Vertebr. Hung. XII. 1970 71.

A csévharaszti erdővidék madárvilágában bekövetkezett változások az elmúlt 30 év alatt

írta: Dr. Horváth Lajos Természettudományi Múzeum, Budapest

A csévharaszti Forrás-erdő, vagy ahogyan ma hivják, Buckás-erdő ősi állapotában fennmaradt steppeerdő0 Budapesttől mintegy 30 km-re délre Inárcs-Kakucs és Vasad község között terül e l . Vege­tációjában és tájkép jellegében az Alföld h a j d a n i sajátságait őrizte meg számunkra. Ez t e t t e indokolttá, hogy természetvédelmi területté nyilvánítsák. Alföldünkön vala m i k o r sok hasonló j e l l e ­gű, p u s z t a i erdő l e h e t e t t , amelyek részben az észak-német sikság /Seenplatte/ homokbuckás vidékeire, részben pedig a délorosz steppékre emlékeztetnek.

Napjainkban már csak nagyon kevés helyen maradt fenn i l y e n , töb­bé-kevésbé ősi állapotú tájtipus. Peszéradacs, Kunkerekegyháza, Bugac, Kiskunhalas vidéke és a Nyirség őriz még egy-két kisebb-nagyobb steppeerdő r e l i k t u m o t .

Messze t u l mennénk a realitás határán, ha azt várnánk, hogy ezek a szük határu vegetációs egységek zoológiai szempontból i s sokat megőriztek a haj d a n i élővilágból. Ez távolról s i n c s Így és külö­nösen nem állná meg a helyét a madárvilággal kapcsolatban. Egye­dül a k i s kiterjedés i s bizonytalanná tenne minden i l y e n felté­telezést. A növényzet viszonylagos állandósága sem elég ok a r r a , hogy a korábbi és j e l e n l e g i avifauna összetételének állandóságát er r e vezethessük v i s s z a .

A madarak nagy mozgékonysága nem valószinüslt i l y e n k i s terüle­t e k r e korlátozott állandóságot. A madárvilág összetételét - már

előre ugy érezzük - nem határozhatják meg a szük határu feltéte­lek,, Ennek ellenére kivánatoanak látszott, hogy ujabb f a u n i s z -t i k a i felvételezéssel kísérletet tegyünk a nem éppen távoli mult és a j e l e n l e g i állapot összehasonlítására.

Erre az adott lehetőséget, hogy az INTERNATIONAL BIOLOGICAL PROGRAM keretében a csévharaszti erdővidék élővilágának j e l e n l e ­g i felmérésére alkalom kínálkozott. Bár a f e l a d a t alapvetően bo­t a n i k a i , mégis a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM ÁLLATTÁRÁNAK számos kutatója vállalkozott a r r a , hogy gyűjtésekkel, f a u n i s z t i k a i és ökológiai megfigyelésekkel hozzájáruljon a j e l e n l e g i h e l y z e t felméréséhez.

Ornitológiai szempontból ez a vizsgálat azért l e h e t e t t különösen érdekes, mert éppen 30 évvel ezelőtt történt már ezen a terüle­ten i l y e n vizsgálat. Ez a körülmény lehetőséget a d o t t a r r a , hogy ha nem i s nagy távon, de mégis nem egészen rövid idő e l t e l t e után lemérhessünk valamiféle változást. A j e l e n l e g i viszonyok összehasonlítása a 30 évvel ezelőttiekkel még akkor I s igen ér­dekes, ha semmiféle különbséget nem mutatna k i . Ekkor ugyanis azt bizonyitaná, hogy a mozgékony és a külső körülmények megvál­tozására nagyon érzékeny madárvilág valamiféle állandóságot tük­röz még i l y e n , mondhatjuk egyharmad századnyi távlatban i s . I l y e n eredmény a steppeerdő faunájának ősiségére i s engedne kö­v e t k e z t e t n i .

A csévharaszti erdővidék - amelyik a nem régen községgé minősi-t e t t Csévharaszt szomszédságában kezdődik és innen nyugat felé t e r j e d szét - már a 30-as években természetvédelmi terület v o l t . Ebben az időben két kiváló és élesszemü terepzoológus, vagy mondhatnánk ugy, hogy a terepen i s kiváló ornitológus járta ezt a vidéket. Dr. SZENT-IYÁNY JÓZSEF főhivatású lepidopterológus, de kiváló amatőr ornitológus és Dr. PÁTKAI IMRE ornitológus, j e ­l e n l e g a MADÁRTANI INTÉZET igazgatója, 1938-ban, I l l e t v e 1939-ben végezte i t t f a u n i s z t i k a i felvételezéseit. A korábbi eszten­dőben 3ZENT-IVÁNY 14 izben járta be a területet, ez utóbbiban pedig PÁTKAI 2 májusi napot töltött e l i t t . Közös szerzőségben

m e g i r t dolgozatuk /6/ világos képet r a j z o l az a k k o r i madárvilág­ról mind minőségi, mind - és ez szintén igen lényeges - mennyi­ségi szempontból.

Mielőtt a madárvilág érdemi tárgyalására rátérnék, rövid bota­n i k a i áttekintést k e l l adnom: legalábbis a tájképi j e l l e g e t meg­határozó fákat és cserjéket, val a m i n t a nagyobb kiterjedésű és összefüggő talajborítást jelentő, lágyszárú növényeket f e l k e l l sorolnom.

A rezervátumot képviselő erdővidéket h e l y i l e g , korábban Forrás­erdőnek, ma Buckás-erdőnek hivják. A Duna h a j d a n i árteréből az uralkodó északnyugati szél által k i h o r d o t t homok ÉK - DNy irány­ban futó, párhuzamos buckákban állandósult. A sajátságos növény­takaró ma már csaknem t e l j e s e n megkötötte a mozgó t a l a j t . A táj legszembetűnőbb fái a görbe törzsű f e k e t e - és fehér-nyárfák, amelyek ritkás csoportokat alkotnak. Ez a l i g e t e s erdő nagy tisztásokat hagy szabadon az ugyancsak csoportosan megjelenő bo­rókának, vadrózsának, galagonyának és a nagyon j e l l e g z e t e s sós-kaborbolyának. Eléggé feltűnő még a törpe növésű rozmaringlevelü füz i s . A lágyszárú vegetációból a homokbuckák közti, nedvesebb helyekre a nádtippan, a szárazabbakra pedig az árvalányhaj j e l ­lemző.

O r n i t o f a u n i s z t i k a i szempontból nehéz lenne elszigetelődni a Buc-kás-erdő kb 200 holdas területére. Ezért meg k e l l említeni még a v e l e közvetlen szomszédos, nem nagy kiterjedésű n y i r e s t és a nem nagyon távol eső, őseredeti gyertyánost i s . A környező, ma már tekintélyes kiterjedésű erdő főleg akácos és tölgyes. A rezervá­tummal határos még egy elég nagy turjános rész és egy nyiltvizü sz i k e s tó - a Piócás-tó - I s .

A f e n t i , általános jellegű tájékozódás után, lássuk a j e l e n l e g i madárvilágot. 1968. év folyamán hét egész napos adatgyűjtő és megfigyelő u t a t t e t t e m e r r e a vidékre. Minden egyes alkalommal tüzetesen átnéztem a Buckás-erdőt, de több irányban kereszteztem a fentebb vázolt, környező erdővidéket i s . Útjaimon nemcsak a f a j o k a t , hanem lehetőség s z e r i n t minden egyedet regisztráltam,

ami a fészkelési időben a z i n t e t e l j e s e n pontos mennyiségi adat­nak számito A terepmunka n a p j a i a következők v o l t a k : május 24., június 5., 6., 13., 14., augusztus 7. és 14. Az első öt napon kizárólag a helyben fészkelő f a j o k tartózkodtak a területen; i l y e n módon az akkor f e l v e t t f a j l i s t a a fészkelő faunát i a j e ­l e n t i . Az auguaztusi megfigyelési napok még eléggé koraiak v o l ­t a k ahhoz, hogy nem k e l l e t t vonuló elemek behatolásával számol­n i , de elkóborló öregeknek és különösen az évi f i a t a l o k n a k a kö­zelebbi-távolabbi környékről való behuzódása a vizsgálati terü­l e t r e nem látszik kizártnak. Az utóbbi két megfigyelési nap f a u ­na felvételénél er r e a lehetőségre feltétlenül ügyelni k e l l e t t .

• • A j e l e n l e g i és a 30 év előtti avifauna összevetése mindenképpen reális alapokon nyugszik, mert SZENT-JJVÁNY és PÁTKAI megfigyelé­s i n a p j a i 1938-ban és 1939-ben szintén május második felére és júniusra estek. Az én 1968-as augusztusi felvételezéseim nem hoztak olyan f a j t a listára, amelyik már a költésidőben f e l v e t t f a j o k között ne s z e r e p e l t v o l n a .

A rezervátumi Buckás-erdő egyik j e l l e g z e t e s eleme a n y i l t nyár­erdő, ez pedig a korábbi cönológiai tárgyú munkáimban /3«, 4., 5./ k i d o l g o z o t t felosztás s z e r i n t a 1/12.sorszámú Picus v i r i d i s -fészkelőközösség b i o t o p j a . A zöld küllő mint vezéralak m e l l e t t mindenkor megtalálható v o l t a cönózis egyetlen állandó t a g j a , a szalakóta /Coracias g a r r u l u s / . Mindkét f a j az adottságokhoz ké­pest minden betelepülési lehetőséget kihasznált, tehát i l y e n szempontból az ökológiai tér / n i c h / t e l i t e t t n e k vehető. A cönó­z i s t i z alárendelt t a g j a közül h a t o t minden i l y e n jellegű erdő­részletben megtaláltam, ami azt m u t a t j a , hogy ennek a fészkelő­közösségnek csaknem t i p i k u s esetével találkozunk i t t . A cönózis alárendelt t a g j a i t az idézett dolgozatomban fontosságuk - pon­tosabban gyakoriságuk - sorrendjében soroltam f e l . Ez azt j e l e n ­t i , hogy r a n g s o r o l n i l e h e t ezeket a f a j o k a t a kérdéses cönózis-hoz való hűségük s z e r i n t .

Az állandó t a g után első helyen a csóka /Coloeus monedula/ áll, amelyiket ma gyakorinak találtam; az öreg nyárfák odúiban számos l a k o t t fészket sikerült megállapítanom. A 30 év előtti f e l s o r o -

lásban csak egy példányról történt említés és ez i s az erdő mel­l e t t i szántókon, hamvas v a r j u k társaságában v o l t . Nemcsak ez a tény, hanem a vonatkozó cikkhez mellékelt fényképfelvételek i s azt mutatják, hogy akkor a nyárfák sokkal f i a t a l a b b a k v o l t a k és ezért a csóka mint fészkelő nem t e l e p e d h e t e t t meg i t t ,

A csóka után a nagy fakopáncs /Dendrocopos maior/ következik a cönózis alárendelt t a g j a i n a k a listájában. Ezzel a f a j j a l nap­j a i n k b a n szintén gyakran találkoztam és több pár fészkelését tudtam megállapítani, A 30 év előtti állomány gyérebb l e h e t e t t , mert a szerzők összesen négy példány megfigyeléséről tesznek em-litést, amelyek közül kettő tojó, így csak két pár fészkelhetett a Buckás-/Porrás-/ erdő rezervátumban, ami szintén a nyárfák f i a t a l voltára vezethető v i s s z a ,

A harmadik alárendelt fészkelő f a j a búbos banka /Upupa epops/, amelyik feltűnően g y a k o r i ma és három évtizeddel ezelőtt igazán gyérnek v o l t mondható, amennyiben csak két-három pár feltehető költéséről kapunk hiradást. A banka, akárcsak a soron következő seregély /Sturnus v u l g a r i s / , odufészkelő f a j , s i g y a f e n t i ér­vek / f i a t a l fák/ ezekre i s vonatkoztathatók. Valóban a seregély i s nagyon gyér l e h e t e t t 30 évvel ezelőtt, mert SZENT-IVÁNY egy­általában nem látta, PÍTKAI pedig csak egyetlen napon f i g y e l t meg nyolc példányból álló csapatot a rezervátum szomszédságában.

Ugyancsak odulakó ennek a cönózisnak az utolsó előtti, i t t elő­forduló f a j a , a mezei veréb /Passer montanus/. Ezzel fordítva áll a h e l y z e t , mert 30 év előtt közönségesnek találták, most pe­d i g a megfigyelő napjaimon összesen 7 példányt láttam. A terüle­t e n csak egy pár fészkelt b i z t o s a n és l e g f e l j e b b még két továb­binak a költése tételezhető f e l . Kár, hogy a SZENT-IYÁNY-PÁTKAI c i k k nem ad közvetlenebb tájékoztatást arról, hogy m i t ért a w s o k w mezei veréb a l a t t , amelyet a rezervátumban észlelt, így nem t u d h a t j u k , hogy a l k a l m i látogatásról /május vége-junlusl/ van-e csak szó, vagy fészkelésről.

A zöld küllővel mint vezéralakkal j e l l e m z e t t fészkelőközösség utolsó t a g j a /Csévharaszton a h a t o d i k , de egyébként a t i z e d i k / ,

amelyik i t t előfordult, a vörös vércse /Faloo t i n n u n c u l u s / . Tényleg l a z a szálak fűzik a cönózishoz, mert csak egy párban t a ­láltam fészkelve; 30 évvel ezelőtt pedig nem észlelték, bár 1938-ban és 1939-ben i s végeztek megfigyeléseket.

A cönózishoz tartozó f a j o k közül még egy 7. alárendelt t a g o t -a macskabaglyot / S t r l x a l u c o / - c s a k azért emlitem meg, mert 3 0 éve SZENT-IV ÁNY egy példányát észlelte i t t . Most nem sikerült megfigyelnem ezt a f a j t .

Az alárendelt tagok sorbavétele után zárjuk l e ezt az összeha­sonlítást a vezéralak és az állandó cönózistag tárgyalásával0 Én mindkettőt kb Q egyenlő példányszámban találtam meg a rezervátum­nak e kérdéses cönózis számára alkalmas erdőreszeiben. Ez azt m u t a t j a , hogy e r r e a fészkelőközösségre nézve a táj mint ökoló­g i a i tér / n i c h / t e l i t e t t o A korábban költő /április vége/ zöld küllő és utána a későbben /június e l e j e / tojó szalakóta minden rendelkezésére álló lehetőséget felhasznál. A 3O év előtti álla­pot az a k k o r i megfigyelési adatok alapján meglepő. Mig a fész­kelő szalakóta-párok száma a j e l e n l e g i v e l s z i n t e t e l j e s e n azonos /6-7 pár/, zöld küllőből csak egy mut a t k o z o t t . T e k i n t e t t e l a r r a a közismert tényre, hogy a zöld küllő a szalakóta szálláscsiná-lója /zöld küllő-oduban költ a szalakóta/, nem képzelhető e l másképpen, mint ugy, hogy a szerzők május végi és júniusi megfi­gyelő útjaikon az ekkorra többnyire már a l i g - a l i g kiáltó harká­l y o k a t nem vették észre*

A csévharaszti erdővidék másik j e l l e g z e t e s része a n y i r e s és a hozzá csatlakozó, v e l e hosszában érintkező, n y i r k o s talajú l i ­geterdő. Az utóbbi rész főleg tölgyes, de más fafeleség i s akad benne. Az egészet különösen j e l l e m z i a dus, bokros aljnövényzet. Ez a területegység ugy táj képileg, mint a fészkelést befolyáso­ló növénység! összetétel s z e r i n t s z i n t e pontosan egybevág a f e n ­tebb már idézett munkámban szereplő fészkelőközösségi beosztás I/8-as egységével, a L o c u s t e l l a f l u v i a t i l is-fészkelőközösséggel. Éppen ezért ebben az erdőrészben észlelt fészkelő madárfajokkal kapcsolatos megfigyeléseimet és a 30 év előtti v i s z o n y o k k a l való összehasonlítást ennek az ornitocönózisnak a keretében ismerte-

tem* Első p i l l a n a t r a talán különösnek tűnik, hogy éppen a társu­lás vezéralakja nem f o r d u l elő a 30 év előtti megfigyelések sze­r i n t . Ennek az oka elnézés i s l e h e t , minthogy az a k k o r i társ­szerzők egyike v o l t csak hivatásos ornitológus és ő i s csupán két napot töltött a területen. így előfordulhatott, hogy ebben az erdőrészben nem i s járt; vagy olyan időpontban - kora délután - kereste f e l , amikor a madár nem énekel. I l y e n k o r a rendkivül r e j t e t t életmódot folytató madarat csaknem l e h e t e t l e n megfi­g y e l n i .

Egyébként a fészkelő közösség állandó t a g j a és a 18 alárendelt tag közül 13 előfordul ebben az erdőrészben. A barátka / S y l v i a a t r i c a p i l l a / - a cönózis állandó t a g j a - megfigyeléseim s z e r i n t sokkal gyakoribb, mint 30 évvel ezelőtt. SZENT-IVÁNY és PÁTKAI csak két-három párról tesz emlitést; ezzel szemben ma ennek a háromszorosa él a nyiresben és a hozzá csatlakozó n y i r k o s töl­gyesben.

A 13 alárendelt t a g a f a j o k fontossági sorrendjében ismertetve a következő összehasonlításokra ad alkalm a t . A k e r t i poszáta / S y l ­ v i a b o r i n / ma szintén gyakoribb, mint három évtizeddel korábban. Az a k k o r i adatok s z e r i n t csak egy pár költése vehető b i z t o s r a ; e z z e l szemben ma legalább három pár fészkelt ebben az aránylag szük határu erdőrészben.

A geze / H i p p o l a l s h i p p o l a l s / hangja rendkivül j e l l e g z e t e s , éppen ezért b i z t o s r a k e l l vennünk, hogy korábban csak egy pár élt i t t , mig 30 évvel később három pár jelenlétét l e h e t e t t megállapítani.

A zöldikét / C h l o r i s c h l o r i s / sokkal gyakoribbnak találták,mint ón 30 év után észleltem. Ez a megfigyelés - legalábbis részem­ről - csak err e a n y i r k o s erdőrészre vo n a t k o z i k , mert egyébként - különösen a borókás-nyáras homokbuckás területen - g y a k o r i fészkelőnek b i z o n y u l t . Legvalószínűbb feltevés, hogy nem a madár állománya változott meg lényegesen, hanem a korábbi szerzők nem a j e l e n l e g i tájtipusok alapján rögzítették a megfigyeléseiket, hanem az erdők topográfiai alapon álló elnevezései s z e r i n t ,

A fülemüléről /Lus c i n l a megarhynchos/ a 30 év előtti hiradás ugy számol be, mint rendkivül g y a k o r i madárrólo Ebből a szempontból nem történt semmi változás, mert magam i s nagyon sokat észleltem /26 éneklő him/ ennek a fészkelőközösségnek megfelelő területen,

A gerlét / S t r e p t o p e l i a t u r t u r / a SZENT-IVÁNY - PÁTKAI megfigye­lések nagyon közönségesnek találták, akárcsak magam. I t t azonban meg k e l l jegyeznem, hogy ugy ők, akárcsak én, a nagy tömeget nem ennek a cönózisnak a területén észleltem, hanem a később sorra kerülő Pica pica-fészkelőközösség t i p i k u s tájegységében, a bok­ros aljnövényzetü, száraz talajú akácosokban. Ebben a nedves t a ­lajú, tölgyes-nyires erdőben csak szórványosan akadt és a már f e l s o r o l t a k k a l szemben alárendelt szerepet játszott.

SZENT-IVÁNY a hamvas varjúnak /Corvus c o r n i x / csak egy-egy pél­dányát látta és ezeket i s ősszel. PÁTKAI egy párt észlelt költé­s i időben. A kérdéses erdőrészben én i s csak egy pár jelenlétét tudtam megállapítani. Tehát ennek a f a j n a k a szempontjából sem történt változás a tárgyalás a l a t t i erdőrészben. Oka minden b i ­zonnyal az, hogy a körülmények azóta nem változtak meg olyan irányban, amelyik a hamvas varjú életét befolyásolta v o l n a . Te­hát mezőgazdasági területek vagy rétek, legelők nem t e r j e s z k e d ­tek ennek az erdőrésznek a közelébe.

A szürke légykapóval /Muscicapa s t r i a t a / kapcsolatos 3O év előt­t i megfigyelések kizárólag akácerdőkre és f a l u s i /Vasad/ k e r t e k ­re vonatkoznak. Ebben az erdőrészben való megtelepedése tehát uj vonás, és a fészkelőközösség alárendelt f a j a i b a n való gyarapo­dást j e l e n t i . Megfigyeléseim hét pár b i z t o s fészkeléséről tanús­kodnak ebben a nyires-tölgyes láperdőben.

Az örvös galambra /Columba palumbus/ vonatkozó korábbi adatok egészen pontosak. SZENT-IVÁNY két fészkelő párt t a r t o t t számon. Én egy pár i t t létét állapítottam meg. Ennek a f a j n a k az eseté­ben tehát lényeges változás nem állt be az e l t e l t 30 év a l a t t .

A rövidujju fakusszal / C e r t h i a brachydactyla/ kapcsolatban bírá­l a t t a l k e l l élnem SZENT-TVÁNY - PÁTKAI dolgozatban közölt megál-

lapitásaal kapcsolatban. Szerintük ebben az erdőben egy pár f a -kusz / C e r t h l a familiáris/ t e l e p e d e t t meg. T e k i n t e t t e l a r r a , hogy a szabadban nagyon könnyű a két f a j t összetéveszteni, én igen való szintinek t a r t o m , hogy az idézett szerzők - akárcsak magam -a rövidujju f a k u s z t látták i t t . Ugyanis a siksági láperdőkre és a f o l y a m i galériaerdőkre egyaránt ez a f a j jellemző, mig a másik inkább a domb- és a hegyvidékek madara. A rövidujju fakusz mint alárendelt f a j jellemző e r r e az erdővidékre, i l l e t v e a L o c u s t e l - l a f l u v l a t 11is-fészkelőközősségre.

A három, következő cönózistag ragadozó madár. Mint i l y e n e k , na­gyobb számban nem i s f o r d u l h a t n a k elő, és ha hozzátesszük, hogy a jelentőségük sorrendjében összeállított listán csaknem l e g a l u l szerepelnek, akkor nem meglepő, hogy csak egészen kevés a d a t t a l rendelkezünk belőlük. A SZENT-IVÁNY - PÁTKAI-féle felsorolásban három kaba /Palco subbuteo/ és egy-egy egerészölyv /Buteo buteo/ I l l e t v e héja / A c c i p i t e r g e n t i l i s / s zerepel. Magam csak egy pár kabát f i g y e l t e m meg és a másik két fajból i s egy-egy példányt. Ez a r r a enged következtetni, hogy ma, akárcsak 30 évvel ezelőtt, fajonként egy pár költhetett ebben az erdőtipusban.

Az utolsó, tehát a legkevésbé ide illő cönózis-tag a tövisszúró gébics /Lanius c o l l u r i o / . Szerencsére SZENT-IVÁNY elválasztva közli az egyes erdőrészekben m e g f i g y e l t párok számát, és igy a l ­kalmat ad a pontos összehasonlításra. A L o c u s t e l l a f l u v l a t l l i s -cönózis biotopjában csak 3 pár fészkeléséről tesz említést. Ma­gam öt párban találtam költve, többségük /3 fészek/ az erdő szé­lén álló, dus bodzabokorban v o l t .

A csévharaszti erdővidék következő és igen jól jellemezhető e l e ­me ornitocönológiai szempontból a ritkás akácerdők területe. Ez az 1/13. számú Pica* plca-fészkelőközösség b i o t o p j a . SZENT-IVÁNY és PÁTKAI vizsgálatainak idejében az akácerdők még nem f o g l a l t a k e l akkora területet, mint ma, i g y érthető, hogy 30 évvel ezelőtt a szarkák /Pica p i c a / száma lényegesen kisebb v o l t a mainál.

A cönózis állandó tagjának, a vörös vércsének a megtelepedése -legalább i s jórészt - a rendelkezésére álló szarkafészkektől

függő Ez a szoros összefüggés magyarázza meg a z t , hogy 30 évvel korábban egyetlen egy vörös vércsét sem észleltek. Ma sem gyako­r i , de a rendelkezésükre álló üres szarkafészkek arányában az akácosok minden részében j e l e n v o l t c

Az alárendelt cönózis-tagok közül a sárga rigó / O r i o l u s o r i o l u s / 30 évvel ezelőtt sokkal gyérebben f o r d u l t i t t elő, mint ma, ami­kor az akácosok nagyon g y a k o r i fajának számit. Ezzel szemben a g e r l e , ugy SZENT-IVÁNY - PÁTKAI idejében, mint ma, rendkivül gy a k o r i . A magyarázat a két alárendelt t a g gyakoriságának kü­lönbségével kapcsolatban abban r e j l i k , hogy a bokros aljnövény­zet korábban éppen ugy dus v o l t , mint napjainkban., A g e r l e első­sorban bokorfészkelő f a j , a sárga rigó pedig fákra épiti a fész­két; tehát a g e r l e állományában nem történt változás az e l t e l t 1/3 évszázad a l a t t ; v i s z o n t az akácerdők elterjedésével lényege­sen több sárgarigó él ma i t t , mint korábban. Jól meg lehet f i ­g y e l n i , hogy a gyér-bokros aljnövényzetü vagy éppen bokrok nél­küli akáoerdő részekben kevés a g e r l e , szemben a bokros erdőré­szekkel. Ugyanakkor a sárga rigók eloszlása az egész akácerdő vidékén nagyon egyenletesnek mondható.

A rezervátum-erdő /Buckás-erdő/ l e g j e l l e g z e t e s e b b cönózisát szándékosan a dolgozat végére hagytam. Ornitocönológiai szem­pontból alapvető dolgozatom /3./ beosztása s z e r i n t a V I - t a l j e ­lölt Burhinus oedionemus-fészkelőközösség a Buckás-erdő i g a z i sajátossága. A vezéralakot jelentő f a j - az ugartyúk - r e j t e t t életmódja m i a t t nehezen megfigyelhető. Ennek ellenére a 30 év előtti és a mai adatok a r r a mutatnak, hogy ebből a szempontból nem változott a vidék. Akkor i s és most i s 3 fészkelő pár élt i l l e t v e él a területen,

Az állandó tagként szereplő kenderikét a SZENT-IVÁNY - PÁTKAI-l i s t a nem e m l i t i . Ennek egyetlen oka az l e h e t , hogy a közvetlen szomszédos /Halesz/ szőllőket már nem kutatták a nevezett szer­zők. Igy ez a kulturhatásokra /legszÍvesebben szőllőkben fész­k e l / nagyon érzékeny f a j elkerülte a figyelmüket. Magam nemcsak i t t , hanem a borókabokrokban i s megtaláltam a fészkét és igy j e ­lenlétét mindenképpen igazoltam.

A cönózis alárendelt t a g j a i közül a lappantyú /Caprimulgus euro- paeus/ korábban és most i s a leggyakoribb i t t . Az e r d e i p a c s i r t a SZENT-IVÁNY és PÁTKAI s z e r i n t r i t k a v o l t és a fészkelő párok számát csupán kettőre becsülték. En három pár költését b i z t o s r a veszem három éneklő him után Ítélve, de egy negyedik egyed -valószínűleg tojó - i s szállt f e l az előzőktől távol eső helyen, ami még egy további pár létét t e s z i valószinüvé.

A cönózis harmadik és egyben utolsó alárendelt t a g j a a k i s po­száta / S y l v i a curruca/ PÁTKAI 6 példányt e m l i t ; SZENT-IVÁNY i s számosnak minősiti. Magam csupán 2 pár költéséről győződhettem meg. Ezeknek az adatoknak az egybevetése azt m u t a t j a , hogy a k i s poszáta meggyérült, ami l e h e t a f i a t a l , laza szerkezetű bokrok /sóskaborbolya/ megfogyatkozásának a következménye, vagy pedig annak, hogy ez a f a j szivesen települ át rokon jellegű kulturtá-jakba - gyümölcsösökbe, kertekbe -, ah o l különösen az egresbok-ro k a t k e d v e l i .

összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a szorosabb értelemben v e t t rezervátumban - a Forrás-erdőben vagy mai nevén Buckás-erdőben - a madarak két fészkelőközösség képviselőiként /1/12., V I . / jelennek meg. A tágabb értelmű csévharaszti erdővi­déken ezekhez még két ujabb ornitocönózis járul /1/8., 1/13./. A 30 év előtti állapotokat a j e l e n l e g i e k k e l összehasonlítva kitű­n i k , hogy lényeges madártani változás nem következett be Csévha-r a s z t o n - vagy korábbi nevén Pótharaszti-pusztán. A változások oka egyrészt a fák elöregedése, másrészt az erdőterület megnöve­kedése. A madárfajok minőségi összetételében ni n c s kiugró kü­lönbség. Inkább csak az állapitható meg, hogy a fák elöregedésé­v e l és odvak keletkezésével lényegesen nőtt az odufészkelő f a j o k egyedszáma, de nem a f a j száma. Kétségtelen, hogy ma sokkal több madár él a csévharaszti erdővidéken, mint 30 évvel ezelőtt. Ez a körülmény hatásosan szól a rezervátum fenntartása m e l l e t t minden egyéb vonatkozástól e l t e k i n t v e , pusztán ornitológiai szemszög­ből. Meg k e l l állapitanunk azonban, hogy ez a védett vidék első­sorban b o t a n i k a i természeti emlékeket őriz a h a j d a n i Alföld t e r ­mészetes tájából. Ez a táj azonban akkor i s és ma i s " madárfajok fészkelő otthona és, amint a f e n t i összehasonlítás mutatta, na-

gyon érdekea - ornitocönológiai szempontból fi g y e l e m r e méltó -tudományos megállapításokhoz v e z e t e t t .

Änderungen in der Vogelwelt des Waldgebietes von Csévharaszt in den letzten 30 Jahren

Von Dr. L . Horváth Ungarisches Naturwissenschaftliches Museum, Budapest

A l s die V e r t r e t e r zweier Nistgemeinschaften /1/12 = Picus v i r i - d i s Nistgemeinschaft; V I = Burhinus oedicnemus Nistgemeinschaft/ erscheinen d i e Vögel i n dem engeren Sinne genommenen Reservat -im Porrás-Wald, oder wie er heute genannt w i r d , im Buckás-Wald. Im, i n weiterem Sinne genommenen Waldgebiet von Csévharaszt, kom­men zu diesen noch zwei neuere Ornitocönosen; /1/8 = L o c u s t e l l a f l u v l a t I l l s Nistgemeinschaft; /I/13=Plca p i c a Nistgemeinschaft/. Beim V e r g l e i c h der gegenwärtigen Zustände m i t denen v o r 30 Jah­ren, kann man f e s t s t e l l e n , dass i n Csévharaszt, mit früherem Na­

tt men, i n Pótharaszt-Puszta, keine wesentliche o r n i t h o l o g I s c h e An-

tt derungen e i n g e t r e t e n s i n d . Der Grund der k l e i n e r e n Änderungen i s t e i n e r s e i t s das V e r a l t e n der Bäume, a n d e r s e i t s das Wachsen des Waldgebietes. I n der Zusammensetzung der Vo g e l a r t e n sind keine a u f f a l l e n d e n Unterschiede. P e s t s t e l l b a r i s t eher nur das, dass s i c h m i t dem A l t e r n der Bäume und m i t dem Entstehen der Höhlen d i e I n d i v i d u e n z a h l der Höhlennestarten w e s e n t l i c h erhöht haben, d i e A r t e n z a h l aber n i c h t . Z w e i f e l l o s leben heutzutage v i e l mehr Vögel i n dem Waldgebiet von Csévharaszt a l s vor 30 Jahren. Abgesehen von a l l e n anderen Belangen nur vom o r n i t h o l o g i -schen Standpunkte aus gesehen, s p r i c h t d i e s e r Umstand wirkungs­v o l l e r für das E r h a l t e n des Reservats.

Irodalom - L i t e r a t u r

1. BALOGH, J . /1953/: A zoocönológia a l a p j a i * Grundzüge der Zoozönologie. - Budapest, pp. 248.

2. BALOGH, J . /1958/: Lebensgemeinschaften der L a n d t i e r e , - Budapest, pp, 560.

3. HORVÁTH, L. /1956/: Communities of Breeding B i r d s i n Hungary. - Acta Zool. Hung., 2, Pasc. 4, p. 319-331.

4. HORVÁTH, L, /1959/î A szegélycönózis elve a madarak fészkeloközösségében. The P r i n c i p l e pf Marginal Coenoses i n the N i d i f y i n g Communities of B i r d s , - Ve r t e b r . Hung., 1, Pasc. 1, p. 49-57.

5. HORVÁTH, L, /1971/: A Tapolcai-medence madárvilága, összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálat. - i n p r i n t , pp« 80,

6. SZENT-IVÁNY, J . és PÁTKAI, I , /1940/: Madárfaun i s z t i -k a l megfigyelések a Pótharaszti pusztában /Pest megye/, A v i f a u -n i s t i s c h e Beobachtungen i n der Pótharasztpuszta /Grosse Ungari­sche Tiefebene/, - Mathem. és Természettud, Értesitő, 59, p. 329- 349.

7. VASVÁRI, M. /1927-1928/: Uber d i e Vögel der Monorer Waldes. - A q u i l a , 34-35, p. 424-425.