Volt egyszer egy ember, aki az hza udvarn oszlopot ptett az
Istennek. De az oszlopotnem mrvnybl aragta, nem kbl ptette, hanem
ezer, meg ezer apr !sillml homok"
szem!sbl, s a homok"szem!sket k#ddel k#t#tte #ssze.$s az
emberek, akik arra %rva lttk, nevettek ra%ta s azt mondtk&
bolond.De az oszlop !sak p'lt, egyre p'lt, mert az ember hittel a
szvben ptette az Istennek.$s amikor az oszlop kszen llott, az
emberek mg mindig nevettek s azt mondtk& ma%d alegels szl
#sszed#nti.$s %#tt az els szl& s nem d#nt#tte #ssze.$s %#tt a
msodik szl& s az sem d#nt#tte #ssze.$s akrhny szl %#tt, egyik
sem d#nt#tte #ssze, hanem mindegyik szpen kiker'lte azoszlopot,
amely hittel p'lt.$s az emberek, akik ezt lttk, !sodlkozva
#sszes(gtak s azt mondtk& varzsl. $s egynapon berohantak az
udvarra. s led#nt#ttk az oszlopt.$s az ember nem szitkozdott s nem
srt, hanem kiment megint az udvarra s hittel aszvben kezdett (%
oszlopot pteni az Istennek.$s az oszlopot most sem aragta mrvnybl,
sem nem ptette kbl, hanem megint sok"sokapr homok"szem!sbl s a
homok"szem!sket k#ddel k#t#tte #ssze.
