greenfo.hu · Web view"Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék

VI. jelentés a földről

Föld- és birtokpolitika alulnézetből

(Esettanulmányok az állami földbérleti rendszer értékeléséhez)

Az elemzés időkeresztmetszete:

2014. január 1.

A kézirat lezárva:

2014. július 15.

Összeállította:

Ángyán József

Gödöllő

2014. július 20.

MOTTÓK

a helyzethez:

„Seregesen senkik jönnek,

megrabolnak, elköszönnek

gúnnyal, szabadon,…”

(Ady Endre: Seregesen senkik jönnek)

a teendőkhöz:

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, -

hordozd szívedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.”

(Radnóti Miklós: Nem bírta hát…)

bíztatásul, bátorításul:

„A világ fölött őrködik a Rend, s nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak, az idő lemarja a gyomokat.

A víz szalad, a kő marad, a kő marad.

(Wass Albert: Üzenet haza)

„Megismeritek az igazságot,

és az igazság szabaddá tesz titeket!”

(Jn. 8, 32.)

"A szavatok legyen: igen, igen, nem, nem!

Ami pedig ezen felül van, a gonosztól való"

(Mt. 5, 37.)

„…Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van. … Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.”

(Wass Albert: A magyar nemzet hét parancsolata)

"Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!"

(Mt. 10, 26-33.)

fohászként:

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és

Adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

(Assisi Szent Ferenc: Uram, adj türelmet…)

Ajánlom:

tanulságul kortársaimnak és az utókornak, a jövő nemzedékek tagjainak,

azoknak, akiket mindig újra megrabolnak, és azoknak,

akiknek „megesik rajtuk a szívük”.

Gödöllő

2014. július 20.

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ HELYETT5

A HÁTTÉR7

1.Rendszerváltó reménységek, hitek és illúziók7

2.A kijózanítóan durva valóság8

3.A köz megrablása, a magánvagyonok gyarapítása9

4.A diagnózis és az előre látható következmények15

5.Az ígéretek és azok semmibe vételének jelei16

A JOGALKOTÁSI, SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET18

1.A földforgalmi törvény19

2.Az Alaptörvény földügyekkel kapcsolatos harmadik módosítása27

3.Az agrárkamarai törvény29

AZ ÁLLAMI FÖLDBÉRLETI RENDSZER33

1.A „nyilvános” állami földbérleti pályázati rendszer33

2.Az állami földek pályáztatás nélküli, „megbízási szerződéses” bérbe adása35

3.A földbérleti elemzések és nyilvánosságra hozásuk szükségessége36

ESETTANULMÁNYOK – A RENDSZER NÉHÁNY „ÁLLATORVOSI LOVA”38

1.Borsodi Mezőség – a pályázatok megsemmisítése és a „lezsugázás” új rendszere38

2.A nagy préda – a nemzeti parkok és a bihari gazdák esete44

3.Lepsény – az oligarchák földje, a helyi gazdálkodó családok és a hatalom arroganciája56

4.Kajászó, Bábonymegyer és Som – a helyi gazdák pályázatos kisemmizésének első példái60

5.A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (KVK) likvidálása64

6.Az NFA EB belső vizsgálata, annak mesebeli – „hol volt, hol nem volt” – jegyzőkönyve84

MEGYEI FÖLDBÉRLETI ELEMZÉSEK89

1.Bács-Kiskun megye90

2.Baranya megye114

3.Békés megye129

4.Borsod-Abaúj-Zemplén megye152

5.Csongrád megye189

6.Fejér megye217

7.Győr-Moson-Sopron megye243

8.Hajdú-Bihar megye254

9.Heves megye282

10.Jász-Nagykun-Szolnok megye299

11.Komárom-Esztergom megye331

12.Nógrád megye343

13.Pest megye és Budapest354

14.Somogy megye375

15.Szabolcs-Szatmár-Bereg megye395

16.Tolna megye409

17.Vas megye423

18.Veszprém megye433

19.Zala megye457

A MEGYEI ELEMZÉSEK ÖSSZEVONT, ORSZÁGOS ÉRTÉKELÉSE472

1.Az állami földbérleti pályázatok állása, országos statisztikai összesítés472

2.Nyertesek, területek, birtoktestek, földérték474

3.A legnagyobb nyertes érdekeltségek – a „felsőház”479

4.Helyi lakosok, helyben lakó gazdálkodó családok489

5.A VM nem tőkés társaságoknak adja bérbe az állami földterületeket!!???491

6.A települések eltérő „érdekérvényesítő képessége”495

KÉRDÉSEK501

ÖSSZEFOGLALÁS503

1.Az előzmények, a folyamat és a társadalmi, gazdasági, politikai környezet503

2.A törvényhozási, jogi keretek505

3.Az állami földbérleti rendszer508

4.A tények - az állami földbérleti adatok elemzése és legfontosabb tanulságai511

5.A folyamatok iránya és a teendőkre vonatkozó ajánlások516

MELLÉKLETEK519

1

ELŐSZÓ HELYETT

Bár a második Orbán kormány a „nép-párti” agrár- és vidékstratégiát – amit a Fidesz vezette választási szövetség meghirdetett, és amit az emberek elsöprő többsége támogatott, aminek megvalósítására a választásokon korábban soha nem látott mértékű felhatalmazást adott – kormányhatározatban rögzítette, kormányprogram rangjára emelte, ám a kormányzati ciklus vége felé közeledve egyre világosabbá vált, hogy gyökeresen eltér Nemzeti Vidékstratégiájától.[footnoteRef:1] [footnoteRef:2] Egyre határozottabban állítható, hogy éppen ahhoz a – nép által egyértelműen elvetet, meghaladni akart, legújabb kori feudális elemekkel „gazdagított” – rendszerhez látszik ismét visszatérni, amelyben az állam a gazdálkodó családok, helyi közösségek helyett a politika-közeli nagybirtokkal, a „zöldbárókkal”, a globális és hazai nagytőkével, annak oligarcháival köt szövetséget, alakít ki „stratégiai partnerséget”. [1: Fazekas Sándor (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020, VM, Budapest, 126 p., http://videkstrategia.kormany.hu/] [2: A Kormány 1074/2012. (III.28.) számú határozata a Nemzeti Vidékstratégia végrehajtásával összefüggő feladatokról, Magyar Közlöny, 2012. évi 35. szám, 6731-6732. p. http://www.kozlonyok.hu/nkonline/index.php?menuindex=200&pageindex=kozltart&ev=2012&szam=35]

Jelen tanulmány – a földügyi jelentések sorozatának immár VI. darabjaként – ennek a stratégiaváltásnak az egyik legfontosabb területen, a földügy területén észlelhető néhány vészt jósló törvényalkotási jelét, továbbá az állami földbérleti rendszert, annak „eredményeit”, mint a fordulat fő indikátorait vizsgálja. Hosszas munkával és sokak önzetlen segítségével készült, és – a jogalkotási környezet valamint a pályáztatás nélküli megbízási szerződések áttekintése mellett – elsősorban az állami földbérleti pályázatok 2014. január 1-i állapot szerinti, teljes körű feldolgozását tartalmazza.

Mint tán emlékezetes, az első két földügyi elemzést az államtitkári posztról való távozásom után, 2012. április 10-ei időkeresztmetszetben Fejér megyéről és a Borsodi Mezőségről készítettem, feldolgozva az NFA valamint a Bükki Nemzeti Park honlapján addig közzétett valamennyi adatot. Az elkészült jelentéseket először saját frakció-szövetségem minden tagjának megküldtem, ám miután semmilyen válaszreakció nem érkezett, azokat nyilvánosságra hoztam. Ezek az első tényadatok sokkolóan hatottak a közvéleményre.

Ezt követően a III. jelentésben 2012. július 15-ei időkeresztmetszetre teljes körűen feldolgoztam illetve aktualizáltam három – Fejér, Borsod és Baranya – megye adatait. Elemzéseimet három tanulmány formájában, 2012. május közepén, június elején majd szeptember végén – a kormányzati és törvényhozási körökben eredménytelenül és hiába körözvén – nyilvánosságra hoztam.

A IV. jelentést a földről a 2012. december 15-ei időkeresztmetszetre készítettem. Ebben teljes körűen feldolgoztam illetve aktualizáltam nyolc – Baranya, Békés, Borsod, Csongrád, Fejér, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Veszprém – megye adatait. Ez a vizsgálat már az új állami földbérleti pályázati rendszer alkalmazásának első éve végéig országosan bérbe adott összterület 85 %-ára kiterjedt, tehát a pályázatok eredményeinek csaknem teljes körű feldolgozását adta. Az elemzés eredményeit egy újabb tanulmány formájában, 2013. április 22-én, a Föld Napján tettem közzé, amit – a korábbi háromhoz hasonlóan – igen élénk társadalmi, politikai és sajtóvita kísért.

A kormányzat azonban – az elemzések tényeinek valamint az NFA Ellenőrző Bizottsága súlyos gondokat jelző vizsgálata és 2012 októberében készült, ám mindezidáig nyilvánosságra nem hozott jelentése ellenére, azok cáfolata nélkül – váltig azt állította, hogy a helyben lakó, gazdálkodó családokat, a kis, közepes egyéni gazdaságokat részesíti előnyben, a kritikákkal kapcsolatban pedig visszautasító, magabiztos nyilatkozatokat tett. Mindezeken túl a IV. jelentés megjelenését követően a föld- és birtokpolitika területét érintő törvényhozás is vészjósló, a Nemzeti Vidékstratégában meghatározottól egyre inkább eltérő irányba tartott, amely szoros összefüggést mutatott a földbérleti rendszer által jelzett stratégia-váltással.

Éppen ezért az elemző munkát folytatva, azt kiszélesítve a 2013. december 22-én, Advent 4. vasárnapján közzétett V. jelentésben megkíséreltem az agráriumot és a vidéket körülvevő folyamatok értelmezését, továbbá áttekintettem a földügyi törvényalkotás helyzetét is, és a 2013. szeptember 1-i időkeresztmetszetre teljes körűen feldolgoztam az állami földbérleti pályázatok adatait. Elemeztem továbbá azt az időközben – erre vonatkozó bírósági döntés alapján kényszerűen ám nem teljes körűen – nyilvánosságra hozott NFA listát is, amely az állami földek pályáztatás nélküli, megbízási szerződéses bérbe adásának kedvezményezettjeit tartalmazza.

E most közreadott VI. jelentés mindezt a 2014. január 1-i időkeresztmetszetre megismétli, aktualizálja. A jelentések a „Kié legyen a föld?” honlapon teljes terjedelmükben elérhetők, letölthetők és olvashatók.[footnoteRef:3] Feltett szándékom, hogy a földügy törvényhozási és az állami földek bérbeadási folyamatában kibontakozó képet teljes körűen a nyilvánosság elé tárom, az elemzéseim eredményeit közzéteszem, és a meghirdetett birtokpolitikai elvekkel szembesítem. A VI. földügyi jelentés eljut a 2013. december 31-i állapothoz, a tervezett VII. összegző jelentésben a teljes ciklust elemzem. Ezt és a Gyurcsány korszakról készített hasonló, 300 oldalas tanulmányomat összedolgozva talán egy könyv is születhet. [3: Jelentések a földről: http://www.kielegyenafold.hu/angyan_jelentesek-k82.html]

A teljes kép megrajzolásához szükséges – eddig is tömegével kapott – helyi információkat és önzetlen segítséget hálásan megköszönöm. Továbbra is kérem a helyi közösségek, családok, gazdák, mindazok segítségét, akik tudnak és akarnak is tenni egy érték alapú új világ létrejöttéért.

Az igazság, a nyilvánosság és a jó szándékú emberek összefogásának, a tisztesség és emberség (azaz az igazság, jóság, szépség és szentség) szövetségének erejében töretlenül bízva, baráti szeretettel ajánlom a jelen összeállítást kortársaimnak éppen úgy, mint tanulságul az utókornak, a jövő nemzedékek tagjainak. Azoknak, akiket mindig újra megrabolnak, és azoknak, akiknek „megesik rajtuk a szívük”.[footnoteRef:4] [4: Megesett rajtuk a szíve: ”… Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.” (Mk. 06:30-34)]

Gödöllő, 2014. július 20.

Ángyán József

A HÁTTÉR Rendszerváltó reménységek, hitek és illúziók

Ami az előzményeket illeti, a sokszor megcsalt, kirabolt vidék, a falu, gazdatársadalma és közösségei, a tsz-be bevert magyar parasztság bérmunkás tömege elhagyatottan érkezett meg ahhoz a folyamathoz, amelyet rendszerváltásként, viszonyaink újrarendez/őd/éseként szoktak meghatározni. Mégis sokukban élt még az évtizedek során megőrzött remény, hogy egyszer ismét visszakerülhetnek a sajátjukba, egyszer ismét maguk urai lehetnek. Felsejlik ekkor egy olyan jövőkép, amely a minőségi családi parasztgazdálkodásra alapuló „kertmagyarország” régóta dédelgetett modelljének megvalósítását ígéri.[footnoteRef:5] Kérdésekkel és kételyekkel kísért, mégis tiszteletre méltó és ma visszatekintve naiv hitekből táplálkozó jövőkép ez ott, ahol – Andrásfalvy pontos diagnózisa szerint – „[…] a földet kirabolták, a föld népét megalázták. Gyalázatosan megsemmisítették az önálló, független parasztgazdaságokat, megosztották a falut, és bekényszerítették a kolhozokba. Most nincs elég ereje, pénze, hite, segítsége, hogy feltámadjon.”[footnoteRef:6] [5: Somogyi Imre (1942): Kertmagyarország felé, Magyar Élet Kiadó, Budapest, 128 p.] [6: Andrásfalvy Bertalan (2004): Hagyomány és jövendő, Antológia Kiadó, Lakitelek, 255 p.]

Milyen is volt ez a jövőkép, amely mára egyre messzebb kerülni látszik. „Lehetünk újra Európa híres kertje. A világ legízletesebb gyümölcsét, legjobb borát, keresett vetőmagját, páratlan zöldségét és fűszerét termő ország, ahol napfényes tavainkban a legkeresettebb halak teremnek, száraz mezőinken különleges húsú háziállataink legelnek. […]” – mondja tovább Andrásfalvy. Olyan mezőgazdaság ez, amit a Kárpát-medence csodálatos környezeti feltételei és a magyarság itt felhalmozott ezeréves tudása, a földhöz („ager”-hez) kötődő kultúrája, a hazai agrikultúra kínál. Ez a mezőgazdaság az egyéni, családi kis- és középbirtokok és – piaci erejüket megsokszorozó, többcélú és önkéntes – szövetkezeteik meghatározó szerepére épül. Ez a – saját legjobb hagyományainknak és az általános európai gyakorlatnak is teljes mértékben megfelelő – modell biztosítja a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt, valamint azokat a nemzetbiztonsági jelentőségű foglalkoztatási, minőségi termelési, élelmezési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom számára és a vidék hosszú távú megmaradása szempontjából egyaránt létfontosságúak. E kisebb mozaikokból építkező gazdaságszerkezet, szervesen összekapcsolva a szövetkezeti modellel – amint azt európai példák sokasága bizonyítja – sikerrel képes felvenni a versenyt a nagy latifundiumokkal, tőkés megabirtokokkal és multinacionális tőkebefektető társaságokkal. Ez a szerkezet valamint a „város és vidéke” szerves kapcsolatainak újraépítése teremtheti meg ismét a vidék gazdaságának és társadalmának belső kohézióját, szervező erejét.

Nem véletlen, hogy az európai agrármodell is a kis és közepes családi gazdasági és szövetkezeti modellre épül. Álljanak itt ennek bemutatására az EUROSTAT néhány – fejletlennek, versenyképtelennek, elmaradott mezőgazdaságúnak egyáltalán nem nevezhető – európai ország legfrissebb, 2011-es birtokméret-adatai.[footnoteRef:7] Az átlagos birtokméret pl.: Lengyelországban 6 ha, Olaszországban 8 ha, Svájcban 17 ha, Ausztriában 19 ha, Hollandiában 25 ha, Belgiumban 29 ha, Németországban 46 ha, Franciaországban 52 ha, Dániában 60 ha. [7: Martins, C. – Tosstorff, G. (2011): Large farms in Europe, EUROSTAT, Statistics in Focus, 18/2011., Agriculture and fisheries, Luxembourg, 8 p.]

Még érdekesebb, de tán ritkábban idézett adat az úgynevezett „nagygazdaságok” („large farms”) méretadata. Ezt a birtokméret-kategóriát az EUROSTAT úgy határozza meg, hogy a legnagyobb gazdaságtól a kisebbek felé haladva összegzi az általuk használt területeket, és ahol ez az összegzett érték eléri az adott ország mezőgazdasági területének 20 %-át, ott húzza meg az un. „nagygazdaság” méretkategória alsó határát. E nagygazdaságok átlagterülete, vagyis az így meghatározott „nagybirtokok” átlagos mérete pl.: Svájcban 54 ha, Hollandiában 135 ha, Belgiumban 150 ha, Lengyelországban 250 ha, Franciaországban 274 ha, Ausztriában 295 ha, Olaszországban 337 ha, Dániában 426 ha, és Németországban - az „NDK-effektus” ellenére is csak - 1.391 ha. Magyarországon ugyanakkor jelenleg e nagybirtokok átlagmérete 3.164 ha. Mint hogyha nem is Európához tartoznánk. Ennél csak Csehország (3.531 ha) és Szlovákia (3.934 ha) nagybirtokainak átlagmérete nagyobb.

A versenyképes méretet tehát az európai birtokrendszer – szemben a dél-amerikai modellel – nem az egyes gazdaságok méreteinek növelésével, vagy nagy integrátoroknak egyoldalúan kiszolgáltatott „fürtök” kialakításával, hanem e kisebb mozaikok szövetkezésével, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési, de akár a helyi közösséggel együtt alakított fogyasztási vagy hitelszövetkezetek, önkéntes társulások létrehozásával képes igen hatékonyan biztosítani. Az alulról szerveződő szövetkezet ugyanis nem profitcentrum, hanem a teljes vertikum eredményét visszaosztja az azt létrehozó termelői, fogyasztói közösségeknek, családoknak, így a tevékenységek teljes haszna hozzájuk kerül, helyben marad. A felülről szervező, nagy tőkeerejű integrátor viszont maga válik profitcentrummá, és kiszívja az összes hasznot az általa integrált fürtből. Ráadásul ennek az európai és saját hagyományainknak is minden tekintetben megfelelő modellnek a környezeti, regionális, társadalmi, gazdasági, foglalkoztatási teljesítményei, életképességi mutatói is lényegesen jobbak, a közösség által kényszerűen finanszírozott társadalmi költségei pedig lényegesen alacsonyabbak, mint a dél-amerikai típusú tőkés nagybirtokrendszeréi. Az egész társadalom érdeke lenne tehát a családi gazdaságok és önkéntes szövetkezésük, a gazda-összefogás állami és közösségi eszközökkel való támogatása.

Egyes hazai közvélemény-formáló „szakértők”[footnoteRef:8] ezt az európai gazdaságszerkezetet persze előszeretettel minősítik versenyképtelen „skanzennek”. Ha ez valóban így lenne, akkor Európában már valószínűleg régen meg is szűnt volna a mezőgazdaság, ám ez szemmel láthatóan nem így van. Oly annyira nem, hogy pl. a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó, ma is a fenti méretekkel jellemezhető és ugyanahhoz az Európai Közösséghez velünk együtt csatlakozott Lengyelország állattenyésztése még saját hazai piacairól is kiszorította azt a magyar állattenyésztést, amely mára jószerivel a Csányi-féle „zenélő, légkondicionált”, gigaméretű tehenészethez hasonló, nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre szorult vissza. És akkor Franciaország, Németország vagy éppen Dánia fenti méretekkel jellemezhető „versenyképtelen skanzen-mezőgazdaságáról”, vagy falvainak, vidékének állapotáról már ne is beszéljünk. Erre azért a nagybirtokos „skanzenezőknek” egyszer végre értelmes magyarázatot kellene adniuk. [8: Raskó György (2012): Ángyán skanzent akar csinálni a mezőgazdaságból, ATV, 2012.02.28. 11:59, http://atv.hu/belfold/20120227_rasko_gyorgy ]

A kijózanítóan durva valóság

A gazdatársadalom és a helyi közösségek azonban az un. „rendszerváltás” folyamatában kiábrándítóan más törekvésekkel, más forgatókönyvvel találták szemben magukat.[footnoteRef:9] A vidéki közösségek megerősödésére és a minőségi, családi, egyéni parasztgazdálkodásra alapuló mezőgazdaság felsejlő rendszerváltó jövőképét nálunk ugyanis a kezdetektől ellehetetlenítette az eredeti tőkefelhalmozás megkésett folyamata és annak szerencsétlen történelmi egybeesése a globalizációs világfolyamattal. [9: Ángyán József (2008): Rendszerváltó reménységektől a falurombolásig (In: Szőcs G. - Mészáros L. (szerk.): Elárvult szabadság, Harmadik évezred sorozat, Magyar Múzsa Könyvek, Kecskeméti Lapok, Kecskemét, 327 p.), 29-38. p.]

A „rendszerváltást” közvetlenül megelőző és az azt követő időszakra ez a megkésett eredeti tőkefelhalmozás jellemző. Annak eldöntése történik hosszú időre, hogy ki lesz fenn, és ki lesz lenn. Egy gazdasági, hatalmi dinasztiaépítő, mohó zsákmányszerző csoport eredeti vagyongyarapításának vagyunk tanúi, amihez a politikába való direkt beépülés, a korábbi kapcsolati, hálózati tőke és a hatalmi pozícióból fakadó bennfentes információk gátlástalan felhasználása kiváló lehetőségeket teremt. Súlyosbítja az ennek a folyamatnak egyébként is teljesen kiszolgáltatott gazdatársadalom és vidék helyzetét, hogy ennek egyik legfontosabb eleme éppen a spekulatív szempontú földszerzés lett, a földügy a helyi közösségek valamint a spekuláns nagytőke érdekei összeütközésének egyik legdurvább terepévé vált.[footnoteRef:10] [10: Ángyán József – Ónodi Gábor (2003): Mi történik itt a vidékkel? (Agrár-blöffök, elhallgatások és „lezsugázások”), A Falu, 2003. Tél, XVIII. évf., 4. sz., 5-24. p.]

Ráadásul ez az eredeti tőkefelhalmozás nálunk időben „egybecsúszott” a globalizációs világfolyamattal, a multinacionális spekuláns tőke elképesztő, világméretű befolyás-növekedésével. Ez a folyamat egy olyan „modern kétpártiság” kialakulásaként írható le, amelyben az egyik oldalon a globális és helyi nagytőke érdekei, a másik oldalon pedig a – családtól a nemzetig terjedő – helyi közösségek érdekei és értékei állnak.[footnoteRef:11] [footnoteRef:12] Ez a helyzet akkor válik igazán fenyegetővé, ha az állam, amit a közösségek éppen azért hoztak létre és tartanak fenn adóbefizetéseikkel, hogy környezeti és társadalmi („öko-szociális”) szempontok mentén önvédelmi korlátokat állítson a hontalan tőke mozgása köré, átáll a tőke oldalára. [11: David C. Korten (1996): Tőkés társaságok világuralma, Kapu Kiadó, Budapest, 448 p. ] [12: György Lajos (2000): Tud itt valaki megoldást? (In: Gadó György Pál (szerk.): A természet romlása, a romlás természete, Föld Napja Alapítvány, Budapest, 216 p.), 191-207. p.]

Szomorú, de brutálisan azzal kell szembesülnünk, hogy az államhatalom Magyarországon is immár 2-3 évtizede a gátlástalan zsákmányszerző érdekcsoportok fogságában van, azok igényeit látszik minden intézményi, jogi, gazdasági eszközével kiszolgálni. A korrupciónak egy olyan új szintje jött létre, amelyben már nem az állami hivatalnokot vagy a döntéshozót kell megvásárolni, hanem az adott, maffiacsaládszerűen működő gazdasági érdekcsoport saját emberét helyezi törvényhozási vagy kormányzati döntéshozó pozícióba, akinek az a feladata, hogy „intézze a család ügyeit.” A politika felső szintjén közszájon forog, hogy egy 70-80 tagú kormány (miniszterek, államtitkárok) esetén a kormányalakító miniszterelnök csupán 8-10 kormánytagot nevezhet meg, a többit közvetlenül a maffiacsaládokat irányító oligarchák „delegálják”. Ahol pedig nagyobb megrabolható közkasszák illetve nagy, még széthordható közvagyon-tömeg van, oda a saját ember mellé a titkosszolgálatoknál szokásos „tartótisztet” is helyeznek, aki a közvetlen kapcsolatot tartja a „keresztapával”, hozza az utasításokat, nem egyszer kész rendelet- vagy törvénytervezeteket, és viszi az információkat. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.[footnoteRef:13] [13: Jancsics Dávid: „Az egész almásláda rohad” – korrupció a csúcson, HVG, Budapest, 2014. június 6., péntek http://hvg.hu/itthon/20140606_az_egesz_almaslada_rohad_korrupcio]

A köz megrablása, a magánvagyonok gyarapítása

A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a mások – általában a közösségek – által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Első számú forrása tehát a nemzet generációk hosszú során felhalmozott vagyona, melynek kezelését a saját államára bízta. Ha az állam maga áll át a tőke oldalára, akkor a nemzet vagyona – az állam működtetéséhez átadott kincstári vagyon, az államnak átengedett vállalkozói vagyon, továbbá a kezelésébe adott termőföld[footnoteRef:14] és a közös természeti értékek együttese – súlyos veszélybe kerül. Ebből az állam kezelésében továbbá a még mindig osztatlan közös tulajdonban lévő – témánk szempontjából legfontosabb – mező- és erdőgazdasági hasznosítású termőföld mennyisége eléri a 4 millió hektárt. Ezzel a családi gazdaságokat és helyi közösségeket, azok földalapját jelentősen megerősíthetnénk, ám ez a törekvés a spekulációs, zsákmányszerző tőke érdekeivel kerül szembe, ami az állam által magára hagyott, egyébként is gyenge érdekérvényesítő képességű helyi közösségekre tragikus következményekkel jár. (Erre esettanulmányok keretében a föld és birtokpolitikát érintő törvényalkotást továbbá az állami földbérleti rendszert illetően később még részletesen visszatérek, számos példával szolgálok.) Ez a nagytőke nemcsak arra a földre spekulál, amely az állam kezelésében, hanem arra a földre is, ami ma még a gazdálkodó családok tulajdonában van. [14: Földügyek, földpiac - elemzések, cikkek: http://www.agrarszektor.hu/rovat/foldpiac/]

Az agrárium és a földügyek területéről mindezt jól példázza a volt állami gazdaságok egy részének elképesztő feltételekkel történő bérbeadása, általában külföldi, tőkeerős kedvezményezettekkel, akik azután „megfelelő módon leróták hálájukat” az őket bombaüzlethez juttató kormányzati vagy törvényhozási döntési pozícióban lévő hazai „rendszerváltó” szereplőknek vagy politikai, pénzügyi köröknek, megosztoztak velük a rablás hasznán. Ennek egyik lélegzetelállító példája a volt Balatonnagybereki Állami Gazdaság és 8.000 hektáros területének német vadászó bankárkezekbe juttatása, a maga 99+30! éves bérleti futamidejével, vagy éppen a 10! Ft/ha/év bérleti díjával, amelynek megfizetése fejében a Magyar Állam a föld mélye kincseinek kitermelési jogát, vagyis a bányászati jogot is átengedte a bérlőnek.[footnoteRef:15] De ugyanebbe, az ország kirablása, a közös nemzeti vagyon széthordása kategóriájába tartozik e nagy értéket képviselő közös gazdaságok „privatizációja” is. Ezekben az ügyekben mindkét politikai oldal jeleskedett, és amelynek keretében általában egy egészen szűk körhöz juttatta a generációk során felhalmozott közös nemzeti vagyont. Ez a folyamat már az u.n. „rendszerváltást” megelőzően, a „spontán privatizációval” elkezdődött, és politikai kurzustól függetlenül végigkísérte az elmúlt 20-25 évet.[footnoteRef:16] [15: A Nagybereki Állami Gazdaság után: https://www.youtube.com/watch?v=CSbDfr6CoM8 http://komlomedia.wordpress.com/2014/03/09/a-nagybereki-allami-gazdasag-utan-a-dokumentumfilmrol-mely-mar-a-levetites-elott-vihart-kavart/ https://komlomedia.wordpress.com/2014/05/20/komloi-siker-a-x-gocsej-filmszemlen/comment-page-1/] [16: Az állami gazdaságok privatizációja és a „piszkos 12” http://tablet.magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/az-orbani-tizenketto-87952?pageId=9]

Az első Orbán kormány időszakában, 2001 nyarán, a figyelmet lankasztó kánikula kellős közepén „privatizáltak” pl. 12 állami gazdaságot, amelyeket a közbeszédben csak „piszkos 12”- ként emlegetnek. Mielőtt az ÁPV Rt. átadta volna a 12 gazdaságot, az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok többségét nagyrészt az MFB embereire cserélték. Egyébként is sok „friss erő” jelent meg a 12 állami gazdaság menedzsmentjében is, akik haszonélvezői lehettek a sajátos privatizációnak. A korabeli sajtó szerint akadt közöttük egykori katonatiszt, az akkori kormány egyik miniszterének volt üzlettársa, az egyik gazdaságban a gödöllői egyetem volt MSZMP szervező („agit-prop”) titkára, a baracskai rabgazdaság volt MSZMP titkára, majd alezredesi rangú parancsnok-helyettese továbbá a kormány egyik államtitkárának nagybátyja, keresztapja, a másikban pedig egy felcsúti autóvillamossági szerelő és lovardatulajdonos lett a többségi tulajdonos. Ezek a közösség tulajdonában volt állami gazdaságok az alábbi – zömében „FIDESZ- közeli” vagy vegyes klientúrájú - magántulajdonú tőkés társaságokká váltak:

· Agroprodukt Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Zrt., Pápa,

· Dalmandi Mezőgazdasági Zrt., Dalmand

· Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt., Cegléd,

· Gödöllői Tangazdaság Zrt., Kartal,

· Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Zrt., Herceghalom,

· Hidasháti Mezőgazdasági Zrt., Murony,

· Lajta-Hansági Mezőgazdasági Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Zrt., Mosonmagyaróvár,

· Mezőfalvi Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Zrt., Mezőfalva,

· Sárvári Mezőgazdasági Zrt., Sárvár,

· Szarvasi Agrár Zrt., Szarvas,

· Szombathelyi Tangazdaság Zrt., Szombathely, valamint

· Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt., Törökszentmiklós.

A Medgyessy kormány időszakában, 2003-ban „privatizáltak” ugyanakkor másik 9 állami gazdaságot. A módszer nagyon hasonló volt, különbség csak a „kliensek” körében volt tetten érhető. Ezek az egykor a közösség tulajdonában volt állami gazdaságok az alábbi – zömében „MSZP-közeli” vagy vegyes klientúrájú - magántulajdonú tőkés társaságokká váltak:

· Abaúji Charolais Mezőgazdasági Zrt., Léh

· Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt., Szolnok-Alcsisziget

· Bácsalmási Agráripari Zrt., Bácsalmás

· Bólyi Mezőgazdasági Zrt., Bóly

· Enyingi Agrár Zrt., Enying

· Hód-Mezőgazda Zrt., Hódmezővásárhely,

· Komáromi Mezőgazdasági Zrt., Komárom

· Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Zrt., Mezőhegyes

· Szerencsi Mezőgazdasági Zrt., Szerencs

A különböző politikai oldalakhoz kötődő gazdasági érdekcsoportok szépen megosztoztak a privatizál, közös nemzeti vagyonelemeken. A Bólyi és a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. ma már a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm cégcsoport tagja. A Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt., a Lajta-Hanság Mezőgazdasági Zrt., a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. és a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. alkotja ma már a Nyerges Zsolt és Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mezort cégcsoportot, az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. és a Komáromi Mezőgazdasági Zrt. pedig a Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó Forrás cégcsoportot. Az Agroprodukt Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Zrt. a Mádl István érdekeltségébe tartozó Agroprodukt cégcsoportot, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Zrt. a Dorogi Árpád és Helmut Gsuk (Zászlós Tibor) érdekeltségébe tartozó GSD cégcsoportot, a Hód-Mezőgazda Zrt. pedig a Kárpáti László, Harsányi Zsolt és Délity József Ádám érdekeltségébe tartozó KHD-Invest cégcsoportot erősíti. Ezek a privatizációban, a nemzeti vagyon széthordásában is „jeleskedő” nagy tőkeérdekeltségek azután a közös kasszák kiürítésében, a támogatások formájában megjelenő közpénzek megszerzésében is „oroszlánrészt vállalnak magukra”. (Erre rövidesen még visszatérek!)

Szakértők szerint Sebestyén Róbert is azért kerülhetett ismét a Nemzeti Földalap (NFA) élére, mert bizonyos szempontból „politikai védettséget” élvez. Ő volt az például, aki az első Orbán-kormány időszakának végén – ugyancsak földalapos vezetőként – közreműködött abban, hogy az akkor privatizált fenti tizenkét állami gazdaság ötvenéves haszonbérleti szerződésekhez jusson a hozzájuk tartozó földalapos területekre. Ilyen hosszú bérleti időszak példátlan a magyar földszabályozásban, mivel - az akkor, 2001 végén, 2002 elején végrehajtott akciót kivéve - ilyen eset nem fordult elő a földtörvény 1994-es életbe lépése óta. Földhaszonbérleti szerződést még a 2013-ban elfogadott új földforgalmi törvény szerint ma is csak legfeljebb húsz évre lehet kötni. Ez a feltehető védettség eredményezhette számára azt is, hogy bár a sorozatos földügyi botrányok hatására a VM miniszter 2013 novemberében kénytelen volt NFA elnöki pozíciójából felmenteni, ám menesztését követően is a földügyekkel kapcsolatos miniszteri biztosi pozícióba kerülhetett.[footnoteRef:17] [17: Sebestyén Róbert leváltása: http://www.agrarszektor.hu/foldpiac/egyeb/levaltottak_a_nemzeti_foldalap_elnoket__3_.3369.html http://www.greenfo.hu/hirek/2013/11/16/repult-a-foldalap-vezetoje]

De vajon miért veti rá ilyen mohón magát a spekuláns tőke a termőföldre? Mik lehetnek a spekuláció fő motívumai?

A földspekuláció alapja egyrészt a világ várhatóan növekvő élelmiszerkereslete, ami stratégiai, nemzetbiztonsági kategóriába emeli az élelmiszertermeléssel szoros kapcsolatban lévő piacokat, természeti erőforrásokat, mindenekelőtt a termőföldet és a vízbázisokat, és kulcspozícióba juttatja mindazokat, akik ezeket az erőforrásokat és piacokat a kezükben tartják. Mindez olyan potenciális nyereséget ígér, amely már eléri a nagy tőkeérdekeltségek ingerküszöbét.[footnoteRef:18] [18: Piaci harc: http://www.portfolio.hu/vallalatok/agrar/milliardosok_harca_a_mezogazdasagban.193184.html]

Másrészt a spekuláció arra az EU-val kötött – az első Orbán kormány által kitárgyalt, majd a Medgyessy kormány által aláírt – elhibázott megállapodásra, rossz alkura épül, amely a tőke szabad áramlása kategóriájába engedte sorolni a földet, és amelynek következtében 2014-ben meg kellett nyitnunk a földpiacunkat a külföldi tőke előtt. A hazai (200 eFt – 2 millió Ft/ha) és a nyugat-európai (5-15 millió Ft/ha szántó!) földárbeli különbségek a piac-liberalizáció kézzelfogható közelségében ugyanis elképesztő extraprofit ígéretét hordozzák[footnoteRef:19]. Az erős érdekérvényesítő képességű, nagytőkés csoportok még a földpiac liberalizációja előtt meg akarják szerezni ezeket az erőforrásokat. Ezért a gazdaságpolitikát – akár a politikába beküldött, döntéshozó pozícióba helyezett embereikkel – úgy alakítják, ill. a döntéshozókat úgy befolyásolják, gazdaságilag is „érdekeltté teszik”, hogy azok a gazdasági, piaci, jogi és intézményi feltételek számukra kedvező alakításával elhárítják a spekuláció útjában álló akadályokat. [19: Szilágyi Péter Zoltán (2008): Külföldiek termőföldtulajdon szerzése Európában, Országgyűlési Könyvtár, Budapest, 46 p. ]

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban zsákmányszerzési, spekulációs megközelítésben nem elhanyagolhatóak azok a közös kasszából megszerezhető, tekintélyes agrártámogatási összegek (a minden hektár megművelt földterület után ma járó mintegy 69 eFt/év/ha normatív, föld-alapú, direkt támogatás, vagy az egyéb – pl. gazdálkodási rendszerekhez (AKG) kötődő – hektáronkénti folyó kifizetések, ill. fejlesztési támogatások), amiket ma az európai közös agrárpolitika (KAP) a földhasználóknak juttat. Ezt a kérdést érdemes egy kicsit jobban körbejárni. Kikhez is kerülnek az agrár- és vidékfejlesztési támogatások? Jól példázzák ezt az A/1/a. táblázatban összefoglalt 2011-es agrártámogatási adatok[footnoteRef:20]. [20: Agrártámogatások 2011.: http://k.blog.hu/2012/05/18/agrartamogatasok_2011_penzeso_csanyi_nyerges_es_leisztinger_erdekeltsegeinek]

A/1/a. táblázat: A legnagyobb 6 agrárérdekeltség 2011-ben megszerzett agrártámogatásai

(Forrás: Opten és MVH adatok alapján, K – Monitor, 2012. május 18. nyomán)

Agrárérdekeltség (cégháló) /személy (tulajdonos)

(1)

Agrártámogatások (millió Ft.)

(2)

Támogatott terület

(ezer ha)

(6)

Fajlagos támogatás

(ezer Ft/ha)

(5/6)

terület alapú

(3)

beruházási (strukturális)

(4)

összesen

(5)

1. Csányi Sándor (Bonafarm-csoport)

943

3.026

3.969

16,84

235,7

2. Nyerges Zsolt – Simicska Lajos[footnoteRef:21] (Mezort-csoport) [21: A Simicska – Nyerges cégbirodalom: http://hvg.hu/hvgfriss/2013.29/201329_simicskaek_agrarterjeszkedese_megis_mozog_a http://www.kulturaliskreativok.eoldal.hu/cikkek/termofold-2013/csanyi-az-agrariumba-menti-at-a-penzet/a-simicska-birodalom-eszak-dunantul-agrarszferajat-uralja.html]

823

2.916

3.739

14,70

254,4

3. Leisztinger Tamás (Forrás-csoport)

670

2.006

2.676

11,97

223,6

4. Mádl István (Agroprodukt-csoport)

286

1.193

1.479

5,10

290,0

5. Dorogi Árpád-Helmut Gsuk-Zászlós Tibor (GSD-csoport)

429

721

1.150

7,66

150,1

6. Kárpáti László-Harsányi Zsolt-Delity József (KHD-csoport, Hód-Mezőgazda Zrt.)

118

809

927

2,10

441,6

Összesen

3.269

10.676

13.940

58,37

-

Átlag

545

1.778

2.323

9,73

238,8

Az első 30 – 2011-ben legnagyobb támogatásban részesült – vállalat céghálóit visszabontva megállapítható, hogy a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezője 6 nagy tőkeérdekeltség volt. Ez az első 6 legnagyobb korporáció a közös agrárkasszából 2011-ben közel 14 milliárd Ft támogatáshoz jutott, amelyből a terület alapú támogatások több mint 3,2 milliárd Ft-t, a fejlesztési források pedig közel 10,7 milliárd Ft-ot tettek ki. Az általuk használt, támogatott földterület – 56.900 Ft/ha 2011-es földalapú támogatással számolva – meghaladta az 58 ezer hektárt. Az egy hektár területre jutó átlagos támogatás ebben a körben közel 240 eFt-t tett ki. Csak összehasonlításként: a 300 ezer honfitársunkat közvetlenül érintő „Tanyafejlesztési program”-ra ugyanekkor a közös kasszánkból 1 milliárd Ft jutott.

A/1/b. táblázat: A legnagyobb 6 agrárérdekeltség 2013-ban megszerzett agrártámogatásai

(Forrás: Opten és MVH adatok alapján, K – Monitor, 2014. március 24. nyomán)


(1)


(2)

Támogatott terület

(ezer ha)

(6)

Fajlagos támogatás

(ezer Ft/ha)

(5/6)

terület alapú

(3)

beruházási (strukturális)

(4)

összesen

(5)

1. Nyerges Zsolt – Simicska Lajos (Mezort-csoport)

1.599

3.587

5.186

23,17

223,8


1.430

3.567

4.997

20,73

241,1


1.639

1.500

3.139

23,75

132,2


780

1.695

2.475

11.30

219,0


963

850

1.813

13,96

129,9

6. Kárpáti László-Harsányi Zsolt-Délity József (KHD-csoport, Hód-Mezőgazda Zrt.)

699

914

1.613

10,13

159,2

Összesen

7.110

12.113

19.223

103,04

-

Átlag

1.185

2.018

3.203

17,17

186,6

Az A/1/b. táblázatban összefoglalt 2013-as agrártámogatási adatok azt mutatják, hogy az erőviszonyok stabilak, hiszen ugyanaz a 6 nagy tőkeérdekeltség vezeti a rangsort. A változás csupán annyi, hogy a Nyerges-Simicska féle Mezort-csoport megelőzte a Csányi-féle Bonafarm-csoportot, az általuk felvett összegek pedig igen jelentősen megnövekedtek. Ez az első 6 legnagyobb korporáció a közös agrárkasszából 2013-ban mintegy 19,2 milliárd Ft támogatáshoz jutott, amelyből a terület alapú támogatások 7,1 milliárd Ft-t, a fejlesztési források pedig 12,1 milliárd Ft-ot tettek ki. Az általuk használt, támogatott földterület – 69 e Ft/ha 2013-as földalapú támogatással számolva – meghaladta 103! ezer hektárt. Az egy hektár területre jutó átlagos támogatás ebben a körben közel 187 eFt-t tett ki. Az összehasonlításként használt „Tanyafejlesztési program”-ra ugyanekkor a közös kasszánkból 1,9 milliárd Ft jutott, vagyis a 6 nagy tőkeérdekeltség 10-szer annyi támogatást kapott agrár- és vidékfejlesztés címén, mint 300 ezer tanyán élő honfitársunk. Azt is tegyük persze gyorsan hozzá, hogy a „Tanyafejlesztési program” forráskeretéből történt meg pl. a Budapest belvárosi piac felújítása, amely önmaga 220 millió Ft-t emelt ki a vidéknek szánt kasszából.[footnoteRef:22] [22: Tanyafejlesztés Budapest belvárosában: http://www.umvp.eu/node/591585 http://nepszava.hu/cikk/1003011-belvarosi-tanyaprogram---rogan-kerulete-jart-jol]

Csányi Sándor

Fotó: Tumbász Hédi

Nyerges Zsolt

Fotó: NOL/Angyal Gábor

Simicska Lajos

Fotó: Németh Dániel

Leisztinger Tamás

Fotó: MTI/Vajda János

Ha a két év leforgása alatt történt változás irányát és dinamikáját vizsgáljuk e „felsőházi” körben, akkor az A/1/c.-d. táblázatokban összefoglalt adatokhoz jutunk.

A/1/c. táblázat: A legnagyobb 6 érdekeltség agrártámogatásainak növekedése a 2011-2013-as időszakban

(Forrás: Opten és MVH adatok alapján K – Monitor, 2014. március 24. nyomán)


(1)


(2)

Növekedés

(%)

2013/2011

(6)

2011

(3)

2013

(4)

összesen

(3+4)


3.739

5.186

8.925

38,7


3.969

4.997

8.966

25,9


2.676

3.139

5.815

17,3


1.479

2.475

3.954

67,3


1.150

1.813

2.963

57,7


927

1.613

2.540

74,0

Összesen

13.940

19.223

33.163

37,9

A támogatások változását vizsgálva (A/1/c. táblázat) az állapítható meg, hogy e 6 legerősebb tőkeérdekeltség 2011-hez képest 2013-ra mintegy 38!%-al még tovább tudta növelni az agrártámogatási összegét, a közös agrár- és vidékfejlesztési kasszából megszerzett forrásait. Ez a növekedési ütem jelentősen meghaladta a területalapú támogatások normatív növekedésének ütemét, hiszen az az európai megállapodásnak megfelelően a 2011-es 56.900 Ft/ ha értékről 2013-ra 69.000 Ft/ha értékre – azaz csak 21,1%-al – nőtt. Az e fölötti támogatásnövelés vagy a területnövelésből, vagy a megszerzett fejlesztési támogatások növekedéséből származhat.

Az A/1/ d. táblázat a „felsőházi” 6 nagy tőkeérdekeltség támogatott területének növekedését mutatja. Megállapítható, hogy a területnövelés ebben a körben igen jelentős volt. A 6 érdekeltség a 2011-es 58 ezer ha-ról 2 év leforgása alatt 103! ezer ha-ra – 76,5%-al - növelte támogatott területének nagyságát. Ennek igen jelentős részét teszik ki az államtól bérelt területek. Ők lennének tehát a „helyben élő, gazdálkodó családok”, a „kérges tenyerű gazdák”, akikhez – a kormányzat szerint – az állami földterületek jutnak?

A/1/d. táblázat: A legnagyobb 6 érdekeltség támogatott területének növekedése a 2011-2013-as időszakban

(Forrás: Opten és MVH adatok alapján K – Monitor, 2014. március 24. nyomán)


(1)

Támogatott terület (ezer ha)

(2)

Növekedés

(%)

2013/2011

(6)

2011

(3)

2013

(4)

összesen

(3+4)


14,70

23,17

57,6


16,84

20,73

23,1


11,97

23,75

98,4


5,10

11.30

115,7


7,66

13,96

82,2


2,10

10,13

382,3

Összesen

58,37

103,04

76,5

A támogatások eloszlása, az azokhoz való hozzáférés egyébként is elképesztően aránytalan, és a kialakított rendszer egyértelműen a politika-közeli nagy tőkeérdekeltségeket részesíti előnyben. A K- Monitor elemzése szerint[footnoteRef:23] a gazdaságok felső 10 %-a teszi zsebre a támogatások 74!%-át. A következő tíz százalék már csak a teljes támogatás tizedét kapja, a legalsó tized pedig csupán a 0,3!% százalékig részesül a támogatásokból. [23: Agrártámogatások 2013.: http://k.blog.hu/2014/03/24/simicskaek_csanyi_es_leisztinger_ujra_a_dobogon]

Ezt a tőkebefektetői érdekeket szem előtt tartó, a nagybirtok érdekeit kiszolgáló agrár- és vidékpolitikai irányváltást hűen tükrözi a második Orbán kormánynak az európai KAP forrásai felhasználásával kapcsolatos legutóbbi döntése is, amely ráadásul 7 évre ismét megpecsételi a családi alapon működő, kis és közepes egyéni gazdaságok és a kezdő fiatalok sorsát.[footnoteRef:24] Az EU felkínálta ugyanis a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy a közvetlen kifizetésekre rendelkezésre álló forráskeretek legfeljebb 30 %-át felhasználhatják a kisebb gazdaságok kiemelt támogatására. A magyar kormány azonban úgy döntött, hogy ezt az úgynevezett „redisztribúciós” lehetőséget nem kívánja alkalmazni, bár az a 30 ha alatti gazdaságok kiemelt támogatásán túl az ennél nagyobbak első 30 hektárjára is kiemelt támogatást biztosított volna. Ez persze azzal járt volna, hogy – az AKI számításai szerint – a 70 ha-os birtokméret alatti gazdaságok (közel 200 ezer! egység) az eddigiekhez képest jobban, az e felettiek viszont valamivel rosszabbul jártak volna. A kormány tehát a kis, közepes gazdaságok helyett a néhány száz nagybirtok érdekeit keményen érvényesíti az európai forrásokhoz való hozzájutásban. A nagyüzemi agráripari, tőkebefektetői lobbi a döntést persze nem véletlenül ujjongva üdvözölte, és dicsérte a kormány „Ángyáni kertmagyarországi ideológiát, parasztromantikát elvető árutermelő pragmatizmusát”.[footnoteRef:25] [24: Parasztromantika lenne a Nemzeti Vidékstratégia? http://www.agrarszektor.hu/agrargazdasag/elemzesek/orbanek_leszamoltak_a_kisparaszti_romantikaval.3511.html] [25: A szaksajtó egyik orgánuma egyenesen így fogalmaz: „Most tényleg sokat adhattak volna a kisebb gazdáknak, de nem adtak. Végleg szakított a törpebirtokokra épülő, Ángyán József-féle "kertmagyarországi" ideológiával a kormány, amikor úgy döntött, hogy nem különít el plusz agrártámogatásokat a legkisebb gazdaságok számára az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) 2014-2020 közötti forrásaiból, holott erre egyértelműen lehetősége nyílt volna. Ezzel az „árutermelő pragmatizmus” győzött a „kisparaszti romantikával” szemben, és valószínűvé vált, hogy a támogatáselosztás nem válik választási kampánytémává. A KAP-ból legtöbb pénzt hozó közvetlen kifizetéseket lehetett volna úgy átcsoportosítani, hogy 30 hektárig az eddiginél jóval nagyobb összeg járt volna. Csakhogy a Fidesz-körüli gazdaságok között is sok olyan van, amelyik nem elaprózott területeket, hanem több száz hektáros táblákat művel, így a pénzelvonásos átcsoportosítással kifejezetten rosszul járt volna.”]

Nem csoda hát, ha a földügy – már csak a támogatások okán is – felkelti a spekuláns nagytőke érdeklődését. Ha ráadásul a földet az államtól vagy a kiszolgáltatott – pl. osztatlan közösben, hozzáférhetetlen tulajdonnal rendelkező – földtulajdonosoktól szinte ingyen meg tudja szerezni, akkor ez a helyzet komoly extraprofit ígéretét hordozza. Ha ezen túl a cégháló bevételeit egy – a cégcsoportot összefogó – adóparadicsomban alapított off-shore cégen keresztül „át tudja mosni”, akkor a közös kasszába befizetnie sem igazán kell, nem nyomják a közösség terhei. (Csányi Sándor pl. 2009-ben a Bonafarm-csoport keretében szervezte egy holdingba élelmiszeripari és mezőgazdasági vállalkozásait. Az alapanyagokat négy agráripari társaság, a Bóly Zrt., a Dalmand Zrt., a Fiorács Kft. és a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. szolgáltatja, amit aztán a Pick Szeged Zrt., a Sole-Mizo Zrt. és a Csányi Pincészet Zrt. dolgoz fel. A vállalatbirodalomhoz olyan márkák tartoznak, mint a Pick, a Herz vagy a Mizo. Öt évvel ezelőtt a csoport összefogására és menedzselésére Csányi külön céget alapított. Ennek egyedüli tulajdonosa a CSIM Pte. Ltd. lett, amely Szingapúrban van bejegyezve.[footnoteRef:26] 2010. eleje óta ez a Szingapúrban bejegyzett cég, a Bonitas Zrt. 100 %-os tulajdonosa fogta össze a Bonafarm holdingot. Agrárpiaci berkekben a CSIM Pte. Ltd.-t offshore cégnek könyvelték el, ezt azonban a Bonafarm cáfolta. Egyfajta beismeréssel érhet azonban fel, hogy Csányi Sándor 2013 novemberére sajtóhírek szerint a CSIM Pte. Ltd. tulajdoni részesedését minden meghatározó hazai agrárgazdasági érdekeltségében megszüntette.[footnoteRef:27]) Nem véletlen tehát, hogy az egész agrár-élelmiszeripari vertikum mindössze 94 milliárd Ft-t fizetett be 2011-ben a közös kasszába, ennyivel járult hozzá a közterhek viseléséhez. [26: Lázár és a „polip”- ki az oligarcha? http://hvg.hu/itthon/20120319_Csanyi_Lazar_oligarcha_vita] [27: Csim Pte. Ltd.: http://hvg.hu/hvgfriss/2009.52/200952_Csanyi_agrarbefekteto_cege_offshore_tulajdo http://nol.hu/gazdasag/offshorizalta_agrarceget_az_otp-vezer http://offshorelovag.blog.hu/ http://www.agrarszektor.hu/agrargazdasag/elemzesek/csanyi_minden_agrarcegebol_kivonta_a_szingapuri_csim-et.3380.html]

Ezen tőkeérdekeltségek élelmiszer – pl. hús – ipari vertikumai ráadásul gyakorta az alapanyagot sem itthon vásárolják. Erről tanúskodik az a több mint 150 érdekeltséget felsoroló lista, amelyet 2011 elején, a dioxinbotrány kirobbanását követően a miniszterelnök utasítására a VM élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkárságával készíttettem, és amelyet a témát tárgyaló kormányülést követő második kormányülésen neki személyesen átadtam. Ez azoknak a húsipari cégeknek a felsorolását és importadatait tartalmazza, amelyek részben vagy egészben nem magyar alapanyagot használnak fel termékeik előállításához. A listát átfutva a miniszterelnök a dolgot botrányosnak minősítette, és azzal adta át Varga Mihály miniszterelnökséget vezető államtitkárnak, hogy ez tarthatatlan, „le kell ülni az urakkal”, és változtatni kell a dolgon. Hozzátette: „az nem lehetséges, hogy Magyarországon működő élelmiszeripari cégek ne magyar alapanyagból állítsák elő a magyar sőt hungarikum minősítésű és címkézésű termékeiket. Magyar termék csak az lehet, amit magyarországon magyar alapanyagból állítottak elő”[footnoteRef:28] (Az ügynek tudomásom szerint nem lett következménye és a felháborodás alább hagyott. Úgy tűnik, hogy „az urak” – Csányi Sándor szavaival élve – „elmagyarázták a dolgot a miniszterelnöknek, aki most már érti!”)[footnoteRef:29] [28: Az alapanyagot nem itthon beszerző húsipari cégek listája: http://hvg.hu/itthon/20120629_Angyan_lista_Pick_gyulai_csabai http://hvg.hu/gazdasag/20120702_Csanyi_Attila_Pick_interju http://hvg.hu/itthon/20120702_angyan_kardevan_lista http://hvg.hu/itthon/20120917_Kapuvari_sonkagyar_a_csod_szelen] [29: MLF (2012): Orbán nem vállalkozott a fejésre, de a büszke Csányiékat jól megdicsérte, hvg.hu, 2012. október 9., http://hvg.hu/itthon/20121009_Orban_Csanyi_Bonafarm_teheneszet_riport]

Nem csoda hát, ha az állattenyésztésünk a háborús időkre emlékeztető mélységekbe jutott, az állat eltűnt a faluból, és jószerivel az ugyanezen tőkeérdekeltségek által megszerzett, elprivatizált, majd közösségi beruházási forrásokkal közpénzen felújíttatott, nagy, szakosított állattartó telepekre szorult vissza. Ezen nagy telepek tulajdonosai azután követelik a számosállatonkénti[footnoteRef:30] 2 hektár takarmánytermő területet is, elvonva azt a helyben élő, gazdálkodó családok sokasága elől, majd a „versenyre” és az „élőmunka hatékonyságára” hivatkozva egyre csökkentik a fajlagos foglalkoztatást, ezzel a föld munkahelyteremtő, eltartó képességét. Az ebből a folyamatból származó munkanélküliséget azután majd kezelje az állam. [30: Számosállat („nagyállat-egység”): 500 kg. élősúlyú állat, amely fajtól és fajtától függően eltérő egyedszámot jelent.]

Nem véletlen tehát az sem, hogy a közös kasszából finanszírozott közmunkaprogram, amely ezt a strukturális munkanélküliséget hívatott csökkenteni, egyre többe kerül a közösségnek. Míg pl. 2012-ben a közmunkaprogramban elköltött, mindannyiunk adóforintjaiból származó összeg 130 Mrd. Ft. (130 ezermillió! Ft.) volt, addig ez az összeg 2013-ban 179 Mrd. Ft-ra, 2014-re pedig már a költségvetésben tervezetten 231! Mrd. Ft-ra emelkedett. Az erkölcstelen és a köz szempontjából elfogadhatatlan a dologban tehát az, hogy miközben az úgynevezett „hatékonyság-növelésből” származó haszon a tőkebefektetőé, azonközben a tevékenysége révén keletkező – környezeti, társadalmi, szociális, stb. – károk elhárításának költségeit az egész társadalom kénytelen viselni.

Erre is példa lehet a 2011-ben az agrártámogatási rangsorban élen végzett érdekeltség. A Bonafarm-csoporthoz tartozó Bóly Zrt. Beremend és Magyarbóly között felépült csípőteleki, 2.400-as, fenntarthatósági és energetikai abszurd Holstein-Fríz tehenészeti telepét, vagy inkább „biológiai iparcsarnokát”, iparszerű „tejgyárát” 3,5 milliárd Ft-os – nem kis részben a közös agrárkasszából, közösségi forrásokból finanszírozott – beruházással, a súlyos munkanélküliséggel küzdő Dél-Baranyában hozta létre. 58 „új” munkahelyet teremtett úgy, hogy közben azokon a felszámolt tehenészeti telepein, ahonnan az állatállományt az új "csodatelepre" átszállította, egyúttal 105 ember munkája szűnt meg. (Velük mi lesz? – ez a kérdés nem merült fel. Őket majd intézze el a közös kasszából finanszírozott, állami közmunka-program!)

A tulajdonos az avatóünnepségen azt is bejelentette, hogy olyan földforgalmi törvényre tart igényt, amely az új telep számára is közvetlenül biztosítja a takarmányszükséglet kielégítését. (Feltehetőleg azért, hogy ne kelljen a környező növénytermesztő gazdákkal, a helyi közösséggel alkudoznia.) Ez 4-5 ezer hektár termőföldet jelenthet a telep környezetében. (Mi lesz az ott élő, gazdálkodó családokkal, akik elől elvonja ezt az erőforrást? – ez az avató ünnepségen nem merült föl.)[footnoteRef:31] [footnoteRef:32] [footnoteRef:33] [31: MLF (2012): Orbán nem vállalkozott a fejésre, de a büszke Csányiékat jól megdicsérte, hvg.hu, 2012. október 9., http://hvg.hu/itthon/20121009_Orban_Csanyi_Bonafarm_teheneszet_riport] [32: MTI (2012): Orbán: „vért izzadva” és lassabban haladunk, mint szeretnénk, Panon Tv - MTI, 2012. október 10., http://hvg.hu/itthon/20121010_Orban_pannon_tv_interju] [33: kkbk (2012): Ángyán Pécsen, Orbán Csányiban, kkbk-blog, 2012. október 29., http://kkbk.blog.hu/2012/10/29/angyan_pecsen]

Az már csak „hab a tortán”, hogy az innen származó Mizo tej dobozára – a városi fogyasztót tökéletesen megtévesztő - „Mizo Csodafarm Csípőtelek” felirat és egy hangulatos tanya, zöld, virágos réten, szabadon legelésző magyar tarka tehén, mellé népviseletbe öltözött, fiatal gazdaasszony került, mint hogyha nem is egy iparszerű, tömegtermelő marhatelepről, hanem egy szabad tartású, egészséges tanyasi tehenészetből származna a dobozban lévő tej. Ezt erősíti továbbá egy 41 másodperces bugyuta animációs reklámvideó is. „Kész átverés show!” Ez lenne hát a termelő és a fogyasztó közti bizalmat erősítő, új erkölcs?[footnoteRef:34] [34: Mizo csodafarm: http://pecsistop.hu/belfold/orban-csanyi-es-a-nagy-boldog-teheneszet/1089832/ http://pecsistop.hu/velemeny/mizo-csodafarm-igy-verik-at-az-embereket/1092790/]

Orbán Viktor és Csányi Sándor kézfogása a bankvezetőkkel való találkozáson – „Testbeszéd 1.” Fotó: MTI

Orbán Viktor és Csányi Sándor a „Mizo Csodafarm - Csípőtelek” avató ünnepségén Fotó: Stiller Ákos

A harmadik zsákmánykört a magánvagyonok gyarapításához a kifosztott közösségek így „felszabaduló” földjei, gazdaságai, maradék erőforrásai és piacai adják. A fenti eszközökkel és módszerekkel kirabolt, a természeti és pénzügyi erőforrásoktól, segítő hálózataitól és piacaitól megfosztott, az információktól távol tartott, ráadásul lejárató propagandának kitett gazdálkodó családok, gazdatársadalom, illetve a szolgáltatásait (polgármesteri hivatalait, vasútvonalait, egészségügyi ellátó rendszereit, postáit), továbbá a megtartó erőt adó intézményeit (a templomot, az iskolát, a helyi kultúra és közösségi együttlét intézményeit) elveszítő, legyengített falusi, vidéki közösségek ugyanis már nem állnak többé a zsákmányszerzés útjába.

A diagnózis és az előre látható következmények

Ez a zsákmányszerzési folyamat – a piaci versenyképességre és a tőkemegtérülés hatékonyságára hivatkozó, ám ténylegesen inkább az egyenlőtlenségeket erősítő, monopolhelyzeteket teremtő államhatalmi berendezkedéssel támogatva – törvényszerűen vezet a társadalom „szövetének” felbomlásához, összetartó erejének megszűnéséhez, képlékeny, engedelmes masszává válásához, immunrendszerének összeomlásához és a gyenge érdekérvényesítő képességű vidéki közösségek pusztulásához.

Mindezzel a spekuláns nagytőke akadálytalan behatolását maga az állam készíti elő, amely a helyi közösségek, a családok és a fiatalok, azok kis/közepes vállalkozásai helyett ezekkel az érdekkörökkel köt „stratégiai partnerségi megállapodásokat”, a közös kassza rovására támogatásokat és adókedvezményeket biztosít a számukra, alapanyag-termelő és összeszerelő hátsóudvarként felkínálja nekik az országot, futószalagok mellett dolgozó rabszolgaként annak népét, külgazdasági államtitkárát körbezavarja a világban, hogy e tőkeérdekeltségek termékei számára piacokat szerezzen, majd a nemzet és közösségei kirablásából származó hasznon, extraprofiton megosztozik a háttérből a folyamatokat vezérlő – formálisan különböző politikai pártokhoz kötődő, ám inkább közös profitmaximalizáló érdekeik alapján egységes, maffiaszerűen működő hálózatot képező – tőkeérdekeltségekkel.

Úgy tűnik, hogy éppen ennek a folyamatnak vagyunk mindannyian szemtanúi és elszenvedői. Így jutunk el a „rendszerváltó illúzióktól, reménységektől” a végveszélybe sodródó gazdatársadalomig, helyi közösségekig, vidékig, a pusztító „falurombolásig”. Ma e folyamat Magyarországon a végkifejletéhez közeledik. Ez maga a dél-amerikanizálódás, amit Ady Endre 1912!-ben írt – ám ma is kísértetiesen aktuális – soraiban tömören így fogalmaz meg:„Seregesen senkik jönnek, megrabolnak, elköszönnek gúnnyal, szabadon”. Ez az a zsákmányszerzési, rablási folyamat, amelynek következtében a döntéshozatali pontok kezdenek úgy kinézni – hogy a FIDESZ egyik alapítójának, a helyzet hiteles ismerőjének immár klasszikus kijelentését idézzem – „mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón.”[footnoteRef:35] Ez az a maffiavezérelt folyamat, amelyet a társadalom végletes kettészakadása, a bezárkózó, védekezésre kényszerülő multi-milliárdos elit és a kívül rekedt, nyomorgó milliók roncstársadalma közti feszültségek gyors növekedése, leromló köz-, környezet-, élelmezési és élelmiszerbiztonság és a mindezek hatására kialakuló, a helyzet – akár erőszakos - megváltoztatására irányuló szélsőséges törekvések felerősödése kísér. [35: Bayer Zsolt: Adalékok a nagy FIDESZ leleplezéshez, Népszabadság, Budapest 1994. október 21. ]

Ez a gyorsuló és ma megállíthatatlannak tűnő rablási, belső és külső új-gyarmatosítási folyamat a vidéki térségek kiürítéséhez, a helyi közösségek felbomlásához, a nagyvárosok környéki nyomornegyedek kialakulásához, vidéken pedig a föld pár tucat oligarcha és azok gazdasági társaságai – újmagyarul „integrátor”, vagy még újabb magyarul „nemzeti regionális multi” – kezébe kerüléséhez, bérmunkán és néhány növény monokultúrás, iparszerű tömegtermelésén alapuló tőkés nagybirtokrendszerhez vezet, a vidék pedig ezek gazdasági expanziójának alapanyag-termelő „hátsó udvarává”, a „Csák Máték földjévé” válik. A vidéket, a helyi közösségeket, a gazdatársadalmat és az erőforrásaikat érő támadások továbbá az azok nyomán kibontakozó társadalmi és környezeti katasztrófa persze nem áll meg a városok határánál, így az egész társadalom megnyomorításával, kiszolgáltatottságának végzetes növekedésével fenyeget, és éppen Dél-Amerika példáján látjuk, hogy milyen nehéz ebből a mélységből újra felkapaszkodni.

Az ígéretek és azok semmibe vételének jelei

E – fent leirt – folyamat gyors megállítása érdekében alapvető gazdaság- és társadalompolitikai fordulatra, valóban „nép-párti” államra és annak gyors lépéseire, rövid távú válságkezelő és közép-hosszú távú stratégiai fejlesztési és cselekvési programjára lenne szükség. Az ennek kereteit megteremtő nemzeti agrár- és vidékstratégiát – a Medgyessy – Gyurcsány - Bajnai miniszterelnökök nevével fémjelzett szocialista, liberális kormányok 2002-t követő nyolc éves országlása, falu- és vidékrombolása időszakában, ellenzéki szerepben mindezt élesen bírálva – a nemzeti, polgári oldal szakmai, jogalkotási és egyéb civil műhelyekben készítette elő, formálta kiérlelt rendszerré, szakcikkek, könyvek formájában tette közzé, terjesztette társadalmi, szakmai és tudományos vitára. Közülük néhányat itt is meg kell említenünk.[footnoteRef:36] [footnoteRef:37] [footnoteRef:38] [footnoteRef:39] [footnoteRef:40] [footnoteRef:41] [footnoteRef:42] [footnoteRef:43] [footnoteRef:44] [footnoteRef:45] [footnoteRef:46] [footnoteRef:47] [footnoteRef:48] [footnoteRef:49] [footnoteRef:50] [footnoteRef:51] [footnoteRef:52] [footnoteRef:53] [footnoteRef:54] [footnoteRef:55] [36: Andrásfalvy Bertalan (2004): Hagyomány és jövendő, Antológia Kiadó, Lakitelek, 255 p.] [37: Ángyán József – Ónodi Gábor – Tanka Endre (2004): A magyar vidék lehetséges jövőképe és fejlesztésének feladatai, A Falu, Budapest, 2004. Tavasz, XIX. évf. 1. sz. 11-18. p.] [38: Nagy Bálint (2005): Sok bába közt elvész a falu, A Falu, Budapest, 2005. tavasz, XX. évf. 1. sz. 5 – 8. p.] [39: Ángyán József (2005): Agrár-környezetgazdálkodás és vidékfejlesztés az Európai Unióban és Magyarországon (folyamatelemzés, helyzetértékelés és fejlesztési stratégiavázlat), A Falu, Budapest, 2005. nyár, XX. évf. 2. sz. 25-60. p.] [40: Tanka Endre (2007): Földtörvény. (A termőföldről szóló törvény módosításának normaszöveg tervezete), (In: Mészáros József (szerk.): Van megoldás. Barankovics I. Kiadó, Budapest, 420 p.) 8 – 66. p.] [41: Ángyán József (2007): Az agrár- és vidékfejlesztés európai trendje és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, Nemzeti Érdek, Budapest, I. évf. 3. sz., 26-55. p.] [42: Andrásfalvy Bertalan (2008): A szabadság elárulása, (In: Szőcs Géza - Mészáros László (szerk.): Elárvult szabadság, A diktatúrát követő két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével, Kecskeméti Lapok, Harmadik évezred sorozat, Kecskemét, 327 p.) 21-28. p.] [43: Ángyán József (2008): Rendszerváltó reménységektől a falurombolásig, (In: Szőcs Géza - Mészáros László (szerk.): Elárvult szabadság, A diktatúrát követő két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével, Kecskeméti Lapok, Harmadik évezred sorozat, Kecskemét, 327 p.) 29-38. p.] [44: Nagy Bálint (2008): A magyar agrár – és vidékfejlesztés konzervatív értékrendű fejlesztési stratégiájának koncepciója. (In: Varga Domokos György (szerk.): Magyar nemzetstratégia, Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski Kiadó, Budapest, 775 p.) 361 – 390. p. ] [45: Tanka Endre (2008): Az értékalapú földpolitika intézményi érvényesítése, (In: Varga Domokos György (szerk.): Magyar nemzetstratégia, 2008. karácsony, Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski Kiadó, Budapest, 775 p.) 393 – 433. p.] [46: Andrásfalvy Bertalan (2009): Leltár az életünkhöz, megélhetésünkhöz, túlélésünkhöz szükséges szellemi és anyagi javakról, (In: Mészáros László – Szőcs Géza (szerk.): Új államalapítás, Hatvan nemzeti elkötelezettségű értelmiségi gondolatai egy nemzeti leltárhoz és az új nemzetstratégiához, Kecskeméti Lapok, Harmadik évezred sorozat, Kecskemét, 450 p.) 37-46. p.] [47: Ángyán József (2009): A falurombolástól a vidék újraélesztéséig, (In: Mészáros László – Szőcs Géza (szerk.): Új államalapítás, Hatvan nemzeti elkötelezettségű értelmiségi gondolatai egy nemzeti leltárhoz és az új nemzetstratégiához, Kecskeméti Lapok, Harmadik évezred sorozat, Kecskemét, 450 p.) 47-60. p.] [48: Tanka Endre(2009): Van-e esélye a földügy nemzetstratégiájának, A Falu, Budapest, 2009. ősz, XXIV. évf. 3. sz. 5 – 10. p.] [49: Tanka Endre(2009): A nemzeti megmaradás programja földügyben, A Falu, Budapest, 2009. ősz, XXIV. évf. 3. sz. 5 – 10. p.] [50: Ángyán József (2009): Az új, „nép-párti” államalapítás agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési programvázlata, Polgári Szemle, Budapest, 5. évf. 6. sz. 32-53. p.] [51: Ángyán József (2009): Nemzeti agrár-környezetgazdálkodási programvázlat, (In: Medvigy Endre (szerk.): Magyar nemzetstratégia 2., 2009. karácsonya, Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski Kiadó, Budapest, 616 p.) 437-455. p.] [52: Tanka Endre (2009): A nemzeti megmaradás programja földügyben, (In: Medvigy Endre (szerk.): Magyar nemzetstratégia 2., 2009. karácsonya, Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski Kiadó, Budapest, 616 p.) 456-461. p.] [53: Nagy Bálint (2009): A magyar vidék- és agrárfejlesztés alapgondolatai, (In: Medvigy Endre (szerk.): Magyar nemzetstratégia 2., 2009. karácsonya, Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski Kiadó, Budapest, 616 p.) 462-470. p.] [54: Somodi István (2009): A magyar föld és népessége megtartása, (In: Medvigy Endre (szerk.): Magyar nemzetstratégia 2., 2009. karácsonya, Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski Kiadó, Budapest, 616 p.) 471-491. p. ] [55: Ángyán József (2010): Merre tovább magyar agrár-környezet- és vidékpolitika? A Falu, Budapest,2010.tavasz,XXV.évf.1.sz.5–14.p.]

A vitákban hosszan kiérlelt és széleskörű társadalmi támogatottságot maga mögött tudó vidékstratégia – amely feltételezte a közösségek államának visszaszerzését, a háttérből irányító maffiahálózatokról való leválasztását és újra a közjó szolgálatába állítását – célul tűzte maga elé a minőségi, környezetbarát, élelmezési és élelmiszer-biztonságot teremtő, kis, közepes családi gazdasági modellre és e családi gazdaságok összefogására, szövetkezeteire építő mezőgazdaság kialakítását, a helyi piacok, gazdaság és társadalom megerősítését, a helyi foglalkoztatás, a föld meg- és eltartó képességének növelését, valamint a város és vidéke kapcsolatainak újraépítését. Ennek föld- és birtokpolitikai alapozásaként a földet a helyben lakó gazdálkodó családoknak, a fiataloknak, és különösen a demográfiai földprogramban résztvevő fiatal házaspároknak kívánta juttatni, a középpontba a családi gazdaságokat és azok szövetkezeteit állította.

E stratégiát végül a FIDESZ-KDNP vezette polgári, nemzeti szövetség választási programjává emelte, meghirdette.[footnoteRef:56] Nagy valószínűséggel állítható, hogy nem kis mértékben éppen ennek köszönhetően aratott elsöprő választási győzelmet, kapott a stratégia és program megvalósításához korábban soha nem látott társadalmi támogatást. A választási győzelmet követően a második Orbán kormány a fent vázolt „nép-párti” agrár- és vidékstratégiát, annak jövőképét, céljait és eszközeit kormányprogram rangjára emelte. [56: Font Sándor – Ángyán József – Bagi Béla (2010): Javaslat a FIDESZ-KDNP pártszövetség agrárkörnyezet-gazdálkodási és vidékfejlesztési kormányprogramjára, FIDESZ Gazda Tagozat, Budapest, Kézirat, 16 p.]

A kormányzati ciklus vége felé közeledve azonban egyre világosabbá vált, hogy a kormányzat gyökeresen eltér a meghirdetett - kormányhatározatban rögzített és széleskörű társadalmi támogatást élvező - Nemzeti Vidékstratégiájától.[footnoteRef:57] [footnoteRef:58] Egyre határozottabban állítható, hogy éppen a nép által egyértelműen elvetet, meghaladni akart, szélsőséges, legújabb kori feudális elemekkel „gazdagított” neoliberális rendszerhez látszik ismét visszatérni, a gazdálkodó családok és helyi közösségek helyett a nagybirtokkal, a „zöldbárókkal”, a globális és hazai nagytőkével, annak oligarcháival köt szövetséget, alakít ki „stratégiai partnerséget”, fordít rájuk kivételes figyelmet, és nyújt számukra a köz pénzéből – a számukra kedvező adó-és támogatási rendszer és jogi környezet megteremtésén keresztül – megkülönböztetett támogatást. Mindeközben persze a nyilvánosság előtt folyamatosan a családokról, a családi gazdaságokról, a kis és közepes vállalkozásokról, azok fontos szerepéről és állami eszközökkel való segítéséről beszél. [57: Fazekas Sándor (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020, VM, Budapest, 126 p. http://videkstrategia.kormany.hu/ ] [58: A Kormány 1074/2012. (III.28.) számú határozata a Nemzeti Vidékstratégia végrehajtásával összefüggő feladatokról, Magyar Közlöny, 2012. évi 35. szám, 6731-6732. p. http://www.kozlonyok.hu/nkonline/index.php?menuindex=200&pageindex=kozltart&ev=2012&szam=35]

Bértollnokai[footnoteRef:59] pedig – akik aztán igazán elsajátították a mindig jó felé fordulás képességét, gesztusokból megértik a kenyéradó gazda igényét – azok tevékenységét nevezik „pálfordulásnak”, akik kitartanak az eredeti, meghirdetett és a nép által támogatott, „nép-pári” vidékstratégia mellett, egyenesen úgy fogalmazva, hogy az „a reálpolitikai szükségszerűségekkel megalkudni kénytelen hivatalos agrárpolitikával jelenleg nem minden elemében illeszthető össze”.[footnoteRef:60] Nagyon nagy lehet a baj, és tényleges stratégiaváltást jelezhet, ha a fenti álláspontnak tág teret adó kormánypárti sajtóorgánum az erre adott - konzervatív, nemzeti oldali, Széchenyi-díjas professzor által megfogalmazott - elemző választ sem volt hajlandó közölni.[footnoteRef:61] [59: Bayer Zsolt: A földekről, Magyar Hírlap, Budapest, 2012. szeptember 26. http://magyarhirlap.hu/velemeny/a-foldekrol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201406] [60: Zsolnay Miklós (2013): Egy különös pálfordulás margójára, Magyar Nemzet, Budapest, 2013. január 13. 6. lap http://mno.hu/jegyzet/egy-kulonos-palfordulas-margojara-1130643] [61: Andrásfalvy Bertalan (2013): „Csak a gyarmatokon volt a magyarhoz hasonló földbirtok szerkezet” http://www.kielegyenafold.hu/a/andrasfalvy_bertalan_valasza_a_mezogazdasagot_es_angyan_jozsefet_erinto_cikkre-c10773.html http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/andrasfalvy-professzor-csak-a-gyarmatokon-volt-a-magyarhoz-hasonlo-foldbirtok- szerkezet http://www.kielegyenafold.hu/a/andrasfalvy_professzor_csak_a_gyarmatokon_volt_a_magyarhoz_hasonlo_foldbirtok_szerkezet_- c10877.html]

A durva stratégiaváltás vészt jósló jelei a támogatási rendszer mellett és előtt talán a legfontosabb területen, a föld- és birtokpolitika területén a törvényalkotásban, de az állami földbérleti rendszerben, annak „eredményeiben” egyaránt tetten érhetők.[footnoteRef:62] Lássuk hát először a föld- és birtokpolitika jogalkotási, szabályozási környezetét, változása néhány jelentős állomását és azok tanulságait. [62: Földügyek:http://www.mezogazdasaginfo.hu/?tag=fold&paged=2 http://kapcsolat.hu/cikkek/foldmutyihttp://tenytar.blog.hu/2013/05/30/a_nagy_fideszes_foldmutyi#more5319873]

A JOGALKOTÁSI, SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET

A „nép-párti” vidékstratégia – jogi kereteit illetően – az új Alaptörvényt valamint 1.) a föld-, 2.) az üzemszabályozási, 3.) a családi gazdaságokról szóló, 4.) a szövetkezeti továbbá 5.) az önálló agrár-, élelmiszergazdasági és vidékfejlesztési kamarai törvényt tekintette meghatározó jelentőségűnek. Miután a kormányváltást követően szinte azonnal, még 2010. kora nyarán megtörtént a Nemzeti Földalapról szóló törvény megalkotása, amely a stratégia eredeti, meghirdetett föld- és birtokpolitikai irányelveit is rögzítette, és megteremtette a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz kerülő önálló nemzeti földalap felállításának jogi kereteit, megkezdődhettek az Alaptörvény valamint a fentnevezett öt – sarkalatosnak szánt – agrártörvény szakmai előkészületei. E szakmai előkészítés érdekében a Parlamenti Államtitkárságon 2010. kora őszén külső és belső szakértők bevonásával törvényelőkészítő szakmai bizottságot hoztam létre.

E bizottságra valamint különböző szakmai és civil műhelyek javaslataira támaszkodva elsőként az Alaptörvényhez kapcsolódó, a tárca profilját érintő területekre vonatkozó javaslataink és azok komoly szakmai, jogi indoklása készült el, melyet a kormányfő rendelkezésére bocsátottunk. Ebből az összeállításból viszonylag kevés – pl. a GMO-moratóriumra vagy a természeti erőforrásokra, köztük a termőföldre, vízbázisokra, az erdőkre, és azok megőrzésére vonatkozó – javaslat épült csupán be az elfogadott Alaptörvénybe.

2011 őszére elkészült az öt sarkalatosnak szánt agrártörvény koncepciója, sőt közülük az agrárkamarai és a családi gazdaságokra vonatkozó törvénytervezetek kodifikált szövegjavaslata is. Ezek a meghirdetett „nép-párti” program és az időközben széleskörű társadalmi és szakmai vitákon érlelődő, 2011 őszére letisztuló Nemzeti Vidékstratégia – 2020 szellemében, azok irányaival összhangban, de 2011 nyarától egyre nehezebben, érezhető háttér-ellenállásba ütközve születtek meg. A stratégia-alkotással és a kapcsolódó törvények előkészítésével járó, egyre növekvő „háttérmunka”, ellenállás, tevékenységem ellehetetlenítése, majd az állami földbérleti rendszer körüli belső hatalmi harcok és annak vállalhatatlan első eredményei hatására végül 2012. január 19-én felajánlottam lemondásomat. Azt a kormányfő január 23-án elfogadta, és február 6-ával államtitkári beosztásomból felmentettek.

Távozásommal az előkészített joganyagok jelentős változásokon mentek át, ami a stratégiai irányváltást határozottan jelezte. Közülük az eredeti elképzelésekkel szöges ellentétben álló agrárkamarai törvény 2012 nyarán gyors ütemben elfogadásra került, és az ez alapján, 2013 tavaszán lebonyolított kamarai szavazás eredményeképpen létrejött új szervezet és vezetése megkezdte a tevékenységét. A földforgalmi törvény koncepcióját a tárca 2012 nyarán, az interneten nyilvánosságra hozta, majd az őszi ülésszak kezdetén a törvénytervezetet az Országgyűlés elé terjesztette, és – az éles szakmai és politikai viták kereszttüzében, a 200 módosító indítvány lesöprését követően – 2013. június 21-én botrányos körülmények között elfogadta. Az egy éves földügyi vita közben a kormány a törvényhozás elé terjesztette, és 2012. december közepén 10 nap alatt elfogadta az Alaptörvény földügyekkel kapcsolatos harmadik módosítását is. Ez váratlan és tartalmilag ismeretlen elemmel, az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” jogintézményével, mint sarkalatos törvénnyel „gazdagította” a vidékstratégia jogi alappilléreire vonatkozó elképzeléseket, kihagyta ugyanakkor a „családi gazdálkodásra” valamint a „szövetkezésre” vonatkozó joganyagot az alkotmány erejű, 2/3-os törvények sorából. Az éles belső viták hatására ez az Alaptörvény negyedik módosítása során végül annyit változott, hogy abban a családi gazdasági modell mégis megemlítésre került.

Bár Tanka Endre professzor – egy hosszú ideje „politikai akadályokba” ütköző, megjelenésre váró tanulmánykötet önálló fejezetében – elvégzi és közreadja a magyar földjogi rendezés kritikai elemzését,[footnoteRef:63] mégsem haszontalan talán ehelyütt e formálódó jogi környezet kialakulási folyamatát és a vidékfejlesztést érintő várható gyakorlati, szakmai következményeit külön is szemügyre venni. Nézzük meg hát kissé közelebbről ezt a három joganyagot, különösen megszületésük folyamatát, amely önmagában is számos tanulsággal szolgál. [63: Tanka Endre (2013): Földjogi rendezés a magyar földpiac szabad tőkeáramlást szolgáló, korlátlan megnyitása előtt (Nemzeti önvédelmi esélyünk feladása), kézirat, ( In: A magyar föld sorsa, Agroinform Kiadó, Budapest, kiadás alatt, 293 p.) 213-292. p. ]

1. 2. A földforgalmi törvény

A meghirdetett, vitákban hosszan kiérlelt és széleskörű társadalmi támogatottságot maga mögött tudó vidékstratégia a minőségi, környezetbarát, élelmezési és élelmiszer-biztonságot teremtő mezőgazdaság kialakítását, a helyi piacok, a helyi gazdaság és társadalom megerősítését, a helyi foglalkoztatás, a föld meg- és eltartó képességének növelését, valamint a város és vidéke kapcsolatainak újraépítését tűzte ki célul. Ennek föld- és birtokpolitikai alapozásaként a földet a helyben lakó gazdálkodó családoknak, a fiataloknak és különösen a demográfiai földprogramban résztvevő fiatal házaspároknak kívánta juttatni, a középpontba a családi gazdaságokat és azok összefogását, szövetkezeteit állította.

A földforgalmi törvény – a korábbiaktól jelentős mértékben eltérő, a fenti célokat már csak elvileg deklaráló – koncepcióját[footnoteRef:64] a vidékfejlesztési tárca 2012. május 30-án, saját honlapján, elektronikus formában hozta nyilvánosságra, ahol azt véleményezni lehetett. Az elsősorban érintett célcsoportok – a gazdatársadalom és a vidéki, helyi közösségek – általános életviteli és informálódási szokásainak ismeretében a társadalmi egyeztetésnek, konzultációnak ez a formája, megoldása legalább is meglepő. A koncepcióról ezen kívül országos, nyilvános szakmai és társadalmi vita nem folyt. [64: A földtörvény első nyilvánosságra hozott vitaanyaga:http://ujfoldtorveny.kormany.hu/download/1/91/40000/%C3%BAj%20f%C3%B6ldt%C3%B6rv%C3%A9ny%20koncepci%C3%B3.pdf]

Ezek után a VM elkészítette a törvénytervezetet, amely már e korábban közzétett koncepciótól is jelentős mértékben eltért. A tárca ezt a törvénytervezetet július 12-én, T/7979 számon[footnoteRef:65] úgy terjesztette az Országgyűlés elé, hogy a normaszöveg országos, nyilvános társadalmi vitája ezúttal is elmaradt. Az Országgyűlés a törvénytervezetet az őszi ülésszaka kezdetén tárgysorozatba vette,[footnoteRef:66] annak általános vitáját október 16-án megkezdte, majd október 30-án le is zárta, ám a beérkezett, több mint 200 módosító indítvány és az időközben kibontakozó éles szakmai és politikai viták hatására a törvénytervezet további vitáját felfüggesztette, azt a 2013 évi tavaszi ülésszakra halasztotta. [65: A földforgalmi törvény tervezetének T/7979 számon az Országgyűlés elé terjesztett normaszövege: http://www.parlament.hu/irom39/07979/07979.pdf] [66: A törvénytervezethez kapcsolódó országgyűlési történések és dokumentumok lapja: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=7979]

A súlyos viták elsősorban abból fakadtak, hogy a földforgalmi törvény beterjesztett tervezete a meghirdetett vidékstratégiával, annak föld- és birtokpolitikai irányelveivel szemben – az időközben elkezdődött állami földbérleti pályázati rendszer élesen bírált elemeit megerősítve és immár sarkalatos törvényi rangra emelve - a helyben, adott településen élő közösségnek, gazdálkodó családoknak és a fiataloknak a föld megszerzésében és megművelésében se előjogokat, se érdemi beleszólási lehetőséget nem biztosított. Fenntartotta a nagybirtok dominanciáját, elősegítette a további birtokkoncentrációt, a nagybirtokrendszer további erősítését. Ráadásul – a kormányzati kommunikációval ellentétben – nemcsak hogy nem zárta ki a külföldiek földszerzését, hanem azt maga deklarálta. Ezért Bencsik János képviselőtársammal magam is 70 módosító indítvány nyújtottam be,[footnoteRef:67] amelyek kísérletet tettek a törvénytervezet – eredeti „nép-párti” programunknak megfelelő – visszaállítására, kiigazítására.[footnoteRef:68] [67: Híradás a módosító indítványokról: http://mno.hu/ahirtvhirei/foldtorveny-bencsik-es-angyan-osszefogott-1114074] [68: A módosító indítványok az Országgyűlés honlapján, az alábbi linken érhetők el: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=7979]

A decemberi 3. földügyi alaptörvény-módosítás kapcsán kirobbant frakción belüli vitát[footnoteRef:69] majd annak december 17-ei elfogadását[footnoteRef:70] követően – látva a belső folyamatok irányát és megváltoztatásának csekély esélyét – 2013 januárjában magam az Élőlánc Magyarországért valamint a Váralja Szövetség segítségével és szervezésében országjárásra indultam. A földügyi fórumsorozat előadói feladatait Bencsik János képviselő társammal megosztottuk, és január 17. és május 24. között az ország különböző pontjain ismertettük a földforgalmi törvény tervezetét, annak kritikai elemzését, benyújtott módosító indítványainkat és azok indoklását. A rendkívül sikeres, általában nagy érdeklődés mellett megtartott konzultáció-sorozat 18 állomása sorrendben Biatorbágy, Pécs, Tapolca, Esztergom, Szarvas, Sárospatak, Győr, Kecskemét, Cegléd, Zalaegerszeg, az ormánsági Vajszló, Eger, Dunaújváros, Kalocsa, Szombathely, Miskolc, a viharsarki Kétegyháza és Budapest voltak. A helyszínek kiválasztásánál döntő szerepet játszottak azok a fórum megtartását kezdeményező helyi közösségek/magánszemélyek, amelyek/akik a szervezést is magukra vállalták. A sorozatot záró, a fórumok tapasztalatait összegző, jelentős érdeklődéssel kísért nagygyűlésre 2013. május 24-én, Budapesten, az Erzsébet-ligeti Színházban, több mint 350 fős közönség előtt került sor. [69: Frakcióülés 2012.12.17.: az Alaptörvény földügyi módosítása http://www.origo.hu/itthon/20121217-orban-viktort-kihoztak-a-sodrabol-a-frakcioulesen.html] [70: Az Alaptörvény 3., földügyi módosításának részletes ismertetése alább, a következő fejezetben olvasható.]

Nem véletlen tehát, és a fent leírtakkal összefügghet, hogy a kormánypárti frakció-szövetség a földügyeket a 2013. február 5-7. között Gyulán rendezett kihelyezett frakció-ülésen is napirendre vette. Az itt kirobbant – még a decemberinél is élesebb, itt-ott a személyeskedéstől sem mentes, élénk sajtó-visszhangot kiváltott – vita,[footnoteRef:71] amelyben maga a miniszterelnök vitte a szót, számomra azt jelezte, hogy néhány kisebb módosítástól eltekintve érdemi változást nem sikerül a földforgalmi törvény tervezetével kapcsolatban elérni. [71: Kihelyezett frakcióülés, Gyula, 2013.02.5-7.: a földügyi csomag vitája http://hvg.hu/itthon/20130206_angyan_orban_vita_frakcioules http://www.origo.hu/itthon/20130206-karcos-vita-orban-es-angyan-kozott-a-fidesz-gyulai-frakcioulesen.html http://www.origo.hu/itthon/20130207-a-foldbe-dongolte-angyan-jozsefet-a-mini

Documents

greenfo.hu · Web view"Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék