1
Pénzügyi bélyegek a Habsburg birodalomban és Magyarországon, 4. kiadás 145. oldal 1997/2000. Közteherjegy Rendelet: 29/1997. (IX. 3.) PM. és 29/1999. (XII. 10.) PM. Forgalomból való kivonás: 2009. évi CLII.tv. A 1997. évi LXXIV. tv. alapján az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherjegy beragasztásával és érvényesítésével a munkáltató teljesíti az adó- és járulék befizetési, illetve levonási kötelezettségét. A fel nem használt bélyegek 2010. szeptember 30-ig voltak visszaválthatók. A fekvő téglalap alakú bélyegek alaprajzolatát lineárisan futó – a perforáció alatt is folyamatos, de a perforált pontokon áttört – guilloche mintázat alkotja. Az alaprajzolat bélyegképenként ritmikusan ismétlődő. Az alaprajzo- lat UV-fényben fluoreszkáló, klf. színű festékkel nyomtatott. Középen fekete színű számokkal értékszám. Az érték- jelzés plasztikus hatású, és az alaprajzolatra árnyékot vet. Felette fekete színű betűkkel „KÖZTEHERJEGY”, a szám alatt fekete színű betűkkel „FORINT” felirat látható. Méret: 18x26 mm. Papír: vj.nélküli, UV pelyhező szálakat tartalmazó, optikai fehérítő-mentes, 110 g/m 2 tömegű, enyvezett papír. Fog: 11x11½ F. Nyomásmód: ofszet eljárás, két színben. Forg: 1997. szept. 1. (500 és 1 eFt) és 2000. jan. 1. (100 és 200 Ft) – 2010. márc.31 Év Régi Címlet Szín Kép ** 63. (2000) (1) 100 Ft narancs a 4,- 1,- 3,- 64. (2000) (2) 200 Ft zöld a 8,- 3,- 6,- 65. (3) 500 Ft kék a 20,- 8,- 10,- 66. (4) 1 eFt lila a 35,- 15,- 20,- 67 27 Megj: a forgalomból kivonás miatti új árazás! Sor (4 db): a 2.10 Különlegességek az adó- és illetékjegyeknél A számlailleték bélyegtervek próbanyomatai: EÉ (67%-os kicsinyítés). 3. Helyi kiadások Bevezető és áttekintés Helyi érvényű pénzügyi bélyegeket belügyminiszteri engedéllyel rendelkező helyhatóságok, a hadügyminisztérium katonai közigaz- gatása, valamint állammal kötött szerződésre hivatkozva egyes magántársaságok bocsátottak ki. A helyhatósági bélyegeket törvényerejű rendelet alapján egy meghatározott közigazgatási területen és bizonyos iratfajtákon kötelező volt alkalmazni (köznyelvi kifejezéssel korábban „vá- rosi bélyegek”-ként voltak ismertek). A katonai közigazgatási bélyegekkel a polgári közigazgatástól helyett működő katonai adminisztráció költségeit fedezték. Egyes az állammal kötött szerződés alapján területenkívüliséget élvező vasút- és hajótársaságok magánkibocsátású díjelszámolá- si bélyegeket használtak, melyeket a hatósági kötelező elrende- lés hiányában a pénzügyi filatélia határeseteinek tekintünk. A helyhatósági bélyegek bevezetésének célja Magyarországon az olyan települések illetékbevételeinek kiegészítése volt, amelyek fejlesztéséhez a kormány megítélése szerint valamilyen fontos az állami érdek fűződött. A kiegyezést követően rohamosan fejlődő országban ugyanis egyre sürgetőbbé vált a középkorból örökölt közigazgatási viszonyok átalakítása. Előfordult, hogy ugyanabban a helységben egyes lakóházak a „városhoz”, mások „faluhoz” tartoz- tak, attól függően, hogy lakóik városi kiváltsággal rendelkeztek, vagy nemesek, illetve ezek jobbágyai voltak-e. A közigazgatás modernizálását szolgáló 1870. évi XLII. törvény szabályozta a korábbi szabad királyi, valamint kiemelt városok és a vármegyék törvényhatósági jogát. Az 1871. évi XVIII. törvénnyel minden többi település a községi törvény hatáskörébe került. A végleges rendezés előtti 73 magyarországi városból az 1876. évi XX. tör- vényben már csak 26 maradt törvényhatóság. A többség rendezett tanácsú várossá alakult át, a többi nagyközséggé minősült vissza. Magyarországon a községek és városok a helyi illetékek és adók beszedését törvényi 120 felhatalmazás alapján már a 1886-tól bélye- gek kibocsátásával egyszerűsíthették volna. A bélyegkiadás tárgyi, gazdaságossági és szemléletbeli korlátai miatt e lehetőséggel első- ként a fővárosban és csak tizenkét év múlva, az anyakönyvi díjak beszedésénél éltek. Egy újabb évtizedig ezután is csak néhány helyi 120 1886. évi XXII. törvény a községekről

145. oldal 1997/2000. Közteherjegy

  • Upload
    others

  • View
    1

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: 145. oldal 1997/2000. Közteherjegy

Pénzügyi bélyegek a Habsburg birodalomban és Magyarországon, 4. kiadás 145. oldal

1997/2000. Közteherjegy

Rendelet: 29/1997. (IX. 3.) PM. és 29/1999. (XII. 10.) PM. Forgalomból való kivonás: 2009. évi CLII.tv.

A 1997. évi LXXIV. tv. alapján az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherjegy beragasztásával és érvényesítésével a munkáltató teljesíti az adó- és járulék befizetési, illetve levonási kötelezettségét. A fel nem használt bélyegek 2010. szeptember 30-ig voltak visszaválthatók.

A fekvő téglalap alakú bélyegek alaprajzolatát lineárisan futó – a perforáció alatt is folyamatos, de a perforált pontokon áttört – guilloche mintázat alkotja. Az alaprajzolat bélyegképenként ritmikusan ismétlődő. Az alaprajzo-lat UV-fényben fluoreszkáló, klf. színű festékkel nyomtatott. Középen fekete színű számokkal értékszám. Az érték-jelzés plasztikus hatású, és az alaprajzolatra árnyékot vet. Felette fekete színű betűkkel „KÖZTEHERJEGY”, a szám alatt fekete színű betűkkel „FORINT” felirat látható. Méret: 18x26 mm.

Papír: vj.nélküli, UV pelyhező szálakat tartalmazó, optikai fehérítő-mentes, 110 g/m2 tömegű, enyvezett papír.

Fog: 11x11½ F.

Nyomásmód: ofszet eljárás, két színben.

Forg: 1997. szept. 1. (500 és 1 eFt) és 2000. jan. 1. (100 és 200 Ft) – 2010. márc.31

Év Régi Címlet Szín Kép ** ���� ����

63. (2000) (1) 100 Ft narancs a 4,- 1,- 3,-

64. (2000) (2) 200 Ft zöld a 8,- 3,- 6,-

65. (3) 500 Ft kék a 20,- 8,- 10,-

66. (4) 1 eFt lila a 35,- 15,- 20,-

67 27Megj: a forgalomból kivonás miatti új árazás! Sor (4 db):

a

2.10 Különlegességek az adó- és illetékjegyeknél A számlailleték bélyegtervek próbanyomatai: EÉ (67%-os kicsinyítés).

3. Helyi kiadások

Bevezető és áttekintés

Helyi érvényű pénzügyi bélyegeket belügyminiszteri engedéllyel rendelkező helyhatóságok, a hadügyminisztérium katonai közigaz-gatása, valamint állammal kötött szerződésre hivatkozva egyes magántársaságok bocsátottak ki.

• A helyhatósági bélyegeket törvényerejű rendelet alapján egy meghatározott közigazgatási területen és bizonyos iratfajtákon kötelező volt alkalmazni (köznyelvi kifejezéssel korábban „vá-rosi bélyegek”-ként voltak ismertek).

• A katonai közigazgatási bélyegekkel a polgári közigazgatástól helyett működő katonai adminisztráció költségeit fedezték.

• Egyes az állammal kötött szerződés alapján területenkívüliséget élvező vasút- és hajótársaságok magánkibocsátású díjelszámolá-si bélyegeket használtak, melyeket a hatósági kötelező elrende-lés hiányában a pénzügyi filatélia határeseteinek tekintünk.

A helyhatósági bélyegek bevezetésének célja Magyarországon az olyan települések illetékbevételeinek kiegészítése volt, amelyek fejlesztéséhez a kormány megítélése szerint valamilyen fontos az állami érdek fűződött. A kiegyezést követően rohamosan fejlődő országban ugyanis egyre sürgetőbbé vált a középkorból örökölt

közigazgatási viszonyok átalakítása. Előfordult, hogy ugyanabban a helységben egyes lakóházak a „városhoz”, mások „faluhoz” tartoz-tak, attól függően, hogy lakóik városi kiváltsággal rendelkeztek, vagy nemesek, illetve ezek jobbágyai voltak-e. A közigazgatás modernizálását szolgáló 1870. évi XLII. törvény szabályozta a korábbi szabad királyi, valamint kiemelt városok és a vármegyék törvényhatósági jogát. Az 1871. évi XVIII. törvénnyel minden többi település a községi törvény hatáskörébe került. A végleges rendezés előtti 73 magyarországi városból az 1876. évi XX. tör-vényben már csak 26 maradt törvényhatóság. A többség rendezett tanácsú várossá alakult át, a többi nagyközséggé minősült vissza.

Magyarországon a községek és városok a helyi illetékek és adók beszedését törvényi120 felhatalmazás alapján már a 1886-tól bélye-gek kibocsátásával egyszerűsíthették volna. A bélyegkiadás tárgyi, gazdaságossági és szemléletbeli korlátai miatt e lehetőséggel első-ként a fővárosban és csak tizenkét év múlva, az anyakönyvi díjak beszedésénél éltek. Egy újabb évtizedig ezután is csak néhány helyi

120

1886. évi XXII. törvény a községekről