Theodor:

A félelem hatása az életre

(részletek)

,,Minden cselekedetedet vagy a szeretet vagy a félelem vezérel.

Rajtad áll, hogy melyiket választod. ”

THEODOR

Bevezetés

A címből is kiderül: nehéz témába kezdtünk. Mindenki érdekelt benne --- nincs emberi

élet félelem nélkül. Valamilyen fokon mindenki fél, aki nem a szeretetben él, de senki

nem tud tovább félelemben élni, aki észrevette, hogy abban él. Különböző jellegű és

erősségű aggodalmak léteznek. Te hol állsz a skálán saját félelmeiddel, kedves Olvasó?

Megnyugtatlak, meg tudod változtatni hozzáállásodat, és le tudod győzni a makacs

félelmeket. Nem kell hozzá drága ,,elhárító kurzus”, pszichológus, külső segítség.

Minden eszköz a birtokodban van, máris használhatod. Ehhez próbálok segítséget adni.

Csodákat ne várj tőlem, mert a csoda benned van. Amit mondok, egyszerű és

természetes. A kérdés csak az: akarod-e a változást.

Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és

amit adsz. Boldogságra születtél. Minden energia és erő abban segít téged, hogy az

eredendően neked adott boldogságot tartósan birtokold --- a baj ott kezdődik, hogy ezt

valamilyen szinten elfelejtetted. Pedig természetes közeged a Szeretet, a Fény, amely

körülölel. Ha a félelemérzés hatalmába kerít: vastag kőfalat építesz magad köré,

elszigeteled magad, beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz. Az emberek

2

222

többsége annyira körbeépítette magát, hogy lassan külön kurzusokon kellene oktatni, mit

jelent az önzetlen, ,,politikamentes” szeretet. Az sem egyértelmű, ha azt mondom: a

szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt, boldogságot, megelégedést érzel. Ahány

ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik. Nézz körül, ki minek örül, és meg

tudod állapítani, kinek milyen fokú a jelenlegi tudása a szeretetről. Hát még ha arról

kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is érzés, hanem állapot, akkor még több értetlen

arcot látnék. Nehéz arról beszélni, amit mindenki másképpen lát. Inkább abban próbálok

segíteni, hogy le tudd bontani a félelem kőfalait, hogy a sötétségből a fényre kerülhess.

Sokféle alapanyagból lehet falat építeni. Van, aki azt hiszi: sorsát ráerőltették, ezért nehéz

helyzete miatt másokat okol. Pedig a sors: következmény --- nem ok, hanem okozat. Ha

megelégedett vagy, hamarabb hiszel ebben. Tudom, nehéz helyzetekben az ember nem

szívesen gondol arra, hogy egy korábbi, saját maga által meghozott döntés juttatta jelen

körülmények közé.

Ne haragudj rám, amiért ezt mondtam. Tudom, kényelmesebb lenne számodra továbbra is

abban a tudatban élni, hogy ,,áldatlan” sorsodat Rád erőszakolták, vagy hogy a

körülmények felelősek azért, ha kiút nélküli helyzetbe kerültél. Nem így van! A nehéz

élet is a Te választásod.

Ha elfogadnád, hogy az élet mindig olyan helyzetet tár eléd, ami az előzőleg kitűzött

céljaid megvalósításához visz közelebb, talán nagyobb bátorsággal vállalnád a sorsodat.

Ez lenne az első lépés a tudatos felelősségvállalás felé.

Elképzelhető, hogy nincs bátorságod vállalni az élet kihívásait és azok következményeit.

Ebben az esetben döntéseidet és cselekvéseidet elodázod. Ilyenkor belső feszültség

keletkezik, ami cselekvésre ösztökél. Ha a feszültséget nem tudod kezelni, könnyen

aggódni kezdhetsz. Az is lehetséges, hogy elvárásaiddal szembeállítod a jövőre

vonatkozó elképzeléseidet. A jövő mindig bizonytalan, és ez a bizonytalanság könnyen

3

333

nyugtalanná tehet. A tartós nyugtalanság félelemmé alakulhat, amiből nagyon nehéz

reálisan szemlélni a helyzetet.

A teremtés minden erejével rendelkezel. Elhatározás kérdése, hogy biztonságot vagy

félelmet teremtesz magadnak. Amit kigondolsz, amiről beszélsz, amit teszel, az fizikai

valósággá válik. Már a gondolat felmerülése pillanatában megteremted vágyad tárgyát,

ami számodra még láthatatlan, azonban már létezik. Ha semmit nem teszel, csak rábízod

magad az életre --- a szeretetre ---, olyan út tárul eléd, amelyen eljuthatsz célodhoz. A

létezés alaptörvénye: minden gondolat --- a szeretetteljes éppúgy, mint a félelmekkel teli,

(még a viccelődés is) --- teremtő energiája révén érzékelhetővé válik. Nem mindegy

tehát, mire gondolsz, miről beszélsz, mivel foglalkozol.

Tudatos figyelemmel félelmeiden felülkerekedhetsz. Semmi egyebet nem kell tenned,

mint tudatosan figyelned a negatív gondolataidat. A gondolatok jönnek-mennek, egyikkel

se azonosulj! A gondolat nem Te vagy. Szemléld úgy, mintha az országút széléről

figyelnéd az elsuhanó autókat, amelyekkel soha sem azonosítanád magad. Hasonló módon

--- kívülről --- kövesd figyelemmel a cikázó gondolatatokat. Hagyd őket száguldozni. Ne

stoppold le egyiket sem, amely ellenedre van. Ne vedd fel a kapcsolatot a negatív

gondolatokkal, mert pusztán a kapcsolatfelvétellel nyomban nagyobb szerephez is juttatod

őket, és saját energiáddal táplálod, segíted erősödésüket. Így az eredeti célod

elhomályosodik --- hiszen ellene dolgozol (ellenteremtesz) ---, és az ellengondolat tárgya

felé fog eléd tárulni az út. Azt hiheted, a sors adja a ,,pofonokat”, pedig Te csapkodod

magad.

Figyeld magad tudatosan, különben elveszted a kontrollt saját magad felett. Ne

gondolkozz a múltadon. Ne foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul. Rossz cselekedet nincs,

csak más választás, a tapasztalatszerzésnek más útja létezik. Nincs elhibázott élet. Csak

egyszerű, minősítetlen tett --- választás így vagy úgy ---, és annak következménye létezik.

Utólag ne hibáztasd magad semmiért. Minden általad elítélt tettből tanultál, gazdagabbá

váltál, így a következő pillanatot már érettebben fogadhatod. Tiszteld magad az elmúlt

4

444

évekért. Munkálkodj azon, amit el szeretnél érni, amivé válni szeretnél, koncentrálj a

célra. Figyeld magad. Nem mindegy hogyan állsz hozzá saját terveidhez.

Ha kitűztél egy célt, ne gondold át, milyen negatív ,,mellékhatásokat” rejt. Csak a tiszta

cél lebegjen a szemed előtt. Éld bele magad a kívánt helyzetbe, érezd magad körül a

megvalósult terveket, beszélj róla másoknak, viselkedj úgy, mintha máris minden úgy

lenne, ahogy eltervezted. Váljon ez szokásoddá. A Gondolat-Szó-Cselekedet hármassága

olyan hatalmas erőt biztosít számodra, amit nem lehet eltéríteni, legyőzni. Egy ellensége

van: a félelem. De figyeld csak meg: a félelmed tárgya is gondolat, szó és cselekedet

útján jön létre. Igaz, ez más gondolat, más szó, más cselekedet. A minősítést, miszerint

valami jó vagy rossz neked, Te magad hozod létre pillantnyi értékrended (hit-rendszered)

alapján. A Gondolat-Szó-Cselekedet univerzális ereje nem pozitív vagy negatív --- így

válogatás nélkül mindent megteremt, amire irányul. Légy tudatában ennek! Napi teendők

formájában találkozol azokkal a kihívásokkal, feladatokkal, amelyek elvégzésén keresztül

eljutsz oda, ahová vágyakozol, vagy azzá válsz, aki szeretnél lenni.

Félelmet akkor érzel, ha nem hiszel önmagadban. Ilyenkor a cél kiszínezésére szánt

festékes palettádra felviszed a múlt sikertelenségeinek szürke és fekete árnyalatát. A múlt

azért sikerülhetet szürkére vagy feketére, mert egy korábbi előzmény sötét tónusát

használtad. Analizáld saját festési technikádat. Ha a szürke és fekete festék jobban fogy a

készletedből, mint a világos színeké, hit-rendszered korrigálásra szorul. Dobd ki a sötét

korongokat és használd a tiszta, világos színeket. Persze, tudom, nem könnyű a válogatás.

Bizonyára előfordult már az életedben, hogy amikor választhattál volna egy színesebb

képet, Te a megszokásaid, beidegződéseid hatására --- vagy csak kényelemből, esetleg

félelemből --- a ború mellett döntöttél. Ha végignézhetnéd eddigi történeteid filmkockáit,

és újból ott lehetnél a döntéseid pillanataiban, megláthatnád, milyen egyszerűen lehetne

egy másik terv szerint cselekedni. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal fel lennél

készülve a választásra: tudatos lennél. Döntő különbség ez. Légy tudatos és

felelősségteljes önmagadhoz. Légy ott az adott pillanatban, ne a múltban vagy a jövőben

5

555

kószálj. Érdekeljen a saját sorsod, vedd kezedbe az irányítást. Ha tudatosság nélkül

cselekszel, csak tengsz-lengsz, hánykolódsz, csakhamar célt tévesztesz. A tudatosság

annyit jelent, hogy teljes lényeddel benne vagy a pillanatban --- nem húz vissza a múlt,

nem bódít a jövő. Úgy vagy képes felelősen meghozni egy döntést, ha tudatod az adott

pillanatra koncentrál.

Zavar a felelősség terhe? Tisztázzuk gyorsan, mit jelent ez. A helyesen értelmezett

felelősség eredendően felszabadít. Ha a felelősséget nyomasztónak találod, alighanem

téves a felfogásod róla. A felelősség azt jelenti: minden lépést a saját véleményed szerint

teszel meg. Ne befolyásoljanak előítéletek, családi vagy társadalmi szokások, tradíciók.

Az adott pillanatban a tudatos lépés maga a felelősségteljes tett. Csak magadért vagy

felelős. Hogyan is vállalhatnád másokért a felelősséget, amikor kiszámíthatatlan, mit

cselekszenek. Azzal vállalod a felelőséget önmagad sorsáért, ha tudatosan lépsz a soron

következő pillanatba. Ez persze hatással van környezetedre is. Mások sorsa kapcsolódik

a Tiédhez, ugyanakkor nem vállalhatod a felelősséget azért, hogy ők tudatosan benne

vannak-e saját válaszukban. Ha eddig nem így láttad, akkor hatalmas terheket cipelhettél a

válladon.

Mindig a benned rejlő, eddig felhalmozott tapasztalataid szerint döntesz, illetve azok

szellemében cselekszel. Ha eddig nem voltál boldog, valószínűnek tartod, ezek Nálad

nem válnak be. Amennyiben volt már részed örömteli percekben, napokban, akkor

alighanem bizonytalanná válsz: aggódsz, mi lesz, ha rosszul választasz. Ha eddig több

volt a ,,jó” döntésed, mint a ,,rossz”, akkor nyilván tudod, mitől fosztod meg magad a

,,rossz” út választásával. Mindenképp aggódni kezdesz, mert úgy hiszed, van veszteni

valód. A régi tapasztalat nem jó tanácsadó. Minden új élménnyel gazdagabbá válsz --- az

új pillanatban új önmagad vagy. Soha ne nézz hátra!

Az is elképzelhető, hogy egy döntés pillanatában megjeleníted magad előtt a jövőt, és

gondolatban lejátszod a várt eseményeket. Ahogy haladsz előre a történetben, egyre

szebbnek, hatalmasabbnak, fényesebbnek látod magad. Minden logikusnak látszik.

Vigyázz: lehet, hogy hiúságod rendezi a darabodat! Egódnak tetszik a színjáték, hiszen

6

666

mindig a csúcsok felé törekszik, imádja a kihívásokat. Megerősítve érzed magad, és

belevágsz a történetbe. Ha félénkebb vagy, elfog a bizonytalanság, végül úrrá lesz rajtad

a félelem. Aggódva, bizonytalankodva, félelemmel nem lehet boldogító döntést hozni.

Mindenképp csalódás vár rád, mert elrugaszkodsz önmagadtól, akár a hiúság, akár a

félénkség vezérel.

Millió más variáció is lehetséges, miként reagálsz egy új helyzetre. Egyik választásod sem

lesz megnyugtató, ha nem vagy tudatos és felelősségteljes. A döntés azonban csak akkor

lehet felelősségteljes, ha nem befolyásol sem a múlt, sem a jövő. Csak úgy láthatod meg,

hol tartasz a belső fejlődésedben, ha befelé nézel. Élj tudatosan, és a következő pillanat

kihívása többé nem nehézség, probléma, véletlen sorscsapás lesz, hanem a fejlődésed

útján lévő, megoldásra váró újabb feladat.

A pillanatok felelősségteljes megoldása tartós boldogsággal jár. Minden apró

momentummal gazdagabb leszel. Nem mondom, hogy nem lesznek nehézségeid. De ha

nem szereted a nehézségeket, azt ajánlom, minden új feladatot oldj meg azonnal. Ha

szembe nézel a soron következő feladattal --- nem hátrálsz meg, nem halogatod ---, akkor

a legkevesebb erőfeszítéssel végzel vele. Ugyanez a feladat akkor válik bonyolulttá,

látszólag megoldhatatlanná, amikor sokszor átléped, megkerülöd, ,,megúszására”

törekszel. Ne feledd: a soron következő feladat azért kerül az utadba, mert már készen

állsz a megoldására --- különben nem került volna még eléd. Mindenki annyi bátorsággal

és erővel rendelkezik, amennyire szüksége van az útja bejárásához, és senki sincs magára

hagyva.

Nem vagy egyedül. Benned a Mindenség lakozik, nem tudsz elkülönülten, csak

önmagadban lenni. A tenger cseppjeinek egységükben van az ereje. Te is a tenger

cseppecskéje vagy. Időnként együtt hullámzol a vízzel, időnként kicsapódsz a partra.

Bárhol állsz is most, ne felejtsd el, hogy a tengerhez, az Egységhez tartozol, az Egész

erejét birtokolod.

7

777

Még ma megváltozna a világ, ha ezzel mindenki tisztában lenne. Az emberek többségében

azonban nincs meg a ,,tengertudat”. Az egységből érkezve mindenki emlékszik az

összetartozás biztonságának, erejének, szeretetének érzésére. Hatalmas űr tátong a

,,partravetettség”- és a ,,tengerélmény” között. Ebbe az űrbe észrevétlenül bekerülhet a

félelem. Az elkülönülés támadás jelleget ölthet.

A világnak szüksége van Rád. Minden ember más, és ez így van jól. Nincs szükség

duplikátumokra. Ne add fel magad! Járj nyitott szemmel és füllel, vond le saját

következtetéseidet. Alakítsd ki saját életfilozófiádat, élj aszerint --- egészen addig, míg

egy új tapasztalat bírtokodba kerül ---, azután módosítsd. Légy tekintettel arra, hogy a

saját kialakított törvényeid hamarosan elavulttá válnak, és szinte minden pillanatban

szükségessé válik a törvénymódosítás. A merevség korlátozza, a rugalmasság

felszabadítja a szellemet.

Az ember szelleme összetett. A vágyak sugallják a terveket, amelyeket az egó űz a

magaslatok felé, a lélek az örök lét biztonságára vágyik. Szellem és lélek vagy

harmóniában él egymással, vagy egyik leigázza a másikat. Amennyiben békesség honol

közöttük, egyensúlyban vagy, ennek látható jele: tested egészséges. A szellem uralkodik

az anyag felett, így előbb a finomabb energiák összhangjára kell törekedni.

Megfoghatatlan, szemmel nem látható mechanizmusok összessége produkálja a

megfogható, szemmel látható fizikai formákat. A tudósok megismerték, hogy az anyag

nem más, mint energia-sűrűsödés. Tehát tested is energia. Ami viszont energia, az éteri

szinten is létezik. Ami éteri, az örök. Adj hálát, hogy örök létben létezel. Lehet ugyan,

hogy most csak egy kis szeletkéjét fogod fel létezésednek, de egyszer össze fog állni a

kép. Sok nehézségen és sok boldog élményen keresztül jutottál idáig. Egyre tudatosabb

leszel, ,,nehézségeid” enyhülni fognak, dereng a hajnal a látóhatárod szélén. Nemsokára

a fényre kerülsz.

A világ is nagy változás alatt áll: az emberiség újjászületik. Mentális síkra terelődik a

tudat fejlődése. Amit Te érzékelsz: szinte minden a mélyponthoz közelít. De ne feledd,

8

888

minden nagy változást káosz előz meg. Ne higgy a szemednek. A megtévesztő képek

mögött ott dereng az új élet. A fizikai világ lassan alakul, mert az anyag nehéz. Ami

látható, azt előzőleg a láthatatlan szellem hozta létre. Az új forma már éteri szinten

elkészült, nemsokára fizikailag is láthatóvá lesz.

Ebben a könyvben a félelmek legyőzéséről beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a

szeretetnek. Nem véletlen egybeesés ez. Az emberiségen eluralkodott a félelem, mert

elhatárolta magát a szeretettől. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi

magában a félelmeit, ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb

mindenki egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre

majd a lelkileg újjászülető emberiség. Az új élet félelemtől mentes lesz. Minden egyén

szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt választotta. A hatalmas

energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával, eleinte nem

is érzik jól magukat. Az új életre az ,,átlátszóság” lesz majd jellemző, vagyis nem lesz

értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérzőképesség) mindenkinek adottsága lesz,

rögtön kiderül majd a félrevezetés.

A változást a félem nélküli élet utáni vágy, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem

valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek, szokások, aggodalmak

anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a félelem adhatja rád a

hiúság, öndicséret, féltékenység, bizalmatlanság, irigység, káröröm, tolakodás, nyüzsgés,

harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó hozzáállás, kivagyiság jelmezét. A

jelmez alatt mindig más nevében cselekszel, mássá teremted magad, mint aki valójában

vagy. Ha félsz a háborútól, éhezéstől, nincstelenségtől, akkor háborút, éhezést,

szegénységet teremtesz. Nézz körül és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá

bújt emberiség. Amitől napjainkban tart a világ, az közel kerül hozzá. Ne vedd fel más

köpönyegét, hiszen ezzel csak magad elől palástolod magad. Más elöl nem bújkálhasz,

ugyanis magadon kívül senki nem ismerhet. Mindenki egyedi és utánozhatatlan ---

máshonnan érkezett, máshová tart.

9

999

Amikor vállalod az életed felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől. Szabadságtudat

erősíti a céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a félelmeken. Csakis félelmek

nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod igazolni,

amelyen pillanatnyilag állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb

bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új tudásodnak,

bölcsességednek megfelelően újrateremted önmagad. Ez az önmegvalósítás, más

szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald tudatosan önmagad. Így kiiktatod

szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan beidegződéseket, amelyek

valójában nem is részei személyiségednek. Csak így lehetsz független és szabad.

Elképzeléseid határozzák meg a céljaidat: aki akarsz lenni, akivé válni szeretnél. Nem

mindegy tehát, hogyan tervezed az életed, mert minden gondolat mágikus erővel bír, és

meg akar valósulni. Sorsoddá kovácsolódik minden elképzelés, akár pozitív, akár negatív.

Amikor hited lesz az életben, már nem lesznek negatív céljaid. Fontos, hogy a sorsod

előidéző terveidbe ne keverj sötét árnyalatú elemeket. Árnyképeket a félelmeid hozzák

létre. Te magadtól erre képtelen vagy.

Légy tudatos. Ha tudatos vagy, hited is van. Hittel erőt és önbizalmat szerzel. Ha

önbizalmad van, állandósul a boldogságod. Nem mondom, hogy kevesebb lesz a

tennivalód, hiszen az állandó fejlődés érdekében, a saját magad által kitűzött céljaid

eléréséhez mindennapi munkára lesz szükség. De azt állíthatom, hogy erődet nem

forgácsolja szét a félelem. Ha tudatosan élsz, akkor minden pillanatban tisztában vagy

azzal, mit gondolsz, miről beszélsz, mit cselekszel. Tudod, hogy az önmegvalósítás

érdekében egy előző vágyad állította eléd a soron következő feladatot. Bátran nézz

szembe a kihívással, hiszen a Te saját magad által megfogalmazott --- ,,mit szeretnék

elérni, kivé akarok válni?” --- célkitűzésedre most kapod meg a megvalósítás lehetőségét.

Értelmetlen aggódni amiatt, hogy céljaid megvalósítás alatt állnak. Ne torpanj meg a

vágyaid elérésének pillanatában. A soron következő tetten múlik, hogy megvalósítsd,

vagy egy nagy lépéssel közelebb kerülj az álmodhoz. Lehet, hogy most viszed sikerre

saját színdarabodat. Az első sikeres mű után elégedett leszel, és örömmel írod, rendezed,

10

101010

játszod majd el a többi darabodat is. Ezek a darabok a drámai elemektől megszabadulva

egyre inkább a komédia jegyeit viselik, mivel nem kapnak szerepet benne a cselszövő,

hiú, dölyfös, uralkodó karakterek. Minden sikeres bemutató után új erőre kapsz,

szárnyalóbb ötletekkel állsz neki a következő szövegkönyv írásának.

Szeretnék segítséget nyújtani abban, hogy nyitott szemmel járj, és meglásd mindazokat,

amiket a kezdetektől fogva tudsz --- csak esetleg megfeledkeztél róla. Minden erő benned

van. Kedves Barátom, fogom a kezed. Elvezetlek Önmagadhoz. Nem tévedhetsz el!

A félelem

Minden szeretetteljes gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a

szeretetért. Fontos ezt tudni, különösen azért, mert előfordul, hogy nem szeretetteljes

viselkedéssel találkozol. A tudatos figyelem, együttérzés, türelem, megértés --- vagyis a

szeretet kinyilvánítása --- tehet alkalmassá téged arra, hogy a tudatlanság, ostobaság,

durvaság, nemtörődömség látszata mögött felismerhesd a félelemben élőket és

meghallhasd segélykiáltásukat. A segítséget kérőknek semmi másra nincs szükségük,

mint szeretetre, ezért minden más adakozás hiábavaló és csalódottságot okoz. Nem áll

szándékomban megbántani azokat, akiknek megesik a szívük a világ szegényeinek,

elesettjeinek láttán, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a pénz önmagában nem

képes megszüntetni az okokat. Amilyen mértékben fokozódik vagy oszlik szét az

emberiség félelme, olyan mértékben erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak

megfelelően szorul háttérbe vagy jut érvényre a Szeretet --- az Igazság --- a Földön. Saját

félelmeid leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.

11

111111

A félelem anatómiája

Gondok csak akkor merülnek fel az ember életében, ha nem ismer valamit. A

feltérképezett terület már nem fehér folt többé. A mikroszkópok alatti világ már vagy

kezelhető, vagy nemsokára az lesz, az újabb ismeret birtokában pedig új irányok, új utak

tárulnak fel. A már megismert dolgok szinte feleslegesnek tűnnek, ugyanakkor

nyilvánvaló, hogy az eddig megszerzett tudás alapfeltétele az éppen most zajló

kutatásnak. Az ismeretlenhez való vonzódás a világ fejlődésének mozgatórugója.

Az aggodalmak leküzdése érdekében nagy lépést teszel előre, ha kezedben tartod a

,,boncoló késedet”. Vágd fel apró darabokra félelmeidet, és sorban rakd őket

mikroszkópod alá. Amikor így megismersz egy-egy különlegesebb példányt,

preparálhatod, és el is helyezheted a laboratóriumod polcán. Ahogy gyarapszik a

készleted a konzervált preparátumokból, úgy lesz nagyobb a tudásod, jártasságod a

boncolás és megismerés terén. A feldarabolt egységeket felismerheted majd egy újabb

boncolás közben, és lassan rájössz, mely elemek ismétlődnek minden esetben. A

boncolás, vizsgálódás, csoportosítás után, ki fog derülni: alig van néhány megismerésre

váró összetevő. Minden új kutatásod tárgya erre a néhány alapegységre bontható. Ha

kellőképpen elszánt vagy a kutatásra, máris fél sikert arattál. Tudatos boncolás és

mikroszkópikus vizsgálódás eredményeként bátorságra tehetsz szert. Ha csak a műtős

köpenyedet veszed fel --- és még be sem lépsz a laboratóriumodba ---, máris birtokodba

kerül az univerzum minden tudása a boncolások terén. Elég a szándék kinyilatkoztatása,

és a képzelet láthatatlan csatornáin keresztül elsajátítod a tudást.

A kutató munka során összegyűjtheted a saját félelmeidet felépítő sejteket, szöveteket,

szerveket. Az alábbi felsorolás elemei között meg fogod találni a saját kutatásod felismert

képződményeit, amelyeket összehasonlíthatsz saját eredményeiddel.

12

121212

Sejt

A sejt tiszta gondolatból áll. Ha közelről vizsgáljuk, átlátszó részecske, melyben egyetlen

szándék dominál: megvalósítani a benne rejlő egyedüli értelmet. Annyira picinyke, hogy

létét egyetlen szóval össze tudjuk foglalni: ,,megcsinálom”. Azt, hogy ,,mit”, egy

magasabb szinten lévő információ tartalmazza.

Szövet

A szövet magasabb intelligencia fokon áll, mint a sejt. Kapcsolata és gondolata

összetettebb: ,,közvetítem az információt”. A közvetítés magában foglalja az információ

befogadását, értelmezését, és továbbítását. Ha a szövetet boncolgatjuk, rájövünk: az is

,,megcsinálni”-sejtekből áll össze. Ezeknek a feladatoknak az ellátásására a funkciók

gondolata köré csoportosult sejtek egységben vannak, így a befogadásnak, az

értelmezésnek, és a továbbításnak külön sejt-csoportulások felelnek meg, amelyeket a

szövet gondolata ural.

Szerv

A szervnek magasabb intelligenciája van, mint a szövetnek. Önálló élethivatása: ,,vagyok,

teszem a dolgomat”. A ,,vagyok” funkció magában foglalja a megteremtettek gondolatát,

vagyis az életbentartás kötelezettségét. A ,,teszem a dolgomat” pedig a megteremtés

okának gondolatát állandóan figyelembentartó tudatos funkciók összessége. A szerv

funkciója célirányos. Nincs szerv cél, megvalósítási élet-terv nélkül. A szerv életterve

több funkció-tervre bontható. A funkciók anatómiája megegyezik a szövetekével, azok

pedig a sejtekével.

Test

A test szervekből, szövetekből, sejtekből tevődik össze. Láthattuk, az anyaghoz minden

szinten gondolat kapcsolódik. A magasabb intelligencia mindig a hozzáadott gondolatban

rejlik, amely az anyag látható különbözőségét eredményezi. A gondolat maga a tudat,

amire a ,,megcsinálom” sejthivatás vonatkozik.

13

131313

A gondolat uralja az anyagot. Minden anyagi részecske gondolathoz tartozik. Nincs

anyag gondolat nélkül. Előbb a teremtő gondolatnak kell megszületni valamilyen cél

érdekében. A cél gondolata előbb születik, mint az eszköz. A cél az anyagi részecske

életfeladata. A sejt életfeladata egyszerű, a szöveté összetettebb, a testté a

legbonyolultabb. Az anyagi hierarchia alsóbb fokáról egy szinttel magasabbra tekintve a

különbség csupán egy plusz gondolat. Az összetartozás kódolva van, így minden

részecske tudja, mely gondolat uralja, és hová tartozik. A hierarchia legalsó fokán lévő

sejtben a kódolt információ minden fölötte lévő összetartozást definiál. Az anyagi

hierarchia legmagasabb fokán az emberi test fizikailag összeáll és mögötte ott egy kérdés:

,,milyen gondolat alkotta”, vagyis ,,hová tartozik”.

Gondolat

Minden gondolat valamilyen formában testet ölt. Földi valóságod test-szellem-lélek

összetevőkkel érkezett, melyeket egy magasabb dimenzióban megfogalmazott cél

gondolata teremtett --- a Te beleeggyezéseddel. A test-szellem-lélek hármasságában

születtél és elindultál, hogy megvalósítsd életed célját: az egyéniséged mögötti

gondolatot. Fizikai testeden (fizikai sík) kivül szellemi és érzelmi (asztrál sík) testekben is

létezel. Fizikai és asztrál síkon lévő testeid egymással szoros kölcsönösségi viszonyban

állnak: mindegyik hatással van a többire. Minden pilanatban minden gondolattal, szóval,

cselekedettel, és az ezek által keletkezett érzelmekkel testeid változnak: ápolják vagy

rongálják egymást.

Lelked mélyén őrzöd a földi életed célját tartalmazó gondolatot, valamint a mostani és

előző életeid összes élettapasztalatát. Elcsendesedett, áldott pillanatokban, amikor

egyensúlyban vagy, elérheted a magasabb dimenziókat. A Magasabbrendű Éneddel (éteri

sík) lelked közreműködésével tarthatod a kapcsolatot, és --- mint belső hangoddal,

tanácsadóddal --- párbeszédet folytathatsz.

14

141414

Fontos tehát, hogy megtaláld az egyensúlyt --- törődj mindegyik testeddel. Az anyagi

világ a fizikai testre helyezi a hangsúlyt. Nem könnyű észrevenni, hogy a test csak okozat,

az okok megtestesülése. Fordíts nagyobb gondot szellemi és érzelmi testeidre, hiszen

tudatosságoddal uralhatod gondolataidat és érzelmeidet, így megőrizheted egészségedet.

Az anyagi világon túl, egy létezési síkkal magasabbról (asztrális síkról) tekintve az emberi

test olyan, mint egy sejt a ,,megcsinálni” teremtő gondolatával. Az asztrál test

létrejöttének és életbentartásának gondolata egy magasabb szintű Én-tudatból ered, amely

éteri síkon létezik. Az éteri sík felett az Egy áll, --- más szóval: Isten, isteni Megvalósulás,

Minden Létező, Egység. Az Egy --- a Minden Létező --- a teremtő világ és a teremtett

világ együtt, amelynek középpontjában az ember áll. Rajta keresztül érheti el az egyik

világ a másikat.

Lélek

Ki gondolja ki az éteri testet és célját? Kinek a gondolata az, aminek a teremtő ereje által

az éteri test mintájára fizikai valóság születik?

A fenti kérdések megválaszolása előtt szólni kell röviden magáról a teremtésről.

Valószínű, neked is van elképzelésed Istenről és a világ keletkezéséről. Sokan azt hiszik, a

világot Isten teremtette. Istent ne személyként képzeld el. Ő nem teremtő, hanem maga a

teremtés Folyamata. Ezért a világ nem született, hanem folyamatosan létezik: VAN. A

Folyamat a legfelső szintű Gondolat, aki az ,,ismerd meg magad” megvalósításának

tervével rendelkezik. A megismerés mindig önfeladással jár. Azért nem találod sehol Isten

személyét, mert alkotóelemeiben szétszórtan él. Elemei az önmegismerés állandó

tágulásában vannak, és szintjüknek (minőségüknek) megfelelően minden pillanatban

újrateremtik önmagukat: befolyásolják a Világot --- az Egészet, az Egységet, az Istent. A

folyamatosan változó Világot alkotó elemek részei az ,,ismerd meg magad” gondolatát

megörökölték. A megismerés lehetetlen feladat, mivel a megismerés tárgya minden

pillanatban változik. Ezért az örök időre szóló isteni Terv így hangzik: ,,Tudatosítsd a

Folyamatot!”

15

151515

Isten gondolatára született tehát a Lélek (a Magasabbrendű Én), és az a célja, hogy

tudatosítsa önmagát. Ahhoz, hogy ezt megtegye, először nem-önmagává kell válnia, szét

kell szórnia önmagát --- elemeit el kell küldenie tapasztalatszerező útjukra. A tapasztalat

cselekvés útján érhető el --- valamit meg kell csinálni ---, ami csak az anyagi világban

lehetséges. Ezért az elemek testet öltenek, és a célt tudássá szentelve térnek vissza

teremtőjükhöz. A tudás birtokában tapasztalatot szerez önmagáról, és újrateremti

önmagát. A magasabb tudat újabb felfedezésre váró részeket talál önmagában. A

megismerés vágya fogalmazza meg a következő tapasztalatszerző kalandozás célját.

Így létezik a Te örökké élő, éteri szinten létező Lelked (Magasabbrendű Éned) is, kedves

Olvasó. Azonos vagy Vele. Örökké létezel és teremtő erővel Te is rendelkezel.

Szándékosan írjuk nagybetűvel valóságodat, mert a Téged teremtő gondolat az első és

legmagasztosabb célt szolgáló gondolat volt, van és lesz. Ez a Te valóságod (nagybetűs

Lelked, Éned) a földi lét elől takarva van --- ennek is van oka, később beszélünk még róla.

Mielőtt földi életre születtél volna, elhatározta, hogy bizonyos tapasztalat megszerzése

érdekében egy kis darabkáját (elemét) megteremti. A gondolat és cél előre megvolt. A

Lélek teremtő ereje először a mintát készítette el asztrális tested formájában, majd fizikai

valósággá lettél, megszülettél a neveden szólítható kisbetűs te. (Ne haragudj a

kisbetűért!)

A teremtés ismétlődött. Első számú célod az életben, hogy ismerd meg önmagad ---

vagyis ,,tudatosítsd a tapasztalatszerző folyamatot”. Isten hasonmása vagy. ,,Ahogy fent,

úgy lent”. (Ezen a helyen abba is lehetne hagyni e könyv írását, hiszen az a tény, hogy

isteni erőt hordozol magadban, önmagában elég lehetne ahhoz, hogy félelmeid

megszünjenek és bizakodva élj. Tudom, bizonyítékokra van szükséged, hogy hinni tudjál

magadban, ezért folytatjuk az írást.)

16

161616

Azonos vagy a Lelkeddel, így minden eddig szerzett tapasztalatával Te is rendelkezel, úgy

hívod: intelligencia. Minden pillanatban intelligenciádnak megfelelően cselekszel,

aszerint, aki vagy, vagyis ahol Lelked tart a Lét spirálján. Miért kell Lelkednek a titkok

fátyla alatt maradnia? Alighanem tudathasadást okozna, ha mindent tudnál a múltadról,

jelenedről és jövődről, valamint előző életeidről. Nem tudnád ki is vagy most valójában.

Több életet éltél már, mindegyik tested ott áll a díszletek mögött és mindenki Te vagy.

Nagy kavarodás lenne, ha nem tudnád melyik szerep, melyik jelmez a tied. A múltaddal

kapcsolatos tudás bírtokában épp azt a színjátékot nem tudnád eljátszani, amelyikre

,,szerződtél”.

Az eddigi életeidben megszerzett tapasztalatokat, saját igényként, mérceként, szintén

tárolod magadban. Lelkiismereted mindent tud az éteri valóságodról, valamint földi

önmagadról. Ismeri kapcsolataidat, céljaidat, életeidet és azok tapasztalatait. Társad

marad, míg éled az életed. Gondolom ismered az élményt: többször volt már megérzésed,

vagy hallottál egy belülről érkező jótanácsot.

Halálod pillanatában az örökké létező (nagybetűs Te) részedhez kapcsolódsz: oda,

ahonnan elindultál, a kisbetűs te hazatalál. Az élmény nagyszerű lesz, csakúgy, mint a

nagybetűs Te, amikor spirálútját bejárja és teremtőjéhez megérkezik. Mostani életeddel

hozzájárulsz teljes lényed gazdagodásához, fejlődéséhez, amivel az Egységet, az Egészet

is gazdagítod egyben. Az általad ,,megcsinált” földi élet értelmet kap: tapasztalatszerző

utad során tetteiddel megtisztítod, megváltod magad. A sötétségből kijuttatod magad a

fényre. Isten felismeri magát benned. Ez a Lét legmagasztosabb célja, a Létezés

alapgondolata. És megvalósul az isteni Terv --- általad.

A Létezés megértetéséhez kevesek a szavak, ezért erre nem is vállalkozhatunk. A földi

élet értelmére koncentrálunk, hiszen erre vonatkozik a ,,megcsinálni” tervezet. Merészen

lépj tovább! A fizikai test felépítéséről, a lélekről, a Magasabbrendű Énről, a földi élet

céljáról csak azért írtunk, hogy könnyebben találd meg az orientációs pontodat: tudd, hol

állsz most, és ki vagy. A földi élet feladatait akkor tudod tudatosan megoldani, ha

17

171717

tisztában vagy azzal, hogy ezeket saját magad tűzted ki. Fizikai síkon csak az következhet

be, amit már szintekkel feljebb megterveztél. Mindenkinek a saját feladata a legnehezebb.

Ha nem lenne nehéz, már megoldotta volna, és nem lenne többé a problémája. Ez a

tanulási folyamat része. Ha ezzel a ténnyel szembe tudsz nézni, a félelmeid felét

harcképtelenné teszed. Most nézzük, mi a teendő az ellenséges haderők másik felével,

akiket még felfegyverzetten bevetésre készen tartasz.

A félelem előzményei

A Világ szeretetből áll, ez táplálja, élteti, ebből tartja fenn önmagát. A tudatos lények

gondolataikkal, szavaikkal és cselekedeteikkel reagálnak a szeretetre. Teljesen mindegy

miről gondolkozol és beszélsz, mit cselekszel, csak a kommunikáció mögött lévő egyetlen

kérdésre adott válaszod érdekes: ,,igen”-t vagy ,,nem”-et mondasz-e a szeretetre? Ha a

beleegyezésedet adod, akkor elfogadod a létet, együtt mozogsz az áramlatokkal, békében,

megelégedésben van részed. Ha ,,nem”-et mondasz, elhatárolódsz, egyedül érzed magad,

rád tör a félelem, a békétlenség, elégedetlenség. A szeretet a lét alapja. Egyéni döntés

függvénye, hogy ki hogyan reagál rá. Ha életed zaklatottan éled, kiegyensúlyozatlannak,

idegesnek, erőtlennek, békétlennek, boldogtalannak érzed magad, akkor biztos lehetsz,

hogy előzőleg ,,nem”-et mondtál a szeretetre. Próbáld kiiktatni a tagadás minden

gondolatát a fejedből és minden szavát a szótáradból, meglátod, már ennyitől megváltozik

az életed.

A Szeretet --- értelem, rend, egyensúly --- hiánya csak a tudatlanságban létezik. A

tudatlanság egy sötét felhő, amely eltakarja a fényt. A Nap a sötétség mögött örökösen ott

ragyog. A tudatosság szele elfújja a sötét felhőket, és érvényre jut a szeretet. A bizalom és

az erő érzete a tudatosság gyakorlásával erősödik. A tudatosság annyit jelent: minden

pillanatban éber vagy, tudod, mit cselekszel, és vállalod sorsod irányítását. Nincsenek

váratlan események --- minden következmény. Ha tudatos vagy, hiszel saját erődben,

ugyanis tisztában vagy azzal, hogy a magad választotta úton jársz és feladataid

megoldásához elegendő erővel rendelkezel. Más szóval: senki nem kerülhet olyan

18

181818

élethelyzetbe, amit ne bírna elviselni és megoldani. Ha nem vagy tudatos, esetleg úgy

érezheted, gyenge vagy, életed kilátástalan, vagy mindenki elhagyott.

Íme néhány példa a félelem előzményeinek tipikus kialakulási ,,helyeire”.

A gyermekkor

Nem véletlenül születtél erre a bolygóra, földrészre, országba, családba és pillanatba.

Mindez saját elhatározásod, választásod eredménye, és saját érdekedben történt.

Amikor áthaladsz a küszöbön, még minden lehetséges --- saját képedre formálhatod,

teremtheted saját világodat. Ez a lehetőség életed folyamán, természetesen, minden

pillanatban fennáll, de a születés pillanatában az eredendő tervet még nem befolyásolják

előző döntéseid. Csecsemőkorban az érzelmi testen keresztül történik a kommunikáció, a

leegyszerűsített szeretet--félelem--életösztön érzéseivel. A ,,küldetés” a tudat

megjelenésével elhomályosul. Fokozatosan kifejlődik az én-tudat, az érzelmi test is tágul,

és a serdülőkor végére minden feltétel összeáll a tudatos, önálló élet elkezdésére. Az élet

kihívása: tudattal felfedezni az eredendő terveket.

Kezdetben minden úgy történik, ahogy a szülők megkövetelik. Ilyenkor rögződnek a

szokások. A szülők élete mintává válik. Sokszor okoz ez gondot ott, ahol a szülők mást

mondanak a gyermeknek és mást cselekszenek. A tisztán induló lélek rögtön észreveszi az

ellentmondásokat, és kritikusan hangot is ad ezeknek. ,,Kezelhetetlen a gyerek” ---

mondják a szülők, pedig csak tisztánlátó. Fiatal éveiben az ember még bizonytalan.

Különösen akkor, ha túlságosan nagy ellentét feszül a családi elvárások és a belső

öntörvények között.

Sokan életük végéig nem tudnak kitörni ebből a szorításból. Az öntörvények lényegesek,

hiszen tudósítanak a lélek fejlődési állapotáról, és támogatják az életcél elérését.

19

191919

Az előzőekben azt mondtam, nem véletlenül születtél saját szüleid gyermekeként. Most

meg arra foglak biztatni, hogy hagyj el minden családi ,,törvényt”, amivel nem értesz

egyet. A látható világban minden paradox. Az igazság mindig a végletek között félúton

van. A szülőktől meg kell tanulni valamit --- életük tükör, minta, illetve figyelmeztetés a

számodra. Fel kell tudni ismerni a tanulságokat, és hasznosítani, integrálni kell őket a

saját életedbe. Meg kell alkotni a saját véleményen alapuló sorsot --- nem helyes utánozni

senkit. Hidd el, hogy ez így van jól veled is. Pici kis vízcseppecske vagy, de nélküled nem

áll össze a tenger. Éppen azokra az egyedi értékekre van szüksége a világnak, amelyeket

csak Te tudsz nyújtani. Ne hagyd, hogy mások megakadályozzanak az egyediséged

szerinti gondolkodásban, cselekvésben. Ha nem tudod megvalósítani azt, amire születtél,

akkor a világ hiányát fogja szenvedni hozzájárulásodnak.

Fontos tehát, hogy tudatosan közelítsd meg saját terveidet. Tudom, nem könnyű fiatalnak

lenni --- de felnőttnek sem az. Az életben sok a tanulnivaló. Látszólag mindent elölről kell

kezdeni. Nemcsak a pályaválasztás, párkeresés, családtervezés súlya nyomaszt, hanem a

választék széles skáláján bizonytalan a tájékozódás. Ezt használják fel a menedzserek. Jól

tudják, hogy a sok áru között elvész az ember. Aki nem cédulára felírt tervvel indul a

szupermarketekbe, bekapja a csalit. Aki tudatosan felkészül a választék fogadására, ki

tudja válogatni élete receptjéhez a hozzávalókat.

A gyermekkor élményeinek nagy része szinte kitörölhetetlen az emlékezetből. Vannak

élmények, amelyek egy teljes életen át okozhatnak keserűséget. Szívszorongató látvány,

ha egy gyermeket megaláznak, nem az önmagát megvalósítani vágyó egyéniségként

kezelik. De a gyermekből egyszer felnőtt lesz. Rajta múlik, akar-e igazán felnőtt lenni. Ha

igen, szakítania kell a dogmákkal, rossz emlékekkel. Tudatosítania kell a tanulságokat és

tovább kell lépnie. Mindennek megvan a maga értelme, a gyermekéveknek is.

Veled is így történhetett. Gyermekkorod összes öröme és bánata benned lakozik. Idáig

hozott, máig gazdagított. A ,,hogyan tovább” kérdésre adott mostani válaszod határozza

meg további sorsodat, fejlődésedet. Gondold végig a múltat, ereszd el a rémképeket,

bocsáss meg egyenként minden ellened ,,vétkezőnek”. Tudatosítsd magadban, hogy a régi

20

202020

színdarabban mindenki az éppen akkori legjobb tudásának megfelelően játszott, és a

történetből bölcsebben, érettebben, tanultabban lépett ki. Ezáltal mindenki hozzáadott

valamit az Egység tapasztalatához. Nem történt semmi sem hiába. Neked köszönheti a

világ, hogy tapasztaltabb lett. Saját és környezeted fénye növekedésével az emberiség

számára szélesebb horizont látszik a világból. Légy a mostani pillanatban hálás ezért

önmagadnak, és bizakodva indulj tovább. Vállald saját életed felelősségét, ma már nem

függesz senkitől. Vállald a jövőd!

A körülmények

A körülményeidet te teremted magadnak egy előző ,,mit szeretnék elérni, kivé szeretnék

válni” kérdések felvetésével. Minden érted volt, van és lesz. Most is csak azt

ismételhetem: légy tudatos. Lásd be, hogy céljaid eléréséhez szükséged van a mai

körülményeidre. Ha valamivel nem vagy megelégedve, gondold át újra a célodat. Ha

pedig ragaszkodsz a célodhoz, fogadd el a körülményeidet is, mert minden annak

érdekében történik, hogy egy szép napon oda juss, ahová szeretnél, azzá válj, akivé

szeretnél válni.

Gyakran hallani irigykedőket: ,,bárcsak én is hasonló körülmények között lehetnék”. Soha

nem lehet tudni, hogy a barát irigyelt háza, kocsija, felesége milyen életvitelt, feladatsort,

megfelelni vágyást, problémamegoldó viselkedést von magával. Biztos vagyok benne,

hogy a saját feladat nem a barát feladatának ismétlése. Más feladathoz más

körülményekre van szükség.

Soha ne nézd csak a körülményeket. Mindenkinek külön tanulnivalója van, és senkié sem

könnyebb, mint a tiéd. Mindenkinek új dolgok sorozatát kell megtapasztalnia az életben.

A körülmények csak díszletek a színjátékhoz. Meglehet, hogy mostoha körülmények

között, egy csatatéri jelenetben neked csak egy sebet kell bekötöznöd, amíg másnak egy

gazdag palotában egész életre szóló, brutális családi drámából kell kikeveredni. A feladat

nem látszik, így a díszletek önmagukban semmiről sem árulkodhatnak.

21

212121

Gondolataid, szavaid és tetteid teremtik a körülményeket, hiszen energiájuk, elhagyva

személyiségedet, olyan hullámokon távoznak, amelyek egyszer visszaérnek hozzád,

megteremtve azokat a körülményeket, amelyek során kénytelen leszel megtapasztalni

azok következményeit, amit kigondoltál, amiről beszéltél, amit cselekedtél. Aki most

szemetel, szennyezi a vizeket, harácsol, pazarol, pusztítja, amit használatra és nem

felélésre kapott, az ne csodálkozzon, ha még ebben az életben olyan körülmények közé

kerül, ahol mindent beborít a szemét, nincs ivóvíz, éhinségben és szegénységben élnek az

emberek. Az egyéni gondolatok, szavak és tettek összeadódnak és az emberiség jelenlegi

tudásává válnak. Ennek a közös tudásnak a tükörképével (a következményekkel) szembe

kell nézni, meg kell tapasztalni ahhoz, hogy azokból mély, felelősségteljes tapasztalat

váljék. Tartsd kontroll alatt a gondolataidat, szavaidat és tetteidet. A belső hangod

(lelkiismereted) mindig figyelmeztet, ha valamit elvétettél. (Ugye észrevetted, hogy nem

bűnről beszélek.) Ne felejtsd el korrigálni a tévedésedet. Eljön majd a nap, amikor előbb

fogsz gondolkodni, mint beszélni és cselekedni --- ez a tudatos, felelősségteljes élet első

jele. Ha már ezt elérted, bocsáss meg, előző mondataim nem Neked szólnak.

A körülmények mindig változnak. A fizikai világban minden mulandó. A nehézségek épp

úgy eltűnnek, mint az ideális körülmények. Amikor nincs többé szükség rájuk,

,,elillannak”. Az új feladatokhoz új körülmények jönnek létre. Mindig a feladatra

koncentrálj. Ha az új feladatot még nem látod, a körülmények változásából

következtethesz rá. Mivel terveidet, céljaidat magad faragod, a körülményeidért is magad

vagy felelős. Ha a felismerés magasabb lépcsőfokáról látod a világot, saját sorsod

kormánykerekét éned (egód) kezéből a felsőbbrendű Énednek adod át, hálával és alázattal

fogadod majd a körülményeidet is. Tudni fogod: minden úgy van jól, ahogy van. Majd

azt is belátod, hogy mind a körülmények, mind pedig a tettek másodlagosak. A kérdés az,

hogy az adott pillanatban kellő figyelemmel ott tudsz-e lenni, és minden feladatot, amit

az élet eléd tár, legjobb tudásod szerint oldasz-e meg.

Mások miatt

22

222222

Minden belőled indul ki. Az emberek reakciói csak visszatükröződései a gondolataidnak,

vagy válaszok a szavaidra és tetteidre. Utadon olyan emberekkel találkozol, akik a

lépéseidre hozzád hasonló módon reagálnak. Ezért van az, hogy másképp gondolkodó

emberek társaságában nem érzed jól magad. Aki nem a Te lényedhez hasonló módon

viselkedik, az az ember nem lehet a barátod. Sajnos az a szomorú, hogy legtöbben azt

hiszik, a másképpen gondolkodó lény egyenlő az ellensséggel. Holott csak arról van szó,

hogy az illetőnek adott időszakban más megerősítésre van szüksége. Azt, hogy mire van

szükséged, Te magad diktálod. Elképzelhető, hogy egy idő múlva barátsággal közeledsz

egykori ,,ellenséged” felé. És csodálkozol, mennyire megváltozott. Ugyanakkor Te is

változol. Az új önmagad pedig új barátokat és ,,ellenségeket” vonz.

Azokról a tulajdonságokról, amelyek a környezetedben lévők viselkedésében természetes,

elfogadható --- nem vált ki érzelmeket ---, azokról saját tapasztalataid vannak, vagyis

egyszer már megismerted, megváltottad (eggyéváltál velük), tapasztalatot szereztél,

tudásod van róluk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket másokban gyűlölsz vagy szeretsz,

azok a Te hiányosságaid, máskülönben oly természetesek lennének, hogy nem vennéd

észre. Azokat, amelyeket nem tudsz elfogadni másokban, még magadban nem váltottad

meg (nem azonosultál még velük), vagyis nincs meg még a tapasztalatod, a tudásod róluk.

Ezek megismerése a Te feladatod is, csakúgy, mint társaidnak. Ezért azok az emberek,

akik viselkedésükkel felhivják a figyelmet saját tanulnivalóidra, azok nem ellenségek,

hanem a jótevőid. Azok a tulajdonságok, amelyeket másokban szeretsz, arra

figyelmeztetnek, hogy bármikor megvan a lehetőséged arra, hogy Te is azzá válj, akivé

szeretnél.

Ne hidd, hogy mások tehetnek ellened valamit, ha nem akarod. (Sajnálom, ha ezzel a

kijelentéssel fájdalmat okoztam.) Ha valaki megtámad és kirabol valakit az utcán, tudom,

ez a kárvallott ellenére van. De nem történik soha semmi véletlenül. Ez azt jelenti, egyszer

az illető beleegyezését adta ahhoz, hogy kirabolják. Első pillanatban azt hinnénk, ez

lehetetlen. De gondoljuk csak végig mégegyszer. Minden esemény következmény. A

kirabolt személy akkor adta beleegyezését, amikor hasonló dolgot követett el ő maga is

valaki ellen. Nem kell azonos cselekedetekben gondolkozni, hanem az eseményeket

23

232323

érzésekre kell lefordítani. A károsultság érzése más cselekvésből is fakadhat. A kárt

szenvedett ember érzését mindenki megtapasztalja egyszer, aki ma rabol vagy lop.

Minden végrehajtott rablással az illető felad egy hirdetést: ,,Emberek! Jöjjön valaki, és

raboljon ki engem!”. A hirdetésre csak azok fognak jelentkezni, akik még tudatlanok e

téren: nincs birtokukban a rablás és lopás mögötti érzések ,,tudása”. Azok az emberek,

akik tudják, milyen érzés kiraboltnak lenni, nem indulnak el lopni, sőt, valószínűleg meg

sem látják a hirdetést. A tudatlanságnak több fokozata is létezik: attól kezdve, hogy

valaki egyszer cselekszik és tanul belőle, addig, amíg egy teljes életen át elkövetett

cselekedetek sorozata sem elég a tudás megszerzésére. Néha látni olyan embert, aki a rajta

ért csapásból nem tanul, ezért ciklikusan újabb hasonló cselekvésekbe kényszerül.

Ha úgy érzed, valaki rosszul bánik veled, nézd meg azt az oldalát is, hogy mit kell ezáltal

megtanulnod. Légy hálás neki a fejlődési lehetőségedért. Mihelyst megtanulod a leckét, a

kényszerítő körülmények is megváltoznak.

Mindenki maga irányítja a sorsát. A kérdés az, hogy akarod-e ezt tudatosan. Van olyan

ember, aki jobban szereti, ha megmondják neki, mit kellene csinálnia. Ez a kényelmes

álláspont. Aki ilyen, ne panaszkodjon! Úgy történik minden, ahogy szeretné. Ha sorsa

irányítását más kezébe adta, nincs hatalma felette. Viszont a felelősség terhét sem ő cipeli

--- látszólag. Kívülállóként figyelheti hogyan sakkoznak vele. Itt az ideje, hogy

változtasson a helyzetén, mert kicsúszhat kezei közül az élet, kiszolgáltatott helyzetbe

kerülhet, mások szolgájává válhat.

Az ember csak saját magáért felelős, még akkor is, ha látszólag lemondott a

felelősségvállalásról. Ez esetben annak a felelősségét kell vállalni, hogy a saját sorsának

irányítását más kezébe adta át. Ami mások irányítása vagy kényszere hatására történik,

nem oldozza fel az illetőt az egyéni felelősségvállalás alól. Sőt, aki nem ura önmagának,

nehezebb helyzetbe kerül, mivel beláthatatlan eseményekbe kényszerül.

A kiszolgáltatott helyzet nem örökérvényű. A változtatás belső ügy. Nem történhet

semmi a külvilágban belső elhatározás nélkül. Aki sorsa irányítását vissza akarja venni az

24

242424

idegen kézből, az először tűzze ki határozottan ennek a célját. Ez a legfontosabb. A

gondolat kisugárzik, hírül adja a belső elhatározást, és minden körülményt megteremt

annak érdekében, hogy a cél valóra váljon. A célnak megfelelő gondolkozás, beszéd és

cselekedet teremtő erejével bejárja az univerzumot, és visszaérkezik a feladóhoz. A baj

általában abból adódik, hogy arra aki változtatni szeretne kiszolgáltatott helyzetén,

rátelepedik a félelem: ,,nem tudok irányítás nélkül élni”, vagy ,,… mi lesz ezután?”.

Akinek nincsen gyakorlata a saját sorsa feletti felelősségvállalásban, bátortalanul indul el.

Aki pedig megszokta, hogy a másik ember sorsáért is ő a felelős, ragaszkodik a

kontrollhoz, mivel a nélkül nem tudja ellátni feladatát. Fontos a megértés és a párbeszéd

az érintett felek között. Előbb-utóbb azonban mindenkinek ki kell vívnia a saját

szabadságát, el kell érnie a teljes függetlenséget. Csak ezek birtokában lehet felelősséget

vállalni. Ez az első lépés a tudatos élet felé.

A bűntudat

Talán túl sokszor mondták szüleid, hogy rossz gyerek vagy, mert nem etted meg a

spenótot, nem raktad el a játékaidat, nem mostad meg a füledet, nem köszöntél az utcán,

nem tanultad meg a leckét. Beléd programozták, hogy gyenge vagy, rendetlen, piszkos,

neveletlen, buta, és csak bosszúságot okozol. Mára már minden megváltozott, de ,,belül”

még nem nőttél fel. Szüleid már rég nem fegyelmeznek. Meglehet, hogy helyettük Te

ostorozod saját magad. Vizsgáld meg magad: élhetsz-e szidalmak nélkül?

Nincs jó és rossz tett, csak tudatos és tudatlan. Mindig az adott pillanatban lévő tudásod,

tapasztalatod, bölcsességed szerint döntesz így, vagy úgy. Ami tudatlan, arról még nincs

tudásod, és nem azonosultál vele, még nem váltottad meg, még meg kell tapasztalnod. A

tapasztalás csak cselekvés útján jöhet létre, így legalább egyszer el kell követned, amit

még nem ismersz. Amit még egyszer sem tettél meg, arról nem tudod megállapítani, hogy

jó-e vagy rossz. Véleményed lehet róla, de tudásod nem. A tudás: a dolgok megtisztítása,

megváltása, melyekhez tettekre van szükség. Ha csak a cselekvés pillanatát ragadod ki a

tanulási folyamatból, akkor igazad lehet, hogy elkövettél valamit, ami nem jó. De az

életben nem a cselekedet számít, hanem a tanulás folyamata. Máris hallom a

25

252525

felháborodást: ,,akkor az elvetemült gazfickók angyalok?” Mindenki angyal --- ezt nem

szabad elfelejteni ---, csak a tudásszint különböző. Amit saját bőrödön megtapasztaltál,

az tudatos, vagyis már a cselekvés előtt tudod, mit fogsz megtenni, mert érzés tapad

hozzá. Ez az érzés már örökké intelligenciád része marad, és bármikor elő tudod ,,hívni”.

A tolvaj bátran lop addig, amig nem tudja, milyen érzés meglopva lenni. A rablás

elkövetésének pillanatában a tettes magára idézi azt a helyzetet, amikor őt is ki fogják

rabolni. Minden kiáramoltatás egyszer visszaérkezik a feladóhoz. Teljesen mindegy, mit

teszel, az okozott érzést a bőrödön fogod tapasztalni. Ha a szeretet diktálja

cselekedeteidet, a szeretet tapasztalása áramlik vissza rád. Minden, amit félelemből teszel,

negatív érzést fog okozni. Azt hiszed, a sors adja a pofont, pedig Te küldted magadnak.

Aki kézbesíti majd a saját magad által feladott csomagot, szintén tudatlan ebben az

élményben, máskülönben nem lenne hajlandó a szállításra. Tudatosan nem lehet sötétben

járni, mert a tudatosság fényt jelent. Előbb-utóbb minden bűnöző a sötétből a fényre kerül,

a tudatlanságból a tudatosságra emelkedik. A kérdés csak az, hogy hány alkalom

szükséges ahhoz, hogy az elkövető szeme kinyíljon. Aki pofont kap, legtöbbször nem

veszi észre, hogy ő ütött elöször, és a kapott pofonra nagyobb ütéssel válaszol. Egyszer

azonban majd rögződik az érzés --- mielőtt lendülne a keze, megálljt parancsol

önmagának. Mert a fejlődésre mindenkiben megvan az igény.

Nincs értelme tehát a bűntudatnak, hiszen a ,,bűnös” tetteidnek már megfizetted vagy

folyamatosan fizeted az árát. A ,,bűnökért” nem a pokolban kell majd szenvedni, hanem

az élet színterén, mindaddig, amíg rá nem jössz, rajtad kívül nincs más, akinek a kárára

lehetne bármit is tenni. Bűntudatoddal a második poklot idézed elő önmagad számára,

már pedig az első is épp elég terhet jelent. Szabadítsd ki magad a saját poklodból azáltal,

hogy beismered: bűn nélküli vagy. Ha az ártatlanságodat elismered, akkor másban sem a

bűnöst keresed.

Légy türelmes az emberekhez. Sokan hajlamosak arra, hogy a tanulási folyamatból

kiragadott egy-egy esemény alapján ítélkezzenek. Tartózkodj az ítéletektől! Meglehet,

hogy az, akiről rossz véleményed van, a kritizált tettével olyan tapasztalatokra tesz szert,

amely fejlődése során szédítő magaslatokba repíti. Nem tudhatod, ki honnan érkezett,

26

262626

merre tart és mit kell megtanulnia a vándorlás során. Légy megértő, türelmes, toleráns, és

szeretettel segíts mindenkit a tapasztalatgyűjtés fájdalmas útján. Ha így élsz,

kisugárzásod bejárja az univerzumot, a szeretet visszaér hozzád, mások téged is fognak

segíteni.

A félelem hatása: a fájdalom

Ami fenyegető vagy félelmetes, az nem létező. Ha aggodalmaskodsz vagy elfog a

félelem, akkor biztos lehetsz abban, hogy a szeretet megtagadásával illúzióba helyezted a

bizalmadat. Ezzel a lépéssel a magad számára élővé teremtetted a nem létezőt, amely

elkendőzte az igazságot előled. Észrevenni a jelmezbe öltözött félelmet: döntő lépés a

tudatosság felé. Ugyanakkor önmagában mindez még nem elegendő ahhoz, hogy a

fájdalmaktól megszabadulj. Felül kell emelkedni rajtuk, hogy meglásd az értelmet az

értelmetlenségben.

Ha megfeledkezel igazi lényedről, istenségedről, az Egységhez tartozásodról,

elszigetelten, különváltan élsz, és nagyon egyedül érezheted magad. Egész életed

küzdelemmé válhat, ha azt hiszed, mindent magadnak kell kiharcolni. Ilyenkor háborúban

állsz önmagaddal, családoddal, kollégáiddal, a hivatalokkal, a társadalommal, a

természettel --- az egész világgal. Ez az ellenállás és mindennapos ütközet felőrli erődet,

tartalékaidat, és az egész életedet.

Mindennek oka, hogy elhatárolod magad. Semmi nincs a világtól elszigetelve, minden

részecske tartozik valahová, minden mindennel összefügg. Élsz, gondolkozol, tehát része

vagy az Egésznek, az örökkévalóságnak. Márpedig a lét közös. Az univerzum teljes

erejével rendelkezel. Nem kell semmiért sem megküzdened, hiszen minden a tiéd. Nincs

ellenséged, mert Mindenki Te vagy. Ha mégis felfegyverzed magad, önmagad ellen

indulsz csatázni. Csakis Te lehetsz a vesztes. Minden csata hiábavaló, minden ütközet a

támadó vesztét eredményezi. Jobb, ha ezzel tisztában vagy, még mielőtt megszólaltatod a

harci kürtödet. Ha tudod, hogy a harc vesztese csak Te lehetsz, eszedbe sem jut kézbe

venni a fegyvert.

27

272727

Ha azt vallod, hogy állandó harc és küzdelem az élet, akkor az úgy is lesz. Harcolni a

létért: értelmetlen, mert minden adott a létezéshez. Félni a munkanélküliségtől:

erőpocsékolás, hiszen mindig ott dolgozhatsz és azt csinálhatod, ahol és amit szeretnél. Ha

azt hiszed, ez nem így van, akkor negatív hozzáállásoddal akadályozod céljaid

megvalósítását.

Mindent meg tudsz csinálni, ha tudatosan fogsz hozzá a feladataidhoz. Csak kishitűséged

akadályozhat meg abban, hogy hinni tudj erődben. Meglátod, minden sikerül, ha akarod,

hogy sikerüljön. Ne higgy semmilyen kételkedő hangnak! Nem Te vagy a

megfogalmazója, hanem a félelem erőlteti rád. Ellen tudsz állni, ha megfutamodás

közben bevárod, és szembenézel félelmeiddel. Tudatosságod reflektorfényével világítsd

meg a vélhető akadályok minden pontját. A szörnyek tulajdonsága, hogy csak sötétben

életképesek, a fény a haláluk. Nem elég, ha elhatározod a tudatosságot. Légy résen

minden pillanatban!

Csüggedésed oka az is lehet: bonyolultabb, összetettebb feladatot választottál. Jó, ha

tisztán látod, mi a célod, de fölösleges fejedben tartanod az összes részletét. A feladatot

apró kis részletekre bontsd fel, és mindig csak a következő részecskére koncentrálj. Ne

foglalkozz a múltban előforduló hasonló esetekkel, amiket régen esetleg nem tudtál

megoldani. Akkor sok mindent másképp láttál, nem volt még birtokodban a mai tudásod.

Ne feledd: minden pillanattal tapasztaltabb lettél, és leszel is. Ma már nem vagy a régi

önmagad. Új tudásoddal bátran nekivághatsz az új céljaidnak. Lehet, hogy az út nem lesz

sima, viszont minden göröngynek értelme van. Ha tudatos vagy, vállalsz minden

megmérettetést, mert tudod, hogy a nehézség is érted van. Puha ágyban lustálkodva, TV

előtt ücsörögve, vagy remeteként, távol a világtól elkülönülten élve, csak kevés

tapasztalatot lehet szerezni. Az életet élni kell! Csak a ,,megcsinálni”-programmal lehet

új tudásra szert tenni. A bölcsesség útját magad választottad, Te jelölted meg saját

,,turista jeleiddel”, ezért nem tévedhetsz el rajta.

28

282828

Fogalmazd át a feladatot, bontsd több kis részre, ezeket a részfeladatokat nevezd nevükön,

és higgy az erődben. Holnap a következő kis részfeladatot tartsd csak a fejedben. Ha

sikerül olyan apró részekre szedni a feladatot, hogy egyetlen rész se okozzon aggodalmat,

félelem nélkül minden megvalósítható. Kezd el bátran. Légy tudatos, és minden sikerül!

A tagadás elhatárol attól, amit el szeretnél érni. Félelmeiddel a bizonytalanságot erősíted.

Minden gondolat meg akar valósulni. Rajtad múlik, mit teremtesz. Tudatosan gondold

végig a kijelentéseidet, mielőtt hangot adsz nekik. A célról beszélj, ne a hozzá vezető

útról. Ha például pénzügyi nehézségeid vannak, akkor előzőleg olyan gondolataid voltak,

amelyek pénztelenséget eredményeztek. Légy tudatos, gondolkozz, beszélj és cselekedj

vágyaid szerint. Előző gondolataid, szavaid és tetteid juttattak jelen helyzetedbe. A

mostani pillanat szerinti gondolataid, szavaid és cselekedeteid alakítják a holnapodat. Te

vagy a felelős saját sorsodért. Azt gondold, arról beszélj, azt cselekedd, amit igazán el

szeretnél érni, ne pedig azt erősítsd, amit nem akarsz.

Az alábbiakban különféle ,,fájdalom-típusokról” és azok okairól lesz szó. Nehéz őket

külön-külön tárgyalni, mivel időnként egymásba olvadnak. Általánosságban annyi

elmondható, hogy a fájdalom, az önmagad erejéről és tehetségéről való megfeledkezés

nyomán alakul ki, vagy csupán azért, mert elfelejted: nem vagy egyedül.

Aggodalom

Mindannyiunk természetes közege a szeretet. Ez élteti az univerzumot, csakúgy, mint a

legkisebb teremtményeket. A lények feladata a Szeretettel való kommunikáció. Elegendő

megvizsgálni csupán egy szál virágot, és máris világossá válik a növény válasza a

szeretetre. Ha a szeretet útjába akadály gördül, nem lesz ereje válaszolni, és csakhamar

elpusztul. Eredendően a tudatos lényeket is szeretet veszi körül. Teljes szabadságot

élvezel, hogy eldönthesd, hogyan válaszolsz az éltető erőre. Légy tudatos, hogy felelősen

dönthess miként válaszolj.

29

292929

Azzal, hogy aggodalmaiddal, félelmeiddel nem gördítesz akadályokat, hagyod

érvényesülni a szeretet erőit. Így teheted magad tökéletesen szabaddá.

A félelem azzal kezdődik, hogy lemondasz a szeretetről, az igazság bizonyosságáról, és

helyette bizonytalanságot vetítesz a jövőbe. Különböző negatív képekkel és érzésekkel

tagadod meg magadtól a megelégedettséget. Sose feledd: az érzés nem Te vagy. Ne

azonosulj az érzéseiddel. Engedd távozni őket. Ne reagálj a provokatív érzésekre! Maradj

csendben, és figyelj. Tudd, hogy az érzés csak figyelmeztetés arról, hogy letértél az útról,

amire ideje visszatalálni. Minden sikerül, amit hiteddel megerősítesz. A tagadás sikere is

azon múlik, hogy hittel tagadsz-e, mert ha igen, máris létezővé varázsolod.

Érzelmek nélkül nincs emberi élet. Az érzelmek az értelemből fakadnak, ahol boldogító

vagy ijesztő minősítést kapnak. Hatásukra keletkezik a cselekvére kényszerítő feszültség.

A tudatosított érzelem eredménye a vágy, amely megfogalmazásának pillanatában elveszti

minősítését. Így történhet meg, hogy a negatív érzelemből fakadó vágy néha pozitív

cselekvést eredményezhet.

Van egy másik szintje a teremtésnek: egy magasabb érettségi fokon az ember nem

képzeletének teremtő energiáit használja fel, hanem átadja magát a felsőbb hatalomnak, az

Egység akaratának. Ez egy igen fájdalmas lépés, hiszen le kell mondani előtte a kisbetűs

én (ego) akaratáról. Az elme ,,önszántából” erre soha sem képes, hiszen hite szerint ez a

halált jelenti. Utolsó erejéig küzdeni fog, és mindenféle trükkel próbálkozik majd.

Ellenállását csak elszántsággal és tudatossággal lehet legyőzni. Amint a nagybetűs Én

(magasabbrendű Én, Lélek) átveszi az irányítást, megtörténik a csoda. Az ember együtt

halad az áramlatokkal, feltöltődik életörömmel, derűvel, és ráhangolódik a szeretetre. Az

ember legnagyobb döntése: kinek adja át az irányítás hatalmát.

Előbb vagy utóbb Te is átadod az irányítást az isteni Énednek, vagy lehet, hogy már át is

adtad. Ádám és Éva paradicsomi története arra figyelmeztet, hogy minden pillanatban

megvan a lehetőséged almafát választani. Ha a Tudás fájáról táplálkozol, kikerülsz a

paradicsom biztonságából, egyensúlyból és életed a jó-rossz, élet-halál, szeretet-félelem

30

303030

kettősségébe kerül. Ha az Élet fájáról szakítod le a gyümölcsöt, a kettősség megszünik,

helyette a kettősségek közötti csendbe, nyugalomba, egyensúlyba, feltételek nélküli

örömbe, szeretetbe kerülsz. Mindenképpen várnak rád feladatok, de korántsem mindegy,

melyik fa alatt állsz. Nincs kényszer, csak a szabad választás lehetősége. Több élet áll az

emberek rendelkezésére, hogy tudatosan válogassanak az almafák között. Mindkét

almafára szükség van, így nem ,,bűn” a Tudás fájának ,,szüretelése”, sőt, ez az ember

feladata, küldetése, erénye. A tudatlanság sem ,,bűn”, miszerint az ember nem vesz

tudomást a kétféle fa (ego és lélek) létezéséről. Ám az isteni terv mindenkibe mélyen be

van programozva (akár tudatos, akár nem): az Élet fájáig a Tudás almáskertjén keresztül

vezet az út.

Jelen életed minden pillanatában --- még mielőtt bármit teszel --- almafát választhatsz. Ha

nem tudod, melyik fa alatt állsz, hallgatózz egy kicsit. Amikor meghallod a kígyó hangját

(a sátán üzenetét), akkor a Tudás fája közelében tartózkodsz. Amennyiben csend,

nyugalom, öröm vesz körül, akkor az örök Élet fája alatt állsz. Tudd, hogy a sátán (és

küldötte: a kígyó) nem létezik. Csak a saját elméd, logikád, vágyaid, ösztöneid, az

elvárások, szokások, vallási és kulturális beidegződések szimbólumai. Ezek a félelmek

teremtményei (vagyis illuziók), amelyek az aggodalmak nyelvén szóló üzenetekkel

hajtanak, űznek, provokálnak, nem hagynak nyugodni. Csak tudatossággal (az én

hatalmának kiiktatásával) tudod megszerezni a bátorságot ahhoz, hogy az Élet fájához

közeledj. Amíg megszerzed az erőt az Életfa almájának leszakításához, sokszor körbe-

körbe járod a fát. Előbb-utóbb legyőzöd majd --- vagy már le is győzted --- a ,,sátáni”

erőket.

Minden tetted előtt ,,almafát választasz”, akár tudatosan, akár nem. A tudatosság annyit

jelent: hagysz egy kis időt magadnak a gondolataid, szavaid megfogalmazása és

cselekedeteid előtt, hogy döntéseidet tudatos almafa-választás után hozhasd meg. Ez

egyben lényednek és sorsodnak is tudatos felelősségvállalása. (Itt jegyzem meg, hogy a

tudatosság elegyíti az én-t az Én-nel (az egot a lélekkel), ami azt jelenti, ha tudatosan

eszed a Tudás fájának gyümölcsét, az olyan, mintha az Élet fájáról táplálkoznál.) A

tudatosság elhatározása óriási lépés az egyéni fejlődés és a sorsvállalás felé. Egyedül kell

31

313131

meghoznod a döntésedet, ám amint ez megtörténik, az isteni erő melléd áll, és segít a

kivitelezésben. Így éred majd el a legmagasztosabb célt: megérkezel, felvilágosodsz.

Beteljesíted az isteni Tervet: visszajutsz a paradicsomba, nem tisztán, ahogy elindultál,

hanem tudatosan megtisztulva.

Ne aggódj, ha még nem vetted észre e kétfajta almafát. Nem sürget senki, örök idő áll

rendelkezésedre. Létezésed a bizonyíték arra, hogy saját elhatározásoddal rajta vagy a

helyes úton. Nincs rossz irány, mindenképp odaérsz a végső Célhoz. Mindig a következő

lépés a legnehezebb. Ha most a félelmeidtől való megszabaduláson munkálkodsz, akkor

természetesen az.

Félelem vagy szeretet az, amit képes vagy kisugározni. Az egyik a tagadásból, a másik az

igenlésből származik. A tagadás elhatárol, leszűkít, bezár, megszomorít; az igenlés

egységbe von, kitágít, kinyit, és boldoggá tesz. A választás szabadsága a tiéd.

Az alábbiakban szót ejtünk néhány tipikus aggodalomról, és felhívjuk a figyelmet a

megfelelő, szeretetteljes válaszlépésekre.

Aggodalom az egyén jövője miatt

Minden jövőkép vagy egy áldott pillanatból, vagy annak megkérdőjelezéséből alakul ki. A

legnagyobb boldogság kellős közepén is elhangozhat a kérdés: ,,Jó, jó, de mi lesz

holnap?” Így a következő nap nem a boldogságból és megelégedésből indul, hanem a

bizonytalanságból. A lélek ,,tudja”, hogy minden pillanat örömteli. A kérdőjeleket az

elme teszi ki. Ez egyfajta párbeszéd. Az elme (te) és a lélek (Te) feszültségekkel teli vitái

közben az ember cselekvésre kényszerül. Nem mindegy, kinek a tanácsára figyelsz oda, és

hozod meg döntésedet. Jövődet az elméd irányítása alatt képzeled el. A lelked a mostani

pillanat fontosságára helyezi a hangsúlyt. Mivel a jelenlegi pillanatban benne vagy,

minden természetesnek tűnik számodra, nincs semmilyen meglepő, ismeretlen elem. A

32

323232

jövő bizonytalan. Indokoltnak látszik, hogy inkább előre fuss gondolatban. Nos, ez a

tanács, azt kell mondjam, hamis. A jövő az itt és most eredménye lesz. Hiábavaló tehát

minden jövőre néző előrevetítés, ugyanis a soron következő pillanat teremti a jövőt. Az

aggodalom és félelem eltereli a figyelmet a pillanatról, így megakadályozza a tudatos

jelenlétet. Ha a pillanatot arra használod, hogy hamis jövőképet teremts az aggodalmaid

erejével, elszalasztod a realitás teremtését. A félelemből kiindulva a tettek negatív

következményeket teremtenek, hiszen így a teremtés nem a szeretet nevében zajlik.

Törvényszerű, hogy azokat a körülményeket és szituációkat vonzzák, amelyeket a

félelmek idéznek elő. Ilyenkor mondják: ,,pontosan az történt, amitől féltem” --- nem is

történhet másképp. Minden úgy lesz, ahogy a képzelet megalkotja --- ugyanis

felmerülésének pillanatában tárgyi valóságot teremt. Csak idő kérdése, mikor válik

számodra is láthatóvá a képzeleted tárgya.

Azzal ha azt gondolod, másoknak könnyebb az élete, olyan szintre húzod le magad, ahol

minden nehezebb. Az élet senkinek sem könnyű, hiszen éppen azt kell ,,megcsinálni”,

megélni, ami még ismeretlen --- ez pedig erőt, elszántságot, bátorságot igényel. Ha

mindezt nehézségnek tartod, nehéz lesz megvalósítanod a terveidet. Ha viszont állandó

tanulási folyamatként értelmezed az életet, akkor nehézség helyett feladatokat látsz.

Minden feladatot meg tudsz oldani, minden kihívásból tapasztalatot tudsz szerezni. Ez a

fejlődés útja.

Ha az élet könnyű lenne, az azt jelentené, hogy ismétlés. Egy helyben topogást jelent

valamilyen tapasztalat birtokában újra és újra megtenni a begyakorlott lépéseket. Az

előrelépés egyfajta kockázatvállalás: nem lehet tudni előre, hová tesszük le a lábunkat. A

sorscsapás, a drámai küzdelem, a nehézség lehet félelmetes, ám a feladatmegoldás

örömmel jár. A kettő közötti különbség a tudatosságból ered. Az élet mindaddig nem lehet

tartósan boldog, amig nem tudatos. Az új lépés összes feltételével rendelkezel,

máskülönben nem kerülhetne rá sor. Az egész univerzum téged figyel, és veled van.

Minden sikerül. Figyelj hát, lépj, … és újból figyelj!

33

333333

Aggodalom az emberiség, a Föld és a világ jövője miatt

Egyre többen teszik fel a kérdés manapság: mit tehetnek a politikusok és a hétköznapi

emberek a világ jövőjéért. A politikusokról nem beszélek külön, mert olyan fogalom

nincs, hogy politikai felelősség. Csak egyéni felelősség van, még ha az illető politikus is.

Az egyének számára az a válaszom: semmit. A világ jövője annak következménye, hogy

Te hogyan viszonyulsz a világhoz. Viszonyodat azzal igazolod, hogy ki vagy. Az pedig,

hogy ki vagy, attól függ, mennyi szeretetet tudsz befogadni és továbbadni. Ha ezt

közelebbről megvizsgálod, rájössz, csak annyi szeretetet tudsz befogadni, amennyit

továbbadsz, vagyis, amennyit átengedsz magadon. Mert a szeretet folyam, az áramoltatás

engedélyezése. Ha megakad az áramlat, a szeretet folyama ,,bedugul”, elszigetelődsz,

beborít a sötétség, urrá lesz rajtad a félelem. Nem mindegy, ellenállsz vagy engedélyezed

a szeretet áramlatát, hiszen ez az alapvető környezet meghatározza elképzelésedet a

világról és önmagadról. Amit elképzelsz önmagadról, azt teremted meg. Amit

megteremtettél, azzá válsz. Így az vagy most, amit gondolataiddal, szavaiddal és

cselekedeteiddel magadról állítasz. Egyetlen dolgot kell eldöntened, mielőtt bármit

gondolnál, mondanál, vagy cselekednél: a szeretet vagy a félelem mellé szegődsz

(engeded vagy megtagadod a szeretet áramlatát). Szabadon választhatsz. Döntésed

nyomán automatikusan beindulnak a saját világod fejlődésének vagy rombolásának

mechanizmusai. (Azért mondom, hogy a Te világod, mert a teljes Világ érintetlen marad,

hiszen hogyan lehetne hozzátenni vagy elvenni abból, ami a Minden Létezőt tartalmazza.

A leképzett világ mindig az egyén tapasztalatának megfelelő világ-rész, amely a tudás

alapján felfedezésre került. Ez a --- tapasztalatokkal egyre táguló --- rész egészen addig

csak rész marad, amíg az egyén meg nem szerzi az isteni tudást az Egészről.)

Azzal, hogy testet öltöttél, sokat vállaltál, és sokat is tehetsz az emberiség fejlődése

érdekében. Ha ráadásul gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel a szeretetet mellett

döntesz, mindent megteszel a világért, az univerzumért, a Földért, az emberiségért, a

nemzetedért, a családodért, és magadért. Mindeddig nem említettem egyetlen egy

cselekedetet sem, amelyet annak érdekében tehetnél, hogy megmentsd a különböző szintű

és síkokon létező környezeted. Mert nem is maga a tett a fontos, hanem az, hogy minek a

34

343434

nevében cselekszel. A megmentés a Létezés alapigazságára épül. Az Igazság pedig nem

más, mint a Szeretet, ami fenntartja önmagát.

Ha aggodalmat érzel az emberiség jövőjéért, akkor azt kell mondjam: jó kezekben van a

világ sorsa. Amit az egyéni fejlődésről mondtam, érvényes az emberiség, a Föld és a világ

fejlődésére is. Hiszen minden mindennel összefügg.

A világ megváltoztatásának egyetlen módja van: ha megváltoztatod saját magad. Ha nem

vagy megelégedve a világgal, ha aggódsz a Föld, az emberiség sorsa miatt, akkor

tulajdonképpen azt kérdezed: ,,mi lesz velem?”. Ennek a kérdésnek pedig nincs értelme,

hiszen tudod: semmi sem történhet veled ,,kívülről”. A Te jövőd belülről alakul, a saját

elképzeléseid szerint. Ha kíváncsi vagy arra, mi lesz veled, vizsgáld meg először a

döntéseidet, majd a gondolataidat, szavaidat és tetteidet, mert ezekkel teremted saját

sorsodat. Döntéseddel először azt igazolod, hogy a realitás vagy az illúzió talaján állsz-e,

vagyis a szeretet vagy a félelem vezérel. Ezt követően azzá válsz, amit hiszel, amit

kimondasz és amit teszel magadért. Saját, teremtett jeleneddel és jövőddel befolyásolod az

emberiségnek, a Földnek és a világnak azt a részét --- szeletét ---, amelyekkel

kapcsolatba kerülsz. Amilyennek ma képzeled magad, olyanná válsz. Azzal

összefüggésben alakul a környezeted, hogy Te ki vagy. Amilyenné alakulsz, olyan

tapasztalatod lesz a Föld és a világ kincseiről. Aki ma szemetel, szennyezi a vizeket,

pusztítja a Földet, olyan környezetet teremt maga köré, ahol szembe kell néznie, meg

kell tapasztalnia saját teremtésének eredményeit. A szemét eldobása előtt is a fő kérdés

ugyanaz: a szeretet oldalára állsz-e. Abban a pillanatban, amikor döntesz, lehetőséged

van saját magad, az emberiség, a Föld megváltására.

Az a felelősség, amelyet saját sorsod tervezésekor érzel az egész világra kiterjed. A

felelősségvállalás tudatossággal jár. A tudatosság az igazság felismerését jelenti. Az

igazság nevében pedig nem tehet semmit az ember önmaga, a Föld és a világ ellen. Az

igazság mellett csak szeretetteljesen lehet munkálkodni, ami épít, és fejlődést eredményez.

A rombolás, az összeszűkülés, a merevség, mind-mind a félelem szüleményei.

35

353535

Mivel minden mindennel összefügg, a sorrend megváltoztatható. Teljesen mindegy, hogy

önmagad, az emberiség, a Föld vagy a világ ügyeire helyezed a hangsúlyt. Az egyik

összetevő fejlődése vagy sorvadása a többi gazdagodását vagy rombolását is eredményezi

egyben, aszerint, hogy a fő kérdésben hogyan döntöttél.

Amit eddig elmondtam, az a Te nézőpontod szerinti jövőkép. A Föld lakóinak ugyanazon

a szinten képződik a tiédhez hasonló elképzelése, aszerint, hogy milyen felépített

tapasztalatokkal --- tudással --- rendelkezik. A Földön most élő összes ember elképzelése

a világról adja a földi világkép tervét. Ennek megfelelően halad a Föld lakossága a földi

világkép megvalósítása felé, hiszen a teremtés törvénye magasabb szinteken is érvényes.

Ha a lakosság összelképzelése szerint a Föld arra való, hogy kincseit felélve dúskáljon a

javakban, harácsoljon, dorbézoljon, pazaroljon az ,,egyszer élünk” jelszavával, akkor a

földi élet ennek megfelelően alakítja a természetet. Mindez azért történik, hogy az

összelképzelés tapasztalattá válhasson. (Itt jegyzem meg, hogy a fenti jelszó és

viselkedésforma a haláltól való félelem eredménye. A halál pedig illúzió.)

A földi összelképzelésen kívül létezik az univerzális világkép, ami egy játszótérhez

hasonlít. A szülők kellő távolságból tartják szemmel a gyerekeket, hagyják, hogy

kipróbálják erejüket, tehetségüket, mert minden játékkal okosabbak és ügyesebbek

lesznek. Beavatkoznának a szülők, ha valami nagyobb bajt idéznének elő a gyerekek, de

erre nem kerül sor, mert a játszótéren nagyobb gyerekek is vannak, akik figyelnek a

kicsikre, sőt idősebb járókelők is járnak arra, akik tekintélyükkel hatnak mindenkire.

Mivel az univerzális világképen csak a szeretetteljes teremtés érvényesül --- az értelem,

rend, egyensúly miatt---, így teljes biztonsággal ,,játszadozhattok” a Földön. Tudom, ezzel

a kijelentésemmel bosszantom azokat, akik felismerték a környezetpusztítás veszélyeit, és

meg akarják szüntetni a negatív tendenciákat. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a

biztonságról írt bekezdés ,,univerzális érvényességű”. A biztonság földi totalitásáról csak

akkor beszélhetünk, amikor a félelmek ereje megváltást nyer, szeretetté formálódik, ami

az egyéni teremtés és azok következményeinek megtapasztalása útján lehetséges. A

tudatos felelősségvállalás nyithatja meg a biztonság kapuját. Ez pedig úgy lehetséges,

36

363636

hogy tudatosan vállalod a legfőbb döntés felelősségét a gondolkozás, a beszéd és a

cselekvés előtt --- a szeretet mellett.

Aggodalom a családért, a gyermekért

Ha van gyermeked, tudom, felelősséget érzel iránta. Tedd fel magadnak a kérdést: meg

tudod-e valósítani, hogy önzetlen szereteted minden pillanatban sugározd felé. Ha igen,

mindent megteszel a gyermekedért. Ha vannak benned kételyek, aggodalmak, hogy mi

lesz a gyerekből, az azt jelenti nincs elég bizalmad a szeretet erőiben. Lehet, hogy azt

hiszed, neked kell őrizni minden lépését, vigyáznod kell rá éjjel-nappal. Onnan

indulhatnak a félelmek, hogy nem érzel magadban elég erőt, vagy néha úgy látod, teljesen

lehetetlen az ellenőrzés. Manapság sokféle negatív hatásnak vannak kitéve a fiatalok. De

higgy nekem, azokból a családokból, ahol őszintén szeretik a gyereket nem kerülhet ki

züllött fiatal. Az ,,őszinte szeretetet” és a ,,jó család” fogalmait sokan sokféle képpen

értelmezik --- ideje lenne ezeket újragondolni .

Az ifjuság mindent meg akar ismerni. Nem csoda, ha vonzódik minden új dolog iránt. A

pólyától a felnőtté válásig felelősséggel tartozol, de nem a gyermekedért, hanem azért,

hogy sugárzod-e felé az önzetlen szeretetedet. Az önzetlen szeretet abból áll, hogy

őszinte, türelmes, toleráns vagy, hagyod, hogy utódod azzá váljon, amivé szeretne. Ez a

szülői felelősség is egyben.

Sokszor látni olyan elkeseredett, csalódott szülőket, akik azért boldogtalanok, mert

utódaik nem azt az utat követik, amit ők gondoltak ki számukra. Soha ne felejtsd el:

gyermeked saját célokkal érkezett. Azért éppen hozzád, mert úgy képzelte, melletted

biztosítva látszik saját céljainak kivitelezése, amire születésetek előtt ,,szerződést”

kötöttetek. Abban segítsd, hogy megtalálja céljait, és meg is tudja valósítani azokat.

Az ember nem terrorizálhat egy másik embert még akkor sem, ha az illető a saját

gyermeke. A terror korlátozás, a szeretetre adott negatív válasz.

37

373737

Tudom, sok kérdésre nem tudom most megadni a választ. A mindennapos problémák

millió variációi lehetségesek a gyermeknevelésben. Egyet viszont fontos mondanom: a

gyermeket nem kell nevelni. Életed és családod a mintakép. Arra ügyelj, hogy mint minta

megálljad a helyedet. A nevelés pótcselekvés. Ott van szükség rá, ahol nem kívánatos,

hogy a mintát az utód átvegye. Ott a szülő fáradságos agitációba kezd, példabeszédeket

tart, úgymond nevel. Hiába minden erőfeszítés. Amig a gyermek öntudatra nem ébred,

még a szülei gondolatát is ismeri. Ekkor lehet a legjobban aláásni a szülői tekintélyt.

Világosan kiderülhet, hogy a szülő ,,vizet prédikál és bort iszik”, vagy tettei

egybecsengenek gondolataival és szavaival. Ha azt szeretnéd, hogy becsületes ember

váljék a gyerekedből, élj becsületes életet. A többi azon múlik, mit akar a gyermek.

Nehéz lehet a feladat, ha Te sem tudod mi dolgod ezen a világon. Ne szégyeld elmondani,

hogy mindannyian tanulók vagyunk. Az is elképzelhető, hogy majd a gyermeked fog

rávilágítani az utadra. A sorsok egymást hívják és egymásba fonódnak. Csak a tisztánlátás

igénye tudja beindítani azokat a láthatatlan erőket, amelyekkel ki lehet bogozni a

szövevényből a ,,felvető szálakat”, amin az élet ,,szőttese” nyugszik.

Mindannyian keresők vagyunk, különböző szinteken létező egyenrangú istenek. Egymás

megbecsülése nem azon múlik, ki született testbe előbb. Gyakran előfordul, hogy

karmikus összekapcsolódás folytán csak szerepcsere történik. Nem számít tehát, ki a szülő

és ki a gyermek, egymásért vagyunk.

Aggodalom a karrier, a megélhetés, a pénz miatt

Soha ne figyeld ki hol tart, mije van. Csak a magad céljaira koncentrálj. Bízzál abban,

hogy mindent elérsz, amit csak akarsz. A látszólagos ,,siker-ember” teljes életútját nem

ismerheted. Nem tudhatod, milyen árat fizetett az irigyelt pillanatért. Ha megtudnád, talán

nem is vágyakoznál hasonló sikerre. Mindig a folyamatot kísérd figyelemmel, amely

vizsgálatára több idő kell. Legyen türelmed kivárni, amig kiderül a tanulság.

38

383838

Aggodalmaskodni a karrier miatt nem érdemes. Teljesen mindegy mivel foglalkozol, ha a

fő kérdést eldöntötted --- miszerint a szeretet nevében akarsz-e élni. Ha igen, akkor az

öröm tartósan hozzád szegődik, megelégedettségben végezheted a dolgodat. Aki örömmel

végzi a munkáját, azt az embert szívesen foglalkoztatják, szeretnek vele együtt dolgozni,

és megbecsülik. Aki a félelem mellett döntött, bármit csinál is, nem leli örömét: állandó

harcban áll önmagával, ami eltereli a figyelmét a munkájáról, fáradtan, csalódottan és

kedvetlenül dolgozik, kollégáiban ellenséget lát, kerülik az emberek, nagy erőfeszítés

szükséges a karrierje kiépítéséhez.

Nem kell semmiért megküzdeni, tülekedni, harcolni, hiszen az élet összes feltétele

rendelkezésedre áll. Arra koncentrálj, hogy kigondold, mit szeretnél elérni, majd e vágyat

célként fogalmazd meg, és élj ennek megfelelően. Gondolj pozitívan a célodra, és soha ne

az oda vezető útat keresd. Ha az utat keresed, az útkeresés válik céloddá.

Minden gondolatnak teremtő ereje van. Ez a teremtő erő megidézi az univerzum támogató

erejét, és a gondolat megvalósul. (Ne felejtsd el, hogy az Ég mindig abban támogat, amit

Te akarsz elérni, amivé Te akarsz válni. Ha a hiányt akarod, akkor abban támogat.) Ha

úgy érzed, hiányod van valamiből és ennek megfelelően gondolkodsz, beszélsz,

cselekszel, akkor ezzel a hiányt beismered és tartósítod, amivel újabb okot szolgáltatsz a

hiány teremtésére. Ha nem szállsz ki a körből, könnyen beleszédülhetsz. A nehézség az,

hogy minél mélyebbre szédülsz, annál jobban elfogadod a hiányt és nehezebben jut

eszedbe, hogy a magad teremtette körökön jársz. A hiányérzés kisugárzása ---

gondolkodás, beszéd, cselekedet --- olyan helyzeteket teremt, hogy kénytelen legyél a

hiánnyal találkozni. Ha a hiánnyal találkozol, megerősítve látod azt, ahogyan a hiányról

gondolkozol. ,,Tudtam előre” --- hangzik gyakran a megerősítés. Nincs ebben semmi

meglepő dolog. Ez a teremtés törvénye. Amit kigondolsz --- amiben hiszel ---, azt

teremted meg. Amit megteremtesz magadnak, arról tudást szerzel. Amiről tudásod van,

annak megfelelően élsz. Ahogy élsz, az áthatja egyéniségedet, megtelsz vele, túlcsordulsz,

kiáramlik a felesleg a világ felé --- a hiányérzet feleslege. Ami kiáramlik (kisugárzik), az

bejárja az univerzumot, visszatér hozzád, és sorsoddá alakul.

39

393939

Minden körülmény a Te választásod eredménye. Ha megélhetési nehézségeid vannak,

vagy pénzhiánnyal küzdesz, akkor vizsgáld meg saját felfogásodat, nézeteidet,

fogalmaidat, terveidet, céljaidat és bátran nézz szembe a negatív elképzeléseiddel, még az

önmagadról alkotott véleményeddel is.

Sok embernek vegyes gondolatai vannak a pénzről. Vannak, akik eszköz jellegéből

kiragadták és célt formáltak belőle. A pénz célként nem funkcionál. Ne engedd becsapni

magad. Mások azt hiszik, a pénz igaztalan, rossz dolog, ellentétben áll a szeretettel, így

eltávolítják magukat a pénztől. Ugyanakkor több pénzre szinte minden ember vágyakozik.

Mindenből van bőven, így a pénzből is jut bőségesen azoknak, akik a pénz áradatát nem

térítik el ellentétes teremtő gondolataikkal. Akinek vegyes elképzelései vannak a pénzről,

az ,,pénzzavart” teremt magának.

Aki azt hiszi, nincs elég pénze, olyan körülményeket teremt, ami a feltevését igazolja.

Nem veszi észre: az elgondolás tőle indul el és hozzá érkezik minden feltétel annak

érdekében, hogy a saját tervből tapasztalat születhessen.

Az egész univerzum azt lesi, mi a következő terved és ,,ugrásra” készen áll a segítségedre.

Az univerzummal beszédes viszonyt folytatsz, csak az a baj, hogy nem mindig beszéltek

közös nyelvet. Az univerzum lényei az igék (a tapasztalatokhoz kapcsolatos érzések

érzékelése) nyelvén kommunikálnak, más nyelven nem értenek. Szerezd meg

anyanyelveden az univerzum ,,kéziszótárát”. Minden kérésedet átérzéssel fogalmazz

meg. ,,Nyelvi” problémákra vezethető vissza, ha eddig az imáidat nem értették meg odaát.

A pénzhez nem tapadnak érzelmek (a pénz nem ige, hanem főnév), így hiányzik a

mindenség szótárából. A megelégedni, örülni, jólétben élni igék benne vannak a

szótárban, ám meglehet Te nem ezekért imádkoztál. A megelégedés, az öröm, a jólétben

élés következmény, eredmény --- valamilyen cselekvést kifejező ige után álló tárgy. A

fizikai teremtés igével kezdődik és tárgyban végződik.

40

404040

Minden körülmény eléd tárul annak érdekében, hogy meg tudd tapasztalni azt, amit el

szeretnél érni a pénz segítségével, vagy amivé válni szeretnél általa. Légy gondos a

tervezés és imáid megfogalmazása terén.

A megélhetési nehézség is egyéni választás eredménye. Aki változtatni szeretne a

körülményein, gondolja újra a terveit. Sokan szeretnének sokkal több birtokolható

tárggyal rendelkezni, gazdagabbak lenni, több tartalékkal rendelkezni, könnyebb úton

több pénzt keresni. Vigyázz! Ha több pénzt keresni akarsz, akkor a keresni igével a

keresést teremted meg, és nem a pénzt! Gondolkozz, beszélj, cselekedj, imádkozz (kérj)

világosan az univerzum nyelvén, és ellenirányú igéket ne használj!

Kommunikációs nehézségek

Az élet kommunikáció: párbeszéd a Szeretettel. Gondolattal, szóval és cselekedettel

válaszolsz a Szeretet kérdésére: ,,mit szeretnél elérni?”, ,,kivé szeretnél válni?”. Mivel a

válaszadásban teljes szabadságot élvezel, tulajdonképpen a párbeszédet önmagaddal

folytatod. A fenti két kérdést nem lehet kikerülni, minden pillanatban felteszed magadnak.

Válaszaidban mindig rólad van szó, akárhogy is kommunikálsz, akárkivel is állsz

kapcsolatban, akármiről is beszélsz. Gondolataid, szavaid és tetteid univerzális jellegűek,

mert általuk nemcsak magad teremted újjá, hanem az Egészet is befolyásolod. Láthatod,

mennyi minden függ a válaszodtól, mi minden fejlődik általa, és milyen lehetőségek

rejlenek egyetlen pillanatban.

Azáltal, hogy olyan ember nincs még egy, mint Te vagy, úgy hiheted, senki nem tud

megérteni és időnként nagyon egyedül érezheted magad. Ez akkor fordulhat elő, amikor --

- például a félelem hatására --- elhatárolódva élsz a Szeretettől. Aki szeretetben él, soha

nem lehet magányos. A kommunikáció: híd az emberek felé --- ami által megélheted

,,kicsiben” az univerzális összetartozás élményét.

Olyan ember vagy, ahogy beszélsz. Szavaidból --- éppúgy, mint gondolataidból és

cselekedeteidből is --- sugárzik az egyéniséged. Sajnos, nagyon nehéz nyomon követni a

41

414141

személyiség fejlődését, mert a szavak elszállnak, és nehéz rájuk visszaemlékezni. Minden

kimondott szóval megerősítést nyer a ,,mit szeretnél elérni”, ,,kivé szeretnél válni”

kérdésekre adott válaszod, valamint a Szeretet vagy a félelem melletti hovatartozásod,

bárkinek, bármiről beszélsz is.

Amikor elfelejted magad a központi helyre helyezni --- elhatárolódni ---, akkor

kommunikálsz a Szeretettel. Ilyenkor természetes párbeszédben felvilágosítást kaphatsz

arról, hányféle helyre, milyen kommunikációs szálakkal kapcsolódsz. A kapcsolódás

választást jelent --- az Egészből --- érdeklődés szerint. A szálakat Te magad fűzöd, így

bármikor kioldhatod, cserélheted, és újra rögzítheted. A kommunikációs szálakon

keresztül juttatod érvényre, fejezheted ki, ki is vagy tulajdonképpen. Ahogy ,,magadat

adod”, úgy erősíted meg azt a személyiséget, aki vagy. Egy újabb elképzelés önmagadról,

egy újabb irányt szab a kommunikációd terén: újabb személyeket vonzol magadhoz,

akikkel újabb szálakon történő kommunikációval személyiséged tovább fejlődik. Így

történik egyéniséged fejlődése a kommunikáció által.

Meghatározott céllal érkeztél a Földre: teremteni vágytál. Azért választottad pont ezt a

helyet és időt, mert hozzájárulásoddal segíteni kívántad az emberiség felemelkedését, itt és

most. Tested a bizonyíték arra, megvan a tehetséged a teremtéshez, hiszen önmagad fizikai

valóságát is Te teremtetted. A kommunikáció során szavaiddal is teremtesz. Minden

kimondott szó megvalósul, ha nem mondasz semmit ellene. Az ellen irányú beszéd tárgya

is valóságra törekszik, így gyengíti, vagy teljesen megsemmisítheti az eredendő cél

megvalósulását. Ilyenkor kommunikációs zavar keletkezik. Leggyakrabban akkor fordul

ez elő, amikor nem bízol önmagadban és megengeded, hogy gondolataidat a félelem

befolyásolja. Ennek következtében figyelmed elterelődik, nem tudod magadban felidézni

az eredeti célt. Nézzünk egy példát.

Egy főnök esténként arra kényszerít egy dolgozót, hogy túlórázzon. Minden reggel úgy

indul el az illető otthonról, hogy végre megmondja, ezt tovább nem csinálja --- a ,,mit

szeretnél elérni” kérdésre az a válasza: ,,véget vetek a túlórázásoknak”. Út közben a

félelem eszébe juttatja a következő lehetőségeket is: ,,a főnök kiabálni fog”, ,,nem ad

fizetésemelést”, ,,kirug” stb. Minden gondolat teremtés: felmerülésének pillanatától

42

424242

kezdve a cél elérésének feltételein munkálkodik. Az ellenirányú teremtő gondolatok

kommunikációs zavart okoznak. A beosztott elég rossz eséllyekkel készül a főnökkel való

beszélgetésre, hiszen 3 ellenirányú gondolatot állított fel célja megvalósításának egyetlen

gondolata ellenében.

Ismerem a csalódottság érzését, amikor munkaidő végén az illető szó nélkül tovább

dolgozik. Elképzelhető, bátortalansága miatt megveti magát. Hogyan is lehetett volna

határozottabb, negatív kiinduló helyzetből?

Tudatosan, egy kérdésre csak egy egyértelmű válasszal felelj, mégpedig azzal, amit

igazán meg szeretnél valósítani. A félelem befolyásolása alatt ,,ellenirányú” teremtés

születik. Amikor idegesnek, feszültnek érzed magad, tudd, hogy figyelmed elterelődött ---

nincs harmónia a teremtő gondolataid között. A célodra koncentrálj! A többi gondolatnak

ne szentelj figyelmet, engedd távozni őket!

Az önbizalomhiány

Minden aggodalom onnan indul el, hogy isteni mivoltodat elfelejtetted. Nem gondolsz

arra, hogy mindent megteremthetsz, és mindent elérhetsz, amit csak akarsz. Látom huncut

mosolyodat. Magadban ellenállsz a fenti kijelentéseknek, a helyett, hogy azok

bizonyítékait keresnéd. Pedig önbizalomhoz csak cselekedetek által juthatsz. Elméletben

nem lehet tapasztalatokat szerezni.

Sok ember hajlamos arra, hogy csak a negatív dolgokat tartsa szem előtt. Meglehet, hogy

Te is minden pozitív esemény mellett szótlanul elhaladsz, így azok nem rögződnek a

tudatodban. Ezáltal azt hiszed, azok nincsenek is. Az első fontos lépés: figyeld magad és

rögzítsd a pozitív eseményeket is.

43

434343

Napi feladataid nem a véletlen művei, hanem előbbrejutásod fontos mérföldkövei.

Minden ismeretlen dolog nehézséggel jár és feszültséget okoz. Ha feszültségedet

analizálod, rájössz, ez nem negatív érzés, hanem bizonytalan eseményekre való

várakozás. Csak a tudatosság hiánya okozhatja, hogy a megoldásra váró feladat előtti

várakozás feszültségét negatív erőnek --- erőhiánynak --- érzékeled. Ha az erőhiányt

rögzíted, önbizalmad csökken. Állítsd át magad az erőtlenségből az erő oldalára: használd

ki a várakozási időt arra, hogy a bizonytalanságról feltételezed, csupa pozitív lehetőséget

rejteget.

,,Könnyű mondani” --- hallom a megjegyzésedet. Ha ezt állítod, mondd ki hangosan és

gyakran ismételgesd: ,,az erő oldalán állok, minden tudás birtokomban van ahhoz, hogy a

következő lépést megtegyem”.

Néha azért ütközik nehézségbe a fenti kijelentés kimondása, mert nem csak a következő

lépés jár a fejedben, hanem messzire előre futottál a jövőbe. Ilyenkor gondolatban a

végeredmény összes terhe egyszerre nehezedik rád. Elképzelhető, hogy évek feladatait

látod magad előtt és nem gondolod végig, hogy ezeket nem a soron következő egyetlen

pillanatban kell megoldanod.

Lehet, hogy korábban olvastad már azt a tanácsomat, hogy mindig a célra koncentrálj és

teljesülnek majd az elképzeléseid. Ellentétet vélhetsz felfedezni mostani tanácsommal.

Ebben az esetben, kérlek, gondold végig, mi a különbség a célod gondolata és a hozzá

vezető lépések összes feladatának elképzelése között. A cél, mint egy üresen álló kosár,

egy magas fa tetején áll. Nem a kosárban vannak a nehézségek. A nehézség abban áll,

hogy fel kell másznod a fára a kosárért. Összetett a feladat: a kosár látványa adja az

irányt, utána ágválasztás, felfelé kapaszkodás. Majd ismét a cél látványának rögzítése után

az irány adott, csak a következő ágra kell figyelned. Evvel a módszerrel hamar fenn

leszel a fa tetején, hiszen nem bénít meg az összes ág megmászásának nyomasztó terhe.

44

444444

Elbizonytalanodást csak az okozhat, ha egy alsó ágon várakozva végigfut tekinteted a

feljutás összes nehézségén. Ilyenkor nem a cél látványa rögzül a tudatodban, hanem a rád

váró összes nehézség, ami a következő ágra való kapaszkodást gátolja. Ha nem vagy

tudatos --- nem bontod ágakra a rád váró feladatokat ---, könnyebben feladod a célodat.

Ha a feladatot nem bontod részekre, az üres kosárba bármilyen célt helyezhetsz, nem lesz

bátorságod és kitartásod elérni, így az erőtlenség hitével már egy alsó ágról lepottyansz.

Az önbizalom hiánya abból fakad, hogy fára mászás közben nem csak a következő ágra

koncentrálsz. Elfelejted, hogy a jelen tudásoddal egy ággal feljebb kerülni kis

erőfeszítéssel, rövid időn belül lehetséges.

Másik nehézség lehet, ha időkorlátot szabsz célod eléréséhez és nem látod reálisnak, hogy

határidőre felérsz a fa tetejére. Ez a probléma nagyobb figyelmet igényel. Jó, ha újból

végig gondolod: az erdőt --- amelyben élsz --- Te választottad. Nézz körül. Ligetes vagy

sűrű, kicsi vagy nagy? Tiszteld magad a választásodért. Bármilyen erdőben állsz is, egy

élet áll rendelkezésedre, hogy bejárd és minden fa tetejéről lehozd a kosaradat. Nem kell

sietni. Ha nem végzel ebben az életedben, legközelebb ott folytathatod, ahol abbahagytad.

Örök időd van!

Néha az emberek válogatnak a fák között. Kihagyják a magasabbakat, az alacsonyabb,

könnyebben megmászható fajtákat szeretik. Ez is egy módszer. Bár el kell mondanom,

hogy a szisztematikus módszer a legeredményesebb. Erdőd telepítésekor ügyeltél a

sorrendre. Nem véletlen tehát, ahogy egyik fa követi a másikat --- minden tapasztalat egy

előzőre épül. Ha válogatsz, elképzelhető, hogy kimarad egy olyan tapasztalat, ami a

következő feladat megoldását segítené. Ez persze nem baj, csak azért említem meg, mert

az időről beszélünk. Gyorsabb eredményt akkor érsz el, ha nem válogatsz a fák között.

Az erdődet mindenképp bejárod. A kihagyott fáért visszavisz az utad. Amit elhalasztottál,

az nem tünik el. Sőt. A fák állandóan növekednek. Mire visszaérkezel, lehetséges, hogy

többszörösére növekszik, nagyobb erőfeszítésbe kerül a megmászása. Megfelelő erővel

45

454545

rendelkezel, akárhogy is döntesz, ám a fák sorrendje téged segít. Ne kerülgesd az erdődet,

indulj el a sűrűjébe és sorban másszál meg minden fát!

Ha egy fa megmászása közben mindig csak a következő ágra figyelsz, akkor önbizalmad

növekszik. A fákon egyre rutinosabban mozogsz majd, pedig tudod, erdőd változatos,

nincs két egyforma fajtája az ültetvénynek. Ahogy haladsz előre, egyre több lesz a

tapasztalatod és egyszer csak elnyered önmagad bizalmát.

Az önutálat

Az önutálat az önbizalom hiányából fakad: megveted magad a kudarcok miatt. A kudarc

érzése akkor keríthet hatalmába, ha valamit nem sikerült végigcsinálni --- amikor fára

mászás közben félúton visszafordulsz. Ezt leggyakrabban a ,,nem tudom…”, ,,nem bírom

tovább” kijelentések előzik meg. Ennek pedig az az oka, hogy nem csak a következő ágra

koncentráltad figyelmedet.

Ha kosár nélkül jöttél le a fáról, ne szidd magad. Csak közömbösen tudatosítsd magadban

a tényeket. Kitől várnál megértést és türelmet, ha Te magad nem vagy megértő és

türelmes magadhoz. Az emberek véleménye különben is visszatükröződés: azt mondják

ki, amit Te hiszel magadról. Ha van munkálkodnivalód az önbizalom terén, akkor készülj

fel arra, hogy türelmedre szükség lesz. Nem lehet egy csapásra megváltozni. Egy örök

létben létező diákként fogadd el magad. Mindig volt, van és lesz tanulnivalód. Amit tudsz,

arra csak látszólag nincs szükség, ám ez segít feltárni az ismeretlent.

Nézz szembe a ,,kudarcaiddal”, ezek segítenek rávilágítani arra, amit meg kellene

tanulnod. Nem várod el a pici gyerektől, hogy szépen formált mondatokat mondjon, ha

még csak gőgicsél. Egyszer annak is eljön az ideje, de addig szóról szóra meg kell

tanulnia az anyanyelvet. Minden szó magaslatát, mélységes értelmét --- ,,tapasztalatát” ---

egy-egy ,,fáramászás” előzi meg. Amikor egy gyermek nem az odaillő szóhasználattal él,

46

464646

mondatán elneveted magad. Miért nem tudsz mosolyogni saját ,,melléfogásodon”? Ha

kosár nélkül mászol le a fáról, nevess egy nagyot, és indulj fel újra!

Amit elfogadsz, azt megismered. Amit megismersz, azt megváltod, vagyis eggyé válsz

vele. Amivé válsz, a világnak azt a részét ismered. Minél több részét ismered a világnak,

annál teljesebb vagy. Teljességednek megfelelő bölcsességgel rendelkezel. Bölcsességed

segít feledtetni kishitűségedet, és egy szép napon megszereted magad. Ez az érzés nem

egyenlő a tudatlanságban élők önimádatával. A tudatos ember azt mondja: ,,a Világé

vagyok” --- vagyis ,,én vagyok a Világ” ---, míg a tudatlan így szól: ,,Enyém a világ”.

Az önutálatot önismerettel lehet gyógyítani. Amennyit ismersz önmagadból, annyit vagy

képes felismerni másokban is. Amikor önmagaddal megbékélsz, elfogadod magad, akkor

megbékélsz másokkal is és elfogadod őket.

Megteheted, hogy nem szereted magad, de akkor senkit sem tudsz majd megszeretni. Ha

Te nem tudsz szeretni másokat, mások sem szeretnek majd téged. Csak azt kaphatod

vissza, amit Te adni tudsz. Gúzsbakötés helyett szabadítsd fel magad! Minden tetted

elismerhető, értékelhető, előbbrevivő. Nem léphetsz hátrafelé, csak előre. Ismerd el

magad! Ne felejtsd el, minden alkalommal a pillanatnyi legjobb tudásodnak megfelelően

cselekszel. Fogadd el tudásod szintjét, és légy hálás erőfeszítéseidért, amelyek idáig

hoztak. Egyetlen tett sem volt hiába, minden tapasztaláshoz vezetett. Mára bölcsebb vagy,

mint tegnap. Egyetlen lény sem létezik az univerzumban, aki elmondhatja magáról:

tökéletes. Kivéve a tökéletes Mindenséget, aki belőlünk, a sok-sok kis ,,tökéletlenségből”

áll össze. Amig eggyé nem válsz a Tökéletessel, addig be kell érned azzal, hogy állandó

fejlődésben vagy: egyik ,,tökéletlenségből” fejlődsz a másik ,,tökéletlenségbe”. Légy

büszke erre. Tanulási folyamatod révén változik a világ. Oldozd fel magad az általad

hibáknak vélt dolgok alól és tekints előre. Sorsodat, jövődet most kovácsolod

gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel. Nem mindegy, mi a véleményed önmagadról.

Egyszer azzá válsz, amit most hiszel magadról. Ha nem tudod elfogadni magad, akkor

ennek megfelelően gondolkodsz, beszélsz és cselekszel. Sorra azt fogod bebizonyítani,

47

474747

hogy lesúlytó véleményed önmagadról teljesen megalapozott. A változást csak az

hozhatja el, ha újragondolod az önmagadról alkotott véleményt.

Szeretsd meg magad! Keress egy olyan tulajdonságot magadban, amit szeretsz. Indulj ki

ebből. Értékeld, beszélj róla és tettekben is gyakorold. Érezd, hogy értékes vagy. Amint

tudatosan gyakorlod a felszínre hozott értékedet, kisugárzod az univerzumba, ami később

visszatér hozzád. Azt veszed majd észre, hogy mások hasonló tettekkel jutalmaznak, vagy

egyszerüen csak boldog leszel. Érezd az örömöt, és figyelj! Amint gyakorlod a pozitív

kiáramoltatást, egyre gyakrabban érnek ,,váratlan” örömök. Fedezd fel magadban az

értékeket, ami hozzásegít, hogy meglásd mások és a világ értékeit, szépségeit, az élet

örömeit. Amint elkezded tisztelni magad, oszlani kezd a köd, és megpillanthatod igazi

lényedet. A felfedezés örömkönnyein keresztül még homályos lesz a kép, de sokkal

közelebb áll majd a valósághoz, mint a mostani önarckép, amit festettél magadról.

A tenger egyetlen cseppjének vizsgálatából megállapítható a tenger összetétele és

tulajdonsága. Ha ismered magad, ismered az egész világot. Ha megszereted magad,

szereted az egész univerzumot --- a múltat, jelent és jövőt.

Csak a szeretet képes rávilágítani az igazságra, minden más elkendőzés. Aki szereti

önmagát, nincs eltitkolnivalója --- nem kell takargatnia a valóságot. Amikor szíved

kapuját sarkig kitárod, akkor nem félsz senkitől és semmitől. Ne hidd, hogy így

sérülékenyebb leszel.

Ha nem tudod szeretni magadat, szíved ajtaját bezárod, és hét lakattal őrzöd. Keresd meg

a kulcsokat, és nyiss egy kis rést az ajtón. Ne félj, soha senki és semmi nem tud kárt

okozni neked, csakis akkor, ha Te hozzájárulásodat adod. Ártani csak Te tudsz

önmagadnak. Ne élj bezártan, mert kirekesztenéd magad az élet folyamatából, és ez

okozná a legtöbb kárt neked.

Azért érkeztél a Földre, mert itt dolgod van. Az univerzális terv részeként megalkottad a

saját tervedet. A terv önmagában semmit sem ér, ha nem tudod megvalósítani: kézzel

48

484848

foghatóvá, szemmel láthatóvá tenni. Fizikai eredményeit szeretnéd látni az életednek.

Megszülettél, hogy gyakorold a fizikai teremtést: tapasztalatokat szerezzél a tervezés és

kivitelezés terén.

A teremtés csak a szíveden keresztül történhet. Amikor a szív leáll, megszünik a

cselekvés. Szívedben lakozik az összeköttetés lehetősége az univerzum és a Föld között.

Ha szívedet bezárod, elveszted az iránytűdet és elkallódsz. Nincs féltenivalód. Nem vagy

sérülékeny. Sőt, ha kitárod szíved kapuját, az univerzum energiája megsokszorozza

erődet, rajtad keresztül táplálja a Földet, és a Föld energiája rajtad keresztül táplálja az

univerzumot. Érezd át annak fontosságát, hogy Te vagy az összekötője az energiáknak.

Ha elzárod az áramlat útját, az univerzum létét akadályozod, amely a Te életedre is gátlást

jelent. Minden elhatárolódás bezártság, elszomorító és életellenes. Minden nyitás

felszabadító, örömteli és szeretetteljes.

Az önutálat bezártság. A lakatok szorításában a szív megkeményedik, beszűkül, értelmét

veszti az élet. Bezártságban nincs fény, ami fel tudná oszlatni a sötétséget. Fény nélkül

pedig nincs élet. Lehet, hogy dobog a szív, mozog a test, működnek az életfunkciók, de a

sötétségből soha nem ébredhet az ember tudatosságra. A sötétség a félelem közege. Oda

fészkeli be magát, ahol zavartalanul, észrevétlenül tevékenykedhet. Ajtót nyitni a fény

felé csak tudatossággal lehet, amire minden képességed adott.

Engedd át magad a létezésnek: nyiss egy kis rést a zárt ajtódon --- ha eddig még nem

tetted volna meg. Engedd be a fényt, amely rávilágít az értékeidre és segít téged abban,

hogy lassan megszeretsd magad.

Bizonytalanság, halogatás

A bizonytalanság és halogatás --- mint minden más negatív érzés és viselkedési forma ---

mögött a félelem áll. Aki utat enged a félelemnek, az számíthat arra, hogy eredeti

szándékaitól eltérítik. A félelem a múlt és a jövő árnyképeit belekeveri a jelenbe.

49

494949

A múlt lezárult. A valaha kigondolt cél megvalósult, tapasztalattá lett. A tapasztalatot

örökre bírtoklod, a hozzá vezető útra (az összes ,,nehézség” emlékére) már nincs

szükséged többé. Ami a múltban ,,nehézség” volt, ma már nem az. A tapasztalat

bírtokában, bölcsességed magasabb fokán, a régi ,,nehézségeket” ma már képes vagy

könnyedén megoldani. Nincs szükséged a múltra. Amire nincs szükség az nem

fogalmazódik meg benned. Amiből nem lesz gondolat, az nem válik céllá, így nem alakul

belőle megoldásra váró feladat. Ezért a jelen körülmény mindig csak új feladatot

követelhet.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a múlt egykori tapasztalatával megoldod a jelen problémáját.

A jelent egy magasabb szintű igény fogalmazta meg, megoldásához nem elég a

,,kőkorszak szerszámkészlete”. Teljesen értelmetlen minden törekvés arra, hogy a múlt

,,szerszámait” használatba vedd. Mára értéktelen kacattá váltak. A múlt értéke a hajdan

volt jelenében rejlett, amikor tudássá, tapasztalattá formáltad az eseményeket. A

tapasztalat bölcsességed részévé vált, amely állandóan rendelkezésedre áll. Ennek

tudatában bátran nézhetsz jelen feladataid elé.

Sokan azért félnek elszakadni a múlttól, mert azt hiszik, azonosak vele. A tested minden

atomkája folyamatosan megújul, kicserélődik; szellemed minden megélt pillanattal

csiszoltabbá, élesebbé, okosabbá, bölcsebbé válik; lelked pedig az örökkévalóságban él,

ahol nincs idő. Egyetlen összetevőd sem függ a múlttól. Ami miatt törődsz a régi

emlékekkel, az az lehet, hogy félsz a jelentől, és valami kapaszkodót keresel. De

kapaszkodót, jó tanácsot, útmutatást, bátorítást nem adhat a múlt. Akkor találsz segítségre,

ha a félelem sötétítő-függönyét félrerántod bölcsességed elől. Tudatosan válaszd ezt a

megvilágosító eljárást.

A meg nem oldott, elhalasztott, régi feladatok egyszer a nyakadba szakadnak, és mind ki

akarják harcolni, hogy sorra kerüljenek. Az elodázott tennivalók állandóan irritálnak, nem

tudsz tőlük szabadulni. Ez a természetük: ki akarják provokálni, hogy tapasztalatokat

szerezzél az ismeretlen ,,nehézségek” terén. Miközben újabb feladatok bukkannak fel,

50

505050

valószínű azok közül is válogatsz: a kevésbé nehezekkel foglalkozol, azokat pedig,

amiktől félsz, elhalasztod. Így a megoldatlan feladatok egyre nagyobb súllyal nehezednek

rád. Egyszer kénytelen leszel foglalkozni velük, és dönteni.

A döntést akkor gátolja bizonytalanság, ha a helyzetben nem vagy benne száz

százalékosan. Amit a múltról elmondtam, az igaz a jövőre vonatkozóan is. Ne engedd,

hogy a félelmek előrevetítsék a jövőt. A jövő olyan lesz, amilyenné a jelenben

megteremted.

Ne félj a jelen feladatától. Tudod: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba,

ha nem lenne fontos a fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd az élet éppen most, mert

mára lettél kész a megoldására. Vállald tudatosan a jelent és soha nem lesz felhalmozott

készleted az elodázott feladatokból.

Gyengeség, döntésképtelenség

Ha gyengének érzed magad, talán túl sokat mondták neked, hogy ,,vigyázz magadra”,

vagy ,,túl vad és veszélyes a világ”. Ha ezeket elhiszed, talán nem mersz belemenni a

konfliktusokba. Pedig az élet konfliktusokkal teli. Nem lehet más. Az ember célja, hogy

konfrontálódjon, ütközzön és vonja le a saját következtetéseit. Ne féltsd magad, semmi

bajod nem eshet. Akkor szenvedsz, ha távol tartod magad a konfliktusoktól, mert íly

módon nem juthatsz sikerélményhez --- örömhöz --- sem, ami életellenes.

Aki gyengének érzi magát, a félelem oldalán áll.Tudom, ezzel nem nyugtatok meg senkit

--- de nem is akarok. Éppen az a célom, hogy gondolkozásra késztessek mindenkit.

Minden baj orvoslására a tudatosságot ajánlom. Feladataid megoldásához kellő erővel

rendelkezel. A feladatokat Te hívtad életre egy önmagadról szóló magasztosabb

elképzeléssel. A gyenge és döntésre képtelen ember ezzekkel nincs tisztában.

51

515151

Aki azért nem tud dönteni, mert fél, hogy kudarcban lesz része, többszörösen téved.

Először is, csak egy kudarc létezik: ha nem próbálkozol. Minden cselekvés valamilyen

tapasztalatot eredményez. A siker: a próbálkozás.

Nincs rossz döntés. Különböző választással különböző tapasztalatszerző utak tárulnak

eléd. Nincs jelentősége melyik úton indulsz el. Nincs hibás választás. Ne foglalkozz a

döntéseddel túl sokat. Inkább céljaid tervezésére fordíts több időt. A célok mindig

változnak, ezért ne félj gyakran újragondolni őket. A hozzájuk vezető utakkal ne törődj.

Az utak maguktól tárulnak fel. Ha gondolatod energiájával az útkeresést táplálod, akkor

eszközből célt formálsz, elhomályosul az eredeti terved, beleragadsz az útkeresésbe és

nem találsz semmit --- illetve a keresésről gyűjtöd a tapasztalatokat. Inkább azt

tanácsolom, döntés után élj a célodnak megfelelően: lásd benne magad, mintha már

minden megvalósult volna. Fogadd el teljes felelősséggel minden részletét, így a

körülményeket, a célhoz vezető utakat, a sorsot, a társaidat, hiszen minden és mindenki

abban segít téged, hogy amit elhatároztál, kigondoltál, megterveztél azt meg is tudd

valósítani.

Néha nem vagy megelégedve a körülményeiddel, amik a céljaid érdekében vannak.

Változtass rajtuk újragondolással, ha akarsz. De a következő cél elérésének útján újabb

meglepetések várnak rád. Nem baj, ha gyakran változtatod elképzelésedet önmagad

tervezése közben, csak vállald a felelősséget a teremtésedért. A legalaposabb munkát a

tervezésbe fektess. Találd ki a környezetet, amiben jól éreznéd magad, és építsd ki. Nézz

körül, hogy kit tudnál szeretni, és szeresd, ne arra várj, hogy téged hívjanak. Találd ki

milyen foglalkozás lenne az, ami megfelelő lenne, és tegyél valamit, hogy felkutass egy

ilyen munkahelyet. Nézzd meg a tested, és munkálkodj azon, hogy egészségesebben élj.

Nézzd meg a Földet, és tegyél valamit érte. Ne várakozz a legjobb ilyen vagy olyan

dologra, hanem teremtsd meg magadnak! Megvan minden képességed a teremtéshez. Jó,

ha hosszútávú tervezésre és kivitelezésre rendezkedsz be, hiszen soha nem lehet

véglegesen célba érni. Mindig újabb és újabb teremtenivaló igénye merül fel, így csak a

cél közelítésére van lehetőség --- de ez már a messzebb távlatok gondolata.

52

525252

Jobban figyelj a mondatszerkesztéseidre. A ,,ha” szócska meg tudja változtatni a terveket,

vagy gyengeséget tud okozni. Például ,,megcsinálom, ha elmúlik a félelem” teljesen

reménytelen helyzetbe hozhat, hiszen a félelem csak akkor múlik el, ha megcsinálod,

amitől félsz. A ,,ha jobban leszek, majd megcsinálom” kezdetű mondattal jó időre

elhalasztottad a tapasztalatszerzés lehetőségét, mert csak akkor leszel jobban, ha a

feladatot megcsináltad. Vagy a ,,mi lesz ha” bevezető mondatrész után már nem tudsz

örülni a mának. Hasonló fájdalmakat okoz és gyengeséghez vezet, ha gondolataidba és

szavaid közé belefűzöd a tagadást. Ha kiiktatod a ,,nem” szócskát --- a ,,nem tudom

megcsinálni” helyett a ,,megcsinálom” kifejezést használod ---, ha a ,,problémá”-ban

,,feladat”-ot látsz, ha a ,,kényszer”-ből ,,lehetőség” lesz, ha a ,,remélem”-et ,,tudom”-má

formálod, ha a ,,szörnyűség”-ből ,,kaland” lesz, ha a ,,kellene” helyett a ,,lehet” szót

használod, akkor a gyengeség oldaláról az erő oldalára állítod át magad.

Megfelelni akarás, mások véleménye

Úgy, ahogy Te is minden percben döntesz a szeretet vagy a félelem mellett, úgy a többi

ember is hasonlóan cselekszik. Így találkozhatsz szeretetteljes megértéssel, és agresszív

elnyomással. A környezet tükörkép --- ezt néha fájdalmas tudomásul venni. A megértés és

az agresszivitás valamilyen formában benned is megvan. Ha olyan emberekkel találkozol,

akik véleménye befolyásol téged, akkor tedd fel magadban a kérdést: ,,kinek kell

tekintettel lenni rám? ”. Enyhítsd másokban a feléd irányuló megfelelni akarás szorítását,

és ezáltal csökkented a benned feszülő kényszereket. Szabadítsd fel magad a szolgasors

alól azzal, hogy neked se legyenek szolgáid, akik azt lesik, hogy az elvárásaidnak eleget

tegyenek. Amíg Te ,,diktátor” maradsz, neked is lesznek ,,diktátoraid”.

Nincs két egyforma ember a világon, mindenki máshonnan érkezett és máshová tart. Így

értelmetlen minden elvárás. Az elvárások beszűkítik, megnyomorítják az egyéniségeket.

Soha ne hagyd magad befolyásolni, mindig légy hű önmagadhoz. Hallgass meg másokat,

de ne mulaszd el megmondani, hogy Te éppen mit szeretnél megtapasztalni, és az milyen

tetteket követel. Az emberek nem azt szokták figyelni, hogy mit mondasz, hanem azt,

hogy hogyan. Ha szeretetteljes hangon elmondod: mások elvárásai kapcsán le kellene

53

535353

térned az utadról, meglátod, megértéssel fogják fogadják majd az emberek. Sőt,

bátorságodat értékelni is fogják.

A vélemény mindig az egyén személyiségéből fakad. A személyiség utánozhatatlan, így a

vélemény is egyedi. Ha át akarnád venni valakitől a személyes látásmódját, akkor nem

lenne elég csak a szemüvegét kölcsönkérni, hanem teljes személyiségcserére lenne

szükség. Gondolj erre akkor is, amikor Te állítasz elvárásokat mások elé.

A vélemények elvárásokká alakításakor legtöbbször az emberek arra hivatkoznak, hogy

jót akarnak, meg akarnak védeni másokat a csalódásoktól, az ütközésektől, a

konfliktusoktól. Vannak általános, nagy igazságon alapuló tapasztalatok, amelyek átadás-

átvétele látszólag indokolt lenne. De tapasztalatokat nem lehet átadni. Pont az

ütközéseken, a konfliktusokon keresztül lehet tapasztalatokhoz jutni. A tanács csak

elmélet, az élet pedig minden percben az ütközések gyakorlata a tudás megszerzéséért.

Sok embernek szüksége van valakire, aki diktálja az elvárásokat. Ilyen esetben ugyanis

nem kell felelősséget vállalni az egyéni élet terveiért és azok kivitelezéséért. Ennek a

vágynak a hívó jelére ugranak a félelem hírnökei. A szeretet ilyenkor csendben marad,

hiszen tudja, hogy a legjobb tanács belülről fakad. Az igénylők azt fogják kapni, amit

elvárnak: megjelenik a megfelelni vágyás kényszere. Ilyenkor elhomályosul az egyéni

terv és cél.

Mások szavainak, elvárásainak megfelelően cselekedni rabszolgaság. Törjön ki mindenki

az elvárások szorításából --- aki abban él ---, mert az csak az egyéni képzelet szüleménye

annak érdekében, hogy kibújjanak az emberek a felelősség alól. Ne add ki saját kezedből

az életed irányítását --- ne hagyd, hogy mások eltereljenek a céljaid elérésétől. Fontos

vagy az univerzumnak. Csak Te tudsz valamit, aminek a hozzáadásával válik teljes

egésszé az Egység.

54

545454

Rosszallás, neheztelés, bosszú

A rosszallás és neheztelés az elvárások következménye. Amikor elvárásai vannak az

embernek, akkor gyakori a csalódottság. Az elvárás általában az önmagukat az

áramlatokból kirekesztők tulajdonsága. A kirekesztettség mindig valamilyen saját

törvény, megrögzött hit, megmerevedett tulajdonság, rugalmatlan életvitel

következménye. Ezek gátat jelentenek és akadályozzák a fejlődést, a megértést, nehezítik

a belső látást, vagyis az önmegismerést. Amiket az emberek önmagukban nem ismernek,

azt másokban sem tudják elfogadni.

Ha mások csalódottságot okoznak, azt a kérdést kellene feltenni: ,,mivel nem vagyok

megelégedve önmagamban?”. Aki önmagához megértő, másokkal szemben sincsenek

elvárásai, így nem alakul ki benne csalódottság. Amikor nem a csalódottság szemüvegén

keresztül nézed a világot, akkor a környezeteddel való kommunikálás természetes. Ami

természetes, az elfogadható.

Az emberek általában azt várják el, hogy feléjük a szeretet sugározzon, ők pedig szabadon

cselekedhessenek, belátásuk szerint. A szeretet elvárása csalódáshoz vezet. A világon

mindaddig lesz félelem, amig egyetlen olyan ember él, aki a maga számára megteremti.

Így önbecsapás azt gondolni, hogy a világ egyszer majd csak szeretettből fog állni. A

világban minden lehetséges, mert a Minden-ből tevődik össze. Nem a világot kell

megváltoztatni --- azt nem is lehet. Csak az egyén változtatható: az egyéni tudás

gyarapítása által. Amikor az egyén számára a félelem teljes mértékben ismertté válik,

akkor tárul fel előtte a szeretet. De a világban attól még ott marad a félelem

megteremtésének lehetősége, csak az egyén életébe többé már nem integrálódik. A vonzás

törvénye szerint a szeretetteljes élet szeretetteljesen viselkedőket vonz maga köré.

Azzá válsz, amilyen tudásod van önmagadról. Amennyire félelmeidet megismered, tudod

kezelni, olyan mértékben válsz ismét szeretetteljessé. Az ismét szónak jelentősége van, azt

jelenti: a szeretet tudásával rendelkezel, csak elfelejthetted, ha régóta élsz félelemben.

55

555555

Ugyanazok a fogalmak: vagy, létezel, szeretsz. Nincs semmi értelme az elvárásoknak a

létezés fogalmánál. Vagy mit várnál el attól, hogy vagy? Hát ezért mondtam, hogy a

szeretet elvárása értelmetlen.

A szeretet nem tárgyszerű dolog --- amit kaphatsz és adhatsz ---, hanem olyan természetes

állapot, amelyben akkor teszed a dolgodat, amikor megismerted a félelmet. A megismerés

annyit jelent: konfrontálódni, ütközni vele, megtapasztalni minden olyan ál-tulajdonságát,

amellyekkel az ember a maga számára megteremtette. A megismeréssel egyidőben

megváltódik, tapasztalattá alakul. Amiből tapasztalat lesz, annak teremtésére nincs többé

szükség. A félelmek kezelésének tudása: a legfájdalmasabb és legnehezebb

cselekvéssorozatok utáni bölcsesség elérése. Aki erre a bölcsességre szert tett, az újból

szeretetben tud élni. Csak az az ember tud szeretetet adni, aki szeretetben él. Hogyan

lehetne elvárni attól az embertől, aki félelemben él, hogy szeretetben éljen? Ezért a

szeretet elvárása csalódást okoz.

Csalódással fogadni bármit, a válaszadás előtti negatív pozició felvételét jelenti, melyből

nehezebb a szeretetteljes válszadás. Csak a tudatosság képes feloldani az elvárásokat ---

így pozitívra változtatni a fogadás pozicióját. A szeretet poziciójából erőfeszítés nélküli a

pozitív válaszadás.

Aki tudja, hogy sérthetetlen, nem gondol a bosszúra. Amig erre a tudásra az ember szert

nem tesz, addig sok fájdalmas kisérletet tesz arra, hogy megbosszulja saját sérelmeit.

Minden fogadott esemény egy megelőző válaszadás függvénye, ezért nagy jelentősége

van a mostani pillanatnak és annak, hogy az ember válaszával miképp reagál. Mások

reakciója --- az esemény értelmezésének különbözősége miatt --- más és más, de minden

válaszadásban lehetőség nyílik az ember számára sértettségének, bosszúvágyának

megváltására. Ez azt jelenti, hogy a sérelem és bosszú körforgása megszüntethető,

megváltható és ezáltal szeretetté alakítható.

Negatív hozzáállás általában támadó viselkedést eredményez. Amikor valaki úgy érzi

megbántották, akkor a megtorlás már ott van a levegőben. A ,,baj” ott van, hogy a

56

565656

bosszúban benne rejlik az újabb megbántódás --- a vonzás törvénye szerint. A

megbántódottságtól tudatossággal lehet megszabadulni. Fel kell ismerni, hogy nem lehet

senkinek sem ártani az illető beleegyezése, hozzájárulása, engedélye nélkül. Aki tudja ezt,

nem találkozik sértegetőkkel.

Légy tudatos, és megszabadulsz a sérelmek és bosszú körforgásától. Lásd meg a másik

ember félelmét a megbántottságod mögött. Sugározd a szereteted felé, ami megtöri a

negatív poziciót. ,,Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” --- szokták mondani. A

kődobálós világban sokan nem törődnek ezzel a felhívással. Mindenki szabadon dönthet a

kő és a kenyér között. De sajnos kődobáló szokás mellett nincs kenyérhullás, csak

kőzápor. Aki köveket hajigál, állandó rettegésben, készültségben él: egyrészt, folyton

ugrálni kell a találatok elől, másrészt, gyorsan visszavágni. A visszavágott kő gyarapítja a

feléd dobálók kőkészletét.

Mi most a félelem megváltásának módszereit vizsgáljuk, ezért azt ajánlom, ne a kövekre,

hanem a kenyérre figyelj. Tehát ne azzal foglalkozz, amit kaptál, hanem arra koncentrálj,

hogy Te szeretetteljesen válaszolj. Így tudsz kilépni a kőzápor alól. Meg kell érteni: a

környezet által feltett kérdésre, a válaszadás előtt, pozitív vagy negatív pozicióállás

elfoglalása történik, ami mindig az ember szabad és független akaratától függ.

Leegyszerűsítve: a párbeszédet mindenki a szeretettel folytatja, még mielőtt megszólalna

vagy bármit cselekedne.

Amit a külvilág kifejez, az érted van. A külvilág tükröt tart eléd, felkínálja a lehetőséget

önmagad megváltoztatására. Ha Te megváltoznál, a külvilág által visszatükrözött képed is

megváltozna. Így nem is az a lényeg, mit kaptál a külvilágtól (hiszen az csak

figyelmeztetés arra, miben kéne megváltoznod), hanem az, hogy Te mit válaszolsz.

Mindig a válaszban van a megváltás lehetősége. A megváltás elfogadást, eggyéválást

jelent. Fogadd el a külvilág ,,kőzáporát” és próbáld megérteni mi az üzenete, mi a

tanulnivaló belőle számodra. Ha tudatosan, felkészülten fogadod a külvilág üzeneteit,

akkor rájössz, sérthetetlen vagy. Amikor érzed magadban az erőt, akkor nincs szükséged

arra, hogy visszavágj a bosszú eszközeivel. Az elfogadás pozitiv pozició felvétele. Ami

57

575757

pozitiv --- nincs benne tagadás ---, az szeretetteljes. Így az elfogadás utáni válaszadással a

kapott sérelmet átalakítod --- megváltod ---, ezáltal mentesíted magad a további sérelmek

alól. Észre kell venni, hogy sérelmeket azért kap az ember, hogy meglegyen a lehetősége

a saját félelmei által diktált válaszainak (esetleg bosszóvágyának) megismerésére,

átalakítására, megváltására. Így egyszer mindenki kiléphet a sérelmek-gyűlölködés-

bosszúállás köréből. Ami azt is eredményezi, hogy mások gyűlölködő-bosszúálló jelmeze

mögött az ember észreveszi a félelemből a szeretet felé igyekvő járókelőt.

Kilátástalan élet

Az élet soha nem lehet kilátástalan. A tökéletesedés folyamatában ---, újabb és újabb

lehetőségek tárulnak fel. Minden illúzió, ami számodra kiút nélküli helyzetet okozhat,

ami abból adódik, hogy más az elvárásod az élettől, mint a tapasztalatszerzés realitása. Ha

a ,,kiút nélküli” helyzet nem kedvedre való, nézz vele szembe, oldd meg feladatait, és a

tapasztalatok megszerzésével egyidőben észreveszed, hogy nincs szükséged ,,kiútra”,

hiszen már kinnt is vagy belőle. Ez a módszer a leghatásosabb. Ha a cselekvés helyett

inkább az elvárásaidra koncentrálsz, akkor rádtörhet a félelem, aggódni kezdhetsz,

elvesztheted a hitedet és bizalmadat, mert az elvárások teljesítése bizonytalan. A letargia

elhomályosítja a tanulnivalót. Márpedig a nem kívánt helyzetből végervényesen kilépni

csak a lecke felmondása után lehet. A tananyag szépen fel van építve. Minden új lecke az

előzőre épül. Kihagyhatod a számodra nem szimpatikus feladatokat, de később vissza kell

lapoznod az elmulasztott fejezetekhez. A leckék bepótolása mindig nehezebb, mint

követni a tananyagot. A ,,bizonyítvány” szempontjából viszont mindegy, hogy a tudást

hogyan szerezted meg. Amíg az általános és középiskola tananyagát nem sajátítod el, nem

kerülhetsz felsőbb iskolákba. Ez pedig nem a szigorú törvények miatt van így, hanem a Te

érdekedben. (Az emberiség jelenleg az értelem iskolájának ,,utolsó éveit” járja. El kell

sajátítania a látható, hallható, tapintható világról szóló ismereteket, ahhoz, hogy felsőbb

iskolába járhasson.)

58

585858

Sokszor hallani kilátástalanságról panaszkodó embereket. Ahol nincs kilátás, ott

mélységesen mély a sötét. Ezek az emberek mélyre ásták magukat megrögzött

szokásaikkal, merev törvényeikkel, félelmeikkel (önzés, hazugság, harag, gyűlölet,

bosszú, irigység, bűntudat, önvád, önutálat, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség,

elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás,

kilátástalanság, féltékenység stb). Nagy váltásra lenne szükségük. Ilyenkor kell egy nagy

lélegzetet venni és bátran szakítani a múlttal. Azért él annyi elesett ember a Földön, mert

nincs bátorságuk mindent újrakezdeni. Sokan ragaszkodnak a kilátástalansághoz, mert

annyira megszokták ezt a látásmódot, hogy ebben ,,otthonosak”, míg önmagukkal

szembenézni ,,bizonytalan vállalkozás”, véleményük szerint. Menekülnek önmaguk elől.

Sajnos így lassan utat és célt veszít az ember. Ám a ,,felébredésre” mindig van lehetőség.

A saját sorsért felelős gondolkozással, elcsendesedett belső figyelemmel bármikor,

bármilyen sötétségből kikerülhet az ember a fényre.

Ha néha úgy érzed a Te életed is kilátástalan, itt az ideje, hogy újragondold és újrakezdd

az életedet, úgy, mintha eddig nem is éltél volna. Fordíts egyet a füzetedben, kezdj egy új

lapot. Ne törődj a múlttal és jövővel. Amíg élsz, cselekedni tudsz. Minden rajtad múlik.

Nem tudsz hibázni --- csak pillanatnyi lehetőségeket elmulasztani. Minden cselekedetből

tanulsz, gazdagodsz, bölcsebb leszel, előbbre jutsz. Ezért nem az a fontos, hogy mit

csinálsz, hanem hogy cselekedj valamit. Nincs kilátástalanság. Minden pillanat számos

lehetőséget kínál.

Ha koldusbotra jutsz, akkor sem az a lényeg, hogy oda jutottál, hanem az, hogy mit teszel,

például: elindulsz lopni, vagy vársz egy darab kenyérre. Az élet minősége csak keret a

történethez, a színdarabot Te játszod le. A díszleteket a színház adja, útbaigazítást a

Rendezőtől kaphatsz, de a történetet Te írod, és Te is játszod el saját darabodat. Rajtad

múlik, hogy tragédia, vagy vígjáték születik. De a tragédia sem tragikus, a vígjátékban is

van szomorú elem. Az életed minőségét nem a díszletek határozzák meg, hanem az, hogy

ha legördül a függöny, Te mit értél el --- kivé váltál a színfalak mögött ---, mire jutottál a

történet végére. Ha a játékod hatással volt a karakterekre --- az oroszlánszelidítőből elő

tudtad csalogatni a nyúlszívet, a kapzsiból az adakozót, a zsémbesből a megértőt ---, a

59

595959

játék már nem volt hiábavaló. Eközben Te is alakultál, a hallgatóság is gazdagodott. A Te

darabod nem bukhat meg. Nem az a lényeg, hogy mit adsz elő, hanem az, hogy hogyan.

Nincs főszerep és mellékszerep. Aki szerepet kap, arra szükség van. Nem lényeges a

gázsi, a taps, a siker, a rivaldafény, amelyek megtévesztőek, zavaróak is lehetnek. Egy

értelme van a játéknak: a tanulság. Nem a cselekmény, a szerep megelevenítése, az

előadás, a tevékenység, a művelet lényeges, hanem a mindezek mögötti megtapasztalás. A

jelenetek tanulságát minden érintett egyénileg értelmezi. Éppen ezért annyi tanulság

létezik, ahányan érintettek a történetben --- nézők, színészek, közreműködők ---,

tudásszintjüknek megfelelően. (Itt említem meg, hogy a tudásszint megállapítás nem

minősítés. Az örökké tartó tanulási folyamatban nincs értelme a tudás méricskélésének.

Aki e minősítésre hajlamos, az én egyedüli hatalmában él.) Az előadás végén, a tanulság

levonása után, mindenki a maga dolgát magasabb szinten tudja majd elvégezni. A játék

megy tovább, de a résztvevők már nem a régiek. Mindenki hatott mindenkire és ettől lett

mindenki gazdagabb. Így lesz a következő előadás még meggyőzőbb. Az új színész még

tapasztalatlan, de csak az első előadáson. Nem az a jó színész, aki sok darabot megtanul,

hanem aki sokat eljátszik.

Kiutat nem találni annyit jelent, behunyt szemmel járni. A csukott szem falat állít a

valóság elé, így az élet sötétben való tapogatózás. A szemek felnyitása mindenkinek

érdeke. Tudatossággal rések nyithatók, és a beáramló élmények lassan feldolgozhatók. A

tudatosság nem csak a jógik, a budhisták, a magasan fénylő lelkek tulajdonsága. Tudatos

minden lény, aki tudattal rendelkezik, bár sokan nem használják tudatukat saját

képességeik szintjén.

Mondok egy példát. Tegyük fel kap valaki egy nagy darab főtt marhacsülköt. A gőzölgő

étel és saját maga ismeretének birtokában, a legjobb tudásának megfelelően dönt az

étkezésről. Ha életében evett csülköt, van már tapasztalata az ételről. Ha még nem evett

soha, nem tudja mit jelent egy teljes csülköt megenni. Ha egy ültő helyében bekebelezi,

három napig emészti, gyomorgörcsök és fogadalmak között. Az élmény tapasztalatban

rögzül: marhacsülök gyomorrontással egyenlő. A legközelebbi marhacsülök láttán már

kérdés merül fel az illetőben: ,,egyszerre vagy beosztva?”. Ez a tudatosság jele. A

60

606060

cselekvés megtétele előtti kérdésfeltevés tudatos döntéssel, tudatosan vállalt

következményekkel jár. Hosszú tapasztalatszerző körútakat kell megtenni ahhoz, hogy a

tudatosság kialakulhasson. A tudatosság annyit jelent: csülök megevésére adott

,,egyszerre” válasz után is tudatosan vállalja a következményeket, így nem éri váratlanul a

gyomorgörcs beindulása, és idejében be tudja venni a szódabikarbónát. A tudatosság

magasabb fokán az embert akkor sem éri meglepetés, ha ismeretlen helyzetbe kerül.

Aki nem tudatos, elvárásokkal indul a feladat megoldására, és csalódik, ha nem az

elvárásainak megfelelő dolog történik. Aki tudatos, felkészül arra, hogy bármi lehetséges,

így megelégedéssel tudja fogadni a következményeket. Tudatosan nem lehet kilátástalan

helyzetbe kerülni.

Tudom, a fájdalmas esetekből az ember szeretne menekülni. Azt javasolom, inkább nézz

szembe a nehézséggel, állandóan figyelj, szedd ízekre a történeteket, hogy a legközelebbi

döntésednél tudatosan tudd vállalni a következményeket. Ha így élsz, nem kerülhetsz

kilátástalan helyzetbe.

Elutasítás, szeretetlenség, egyedüllét

Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá

valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az elutasítás, amely az egyedüllétet

okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen

körülmények között megmerevedik, beszűkül, méginkább elutasító és magányos lesz. A

magányos ember öncentrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán

fenyegetőző, így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi,

senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: ,,mi hiányzik nekem?”, és azzal

ajándékozza meg a környezetét.

A szeretet belső állapot, amely kifelé sugárzássával érint meg másokat. Az igazi

szeretetnek nincs megkülönböztetett tárgya. Az isteni szeretet állandóan árad a

61

616161

teremtmények felé. Aki úgy hiszi, senki nem szereti, az azért van, mert az áradat éppen

nála akad meg. Gátakat jelentenek a félelmek --- például: harag, gyűlölet, bosszú,

önimádat, hiúság, irigység stb. ---, nem engedik, hogy az ember nyitott szívvel és lélekkel

fogadja a világ üzeneteit, és szeretetteljesen válaszoljon rájuk. Aki félelmeit kezelni tudja,

feltételek, elutasítások és titkok nélkül közeledik mindenhez és mindenkihez, így megértő,

toleráns, segít másokat, vagyis szeret. Aki szeret, nem lehet egyedül.

Aki egyedül van, kérdezze meg önmagát: ,,mi a bajom a világgal”, majd azután elemezze

a negatív válaszait. Észre fogja venni az alapvető félelmeket, amelyeket tudatos

boncolgatás után képes az ember kezelni. Ha elmúlik a félelem, egyre több dologra lehet

,,igent” mondani. Az ,,igen” megadást jelent, vagyis a ,,vállalom” kijelentéssel

tudatosodik az elfogadás. Ami elfogadásra kerül, az elengedés, amelynek kapcsán vákum

keletkezik és a félelem helyébe beszivároghat a szeretet (a negatív hozzáállást pozitív

váltja fel). Ekkor keressen az illető valakit, akit meg tud szeretni. Amikor önzetlenül

(viszonzást nem várva) egyre több embert szeret, akkor nézzen körül, és számolja meg,

hány ember van körülötte.

Feleslegessé válás

Soha senki sem felesleges. Mindenki az Egész része, így szükség van mindenkire. Aki

nincs tisztában ezzel, érezheti úgy is, hogy nincs szükség rá. Legtöbbször az idősek

körében népszerű ez a ,,hóbort”, amikor kicsit gyengébb a test, és a nyugdíj mellett több a

szabadidő. Ilyenkor lehetne idő arra, hogy az ember többet tudjon adni: szeretetteljes

kisugárzással támogatni a családot, barátokat, a környezetet, a világot. Nem a cselekvés a

lényeges. Ne gondolja senki, hogy az adni szó alatt ajándékokra gondolok. A világnak a

szeretet kisugárzására és nem tárgyakra van szüksége. Egy jókedvvel megfőzött leves

többet ad a világnak, mint gondolnád, akkor is, ha azt Te eszed meg.

Mindenki annak megfelelően él, ahogy gondolkozik. Akinek az a meggyőződése, hogy

felesleges, ennek megfelelően beszél és cselekszik, vagyis feleslegessé teremti magát.

62

626262

Mielőtt teljesen beszűkülne, megrögződne és beleragadna valaki ebbe az állapotba, tegye

fel magának a kérdést: ,,mi bajom a világgal, …miért akarok elszigetelődni, …kizárni

magam az áramlatokból?”. Mert nem a világ közömbös, hanem az ember feledkezik el a

világról.

Ameddig él az ember, addig nem lehet felesleges. Be lehetne kopogni a szomszédhoz,

áthívni valakit egy teára, odanyúlni a telefonért, vagy elég lenne néha egy mosoly, egy

ölelés, egy halk, megértő szó. Legtöbbször ennek hallatán sokan azt kérdezik: ,,de miért

nem hozzám kopognak be, …miért nem engem hívnak telefonon, vagy teázni, …miért nem

rám mosolyognak, …miért nem engem ölelnek és vígasztalnak?” Azért nem, mert a

szomszéd mosolya, ölelése, vígasza visszatükröződés, csak azokat érinti, akik hasonlót

tesznek másokkal. Ez alap-törvény.

Mindenki csak azt adhat (cselekedhet), áramoltathat (beszélhet), sugározhat (gondolhat),

amije van --- amivel megtelt és túlcsordult. Csak olyan körülményekkel találkozhat, amit

kisugárzása révén megteremtett. Ezért nem mindegy mivel van az ember csordultig tele.

Légy ennek tudatában. Minden pillanatban eldöntheted, mit szeretnél adni a világnak ---

és ezzel egyidőben az is eldöl, milyen körülményekhez juttattod magad. Ha tudatosan

szereted magad, szereted a világot is. Ha tudatosan szereted a világot, magadat is szereted.

Ha tudatosan szereted bármelyiket, akkor rájössz, hogy a kettő Egy. Ekkor teljes lényedet

áthatja a szeretet, megtelsz vele, kisugárzod, vagyis Szeretetben élsz: megérkezel.

Aki feleslegesnek érzi magát, gondolja végig újból, mit szeretne elérni igazán. Keressen

olyan embereket, akiknek megadhatja azt, amiben ő maga eddig hiányt szenvedett. Ezzel

megerősítést nyer, hogy ma már bőségesen rendelkezik vele, sőt, annyi tartaléka van

belőle, hogy másoknak is jut. Adakozni nemcsak abból lehet, amink van. Egyszer el kell

kezdeni adakozni azt, amiből nincs --- vagy nincs elég ---, ahhoz hogy megindulhasson a

,,hiányzó” dolog áradata. Az adakozás megteremti azokat a körülményeket, amelyek az

eddigi hiányt pótolják, és megerősítik az adakozás pozicióját. Az adakozó nem lehet

felesleges, adakozókra mindig szükség van.

63

636363

Szerelmi csalódás, féltékenység

Aki nem bízik önmagában, belső erejében, annak szüksége van valakire, akire

támaszkodhat. Biztonsági érzete fokozása érdekében társat keres. Nem ismeri be

önmagának az igazi okot, nem néz szembe valódi igényeivel, érzéseit nem boncolgatja.

Aki ilyen körülmények között választ társat magának, később --- amikor megjön a

bátorsága az élethez --- megunja partnerét. Meg kell tanulni önállóan élni, különben

állandó rászorultság érzés alakulhat ki. Egyre inkább ragaszkodik majd az illető a

társához, görcsösen kapaszkodik, burkoltan és nyíltan egyaránt. Féltékenységi jeleneteket

rendez, ezzel próbálja a gyeplőt rövidebbre fogni. De a szabadság mindenkinek életeleme.

Ha nem élhet valaki szabadon, egyszer szökési kisérletet tesz. Erre a féltékenység

mégjobban feltámad, mostmár igazolva látszik minden aggodalom. Így válik egyre

biztosabbá, hogy az ellenőrzés igénye, és a magánytól való félelem teljesen megalapozott.

Aki valóban azt szeretné megtapasztalni, milyen az élet felelősségvállalás nélkül, mások

befolyásoltsága alatt, akkor odaadónak, befogadónak, alázatosnak kellene lenni. Ezt sem

lehet sokáig bírni, mert a belső hang tiltakozni fog. Ne várja el senki a társától, hogy érte

éljen-haljon. Az ember állandóan változik, minden perccel érettebb lesz. Éppen ezért nagy

szükség van arra, hogy mindenki szabadon dönthessen sorsa felett. Minden hosszú

kapcsolatnak a szabadság a titka.

A féltékenység: segélykiáltás a szerelemért, vélt vagy valós ,,reménytelen” helyzetből.

A szerelem univerzális jellegű, vagyis maga a Szeretet. Ami univerzális, az független és

szabad. Így a szerelem nem tartalmazhat birtoklást, uralmat, vagy kötődést, ragaszkodást.

Inkább közömbösséghez hasonlít. Vigyázat. Kétfajta közömbösség van. Egyrészt:

megtelni az én-nel és kicsordulni --- ezt önzésnek hívják. Aki így ,,szeret”, az politizál.

Másrészt: megtelni a lélekkel --- ezt átszellemültségnek, vallásosságnak,

megvilágosultságnak nevezik. Aki így szerelmes, az én-nélküli --- vagyis önzetlenül

szeret. Az emberek általában az önzés és az átszellemültség keverékét hordozzák

64

646464

magukban, ezekkel vannak csordultig tele. Így hol az önzés, hol az átszellemültség árad ki

belőlük. Előbb-utóbb mindenki megszabadul az önzéseitől. Ha Neked is van még

munkálkodni valód a teljes átszellemültség éléréséig, azt ajánlom, mielőtt megszeretsz

valakit, igyekezz megszabadulni az éned betegségeitől, és ne egy szerelmes ,,ápolónőtől”,

vagy ,,doktortól” várd el a gyógyulásodat.

Az ítélkezés

Felesleges aggódni! Mindennek eljön az ideje, és amikor kell, magától tárulnak fel a

megoldások. Amikor az élet úgy kívánja, minden szükséges feltétel rendelkezésedre áll.

Igényeiden felül extra áldásokban is részesülsz. Az egyéni előbbrejutás közösségi

fejlődést eredményez. Meglehet, ennek nem látszanak látványos eredményei, hiszen a

nagy tömeg nehezen mozdul el pozitív irányba. Könnyebb, erőfeszítések nélküli a negatív

irányba történő elmozdulás, mert ehhez elég a semmittevés is. A mozdulatlanság relatív

elmozdulás. A fejlődés mindig előbbrelépés, a mozdulatlanok melletti elhaladás. Ha ez

örökké így lenne, az egyhelyben topogók végleg lemaradnának. De ez nem lehetséges. Az

egyhelyben topogókat a pozitív erők magukkal emelik. Nincs tehát elveszett élet. A

lemaradás legmélyebb pontján bekövetkezik az átváltozás.

A tudatlanság sok szenvedéssel jár, ami megteremti a nem-szenvedés állapotát: a

tudatosságot. ,,A labda ide-oda pattog, amíg le nem áll. A pattogás magassága egyre

csökken, míg beáll a nyugalom. Ám a nyugalom kikényszeríti a mozgásba lendülést. És

egy magasabb létsíkon minden kezdődik elölről. A nyugalom a csúcson következik be. A

csúcsról egy másik csúcsra a mélység vezet. Ezt soha ne feledd, amikor a mélyben látsz

valakit. Nem tudhatod, hogy milyen csúcsról érkezett és melyik csúcs felé tart. Könnyű

orientálódni a csúcsokon, de a mély szakadékban és völgyben élők kilátásai nem

egyértelműek.

65

656565

Tartózkodj az itéletektől! Meglehet, hogy az az ember, akiről rossz véleményed van,

magasabb csúcsokat járt be, magasabb csúcsok felé tart éppen most, a völgybe

igyekezvén. Lehet, hogy Te felfelé kapaszkodsz, tisztább a kilátásod, mint társadnak, aki

arccal a mélység felé néz. De aki a mélybe igyekszik az a csúcsról érkezett. Tiszteld

mindenkiben a csúcsok magaslatát és a völgyek mélységét. Így érheted el, hogy amikor

utad a völgybe vezet, a felfelé igyekvők megértésével Te is találkozol majd. Ha lényed

megértő, életed során megértéssel találkozol. Ez minden tulajdonságodra igaz. A

környezeted önmagad tükörképe. Vannak helyzetek, amikor ezt az igazságot jóleső

érzéssel könyveled el, máskor lehet, hogy tiltakozol. Amit nem tudsz tükörképként

elfogadni, ott kellene változtatnod. (A látható világ a ma élő emberiség tükörképe, amely

az egyéni tükrök képeiből tevődik össze. Ha homályos a kép, és nem vagy megelégedve,

igyekezz a saját hozzájárulásodat fényesíteni.)

Volt-e olyan elményed, amit utólag megbántál, vagy szívesen kitörölnél az életedből?

Gondolj arra, amikor látsz valakit, aki éppen most írja ,,táblájára” azt, amit majd évek

múlva le szeretne törölni. Nincs szükség megbánásra, ,,tisztító szivacsra”.

Figyelj a világra, cselekedj, jegyzetelj, koptatsd a krétádat. Minden tábládra kerülő dolog

örök érvényű és téged gazdagít. Ne gondolkozz a szivacson, és a régi, megbánt

firkálmányokon. Mindegy miket figyelsz meg, cselekszel és jegyzetelsz, csak tudatosan

használd a krétádat. Mindig tudd mit figyelsz, mit csinálsz és milyen tapasztalatot szerzel

éppen.

Megteheted, hogy nem figyelsz és nem jegyzetelsz, de ekkor kiiktatod a tudatosságot.

Ebben az esetben elveszted a kontrollt magad felett. Ha tudod, mit figyelsz és mit

cselekszel, nem tudsz eltévedni, elveszni. Ha krétáddal csak játszadozol, dobálózásra

használod, és életed végén úgy teszed le, hogy alig kopott --- a táblád üres maradt ---, az

is tapasztalat. Lehet, hogy kitalálsz egy új játékot, vagy a krétadobálók bajnoka is lehetsz.

Remélem érzed, hogy nem gúnyolódom. Erről beszéltem az előzőekben, amikor a

csúcsról lejövő és felfelé igyekvőkről szóltam. Minden út fontos. Lejövés nélkül nincs

felmenetel, és fordítva. Hogyan tudnád megmérni melyik fontosabb, ha egyik sincs a

66

666666

másik nélkül. Minden pillanatnyi kép csalóka. Kimondhatod az ítéleted, de az csak abban

a pillanatban, a Te nézőpontod felöli áligazság, ami nem veszi figyelembe az elérni kívánt

célt. A következő pillanat még ezt a labilis képet is megkérdőjelezheti: Te elérheted a

csúcsot és lefelé indulsz majd, ő a mélypont után felfelé kapaszkodik. Mit mondanál a

következő találkozáskor? Azt az ítéletet kapod vissza, amit Te kimondasz.

Ha Te nem ítélkezel, hanem megértő maradsz, akkor nem találkozol olyan emberekkel,

akik lesújtó véleményükkel állandó félelmet keltenek benned --- így szabad leszel!

Betegség

Amikor a test-szellem-lélek harmóniájában élsz, akkor egész vagy, léted egész-séges. Az

egészség azt jelenti, nincsenek titkaid, elfojtani- letagadnivalóid --- magad előtt sem ---,

így őszinte, tiszta és ,,átlátszó” vagy. Ilyenkor a szeretet közegét engeded érvényesülni,

ami maga az élet esszenciája. A fizikai test mindig a mögöttes gondolatok és érzelmek

kivetülése. Ha közöttük megbomlik a harmónia, hatalmába keríti testedet a betegség. A

betegség: ,,segélykiáltás” az egyensúly visszaszerzésére.

Semmi sem árthat neked jobban, mint a saját félelemteljes gondolatod. A bűntudat, önvád,

önutálat, hibák, harag, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság,

ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság,

féltékenység stb. legyengítik a test azon részeit, amelyekre funkcionálisan hatnak és a

betegségekre fogékonnyá tesznek. A betegséget kiválthatja baleset, fertőzés, vírus, de az

ok a tudatban keresendő. A testi tüneteken segíthetnek az orvosok, de ha a

gondolkodásmódban nem történik változás, a betegség kiújul.

Minden betegség az egyén érdekében van. A tünet valamilyen problémára ráirányítja a

figyelmet --- oda, ahol az áramlatok akadályba ütköznek. Elképzelhető, hogy valamivel

nem akar az illető szembenézni, vagy nem annak megfelelően gondolkozik, beszél vagy

cselekszik, aki valójában ő.

67

676767

Az ember testi megbetegedése előtt szellemileg vagy lelkileg már megbetegedett. Amig a

testi bajok nem jelentkeznek, addig az emberek nem veszik észre a kórt --- néha még

azután sem. A betegségben a ,,légy hű magadhoz” üzenet rejlik. Ha eltértél önmagadtól,

tedd fel magadnak a kérdést: ,,mit csináltam másképp”. Próbálj a saját igazadnak

megfelelően élni és igyekezz megérteni a tüneteid nyelvét.

Idő

Az idő örök. Nincs kezdete és vége. Mindenkinek örök ideje van. Aki testben él, az

időben él. A fizikai test megszületése és halála az idő függvénye. Sokan

aggodalmaskodnak az idő miatt, amiből --- úgy tünik számukra --- soha nincs elég. Akik

így gondolkodnak, azok a test hatalmában élnek.

Az emberiség fejlődése során különböző korszakokban másképp vélekedett az időről, de

abban mindig egyetértés volt, hogy az emberi élettartam idéjét meg kellene hosszabbítani.

Ez manapság sincs másképp, amikor átlagosan körülbelül kétszer annyi időt élnek az

emberek, mint például a középkorban. Az ember biológiailag alkalmas lenne arra, hogy

élettartamát a jelenleginek többszörösére emelje. A szellem uralkodik az anyag felett, és

az élet meghosszabbításához előbb a szellemi síkon történő felemelkedés szükséges.

Ezért az emberi élet idejének meghosszabbítását nem lehet az ok okozati összefüggésből

kiragadni. Az emberiség fejlettsége elektromágneses kisugárzásának frekvenciájában

fejeződik ki. Ez a mérőszám azt jelenti, hogy az emberiség ennyiben képes a Szeretet

,,vételére” és befogadására, ami hatással van az univerzumra. Az emberiség fejlődése az

emberek egyéni fejlődésétől függ. Nem mindegy, hogy az egyén milyen fejlődési szinttel

járul hozzá az univerzum közösségéhez.

Az emberiség nagy változáson megy keresztül. Elérkezett egy olyan fejlettségi fokra, ahol

döntenie kell a jövőjéről: az átváltozást vagy a pusztulást választja.

68

686868

Jelenleg az emberiség túl van a választáson. Úgy látszik, az átváltozás mellett döntött. De

a jövő az emberek szintjén dől majd el véglegesen.

Manapság az emberek egyéni felvilágosítása van folyamatban, hogy döntésüket tudatosan

hozhassák meg. Az univerzum összefogásával, különböző szinteken és csatornákon a

tudás közvetítése megszámlalhatatlan formában történik. Minden embernek észre kell

venni, a döntést nem lehet tovább elodázni. Neked is választanod kell!

A kérdés nem az, hogyan vélekedsz az időről, mikor jár le jelenlegi életed, hol állsz a

fejlődésed útján, jó ember vagy-e, hanem az, hogy akarod-e az átváltozást? Eljött az idő

arra, hogy döntésed kapcsán átformáld magadat, másokat, az emberiséget, a világot.

A mesterek azt hangoztatják, nincs idő. Minden ember tudja hogy van, és azt is, milyen

kevés van belőle időnként, mennyire sürget néha. Ha nem lenne idő, hogyan indulnának a

vonatok, hogyan mennének az emberek dolgozni, a gyerekek iskolába, hogyan

különböztethetnénk meg a napokat, heteket, hónapokat, évszakokat, éveket, korszakokat.

Igenis van idő! Óra-perc idő, nap-hónap-év idő, születés-halál idő. Csakhogy ezek mind a

fizikai élethez kötöttek, úgy, mint az emberi test is, az időben él és halandó. Ám ami

testen kívüli, az időtlen, halhatatlan. Ahogy tudatosságod szintjét egyre magasabbra

emeled, rájössz fejlődésed nem befolyásolja az idő, mindig a jelen pillanatban teremtheted

magad újjá.

A múltra nincs szükség. A múlt --- amikor jelen volt --- meghozta mára a gyümölcsét.

Intelligenciádban hordozod a múlt tapasztalatait, amelyekkel mára bölcsebb, gazdagabb

vagy. A tapasztalatok bírtokában a most új feladatait bölcsebben oldhatod meg.

Bölcsességedre (tapasztalataid összességére) van szükséged a jelenben, nem a régmúlt

körülményeire, amelyek azokat a feladatokat tárták eléd, amelyek megoldásai

bölcsességed kiváltotta. A régi emlékekbe beleragadni, a múlt megismétlését jelenti. A

múlt önmagában nem létezik. Akkor kelted életre, ha a most teremtő erejét rá pocsékolod.

Azért mondom, hogy pocsékolod, mert már előbbre haladtál, más feladaton munkálkodsz,

69

696969

erőpocsékolás a visszatekintés (visszateremtés). Mindent megteremtesz, amire figyelmed

irányul. Ha a múltra figyelsz, akkor azt teremted újjá. A múlt helyzetein, körülményein

gondolkodni csak addig érdemes, amíg a tapasztalást előveszed az emlékeid közül. Utána

ereszd el a múltat. Ne időzz benne, mert ha hosszasan bennemaradsz, gondolatban

végigjárod, figyelmedet leköti, ezáltal a jelenben megteremted a múltat a magad számára

jövőként.

A jövőbe előrefutni, aggódva felfesteni a várható helyzetetképeket, szintén értelmetlen

dolog, hiszen a jövő helyzetei azok függvényében alakulnak ki, hogy mire gondolsz, miről

beszélsz és mit cselekszel most. A teremtés itt és most történik. Ezért nagy jelentősége van

annak, hogy a jelen pillanatában mire öszpontosítod figyelmedet.

Ahhoz, hogy a most-ban teljesen jelen tudjál lenni, elöször el kell tudni ereszteni a múltat

és a jövöt, el kell tudni fogadni azt, ami éppen van. Semmi sem történik véletlenül.

Mindennek az az oka, hogy a tanulnivalót tapasztalattá alakítsd át. Ha a jelen pillanatában

a múlt emlékeiben vagy a jövő képeiben kószálsz, akkor teremtő erődet illuziókra

pazarlod és elmulasztod megtenni a legfontosabb teendődet.

Azzal, hogy azt mondom ne ragadj bele a múltba és a jövőbe, nem azt mondom, hogy ne

emlékezz régi tapasztalataidra és ne legyenek a jövőre vonatkozó terveid. Csak arra hívom

fel a figyelmedet, hogy a régi körülmények visszaidézése nem egyenlő a tapasztalat

emlékével, valamint az életed megtervezése nem azt jelenti, hogy egy elképzelt helyzet

minden gondját-baját elképzeld. Mindkét irányban történő elkószálás fájdalommal járhat.

A múltba történő kalandozás általában elégedetlenséget szülhet, a jövőbe való

előretekintés félelmet okozhat. Egy-egy percnél ne vegyen több időt igénybe a tapasztalat

felidézése. A jövőbe tekintés ideje is éppen csak annyi legyen, amennyi arra elegendő,

hogy kinézd magadnak a helyet ahová el szeretnél jutni. Utána merülj el a mostani

pillanatban, és arra koncentrálj, hogy száz százalékban benne legyél a feladatban, amivel

foglalkozol. Ha jelen vagy, teremtő erőd nem forgácsolod szét. Így a lehető legjobban

meg fogod tudni oldani azt, amivel éppen foglalkozol. A most tapasztalata pedig

hamarabb segíti megvalósítani a jövőt.

70

707070

Ha jól végiggondolod, a mestereknek igaza van: a teremtés szempontjából nincs idő, csak

a jelen pillanat létezik. Nem lehet a múltban és a jövőben teremteni. Nincs múlt, hiszen a

múlt akkor létezett, amikor most volt. Nincs jövő, hiszen az elkövetkező jövő összes

jelene most alakul. A MOST-ban gondolhatsz a múltra is és a jövőre is. Ha a mostani

gondolatoddal, figyelmeddel nem kelted életre a múltat vagy a jövőt, akkor azok nem

léteznek. Tehát nincs múlt és jövő MOST nélkül. A MOSTban egyrészt benne van a

múlt összes régi jelene (MOSTja), másrészt az elkövetkező jövő összes jelene (MOSTja),

tehát MINDEN MOST VAN!

Halál

A halál után nincs menny és pokol. A mennyország itt és most VAN, szeretetnek hívják.

A pokol nem létezik, csak az egyéni képzeletben. Ha a félelem mellett döntesz, a poklot

választod, melynek sötétsége eltakarja előled a menyországot.

Az anyagi világ az ellentétek világa. A halál tagadja az életet, de ha igazi életet élsz, a

halál tagadva van. Az életnek nincs alternatívája, mert realitás. A halál azok számára

realitás, akik a test egyedüli hatalmában hisznek. Az életnek a halál az ellenkezője

számodra, ha elhatároztad, hogy az élet vége a halál. Valójában a születés nem kezdete az

életnek, a halál pedig nem a vége.

A halál átváltozás, eksztázis, egybeolvadás magasabbrendű Éneden keresztül a

világegyetemmel. A halálra szükség van. A halál egy új dimenzióba visz át, a megtérés, a

mérlegelés és az újrakezdés küszöbe. A halál becsuk egy ajtót, de ugyanakkor kinyit egy

másikat, ahonnan egy tágabb térbe kerülsz. Örök életben élünk, és ha úgy akarjuk,

megszületünk az időben. Az óra-idő egyszer lejár, és visszakerülünk a helyünkre,

összegezzük az elérteket, aminek alapján új terv készül, új időbeli születés, a fejlődés

érdekében. A tanulási folyamatnak soha nem lesz vége. Amikor fizikai testben megtettünk

mindent, a földi élet túl szűkösnek bizonyul, befejeződik egy ciklus. Azt mondják halál,

de ez csak a földi látszat, aminek születés a megfelelője. A halál pillanatában átváltozás

történik, csak ez jelenleg a Földről nem követhető.

71

717171

Ismerem szeretteid elvesztésének fájdalmát. Megértem vígasztalhatatlanságodat. De hidd

el, ez nem végleges búcsú. Nem hagy el téged senki, mint ahogy Te sem fogsz elhagyni

senkit. Vannak akik előrementek, vannak akik kicsit lemaradnak. Igazából nincs elöl és

hátul, csak állandó jövés-menés van.

Aki elhagyja fizikai testét az hazaérkezik a ,,szülői házba”. A régnemlátás várakozással

telíti meg a szíveket. Az ajtóban ismerősök állnak, valaki megfogja az érkező kezét.

Egyedül sehol nem lehet senki, mindig van támasz, kapaszkodó. A jövevényt elvezetik

egy békés, nyugodt helyre, ahol segítséget kap a földi élet állomásainak végiggondolására.

Az elmúlt életet szeretetteljes, segítőkész, igazságos szemüvegen keresztül láthatja meg.

Nincsenek benne fénytörések, görbe síkok. Az Egység nézőpontjain keresztül is

átvilágítják és értékelik a történéseket. Ez nem ítélkezés. Minden a szeretet jegyében

történik, nincs számonkérés, büntetés. A megoldatlan kérdések, az elodázott döntések,

rendezetlen kapcsolatok változatlanul ott maradnak a tapasztalatok hiány-listáján. Egy

elkövetkező élet majd visszavonzza a karmikus helyzeteket és személyeket, vagy egy

másik döntéssel mindez eltörölhető. A tapasztalatoknak nincs rangsora. Egyenleg készül.

Ez a ,,kódolt” egyenleg, mint egy ,,ragtapasz” kerül a homlokára. Ez egy ,,sorszám”, a

következő fizikai testbe való megszületés kiinduló ,,kódja”. Ebben összegezve van az

addig elért minden tapasztalat ,,pontszáma”, és a lélek saját tervezésű életcéljának

,,igénykódja”, ami majd a fizikai test számára meghívja az életcélkialakító

mehanizmusokat. Elkészül a lény kis darabja, az asztrál síkon létező minta az illető saját

elképzelései szerint leképzett ,,sors-programjával” és megtörténik az útrabocsátás. A lélek

sorbaáll a földi életre születők közé, ahol arra vár, hogy a kódjának megfelelő univerzális

feltételek egybeessenek Ez összefüggésben áll más lelkek hasonló terveivel és az

univerzum konstellációinak megfelelő időpontjában minden érintett lélek útrabocsátódik.

Ekkor készen áll a lélek az átváltozásra --- megszületésre. Ti azt mondjátok, új jövevény

érkezett és ünnepeltek. (A halál éppen ilyen örömteli átváltozás, kár, hogy azt nem

ünnepelitek.) Minden kezdődik elölről. A megszületésben benne van a halál ritmusa, az

átkerülés-ben a visszakerülés, mint ahogy az igen-ben a nem, a nappal-ban az éjszaka, a

72

727272

nyár-ban a tél, az ifjúság-ban az öregség, a veled-ben a nélküled. Az egész így az

Egységállapot: stabilitás, értelem, rend, igazság --- vagyis Szeretet.

Ne légy szomorú, ha elvesztesz valakit. Igazából nem veszíted el. Más szavakkal: a

távozó nem veszett el, ő megtaláltatott. Te szomorú vagy, mert neked hiányzik, bár ott

van mindenhol, amerre jársz, csak a szemed egyelöre nem láthatja. Akit ,,elvesztettél”

azzal együtt a földi kapcsolatnak és szerepnek látszólag vége, de csak egy felvonásban. A

következő felvonás egy másik színen történik. A mű sok felvonásból áll, jönnek-mennek a

szereplők körülötted. Mindenkivel találkozol valamelyik felvonásban. Minden szereplő

benned él, és Te bennük élsz tovább. Mire az átváltozott világ új darabja megrendezésre

kerül egy új színen, már sok szereplőt fogsz ismerni, és tudni fogod azt is, hogy kivel hol

találkoztál. Minden szerepedre és szereplőre emlékezni fogsz. Minden világos lesz a

múltból, és így könnyebb lesz az új darabok szerepeit eljátszanod. Ezek a darabok már

könnyebbek lesznek, lírikusabbak, humorosabbak, kevesebb drámai elemmel, több

kimondott, átlátszó igazsággal, és több mondanivalóval. Igaz, most még egy előző színen

játszódnak a felvonások, és a függöny legördülésekor, úgy tünik, vége a műnek. De a

Rendező kezében már ott az új darab szövegkönyve. A díszleteken már dolgoznak a

színfalak mögött. Nemsokára eljön az új világ bemutatója.

Elkanyarodtunk a haláltól, de talán sikerült megértetni az életet, s a kettő egymásból

adódik.

A fájdalom átváltoztatása: megelégedés

A félelem hatása fejezetben részletesen ismertettük az egyes fájdalmak megelégedéssé

történő átváltoztatásának lehetőségeit. A félelemből a szeretethez visszaérkezés egyetlen

feltétele, hogy akarod-e igazán. Sok ember szeretne megelégedett lenni, de kevesen

vállalják a döntő lépést: a múlt elengedését.

73

737373

Megbocsátás, felejtés, elengedés

Az emberek általában a múltban történt dolgokhoz ragaszkodnak, így olyanná teszik a

jelent is --- ezáltal a jövőt is ---, amilyen a múlt volt. A tapasztalat mindig az elvárásnak

megfelelően alakul. Ha valaki ebből a körből nem tud kikerülni, akkor az állandósítja a

múltat, ami egy helyben topogást eredményez. Aki megszokta, hogy a múltban

kotorásszon, nehezen fogja elfogadni azt, hogy nincs kapaszkodó. Engedd el a múltat,

felejtsd el mindazokat, akikről úgy gondolod, hogy ellened cselekedtek.

Teljes szabadságot élvezel, senki nem tudott és nem tud ártani neked a Te beleegyezésed

nélkül. Így a legfőbb feladatod: mindent megbocsátani magadnak az ellened tett tetteidért.

Hiszen nincs más, aki felelős lenne a sorsodért --- Te készítetted saját terveidet. Nincs

más, aki rád erőltethette volna kívánságait, ha Te nem akartad volna. Lehet, hogy

tudatoddal tiltakoztál ellene, de a lelked mélyén beleegyeztél, sőt kívántad, vonzottad

azokat a helyzeteket, amikért most másokat okolsz. Semmi nem történhet meg, amire

előzőleg nem adtál fel rendelést.

A megbocsátás megkönnyítése érdekében gondolkozz el azon, hogy minden múltbeli

esemény jó volt valamire, hiszen mindenből tanultál. Nincs hiába való tett és nincs

minősített tapasztalat. Mára oda jutottál, hogy a megbocsátáson és elengedésen

gondolkozhatsz. Mivel ezekkel foglalkozol, már előzőleg meg is teremtetted a hozzájuk

jutás feltételeit. Mostanra készen állsz a felejtésre, ezért került utadba az elengedés

feladata.

Amikor elengeded a múltat, hálával gondolsz vissza cselekedeteidre. Amikor hála önti el

a szívedet, nem tudsz többé haragudni másokra. Amikor mindenkit testvérednek érzel,

leomlanak az elszigetelődés falai és ismét a szeretet közegében találod magad. A

szeretetből indultál el, bejárt útjaid után tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a

szeretet öleljen át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát,

nyugalmat hozva. Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd

nagyrabecsülésemet, hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a

világot.

74

747474

Az új élet

E sorok írásakor szomorúan veszem tudomásul: hamarosan könyvünk végéhez érünk.

Ugyanakkor örvendezve nézek előre és látom, mennyi ember fogja meg egymás kezét.

Örülök, hogy ebben segédkezhettem, és hálával gondolok vissza az elmúlt hetek, hónapok

munkájára, amikor meghitt szeretetben dolgoztunk társammal együtt. Nem meglepetés ma

már, hogy ezt a munkát még az ő megszületése előtt együtt gondoltuk ki, és

megbeszéltük, amikor szükség lesz rá, ,,belevágunk”. Örülök, hogy társam kételyei nem

akadályozták együttműködésünket. Nem szereti, ha dicsérem, annyit azonban mondhatok

talán, hogy az ész és a logika elleni bátor tetteivel mára természetessé vált a

kapcsolatunk. Nemrégiben még az is bizonytalan volt, hogy kialakulhat-e egyáltalán a

földi összeköttetés feltétele. Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik

üzenetek továbbításával foglalkoznak, akár a gyakorlatban, akár a tervezés szintjén.

Minden kapcsolatfelvétel erősíti a tényt, miszerint ha szükséged van rám, hívhatsz, és én

segíthetek Ugrásra készen állok (sokadmagammal ideát), teljes lényemmel és

szeretetemmel, bármikor. Nem árulok el titkot, ha kimondom: nincs más célja és értelme

az életemnek, csak az, hogy segítsem tapasztalatszerző utadat, fejlődésedet. Elég, ha

felmerül benned az igény, csapatommal máris készen állunk a segítségedre. Segítő

vagyok. Az univerzum Föld körüli részében létezem, szeretetben élek és dolgozom.

Mindent tudok múltad és jelened terveiről és kivitelezéséről. Baráti kezemet nyújtom

feléd. Szavaimból érezheted a mélységes szeretetet, megbecsülést és hálát, amiért

vállaltad e nehéz időket, életed és sorsod tervét és beteljesítését. Személyesen is át

szeretném adni neked a velem együtt szívből szeretők itteni táborának üdvözletét.

A Földön lehetőség nyílt a párbeszédre az inkarnációs vonal --- a fátyol --- két oldala

között. Páratlen eredmény ez! Élj ezzel a lehetőséggel, és terjeszd látóhatárodat az új

dimenziók felé! Tudd, hogy ez automatikus erők beindulásával jár: mihelyt beleegyezésed

adod, megkezdődhet a szabad és végnélküli utazás. Mindezt már ebben az életedben

megvalósíthatod. Nem véletlenül születtél ebbe a korba, fontos tennivalód van itt és most.

Már elindulásoddal is mindannyiunk javára cselekedtél, és még mennyi mindent tehetsz

az önmagad felé vezető úton!

75

757575

Itt állunk sokadmagammal (örömkönnyekkel a szemünkben), meghatottan, tisztelettel

előtted, és nem találunk szavakat nagyrabecsülésünk kifejezésére. Nem is olyan régen

azért gyűltünk össze, hogy tucatnyi zsebkendőt telesírjunk az emberiségtől és a Földtől

való búcsú kapcsán. És lám, az emberiség felemelkedése mégis folyamatban van: nem

lesz több jégkorszak, vízözön, világégés.

Lehet, hogy a nagy változás lehetőségéből egyelőre semmit nem érzékelsz, de jó, ha

felkészülten fogadod. Egyszer világos lesz a kép, és velünk együtt örvendezel majd.

Büszke leszel magadra, amiért hozzájárulhattál mindehhez. Hadd emlékeztesselek rá:

mielőtt testbe születtél volna, megállapodást kötöttél, hogy vállalva karmád nehéz útját,

hozzájárulsz bolygód felemelkedéséhez. Nem volt hiábavaló eddigi szenvedésetek. Hálát

adunk a Teremtőnek, hogy segíthetjük létezéseteket. És ami ezután következik, az

egészen más korszakot nyit az emberiség történetében.

Az új fénysugár Földre érkezésével új ember születik --- új biológiai és szellemi

tulajdonságokkal. Elmondom, hogyan. Tudatod úgy működik, mint egy adó-vevő

berendezés. Inteligenciád hullámhosszának megfelelő rezgéseket képes sugározni, és

befogadni. Amikor tudatosságod elűzi a félelmeket, és a szeretet áramlatát már semmi

nem akadályozza, tudatod rezgésszintje megemelkedik. Ezáltal a magasabb rezgésszinten

sugárzó adók vételére teszed alkalmassá magad. Első következménye a változásnak:

eléred a felsőbbrendű Énedet (a nagybetűs Te részedet), aki közvetlenül az Egységgel áll

kapcsolatban. Felsőbbrendű Éned beleolvad a tudatodba, fénye tudatosságod fényét emeli,

és földön élő fény-ember válik belőled. Fényességed mellett jól érzik magukat az

emberek, megnyugszanak. Élő példa leszel, tanítóvá válsz, és sok ember fény-lénnyé való

átalakulását segíted. A fény-lények szintén továbbadják az üzenetet és így teljesedik ki

Isten akarata: a fény beborítja Földet, és egyre magasabb szinten élteti az univerzumot.

A fény-lények felelősségteljesek és ,,átlátszók”. Rájönnek az igazságra: szeretetben nem

lehet elkülönülten létezni, csakis egymásért. Ráébrednek arra, hogy amit kigondolnak,

amiről beszélnek, azt azonnal meg is teremtik, kivéve, ha a gondolat valamiféle negatív

76

767676

következménnyel járna. De mivel felelősségvállalás nélkül nem lehetséges fény-emberré

válni, teremtő erejét senki sem használja rombolásra. Kiszabadulnak a karma fogságából,

ezért egészségesek és hosszabb életűek. A haláltól nem félnek, mert számukra az örök

élet: realitás. Elmondhatom, hogy máris élnek ilyen emberek, és létezésük nagy hasznára

van az átmeneti időnek.

A gazdasági élet nem a politika küzdőtere lesz, nem a hatalom és a gazdagság alapján

választják ki a vezetőket, hanem kizárólag tudásuk szerint. Területükön mély,

tudományos fokozattal mérhető tudással kell rendelkeznie mindenkinek, aki vezetői

posztra vállalkozik. Az értelmiség megbecsült rétege lesz a társadalomnak. Biológiailag is

megújhodik az emberiség: új DNS láncok alakulnak, amelyek lehetővé teszik, hogy

ellenállóbbakká váljatok, és testetek alkalmas legyen a magasabb rezgések elviselésére.

Megkapjátok az önmagatok és mások gyógyítására való készségeket is. Új tudományágak

alakulnak, ugyanakkor a már meglévők közül néhányra többé nem lesz szükség. Az új

életnek lesznek ellenségei is, különösen azok köréből, akik veszélyben látják hivatásukat,

de a változásokat nem lehet megakadályozni.

Sokat lehetne mesélni az új életről. Sok információ jelenik meg manapság róla

nyomtatásban is. Ennek a könyvnek nem az új élet körülményeinek ismertetése a célja.

Arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy, az emberiség miként képzeli el a

jövőjét az új korszak küszöbén. A globális jövőképet az egyéni elképzelések mozaikja

alkotja.

Akárhogy vélekedsz is, a korszakváltás elindult. A mai kor legnagyobb tanulnivalója a

tolerancia és az egyéni félelmek szeretetté való átalakítása --- vagyis a mély fájdalom

végleges eltüntetése.

Az univerzum örömódát zeng. (A Te lelked hárfáján is megszólal egy húr --- meg kell

hogy halljad.) Hálánk és szeretetünk sugározzuk a Földre. (Meg kell hogy érezd.) Mi ---

akik azt a feladatot vállaltuk, hogy hozzásegítsük az emberiséget a felső iskolába jutáshoz

--- semmit nem tehetünk, ha az emberek nem akarják. Most azonban eljött a ti időtök!

77

777777

Megfogalmaztátok a változás igényét, és ezáltal megidéztétek egy ,,gyógyító fénysugár”

érkezését a bolygótokra. A fénysugár tudatváltozást hoz számotokra --- az emberiség nagy

átalakulása megkezdődött. Ideát mindannyian tudjuk: ez nemcsak nektek hoz fejlődést,

hanem az egész világegyetem rezgésszintjének emelkedésével jár, vagyis mindannyian új

,,fényruhát” kaphatunk. Minden teremtmény léphet egyet előre a felemelkedés spirális

útján, nektek köszönhetően. Ám a nagy vigadalom közepette nem szabad elfelejteni, hogy

ez a nagy változás valóban a küszöbön áll, de sikere az egyéni döntések eredményétől

függ. Ehhez pedig elengedhetetlen a felvilágosultság, vagyis a tudatos döntéshozatal a

szeretet mellett. E könyv lapjain olvashatod, hány helyen van lehetőséged a tudatos

felelősségvállalásra. Igyekezz ennek megfelelően élni, hogy fényeddel beragyoghasd az

univerzumot.

Nem búcsúzom, … érezd, hogy veled maradok …