Mi a különbség?

És itt?

A francia klasszicizmus2014. október 9.

Klasszicizmus

Franciaországban, a barokkal csaknem egy időben

Classis jelentése: osztály Az arisztokratikus köztársasági Rómában osztályokba sorolták a

polgárokat Így választották ki a szenátus tagjait Hozzátapadó jelentés: „minőségileg jobb”

Imitáció: a klasszikus, az antik utánzása

Fontos a befogadó felkészültsége: a cél, hogy ráismerjen az imitációra, ez adja az esztétikai élményt

Filozófiai alapja:

RACIONALIZMUS

Latin ratio ’ésszerű’ 17–18. század Az emberi megismerés forrása az ÉSZ A tapasztalat előtt, attól függetlenül is léteznek a fogalmak

(szemben az empirizmussal) Tágabb értelemben: szemben a vallással, a teológiával, az

irracionalizmussal az ész ereje és megismerőképessége korlátlan

Descartes: Értekezés a módszerről – kételkedés Pascal: Gondolatok – „rejtőzködő Isten”

Szellemi háttere

ABSZOLÚT MONARCHIA

XIV. Lajos „az állam én vagyok” – rend, törvényesség, normativitás

szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék leverésével és a központosított államigazgatás bevezetésével

uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentősen fejlődött

akadémizmus: a Francia Akadémiát (Académie française) 1634-ben alapította Richelieu bíboros

a francia nyelvi védelme a francia kultúra népszerűsítése a művészet normáinak megfogalmazása: szinte matematikai

pontossággal

A klasszicista dráma

Nicolas Boileau: Ars poetica

„De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén:úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény,

történjék egy eset, egy helyen, egy napon:kezdettől végéig azt lássuk színpadon.”

A klasszicista dráma

1. Illendőség

2. Mértéktartás

3. Valószerűség

+ a hármas egység: tér, idő, cselekmény

Képviselői:

• Corneille: Cid – amilyennek az embereknek lenniük kellene

• Racine: Phaedra – amilyenek az emberek valójában