A MADÁR FÜTYÜLI… - CSAPATUNK HÍREI -

2009.DECEMBERI PROGRAMOK:

DECEMBER 1. 18 ÓRA. SZÜLŐI ÉRTEKEZLET A KÁLVÁRIÁN

DECEMBER 6. MINISZTRÁLÁS A CSERKÉSZMISÉN

DECEMBER 5. KERÜLETI NÉPDALÉNEKLÉSI ÉS VERSMONDÓ VERSENY Már csak ez a hét maradt felkészülni a megmérettetésre! A verseny helyszíne a Zanati Kultúrház (9700 Szombathely, Külső- Zanati út 119.) Hajrá Sünök! Számítunk rátok!

DECEMBER 11-13. TÉLI TÁBOR KÖRMENDEN

Mikkamakka és barátai alig várják, hogy megismertessék velünk a Négyszögletű Kerek Erdő csodás világát. Kész szerencse, hogy csak Körmendig kell utaznunk hozzá! Mikor is?Gyülekező a vasútállomáson: pénteken 16.20, indulás 16.40 Visszaindulás Szombathelyre: vasárnap 15.00 Körmendről vonattalRészvételi díj: 2000 Ft (szállás és étkezés) + útiköltségA vonatjegyét mindenki egyénileg veszi meg.Misére közösen megyünk szombat este 6 órakor Körmenden.Táborvezető: Stampf IldiJelentkezés Ildinél és az őrsvezetőknél. Határideje december 8. kedd. Részvételi díj fizetése a helyszínen.

Szükséges felszerelés: hálózsák, (polifoam nem szükséges), papucs, csajka, kétnapi meleg ruházat, túrafelszerelés, cserkészegyenruha, diákigazolvány, stb. Kevés cuccot hozzatok, mert mindenki maga cipeli a csomagját a vasútállomástól a szállásig.Ajánlott hangolódó: Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő c. könyve. Az alábbi webcímen online is olvasható: http://data.hu/get/1932339/A_negyszogletu_kerek_erdo.zip.html

DECEMBER 20. A BETLEHEMI LÁNG ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA CSORNÁN

DECEMBER 24. 16 ÓRA – JÉZUSKAVÁRÁS A KÁLVÁRIÁN

DECEMBER 28. ÍROTTKŐ TÚRA

Jól esik a két ünnep között lemozogni a sok pulykát, nagyi sütit, szaloncukrot (Persze az még titok, hogy leetted a fáról. A többiek nem is sejtik, hogy üres a papír…). Vegyél részt a hagyományos évzáró túrán! További részletes információkért keresd Ildit!

ISTEN TUDJA, MIKOR LÁTUNK MEGINT ILYET…

- RÉSZLETEK A CSAPAT NAPLÓJÁBÓL –

Grundnapló részletei – Csehbánya 2009.

2009. július 14. Kedd – NAPPAL

A reggeli szertartáson Bandi átadta a napostiszti szolgálatot Tóth Eszternek.

Innentől fogva fel voltunk pörögve. (Csak hogy szépen fejezzem ki magam.)

Első útmutatása szerint, mivel „marha meleg lesz”, mindenki sapkát vett, pár centi vastagon bekente magát naptejjel, és lélekben is felkészült az aszalásra.

A reggeli a szokásos, felvágottal megrakott és lekváros szendó volt. Már teli bendővel álltunk neki a Grund államszerkezetének kialakításához. Ezt mindenki saját életkorának megfelelően művelte. A legnagyobbak alkotmányt szerkesztettek, a kisebbek Geréb az áruló tárgyalásán vettek részt, a legkisebbek pedig művészi hajlamaikat kiélve, remekműveket készítettek a Pál utcai fiúk életéről.

JEGYZŐKÖNYV Geréb Dezső tárgyalásáról

helyszín: Grund

időpont: 2009. július 13.

Védőügyvéd: Horváth Márton

ügyész: Horváth László

bíró: Csónakos (T. Eszti)

vád: árulás!

Ítélet: Geréb Dezsőt a PUF visszafogadták maguk közé, de lefokozták közlegénnyé, és Kiss Bertalan szigorú felügyelete alá helyezték. A Fekete Könyvbe nevét csak akkor írhatják be nagybetűvel, ha kimagasló tettet visz végbe. A nagyobb fiúk eközben a patakon gátat építettek, hogy víztározót létesítve, újabb szabadidős létesítménnyel gazdagítsák Csehbányát. Az ebéd krumplileves volt, melybe a változatosság kedvéért pár szem borsót szórtak. Krumpli pedig azért nem volt benne, mert a többiek kiették. (Pumák megfogalmazása szerint. Egyébként borsófőzelék volt, ami mind egy szálig elfogyott , úgyhogy rossz nem lehetett.) A csendes pihenő után a kápolnánál kereskedő játékot játszottunk. A kereskedőket tevékenységükben a kalózok gátolták, akik egy-egy sikeres kő-papír-olló akcióval vagyonokra tettek szert. A kalózok a három Lacik voltak. Lacika egyszer csúnyán árnyékra vetődött. Végül a Zöld csapat nyert (Magdi miniszterelnöksége alatt), második a kalózok és a Kék csapat, harmadik pedig a Fehérek csapata lett. Ezután az agressziók kiélését fokoztuk és orrháborút játszottunk.

Miközben a csapat önfeledten játszott, a patak partján épített kemencénél Bartos Eszti és Kiru vezetésével lázas készülődés folyt: készültek a langallók. A kelesztés olyan jól sikerült, hogy a csodálatos kenyérszaporítást is megélhettük. Minden kivett adag helyére két másik dagadt.

A langallók aztán némi tejföl, pirított hagyma és szalonna társaságában a népes gyülekezet gyomrába vándoroltak.

Az esti tábortűz témája a „Pál utcai lányok” volt. Csónakos szokásos pörgésével csudajó tábortűz kerekedett. A fiúk persze előnyben voltak, sorban vonultak fel a bögyös menyecskék. A tábortűz jelenetei közt a távirányító váltotta a jeleneteket „sün-sün-sün” rigmus kíséretében.

Köszönet Ildinek a digitalizált változatért!

Kelemen nap

Szombat reggel felkeltünk,S Kelemen napra mentünk.

Lehetett színezni, gyöngyöt fűzni,Kerekes székezni és arcfestést kapni.Eszti tábortűzzel is készült örömünkre,

És csak kicsit késett nagy megdöbbenésünkre:DSzilys cserkészlányok műsorral is készültek,

Kőszegiek Szent Giorgio-ról énekeltek.Mi Cotton Eye Joe-t táncoltunk,

Persze, hatalmas sikert arattunk:D

HÓNAP KÉPE : PÓKEMBER ÉS A SÁRKÁNY NAGY BARÁTSÁGA

Bi-Pi azt mondta…- CSERKÉSZÉLET –

ŐV NAPLÓ (Isten szereti ŐV-it, még ha nem is minden sikerül nekik…:)

2003. márc. 15. Péntek

Lány ŐV

Ma nem tartottam őrsit, mert a városi ünnepségen kellett részt venni, és az utolsó pillanatban szóltak, hogy a kisfiúk közül csak ketten tudtak eljönni, ezért a Felhő őrsnek kellett beugrani helyettük. A lányok nagyon élvezték, hogy ők voltak a lelkes tömege a márciusi ifjaknak, de főleg azt, hogy bajszot rajzoltak nekik.

Fiú ŐV

Ma volt a március 15-ei ünnepség, jól indult, a fiúk tudták a szövegüket, csak egy baki volt. Zsolti, aki Petőfit játszotta, nem tudta, hogy a lányok ugrottak be a kisfiúk helyett a „tömegbe”, és úgy meglepődött, amikor a Felhő őrs vehemensen kiabálni kezdte a Nemzeti dal refrénét az első versszak után, hogy kicsit nagyobb hatásszünetet tartott, mint kellett volna, és a második helyett a harmadikkal folytatta. De az ünnepség után nagyon megdicsértek mindenkit, szerintem senkinek nem tűnt fel…

Tőlünk Neked…- KARÁCSONYI AJÁNDÉKUNK –

Wass Albert: Karácsonyi mese

A csodálatos balzsam meg a likas zsák Hallottam volt annak idején, egy messzi múltba vezetett régi karácsonyestén, a

kandalló el tt. Az ablakon kívül s r södött már a szürkület, s lassanként elvesztek benneő ű ű a hólepte erdélyi hegyek. A kandallóban pattogott a száraz bükkfa. Nagyanyánk birsalmasajt szagú szobájának öreg bútoraira sárga fénypászmákat vetettek a táncoló lángok. Mi, gyerekek ott hevertünk a sz nyegen, s fojtott izgalommal vártuk, hogyő

megszólaljon odaát a nappali szobában a kicsi ezüstcseng , s meghirdesse aő karácsonyfával érkez angyalt. ő

Nagyanyánk ott ült a hintaszékben, közel a kandallóhoz. Fején fekete csipke f köt ,ő ő térdein a vedlett bársonytakaró, s vékony ujjai fürgén billegették a csillogó köt t ket. ő ű

- Hol volt, hol nem volt - kezdte el nagyanyánk a mesét, hogy gyorsabban teljék az idő -, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény favágóember. Feleségével és hét neveletlen gyermekével ott élt a falu közepén, egy szép nagy nádfödeles házban, s vágta, vágta fönt az erd ben aő fát, napkeltét l napnyugtáig. De hiába dolgozott akármilyen sokat, hiába vitte hazaő minden keresetét, mégsem volt öröm és boldogság az otthonában. Egyéb se volt ott, csak panaszkodás. Panaszkodott a feleség folytonosan, hogy ez rossz, az rossz, hogy lám az egyik gonosz szomszéd így, a másik gonosz szomszéd úgy, s még a gyerekek is savanyú képpel jártak-keltek egész nap, panaszkodtak azok is, hol a tanítóra, hol a szomszéd gyerekekre, s annyit panaszkodtak, hogy mindenki messzire elkerülte ket,ő mintha csak ragályos betegek lettek volna.

Nagy szomorúságot okozott ez a szegény favágóembernek, s igyekezett minél több fát vágni, hogy több pénzt vihessen haza, hátha attól elmúlik otthonában a keser ség.ű Még télid ben is vágta a fát fönt a hegyen, látástól vakulásig, derékig ér hóban, de mindő ő nem használt semmit. A keser ség csak továbbra is megülte a családját, akár az átok. ű

Karácsony estéjén is ott érte a szürkület az erd ben. Még a karácsonyról iső megfeledkezett szegény, annyira nyomta a lelkét a búbánat. Mikor aztán besetétedett annyira, hogy a baltája végit is alig látta, nagyot sóhajtott s elindult hazafele. S hát ahogy ott haladt lefelé a hólepte sötét ösvényen, egyszerre csak megpillantott egy töpörödött anyókát, aki egy irdatlan nagy köteg r zse alatt görnyedezett. ő

- Hová viszi azt a sok r zsét, öreganyám? - kérdezte meg jó szívvel a favágóember. ő- Haza, édes fiam - felelte nyögve a kicsi öregasszony -, hogy legyen tüzel mő

karácsony napjára. - Aztán miért nem küldi ki a fiát, vagy valamelyik fiú-unokáját fáért? - kérdezte a

favágóember -, nem való magának az ilyen terüt cipelni s méghozzá éccaka! - Nincs nekem senkim a világon, édes fiam, azért - sóhajtott a kicsi öregasszony -,

magam viselem a gondot, nincs kivel megosszam. Megesett rajta a szegény favágóember szíve. - Adja csak ide azt a terüt - mondotta jó szívvel -, majd én lecipelem a házához,

maga csak mutassa az utat. - Jaj, áldjon meg a jó Isten érte - hálálkodott az anyóka -, csak kövess engem, nem kell

messzire menned. A favágóember a hátára vette a r zseköteget, s aztán csak mentek szótlanul a havaső

estében lefele a hegyr l, el l a töpörödött öregasszony s mögötte a favágóember aő ő r zsével. De nem a falu irányába mentek, nem ám, hanem hamarosan letértek a jártő ösvényr l s bé egyenesen a sötét, ember-nem-járta szálerd be. ő ő

Csudálkozott ezen a favágóember, de nem szólott semmit, csak cipelte a nehéz r zseköteget a vénasszony nyomában. Bent aztán, a legsötétebb szálerd közepén,ő ő egyszerre csak kicsike kis tisztásra értek, s a kicsike tisztás közepén ott állt egy kicsike ház, olyan kicsi, hogy majdnem a tetejéig belepte a hó.

- Tán nem itt él? - ijedt meg a favágóember, mert még medvének is rossz lett volna ott egymagában, olyan elhagyatott hely volt az a nagy erd ség közepén. ő

- Én biz'a itt - felelte a kicsi öregasszony, s már nyitotta is a sz k, kicsi ajtót -, hozd be,ű lelkem, egyenest a házba, ha nem restelled, hadd gyújtsak magamnak egy kis tüzet idebent a tél hidege ellen.

A szegény favágóember becipelte a r zsét a kicsi házba, letette a kemence sarkába,ő baltájával ügyesen fölaprózta, s még a tüzet is fölszította a kemencében.

- Fizesse meg a jó Isten, amit értem cselekedtél - hálálkodott az anyóka -, de azt mondd meg nekem, édes fiam, hogyan van az, hogy te is itt töltöd a karácsonyestét kint az erd n? Nincsen családod? ő

A szegény favágóember sóhajtott erre egy nagyot, s elpanaszolta a maga baját. Hogy biz'a van neki családja, van szép otthona is, de egyéb sincs benne, csak panasz, meg keser ség, mert hiába próbál akármit, a felesége meg a gyermekei egyebet se látnakű maguk körül, csak a rosszat.

Csóválta a töpörödött kis öregasszony a fejét azon, amit hallott. Aztán csak azt mondta:

- Jót tettél velem, favágóember, s jótét helyébe jót várj. Adok én is neked valamit, aminek hasznát veszed.

Azzal fölnyúlt a polcra, s levett onnan egy kicsi nyírfakéregb l készült tégelykét, megő egy likas zsákot. odanyújtotta ket a favágóembernek. ő

- Vidd ezeket haza magaddal, édes fiam, s mihelyt hazaértél kend meg ezzel a balzsammal, amit a nyírfakéregben találsz, a feleséged szemét s a gyerekeid szemét is sorba. S ha megkented vele a magad szemét is, akkor kioldozhatod ezt a zsákot is, s a többit majd meglátod. Eridj hát Isten hírével.

A szegény favágóember zsebre dugta a nyírfakéregb l készült kicsi tégelykét, s még aő likas zsákot is a vállára vette, csak hogy kedvében járjon az öregasszonynak. Aztán illedelmesen elköszönt, kilépett az ajtón, s elindult a hólepte setét erd n keresztülő hazafele.

Fúrta azonban az oldalát a kíváncsiság er sen, hogy mi is lehet abban aő nyírfakéregben. S mikor beért a fák közé, hát csak megállott, fölnyitotta a tégelyke födelét, belenyúlt az ujjával, s megkente mindkét szemét az öreg anyóka balzsamával.

S hát csudák-csudája! Amikor újra kinyitotta a szemét, úgy meglep dött, hogy még aő lélegzete is elállt! Mert a kicsi tisztás helyén nagy széles tisztást látott, s annak közepén nem kicsike fakunyhót, de nem ám, hanem egy gyönyör ségesen szép kacsalábon forgóű tündérpalotát! S a tündérpalota aranyos kapujában nem egy töpörödött anyóka állt, hanem egy szépséges-szép angyal, maga az Úrjézus karácsonyi angyala.

Ki tudja, meddig állt volna ott bámészkodva, ha eszébe nem jut a vállán csüng likaső zsák. S hát ahogy odanéz, nem likas zsák volt az sem, hanem tiszta aranyfonálból sz ttő gyönyör séges karácsonyi zsák, színültig tele almával, dióval, karácsonyiű mézeskaláccsal! Olyan nehéz volt a sok szép karácsonyi ajándék a vállán, hogy meggörbedt alatta.

Futott is haza nagy örömében, ahogy a lába bírta. Még a tündérpalotáról is megfeledkezett.

- Hé, asszony! Aprócselédek! - esett be ajtóstul a házba. - Idenézzetek! Azok néztek is rá nagy savanyúan, az asszony meg a gyerekek, de nem vidult föl az

ábrázatuk. - Mit nézzünk? Likas zsákot? - dohogott az asszony -, van abból itthon is elég. Bezzeg

a szomszédok karácsonyt ünnepelnek, de nekünk még a morzsából sem adnak. Megijedt az ember, nézett hátra a vállán csüng zsákra, de bizony aranyból volt az ső

tele ajándékkal. De eszébe jutott hirtelen a balzsam, s kapta el a kicsi nyírfakérget,ő bekente az asszony szemét nagy gyorsan, be a gyerekek szemét is sorra, s hát egyszeribe olyan nagy világosság támadt a házban, mintha ezer gyertyát is meggyújtottak volna. Mosolygott az asszony, kacagtak a gyerekek, és körülugrándozták nagy örömmel.

- Jaj, de szép aranyzsák! - kiabálták. - Oldja már ki, édesapám, hadd lássuk, mi van benne!

Az ember pedig letette a nagy aranyzsákot a padlóra, megoldotta a száját, s szedte ki bel le egymás után a sok gyönyör séges holmit. Piros szattyánb r csizmát,ő ű ő selyemkend t az asszonynak, birkab r ködmönkét, patkós csizmácskát mind a hétő ő gyereknek, kosárra való aranyos kalácsot, piros almát, ezüst diót. Volt is akkora öröm a házban, hogy még a cirmos cica is táncra kerekedett.

- Annyi sok jó van itt, hadd osszuk meg a szomszédokkal - mondta hirtelen az asszony. Azzal megrakott egy kosarat kaláccsal, karjára vette, s vitte át a szomszédokhoz. Az ember meg csak ámult, mert ilyesmi még nem esett meg soha.

De ámult a falu is, biz'a. Mert attól a naptól kezdve nagyon megváltozott ám az élet a favágóember háza táján. Nevetés nótaszó hallatszott onnan reggelt l estig, öröm éső vidámság töltötte meg pincét l a padlásig a házat, s aki csak bevet dött a kapuján, nemő ő gy zte dicsérni a szíves vendéglátást. Úgy megkedvelte mindenki ket a faluban, hogyő ő hamarosan bírónak is megválasztották a favágóembert, s azóta is boldogan élnek, ha csak meg nem hóttak. Az ám. Itt a mese, fuss el véle.

Nagyanyánk elhallgatott, s néhány pillanatig csönd volt a szobában, csak a t zű

pattogott szelíden a kandallóban. Aztán Margit húgom, aki még csak négyéves volt akkor, vágyakozva fölsóhajtott nagyanyánk lába el tt a sz nyegen. ő ő

- Én is szeretnék ebb l a balzsamból, nagymama... ő- Semmi se könnyebb annál, lelkecském - felelte nagyanyánk, huncutkás mosollyal a

köt t i mögött -, adott az angyal minden emberfiának egy csipetnyit bel le, mindjárt aő ű ő születése napján. Oda rejtette el a fületek mögé, oda hát. Keressétek csak meg az ujjatokkal. Ott, ott. Kicsikét fentebb. Érzed az ujjad bögyével? Nocsak, dörzsöljétek meg a szemeteket vele szaporán. Úgy ni. Dörzsöljétek csak.

Dörzsöltük, dörzsöltük ujjunk begyivel a szemünket, hogy a könnyünk is majd kicsordult t le. S egyszer csak, mintha varázslat történt volna, megszólalt a szomszédő szobában a kicsi ezüst csöngetty . Akkorát dobbant t le a szívem, hogy még ma isű ő emlékszem reá. Felszöktünk a sz nyegr l ahányan voltunk, szaladtunk az ajtóhoz ső ő kitártuk szélesre. A nappali szoba kell s közepén, száz fehér gyertya fényében csillogva,ő sziporkázva, ott állt a legszebb karácsonyfa, amit valaha is láttam.

Fél évszázad telt el azóta. S ahogy visszagondolok most nagyanyám meséjére, úgy

érzem, hogy bizony jót tennénk, ha mindannyian, akik még itt élünk a földön, megkeresnénk végre a fülünk mögött azt a csipetnyi balzsamot, amit az Úrjézus angyala eldugott volt oda, s ledörzsölnénk vele szemünkr l a rosszak látásának csúnya hályogát. ő

Színezd ki!„Nézd az égen, fenn,

egy csillag ott ragyog.Néked ragyog,érted ragyog.”

Érdekességek

Az Egyesült Államokban Alabama volt 1836-ban az első állam, 1907-ben pedig Oklahoma az utolsó, amely hivatalos ünneppé nyilvánította a karácsonyt.

A karácsonyi énekeket Assissi Szent Ferenc honosította meg a templomokban.

1649 és 1660 között Angliában Oliver Cromwell betiltotta a karácsonyi énekeket. Úgy gondolta, hogy a karácsonynak egy komoly, fennkölt ünnepnek kell lennie, ehhez nem valók az énekek és az összejövetelek. Az ünneplést a szentbeszéd, a prédikáció és az imádkozás jelentette.

A Csendes éj című éneket 1818-ban egy osztrák pap, Joseph Mohr írta. A karácsony előtti napon közölték vele, hogy a templom orgonája eltörött és Szentestére nem készül el. A pap bánatos lett, és mivel a karácsonyt zene nélkül nem tudta elképzelni, úgy döntött, ír egy dalt, amelyet a kórus előadhat. Leült és megírt három versszakot. Később ebben a kis ausztriai templomban hangzott fel először a Stille Nacht.

1531-ben Németországban került elő az első karácsonyfára vonatkozó írásos utalás.

1856-ban Franklin Pierce elnök díszítette fel a Fehér Ház első karácsonyfáját.

Az első karácsonyi üdvözlőlapot 1843-ban nyomták, Sir Henry Cole részére. Nagyon

elfoglalt ember volt, aki időt akart nyerni karácsonyi leveleinek megírása során, viszont érdekeltsége fűződött a postai hálózat bővítésében is. Csak az 1860-as évek során terjedtek el a képeslapok, az olcsóbb nyomdai megoldások bevezetésével.

1937-ben Ausztriában jelent meg az első bélyeg, amely a karácsonyt köszöntötte.

Az ausztráliai Darwin városában 1974-ben karácsonyeste és a kora hajnali órákban végzett hatalmas pusztítást a Tracy nevű ciklon.

1914-ben Szenteste éjszakáján éjfélkor hirtelen megszűntek a lövések a német lövészárkokból. Egy német rézfúvós zenekar karácsonyi énekeket kezdett játszani. Korábban, karácsony reggelén a német katonák kimásztak az árkokból, közeledtek a szövetséges vonalakhoz, miközben ezt kiabálták: Merry Christmas! (Boldog Karácsonyt!). A szövetséges katonák először trükknek vélték az eseményt, de hamarosan ők is előjöttek az árkokból és kezet ráztak a németekkel. A tűzszünet néhány napig tartott, a katonák cigarettát és karácsonyi pudingot osztogattak ajándékul egymásnak, énekeltek, sőt még fociztak is.

Ausztráliában néhány lelkész azt tanácsolja, hogy "Merry Christmas" helyett "Happy Christmas" üdvözléssel köszöntsék a karácsonyt. Az ottani angol nyelvhasználatban ugyanis a Merry szónak a mellékjelentése lerészegedésre utal.

KISCSERKÉSZ- AGYTORNA –

DECEMBERI REJTVÉNY: KIK A NEMRÉG ALAKULT MINI ŐRS TAGJAI? A MEGOLDÁSOKAT A SZOKÁSOS CÍMRE VÁRJUK: KLARIGORAMA@GMAIL.COM BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: DECEMBER 25.AZ ELŐZŐ HAVI MEGFEJTŐK: MENYÉT ŐRS, SAS ŐRS

HELYES MEGFEJTÉS: BOLFÁN BÁLINT, FILIPÁNITS ERVIN, HORVÁTH MÁRTON, HORVÁTH LÁSZLÓ, HORVÁTH PÉTER, HORVÁTH GERGELY, TÓTH ANDRÁS, KIRÁLY ZOLTÁN

GRATULÁLUNK!!!

EGY KUTYA A KONYHÁBAN…- FŐZŐCSKE-ROVAT -

Aszalt szilvás kalács

Hozzávalók:

A tésztához:2,5 dkg élesztő, kb. 2 dl tej, 50 dkg finomliszt, 3 evőkanál porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, 3 tojássárgája, egy csapott mokkáskanál só, egy citrom reszelt héja, 2-3 evőkanál rum, 8 dkg Ráma margarin.A töltelékhez:40 dkg magozott, puha aszalt szilva, 1 evőkanál rum, fél mokkáskanál őrölt fahéj, késhegynyi őrölt szegfűszeg, a nyújtáshoz finomliszt.A tészta megkenéséhez:1 tojássárgája, fél citrom leve, egy kiskanál rum, 3 púpozott evőkanál porcukor, 3 kanál sárgabaracklekvár.

Az élesztőt l dl langyos tejbe morzsoljuk, 2 evőkanál lisztet belekeverünk, és meleg helyen 15 perc alatt felfuttatjuk. A többi lisztet tálba szitáljuk, a porcukrot és a vaníliás cukrot beleszórjuk. Ezután a tojások sárgájával, a sóval, a citromhéjjal, a rummal, a felfuttatott élesztővel és a maradék langyos tejjel 5-6 perc alatt bedagasztjuk. Időközben apránként az olvasztott margarint is beledolgozzuk. Közepesen kemény, de nem hólyagos tésztát kapunk. Letakarva, meleg helyen kb. 30 percig kelesztjük. Időközben az aszalt szilvát kissé földaraboljuk - egy szemet háromba-négybe vágunk -, majd a rummal ízesítjük, a fahéjjal meg a szegfűszeggel fűszerezzük.A tésztát három egyenlő részre osztjuk, gömbölyűre formáljuk, és továbbra is letakarva, meleg helyen 20 percig kelesztjük. Ezután enyhén meglisztezett

gyúrólapon egyenként kb. 35 x 15 cm-es téglalappá nyújtjuk. Hosszában a közepére egyenletesen szilvát halmozunk, feltekerjük. Ha mindhárom cipó kész, hármas copffonással összefonjuk, és margarinnal kikent tepsire tesszük. Tojássárgájával megkenjük, 20 percig pihentetjük, majd előmelegített sütőben, a közepesnél nagyobb lánggal 35-40 percig sütjük. Előfordulhat, hogy félidőben túlzottan pirulni kezd, ilyenkor borítsunk rá alufóliát. Ha kihűlt, rummal megforrósított lekvárral megkenjük.A citromlevet a porcukorral kevergetve kissé megmelegítjük, végül a kalácsra kenjük. Csak akkor szeleteljük, ha kihűlt.

Jó Étvágyat! – Kívánunk! Tetri(k)szI

HUMORZSÁKA szilveszteri buli már a javában tart. Egy srác

odamegy egy már jó ideje ücsörgő lányhoz:- Veled nem táncol senki?

- Nem.- Akkor feltennéd a virslit főni?

*- Apa, apa! Mi lesz ebben az évben a karácsonyfa alatt?

- Parketta kisfiam, parketta!*

Szenteste összeül a család, és az ajándékokat bontogatják. Az anyós sikoltva felkiált:

- Jaj micsoda szégyen! Egy csomag vattát kaptam!Mire a veje:

- Hát nem azt mondta, anyuka, hogy fülbevalót kér?

Oposszum:Vera: A második karácsonyi számunk…. hüpp, hüpp…Trixi: Én is elérzékenyültem…vagy csak a gulyásba való hagymától sírok…?Eszti: -Állapot: Nincs kapcsolat, vagy korlátozott-Dorka: Kell valakinek egy fuvar?Magdi: A koszorúkötésen egy évre kiéltem az alkotásvágyam.Klári: A moházás misztikumán elmélkedem…