszerző: Marx Gy.

110 A Fizikai Szemle 1973. decemberi számában közölt irodalomjegyzék adatait kiegészítettük.



6. Effect of a short range repulsive interaction in the jj-coupling shell model. Nucl. Phys. 1 (1956) 332.

7. Ladungskonjugation und verwandte Transformationen im Nukleonenfeld. Nucl. Phys. 2 (1956) 267.

8. On the difference between the density distributions of neutrons and protons in the nuclear jj-coupling shell model. Acta Phys. Ac. Sci. Hung. 6 (1957) 495. Társszerző: Rupp E.

7. Symmetry. operations of the Hilbert space and selection rule concerning the interactions of baryons and mesons. Il Nuovo Cimento, Suppl. 5 (1957) 159. Társszerző: Marx Gy.

8. Fizicseszkaja model giperonov. ZsETF 32 (1957) 152. 9. Parity nonconservation and transverse polarization of beta particles. Nucl. Phys. 5

(1958) 405; 6 (1958) 539. Társszerző: H. Überall. 10. Bound states in meson pair theory. Nucl. Phys. 10 (1959) 127. 11. Elementary considerations on the dynamics of light waves. Journ. of Phys. 28 (1960)

85. 12. Final state in interaction in the three-particle photo. disintegration of triton. Acta

Phys. Ac. Sci. Hung. 17 (1964) 253. Társszerző: Hraskó P. 13. On the symmetry properties of Nogami’s modified pairing hamiltonian. Phys. Letters

11 (1964) 47. Társszerző: Révai J. 14. K teorii szkritoj szimmetrii zadacsi Keplera. ZsETF 48 (1965) 1445. Társszerző:

Révai J. 15. On symplectic invariant many-fermion problems. Acta Phys. Ac. Sci. Hung. 19

(1965) 123. Társszerző: Révai J. 16. On the symmetries of the Kepler problem. ICTP Internal Report 3/1967. 17. Kepler's equation Fock variables, Bacry’s generators and Dirac brackets. Report

IC/G7/46. 18. On Schwinger’s angular momentum calculus and the Dirac bracket. Nuovo Cimento

58B (1968) 191. Társszerző: Kövesi Zs. 19. Kepler’s Equation, Fock Variables, Bacry’s Generators and Dirac Brackets. Nuovo

Cimento 53A (1968) 717. 20. Kepler’s Equation, Fock Variables, Bacry’s Generators II. Classical and quantum

group dynamics of the Kepler problem. Nuovo Cimento 62A (1969) 449. 21. Integration of the dynamical symmetry groups for the -l/r potential. Acta Phys. Ac.

Sci. Hung. 27 (19G9) 435. 22. Algebre et groupe de Lie d’invariance de l’atome d’hydrogene non.relativiste.

Rapport CEA-R-4112 (1971). Társszerző: A. Decoster. 23. On Classical Scalar Field Theories and the Relativistic Kepler Problem. Ann. of

Phys. 62 (1971) 120. Társszerzők: C. M. Andersen és H. C. von Bayeer. 24. The Relativistic Kepler Problem. Phys. Rev. D3 (1971) 1299. Társszerző: C. Fronsdal. 25. Groups and dynamics. Finite dynamical symmetry transformations for the Kepler

motion. In: Proceedings of the Colloquium on the Theory of Elementary Particles (Pezinska Baba, Sept. 22-25, 1971) Separate issue of the Slovak Journal of Physics (1972).



26. Symmetries et groupes en Mecanique classique pre-relativiste. Fejezet Th. Kahan: Theorie des groupes Physique classique et quantique c. könyvének 2. kötetében. Dunod, Paris, 1972. Társszerzők: J. Hajdu és Th. Kahan.

Magyar nyelven: 1. Az Eötvös-Selényi-féle lengő mérleg anomális lengései. TTK Évkönyv. ELTE. 1954. 2. Az elektromágneses tér energia-impulzus tenzora dielektrikumokban. Magy. Fiz.

Foly. 2 (1954) 255. 3. Fénykvantumok dielektrikumban. Magy. Fiz. Foly. 3 (1955) 369. 4. Az elektromágneses tér impulzusmomentumáról. Magy. Fiz. Foly. 3 (1955) 23. 5. Az elektron. Fizikai Szemle 5 (1955) 3. 6. Az atommagok periódusos rendszeréről. Fizikai Szemle. 6 (1956) 58. 7. A polározható közegekre elektrosztatikus térben ható ponderomotoros erőkről. Magy.

Fiz. Foly. 5 (1957) 187. 8. Az elemi részek családfájának megismerése felé. Fizikai Szemle. 7 (1957) 110. 9. Elméleti fizikus iskola a Mont Blanc tövében. Fizikai Szemle. 8 (1958) 23. 10. A magerők töltésfüggetlensége és a könnyű atommagok energianívói. Fizikai Szemle,

8 (1958) 139. 11. Elemek, atomok, periódusos rendszer. Fizikai Szemle, 9 (1959) 242. 12. Az atommagok izomériája I.-II. Fizikai Szemle, 9 (1959) 278, 308. 13. Fényhullámok dinamikájáról. Fizikai Szemle, 10 (1960) 337. 14. A multipól-sugárzás forrásainak szemléletes leírása. Magy. Fiz. Foly. 9 (1961).

Társszerző: Menyhárd Nóra. . 15. Sugárnyalábok ingadozásai és korrelációja a részecske-kép alapján. Fizikai Szemle,

12 (1962) 146. 16. A Bohr-féle atommodelltől a kvantummechanikáig I.-II. Fizikai Szemle, 12 (1962)

311, 331. 17. Az atommagok forgási állapotairól. KFKI Közlemények, 10 (1962) 4. 18. A Kepler-problémáról. Fizikai Szemle, 15 (1965) 74. 19. SU(2), SU(3), ... I. II. III. IV. Fizikai Szemle, 17 (1967) 24, 41, 88, 120. 20. Elfajult kvantummechanikai sajátértékfeladatok. Magy. Fiz. Foly. 15 (1967) 505

(kandidátusi disszertáció). 21. A Kepler-probléma “rejtett” szimmetriáiról. Fizikai Szemle, 18 (1968) 142. 22. Csoportelméleti dinamika I. - Kepler-mozgás. Magy. Fiz. Foly. 17 (1969) 41. 23. Csoportelméleti dinamika II. - Az impulzusmomentum kvantumelméletének

Schwinger-féle megfogalmazásáról. Magy. Fiz. Foly. 17 (1969) 459. 24. Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ. Fizikai Szemle, 20 (1970) 349. 25. A Kepler-mozgás és a gravitációs törvény. Fizikai Szemle, 21 (1971) 205. 26. Kvantumkinematika. Fizikai Szemle, 21 (1971) 337. 27. Rutherford-szórás a mag taszító Coulomb-terében. Fizikai Szemle, 21 (1971) 355. 28. Előszó a kvantummechanika c. cikkgyűjteményhez. Szerkesztette: Jánossy Lajos,

válogatta és fordította: Györgyi Géza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.



29. Dinamikai szimmetriák. A -1/r potenciál. Magy. Fiz. Foly. 20 (1972) 163 (tud. dokt. disszertáció).

30. Wigner Jenő levelei Ortvay Rudolfhoz. Fizikai Szemle, 22 (1972) 45. 31. Max Planck Magyarországon. Fizikai Szemle 22 (1972) 307. 32. Jegyzetek a tudományos múlt értékeinek megbecsüléséről. Fizikai Szemle 22 (1972)

350. 33. Planck-emlékek. Magyar Tudomány 12 (1972) 785. 34. Kepler műve - mai szemmel. Magyar Tudomány (?). 35. Szimpozium Triesztben Paul Dirac tiszteletére. Fizikai Szemle 23 (1973) 315.. 36. Neumann János levelei Ortvay Rudolfhoz. Fizikai Szemle 23 (1973) 357. 37. A kvantummechanika történetéről és annak néhány magyar vonatkozásáról. Magy.

Tud. és Technikatört. Konf. Budapest, (1973) 519. 38. Werner Heisenberg levelei az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában. Fizikai Szemle 24

(1974) 13.. 39. Lánczos Kornél. Fizikai Szemle 24 (1974) 166. 40. A kvantumfizika történetének forrásai. Fizikai Szemle 23 (1974) 285.

Sokszorosított szemináriumi és egyetemi jegyzetek:

1. Csoportelmélet. Eötvös Loránd Fizikai Társulat. 1955. 2. Relativitás- és kvantumelméleti problémák vizsgálata csoportelméleti módszerekkel.

ELTE egyetemi jegyzet. 1957. 3. Az impulzusmomentum kvantumelmélete és a forgáscsoport. KFKI Közlemények.

Melléklet. 1959. Második, bővített kiadás. 1963. 4. Párkölcsönhatás az atommagban. KFKI 1962. 5. Az atommagok forgási állapotairól. KFKI 1962. 6. Csoportelmélet és a mag héjmodellje. KFKI 1963.

A fentieken kívül meg számos könyvismertetése, a tudomány haladásáról számot adó írása és többkötetnyi. fordítása jelent meg.

Írások Györgyi Gézáról:

[-]: Györgyi Géza-díj, Fizikai Szemle, ? évf. ?. sz. 2000. okt. 2000/342 ??? [-]: Györgyi Géza emlékülés, Fizikai Szemle, L. évf. 5. sz. 2000. május 178. old. Bencze Gyula: Csoportelmélet és sokrészecske-szóráselmélet, Fizikai Szemle, L. évf. 10.

sz. 2000. okt. 343-345. old. Frenkel Andor-Marx György: Búcsú Györgyi Gézától, Fizikai Szemle, XXIII: évf. 12.

sz. 1973 december, 353-356. old. Füstöss László dr.: Wigner Jenő élete és munkássága, In: dr. Horváth Péter

[főszerkesztő]: Wigner Jenő 1902-1995, A magyar tudomány és technika nagyjai, CD, BME-OMIKK, 2004.




Kósa László [szerk.]: Magyar művelődéstörténet, 2. jav. kiad., Osiris Kiadó , 2001 Lovas István: Györgyi Géza (1930-1973), Természet Világa, 132. évf. 3. sz. 2001.

március, 116-118.old. Lovas István: Kvantált-e az elektromágneses tér? Fizikai Szemle, L. évf. 10. sz. 2000.

okt. 345-347. old. Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k. ), Berényi Gábor (6. k. ), Bárány

Lászlóné (8–). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–. Markó László [főszerk.]: Új magyar életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub.

2001-2003 Nagy Ferenc [főszerk.]: Magyar Tudós Lexikon A-tól Zs-ig, Better - MTESz - OMIKK,

1997. (352. old.) Németh Judit: A Yukawa-potenciáltól a relativisztikus magerőkig, Fizikai Szemle, L.

évf. 10. sz. 2000. okt. 339-342. old. Radnai, Gyula-Kunfalvi, Rezső: Physics in Hungary - a Survey, North-Holland

Publishing Company, Amsterdam-Oxford-New York-Tokyo, 1988. P. 81. Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996– Szegő Károly: Györgyi Gézára emlékezünk, Fizikai Szemle, L. évf. 10. sz. 2000. okt.

337-338. old.

A család más tagjai (leányági, házasság révén rokonok) A Lánchíd története, Magyarság, 1932. június 26. . [Marschalkó J.] Csíky Balázs: A Katolikus Egyház Piliscsabán, Piliscsabai Polgár, a Nagyközségi

Alapítvány havilapja, 2000. április, [Goszleth Lajos épitész] http://www.piliscsaba.hu/piliscsaba/polgar/polg00/polgar0004.htm

Demeter, Zsuzsanna: A fotográfia megjelenése a magyar sajtóban, Egyetemi szakdolgozat 8. (First appearance of photography in the Hungarian press), University Theses 8. Fotoművészet 1998, 1-2. sz. http://fotomuveszet.elender.hu/9812/981216.html angol nyelven http://fotomuveszet.elender.hu/9812/981216_eng.html [Goszleth István fényképész]

Gáll Imre, Holló Szilvia Andrea [szerk.]: Széchenyi-Lánchid és Clark Ádám, Városháza, Budapest, 1999, 134. old. [Marschalkó J.]

Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában, A pesti könyvkiadás első száz évében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. [Lauffer, Edelman, Lampel, 1851-től Lantosy és Lampel, 1852-től önálló]]

Haliczky Antal (orvosdoktor, tokaji, zemplénmegyei származású): Imago melancholiae. Specimen inaug. Budae, 1833. [Györgyi (Giergl) Alajos második feleségének apja, Forrás: Szinnyei: Magyar irók…]

Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon, Balassi Kiadó, Budapest, 1997. [Lauffer ]

Kovács Ida: Kiss Ottó fényképész hagyatéka, Egyetemi szakdolgozatok 11. Fotoművészet 1999, 1-2. sz. [Goszleth István fényképész] http://fotomuveszet.elender.hu/9912/991212.html



Lindner Ernő: Igy éltünk - Lindner Ernő válogatott versei, Szemimpex Kiadó, Budapest, 2002

Lumière-testvérek felvétele a Lánchídról, 1896-ból http://www.idg.hu/expo/lanc/marschal.html [Marschalkó J.]

Magyar Életrajzi Lexikon, [Marschalkó János, Marschalkó János Pál,] Megyeri Dávid: Máig élő Pilvax-legenda, Magyar Nemzet, 2005. március 14, hétfő, 5.

old. [Interjú Gábor Mihálynéval]. Papp Gábor György - András Edit [szerk.]: A Magyar Tudományos Akadémia

képzőművészeti kincsei, Magyar Képek, Veszprém-Budapest, 2004. [Marschalkó J.] Radnai Lóránt: A Lánchíd, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1961,

(Műemlékeink) [Marschalkó J.] Radványi Dorottya: Tejfölös kávé házi kuglóffal Népszabadság, 2003. május 23.

[Kávéház-történeti kiállitás Vácott, Pilvax Károlyné] Rédey Judit: Híres vendéglátók asszonyai (Pillvax Károlyné), Vendéglátás, 1998. január,

22. old. Rédey Judit: A Pillvax család hagyatéka, 2005. március 14., hétfő

http://www.kavehazak.hu/magazin/kulturakave/content.php?id=833 Révai Mór János: Írók, könyvek, kiadók, Egy magyar könyvkiadó emlékiratai, I.-II.

kötet., Révai Testvérek, Budapest, 1920. [Wilhelm Lauffer, Giergl Emmának, Giergl Ignác lányának férje]

Ritoók, Pál: A City in Photographs, The Hungarian Quarterly, Vol. XL. No. 155, Autumn 1999. [Goszleth István fényképész]

Soós Gyula: A Lánchíd oroszlánszobrainak mestere. M. J. 1819 - 1877 (Művészettört. Ért. 1960. 2. sz.). [Marschalkó J.]

Sz. J. L.: A krampampulitól a Margaréta-kehelyig -Kávéház-történeti kiállitás Vácott, Népszabadság, 2003. május 28. [Pilvax Károlyné]

Tormay Cécile: A régi ház. Regény, Singer és Wolfner, é.n. Vajda Pál: A Lánchíd története, Szikra, Budapest, 1947. . [Marschalkó J.] Vajda Pál: A százéves Lánchíd, Országos Közművelődési Szövetség (Országos

Közművelődési Tanács), Budapest, 1942. . [Marschalkó J.] Váralljay Csocsán Jenő: Goszleth Lajos épitész (1906-1963) I-II., Ez az újság nálunk, A

Piliscsaba-Klotildliget Községszépitő és Természetvédő Egyesület lapja, I. évf. 8. sz. 2003. okt. 16. old., I. évf. 9. sz. 2003. nov. 16. old.,

Varga Katalin: Egyszer és azóta sem, Önkéntes fényképész szövetkezet a Millenniumi Kiállításon, Budapesti Negyed 15, 1997/1 [Goszleth István fényképész]

Vasárnapi Ujság. 1885. 3. sz. 40-41., 43. [Goszleth István, az Aranyember színpadi változatának szereplőit és színpadképeit megörökítő sorozat]



Zámor (Zsabokrszky) Ferenc Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc, In: Szőke Béla [szerk.]: Műszaki nagyjaink, I.

kötet, 237-260.old. Gépipari Tudományos Egyesület kiadása, Budapest, 1983. Interneten a Magyar Elektronikus Könyvtárban, URL: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/kozleked/zamor/

Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc, Járművek és Mezőgazdasági gépek, 1960. 9. sz. Csiba József: Vasúti személykocsik fejlődése, In: dr. Kovács László [szerk.]: Magyar

Vasúttörténet, 5. kötet, 1995, Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 1997, 305-365. old.

Czére Béla dr.: Közlekedésünk tegnap és ma, "Mába érő tegnapok" tudomány- és technikatörténeti sorozat az Oktatási Minisztérium támogatásával, Sorozat szerkesztő: Németh József, http://www.scitech.mtesz.hu/03czere/czere1.htm

Kovács László dr. [szerk.]: Magyar Vasúttörténet, MÁV Rt., Budapest, 2000. Eleőd Ákos-Szegő György [szerk.]: Álmok Álmodói – Világraszóló magyarok, Kiállítás

katalógus, Ganz/Millenáris Park 2002-2002, II. Köt. 72. old. Ernyey Gyula: Az ipari forma története Magyarországon, Művészettörténeti füzetek 8.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. (Árpád sinautóbusz és argentin exportra készült Ganz motorvonat, 39-40., 69-70. old. 28-31. kép.)

Jalsovszky Katalin-Stemlerné Balogh Ilona [szerk.]: Fénnyel írott történelem, Magyarország fotókrónikája 1845-2000, Helikon Kiadó, 2000.


Kollega Tarsoly István [főszerk]: Magyarország a XX. században, Szekszárd Babits, 1996-2000, IV. köt. 318–319. old., http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/

Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Magyarok a természettudomány és a technika történetében I. OMIKK 1986. Malatinszky Sándor: A vasúti járművek fejlődési története 1915-1944 között, In: dr.

Kovács László [szerk.]: Magyar Vasúttörténet, 5. kötet, 1995, Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 1997, 251-304. old.

Mihalicz Csilla: Fénnyel írott történelem, 168 óra, XIII. évf. 7. szám, 2001. február 15. 34-37. old.

Nagy Ferenc [főszerk.]: Magyar Tudós Lexikon A-tól Zs-ig, Better - MTESz - OMIKK, 1997. (883-884. old.)

Novotny Tihamér: Első világháborús katonaemlékek, Múzsák Közművelődési Kiadó. Budapest, 1987. (Zámor Ferenc által első világháborús hadifogságában készített képkeret, Györgyi Gézáné tul. XIX. Tábla. 3. ábra, 149. és 221. old.)

Sipka László: Kandóék még tudták a választ, Magyar Nemzet, 1986, aug. 4. Szécsey István, K. Juhász Erzsébet és Keller László: A Ganz városi és városkörnyéki

villamosok 100 éve (1895-1995), II. rész, In: Mezei István [szerk.]: Vasúthistória Évkönyv 1997, MÁV, Budapest, 1998, 124-171. old.

Szécsey István: A MÁV 1936-1944 közöti normálnyomtávolságú vontatott jármű, motorkocsi és motorvonat beszerzései, fejlesztései, In: Mezei István [szerk.]: Vasúthistória Évkönyv 1994, KÖZDOK, Budapest, 1995, 61-93. old.



Szécsey István: A vasúti járműgyártás története 1920-1958, In: Mezei István [szerk.]: Fejezetek a 150 éves Ganz gyár történetéből 1844-1994, Kiadó: a könyvben megjelenő vállalatok közössége, Ganz-Hunslet, Ganz Gépgyár Holding, Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Rt., Ganz Mérőgyár Kft., Ganz Kapcsoló- és Készülékgyártó Kft., GanzAir Kompresszortechnika Kft., Budapest, 1994, 74-195. old.

Szécsey István: Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik, Vasúthistória Könyvek, MÁV, Budapest, 2001.

“The Railway Gazette”, 1960. július 29. Vincze Tamás: Adalékok a MÁV motoros vontatásának 1925-1938 közötti fejlődéséhez,

In: Mezei István [szerk.]: Vasúthistória Évkönyv 1995, KÖZDOK, MÁV, Budapest, 1996, 163-172. old.

Zámor Ferenc: A Ganz-gyár motorkocsi-gyártmányai, - Járművek és Mezőgazdasági gépek, 1955. 10., 11., 12. és 1956. 1. számai, 32 old, 75 ábra.

Zámor Ferenc: A motorüzem térfoglalása a személyforgalomban, - Magyar Vasút és Közlekedés, 1935. jan. 1.

Zámor Ferenc: A személyforgalom racionalizálása, - Ganz Közlemények, 1934. június, 3-12. old.

Zámor Ferenc: A vasúti kocsiépítés fejlődése, - Magyar Vasút és Közlekedés, 1929. december 25.

Zámor Ferenc: Mechanikus vagy elektromos erőátvitelt alkalmazzunk-e a motorkocsikon? -Magyar Vasút és Közlekedés, 1929. április 25.

Zámor Ferenc: Motorkocsik a helyiérdekű forgalom számára, - Ganz-Közlemények, 1934. október, 3-16. old.

Zámor Ferenc: Újabb típusú Diesel-motorkocsik, - Ganz-Közlemények, 1935. okt. 3-25. old.

Zámor Ferenc: Újabb típusú Diesel-motoros kocsik, - Ganz-Közlemények, 1939. március, 21-44. old.

Zámor, Ferenc: Die Wagen der Noord-Zuid-Hollandsche Tramweg Maatschappij, Bericht, Internationaler Strassenbahn- und Kleinbahnverein, 1925.

Zámor, Ferenc: Rationalisierung des Personenverkehrs, Ganz-Diesel-Triebwagen, Juli 1934., Seite 3-14.

Rédey Tivadar könyvtáros, kritikus [anon]: Nem Babits a szerző, Élet és Irodalom, 1983. okt. 21. 42. sz. 9. old. “… külön tér… külön idő” Babits Mihály fényképei (ikonográfia), Népművelési

Propaganda Iroda, Budapest, 1983. Az Országos Széchényi Könyvtár Petőfi kiállítása, ismerteti Rédey Tivadar, Budapest :

1922 Babits Mihály: Babits Mihály beszélgetőfüzetei 1-2. köt. [sajtó alá rend., bev. és jegyz.

Belia György], Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980 Babits Mihály: Az irodalom halottjai II. Nyugat III. évf. 11. szám. 1910. június 1. Bánhegyi Jób, Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok, Pannonhalmi Szemle,

1931, 186-187.



Belia György: Babits Mihály tanulóévei, Szépirodalmi, 1983. Csura Miklós, Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok (Könyvismertetések és

bírálatok), Katholikus Szemle, 1931, 559-560. Einczinger Ferenc: Babits vendégei, Esztergom Vármegye, 1942. dec. 24., 52. sz. 2. old. Galambos Ferenc: Rédeyné Hoffmann Mária, Könyvtáros, 1980. Gárdonyi Albert: Régi pesti könyvkereskedők, Budapest : 1930. [Gazda István] -a -n: Ki írta az ismeretlen Babits-verset?, Magyar Nemzet, 1983. nov. 6.,

246. sz. 9. old. Gellért Oszkár: Kortársaim, Művelt Nép, Budapest, 1954. Gellért Oszkár: Levelezésem kortársaimmal, Művelt Nép, Budapest, 1955. Goriupp Alisz: A Magyar Nemzeti Muzeum Hírlaposztálya fennállásának első

félszázadában, Budapest : 1934. Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda: Rédey Tivadar (1885-1953), Könyv, Könyvtár,

könyvtáros, 12. évf. 2. sz. 2003. február, 48-54. old. Harasztos Albert, “Ódry Árpád nem vállalta volna százszor egymásután a Hamletet”:

Beszélgetés a Greguss-díjas Rédey Tivadarral színházi konjunktúráról és a kritika válságáról, Esti Kis Újság, 1943, dec. 29., 3.

Harasztos Albert, A Greguss-díjas Rédey Tivadar - a kritika válságáról és a színházi álkonjunktúráról, Film Színház Irodalom, 1944, 3.

Jakubovich Emil, Rédey Tivadar [szerk.]: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai szerk.. Országos Széchényi Könyvtár Budapest.

Jókai emlékkiállítás: Magyar Nemzeti Muzeum, [rend. Rédey Tivadar], Budapest, 1925. Kenyeres Ágnes [szerk.]: Magyar életrajzi lexikon Akadémiai Kiadó, 1981-1984 - CD-

ROM, Bp., Arcanum Adatbázis Kft., 2001 http://www.mek.oszk.hu/00300/00355/ Kerecsényi Dezső, Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok (Kritikai Szemle),

Protestáns Szemle, 1931, 4, 330-332. Ki-kicsoda? Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937,. 937 o. Koltay Klára: “Csodálatos a saját lelkünk…” Gulyás Pál Rédey Tivadarhoz írt levelei.

Alföld, XXVI. évf. 1975. aug., 47.-53. old. Kozocsa Sándor: Rédey Mária: Kassainé ifjasszony, (Bp., 1935); Kürti Pál: Színpad és irodalom - Hozzászólás Rédey Tivadar cikkéhez, Nyugat, XXVII.

évf. 14-15. sz.1934. augusztus 1.-16. 172. old. Laczkó Géza: Rédey Tivadar versei, Nyugat, VI. évf. 1913. 4. sz. 318.. old. Magyar Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum (http://www.pim.hu) Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k. ), Berényi Gábor (6. k. ), Bárány

Lászlóné (8–). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–. Maller Sándor: Shakespeare-örökségünk, In: Maller Sándor és Ruttkay Kálmán [szerk.]:

Magyar Shakespeare tükör, Gondolat, Budapest, 1984. 44. old. Mandl Erika: A Napkelet és a Magyar Szemle színházi írásai, PhD disszertáció, 2004.

kézirat Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana: A Magyar Tudományos

Akadémia tagjai 1825–2002. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.



Németh László: Ember és szerep, In: Homályból homályba I. köt., Életrajzi írások, Németh László munkái sorozat, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977, 346. old.

Németh László: Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok, Napkelet, 1931, 256-258. In: Kiadatlan tanulmányok, Magvető, Budapest, 1968.

Péter László [főszerk.]: Új magyar irodalmi lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 2. jav., bőv. kiad. 2000

Pintér Jenő és Sajó Sándor [szerk.]: Mai magyar költők, Antológia, Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének kiadása, Budapest, 1924.

Pók Lajos: Babits Mihály, Arcok és vallomások, Szépirodalmi, 1970. R. Hoffmann Mária: Riedl Frigyesről, Studium, Budapest, 1923. Rába György: Babits Mihály, Gondolat, Budapest, 1983. Rédey Mária: Kassainé ifjasszony: Jászai Mari és Kassai Vidor szerelmi regénye,

Kiadatlan levelek és naplók alapján, Budapest,: Nyugat, 1935 Rédey Mária: Hoffmann Edith emlékezete, Válasz, 1947. 4-5. sz. Rédey Tivadar, id.: Az építészet története. Kiadatlan kézirat, 1874. Rédey Tivadar: A fővárosi sajtó szerepe a magyar irodalomban (Bp., 1932); Rédey Tivadar: Kereszty István. 1860-1944. In: Magyar könyvszemle, 1944. p. 167-169.; Rédey Tivadar: Paulay Ede, A százéves Kisfaludy Társaság (Bp., 1936); Rédey Tivadar. "Reményik Sándor lírája," Napkelet, VI (1925), 286-291. Rédey Tivadar: Varsányi Irén, Napkelet, 1932. II. Rédey Tivadar: Hat év magyar színművészete, Bp., 1940: Rédey Tivadar: In: A dal szüli énekesét : In memoriam Babits Mihály / [összeáll. és

szerk. Téglás János] / [írta Ady Endre et al.]. - Bp. : Ságvári Nyip. Szakközépisk. : Zrínyi Ny., 1983, Bp. : Zrínyi.

Rédey Tivadar: A menekülõ lélek, Kárpáty Aurél esszékötete – A Vajda János Társaság kiadása, Nyugat, XXVIII. évf. 6. sz.1935. június. 507. old.

Rédey Tivadar: A Nemzeti Színház története, Budapest : Egyetemi Nyomda, 1937. Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon – Az elsõ öt év repertóriuma, – Nyugat,

XII. évf. 3-4. sz.1919. február 16.-március 1. Rédey Tivadar: Az építész fia, Nyugat, XXVIII. évf. 4. sz.1935. április. 273. old. Rédey Tivadar: Babits Mihály ravatalánál, Budapesti Szemle, 261. köt, 766. sz. 1941.

243-245. old., Akadémiai Értesítő, 473. füzet, 1941. máj.-dec. 362-364. old. Rédey Tivadar: Babits Mihálynak, Nyugat, XXVI. évf. 23. sz.1933. december 1. 494.

old. Rédey Tivadar: Bajor Gizi. Kiadatlan kézirat. Rédey Tivadar: Berzsenyi Dániel, Nyugat, XXVIII. évf. 3. sz.1935. március. 237. old. Rédey Tivadar: Esztergomi nyár, Nyugat, XXVIII. évf. 4. sz.1935. április. 273. old. Rédey Tivadar: Filléres szinészkultusz, Nyugat, XXVIII. évf. 2. sz.1935. február. 130.

old. Rédey Tivadar: Gellért Oszkár harmadik évtizede, Tíz esztendõ. Válogatott Versek –

Nyugat-Kiadás, Disputa, Nyugat, XXVII. évf. 23-24. sz.1934. december 1. 594. old. Rédey Tivadar: Gerhart Hauptmann: Der Ketzer von Soana, Nyugat, XII. évf. 2.

sz.1919. január 16.



Rédey Tivadar: Juhász Gyula új verseskönyve - Fiatalok, még itt vagyok! – A Magyar Téka kiadása, Szeged, Nyugat, XXVIII. évf. 9. sz.1935. szeptember, 197. old.

Rédey Tivadar: Julius, Nyugat, X. évf. 20. sz.1917. október 15. 318.. old. Rédey Tivadar: Ketten, Nyugat, XXVI. évf. 8. sz.1933. április 16. 452. old. Rédey Tivadar: Kortárs költõk, kortárs kritika, Nyugat, XXVI. évf. 5. sz.1933. március

1. 310. old. Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok, Pfeifer Ferdinánd, Budapest, 1931. Rédey Tivadar: Levél Kosztolányi Dezsõnek - 1935 március 29-ére, Nyugat, XXVIII.

évf. 4. sz.1935. április. 273. old. Rédey Tivadar: Mohács emléke költészetünkben, In: Mohácsi emlékkönyv, 1526, szerk.

Lukinich Imre, Budapest : Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1926. Rédey Tivadar: Mariay Ödön, Napkelet, 1933. Rédey Tivadar: Móra Ferenc, Nyugat, XXVII. évf. 4. sz.1934. február 16. 229. old. Rédey Tivadar: Óda egy arany medaillonhoz, Nyugat, XI. évf. 10. sz.1918. május 16. Rédey Tivadar: Ódry Árpád Hamletje, Napkelet, 1923. jún. Újraközölve In:: Maller

Sándor és Ruttkay Kálmán [szerk.]: Magyar Shakespeare tükör, Gondolat, Budapest, 1984. 367-372. old.

Rédey Tivadar: Hat év magyar színművészete jelentés az 1939. évi Greguss-jutalom tárgyában, Budapest, Franklin Ny., 1940, Klny. a Budapesti Szemléből

Rédey Tivadar: Ódry Árpád, 1942. Rédey Tivadar: Perc-szonett - (Egyperces hanglemezre) - Török Sophienak, Nyugat,

XXIX. évf. 2. sz.1936. február, 142. old. Rédey Tivadar: Péterfy Jenő, Butschmann F. könyvnyomdája, Budapest, 1909. Rédey Tivadar: Prizma. Versek. Singer és Wolfner, Budapest, 1912. Rédey Tivadar

versei http://mek.oszk.hu/01000/01020 Rédey Tivadar: Szicilián a kezedrõl, Nyugat, XI. évf. 10. sz.1918. május 16. Rédey Tivadar: Színpad és irodalom, Nyugat, XXVII. évf. 12-13. sz.1934. július 1.-16.

31. old. Rédey Tivadar: Színpad és irodalom, Disputa, Nyugat, XXVII. évf. 16. sz.1934.

szeptember 1. 228. old. Rédey Tivadar: Török Sophie: Hintz tanársegéd úr - Regény – Káldor

könyvkiadóvállalat, Nyugat, XXVII. évf. 10-11. sz.1934. május 16.-június 1. 581. old. Rédey Tivadar: Vallató, Nyugat, XXIX. évf. 4. sz.1936. április, 252. old. Rédey Tivadar: Van-e jobboldali és baloldali irodalom? -Pakots József emlékének,

Nyugat, XXVI. évf. 13-14. sz.1933. július 1-16. 1. old. Rédey Tivadar: Viola - Sárközi György regénye – Athenaeum-kiadás, Nyugat, XXVIII.

évf. 8. sz.1935. augusztus. 127. old. Rédey Tivadar: Színikritika vagy színházi riport? - Vitacikk, Magyar Csillag, 1941. 3. sz.

dec. 1., 207-209. old. Rédey Tivadar: Tiszamenti sziciliánok. - Juhász Gyulának. A vén dudás. Szélvész a

szegedi parkban. Dankó Pista szobra. , Magyarság, 1923. 791. sz. aug. 19. 1. old. Rédey Tivadar: Somogyváry Gyula (Napkelet, 1934 és Prot. Szle, 1936); Rédey Tivadar: Mécs László új verseskönyve, Prágai Magyar Hírlap, 1925. 113. sz. máj.

20. 2-3. old.



Rédey Tivadar: Mindnyájunk tanítója, Tükör, 1942. 10. sz. okt. 1., 401-403. old. (Schöpflin Aladár kritikai tevékenységéről).

Rédey Tivadar: Levél Kosztolányi Dezsőnek., Független Újság, 1935. 13. sz. ápr. 7., 6. old.

Rédey Tivadar: Schöpflin Aladár szerepe az irodalmi kritikákban. Magyar Csillag, 1942. 11. sz. nov. 1. 253-257. old.

Rédey Tivadar: Herczeg Ferenc ünnepén, Magyar Csillag, 1943. 18. sz. szept. 15., 364-366. old. (80. Születésnapján).

Rédey Tivadar: Babits Mihály, Híradó, 1934. 147. sz. júl. 1. 7. old. (Munkásságáról. Az európai irodalomtörténete c. művéről).

Rédey Tivadar: Medgyasszay Vilma Esztergomban, Esztergom és Vidéke, 1936. 59. sz. júl. 23. 2. old. (Babits előhegyi házában beszélget Babits, Török Sophie, Schöpflin Aladár, Gellért Oszkár és Rédey, hogy meghívják Medgyasszay Vilmát és férjét, hogy tartsanak egy dalestet Babits verseiből.)

Rédey Tivadar: Magányos tornyok, csonka várfalak., Magyar Csillag, 1942. 1. sz. jan. 1. 38-43. old. (Babits Mihály Hátrahagyott versei c. kötetről.)

Rédey Tivadar: Színházi tükör, Tükör, 1942. 2. sz. febr. 1., 104-106. old. (Németh László: Cseresnyés c. darabjáról).

Rédey Tivadar: Színházi tükör., Tükör, 1942. 3. sz. márc. 1., 147-150. old. (Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné c. darabja a Nemzeti Színházban).

Rédey Tivadar: Színházi tükör. Tükör, 1942. 6. sz. jún. 1., 266-268. old. (Bibó Lajos: Hibások és Hubay Miklós: Hősök nélkül c. darabok a Nemzeti Színházban.)

Rédey Tivadar, Az öncélú színház útvesztőjében, Műveltség, 1946, III, 137-142. Rédey Tivadar, Péterfy Jenő és a történetírás, Napkelet, 1930, 26-35. Rédey Tivadar: Pakots József. (Napkelet, 1933) Rédey Tivadar, Színpad, öltöző, revolver, Élet, 1919, 93-94. Rédeyné Hoffmann Mária (Rédey Mária): Irodalmi levelestár, 1923 (Váczy Jánossal); Schöpflin Aladár: Kritikai dolgozatok és vázlatok - Rédey Tivadar könyve, Nyugat,

XXIV. évf. 4. sz. 1931. 256-257. Schöpflin Aladár [szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának

felhasználásával: Magyar Színművészeti Lexikon. Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Bp., 1929.

Staud Géza [szerk.]: Kedves Bajor Gizi! Levelek Bajor Gizihez, Gondolat, Budapest, 1967.

Szalai Imre: A Vajda János Társaság, Irodalomtörténeti füzetek, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.[R.T. a Társaság tagja, egy időben elnöke]

Székely György [főszerk.] Magyar színházművészeti lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.

Tolnai Gábor: Árnyból szőtt lelkek: Hoffmann Edith sziluettjei [az árnyékrajzról szóló tanulmányt Rózsa György írta], Budapest, Corvina, 1988.

Újhelyi Nándor: Marionett-mulatozások, Nyugat, IV. évf., 11. szám, 1911 június 1., 1091. old

Ujhelyi Nándor: Violone király és Clarinette királykisasszony vagy a szerelem örvénye, Nyugat, V. évf., 5. szám, 1912 március 1., 471. old.

Új Idők Lexikona, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1938



Váczy János: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár

Vajthó László [szerk.]: Mai Magyar Múzsa, Könyvbarátok Szövetsége, Budapest, 1930. Vajthó László, Rédey Tivadar kritikai dolgozatai, Budapesti Szemle, 1931, 314-315. Vértesy Miklós: Magyar könyvtárosok és bibliográfusok - Rédey Tivadar (1885-1953),

Könyvtáros, 1959. 3. sz., 181-182. old.

Hoffmann Edith Hoffmann Edith: Barabás Miklós élete és monográfiája (1923) Hoffmann Edith: Der künstlerische Schmuck der Corvin-Codices (1925); Hoffmann Edith: A nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtárának illusztrált kéziratai. (Bp.,

1928); Hoffmann Edith: Osvát Ernő sziluettrajza (Nyugat, 1930. I.); Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek (Bp., 1929); Hoffmann Edith: Magyar festészet a XIX. sz.-ban (Bp., 1936); Hoffmann Edith: Pozsony a középkorban (Bp., 1938); Hoffmann Edith: Mátyás király könyvtára (Bp., 1940); Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál (Bp., 1943); Művészfejek (1945). Elek Artúr: A Szépművészeti Múzeum Évkönyve (Nyugat, 1927. II.). Rédey Mária: Hoffmann Edith emlékezete, Válasz, 1947. 4-5. sz. Dr. Hoffmann Edith emlék-kiállítás : 1948 december, Budapest : [S.n.], 1948 Hoffmann Edith, Héjjas János(Kat. szerk., kiáll. rend..): A grafikai osztály legszebb

külföldi rajzai. A grafikai osztály 72. kiállítása. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 1936. november, Kiad. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Bp, 1936.

V. L. (Vayer Lajos): Hoffmann Edith (nekrológ), (Századok, 1945-1946);

Hölbling család Schoen Arnold: Buda építőmestereiről töredékek, vázlatok, Művészettörténeti Értesítő, 6.

évf. 4. sz. (1957), p. 297-302. Schoen Arnold: Hölbling építőmester Budán, Művészettörténeti Értesítő, 7. évf. 2/3. sz.

(1958), p. 141-147.



IX. Függelék Kiállítások111 Szalay Imre: A művészi ipar az országos tárlaton, Művészi Ipar, 1885-1886, 151. old. Fittler Kamill-Györgyi Kálmán [szerk.]: A világ iparművészete Párizsban, 1900.

Lampel R. (Wodianer F. és fiai), Budapest, Diner-Dénes József: Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítása, Magyar

Iparművészet, 1901, 16. old. Gyermekrajzkiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1910. szeptember 10, rendezte

Györgyi Kálmán, Hazai Krónika, Művészet, Kilencedik évfolyam, 1910. Nyolcadik szám, p. 347-356.

Biedermeier-kiállítás, Ernst Múzeum, 1913. Bálint Aladár: Három kiállítás - Biedermeier magyarok, Nyugat VI. évf. 10. sz. 1913. 786. old

Háborús gyermekrajzok, Iparművészeti Múzeumban, gyermekrajzkiállítás, 1915, rendezte Györgyi Kálmán.

A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. Kiállítás 1918. Bálint Aladár: Két kiállítás - A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. (Második sorozat), Nyugat XI. évf. 20. sz. 1918.

Jókai emlékkiállítás: Magyar Nemzeti Muzeum, [rend. Rédey Tivadar], Budapest, 1925. Györgyi Kálmán emlékkiállítás az Iparművészeti Múzeumban, 1934, rendezte: Györgyi

Dénes, Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle, Nyugat XXVII. évf. 10-11. sz. 1934. május 16.-június 1. 601. old

A grafikai osztály legszebb külföldi rajzai. A grafikai osztály 72. kiállitása. Országos Magyar Szépmüvészeti Múzeum, 1936. november. ([Kat.] szerk., kiáll. rend. Hoffmann Edith, Héjjas János).

A magyar biedermeier kiállítás képes tárgymutatója : 1937 nov. - 1938 jan. Műcsarnok, Derű a művészetben, Műcsarnok, 1939. Dr. Hoffmann Edith emlék-kiállitás, Szépművészeti Múzeum, 1948 december Dr. Bodnár Éva [szerk.]: Magyar festők Itáliában, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest,

1967. A magyar népművészet felfedezése, [rend.: Kresz Mária], Szolnok : Damjanich Múz. ;

1968. Frank János [szerk.]: Vadászati Világkiállítás, Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok,

Budapest, 1971. Így élnek a budapestiek: A XVIII. századtól napjainkig , Budapesti Történeti Múzeum [a

kiáll. rend. Gál Éva], 1975. A XIX. századi ötvösművészet remekei, Magyar Nemzeti Múzeum (rendezte Németh

Annamária) 1976. okt. 9-nov.28. A Petró-gyűjtemény remekei, Kiállítás 1977, Miskolc, Herman Ottó Múzeum Képtára,

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóság; [a kiállítást rendezte Dobrik István, Kamarás Jenő]

Sárospataki Képtár : 1968-1978, Kiáll. rend., kat. terv. Lengyel László; Fotó: Váradi László]

111 Kiegészítendő, korántsem teljes jegyzék. [Z. M.]



Szecessziós üvegek, Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének kiállítása, Katalógus, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1980. (Rendezte: Varga Vera)

Válogatás magyar magángyűjteményekből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1981. okt.-nov.

Művészet Magyarországon 1830-1870 I-II. MTA MKCs és a MNG közös rendezése, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1981. aug.-nov.

Cennerné Wilhelmb Gizella: A Magyar Nemzeti Múzeum ősgalériái (A százéves Magyar Történelmi Arcképcsarnok gyűjteményeiből), Folia Historica 11, 1983, 7, 39. old. [A kiállításon szerepelt Györgyi Alajos: Bezerédj István arcképe, a katalógusba azonban nem került be. ]

Eckhardt Mária: Liszt Ferenc Emlékmúzeum, Katalógus, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Budapest, 1986.

Éri Gyöngyi-O. Jobbágyi Imre[szerk.]: Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2. − (külföldön is) (Kiállítási katalógus)

Fülöp Csilla-Hadik András-Pusztai László: Györgyi Dénes (1886-1961) építész emlékkiállítása, Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának kiállítása, Budapest, I. Táncsics M. u. 1., 1986.

H. Kolba, Judit–T. Németh, Annamária: Treasures of Hungary. Gold & Silver from the 9th to the 19th Century, Exhibition organized by the Hungarian National Museum, Budapest, the Smithsonian Institution Traveling Exhibition Service, Corvina, Budapest, Hungary, 1986. [Giergl Alajos ötvös (1792-1868)]

Játékkártyák Magyarországon, Játékkártya történeti kiállítás a Budai Várban, 1991. aug. 20-szept.15, Piatnik, Wien, Austria, 1991.

Korok és üvegek. Kutatások és eredmények. – Ages and Glasses. Researches and results. Kiállítási katalógus. Budapesti Történeti Múzeum, 1991. [Giergl Henrik 32., és 54. old.]

Ybl Miklós építész, 1814-1891 : a Hild-Ybl Alapítvány kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban, 1991 december - 1992 március = Nikolaus Ybl Architekt, 1814-1891 : Ausstellung der Hild-Ybl Stiftung im Historischen Museum der Stadt Budapest, 1991-1992 / [a kiállítás anyagát vál. és a kiállítást tervezte Gerle János] ; [... szerk. Kemény Mária ..., Farbaky Péter ...] ; [a katalógust írta Bellák Gábor et al.] ; [fotók Szilágyi Edit et al.]

Magyarország a világkiállításokon, Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, Budapest, 1992. [Giergl Henrik üvegtárgyai, Györgyi Dénes által tervezett kiállítási pavillonok]

Historizmus és eklektika, Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Katalógus I.-II. kötet, Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai, Iparművészeti Múzeum, Budapest, Budapest 1992. [a kiállítást rend. Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet] ; [fel. szerk. Vadas József, Vadászi Erzsébet] I. köt. 121-122. és 126-128. old., II. köt. 155. és 160-161. old. [Giergl Henrik üveg, Györgyi Géza építész belsőépítészeti tárgyai]

Erkel (1810-1893), Kiállítás Erkel Ferenc halálának századik évfordulóján, Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota, 1993.jún. 4 -- okt.30 [Györgyi-Giergl Alajos: Erkel Ferenc arcképe]

Szvoboda Dománszky Gabriella: Budapest az újkorban, Történelmi pillanatok egy nagyváros életében, A Budapesti Történeti Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője, Budapesti Történeti Múzeum, 1995.

Szecesszió, Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Katalógus I.-II. kötet, Az Európai Iparművészet Stíluskorszakai, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. [a



kiállítást rend. László Emőke, Pandur Ildikó] ; [kat. szerk. Szilágyi András, Horányi Éva] I. köt. 201-202. old., II. köt. 218. old., (ez utóbbi üvegpohár ábrázolása látható az 1980. évben, az 53. Bélyegnapra kiadott “Régi magyar üvegművészet” bélyegsorozat 2 Ft címletű bélyegén)

Bedő József - Horváth Ferenc - Jánoska Antal: Kártyafestők, kártyametszők Magyar-országon a XVII.-XX. században, Kiállítási katalógus, Kecskemét, Budapest, Győr, Bedő Papírrégiség Bolt. 1996.

F. Dózsa Katalin: Az utolsó magyar királykoronázás képei, Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum metszettárában 1996. március 19-július 28., Budapesti Történeti Múzeum, 1996.

“Örökségünk õrzõi — Tisztelet az adományozónak”, Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, 2000.

Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Pavilon periodika különszám, OMvH Magyar Építészeti Múzeum, PavilonAlapitvány, Budapest, MM Kiállítás az OMvH Aula, 2001 március-május, [Györgyi Dénes, Györgyi Dénes, Giergl Kálmán]

Varga Vera: Az üveg jelentése. Kiállítási katalógus, Iparművészeti Múzeum, 2002. Enteriőrművészet 1700 és 1900 között, Tervrajzok a Magyar Építészeti Múzeum

gyűjteményében, Örökség Galéria, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal székházának aulája -, Budapest, 2003. június 20-szept. 7. Bugár-Mészáros Károly: Enteriőrművészet 1700 és 1900 között, Tervrajzok a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében, Magyar Iparművészet, 2004/3, 8-11. old

Játszani jó! Budapesti Történeti Múzeum, 2003. nov.-2004. [Giergl István kártyái] Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete - Bécs és Budapest a historizmus és

avantgárd között. Kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében az Európai Unióba való belépésünk tiszteletére a Magyar Nemzeti Galériában (2004. március 20. - május 17.), az Országos Széchényi Könyvtárban (2004. március 20. - szeptember 6. ), és a Budapesti Történeti Múzeumban (2004. március 19. -szeptember 6.).

A budavári királyi palota évszázadai, Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, 2000. márc.29.-2001. febr. 12.,

Eredeti másolatok, Kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 2004. A modell - női akt a XIX. századi magyar művészetben, Kiállítás a Magyar Nemzeti

Galériában, 2004. [Györgyi Alajos: Bacchánsnő] A Nemzeti Múzeum állandó kiállítása [id. Giergl Alajos ötvös, Györgyi-Giergl Alajos:

Erkel Ferenc arcképe, Giergl Henrik munkái] XIX. századi festészet és szobrászat a Magyar Nemzeti Galériában, Vezető az állandó

kiállításhoz, Budapest, 1988. A főváros régisége - Közterek és magánterek, 1780-1940, Állandó kiállítás a Budapesti

Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, 2004. Játék – Kártya – Szerencse, Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, 2005. május 13-

augusztus 21.

Documents

A Györgyi (Giergl) és Zámor család történetemzimanyi/giergl/giergl-zamor-csalad...A Györgyi (Giergl) és Zámor család története Giergl-Zamor-csaladtortenet-2005-08-20 4