MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ

A K A D É M I A I K I A D Ó • 1 9 5 9 • V I I I . É V F . • 4 . S Z Á M

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 1 9 5 9

F Ő S Z E R K E S Z T Ő I

f ü l e p l a j o s

S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G T A G J A I ;

g a r a s k l á r a , g e n t h o n i s t v á n , h . z á d o r a n n a , r a d o c s a y d é n e s , v a y e r l a j o s

S Z E R K E S Z T Ő :

d e r c s ë n y i d e z s ő

T A R T A L O M J E G Y Z É K

KUTATÁS

Mencl Vàclav : Két ősi építészeti emlék Magyarországon 217 Levárdy Ferenc : Pannonhalma építéstörténete, I I I 220 Szakái Ernő : Mátyás király oroszlános díszkútjának rekonstrukciója 232 Berkovits Ilona : Egy Korvina-miniatúra 250 Balogh Jolán : Iohannes Duknovich de Tragurio 259 Molnár József: A sztalakti t boltozatok szerkezeti és formai megjelenése a török világ e m l é k a n y a g á b a n . . . . 268 Rózsa György : A magyar történelmi festészet témáinak barokk feldolgozása 275 Krisztinkovich Béla : Különleges barokk fayansz a Felvidéken 281 Fejős Imre : A Magyar Történelmi Képcsarnok 75 éve 285 Horváth Béla : Egrv József 289 Kiss Sándor: A magyar Tanácsköztársaság művészete 297

KÖNYV- É S FOLYÓIRATSZEMLE

Entz Géza : A magyarországi gótika kutatásának legújabb eredményei 304 William Hogarth : The analysis of Beauty c. értekezésének orosz fcrdítása. Ismerteti : Németh Lajos 311 Hans Sedimayr : Kunst und Wahrheit . Ismerteti : Németh Lajos 312 Pevsner Nicolaus : Europäische Architektur von den Anfangen bis zur Gegenwart. Ismertet i : Gerő László . . . 314 Gerő László : Pápa. Ismertet i : Granasztói Pál 322 Cibulka Josef : Velkomoravsky Kostel V Modré u Velehradu. Ismerte t i : Bercsényi Bezső 322 Rippl-Rónai József : Visszaemlékezés. Ismerteti : Soós Árpád 323 Tonnochy Alec : Catalogue of British Seal-Dis in the British Museum. Ismer te t i : Németh Annamária 324 Bedő Rudolf : Külföldi folyóiratszemle 325

5 1 3 0 2

KET ÖSI ÉPÍTÉSZETI EMLÉK MAGYARORSZÁGON*

Losoncról (Lueenec) Pelsőc (Plesivec) felé utazva u tunk a török háborúkból emlékezetes füleki vár mellett halad el ; i t t van az Ipoly és a Rima vidékének vízvá-lasztója. Ez még gömöri vidék ; a közeli Petrovicében és Almádiban (Gemersky Jablonec) románkori kistemp-lomok vannak. I t t lá tható a Hajnácskő határmenti vár is. Valamikor azonban ezen a vidéken át — elsősorban a mai határon keresztül délnek vezetett az út, ahol a Mátra és a Hiikk hegység nyúlványai között gyönyörű kapu nyílott északról a Tisza síkságára ; i t t folyik á t a hevesi Tarna folyócska. A vidék központja Eger városa, ahol a szentistváni időkben püspökség alakult, amelynek bazil ikáját nemrégiben Csemegi t á r ta fel. Délebbre a Tisza jobbpart ján, Mezőkövesd vidékén van a központja a magyar vályog építészetnek, primitív tetőkkel és történelem előtti ágasfákkal, figyelemre méltó házi szövőiparral. E meleg, festői vidéken, határaink közvetlen közelében, ahol édes bort szüretelnek, s főleg dohányt és kukoricát termesztenek, két ősi templom található, amelyek az utóbbi idők folyamán újfent magukra irá-nyí t ják a magyar és csehszlovák tudósok figyelmét. Az egyik Keldebrő község központjában van, ésszinte belevész a többszöri barokk átépítésbe, míg a másik Tarnaszent-mária községben található, mind a mai napig eléggé jó állapotban, az egykori várhelyen. A tudósok figyelmének oka az a körülmény, hogy mind a csehszlovák, mindpedig a magyar irodalomban olyan nézetek is napvilágot láttak, miszerint a szóban forgó két templom feltehetően a magya-rok bejövetele előtti szláv korszakból, talán a Nagy-morva Birodalom idejéből származik. Ezek szerint a Nagymorva Birodalom határai az esztergomi Duna-kanyaron, Visegrádon és Vácon túl az egykori bolgár Potisiáig húzódott kelet felé.

A Csehszlovák Műemléki Felügyelőség által 1957-ben Budapesten rendezett csehszlovák építészeti kiállítás alkalmából a magyar vendéglátók áldozatkészségének jóvoltából alkalmunk nyílott újból megvizsgálni a szó-ban forgó két műemléket. Közülük a feldebrői templom a nagyobb és fejlődéstörténeti szempontból a bonyolul-tabb . 1750-ben építették át a mai barokk formájára, amelynek főfalaiban két pregótikus építési korszak volt megállapítható. A két korszak közül a régebbi marad-ványa a templom keleti felében levő altemplom és annak falainál kiásott alapok. A probléma tehát itt a rekonst-rukció és a kormeghatározás. 1865 óta, amikor Henszl-niami Imre első ízben tanulmányozta a templomot, úgy-szólván generációként változtak a nézetek a templom korát illetően egészen 1925-ig, amikor Lux Kálmán építész már fejlettebb régészeti eljárásokkal, korszerű építészeti elemzés alapján megkezdte ásatásait.

Az első építkezés a jelenlegi álláspont szerint nagy-szabású építkezés volt, húszméternyi oldalhosszúságú négyzetes alaprajzzal ; az építményből legalább három oldalon félkörös apsisok emelkedtek ki. A keleti oldalon megmaradt a teljes szélességet elfoglaló altemplom, több mint felerészben a földbe süllyesztve. Kéthajós lévén, 2 x 6 keresztboltszakaszból áll. A felső keleti apsisnak az altemplom alsó apsisa felelt meg, amely hasonló bolto-zati rendszerű, azonban oszlopon nyugszik, amelynek kora és eredete az egész templom építészeti fejlődéstörténete szempontjából döntő jelentőségű. Az altemplom többi boltozatrendszere ugyanis gazdag pillérkötegekeu nyug-

*A tanulmányt a Pamíatky a múseá c. szlovák folyóirat 1959. évi I. számából vet tük á t a szerző engedélyével és dr . Csink Ta-m á s fordításában közöljük.

szik, amelyek stílusjellege azonban egészen más. Magának a templomnak belső beosztásából a barokk stílusú falak-ban hajók közti oszlopkötegek maradtak meg az északi oldalon három, a délin pedig ket tő ugyanolyan stílusúak, mint az altemplom pillérei, mind egyszerű párkányfejezettel. Az árkádok íveiből semmi sem ma-radt fenn.

Ez az első templom a román korban megsérült, ma jd később átalakításra került. Mindent lebontottak, ami a mai barokk-templom területén kívül volt, s az ú j oldalfalakat oda emelték, ahol azelőtt a pillérek és a hajók közti árkádok voltak. Ezek az épület mai főfalai. A déli és északi oldalfalakban mind a mai napig fenn-maradt az ívsoros párkány, megadván a magasságát az akkori párkánynak. Alatta az új homlokzat minden meze-jében szűk román ablakokat és román portált t á r tak fel. Tekintve, hogy akkoriban a keleti apsist még nem cserélték ki, a templom egyetlen keleti apsissal elzárt egyhajós, vagyis román stílusú építménnyé vált. Az altemplomban azonban ugyancsak történt változás: a hajó irányában új, dongaboltozatos teret csatoltak hozzá, ahová a hajóból a középen lépcsőn lehetett lejutni. Eredetileg az altemplomba a külső hajókban levő lépcső-kön át lehetett lejutni ; e lépcsők azonban az átépítés során megszűntek, úgyhogy az altemplomnak ú j lép-csőre volt szüksége. Ez az új tér kettős ívvel torkollt a régi altemplom keresztterébe. Ezt a kettős ívet ugyan-olvau stílusú oszlopkötegek támaszt ják alá, mint ami-lyenek a régi altemplom pillérei. Az építkezés fejlődé-sének kormegállapítását - mint a későbbiek során látni fogjuk ez a körülmény is elősegítette. Ez az ú jabb építkezés azután a török háborúkban ugyancsak sérülést szenvedett, s ennek a templomnak főfalaiból jöt t azután létre a mai barokk építmény. Lux Kálmán építész 1925. évi ásatásait 1936-ban újabb ásatás egészítette ki, mely utóbbinak eredményeit fia, Lux Géza hozta nyilvánosság-ra 1942-ben. (A feldebrői templom, A Magyar Mérnök és Építész Egvlet Közlönye, Budapest 1942.) A szóban forgó cikk és annak ábrái mindmáig az építkezések megisme-résének fő forrásai. Az itt közölt megállapításokra ala-pozta munká já t Gerevich Tibor (1938) és Kampis Antal (1955) is.

Éber László már 1922-ben k imuta t ta , hogy az apsisban levő oszlop másodlagos elhelyezésű. Magassága eltér a többi pillérkötegétől, s más a stílusa is : akantuszleveles kehely alakú fejezete a szentistváni udvari művészet déli (olasz) köréhez tartozik. Befejezésére azonban sohasem került sor, s így fejezete kezdettől fogva részben megmun-kálatlan maradt . Ezt a megállapítást azután 1955-ben Kampis Antal egészítette ki az altemplom régi és ú jabb része közötti kétárkádos fal elemzésével. Kimuta t ta , hogy i t t eredetileg teljes fal állt két ablakocskával

amely az altemplom terét közvetlenül a templom padozata felett kötötte össze a templom hajójával, továbbá a második templom árkádjainak építésekor a szóban forgó oszlopkötegünket egy másik helyről szállí-to t ták ide. Minden arra muta t , hogy a szóban forgó oszlopköteg mindaddig az alsó apsisban állt, az említett akantuszfejezetű oszlop helyén. Minden bizonnyal azt akarták annak idején elérni, hogy a megnagyobbodott al-templomból jobban láthassanak az apsisban levő oltárra, s ennek érdekében eltávolították onnan az oszlopköteget, elhelyezvén azt az ú j árkád alá, helyébe pedig egy sokkal régebbi oszlopot helyeztek, amelyre talán a felső épít-kezés munkálatai során bukkantak rá, és használták fel — befejezetlen fejezetével - építőanyagként.

1 Művészettörténeti Értesí tő 217

,Vm

1. A felilel>rői templom felvételi és rekonstrukciós rajza

Kzek voltak tehát a kormeghatározás problémái. Az első átépítésnek, t ehá t a második templom létrejöttének korát az ívsoros párkány és a külső falak ablakai hatá-rozzák meg. A falak azonban már nagy, faragott quader-kövekből, az ablakok boltozatai és minden ívsor (köztük szív alakúak is) külön kődarabokból készült. Nyilván-való tehát, liogy i t t a késői román korszakról van szó, 1200 körül, vagy valamivel későbben. Nem tudjuk , milyen mértékű beavatkozást jelentet t itt a ta tár betörés is. A második építési korszak azonban nem annyira fontos, bennünket az első templom érdekel, amelyet 1200 körül átépítettek.

Az első templom építésének kormeghatározását egy-részt az alaprajz rekonstrukciója, másrészt pedig építé-szeti elemeinek a felső részben levő hajóközi pillé-reinek, valamint az altemplomban levő boltozatoknak és pilléreknek stílusa segíti elő. Amennyire ismeretes, a magvar irodalom a felső templomot mindig csupán három-hajósnak tekintette, feltételezvén, hogy a széles középső ha jó ugyanolyan szélességű volt, mint a mai barokk templom, továbbá hogy a szűk oldalhajókat 1200 körül lerombolták ; emellett még akkor is kitartottak, amikor a francia a St. Germigny-des-Prés egyszerű centrális típu-sáról volt szó. Nagyon valószínű azonban, hogy az al-templom méretei, pilléreinek elhelyezkedése, valamint a felső templom pilléreinek térköze az eredeti térelosz-lást illetően más elképzelésekhez vezet. Kezdjük a felső pillérekkel : ezek nincsenek egyforma távolságra egymás-tól, az oldalapsis előtti térköz nagyobb. Hz azt jelenti, hogy az oldalapsisoknak valójában a hosszirányú kereszthajó felel meg, amelynek szélessége viszont a középső hosszanti

hajóval egyezik, Hzzel felvetődik a kereszttér gondo-lata. Milyen lehetett azonban a többi saroktér ? Hz adódhatik az északi sor utolsó nyugati pilléréből : a templom nyugati felében minden bizonnyal pillérkötegek voltak a középen. A templom tehát ötliajós volt, alap-raj za hasonlított ahhoz, amelyet a kassai katedrális későgótikus átépítésből ismerünk. Milyen lehetett viszont a templom keleti fele ? Amennyiben a mai barokképít-mény északi falában eredeti pillér volna található, a kérdés egyöntetű megoldást nyerhetne. Ilyen pillér azon-ban nem maradt fenn, s aligha bukkanhatnánk rá a vonatkozó térköz felezőjében, mivel ez esetben alap-jaival az altemplom boltozatát terhelné. Más megol-dáshoz kell tehát folyamodnunk : ez pedig az altemplom térelosztásából adódik. I<e kell szögeznünk, hogy az al-templom zárt terének a felső templomban ugyanolyan alaprajzú és belül ugyanúgy kétliajósan boltozott te-rek feleltek meg, amelyek a templom belső zárt terét megrövidítették, úgyhogy a keleti oldalon a főapsison kivül nem volt szükség mellékapsisra. Uv módon jön tehát létre a felvázolt alaprajz : nagy centrális tér, amely-ben a görög kereszt elve alapján ötliajós tér öthajós teret keresztez, a keleti oldalon két emelt alapú, az altemplom diszpozíciójának megfelelő zárt oldaltérrel deformálva, apsisokkal, amelyek a főtér keresztformáját lezárják. Amennyiben bazilikás típúsú térmegoldásról volt szó, akkor ez a keresztforma magasabb volt, mint a sarok-négvzetek terei. Az altemplomba a lejárat a két oldal-falnál nyílott, mégpedig közvetlenül a keresztbajóból ; az altemplom feletti emelt kórusnak a középső apsisban nem lehetett uagv lépcsője, mert két ablakocska van

218

itt, amelyek a hajó teréből megvilágították az altemp-lomot.

A görögkereszt a lapra jzú építményeket mint pl. a szóban forgót á l ta lában szír eredetűeknek tekintik. Ivzt a térmegoldást már a második században alkalmaz-ták a délszíriai Musmia prétoriumban, de ismerjük a szír eredetű teviri bazilikából (360 körül), Geras-ból (464—65) és a Bagarnan-i örmény építményekből (624 31). Arménián kivül ez a típus főleg a X. szá-zad végén és a XI. század elején Grúziában fejlődött ki. Az ilyen építmények a nyugati világban váratlanul és előzmények nélkül jelennek meg, mint ahogy meteorok hullanak a földre ; idegenek számunkra, és mindig azt bizonyítják, hogy létrejöttükben keleti hatások működ-nek közre. (Mint pl. St. Germigny-des- Près Franciaország-ban) . Hasonló jellegű lehetett a szóban forgó magyar építmény is : nem vezethető vissza a szentistváni udvari

kváderépítkezéseknél található meg, ahol a tektonika még e magas nívón is mindig labilis volt, és az építészeti elemek másképp kapcsolódtak az építmény-testhez, mint Nyugat-Európában. Oszlopkötegeket Armé-niában főleg a X. századból ismerünk.

Hagyjuk most ezt a problémát rövid időre nyitva, és tér jünk rá a másik templom vizsgálatára, amely ben-nünket a kérdéssel kapcsolatban érdekel : a tarnaszent-máriai templom megbeszélésére. A magyar kutatók közül ez utóbbi építménnyel főleg Csemegi József foglalkozott két cikkében (első ízben 1941-ben, a magyar mérnökök és építészek hivatkozott folyóiratának 75. kötetében megjelent tanulni anyában, ahol építészeti szempontból elemzi a műemléket, majdpedig ,,A Tarnaszentmáriai templom hajójának stíluskritikai vizsgálata" címen 1949-ben, az Antiquitas Hungarica c. gyűjteményben meg-jelent tanulmányában). Ezekben a tanulmányokban a

2. A tarnaszentmáriai templom és altemploma alaprajza

kultúrára, mivel ez utóbbi Dalmácián á t Eelső-Olaszor-szág és Salzburg felé orientálódott, de nem származhatik a Nagymorva Birodalomból sem, mivel hasonló épít-mények Morvaországban nem találhatók. A szóban forgó magyar építmény térmegoldás tekintetében a fel-soroltak közül a legfejlettebb.

Stíluselemzése is hasonló végkövetkeztetésekre vezet. Szabad támaszait sarokpillérekből álló oszlopkötegek és fél-pillérek alkotják, amelyek, igaz, különbözőképpen vannak elforgatva ; találunk i t t továbbá kehelyszerű kikép-zésű fejezeteket, egynek fedőlapján pedig levélszerű aba-kusz van. Ezek az alapelemek azonban minden bonyolult-ságuk ellenére egyszersmind rusztikusak is, úgyhogy Kampis véleményéhez csatlakozva valóban nem téte-lezhetünk fel monumentálisabb koncepciót. Ugyanez vonatkozik a boltozatok primitív formáira és konstruk-ciójára is. Aligha ta lá lunk monumentális elgondolást a nyugati építményekben is, tekintve hogy ott az építkezés tektonikus tagolása még a XI . században sem tar to t t ot t , hogy gyakrabban produkáljon bonyolultabb megoldásokat, elsősorban azért sem, mer t a nyugati tektonikus építkezés primitívsége mia t t aligha jutot-tunk volna el az i t t tapasztal t formákhoz ; nem épí-tettek volna kerekoszlopokat. amelyek a boltozatot metszették, a párkányok és oszlopfejek kiképzése más lett volna, a pillér alakja nem felfelé keskenyedő köteg lett volna, nagy és sima kváderek akkoriban még nem is létez-tek, a falazat pedig még vékony sorokból készült volna. Ellenkezőleg, az a benyomásunk, hogy a keresett monumentális koncepció egyes örmény vagy grúz

templom stílusának eredetével kapcsolatos álláspontját fejti ki. Vizsgálatunk tárgya szempontjából a második tanulmány a jelentősebb.

A tarnaszentmáriai templom kisméretű építmény., a mi román nyugat i karzatos kápolnánk nagyságának felel meg kb, a 6 x 9 m-es hajóból keletre apsis indul ki. Soros rakáséi falazatból áll, mintahogy az nálunk a XI . században általános volt. Térképzése csupán az igen keveset eláruló homlokzat mögött, belül alakul ki. Az a tér ugyanis amely kívülről hosszanti hajónak látszik, belül a tulajdonképpeni sík. mennyezetű hajóra és az apsis előtt felemelt kórusra oszlik, amelynek középső négyzete a kereszthajók módján teljes oldalapsisokra szélesedik, félköreik hosszabbítottak. Concháik vannak, miközben a középső négyzet alakú kórus hosszirányú donga-boltozatúvá válik. A kórust két egymás utáni, ha-talmas háromnegyedoszlopokra támaszkodó diadalív zárja be. A főapsis befelé pa tkó alakú formát ölt, a főapsis boltozata a hengerpalástnál keskenyebb, a dia-dalív felé pedig vastagabb : középen lépcső vezet a kórus-ra, a déli falnál pedig lépcső vezet az altemplomba, amely alul a kórus és az apsis teljes területének megfelelő teret tölt be. I t t újból középső négyzet alakul ki, negyed-gömb boltozattal ; oldalrészleteiben harántdongák (ke-resztirányú dongaboltozatok) vannak. Az apsis a temp-lomhoz képest kívül és belül egyaránt hosszabbított.

Az építmény sajátossága a sík mennyezetű hajó belső falainak tagolása. Mindegyik falon szűk háromtengelyes árkád található, melynek középső ívei nagyobbak, szélső ívei pedig kisebbek, álkereszthajót jeleznek ; az archi-

1* 219

voltok vékony, kubikus fejezetű faloszlopokon nyug-szanak, amilyenek a diadalíven láthatók. Ezek az osz-lopok külön emelt, formailag bonyolult lábazatokon az egész templomban körülfutó padkán nyugszanak. Jóllehet a hajó falainak tagolása szemnielláthatóan kisebb és finomabb, mint azt a szentély négyzetének pilléreinél észlelhettük, amelyeken nem vak árkádívek nyugszanak, mint a hajóban, hanem valódi kesztirányú dongaboltozatok, mindazonáltal stílus szempontjából ugyanarra az eredetre vezethetők vissza.

A falazat kötése és anyaga arra muta t , hogy az építmény egységes, s a ha jó és a szentély egy időben épült : i t t tehát kezdettől fogva templomról volt szó. Stíluseredetét Csemegi József a fal melletti árkádok lába-zatának elemzése ú t j án igen éles szemmel, hamar felis-merte. Ahhoz, hogy román stílusúnak minősüljenek, túl-ságosau bonyolultak : kör alakú párnákat alkotnak, a főpárnák mélyen bevágottak, szalagszerben fonottak és lótuszlevelekből kiinduló formákkal operálnak. Az oszloptörzseket sima vagy rovátkáit szalag övezi, a fal-menti padka homlokzata indafonat motívuméi (hason-lóan az oszloplábazatok kiképzéséhez), s levelek helyett hosszú spirálvonalakkal van kiképezve.

A fonott lábazatok és a pántolt kard alakú levelek e csodálatos formái valóban keleti eredetűek, és az ott fá-ban, fémben, csontban és s tukkóban egyaránt bevált for-mákból indulnak ki. Az ilyen formák nyugaton mint arra Csemegi helyesen rámuta to t t a quècllinburg-i Szt. Szervác altemplomának stukkófalaiból, továbbá a spanyol országi Xaranco vizigót palotájából ismeretesek. Az első esetben az építményt Theophánia bizánci hercegnő uta-

sítására építették fel, míg a narancói vizigót palota arclii-tektonikus rendszere örmény. S valóban, a Kaukázus vidé-kén, Arméniában és Georgiában, de egyidejűleg az orosz művészetben is mindig ugyanazok a díszítőformák és osz-loplábazatok bukkanak elő, s ugyanez a helyzet akopt művészetben is, vagyis mindenütt a Földközi-tenger keleti része és a Fekete-tenger mentén, ahová a hellén művészet hullámai el jutot tak.

Ezekről a pontusi területekről — lehet, hogy a kazár császárságból — ju t t a t t a el ezeket az egzotikus formákat Magyarországra a kazár nép, amely együt t jött be a magyarokkal, és Aha vezetése alatt a Mátra és a Bükk hegység lábai alatt a Tarna völgyébe telepedett le. Szent István idejében felvette a kereszténységet, és — amint azt a szóban forgó két templom esete m u t a t j a a magyar udvari művészet hivatalos irányzatától eltérő stílusú templomokat épített, amelyeket a kaukázusi kultúra által elért őshazájából hozott saját keleti művészetével alkotott meg. A szóban forgó két templom tehát nem szláv eredetű, hanèîTTFsupan a XI. század első feléből származnak. Az európai művészetben hasonló egzotikus színezetű kivétel csupán az említett két francia és német templom. Számunkra, csehszlovákok számára ez negatív eredményt jelent ugyan, de el kell fogadnunk ezt az eredményt, nehogy a mátravidéki templomok nagy-morva eredetének feltevése mind a Nagymorva Biro-dalom kul túrá jának művészeti jellegét, mind pedig a mi első nagy birodalmunknak kelet felé a Tiszántúlig való kiterjedését illetően további téves következtetésekre adjon alkalmat.

MKNCL VÁCI,AV

p a n n o n h a l m a é p í t é s t ö r t é n e t e . iii .

.J. Későgótikus épitkezések

Az új szerzetesrendek feltűnése részben a változó korok változott igényeinek kielégítésére irányuló törek-véseket jelzi, másrészt arról is számot ad, hogy a régi rendek vagy az alkalmazkodás hiányából, vagy az eredeti célkitűzésüktől eltérve nem alkalmasak többé felada-taik megoldására. Pannonhalma építéstörténetében a ciszterciták feltűnése gazdag virágzást eredményez, Oros apát gazdasági és jogi szervezése a lateráni zsinat reform-intézkedéseivel összhangban Faunonhalnia történetének s egyben művészi múlt jának is legtermékenyebb, legtel-jesebb kibontakozását teszi lehetővé. A csillogó felület alatt azonban észre kell vennünk a feudális küzdelmek nyomában járó romlást is. A X—XII . század folyamán felhalmozódó gazdagság aláássa a kolostor fegyelmét. Oros közvetlen utódai Salamon (1243—52), Favus (1252—65), Bonifác (1265—81) még meg tud ják őrizni egy ideig a kolostor tekintélyét, a XIV. században bekö-vetkezett hirtelen összeroppanás azonban világosan meg-mutat ja , hogy a ta tá r já rás t követő feudális anarchia felemésztette a nagybirtokos rendek belső erőtartalékait, a kolostorok kezében felhalmozódó hatalmas birtokok többé már nem szolgálják a szerzetesrendek eredeti kulturális és ideológiai célkitűzéseit, hanem a feudális anarchia idején nagyranőtt családok apát i méltóságra törő sarjainak hatalmi törekvéseit.

A meg-megújuló reformkísérletek azt igazolják, hogy a pápai kúria is kívánatosnak találja a régi szerzetes-rendeknek az ú j rendek szellemében történő megújulását. -V századforduló politikai küzdelmei azonban meggá-tolták a belső megújulásra irányuló reformtörekvések eredményességét, a francia befolyás alá kerülő avignoni pápai udvar t is egyre inkább csak a főpapi és apáti stal-lumok betöltéséből származó jövedelmek érdeklik. A reservatio rendszerének kiterjesztése a XIY. század folya-mán azt eredményezte, hogy a szerzetesrendek belső igényeinek semmibevételével a királyi udvar kegyeltjei - nem egyszer laikusok kerültek Pannonhalmán is

az apáti székbe.

Az Anjou-trókövetelő és Vencel küzdelme Pannon-halmát is súj tot ta , azonban a háborús pusztításoknál sokkal súlyosabb károkat okozott a kolostornak a XIV. század második felétől kezdve állandósuló kommen-datúra-rendszer. A jó javadalmú kolostort az egymást sűrűn váltogató karrieristák csupán lépcsőfokként hasz-nálták magasabb egyházi méltóságok felé vezető útjukon, illetve jövedelem-kiegészítésnek tekintették.

A XV. század a kormányzók korszaka, az idegenben élő javadalmasok csupán jövedelmük növelése érdekében törődtek apátságukkal. Vitéz János kormányzósága után maga a javadalmakat osztogató király t a r t j a fenn magá-nak a jó jövedelmet biztosító apátságot, amelyet kez-detben Kálmáncsehi Domonkos útján, ma jd budai tiszt-tartói (Pyber Benedek, Tliaukházi Bálint, 1484 90 között Ráskay Balázs) út ján igazgat.

A hanyatló korszakból Hamer I. Vilmos (1333—54) és Szigfrid (1355 — 65) apát kormányzása emelkedik ki : a Visegrádon megtartott káptalan-gyűlés (1342) hatá-rozatai értelmében igyekeznek helyreállítani kolostoruk meglazult fegyelmét. Szigfrid apát, síremlékének tanúsága szerint, monostorát dicséretre méltó módon kija-ví t ta t ta . 1

Oros apát nagyarányú építkezései óta csaknem más-fél évszázad telt el anélkül, hogy nagyobbszabású épít-kezésekre utaló írásos emlékekkel találkoznánk. A kolos-tor épületein sincs nyoma XIY. századi építésnek. Szig-frid apá t síremléke az egyetlen tanúság, hogy volt vala-melyes építő tevékenvseg a ta tár járás t követő másfél század alatt. Pedig a kolostort a tatárpúsztí tás, majd a trónviszályok idején előretörő Németújváriak hatal-maskodása bizonyosan megviselte. IV. Ince pápa 1244. ápr. 29-ről keltezett levelében inti IÁ". Béla királyt, hogy a tatároktól elszenvedett viszontagságok ellenére adja vissza az apátságnak amely csaknem összes javait elvesztette a nomád pusztítás idején —, lefoglalt javait.2

A pápánál panaszt tévő szerzetesek bizonyára eltú-lozták a kolostor pusztulásáról szóló híradásukat a pápai közbenjárás eredményesebb kieszközlése érdekében. Rogerius (már idézett") félreérthetetlen értesítése ellent-

220