7. TÉTEL

A beszédhangok kapcsolódása. Magánhangzók (illeszkedés, hiátustörvény); mássalhangzók (hasonulás,

összeolvadás, igazodás).

Készítette: Tóth Tímea4. csoport, páratlan hét, szerda, 1000

Felhasznált forrás: A. Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve (hetedik kiadás, Trezor Kiadó, 2004), 122-134. old.

A beszédhangok kapcsolódása

A beszédfolyamatban az egymás mellett lévő, sőt a távolabbi hangok is hatnak egymásra, s ezáltal többé-kevésbé megváltoztatják egymást. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak (akkomodáció) nevezzük.

Alkalmazkodás csoportosításai:

- Magánhangzótörvények (hangrend, illeszkedés, hiátustörvény)

- Mássalhangzótörvények (hasonulás /részleges és teljes/, összeolvadás, mássalhangzó-rövidülés, mássalhangzó-kivetés, igazodás)

M a g á n h a n g z ó k e g y m á s r a h a t á s a a b e s z é d b e n

Magánhangzótörvények: hangrend, illeszkedés, hiátustörvény

Hangrend: megkülönböztetünk mély (pl. autó - a,á,u,ú,o,ó), magas (pl. teniszütő -

e,é,i,í,ü,ű,ö,ő) ill. vegyes (pl. béka, sofőr) hangrendű szavakat

Régi, egyszerű (nem összetett) szavainkban vagy csak magas, vagy csak mély magánhangzók vannak.

Négy magas magánhangzó (e, ë-é,i,í ) előfordul mély magánhangzókkal is (leány, béka, csikó). (Az e csak leíró szempontból sorolható ide. A vegyes hangrendű szavakban szereplő e nem eredeti, hanem ë –ből lett.)

Az újabb jövevényszavakban az ö,ő és az ü,ű is állhat mély magánhangzókkal (sofőr, kosztüm, attitűd)

Illeszkedés: a hangrend törvényének a kiterjesztése a toldalékokra, vagyis a szótő hangrendje határozza meg a toldalékok hangrendjét.

Természetesen ez a törvény csak azokra a toldalékokra érvényes, melynek van magas-mély alakváltozatuk (pl. –ban/-ben, -tól/-től, -ból/-ből, -nál/-nél).

Magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalékot rakunk: erő+ben, szép+ség

Mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalékot rakunk: ablak+ban, bátor+ság

Vannak három alakú toldalékok is (pl. –on,-en,-ön; -hoz,-hez,-höz; -dos,-des,-dös).

Ezekben, ha a magas hangrendű szó utolsó magánhangzója illabiális (ajakkerekítés nélküli), akkor az illabiális toldalék illeszkedik hozzá: emberhez, repdes.

Ha pedig labiális (ajakkerekítéses), akkor a labiális toldalék illeszkedik hozzá: asztalon, röpdös

Ezt a hangváltozást hívjuk ajakműködés szerinti illeszkedésnek.

Vegyes hangrendű szavak illeszkedése:

Kizárólagos érvényű szabályok:

1. Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor a toldalék is mély hangrendű (pl. csillagnak, bíróságon).

2. Ha az utolsó szótagban ö,ő vagy ü,ű van, akkor a toldalék magas hangrendű (pl. teniszütővel, kosztümben).

Nem kizárólagos érvényű szabályok:

Ha az utolsó szótagban illabiális magas magánhangzó van, akkor ingadozhat a toldalék hangrendje.

1. Ha az utolsó szótagban é,i,í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű (pl. kávéban, kocsiban, de: Athénban-Athénben).

2. Ha az é és az i hangok a szó belsejében is szerepelnek, akkor ingadozik a toldalék hangrendje (pl. oxigénben- oxigénban).

3. Ha az utolsó szótagban nyílt e van, akkor is ingadozik a toldalék hangrendje (pl. fotelben- fotelban, hotelben- hotelban, Ágnessel-Ágnessal)

Az összetett szavak illeszkedése:Mindig az utótag hangrendjének megfelelően (pl. had+sereg+ben, év+járat+ban).

Hiátustörvény: két magánhangzó között hangűr (hiátus) van, melyet a beszélők igyekeznek megszüntetni. Megszüntetésének módjai:

1. Betolódik egy mássalhangzó a két magánhangzó közé (ezt hangűrtöltőnek vagy hiátustöltőnek nevezik)

2. Kiesik az egyik magánhangzó

1-es eset1-es eset: a mai köznyelvben a leggyakoribb a „j ” hang: dió – [dijó], fiú - [fijú], tea – [teja], kamion – [kamijon], óriás – [órijás] (Ez nem teljes értékű j hang, inkább csak egy j-féle hang. Kisgyerekek helyesírásában a j feltüntetése gyakori hiba, ami az erős j

ejtésére vezethető vissza.)

2-es eset2-es eset: leginkább egyes tulajdonnevek –i képzős származékaiban esik ki

Pl. Oroszi – az oroszi pap, Nyíregyháza – nyíregyházi.

+ egyéb esetek: leány – lány, reá – rá

M á s s a l h a n g z ó k e g y m á s r a h a t á s a a b e s z é d b e n

Mássalhangzótörvények: hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kivetés, igazodás

Hasonulás: mikor két szomszédos mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik hang keletkezik.

Pl. vasgolyó „ vazsgolyó”

A hasonuló hangot (itt az s hang) indukált hangnak nevezik.

A hasonító hangot (itt a g hang) indukáló hangnak nevezik.

A hasonítás iránya lehet hátraható (regresszív) és lehet előreható (progresszív).

A későbbi hang hat az előzőre

Pl. vasgolyó

Az előbbi hang hat a későbbire

Pl. hagyja

1. Részleges hasonulás

A hasonuló hang csak egy képzésmozzanatban változik meg. A hasonulás eredménye olyan hang, amely nem egyezik meg a hasonító hanggal, képzése csak közeledik felé.

Két fajtája van:

A) Zöngésség szerinti

B) Képzés helye szerinti

Zöngésség szerinti részleges hasonulás: két szomszédos mássalhangzó közül az egyik zöngés, a másik zöngétlen. A hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az elöl állót.

Zöngésség szerinti hasonulásban való szerepük szerint négy csoportra oszthatjuk:

1. Nem hasonítanak és nem hasonulnak azok a zöngés mássalhangzók, melyeknek nincs fonéma értékű zöngétlen párjuk.

- Nazálisok (képzés során a levegő részben vagy teljes egészében az orron át áramlik ki): m,n,ny

- Tremuláns r (pergetett hang, a levegő áramlása mozgatja az akadályt)

- Approximánsok (közelítő hang): l, j

2. A h csak hasonít, maga nem hasonul, mert fonéma szinten nincs zöngés párja.

Pl. dobhat b helyett p-t hallunk, de a dohban szóalakban nincsen hangváltozás

3. A v csak hasonul, de nem hasonít.

Pl. az évtől szóalakban a v helyett f-et hallunk; az ötven szóban nem történik hasonulás

4. A többi mássalhangzó egymást kölcsönösen indukálja, tehát hasonuló és hasonító is lehet, mivel zöngés-zöngétlen párt alkotnak.

Zöngésedés, zöngétlenedés:

Zöngésedés esetén a hasonuló hang zöngétlenből zöngés lesz, zöngétlenedés esetén a hasonuló hang zöngésből zöngétlen lesz.

zöngétlen zöngés zöngés zöngétlen

zöngés zöngétlen

Pl. kapdos, gyászdal, ósdi Pl. hadparancs, rizspor, hoztam

zöngésedés zöngétlenedés

(Mivel ezeket a helyesírásban nem jelöljük, a tanításban nagy segítség lehet a szótagolás, ekkor ugyanis az eredeti hangoknak megfelelően ejtjük ki a szavakat, szóelemeket.)

Az adtam, öt darab, százszor stb. szavakban a képzés folyamatát tekintve zöngésség szerinti részleges hasonulás, eredményét tekintve azonban teljes hasonulás. (pl. A d zöngétlenedik, ám azonos lesz a hasonító t-vel.)

Néhány esetben a helyesírás szentesítette a kiejtést: keszkenő (kéz+kendő), lélegzik (lélek), szitkozódik (szid)

Képzés helye szerinti részleges hasonulás: ebben az esetben az n hang hasonul. M vagy ny hangot ejtünk helyette, aszerint, hogy két ajakkal képzett p-b, vagy a szájpadlás elülső részén képzett gy-ty áll mögötte.

Színpad azonban rongy ponty

m m ny ny

A tizennyolc, tanmenet, tanmese, egészség, készség stb. szavakban a képzés folyamatát tekintve képzés helye szerinti részleges hasonulás, az eredményt tekintve teljes hasonulás van.

2. Teljes hasonulás

Két fajtája van:

A) Írásban jelöletlen

B) Írásban jelölt

Írásban jelöletlen teljes hasonulás:

regresszív/hátraható

progresszív/előreható

Regresszív/hátraható hasonulások:

Pl. község [kösség] balra [barra]

éljen [éjjen] van már [vam már]

s

j

r

m

Hegycsúcs [heccsúcs] utca [ucca]

cs c

Progresszív/előreható hasonulások:

Ebben az esetben ny, ty, gy + j hangkapcsolatokból nny, tty, ggy hangot ejtünk.

Pl. anyja [annya] bátyja [báttya] higyj [higgy]

Érdekes, hogy az öccse szó is ide tartozik (szótő az öcs), ám ezt az egy esetet helyesírásunk jelöli.

ny ty gy

Írásban jelölt teljes hasonulás:

Névszók esetében

Igék esetében

Névmások esetében

Névszók esete: mássalhangzóra végződő névszó utolsó mássalhangzójához hasonul a –val/vel, -vá/vé határozóragok v-je. Pl. lapát+val = lapáttal, fehér+vé = fehérré

Igék esete: az s, sz, z, dz végű igék utolsó mássalhangzója magához hasonítja a tárgyas személyrag (-ja , -juk/jük, -játok, -ják) j elemét, illetve a felszólító mód –j jelét. Pl. olvas+ja = olvassa, olvas+ják = olvassák

Névmások esete: az ez, az mutató névmás ragos és képzős alakjaiban (-féle, -fajta, -kora, -beli képzőkkel) hátraható hasonlítás történik. Pl. ez+ben = ebben, az+beli = abbeli

A –val/vel ragos alakokban hátraható és előreható is lehet. Pl. ez+vel = evvel / ezzel

Összeolvadás: két szomszédos mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy midkettő megváltozik, és egy harmadik hangot ejtünk.

Pl. tudja tanítja

ggy tty

Ha magánhangzók között van hosszú mássalhangzót ejtünk:

l á t j a

tty

Ha mássalhangzók között van rövid mássalhangzót ejtünk:

k e r t j e

ty

Az összeolvadást a helyesírásban soha nem jelöljük!

Két fajtája van:

1. Palatalizációs összeolvadás

2. Affrikációs összeolvadás

Palatalizációs összeolvadás:

- igékben: a t, d, n hangra végződő igék utolsó mássalhangzója összeolvad az igei tárgyas személyrag j elemével, illetve a d és az n esetében a felszólító mód –j jelével is:

látja tudja unja

tty ggy nny

- névszókban: hasonlóképpen viselkedik a birtokos személyjel j eleme, ha a t, d , n végű névszókhoz járul:

botja porondja vádjuk

tty gy ggy

Affrikációs összeolvadás:

A t, d és sz kapcsolatokból c, cc lesz.

metszi tudsz

A t, d és s kapcsolatokból cs, ccs lesz.

barátság vadság

cc cc

ccs ccs

(A gy+sz/ gy+s kapcsolatokból c, cc/ cs, ccs lesz, de nem minden esetben, van, hogy csak részleges hasonulás jön létre:

egyszer [eccer/etyszer] nagyság [naccság, natyság] )

Rövidülés: a magyarban hosszú mássalhangzó nem állhat mássalhangzó mellett. Ezért ha egy hosszú mássalhangzó kerül egy rövid mellé, akkor a hosszú a kiejtésben megrövidül. A helyesírás nem jelöli.

Pl. hallgat [halgat] jobbra [jobra] otthon [othon]

Kivetés/kiesés: ha három vagy annál több különböző mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a kiejtésben rendszerint a középső kiesik.

Pl. mindnyájan [minnyájan] mondta [monta]

Előfordul, hogy egy-egy helyzetben többféle törvény is érvényesül. Pl. a mindnyájan szóban kivetés és hasonulás is van.

Igazodás: ebben az esetben csak kismértékben tolódik el a hang, a változás eredménye ugyanannak a fonémának egy variánsa.

Az igazodás történhet a szomszédos hang képzési mozzanataihoz (1.) és a szomszédos hang képzési helyéhez (2.).

1. Például:

A zöngétlen h zöngésedik zöngés hangok között. Pl. éhes, aha

A j a szó végén, f, p és k után zöngétlenedik. Pl. döfj, rakj, kapj

Az ajkak a nem ajakkal képzett hangok artikulálása alatt elfoglalják a következő hang ajakhelyzetét. Pl. betű szóban a t hangot ajakkerekítéssel ejtjük

Ha két azonos képzésű zárhang kerül egymás mellé, akkor az első zárhangot nem nyitjuk meg. Pl. szép piros, vaddisznó

Orrhangoknál is ugyanez történik. Pl. nem ment

2. Például:

A zár, a rés, illetve a pergés keletkezésének a helye a szomszédos magánhangzók képzési helyéhez közelít. Pl. kicsi – kutya

> <

Az m a v, f réshangok előtt nem két ajakkal, hanem felső fogsorral és alsó ajakkal ejtődik. Pl. hamvas, támfal

Ugyanez történik az n-nel. Pl. honvéd, színfal

Köszönöm a figyelmet!