Werner Gitt 2. javított és bővített kiadásteremtesvagyevolucio.hu/teremtestudomany/wp... · Előszó 5 Előszó a 2. német kiadáshoz A könyv tematikája: Ebben a könyvben

Kezdetben voltaz információ

Werner Gitt

2. javított és bővített kiadás

● Az élet eredete az informatika szemszögéből● Az információ eredete ● Mi az információ?

● Az információra vonatkozó természeti törvények● Nagy horderejű következtetések az emberképpel,

az evolúcióval és az ősrobbanással kapcsolatban

EVANGÉLIUMI KIADÓ

Előszó2

A szerző: Prof. Dr.-Ing. Werner Gitt 1937. február 22-én született Raineckben (Kelet-Poroszország). 1963-tól 1968-ig mérnöki tanulmányokat folytatott a Hannoveri Mű-szaki Főiskolán, ahol okleveles mérnökként (Dipl.-Ing.) végzett. 1968-tól 1971-igtanársegéd volt az Aacheni Műszaki Főiskola Szabályozástechnikai Intézetében.Kétévi kutatómunka után műszaki doktorrá (Dr.-Ing.) avatták. 1971-től 2002-ig aBraunschweigi Szövetségi Fizikai-Technikai Intézet (PTB) adatfeldolgozási részlegétvezette. 2002 óta nyugdíjas.1978-ban kinevezték a PTB igazgatójává és professzorává. Tudományos kérdésekkelfoglalkozott az informatika, a numerikus matematika és a szabályozástechnika terü-letén. Eredményeit számos tudományos publikációban közölte, illetve tudományoskongresszusokon vagy bel- és külföldi egyetemeken előadta.Szakmai tevékenysége mellett nagyon intenzíven foglalkozik a Bibliával. A termé-szettudomány és a Biblia témakörben számos publikációja jelent meg, és ezekről sokelőadást tartott bel- és külföldön (pl. Ausztráliában, Belgiumban, Kazahsztánban,Kirgíziában, Litvániában Namíbiában, Új-Zélandon, Norvégiában, Ausztriában, Para-guayban, Romániában, Oroszországban, Svédországban, Svájcban, Dél-Afrikában,Csehországban, USA-ban és Magyarországon).1966-ban kötött házasságot feleségével, Marionnal. Carsten fiuk 1967 szeptemberé-ben, Rona lányuk 1969 áprilisában született.Az Evangéliumi Kiadó gondozásában 2004 áprilisáig tizenegy könyve jelent megmagyarul az evolúció bírálata tárgyában, illetve az isteni teremtés bizonyítására.

— O —

A mű eredeti címe és kiadója:Am Anfang war die Information

3. überarbeitete und erweiterte Auflage.Hänssler-Verlag, D-71087 Holzgerlingen

Eredeti kiadás© 1994, 2002 by Hänssler Verlag

Magyar kiadás© 2004 by Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

ISBN 963 9434 60 4

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel azEvangéliumi Kiadó és Iratmisszió

1066 Budapest, Ó utca 16.Felelős szerkesztő: Vohmann Péter

Előszó 3

Tartalomjegyzék

Előszó a 2. német kiadáshoz......................................................................................... 5Előszó a 3. német kiadáshoz......................................................................................... 71. Előzetes megfontolások az információ fogalmával kapcsolatban .......................... 9

ELSŐ RÉSZ: TERMÉSZETI TÖRVÉNYEK2. Alapvető tudnivalók a természeti törvényekről.................................................... 17

2.1 A természettudományos kijelentések formái ................................................. 172.2 A természetről való ismereteink határai és a paradigmák hosszú élete .......... 202.3 A természeti törvények lényege..................................................................... 212.4 A természeti törvények jelentősége ............................................................... 302.5 A természeti törvények osztályozása ............................................................. 312.6 Lehetséges és lehetetlen folyamatok.............................................................. 342.7 Szükségszerű-e, hogy a természeti törvények matematikailag

megfogalmazhatók legyenek?........................................................................ 372.8 Mi az alapvető különbség a modellek, a hipotézisek, az elméletek,

a természeti törvények és Isten Igéje között?................................................. 412.9 A fizika művészet .......................................................................................... 422.10 Nem-anyagi mennyiségekre vonatkozó természeti törvények ..................... 46

3. Az élet lényege anyagi vagy nem-anyagi? ........................................................... 47

MÁSODIK RÉSZ: INFORMÁCIÓ4. Az információ alapvető jelentősége ..................................................................... 54

4.1 Az információ: alapmennyiség ...................................................................... 544.2 Az információ: anyagi vagy szellemi mennyiség?......................................... 554.3 Az információ: nem az anyag tulajdonsága! .................................................. 56

5. Az információ öt szintje ....................................................................................... 595.1 Az információ első szintje: a statisztika......................................................... 625.2 Az információ második szintje: a szintaxis.................................................... 645.3 Az információ harmadik szintje: a szemantika .............................................. 755.4 Az információ negyedik szintje: a pragmatika............................................... 785.5 Az információ ötödik szintje: az apobetika.................................................... 80

6. A Természettudományos Információelmélet (TTIE) ........................................... 847. Tíz természeti törvény az információra vonatkozóan (TTI)................................. 908. Az információ értelmezési tartománya............................................................... 1049. Példák az információ fogalmának korlátozására ................................................ 11310. Nyolc nagy horderejű következtetés................................................................... 12211. Információ az élőlényekben ............................................................................... 138

11.1 Az élet szükséges feltételei ........................................................................ 13811.2 A genetikai kód .......................................................................................... 14311.3 A biológiai információ eredete................................................................... 14411.4 A biológiai információ eredetére vonatkozó materialista

elképzelések és modellek.......................................................................... 146

Előszó4

11.5 Természettudósok az evolúció ellen........................................................... 15211.6 Vajon a szelekció információforrás? .......................................................... 15411.7 Szoftver-komplexitás és specifikált komplexitás ....................................... 157

12. Az információ három megjelenési formája ........................................................ 16013. A közölt információ három fajtája...................................................................... 16314. Az információ minősége és használhatósága...................................................... 16715. Néhány mennyiség a szemantika kvantitatív értékelésére .................................. 17016. Gyakran feltett kérdések az információ fogalmával kapcsolatban...................... 174

HARMADIK RÉSZ: AZ INFORMÁCIÓ FOGALMÁNAK ALKALMAZÁSAA BIBLIÁRA

17. Az élet egy adót feltételez .................................................................................. 18118. A bibliai információ minősége és hasznosíthatósága ......................................... 18519. Az információ aspektusai a Bibliában ................................................................ 189

19.1 Isten mint adó – az ember mint vevő.......................................................... 18919.2 Az ember mint adó – Isten mint vevő ........................................................ 19619.3 Szuperlatívuszok az információsűrűségről ................................................. 201

20. Az információ értékelését befolyásoló mennyiségek és alkalmazásuk a Bibliára ............................................................................................................ 204

FÜGGELÉKF1. Az információ statisztikai szemlélete................................................................. 209

F1.1 A Shannon-féle információelmélet .......................................................... 209F1.2 A statisztikai információ matematikai leírása........................................... 211

F1.2.1 A bit: a statisztikai információ mértékegysége ................................... 211F1.2.2 Az információs spirál.......................................................................... 216F1.2.3 A legnagyobb statisztikai információsűrűség ..................................... 226

F2. Energia ............................................................................................................... 231F2.1 Az energia mint alapmennyiség................................................................ 231F2.2 Az energia kinyerése: a maximumra törekvés stratégiája......................... 235

F2.2.1 Energiakinyerés a technikai rendszerekben ........................................ 238F2.2.2 Energiakinyerés a biológiai rendszerekben (fotoszintézis) ................ 239

F2.3 Energiafogyasztás a biológiai rendszerekben:a minimumra törekvés stratégiája ............................................................. 242

F2.4 Energiatakarékosság a biológiai rendszerekben ....................................... 245F2.4.1 Az állati „klorofill” ............................................................................ 246F2.4.2 A világító állatok „lámpásai” ............................................................. 247F2.4.3 A tüdő optimális felépítése ................................................................. 249F2.4.4 A költöző madarak repülése ............................................................... 249F2.4.4.1 A költöző madarak repülése – precíz energiaszámítás..................... 250F2.4.4.2 A költöző madarak repülése – navigációs csúcsteljesítmény........... 253F2.4.4.3 A költöző madarak repülése – információ-vezérelt folyamat .......... 255

IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................... 257A BIBLIA KÖNYVCÍMEINEK RÖVIDÍTÉSE...................................................... 266

* * *

Előszó 5

Előszó a 2. német kiadáshoz

A könyv tematikája: Ebben a könyvben lényegében egyetlen fogalomról, ne-vezetesen az információról lesz szó. Egy alapmennyiséggel van dolgunk,amely egyenrangú az anyaggal és az energiával. Kérdések sokasága vár meg-válaszolásra: Mi az információ? Hogyan keletkezik az információ? Hogyanábrázoljuk (kódoljuk) az információt? Hogyan történik az információátvitel?Honnan származik az élőlényekben rejlő információ? Információval lépten-nyomon találkozunk. A mindennapi életben az újságok, a rádió és a televíziólátnak el minket információval.

A modern technikában mindenütt találkozunk információfeldolgozó rend-szerekkel, pl. számítógépekkel, NC-szerszámgépekkel (ang. Numerical Cont-rol = számjegyvezérlés), automatikus gyártósorokkal, autómosó sorokkal stb.Fontos hangsúlyozni, hogy az összes élőlény is a legapróbb részletekig prog-ramvezérlésű, azaz információ által működik. Semmilyen élőlény nem létezikinformáció nélkül, úgyhogy túlzás nélkül nevezhetjük mindenfajta élet lénye-gi ismertetőjelének. Ezért sikertelen maradt minden arra irányuló fáradozás,hogy az életfolyamatokat kizárólag a fizika és kémia törvényei alapján ma-gyarázzák. Ez az a fő probléma, amellyel az (evolúcióra alapozott) biológiá-nak a mai napig szembe kell néznie.

A könyv felépítése és célja: A könyv három fő részből és egy függelékbőláll. Az első rész a természeti törvények lényegével foglalkozik. Ez az általá-nos bevezető nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megfelelően besorolhassuk ésértékelhessük az információra vonatkozó későbbi tételeket.

A könyv második és központi részében számos példán keresztül részlete-sen elmagyarázzuk az információ fogalmát. Ezután az alapvető ismereteketáltalános tételek formájában rögzítjük, amelyek érvényességi köre túlterjed aszaktudományon. Deklarált célunk, hogy az információnak nevezett alap-mennyiségre vonatkozó természeti törvényeket fogalmazzunk meg. Ilyeneszközökkel felszerelve azután ismeretlen esetekre is tehetünk természetitörvény érvényű kijelentéseket. Ellentétben némely más természeti mennyi-séggel (mint pl. az entrópia), az információra vonatkozó tételek szemléletesenelmagyarázhatók, és a velük kapcsolatos állítások könnyen beláthatók.

E könyvnek az a célja, hogy az információ fogalmát olyan általánosan ki-dolgozza, amennyire lehetséges, és olyan mélyrehatóan, amennyire szüksé-ges. Ilyen háttérrel az olvasó végül képes lesz rá, hogy megválaszolja az életeredetének mindnyájunkat foglalkoztató kérdését, amennyire az természettu-dományosan lehetséges. Ha sikerül természeti törvényeket megfogalmazni azinformációra vonatkozóan, akkor ezzel új kulcsot találunk az evolúciós gon-dolat megítéléséhez, ezenkívül lehetővé válik, hogy kifejlesszünk egy alter-natív modellt az evolúciótannal szemben.

Előszó6

A harmadik, utolsó részben a kidolgozott témákat és tételeket alkalmaz-zuk a Bibliára, ezáltal egészen új módon közelíthetünk üzenetéhez.

Az olvasói kör: A könyvet elsősorban természettudományos érdeklődésűolvasóknak szántuk, ezen túl olyan informatikusoknak, kommunikációvalfoglalkozó tudósoknak, nyelvészeknek és teológusoknak, akik számára az in-formáció fogalma szakmai okokból különösen fontos. A tárgyalt példák aszaktudományok széles spektrumát ölelik fel. A könyvnek összességében akönnyű érthetőség a szándéka. A tematikailag ide tartozó, de sok képletet tar-talmazó fejezeteket a függelékbe tettük át, hogy ne zavarják az olvasás fo-lyamatát. Számos ábrát készítettünk, hogy ily módon a bonyolultabb össze-függéseket is hozzáférhetővé tegyük.

A függelék: A könyv fő részéhez egy meglehetősen terjedelmes függeléketfűztünk. Itt lényegében azokat a kérdésfeltevéseket tárgyaljuk, amelyek szo-rosan összefüggenek az információ fogalmával (pl. a Shannon-féle informá-cióelmélet, nyelvek, mesterséges intelligencia), a fő rész gondolatmenetétőlazonban szükségtelenül eltérítenék az olvasót. A függelékben elég terjedel-mesen foglalkozunk az energia fogalmával. A részletességet az indokolja,hogy az energia az információhoz hasonlóan alapvető szerepet játszik a tech-nikában és az élőlényekben.

A könyv címéről: A könyv címe János evangéliumának kezdetére utal:„Kezdetben volt az Ige…” A könyv újra és újra rámutat, hogy minden vezé-relt folyamat kezdeténél az információ áll. Pontosabban azt kellene monda-nunk, hogy az információ teremtője még ezt is megelőzi. János 1,1-ben na-gyon pontos megfogalmazást találunk, hiszen az „Ige” a Teremtő személyéreértendő.

Egyéb: Az irodalmi hivatkozások a szerző nevének kezdőbetűjéből és egyezt követő számból állnak. A szövegben arról ismerhetők meg, hogy szög-letes zárójelben állnak. Ha vesszővel elválasztva egy további szám áll a zá-rójelben, akkor az arra az oldalszámra utal a forrásban, ahol az idézet vagyadat található.

Köszönetnyilvánítás: A kéziratot Dr. Martin Ester (München), Dipl.-In-form. Daniel Keim (München), Dr. Volker Kessler (Vierkirchen), Dipl.-In-form. Thomas Seidl és Andreas Wolff nézte át, miután feleségemmel mindentmegbeszéltünk. Nagyon hálás vagyok az összes útmutatásért és kiegészíté-sért.

Werner Gitt

Előszó 7

Előszó a 3. német kiadáshoz

Miután a második kiadás hamar elfogyott és sokáig nem volt kapható, akönyv immár harmadik kiadásban jelenik meg, lényegesen átdolgozva. Idő-közben számos előadást tartottam a témából, és a hallgatóság köréből sokjavaslatot kaptam, aminek eredményeként a könyv jelentősen kibővült. Telje-sen új a 3. fejezet: „Az élet lényege anyagi vagy nem-anyagi?” A korábbi 5.fejezet helyére öt új fejezet került: 6-10. E számomra fontosnak tűnő kiegé-szítések miatt a könyv több más részét sajnos jelentősen meg kellett rövidíte-ni. Ez különösen a függeléket érintette, nevezetesen az eddigi A1.3, A1.4,A1.5 és A2 fejezeteket.

Az Olvasó bizonyára olvasott már egyet-mást az információ ma oly gyak-ran használt fogalmával kapcsolatban. Az irodalom tanulmányozásakor feltű-nik, hogy e fogalmat sokféle formában használják anélkül, hogy a mindenko-ri szerző előzőleg definiálná. Világos definíció nélkül azonban a belőle levontkövetkeztetések is homályosak és bizonytalanok. A 2.9 fejezetben megfo-galmaztam az 1. tételt, amelyből világosság válik az új eljárásmód: „Termé-szettudományos összefüggések csak akkor fogalmazhatók meg, ha előttedefiniáltuk és pontosítottuk a megfelelő mennyiségeket.” Így először egyalkalmas mennyiséget keresünk az információ számára, amely lehetővé teszi,hogy természeti törvényekben fogalmazzuk meg lényegét és tulajdonságait,valamint megjelenési formáit. Ez az információ újszerű definíciójához és egyhasonlóan újszerű természettudományos információelmélethez vezet. Az 1–6.fejezetek e központi kijelentések előkészítésére szolgálnak. Csak ezutánfogalmazzuk meg az információval kapcsolatos természeti törvényeket (7.fejezet) és állapítjuk meg definíciójának érvényességi tartományát (8. feje-zet). Ezután következnek a messzire mutató következtetések (10. fejezet). Ígya 6–10. fejezetek alkotják a könyv gerincét.

A második kiadásban már beszéltem az információval kapcsolatos termé-szeti törvényekről. Az információ tudományos definíciójának érvényességitartományát tovább pontosítjuk, behatároljuk és több példán keresztül meg-világítjuk (9. fejezet). Végül nyolc nagyon messzire mutató következtetéstvonunk le, és fejtünk ki részletesen, amelyek érintik az élet lényegét, de min-den élet Teremtőjét is. A kidolgozásban nagyon fontos vitapartnerem voltDr. Bob Compton Idaho államból (USA). Ő volt a kísérőm 2000 őszén, ami-kor az Egyesült Államokban nagyszabású előadássorozatot tartottam, és ezalkalomból sok részletett megvitattunk.

A tudományokban manapság szokásos a „módszertani ateizmus” elve sze-rint eljárni, vagyis Istent minden gondolatmenetben teljesen figyelmen kívülhagyni. Mi tudatosan nem ezen az egyoldalúan kitűzött és így téves útonhaladunk. Isten nem zárható ki gondolatilag, de mi a jelen tudományos mun-

Előszó8

kában egészen a 9. fejezetig nem tételezzük fel létezését. Az élőlényekbenjelenlévő információ forrásának megkerülhetetlen kérdését csak később, akövetkeztetések eredményeinek segítségével válaszoljuk meg.

Hogy a száraz fejtegetéseket olvashatóbbá és érthetőbbé tegyük, a szöve-get megpróbáltuk találó idézetekkel, átélt történetekkel vagy odaillő példák-kal fűszerezni.

Az új fejezeteket több tudósnak is megmutattam, hogy átnézzék és bírál-ják őket. Így szeretnék köszönetet mondani Rosemarie Sauer vegyészmér-nöknek, dr. Detlef Fehrer informatikusnak és Peter Wiebe okleveles mérnök-nek. Mindnyájan hasznos tanácsokat adtak, amelyek kiegészítésekhez, pon-tosításokhoz és szövegbeli javításokhoz vezettek.

2002 májusWerner Gitt

1. Előzetes megfontolások az információ fogalmával kapcsolatban 9

1. Előzetes megfontolások az információfogalmával kapcsolatban

Bevezetésképpen szeretnénk megvizsgálni néhány rendszert, és minden eset-ben újra feltenni a kérdést: Mi az oka annak, hogy az ilyen rendszerek mű-ködnek?

1. ábra: Egy pók (Cyrtophora) kerékhálója

1. Előzetes megfontolások az információ fogalmával kapcsolatban10

1. Egy pók kerékhálója: Az 1. ábra egy pók kerékhálójának egy részletétmutatja, speciálisan egy Cyrtophora pókét. A szemméret körülbelül 0,8 x 1,2mm. A felső képrészben levő kör azt a részletet jelöli, amelynek sokszoroselektronmikroszkópos nagyítása az alsó ábrán látható. Ezek a hálók zseniáli-san vannak felépítve. A pókok rendkívüli módon takarékoskodnak az építő-anyaggal. A szükséges szilárdságot minimális anyagmennyiséggel érik el.A spirális szálak nem csak egyszerűen keresztezik a radiális szálakat. Stabi-litási okokból a két szál nem pontszerűen van összefűzve, hanem egy kisszakaszon párhuzamosan futnak és finom szövőszálakkal vannak összeerősít-ve. Minden közönséges szövőpók páratlan ezermester: Egyszerre tervezőmérnök és kivitelező szövőmunkás, selymet szintetizáló vegyész és azt ügye-sen feldolgozó fonómester. Egy computerrendszert működtet a gyártási fo-lyamat vezérlésére. A pók olyan ügyesen dolgozik, mintha hallgatott volnanéhány szemeszter szilárdságtant és további szemesztereket kémiából, építé-szetből és informatikából. A pók életében azonban semmi ilyesmiről nemtudunk. Akkor ki tanította meg neki mindezt? Honnan van ez a speciálisszakismerete? Ki a tanácsadója? A legtöbb pók már régen feltalálta az újra-hasznosítást (recycling). Reggel felfalják a hálóikat, ezután az anyag áthaladsaját vegyi üzemükön, majd új selyemszálat fonnak és új hálót építenek.

Ha azt kérdezzük, miért működik ez az egész, akkor erre csak egy válaszvan: Ebbe a rendszerbe információt tápláltak be.

2. ábra: Az Uroctea fonócsévéi


2. Az Uroctea fonócsévéi: A 2. ábra erős nagyításban mutatja az Urocteapókfaj fonócsévéit. A nőstény testén 1500 fonócséve van. A fénykép csaknéhány csévét mutat. Látható, hogy kettőből selyemszálak lépnek ki. A sely-met a megfelelő szálerősséggel fonja. A hozzájuk tartozó üzemek közvetlenülalattuk helyezkednek el. Ezeket a komplex folyamatokat egy computerrend-szer vezérli. Az összes technológia az elképzelhető legkisebb térfogatbanhelyezkedik el. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen komplex gyártási folya-mat ilyen pontosan és zavartalanul zajlik le? A rendszer tartalmaz egy vezér-lőprogramot („üzemelési információ”; vö. 7. fejezet), amely a folyamathozszükséges összes információt magában foglalja.

3. A Morpho rhetenor lepke: A 3. ábra a délamerikai Morpho rhetenorlepkét, valamint kinagyított részleteit mutatja, amelyekről világosan felis-merhető a pikkelyek finomstruktúrája (Scientific American, 245. kötet, 1981.novemberi szám, 106. oldal). Szárnyain csodálatos, színes díszítések találha-tók. A baloldali képrész a szárny felső oldalát ábrázolja, amely fémeskék szí-nezetű, a jobboldali pedig a felső részét, amely barna tónusú. Amikor festék-pigmenteket kerestek a szárnyakban, egyet sem találtak. Akkor hogyan jönlétre ez a színpompa?

A fokozatosan erősödő, 40-szeres, 280-szoros, végül 16 000-szeres nagyí-tásokon felismerhetők a szárnystruktúra részletei. A raszter-elektronmikrosz-kóp alatt a szárny egy háztetőre emlékeztet, amely hullámos cserepekkel vanlefedve. Erősebb nagyításban láthatóvá válnak az egyes lamellák, ahogyan át-lapolják egymást. A titkot csak a 16 000-szeres nagyítás fedi fel. Ezen egykülönös konstrukciót látunk. Egyenlő távolságokban ék alakú rácsok vannakelrendezve, amelyeken egy párhuzamos raszter található. Az egyes bordáknagy precizitással készültek. Távolságuk írd és mondd, csupán 0,000 22 mm.Ez a távolság olyan pontosan ismétlődik, hogy az előírt mérettől való eltéréscsupán 0,000 02 mm. A világon egyetlen finommechanikai műhely sem len-ne képes rá, hogy akár a szárny egyetlen pikkelyét ilyen pontossággal előál-lítsa. Mire szolgál ez a nagy konstruktív ráfordítás?


3. ábra: A dél-amerikai Morpho rhetenor lepke,szárnyfelületének kinagyított részleteivel


Itt egy fizikai jelenség kerül zseniális módon felhasználásra. Ezt egy min-dennapi példán keresztül magyarázhatjuk el: Ha két követ dobunk egyszerrea vízbe, akkor mindkét becsapódási helyről koncentrikus körök formájábanvízhullámok indulnak ki. Bizonyos helyeken a hullámok kioltják, míg máshelyeken erősítik egymást. A fizikában ezt a jelenséget interferenciának ne-vezik. Pontosan ez a jelenség játszik szerepet a szárnyak színében. A beesőnapfény a lépcsős rácsra esik. Az interferencia-hatás miatt a legtöbb színkioltódik, egy jól meghatározott szín pedig felerősödik. A rácstávolságok és alátható fény hullámhossza pontosan össze vannak hangolva.

Hogyan jöhetett létre ez a zseniális konstrukció, amelyben minden egy spe-ciális fizikai effektusra van hangolva? Itt is ugyanaz a válasz: Információ!

4. Az ember embrionális fejlődése: Ami az embrionális fejlődés kilenchónapja alatt lejátszódik, az páratlan csoda. Sejtek milliói keletkeznek az életelső négy hetében. Egy bámulatba ejtő terv alapján egyesülnek és alakítják kiaz emberi szervezetet. A 15. nap körül kezdődik ez a drámai fejlődés, amely-nek során megjelennek az első véredények. Néhány nappal később hihetetlencsoda történik: A csupán 1,7 milliméteres embrió apró mellkasában két ilyenér szívvé egyesül, amely még a 21. nap előtt működni kezd. Vért pumpálezen a minitesten keresztül. A kicsiny szív mindenek előtt az első hetekbenkifejlődő agyat látja el vérrel és oxigénnel. A negyedik hónapban a fetus1

szíve napi 30 liter vért pumpál át; születéskor ez a mennyiség már napi 350liter.

Létrejönnek a tüdő, a szemek és a fülek is, noha még nem használja őket amagzat. A megtermékenyülés után két hónappal a gyermek még csupán 3-4cm méretű. Elférne egy dióhéjban, mégis már minden szerve készen áll. Márcsak tovább kell növekedniük és formát kell ölteniük.

1 Fetus: Fetusnak nevezik a magzatot az organogenezis (a sejtek növekedése és embrionális

szervekké történő differenciálódása az élet első 12 hetében) befejeződésétől a terhesség vé-géig. Az embriogenezis a terhesség 12. hetéig tart, ezután következik a fetális fejlődés.


4. ábra: Az ember magzati fejlődésének különböző stádiumai


A 4. ábra az ember fejlődésének különböző fázisait mutatja az anyaméh-ben [B3]:

A részábra: Egy 4,2 mm-es és 28 napos embrióról készített metszetsoro-zat a következő részletekkel: 1: a háti és hasi rész határa, 2: ideiglenes hón-aljgödör, 3: májdudor, 4: szívdudor, 5: szem, 6: a köldöktölcsér vékony ésvastag része, 7: anulus umbilicalis, 8: anulus umbilicalis impar, 9: coccyx(farkcsont).

B részábra: 4,2 mm-es és kb. 28 napos embrió.C részábra: Egy 17,7 mm-es és 8 hetes embrió idegrendszerének elkülö-

nített ábrázolása: 1: telencephalon (az első agyhólyag elülső része az embrió-nál), 2: nervus opticus (látóideg), 3: cerebellum (kisagy), 4: medullaoblongata (nyúltvelő), 5: lobus olfactorius (szaglóagy), 6: nervus ulnaris(singcsontideg), 7: nervus obturatorius (csípőlyukideg), 8: nervus plantarislateralis (külső lábtalpideg) és nervus suralis (lábikraideg).

D részábra: 75 mm-es fetus (in utero) – a méhben. 1: placenta (lat. pla-centa = lepény; méhlepény), 2: myometrium (a méhfal izomrétege), 3: am-nion (gör. amnion = báránybőr; bőrréteg a magzat körül). A chorion (középsőmagzatburok) üregében lévő folyadékot eltávolították.

Hogyan lehetséges, hogy az embrionális fejlődés során a sejtek nem ren-dezetlenül osztódnak, hanem egy rendszeres, időben összehangolt és célori-entált folyamat zajlik le? Mindennek az alapja egy részletes építési utasítás,amelyben az utolsó részletig az összes fázis be van programozva. Tehát itt isaz információ a mindent meghatározó tényező.

5. Az orgonáló robot: Lehetséges, hogy egy robot orgonálni tud? Az 5.ábra egy ilyen elrendezést mutat. A japán Wasubot robot még a zenebaráto-kat is fellelkesíti. Két keze és két lába van, amelyek képesek arra, hogy egyorgona billentyűzetét működtessék. A hangjegyeket egy TV-kamera olvassaegy kottából. Egy program gondoskodik arról, hogy a zenei kód ujj- és láb-mozgásokká alakuljon, amelyek egy billentyűzetet működtetnek. Ez a robotképes lejátszani különböző darabokat anélkül, hogy gyakorolná őket. Mi azalapja ennek a képességnek? Működésének alapja – az összes konstrukciósfeltétel mellett – a robotba program formájában betáplált információ. Ha arendszert megfosztanánk a programtól, semmi sem működne többé. Ezen isfelismerhetjük: az információ a mindent meghatározó mennyiség.

Következtetések: Szemügyre vettünk néhány nagyon különböző rend-szert és ennek során megállapítottuk, hogy mindegyikben közös a benne rejlőinformáció. A rendszerek egyike sem működne, ha eltávolítanánk a tároltinformációt. Ha tehát mélyebben meg akarjuk érteni az élő és élettelen szer-kezetek folyamatait, behatóan foglalkoznunk kell az információ fogalmával.


Egy dortmundi informatika-professzor nemrég felállított egy alapvető tételt,mellyel csak egyetérthetünk2:

„Aki felvilágosítást tud adni az információ eredetéről, annak birtoká-ban van a kulcs a világ értelmezéséhez.”

Richard P. Feynman „A fizikai törvények jellege” című, klasszikussá váltkönyvének utószavában ez olvasható [F1, 288]: „Korunk az alapvető termé-szeti törvények felfedezésének kora – egy izgalmas és csodálatos korszak,amely többé soha nem tér vissza.” A fizika területén időközben a legtöbb tör-vényt felfedezték és megfogalmazták. Ami azonban az információt mint alap-vető mennyiséget illeti, egyelőre a felfedezések korának kellős közepén va-gyunk. A korábbi [G5], [G7], [G8], [G9] munkákra építve, e könyvben többtételt felállítunk az információról, amelyek jellegükben természeti törvények.Ahhoz, hogy a kidolgozott tételek hatókörét és jelentőségét helyesen ítél-hessük meg, a következő fejezetben először elmondunk néhány alapvetődolgot a természeti törvényekről.

2 Az egyetértést némi korlátozással értem. Nem tudom, hogy a tétel szándéka szerint beleérti

vagy kizárja Istent. Noha az információ eredetének kérdését alapvetőnek ismertük el, IstenSzelleme nélkül senki sem értheti meg helyesen a világot, még akkor sem, ha az információeredetének kérdésére logikailag helyes választ tud adni. Ha igaz az, hogy a Biblia az igazságkönyve – márpedig erről sokféle módon bizonyságot tesz (pl. Jn 17,17) –, akkor ez azegyetlen kulcs a világ értelmezéséhez.

5. ábra: Orgonáló robotAz EXPO ‘85-ön Japánbankiállítottak egy orgonáló ro-botot. A rendszert IchiroKato professzor fejlesztetteki a Wasado Egyetemen és aSumitomo Electronic Indust-ries gyártotta le. A robot je-lenleg az EXPO ‘85 japánkormányépületében látható(Tsukuba). Ez a példa jólmutatja, hová fejlődhet a ro-bottechnika, a rendszermégsem képes többre, mintaz az előre kigondolt infor-máció, amit program formá-jában beletápláltak.


Első rész:Természeti törvények

2. Alapvető tudnivalók a természeti törvényekről

2.2. A természettudományos kijelentések formái

A természettudományok azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy megfi-gyeljék a minket körülvevő világot és megállapítsák törvényszerűségeit.Ezért alapvető munkamódszere a kísérletezés és a megfigyelés (pl. mérésáltal). Hans Sachsse természetfilozófus és kémikus úgy határozza meg atermészettudományt, mint „a megfigyelés által nyert összefüggések leltárbavételét, ami semmilyen felvilágosítást nem ad a végső okokról és a lét szük-ségszerűségéről, csupán a kapcsolatok szabályszerűségeit állapítja meg”.A megfigyelési anyagot rendszerezik, a belőle nyert elveket pedig lehetőlegáltalános tételek formájában mondják ki. Sem a világ és az élet eredeténekkérdései, sem az etikai kérdések nem tartoznak a természettudomány problé-makörébe, ezért elvileg sem adhat rájuk választ. Amit a természettudomány amaga behatárolt területén mégis kijelenthet, az különböző megbízhatóságúformákban fogalmazható meg. Az ismeretek bizonyossága vagy éppen bi-zonytalansága különféleképpen fejeződik ki a következő kategóriákban:

Természeti törvény: Ha a tételek általános érvényessége reprodukálhatómódon ismételten megerősíthető, akkor természeti törvényről beszélünk.A természeti törvények a valóság lényeges struktúráit és jelenségeit általáno-san érvényes elvek formájában írják le, méghozzá mind időbeli fejlődésüket,mind belső strukturális összefüggéseiket illetően. A természeti törvényekolyan jelenségeket, eseményeket és folyamatokat írnak le, amelyek tetszőle-gesen sokszor reprodukálhatók, mint általánosan érvényes törvényszerűsé-gek. Megfogalmazhatók anyagi (a fizika és a kémia kérdésfeltevései) és nem-anyagi folyamatok számára (pl. információ, lásd 2.10 alfejezet).

A természeti törvények kijelentéseik súlyát illetően a legnagyobb bizalmatélvezik a tudományban. Ennél kisebb bizalmat élveznek a következő gondo-lati rendszerek, a csökkenő megbízhatóság sorrendjében: elmélet, modell,hipotézis, paradigma, spekuláció és fikció, amelyeket az alábbiakban rövidenvázolunk:

2. Alapvető tudnivalók a természeti törvényekről18

Elmélet (gör. theoria = szemlélődés, vizsgálódás): Itt két esetet kell meg-különböztetni:

a) Elméletek tulajdonképpeni értelemben: Az elmélet a természettudo-mányban következtetés a megfigyelt tényekből. Segítségével azután megpró-bálnak más megfigyelt jelenségeket is megmagyarázni, amelyek ugyanahhoza problémakörhöz tartoznak. Ha a magyarázatok még a sejtés stádiumábanvannak, akkor hipotézisről van szó. Egy elmélet a hiányos empirikus ismere-tek miatt még ideiglenes. A felállított elméletből levezetett tételeknek megfi-gyelés vagy kísérletezés útján tesztelhetőnek kell lenniük, és lehetővé kelltenniük az előrejelzéseket. Az elmélet annál jobban beválhat, minél alapo-sabban ellenőrizhető. Továbbá le kell tudni írni egy kísérletet vagy folyama-tot, amely elvileg megdöntheti az elméletet (cáfolhatóság). Ha az elmélet azösszes próbálkozás után sem dönthető meg, akkor kiállta a tűzpróbát, és esé-lye van arra, hogy természeti törvénnyé váljon.

b) Elméletek, amelyek természeti törvénnyé váltak: Egyes természeti tör-vények esetén felállításukkor nem voltak biztosak benne, hogy valódi termé-szeti törvényről van szó. Így például Einstein 1916-ban az idő és tér görbü-letéről kialakított gondolatait először óvatosan elméletként fogalmazta meg(általános relativitáselmélet). Ez nemcsak megmagyarázta a fény elhajlását anap mellett, de kvantitatívan is előre jelezte. Az általa kiszámított értéketazonban csak az 1919-es teljes napfogyatkozás alkalmával lehetett mérésselellenőrizni (Eddington). A mért érték bámulatosan egyezett a számított érték-kel. Időközben az általános relativitáselmélet olyannyira megerősítést nyert (afényelhajlás mellett a Merkur bolygó perihélium- (Nap körüli) forgása, a fényvöröseltolódása gravitációs térben, gravitációs lencsék), hogy manapság nyu-godtan beszélhetünk természeti törvényről. A korrekt „relativitási törvény”helyett azonban továbbra is a megszokott „relativitáselmélet” elnevezésthasználjuk.

Modell: A modellek lényegük szerint a valóság behatárolt leképezései.Csak a lényegesnek tekintett tulajdonságokat emelik ki; a mellékesnek te-kintett vagy fel nem ismert szempontokat nem veszik figyelembe. A modelle-ket főként szemléletességük tünteti ki. A modell tehát a valóságnak egy cél-irányos leképezése, amely a valóságos vizsgálati tárgyhoz képest leegyszerű-sített, jobban áttekinthető és könnyebben leírható struktúrákat mutat. Ezértegyazon tényálláshoz különböző modellek létezhetnek, amelyek leegyszerű-sítő és ideiglenes jellegük folytán elvileg javíthatók. A tudományos model-lekről részletesebben olvashatnak a „Kérdések a kezdethez” című könyvben[B2, 259–262. o.].

2. Alapvető tudnivalók a természeti törvényekről 19

Hipotézis (gör. hypothesis = feltételezés, sejtés): A hipotézis egy tudomá-nyosan még meg nem erősített, spekulatív összetevővel rendelkező feltétele-zés, amely egy hiányos empirikus ismeretet egészít ki vagy mint sejtés egytény ideiglenes magyarázatát adja. Egy új hipotézisnek tényeken kell nyu-godnia és nem mondhat ellent az ismert természeti törvényeknek. Ha a hipoté-zis egy vizsgálat kezdeti szakaszában módszertani vezérfonalként szolgál, ak-kor munkahipotézisről beszélünk. A hipotézist megerősítő tapasztalati tényekcsupán növelik a valószínűségét; egyetlen neki ellentmondó tény elég azon-ban, hogy elvessük. Már Blaise Pascal (1623–1662) megmondta: „Egy hipo-tézis hamis voltáról kellőképpen meggyőződhetünk, ha akár egyetlen olyantény adódik belőle, amely egyértelműen ellentmond valamely jelenségnek.”

Paradigma: (gör. paradeigma = példa, minta): Ha egy elméleti minta(elmélet, hipotézisrendszer, világnézeti feltevés) egész kutatási irányokravagy a tudomány egy egész korszakára rányomja a bélyegét, paradigmárólbeszélünk. Az ilyen minták mint fölérendelt vezérelvek kijelölik azt az el-méleti keretet, amelyen belül az egyedi kutatás mozoghat és amelynek felte-vései mellett az egyes jelenségek értelmezendők. A paradigmák világnézetifeltevéseiből levezethető hipotézisrendszerek gyakran nem hozhatók össz-hangba a tényanyaggal. Tipikus példa erre a geocentrikus csillagászat (melyetKopernikusz cáfolt meg) és a flogisztonkémia (melyet Lavoisier cáfolt meg1774-ben). E könyv szeretne hozzájárulni az evolúciós paradigma termé-szettudományos alapon való megrendítéséhez.

Spekuláció: A spekuláció olyan kijelentés, amely megfontolás, meditáció,kitalálás és fantázia szüleménye, és nem mutat feltétlenül egyezést a valóság-gal. Tehát nem más, mint gondolati játék. Ennek során könnyen követhetünkel olyan hibát, amely valódi kísérlet általi ellenőrzés hiányában észrevétlenmarad. A gondolatkísérletben a nehézségek könnyen elkerülhetők, a nem kí-vánatos dolgok elhallgathatók és az ellentmondások ügyesen elrejthetők. Egygondolatkísérlet talán felvethet kérdéseket, de megválaszolni nem tudja azo-kat. Erre csak a valódi kísérlet képes. Ebben az értelemben a Manfred Eigenáltal megtervezett hiperciklus tisztán gondolati kísérlet [G10, 152–155].

A kísérlet és megfigyelés nélküli puszta spekuláció, az önkényes feltevé-sekből kiinduló dedukció vagy a megfigyelésekből való egyoldalú választásnem természettudomány. A legelvontabb elmélet sem veszítheti el a valóság-gal és a kísérlettel való kapcsolatát; kísérletileg igazolhatónak (verifikálható-nak1) kell lennie. A gondolatkísérletek csupán spekulációk, ugyanúgy, mint 1 Verifikáció (lat. verus = igaz, facere = tesz; verificare = igazol): Verifikáción egy kijelentés

kísérleti ellenőrzését értjük. A verifikáció eredménye azonban nem általános érvényű, hanemszigorúan véve csak az ellenőrzés által megerősített esetekre vonatkozik. Nem zárható ki,


azok a filozófiai feltevésekből kiinduló levezetések is, amelyek nem a ta-pasztalatban gyökereznek.

Fikció (lat. fictio = kialakítás, kitalálás): A fikció egy, a valóságnak megnem felelő tényállás szándékos vagy nem szándékos kitalálása. A természet-tudományokban ezen egy hamis feltételezésnek egy probléma módszeresmagyarázatára történő szándékos bevezetését értjük.

2.2. A természetről való ismereteink határai ésa paradigmák hosszú élete

A természeti törvények különböző fokozatait vizsgáltuk meg és ennek soránfelismertük, hogy sok kijelentést nem lehet olyan abszolút érvényűnek tekin-teni, mint ahogy azt gyakran teszik. A Nobel-díjas Max Born (1882–1970)világosan rámutatott erre a tényállásra a természettudományokban [B4]:

„Az olyan fogalmak mint abszolút helyesség, abszolút pontosság, vég-érvényes igazság, stb. agyrémek, amelyek egyetlen tudományban semengedhetők meg. A jelenlegi helyzet mindig korlátozott ismeretébőlsejtéseket és elvárásokat lehet megfogalmazni a jövőbeli helyzetet il-letően, és ezeket valószínűségekkel lehet kifejezni. Minden valószínű-ségi megállapítás vagy helyes vagy hamis az alapul szolgáló elméletszemszögéből. Számomra úgy tűnik, hogy a gondolkodás eme fellazí-tása a legnagyobb áldás, amelyet a mai tudomány hozott számunkra.”

A Nobel-díjas Max Planck (1858–1947) arról panaszkodik, hogy a tudo-mányokban csökönyösen ragaszkodnak a már régen tarthatatlanná vált elmé-letekhez is [P4, 13. o.]:

„Egy új tudományos igazság nem úgy szokott diadalmaskodni, hogyellenfeleit meggyőzik és azok jobb belátásra térnek, hanem sokkal in-kább úgy, hogy az ellenfelek fokozatosan kihalnak, a felnövekvő gene-rációt pedig kezdettől fogva az új igazságra nevelik.”

A tudományelmélettel foglalkozó W. Wieland professzor még a sokkal bi-zonytalanabb hipotézisek esetén is kimutatta a hagyományhoz való eme in-dokolatlan ragaszkodást [W4, 631. o.]:

hogy léteznek eddig ismeretlen ellenpéldák. Ha egy ilyet találunk, az állítás azonnal megdől.Így is fogalmazhatunk: Egy elmélet nem igazolható, csupán cáfolható. Egy jó elmélet esze-rint úgy van megalkotva, hogy könnyen sebezhető legyen. Ha ilyen nyitott megfogalmazásmellett is helytáll a kritika kereszttüzében, akkor bevált.


„A kiindulásul szolgáló hipotézisekhez egy sajátos tehetetlenségi erőtársul. Hasonló természetű az a stabilitás, mellyel a Kuhn-féle koncep-ció szerint a felállított elméletek rendelkeznek. Az ilyen elméleteketcsak látszólag szembesítik a tapasztalattal. A valóságban úgy értelme-zik vagy szükség esetén átértelmezik a tapasztalatot, hogy az összefér-jen az elmélettel, amelynek érvényességét eleve feltételezik.”

Még nagyobb az állóképessége az olyan paradigmának, amely sokáig el-lenáll a valóság ostromának [W4, 632. o.]:

„Ha ütközésre kerül sor a paradigma és a tapasztalat között, akkor –Kuhn nem tudományelméleti, hanem tudománytörténeti felfedezéseszerint – annak rendszerint a tapasztalat látja kárát. Ennek ellenére aparadigma hatalma nem korlátlan… Vannak olyan fázisok egy tudo-mány fejlődése során, amikor a tapasztalatot többé nem igazítják amindenkori vezető paradigmához. Ezekben a fázisokban a különbözőparadigmák mint olyanok egymás konkurensei. Ezek azok a fázisok,amelyeket Kuhn tudományos forradalmaknak nevez… Kuhn koncepci-ója szerint csupán legenda, hogy a sikeres elméletek a jelenségek ér-telmezésében és magyarázatában mutatott nagyobb teljesítőképességükáltal kerekednek az általuk háttérbe szorított régi elméletek fölé. Egyelmélet teljesítőképességéről csak egészen más értelemben beszélhe-tünk. Ez a fajta teljesítőképesség a történelmi tapasztalat szerint csakazon mérhető le, hogy hány követőt nyert meg magának és hányan es-küdtek fel rá.”

Egy hamis paradigma diktatúrája idején sok fontos adat elvész a tudo-mány számára, mivel az elvárttól eltérő eredményeket mint „mérési hibákat”figyelmen kívül hagyják.

Ahhoz, hogy egy elmélet tartható legyen, hogy egy hipotézist ne kelljenelvetni vagy hogy egy kigondolt folyamat a valóságban is működjön, telje-sülnie kell annak a minimális követelménynek, hogy az érvényes természetitörvények ne sérüljenek.

2.3. A természeti törvények lényege

Ok és hatás: A minden természettudomány alapját képező metafizikai tör-vény a kauzális (oksági) törvény abban a formában, hogy minden esemény-nek van oka és hogy azonos körülmények között ugyanazon oknak mindigugyanaz a hatása. Ha például belerúgunk egy futball-labdába, akkor F · tnagyságú impulzust (erő szorozva idővel) közlünk vele (ok), és ő úgy reagálrá, hogy egy meghatározott, a labda m tömegétől függő v sebességgel elrepül


tőlünk. Az F · t ok m · v hatáshoz vezet. A makroszkopikus tartománybanszigorú összefüggést figyelhetünk meg az ok és a hatás között.

Csak az atomi tartományban vannak olyan folyamatok, amelyeknél nemtudjuk, mi a kiváltó ok. Az urán-238 (238U) egy radioaktív izotóp 4,5 · 109 évfelezési idővel, vagyis ennyi idő elteltével a rendelkezésre álló anyagnaképpen a fele bomlana el. Ha azonban kiragadunk az anyagból egy atomot,akkor senki sem tudja megmondani, mikor fog elbomlani: a következő má-sodpercben, 28 nap múlva, 327 év múlva, 12 millió év múlva vagy csak 4milliárd év múlva. Jelenleg nem tudjuk, mi a tekintett atom elbomlását ki-váltó mechanizmus (ok). Az, hogy az ok nem ismert számunkra, nem jelentiazt, hogy az ok és okozat törvénye sérül. Csupán azt állapíthatjuk meg, hogyjelenleg még semmit sem tudunk mondani erről az okról.

Feynman ezt írja a kauzalitással kapcsolatban [F1, 190. o.]: „Nem kézen-fekvő-e, hogy az okozat nem előzheti meg az okát? Eddig mindenesetre senkisem állított fel olyan modellt, amely átlépte volna a valószínűség vagy akauzalitás elvét, és amely egyébként teljesen összeegyeztethető lenne akvantummechanikával, a relativitással, a lokalitással stb.”

Tehát megállapíthatjuk: Nem ismerünk olyan példát, amelyben sérül akauzalitás elve.

A természet egysége: Van egy másik metafizikai törvény, ez pedig atermészet egységességének elve. A távoli csillagokon a természeti törvényeképpúgy érvényesek, mint a földön. A szabadesés törvényéről már a holdraszállás előtt feltételezték, hogy ott is érvényes. A tapasztalat aztán megerősí-tette a természet egységének elvét.

A természeti törvények mélyebb megértése érdekében szeretnénk felso-rolni néhány alapvető szempontot, amelyek fontosak a folyamatok megítéléseés a természeti törvények alkalmazása szempontjából.

T1: A természeti törvények tapasztalati tételek. A természeti törvé-nyekről gyakran feltételezik, hogy bizonyított tételekről van szó. Ezt rögtönhelyesbítenünk kell: Egyetlen természeti törvény sem bizonyítható! A ter-mészeti törvényeket kizárólag a tapasztalat alapján ismerjük fel és fogalmaz-zuk meg. Gyakran sikerül a felismert összefüggéseket matematikai képleteksegítségével pontosabban, tömörebben és általánosabban kifejezni. Nohaszámos matematikai tétel bizonyítható2 (kivéve a kiindulásul választott axió- 2 Bizonyíthatóság: David Hilbert német matematikus (1862–1943) még azt az optimista

felfogást képviselte, hogy minden matematikai probléma eldönthető abban az értelemben,hogy vagy megadható egy megoldás vagy bizonyítható egy ilyen megoldás lehetetlensége,mint például a kör négyszögesítése esetén. Híres königsbergi előadásában (1930) ezért meg-állapította, hogy egyáltalán nincs megoldhatatlan probléma: „Tudnunk kell, tudni fogunk.”


mákat), ez a természeti törvényekre nem vonatkozik. Egy megfigyelés mate-matikai képletbe öntése nem tévesztendő össze a bizonyítással. Maradjunkennyiben: A természeti törvények egyedül és kizárólag tapasztalati téte-lek. Nem bizonyíthatók, mégis érvényesek.

Ide tartozik a fizikában alapvető energiatétel is. Ezt sem bizonyították so-ha, hiszen éppúgy bizonyíthatatlan, mint az összes többi természeti törvény.Akkor mégis miért érvényes ilyen univerzálisan? Válasz: Mert a tapasztalatmilliószorosan igazolta, tehát a valóságban kiállta a megbízhatósági próbát.Sok örökmozgó-építő próbálkozott újra meg újra időt, pénzt és fáradságotnem kímélve, hogy feltaláljon egy olyan gépet, amely energia közlése nélkülfolyamatosan működik. Ez azonban soha nem sikerült! Ezek az emberekmégis nagy szolgálatot tettek a tudománynak. Megmutatták, hogy az ener-giatétel semmilyen ötlettel sem játszható ki. Alapvető fizikai törvénynekbizonyult, amely alól eddig semmilyen kivétel nem ismert. Azonban amabiztonság ellenére, mellyel manapság bánunk ezzel a tétellel, nem zárható ki,hogy egyszer mégiscsak találnak egy ellenpéldát. Ha matematikai értelembenbizonyítható lenne, akkor kizárható lenne minden jövőbeli eltérés ettől atermészeti törvénytől.

R. E. Peierls angol fizikus a természeti törvények bizonyíthatatlan jellegéta következőképpen fejezte ki [P1, 536. o.]:

„Egy természeti törvény legszebb levezetése is… azonnal összeomlik,ha kiderül, hogy nem állja ki a későbbi kutatások próbáját… A tudósszámára a törvények azok maradnak, amik: tapasztalatainkból leveze-tett formulák, amelyeket az elméleti előrejelzésekben és az új szituáci-ókban való használhatóságuk tesztel és erősít meg, és amelyeket –fenntartva a jövőben szükségessé váló módosítások lehetőségét – egé-szen addig elfogadunk, amíg hasznosnak bizonyulnak a minket körül-vevő jelenségek észlelésében, rendszerezésében és megértésében.”

T2: A természeti törvények univerzálisan érvényesek. A természettu-dományok egyik fontos törvénye a természet egységességének törvénye.Másképp kifejezve: A természeti törvényeket az tünteti ki, hogy nem csakegy térben és időben behatárolt tartományban érvényesek. Egy természeti tör-vény általánosan érvényes abban az értelemben, hogy korlátlanul sok egyediesetre alkalmazható. Az egyedi esetek végtelenségét megfigyeléseink soha-sem meríthetik ki. Ha azonban akár egyetlen ellenpélda is rendelkezésünkre

Ezt a felfogást cáfolta az ismert osztrák matematikus, Kurt Gödel (1906–1978). Megmutatta,hogy még egy formális rendszeren belül sem bizonyítható minden igaz állítás. Az úgyneve-zett Gödel-féle első nemteljességi tétel eme állítása egyenesen forradalmi felismerés volt.A matematikát és az ismeretelméletet érintő messzemenő következményei miatt HeinrichScholz Gödel dolgozatát „A tiszta ész kritikájának” nevezte „1931-ből”.


áll, a kijelentés általános érvényessége azonnal cáfolható3. A természeti tör-vények (a mi háromdimenziós valóságunkban) minden eddigi ismeretünkszerint univerzálisan érvényesek. Az általános érvényesség tehát nem korlá-tozódik a Földre, hanem az összes csillagászati tapasztalat szerint az egészuniverzumra vonatkozik. A holdutazás megtervezésekor ezért következetesenfeltételezték, hogy a Földön felismert és megfogalmazott természeti törvé-nyek a Holdon is érvényesek. Az energiatörvény és a gravitációs törvényalapján kiszámították a szükséges hajtóanyag-mennyiségeket, és a landolás-nál kiderült, hogy jogos volt a természeti törvények univerzális érvényessé-gének a feltételezése. A természet egységességének (vagy a természeti törvé-nyek általános érvényességének) tétele addig érvényes, míg ellenpéldát nemtalálunk rá.

T3: A természeti törvények ugyanúgy érvényesek az élő, mint az élet-telen természetben. Ha az előző bekezdésben tárgyalt tétel (T2) érvényes,akkor az élőlények sem kivételek a természeti törvények alól. Richard P.Feynman Nobel-díjas fizikus (1918–1988) így írt erről (1965) [F1, 119. o.]:

„Az energia megmaradása az élővilág jelenségeire ugyanúgy érvényes,mint más jelenségekre. Közbevetőleg jegyzem meg, milyen érdekes aza tény, hogy valamennyi elv és törvény, amely a „holt” tárgyak köré-ben érvényes és ellenőrizhető, az élővilág jóval grandiózusabb jelensé-geire is igaz, ott éppoly pontosan teljesül. Jelenleg úgy tűnik – leg-alábbis ami a fizika törvényeit illeti –, hogy bár az élőlények jóval bo-nyolultabb szervezetek, bennük a jelenségek ugyanúgy mennek végbe,mint a „holt” tárgyakban.”

3 A megfogalmazott természeti törvény pontosításai: Egy felállított természeti törvény

elvesztheti univerzális érvényességét, ha egyetlen ellenpéldát találunk rá. Néha azonban elégmásképpen megfogalmazni, hogy a tényleges törvényt pontosabban adjuk vissza. Tehát kü-lönbséget kell tennünk a törvénynek a természetben valóban érvényes alakja és annak emberimegfogalmazása között. A pontosítások nem érvénytelenítik alapjaiban „a természeti törvénykezdeti megfogalmazását”, csak pontosabban ragadják meg a valóságot. Két példát említünkarra, hogy módosítani kellett a természeti törvényeit, mivel az eredeti megfogalmazásban túlszűknek bizonyult az érvényességi körük:1. példa: A klasszikus mechanika törvényei elveszítik érvényességüket, ha a vizsgált sebes-ségek összemérhetők a fény sebességével. Ezek a törvények a speciális relativitáselméletbennyertek pontosítást. A relativisztikus effektusok kis sebességeknél nem voltak észlelhetők.A klasszikus mechanika törvényei jó közelítést nyújtanak a mindennapi használatra (pl. gé-pészet), de szigorúan véve érvénytelenek az eredeti megfogalmazásban.2. példa: Ott, ahol a magreakciók szerepet játszottak, a tömegmegmaradás tételét pontosítanikellett. Így jutottak a tömeg és energia általános megmaradási tételéhez (tömegdefektus: E =mc2). Ennek ellenére a tömegmegmaradás alapvető természeti törvény.


Így például minden mérési folyamat (érzékszervek), anyagcsere-folyamatés információátviteli folyamat a természeti törvények szigorú teljesülésemellett zajlik. Az élőlényekben megvalósuló tervekben éppen azok a rafináltötletek a zseniálisak, amelyek messzemenően kihasználják a természeti törvé-nyeket. Így például az emberi fül érzékenysége már-már a fizikai lehetőségekhatárát súrolja [G17, 85–88. o.]. A madarak és a rovarok repülés közbenolyan mesterien használják ki az aerodinamika törvényeit, hogy hasonló ha-tásfokot egyetlen technikai rendszerben sem értek még el (lásd függelék,F2.4.4).

T4: A természeti törvények nem korlátozódnak egyetlen szakterület-re: Ez a tétel tulajdonképpen fölösleges T2 és T3 miatt. Mégis szeretnénkkülön tételként megfogalmazni (T4), mivel könnyen félreértésre ad okot.

Az energiatételt Julius Robert Mayer hajóorvos (1814–1879) fedezte felegy hosszabb trópusi utazása során. Erre az alapvető fizikai törvényre mindenalaposabb fizikai képzettség nélkül jött rá, miközben elgondolkozott a szer-ves életfolyamatok lefolyásán. Senkinek sem jutna eszébe, hogy e tétel érvé-nyességi körét az orvostudományra korlátozza csupán azért, mert ott fedeztékfel. Nincs olyan területe a fizikának, ahol ez a tétel ne járult volna döntőenhozzá az összefüggések tisztázásához. Alapját képezi az összes technikai ésbiológiai folyamatnak.

A termodinamika második főtételét Rudolf Clausius a technika területénfedezte fel (1850) és fogalmazta meg a termodinamikai folyamatok számára.E tétel érvényessége is jóval túlmutat a technika területein. A biológiai rend-szerekben végbemenő sokféle kölcsönhatás és átalakulás is e természeti tör-vény teljesülése mellett zajlik.

A könyvben a későbbiek során több információra vonatkozó tétellel is ta-lálkozunk. Ezeknek nem szabad azt a benyomást kelteniük, hogy csak azinformatika vagy a technika területén érvényesek. Ha érvényességi körükakkora, mint a természeti törvényeké, akkor általánosan alkalmazhatók, aholinformációval van dolgunk.

T5: A természeti törvények változatlanok. Az összes általunk ismertmegfigyelés szerint a természeti törvények sohasem változtak. Így általáno-san abból indulnak ki, hogy a felismert törvények az időtengely mentén ál-landóak. Ez is csupán egy megfigyelés, amely nem bizonyítható.

Megjegyzés: Természetesen az, aki a természeti törvényeket megalkotta,tehát akinek a találmányai, időlegesen hatályon kívül helyezheti őket. Ő Uraa természeti törvényeknek is. Az Ó- és Újszövetségben számos ilyen esetteltalálkozunk (lásd még T11b tétel).


T6: A természeti törvények egyszerűek. A természeti törvényekben az ameglepő, hogy többnyire nagyon egyszerűen megfogalmazhatók. Csak hatá-saikban mutatkoznak gyakran összetettnek. Ezt egy példán keresztül szeret-nénk megvilágítani:

A gravitációs törvényt valaki a legjelentősebb általánosításnak nevezte,amelyet az emberi szellem valaha is tett. Ez azt mondja ki, hogy két testolyan erőt fejt ki egymásra, amely fordítottan arányos távolságuk négyzetévelés egyenesen arányos tömegük szorzatával. Ez a törvény matematikailag iskifejezhető:

F = G · m1 · m2 / r2

vagyis egy állandó (G – az ún. gravitációs állandó) szorozva a két tömeg (m1és m2) szorzatával, osztva a távolság (r) négyzetével, kiadja az erőt (F). Hamég hozzátesszük, hogy egy test gyorsulással reagál az erőre, vagy másképpkifejezve sebessége annál gyorsabban változik, minél kisebb a tömege, akkormáris minden tudnivalót elmondtunk a gravitációs törvényről. Ha most ezt atörvényt a bolygópályák kiszámítására alkalmazzuk, azonnal világossá válik:egy egyszerű törvény hatásai nagyon összetetté válhatnak. Ha ki akarjukkiszámítani három egymásra ható test mozgását e törvény segítségével, amatematikai tárgyalás már ebben az egyszerű esetben is olyan feladathozvezet, amely zárt alakban nem oldható meg.

Faraday törvénye azt mondja ki, hogy az elektrolízis során kiváló anyag-mennyiség arányos az elektromos árammal és az áram hatásának idejével (pl.galvanikus rezezés és aranyozás). Noha ez a megfogalmazás matematikusanhangzik, csupán a következőt állítja: Egy atom kiválasztásához meghatáro-zott töltésre van szükség.

Szögezzük le: A természeti törvények kimondhatók és pontosan megfo-galmazhatók verbális tételek formájában. Sok esetben lehetséges és segítsé-günkre van, ha ezen túl a matematikai kifejezésformával is élünk. Feynmanszerint [F1, 55]: „A matematika végső soron nem egyéb, mint képletekbenvaló logikus gondolkodás.” Sir James H. Jeans, az ismert angol matematikus,fizikus és csillagász (1877–1946) úgy vélte [F1, 75. o.]: „Úgy tűnik, hogy aNagy Építőmester matematikus.”

T7: A természeti törvények szigorúan megfogalmazhatók és látszólagkönnyen megcáfolhatók. Egy tétel annál tartalmasabb, minél érthetőbbenvan megfogalmazva. Az, hogy a természeti törvények olyan szigorúan éspontosan megfogalmazhatók, nem az emberi találékonyságon múlik, hanemaz Adójukon. Mi csupán megállapítjuk, miután pontosítottuk őket: Éles ésmerev megfogalmazásuk kihívást jelent abban az értelemben, hogy úgy vél-hetjük, könnyen cáfolhatók. A támadásokkal szembeni ellenállásuk teszi őketolyan értékessé és megbízhatóvá az alkalmazásban.


Mindnyájan ismerjük a tréfás közmondást: „Ha a kakas kukorékol a sze-métdombon, az idő vagy megváltozik, vagy olyan marad, amilyen volt.” Ez amondat nem támadható, így állítása is értéktelen. Az energiatétel ellenbennagyon is támadható: „Energia nem keletkezhet a semmiből és nem semmi-sülhet meg.” Ennél a tételnél is azonnal feltűnik az egyszerű megfogalmazás.Úgy van megfogalmazva, hogy látszólag könnyű megcáfolni. Valójában azenergiatétel egyenesen kihívást jelent egy olyan kísérlet kigondolására,amelynél a kezdeti és végső energiamérleg nem egyezik. A megfogalmazáskínálta nagy támadási felülete ellenére eddig az egész világon nem találtakolyan ellenpéldát, amely ellentmondana ennek a törvénynek. Így lesz egymegfigyelés által nyert tételből természeti törvény.

T8: A természeti törvények különböző módokon fejezhetők ki. Ugyan-arra a természeti törvényre különböző kifejezési módok alkalmazhatók. Hogyéppen melyik megfogalmazás a legfrappánsabb, az a mindenkori alkalmazás-tól függ. Ha az a kérdés, hogy egy elgondolt folyamat megvalósítható-e vagysem, akkor különösen előnyösnek bizonyul a kizárási tételként való megfo-galmazás. Ha számításról van szó, akkor a matematikai írásmód részesítendőelőnyben. Az energiatétel példájánál maradva, a következő megfogalmazásimódok sorolhatók fel:a) Energia nem keletkezhet a semmiből és nem is semmisíthető meg.b) Lehetetlen olyan gépet építeni, amely – ha egyszer mozgásba hoztuk –

vég nélkül munkát végez anélkül, hogy további energiát kellene közölnivele (b következménye a-nak).

c) E = const. (Egy rendszer energiája állandó.)d) dE / dt = 0 (Mivel a rendszerben résztvevő energiák összmérlege változat-

lan, E idő szerinti deriváltja nullával egyenlő.)

T9: A természeti törvények érvényessége tetszőlegesen sok és külön-böző példán keresztül megerősíthető. A természeti törvények reprodukál-ható folyamatokat írnak le. Ha egy természeti törvényt mint olyat felismer-tünk, akkor érvényessége tetszőlegesen sok és különböző példán keresztülismételten megerősíthető. A természeti törvények lényegéhez tartozik, hogyaz általuk leírt tényállások reprodukálhatók. Egy követ tetszőlegesen gyakranés különböző magasságokból leejthetünk; újra és újra azt találjuk, hogyugyanaz a gravitációs törvény teljesül. A természeti törvények lehetővé teszika dolgok viselkedésének előrejelzését; a gyakori megerősítés felismerésükelőfeltétele.

T10: A természeti törvények nem ismernek kivételt: Ez a tétel talán atermészeti törvényekkel való bánásmód legfontosabb lényegi vonása. Ha


valódi (és nem vélt!) természeti törvényről van szó, akkor az nem dönthetőmeg. Egy valódi természeti törvény egyetemesen érvényes és változatlan, éssohasem dönthető meg. Egyenesen „márkajele”, hogy megrendíthetetlen.A természeti törvények a gyakorlati alkalmazásban ugyan nem bizonyíthatók,azonban indokolhatók ill. cáfolhatók. Így segítségükkel biztos előrejelzésektehetünk a folyamatok lehetségességéről vagy lehetetlenségéről. Ezért nemfoglalkoznak a szabadalmi hivatalok olyan találmányokkal, amelyek valame-lyik természeti törvénybe ütköznek (pl. az örökmozgók ellentmondanak azenergiatételnek). A jelen T10 tételben rejlik a természeti törvények ereje agyakorlati alkalmazás szempontjából. Ha valaki egy nagyszerű szerkezetetakar készíteni, de az ellentmond egy természeti törvénynek, akkor nem is ér-demes belekezdenie a munkába. A természeti törvények lehetővé teszik szá-munkra annak eldöntését, hogy egy kigondolt folyamat egyáltalán lehetséges-e.

Vélt természeti törvény: Egy természeti törvényként besorolt törvényt,amely a valóságban nem az, egy ideig talán annak tarthatnak. Egy ilyen tör-vény azonban egyetlen ellenpéldával megdönthető (cáfolat). Ha csak feltéte-lezett természeti törvény volt, előbb-utóbb találnak egy olyan folyamatot avalóságban, amely cáfolja a feltételezést.

Valódi természeti törvény: Ezek tényleges természeti törvények, ame-lyek nem dönthetők meg, mivel ellenpéldák elvileg nem léteznek. Egy termé-szeti törvény érvényessége matematikailag nem bizonyítható; tetszőlegesensok, állandóan reprodukálható megfigyelésből azonban kikövetkeztethető.

Isten és a természeti törvények

A természeti törvények lényegére vonatkozó fenti tíz általános, de alapvetőtételt (T1–T10) mind a tapasztalatból vezették le. Helyességük nem bizonyít-ható, de állandóan tesztelhető a valóságban. Szeretnénk még egy 11. tételt ismegfogalmazni, amely azonban alkalmazójának személyes álláspontjátólfügg. Ebből az okból megkülönböztetjük a T11a és T11b tételt. Isten létezé-séről van szó, amit lehet helyeselni vagy tagadni. Mindkét felfogás világné-zeti természetű, ezért egyaránt hitbeli meggyőződést fejez ki. A konkrét eset-ben meg kell vizsgálni, hogy az adott tudományos modellnek melyik feltéte-lezés mellett nagyobb a hordereje.

T11a: A természeti folyamatokat Isten nélkül értelmezhetők. Ha a lé-tező (pl. energiamérleg a jég olvadásakor) vagy megtervezett (pl. egy új ra-kéta építése) rendszerekre alkalmazzuk a természeti törvényeket, elfogad-hatjuk ezt a feltevést. A legtöbb természeti folyamatot valójában Isten nélkülis értelmezhetjük (pl. szabadesés). Minden olyan kísérlet a jelen T11a tételből


indul ki, amely az élet keletkezését olyan modellek segítségével magyarázza,ahol Isten nem jön szóba mint kezdeményező. Ez a mai tudományokbangyakorolt „módszertani ateizmus” semmi esetre sem semleges, amint aztgyakran hangoztatják, hanem előítéletes.

Azoknak, akik meggondolásaikba bevonják a Biblia Istenét, meg kell fo-galmazniuk egy alternatív tételt arra vonatkozóan, hogy mikortól érvényeseka természeti törvények és hogy mi Isten viszonya a természeti törvényekhez.Ezek a kérdések nem vezethetők le a megfigyelésekből, ezért a Bibliábólnyert háttértudást is fel kell használni:

T11b: A természeti törvények a teremtés befejezése óta érvényesek.A természeti törvények mai világunk alapvető alkotórészei és Isten megtartótevékenységét hangsúlyozzák (Kol 1,17; Zsid 1,3). Isten a természeti törvé-nyeket is a teremtés hat napja során alkotta meg. Tehát ezek nem előfeltéte-lei, hanem eredményei a teremtésnek. Isten teremtési műve tehát – és erre vi-lágosan rá kell mutatni – nem magyarázható meg a természeti törvények se-gítségével. A teremtés napjainak befejeztével minden készen állt (pl. a Föld,az univerzum, a növények, az állatok és az ember): „A hetedik napra elké-szült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott” (1Móz 2,2).

Ha megpróbáljuk a teremtés tulajdonképpeni művét a természeti törvé-nyek keretei között magyarázni, hamarosan a spekulációk kibogozhatatlanhálójába gabalyodunk. Ez egyaránt vonatkozik a teremtésben hívőkre és azevolúciótan képviselőire. Az evolúciós szemlélet tehát az élet keletkezéséneka természeti törvények segítségével való magyarázatán alapszik. Ez azonbanmég senkinek sem sikerült! Ezért szögezzük le: A természeti törvények (ösz-szességükben és teljességükben) csak a teremtés befejezése óta érvényesek.

Ha a Teremtő alkotta meg a természeti törvényeit, akkor ő maga nincsalávetve ezeknek a tételeknek. Szabadon bánhat velük és teljhatalma folytánkorlátozhatja, sőt hatályon kívül is helyezheti őket. A bibliai csodák kivételeshelyzeteket jelentettek, amikor Isten a természeti törvényeket időben és tér-ben korlátozottan, teljesen vagy részben hatályon kívül helyezte. AmikorJézus vízen járt (Mt 14,25–33), mint Isten Fia és minden dolog Ura a magaszámára hatályon kívül helyezte a gravitációt. Amikor Máté 24,29 arról ír,hogy az Úr Jézus újraeljövetelekor „az egek erői megrendülnek”, akkor ezfizikailag azt jelenti, hogy maga Isten változtatja majd meg az univerzumerőfajtáinak hangolását. Ennek következménye abban nyilvánul majd meg,hogy például a Föld és a Hold pályája összezavarodik, az égitestek pediginogni kezdenek: „Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint akunyhó” (Ézs 24,20).

Mihelyt történeti (pl. a világ és az élet eredete) vagy jövőbeli (pl. a világ-vége) kérdések kerülnek szóba, T11a teljesen használhatatlanná válik.


2.4. A természeti törvények jelentősége

J1: A természeti törvények lehetővé teszik a természeti folyamatokmélyebb megértését. A természeti törvények nélkül csak nagyon korlátozottismereteink lennének a minket körülvevő világ fizikai, kémiai, asztronómiaiés biológiai folyamatairól. A természettudományos megismerés haladásánakaz az alapja, hogy alapvető elveket ismertünk fel, amelyeket ugyan különbö-zőképpen fejezünk ki, mégis könnyen osztályozhatunk.

J2: A természeti törvények lehetővé teszik számunkra, hogy kijelenté-seket tegyünk. T5 és T9 miatt előre megjósolható, hogyan zajlanak le idő-ben a vizsgált folyamatok. A természeti törvények bizonyossága alapján atekintett folyamat számolással sok esetben még előre is tervezhető. Példáulha leejtünk egy követ, előre kiszámítható, mennyi lesz a sebessége két má-sodperc múlva.

J3: A természeti törvények lehetővé teszik a technikát. Minden mérnö-ki konstrukció és eljárástechnikai folyamat a természeti törvényeken alapszik.Egy híd, egy autó vagy egy repülőgép megtervezését és megkonstruálását azteszi lehetővé, hogy ismertek a megfelelő természeti törvények. Az egészkémiai és gyógyszerészeti eljárástechnika elképzelhetetlen lenne a természetitörvények ismerete nélkül.

J4: A természeti törvények választ adnak arra a kérdésre, hogy egyelgondolt folyamat egyáltalán lehetséges-e. Ez rendkívül fontos alkalmazá-sa a természeti törvénynek. Nemrég kaptam egy terjedelmes dokumentációtrajzokkal, valamint a hozzá tartozó számításokkal és magyarázatokkal. Egyfeltaláló küldte azzal a kéréssel, hogy ellenőrizzem a megtervezett konstruk-ciót. Ez a gondolkodó egy szivattyúkból és csővezetékekből álló rendkívülösszetett rendszert gondolt ki, amelynek képesnek kellene lennie egy hidrau-likus motor meghajtására. Hogy egy ilyen elrendezés sohasem lehet működő-képes, az minden közelebbi vizsgálat és számítás nélkül is azonnal átláthatóvolt, hiszen tiltja az energiatétel. A természeti törvények tehát sok esetbenalapvető kijelentéseket tesznek lehetővé anélkül, hogy az elrendezést részle-teiben meg kellene vizsgálnunk. Amint látni fogjuk, ez a tétel központi je-lentőségű az evolúciótan megítélése szempontjából (lásd 10. fejezet).

J5: A természeti törvények eddig ismeretlen esetekre is alkalmazha-tók. A természeti törvények rendkívüli ereje abban rejlik, hogy alkalmazha-tók eddig még elő nem fordult szituációkra is. Eddig senki sem tudta mester-ségesen létrehozni a fotoszintézist, amely minden fűszálban működik. Ha


egyszer megtervezhetővé válna, akkor minden olyan kigondolt módszert ele-ve el kellene vetni, amely valamelyik természeti törvényt megsértené. Egyilyen tervet már a koncepciós fázisban ki kellene selejtezni mint használha-tatlant. Továbbá a természeti törvények segítségével megítélhetők olyan régmegtörtént események is, amelyeket egy paradigma keretében hipotéziskéntfogadtak el (pl.: Keletkezhetett-e információ egy feltételezett őslevesben?Ezzel a kérdéssel a 10. fejezetben még foglalkozunk.)

J6: Egy ismert természeti törvény segíthet egy másik megtalálásában.A tudománytörténetben újra és újra előfordultak olyan esetek, amikor egy újtermészeti törvényt úgy fedeztek fel, hogy egy már ismert természeti törvényhelyességéből indultak ki. Ha nem ismerték volna a nehézségi erő törvényét,akkor a Jupiter-holdak viselkedését sem tudták volna helyesen megítélni. Ígyazonban lehetségessé vált, hogy kiszámítsanak egy fontos természeti állandót– a fénysebességet.

A bolygópályák Newton törvényei szerint nem lehetnek pontosan ellipszi-sek, mivel a bolygókat nem csak a Nap vonzza, hanem csekély mértékbenegymást is vonzzák. J. C. Adams angol csillagász és matematikus (1819–1892) és tőle függetlenül U. Leverrier francia csillagász (1811–1877) az ak-kor ismert óriásbolygókra – a Jupiterre, a Szaturnuszra és az Uránuszra – ki-számolták a kölcsönös vonzásból adódó eltérést a tökéletes kepleri ellipszis-től. Míg a Jupiter és a Szaturnusz „korrektül” viselkedett, az Uránusz kilógotta sorból. Newton törvényeinek helyességére támaszkodva, a szabálytalansá-gokból mindkét csillagász kiszámolta egy addig ismeretlen bolygó helyét. Eztírták a csillagvizsgálóiknak: „Irányítsátok távcsöveteket az égnek erre és errea pontjára, és egy új bolygót fogtok felfedezni.” Az egyik obszervatóriumbannem vették komolyan ezt az utasítást: „Milyen abszurd, hogy ül valahol egyfickó kihegyezett ceruzával egy papírlap fölött és ő akarja megmondani ne-künk, hol találunk új bolygót.” A másik obszervatórium azonnal reagált és felis fedezte a Neptunuszt. (Leverrier J. G. Galle német csillagászhoz (1812–1910) fordult, aki 1846. szeptember 23-án megtalálta a Neptunuszt nagyonközel az előre kiszámított helyhez.)

2.5. A természeti törvények osztályozása

Ha megvizsgáljuk a különböző természeti törvényeket az általuk tett kijelen-tések módját illetően, nagy általános elveket fedezünk fel, amelyeknek, úgytűnik, engedelmeskednek ezek a törvények. A törvényeket kategóriákba so-rolhatjuk:


Megmaradási tételek: A megmaradási tételek alkotják a törvények egyikosztályát. Ezek a következőképpen jellemezhetők: Van egy szám (a hozzátartozó mindenkori mértékegységgel), amely egy adott időpontban kiszámol-ható. Ha ezt a számot újra kiszámítjuk egy későbbi időpontban, miközben atermészet nagyszámú változáson ment keresztül, akkor azt találjuk, hogy nemváltozott. A legismertebb ilyenfajta törvény az energiamegmaradás tétele. Azösszes megmaradási tétel közül ez a legnehezebb és a legelvontabb, mégis aleghasznosabb, mivel ezt alkalmazzuk legtöbbször. Nehezebben felfogható,mint a tömeg (lásd 5. lábjegyzet), az impulzus, perdület vagy a töltés megma-radása. Az energia ugyanis nagyon sok különböző formában jelenik meg (pl.kinetikus vagy mozgási energia, potenciális vagy helyzeti energia, hőenergia,elektromos energia, kémiai energia, magenergia). Egy valóságos folyamatbanaz energia nagyon sok különféle módon oszolhat el ezen energiafajták között.Minden energiafajtára kiszámolható egy számérték. Nos az energiatétel aztmondja ki, hogy az összes különböző energiafajtához tartozó számok összegemindig ugyanaz és független minden időbeli változástól. Ez az összeg időbenállandó. Fölöttébb meglepő, hogy egy fizikailag vagy biológiailag tetszőlege-sen összetett képződmény számára létezik egy ilyen egyszerűen megfogal-mazható elv.

Ekvivalenciatételek: Az Einstein által felfedezett és híressé vált E = mc2

képlet szerint a tömeg és az energia ekvivalens egymással. A nukleáris ener-giaátalakulási folyamatoknál (magenergia) van egy csekély tömegveszteség(tömegdefektus), amely Einstein egyenlete szerint a mindenkori felszabadulóenergiának felel meg.

A folyamatok irányára vonatkozó tételek: Tapasztalatból tudjuk, hogya világon számos folyamat egyirányú. Egy leejtett csésze összetörik. A fordí-tott irányú folyamatot, vagyis hogy a csésze magától összeáll és visszarepül akezünkbe, hosszú várakozási idő után sem fogjuk megfigyelni. Ha egy követdobunk egy tó közepébe, koncentrikus hullámok képződnek, amelyek kigyű-rűznek a partig. A folyamatot leíró matematikai egyenletek ugyanúgy alkal-masak a fordított irányú folyamat leírására, vagyis hogy partközelben kishullámok keletkeznek, amelyek a tó közepe felé haladva egyre növekszenek.Míg az előbbi folyamatot akárhányszor megismételhetjük, az utóbbit soha-sem figyelték meg.

Vannak olyan természeti törvény, amelyeknél az időbeli iránynak nincsszerepe (pl. energiatétel) és olyanok, amelyeknél a lefolyás iránya egyirányúutcához hasonlítható. Az utóbbi esetben világosan különbséget lehet tennimúlt és jövő között. Minden olyan esetben, amikor a súrlódásnak szerepevan, a folyamat megfordíthatatlan, magától csak az egyik irányban zajlik le.


Az olyan törvényekre, amelyek megkövetelik a folyamatok határozott irá-nyát, jó példa az entrópiatörvény (lásd függelék) valamint a kémiából ismertLe Chatelier-elv és a tömeghatás törvénye.

Kizárási tételek: A legtöbb természeti törvény „lehetetlen, hogy…” alak-ban is kifejezhető. Az energiatétel például így hangzik mint kizárási tétel:„Lehetetlen, hogy energia magától keletkezzen.” R. Clausius a termodinami-ka második főtételét így fejezte ki kizárási tételként: „Hő magától nem áram-lik alacsonyabb hőmérsékletű testből magasabb hőmérsékletű testbe.” A kizá-rási tételek fölöttébb hasznosak az alkalmazásokban, mivel határozottan kü-lönbséget tesznek a lehetséges és lehetetlen folyamatok között. Az informá-cióra vonatkozó tételeknél többször is találkozunk majd ezzel a tudományosállításformával.

Lehetetlen dolgok a geometriában is vannak. A 6. ábra három különbözőtestábrázolást mutat, amelyek megvalósítása éppoly lehetetlen, mint bizonyosfolyamatoké, amelyeket a természeti törvények kizárnak.

6. ábra: Geometriailag lehetetlen testek


Folyamattörvények: A folyamattörvények lehetővé teszik egy rendszerállapotának időbeli leírását a jövőben (prognózis) vagy a múltban (retrognó-zis), ha legalább egy időpontban ismert a releváns változók értéke. A radio-aktív bomlás tipikus fizikai folyamattörvény.

Koegzisztenciatörvények: A folyamattörvényekkel ellentétben a koeg-zisztencia-törvények egy rendszer tulajdonságainak egyidejű létezését írjákle. Így az ideális gázok állapotváltozására vonatkozó p· v = R· T gáztörvénytipikus koegzisztenciatörvény a fizikában, mivel a három mennyiség – a pnyomás, a v fajlagos térfogat és a T abszolút hőmérséklet – teljes mértékbenleírja az ideális gáz „állapotát”, azaz nem függenek a gáz előéletétől vagyannak módjától, ahogy a pillanatnyi nyomás vagy térfogat létrejött. Az effajtamennyiségeket állapotmennyiségeknek nevezzük.

Határtételek: Végül léteznek olyan tételek, amelyek olyan határokat je-lölnek ki a természetben, amelyeket sosem léphetünk át. Ilyen tétel a Heisen-berg-féle határozatlansági reláció, amelyet Werner Heisenberg (1901–1976)1927-ben hozott nyilvánosságra. Eszerint lehetetlen egy adott időpontban egyrészecske helyét és impulzusát egyszerre pontosan meghatározni. A két válto-zó határozatlanságának szorzata mindig nagyobb, mint egy bizonyos termé-szeti állandó (ami eltűnő bizonytalanság mellett lehetetlen lenne). Ebből pél-dául az következik, hogy bizonyos mérések sohasem hajthatók végre abszolútpontossággal. Ez az eredmény romba döntötte a 19. századi filozófiában ural-kodó determinizmus épületét. A természeti törvények állításai olyan erővelbírnak, hogy azonnal megdőlnek a megfogalmazásukig érvényes felfogások.

Az információra vonatkozó tételek: Végül van még egy sor olyan tétel,amely nem sorolható a fizikához vagy a kémiához, mégis ugyanolyan termé-szeti törvény. Ezekre a tételekre, amelyekkel a könyvben behatóan foglalko-zunk, az összes már említett kritérium (T1–T10) érvényes. Itt a J1–J6 jelen-tőségi szempontok is hatékonyan alkalmazhatók.

2.6. Lehetséges és lehetetlen folyamatok

Az természetben elképzelhető összes folyamatot a 7. ábra szerint a követke-zőképpen oszthatjuk fel:a) lehetséges folyamatokb) lehetetlen folyamatok

Noha a lehetséges folyamatok a természeti törvények felügyelete alattzajlanak, általában nem lehetséges őket teljes mértékben leírni azok által.


Másrészt a lehetetlen folyamatokat az úgynevezett kizárási tételek segítsé-gével lehet felismerni.

A lehetetlen folyamatok esetén megkülönböztetünk „elvileg lehetetlenfolyamatokat” és „statisztikailag lehetetlen folyamatokat”. Azok a folyama-tok, amelyek például ellentmondanak az energiatételnek, elvileg lehetetlenek,mivel ez a tétel még az egyes atomokra is érvényes. A radioaktív bomlástörvénye ellenben statisztikai, azaz valószínűségi tételeknek alávetett tör-vény, amely így nem alkalmazható az egyes atomokra. Az összes gyakorlatiesetben azonban olyan mérhetetlenül nagy az atomok száma, hogy mégis aszigorú n(t) = n0 · e -kt törvénnyel számolhatunk. A k bomlási állandó nemfügg sem a hőmérséklettől, sem a nyomástól, sem a kémiai kötés állapotától.A T felezési időre, amely alatt a kezdeti n0 atomszám bomlás által a felérecsökken, számolással T = ln 2 / k adódik. Mivel statisztikus folyamatról vanszó, nagyon is elképzelhető lenne, hogy T idő alatt a felénél sokkal kevesebbvagy több atom bomoljon el. A törvénytől való eltérés azonban olyan nagyvalószínűséggel nulla, hogy ilyen esetekben statisztikai lehetetlenségről be-szélhetünk.

Ami a megfigyelhetőséget (felismerhetőséget, mérhetőséget) illeti, vilá-gos, hogy a lehetetlen folyamatok nem is figyelhetők meg. A lehetséges fo-lyamatoknál rendszerint megfigyelt vagy megfigyelhető folyamatokkal vandolgunk. Vannak azonban olyan lehetséges folyamatok, amelyekről elmond-ható, hogy

– nem vagy már nem férhetők hozzá a megfigyelés számára (pl. folyamatoka Nap belsejében)

– elvileg megfigyelhetők lennének, azonban sohasem figyelték meg őket.

Eddig természeti folyamatokról beszéltünk. Megfontolásainkat azonbantechnikai folyamatokra (a legtágabb értelemben mindenre, ami az ember általelkészíthető) is alkalmazhatjuk, amely esetben a következő felosztás adódik:

1. lehetséges folyamatok1.1 már realizálódtak2.2 még nem realizálódtak, de realizálhatók

2. lehetetlen folyamatok: Az ilyen kigondolt folyamatok elvileg nem meg-valósíthatók, mivel a természeti törvények eleve tiltják őket.

Ha összehasonlítjuk a lehetséges folyamatokat a természetben és a techni-kában, akkor a következő felosztáshoz jutunk (lásd 7. ábra):

a) csak a természetben megvalósuló, technikailag azonban nem (vagy mégnem) realizálható folyamatok (pl. fotoszintézis, információtárolás a DNS-molekulákban, életfunkciók)


b) a természetben lezajló, de technikailag is realizálható folyamatok (pl.szerves vegyületek ipari szintézise)

c) csak a technikában realizált, de a természetben nem előforduló folyama-tok (pl. műanyagok szintézise).

7. ábra: Lehetséges és lehetetlen folyamatoka természetben és a technikában

TERMÉSZETBEN


2.7. Szükségszerű-e, hogy a természeti törvényekmatematikailag megfogalmazhatók legyenek?

Gyakran feltett kérdések: A tudományos állítások csak akkor kapják meg a„természeti törvény” státuszt, ha a megfigyeléseket sikerül matematikaiegyenletek segítségével megfogalmazni? A természeti törvények mindigszámszerűsíthetők?

Az állítások feljegyzésére különböző nyelvi rendszerek léteznek. Szá-munkra a legismerősebbek a természetes nyelvek. Az idők során speciális cé-lokra különféle mesterséges nyelveket alkottak, mint például a kottaírást a ze-ne kódolására, vagy a kémiai és matematikai képletek nyelvét. Az utóbbi ki-váltképp alkalmas a matematikai vagy fizikai összefüggések leírására. A tu-dományos ismeretek rögzítéséhez tehát valamilyen nyelvi rendszerre vanszükségünk. Hogy melyik a legalkalmasabb, a legszemléletesebb vagy a leg-hatékonyabb, az a mindenkori felhasználási céltól függ. Amint azt későbbrészletesen meg fogjuk indokolni, a nyelvi rendszer többé-kevésbé önkényeskiválasztása semmiképpen sem jelenti annak eldöntését, hogy a megfigyelttényállásnak természeti törvény jellege van-e vagy sem.

1604-ben Galileo Galilei (1564–1642) felfedezte a szabadesést. A megta-lált törvényszerűségeket először az olasz nyelv verbális mondatainak formá-jában fogalmazta meg („La nuova scienza”), ami bármely más nyelvre lefor-dítható. Később a tételeket újrafogalmazta egy mesterséges nyelv, nevezete-sen a matematikai írásmód segítségével. A természetes nyelvekkel szemben amatematikai nyelvnek megvan az az előnye, hogy lehetővé tesz egy egyér-telmű és rendkívül tömör írásmódot. Az egyenletek kvantitatív (mennyiségi)adatokkal kifejezett összefüggések; de ezek a matematika fegyvertáránakcsak egy részét képviselik. Bár a matematikai logika formulái szintén egyképletapparátust használnak, ezek nem kvantitatív dolgokkal operálnak, ha-nem egy másik, de éppoly nélkülözhetetlen kifejezési formát használnak. Azelején feltett kérdést illetően két dolgot kell megfontolni:

1. Nem minden olyan, a természetben végzett megfigyelés természeti tör-vény, amely matematikailag megfogalmazható. Ezeknek két fontos feltételtkell teljesíteniük: A természeti törvények állításainak egyetemesen érvényes-nek és abszolútnak kell lenniük. Tehát semmi mástól nem függhetnek, kivált-képp nem a helytől és az időtől. Vagyis nem számít, hogy ki figyeli meg atermészetet, hol és mikor teszi ezt, és hogy éppen milyen állapotban van avilág. A törvények befolyásolják az állapotokat, és nem fordítva.

2. Ahhoz, hogy teljesítse a természeti törvény státuszának követelményeit(lásd T1–T10 a 2.3 fejezetben), a megfigyelt ténynek nem kell feltétlenülmatematikailag megfogalmazhatónak lennie, ami nem zárja ki, hogy a jövő-ben találnak egy formális ábrázolást (lásd az a, b, c példát). Ezenkívül meg


kell jegyezni, hogy több helyesnek elismert természeti törvényt később egymég általánosabb elvben foglaltak össze. Egy természeti törvénynek nem kellfeltétlenül kvantitatív mérési értékekkel reprezentálhatónak lennie. Elegendőegy megfigyelést kvalitatívan és verbálisan leírni, ha az általánosan érvényes,vagyis tetszőleges gyakorisággal reprodukálható. Fontos, hogy a természetitörvények kijelentéseit illetően ne legyenek kivételek. Ezeket az aspektusokatszeretnénk néhány példán keresztül megvilágítani:

a) Örvények forgásiránya: Az északi féltekén egy tartályból (pl. fürdőkád)kifolyó víz örvénye az óramutató járásával ellentétesen forog, a déli féltekénpedig azzal megegyezően. Ha egy másik bolygón hajtanánk végre ilyen kí-sérleteket, ott ugyanúgy összefüggés lenne a bolygó forgásiránya és a kísérlethelye (az egyenlítő fölött vagy alatt) között.

b) Jobbkéz-szabály: Michael Faraday angol fizikus (1791–1867) felfede-zése (1831) szerint egy fém vezetőben áram indukálódik, ha mágneses térbenmozgatják. Ennek az áramnak az irányát egy természeti törvény határozzameg, amelyet John Ambrose Fleming angol fizikus (1849–1945) írt le 1884-ben a „jobbkéz-szabály” segítségével: „Ha jobb kezünk első három ujjátegymásra merőlegesen tartjuk, és hüvelykujjunk a huzal mozgásának irányát,mutatóujjunk pedig az erővonalak irányát jelzi, akkor középső ujjunk az áramirányába mutat.”

c) Pauli-elv: Wolfgang Pauli osztrák Nobel-díjas fizikus 1925-ben felál-lította a róla elnevezett elvet (Pauli-féle kizárási elv). Ez többek között aztállítja, hogy az atomok és molekulák felépítésében csak olyan elektronok ve-hetnek részt, amelyek négy kvantumszámuk legalább egyikében különböz-nek, vagyis nem létezhet egymás mellett két teljesen azonos állapotú elekt-ron. Vagy másképp fogalmazva: Egy atomi rendszerben nem lehetnek olyanelektronok, amelyek mind a négy kvantumszámukban (n, l, m és s) meg-egyeznek. Egy kicsit szemléletesebben arról van szó, hogy az atomban „nincshely” két, minden tulajdonságában (kvantumszámában) megegyező elektronszámára. A Pauli-elvet ezért Pauli-féle tilalmi elvnek is nevezhetnénk, mivelviselkedési szabályokat ír elő az elektronok számára. Nem megengedett szá-mukra, hogy ugyanolyanok legyenek, ill. ugyanazt tegyék. A Pauli-elv meg-tiltja az elektron számára, hogy úgy mozogjon, mint a szomszédja. Különböz-nie kell, és egyedileg kell viselkednie. Ez az elv egy olyan természeti törvény,amelyet nem matematikai formában fogalmaztak meg, és amelynek nagy je-lentősége van az elemek periódusos rendszerének megértése szempontjából.

Megjegyzés: Az a) – c) példák esetén később sikerült a verbális állításokatmatematikai egyenletek formájában is megfogalmazni, de már ezt megelőző-en elismert természeti törvényekké váltak.

a)-t illetően: Az örvény forgásiránya a mechanika egyenletei alapján islevezethető (Coriolis-erő).


b)-t illetően: James Clerk Maxwell skót fizikusnak (1831–1879) 1873-ban sikerült olyan matematikai leírást találnia („A Treatise on Electricity andMagnetism”), amelyet Heinrich Hertz német fizikus (1857–1894) 1890-ben ama ismert formára hozott, mint első és második Maxwell-egyenletet.

c)-t illetően: Később a Pauli-elv megfigyelés révén kapott állítását azelektron hullámfüggvénye segítségével sikerült matematikailag is levezetni.Ez a más módon talált megalapozás a hullámfüggvény érvényességén alapul.Magát a törvényt azonban továbbra is szóban fogalmazzák meg.

d) Le-Chatelier-Braun-elv (= Le Chatelier’s principle of least restraint):A Louis Le Chatelier francia kémikus (1850–1936) és Karl Ferdinand Braunnémet Nobel-díjas fizikus (1850–1918) által megfogalmazott elv (1887) kva-litatív módon írja le a kémiai egyensúlynak a külső feltételektől való függé-sét. Eszerint az egyensúly mindig oly módon toldódik el, hogy kitér a külsőkényszer (pl. hőmérséklet, nyomás, a reakcióban részt vevő anyagok kon-centrációja által) elől. A „legkisebb kényszer elvének” is nevezik.

Példa: Egy térfogatnövekedéssel járó reakció esetén (pl. ammónia bomlá-sa: 2 NH3 ↔ N2 + 3 H2) a nyomásnövekedésnek az átalakulás lassulásáhozkell vezetnie. Fordítva, egy térfogatcsökkenéssel járó reakció esetén a nyo-másnövekedés gyorsítja az átalakulást: Az ammóniaszintézis esetén(N2 + 3 H2 ↔ 2 NH3) nagy nyomás alatt az egyensúly az NH3 irányába toló-dik el. Figyelembe véve ezt az eredményt, az ammóniaszintézisre szolgálóHaber-Bosch-eljárást nagy nyomáson hajtják végre.

Az elv azt is kimondja, hogy exoterm reakciók esetén a pótlólagos hő-közlés az egyensúlyt a kiindulási anyagok irányába, endoterm reakciók ese-tén pedig a keletkező anyagok irányába tolja el. A Le Chatelier-elv nemcsakreverzibilis kémiai folyamatokra, hanem reverzibilis fizikai folyamatokra isérvényes, mint amilyen az elpárolgás és a kikristályosodás.

e) A minimális struktúraváltozás elve: Hine felismert egy természeti tör-vényt, amelynek segítségével megjósolható a kémiai reakciók lefolyása. Aztmondja ki, hogy az a reakció zajlik le nagyobb valószínűséggel, amely azatompozíciók és elektronkonfigurációk legkisebb változását igényli. Ígypéldául ezen elv segítségével megjósolható, hogy az aromás vegyületekBirch-redukciója során 1,4-diének és nem 1,3-diének keletkeznek. A diénekvagy diolefinek telítetlen alifás és cikloalifás szénhidrogének4, amelyek mo-lekulája két kettős kötést tartalmaz.

4 Alifás vegyületek: nyílt láncú szénhidrogének összefoglaló neve. A telített alifás vegyüle-

tekben csak egyes, a telítetlenekben kettős, esetleg hármas szén-szén kötések is vannak.Aliciklikus v. cikloalifás vegyületek: a gyűrűs szerkezetű telített szénhidrogének és ezekhelyettesített származékainak gyűjtőneve. A természetben található legfontosabb aliciklikusvegyületek: terpének, kámforok, szteroidok.


f) A termodinamika harmadik főtétele: „Az abszolút zéruspontot semmi-lyen folyamattal nem lehet elérni.”

Természeti törvények és matematika: Richard P. Feynman Nobel-díjasfizikus ezekkel a szavakkal jellemezte a matematikát: „A matematika nyelvplusz gondolkodásmód, nyelv és logika egysége. A matematika az ésszerűgondolkodás eszköze” [F1, 61.o.]. Hogy nincs mindig szükség matematikáraegy természeti törvény leírásához, azt Feynman a következő példával bizo-nyítja [F1, 54.o.]: „A fizikából ismert Faraday törvénye, amely azt mondja ki,hogy az elektrolízis során kivált anyagmennyiség arányos az árammal és azáram hatásának idejével. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott anyagmennyiség arendszeren átmenő töltések számával arányos. Ez elég matematikusan hang-zik, de ha utánagondolunk, valójában csak arról van szó, hogy az áram min-den egyes elektronja egységnyi töltést hordoz. Egy atom kiválasztásához egyelektron töltése szükséges, s így a kiválasztott atomok száma az árambanfolyó elektronok számával, vagyis a drótban áramló töltéssel arányos. Vagyise matematikai formában megjelenő törvény hátterében semmiféle mélyebbmatematika nincsen.”

Az említett példák bizonyítják, hogy a természeti törvényeknek nem kellszükségszerűen számszerűsíthetőnek lenniük. Ha a reakciók valószínű lefo-lyását, forgási irányokat vagy általános elveket kell leírni, a matematikaiképletek nem mindig használhatók. Egyes esetekben a megfigyelt természetitörvények még általánosabb törvényekből vezethetők le. Így például az in-dukciótörvény megkapható a Maxwell-egyenletekből.

Az a lényeg, hogy ne becsüljük se alul, se túl a matematika lehetőségeit.Két eltérő felfogás hozzásegíthet minket a helyes véleményhez. Egy kiélezettvéleményt képviselt Kant, aki kijelentette: „Minden természettanban csakannyi tényleges tudomány van, amennyi matematikát tartalmaz” [A termé-szettudomány metafizikai alapelemei (1786)]. Blaise Pascal francia matema-tikus és fizikus (1623–1662) ellenben ezt írta egy Pierre de Fermatnak kül-dött levelében (1660): „Szeretnék Önnek őszintén beszélni a matematikáról.Bár a szellem legmagasabb iskolájának tartom, ugyanakkor beláttam, hogyannyira haszontalan, hogy kevés különbséget látok egy matematikus és együgyes kézműves között. A világ legszebb foglalkozása, de végül is nem több,mint egy foglalkozás, és mint azt gyakran hangoztattam, arra való, hogypróbára tegyük erőnket, és nem arra, hogy bármire használjuk, úgyhogy én akisujjamat se mozdítanám a matematikáért.”

A fizika és kémia természeti törvényeinek a 2.3 és 2.4 fejezetben tárgyaltaspektusai ugyanúgy érvényesek az információ természeti törvényeire is.Lényegük szerint az információval kapcsolatos, általánosan érvényes tényál-lások megfigyelhetők, de jelenleg nem számszerűsíthetők. Így az állításokatverbálisan kell leírni. A leírás módja nem kritériuma annak, hogy egy tény-


állás természeti törvény-e vagy nem. Jelenleg nem dönthető el, hogy a nem-anyagi mennyiségek elvileg nem teljesen számszerűsíthetők-e. Az információesetében a statisztika részaspektusa számszerűsíthető (lásd A1.2 függelék).

2.8. Mi az alapvető különbség a modellek, a hipotézisek, azelméletek, a természeti törvények és Isten Igéje között?

A 8. ábra szerint a természettudományban a megismerés két, egymástól vilá-gosan elkülöníthető szintjét kell megkülönböztetnünk. A kettős vonal jelzi alényegi különbséget:

Az emberek által kigondolt és megfogalmazott dolgok: A spekulációk-ban, hipotézisekben, elméletekben és modellekben az a közös, hogy emberek(szakemberek, olykor azonban laikusok is) gondolták ki és fogalmazták megőket. Egyazon természeti jelenségre gyakran több modell is létezik, amelyekversenyeznek egymással. Ideiglenes és leegyszerűsítő jellegük miatt a mo-dellek általában nem képesek egymást megcáfolni. Ezzel a témával részlete-sebben foglalkozik a [B2, 259–262] „Mi a tudományos modell?” című füg-geléke.

A Teremtő által megalkotott és az emberek által megfogalmazott dol-gok: A tudományos megismerés legfelső foka az, amikor a tényállások ter-mészeti törvények formájában fejezhetők ki. Egyetlen természeti törvény semaz emberek találmánya. Ezek maradandóan be vannak programozva az egészteremtett világba, és az emberek által kezdeményezett folyamatok nem képe-sek megváltoztatni őket. A természeti törvények tehát a tudományos megis-merés legfelső fokát jelentik. Ha egy emberek által kigondolt ötlet, gondolatirendszer vagy folyamat ellentmondásban van egy természeti törvénnyel, ak-kor ez a modell, hipotézis vagy elmélet cáfolatát jelenti.

A Teremtő által kigondolt és megfogalmazott dolgok: A megismeréslegfelső foka az, amikor egy tényállásnak mind a tartalma, mind a megfogal-mazása magától a Teremtőtől származik. Az egyetlen forrás, amelyre ezráillik, a Biblia (lásd 9. ábra). Szó szerint Istentől és Fiától, Jézus Krisztustólvaló számos szövegrészlet mellett többek között a Tízparancsolat (2Móz 20)vagy a Hegyi Beszéd (Mt 5–7). De a Bibliának a próféták vagy apostolok ál-tal leírt összes többi részletét is Isten Igéje ihlette. A tulajdonképpeni szerzőkIsten, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem, amint azt az alábbi három igehely isbizonyítja:

Isten, az Atya: „A teljes Írás Istentől ihletett” (2Tim 3,16).


Jézus, Isten Fia: „Mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, ha-nem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam” (Gal 1,12).

A Szent Szellem: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia,hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött embe-rek” (2Pt 1,21).

Mivel a Bibliának Isten a szerzője, minden igaz, amit benne találunk.Ezért imádkozik így Jézus az Atyához (Jn 17,17): „A te Igéd igazság.” Pálapostol pedig egy számunkra is például szolgáló vallomást tesz: „Hiszekmindabban, ami meg van írva” (Csel 24,14).

A 9. ábra a Biblia és a természeti törvények között fennálló bizonyos ha-sonlóságot szemlélteti. A forrás mindkét esetben ugyanaz. Ezért nincsenek aBibliában logikai ellentmondások, csupán látszólagosak, amelyek közelebbivizsgálattal feloldhatók. Ugyanígy a természeti törvények sem ellentmondá-sosak. Ha mégis ellentmondó állításokat találunk, az a mi megfogalmazásunkhibája, és nem a természeti törvényeké. Ilyenkor pontosítani kell a megfo-galmazást. A Biblia és a természeti törvények között lényeges különbségetjelentenek a tárgyalt témák. A Biblia például magáról Istenről, a teremtésműveiről, a Jézus Krisztus által beteljesített üdvtervről, mennyről és pokolróltájékoztat minket. A természeti törvények az anyagi mennyiségek (pl. ener-gia) vagy nem-anyagi mennyiségek (pl. információ) lényegét írják le.

2.9. A fizika művészet

Ma a fizikában és technikában magától értetődő módon a számunkra ismertés korábban bevezetett mennyiségekkel (pl. energia, entrópia, impulzus) fog-lalkozunk, amelyek leírják a természeti folyamatokat és amelyek segítségéveltervezett folyamatok is előre kiszámíthatók. De honnan származnak ezek amennyiségek? A természetben sehol sincsenek feljegyezve, ezért nem is ol-vashatja el őket senki. Talán nem is vagyunk a tudatában, a fizikusok mennyizseniális ötletére volt szükség ahhoz, hogy ma magától értetődően használjukezeket.

Olyan mennyiségeket kellett találni, amelyek alkalmasak a természet fo-lyamatainak általános leírására. Nem lehet túlbecsülni annak az intuíciónak ajelentőségét, ami ahhoz kellett, hogy felismerjék és definiálják a megfelelőmennyiségeket, majd ezek segítségével olyan törvényeket fogalmazzanakmeg, amelyek egészen általános módon leírják a természet viselkedését.

Az energia és az entrópia például két olyan mennyiség, amely számos ter-mészeti jelenség leírásában rendkívül hatékonynak bizonyult. Elvben egészenmás mennyiségeket is definiálhattak volna, ezek azonban nem lettek volna al-kalmasak azoknak az alapvető összefüggéseknek a leírására, amelyeket ter-


mészeti törvényeknek nevezünk. Ebből láthatjuk: elvben önkényesen defini-álhatjuk a mennyiségeket, de minden azon múlik, hogy megtaláljuk-e az„igazit”. A megfelelő mennyiséget akkor találtuk meg, ha segítségével amegfigyelt természeti folyamatok minél egyszerűbben és általánosabbanírhatók le.

Az, hogy ma rendelkezünk a természeti folyamatok leírásában és a mű-szaki alkalmazásokban oly hatékony energiatörvénnyel, annak köszönhető,hogy korábban pontosan olyan módon definiálták az energiát mint mennyi-séget, ahogyan ma a fizikában szokásos. Ha az energiát egykor másképpdefiniálták volna (pl. erő x út helyett erő x idő), ma nem rendelkeznénk ezzelaz alaptörvénnyel.

Ha a már definiált mennyiségek nem elegendőek az újabb megfigyelésekleírására, akkor egy alkalmas új mennyiséget kell keresni, amellyel a kísérle-tekben fellépő új jelenségek is leírhatók. Például a spin5 egy olyan mennyi-ség, amelyet azért vezettek be, hogy értelmezni tudják az atomi tartománybanfelfedezett új folyamatokat.

1. tétel: A természettudományos összefüggéseket csak akkor fogalmazhat-juk meg, ha előzőleg definiáltuk és pontosítottuk a megfelelő mennyisé-geket.

Információ: Az anyagi jellegű fizikai mennyiségek példája alapján vilá-gos, hogy a nem-anyagi mennyiségek esetén is sok minden azon múlik, ho-gyan definiáljuk őket. Bár az információ fogalmára már számos definíciótközöltek, eddig egyik sem volt alkalmas arra, hogy segítségével alaptörvé-nyeket lehessen megfogalmazni. A jelen könyv célja nem az, hogy az infor-máció ismert definícióit egy újabbal gyarapítsa, hanem az, hogy egy olyanalkalmas mennyiséget találjon (lásd fent) és pontosítson, amelynek segítsé-gével azután érvényes tételek fogalmazhatók meg. Amint látni fogjuk, hogy –akárcsak a fizikai mennyiségek esetén – az információra vonatkozó termé-szeti törvények is akkor fogalmazhatók meg, ha az információ mennyiségé-nek definíciójához minden ügyességünket latba vetjük.

5 Spin: A spin a részecskék (elemi részecskék, atomok, atommagok) kvantummechanikailag

leírható tulajdonsága, amely leginkább úgy képzelhető el, mint a részecskék saját forgásánakimpulzusmomentuma. A spin kvantált mennyiség, és nagyságát s · ħ egységekben adják,meg, ahol ħ a Planck-féle hatáskvantum (ħ = h/2π) és s csak a 0, 1/2, 1, 3/2, … értékeket ve-heti fel. Példák: foton: s = 1; elektron: s = 1/2. Csak a spin bevezetésével értelmezhető a ré-szecskék mágneses momentuma, a spektrumvonalak finomszerkezete és a ferromágnesesség.


8. ábra: A tudományos megismerés két megkülönböztetendő szintje:a) Emberek gondolták ki és fogalmazták meg (spekulációk, hipotézi-

sek, elméletek, modellek).b) Isten teremtette és emberek fogalmazták meg (természeti törvények).


9. ábra: Két hasonló, mégis világosan megkülönböztethető információforrás:a) Isten adta és Isten fogalmazta meg (Biblia; emberek írták, akiket Isten

bízott meg).b) Isten adta, de emberek fogalmazták meg (természeti törvények).


2.10. Nem-anyagi mennyiségekre vonatkozó természetitörvények

Hozzá vagyunk szokva, hogy a természeti törvények anyagi mennyiségekrevonatkoznak. Felmerül egy fontos kérdés: Vajon a természeti törvények ál-talános ismérvei átvihetők-e a nem-anyagi mennyiségekre is? Az információpéldáján részletesen kifejtjük, hogy ez lehetséges, még ha újszerűnek tűnik is.A tudományos kutatás lényegéhez tartozik, hogy új utakat keresünk, vizsgá-lunk meg és járunk be.

Amint azt később megmutatjuk, az információ szellemi mennyiség.A további kutatásnak kell eldöntenie, vajon a többi szellemi mennyiségrevonatkozóan is léteznek-e természeti törvények. Az anyagi világban (fizikaiés kémiai rendszerek) megszoktuk, hogy a legtöbb természeti törvény kife-jezhető matematikai formában. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a mate-matikai kifejezésformát tudat alatt már eleve a természeti törvények egyikkritériumává tettük. Ezért kellett több természeti törvény példáján bemutatni,hogy nem mindig fogalmazhatók meg matematikailag (lásd 2.7 fejezet).

A nem-anyagi mennyiségekre vonatkozó természeti törvények nem fo-galmazhatók meg (legalábbis jelenleg nem) a matematika segítségével. Ittnyilvánvalóan nem a matematika a megfelelő nyelv. Talán egy teljesen új,eddig még fel nem talált nyelvi rendszerre van szükségünk, hogy a nem-anyagi mennyiségek törvényszerűségeit rövidebben és hatékonyabban fogal-mazzuk meg, mint az a természetes nyelvekkel idáig lehetséges volt.

A zenei darabok jellegzetességeinek (pl. ütem, hangmagasság és -időtar-tam, tempó) tömör és pontos ábrázolására kitalálták a hangjegyrendszert.A számítógépek megjelenése szükségessé tette a programozási nyelvek kifej-lesztését. E két esetben sem a matematikai, sem a természetes nyelv nemalkalmas kifejezőeszköz.

3. Az élet lényege anyagi vagy nem-anyagi? 47

3. Az élet lényege anyagi vagy nem-anyagi?

Itt felmerül egy alapvető kérdés, amelynek nagyon messzire ható következ-ményei vannak. Megválaszolásától és az ebből levont következtetésektőlfügg az ember önmeghatározása. Életünk eredetét, értelmét és célját tekintvetehát egy váltó előtt állunk, amely két teljesen különböző, sőt homlokegye-nest ellenkező útra téríthet minket.

A legtöbb mai tudós azt a nézetet képviseli, hogy az élet kizárólag anyagijelenség, és ennek folytán az élet keletkezése is csak az anyagból képzelhetőel.

De hogy jött létre a ma oly elterjedt dogma: „Az élet kizárólag anyagi je-lenség”? Ennek eredete a távoli múltban keresendő. Theophrasztosz görögfilozófus (Kr.e. 372–287), Arisztotelész tanítványa kijelentette, hogy az életmechanikusan determinált, és az élőlények leírásakor és magyarázatakorugyanúgy kell eljárni, mint a „mechanikai művészetekben”. A biológiai tör-ténete a mechanisztikus és vitalista1 irányzatok versengéseként is megírható,amelyek közül az előbbi került ki győztesen. Nézzük, kik voltak a mecha-nisztikus világkép előfutárai.

Galileo Galilei (1564–1642) tekinthető az újkori természettudomány meg-alapítójának, mivel ő a filozófiai források tanulmányozásának helyére a meg-figyelést és a kísérletezést helyezte, hogy új ismeretekhez juthasson. Jelmon-data így hangzott: „Ami mérhető, azt meg kell mérni, ami pedig még nemmérhető, azt mérhetővé kell tenni.” A pisai ferde toronynál végzett szabad-esési kísérleteit sokan a modern tudomány születésnapjának tekintik. A tudo-mánynak ez az ún. Galilei-féle felfogása a rákövetkező időben rendkívül si-keresnek bizonyult. Ez azzal magyarázható, hogy a tudományos elemzéstazokra a kérdésfeltevésekre szűkítették, amelyek mechanikai módszerekkelvizsgálhatók. Bizonyos tekintetben a világkép mechanizálása történt. AzIsaac Newton (1643–1727) által kidolgozott mechanika további fontos mér-földkő volt ebben az irányban, ami őt a klasszikus elméleti fizika megalapí-tójává tette. Az érdeklődés középpontjában egyre inkább a mechanikai és di-namikai folyamatok álltak. Leonhard Euler (1707–1783), Joseph L. Lag-range (1736–1813), Pierre S. Laplace (1749–1827) és Sir William Hamilton 1 Vitalizmus: A vitalizmus egy filozófiai irányzat, amely szerint az életfolyamatok más tör-

vényszerűségeket követnek, mint az élettelen természetben zajló kauzális-mechanikai folya-matok. Már Arisztotelész (Kr.e. 384-322) felismerte az élő struktúrák öntörvényűségét, ésposztulálta egy speciális erő hatását, amelyet ő entelekheiának nevezett. Egy az élő rendsze-rek növekedését vagy viselkedését irányító életerő (vis vitalis) létezését nem sikerült kísérle-tileg igazolni, ezért a mechanisztikus világkép képviselői határozottan elutasították. Amint akésőbbiekben kiderül, a jelen könyvben mind a mechanisztikus, mind a vitalista álláspontotelutasítjuk, mivel egyik sem felel meg a megfigyelt valóságnak.

3. Az élet lényege anyagi vagy nem-anyagi?48

(1805–1865) munkái elmélyítették és matematikailag megalapozták az el-méletet.

Az élettelen természet megértésében elért eme figyelemre méltó sikerekerős vonzerőt gyakoroltak az élettel foglalkozó tudományokra is (pl. biológia,fiziológia, orvostudomány). Ezek a tudományok annyira a fizika haladásánaksodrába kerültek, hogy sokan úgy vélték, az életet is kizárólag mechaniszti-kusan lehet értelmezni. A 19. század közepén virágkorát élte a redukcionistafizikalizmus, amelynek exponált képviselői közül itt Emil du Bois-Reymondot (1818–1898) és Hermann von Helmholtzot (1821–1894) említjükmeg. A német természetkutatók innsbrucki konferenciáján (1869) az utóbbiígy fogalmazott: „A természettudományok célja, hogy a minden más változásalapját képező mozgásokat és azok hajtóerőit megtaláljuk, vagyis a mechani-kában feloldjuk.”

Ezt a programszerű követelést korának sok biológusa magáévá tette. „Ál-talános morfológia” című művének előszavában Ernst Haeckel (1834–1919)azt követelte, hogy az organizmusok tudományát „mechanikai-kauzális meg-alapozással” emeljék a szervetlen anyagok tudományának szintjére. Max Ver-worn, Haeckel tanítványa megírta „A szellemi élet mechanikája” című mű-vét. Ezzel az volt a célja, hogy „a szellemi folyamatok fiziológiai feltételeitmechanikai módszerekkel” elemezze.

Ezek a példák jól mutatják, milyen korán tévútra vezették a biológiai tu-dományokat. Minden jelenséget kizárólag materialista alapon kellett magya-rázni. Nem-anyagi dolgok definíció szerint nem léteztek. Ezzel a háttérrelkönnyen érthető, hogy létrejött egy materialista filozófia, amelynek különbö-ző 20. századi megnyilvánulásait (marxizmus, leninizmus, sztálinizmus,maoizmus) és következményeit jól ismerjük. Friedrich Engels, a marxizmusmásik megalapítója, a fentiek értelmében ezt tanította: „Az egyetlen valóságaz anyagi, érzékeinkkel felfogható világ, amihez mi magunk is tartozunk.”

Ezt a feltevést alátámasztotta egy másik szellemi áramlat is, amely hama-rosan általánosan elfogadottá vált. Charles Darwin (1809–1882) az élőlényekevolúcióját visszavezette a természetes kiválogatódásra, és ezzel egy tisztánmaterialista elvet juttatott érvényre. Ez az áramlat sok tudóst magával raga-dott, akik az elmélet elkötelezett képviselői lettek. Itt csak néhányukat említ-jük meg:

Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus (1887–1961) „Mi az élet?” című,sokat idézett könyvében egy az anyagra redukált választ ad 134 + 139. o.):„Az organizmusokban lezajló életfolyamatok csodálatra méltó szabályossá-got és rendet mutatnak, amihez hasonló az élettelen anyagban nem tapasztal-ható… Ezért ne kedvetlenítsenek el bennünket azok a nehézségek, amelyekakkor merülnek fel, ha az életfolyamatokat az ismert törvények segítségévelpróbáljuk értelmezni… Vagy szükség van egy nem-fizikai, netán a fizika


fölött álló törvényre? Nem, nem hiszem. Hiszen az új elv jellegzetesen fizi-kai. Véleményem szerint ez nem más, mint megint csak a kvantummechanikaelve.” Szerinte az élőlényekben uralkodó rend megérthető részeiknek szerve-ződéséből, ezek a részek pedig a fizika törvényszerűségei alapján.

Manfred Eigen ezt írja „Az élet keletkezésének fokozatai” című könyvé-ben [E3, 47 + 149]: „Az élet az anyag az anyag rendezett dinamikai állapo-ta… Az élőlények logikájának eredete a fizikában és a kémiában van. A nuk-leinsavak a kémia és a biológia határán vannak. Sajátos kémiai tulajdonsá-gaik jelentik annak a feltételét, hogy élettelen anyagból élő keletkezzen.”Ezzel a kijelentésével ő is azokhoz csatlakozik, akik szerint „az élet tisztánanyagi jelenség”.

Bernd-Olaf Küppers nevű tanítványa „Élet = fizika + kémia?” című köny-vében az életet az „élet = anyag + információ” egyenlettel definiálja. Hogy azegyenlet értelmes legyen, az információnak szükségszerűen anyagi mennyi-ségnek kell lennie – ugyanez vonatkozik az életre is. Neki magának is kétsé-gei vannak, hogy az élet megmagyarázható-e csupán a fizika és a kémia se-gítségével, annál is inkább, mivel ezek a tudományok alapvetően nem olyanszemantikai jelenségekkel foglalkoznak, mint a funkcionalitás vagy a célsze-rűség. Ennek ellenére kitart amellett a dogma mellett, hogy az élet anyagimennyiség. Ezt egy hosszabb idézettel szeretnénk bizonyítani [K5, 18–20.o.]:

„Hogyan magyarázható az információt hordozó rendszerek létezése egyredukcionista kutatási program keretében, amely egyedül a fizika és a kémiamódszerein alapul? … A magyarázat fogalmát fizikai értelemben használom.A fizikában akkor mondjuk, hogy egy bizonyos eseménynek a természettörvényein alapuló magyarázata van, ha a természetben előforduló esemé-nyek halmazában találtunk egy olyan törvényszerűséget, amely lehetővéteszi, hogy az eseményt a peremfeltételekből levezessük … A redukcionistakutatási programnak az a feladata és célja, hogy az életjelenségeket egy ilyenfeltételkomplexumból levezessük, egyedül a fizika és a kémia ismert törvé-nyeinek segítségével. Az egész molekuláris biológia a magyarázatnak ezen azelvén alapul.”

Stephen C. Meyer áttekintő munkájában [M4] jó összefoglalását adja azutóbbi 40 év különböző redukcionista nézeteinek az élettel és az élet keletke-zésével kapcsolatban. Azt, hogy az élet materialista felfogása időközbenmennyire általános gondolkodásmóddá vált, jól mutatja az a tény, hogy hafellapozunk egy biológiai lexikont, az élet címszó alatt kizárólag a materia-lista értelmezéssel találkozunk [L2; 5. ábra, 211. o.]: „Az élet a földi anyagegy létformája, amely mindig olyan struktúrák rendkívül komplex módonszervezett együtteseként jelenik meg, amelyek maguk is komplexek és ame-lyek szabályozott együttműködése révén lehetővé válik az élet jelensége mint


a rendszer új tulajdonsága.” Tehát az élet szerinte is csak egyike az anyag sokmás tulajdonságának.

A fizika és a kémia definíció szerint kizárólag az anyaggal foglalkozik. Azéletet a fentiek szerint teljesen fizikai vagy – mint az a mai molekuláris bio-lógiában szokásos – kémiai alapokra helyezik, és – akárcsak egy élettelenobjektumot – a fizika és kémia paraméterei segítségével értelmezik. Ha ez afeltevés téves – és ezt a későbbiekben bizonyítjuk –, akkor az egészredukcionista kutatási program téves alapokon nyugszik, és így automatiku-san téves eredményekre vezet.

Le kell szögezni: amilyen termékenynek bizonyult a redukcionizmus azéletfolyamatok részletei közvetlen kauzális összefüggéseinek fizikai-kémiaielemzésében, olyan használhatatlannak bizonyult az élőlények mint egészekill. az élet jelenségének jellemzésében. Vajon mi ennek az oka? Vajon aredukcionisták figyelmét elkerüli az élő és élettelen közötti különbség? Vajonaz élet jelensége csupán az anyag egy tulajdonsága, vagy több annál? Ha azutóbbi igaz, akkor a fizikai-kémiai leírással olyan mértékben korlátozzukmagunkat, hogy az élet lényege rejtve marad előttünk. „A materialista szem-lélet sikerei az élettelen világban” és az „evolucionista eszmék” túlkínálataazt eredményezte, hogy létrejött a ma már általánosan elfogadott dogma: „Azélet tisztán anyagi természetű”.

A tévedésnek súlyos következményei vannak, ha az eredet kérdéséről vanszó. Akkor az anyagot következetesen az információ és az élet egyetlen oká-nak kell tekinteni. És valóban, a materialista felfogású szerzők állításai ebbeaz irányba mutatnak. Ezt néhány idézettel szeretnénk bizonyítani:

Jacques Monod francia Nobel-díjas (1910–1976) szerint „az élő természetegész koncertje zavaró zajokból állt össze”. Szerinte az anyag és a véletlenhozott minket létre [M7, 106–129. o.]: „A tiszta véletlen, csakis a véletlen, azabszolút és vak szabadság, mint az evolúció csodálatos épületének az alapja… az egyedül elképzelhető [hipotézis] … Az univerzum nem hordozta ma-gában az életet, és a bioszféra sem az embert. „Nyerőszámunkat” egy szeren-csejátékban húzták ki. Nem csoda, hogy létünket különösnek érezzük – mintmindenki, aki a szerencsejátékban egymilliárdot nyert.”

Míg Monod még beismeri, hogy „a legnagyobb probléma a genetikai kód-nak és fordítási mechanizmusának eredete”, Eigen kijelenti [E3, 55. o.]: „Azinformáció a nem-információból keletkezik.” Ebből láthatjuk: mivel a mate-rialista gondolkodásmód szerint az anyag az egyetlen szóba jövő forrás, azinformációnak is egyedül az anyagból kell származnia. Ezt azonban sohasemfigyelték meg!

Vajon a természet és az élet tisztán materialista-mechanisztikus szemléletemegfelel-e a tudomány mai állásának? Reinhard Eichelbeck erre a következőválaszt adja [E1, 39. o.]:


„A mai természettudomány materialista orientációjú – nem szükségszerű-ségből, hanem a tradíciók miatt. A tradíciók néha hasznosak, néha kényszer-zubbonyt, vagy legalábbis akadályt jelentenek – kiváltképp, ha új gondolko-dási modellekről van szó. Sok tudós mindentől retteg, ami túl van a fizika ésa kémia határain. Már a ’metafizika’ szó hallatán is magasba szökik az adre-nalin-szintjük. Ha azonban józanul megvizsgáljuk ezt a fogalmat, … világos-sá válik, hogy egy olyan dolgot is jelent, amivel manapság magától értetődő-en foglalkozunk: nevezetesen azt, amit információnak vagy szoftverneknevezünk. Az információ mindig ’metamatematikai’ az információhordozóvonatkozásában, a szoftver pedig mindig ’metafizikai’ a hardver vonatkozá-sában. Az információ nem mérhető, nem írható le és nem is magyarázhatófizikai vagy kémiai módszerekkel … És az olyan tudomány, amely az infor-mációs korszak elején még mindig kizárólag az erő és anyag létjogosultságátismeri el, már réges-régen elavult.”

A szerző helyesen ismerte fel, hogy sem az információ, sem az élet nemmagyarázható mechanisztikusan. Új gondolkodási modellekre van szüksé-günk, amelyek az információt úgy kezelik, ahogy lényege szerint kezelni kell,tehát szellemi, vagyis nem-anyagi mennyiségként. Ezzel elérkeztünk köny-vünk központi kérdéséhez.

A „Naturwissenschaften” (Természettudományok) című folyóiratban Ste-fan Bleeken a biológiai fizikalizmussal kapcsolatban a következőkre hívja fela figyelmünket [B4]: „A fizikától eltérően, a biológia a mai napig nem jutotttúl az induktív, leíró tudomány stádiumán, mivel nem sikerült neki elméleti-leg megragadni és formalizálni az életfolyamatok sokféleségét. A biológia aNewton előtti fizikához hasonlítható fejlődési állapotban van, és még nemlátszik az út, amelyen eljuthat egy formális tudomány szintjére. Mivel a bio-lógia nem rendelkezik saját paradigmával, felmerült a kérdés, hogy esetleg atudománnyá válás előszobájában van … A molekuláris biológiának nemsikerült megtalálnia az utat az egyes komponensektől vissza az élő organiz-musig. Ezért csodálóinak lelkesedésébe egyre több kritikus hang is vegyül,kifogásolva, hogy a molekuláris biológia feladta becsvágyát, és meg sem pró-bálja megmagyarázni egy élő organizmus működését, kutatási stratégiája pe-dig az elméleti keret hiánya miatt puszta adat- és ténygyűjtéssé laposodott.”

A darwinizmus a természet téves megítéléséhez és hamis emberképhezvezetett minket. Ismét Eichelbecket idézzük [E1, 40 + 42. o.]: „[A darwiniz-mus] az ember szociál-neurotikus modortalanságait – egoizmus, agresszivi-tás, tapintatlanság, bujaság, a régi macsó szokások, minél több utódot és ha-lott ellenséget hátrahagyni – veleszületett adottságoknak, sőt az evolúcióalapelveinek tekinti… Itt az ideje ad acta tenni a darwinizmust, és helyéreegy realisztikus természetképet állítani.” Örvendetes módon egyre több,egyébként evolucionista beállítottságú tudományos magazin mer publikálni


az evolúcióelméletet kritizáló, világos álláspontú cikkeket [R2, 29. o.]:„A darwinizmus egy 19. századi tan, és felelőssé tehető a 20. század iszo-nyatos eseményeiért. Vennünk kell magunknak a bátorságot, és meg kell sza-badulnunk múltbeli meggyőződéseinktől, és meg kell változtatnunk gondol-kodásunkat, hogy a 21. század jobb legyen.”

E megfontolások után visszatérünk a fejezet címében feltett kérdéshez:Az élet lényege anyagi vagy nem-anyagi?

Világunkban minden élőlényben (emberek, állatok, növények) közös,hogy van egy anyagi része (test), de egy nem-anyagi része is. Amint azt a 4.3fejezetben (3. tétel) elmagyarázzuk, és a 7. fejezetben mint ITT-1 természetitörvényt megfogalmazzuk, az információ általában, így a sejtekben találhatóinformáció is nem-anyagi természetű. Egy számítógép is egy anyagi részből(hardver) és egy nem-anyagi részből (szoftver) tevődik össze, mégsem élő-lény. Így felmerül a kérdés, hogy az élőlények esetében mi kell még ahhoz,hogy életről beszélhessünk?

Közvetlenül a halál után egy ember vagy állat testének tömege pontosanmegegyezik a halál előtti tömegével. Az „élet” elszállt, az anyag azonbanmegmaradt. Ezért annak a mennyiségnek, amely egy élőlényt élővé teszi,nincs tömege (m = 0). A nyelvünkben erre nincs megfelelő szó, ezért itt „azélet lényegének” vagy „az élet jelenségének” nevezzük, és azt a részt értjükrajta, amely a halállal elvész. Tehát teljesül annak a szükséges feltétele (SZF:m = 0), hogy az élet jelensége nem-anyagi természetű. De vajon teljesül-eezenkívül valamelyik elégséges feltétel (EF) is azok közül, amelyeket a 7.fejezetben felsorolunk (lásd ITT-2)? Az legkönnyebben EF2 ellenőrizhetőmegfigyeléssel és látható be, hiszen az élő nem az anyag tulajdonsága. Tehátami az életet alkotja, nem-anyagi természetű.

Mi az élet lényege? Azt, hogy mi az élet, tehát mi alkotja az „élet lénye-gét”, azt a mai napig senkinek sem sikerült definiálnia. Valószínűleg arrólvan szó, hogy az elfogadott természettudományokban kizárólag materialistamódon gondolkodnak, ezért csak olyan magyarázatok megengedettek, ame-lyek az anyag tulajdonságain alapulnak. Az is lehet, hogy az élettelen rend-szereknél oly hatékonyan alkalmazott mérőeszközök itt egyáltalán nem hasz-nálhatók.

Megfigyeléseinket kiegészítendő, a Bibliához mint magasabb rendű in-formációforráshoz fordulunk segítségért. Az embert illetően ott egyértelműutalásokat találunk arra, hogy az, ami az emberi élet lényegét alkotja, nem-anyagi természetű: Amikor Istvánt megkövezték, röviddel halála előtt ígykiáltott fel: „Úr Jézus, vedd magadhoz Szellememet!” (Csel 7,59). Az élő és ahalott test közötti különbség tehát az volt, hogy a szellem elhagyta a testet.Hiányzott tehát az élet ismérve, a szellem. Ebben az értelemben szerepelPrédikátor 12,7-ben is: „A por [anyagi rész] visszatér a földbe, olyan lesz,


mint volt, a szellem pedig [nem-anyagi rész] visszatér Istenhez, aki adta.”Ezzel még nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg azélő hernyót vagy hangyát a halottól. A Biblia szerint egyértelmű különbségvan az ember és az állatok között. Az állatokban lévő élőt nem nevezhetjükszellemnek, ennek ellenére az is valamilyen nem-anyagi dolog, amit azonbanhiányos ismereteink alapján nem tudunk kielégítően definiálni.

A növények is élőlények. Mindnyájan tudjuk, mi a különbség egy növek-vő és egy levágott tulipán között. A kerti virág növekszik és virágzik – él!Levágva és víz nélkül hamarosan elhervad, és élettelenné válik. Most semtudjuk természettudományosan definiálni, hogy tulajdonképpen mi is veszettel, amikor levágtuk a virágot, de itt is egyértelmű, hogy az „előtte” (az életjelenségével) és „utána” (az élet jelensége nélkül) közötti különbséget illetőenmind a szükséges feltétel (SZF: m = 0), mind az egyik elégséges feltétel (pl.EF2) teljesül.

A fentiek alapján világos: Az evolúcióbiológusok és a molekulárbiológu-sok túl rövidlátók, mivel leragadnak az anyagnál. Tehát leszögezhetjük akövetkező tételt, amely megfigyeléssel és kísérletekkel alátámasztható:

2. tétel: Az „élet lényege” (vagy az „élet jelensége”) – akárcsak az infor-máció – nem-anyagi természetű.

Ha valamelyik bolygón vagy annak valamelyik holdján vizet vagy vala-milyen szénvegyületet találnának, akkor a médiában elkezdődne a spekulá-ció, hogy ott kifejlődhetett-e az élet. Ez a hit az élet mechanisztikus felfogá-sának következménye.

Sőt, az ITT-1 tétel folytán – „Egy anyagi mennyiség nem hozhat létrenem-anyagi mennyiséget” (lásd 7. fejezet) – levonhatunk egy nagy horderejűkövetkeztetést:

Még ha az élőlények anyagi felépítéséhez szükséges kémiai vegyületekkellő mennyiségben rendelkezésre állnának is, ezenkívül az összes fizikaiperemfeltétel (pl. hőmérséklet, nyomás, nedvesség) optimális lenne az életszempontjából, akkor sem jönne létre soha élet.

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az élet jelensége nem egyszerűen a szük-séges kémiai anyagok megfelelő keverékének következménye ennek alá-támasztására pedig a következő kísérletet lehetne végrehajtani: Közvetlenülegy mikroorganizmus (pl. coli-baktérium) elpusztítása után az élőlényt felépítőanyagok (pl. liptidek, proteinek, nukleinsavak) pontosan a megfelelő mennyi-ségben, koncentrációban és környezeti feltételekkel állnak rendelkezésre. En-nek ellenére eddig nem jelent meg egyetlen tudományos beszámoló sem arról,hogy az anyagi komponensek egy ilyen komplex keveréke életre kelt volna.

Második rész:Információ

4. Az információ alapvető jelentősége

4.1. Az információ: alapmennyiség

Az energia lényegét illető úttörő felismerések a 19. században az első techni-kai forradalomhoz vezettek, amelynek során a kézi munkaerőt nagymérték-ben technikai segédeszközökkel – energia-átalakító gépekkel – helyettesítet-ték. Hasonlóan váltják ki napjainkban az információ lényegét illető felismeré-sek a második technikai forradalmat, amelynek során az ember szellemi mun-kaerejét technikai segédeszközök – adatfeldolgozó gépek – segítségével taka-rítják meg. Az „információ” nem csak az információelmélet és a híradástech-nika központi fogalma, hanem ezentúl sok tudomány, mint például a kiberne-tika, nyelvészet, biológia, történelem, teológia alapvető mennyisége. Számostudós ezért joggal tekinti az információt az anyag és az energia mellett a har-madik alapmennyiségnek.

Claude E. Shannon (1916–2001) elsőként kísérelte meg matematikailagdefiniálni az információ fogalmát [G1]. Az ekként megalapozott információ-elméletnek megvolt az az előnye, hogy össze lehetett hasonlítani a hírközléskülönböző eljárásait és rá lehetett mutatni teljesítőképességük határaira.Azonkívül az újonnan bevezetett egység, a bit által kvantitatívan meg lehetettadni az információ tárigényét. A Shannon-féle információ-definíció fő hátrá-nya, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a hírek tartalmi súlyát és hordere-jét. A függelékben (F1 fejezet) részletesen tárgyaljuk a Shannon-féle infor-mációelméletet, amely az információt kizárólag statisztikai szempontbólvizsgálja.

A következő fejezetek behatóan foglalkoznak az információ lényegével éstermészeti törvény jellegű kijelentéseket tesznek az információról. Megmu-tatjuk, hogy az információ fogalmának beható tanulmányozása után az alap-vető tételek az összes technikai és biológiai rendszerre éppen úgy alkalmaz-hatók, mint a kommunikációs rendszerek széles spektrumára, a méhekpotrohtáncától a Bibliáig. Ebben és a következő fejezetben találkozunk né-hány már ismert dologgal, de új dolgokat is találunk majd. Számos tétel se-gítségével egyre pontosabban írjuk le az információ „természetét” és csak a

4. Az információ alapvető jelentősége 55

6–8. fejezetekben építjük fel a „Természettudományos Információelméletet”.A 10. fejezetben azután nagy horderejű következtetéseket vonunk le. Habizonyos tételek tartalmilag átfedik egymást (redundancia), akkor ez szándé-kosan történik. Ebben az esetben élünk a T8 tétel adta lehetőséggel (2.3 alfe-jezet).

4.2. Az információ: anyagi vagy szellemi mennyiség?

Az imént megállapítottuk, hogy a Shannon-féle információ-definíció az infor-mációnak csak egy nagyon korlátozott aspektusát ragadja meg. Erre a hiá-nyosságra több szerző is rámutatott, amint azt az alábbi idézetek bizonyítják:

Karl Steinbuch informatikus [S11]: „A klasszikus információelmélet egyolyan emberhez hasonlítható, aki egyenértékűnek tart egy kiló aranyat és egykiló homokot.”

Warren Weaver informatikus [S7]: „Lehetséges, hogy két hír (a Shannon-féle nézőpontból) egzaktul ekvivalens, noha az egyik esetleg jelentésbengazdag, a másik pedig merő nonszensz.” 1

Ernst von Weizsäcker [W2]: „A Shannon-féle információelmélet ‘haszon-talansága’ a különböző tudományokban azzal magyarázható, hogy egyetlentudományt sem lehet szintaktikai szintre redukálni.”2

Az információ lényege nem a felhasznált betűk száma, hanem a szellemitartalma. Ha eltekintünk ettől a tartalomtól, akkor érvényes Jean Cocteaukihegyezett mondása: „Alapjában véve a legnagyobb irodalmi mű sem más,mint összekevert ábécé.”

Szeretnénk itt rámutatni egy mélyreható tévedésre, amely már számos fél-reértésre és súlyos következtetési hibára vezetett, nevezetesen arra a feltétele-zésre, hogy az információ anyagi jelenség. A materialista filozófiának alap-vető érdeke, hogy az információt az anyaghoz rendelje, amint az kivehető azegykori NDK filozófiai jellegű publikációiból [pl. S8]. Az egykori keletné-met tudós, J. Peil mégis így ír [P2]: „Még a materialista filozófiára épülőbiológia, amely tehát minden vitalista és metafizikus elemtől megszabadult,sem szívesen fogadja el a biológiának a fizikára való redukcióját… Az in-formáció nem fizikai vagy kémiai létező mint az energia és az anyag, méghahordozóként szüksége is van rájuk.”

1 „Two messages, one of which is heavily loaded with meaning and the other of which is pure

nonsense, can be exactly equivalent…as regards information.”2 Egyes szerzők a Shannon-féle információelméletet szintaktikai szintre emelik. Az F1 függe-

lék fejtegetései szerint ez nem jogos, mivel egy hírnek csupán a statisztikai aspektusait ra-gadja meg és semmilyen szintaktikai szabályt nem értékel ki.

4. Az információ alapvető jelentősége56

Az információnak Norbert Wiener (1894–1964) egy sokat idézett mondá-sa miatt sem lehet fizikai természete [W5]: „Az információ – információ, semnem anyag, sem nem energia. Semmilyen materializmus nem lehet életképes,ha nem veszi figyelembe ezt a tényt. Semmilyen materializmus nem marad-hat fenn napjainkban, amely ezt nem veszi figyelembe.” Ezzel a fontos kije-lentéssel Wiener megmondta nekünk, hogy mi nem az információ, de aztnem, hogy pontosan mit is kell rajta értenünk. A jelen könyv célja, hogy ekérdésben egy lépéssel továbbjussunk.

Werner Strombach dortmundi informatikus [S12] az információ nem-anyagi lényegét emeli ki, amikor így definiálja: „rendszerezés a reflektálótudat szintjén”.

G. Osche biológus [O3] szakterülete szemszögéből vázolja a Shannon-féleelmélet alkalmazhatatlanságát és ezzel azt is kifejezi, hogy az információnem lehet anyagi mennyiség: „Míg a fizikának a tömeg és az energia meny-nyiségével van dolga, a biológiai jelenségek leírásánál jellemző módon meg-jelenik az információ, amelynek funkcionális jelentősége van. Míg a kiberne-tika általános információfogalma egy adott szimbólumhalmaz információtar-talmát az elrendezési lehetőségek összességének valószínűségi eloszlása ré-vén fejezi ki, a biológiai rendszerekben rejlő információ (genetikai informá-ció) esetén a faj számára ‘értékes’ információról, ‘funkcionális jelentőségű’információról, tehát az információ szemantikai aspektusáról, minőségéről vanszó.”

H.-J. Flechtner kibernetikus rámutatott az információnak arra a triviális,de gyakran lebecsült tulajdonságára, hogy szellemi mennyiség – mind tartal-mát, mind a kódolási folyamatot tekintve [F3]: „Egy jel előállítása valami-lyen szellemi tartalom kódolása – arra nézve, hogy ez a szellemi tartalomjelentős vagy jelentéktelen, értékes, használható vagy értelmetlen-e, a jel nemtartalmaz semmit. Ilyen ítélet csak a vevőben lezajló hírfeldolgozási folyamateredményeként születhet.”

4.3. Az információ: nem az anyag tulajdonsága!

Az eddig mondottak alapján világos, hogy az információ nem lehet anyagitulajdonság és keletkezése sem magyarázható anyagi folyamatokkal. Ezértmegfogalmazhatjuk a következő alaptételt:

3. tétel: Az információ szellemi mennyiség. Nem anyagi tulajdonság,ezért az anyagi folyamatok elvileg kizárhatók mint információforrások.

A 10. ábra a három ismert alapmennyiséget, a tömeget, az energiát és azinformációt szemlélteti. A tömeg és az energia egyértelműen az anyagi világ-

4. Az információ alapvető jelentősége 57

hoz tartozik. Mindkét mennyiségre fontos megmaradási tételek érvényesek,amelyek a fizikában és a kémiában, valamint az összes belőlük származtatottalkalmazott tudományban központi szerepet játszanak. A tömeget és az ener-giát az Einstein-féle E = m · c2 ekvivalencia-egyenlet kapcsolja össze. A bal-oldali oszlopban egy kis ízelítő látható az anyag kémiai és fizikai tulajdonsá-gainak, megjelenési formáinak és definiált mennyiségeinek sokaságából.A 10. ábra jobboldali része a nem anyagi tulajdonságok és mennyiségek szá-mára van fenntartva. Ide tartozik az információ fogalma is (I).

Minek tulajdonítható, hogy egyáltalán létezik információ? Mi indít minketarra, hogy megírjunk egy levelet, egy levelezőlapot, egy gratulációt, egynaplót vagy egy aktajelzést? A legfontosabb feltétel saját magunk vagy meg-bízónk akarata. Ezért, analógiában az anyagi oldallal, a nem anyagi oldalon isbevezetünk egy negyedik alapmennyiséget, az A akaratot. Az információ ésaz akarat szintén szoros kapcsolatban áll egymással, amely kapcsolat azonban– mivel szellemi mennyiségekről van szó – nem fejezhető ki képlettel.A kapcsolatokat jelző nyilak jelentése az ábrán:

Az információ mindig az adó akaratán alapul, aki leadja az információt.Az információ nem állandó mennyiség; növekedésének feltétele a szándék.Az akarat sem állandó, hanem befolyásolhatja egy másik adó információja.Szögezzük le:

4. tétel: Információ csak akarat (szándék) által keletkezik.

A 10. ábra továbbá bemutatja, hogy a nem-anyagi információ befolyásol-hatja az anyagi mennyiségeket. Így az elektromos, mechanikai vagy kémiaimennyiségek irányíthatók, vezérelhetők, szabályozhatók, hasznosíthatókvagy optimalizálhatók egy szándékot feltételező információs terv által. Ennekstratégiája – legyen szó az eljárástechnika egy szabályozástechnikai tervéről,egy energiatakarékos autó építési előírásáról vagy az elektromosság haszno-sításáról egy gép meghajtására – mindig információn alapul. Először is aka-ratra van szükség a feladat megoldásához. Ezután következik a gondolatiterv, amelynek információtartalmát először programként, műszaki rajzként,leírásként, stb. kódolják. A következő lépés a kivitelezés. A gombostűtől aműalkotásig minden technikai rendszer, valamint minden ember által készí-tett tárgy információ alakította mű. Egyetlen mesterséges tárgy sem keletke-zett az anyag önszerveződése által, mindegyikhez szükség volt a megfelelőinformációra. Így a könyv címének megfelelően joggal szögezhetjük le:Kezdetben volt az információ!

5. tétel: Minden technikai rendszernek vagy műalkotásnak az információ anem-anyagi alapja.

4. Az információ alapvető jelentősége58

És mi a helyzet a biológiai rendszerekkel? Érvényes-e a 4. és 5. tétel azilyen rendszerekre is, vagy itt határt kell húznunk? Ha sikerül a tételeket atermészeti törvények érvényességével megfogalmaznunk, akkor azok – atermészeti törvényeknek a T2, T3, T4 és T10 tételekben leírt lényegi ismer-tetőjegyei alapján – egyetemesen érvényesek lesznek.

10. ábra: A négy alapmennyiség: tömeg és energia (anyagi),valamint információ és akarat (nem anyagi)

A tömeg és az energia alkotja az anyagi világ alapmennyiségeit. Az ismertEinstein-féle E = m · c2 egyenlet kapcsolja össze őket. A nem-anyagi oldalonugyancsak két alapmennyiség nevezhető meg: az információ és az akarat,amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Az információ anyagi hordo-zókon tárolható és lehetővé teszi az anyagi folyamatok irányítását, vezérlését,szabályzását és optimalizálását. Minden teremtett rendszer elvileg információalakította mű. Az információ nem-anyagi jellege abban mutatkozik meg, hogyegy kreatív információforrás mindig személyes akarathoz kötött.

5. Az információ öt szintje 59

5. Az információ öt szintje

A 11. ábra kőbe vésett figurákat ábrázol, ahogy a fáraósírokban és a régiEgyiptom obeliszkjein fellelhetők. Felmerül a kérdés, hogy ez lehet-e infor-máció vagy nem. Először vizsgáljuk meg a három szükséges feltételét (SZF)annak, hogy információról beszélhessünk (a részleteket illetően lásd az 5.2alfejezetet):

SZF1: Az információ ábrázolásához különböző jelekre van szükség.A szóban forgó elrendezés különböző szimbólumokat tartalmaz (pl. bagoly,vízhullám, száj, nádszál), úgyhogy teljesíti az információ első feltételét.

SZF2: A jeleknek szabálytalan sorrendben kell megjelenniük. Ez a feltételis teljesül, mivel a jelek nem mutatnak semmilyen szabályosságot (pl. perio-dikus elrendezés vagy ugyanazon jel állandó ismétlődése).

SZF3: A jeleket felismerhetően és rendezett módon kell felírni (pl. rajzol-ni, nyomni, metszeni, vésni). Rendezhetők sorokba, oszlopokba, gyűrűkbevagy spirálokba. Jelen esetben a jeleket oszlopokba rendezték.

Mivel teljesül a három szükséges feltétel, nem lehetetlen, hogy a szóbanforgó jelsorozat információ. Az is elképzelhető azonban, hogy az egyiptomi-ak egyszerűen szerették ily módon díszíteni emlékműveiket. Így talán – a mitapétamintáinkhoz hasonlóan – falaikat azokkal a figurákkal díszítették,amelyeket mi hieroglifáknak1 nevezünk. Hogy melyik értelmezés a helytálló,azt a történelem következő másfél évezrede alatt nem tudták eldönteni. Senkisem volt képes meggyőzően értelmezni őket. Ez a helyzet hirtelen megválto-zott, amikor 1799 júliusában Napoleon egyik katonája a Nílus mellettiRosette városban egy normál asztallap méretű fekete bazaltkövet talált. Azvolt a különös ebben a leletben, hogy a szöveget három különböző nyelvenírták rá: 54 sort görögül, 32 sort demotikus írással és 14 sort hieroglifákkal.A Rosette-i írásban a görög szöveg 468 szavának 1419 hieroglifa felelt meg,amelyek közül 166 különböző volt. Ezt az úgynevezett Rosette-i követ (12.ábra) ma a londoni British Museum-ban őrzik, és kulcsszerepe volt a hierog-lifák dekódolásában. 1822-ben sikerült először megfejteni egy hieroglifikusszöveget a Rosette-i kő alapján2. 1 gör. hierosz = szent; glüfó = kivésni, bemetszeni; glüfiké techné = a metszés, kőbe vésés

művészete; hieroglüfiká = az óegyiptomi képírás szent írásjelei.2 A hieroglifák dekódolása: A Rosette-i kőn található görög szöveg könnyen olvasható és

fordítható volt, és már Kairóban megállapították, hogy egy Kr. e. 196-ból származó doku-mentumról van szó, amelyben a memphiszi papság hódolt Ptolemaiosz királynak. Mi semvolt kézenfekvőbb, mint elfogadni, hogy mindhárom szövegnek azonos a tartalma. A háromírást tehát oly módon kellett megfeleltetni egymásnak, hogy a görög szöveggel való összeha-sonlítás által a hieroglifikus írás képről képre megfejthető legyen. Ez az alapötlet helyes volt.A megfejtés azonban kalandosabb volt, mivel egy 1400 éves előítélet gátlólag hatott. Az

5. Az információ öt szintje60

11. ábra: Egyiptomi hieroglifák

egyiptomi Horapollon egy 4. századi könyvében – a látszatnak megfelelően – tiszta képírás-ként írja le a hieroglifikus írást. A szimbólumok ilyen értelmezése mellett a tudomány csu-pán groteszk eredményeket produkált. Az új és döntő lépést Akerblad svéd nyelvész tettemeg, aki a demotikus szövegben felismerte a görög verzióban szereplő összes tulajdonnevet,valamint a „templom” és „görögök” szavak megfelelőjét. Thomas Young fizikus és orvos akártusokban (oválisan bekeretezett hieroglifa-csoportok a 10. ábrán, felülről a hatodik sor-ban) felismerte a Bereniké és Kleopátra neveket. Szimbólumok keresése helyett vakmerő lé-pésre szánta el magát, és megpróbált a képekhez fonetikus jeleket (hangjelek, ill. betűk) ren-delni. Azonban a végső konzekvenciától, vagyis hogy a hieroglifikus írás fonetikus(hangjelölő) írás, éppen úgy visszariadt, mint mindenki más előtte. Ezen is látható, hogyangátolhatják az előítéletek az igazság érvényesülését. Végül Jean Francois Champollion fran-cia kutatónak, az egyiptológia megalapozójának (17900–1832) sikerült a döntő áttörés.A Ptolemaiosz és Kleopátra nevekben korrelációt fedezett fel az egyes hieroglifikus jelek ésaz egyes görög betűk között. Ezzel kezdődött a megfejtés.


12. ábra: A Rosette-i kő


Mivel sikerült értelmezni a teljes szöveget, bizonyosak lehetünk benne,hogy a hieroglifák esetén valóban információ-ábrázolásról van szó. Ma márismert a hieroglifák kódjának hozzárendelése, úgyhogy ezen írás mindenismerője képes lefordítani a szöveget óegyiptomiról, és fordítva, egy németszöveget is lefordíthatunk hieroglifákra, mivel (újra) ismert a kódmegállapo-dás. A 13. ábrán egy [eredetileg] német szöveg látható, amelynek hieroglifi-kus fordítását egy computer/plotter rendszer segítségével nyomtatták ki.

Már e szemléltető példa kapcsán is alapvető dolgokat tudtunk meg az in-formáció lényegéről. Ezekkel később még részletesen foglalkozunk.

5.1. Az információ első szintje: a statisztika

Ha egy K könyvet, egy P számítógépes programot vagy az ember génállomá-nyát (genom) tekintjük, először a következő kérdésekre szorítkozunk:

– Hány betűből, számból és szóból tevődik össze a teljes szöveg?– Mennyi az alkalmazott ábécé (pl. a, b, c,…z vagy G C A és T) betűinek

száma?– Milyen gyakorisággal fordulnak elő az egyes betűk és szavak?

Az ilyen kérdések megválaszolásakor közömbös, hogy valamilyen jelen-téssel bíró dologgal, merő zagyvasággal, vagy véletlenszerűen összefűzöttjel- vagy szósorozatokkal van-e dolgunk. Az effajta vizsgálatok nem a tarta-lomra vonatkoznak, hanem kizárólag statisztikai szempontokat követnek.Mindez az információ első és egyben legalsó szintjéhez tartozik, nevezetesena statisztika szintjéhez.

Mint azt az F1 függelékben részletesen kifejtjük, a Shannon-féle informá-cióelmélet csupán az információ statisztikai aspektusának megragadásáraalkalmas. Ez az elmélet lehetővé teszi például, hogy kvantitatívan leírjuk anyelvek azon tulajdonságait, amelyek lényegük szerint gyakoriságokon alap-szanak. Teljesen figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy adott karakterlánc értel-mes-e vagy sem. A nyelvtani helyesség kérdése sem kerül szóba ezen a szin-ten. Tehát megállapíthatjuk:

1. definíció: A Shannon-féle elmélet szerint tetszőleges karakterláncot in-formációnak tekintünk, függetlenül attól, hogy miként keletkezett és ér-telmes-e vagy sem.

Megjegyzés: Egy karakterlánc statisztikai információtartalma mennyiségifogalom, mértékegysége a bit (binary digit).

A Shannon-féle definíció szerint egyetlen hír (a hír ebben az összefüggés-ben csupán szimbólumot, karaktert, szótagot, szót jelent) információtartalma


a vételét megelőző bizonytalanság mértéke. Mivel a valószínűség csak 0 és 1közötti értékeket vehet fel, az információtartalom számértéke mindig pozitív.Több hír (pl. karakter) információtartalma úgy számolható ki, hogy összegez-zük az egyes hírek értékeit. Ebből a Shannon-féle információ egy fontosjellemzője következik:

6. tétel: A Shannon-féle elmélet szerint egy megzavart jel általában többinformációt tartalmaz, mint egy zavartalan.

A tétel érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a megzavart jel a zavarta-lan adáshoz képest a lehetséges alternatívák nagyobb halmazából kerül ki.A Shannon-féle elmélet szerint az információtartalom növekszik a karakterekszámával. Hogy mennyire alkalmatlan egy ilyen összefüggés a valódi infor-mációtartalom leírására, az világossá válik a következő példán keresztül: Havalaki sok szóval alig mond valamit, Shannon szerint ehhez a nagy betű-számnak megfelelően nagy információtartalmat rendelünk, míg valaki más,aki tömören képes kifejezni a tartalmi lényeget, esetleg csupán csekély in-formációtartalmat produkál.

13. ábra: Egy hieroglifákra fordított szöveg számítógéppel kinyomtatva

Ezzel kapcsolatban álljon itt néhány idézet, amelyek rámutatnak az infor-máció ezen aspektusára. Charles de Gaulle francia államelnök (1890–1970)egyszer ezt nyilatkozta: „A Tízparancsolat azért olyan rövid és érthető, mertmindenféle szakértői bizottság közreműködése nélkül keletkezett.” Egy má-sik gondolkodó: „A világon kereken 35 millió törvény létezik, hogy érvénytszerezzen a Tízparancsolatnak.” A legtalálóbban az amerikai kongresszus egy

Jobb egy véka, amit Isten ad neked, mint 5000 jogtalanul.

Tartsd távol nyelvedet a gonosz beszédtől, akkor szeretni fognak az emberek!

Vigyázz, nehogy kirabold a nyomorultat, és ne erőszakoskodjál a gyengébbel!


képviselője fogalmazott: „A Miatyánkban 56 szó van. A Tízparancsolat 297szót tartalmaz. A Függetlenségi Nyilatkozat 300, a szénárakról nemrég hozottrendelkezés pedig 26 911 szóból áll.”

7. tétel: A Shannon-féle információ-definíció kizárólag a karakterláncokstatisztikai összefüggéseit ragadja meg. Jelentésüket teljesen figyelmen kí-vül hagyja.

A 7. tétel miatt ez az információfogalom alkalmatlan az értelmet hordozókarakterláncok információtartalmának értékelésére. Az eddig felsorolt tételekalapján máris felismerhetjük: Ahhoz, hogy megfelelően értékelhessük a kü-lönböző – élő vagy élettelen – rendszerekben előforduló információt és annakfeldolgozását, az információfogalom jelentős kiterjesztésére van szükség, túla Shannon-féle elméleten. A 14. ábra az információ ábrázolását szemlélteti,valamint azt az öt szintet, amelyek lényegének megragadásához szükségesek.Ezt a diagramot az információ nem verbális leírásának is tekinthetjük.A Shannon-féle elmélet integrálva lett a Természettudományos Információ-elméletbe, amelyet a későbbiekben fejtünk ki. Az előbbi csupán a statisztikaszintjének leírására alkalmas.

5.2. Az információ második szintje: a szintaxis

Ha ismét a fent említett K könyvet tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a betűknem önkényes sorrendben fordulnak elő benne. Az olyan kombinációk, mint„der”, „die”, „das”, „Auto”, „Vater” újra és újra előfordulnak, viszont hiábakeresünk olyan elképzelhető kombinációkat mint „xcy”, „bkaln” vagy„dwust”. Másképpen kifejezve:

– Csak bizonyos betűkombinációk alkotják a német nyelv megengedett(megegyezés szerinti) szavait. Az összes többi elképzelhető kombinációnem tartozik a szókincshez.

– A szavak mondatokká fűzése éppúgy nem történhet tetszőleges módon,hanem csak a nyelvtan szabályainak megfelelően.

Az információhordozó karakterláncokban a karakterek szavakká és a szavakmondatokká fűzése jól meghatározott szabályoknak van alárendelve, amelyekminden nyelvben megállapodáson3 alapszanak. Az effajta kérdésfeltevésekaz információ második szintjéhez, nevezetesen a szintaxishoz (gör. syntaxis= elrendezés; a mondatszerkesztés tana) tartoznak.

3 Minden mesterséges és formális nyelv esetén megállapodtak ezekben a szabályokban.

A természetes nyelvekre az F2 függelékben („A nyelvek eredete”) térünk ki részletesebben.


14. ábra: Az információ öt aspektusa

Az információ teljes leírásához hozzátartozik a statisztika, szintaxis, szeman-tika, pragmatika és apobetika öt aspektusa, amelyek mind az adó, mind avevő oldalán meghatározóak. Az információt nyelvileg ábrázoljuk (megfo-galmazzuk, továbbítjuk, tároljuk). A szavak egy megegyezés szerinti ábécébetűiből tevődnek össze (kód). Az értelmes szavakat a nyelvtan rögzített sza-bályai szerint mondatokká fűzhetjük össze (szintaxis), amelyek a szemantikaiinformáció hordozói. Feltétlenül hozzátartozik az információ fogalmához akívánt/véghezvitt cselekvés (pragmatika) és a kitűzött/elért cél (apobetika).

Apobetikaeredmény, cél

Pragmatikacselekvés, tett

Szemantikajelentés

Szintaxisjelkészlet, nyelvtan

Statisztikajeltípus, jelmennyiség


2. definíció: Szintaxis néven foglaljuk össze az információ ábrázolásánakösszes strukturális jellemzőjét. Ezen a második szinten csak magáról a ka-rakterkészletről (kód) és a karakterek és karakterláncok összefűzésénekszabályairól (szókincs, nyelvtan) van szó, ami független mindenféle értel-mezéstől.

Megjegyzés: Ezen a szinten célszerűnek mutatkozik egy további felosztáskét megkülönböztető kategóriára:a) a kód: a karakterkészlet mint ábrázolási eszközb) a tulajdonképpeni szintaxis: a karakterek egymás közötti viszonya.

A) A kód: az információ ábrázolásának jelrendszereSzintaktikai szinten az információ ábrázolásához egy jelkészletre van szük-ség. A legtöbb írott nyelvben betűket alkalmaznak, de különböző célokrakülönböző megállapodások érvényesek: morzejelek, hieroglifák, nemzetközizászlókód, hangjegyek, különböző EAF*-kódok, genetikai kód, táncfigurák améhek potrohtáncában, illatjelek a rovarok feromon-nyelvében, kézjelek asüketnémák jelbeszédében.

A kódot illetően különböző kérdéseknek lehet jelentősége: Milyen kódotalkalmazzunk? Hány kódszimbólum tartozik a jelkészlethez? Milyen kritéri-umok szerint szerkesztették meg a kódot? Mely adatátviteli technikák alkal-masak a kód átvitelére? Egy ismeretlen rendszer esetén miről ismerhetjük fel,hogy kódról van szó?

A kódszimbólumok száma: A kódrendszerekben alkalmazott különbözőszimbólumok száma (q) nagyon eltérő és erősen függ az alkalmazási céltól.A számítógépekben alkalmazott technológia csak két kapcsolási állapototenged meg, ezért megalkották a bináris kódot, amely csupán két kódszimbó-lumot tartalmaz. Az összes élőlényben egységesen egy négy különböző jelbőlálló kódrendszer valósul meg (kvaternáris kód). Hogy itt miért éppen négy jelaz optimális, azt részletesen tárgyaljuk a 11. fejezetben. A különböző nyelvekábécéi a 20 és 35 betű közötti nagyságrendbe esnek.** Ilyen betűszámmallehetséges visszaadni a mindenkori nyelv különböző hangzóit. A kínai írásnem elemi hangzókon alapszik, hanem képeken, amelyek egyedi szavakatjelentenek. Ezért olyan nagy a jelek száma. Az alábbiakban felsorolunk né-hány kódrendszert jeleinek számával együtt:– bináris kód (q = 2 kódszimbólum, az összes EAF-kód)– ternáris kód (q = 3, nem terjedt el)– kvaternáris kód (q = 4, pl. a genetikus kód négy betűje: A, C, G, T)

* EAF: elektronikus adatfeldolgozás (a fordító)** A teljes magyar abc 44 betűből áll (a magyar kiadó).


– kvináris kód (q = 5)– oktális kód (q = 8 oktális számjegy: 0, 1, 2, …, 7)– decimális kód: (q = 10 oktális számjegy: 0, 1, 2, …, 9)– szedecimális kód4: (q = 16 oktális számjegy: 0, 1, 2, …9, A, B, C, D, E, F)– héber ábécé (q = 22 betű)– görög ábécé (q = 24 betű)– latin ábécé (q = 26 betű: A, B, C,…,X, Y, Z)– vakírás (q = 26 betű)– nemzetközi zászlókód (q = 26 zászlószimbólum)– orosz ábécé (q = 32 betű)– japán katakana írás (q = 50 jel; a jelek különböző szótagokat jelentenek)– kínai írásjelek (q > 50 000 szimbólum)– hieroglifa-kód (ptolemaioszi kor: q = 5000–7000; középbirodalom, 12.

dinasztia: q = kb. 800)A kódválasztás kritériumai: A kódrendszerek nem hozhatók létre tet-

szőlegesen. Optimálisan alakítják ki őket az alkalmazásnak megfelelő kritéri-umok szerint. Az alábbiakban felsorolunk néhány példát:– szemléletesség (pl. hieroglifák, piktogrammok)– kevés számú jel (pl. vakírás, ékírás, bináris kód, genetikus kód)– rövid írási idő (pl. gyorsírás)– könnyű előállíthatóság (pl. ékírás)– könnyű érzékelhetőség (pl. vakírás)– könnyű átvitel (pl. morze-kód)– technikailag könnyű olvashatóság (pl. áruk és postai irányítószámok vo-

nalkódja)– hibák könnyű észlelhetősége (hibakimutató kód, pl. hármaspróba)– egyszerű hibajavítási lehetőség (hibajavító kód, pl. Hamming-kód, gene-

tikus kód)– hangsorozatok egyszerű megjelenítése (hangjegyírás)– egy természetes nyelv hangzóinak ábrázolása (ábécék)– redundancia a zavarérzékenység csökkentésére (különféle computerkó-

dok, természetes nyelvek – az írott német nyelv redundanciája pl. 66 %)– maximális tárolási sűrűség (genetikus kód)– méhek potrohtánca – a kritériumok még nem ismertek

A kódválasztást az átviteli technikához igazítják: Ha az átviteli technikátilletően technológiai okokból egyik vagy másik fizikai vagy kémiai jelenségmellett döntöttünk, az alkalmazott kódot is eszerint kell megválasztani. Az 4 Szedecimális rendszer: 16-os alapú számábrázolási rendszer. A szedecimális rendszer (lat.

sedecim = 16) másik elnevezése: hexadecimális rendszer. Az utóbbi görög (gör. hexa = 6) éslatin (lat. decem = 10) keverékszó. A szedecimális szó következetes alternatívája a tisztángörög eredetű „hexadekadikus” szó lehetne.


adó és a vevő koncepcióját is egymáshoz kell hangolni, ha garantálni akarjuka biztos átvitelt (vö. 19. ábra). A legkomplexebb ilyenfajta rendszerek ismétaz élő rendszerek. Az alábbiakban áttekintést adunk a különböző alkalmazottjelfajtákról:– akusztikus átvitel (jelhordozó: hang)

− természetes emberi nyelvek (beszélt nyelvek)− csalogató, figyelmeztető és dürgési hívások az állatvilágban (pl. ma-

dárhangok, bálnák éneke)− technikai hangszerek (pl. hangszóró, sziréna, ködkürt)− zenei hangszerek (pl. zongora, hegedű)

– optikai átvitel (jelhordozó: fény)− írott nyelvek− műszaki rajzok (pl. gépészetben, elektrotechnikában, építészetben)− villogó jelzések (pl. világítótornyok)− villogó jelzések az élőlényeknél (pl. szentjánosbogár, világító halak)− zászlójelek− lyukkártya, lyukszalag− áruk és postai irányítószámok vonalkódja− kézmozdulatok (pl. süketnémák jelbeszéde)− testbeszéd (pl. potrohtánc, harci testtartások az állatvilágban)− arckifejezés és testmozdulatok (pl. mimika, gesztikulálás, süketnémák

jelbeszéde)− táncmozdulatok (pl. méhek potrohtánca)

– taktilis átvitel (lat tactilis = érinthető; tapintással kapcsolatos) (jel: mec-hanikus letapogatás)− vakírás− zenélő óra hengere, verkli bütykös hengere

– mágneses átvitel (jelhordozó: mágneses tér)− mágnesszalag− mágneslemez− mágneskártya

– elektromos átvitel (jelhordozó: elektromos feszültség, elektromágneseshullámok)− telefon− rádió, televízió

– kémiai átvitel (jelhordozó: kémiai kötések)− genetikus kód (DNS, kromoszómák)− egy test hormonrendszere (hormonok)


– olfaktorikus átvitel (lat. olfacere = szagolni; szaglással kapcsolatos) (jel-hordozó: kémiai kötések)− államalkotó rovarok illatjelei (feromonok)

– elektromos/kémiai átvitel− idegrendszerMiről ismerhető fel egy kód? Egy ismeretlen rendszernél nem mindig

könnyű eldönteni, hogy valódi kódrendszerről van-e szó. Ezért szeretnénkfelsorolni és elmagyarázni ennek a kritériumait, miután a bevezetőben mártárgyaltuk a hieroglifák példáját. Ahhoz, hogy kódról beszélhessünk, előszöris egyidejűleg teljesülnie kell az alábbi három szükséges feltételnek (SZF):

SZF1: Szükség van egy egyértelműen definiált jelkészletre, amely tetsző-leges szimbólumokból állhat.

SZF2: Az egyes jeleknek szabálytalan sorrendben kell előfordulniuk:példák: –· – – –· – * – – ** · – · · – (nem periodikus)

qrst werb ggtzutellenpéldák: – – –· · · – – –· · · – – –· · · – – –· · · (periodikus)

– – – – – – – – – – – – – – – – – – (állandóan ugyanazokrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr a jelek ismétlődnek)

SZF3: Az alkalmazott jelek világosan felismerhető struktúrákban jelennekmeg (pl. sorok, oszlopok, blokkok, csigavonalak).

A legtöbb esetben ehhez hozzájön még egy negyedik feltétel:SZF4: Legalább néhány jel ismételten előfordul.példák:Magauf bitfeg fetgur justig amus telge.Der grüne Apfel fällt vom Baum. (A zöld alma leesik a fáról.)The people are living in houses. (Az emberek házakban élnek.)Nehéz betűismétlés nélkül értelmes mondatokat képezni5. Az alábbiakban

felsorolunk néhány fáradságosan megszerkesztett és groteszkül ható mondatot: 5 Pangramma: A határeset egy olyan mondat lenne, amely pontosan annyi különböző betűből

áll, mint ahány betű van az ábécében. Az ilyen mondatot pangrammának nevezzük. A németnyelvben nem ismeretes ilyen mondat. Pontosan 30 betűből kellene állnia: a, b, c, …, z, ä, ß,ö, ü. Ismeretesek olyan közelítések, amelyek valamivel több mint 30 betűből állnak, azaz né-hány betű ismétlődik:– Zwölf kämpfende Boxer mußten Victor quer über den Sylter Deich jagen. (59 betű) (Ti-zenkét harcoló ökölvívónak/bokszer kutyának kellett Viktorra a Sylt-szigeti gáton keresztbenvadásznia)– Mich quält’s, daß Wolf Kröger vorm Xylophon Jazz übt. (42 betű) (Engem gyötör, hogyWolf Kröger a xilofon előtt dzsesszt gyakorol)– Max von Quölbert aus Frankfurt wünscht jetzt diesen Paß für Ägypten. (57 betű) (Max vonQuölbert Frankfurtból kívánja most ezt az útlevelet Egyiptomba)– Quer vorm Jagdplatz mixt Baby Klöße für Schwäne. (40 betű) (A vadászterület előttkeresztben a baba gombócokat kever a hattyúknak)némi korlátozással:


– Opa schlürft unmäßig. (18 különböző betű) (Nagyapa mértéktelenül szür-csöl)

– Auf Zypern wächst Gold. (19 betű) (Cipruson arany terem.)– Zum Joch hinkt das Rößle. (20 betű) (Az igához sántít a lovacska.)– Groß-Löwe Max quäkt zynisch (23 betű) (Nagy-Oroszlán Max cinikusan

nyafog.)– Küß Max Bischov und zwölf Ägypter! (28 betű) (Csókold meg Max

Bischovot és tizenkét egyiptomit.)

Egy a „Gesellschaft für deutsche Sprache” (Német Nyelvi Társaság) általkiírt versenyre a következő, betűismétlődés nélküli szavakat küldték be:

– Zylinderkopfschmutz (19 betű) (Hengerfejpiszok)– Zwölftonmusikbücherjagd (23 betű) (Vadászat tizenkét hangú zenei

könyvekre)– Wildschützbärenjuxkampf (23 betű) ([Orv]vadászmedvék tréfás harca)– Boxkampfjuryschützlinge (23 betű) (Boxharczsűri-védencek)– Heizölrückstoßabdämpfung (24 betű; a leghosszabb elfogadott szó) (Fű-

tőolaj-visszaverődés elpárologtatása/csillapítása)

Megerősítést nyer, hogy kódról van szó, ha ezenkívül teljesül a következőelégséges feltétel (EF):

EF1: Egy ésszerű szemantika segítségével sikerül a dekódolás (pl. hie-roglifák, genetikus kód).

Annak kimutatására is vannak elégséges feltételek, hogy nem kódrend-szerről van szó. Egy jelsorozat nem bizonyul kódszerűnek:a) ha teljesen a fizika és kémia szintjén magyarázható, azaz eredete kizáró-

lag anyagi alapon értelmezhető.

Példa: A J. Bell és A. Hewish által 1967-ben a világűrből vett periodi-kus impulzusokat először kódnak nézték, amelyről úgy gondolták,

– Zwei Boxkämpfer jagen Eva quer durch Sylt. (35 betű; ö, ü és ß nélkül) (Két bokszoló va-dászik Évára egész Sylten keresztül.)– Franziska quält an jedem Werktag vollendet Bach per Xylophon. (52 betű; ö, ü és ß nélkül)(Franciska minden munkanapon tökéletesen gyötri Bachot xilofonon.)– Jeder wackere Bayer vertilgt bequem zwo Pfund Kalbshaxe. (48 betű; ä, ö, ü és ß nélkül)(Minden derék bajor két font borjúlábat kényelmesen elpusztít.)– Bequem kaufst du vierzig Xylophone je Woche. (36 betű; ä, ö, ü és ß nélkül) (Hetenkéntkényelmesen negyven xilofont veszel.)– Sylvia wagt quick den Jux bei Pforzheim. (33 betű; ä, ö, ü és ß nélkül) (Szilvia gyorsanmer viccelődni Pforzheimnél.)angolul: – Pack my box with five dozen liquor jugs. (32 betű) (Rakja tele a dobozomat öttucat likőrös kancsóval.)franciául: – Voyez le brick geant que j’examine prés du wharf. (39 betű) (Nézze meg azt azóriási téglát, amelyet a rakpart mellett vizsgálok.)


hogy az ún. „Kis Zöld Emberkék” (Little Green Men) küldték. Későbbkiderült, hogy a „hírnek” tisztán fizikai oka volt: Felfedeztek egy újcsillagtípust, a pulzárt.

b) vagy ha ismert a véletlenszerűség ténye (pl. a keletkezés okának ismeretevagy annak közlése). Ez akkor is érvényes, ha a jelsorozatban véletlensze-rűen valamilyen kód érvényes jelei fordulnak elő.

1. példa: Véletlenszám-generátor által előállított jelek:AZTIG KFD MAUER FK KLIXA WIFE TSAANoha a „MAUER” ill. a „WIFE” érvényes szavak a német, ill. angolnyelvben (fal, ill. feleség), definíciónk értelmében mégsem kódról vanszó, mivel kimutatható, hogy a jelsorozat véletlenszerűen keletkezett.

2. példa: Kornbergnek 1955-ben sikerült kóli-baktériumokból egy en-zimet szintetizálnia (DNS-polimeráz), amely katalizálja a DNS szinté-zisét az építőelemeiből6. Ha a szintézist DNS ill. oligo-nukleotidok tá-vollétében végzik el, akkor hosszú reakcióidő után kétféle szál keletkezik:

1) alternáló szálak:——————————————————————●●●TATATATATATATATATATATATATA●●●●●●ATATATATATATATATATATATATAT●●●——————————————————————

2) homopolimer szálak:——————————————————————●●●GGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGG●●●●●●CCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCC●●●——————————————————————

Noha a két szál együttesen tartalmazza a genetikai kód összes előfordulójelét, mégis információmentesek (az SZF2 szükséges feltétel sérülése miatt).

A szerző a jelen könyvhöz hasonló című, gyorsan elkelt könyvében [G6]„kód” témában már leírta az alapvető dolgokat. Egy kód mindig valamilyenszellemi tervet ábrázol, amelynek hozzárendelési megállapodása a tapasztalatszerint mindig konvención alapszik. Így már a kód szintjén eldönthető, hogyegy rendszer szellemi tervvel bíró teremtési folyamatból származik-e.

A fenti eszmefuttatások után végül megfogalmazhatunk néhány alapvetőtapasztalati tételt7: 6 Az utóbbi években tovább fejlődtek a technikák, és számos „szerszám” (enzim) vált ismertté

a DNS szintéziséhez. Ez azonban nem érinti a Kornberg-szintézis példájával illusztrált tény-állást a kóddal kapcsolatban.

7 A postai irányítószámok németországi rendszere: A kódrendszerekre vonatkozó fenti hattétel könnyen szemléltethető egy mindnyájunk számára ismerős példán keresztül. Ez az


8. tétel: A kód az információ ábrázolásának szükséges feltétele.9. tétel: Jelentés rendelése a jelkészlethez mindig konvención alapul ésegy szellemi folyamatot ábrázol.10. tétel: Ha egyszer megállapodtak a kódban, akkor ezt a megállapodást akésőbbiekben szigorúan be kell tartani.11. tétel: Az alkalmazott kódot az adónak és a vevőnek egyaránt ismerniekell, ha azt akarjuk, hogy megértsék az információt.12. tétel: Csak olyan struktúrák reprezentálhatnak információt, amelyekvalamilyen kódon alapulnak (a 8. tétel miatt). Ez szükséges, de még nemelégséges feltétele annak, hogy információról beszélhessünk.13. tétel: Egy kódrendszer mindig valamilyen szellemi folyamatból8

származik (feltételez egy szellemi alkotót).

1993. július 1-én Németországban bevezetett postai irányítószám-rendszer, amelynél egy ötszámjegyes kódot alkalmaznak. A szövetségi területet összesen 26 400 új rendeltetési kerü-letre osztották fel. A napi több mint 2000 küldeményt kapó 1700 nagy ügyfél saját számotkapott. Ezenkívül van 16 500 irányítószám csak postai ügyfelek számára. Az első számjegy amindenkori város körzetét jelenti (pl. az 1-es a Berlin körüli körzetet, a 2-es a Hamburg kö-rülit, a 8-as München körülit), a második pedig többnyire egy nagyobb várost jelöl. Az utol-só három számjegy a városon belüli rendeltetési kerület számára van fenntartva. A jelkészlethozzárendelését a rendeltetési kerületekhez egy nyolc személyből álló szakértői team (mintadó) végezte (7. tétel). A 9. tétel szerint ezt a kódot az adónak és a vevőnek egyaránt ismer-nie kell. Hogy ezt elérjék, a történelem legnagyobb nyomdai megbízására volt szükség: 40millió postai irányítószám-jegyzéket – mindegyik több mint két kilogrammot nyom és ezeroldalas – nyomtattak ki és bocsátottak a háztartások rendelkezésére. A kódrendszert alapostanácskozás után (a kódrendszernek átgondoltnak kell lennie) állapították meg (a 13. tételszerint egy szellemi folyamat által).

8 Szellemi folyamat, szellemi alkotó: Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy az anyag önmagátólnem képes arra, hogy kódot generáljon. Minden tapasztalat azt mutatja, hogy ehhez egyolyan értelmes lényre van szükség, aki szabad akarattal, intelligenciával és kreatív tervező-képességgel rendelkezik. A gondolkodásra való képesség szükséges feltétel.Helmut Gipper nyelvész a „gondolkodást” a következőképpen definiálta [G3, 26]: „Egy élő-lény szellemi tevékenysége akkor tekinthető gondolkodásnak, ha az biológiai építési terve ésagyának struktúrája alapján képes rá, hogy ne csak megtartsa és a gyakorlatban felhasználjaaz érzékileg nyert tapasztalati adatokat, hanem azokat ha-akkor viszonyok formájában sza-badon összekapcsolja és ezáltal egyszerű következtetésekre és problémamegoldásokra… jus-son. A gondolkodás tehát nem tévesztendő össze a döntési játéktérrel nem rendelkező állatokveleszületett képességeivel. A gondolkodás választási lehetőséget, tehát szabadságot,… té-telez fel. A pókok hálófonásának és a méhek lépépítésének, de még a méhek úgynevezett‘nyelvének’ sincs semmi köze a gondolkodáshoz, bármilyen komplex, értelmes és meglepőlegyen is ez a képesség. Veleszületett és merev magatartási formákról van szó, amelyek nemvagy csak alig teszik lehetővé az előre adott keretek variációját.”Az állatvilágban alkalmazott kommunikációs kódrendszereket nem az állatok „gondoltákki”, hanem a 33. ábra szerint komplett módon teremtette őket valaki.


A 15. ábrán a rövid „Örüljetek!” mondat látható különböző nyelveken éskódrendszerekben. Tehát egy további fontos tapasztalati tételt állapíthatunk meg:

14. tétel: Tetszőleges információ tetszőleges kódrendszerben ábrázolható.

Megjegyzés: A 14. tétel nem azt állítja, hogy tökéletes fordítás mindig le-hetséges. A metaforáknak, szólásoknak, többértelműségeknek és stilisztikaifordulatoknak a célnyelven való megfelelő kifejezése a fordítás művészeté-hez tartozik.

A fenti tételek már a kódrendszer szintjén alapvető kijelentéseket teszneklehetővé. Például ha megtaláljuk a rendszer alapjául szolgáló kódot, arrakövetkeztethetünk, hogy a rendszer valamilyen szellemi tervből származik.A hieroglifák esetén ezért senki sem gondolta (a 13. tétel miatt), hogy a jel-rendszer egy tisztán anyagi folyamat során jött létre (pl. véletlen mechaniz-musok, szél és erózió).

Szeretnénk röviden felsorolni a minden kódrendszerre jellemző közös is-mérveket:– A kód az információábrázolás és -tárolás szükséges feltétele.– Minden kódválasztást alaposan át kell gondolni a tervezésnél.– A kódalkotás szellemi (kreatív) folyamat.– Az anyag lehet kódhordozó, de nem generál kódot.

15. ábra: Különböző kódok ugyanazzal a jelentéssel

Az ábrán a rövid „Örüljetek!” mondat látható néhány kiválasztott kódrend-szerben: grúzul, arabul, oroszul, litvánul, magyarul, csehül, Braille-írásban(német), Morze-jelekkel (német), gyorsírásban (német) és angolul.


B) A tulajdonképpeni szintaxis

3. definíció: A tulajdonképpeni szintaxis a mondatok (mondattan) és aszócsoportok (szócsoport-tan) felépítését írja le, valamint azokat a formaieszközöket, amelyek a mondatok és szócsoportok képzésére szolgálnak.Egy formalizált vagy formalizálható szabályrendszer segítségével defini-áljuk egy nyelv lehetséges mondatainak a halmazát. Ez átfogja a morfoló-giát, a fonetikát és a nyelv szókincsét.

A következő kérdésfeltevések tartoznak ehhez a területhez:a) adó-orientáltak:

− A lehetséges jelkombinációk közül amelyek alkotják az illető nyelvdefiniált szavait (nyelvi lexikon, írásmód)?

− Hogyan kell elrendezni (mondatképzés, szórend, stilisztika), egymás-sal összekapcsolni és egy mondatszerkezetben megváltoztatni (nyelv-tan) a szavakat?

− Melyik nyelvet használjuk az információ ábrázolására?− Milyen különleges kifejezési eszközöket alkalmazzunk (stilisztika,

esztétika, a kifejezési módok pontossága, formalizmusok)?− Helyesek-e szintaktikailag a mondatok?

b) vevő-orientáltak:− Megérti-e a vevő az átadott nyelvet? (A tartalom megértése itt még

nem követelmény.)Az alábbi példamondatok jól szemléltetik a szintaktikai kérdésfeltevés lé-

nyegét:A: Der hungrige Wolf jagt das flinke Reh.

(Az éhes farkas üldözi a fürge őzet.)(helyes mondat)

B: Der Vogel sangte den Lied.(A madár énekelte a dalt. – [Helyesen: Der Vogel sang das Lied.])(szemantikailag lehetséges, de szintaktikailag helytelen)

C: Die grüne Freiheit verfolgt das denkende Haus.(A zöld szabadság üldözi a gondolkodó házat.)(szemantikailag értelmetlen, de szintaktikailag helyes)

D: Das mumpfige Kalöfel blänget das dapoldige Trekum.( )(szintaktikailag helyes, de értelmetlen szavak)

E: Der Bäcker stumm Kater Wasserwellen doch Ehre.(A pék néma kandúr vízhullámok mégis becsület.)(hiányzik a szintaktikai struktúra, de a szavak értelmesek)


F: Der Molf Bruch Ortan Kinker Deffel Glauch Legeslamp. ( )

(teljesen érthetetlen – nincs szintaktikai struktúra, a szavakértelmetlenek)

Egy nyelv szintaktikáján tehát azokat a szabályokat értjük, amelyek sze-rint az egyes nyelvi elemeket kombinálni lehet illetve kell. A természetesnyelvek szintaxisa sokkal összetettebben strukturált, mint a formalizált mes-terséges nyelveké. A formalizált nyelvek szintaktikai szabályainak teljesnekés egyértelműnek kell lenniük, hiszen például a digitális számítógépekcompilereinek (programozási nyelvek fordítóprogramjai) nincs lehetőségükvisszanyúlni a programozó szemantikai meggondolásaihoz.

Mivel a kódolás és a jelentések hozzárendelése konvención alapszik, amegállapodás ismerete az adó és a vevő számára egyaránt követelmény. Eztaz ismeretet vagy közvetlenül adják át (pl. EAF rendszerekbe való betáplálásáltal vagy öröklődés útján a természetes rendszereknél) vagy meg kell tanulni(pl. anyanyelv vagy más természetes nyelvek).

Egyetlen ember sem jön a világra veleszületett nyelvvel vagy fogalmirendszerrel. A nyelvismeret megszerzésének módja az adott szókincs ésnyelvtan megtanulása. Ezek a mindenkori nyelvben „megállapodások” ered-ményei.

5.3. Az információ harmadik szintje: a szemantika

Tekintsük ismét az említett K könyvet. Egy művet nem a betűstatisztika ésnem is az alkalmazott nyelvtan miatt tanulmányozunk, hanem mert érdekelminket a jelentése.

A jelsorozatok és a szintaktikai szabályok jelentik az információ ábrázolá-sának szükséges feltételét. Az átviendő információban azonban nem a válasz-tott kód, a betűk mérete, száma vagy formája vagy az átvitel módja (írás; op-tikai, akusztikus elektronikus, taktilis vagy olfaktorikus jelek) a döntő, hanema benne rejlő üzenet, állítás, értelem, jelentés (szemantika). Az információezen központi aspektusának semmilyen szerepe sincs a tárolás és az átvitelszempontjából. Egy távirat árát nem a tartalmi súly, hanem csupán a szavak(ill. szótagok) száma alapján állapítják meg. Az adót és a vevőt azonban első-sorban a jelentés érdekli, hiszen csak a jelentés által válik információvá ajelsorozat. Ezzel elérkeztünk az információ harmadik szintjéhez, a szemanti-kához (gör. szemantikosz = jelölő, jelentő; jelentési aspektus).

Szemantikai kérdésfeltevések például a következők:a) adó-orientáltak:

− Milyen gondolatai voltak az adónak?


− Milyen jelentés rejlik az ábrázolt információban?− Az explicit módon ábrázolt információn kívül milyen implicit infor-

mációt tartalmaz?− Milyen jelentéshordozókat alkalmaztak az információ számára (meta-

forák, idiómák, példázat)?b) vevő-orientáltak:

− Megértette-e a vevő az információt?− Milyen háttérinformáció szükséges az adott információ megértéséhez?− Igaz vagy hamis a kijelentés?− Értelmes-e a kijelentés?

15. tétel: Minden információ lényegéhez tartozik, hogy valaki elküldi ésvalakinek szánja. Bárhol is fordul elő információ, mindig egy adóval (fel-adó) és egy vevővel (címzett) van dolgunk.

Megjegyzés: Bizonyos információk címzettje egyetlen vevő (pl. levél),másoké nagyon sok (pl. könyv, újság). Kivételes esetekben előfordulhat,hogy az információ sohasem érkezik meg a címzetthez (pl. elveszett levél).

Mivel a szemantika adja az információ lényegét, felállíthatjuk a következőtételeket:

16. tétel: Csak az lehet információ, aminek van szemantikája.

A szemantikával az információ egy lényeges aspektusát ragadtuk meg,mivel a jelentés az információ invariáns része. A statisztika és a szintaxisszámottevően megváltozhat, ha az információt egy másik nyelven ábrázoljuk(pl. egy kínaira fordított német szöveg), noha a jelentése változatlan marad.

Mivel a jelentés mindig gondolati terveket ábrázol, egy több tagon keresz-tül történő adatátviteli folyamat során is az első tagnak szellemi forrásnakkell lennie (pl. egy rádiós előadás szerzője mint adó – adóberendezés – rá-diótorony – rádióantenna – autórádió – autóvezető mint vevő).

17. tétel: Minden információ valamilyen szellemi forrásból (adó) ered, havisszafelé az átviteli lánc kezdetéig követjük.

Számítógépeken készíthetünk olyan karakterláncokat, amelyek különbözőstatisztikai folyamatok révén jönnek létre, és egészen a szintaxisig menőenvisszaadják a nyelv tulajdonságait, ezek a betűsorozatok a 17. és 18. tételmiatt mégsem ábrázolnak semmilyen információt. Megfogalmazhatunk egytovábbi tételt, amely lehetővé teszi, hogy az információt megkülönböztessüka nem-információtól:


18. tétel: Ha egy jelsorozat csupán jelek statisztikus sorozata, akkor nemábrázol információt.

A 15. és 17. tétel elvileg egy adóhoz (intelligens információforrás) köti azinformációt. Az, hogy megérti-e valamilyen vevő vagy sem, nem változtat azadott információ tényén. Az egyiptomi obeliszken levő bemélyedéseket meg-fejtésük előtt is egyértelműen információnak tekintették, mivel nyilvánvalóannem valamilyen véletlen folyamat eredményei voltak. A hieroglifák szeman-tikáját a Rosette-i kő megtalálása (1799) előtt egyetlen kortárs (vevő) semértette, ennek ellenére már azelőtt is információ volt. Ugyanez érvényes améhek potrohtáncában közölt információra, amelyet csupán Karl v. Frischmegfejtése óta ismerünk (mi emberek). A genetikai nyelv megértésétől –egészen a tripletteknek az aminosavakhoz való hozzárendeléséig – mégmessze vagyunk.

Nyelvnek nevezzük az összes olyan alkalmas kalkulust, amely képes je-lentéseket (szellemi szubsztrátumok, gondolatok, nem-anyagi tudati tartal-mak) kifejezni. Az információ csak a nyelv jelensége által válik továbbadha-tóvá és anyagi hordozókon tárolhatóvá. Maga az információ teljesen invari-áns (változatlan, közömbös) mind az átviteli rendszerrel (akusztikus, optikai,elektronikus), mind az alkalmazott tárolórendszerrel (agy, könyv, EAF be-rendezés, mágnesszalag) szemben. Ez az invariancia az információ nem-anyagi lényegén alapszik.

A nyelvek különböző fajtáit különböztetjük meg:1. Természetes (köz-) nyelvek: jelenleg kb. 5100 élő nyelv a földön.2. Mesterséges (köz-) nyelvek, jelnyelvek: eszperantó, süketnémák jelbe-

széde, zászlókód, közlekedési jelek.3. Mesterséges (formális) nyelvek: logikai és matematikai kalkulusok, ké-

miai szimbólumok, hangjegyírás, algoritmikus nyelvek, programozásinyelvek mint az ADA, ALGOL, APL, BASIC, C, C++, FORTRAN,PASCAL, Pl/1.

4. Speciális műszaki nyelvek: építési rajzok, konstrukciós tervek, blokkoskapcsolási rajzok, bond-diagramok, elektrotechnikai, hidraulikai, pneu-matikai kapcsolási tervek.

5. Az élő természet speciális nyelvei: genetikai nyelv, a méhek potrohtánca,különféle rovarok feromon-nyelvei, hormonnyelv, a pókháló jelrendszere,a delfinek nyelve, ösztönök (pl. madarak költözése, lazac- és angolnaván-dorlás). Mint azt az F2 függelékben részletesen kifejtjük, az utóbbi ese-tekben inkább kommunikációs rendszerekről kellene beszélnünk.Minden nyelvben közös, hogy előre definiált jelrendszereket alkalmaznak,

ahol az egyes szimbólumokhoz és nyelvi elemekhez megállapodásban rögzítettszabályokat és jelentéseket rendelnek. Minden nyelvben vannak olyan egy-


ségek (pl. morfémák, lexikai egységek, fordulatok és egész mondatok a termé-szetes nyelvekben), amelyek jelentéshordozó elemekként (formatívák) szolgál-nak. A jelentéseknek a formatívákhoz való nyelven belüli hozzárendelésébenaz adónak és a vevőnek kell megállapodnia. A természetes nyelvekben a kö-vetkező eszközök játszanak szerepet a jelentés kódolásában: morfológia, szin-taxis (nyelvtan, stilisztika), fonetika, intonáció, gesztikuláció, valamint számosszemantikai eszköz (homonímák, homofon szavak, metaforák, szinonimák,poliszémák, antonímák, parafrázisok, anomália, metonímia, irónia stb.).

Az adó és a vevő közötti minden kommunikációs folyamat a szemémák(gör. széma = jel) egyazon nyelven való megfogalmazásából és megértésébőláll. A fogalmazási folyamatban az adó gondolatai egy alkalmas nyelv segít-ségével generálják az elküldendő információt, a megértési folyamatban pediga vevő elemzi a jelkombinációt és leképezi a megfelelő gondolatokra. Egé-szen általánosan érvényes: vagy maga az adó és a vevő intelligens lények,vagy az alkalmazott rendszert intelligencia hozta létre (32. és 33. ábra, 12.fejezet).

5.4. Az információ negyedik szintje: a pragmatika

A korábban már említett K könyv itt is segíthet nekünk abban, hogy megért-sük a következő szint lényegét. Egy orosz közmondás szerint: „Egy pár sza-vas intelem egy órára szól, egy könyv egy egész életre.” A könyveknek hosz-szantartó hatásuk van. Az ember elolvas egy szoftver-kézikönyvet és utánabánni tud a leírt rendszerrel. Sok ember olvasta a Bibliát és ez a könyv egé-szen új tettekre ösztönözte. Ebben az értelemben írta a Biblia hatásáról BlaisePascal: „A Bibliában éppen elég ige van ahhoz, hogy minden rendű-rangúembert megvigasztaljon, és minden rendű-rangú embert megrémítsen”.

Az információ cselekvésre ösztönöz. Szemléletmódunk szerint nem ját-szik szerepet, hogy az információ vevője az információ küldőjének szándékaszerint cselekszik-e, ellentétesen reagál-e vagy egyáltalán nem. Egy mosóporhirdetése után a legrövidebb szlogen hatására is előnyben fogják részesíteniaz adott márkát.

A szemantika szintjéig egyáltalán nem merül fel a cél kérdése, amelyet azadó az információ átadásakor kitűz magának. Minden információátadás azon-ban az adó részéről azzal a szándékkal történik, hogy meghatározott ered-ményt érjen el a vevőnél. Hogy elérje a kívánt eredményt, az adó megfontol-ja, hogy milyen cselekvési mód által juthat el a vevő a célhoz. Ezzel az infor-máció teljesen új szintjéhez értünk, amelyet pragmatikának (gör. pragma-tiké = „a helyes cselekvés művészete”; a cselekvés aspektusa) nevezünk.


A pragmatika kérdésfeltevései például a következők9:a) adó-orientáltak:

− Milyen cselekvési módot szeretne az adó a vevőnél kiváltani?− Az adó explicit módon megfogalmazott-e egy meghatározott cselek-

vést, vagy csak implicit módon közli?− Az adó által előre meghatározott cselekvés csak ezen az egyetlen mó-

don hajtható végre, vagy eleve számol bizonyos szabadságfokkal?b) vevő-orientáltak:

− Milyen hatékonyan befolyásolja a vevő viselkedését a vett és értel-mezett információ?

− Milyen tényleges viselkedésre készteti a vevőt?

19. tétel: Minden információnak van pragmatikus aspektusa.

A pragmatikus aspektus lehet:– engedmények nélküli és egyértelmű, mindenfajta szabadságfok nélkül (pl.

számítógépes program, egy sejt folyamatai, katonai parancs)– a cselekvésben korlátozott szabadságot biztosító (pl. az állatok ösztön-

rendszere)– a cselekvésben maximális szabadságot biztosító (csak embereknél)

Megjegyzés: Nem jelenti a 19. tétel korlátozását, hogy az előre megadottszemantika függvényében a pragmatika is nagyon eltérő lehet. Határesetben aszabadság miatt egyáltalán nem lehet vagy éppen ellentétesen kell cselekedni.

A nyelvben nem egyszerűen mondatokat rakunk egymás után, hanem ké-réseket, panaszokat, kérdéseket, felvilágosításokat, kioktatásokat, figyelmez-tetéseket, fenyegetéseket és parancsokat fogalmazunk meg, amelyeknekmeghatározott cselekvést kell kiváltaniuk a vevőnél. W. Strombach informa-tikus [S12] olyan struktúraként definiálta az információt, amely egy vevőrendszerben kivált valamit. Ezzel a cselekvés eme fontos aspektusára utalt.

Ahhoz, hogy megragadjuk a cselekvés különböző fajtáit, megkülönbözte-tünk: 9 A szemantika minisztere: Harry S. Truman, az USA egykori elnöke (1884-1972) hivatali

ideje alatt egyszer a következő tréfás körlevelet fogalmazta meg: „Az imént neveztem ki egyszemantikai minisztert – felettébb fontos ügykör. El kell engem látnia jelentőségteljesenhangzó kifejezésekkel, meg kell tanítania, hogyan kell ugyanabban a mondatban egyszerreigent és nemet mondani anélkül, hogy az ember ellentmondásba keveredne, ki kell dolgozniaegy olyan szókombinációt, amely San Franciscóban az infláció ellenségeként, New Yorkbanpedig szószólójaként tűntet fel és végül meg kell mutatnia nekem, hogyan merüljek hallga-tásba és ennek ellenére mindent elmondjak. Be fogják látni, hogy ez az ember rengeteg fá-radságtól megkímél engem.” (forrás: Readers Digest, 1993. február, 168. o.).Truman nem vette észre, hogy tulajdonképpen pragmatikai (sőt, talán apobetikai) minisztertkeresett. Számára ugyanis elsősorban beszédének hatása volt fontos – és máris egy szinttel aszemantika felett találjuk magunkat.


a) merev cselekvési módokat:− programozott cselekvés (gépi gyártási folyamatok, EAF-programok

futtatása, egy biológiai sejt felépítése, lélegzés, vérkeringés, szervifunkciók)

− ösztönös cselekvés (viselkedési módok az állatvilágban)− idomított viselkedés (pl. rendőrkutyák, cirkuszi előadások oroszlá-

nokkal, elefántokkal, fókákkal és delfinekkel)b) rugalmas és kreatív cselekvési módokat:

− megtanult cselekvés (érintkezési formák, kézműves tevékenység)− tudatos cselekvés (ember)− intuitív cselekvés (ember)− intelligens cselekvés szabad akaratból (ember).A vevőnek mindezek a cselekvési módjai azon az információn alapulnak,

amelyet előzőleg az adó oldalán meghatározott céllal megfogalmaztak. Intel-ligens cselekvés azonban anélkül is lehetséges, hogy azt valamilyen adóváltaná ki.

Itt is szeretnénk megfogalmazni egy tapasztalati tételt:

20. tétel: Az információ képes cselekvést kiváltani (ösztönözni, kezdemé-nyezni, végrehajtani) a vevőnél. Az információ mind élettelen (pl. számí-tógép, autómosó sor), mind élő (pl. sejtfolyamatok az állatoknál és az em-bernél) rendszerekben kifejti reaktív hatását.

5.5. Az információ ötödik szintje: az apobetika

Utoljára választjuk kiindulásul az említett K könyvet, hogy szemléletes mó-don leírhassuk az információ egy további szintjét. Goethe egyszer ezt a kriti-kát írta: „Úgy tűnik, bizonyos könyveket nem azért írtak, hogy tanuljunkbelőlük, hanem hogy megtudjuk, milyen sokat tudott a szerzőjük.” Egykönyv megírásának ez az egyáltalán nem követésre méltó szándéka mégisvalami alapvetőt fejez ki: Az adó kitűz egy célt, amit a vevőnél el szeretneérni. Egy hirdetési szlogen célja az, hogy a gyártó cég nagy forgalmat bo-nyolítson le. János apostol az Újszövetségben egészen más célt nevez meginformációja számára: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia ne-vében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,13). Máris felismerhetjük:tetszőleges információra érvényes, hogy valakinek valamilyen célja van vele.

Nos, ezzel elérkeztünk az információ utolsó és legmagasabb szintjéhez,nevezetesen az apobetikához (a cél, az eredmény aspektusa; gör. apobeinon= eredmény, siker, kimenetel). Nyelvi analógiában a korábbi elnevezésekkel,


bevezettük az „apobetika” fogalmát [G5]. A vevő oldalán elért eredményalapja: a célkitűzés, a cél elképzelése, a terv vagy koncepció az adó oldalán.Az információ apobetikai aspektusa a legfontosabb, mivel az adó célkitűzésétvizsgálja. Minden információ esetén feltehető a kérdés: „Miért küldi egyál-talán az adó az információt, és milyen eredményt szeretne vele elérni a vevő-nél?” Az alábbi példák még tovább mélyítik ezen aspektus jelentését:– A madarak éneke esetén például a hím szeretné magára vonni a nőstény

figyelmét vagy saját területét kijelölni.– A számítógépes programokat célorientáltan tervezik (pl. egyenletrendsze-

rek megoldása, mátrixok invertálása, rendszereszközök).– Egy csokoládé hirdetési szlogenjével a gyártó azt szeretné elérni, hogy a

vevő az ő márkája mellett döntsön.– Az államalkotó rovarok feromonnyelvével a Teremtő olyan kommuniká-

ciós eszközt adott ezeknek az állatoknak, amelynek segítségével példáuljelezhetik az ellenséget vagy hírt adhatnak az új táplálékforrásokról.

– Az ember rendelkezik a természetes nyelvek adományával. Ennek segítsé-gével kommunikálhat más emberekkel és célkitűzéseket fogalmazhat meg.

– A Biblia üzenetével Isten célokat ad nekünk. A harmadik részben erremég részletesen visszatérünk.Az apobetika kérdésfeltevései például a következők:

a) adó-orientáltak:− Definiált-e az adó egy egyértelmű célt?− Milyen célt akar elérni az adó a vevőnél?− Ez a cél közvetlenül felismerhető vagy csak közvetett módon lehet rá

következtetni?b) vevő-orientáltak:

− Milyen célt valósít meg a vevő a cselekvéssel?− Egyezik-e a vevőnél elért eredmény az adó célelképzelésével?− Elért-e olyan célt is a vevő, amit az adó nem vett számításba? (Példá-

ul történelmi dokumentumok kiértékelése olyan célt is szolgálhat,ami nem volt szándékában az adónak.)

Az adó által kitűzött célt a vevő más-más mértékben érheti el:– teljesen (az adó által megnevezett cselekvés pontos végrehajtásával)– részlegesen– egyáltalán nem– éppen az ellenkezőjét éri el

Ezek a fokozati különbségek az egyértelműen megnevezett célokra vonat-koznak (pl. számítógépprogram, személyesen kiadott parancs vagy utasítás,hirdetési közlemény). Lehetséges azonban, hogy az adó nem nevezi meg acélt vagy egyáltalán nem is számol vele (pl. jelentéktelen tartalmú iratok az


elmúlt századokból, amelyek fontos utalásokat tartalmaznak a történelmikutatás számára, bár ez eredetileg nem állt szándékában a szerzőnek).

Itt is szeretnénk tapasztalati tételek formájában rögzíteni néhány lényegesdolgot:

21. tétel: Minden információ mögött szándék (célaspektus) áll10.

22. tétel: Az információ apobetikai aspektusa a legfontosabb, ugyanis eztartalmazza az adó célkitűzését. Az alatta levő négy szint egész apparátusacsak eszköz a cél eléréséhez.

Megjegyzés: Az apobetikai aspektus néha egybeesik a pragmatikai as-pektussal. Elvileg azonban szétválaszthatók.

23. tétel: Az öt információs aspektus (statisztika, szintaxis, szemantika,pragmatika, apobetika) mind az adó, mind a vevő oldalán megtalálható.Ha az információ eléri a vevőt, itt is adó/vevő kölcsönhatásról van szó.

24. tétel: Az egyes információs aspektusok olyan módon kapcsolódnakössze, hogy az alsóbb szintek a fölöttük levő szintek megvalósításánakszükséges feltételét jelentik.

Ahol az apobetikai aspektust elhallgatják vagy tudatosan tagadják, észre-vehetően sérül a 21. tétel. Az evolúciótan éppen azon fáradozik, hogy kikü-szöbölje a célaspektusokat. G. G. Simpson amerikai zoológus például megál-

10 Sírköveken található információ: A 19. tétel értelmében nem játszik szerepet, hogy az

eredetileg kitűzött vagy egy másik cél valósul-e meg. A következő eset világossá teszi, hogymég a sírköveken található információnak is lehet nagy horderejű apobetikája. Nagyonmegindított egy ghanai építészprofesszor tanúbizonysága, aki néhány éve Braunschweigbenkészítette doktori disszertációját. Mesélt nekem egy Accra közelében levő temetőről, aholmég ma is láthatók a keresztek az országba elsőként érkezett misszionáriusok sírjain. A felírtadatokból kiolvasható, hogy már néhány nappal megérkezésük után meghaltak trópusi beteg-ségekben.Felületesen azt mondhatnánk, hogy ezeknek az embereknek a vállalkozása hiábavaló volt.Isten véget vetett életüknek anélkül, hogy az evangéliumnak akár egyetlen mondatát tovább-adhatták volna, anélkül, hogy munkájuk gyümölcse láthatóvá vált volna. Nos, ghanai bará-tom tanúsította, hogy azoknak a kereszteknek a néma tanúsága döntő lökést adott számára ahithez. Világossá vált számára: mekkora szeretettel ruházhatta fel Isten ezeket az embereket,ha életüket feláldozva elindultak, hogy másoknak is meséljenek erről a szeretetről. Ezen fel-ismerhetjük, hogy Isten útjai gyakran mennyire mások, mint a mi gondolataink. Ami szá-munkra a kronoszban hiábavalónak tűnik, Isten kairoszában maradandó gyümölcs.A misszionáriusok azzal a céllal indultak el, hogy afrikaiakat nyerjenek meg a hit számára.Hosszú idő elteltével egyszercsak valaki tanúsítja, hogy célba érkezett. Anyanyelvén ma issok diákhoz viszi közel az evangéliumot. Vajon sejtették-e azok a misszionáriusok halálukóráján, hogy céljuk – ha hosszú idő múlva is – egyszer megvalósul?


lapítja: „Az ember egy cél és szándék nélküli anyagi folyamat eredménye; azanyag legmagasabb rendű véletlen szerveződési formáját képviseli.”

Ezzel kapcsolatban hadd említsünk meg még egy tételt:

25. tétel: Nem ismeretes az anyagi világban olyan természeti törvény vagyfolyamat, amely szerint az anyagban magától információ keletkezik.

Összefoglalás: A fenti fejtegetések világossá tették, hogy az információtöbbszintű fogalom. A Shannon-féle információelmélet az információ lénye-gének csak egy nagyon szűk részaspektusát ragadja meg, ami az információöt tárgyalt aspektusán könnyen lemérhető. Ki lehet mutatni, hogy egyes szer-zők ellentmondásos kijelentései és hamis következtetései abban gyökereznek,hogy anélkül beszélnek információról, hogy számot adnának róla, éppen me-lyik szinten mozognak, vagy hogy a mindenkori szint elegendő-e ilyen mesz-szemenő következtetések levonásához. Így például a biológiai rendszerekeredetének kérdésére semmilyen válasz nem adható, ha csupán a statisztikaiszintre hivatkozunk. Az imponáló matematikai apparátust felvonultató érte-kezések sem tisztáznak semmit, ha a képletek a Shannon-féle információszintjén mozognak. Megalapozott kijelentések csak akkor tehetők, ha azinformáció minden szintjén következetesen kezeljük az adó-vevő problémát.

Az összes eddigi (2–25.) tételt (valamint az ezután következőket a 32. té-telig) a tapasztalatból vezettük le. A 2. fejezetben felsorolt ismertetőjegyekalapján természeti törvényeknek kell tekintenünk őket. Mindegyik tétel ki-állta a valóság próbáját (lásd a T1 tételt a 2.3. alfejezetben). Ezekre is el-mondható, ami minden természeti törvényre érvényes: azonnal megdőlnek,ha akár egyetlen ellenpéldát találunk.

Azok után, amit a 4. és 5. fejezetben megtárgyaltunk és a megfigyelések-ből levezettünk, készek vagyunk arra, hogy a 6–9. fejezetekben kidolgozzuka Természettudományos Információelméletet. A 10. fejezetben azután arrafogjuk használni a természeti törvényeket, hogy a J1–J6 jelentőségi szem-pontok (2.4. alfejezet) alapján nagy horderejű következtetéseket vonjunk lebelőlük.

6. A Természettudománygs Információelmélet84

6. A Természettudományos Információelmélet(TTIE)

Ha valaki követi az információ fogalmáról folytatott mai eszmecseréket –lásd pl. Janich [J1], Ropohl [R4] és Völz [V2], [V3] –, megállapíthatja, hogykét jellegzetességük van:– materialista beállítottságúak;– annyiban liberális szelleműek, hogy megpróbálnak különféle filozófiai

irányzatokat integrálni.A számos szerző (pl. Konrad Lorenz, Manfred Eigen, Berd-Olaf Küppers)

Janich kifejezésével élve [J1, 172. o.] „naturalizálja az információ fogalmát”.Ez azt jelenti, hogy az információt a természettudományos struktúraelméletektárgyának tekintik, és váratlanul beépítik a fizikai elméletekbe mint azanyaghoz és az energiához hasonló jelenséget. A „Mi az élet?” kérdésreKüppers az alábbi egyenlettel válaszol [K5, 17. o.]:

élet = anyag + információ (1)Ezzel azt hangsúlyozza, hogy véleménye szerint nem csak az információ

anyagi mennyiség, hanem az élet is. Az (1) egyenlet azonban alapvetőentéves, amint azt a 3. fejezetben részletesen kifejtettük. Ezt az állítást a 16.ábra szemlélteti. A 18. ábra (7. fejezet) a három jelenség – anyag, informá-ció és élet – hierarchikus különbségeit ábrázolja.

16. ábra: Az információ hozzáadása az anyaghoz nem eredményez életet

Ropohl az információt nagyon széles értelemben kívánja definiálni [R4, 3.o.]: „Szeretném élesebbé tenni a fogalomfilozófiai vitát azáltal, hogy többféleinformációfogalmat engedek meg, és kidolgozom ezek közös nevezőjét.”Ezzel kapcsolatban dolgozatának kritikájában foglaltam állást [G15, 22.o.]:

„Ez a terv olybá tűnik nekem, mintha valaki a fizikában a konszenzuskedvéért különböző energia- és impulzusfogalmakat engedne meg.Ilyen felfogás mellett persze nem várható, hogy bármilyen, tudomá-nyosan hasznosítható dolgot kapjunk. Az energiatételt éppen az tette

anyag információ élet

6. A Természettudományos Információelmélt 85

kiemelkedő jelentőségűvé, hogy pontosan fogalmazták meg. Csak etudományosan szigorú megfogalmazás miatt alkalmazható sikerrel tet-szőleges műszaki, fizikai, biológiai vagy csillagászati folyamat esetén.Ilyen világos megfogalmazást szeretnék látni az információ fogalmaesetén is. A tudományosan legerősebb állítást mindig akkor érjük el, hasikerül megfogalmazni egy természeti törvényt. A jelen könyv egy ko-rábbi kiadásában [G14] nagyon részletesen írtam az információ fogal-máról, és következményként felírtam néhány, az információra vonat-kozó természeti törvényt. Egy korábbi cikkemben [G13] az elgondolástelőször neveztem Természettudományos Információelméletnek. Egytermészeti törvény esetén csak kétféle magatartás létezik:– az ember vagy elfogadja (miután vette magának a fáradságot, hogymegértse és ellenőrizze az állításokat), és ismeretlen esetekre alkal-mazza,– vagy megpróbálja megcáfolni.”

Meg kell állapítanunk, hogy az evolúció-biológiai dolgozatok szerzői ki-vétel nélkül abból indulnak ki, hogy az információ magától keletkezhet azanyagban (pl. [B6], [D2], [E2], [K1]). A valóságban azonban még senki semtudott ilyen folyamatot mutatni, így kétféle módon próbálják meg kézenfek-vővé tenni a sohasem megfigyelt dolgokat:

1. Számítógépes szimulációkkal (pl. [G22]) vagy elméleti számításokkal(pl. [B6]). Még a leglátványosabb szimuláció is csak szimuláció marad, és nem avalóságban lezajló folyamat. A számítógépes szimulációk mindig csakelméleti konstrukciók, amelyeknél gyakran jelentős leegyszerűsítéseketvégeznek. Ezeket a leegyszerűsítéseket a fizikai rendszereknél gyakrantudatosan hajtják végre, mivel csak egy bizonyos paraméter viselkedésétkívánják tanulmányozni. Gyakran azonban a rendszer komplexitása miattegyáltalán nem ismert az összes befolyásoló tényező. Ekkor viszont az,amit szimulálnak, csupán egy redukált rendszer, amely nagyon messzeállhat a valóságtól. Még inkább érvényes ez, ha a vizsgálat tárgya az élet,amelynek komplexitását még megbecsülni sem tudjuk.

2. Fágokkal és baktériumokkal végzett kísérletek útján.Itt figyelembe kell venni, hogy a felhasznált élőlényekkel már eleve infor-mációt visznek be a rendszerbe. Az, hogy különleges kísérleti körülmé-nyek között az élőlények képesek az alkalmazkodás meglepő jeleit pro-dukálni, amelyek korábban nem voltak láthatók, nem az információ kelet-kezését bizonyítja, hanem a programozó zsenialitását, ami lehetővé tesziezt a rugalmasságot (lásd még 11.6).


Változások egy fajon belül: (2)-vel kapcsolatban szeretnék rámutatni egyanalógiára: Ha valaki egy bonyolult, de ismeretlen számítógépes programotakar tesztelni, akkor meghatározott paraméterkészlettel lefuttatja egy számí-tógépen. Ha a paraméterek bizonyos határok között vannak, a programot többezerszer lefuttathatjuk anélkül, hogy felismernénk a program egyes tulajdon-ságait. A többi programág csak a paraméterek nagyobb mértékű módosításaután „jut szóhoz”, és ennek során egészen más viselkedésmódok nyilvánul-hatnak meg. A programozó a paramétertartomány előzetes ismeretében, an-nak megfelelően írta meg programját. Mennyivel inkább gondoskodhatottakkor a Teremtő a biológiai programokban olyan lehetőségekről, amelyeklehetővé teszik az élőlények alkalmazkodását az új környezeti feltételekhez(pl. új fajták kialakulása, baktériumok ellenállóképessége az egyébként halá-los vegyszerekkel szemben). Ezekben az alkalmazkodási folyamatokban nemkeletkezik új információ – mint azt az evolúcióelmélet képviselői gyakranállítják –, hanem a megváltozott paraméterek hatására aktivizálódik a mármeglévő információ.

Valódi evolúciós kísérlet az lenne, ha egy laboratóriumban élő szerveze-tek felhasználása és intelligencia nélkül keletkezne információ a magárahagyott anyagban.

A jelen könyvben ismertetünk egy TermészetTudományos Információ-Elméletet1 (a továbbiakban TTIE), amely nem mutatja a materialista ill. libe-rális szemléletből adódó fent említett hiányosságokat. Itt most csak megem-lítjük azokat az ismertetőjegyeket, amelyekre a későbbiekben részletesenkitérünk:

– Az információ fogalmát szakterülettől függetlenül definiáljuk.– Az információt a valóságnak megfelelően nem fizikai mennyiségnek

tekintjük, mint a materialista elméletek, hanem olyan jelenségnek, amelyösszes tapasztalatunk és megfigyelésünk szerint egy szellemi (intelligens)folyamatból származik. Az a tény, hogy az információ tárolásához anyagihordozóra van szükség, magát az információt még nem teszi anyagimennyiséggé. Ez könnyen belátható: Ha egy számítógépben törlünk egyprogramot, tömege pontosan ugyanaz marad. A program – és így az in-formáció – tulajdonképpeni lényege az ötlet, ami intelligencia felhaszná-lásával jön létre. Ezért az információt következetesen nem-anyagi meny-nyiségnek tekintjük.

1 A „Természettudományos Információelmélet” (TTIE) kifejezést először egy tudományos

publikációban használtam [G13], hogy az elnevezéssel is dokumentáljam: itt nem az infor-máció fogalmának egy újabb filozófiai megközelítéséről van szó, hanem természeti törvé-nyekről, amelyeket mindenki megfigyelhet a világban, ahol élünk. Az elmélet szót itt a 2.1alfejezet értelmében használom (lásd „Elmélet” címszó, b) bekezdés).


– Az információra vonatkozó tételek úgy vannak megfogalmazva, hogyteljesítik mindazokat a feltételeket, amelyek a természeti törvényekre ál-talánosan érvényesek (lásd 2. fejezet). Ez okból a megfigyelés és tapasz-talat által nyert tételeket az információ természeti törvényeinek nevezzük.

– A természeti törvények sikeresen alkalmazhatók ismeretlen esetekre. Ezaz információ természeti törvényeire is érvényes.

– A fizika energiatétele mint természeti törvény jelenlegi tudásunk szerintnem korlátozódik speciális felhasználási esetekre, hanem egyetemesenérvényes. Ezzel a széleskörű érvényességgel rendelkeznek az információtermészeti törvényei is; tehát e tételek mind élő, mind élettelen rendsze-rekre sikeresen alkalmazhatók.

– A véleményekkel és egyes modellekkel2 szemben a természeti törvények-nek megvan az az előnyük, hogy ideológiamentesek, nem személyes vé-leményt vagy egy speciális filozófiai irányzatot képviselnek, és érvényes-ségüket bárki, tetszőleges számú példán ellenőrizheti. Egy személyesvéleménnyel szembe csak egy másik felfogás állítható. Hogy mi a valóság– a tézis vagy az antitézis a helyes –, a legtöbb esetben eldöntetlen marad.A természeti törvények esetében ez alapvetően különbözik: Ezek úgy áll-ják a vélemények rohamát, mint tengerparti szikla a hullámverést. Ha va-laki nem fogad el egy természeti törvényt, akkor cáfolnia kell, vagyis leg-alább egy ellenpéldát meg kell neveznie. Ezt az egy példát azonban fel-tétlenül produkálnia kell, és a természeti törvénynek ellentmondó példá-nak a valóságban konkrétan és reprodukálhatóan ellenőrizhetőnek és re-konstruálhatónak kell lennie.

A természettudományos információelmélet – amint az egy természeti tör-vénytől elvárható – alkalmas arra, hogy ismeretlen esetekre alkalmazzuk,mégpedig a rendszerek jövőbeni viselkedésének előrejelzésére (prognoszti-kus módon) és múltbeli viselkedésének kiderítésére (retrospektív módon).Egy ismeretlen rendszer elemzésének első lépése mindig annak ellenőrzése,hogy az információ értelmezési tartományán belül vagyunk-e. Két dologravan tehát szükségünk:

– az információ tudományos definíciójára és– n darab általános tétel gyűjteményére.

2 Vannak modellek, amelyek ideológiamentesek, és csak a kutatás haladásától függenek (lásd:

„Mi a tudományos modell?” [B2, 275-279. o.]), mint például a fizika atommodelljei. Másmodellekre ellenben erős hatással vannak bizonyos filozófiák (pl. az evolúciótanra a darwi-nizmus és a materializmus).


Az információ definíciójával kezdjük a TTIE-ben:

4. definíció: Információ mindig akkor van jelen, ha egy megfigyelt rend-szerben mind az öt hierarchikus szint – statisztika, szintaxis, szemantika,pragmatika és apobetika – megtalálható.

Az információ definíciójában megkövetelt öt szint a 14. ábrán látható(lásd 5. fejezet). Az információ öt szintjével már részletesen foglalkoztunk.Amint azt egy tanulságos példán (világűr-plakett, 9. fejezet, 3. példa) látnifogjuk, elengedhetetlen, hogy az összes szint jelen legyen. A világűr-plakettesetén hiányzik a két legalsó szint, ezért ez a példa kívül esik az információértelmezési tartományán.

Egy ismeretlen rendszer esetén ellenőrizni kell a következő feltételt (F):

F: Az elemzendő rendszerben jelen van-e az információ mind az ötszintje, azaz statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika és apobetika?Fontos tudnivaló F-el kapcsolatban: A 19. ábrán látható adó és vevőnem részei az ellenőrzésnek. Ha ezt megkövetelnénk, akkor egy körbenforgó bizonyítást (circulus vitiosus) építenénk be. Nem is beszélve ar-ról, hogy az adó az ismeretlen esetekben nem látható, ezért létezésenem is bizonyítható.

Ha F teljesül, akkor egyértelműen a értelmezési tartományban vagyunk, ésígy az összes, természeti törvényként elismert tétel érvényes. A mindenkorialkalmazástól függően az n tételből kiragadható néhány, és felhasználható alegkülönfélébb következtetésekre. A 10. fejezetben nyolc fontos és nagyhorderejű következtetést vonunk majd le.

A 17. ábra az általános természeti törvények felismerését és felhasználá-sát ábrázolja. A természeti törvényeket ismert rendszerek ismételt vizsgálatá-val (megfigyelés, kísérletezés) lehet megtalálni. A vizsgált mennyiségre felkell állítani egy definíciót (ill. értelmezési tartományt). Ezután hozzáfogha-tunk az ismeretlen rendszerek elemzéséhez és a következtetések levonásához.


– te

rmés

zeti

törv

énye

kfe

lism

erés

e–

érte

lmez

ési t

arto

mán

ym

egál

lapí

tása

köve

tkez

teté

sek

levo

nása

ism

ert

rend

szer

ek

ism

eret

len

rend

szer

ek

meg

figye

lése

kkí

sérl

etek

term

észe

ti tö

rvén

yek

alka

lmaz

ása

17. ábra: A természeti törvények felismerése és felhasználásaa) A természeti törvényeket úgy ismerhetjük fel, hogy tetszőlegesen sok is-

mert rendszert megfigyelünk és elemzünk.b) Miután felismertük és megfogalmaztuk a természeti törvényeket, segítsé-

gükkel ismeretlen rendszereket vizsgálhatunk, és következtetéseket von-hatunk le.

7. Tíz természeti törvény az információra vonatkozóan90

7. Tíz természeti törvény az információravonatkozóan (TTI)

Az eddig felsorolt összes – 2–25. – tételt (valamint az ezután következőket a32. tételig) a tapasztalatból vezettük le. Ezeket 2. fejezetben megadott ismer-tetőjegyek alapján kell besorolni, és mind kiállták a valóság próbáját (lásdmég: T1 tétel a 2.3 alfejezetben). Itt is elmondható az, ami minden természetitörvényre érvényes: Azonnal megdőlnek, ha valaki akár egyetlen ellenpéldáttalál. A különböző bel- és külföldi főiskolákon és egyetemeken, szakemberekelőtt tartott számos előadás után eddig senki sem tudott felhozni egyetlen el-lenpéldát sem. Figyelemre méltó az a kifogás, amivel egy hallgató állt előegy vita során: „Lehetséges, hogy az Ön tételei a következő néhány millióéven során valamikor sérülnek. Talán csak találnak majd egy ellenpéldát!”Ezt válaszoltam: „Igen, ez lehetséges, mint minden természeti törvény esetén.Ha – amint Ön feltételezi – a következő évmilliók során találnak egy a tétele-ket megsértő példát, akkor a tételek (néhány tétel vagy csupán egyetlenegy)megdőlnek, de addig nyugodtan rájuk hagyatkozhatunk.”

18. ábra: Az anyag, az információ és az élet hierarchikus ábrázolása

A három hierarchikus szint mindegyikén megfelelő természeti törvények ér-vényesek. A jelen könyv magját az információra vonatkozó tételek alkotják.A nyilak jelentése: 1 az információ tárolásához és átviteléhez anyagra vanszükség. 2 az élethez információra van szükség. 3 A biológiai élethez (az életanyagi része) anyagra van szükség mint hordozóra. Az információval és az

Leírótermészeti törvények:

az életre vonatkozótételek

az információra vonat-kozó tételek

az anyagra vonatkozótételek

élet

információanyag

7. Tíz természeti törvény az információa vonatkozóan 91

anyaggal korántsem írtuk le teljesen az életet, de megneveztük a szükségesfeltételeket a hierarchiában alatta lévő szintek számára. Az élet lényege nem-anyagi. Az információ sem anyagi mennyiség.

Mindezen tételek számára meg kell adni egy értelmezési tartományt. Azinformáció definícióját röviden megfogalmazva már a 6. fejezetben meg-adtuk. E definíció részletes indoklását a 8. fejezetben adjuk meg.

Az ismertetett tételej osztályozásához a 18. ábra nyújt segítséget. Az ábrahárom jelenséget ábrázol hierarchikus formában: az anyagot, az információtés az életet. Az anyag itt a legalsó szinten helyezkedik el. A fizika és a kémiaösszes általunk ismert tétele ide tartozik (pl. az energia, a perdület és a töltésmegmaradásának tétele). A TTI-2 tétel szerint1 az információt nem az anyag-hoz kell hozzárendelni; ezért szükség van még néhány felette levő szintre. Azinformációra vonatkozó összes tételt ide kell sorolni. Az ide tartozó termé-szeti törvényeket az életre vonatkozó tételeknek is nevezhetjük. Az egyikalapvető és máig semmilyen kísérlettel meg nem cáfolt tételt Louis Pasteur(1822–1895) állította fel: „Élet csak életből keletkezhet” (Omne vivum exvivo). Egy másik, szintén alapvető tételt már a 3. fejezetben megfogalmaz-tunk: „Az „élet lényege” (vagy az „élet jelensége”) – akárcsak az információ– nem-anyagi természetű” (2. tétel). Az élőlények tehát két komponensbőltevődnek össze – egy anyagi és egy nem-anyagi részből. Az ábra három hie-rarchikus szintjét illetően a következő kijelentések tehetők:

– Az információ nem anyag, de tárolásához és átviteléhez anyagra vanszükség.

– Az információ nem élet, de a sejtekben található információ alapvetőminden élőlény számára. Az információ az élet szükséges feltétele.2

– Az élet sem nem anyag, sem nem információ, de mindkét jelenség szük-séges hozzá.

Az evolucionisták – filozófiai előítéleteik alapján – mind az információt,mind az életet tisztán anyagi jelenségnek tekintik. Az élet keletkezését éslényegét ezzel tisztán fizikai-kémiai folyamatokra redukálják. Ebben az érte-lemben írt már Jean B. de Lamarck is (1744–1829): „Az élet csupán fizikaijelenség. Minden életjelenség olyan mechanikai, fizikai és kémiai okokonalapul, amelyek a szerves anyag természetében rejlenek” (Philosophie zoolo- 1 Az Információra vonatkozó egyes Természeti Törvényeket rövidítve TTI-nek nevezzük,

míg a teljes elméletet – TermészetTudományos InformációElmélet – TTIE-nek.2 Információ és élet: Minden élőlényben a nukleinsavak hordozzák a genetikai információt,

vagyis azokat a programokat, amelyek az egész élet során vezérlik a biológiai funkciókat, ésa szaporodásért is felelősek. Másképp kifejezve: információ nélkül nem létezhetne egyetlenélőlény sem.


gique, Párizs 1809, 1. kötet, 104. o.). Ugyanígy nyilatkozott Manfred Eigen is(E3, 148. o.]: „Az élet logikájának eredete a fizikában és a kémiában van.”Tanítványától, B.-O. Küpperstől származik a molekulár-darwinista meg-közelítés – egy materialista felfogás, amellyel a szerző más helyen már rész-letesen foglalkozott [G20, 90–92. o.]. Ezekben az elméletekben az a közös,hogy a biológiai tényeket szubjektív, megfigyeléssel és kísérletezéssel nemigazolható elképzelésekkel fonják össze. A jelen könyvben kifejtett informá-ciós tételek lehetővé teszik, hogy szétbogozzuk a kettőt.

Az alábbiakban még egyszer összefoglaljuk és röviden kommentáljuk atermészettudományos információelmélet legfontosabb tételeit (megjegyzés:Az alábbiakban felsorolt tételeket ismert rendszerek megfigyelése által nyer-tük. A természeti törvényekre vonatkozó eme alaptétel mind az anyagi, minda nem-anyagi mennyiségekre érvényes):

TTI-1: Egy anyagi mennyiség semmilyen nem-anyagi3 mennyiséget nemhozhat létre.

Általános tapasztalatunk, hogy egy almafa almákat, egy körtefa körtéket,egy bogáncs pedig bogáncsmagokat terem. Ugyanígy a lovak csikókat, a te-henek borjakat, a nők pedig gyermekeket hoznak világra. Ehhez hasonlóan, amegfigyelés alapján megállapíthatjuk, hogy egy anyagi mennyiség soha nemhoz létre nem-anyagi mennyiséget.

Az evolúciótan képviselői éppen a TTI-1 ellentétét állítják. Példakéntmegemlítjük Adolf Heschl „Az intelligens genom” című könyvét [H2],amelynek alcíme: „Az emberi szellem keletkezése mutáció és szelekció ál-tal”. A szerző már a címmel is azt sugallja, az emberi szellem, tehát valaminem-anyagi dolog, keletkezhet. Mivel ilyet nem figyeltek meg, Heschl fejte-getései merő spekulációk maradnak, amelyek bizarr filozófiai gondolati épít-mények, és amelyeknek nincs semmilyen realitásuk. A várt tényeket azzal azevolucionista meggyőződéssel helyettesítik, „hogy fajunk, minden vélt vagybizonyított sajátosságával – legyen az morfológiai, viselkedésbeli vagy tisz-tán szellemi természetű – egészében beleillik az evolúció alapvető mecha-nizmusaiba, így ma is alá van vetve a biológiai evolúciónak” [H2, 14. o.].

Ebből világosan látható: Az evolúciótan a világon létező minden nem-anyagi dolgot (pl. információ, tudat, emberi szellem) az anyagból eredeztet.Ezt a feltevést egyetlen megfigyelés sem támasztja alá, ezért alapvetően té-ves.

3 Nem-anyagi: Az „immateriális” helyett általánosan a „nem-anyagi” kifejezést használjuk,

hogy ezzel is hangsúlyozzuk az „anyagival” való ellentétét. Az anyagi és nem-anyagi meny-nyiségek közötti különbség részletesebb magyarázatát a TTI-2 tétel kifejtésében adjuk.


Az evolúcióelmélet már az anyag szintjén (legalsó szint a 18. ábrán) cső-döt mond. Így az evolúció teoretikusai újabb és újabb nekifutással próbáljákmeg leírni az ember eredetét. A paleontológusok úgy becsülik, hogy százgeneráció rekonstruálásához átlagosan csupán egy pár csont áll rendelkezés-re. „Ami tegnap még meggyőző és általánosan elfogadott elméletté állt össze,ma kártyavárként omolhat össze – ha az újabb ásatások más eredményeketszolgáltatnak” (P5, 46. o.]. Az evolúciótan egy frusztrált követője ezt ígyfejezte ki [P5, 46. o.]:

„Ha megpróbáljuk rekonstruálni elődeink életét, az olyan, mintha egygermán fejedelem fogazatából, egy középkori lovag csuklójából és egyBismarck korabeli szakácsnő csípőjéből akarnánk kiolvasni a német tör-ténelmet.”

A TTI-1 általánosan figyelembe veendő eredményét valamivel speciáli-sabban is megfogalmazhatjuk, miáltal a TTI-2 törvényhez jutunk:

TTI-2: Az információ alapvető nem-anyagi mennyiség.

Materialista gondolkodásmód: A materialista gondolkodásmód messze-menően belopódzott a természettudományokba, úgyhogy uralkodó paradig-mává vált. Richard Lewontin amerikai genetikus találóan állapította meg,hogy ez egy igazolhatatlan előzetes elhatározás:

„Nem arról van szó, hogy a tudomány módszerei arra kényszerítenekbennünket, hogy elfogadjuk a látható világ tisztán materialista magyará-zatát. Ellenkezőleg – először elhatároztuk, hogy hiszünk a tisztán anyagifolyamatokban, majd megalkottuk azokat a kutatási módszereket és tu-dományos elméleteket, amelyek tisztán anyagi magyarázatot szolgáltat-nak – nem számít, hogy e magyarázatok ellentmondanak a józan észnekés összezavarják a be nem avatottakat; mert nem engedhetjük meg, hogyIsten betegye a lábát az ajtón” [forrás: The New York Review of Books,1997. január 9.]

Nem-materialista gondolkodásmód: Lewontin figyelemre méltó őszinte-séggel bevallotta, miért hangsúlyozzák olyan abszolút módon a materializ-must: a Teremtő szigorú tagadása miatt. Mi ettől világosan és tudatosan el-határoljuk magunkat, mivel a tisztán materialista gondolkodásmód nem alkal-mas a megfigyelt valóság magyarázatára, és ezért a gondolkodás és kutatászsákutcájába vezet. Az a valóság, amelyben élünk, két alapvetően különbözőtartományra osztható, nevezetesen az anyagi és a nem-anyagi világra. Azalábbiakban felsoroljuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy jelenségvagy mennyiség az egyik vagy másik tartományba sorolható:


Az anyagi és nem-anyagi mennyiségek közötti különbségekHa egy ismeretlen mennyiséget meg akarunk vizsgálni a tekintetben, hogy

nem-anyagi természetű-e, akkor fontos kritérium a tömegnélküliség. Ha ez aszükséges feltétel nem teljesül (pl. proton, neutron), akkor anyagi mennyiség-ről van szó. Ha a vizsgált mennyiség nem rendelkezik tömeggel, meg kellvizsgálni, nem korrelál-e valamilyen módon a tömeggel. Tehát nem lehet azanyag valamilyen tulajdonsága, nem állhat kölcsönhatásban az anyaggal, ésnem keletkezhetett az anyagból.

Az anyag tömeggel rendelkezik, ez pedig gravitációs térben megmérhető.Ezzel ellentétben az összes nem-anyagi mennyiség (pl. információ, tudat,intelligencia, akarat) tömeg nélküli, ezért nincs súlya sem. A fénynek komp-lementer tulajdonságai vannak – leírható hullámként, de részecskék (fotonok)segítségével is. A fotonoknak nincs tömege (nyugalmi tömege) – vajon esze-rint a nem-anyagi mennyiségek közé tartoznak? Látjuk már, hogy a különb-séget pontosabban kell megfogalmazni.

Szükséges feltétel (SZF): Az, hogy egy mennyiség tömeg nélküli (SZF:m = 0), szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy nem-anyagi legyen(lásd a 8. fejezet 1. lábjegyzetét). Az elégséges feltételnek is teljesülnie kell.

Elégséges feltétel (EF): A tekintett mennyiség nem-anyagi voltához ele-gendő, ha nincs fizikai vagy nem kémiai korrelációban az anyaggal. Ilyenkorreláció akkor nem áll fenn, ha teljesül az alábbi négy feltétel valamelyike:

(1) EF1: A mennyiség nem áll fizikai vagy kémiai korrelációban azanyaggal. Az anyaggal való kölcsönhatás például: a hidrogén az oxi-génnel vízzé egyesül (kémiai affinitás); a vasreszelék-darabok mág-neses térben rendeződnek (mágnesség); egy kő leesik a földre (gravi-táció); egy csillag fénysugara eltérül, ha útközben elhalad egy nagytömeg mellett (gravitáció).

(2) EF2: A mennyiség nem az anyag egy tulajdonsága. Az anyag tulaj-donságai például: keménység, sűrűség, viszkozitás, szín, diffúziósképesség, egy só oldhatósága vízben.

(3) EF3: A mennyiség nem anyagból keletkezett. Az elemi részecskékemittálódhatnak az anyagból, vagy keletkezhetnek egy fizikai folya-matban (pl. elektronok, neutronok, fotonok), ezért anyagiak.

(4) EF4: A mennyiség nem kapcsolódik az anyaghoz. Az energiát példáulaz Einstein-féle E = m · c2 egyenlet kapcsolja össze a tömeggel, ezértanyagi mennyiség.

A foton példája: A fotonok ugyan nem rendelkeznek (nyugalmi) tömeggel,mégis anyagi természetűek. Mindig kapcsolódnak az anyaghoz, hiszen afizikai fény mindig valamilyen anyagi folyamatból származik (pl. egy izzó-lámpa spiráljának izzása). Ezenkívül fizikai kölcsönhatásban van az anyag-


gal. Ha egy csillagról érkező fénysugár elhalad egy nagy tömeg mellett, azelhajlítja. Egy foton energiája E = h · ν és ez ekvivalens az E = m · c2 energi-ával. Az ekvivalens tömeg eszerint h · ν / c2, és a gravitáció erre a tömegrehat (fényelhajlás). Vagyis van egy fizikailag indokolható kölcsönhatás a fényés az anyag között. A foton tehát egyértelműen anyagi mennyiség.

Az információ ellenben mindig egy gondolaton alapszik, tehát nincs tö-mege, és nem egy fizikai vagy kémiai folyamatban keletkezik.4 A szükségesfeltétel (SZF: m = 0) és a négy elégséges feltétel (EF1 – EF2) szintén teljesül.Ezért az információ nem-anyagi mennyiség. Az a tény, hogy tárolásához ésátviteléhez anyagra van szükség, még nem teszi anyagi mennyiséggé. Tehátmegállapíthatjuk:

26. tétel: Az információ egy nem-anyagi mennyiség, mivel teljesíti mind-két feltételt: nincs tömege, és nincs fizikai vagy kémiai korrelációban azanyaggal.

Ebben az összefüggésben annak is jelentősége van, hogy az élet (mindenélőlénynek az a része, amely a halállal eltávozik) szintén nem-anyagi termé-szetű (ezt már részletesen megtárgyaltuk a 3. fejezetben).

TTI-3: Az információ a nem-anyagi bázisa– az összes programvezérelt technikai rendszernek és– az összes biológiai rendszernek

Számos olyan rendszer van, amely nem rendelkezik saját intelligenciával,mégis képes az információ átvitelére, tárolására és folyamatok vezérlésére.Ilyen rendszerek léteznek mind az élettelen világban (pl. összekapcsolt szá-mítógépek, folyamatirányítás egy vegyi üzemben, teljesen automatizált gyár-tás, robotok), mind az élővilágban (információ-vezérelt folyamatok a sejtben,a méhek potrohtánca).

Az evolúcióelmélet képviselői azt állítják, hogy a biológiai információ ke-letkezésének makro-evolúciós folyamatai alapvetően különböznek az infor-máció keletkezésének minden más ismert folyamatától [J4, 276. o.]. Mivel atermészeti törvények mind az élő, mind az élettelen rendszerekben egyarántérvényesek (lásd T3 tétel, 2.3 alfejezet), ez a feltevés téves. A biológiai in-formáció három lényeges pontban mégis különbözik az ember által kigondoltinformációtól: 4 Amint azt a 10. ábra mutatja, az információ irányíthatja, vezérelheti, szabályozhatja és

optimalizálhatja az anyagi rendszerekben lezajló folyamatokat. Ezeket a folyamatokat szaba-don kigondolható és megtervezhető programok vezérlik. A folyamatok tehát nem az anyagés az információ közötti fizikai vagy kémiai korreláción alapulnak. Ezzel ellentétben példáula hidrogén és az oxigén között szoros kémiai korreláció van, és ezek bizonyos feltételekmellett mindig vízzé egyesülnek.


– Az élő rendszerekben található a legnagyobb ismert információtárolásisűrűség (lásd F1.2.3 alfejezet).

– Az élő rendszerekben található programok nyilvánvalóan a komplexitásrendkívül magas fokát képviselik. Egyetlen tudós sem képes megmagya-rázni azokat a programokat, amelyek egy sáska kifejlődését irányítják,amely úgy néz ki, mint egy száraz falevél. Egyetlen biológus sem érti an-nak az orchideavirágnak a titkát, amelynek olyan az alakja, színe és illata,mint egy nősténydarázsnak. Képesek vagyunk gondolkodni, érezni, vá-gyakozni, hinni és remélni. Képesek vagyunk olyan elképzelhetetlenülkomplex dolgokkal bánni, mint egy nyelv, de nagyon messze vagyunkattól, hogy megértsük azt az információs vezérlési mechanizmust, amelyaz embrionális fejlődés során az agyat kialakítja.

– Bármily elmés is egy emberi találmány vagy program, a többi ember min-dig képes megérteni a mögötte lévő gondolatokat. Így például a németekáltal a második világháborúban alkalmazott „Enigma” nevű sifrírozó gé-pet némi kísérletezés után az angolok maradéktalanul megértették, amikora kezükbe került. Attól fogva képesek voltak megfejteni a német rádió-üzeneteket. Az élőlényekben jelenlévő zseniális gondolatokat és progra-mokat viszont a legtöbb esetben egyáltalán nem vagy csak hozzávetőlege-sen értjük, leutánzásuk pedig egyáltalán nem lehetséges.

Ha az információ mind az öt szintje jelen van – függetlenül attól, élettelenvagy élő rendszerrel van-e dolgunk, akkor mondhatjuk, hogy egy rendszerbenlévő információ bizonyosan intelligens adótól (pl. programozó, szerző) szár-mazik.

TTI-4: Kód nélkül nincs információ.

Az információ tárolásához, átviteléhez és feldolgozásához egy kódrend-szerre van szükségünk, amelyben az előzőleg szabadon választott, de azutánrögzített jelkészletet alkalmazzuk.

TTI-5: Minden kód szabad és tudatos megállapodás eredménye.

Egy kódszimbólum (jel) fontos ismertetőjegye, hogy egyszer szabadondefiniálták. Az így létrejött jelkészlet az összes (definíció szerint) megenge-dett jelet reprezentálja. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy a kitűzött célnakminél jobban megfeleljenek (pl. a vakírásnak jól letapogathatónak kell lennie;a hangjegyeknek meg kell adniuk a hanghosszúságot és -magasságot; a kémi-ai jeleknek tartalmazniuk kell az összes elemet). Ha a valóságban bizonyosjelek szimbólumok látszatát keltik, de megállapítható, hogy a rendszer fizikaivagy kémiai tulajdonságairól van szó, akkor hiányzik a „szabad és tudatos


megállapodás” alapvető kritériuma, és definíciónk értelmében ilyenkor nemszimbólumról van szó. Ennek részletes magyarázatát a 9. fejezetben adjukmeg: „Példák az információ fogalmának korlátozására”.

TTI-6: Egy intelligens és akarattal rendelkező adó5 nélkül nem keletkezikúj információ.

Az új információ keletkezésének folyamata (ellentétben a másolt informá-cióval) mindig feltételezi az intelligenciát és a szabad akaratot, és a 20. ábraalapján a következőképpen írható le:

Egy rendelkezésre álló, szabadon definiált jelkészletből folyamatosan je-leket választunk ki úgy, hogy ezáltal egy jelsorozat (karakterlánc) keletkezik,amely információt reprezentál (mind az öt szinttel). Mivel egy véletlen fo-lyamat ezt nem teljesíti, mindig egy intelligens adóra van szükség. Fontosszempont az akarat érvényesülése, úgyhogy elmondhatjuk: Akarat nélkülnem keletkezik információ.

TTI-7: Minden információ, amelyet egy átviteli lánc végén veszünk, vissza-felé nyomon kísérhető, amíg rá nem bukkanunk egy intelligens forrásra.6

Itt hasznosnak bizonyul különbséget tenni a tulajdonképpeni és a vélt adóközött. Tulajdonképpeni adónak az információ megalkotóját nevezzük, és ezmindig egy individuum, aki intelligenciával és akarattal rendelkezik (TTI-6).Ha a tulajdonképpeni adót egy több tagból álló gépi átviteli lánc követi, ak-kor az utolsó tagot tévesen adónak tekinthetjük. Mivel azonban csak látszólagaz, ezt az „adót” vélt adónak nevezzük (amely különbözik a tulajdonképpe-nitől!).

A tulajdonképpeni adó gyakran láthatatlan: Az információ megalko-tója sok esetben nem vagy már nem látható. Az a tény, hogy egy történelmidokumentum szerzője ma már nem látható, nem mond ellent a megfigyelhe-tőség követelményének – ebben az esetben valaha megfigyelhető volt.A kapott információ olykor több közbenső tagon keresztül jut el hozzánk. Azátviteli lánc elején itt is egy intelligens szerzőnek kellett állnia. Ezt az autórá-dió példáján világítjuk meg: Bár a hallható információt egy hangszóróbólkapjuk, de a tulajdonképpeni információforrás nem ez – és nem is az adóan-tenna, amely szintén hozzátartozik az átviteli rendszerhez. Az elején itt is egy 5 Ezen a tulajdonképpeni adót értjük, amit a TTI-7 tételnél magyarázunk meg részletesen.6 Intelligens forrás: Azt jelenti, hogy mindig egy akarattal és tudattal rendelkező individuum-

ról van szó. Nem mond ellent a TTI-7 törvénynek, hogy az információ szerzője nem mindignevezhető meg közvetlenül, hanem olykor csak nagyon általánosan, amint azt a következőpéldák mutatják: szövegek az egyiptomi fáraósírokban (egyiptomiak), történelmi dokumen-tumok (ismeretlen szerző), titkos rádióüzenetek (katonaság), számítógépvírusok az Interne-ten (bűnözök), grafiti (falmázolók), információ a biológiai rendszerekben (Teremtő).


szerzőt találunk, egy szellemi alkotót, aki megalkotta az információt. Tehátáltalánosan érvényes: Minden információátviteli lánc elején egy intelligensalkotó áll.

A vélt adó nem individuum: Olyan rendszereknél, amelyekben közbensőgépi tagok vannak, az lehet a benyomásunk, hogy az utolsó megfigyelhetőtag maga az adó (lásd még: 32. és 33. ábra):

– Egy autómosó berendezés használója a futó programot csak a számítógé-pig követheti vissza – a számítógép azonban csak a vélt adó; a tulajdon-képpeni adó (a programozó) nem ismerhető fel.

– Az internetező mindenféle információt a képernyőjén keresztül kap meg,a tulajdonképpeni adó mégsem otthoni számítógépe a képernyővel, ha-nem olyasvalaki, aki talán a világ másik végén gondolta ki és tette a háló-ra az információt.

– Nincs ez másképp a DNS-molekulánál sem. Bár a genetikai információbelőle olvasható ki, mégsem ő a tulajdonképpeni, hanem csak a vélt adó.

Kézenfekvőnek tűnik, hogy az utolsó tagot tekintsük adónak, mivel a töb-bi nem észlelhető. Egy közbenső gépi tagokat tartalmazó rendszerben azon-ban az utolsó tag sohasem a tulajdonképpeni adó (az információ megalkotó-ja), hanem csak a vélt. Ez a „közvetlen adó” természetesen nem lehet indi-viduum, hanem csak egy intelligencia által teremtett gépezet része.

Az alkotó gyakran láthatatlan marad abban a kivételes esetben is, amikoraz információ nem halad át közbenső tagokon. Az egyiptomi sírokban ésobeliszkeken számos hieroglifás szöveget találunk, de szerzőikből semmisem látható. Ebből senki sem következtet arra, hogy nem is volt szerzőjük.

A TTI-7 tulajdonképpen nem új tétel, hiszen teljes indukcióval levezet-hető az NGI-6 tételből. Mivel azonban az NGI-7 tételt gyakran alkalmazzák,külön tételként említettük meg.

TTI-8: Jelentés hozzárendelése egy szimbólumkészlethez szellemi folya-mat, amely intelligenciát kíván.

A 14. ábra alapján definiáltuk, hogy a Természettudományos Információ-elmélet értelmében minden információhoz öt szint tartozik: statisztika, szinta-xis, szemantika, pragmatika és apobetika. A TTI-8 tétel segítségével megfo-galmazhatjuk a következő általánosan érvényes megfigyelést: A 19. ábraalapján ennek az öt aspektusnak mind az adó, mind a vevő oldalán jelentősé-ge van.


19. ábra: Az információ öt aspektusa

A 14. ábrán az információt az öt szint segítségével definiáltuk. Ebből kiin-dulva az eredményt minden megfigyelésünkhöz hozzáfűzhetjük: Minden szint-nek mind az adó, mind a vevő oldalán jelentősége van.

Az információ keletkezése: A TTI-8 törvény leírja annak a folyamatát(lásd 20. ábra), ahogyan megfigyeléseink szerint minden információ keletke-zik: Először vesznek egy szimbólumkészletet (jelkészletet), amelyet előzőlega TTI-5 szerint rögzítettek. Ezután a készletből egymás után jeleket választa-nak ki és információs egységekké (pl. szavak, mondatok) fűznek össze. Ez akiválasztás nem véletlenül történik, hanem intelligencia segítségével. Az adóismeri az alkalmazott nyelvet, és tudja, mely szimbólumokat kell kiválaszta-nia a közlendő jelentés ábrázolásához. Az információ keletkezésének folya-mata tehát szellemi folyamat.

Az információ megértése: A vevő oldalán fordított folyamat játszódik le.A vevőnek ismernie kell a használt jelkészletet. Intelligenciája (nyelvismere-tei) alapján dekódolhatja a jeleket, szavakat és mondatokat, és megértheti aszemantikát. Ez is szellemi folyamat.


20. ábra: Az információ keletkezésének elve

definiáltjelkészlet

Az információ keletkezése

A, B, C, D, … X, Y, Za, b, c, d, … x, y, z

+ Satzzeichen

Jelek célirányos kiválasztásaegy definiált jelkészletből.Ehhez intelligenciára vanszükség (pl. nyelvismeret,kreatív gondolatok).

Jéghideg az éjszaka; az Északi-tenger partjánVihar tombol tenger és homok fölött.A hullámverés mennydörög, a hullámok morajlanak,Amint ég és tenger egymással harcolnak.A falu halászai, telve aggodalommal,Hallják, hogyan üvölt kint a szélvihar,Amely végigsöpör a dűnék felett,Vadul és dühösen lecsap a háztetőkre.Reggel, a hajnali fény derengésébenÁgyúlövés dübörög a szél süvöltésébe –Egy hajó végveszélyben! Erre felugranak,Öregek és fiatalok a partra rohannak,És látnak megfenekletten, mozdulatlanul a szirtenEgy elveszett hajót, amely menthetetlen.Hamar a mentőcsónakot! Be a vízbe és előre,Ha emberileg lehetséges, a rémület helyére!

Információadó: Julius Wolffköltő (1834-1910)„Aus Sturmes Not”(Mentés a viharból)című ballada


Ez a két folyamat (az információ keletkezése és megértése) alkotja az adóés a vevő között lezajló összes folyamat alapmintáját:

a) Az adó és a vevő mindketten intelligensek és egymástól függetlenek.Mindketten individuumok, akik saját akarattal és intelligenciával rendelkez-nek (példa: egy könyv szerzője és olvasója).

Mint azt már a TTI-7 tételnél elmagyaráztuk, lehetséges, hogy az adóhozegy gépezet kapcsolódik. Ezután az információt egy vevő (individuum) vagyegy külön erre a célra szerkesztett gépezet fogadja. Ezenkívül még háromesetet kell megkülönböztetni:

b) Az adó intelligens (individuum), de a vevő (gép) nem. Ebben az eset-ben az adónak az egész dekódolási folyamatot előzőleg át kell gondolnia, ésegy alkalmas gépet kell terveznie, amely a vevő oldalán képes megvalósítaniaz adó által kódolt pragmatikát és apobetikát (példa: Egy programozó ír egyprogramot egy számítógép számára, amely egy csokoládéfajta gyártását ve-zérli megadott recept szerint).

c) A (vélt) adó nem intelligens (gép), a vevő (individuum) azonban igen.Példák: Egy számítógép-felhasználó (vevő) egy számítógép (adó) szoftverjéthasználja, vagy valaki beszédet hallgat CD-lejátszón keresztül.

d) Sem az adó, sem a vevő nem intelligens (nem individuum, hanem gép).Ebben az esetben a (tulajdonképpeni!) adó (individuum) megszerkesztett ésmegfelelően beprogramozott egy gépet, amely helyette ellátja az adó felada-tát (példa: lásd a TTI-3 tétel magyarázatát).

Mind a négy esetben szükség van akaratra és intelligenciára mind az adó,mind a vevő oldalán. Ha az egyik vagy mindkét feladatot egy gépre bízzák,akkor a pragmatika és az apobetika kivitelezését egy program veszi át.A program minden esetben egy szellemi forrástól származik.

Megjegyzés: A műszaki és biológiai gépek képesek információt tárolni,átvinni, dekódolni és lefordítani anélkül, hogy a hozzárendelést megérte-nék. Ezek a d) esetbe sorolandók.

TTI-9: Statisztikai folyamatokban nem keletkezhet információ.

Az evolúciótan képviselői számára áttörés lenne, ha egy valóságos kísér-letben megmutathatnák, hogy a magára hagyott anyagban információ kelet-kezhet intelligencia hozzáadása nélkül. Ezt a nagy erőfeszítések ellenéresohasem figyelték meg. Így az evolúció teoretikusai csupán számítógépesszimulációkat kínálnak, amelyek messze vannak a valóságtól (lásd 6. fejezet).

TTI-10: Az információ tárolásához anyagi hordozóra van szükség.

Ha egy adott információt krétával a táblára írunk, akkor a kréta az anyagihordozó. Ha egy szivaccsal letörüljük, akkor a kréta teljes anyaga megmarad


ugyan, de az információ eltűnik. Ebben az esetben a kréta volt a szükségesanyagi hordozó; a döntő azonban a krétarészecskék különleges elrendeződésevolt, az pedig nem véletlen, hanem szellemi eredetű. Ugyanazt az informáci-ót, amit a táblára írtunk, írhattuk volna egy floppy-lemezre is. Ebben az eset-ben a lemez bizonyos tartományai (sávok) mágneseződtek volna. A TTI-10tételnek megfelelően most is az anyag lenne a szükséges információhordozó.A tárolásban résztvevő anyag mennyisége azonban lényegesen kevesebblenne, mint a tábla/kréta esetén. A résztvevő anyag mennyisége tehát nemmérvadó. Az információ nem függ a tároló anyag kémiai összetételétől sem.Ha a táblára írt információ egy neonreklámban jelenne meg nagy betűkkel, arésztvevő anyag mennyisége a többszörösére nőne.

ÖsszefoglalásAz információra vonatkozó fenti tíz tételt a mi háromdimenziós világunkbanvégzett megfigyelések révén állapítottuk meg anélkül, hogy valaha egyetlenkivételt is találtunk volna. A törvények egyike sem alapszik filozófiai feltevé-seken vagy puszta gondolati játékokon, és idáig egyiket sem sikerült megcá-folni semmilyen megfigyelt folyamattal vagy elvégzett kísérlettel.

A tételeknek kizárási tételekként való megfogalmazásaA fenti tételek úgynevezett kizárási tételekként is megfogalmazhatók, mintahogy ez majd minden természeti törvényre lehetséges (lásd 2.5 alfejezet).Az alábbiakban példaként felsorolunk néhányat:

TTI-4 (TTI-4 megfogalmazása kizárási tételként): Lehetetlen információtkódolás nélkül ábrázolni (és tárolni vagy továbbítani).

TTI-5 (TTI-5 megfogalmazása kizárási tételként): Lehetetlen, hogy egykód szabad és tudatos megállapodás nélkül létrejöjjön.

TTI-6 (TTI-6 megfogalmazása kizárási tételként): Lehetetlen, hogy új in-formáció szabad akarat nélkül keletkezzen.

TTI-7 (TTI-7 megfogalmazása kizárási tételként): Lehetetlen, hogy olyaninformációs lánc létezzen, amelynek elején nem egy szellemi alkotó áll.

TTI-10 (TTI-10 megfogalmazása kizárási tételként): Lehetetlen, hogystatisztikai folyamatokban információ keletkezzen.

A természeti törvények különböző megfogalmazási lehetőségeit illetőenFeynman találóan állapította meg [F1, 65. o.]: „A fizika törvényei olyan ké-nyesen vannak szerkesztve, hogy azoknak különféle egyenértékű megfogal-mazásai minőségileg teljesen eltérő jelleget mutatnak. S ez teszi a dolgotkülönösen érdekessé. Például a gravitáció törvényének három eltérő megfo-galmazása létezik, amelyek – bár teljesen egyenértékűek – egészen máskép-pen hangzanak.” Amit itt speciálisan a fizikai tételekről mond, az az informá-ciós tételekre is vonatkozik.


A természeti törvényeknek két fontos funkciójuk van: Használhatjuk őketelőrejelzésre és mint kizárási tételeket. Leírják a valóságos rendszerek visel-kedésének törvényszerűségeit, és lehetővé tesznek arra vonatkozó kijelenté-seket, hogy mi történt a múltban és mi történik a jövőben. De éppen ezáltalazt is megmondják, mi az, ami elvileg nem történhet meg, ami tehát lehetet-len. A természeti törvények szerint lehetséges ellentéte a természeti törvé-nyek szerint lehetetlen. A természeti törvények rendkívüli ereje abban áll,hogy meg tudják nekünk mondani, mi az, ami kizárható. Sokan életükbencsak fehér hattyút láttak. Nincs azonban olyan természeti törvény, amelykizárná a piros, kék vagy fekete hattyúk létezését. Fekete hattyúkat ténylegtaláltak; piros és kék hattyúkat (még) nem. Még senki sem figyelte meg, hogya víz magától hegynek felfelé folyjék. Az ilyen folyamatokra vonatkozóanazonban létezik egy természeti törvény, amely megtiltja az ilyesmit, ezértáltalánosan kizárható. Láthatjuk: Egy természeti törvény annál értékesebb,minél több dolgot tilt meg. A 10. fejezetben alkalmazzuk az információravonatkozó természeti törvényeket, hogy elvessük az olyan eszméket, amelye-ket e törvények éppoly általánosan kizárnak, mint a felfelé folyó vizet.

8. Az információ értelmezési tartománya104

8. Az információ értelmezési tartománya

Az eddig mondottak alapján felmerül a kérdés, hogy az előző fejezetekbenlevezetett információs tételek, amely területekre alkalmazhatók. Vajon csak aszámítógépekre érvényesek, vagy ezeken túl az egész technikára is? Vajon azélő rendszerek is az érvényességi tartományukhoz tartoznak?

A megfelelő értelmezési tartomány keresése: Mi a helyzet az ismeretlenrendszerekkel, amelyeket szeretnénk értékelni? A fenti tételek vajon alkal-mazhatók-e ezekre, vagy e rendszerek kívül esnek az értelmezési tartomá-nyon? Ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, egyértelműen meg kell határozni etartomány határait.

Már korábban megismertünk egy sor példát, amelyeket hallgatólagosan azértelmezési tartományunkba soroltunk: számítógépes program, könyv, zász-lókód, hieroglifák. De mi a helyzet a fémek és sók kristályrácsával, vagy ahópehellyel, amelyeket mikroszkóppal vizsgálunk? Távcsövek segítségévelmegfigyeljük a csillagos eget, és ily módon – ahogy hétköznapi nyelvenmondjuk – „információt” szerzünk a csillagokról. A kriminalista „informáló-dik” a tetthelyen, és a feltűnő megfigyelésekből levezeti közvetett bizonyíté-kait. A paleontológus kagylóhéjakat vizsgál egy geológiai rétegben. A termé-szettudós „olvas a természet könyvében”, és ezáltal új ismeretekhez jut. Cél-tudatosan végrehajtott mérések segítségével a technikában új törvényszerűsé-geket ismernek fel, amelyek képletekként leírva rengeteg információt tartal-maznak. Az utóbb említett példák közül vajon amelyek tartoznak értelmezésitartományunkhoz, és melyek esnek kívül rajta?

Bár a definíciók korlátoznak, ugyanakkor pontosítanak is: Egy a hét-köznapi nyelvben is használt fogalom tudományos definíciója pontosítástigényel. Tehát pontosító, de egyben korlátozó hatása is van. Egy definícióakkor jó, ha segítségével mindazok a területek kizárhatók, amelyekben nemalkalmazhatók a természeti törvények. Minél egyértelműbb az értelmezésitartomány, annál pontosabb következtetések vonhatók le.

A tudományban gyakran olyan szakkifejezéseket használnak, amelyek ahétköznapi nyelvben is előfordulnak (jelen esetben: energia, információ).A tudományban az elnevezéseknek egyértelműnek és világosan körülírtnakkell lenniük, ezért jelentésüket megfelelő definíciókkal pontosítani kell.A tudományos használatban a szavak jelentése a legtöbb esetben szűkebb,mint a hétköznapi nyelvben (részhalmaz).

8. Az információ értelmezési tartománya 105

21. ábra: Olyan fogalmak tudományos alkalmazása, amelyek a hétköznapinyelvben is használatosak

Az energia példája: A definíciók szükséges pontosítását szemléltetendő,tekintsük például az energia fogalmát (21. ábra fent). A szó a 18. századbankeletkezett a francia énergie szóból, amely viszont a latin energia (= haté-konyság) ill. a görög energeia (= ható erő) szóból származik. A hétköznapinyelvben ezt a szót nagyon széles értelemben és különböző helyzetekbenhasználjuk: Ha valaki valamit nyomatékosan és határozottan csinál, akkorcélja érdekében „minden energiáját latba veti”. Ha valaki erős és edzett, ak-kor „duzzad az energiától”. Ha valaki nagy testi és szellemi erővel rendelke-zik, akkor „nagy tetterejéről és energiájáról” beszélünk. Ugyanezt a szót

energia a fizikában:energia = erő x út

energiahétköznapi hasz-nálatban

információhétköznapi hasz-nálatban

Az információ a természet-tudományos információ-elmélet

szerint tartalmaz:statisztikát, szintaxist, szemantikát,

pragmatikát, apobetikát


azonban a fizikában is használják, mégpedig egy természeti törvény, az ener-giatétel leírására. Ebben az összefüggésben szűkíteni kell a hétköznapinyelvben gyakran túl tág értelmezést. Így a fizikában az energia definíciója:erő x út, ahol a pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy az erőt az út irá-nyában kell számítani. Ezzel az energiát egyértelműen definiáltuk, és egybenmagunk mögött hagytuk az összes hétköznapi jelentését.

Ugyanezt kell tenni az információ fogalmával. Nagyon pontosan meg kellmondanunk, mit értünk információn természettudományos értelemben (21.ábra lent). Miután ezt megtettük, akkor – akárcsak az energia fogalma esetén– magunk mögött hagyjuk a hétköznapi nyelvben továbbra is érvényes összesjelentést, és minden esetben, amikor természettudományos információelmé-letről beszélünk, az alábbiakban leírt pontos meghatározást használjuk.

Az információ helyettesítő funkciója

Az értelmezési tartomány behatárolásához az információ egy jellegzetestulajdonságát használjuk, nevezetesen helyettesítő funkcióját. Az információugyanis sohasem maga a dolog (tárgy) vagy a tényállás (esemény, gondolat),hanem a kódolt jelek helyettesítik azt, amiről beszélnek (vagy írnak). A való-ságot vagy a gondolati rendszert a legkülönfélébb szimbólumok helyettesítik(lásd 5.2 alfejezet). Az információ tehát mindig a létező dolgok absztrakt áb-rázolása:

– Az újságban olvasható betűsorozat például egy olyan eseményt helyette-sít, amely tegnap történt – tehát nem a jelenben –, ráadásul egy másik or-szágban, tehát semmiképpen sem az információátvitel helyén.

– A DNS-molekula genetikai betűi azokat az aminosavakat helyettesítik,amelyek csak később állítódnak elő és építődnek be egy fehérjemolekulá-ba.

– Egy regény betűi személyeket és cselekedeteiket helyettesítik.– Egy partitúra hangjegyei azt a zenedarabot helyettesítik, amelyet később

hangszereken megszólaltatnak– A benzol kémiai képlete egy folyadékot helyettesít, amelyet a kémiai

laborban üvegbe töltenek.

A helyettesítő funkció a természettudományosan definiált információ alap-vető tulajdonsága, amit az alábbi két egyenértékű tétellel (1 és 1a) szeretnénkkiemelni:

1. tulajdonság: Az információ nem maga a dolog vagy a tényállás, hanemolyan anyagi realitások (pl. tárgyak, fizikai, kémiai vagy biológiai állapotok)vagy szellemi összefüggések (pl. problémafelvetések, tervek, ötletek, prog-


ramok, algoritmusok) absztrakt ábrázolása, amelyeknek az információcsereidőpontjában általában nem kell jelen lenniük, és (érzékeinkkel) érzékelhető-nek vagy mérhetőnek lenniük.

Ha az információ által leírt történés nem megfigyelhető, akkor az infor-mációt helyettesítő írásjeleket (vagy más jeleket) egy megfigyelhető mennyi-ség ábrázolja, amely például látható (az írás olvasható), tapintható (Braille-írás vakok számára) vagy hallható (beszélt nyelv). Az 1. tulajdonságot rövi-debben is megfogalmazhatjuk:

1a tulajdonság: Az információ mindig helyettesítő funkciót tölt be.A valóság és a kódolás közötti megfeleltetés szellemi folyamat eredménye.

Az 1a tulajdonság más szemszögből fejezi ki azt, hogy az információ nemaz anyag tulajdonsága, hanem szellemi termék (lásd a 3–5. tételt a 4.3 alfeje-zetben és a TTI-2 tétel magyarázatát a 7. fejezetben). Az információ mindigfeltételez egy szellemi alkotót, aki elvégzi a valóság és az absztrakt kódolásszabad megfeleltetését.

A fenti jellegzetes tulajdonság segít nekünk abban, hogy egyértelműenbehatároljuk az információ fogalmát. A 22. ábrán az információ tartományaivilágosan elkülönülnek a többi tartománytól: Ha a realitásokat közvetlenülmegfigyeljük (közvetlen látás, hallás, mérés), akkor ezek a folyamatok nemtartoznak értelmezési tartományunkhoz. Ha azonban egy kódrendszert alkal-mazunk, amely valami mást helyettesít, akkor az értelmezési tartományonbelül vagyunk, és az összes felsorolt tétel teljes mértékben érvényes.

A 6. fejezetben már adtunk egy definíciót az információra, mégpedig egytétel formájában, egy kiegészítő ábrával. A 22. ábrán ezenkívül láthatókmindazok a tartományok is, amelyek nem tartoznak az információ értelmezé-si tartományához. Ez az ábra alapvető fontosságú.

A 22. ábra szerint az információnak elvileg négy lehetséges értelmezésitartománya van (A, B, C, D), amelyek világosan elhatárolhatók egymástól.A jelen könyvben kidolgozott és részletesen tárgyalt természettudományosinformációelmélet csak az A tartományra érvényes. Kritériumokra van szük-ségünk ahhoz, hogy minden ismeretlen rendszer esetén eldönthessük, melyiktartományba tartozik. Mivel a jelen könyvben felsorolt, információra vonat-kozó természeti törvények kizárólag az A tartományban érvényesek, abszolúttalálati pontossággal meg kell tudnunk mondani, hogy azon belül vagy kívülvagyunk. Vizsgáljuk meg pontosabban az A – D tartományokat:

Az A tartomány: A 22. ábra szerint az információ értelmezési tartomá-nyához csak olyan rendszerek tartoznak, amelyeknél egy kód használatasorán a tárgyi és eszmei dolgok absztrakt ábrázolás útján jutnak kifejezésre.A megadott példák esetén (könyv, újság, számítógép-program, DNS-



molekula, hieroglifák) ez teljesül, tehát ezek a megjelölt tartományon belülvannak. A valóság közvetlen megfigyelése esetén (pl. csillag, ház, fa, hópe-hely) hiányzik ez a helyettesítő funkció és absztrakció, tehát ezek nem tartoz-nak az információ értelmezési tartományához. A megállapított értelmezésitartományon belül a kidolgozott tételek a természeti törvények érvényességé-vel bírnak.

Figyelemre méltó módon a DNS-molekulák genetikai információjukkalaz értelmezési tartományon belül vannak. Amint látni fogjuk, itt egy valódikódrendszerről van szó. A három-három kémiai betűből álló triplettek egybizonyos aminosavat kódolnak. Az itt információként ábrázolt aminosavakazonban még nem léteznek. Amit itt az információ csupán helyettesít, az egykésőbbi folyamatban szintetizálódik. Ebben az esetben világosan felismer-hető a fent említett 1. tulajdonság.

Hogyan kell hát eljárnunk egy ismeretlen rendszer esetén, hogy egészenbizonyosak legyünk abban, hogy az A tartományon belül vagyunk?A helyettesítő funkcióról már beláttuk, hogy nagyon fontos tulajdonság.Ennek hiánya lehetővé teszi, hogy egy rendszert a D (vagy C) tartománybasoroljunk, de megléte vajon elegendő-e az A tartományba való soroláshoz?Sajnos nem, hiszen vannak rá példák, hogy a helyettesítő funkció megvan, arendszer mégsem tartozik az A tartományhoz (lásd 9. fejezet, 3. példa: pla-kettek a Pioneer-szondán). A helyettesítő funkció tehát az A tartománybasorolás szükséges, de nem elégséges feltétele1.

1 Szükséges és elégséges feltétel: E két fogalom központi szerepet játszik a matematikában.

Egy feltétel szükséges, ha egy tényállás (T) bekövetkezéséhez feltétlenül teljesülnie kell. Haviszont ismerünk egy olyan feltételt, amelynek teljesülése elegendő T bekövetkezéséhez, ak-kor elégséges feltételről beszélünk. Ekkor T bizonyossággá válik. Példa: Ahhoz, hogy egydifferenciálható f(x) függvénynek egyáltalán legyen szélsőértéke (maximuma vagy minimu-ma), szükséges, hogy f ’(x) = 0 teljesüljön. Az f ’(x) = 0 egyenlet megoldása megadja a szél-sőérték(ek) x0 abszcissza-értékét. Ahhoz, hogy az x0 helyen minimum legyen, még teljesülniekell az f ’’(x0) > 0 feltételnek is. Vagy rövidebben fogalmazva:A minimum szükséges feltétele: f ’(x) = 0 megadja az x0 abszcisszát.A minimum elégséges feltétele: f ’’(x0) > 0.

22. ábra: Az információ értelmezési tartománya a Természettudományos Információ-elmélet (TTIE) alapján. A tudományos definíció csak az A tartományra vonatkozik, éscsak itt érvényes az információra vonatkozó összes természeti törvény. A „B, C és D”tartomány kívül esik eme értelmezési tartományon, ezért a TTIE itt semmilyen kije-lentést nem tehet. E négy tartomány a következőképpen jellemezhető:

A: kóddal és szemantikával rendelkező rendszerek,B: kód nélküli, de szemantikával rendelkező rendszerek,C: kóddal rendelkező, de szemantika nélküli rendszerek,D: kód és szemantika nélküli rendszerek


Mi hát az A tartományhoz tartozás elégséges feltétele? Emlékezzünkaz információnak a 6. fejezetben adott definíciójára:

Információról akkor beszélhetünk, ha a megfigyelt rendszerben mind az öthierarchikus szint – statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika, apobeti-ka – előfordul.

Ez a definíció lehetővé teszi számunkra, hogy az elemezendő rendszertbiztonsággal besorolhassuk az A tartományba. Ha egy ismeretlen rendszerbenaz információ mind az öt szintjét megtaláljuk, akkor biztosak lehetünk ben-ne, hogy A-n belül vagyunk. Ha a konkrét esetben mégsem vagyunk egészenbiztosak a hozzárendelésben, akkor segítségül hívhatjuk a helyettesítő funk-ciót mint szükséges feltételt. Ha ez nem teljesül, akkor egyértelműen kívülvagyunk az A értelmezési tartományon. Ha meggyőződtünk róla, hogy azismeretlen rendszer az A tartományhoz tartozik, akkor felhasználhatjuk azinformációra vonatkozó tíz természeti törvényt.

A Természettudományos Információelmélet tételei csak az A tartománybanalkalmazhatók (lásd 22. ábra).

Tekintsük még egyszer a világűr-plakettet (lásd 23. ábra): Vajon melyiktartományhoz tartozik? Tudjuk, hogy ezt a plakettet egy rakétára rögzítették,hogy – hétköznapi nyelven fogalmazva – a világmindenségben esetleg létezőmás lényeket „informálják” arról, hogy itt a földön olyan lények élnek, ami-lyeneket a plakett ábrázol. Ez a rajz tehát teljesíti a helyettesítő funkció fel-tételét, a rajz viszont nem teljesíti az információ öt szintjére vonatkozó felté-telt: Hiányzik a két legalsó szint, a statisztika és a szintaxis. A rajz nem úgykeletkezett, hogy egy jelkészletből jeleket válogattak ki és ezeket az „infor-máció” ábrázolására használták. Itt olyan esettel állunk szemben, amely nemtartozik sem az A, sem a C, sem a D tartományhoz, ezért be kell vezetnünkegy további tartományt (B).

A B tartomány: Ehhez a tartományhoz tartozik az összes többi mestersé-ges rendszer (természetben elő nem forduló képződmény, mesterséges ké-szítmény), amely nem tartalmaz az A tartomány szerinti jelrendszert. A Btartományhoz tartozó összes képződményről elmondható, hogy ezek is intel-ligencia felhasználásával készültek, de itt ez másképpen bizonyítható. Az amegállapítás, hogy a tekintett tárgy (pl. csésze, váza, asztal, fénykép, fest-mény) intelligencia segítségével készült, mindennapi tapasztalatunkon alap-szik, és nem természeti törvényeken, mint az A tartomány esetében.


A C tartomány: A 22. ábra szerint ez a tartomány is az értelmezési tar-tományon kívül fekszik. D-vel ellentétben itt használnak kódrendszert, de aszámsorozatok véletlen folyamatok által keletkeznek (pl. véletlenszám-generátor egy számítógépen). Ezeket a sorozatokat az tünteti ki, hogy nincsszemantikájuk. Vagy másképp kifejezve: Nem egy valóságos dolgot vagygondolatot helyettesítenek. Ha elénk tesznek egy olyan betű- vagy számsoro-zatot, amelyben nem ismerünk fel semmilyen szemantikát, akkor két lehető-ség van: Lehet véletlen sorozat, és akkor bizonyosan a C tartományhoz tarto-zik, de lehet kódolt szöveg is, és akkor az A tartományba tartozik. A problé-mát három, egyenként 42 számjegyből álló sorozattal szemléltetjük:

1. sorozat: 141 592 653 589 793 238 462 643 383 279 502 884 197 1692. sorozat: 472 805 379 555 421 141 107 373 882 049 594 865 210 3743. sorozat: 001 001 000 011 111 101 101 010 100 010 001 000 010 110

Első pillantásra mindhárom sorozat véletlennek tűnik. Ha alaposabbanmegvizsgáljuk őket, felismerjük, hogy az 1. sorozat π (= 3,14159…) első 42jegyét adja meg a tizedesvessző után. A 3. sorozat sem véletlen sorozat: Itt avessző után álló első 42 jegy nem a szokásos decimális (tizedes) ábrázolásbanvan megadva (mint az 1. sorozat esetén), hanem bináris ábrázolásban(11,001001…), ahol csak a 0 és 1 számjegyek fordulnak elő. Csak a 2. soro-zat valódi véletlen számsorozat.

A π az a tényező, amivel egy kör átmérőjét be kell szorozni, hogy meg-kapjuk a kerületét (k = π · d; szemantika). Az alkalmazott matematikában (pl.a fizikai és mérnöki számításokban) π-nek központi szerepe van (pragmati-ka). A kívánt eredményekhez π segítségével jutnak el (apobetika).

Mivel Chaitin szerint egy sorozat véletlen volta nem bizonyítható [C1], azA ill. C tartományba való sorolást illetően megmarad egy elvileg kiküszöböl-hetetlen bizonytalanság. Ha egy közlés alapján tudjuk, hogy a sorozat vélet-len, akkor egyértelműen C-be sorolandó. Ha semmit sem tudunk mondaniróla, akkor elhamarkodottan nem szabad A-ba sorolnunk. Ha indokolatlanulA-ba sorolnánk, akkor a következtetéseink is tévesek lennének.

A D tartomány: Lehet, hogy elbizonytalanítanak minket az olyan esetek,amikor hétköznapi nyelven információról beszélünk, de nem vesszük figye-lembe, hogy már bevezettünk egy tudományos információfogalmat. Ha pél-dául egy csillagot vizsgálunk távcsővel vagy egy hópelyhet mikroszkóppal,akkor – hétköznapi nyelven fogalmazva – több információt szerzünk ezekrőla rendszerekről. Ezekben az esetekben azonban magát a valóságot figyeljükmeg. Ilyenkor segítségünkre lehet az információ helyettesítő funkciója mintkritérium. A valóság megfigyelésekor nem egy kódrendszert vizsgálunk,


hanem magát az objektumot. Ezért a csillagok és a hópelyhek egyértelműen aD tartományban vannak.

Ismeretlen rendszer besorolása: A fenti magyarázatok alapján világos,hogy egy ismeretlen rendszer elemzése és besorolása az A, B, C, D tartomá-nyok valamelyikébe majdnem mindig sikerül. Ennek ellenére van néhányeset, amikor a döntés elvi okokból nem lehetséges.2 Csak az A tartománybantudunk nagy horderejű következtetéseket levonni, méghozzá a természetitörvények meggyőző erejével, például ahogy az energiatétel kizárja a perpe-tuum mobile létezését.

2 Nem (vagy előzetesen nem) lehetséges a döntés: Annak, hogy olykor nem tudjuk eldönteni,

vajon a vizsgált rendszer az A vagy a C tartományba tartozik-e, három különböző oka lehet:a) Bár információról van szó, az alkalmazott nyelvrendszer ismeretlen számunkra, úgyhogya szemantika rejtve marad előttünk. Ilyenkor nyitva kell hagynunk a kérdést, hogy a rendszeraz A tartományhoz tartozik-e.b) Véletlen sorozatról van szó. Ha a sorozat forrása vagy keletkezése ismeretlen, a véletlen-szerűség bizonyítása elvileg lehetetlen. Ilyenkor a rendszert nem sorolhatjuk bizonyossággala C tartományba.c) Kódolt üzenetről van szó, amelyet (még) nem tudunk dekódolni. Így ez a rendszer sem so-rolható (előzetesen) az A tartományba.

9. Példák az információ fogalmának korlátozására 113

9. Példák az információ fogalmánakkorlátozására

A Természettudományos Információelmélet tervezetéről tartott előadásaimután mindig a következő megfigyelést tettem: A hallgatóság mindig gyorsanés jól megértette az egész tervezetet, de amikor arról volt szó, hogy konkrétpéldák esetén eldöntsék, vajon az adott ismeretlen esetben az értelmezésitartományon belül vagy kívül vagyunk, akkor bizonytalanságot vettem észre.Felszólításomra, hogy nevezzenek meg olyan példákat, amelyek cáfolják atermészeti törvényeket, a szakemberek kivétel nélkül olyan rendszereketemlítettek, amelyek nem tartoznak az értelmezési tartományhoz. Az ismeret-len rendszerek vizsgálatakor a központi kérdés így hangzik:

Az értelmezési tartományban vagyunk-e?

Az alábbiakban részletesen foglalkozunk ezzel a fontos kérdéssel, amit na-gyon különböző példákon keresztül demonstrálunk:

1. példa: Fraunhofer-vonalak

Joseph von Fraunhofer német fizikus (1787–1826) a fény hullámhosszánakabszolút mérésére szolgáló diffrakciós rács (milliméterenként 300 karcolás)feltalálója, valamint a róla elnevezett Fraunhofer-vonalak felfedezője. Meg-felelő körülmények között minden kémiai elem képes bizonyos fényhullámo-kat abszorbeálni (elnyelni), amelyek a spektrumban éles fekete vonalakkéntjelennek meg. Ennek során az energiát az atomok nyelik el. Fraunhofer a napspektrumában ilyen fekete vonalakat fedezett fel. Ma már sok ezer ilyenvonalat ismerünk. Ezek kivétel nélkül abszorbciós vonalak, vagyis a napfényfolytonos spektrumából a nap és a föld felszíne közötti úton meghatározott,jellegzetes hullámhosszak abszorbeálódnak. Ezt a kioltást a különböző (több-nyire a nap és részben a föld atmoszférájában található) elemek okozzák,amelyek gáz állapotban vannak.

Az atomspektroszkópiából ismert spektrumokkal való összehasonlítás ré-vén minden Fraunhofer-vonal egyértelműen hozzárendelhető egy meghatáro-zott kémiai elemhez. Ily módon lehetséges elvégezni a felső napatmoszféraszínképelemzését.

Fraunhofer 1815-től kb. 500 spektrumvonalat katalogizált, és ennek sorána vonalakat először az A – H betűkkel jelölte. A legjellegzetesebb vonalakatma is így nevezik, mint például a nátrium D-vonalainak dublettjét (D1-vonal:589,59 nm, D2-vonal: 589 nm; két közvetlenül egy más melletti színképvo-

9. Példák az információ fogalmának korlátozására114

nalat dublettnek nevezünk) vagy a kalcium H- és K-vonala (H-vonal: 396,85nm; 393,37 nm). A nap színképének ma már több mint 25 000 vonala ismert.

Tényállás: A napfény spektrumában talált Fraunhofer-vonalak a csillagá-szati spektroszkópiában a kémiai elemek azonosítására szolgálnak egy meg-figyelt csillagon. A színképvonalak bizonyos értelemben egy kémiai elem„ujjlenyomatát” alkotják, amely alapján az elem kimutatható például egycsillagban vagy egy gázködben.

Kérdés: Vajon egy kémiai elem és egy abszorpciós vonal ilyetén össze-rendelése esetén egy kódrendszerről van szó, úgyhogy az információ értel-mezési tartományán belül vagyunk?

Válasz: Mint azt megmutattuk, a Fraunhofer-vonalak esetén tisztán fizi-kai tulajdonságokkal van dolgunk, miszerint egy bizonyos kémiai elem je-lenléte esetén általában több hozzátartozó hullámhossz abszorbeálódik. Ittnincs szó „szabad megállapodásról”, vagyis ezek a „jelek” nem valamilyenjelkészletből származnak, amely szabad és tudatos megállapodás alapján jöttlétre, amint azt a TTI-5 törvény megköveteli, hanem fizikai tulajdonságokszabják meg őket. A vonalak tehát nem képviselnek semmilyen kódot, amely-nek segítségével más jelentéstartalmak is ábrázolhatók lennének. Minden másesetben is, amikor fizikai tulajdonságok alapján nyerünk ismereteket (pl.pulzáló csillagok jelei, hópelyhek struktúrái), ezek az azonosítási jegyek nemtartoznak az információ értelmezési tartományához. A Fraunhofer-vonalaktehát a 22. ábra D tartományába sorolandók. Vagy rövidebben érvelve: A 16.tétel (6. fejezet) szerint itt nem áll fenn egy másik „kódrendszer” választásá-nak szabadsága, amely ugyan ugyanazokat a kémiai elemeket jelöli, de ehhezmás vonalkombinációkat használna. Ez az eset tehát kívül esik az A értelme-zési tartományon. Így is fogalmazhatunk: Bár a helyettesítő funkció mint azinformáció szükséges feltétele megvan, de hiányzik a szükséges öt szint.

2. példa: Négy különböző betűsorozat

Az 1. táblázat négy különböző betűsorozatot mutat (beleértve az írásjeleket),egyenként 450 betűvel, amelyek 9 sorba vannak elrendezve. Az 1. blokkbanfelismerhetjük a Húsvéti sétát Goethe Faustjából, amelynél egyértelműenmegtalálható az információ mind az öt szintje. Tehát az információ értelme-zési tartományán belül vagyunk (A tartomány a 22. ábrán).

A 2. blokk első pillantásra véletlen sorozatnak tűnik, és akkor az értelme-zési tartományon kívül lenne. Azonban, amint azt a jobboldali oszlopbólmegtudjuk, a 2. blokk kódolással állt elő az 1. blokkból. Egyszerűen mindenbetűt egy másikkal helyettesítettem (pl. az összes A betűt U betűvel, az ösz-szes B betűt R betűvel, … , az összes Z betűt K betűvel). A 2. blokk tehátvisszavezethető a Húsvéti sétára, így ismét az értelmezési tartományban van.


Sz. 4 különböző karaktersorozat9, egyenként 50 karakterből álló sorban

Melyik karakterso-rozat képviselinformációt a

„Természettudo-mányos Informá-cióelmélet” sze-

rint?

Szöveg:Húsvéti séta(Johann W.

Goethe)

Kódolás lineárishozzárendeléssel:

A → UB → RC → L

…Z → K

Kódolásegy dátum segít-

ségével:VOM EISE BEFREIT SIN07108107108107108107

VVN MJSL.BMGRLJTFTIU

Karaktersorozategy véletlenszám-

generátorsegítségével

1. táblázat: Négy különböző betűsorozat. Vajon a négy blokk közül melyikképvisel információt és melyik nem?


A 3. blokk szintén véletlen sorozatnak tűnik. De itt is az 1. blokk rejtjele-zéséről van szó. Rejtjelkulcsként itt egy dátumot használtam (07.10.1981)1.A titkosított szöveghez úgy jutunk, hogy ezt a dátumot folyamatosan és is-métlődően az eredeti szöveg betűi alá írjuk: 071081071081… Az ábécébenannyi betűvel megyünk tovább, amennyit a betű alatt álló mindenkori számmegad, majd az így kapott betűt írjuk az eredeti helyére. A 3. blokk ily mó-don keletkezett. Tehát ez a betűsorozat is egyértelműen az információ értel-mezési tartományához tartozik.

De hogyan ítéljük meg a 4. blokkot? Itt nincs olyan kulcs, amely lehetővétenné a betűsorozat értelmes szöveggé alakítását. A sorozatot egy véletlen-szám-generátor segítségével készítettem, ezért egyértelműen a 22. ábra A tar-tományán kívül van, és a C tartományba sorolandó. (Megjegyzés: Egy isme-retlen sorozat véletlenszerűsége nem bizonyítható).

23. ábra: Plakettek a Pioneer-10/11 űrszondákon

1 Ez az a nap, amikor a Természettudományos Információelméletet (akkoriban még nem így

neveztem) először adtam elő tudományos közönség előtt (a Szövetségi Fizikai-TechnikaiIntézet (PTB) 37. Szemináriuma Braunschweigban, 1981. október 6. és 7. között).


3. példa: Plakettek a Pioneer-10/11 űrszondákon1972. március 3-án először küldtek „földi üzenetet” a világmindenségbe azamerikai Pioneer-10 űrszondával, amikor az a Jupiter felé indult. A Jupitermegfigyelése után a szonda kb. 11 km/s sebességgel elhagyta a naprendszertaz Orion csillagkép irányába. Magával vitt egy 15 x 22,5 cm méretű lemezt,amelybe bevéstek egy képet (lásd 23. ábra), amelyet aztán a Pioneer-11szonda is magával vitt. E mögött a következő ötlet állt: Ha valahol a világűr-ben intelligens lények megtalálják a szondát, akkor a kép alapján felismerhe-tik, hogy a világűr egy másik helyén olyan élőlények élnek, akik úgy néznekki, mint a képen ábrázolt emberpár. Hétköznapi nyelven azt mondanánk:A plakettek „informálják” azokat a lényeket, hogy itt vagyunk.

Ha a plaketteket a Természettudományos Információelmélet alapján ítél-jük meg, akkor érvényesek szigorú definíciós szabályaink, és eszerint ez arendszer kívül van az értelmezési tartományon. Ez azzal indokolható, hogy ittegy képpel (kód nélküli mesterséges rendszerrel) van dolgunk, és nem jelekegy sorozatáról, amelyek egy jelkészletből származnak. A plakett tehát a 22.ábra B tartományába tartozik.

A képek, festmények, fényképek és rajzok ugyan mindig intelligens cse-lekvés által keletkeztek, de nem azáltal jöttek létre, hogy egy szabadon defi-niált jelkészletből különféle jeleket választottak ki az információ ábrázolásá-ra. Így is fogalmazhatunk: Ezekben az esetekben hiányzik a statisztika és aszintaxis szintje. A TTIE információ-definíciója szerint azonban mind az ötszint szükséges ahhoz, hogy egy ismeretlen rendszert információként azono-síthassunk.

4. példa: Váza a MarsonKépzeljük el gondolatban, hogy a néhány év múlva, amikor először szállnakle emberek a Marsra, ott egy csodálatos formájú vázát találnak. Vajon milyenkövetkeztetésre jutnánk? Magától értetődően feltételeznénk, hogy ezt a re-mekművet intelligens lények alkották, akik korábban ott jártak. Miért len-nénk ebben olyan biztosak? Nos, ilyen műalkotások nem keletkeznek csakúgy maguktól az anyagból. De vajon ábrázol-e a váza információt definíciónkértelmében? Nem, mert sehol sem találunk olyan jelkészletet, amelynek se-gítségével információt lehetett volna ábrázolni. Szögezzük le: Ez a feltétele-zett váza nem az A, hanem a B tartományba tartozik a 22. ábrán.

5. példa: Információ csupán egyetlen jellelAz információ ábrázolására használt jelkészlet a legegyszerűbb esetben akáregyetlen jelből is állhat. Ha ez szabadon alakították így és másként is alakít-hatták volna (tehát nem fizikailag vagy kémiailag meghatározott), akkor ez azinformáció a 22. ábra A értelmezési tartományába tartozik.


Ismert példák erre a borosüvegeken lévő díszítések. Ezek az adott szőlő-birtokot és a borminőséget jelölik.

További példa az olyan jelkészletre, amelyből adott esetben csak egy jelethasználnak, a közlekedési jelek. E jelek mindegyike egy saját szimbólum-készletet jelképez, mivel mindig egymagában helyezik ki, és csak egy bizo-nyos utasításra vagy tilalomra használják. Noha képszerű ábrákat tartalmaz-nak (pl. kisodródás veszélye, sorompó nélküli vasúti átjáró, útszűkület,gyalogos átjáró), ezek azonban szimbolikus jellegű szabványosított jelek. Ígyaz A tartományba tartoznak, mivel jelszerű jelentést rendelnek hozzájuk.A fényképek és festmények ellenben a B tartományba tartoznak, mivel nemegy definiált szimbólumkészletből származnak.

Az autópályák mellett gyakran találkozunk piktogramokkal, amelyek stili-zált ábrázolásukkal magukért beszélnek, és amelyeknek helyettesítő funkci-ója van (pl. egy ágyszimbólum a szálláslehetőségre utal; a kés és a villa mintpiktogram azt jelzi, hogy a közelben étkezni lehet).

Az országok zászlószimbólumai esetén gyakran több jelet is használnak,hogy azokkal kifejezzenek valamit (pl. a német és az amerikai zászló egyberlini kormányépület előtt egy hivatalos látogatást jelez Amerikából).

6. példa: A DNS-molekulák az élőlények sejtjeibenA DNS-molekulák egyes betűi semmiképp sincsenek fizikailag vagy kémia-ilag meghatározva. Itt világosan felismerjük az információ helyettesítő funk-cióját és az öt szintet is. Tehát a DNS-molekulák egyértelműen a 22. ábraA tartományába tartoznak. Erre a különösen érdekes esetre a következő feje-zetben (Nyolc nagy horderejű következtetés) még egyszer visszatérünk.

7. példa: Elveszett levélEgy nagynéni levelet ír az unokahúgának, amelyben meghívja a születésnap-jára. A levél azonban elvész. Vajon ennek ellenére információról van-e szó?Igen, mert az adó és a vevő nem tartozik az információ definíciójához (lásd14. ábra). A levél az információ mind az öt szintjét tartalmazza (az adó ol-dalán). Hogy a levél nem érkezik el a vevőhöz – és ezzel a vevő oldalán az ötinformációs szint egyike sem realizálódik –, nem kizáró kritérium (lásd amegjegyzést a 15. tételhez, 5.3 alfejezet).

8. példa: Időjárási szondaEgy időjárási szonda egy felszálló időjárási ballonból rádiójelekkel továbbítjaa hőmérséklet, légnedvesség és légnyomás aktuális értékeit a földi állomásegy készüléke felé. A készülékről a szokásos egységekben leolvashatók amért adatok, amelyek automatikusan ráíródnak egy időjárási kártyára. Vajonitt információról van-e szó?


Igen, ez reprodukált információ (lásd 13. fejezet). A mért adatokat aszonda kódolva a földre küldi, a készülék veszi őket, és ráírja egy időjárásikártyára. Az időjárás-jelentést ezen adatok alapján készítik el. Ebben az eset-ben a mind az adó, mind a vevő egy készülék. A TTI-8 szerint (7. fejezet)nem szükségszerű, hogy az információt valaki megértse. Információ-feldolgozó gépek esetén azonban mindig megmondható, hogy őket magukatés hozzájuk tartozó programokat intelligencia gondolta ki és hozta létre. Azalkotónak (pl. mérnök) nem kell látszania.

9. példa: Egy képszimbólumokból álló jelsorozatA 24. ábrán egy tizenegy soros, jelekből álló ábrázolást látunk. Lehet-e ezinformáció vagy nem? Az SZF1–SZF4 szükséges feltételek teljesülnek (lásd5.2 alfejezet), tehát lehetséges, hogy információról van szó. Az A tartomány-hoz (22. ábra) való rendelést illetően azonban mindaddig bizonytalanokvagyunk, amíg nem ismerjük a szemantikus jelentést. A 24. ábra tizenegysora a következőképpen fordítható:

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.A föld még kietlen és puszta volt,a mélység fölött sötétség volt,de Isten Szelleme lebegett a vizek fölött.Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság!És lett világosság.Látta Isten, hogy a világosság jó,elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.És elnevezte Isten a világosságot nappalnak,a sötétséget pedig éjszakának nevezte.Így lett este, és lett reggel: első nap.

Tehát a Biblia első öt verséről van szó (1Móz 1,1–5), amelyeket egy spe-ciálisan megtervezett kód segítségével írtak le. Ezzel az EF1 elégséges felté-tel is teljesül (lásd 5.2 alfejezet), és most már biztosak lehetünk benne, hogy a24. ábra ábrázolása az A értelmezési tartományhoz tartozik. Ez a Juli Gude-hus által kigondolt kódrendszer alkalmas lenne az egész Biblia lefordítására.

10. példa: Egy fénykép interneten keresztül elküldött képfájljaAz információ definíciójának megértése céljából, utolsó példaként tekintsükegy fénykép elküldését. Pontosabban: Írtunk egy cikket egy szakfolyóiratszámára, és a szerkesztőségnek szüksége van egy útlevélfényképre, amely azolvasó számára valamivel többet elárul a szerzőről. Ennek elintézésére akövetkező lehetőségek állnak rendelkezésünkre:


24. ábra: Ez vajon információ?


a) A fényképet egy borítékba tesszük, és a levelet postán elküldjük aszerkesztőségnek.

b) A fényképet egy scannerrel letapogatjuk, hogy egy képfájlt készít-sünk, és a képet e-mailen (elektronikus posta) elküldjük a szerkesztő-ségnek.

c) A szerkesztőség mindkét esetben megkapja a kért képet, és a későbbiolvasó már nem tud különbséget tenni, hogyan érkezett a kép a szer-kesztőségbe.

Tekintsük először az a) esetet: A TTI-8 szerint (7. fejezet) a jelentés hoz-zárendelése egy szimbólumkészlethez szellemi folyamat, amely intelligenciátkíván. A 20. ábra alapján még egyszer grafikusan szemléltetjük az informá-ció keletkezését. Egy fényképfelvétel vagy egy festmény eszerint nem tarto-zik az információ értelmezési tartományába. Gondoljuk meg: Hétköznapinyelven itt is bizonnyal arról beszélnénk, hogy egy kép informál minket egyszemélyről vagy tájról. A TTI értelmében azonban ez nem információ, hi-szen az információ mind az öt szintjének jelen kellene lennie. A statisztika ésa szintaxis két szintje azonban hiányzik, ezért ez az eset nem tesz eleget adefiníciónak (lásd 6. fejezet, D4 definíció).

A b) esetről: Maga az útlevélfénykép az a) esetben nem volt információ,és ez most is igaz. De itt közbejön a kép letapogatásának folyamata, és éppenez jelenti a változást. A kép letapogatása után egy képfájl jön létre, amelyrőlel lehet mondani, hogy egy kilobájtokban pontosan meghatározható memó-riaterületet igényel (statisztikai aspektus). A képfájlnak továbbá jól definiáltfelépítése van, vagyis az összes képpont (pixel) kódolt formában áll rendel-kezésre; hasonlóan a specifikus fájljellemzőket is tartalmazza (szintaxis).Mindezen adatok segítségével a vevőnél lévő dekódoló program képes azeredeti fényképet előállítani. A többi három szint is jelen van: a feladó kiné-zése (szemantika); a feladó a képfájlt e-mailen továbbítja (pragmatika), hogya vevő felhasználhassa a képet (apobetika). Ezzel mind az öt szintet leírtuk,tehát a képfájl az információ értelmezési tartományához tartozik.

10. Nyolc nagy horderejű következtetés122

10. Nyolc nagy horderejű következtetés

Miután részletesen elmagyaráztuk a tapasztalatból nyert információs tételeketés megismerkedtünk az információ értelmezési tartományával, most márlehetőségünk van rá, hogy ezeket céltudatosan és hatékonyan alkalmazzuk.Ebben a fejezetben a következtetés elvét olyan messzire terjesztjük ki,amennyire a tételek megengedik.

Nyolc nagy horderejű következtetésre jutunk majd, amelyek alapvető kér-désekre adnak választ. Mivel mindenben, amit tudományosan teszünk vagygondolunk, elérkezünk egy határhoz, most sem lesz másként. Kérdéseinkazonban túlmennek ezeken, így magasabb rendű információforrásra vanszükségünk, hogy a határokat át tudjuk lépni. Ez az új információforrás aBiblia (lásd 2.8 alfejezet). A Biblia mint legmagasabb szint alkalmas arra,hogy egy következtetés helyességét megvizsgáljuk. A megfelelő bibliai he-lyeket is meg fogjuk nevezni, de többnyire lábjegyzetekben fogjuk őket idézni

Az eljárásmód a következő:

1. A következtetést röviden megfogalmazzuk egy keretben.2. Mivel a keretben kiemelt következtetés nem mindig érthető azonnal,

ezt követően részletesen megindokoljuk az információval kapcsolatostermészeti törvények segítségével.

3. Utolsó lépésként megvizsgáljuk az eredményt a Biblia segítségével.

Tudatában vagyok, hogy a következtetések nagy horderejűek, és hogymegdöntenek olyan elméleteket, amelyek sok olvasó számára kedvesek. Azevolucionista eszméknek a médiában és az iskolában való túlkínálata miattsokan hajlanak arra, hogy az evolúciótant valami végleges dolognak tartsák.Nekünk azonban az a dolgunk, hogy megtaláljuk az igazságot.

A könyvekkel kapcsolatban szerzett tapasztalataim alapján a következőmegfigyelést tettem: Ha téves eszmék terjesztéséről van szó, a legtöbb eset-ben igen nagy erőfeszítésre van szükség (pl. a szekták tanai, az evolúciótan,az üreges világ elmélete). Az igazság ellenben gyakran röviden és frappánsanmegfogalmazható1, és viszonylag kis fáradsággal megindokolható. Talánezért van az, hogy itt csak egyetlen fejezetre van szükségünk ahhoz, hogyfelismerjük több széles körben elfogadott, tudományosnak deklarált elmélettéves voltát.

1 Jézus János 14,6-ban valami mindnyájunk számára fontosat mond, nagyon rövid formában:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

10. Nyolc nagy horderejű következtetés 123

Következtetések és a Biblia: A Bibliában számos példát találunk a kö-vetkeztetésre, amelyek közül itt most kettőt ragadunk ki, hogy megmutassuk,hogyan alkalmazzák ott ezt az elvet:

1. Helyes következtetés: Mózes elhívásakor Isten így mutatkozik be: „Énvagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”(2Móz 3,6). Máté 22,23–33 beszámol róla, hogy a szadduceusok, akik nemhittek a feltámadásban, egy fogós kérdést tettek fel Jézusnak. Jézus bebizo-nyította nekik a holtak feltámadását, amelynek során a fent említett mondat-ból (2Móz 3,6) indult ki (tény), hogy a következtetés elvét alkalmazza (Mt22,31–32):

„A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondottnektek (2Móz 3,6):

Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Az Isten nem aholtak Istene, hanem az élőké.”

Csodálatos, milyen röviden vezeti le Jézus a feltámadást egy olyan szö-vegből, amelyben a halott és feltámadás szavak elő sem fordulnak. Szeret-nénk röviden elmagyarázni Jézus következtetési módját: Isten lényege az élet(1Jn 5,20), ezért csak élők Istene lehet. De ha érvényes a két tény – a) Istenélet és b) Ábrahám, Izsák és Jákob meghaltak –, akkor – mivel Isten csakélők Istene lehet – Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak fel kell támadnia!

2. Téves következtetés: Amikor egy bénát vittek Jézushoz, először bűnei-nek bocsánatáról szólt neki: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” (Mk 2,5).A jelenlévő írástudók erre úgy reagáltak, hogy megvádolták Jézust: „Hogyanbeszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenenkívül?” (Mk 2,7). Rendelkeztek a tudással: „Csak Isten bocsáthatja meg a bű-nöket” (tény). Ebből helyesen így következtethettek volna: Akkor ennek aJézusnak Istennek kell lennie! Ők azonban tévesen következtettek, és azt gon-dolták, hogy Jézus Istent káromolja.

Most rátérünk arra a nyolc következtetésre, amelyek az információra vo-natkozó természeti törvényekből adódnak:

1. következtetés: Isten létezik!

Mivel az élet minden formájában megtalálható egy kód (DNS- ill. RNS-molekulák) és az információ többi szintje, egyértelműen az információ ér-telmezési tartományán belül vagyunk. Ebből levonhatjuk a következtetést:Itt léteznie kell egy intelligens adónak!

(TTI-3, TTI-6, TTI-7 alkalmazása)


Az evolúciótan képviselői eszméjükkel egy megoldhatatlan probléma előttállnak. Elfogadják, hogy az élőlényekben lezajló folyamatokat a DNS-molekulákban tárolt információ vezérli. De honnan származik ez az informá-ció? Küppers három evolucionista feltevést nevez meg [K4, 57. o.]:

1. A véletlen-hipotézis: A biológiai ősinformáció véletlen módon kelet-kezett biológiai makromolekulák spontán és műszerek nélküli szintézi-se által.

2. A teleológiai feltevés: A biológiai ősinformációt már a makromoleku-lák szintjén élet-specifikus és célirányos természeti törvények eredmé-nyének kell tekinteni.

3. A molekulár-darwinista feltevés: A biológiai ősinformáció biológiai mak-romolekulák szelektív önszerveződése és evolúciója által keletkezett.

Mindhárom esetben egyedül az anyag felelős az információ keletkezésé-ért. Tény: A világ egyetlen laboratóriumában sem mutatták ki kísérletileg,hogy a magára hagyott anyag információt állíthat elő. Tehát a fenti háromhipotézis esetén csupán filozófiai feltevésekről van szó, és nem a való világ-ban megfigyelt tényekről.

Mivel az anyagi világban nem létezik olyan (megfigyeléssel, kísérlettel)bizonyítható folyamat, amelyben magától keletkezik információ, ez mindeninformációra érvényes, amit az élőlényekben találunk. Így a TTI-5 tétel itt ismegkövetel egy intelligens Alkotót, aki a programokat „megírta”.

Az. 1. következtetés egyben az ateizmus cáfolata.Amikor a Dortmundi Egyetemen az információs tételekről beszéltem, az

egyik hallgató magával hozta az előadásra egy ateista ismerősét. Ez a hallot-tak után megjegyezte: „Gitt úr előadása után kényelmetlenül érzem magam.Remélhetőleg hamarosan jön valaki, aki megcáfolja tételeit.”

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: A Biblia számos kije-lentésben erősíti meg ezen állítás helyességét:

1 Mózes 1,1: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.”János 1,1+3: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt

az Ige. … Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.”Jelenések 4,11: „Te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és

teremtetett.”


2. következtetés: Isten mindentudó és örök

A DNS-molekulában kódolt információ messze felülmúlja összes jelenlegitechnológiánkat. Mivel adóként egyetlen ember sem jöhet szóba, azt a lát-ható világon kívül kell keresni. Levonhatjuk a következtetést:Az adónak nemcsak rendkívül intelligensnek kell lennie, hanem végtelenülsok információval és intelligenciával kell rendelkeznie, vagyis mindentu-dónak kell lennie.


A TTI-6 tétel szerint minden információátviteli lánc elején egy intelligensszerző áll. Ha ezt a tételt következetesen alkalmazzuk a biológiai információ-ra, akkor itt is szükség van egy intelligens szerzőre. A DNS-molekulákbantalálható az általunk ismert legnagyobb információsűrűség (lásd [G10], [G12]és F1, 2, 3 függelék). Ha továbbá figyelembe vesszük, milyen utánozhatatlanmódon zajlik le például az ember embrionális fejlődése, akkor benyomástszerzünk ennek az információ-vezérelt folyamatnak a zseniális koncepciójá-ról. A TTI-1 tétel miatt elvileg kizárható minden elképzelhető, az anyagbanlezajló folyamat mint információforrás. Az ember, aki bár képes információtelőállítani (pl. levelek, könyvek), szintén kizárható mint a biológiai informá-ció forrása. Így csak egyetlen Szerző marad, aki a mi háromdimenziós vilá-gunkon kívül alkotott.

Az egyik egyetemen tartott, a biológiai információról és a szükséges adó-ról szóló előadásom után egy diáklány ezt mondta nekem: „Tudom, hogy ho-vá akar kilyukadni, amikor az intelligens szerzőről beszél – ezen Istent érti.Ezt annyiban meg tudom érteni, hogy adó vagyis Isten nélkül nem megy adolog. De ki informálta Istent?” Két magyarázat képzelhető el:

a) magyarázat: Világossá vált számomra, hogy ezt a kérdést jól átgon-dolták, és pontos választ igényel. Képzeljük el, hogy ez az isten ugyan lénye-gesen intelligensebb nálunk, mégis megvannak a korlátjai. Tételezzük feltovábbá, hogy annyi intelligencia (ill. információ) áll rendelkezésére, hogyképes beprogramozni a biológiai rendszereket. Ekkor valóban kézenfekvő akérdés: Ki adta neki az ehhez szükséges információt, és ki tanította őt? Nos,akkor egy I1 magasabb rendű információforrásra, tehát egy felettes istenrelenne szüksége, aki többet tud, mint ő. Ha I1 ugyan többet tudna mint isten,de szintén korlátjai lennének, akkor szüksége lenne egy I2 információforrásra– vagyis egy felettes-felettes istenre. Ezzel a gondolatmenettel a lánc tetsző-legesen folytatható lenne: I3, I4, …Ivégtelen. Látható, hogy végtelen sok istenrelenne szükség, ahol a hosszú láncban az (n+1)-edik felettes isten valamivel


többet tudna, mint az n-edik. Csak a „végtelenedik” felettes-felettes-felettes-… istenről2 állíthatnánk, hogy nincsenek korlátjai és mindentudó.

b) magyarázat: Egyszerűbb és kielégítőbb csupán egyetlen Adót (Szer-zőt, Teremtőt, Istent) feltételezni, és megkövetelni, hogy ő végtelenül intel-ligens legyen és végtelenül sok információval rendelkezzen.

Mindkét magyarázat – a) és b) – elképzelhető, de mi a b) következtetésselmár az egyszerűbb mellett döntöttünk. Az információra vonatkozó természetitörvények következetes alkalmazásával jutottunk el idáig. A természeti tör-vényeket háromdimenziós világunk megfigyeléséből vezettük le. Nos, valakikifogásolhatja, hogy olyan törvényeket alkalmaztunk egy természetfelettiSzerzőre, amelyek csak a mi háromdimenziós világunkban érvényesek. Ezértutalunk rá, hogy az adót illetően nem volt szükség korlátozásra. Nyitott kér-dés, hogy világunkon belül vagy kívül létezik. Hogy nagyon is létezhet vilá-gunkon belül is, azt Jézus Krisztus példáján láthatjuk, aki itt volt világunk-ban, mégis minden dolog fölött hatalma volt (Mt 28,18). A természetitörvények Teremtőjeként (Jn 1,1–3) maga nem volt alávetve egyetlen termé-szeti törvénynek sem, és szabadon rendelkezhetett velük (pl. a gravitációkikapcsolása, amikor a Galileai-tengeren sétált; hatalma minden betegség és ahalál fölött).

Ezzel elérkeztünk következtetésünk határáig. Ha többet akarunk meg-tudni az Adó személyéről, ahhoz kinyilatkoztatásra van szükségünk. Itt szólalmeg a személyes hit, hogy tanúsítsuk, a Biblia ez a kinyilatkoztatás arról avégtelenül intelligens Adóról. Az információs tételek segítségével csupánkövetkeztetni tudtunk rá, hogy léteznie kell és mindentudónak kell lennie.

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: Következtetéseink ál-tal pontosan arra jutottunk, amit a Biblia is tanít: Csak egy Isten van: „Énvagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten” (Ézs 44,6). Mivel ő aKorlátlan, a Végtelen, a Mindentudó, neki magának nincs szüksége informá-cióforrásra: „Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta?” (Ézs40,13). Hasonlóan ezt olvassuk Róma 11,33–34 verseiben: „Ó, Isten gazdag-ságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanokaz ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg azÚr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává?” Erre a szónoki kérdésre aszöveg csak egyetlen választ enged meg: senki!

E következtetés további folyományai: Mit jelent az, hogy Isten (a bioló-giai információ forrása, a Teremtő) végtelen? Először utána kell járni ennek agondolatnak, hogy aztán még két tovább következtetést (2. és 3.) vonhassunkle, amelyek Isten végtelen intelligenciájából (mindentudásából) vezethetők le.

2 Az itt használt beszédmód azt a benyomást keltheti, mintha a „végtelen” egy megszámlál-

ható szám lenne, amelyhez eljuthatunk, ha elég sokáig számolunk. De ez nem így van.


1. Isten végtelenül intelligens (mindentudó)

A „végtelen” szót a hétköznapi nyelvben gyakran arra használjuk, hogy meg-nevezzünk valamit, ami térben vagy időben nagyon távol van. Így például aztmondjuk, hogy valami a végtelenül távoli múltban volt, amivel azt akarjukkifejezni, hogy nagyon régen volt. Hétköznapi nyelvünk nem túl pontos, de amatematikában, ahol a „végtelen” fogalmát gyakran használják, mindentnagyon pontosan definiálni kell, hogy számolni tudjunk. Georg Cantor(1845–1918) volt az első matematikus, akinek sikerült valóban megragadniaa végtelent. Ezzel a fejére állította az akkori matematikát azzal, hogy a vég-telenségeket úgy kezelte, mint a többi matematikai mennyiséget.

Ha Isten mindentudó, akkor világos, hogy itt régen elhagytuk a végestartományát. A végtelenben vagyunk, ahol többé nem használhatjuk a meg-szokott módon a a gondolkodás, az összehasonlítás és az értékelés törvény-szerűségeit. Bizonyossággal mondhatjuk: Senki sem áll Isten fölött, és szá-mára nincs olyan kérdés, amit a „nem tudom” mondattal kellene megvála-szolnia. Ezt néhány példa segítségével szeretnénk megvilágítani, hogy tuda-tában legyünk ennek az állításnak a horderejével.

a) Példák a teremtésből: Ahogy a hópelyhek vagy a tölgyfalevelek alak-ja esetén az egész világtörténelem során nem történt ismétlődés, ez ugyanúgyérvényes a föld és az egész világegyetem összes struktúrájára. Istennek tehátpontosan ismernie kell minden egyes atomot – legyen az a nap belsejébenvagy az Androméda-köd százmilliárd csillagának bármelyikében vagy a bil-lió galaxis akármelyikében. Tud minden egyes homokszemről a Szaharábanvagy az Északi-tenger partján; ott sincs ismétlődés. És ugyanúgy ismeri min-den egyes ember összes személyes adatát: cipőméretét, szemszínét, hajszálaivagy testsejtjei számát és az ujjlenyomatok megismételhetetlen struktúráit,mint ahogy minden egyes sejt pillanatnyi folyamatait. Sőt: Ismeri mindegyi-künk eddigi összes gondolatát és cselekedetét

Szeretnénk még megemlíteni egy triviális hétköznapi példát, hogy vilá-gossá váljon számunkra, Isten valóban mindent tud. Ez alól az olyan esemé-nyek sem kivételek, amelyekről azt gondoljuk, hogy véletlenül történtek megvagy mi döntöttünk róluk spontán módon, a szabad akarat alapján.

b) Zsemlevásárlás: Az olvasó képzelje el a következő szituációt: Koránreggel elmegy a pékhez, hogy zsemlét vásároljon. A kínálatban többféle fajtaszerepel: mákos zsemle, rozsos zsemle, többféle lisztből sütött zsemle és egé-szen közönséges zsemle. Még nem döntötte el, melyik fajtából akar venni. Azeladónő tanácsot ad Önnek, és a rozsos zsemlét javasolja, amelyre aznapkedvezményt adnak, ha valaki hármat vásárol. Így spontán módon a hármas


csomag mellett dönt, és vesz még hozzá egy mákos zsemlét, valamint egyközönségeset. Felmerül a kérdés: Vajon Isten előre tudta, hogy mit fog vásá-rolni? „Igen, természetesen!” Vajon a vásárlásnál Ön érvényesíthette szabadakaratát? „Igen!” Vajon Ön úgy érezte, hogy valamilyen módon befolyásoljaaz a tény, hogy Isten előre tudta az eredményt? Egyértelműen: „Nem!”

Sőt: Isten nem csupán öt perccel az Ön üzletbe lépése előtt tudta, hogyanfog végződni a zsemlevásárlása, hanem már a világ teremtése előtt. Ez szem-léletesen példázza Isten végtelen mennyiségű információját!

c) Vajon Isten látott-e már még meg nem született unokát? Mivel ne-hezünkre esik a végtelenben való gondolkodás, szeretnék leírni még egyeseményt, amely segít a megértésben: Egy az USA-ban tartott előadásomután (AiG Konferencia az apologetikáról, 2001.08.30 – 09.02, Indiana) egykb. 35 éves nő a következő kérdéssel fordult hozzám: „Isten látja a jövőt?”Ezt megpróbáltam neki lépésről lépésre megmagyarázni, valahogy így:„A kora alapján feltételezem, hogy még nincsenek unokái. Gyermekei van-nak?” – „Igen, van egy lányom.” – „Ön szerint Isten már most tudja, hányunokája lesz majd?” – „Igen, biztosan!” – „Isten vajon azt is tudja, milyenlesz majd az unokák szem- és hajszíne?” – „Igen, ezt is tudja!” – „És vajonIsten látta is már az unokáit?” A fiatal nő gondolkodott egy ideig, és erre azelhatározásra jutott: Nem, még nem láthatta őket, hiszen még meg sem szü-lettek.

E beszélgetés alapján világossá vált számomra: Még ha sok mindenre ké-pesnek tartjuk is Istent, mégis valahol határt szabunk neki. Ez azonban el-lentmond a végtelenségének – tehát mindentudásának és mindenhatóságának.Visszatérve a fenti kérdésre: Természetesen Isten már látta a még meg nemszületett unokákat, és már ismeri a teljes életútjukat, hiszen a 139. zsoltár 16.versében meg van írva: „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedbenminden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy semvolt meg belőlük.” Ez nehezen felfogható korlátolt értelmünk számára. Ígyáradozott Dávid is: „Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmasazoknak száma!” (Zsolt 139,17).

Nem csodálatos, amikor a Biblia azt mondja, hogy Isten már a világ te-remtése előtt tudott róla, hogy valaha élni fogunk, és hogy a benne való sze-mélyes hitet választjuk vagy nem?3 Talán könnyebben megérthetjük, miértvolt képes látni és hallani a jövőbeli eseményeket János, a Biblia utolsókönyvének szerzője:

Jelenések 21,1: „És láttam új eget és új földet.” 3 Efezus 1,4-5: „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy

szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogadminket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.”


Jelenések 21,1: „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam.”Jelenések 21,3: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől…”Az eddig mondottakból két további következtetést vonhatunk le, amelye-

ket a Biblia alapján is bizonyítunk.

2. Isten mindent átfog

Mivel végtelenségénél fogva tud a tér minden eseményéről, következéskép-pen nincs olyan térbeli tartomány, ahol Isten ne lenne jelen. Ő tehát fölötte álla térnek; Isten nem korlátozható a térben.4 Ha bármilyen kis hely nélkülöznéa jelenlétét5, akkor az csökkentené az ismereteit, ez pedig a mindentudásamiatt (lásd 1.) nem lehetséges. Isten mindent áthat és kitölt, az egész világ-mindenséget és minden egyes embert is. Ezért tanítja a Biblia Isten térbelikorlátozhatatlanságát.6

3. Isten örök

Ha a végtelen Isten számára nincs olyan kérdés, amit ne tudna megválaszolni,akkor nemcsak a jelen és a múlt összes dolga tartozik az ismeretei közé – ajövő sincs rejtve előtte. Ha Isten időben korlátozva lenne, az szintén ellent-mondana az. 1. pontnak. Így következtetés által (a Biblia nélkül!) kitaláltuk,miért áll Róma 1,20-ban7, hogy a teremtés műveiből Isten örök hatalmárakövetkeztethetünk. A Biblia sok helyen tanúsítja, hogy Isten örök.8

Megjegyzések a fenti, a Biblia segítségével levont következtetésekkelkapcsolatban: Láttuk, hogy Istennek a Biblia által tanúsított tulajdonságai –(1.), (2.) és (3.) – kikövetkeztethetők a teremtés műveiből az információravonatkozó természeti törvények segítségével. Ezek ugyanúgy vonatkoznakJézusra is, amint azt a következő bibliai helyek bizonyítják: 4 1Királyok 8,27: „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem

fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!”5 Alternatív gondolati lehetőség lenne, hogy Istennek „végtelen szeme” van, amivel egyidejű-

leg mindenhova ellátna és így mindent láthatna.6 Cselekedetek 17,28: „…mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.”

Zsoltárok 139, 8-10: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, teott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is el-érne, jobbod megragadna engem.”

7 Róma 1,20: „Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világteremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincsmentségük...”

8 Zsoltárok 90,2: „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogvamindörökké vagy te, ó Isten!”


A Kolosséiakhoz írt levél 2,3 verse ezt írja Jézusról: „Benne van a böl-csesség és ismeret minden kincse elrejtve.”

A Kolosséiakhoz írt levél 1,15 verse tanúsítja: „Ő [Jézus] a láthatatlan Is-ten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.”

János 10,30-ban Jézus tanúsítja: „Én és az Atya egy vagyunk.” Így Istenfent említett összes tulajdonsága ugyanúgy Jézusra is érvényes. Ő szinténvégtelenül intelligens, fölötte áll a térnek és örök. Csak a földön eltöltött idejealatt volt egyszerre ember is: „Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsák-mánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgaiformát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernekbizonyult” (Fil 2,6–7).

3. következtetés: Isten mindenható

Mivel az Adó– zseniálisan kódolta a DNS-molekulákban található információt,– megszerkesztette azokat az összetett biológiai gépeket, amelyek dekó-

dolják az információt, és végrehajtják a bioszintézis összes folyamatát,– megalkotta az élőlények összes konstruktív részletét és képességét, arra

következtethetünk, hogy az Adó mindezt így akarta, és nemcsak hatal-masnak kell lennie, de egyenesen mindenhatónak.


A 2. következtetésnél felmerült a kérdés: Honnan szerezte az Adó az in-formációt? Következtetés által arra jutottunk, hogy neki magának végtelen-nek kell lennie, és végtelenül sok információval és intelligenciával kell ren-delkeznie.

Nézzük meg a biológiai gépeket rendkívül összetett funkcióikkal, akkoranalóg módon feltehetjük a kérdést: „Honnan származik az Adó teremtőhatalma?”

Akárcsak a 2. következtetés esetén, ennél a kérdésfeltevésnél is KÉT le-hetőség van:

VAGY– Végtelenül sok adó van, és mindegyik valamivel több hatalommal ren-

delkezik, mint az őt megelőző, ez pedig az előtte lévőnek kevesebb ha-talmat kölcsönzött, mint amivel maga rendelkezik, míg végül a sorban a


legutolsó korlátlan hatalommal rendelkezik (végtelen nagy hatalommal,vagyis mindenható).9

VAGY– Csak egyetlen Adó létezik, aki végtelen nagy hatalommal rendelkezik

(mindenható).

Itt is logikus és egyszerűbb azt mondani, hogy csak egyetlen, de mindenhatóAdó (Isten, Teremtő) létezik.

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: A Bibliába való gondolatiugrás megerősíti ezt a következtetést; Isten ott végtelenül hatalmasnak bizo-nyul, hiszen neki „semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).

4. következtetés: Isten Szellem

Mivel az információ lényegét tekintve nem-anyagi mennyiség, nem szár-mazhat anyagi mennyiségből. Ebből levonhatjuk a következtetést:Az Adónak természeténél fogva nem-anyaginak kell lennie (Szellem).

(TTI-1, TTI-2 alkalmazása)

Még sohasem figyelték meg, hogy az anyag – természettudományos érte-lemben, vagyis mind a öt szinttel (statisztika, szintaxis, szemantika, pragma-tika, apobetika) – magától információt állítana elő. Az információ nem-anya-gi mennyiség, és keletkezéséhez nem-anyagi forrásra van szükség. Az adónéhány tulajdonságát már kikövetkeztettük. Íme egy további tulajdonsága:Lényege szerint nem-anyaginak kell lennie, vagy legalábbis rendelkeznie kellegy nem-anyagi komponenssel.

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: E következtetés he-lyességét is megvizsgálhatjuk a Biblia alapján. János 4,24-ben találjuk aválaszt: „Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igaz-ságban kell imádniuk.”

9 Példa lehet a hatalom szigorúan hierarchikus felosztása a hadseregben, de ott csak véges

hatalommal.


5. következtetés: Nincs ember lélek nélkül

Mivel mi emberek képesek vagyunk információt létrehozni, az nem szár-mazhat anyagi részünktől (testünktől). Ebből levonhatjuk a következtetést:Az embernek rendelkeznie kell egy nem-anyagi összetevővel (lélek, szellem).

(TTI-1, TTI-2 alkalmazása)

A materializmus gondolkodásmódja korunkban széles körben elterjedt.Néhány példa:

Rudolf Virchow patológus (1821–1902) materialista gondolkodású volt.Ezért megállapította, hogy az embernek nincs lelke, mivel számos boncolásaalkalmával nem talált lelket az emberekben.

Friedrich Engels (1820–1895), a materializmus egyik megalapítója ezt ta-nította: „Az anyagi, érzékileg felfogható világ, amelyhez mi magunk is tarto-zunk, az egyetlen valóságos dolog.” Ezzel az embert is merő anyagra redu-kálta.

Az evolúciós és molekuláris biológiában kizárólag materialista módongondolkodnak. A redukcionizmust (vagyis kizárólagos magyarázat az anyagkeretében) egyenesen munkaelvvé tették.

Az információs tételek segítségével a materializmus a következőképpencáfolható: Mindnyájan képesek vagyunk új információt létrehozni. Képesekvagyunk gondolatokat rögzíteni levelekben, tanulmányokban és könyvekben,vagy beszélgetéseket folytatni és előadásokat tartani, és ezzel egy nem-anyagi mennyiséget, nevezetesen információt hozunk létre (semmit sem vál-toztat a lényegen, hogy az információ tárolásához és átviteléhez anyagi hor-dozóra van szükségünk). Ebből egy nagyon fontos következtetést vonhatunkle, nevezetesen hogy (anyagi) testünk mellett rendelkeznünk kell egy nem-anyagi összetevővel is. Az információra vonatkozó természeti törvényeksegítségével így tudományosan is cáfoltuk a materializmus filozófiáját,amelynek legpregnánsabb kifejeződése a marxizmus-leninizmus.

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: A Biblia is megerősítia fenti következtetést, vagyis hogy az ember nem tisztán anyagi. Ehhez sze-retnénk idézni néhány bibliai szöveget:

1Tesszalonika 5,23: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeketteljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelketeket, és testeteket teljes épség-ben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” A test az emberanyagi része, míg a lélek és szellem nem-anyagi jellegű.

Zsoltárok 103,1: „Áldjad, lelkem, az Urat!”Zsoltárok 73,26: „Ha elenyészik is testem és lelkem, szívemnek kősziklája

és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”


6. következtetés: Az ősrobbanás lehetetlen

Mivel az információ nem-anyagi mennyiség, arra következtethetünk, hogyTÉVES a következő megállapítás: „Az univerzum egyedül anyagból ésenergiából keletkezett” (tudományos materializmus)

(TTI-2 alkalmazása)

Továbbá manapság azt állítják, hogy az univerzum egy ősrobbanásnak kö-szönheti eredetét, amelynél kizárólag anyag és energia volt jelen. Minden,amit világunkban ma észlelünk, megfigyelünk vagy mérünk, e felfogás sze-rint kizárólag és bármilyen egyéb „hozzávaló” nélkül ebből a két fizikaimennyiségből keletkezett. Az energia egyértelműen anyagi mennyiség, hi-szen az Einstein-féle tömeg-energia ekvivalencia (E = mc2) összekapcsolja azanyaggal.

Ebben az összefüggésben nem térünk ki azokra a csillagászati kifogások-ra, amelyek ellentmondanak az ősrobbanás-elméletnek. Itt kizárólag az in-formációs tételekre szorítkozunk. Világunkban rengeteg információt találunk,mégpedig az összes élőlény sejtjeiben, de az ember is óriási mennyiségűinformációt produkál, ami a világ könyvtáraiban vagy az egész világot behá-lózó interneten van tárolva. A TTI-1 tétel szerint az információ nem-anyagimennyiség, ezért nem keletkezhetett anyagból és energiából. Tehát az „ős-robbanás gondolati rendszere” téves.

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: A Biblia azt tanítja,hogy a világ nem egy több milliárd évig tartó folyamat során keletkezett, ha-nem isteni teremtés által, hat nap alatt. 2 Mózes 20,11-ben ezt olvassuk:„Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent,ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent.”

7. következtetés: Nincs evolúció

Mivel az információ minden élet alapvető összetevője, amely nem szár-mazhat anyagból és energiából, szükség van egy intelligens Adóra. De mi-vel a kémiai és biológiai evolúció minden elmélete megköveteli, hogy azinformáció egyedül anyagból és energiából keletkezzen (nincs adó), arrakövetkeztethetünk, hogy a kémiai és biológiai evolúció mindeme elméleteés elgondolása (makroevolúció) TÉVES.

(TTI-1, TTI-2, TTI-6, TTI-8 alkalmazása)


Követőinek nagy számát tekintve az evolúciótan korunk legelterjedtebbtanává vált. E tan alapgondolata az, hogy megpróbálja az életet csupán fizi-kai-kémiai szinten magyarázni (redukcionizmus). Bernd-Olaf Küppers, azevolúciótan egyik ismert képviselője beismeri, hogy ez nem megoldható [K5,12–13. o.]:

„Az a tény, hogy nyilvánvalóan nem vagyunk képesek megadni az’élet’ jelenségének egy átfogó fizikai-kémiai definícióját, nem zárja kiaz életjelenségek teljes fizikai-kémiai leírásának lehetőségét, sőt egye-nesen mellette szól.”

A [G14, 85. o.] könyvben már világosan kifejtettük, hogy ez a feltevés té-ves, hiszen minden élet tartalmaz információt – tehát azt a nem-anyagimennyiséget, amely nem tulajdonítható az anyagnak. A redukcionisták na-gyon szeretnék, ha létezne folytonos átmenet az élettelenből az élőbe. Ezelengedhetetlen feltétel az evolucionizmus számára, és ezt Küppers is felis-meri, amikor azt írja, hogy „a folytonos átmenet [az élettelenből az élőbe]egyenesen előfeltétele egy teljes redukcionista magyarázatnak. Végül ezt ígyfoglalja össze [K5, 19. o.]:

„A redukcionista kutatási program feladata és célja az életjelenségeklevezetése egy ilyen feltételkomplexumból egyedül a fizika és a kémiaismert törvényeinek segítségével. Az egész molekuláris biológia ezen amagyarázati elven alapszik.”

Az információ törvények segítségével levonhatunk egy alapvető és nagyhorderejű következtetést: A makroevolúció – vagyis az út az amőbától azemberig – elmélete téves. Az információ alapvető tényező minden élő rend-szer számára. Ha eltávolítjuk, az az élet biztos végét jelentené. Minden in-formációnak – és ez alól az élő rendszerek sem kivételek – szüksége van egyszellemi alkotóra.

Felmerül a kézenfekvő kérdés: Hol van a DNS-molekulákban találhatóinformáció adója? Ő egyáltalán nem kapcsolható ki. Talán ez az információmolekulár-biológiai módon jött létre?

A válasz ugyanaz, mint amit a következő esetekben is adunk:

– Ha az egyiptomi hieroglifákban lévő nagy információmennyiséget te-kintjük, akkor ott egyetlen kövön sem ismerhető fel az adó. Csak kőbevésett nyomait találjuk meg. Mégsem állítaná senki, hogy ez az infor-máció adó és szellemi terv nélkül keletkezett.

– Ha két számítógép össze van kötve egymással, amelyek információtcserélnek és bizonyos folyamatokat indítanak el, akkor sem ismerhető


fel semmi az adóból, de minden információt kigondolt valamikor egy(vagy több) programozó.

– Egy autómosó berendezés tartalmaz egy programot az egyes mosásiciklusokhoz. Amikor áthaladunk rajta az autónkkal, semmit sem lá-tunk az adóból, mégis az intelligens adó által kigondolt program szük-séges feltétele a működésnek.

A DNS-molekulákban található információ RNS-molekulákra vivődik át;ez analóg módon történik, mint amikor egy számítógép információt ad át egymásiknak. A sejtben egy rendkívül összetett biológiai gépezet működik,amely a programozott parancsokat zseniális módon végrehajtja. Bár semmitsem látunk az adóból – ugyanúgy, mint a fenti példák esetén –, de figyelmenkívül hagyása megengedhetetlen redukcionizmus lenne.

Ne csodálkozzunk rajta, hogy a biológiai információ adójának programjaisokkal zseniálisabbak, mint a mi emberi programjaink. Végül is itt – mint aztmár a 2. következtetésnél részletesen elmagyaráztuk – végtelen intelligenciá-val rendelkező Adóról van szó. A Teremtő programja olyan zseniálisan vanmegtervezve, hogy az új feltételekhez való messzemenő alkalmazkodást islehetővé teszi. A biológiában az ilyen folyamatokat mikroevolúciónak neve-zik. Ennek azonban semmi köze az evolúciós folyamathoz, hanem csupánparaméter-optimalizálást jelent ugyanazon a fajon belül.

Röviden: Az információs tételek kizárják a makroevolúciót, ahogy azt azevolúciótan keretében feltételezik10, ellenben a mikroevolúciós folyamatok –gyakran nagymértékű alkalmazkodás egy fajon belül – megmagyarázhatók aTeremtő által készített zseniális program segítségével.

A következtetés megvizsgálása a Biblia alapján: A Biblia a teremtés-történetben újra meg újra hangsúlyozza, hogy minden teremtett növény ésállat a maga fajtája szerint teremtetett. A Biblia első részében ez az állításkilencszer ismétlődik meg:

1Mózes 1,12: „Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájánakmegfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtá-jának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó.”

1Mózes 1,21: „És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekbennyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. Éslátta Isten, hogy ez jó.”

10 Teista evolúciótan: A teista evolúciótan képviselője itt azt állítaná, hogy az evolúciót Isten

indította el vagy irányította, tehát az információs törvények nem sérültek meg . Itt nincs helyarra, hogy közelebbről foglalkozzunk ezzel a különleges tannal. A „Teremtés + evolúció = ?”című könyvben [G2] kimutattam, hogy ez a felfogás szöges ellentétben áll a Biblia kijelenté-seivel.


1Mózes 1,24–25: „Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különfélefajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földiállatokat. És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, akülönféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És láttaIsten, hogy ez jó.”

Az élet eredetének kérdésre adott ilyen világos válasz után, amelyet az in-formációra vonatkozó természeti törvényekből vezettünk le, jogos a kérdés:„Miért ragaszkodnak még mindig olyan sokan az evolúciótanhoz?

Stanley Miller, a biokémia professzora a Kaliforniai Egyetemen (USA)1953-ban mint 23 éves diák megpróbálta laboratóriumban rekonstruálni azélet keletkezését [H3, 225. o.]. Egy légmentesen lezárt üvegkészülékbe né-hány liter metánt, ammóniát és hidrogént, valamint némi vizet töltött. Egyszikrakisüléses készülék villámokat küldött a gázokba, miközben egy fűtőkí-gyó forrásban tartotta a vizet. Amikor Miller elemezte a néhány nap alattkeletkezett sűrű vöröses masszát, magas aminosav-koncentrációt talált benne.Ez az eredmény – gondolják még ma is sokan – arra utal, hogy az élet abból afolyadékból keletkezett, amit J.B.S. Haldane brit kémikus „őslevesnek” ne-vezett.

Amikor 40 évvel a kísérlet után megkérdezték Millert, csak annyit mon-dott, hogy az élet eredetének rejtélye nehezebbnek bizonyult, mint ahogy aztő és mások feltételezték. Az élet eredetének egyetlen jelenlegi hipotézise semmeggyőző. Ezeket „zagyvaságoknak” ill. „kémiai agyszüleményeknek” ne-vezi. Ennek ellenére Miller kísérletét minden biológia-tankönyvben megem-lítik mint az evolúció egyik legerősebb bizonyítékát.

Miller, aki maga is az evolúciótan követője, úgy vélte, hogy ha kreacio-nista lenne, az evolúciótant nem a fosszilis leletek miatt támadná, hanemehelyett az élet eredetére koncentrálna. Ez messze a leggyengébb pont a mo-dern biológia épületében.

Minden tudományos publicista álma, hogy valami újat mondjon az életeredetének témakörében. Itt csak úgy nyüzsögnek a figyelemre méltó „tudó-sok” és egzotikus elméletek, amelyeket sohasem adnak fel vagy ismernek elteljesen, hanem egyszerűen csak divatba jönnek vagy kimennek a divatból.

Mégis miért ragaszkodnak olyan szívósan az evolúciótanhoz?Egy lehetséges válasszal szolgál John Horgan amerikai tudományos új-

ságíró („A tudás határain” című könyvében [H3, 190. o.]):„Mit tehet egy becsvágyó fiatal biológus, hogy a poszt-darwinista, poszt-

DNS korszakban hírnevet szerezzen magának? Az egyik lehetőség darwinis-tábbnak lenni mint Darwin és a darwini elméletet mint a természetre vonat-kozó végérvényes, felülmúlhatatlan igazságot elfogadni. Erre az útra lépettRichard Dawkins „fő felvilágosító” és redukcionista is az Oxfordi Egyetem-ről, aki a darwinizmusból félelmet keltő fegyvert kovácsolt, amivel minden


elméletet darabokra zúz, amely kétségbe vonja az ő materialista, nem-misztikus elképzelését az életről. Úgy tűnik, hogy személyes sértésnek érzi akreacionizmus és más antidarwinista tanok továbbélését.”

8. következtetés: Az élet nem keletkezhetett anyagból

Mivel az élet (lásd 3. fejezet) nem-anyagi mennyiség, nem keletkezhetettanyagból. Ebből levonhatjuk a következtetést:Nincs olyan anyagi folyamat, amely az élettelentől az életig vezetne. Tisz-tán anyagi folyamatok sem a földön, sem máshol a világegyetemben nemvezethettek élethez.

(2. tétel (3. fejezet) és TTI-1 alkalmazása)

Az evolúciótan képviselői állítják: „Az élet egy szabályszerűség az anyagifolyamatok keretében, amely akkor jelenik meg, ha teljesülnek a peremfelté-telek.” A 2. tétel (3. fejezet) szerint az, ami egy élőlényt élővé tesz, nem-anyagi természetű. Tehát alkalmazhatjuk a TTI-1 természeti törvényt, amelyazt mondja, hogy „egy anyagi mennyiség nem hozhat létre nem-anyagimennyiséget”.

Mindig fogunk olyan jelentésekkel szembesülni, hogy valahol naprend-szerünkben vizet fedeztek fel (pl. a Jupiter Európa nevű holdján) vagy vala-hol galaxisunkban széntartalmú vegyületeket mutattak ki. Az ilyen híreketazonnal követik olyan spekulációk, hogy ott akkor élet fejlődhetett ki. Ezzelújra és újra azt a benyomást keltik, hogy ha egy égitesten előfordulnak aszükséges kémiai elemek vagy vegyületek, továbbá néhány csillagászati-fizikai feltétel teljesül, akkor ott élettel is kell számolni. Amint azt két tételsegítségével bebizonyítottuk, ez lehetetlen. Még ha a legkedvezőbb kémiaifeltételek állnak is fenn, és ezek optimális fizikai peremfeltételekkel párosul-nak, élet akkor sem keletkezne.

Mivel az élet valami nem-anyagi dolog, az élet minden fajtájának szüksé-ge van egy szellemi alkotóra. Don Batten, Ken Ham, Jonathan Sarfati ésCarl Wieland ausztrál tudósok ezért joggal írják [B2, 140. o.]: „A kiemelkedőintelligencia és kreativitás együttműködése nélkül az élettelen kémiai anya-gokból nem keletkezhet élet. Az élet spontán keletkezésének elméletét már amikrobiológia ismert megalapítója, Louis Pasteur is elutasította. Sajnos en-nek ellenére ma is folyik a megalapozatlan evolucionista spekuláció.”

Amint a 8. következtetés mutatja, egy újfajta feltevés segítségével sikerültkizárnunk az élet spontán keletkezését az anyagban. A 7. következtetésnélugyanerre az eredményre jutottunk az információra vonatkozó tételek segít-ségével.

11. Információ az élőlényekben138

11. Információ az élőlényekben

Az élettel rendkívül sokféle alakban találkozunk. Már egy egyszerű egysejtű-nek is olyan összetett és célirányos a felépítése, mint az emberi feltalálószellem egyetlen termékének sem. Noha az anyag és az energia az élet szük-séges alapmennyiségei, alapjában nem különböztetik meg az élő és élettelenrendszereket. Minden élőlény alapvető ismertetőjegye a működési folyama-taihoz szükséges, benne tárolt „információ” (az összes életfunkció realizálá-sa, genetikai információ a szaporodáshoz). Az információátviteli folyamatokalapvető szerepet játszanak mindennél, ami él. Ha például a rovarok virágportvisznek egyik virágról a másikra, ez elsősorban információátviteli folyamat(genetikai információ átvitele). Az ebben résztvevő anyag mennyisége jelen-téktelen. Ezzel még korántsem írtuk le teljesen az életet, de megemlítettükegy fontos tényezőjét.

A legösszetettebb információ-feldolgozó rendszer kétségkívül az ember.Ha figyelembe vesszük az emberben lezajló összes információs folyamatot,azaz a tudatosakat (nyelv, információ-vezérelt akaratlagos motorikus mozgá-sok) és a tudattalanokat (a szervek információ-vezérelt funkciói, hormon-rendszerek), az eredmény napi 3· 1024 feldolgozott bit. Ez a csillagászatiinformációmennyiség több mint egymilliószorosa az emberiség 1018 bitmennyiségű össztudásának, amelyet a világ könyvtáraiban tárolnak.

11.1. Az élet szükséges feltételei

A fehérjék az élőlények strukturális felépítésének építőkövei. Csupán húszaminosavból tevődnek össze, amelyeknek azonban pontosan előírt sorrend-ben kell összekapcsolódniuk, hogy kiadódjon a mindenkori helyes fehérje.Elképzelhetetlenül sok lehetőség van arra, hogy makromolekulákat építsünkfel húsz aminosavból, amelyek tetszőleges sorrendben összeláncolhatók.Azonban csak bizonyos sorozatok értelmesek, azaz csak ezek eredményezikaz élet számára működőképes fehérjéket, amelyeket a szervezet felhasználhatés beépíthet. A fehérjék az élet fő anyagi összetevői (pl. építőanyagok,tartalékanyagok, energiahordozók, hatóanyagok, szállítóanyagok) és többekközött magukban foglalják az olyan fontos vegyületeket, mint az enzimek,antitestek, vérpigmentek és hormonok. Ezek a fontos anyagok mind szerv-mind fajspecifikusak. Egyedül az emberi testben kb. 50 000 különböző fe-hérje található, amelyek fontos feladatok funkcióhordozói. Struktúrájukatéppen úgy kódolni kell, mint azokét a sejtben található „vegyi üzemekét”,amelyeknek egy optimális technológiai folyamat szerint, megfelelő adagolás-

11. Információ az élőlényekben 139

ban kell végezniük a szintézist. Ismeretes, hogy az összes, élőlényekbenelőforduló fehérje csupán 20 különböző kémiai építőelemből, ún. aminosav-ból épül fel. A kémiai struktúraképletek megtalálhatók a „Logosz vagy ká-osz?” című könyvben [G16, 84. o.]. Ha mármost egy meghatározott fehérjétkell a sejtben előállítani, akkor közölni kell a kémiai képletét és az alkalma-zott kémiai eljárást. Az élőlények számára rendkívül fontos az egyes építő-elemek pontos sorrendje, ezért az építési utasítást szükségszerűen írásban kellrögzíteni. Ehhez egy kódrendszerre van szükség. Ezenkívül szükség van egymechanizmusra, amely dekódolja az információt és végrehajtja a szintézishezszükséges utasításokat. Minimálisan mire van szükség?

− A 8. tétel szerint az információ ábrázolásához szükség van egy kód-rendszerre, amely alkalmas módon azonosítani tudja az összes alkal-mazott aminosavat. A kódrendszernek egy állandó jelkészletet kellhasználnia.

− A 16., 19. és 21. tétel szerint ehhez az információhoz – mint bármi-lyen információhoz – szükség van egy jól definiált szemantikára,pragmatikára és apobetikára.

− TTI-10 szerint a tároláshoz szükség van valamilyen anyagi hordozóra,amely képes a lehető legkisebb területen készenlétben tartani a szük-séges információt.

A 25. ábrán látható a húsz, élőlényekben előforduló aminosav neve ésnemzetközileg elfogadott, három betűből álló rövidítése (pl. Ala az alaniné).Az elképzelhető kódrendszerek közül az lett kiválasztva, amely négy külön-böző betűt alkalmaz és három betűből álló, azonos hosszúságú szavakat hasz-nál az aminosavak jelölésére. A következő szakaszban megvizsgáljuk, vajonez a rendszer a követelményeknek megfelelően optimálisan lett-e megtervezve.

A tároló médium a DNS (dezoxi-ribonukleinsav) molekula, amely úgynéz ki, mint egy kettős csigalépcső (dupla spirál) (26. ábra). A DNS szálátmérője csupán két milliomod milliméter és éppen hogy látható az elekt-ronmikroszkópban. Erre az információs szalagra vannak felírva az A, G, T ésC kémiai betűk. Ha az ember esetén ezt a betűsort normál írógéppel leírnánk,az az északi sarktól az egyenlítőig érne. A DNS struktúrája olyan, hogy min-den sejtosztódásnál képes megduplázódni. Fontos követelmény a genetikaitárolóra nézve, hogy a másolási eljárás során a leánysejtekbe ugyanaz azinformáció kerüljön át. Ismeretes, hogy ez olyan precízen megy végbe, mint-ha 280 írnok egymás után lemásolná a Bibliát – mindegyik az előző példányt– és eközben csak egyetlen betűt vétenének. A replikáció során a kettős szálszéttekeredik és ezzel szinkronban mindkét szálon újra kialakul egy-egykomplementer szál, mellyel együtt az eredetivel azonos kettős szálat képez.Mint a 26. ábrán látható, A komplementere T, C komplementere pedig G.


Egy sejtosztódás időtartama (20–80 másodperc) alatt az egész molekuláriskönyvtár (információtartalma kb. ezer valódi kötetnek felel meg) megbízha-tóan átmásolódik.

Aminosavak Röv. Genetikai kód

alanin Ala GCA GCC GCG GCU

arginin Arg AGA AGG CGA CGC CGG CGU

aszparagin Asn AAC AAU

aszparaginsav Asp GAC GAU

cisztein Cys UGC UGU

fenil-alanin Phe UUC UUU

glicin Gly GGA GGC GGG GGU

glutamin Gln CAA CAG

glutaminsav Glu GAA GAG

hisztidin His CAC CAU

izo-leucin Ile AUA AUC AUU

leucin Leu CUA CUC CUG CUU UUA UUG

lizin Lys AAA AAG

metionin Met AUG

prolin Pro CCA CCC CCG CCU

szerin Ser AGC AGU UCA UCC UCG UCU

tirozin Tyr UAC UAU

treonin Thr ACA ACC ACG ACU

triptofán Try UGG

valin Val GUA GUC GUG GUU

STOP UAA UAG UGA

25. ábra: Az élő rendszerekben előforduló húsz aminosav ábécé szerinti sor-rendben, hárombetűs nemzetközi rövidítésével. A jobboldali oszlopban lát-hatók a hárombetűs kódok (triplettek), amelyek a mindenkori aminosavatjelölik. A DNS-ben lévő timin (T) helyett itt az RNS-ben (ribonukleinsav)található uracil (U) szerepel, amely kémiailag nagyon hasonló a timinhez


26. ábra: A genetikai információ tárolási technikájáról. A baloldali képrész a„kémiai papírt” ábrázolja egy hosszú cukorfoszfát-lánc formájában, a négy

kémiai betűvel (A, T, C és G). A jobboldali képrészben a DNS molekulastruktúrája látható, a méretekkel együtt.


27. ábra: Az inzulin kémiai képlete. Az A lánc 21, a B lánc pedig 30 amino-savból áll. Az élőlényekben előforduló 20 aminosavból itt három egyáltalánnem fordul elő (Asp, Met, Try), kettő hatszor (Cys, Leu), egy ötször (Glu),

három négyszer (Gly, Tyr, Val), stb. A két lánc két diszulfid-hídon keresztülkapcsolódik egymáshoz. Az inzulin egy életfontosságú hormon, amely első-sorban a 3,9–6,4 mmol/l (70–115 mg/dl) értékű normál vércukorszintet ga-

rantálja.


11.2. A genetikai kód

Hogyan kell mérnöki alapossággal megtervezni egy alkalmas kódrendszert?Milyen ábécé- és szóhosszúság volna a lehető legjobb kombináció? Ha egymeghatározott kódrendszer mellett döntöttünk, akkor szigorúan ehhez kelltartanunk magunkat (10. tétel; 5.2 alfejezet), hiszen egy rendkívül összetettfordítási és végrehajtási gépezetet kell ráhangolnunk. A 28. ábrán egy táblá-zat látható, amely jobbra és lefelé tetszőlegesen bővíthető. Csak a minketérdeklő 5 x 5 mezőt ábrázoltuk. Mindegyik mező egy meghatározott kódolásimódot jelent. Például az n = 3, L = 4 mező egy ternáris kódot jelöl n = 3különböző betűvel, ahol az egy aminosav jelöléséhez szükséges szóhosszúságL = 4 lenne (azaz 4 betűs kvartettek alkotnának egy szót). A legjobb kódkiválasztásánál a következő követelményeket kell szem előtt tartani:

− Mivel a sejtben a tárolást a lehető legkisebb helyen kell megvalósítani,a leganyagtakarékosabb kódot részesítjük előnyben. Minél több betűthasználunk fel aminosavanként, annál nagyobb az anyagfelhasználásés ezzel a helyigény (tárolóhely).

− A fent leírt másolási mechanizmus miatt, amelynek során a kettős szálszéttekeredik és a replikáció során mindegyik szál kiegészítődik egykomplementer betűsorral, a különböző betűk számának párosnak kelllennie (páros ábécé-hosszúság).

− Hogy erősen redukáljuk a számos másolási folyamat során előfordulóátviteli hibák számát, redundanciát kell beépítenünk.

− Növekvő ábécé-hosszúsággal nő a végrehajtási gépezet bonyolultsága.Ehhez növekvő anyagfelhasználás és magasabb replikációs hibaszá-zalék társul.

A 28. ábra mindegyik mezőjének bal felső sarkában meg van adva a kü-lönböző szavakat alkotó lehetséges kombinációk száma. 20 aminosavunkszámára tehát legalább 20 különböző szóképzési lehetőségre van szükség.A Shannon-féle információelmélet szerint is ki tudjuk számítani az aminosa-vanként szükséges információtartalmat: 20 aminosav esetén a következőközepes információtartalom adódik mindegyik sav számára: iA ≡ iSZ ≡ ld 20 =log 20/log 2 = 4,32 bit/aminosav.

Ha egy bináris kóddal (n = 2) négybetűs szavakat (kvartetteket) alkotunk,akkor 4 betű/szó· 1 bit/betű = 4 bit/szó < 4,32 bit/aminosav miatt túl kevés aszavankénti információ. iSZ < 4,32 bit/szó miatt az első három vízszintes és azelső három függőleges mező elvileg kizárható (ezeket a vastag sraffozottvonal határolja el a 28. ábrán). E mezők szomszédságában meg van számoz-va az a hat mező, amelyek lehetőségként számításba vehetők. Az ezektől


jobbra lévő mezők is szóba jöhetnének, de ezek túl anyagigényesek a köve-telményekhez képest. Ezért elegendő megvizsgálni ezt a hat esetet.

Bináris kód esetén a kvintettek (5· 1 = 5 bit/szó) információelméleti szem-pontból elvileg lehetségesek. A komplementáris másolási módszer (repliká-ció) miatt csak a páros betűszámú ábécék jöhetnek szóba. Ezért kizárható aternáris kód L = 3 és a kvináris kód L = 5 betűvel.

A megmaradó jelöltek közül kizárható a 2-es számú (bináris kód), mivel a4-es számúval szemben (kvaternáris kód triplettekkel) túl anyagigényes (sza-vanként 5 jel 3-mal szemben, ami 67 %-al költségesebb). Ezzel a keresettmezőt két jelöltre szűkítettük (4-es és 6-os).

Ténylegesen a 4-es számú mező valósul meg, tehát egy kvaternáris kód 4különböző betűvel, amelyek hárombetűs szavakat (triplettek) alkotnak. Mi azoka ennek a választásnak? Noha a 4-es számú variánsnak megvan az a hátrá-nya, hogy 50 %-al nagyobb az anyagigénye, mint a 6-osnak, előnyei ellen-súlyozzák ezt a hátrányt:

− Négy jel helyett hat jel esetén a felismerési és fordítási gépezetaránytalanul bonyolultabbá és anyagigényesebbé válik.

− A 4-es számú variáns esetén a szónak nagyobb az információtartalma(iW = 6 bit/szó), mint a 6-os esetén (iW = 5,17 bit/szó), tehát a nagyobblehetséges redundancia által nagyobb az átviteli biztonság.

Leszögezhetjük: Mérnöki szempontból a lehető legjobb kódrendszer azélőlényeknél valósul meg. Már ez a tény is inkább a célirányos tervezés, minta véletlen keletkezés mellett szól.

11.3. A biológiai információ eredete

Minden genom1 tartalmaz egy kódrendszert (négy kémiai jel mint egy defini-ált ábécé betűi) és egy szintaxist (triplettek a hozzárendelt aminosavakkal).A teljes genetikai szintaxisrendszer a struktúraegységek (pl. expresszorok, re-presszorok, operátorok) alkalmazásával messze túlmutat ezen és ma semértjük teljesen. Csupán annyit tudunk, hogy a sejt információs folyamataikörfolyamatot alkotnak (20. ábra). Ugyanúgy nem olvasható (még) számunk-ra az ember szemantikája. Csak néhány funkció rendelhető helyileg meghatá-rozott kromoszómákhoz és génekhez anélkül, hogy értenénk magát a geneti-kai nyelvet. A megvalósult pragmatikából mindenesetre következik egy sze-mantika létezése. Ennek a szemantikának az invarianciája felismerhető pél-

1 Genom (gör. genosz = nem, fajta, ivadékok): egy sejt egyszerű (haploid) kromoszómakész-

lete; egy sejt génjeinek összessége, génkészlete


dául az egypetéjű ikrek hasonlóságán (nem azonosságán!). Az élőlényeknekmint egészeknek és kiválasztott részleteiknek pontos vizsgálata alapján két-ségtelenül felismerhető a célirányosság. Így az apobetikai aspektus mindenkiszámára beláthatóan bizonyítható. Az apobetikai aspektus magában foglalja,hogy az információ mindig tervszerűen és sohasem véletlenül keletkezik.

28. ábra: Egy kód egyenlő hosszúságú szavakból való felépítésének elvi le-hetőségei. Mindegyik mező egy meghatározott kódrendszert képvisel az al-

kalmazott betűk száma (n) és a szóhosszúság (L) szerint.


Megvalósul az információ helyettesítő funkciója is (lásd 5. definíció az 5.fejezetben), hiszen a DNS-molekula triplettjei helyettesítik azokat az amino-savakat, amelyek csak egy későbbi időpontban épülnek be a fehérjékbe. Fel-állíthatunk tehát egy fontos tételt:

27. tétel: A biológiai információ nem valami különleges információfajta.Csupán az tűnteti ki a többi információfajta között, hogy rendkívül nagy atárolási sűrűsége és hogy egy olyan zseniális tervet valósít meg, amelyetjól ismerünk az eredményéből.

A 7. fejezetben felsorolt természeti törvények az élőlényekben találhatóinformáció esetén is megkövetelnek egy intelligens alkotót (lásd az 1. sz. kö-vetkeztetést a 10. fejezetben). Mivel az ember mint információforrás kizárha-tó, csak egy teremtő jöhet szóba. A következő tételeket fogalmazhatjuk meg:

28. tétel: Az élőlényekben rejlő információ feltételez egy szellemi alkotót.

A 28. tétel következményeként megállapíthatjuk továbbá:

29. tétel: Alapjaiban hamis az élet (és ezzel az információ) keletkezésénekminden olyan kiagyalt modellje, amely csupán anyagi folyamatokból indulki.

11.4. A biológiai információ eredetére vonatkozómaterialista elképzelések és modellek

A mindannyiunkat izgató kérdés – „Hogyan keletkezik az élet?” – elválaszt-hatatlan a „Honnan származik az információ?” kérdéstől. A modern tudo-mány James D. Watson (*1928) és Francis H. C. Crick (*1916) felismeréseióta egyre világosabban látja, hogy a sejtekben rejlő információ képezi az életmindent meghatározó alapját. Aki az élet eredetéről valami érvényeset akarmondani, arra kényszerül, hogy megmagyarázza az információ keletkezését.Az összes evolúciós nézet ezen a központi kérdésen hiúsult meg.

Ennek ellenére a biológiai tudományokban elterjedt egy olyan természet-filozófia, amely az élet és az élet eredetének okát egyedül az anyagban látja.Néhány idézeten keresztül szeretnénk bemutatni e felfogás képviselőinekálláspontját:

Jean-Baptiste de Lamarck francia zoológus és filozófus (1744–1829) írta(Philosophie zoologique, Paris 1809, 1. kötet): „Az élet csupán fizikai jelen-ség. Minden életjelenségnek mechanikai, fizikai és kémiai okai vannak, ame-lyek magának a szerves anyagnak a természetében rejlenek.”


29. ábra: Az élő sejt információ vezérelte körfolyamatának leegyszerűsítettábrázolása. A transzlációs folyamat a pragmatikának felel meg, annyiban

azonban a szemantikai információ körfolyamatába sorolandó, amennyiben aDNS szintézise csak enzimatikus katalízis mellett mehet végbe. A rajz világo-san ábrázolja, hogy egy ilyen körfolyamatnak kezdettől készen kell állnia ésnem keletkezhet folytonos módon. A komplex információátviteli rendszerek-

nek ez a példája struktúrájában megfelel a 33. ábrának.

R. W. Kaplan német mikrobiológus is ezt a materialista álláspontot képvi-selte [K1]: „Az élet egy különböző részekből álló rendszer megnyilvánulása,amely részek meghatározott rendben működnek együtt… Az élet tökéletesenmegmagyarázható ezen részek tulajdonságai és az ezekből szükségszerűenadódó kölcsönhatások alapján… Az elmondottak szerint az élet eredeténekmagyarázata azt jelenti, hogy olyan hipotéziseket állítunk fel, amelyek hé-


zagmentesen leírják a folyamatok sorozatát egészen a protobionták keletke-zéséig, és ezek folyamatok levezethetők az anyagi rendszerek fizikai, kémiaiés egyéb törvényeiből.”

Manfred Eigen göttingeni Nobel-díjas (*1927) molekulárbiológiai szem-pontból foglalkozik az élet kérdéseivel és a következő meg nem alapozottposztulátumból indul ki: „Az élet keletkezését természeti törvények irányí-tották.” Az anyag önszerveződéséről írt munkájában [E2] az imponáló kép-letapparátus ellenére megreked az információ statisztikai szintjén. Terjedel-mes munkájának ezért nincs jelentősége az információ és az élet eredeténekkérdése szempontjából. Így ír [E3, 55. o.]: „Az információ a nem-információ-ból keletkezik.” Ez a mondat csupán hitvallás a materializmus mellett: avalóságban nem bizonyítható.

F. M. Wuketits így definiálja könyvének [W7] olvasói körét: „…nem csaka biológusok és ismeretelméleti szakemberek, hanem ugyanúgy a természet-tudósok és filozófusok, azon túl pedig a kortárs tudomány minden kalandjairánt érdeklődők számára.” Ezután ismertet egy ún. „evolúciós ismeretelméle-tet”, egy új kopernikuszi fordulat igényével. Ha igaz, hogy az eddigi nagy tu-dományos felismerések és teljesítmények megfigyelés, mérés és mérlegelésútján születtek (pl. Kopernikusz, Galilei, Newton, Einstein, Born, Planck),úgy ebben a gondolati rendszerben a fordított utat járják: Az evolúció feltéte-lezéséből indulnak ki, ezért az összes természeti jelenséget ezen a szemüve-gen keresztül értelmezik. Wuketits így ír könyve bevezetőjében [W7, 11–12. o.]:

„Feltételezzük a biológiai evolúcióelmélet elvi helyességét; igen, feltéte-lezzük, hogy az evolúciótan egyetemesen érvényes, hogy ugyanúgy érvényesa szerves előtti mint a szerves tartományban, és hogy ezen túl kiterjeszthető apszichikai, szociális és a kulturális szférára is. Ha az emberi gondolkodás ésmegismerés tartományában is elfogadjuk az evolucionista álláspontot, akkoraz evolúciós gondolat azon jelenségek elemzésében is szerepet kap, amelye-ket szokásosan az ismeretelmélethez sorolnak, és a tudományos ismeretszer-zés fejlődésének megítélésében is jelentőségre tesz szert. Így eljutunk egyevolucionista ismeretelmélethez, az emberi megismerés egy olyan elméleté-hez, amely annak evolutív létrejöttére vonatkozik.”

Ha ezek a tételek gazdag tényanyagból következnének, egyet is lehetneérteni a következtetéssel. Itt azonban a fordított utat járják: Az evolúció min-dent lefedő sajtburáját az összes természeti jelenségre ráborítják. Azok a ter-mészettudósok, akik egy ilyesfajta gondolkodási kényszert elfogadnak éskritikátlanul követik, a materialista filozófia talpnyalóivá alacsonyodnak.A tudomány azonban egyedül az igazságnak kötelezheti el magát és nemprogramozhatja be eleve a tévedést. Így az evolucionista ismeretelmélet kiin-duló feltevésénél fogva tagadja a tervező szellemet mint célokot a természetirendszerekben és megpróbál minden tudományt az „anyag önszerveződése”


nevű gondolati fűzőbe szorítani. Wuketits kimondott ideológiai buzgalommalképviseli az evolucionista ismeretelméletet és mesemondóknak nevezi „azo-kat, akik manapság természettudósi igénnyel lépnek fel és tervező szellem-ről” vagy „designerről” beszélnek a természetben. Szeretné száműzni a „cél-szerűségben” és a „vég- vagy célokokban” való gondolkodást a természettu-dományokból és a magukra adó gondolati rendszerekből. A főként kozmoló-giai és eredetkérdésekkel foglalkozó tudományok képviselőinek jelentős ré-sze csatlakozott az evolucionista ismeretelmélethez, úgyhogy az ismert ame-rikai bio-informatikus, Hubert P. Jockey így panaszkodik [J2]: „E területirodalma teljesen uniformizálódott.” Ezt írja a J. Theor. Biology című folyó-iratban (91, 1981, 13. o.):

„Mivel a tudománynak halvány sejtelme sincs arról, hogyan keletkezettaz élet a földön,… az lenne a tisztességes, ha ezt a tudósok beismernék,a szponzorok és a nyilvánosság előtt. Az ex cathedra nyilatkozó vezetőtudósoknak fel kellene hagyni azzal, hogy kizárólag hiten alapuló állí-tásokkal polarizálják a diákok és a fiatal, produktív tudósok értelmét.”

Az evolúciótan semmi esetre sem kényszerítő természettudományos ve-zéreszme. Még Karl Popper, az ismert tudományelméleti szakember is úgyjellemezte egyszer, mint „metafizikai kutatási programot” [H1]. Ez annál isinkább figyelemre méltó és becsületes nyilatkozat, mivel ő maga az evoluci-onista gondolkodásnak kötelezte el magát.

Most szeretnénk kitérni néhány gondolati modellre, amelyek azt sugallják,hogy az anyagban információ keletkezhet:

Kumulatív szelekció (lat. cumulare = felhalmozni, összegyűjteni):Richard Dawkins angol neodarwinista újra feléleszti a gépelő majom példáját(lásd F1.5 függelék) és egy „computer-majommal” helyettesíti. Amint a30. ábrán látható, ez azzal kezdi, hogy kiválaszt a számítógépén egy tetsző-leges 28 betűből álló sorozatot [D2, 47kk], utána megpróbál mutáció és sze-lekció útján előállítani egy előre megadott mondatot Shakespeare egyik mű-véből, nevezetesen: „Methinks it is like a weasel” (Nekem úgy tetszik, me-nyéthez hasonlít – Arany J. fordítása). Ezután ismételten lemásolja a tetsző-leges kiindulási sorozat, amelynek hossza pontosan megegyezik a célmonda-téval. Ennek során bizonyos játékteret kapnak a véletlen másolási hibák(mutációk). A program megvizsgálja az összes mutációval keletkezett mon-datot, amely a kezdeti mondat „utódja”, és legközelebb abból a mondatbólindul ki, amelyik a legjobban hasonlít a célmondatra. Ily módon generációrólgenerációra újabb nyertes mondatok jönnek létre, míg a 43. generáció után elnem éri a célmondatot.

Klaus Berger heidelbergi teológia-professzor 1994-ben megjegyezte a Jé-zusról szóló könyvek új hullámával kapcsolatban, amelyek állandóan új és az


Újszövetségtől idegen, meghamisított eszmékkel állnak elő: „Vegyen meg ésolvasson el egy ilyen könyvet. Tapasztalni fogja, mennyire bolondnak nézik.”Dawkins hasonló buzgalommal terjeszti könnyen átlátható tévedéseit az in-formáció keletkezésével kapcsolatban. Ezért egyszer részletesen megvizs-gáltam az információ keletkezésére vonatkozó kiinduló feltevését. Győződjönmeg az olvasó is, miket feltételez róla.

Dawkins már a könyv [D2, 8. o.] elején az élő struktúrák céltalanságárahangolja az olvasót: „A biológia a komplikált dolgok tudománya, amelyekolyanok, mintha céltudatos tervezés eredményei lennének.” A továbbiakbanmegfogalmaz egy célmondatot, és ehhez igazítja egész programját. Feltétle-nül a fixen beprogramozott mondatnak kell kijönnie. Ezt a játékot tetszőlegeskiindulási sorozattal eljátszhatja, és mindig a célmondatot kapja. Még a cél-mondat hosszát is előírja a kezdeti sorozat számára. Mindenki azonnal rájön,hogy nem állított elő információt; az eleve adva volt. B.-O. Küppers hasonlóminőségű evolúciós játékot mutat be [K4], amelynek során az „EVOLU-TIONSTHEORIE” szót adja meg célszóként (duplán; lásd a 30. ábra jobbol-dali részét). A 27. tétel szerint semmilyen véletlen folyamatban nem kelet-kezhet információ.

Genetikai algoritmusok: Az ún. „genetikai algoritmusok” (genetic algo-rithms) képviselik az anyagban keletkező információ egy másik elméletét[F4]. A szókombinációt tudatosan a biológia és a numerikus matematikaterületéről választották, azt sugallva ezzel, hogy az evolutív folyamatok ma-tematikailag leírhatók. A valóságban egy tisztán numerikus eljárásról vanszó, amelynek segítségével például dinamikus folyamatok optimalizálhatók.Ezzel a módszerrel meg lehet találni egy analitikus függvény (pl. f(x,y) = xy–x4) maximumát, vagy közelítőleg meghatározni egy kereskedelmi utazó (tra-velling salesman) optimális útvonalát. Így a mutáció és a szelekció hatását isszimulálni lehet vele egy számítógépen. Egy előre megadott bitminta (nullákés egyesek sorozata) esetén minden pozíciót egy génnek tekintünk. A mintákmegváltoznak (mutáció), amelynek során különböző genetikai operátorok (pl.crossover) megengedettek. A kiértékelést egy „fitness function” végzi a fel-tételezett evolúciós folyamat alapján. Rá kell mutatnunk, hogy a G. A. eseténcsupán egy numerikus számítási módszerről van szó, nem pedig egy olyanalgoritmusról, amely leírja a sejteken belüli valóságot. Egy numerikus mód-szer nem eljárás arra, hogy leírjuk az információ keletkezését.

A genetikai kód keletkezésének evolutív modelljei: Számos publikáció-ban közölnek elméleteket a genetikai kód keletkezéséről [pl. O2, E3, K1].Eddig azonban senki sem jutott túl a gondolati modelleken. Eddig mégegyetlen kísérletben sem sikerült megmutatni, hogyan jön létre egy kód ma-gától az anyagban. A 13. tétel szerint ez soha nem is lesz lehetséges.


30. ábra: R. Dawkins és B.-O. Küppers molekulár-darwinista elképzeléseaz információ keletkezéséről.

előr

e m

egad

ott c

élsz

ó:


11.5. Természettudósok az evolúció ellen

Örvendetes módon megállapíthatjuk, hogy nő azoknak a tudósoknak a száma,akik tudatosan elkerülik az evolúció dilemmáját. Közöttük szakterületéneksok ismert szakértője található. Példaként szeretnénk itt szóhoz juttatni né-hány képviselőjüket. Sir Fred Hoyle angol csillagász (* 1915), a jelen egyiklegismertebb kozmológusa a New Scientist folyóiratban megjelent „The BigBang in Astronomy” (Az ősrobbanás a csillagászatban) című cikkében fordulta bejáratott elképzelések ellen:

„A kvark-részecskék érdekes átalakulásai az ősrobbanás-modellbenszinte egy pillanat alatt lejátszódnak és véget érnek. Utána jön némimeglehetősen egyszerű magfizika, és aztán? Egy szörnyen unalmas tá-gulás, amely adiabatikusan (hőcserétől mentesen) kifárad, míg végülképtelen bármit is létrehozni. Illúzió az az elképzelés, hogy galaxisokképződnek, amelyekben aztán egy aktív csillagászati történelem ját-szódik le. Semmi sem képződik; az egész olyan halott, mint egy ajtó-szeg… A döntő mozzanat az, hogy még ha a szökési sebességek meg ismaradnak egy szabad robbanásban, ez nem érvényes a belső mozgá-sokra. Ezek hőkiegyenlítődéssel elhalnak, és a táguló rendszer elrenyhül.Éppen emiatt eredményeznek az ősrobbanás-kozmológiák olyan univer-zumot, amely gyakorlatilag kezdettől fogva halott és el van intézve.”

Ezek a kijelentések egybevágnak H. Schneider heidelbergi magfizikuseredményeivel, aki fizikai szempontból kritizálta az ősrobbanás-elméletet.Véleményét így összegzi [S5]: „Az evolúciós modellben a természeti törvé-nyeknek le kell írniuk minden dolog keletkezését a makro- és mikrokoz-moszban, azonkívül a működésüket is. Ez túl nagy követelmény a természetitörvényekkel szemben.” Fred Hoyle a következő megjegyzést fűzi a sokatidézett ősleveshez, amelyből az evolutív gondolkodásmód szerint az életnekki kellett fejlődnie:

„Nem tudom, meddig tart még, míg a csillagászok általánosan felisme-rik, hogy kombinatorikus szintézis révén a földi élet alapját képező sokezer biomolekula közül egyetlen egy sem jöhetett volna létre termé-szetes folyamatok által. A csillagászoknak nem kis fáradságukba fogkerülni ennek a megértése, mert a biológusok biztosítani fogják őket,hogy nem így van, miután a biológusokat megint mások már biztosí-tották, hogy nem így van. Ezek a ‘mások’ olyan személyek egy cso-portja, akik egészen nyíltan hisznek a matematikai csodákban. Azt ahitet képviselik, hogy – a szokványos fizikán kívül – létezik a termé-szetben egy rejtett törvény, amely csodákat visz végbe.”


Prof. Dr. Heribert Nilsson, a Lundi Egyetem (Svédország) botanikusa„A fajok szintetikus keletkezése” című könyvében azt a véleményt képviseli,hogy az evolúciótan akadályozza az egzakt biológia kialakulását:

„Sokakat meg fog botránkoztatni vizsgálataim és megfontolásaim vég-eredménye, nevezetesen, hogy az evolúciós gondolat – a fajok keletke-zésének kutatása és az ezzel kapcsolatos határtudományok kísérletieredményeinek fényében megvizsgálva – újra és újra elképesztő el-lentmondásokra és zavaros következtetésekre vezet, amely okból azevolúciós elméletet teljes egészében fel kell adni. De ez még nem min-den. További következtetésem az, hogy az evolúciós elmélet nem csu-pán egy veszélytelen természetfilozófiai gondolatmenetet jelenít meg,hanem egyben súlyos akadálya a biológiai kutatásnak. Ugyanis – amintazt a példák újra és újra bizonyítják – akadályozza a helyes következ-tetések levonását akár egyetlen kísérleti anyagból is. Hiszen végső so-ron mindent ehhez a spekulatív elmélethez kell igazítani. Ezért nemképes kifejlődni egy egzakt biológia.”

Dr. Bruno Vollmert karlsruhei makromolekuláris kémikus bebizonyította,hogy az összes evolúciósnak mondott kísérlet elmegy a dolgok lényege mel-lett [V1]:

„Az összes eddig nyilvánosságra hozott, nukleotidok vagy aminosavakpolikondenzációjára végzett kísérlet molekuláris szinten irreleváns azevolúció problémája szempontjából, mivel tiszta monomerekkel ésnem a Miller-kísérletek ‘őslevesével’ hajtották végre őket. Az ősleves-sel vagy az abban oldott anyagkeverékkel végrehajtott polikondenzáci-ós kísérletek azonban épp olyan fölöslegesek, mint az örökmozgó szer-kesztésére történt próbálkozások.”

A. Lwoff francia Nobel-díjas [L3] rámutatott, hogy minden szervezet csaka komplex információs hálózat alapján működik:

„Egy szervezet olyan struktúrák és funkciók rendszere, amelyek egy-mástól függenek. Sejtekből áll, a sejtek pedig molekulákból képződ-nek, amelyeknek konfliktusok nélkül kell együttműködniük. Minde-gyik molekulának tudnia kell, mit tesz a másik. Üzeneteket kell fogad-nia és azoknak engedelmeskednie.”

Ha ezen információ eredete iránt érdeklődünk, akkor az e témában végzetttöbb ezer emberévnyi kutatás után ma már nyugodtan megállapíthatjuk:


30. tétel: Az anyagi világban nem ismert olyan természeti törvény vagyfolyamat, amely alapján kijelenthetnénk, hogy az anyagban magától in-formáció keletkezhet.

Ez az eredménye az élet eredetéről tartott hetedik nemzetközi konferenci-ának is, amelyet az „International Society for the Study of the Origin of Life(ISSOL)” (Nemzetközi Társaság az Élet Eredetének Tanulmányozására) ne-gyedik kongresszusához kapcsolódva rendeztek meg Mainzban. Ezeken arendezvényeken a világ minden részéről érkezett evolúciós szakemberek cse-rélik ki legújabb felismeréseiket. K. Dose ezt írja egy a mainzi kongresszusrólkészült jelentésben [D4]:

„Továbbra is rejtély a biológiai információ, azaz a mostani génjeink-ben rejlő információ eredetének kérdése.” Még az információtárolásanyagi építőelemei sem képződhetnek maguktól: „A számos sikertelenkísérlet alapján ma már valószínűtlennek tekinthető az egyszerű nukle-otidok, netán a replikáció-képes poli-nukleotidok spontán képződése aprebiotikus földön.”

Louis Pasteur kémikus és biológus (1822–1895) az 1864-ben a párizsiSorbonne Egyetemen tartott történelmi előadásában, amelyben visszautasí-totta az élő sejtek spontán keletkezésének doktrínáját, megjósolta, hogy ez adoktrína soha nem heveri ki azt a halálos csapást, amelyet ő mért rá a kísér-leteivel. Erre való hivatkozással tette Klaus Dose a következő, nem kevésbéfontos megállapítást: „Analóg módon a mainzi konferencia is történelmijelentőségre tehet szert, hiszen itt állapította meg először több tudós ellenve-tés nélkül, hogy az élő rendszerek spontán keletkezett polinukleotidokbóltörténő evolúciójára vonatkozó téziseknek nincs kísérleti alapja.”

11.6. Vajon a szelekció információforrás?2

Az evolúciótan az a hit, hogy az élet az idők során természeti folyamatokáltal, vagyis intelligens információforrás nélkül fejlődött ki. Ez például magaután vonja a következő feltevést: Volt idő, amikor még nem éltek tüdővelrendelkező élőlények, így genetikai információ sem volt egy tüdő konstruk-ciójához. Később azután „tüdő-információ” keletkezett (de hogyan?), és részelett a világnak. Abban az időben még nem létezett „toll-információ”, hiszen efelfogás szerint az csak jóval később jött létre evolúció által. Azt is mond-hatjuk: Minden ismertetőjegy számára, amely állítólag evolúció által keletke- 2 Ez a fejezet Dr. Carl Wieland következő cikkén alapul: „Superbugs – Not super after all”

(Szuperbaktériumok – tulajdonképpen nem is szuperek) [W3].


zett, új genetikai információra lenne szükség, amely hozzáadódna a bioszféraössz-információjához. Egyes tulajdonságok el is veszhettek, ezért a dolognem mindig zárult nyereséggel. Egy evolúciós folyamat számára azonbanrendkívül fontos lenne, hogy az információ állandó nettó növekedéséveljárjon, vagyis hogy nagyon sok előremutató lépés legyen. Hogy még egyszervilágosan hangsúlyozzuk: Ha a mikrobák szarkákká, juharfákká és zenészek-ké fejlődtek, akkor az információnak nagymértékben növekednie kellett, ésteljesen új programoknak kellett létrejönniük Ezek az új programok semmi-képp sem magyarázhatók poliploidokkal (gör. poliploid = sokszoros; azöröklési anyag megduplázódása vagy megsokszorozódása) vagy hibridizáci-óval (különböző biológiai fajok kereszteződése). Nettó információnövekedéskémiai szekvenciák keveredése révén sem történhet, hanem e mögött roppantmennyiségű jelentőségteljes információ áll.

Vajon a szelekció olyan folyamat, amelyben új információ keletkezhet?Dr. Carl Wieland ausztrál tudós utánajárt ennek a kérdésnek, megvizsgálva abaktériumok rezisztenciájának tulajdonságait [W3]. A modern kórházak kór-okozói az ún. szuperbaktériumok; ezek olyan baktériumok leszármazottai,amelyek már az antibiotikumokkal szemben is rezisztensek lehetnek. Meg-válaszolandó a kérdés, hogy itt új struktúrák és funkciók keletkeztek-e, vagyezek már korábban is megvoltak.

Egyes baktériumok már rezisztensek: Ha egy millió baktériumból állópopulációban csak öt egyed rezisztens a penicillinnel szemben, és a populáci-ót penicillinnel kezelik, akkor az öt kivételével az összes elpusztul. A testtermészetes védelmi rendszere egy ilyen kis maradék populációt gyorsabbanmegöl, mint ahogy azok szaporodni tudnának és kifejthetnék káros hatásukat.Ha nem ez történik, akkor az öt baktérium gyorsan szaporodni kezd, és utódaiszintén rezisztensek lesznek.

Leszögezhetjük: Néhány baktérium már előzőleg rezisztens volt; a rezisz-tencia nem a penicillin alkalmazására való válaszként jött létre.

Néhány baktérium rendelkezik azzal a képességgel, hogy rezisztenciá-ját közvetlenül átvigye más baktériumokra: Létezik egy nagyon meglepőfolyamat, amit a baktériumok közötti egyfajta szexuális aktusnak is tekint-hetnénk. Ennek során egy baktérium egy vékony csövön keresztül átadja egymásiknak DNS-ének egy részét, amit plazmidnak neveznek. A genetikaiátvitelnek ez a formája, amelynek során nyilván az adott méreggel szembenirezisztencia információja is átvitelre kerül, különböző fajokhoz tartozó bakté-riumok között is előfordulhat.

Itt is leszögezhetjük: A rezisztenciáért felelős információ már előzőleg je-len volt a természetben. Tehát ez az eset sem utal arra, hogy valami teljesen


új keletkezett. Itt sem információ keletkezéséről van szó, hanem csupán a mármeglévő információ átviteléről, még ha nagyon rafinált módon is.

Néhány baktérium mutáció által válik rezisztenssé: Szintén figyelemreméltó egy egészen más folyamat, amelynél azonban még nem világos, hogytulajdonképpen mi is történik. Ennek során változások (mutációk) lépnek fel,ami minden esetben információveszteséggel jár. Ezek tehát degeneratívak.Így például egy genetikai veszteség a penicillinnel szembeni rezisztenciáhozvezethet. A baktérium tehát már rendelkezik egy olyan enzim termeléséhezszükséges információval, amely képes szétrombolni a penicillint. Ebbőlazonban csak kevés termelődik. Ha azonban mutáció által elvész egy kont-rollgén, akkor nagy mennyiség termelődhet ebből az enzimből. Normáliskörülmények között ez kedvezőtlen lenne egy organizmus számára, mivel túlsok energiát használ el az enzim termelésére. Ha azonban penicillin van akörnyezetben, a redukált DNS-el rendelkező baktérium könnyebben életbenmarad, mint az ép kontrollgénnel rendelkezők.

Egyes antibiotikumok esetén szükséges, hogy azok behatoljanak a bakté-riumba. Zseniálisan megszerkesztett kémiai szivattyúk vannak, amelyek ké-pesek tápanyagokat szállítani kívülről a sejtfalon keresztül a baktérium bel-sejébe. Azok a baktériumok, amelyek hatásosan képesek erre, egy antibioti-kum jelenlétében sok esetben a saját hóhérukat is beszivattyúzzák.

És mi történik, ha ezek a baktériumok egy hibás gént örökölnek, amelyegy DNS-hiba (mutáció) átmásolása révén keletkezett, és ez találkozik ekémiai szivattyú-mechanizmus hatékonyságával. Egy antibiotikum jelenlété-ben most is túlélési előnyt jelent egy ilyen hiba. Ebben az esetben is azt ta-pasztaljuk, hogy információ veszett el vagy semmisült meg, de új információnem keletkezett.

Dr. Carl Wieland beszámol róla, hogy többhónapos kórházi tartózkodásután szuperbaktériumok generációit hordta a testében. Hogyan szabadult megtőlük? A recept egyszerű volt: „Sétáljon sokat a friss levegőn, ’hemperegjenmeg a koszban’ (vagyis ne kerülje a piszkot), majd várjon türelmesen.” Márkét héttel később mentes volt a szuperbaktériumoktól. Hogy miért ment ilyengyorsan? Az ok könnyen belátható: A szuperbaktériumok specializálódtakugyan a rezisztenciára, de számos más defektust mutatnak. Ha más baktériu-mokkal konkurálnak, amelyek rendszerint a bőrünkön tenyésznek, akkornincs túlélési esélyük.

Következtetések:– A szuperbaktériumok nem szolgálnak rá a nevükre. Általában nem elég

ellenállóképesek ahhoz, hogy a kórházon kívül is életben maradjanak.


– Sok példa van arra, hogy baktériumok egyszerű szelekció által rezisztens-sé váltak, de ez a rezisztencia már eleve létezett (beleértve a más baktéri-umoktól importált rezisztenciát).

– Ha a rezisztencia oka egy mutációs hiba, akkor ennek a túlélési előnynekaz ára egyéb információveszteség. Nem ismert olyan eset, ami bizonyíta-ná, hogy ezáltal új információ keletkezett volna.

– A szuperbaktériumok nem támasztják alá az evolúciós feltevést, vagyishogy az élő rendszerek az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé fejlődtek olymódon, hogy az évmilliók során állandóan új információ adódott a mármeglévőhöz.

Összegzés: Ha élőlények egy populációjában változás van, akkor ez az in-formáció növekedése nélkül történik (sőt gyakran információveszteséggel).A természet mindig egy információtartalékból merít, amely már előzőleglétezett. A szelekció folyamata létezik, de nem forrása új információnak.A szelekció nem konstruktőr! Leegyszerűsítve: A leghatékonyabb szita semképes egy borsókupacból lencséket kirostálni, ha azok korábban nem voltakbenne.

11.7. Szoftver-komplexitás és specifikált komplexitás

Mivel az információ szellemi mennyiség, a statisztikai szint fölött a többiszint matematikailag nem ragadható meg oly módon, mint az anyagi mennyi-ségek esetén. Mivel nem lehetséges a szemantikát matematikailag megragad-ni, számos kísérletet tettek arra, hogy legalább az egyik részaspektusát, akomplexitást kvantifikálják, azaz mennyiségileg kifejezzék. Dr. Horst Zuse, aszámítógép feltalálójának, Konrad Zusenak a fia, „Software complexity” cí-mű átfogó művében [Z1] összegyűjtötte ezeket a próbálkozásokat. A komp-lexitásnak öt fajtája különböztethető meg, nevezetesen

– strukturális (a rendszerkomponensek topológiai kapcsolatai),– algoritmikus (a felhasznált számítási algoritmusra vonatkozóan),– logikai (a logikai döntések vagy folyamatok vagy elágazások relatív ne-

hézsége egy rendszeren belül),– koncepcionális (egy rendszer pszichológiai észlelésével vagy tökéletesíté-

sével kapcsolatos)– szövegi (egy programforrás statisztikai elemzése).

Egy szoftver össz-komplexitása nagyon sok tényezőtől függ. Ez megma-gyarázza, miért javasoltak az irodalomban több mint kétszáz mértéket, pl.folyamatmértékek, termékmértékek, statisztikai és leíró mértékek, feketedo-


boz-mértékek, minőségi mértékek, tervezési mértékek. Akkora a zűrzavar,hogy egy programozónak még a legegyszerűbb programokat sem sikerülösszehasonlítania. Sőt, a komplexitásnak még egy olyan definíciója sincs,amelynek alapján azt mondhatnánk: „Az A program komplexebb mint a Bprogram”.

Gondoljuk meg: A programozási nyelveket egy behatárolt alkalmazási te-rületre tervezték (pl. számítások, adminisztrációs problémák, grafikus szoft-verek). Ezért szókincsüket, struktúrájukat, szintaxisukat és kifejezési lehető-ségeiket illetően lényegesen behatároltabbak, mint a természetes nyelvek. Hamár e mesterséges számítógépnyelvek esetén sem sikerül mérni a program-komplexitást, milyen messze vagyunk akkor a szemantika kvantifikálásától.Ez azt sejteti, hogy az információ sokkal általánosabb fogalma esetén alighalesz lehetséges a szemantikát, a pragmatikát és az apobetikát mérhetővé tenni.

Specifikált komplexitás: Stephen C. Meyer és A. Dembski amerikai tudó-sok a specifikált komplexitás fogalmát, amelyet először Leslie Orgel használt„Origin of Life” (Az élet eredete) című könyvében (1973), egyenlővé tettékaz információval. Ezzel azt akarják mondani, hogy ha egy rendszerben speci-fikált komplexitást találnak, akkor annak egy „intelligens okozótól” (ang. In-telligent agent, agent causation, intelligent causes) kell származnia. Ide so-rolhatók a gépi kódok, a gépek és a műalkotások. A négy amerikai elnök 18,3m magas, kőbe vésett arca (Mount Rushmore, Dél-Dakota) is a specifikáltkomplexitáshoz tartozik, mivel fölöttébb valószínűtlen, hogy természeti fo-lyamatok felelősek a keletkezésükért. Dembski egy általánosítást tesz, amikorazt mondja, hogy a specifikált komplexitás egyetlen oka az intelligencia.Mivel az utóbbi negyven évben a genetikai információ keletkezésére javasoltösszes naturalisztikus modell csődöt mondott, itt is csak az intelligencia ma-rad mint egyetlen lehetséges ok.

Bár egyetértek Dembskivel abban, hogy az élet csak intelligencia által ke-letkezhet, szeretnék feltevésének néhány hátrányára rámutatni:

– A következő kérdésről van szó: Egy ismeretlen rendszer esetén hogyandönthetem el egyértelműen, hogy specifikált komplexitásról van-e szó?Mely kritérium mondja meg nekem egyértelműen, hogy az ok csak intel-ligens tevékenység által jöhetett létre, vagy elegendőek az anyagi magya-rázatok? Végül Dembski és Meyer szubjektív érzések alapján dönt.

– Dembski a specifikált komplexitás két ismertetőjegyét nevezi meg, neve-zetesen a „nagyfokú komplexitást” és a „specifikációt” (funkcionalitást).Mint már korábban elmagyaráztuk, a komplexitás nem definiálható egy-értelműen, és nem is mérhető, ezért Dembski kritériuma nem alkalmasbiztos következtetések levonására.


– Dembski összekeveri a kód nélküli műalkotásokat (lásd 22. ábra, B tar-tomány, pl. Mount Rushmore szobrok) és a kóddal rendelkező rendszere-ket (22. ábra, A tartomány), és ezzel elveszíti a döntési kritériumot.

A Természettudományos Információelmélettel elkerülhetjük ezt a bizony-talanságot mind a rendszerelemzésben, mind a következtetésekben, azáltalhogy

– pontosan definiáljuk, mit értünk információn mint mennyiségen, amely-hez természeti törvények fogalmazhatók meg,

– kritériumokat sorolunk fel, amelyek lehetővé teszik az értelmezési tarto-mányhoz való egyértelmű hozzárendelést,

– olyan következtetéseket vonunk le, amelyek nem valószínűségeken ala-pulnak, hanem természettudományos szigorúságúak.

12. Az információ három megjelenési formája160

12. Az információ három megjelenési formája

Információval lépten-nyomon találkozunk, méghozzá széles spektrumban:

– a dobbal való híradástól az őserdőben a távközlési műholdon keresztülvaló telefonálásig

– egy műanyag számítógépes folyamatszabályzással történő szintetizálásá-tól egy hengermű adaptív szabályozásáig

– irodalommal a telefonkönyvtől a Bibliáig– egy benzinmotor műszaki rajzától egy nagy integráltságú computer-chipig– egy szervezet hormonrendszerétől a költöző madarak ösztönvezérelte

információjáig– egy baktériumsejt genomjától az ember öröklődő genetikai információjáig

Az 5. fejezetben felsorolt öt információs szint (statisztika, szintaxis, sze-mantika, pragmatika és apobetika) mellett, amelyek minden információranézve kötelezőek, a célt tekintve előnyös bevezetni egy hármas felosztást:

1. Előállítási információ: Ide sorolunk minden olyan információt, amelyvalami előállításának a célját szolgálja. Mielőtt egy termék gyártásra kerülne,az adó beveti intelligenciáját, ötletgazdagságát, know-how-ját, találékonysá-gát, és alkalmas módon kódolja a koncepcióját. Ilyen kódolt építési tervvelváltozatos formákban találkozunk: pl. egy gép műszaki rajza, egy süteményreceptje, a polivinil-klorid (PVC) szintézisének kémiai eljárása, egy elektro-mos kapcsolás huzalozási terve vagy egy élő sejt felépítéséhez szükségesgenetikai információ. A keresett megoldás alkalmassági kritériumai mind agondolati tervben (az információ szemantikus aspektusa), mind a kivitelezésfinomságában (pragmatika) lecsapódnak, és a 31. ábra szerint a konkrétesettől függően a következő címszavakkal jellemezhetők és értékelhetők:alapul szolgáló funkcióterv, találmányi színvonal, kigondolt megoldási mód,elért optimalitás, alkalmazott stratégia, rövid előállítási idő, alkalmazott tech-nológia, ügyes programozás és a miniatürizálás foka (pl. anyag- és energiata-karékos építési mód). A látható eredmény minősége (apobetika) például azelért cél, a felhasználásban mutatkozó célszerűség, a zseniális működési módés a garantált működési biztonság (pl. csekély zavarérzékenység) alapján ítél-hető meg.

2. Üzemelési információ: Ebbe az kategóriába sorolunk minden olyan in-formációt, amelynek az a célja, hogy a legáltalánosabb értelemben működés-ben tartson egy „üzemet”. Üzemelési információ nélkül számos rendszeregyáltalán nem működne; ezek a programok elengedhetetlen feltételei a kon-

12. Az információ három megjelenési formája 161

cepcionálisan meghatározott folyamatnak. Így a verkli nem működik a büty-kös henger programja nélkül, mint ahogy az emberi test sem lenne életképesaz agy és az összes szerv idegrendszeren keresztüli kölcsönhatását leíró in-formációs terv nélkül. Az emberi testben zajló tudattalan információáramlásnapi mennyisége kb. 3 · 1024 bit. Ha ezt összehasonlítjuk az emberiségnek avilág könyvtáraiban tárolt 1018 bit mennyiségű össztudásával, akkor figye-lemre méltó megállapításra juthatunk: Testünkben naponta milliószor többinformáció cserélődik, mint amennyit a világ összes könyvében tárolt tudásreprezentál.

További példák üzemelési információra a technikából és a természetből:

– egy számítógép operációs rendszere– egy robot vagy egy folyamatirányító számítógép programja– repülőgépek és hajók riasztórendszere– a rovarok feromonnyelve– a méhek potrohtánca (lásd a 39. ábrát az F2 függelékben)– a test hormonrendszere– az a fajta üzemelési információ az állatvilágban, amit kódolásának és

átviteli módjának ismerete hiányában „ösztönnek” nevezünk (pl. a költö-ző madarak navigációs rendszere – lásd F3.4.4.2 függelék).

3. Kommunikációs információ: Az összes többi előforduló információ-fajtát kommunikációs információ néven foglalhatjuk össze. Ide tartoznakpéldául a levelek, a könyvek, a telefonálás, a rádióadások, a madárdal, aBiblia üzenete. Az információ apobetikai aspektusa itt nem egy termék előál-lítása és nem is egy folyamat fenntartása. A célok itt a következők lehetnek:tudósítás, öröm kiváltása, szórakoztatás, ismeretterjesztés, személyes közlés.

12. Az információ három megjelenési formája162

31. ábra: Az adó és az általa közölt információ minőségi ismertetőjegyei aszemantika, pragmatika és apobetika szintjén

Az ábra elsősorban az előállítási információ minőségi jegyeit tünteti fel,átfogva a teremtésben való isteni cselekvést csakúgy, mint az ember mérnökitervezőmunkáját. Nyilvánvaló a szoros kapcsolat az információs aspektusokminőségei és az adó képességei között. A másik két információfajta (üzemelé-si és kommunikációs információ) számára hasonló minőségi ismertetőjegyekfogalmazhatók meg.

13. A közölt információ három fajtája 163

13. A közölt információ három fajtája

Az információ lényegének megfogalmazásakor különböző osztályozási krité-riumokat ismertünk meg:

a) aspektus szerinti osztályozás: statisztika, szintaxis, szemantika, pragmati-ka, apobetika

b) cél szerinti osztályozás: előállítási, üzemelési és kommunikációs informá-ció

c) irány szerinti osztályozás: közölt és vett információ

Még egy további osztályozást is végre kell hajtanunk, amely az adóra ésaz információfeldolgozás módjára vonatkozik. Három fokozatot különbözte-tünk meg:

1. Másolt információ: Másolt információn a már létező információ válto-zatlan továbbadását értjük. Másoláskor nem keletkezik információ, itt tehátnem szellemi, hanem gépies folyamatról van szó. Ahogyan a másoláshozszükséges berendezés ill. az alapul szolgáló eljárás szellemi kezdeményezésáltal jött létre, ugyanúgy a másolási eljárás is szándéktól függő cselekvés.Példák másolt információra: egy program átmásolása egy EAF-rendszerben(mágnesszalag, mágneslemez, memória), DNS-molekulák replikációja egyélő sejtben, egy könyv második kiadása változtatás és bővítés nélkül, egyfotokópia elkészítése, egy idézet, egy levél felolvasása. Eredetileg azonbanminden másolt információ kreatív úton keletkezett.

2. Reprodukált információ: A művészeknél világosan különbséget te-szünk a szellemi alkotók (zeneszerzők, költők, írók) és azok között, akik rep-rodukálják a műveket. Egy színész sem az eljátszandó cselekményt, sem azelmondandó szöveget nem maga gondolja ki; ennek ellenére hozzáteszi sajátadottságait, hogy intonáció, mimika és különféle előadási módok segítségévelegyedileg reprodukálja az adott művet. Egy szimfónia vagy Bach-kantátaelőadásakor a művészek tevékenysége szintén reprodukáló jellegű, azaz nemváltoztatják meg a zeneszerző művét, mégis beleadják saját művészi egyéni-ségüket. Ezzel analógiában a reprodukált információt úgy definiáljuk, mintszemantikailag előre adottat, amelyet azonban az aktuális közvetítő átdolgoz-hat és feldolgozhat anélkül, hogy lényegileg megváltoztatná a kreatív útonlétrehozott információt. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk az összes állatnyel-vet, hiszen azoknál az összes jelentési hozzárendelés rögzítve van. A minden-kori alkalmazás nem kreatív, hanem reprodukáló módon történik. A számító-gép-szoftverek is ezen az elven működnek. Az összes kreatív ötletet (algorit-

13. A közölt információ három fajtája164

mus, ill. megoldási eljárás, adatstruktúrák) a programozónak kell előzőlegkigondolnia és program formájában leírnia. Az egyedi paraméterekkel történőalkalmazás aztán rábízható a számítógépre, amely a konkrét esetben nem teszmást, mint hogy a kívánt módon reprodukálja ez előre megadott információt.Végső soron az MI programok (MI = „Mesterséges Intelligencia”) szolgálta-tásai is – bármily komplexnek és „intelligensnek” tűnnek is számunkra – csu-pán reprodukált, tehát semmiképpen sem kreatív információt jelentenek.A reprodukált információ létrehozásához nincs szükség saját szellemi tevé-kenységre, ezért ez a munka rábízható a számítógépekre.

3. Kreatív információ: Ezzel elérkeztünk a továbbadott információ leg-magasabb szintjéhez, a kreatív információhoz. Olyan információról van szó,amely nem másolással vagy reprodukálással keletkezik, hanem valamilyenújdonságot képvisel. Ehhez az információfajtához mindig szellemi alkotóravan szükség, aki személyes akarattal rendelkezik. Itt szellemi folyamatról vanszó, amely nem anyagi, ezért nem is vihető át számítógépre. A kreatív infor-máció mindig egy kognitív képességekkel rendelkező személytől származik.A kreatív információ valamilyen újdonságot képvisel. Külön ki szeretnénkemelni a következő tételt:

31. tétel: Minden kreatív információ szellemi teljesítményt ábrázol és egyszemélyes (azaz szabad akarattal rendelkező) ötletadóhoz (azaz intelligensés gondolkodásra képes személyhez) kötődik.

A 31. tételt másképpen is kifejezhetjük:

32. tétel: Új információ csak kreatív gondolkodási folyamatban keletkez-het.

Példák a kreatív információra: egy kódrendszer terve, egy nyelvrendszerterve, a természetes nyelvek korlátozás nélküli használata, egy programozásinyelv megalkotása, egy könyv megírása, egy eredeti tudományos dolgozatelkészítése, programutasítások a DNS-molekulákban, egy élőlény felépítésitervének elkészítése.

Következtetések: A fenti fejtegetések világossá teszik, miben rejlik azevolúciós szemlélet hibája. Bárki, aki felállít egy modellt az élet eredeténekmagyarázatára és nem tudja megválaszolni, honnan származik a mindenélőlényre jellemző kreatív információ, adós marad a döntő válasszal. Akicsak az anyagban keresi az információ keletkezésének okát, nemcsak figyel-men kívül hagy alapvető természeti törvényeket, de semmibe is veszi őket.A természettudomány története azt mutatja, hogy a természeti törvénye-ket csak ideig-óráig lehet figyelmen kívül hagyni.

13. A közölt információ három fajtája 165

Ha általános érvényűen akarjuk ábrázolni az adó és vevő közötti kombi-nációs lehetőségeket [G5], a 32. ábrát kapjuk. Adóként és vevőként csakintelligens lények (Isten, ember) vagy intelligencia által létrehozott rendsze-rek (ember, egyéb élőlények, gépek – pl. a számítógép vagy a hírközlésirendszerek, információtároló médiumok) jöhetnek szóba, úgyhogy a 32. ábraszerint négy átviteli útvonal lehetséges. A kreatív információ továbbítói a 31.tétel szerint csak személyes lények lehetnek, míg a másolt vagy reprodukáltinformáció továbbítóiként gépek is szóba jöhetnek.

32. ábra: Az adó és a vevő négy lehetséges kombinációja

A 7. fejezetben megkülönböztettük a tulajdonképpeni és a vélt informáci-ót. A tulajdonképpeni adó mindig egy individuum, aki intelligenciával ésakarattal rendelkezik. Ha a tulajdonképpeni adót egy gépezet követi, akkorgyakran csak a rendszer legutolsó tagja látható. Mivel az információ forrásanem ez, az „intelligencia által teremtett rendszert” vélt adónak neveztük.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor az adó és a vevő egy komplettátviteli rendszer részei (33. ábra). Ilyen példa a pontos idő közvetítéséreszolgáló rendszer Németországban. A braunschweigi Szövetségi Fizikai-Technikai Intézet által közölt atomidőt a DCF77 adó sugározza az Offenbachmelletti Mainflingenből egy erre a célra kidolgozott kód segítségével (vö. 8–13 tételek). Egy alkalmas (kereskedelemben kapható) vevőkészülék az átvittinformációt pontos idővé és dátummá dekódolja. Mind az adó, mind a vevő

13. A közölt információ három fajtája166

„intelligencia által létrehozott rendszer” (alsó útvonal a 32. ábrán). Ezt arendszert azonban a 33. ábra szerint is lehet értelmezni: Minden részét intel-ligencia hozta létre.

33. ábra: Komplett átviteli rendszer, amelybe integrálva van az adó ésa vevő. Érvényes rá: Az egész rendszer ötleten és koncepción alapul, és min-

dig feltételez egy szellemi alkotót.

14. Az információ minősége és használhatósága 167

14. Az információ minősége és használhatósága

A Shannon-féle információelméletet úgy is felfoghatjuk, mint a valószínű-ségszámítás extrapolációját. A bit mint információegység az információmennyiségi mértéke. Eszerint egy 200 oldalas könyv kétszer annyi informá-ciót tartalmaz, mint egy 100 oldalas, ha az oldalankénti betűszám megegye-zik. Ez a mérték teljesen figyelmen kívül hagyja a jelentést. W. Feitscheregyszer találóan írta le ezt a szituációt: „A szemantikai információt tekintveolyan helyzetben vagyunk, mint az a vegyész, aki ugyan képes megmérni azanyagokat, de nem képes őket elemezni.” Ebben az értelemben Shannonteljesen megoldotta az információ mérésének problémáját, míg az elemzéskérdése messzemenően nyitott. Hogy meghaladhassuk a Shannon-féle infor-mációelméletet, általános érvényű szemantikai információmértékeket kelldefiniálnunk. A következőkben szeretnénk felsorolni néhány szempontot,hogy legalább kiindulási pontjaink legyenek e nehéz probléma megoldásá-hoz. Egy szemantikai információmérték természetszerűleg nem mennyiségi,hanem minőségi mérték lenne. Így egy többkötetes könyvnek esetleg kisebblenne a szemantikai értéke, mint egy vékony brosúrának. Az információ mi-nőségi értékelésekor előfordulnak olyan paraméterek, amelyek nagyon erősenfüggenek a szubjektív megítéléstől. Ez nem kis mértékben megnehezíti aproblémát. A 34. ábrán egy koordinátarendszer látható, az abszcisszán ahasznosíthatósággal, az ordinátán a szemantikai információértékkel. Az ordi-nátán öt értékelési fokozat különböztethető meg:

1. Rendkívül fontos információ: Ez a legértékesebb információ, mertnagyon magas az apobetikai értéke (pl. életfontosságú információ).

2. Fontos információ: Céljaink eléréséhez fontos információ (pl. menet-rendek, telefonszámok, címek, szakismeret).

3. Hasznos információ: Általánosabb előnyöket biztosító – szórakoztató,tanulságos, épületes, örömet okozó – információ (pl. napi események, időjá-rásjelentés, ismeretterjesztés, újdonságok).

4. Jelentéktelen információ: Másodrendű jelentőségű vagy jelentőségnélküli információ (pl. már ismert vagy hasznavehetetlen információ, közhe-lyek, banalitások, fecsegés).

5. Káros információ: Negatív következményekkel járó, azaz hamis ered-ményre, tévútra vezető, kárt okozó információ (pl. tudatos vagy tévedésenalapuló álhír, rágalmazás, átkozódás, uszítás, hazug propaganda, szélhámos-ság, gyalázkodás, haragos szavak, szektás tanítás, nem bibliahű teológia, por-nográf, ideológiai és asztrológiai írások, szennyirodalom).

Az értékes információ (1., 2., 3.) előjele eszerint pozitív, az értéktelené(4., 5.) pedig negatív. Ezzel az információt előjellel láttuk el. Az abszcisszán

14. Az információ minősége és használhatósága168

meg van különböztetve a hasznosítható (pozitív) és a hasznosíthatatlan (ne-gatív) információ. Az értékeléshez tehát négy negyed áll a rendelkezésünkre.Ezeket a következőképpen jellemezhetjük:

1. negyed: Ez a legfontosabb tartomány, mivel ide kell sorolni mindenolyan információt, amely egyszerre hasznosítható és értékes. A hasznosítha-tóság azt jelenti, hogy az információ rendelkezésre áll: hozzáférhető és elvi-leg kiértékelhető. Míg a hasznosíthatóság objektív jellemző, az értékességfogalma mindig szubjektív egy személy, egy folyamat, egy szándék vagy egycélkitűzés szempontjából.

2. negyed: Noha az 1. negyedhez hasonlóan ez a negyed is „értékes in-formációt” jelöl, azzal ellentétben ez nem hasznosítható. Az információ hasz-nosíthatatlanságának különböző okai lehetnek:– Még nem áll rendelkezésre (pl. a rák gyógyszere; egy még meg nem írt

könyv egy fontos témáról).– Nem található meg az óriási információtömegben.– Létezik és a szerzője is ismert, de még nem publikálták.– Többé nem aktuális.

3. és 4. negyed: Ez az értéktelen információ tartománya. Ha csak jelen-téktelen információról van szó, akkor egyszerűen nincs jelentősége vagymásodrendű jelentőségű, azaz értéktelen, tartalmatlan vagy egyenesen értel-metlen. Súlyosabb esetben, vagyis káros információ esetén a hátrányos, (nemtudatosan) téves, (tudatosan) meghamisított vagy rosszindulatú információ-nak már negatív következményei vannak. A 4. negyedben létező, míg a 3. ne-gyedben még nem létező vagy hozzáférhetetlen információról van szó (pl.még meg nem írt szennyirodalom). Egy statisztika szerint egy amerikai gye-rek, amíg befejezi az iskolát, 11 000 iskolai órát látogat, 22 000 órát ül atelevízió előtt, 350 000 hirdetést hall és 20 000 gyilkosságot lát. Ezek káro-sító hatása nem múlik el nyomtalanul. Az embereknek nem szabad kitenniükmagukat a 4. negyed veszélyes hatásainak, a technika területén pedig megfe-lelő biztonsági intézkedéseket kell hozni, hogy ne történjen károsodás (pl.hibafelismerő kódok az EAF-rendszerekben; az instabilitásokat elkerülőszabályozástechnikai koncepciók az eljárástechnikai folyamatoknál).

14. Az információ minősége és használhatósága 169

34. ábra: Koordinátarendszer a szemantikai információ értékének és haszno-síthatóságának ábrázolására

Mivel a tengelyek nincsenek beszámozva, itt elsősorban a szemantikai infor-máció kvalitatív értékeléséről van szó. Az értékes információnak pozitív, azértéktelennek negatív az előjele. A hasznosítható és hasznosíthatatlan infor-mációt ugyanígy az előjele különbözteti meg.

15. Néhány mennyiség a szemantika kvantitatív értékelésére170

15. Néhány mennyiség a szemantika kvantitatívértékelésére

Az előző fejtegetések során megtárgyaltuk a leglényegesebb nézőpontokat azinformáció szemantikai szintjén, úgyhogy rátérhetünk annak kvantitatív érté-kelésére. Az információ minőségét számszerűen (kvantitatíve) a szemantikaiinformációérték (S) adja meg, amelyet alapvetően hat mennyiség befolyásol;címszavakban: szemantikai minőség (m), jelentőség (j), időszerűség (i), hoz-záférhetőség (h), létezés (l) és érthetőség (é). Már e fogalmak alapján is vilá-gos, hogy itt elsősorban a vevőről van szó, aki így saját szubjektivitását isbeleviszi. Az összes befolyásoló mennyiséget normált alakban használjuk,azaz értékük nulla és egy között van. Míg j, i, h, l és é mindig pozitív, m azelőző fejezet megfontolásai szerint negatív értékeket is felvehet.A következőkben ezt a hat változót szeretnénk röviden taglalni:

1. m – szemantikai minőség (szubjektív, vevőorientált fogalom): A mi-nőség m mértéke arra szolgál, hogy megadjuk egy információ jelentésbelisúlyát. A céltól és az információ fajtájától függően különböző minőségeketveszünk figyelembe. A 31. ábrán az előállítási információ néhány minőségijellemzője van felsorolva. Egy számítógépprogram számára például a követ-kező szemantikai és részben pragmatikai kritériumok a meghatározóak:

– Az alkalmazott algoritmus hatékonysága (pl. egyszerű megoldási mód-szer, gyorsan konvergáló eljárás, instabilitási hajlam hiánya).

– Kis számítási időigény (ez döntő költségtényező, ha a számítási időért fi-zetni kell).

– Hordozhatóság, azaz a program könnyen átvihető legyen más számítógé-pekre.

– Megbízhatóság, azaz a program legyen tesztelve és kiérlelve, és nagy biz-tonsággal produkálja a kívánt eredményeket.

– Alkalmazott programozási nyelv.

Hogy az egyes tényezők milyen mértékben befolyásolják az m minőséget,az függ mind az objektív, mind a szubjektív megítéléstől. Az értelmetlen(tartalmatlan) információ minősége m = 0, a lehető legjobb minőségű infor-mációé m = 1.

2. j – jelentőség (szubjektív, vevőorientált fogalom): Ezzel a fogalommalfőként az egyéni érdeklődést vesszük figyelembe. Ezzel adjuk meg az infor-máció jelentőségét egy cél elérése szempontjából (pl. gazdasági, műszakivagy stratégiai cél, gyűjtési érték, életcél). Ami A számára rendkívül fontos

15. Néhány mennyiség a szemantika kvantitatív értékelésére 171

(j = 1), B számára lehet, hogy teljesen jelentéktelen információ (j = 0). Példá-ul egy közép-európai számára az ausztráliai időjárásjelentésnek semmilyenjelentősége sincs (j = 0). Ez hirtelenül megváltozhat, ha ausztráliai utazásrakészül. Egy gazda számára az agrárhíreknek egészen más a jelentősége, minta fizika legújabb kutatási eredményeinek. A jelentőség mindig specifikusanvevőorientált. A rádióban közvetített viharjelzésnek sokkal nagyobb a jelen-tősége a hallig- (alacsony fekvésű sziget) lakók, mint a szárazföldön élők szá-mára. A jelentőség szempontjából a fő probléma a helyes értékelés. A rosszulfelbecsült jelentőség következményei katasztrofálisak lehetnek. Az emberiségtörténetében számtalan hibás döntés született az információ rosszul felmértjelentősége miatt. Ezek már sok milliárdos anyagi kárt okoztak és sok millióember életébe kerültek.

3. i – időszerűség (szubjektív, vevőorientált fogalom): Sok területen kö-vetelmény, hogy a lényeges információ a megfelelő időpontban álljon ren-delkezésre. Ezt az időtől való függést, amely például egy terv újdonságértékétvagy aktuális jelentőségét írja le, az „időszerűség” fogalmával ragadjuk meg.A „tavalyi hó”, azaz a korábban időszerű, de jelenleg semmi újdonságot nemtartalmazó információ értéke i = 0, a pillanatnyilag legidőszerűbb informáci-óé pedig i = 1. Ha valaki áll az esőben és közlik vele, hogy esik, akkor ugyanaz eső ténye valóban időszerű információ, az újdonság hiánya miatt azonbanebben az esetben is i = 0.

4. h – hozzáférhetőség (szubjektív, vevőorientált fogalom): A legfonto-sabb információ is értéktelen, ha nem hozzáférhető. H = 0 azt jelenti, hogy azadó által közzétett információ „egyáltalán nem hozzáférhető”, h = 1 pedigazt, hogy „teljesen hozzáférhető” a vevő számára. Mindnyájunkat lehengerelaz állandóan növekvő információlavina. Egy újság ezt írta: „Szomjazunk atudásra, de megfulladunk az információ áradatában.” Egy parlamenti képvi-selő így panaszkodott egy előadásában:

„A múlt héten összegyűjtöttem az összes információt, amit az EurópaiParlament küldött nekem. A hét végén nem olvastam el, hanem lemér-tem, és 5,5 kg-ot nyomott. Oly sok tudás érkezik hozzánk, hogyegyáltalán nem tudunk vele mit kezdeni. Még inkább igaz ez a kor-mány tagjaira.”

A növekvő információáradatban a „tudom, hol kell keresni” egyre na-gyobb szerepet játszik. A hozzáférhetőség javításának segédeszközei a cím-szójegyzékek, a lexikonok, a kartotéklap-rendszerek és az adatbankok. AzEAF-tárakkal szemben előnyösebbek lennének az asszociatív tárak, ez azideális hozzáférési elv azonban csak az agyban valósul meg.

15. Néhány mennyiség a szemantika kvantitatív értékelésére172

Az internetnek kezdetben néhány 10 000 oldala volt. Ma (2002-ben) azinterneten egy globális könyvtár áll a rendelkezésünkre több mint 600 milli-árd oldallal – és ez növekvő tendenciát mutat.

A hozzáférhetőség lehet h = 0 akkor is, ha az információ létezik, példáulha

– az információ nem áll a vevő rendelkezésére (A sivatagban szomjan halokegy forrás közelében, ha nem tudom, hogy ott van),

– az információ olyan kód formájában adott, amelynek hozzárendelési meg-állapodását a vevő nem ismeri (pl. egy német turista Kínában, aki nem tudkínaiul olvasni),

– az információ túl van bonyolítva vagy nagyon szakmai jellegű (pl. jogiszöveg nem-jogászok számára, matematikai szöveg nem-matematikusokszámára),

– az információ közzétevője tudatosan kizárja a vevők bizonyos körét (pl.titkosírással készült titkos szövegek, adatvédelem az EAF-rendszereknél,egy levél lepecsételése).

5. l – létezés (vevőorientált, objektív fogalom): Míg a hozzáférhetőségesetén arról van szó, hogy egyénileg hozzáférünk-e bizonyos létező és elvilegrendelkezésre álló információhoz, a „létezés” esetén az a kérdés, hogy az in-formáció egyáltalán létezik-e. A hozzáférhetőség tehát egyértelműen vevő-specifikus fogalom, míg a létezés kizárólag az adóval kapcsolatos. Az0 ≤ l ≤ 1 érték azt adja meg, hogy a mindenkori szituációban az egyáltalán le-hetséges vagy kívánatos információ hány százaléka létezik (pl. hányad részeáll kutatás alatt). A teljesen nyitott kérdésekhez az l = 0, a tökéletesen ismertinformációhoz pedig az l = 1 értéket rendeljük. Arra a korábban nyitott kér-désre, hogy van-e élet a Holdon (l = 0), ma már tudjuk a választ (l = 1).A májrák gyógyításához szükséges információ l-értéke ma 0, a gyomorrákkezeléséhez szükséges információ l-értéke a betegség stádiumától függően 0és 1 között van. l értékének megállapítása vagy becslése többnyire nehéz fel-adat, mivel általában nem ismert annak az össz-információnak a mennyisége,amelyhez a jelenleg létező információt viszonyítani kell. Isaac Newton, anagy fizikus (1642–1727) számos kutatási eredménye ellenére nagyon kis l-értékűre becsülte saját hozzájárulását a tudományos megismeréshez, amikorezt mondta [M3]: „Nem tudom, hogy én minek látszom a világ szemében, deén úgy látom magamat, mint egy kisgyereket, aki a tenger partján játszadozikés azzal szórakozik, hogy néha-néha egy simább kavicsot vagy csinosabbkagylót talál a szokásosnál, míg az igazság nagy óceánja kikutatlanul fekszikmég előtte.”

15. Néhány mennyiség a szemantika kvantitatív értékelésére 173

6. é – érthetőség (szubjektív, adó- és vevőorientált fogalom): Ez a meny-nyiség az információ érthetőségét írja le. é = 0 a teljes érthetetlenséget, é = 1pedig a tökéletes érthetőséget jelenti. Ha nem ér el a vevőhöz az adó részérőlneki szánt információ egésze, az ok mindkét oldalon kereshető: Vagy az adónem fejezte ki magát elég világosan, úgyhogy a vevőhöz annak magas intel-ligenciaszintje ellenére csak részben jut el a szándékolt szemantika, vagy avevő intelligenciája nem elegendő ahhoz, hogy mindent helyesen értsen.A vevő intelligenciájának más okból is jelentősége van: A verbálisan közöltinformáció (explicit rész) általában tartalmaz olyan közléseket is, amelyekcsak a „sorok között” olvashatók (implicit rész). Az utóbbi információhoz avevő csak gondolkodással és megfelelő háttértudással juthat.

Megjegyzés: A fent említett tényezők nem mind választhatók el élesenegymástól, úgyhogy átfedések is előfordulhatnak. Itt nem kívánunk kitérniarra, hogy milyen módon függ össze a hat paraméter. Ez hálás kutatási fela-dat lenne.

16. Gyakran feltett kérdések az információ fogalmával kapcsolatban174

16. Gyakran feltett kérdések az információfogalmával kapcsolatban

Az információ fogalmáról a különböző egyetemeken és műszaki főiskolákontartott előadások után rendszeresen élénk vitákra kerül sor. Íme egy kis ízelítőa visszatérő kérdésekből, a rájuk adott rövid válaszokkal:

K1: Előadását modern istenbizonyítéknak szánta?V1: Ha valaki Isten létezésének bizonyítékai felől érdeklődik, nagy való-

színűséggel ezt a választ kapja: „Kant minden istenbizonyítékot megcáfoltfilozófiájával; erről fölösleges tovább gondolkodnunk!” Bár Immanuel Kantmint született kelet-porosz a földim volt, ebben a kérdésben határozottanellent kell mondanom neki. 1724-től 1804-ig élt, és a mai filozófusokkalellentétben neki csak nagyon kevés természettudományos ismeret állt rendel-kezésére. Egyáltalán nem ismerhette az információra vonatkozó természetitörvényeket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy nagy horderejű követ-keztetéseket vonjunk le. A 10. fejezetben részletesen kifejtettem az 1–3.következtetéseket. Nagyon fontos kijelentéseket tehettünk Istenről, nevezete-sen hogy létezik, és hogy mindentudó, mindenható és örök. Ezeket a nagyhorderejű következtetéseket minden további nélkül istenbizonyítéknak ne-vezhetjük. Róma 1,21 is megfogalmazza, hogy a teremtés műveiből egészenáltalánosan – tehát az információs tételek nélkül – következtethetünk a Te-remtőre: „Hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Is-tenként.” Volker Kessler matematikus és teológus (* 1962) figyelemre méltókönyvet publikált a modern istenbizonyítékokról [K2].

K2: Az Ön kijelentései nem cáfolják-e az evolúciótant?V2: Az információs tételek természeti törvények. Természeti törvények

segítségével felfedeztek már egy-két tévedést (pl. az örökmozgó lehetetlensé-gét az energiatétel segítségével). Minden evolúciós világnézet alapproblé-mája az élőlényekben található információ eredete. A világon egyetlen labo-ratóriumban sem sikerült még megmutatni, hogyan jön létre az anyagbanmagától egy kódrendszer vagy bármilyen szemantikai információ. Az infor-mációs tételek kimondják, hogy ez soha nem is lesz lehetséges. Vagyis egytisztán anyagi folyamat nem jöhet szóba mint az élet eredetének oka. Azevolúciótan tehát természettudományos okokból tarthatatlanná vált – a termé-szeti törvények megcáfolták.

K3: Az információ nem definíciófüggő-e és nem kapcsolódik-e egy indi-viduumhoz? Végül is az információ az anyaggal és az energiával ellentétben„nem önmagában” és „nem önmagától” létezik?

V3: Igen, ez igaz. Képzeljük el: Hans, Karl és Egon jelezni akarják Fritzszámára, hogy ki járt a szobában. Egymás között megállapodnak, hogy egy-

16. Gyakran feltett kérdések az információ fogalmával kapcsolatban 175

egy színnel jelölik magukat: Hans = sárga, Karl = kék, Egon = piros. Amikorkésőbb Fritz belép a terembe és egy kék cédulát talál ott, egyértelmű számá-ra, hogy Karl járt ott. Egyetlen kívülálló sem értelmezi információként acédulát. Hans, Karl, Egon és Fritz azonban egymás között megállapodtak egyegyéni kódban (lásd 8., 9., és 10. tétel). Ennek alapján világos, hogy egyszellemi folyamatban információ keletkezhet.

K4: Akkor is információról van szó, ha egyszerre vagyok adó és vevő?Például egy hegy felé kiáltok és meghallom a visszhangot.

V4: Ebben az esetben nem az a szándékom, hogy saját magamnak infor-mációt küldjek. De vannak tipikus esetek, amikor egyszerre vagyok adó ésvevő: pl. személyes feljegyzések, naplóbejegyzések ill. időpontbejegyzésekegy naptárban.

K5: Egy fénykép információ-e az Ön definíciója szerint?V5: Nem! A helyettesítő funkció (8. fejezet) ugyan itt is megvan, hiszen a

kép helyettesíti az adott személyt, nem alkalmaznak azonban egyezményeskódot.

K6: Keletkezik-e a lottóhúzáskor információ? Ha igen, akkor a véletlenáltal?

V6: Az egyezményes játékszabályok információt jelentenek. Ezekbenrögzítenek egy eljárási stratégiát, amelynek apobetikája is van, nevezetesen ajáték megnyerése. A tulajdonképpeni számhúzás véletlen folyamat, és a 22.ábra szerint a C tartományba tartozik. A kihúzott számoknak írásban vagyszóban történő közlése ellenben információ.

K7: Létezik-e az információ számára is olyan megmaradási tétel, mint azanyag számára?

V7: Nem! A krétával táblára írt információt letörölhetem. Egy sok új gon-dolatot tartalmazó könyvkézirat, amelyen évekig dolgoztunk, pótolhatatlanulelvész, ha valaki a kályhába dobja. Ha megformázunk egy floppy-lemezt,amely tele volt szöveggel (mindent letörlünk róla), akkor ez az információ iselvész. Másrészt egy kreatív gondolkodási folyamatban állandóan keletkezhetúj információ (32. tétel).

K8: Van-e köze az információnak a második főtételben szereplő entrópiá-hoz?

V8: Nincs! A termodinamika második főtétele csak az anyagi világra ér-vényes (legalsó szint a 18. ábrán). Az információ azonban szellemi mennyi-ség (17. tétel). A Shannon-féle információelméletben (statisztikai szint) szin-tén létezik egy „entrópia” nevű fogalom. Ezen azonban egészen mást értenek,mint a fizikai entrópián. A termodinamikában anyagi részecskékről van szó,Shannonnál jelekről. Csak a képleteknek van analóg felépítésük. Kár, hogykét ennyire különböző jelenségre ugyanazt az elnevezést használják.


K9 A természetes nyelvek dinamikusan változnak. Nem mond ez ellent azÖn tételének, miszerint ragaszkodni kell az egyezményes kódhoz?

V9: Nyelvünk állandóan új szavakkal bővül, amelyek ebben a formábanés főleg ezzel a jelentéssel korábban nem léteztek. A Német Nyelvi Társaság(Wiesbaden) minden évben közzéteszi „az év szavát” és „az év legszörnyűbbszavát”. Ezek az utóbbi tíz évben az alábbiak voltak:

Az év szava Az év legszörnyűbb szava2001 Der 11. September Gotteskrieger2000 Schwarzgeldaffäre National befreite Zone1999 Millennium Kollateralschaden1998 Rot-Grün Sozialverträgliches Frühableben1997 Reformstau Wohlstandsmüll1996 Sparpaket Rentnerschwemme1995 Multimedia Diätenanpassung1994 Superwahljahr Peanuts1993 Sozialabbau Überfremdung1992 Politikverdrossenheit Ethnische Säuberung1991 Besserwessi Ausländerfrei

Magyar fordításban:2001 szeptember 11. istenharcos2000 feketepénz-ügy nemzetileg felszabadított zóna1999 millennium kollaterális (a társadalom több rétegét

érintő) kár1998 vörös-zöld szociálisan elviselhető elhalálozás1997 reformdugó

(reformok elakadása)(Stau = forgalmi dugó) jóléti szemét

1996 takarékossági csomag nyugdíjasok („túlzott” „elszaporodása”)1995 multimédia képviselői napidíjak kiigazítása (felfelé)1994 szuper választási év földimogyoró (angolul) (nudli – ti. semmiség)1993 szociális leépítés idegenekkel való elárasztás1992 politikai csömör etnikai tisztogatás1991 mindent jobban tudó

nyugatnémet külföldi-mentes

Ezek a szavak egy meghatározott kontextusban – többnyire politikai kör-nyezetben – alakultak ki. Németországban ezek a szavak a hétköznapi életbőljól ismertek, tehát jól definiáltak voltak, különösen az adott évben. Így eszavak jelentése közmegegyezésen alapult. A Besserwessit senki sem tartaná


pudingfajtának vagy függönyanyagnak. Ha ellenben önkényesen új szavakatírnék a táblára (pl. Reiseweit vagy Kratemung), senki sem tudna velük mitkezdeni. Ebben az esetben hiányozna a közmegegyezés.

K10: Hermann Haken szinergetikája nem bizonyíték-e arra nézve, hogy arendetlenségből rend keletkezhet és így mégiscsak lehetséges az evolúció?

V10: Haken úr mindig ugyanazokat a példákat említi a rendezett struktú-rák keletkezésére. Egy előadása után megkérdeztem tőle, hogy tudja-e tárolnia rendezett struktúrát? Ezt kénytelen volt tagadni. Az elért állapot tárolásáhozkódra van szükség. Mivel azonban ilyen sehol sincs egy fizikai rendszerben,a rend azonnal összeomlik, ha megszűnik az előidéző gradiens (pl. meghatá-rozott hőmérsékleteloszlás).

K11: Mit szól a Miller-kísérlethez, mellyel a kémiai evolúciót próbáljákbizonyítani az iskolai tankönyvekben?

V11: Ezekben a kísérletekben még soha nem keletkezett funkciós fehérje,ezért proteinek helyett protenoidokról beszélnek. De még ha létrejönne isegyszer egy alkalmas fehérjeanyag hosszú aminosavlánccal és helyes optikaiforgatóképességgel, ezzel még nem indulna el semmilyen evolúció sem. Egykódrendszernek kellene léteznie, amely rögzíti az információt erről a fehérjé-ről, hogy később ismét elő lehessen állítani. Egy kódrendszer azonban sohanem keletkezhet az anyagban. A 13. tétel ill. a TTI-1, TTI-2 és TTI-10 téte-lek kizárják ezt. Tehát a Miller-kísérletek semmivel sem járulnak hozzá azélet keletkezésének magyarázatához.

K12: Az SOS-jel periodikus, mégis információ. Nem cáfolja-e ez az Ön„SZF2 szükséges feltételét” (5.2 alfejezet)?

V12: Az OTTO betűsorozat is „periodikus”, és éppen úgy információ.Rövid jelsorozatoknál könnyen felléphetnek periodikusnak látszó szakaszok.Senki sem tekinti a 12,12 számot periodikus tizedes törtnek csak azért, mertegy rövid szakaszában ismétlődés fordul elő.

K13: Keletkezhet-e új információ mutáció által?V13: Az evolúciós elképzelések keretében ez a gondolat fontos szerepet

játszik. Mutáció által nem növekszik az információmennyiség; csak márlétező információt képes megváltoztatni. Ilyenkor általában romlik az eredetiállapot. A mutáció tehát nem forrása az új (kreatív) információnak, amelyneksorán új funkciók vagy szervek új építési tervei jöhetnének létre. Tisztánanyagi folyamatok a TTI-2 tétel szerint nem képesek új terveket kiötleni.

K14: Amikor egy fizikus egy kristály struktúráját vizsgálja mikroszkópsegítségével, ezáltal információra tesz szert. Hol és ki az adó ebben az eset-ben?

V14: Ebben az esetben semmilyen kódrendszer nem kerül felhasználásra.Közvetlenül megfigyeljük a valóságot. Az 5. fejezet szerint ez az eset kívül


esik az információ értelmezési tartományán, mivel hiányzik a helyettesítőfunkció, és emiatt az említett tételek sem alkalmazhatók.

K15: Nem önkényes-e az Ön információ-definíciója? Vannak-e más le-hetőségek is?

V15: Természetesen más definíciók is választhatók, mint ahogy erre pél-dák is vannak. Nekem az volt a célom, hogy körülhatároljak egy olyan tarto-mányt, amelyen belül lehetséges természeti törvény jellegű kijelentésekettenni. Csak ilymódon lehetséges, hogy a felismert tapasztalati törvények se-gítségével ismeretlen esetekre is megbízható kijelentéseket tehessünk. A leírtértelmezési tartomány tehát egyáltalán nem annyira önkényes, mint első lá-tásra tűnik, hanem végül is a tapasztalati tények diktálják (lásd 2.9 alfejezet).

K16: A biológiai rendszerek bonyolultabbak, mint a műszaki rendszerek.Nem kellene ezért külön definíciót adni a biológiai információra?

V16: A biológiai rendszerek valóban bonyolultabbak, mint a mi műszakitalálmányaink. Ennek ellenére nincs szükségünk például speciális energiaté-telre a biológiai rendszerek számára, mivel az energia-megmaradásnak azösszes fizikai rendszerben érvényes tétele nem korlátozódik az élettelenanyagra, hanem egyetemesen, tehát az összes élő rendszerben is érvényes.Ezt a T2 és T3 tételek mondják ki (lásd 2.3 alfejezet). Ha az információravonatkozó említett tételek természeti törvények, akkor mind az élő, mind azélettelen rendszerekben érvényesek. Ezért nincs szükség külön definícióraés tételekre a biológiai rendszerek számára.

K17: A biológiai rendszereknek gyakran megvan az a képességük, hogyaz új környezeti feltételekhez alkalmazkodjanak. Nem olyan információnöve-kedés-e ez, amelyet tisztán anyagi folyamatok hoznak létre?

V17: Első pillantásra ez lehet a benyomásunk. Amint a 6. fejezet 2. pont-jában már elmagyaráztuk, a példáknál kivétel nélkül egyazon fajon belüli al-kalmazkodásról van szó. Az ehhez szükséges programok a teremtéstől fogvabenne vannak az élőlényekben; tehát nem újólag keletkeztek. A rasszok ke-letkezésének példáján Don Batten, Ken Ham, Jonathan Sarfati és Carl Wie-land nagyon meggyőzően bemutatta, hogyan jöttek létre a különböző rasszokNóé családjából [B2, 213-230. o.]. Az ehhez szükséges információ nem evo-lúciós folyamatok révén jött létre, hanem része annak az információnak, amita Teremtő a kezdetekkor útravalóul adott.

K18: Változhatnak-e a természeti törvények az idők során?V18: A természeti törvények a földön mindenütt és mai tudásunk szerint a

világmindenség minden pontjában és a történelem minden időpontjában ki-vétel nélkül érvényesek. Egyetlen kivétel sem ismert. Tragikus is lenne, ha atermészeti törvények változnának az idők során. Az összes műszaki konst-rukció és mérőműszer a természeti törvények gyakorlati alkalmazása. Ha atermészeti törvények változnának, akkor könnyen összedőlhetnének azok a


hidak és felhőkarcolók, amelyeket egykor a természeti törvények figyelembevételével, korrekt módon terveztek. Mivel az összes fiziológiai életfolyamatis alapvetően a természeti törvényektől függ, azok változása katasztrofáliskövetkezményekkel járna.

K19: Az Ön definíciója már tartalmazza az adót? Ha az adót már definíciószerint feltételezzük, akkor magától értetődő az a következtetés, hogy létezikegy adó.

V19: Természetesen az adó nem része a definíciónak vagy a feltételezés-nek. Ez circulus vitiosus (körbenforgó bizonyítás) lenne. Az összes termé-szeti törvényt a tapasztalatból nyertük; itt nem kap szerepet semmilyen felté-telezés. Egy ismeretlen rendszer vizsgálatakor csupán azt kell bizonyítani,hogy az információ mind az öt szintje (statisztika, szintaxis, szemantika,pragmatika, apobetika) jelen van. Ha ez teljesül, akkor biztosak lehetünkbenne, hogy információról van szó a tudományos definíció értelmében. A ter-mészeti törvények az információ fölött állnak. A tételek alkalmazása révén akövetkező lépésben eljutunk a következtetéshez, hogy ezt az információt egyintelligens Alkotónak kellett létrehoznia.

K20: Vajon a T10 tétel („A természeti törvények nem ismernek kivételt”)alkalmazásával nem nyilvánítunk-e eleve lehetetlennek olyan folyamatokat,amelyek mégiscsak lehetségesek?

V20: Ha valódi (és nem vélt) természeti törvényről van szó, akkor nem le-het rá ellenpéldát találni. De megtörténhet, hogy egy vélt természeti törvénytvalódinak tartanak. Ezt akár egyetlen reprodukálható, kísérletileg demonst-rálható ellenpélda gyorsan tisztázná (cáfolat). Az energia-megmaradás tételea tudományban valódi természeti törvényként érvényes. Ezért számtalanszoralkalmazták sikerrel a fizikában és a technikában. Egyes kísérletező kedvűemberek újra és újra megpróbálták valamilyen kiagyalt ötlettel megdönteniezt az alapvető törvényt. Ez sohasem sikerült nekik. Egy fizika-professzormondta nemrég egy beszédében, kissé kiélezve: „Aki indokolatlanul kétségbevonja az energiatételt, az egy tökkelütött, akinek azonban sikerülne kísérleti-leg cáfolni, az azonnal megkapná a Nobel-díjat.”

K21: Hány természeti törvény van?V21: A természeti törvények száma két okból nem határozható meg:1. Sohasem lehetünk benne biztosak, hogy az összes természeti jelenséget

megismertük.2. Gyakran több természeti törvényt összefoglalhatunk egy fölérendelt né-

zőpontból. Ekkor fölöslegessé válik az egyes tételek felsorolása. A 6. fejezet-ben 10 természeti törvényt fogalmaztunk meg az információra vonatkozóan.Egyes tételek között átfedések vannak. Ezt a redundanciát a jobb érthetőségés a szemléletesség kedvéért tudatosan építettük be. A gyakran emlegetett


világképlet keresése azon alapszik, hogy az összes természeti törvény megfo-galmazható egyetlen képlet segítségével. Ez csak utópisztikus cél lehet.

K22: Előadta-e már szakemberek előtt az információra vonatkozó termé-szeti törvényekkel kapcsolatos elképzeléseit?

V22: Erről a témakörről számos egyetemen tartottam előadást bel- és kül-földön, többek között 1996 júniusában egy nemzetközi kongresszuson, amelyfőként az információ fogalmával foglalkozott [„Information – A FundamentalQuantity in Natural and Technological Systems” (Információ – egy alapvetőmennyiség a természeti és technológiai rendszerekben)]. Mindig élénk vitaalakult ki, és a szakemberek megpróbáltak ellenpéldát találni, mivel egyetlenellenpélda elég lenne egy vélt természeti törvény megdöntéséhez. Egy valóditermészeti törvényt azonban nem lehet megdönteni. Ha a témához sorolomazt a legelső tudományos előadásomat is, amelyet 1981. október 7-én tartot-tam (lásd az 1. lábjegyzetet a 9. fejezetben), mint a TermészettudományosInformációelmélet kiindulópontját, akkor időközben több mint 20 év telt el,ami a továbbfejlesztést szolgálta. A számos bel- és külföldi tudóssal folytatottviták, valamint e tudósok kifogásai sokat segítettek abban, hogy az elméleteta jelenlegi szintre fejlesszem.

Harmadik rész:Az információ fogalmának

alkalmazása a BibliáraAz előző, második részben tudatos részletességgel foglalkoztunk az informá-ció fogalmával, és ennek során számos általánosan érvényes tételt vezettünkle. Láttuk, hogy ennek a központi fogalomnak majdnem minden tudományosdiszciplinában nagy jelentősége van. A továbbiakban arra szeretnénk kitérni,hogyan mutathatók ki világosan az információ lényegi és megkülönböztetőjegyei a Biblia példáján. Ily módon a Biblia üzenetének újfajta megközelíté-séhez jutunk. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az információval kapcso-latos természeti törvények egységesen illeszkednek az élőlények teremtésérőlszóló bibliai üzenetbe.

17. Az élet egy adót feltételez

Ha azt a közös ismertetőjegyet keressük, amely az egysejtűtől az emberigminden élőlényre jellemző, az kétségkívül a minden sejtben megtalálható in-formáció. A tárolási sűrűség kiszámításakor (lásd F1.2.3 függelék) megálla-píthattuk, hogy sehol máshol nem ismeretes ekkora statisztikai információsű-rűség. Az információ három megjelenési formáját illetően (vö. 12. fejezet) azélő rendszerekben lévő információ „üzemelési információnak” bizonyul, amipontosan a megszámlálhatatlan életfolyamatra és -helyzetre van szabva. Ere-detét illetően mindez az információ „előállítási információ” és egyszersmind„kreatív információ” (vö. 12. és 13. fejezet).

A 9. fejezetben (6. példa) röviden már tárgyaltuk a DNS-molekulát, ésmegállapítottuk, hogy egyértelműen a 22. ábra A értelmezési tartományáhoztartozik, ami biztosítja, hogy alkalmazni lehessen rá az információra vonat-kozó összes természeti törvényt. Amint azt az 1. és 2. következtetésben ki-fejtettük, ez elengedhetetlenül szükségessé tesz egy intelligens adót. Vajonhogyan kell ebben a különösen érdekes esetben hozzárendelni az információsaspektusokat, és hol találjuk itt az adót és a vevőt?

A mostani becslések szerint 2003-ra ismert lesz az emberi genom (génál-lomány) ACGT-betűinek áttekinthetetlen sorozata. Vajon ezzel megismerjük

17. Az élet egy adót feltételez182

majd az élet programját is? Semmi esetre sem! Ami akkor rendelkezésünkreáll majd, az egy számunkra ismeretlen indián nyelven, pontok és vesszőknélkül leírt bibliai szöveghez hasonlítható, tehát egy olyan könyvhöz, amely-nek nyelvét jóformán senki sem ismeri. A szellemi tartalom (szemantika)tulajdonképpeni fordítása csak akkor kezdődik. Az, hogy a genom teljesszemantikai megfejtése valaha is sikerül-e, nyitott kérdés. Az egyiptomihieroglifák esetén a dekódolás csak úgy sikerült, hogy megtalálták a Rosette-ikövet, amelyen egy görög, egy demotikus és egy hieroglifikus szöveg voltolvasható. Az olvasható görög szövegből kiindulva, hosszú kutatómunka utána hieroglifák dekódolása is lehetővé vált. A genom esetén azonban hiányzikegy ilyen „Rosette-i kő”, amely megmutatná, hogyan van programozva pl.egy agy, egy szív vagy egy térdízület. Úgy becsülik, hogy az emberi genom-nak csak kb. három százaléka áll olyan génekből, amelyek a különböző fe-hérjéket kódolják. Ez okból a 35. ábrán a szemantikánál a jelenleg ismerttényekre szorítkozunk, nevezetesen a proteinek aminosav-sorrendjére.

Az információra vonatkozó természeti törvények szerint minden informá-ció megkövetel egy személyes, vagyis intelligenciával és akarattal rendelkezőadót. Mivel itt nem figyelhető meg ilyen, emlékeztetünk a TTI-7 törvényhezfűzött magyarázatokra (7. fejezet). Egy információátviteli lánc esetén meg-különböztettük a tulajdonképpeni és a vélt adót. A tulajdonképpeni adó (azinformáció szerzője) itt sem látható, annál inkább a lánc utolsó tagja, ez pediga DNS-molekula. Így ezt a molekulát vélt adónak kell tekinteni, annak pedignem kell individuumnak lennie.

A 35. ábrán megjelöltünk egy tartományt, amely természettudományosanelvileg hozzáférhetetlen: Ez az adó személye. Az információs tételek alapjántarthatatlan az a következtetés, hogy mivel az emberi tudomány munkamód-szereivel az adó nem ismerhető meg, az nem is létezhet. A szabad akarattalrendelkező személyes adó követelménye minden kreatív információ eseténelengedhetetlen. Itt egy olyan határba ütközünk, amelyet a legjobb termé-szettudományos módszerek sem képesek átlépni.

Meg kell még válaszolnunk a kérdést, hogy ki is ez a tulajdonképpeni adó.A válaszhoz át kell lépnünk a természettudomány határait, és ezzel elérke-zünk a hithez:

A keresett adó (= Teremtő) maga nyilatkoztatta ki magát, ezért rendelke-zünk róla információval, hiszen „[Jézus] a világban volt, és a világ általa lett”(Jn 1,10). János evangéliumának első versei, csakúgy, mint Kolossé 1,16,tanúsítják számunkra, hogy az egész univerzumban semmi sem kivétel:

„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és aláthatatlanok, akár királyi székek, akár uralmak, akár fejedelemségek, akárhatalmasságok: minden általa és érte teremtetett.”

A 4.3 alfejezetben rámutattunk az információ és az akarat közötti szoros

17. Az élet egy adót feltételez 183

kapcsolatra. Ezt a gondolatot a Biblia is számos helyen kiemeli. Jelenések4,11-ben ez áll: „Mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból voltés teremtetett.” A minden információ által feltételezett szándék az 1Mózes1,26-ban megfogalmazott mondatban is kifejezésre jut: „Alkossunk embert aképmásunkra, hozzánk hasonlóvá.”

A sejtben zajló folyamatok esetében a vevő sem individuum. A 32. és 33.ábra szerint (13. fejezet) számos eset van, amikor a vevő egy gépezet.A „gépi” vevő minden ilyen esetben egy intelligencia által teremtett rendszer.Ez itt is érvényes, hiszen a vevőt, amely a biológiai információt értelmezi ésvégrehajtja, szintén a Teremtő alkotta.

Ha következetesen alkalmazzuk az információra vonatkozó tételeket,arra a következtetésre jutunk, hogy minden materialista evolúciós mo-dell a gyakorlatban használhatatlan, ezért elvetendő.1 Ha RichardDawkins brit evolúció-teoretikus ezt írja „A vak órásmester” című könyveszándékát illetően: „Könyvemnek az a célja, hogy nem természetfölötti ma-gyarázatot adjon a komplex élőlények létezésére”, akkor (pl. a 19. tétel miatt)értekezésétől nem várhatunk természettudományosan megalapozott választ.

1 Evolúciós elképzelések: Ez a tétel vonatkozik az összes olyan evolúciós elképzelésre, mely

az anyag önszerveződését feltételezi. Az evolúció képviselőinek publikációiban ez a szoká-sos változat. A sok közül itt csak néhány nevet említünk meg: Manfred Eigen, Bernd-OlafKüppers, Carsten Bresch, Franz Wuketits, David Attenborough. Emellett létezik még az ún.teista evolúció változata is, miszerint Isten elindított, majd az évmilliók során irányított egyevolúciót. Ez a szemlélet nem cáfolható az információs tételek segítségével, viszont ellent-mondásban van a bibliai kinyilatkoztatással. A „Teremtés + evolúció = ?” című könyvben[G20] megtalálható ennek az elméletnek a részletes ismertetése és cáfolata.

17. Az élet egy adót feltételez184

35. ábra: Az élet eredetéhez

Az élőlényekben található biológiai információ „üzemelési információnak” bizonyul,és a vevő oldalán a szintaxis, szemantika, pragmatika és apobetika ismert szintjeinspecifikálható és tudományosan vizsgálható. Ha ezen információ eredete felől érdek-lődünk, természeténél fogva „előállítási információnak” kell tekintenünk. Az informá-ciófogalom által tudományosan megkövetelt adó csak a bibliai kinyilatkoztatás révénelérhető számunkra.

genetikai kóda DNS-ben4-betűs ábécé, amelyből 3-betűsszavak képződnek

• az aminosav-szekvenciák leírása azösszes szükséges fehérjéhez

• konstrukciós utasítások a szervek-hez

• egyéni képességek

• fehérjék szintetizálása az élősejtben

• az egész szervezet struktúrájánakfelépítése

• az összes biológiai funkció végre-hajtása

az élet létezése

1Mózes 1: 10-szer: „És mondta Isten”Zsolt 33,9: Mert amit ő mondott, meglett, ésamit parancsolt, előállott.Jn 1,1+3: Kezdetben volt az Ige, és az IgeIstennél volt, és Isten volt az Ige. Mindenáltala lett, és nélküle semmi sem lett, amilétrejött.

18. A bibliai információ minősége és hasznosíthatósága 185

18. A bibliai információ minősége éshasznosíthatósága

A 34. ábrán grafikusan ábrázoltuk a szemantikai információértéket és a hasz-nosíthatóságot, amelynek során négy különböző tartományt (negyedet) kap-tunk. A bibliai kijelentések alapján megállapíthatjuk, hogy Isten minden in-formációt értékel.

Értéktelen információ: Az értéktelen információt jelentéktelen és károsinformációra osztottuk. A Tízparancsolatban Isten maradandó mércét ad: „Netanúskodj hamisan felebarátod ellen” (2Móz 20,16), mert „utálja az Úr a ha-zug ajkat” (Péld 12,22). Jeremiás 8,6 leírja az ilyen embereket: „Figyeltem éshallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki se bánja gonoszságát, és nemmondja: Mit tettem?! Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldo-zó lovak.” A nyelv kicsiny testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik: „Ímeegy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3,5). Ezek a szövegek ar-ra az esetre vonatkoznak, amikor mint adók káros információt teszünk közzé.Isten óvjon azonban attól is, hogy vevői legyünk az ilyen információnak.Isten ezért óva int minket, nehogy behatóan foglalkozzunk az ilyen adókkal:

Példabeszédek 1,10: „Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!”

Példabeszédek 14,7: „Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzelajkáról tudást!”

Zsoltárok 1,1: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa sze-rint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére.”

Ezzel kapcsolatban arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a bűnbeeséselőzménye a „Csakugyan azt mondta az Isten?” rosszindulatú információ volt(1Móz 3,1). Elképzelhetetlen következményekkel járt, hogy az első emberkomolyan vette ezt az információt, amely megkérdőjelezte Isten Igéjét: be-tegség és fájdalom, halál és szenvedés, háború és jajveszékelés volt az ered-mény, és a bűnök szörnyű következményeitől mindnyájan szenvedünk minda mai napig. Az ember képes káros információ közlésére (hazugság, uszítás,rágalmazás, csúfolódás, átkozódás) vagy befogadására (meghallgatja, foglal-kozik vele). Isten mindkettőt ellenzi. Isten információtárolóiban minden felvan jegyezve – ezeket a könyveket egyszer fel fogják nyitni (Jel 20,12) – ésJézus kijelentései szerint ennek alapján ítéltetünk majd meg: „De mondomnektek, hogy minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek,számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, ésszavaid alapján ítélnek el téged” (Mt 12,36–37).

18. A bibliai információ minősége és hasznosíthatósága186

Értékes információ: A valaha is közölt legértékesebb információ IstenIgéje. Soha nem közöltek az emberekkel jobbat és boldogítóbbat, mint ez azüzenet. A Bibliában sehol sincs értéktelen vagy hamis információ, mert IstenIgéje abszolút igaz: „Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia,hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amitnem teljesít?” (4Móz 23,19). Benne minden kötelező érvényű és igaz, örök ésisteni. Ezért semmilyen más információ nem hasonlítható hozzá. A zsoltár-szerző személyesen tapasztalta ezt, hiszen tanúsítja: „Úgy örülök beszéded-nek, mint aki nagy zsákmányra talál” (Zsolt 119,162). Pál is tudta, milyenértékes kincsre talált: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Kor4,7). Isten szeretné, ha egyszerre lennénk befogadói és továbbadói ennek azinformációnak, hiszen erre építette legnagyszerűbb ígéreteit.

1. Vevő: Sok ember külön utakon jár és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy si-keres legyen magánéletében és szakmájában. Isten már az Ószövetségbenismertet egy egyszerű, könnyen alkalmazható és hatásos elvet: „ Ne hagydabba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanuld azt éjjel-nappal,őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerreljársz utadon, és boldogulsz” (Józs 1,8). Minden azon múlik, hogyan viszo-nyulunk Isten Igéjéhez: „Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetekleszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyetén mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen” (Jer 7,23). Az Ige okossá tesz(Zsolt 119,104), megóv a tévutaktól (Zsolt 119,104), felüdít (Zsolt 119,154),megörvendeztet (Zsolt 119,130) és megmutatja a szabadulás útját (Jak 1,21).Mivel itt az információ legértékesebb fajtájáról van szó – rendkívül fontosinformáció a 25. ábrán – egyértelmű a ránk háruló feladat: „A Krisztus be-széde lakjék bennetek gazdagon!” (Kol 3,16). Helmut Matthies, az „Evangé-liumi Szövetség Információs Szolgálata” vezetőjének egy felmérése szerint[M1] a német polgár hetente 38,5 órát dolgozik és átlag 17,5 órát tölt a tele-vízió előtt. Ez az érték ráadásul emelkedő tendenciát mutat. Milyen hihetetlenmértékben hagyják magukat befolyásolni, ugyanakkor teljesen elhanyagoljákaz egyetlen dolgot, amely nélkülözhetetlen. Isten akarata más: Hagynunkkell, hogy örök üzenete alakítson minket.

2. Adó: Az adó szerepében csak olyan információt adunk tovább, amelyelőzőleg ránk is hatott. Jézus Máté 12,34-ben hangsúlyozza ezt az általánostörvényszerűséget: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”A zsoltárszerző folyton az Igével foglalkozott, ezért tud és akar is meríteniebből a tartalékból: „Válaszoljon beszédedre nyelvem” (Zsolt 119,172).A keresztyéneket arról a forrásról lehet megismerni, amelyből merítenek. Eznem csak azt jelenti, hogy nem hagyhatja el a szájukat negatív információ,hanem azt is, hogy a jó hír hirdetőivé kell válniuk. Isten kifejezésre juttatja,milyen nagyra becsüli ezt, hiszen Ézsaiás 52,7-ben ezt mondja: „Mily szép,

18. A bibliai információ minősége és hasznosíthatósága 187

ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírthoz, szabadulást hirdet.” Ez a jó hír Jézus Krisztus evangéliuma, amely min-denkit megszabadít, aki hisz benne. Jézus többször is megbízott embereket,hogy ennek az üzenetnek a továbbadásán fáradozzanak (Mt 28,19–20; Mk16,15; Lk 10,3; Lk 12,8–9). Amikor a samáriai asszony találkozott JézussalJákob kútjánál és felismerte benne Krisztust, azonnal otthagyta korsóját és avárosba sietett, hogy elmondja az embereknek az üdvözítő hírt (Jn 4,25–30).Pál is minden elképzelhető módon azon fáradozott, hogy megnyerje a legkü-lönbözőbb embereket (1Kor 9,19–22). Ezt mondja magáról: „Jaj nekem, hanem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). A megbízást és a tartalmat ígyfoglalja össze: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne ál-talunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,20). Ez azüzenet nemcsak a legfontosabb és legsürgetőbb, de a legbizonyosabb is. C.H. Spurgeon, az ismert ébredési prédikátor (1834–1892) így kiált hozzánk[S9]: „Ha nem tudtok örök evangéliumot prédikálni, akkor a ti evangéliumo-tok egy fillért sem ér. Bizonytalan dolgokat máshol is találtok, örök dolgokegyedül a Bibliában vannak.”

18. A bibliai információ minősége és hasznosíthatósága188

36. ábra: Isten mint adó, az ember mint vevő

Isten bibliai beszédei esetében Isten az információ adója. A nekünk szánt bibliai üze-netet vevőoldalon a szintaxis, szemantika, pragmatika és apobetika információs as-pektusai szerint tagolhatjuk. Csak akkor értük el az Isten által kitűzött célt, ha mindenszinten megértettük az információt.

Isten beszédeFia által

Csel 2,14: … figyeljetek szavaimra.

Lk 24,45: Akkor [Jézus] megnyi-totta értelmüket, hogy értsék azÍrásokat.

Mt 7,24: Aki tehát hallja tőlemezeket a beszédeket, és cseleksziazokat, hasonló lesz az okos em-berhez, aki kősziklára építette aházát.

Jn 5,24: Aki hallja az én igémet, éshisz abban, aki elküldött engem,annak örök élete van; sőt ítéletresem megy, hanem átment a halálbólaz életbe.

Zsid 1,1-2: „Miután régen sokszor éssokféleképpen szólt Isten az atyákhoz apróféták által, ezekben a végső időkbena Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévétett mindennek, aki által a világotteremtette.

19. Az információ aspektusai a Bibliában 189

19. Az információ aspektusai a Bibliában

19.1. Isten mint adó – az ember mint vevő

Az 5. fejezetben tárgyaltuk az információ öt aspektusát (statisztika, szintaxis,szemantika, pragmatika és apobetika) és ezeket mindenfajta információranézve kötelezőnek találtuk mind az adó, mind a vevő oldalán. Különösenhasznos, ha a Bibliát is e szempontok szerint vizsgáljuk.

Adó: A 36. ábra szerint maga Isten a bibliai információ forrása (adó). Is-ten Igéje ma befejezett (Jel 22,18) és írásban rögzített formában (pl. 2Móz17,14; Ez 37,16; 1Kor 9,10; Jel 1,11) áll a rendelkezésünkre, miután Istensokféle módon szólt hozzánk (Zsid 1,1–2). Isten közlési módjainak szélesspektrumára utal a következő felsorolás:

1. Isten hallható hangja által (2Móz 19,19; Mt 3,17)2. az Írás által, amely Isten műve (2Móz 31,18)3. angyalok által (Lk 2,10–12; Zsid 2,2)4. próféták által (Jer 1,5; Zsid 1,1)5. álmok által (Dán 2; Mt 1,20)6. látomások által (Ez 1,1)7. apostolok által (Csel 1,2)8. sugalmazás által (2Tim 3,16)9. kinyilatkoztatás által (Gal 1,12; Ef 3,3; Jel 1,1)10. Jézus Krisztus, Isten Fia által (Zsid 1,2)

Még ha Isten időnként embereket állított is a közvetítés szolgálatába, őmaga az adó és ő is marad. A mi funkciónk, embereké, a vevő funkciója.Minden olyan felfogás a Biblia eredetéről – bármilyen ékesszólóan adják iselő –, amely emberi forrást feltételez, csupán mellébeszélés. Az adó kérdésetehát a hit és a hitetlenség, vagyis az élet és a halál próbakövévé válik.Spurgeon szerint az adó kérdését a hatásosság alapján is el lehet dönteni[S10]: „Saját szavaink csupán papírgolyócskák Isten Igéjének ágyúgolyóihozviszonyítva.” Bár a Biblia égi és szellemi, tehát isteni dolgokról beszél, akódolás mégsem égi nyelven történik kimondhatatlan szavakkal (2Kor 12,4),hanem emberi nyelven és érthető szavakkal (Csel 26,25). Most rátérünk azinformáció egyes aspektusaira:

1. Statisztika: A Biblia statisztikai szempontból való vizsgálatának csu-pán tárolási célokból van jelentősége (lásd F1.2.1 függelék, valamint 43.ábra). Ezenkívül bizonyos vizsgálatok céljára szükség lehet az egyes szavakgyakoriságának ismeretére.

19. Az információ aspektusai a Bibliában190

2. Szintaxis: Az isteni gondolatok emberi nyelven vannak kódolva és elő-ször héber és görög nyelven voltak olvashatók. Ez az üzenet elvileg mindenmás természetes nyelvre lefordítható. Világszerte sok misszionárius végzi afordítás áldásos munkáját, amíg minden élő nyelven hirdethető nem lesz azüdvözülés. Ezzel teljesül Jézusnak azt a prófétai ígérete, miszerint újraeljöve-tele előtt minden népnek hirdetik majd az evangéliumot (Mt 24,14).

3. Szemantika: A Bibliát tartalma egyedülálló és máshoz nem hasonlít-ható könyvvé teszi. Így a Biblia választ ad minden életfontosságú kérdésre avilágon és egyben biztos iránytű az örökkévalósághoz. Filozófusok, vallás-alapítók és tudósok könyvek ezreiben próbálták megoldani a nagy rejtélyeket,mint: Honnan származik a világ és az élet? Mi az ember? Ki az Isten? Van-eélet a halál után? Senkinek sincs meg a kompetenciája, hogy valami kötelezőérvényűt, végérvényeset és igazat mondjon ezekről; csak a Biblia ad választaz élő Isten tekintélyével és igazságával. Ha a Biblia szemantikája felől ér-deklődünk és hogy az hogyan deríthető ki, nos ebben is mutat néhány elvikülönbséget más könyvekhez képest:

Tudományos ismeretek: Sokat segíthet, ha nyelvészeti ismereteket is fel-használunk a szövegek jobb megértéséhez. Azonban minden tudományosságellenére előfordulhat, hogy az üzenet lényege rejtve marad. Határozottan rákell mutatnunk, hogy az ún. „történetkritikai módszer” alkalmatlan a Bibliamegközelítésére.

Szellemi megértés: A Biblia szellemi könyv, amelynek megfogalmazásá-ban a Szent Szellem működött közre. Tehát a benne rejlő információ megér-tése is elsősorban szellemi folyamat, amely ezért igényli a Szent Szellemközreműködését.

Személyes beállítottság: A kereső (Mt 7,7; Lk 24,25) és az engedelmesember (2Kor 10,5) értelmét megnyitja az Úr, hogy megértse az Írást. A ma-gukat bölcsnek tartó, gőgös és keményszívű emberek saját hibájukból nemférhetnek hozzá (2Móz 4,21; Ézs 6,9–10; Ez 2,4; Mt 13,15; Jn 7,17).

A Biblia koncepciója: Az egész Biblia alapkoncepciója a könnyű érthető-ség (2Kor 1,13). Jézus ezért gyakran példázatokban1 tanított, hogy a nehézszellemi összefüggéseket is egyszerűen mutassa be. Ha némely filozófiaiértekezésre, érthetetlen jogi szövegre vagy politikusi nyilatkozatra gondo-lunk, nagyon is gyakran az a benyomásunk: Több a ködösítés, mint a tisztá-

1 Példázatok: Kiegészítésül megemlítjük, hogy a példázatoknak van egy másik, a fenti szem-

ponttal éppen ellentétes funkciója. Az emberek egy csoportja számára a példázatok ítélettéválnak: „Megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak” (Mt 13,15). Így a példáza-toknak a szív reagálásától függően más-más a hatásuk: „Mert nektek megadatott, hogymegtudjátok a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van,annak adatik, és az bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Mt13,11).


zás. A Biblia ellenben úgy van megfogalmazva, hogy már egy gyermek ismegértheti legfontosabb kijelentéseit és az Ige által áldás száll rája. Egyetlenfeltétel a nyitott szív, akkor viszont érvényes: „A ti szemetek pedig boldog,mert lát, és fületek boldog, mert hall” (Mt 13,16). Természetesen vannak aBibliában nehéz részek is. Amikor Isten ezt mondja Ézsaiás 55,8-ban: „Bi-zony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az énutaim…, mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak azén utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál”, akkor ezIgéjére is vonatkozik. Ezért egyes részeket nem értünk meg azonnal; de feltá-rulnak majd előttünk, például amikor beteljesedik a próféták jövendölte idő.

Gondolati gazdagság: Noha a Biblia szövegének korlátozott a terjedelme(783 173 szó az angol változatban), gondolati gazdagsága mérhetetlen. Egyvilági könyvet csak ritkán olvas el az ember kétszer vagy háromszor, miutánmár egész tartalmát ismeri. A Biblia ezzel szemben kimeríthetetlen, és még aszázadik olvasás közben is új gondolatok és összefüggések tárulnak fel azolvasó előtt. Spurgeon sokéves intenzív bibliakutatás után tanúsítja [S10]:„Isten Igéjének sokfélesége éppenolyan végtelen, mint gazdagsága. Negy-venéves prédikátori tevékenységem alatt csak a szélét érintettem az isteniigazság köntösének, mégis micsoda erő áradt belőle! Az Ige hasonlít Terem-tőjéhez: határtalan, mérhetetlen és vég nélküli. Ha az lenne a feladatod, hogyaz örökkévalóságig prédikálj, olyan témát kínálna, amely megfelelne a foly-ton változó követelményeknek.”

Kifürkészhetetlenség: A Biblia szemantikai gazdagsága olyan nagy, hogyegy emberélet nem elég a kimerítésére. Mégis, az egész Biblián végigvonulegy „vörös fonal”, amely a gondolati sokféleséget egyetlen egységgé fűziössze.

4. Pragmatika: Az adótól (Isten) a vevőig (ember) történő információát-vitel nem érte el az Isten által kitűzött célt, ha a vevő megelégszik az üzenetszemantikai szintű megértésével. A bibliai információ szándéka valamilyencselekvés kiváltása az embernél. Jézus nagy hangsúlyt fektet az információeme pragmatikai aspektusára: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, éscselekszi, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Mt7,24). Pragmatika nélkül az Ige ítéletté válik. A szolgákra bízott pénzrőlszóló példabeszéd jól megvilágítja ezt az információs aspektust. Jézus ittegyértelmű megbízást ad: „Kereskedjetek vele, amíg vissza nem jövök” (Lk19,13). Az engedelmes szolgák gazdag jutalmat nyernek. Az elsőnek eztmondja a gazda: „Jól van szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatal-mad tíz város fölött” (Lk 19,17). A nem cselekvőt elítéli: „A magad mondásaalapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember va-gyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nemvetettem el” (Lk 19,22). Cselekvésmódunk lesz Isten ítéletének mércéje (Jel


20,12). Máté 25,31–46 szerint Jézus számára az utolsó ítéletkor csak kétfajtaember lesz: akik cselekedtek és akik nem. Az első csoport meghívást kap amennybe: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek azt az országot, amely nek-tek készíttetett a világ kezdete óta” (Mt 25,34). Az indoklás: „Amikor meg-tettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétekmeg” (Mt 25,40). A második csoport tétlensége miatt örök kárhozatra jut:„Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nemtettétek meg” (Mt 25,45). E szavak fényében világossá válik, hogyan kellérteni Jakab 1,22-t: „De az Igének ne csupán hallgatói, hanem megtartói islegyetek!” (Gute Nachricht 1982). Heinrich Kemmer (1903–1993) joggalmondta, hogy az utolsó ítéletkor az lesz a fő bűnünk, amit nem tettünk meg.„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4,17). Az Ószö-vetségben Mózes Isten megbízására olyan pragmatikai utasítást ad, amelytőla nép élete függ: „Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel maintelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg ésteljesítsék ennek a törvénynek minden Igéjét! Mert nem üres beszéd az szá-motokra, hanem életet jelent nektek” (5Móz 32,46–47). Most két hatásospéldával szeretnénk szemléltetni a Bibliával való helytelen ill. helyes prag-matikai bánásmódot.

1. példa: Egy kelet-poroszországi hazámból2 származó anekdotában afalusi tanító hittanórán a Hegyi Beszédet magyarázza és próbálja megértetniaz Igét a gyerekekkel: „Aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is”(Mt 5,39). Egy parasztember méregbe gurul, amikor a fia otthon elmeséli.Legközelebb, mikor összetalálkozik a tanítóval a mezőn, úgy gondolja, hogypróbára teszi. Megkérdezi hát a tanítót, hogy kitart-e amellett, amit a gyere-keknek tanít. „Természetesen, hisz ez áll az evangéliumban!” Erre a parasztnekigyürkőzik és leken neki egy hatalmas pofont. A tanító felháborodására aparaszt idézni kezdi: „…akkor tartsd oda a másik arcodat is”, és ugyanolyanlendülettel balról is pofon vágja. A tanító mint Bibliában jártas ember ígykontrázik: „De az is meg van írva: ‘Amilyen mértékkel mértek, olyannalmérnek nektek, sőt ráadást is adnak’ (Mk 4,24)” –ezzel az indoklással ké-szülődve, hogy visszaüssön. Ezzel heves ütésváltás veszi kezdetét, amelyneksorán minden ütést egy-egy bibliai idézettel indokolnak. A földesúr éppenarra hajt a szolgájával és az út mellett észreveszi a verekedést. Rögtön meg-állíttatja a kocsit és így szól: „János, nézz már oda, mi a fenét csinálnak ittezek!” A szolga nyomban odasiet, megszemléli a dolgot, majd szép lassanvisszaballag és beszámol az izgatott uraságnak: „Semmi különös, uram, csaka Szentírást magyarázzák kölcsönösen.”

2 Johann Peter Hebel (1760-1826) német költő egy hasonló történetet mesélt el „Jó szó, rossz

tett” címmel „A rajnai házibarát kincsestára” című könyvében.


2. példa: Egy 70 éves vak afrikai asszonynak volt egy francia Bibliája,amelyet mindennél jobban szeretett. Egyszer elment vele a misszionáriushozés megkérte, hogy jelölje meg pirossal János 3,16-ot. Az megtette anélkül,hogy tudta volna, mi volt vele a célja a vak asszonynak. Az asszony pedigleült a Bibliával az iskola bejáratánál és megkérdezte a kijövő gyerekeket,hogy tud-e valamelyikük franciául. A diákok igennel feleltek, mert büszkékvoltak a megszerzett nyelvtudásukra. Ekkor az asszony a megjelölt helyremutatott a Bibliában és megkérte a gyerekeket, hogy olvassák fel neki.A gyerekek szívesen megtették. A vak asszony megkérdezte a gyerekeket,hogy értették-e, amit olvastak. „Nem!” Erre az asszony elmagyarázta e köz-ponti igehely jelentését: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiátadta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isme-retes, hogy ennek az asszonynak a szolgálata révén 24 férfi vált az evangéli-um hirdetőjévé [J3].

5. Apobetika: Egy információátviteli folyamat csak akkor fejeződött besikeresen az adó szempontjából, ha a vevőnél elérte a kívánt célt. Az összesinformációs aspektus szétválaszthatatlanul összefügg egymással. Tehát nemelég, hogy valamelyik alsóbb szintig minden rendben lezajlik, ha nem érjükel a cél szintjét. Szigorúan véve azt mondhatjuk, hogy minden alacsonyabbinformációs szint csak eszköz a magasabb szint céljának eléréséhez: A nyelvcsupán eszköz a szemantika ábrázolására. A szemantika is csupán a pragma-tika eszköze, ez pedig szükséges közvetítő láncszem az apobetika felé. Azinformációnak ezt a célaspektusát a 4. fejezetben mint a legfontosabbat emel-tük ki. Különösen érvényes ez Isten bibliai üzenetére. Szeretnénk megnevezniIsten néhány célját a Bibliával:

a) Felismerés: Ki az Isten? A Biblia nélkül nagyon keveset tudnánk Isten-ről. Noha a teremtés műveiből következtethetnénk egy teremtőre és a hatal-mára (Róm 1,20), de személye és lényege rejtve maradna számunkra. A Bibli-ának tehát az a célja, hogy Istent megismertesse velünk. Azt tapasztaljuk,hogy az emberek minden politeista elképzelése hamis: „Én vagyok az Úr,nincs más, nincs Isten rajtam kívül” (Ézs 45,5). Isten lényege a szeretet (1Jn4,16), az élet (1Jn 5,20) és a fény (1Jn 1,5). Ő szent (Ézs 6,3) és annyiragyűlöli a bűnt, hogy halállal bünteti (Róm 6,23). A Biblia bőségesen tájé-koztat Isten Fiáról és a bűnösök megváltójaként betöltött szerepéről, valaminta Szent Szellemről, aki elvezet minket az igazsághoz. Jézus az egyetlen útIstenhez. Luther Márton mondta egyszer: „Aki nem találja meg Istent Krisz-tusban, az sehol sem találja, bárhogy is keresi.”

b) Felismerés: A teremtés célirányos: Aki elolvassa a Biblia első két feje-zetét, észreveszi, milyen szisztematikusan és célirányosan tervezte és kivite-lezte Isten a teremtést. Az ember a teremtés csúcspontja. Nietzsche antiapobe-tikája – „Az ember összekötő láncszem az állat és a felsőbbrendű ember


(Übermensch) között, kötél egy szakadék fölött” (Zarathustra) – a Bibliafényében üres frázis, minden valóságtartalom nélkül. Az Újszövetség ezzelszemben tanúsítja, hogy minden Jézus által és őérette teremtetett (Kol 1,16).

c) Felismerés: Mi az ember? A Nobel-díjas Alexis Carrel írt egy könyvet„Az ember, az ismeretlen lény” címmel. Mi nem vagyunk képesek megfejteniaz ember lényegét, csak a Biblia tudja számunkra megmutatni, kik is va-gyunk valójában. Manfred Hausmann, az ismert író (1898–1986) ezt ígyfejezte ki: „Amikor csak felütöm a Bibliát, mindig újra elcsodálkozom sok-rétűségén és mélységén. Az emberről rajzolt képe páratlan. Átfogja az egészembert: nagyságát és szánalmasságát, gyengédségét és brutalitását, ragyogá-sát és sötétségét. Egyetlen más könyv sem ír olyan döbbenetes és olyan ma-gasztos dolgokat az emberről, mint a Biblia. A benne elmondott történetekgazdagon, kimeríthetetlenül mély értelműek.” A Bibliából megtudhatjuk,hogy a bűnbeeséskor eltávolodtunk Istentől és jó úton vagyunk a pokol felé.Nekünk embereknek mindnyájunknak szükségünk van a megváltásra. A val-lások arra bátorítanak, hogy önmegváltással a saját árnyékunkat ugorjuk át.Az ítéletre vezető biztos úton azonban azzal találkozunk, aki maga a bűnellenmérge: Jézussal! Ha efelől közelítjük meg magunkat, tudni fogjuk, kikvagyunk.

d) Használati utasítás az élethez: földi életünk számára Isten az elképzel-hető legjobb célokat és legnagyobb áldást tartogatja. Gondol egyéni boldo-gulásunkra a házasságban, a családban, a hivatásban és közösségi boldogulá-sunkra a népben. Azt akarja, hogy mindenben sikeresek legyünk, hogy ellehessen mondani rólunk: „Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt 1,3). Isten ajavunkat akarja. Megszámlálhatatlanul sok az erre vonatkozó ígéret. A becsü-leteseknek siker a jutalma (Péld 2,7), a benne bízók ereje megújul (Ézs40,31), a megfáradtak és megterheltek pedig megnyugvást találnak (Mt11,28). Ha azt kérdezzük, miért teszi ezt Isten, akkor erre csak egy magyará-zat lehet: „Örök szeretettel szerettelek” (Jer 31,3). Egyetlen gép sem működika feltaláló akarata szerint, ha nem veszik figyelembe a kezelési utasítást.Akkor mennyivel inkább tönkretehetjük a saját életünket, ha figyelmen kívülhagyjuk Istennek az életünkhöz adott használati utasítását. A 7. fejezet szerintezt az információfajtát az üzemeltetési információ kategóriájába sorolhatjuk.A Biblia az egyetlen útbaigazító egy áldott és beteljesült élethez. A feltételülszabott rövid szabály így hangzik: „Úgy, hogy megtartja Igédet” (Zsolt119,9).

e) Iránytű a mennybe: A valaha megfogalmazott legmagasabb rendű célaz, hogy Isten örök közösséget akar mindnyájunkkal. A földi áldások csakízelítők az örökkévalóság gazdagságából. A mennyország meghívottjai va-gyunk. Jézus szenvedése és halála volt bűneink ára, hogy ne vesszünk elörökre. Isten Jézus feltámadásával szentesítette ezt az áldozatot. Mindenki


beszállhat a mentőcsónakba, amely átvisz a túlsó partra, hiszen Isten nem abűnös elkárhozását akarja, hanem hogy megtérjen és éljen (Ez 33,11). Istenaz Úr Jézust rendelte a megmentő hit számára (Róm 3,25). Aki segítségülhívja őt (Róm 10,13) és teljesen rábízza az életét (Jn 1,12), „annak örök életevan, sőt ítéletre sem megy, hanem átmegy a halálból az életbe” (Jn 5,24).A mennybe vezető út éppolyan egyszerű, mint amilyen biztos: A Biblia azegyetlen iránytű, Jézus pedig az egyetlen út. Aki megtér Jézushoz, megszaba-dul. Ezáltal Isten gyermekévé válik és egyben a menny örökösévé (Tit 3,7).Ez a lépés nem tűr halasztást. Hermann Bezzel mondta egyszer: „A kegyelemmegbocsátó ereje kimeríthetetlen, de megvan a maga ideje.”

A misszionárius és a bennszülött: Egy misszionárius minden prédikációután arra szólította fel a bennszülötteket, hogy döntsenek Jézus mellett. Egyi-kük, aki már hosszú évek óta hallgatója volt, mindig ezt válaszolta, amikormegtérésre szólította fel: „Majd egy év múlva!” Egy napon súlyosan megbe-tegedett. A misszionárius elvitte neki a szükséges orvosságot ezzel a felirat-tal: „Egy év múlva beveendő”. Erre a bennszülött: „Addigra talán már halottleszek. Most van szükségem az orvosságra.” A misszionárius: „Az életedmiatt aggódsz, de a lelkeddel nem törődsz!”

Sok ember keres életcélt és aggódik miatta, hogy talán rossz beruházáslesz. Életünk akkor éri el legmagasztosabb célját, ha Istenhez kötjük. Ezteljesen ki is tölti, úgyhogy minden további keresés fölösleges. Spurgeonmondta egyszer találóan [S9]: „Az ember szívében csak egy cél követéséhezvan elegendő erő. Senki sem tudja egyszerre szolgálni az Istent és a Mam-mont, mivel nincs elég erő hozzá a szívében.”

A 37. ábrán egy tanulságos példát láthatunk a Bibliából arra, hogyan jut elvalaki a hithez és ennek során – számunkra könnyen követhető módon –hogyan megy végig egymás után az információs szinteken. Az etióp kincs-tárnok jó példa arra, hogyan talál el valaki Jézushoz az Írás ismerete révén ésnyer szabadulást.

Példázat a magvetőről: Egy további könnyen követhető példa az infor-mációs szintekre vonatkozóan a szántóvetőről szóló példabeszéd (Mt 13,3–23). Jézus azért mondja el ezt a példabeszédet, amely egy a mindennapi élet-ben gyakori szituációból indul ki, hogy érthetővé tegye az emberek számáraIsten országát. Szemantikai szinten mindenkihez eljut a teljes információ.Isten Igéjének (vetés) hatása négy különböző viselkedésmódban nyilvánulmeg az emberek részéről (pragmatika a vevő oldalán). Az adó (Jézus) csakegy csoportnál éri el a kitűzött célt (a vevő apobetikája).


19.2 Az ember mint adó – Isten mint vevő

A 35. és 36. ábra azt az információs rendszert szemlélteti, amelyben Isten azadó és az ember a vevő. Felmerül a kérdés, vajon ezek a funkciók felcserél-hetők-e, azaz lehet-e az ember az adó, Isten pedig az ember által közölt in-formáció vevője. Ez a rendszer a 38. ábra szerint nemcsak elképzelhető,hanem Isten akarata szerint való. Minden célunkkal Istenhez, az Atyához,vagy Jézus Krisztushoz, Isten Fiához fordulhatunk. Az a jel, mellyel üze-nünk, az imádság. Erről a jelátviteli rendszerről híradástechnikai szempontbólcsak szuperlatívuszokban lehet beszélni:

– Ez a lehető legbiztonságosabb összeköttetés, hiszen ezt a vezetéket senkisem képes elvágni (technikai eszközzel sem), tehát mindenkor üzemké-pes.

– Ezt a „drótnélküli távirót” semmilyen anyaggal nem lehet leárnyékolni.Amikor az asztronauták a Hold körül keringtek és éppen a Hold Földdelellentétes oldalán tartózkodtak, rádiócsend uralkodott. Függetlenül attól,hogy éppen hol vagyunk – 1000 méter mélyen a föld alatt, 10 000 méter-rel a tengerszint fölött vagy a Hold túlsó oldalán –, az imát semmilyenakadály nem tudja hatástalanítani. Ez a jel abszolút biztonsággal eléri avevőt.

– Minden technikai átviteli rendszernél fellépnek zavaró hatások. Az erede-tileg leadott jelet külső hatások zavarhatják és emiatt megváltozhat, azazszimbólumok veszhetnek el vagy értelemzavaró módon eltorzulhatnak.Az ima általi összeköttetés azonban elvileg megzavarhatatlan. Minden jelváltozatlanul érkezik a vevőhöz.

Az ember és az Isten közötti információátviteli vonal tehát a legjobb, amilétezik a világon. Csak az múlja felül, amikor a hit látássá lesz a mennyben.Most megvizsgáljuk az egyes információs aspektusokat (a statisztikát kivéve)Isten oldaláról:

2. Szintaxis: Ezen az információs szinten nincs kódkorlátozás, mivel Istenminden nyelvet megért. A legnehezebb indián nyelv éppúgy nem okoz nekiproblémát, mint a dallamnyelvek. Isten számára minden elképzelhető kifeje-zésmód – legyen az csupán egy sóhaj – dekódolható. Még a meg nem fogal-mazott gondolatokban is olvasni tud.

3. Szemantika: A zsoltárszerző így imádkozott: „Távolról is megértedgondolataimat”. Tehát gondolataink megértése teljes mértékben biztosítvavan. Nincsenek szemantikai félreértések. Még ha nem is tudjuk nyelvilegpontosan megfogalmazni, hogy mit is akarunk, tényleges érzéseink mégiseljutnak Istenhez (1Sám 16,7: „Az Úr azt nézi, ami a szívben van”). Ráadásulszemantikai szinten még egy erősítő tényező van: A Szent Szellem kompen-


zálja gyengeségünket és az általunk leadott információ tökéletlenségét:„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert azt, amit kérnünkkell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünkkimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26).

4. Pragmatika: A Biblia központi részei Istent mint a tettek Urát mutatjákbe: „Én, az Úr, cselekszem mindezt” (Ézs 45,7). A Bibliának a teremtésrőlvaló tanúságtételéből világossá válik, hogy mennyire tett az Ő Igéje, úgyhogya Bibliának ez lehetne az alcíme: „Isten nagy tettei”. Jézus földi élete egyet-len, tettekben megnyilvánuló tanúságtétel. Nemcsak teljhatalommal prédikált,de minden adandó alkalommal cselekedett is: Betegeket gyógyított, halotta-kat támasztott fel, megbocsátott a bűnösöknek, démonokat űzött ki, óriásihallgatóságot lakatott jól és parancsolt a viharnak. A szemtanúknak csak acsodálkozás maradt: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik ne-ki?” (Mk 4,41). Jézus legnagyobb tette azonban a megváltás műve volt aGolgotán. Isten már Ézsaiás próféta által beszél róla: „Te voltál az, akinek énszolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneim miatt” (Ézs43,24). A megbocsátás ereje minden bűnös számára elegendő. Többé senki-nek sem kell elkárhoznia. Csak az arra illetékeshez, Jézus Krisztushoz kellfordulnunk. Még soha nem utasított vissza senkit, aki őszintén imádkozottezért. Imáinkra válaszolva Isten mindig úgy cselekszik, ahogy az a legjobbszámunkra. Isten jobban tudja nálunk a megfelelő időpontot és azt is, hogymilyen tett segít a legtöbbet. Van azonban egy olyan ima, amelynek hallatánIsten azonnal cselekszik. Ilyenkor nincs halasztás vagy jobb megoldás: Ez abűnös imája a szabadulásért. Aki ez okból hívja segítségül az Úr Jézus nevét,azonnal meghallgatásra talál (Róm 10,13). Ilyenkor nincsenek milliszekun-dumos időbeli késések a hívás és a meghallgatás között: „Mielőtt kiáltanak,én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom” (Ézs 65,24). Ami-kor a lator a kereszten Isten Fiához fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam,amikor eljössz királyságodba”, megkapta a feltételekhez nem kötött, azonnaliígéretet: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk23,42–43).

5. Apobetika: A Miatyánkban Isten olyan célokat ad meg imánk számára,amelyek megegyeznek az övéivel: „Legyen meg a te akaratod” (Mt 6,10).Isten akarata az, hogy elérjük célunkat. „Azt akarja, hogy minden emberüdvözüljön” (1Tim 2,4). Isten azonosul céljainkkal, ha azok megfelelnekIgéjének. Bonhoeffer mondta egyszer találóan, hogy Isten ugyan nem teljesítiminden kívánságunkat, de teljesíti minden ígéretét. Ki tudja ezek számát?A Bibliában, írd és mondd, Istennek 1260 ígérete olvasható! Az ezerfélesegítség mellett, amelyet minden élethelyzetben nyújt számunkra (Zsolt50,15), szeretne minket eljuttatni az örök célhoz. „Ez felel meg az örök vég-zésnek, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef 3,11).


Istennel akkor értünk célba, ha Jézus uralkodik és rendelkezik életünk min-den területe fölött. Akkor ránk is érvényes: „Ezért tehát nem vagytok idege-nek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig magaKrisztus Jézus” (Ef 2,19–20). Ha Jézus nélkül élünk, elmegyünk a cél mel-lett, ettől pedig nyomatékosan óv a Biblia (Kol 2,18; Zsid 2,1).


37. ábra: Isten Igéje mint adó, egy kereső ember mint vevő

Ez az ábra a 36. ábrán bemutatott általános séma egy speciális alkalmazását mutatja.Az etióp kincstárnok példáján jól nyomon követhetjük, hogyan ment végig következe-tesen az egyes információs aspektusokon (Csel 8,26–39). A Biblia üzenete teljes mér-tékben eljutott hozzá, ő pedig eljutott a Jézus Krisztusban való hithez és ezáltal örökéletet nyert. A kincstárnok példaképünk lehet.

Csel 8,28-31: … olvasta Ézsaiás prófé-tát … Amikor Fülöp odafutott,…megkérdezte tőle: „Érted is, amitolvasol?” Erre az így válaszolt: „Ho-gyan érthetném, míg valaki meg nemmagyarázza?”

Csel 8,35: Fülöp beszélni kezdett, és azÍrásnak ebből a helyéből (Ézsaiás 53,5-7) kiindulva hirdette neki Jézus Evan-géliumát.

Csel 8,37-38: Ő pedig így válaszolt:Hiszem, hogy Jézus Krisztus az IstenFia. Megparancsolta, hogy álljon meg ahintó, és leszálltak a vízbe mind aketten, Fülöp és az udvari főember, ésmegkeresztelte őt.

Csel 8,39: … de ő örvendezve haladttovább az útján.

Isten Igéje

Csel 8,27: És íme, egy etióp férfi, akandakénak, az etiópok királynőjénekudvari főembere… Jeruzsálemben jártaz Istent imádni.


38. ábra: Az ember mint adó, Isten mint vevő

Erről az információátviteli rendszerről technikai szempontból csak szuperlatívuszok-ban lehet beszélni, hiszen nincs nála tökéletesebb: Az adó minden jele zavarás ésveszteség nélkül eljut a vevőhöz. Nincsenek félreértések a jelentést illetően, a prag-matikát és apobetikát illetően pedig a legnagyszerűbb ígéretekkel van dolgunk.

Zsolt 139,2: … messziről is észre-veszed szándékomat.Mt 12,35: Jézus pedig ismertegondolataikat.

Ézs 45,7: Én, az Úr, cselekszemmindezt.Ézs 65,24: Mielőtt kiáltanak, énmár válaszolok, még beszélnek, énmár meghallgatom.Mt 20,32: Mit akartok, mit tegyekveletek?

pl. üdvözülés:Róm 10,13: Aki segítségül hívja azÚr [Jézus] nevét, üdvözül.

Nincs kódkorlátozás:– minden nyelv– minden gondolat– minden fohász– minden kifejezési forma


19.3. Szuperlatívuszok az információsűrűségről

Az F1 függelék a statisztikai információsűrűséggel foglalkozik. Kiderül,hogy ennek legnagyobb értéke az élő sejt DNS-molekulájában valósul meg.A többi szinten is érdeklődhetünk az információsűrűség iránt. Anélkül, hogyszámításokba bocsátkoznánk, megpróbálunk néhány becslést végezni a Bibli-ára vonatkozóan:

1. Szemantikai információsűrűség: A szemantikai információsűrűségetúgy definiálhatjuk, mint a mondatonkénti vagy szövegrészenkénti gondolatigazdagságot vagy „horderőt”. Az emberek számtalan tudományos és népsze-rű értekezésben foglalkoztak például az élet és a világ keletkezésének kérdé-sével. Senki sem ismeri az ember eredetével foglalkozó könyvek számát.A legtöbb írás evolúciós elképzelésekből indul ki, és senki sem képes meg-válaszolni az igazi kérdéseket. Ennek fényében figyelemre méltó, hogy aBiblia egyetlen versben tökéletesen leírja az ember eredetét: „Azután meg-formálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrá-ba. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz 2,7). E néhány szónak rendkívüli azinformációgazdagsága, hiszen számos kérdést megválaszol:

– Az ember nem valamilyen evolúciós folyamatból származik, hanem egyszemélyes Teremtő alkotta meg.

– Az ember gyökerei minden ellenkező állítás ellenére nem az állatvilágbanvannak, hiszen Isten külön teremtette.

– Isten először csak egyetlen embert teremtett.– Az ember nem csupán anyagból áll, hanem Isten lehelete által szert tett a

döntő nem anyagi komponensre, a szellemre.– Az anyagi és a nem anyagi alkotórészek egyesülése által válik az ember

élő lélekké.

Itt nyer értelmet a közmondás: „Az igazságnak nincs sok szóra szüksége,a hazugságnak pedig semennyi sem elég.” A fenti versnek szemantikai gaz-dagsága ellenére meglepően kicsi a kódigénye. Az ember eredetének egyetlenmás leírása sincs ennyire igazul és tömören fogalmazva. Joggal állíthatjuk,hogy e tekintetben a legnagyobb szemantikai információsűrűséggel van dol-gunk. Említhetnénk más témákat is a Bibliából, akkor is csak szuperlatívu-szokban beszélhetnénk a szemantikai információsűrűségről (Jn 3,16 példáultartalmazza az összes információt az ember megváltásáról).

2. Pragmatikus információsűrűség: A pragmatikus információsűrűségetúgy definiálhatjuk, mint egy tett hatásának mértékét (H) az erőkifejtéshez (E)viszonyítva, ahol az E-hez szükséges ösztönzés valamilyen információforrás-


ból származik. A „Guiness rekordok könyve” [G23] jó példa rá, milyen em-berfeletti erőfeszítésre képesek egyesek, csak hogy bekerüljenek a gyűjte-ménybe. Ez a kétes „dicsőség” azonban nagyon rövid életű, ha például a sült-kolbászevés rekordját (96 darab 4 óra 29 perc alatt) rövidesen megdöntik[G23]. Az emberek sok tette csak saját dicsőségüket szolgálta. Ezekneksemmi jelentőségük nem volt és régen elfelejtették őket. A Biblia egészenmásfelé irányítja törekvéseinket. Minden, amit Jézus nevében teszünk (Kol3,17), örökre szól (Mt 6,20). Még az átnyújtott egy pohár friss víz sem megyfeledésbe és elnyeri jutalmát (Mt 10,42). Hol lehetséges máshol ilyen kiserőfeszítéssel ilyen múlhatatlan jutalomra szert tenni? Ilyen eredményeketcsak a Biblia említ. Pál összehasonlítja a Jézus nevében munkálkodó embertetteit a versenypályán küzdő sportolókéval (1Kor 9,24–25). Az utóbbiakazért harcolnak, „hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogyhervadhatatlant” (1Kor 9,25b). Ezzel egy újabb szuperlatívuszhoz érkeztünk,nevezetesen a lehetséges legnagyobb apobetikai információsűrűséghez.

3. Apobetikai információsűrűség: Az apobetikai információsűrűség an-nak a mértéke, hogy mennyire értük el a közölt információ által meghatáro-zott célt. Egy a spártai uralom idején megtörtént esemény jól példázza azeltérő apobetikai információsűrűségeket:

Példa: Amikor az egyik spártai uralom alatt lévő vidéken éhínség törtki, a lakosok egy jó szónoki képességekkel rendelkező követet küldtek aspártaiakhoz. Azok némán hallgatták hosszú – és saját véleménye szerint –megindító beszédét, amelyben gabonáért könyörgött. Miután végighallgatták,ezzel az elutasító ítélettel bocsátották el: Elfelejtették a beszédének az elejétés ezért nem értették a végét. Nemsokkal ezután egy másik követet küldtek,aki egészen másként járt el: Egy üres zsákot hozott magával, kifordította aspártaiak szeme előtt, majd röviden és tömören ezt mondta: „Üres, tegyetekbele valamit!” Ez a követ megkapta a kívánt gabonát, de a spártaiak megje-gyezték: Rövidebben kellett volna fogalmaznia. Hogy a zsák üres, azt látták,az pedig, hogy szeretné, ha megtöltenék, magától értetődő. Legközelebbpróbálja kevésbé terjengősen kifejezni magát.

Ez a történet azt mutatja, hogy míg az egyik követ – beszédének valószí-nűleg nagy gondolati gazdagsága ellenére – nem érte el a célját, addig ez amásiknak kevés, de találó információval azonnal sikerült. Itt tehát különbözőapobetikai információsűrűségekkel van dolgunk, és a spártaiak javaslata mégnagyobb értéket eredményezett volna.

Ha a bibliai üzenet vevőinek tekintjük magunkat, akkor eljuthatunk a le-hetséges legnagyobb apobetikai információsűrűséghez. Itt János 3,36-ra uta-lunk: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmes-kedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”


Ez a tömören fogalmazott információ gondolati gazdagságát tekintve csak aBibliában fordulhat elő (nagy szemantikai információsűrűség). Éppilyenmagasztos a benne kifejezésre jutó cél is: az örök élet! Mivel nincs ennélértékesebb – Jézus szerint az egész világ nem ér fel vele (Mt 16,26) –, akihitében feltárja a szívét Jézus előtt, elérte a lehetséges legnagyobb apobetikaiinformációsűrűséget.


20. Az információ értékelését befolyásolómennyiségek és alkalmazásuk a Bibliára

A 15. fejezetben tárgyaltuk azt a hat meghatározó mennyiséget, amelyek al-kalmasnak tűnnek az információ (különösen a szemantika) kvantitatív értéke-lésére: szemantikai minőség, jelentőség, időszerűség, hozzáférhetőség, léte-zés és érthetőség. Most részletesen megvizsgáljuk, hogyan érvényesülnekezek a paraméterek a Bibliában.

1. Szemantikai minőség (m): A Biblia különleges szemantikai minőségétaz jellemzi, hogy:

– isteni eredetű: „Ez az a beszéd, melyet az Úr szólt…” (Jer 7,1). „Tudto-tokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nemembertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá,hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam” (Gal 1,11–12).

– színtiszta igazság: „Valóban, Uram, Uram, te vagy az Isten, és igazak a teígéreteid” (2Sám 7,28). „A te igéd az igazság” (Jn 17,17).

– tartalmazza a szabadulás üzenetét az ember számára: „Őbenne (Jézus-ban) pedig, miután ti is hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evan-géliumát…” (Ef 1,13).

2. Jelentőség (j): A bibliai üzenet minden ember számára fontos, hiszenIsten ítélete mindenkire egyformán vonatkozik: „Egy élő sem igaz” (Zsolt143,2); „Mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének” (Róm3,23). Éppen így Isten minden ember számára a szabadulásnak ugyanazt azútját készítette elő Fia, Jézus által: „És nincsen üdvösség senki másban, mertnem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhet-nénk” (Csel 4,12). Számos más bizonyító szöveghely ugyanerre utal: Jn 3,16;Jn 3,18; Jn 14,6; Jn 5,12. Akkor a legnagyobb a nyereségünk, ha helyesenmérjük fel a Biblia jelentőségét. Pál ill. János ebben az értelemben dicséri atesszalonikai (1Tesz 1,4–9), ill. a filadelfiai (Jel 3,7–11) gyülekezetet. A Bib-lia nyomatékosan óv jelentőségének hibás megítélésétől, mert ez okozhatja alehető legnagyobb veszteséget. Így Cselekedetek 13,46-ban Pál és Barnabásezt mondja a hallgatóságnak: „Először nektek kellett hirdetnünk az Istenigéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak azörök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.” A gazdag gabonatermelő Istennélkül végzett számadást az életéről, ezért Isten ezt mondta neki: „Bolond, azéjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál” (Lk12,20). A pokolba került gazdag ember sem a gazdagsága miatt kárhozott el –


Ábrahám és Jób vagyona jóval nagyobb volt –, hanem a javak rosszul meg-ítélt jelentősége miatt (Lk 16,19-31).

3. Időszerűség (i): A Biblia egyes részei az emberiség által ismert legré-gibb, máig fennmaradt írások közé tartoznak. Lukács kivételével az összesszerző egy kis közel-keleti nép fia volt. E tények ismeretében azt gondolná azember, hogy egy ilyen könyvnek csak történeti jelentősége lehet és mondani-valója már régen elavult. Mint kulturális értéknek várhatóan nagyobb a je-lentősége annak a népnek a körében, amelyből szerzői kikerültek. Az összesilyen véleménnyel szemben ma is emberek milliói foglalkoznak ezzel akönyvvel. Kortól, nyelvtől és képzettségtől függetlenül szeretik és olvassák.A világtörténelem egyetlen más könyve sem ennyire időszerű. Min múlik ez?Luther mondta erről az egyedülálló könyvről: „A Biblia nem antik, nem ismodern, a Biblia örök.” A Biblia üzenete minden kornak szól. Igéjének idő-szerűsége maradandó; van egy időtlen dimenziója. Jézus utal erre Máté24,25-ben: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”Ezen a világon minden ki van téve az elmúlásnak, kivéve az Igét: „Elszárad afű, elhervad a virág, de Istenünk Igéje örökre megmarad” (Ézs 40,8). IstenIgéje e sajátos jellege miatt mindig egyformán időszerű marad. A gyakranidézett „ma” ezért évezredeken keresztül semmit sem veszített időszerűségé-ből. Józsué annak idején felszólította a népet: „Válasszátok ki még ma, hogykit akartok szolgálni” (Józs 24,15a). Isten ma ugyanerre szólít fel minket.Micsoda áldás, ha Józsué szavaival válaszolunk: „Én és a házam népe az Uratszolgáljuk” (Józs 24,15b). Amikor Zákeus Jézussal való találkozásában átélteélete döntő fordulatát, Jézus ezekkel az akkor időszerű szavakkal vigasztalta:„Ma lett üdvössége ennek a háznak” (Lk 19,9). Ennek az üdvösségnek mi isrészesei lehetünk a mában, ha életünket Jézushoz igazítjuk. Aki eltalált hoz-zá, Isten Igéjének állandóan időszerű táplálékán él: „Nem csak kenyérrel élaz ember, hanem minden igével, amely Isten szájából jön” (Mt 4,4).

4. Hozzáférhetőség (h): Az emberiség össztudása manapság hétéventemegduplázódik, az elektronikai ismeretek ötévente, az informatikai tudás-mennyiség pedig még ennél is rövidebb idő alatt. Egy tudósnak, aki lépéstakar tartani szakterülete fejlődésével, naponta száz órát kellene csak olvasás-sal töltenie, ami képtelenség. A mai tudásrobbanás mellett nemcsak egyrenehezebb, hanem egyenesen lehetetlen megtalálni a lényeges információt.Ezért a hozzáférhetőség válik az elsőszámú problémává. A Bibliával más ahelyzet: Bölcsessége befejezett és maradandó, ezért lényegileg különbözik azemberi tudástól. Az Istentől kapott információ egyetlen könyvre korlátozó-dik, úgyhogy könnyen és teljes mértékben hozzáférhetünk. Erre, vagyis azállandó olvasásra isteni utasítás szólít fel minket:


Józsué 1,8: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, ha-nem tanuld azt éjjel-nappal!” Jeremiás 22,29: „Ország, ország, ország! Hall-gass az Úr szavára!” Kolossé 3,16: „A Krisztus beszéde lakjék bennetekgazdagon!” 1Péter 2,2: „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi te-jet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre!”

Ezenkívül a példaképek tanúbizonysága is az Írás olvasására buzdít min-ket. A béreai emberek „teljes készséggel fogadták az igét, és napról naprakutatták az Írásokat” (Csel 17,11). A zsoltárszerző vágyakozik az Ige után(Zsolt 119,82), mert felüdülést (Zsolt 119,25), erőt (Zsolt 119,28), reményt ésüdvösséget (Zsolt 119,81) talál benne.

5. Létezés (l): Felmerül még egy fontos kérdés: A Biblia tartalmaz-e min-den információt ahhoz, hogy megismerjük Istent és önmagunkat, hogy Istenmércéje szerint éljünk és elérjük az örök célt? Már az Ószövetségből kiderül,hogy a Biblia ebben az értelemben tökéletes könyv: „Keressétek majd meg azÚr könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem azegyik, sem a másik nem marad el” (Ézs 34,16). Minden fontos kérdésre vilá-gos és egyértelmű választ kapunk. Bizonytalanságot és ködösítést csak akritikusok és a kétkedők visznek bele. Spurgeon helyesen figyelte meg, ami-kor megállapította: „Semmi sem könnyebb a kétkedésnél. Egy félművelt ésszerény képességekkel rendelkező ember több dolgot tud kétségbe vonni,mint amennyit a világ legokosabb tudósai meg tudnak magyarázni és állapí-tani.” A bibliai üzenetből annak tökéletessége miatt sem elvenni, sem hozzá-tenni nem szabad (Jel 22,18–19) és mindenféle értelmezésre érvényes azalaptétel: „ Ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva” (1Kor 4,6).

6. Érthetőség (é): Erről már volt szó a 19.1 alfejezetben, a „Biblia kon-cepciója” című bekezdésben.

A bibliai információ összefoglaló értékelése során figyelemre méltóeredményekre jutunk:– A Biblia tartalmazza a létező legfontosabb információt. Ez isteni eredetű

és megmutatja számunkra az utat az Atya házához.– A bibliai információ minden ember számára rendkívül jelentős (j = 1).

A Biblia a legjobb tanácsadó az életben és az egyetlen iránytű a mennybe.– A bibliai információ a legidőszerűbb (i = 1). A legtöbb tudományos mun-

ka tíz éven belül elavul1, Isten Igéje soha. 1 Nemrégen hallottam egy ismert fizikustól, aki nyugdíjazására készült: „A tudomány olyan

mint egy mocsár. Csak a felszíne használható. Alatta tíz centivel minden halott. Ott mindenelavult és semmire sem használható. Vagy megoldódott a probléma, vagy többé nem idősze-rű a feltételezés.” Aztán tovább mondta: „Még 75 iratrendezőm van tudományos dokumentá-ciókkal. Most hozzálátok, hogy a legtöbbet kidobjam.”


– A bibliai információ mindenki számára könnyen hozzáférhető (h = 1).Országunkban mindenütt kapható, és könnyen érthető.

– A bibliai információ tökéletes és befejezett (l = 1).– A Biblia nem tartalmaz hamis információt. Ez az igazság egyetlen könyve

(Jn 17,17).– A Bibliában található a legnagyobb szemantikai információsűrűség, a

leghasznosabb pragmatikai információ (parancsolatok, életszabályok, vi-selkedés az Istennel és az emberekkel) és a legmagasztosabb célkitűzés(apobetika), amely csak létezik (meghívás a mennybe!).

Documents

Werner Gitt 2. javított és bővített kiadásteremtesvagyevolucio.hu/teremtestudomany/wp... · Előszó 5 Előszó a 2. német kiadáshoz A könyv tematikája: Ebben a könyvben