Upload
trinhduong
View
230
Download
6
Embed Size (px)
Citation preview
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
22
HAJDU VERONIKA1
A gerilla-hadviselésben alkalmazott pszichológiai műveletek
Psychological Operations in Guerilla Warfare
Absztrakt
Mind a gerilla-hadviselés, mind a pszichológiai műveletek2 nem hagyományos
eszközökön és módszereken keresztül igyekszik elérni katonai és/vagy politikai
céljait. A tanulmány során a gerilla-hadviselésben alkalmazott a pszichológiai
műveletek bemutatására teszek kísérletet, kiragadva néhány példát, amely szem-
lélteti a PSYOPS alkalmazását. A történelmi példákon túl a szükségletekre építő
gerillamódszerek is tárgyalásra kerülnek orosz, magyar és kínai példákon keresz-
tül.
Kulcsszavak: gerilla-hadviselés, pszichológiai műveletek, lakosság, szükséglet
Abstract
Both guerrilla and psychological operations is trying to achieve military and/or
political goals through non-traditional tools and methods. In this study I attempt to
present those psychological operations method which in guerrilla warfare,
snatching a few examples illustrating the application of PSYOPS. In addition to
historic examples, I would like to expound those guerrilla methods, which build the
human needs. This needs will be discussed through Russian, Hungarian and
Chinese examples.
Key words: guerilla warfare, psychological operations, population, needs
1 Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola, doktorandusz hallgató/National Uni-
versity of Public Service, Doctoral School of Military Sciences, PhD. student, E-mail: [email protected]. ORCID: 2909-7681 2 Pszichológiai műveletek a NATO doktrínájának meghatározása szerint, idegen nevén: Psychological
Operations (PSYOPS). 2010 óta a neve Military Information Support Operations (MISO) lett. A tanul-mányban a pszichológiai műveletek, vagy PSYOPS kifejezéseket használom, mert tartalmát tekintve nem történt változás a katonai műveletekre vonatkozóan.
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
23
BEVEZETÉS
A 21. század sem múlik el konfliktusok nélkül, amelyben napjaink háborúi már nem feltét-
lenül területszerzésről szólnak, sokkal inkább átmenetet képeznek a szembenálló fél lejára-
tása, és teljes hitelességének elvesztése mellett a teljes katonai vereségig. Ennek elérésé-
hez pedig minden rendelkezésre álló eszközt felhasználnak és alkalmaznak, legyen az
fizikai, vagy épp kognitív jellegű, a fegyverek, vagy épp a közvélemény szava. A történelem
bebizonyította, hogy bizonyos szükségletek és javak erős mozgatórugóként működnek, és
egyben a siker kulcsává válhatnak a hadszíntéren. Ez a szükséglet az élelmen (különös
tekintettel a vízre), lőszeren, biztonságon túl akár az önbecsülés, vagy épp a morál megtar-
tására is irányulhat. A pszichológiai műveletek keretein belül széles spektrumon mozognak
a különböző katonai képességek lehetőségei.
A világ e mellett annyira globalizálódott, hogy minden folyamat, cselekedet, vagy épp
konfliktus átível(het) határokon, vagy akár kontinenseken keresztül is, elérve bármilyen
potenciális célpontot napokon, sőt órákon belül is.
Ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk felvenni a harcot a korunk adta kihívásokkal szemben a
missziót teljesítő, katonai műveleteket végrehajtó alakulatoknak bárhol a világban, célja
kell, hogy legyen a konfliktusok teljes spektrumának ismerete. Ehhez hozzá tartozik az is,
hogy tisztában kell lenni többek között a katonai műveletet érintő geográfiai ismeretekkel,
kulturális jellemvonásokkal, hadikultúrákkal, azok tipikus jegyeivel.
Tanulmányomban főként ezek a jellemvonások kerülnek szóba egy olyan hadviselés
vonatkozásában, mely „megköveteli magának” jellegéből adódóan, hogy a katona rendel-
kezzen megfelelő kulturális kompetenciával, ami magába foglalja a kormányzati berendez-
kedés ismeretét, a gazdasági és infrastrukturális fejlettséget, vagy épp a lakosság ismere-
tét. Hiszen legtöbb esetben a középpontban nem a szembenálló fél, hanem azok az egyé-
nek/célcsoport/tömegek, állnak, akik körbeveszik.
A GERILLA-HADVISELÉSBEN SZEREPET JÁTSZÓ PSZICHOLÓGIAI MŰVELETEK
Clausewitz meghatározása alapján a háború nem más, mint akaratunk rákényszerítése
ellenfelünkre erőszak alkalmazásával. Szun-ce szerint pedig „A bölcs hadvezér rákénysze-
ríti akaratát az ellenségre, de nem engedi, hogy az ellenség ugyanezt tegye ővele.” [2. p.
28] Azt, hogy az akarat milyen módon érvényesül, és hogy milyen módon lehet védekezni
a kényszerítő erővel szemben a katonai műveletek célja, valamint a műveleti környezet
határozhatja meg. Napjaink konfliktusaira leginkább az aszimmetria jellemző, valamint
formájukat és jellegüket tekintve rendkívül különbözőek is. [3] Így a megoldásukra, kezelé-
sükre vonatkozó eljárásoknak is változatosnak kell lenniük. Nem meglepő tehát, hogy a
szembenálló fél maga is lépéselőnyre törekszik, akár olyan eszközöket és módszereket is
bevetve – lehetőségeit figyelembe véve –, amelyek nem hagyományos módon juttatják el a
végső katonai cél felé. A gerilla-hadviselés esetében is érvényesül Clausewitz megállapítá-
sa, miszerint a háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel. A gerillahábo-
rú alkalmazása nem mindig külső (például idegen hódítók ellen), gyakran belső ellenség
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
24
felé is irányulhat: az aktuális rezsim ellen, vagy épp a politikai berendezkedéssel szemben.
[4:p.93] A gerilla szó jelentése kis háború, „a hódítók és az elnyomó hatalom ellen küzdő
fegyveres csoportok.” [5., p.153] Harcukat többnyire a népre támaszkodva vívják meg,
harcmodorukra jellemző az álcázás, rejtettség, és a meglepésszerű támadás. Irreguláris
módszereket és eszközöket is bevetnek, amelyek egyaránt alkalmazásra kerülnek „az
ellenség és a saját, valamint a semleges érintettek magatartásának, szellemi beállítottsá-
gának és viselkedésének befolyásolására, a politikai és a katonai célok elérése érdeké-
ben.” [6., p. 209] A cél taktikai (harcászati) szinten a gerillaharcok folyamán nem a szem-
benálló fél megsemmisítése, hanem sokkal inkább annak folyamatos, zaklatása és nyugta-
lanítása. [4., p. 92] A pszichológiai műveletek alkalmazása számos esetben érvényesülés-
re jut a gerilla-hadviselés, a felkelések, vagy épp a partizánharcok során.3
A gerillaháború gyakorlatilag egyidősnek mondható az emberiséggel, csakúgy, mint a
lélektani befolyásolásra épülő katonai műveletek. Elnevezésük és konkrét meghatározásuk
nélkül ugyan, de megtalálhatóak a történelem minden korszakában. A gerilla-hadviselés
egy meghatározott politikai környezetben bukkan fel és növi ki magát a területért folytatott
állandó küzdelemben. Ez a politikai mentalitás jelen van a terület minden egyes lakosában
– legyen az vezető, vagy épp egyszerű polgári lakos. [7., p. 3] Ahhoz, hogy a propaganda
sikeresen kivitelezhető legyen a gerilla-hadviselésben is, ugyanolyan elszántan kell harcol-
ni szemtől szemben. Azaz ugyanannyi figyelmet kell ott is fordítani az ellenségre, annak
harcmodorára, valamint a lakosságra, és a semleges felekre, hogy maga a propaganda is
célt érjen.
A 18. század során már Napóleon is tisztában volt azzal, hogy kiemelt figyelmet kell
fordítani az elme jelentőségére, hiszen „a világban megtalálható két hatalom közül – a kard
és az elme – hosszútávon a kardot mindig legyőzi az elme.” [8] Propagandaháborút is
folytatott a hátországban maradott népek ellen, valamint az elérni kívánt politikai uralmának
rendíthetetlenségét a sajtóorgánumok segítségével igyekezett elterjeszteni és megszilárdí-
tani. [9] Pozitív képet kívánt festeni magáról és a francia hadseregről oly módon, hogy
rendszeresen csak a sikeres hadjáratairól számolt be. Mindezek mellett a napóleoni hábo-
rúk időszakában jelent meg a gerilla-hadviselés a katonai terminológiák között, amikor is a
spanyolok alkalmazták a gerillaharcot a függetlenségért való küzdelem során a megszálló
francia csapatok ellen. [9] Ez a fajta hadviselés meglehetősen nagy sikerrel került alkalma-
zásra a nemzeti felkelés által egy reguláris, szervezett haderővel szemben. A spanyol
felkelők rendkívüli kegyetlenséggel álltak ellen: megmérgezték az ivóvizet, összegyűjtöttek
minden élelmet, rajtaütéseket hajtottak végre, valamint a magányos katonákat késsel és
más hideg fegyverekkel szúrták le. [10]
3 Az egyszerűség kedvéért a tanulmányomban a gerilla hadviselés, felkelés, a partizánharcok, illetve
ezek aktivistáinak meghatározása között nem teszek különbséget. A fogalmakat egymás szinonimája-ként fogom kezelni. Sok szerző egyetért abban, hogy ezek a fogalmak tartalmukat tekintve nem külön-böznek egymástól. Nem célom értelmezési szempontból vizsgálni őket, csupán hadviselési módként fogom tárgyalni azokat.
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
25
Lenin, a munkásságát összegyűjtő 11. kötetében szintén részletesen említést tesz a
felkelésekről, illetve annak szükségességéről, valamint a gerillaháborúk jelentőségéről.
Ezeknek a harcoknak a sikeres kivitelezéséhez véleménye szerint szükség van a tömegek
támogatásának elnyerésére, valamint befolyásolására, amelyet a propaganda széles kör-
ben való alkalmazásával lehet elérni. [11., p. 294] Tanítása szerint a felkelésnek a nép
forradalmi lendületére kell támaszkodnia. [12.,: p. 810] Az 1917-es orosz forradalom alatti
propagandatevékenység is erre a tematikára épült fel: nem egy propaganda plakát a mun-
kásság, a nép győzelmét mutatja be a cári uralommal szemben. Az egyik ilyen plakát az 1.
számú képen látható.
A képen jól ábrázolják a cári uralom jelképein dicsőségesen álló felkelőt, amely mutatja a
győzelmet az elnyomó rendszer felett. Egyben a mögötte álló lelkes tömeg támogatása és
lelkesedése is a célok elérésében segít. A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöksége
által 1943-ban kiadott későbbi orosz partizánmozgalommal kapcsolatos füzet leírása sze-
rint a „hadviselés egy különleges és kíméletlen eszközével ismertetett meg közelebbről
bennünket.” [14., p. 5] Az oroszok partizánmozgalma már a népmozgalommal vetekedett.
A magyarok számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem csupán az arcvona-
1. kép. Bolsevik propaganda plakát. Forrás: [13]
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
26
lon kellett szembenézniük a partizánokkal, hanem a mögöttes területre is ügyelniük kellett.
A hadműveleti mélységben, az utánpótlás- és hadtápterületen ugyanis folyamatos harcokra
kényszerültek. A partizánok a Vörös Hadsereggel közvetlen kapcsolatban álltak, tőlük
kapták a feladataikra vonatkozó utasításokat. [14., p. 17] A feladatok között szerepelt: [14.,
p.18]
— a megszállott területek megbékéltetésének késleltetése, amelyet rémhírek terjesz-
tésével, és a lakosság megfélemlítésével értek el,
— a lakosság minél nagyobb számban való bevonása a partizánharcosok közé,
amely történhetett toborzás, vagy álhírek útján,
— vagy épp lázadások és felkelések szítása, stb.
A szovjet vezetőség igyekezett minél hatékonyabban rombolni és demoralizálni az ellensé-
ges csapatokat. Elfogott partizánok számára továbbított rádióadásokból az alábbi üzenetek
láttak napvilágot: őszi időszakban a jelszó a “Gyújtsátok fel a termést!” Ez az ellátás biz-
tonságát veszélyeztette, élelemhiányt okozott, és kizárta a rekvirálás lehetőségét is. Ta-
vasszal pedig: „Lőjétek le az összes traktorvezetőt!” [14., p. 20] Ez a felszólítás szintén az
élelem korlátozását szolgálta. Itt már megmutatkozik az alapvető szükségletekkel való
befolyásolás szándéka, amelynek jelentősége a tanulmány későbbi részében fog tárgya-
lásra kerülni.
A gerillaháború, vagy függetlenségi háború Rodéziában szintén egy példája annak, ho-
gyan is lehet alkalmazni a pszichológiai műveleteket és annak részét képező propaganda-
tevékenységet a gerillaharcok kapcsán, mind a saját erők, mind a szembenálló fél oldalán.
[15., p. 10] Dél-Rodéziában a gerillaharcok – későbbi nevén Zimbabwe-Rodézia – az 1960-
1970-es években zajlottak. Dél-Rodézia 1965. november 11-én bejelentette függetlensé-
gét, Nagy-Britannia azonban nem ismerte el azt. Bár az ott élő fehér telepesek, farmerek
jóval kevesebben voltak, a kormányzat kizárta a 6 milliós fekete lakosságot teljesen a pol i-
tikai döntésekből. A katonai beavatkozás nem volt lehetséges, hiszen a brit katonákat nem
lehetett a fehér rodéziai erők ellen vezényelni. Robert Mugabe – az 1970-es években a
Zimbabwe African National Union (ZANU) vezetője volt – gerillaháborút indított a csak
fehérekből álló vezetés ellen, mivel szankciókkal sújtották a fekete lakosságot, másodren-
dű állampolgárként kezelve őket. [16] A konfliktus ideje alatt a rodéziai vezetőség, hogy
megelőzzék a beszivárgást és elkülönítsék az afrikai népességet a gerilláktól aknamezőt
telepítettek a határra. Ez azonban nem bizonyult hatékonynak: nem maradt más, mint a
szívek és elmék megnyerése. [17., p.202-203] A rodéziai pszichológiai műveletek célja az
volt, hogy széthúzást, szervezetlenséget, alacsony erkölcsi morált, felforgatást, szabotázst
és árulást gerjesszen a felkelő katonai erőkön belül. [16] A civil lakosság felé irányuló
pszichológiai műveletek pedig a támogatás megerősítését és a bizalom kialakítását és
megtartását céloztak országon belül és kívül egyaránt. A rodéziai propaganda háború a 70-
es években kezdődött el. A mindennapi élet részévé vált a „fehér hadsereg” magasztalását
és annak legyőzhetetlenségét, valamint a gerillák kigúnyolását bemutató könyvek megjele-
nése, rádióadások és tévéprogramok sugárzása, vagy épp viccek gyártása. A következő
képen látható vörös sárkány a Szovjetuniót ábrázolja, amint éppen Afrikát falja fel (kebelezi
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
27
be). A füzet valószínűsíthetően a ZANU ellen szól, ugyanis ügyük mögé állt Kína és a
Szovjetunió is. Az ábra elrettenteni akar, és meggátolni azt, hogy további partizánok csat-
lakozzanak a harcokhoz.
A felkelések során tehát a propagandatevékenység, illetve a pszichológiai műveletek szer-
ves részét képezhetik mind a kormány, mind a felkelők tevékenységének, ugyanis az elhú-
zódó jelleg miatt fontos volt fenntartani az elszántságot és az akaratot az érvényesüléshez.
[17., p.195] Erre a módszerek igen változatosak. A tanulmány következő részében a geril-
la-hadviselés egyik kulcsszereplőjéhez a lakossághoz leginkább köthető tényező alapján
kívánom megvizsgálni a lehetőségeket.
2. kép: Red for Danger. A rodéziai minisztérium propagandafüzete Forrás: [16]
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
28
A SZÜKSÉGLET, MINT LEHETSÉGES PSZICHOLÓGIAI FEGYVER
Abraham Maslow volt az, aki az 1950-es években kidolgozott egy modellt, amely a szük-
ségletek hierarchiáját határozta meg. Piramisában a szükségleteket az egyén motiváltsá-
gának mértéke szerint helyezte el, azaz milyen mértékű késztetés állhat egy-egy szükség-
letfajta mögött. A motiváció a fő mozgatórugója mindennek, meghatározza az egyén, vagy
célcsoport viselkedését, illetve hatékonyságát is. A motiváció tehát egy olyan belső állapot,
mely cselekvésre készteti az embert. A motivációra, valamint a szükségletfajta kialakulá-
sára a következő 1. ábrán látható tényezők hatnak.
Egy előrelátó katonai vezető odafigyel a szükségleti tényezőkre a célcsoport tekintetében
és igyekszik felkelteni új szükségleti forrásokat, vagy épp kielégíteni a jelenlegieket, ami
által sikeresebbé válhat a hadszíntéren, illetve biztonságosabbá is teheti a műveleti kör-
nyezetet. Ha a szükségleteket nézzük, természetesen figyelembe kell vennünk azt a kultu-
rális környezetet, amelyben a potenciális célcsoport él.
Ha jobban megértjük az emberi természetet, úgy jobban ki tudjuk használni a szükség-
let-hierarchiából adódó lehetőségeket, előnyt szerezve ez által az ellenféllel szemben. Az
ember, ha be van szorítva, rendkívül erőszakossá képes válni, azonban a megfelelő meg-
közelítésben akár elkerülhetővé válhat egy összecsapás.
1. ábra. Maslow szükséglethierarchiája. Forrás: [18]
2. ábra. Maslow szükséglethierarchiája. Forrás: [18]
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
29
Különböző kultúrák eltérő igényekkel rendelkeznek. Figyelni kell arra, hogy a megfelelő
környezetbe legyen ágyazva a hierarchiára alapozott pszichológiai művelet.
A fent elmondottaknak megfelelően, megállapítható, hogy a gerilla-hadviselés kultúrán-
ként, szerzőnként és földrajzi régiónként eltérő módszereket és eszközöket alkalmazhat,
egyéni tevékenységi formákat, gondolkodásmódokat mutathat. [4., p. 95] Hiszen minden
terület igénye – legyen az politikai, vagy katonai cél – másban mutatkozik meg. Az elérni
kívánt állapot lehet a függetlenség kivívása, hatalomra jutás, élelem, nyersanyag források
megszerzését célzó küzdelem, vagy épp az elnyomókkal szembeni ellenállás. A felkelések
során az aktuális műveleti környezetet, valamint a konfliktusokat számos befolyásoló té-
nyező határozhatja meg. Ezeket egy, az amerikai hadsereg által 2009-ben közreadott
felkelés elleni műveletek kézikönyvében is meghatározták, amelyek a következők: [19., p.
1-2]
— Népességnövekedés, amely esetében felléphet az élelem, víz, hiánya, illetve szű-
kössége.
— Urbanizáció, amely új teret adhat a felkeléseknek, átgondolásra készteti a felkelés
ellenes műveletek tervezését.
— Globalizáció, amely szakadékot teremt(het) a gazdag és a szegény réteg között,
még inkább kiélezve a konfliktushelyzetet.
— Technológia, amely új fegyverek alkalmazását jelentheti, drámai módon megvál-
toztatva a hadszínteret.
— Vallási fundamentalizmus, amely napjainkban a terrorizmus kapcsán jut egyre in-
kább szerephez.4
— Forráskövetelések, amely akár konfliktusforrásként is felléphet. Ilyen lehet a víz,
az élelem, vagy gyógyszer utáni megnövekedett igény.
David Galula véleménye szerint a nép támogatása elengedhetetlen feltétel, ugyanis már
csak számukat tekintve erős bázist képezhetnek a felkelőknél: hátráltathatják, vagy éppen
segíthetik a művelet(ek) kivitelezését. Ehhez azonban szükséges a célcsoport irányításá-
hoz nélkülözhetetlen alapok lefektetése. [19., p. 2-23] Erre alkalmas a PSYOPS eszköz-
rendszere, amelynek egyik formája a szükségletekre épített befolyásolási mód. Ennek
keretében szóba jöhet a különböző források kontrollja, vagy épp az együttműködésért járó
jutalmazási rendszer.
A civil lakosság támogatását és bizalmának elnyerését úgy is elérhetjük, hogy a
Maslow által meghatározott megfelelő szükségletszint kielégítésre kerül. Ez béke, válság,
vagy épp felkelések, konfliktusok esetén is alkalmazható módszer lehet. Mivel a gerilla-
hadviselés egy irreguláris módszer, így a válaszlépések is nem hagyományos módon kell,
hogy történjenek.
Ezzel a partizánok, és felkelők is tisztában vannak, és alkalmazzák is céljuk elérése ér-
dekében.
4 Gondoljunk csak az Iszlám Állam tevékenységére, akik a vallás által vezérelve cselekszenek.
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
30
Maslow szükséglethierarchia modelljének érvényességét többek között bizonyítja az is,
hogy belefoglalták a NATO doktrínákba is, kiemelve benne a szükségleti tényezők fontos-
ságát. [20., p. 5-6]
A szükségleti tényezők jelentőségét erősíti meg az is továbbá, hogy egy, állítólag a CIA
által közreadott kézikönyv részletesen foglalkozik a lakosság jelentős szerepével, és kitér
arra is, hogyan lehetséges attitűdjüket befolyásolni a szükségleteiken keresztül. A kiadvány
szerint a felfegyverzett gerilla csoport a vidéki területeken fegyvereivel nem az erőszakot
jelképezi, hanem azt a fajta erőt, amely védelmet adhat az elnyomó kormánnyal szemben.5
Ehhez hozzájárul az is, hogy segít a farmon dolgozó parasztoknak betakarítani a termést,
kimegy velük a mezőkre dolgozni, vagy épp horgászni. [7., p. 9] A fiatal fiúknak megmutatja
a fegyvereket – üres tárral – hagyja, hogy megérintsék, kipróbálják, ismerkedjenek vele és
egyszerű módon elmondják nekik, hogyan is lesz ez az eszköz részese annak, hogy e l-
nyerjék a szabadságukat. Továbbá a hadsereg nem zárkózik el attól a lehetőségtől sem,
hogy a lakosság követelését meghallgassa a kórházi ellátásra, oktatásra, vagy épp az
adók csökkentésére vonatkozóan.
Az egész folyamatnak az a lényege, hogy a fegyvert úgy azonosítsák, mint a szabad-
ság megváltásának egy eszközét, továbbá a felszabadító képének eszméje éljen az azt
cipelő gerillaharcosról is.
Az ilyen jellegű, a célcsoport és annak szükségleteire épülő befolyásolási tevékenysé-
get Mao Ce-tung is jelentős tényezőnek ítélte meg a felkelések szempontjából. Válogatott
műveinek 2. kötetében többek között kiemelte, hogy „a nép életének megjavításával kap-
csolatos intézkedéseket tartalmazó programot kell közzétenni és haladéktalanul hozzá kell
látni megvalósításához.” [21., p. 19] (Eredeti helyesírás szerint – a szerző) Ez magába
foglalta a súlyos szolgáltatások, adóterhek eltörlését, földhaszonbér csökkentését, uzsora
korlátozását, és a munkások életkörülményeinek javítását. Ha szemügyre vesszük Maslow
piramisát, ezek az intézkedések a fiziológiai, és a biztonság iránti szükségletigényeket
fedik le. Nem utolsó sorban erősíti a lakosság pozitív megítélésének képét az által is, hogy
propagandamunkát végeztet a nép között, „szervezi és fegyverrel látja el a néptömegeket,
könnyít gazdasági terheiken, ártalmatlanná teszi a hadsereg és a nép ügyének ártó haza-
árulókat.” [21., p. 81] Ez által teremti meg a hadsereg és a nép összetartását, a konfliktus-
mentes, közös ügyért való harcot, továbbá azt eredményezi, hogy a nép szinte szeretettel
tekint a hadseregre. Így megerősödik tulajdonképpen a piramis 3. szintjén található össze-
tartozás iránti igény. Mao fontosnak tartotta azt is, hogy a néptömeg mozgósítása meghiú-
sítsa a kapitulánsok próbálkozásait: „élőszóval, és sajtó útján rá kell mutatni, a kapituláns
törekvések veszélyességére” és a próbálkozásaikat el kell nyomni. [21., p. 92] Úgy vélte,
„biztosítani kell a népnek azt a jogot, hogy szabadon jutassa kifejezésre hazafias érzéseit.”
5 Ez a kézikönyv speciálisan a Nicaraguában kitört sandinista lázadóknak kívánt útmutatót adni. Tulaj-
donképpen egy gyakorlati oktató könyv, gerillaharcosok részére. Származása bizonytalan, mert a CIA szóvivője tagadta nyilatkozataiban, hogy közük lenne a kiadványhoz. (Forrás: http://www.nytimes.com/1984/10/15/world/cia-said-to-produce-manual-for-anti-sandinistas.html)
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
31
Mao tehát rájött arra, hogy a munkásság mellett az alacsonyabb társadalmi rétegből szár-
mazó földművelő lakosságra is szüksége van. Különösen azért, hogy a forradalmi eszme-
rendszerét képes legyen sikeresen alkalmazni a japánok elleni háborúban.
A már korábban említett Magyar Királyi Honvédség Vezérkari Főnöksége által kibocsá-
tott füzet is foglalkozik az 1943-as évek folyamán a lakosság szerepkörével és jelentősé-
gével a partizánharcok tekintetében. [14., p. 28] Egyik fejezetét többek között a lakosság
helyzetének javítására, valamint az elégedettség kiküszöbölésének szenteli. Fontos szem-
pontként tárgyalja a leírás, hogy a megszállt területeken a helyi hatóságok a lakosság
helyzetének tervszerű javítását kezdje meg, amely felkeltheti a reményt bennük sorsuk
jobbra fordulásában. Részletesen foglalkozik azzal, hogy a nép szimpátiájának elnyerésé-
hez milyen mód kínálkozik. Ezek a pontok pedig megfelelnek a Maslow piramis egy-egy
szintjének. A következő ábrán a füzet által meghatározott lakosság megnyugtatását szol-
gáló tételek láthatóak a megfelelő szükségletszint besorolásával.
3. kép. Maslow piramisa és a lakosság hierarchia szintjének megfelelő tényezők besorolása. Forrás: saját szerkesztés, [14:p.29] alapján, 2015.
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
32
Látható, hogy az elégedetlenség kiküszöbölésére milyen lehetőségek álltak, állhatnak
rendelkezésre, amely hozzájárulhat a lakosság támogatásához és a partizánoktól való
elforduláshoz. A fiziológiai szükségletek leginkább az élelmiszerre vonatkoznak, hiszen az
alapvető ellátáshoz szervesen hozzájárulnak. Nincs olyan egyén, család, vagy csoport,
akinek ne képeznék alapvető igényét az 1. szintnél felsorolt cikkek. A biztonság esetében
jelentős befolyással bírnak a környezetben zajló események: növelhetik a lakosok bizal-
mát, ha megfelelő tájékoztatást kapnak, és felvilágosításra kerülnek egy-egy esemény
kapcsán. A propagandatevékenységek során ugyanis hozzászoktak a folyamatos tájékoz-
tatásokhoz, ennek hiányában pedig szimpátia ébredhet bennük a partizánok irányába. A
valahová tartozás érzésének megerősítése erősebb kapcsolatot alakíthat ki a megszálló
csapatok és a lakosság között, ha együttműködés mutatkozik a lakosság igényeinek telje-
sítésében, és megfelelő bánásmódban részesülnek Az önbecsülés és önmegvalósítás
esetében elmondható fontos szempont, hogy a lakos meg van elégedve helyzetével, és
meg tudja teremteni saját egzisztenciáját, gondoskodni tud munkájával családjáról, akkor a
támogatás biztos forrásává válhat, és elkerülhetővé teszi, hogy további személy csatlakoz-
zon a partizánokhoz.
ÖSSZEGZÉS
A konfliktusok jellegüket tekintve nagyon eltérő formát ölthetnek, és még egyedibb mód-
szereket és eszközöket vonultathat fel. A gerillaháborúk esetében elmondható, hogy jel-
lemzően hosszú időtartama miatt szükséges is kilépnie a megszokott keretek közül, hogy
hatékonyabban tudjon működni. Ez igaz a felkelés ellenes műveletekre is: egy irreguláris
csapattal szemben, csak egy nem hagyományos módszereket és eszközöket alkalmazó
művelet válhat sikeressé. A pszichológiai műveletek lehetőséget teremthetnek arra, hogy
további konfliktus generálása nélkül, a harci morál gyengítésével, a lakosság támogatásá-
nak megnyerésével, valamint a gerilla/felkelő/partizáncsapatok demoralizálásával közelebb
kerüljenek a harcok lezárásához.
A felkelők tevékenységének legfőbb célja meggyengíteni az adott kormány hatalmát,
ezzel egy időben pedig növelni a felkelők befolyását. [22., p. 82] A világon azonban min-
denhol rossz néven veszik – származzon bármilyen kultúrából –, ha életükbe, környeze-
tükbe, munkájukba és szokásaikba, kormányaik tevékenységébe kívánnak bele szólni,
vagy bele avatkozni. Így a gerillaharcosok céljaik eléréséhez rendelkezniük kell egy erős
háttérbázissal, amelyet a lakosság adhat meg. Mind Napóleon, mind Lenin, vagy éppen
Mao Ce-tung tudta azt, hogy a nép támogatása döntő fontosságú lehet, befolyásolásuk,
bizalmuk elnyeréséhez pedig elengedhetetlen. Ennek érdekében pedig a propagandatevé-
kenységen át, egész a tárgyalt szükségletekre építve vetettek be minden olyan módszert,
amely lehetőségként adódott. Ha megnézzük a tanulmányban felhozott példákat látható,
hogy jellemzően a fiziológiai szükségletekre, illetve a biztonság utáni vágyra építenek leg-
inkább. Ezeken keresztül igyekeznek befolyásolni a lakosságot, illetve próbálják rábírni
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
33
őket attitűdjük módosítására. Ez napjainkban sem változott. A mexikói zapatisták6 a 20.
század első információs gerillamozgalmát indították el, alkalmazva a média erejét és a
legújabb technológiai eszközöket. Ez hatását tekintve sokkal nagyobb megmozdulás volt,
hiszen gyakorlatilag az internet korlátlan elérése ellenőrizhetetlené tette. [23., p. 108] Jól
felépített kommunikációs stratégiájuk volt, melynek során médiaeseményeket hoztak létre
ügyük hirdetésére és üzenetük minél szélesebb körben való eljuttatására. A média mellett
azonban a fegyverek szava is érvényesült: álláspontjuk kinyilvánításához szükséges esz-
köznek bizonyult. Fontos szereppel bírt a mozgalom kommunikációs szempontjából a táv-
közlés használata, videóval és számítógéppel közvetítették üzeneteiket, hogy a világon
mindenhová eljuttassák azt. A zappatisták mozgalma is jól mutatja, hogy a gerilla-
hadviselésben az irregularitás új fogalmakkal egészülhet ki, többek között a módszerei és
eszközei tekintetében. A technológia fejlődés megteremtette a lehetőséget a mozgalom
kiszélesítésére, ezzel együtt a lakosság megközelítésére és annak hatékonyabb befolyáso-
lására. Ahogy Mao Ce-tung fogalmaz: „A győzelmet csak úgy lehet kiharcolni, ha olyan
politikai és katonai vonalhoz tartjuk magunkat, amely egészen más, mint a most követett
vonal.” [21., p. 81]
IRODALOMJEGYZÉK
[1] Joint Publication 3-13.2 Military Information Support Operations December 2011, 103 oldal. Online
forrás: https://publicintelligence.net/jcs-miso/ (Letöltés dátuma: 2014. október 13.)
[2] Szun-ce: A háború művészete, Cartaphilius Kiadó Kft., 2006, 173 oldal, ISBN: 963-7448-54-3.
[3] Deák János: A katonai műveletek hadászati jellemzői napjainkban, Hadtudomány, 14. évfolyam, 4.
szám, 2005. Online forrás: http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2005/4/2005_4_6.html
(Letöltés dátuma: 2015. december 13.)
[4] Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern
korban) PhD értekezés, Budapest, 2009, 171 oldal. Online forrás: http://uni-
nke.hu/downloads/konyvtar/digitgy/phd/2009/forgacs_balazs.pdf (Letöltés dátuma: 2015. novem-
ber 1.)
[5] Tóth Lajos – Dr. Móricz Lajos – Dr. Kovács József (szerk.): Katonai Értelmező Szótár – Második
átdolgozott és bővített kiadás, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1976, 454 oldal, ISBN:963-326-
510-X
[6] Haig Zsolt – Várhegyi István: Hadviselés az információs hadszíntéren, Zrínyi Kiadó, Budapest,
2005, 286 oldal. ISBN: 963-327-391-9
6 A zappatisták többségében parasztok voltak, indián származásúak. A telepesek és a gyarmatosítók
az indiánokat és parasztokat rendszeresen kizsákmányolta. A felkelés a gyarmatosítások és az el-nyomás ellen vívott harcuk 500 éves eredményének mondható, valamint annak, hogy a modernizáció-ból teljesen kizárásra került ez a réteg. Ugyanakkor szerepet játszott mozgalmukban az identitás védelme is, ragaszkodtak indián büszkeségükhöz. Vezetőjük Marcos, nem mutatta jelét, hogy katonai stratéga lenne (bár vannak jelek, amik ennek ellenkezőjét támasszák alá), de a kommunikációs straté-gia kialakításához és média kezeléséhez értett.
H A D T U D O M Á N Y S Z E M L E
HADMŰVÉSZET
2016. IX. évfolyam 2. szám
HADTUDOMÁNYI SZEMLE
34
[7] Sz. n. : Psychological Operations in Guerilla Warfare, Tayacan, 2012. Online forrás:
https://cryptome.org/2012/05/cia-guerilla-psyops.pdf (Letöltés dátuma: 2015. december 11.)
[8] The Information Warfare Site. Online forrás: http://www.iwar.org.uk/psyops/ (Letöltés dátuma: 2015.
December 10.)
[9] Hanley, Wayne: The Genesis of Napoleonic Propaganda, 1796-1799. Online forrás:
http://www.gutenberg-e.org/haw01/frames/fhaw02.html (Letöltés dátuma: 2015. december 14.)
[10] Don, Barry: Bleeding Ulcer": The Commencement and Long-term Consequences of Guerilla
Warfare in Iberia. Online forrás:
http://www.napoleon.org/en/reading_room/articles/files/DonBarry_Spain.asp#informations (Letöl-
tés dátuma: 2015. december 09.)
[11] Lenin, V.I.: Collected Works, Volume 11., June 1906 - January 1907, Progress Publishers,
Moscow, 1972, 534 oldal. Online forrás: http://www.marx2mao.com/PDFs/Lenin%20CW-
Vol.%2011.pdf#page=217&zoom=auto,-5,599 ) Letöltés dátuma: 2015. december 13.)
[12] Gáll János: A fegyveres felkelés marxista elméletéről, Korunk, 1974/7, 1974, 809-812 oldal. Onli-
ne forrás: http://epa.oszk.hu/00400/00458/00445/pdf/EPA00458_Korunk_1974_07_809-812.pdf
(Letöltés dátuma: 2015. december 13.)
[13] The Makhnovist Movement in the Russian Revolution. Online forrás:
https://robertgraham.wordpress.com/tag/lenin/ (Letöltés dátuma: 2015.december 20.)
[14] Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke 4. Osztály: A folyó háború tapasztalatainak ismertetése
(Zárult: 1942. IV.) Partizánharcok, 58.800/10. Szám, eln. 4. Vkf., 1942, Budapest, Attila – nyomda
részvénytársaság
[15] Kiss Álmos Péter: Átvihetők-e az aszimmetrikus hadviselés tapasztalatai?, Hadtudomány, 2009.
elektronikus szám, 24 oldal. Online forrás:
http://mhtt.eu/hadtudomany/2009/2009_elektronikus/2009_e_8.pdf (Letöltés dátuma: 2015. de-
cember 20.)
[16] Friedman, Herbert A.: Rhodesia PSYOP 1965-1980. Online forrás:
https://www.psywar.org/rhodesia.php (Letöltés dátuma: 2015. november 30.)
[17] Beckett, Ian F. W.: Encyclopedia of Guerilla Warfare, Chechkmark Books, 2001, 303 oldal. ISBN:
0-8160-4601-8.
[18] http://old.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html (Letöltés dátuma: 2015.
december 03.)
[19] Headquarters Department of Army: Tactics in Counterinsurgency: FM 3-24.2 (U.S. Army Field
Manuals),Washington DC, 21 April 2009, p.300
[20] Psychological Operations Process Tactics, Techniques, and Procedures, Field Manual No. 3-
05.301, Headquarters, Department of the Army, Washington, DC, 30 August 2007, p. 250
[21] Mao Ce-tung: A japán területrablók elleni partizánháború stratégiájának kérdései, Mao Ce-tung :
Válogatott művei 2. Kötet, Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1953, 507 oldal.
[22] Resperger István – Kiss Álmos Péter – Somkuti Bálint: Aszimmetrikus hadviselés a modern kor-
ban – Kis háborúk nagy hatással, Zrínyi Kiadó, 2013, Budapest, 421 oldal. ISBN: 978-963-327-
592-4.