Emődi András: Gyöngyösi ferences könyvek XVI. századi possessorai a szatmári római katolikus...

EMŐDI ANDRÁS

Gyöngyösi ferences könyvek 16. századi possessoraia Szatmári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Műemlékkönyvtárából

Jelen adatközlésünknek joggal adhatnánk a „XVI. századi könyvgyűjtők kötetei agyöngyösi műemlékkönyvtár antikva-gyűjteményében. Pótlások, kiegészítések SoltészZoltánné közleményéhez” címet is, ugyanis pontosan erről van szó.

A mariánus (konventuális) ferencesek hihetőleg már a 14. század első felébenkolostort bírtak Szatmáron, több esetben (1349, 1410) itt tartották évi közgyűlésüket.1448-ban a salvatoriánusok (obszervánsok) sikertelenül próbálták a kolostort átvenni,későbbi történetéről alig van információnk. Az 1531. évi székesfehérvári közgyűléseseményei kapcsán nem, az 1533. évi váradi közgyűlésük forrásai még említik.Legkésőbb 1556-ban távoztak Szatmárról, a váradi mariánus őrség teljes pusztulásávalegy időben.1 1856-ban, pontosan három évszázaddal később, a gyöngyösi származásúHám János püspök (1827-1857) kezdeményezte a ferencesek újbóli letelepítését – aprovincia két tagot ide is rendelt Gyöngyösről a megkezdődő kolostorépítés felügyeletére– ám halála megakasztotta a tervet. A már akkor felépült rendházba szegényápolót, majdtanítóképzőt költöztettek.2 A kolostorhoz időközben hozzáépült templomot Szt. Jánosapostol és evangélista tiszteletére szentelték, 1906-ban. Végül Boromisza Tibor püspök(1906-1928) ültette gyakorlatba elődje akaratát és 1913-ban, a szükséges szentszéki éskormányhivatali engedélyek megszerzése után, Szatmárra hozta a ferenceseket.3 Az újrendház egyúttal plébániai teendőket (Németi városrész) is ellátott. Az impériumváltozástkövetően, 1922-ben a Romániához került három kapisztránus rendház (Kaplony,Szatmárnémeti, Máriaradna) új provinciálist kapott, ám rövidesen – 1924. április 2-án –bekebelezte őket az erdélyi, 1640 óta őrségként, majd 1729-től önálló tartománykéntfennálló Szt. István királyról nevezett stephanita rendtartomány. A kapisztránusrendtagok 1927-ben hivatalosan is átadták a kolostor vezetését az Erdélyből érkezőknekés távoztak Magyarországra.4

1951. augusztus 20-ig a ferencesek látták el a plébániát, ekkor kényszerlakhelyreinternálták őket a kommunista hatóságok. A veszély közeledtének hírére P. PuskásFerenc Hugolin vagy P. Gurzó György Anaklét házfőnökök – a már-már megszokottferences eljárásnak megfelelően (ld. Csíksomlyó, Mikháza, Déva, Gyöngyös hasonló

1 Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. I. Bp., 1922. 40, 47, 49, 58,90-93, 104; Ld. még: A magyarországi minorita-rend névtára 1882/3-ik évre. Arad, 1883. 130; A szatmáripüspöki egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében. (Schematismus centenarius)1804-1904. Szatmáron, 1904. 119.2 Láng Ferenc: Hildegárda. A szatmárnémetii rk. plébánia története. Satu-Mare – Szatmár-Németi, 1930. 9-15; A Szatmári Egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006. 131-132; Az épületegyüttesközkeletű „Hildegárda” elnevezése a szegényház akkori védnökének (Albrecht főherceg Hildegardis n.felesége) nevétől százmazik.3 Láng i.m. 16-17. és a Szt. János plébánián ma is őrzött Historia Domus részletesen taglalja a letelepedéskörülményeit.4 Láng i.m. 22-26.

eseteit) – a rendház mindaddig zárt, saját használatra szánt könyvtárát a templom egyikemeleti, torony melletti helységébe menekítette és ott gondosan álcázva eltorlaszoltatta.5

A könyvállományt a rendszerváltást követően, a kilencvenes évek végénbontották ki rejtekhelyéről. Tudományos (nem amatőr, mert olyan is volt)feldolgozásának első kísérletére 2002-ben került sor, amikor is az állomány értékesebbrészét – általában a kötetek címlapjait, esetenként a korai possessorok bejegyzéseittartalmazó lapjait – lefényképezték. Az így elkészült digitális adattár ténylegesfeldolgozására azonban a későbbiekben nem került sor.6

A szatmári püspökség kezdeményezésére, 2005-től kezdődően az egyházmegyeterületén lévő – sok esetben hányódó, különféle veszélyeknek kitett – történetikönyvörökség (központi hatóság, plébániák, szerzetesrendek) sorsa megnyugtatóanrendeződött. E könyvtárrendezési, begyűjtő munka során a ferences könyvállománytteljes egészében átszállították a szatmárnémeti püspöki palotában kialakított és azegyházmegye régi könyvállományát megőrizni hivatott EgyházmegyeiMűemlékkönyvtárba. A könyvtár mintegy 4.500 kötetének (ebből a ferences állományvalamivel több mint másfél ezer kötetnyi) leltározására 2006 és 2007 nyarán került sor.7

Már a teljes állományt feltárni hivatott gyors leltározás során is látszott, hogy e ferenceskönyvállomány rendkívüli értékeket rejteget, majd utólag, a könyvtár legrégebbiállományrészeinek feldolgozása során tételesen számba vehettük e köteteket.8

Egyértelművé vált, hogy a ferencesek szatmári könyvtára elsősorban a gyöngyösianyaháztól kapta 1913. évi letelepedésekor, vagy az azt követő években a könyvanyagnagyobbik részét. Ezen kívül jelentős mennyiségű kötet az egri és a máriaradnai rendikönyvtárakból származik. Az 1701 előtti nyomtatványokban több mint húsz ferenceskolostor 16-19. századi tulajdonosi bejegyzéseit azonosíthattuk (Arad, Bécs, Eger,Eperjes, Fülek, Galgóc, Gyöngyös, Hradistye, Karánsebes, Kassa, Léva, Máriaradna,Sümeg, Szabadka, Szakolca, Szamosújvár, Szeged, Szendrő, Szécsény, Velika,Veszprém). E jegyzékből világosan látható, hogy zömmel az egykori salvatoriánustartomány köteteiről van szó, melyek szinte mind a gyöngyösi rendház útján kerültek1913 után Szatmárra, ugyanis e rendház tulajdonosi bejegyzéseivel, bélyegzőjével vanellátva a kötetek zöme. Szembeötlő, hogy számos gyöngyösi kötetbe feltüntették 19/20.

5 Bura László: A második évszázad (1904-2004). A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye kislexikona.Csíkszereda, 2003. 128.6 Nagy Júliának egy Klebelsberg ösztöndíj keretén belül készített munkájáról ismereteink szerint az alábbikonferenciaelőadások és közlemények adtak számot:Könyvek titkai. Eddig ismeretlen ferences könyvtár Szatmárnémetiben. (Elhangzott: A ferences lelkiséghatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. Nemzetközi tudományos konferencia PPKE BTK2002. október 14-16); A szatmárnémeti "Hildegárda" templomban talált ferences könyvkincs digitálisfeldolgozása. (Elhangzott: Egyházi könyvkultúra Magyarországon és Európában a 15. század végétől a 18.század közepéig. Nemzetközi tudományos konferencia és könyvkiállítás 2003. október 1-3.); Bolyongókönyvek. A szatmárnémeti Hildegard templomban őrzött ferences könyvtár kincsei. In: MagyarKönyvgyűjtő 2004. 5. 16–18.A digitális fényképeket tartalmazó CD-ROM az OSzK irattárában (Klebelsberg ösztöndíj / Nagy Júlia)tanulmányozható.7 Emődi András: A váradi és szatmári római katolikus püspökség régi könyv-állományának összegyűjtése,rendezése és feldolgozása (1998-2008). In: Könyvtári Figyelő. 2009. 2. 188-199.8 A Szatmári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Műemlékkönyvtárának régi állománya. Katalógus(1701 előtti külföldi művek, RMK). Összeáll. Emődi András. (Megjelenés előtt). Munkámban mindvégignagy segítségemre volt és számtalan részletkérdésre hívta fel a figyelmemet Szelestei Nagy László.

századi kézírással: „duplum”, néhány esetben „triplum”. Nem gondolhatunk semmimásra, minthogy a gyöngyösi könyvtárban 1915 körül végrehajtott nagyszabásúrendezési munkálatok során fölöslegesnek ítélt köteteket a frissen alapított és a gyöngyösianyaházhoz tartozó szatmári kolostornak ajándékozták.9 Tehát ekkor, illetve legkésőbb az1919. évi hatalomváltásig kerülhetett a magyar művelődéstörténet szempontjábólkiemelkedő jelentőségű, 16-17. századi ferences könyvörökség e töredék részeSzatmárnémetibe. Mivel megjelenés előtt álló katalógusunk számot ad minden korai(1701, illetve a magyarországiak esetén 1712 előtt nyomtatott) kötetről, ezúttal – SoltészZoltánné gyakorlatát követve és mintegy adattárának folytatásaként – csak abizonyíthatóan 16. századi magyarországi tulajdonosi bejegyzésekkel ellátott köteteketvesszük számba.10 Így kimaradt alábbi jegyzékünkből számos mű, mely 17. századibejegyzést tartalmaz, sokszor az évszázad legelső éveiből. Példának okáért egy korábbanGyöngyösön lévő kötetbe 1617-ben a füleki rendház possessorbejegyzése került. Afelette lévő gyöngyösi bejegyzés 16. századinak tűnik, alábbi jegyzékünkbe mégsemvettük be (Pepinus, Guillielmus: Expositio evangeliorum ... Venetiis, Perchacinus,1569.). Ugyancsak 16. századi magyarországi tulajdonost sejtet kötéstörténetisajátosságok alapján egy másik mű is (Pighius, Albertus: Hierarchiae ecclesiasticae ...Coloniae, Novesianus, 1544.), ám címlapján csak a gyöngyösi rendház 1721. évibejegyzése látható. Hihetőleg Magyarországon volt már korábban is Csehy Mihály egrikanonoknak az a kötete is, melybe 1602-ben jegyezte be tulajdonosi státuszát (Stapleton,Thomas: Promptuarium Catholicum ... Coloniae Agrippinae, off. Birckmannica, Mylius,1594.). Egy sor kötet a címlaphiánya, csonkasága okán nem őrizte meg az esetleges 16.századi hazai tulajdonos kézjegyét.

A Soltész Zoltánné által készített jegyzék 43 ferences possessor 97 kötetét éstovábbi 74 világi possessor 56 kötetét vette számba a gyöngyösi könyvtár közel ezerkötetes antikva állományának vizsgálatakor. A Szatmárnémetibe került mintegy százgyöngyösi antikva nagyobb arányban tartalmaz korai possessorokat: a gyöngyösikötetekből is ismert 12 ferences tulajdonos mellett 7 további ferences possessor és 14világi tulajdonos kötetéről, összesen 37 újabb könyvről bizonyítható feltétel nélkül, hogya 16. század folyamán már Magyarországon voltak.

• Ferences könyvtulajdonosok I. (Gyöngyösi kötetekben is előforduló possessorok):

Cserőgyi Benedek (Benedictus de Czerogÿ):A Kolozsvárott, Gyöngyösön, és Jászberényben gvardián, 1552 után, majd 1567-től ismétprovinciális Cserőgyi egyetlen – datálatlan – possessorbejegyzése az alábbi kötetbentalálható:11

1. Broickwy von Königstein, Antonius: Postillae, sive enarrationes in epistolarum & evangeliorumlectiones. – Coloniae, ex officina Melchioris Novesiani, 1540.

9 Fáy Zoltán: Ferencesek Gyöngyösön. Bp., 1999. 100.10 Soltész Zoltánné: XVI. századi könyvgyűjtők kötetei a gyöngyösi műemlékkönyvtár antikva-gyűjteményében. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965/1966. 115-148. (A továbbiakban: S1966); Soltész Zoltánné: A gyöngyösi ferences könyvtár ősnyomtatványainak possessorai. In: MagyarKönyvszemle 1993./2. 129-145. (A továbbiakban S 1993).11 Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. I-II. Bp., 1922-1924. (atovábbiakban K) I./408, 412, 416, 421; II./62, 84, 102, 579.

Gyöngyösön négy kötete maradt fenn, Szakolcán további egy.12

Gyöngyösi Balázs (Blasius de Gen[gies]):A Karácsonyi János rendtörténetében nem említett Gyöngyösi Balázsnak a gyöngyösibibliotékában fennmaradtak mellett további egy – szatmári – kötetben szerepel a neve:13

1. Eck, Johannes: Homiliarum sive sermonum ... adversum ... haereticos. T.III. – Coloniae, expensisM. Godefridi Hittorpii, typis Eucharii Cervicorni, 1538. [Ld. Csanádi Lukácsnál is.]

1570-ben szerezte vagy kapta használatra, 1572-ben azonban már Csanádi Lukácsforgatta. Gyöngyösi Balázs 1561-ben tanuló klerikus volt, 1572-ben a gyöngyösirendházban tevékenykedett.14

Gyöngyösi Imre (Emericus de Gÿeongÿeos, Emericus ex Giengies, Emericus aGöngies):

Csíksomlyón és Gyöngyösön gvardián, Jászberényben és Szakolcán igehírdető volt.1572-től erdélyi őr, 1579-1583 között a provinciális tisztét is viselte.15 Három kötetbenszerepel a neve és mindhárom esetben tudomást szerzünk az adományozóról is: azegyiket 1564-ben – Szakolcán – Tövisi Imrétől kapta, egy kolligátumkötetet GyulaiAmbrustól 1575-ben, illetve Mágocsi Jánostól 1569-ben a harmadikat:

1. Cyprianus, Caecilius, S.: Opera. – Antverpiae, excudebat Joannes Crinitus, 1541. [Ld. TövisiImrénél is.]

2. Topiarius, Aegidius: Conciones in Evangelia et Epistolas ... – Parisiis, apud Michaelem Somnium,1566. – Luytens, Henricus: Enarrationes evangeliorum dominicalium ... – Antverpiae, exc.Christophorus Plantinus & Antonio Tilenio, 1565. – Luytens, Henricus: De nativitate Domini ... –Antverpiae, exc. Antonio Tilenio C. Plantinus, 1565. – Pamelius, Jacobus: Micrologus deecclesiasticis observationibus. – Antverpiae, ex off. Christophorus Plantini, 1565. [Ld. GyulaiAmbrusnál is]

3. Wild (Ferus), Johannes: Postillae sive conciones in epistolas et evangelia ... – Coloniae, apud haer.Arnoldi Birckmanni, 1555. [Ld. Mágocsi Jánosnál is]

A Cyprianus-mű második kötetét Gyöngyösön őrzik, azonos bejegyzéssel, négy másikkötetével együtt.16

Gyöngyösi János (Joannes Gÿwngÿwsinus):Gyöngyösön őrzött kolligátumkötetéhez hasonlóan itteni egyetlen könyvét is GyulaiGáspártól kapta, 1573-ban.17 A kötet fatáblás bőrkötésén Nádasdi Bálint supralibrosalátható, valószínűleg másodlagos felhasználásban. Gyöngyösi János 1563-ban mégSzakolcán volt tanuló pap, 1570-ben ugyanitt, majd 1576-tól Gyöngyösön volt

12 S 1966. 124-125; Zvara Edina: XVI-XVII. századi könyvgyűjtők kötetei a szakolcai ferenceskönyvtárban. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. Piliscsaba-Bp., 2005. II. 544.13 S 1966. 126.14 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitujitás korából. (szerk.: Bunyitay V., Rapaics R.,Karácsonyi J.). Bp., 1904. II. 528; Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus. Katolikus egyház az egripüspökség hódoltsági területein a 17. században. Bp., 2005. 225.15 K I./422-423; II./27, 62, 85, 155.16 S 1966. 125.17 S 1966. 127.

gvardián.18 A kötet bejegyzése predicatori fugitivorum Zakolchiensium-ként említi 1573-ban.

1. Euthymius Zigabenus: Commentaria in sacrosancta quatuor Christi Evangelia ... – Parisiis, apudMathurinum Dupuys, 1547. [Ld. Gyulai Gáspárnál és Nádasdi Bálintnál is]

Gyulai Ambrus (Ambrosius Gÿwlanus, Ambrosius de Ghÿwla):Egyik kötetét 1559-ben, fiatal gyöngyösi igehírdetőként Tövisi Imrétől kapta, a másikat őadta Gyöngyösi Imre használatára 1575-ben. Ekkor már a szécsényi őrség vezetője volt.Korábban Szegeden és Jászberényben igehírdető, Csíksomlyón házfőnök volt.19

1. Dionysius Carthusianus: In VII epistolas canonicas ... enarrationes. – Parisiis, apud JoannemFoucher, 1542. [Ld. Tövisi Imrénél is.]

2. Topiarius, Aegidius: Conciones in Evangelia et Epistolas ... – Parisiis, apud Michaelem Somnium,1566. – Luytens, Henricus: Enarrationes evangeliorum dominicalium ... – Antverpiae, exc.Christophorus Plantinus & Antonio Tilenio, 1565. – Luytens, Henricus: De nativitate Domini ... –Antverpiae, exc. Antonio Tilenio C. Plantinus, 1565. – Pamelius, Jacobus: Micrologus deecclesiasticis observationibus. – Antverpiae, ex off. Christophorus Plantini, 1565. [Ld. GyöngyösiImrénél is]

Gyulai Gáspár (Caspar Gÿwlanus):Gyöngyösi Jánosnak 1573-ban átadott egyetlen kötete került Szatmárra. Gyulai akövetkező évben már a gyöngyösi kolostor gvardiánja volt.20

1. Euthymius Zigabenus: Commentaria in sacrosancta quatuor Christi Evangelia ... – Parisiis, apudMathurinum Dupuys, 1547. [Ld. Gyöngyösi Jánosnál és Nádasdi Bálintnál is]

Kolozsvári Lőrinc (Laurentius de Koloswar):Soltészné öt, egykoron tulajdonában lévő kötetét ismertette.21 Egyetlen Szatmárra kerültkönyvét 1917. június 27-én Kaizer Nándor (O.F.M.) kaplonyi, majd szatmári házfőnöktanulmányozta és Kolozsvári Lőrinc – 1569-ben keltezett – possessorbejegyzése mellérövid életrajzi adatait is bejegyezte, kiegészítvén a már ismerteket.22 Ezek szerint 1550-1552 között a moldvai Bákón, 1554-1556 között a Segesvár melletti Fehéregyházán,1559-1561 között Nyírbátoron, 1561-1570 között ismét Bákón házfőnök, 1570-1572között definitor volt. 1572-től Gyöngyösön volt hitszónok és Kaizer bejegyzése szerint„ide [Gyöngyösre] hozta ezt a könyvet, ahonnan 1913-ban az ujonnan elfoglalt szatmárizárdába küldötték”. A kötet ma is megvan, ám sajnálatos módon a possessorbejegyzéstés Kaizer jegyzeteit tartalmazó két szennylapját a 2002-2005 közötti időszakban kitépték,csak fotója maradt meg.23 A könyvet Kolozsvári Lőrinc 1569-ben a moldvai Kutnáron(Kotnár, Cotnari) kapta ajándékba a helyi iskola vezetőjétől (rector scole de Kottnar).Ekkor ő a bákói rendházat igazgatta, ám valószínűleg gyakran látogatta a többségében

18 K II./62, 155-156.19 K I./423, II./27, 63, 84, 164.20 K II./62; Molnár i.m. 225-226.21 S 1966. 129.22 K I./412; II./46, 96, 126, 199; Egyháztörténelmi emlékek ... i.m. 513, 517, 520, 525, 527.23 Nagy Júlia említett digitális adattára.

magyar és német ajkú lakossággal, három katolikus templommal és jó hírű iskolávalrendelkező települést.24

1. Weidner, Paulus: Loca praecipua fidei Christianae collecta et explicata. – Viennae Austriae, exc.Raphael Hofhalter, 1559.

Mágocsi János (Joh[annes] Mago[chi]):Egyetlen kötete került Szatmárra:

1. Wild (Ferus), Johannes: Postillae sive conciones in epistolas et evangelia ... – Coloniae, apud haer.Arnoldi Birckmanni, 1555. [Ld. Gyöngyösi Imrénél is]

melyet 1569-ben Gyöngyösi Imre használatára adott át, talán Szakolcán. Gyöngyösönkilenc további kötetét őrzik.25 Mágocsi Szakolcán volt misés pap, majd Váradonigehírdető (1572-1574 között, János Zsigmond halála után), később a Báthoryak ecsediudvarában teljesített szolgálatot.26

Mohácsi Tamás (Thomas Mohaczÿnus, Thomas de Mohach):1550-ben Váradon ajándékozott neki egy könyvet Tövisi Imre gvardián (E kötet ma márnincs meg.) Két további, ma Szatmáron őrzött kötetét világiaktól kapta, illetve vásárolta.Az egyiket Krakkóból hozta Barynczy János 1558-ban és Szép (Zeep) Gáspár váradikirályi harmincados által jutott hozzá, a másikat egy molnártól vásárolta 1572-ben, atarcafői főesperes jelenlétében:

1. [A Tövisitől Váradon kapott kötet szerzőjét, tartalmát sajnos nem ismerjük, ugyanis 2002-2005között a könyv eltűnt. Possessorbejegyzéséről fénykép készült.27] [Ld. Tövisi Imrénél is.]

2. Castro, Alfonso de: Adversus omnes haereses libri XIV. – Antwerpiae, in aedibus Joannis Steelsii,1556. [Ld. Barynczy Jánosnál és Szép Gáspárnál is.]

3. Nausea, Fridericus: Evangelicae veritatis homiliarum ... – Coloniae, impensis Petri Quentell, 1540.

Mohácsi fiatalkori, 1559 előtti tevékenységéről nincsenek adataink, az 1550. és 1558. évikönyvszerzések azonban azt sejtetik, hogy ezen időszakban a váradi rendházbanműködött, de legalábbis sokszor megfordult ott. Gyöngyöson fennmaradtősnyomtatványa ugyancsak ebből a korszakból származik.28 1559-től Csíksomlyón voltigehírdető, így ő is a Váradot utolsóként elhagyó ferencesek közé tartozhatott. KésőbbEger környékén volt igehírdető, majd Gyöngyösön és Szegeden gvardián. A rendideiglenes váradi visszatérése után ő ismét ott működött, 1574-1577 között. Élete végénprovinciálisnak választották.29 Tíz további ismert kötetét Gyöngyösön őrzik.30

Nádasdi Bálint:

24 Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Bp., 1987. 61, 65, 68-70, 413-417, 540-542; Moldvaicsángó-magyar okmánytár 1467-1706. I. (Szerk.: Benda Kálmán). Bp., 1989. 77-78.25 S 1966. 124.26 K I./423; II./126, 155, 207.27 Nagy Júlia említett digitális adattára.28 S 1993. 133.29 K I./422; II./27, 36, 62, 164, 206; Molnár i.m. 225-226.30 S 1966. 120-121.

A fontosabb ferences rendi méltóságot soha sem viselő Nádasdit a legjelentősebbsalvatoriánus könyvgyűjtőnek tartják, külföldi iskolázottsága is ezt sejteti. Gyöngyöson25 kötete maradt fenn, Csíksomlyón egy, Szakolcán kettő,31 Szatmáron további három:

1. Euthymius Zigabenus: Commentaria in sacrosancta quatuor Christi Evangelia ... – Parisiis, apudMathurinum Dupuys, 1547. [Ld. Gyulai Gáspárnál és Gyöngyösi Jánosnál is]

2. Theophylactus, archiep.: In quatuor Evangelia enarrationes. – In omnes D. Pauli epistolasenarrationes. – Coloniae, in aedibus Quentelianis, 1542. [Kolligátum]

3. Tilmann, Godefroy: De septem sacramentis liber unus. – Parisiis, vaeneunt apud VinuantiumGaultherot, 1550.

Első és harmadik kötetének kötéstábláján látható – supralibrosként – ismert szignója(F.V.N.). Az Euthymius kötet később Gyulai Gáspárhoz, majd Gyöngyösi Jánostulajdonába került, azonban a kötésen Opera Cirili II. F.V.N. felirat látható, így talánmásodlagos felhasználású e fatáblás bőrkötés. Theophylactus-kötetének címlapján láthatóa héber és latin betűs, ugyancsak közismert szignója. Mindhárom köteténekimpresszumadatai alapján szinte bizonyosra vehetjük, hogy azokat párizsi tanulmányaiidején szerezte be.

Tövisi Imre (Emericus de Thwis, Emericus de Thwÿs):A rendtartomány életének legnehezebb évtizedeiben kulcsfontosságú szerepet játszó,évtizedekig provinciális tisztet betöltő és számos rendházban megforduló Tövisi Imréneköt bejegyzés őrizte meg a nevét és hasonlóan a Gyöngyösön fennmaradt hét kötetéhez,kivétel nélkül adományozói minőségében:32

1. Castro, Alfonso de: Adversus omnes haereses libri XIV. – Parisiis, apud Vivantium Gaultherot,1543. [Ld. Csíki Jánosnál is.]

2. Cyprianus, Caecilius, S.: Opera. – Antverpiae, excudebat Joannes Crinitus, 1541. [Ld. GyöngyösiImrénél is.]

3. Dionysius Carthusianus: In VII epistolas canonicas ... enarrationes. – Parisiis, apud JoannemFoucher, 1542. [Ld. Gyulai Ambrusnál is.]

4. Wild (Ferus), Johannes: In sacrosanctum Jesu Christi Evangelium secundum Mattheumcommentariorum ... – Moguntiae, excudebat Franciscus Behem, 1559. [Ld. Csíki Jánosnál is.]

5. [A Mohácsi Tamásnak Váradon adott kötet szerzőjét, tartalmát sajnos nem ismerjük, ugyanis 2002-2005 között a könyv eltűnt. Possessorbejegyzéséről fénykép készült.33] [Ld. Mohácsi Tamásnális.]

Mohácsi Tamásnak 1550-ben, váradi házfőnökségének idején adott használatra egykönyvet, a Castro- és a Wild-köteteket Csíki Jánosnak (keltezés nélkül, illetve 1563-ban),a Cyprianus-művet 1764-ben – Szakolcán – Gyöngyösi Imrének, a DionysiusCarthusianus-kötetet 1559-ben Gyulai Ambrusnak adta használatra (ad usum),mindannyiszor provinciálisként. A Mohácsinak átadott kötetet azonban előzőleg sajáthasználatra kapta (vásárolta ?), ugyanazon év folyamán. Úgy a Dionysius Carthusianus-mint a Cyprianus-művek további kötetei, párjai (ugyancsak 1559-ben Gyulai Ambrus és1764-ben Gyöngyösi Imre használatába adva) Gyöngyösön találhatók.34

31 S 1966. 116-120; S 1993. 130-133; Zvara i.m. 546-547.32 S 1966. 123; K I./394, 398, 400-401, 405, 409, 412-413, 415-416, 419, 421-422; II./63, 86, 108, 146,155, 160, 200, 206-207.33 Nagy Júlia említett digitális adattára.34 S 1966. 123.

Újlaki Imre (Emericus Vÿlakj, Emericus Wÿlakj):A Gyöngyösön fennmaradt két Wild-kötetéhez hasonlóan Szatmáron is megtalálható –ugyanazon szerzőtől – egy 1569-ben, világi pap korában vásárolt könyve. Másik kötetétmár provinciálisként, de hihetőleg a szilágysági-hadadi működése idején, 1600-banszerezte be és jelezte possessori minőségét:35

1. Wild (Ferus), Johannes: In sacrosanctum Jesu Christi ... Evangelium secundum Joannem ...enarrationes. – Moguntiae, excudebat Franciscus Behem, 1559.

2. Paulus Diaconus: Homiliae, sive conciones praestantissimorum ecclesiae Catholicae doctorum ... –Coloniae, apud Maternum Cholinum, 1576.

Gyöngyösön tizenkét kötete azonosítható, további kettő Szakolcáról kerültTurócszentmártonba.36

• Ferences könyvtulajdonosok II. (Gyöngyösről nem jelzett possessorok):

Csanádi Benedek (Benedictus Chanadiensis):Feltételezzük, hogy – bár Karácsonyi nem említi – ferences lehetett. 1557-ben vásárolta amár hat esztendő múltán a gyöngyösi ferences könyvtár tulajdonába kerülő kötetet.Később – 1598-ban – Markazi Péter is bejegyezte nevét a kötetbe:

1. Haimo (Haymo), episc. Halberstattensis: In omneis D. Pauli epistolas enarratio. – Coloniae, exofficina Heronis Alopecii, 1539. [Ld. Markazi Péternél és a gyöngyösi kolostori könyvtárnál is.]

Csanádi Lukács (Lucas de Tsanad):Mindössze annyit tudunk róla, hogy 1570-1574 között Jászberényben volt igehírdető, de1572-ben a gyöngyösi rendház névsorában is előtűnik.37 Éppen azon évben kaptahasználatra – hihetőleg Gyöngyösi Balázstól – egyetlen ismert kötetét:

1. Eck, Johannes: Homiliarum sive sermonum ... adversum ... haereticos. T.III. – Coloniae, expensisM. Godefridi Hittorpii, typis Eucharii Cervicorni, 1538. [Ld. Gyöngyösi Balázsnál is.]

Csíki János (Johannes de Chÿk):Mindkét kötetét Tövisi Imrétől kapta használatra, a kommentárt 1563-ban. Csíki 1558-tólrendtartományi kormánysegéd, majd 1563-tól a hosszú ideig elhagyott szakolcai házgvardiánja volt, ahol a növendékeket is tanította.38

1. Castro, Alfonso de: Adversus omnes haereses libri XIV. – Parisiis, apud Vivantium Gaultherot,1543. [Ld. Tövisi Imrénél is.]

2. Wild (Ferus), Johannes: In sacrosanctum Jesu Christi Evangelium secundum Mattheumcommentariorum ... – Moguntiae, excudebat Franciscus Behem, 1559. [Ld. Tövisi Imrénél is.]

Felnémeti Miklós (Nicolaus Felnemeti):Felnémeti 1599-től Gyöngyösön gvardián, később füleki elöljáró és tartományikormánysegéd lett.39 Négy Bellarminus-kötetét valószínűleg Járfás Miklós plébánostól

35 K I./422, 427.36 S 1966. 121-122; S 1993. 133-134; Zvara i.m. 549.37 K I./424; II./85; Molnár i.m. 225.38 K I./415, 420; II./155.39 K I./437; II./50, 69; Molnár i.m. 226-227.

kapta, majd ezek közül két kötet általa kerülhetett a füleki rendházba, ugyanis ez utóbbi1617. évi intézményi tulajdonosi bejegyzése látható címlapjukon:

1. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.I.(P.V-VI.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1587 v. 1592 (címlaphiány) [Ld. Járfás Miklósnál is.]

2. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.III.(P.I.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1593. [Ld. Járfás Miklósnál is.]

3. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.III.(P.II.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1593. [Ld. Járfás Miklósnál is.]

4. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.III. – Ingolstadii, typ.Adamii Sartorii, 1598. (címlaphiány) [Ld. Járfás Miklósnál is.]

Gyöngyösi Péter (Petrus de Gÿongios):Gyöngyösön (1592-től) és Hradistyén (1608-tól) volt házfőnök,40 kötetét azonban 1590-ben kapta használatra. A mű az 1566-ban elhalt Báthory András országos főkapitány,szatmári és szabolcsi főispáné volt korábban. Tudjuk, hogy Báthory mecénása voltNádasdi Bálintnak, aki azonban szintén a hatvanas évek második felében halhatott meg.Feltételezzük, hogy esetleg Nádasdi hagyatékából kerülhetett a gyöngyösi könyvtárba,majd Gyöngyösi Péter használatába e kötet:

1. Hosius, Stanislaus: Confessio Catholicae fidei Christiana ... in synodo Petricoviensi ... in regnoPoloniae facta. – Viennae Austriae, exc. Michael Zimmermann, 1561. [Ld. Báthori Andrásnál is.]

Valpai Pál (Pauli sum de Walpo):A Szatmárra került ferences kötetekben található legkoraibb possessorbejegyzéstulajdonosa. 1537-ben írta be nevét a bázeli kiadású Újszövetségbe a szlavón őrségpolyánci rendházának korábbi (1535) gyóntatója. A török veszély miatt 1537-ben márnem választottak gvardiánt e kolostor élére és a rendtagok, ingóságaikkal együtt aremetinci kolostorba húzódtak, így valószínűleg itt szerezhette Valpai a kötetet.41 ABibliának korábban a Krakkóban és Lublinban tanuló Felix Butzek volt a tulajdonosa:

1. [Biblia N.T. Lat.] Novi Testamenti editio postrema, per D. Erasmum Roterodamum. – Basileae,apud Jo. Frobenium, 1523.

Váradi János (Joannes de Varad):Tulajdonosi bejegyzései keltezetlenek, ám tudjuk, hogy 1581-ben lépett a rendbe és1592-ben már csíksomlyói gvardián volt, később, 1604-től galgóci elöljáró, 1612-ben,1615-ben és 1632-től több ízben Szakolcán gvardián, hosszabb ideig (1608-1612, 1613-1616, 1622-1626) provinciális volt, 1626 után ismét csíksomlyói házfőnök, az ottanikolostor legkritikusabb időszakában.42 Tanult, tapasztalt rendtagként említik a források.Három Szatmáron fennmaradt kötete 1583/1584. évi kiadású, így joggal feltételezhetjük,hogy tevékenységének korai időszakában szerezhette be azokat:

1. Luis de Granada: Conciones quae de praecipuis sanctorum festis ... – Antverpiae, ex off.Christophori Plantini, 1584.

2. Luis de Granada: Primus tomus concionum de tempore. – Antverpiae, ex off. Christophori Plantini,1584.

40 K II./62, 78.41 K II./14242 K I./426, 427, 435-436; II./15, 27, 31, 55, 157. (Nem tévesztendő össze az azonos nevű, 16. századközepén, több helyen házfőnökként is működött Váradi Jánossal).

3. Luis de Granada: Quartus tomus concionum de tempore. – Antverpiae, ex off. Christophori Plantini,1583.

Ismeretlen ferences:A könyv későbbi átkötésekor sérült 16. századi ferences possessorbejegyzése (Ad usumFratris Francisci ...) még nem, ám magyar nyelvű 16. századi sorközi bejegyzése márbizonyítja e kötet hazai jelenlétét:

1. Eck, Johannes: Homiliarum sive sermonum ... adversum ... haereticos. T.III. – Coloniae, expensisM. Godefridi Hittorpii, typis Eucharii Cervicorni, 1538.

Gyöngyösi rendház 1563:A kötet 1557-ben Csanádi Benedek tulajdona volt, 1563-ban jegyezték be a címlapra agyöngyösi konventet, mint possessort:

1. Haimo (Haymo), episc. Halberstattensis: In omneis D. Pauli epistolas enarratio. – Coloniae, exofficina Heronis Alopecii, 1539. [Ld. Csanádi Benedeknél és Markazi Péternél is.]

• További 16. századi magyarországi possessorok, világi papok, polgárok:

Anthonovics Mihály (Michael Anthonowÿcz):1563-tól esztergomi kanonok volt, 1570. évi haláláig.43 Kötete legkésőbb a 17. századfolyamán a gyöngyösi kolostorba került, párja ma is ott található:44

1. Dionysius Carthusianus: Enarratio epistolarum et evangeliorum de sanctis ... – Coloniae, PetrusQuentell, 1542.

Bálványos V. Mihály (Michael Balvanÿos V.):3 forintért vásárolta – írásmódja alapján a 16. század folyamán – Szt. Ágoston-kötetét,mely már 1669-ben a gyöngyösi rendházhoz került:

1. Augustinus, Aurelius, S.: Omnium operum ... – Coloniae, ex off. Melchioris Novesiani, 1542.

Barynczy János (Joannes Barynczy):Mohácsi Tamás ferencesnek 1558-ban Krakkóból hozott egy könyvet:

1. Castro, Alfonso de: Adversus omnes haereses libri XIV. – Antwerpiae, in aedibus Joannis Steelsii,1556. [Ld. Mohácsi Tamásnál is.]

Báthory András (Andrea de Bathor):Báthory András országos főkapitány, szatmári és szabolcsi főispán 1566-ban halt meg.Feltételezzük, hogy esetleg Nádasdi Bálint hagyatékából kerülhetett a gyöngyösikönyvtárba, majd 1590-ben Gyöngyösi Péter használatába e kötet. Nádasdinak BáthoryAndrás volt évtizedeken keresztül a mecénása:45

1. Hosius, Stanislaus: Confessio Catholicae fidei Christiana ... in synodo Petricoviensi ... in regnoPoloniae facta. – Viennae Austriae, exc. Michael Zimmermann, 1561. [Ld. Gyöngyösi Péternélis.]

43 Kollányi Ferencz: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900. 172.44 S 1966. 133.45 S 1966. 116-118.

Gyöngyösi Balázs (tihaméri plébános) (Blasius Gyöngyösiensis PlebanusTihemeriensis):

Fennmaradt kolligátumkötetébe 1586-ban jegyezte be a nevét. Tihamér az egri káptalanBorsod megyei birtoka volt.46 A kötet Blasius Kaza (Kasza), majd Matthias Thamási deGiöngiös tulajdonába került és csak a 17. században jegyezték be a gyöngyösi rendházat,mint tulajdonost. Tamási azonos lehet a 17. század elején tevékenykedő gyöngyösikáplánnal.47

1. Schöpper, Jacobus: Conciones in epistolas et evangelia ... – Coloniae, apud Maternum Cholinum,1570. – Schöpper, Jacobus: Institutionis christianae, praecipuaeque doctrinae summa ... –Coloniae, apud Maternum Cholinum & Theodorum Gramineum, 1569. [Ld. Kaza Balázsnál is.]

Járfás Miklós (Nicolaus Jarphas):Négy századvégen nyomtatott közismert, hitvitázó Bellarminus-kötetben láthatótulajdonosi bejegyzése, együtt Felnémeti Miklós nevével. Valószínűleg az előbbiajándékozta a ferences Felnémetinek. Járfás gyöngyöspüspöki plébános volt a 16. századutolsó negyedében,48 Karácsonyi monográfiájából arról is értesülünk, hogy e falu lelkigondozását – gyakorlatilag a plébánosi teendőket – 1560 után hosszú ideig a gyöngyösiferencesek vállalták el.49 Később Gyöngyösön volt plébános, ahonnan a szomszédosSolymost is ellátta:50

1. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.I.(P.V-VI.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1587 v. 1592 (címlaphiány) [Ld. Felnémeti Miklósnál is.]

2. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.III.(P.I.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1593. [Ld. Felnémeti Miklósnál is.]

3. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.III.(P.II.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1593. [Ld. Felnémeti Miklósnál is.]

4. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.III. – Ingolstadii, typ.Adamii Sartorii, 1598. (címlaphiány) [Ld. Felnémeti Miklósnál is.]

Kaza (Kasza, Kassa ?) Balázs (Blasius Kaza, Blasius Kassa):Soltészné lajstromában is szerepel e possessor,51 a szatmári kötetben több névformával.

1. Schöpper, Jacobus: Conciones in epistolas et evangelia ... – Coloniae, apud Maternum Cholinum,1570. – Schöpper, Jacobus: Institutionis christianae, praecipuaeque doctrinae summa ... –Coloniae, apud Maternum Cholinum & Theodorum Gramineum, 1569. [Ld. Gyöngyösi Balázstihaméri plébánosnál és Tamási Mátyásnál is.]

Kolozsvári László (Ladislaus Kolosvari):A gyöngyösi könyvtárban is számos példányban meglévő Bellarminus-mű egyikSzatmárra került kötetének pergamen kötésén található e tulajdonos supralibrosa, 1588.évi datálással, azaz egy évvel ingolstadti megjelenése után már Magyarországon volt akötet:

46 Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. 135, 142.47 Molnár i.m. 41.48 S 1966. 136.49 K II./63.50 Molnár i.m. 36.51 S 1966. 136-137; S 1993. 139.

1. Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis christianae fidei ... T.I.(P.V-VI.) – Ingolstadii,typ. Davidis Sartorii, 1587.

Markazi (Markasz) Péter (Petrus cognomino Markasz):Az 1563-ban már a gyöngyösi konvent tulajdonában lévő kötetbe 1598-ban jegyezte be anevét:

1. Haimo (Haymo), episc. Halberstattensis: In omneis D. Pauli epistolas enarratio. – Coloniae, exofficina Heronis Alopecii, 1539. [Ld. Csanádi Benedeknél és a gyöngyösi kolostori könyvtárnális.]

Szárazpataki Péter (Petrus de Zarazpathak):Nevén kívül mást nem közölt e 16. századi könyvtulajdonos. A kötet 1721-benGyöngyösön volt:

1. Autores historiae ecclesiasticae. – Basileae, off. Frobeniana, Hieronymus Frobenius et NicolausEpiscopius, 1535.

Szép Gáspár (Casparus Zeep):Váradi királyi harmincados volt (Casparus Zeep tricesimator reg.). A váradi katolikusintézmények megszűnésének időszakában vásárolta Mohácsi Tamás ferences számára(1558-ban) az alábbi kötetet:

1. Castro, Alfonso de: Adversus omnes haereses libri XIV. – Antwerpiae, in aedibus Joannis Steelsii,1556. [Ld. Mohácsi Tamásnál is.]

Szuhai István (Stephanus Swhaÿ):Az 1551-ben született Szuhai 1585-1608 között esztergomi kanonok volt, korábbannagyszombati papnevelő intézeti tanár. 1593-tól váci püspök, 1597-től a királyi kamaraigazgatója, 1600-tól egri püspök. Jelentős diplomáciai tevékenységet fejtett ki azuralkodó szolgálatában.52 Arisztotelész kommentárokat tartalmazó Toletus-kötetétminden bizonnyal 1585 előtt szerezte, bejegyzése ezt egyértelművé teszi: StephaniMarchionis Swhaÿ et amicorum. A kötet később a szakolcai születésű Sztankovics Jánostulajdonába került, aki a 17. század első évtizedében a nagyszombati iskola tanára volt(ilyen minőségében szerezte meg a könyvet), majd 1619-től esztergomi kanonok:53

1. Toletus, Franciscus: Commentaria una cum quaestionibus in octo libros Aristotelis de physica ... –Venetiis, apud Iuntas, 1573.

Thabuk Mihály, szegedi (Michael Thabuk Zeghedinus):A szegedi származású Thabuk az 1570-es évek elején a moldvai Tatros (Târgu Trotuş)városában volt plébános, az ottani és környékbeli menekült husziták térítésébenkiemelkedő szerepet vitt. Tevékenységéről egyetlen levéltári forrásból, a lengyelországipápai nunciusnak címzett, 1571 augusztusában keltezett jelentésből szerzünk tudomást.54

Possessori bejegyzése datálatlan, tőle Tordai Fábián csíkmenasági plébánoshoz került efennmaradt kötete, majd – a 17. század folyamán – a gyöngyösi kolostor tulajdonába:

52 Kollányi i.m. 187.53 U.ott 223-224.54 Bitay Árpád: A moldvai magyarság. Történeti áttekintés. Erdélyi Tudományos Füzetek. 1926/4. Cluj-Kolozsvár. 8-9; Domokos Pál Péter i.m. 57, 71; Moldvai csángó-magyar okmánytár ... i.m. 31, 71-72.

1. Landsberg, Johannes Justus: Sermones de sanctis totius anni. – Coloniae, ex off. MelchiorisNovesiani, 1545. [Ld. Tordai Fábiánnál is.]

Egy évszázaddal ezelőtt Ábel Jenő még láthatott egy másik, azóta eltűnt, a csíksomlyóiferences könyvtárban lévő antikva kötetet, melynek bejegyzése szerint ugyancsak Thabukajándékozta azt Tordai Fábiánnak, 1572 októberében.55

Tordai Fábián (Fabianus Thordensis):A fenti kötet második tulajdonosa, csíkmenasági plébános:56

1. Landsberg, Johannes Justus: Sermones de sanctis totius anni. – Coloniae, ex off. MelchiorisNovesiani, 1545. [Ld. Thabuk Mihálynál is.]

Ismeretlen tulajdonos:1550-ben, a szendrői várban raboskodva (in captivitate mea in Castro Zenderew...)olvasta könyvét az ismeretlen tulajdonos, aki a kötetben több helyen is jelezte méltatlanhelyzetét. A kötet egy lapján felvidéki települések nevét jegyezte be egy szintén 16.századi kéz: Medwefalva, Swko, Czopocz, Benedekfalwa, Calnik, Balas Vagas, Biztra:

1. Fabrus, Jacobus: Commentarii initiatorii in quatuor Evangelia. – S.l. et typ. [Nürnberg, JohannPetreius], 1526.

Ismeretlen tulajdonos:Egy 1570-ben még valószínűleg külföldön lévő kötetbe (donavit me sibi BenedictusTeuzer 1570) később, 1581 folyamán magyarországi pénzügyletet tárgyaló jegyzéketírtak be, Aedilis Abadiensis Caspar (L)aÿos, Aedilis Tiszaszalokiensis Ladislaus K(un)György és Aedilis Dersiensis Thomas Sebestien neveinek említésével:

1. Haimo (Haymo), episc. Halberstattensis: Homiliarum, nunc quarto diligentissime excusarum ... –Coloniae, ex off. Eucharii Cervicorni, 1537.

A felsorolt és kezdetektől ferencesek tulajdonában lévő kötetek – ugyanúgy mint azidőközben hozzájuk került könyvek majd mindenike is – a barátok hitvédelmező éshittérítő munkájához elengedhetetlenül szükséges munkaeszközök voltak. Többnyireprédikációs kötetek és hitvitázó művek. Nem könyvészeti ritkaságok. Rendkívülitörténeti értékük abban áll, hogy e könyvek többsége az egyházi és politikai vonalonegyaránt vérzivataros 16. század során, ferences tulajdonosaik batyuiban végigvándorolták a hazai tájat, a már török fennhatóság alatt lévő és végpusztulásra ítéltSzlavóniától, a megtűrtségük helyszínének mutatkozó Alföldön keresztül a messzi,határszéli Szakolcáig és a Kárpátokon túli Moldváig. E sorok lejegyzőjének különösenkedvesek azon kötetek, melyek a hitújítás előtti Várad talán utolsó tárgyi emlékei, hiszenNagyváradon e korszakból egyetlen könyv sem maradt fenn. Művelődéstörténetikuriózum a moldvai katolicizmus 16. századi két tanúja, az egykoron Kolozsvári Lőrinctulajdonában lévő kötet, melynek kézbevételekor elképzelhetjük működésének egykorihelyszínét, a több gótikus templommal, magyar és szász polgárokkal rendelkező moldvai

55 Moldvai csángó-magyar okmánytár ... i.m. 71; Köszönöm Muckenhaupt Erzsébet szíves közlését.56 U.ott.

Kutnár városát és ugyanúgy a szegedi Thabuk Mihályé, kinek jelentős moldvaitevékenységét mindössze egy levéltári forrás és két fennmaradt könyve hirdeti.Kolozsvári Lőrinc említett kötete, melyet a kutnári iskola – a nyugati kereszténységvégvidékén lévő latin iskola – rektorától kapott, valószínűleg az egyetlen tárgyi emléke evárosi scholanak.