ADATTÁR

ZUZANA LUDIKOV Á- MIKÓ ÁRPÁD - PÁLFFY GÉZA

A LŐCSEI SZENT JAKAB-TEMPLOM RENESZÁNSZ ÉS BAROKK SÍREMLÉKEI, EPITÁFIUMA! ÉS HALOTTI CÍMEREI (1530-1700)

,, / .. / / / ,,

MUVESZETTORTENETI ERTESITO

55. kötet J.. D2.

KÜLÖNLENYOMAT

� 0 u �......� µ.i

0 � <:

ADATTÁR

ZUZANA LUDIKOV Á- MIKÓ ÁRPÁD - PÁLFFY GÉZA

A LŐCSEI SZENTJAKAB-TEMPLOM RENESZÁNSZ ÉS BAROKK SÍREMLÉKEI, EPITÁFIUMA! ÉS HALOTTI CÍMEREI (1530-1700)

Egy páratlanul gazdag síremlék-együttes

Megszoktuk, hogy a lőcsei (ma Levoca Szlovákiá­ban) Szent Jakab-templom nem síremlékeiről és epi­táfiumairól nevezetes, hanem elsősorban nagyszerű középkori számyasoltárairól - kivált lőcsei Pál főol­táráról -, freskóiról, a 17. századi művészet történe­tében pedig leginkább szószéke és orgonája miatt szerepel. Utóbbiakkal kapcsolatban szokták emle­getni - általában ugyanazt - a négy-öt díszesebb epi­táfiurnot.1 A templom azonban a Magyar Királyság késő reneszánsz és barokk funerális művészetében is elsőrendűen fontos helyet foglal el, mégpedig egye­dülállóan gazdag - összeállításunkban mintegy öt­ventételnyi2 - és szerfölött kvalitásos síremlék- és epitáfium-sorozatával (1. kép). A városban korán hó­dított teret a reformáció; egészen 1674-ig az evangéli­kusok tulajdonában maradt a Szent Jakab-templom (1682 és 1687 között rövid időre ismét az övék lett, majd megint elveszítették).3 Az evangélikusok sír­emlékeit és epitáfiurnait a katolikus plébánosok is megkímélték; mindössze 1678 júliusában a Thurzók halotti zászlainak nagy részét (1. 24. sz. B pont4), majd a 18. század közepén magukat a Thurzó-monurnen­tumokat bontották le és helyezték át (7. sz. A pont).

A napjainkban meglévő lőcsei síremlékek közül két nagyobb csoport válik ki: az egyiket a Magyar Királyság és Közép-Európa történelmében fontos szerepet játszó bethlenfalvi Thurzó család tagjainak emlékei alkotják, a másikat pedig Lőcse gazdag pol� gárai, a városi tanács tagjai, meghatározó képviselői� vagyis a szabad királyi város elitjének sírkövei és epitáfiurnai. A kettő időben nincs pontosan párhu­zamban. Az 1636-ban kihalt Thurzóknak 1625 után nem készül több síremlékük Lőcsén, a polgárok epi­táfiurnainak sorozata viszont csak a 16. század végé-

vel kezdődik. A Thurzó-síremlékek sokfélék és sok­felől kerültek Lőcsére, az elhunyt családtagok szere­pének-törekvéseinek, valamint szerteágazó hazai, külföldi politikai, családi és művészeti kapcsolatéü­nak megfelelően. A lőcsei városi elit epitáfiurnainak stiláris kötődése szűkre szabottabb, a német evangé­likus polgárság szokásaihoz igazodva.

1. A lőcsei Szent Jakab-templom belseje. A szószék mögöttjobbra a Zabler-epitáfium, balra az Amman-mortuarium,

alatta a Putscher-sírkő (archív felvétel, KÖH)

327

A Thurzók gyakran elfeledett sírhelyei

A kétségtelenül ismertebb, de ez ideig majd mindig csupán részleteiben tárgyalt együttes a Thurzó csa­lád monurnentumaiból áll. A 15. századtól Lőcse városához kötődő Thurzók5 a következő évszázad elejére néhány évtized alatt előkelő lőcsei városi pol­gárokból előbb magyar- és lengyelországi kereske­dőkké és nagyvállalkozókká, 6 majd a Magyar Ki­rályság irányításában meghatározó szerepet játszó arisztokratákká váltak, miközben egyik águk Alsó­Ausztriában vert gyökeret, két családtagjuk (IV. Já­nos és 1. Szaniszló) pedig püspökként Boroszlóban és Olmützben erősítette a feltörekvő família pozíció­it. 7 A 16. század közepére azután a családnak két na­gyobb „ága" (egy magyar és egy osztrák) alakult ki, miközben a Fuggerekkel való szoros rokonság kö­vetkeztében többen éltek Augsburgban is. Ezek az ágak és családcsoportok azonban továbbra is szoros kapcsolatban álltak egymással - ami még a lőcsei sírkövek vonatkozásában is különös jelentőséggel bír, miként alább még látni fogjuk.

A Thurzók valójában az 1. Ferdinánd uralkodása (1526-1564) alatt kialakuló közép-európai Habsburg Monarchia fokozatosan létrejövő, nemzetek feletti arisztokráciájához csatlakoztak, hiszen egyszerre rendelkeztek nemességgel és birtokokkal a monar­chia magyar, osztrák, német és cseh-morva területe­in (sőt még a Jagellók Lengyelországában) is, és töl­töttek be mind az egyes tartományokban, mind a bécsi udvarban fontosabb tisztségeket, és érvényesí­tették ezek segítségével összefonódó érdekeiket.8 Ennek következtében viszont a gyakori vélekedés­sel ellentétben korántsem csupán Lőcsén, hanem a monarchia különböző országaiban és tartományai­ban (főként Magyarországon és Alsó-Ausztriában) fekvő birtokaikon található templomaikban temet­keztek. Az alábbiakban bemutatott számos családi sírhely használata ellenére az mégis kijelenthető, hogy a Thurzók egy nagyobb csoportja valóban Lő­csén nyert örök nyugalmat. Úgy is fogalmazhat­nánk, hogy a Lőcséről német, osztrák, lengyel földre vagy a Magyar Királyság távolabbi régióiba távozó és hosszabb ideig ott élő családtagok egy része utol­só földi útján visszatért a szepességi szabad ki,rályi városba. Ennek azonban - és ez külön hangsúlyo­zandó - mindig konkrét oka volt.

A Lőcsén 1508-ban eltem�tett Thurzó II. János (1437-1508, 7. sz.) lőcsei, majd'krakkói kereskedő és körmöci kamaragróf9 első házasságából született fi­ának, Thurzó III. Györgynek (1467-1521) a gyerme­kei részben Alsó-Ausztriában, részben Augsburg­ban éltek, ami nem kis mértékben anyjuknak, Anna Fuggemek volt köszönhető. A magyar és a szlovák történetírás által szinte elfeledett, rövid életű alsó-

ausztriai Thurzó-ág tagjai közül 1. Bernhard (t1551) és II. Bernhard (t1594/96, az eló'bbi fia), tarthatók a legismertebbeknek. 1. Bernhard - aki még említendő magyarországi rokonaival együtt 1550-től viselte a bajmóci báró (Freiherr zu Woinitz) címet - ugyancsak 1550-ben nyert az alsó-ausztriai Herrenstanába fel­vételt, 10 amit hosszú bécsi udvari szolgálata előzött meg.11 Családjával együtt Bécs mellett többnyire grafeneggi kastélyában élt, amelyet 1536-ban vásá­rolt a Magyarországon szintén meghatározó kap­csolatokkal rendelkező Svetkovics testvérektől, Lászlótól és Ádámtól (németesen Lasla és Adarn von Schetkowitztól).12

Ezzel magyarázható, hogy 1. Bernhard és osztrák felesége, Katharina von Neidegg zu Ranna (t1562) a grafeneggi uradalomhoz tartozó és kastélyuk közvet­len közelében fekvő Haitzendorf falu Szent Ulrich­templomába temetkeztek. Vörösmárvány síremlé­kük a kórus északi falán napjainkig fennmaradt (2.

. '

J

2. Thurzó I. Bernhard (t1551) és felesége,Katharina von Neidegg (t1562) fali síremléke a haitzendorfi

St. Ulrichskirchében (Andreas Zajic felvétele)

328

kép). Mindössze húszhetesen elhunyt első fiukat, a családfáról általában hiányzó Alexiust (t1541. ápr. 9.) azonban még nem itt, hanem a Kremstől délnyugatra fekvő Unterranna (Niederranna) pálos kolostorának templomában helyezték örök nyugalomra,13 amely Bernhard felesége családjának egyik régi birtoka volt.14 További fiatalon elhunyt fiúgyermekeik Go­hann, Christoph) és a felnőttkort megért egyetlen fi­uk, az Ausztriában élt ág utolsó férfitagja, II. Bern­hard sírhelyét jelenleg sajnos nem ismerjük. Feltehető azonban, hogy talán mind a gyermekeket, mind II. Bernhardot a haitzendorfi családi sírernlékbe temet­ték. Azt viszont tudjuk, hogy II. Bernhard egyetlen leánya, a stájer Helena von Saurautól született Benig­na 1599. szeptember 23-án még a család birtokában lévő grafeneggi kastélyban halt meg. Ő végül még­sem nagyszülei mellett, hanem az uradalom köz­pontjától északkeletre fekvő GroBweikersdorf egykor gótikus, majd a 18. század első felében Joseph Ema­nuel Fischer von Erlach által barokk stílusban átépí­tett templomában nyert örök nyugalomra.15 Az oszt­rák szakirodalom szerint síremléke napjainkban a templom külső falán látható.16

Összességében mindez azt jelenti, hogy a csupán két generációt megélt osztrák Thurzó-ág tagjai ed­digi ismereteink szerint legalább három helyen (Haitzendorf, Unterranna és GroBweikersdorf) te­metkeztek. Ez a szám azonban a jövőben bizonyo­san gyarapodni fog, ha esetleg megtudjuk, hogy I. Bernhard fiúgyermekei mellett négy leányát, Bar­barát, Mariát, Elisabethet és Felicitast - akik közül az utóbbit nagylucsei Dóczy Gábor vette feleségül -férjeik vagy családtagjaik hol temették el.

Bár a magyar és a szlovák történeti-művészet­történeti kutatás a magyarországi Thurzók temet­kezése kapcsán Lőcse mellett általában csupán a ne­ves nádor (1609-1616), Thurzó György árvai várbeli sírhelyéről beszél, a családnak a Magyar Ki­rályságban élő különféle kisebb „ágai", pontosab­ban generációi korántsem csak e két helyen temet­keztek. Bár jelen áttekintésben teljességre nem törekedhetünk, a lőcsei Szent Jakab-templom és az árvai várkápolna mellett érdemes beemelni a törté­neti-művészettörténeti köztudatba még a biccsei, a galgóci és talán a bajmóci mezővárosi templomot, sőt még a szepeshelyi káptalani templomot is -;­nem beszélve természetesen azon sírhelyekről, amelyekre a magyar arisztokrácia egyik l�gmegha­tározóbb családjának leánytagjai (az osztrák ág hölgytagjaihoz hasonlóan) férjeik révén „jutot­tak" .17 Végül a Thurzó-sírhelyek számát továbbgyarapítja az is, hogy a kiházasított leányokhoz ha­sonlóan a család főpappá emelkedő tagjai is Lőcsé­től messze, általában püspöki székhelyükön nyer­tek örök nyugalmat - miként Thurzó Zsigmond

váradi püspök (1505-1512) a váradi, IV. János bo­roszlói püspök (1506-1520) a boroszlói, végül I. Szaniszló olmützi püspök (1496-1540) az olmützi székesegyházban.18

Noha a magyar főnemesség soraiban a kora új­korban a több helyen való temetkezés nem szá­mított ritkaságnak, hiszen politikai-reprezentációs okokból a családi temetkezőhelyek (birtokközpontok templomai, kolostorai és várkápolnái) mellett gyak­ran részesítették előnyben például a pozsonyi koro­názási dómot, a kassai Szent Erzsébet-templomot vagy a zágrábi Szent István-katedrálist, ennyire sok helyen történő temetkezésről ez ideig csupán a mo­nyorókeréki Erdődy család kapcsán Gastrebarskón, a zágrábi katedrálisban és ferences templomban, valamint a nagyszombati és a pozsonyi dómban) voltak ismereteink.19

Thurzó György nádornak az árvai várkápolnába való temetkezése első vélekedésre elsősorban az or­szág első méltóságának politikai reprezentációs igé­nyével és egy új családi sírhely alapítására való tö­rekvéssel állt összefüggésben.20 Rajta kívül azutánide temették özvegye, czoborszentmihályi Czobor Erzsébet (1578-1626) mellett többek között fiukat, a Wittenbergben tanult, de fiatalon elhunyt protestáns humanistát, Thurzó Imrét (1598-1621),21 valamintegyik leányuknak, Thurzó Annának férjét, Szu­nyogh Jánost is. Sőt utóbb a hamarosan kihalt Thur­zók örökségének egy részét megszerző és gyakran Árva várában lakó jeszenicei és budetini Szunyogh és a vele rokon Henckel von Donnersmark família több tagját is.22 Az Árván egykor fennmaradt sírem­lékek, halotti címerek és koporsók eddigi közlemé­nyeinkben követett szisztematikus számbavétele ugyan még csak részlegesen történt meg,23 kiemelt figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy a családi sír­boltban örök nyugalmat nyert Thurzó családtagok földi maradványainak történeti antropológiai és pa­leopatológiai elemzését az elmúlt évtizedben egy in­terdiszciplináris szlovák kutatás már gondosan el­végezte.24

Nem György nádor volt azonban a bethlenfalvi Thurzó családból az első, aki nem Lőcse városában temettette el magát és közeli rokonait, hanem saját családi sírhely-alapítással kísérletezett. Kevéssé is­mert apja, bethlenfalvi Thurzó Ferenc25 már - úgy tűnik - megprqbálkozott ezzel. Fiához hasonlóan ő ezt szintén megtehette, hiszen a 16. század közepé­nek egyik legkülönlegesebb sorsú, de egyik igen be­folyásos politikusa volt, és nem csak a Lajtától kelet­re fekvő magyarországi területeken. Bár padovai tanulmányait26 követően 1534-től a nyitrai püspök tisztét töltötte be, majd 1549-től a Pozsonyban szé­kelő Magyar Kamara elnöke, azaz a magyarországi pénzügyigazgatás egyik feje volt, 1557-ben otthagyta

329

az egyházi pályát. Feltételezhetően részben azért, mert testvére, IV. György korai halálát követően - az utóbb Lőcsén eltemetett V. János (tl558, 8. sz.) gyer­mektelensége miatt - ekkor a Thurzók Magyaror­szágon élő két nagyobb ágának kihalása fenyegetett.

Thurzó Ferenc döntése mind saját, mind családja szempontjából egyaránt helyesnek bizonyult. Egy­részt két feleségétől, Koszta Borbálától és Zrínyi Ka­talintól hamarosan három fiúgyermeke született: Si­mon, György és ifj. (II.) Ferenc, még ha közülük csupán a későbbi nádor élte is meg a felnőttkort. Másrészt Thurzó Ferenc képes volt világi karrierjét is folytatni, méghozzá nem is akárhogyan. Bár a részle­tek feltárásával még adós a kutatás, Thurzó 1556-ban rövid időre a bécsi Udvari Kamara elnöke lett.27

Ilyen magas bécsi központi kormányszervbeli tiszt­séget a 16-17. században egyetlen magyar főnemes sem töltött be! Mindez szemléletesen jelezte, hogy a Thurzók valóban a Habsburg Monarchiát vezető, említett nemzetek feletti főúri elitbe tartoztak.

Ferenc ráadásul - elsősorban Thurzó 1. Elek or­szágbírót és helytartót követve (4. sz.) - tovább gya­rapította családja igen tekintélyes vagyonát. Az 1550-es évek közepén zálogbirtokként megtartotta Árva (ma Orava) és a Trencsén megyei Lietava vá­rait és uradalmait, sőt ugyanezen megyében 1563-ban megszerezte Biccse (ma Bytca) mezővárosát, megrongált régi kastélyával és minden tartozékával együtt. Ezzel a Thurzó család Morvaországgal szomszédos pozíciói szépen megerősödtek, Ferenc pedig Biccsén hamarosan (1571-től) új rezidenciát kezdett építeni, mégpedig olasz mintára a milánói származású építész, Johannes Kilian de Syroth se­gítségével. Az új kastély azután hosszabb ideig öz­vegyének, Zrínyi Katának és az ő második férjének (ghymesi Forgách Imrének), sőt utóbb fiának, Thur­zó Györgynek is udvara és reprezentációs székhe­lye maradt.28 Így teljességgel érthető, hogy az oszt­rák Thurzókhoz és a korabeli magyar arisztokraták egy jelentős részéhez hasonlóan az Árva várában 1574. március 17-én elhunyt Thurzó Ferenc is az új rezidenciája mellett fekvő mezőváros templomába temettette el magát (,,sepultus in templo Bítchensi"). Itt nyert azután örök nyugalomra 1585-ben özve­gye, Zrínyi Katalin is.29

A későbbi nádor azonban nemcsak apja reziden­ciáját, hanem családi sírhelyét is megtartotta. A fia­tal Thurzó György és famíliája így még jó ideig a biccsei templomot használta sfrhelyül. Bizonyítha­tóan itt temette el például Thurzó 1586-ban első fiát, a csupán 11 napot élt Ferencet, 1590-ben első felesé­gét, ghymesi Forgách Zsófiát, majd 1597-ben máso­dik feleségétől, czoborszentmihályi Czobor Erzsé­bettől született leányát, az egy esztendőt élt Erzsébetet; miközben az 1590-es években az egykori

gótikus templomot jelentősen kibővíttette és felújít­tatta. De még 1604. szeptember közepén született, majd fél esztendő múlva elhunyt leánygyermekét, Zsófiát is itt helyezték örök nyugalomra 1605 márci­usában.30 Sőt, feltehetően itt nyugodhatott testvére,az 1575-ben hatévesen meghalt II. Ferenc is, vala­mint azon leánytestvérei, akiknek temetési helyét a fenti adatokat rejtő, értékes családi Biblia nem őrizte meg számunkra.

A biccsei temetkezés hagyományának a csecse­mő Thurzó Zsófia temetési szertartása után néhány hónappal, 1605. május 21-én Bocskai István hajdúi vetettek véget, akik tatár segédlettel a magyar ki­rály hűségén megingathatatlanul kitartó Thurzó György biccsei kastélyát és mezővárosát, az utóbbi­ban a templommal és a Thurzó-síremlékekkel telje­sen kirabolták és felégették.31 Az új családi sírhelykiválasztásában így a politikai reprezentáció mel­lett bizonyára meghatározó szerepet játszott a Vág feletti sziklacsúcson emelkedő Árva várának védet­tebb fekvése is. Ugyanakkor a sors különleges fin­tora volt, hogy Thurzó Györgynek a család II. Elek­féle ágából származó rokonai, III. Kristóf (23. sz.) és III. Szaniszló (28. sz.) éppen a biccsei sírhely el­pusztítása idején álltak - persze erős kényszerből -a Felső-, majd Alsó-Magyarországot hajdú és török­tatár csapatokkal megszálló és a galgóci és bajmóciuradalmaikat is pusztítással fenyegető Bocskai feje­delem oldalára. 32

Bár a bajmóci (ma Bojnice) templomba való Thurzó-temetkezésre csupán általánosságban utal a régi szakirodalom,33 a galgóci (ma Hlohovec) temp­lom esetében két konkrét adattal is szolgál. Eszerint az alábbiakban még említendő és Lőcsén eltemetett II. Elek (13. sz.) kamaszkorban elhunyt gyermekét,III. Eleket (1585-1597), majd az 1609. december 27-én Galgócon örökre elszenderedett II. Miklóst itt kí­sérték utolsó útjukra, nevezetesen az utóbbit 1610.február 2-án.34 Bár különösen annak ismeretében,hogy utóbb két édestestvérüket, IIL Kristóf kama­rást (23-24. sz.) és III. Szaniszló nádort (28-29. sz.) alőcsei templomban temették el, a galgóci temetke­zés elsőre nehezen tűnik megmagyarázhatónak.Amennyiben viszont tudjuk, hogy a II. Elek általegykor birtokolt számos alsó- és felső-magyaror­szági Thurzó-uradalomból Miklós - itáliai tanul­mányaiból házatérvén35 - végül a galgócit és a baj­mócit kapta meg osztályrészül, majd kormányoztaőket és használta lakhelyül, a galgóci temetkezésrögtön teljesen érthetővé válik.

Végezetül még ennél is egyszerűbben magyaráz­ható Thurzó Ádám szepeshelyi (ma Spisská Kapitu­la) temetkezése, ennek okát ugyanis Kaspar Hain lőcsei krónikája részletesen előadta. A katolizált fő­nemes holttestének katolikus szertartással történő

330

búcsúztatását 1636 januárjában Lőcse város evangé­likus polgársága egyszerűen nem volt hajlandó a Szent Jakab-templomban elfogadni.36 Így őt végül a katolicizmus közeli „fellegvárában", a szepesi kápta­lan templomában temették el, amelynek falán mor­tuariuma napjainkban is látható.37 Ez annak ellenéreis így történt, hogy Thurzó Ádám apját, a Lőcsén el­temetett Szaniszló nádort, majd az utóbbi elsőszülött fia, IV. Szaniszló halálát (+1627) követően maga is Szepes vármegye fő- és örökös ispánja volt.

Solitus tumulationis maiorum locus? A „lőcsei" Thurzók

és síremlékeik

Nem véletlenül hangsúlyoztuk az előző mondat­ban a Szepes vármegyei örökös ispáni tisztséget. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis a Thurzók lőcsei temetkezésekor ténylegesen csupán a 15. szá­zad közepe utáni első generációknál számított a családi hagyomány. Nevezetesen azoknál a család­tagoknál, akik többnyire a szabad királyi városban születtek és ott előkelő polgárként hosszabb ideig éltek, azaz a család ún. ,,polgári generációjának"38 tagjai voltak - mint például az 1457 táján elhunyt Thurzó I. György lőcsei kereskedő és tanácsos, va­lamint fia, a már említett városi patrícius és vállal­kozó II. János (1437-1508, 7. sz.). Nem zárható ki azonban, hogy talán Thurzó II. János testvére, I. Márton gyermekeinek (Ill. János, Péter, II. Márton, II. György és Gáspár szepesi kanonok) egy része isitt nyert örök nyugalomra. A családi hagyományt,azaz apja és unokatestvére döntését ugyanakkor -az országnagyok közé emelkedése és kiemelkedőkarrierje dacára - Thurzó I. Elek országbíró és királyihelytartó (4. sz.) is követte; így őt özvegye, ormosdiSzékely Magdolna 1543-ban az időközben evangé­likussá vált Szent Jakab-templomba temettette el.

A következő generációk esetében azonban -mint részben már láthattuk - elsősorban nem vagy csak kis részben dominált a családi hagyomány. Az osztrák ág tagjai Alsó-1.Ausztriában, 1. Ferenc és utó­dai pedig előbb Biccsén, majd Árva várában temet­keztek, de még a Lőcsén elhunytak utódaiból is ju­tott néhány az időközben az ország leggazdagabb arisztokratái közé emelkedett család különböz9 uradalmi központjainak (Galgóc stb.) templomaiba. Nem szakadt meg azonban a lőcsei temetkezések sorozata sem. Thurzó I. Elek orszigbíró és egyúttal szepesi ispán (1531-1543) ugyanis különleges ha­gyományt teremtett. Nevezetesen tőle kezdve a Thurzó-famíliának csakis azon képviselői, valamint közeli hozzátartozói temetkeztek Lőcsén, akik vi­selték Szepes vármegye örökös ispáni, a 17. század­ban örökös főispáni tisztét.39

1. Eleket így követette előbb V. János (+1558, 8. sz.,szepesi ispán: 1550-1558), majd a Szepes várában év­tizedeken át élő II. Elek (+1594, 13. sz., szepesi ispán: 1584-1594), végül Thurzó III. Kristóf (+1614, 23-24. sz., szepesi ispán: 1603-1614) és Thurzó III. Szaniszló (+1625, 28-29. sz., szepesi ispán: 1614-1625). Valójá­ban tehát csupán Thurzó II. Szaniszló (t1586, szepe­si ispán: 1559-1584) és a katolikus Thurzó Ádám (+1635, szepesi ispán: 1627-1635) jelentett a Lőcsét is magában foglaló vármegye kormányzói közül kivé­telt. Az utóbbi esetében - mint láthattuk - a katolizá­lása miatt ellenálló lőcsei polgárság elutasítása, az előbbinél viszont pusztán az volt ennek az oka, hogy ő 1584-ben elhagyta Magyarországot, és szüle­tési helyére, Augsburgba távozott, és ott is halt meg 1586. július 6-án.40 Thurzó IV. Szaniszló (+1627) ésThurzó Mihály (+1636) szepesi ispánok (1625-1627, ill. 1635-1636) temetkezési helyét viszont jelenleg még nem ismerjük, bár nem kizárt, hogy az előbbit apja síremlékébe (vö. 28. sz.) temették, hiszen a ná­dor sírboltjában jutott hely utóbb, 1683 tavaszán még késmárki Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem csecsemő-fia, István földi maradványai­nak is (46. sz.). (Egyébként az 1636. augusztus 10-én elhunyt Mihállyal fiágon kihalt a Thurzó-família, így későbbi temetkezőt már egyik családi sírhelyen sem kell keresnünk.)

Összegezve tehát: a Lőcsén eltemetett Thurzó csa­ládtagok a 16-17. században elsősorban Szepes vár­megyei ispáni tisztüknek és a megyében fekvő sza­bad királyi várossal emiatt (is) fennmaradt szoros kapcsolataiknak köszönhették, hogy a család legré­gebbi sírhelyét használhatták. A Thurzók most meg­ismert temetkezési helyeinek kiválasztásában tehát az országos politikának és a hadi eseményeknek, az egyes családtagok által viselt tisztségeknek, hatalmi és ezzel összefüggő családi sírhely-alapítási törekvé­seiknek, valamint a família szerteágazó genealógiájá­nak, birtokstratégiájának és -irányításának valójában jóval nagyobb szerepe volt, mint egy adott helyhez kötődő családi hagyománynak.41 A 16-17. századi magyar és horvát arisztokrácia funerális emlékeinek kutatása során tehát ezeket a ritkán figyelembe vett szempontokat á jövőbeli vizsgálatoknak érdemes lesz az eddigieknél gondosabban feltérképezni.

Ezen állitásunknak az sem mond ellent, hogy Thur­zó Anna (+1563, 10. sz.), Jeromos (+1576, 11. sz.) és II. Kristóf (1590+, 12. sz.) is Lőcsén nyertek örök nyuga­lomra. Annát, Báthory András országbíró és egyúttal ugyancsak Szepes vármegyei ispán (1543-1550) fele­ségét ugyanis apja, Thurzó I. Elek síremlékébe temet­ték (10/A. sz.), Jeromos és Kristóf pedig a régióhoz oly szorosan kötődő és a Szent Jakab-templomba temet­kező II. Elek Szepesi Kamara-elnök édestestvérei vol­tak. Bár ők bajmóci bárókként akár az ottani temp-

331

lomba is temetkezhettek volna, sorsukról feltehetően - végrendeleteiknek vagy megfelelve, vagy annak el­lentmondva - a lőcsei családi hagyományt erősítveutódaik, talán mindkét esetben II. Elek döntött, hi­szen felségeikről nem tudunk. Végül érdemes felhív­ni a figyelmet arra, hogy édesapjuk, 1. Christoph volta család osztrák-német és magyar ágának összekötő­je, aki majdnem bizonyosan Augsburgban született,és a neves augsburgi nagykereskedő famíliából szár­mazó Margaretha Rehlingerrel kötött - talán máso­dik - házasságának köszönhetően ott is halt meg. Eztette azután lehetővé, hogy a már említett II. Szanisz­ló 1584-ben - úgymond „átadva" a szepesi ispánsá­got testvérének, II. Eleknek - Magyarországról a ne­ves német birodalmi városba távozhasson.

Ami magukat a fennmaradt Thurzó-síremléke­ket illeti, a Szent Jakab-templom - csekély számú -középkori funerális emléke között mind a mai na­pig megvan a már említett Thurzó 1. György lőcsei kereskedőnek és tanácsosnak, II. János apjának gó­tikus sírköve.42 Feltehetően nem túlzunk tehát ak­kor, ha a lőcsei családi sírhely (egyik) megalapozó­jának őt tartjuk. Hasonlóan ide temették a família osztrák és magyar ágának „ősapját", a többször em-

3. Thurzó II. János (t1508) és Thurzó V János (t1558)síremlékének alakos fedlapjai a lőcsei Szent Jakab-templom

keresztelőkápolnájában

lített II. Jánost is, ma látható reprezentatív síremlé­két (7. sz.) azonban csak közel ötven évvel később, 1558 táján állították neki. Ennek feliratos tábláján röviden és akkurátusan felsorolták, hogy öt híressé vált fiúnak volt az atyja. Két püspöknek - 1. Sza­niszló (1471-1540) olmützi (1496-1540) és IV. János (1466-1520) boroszlói püspöknek (1506-1520) - és három főúrnak - III. György körmöci kamaragróf­nak, a Fuggerek magyarországi „szövetségesének" (1467-1521), 1. Eleknek (1490/91-1543), német-ró­mai birodalmi grófnak, országbírónak és 1. Ferdi­nánd király magyarországi helytartójának, vala­mint V. Jánosnak (1492/93-1558), Szepes vármegye ispánjának. Valószínűleg utóbbi, V. János volt a sír­emlék megrendelője, aki ugyanakkor saját maga számára is készíttetett egy síremléket (8. sz.); neki ugyanis nem voltak utódai, bátyja, Elek pedig ek­kor már egy bő évtizede halott volt. A két csaknem teljesen egyforma, vörösmárványból faragott, figu­rális sírtábla kétségtelenül egyszerre készült, orosz­lánjaik szinte tükörképei egymásnak; lényeges kü­lönbség azonban, hogy V. János szeme nyitva van, vagyis élőként ábrázolták (3. kép). Felirataiknak nemcsak elhelyezése, betűtípusa, hanem megfogal­mazásuk lapidáris sh1usa is egybeesik. Sajnos ma még nem tudjuk megállapítani, hogy eredetileg tumbákhoz tartoztak-e ezek a sírlapok.43

Az kétségtelen - és fontos hangsúlyozni -, hogy az apának, az 1508-ban elhunyt János lőcsei kereske­dőnek nem járt volna ilyen típusú figurális síremlék; ő soha nem volt magyar zászlósúr; azzá elsőként, 1521 nyarán 1. Elek kamarásmester emelkedett.44

Amikor tehát a megrendelő ezt a megoldást válasz­totta, utólag - a képzőművészeti reprezentáció esz­közének segítségével - megemelte apja rangját; ah­hoz igazította, ami - megítélése szerint - a 16. század közepén a családnak feltétlenül kijárt volna. Noha a síremléket végül - a sajátjával együtt - bizonyosan V. János szepesi ispán állíttatta, apjának méltó emlé­ket elsőként I. Elek országbíró és helytartó kívántemelni. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy alőcsei templomban atyjának „lapis honestus" állíttas­sék, amelyen a család címere mellett tüntessék felgyermekei, nevezetesen János boroszlói és Szaniszlóolmützi püspök, valamint III. György zólyomi ispánés körmöci kamaragróf, s persze az ő (1. Elek) címeités címereit is.45 Akaratát végül 1558 táján öccse, V.János teljesítette, aki apja síremlékére - fivéreineknevei és titulusai mellé - természetesen saját nevétés tisztségét (,,Ioannes comes comitatus Scepvsiensis")is felvésette. A címerek elkészültéről sajnos biztosatnem tudunk, bár ha a síremlék - mint feltételezzük -tumba volt, annak oldalán ott díszeleghettek. V. Já­nos így az 1550-es években nem csupán nagy hatal­mú bátyja végakaratát teljesítette, de a két főpap és a

332

- - .

három nagyúr (mint a felirat is mondta: ,,duo episco­pi" és „tres magnates") hangsúlyozott kiemelésével egyúttal édesapját is olyan rangra emelte, amely őt ténylegesen nem illette meg.

A Thurzó-sírlapok mai helyükre, a keresztelőká­polnába 1753-ban kerültek, amikor szétszedték a templom közepén álló, ott a helyet foglaló, egyre inkább útban lévő Thurzó-síremlékeket.46 Ezért is feltételezzük, hogy a két János emléke is tumba volt. A ma a keresztelőkápolna falánál felhalmozott domborművek között van egy olyan sorozat, amely stilárisan nem áll távol e két sírlaptól (5. sz.). Ezek vékony, fehér színű (kehlheimi, másképp solhofeni) kőlapok, amelyeket három oldalról egyszerű kyma­tagos keret vesz körül, fülkekeretként, és sima me­zejükben all'antica és modem páncélba öltözött, vagy épp „civil" ruhás címertartók üres pajzsokat tartanak (4. kép). (Két címerpajzs mezeje osztatlan, egyé hasított, egyé pedig négyelt.) Van egy babér­koszorúba fogott, üres táblácskát mutató lap is. Az alakok páncéljainak és fegyvereinek formái, ruhá­zatuk szabása, fejtípusaik igen közel állnak a nagy sír lapok figuráiéhoz. Összetartozásuk azonban e fi­gurális lapokkal ma még nem állapítható meg, eh­hez a vizsgálathoz szét kellene szedni ezt a 18. szá­zadban együvé került kőraktárt. Az sem lehetetlen persze, hogy a család ugyanide temetett más tagjai­nak szánt emlékekből származnak; magunk mégis inkább a két János síremlékéhez véljük tartozónak.

Hasonlóképp van rejtélyes vonása a legszebb és legtöbbet idézett Thurzó-síremléknek, Thurzó 1. Elek (t1543) helytartó szintén szétbontott epitáfiumának ( 4. sz.) is. Három lap tartozik hozzá biztosan: a finom vonalú keretezés, az azonos szélességi méretek és a rendkívül magas kvalitás elegendő ennek bizonyíté­kául. A csaknem négyzet alakú epitáfium-táblán az elhunyt páncélos alakja térdel divatosan öltözött fele­sége és három lánya társaságában Krisztus keresztje

4. A lőcsei Szent Jakab-templom keresztelókápolnájánakdéli fala a szétbontott Thurzó-síremlékek darabjaival

(korábbi összeállítás) (archív felvétel, MTA, MTI)

alatt; ehhez csatlakozik Qelenlegi elhelyezésében is) egy feliratos tabula ansata, amelynek szövegét olvasva kiderül, hogy az emléket az özvegy, ormosdi Székely Magdolna állíttatta férjének, vagyis legkorábban 1543-ban készült. A harmadik lapot két szegrnensívű árkád alatt ábrázolt címerpár díszíti. A heraldikailag jobb oldali árkád alatt Thurzó Elek címere (fölötte névbetűi: A T = Alexius Thurzó), a másik pajzsot- a Székely-címerrel - lobogó ruhájú puttó tartja (ruhája ujjain Székely Magdolna „latinos" monogramja: M Z = Magdalena Zekel). A keretet - akárcsak a nagyob­bik domborművön - achátbetétes medalionok deko­rálják. Mind Thurzó Elek udvari kapcsolatai, mind özvegye új házassága - J an z Pernstejna felesége lett -érthetővé teszi, hogy a Habsburg Monarchiában, je­lesül a Német-római Birodalomban találjuk meg az epitáfium mesterét. A legújabb kutatás tisztázta, hogy a síremlék az eló'bb Augsburgban, majd Eichstattben működő szobrász, Loy Hering (1484/85-1554 után) műhelyéből származik. Ráadásul a szobrász életmű­vén belül legközelebbi párhuzama Brandenburgi Frigyes (t1536) és testvére, György őrgróf (a gyer­mek II. Lajos magyar király egykori nevelője, t1543) közös, heilbronni epitáfiuma (ehem. Klosterkir­che).47 Ezen is Krisztus keresztje alatt térdel a két páncélos alak, a kereszt mögött pedig kazettás bolto­za tú fülke nyílik, és a homlokív két oldalán ugyan­olyan achátbetétes kerek medalionok díszlenek, mint a Thurzó-emléken. Tabula ansatái is ugyanolyan keretezésűek, legömbölyített, keskenyebb végükön levéldísszel. A lőcsei epitáfium keretező építményé­nek elemei ma már nincsenek meg (vagy lappanga­nak); akkor veszhettek el, amikor a síremléket szét­szedték és áthelyezték.

Elkerülte 1753-ban a lebontást Thurzó II. Elek kamaraelnök (t1594) síremléke (13. sz.), amely felte­hetően ma is eredeti helyén, a déli pillérsor egyik tagjának támaszkodik. Ikonográfiai programja egyedi: felső felén Thurzó Elek térdel a felhők kö­zött lebegő Atyaisten és Szentlélek előtt, a megszó­lított Salvator gyermekfiguraként, a légen át száll fe­léje; alsó részén ugyanő halottként kiterítve fekszik, akiből éppen elröppen a lélek. Jól érezhető, hogy a nem konvencionális témához nehezen talált képi megoldásokat a szobrász. Nem tudjuk pontosan, ki rendelte meg a síremléket - valószínűleg özvegye, Zrínyi Borbála,.a szigetvári hős (Zrínyi Miklós) leá­nya. Az bizonyos, hogy a program nem az elhunyt 1592-ben írott végrendeletéből származik, abban ugyanis teljesen hagyományos síremléket paran­csolt állíttatni magának, címerrel, valamint udvari és egyéb hivatali címeit soroló felirattal. Utóbbi kí­vánsága nem is teljesült, a szöveg csupán - általá­ban értett, emberi - bűnösségét hangsúlyozza, és cí­mere sem központi része a monumentumnak;

pedig címei felsorolásakor a síremlék készítőjének lett volna mit számba vennie (vö. 13. sz. H pont). Az építmény oromzatát alkotó két delfin feltűnően ha­sonlít - megformálását tekintve - a Georg Engel­hart lőcsei városi tanácsos (t1598) fali síremlékének (16. sz.) oromzatán láthatókra. (A figurális lap anya­ga, a sötét, sárgásvörös márvány leginkább lengyel­országi eredetűnek látszik.)

A két további, szétszedett Thurzó-síremlék vi­szont biztosan tumba volt. Mind Thurzó III. Kristóf (t1614), mind Thurzó III. Szaniszló (t1625) síremléké­nek fedőlapján kívül fennmaradtak az oldallapok is, és - úgy tűnik fel előttünk - talán újra összeállíthatók volnának, jóllehet a párkányok és a sarokpillérek nem maradtak meg hiánytalanul. Thurzó Kristóf ka­marás, Szepes és Sáros vármegyék főispánjának sír­emléke (23. sz.) hihetetlenül érdekes mű: a fő figura és angyali kísérői pontosan imitálják Szapolyai Imre (tl487) nádor szepeshelyi síremlékének fedőlapját. Egészen apró részletek is azonosak; csak tudatos, hangsúlyozott megrendelői igény állhat ekkora fokú egyezés mögött. Az emléket a feleség, monyorókeré­ki Erdődy Zsuzsanna állíttatta; a feliratok egy része párbeszéd az elhunyt és az őt szólongató özvegy kö­zött. A síremléket - stíluskritikai ismérvek alapján - a szepesszombati szobrásznak, Hans Weinhardtnak tulajdonítja a szakirodalom (vö. 23. sz. D és G pont).

A másik tumbát, Thurzó III. Szaniszló nádor, hely­tartó, Szepes és Sáros vármegyék főispánja (t1625) sírládáját (28. sz.) okleveles adattal igazolhatóan is Hans Weinhardt készítette. Ennek fedlapja nem iga­zodik szorosan valamely korábbi mintához, de a figura beállítása, a mögéje függesztett lepel, a feje alatti párna, a lába alatt fekvő oroszlán mind-mind középkori megoldások ismétlései. Az oldallapokon azonban a feliratos táblákat mozgalmas rollwerk­keret veszi körül, az erőteljesen kiemelkedő címert pedig szintén rollwerk köríti, de körvonalait itt az érdes és csiszolt felületek játéka rajzolja ki. A meg­rendelők az elhunyt fiai voltak, IV. Szaniszló (t1627), Ádám (t1635) és Mihály (t1636). A halottak emlékére a templomban zászlójukat és buzogányu­kat (Szaniszlónak a sarkantyúit stb. is) is kifüggesz­tették (24., ill. 29. sz.). Ezek értékes darabok voltak: 1639-1640-ben tolvajok lopták el őket, amelyeket az­után részben a közeli Lengyelországban értékesítet­tek. A halotti zászlókat ugyanakkor valószínűleg Melchior Pauerfeind lőcsei jezsuita plébános távolít­tatta el a templomból 1678-ban ,(1. 24. sz. B pont).

A Szent Jakab-templomban mind Thurzó Kristóf­nak, mind Szaniszlónak napjainkig fennmaradt fá­ból készült, festett-aranyozott halotti címere (mortu­ariuma) is. Kristófé nyolcszögletű, csupán szerény rollwerk dekorálja (24. sz.), mintegy tíz évvel későbbi párja, Szaniszlóé viszont gazdagon díszített (29. sz.).

Alakja kerek, háromsoros felirat kíséri, és fegyverek és más hadiszerszámok erőteljes plaszticitású képeit applikálták körben a keretre. Ez a mortuarium-forma a legismertebb a 17. századi Magyar Királyságból, és sok példájuk maradt fenn Pozsonytól és Nagyszom­battól kezdve Lőcsén és Szepeshelyen át Kassáig. Ér­dekes, hogy e műfaj formai előzményei, a 16. századi kerek halotti címerek közül is fennmaradt kettő a templomban: Christof Pemer von Schachen szepes­vári kapitányé (t1530, 1. sz.) és Wilhelm von Reichen­burg német Landsknecht-kapitányé (t1538, 3. sz.). Magyarországon alig ismert példájuk, Ausztriában és a német területeken jóval több (például az innsbrucki Hofkirchében vagy a müncheni Mária-templomban).

Christof Pemer vagy Wilhelm von Reichenburg akkor állt 1. Ferdinánd szolgálatában, amikor a Ma­gyar Királyság földjére 1526 után nagyobb számban érkeztek osztrák, német és cseh területekről a törö­kök és Szapolyai János elleni hadjáratokra zsoldo­sok. Katonák és tisztviselők később is temetkeztek - bár meglehetősen ritkán - a Szent Jakab-templom­ban. A mezőkeresztesi csatában (1596) megsebesült,majd Lőcsén elhunyt egyik hollsteini herceget is itttemették például el, akinek síremléke, halotti zász­lója és sisakja (15. sz.) sokáig megvolt. Külön érde­kesség, hogy az 1660. évi észak-magyarországi-er­délyi hadjárat idején az akkori hollsteini hercegmeglátogatta Lőcsén rokona síremlékét (15. sz. Hpont). Joachim Leimuth főstrázsamester (t1676) sír­emlékét (45. sz.) viszont csupán egykorú említésbőlismerjük, Johann Philipp Körber egri hadi élelme­zési biztos (t1695) ugyanakkor egyszerű vonalú sír­lapot (47. sz.) kapott.

A városi elit epitáfiumai

Belül a templomban - vagy a külső falakon - függő, fából vagy kőből faragott epitáfiumokkal Lőcse váro­sának leggazdagabb polgárai állítottak emléket csa­ládjuknak vagy maguknak. Ez az a gazdag sorozat, amelyet a szakirodalom általában sommásan szokott kezelni, s amelynek rendszerezett feldolgozása mind a mai napig elmaradt. Pedig nincs még egy olyan város az egykori Magyar Királyság területén, ahol csak megközelítőleg is ennyire gazdag és kvalitásos em­lékanyag őrződött volna meg. Ez a sorozat önmagá­ban is jól mutatná, hogy a 16. század második felében és a 17. században mekkora gazdagság halmozódott fel, ráadásul egy olyan városban, amelyet a hadjárá­sok sem kerültek el - elegendő az 1530-1540-es évek küzdelmeire, majd Bocskai István, Bethlen Gábor és Rákóczi György törökök és tatárok támogatta hadai­nak tetemes pusztításaira gondolnunk. Az epitáfi­umállítás mint a művészeti reprezentáció eszköze

334

5. A lőcsei Szent Jakab-templom északi hajója. A falonGregor Triebel (t1593), mellette Anthon Roll (t1612)

epitáfiuma (archív felvétel, KÓH)

nem egyedi jelenség a 16-17. században; jobbára azonban a német polgárság élt vele, és elterjedtsége nagyjából megfelelt a németek - a Magyar Királyság területén a szászok - letelepedési területének. Kas­sán például a magyar polgárok soraiban jóval keve­sebb ilyen emléket találunk.48

Célszerű először tipológiai szempontból sorra venni a lőcsei emlékeket. Kőből készült, földről in­duló, architektonikus keretű síremléket hármat is­merünk (5. kép). A legkorábbi Gregor Triebel lengyel kereskedő (t1593) fali síremléke (14. sz.) 1595-ből, pár évvel későbbi Georg Engelharté (t1598, 16. sz.). Triebel hegyaljai borokat szállított Lengyelország­ba, miközben Lőcsén iskolaalapítványt tett; szemé­lye önmagában is jól jelzi a felső-magyarországi vá­rosszövetség, a nevezetes Pentapolis49 szepességi tagjának meghatározó lengyelors

1zági kapcsolatait.

Engelhart ugyanakkor 1594-től haláláig városi ta­nácsos volt. Mindkettőjük síremléke ugyanolyan szerkezetű: igen gazdag keretépítményű, földről emelkedő aedicula, amelynek közepén feliratos vö­rösmárvány-tábla van, vésett felirattal. Mivel ha­sonló síremlék nincs a Magyar Királyság emlék-

anyagában, feltehető, hogy külföldről (leginkább Lengyelországból) származhatnak. Bizonyos érte­lemben rokonuknak tekinthető Anthon Roll (Rhael) bajor származású bányavállalkozó, utóbb lőcsei polgár (t1612) epitáfiuma (22. sz.). Ennek is felira­tos vörösmárvány-lap képezi központi elemét, földről induló kerete azonban nem a késő rene­szánsz tiszta formavilágát tükrözi, hanem sokkal mozgalmasabb felépítésű, és ornamentikája moder­nebb, a tekercsdísz, a rollwerk ismeretében készült. Az elhunytnak csak a címere jelenik meg ezeken, képe nem; a leghangsúlyosabb elem a feliratos táb­la. Alighanem ezt diktálta a protestáns puritánság áthághatatlan szabálya.

Az epitáfiumok túlnyomó része azonban nem a földre támaszkodik, hanem a falon függ. Soruk va­lóságos példatára lehetne a stílustörténeti változá­soknak a 17. században. Legkorábbi Georg Buch­wald lőcsei lelkész és városi tanácsos epitáfiuma (t1602, 19. sz.). Jókora aedicula, késő reneszánsz épí­tészeti elemekből összeállítva, olyan manierisztikus megoldásokkal, mint a szoborfülkék elé állított, há­rom szintet átérő, karcsú oszlopok. Középpontjában nagyméretű festmény van (Jákob lajtorjája); a keret­hez oldalt egy-egy lapos fül, alul hasonló kiképzésű konzol csatlakozott. Minden lényeges epitáfium­elem együtt van rajta: a reprezentatív keret, benne bibliai tárgyú kép (festmény vagy dombormű), az elhunyt és családja alakjai, az építészeti tagozatokon feliratok (többnyire bibliai idézetek), a konzolon az elhunyt érdemei, hosszan sorolva. A mű nagyon szí­nes, és gazdagon aranyozott.

A következő darab Daniel Hirschler (t1607), lőcsei kereskedő és városi tanácsos epitáfiuma (1608, 20. sz.). Ez jóval gazdagabb szerkezetű, háromszintes ke­retépítmény, de ennek architektonikus elemei is a ké­ső reneszánszból erednek. Közepén jókora festmény áll (Krisztus Kafarnaumban), de az oromzatot is ké­pek dekorálják. Ugyanilyen rendszerű Lorenz Greff lőcsei városi tanácsos felesége, Sophia Fides Hirscher (t1608) epitáfiuma (1609-ből, 21. sz.), de még össze­tettebb szerkezettel, még több járulékos díszítéssel. Mindhárom szintjén nagy festmények uralkodnak, a szárnyakon kisébb képek csatlakoznak hozzájuk, az ornamentikát a tekercsdísz (Rollwerk) mellett a ve­retdísz (Beschlagwerk) határozta meg.

A krakkói származású polgár, lőcsei városi taná­csos Christoph Lang (t1618) epitáfiuma (25. sz.) a legkevésbé ismertek közé tartozik. Fémbetűs felira­tát például sohasem közölték. Valószínűleg ma is eredeti helyén függ, a déli mellékhajó keleti falán, az ajtó fölött. Rendkívül kvalitásos munka. Közepén fe­kete kőlapra applikálva Krisztus keresztje; a keret­építmény háromszintes, de minden a középső rész­nek alárendelt, s az egész mű egyetlen, folyamatos

335

körvonallal írható körül. Itt jelennek meg első ízben a füleken a kiterjesztett szárnyú angyalok és az an­gyalfejek. Hans Wolff városi tanácsos (t1625) epitáfi­umának (31. sz.) körvonala zártabb. Építészeti szer­kezete késő reneszánsz reminiszcenciákat idéz, a feliratos konzol mozgalmas, kusza ornamentikája -amelyen a tekercsdísz mellett a porcdísz (Knorpel­werk) is megjelenik - barokk stílusvonás. Johannes Lang lőcsei bíró gyermekeinek epitáfiuma (1639, 33. sz.) látszólag a puritán, közepén feliratos táblát mu­tató típus egyik variációja, valójában azonban ara­nyosan csillogó, bronzbetűs táblájával, gazdag szo­bordíszével a leghivalkodóbbak közé tartozik. Johannes Lang évtizedeken át volt városi tanácsos, többször bíró, sokszor járt követségben a város ügyei­ben; amikor 1647-ben meghalt, a Hain-krónika külön hangsúlyozta kiemelkedő gazdagságát (33. sz. H

pont). Matthias Rompauer lőcsei városi tanácsos (t1640) epitáfiuma (35. sz.) sajnos csonka, csak a kö­zépső része maradt ránk (benne a Krisztus az Olajfák hegyén ábrázolásával), és oromzatának fényképe. Ez a mű jóval archaikusabb az előzőknél, díszítményein még a veretdísz dominál, és cizellált rajzolatú, in­dákból, levelekből alakított díszítőfestés tölti ki sok helyütt a szabad felületet. Ezeknek a - 17. század el­ső felében készült- daraboknak közös jellemvonása, hogy felépítésük a korabeli oltárokét követi.

6. Fides Rügner (tl668), Gregor Gerstner (Girschner)lőcsei városi tanácsos felesége epitáfiuma (1672)

a templom egyik pilaszterén (archív felvétel, MNG)

Ritkább epitáfium-típushoz tartozik az ifjabb Friedrich Pobst városi tanácsos (t1649) emlékműve (36. sz.). Rollwerk-keretű ovális tábla, körirattal, kö­zepén a címerrel, olyan, mint egy polgári, civilizált

mortuarium. Rajta kívül még Jeremias Arnman augsburgi származású kereskedő és lőcsei polgár, városi tanácsos (t1659) kapott hasonló formájú ha­lotti címert (38. sz.).

A Nikolaus Hain lőcsei bíró (t1652), valamint fe­lesége, Susanna Kramer (t1646) és fiuk, Nikolaus Johannes Hain (t1659) emlékére állított szép epitá­fium (39. sz.) a leggyakrabban reprodukált lőcsei síremlékek egyike. Két ovális formából - a középső domborműből és az alatta függeszkedő feliratos táblából - összeállított barokk kompozíciója több epitáfiumon visszatér ugyanebben az időben: Mat­thias Gosnowitzer neves lőcsei bíró (t1669, 42. sz.), vagy Johannes Schwab városi tanácsos és felesége, Anna Scheuerman (1670) emlékén (43. sz.). Utóbbi kettő domborműve szinte teljes egészében aranyo­zott, keretük feketére festett; dekorációjuk főleg porcdíszből áll. Ovális dombormű foglalja el Fides Rügner (t1668), Gregor Gerstner (Girschner) lőcsei városi tanácsos felesége epitáfiumának (1672, 44.

sz.) közepét is. A dombormű a pásztorok imádását ábrázolja, Aegidius Sadeler (Hans von Aachen képe után készült) metszetét követve (6. kép).50

A lőcsei epitáfiumok mesterkérdései közül az utóbbi időben sok - főleg Katarína Chmelinová ku­tatásai nyomán - tisztázódni látszik. A 17. század első felének faragványait ma még nem lehet névhez kötni. A Szent Jakab-templom hatalmas szószékét az olmützi Christoph Kollmitz készítette, együtt­működve Paul Unterbaummal és Hans Schmied­del. 1623-tól építette az orgona szekrényét Andreas Hertel krakkói asztalos, aki szintén együtt dolgo­zott Schrnieddel. A kutatás sokáig úgy vélte, nekik tulajdonítható az epitáfiumok egy része is. A prob­léma azonban ennél jóval bonyolultabb; a 17. szá­zad első felének munkái stilárisan meglehetősen sokfélék; vannak közöttük egészen modemek és -miként a Rompauer-epitáfium (35. sz.) - archaiku­sabbak. Biztosan voltak köztük importművek is.

A század közepe után készült reprezentatív, fes­tett-faragott emlékek a szepesszombati id. Paul Gross személyéhez, illetve műhelyéhez köthetők. Újabban a Hain- (39. sz.) és a Rügner-epitáfiumot (44. sz.) is neki attribuálják. Az ő műhelye a 17. szá­zad főleg hatvanas éveiben sok igényes faragványt - orgonaszekrényeket, karzatmellvédeket, epitáfiu­mokat - szállított szerte a Szepességben.51 Neki tu­lajdonítható a lőcsei lelkész, később szuperinten­dens, Hiob Zabler (Zabeler) (t1664) és felesége,Margareta Milliter (t1663) lőcsei epitáfiuma (40. sz.)is. Közepén nagyméretű dombormű, valószínűleg

336

Ráhel halálának jelenetével.52 Ez a mű sajnos mamár hiányos; áttört, angyalfejes szárnyai és orom­zata elveszett. Az epitáfiumoknak egyébként e sze­relvényei - szárnyak, feliratos konzolok, oromzatok - könnyen letörhettek és elkallódhattak. Néhánycsonka mű ma is van a templomban: ilyen egy Lá­zár feltámasztását ábrázoló középkép, oszlopos ke­rettel, amely talán-talán Christoph Teufel városijegyző és tanácsos felesége, Martha (t1638) epitáfi­umából (34. sz.) maradt ránk.53

Készültek falon függő epitáfiumok teljes egé­szükben kó'ből is. Ezek közül a legismertebb Martin Urbanowitz lőcsei kőfaragóé és családjáé (1621, 26. sz.). Ezen - egyedülálló módon - megjelenik az el­hunyt képmása is. (Nemrég restaurálták, lemásol­ták, státusza kissé bizonytalan.) Ismertségét annak köszönheti, hogy felirata a család felmenői között megnevezi Pál mestert is, mint a templom főoltárá­nak szobrászát, és amióta ezt Henszlmann Imre fel­ismerte (1871),54 a lőcsei Pál mesterrel foglalkozóirodalom időről-időre visszatér hozzá. A templom külső falán még három epitáfium maradt meg. Az egyiket, Michael Eickler lőcsei kereskedőét (t1629) az újabb időkben szintén restaurálták (32. sz.), a másik kettőt még nem, de ezeknek meg nem ismer­jük a feliratát (51. és 52. sz.). Sajnos nagyon rossz ál­lapotban vannak; az egyiket (51. sz.) - amelynek vö­rösmárványból készült a központi táblája - gazdag, növényi elemekből és porcdíszből álló, falra festett keret is körülvette. A Szent György-kápolnában van még egy vörös és fekete márványból összeállított, aranyozott, egykor fémdomborműves, ám igen gyenge kőszobrokkal kísért epitáfium (53. sz.) is. Feliratának applikált betűi elvesztek, és így nem tudjuk megállapítani, kié volt.

Ugyancsak a Szent György-kápolnába falaztak be - másodlagosan - több egyszerű sírlapot. Ezek általában tagolatlan, keretezetlen feliratos táblák, amelyek között lehet olyan is, mely eredetileg epi­táfiurnhoz tartozott. Talán ilyen Martin Sturm lő­csei lelkész és rector (t1601) vörösmárvány-lapja (18. sz.), amely disztichonos feliratának sorai kö­zépre zártak. Lehetséges, hogy olyasféle műhöz tar­tozott, mint amilyenek Georg Engelhart vagy Gre­gor Triebel ma is meglévő, igényes síremlékei (14. és 16. sz.). Martin Sturm kapcsolatban állt Bocatil.\S Jánossal - aki verseket dedikált neki55 -, és a kör­nyékbeli humanista szerzők által a halálára írt ver­sezeteket Bártfán külön kötetben kiadták.56

Elég végignézni, illetve végigolvasni a sírfelirato-kat, hogy világossá váljék: a reprezentatív epitáfiu­mokat a lőcsei városi elit tagjai készíttették. Bírók, városi tanácsosok, kereskedők, lelkészek és család­tagjaik. A társadalmi állás és a vagyoni helyzet összefüggött egymással; kár, hogy jelenleg nincs bir-

tokunkban az epitáfiumok készítésére vonatkozó - a költségeket feltüntető - szerződés, pedig ilyeneket még talán rejt Lőcse város fennmaradt gazdag levél­tára.57 A megrendelők közül is csak keveseknek is­merjük részletesebben anyagi helyzetét. Nikolaus Hain a leggazdagabbak közé tartozott; 1653-ban fel­vett vagyonleltára sok luxuscikket sorol fel. Házában többek között volt egy nagy falitükör (igen magas, 75 forintnyi értékben), vörös tafotafüggöny, falióra, perzsaszőnyeg, támlás székek, mennyezetes ágy; sok ezüstedény: kókuszserlegek, csészék, gyertya­tartók. 58 Az ezüstnemű Hiob Zabler lelkész inventá­riumában is nagy számban szerepelt: kis kanna, palack, ezüstnyelű puszpángkanalak, valamint dísz­művek: körte, szőlő, leányalak, mind ezüstből.59 Lo­renz Greff szenátor háztartásában rácsos gyermek­ágy is volt, valamint imazsámoly, mennyezetes ágy; asztalterítő aranyozott bőrből, posztóból, 12 képes abrosz; kanna szerpentinkőből.60 Jóllehet Lőcsérőligen sok könyvjegyzéket ismerünk61 - vagyis bete­kinthetünk a város olvasáskultúrájába - a 17. század második felében, az epitáfiumokat állítók után könyvjegyzék eddig sajnos nem került elő.

A lőcsei síremlékek kutatásáról

Végül röviden szólni szeretnénk a síremlékek kuta­tástörténetéről. Legelőször a történeti irodalomban bukkantak fel a lőcsei sírfeliratok. Bél Mátyás,62 majdWagner Károly munkáiban szerepeltek,63 főleg a Thurzó-monumentumok; azután 18. századi kézira­tos feliratgyűjteményekben is, szisztematikus kiadá­sukra azonban csak 1891-ben vállalkozott a templom akkori plébánosa, Kompanyik Coelestin.64 Sok felirat csupán neki köszönheti fennmaradását, miként ezt a pozsonyi sírkőfeliratok 18-19. századi lelkes lejegy­zőinél is tapasztalhattuk.65 Az epitáfiumok ugyanis ezt követően (is) tovább pusztultak. Így például So­phia Fides Hirschemek, Lorenz Greff feleségének bo­nyolult szerkezetű epitáfiumát (21. sz.) a 20. század elején elemeire bontották; a Rompauer-epitáfium (35. sz.) oromzata, leemelve ekkoriban még megvolt, egyik feliratos eleme azonban végleg eltűnt (7. kép); Georg Buchwald epitáfiumáról (19. sz.) is 1891 után veszett el a két fül és az alsó konzol.

A születőben lévő magyar művészettörténet-írás is először a Thurzó-síremlékeket regisztrálta: Ipolyi Arnold említette meg őket 1863-ban, a középkori szobrászatról tartott előadásában.66 Az Urbanowitz­epitáfium feliratának művészettörténeti fontosságát Henszlmann Imre ismerte föl 1871-ben.67 A festett­faragott késő reneszánsz és barokk epitáfiumok jóval később kerültek be a kánonba: először Éber László elemezte őket 1905-ben,68 az Iparművészet könyvében.

337

1

1

7. Sophia Fides Hirscher (t1608), Lorenz Greff felesége szétszedett epitáfiumának középső része,mellette Mathias Rompauer (t1640) epitáfiumának (elveszett) oromzata (archív felvétel)

Ezt követően egyes darabok rendre felbukkantak a különböző összefoglaló művekben; 1920 után nem­csak a magyar, hanem a szlovák művészettörténet­írásban is.69 Aggházy Mária barokk szobrászati,70

Garas Klára 17. századi festészeti monográfiájában illesztette helyükre a lőcsei epitáfiumokat,71 és a mű­vészettörténeti áttekintésekben is ennek megfelelően szerepeltek, hadd utaljunk e helyütt csak Balogh Jo­lán72 vagy Galavics Géza munkáira.73 Baranyai Bélá­né fontos - egyebek között a lőcsei orgonára vonat­kozó - forrásokat adott ki a Szepesség 17-18. századi szobrászatához.74 A szlovák művészettörténeti iro­dalomból kiemelendő Ivan Rusina kiadatlan kandi­dátusi disszertációja75 és Mária Rákociová-Chalupe­cká szintén kéziratos dolgozata - utóbbi az összes 16.

századi lőcsei emléket számba vette.76 Viera Luxová Hans Weinhardt életművével foglalkozott.77 Leg­utóbb Jozef Medvecky elemezte elmélyülten az epi­táfiumok képeinek és feliratainak összefüggéseit,78

Katarína Chmelinová pedig a szepesszombati Gross szobrászcsalád ceuvre-jének összegyűjtésével több lőcsei mű mesterkérdését tisztázta,79 és áttekintette a Christoph Kollmitz működésére vonatkozó irodal­mat és forrásokat is.80

Reméljük, hogy adattárunk - amely az első szisz­tematikus, ugyanakkor eddigi síremlék-közléseinket követve interdiszciplináris jellegű közlése a lőcsei síremlékeknek és epitáfiumoknak - hasznos segítsé­ge lesz a további magyar, lengyel, német, osztrák és szlovák művészettörténeti és történeti kutatásoknak.

JEGYZETEK

A tanulmány az OTKA támogatásával (Ny. sz.: 46699 és K 60618) készült. Ezúton is szeretnénk megköszönni Lő­csén Mária Novotná (Levoca, Spisské múzeum), Po­zsonyban !van Rusina (Vysoká skola vytvamych umení) és Jozef Medvecky (Slovenská akadémia vied, Ústav de­jín umenia), Bécsben Andreas Zajic (Österreichische Aka-

demie der Wissenschaften, Institut für Mittelalterfors­chung, Arbeitsgruppe Inschriften) és Budapesten Bar­doly István, Laár Erika, Lóvei Pál, Plank Ibolya, Simon Magdolna (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), Kerny Terézia, Makky György (MTA, Művészettörténeti Inté­zet) szíves segítségét és támogatását .

338

1 Ezen ernlítésekre l. az Adattárunkban az egyes sírem­lékek utárú G pontokban részletesen megadott irodalmat.

2 Az Adattárban közölt tételek száma 55, ebből nyolc lappang vagy elveszett.

3 Zoványil977,378. 4 Az alábbiakban az Adattárban közölt sorszámra a

sír- és egyéb funerális emlékek említése után zárójelben hivatkozunk.

5 A család korábbi, sokat vitatott eredetére: Wert­ner 1905, Fekete-Nagy 1901. A Thurzók nevezetes „polgár­generációjának" 15-16. századi lőcsei kapcsolataira újab­ban alapvető Skladany 2001.

6 A témára széles körű nemzetközi irodalommal l. Lambrecht 2002.

7 Tevékenységükre a régebbi feldolgozásokból Wen­zel 1878, ill. a frissebbekből Lambrecht 2000 és Lambrecht 2002.

8 Erre a nemzetek feletti arisztokráciára újabban (to­vábbi irodalommal) l. Buzek-Pálffy 2003, 559-562.

9 Életére és tevékenységére a régebbi összegzésekből Reinhardt 1928, Skladany 1973/74, Skladany 1974 és újab­ban Skladany 1995, Erdélyi 1998, 119-120, Skladany 2001 és Lambrecht 2002.

10 Életére sírköve kapcsán legrészletesebben: Zajic, Haitzendorf, Pfk. Hl. Ulrich, 1551, 1562; az 1550. április 14-én elnyert bajmóci bárói címre: MOL E 148 Fasc. 252.No. 32.

11 Erről az osztrák irodalom is alig_ tud, pedig Bern­hard 1535-től 1539-ig étekfogó (1535: OStA HKA HZAB Bd. 6. fol. 254v.), majd 1539-től haláláig pohárnok volt (1539: ÖStA HKA HZAB Bd. 6. fol. 254v.; 1540: ÖStA HKA NÖHA W 61/A/36A. [rote Nr. 275/2.] fol. 282. 1550: ÖStA HHStA OMeA SR Schachtel 182. No. 27. fol. 13.; 1551: Uo. No. 30. fol. 10. és szept. Uo. No. 29. fol. 5.).

12 Zajic, Haitzendorf, Pfk. Hl. Ulrich, 1551, 1562. 13 Zajic, Unterranna, ehem. Paulinerstiftskirche Hll.

Maria und Stephan, 1541. 14 Lechner 1985, 445. 15 Zajic, Haitzendorf, Pfk. Hl. Ulrich, 1551, 1562. 16 Lechner 1985, 292. 17 Példaként elegendő Thurzó György nádor leányá­

nak, Borbálának, a pozsonyi dómban eltemetett Drasko­vich III. János nádor özvegyének (életrajza: Mikó-Pálf­fy 2002, 159-160) végrendeletét idézni: ,,az én testemet egy estve, az én szerelmes leányom Erdődy Erzsébet több szerelmes gyermekimmel együtt, az hol legalkalmatosabbnak ítélik lenni, sok ceremonia nélkül temessenek el, semmi aranyat rajtam nem temetvén." Radvánszky 1986/III, 316: Nr. 121 (1651. aug. 21.).

18 A teljesség igénye nélkül az egyes sírernlékekre (fel­irataikkal együtt): Thurzó Zsigmond, Várad: Lővei 1989, 171., 186-187 (196. sz.); János, Boroszló: Wenzel 1878, 25-26 és Szaniszló, Olmütz: Uo. 36-37.

19 Pálffy 2005, 485-491. 20 A nádor síremlékére (a teljesség igénye nélkül}:

Galavics 1987, 248., 28. kép; Mikó 2005, 636. A kápolna Thurzó György megrendelte (ma Necpálon lévő) oltárá­ra: Medvecky 1994, 78-102; Medvecky_ 1995, 53-67; Med-vecky 2003, 92-121. 1

21 Életrajza: Kubinyi 1888 (halálára és 1622. január 19-ei temetésére lásd a XII. fejezetet), levelezésére újabban Kofü 1988, ill. wittenbergi tanulmányira és rektorságára vö. még külön is Závodszky 1912 és Dományházi-Font-Ke­serű-Latzkovits 1989, valamint neveltetésére Ring 2001.

22 Kubinyi 1901 és újabban Ceriían 1995. A Szunyogh családra a frissebb szakirodalomból Csízi 2003-2004, ill. a Henckel-Thurzó örökségre: Federmayer 1999.

23 Nevezetesen a halotti címereket (Thurzó Györ­gyét, Imréét és Szunyogh Jánosét) közölték: Kassovic-Bá­bel 1992, valamint restaurálták a koporsókban fennma­radt halotti ruházatokat: Prokop 1997.

24 Thurzo 1998, Thurzo-Lietava-Lengyelová-Zeller-Beiíus 2001, Thurzo-Beiíus-Lietava-Lengyelová-Zeller-Bátora-Kris­tín 2002, Thurzo-Stanislav-Lengyelová 2002, Thurzo-Lieta­va-Lengyelová-Beiíus 2002. E tanulmányokra Tünde Len­gyelová (Bratislava, Slovenská akadémia vied, Historicky ústav) hívta fel figyelmünket, amit ezúton is köszönünk.

25 Alábbi életrajzi adataira 1. Wenzel 1878, 38-45; Ta­káts 1926 és Pálffy Géza előadásának kéziratát, amely ,,A Thurzó és Forgách család a kora újkori Magyar Király­ság történetében" címmel 2002. április 24-én Brnóban hang­zott el a Moravské zemské museum előadássorozatában.

26 Vö. Veress 1915, 31 és Veress 1941, 184, 476-477: Nr. 16. 27 Rauscher 2004, 140, 150. 28 A korábbi szlovák irodalmat is összegezve: Len­

gyel 2005, 126-129, a régebbi magyar kutatásokból vö. még Sziklay 1971.

29 Barabás 1884, 779. 30 Az összes adat: Barabás 1884, 780-782. 31 Kubinyi 1876, XLI-XLII és Lengyelová 2002, 87.

1606. június 2-án Thurzó György ezért keltezhette felesé­géhez írott levelét „Bitsén,Jelette puszta és romlott várban". Kubinyi 1876, 134, Nr. CCCCLI.

32 A két idézett szám alatti életrajzban közölt adatok mellett vö. még Nagy 1961, 229-252.

33 „A templomban van a Thurzó grófok sírboltja." Bo­rovszky, Nyitra, 124.

34 Nagy I. XI., 206. 35 Vö. Veress 1915, 96 és Veress 1941, 114,337 (Padova,

Bologna és Siena). 36 Miután Thurzó Ádám holttestét testvére, Mihály

„mit Catholischen Römischen Ceremonien" kívánta a Szent Jakab-templomban eltemettetni, Lőcse városa neki a kö­vetkező választ adta: ,, Wo Er solches [ti. Thurzó Mihály testvére, Ádám holttestét] mit gewöhnlichen Ceremonien, ah­ne iirgernusz der bürgerschafft, wie die andern Thurzones be­graben worden sind, haben wolte, will ein E. Rath Ihme gerne zu willen sein, anders nicht. Zu deme so könten Sie ohne der bürgerschafft erlaubnusz nichts thun, müsten also zuuor mit ihnen draus reden, vnd haben ihm also abgefertigt. Nach dem die Pfaffen also gesehen, dasz ihr anschlag nicht anging, ist Herr Graff Adam Thurzo nachmaln auff den Capitl Sanct Mar­tini zur erden bestattet worden." Hain 1910-1913, 192-193.

37 Divald 1907, 50; Aggházy 1959, II., 272. 38 Skladany 2001 és Lambrecht 2002. 39 Jegyzéküket lásd Fallenbüchl 1988, 99., ill. nemi

pontosításokkal a következő bekezdésben idézett szá­mok alatt az Adattárban.

40 Nagy I. XI., 205. 41 Mindezen témakörök monografikus jellegű feltá­

ráshoz nagy lehetőséget kínálnak a Thurzók Magyarorszá­gon és Szlovákiában fennmaradt gazdag levéltári együtte­sei. Vö. Ila 1932 és Ila 1934, ill. Kubinyi 1876, Kocis 1967, Kocis 1984, Kocis 1988, Kocis 1990a és Kocis 1990b.

42 Kőszeghy 1934. Mivel középkori emlékről van szó, Lővei Pál adattárában lát majd napvilágot.

339

43 Feliratos tábláik keskeny oldalán a díszes, volutás lezárás mindenesetre körben szabadon látható volt.

44 Erdélyi 1998, 122. 45 „ Volo etiam, ut genitori meo in ecclesia Leucoviensi la­

pis honestus [stb.] statuatur, cum insignibus familiae meae [stb.] cum omnibus filiorum illius, videlicet Joannis Episcopi Wratislaviensis, Stanislai Episcopi Olomucensis, Georgii olim Comitis Zoliensis et Camerarum Cremniciensium, et meo, quos ille generavit; et hoc quo quoad decentius fieri poterit, peraga­tur." Wenzel 1878, 26: 2. jegyzet.

46 Vö. 7. sz. A pont és Demkó 1897, 223. 47 Patzelt 1993; Ludiková 2006a. 48 Vö. Wick 1933. 49 Újabban hatalmas levéltári forrásanyag alapján

Németh 2004. 50 Chmelinová 2002a, 39. 51 Chmelinová 2002a, 39. 52 Korábban felvetődött, hogy a dombormű esetleg

Jairus leányának feltámasztását, vagy Sára halálát ábrá­zolja. A háttérben azonban - hangsúlyosan - obeliszk áll, tábláján „RHL" felirattal, amely Ráhel nevének héber mássalhangzóif (';n-r) fordítja latin betűkre. A Genezis sze­rint (lMóz 35,19-20) Jákob Ráhelt az Efrátába, azaz Betle­hembe vezető út mellett temette el, és sírja fölé emlékosz­lopot emelt, amely később is útjelző volt (vö. lSám 10,2). Az obeliszk út mellett áll, amelyen éppen karaván halad. [Ábrahám Sárát az Efróntól vásárolt makpélai barlangba temette el (lMóz 23,1-20).J

53 Vö. még 54. sz. 54 Henszlmann 1871, 146. 55 Bocatius 1990, 242 (182. sz.), 312-313 (345. sz.). 56 RMNy 870. 57 Hajnóci 1904. 58 Demkó 1897, 447-449, 453, 463-464. 59 Demkó 1897, 461-462. 60 Demkó 1897, 453-454, 456. 61 Adattár 13/2, 225-326. 62 Belius 1723. 63 Wagner 1774. 64 Kompanyik 1891. 65 Mikó-Pálffy 2002, 113-115. 66 Ipolyi 1863. 67 Henszlmann 1871. 68 Éber 1905. 69 Wagner 1930. 70 Aggházy 1957, Aggházy 1958, Aggházy 1959. 71 Garas 1953. 72 Balogh 1973. 73 Galavics 1983, Galavics 2001. 74 Baranyainé 1975. 75 Rusina 1978. 76 Mária Rákociová-Chalupecká 1981. 77 Luxová 1983. 78 Medvecky 2002, Medvecky 2006. 79 Chmelinová 2002a, Chmelinová 2002b. 80 Chmelinová 2003.

ADATTÁR

A síremlékek leírását ugyanúgy rendeztük el, mint ahogyan azt a győri, pozsonyi és nagyszombati késő reneszánsz és barokk síremlékeket feldolgozó tanul­mányainkban tettük (Mikó-Pálffy 1999, Mikó-Pálffy 2002, Ludiková 2002, Mikó-Pálffy 2005). Amit mintá­inkról és okainkról ott leírtunk, itt nem ismételjük meg, csupán a jelmagyarázatot közöljük újra.

Legelöl - a numerus currens után - áll az elhunyt ne­ve és fontosabb címei, végig kapitálissal szedve, mellette a síremlék típusa, kisbetűvel.

A A síremlék eredetére, későbbi és jelenlegi helyére vonatkozó adatok

B Állapotleírás C Anyag és méret

D Leírás (ide kerül a címerek leírása is) E 1: a felirat betűhív átirata

2: betűtípus 3: epigráfiai megjegyzések! 4: a felirat olvasata, a rövidítések Qelölt) föloldásával

F Datálás

G Irodalom

H Életrajzi adatok

1. CHRISTOF(ER) PERNER SZEPESI V ÁRKAPI­T ÁNY (+1530) halotti címere

A Lőcse, Szent Jakab-templom, az északi előcsarnok falán. Pemert eredetileg a föhajóban temették el. (,,Eodem

Anno [1530] in Vigília Bartholomei [aug. 23.J Mag-

8. Christof(er) Perner szepesi várkapitány (t1530)halotti címere

340

nificus et Strenuus Dominus Christophorus Perner de Schachen Capitaneus Castrj et Terrae Scepusiensis obij t Leuchauiae in domo Domini Conradi Sperfogel et altera die post Bartolomei [aug. 24] cum maxima solennitate ín Templo S. Jacobj in medio choro ante pulpitum Scho­larium sepultus est." Hain 1910-1913, 46.)

B Jó állapotban; erősen restaurált. Eredetileg na­gyon kopott volt; a sisaktakaró, a sisakdísz és a keret egy része kitöredezett.

C Fa, festett, aranyozott. Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pon­tosan.

D Kerek tábla, amelynek közepén fekete színű me­zőben négyelt címerpajzs látható. A pajzs első me­zejében kék alapon, jobbra forduló arany medve ágaskodik; második mezejében osztott vörös-kék alapon két arany madárfej, közöttük tollas buzo­gány; a harmadikban osztott vörös-kék alapon ismét a két arany madárfej; a negyedikben kék alapon arany medve. A pajzson két sisak, az egyikből jobbra forduló arany medve emelkedik, a másik sisakon korona, abból két arany madárfej. A sisaktakaró kék-arany és vörös-kék. A kerek mezőt fekete alapon aranybetűkkel írott, egysze­rű aranysávval elválasztott körirat veszi körül. Kívül sima festett-aranyozott keret keríti.

E 1:

Körirat: Magna9 · ac Strenu9 · dn9 Christoffer · pemer · d Schache · serenissimi · ungarie et · bohernie · Regis · Ferdinadi Castri · Scepusien · Capitanei · Obiit 23 Augusti · 2:

Minuszkula 3:

9. Christof(er) Perner szepesi várkapitány (t1530)halotti címere, restaurálás előtt (archív felvétel)

A csonkításos rövidítéseket a sorok közepébe írt, díszesebb pontok jelölik (Strenuus) vagy a betűk fölé írt vízszintes vonal (Scepusiensis, Bohemiae), ill. nincsenek megjelölve (de, Ferdinandi). 4:

Körirat: Magna[nim?](us) ac strenu(us) d(omi)n(us) Christoffer Pemer d(e) Schache(n) serenissimi Ungari(a)e et Bohemi(a)e regis Ferdinandi castri Scepusien(sis) capitane(i)(!). Obiit 23 Augusti.

F t1530. aug. 23. (Hain 1910-1913, 46.)

G Kompanyik 1891, 76-77; Divald 1907, 50; SPS 2, 1968, 214; Rákociauá-Chalupecká 1981, 27-28, 61-62., 81. kép; Chalupecky 1991a, 91.

H Christof Pemer von Schachen (t1530. aug. 23., Lőcse: Hain 1910-1913, 45.)

1527. jan. 27. Pfleger zu Fürstenfeld (ÖStA HHStA Namensregister zur Ungarischen Akten. Fazekas István szíves közlése a Gévay Antal készítette és általa számítógépbe vitt névjegyzékből.)

1528-1530t 1. Ferdinánd szepesvári kapitánya (1528. márc. Kinevezés a Hans Katzianer királyi főhadparancsnok csapatai által elfoglalt vár élére. Hain 1910-1913, 36, 37; 1529: Uo. 39, 41; 1530: Uo. 45--46.)

1530. augusztus 23-án váratlanul hunyt el Lőcsén, Konrad Sperfogel házában. Másnap temették el a Szent Jakab-templomban. (,,Sepultus est in Templo S. Jacobi, ín cujus sepultura Philippus Ostennann fi­delissimus eius servitor, maximum habuit curam &sollicitudinem, ut digno tali viro sepeliretur honore ... "Wagner 1774, 156-157. és Hain 1910-1913, 46.)

2. GREGOR MILD alias KIENAST LŐCSEI BÍRÓ(t1530) síremléke

A Eredetileg a lőcsei Szent Jakab-templomban, a Szent Katalin-oltár előtt temették el. (,,Eodem Anno [1530] die 19. 8-bris Dominis Gregorius Mild cogno­mento Kienast Judex Leuchoviensis, postqvam ad ho­ram 9 usque, ín praetorio negotia publica tractasset, et sanus in suburbium egressus (apiarium ín Röhrgrund tum extrui c,urabat) apoplexia correptus, vitam cum morte commutavit, die 11000 Virginum [okt. 21.] in Templo D. Jacobj ante Altare S. Catharinae sepultus." Hain 1910-1913, 46--47.)

B Elpusztult vagy lappang. e -

D-

E -

F t1530. okt. 19., de. 9 óra után.

341

G Hain 1910-1913, 46-47.

H Gregor Mild másként Kienast (Kühnast) (+1530. okt. 19., de. 9 óra után Hain 1910-1913, 46-47.)

1524, 1529-1530 lőcsi bíró (1524: Hain 1910-1913, 26, 374; Demkó 1897, 391; 1529: Hain 1910-1913, 39-40; 1530: Uo. 44, 46.)

A lutheranizmus pártfogója. (Uo.)

3. WILHELM VON REICHENBURG NÉMETLANDSKNECHT-KAPITÁNY (+1538) halotticÍinere

A Lőcse, Szent Jakab-templom, az északi előcsar­nokban a falon. (Chalupecky 1991a, 91.)

B Jó állapotban. C Fa, festett, aranyozott.

Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pontosan.

D A kör alakú tábla középső, kék mezejét négyelt cí­merpajzs tölti ki. Mind a négy mező aranyszínű, festett indákkal damaszkolva. Az első és a negye-dik mezőben jobbra lépő, nyelvét öltő, koronás fe­kete kutya, a második és harmadik mez6ben pe-

rűen profilált léc között futó, arany alapon fekete betűkkel írott (zömében) egysoros felirat veszi kö­rül.

E 1:

Körirat: DER JEDEL GESTREG RITTER. HER WILHELM VON RAICHEBVRGK · RO · KI ·MA· FERDINADI · HAVPTMA I VNGERLAT VBER AI FENEL LANCZKNECHT 1

1538 TAGK VORSCHIDE AM III IA. 2:

Humanista kapitális 3: A csonkításos rövidítéseket a sorok közepébe írt, díszesebb pontok jelölik (pl. Römischer König­licher Maiestéit) vagy a szavak fölé írt vízszintes vonal, középütt kis félkörrel (,,ómega-jel") (pl. Gestreng, Ferdinandi, in stb.). Sok enklávé (Havptman, Vngerlant stb.) és ligatúra (Havpt­man, Lanczknecht stb.). A dátumot két sorban írták. 4:

Körirat: Der aedel gestre(n)g ritter her Wilhelm von Rai­che(n)bvrgk Rö(mischer) K(ön)i(glicher) Ma(ie­stat) Ferdina(n)di havptma(nn) i(n) Vngerla(nd)t vber ai(n) fenel lanczknecht 1538 vorschide(n) am tagk III Ja(nuar). +1538. január 3.

dig jobbra forduló, nyelvét öltő, koronás vörös sárkány. A pajzsfőn két zárt sisak nyugszik, mind­kettőn korona, s azokon megismétlődik a cÍiner­kép, de a két figura egymás felé fordul: a h. jobb F oldali koronából balra forduló fekete kutya emel­kedik, a bal oldali koronából jobbra forduló vörös sárkány. A jobb sisaktakaró arany-fekete, a bal vörös-arany. A középső, kerek mezőt két egysze-

G Kompanyik 1891, 77; Divald 1907, 50; SPS 2, 1968, 214; Plicka 1980, 100. kép; Rákociová-Chalupecká 1981, 62., 82. kép; Sásky 1988, 457., 258. kép; Cha­lupecky 1991a, 91; Divald 1999, 344.

H Wilhelm von Reichenburg (+1538. jan. 3. - l. sír­feliratát)

1538-ig 1. Ferdinánd egyik Magyarországon szolgáló német gyalogos zászlóaljának kapitánya (Uo.)

Feltehetően a stájer származású Reichenburg család tagja, akik közül Reinprecht (1434-1505) már a 15. század második felében a Habsburgok fegyveres szolgálatában állt, sőt 1494-től haláláig stájer Lande­shauptmann volt (Nofiatscher 1999, 56-57. stb.).

4. THURZÓ 1. ELEK ORSZÁGBÍRÓ, UTÓBB HELY­TARTÓ (+1543) síremléke

A Darabjai a lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom keresztelőkápolnájában, a déli falnál, másodla­gos helyen.

10. Wilhelm von Reichenburg Landsknecht-kapitány (t1538) 1753-ban került ide, korábban a templom főhajó-halotti címere jában volt (Hain 1910-1913, 176).

342

,�t

. '-- :z� .�l���

11. Thurzó l. Elek országbíró, utóbb helytartó (t1543) síremléke, az epitáfiumtáb/a és a felirat

343

B Jó állapotban. C Kehlheimi kő.

Dombormű (+ a feliratos tábla): m.: 161 cm, sz.: 114 cm, v.: 18 cm (ez csak a keret vastagsága) A címeres tábla: m.: 64 cm, sz.: 113 cm, v.: 13 cm

D A középső tábla közel négyzet alakú, lemez, ne­gyedpálca, keskeny lemez, homorlat keretezi. Mezejében lapos fülke látható, amelynek szeg­mensívű boltozatát rozettás kazetták borítják, homlokívének alsó lapját hasonlóképp, homlok­lapját viszont vékony vájatok tagolják . Az ívhá­romszögekben egy-egy féldrágakő (achát?) me­dalion. A fülke előtt, középen Krisztus keresztje magasodik; jobbján Thurzó Elek páncélos alakja térdel; térde mellett sisakja hever. Arca portré: hosszú szakáll, bajusz, rövid haj; keze imára kul­csolva. Vele szemben, a fülkében négy nő térdel, szintén imára kulcsolt kezekkel, divatos ruhá­ban; a jobb szélső a feleség, ormosdi Székely Magdolna, főkötőben, a többiek a lányaik (Anna, Erzsébet stb.). Lábuk alatt hullámos talaj, itt-ott fűcsomóval. Az ide csatlakozó, de különálló kőlap hasonló­képp kereteit; mezejében azonban feliratos tábla van, méghozzá enyhén dőlt síkban; vagyis a kora­beli tumbákról is ismert módon (Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya, Léka; Báthory András, Má­riavölgy; Serédy Gáspár, Pozsonyszentgyörgy). A harmadik - fekvő téglalap alakú - kőlapot ugyanolyan profilú keret veszi körül, mint az előző kettőt, szélességük is azonos. Ennek meze­jében kétnyílású, szegmensívű árkád látható, a­mely íveinek alsó lapját rozettás kazetták sora tagolja, homloklapját pedig vájatok sora. A pillé­rek közepét és a két ív találkozását ugyanolyan achát(?)-medalion díszíti, mint a nagy táblát. A jobb oldali ív alatt a Thurzó-címer: osztott pajzs felső mezejében balra forduló, növő orosz­lán, alsó mezejében két rozetta (a harmadik a pajzs aljával együtt letörött). A pajzson sisak nyugszik, rajta korona (alóla indulnak a takaró foszlányai), a koronából balra forduló oroszlán emelkedik. Mögötte (h. balra) ,,A", előtte (h. jobbra) ,,T" betű (Alexius Thurzó). A bal oldali ív alatt szárnyas, lépő, libbenő ruhájú gyermekan­gyal tartja a Székely-címert: a pajzsban hármas halomból jobbra forduló, kiöltött nyelvű farkas emelkedik, előtte holdsarló,í mögötte nyolcágú csillag. Sisakdísze nincs. Az angyal ruhájának uj­jain h. jobbra „M" és h. balra „Z" betűk (Magda­lena Zeke/).

E 1: A feliratos tábla: SPECTABILI AC MAGNIFICO DNO

344

12. Thurzó I. Elek országbíró, utóbb helytartó (t1543)síremléke, tábla a Thurzó- és a Székely-címerrel

DNO COMITI ALEXIO THVRZONI 1

A BETHLENFALWAINCLYTI HVNGARIJE REGNI IVDICI CVRIJE SERE- 1

NISSIMIQVE ROMANORVM HVNGARIJE BOHEMUE ZC REGIS FERDINANDI I LOCVMTENENTI, ET CLARISSIMJE EIVS GENTIS MARITO DILECTISSIMO AC I AFFINIBVS SVIS CHARISSIMIS, GENEROSA ET MAGNIFICA DNA DOMIN A I MAGDALENA ZEKEL AB ORMOSD. PIA MOESTISSIMAQVE CONIVNX F. F. 1 E> COMES ALEXIVS THVRZO ANNO SALVTIS HVMANJE M D XXXXIII I AETATIS SV JE LIII. IPSO DIE CONVERSIONIS PAVLI APOSTOLI. A domborműves táblán, a Thurzó-címer fdlött, kétol­dalt: A< >T A domborműves táblán, a címertartó angyal ruhájá­nak ujjain: M< >Z 2: Humanista kapitális 3: Kevés rövidítéssel írt szöveg. A csonkításos rövi­dítéseket a sorok aljába írt pontok jelölik [fecit fieri] vagy a szavak fölé írt vízszintes vonal, kö­zépütt kis félkörrel (,,ómega-jel") [Domino Domi­no, Domina]. Az AE diftongusok helyenként li­gatúrával írva [pl. Curiae, Hungariae, Bohemiae, clarissimae]. 4:

A feliratos tábla: Spectabili ac magnifico d(orni)no d(orni)no Corniti Alexio Thvrzoni a Bethlenfalwa inclyti Hungariae regni iudici curiae serenissimique Romanorum Hungariae Bohemiae etc. regis Ferdinandi lo­curntenenti et clarissimae eius gentis marito di­lectissimo ac affinibus suis charissirnis generosa et magnifica d(omi)na dornina Magdalena Zekel

ab Ormosd pia moestissimaque coniunx f(ecit) f(ieri) 8(ávwv) Comes Alexius Thvrzo anno salutis humanae MDXXXXIII aetatis suae LIII ipso die conversionis Pauli Apostoli. A domborműves táblán, a Thurzó-címer fölött, kétol­dalt: A(lexius) T(hurzo) A domborműves táblán, a címertartó angyal ruhájá­nak ujjain: M(agdalena) Z(ekel)

F t1543. január 25. A síremléket özvegye, ormosdi Székely Magdolna készíttette. A domborművek - a betűtípus alapján - Loy He­ring műhelyében készülhettek (vö. Bomschlegel 1994, 39-50). Párhuzama Brandenburgi Frigyes és György epitáfiuma Heilsbronnban, Ansbach mellett (Patzelt 1993, 63-65).

G Belius 1723, 89; OSZK, K, Fol. Lat. 1691, fol. 7r, 16 r; OSZK, K, Fol. Lat. 1701, lv; Wagner 1774, 350; Ipolyi 1863, 68; Ipolyi 1873, 200; MOB-iratok, 1876/28; Nagy I. XL, 204; Myskovszky 1874, 69; Henszlmann 1878, 134-135., 72. kép; Ballagi 1880, 9., képe az 5. lapon; Myskovszky 1881, 44., 13. áb­ra; Kompanyik 1891, 66-67; Demkó 1896, 79; Dem­kó 1897, 223; Acsády 1897, 216 (kép), 666; Ezred­éves kiállítás 1896, 186 (3943. sz.); Éber 1902, 146. (gipszmásolata); Gerecze 1902-1903, 297., 345. áb­ra; Éber 1903, 251; Divald 1906, 106-107., 78. kép; Gerecze 1906, 814; Kalauz 1912, 14. (gipszmásola­ta); Wagner 1930, 154., 161. kép; Péter 1930, II., 14; Gerevich-Genthon 1935, 105. kép; Schürer-Wiese 1938, 82, 207. (297. sz.), 297. kép; Horváth 1939, 77-78., 51. kép; Bathelt 1940, 122; Balogh 1940, 558;Kálmán 1944, képpel; Radocsay 1954, 19; Günthero­vá-Mayerová 1955, 114; Radocsay 1959, 44; Ross1968, 131., 1. kép; SPS 2, 1968, 214; Horváth 1969,136; Homolka 1972, 412., 248. kép; Balogh 1973,234; Rusina 1978, 19, 46, 84; Dercsényi-Zádor 1980,203; Plicka 1980, 94. kép; Rákociová-Chalupecká1981 52-53., 67. kép; Chalupecky 1991a, 93; Patzelt1993, 63-65; SBS 6, 1994, 147; Ipolyi 1997, 126; Di­vald 1999, 343; Spiritza 2000, 4; Ciulisová 2000,174; Krizanová 2001, 11; Zubercová 2001, 68., képe:69; Ciulisová 2002, 139; Vrtel' 2003, 153., képpel;Mikó 2005, 627; Ludiková 2005a; Ludiková 2006

H Thurzó I. Elek, bethlenfalvi (1490/91, Krakkó -1543. jan. 25. - születésére és haJálára l. sírfeliratát) Apja Thurzó II. János (1. a 7. si. alatt), anyja Bar­bara Beck. Feleségei: 1. Szathmáry Anna (1510 körültől: Er­délyi 1998, 121), 2. a sírkövet állíttató ormosdi Székely Magdolna (1528 őszétől: Erdélyi 2005, 57), aki korábban a Mohács mezején elesett Szé-

chy Tamás, Thurzó I. Elek halála után pedig Jan z Pemstejna (1487-1548) felesége volt (Buzek-Pálffy 2003, 561-562).

1517-től német-római birodalmi_gi:éf'(1517. máj. 25. II. Miksa császártól kapja a címet. Erdélyi 1998,132. és 98. jegyzet)

1517-1524 körmöci kamaragróf (Erdélyi 1998, 120; Erdélyi 2005, 454.)

1519-1520 királyi kamarás (cubicularius regius) (1519. máj. 1.: Kubinyi 2006, 10: 61. jegyzet; 1520. márc. 3.: Erdélyi 1998, 122: 35. jegyzet)

1520-1521 királyi titkár (secretarius regius) (Tisztség­viselését pontosította: Kubinyi 2006, 9.)

1521-1524 magyar királyi főkamarás / kamarásme­ster (cubiculariorum regalium magister) (1521. júl. 2.-1524. dec. 16: Erdélyi 1998, 122: 36. jegyzet)

1522-1523 királyi kincstartó először (1522. jan. 14.-1523. szept. 6. Erdélyi 1998, 122-123.)

1523-1526 II. Lajos támokmestere (1523. szept. 6. Erdélyi 1998, 125. és 56. jegyzet)

1525. január-július királyi kincstartó másodszor Gan. 12.-júl. 16.: Erdélyi 1998, 127: 73. jegyzet)

1525-1526 Mária királyné különleges familiárisa (specialis Jamiliaris) (1525. szept. 23. Felfogadás. Erdélyi 1998, 130-131.)

1526. május-augusztus királyi kincstartó harmadszor (máj. 23.-aug. 10. Erdélyi 1998, 130: 91. jegyzet)

1526-ig több ízben II. Lajos diplomatája (Erdélyi 1998, passim)

1526-1527 I. Ferdinánd támokmestere (Fallenbüchl 1988, 80.)

1527. nov. 3. I. Ferdinánd székesfehérvári koronázá­sán az országalma vivője és a koronázási banket­ten a királyi asztalnál ülő 24 személy egyik tagja (Kovachich 1790, 3. és Pálffy 2004, 1064.)

1527-1543t országbíró (1527. nov. 4. és 10. között: Erdélyi 2005, 36-37. és 81. jegyzet, ill. Fallenbüchl 1988, 72.)

1527?-1543t Trencsén vármegye ispánja (Fallen­büchl 1994, 103.)

1531-1543t Szepes vármegye örökös ispánja (1531. máj. után Erdélyi 2005, 233: No. LII., vö. Fallen­büchl 1994, 99)

1531-1532 Szalaházy Tamással együtt ideiglenesen megbízott királyi helytartó (1531. jún. 29.-1532. okt. Erdélyi 7005, 58-77.)

1532-1542 királyi helytartó (1532. okt. 4. Fallenbüchl 1988, 69. és Erdélyi 2005, 454.)

1532-1542 egyúttal Pest-Pilis-Solt vármegye ispán­ja (Fallenbüchl 1994, 90.)

Pályafutásának első felét feldolgozta, és leveleit ki­adta: Erdélyi 1998 és Erdélyi 2005. Az alábbiakban az utódok sírfelirataiban még említett Árva, Baj­móc, Galgóc, Likava, Richnó, Sempte, Szepes,

345

Temetvény, Trencsén stb. várak megszerzésére: Uo. 35-38.

5. THURZÓ(?)-SÍREMLÉK darabjai (16. század má­sodik negyede, közepe)

A A lőcsei Szent Jakab-templom keresztelőkápol­nájában, másodlagos helyen. Nincsenek befalaz­va, csupán a falhoz támasztották (és vaskam­pókkal rögzítették) őket.

B Jó állapotban; felületük piszkos. C Kehlheimi (solhofeni?) kő

1: m.: 68 cm, sz.: 77 cm, v.: 4 cm 2: m.: 68 cm, sz.: 92 cm, v.: 4,5 cm 3: m.: 67 cm, sz.: 92 cm, v.: 4,5 cm 4: m.: 67 cm, sz.: 92 cm, v.: 4,5 cm 5: m.: 67 cm, sz.: 93 cm, v.: 4,5 cm

D 1:

Közel négyzet alakú tábla, kívülről lemez, kyma kereteli a tagolatlan belső mezőt. Dús, négy rész­ből összeillesztett babérkoszorú ér széltől szélig, amelynek tagjai fölül karikához vannak feszítve, alul pedig tekergő szalagokhoz. A fölső kariká­ról vékony, kanyargó szalagokon üres, négy­szögletes tábla függ. 2:

Fekvő téglalap alakú tábla. Kívülről felül és két oldalról lemez, kyma keretezi - fülkekeretként -a tagolatlan belső mezőt. Az alsó keretszakasz kifelé lejtő rézsű, amelyen két címertartó figura áll: a h. jobb oldalin all'antica mellvért, szárnyas sisak, jobbjában görbe tőr; a másik „civilben" van, hímzett szegélyű, buggyos ujjú ruhában, fe­jén barett; baljában díszes kalapács (vagy rövid

13. Thurzó(? )-síremlék darabja (16. század második negyede,közepe), tábla babérkoszorúval

346

14. Thurzó(? )-síremlék darabja(16. század második negyede, közepe), címertartók

nyelű fokos). Mindkét figura cipőt visel. A cí­merpajzs a hátfalhoz erősített karikán függ, amelyhez bojtos végű, lobogó szalagok rögzítik. 3: Fekvő téglalap alakú tábla. Kívülről felül és két ol­dalról lemez, kyma keretezi - fülkekeretként- a ta­golatlan belső mezőt. Az alsó keretszakasz kifelé lejtő rézsű, amelyen két címertartó figura áll. Két modem, 16. századi páncélba öltözött figura tart egy üres, egyszer vágott mezejű címerpajzsot. A h. jobb oldali alak szembefordul, jobbjában hosszú, földig érő pallost tart, fején tollforgós sisakot visel, a másik hátat fordít a nézőnek, jobbjával ékszer­metszéses fejű buzogányra támaszkodik. 4:

Fekvő téglalap alakú tábla. Kívülről felül és két oldalról lemez, kyma keretezi - fülkekeretként -a tagolatlan belső mezőt. Az alsó keretszakasz ki­felé lejtő rézsű, amelyen két címertartó figura áll. Két sarus, római módra mellvértes alak tart egy üres, rollwerk-szerűen felpöndörödő szélű cí­merpajzsot. Mindkettő szembefordul a nézővel, s

15. Thurzó(? )-síremlék darabja(16. század második negyede, közepe), címertartók

16. Thurzó(? )-síremlék darabja(16. század második negyede, közepe), címertartók

mindkettő tollas buzogányt emel a kezében. Fe­jükön szárnyas sisak. 5: Fekvő téglalap alakú tábla. Kívülről felül és két oldalról lemez, kyma keretezi - fülkekeretként -a tagolatlan belső mezőt. Az alsó keretszakasz kifelé lejtő rézsű, amelyen két címertartó figura áll. A h. jobb oldali gyermek mezítlábas, rövid ruhában van, feje fedetlen; a h. bal oldali sarut visel, ruhája rövid tunika, zekéjének gallérja ki­hajtott; fején fülvédős kalpag. Négyelt pajzsot tartanak, amelynek mindegyik mezeje üres.

E 1-4:-

F 16. század közepe

G Divald 1907, 107., 79. kép; Schürer-Wiese 1938, 82, 207 (298. sz.), 298. kép

6. GREGOR PANTSCHNER LŐCSEI BÍRÓ (t1556előtt) síremléke

A A Thurzó-tumbák közelében volt. ,,Die 12 Octo­bris [1556] Ist Erasmus Vindeck vorzeiten Richter zu Leütschau, anjetzt Praefectus Thurzonum in Arce Scepusiensi gestorben, et die 14. hujus mensis sepul­tus est Leuchoviae, in monumento praedecessoris sui Gregorij Pantschner juxta Thurzonum monumen­tum, ex Arce complures servitores venerant funus c9-mitantes. Conradus Henckel, non inconvenientem sermonem funebrem habuit." (Hain 1910-1913, 104.)

B Elpusztult vagy lappang. e -

D-

E

F t1556 előtt

17. Thurzó(? )-síremlék darabja(16. század második negyede, közepe), címertartók

G Hain 1910--1913, passim.

H Gregor Pantschner (t1556 előtt, talán az 1540-es években (vö. Hain 1910-1913, 104.)

1514, 1531 városi tanácsos (Hain 1910--1913, 376,377; Demkó 1897, 394.)

1532. jan. a neves Georg Werner eperjesi bíróval és András kassai jegyzővel együtt a felső-magyar­országi városok követe I. Ferdinánd királyhoz Regensburgba - Basó Mihály rablólovag hívei azonban részben elfogják őket, Pantschnernek viszont sikerült elmenekülnie, majd az uralko­dóhoz eljutnia Gan. 11. Hain 1910-1913, 51-52; ápr. 30. P. visszatér Ferdinándtól, aki megerősíti Lőcse árumegállító jogát, és felmenti két évre a várost az adózástól. Uo. 61--62.)

1538. jan. ismét követ L Ferdinánd királyhoz Georg Alberti városi jegyzővel együtt, hogy megerősít­tesse a város bizonyos kiváltságait (jan. 24. Hain 1910--1913, 80.)

7. THURZÓ II. JÁNOS KERESKEDŐ (t1508) sír­emléke (1558 tájáról)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom kereszte­lőkápolnájában, a déli falnál, másodlagos he­lyen. A síremlék eredetileg a főhajóban állt a fő­oltár előtt. 1753-ban bontották le. „Die herrlichen Thurzoischen Monumenta, welche in der mitten der Pfarr Kirche in Gattem eingefaszt, a/sz eine wahre zierde standen sind Anno 1753 abge­brochen, und die grabsteiner neben den tauffstein an die Mauer versetzet, die Grüfte so viel man in der Kirche gefunden eröpfet, die darinnen gefundene Cle­nodien und Kupferne auch Zinnerne Sarge heraus ge­nommen. Die aüszernen Gatter von den Grabsteinen abgenommen und weiln die Kirche durchaus von

347

neuen gepflastert, die auf der erden gelegene grabstei­ner abgeschlieffen und den andern Pflaster gleich ge­macht worden. Dieses ist geschehen mit einwilligung des Primatis Grafen Nicolaus Csaky, aus vorschlag des Plebani Martini Engelberth, und unter den prae­text, die durch das feüer 1747 beschiidigte Kirche und Thürme zu restauriren, wie aber a/les verkauft und verschleiderdt war ist doch bisz jetzo 1761, auszer ge­dachten Pflasterung und etwas Kalch anwerfen an den unter Theil der Kirchen an auszbeszerung nichts erfolget, und bey abforderung der rechnung hat sichs gezuget, dasz gedachter Plebanus von der eingegan­gen Summa Uf. .. schuldig verblieben mit." (Hain 1910-1913, 176.)

B Jó állapotban; kopott, szélei töredezettek. C Vörösmárvány.

M.: 235 cm, sz.: 117 cm, v.: 32 cm

18. Thurzó II. János kereskedő (t1508) síremléke (1558 körül)

D A sírlapot keskeny lemez kereteli, ebből mélyül, lapos homorlattal, a középső mező. Benne áll Thurzó János páncélos alakja. Jobbjával zászlós lándzsát tart, balját kardja markolatán nyugtatja, lábaival oroszlánon tapos. Az oroszlán feje h. balra néz, mögötte emelkedik a Thurzó-címer: vágott pajzs felső mezejében balra forduló, nö­vekvő oroszlán, alsó mezejében három rozetta. Thurzó feje alatt párna van, jóllehet a figura áll, és szemei is csukva vannak. Feje fölött tábla, amelyet nem tölt ki teljesen a felirat. A zászló selymén kerek medalionban gravírozott Thurzó­címerpajzs, foszlányokkal.

E 1:

HIC SITVS EST MAGNIFICVS · DOMINVS · IOANNES THWRZO I DE BETHLENFALWA · ILLE QVINQVE FILIORVM · PARENS, OVO RVM EPISCOPORVM: STANISLAI OLOMVCENSIS · IOANNIS WRATISLAVIENSIS · TRIVM MAGNATVM GEORGII PRAE I FECTI VNNERS.t'E REI METALLIC.t'E IN PANNONIA · ALEXII 1

LOCVMTENTIS POTENTIS: REGIS FERDI­NANDI ET IOAN I NIS COMITIS COMITATVS SCEPVSIENSIS · OBIIT ANNO I DOMIN! 1508. 2: Humanista kapitális 3: Egyetlen kihagyásos, vízszintes vonallal jelölt (locumtenentis) és egyetlen csonkításos rövidí­téssel (potentissimi). 4:

Hic situs est magnificus dominus Ioannes Thwrzo de Bethlenfalwa ille quinque filiorum parens, duorum episcoporum: Stanislai Olomucensis, Ioannis Wratislaviensis, trium magnatum: Geor­gii praefecti universae rei metallicae in Panno­nia, Alexii locumten(en)tis potentis(simi) regis Ferdinandi et Ioannis comitis comitatus Scepv­siensis. Obiit Anno Domini 1508.

F t1508. A síremléket jóval Thurzó II. János halála után állították. Ugyanott készült, ahol a másik Thurzó V. János-sírkő (1. a 8. sz. alatt), valószínű­leg azzal egyszerre, azaz 1558 táján.

G Belius 1723, 89; OSZK, K, Fol. Lat. 1691., fol. 7r, 16r; OSZK, K, Fol. Lat. 1701., fol. 1 v; Wagner 1774, 350; Ipolyi 1863, 68; Myskovszky 1865, 182; Myskovszky 1870, 306-307., képe a 308. la­pon; Ipolyi 1873, 199; Myskovszky 1874, 68; MOB­iratok, 1876/28; Henszlmann 1877, 3; Henszlmann 1878, 132., 71. kép; Ballagi 1880, 9., képe az 5. la­pon; Lepszy-ism. 1890, 614; Kompanyik 1891, 65; Bárczay 1893, 435-436; Demkó 1896, 79 (képe a 78. lap után); Demkó 1897, 223; Éber 1903, 251; Gerecze

348

1906, 814; Divald 1906, 107-108; Wagner 1930, 154; SPS 2, 1968, 214; Fricky 1969, 344 (mint György); Rusina 1978, 46, 84; Rákociová-Chalupe­cká 1981, 20-21, 50-51., 17-18, 65-66. kép; SBS 6, 1994, 149; Galavics 1995, 316; Ipolyi 1997, 125; Di­vald 1999, 343; Hlobil 2002, 121., 9. kép

H Thurzó II. János (1437. ápr. 30., Lőcse-1508. okt. 10., Neustadt) előbb lőcsei, majd 1463-tól krak­kói kereskedő és az utóbbi város tanácsosa, bá­nyászati szakember és vállalkozó.

1508. október 28-án a sziléziai Neustadtból Lőcsére szállított holttestét a Szent Jakab-templomban el­temették. (Hain 1910-1913, 15.) Apja Thurzó 1. György lőcsei tanácsos és keres­kedő. Feleségei: l. Ursula Bem, 2. Barbara Beck. Tőlük a sírfeliratnak megfelelően valóban öt fia született: 1. feleségétől 1. Szaniszló (1470 k.-1540) olmützi püspök (1496-1540), IV. János (1466-1520) boroszlói püspök (1506-1520), III. György kör­möci kamaragróf, a Fuggerek magyarországi „szövetségese" (1467-1521), 2. feleségétől 1. Elek helytartó (1. a 4. sz. alatt) és V. János Szepes vár­megye ispánja (1. a 8. sz. alatt). (Szaniszló és János életére részletesebben 1. Wenzel 1878.) Életére és tevékenységére 1. Reinhardt 1928; Skla­dany 1974 és újabban Skladany 1995, Erdélyi 1998, 119-120., Skladany 2001, ill. Lambrecht 2002.

8. THURZÓ V. JÁNOS (t1558), SZEPES VÁRME­GYE ISPÁNJA síremléke

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom kereszte­lőkápolnájában, a déli falnál, másodlagos he­lyen. 1753-ban került ide, korábban a templom főhajójában állt (Hain 1910-1913, 176).

B Kopott, szélei töredezettek. C Vörösmárvány.

M.: 242 cm, sz.: 120 cm, v.: 32 cm

D Tagolatlan, lapos homorlattal mélyülő mezőben áll a nézővel szembeforduló főfigura. Feje alatt párna, lábai fekvő oroszlánon nyugszanak. Ar­cát látni engedi a nyitott rostélyú sisak; szem.ei nyitva vannak. Teljes alakját páncél fedi (a pán­cél rendkívül gondosan kidolgozott, nemcsak a szegélyek, szegecsek és csatok faragása precíz,

\

hanem a gravírozott mintáé is). Balját kardja markolatán tartja, jobbjában zászló, sűrű gyűrő­désű selyme a rúdon keresztülvetve; rajta a gra­vírozott Thurzó-címer. A vitéz jobb lábánál a csa­ládi címer: egyszer vágott pajzs, amelynek fölső

emelkedik, alsó mezejében három rozetta. A paj­zson sisak, tekercsből induló sisaktakaró, azon koronából emelkedő, balra forduló, kettős farkú oroszlán. Szinte azonos Thurzó II. János (t1508) figurális síremlékével (1. az előző tételt), a fekvő oroszlán és a mellé helyezett címer csaknem pontosan egymás tükörképei. Egyéb jelentős elté­rés a keretezésen van. Thurzó János (t1508) felira­tos táblájának két keskenyebbik oldalát egy-egy kidomborodó volutába tekeredő, egymással szembe helyezett akanthuszlevél keretezi. Ez Thurzó V. János (t1558) síremlékén már nagyrészt letört (a maradványokból látszik, hogy az előző motívumot variálta, de nem volt azonos vele).

E 1:

mezejében balra forduló, kettős farkú oroszlán 19. Thurzó V. János (t1558), Szepes vármegye ispánja síremléke

349

HIC IACET MAGNIFICVS DOMINVS IOANNES THWRZO DE I BETHLEHEMFALWA · COMES COMITATVS SCEPVSIENSIS · QVIPROPRIO QVODAM INSTITVTO COELEBSAD SVMMVM VSQVE I DIEM VIXIT PACIS·QVIETIS · & IVSTICUE AMANS · SVOCON- 1 TENTVS · ALIENI MINIME APPE­TENS · OBIIT lETATIS SV lE AN I NO 66 · ANATO A VTEM CHRISTO LIBERATORE ·ANNO 1 1558 · DIE 29 MARTII.2:Humanista kapitális3:Rövidítések nélkül írt felirat. Az AE és OE dif­tongusok ligatúrák.4:Hic iacet magnificus dominus Ioannes Thwrzode Bethlehemfalwa comes comitatus Scepvsien­sis qui proprio quodam instituto coelebs adsurnrnum usque diem vixit. Pacis quietis et iusti­tiae amans suo contentus alieni minirne appe­tens. Obiit aetatis suae anno 66 a nato autemChristo liberatore anno 1558 die 29 Martii.

F +1558. március 29.

G Belius 1723, 89; OSZK, K, Fol. Lat. 1691., fol. 7r, 16r; OSZK, K, Fol. Lat. 1701., fol. 1 v; Wagner 1774, 350; Ipolyi 1863, 68; Myskovszky 1865, 182; Mys­kovszky 1867, 368-369; Ipolyi 1873, 199; Myskov­szky 1874, 68; MOB-iratok, 1876/28; Henszlmann 1878, 136--137., 73. kép; Kompanyik 1891, 66; OSZK, K, Quart. Hung. 1509/2; Demkó 1896, 79; Demkó 1897, 223; Divald 1906, 107-108., XXI/2. kép; Gerecze 1906, 814; Schürer-Wiese 1938, 82, 206--207. (206. sz.), 296. kép; Horváth 1939, 75., 45. kép; Rass 1968, 133., 3. kép; SPS 2, 1968, 214; Rusi­na 1978, 46; Rákociová-Chalupecká 1981, 21-22, 53., 19. kép; Chapulecky 1991a, 93; Ipolyi 1997, 125;Hlobil-Petru 1999, 254/10; Divald 1999, 343; Ciuli­sová 2002, 137; Hlobil 2002, 121., 9. kép; Dlugos-Ji­rousek 2004, 79 képpel.

H Thurzó V. János, bethlenfalvi (1492/93-1558. márc. 29.) (1. sírfeliratát) Apja Thurzó II. János (1. a 7. sz. alatt), anyja Barbara Beck, Thurzó I. Elek (1. a 4. sz. alatt) édestestvére.

1540-es évekig többnyire Sziléziában, a család pleBi uradalmában élt, 1543 után yiszont testvére, I. Elek egyik kijelölt örököse (Wenzel 1878, 25; Nagy I. XL, 205.)

1550-1558+ Szepes vármegye örökös ispánja (Fal­lenbüchl 1994, 99. és 1. még sírfeliratát)

1550-1558+ egyúttal Szepesvár kapitánya (1550. máj. 3-5. Átveszi a vár birtoklását és irányítását.

Hain 1910-1913, 97; 1558: ÖStA HKA Fam.-Akten D-T 61. fol. 23-24.)

1557-1558 I. Ferdinánd király rendelkezésére Sze­pes megye védelmére a vármegye hadiadójából 25 lovast és 25 magyar gyalogost tart (Uo.)

1558. jan. elején már „etwas alt und schwach" volt -emiatt Thurzó II. Szaniszlót (+1584) rendelték mellé a Szepes vármegyei ispáni és a szepesvári kapitányi tisztség ellátásában való segítésére (jan. 2. ,,zu verwaltung obbemelter spanschafft unnd der haubtmanschafft des Zipser Haufl als ain mitge­hilffen zuezugeben" Uo.)

Utódai nem maradtak.

9. IFJ. ANDREAS DADIUS ALIAS KYENPAUM,ID. ANDREAS DADIUS BELGA ORVOSDOK­TOR ÉS BÉCSI PROFESSZOR FIA (+1561) sírem­léke

A A lőcsei plébániatemplomban. A déli mellékhajó déli falában.

B Kopott, töredezett. C Szürke homokkő.

M.: 35 cm, sz.: 84 cm, v.: falban

D Falba illesztett feliratos tábla. Alul is és felül is keskeny párkány zárja le, mindegyiket három, lépcsősen egymás alá ugró vékony szalag tagol­ja. A két keskenyebbik oldalt egy-egy baluszter­orsófél zárja le.

E 1:

D. 0. M. S. 1 ANDREJE DADIO ALIASKYENPAVM VIENNENSI I FILIOLO ANDREJEDADIVS BELGA MEDICINE I DOCTORE ETPROFESSOR VIENNENSIS ET I SALOMEFELNERIN AVSTR ...... PARENTES I MOESTISS: HOC MONVMENTVM P. P. VIXIT I DIES INTEG ...... CV HORAS XV OBIIT HIC CVM 1

PATER VOCATVS CORONAM

20. Ifj. Andreas Dadius alias Kyenpaum, id. Andreas Dadiusbelga orvosdoktor és bécsi professzor fia (t1561) síremléke

350

PROFICISCERETVR ANNO MDLXI (?) 2: Humanista kapitális 3: Minden ae ligatúra; kettősponttal (moestissimi), ill. ponttal jelölt csonkításos rövidítések (pie po­suerunt). 4:

D(eo) O(ptimo) M(aximo) s(acrum). Andreae Da­dio alias Kyenpaum Viennensi filiolo Andreae Dadius Belga medicine doctore et professor Viennensis et Salome Felnerin Avstr[iaca] paren­tes moestiss(imi) hoc monumentum p(ie) p(osu­erunt). Vixit dies integ[ras] CV horas XV obiit hic cum pater vocatus coronam proficisceretur [ ........................ moris] Anno MD LXI (?)

F t1561. A síremléket a pusztán 105 napot és 15 órát élt csecsemőnek szülei, a belga származású id. Andreas Dadius és az osztrák származású Sa­lome Felnerin állíttatták.

G Kompanyik 1891, 75; Rákociová-Chalupecká 1981, 63., 83. kép; Ludiková 2005a; Ludiková 2005b

H Ifj. Andreas Dadius (t1561, csecsemőként Lőcsén - 1. sírfeliratát)Idősebb Andreas Dadius az 1550-es években abécsi Habsburg-udvar vezető humanistái és or­vosdoktorai közé tartozott. (Hartl-Schrauf 1894,és újabban Almási 2005, 31.)Részletesebb életrajza: Hartl-Schrauf 1894, szelle­mi környezetére, kapcsolataira: Ludiková: 2006b

10.THURZÓ ANNA, BÁTHORY ANDRÁS OR­SZÁGBÍRÓ FELESÉGE (t1563) sírhelye

A Eredetileg a lőcsei Szent Jakab-templomban, apja, Thurzó 1. Elek síremlékébe (1. 4. sz. alatt) temették el: ,,Anno 1563. Die 7. Januarij Ist die fraw Anna desz Andreas Bathori Hauszfraw vnd des Alexij Thurzonis Frau Tochter allhier zue Leütsch in Ihres Herrn Vatters begriibnusz beygeleget worden." Hain 1910--1913, 109.

B Esetleges mortuariumáról, halotti zászlajáról vagy sírtáblájáról nem tudunk; feltehetően el­pusztult vagy lappang, bár az sem zárható kí, hogy ezek közül nem mind készült.

e -

D­

E

F t1563. január 7. előtt G Hain 1910--1913, 109.

H Thurzó Anna (1563. jan. 7. előtt), Thurzó 1. Elek és ormosdi Székely Magdolna leánya (Nagy I. Xl., 204.), Báthory András felesége. Ő az egyik térdelő leány apja bemutatott síremlékén (11. kép).

A férj: Báthory András (1566. okt. 5.t - 1. máriavölgyi sír­

emlékének feliratát: Ludiková 2006a) 1532 k.-1566t Somogy vármegye ispánja (Fallen­

büchl 1994, 94., 1. még idézett sírfeliratát) 1535 k.-1566t Szabolcs vármegye ispánja (Fallen­

büchl 1994, 97., 1. még sírfeliratát) 1530-as évek vége k. - 1566t Szatmár vármegye is­

pánja (1. még sírfeliratát) 1542. márc.-<lec. ,,dunántúli" országos főkapitány

(Pálffy 1997, 269.) 1542-1552 „dunáninneni" országos főkapitány (Pálffy

1997, 270.) 1543-1550 Szepes vármegye ispánja - talán éppen

Thurzó Anna révén, Thurzó V. János hivatalba lépéséig (Fallenbüchl 1994, 99. és vö. még a 8. sz. alatt)

1544-1554 tárnokmester (1544. jan. 1. Fallenbüchl 1988, 80., jún. l. Veres 1968, 103; A tisztséget or­szágbírói kinevezéséig tölti be.)

1552-1553 1. Ferdinánd erdélyi vajdája és egyúttal székely ispánja (1552. márc. 30., Pozsony. Esküje tisztéről. MOL A 57 Vol. 3. pp. 7 4-75., ápr. 1. Uta­sítás: MOL E 142 Fasc. 6. No. 3. korabeli másolat, ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 63. Konv. B. fol. 2-5. korabeli másolat, ill. kiadása az Erdődy csa­lád egykor Vörösvárott őrzött levéltárában talál­ható eredeti példányról: Szilágyi 1874, 5-8.: No.1., júl. 15. B. már ekkor várja egy évre vállalt tisz­te leteltét. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 66.Konv. A fol. 99-100.; 1553. júl. 13. B. távozik Er­délyből. Barabás 1880, 639.)

1553. júl. 13-tól, Erdélyből való távozása után 300 lovas kapitánya a Tiszántúlon (MOL E 41 1554. No. 13.)

1553-1555 tiszántúli főkapitány (Pálffy 1997, 275.) 1554-1566t országbíró (1554. jún. 1. MOL A 57 Vol.

3. pp. 214-215. és Fallenbüchl 1988, 72.) 1556-1566t Liptó vm ispánja (1556. szept. 10. Kine­

vezés: MOL A 57 Vol. 3. pp. 338-343. és Fallen­büchl 1994, 8.4.)

1561 előttől - 1566t magyar királyi tanácsos (1561. máj. 6. Már így nevezik. MOL A 57 Vol. 3. p. 707.)

1564-1565 a felső-magyarországi katonaság főhad­biztosa (,,Obristkriegscommissari in Zyps") (1564. szept. 22. Utasítás: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 143. fol. 130., szept. 22. Engedelmességre intő le­vél a felső-magyarországi katonasághoz: Uo., okt. 3. Ulrich Zasius Ágost szász választóhoz

351

intézett beszámolója szerint B. ,,sich ín die Zips und gen Kaschaw stracks begibt und des Obris­ten Kriegs-Kornrnissarij Bevehl auf sich genom­men hat" Marczali 1878, 475., okt. 11. B. még nem ért Kassára. Uo.)

1566. szept.-nov. a magyar csapatok kapitánya a győri táborban (,,obrister über das hungerische Kriegsvolck") (1566. szept. 10. Barabás 1899, 501.: No.CLXIV.)

11. THURZÓ JEROMOS (t1576) sírhelye

A Eredetileg a lőcsei Szent Jakab-templomban, is­meretlen helyen, talán Thurzó I. Elek síremléké­be (1. 4. sz. alatt ) vagy annak közelében temették el: ,,[1576] Am Sonnabent var Judica [ápr. 7.] ist Herr Hieronymus Thurzó gestorben, vmb am Char­freytag [ápr. 20.] zue Leütsch mit sonderbahren ge-p­riing in der Kirchen bestattet worden." Hain 1910-1913, 124.

21. A Thurzó család egyik tagja, talán II. vagy III. Kristóf vagyközeli hozzátartozója (t1590) síremléke

B Esetleges mortuariumáról, halotti zászlajáról vagy sírtáblájáról nem tudunk; feltehetően el­pusztult vagy lappang.

c -

D-

E

F t1570. április 7.

G Hain 1910-1913, 124.

H Thurzó Jeromos, bethlenfalvi, 1550-től bajmóci báró (t1570. ápr. 7.: Hain 1910-1913, 124., ill. ,,Jheroni­mus Thurso von Betlehemsdorf freyherr zu Woijnicz" MOL E 148 Fasc. 252. No. 32. és ÖStA HHStA IÖKReg Bd. 7a. 1571, fol. 92v.)

1552-ben a padovai egyetemen tanult testvéreivel, II. Kristóffal és II. Elekkel (okt. 15. előtt beiratko­zás: Veress 1915, 52.)

1563-1564 3 lovas szolgáló I. Ferdinánd bécsi udvar­tartásában (ÖStA HKA HZAB Bd. 18. fol. 515v.)

1564 után egy ideig talán még II. Miksa udvartartá­sában is szolgált (vö. ÖStA HKA HZAB Bd. 20. fol. 203r. és fol. 219r.)

1564-ben végrendelkezett (Wagner 1774) 1576. ápr. 20-án díszes temetési szertartás közepette

helyezték örök nyugalomra Lőcsén (Hain 1910-1913, 124.)

12.A THURZÓ CSALÁD EGYIK TAGJA, TALÁNII. VAGY III. KRISTÓF KÖZELI HOZZÁTARTO­ZÓJA (t1590) síremléke

A A déli hajó külső falán. B Nagyon kopott, csak részben maradt meg. C Vörös márvány.

M.: 167 cm, sz.: 98 cm, v.: falban

D Címeres-feliratos sírkő erősen lekopott töredé­ke. A felső részen volt a felirat, alul - lapos ho­morlattal mélyülő, négyszögű mezőben - a két címer; elóbbi erősen töredékes (heraldikai bal ol­dalából nagy darab hiányzik), a címerek épek, bár felületük szinte teljesen lekopott. A heraldi­kai jobb oldali címer mezejében kivehetetlen áb­ra, a bal oldali a szokásos Thurzó-címer: az egy­szer vágott pajzs felső mezejében jobbra forduló, emelkedő oroszlán, alul három rozetta. Mindkét pajzson sisak és foszladékok; a jobb oldali sisak­ján kivehetetlen ábra, a bal oldalién jobbra for­duló, növekvő oroszlán.

E 1:

.......... ITATI HE .......................... ..

352

.... TATE INLE ............................ .. TATE BOA ................................ .. TA CA. TE ET ........................... . ACTA BONOR. ......................... . LAVDEM MERJTA .................. . V ... ANIMI CONCO ..................... . L .......... LI CHRJS ... OP ............. .. GRATISSIME MO .................. . < > ERGO POSVI. ........ . VIXIT ANN XXXVII OB ... . MD XC SEPTEMBR .... E ......... . 2: Humanista kapitális 3:

4:

......... .itati h(?)e[ro?] ......... .

.... tate inle ........................... . tate bo(?)a ........................... . ta ca.te et ........................... . acta bonor .......................... . laudem meri ta .................. . v ... animi conco(?) ............... . 1. ........ .li Chris[t]op[horo?] .............. . gratissime mo[ erens?] ...... . ergo posui[t?] vixit ann(os) XXXVII ob[iit]. MDXC Septembr[is].e ......... .

F t1590. szeptember

G Rákociauá-Chalupecká 1981, 24-25, 53-54., 25, 69. kép

H Bethlenfalvi Thurzó II. vagy III. Kristóf közeli hozzátartozója (1553 / 54-1590. szept.) (1. a sírfel­iratot)

Thurzó II. Kristóf bajmóci báró (t1562: Veress 1915, 52.) apja Thurzó 1. Kristóf, anyja Margaretha Reh­linger, Thurzó Jeromos és II. Elek (1. az előző és következő tételt) édestestvére. Ismereteink szerint utódok nélkül halt meg.

Thurzó III. Kristófra lásd a 23. sz. alatti információ­kat.

13. THURZÓ II. ELEK KAMARAELNÖK (t1594)fali síremléke

A A lőcsei Szent Jakab-plébániJtemplom főhajójá­nak déli oldalán, a szentélytől számított 4. pillé­ren, feltehetően eredeti helyén.

B Jó állapotban. C Sötét árnyalatú vörösmárvány (aranyozással) és

fehér mészkő.

M.: 200 cm, sz.: 154 cm, v.: 30 cm

D Kétféle kóoől készült fali síremlék. Alul (fala­zott?) lábazaton, gazdagon profilozott mészkő­párkányon nyugszik a márványból faragott fi­gurális dombormű. Ezt tagolatlan lemez veszi körül, és egyben osztja három részre is. A legalsó, igen keskeny szakasz­ban rollwerk-füles tábla, rajta három soros felirat. A másik két rész nagyjából egyforma méretű. A középsőben vízszintesen elnyúlva fekszik a ha­lott, méghozzá a mező alján; fedetlen feje alatt bojtos párna; kezeit mellén összekulcsolja. Ruhá­ja hosszú, zsinóros köpeny, hasított ujjakkal. Ol­dalán kicsiny figura áll, amely bal könyökének támaszkodva, kinyújtott kézzel várja azt az ap­ró, mezítelen figurát - vagyis a lelket -, amely éppen elhagyni látszik a halottat. A fölső mező­ben középütt Thurzó Elek térdel, ugyanabban a

22. Thurzó II. Elek kamaraelnök (t1594) fali síremléke

353

ruhában, mint amilyenben alul fekszik, feje kö­rül mondatszalag kanyarog; mögötte felhő, an­gyalfejekkel; előtte is felhő, rajta az Atyaisten fél­alakja és a Szentlélek galambja, közülük pedig apró mezítelen figura száll lefelé az imádkozó Thurzó felé. A heraldikai jobb alsó sarokban az aranyozott Thurzó-címer, keskeny, angyal tartot­ta koszorúban. Az építményt felül gazdagon tagolt koronázó párkány zárja le, amelynek felső lapján két, far­kával egymásnak támaszkodó delfin mintegy lu­nettát képez.

E 1:

A feliratsza/agon: VEI VEI VEI SALVATOR MEVS QVIA TVVS SVM MISERERE MEI A két mezőt elválasztó kereten: MISERRIMVS PECCATOR ALEXIVS THVRZO INDIGNVS SERWS DNI I QVI OB11T 5 DIE MARTTI ANNO. 1 · 5 · 9 · 4. Az alsó feliratos táblán: IN NOVISSIMO DIE RESVSCITABIT ME IESVS CHRISTVS I FILIVS ALTISSIMI, DOMINVS SALVATOR I ET REDEMPTOR MEVS. 2: Humanista kapitális 3: Jelöletlen csonkításos rövidítések [veni], iU. a szó fölé írt vízszintes vonalla 1 jelzettek [ domini]. 4:

A fel ira tszala gon: Ve(n)i ve(n)i ve(n)i Salvator meus quia tuus sum miserere mei. A két mezőt elválasztó kereten: Miserrimus peccator Alexius Thurzo indignus servus D(omi)ni qui obiit 5 die Martii anno 1594. Az alsó feliratos táblán: ln novissimo die resuscitabit me Iesus Christus fi.lius altissimi, Dominus Salvator et Redemptor meus.

F t1594. március 5. Thurzó 1592. május 7-én, Szepes várában tett végrendeletében semmiféle ikonográfiai prog­ramra nem tér ki, sőt, egyszerű címeres-feliratos síremléket rendel magának, a feliratban viszont felsorolni kéri udvari és egyéb hivatali titulusait: „Corpus vero suum post solutionem animae terrae, de qua sumptum est, in spem resurrectionis, sine cere­moniis et pompa !tis tantum servatis, quae circa pub­licum scandalum omitti non possunt, tumulandum iuberet, cui honestue [sic!] lapis imponatur cum in­signiis familiae suae et inscriptione offitiorum, quae ipse in aulis et extra gessiset, ad quem conficiendum legaret talleros septingentos." HDA, Arhiv Drasko-

vié, Archívum maius Fasc. 70, Nr. 7. Idézi PálffiJ 2005, 494, 44. jegyzet.

G Belius 1723, 89; OSZK, K, Fal. Lat. 1691, 7r, 16r; OSZK, K, Fal. Lat. 1701, fol. lv; Wagner 1774, 351; MOB-iratok, 1876/28; NagtJ l. Xl., 206.; Henszl­mann 1878, 136--137., 74. kép; Ballagi 1880, 10., képe az 5. lapon; Kompanyik 1891, 68-69; Dem­kó 1897, 223; Divald 1906, 108-109., 81. kép; Gere­cze 1906, 814; Garas 1953, 72; Aggházy 1957, 166; Aggházy 1958, 107-108; Rass 1968, 142-143., 18. kép; Rusina 1978, 163; Rákociová-Chalupecká 1981, 21-22, 55., 69-70. kép; Buzási 1990, 431-434., 3.kép; Chalupecky 1991a, 93; SBS 6, 1994, 147; Di­vald 1999, 343; Krizanová 2001, 11; Zubercová2001, 68; 0/ugos-Jirousek 2004, 86., képpel; Mikó2005, 634.

H Thurzó II. Elek, bethlenfalvi, 1550-től bajmóci báró (t1594. márc. 5.) (1. sírfeliratát; ill. ,,Alexius Tursso zu Woijniczfreiherr" MOL E 148 Fasc. 252. No. 32. és ÖStA HHStA IÖKReg Bd. 5a. fal. 16lr.)

Apja Thurzó I. Kristóf, anyja Margaretha Rehlinger, Thurzó II. Kristóf (1. a 12. sz. alatt), Thurzó Jero­mos (1. a 11. sz. alatt), ll. Szaniszló (t1586), illetve Thurzó Anna és Magdolna édestestvére.

23. Thurzó 11. Elek kamaraelnök (t1594) fali síremléke,részlet

354

Felesége Zrínyi Borbála (szül. 1554. máj. 17.), Zrínyi Miklós (t1566) leánya - esküvői ünnepségeik 1569. január 9-én a feleség monyorókeréki várá­ban és január 17-én Thurzó bajmóci várában vol­tak (ÖStA HKA Fam.-Akten Z 71. fol. 6-9., Uo. D-T 61. fol. 31. és Lukinich 1924, 36.)

1552-ben a padovai egyetemen tanult testvéreivel, II. Kristóffal és Jeromossal (okt. 15. előtt beirat­kozás: Veress 1915, 52.)

1563-1565 étekfogó I. Ferdinánd, majd II. Miksa bé­csi udvartartásában (1563. márc. 20. ÖStA HKA Hofquartiersbücher No. 1. [1563] fol. 72r; 1565. júl. l-ig II. Miksa mellett is étekfogó. ÖStA HKA HZAB Bd. 20. fol. 281r)

1565-1566 ún. Panatier II. Miksa bécsi udvartartásá­ban 40 r. f-nyi fizetéssel (1565. júl. 1. Felvétel a tisztségre. ÖStA HKA HZAB Bd. 20. fol. 281r-v; 1566. jan. 5. ÖStA HKA Fam.-Akten Z 71. fol. 4; 1566. jan. 20-jún. 3. II. Miksa császárral 10 lovas­sal Augsburgban a birodalmi gyűlésen tartózko­dik. Mameranus 1566, számozatlan; 1566. júl. 31-ig 3 havi zsoldelmaradása volt. ÖStA HKA NÖHA W 61/ A/36B. [rote Nr. 275/3.] fol. 535r)

1566. júl. 29-okt. 29. hadi szolgálatban állt hat ne­hézlovassal, Miksa császár győri táborozása ide­jén (ÖStA HKA HZAB Bd. 21. fol. 480v-481r)

1566-1568 ún. előmetélő (Fürschneider) II. Miksa bé­csi udvartartásában 40 r. f-nyi fizetéssel (1566. dec. 15-én vették fel 40 r. f-nyi fizetéssel. ÖNB Cod. 14458. fol. 10.; ÖStA HKA HZAB Bd. 23. fol. 331v) - említett 1592. évi végrendeletében ezen udvari tisztségeire utalhatott, ezek listáját azon­ban végakarata ellenére sem vésték fel sírfelira­tába.

1572. szept. 25-én Rudolf magyar király pozsonyi koronázási lakomáján a Habsburg főhercegek előmetélője (Pálffy 2004, 1068.)

1577. márc. 22-én Prágában elképzelhető, hogy részt vesz II. Miksa temetésén (Emő főherceg erre szólította fel. ÖStA HHStA Familienakten Kart. 61. Konv. 1. fol. 377-378.)

1582-1594t a Szepesi Kamara elnöke (1582. szept. 18. Emő főherceg Bécsből tudatja T. uralkodóikinevezéséről a Szepesi Kamarát. ÖStA HKAFam.-Akten D-T 61. fol. 32. és ÖStA HKA HfUrote Nr. 40-61. fol. passim)

1584-1594t Szepes vármegye örökös ispánja (1584. júl. 4. Kinevezés a tisztségrő\ idős kora miatt le­mondó Thurzó II. Szaniszló helyére. MOL A 57 Vol. 4. pp. 394-395.)

1580-1590-es években gyakran Szepes várában élt (1586: HDA, Arhiv Draskovié, Kut. 91. Spisi dru­gih obitelji, Istvanffy, 1578; 1592: Uo. Archivum maius Fasc. 70, Nr. 7.)

14. GREGOR TRIEBEL LENGYEL KERESKEDŐ(t1593) falisíremléke (1595)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban. A sek­restye bejáratánál, a Szűz Mária-oltárnál, a falon.

B Jó állapotban. C Mészkő, többféle márvány

A feliratos tábla: m.: 108 cm, sz.: 61 cm, v.: 46 cm

D Díszes falisíremlék. Alacsony alépítménye valu­tákkal megtámasztott széles párkányt hordoz, amelyen vörösmárvány-betétes lábazat nyug­szik. Ezen emelkedik az aedicula: két kannelú­rás-sípsoros, rozettákkal díszített toszkán jellegű fejezettel koronázott féloszlop keretében - ame-

24. Gregor Triebel lengyel kereskedő (t1593) fali síremléke(1595)

355

lyeket kívülről egy-egy márványbetétes tükrű pi­laszter kísér - helyezkedik el a föliratos tábla. A tábla fölött félköríves lunetta, benne (szalagok­ra függesztett rollwerk-kartusban) a címer: ke­rek, négyosztatú pajzs, első mezejében jobbra forduló, növő oroszlán, második mezejében kö­zös ágról sarjadó három levél, a harmadikban két csillag, a negyedikben nincs kivehető ábra. Sisak­dísz nincs, maga a pajzs kör alakú. A toszkán fél­oszlopok gazdagon profilált, dór jellegű pár­kányzatot tartanak: a kétrészes architráv fölött vörösmárvány-betétes képszék vonul, amelyről (a triglifek helyén) cseppek függenek. A képszék fölötti, függőlemezén aranyozott rozettákkal é­kes koronázó párkányon háromszögű timpanon emelkedik. Koronázó akrotérionja kétfülű, kar­csú váza, sarokakrotérionjai gömbök.

E 1: MEMORI/E I GENEROSI ET NOBILIS DNI 1

GREGORI! TRIEBEL DE IA I RISCH IN IWANOWICZ VIRO I VIRTVTIS SPLENDORE CLARI I ORIQVAM I VT ALIENVMLVMEN 1 DESIDERET I AC I GENEROSJE DNJE CATHARINJE I SCHILLINGIJE VXORI EIVS 1

OMNI MATRONALI LAVDE I CVMVLATJE 1

QVORVM I HJEC PRID. CAL. SEXTILAN: CHR 1

M D XCIII lETAT XLIIX I ILLE PRID. ID. MARTIAS AN CHR I M D XCV lETATIS L 1

BEATA MORTE PACATISS. OBITA I REB. HVMANIS SVNT EXEMTI I CVM I MARTINO FILIOLO I AN M D XXCIV 1D IX BRI NA I TO IV. NON[ . . . ] X. BR. MORTVO I HIC IN SPEM RESVRRECTIONIS I QVIESCENTIVM I POSIT. ET CONSECR. 2:

Humanista kapitális 3: Vízszintes vonallal jelölt, egyszerre kihagyásos és csonkításos rövidítés (Domini). Az AE difton­gus ligatúrával [pl. memoriae, Catharinae]. Kiha­gyásos és csonkításos rövidítések a betűk fölé írt vonallal [d(omi)nae, Chr(istus)], egy esetben kör van írva a szó fölé [d(omi)ni]. 4:

Memoriae generosi et nobilis d(omi)n(i) Gregorii Triebel de Iarisch in Iwanowicz viro virtu'tis

nis?) Xbris mortuo. Hic in spem resurrectionis quiescentium posit(um) et consecr(atum).

F t1593

G Kompanyik 1891, 70; SPS 1968, 214; Rákociová-Cha­lupecká 1981, 30, 64-65., 35, 84. kép; Chalupecky 1991a, 94; Divald 1999, 343; Medvecky 2002, 154; Mikó 2005, 628.

H Gregor Triebel (t1593), felesége, Katharina „Schillingia" (1545/ 46-1595) és fiuk, Martin (1584. szept.-1584. dec.)

1570 tájától Triebel lengyel kereskedő rendszeresen szállított igen jó minőségű hegyaljai borokat Lengyelországba, gyakran Kassa árumegállító jogát is kijátszva (Németh 2004, II., 79.)

1587. nov. 11-én 200 forintos iskolaalapítványt tett Lő­csén (,,die 11 Novembris hat Gregorius Trübel zur Stadt Schulen legiretjlor. 200." Hain 1910-1913, 127.)

15. ÁGOST VAGY ERNŐ HOLLSTEIN HERCEGE(tl596) síremléke, halotti zászlója (vexillum) éssisakja (Helm)

A Eredetileg a főhajóban, a 13 szepesi város más­ként Havi Boldogasszony-oltára (Demkó 1897, 227-228.) mellett temették el: ,,Eodem Anno die 21Septembris hatt der T ürck Erla beliigert vndt den 13Octobris erbarme es Gott eingenommen, da dannvnter andern Herrschafften auch 2 Junge Hertzogenvon Hollstein geblieben, der eine kam in einem Mo­rast vmb, darinn Er auch geblieben, der andere wardgeschossen, starb in der Leütsch, vnd wurdt ehrlichvnd stattlich als sichs gebühret in der Haubt Kirchen,neben der 13 Stiidter Altar var dem Chor in dem gangbegraben, darüber ein schwartz schlecht Fann henget,samb den handschuchen, Heim mit einer rothen Bin­de vnd den degen." (Hain 1910-1913, 128-129.)

B Elpusztult vagy lappang. e -

D-

E -

splendore clariori quam ut alienum lumen <lesi- F deret ac generosae d(omi)nae Catharinae Schil­lingiae uxori eius omni matrdnali laude cumula-

t1596. okt. 28. után, Lőcsén. A lőcsei krónika sze­rint fekete halotti zászlót kapott, amely mellé si­sakját is elhelyezték mintegy „Funeralwaffen" gyanánt. tae quorum haec prid(ie) Cal(endis) Sextil(is)

an(no) Chr(isti) M D XCIII aetat(is) xliix ille prid(ie) id(ibus) Martias an(no) Chr(isti) M D XCV aetate L beata morte pacatiss(ime) obita reb(us) humanis sunt exemti cum Martino filiol(o) an(no) M D XXCIV id(ibus) IXbri(s) nato IV (no-

G Wagner 1774, 344; Hain 1910-1913, 128-129.

H Ágost és Emő hollsteini hercegeket a korabeli források valóban a mezőkeresztesi csata áldoza-

356

tai között veszik számba (,,Jratres duo Principesadolescentes strenii Ernestus et Augustus Duces Holsatiae" Mezőkeresztes 1900, 566., vö. még Gö­möry 1892, 398). A lőcsei krónika szerint egyikük a mocsárba fulladt, másikuk viszont lőtt sebébe végül Lőcse városában halt bele, és itt is temet­ték el, valamikor 1596. okt. 26-át követően. (Hain1910-1913, 128.)

Külön érdekesség, hogy 1660. jún. 12-én a hollsteini herceg (talán Ottó) - aki ekkor Magyarországon járt - meglátogatta a mezőkeresztesi csatában megsebesült és Lőcsén eltemetett rokona síremlé­két: ,,12 dito Uuni 1660] Ist der Hertzog von Hollsteinselbst herein kommen, in die Kirchen gangen, vnd Sei­nes Herrn Viittern Begriibnusz, einesz Hertzogen ausz Hollstein Begriibnusz, so var Erla geblieben, besehen, Er liegt var dem Chor an dem Altar, wo sonsten die Auditores sietzten, darüber ein schwartz Jahn, sambt einen helm mit einer rothen Binde hengkt." (Hain 1910-1913, 284.)

16. GEORG ENGELHART LŐCSEI VÁROSI TA­NÁCSOS (t1598) fali síremléke

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a fő­hajó északi pillérsorán (a szentélytől számított másodikon). 1891-ben a Tizennégy segítőszent oltára mellett.

B Jó állapotban. C Mészkő, vörös márvány, festés és aranyozás

nyomaival. A feliratos tábla: m.: 120 cm, sz.: 73 cm, v.: 33,5 cm

D Egyszerű, könyöklőpárkánnyal lezárt alépítmé­nyen nyugszik a síremlék. A sima, vörösmár­vány feliratos táblát aedicula foglalja magába: kannelúrás-sípsoros pilaszterek fogják kétoldal­ról közre (kívül egy-egy visszaugrasztott félpi­laszter kíséretében), amelyek képszékes, gazda­gon profilált, golyvázott párkányzatot tartanak. A pilaszterek fejezete kompozit jellegű, fölöttük - a képszék kiugró részein - oroszlánmaszkok.A koronázó párkányon áll a címert magába fog­laló kisebb, egyszerűen tagolt aedicula. A címer­pajzs egyszer vágott: alsó mezejében arany ala­pon három vörös harántpólya, a fölsőbenszembeforduló, szárnyas páncélt viselő, jobbjá­ban kivont pallost tartó, koronás félalak emelke­dik. A sisakon korona, amely�n megismétlődik acímer felső mezejében látható figura. Az aedi­culát oldalról egy-egy stilizált delfinfigura tá­masztja meg, fölül kétfele hajló, gyűrűvel össze­fogott növényi dísz koronázza.

E 1:

357

IM JAR CHRISTI MDXCVIII I DEN VI MARTII IST IN I GOT SELIGKLICH ENT I SCHLAFFEN DER ERSA I ME WEISE HER GEORG 1

ENGELHARTSEINES AL I TERS XLJAR. VND IST I ALLHIER BEGRABEN IN I GEWISSER HOFFNVNG I VND 'ZV VERSICHT EINES 1

ANDERN BESSERN VND I EWIGEN LEBNS DAS GE I BE GOT IHM VND VNS AL 1 < > LEN AMEN< > 1

(hat sor apróbb betűvel:) ZVM SICHERN PORT ICH KOMEN BIN I TOD SVND ALL IAMER FAHR DAHIN I MIT CHRISTO HAB ICH FRIED VND FREVD VND LEB IN EWIGER SELIGKEIT. 1 NIEMAND MEIN TOD BEWEINEN SOLL I ICH LEB IN GOT VND MIR IST WOL. 2: Humanista kapitális 3:

25. Georg Engelhart lőcsei városi tanácsos (t1598)fali síremléke

4: lm jar Christi MDXCVIII den VI Martii ist in Got seliglich entschlaffen der ersame weise her Georg Engelhart seines alters XL jar vnd ist allhier be­graben in gewissen hoffnvng vnd zv versicht ei­nes andem bessem vnd ewigen lebns das gebe Got ihm vnd vns allen amen (hat sor apróbb betűvel:) Zvm sichem port ich komen bin tod svnd all iamer fahr dahin mit Christo hab ich fried vnd frevd vnd leb in ewiger seligkeit niemand mein tod beweinen sol ich leb in got vnd mir ist wol.

F tl598. március 6.

G Kompanyik 1891, 71; Aggházy 1957, 167; Aggházy 1958, 107; SPS 2, 1968, 214; Rákociová-Chalupecká 1981, 31, 65-66., 36, 85. kép; Chalupecky 1991a, 94; Divald 1999, 343; Krizanová 2001, 11; Medvecky 2002, 153, 165, 166; Mikó 2005, 628.

H Georg Engelhart (1548/49-1598. márc. 6.) 1594-1598t városi tanácsos (Hain 1910-1913, 378;

Demkó 1897, 396.)

17. JOHANNES ISKA (?) (tl600) sírköve

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, az északi előcsarnokban, másodlagos helyen, a be­járattól jobbra, kampókkal a falhoz erősítve.

B Rossz megtartású, szélei körben letörtek. C Homokkő.

M.: 148 cm, sz.: 69 cm, v.: 13 cm

D Díszítetlen feliratos tábla. E 1:

[.]AC RECVBAT PLACIDE 1 [.]VNIOR SVB MOLE IO ANES I ISKA INGENS PATRllE 1

LVXQ3 DECVS� SCHOUE I HVC STVDIOSA COHORS I HVC ET PIVS ONIS AMABAT 1

ESTIS SED SOLA HVNC I EST PROSECVTA ODIO 1 [.]NFORME REXIT PVEROS 1

ARTES� DOCEBAT, 1 [.]ERDIDIT AT SVBITO HVC I VNICA SYLLABA MORS 1

OBIIT )(Ili AVGVSTI I iANNO CH[.]I M. D. C. 1 JETATI [.]V JE XXIX 2: Humanista kapitális 3: Kihagyásos rövidítések, vízszintes vonallal a be­tűk fölött (Ioannes, hunc, omnis), csonkításos rövi-

dítések (Christi), a -que 3-assal rövidítve. Enklá­vék (mole, scholae, cohors, amabat, estis, syllaba), és ligatúrák is vannak (amabat, subito). Valameny­nyi ae ligatúra. 4:

[H]ac recubat placide iunior sub mole Ioan(n)es lska (?) ingens patriae luxque decusque scholae

Hu(n)c studiosa cohors hu(n)c et pius o(m)nis amabat

Estis sed sola hunc est prosecuta odio [I?]nforme rexit pueros artesq(ue) docebat [P?]erdidit at su[b]ito hu(n)c unica syllaba mors.

Obiit XIII Augusti anno Ch[r]i(sti) MDC aetati [s]uae XXIX.

F tl600. augusztus 13.

G Havlice 2000-2001, 195. (9. sz.), képpel

18. MARTIN STURM (tl601) LŐCSEI LELKÉSZ ÉSRECTOR feliratos sírköve

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, jelenleg a Szent György-kápolna északi falában. Korábban a „Nepomuki Szent János" mellett volt elhelyezve. (Kompanyik 1891, 78) „Eodem Anno [1601] die 8 Julj Am dritten Sontag nach Trinitatis, Ist Herr Martinus Sturmius Pfarrer zu Leütschau in Gott seelig entschlafen, vnd den 10dito mit groszer freqventz vnd condolentz zue Erden bestatten worden; die Leichpredigt That Herr Magis­ter Joachimus Goltzius Pfarrer in Neüdorff." (Hain 1910-1913, 130.)

B Rossz állapotban; felülete kopott. C Vörösmárvány.

D Feliratos lap. E 1:

............... ? ...... 1 POSTERIORIS ITER 1

MARTINI RECVMBVNT STVRMI HOC I SVB MARMORE MEMBRA. 1 DVM VENIANT VITJE TEMPORA I L?TA NOVE I SED TAMEN AD TVMVLVM PIETAS I MVSJE� PARENTANT 1

ORBA PARENTE SVO PATRIA MOE ... 1 TACET (?) 1 HEV DICVNT TVA TVM DOCTRINA 1

INSIGNIS ET JETAS I INTERCEPTA SVAM NOS MOVET I ANTE DIEM I VIRTVTI VITAM SI JEQU AM TIBI FATA I DEDISSENT I MILLE SATIS ... V ... X TIBI... FORENT. 1

BARBARA JANOSSYONA CONJVX MOESTISSIMA MARITO DILECTISS. F. F. ANNO MDCI. 8. JVLII 2:

Humanista kapitális

358

3: Az ae diftongusok ligatúrák. 4: (Kiegészítve Kompanyik 1891, 78 alapján:)

[. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ]

[Fr . . . da mors vitae,] posterioris iter Martini recumbunt Sturmi hoc sub marmore membra.

Dum veniant vitae tempora laeta novae, sed tamen ad tumulum pietas, musaeque parentant,

orba parente suo patria, moe ... tacet (?). Heu dicunt tua, tum doctrina insignis et aetas,

intercepta suam nos movet ante diem, virtuti vitam si aequam Tibi fata dedissent,

mille satis ... v ... x Tibi ... forent. Barbara Janossyona conjux moestissima Marito dilectiss(imo) f( ecit) f(ieri). Anno MDCI. 8. Julii

F +1601. júl. 8. Síremlékét özvegye, Jánossy Borbála állíttatta.

G Kompanyik 1891, 78.

H Martin Sturm (1601. júl. 8., Lőcse: Hain 1910-1913, 130. és 1. még sírfeliratát)

1587-ig a lőcsei evangélikus iskola conrectora (Hain 1910-1913, 127. és 279.)

1587-1589 a lőcsei iskola rectora (1587: Uo. 127. és 1589: Uo. 278.)

1589-től lőcsei diakónus (Uo. 128.) 1599-1601 t a Szent Jakab-templom lelkésze (1599:

Uo. 277. és 1601: Uo. 130.) A halálára írt sírversek gyűjteménye: RMNy 870 [Epicedia in memoriam manivm ... Martini Stvrmii,

pastoris ecclesiae Leutschoviensis dignissimi, qui anno Christi MDCI. 8. die Julij ex hac militante in triumphantem illam ecclesiam . . . euocatus. Scripta a ministris ecclesiae Leutschoviensis, scholae rect. et coli. Bartffae (1601) Klöss.]

19. GEORG BUCHWALD LŐCSEI LELKÉSZ ÉSVÁROSI TANÁCSOS epitáfiuma (1602)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban. A qéli mellékhajó déli falán, a keresztelőkápolnábán. 1891-ben az utolsó déli pilléren volt. (Kompanyik 1891, 74.)

B Jó állapotban, restaurált. C Fa, festett.

M.: 350 cm, sz.: 145 cm

D Az epitáfium álló téglalap alakú, középső részén alul lapos - konkáv és konvex szegmensívekkel

határolt - konzol függött egykor, hosszanti olda­laihoz pedig hasonlóan kialakított szárnyak csat­lakoztak. Maga a középső rész késő reneszánsz épülethomlokzatot imitál, amelynek közepébe félköríves záródású táblakép illeszkedik (alatta feliratos táblával). Ennek mindkét oldalán, kes­keny sávban, kváderezett fal látszik, amelybe alul és felül egy-egy négyzetes, középütt pedig egyetlen, magasra nyúló félköríves záródású fül­ke mélyed. Az alsó mélyedések alatt egy-egy konzol hajlik előre, amelyen karcsú, toszkán osz­lop áll; a két oszlop magas képszékű, keskeny konzolokkal három részre tagolt párkányzatot hordoz; a konzolok között festett feliratok. A pár­kányzaton oromzat emelkedik. A középső táblakép vízszintesen két részre tagoló­dik: a felső háromnegyedben Jákob álma-jelenet, szélesen kitáruló, nappali fényben fürdő tájban; az alsó negyedben pedig a Buchwald családnak az epitáfiumon részben név szerint is felsorolt tagjai (három férfi és hét nő) térdelnek egy kápolnában, a Feszület előtt.

E 1:

Az egykori oromzat tábláján (Kompanyik 1891, 74): Merk wohl mein Mensch auf dies Gesicht 1

Gehe diesen Weg so feilstu nicht.

26. Georg Buchwald lőcsei lelkész és városi tanácsosepitáfiuma (1602), a középső rész az oszlopok nélkül

(archív felvétel, MTA MTI)

359

A kép fdlötti táblán, három részre tagolva: Joan. 2: Von nun an I werdet ihr den himel offen

1 sehen undt die Engel Gottes I hinauf undt herauf fahren, 1 auf des Mentschen Sohn. GENES. 28: W IE HEILIG 1ST I DIESE STET: HIE 1ST NICHTS I ANDERS DEN GOTTES I HAUS UNDT DIE PFOR I TEN DES HIMELS. Joan. 14: Ich bin der Weg I und die Wahrheit und das I Leben: niemand kommt I zum Vater, den durch I mich. A kép alatti táblán: Der ersame undt wohlweise Herr Georg Buchwalt, aus Slesien, freiet alhier I jungfrau Fides lebet mit ihr XVII. Jahr; Zeiget Georg. Johann. Margaret. 1 Anna. Sopfia und Susann. Nam wie­der Frau Praxeda Heinischin, lebet mit I ihr X. Jahr. Heirat abermal jungfr. Marg. Kunischin, le­bet mit ihr V II. Jahr. Folget end I lich ihnen selbst nach. A. 1602: seines Alters 66, wandelte auf Christi weg; seine seel ist im I Hause Gotes, der leib wartet bis er aich durch die Pforte des himels eingehe. welchs ihm und uns I allen Gott gebe Amen. Seiner erben gest. Gedechtnus.

27. Georg Buchwald lőcsei lelkész és városi tanácsosepitáfiuma (1602)

Minden bizonnyal az epitáfium egykori alsó részén (Kompanyik 1891, 74): „Dieses geistliche Andenken Georg Buchwald im 1602 J." 2:

Fraktúr és humanista kapitális 3:

4: Az oromzat tábláján: Merk wohl mein mensch auf dies gesicht gehe diesen weg so fehlst du nicht. A kép fölötti táblán, három részre tagolva: Jo(h)an(n) 2. Von nun an werdet ihr den himel offen sehen undt die engel Gottes hinauf und he­rauf fahren, auf des Mentschen Sohn. Gen(esis) 28. Wie heilig ist diese stet: hie ist nichts anders denn Gottes haus und die pforten des himels. Joh(ann) 14. lch bin der weg und die wahrheit und das leben, niemand kommt zum Vater denn durch mich. A kép alatti táblán: Der ersame undt wohlweise herr Georg Buch­walt, aus Slesien, freiet alhir jungfrau Fides, le­bet mit ihr XVII. jahr; zeiget Georg, Johann, Mar­garet Anna, Sopfia und Susann. Nam wieder frau Praxeda Heinischin, lebet mit ihr X. Jahr. Heirat abermal jungfr(au) Marg(aretha) Kunis­chin, lebet mitt ihr V II. Jahr. Folget endlich ihnen selbst nach. A(nno) 1602: seines alters 66, wan­delte auf Christi weg; seine seel ist im Hause Gotes, der leib wartet bis er aich durch die pforte des himels eingehe, welchs ihm und uns allen Gott gebe Amen. Seiner erben gest. Gedechtnus. Minden bizonnyal az epitáfium egykori alsó részén (Kompanyik 1891, 74): „Dieses geistliche Andenken Georg Buchwald im 1602J."

F 1602+

G Kompanyik 1891, 74; Divald 1907, 51-52; Schü­rer-Wiese 1938, 82, 209. (*303a. sz.); Garas 1953, 77, 122., XXXIX. tábla, 2. kép; SPS 2, 1968, 214; Galavics 1973, 74-75., 24. kép; Jasan 1985, 26; Spi­ritza 2000, 8; Dlugos-Jirousek 2004, 89.

H Georg Buchwald (1536/7-1602) sziléziai szár­mazású (1. sírfeliratát)

1581 után 4 éven át városi tanácsos (1580: Hain 1910-1913, 378. és Demkó 1897, 396.)

Feleségei: 1. Fides (akivel 17 évig élt együtt), 2. Pra­xeda Heinisch (10 évig éltek együtt), 3. Margare­tha Kunisch (7 évig voltak házasok)

360

Azonos nevű fia, feltehetően a sírfeliratban is emlí­tett ifj. Georg Buchwald is rész vett később Lőcse város igazgatásában mint a külső tanács tagja, majd 1657-től Fürmender (Hain 1910-1913, 212, 229, 271-272, 307, 345.).

20. DANIEL HIRSCHLER (t1607), LŐCSEI KERES­KEDŐ ÉS VÁROSI TANÁCSOS epitáfiuma (1608)

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, a Szent Miklós­oltár melletti pilléren volt 1891-ben (Kompanyik 1891, 71). Jelenleg a keresztelőkápolna déli falán.

B Jó állapotban. C Fa, festett, aranyozott.

M.: 350 cm, sz.: 180 cm

D Háromrészes, architektonikus felépítésű késő re­neszánsz epitáfium.

kétsoros felirat.) Az oszlopok mögött aediculás, timpanonnal koronázott fülkék mélyednek a hát­falba. Ah. jobb oldalin váza virágokkal (alatta és felette rövid feliratok), a h. bal oldalin váza alakú parázstartó edény, belőle gomolygó füsttel (alatta és fölötte rövid feliratok). Az oszlopszék-párok között alul középütt keskeny festmény: az el­hunyt és családja térdel. A középrészhez alul kö­zépütt feliratos tábla csatlakozik, amelyet két vé­gén konzolok zárnak le. A főelem párkányzatán orornzatként újabb kis­építmény áll, (szélessége azonos az alatta lévő elem közepével), amelyet kétfelől egy-egy bo­nyolult sziluettű voluta támogat. A középső kép Jákob lajtorjáját ábrázolja (Tobias Stirnrner metszete nyomán); mellette h. jobbra homokóra, koponyával, h. balra gyertyatartóban álló, égő gyertyaszál. Az építmény párkányzatát (rajta fel­irat fut) a két szélén egy-egy vékony oszlop tart­ja, amelyek mögött aediculás fülkék keretezik a középmezőt. A párkányzaton pilaszterek közre­fogta félköríves fülke áll, koronázó párkányán tört timpanonnal.

Fő elemének közepén négyszögletes kép Gézus és a kafamaurni százados - J. Arnrnan fametszete után), amelyet mindkét oldalon szabadon álló, karcsú oszloppár keretez: az oszlopok veretdíszes oszlopszékeken állnak és - a két végén erőteljesen előreugró - súlyos párkányzatot tartanak. (A pár­kányzat visszaugró közepén, a festmény felett

E 1:

28. Daniel Hirschler (t1607), lőcsei kereskedőés városi tanácsos epitáfiuma (1608)

361

Az oromzat koronázó párkányzatán: IVSTORVM ANIMAE [dísz] IN MANV DEl SVNT Az oromzat alsó festménye fdlötti párkányzaton: CERTE EST HVMANIS MORS MEDICINA MAUS A fő jelenet fdlött: Wer mit Christo wird Leiden und Sterben, 1 Der soll mit ihm Herschen und Leben. A h. jobb oldali szárnyon: Allen Menschen I der Todt Bereit Ah. bal oldali szárnyon: bei Gott Allein ist 1 1 seit Seine Zeit Az alsó konzolon a jelenet alatt: Ao 1607 den 10 Augustii ist in Gott seliglich entschlaffen der edle und ehrenwerte Herr 1

Daniel Hirschler Handelsmann und Besitzer des Rathes allhie, seins Alters irn 66 Jahr und I liegt alhie begraben in gewisser hoffnung einer fröhlichen Auferstehung zum ewigen leben 1

welchen zur stetten gedachtniss seine hochbekürnrnerte hinterlassene hausfrau frau Ewa Gutts 1 [ ... ] 2:

Fraktúr, humanista kapitális 3:

4:

Az oromzat koronázó párkányzatán: lustorum anirnae in manu Dei sunt. Az oromzat alsó festménye fdlötti párkányzaton: Certe est humanis mors medicina malis.

A fő jelenet fölött: Wer mit Christo wird leiden und sterben, der soll mit ihm herschen und leben. A szárnyakon: Allen menschen der todt bereit bei Gott allein ist seit seine zeit. Az alsó konzolon a jelenet alatt (kiegészítve Kompa­nyik 1891, 71 alapján): A(nn)o 1607 den 10 Augustii ist in Gott seliglich entschlaffen der edle und ehrenwerte herr Da­niel Hirschler handelsmann und besitzer des ra­thes allhie, seins alters im 66 jahr und liegt alhie begraben in gewisser hoffnung einer fröhlichen auferstehung zum ewigen leben welchen zur stetten gedachtniss seine hochbekümmerte hin­terlassene hausfrau frau Ewa Gutts[müttlin dieses Epitaphium A(nn)o 1608 aufrichten lassen]

F Az epitáfiumot Daniel Hirschler özvegye, Eva Guttsmüttl állíttatta 1608-ban.

G Myskovszky 1881, 50; Kompanyik 1891, 71; Éber 1905, 450; Gerecze 1906, 814; Divald 1907, 52; Ga­ras 1953, 77; Güntherová-Mayerová 1955, 114; SPS 2, 1968, 214; Fricky 1969, 344; Divald 1999, 343; Spiritza 2000, 9-10; Krizanová 2001, 11; Medvecky 2002, 158, 165, 166, 169, 170, 179, 181 (képpel); Medvecky 2006, 202., 1. kép.

H Daniel Hirschler (1541/42-1607. aug. 10. a 1. még a sírfeliratot, vö. még Spiritza 2000, 10.)

1584-től 5 éven át városi tanácsos (Hain 1910-1913, 378; Demkó 1897, 396., 1. még sírfeliratát)

21. SOPHIA FIDES HIRSCHER, LORENZ GREFFLŐCSEI VÁROSI TANÁCSOS FELESÉGE(t1608) epitáfiuma (1609)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a ke­resztelőkápolnában. A templom hajójában volt 1969-ben (Fricky 1969, 344). A központi festett táblát az Utolsó Ítélet je­lenetével 1904-ben vagy 1907-ben eltávolították éppúgy, mint az alsó részt is, majd az oromzatot, a szárnyakat és az alsó feliratos táblát is. Az 1990-es években restaurálták, és újra összeállí­tották (Spiritza 2000, 10).

B Jó állapotban. C Fa, festett, aranyozott.

\

M.: kb. 300 cm, sz.: kb. 200 cm

D A monumentális építményt alul - teljes szélessé­gében - feliratos konzol zárja le, amelynek széle­it tekercsdísz-motívumok keretezik. A konzol fö­lött emelkedő középső rész diadalívet formáz;

362

lábazatát négy veretdíszes oszlopszék osztja há­rom részre; középütt lapos festmény, amelyen az elhunyt és családja (négy férfi és hat nő) térdel a feszület alatt. Az oszlopszékeken kannelúrázott korinthoszi oszlopok állnak, amelyek súlyos párkányzatot hordoznak (az előreugró középső részen felirat); a két középső oszlop félkörívvel záruló képet fog közre, az Utolsó ítélet ábrázolá­sát. Mellette h. jobbról Szent Pál, h. balról Szent Péter figurája áll; a szélső oszlopok mellett, kí­vülről egy-egy tekercsdíszes fül csatlakozik az epitáfiumhoz. A párkányzaton emelkedő orom­építmény ismét diadalívet idéz: a középrész kö­zépső oszlopai felett kisebb oszlopok állnak, a

29. Sophia Fides Hirscher, Lorenz Greff lőcsei városi tanácsosfelesége (t1608) epitáfiuma (1609) (archív felvétel, Divald)

szélsők fölött csupán egy-egy obeliszk. Középütt festmény, Krisztus színeváltozása, mellette két­két kisebb, félkörívvel záródó képecske, a négy evangélista alakjaival - egy-egy az oszlopon be­lül (Szent Márk és Szent Lukács), egy-egy pedig kívül (Szent Máté és Szent János). Az oszlopok tartotta párkány képszékén újabb felirat. E fölött emelkedik a lunetta, amelynek közepén négyzet alakú festmény, a Szentháromság ábrázolásával, kétfelől veretdíszes pilaszterrel közrefogva, illet­ve tekercsdíszű valutával kísérve. Legfelülről szárnyas angyalfej koronázza az egész építményt.

E 1:

Felirat az oromzat Szentháromság-képe folött: Drey Zeugen sein im Himmel der Vater, das Wart und der heilige Geist. Jo: Felirat a felső rész Transzfiguráció-jelenete fdlött: Das ist mein lieber sohn an welchem ich wolge­fallen hab Felirat az Utolsó ítélet fölött: Christus wird komen mit Grosser kraft I von al­len forden scharff Rechenschaft. Feliratos tábla legalul, a konzolon: lm Jahre nach des H. Christi Geburt 1609 den 15 Appril hatt dises Epita I phium der ehrenist??? ehrsame und weise h. Lorenz Greff burger und des rat I hes alhie beysitzer der tugent samen F. Sophia gebome Hirscherin als seiner Gelie 1

bsten hausfrauen zu ehren und stetten gedecht­nis auffrichten lassen, welche den 16. feb. ao 1608 1 in Gott seliglich entschlaffen und alhie begraben ligt ungezweiffelter Hoffnung einer frölichen Auff 1 (kisebb betűkkel:) erstehung und künftigem lebens. 2:

30. Sophia Fides Hirscher, Lorenz Greff lőcsei városi tanácsosfelesége (t1608) epitáfiuma (1609) a középső rész nélkül

(archív felvétel, MTA MTI)

Fraktúr 3:

4: Felirat az oromzat Szentháromság-képe folött: Drey zeugen sein im himmel der Vater, das Wart und der heilige Geist. Jo: Felirat a felső rész Transzfiguráció-jelenete fdlött: Das ist mein lieber sohn an welchem ich wolge­fallen hab. Felirat az Utolsó ítélet fölött: Christus wird komen mit grosser kraft I von allen forden scharff rechenschaft. Feliratos tábla legalul, a konzolon: lm jahre nach des H(eiligen) Christi geburt 1609 den Tag 15 Appril hatt dis epitaphium der ehre­nist??? ehrsame und weise h(err) Lorenz Greff burger und des rathes al(l)hie(r) beysitzer der tu­gendsamen F(rau) Sophia geborene Hirscherin als seiner geliebsten hausfrauen zu ehren und stetten gedechtnis auffrichten lassen, welche den 16. feb(ruarii) a(nn)o 1608 in Gott seliglichentschlaffen und al(l)hie(r) begraben ligt ungez­weifelter hoffnung einer frölichen aufferstehungund künftigem lebens.

F Az epitáfium - felirata szerint - 1609. április 15-re készült el.

G Kompanyik 1891, 72; Éber 1905, 448-449., 358. kép; Divald 1907, 52., 48. kép; Schürer-Wiese 1938, 82-83; Garas 1953, 77-78; SPS 2, 1968, 214; Fricky1969, 344; Garas 1973, 415. kép; Galavics 1973,72-73., 18-19. kép; Baranyainé 1975, 358; Jasaií1985, 26; Chalupecky 1991a, 94; Divald 1999, 343;Spiritza 2000, 9-11, képe: 9; Krizanová 2001, 11;Medvecky 2002, 158, 166, 178, 183, képe: 168, 183; Granasztóiné 2004, 339.

H Sophia Fides Hirscher (t1608 febr. 16. -1. az epi­táfium feliratát)

A síremléket állíttató férj: Lorenz Greff (Graff) (t1630: Hain 1910-1913, 188.)

erdélyi származású (vö. Uo. 156, 162) lőcsei bőr­műves és kereskedő

1605. máj. Valentin Hödischsel a város által Bocskai István hajqúi ellen felfogadott 200 gyalogos ka­pitánya (Hain 1910-1913, 140, 142.)

1609 után 19 éven át városi tanácsos (1609: Uo. 378, 156, 162, 168, 188; Demkó 1897, 396.)

1619. szept. Friedrich Pobsttal (1. a 36. sz. alatt) Lőcse város főkapitánya (Oberhaubtleüth) Bethlen Gábor fejedelem főkapitánya, Rákóczi György támadása idején - egyúttal a város követe Kassára a Rákó­czival való tárgyalásokra (Hain 1910-1913, 152.)

363

1621. máj. Lőcse város követe Bethlen Gábor kassai országgyűlésére (Hain 1910-1913, 157.)

1623. okt. Lőcse város követe Bethlen Gábor nagy­szombati országgyűlésére (Hain 1910-1913, 165.)

1627 bíró Gan. 18-án választották meg. Hain 1910-1913, 182. és 375., vö. még Demkó 1897, 392; Spiritza 2000, 10; 1628. jan. 10. Egy éves bírósága után - ,,seiner Tyrannej vnd geitzesz, schinderej etc. halben" - leváltják. Hain 1910-1913, 185.)

1627. márc. Lőcse város követe Sárospatakra Rákóczi Györgyhöz az erdőbényei szőlők ügyében (Hain 1910-1913, 183.)

22. ANTHON ROLL (RHAEL) BAJOR SZÁRMA­ZÁSÚ LŐCSEI POLGÁR (t1612) kőepitáfiuma

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban. A sek­restye bejáratánál, a Szűz Mária-oltárnál, az észa­ki falon.

B Jó állapotban. C Mészkő, vörös- és fekete márvány, alabástrom;

festett, aranyozott. M.: 246 cm, sz.: 386 cm

D Kvalitásos fali síremlék. Nagyszabású, gazda­gon díszített keretépítmény, amelynek közép­pontjában hatalmas feliratos tábla áll. Legalul három akanthuszleveles konzolon nyugvó vö­rösmárvány pad helyezkedik el, ezen nyugszik a síremlék építménye. Ennek lábazatát két előre­ugró törpepilaszter osztja függőlegesen három részre; a pilaszterek finoman profilált keretű tükreit és a közöttük lévő mezőt vörösmárvány­táblák borítják, a szélső részekét fekete már­ványlapok. A törpepilaszterek fölött egy-egy előreugró konzol hajlik előre, közöttük vörös­márvány-lap a tükör. A konzolok mellett egy­egy laposdombormű-figura: h. jobbra kibontott hajú nőalak ül, jobb kezében kereszt, balját könyvre támasztja, a h. bal oldalon hasonló figu­ra, bal kezén madár, mögötte gyűrűs végű rúd. A konzolokon egy-egy alabástromszobor áll, két fegyveres vitéz (a kezükben lévő pajzs közepén lángkoszorú-körülvette szív). Mögöttük lapos, kagylós záródású fülke mélyed a pilaszter testé­be, a fejezet helyén egy-egy alabástrom angyalfej. A vitézek mellett, kívülről egy-egy fül csatlakozik az építményhez, ezeket akanthuszlevél-testű, ki-

1 terjesztett szárnyú hermák alkotják (mögöttük a háttér kékre festett). A két kerekszobor között, kö­zépütt helyezkedik el a nagyméretű, feliratos vö­rösmárvány-tábla, amely félkörívvel zárul. Az ív tetején, kétoldalt, egy-egy kiterjesztett szárnyú angyal (csonka) koszorút emel a tábla záradéka

fölé. Az építményt gazdagon tagolt - festett, ara­nyozott - párkányzat koronázza, amelynek köze­pén angyalfej ugrik előre. A párkányon középütt két domborművű, vörösmárvány angyal tart két, koszorúba fogott címert; a címerek fölött ap­ró, szintén vörösmárványból faragott szobor áll.

E 1: MEMORIAE ET HONORI I NOBILIS AC EGREGII DOMINI I ANTHONII RHAEL I EX OPPIDO BAVARIAE I SCHROBENHAVSEN ORTI. 1 VIRI ET VITA ET MORIBVS INTEGER 1

ITA MVNIFICA DE OMNIB. BENE I MERENDI VIRTVTE INSIGNIS. 1 ANNO SALVT. HVM. MDCXII. 1 III. NOV. QVINTIL. 1 PIA ETPLACIDA MORTE REB. 1 HVMANIS EXEMTI.1 AETATIS SVAE AN. LXXV. 1 HAEREDES

OFFICII ET DEBITAE I PIETATIS NONIMMEMORES I POSVER. ET CONSECRAR.2:Humanista kapitális3:Csonkításos rövidítések, ponttal jelölve (omni­bus, posuerunt, consecrarunt stb.).

31. Anthon Roll (Rhael) bajor származású lőcsei polgár(t1612) kőepitáfiuma

364

4: Memoriae et honori nobilis ac egregii domini An­thonii Rhael ex oppido Bavariae Schrobenhausen orti. Viri et vita et moribus integer ita munifica de omnib(us) bene merendi virtute insignis. Anno salut(is) hum(anae) MDCXII. III. Nov(embris) Quintil. Pia et placida morte reb(us) humanis exemti. Aetatis suae an. LXXV. Haeredes officii et debitae pietatis non immemores posuer(unt) et consecrar(unt).

F t1612. november 3. Síremlékét utódai állíttatták.

G Kompanyik 1891, 70; Myskovszky 1881, 42; Gerecze 1906, 814; Schürer-Wiese 1938, 82, 209. (*303b. sz.); Aggházy 1958, 107; Aggházy 1959, II., 16, 162; SPS 2, 1968, 214; Rusina 1978, 42, 91, 98; Luxová 1983, 62-63; Chalupecky 1991a, 94; Divald 1999, 343; Medvecky 2002, 153, 166, 168.

H Anthonius Roll (Rhael) bajor származású lőcsei polgár és bányavállalkozó (1537 /38-1612. nov. 3. -1. sírfeliratát)

32. Anthon Roll (Rhael) bajor származású lőcsei polgár(t1612) kőepitáfiuma, részlet

A Roll család alapítója, róluk nevezték el Főniksz­hutát, szlovákul Rolová Hutát. (Chalupecky 1991a, 94. és Németh 2004, II., 117.)

23. THURZÓ III. KRISTÓF KAMARÁS, SZEPES ÉSSÁROS VÁRMEGYÉK FŐISPÁNJA (t1614) fi­gurális síremléke

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom kereszte­lőkápolnájában, a déli falnál, másodlagos helyen. 1753-ban került ide, korábban a templom főhajó­jában állt (Hain 1910-1913, 176. és 296).

B Rossz állapotban. C A figurális fedlap:

Vörösmárvány, részben aranyozás nyomaival. M.: 254 cm, sz.: 135 cm, v.: 20 cm Hosszabb oldallap Thurzó-címerrel, pilaszterrel és fel­iratos táblával (Maritus ad uxorem): Vörösmárvány és kehlheimi kő Teljes méret: m.: 53,5 cm, sz.: 191 cm, v.: falban Feliratos tábla: m.: 36,5 cm, sz.: 70 cm, v.: 5 cm Hosszabb oldallap Erdődy-címerrel, pilaszterrel és fel­iratos táblával (Uxor ad maritum): Vörösmárvány és kehlheimi kő Teljes méret: m.: 54 cm, sz.: 186 cm (láthatólag hi­ányos), v.: falban Feliratos tábla: m.: 39 cm, sz.: 70 cm, v.: 4 cm Rövidebb oldallap (D. 0. M. A. ... -felirattal): Teljes méret: m.: 53 cm, sz.: 71 cm, v.: falban A feliratos tábla: m.: 39 cm, sz.: 51 cm, v.: 2,5 cm ( + keretben)Rövidebb oldallap (ln Domino ... -felirattal):Teljes méret: m.: 52 cm, sz.: 71 cm, v.: falbanA feliratos tábla: m.: 39,5 cm, sz.: 51,5 cm, v.: 3,5cm (+ keretben)

D A figurális lapot keskeny lemez veszi körül, rajta belülről olvasható felirat. A két felső sarok sérült, az alsó sarkok roncsoltak, az alsó szegély nem ki­vehető. A sírlap csekély mélységű mezejében kö­zépütt fekszik az elhunyt páncélos alakja. Lába alatt h. jobbra forduló oroszlán; mögötte két an­gyal brokátmintás, rojtos aljú leplet tart. A figura bal kezénél hosszú, egyenes pallosa fekszik, jobb­jához zászlórúd támaszkodik, amelynek egy része letörött, de brokátmintás selyme - közepén egykor ovális betéttel - az angyalok és a főalak mögött hullámzik. A sírlap kompozíciója lehető­leg pontosan utánozza Szapolyai Imre nádor (t1487) szepeshelyi késő gótikus tumbafedelét; még az alak páncélja is középkori mintáját követi. Alkotója valószínűleg Johann Weinhardt szepe­solaszi szobrász volt.

365

A szétbontott tumba oldallapjai részben cson­kák. Két hosszabb lap van, amelynek egyik felén babérkoszorúba fogott címer látható (körülötte monogramokkal), mellette pedig - lapos törpe­pilaszterrel elválasztva - feliratos tábla, rajta kurrens betűkkel írott disztichonokkal: az egyi­ken a férj szólítja meg a feleséget (ezen a Thurzó­címer van), a másikon a feleség a férjet (ezen az Erdődy-címer). A címerek is, a feliratos táblák is betétek; a feliratokat az alapkőből faragott roll­werk-kartus keretezi. A fennmaradó két másik táblán humanista kapitálisssal írott prózai szö­veg fut, egyik a másik folytatása; nincs keretük. A tumba a következőképp nézhetett ki: az oldal­lapok hosszúsága legalább 191 cm volt, (az egyik teljes egészében fennmaradt, a másiknak viszont hiányzik az a vége, amely a feliratos táblát [Uxor ad maritum] keretezte). A tumba rövidebb oldala­in egy-egy kisebb feliratos tábla van, szintén

33. Thurzó III. Kristóf kamarás, Szepes és Sáros vármegyékfőispánja (t1614) figurális síremléke,fedlap

rollwerkes keretben. Mivel a fedőlap 254 cm ma­gas, a hosszabb oldallapok viszont csak kb. 190 cm-esek, hiányzik 60 cm. Ugyanez a helyzet arövidebb oldalakon is, ahol a fedőlap szélessége135 cm, míg az oldallapok hosszúsága 71 cm.Eredetileg díszesen faragott sarokpilaszterekfoghatták össze a tumbát.

E 1:

A figurális tábla körirata: [ ......... ]CET· MAGCVS: DNVS: CHRISTO[ ..... . 1 •••••. ]VRZO DE BETLENFALWA PP9 TERRJE SCEPVSIEN: E[ ... ]DEMQ[ ............... 1

........................ ........................ 1 ...... ]S:

REGIAEQ: MATTIS CVBICVLAR: QVL PIE 1N DNO: OBDORMIVIT A: .IETATIS SV /E XXXI.

Hosszabb oldallap Thurzó-címerrel, pilaszterrel és fel­iratos táblával (Maritus ad uxorem): [.] T. [címer] D. B. PP I S. S. C Maritus ad vxorem. 1 Maior pars animae proles Erdődia, Coniux, 1 Dulcior Hybl.:eo chara Susanna fauo. 1 Luctu parce graui; lachrimis rogo parce seueris. 1 Me uirtus meritis uexit ad astra suis. 1

Vita fugare hominis, subiteq3 simillima bull.:e est 1 Ast me conuiuam crelica regna fouent. 1 Regis

amor, patri.:eq3 salus, mihi sacra fuerunt, 1 Nunc paradisiacas mens colit ista <lomos.

Hosszabb oldallap Erdődy-címerrel, pilaszterrel és fel­iratos táblával (Uxor ad maritum): C. S. E. [címer] D. M.Vxor ac maritum. 1 Quo? quo lux cordis? quospes? quo nostra marite I TVRZO uita? mane,candide TVRZO, mane. 1 Heu uir amate, uocattua fida SVSANNA nec audis? 1 Heu os? heuuultus lumina nonne rigent? 1 Sic placuit coeli,Terr.:eq3 Marisq3 Monarch.:e, 1 Pulchrior heuanim.:e gemma reuulsa me.:e. 1 Tecum Heroafides; rutilans constantia tecum I TVRZOmanet, tecum gloria TVRZO uiret:

34. Thurzó III. Kristóf kamarás, Szepes és Sáros vármegyékfőispánja (t1614) figurális síremléke, az egyik címeres oldallap

366

Rövidebb oldallap (D. 0. M. A. .. -felirattal): D. 0. M. A. 1 AETERNJE. MEMORIJE ET AMORI1 MARIT! CHARISSIMI. 1 PIETATE, ERGA

DEVM, CONSTATIA, 1 VIRTVTE, FIDE, ACFIDELITATE I ERGA CJESAREM ET REGEM,AMORE 1N PATRIAM CELEBER- 1 RIMI.Rövidebb oldallap (In Domino ... -felirattal):1N OOMINO OB OORMIENTI I DIE VIIAPRILIS AO: M. DC. XIV. 1 HOC MARMORCONIVNX PIA I ET MJESTA, COMITISSASVSAN I NA ERDŐDI DE MONIORO- 1

KEREK LOCAT ET I CONSECRAT: ·2:

Antikva, minuszkula 3: Mélyített sávban futó, domború betűs körirat. Szóvégi kettősponttal jelölt kihagyásos (Magnifi­cus, Dominus), csonkításos (Anno) rövidítések a köriratban. A táblákon vésett betűkkel írták a szöveget. Az antikvabetűsökön van kihagyásos rövidítés, a betűk fölé húzott vízszintes vonallal (Anno, Constantia). A minuszkulásokon nincsenek rövi­dítések, de minden -que a szokásos módon (q3) néz ki. Az ae és oe mindenütt ligatúra. 4:

A figurális tábla körirata: [Hic ia]cet mag(nifi)cus d(orni)nus Chris[topho­rus Th]vrzo de Betlenfalwa p(er)p(etuus) terrae Scepvsien(sis) e[ius]demq(ue) [cornitatus et Saro­siensis supremus comes, liber baro, eques auratus ac Sacrae Cae]s(areae): Regiaeq(ue) M(aies)t(a)tis cubicular(ius) qui pie in D(omi)no obdormivit a(nno) aetatis suae XXXI. Hosszabb oldallap Thurzó-címerrel, pilaszterrel és fel­iratos táblával (Maritus ad uxorem): [Chritophorus] T(hurzó). [címer] D(e). B(ethlen­falva). P(er)P(etuus) 1 S(cepusiensis). S(arosien­sisque). C(omes) Maritus ad uxorem Major pars animae proles Erdődia, conju(n)x,

Dulcior Hyblaeo, chara Susanna favo. Luctu parce gravi; lacrimis rogo parce severis.

Me virtus meritis vexit ad astra suis. Vita fugaoe[!?] hominis, subiteq(ue) simillima bullae est

Ast me convivam coelica regna fovent. Regis amor, patriaeq(ue) salus, mihi sacra fuerunt,

Nunc paradisiacas mens colit ista domos. Hosszabb oldallap Erdődy-címer}el, pilaszterrel és fel­iratos táblával (Uxor ad maritum): C(omitissa). S(usanna). E(rdődy). [címer] D(e). M( onyorókerék).

Uxor ad maritum Quo? quo lux cordis? quo spes? quo nostra marite

Tvrzo vita? mane, candide Tvrzo, mane. Heu vir amate, vocet tua fida Susanna nec audis?

Heu os? heu vultus lumina nonne rigent? Sic placuit caeli, terraq(ue) marisq(ue) monarchae

Pulchrior heu animae gemmae revulsae meae. Tecum heroa fides; rutilans constantia tecum

Tvrzo manet, tecum gloria Tvrzo viret. Rövidebb oldallap (D. 0. M. A ... -felirattal): D(eo) O(ptimo) M(aximo) A(men). Aetemae memoriae et amori mariti charissirni pietate, erga Deum, constantia, virtute, fide, ac fidelitate erga Caesarem et Regem, amore in pat­riam celeberrirni. Rövidebb oldallap (In Domino ... -felirattal): ln Domino obdormienti die VJI Aprilis a(nn)o MDCXIV hoc marmor conjunx pia et maesta, comitissa Svsanna Erdődi de Moniorokerek locat et consecrat.

F t1614. április 7.

G Belius 1723, 89; Wagner 1774, 351; OSZK, K, Fol. Lat. 1701, fol. 2r; OSZK, K, Fol. Lat. 1691, fol. 7r, 16r-v; Ipolyi 1863, 68; Myskovszky 1865, 182; Mys­kovszky 1867, 369-370; Ipolyi 1873, 199; Myskovsz­ky 1974, 68; MOB-iratok, 1876/28; Nagy I. Xl., 206; Henszlmann 1878, 138-139., 76. kép; OSZK, K, Quart. Hung. 1509 /2; Demkó 1896, 79; Demkó 1897, 223; Divald 1906, 109., XXl/1. kép; Gerecze 1906, 814; Vernei-Kronberger 1939, 57; Balogh 1940, 558; Aggházy 1957, 166; Aggházy 1958, 107; Agg­házy 1959, 1., 21, II., 162; Horváth 1969, 136; Balogh 1973, 234; Rusina 1978, 46, 84; Rákociová-Chalupe­cká 1981, 22-23, 56-57., 20, 71, 73. kép; Luxová 1983, 61-64., 3. kép; Galavics 1983, 200; Galavics 1986, 59; Mikó 1986, 103; Galavics 1987, 246., 20. kép; Galavics 1995, 324; Chalupecky 1991a, 93; Ipo­lyi 1997, 125-126; Divald 1999, 343; Mikó 2001, 310; Hlobil 2002, 119-120., 8. kép; Dlugos-Jirousek 2004, képe: 89; Mikó 2005, 638.

H Thurzó III. Kristóf, bethlenfalvi (1583/84-1614. ápr. 7., délután 2 és 3 óra között, Szepesvárott) (1. sírfeliratát és temetési meghívóját özvegyétől, Erdődy Zsuzsannától, 1614. ápr. 23-áról, Szepes­váraljáról. MOL P 1314 No. 11829.; halála hely­színére: Ha.ín 1910-1913, 150.)

Apja Thurzó II. Elek (1. a 13. sz. alatt), anyja Zrínyi Borbála, Thurzó III. Szaniszló (1. a 28. sz. alatt) édestestvére.

Felesége a sírkövet állíttató monyórkeréki Erdődy Zsuzsanna (t 1633. aug.: MOL P 707 No. 3700.) -esküvőjük 1604. jan. 25-én volt Thurzó Vittenc mezővárosi kúriájában (Nyitra megyében, ÖStA HKA Fam.-Akten D-T 61. fol. 43-45), amelyhez

367

1603 februárjában kapott uralkodói engedélyt. Erre azért volt szükség, mert harrnadíziglen ro­konok voltak (A királyi engedély: MOL A 57 Vol. 5. pp. 535-536).

1603 előttől Mátyás főherceg pohárnoka (1603. febr. 12. ,,serenissimi principis Mathiae archiducis Austri­ae [ ... ] pocillator" és aug. 19. MOL A 57 Vol. 5. p. 535. és p. 606.)

1603-1614t Szepes vármegye örökös és főispánja (1603. aug. 19. Kinevezés. MOL A 57 Vol. 5. p. 606., vö. Benda 1972, 283.)

1605. júl. ideiglenesen Bocskai István hűségére áll és aug. kapitányaként támadja Sennyei Miklós­sal együtt Lőcsét Qúl. 25-én Kassán Bocskai fo­gadja hódolatát. Borovszky, Abaúj - CD-ROM; aug. 21. Hain 1910-1913, 142.; 229. és 239.)

1608. nov. 19-én II. Mátyás pozsonyi koronázási la­komáján az étekfogók egyike (Pálffy 2004, 1071.)

1608-1614t aranysarkantyús lovag (eques auratus) (1608. nov. 19-én, II. Mátyás pozsonyi koronázá­sán ütik lovaggá. Kovachich 1790, 64.)

1608-1614t II. Mátyás kamarása (Feltehetően 1608. nov. 19. után, II. Mátyás koronázását követően nevezték ki. A címet haláláig viseli.)

1612-1614t Sáros vármegye főispánja (1612. jan. 7. Kinevezés. MOL A 57 Vol. 6. pp. 301-302; hibás adatokkal: Fallenbüchl 1994, 93. és Fallenbüchl 2002, 327.)

1613. márc. 13-án - miután 9 évvel korábban katoli­zált - visszatér az evangélikus hitre (Hain 1910-1913, 150.)

1614. jan. elnöklete alatt zajlott a nevezetes szepes­váraljai evangélikus zsinat (Zoványi 1977, 596.)

1614. május 26-án temették el a lőcsei Szent Jakab­templomban (MOL P 1314 No. 11829. és Hain 1910-1913, 150). Emiatt az özvegy testvére, mo­nyorókeréki Erdődy II. Anna (t1634) és Alaghy II. Menyhért (t1631) eredetileg 1614. június 1-jére,a Nyitra megyei Vittenc mezővárosba tervezettesküvőjét 1614. június 30-ára halasztották.

24. THURZÓ III. KRISTÓF KAMARÁS, SZEPES ÉSSÁROS VÁRMEGYÉK FŐISPÁNJA (t1614) ha­lotti címere, buzogánya és zászlaja

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a ke­resztelőkápolnában, a falonifügg; pontos eredeti helyüket nem ismerjük.

B A halotti címer jó állapotban. A buzogányt 1639. október 7-én a templomablakot betörő tolvajok ellopták, akik közül Bacsa Pétert utóbb sikerült elfogni, és mivel kínvallatása során kiderült, hogy a halotti fegyvereket két társa segít-

ségével ellopta, majd feltehetően Lengyelország­ban más, Lőcséről lopott tárgyakkal együtt eladta, 1642. augusztus 13-án Leibic mezővárosában ki­végezték. ,,Er sambt andern zween, hat helffen die Posigan des Thurzonis ausz vnserer Kirchen stehlen. NB. Der eine Posigan des Christoph Thurzonis wurdt Anno 1639 die 7 Octobris, die andere Posigan aber des Stanislaj Thurzonis den 18 Januarj Anno 1640 ausz der Kirchen gestohlen." Hain 1910-1913, 200. A Thurzók halotti zászlainak nagy részét viszont 1678. július 6-án Melchior Pauerfeind lőcsei je­zsuita plébános távolíttatta el a templomból. Szinte biztosak lehetünk, hogy ezek között volt Thurzó III. Kristóf vexilluma is. (,,Die 6. Julij. Hatt H. Plebanus Pauerfeindt in der Kirchen eine wunderbare reformation gehalten, in deme Er die Jah­nen theilsz verstümpelt, theilsz vnd zwar etliche der Thurzonum, gar hinwegckgeschaffet. So sind die neüen Jrauens gestühle gesetzet worden." Hain 1910-1913, 458.)

C A halotti címer fa, festett, aranyozott. Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pon­tosan.

D Nyolcszögű halotti címer; közepén egyszer vá­gott pajzs, amelynek fölső mezejében vörös ala­pon jobbra forduló, kettős farkú, arany oroszlán

35. Thurzó III. Kristóf kamarás, Szepes és Sáros vármegyékfőispánja (t1614) halotti címere

368

emelkedik, alsó mezejében arany alapon három (arany közepű) vörös rozetta. A nyolcszögű kö­zépmezőt széles feliratos sáv keretezi, benne két sorban fut a körirat. A külső keret aranyozott szegélyű, fehérre festett, szerény rollwerk; két oldalt kicsiny, aranyozott drapériák függnek, alul angyalfej.

E 1: C CHRISTOPHO I RVS THVRZO D I E BETHLEMFW I A PP TERRk: 1 SCEP. AC SAAROS I JEN. SVP. CO I MES LIBER BAR 1 0 ARCIVM 1 (második sor:) SEMPTHE GA I LGOCZ BA I IMOCZ THEM I ETVEN ET I RICHNO E 1 QVES AVRA I TVS AC. S. C/E. REG. MTIS. CVBI. 2: Humanista kapitális 3: Csonkításos rövidítések, ponttal jelölve (Comes, supremus, Scepusiensis, Saarosiensis stb.), kiha­gyásos - a betűk fölé húzott vonallal jelölt - rövi­dítések (Bethlemfalwa, perpetuus, Maiestatis stb.). 4: C(omes) Christophorus Thvrzo de Bethlemf(al)­wa p(er)p(etuus) Terrae Scep(usiensis) ac Saaro­sien(sis) sup(remus) comes, liber baro, arcium Sempthe, Galgocz, Baimocz, Themetven et Rich-

36. Thurzó III. Kristóf kamarás, Szepes és Sáros vármegyékfőispánja (t1614) halotti címere, restaurálás előtt

(archív felvétel)

no, eques auratus ac s(acrae) cae(sareae) Reg(iae­que) M(aiesta)tis cubi(cularius).

F t1614. április 7.

G Henszlmann 1878, 139; Divald 1907, 50; Rákociová­Chalupecká 1981, 23, 56-57., 21, 72. kép; SBS 6, 1994, 151.

25. CHRISTOPH LANG LŐCSEI VÁROSI TANÁ­CSOS (t1618) epitáfiuma

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, a déli mellék­hajó keleti falán, az ajtó fölött.

B Jó állapotban. C Kő, stukkó, festett, aranyozott; fém.

Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pon­tosan.

D Többszintes fali síremlék, aediculás keretépít­mény, közepén feszülettel. Alul hatalmas, kiter­jesztett szárnyú angyalfej fedi a széles, világos­kék konzollapot, fölötte két akanthuszleveles konzol ugrik előre, közöttük félkörívben végző­dő, elnyúlt téglalap alakú (üres) tábla, szí­nes-aranyozott Rollwerk-keretben. A középső szint középpontjában félköríves, sötétbarna, re­pedezett felületű mezőre illeszkedik a feszület. A tábla mellett kétoldalt egy-egy szobor áll, posztamenseik az előreugró konzolokon nyug­szanak. Kétfelől egy-egy fül csatlakozik az épít­ményhez: akanthusztestű szárnyas hermák (hát­terük kék). Gazdagon tagolt párkányzat zárja az építmény középső részét, ezen oromzat emelke­dik. Szélről egy-egy angyalszobor áll, középütt feliratos fémtábla, amelyet díszes aedicula foglal magába. Teteje hiányos.

E 1:

DEO OPT MAX S I VIRTVTI AC MEMORIA 1 DNI CHRISTO[.]HORI LANGII I CRACOVIEN VIRI NOBILIS I PRVDENTISS ET INTEGER 1 QVI SIMPLICITER CREDIDIT 1 (kisebb betú7ckel:) SVAVITER 1N CONIVGIO VIXIT HO I NESTVM REIPVB. LEVTSCHOVIEN I SENATOREM EGIT MVLTIS BENE I FECIT ET PLACIDE EX HAC VITA DI I SCESSIT III IDVS DECEMBR ANNO 1 CHRISTI MDCXVIII AETAT SVAE I LVI EPITAPH HOC MARITO ET P[.] 1 RENTI SVO OPTIMO D CHRISTINA I DENCHERTIANA VIDVA MOESTISS I ET Ll[.]ERI CH[.]RISSIMI 1 POSVERVNT 2: Humanista kapitális

369

OL'c

vwnifpnd3 (8l9r+) sos:1puv11so1pa !iJS:JJ}/ gUl'TJ Zfdo1S!.llf:J ·Lr

3:

A betűk lehullása miatt a rövidítések nehezen ki­vehetők. Van kihagyásos rövidítés (a betűk fölé húzott vízszintes vonallal: Domini), és csonkítá­sos is (jelöletlenül: Optimo, Maxima, memorabili stb.). 4: Deo Opt(timo) Max(imo) s(acrum). Virtuti ac me­moria d(omi)ni Christo[p]hori Langii Craco­vien(sis) viri nobilis(simi) prudentiss(imi) et inte­ger qui simpliciter credidit suaviter in coniugio vixit honestum reipub(licae) Leútschovien(sis) senatorem egit multis benefecit et placide ex hac vita discessit III Idus Decembr(is) Anno Christi MDCXVIII aetat(is) suae LVI epitaph(ium) hoc marito et p[a]renti suo optimo d(omina) Christi­na Denchertiana vidua moestiss(ima) et li[b ]eri ch[a]rissimi posuerunt.

F t1618. dec. 11. Síremlékét özvegye, Christina Dentschker és gyermekei állíttatták.

G SPS 2, 1968, 214; Granasztóiné 2004, 337,339.

H Christoph Lang (1562/63-1618. dec. 11.) krakkói származású polgár (1. sírfeliratát)

1599-től 19 éven át volt városi tanácsos (Hain 1910-1913, 378., 130. és Demkó 1897, 396.)

26. MARTIN URBANOWITZ LŐCSEI KŐFARAGÓ,KŐMŰVES ÉS CSALÁDJA kőepitáfiuma (1621)

A A síremlék domborműves és feliratos táblája gipszkeretben a lőcsei Szent Jakab-plébániatemp­lomban van, a déli falon. A síremléke egésze eredetileg a lőcsei Szent Ja­kab-plébániatemplom külső, déli falán volt. Res­taurálása után (1989-1990) a két központi tábla új gipszkeretben a déli hajó falára került, az ere­deti keret - műkővel kiegészítve - a városháza tornyába. (Chalupecky 1991a, 93-94; Restaurátorská tvorba 2003, 131. ORA akcia e. 402/84. 0. Priatka, R. Cech, V. Drábová, L'. Petruska, B. Baláz)

B Korábban rossz állapotban volt, felülete kopott, töredezett. A feliratos(?) táblák nagy része hi­ányzott. A templomban lévő táblák kopottak, tö­redezettek. A feliratos tábla több darabból van összeragasztva.

C Márvány és homokkő. M.: 360 cm, sz.: 320 cm, v.: 80 cm

D Nagyszabású, többrészes kőepitáfium. Alul két volutás konzol ugrik előre (üres mezőt zárva közre), amelyek erőteljes övpárkányt tartanak. A konzolok fölött két veretdíszes oszlop emelke-

371

dik, közöttük lapos lizénákkal keretezett, vízszin­tesen kettéosztott sírlap: alul (több darabra törött) feliratos tábla, felette Urbanowitz Márton félala­kos, laposdomborművű - egyébként is kopott, ki­egészített - képmása. Jobbról és balról egy-egy szárny csatlakozik az aediculához (ezeket alulról konzolok tartják, felül növényi elemekből álló va­luták zárják le, rajtuk ülő puttókkal) közepükön eredetileg egy-egy tekercsdíszes keretbe zárt táb­la volt, de most csak h. jobb oldali van meg (üre­sen). (A h. bal oldali modem pótlás, a helyreállí­tásra vonatkozó szavakkal.) Az oszlopok tartotta párkányon hosszúkás, téglalap alakú üres mező, amelyből kiesett a márványlap. A párkányon emelkedik az oromzat, melynek közepén lizénák­kal keretezett, négyszögletes (üres) mező látható, amelyet kétfelől delfinek támasztanak. Legfelül rollwerkből alakított orom zárja le az építményt. Myskovszky Viktor - az epitáfiumot nagy fantá­ziával újjáalkotó - akvarelljén (KÖH, Tervtár)

38. Martin Urbanowitz lőcsei kőfaragó, kőművesés családja kőepitáfiuma (1621) a Szent Jakab-templom

külső falán (archív felvétel)

két bibliai idézet olvasható az oromzaton. Mys­kovszky közléseit azonban soha nem lehet min­den további nélkül hitelesnek elfogadni. Hiteles­sége most is több mint kétséges. Az epitáfium legkorábbi fényképein sem látszik ugyanis az oromzaton felirat, csak a kőbetétek helyei; a h. jobb szárnyon viszont megvan a betét-táblácska, tizenkét soros, apróbetűs felirattal. A Myskovsz­ky-féle oromzatfalirat nem olvasható a sírfelirat­nak a MOB-nak beküldött másolatán sem (MOB­iratok, 1876/28) - abból sajnos a jobb szárny felirata is hiányzik. Myskovszky a rajzon a szár­nyakra is átfuttatta a főszöveget, ami viszont biztosan nem igaz, hisz a középső táblát ma is is­merjük. A - nem pontos - bibliai idézetek azon­ban a hitelesség mellett szólnak. Mivel a szinte teljesen olvashatatlan kisebbik feliratos tábla el­ső soraiban - az archív fotón - felismerhető Mys­kovszky mindkét idézete, valószínű, hogy ebből a töredékes feliratból mentett meg valamit. Kár, hogy nem az egészet.

E 1: A büszt alatti táblán: ANNO 162[.] MARTINVS VRBANOWITZ 1

STATVARIV[.] LAPICIDA ET MVRATOR I Cl-

39. Myskovszky Viktor fantáziarajza Martin Urbanowitzlőcsei kőfaragó, kőműves és családja kőepitáfiumáról (1621)

VIS HVIV[.] REIPVBLIC.t'E LEVTSCHO I VIEN &C SIBI, CONIVGI CHARISSIM.t'E 1

MARGARE[.]H.t'E, FILI.t'E OLIM WOLFF= 1

GANGI L[ ...... ]E ITEM ET MVRATO I RIS. ET [MA]RGARETH[.] QVONDAM DNI I PAVLI SC[. ]LPTORIS FILI.t'E, QVI SVPREMVM AL 1

TARE ECCLI.t'E HVIVS SCVLPSIT: QVA CVM 1

HVC VS<JJ VIXI ANNOS 32 NEC NON LIBE 1

RIS SVA VISSIMIS CASPARO, FILI.t'E ABORTIV .t'E 1 MELCHIORI, BALTASARO, MARGARETAE, OMNI I BVS HIS TEMPOR[ ... ] PESTIS ANNO 1600 DEFV I CTIS, ET ANN.t'E ELOCAT.t'E IOANNI ABSCHEN I SVPERSTITI HOC [.]ONVMEN IN VIVIS EXIS= 1 TENS IPSE EREXI ANNO .t'ETATIS ME.t'E 57. Ah. jobb oldali szárnyon (Myskovszky rajzának fel­használásával): alle gebein des menschenkind I die da im tode verdorret sind I vmgeben werden Hibsch vnd klar I mit adern fleisch vnd haar I lebendig wider avferstehn 1 + 8 olvashatatlan sor 2:

Humanista kapitális 3: Kihagyásos (defunctis, domini) és csonkításos rö­vidítések (Levtschoviensis, [m]onumentum). Az ae mindenütt ligatúra, a -que a szokásos módon rövidítve. 4:

A büszt alatti táblán (kiegészítve a korábbi szövegköz­lések alapján): Anno 162[1] Martinus Urbanowitz statuariu[s] lapicida et murator civis huiu[s] Reipublicae Levtschovien(sis) &c sibi, coniugi charissimae Margare[t]hae, filiae olim Wolffgangi l[apicid]e item et muratoris et [Ma]rgareth[ae] quondam d(omi)ni Pauli sc[u]lptoris filiae, qui supremum altare ecclesiae huius sculpsit: Quacum hu­cusq(ue) vixi annos 32 nec non liberis suavissi­mis Casparo, filiae abortivae Melchiori, Baltasa­ro, Margaretae, omnibus his tempor[ibus] pestis anno 1600 defu(n)ctis, et Annae elocatae Ioanni Abschein superstiti hoc [m]onumen(tum) in vi­vis existens ipse erexi anno aetatis meae 57. A h. jobb oldali szárnyon (Myskovszky rajzának fel­használásával): Alle gebein des menschenkind die da im tode verdorret sind umgeben werden hibsch und klar mit adern fleisch vnd haar lebendig wider avfer­stehn. (Vö. Ezékiel 37,1-10. és Jelenések 20,5) + 8 olvashatatlan sor

F 1621-ben állíttatta a síremléket az 57 éves Martin Urbanowitz lőcsei kőfaragó és kőműves magának és elsősorban pestisben elhunyt családtagjainak.

372

G Henszlmann 1871, 146; MOB-iratok, 1876/28; Henszlmann 1878, 126-139; Myskovszky 1881, 43--44., 12. ábra; Kompanyik 1891, 28, 77; Demkó 1896, 69; OSZK, K, Quart. Hung. 1509 /2; Kemény 1902, 332-336; Gerecze 1906, 814; Güntherová-Ma­yerová 1955, 114; Aggházy 1957, 167; Aggházy 1958, 107-108; Aggházy 1959, 1., 21, 291, II., 162; Tilkovsky 1961, 22., 6, 7. kép; Radocsay 1967, 99; SPS 2, 1968, 214; Chalupecky 1969, 51; Homolka 1972, 264-265, 278; Rusina 1978, 61--63, 105; Jan­kovic 1980, 85; Oblastny restaurátorsky ateliér 1988, 62-63; Chalupecky 1991a, 93-94; Chalupecky 1991b, 7-8, képpel; Restaurátorská tvorba 2003, 131; Restaurátorská tvorba 1994, 25, képe 26; Dlugos-Jirousek 2004, 87., képpel, 89.

27. MICHAEL REITER LŐCSEI VÁROSI TANÁ­CSOS CSALÁDJÁNAK sírköve (1623)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a Szent György-kápolnában, a falhoz erősítve.

B Kopott, a felirat néhol nehezen olvasható. C Mészkő, a betűk vonalában néhol vörös festék­

nyomok.

40. Michael Reiter lőcsei városi tanácsos családjának sírköve(1623)

D Egyszerű, keretezetlen feliratos tábla, a betűk­ben vörös festéknyomokkal.

E 1:

ANNO 1623 DEN X I NOVEMBRIS 1 1ST DIESER STEIN A VF I GERICHT WORDEN I ZUM GEDECHTNUS I DES ERSAMEN HERRN 1

MICHEL REITERS SEI I NEN LIEBEN ELTERN 1 KINDERN VND FREU I DEN DIE HIER GEGEN I BEGRABEN LIEGEN 1N GE I VISER HOFFNVNG EIN I ER SELIGEN AVFFERSTE 1

HVNG ZVM EWIGEN I LEBEN AMEN 2: Humanista kapitális 3:

4: Anno 1623 den X Novembris ist dieser stein auf­gericht worden zum gedechtnus des ersamen herm Michel Reiters seinen lieben eltem kindem und freuden die hier gegen begraben liegen in geviser hoffnung einer seligen aufferstehung zum ewigen leben amen.

F 1623. november 10-én állíttatta Michael Reiter a síremléket családjának.

G Kompanyik 1891, 73.

H Michael Reiter (Reuter) (t1640. jan. 9. után: Hain 1910-1913, 196.)

1613-tól 24 éven át városi tanácsos (Hain 1910-1913, 378., 1623: Uo. 162., 1625: Uo. 168., 1630: Uo. 188., 1632: Uo. 189., 1636: Uo. 192., 1639: Uo. 195., 1640: Uo. 196; Demkó 1897, 396.)

1621 lőcsei Spitalherr (Hain 1910-1913, 156.)

28. THURZÓ III. SZANISZLÓ NÁDOR, HELY­TARTÓ, SZEPES ÉS SÁROS VÁRMEGYÉK FŐ­ISPÁNJA (t1625) figurális síremléke

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom kereszte­lőkápolnájában, a déli falnál, másodlagos he­lyen. 1753�ban került ide, korábban a templom főhajójában volt (Hain 1910-1913, 176. és 296).

B A tumba szétszedve, lapjai egyenként befalazva. A lapok töredezettek, kopottak.

C A figurális fedőlap: Vörösmárvány M.: 276 cm, sz.: 149 cm, v.: 23 cm Az egyik rövid oldal (címeres tábla): Vörösmárvány M.: 57 cm, sz.: 90 cm, v.: falban A másik rövid oldal (feliratos táblával): Vörösmárvány és kehlheimi kő

373

Teljes méret, kerettel: m.: 61,5 cm, sz.: 92 cm, v.: 24,5 cm A feliratos tábla: m.: 35,5 cm, sz.: 66 cm, v.: 3 cm Az egyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblával (Vita mihi ... ) és h. jobbra pilaszterrel: Vörösmárvány és kehlheimi kő Teljes méret, kerettel, pilaszterrel: m.: 58,5 cm, sz.: 117 cm, v.: falban A feliratos tábla: m: 35 cm, sz.: 70 cm, v.: 4,5 cm A másik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblával (Relligio, pietas ... ), h. balra pilaszterrel: Vörösmárvány és kehlheimi kő Teljes méret, kerettel, pilaszterrel: m.: 60 cm, sz.: 118 cm, v.: 26 cm A feliratos tábla: m.: 35,5 cm, sz.: 70 cm, v.: 3 ( + keretben)Valamelyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblá­val (Hac svb rvpe iacet .. .):

41. Thurzó III. Szaniszló nádor, helytartó, Szepes és Sárosvármegyék főispánja (t1625) figurális síremléke, a fedlap

42. Thurzó III. Szaniszló nádor, helytartó, Szepes és Sárosvármegyék főispánja (t1625) figurális síremléke, az oldallapok

Teljes méret, kerettel: m.: 5 9 cm, sz.: 98 cm, v.: 24 cm feliratos tábla: m: 35 cm, sz.: 69,5 cm, v.: 4,5 cm ( + keretben)Valamelyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblá­val (Qvod mevs aeternvm ... ):Teljes méret, kerettel: m.: 57,5 cm, sz.: 1 00 cm,v.: 26cmA feliratos tábla: 35 cm, sz.: 69,5 cm, v.: 3 cm( + keretben)

D A tumba fedlapján belülről olvasható körirat fut körbe. A sírlap alig mélyülő mezejében páncélba öltözött (sisakot nem viselő) figura fekszik, lába alatt h. jobbra forduló oroszlán. Baljával szablyá­ja markolatát fogja, jobbjában vékony nyelű ve­zéri botot tart maga elé. Feje alatt két párna van; a fölső éppúgy brokátrnintás, mint a mögötte füg­gő - lazán redőződő - lepel. A páncél igen gon­dosan mintázott, minden részletét aprólékosan ábrázolták. A figura szemét lehunyja, arca portré: szakálla, bajusza, divatosan nyírt haja megfelel a róla készült metszetábrázolásnak. A tumbához tartozó oldallapokon kehlheimikő­lapok hordozzák a feliratokat; a sarkokat - orna­mentális díszű - vörösmárvány pilaszterek zár­ták. A hat vörösmárvány-lapból egy hordozza a szokásos - erőteljesen kiemelkedő - Thurzó-cí­mert, amely körül a háttér finoman érdessé tett, a csiszolt felületű kezdőbetűk és keretvonalak ki­vételével. Ennek lehetett a pátja - a tumba eredeti szerkezetében is - az a kőlap, amelyen prózában írt felirat tudatja, kik rendelték meg a síremléket. A másik négy lap szövege disztichonban szól, kettőn kétsoros, kettőn pedig négysoros a vers. Ezek alkották a turnba hosszanti oldalát. A rövi­debb verseket hordozó laphoz egy-egy - érdessé tett háttéren csiszolt felületű rollwerkkel díszített - pilaszter csatlakozik az egyik oldalon (a mási­kon nem), egy tömbből faragva. A hosszabb ver­sek lapjához nem csatlakozik pilaszter. A fel­iratok erősen kiemelkedő kelheimikő-betéteken

374

43. Thurzó III. Szaniszló nádor, helytartó, Szepes és Sárosvármegyék főispánja (t1625) síremléke, az egyik oldallap

feliratos táblája

futnak a vörösmárvány lapok közepén, körülöt­tük súlyos rollwerk-keretezés. A tumba oldalai tehát eredetileg a következőkép­pen nézhettek ki: lábtól vagy fejtől a rövidebb ol­dalakon volt a Thurzó-címer és a prózában írott dedikációs felirat, a hosszanti oldalakon pedig két-két feliratos tábla, közöttük elválasztó pilasz­terrel. Mivel a fedlap befoglaló mérete és az ol­dallapok összesített méretei között oldalanként 60-70 cm mutatkozik, erősen valószínű, hogy atumba sarkait törpepilaszterek zárták le. (Van iskét vörösmárvány-pilaszter a töredékek között,egy harmadik pedig a lőcsei Spisské múzeumgyűjteményében, de omamentikájuk sokkal ko­rábbinak látszik, és valamivel magasabbak is,mint ezek az oldallapok.) A kérdést akkor lehetmajd lezárni, ha a jelenlegi (másodlagos) együt­test szétbontják, és a lapok oldalait és hátát ismeg lehet vizsgálni.

E 1:

A figurális lap körirata: ILLVSTRISSIMVS D: D: COMES STANISLAVS THVRZO DE BETH I LENFALVA REGNI HVNGAR: PALATINVS IVDEX CVMANOR TERRAE SCEPVSIENS: AC COMITATVS EIVSD: PP COMES; SACRAT: PRINCIPIS 1 & D. D. FERDINANDI II. ROMANORVM IMPERATORIS AC GERMAN HVNGAR 1

BOHEMI REGIS ZC: INTIMVS CONSILIARIVS; ET PER HVNGAR LOCVMTENENS MORT9 1 MAY A: 1625 lETAT: 49. SV lE .. Az egyik rövid oldal (címeres tábla): 1. C. D. D.S. T. (címer) D.B.F. R. H. P.

375

A másik rövid oldal (feliratos táblával): SPECTAB. AC MAGCI D. D. COMIT: STA 1 NISLA9, ADAM, ET MICHAEL THVRZO NES, DE BETHLEN FALVA ZC COMIT. PP. TERR. SCEPVS. LIBER BARON ARCIVM SZEPES, SENTE, GALGOCZ, BAIMOCZ, 1

TEMETVEN ET RICHNO ZC. D. PA- 1 RENTI B: MEMORIAE IVCVNDISS: 1 MARMOR HOC FIERI CVRA VERE. Az egyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblával (Vita mihi ... ) és h. jobbra pilaszterrel: VITA MIHI CHRISTVS, 1 VITJE QVI DICITVR AVTOR I LVCRVM GRANDE LEVI CLAV- 1

DERE MORTE DIEM. A másik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblával (Relligio, pietas .. .), h. balra pilaszterrel: RELLIGIO, PIETAS, PAX I ET CONSTANTIA CVRJE I MAXIMJE ERANT NOBIS, 1 NEC PERIISSE SINENT. Valamelyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblá­val (Hac svb rvpe iacet. .. ): HAC SVB RVPE IACET STANISLAVS 1

THVRZO, SECVNDVS, 1 A REGE IN REGNO, QUI REPVTA- 1 TVS ERAT. 1 PRO PATRIA MILES, PRO IVSTITIA- 1 QVE FIDELIS, 1 NEC QVOD 1N HOC POSSET CARPE- 1 RE LIVOR HABET. Valamelyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblá­val (Qvod mevs aeternvm ... ): QVOD MEVS AETERNVM VIVAT I SALVATOR ET ISTA, 1 QVOD VELIT, EX VRNA, ME- 1

REVOCARE, SCIO. 1 PELLE MEAQVE ITERVM CIR- 1 CVMDATVS, AÉRA CARPAM 1 ET PROPRIIS OCVLIS, CREDO, 1 VIDERE DEVM. IOBI, XIX.

44. Thurzó III. Szaniszló nádor, helytartó, Szepes és Sárosvármegyék főispánja (t1625) síremléke,

az egyik oldallap vége és két sarokpillér (?)

2: Humanista kapitális 3: Csonkításos, kettős ponttal (dominus dominus, Hungariae, eiusdem stb.) vagy ponttal (dominus dominus stb.) jelölt rövidítések. Nem minden ae diphtongus ligatúra. 4: A figurális fedlap körirata: Illustrissimus d(ominus) d(ominus) Comes Sta­nislaus Thvrzo de Bethlenfalva regni Hun­gar(iae) palatinus, iudex Cumanor(um), terrae Scepvsiens(is) ac comitatus eiusd(em) p(er)p(etu­us) comes, sacrat(issimi) principis & d(omini) d(omini) Ferdinandi II. Romanor(um) Imperato­ris ac German(iae), Hungar(iae), Bohem(iae) etc. regis etc. intimus consiliarius; et per Hun­gar(iam) locumtenens mort(uus) 1 Maii a(nno) 1625 aetat(is) 49 suae. Az egyik rövid oldal (címeres tábla): I(llustrissimus) C(omes) D(ominus) D(ominus) S(tanislaus) T(hurzo) D(e) B(ethlen) F(alva) R(egni) H(ungariae) P(alatinus). A másik rövid oldal (feliratos táblával): Spectab(iles) ac mag(nifi)ci d(omini) d(omini) comit(es) Stanislaus, Adam, et Michael Thvrzo­nes, de Bethlen falva etc. comit(es) p(er)p(etui) terr(ae) Scepvs(iensis) liber(i) baron(es) arcium Szepes, Sente, Galgocz, Baimocz, Temetven et Richno etc. Domino parenti b(onae) memoriae iucundiss(imi) marmor hoc fieri curavere. Az egyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblával (Vita mihi ... ) és h. jobbra pilaszterrel: Vita mihi Christus, vitae qui dicitur Autor

Lucrum grande levi claudere morte diem. A másik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblával (Relligio, pietas ... ), h. balra pilaszterrel: Relligio, pietas, pax et constantia curae

Maximae erant nobis, nec periisse sinent. Valamelyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos táblá­val (Hac svb rvpe iacet ... ): Hac sub rupe iacet Stanislaus Thurzo Secundus

A rege in regno, qui deputatus erat. Pro patria miles, pro iustitiaque fidelis

Nec quod in hoc posset carpere livor habet. Valamelyik hosszú oldal egyik eleme, feliratos' táblá­val (Qvod mevs aeternvm .. .): Quod meus aetemam vivat Salvator et ista

Quod velit ex urna me revocare scio. Pelle meaque iterum circumdatus aera carpam

Et propriis oculis credo videre Deum. Iobi 19.

F tl625. május 1. A reprezentatív síremléket a sze­pesszombati Johannes (Hans) Weinhardt készí­tette, nevezetesen Thurzó fiai, IV. Szaniszló

(tl627), Ádám (tl635) és Mihály (tl636. aug. 10., vele halt ki fiágon a Thurzó család) megren­delésére. Az ünnepélyes temetést a síremlék el­készültét követően, 1626. január 12-én tartották. (Hain 1910-1913, 175: Horn 2005, 334-341; Szabó 2005, 317-319.) Hans Weinhardt műve. (Hospodárska úctovná kniha Stanislava Thurzu: ,,Exsitus ad conventio­nem sculptoris Olasiensis" A szerződés 1625. július 9.: ,,lm Jahr 1625, dem 9 Tag Julius iste in ordentli­cher Verliech geschelt, wegen Ihr wolgeborne Gnaden Her Palatinus hochleblichere Gedechnis seines so der erbarne Meister Hans Weinhardt, Bildhauer vom Wallendorf zu arbeiten" Weinhardt 500 aranyat, 20 köböl kenyér búzát, 3 üveg zsendicét és 6 dézsa vajat kapott. 1626-ban a korompai Johannes Naur kovács pénzt kapott a rácsért, amelyet a síremlék köré tettek: ,,pro extruendis cancellis circa marmoreum" Horváth 1969, 136.)

G Belius 1723, 89; OSZK, K, Fol. Lat. 1691, fol. 7v, 16v; Wagner 1774, 352; Ipolyi 1863, 68; Myskovszky 1865; 182; Myskovszky 1867, 370; Myskovszky 1870, 316; Ipolyi 1873, 199, 210; Myskovszky 1874, 68; MOB-iratok, 1876/28; Henszlmann 1878, 137-138., 75. kép; Ballagi 1880, 10., képe az 5. la­pon; Myskovszky 1881, 44., 14. kép; Kompanyik1891, 65; OSZK, K, Quart. Hung. 1509 /2; Demkó1896, 79 (képe a 79. lap előtt); Demkó 1897,222-223. és sz. nélküli kép; Angyal 1898, 371(kép), 593; Gerecze 1902-1903, 298; Éber 1903, 251;Divald 1906, 109-110., XXI/3. kép; Gerecze 1906,814; Kalauz 1912, 18; Divald 1927, 190; Wagner1930, 154; Divald 1931, 181; Vernei-Kronberger1939, 57; Balogh 1940, 558; Aggházy 1957, 166;Aggházy 1958, 107; Aggházy 1959, 1., 21, II., 162;Fricky 1969, 344 (mint György); Horváth 1969,136; Balogh 1973, 234; Rusina 1978, 46, 84-85; Rá­kociová-Chalupecká 1981, 23, 57-60., 23, 74, 76--79.kép; Galavics 1983, 200; Luxová 1983, 61-64., 3.kép; Galavics 1986, 59; Galavics 1995, 316; Ipolyi1997, 125; Divald 1999, 343; Ciulisová 2000, 174;Mikó 2005, 638.

H Thurzó III. Szaniszló, bethlenfalvi (1576. júl. 24., Bajmóc-1625. máj. 1., Pöstyénfürdő (születésére: Komáromy 1889, 76; halálának idejére 1. sírfelira­tát, ill. helyére a 29. sz. alatt között halotti címe­rének feliratát)

Apja Thurzó II. Elek (1. a 13. sz. alatt), anyja Zrínyi Borbála, Thurzó III. Kristóf (1. a 23. sz. alatt) édestestvére.

Felesége Liszthy (Listhius) Anna Rosina volt. Evangélikus vallású.

376

1591-1593 testvérével, Miklóssal a padovai egyete­men tanul (ápr. 30. Beiratkozás a juristák közé. Veress 1915, 96.)

1593 testvérével, Miklóssal a bolognai és a sienai egyetemen tanul (Veress 1941, 114, 337.)

1600. máj. 23-án részt vesz erdődi Pálffy Miklós po­zsonyi temetésén (Jedlicska 1897, 735: No. 1150.)

1601 feltételezhetően lovaskapitányként részt vesz a Kanizsa és Székesfehérvár melletti harcokban (Ezek idején használt zászlói 1626-ban Sempte, 1636-ban pedig Lieteva várában voltak: MOL E 156 Fasc. 87. No. 30. ill. Fasc. 98. No. 4.)

1605. júl. ideiglenesen Bocskai István hűségére áll Qúl. 25-én Kassán Bocskai fogadja hódolatát. Bo­rovszky, Abaúj - CD-ROM; Nagy 1961, 240-245.)

1608. nov. 19-én II. Mátyás pozsonyi koronázásán a Magyar Királyság zászlaja, azaz az országzászló vivője (Kovachich 1790, 63., MOL E 156 Fasc. 87. No. 30., Fasc. 98. No. 4. és Pálffy 2004, 1049.: 220. jegyzet)

1608. nov. 19-én II. Mátyás pozsonyi koronázási la­komáján az étekfogók egyike (Pálffy 2004, 1071.)

1613. márc. 25-én Anna királyné, II. Mátyás felesége pozsonyi koronázási lakomáján az étekfogók egyike (Pálffy 2004, 1072.)

1614-1625t Szepes vármegye örökös és főispánja (1614. szept. 23. Leteszi esküjét. Hain 1910-1913, 150., vö. még Fallenbüchl 1994, 99. és MOL A 57 Vol. 6. p. 464., hibás adatokkal: Fallenbüchl 2002, 328.)

1615-1619 II. Mátyás (névleges) kamarása (1615-ben a „Camerer, die den EhrnschlüjJI haben" között: ÖStA HHStA OMeA SR Schachtel 184. No. 77. fol. 26; A címet az uralkodó haláláig viseli.)

1618. júl. l-jén II. Ferdinánd pozsonyi koronázásán az eskükereszt vivője (Kovachich 1790, 72.)

1618. júl. l-jén II. Ferdinánd koronzási lakomáján II. Ferdinánd előmetélője (Pálffy 2004, 1074.)

1618-1622 magyar királyi pohámokmester (1618. júl. 15. és 1622. máj. 16. Fallenbüchl 1988, 91.)

1619-1621 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanácso­sa (1. pl. 1619. dec. 24. ,,consiliarius noster" MOL E 196 Irregestrata Fasc. (28. cs.) fol. 189-190.; 1620. szept. 8.: ,,serenissimi electi regni Hungariae regis intimus consiliarius" MOL E 142 Fasc. l. No. 9.)

1619-1621 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem „dunán­inneni" kerületi és bányavidéki (érsekújvári) vég­vidéki főkapitánya (Uo. és Pálffy 1997, 271. és vö. pl. 1620. márc. 20.: ,,partium regni Hungariae Cis­danubianarum et antemontanorum confiniorum suppre­mus capitaneus": MOL E 142 Fasc. 7. No. 20.)

1621. nov.-dec. tárgyalóbiztos a nikolsburgi béke­tárgyalásokon (Nagy I. XI., 206; Gindely-Acsády 1890. A kötetet ar Arcanum Kiadó CD-ROM vál­tozatában használtuk.)

1622-1625t nádor és helytartó (1622. máj. A soproni nádorválasztáson 80 szavazatot kap. Ő volt az utolsó protestáns palatinus. ÖStA HHStA AZA Kart. 2. Nr. 3. fol. 12., máj. 16. Kinevezés. (Fallen­büchl 1988, 70.)

1622-1625t egyúttal Pest-Pilis-Solt vármegye főis­pánja és a kunok bírája (Fallenbüchl 1994, 91.)

1622-1625t nem fizetett, hanem nádori tisztéből ki­folyólag titkos tanácsos, azaz nádorként részt vehet a Titkos Tanács főként magyar vonatkozá­sú ülésein (A meglehetősen problematikus kér­déskörre: Fundárková 2003; Pálffy 2004a, 53-54. és Pázmány Péter kapcsán 1. Tusor Péter előadását [Pázmány és a Titkos Tanács] a Pázmány Péter és kora című 1998. május 23-i piliscsabai konferen­cián.)

1622-1625t II. Ferdinánd kamarása (1622: ÖStA HHStA OKi:iA Reihe F, C 1 fol. 12; 1624: MOL E 142 Fasc. 9. No. 11.)

1622-1625t magyar királyi tanácsos (Ember 1946, 79.) 1622. júl. 26-án Eleonóra Anna királyné soproni ko­

ronázási lakomáján III. Ferdinánd kézmosóvíz­öntője - a királyi asztalnál nádorként ül, de az ülésrend miatt összetűzésbe kerül Pázmány Pé­ter esztergomi érsekkel (Pálffy 2004, 1038.)

1626. jan. 12-én temették el ünnepélyes körülmények közepette a lőcsei Szent Jakab-templomban (Hain 1910-1913, 175-176.) Fennmaradt temetési rend­tartása (Horn 2005, 334-341; Szabó 2005, 317-319). Gyászbeszédeire Elias Ursinustól és Peter Zabe­lertől (vö. 40/H): RMNY 11, 1364, 1366.

1620. szept. 15-én felesége, Liszthy Anna Rosina az alábbi címzéssel írt Thurzó Szaniszlónak levelet: ,,Szöpös vármegyének örökös fő ispánjának, Sempthe, Galgocz, Baijnocz, Temettuenij es Richnio Váraknak szabad urának, az Fölséges Magyar és Erdélyi Orszá­goknak fejedelmének tanácsának, az Dunán innén va­ló földnek főgenerálisának és Vijuari végháznak fó'ka­pitányának" MOL E 196 Irregestrata Fasc. (28. cs.) fol. 255-256. - vö. a sírfeliratot állító gyermekeik latin tisztségelnevezését (az előző oldalon).

29. THURZÓ III. SZANISZLÓ NÁDOR (t1625) ha­lotti címere, sarkantyúi és buzogánya, valamintzászlaja

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a ke­resztelőkápolna déli falán függ; pontos eredeti helyüket nem ismerjük.

B A halotti címer jó állapotban. A sarkantyúkat és a buzogányt 1640. január 28-án éjjel a templomablakot betörő tolvajok ellop­ták: ,,die 18 Januarj Zur Nacht sind die Sporen sambt der Pusigan in der Kirchen von desz Stanislaj

377

Thurzonis Begriibnusz hinwegk gestohlen worden, der dieb ist zum fenster hinausz gekrochen vnd davon gekommen" Hain 1910-1913, 196. Közülük Bacsa Pétert utóbb sikerült elfogni, és mivel kínvallatása során kiderült, hogy a halotti fegyvereket két tár­sa segítségével ellopta, majd feltehetően Lengyel­országban más, Lőcséről lopott tárgyakkal együtt eladta, 1642. augusztus 13-án Leibic mezővárosá­ban kivégezték. ,,Er sambt andern zween, hat helffen die Posigan des Thurzonis ausz vnserer Kirchen steh­len. NB. Der eine Posigan des Christoph Thurzonis wurdt Anno 1639 die 7 Octobris, die andere Posigan aber des Stanislaj Thurzonis den 18 Januarj Anno 1640 ausz der Kirchen gestohlen." Uo. 200. A Thurzók halotti zászlainak nagy részét viszont 1678. július 6-án Melchior Pauerfeind lőcsei jezsui-

ta plébános távolíttatta el a templomból. Szinte biztosak lehetünk, hogy ezek között volt Thurzó Szaniszló nádor vexillurna is. (,,Die 6. Julij. Hatt H.

Plebanus Pauerfeindt in der Kirchen eine wunderbare reformation gehalten, in deme Er die fahnen theilsz ver­stümpelt, theilsz vnd zwar etliche der Thurzonum, gar hinwegckgeschaffet. So sind die neüen frauens gestühle gesetzet worden." Hain 1910-1913, 458.)

C A halotti címer fa, festett, aranyozott. Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pontosan.

D Kör alakú mezőben helyezkedik el a Thurzó-cí­mer: egyszer vágott pajzs fölső mezejében vörös alapon jobbra forduló, kettős farkú, arany orosz­lán; alsó mezejében arany alapon három vörös

45. Thurzó III. Szaniszló nádor (t1625) halotti címere

378

rozetta. A pajzson sisak, azon koronából emelke­dő, jobbra forduló, kettős farkú arany oroszlán. A takaró arany-vörös. A kör alakú, középső me­zőt széles - belül asztragalosszal, kívül levélsor­ral kísért - sötétkék színű mező veszi körül, ben­ne három sorban a felirat. A külső keretet rollwerk alkotja, mozgalmas, szaggatott sziluettel, rajta fából készült, kisebb fegyverek csomói (h. jobbra fentről egy hiányzik), h. balra lent kopjára tűzött törökfej; felül kivont szablyát tartó, páncélos vi­téz félalakja, alul angyalfej.

E 1:

ILLVSTRISSIMVS COMES AC DOMINVS DN: STANISLAVS THVRZO DE BETHLENFALVA REGNI HVNGARIJE PALATINVS ET IVDEX CVMANORVM. TERRJE SCEPVSIENSIS AC COMITATVS EIVSDEM I PERPETVVS COMES LIBER BARO ARCIVM SEMPTHE GALGOCZ BA YMOCZ. TEMETVEN. SZEPES. RICHNO &C SACRATISS: PRINCIP: AC DOM: DNI: FERDINANDI. II. REGIS I INTIMVS CONSILIARIVS. ET PER HVNGARIAM LOCUMTENENS. OBYT IN THERMIS SVIS PEOSTIENIENSIBVS PRIMA MAY. ANNO: M. DC. XXV. /ETA: SV: AN: XXXXIX.2:Humanista kapitális3:Csonkításos, kettősponttal és a betűk fölé írottvízszintes vonallal (Domini, Imperatoris stb.),vagy csak kettős ponttal jelölt (dominus, suaestb.) rövidítések; minden ae diphtongus; az -iikettős pontos ipszilon. A szókezdő betűk egy ré­sze magasabb a többinél.4:

Illustrissimus comes ac dominus d(omi)n(us) Sta­nislaus Thvrzo de Bethlenfalva regni Hungariae palatinus et iudex Cumanorum, terrae Scepvsien­sis ac comitatus eiusdem perpetuus comes, liber baro arcium Sempthe, Galgocz, Baymocz, Temet­ven, Szepes, Richno etc. sacratiss(imi) princip(is) ac dom(ini) d(omi)ni Ferdinandi II. regis intimus consiliarius et per Hungariam locumtenens obiit in Therrnis suis Peostieniensibus prima Maii anno MDCXXV aeta(te) su(a) an(norum) XXXXIX.

F t1625. május 1., Pöstyénfürdő.

G Henszlmann 1878, 138; Divald 1907, 50; SPS 2, l

1968, 214; Rákociová-Chalupecká 1981, 23, 59., 22, 75. kép; Divald 1999, 344: Horn 2005, 336-337.

H A halotti címer feliratában szereplő Temetvény várának 16-17. századi Thurzó-birtoklását újab­ban bemutatta: Ruzsa-Nagy 2001, főként 13-16.

30. THURZÓ SZANISZLÓ FIATALON ELHUNYTKÉT GYERMEKÉNEK sírhelye

A Thurzó Szaniszló nádor új síremlékébe 1626. ja­nuár 12-én két fiatalon elhunyt gyermekének földi maradványait is eltemették, amelyeket külön koporsókban szállítottak ekkor Lőcsére: „Sind neben seiner leich auch 2 Seine verstorbene Kinder, anhero in sonderlichen thruhen gebracht wor­den, vnd neben Ihm gelegt." (Hain 1910-1913, 175-176.) Mivel Thurzónak három fiatalon el­hunyt gyermekéről, Pálról, Erzsébetről és Ist­vánról tudunk (Nagy I. XL, 207), közülük kettenszintén Lőcsén találtak örök nyugalomra.

B Esetleges mortuariumaikról, halotti zászlaikról vagy sírtábláikról, de még koporsóikról sem tu­dunk semmi konkrétumot; feltehetően elpusz­tultak vagy lappangnak, bár az sem zárható ki, hogy ezek közül nem mind készült.

c -

D­E

F t 1600-1620 k. halhattak e gyermekek meg.

G Hain 1910-1913, 175-176.

31.HANS WOLFF LŐCSEI VÁROSI TANÁCSOS(t1625) epitáfiuma (1626)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a déli mellékhajó déli falán függ, nem messze a keresz­telőkápolnától.

B Közepes megtartású; a képek peregnek. A szöveg több helyen teljesen olvashatatlan. 1965-1966-ban restaurálták (Spiritza 2000, 11).

C Fa, festett, aranyozott. M.: kb. 600 cm, sz.: kb. 350 cm

D Hatalmas méretű, többszintes epitáfium. Leg­alul arany és barna színű tekercs- és porcdíszek­ből összeállított keretbe foglalt feliratos tábla függ, kék mezőben arany betűkkel írott szöveg­gel. E fölött, két angyalfejes konzol között, fekvő téglalap.alakú mezőben térdelnek a Wolff család tagjai: h. jobbra Hans Wolff és fia, velük szemben öt női alak domborműve. A konzolokon szőlővel befuttatott oszlopok állnak, melyek egy álló ová­lis alakú festményt fognak közre (Krisztus sírba­tétele). Jobbra és balra egy-egy kagylós záródású fülkében női figurák állnak: a h. jobbra álló kezé­ben bárányt tart (Szelídség?), a másik oszlopra támaszkodik (Erő?). Egy-egy fül is csatlakozik itt

379

46. Hans Wolff lőcsei városi tanácsos (t1625) epitáfiuma(1626)

az építményhez, középen egy-egy kitekintő pro­fillal - a fülek és az alsó tábla szélei egyetlen, összefüggő körvonalba fogják az epitáfium alsó részét. Az oszlopok gazdagon tagolt párkányt tartanak, amelynek közepén két lebegő angyal tartja a család címerét (kék mezőben jobbra lépő, mellső mancsában kivont kardot tartó farkas). Az oromzat - díszesen keretezett - aedicula, kö­zéppontjában újabb, erősen töredékes, sérült kép (Krisztus mennybemenetele). Jobbról és balról is - egy-egy konzolon - puttók állnak, címerpaj­zsot tartva. A h. jobb oldalin vörös mezőben ke­resztbe illesztett ásó és kapa, a h. bal oldalinszürke(?) mezőben két lábszárcsont, rajtuk ko­ponya. Az aedicula fölötti oromzatban középüttújabb - koszorúba foglalt - feliratos tábla. Az ae­dicula fölötti oromzatb� középütt újabb - kari­kára függesztett - kerek feliratos tábla (olvasha­tatlan). Tőle jobbra és balra egy-egy konzol, rajtagömb, amelyből három irányba csapnak ki a lán­gok. A felirat fölött Keresztelő Szent János szob­ra áll.

E 1:

Az alsó tábla: (néhány olvashatatlan sor) Zue Eperyes sein Geist aufgebn. 1 Nach dem ihm hatt Verwandett ebn. 1 der Morder Karb. Der Lieb alhier I nach funf und Vierzig Jahr en­de. 1 Von Fraw Susan. Buch I walder Auff: 1

Welche auch ihren Lieben Herm, 1 Zur Letzten Ehr. diesz werck I thett gwem. 2:

Fraktúr 3:

4:

Az alsó tábla: (néhány olvashatatlan sor) Zue Eperyes sein geist aufgeb(e)n. Nach dem ihm hatt verwandett eb(e)n der morder karb(unkeln). Der lieb alhier nach fünf und vierzig Jahr(e) ende. Von Frau Su­san(na) Buchwalder auff(richten) welche auch ihren lieben herm, zur letzten ehr(e) diesz werck thett g(e)wem.

F t1625. január 20., Eperjes. Január 25-én, Lőcsén temették el. (Hain 1910-1913, 170.) Az epitáfiu­mot az özvegy, Susanna Buchwald készíttette. A „JHSP 1625" szignatúrát Herman Kotrba talál­ta meg a restauráláskor: ,,J(ohann) H(ans) S(chwenke) P(ima) 1626" (Spiritza 2000, 11.)

G Kompanyik 1891, 76; Divald 1907, 53; Schürer-Wiese 1938, 83, 209. (303c. sz.); Güntherová-Mayerová

47. Hans Wolff lőcsei városi tanácsos (t1625) epitáfiuma(1626), középső ké-p

380

1955, 114; SPS 2, 1968, 214; Fricky 1969, 344 kép; Hrasková 1969, 235-237; Hromadová 1979, 102 (kép); Barok. ln: Slovensko 4. Kultúra 1. Cast'. Bratislava 1979, 761 (L. Saucin); Meisterwerke 1988, 163. kép; Chalupecky, 1991a, 94; Barok 1998, 190. kép., 453. (J. Medvecky); Spiritza 2000, 11; Medvecky 2002, 158; 165, 178, képe 172; Chmelino­vá 2003, 97, 99; Medvecky 2006, 205.

H Hans Wolff (1625. jan. 17.) pozsonyi származású lőcsei polgár (Hain 1910-1913, 378; Demkó 1897, 397., vö. még feltételezhető pozsonyi rokonságá­ra: Federmayer 2003, 20, 104.)

1619-1625 lőcsei városi tanácsos (Hain 1910-1913, 378, 162, 166, 168; Demkó 1897, 396.)

1621 lőcsei Ziegelherr (Hain 1910-1913, 156.) 1621-1622 fordulóján Lőcse város követe Beszterce­

bányára a Thurzó-hagyaték ügyében (1621. dec. 30. A város elküldi, ahonnan 1622. jan. 7-én térvissza. Hain 1910-1913, 158.)

1622. márc. Lőcse város követe a kassai gyűlésre, ahol Bethlen visszaadta a Szent Koronát és a fel­ső-magyarországi területeket II. Ferdinándnak (Hain 1910-1913, 159.)

1625. jan. 17. Lőcse város követe Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben városok eperjesi gyűlésére Johannes Langgal (1. a 33. sz. alatt) együtt II. Fer­dinánd király biztosaihoz a városoktól Bethlen Gábor fejedelem által jogtalanul beszedett har­mincadok ügyében. Az értékes ajándékokkal és jelentős készpénzzel (3000 ft.) haladó biztosokat azonban az Eperjes melletti Polyánkán útközben hajdúk támadták meg, Lang a sebesülést túlélte, Wolff viszont január 20-án belehalt lábán ért lőtt sebébe. Holttestét Eperjesről Lőcsére szállították és a Szent Jakab-templomban temették el. (Hain 1910-1913, 169-170. és Chalupecky 1991a, 94.)

32. MICHAEL EICKLER LŐCSEI KERESKEDŐ(+1629) kőepitáfiuma

A Eredetileg a déli előcsarnok nyugati falán volt, kívül. (Kompanyik 1891, 77; Restaurátorská tvorba 2003, s. 131) Restaurálása után (1988) jelenleg a városháza tornyában.

B Jó állapotban; a feliratos tábla kopott. 1988-ban restaurálták (Ondrej Priatka, Radim Cech, V. Drábová, L'. Petrus\<a, Blazej Baláz, R. Burgan. Oblastny restaurátorsky ateliér v Le­voci, akcia e. 402/84). Kópiája a déli kápolna nyugati falán van. (Chalu­pecky 1991a, 95)

C Szürke homokkő, vörösmárvány.

M.: 280 cm, sz.: 230 cm, v.: (falban) cm

D Homokkő keretű vörösmárvány-tábla. Az epitá­fiumon alul porcdíszes konzol függ, közepén fel­iratos táblával, oldalaihoz angyalfejes fülek csat­lakoznak. Fent erősen kiugró, keskeny párkány védi, amelyet porcdíszes oromzat koronáz, kö­zepén címerrel. (A pajzsban h. jobbra forduló, ágaskodó állat töredéke látszik.) A középpont­ban lévő vörösmárvány-tábla felső részén eny­hén süllyesztett mezőben a keresztre feszített Krisztus laposdomborműve, alatta felirat.

E 1:

A feliratos tábla: ANO 1629 IMMINENTIS CALENDIS IVLII 1

SACRVM HOC MONVMENTUM MEMO I RIAE ERGO ERIGI CVRAVIT PRVDENS, 1 EGREGIVS NEC NON CIRCVMSPECTVS DN MICHAEL

48. Michael Eickler lőcsei kereskedő (t1629) kőepitáfiuma

381

EICKLER IVSTVS CIVIS ET NEGOTIATOR LEVCO DE[ ... ]IO[ .... ] VNACVM CHA I RISSIMA SVA CONSORTE MARGARETHA WALTZENGOTIN AD DECLARANDAM 1

PIETATEM ERGA MORTE TEMPORALI 1

PRAECEPTOS ILLORVM LIBEROS TER I NOS FILIOS ET VNAM FILIAM QVI SVB I HOC MONVMENTO PLACIDE ACQVIESCVNT 1

EXPECTANTES PER CHRVM E MORTE GLORIOSAM RESVRRECTIONEM. AME. A konzol: HIN GEHET DIE ZAITT I HER KOMPT DER TODT 1 0 MENSCH THVE BVSZ I VND FYRCHTE GOTI 2:

Humanista kapitális 3: Csonkításos rövidítések a szavak fölé írt vízszin­tes vonallal jelezve [An(n)o, D(omi)n(us), Chr(ist)um]. A Buse enklávéval írva. Több he­lyütt ligatúra [imminentis, amen, thue, fyrchte]. 4: An(n)o 1629 imminentis Calendis Iulii sacrum hoc monumentum memoriae ergo erigi curavit prudens, egregius nec non circumspectus d(omi)n(us) Michael Eickler iustus civis et nego­tiator Levco[viensis] de[ .. . ]io[ .... J unacum cha­rissima sua consorte Margaretha Waltzengotin ad declarandam pietatem erga morte temporali praeceptos illorum liberos temos filios et unam filiam qui sub hoc monumento placide acquies­cunt expectantes per Chr(ist)um e morte glorio­sam resurrectionem. Ame(n). A konzol: Hin gehet die zaitt Her kompt der todt 0 mensch thue busz und fyrchte Gott.

F t1629. júl.

G Kompanyik 1891, 77; Aggházy 1959, II., 162; Rusina 1978, 90-91; SPS 2, 1968, 214; Chalupecky 1991a, 95; Restaurátorská tvorba 2003, 131 képpel; Restaurátorská tvorba 1994, 17.

33. JOHANNES LANG LŐCSEI BÍRÓ GYERME­KEINEK epitáfiuma (1639).

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, a déli mellék­hajó keleti falán, a Szent Anna- és a Szent János­oltámál.

B Jó állapotban, de hiányos. Az epitáfium alsó részén

C Homokkő, fekete márvány, alabástrom, festett, aranyozott; feliratos fémtáblával. M.: 360 cm, sz.: 170 cm, v.: 50 cm

D Aediculás epitáfium (közepén feliratos táblával), amelyet eredetileg is pillérre terveztek állítani, mert erőteljesen a térbe ugrik, és oldalnézetei is kidolgozottak. Az alsó részt két oldalról egy-egy kiugró konzol zárja le, amelyekhez kívülről hasonló, de 90°-ban elfordított konzolok csatlakoznak. A középső me­zőben helyezkedtek el egykor a családtagok dom­borművű figurái (ezek ma már hiányoznak). A térdelő alakok a középütt álló keresztet vették körül, amely magasra felnyúlva, a feliratos táblá­ba is beletakar (a corpus hiányzik). A középső szint közepén félkörívvel záruló, fémbetűs felira­tos tábla látható, amelyet két oldalról ión oszlo­pok vesznek közre. Az oszlopokhoz kívülről ión

elhelyezett alabástrom adoránsok hiányoznak. 49. Johannes Lang lőcsei bíró gyermekeinek epitáfiuma (1639)

382

fejezetű pilaszterek csatlakoznak, azokhoz pedig két fül, 45°-ban kiforduló, imára illesztett kezű angyal-hermákkal. Az oszlopok párkányzatot, il­letve azon nyugvó, íves záródású, nyitott timpa­nont tartanak. A timpanon orornmezejébe két cí­merpajzs illeszkedik, amelyeket két, a csonka íveken ülő angyalfigura támaszt meg. Az orom­zat csúcsán a feltámadt Krisztus szobra áll.

E 1: JEHOV JE. DEO. SAC: 1 DEVS OPT: MAX: OOINE 1 VITJE ET NECIS. QVAM INDIDI: 1 STI MENTEM, ANIMVM, QVEMQ; DA: 1 BIS EXTREMVM SPIRITVM. VOTI REVS, 1 JVRE TIBI REDDAM,RESTITVAM AD: 1 DICAM,EGO JOHANNES LANG. A K. QVI I STEMMATIS NOBILITATE VIRTVTISQ. GLORIA I INSIGNI MATRONA OOMINA CATHERlNA I RHŐLLIN, CONIVGE OB REI DOMESTI: 1 CAE CVRAM SINGVLAREM, AMORE ET I CANDOREM SVPRA XXII ANNOS I SVAVISSIMA, JETA: XXXIX. 1 FILIO, VNICO FAMILIJE FVLCROANTONIO I LANG,IVVENEADEXIMIAQVJEQ.1 NATO ET EDVCATO AN: XXI ET M. VI. 1

FILIABVS: CATHERlNA LANGIN, PVDICI: 1 TIAET MORVM, INTEGRITATE NEMINE INFE: 1

RIORE, OBSEQ[V]IO VERO AD NVTVSSV[O]RV. 1 PROMPTISSIMA: JET: XVII AN: 1

VT ET CHRISTINA LANGIN SENIORE ET IV: 1

NIORE, VTRAQ: OB FESTIVOS MORESDILECTISSIA. 1 PRJE PROPERA MORTESVBLATIS, CON: 1 CEPTI ACERBISSIMIDOLORIS, MONVMEN: 1 TV HOC VOTIVVM,[keresztszár] OBNOXIAPIA[Q]:, 1 AFFE[C]TIONE,CON [keresztszár] TRA V[O]TVM POSVI. 1

ANNO DOMIN!: [keresztszár] M. DC. XXX. IX.2:Humanista kapitális3:Az ae diftongusok mindig ligatúrák. A rövidítettszavak általában kettősponttal vannak a szavakután jelölve (pl. Optimus, Maximus) vagy ponttal(menses, suorum, quaeque), ritkábban a szavakfölé írt vízszintes vonal, középütt kis félkörrel(pl. Domine, dilectissima) vagy egyáltalán nin­csenek megjelölve (amorem).4:Jehovae Deo Sac(rum)Deus Opt(imus) Max(imus) Do(m)ine vitae etnecis, quam indidisti mentem

_, animum, quem­

q(ue) dabis extremum spirituÍn. Voti reus, iuretibi reddam, restituam addicam. Ego JohannesLang A K. (=Aug. Konf) qui sternmatis nobilitatevirtutisq(ue) gloria insigni matrona domina Ca­therina Rhőllin, conjuge ob rei domesticae cu­ram singularem, amore(m) et candorem supra

XXII annos suavissima, aeta(te) XXXIX filio, uni­co familiae fulcro Antonio Lang juvene ad exi­mia quaeq(ue) nato et educato an(nos) XXI et m(enses) VI filiabus Catherina Langin, pudicitia et morum, integritate nemine inferiore, ob­seq[ u]io vero adnutus [?!] su[o]ru(m) promptis­sima aet(ate) XXVII an(nnorum) ut et Christina Langin seniore et juniore utraq(ue) ab festivos mores dilectissi(m)a prae propera morte subla­tis, concepti acerbissimi doloris, monumentum hoc votivum, obnoxia pia[ q](ue) affe[ c]tione contra v[o]tum posui. A(nn)o D(omi)ni M. DC. XXX.IX.

F 1639-ben állíttatta feleségétől, Catharina Rolltól született gyermekeinek, Antoniusnak, Cathari­nának és Christinának Johann Lang.

G Kompanyik 1891, 75-76; Schürer-Wiese 1938, 83, 210. (304. sz.), 304. kép; Aggházy 1957, 167; Agg­házy 1958, 107; Aggházy 1959, I., 21, II., 163; SPS 2,1968, 214; Rusina 1978, 42, 53-54, 91, 98-99; Cha­lupecky 1991a, 95; Divald 1999, 344; Medvecky2002, s. 153-154, 167; Granasztóiné 2004, 337.

H Johann Lang (1595-1647. nov. 30.: Hain 1910-1913, 235.)

1624 után 24 éven át városi tanácsos (Hain 1910-1913, 378, 168, 182, 186, 188, 190; 1639: Uo. 195;1640:Uo. 196;1641:Uo. 197;1645: 208;1646: Uo. 212; 1647: Uo. 228.)

1625. jan. 17. Lőcse város követe Lőcse, Eperjes, Bárt­fa és Kisszeben városok eperjesi gyűlésére Hans Wolffal (1. a 31. sz. alatt) együtt II. Ferdinánd ki­rály biztosaihoz a városoktól Bethlen Gábor feje­delem által jogtalanul beszedett harmincadok ügyében. Az értékes ajándékokkal és jelentős készpénzzel (3000 ft.) haladó biztosokat azonban az Eperjes melletti Polyánkán útközben hajdúk támadták meg, Lang a lőtt sebesülést túlélte (az ugyanis csak húst ért), Wolff viszont január 20-án belehalt sebébe. (Hain 1910-1913, 169-170.)

1625. szept. Lőcse város követe Rákóczi Györgyhöz Sárospatakra (Hain 1910-1913, 174.)

1627 a városi tanács nevében követ az eperjesi evangélikus szinódusra (júl. 18. Hain 1910-1913, 184.)

1634-1636, 1642, 1644 bíró (1634: Hain 1910-1913, 375, 190; 1636: Uo. 192; 1642: Uo. 375, 199; 1644: Uo. 201.)

1645. febr. másokkal együtt Lőcse város követe I. Rákóczi Györgyhöz (Hain 1910-1913, 209.)

Feleségével, Catharina Rollal 22 évig élt együtt (1. sírfeliratát, valamint öröksége kapcsán: Hain 1910-1913, 236.)

383

1647. dec. 17-én nyilván ezen családi síremlékbe te­mették el (Kiemelkedő gazdagságát a lőcsei kró­nika halála kapcsán külön hangsúlyozta. Hain

1910-1913, 235.)

34. CHRISTOPH TEUFEL FELESÉGE, MARTHA G.(t1638) epitáfiuma

A Slovenské národné múzeum, Spisské múzeum v Levoci, ltsz.: 1086. Egykor a lőcsei Szent Jakab-templomban.

B Restaurált fragmentumok (4 darab). C Fa, festett, aranyozott

Címeres rész m.: 68 cm, sz.: 119,5 cm, v.: 4,5 cm Feliratos rész m.: 160 cm, sz.: 51 cm, v.: 4,5 cm Keretrészlet m.: 154 cm, sz.: 26,5 cm, v.: 4,5 cm

D Az epitáfiumból három nagyobb fragmentum és egy inda töredék maradt fenn. Megmaradt alacsony alépítményének tekinteté­lyesebb része, a párkányzatba futó, kiszélesedő felső széle; alsó része szinte vízszintesen letört. Rövidebb oldalain porcdísz, angyalfejekkel. Eny­hén kidomborodó, fekete mezejű, aranybetűs fel­iratos táblát hordoz, szalagokra erősített roll­werk-kartusban. A következő fragmentumon enyhén kidomboro­dó, fekvő ovális tükörben helyezkednek el a cí­merek. Keretét barokk porcdísz alkotja. A zöld

50. Christoph Teufel felesége, Martha G. (t1638)epitáfiumának oromzata és feliratos táblája,

Levoca, Spisské múzeum

tükörben két címer. A h. jobb oldali címer köze­pén harántfonallal osztott pajzs, amelynek fölső, fekete mezejében jobbra forduló arany medve, alsó, vörös mezejében három fekete liliom(?). A pajzson rostélysisak, tekercsből induló fekete és arany takaró, azon koronából emelkedő, balra forduló arany griff, ,,C T" monogrammal kísér­ve. A h. bal oldali címer négyosztatú pajzs, első és negyedik mezejében balra forduló fekete bak arany-vörös mezőben, második és harmadik mezejében fekete alapon arany pólya. A pajzson elhelyezett rostélysisak takarói feketék és vörö­sek. A koronából balra forduló fekete bak emel­kedik, és „M G" monogram kíséri. A címerek alatt az 1638-as évszám. Lehet, hogy összetartoz­nak az 54. számú tétellel.

E 1:

MARTHJE GAN[ornamens]TUE GEISLIGEN, 1

QUAE MATRONALIU VIRTUTU OIUM LAUDE CLARISSA SUM I ERGA DEUM PIETATIS ERGA MARITOS FIDEI ERGA OES HUMA I NITATIS CASTTIAIS MODESTUE ET FRUGALITATIS SIGULARI EXEPO I OIB. SUI SEX. HOIB. PRIELUXIT CONUGI ICOMPARAB. ACUTISSIMOR. 1 MORBORU DOLORIB. ANO lETAT. LI SALUT. MDCXXX VIII. 1 DIE 25 MAII EXTICTA . CUM I SUSPIRIIS ET LACHR 1

MARTIVS POSUIT. 1 CHROPH TEUFEL CASSOV. 2: Humanista kapitális 3: Az AE diftongus ligatúra (Marthae, modestiae). A csonkításos rövidítéseket vízszintes vonallal jelölik a szó felett (pl. matronalium, virtutum, summae stb.) vagy ponttal a szó végén (sexus,

acutissimorum, doloribus). Kihagyásos rövidíté­sek vízszintes vonallal jelölve a szó felett (omni­

um, omnes, clarissima, omnibus stb.). A második szó (név) ornamentum utáni első betűje ligatúra Tr (vagy esetleg Tz). 4:

Marthae Gantiae (?) Geisligen, quae matrona­liu(m) virtutu(m) o(mn)ium laude clariss(im)a summae erga Deum pietatis erga maritos fidei er­ga o(mn)es humanitatis cast(i)tia(t)is modestiae et frugalitatis si(n)gulari exe(m)p(l)o o(mn)ib(us) sui sex(us) ho(min)ib(us) praeluxit conG)ugi i(n)comparab(ili) acutissimor(um) morboru(m) dolorib(us) an(n)o aetat(is) LI salut(is) MDCXXX VIII. die 25 Maii exti(n)cta(e) cum suspiriis etlachr(ymis) maritus posuit Chr(ist)op(horus) Teu­fel Cassov(iensis).

F t1638. május 25.

384

G Kompanyik 1891, 74-75; Chmelinová 2003, 101-102. Medvecky 2006, 208.

H A síremléket állíttató férj: Christoph Teufel (Teuffel) (t1649. jan. 20. után: Hain

1910-1913, 240.) Kassai származású (1. sírfeliratát, ill. ,,Herr Christo­

phorus Teüfel von Caschau": Hain 1910-1913, 157.) 1619-1621 előtt a Szepesi Kamara regisztrátora

(1619: Fallenbüchl 1967, 233. és Fallenbüchl 2002, 324; 1621: Hain 1910-1913, 157.)

1621 után 8 esztendőn át városi jegyző Lőcsén (1621. aug.-tól már jegyző. Hain 1910-1913, 157, 378.)

1625 Lőcse város követe a soproni országgyűlésre Johannes Sovenitzcel együtt (szept. 10. A köve­tek elindulnak Lőcséről. Hain 1910-1913, 174.)

1628. okt.-nov. Lőcse város követe Pozsonyba és Bécsbe Johannes Schanderrel együtt a Thurzó­hagyaték és a városi harmincad ügyében (okt. 27. A követek elindulnak Lőcséről. Hain 1910-1913, 186.)

1630 városi tanácsos - de még ebben az évben ki­zárják a tanácsból (Hain 1910-1913, 188.)

1637-1638 Lőcse város követe a pozsonyi ország­gyűlésre Johannes Schanderrel együtt (1637. aug. 26. Megválasztás. Hain 1910-1913, 194.)

1639, 1644-1649 újra városi jegyző (Hain 1910-1913, 195,204,208,211,212,213,230,236;1649. jan. 20. Írásban lemond tisztéről, miután többen lemon­dását kezdeményezték a város privilégiumainak megsértése miatt. Uo. 240.)

1644. jún. Lőcse város követe David Genersichhel a felső-magyarországi városok tanácskozására (Hain 1910-1913, 204.)

1645 újra városi tanácsos (Hain 1910-1913, 208.) 1645. okt.-nov. Lőcse város követe többekkel együtt

az új evangélikus szuperintendens szebeni meg­választására (Hain 1910-1913, 211.)

1646 Lőcse város követe a pozsonyi országgyűlésre Matthias Gosnowitzerrel együtt (1646. ápr. 24. A követek elindulnak Lőcséről, de máj. 31-én a királyné halála miatt elhalasztott diétáról haza­térnek. Hain 1910-1913, 213.)

1647. máj.-jún. Lőcse város követe Matthias Gosno­witzerrel együtt a felső-magyarországi városok vallásügyi tanácskozására, Eperjesre (1647. máj. 24. Hain 1910-1913, 232.)

1648 újra városi tanácsos (Hain 1910-1913, 236.)

35. MATTHIAS ROMPAUER LŐCSEI VÁROSI TA­NÁCSOS (t1640) faepitáfiuma

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, az északi ol­dalhajó hátsó részében (Chalupecky 1991a, 94).

B Fragmentum. Jó állapotban (restaurált). C Fa, festett, aranyozott.

M.: 137 cm, sz.: 94 cm, v.: 16 cm

D Az aediculás epitáfium középső, álló téglalap alakú része maradt fenn. Alul két előreugró kon­zol között hosszúkás festmény: épületbelsőben a feszület előtt térdel a Rompauer család, Krisztus jobbján egy férfi és két fiú, balján egy nő és két leány. A konzolokon veretdíszes oszlopszékek, azokon erősen sudarasodó, középütt gyűrűvel díszített oszlopok állnak; közöttük félkörívvel záruló kép, Krisztus az Olajfák hegyén. Az elő­térben három apostol alszik, középütt Krisztus térdel a keresztet felmutató angyal előtt, a hát­térben jobbra közelednek a poroszlók. Az oszlo­pok mellett, kívül egy-egy kagylóval záruló, fél­köríves fülke (üresek). Fölöttük feliratos táblák. A főpárkányon kétsoros felirat fut. Az egykori oromzat (archív fotóról): a feliratos táblát két oldalról egy herma fogta közre (h. jobbra sisakos férfi, h. balra nő, kezében gyü­mölccsel), kívülről pedig egy-egy veretdísz és akanthuszlevél kombinációjából kialakított fül csatlakozott. A feliratos tábla tetején, az alsó öv­párkányon és a felső párkányzaton finoman fes­tett, indákból alakított ornamentika látszott.

51. Matthias Rompauer lőcsei városi tanácsos (t1640)epitáfiuma

385

E 1:

A párkányzaton: DAS BLVT IESU CHRISTI DES SOHNES GOTTES I REINIGET VNS VON ALLEN SUNDEN L JOH: 1. A szárnyakon: CHRISTVS 1 1ST MEIN I LEBEN STERBEN 1 1ST MEIN I GEWIN. Az eltűnt (lappangó) oromzat tábláján: Im Jahr Chri 1640, den 17 Feb I ist der ehmveste vnd wol I weise herr Mathias Rompauer I in Gott seliglich entschla I fen im 48 Jahr seines alters 1 nach dem er sich beii dieser I stadt, regiment in

die 10 Jahr I wol und nutzlih bravchen I lassen welcher alhier in I seinem schlafkammerlein 1

ruhet in gewisser hoffnug I einer seeligen und fröli, 1 chen aufferstehung. 2:

Humanista kapitális 3: Kihagyásos rövidítés, a betűk fölé húzott „óme­ga" -jellel (Christi); csonkításos rövidítések, víz­szintes vonallal (Februarii, Hoffnung). Ligatúrák (Mathias, nutzlich), enklávé (entschlafen). Az u és v szabadon váltakozva. 4: A párkányzaton: Das Blut Iesu Christi des Sohnes Gottes reiniget uns von allen Sünden L Joh(ann) 1. A szárnyakon: Christvs ist mein leben. Sterbe ist mein gewin. Az eltűnt (lappamgó) oromzat tábláján: lm lahr Chr(ist)i 1640 den 17 Feb(ruarii) ist der ehmveste und wolweise herr Mathias Rompau­er in Gott seliglich entschlafen im 48 lahr seines alters nach dem er sich beii dieser stadt regiment in die 10 jahr wol und nutzlih brauchen lassen, welcher alhier in seinem schlafkammerlein ru­het in gewisser hoffnu(n)g einer seeligen und frölichen aufferstehung. Kiegészítve - eredetileg talán egy alsó konzolon -(Kompanyik 1891, 71-72):

,,Zum letzten ehrengedachtniss hat dieses Epita­phium seine geliebte hinterlassene wittib frau Margaretha Hirschhom aus herzlicher liebe se­tzen lassen."

F tl640. febr. 17. Az epitáfiumot a felirat szerint özvegye, Margaretha Hi11schhom állíttatta.

G Kompanyik 1891, 71-72; Divald 1907, 52; Aggházy 1959, II., 163; SPS 2, 1968, 214; Fricky 1969, 344; Sujanová 1976, 25-28; Jasafz 1985, 26; Chalupecky 1991a, 94; Divald 1999, 343; Medvecky 2002, 166, 169.

H Matthias Rompauer (1592/93--1640. febr. 17.) 1628-1629, majd 1631-1640 városi tanácsos (Hain

1910-1913,378, 186,189,190,192,195, 196;Dem­kó 1897, 397., vö. még sírfeliratát)

1630 városi Fürmender (Hain 1910-1913, 188.)

36. IFJABB FRIEDRICH POBST LŐCSEI VÁROSITANÁCSOS (tl649) mortuariuma

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, az északi bejárat fölött függött néhány évvel ezelőt­tig. Nemrég azonban visszakerült a szószék mel­letti pillérre, ahol 1891-ben is volt (Kompanyik 1891, 77).

B Jó állapotban. C Fa, festett, aranyozott.

Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pontosan.

D Mortuarium, amelynek közepén kék színű, ke­rek mezó'ben négyelt címerpajzs látható. A pajzs első mezejében vörös alapon, jobbra forduló arany oroszlán emelkedik; második mezejében arany alapon fekete kampó (valamilyen szer­szám) áll; a harmadikban arany alapon három vörös rozetta; a negyedikben fekete(?) alapon a­rany pólya. A pajzson sisak, azon korona, abból szembeforduló emberalak emelkedik, felemelt kezeiben valamit tartva, a figura hosszában két színre vált: jobbra arany, balra fekete. A sisakta­karó fekete-arany. A kerek mezőt asztragalosz­sor, azon kívül fekete alapon aranybetűkkel írott

52. Ifjabb Friedrich Pobst lőcsei városi tanácsos (t1649)mortuariuma

386

körirat veszi körül. Kívül dúsan faragott, festett­aranyozott keret keríti: porcdísz, gyümölcsfüzé­rekkel, jobbról és balról egy-egy angyallal, alul angyalfejjel; az egészet fölül kiterjesztett szár­nyú, kétfejű sas koronázza, fölötte angyalfej.

E 1:

GEN: DO: FRIDERICVS POBST DE SITTAU VIXIT DNO ANNOS XXXIV: MENS V. MORTUUS 1N DNO XVII MAII AN: M: D: CIL 2: Humanista kapitális 3: Csonkításos rövidítések, kettős ponttal jelölve (generosus, dominus, menses, anno), kihagyásos rövidítések, vízszintes vonallal jelölve (Domino ). 4: Gen(erosus) do(minus) Fridericus Pobst de Sit­tau vixit D(omi)no annos XXXIV mens(es) V. mortuus in D(omi)no XVII Maii An(no) MDCIL

F t1649. máj. 17. Június elsején temették el. Sírfel­iratának életkoradatát megerősíti a lőcsei króni­ka: ,,Den 17 May verstorben und den 1. Juni bestattet worden, seines Alters 34 Jahr 24 Wochen." Hain 1910-1913, 240. Temetésén azonban a város - alább említett tanácsosi tisztétől való megfosz­tása (1. a H pontban) miatt - nem vett hivatalosanrészt (Uo.).

G Kompanyik 1891, 77; Divald 1907, 50; SPS 2, 1968, 214; Divald 1999, 343.

H Ifj. Friedrich Pobst von Sittau (1613/14-1649. máj. 17. - 1. sírfeliratát és Hain 1910-1913, 240.)

1646 és 1648 városi tanácsos (Hain 1910-1913, 379, 236; Demkó 1897, 397., de a lőcsei krónika megje­gyezte, hogy 1646-ban „ist aber dasz gantze Jahr über nie auffs Rathaus kommen." Hain 1910-1913, 212; 1647-ben épp emiatt kihagyták a tanácsosok közül. Uo. 228., sőt 1648. ápr. 3-án is leváltották, és minden tisztségből kizárták, mert másodszori megválasztása ellenére sem járt a városházára a város ügyeinek intézésére. Uo. 237.)

Igen tanult embernek mondták halálakor, aki még franciául is tudott. (Hain 1910-1913, 240., ill. 208.)

Szinte bizonyosan rokona volt az a két Friedrich Pobst, akik közül az egyik 1573 után 25 éven át tanácsos, ill. 1583-ban és 15?4-ben pedig bíró volt (Hain 1910-1913, 377. és 375., ill. 130), a má­sik pedig 1616 után 6 éven át volt városi tanácsos (Uo. 378, 162), valamint 1618-ban országgyűlési követ (Németh 2004, II., 107), ill. 1619 szeptembe­rében Lorenz Greffel (1. a 21. sz. alatt) együtt Lő­cse város főkapitánya (Oberhaubtleüth) Bethlen

Gábor fejedelem főkapitánya, Rákóczi György támadása idején (Hain 1910-1913, 152). Az utóbbi 1620-ban még Lőcse város követe is volt Michael Clementisszel Bethlen Gábor fejedelem beszter­cebányai országgyűlésére (Uo. 155). Az 1623-ban elhunyt Friedrich Pobst volt az, aki megrendelte a lőcsei Szent Jakab-templom orgo­náját Hans Hummel krakkói orgonakészítőnél (Baranyainé 1975, 363-364, 412-417).

37. DANIEL PUTSCHER (PUTISCHER) LŐCSEIVÁROSI TANÁCSOS (tl652) címeres-feliratossírköve

A A lőcsei plébániatemplom déli falában, jobbra a ka­pu mellett; már 1891-ben is (Kompanyik 1891, 74).

B Jó állapotban. C Vörös homokkő, festett.

M.: 199 cm, sz.: 93 cm, v.: 18 cm A párkányokkal együtt: m.: 228 cm, sz.: 110 cm, v.: kb. 28 cm

53. Daniel Putscher (Putischer) lőcsei városi tanácsos (t1652)címeres-feliratos sírköve

387

D A sírkövet két keskeny szalag között futó, (kék alapon aranyozott) domború betűs köriratos sáv keretezi; a középső mező felső két ötödét a címer foglalja el, a mező sarkaiban fölül egy-egy vörös­re festett, stilizált tulipán, alul egy-egy zöldre fes­tett levélcsomó. Az alsó háromötödön a - vésett betűs - feliratos tábla. A sírtáblát fölül lemez, szí­ma, lemez, homorlat tagozatokkal díszített (sötét színűre festett) koronázó párkány zárja le, alul le­mez, szúna, lemez tagozatú párkány tartja. A címer: barokk körvonalú pajzsban, kék alapon jobbra forduló, ágaskodó, sötét színű ló; lovasa baljával a kantárt tartja, jobbjában kivont pallost emel a feje fölé. A pajzson pántos tornasisak, rajta koronából emelkedő, szembeforduló alak, jobbjá­ban kivont pallos, baljában koszorú. A sisaktaka­ró ornamentális lomb (h. bal: kék-arany).

E 1: Körirat: SI CREDIMUS IESUM MOR I TUUM ESSE ET RESURREXISSE: ITA ETIAM DEUS I EOS 0B=DORMIERINT I IN IESU, ADDUCET CUM Eü. I. THESS. C. IV. V. 14. Felirat: DANIEL! PUTISCHER I VIRO SENATORII ORDINIS I GENEROSA VIRTUTE CLARO I QVI CUM I CIVIBUS MAXIMA SPES I FAMILIAE EXIDIUM DECUS 1 & COLUMEN ESSET 1

NATURAE DfVORTIO I AB CHARISS: LATERE 28 IAN: 1 AI CHR MD C LII AETAT: XLII 1

ABSTRACTUS EST I AD AETERN. NOM MEMOR I MOESTISSIMA CONIUX I H. M. P. F. 2: Humanista kapitális 3: Kihagyásos rövidítés, a betű fölé írott hullámvo­nallal (Anni Christi), csonkításos kettősponttal (Charissimo, aetatis), ponttal (Aeternum). Minden ae ligatúra, minden i betűn pont van. Használják az &-jelet is. Néhány betű magasabb a többinél. 4: Körirat: Si credimus Iesum mortuum esse et resurrexisse ita etiam Deus eos obdormierint in Iesu, adducet cum eo. I. Thess. C. IV. V. 14. Felirat: Danieli Putischer viro senatorii ordinis generosa virtute claro qui cum civibus maxima spes fami­liae exidium decus columen esset naturae divor­tio ab chariss(imo) latere 28 Ian(uarii) a(nn)i Chr(isti) MD C LII aetat: XLII abstractus est ad aetern(um) nom(inis) memor moestissima coniux, h(oc) m(onumentum) p(ie) f(ecit).

F t1652. január 28.

G Kompanyik 1891, 74; Gervers-Molnár 1983, 49., 141. kép; Chalupecky 1991a, 94-95; Divald 1999, 344.

H Daniel Putscher (Putischer) (1610/11-1652. jan. 28. -1. sírfeliratát)

1649-1652t városi tanácsos (Hain 1910-1913, 379,239-240; Demkó 1897, 397.)

38. JEREMIAS AMMAN LŐCSEI VÁROSI TANÁ­CSOS (t1659) mortuariuma

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a nyu­gati orgonakarzattól jobbra.

B Jó állapotban (restaurált). C Fa, festett, aranyozott.

Méretei - magasan lévén - nem mérhetők le pontosan.

D Álló ovális alakú tábla, amelynek közepét ara­nyozott (mustrás) mező foglalja el, benne a cí­mer: egyszer vágott pajzs, felső mezejében fekete alapon balra lépő arany oroszlán, alsó mezejé­ben arany alapon jobbra lépő fekete bika. A paj­zson sisak, azon koronából növő, jobbra forduló, mancsában vörös-kék zászlót tartó oroszlán. A takaró fekete-arany. Az ovális középrészt arany alapon arany betűkkel írott körirat veszi körül. Kívül porcdíszből szabott (fekete-arany) keret; alul (lüszterezett) gyümölcsfüzérrel és ezüst­szárnyú angyalfejjel, két oldalon egy-egy arany­ruhás angyallal; fölül két volután egy-egy puttó ül, közöttük kereszt emelkedik.

54. Jeremias Amman lőcsei városi tanácsos (t1659) mortuariuma

388

E 1:

GENEROSUS DNUS IEREMIAS AMMAN PATRITIBUS AUGUST VINDEL L REG LEUCHOVIENS SENATOR 1659 2: Humanista kapitális 3: Csonkításos és kihagyásos, jelöletlen rövidíté­sekkel. 4:

Generosus d(omi)nus Ieremias Amman patriti­bus August(ae) Vindel(icorum) L(iberae) Reg(iae) Leuchoviens(is) senator 1659

F t1659. júl. 3., a ruzsbachi (rauschenbachi) ter­málfürdőben. Onnan 4-én szállították Lőcsére és temették el. (Hain 1910-1913, 281.)

G Kompanyik 1891, 76; SPS 2, 1968, 214; Togner 1984, 11; Chalupecky 1991a, 94; Chmelinová 2003, 99.

H Jeremias Amman (t1659) Augsburgi származású kereskedő és lőcsei polgár

(1. sírfeliratát, Hain 1910-1913, 281. és 379; Dem­kó 1897, 397.)

1644. jún. az I. Rákóczi György csapatai elleni véde­kezés idején a város egyik zászlótartója (,,Fiind­rich") (Hain 1910-1913, 203.)

1649 a városi külső tanács tagja (Hain 1910-1913, 240.)

1650, 1652 Fürmender Hans Kellerrel, majd Gregor Schmiegerrel együtt (Hain 1910-1913, 241. és 254.)

1651. márc.-ápr. David Genersichhel és Matthias Gosnowitzerrel együtt Lőcse város követe Orossy György személynökhöz Pozsonyba (Hain1910-1913, 244.)

1653 városi Fürmender (Hain 1910-1913, 256.) 1654-1659t városi tanácsos (Hain 1910-1913, 379,

25B-259, 264,280; Demkó 1897, 397.) 1655. dec. David Genersichhel, Matthias Gosnowi­

tzerrel és Gregor Gerstnerrel együtt Lőcse város követe János Kázmér lengyel királyhoz Sze­pesszombatba (Hain 1910-1913, 263--264.)

1657. febr.-márc. Matthias Gosnowitzerrel, Johan­nes Serpiliusszal és Protner szepesi kanonokkal együtt Lőcse város követe Wesselényi Ferenc ná­dorhoz Besztercebányára (Hain 1910-1913, 271.)

39. NIKOLAUS HAIN LŐCSEI �ÍRÓ (t1652), FE­LESÉGE, SUSANNA KRAMER (t1646) ÉS FIUK,NIKOLAUS JOHANNES (t1659) epitáfiuma

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban erede­tileg az orgona alatt volt (,,vnter des Orgels gewölb"

Hain 1910-1913, 255), ma a bejárat mellett függ. 1891-ben és 1897-ben a szószékkel szemközti kar­zat alatt, a második pillér északi oldalán függött (Kompanyik 1891, 72-73; Demkó 1897, 231).

B Jó állapotban. C Fa, festett (fekete, fehér, kék), aranyozott.

M.: kb. 250 cm

D Az epitáfium két részből áll: egy fekvő ovális fel­iratos tábla és álló ovális dombormű kettőséből. A feliratos tábla felülete kidomborodik, betűi aranyszínűek. Kerete áttört, rendkívül dús porc­díszből áll; alul angyalfejen nyugszik, felül víz­szintes párkány zárja le. A felső domborműves táblán Lázár feltámasztásának sokalakos kom­pozíciója (Abraham Bloemaert [1599] után: Chmelinová 2003, 99). Antik romok előterében ját­szódik a jelenet: középütt áll Krisztus, magasba emelt jobb kézzel, körülötte az asszonyok, szél­ről sírásók. Elöl a kihantolt Lázár ül, egy asszony (Márta?) támogatja. Az épületek kékesszürke színűek (talán oxidált ezüst), az alakok, az előtér földje tört fehér, a hajak és szakállak aranyozot­tak. A dombormű kerete kékesfekete és arany, kívülről porcdísz és gyümöksfüzér veszi körül, felül (üres) konzol zárja le. Kétoldalt, középtá­jon, egy-egy S vonalú timpanonfél csatlakozik a kerethez, rajtuk egy-egy kiterjesztett szárnyú, hosszú ruhás angyal szobra áll; a h. jobb oldali kezében homokóra, a másik angyal kezében könyv(?). Az epitáfium színezésében a porcdí­szes keretek törtfehérje és az aranyozás dominál.

55. Nikolaus Hain lőcsei bíró (t1652),felesége, SusannaKramer (t1646) és fiuk, Nikolaus Johannes (t1659) epitáfiuma

389

E 1: DIVINO HONORI ET l\1EMORIAE POSTHUMAE SACRUM, QUOD. 1 Gener. Dno. Nicolai Hain, ORBEM 1N IMPERIALI NORICUM URBE I D. XIX. M. SEPTEMB. A. M. D. C. Ill. HONESTEINGRESSI, 1 ET 1N HAC, CUI PIETATEM, EXPERIENTIAM, BENEQ, DE OMNIB, 1 l\1ERENDI SfUDIUM, PRAESERTIM 1N OFFICIOSAEPE IUDICIS FIDEM & DILIGENTIAM,PROBAVIT, 1 D. XXL M. NOVEMBR. A. M. DC.LII. PLACIDE EGRESSI, PIAS EXUVIAS, 1 ADLAT, LECTISSIMAE CONIUGIS SVSANNAEDE GENER: STIRPE CRAMERORUM, 1 QUAEANNO AB ORTU PROPRIO XL. CHRISTI M.DCLIX. BEATE OBIIT, UT ET FILII DILECTIIOHANI NICOLAI FLORENTE A. XVIII,AETAT: 1 D. XXL M. NOVEMB. CHRIU. M. DL.LIX. DEFUNCTI,ADVENTURIENTEM SOTEREM EXPECTANTES CONDIT, 1 HOC SAXVM, 1 PARENTIBUS ET FRATRI INCOMPARABILIB,AMANTISSIMIS, LUGENTES I POSUÉREDERELICTI HAIN, CASPARVS & WILHELMVS1 HAVE LECTOR, ET CUM PRAESENTIUM,

TUM FUTURORUM I BENE MEMOR, V A L E.2:Humanista kapitális (kurrens és verzál)3:

4:

Divino honori et memoriae posthumae sacrum, quod gener(oso) d(omi)no Nicolai Hain, orbem in imperiali Noricum urbe d(ie) XlX. m(ensis) Sep­temb(ris) a(nno) M. D. C. III. honeste ingressi, et in hac, cui pietatem, experientiam, beneq(ue) de om­nib(us) merendi studium, praesertim in officio sae­pe iudicis fidem & diligentiam probavit, d(ie) XXI. m(ensis) Novembr(is) a(nno) M. DC. LII. placide egressi, pias exuvias, ad lat(us) lectissimae con­iugis Susannae de gener(e) stirpe Cramerorum, quae anno ab ortu proprio XL. Christi M. DCXLVI. beate obiit, ut et filii dilecti Iohani Nicolai florente a(nno) XVIII, aetat(e) 1 d(ie) XXL m(ensis) No­vemb(ris) Chriu. M. DC. LIX. defuncti. Adventu­rientem soterem expectantes condit, hoc saxum, parentibus et fratri incomparabilib(us), amantissi­mis, lugentes posuere derelicti Hain, Casparus & Wilhelmus. Have lector, et cum praesentium, tum futurorum bene memor, vale.

F +1646: Susanna Kramer (G:ramer), +1652. nov. 21.: Nikolaus Hain, 1659. nov. 21.: Nikolaus Johan­nes Hain. 1659 után szüleinek és ifjon elhunyt tesvérének állíttatta a krónikaíró Kaspar Hain és testvére, Wilhelm. Nikolaus Haint 1652. november 25-én temették el: „den 25 dito [Novembris] mit grossen beweinen vnd

trauern der gantzen Stad in die Kirche, bey der Lieben Fraw Mutter seelig Suszanna Cramerin, zu Seiner Ruhe gelegt worden, vnter des Orgels gewölb, wie dasz Epitaphium auszweiset." Hain 1910-1913, 255.

G Kompanyik 1891, 72-73; Demkó 1896, 87; Dem­kó 1897, 231; Éber 1905, 450; Divald 1907, 52; Schü­rer-Wiese 1938, 83, 209-210. (303d. sz.); Garas 1953, 78; Aggházy 1959, II., 163; SPS 2, 1968, 214; Baranyainé 1975, 358., 51. kép; Sásky 1988, 457., 259. kép; Chalupecky 1991a, 95; Divald 1999, 343;Straková 1999, 122, 133/98; Chmelinová 2000, 120.,4. kép; Medvecky 2002, 168; Chmelinová 2002a, 39.,13. kép; Chmelinová 2002b, 22-23., 7. kép; Chmeli­nová 2003, 98 (kép), 99; Granasztóiné 2004, 339.

H Nikolaus Hain (1603. szept. 19., Nümberg-1652. nov. 21., Lőcse - 1. sírfeliratát, valamint Hain 1910-1913, 255.)

Nürnbergi származású kassai, majd lőcsei polgár (1. sírfeliratát; Demkó 1897, 397., ill. Chalupecky 2001, 29), a neves krónikaíró, Kaspar Hain édesapja (Hain 1910-1913, 190. és Chalupecky 1991a, 95.)

1632-1634 a kassai külső tanács tagja (Németh 2006, 178, 179, 180.)

1635 kassai városi tanácsos (Németh 2006, 181.) 1636-1637 a kassai külső tanács tagja (Németh 2006,

182, 183., vö. még 1642-ben is felbukkan: Uo. 190.) 1637. ápr. 24-én Kassáról Lőcsére költözött felesége, a

lőcsei származású Susanna Kramer (Kaspar Kra­mer leánya) kérésére, aki a kassai levegő miatt állandóan betegeskedett (Hain 1910-1913, 194.)

1638. szept. 24. Lőcsén polgárjogot szerez (Hain 1910-1913, 195.)

1644-től 9 éven át lőcsei városi tanácsos (Hain 1910-1913, 379,201,208, 212.)

1644. jún. 6. Lőcse város követe Késmárkra, Szepes vármegye gyűlésére Joseph Alaudával együtt (Hain 1910-1913, 204.)

1644. dec. 13-20. Lőcse város követe 1. Rákóczi Györgyhöz (Hain 1910-1913, 207.)

1645. febr.-márc. ismét Lőcse város követe I. Rákóczi Györgyhöz (Hain 1910-1913, 209.)

1645. máj. Lőcse város követe Kisszeben és Eperjes városokba (Hain 1910-1913, 209.)

1645. máj. 30. ismét Lőcse város követe I. Rákóczi Györgyhöz (Hain 1910-1913, 210.)

1647-1651 bíró (Hain 1910-1913, 228,233,236,239, 252, 254, 375; Demkó 1897, 392., vö. még sírfelira­tát, amely szintén kiemeli e tisztét)

1652. szept. elején többekkel együtt részt vesz a bártfai evangélikus zsinaton (Hain 1910-1913, 255.)

Feleségét, Susanna Kramert (Cramert) (1606/07-1646) feltehetően a Kramer család sírhelyébe temették el 1646-ban (vö. 41. sz.).

390

Fiukat, Nikolaus Johannest, aki 18 évesen 1659. no­vember 21-én halt meg, testvérei a szülők síremlé­kébe temették, és állítottak nekik közös epitaphi­umot, mint annak felirata mondta, ,,saxum" -ot.

40. HIOB ZABLER (ZABELER) LŐCSEI LELKÉSZ(t1664) ÉS FELESÉGE, MARGARETA MILLI­TER (t1663) epitáfiuma

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a ha­jó falán függ. Eredetileg a főoltár mellett temet­ték el, ott lehetett (,,neben dem grossen Altar" Hain 1910-1913, 305).

B Jó állapotban (restaurált); oromzata és két szár­nya, valamint két oszlopa hiányzik, az alsó, fel­iratos tábla alja letörött.

C Fa, festett, aranyozott. M.: kb. 300 cm, sz.: 155 cm, v.: 35 cm

D Töredékes epitáfium; hiányzik oromzata, szár­nyai és az alsó konzol alja. Ezeket archív felvéte­lekről ismerjük (57. kép), de már azok készülésé­nek idején is sérült volt a mű: elvesztek a keretező oszlopok. Középrésze jelenleg is megvan. Félkörívvel zá­ruló dombormű foglalja el a főhelyet. Az előtér-

56. Hiob Zabler (Zabeler) lőcsei lelkész (t1664) és felesége,Margareta Milliter (t1663) epitáfiuma

ben földre roskadó nő, körülötte az egész család. A háttérben, az út mellett obeliszk-szerű emlék­mű, rajta „RHL" betűk. jobbra az úton karaván halad. A jelenet Ráhel halálát ábrázolja. [Koráb­ban felvetődött, hogy a téma esetleg Jairus leá­nyának feltámasztása, vagy Sára halála. A háttér­ben azonban nagyon hangsúlyosan áll az obeliszk a felirattal, amely a Ráhel név héber mássalhangzóit ('?n"i) fordítja latin betűkre. A Ge­nezis szerint (lMóz 35,19-20) Jákob Ráhelt az Ef­rátába, azaz Betlehembe vezető út mellett temet­te el, és sírja fölé emlékoszlopot emelt, amely később is útjelző megvolt (lSám 10,2). Ábrahám Sárát az Efróntól vásárolt makpélai barlangba te­mette el (lMóz 23,1-20).] A dombormű alapszíne csontfehér, a hajak és szakállak sötétre festettek, a ruhák részben aranyozottak; ez a technika ala­bástromdombormű hatását kelti. A dombormű­vet fekete keretépítmény foglalja magába, ara­nyozott rátétekkel; a törtvonalú főpárkány közepén angyalfej. Alul, fekete alapon négy figu­ra térdel. H. jobbra egy férfi (Hiob Zabler), vele szemben egy nő és két leánygyermek (Margareta Milliter és leányai). Közöttük nem látszik semmi­lyen domborművű rátét. (Talán innen is elveszett egy feszület?) E mezőtől jobbra és balra is egy­egy konzol ugrik előre, homlokoldalán angyalfej­jel. Alul erőteljes párkányzat húzódik, alatta porcdísz-keretezésű, fekvő ovális alakú, dombo­rodó felületű feliratos tábla. Az archív fotókról a következőkkel egészíthető ki: a feliratos táblát alul levélmaszk zárta le; az építményt két oldalról egy-egy szaggatott kör­vonalú, angyalfejes porcdísz-fül kísérte; a dom­bormű két oldalán egy-egy oszlop állt; a főpár­kányon ugyanilyen stílusú oromzat emelkedett, közepén álló ovális alakú feliratos táblával.

E 1:

Az elveszett (vagy lappangó) oromzat felirata Kom­panyik 1891, 73-74 és Divald 1907, 53 szövegközlése alapján: „APOC. XIV. BEATI MORTUI, QUI 1N DOMINO MORlUNTUR, AMODO 1 1AM DICIT SPIRITUS

1 UT REQUIESCANT I A LABORIBUS SUIS 1

OPERA ENIM ILLO I RUM SEQUEN I TUR ILLOS." Az alsó tábla: PLURIMUM REVERENDUS ET CLARISSIMUS 1 DN.M. HIOB ZABELER S. AEDIS HUIUS ANTISTES MAR- 1 GARETAM MILLETERIN CONJUGEM LECTISSIMAM I SUB PARTU JETAT XXVII ANNO MDCLXIII DIE III APR 1

PIE DEFUNCTAM ET HEIC CONDITAM PRJEMATURE: 1 AST BEATE. A MDCLXIV. MENS. OCTOB. DIE X. 1 JETAT XXXVIII SUB

391

PESTE SECUTUS I LUGUBRE HUMAN/E VICIS I SITUDINIS MONUMENT. 1 RELIQUIT SPECTANTIBUS 1 [ ••• ? - hiányzik a tábla alja.] 2:

Humanista kapitális 3: Az ae diftongus legtöbbször ligatúra (praematu­re, aetatis, humanae). Csonkításos rövidítések a szó végén álló ponttal megjelölve (pl. dominus, Aprilis) vagy jelölés nélkül (aetatis). 4: Az elveszett (vagy lappangó) oromzat felirata Kompanyik 1891, 73-74 és Divald 1907, 53 szöveg­közlése alapján: Apoc. XIV. Beati mortui, qui in Domino moriun­tur, amodo iam <licit Spiritus ut requiescant a la­boribus suis opera enim illorum sequentur illos. Az alsó tábla: Plurimum reverendus et clarissimus d(omi)n(us) M(agister) Hiob Zabeler S(acrae) Aedis huius an­tistes Margaretam Milleterin conjugem lectissi­mam sub partu aetat(is) XXVII anno MDCLXIII die III Apr(ilis) pie defunctam et heic conditam praemature ast beate a(nno) MDCLXIV mens(ibus) Octob(ris) die X aetat(is) XXXVIII sub peste secutus lugubre humanae vicissitudi­nis monument(um) reliquit spectantibus [ ... ? -hiányzik a tábla alja.]

F Hiob Zabler: t1664. október 10. du. 3 órakor pes­tisben (Hain 1910-1913, 305. és ugyanezt erősíti meg sírfelirata); felesége, Margareta Milliter: t1663. április 3. Az epitáfiumot valószínűleg a szepesszombati szobrász, id. Paul Gross készítette. A feleség sírhelyére a lőcsei krónikában már 1663. december l-én találhatunk utalást: ,,1 De­cembris Hatt mann den Leichtert, den Predigstuhl gerad über aufgehenget, über der Fraw Zab/erin grab­stiitte, den solchen deszwegen H. Magister Zabler H. Pfarrer zur Kirchen verehret, wie die schrifft undten am Leichter auszweiset." Hain 1910-1913, 300.

G Kompanyik 1891, 73--74; Divald 1907, 52-53., VIl/1. kép; Schürer-Wiese 1938, 84; Garas 1953, 77; Agghá­zy 1959, 1., 32, 37,202, II., 163; SPS 2, 1968, 214; Ba­ranyainé 1975, 358; Chalupecky 1991a, 95; Strako­vá 1999, 133/98; Chmelinová 2000, 115, 119-120; Chmelinová 2002a, 38-39,., 11. kép; Chmelinová 2002b, 19-20., 6. kép; Granasztóiné 2004, 339.

H Magister Hiob Zabler (Zabeler) (1626/27, Lő­cse-1664. okt. 10., Lőcsén, pestisben -1. sírfeliratát)

Magister Peter Zabler lőcsei szuperintendens és lel­kész fia (Zoványi 1977, 700.)

1644-ig Lőcsén tanult (Zoványi 1977, 700.) 1644-ben Zsolnán tanult (Zoványi 1977, 700.) 1644-1648 a wittenbergi egyetemen tanult (Zoványi

1977, 700.) 1650-től a lőcsei iskola rectora (1650. márc. 31. Hiva­

talba lép. Hain 1910-1913, 242, 278.) 1652-1662 lőcsei segédlelkész (,,archidiacon") (1652.

ápr. 29. Megválasztás. Hain 1910-1913, 254. és 289; 1653: Uo. 256; 1655: Uo. 260; 1656 Uo. 266; 1658: Uo. 275; 1659: Uo. 279; 1662: Uo. 293.)

1652. szept. elején - Christoph Schlegel lelkésszel együtt - részt vesz a bártfai zsinaton (Hain 1910-1913, 255.)

1656. máj. és júl. részt vesz az eperjesi zsinaton (Hain 1910-1913, 266.)

1662. márc. részt vesz az eperjesi zsinaton (Hain 1910-1913, 292.)

1662-1664t lőcsei lelkész (elsőpap) (1662. ápr. 3. Megválasztás. Hain 1910-1913, 293., ápr. 9. Meg­tartja első prédikációját. Uo.; 1663: Uo. 296.)

1664. okt. 8-án du. 5 órakor elkapta a Lőcse városá­nak lakosságát megtizedelő pestist, amely okt. 10-én du. 3 órakor már el is vitte. Okt. 12-én te­mették el a Szent Jakab-templomban: ,,den 12diesz [Octobris] aber mit ansehnlicher vnd volckrei­cher procession vnd Leichenbegiingnusz in der Kir­chen neben dem grossen Altar zur Erden bestattetworden." (Hain 1910-1913,305.)

Műveire 1. Zoványi 1977, 700.

41. MARGARETHA KRAMER GYERMEKEI szá­mára állított síremléke (1665)

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, a Szent György-kápolna északi falához támasztva.

B Kopott, szélei töredezettek. C Homokkő.

M.: 175 cm, sz.: 130 cm, v.: 32 cm

D Nagyméretű, felfelé szélesedő, ovális tábla, fala­zási tömbbel. Középütt ovális, feliratos tábla, amelynek egyszerű profilú kerete alul kiterjesz­tett szárnyú angyalfejen nyugszik. Kétoldalt rö­vid párkány csatlakozik a kerethez, ezen h. jobb­ra hosszú ruhás, keresztet tartó nőalak áll (a Hit), h. balra pedig ugyancsak hosszú ruhás, hor­gonyra támaszkodó nőalak (a Remény). Közö­sen emelnek egy babérkoszorúba fogott címert afelirat fölé. A pajzsban virágot (?) tartó, h. jobbraforduló figura áll, a pajzson sisak és foszladékok,a sisakon koronából növő alak.

E 1:

A h. jobb oldali figura fölött: FIDÉS

392

57. Hiob Zabler (Zabeler) lőcsei lelkész (t1664) és felesége, Margareta Mi/liter (t1663) epitáfiuma fülekkel és oromzattal(archív felvétel, MNG)

393

Ah. bal oldali fölött: SPES A táblán: ICH HALTE DA I FUR DAS DIESER ZEIT 1

LEIDEN DER HERRLIGKEIT I NICHT WERTH SEI DIE AN VNS I SOL OFFENBART WERDEN

1 DIESEN GRABSTEIN HAT DIE EDLE I EHR VND TUGENDRECH I FRA V MARGARETHA GOSNO I WIZERIN GEBORENE CRA I MERIN IHREN LIEBEN I KINDERN ZUM EHREN 1

GEDECHTNUS AUFRICH I TEN LASSEN DEN 6 IULY Ao 1605. 2:

Humanista kapitális 3:

4:

Ah. jobb oldali figura folött: FIDES Ah. bal oldali fölött: SPES A táblán: lch halte da für das dieser zeit leiden der herr­lichkeit nicht werth sei die an uns sol(l) offenbart werden diesen grabstein hat die edle ehr(en) und tugendre(i)ch(e) frau Margaretha Gosnowi­zerin geborene Cramerin ihren lieben kindem

58. Margaretha Kramer gyermekei számára állított síremlék(1665)

zum ehren gedechtnus aufrichten lassen den 6 Julii a(nn)o 1665

F 1665. júl. 6.

G Kompanyik 1891, 77; Luxová 1983, 69., 12. kép

H Margaretha Kramer (Cramer), a régi és előkelő lő­csei család sarja, aki a szintén a lőcsei elithez tar­tozó Gosnowitzer családba nősült (1. a sírfeliratot. ill. mindkét családra Hain 1910-1913, passim; to­vábbá a következő tételt)

42. MATIHIAS GOSNOWITZER LŐCSEI BÍRÓ(t1669) epitáfiuma

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, az északi hajóban. 1891-ben a Szent Katalin-oltár mellett volt (Kom­panyik 1891, 75).

B Jó állapotban. C Fa, festett, aranyozott.

M.: kb. 250 cm, sz.: kb. 150 cm

D Nagyszabású barokk epitáfium. Alul fekvő ová­lis alakú feliratos tábla, amelynek felülete kidom­borodik, kerete porcdíszből kialakítva, kétfelől egy-egy szárnyas angyal-hennával, alul angyal­fejjel. A táblához felülről hullámzó vonalú pár­kányzat csatlakozik, amelynek két vége erőtelje­sen, konzolszerűen előreugrik, közepe lesüllyed. Itt kapcsolódik hozzá az álló ovális alakú, dom­borműves tábla, amelynek homorú felületén Ezé­kiel látomása, a holtak völgyéről (felül, felhők között, a kimondhatatlan istennév négy betűje). A dombormű aranyozott; kerete fekete, kívülről porcdísszel kísérve. Csúcsához felül kisebb, fek­vő ovális alakú, domborodó felületű feliratos táb­la illeszkedik, ívesen hajló koronázó párkánnyal lezárva. (Ennek legmagasabb pontján, valamint a főpárkány előreugró végein eredetileg szobor vagy. valami applikáció helyezkedhetett el.) Az epitáfium színezése fekete-arany, csak a hermák teste és az angyalfej természetes színű.

E 1: Az oromzat tábláján: EZECHIEL 37. CAPT. UND DER HERR SPRACH ZU MIR: DU I MENSCHENKINDT, MEINESTU AUCH DAB I DIESE BEINE WIEDER LEBENDIG WERDEN, UNDT ICH SPRACH: 1 HERR, HERR, DAB WEISTU I WOL. A dombormű felső részén: il]il'

A dombormű alatti táblán:

394

SISTEPARUMPER GRADUM I VIATOR QUI SECURA PROCEDISMENTE ET TES I TARE SI PIUS ES, SUSPIRIO PIETATEM CULTU REVE 1

RENTIAM PRECIBUS AMOREM AUGUSTAE ENIM MOR I TALITATIS RELIQUAE LETHEO JACENT HEIC CONDITAE SAR I COPHAGO: QUIPPE GENEROSI ET AMPLISSIMI DOMIN! MATTHIAE I GOSNOVICERI, GENEROSO GENERENATI NOTARII ET JUDICIS HU I IUS CMTATIS PRAECELLENTISSIMI MERITISSIMI. DUM PRIORI OFFICIO I PER ANNOS XXI, ET HUIC VINCULPATUS PRAE: FUISSET. 1

ANNO M. DCLXIX. AETAT. LVI. REBUS HUMANIS EXEM I TUS, VIDUA ET LIBERIS DIVINAE TUTELAE RELICTIS I ET IAMNUM 1N ANIMIS BONORUM VIVUS I DE OMNIBUS BENEMERITISSIMUS. 1 P. MARGARETA I GOSNOVICERIANA. 2:

Fraktúr és humanista kapitális 3:

4:

Az oromzat tábláján: Ezechiel 37. Capt. Und der Herr sprach zu mir: Du Menschenkindt, meinestu auch daB diese beine wieder lebendig werden, undt ich sprach: Herr, Herr, daB weistu wol. A dombormű felső részén: i1]i1'

A dombormű alatti táblán: Siste parurn per gradum Viator qui secura proce­dismente et testare si pius es, suspirio pietatem cultu reverentiarn precibus arnorem augustae enirn mortalitatis reliquae Letheo jacent heic con­ditae sarcophago: quippe generosi et arnplissimi domini Matthiae Gosnoviceri, generoso genere­nati notarii et judicis huius civitatis praecellentis­sirni meritissimi. Dum priori officio per annos XXI, et huic vinculpatus praefuisset. Anno MDCLXIX. aetat(is) LVI. rebus humanis exemtus,vidua et liberis divinae tutelae relictis et iamnurnin anirnis bonorurn vivus de omnibus benemeri­tissirnus. P(osuit) Margareta Gosnoviceriana.

F t1669. május 27. (Hain 1910-1913, 370.) Május 30-án temették el: ,,ist den 30 hujus in die Kirchen zurErden bestattet worden." (Uo.) Epitáfiumát felirata szerint 1669-ben állíttatta özvegye, Margareta Gosnowitzer. A lőcsei krónika pontosítja az epitá­fium életkoradatát (,,aetatis LVI"): ,,Seines Alters55 Jahr 33 Wochen. ", a jegyzői tisztének időtarta­mára (,,priori officio per annos XXI") viszont keve­sebb esztendőt ad meg: ,,dasz Notariat ambt aber19 Jahr"; (Uo.); bár ez akár a festő hibája is lehet.

G Kompanyik 1891, 75; Divald 1907, 53; Schürer-Wie­se 1938, 83,210. (306. sz.), 306. kép; Aggházy 1959, I., 31., II., 163; SPS 2, 1968, 214; Baranyainé 1975, 358; Barok 1998, 98. kép, 423; Chalupecky 1991a, 94; Divald 1999, 344; Straková 1999, 122, 135/98; Chmelinová 2000, 119; Medvecky 2002, 159, 169, 179, képe 168; Chmelinová 2002a, 39-41; Chmeli­nová 2002b, 23; Chmelinová 2003, 99, 101 (kép); Granasztóiné 2004, 339.

H Id. Matthias Gosnowitzer (1613-1669 - l. sírfel­iratát)

Kisszebeni származású (Hain 1910-1913, 236,279, 301.) 1642 a lőcsei iskola conrectora (Hain 1910-1913, 200,

279.) 1645-1669t 24 éven át városi tanácsos (Hain

1910-1913, 379, 208, 212, 228, 256, 280, 307, 315, 345. és 370; Demkó 1897, 397.)

1645. okt.-nov. Lőcse város követe többekkel együtt az új evangélikus szuperintendens szebeni meg­választására (Hain 1910-1913, 211.)

1646. ápr. Lőcse város követe a pozsonyi ország­gyűlésre Christoph Teufellel együtt (1646. ápr. 24. A követek elindulnak Lőcséről, de máj. 31-éna királyné halála miatt elhalasztott diétáról haza­térnek. Hain 1910-1913, 213.)

59. Matthias Gosnowitzer lőcsei bíró (t1669) epitáfiuma

395

1646. aug.-nov. Lőcse város követe a végül megtar­tott pozsonyi országgyűlésre David Genersichhel együtt (aug. 21. Elutazás. Hain 1910-1913, 213; nov. 12. Betegsége miatt kénytelen hazatérni. Uo. 214.)

1647. máj.-jún. Lőcse város követe Christoph Teu­fellel együtt a felső-magyarországi városok val­lásügyi tanácskozására, Eperjesre (1647. máj. 24. Hain 1910-1913, 232.)

1647. jún. az öt felső-magyarországi város követe Joseph Alaudával együtt Wesselényi Ferenchez Murány várába (Hain 1910-1913, 233.)

1647. aug. Lőcse város követe David Genersichhel együtt Eperjesre evangélikus lelkész és tanító ke­resése érdekében (Hain 1910-1913, 233.)

1647. aug. Lőcse város követe David Genersichhel együtt Eperjesre a felső-magyarországi városok­kal a taxa ügyében való tanácskozására (Hain 1910-1913, 233.)

1649-1669+ városi jegyző (1649. jún. 23. Megválasz­tás. Hain 1910-1913, 241; 1662-ben bíró és jegyző is egyben, miként később is. Uo. 293., 301. stb. Ezt igazolja sírfelirata is.)

1650. aug.-szept. Johannes Söldnerrel együtt Lőcse város követe Bécsbe a város taxája, a harmincad és egyéb ügyekben (Hain 1910-1913, 243.)

1651. márc.-ápr. David Genersichhel és Jeremias Am­mannal együtt Lőcse város követe Orossy György személynökhöz Pozsonyba (Hain 1910-1913, 244.)

1651. jún. Johannes Söldnerrel együtt Lőcse város követe Rákóczi Zsigmond esküvőjére (Hain 1910-1913, 252.)

1651. okt.-nov. Johannes Söldnerrel együtt Lőcse város követe Bécsbe (Hain 1910-1913, 252.)

1652. febr. Gregor Schmiegerrel együtt ismét Lőcse város követe Bécsbe (Hain 1910-1913, 254.)

1652. szept. elején többekkel együtt részt vesz a bártfai zsinaton (Hain 1910-1913, 255.)

1655 Lőcse város követe a pozsonyi országgyűlésre Martin Scheuermannal együtt Gan. 18. Elutaznak. Hain 1910-1913, 261., júl. 5. G. hazatér a hírrel, hogy Késmárk szabad királyi város lett. Uo. 262.)

1656. febr.-ápr. a hat felső-magyarországi város köve­te Bécsbe a kassai Kaspar Lehmannal együtt a vá­rosok taxája ügyében (Hain 1910-1913, 264-165., vö. Németh 2004, II., 254-255.)

1656. máj. és júl. részt vesz az eperjesi zsinaton (Hain 1910-1913, 266.)

1657. febr.-márc. Jeremias Ammannal, Johannes Ser­piliusszal és Protner szepesi kanonokkal együtt Lőcse város követe Wesselényi Ferenc nádorhoz Besztercebányára (Hain 1910-1913, 271.)

1658. márc. Lőcse város követe Martin Scheuer­mannal együtt Sáros vármegye eperjesi közgyű­lésére (Hain 1910-1913, 273.)

1660. márc. Lőcse város követe Martin Scheuer­mannal együtt Homonnai Drugeth felső-ma­gyarországi főkapitány kassai beiktatására (Hain 1910-1913, 282.)

1660. szept.-okt. Lőcse város követe Gregor Gerst­nerrel együtt Besztercebányára a Thurzó-hagya­ték ügyében (Hain 1910-1913, 286.)

1661-1664 bíró (Hain 1910-1913, 375, 287, 293, 296, 301; Demkó 1897, 392., vö. még sírfeliratát)

1662 Lőcse város követe a pozsonyi országgyűlésre Horváth Jánossal együtt (ápr. 9. Elutaznak. Hain 1910-1913, 293., aug. 30. G. hazatér. Uo. 295.)

1665. aug. Johannes Söldnerrel és Kaspar Hainnal együtt Lőcse város követe a hat felső-magyaror­szági város és Sáros vármegye eperjesi gyűlésén (Hain 1910-1913, 311-312.)

1666. márc. Johannes Söldnerrel és Paul Kramerrel együtt Lőcse város követe I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvőjére (Hain 1910-1913, 316.)

1666. júl. többekkel együtt Lőcse város követe Kis­szebenbe az evangélikus szuperintendens meg­választására (Hain 1910-1913, 336. és 339.)

1666. okt. Kaspar Hainnal együtt Lőcse város követe I. Rákóczi Ferenchez Sárospatakra (Hain1910-1913, 341.)

1667. febr.-márc. többekkel együtt Lőcse város kö­vete a Wesselényi Ferenc nádor által Beszterce­bányára meghirdetett törvényszékre (Hain 1910-1913, 346-347.)

1667. ápr. többekkel együtt Lőcse város követe az eperjesi gimnázium ügyében való tárgyalásokra Eperjesre (Hain 1910-1913, 357.)

1668. febr. többekkel együtt Lőcse város követe a kassai evangélikus zsinatra (Hain 1910-1913, 365-366.)

1669+ bíró (Hain 1910-1913, 369. és 375., vö. még sírfeliratát)

43. JOHANNES SCHWAB LŐCSEI VÁROSI TA­NÁCSOS ÉS FELESÉGE, ANNA SCHEUER­MAN epitáfiuma (1670)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, az északi hajóban, a falon függ.

B Jó állapotban (restaurálva 2004-ben). C Fa, festett (fekete), aranyozott.

M.: kb. 250 cm, sz.: kb. 150 cm

D Háromrészes barokk epitáfium, domborművel, feliratos táblákkal. Legalul erőteljesen kidombo­rodó, fölfelé szélesedő, körte alakú feliratos tábla függ, amelyet keretként három angyalfej és porc­dísz vesz körül, fölül pedig kétszer megtört vo­nalú, egyenes párkány zár le. Ennek közepén

396

címer: aranyalapon h. jobbra forduló, mancsában kivont pallost tartó, fekete madár. E fölött csat­lakozik a középdombormű: álló ovális alakú, enyhén homorodó mezőben elhelyezkedő kom­pozíció, Krisztus színeváltozása. Alul a három apostol, fölöttük lebeg Krisztus, mellette felhőkön Mózes és Illés. A felület szinte mindenütt - a tes­teket kivéve - aranyozott, néhol lüszterrel borít­va. E nagyméretű dombormű egy csonkolt végű, középütt megtört, homorú vonalú timpanon kö­zepét foglalja el. A timpanon két szárnya részben aranyozott (mustrás aranyháttérrel); a h. bal olda­lin egy férfi és két gyermeke térdel, a h. jobb olda­li rész Gelenleg) üres. Az ovális középdombormű felső részéhez porcdíszű keretmotívum illeszke­dik, tetejükön puttókkal, illetve a fekvő ovális ala­kú feliratos táblával, és fölötte két puttóval.

E 1: A felső feliratos táblán: (Talán háromsornyi nem látható.) .... .. welcher unszem Wichtigen Selb . . . 1 •.• wird das er . .. lich wird I seinem wertschatzen leibe. Az alsó feliratos táblán: Dieses Ehrengedachtniss hat I betrübt des Menschen Lebensflüchtigkeit, 1 wie auch seines,

60. Johannes Schwab lőcsei városi tanácsos és felesége,Anna Scheuerman epitáfiuma (1670)

und der Seinen Sterblichkeit der Edel Ehrenverte 1 und Wohlw. Herr Joannes Svab etc. und seine

Haus I frau die Edle Ehr und Tugendsahme Frau Anna gebo I rene Scheuermanin Thnen und denen Lieben I llirigen theils in Gott ruhenden, theils so I lang Gott will noch Lebenden Martin 1 Johannes, Katharina, Gotfried, 1 Johannes,

Gottfried auf I richten lassen I lm J ahr 1670. 2.

Fraktúr 3:

4:

A felső feliratos táblán: (Talán három sornyi nem látható.) .... ]welcher un-szem wichtigen selb[ ...... ]wird das er [ . . . ]lich wird seinem wertschatzen leibe. Az alsó feliratos táblán: Dieses ehrengedii.chtniss hat betrübt des men­schen lebensflüchtigkeit, wie auch seines, und der seinen sterblichkeit der edel ehrenverte und wohlw(eise) herr Joannes Svab etc. und seine haus frau die edle ehr- und tugendsahme frau Anna geborene Scheuermanin ihnen und denen lieben ihrigen theils in Gott ruhenden, theils so lang Gott will noch lebenden Martin Johannes, Katharina, Gotfried, [Jo]hannes Gottfried auf richten lassen im jahr 1670.

F 1670-ben állították Martin Johannes, Katharina, Gotfried és Johannes Gottfried.

G Kompanyik 1891, 76; Divald 1907, 53; SPS 2, 1968, 214; Chalupecky 1991a, 94; Barok 1998, 423; Divald 1999, 344; Straková 1999, 122; Chmelinová 2000, 120; Chmelinová 2002a, 39-41; Chmelinová 2002b, 23.

H Johannes Schwab (t1672 után: Hain 1910-1913, 398.) kereskedő (Uo. 302.)

1662, 1664 a lőcsei külső tanács tagja (Hain 1910--1913, 290, 302.)

1666-1667 városi Fürmender (Hain 1910-1913, 316--317, 331,345, 380.)

1671-1672 városi tanácsos (Hain 1910--1913, 379,393; 1672: leteszik a tisztségről. Uo. 402. és 414; Dem­kó 1897, 398.)

44. FIDES RÜGNER (t1668), GREGOR GERSTNER(GIRSCHNER) LŐCSEI VÁROSI TANÁCSOSFELESÉGÉNEK epitáfiuma (1672)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, az északi mellékhajó hátsó részének falán függ. 1891-ben a nyugati karzat alatt, az utolsó pillé­ren függött (Kompanyik 1891, 73).

397

61. Fides Rügner (t1668), Gregor Gerstner (Girschner)lőcsei városi tanácsos felesége epitáfiuma (1672)

B Jó állapotban. C Fa, festett, aranyozott.

Méretei - magas elhelyezése miatt - lemérhetet­lenek.

D Az epitáfium közepét álló ovális alakú lapos­dombormű foglalja el, a pásztorok imádása áb­rázolásával. A mozgalmas kompozíció antikizá­ló épületbelsőben játszódik. Mária középütt ül, ölében, kendőn fekszik a gyermek Jézus. Jobbja felől pásztorok érkeznek, balján Szent József tér­del, mögötte angyalok csoportja áll, fent, felhő­kön angyalok lebegnek. A dombormű sok helyen aranyozott és ezüstözött (az utóbbi oxi­dálódott), néhol vörös és zöld lüszterrel borítva. Az oválist magába foglaló négyszöghöz kétfelől angyalfejes-porcdíszes fül csatlakozik, alulról pedig enyhén domborodó felületű, feliratos táb­la illeszkedik, szintén porckerettel. Az epitáfiu­mot koronázó oromzat közepén álló ovális alakú mezőben, sötétkék alapon aranyszínű család­jegy; angyalfejek, gyümölcsfüzérek, porcdísz al­kotta keretben. A porcdíszek alapszíne minde­nütt törtfehér, aranyozással.

E 1:

A feliratos tábla: lm Jahr 1672 den 27. February I Hat dieses EPITAPHIUM der I Emevste und Hochweise 1

Herr GREGORIUS GIRSCHNER I Burger und einer Raths allhier vohmehmer Mittglied 1

unnd gewesener Bau-Herr I Der Ehr- und Tugend-samen Frauenn I Fides Gebohme Rügnerin I Alss seiner Geliebten hausfrauen zu Ehren I und stetten Gedachtnuss aufrichten lassen. 1 Welche den 20 Marty Ao 1668 in G. seeliglich entschlaffen I Ungezweifelter hoffnung einer frölichn Auf- 1 ferstehung zum ewigen leben. 1 Ihres alters 62 Jahre. 2: Fraktúr 3:

4: A feliratos tábla: lm Jahr 1672 den 27. Februarii hat dieses epita­phium der emeuste und hochweise herr Gregori­us Girschner burger und einer raths allhier vohr­nehmer mittglied unnd gewesener bau-herr der ehr- und tugendsamen frauenn Fides gebohme Rügnerin allss seiner geliebten hausfrauen zu eh­ren und stetten gedachtnuss aufrichten lassen. Welche den 20 Martii a(nn)o 1668 in G(ott) seelig­lich entschlaffen ungezweifelter hoffnung einer frölichn aufferstehung zum ewigen leben. Ihres alters 62 jahre.

F Fides Rügner (Rugner) tl668. március 20-án 62 éves korában. Ezt követően férje, Gregor Gerst­ner (Girschner) 1672. február 27-én állította szá­mára az epitáfiumot. Az id. Paul Gross műve.

G Kompanyik 1891, 73; Éber 1905, 449-450., LII. mel­léklet; Divald 1907, 53., 49. kép; Schürer-Wiese 1938, 86; Aggházy 1959, II., 163; Chalupecky 1991a, 94; Barok 1998, 96. kép, 422; Divald 1999, 343; Straková 1999, 122, 133/98; Chmelinová 2000, 115, 119-120; Medvecky 2002, 152, 166., képe: 153,részlet: 166; Chmelinová 2002a, 39., 12. kép; Chme­linová 2002b, 20--22., 8. kép; Dlugos-Jirousek 2004,89; Granasztóiné 2004, 339.

H Gregor Gerstner (Girschner) (tl672 után) 1642 lőcsei Teilsherr (Hain 1910--1913, 99.) 1644. jún. az I. Rákóczi György csapatai elleni véde­

kezés idején a város egyik hadnagya (,,Leüte­nant") (Hain 1910-1913, 203.)

1647 után 23 éven át városi tanácsos (Hain 1910--1913, 376,379,228,236,239,256,280,301,307,315,331, 345.)

398

1655. dec. Jeremias Ammannal, David Genersichhel és Matthias Gosnowitzerrel együtt Lőcse város követe János Kázmér lengyel királyhoz Szepes­szombatba (Hain 1910-1913, 263-264.)

1660. szept.-okt. Lőcse város követe Matthias Gos­nowitzerrel együtt Besztercebányára a Thurzó­hagyaték ügyében (Hain 1910-1913, 286.)

1660. dec.-1661. jan. ismét Lőcse város követe Besz­tercebányára a Thurzó-hagyaték ügyében (Hain 1910-1913, 287.)

1661. febr. Lőcse város követe Bécsbe a Thurzó-ha­gyaték ügyében (Hain 1910-1913, 288.)

1661. szept.-okt. ismét Lőcse város követe Beszter­cebányára a Thurzó-hagyaték ügyében (Hain 1910-1913, 288.)

1665. máj.-jún. Lőcse város követe Kaspar Hainnal együtt Körmöcbányára a Christoph Seelmann lelkésszel való tárgyalásra (Hain 1910-1913, 309.)

45. JOACHIM LEIMUTH FŐSTRÁZSAMESTER(t1676) síremléke

A Eredetileg a lőcsei Szent Jakab-templomban, is­meretlen helyen temették el. (,,Die 6 April Ist H. Joachim Leimuth Obrist-WachMeister [sic!] von Löb­lichen Herbersteinischen Regiement, ein Ewangeli­scher Herr, so krancker anhero kommen, vnd seelig verschieden, in die Pfarrkirchen zur erden bestattet worden." Hain 1910-1913, 446.)

B Elpusztult vagy lappang. e -

D-

E -

F t1676. ápr. 6.

G Hain 1910-1913, 446.

H Joachim Leimuth (t1676. ápr. 6. Hain 1910-1913, 446.)

1676-ig a Herberstein-féle ezred evangélikus vallású főstrázsamestere (Uo.)

46. THÖKÖLY ISTVÁN (t1683) sírhelye

A A lőcsei Szent Jakab-templomban, Thurzó III. Szaniszló nádor síremlékébe (1. 28. sz. alatt) te­mették el: ,,der Sarck in silberstuck auff den Studen­ten Chor, welcher mitt Teppichen beleget war [ ... ], nachmaln wurd der todte Körper in die Palatinisch Thurzonische Krufft beygesetzet." (Hain 1910-1913, 498--498.)

62. Johann Philipp Körber egri élelmezési biztos(t1695) sírköve

B Esetleges mortuariumáról, halotti zászlajáról vagy sírtáblájáról nem tudunk; feltehetően el­pusztult vagy lappang, bár az sem zárható ki, hogy ezek közül nem mind készült.

e -

D­

E -

H Thököly István, késmárki (1683. márc. 26., hajna­li 2 és 3 óra között Lőcse-1683. ápr. 3., reggel 7 óra után, Lőcse - születésére és halálára: Hain 1910-1913, 498.)

Késmárki Thököly Imre (1657-1705) felső-magyar­országi fejedelem Zrínyi Ilonától (1643-1703) született fia.

4Z JOHANN PHILIPP KÖRBER EGRI HADI ÉLEL­MEZÉSI BIZTOS (t1695) sírköve

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom Szent György-kápolnájában, a falhoz erősítve.

B Jó állapotban.

399

C Rózsásszürke márvány (?).

D A sírlap felső részében feliratos tábla, amelyet csupán vésett vonal különít el a kő szegélyétől. Alatta, keskeny szalaggal elválasztva, növényi ornamentika között helyezkedik el a címer.

E 1: HIC SEPVLTVS IACET I PERILL AC GENER DNVS IOAN PHIL KORBER I NATIONE FRANCO WOLFSBVRGENSI I SAC. CAES. MATTIS CAMPESTRIS ANNONAE 1

COMISSARIVS EIVSDEMQ ORDINARIVS 1

AGRIAE PRAEFECTVS I AETATIS ANNORVM LI I OBIIT 1N DOMINO LEVTSCHOVIAE XVI. SEPT. MDCXCV I CVI LVX PERPETVA LVCEAT IN COLIS I HOC TOTO ANIMO POSTERI I PRECANITVR IN TERRIS. 2:

Antikva 3: Csonkításos rövidítések (perillustris, generosus, Ioannes Philippus, Sacrae Caesareae, eiusdemque, Septembris), valamint két kihagyásos is (domi­nus, Maiestatis), többnyire jelöletlenül. Az ae mindig ligatúra. Az utolsó két sorban chronosz­tichon: 1693 [sic!]. 4: Hic sepultus iacet perill(ustris) ac gener(osus) d(omi)nus Ioan(nes) Phil(ippus) Korber natione Franco Wolfsbvrgensi Sac(rae) Caes(areae) Ma­(ies)t(a)tis campestris annonae comissarius eius­demq(ue) ordinarius Agriae praefectus aetatis annorum LI obiit in Domino Leutschoviae XVI. Sept(embris) MDCXCV CVI LVX perpetVa LVCeat ln CoLis hoC toto anIMo posterl preCanltVr ln terris.

F t1695. szeptember 16., Lőcsén.

G Kompanyik 1891, 78.

H Johann Philipp Körber (Korber) (1644/45-1695. szept. 16., Lőcse -1. sírfeliratát)

1685-ig hadi élelmezési biztos az alsó-magyarországi bányavárosokban (Fallenbüchl 2002, 166.)

1688-1695t hadi élelmezési biztos és élésmester Egerben (lásd a sírfeliratot: ,,campestris annonae comissarius"; Fallenbüchl 2002, 166; 1690: ,,provi­antverwalter zu Erlau" MO� E 281 1690. évi lajst­romkönyv, fol. 58. Az adatot Oross Andrásnak köszönjük, valamint vö. még az alábbi passzust.)

1695. szeptember 16-án Lőcsén, hosszú betegség után bekövetkezett haláláról Johann Christoph Penz 1695. szeptember 18-án Egerből számolt be a Budai Kamarai Adminisztrációnak, ami tehát

megerősíti a sírfelirat helyességét: ,,Johann Phi­lipp Körber kayserlicher veldtproviandcommissari und ordinari verwalter dahier [ ... ] den 14 difi in sei­ner langwührigen kranckhheit zu Leütschau in Gott seelig entschlaffen". (MOL E 281 1695. Sept. No. 32. A forrás fényképmásolatáért ugyancsak OrossAndrásnak jár köszönet.)

Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy az egri prefektus (,,praefectus zu Erlau") 1688 és 1693 kö­zött Johann Leonhard Körner volt (1688: MOL E 281 1688. évi lajstromkönyv, Körner; 1690: Uo. 1690. évi lajstromkönyv, fol. 59. stb.), azaz a sírfel­iraton szereplő „eiusdemque ordinarius Agriae prae­fectus" cím alatt nem az egri prefektus J. L. Körner által betöltött tiszte, hanem J. Ph. Körber egri Pro­viandverwalter-i posztja értendő. Körner végül 1693. december végén halt meg Egerben, elhuny­táról ugyanis 1694. január l-én számolt be utódja, Johann Christoph Penz a Budai Kamarai Admi­nisztrációnak. (MOL E 281 1694. Jan. No. 1.)

AZONOSÍTATLAN SÍREMLÉKEK

48. ISMERETLEN feliratos sírköve (1590?)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom Szent György-kápolnájában.

B Rossz megtartású; a felirat nehezen olvasható. C Fehér mészkő.

M.: 169 cm, sz.: 55 cm, v.: 20 cm

D Egyszerű feliratos lap. E 1:

HEILIGE ... 1 DER ERSAM ... 1 MICHEL ... 1

WELCHERC ... 1 DEN I NOV ... 1 CHRI MDLX ... 1 ALTERS 1A 1 [üres sor] 1 HRISTIN ... 1 SEIN LIBEH ... 1 WELCHE C ... 1 IST DENX 1 IM JAR I MDXC I ALTERS I GOTT GE I EIN FRAC I AVFERS 2:

Humanista kapitális (6,5 cm) 3:

4:

F 1590?

G -

49. ISMERETLEN (tl699) címeres-feliratos sírköve

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a Szent György-kápolnában.

400

B Kopott, a felirat nem olvasható mindenütt jól; al­só része nem látszik.

C Fehér mészkő. M.: 94 cm, sz.: 64,5 cm, v.: 20 cm

D Széles lemez veszi körül a sírlap mezejét (rajta belülről olvasható körirat); a felső négyszögben vaskos koszorúba fogott családjegy: I és K betűk között egy magas szárú 4-es számjegy. Alatta fel­iratos tábla.

E 1: Körirat: ALL. .. MENSCHEN: MIES I SEN DARVM IST VLLS LIGT BEGRABE[ --- 1 --- 1 ---

]STORBEN: ANO 1699 DIE 16 8B Felirat: NOS QVIT AN SITIS NO I STRI MEMORES MODO SITIS I QVOD SVM HOC ERITIS FVI MVS QUANDO QVOD ESTIS I JOSEPHVS SIGISMVNDVS 1 ...... K VIMAN ...... 1

...... TT ............... 1 ....................... . 2:

Humanista kapitális 3:

4: Körirat: All ... Menschen: miessen darum ist ulls ligt be-grabe[n - - - 1 - - - 1 - - - ge]storben: an(n)o 1699 die 16 (Octo)b(ris) Felirat: Nos quit an sitis nostri memores modo sitis quod sum hoc eritis fuimus quando quod estis Josephus Sigismundus [ - -- ]k virnan[ - - - ]

F +1699. október 16.

G-

50. ISMERETLEN (17. század) sírköve

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom Szent György-kápolnájában, a falhoz erősítve.

B Kopott, a felirat néhol nem, néhol nehezen ol-vasható.

C Mészkő.

D Feliratos lap. E 1:

HIC. ...... 0 SO .......... 1 .......... OST ............. 1 GEORGIO (?) .......... 1 VLTIMA QVI.. ............ . 1 PVBLICA IVR. ......... 1 .ON LICVIT CLA

.••••.•••• 1 AVLTVM MIHI VIVET I IN HORTIS 1

PRAE PROPERE VITA I FVNGOR ET ANTE

DIE I ANTE DIEM CERTE NON D ... 1 TRIA LVSTRA PEREG ... 1 ATQVE DVOS ANNOS 1

MENECAT ATRAL. .. S I SED BENE QVIS MECVM I N .......... ACTVM 1

ENP...... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 még legalább öt olvasha­tatlan sor 2:

Klasszikus kapitális 3:

4: Valószínűleg disztichon volt.

F 17. század

G

51. ISMERETLEN KŐEPITÁFIUMA (17. század el­ső fele)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplom déli, kül­ső falán, eredeti (?) helyén.

B Rossz megtartású; a keret töredezett, a három tömb illesztésénél a peremek kicsorbultak, a fel-

63. Ismeretlen kőepitáfiuma (17. század)a lőcsei Szent Jakab-templom külső falán

401

iratos tábla olvashatatlanná kopott; a keretező színes falfestést meszelés takarja (itt-ott kutató­ablakokon át látszik).

C Mészkő, vörösmárvány; a falon körben freskó­nyomok.

D Közel szív alakú tábla, amelynek középső meze­jét simára kopott, világos lilásvörös márványlap alkotja: ezen volt eredetileg a felirat. A lapot kö­rülvevő mészkőkeret vízszintesen három - egy­máshoz pontosan illesztett - tömbből áll. Belül tömött levélfüzér fut, kívül bonyolult vonalú rollwerk-dísz zárja le a keretet, csigásan vissza­csavarodó szélekkel, helyenként porcmotívu­mokkal. A síremlékhez eredetileg festett keret­dísz is tartozott, hasonló stílusú, amelynek

64. Ismeretlen kőepitáfiuma (17. század)a lőcsei Szent Jakab-templom külső falán

néhány részletét feltárták a templomfal egyen­sárga festése alatt. A festett dekoráció feltűnően kvalitásos; fekete, sötétsárga és vörös színekkel kidolgozott, bonyolult rajzolatú rollwerk-kartus.

E 1-4:

F 17. század első fele

G -

52. ISMERETLEN kőepitáfiuma (17. század)

A A lőcsei Szent Jakab-templom északi, külső fa­lán, az egyik ablak alatt.

B Rossz állapotban, mállott, pusztulóban. Úgy lát­szik, a templom festésekor ezt is átmázolták.

C Mészkő.

D Álló ovális alakú tábla. Közepén domborodó fe­lületű, szív alakú mező - ezen lehetett a felirat. Ezt két oldalról egy-egy íves, bőségszarura em­lékeztető forma veszi körül, amely alatt legin­kább a porcdíszre emlékeztető formációk he­lyezkednek el.

E 1-4:

F 17. század

G

53. ISMERETLEN kőepitáfiuma (17. század első fele)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban, a Szent György-kápolnában, vaskampókkal a fal­ra erősítve.

B Közepes állapotban, kopott; a középső tábla fémbetétei - betűk és talán a címer - mind hiány­zanak.

C Színes (vörös, világosvörös, kalcit-eres fekete) márványok, homokkő; festett és aranyozott; hiá­nyos fémdombormű, fémbetűk.

D A monumentális igényű epitáfium közepén egy fehérrel erezett fekete márványtábla áll, amelyet gazdagon tagolt profilú keret vesz körül, s oszt középütt két részre. E széles kereten körirat fu­tott, amelyet fémbetűkkel írtak; valamennyi hi­ányzik, csak illesztési helyük (sok apró lyuk) van meg. A tábla középső mezejében, felül a fe­szület áll (corpus nélkül), valószínűleg ez előtt, h. jobbra térdelt a megboldogult; alul felirat volt,

402

65. Ismeretlen kőe-pitáfiuma (17. század)a lőcsei Szent Jakab-templom Szent György-kápolnájában

amelyet fémbetűkből raktak fel, de csak a betűk helye van meg. A fekete márványtáblát vörös­márvány-aedicula veszi körül. Szélről kannelú­rás-sípsoros, korinthoszi fejezetű pilaszterek állnak, amelyek a golyvázott koronázó párkány­zatot hordozzák. A párkányon ívelt vonalú, nyi­tott timpanon, amelynek közepére domborodó felületű, kerek tábla illeszkedik, applikált betűk­ből álló felirattal. A timpanonon jobbról és balról egy-egy angyal ül. Az aediculához jobbról és balról egy-egy rollwerkből kialakított „fül" csat­lakozik; közepükön lapos fülke, benne (igen gyenge kvalitású) szobrok: jobbról Mózes a kő­táblákkal, balról Keresztelő Szent János a bá­ránnyal.

E 1:

Az oromzat felirata: CHRISTVS I ESTI VIA I VERITAS I ET I VITA 2: Humanista kapitális 3:

4: Az oromzat felirata: Christus est via, veritas et vita.

F 17. század első fele

G-

54. ISMERETLEN EPITÁFIUMÁNAK TÖREDÉKE(17. század közepe)

A A lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban. B Közepes megtartású. Csak a középső rész van

meg, az aediculával; az alsó konzoltábla, a két fül és az oromzat hiányzik.

C Festett, aranyozott fa.

D Epitáfium középső része. Alul két volutás kon­zol között fekvő téglalap alakú, félkörívekkel végződő festmény: a feszület alatt térdeplő há­zaspár. A konzolokon egy-egy szőlőindával be­futtatott oszlop áll, párkányzatrészeket tartva; a párkányokon egy nyitott timpanon két fele nyugszik, de homorú keretük kifelé magasodik. Az oszlopok között lévő, félkörívvel záródó kép Lázár feltámasztását ábrázolja. A sokalakos fest­ményen, a záradék alatt négysoros felirat lebeg, festett kartusban. Fölötte a kereten angyalfej, a fölött kiugró párkány húzódik. Lehet, hogy összetartozik a 34. számú tétellel.

E 1:

Lazar e tumulo imposi(?) .. . Ac vitae dno Christe voca[ ... ]dit (?) Sic mea(?) cur dubites g ... Martha Altera pars one ... o Martha mea 2:

Fraktúr 3: Csonkításos rövidítés (domino)

66. Ismeretlen e-pitáfiuma (17. század)Lázár feltámasztásának jelenetével

403

4:

F 17. század közepe

G Medvecky 2006, 208.

55. ISMERETLEN epitáfiuma (17. század közepe)

A A lőcsei Szent Jakab-templom déli hajóját a főha­jótól elválasztó pillérek egyikén, az orgona felé forduló oldalon.

B Jelenleg átfestett, átalakított állapotban. C Festett, aranyozott fa.

D Az epitáfium alján tekercs- és porcdíszű konzol­lap közepén fekvő ovális alakú, kék tábla függ. Fölötte az aedicula lábazata: két konzol között feliratos tábla, ez azonban egy kartonlap, 19. szá­zadi írással, amely alatt felirat is, dombormű is lehet. A konzolokon vékony, kékesszürke, már­ványozott féloszlopok állnak, közöttük 19. szá­zadi gyenge olajkép (Szentháromság az előtte térdelő Máriával). Az oszlopok mellett kívülről porcdíszes, keskeny fülek csatlakoznak az épít­ményhez. A gazdagon tagolt párkányzaton két tekercs- és porcdíszes kartus alkotja az oromza­tot, fölöttük konzolon szobor áll. A kartusban két címer. A h. jobb oldali pajzs négy részre osz­tott: az első és negyedik mezó'ben egy-egy ha­rántpólya, benne rozetta, a második és a harma­dik mezőben jobbra foduló, ágaskodó griff. A h. bal oldali pajzs és négyelt, az első és negyedik mezejében egy-egy szarvasagancs, a második­ban és harmadikban egy-egy torony.

E 1-4:

F 17. század közepe

G-

·-e· .. :... .

! ! � =;,;a=:aa=a=,.==I

67. Ismeretlen epitáfiuma (17. század)

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

Levéltári források:

Arhiv Draskovié - HDA [711.j Draskovié - Bozjakovina, Trakoséan, Varazdin, Bukovec 1249-1854

ÁZA- ÖStA HHStA Hofarchive, Altere Zeremonialakten A 57 - MOL, Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii E 41 - MOL, Magyar kincstári levéltárak, A Magyar Ka-

mara regisztratúrája, Litterae ad cameram exaratae E 142 - MOL, Magyar kincstári levéltárak, MKA, Acta

publica

E 148 - MOL, Magyar kincstári levéltárak, MKA, Neo­regestrata acta

E 156- MOL, Magyar kincstári levéltárak, MKA, Urbaria et Conscriptiones

E 196 - MOL, Magyar kincstári levéltárak, MKA, Archí­vum familiae Thurzó

E 281 - MOL, Budai Kamarai Adminisztráció, Berichte und Schreiben

Fam.-Akten - ÖStA, HKA, Familienakten HDA- Hrvatski drzavni arhiv, Zagreb

404

HFU - ÖStA, HKA, Hoffinanz Ungam HHStA - ÖStA, Haus-, Hof- und Staatsarchiv HKR Prot. - ÖStA, KA, Protokolle des Wiener Hofk.riegs­

rates HZAB - ÖStA, HKA, Hofzahlamtsbücher IÖKReg - ÖStA HHStA Innerösterreichischer Kammer-

kanzlei-Registra turbücher KA-ÖStA, Kriegsarchiv KÖH - Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest MKA - MOL, Magyar Kincstári Levéltárak, Magyar Ka-

mara Archívuma MOL - Magyar Országos Levéltár, Budapest MTA MKI - Magyar Tudományos Akadémia Művészet­

történeti Intézete, Budapest NÖHA - ÖStA, HKA, Niederösterreichische Herrschaft-

sakten OKaA - ÖStA HHStA Hofarchive, Oberstkammereramt OMeA - ÖStA HHStA Hofarchive, Obersthofmeisteramt OSzK K - Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, Kéz-

irattár ÖNB - Österreichische Nationalbibliothek, Wien ÖStA - Österreichisches Staatsarchiv, Wien P 1314 - MOL, Családi levéltárak, A herceg Batthyány

család levéltára, Missiles P 707 - MOL, Családi levéltárak, Zichy család levéltára

Kiadott források és irodalom:

Acsády 1897 - Acsády Ignác: Magyarország három részre oszlásának története (A magyar nemzet története, 5.) Budapest 1897

Adattár 13/2 - Magyarországi magánkönyvtárak II. 1588-1721. S. a. r.: Farkas Gábor-Varga András -KatonaTünde - Latzkovits Miklós. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 13/2.) Szeged 1992, 225-326.

Aggházy 1957 -Aggházy Mária: Felvidéki XVII. századi fő­úri síremlékeink stíluseredete. Művészettörténeti Ér­tesítő VI. 1957, 166--174.

Aggházy 1958 - Maria Aggházy: Grabdenkmaler des Hoch­adels in Oberungam aus dem XVII. Jahrhundert und ihre Stilquellen. Acta Historiae Artium V. 1958, 107-117.

Aggházy 1959 - Aggházy Mária: A barokk szobrászat Ma­gyarországon. 1-III. Budapest 1959

Almási 2005 - Almási Gábor: A respublica litteraria és a csá­szári udvar a 16. század második felében. Aetas XX. 2005, 3. sz., 5-37.

Angyal 1898 - Angyal Dávid: Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinánd haláláig. (A magyar nemzet története, 6) Budapest 1898

Ballagi 1880 - Ballagi Aladár: A lőcsei Thurzó-féle műemlékek. Vasárnapi Ujság XXVII. 1880, 1. sz., 1880. január 4., 9-10.

Balogh 1973 - Balogh Jolán: A reneszánsz kor művészete. ln: A magyarországi művészet története. Főszerk. Fü­lep Lajos, Szerk. Dercsényi Dezső --:- Zádor Anna. Buda-pest 19735, 191-256. 1

Barabás 1880 - Barabás Samu: A székely krónika. Történel­mi Tár 1880, 633-648.

Barabás 1884 - Barabás Samu: Genealogiai feljegyzések. Történelmi Tár 1884, 777-782.

Barabás 1899 - Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok. II. köt. Le-

velek. 1566--1574., Oklevelek. 1534-1602. és Pótlék. 1535-1567. (Monumenta Hungariae Historica I, Dip­lomataria XXX.) Budapest 1899

Baranyainé 1975 - Baranyai Béláné: Mesterek és műhelyek az északkelet-magyarországi barokk szobrászatban. ln: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészet­történeti tanulmányok. Szerk. Galavics Géza. Budapest 1975, 313-450.

Bárczay 1893 - Bárczay Oscar: Családi czímerek hazai em­lékeken. Archaeologiai Értesítő XIII. 1893, 434-441.

Barok 1998 - Barok. Szerk. Ivan Rusina et al. (Dejini slo­venského vytvamého umenia) Bratislava 1998

Bathelt 1940 - Kurt Bathelt: Die Familie Thurzo in Kunst und Kultur Ostmitteleuropa (1450-1640). Deutsche Monatshefte 7 (17), Leipzig 1940, 122.

Belius 1723 - Matthias Belius: Hungariae antiquae et novae prodromus .. . Norimbergae 1723

Benda 1972 - Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1607-1608. Levéltári Közlemények XLIII. 1972, 2. sz., 265-325.

Bocatius 1990 - Joannes Bocatius: Opera quae exstant omni­a. Poetica. I. Ed. Franciscus Csonka. Budapest 1990

Bornschlegel 1994 - Franz-Albrecht Bornschlegel: Die In­schriften des Loy Hering und seiner Werkstatt. ln: Pinxit / sculpsit / fecit. Kunsthistorische Studien. Festschrift für Bruno Bushart. Ed. Biirbel Hamacher -Christl Karnehm. S. 1. 1994, 39-50.

Borovszky, Abaúj - Borovszky Samu: Magyarország várme­gyéi és városai. Abaúj megye és Kassa. Budapest é. n. (=Arcanum CD-ROM)

Borovszky, Nyitra - Borovszky Samu: Magyarország vár­megyéi és városai. Nyitra megye. Budapest é. n. (=Ar­canum CD-ROM)

Bu.zek-Pálffy 2003 - Václav Buzek - Géza Pálffy: lntegrace slechty z ceskych a uherskych zemí ke dvoru Ferdinan­da 1. Cesky casopis historicky Cl. 2003, e. 3, 542-581.

Buzási 1990 - Buzási Enikő: Zrínyi és a későreneszánsz vi­tézi allegória. A szigetvári hős festett apoteózisa. ln: Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szerk. Galavics Géza - Herner János - KeserűBálint. Szeged 1990,431-442.

Chalupecky 1969 - Ivan Chalupecky: Historické doklady o Majstrovi Pavlovi z Levoce. ln: Monumentorum tute­la - Ochrana pamiatok, 5. Bratislava 1969, 44-53.

Chapulecky 1991a - [van Chalupecky: Chrám sv. Jakouba v Levoci. Martin 1991

Chalupecky 1991b - Ivan Chalupecky: Levoca v dobe Majst­ra Pavla. ln: Majster Pavol z Levoce. Zivot, dielo, do­ba. Zostáv. Mária Novotná et al. Levoca 1991, 7-19.

Ciulisová 2000 - Ingrid Ciulisová (rec.): lvo Hlobil - Eduard Petrű: Humanism and the Early Renaissance in Mora­via. Ars 2000/1-3, 172-175.

Ciulisová 2002 - Ingrid Cíulísová: Humanizmus a renesan­cia. Mestá, umenie a idey Erazma Rotterdamského. ln: Problémy dejín vytvamého umenia Slovenska. Bratis­lava 2002, 120-144.

Chmelinová 2000 - Katarína Chmelinová: Nové poznatky k zivotu a dielu sochárskej rodiny Grossovcov. ln: Galé­ria. Rocenka slovenskej národnej galérie v Bratislave. Bratislava 2000, 115-122.

Chmelinová 2002a - Katarína Chmelinová: A szepesszombati Gross szobrászcsalád. Művészettörténeti Értesítő LI. 2002, 29-50.

405

Chmelinová 2002b - Katarína Chmelinová: Sochárska rodina Grossovcov zo Spisskej Soboty. Levoca 2002

Chmelinová 2003 - Katarína Chmelinová: Kristof Kollmitz a Levoca 1. polovice 17. storocia. Na okraj dozívajúceho mytu v slovenskej umenovede. ln: Galéria. Rocenka slovenskej národnej galérie v Bratislave. Bratislava 2003, 89-105.

Ceriian 1995 - Igor Ceriian: Oravsky hrad v období Thur­zovcov a ich hrobka. Zbomík Oravského múzea XII., 1995, 25-32.

Csízi 2003--2004 - Csízi István: A jeszenicei és budetini Szunyogh család és címerváltozatai a 16-18. század­ban. Turul LVXXVI., 2003, 3--4. sz., 65-80. és LXXVII., 2004, 3--4. sz., 87-98.

Demkó 1896 - Demkó Kálmán: Lőcse város műtörténeti rö­vid leírása. Lőcse 1896

Demkó 1897 - Demkó Kálmán: Lőcse története. I. Jog-, mű­és művelődéstörténeti rész. Lőcse 1897

Dercsényi-Zádor 1980 - Dercsényi Dezső - Zádor Anna: Kis magyar művészettörténet. (A honfoglalás korától a XIX. század végéig) Budapest 1980

Divald 1906 - Divald Kornél: Szepesvármegye művészeti emlékei. II. rész. Szobrászat és festészet. Budapest 1906

Divald 1907 - Divald Kornél: Szepesvármegye művészeti emlékei. Ill. rész. Iparművészeti emlékek. Budapest 1907

Divald 1999 - A „szentek fuvarosa". Divald Kornél felső­magyarországi topográfiája és fényképei, 1900-1919. Szerk. Bardoly István - Cs. Plank Ibolya. Budapest 1999

Dlugos-Jirousek 2004 -Frantisek Dlugos -Jaroslav Jirousek: Chrám sv. Jakuba v Levoci. S.!. 2004

Dományházi-Font-Keserű-Latzkovits 1989 - A Thurzó csa­lád és a Wittenbergi Egyetem. Dokumentumok és a rektor Thurzó Imre írásai, 1602-1624. Szerk. Domány­házi Edit -Font Zsuzsa - Keserű Gizella -Latzkovits Mik­lós. (Fontes rerum scholasticarum 1.) Szeged 1989

Éber 1902 - Éber László: Hazai szobrászatunk emlékei. ln: A Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene. Buda­pest 1902, 143-147.

Éber 1903 - Éber László: Régi magyar síremlékek. (Előadás 1903. november 7-én.) ln: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1903. évi állapotáról. Budapest 1904, 249-251.

Éber 1905 - Éber László: A bútorművesség emlékei Ma­gyarországon. ln: Az iparművészet könyve, II. Szerk. Ráth Károly. Budapest 1905, 430-505.

Ember 1946 - Ember Győző: Az újkori magyar közigazga­tás története Mohácstól a török kiűzéséig. (A MOL ki­adványai III, Hatóság- és hivataltörténet 1.) Budapest 1946

Erdélyi 1998 - Erdélyi Gabriella: Egy kivételes karrier Mo­hács előtti kezdetei: Bethlenfalvi Thurzó Elek. ln: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születésének 70.' évfor­dulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Budapest 1998, 118-132.

Erdélyi 2005 - Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. (For­rások a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez) I. 1526-1532. Közreadja és a bevezető tanulmányt írtaErdélyi Gabriella. (Lymbus kötetek, 1.) Budapest 2005

Ezredéves kiállítás 1896 - 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történelmi Főcsoport hivatalos katalógusa. Közrebocsátja a Történelmi Főcsoport igazgatósága. II. füzet. Budapest 1896

Fallenbüchl 1967 -Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVIl-XVIII. században. Levéltári Közle­mények XXXVIII. 1967, 2. sz. 193--236.

Fallenbüchl 1988 - Fallenbüchl Zoltán: Magyarország fő­méltóságai 1526-1848. Budapest 1988

Fallenbüchl 1994 -Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főis­pánjai / Die Obergespane Ungams 1526-1848. Buda­pest 1994

Fallenbüchl 2002 - Állami (királyi és császári) tisztségvise­lők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Összeáll.: Fallenbüchl Zoltán. Budapest 2002

Federmayer 2003 - Frederik Federmayer: Rody starého Presporka. Genealogicky rozbor obyvatel'stva a topo­grafia mesta podl'a súpisu z roku 1624. Bratislava­Pressbrug-Pozsony 2003

Federmayer 2003a - Frederik Federmayer: Henckelovci zo Spisského Stvrtka a erb Thurzovcov. Genealogicko­heraldicky hlas (Casopis SGHS MS Martin) 1999/1, 25-30.

Fekete-Nagy 1901 -Fekete-Nagy Antal: A bethlenfalvi Thur­zó család eredete. Turul XLVIII. 1934, 1. sz., 1-15.

Fricky 1969 - Pamiatky hnutelné Vychodoslovenského kraja v státnych zoznamoch 2. Zost. Alexander Fricky. Presov 1969

Fundárková 2003 - Anna Fundárková: Tajny radca Pavol Pálfi. ln: Pálfiovci v novoveku - vzostup vyznamného uhorského sl'achtického rodu. Zbomík z vedeckej konferencie Bratislava 20. mája 2003. Edd. Anna Fun­dárková-Géza Pálffy. Bratislava 2003, 47-62.

Galavics 1973 - Galavics Géza: Későreneszánsz és koraba­rokk. Oegyzetek a 17. század első felének hazai művé­szetéhez.) ln: Művészettörténet, tudománytörténet. Szerk. Tímár Árpád. Budapest 1973, 41-90.

Galavics 1983 - Galavics Géza: [Késő reneszánsz] festészet és szobrászat; Barokk. ln: A művészet története Magyar­országon. Szerk. Aradi Nóra. Budapest 1983, 198-204; 215-302.

Galavics 1986 - Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Budapest 1986

Galavics 1987 - Galavics Géza: A magyar királyi udvar és a késő reneszánsz képzőművészet. ln: Ma_gyar rene­szánsz udvari kultúra. Szerk. R. Várkonyi Agnes - Szé­kely Júlia. Budapest 1987, 228-248.

Galavics 1995 - Galavics Géza: The Hungarian Royal Court and Late Renaissane Art. Hungarian Studies X. 1995, Nr. 2., 307-332.

Garas 1953 - Garas Klára: Magyarországi festészet a XVII. században.Budapest 1953

Garas 1973 - Garas Klára: A barokk kor művészete. ln: A magyarországi művészet története. Főszerk. Fülep La­jos, Szerk. Dercsényi Dezső - Zádor Anna. Budapest 19735, 257-312.

Gerecze 1902-1903 - Gerecze Péter: Építészeti és szobrászati emlékeink a Hunyadiak kora óta. ln: Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiál­lításon. Szerk. Szalay Imre. 1-11. Budapest 1902-1903, II., 291-300.

Gerecze 1906 - Gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi jegy­zéke és irodalma. ln: Magyarország műemlékei II. Szerk. Forster Gyula. Budapest 1906

Gerevich-Genthon 1935 - A magyar történelem képes­könyve. A bevezetést írta Gerevich Tibor, összeállította Genthon István. Budapest 1935

406

Gervers-Molnár 1983 - Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek. (Művészettörténeti füzetek, 14.) Budapest 1983

Gindely-Acsády 1890 - Gindely Antal - Acsády Ignácz: Beth­len Gábor és udvara 1580-1629. (Magyar Történeti Életrajzok) Budapest 1890 (=Arcanum CD-ROM)

Gömöry 1892 - Gömöry [Gusztáv]: Miksa főherczeg jelenté­se Rudolf császár és magyar királyhoz a mezőkeresz­tesi csatáról. Hadtörténelmi Közlemények V. 1892, 394-399.

Granasztóiné 2004 - Granasztóiné Györffy Katalin: Epitáfi­um (2). ln: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, II. Főszerk. Kőszeghy Péter, szerk. Tamás Zsuzsanna. Buda­pest 2004, 336-340.

Güntherová-Mayerová 1955 -Alibeta Güntherová-Mayerová: Renesancná umenie na Slovensku. Pamiatky a Múzeá IV. 1955, 97-114.

Hain 1910-1913 -Hain Gáspár lőcsei krónikája. Kiadták: Bal Jeromos, Förster Jenő, Kauffmann Aurél. Lőcse 1910-1913

Hajnóci 1904-Hajnóci R. József Lőcse szabad királyi város levéltárának tartalomjegyzéke. Lőcse 1904

Hartl-Schrauf 1894 - Wenzel Hartl - Karl Schrauf Fünf Wiener Arzte und Naturforscher aus dem XVI. Jahr­hundert. Johann Aicholz - Diomedes Cornarius - Ma­thias Cornax - Wilhelm Coturnossius -Andreas Dadi­us. Wien 1894

Havlice 2000-2001 - !van Havlice: Príspevok k súpisu náh­robnych kameií.ov na vychodnom Slovensku. Histori­ca Carpatica: Zborník Vychodoslovenského múzea v Kosiciach XXXI-XXXII., 2001-2002, 191-218.

Henszlmann 1871 -Henszlmann Imre: Jelentés a Lőcsére és más felföldi városokba tett régészeti útról. .. Archaeo­logiai Értesítő IV. 1871, 145-151.

Henszlmann 1877 - Henszlmann Imre: Évi jelentés a ma­gyarországi műemlékek ideiglenes bizottságának mű­ködéséről 1876-ban. Archaeologiai Értesítő XI. 1877, 3.

Henszlmann 1878 -Henszlmann Imre: Lőcsének régiségei. (Monumenta Hungariae Archeologica. Magyarországi régészeti emlékek. III. kötet, II. rész.) Budapest 1878

Hlobil 2002 - Ivo Hlobil: Rytíi'ské náhrobníky rané rene­sance na Slovensku a Morave. Ars 2002/1-3, 111-125.

Hlobil-Petru 1992 - Ivo Hlobil - Eduard Petri'!: Humanis­mus a raná renesance na Morave. Praha 1992

Hlobil-Petru 1999 - Ivo Hlobil - Eduard Petru: Humanism and the Early Renaissance ín Morava. Olomouc 1999

Homolka 1972 - Jaromír Homolka: Gotická plastika na Slo­vensku. Bratislava 1972

Horn 2005 -Horn Ildikó: Ismeretlen temetési rendtartások a 16-17. századból. ln: Eadem: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Budapest 2005, 320-341.

Horváth 1939 - Enrico Horváth: II Rinascimento ín Unghe­ria. (Biblioteca deli' Accademia d'Ungheria di Roma, 20-24.) Roma 1939

Horváth 1969 -P(avel) H(orváth): Náhrobny reliéf Stanislava Thurzu v Levoci. Vlastivedny casqpis XVIII. 1969, 136.

Hrasková 1969 - Eleonóra Hrasková: Renesancné epitafy a náhrobnfky na Slovensku. ln: Uméní a temesla 1969 /5, 235-237.

Hromadová 1979 - L'udmila Hromadová: Levoca. Pamiatko­vá rezervácia. Bratislava 1979

Ila 1932 - Ila Bálint: A Thurzó család levéltára. Levéltári Közlemények X. 1932, 12-66.

Ila 1934 - Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyház­történeti iratai. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár 15, 1934, 234-286.

Ipolyi 1863 - Ipolyi Arnold: A középkori szobrászat Magyar­országon. ln: Az M. T. Akadémia Évkönyvei, X. kötet, XIII. darab. Pesten 1863

Ipolyi 1873 - Ipolyi Arnold: Kisebb munkái. Budapest 1873 Ipolyi 1997 - Ipolyi Arnold: Tanulmányok a magyar közép­

kor művészetéről. Szerk. Verő Mária. Budapest 1997 Jasaií 1985 - Viktor Jasaií: Vytvarná kultúra na Spisi.

Kosice 1985 Jedlicska 1897 - Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy

Miklós a győri hősnek életrajza és korához 1552-1600. (Eredeti történeti forrásmunka) Eger 1897

Kalauz 1912 - Magyar Nemzeti Múzeum. Kalauz a Régi­ségtárban. Budapest 191216

Kálmán 1944 - Renesancná plastika na Slovensku. Úvod napísal Dr. Július Kálmán. Bratislava 1944

Kassovic-Bábel 1992 - Branislav Kassovic - fán Bábel: Smrtné stíty v kaplnke Oravského hradu. Zborník Oravského múzea VIII. 1992, 78-85.

Kemény 1902 - Kemény Lajos: A felsőmagyarországi kőfa­ragókról. Archaeologiai Értesítő XXII. 1902, 332-336.

Komáromy 1889 - Komáromy András: Forgách Imre naplója. Turul VII. 1889,70-78.

Kompanyik 1891 - Kompanyik Coelestin: A Sz. Jakabról czím­zett lőcsei plebániai templom rövid leírása. Lőcse 1891

Koéis 1967 - Jozef Koéis: Dennfky Juraja a Imricha Thurzu. Slovenská archivistika II., 1967, e. 2, 107-116.

Koéis 1984 - Jozef Koéis: Alzbeta Báthoryová a palatín Thurzo. Martin 1984

Koéis 1988 - Jozef Koéis: Imrich Thurzo a jeho korespon­dencia (1609-1621). Slovenská archivistika XXIII., 1988, e. 2, 80-92.

Koéis 1990a - Jozef Koéis: Korespondencia Al.zbety Czobo­rovej (1592-1626). Slovenská archivistika XXV., 1990, e. 1, 104-114.

Koéis 1990b - Jozef Koéis: Juraj Thurzo a jeho korespon­dencia 1587-1616. Slovenská archivistika XXV. 1990, e.2, 65-76.

Kőszeghy 1934 - Kőszeghy Elemér: Der alteste Thurzó-Grab­steín. Mitteilungen aus der Vergangenheit der Zips XVI. 1934, 9-12.

Kriianová 2001 - Eva Kriianová: Renesancia ako novy vytvarny styl. Pamiatky a múzeá 2001 / 4, 3-12.

Kubinyi 1876 - Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi gróf Thurzó György levelei nejéhez Czobor-Szent-Mihályi Czobor Erzsébethez. I. 1590-1600, II. 1601-1616. Közrebocsát­va id. Gr. Zichy Edmund, árvai teljhatalmú uradalmi igazgató megbízásából. Budapest 1876

Kubinyi 1888 - Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi Gróf Thurzó Imre 1598-1621. (Magyar Történeti Életrajzok) Buda­pest 1888

Kubinyi 1901 - Kubinyi Miklós: Az árvai várkápolna sír­boltja. Turul XIX., 1901, 3. sz., 118-122.

Kubinyi 2006 - Kubinyi András: A királyi titkárok II. Lajos király uralkodása idejében. Gesta: Miskolci történész folyóirat VI. 2006, 1. sz., 3-22.

Lambrecht 2000 - Karen Lambrecht: Breslau als Zentrum der gelehrten Kommunikation unter Bischof Johann V. Thurzó (1466-1520). Archív für schlesische Kir­chengeschichte LVIII., 2000, 117-141.

Lambrecht 2002 - Karen Lambrecht: Aufstiegschancen und

407

Handlungsraurne ín ostmitteleuropaischen Zentren um 1500. Das Beispiel der Unternehmerfamilie Thurzó. Zeitschrift für Ostmitteleuropa-Forschung XLVII. 1998, 317-346.

Lechner 1985 - Handbuch der Historischen Statten Öster­reich. Bd. I. Donaulander und Burgenland. Hrsg. Karl Lechner. Stuttgart 1985

Lengyel 2005 - Lengyel Tünde: Thurzó György nádor biccsei udvara. ln: Idővel paloták . . . Magyar udvari kultúra a ló-17. században. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Budapest 2005, 127-143.

Lengyelová 2002 - Tünde Lengyelová: Malé mesto v ohroze­ní. ln: Armáda, mesto, spolocnost' od 15. storocia do roku 1918 (Vojenské, politické, hospodárske aspekty a súvislosti) Zbomík príspevkov z medzinárodnej vede­ckej konferencie v Bratislave 14.-15. novembra 2001. / Hadsereg, város, társadalom a 15. századtól 1918-ig. (Katonai, politikai, gazdasági aspektusok és összefüg­gések) A bratislavai nemzetközi tudományos konfe­rencia anyagai 2001. november 14-15. Ed./Főszerk. Vojtéch Dangl - János J. Varga. Bratislava 2002, 42-54.

Lepszy-ism. 1890 - NN: Lepszy Lénárd: A Thurzókról Lengyelországban. Krakkó 1890, 19.1. Századok XXIV. 1890, 614.

Lőuei 1989 - Lőuei Pál: Sírkövek, sírkőtöredékek. ln: Váradi kőtöredékek. Szobortöredékek, építészeti faragványok, síremlékek az egykori Biharvármegyei és Nagyváradi Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Kerny Terézia. Buda­pest 1989, 169-174, 177-188, 193 (186-197, 203. sz.)

Ludiková 2002 -Zuzana Ludiková: A nagyszombati székes­egyház késő reneszánsz és barokk síremlékei. Művé­szettörténeti Értesítő LI. 2002, 85-106.

Ludiková 2005a - Zuzana Ludiková: 0 niektorych rene­sancnych sepulkrálnych parniatkach Levoce. (Elő­adás: Slovenské národné múzeum, Spisské múzeum v Levoci, 2005. november 16-án)

Ludiková 2005b-Zuzana Ludiková: Epitaf Andrea Dadia Ky­enpaurna v kostole sv. Jakuba v Levoci (okolo 1560). ln: Pohl'ady do minulosti. Zborník prednások z histórie, V. Ed. Mária Novotná. Levoca 2005, 193--206.

Ludiková 2006 - Zuzana Ludiková: Epitaf miestodrzitel'a Alexia Thurza od sochára Loya Heringa v Levoci. ln: Acta Musaei Scepusiensis. Levoca 2006, 173-188.

Lukinich 1921 - Lukinich Imre: A Zrínyiek család történeté­hez. Turul XXXVIII. 1924, 35-36.

Luxová 1983 - Viera Luxová: Príspevok k zivotu a dielu Já­na Weinharta. Ars 1983/2, 61-73.

Marczali 1878 - Marczali Henrik: Regesták a külföldi levél­tárakból.!. Történelmi Tár 1878, 401-498.

Medvecky 1994 - Jozef Medvecky: Speculum Justificationis. Thurzov oltár z roku 1611 a jeho protestantská ikono-grafia. Ars 1994/1, 78-102.

Medvecky 1995 - Jozef Medvecky: Speculurn Justificationis. Turzovsky oltár z kaplnky Oravského hradu a jeho iko­nografia. Zborru1< Oravského múzea XII. 1995, 53--67.

Medvecky 2002 - Jozef Medv"écky: Obraz o slovo. Slovo a obraz v protestantskom umení 17. storocia na Slo­vensku. ln: Problémy dejín vytvarného umenia Slo­venska. Bratislava 2002, 145-190.

Medvecky 2003 - Jozef Medvecky: Addenda k Thurzovmu oltáru „Speculurn justificationis" (predlohy a realizá­cia). Ars 2003/ 2, 92-121.

Medvecky 2006 - Jozef Medvecky: Inspirácia grafickymi

predloharni v maliartsve 17. storocia na Slovensku. Ars 39(2006), 199-212.

Meisterwerke 1988 - Meisterwerke aus tausend Jahren. Ein Bildband zur ungarischen Kunst mit einem Ein­führungstext von Dezső Keresztury. Budapest 1988

Mezőkeresztes 1900 - [Szerző nélkül:] Miksa főherczeg emlékirata az 1596 évi mezőkeresztesi csatáról. Törté­nelmi Tár 1901, 550-567.

Mikó 1986 - Mikó Árpád: Jagelló-kori reneszánsz sírköve­inkről. Ars Hungarica XIV. 1986, 97-113.

Mikó 2001 - Mikó Arpád: Reneszánsz. ln: Galavics Géza -Marosi Ernő - Mikó Árpád - Wehli Tünde: Magyar[or­szági] művészet a kezdetektől 1800-ig. Budapest 2001, 212-316.

Mikó 2005 - Mikó Árpád: Késő reneszánsz és kora barokk síremlékek a Magyar Királyság területén (1540-1690). ln: Idővel paloták . . . Magyar udvari kultúra a ló-17. században. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Buda­pest 2005, 625-{)60.

Mikc}-Pálffy 1999 - Mikó Árpád-Pálffy Géza: A győri székes­egyház késő reneszánsz és barokk sírkövei (ló-17. szá­zad). Művészettörténeti Értesítő XLVIII. 1999, 137-156.

Mikc}-Pálffy 2002 - Mikó Árpád-Pálffy Géza: A pozsonyi Szent Márton-templom késő reneszánsz és kora ba­rokk síremlékei (ló-17. század). Művészettörténeti Ér­tesítő LI. 2002, 107-172.

Mikc}-Pálffy 2005 - Mikó Árpád-Pálffy Géza: A pozsonyi fe­rences templom késő reneszánsz és kora barokk sírem­lékei. Művészettörténeti Értesítő LIV. 2005, 319-348.

Myskovszky 1865 - Myskovszky Viktor: A lőcsei r. kath. temp­lom. Vasárnapi Ujság XII. 1865, 16. sz., 1865. április 16., 182.

Myskovszky 1867 - Myskovszky Viktor: Thurzó Szaniszló síremléke. Vasárnapi Ujság XIV. 1867, 30. sz., 1867. jú­lius 28., 368-369.

Myskovszky 1870 - Myskovszky Viktor: Hazánk egynéhány középkori műemléke II. A lőcsei katholikus templom és Thurzó János síremléke. Hazánk s a Külföld VI. 1870, 306-307.

Myskovszky 1874 - Myskovszky Victor: A lőcsei középkori műemlékek rövid ösmertetése. II. Archaeologiai Érte­sítő VIII. 1874, 65-70.

Myskovszky 1881 - Myskovszky Viktor: A renaissance kez­detei és fejlődése, különös tekintettel hazánk építésze­ti műemlékeire. Budapest 1881

Nagy I. - Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1-XII. Pest 1857-1868

Nagy 1961 - Nagy László: A Bocskai szabadságharc kato­nai története. Budapest 1961

Németh 2004 - H. Németh István: Várospolitika és gazda­ságpolitika a ló-17. századi Magyarországon. (A fel­ső-magyarországi városszövetség) 1-2. köt. (Doktori mestermunkák) Budapest 2004

Németh 2006 - H. Németh István: Kassa város archontoló­giája. Bírák, belső és küldő tanács 1500-1700. (Fons Könyvek 3.) Budapest 2006

Noflatscher 1999 - Heinz Noflatscher: Rate und Herrscher. Politische Eliten an den Habsburgerhöfen der österrei­chischen Lander 1480-1530. (Veröffentlichungen des lnstituts für europaische Geschichte Mainz, Abteilung Universalgeschichte Bd. 161., Beitrage zur Sozial- und Verfassungsgeschichte des alten Reiches Nr. 14.) Mainz 1999

408

Pálffy 2004 - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori tovább­éléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok CXXXVIII. 2004, 1005-1101.

Pálffy 2004a - Pálffy Géza: Mellőzött magyarok? Hadikon­ferenciák ülésrendjei 1660-1662-ből és 1681-ből. Le­véltári Közlemények LXXV. 2004, 47-63.

Pálffy 2005 - Géza Pálffy: Die adelige Funeralkultur und Typen der Grabdenkmaler im Ungarischen König­reich im 16. und 17. Jahrhundert. ln: Macht und Me­moria. Begrabniskultur europaischer Oberschichten in der Frühen Neuzeit. Hrsg. M.ark Hengerer. Konstanz 2005, 435-467.

Patzelt 1993 - Edwin Patzelt: Ein Epitaph des Eichstatter Bildhauers Loy Hering in Leutschau / Zips. ln: Histo­rischer Verein Eichstatt, 86. Eichstatt 1993, 63-65. (klny.)

Péter 1930 - Péter András: A magyar művészet története. 1-11. Budapest 1930

Plicka 1980 - Karol Plicka: Levoca. Klenotnica umeleckych pamiatok. Martin 1980

Prokop 1997 - Josef Prokop: Restaurování odevű z prelomu 16. a 17. století - Juraj a Imrich Turzové. Zbomík Orav­ského múzea XIV. 1997, 178-190.

Radocsay 1959 - Radocsay Dénes: Magyarországi reneszánsz művészet. (TIT Művészettörténet, 34.) Budapest 1959

Radocsay 1967 - Radocsay Dénes: A középkori Magyaror­szág faszobrai. Budapest 1967

Radvánszky 1986 - Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. 1-III. Budapest 1986 (a II. és III. kötet az 1879. évi adatgyűjtemény-kö­tetek reprintje)

Rákociová-Chalupecká 1981 - Mária Rákociová-Chalupecká: Heraldické a epigrafické pamiatky v chráme sv. Jaku­ba v Levoci do konca 16. storocia. Levoca 1981 (Diplo­mová práca. Filozofická fakulta UK Bratislava, Kated­ra ceskoslovenskych dejín a archívnictva)

Rauscher 2004 - Peter Rauscher: Zwischen Standen und Glaubigem. Die kaiserlichen Finanzen unter Ferdi­nand I. und Maximilian II. (1556--1576). (Veröffentli­chungen <les Instituts für Österreichische Geschichts­forschung 41.) Wien-München 2004

Reinhardt 1928 - E. Reinhardt: Johann Thurzo von Beth­lemfalva, Bürger und Konsul von Krakau, in Goslar 1478-1496. (Beitrage zur Geschichte der Stadt Goslar, Heft 5.) Goslar 1928

Ring 2001 - Ring Orsolya: Thurzó Imre neveltetése. Sic itur ad astra 2001/1-2, 33-51.

RMNy 1. - Régi Magyarországi Nyomtatványok 1473--1600. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Hol/ Béla, Kii.Jer István és Kelecsényi Ákos munkája. Budapest 1971

RMNy II. - Régi Magyarországi Nyomtatványok 1601-1635. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc és Hol/ Béla munkája, Faza­kas József, Heltai János, Kelecsényi Ákos és Vásárhelyi Ju­dit közreműködésével. Budapest 1983

Ross 1968 - Juliusz Ross: Zwiqzki slowaczyzny i malopolski w dziedzinie rzezby nagrobkowej z okresu renesansu i manieryzmu. Folia Historiae Artium V. 1968, 131-148.

Rusina 1978 - Ivan Rusina: Kamenná plastika 17. storocia na Slovensku. Bratislava 1978. (Rukopis kandidátskej dizertacnej práce [kandidátusi disszertáció, kézirat])

Rusina 1983 - Ivan Rusina: Renesancná a baroková plasti­ka v Bratislave. Bratislava 1983

Ruzsa-Nagy 2001 - Ruzsa-Nagy Zoltán: A temetvényi ura­dalom története a XVII. században. Fons (Forráskuta­tás és Történeti Segédtudományok) VIII. 2001, 3-66.

Sásky 1988 - Ladislav $ásky: Kunstdenkmaler der Slowa­kei. Ein Bildkunstführer. Bratislava 1988

SBS 6 - Slovensky biograficky slovník, 6. Martin 1994. Schürer-Wiese 1938 - Oskar Schürer - Erich Wiese: Deut­

sche Kunst in der Zips. Brünn-Wien-Leipzig 1938 Skladany 1973/74 -M.arián Skladany: Ján Thurzo v Mogile

(1469-1496). Zborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského, Historica XXIV-XXV. 1973--1974, 203--222.

Skladany 1974 -M.arián Skladany: Najstarsí doklad a pod­nikatel'skej cinnosti Jána Thurzu v stredoslovenskych banskych mestách. Historické stúdie XIX. 1974, 237-265.

Skladany 1995-M.arián Skladany: Ján Thurzo z Betlanoviec (1437-1508) - priekopník ranokapitalistického podni­kania v európskom baníctve. ln: Spis v kontinuite casu. Presov-Bratislava-Wien 1995, 41-47.

Skladany 2001 - M.arián Skladany: Thurzovci a Levoca. Pohl'ady do minulosti. Zborník prednások z histórie [Zostav.: Máriá Novátná] Levoca 2001, 61-79.

Spiritza 2000 - Juraj Spiritza: Motív rodinnej genealógie na epitafoch zo 16. a 17. storocia. Genealogicko-heral­dicky hlas (Casopis SGHS MS Martin) 2000/1, 3--16.

SPS - Súpis pamiatok na Slovensku. Zv. 1-4. Bratislava 1967-1978

Straková 1999 - Katarína Straková: Ranobarokové zariade­nie kostola z Liptovskej Mary v kontexte spisskych dielní.Ars 1999/1-3, 105-135.

Sujanová 1976 - Ol'ga Sujanová: Polychrórnia renesancného epitafiu z Levoce. Parniatky a Príroda 1976/4, 25-28.

Szabó 2005 - Szabó Péter: Temetkezési kultúránk újabban felfedezett forrásai elé. ln: Horn Ildikó: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Buda­pest 2005, 301-319.

Sziklay 1971 - Sziklay László: Thurzó György udvara mint későreneszánsz irodalmi és tudományos központ. Heli­kon: Világirodalmi Figyelő XVII. 1971, 3-4. sz., 393-401.

Szilágyi 1874 - Szilágyi Sándor: Levelek és államokmá­nyok (1552-1623) a vörösvári levéltárból. Magyar Tör­ténelmi Tár XIX. 1874, 1-59.

Takáts 1926 - Takáts Sándor: Thurzó Ferenc. ln: Uő: A ma­gyar mult tarlójáról. Budapest [1926] 73--81.

Thurzo 1998 - Milan Thurzo: Identifikácia pozostatkov a zist'ovanie telesnych znakov palatína Juraja Turzu. (Predbezné vysledky antropologického a osteopatolo­gického rozboru.) Zborru'k Oravského múzea, 15, 1998, 75-84.

Thurzo - Beiíus - Lietava - Lengyelová - Zeller - Bátora - Kris­tín 2002 - Milan Thurzo - Radoslav Befzus - Ján Lietava -Tünde Lengyelová - Monika Zeller - Igor Bátora - Jozef Kristín: Imrich Thurzo (1598-1621). Antropologicko­historická a paleopatologická analyza telesnych pozo­statkov syna palatína Juraja Thurzu. Zborník Slovens­kého národného múzea, Prírodné vedy XLVIII. 2002, 82-110.

Thurzo-Lietava-Lengyelová-Benus 2002 - Milan Thurzo -Ján Lietava - Tünde Lengyelová - Radoslav Benus: Alzbeta Thurzová (rod. Czoborová) - manzelka palatína Juraja Thurzu: antropologicko-historická a paleopatologická analyza. Bulletin Slovenskej antropologickej spolocno­sti pri Slovenskej akadérnii vied V. 2002, 104-135.

Thurzo-Lietava-Lengyelavá-Zeller-Befzus 2001 - Milan Thurzo

409

- Ján Lietava - Tünde Lengyelová - Monika Zeller - Ra­doslav Befzus: Kostrové pozostatky Anny Szunyogho­vej (rod. Thurzovej) - dcéry palatína Juraja Thurzu aAlzbety Czoborovej: antropologicko-historická a pale­opatologická analyza. Zborník Slovenského národné­ho múzea, Prírodné vedy XLVII. 2001, 95-119.

Tilkovsky 1961 - Vojtech Tilkovsky: 0 majstrovi Pavlovi. ln: Jaromír Homolka et al.: Majster Pavol z Levoce. Tvorca vrcholného diela slovenskej neskorej gotiky. Bratislava 1961, 21-33.

Togner 1984 - Milan Togner: Návrh na restaurovanie sus­terskej empory chrámu sv. Jakuba v Levoci. Levoca 1984

Veress 1915 - Veress Endre: Matricula et acta Hungarorum in universitatibus ltaliae studentium. l. Padova: 1264-1864. (Fontes Rerum Hungaricarum I.) Budapest 1915

Veress 1941 - Veress Endre: Olasz egyetemeken járt ma­gyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. (Monumenta Hungariae ltalica III.) Budapest 1941

Veres 1968 - Veres Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526--1849. (A MOL kiadványai III, Hatóság- és hivataltörténet 2.) Budapest 1968

Vernei-Kronberger 1939 - Vernei-Kronberger Emil: Magyar középkori síremlékek. Budapest 1939

Vrtel' 2003 - Ladislav Vrtel': Osem storocí Slovenskej he­raldiky. Martin 2003

Wagner 1774 - Carolus Wagner: Analecta Scepusii sacri et profani. Pars II. Complectens scriptores rerum Scepu­siarum quibus accedunt inscriptiones templorum Sce­pusiensium. Viennae 1774

Wagner 1930 - Vladimír Wagner: Dejiny vytvarného ume­nia na Slovensku. Tmava 1930

Wenzel 1878 - Wenzel Gusztáv: Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz. Négy egykorú püspök a Beth­lenfal vi Thurzó családból. 1497-1540. (Értekezések a történeti tudományok köréből) Budapest 1878

Wertner 1905 - Wertner Mór: A bethlenfalvi Thurzó család eredete. Turul XXIII. 1905, 1. sz., 1-10.

Wick 1933 - Wick Béla: Kassa régi síremlékei. XVI-XVIII. század. Kosice 1933

Zajic - Die Inschriften des Politischen Bezirks Krems. Ge­sammelt und bearbeitet von Andreas Zajic. (Die Deut­schen Inschriften; in Vorbereitung)

Závodszky 1912 - Závodszky Levente: Thurzó Imre gróf wit­tenbergi rektorsága. Budapest 1912

Zoványi 1977 - Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. jav., bőv. kiadás. Szerk. La­dányi Sándor. Budapest 1977

Zubercová 2001 - Magdaléna M. Zubercová: Kosel'a ako súcast' renesancného odevu. Parniatky a múzeá 2001 / 4, 67-69.

www.chramsvjakuba.sk (letöltés: 2006. augusztus 10.)

LUDIKOV Á, Zuzana, Slovenská národná galeria / Slovak National Gallery, 815 13 Bratislava l, Riecna 1.

MIKÓ Árpád, Magyar Nemzeti Galéria / Hungarian Na­tional Gallery, H - 1250 Budapest, Pf. 31.

PÁLFFY Géza, MTA Történettudományi Intézet/ Research lnstitut of History of the Hungarian Academy of Scien­ces, H - 1014 Budapest, Úri utca 53.

Kulcsszavak: Lőcse, Szent Jakab-templom, síremlékek, vá­rosi elit, magyar arisztokrácia, Thurzó család, 16--17. szá­zad / Key words: Levoca, St Jacob church, sepulchral mo­numents, bourgeoisie, Hungarian aristocracy, Thurzó family, 16th-17th centuries

410