ANTIK TANULMÁNYOKSTUDIA ANTIQUA

X X . K Ö T E T

A K A D É M I A I K I A D Ó , B U D A P E S T

ANTIK TANULMÁNYOKX X (1973)

F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő

M O R A V C S I K G Y U L A

S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G

F A L U S R Ó B E R T , H A R M A T T A J Á N O S , M A R Ó T I E G O N , S A R K A D Y J Á N O S , S Z I L Á G Y I J Á N O S G Y Ö R G Y ,

T Ö T T Ö S S Y C S A B A

T A R T A L O MT A N U L M Á N Y O K

Borzsák István: A horatiusi szöveg hagyományozásának kérdéséhez ........................ 29Borzsák István: A római manierizmus kérdéséhez ..................................................... 146Castiglione László: Polybios és a római művészet ....................................................... 111Harmatta János: Sásánida edényfeliratok ..................................................................... 169Komoróczy Géza: Istenek munkája és sztrájkja ......................................................... 1Németh Béla: Catullus-interpretációk ........................................................................... 128Szepessy Tibor: József és Aseneth története és az antik regény .................................. 158Székely György: Bizánc és a Nyugat érintkezései .......................................................... 44

K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K

Borzsák István: Horatiana (Ad C. I 2, 39 et I 25,20) .................................................. 57Füves Ödön: A pesti görög kommunitás 1802. évi alapító szerződése . ........................ 197Harmatta János: Az elámi ékírás történetéhez .......................... ............... ................. 184Olajos Teréz: Theophylaktos Simokattes és a Baján-dinasztia kronológiája ........2. 60Szádeczky-Kardoss Samu: Egy figyelmen kívül hagyott forráshely a Graechusok

apjának és a keltiber-római kapcsolatoknak a történetéhez: Polybios in Sudas. v. IIEPIAIPEIN ............................................................................................... 187

Szirmai Krisztina: Újabb adat a pannoniai Liber Pater és Libera kultuszhoz .......... 191Wojtilla Gyula: Két tisztségnév a Dasakumáracaritában ......................................... 54

T U D O M Á N Y T Ö R T É N E T

Visky Károly: Az antik római felelősségi rendszer Marton Géza tanításában .......... 65

M E G E M L É K E Z É S

f Kercnyi Károly emlékezete. (Szilágyi János György) ............................................. 200

S Z E M É L Y I H Í R E K

Hahn István hatvan éves. (Harmatta János) ............................................................... 211Szabó Árpád hatvan éves. (Harmatta János) ............................................................. 211

V I T A

Harmatta János: Elámi, óperzsa, párthus és középperzsa feliratok ............................ 213Jeremiás Éva: Baktriai feliratok magyarázatához ..................................................... 220Tomka Péter: A környei avar kori temető történeti értékeléséhez ............................ 227J. Bielawski—M. Plezia: Lettre d’Aristote á Alexandre sur la politique envers les

cités. (Ism. Maróth Miklós) ......................................................................... .. 75P. Cornelius Tacitus: Die Historien. B. III. Kommentár von H. Heubner. (Ism Bor­

zsák István )............................................................................................................ 77

H. Gesche: Die Vergottimg Caesara. (Ism. Geszfelyi Tamás) ...................................... 82M. Wigodsky: Vergil and Early Latin Poetry. (Ism. Németh Béla) ........................ 84Menandros: ítéletkérők. Ford., bev. Devecseri Gábor. (Ism. Horváth Judit) .......... 232Hahn István—Máté György: Karthágó. (Ism. Szilágyi János György) .................... 233B. Thomas Edit: Helme, Schilde, Dolche. (Ism. FitzJenő) ........................................ 235Castigliono László: Az ókor nagyjai. (Ism. Szabó Miklós) ......................................... 238T. Petronius Arbiter: Satyricon. Ford. Horváth István Károly, jegyz. Szepessy

Tibor. (Ism. Horváth Judit)................................................................................. 239ArchaologischeForschungen 1969. (Ism.KovácsTibor)................................................. 241D. Gáspár: Spátrömische Kástchcnbeschlage in Pannonién. (Ism. Tóth István) . . . . 242Hédervári Péter: A görög Pompeji. (Ism. Szabó Miklós) ............................................ 244Frühgrieehisehe Lyriker. I — II. Deutsch von Z. Franyó. (Ism. Szepessy Tibor) ........ 245Catulli Carmina. Ed. H. Bardon. (Ism. Adamik Tamás) ............................................. 246E. Badian: Román Imperialism in the Laté Republic. (Ism. Kertész István) ............ 248D. Timpe: Arminius-Studien. (Ism. Borzsák István) ................................................... 254V. Pöschl—A. Klinz: Zeitkritik bei Tacitus. (Ism. Borzsák István) .......................... 256R. A. Bullard: The Hypostasis of the Archons. (Ism. Kákosy László) ...................... 257R. Merkelbach —H. v. Thiel: Lateinisches Lescheft zűr Einführung in Paláographie

und Tcxtkritik. (Ism. Borzsák István) ............................................................. 259H:-G. Beck: Geschiclite dér byzantinischen Volksliteratur. (Ism. Mohay András) . . . 260 H. H. BaGajiHKaninnjiH: EBpeiícioie nagrracH b Tpyaitn (XV III—X IX . bb. (Ism.

Bihari József) . .................................................................................................... 262R. H. Bowers: The Legend of Jonah. (Ism. Scheiber Sándor) ...................................... 263

H Í R E K

Beszámoló a XII. Nemzetközi Klasszika-filológiai Kongresszusról (Kolozsvár 1972.okt. 2 — 7). (Ritoók Zsigmond)........................................................................... 86

Beszámoló „A hellénizmus és a Római Birodalom társadahni problémái” c. ókortör­téneti konferenciáról (Liblice 1972. okt. 10 — 13). (Ritoók Zsigmond) ............ 87

Az Ókortudojnányi Társaság tizenötödik éve. (Szilágyi János György) .................... 265Az 1973. évi Ábel Jenő Emlékérem. (Harmattá János) ............................................. 266B. Révész Mária: Az Ókortudományi Társaság 1973. évi Országos Középiskolai La­

liin Tanulmányi Versenye ............................................... ........................... .. 267Aristoteles Graecus. (Karsay Orsolya) ......................................................................... 270Beszámoló az .„Idő és történelem” konferenciáról. (Kákosy László) ........................ 271Beszámoló az újabbkori latin tudományok; II. Nemzetközi kongresszusáról. (Boron- '

kay Iv á n ) ............................................................................................................... 273Beszámoló a párizsi Orientalista Kongresszus egyiptológiai szekciójának munkájáról.

(Kákosy László) ..................................................................................................... 274Révay-díj. (Harmatta János—Szilágyi János György) ................................................ 276

L E V É L S Z E K R É N Y

Szerkesztőségi megjegyzés. (Szilágyi János György) ........................................... . 277Néhány megjegyzés Szabó Miklós könyvbírálatához. (Dr. Tompos Erzsébet) .......... 278Levél a Szerkesztőséghez. (Szabó Miklós) ............................................................... 279

T Ö R T É N E T I F O R R Á S O K

A bagauda mozgalom történetének forrásai. (Bev., ford., jegyz. Gzuth Béla) .......... 90

M Ű V E L Ő D É S T Ö R T É N E T I F O R R Á S O K

Borzsák Erzsébet: Földmérés a rómaiaknál ................................................. .............. 281

K Ö N Y V S Z E M L E

242 KÖNYVSZEMLE

hozzákapcsolt hipotézis láncolat már inkább a témában elmélyült kutat.óknak lehet meggyőző. A cikksorozatot Kiszely Istvánnak a letkési népvándorláskori torzított kopo­nyákat elemző ismertetése, ill. a Skoflelc — Árendás szerzőpárnak a régészeti ásatásokból származó növényi maradványok értékelésére kidolgozott módszerét és első eredményeit bemutató munkája zárja.

2. Az 1969. évi intézeti ásatásokat ismertető rész (131 — 146. lap, 37 — 50. tábla) többé-kevésbé azonos tartalmú a Régészeti Füzetek-ben magyar, ill. az Archaeológiai Érte­sítőben német nyelven közölt beszámolókkal, tehát egy-egy ásatásról három helyen lényegében ugyanaz jelenik meg. A magyar régészet publikációs lehetőségeit tekintve ez luxusnak tűnik; hasznosabb lenne egy ásatásról egy helyen, esetleg több illusztrációval, informatív beszámolót adni.

3. Annotált bibliográfia az Intézet munkatársainak 1969-ben megjelent publiká­cióiról. A bibliográfia e fajtájának elsőrendű célja: a gyorsabb, könnyebb tájékozódás, a szelektálási lehetőség elősegítése a publikációk egyre szaporodó özönében. Kérdés, mennyire sikerülhet ez itt, amikor jó esetben is legalább két év telt el az ismertetett könyvek, cikkek és a bibliográfia megjelenése között.

4. Az apparátust alkotó mutatók és a 2 — 3. részhez kapcsolódó rajzos táblák megfelelően segítik a kiadvány használhatóságát. Követésre méltó példaként említhet­jük az ásatási területeket rögzítő térképrészek és helyszínrajzok következetes közlését, néhány tábla esetében viszont kifogásolhatjuk a könnyű áttekintést veszélyeztető zsú­foltságot (pl. 12, 20, 48. tábla).

A hatvanadik születésnapja alkalmából Gerevich Lászlónak ajánlott kiadványt az új sorozat formakereső láncszemének tekinthetjük. Több mint három évtizeddel a szegedi egyetem régészeti intézetében szerkesztett Dolgozatok megszűnése után, a folyó­irat hézagpótló szerepre vállalkozik a forrásgyűjtés eredményeinek gyors — s reméljük folyamatos — publikálásával. Ugyanakkor vitatható, hogy sok esetben a szerzők csak eredeti összefüggéseikből egyediként kiemelt tárgyakkal illusztrálják cikküket, rövid jelentésüket, a részegységek teljes értékű közreadása helyett. A bemutatott leletek szak­szerű leírása többnyire hiányzik, és így a szó szoros értelmében csak illusztrációknak és nem forrás-közlésnek tekinthetők. Amennyiben a kiadvány az évkönyv szerepét is betölti, a jövőben örömmel olvasnánk folyamatos beszámolót az Intézet legnagyobb vállalkozásai­nak, a régészeti topográfia munkáinak és a régészetnek a segéd- ill. társtudományokkal történő koordinációjának pillanatnyi állásáról. Az előbbivel — legalább is bizonyosvonat­kozásban — a nemzetközi élvonalban halad a magyar régészet, az utóbbival szinte töret­len úton indul, de mindkettő számára (informatív jellegű ill. országos hatósugarú) szak- irodalmi nyilvánosságot kell teremteni.

K o vács T ib o b

D. GÁSPÁR: SPATRÖMISCHE KÁSTCHENBESCHLÁGE IN PANNONIÉN. Mit einem Vorwort von A. MOCSY. Acta Universitatis de Attila József nominatae. Acta Antiqua et Archaeologica. Tomus XV, 1 — 2. Redigunt S. SZÁDECZKY- KARDOSS et E. MARÓTI. Szeged 1971. 57 S., LXVIII Taf.

A Pannonia-kutatás régi adósságának törlesztésére vállalkozott Gáspár D. a pannoniai ládikaveretek szisztematikus corpusba gyűjtésével és feldolgozásával. A 4. századi pannoniai temetkezések e jellegzetes és homályos rendeltetésű sírmellékletei több mint száz év óta foglalkoztatják a régészeti irodalmat, anélkül azonban, hogy a teljes leletanyag áttekintése megtörtént volna. (Különös, a téma «beórését» jelző koincidencia, hogy G. munkájával csaknem egy időben megjelent a ládikaveretek birodalmi méretű összeállítása is: H. Buschhausen, Die spátrömischen Metallscrinia und frühchristlichen Reliqiuare. Wien 1971. Böhlaus Nachf. — Wiener Byzantinische Studien IX.)

A munka első része a veretes ládikák felhasználásának lehetőségeit tárgyalja. Az eddigi irodalomban erre nézve hangzott el a legtöbb — egymástól általában különböző, egymásnak nem egyszer ellentmondó — feltevés. G. jó módszertani érzékkel, elsőként a szóbanforgó ládikák elnevezésének eddig nem vizsgált kérdését veszi vizsgálat alá, hiszen a helyes antik terminus ismerete nagy mértékben vihet közelebb a probléma megoldásához. A rendelkezésre álló közel tucatnyi elnevezés (arca, arcula, armarium, canistrum, capsella, capsula, cista, loculus, reticula crocyfantia, scrinium) közül kizárásos módszerrel, az auctorok és jogi források szolgáltatta adatoknak a ládikák alakjával, anyagával, alkalmazásával való egybevetése után jut el az eredményhez: a szóbanforgó ládikák korabeli elnevezése az arca, arcula lehetett.

KÖNYVSZEMLE 243

Ez után, ugyancsak szöveges forrásokra támaszkodva, vizsgálja azon tárgyak körét, melyeknek őrzésére az arca szolgálhatott, s az auctor-adatokat egyezteti az ásatási megfigyelésekkel. Ennek eredményeképpen állapítja meg, hogy a ládikák ékszer, pipere­cikkek, érmek és a res sacra körébe utalt kenyér és kancsó tárolására szolgáltak.

A ládikaveretek ábrázolásainak és a ládikák funkciójának a kapcsolatát vizsgálva mérlegeli a magán- és a hivatalos jellegű felhasználás lehetőségét. Az előbbi körbe a min­dennapi élettel összefüggő funkciók tartoznak. E kérdés kapcsán a veretek beható vizsgá­lata alapján G. elutasítja azt a korábbi irodalomban felmerült feltevést, hogy a veretes ládikák kifejezetten a halottkultusz szolgálatában állottak volna, s hangsúlyozza, hogy azokat nem a sír, hanem a napi használat céljára készítették. A ládikák hivatalos fel- használására azok a veretek utalnak, melyeknek ábrázolásai az éremveréssel rokon hiva­talos állami szimbolikát mutatják, s amelyek általában épen, gyakorlati használatra utaló sérülések, kopások, javítások nélkül kerültek elő. A Vulgata szövegéből, az érem­verésből és a ládika-ábrázolásos feliratos kövek vizsgálatából arra a következtetésre jut, hogy ezek a ládikák «feltehetőleg a császár személyes ajándékai lehettek olyan bizalmi emberei számára, akik magasabb polgári vagy katonai rangjuk és beosztásuk révén az emberek jelentősebb csoportjának hűségéről kezeskedhettek.» (12. 1.) — Emellett a ládi­kák az éremveréshez hasonlatos propagandacélokat is szolgálhattak.

A második rósz az eddig előkerült, ill. publikált, ábrázolásokkal díszített ládika­veretek katalógusát adja. A 70 tételt tartalmazó felsorolás huszonhat lelőhelyről gyűjti egybe az emlékeket. Az egyes veretek leírása során G. a korábbi publikációk számtalan — legtöbbször éppen a kellő összehasonlító anyag hiányával magyarázható — téves leírását helyesbíti, és sok olyan összefüggésre hívja fel a figyelmet, amely csak így, a teljes pannoniai anyag áttekintése után ismerhető fel. A katalógus kiegészítésére szolgál a táblakötet 68 nagyalakú táblát megtöltő rajzos illusztrációs anyaga. E rajzos táblák igen nagy mértékben segítik a szövegben adott leírások megértését, és alapjául szolgál­nak a dolgozat harmadik részét alkotó ikonográfiái elemzésnek.

Ikonográfiái szempontból e ládikavereteken — mint ismeretes — sajátos módon keveredik a még élő klasszikus mithologikus szimbolika a korai keresztény ábrázolások­kal; a hivatalos, triumfális motívumkincs a köznapi, dekoratív képtípusokkal. E kevere­dés legtanulságosabb példáit az azonos vereteken feltűnő pogány és keresztény szimbólu­mok szinkretizmusa, ill. egyes verettípusok kétféleképp értelmezhető volta mutatja. Ezt a problémát G. szellemes (és mindenképpen további kimunkálást érdemlő) hipotézis­sel magyarázza: a jelenséget a Nagy Constantinus és utódai korára jellemző ingadozó valláspolitika idején feltűnő diplomáciai fogásként felfogva «feltehető, hogy a ládika­veretek pogány ábrázolásait a keresztény érzésű rétegek a maguk vallási felfogása szim­bólumainak tekintették». (30. 1.)

A tiszta mithologikus ábrázolások, perszonifikációkkal díszített veretek és a tisz­tán keresztény motívumok elemzése során számos értékes megfigyeléssel és több találó új értelmezéssel találkozunk. Ezek sorából kiemelkedik a kisárpási és pécsi veretek inter­pretatio ja.

A dolgozat, mely a téma első átfogó igényű feldolgozása a magyar régészeti iro­dalomban, Buschhausen említett könyve mellett is hosszú ideig alapvető forrása lesz a 4. századi Pannonia kutatásának.

Köszönet illeti a szegedi Acta szerkesztőit, akik a kimagasló értékű egyetemi szak- dolgozat idegennyelvű közzétételére vállalkoztak, és azt — a szakmai érdeket az egye­temi kötelékek fölébe helyezve (G. a budapesti egyetemen végzett) — szinte páratlan gyorsasággal, igényes kivitelben valósították meg.

A munka értékéből semmit sem fog levonni, ha érdemeinek ismételt hangsúlyozása mellett néhány olyan pontjára is rámutatok, mely még további vizsgálatot igényel. így, mindenekelőtt, feltétlenül kidolgozást érdemel a ládikaveretek történeti-kronológiai meg­oszlásának kérdése, erre ui. G. munkája egyáltalán nem terjed ki. A veretek legtöbb esetben nem kielégítően dokumentált leíőkörülményei tüzetesebb vizsgálat esetén esetleg több olyan lehetőséget nyújtanának (sírmellékletek, rétegösszefüggések), melyek ponto­sabb keltezésre felhasználhatók volnának, — legalább a ládikák földbekerülésének idő­pontjára nézve. Ugyancsak a lelőkörülmények felderítése ill. közelebbi vizsgálata adhatna választ arra a kérdésre, mennyi alapja van annak a kutatásban elterjedt nézetnek, amely szerint a ládikák a női sírok jellegzetes mellékleteinek tekinthetők. G. katalógusa csupán egyetlen esetben (Nr. 3. Császár) említi, hogy a ládikaveret női temetkezésből származik ! E kérdés tisztázása rendkívül fontos volna a ládikák felhasználása, s nem utolsó sorban G. ezzel kapcsolatos megoldási javaslatának igazolása szempontjából.

Ugyancsak számos adatot lehetne remélni a provinciális kőemlékeken — mindenek­előtt a sírköveken — található ládikaábrázolások teljességre törekvő összeállítása és

244 KÖNYVSZEMLE

kiértékelése eredményeként. (G. a forrásoknak ezt a csoportját erősen szelektálva hozza.) Ez a forráscsoport talán éppen azokhoz a felhasználási területekhez — katonai és vallási célok — adna közelebbi támpontokat, melyeknek értékelését G. dolgozata a később elvég­zendő feladatok között jelöli meg.

Nagyban megkönnyítette volna a katalógus használatát, ha az irodalmi hivatko­zások nem jegyzetben, hanem — az ilyen típusú összeállításoknál megszokott és bevált szokás szerint — közvetlenül az egyes tételek leírása előtt vagy után kaptak volna helyet. Ugyancsak hasznos lett volna a táblakötet rajzai mellett feltüntetni a katalógus tétel- számozását, ami az ábrázolások visszakeresésekor jelentene nagy könnyebbséget. Ugyanez vonatkozik a lelőhely-térképre: érdemi következtetések levonását segítené, ha az egyes lelőhelyek mellett szerepelne az onnan származó darabok tételszáma, hiszen így első pillan­tásra megállapítható volna a veretek eloszlása, egyes lelőhelyeken való koncentrálódása.

E kifogások mindössze arra utalnak, hogy a pannoniai ládikaveretek kutatása még további vizsgálódásra ösztönöz. Bízvást reméljük, hogy e vizsgálatok elvégzésére éppen a most tárgyalt munka szerzője fog vállalkozni.

T ó th I s t v á n

HÉDERVÁRI PÉTER: A GÖRÖG POMPEJI. (Egy vulkán régészete.) GondolatKiadó, Budapest 1972. 332 lap, 38 szövegközti rajz, 48 fekete-fehér, 16 színes tábla.

Sp. Marinatos 1932-ben a krétai Hérakleion közelében Knóssos kikötőjének, Amnisosnak maradványaira bukkant. Az egyik feltárt épület pusztulási rétegéből nagy mennyiségű vulkánikus eredetű anyag került elő. A váratlan lelet magyarázatára Marina­tos azt a feltevést kockáztatta meg, hogy a minósi kultúra i. e. 1500 körül bekövetkezett katasztrófájáért a mintegy 100 kilométerrel északabbra fekvő Théra vulkánjának kitörése a felelős. (The Volcanic Destruction of Minoan Crete, Antiquity X III, 1939.) A tanulmányt, melyhez a folyóirat szerkesztője azt a megjegyzést fűzte, hogy «főbb állításai további bizonyítékokat igényelnek», a tudományos világ általában nagy kétkedéssel fogadta.

A bizonyítókok feltárását Marinatos 1967-ben kezdte meg: ekkor indultak meg a II. világháború miatt elhalasztott görög ásatások Théra déli részén, Akrotiriban. Ma már kétségtelen, hogy a vulkán-erupciótól elpusztult bronzkori város a modern régészet egyik legnagyobb felfedezése; ezt eddig öt kötetnyi előzetes jelentés (Sp. Marinatos: Excavations at Thera, Athén, 1968 óta), továbbá az Athéni Nemzeti Múzeumban rende­zett kiállítás anyaga is tanúsít ja (Sp. Marinatos: Brief Guide to the Temporary Exhibi- tion of the Antiquities of Thera, Athén 1971).

Az ásatásokkal párhuzamosan a vulkanológiai kutatások is fellendültek. Ezekbe kapcsolódott be Hódervári vulkánenergetikai vizsgálataival, és eredményei alapján meg­hívást kapott az I. Thóra-kongresszusra. (Vö. Acta of the lst International Scientific Congress ontheVolcano of Thera, Held in Greece 15th —23rd September 1969, Athén 1971.)

A most megjelent könyv a szerző 1969-es és 1971-es görögországi tanulmányútjá- nak gyümölcse. Első része (az egész könyv kb. kétharmada) vulkanológiai tárgyú, s kiindulópontját Marinatos 1939-es cikkének gondolatmenete képezi. Hédervári ehhez kapcsolódva ismerteti azokat a vulkanológiai, geofizikai és oceanográfiai kutatásokat, amelyek a rész végén részletesen tárgyalt thérai bronzkori kitörés rekonstrukciójához lényegesek. A kötet második része a minósi kultúráról, az Akrotiriban folyó ásatások eredményeiről, és a vulkán-katasztrófa következményeiről igyekszik képet adni. A függe­lék vulkánenergetikai vizsgálatok ismertetését tartalmazza.

A könyv, bár nagyobb része vulkanológiai tárgyú, — s a szerző ezen a területen van otthon, — az ókortudomány szempontjából is figyelmet érdemel, minthogy első ízben ad magyar nyelven autopszia alapján átfogó képet az akrotiri ásatásokról, foglalkozik a thérai erupció történeti következményeivel, sőt rövid áttekintést nyújt a minósi kultú­ráról is.

Hédervári az adott téma feldolgozása során igen helyes komplexitás-igénnyel különböző tudományágak ismeretanyagát igyekezett összegezni. A tervezett szintézis azonban igen kis mértékben valósult meg: a természettudományos és a történeti szem­pontú fejtegetések ritkán kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Ugyanez a helyzet a külön­böző jellegű (ismeretterjesztő, új tudományos eredményeket közlő, kongresszusi anyag szemelvényeit reprodukáló, «lírai» útleíró stb.) részek összeillesztésével: nincs egységes hangja a könyvnek. Mindezzel összefügg a szerkezet megoldatlansága: a szerző nem egy­szer valami ideges türelmetlenséggel a tulajdonképpeni bizonyítás előtt tálalja az ered­ményeket, hogy azután szükségszerű ismétlésekkel kényszerüljön visszakanyarodni a témához.