Upload
lajos-yossarian
View
238
Download
6
Embed Size (px)
DESCRIPTION
Â
Citation preview
A BODZAPUSKATOL A REVOLVERIG
)) K É Z I
Egy kovás lakatszerkezetes puska lakatlemezének részlete (142. számú)
Egy Werndl-féle céllövő puska lakatszerkezetének részlete (5. oldal, 283. számú kép)
Szöveg: Vladimír DolínekNémet szöveg: Günter BrehmerFényképek: Jaroslav Guth és Martin TűmaÁbrák: Petr Moudry és Karéi Toman (3, 17, 18, 115, 116, 187, 188)Grafikus kivitelezés: Karéi Drchal Borítóterv: Andreas Dórii
© 1998 AVENTINUM NAKLADATELSTVÍ s.r.o., Prága Hungárián Translation dr. Winkler Ferenc, 1999.Minden jog fenntartva. All rights reserved.A fordítás az Illustriertes Lexikon dér Handfeuer Waffen című cseh kiadás alapján készült.
Fordította: Kovács Melinda Lektorálta: dr. Horváth Csaba Szerkesztette: Horváth Gabriella Műszaki szerkesztő: Miklós Ildikó
ISBN 963 9031 72 0
Nyomták a Cseh Köztársaságban 2/17/02/64-01
Magyarországon kiadja az Új Ex Libris Könyvkiadó Felelős kiadó: az Új Ex Libris ügyvezetője
TARTALOM
Bevezetés - A lőfegyverek technikai fejlődése 71. fejezet Az 1300-1500 közti időszak 172. fejezet Az 1500-1650 közti időszak 253. fejezet Az 1650-1820 közti időszak 834. fejezet Az 1820-1870 közti időszak 1835. fejezet Az 1870-1900 közti időszak 229Szakkifejezések magyarázata 250 Szakirodalom 252Személyek, készítő cégek és előállító helyek jegyzéke 253
5
I. Teli Vilmos története a 13. század végéről vagy a 14. század elejéről, egy céltáblán 1830-ból
6
BEVEZETÉS - A LŐFEGYVEREK TECHNIKAI FEJLŐDÉSE
Egy távoli célpont leterítésére vagy legyőzésére az embereknek kezdetben nem volt más lehetőségük, mint saját kezükkel egy követ vagy más tárgyat eldobni. Hatalmas javulást jelentettek a hatótávolság, a pontosság és a találati eredmény terén az íjak, később a számszeríjak éppúgy, mint a különböző hajítógépek, melyek a lövedéket a felhalmozódott mechanikus energia felszabadításával mozgásba hozták. Forradalmi fordulatot jelentett a lőfegyverek bevezetése, melyeknél a lövedék cél felé történő továbbításához szükséges energiát a lőpor elégetése biztosítja. A lőport a VII. században Kínában találták fel, ahol az ezt követő évszázadokban a civil technikában, illetve a háborúkban használták. Az első lőfegyvereket Kínában készítették a XIII. században, és a cső előállításához bambuszru- dakat használtak, melyet csak később cseréltek fémcsőre. Eközben a lőpor ismerete eljutott Európába is. A lőfegyverek fejlődésének további vívmányai már ehhez a kontinenshez kötődnek (először a XIX. században próbálkozott az Amerikai Egyesült Államokbeli konkurencia az európai feltalálók mellett).
Európában a XIII. század közepétől kezdve vált ismerté a lőpor, s a legrégebbi lőfegyverek itt a XIV. század első feléből valók. Akkoriban a cső - vasból vagy bronzból - tette ki az egész fegyvert. A lőport és a lövedéket a csőnyíláson keresztül, a cső hátsó részébe fúrt, szűk csatornában gyújtották be. Lövedékként az íjnál alkalmazott nyilat ismerték, és így az első lőfegyverlövedékként is nyilat használtak. De hamarosan rájöttek, hogy egy golyó - kőből vagy később fémből (vas vagy ólom) - alkalmasabb a lőfegyverből való tüzelésre. A cső megtöltése bonyolult és hosszadalmas volt, ezért csak a XIV. században bukkant fel az első hátultöltő puska. A cső hátulról történő megtöltése lényegesen egyszerűbb volt, a problémák a kilövésnél jelentkeztek. A lőpor elégetésénél keletkező lőporgáz minden irányba terjeszkedett, a lövedéket előre tolta, de a zárszerkezet tömítetlenségén keresztül is kifújt, és veszélyeztette a lövészt. A legkülönbözőbb elven működő hátultöltő puskák keletkeztek a következő évszázadokban, de csak a modern előállítási technológiák tették lehetővé a zárszerkezet tökéletes tömítését, ezért a XIX. század közepéig
Kanócos lakatszerkezet külső oldala: 1 - Lakatlemez; 2 - Kakas a kanóccal;
4Keréklakat külső oldal:1 - Lakatlemez; 2 - Dörzskerék; 3 - Kakas; 4 -Kakasrugó
Keréklakat belső oldal:1 - Kerékfeszítő rugó;2 - Serpenyő; 3 - Serpenyőfedél; 4 - Elsütőkar
Kanócos lakatszerkezet belső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Kakas;3 - Elsütőkar;4 - Elsütőkarrugó
1
7
a lőfegyverek között az elöltöltő puska terjedt el. A XIV. században két fő csoportra osztódtak - a nagy tüzérségi fegyverekre és a kisebb, könnyebb kézifegyverekre. Kezdetben ezek a személyes fegyverek a nagy ágyú lényegesen kisebb változatai voltak, és ezért kapták a „kéziágyú" elnevezést. Még a XIV. században megjelent rajtuk egy fa puskaagy, ami a jobb kézben való foghatóságot tette lehetővé. Eleinte a cső végére erősített rúdról volt szó, később a puskaagy a fegyver alá is kinyúlt, és így ágyazatot képezett a cső felvételéhez. A gyújtózsinórt kezdetben a cső felső részén kialakított tál formájú mélyedésbe - a serpenyő - érintették, melybe lövés előtt a lőport szórták. Ennek meggyújtása után a láng átcsapott a gyújtólyuk furatán át a csőbe, és ott begyújtotta a lőportöltetet. Ez a gyújtólyuk a serpenyővel együtt hamarosan áttolódott a felső részről a cső jobb oldalára.
II. Lőállás egy céltáblán 1791-ből
8
I Yadászjelenet egy céltáblán 1792-ből
A lőport eredetileg egy izzó vashuzaldarabbal gyújtották be, később a lövész kezében .evő kanóccal. Jelentős előrelépés következett be a XV. században, amikor megszerkesz- :érték a kanócos lakatszerkezetet (lakatszerkezet az elnevezése egy fegyver elsütő szerkezetének, mely a nevét a lakatosokról kapta, akik elkezdték gyártani, nem pedig onnan, hogy valamiféle záró funkciója lett volna). A kanócot becsíptették a kakaspofába, és az rlsütőbillentyű lenyomásával a kakas az égő kanócot a lőporral teli serpenyőbe nyomta. A fegyver elsütése ezáltal automatizálva volt, így a lövésznek nem kellett még egyszer a
por meggyújtásával foglalkoznia, így figyelmét kizárólag a célpontra összpontosíthatta. Ennek következtében a lőfegyvereken irányzékok bukkantak fel - nézőke és célgömb - melyek jobb célzást tettek lehetővé. Ehhez még további javítások is társultak - a fegyver-
9
IV. Vadászjelenet egy fakazetta tetejéről a 18. század első feléből
csöveket meghosszabbították, és a korábbi lisztállagú lőport egy jobb minőségű szemcsés por váltotta fel.
A kanócos lakatszerkezetek alapelve ugyanaz volt, mégis különféle változatok keletkeztek, melyek az elsütőbillentyű típusában, a kakas elhelyezésében, illetve további részletekben különböztek. Egy jelentős változata volt az 1500 körül megjelenő ún. taplós lakatszerkezet. Ennél a kakas nem pofákban végződik, mely a kanócot szorosan tartja, hanem egy csövecskében, melybe egy darab gyújtótaplót tettek. Ezt minden lövés előtt újra meg kellett gyújtani.
1500-ban azonban egy teljesen új elsütő szerkezet született - a keréklakat. Ehhez nem kellett többé izzó kanóc, melyet az időjárás viszontagságai (eső, szél) veszélyeztettek, mert a lőpor meggyújtásához szükséges szikrát a szerkezet mechanikája keltette. A feszítőrugókat a keréken - erről a legjellemzőbb alkotóelemről, amiről a lakatszerkezet a nevét is kapta - lövés előtt egy különleges kulccsal fel kellett húzni, ezáltal az elsütőberendezés
10
megfeszült. Az elsütőbillentyű működtetésével a szerkezet kioldódott, a kerék forgott, és durva felülete a kakaspofák közti kova dörzsölésével szikrákat szórt, melyek begyújtották a lőport.
A keréklakat viszonylag bonyolult szerkezet volt, készítésében igényes és drága. A XVI. század közepén felbukkant egy másik, egyszerűbb elsütő szerkezet, mely szintén a saját mozgásával idézte elő a szükséges szikrákat - a kovás lakat. Míg a keréklakatnál a kakas szilárdan állt és a kerék forgott, addig a kovás lakatnál az elsütőbillentyű működtetésével a kakas a kovával mozog, és a serpenyő fölött található acéllemezre való ütéssel idézték elő a szikrát. A kovazávár nem helyettesítette teljesen a régi keréklakatot, és a XVII. században mindkét rendszert (a hadifegyvereknél még a kanócos lakatszerkezetet is) egymás mellett alkalmazták. Közép-Európában a keréklakat iránti szeretet a XVIII. század második feléig kitartott.
Létezésének hosszú periódusa alatt fejlődött és tökéletesedett a keréklakat, és többféle változata született. A feszítő rugó kezdetben a lakatlemez külső oldalán helyezkedett el, aztán belülre került, így a kerék, amely a lakatlemezből emelkedett ki később mögötte, teljesen eltakarva maradt. Azért, hogy a kakas könnyebben kezelhető legyen, kapott egy hüvelykujj-támaszt, a későbbiek során a kakast teljesen eltakarta egy díszkupak. A keréklakaton további változások történtek, és ennek a rendszernek speciális változatai is készültek (pl. vízálló keréklakat).
V- Vadászjelenet egy képen a 18. századból
11
VI. Az 1799-es francia-osztrák háború korabeli ábrázolása
Még ennél is nagyobb változatosságot mutatnak a kovás lakatszerkezetek, ahol az egyes típusokat az alapján különböztetik meg, hogy az ütőrugót a lakatlemez külső vagy belső oldalára rögzítették-e, hogy a csiholó lemez és a serpenyőfedél két külön darab vagy egy közös részt alkotnak-e (az ún. acélt), illetve további részletek alapján. Néhány nyelvben ezeket a závárakat két csoportba sorolják és különböző névvel illették őket, a németben „csapózárnak" és „kovás lakatszerkezetnek", az angolban „Snaphance"-nak és „Flintlock"-nak nevezik. Más országokban nem került sor ilyenfajta terminológiai megkülönböztetésre a múltban, és a két csoport közti különbség (véleményem szerint) nem volt olyan jelentős, hogy eltérő elnevezéseket alkalmazzanak.
Az egyes lakat-változatokat arról a területről nevezték el, ahol keletkeztek vagy ahol túlnyomó részben használták őket, így vannak például holland, angol, skót, skandináv, római („allo romana"), firenzei („alla fiorentina") stb. lakatok. A legtökéletesebb változat a XVII. század elején Franciaországban, valószínűleg Marin le Beurgeoys által készített lakatszerkezet lett, mely a XVII. század közepétől szinte mindenütt elterjedt. Ez a valódi kovás lakat, mellyel a következő évszázadokban jobbára csak a francia kovás (ez is spanyol závár, Miqueletnek vagy Patillának nevezték) versengett, illetve bizonyos területeken néhány más lakatszerkezetek is (pl. a firenzei). Ebből kifolyólag keletkeztek a kovás lakatok körében ennek a rendszernek speciális változatai, pl. a belső kovás lakat.
A lőfegyverek fejlődésében új korszakot nyitott a gyullasztópor feltalálása, mely az ütés hatására gyulladt be. Azok a fáradozások ugyan félresikerültek, melyek a lőpornak - mint a lövedékhez való hajtóanyagnak - a gyullasztóporral történő helyettesítésére irányultak, mégis úgy tűnt, hogy a durranóport sikeresen lehet használni a lőpor meggyújtásához,
12
II. Az 1812-es francia-orosz háború korabeli ábrázolása
aminek következtében nem kellett erre a célra szikrát csiszolni. Az újfajta lakatszerkezeteknél a kakast a kovával egy - a gyullasztóporra ütő - kalapács helyettesítette. Az első :lven típusú závárat 1807-ben A. Forsyth, skót pap építette. A gyullasztópor egy üvegformájú tartóban volt, de hamarosan készültek másféle szerkezetmegoldások, gyullasztó- por-keverékes golyócskák, tabletták stb. formájában. Ezeket a korai változatokat vegyi iakatszerkezetnek nevezték, és a XIX. század húszas éveitől kezdve adtak helyet a csap- pantvús- vagy az ütőszerkezetnek, melynél a gyullasztóporral megtöltött gyújtókupakot egv gyújtócsonkra tették. A csappantyús fegyverek kora az előző évszázad hatvanas rveiig tartott, s a viszonylag rövid időtáv ellenére is különféle speciális csappantyús elsütő szerkezetek láttak napvilágot.
Az elöltöltősök fő hátránya nem az alacsony hatékonyságukban vagy a találati pontat- .anságukban rejlett, hanem a hosszadalmas megtöltésben és az ebből adódó csekély tiize- esi sebességben. Ezért a XV. századtól kezdve a puskakészítők mindig újra a hátultöltős
'zerkezet, sőt többlövetű fegyverek előállítások fáradoztak. Rengeteg különböző szerkezet született, de a tökéletességüknek az akkori a gyártási technológia gátat szabott. A \IX. századi technikai fejlődés már lehetővé tette megbízható hátultöltős csappantyús fegyverek gyártását, de a lőfegyverek további jelentős előrelépéséhez az impulzusnak egy Tiásik irányból kellett jönnie - mégpedig a lőszer területéről.
Minden eddigi lőfegyvernél a töltényt, a lőport és az ezek meggyújtására szolgáló anvagot külön töltötték a fegyverbe. A XVII. és XVIII. században már léteztek - főként a !<atonaságnál használt - töltények, melyeknél a töltény és a kimért lőpor egy papírhüvely- r>en voltak. A lőszer egyes részeit a fegyverbe azonban egymás után, külön helyezték be.
13
Kovás lakatszerkezet külső oldal:1 - Lakatlemez; 2 - Kakas;3 - Felső szorítópofa;4 - Kova; 5 - Serpenyő; 6 - Rugó;7 - Acél (csiholó lemez a serpenyőfedéllel)
Kovás lakatszerkezet belső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Elsütőrugó;3 - Dió; 4 - Serpenyő;5 - Dióház; 6 - Elsütő emelő;7 - Rugó
A XIX. századtól kezdtek el egyesített töltényeket használni, melyeket egészben, egyszerre töltötték a fegyverbe. A töltényhüvely, amely a lövedéket, a lőport és a gyutacsot tartalmazta, eredetileg papírból volt, lövésnél elégett, és nem akadályozta meg a lőporgáz minden irányú terjedését. A későbbi, fém töltényhüvelyek már pótlólagos tömítő szerepet is betöltötték a gázok távozásával szemben, itt azonban egy új probléma lépett fel - az üressé vált töltényhüvelyek fegyverből való eltávolításának szükségessége. Az első egyesített lőszerek, amik széles körben elterjedtek, a Leancheux-féle töltények voltak, melyeknél a gyutacs meggyújtásához a kakas felcsapása után egy szeg bukkant elő, ami a töltény oldalából lógott ki. A XIX. század harmincas éveiből származó első Lefancheux-féle töltényeknek még papír hüvelyük volt, a század közepétől kezdtek el tiszta fém töltényeket használni. A XIX. század közepén megszülettek a flobert-töltények is, melyekben a hüvelytalp szélén egy gyújtó- és egyidejűleg hajtóanyag volt, elegendő mennyiségben a rövid távolságokra történő lövésekhez (lőport nem használtak ebben a töltényben). Már az előző évszázad ötvenes és hatvanas éveiben is egy sor fémhüvelyű, perem- vagy központi gyújtású töltény bukkant fel.
Az 1866-os porosz-osztrák háború - melyben az osztrákok elöltöltősökkel, a poroszok pedig hátultöltős Dreyse-féle gyútűs fegyverekkel (még saját tömítés nélküli töltényekkel) harcoltak - végérvényesen az elöltöltősök végét jelentette. Ezután a háború után már egyértelműen az egylövetű hátultöltősök, és ezt követően hamarosan a különböző szerkezetű ismétlőfegyverek terjedtek el. A XIX. század végének fegyverszerkezeteit lényegében még ma is használjuk. Természetesen állandóan tovább tökéletesítik őket, mindig új
Perkussion lakatszerkezet külső oldal: 1 - Kakas; 2 - Kakas biztosító;3 - Gyújtólyuk csonk;4 - Lakatlemez
Perkussion lakatszerkezet belső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Elsütő rugó;3 - Dióház; 4 - Dió;5 - Elsütő emelő; 6 - Rugó
14
VIII. Vadászjelenet egy 1841-es metszeten
ötleteket és különböző javításokat valósítanak meg, de a mai kézi lőfegyverek is abból az alapból indulnak ki, ami itt már száz éve keletkezett.
Gyakran a fegyverek hatékonyságától függött használójának élete - legyen az katona vagy vadász ezért a megbízhatóságukat szigorúbban bírálták el, mint más termékekét. A lőfegyverek tartoznak az első készítő által megjelölt tárgyak közé - aki ezzel garantálta a minőségét - , illetve az első vizsgának alávetett termékek közé. A nagy létszámú hadseregek felfegyverzésének követelménye vezetett a katonai-, később a vadászfegyverek sorozatgyártásához. A nagy fegyvergyárakban sorra terjedtek el a szabványméretek, amelyek ugyanazon modellnél a különféle fegyverek részeinek kölcsönös kicserélhetőségét tették lehetővé. Először a lőfegyvereknél alkalmazták ezt az alapelvet, ami ma már természetesnek számít sok más területről származó termék esetében.
15
16
1. fejezet Az 1300-as és az 1500-as évek közti időszak
Lövész szakállas fegyverrel, 1430 körül
A lőfegyvereket létezésük első két évszázadában kizárólag katonai célokra használták, mivel a technikai tökéletlenségük másféle fel- használást - például vadászatot - nem tett lehetővé. Kezdetben a katonai életben is erősen korlátozott szerepük volt. Az izzó vaspálca, mellyel a fegyvert elsütötték, gyorsan kihűlt és a lövésznek külön tűzre volt szüksége, vagy - ami gyakoribb volt - egy szenes serpenyőre, amelyben a vasat forrón tartotta. Tehát akkoriban a lőfegyvereket csak egy állandó helyről használhatták főként várak és városok elfoglalásakor, illetve ezek védelmekor.
Az izzó kanócot, amely a lövész kezében a vaspálcát helyettesítette, könnyebben lehetett hordani, és így a lőfegyvereket a harctéren is bevethették. Majd a kanócos lakat tovább egyszerűsítette a fegyverek használatát. A kanócos lakattal ellátott fegyverek is szinte kizárólag katonai fegyverek voltak, akkor is, ha kevés számban civil példányok is készültek vadászathoz vagy célba lövéshez.A céllövő puskák elsősorban taplós lakattal készültek, mert a lőállásbán nem volt zavaró, hogy minden lövés után a taplót újra meg kellett gyújtani. Ezek a fegyverek azonban csak a XV. században jelentek meg, és csak az ezt követő évszázadban terjedtek el nagyobb mennyiségben.
A lőfegyvereket, mint új és eddig ismeretlen termékeket eleinte azok a kézművesek gyártották, akik a legjobb hírnévnek örvendtek. A bronz csöveket a harangöntők öntötték, a vascsöveket a kovácsok készítették. A növekvő érdeklődés következtében kialakult a fegyverkészítők szakmája, akik már kizárólag lőfegyverek készítésével foglalkoztak.
Még az elöltöltős puska idejében kezdtek el a katonai kézifegyverek differenciálódni. 1400 körül terjedtek el a szakállas fegyverek, melyeket a cső alsó részén egy kampóval láttak el, amely a Lövész kézi ágyúvalfegyvert egy szilárd támasztékon tartotta meg. Fő célja a hátra- 1450 körüllökés (visszalökés) csökkentése és a nagyobb pontosságú találat elérése volt. A katonai fegyverek tovább specializálódtak a célnak, méretnek, kalibernek és egyéb nézőpontoknak megfelelően. A kezdeti tökéletlenségek ellenére a lőfegyverek felhasználásának előre nem látható következményei voltak. Terhelőleg hatott a katonai életben bekövetkező fejlődésre, és a középkori háborús színterek lovagi hegemóniájának végét jelentette. Mindenesetre egy hosszadalmas folyamat volt, mely az első primitív lőfegyvereket ténylegesen mozgásba hozta.
17
kai (=kaliber) 39 mm, h (=hosszúság) 495 mm
A háromgyűrűs hengeres rézcső egyhengeres hüvelyben végződik, a rögzítőszeghez két nyílással kapcsolódik. Ezzel rögzítették a csövet egy rúdformájú fanyélhez. A fegyvert valószínűleg Nürnbergben készítették, ahol a XIV. század második felében az ólomcsövek készítésében élen jártak. 1945 előtt a berlini fegyvertárban volt egy cső, amely méreteiben és kivitelezésében teljesen megegyezett a bemutatott darabbal, mely 1945 előtt a nyugat
csehországi Pobézovice kastélyban volt. Ennek a két hasonló típusú fegyvernek ugyanabból a műhelyből kellett származnia. Különbség csupán a felhasznált anyagban (a berlini fegyver bronzból készült magas ólomaránnyal) és a súlyukban van (a berlini darab 8,5 kg-os, a bemutatott darab pedig csak 5 kg-os volt). A súly különbség a felhasznált anyagból illetve falvas- tagságából adódott.
Csak a XIV. században tettek szert a fegyverkészítők az új fegyver előállításával kapcsolatos tapasztalatokra, melyek megalapozták a fegyverek végső formáját. A nyíláskoszorú kétségtelenül a cső megerősítését szolgálta. A gyújtócsatorna a régebbi fegyvereknél pont a cső felsőrészén lévő egyszerű, mérsékelt formájú kerek serpenyőbe torkollik.
Rézcső [2] 1390 körül
18
Bronzcső [3] 1340 körül
kai: 36 mm, h: 300 mm
A fennmaradt legrégebbi lőfegyver ma a stockholmi svéd állami történelmi múzeumban található, és Loshult puska néven ismert. Nevét a Loshult közösségről kapta, akiknél 1861-ben a fegyvert találták.
Némely szakember az 1330-as évekre teszi a fegyver keletkezésének idejét. A második világháború után megvizsgálták a fémet, amelyből a cső készült, és valószínűsítik, hogy olyan anyagról van szó, amely a mai Szlovákia területéről származik. Ez a megállapítás csupán a fém származására utal, de nem jelenti azt, hogy a fegyvert is ott készítették.
Vascső [1] 1375 körül
kai: 28 mm, h: 372 mm
A kovácsolt nyolcszögletű cső megerősített kamrával és kerek nyíláskoszorúval a korai időszak fegyverművészeinek fáradozásait mutatja, a lőfegyverek legkedvezőbb formájának kialakítása terén. A fegyverkészítők csekély tapasztalatáról és balsikereiről tanúskodik a lövés közben szétnyílt cső. A fegyveren látható a készítő egyedi jelzése (két keresztbe tett kalapács), a felső részen található célkereszt serpenyőként is szolgált.
19
Bronzcső [4] 1400 körül
kai: 25 mm, h: 263 mm
Ez a rövid bronzcső, melyet nemrég találtak a kutná horai régészeti ásatásoknál, jó példája a könnyű, jól hordható lőfegyvereknek. Kutná Horaban (Kuttenberg) a XIII. századtól kezdve gazdag ezüstbányákat aknáztak ki, itt vertek először királyi pénzérméket, így a város a második legfontosabb város volt Prága után a Cseh királyságban. A képen látható darabot sohasem használták, de készült egy másféle fegyver is. Egy hibátlan öntött darabról van szó, mely befejezetlenül maradt. Nem tudjuk, hogy miért maradt fenn, és miért nem olvasztották be a fémet újrafelhasználásra, ami akkoriban igen elterjedt volt (ismerünk egy esetet, amikor a működőképes, de már elöregedett fegyvereket egy városi vízvezetékhez használtak fel).
Szakállas puska [6] 1420 körül
kai: 19 mm, h: 738 mm
A kettős csőmegerősítés - a középső és a hátsó részen - empirikus ismereteken alapult. A lőporgáz nyomása a cső ezen részén nagyobb, és az anyagot itt jobban megterheli. A rövid hüvely a cső végén a fatámasztékra való felhelyezést szolgálta, mely a több mint 8 kg súlyú fegyver könnyebb kézbentartását tette lehetővé. A cső felső részén, a második megerősítés szélénél egy középgerendával áthúzott N betűt gravíroztak. Ez nem készítői védjegy, hanem utólagos ismertetőjegy, mellyel csak később egészítették ki a fegyvert. A betű jelölheti akár a tulajdonost, akár a fegyvergyűjteményt, amelyben őrizték (Nürnberg városa?).
20
__________
—
_______________5
Vascső [6] 1430 körül
kai: 16 mm, h: 420 mm
Egy könnyű, egyszerűen kézben fogható fegyver volt hüvellyel a végén, mely a fatámasztékra való felhelyezést szolgálta. A fényképen egy másolat látható, melyet a tábori múzeumban őrzött eredeti példány alapján készítettek. A dél-csehországi Tábor városában alakult ki a huszitacentrum, és a huszitaháborúban (1419-1434) ezt a fajta fegyvert gyakran és sikeresen használták. Ennek a könnyű puskának cseh neve „Písfala" (síp) volt, és talán ebből származik a rövid lőfegyverek későbbi „pisztoly" elnevezése. (Természetesen vannak más magyarázatok is, melyek a pisztoly szót az olasz Pistoia városából, vagy a pisztoly pénznemből stb. származtatják.)
6
21
7
Vasból készült szakállas puska [7] 2425 körül
kai: 36 mm, h: 410 mm (támasztékkal 1350 mm)
A fényképen ismét csak egy másolatot láthatunk, melyet a nyugat-csehországi Pilsen városában található eredeti példány alapján készítettek. Más csehországi városok fegyver- gyűjteményeivel ellentétben, melyeket az 1547-es, Habsburgokkal szembeni sikertelen ellenállási háború után megszüntettek, a pilseni fegyvergyűjtemény megmaradt, mert Pilsen városa mindig hű maradt az uralkodóhoz (a pilseni elöregedett fegyverzet szerencsére később is megmaradt, amikor más fegyvergyűjteményeket megszüntettek, így válhatott a XIX. században a múzeumi gyűjtemény darabjává).
Ennél a fegyvernél a puskaagy támasztékát már nem a cső után egy hüvelyre tették, a puskaagy pedig előre került, a két bilinccsel rögzített csövek táborába tartozik. Az első bilincs alul egy szakállal van ellátva, amely itt nem a cső része, mint ahogy az más szakállas puskáknál gyakori volt. Míg a nagy és nehéz szakállas puskákat rendszerint várfalakon használták, addig ezt a könnyebb típust a harcmezőn is be lehetett vetni. A huszita seregek fegyverzetében a könnyű kézi ágyúk mellett helyt kaptak hasonló szakállas puskák is. Lövésnél a szakállat egy fatáblába vagy a szekérvár falazata mögé rögzítették. A fényképen a fegyver a szakállal lefelé látható, azért, hogy a nyílás és a cső felső része is jól látható legyen.
22
A szakállas puskának nyolcszögletű csöve van, mely a nyílásnál egy koszorúban végződik. Ez - a másik két csőhöz hasonlóan - egyszerű vasmetszetekkel díszített.
Puska [8] 1470 körül (?)
kai: 19,5 mm, h: 936 mm
Ennek a fegyvernek származási idejét nehéz megállapítani. Bár a puskaagy régiesnek néz ki, a puskatus formája - a hüvelykujj kimunkálással - azonban nem jellemző a XV. századra, így ez legkorábban a XVI. századból származhat. A fegyver mindenesetre nem rendelkezik lakatszerkezettel, kézben tartott pálcával gyújtották meg. A serpenyő a gyújtólyukkal még a cső felső részén helyezkedik el. Ezek az elemek egyértelműen meghatározzák a fegyver származási idejét, a XV. századot, bár a puskaagy kialakítása feltehetőleg fiatalabb.
A legrégebbi lakatszerkezet nélküli lőfegyvereknél a lövésznek figyelnie kellett a lőpor meggyújtására a serpenyőn, így nem tudott teljes mértékben a célpontra koncentrálni. Ezért nem ritkán két férfi kezelte a fegyvert: a lövész, aki tartotta és célzott, és a segédje, aki a lövész utasítására meggyújtotta a lőport a serpenyőn.
23
24
2. fejezet Az 1500-as és az 1650-es évek közti időszak
keréklakat használata a lőfegyverek új minőségét jelentette. Kevésbé függtek a rossz időtől, és a -.Letöltött fegyvert rövid előkészület után el lehetett sütni. Csak ekkortájt terjedtek el a lőfegyverek- Kém katonai területeken, használni kezdték ugyanis vadászathoz és céllövészethez. Előnyei olyan . ilvánvalóak voltak, hogy a XVI. század során mindkét területen felváltották a hagyományos kézi
táskákat.A keréklakat tette lehetővé az első marokfegyverek - a pisztolyok - kialakulását is. Ezeket rejtve
: letett hordani (például ruha alatt), tüzelésre kész állapotban. Tehát kiválóan alkalmasak voltak -zr nélyes védelemre, de bűnöző elemek is használták. A problémák, melyeket a keréklakatos zárszer-■ szét okozott megjelenésével, hamarosan tiltásokhoz vezettek, nem lehetett engedély nélkül lőfegy- itereket tartani és hordani. Ez a rendelet azonban sem a lőfegyverek készítését, sem pedig elterjedé- séi nem gátolta.
.4 XVI. és részben a XVII. század első felében a lőfegyverek körében a keréklakat volt túlsúlyban,- ír nem ez volt az egyetlen létező. Mivel előállítása nehéz volt, ezért a keréklakat jelentősen meg-i hígította a fegyvert, és csak azoknál a vadász- vagy célpuskáknál alkalmazták, ahol a tulajdonost :-rn zavarta a magasabb ár. A katonaságban azonban a XVII. század végéig megmaradt az olcsóbb *-:nócos változat, és csak a lovasságnál jutottak szerephez a keréklakatos pisztolyok és karabélyok,
vei az izzó kanóc kézben tartása kevésbé volt biztonságos. Korlátozott területen - a civilfegyve- lél, főként a céllövőfegyvereknél - jelentek meg ebben az időszakban is kanócos- és különösképp
:.:r!ós lakatszerkezetek.A keréklakat feltalálása után mintegy fél évszázaddal megjelentek az első csapózár as fegyverek, a
. VI. század második felében pedig megindult a csapózáras fegyverek és pisztolyok versenye. Angiban, Olaszországban, Skandináviában és másutt megjelentek a csapózárak helyi változatai, és a XVII. század első felében megkezdődik Franciaországból a francia kovás lakat terjedése más euró- r.r; országokban is. A következő időszakban ennek kellett a vezetést átvennie, és a keréklakatos zár-
szerkezet szerepét visszaszorítani. A lőfegyverek előállítása már speciális puskakészítők feladata lett, de más kézművesek - úgy mint puskaagy készítő és különösképp a díszítők - is részt vettek benne, mert amióta a puskák és a pisztolyok civilfegyverekké váltak, megkezdték a fegyverek gazdag díszítését az igényes tulajdonosoknak. A vadász- és célpuskáknak, de a katonai puskáknak is nemcsak használati értéke volt, hanem a tulajdonosukról is árulkodtak, és a díszítésre kifizetett pénz gyakran meghaladta a díszítetlen puska árát is. A városi puskakészítőknek meg kellett egyezniük a külsőségekben, de voltak szabad kézművesek, akik az uralkodónak vagy egy gazdag nemesnek dolgoztak. A fegyverek minőségét a készítési jegy garantálta, ami eleinte a mester védjegye és monogramja volt, később a teljes neve, többnyire még a puskakészítő munkaterületével kiegészítve. A készítési jelzés általában a csövön és a puskaagy-lapon található.
Muskétás (muskéta keréklakatos megoldással) 1630 körül
Keréklakatos pisztoly [10] 1520 körül
kai: 11 mm, h: 380 mm
A kívül elhelyezkedő elsütő rugó, a elsütő emelő a jobb oldalon és az egyenes, hengeres fa markolat azt bizonyítják, hogy ez a pisztoly a keréklakatos pisztolyok készítésének kezdeti időszakából származik. A fegyverről hiányzik a kakas, a csőnyílás végén lévő karika a pisztoly felakasztására szolgált.
10
26
Háromcsövű kanócos lakattal [11, 12] 1500 körül
9,5 mm (puskacső) és > mm (pisztolycső), h: 640 mm
Ez az egyedülálló fegyver rövid,■'áromcsövű kanócos lakattal r'.látott puska, melynek azonban :sak a felső csöve működik. Az zlsó két csövet kézben tartott kanóccal kellett meggyújtani. A ruskatusban ezen kívül négy nsztolycső (135-145 mm hosz- rzúak) található, melyek nyílása2 fegyver csövével ellentétes ránvban van. Ezeket is kézzel
mellett begyújtani. A fegyver• alószínűleg Eszak-Olaszor- ^zágból származik és az olasz z • űjteményekben csekély szám- ran találhatók hasonló háromcsövű puskák az 1500-as évekről, mindenesetre forgatható csövekkel és a puskatusban pisz- :oÍvcsövek nélkül.
Háromcsövű kanócos lakattal [11,12] 1500 körül
kai: 9,5 mm (puskacső) és S mm (pisztolycső), h: 640 mm
Ez az egyedülálló fegyver rövid, háromcsövű kanócos lakattal ellátott puska, melynek azonban csak a felső csöve működik. Az alsó két csövet kézben tartott kanóccal kellett meggyújtani. A puskatusban ezen kívül négy pisztolycső (135-145 mm hosz- szúak) található, melyek nyílása a fegyver csövével ellentétes irányban van. Ezeket is kézzel kellett begyújtani. A fegyver valószínűleg Eszak-Olaszor- szágból származik és az olasz gyűjteményekben csekély számban találhatók hasonló háromcsövű puskák az 1500-as évekből, mindenesetre forgatható csövekkel és a puskatusban pisztolycsövek nélkül.
Bronz szakállas puska [13,14] 1530 körül
Nürnberg, kai: 21 mm, h: 997 mm
A csövön fent található a Hohenzollerek címere, a láthatóan utólagosan belegravírozott „hk" 1565-ös dátummal. A Hohenzollerek nürnbergi várgrófok és ansbachi őrgrófok voltak. Ma az ansbachi múzeumban található egy hasonló szakállas puska (beleértve a díszítést is), mely 1529-ből származik. Mindkét fegyver kétségtelenül ugyanabból a műhelyből származik, feltehetőleg egy nürnbergi mesteréből. A bemutatott darabot Dél-Német- országban zsákmányolhatták (pl.: a két őrgróf háború 1552-1553 alatt), és a pótlólagos „hk 1565" jelzés az új tulajdonos monogramja lehet.
Puska keréklakattal [15,16] 1544
Hollandia, kai: 15 mm, h: 1246 mm
A cső elfektetett részén arannyal inkrustierte növénydíszítések mellett felismerhető a Mediciek címere és a COSMS MEDIES/REIPIES.FLORA DUX felirat is. A behajlított végű puskatusban végződő puskaagy végig elefántcsontba vésett dombormű metszetekkel van kirakva. A díszítő motívumok többek között vadászjeleneteket (szarvas hajtóvadászat, nvúlvadászat, puska- és számszeríj lövészek), Mars hadistent, istennőket kocsikon és egy torz fejet ábrázolnak. A tölténytáskán az 1544-es évszám van megadva, a Mediciek címerét az aranygyapjas rendjei veszik körül. A kerektengelyre egy rövid kulcsot rögzítettek az ütőszerkezet megjelenítésére. A puska feltehetőleg I. Cosimoé (1519-1574), aki 1537-től Florenz hercege volt. Az aranygyapjas rendet 1556-ban kapta meg, és ezt a motívumot vésték rá a Mediciek címere mellé utólag, a 12 évvel korábban készült fegyverre.
29
Pisztoly baloldali keréklakattal [17, 18] 1551
Németország, kai: 13 mm, h: 530 mm
A csövén és lakatlemezén 1551-re keltezett pisztolynak a bal oldalán van egy célszerű lakat. A balkezesek számára készített fegyvereknek általában az ellenkező oldalán volt a lakatszerkezet, a pisztolyoknál azonban valószínűbb, hogy egy pisztolypár egyikéről van szó, melyek közül az egyiknek jobb oldali, a másiknak bal oldali lakatja volt. Ez a megoldás főként a lovas pisztolyoknál volt gyakori.
18
30
A lakatlemez marásokkal díszített - sassal, madarakkal, levelekkel - , a csőbe vésett német felirat vallási tartalmú. Érdekes az is, hogy a nyél nem fából vagy vasból készült, ami XVI. században a német pisztolyokra jellemző volt, hanem szarvasagancsból.
Bockpisztoly két keréklakattal [19] 1550 körül
Wolf Danner és i. d. Hans Stopler, Nürnberg, kai: 10 mm, h: 730 mm
A két egymáson lévő csővel és két lakattal (ellentétesen lévő kakassal) ellátott pisztolynak fehér motívumokkal bőségesen díszített nyele van. A díszítő motívumok többek között férfi és női alakok, növények, rókák és nyulakat kergető kutyák. A pisztoly bal oldalán lévő kampó a fegyver övben való rögzítését szolgálta.
A fegyver felső részén egy kígyó látható a WD betűk között, ami Wolf Danner nürnbergi puskakészítő védjegye volt, akit 1537-től a XVI. század közepéig említenek (1541- ben a svéd királynak szállította a fegyvereit). A lakatlemez egy sarkantyúval van megjelölve, ami az i. d. Hans Stopler védjegye volt, aki 1547-től jelenik meg az irodalomban. 1551-ben lett Nürnberg polgára, és 1570-ben halt meg.
19
31
20
Keréklakatos puska [20] 1558
ML mester, Németország, kai: 14 mm, h: 1930 mm
A cső 1558-as keltezésű, és ML betűkkel, illetve a tölténytáska emberi fejjel megjelölt. Ez a jelölés ez idáig meg nem határozott készítőé, de jele más német eredetű puskákról is ismert, melyeket az 1577-1585-ös esztendőkből származtatnak. Tipikus balkezes fegyverről van szó, amelyen a lakatlemez és a borítólemez - a megszokottól eltérően - ellentétes oldalon vannak. A puska tetemes hosszúsága (majdnem 2 m) is figyelemre méltó. Csöve fehér csonttal és gyöngyökkel gazdagon díszített.
Keréklakatos puska [21, 22, 23] 1550 körül
kai: 11,5 mm, h: 1005 mm
21
A dátum és védjegy nélküli puska keletkezési ideje a lakatszerkezet típusából, illetve néhány további részletből következően a XVI. század közepére vagy még későbbre - e század negyvenes éveire tehető. A cső és a lakatszerkezet fekete alapon arany motívumokkal levelek, geometriai díszítések, szörnyek) gazdagon díszített. A cső hátsó része szegletes,
elülső része hengeres, a nyílásnál megerősített, és sárkányfej formájára kialakított. A fegyvernek van egy csőirányzéka, ami a célpuskákkal ellentétben, a vadászpuskáknál nem volt gyakori. A díszítetlen nyél egy fiókkal van ellátva a puskaagyon, melyet a lövedékek, lövedéktapasz tárolására használtak.
33
24
Puska kerék- és taplós lakat szerkezettel [24, 25, 26] 1560 körül
A puskának kombinált kerekes és tapló lakatszerkezete van, amely lehetővé tette, hogy ha az egyik rendszer csődöt mondott, a másik segítségével el lehessen sütni a fegyvert. Mindenek előtt a különböző technikákkal készült gazdag díszítettsége (metszés, gravírozás, intarziák, cizellálás) és különböző anyagai (arany, elefántcsont, ébenfa és másfélék) tűnnek fel. A csőbe - többek között - azt a jelenetet vésték bele, amikor az ördög elcsábítja Évát. A puskaagyon Herkules életéből való, illetve háborús jeleneteket láthatunk. A csövön az irányzókba kétszer van beleütve - egy hajlított csülleng formájában - egy védjegy. Ezt a jelölést Christoph Arnold puskakészítőnek tulajdonítják, aki 1547 és 1573 között Augsburgban tevékenykedett; ez azonban nem bizonyított.
Dél-Németország, kai: 14,5 mm, h: 1275 mm
Tiszta vasból készült keréklakatos pisztoly [27, 28] 1565
Xürnberg, kai: 13 mm, h: 590 mm
A teljesen vasból készült pisztolyok a XVI. századi délnémet puskakészítő-műhelyek jellemző terméke volt, különösen a nürnbergieké és az augsburgiaké. A fa markolatú fegy-
35
verekkel szemben az volt az előnye, hogy kisebb volt a fegyver sérülésveszélye (a markolat eltörése), és a súlya sem volt túl nagy mivel a vasmarkolat üres volt. A markolat felső részét általában marásokkal díszítették, az itt bemutatott pisztolyt növényi és geometriai díszítésekkel, illetve állatmotívumokkal. A csövön védjegyként egy céltáblában lévő kulcs található, mely 1570-1600 között a nürnbergi munkákon tűnik fel, a pisztoly lakatszerkezetében az 1565-ös dátum szerepel. Ennek a pisztolynak egy részlete - a miniatűr fegyverrel arányos összehasonlításban - a 38. számú képen is látható.
Keréklakatos puska [29, 30] 1580 körül
HB mester, kai: 14 mm, h: 1675 mm
A pompásan díszített fegyver német területről származik. A cső teljes hosszában egy szemléletes kivitelezésű dombormű metszet van, a puskaagyat teljes egészében áttört és vésett növényi és geometriai díszítésekkel, emberi figurákkal, madarakkal, vadakkal díszített elefántcsont borítja. A csontból készült puskatuskupakba figurákat metszettek.
A lakatszerkezet is gazdagon díszített, a kerék fedelét egy kétfejű sas díszíti, és a mestervédjegyhez tartozik a céltáblában a kutya felett lévő HB névjegy is. E jelölés tulajdonosa ismeretlen, mégis felbukkan keréklakatos puskákon és pisztolyokon 1580-1600 között, melyek készítésében a német Wasung városbeli Klaus Hirt puskakészítő is részt vett. HB mester valószínűleg ugyanezen a területen tevékenykedett.
Keréklakatos pisztoly [9, 31]
______________
\‘FH mester, Sachsen (?), kai: 17 mm, h: 560 mm
A lovas pisztolyokat, melyek famarkolata nagyobb golyóformájú markolatgombban végződik, bodzapuskának is hívták (lásd a 36. és 37. számú képeket). Közép-Európában 1580 és 1600 között készítették őket. A golyómarkolat a pisztoly jobb megfoghatóságát, és vas- xesztyűvel a nyeregtáskából való kivételt szolgálta. A fegyver elsütése után a nyílás felől kézbevett pisztoly ütőfegyverként is szolgálhatott, a nagy markolatgomb ugyanis megnövelte az ütőerejét. A csőbe NFH betűket és az 1588-as évszámot vésték; a lakatlemezen fejsze formájú jelzés található. A pisztoly a bevezető fejezet 9. számú képén is látható.
37
32
Bockpuska kettős keréklakattal [32] 1589
kai: 13 mm, h: 1100 mm
Az elöltöltős puskák hosszas töltést igényeltek, és arra az esetre, ha a vadász vagy más fegyverhasználó a lövést gyorsan meg akarta ismételni, az volt a legegyszerűbb megoldás, hogy a fegyvert több csővel lássák el. Ezáltal nőtt ugyan a súlya, de e hosszú fegyvernél, melyet a tulajdonosnak cipelnie kellett, két cső súlya még elfogadható volt. A XIX. századtól kezdve a csöveket egymás mellé, míg a korábbi időszakban szinte kizárólag egymásra tették.
A bemutatott fegyvernél a hátsó kakas a felső, az elülső pedig az alsó csőhöz tartozik. A kettős keréklakatos szerkezetnek még inkább érdekes jellegzetessége a hátsó keréken lévő sárgaréz fedél. Ez a kerékfedél belevésett levéllel díszített, a nyelvet csak itt-ott ékesítik fehér csontok. A csövön az 1589-es évszám és két rosszul olvasható mesteri védjegy látható.
A kakas elsütő rugóval (dupla kakas) van ellátva - ez olyan berendezés, mely a kakas érzékenységét növeli, és lehetővé teszi, hogy a fegyvert a kakas könnyű megmozdításá- val süssék el. így nem a fegyver „tépődik szét", és a találati pontosság növekszik.
38
Golyós puska kanócos elsütő szerkezettel [33] 1590
kai: 18 m m , h: 1600 m m
A kanócos lakatszerkezetű puskák szinte kizárólag katonai fegyverek voltak. Persze készültek civil fegyverek is ezen az elven, mégpedig nemcsak a keréklakatos elsütő szerkezet fellépése előtt, hanem abban az időszakban is, amikor a keréklakatos már szinte mindenütt elterjedt. A csupasz katonai fegyverekkel szemben a kanócos szerkezetű civil fegyvereket általában díszítették. A kanócos szerkezet lakatlemeze egy keskeny téglalap formára korlátozódott, és a széles keréklakatos szerkezetekkel szemben kevesebb lehetőséget biztosított díszítésre. így a kanócos díszítése a csőre és főként a puskaagyra korlátozódik. Az itt bemutatott darab csövét sárgarézhuzalból és szegből készített növényi díszítések és gyöngy lapocskák ékesítik.
Rúd kakast csak a régebbi példányokon találunk, később ezt a szokásos kengyeles kakasra cserélték. A hosszú csőirányzék a csövön arra utal, hogy a fegyvert céllövészetre használták, mert hajtóvadászatnál ez a típusú irányzék igen csak lekorlátozta volna a lövész kilátását, különösen mozgó vad esetén.
39
34
Muskéta kanócos elsütő szerkezettel [34] 1590 körül
kai: 15,5 mm, h: 1280 mm
A kanócos závárral, rúd ravasszal, háromszögletű puskaaggyal rendelkező katonai fegyver a XVI. században használt muskéták régebbi típusai közé tartozik. Hasonló fegyvereket használtak a muskétások Angliában, de Európa más országaiban is. A csövön olvashatatlan mesteri védjegy látható, a korona alatt lévő címerpajzsra pedig AC betűket véstek, melyek egy eddig még ismeretlen mester jelei.
Kanócos elsütő szerkezetű puska [35] 1590 körül
PM mester, h: 1560 mm
Kanócos civil fegyver, mely összmegjelenésében, különböző részleteiben (rúd kakas, csőirány zék) és díszítési stílusában erősen emlékeztet a 33. számú képen bemutatott fegyverre. A kakasnak, melyben a kanócot rögzítették, stilizált sárkányfeje van, amely a kanócos elsütő szerkezetű fegyverekre igen jellemző. A csövön PM jelölés látható, mely egy ez idáig még ismeretlen, feltehetőleg német puskakészítő jele.
Keréklakatos szerkezetű pisztoly [36] 1590 körül
GB mester, Nürnberg, kai: 13, 5mm, h: 480 mm
Az ún. bodza pisztolyok tipikus ismertetőjegye, hogy a fegyver kézmarkolata nagy markolatgombban végződik (hasonlítsd össze a 31. és 37. számú képekkel). A fekete pácolt cseresznyefából készült nyelezet az egész felületén kipontozott. A fegyver szerényen díszített, a szaruból készült csavar- és csapszeglemezbe geometriai díszítéseket és vízi ször-
40
35
nyetegeket véstek. A töltővesszőt megújították. A csőbe a GB monogramot és egy címerpajzson lévő, egyfarkú oroszlánt véstek (az 1570 és 1590 közti időszakból származó keréklakatos pisztolyokról ismert jelölés, melyet általában a nürnbergi városi címer követett). A csövön megtalálható még Eger város címere, melyet egy másik jelzésre ütöttek rá, feltehetőleg a nürnbergire. A lakatlemezen is megtalálható a GB monogram, egy címerpaj-
36
zson Eger város címere és a város lövészeinek céhjelzése. A pisztolyt ismeretlen mester (monogramja GB) készítette Nürnbergben, és Eger város lövészeinek fegyverzetéhez tartozott (a fegyverbe beütött jel és ennek a pecsétje a XVI. századra tehetők).
Keréklakatos szerkezetű pisztoly [9, 37] 1590 körül
Augsburg, kai: 13 mm, h: 525 mm
A nagy markolatgombban végződő kézi markolatú bodza pisztolyokat általában csak szerényen díszítették (hasonlítsd össze a 31. és 36. számú képekkel), de akad köztük gazdagon díszített példány is. Az itt bemutatott darab fekete pácolt cseresznyefából készült, fehér csontban végződő nyelezetét levelekkel, geometriai díszítésekkel és emberi arcokkal borították, a bal oldalon két mesefigura (szörnyek) található. A csövön megtalálható jelölésként az országalma és a píniaág (Augsburg városának jelei). A pisztoly e fejezet bevezetésében, a 9. számú képen is megtekinthető.
37
42
38
Miniatűr keréklakatos pisztoly [38] 1590 körül
kai: 1 mm, h: 53 mm
Már a XVI. században is készítettek miniatűr fegyvereket, és hasonló darabok a későbbi időszakokban is előfordultak. A nagyság szerinti összehasonlításhoz e mellett a láthatatlan pisztoly mellett egy akkoriban használatos pisztoly (a 26. és 27. számú képről már ismert) van. Ahogy az látható, a „fegyver" kényelmesen elfért a hagyományos pisztoly elsütő billentyűjének kengyelében. Emellett azonban ez a miniatűr teljesen működőképes.
A XVI. század teljes fémpisztolyainak stílusában készült, az elsütő berendezést egy kulccsal lehet felhúzni, és a kakassal elsütni a „fegyvert". Ennek a miniatűr kivitelezésnek nincsen gyakorlati jelentősége, az 1 mm-es lövedék hatása jelentéktelen. így sokkal inkább játékszer volt, inkább a cső hátán lévő karikába akasztották díszként. Ezek a működőképes miniatűr példányok mindenekelőtt a készítőjük ügyességéről és kézművesi képességeiről árulkodtak. Az itt bemutatott darabhoz méretben és kivitelezésben hasonló pisztolypár található a londoni Victoria és Alber múzeumban.
43
39
Keréklakatos szerkezetű puska [39, 40] 1590 körül
Peter Danner és GH mester, kai: 14 mm, h: 1125 mm
Dannerék a XVI. században jelentős nürnbergi puskakészítő család volt. Peter Danner, akit 1583-ban említenek, és 1602-ben halt meg, valószínűleg Wolf Danner fia volt, akinek pisztolya - az idősebb Hans Stoplerrel együtt készítették - a 19. számú képen látható. Az itt bemutatott fegyver is a két mester közös munkája - a csövön PD betűk és egy kígyó
40
(Peter Danner mesteri védjegye), a závárlapon GH betűk és egy szív (ismeretlen nürnbergi mester védjegye 1585 körül) jelölik ezt. A puskaagynak van egy rövid Petronell típusú puskatusa, amellyel a fegyver lövés közben a mellkason nyugodott. Érdekes a puskaagy díszítése a berakott gyöngyökkel és zöldre színezett csontokkal, melyek egy harcost tőrrel és páncéllal, különböző díszítéseket, illetve alak- és állatmotívumokat ábrázolnak.
Keréklakatos puska [41] 1591
kai: 10 mm, h: 1333 mm
A vadászfegyver nyelébe az 1591-es évszámot és egy ismeretlen készítő jelét vésték. A fegyvernek ún. német nyele van, melynek rövid puskatusát nem a vállra, hanem az arcra helyezték. A kakason van egy hüvelykujj-bemélyedés, mely a kakas könnyebb lehúzását segítette. Ez a rész hiányzott a régebbi keréklakatos szerkezetű fegyverek kakasairól, később azonban majdnem mindenütt elterjedt a kakas jobb kézben foghatósága miatt, vagy hüvelykujj emelő- vagy pedig gyűrű formájában. A kakas elsütő rugóval van ellátva. Fehér csontlapocskákba vésett formák díszítik a nyelet, a puskaagyon lévő töltőreteszre egy álarcot gravíroztak. A sárgarézből készült kerékfedél áttört mintázatú, a kakas pedig metszettel díszített, összességében a fegyver díszítettsége szerény. Más korabeli fegyverekhez hasonlítva ez a fegyver viszonylag kis kaliberű.
45
¡5“
Puska keréklakatos elsütő szerkezettel [42, 43] 1951
Hans Paumgartner, Graz, kai: 18,5 mm, h: 1128 mm
A fegyver díszítő elemei között a növényi és geometriai formák mellett főként csata- és vadászjeleneteket, illetve mondavilágból származó bemutatásokat, de más témákat is találhatunk. Az itt bemutatott fegyver puskaagyát csontokkal rakták ki, melyeken tréfás jelenetek vannak - egy nyúl lovagol egy kutyán, egy bolond nyulat fog és hasonlóak. A fegyvert az egymásra ütött HP betűkkel jelölték meg, mely Hans Paumgartner mesteri védjegye volt, akit 1556-tól Grazban említenek. O volt II. Károly főherceg puskakészítő mestere, és nemcsak tapasztalt fegyverszakértő volt, hanem kiváló lövész is. 1565 szep-
46
temberében Prágában egy versenyen megnyerte a záró lövészversenyt, ami 100 tallér jutalommal járt.
Keréklakatos pisztoly [44, 45] 1600 körül
Franciaország, kai: 10 mm, h: 830 mm
A XVI. és XVII. századi lovas pisztolyok gyakran több mint fél méter hosszúak voltak, ez a 83 cm-es fegyver azonban a kivételek közé tartozik. Markolata körteformájú markolatgombban végződik. A puskacső teljes felső felülete szaruval és helyenként zöldre festett fehér csonttal van berakva. A díszítőelemek virágok, női fejet ábrázoló érmék, férfialakok, mindenféle vadak és hasonlóak. Ez a díszítési stílus Franciaországra jellemző, de máshol is alkalmazták. A csonttal és gyöngyökkel gazdagon berakott nyelek - az egész XVII. században - Schlesiában készített fegyverekről is ismertek.
L
Golyóspisztoly kettős keréklakatos elsütő szerkezettel [46] 1600 körül
Franciaország, kai: 13 mm, h: 1305 mm
A két kakas egyetlen kerékkel és csővel lehetővé tette - a kova elhasználódásakor vagy károsodásakor, illetve a kakas mechanizmusának elromlásakor - a második kovás kakas bevezetését. A csövön egy rosszul beazonosítható mesteri védjegy (légy, szúnyog, béka), a lakatlemezen pedig egy liliomot tartó kéz látható. A nyél egész felületét bevésett levélminták díszítik, és csontlapocskákkal berakott, melyekbe növény-, állat-, és figuramotívumokat véstek. A fegyver csőnyílásánál 26 finom bevágás van.
47
Angol csapózáras puska [47, 48] 1600 körül
Thomas Addis, London, kai: 17 mm, h: 1485 mm
Az első tudósítások a csapózárakról Angliából származnak az 1580-as évekből. Az angol zár hasonlított a hollandhoz, mivel az elsütőrugó belül van, a kova és a serpenyőfedél el
annak választva, a serpenyőn található egy nagy oldallemez (általában kerek), a kakas előtt pedig biztosító (itt egy férfifej formájában) van. A csövét TA betűkkel és egy kala-
49
páccsal jelölték meg, amely Thomas Addis jelölése, aki kb. 1590-ig dolgozott Londonban. A muskéta nyele csonttal és gyöngyökkel gazdagon berakott, a csövet is teljes hosszában metszetek díszítik, melyek túlnyomó része vadászjelenetet ábrázol.
Keréklakatos puska - hátultöltős puska lehajtható retesszel [49] 1610 körül
kai: 18 mm, h: 1420 mm
Egyszerűbb és gyorsabb töltést tett lehetővé ez a hátultöltős puska, melynek bal oldalán lehajtható retesze van. A pántokhoz rögzített retesz a tőcsavar hátánál egy pecek vissza- nyomásával kiugrott. így lehet vasból készült, henger alakú töltényhüvelyt helyezni a csőbe (a képen a fegyver alatt látható), melybe először lőport szórtak, és egy golyót tettek. Az ilyenfajta töltényhüvelyekből nagy mennyiséget készíthetett be a lövész, és minden lövés utáni cserével növelhette a tüzelési sebességet. A töltényhüvelyből kiálló kis pecek gondoskodott a töltény megfelelő helyéről a csőben (úgy, hogy a lőport a serpenyőn meg lehetett gyújtani), és így megkönnyítette a töltény kiszedését a hüvelyből lövés után. Az ilyen elven működő legrégebbi fegyverek a XVI. század első feléből származnak, és ugyanezt a XVIII. századig alkalmazott technikát használták a modern, XIX. század közepéről származó hátultöltősöknél is.
Keréklakatos pisztoly [50, 51] 1599-1602
id. Valentin Klett, Suhl, kai: 8 mm, h: 875 mm
A XVI. és XVII. század fordulójáról származó lovaspisztolynak tojás alakú markolata van. A cső az idősebb Valentin Klett puskakészítő mesteri védjegyét mutatja - VK betűk három
50
bojtorján levéllel (ez egy ún. beszédes véd- iegy, mely a mester nevéből származik). Megtalálható még rajta a jérce jel is, mely a nennebergi grófság címerállata volt, és amely Suhl városának címerén is látható, továbbá SVL felirat és az 1602-es keltezés. A 'akatlemezen is szerepel SVL-felirat és egy eddig még ismeretlen mester védjegye - egy xereszt egy körbetekeredő kígyóval, a pus- xaagyon pedig 1599-es évszám szerepel.
Kiették ismert és szerteágazó puskakészítő család volt, akik Suhlban tevékenykedtek. Idősebb Valentin Klettet az 1580-1603-as években említik itt, ő szállította a fegyveredet a berni, zürichi és baseli fegyvergyűjteményekbe.
Néhány családtag (Johann Paul Klett a riaival - lásd 92. számú) 1636-ban Suhlból Salzburgba költözött.
51
52
Revolverpuska keréklakatos elsütő szerkezettel [52] 1610 körül
GL és PM mester, kai: 16 mm, h: 1520 mm
Az egylövetű hátultöltősöknél gyorsabb tüzelési sebességet kínáltak a többlövetű fegyverek, ezek közül is főként a revolverpuskák érvényesültek. Bár minden lövés előtt (ennél a fegyvernél) újra lőport kellett szórni a serpenyőre. Az itt bemutatott fegyvernek egy kézzel hajtott négykamrás hengere volt. A hengeren elől volt négy nyílás, melybe egy fog, a hátsó cső felső felületére szerelt kapocs bekattant. így biztosítva volt a henger megfelelő állása a lövés előtt. A csőbe és a lakatlemezre a GL készítői monogramot ütötték bele (egy másik, 1597-re keltezett fegyverről is ismert), a tőcsavar mögött, csonttámasztékon a PM monogram olvasható, amely valószínűleg a díszítőtől, vagy puskakészítő mestertől származik. Hasonló - az 1597-es esztendőből a nürnbergi Hans Stopler mestertől származó - revolverfegyver található a koppenhágai katonai múzeum gyűjteményében. A bemutatott darab puska tus- és kakaskengyelének formája a XVII. század első negyedéből való fegyverekre jellemző.
Céllövő puska taplós lakatszerkezettel [53, 54] 1614 körül
GT mester, kai: 14 mm, H: 1300 mm
Hiába van a lakatlemeznek a keréklakatos szerkezethez hasonló formája, beleértve a tipikus kereket, mégiscsak taplós szerkezetről van szó. Ez éppúgy, mint a többi részlet (kakas pecekkel) arról tanúskodik, hogy a fegyvert céllövészethez használták. A kakas lenyomása után a kezet a taplóval, egy rugó segítségével gyorsan és pásztázva a serpenyőre ütötték.
A céllövő puska szára teljes hosszában csonttal, aganccsal és gyöngyökkel berakott a
52
teljes hosszában bevésett díszítésű puskaagyba a GT monogramot és az 1614-es évszámot ütötték be. Gazdagon díszített a závár is, melynek kerekén a briegliegnitzi herceg címere látható. A Céllövő puska egy taplós záváros díszfegyver példája abból az időből, amikor a keréklakatos szerkezet teljesen elterjedt a civil fegyvereknél.
53
Keréklakatos puska [55, 56] 1615
kai: 16 mm, h: 1342 mm
56
A keréklakatos, gazdagon díszített puska nem visel magán készítői jelzést, eredetére csak a puskaagyon található 1615-ös évszám utal. Valószínűleg Szászországból származik.
A fegyverek díszítésében részt vevő művészek a tapasztalataikra építve és gyakran saját vázlatuk alapján alkottak. De már a XVII. században is rendelkezésre álltak mintakönyvek, melyek kifejezetten a fegyverdíszítőknek szóltak. Puskák és pisztolyok díszítésére mintát főként Franciaországban adtak ki, melynek írói közül François Marcon, Jean Baptiste Berain, Claude Simonin tűntek ki. Az itt bemutatott fegyver puskaagya - mely virágmintákat és madarakat ábrázoló fehér csontokkal van kirakva - Theodor Bang „Díszítő metszetek" című könyve alapján készült, melyet 1610-ben adtak ki Nürnbergben.
Kovás lakatszerkezetes puska [57] 1610 körül
Marin le Bourgeoys, Lisieux
Azok között a lakatszerkezetek között, melyeknél a lőport szikrával gyújtották meg - ami a kova tűzszerszámhoz ütésétől keletkezett - elterjedt a XVII. században Franciaországban szerkesztett kő zárszerkezet, mint a legmegfelelőbb változat. Kitalálójának általánosan a normandiai Lisieux városából származó Marin le Bourgeoyst tekintik, aki 1608-1625 között Párizsban tevékenykedett (1634-ben halt meg Lisieuxban).
A francia kő zárszerkezetűek jellemzői: a csapórugó a zárszerkezetlap belső oldalán van, a tűzszerszám és a serpenyőfedél alkotja az egyetlen szerkezeti elemet, a kakast kétféle helyzetbe lehet állítani (nyugalmi állapot és megfeszített állapot), a kakasemelő pedig függőlegesen mozog (a megelőző kő zárszerkezetű variánsoknál vízszintesen).
Marin le Bourgeoys a francia IV. Henrik királynak dolgozott, akinek többek között egy - a csövön körben lévő - levegőtartállyal ellátott légpuskát fejlesztett ki. Az itt bemutatott darab is a legrégebbi ismert francia kovás lakatszerkezetes fegyver, IV. Henrik király tulajdonából való (ma a szentpétervári Ermitázsban őrzik). M. LE .BOURGEOYS. A.LISIEUL felirattal megjelölt, arannyal, ezüsttel, gyönggyel és más anyaggal gazdagon díszített. A bemutatott fegyver mellett további két hasonló kovás lakatszerkezetes puska volt a francia király egykori gyűjteményében.
57
55
Golyóspuska taplós lakatszerkezettel [58] 1618
Hans Stochmann, Drezda, kai: 15 mm, h: 1360 mm
A taplós lakatszerkezetű civil fegyverek egy további példája (lásd az 53., 54. számú képeket is) ez az 1618-ra keltezett puska. Valószínűleg céllövésre használták. A lakatlemeznek a kanócos lakatszerkezethez hasonló formája van, a puskaagy díszítése ugyanolyan jellegű (még ha más motívumokkal is), mint az 55-56. számú képeken bemutatott fegyvereknek.
A csövön a drezdai puskakészítő Hans Stockmann „HS" mesteri védjegye található. A mester Breslanból származott, a szász választófejedelemnek dolgozott, és a drezdai fegyvergyűjteményben sok munkája megtalálható. A legrégebbi ismert darabja 1590-ből származik, a legutolsó 1623-as keltezésű. 1639-ben még élt, de a róla szóló utolsó tudósítás, mely a veje tollából származik, arról számol be, hogy ő egy „öreg, sokat megélt és majdnem gyerekes férfi" volt.
Szakállas puska keréklakatos elsütő szerkezettel [59] 1620 körül
Georg Klett, Suhl, kai: 17,5 mm, h: 1205 mm
A szakállas puskák rövidebb és könnyebb fegyverek voltak, mint a muskéták. A XVI. és XVII. században a lövészek fegyverzetében volt megtalálható - ők lovas lövészek voltak más fegyverzettel és feladatokkal, mint a nehéz- (vértesek) és a könnyűlovasság (drago- nyosok).
Georg Klett (a csövön GK és lóherelevél jelölés) az ismert suhleni puskakészítő és fegyverkereskedő család (hasonlítsd össze az 50-51. számú képekkel) utóda volt. 1601- ben Adolf Von Fottorp hercegnek, 1622-ben pedig a szász hadseregnek szállított muskétákat.
56
....
Muskéta kanócos elsütő szerkezettel [60] 1630 körül
SGH monogram, kai: 18 mm, h: 1460 mm
A harmincéves háború idején (1618-1648) óriásira nőtt a katonai fegyverek iránti kereslet, így az egyes puskakészítők és egyes manufaktúrák már tömegesen állítottak elő fegyvert. A gyalogság fő lőfegyverei a kanócos muskéták voltak, melyek jellegzetes képviselője az itt bemutatott fegyver. A csövön SGH védjegy található, de a készítő ismeretlen. A XVII. században egész Európában tömegesen használtak hasonló fegyvereket. Készítését még nem szabályozták, de a cső hosszúsága általában 140-150 cm között mozgott, kalibere . S mm körül volt, a súlya pedig kereken 4,5 kg (a képen látható darab 4,6 kg-os). Egyszerűségük ellenére a muskéták jól képzett katonákat igényeltek, mert a lőpor közelében lévő izzó kanóc mozgása állandó fenyegetettséget okozott.
57
61
Egylövetű puska „alla romana" lakattal [61] 1630 körül
Giovanni Battista Francino, Brescia, kai: 18 mm, h: 1760 mm
A római lakatnál a külső kakas rugó felülről hat a kakassarokra, a tűzszerszám és a serpenyőfedél egy darabból áll (az ún. elemből), és további jellegzetes ismertetőjegyeket visel magán. Ezt a lakatszerkezetet a XVII. század első felétől a XIX. század elejéig alkalmazták egész Olaszországban, kisebb mértékben Spanyolországban és Portugáliában.
A Franzini (Franzino, Francino) puskakészítő család több tucat leszármazottja tevékenykedett a XVI-XIX. században Bresciában és Gardone Val Trompiában. A XVI. és XVII. században közülük öt mesternek volt Giovanni Battista az előneve. Az itt bemutatott fegyver készítője az 1601-ben vagy 1647-ben született mester volt. Sőt a fegyver akár a XVII. század második feléből is származhat.
Keréklakatos puska [62, 63] 1630 körül
Maximilian Wenger, Prága, kai: 14,5 mm, h: 1035 mm
A fegyver puskaagya fehér csonttal berakott (díszítőelemek, harcosok karddal és páncéllal). A keréklakat belső kakasrugója a lakatlemez mögött van, ami nem túl gyakori megoldás. A csövet a „MAX" betűkkel, egy kereszttel és „MW" kezdőbetűkkel jelölték meg. Maximilian Wenger munkájáról van szó, aki 1604-től II. Rudolf császári puskakészítője volt Prágában, pazar díszítésű és technikailag érdekes megoldású fegyverei az uralkodó fegyvertárában nagy számban kaptak helyt. II. Rudolf halála után is Prágában maradt, és csak 1638-ban költözött Bécsbe.
58
64
Keréklakatos puska [64, 65, 66] 1630
Daniel Sadeler és Hieronymus Borstorfer, München, kai: 13 mm, h: 1085 mm
Ez a csövén 1630-ra keltezett puska két müncheni fegyverkészítő mesteri tudásának próbája, akik a bajorországi VI. Alberchtnek dolgoztak. A fehér csontból, szaruból és nemes fákból készült, díszítőelemekkel végig berakott puskaagy Hieronymus Borstorfer munkája. 1598-ban lett mester Münchenben, és 1637-ig említik. A csövet, a zárat és a további fém részeket (montírozásnak hívják) Daniel Sadeler díszítette, kékes alapon aranyozott dombormű metszettel. Az 1603-1610 közti időszakban II. Rudolf császári udvarában dolgozott Prágában, 1610-ben Münchenbe költözött át, és 1632-ben itt halt meg pestisben. A két mester hasonló díszítésű fegyvere a bécsi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található.
65
• '.., ■
:
6661
■:m
§
WW mester és állatfejindák mestere, kai: 14 mm, h: 985 mm
Megközelítőleg az 1630-1660-as években dolgozott Ausztriában egy puskakészítő mester, akinek díszítőstílusát nem lehet összekeverni más mesterekével. Az általa készített puskaagyak teljes felső felülete indákkal díszített, melyeket állatképekkel egészített ki. Mindezidáig még nem sikerült a mester azonosítása, de jellemző díszítőelemei után a szakirodalom az „Allatfej indák mesterének" nevezi. Többtucatnyi munkája maradt fenn, főként keréklakatos golyóspuskák, és csekély számban másféle keréklakatos fegyverek (pisztolyok, karabélyok). Gyakran dolgozott együtt a bécsi Hans Faschang puskakészítővel éppúgy, mint más készítőkkel. A bemutatott fegyverpár csövén az ismeretlen puskakészítő WW monogramja és az 1630-as évszám olvasható. Az „Allatfej inda mesterre" jellemző bevágásokkal díszített puskaagy puskatusán fehér csontból készített minta látható, amely az e műhelyből származó sok más munkán is előfordul.
A cső és a lakatlemez is gazdagon díszített fekete alapon ezüst mintákkal, a kerékfedelén pedig áttört mintázatú kétfejű sas látható. A fegyverpár puskái nem teljesen azonosak, kis mértékben a díszítésük is különbözik. A lágyan elhajló kakasforma a fegyver egy későbbi változatánál is keletkezhetett. A műhely további munkáját mutatják a 70-71. számú képek.
Golyóspuska-pár keréklakatos elsütőszerkezettel [67, 68] 1630
6 7
62
68
Egy pár vízálló dupla lakatszerkezet [69] 1635 körül
Pierre Bergier, Grenable, h: 147 mm
A „vízálló lakatszerkezet" fogalom nem azt jelenti, hogy egy ilyen szerkezetű fegyverből a víz alatt is lehetett lőni. A szerkezetnek csupán a lőpor megnedvesedését kellett megakadályozni, valamint a fegyver esőben való használatát lehetővé tenni. A kova a lekapcsolható serpenyőfedélre rögzített, mely itt egyben kakasként is szolgál. Az ütőberendezés megfeszítésére szolgáló keréktengely nemcsak a lakatlemezen megy keresztül, hanem Kiemelkedik a fegyver bal oldalából. Ez a fajta megoldás más szerkezetekre is jellemző, főként a Franciaországból származóakra. Egy kevésbé gyakori eleme a speciálisan meghajlított kakasrugó. A kettős lakatszerkezet ritkábban fordul elő, mint az egyszerű változat.
Az itt bemutatott fegyver készítőjét, az órás és puskakészítő grenable-i Pierre Bergiert tekintik ezen szerkezet feltalálójának. XIII. Lajos francia király fegyvertárában a „vízben lövészethez" három Bergier puska és egy pisztolyzár volt, 1634 és 1635-ös keltezéssel. Vízálló lakatszerkezeteket más francia és német puskakészítők is gyártottak.
63
69
Keréklakatos puska [70, 71] valószínűleg 1631
Állatfej inda mester, kai: 14 mm, h: 1110 mm
„Állatfej inda mester" egy további munkája ez a fegyver (hasonlítsd össze a 67-68. számú képekkel). Nyélszorító pofáján aranyozott sárgaréz érme található (a képen nem ismerhető fel), melyen a király és a királyné kettős portréjának domborműve és „REX BOHE" felirat látható. A portré kétségtelenül III. Ferdinándot és hitvesét, a spanyolországi Mária Annát ábrázolja. Mivel a felirat a cseh király címét hangsúlyozza, így a fegyver az 1637 előtti időszakból származik, amikor Ferdinánd a cseh királyi rangot megkapta. A királynéval közös dupla portréról arra lehet következtetni, hogy ez a fegyver összefüggésben áll a király 1631-ben kötött esküvőjével, és valószínűleg nászajándék volt.
Sem a csövön, sem a lakatlemezen nem látható védjegy, így nem tudható, hogy „Állatfej inda mester" kivel együtt készítette ezt a keréklakatos puskát.
64
70
65
Pisztoly keréklakatos vízálló zárszerkezettel [72] 1650 körül
Suhl, kai: 13 mm, h: 620 mm
A keréklakatos vízálló pisztoly - mely francia eredetű találmány (lásd 69. számú kép) - csövén csak a készítés helye (SVL) és Suhl városának címerállata, a jérce látható. A keréktengely kiemelkedik a jobb oldalból, s mint ahogy ez a keréklakatos szerkezetnél (kivéve a francia változat) gyakori, a serpenyőfedél a könnyebb kézbentarthatóság érdekében egy hosszú hüvelykujjtámasszal van ellátva. A lakatlemezen megjelenő növényi- és madárdíszítések a holland eredetű fegyvereken alkalmazott dekorációs stílust képviselik.
A markolat bemetszésekkel és részcsavarokkal szerényen díszített, a réz markolatgombot egy áttört és gravírozott növénymotívum díszíti. Méretéből és kivitelezéséből arra lehet következtetni, hogy a XVII. század közepéről származó tipikus lovas pisztoly, feltehetőleg egy tiszté, aki felszerelte magát egy akkoriban új és divatos zárszerkezet típussal.
A szentpétervári Ermitázsban található egy hasonló pisztolypár vízálló keréklakatos szerkezettel, és hasonló díszítettségű lakatlemezzel, melyet 1652-ben Jákob Gsell puskakészítő készített Arzbergben. Bizonyos részletekben azonban különbözik az itt bemutatott fegyvertől, különösképp az elsütő berendezés balról való felhúzhatóságában.
72
66
73
Keréklakatos puska füstelvezetővel [73] 1640
Christian Baier, Becs
A XVII. század közepén néhány közép-európai puskakészítő (osztrák és cseh) füstéiveze- tős keréklakatos puskákat készített. Ennek kellett a lőpor elégésénél keletkezett füstöt magasan a fegyver fölött elvezetni, és ezáltal a lövész kilátását szabadon tartani. Ez valószínűleg nem praktikus és szükségtelen intézkedés volt, mert az egylövetű fegyvereknél a füst már azelőtt elszállt, mielőtt a fegyvert újra megtöltötték. Ezért csak elszórtan fordulnak elő füstelvezetős keréklakatosok.
Az itt bemutatott fegyver készítője Christian Baier 1611-ben született, és 1630-tól kezdve a bécsi császári udvar puskakészítője volt. Ezt a tisztséget 33 évig töltötte be, 1663-ban bekövetkezett haláláig. Udvari kézművesmester címének birtokában már azelőtt készíthetett fegyvereket, mielőtt 1662-ben a puskakészítők testületének mestere lett Bécsben.
Christian Baiert a bécsi Minorita templomban temették el. A sírlapján lévő felirat a császár szolgálatában eltöltött sokéves tevékenységére emlékeztet. III. Ferdinánd udvari fegyverkészítője is Baiers kortársa, a prágai Johenn Mendtel puskakészítő volt, aki szintén füstelvezetős keréklakatos fegyvereket készített.
A füstelvezető vízszintes helyzetben ráhajtható a csőre, így a lőport a serpenyőre lehet szórni. A magasan kiálló füstelvezető a fegyver szállításánál nehézséget okozott.
67
74
Golyóspuska skandináv zárszerkezettel [74] 1640 körül
IK mester, kai: 9 mm, h: 970 mm
A skandináv zárak szerkezete kívül van, egyetlen közös rugó van a kakashoz és az acélhoz. Csak a XVII. század második felében került az elsütő rugó a lakatlemez belső oldalára, és az acél is kapott néhány rugót (hasonlítsd össze a 124. számú képpel). A kakas formája alapján tovább osztályozhatóak a skandináv zárak svéd, norvég és balti osztályokba. A bemutatott puska csövébe „IK" monogramot véstek, a puskaagyat gyönggyel és gravírozott rézlemezzel díszítették. A tűzszerszám oldalra fordítható, ami a lövésre kész fegyvernél biztosítékot nyújtott a nemkívánatos elsülés ellen.
Négylövetű kovás lakatszerkezetű pisztoly [75, 76] 1645 körül
Hollandia, kai: 14 mm, h: 660 mm
Az aranyozott, emberfej formájú, sárgaréz markolatgombban végződő pisztolymarkolat, illetve a francia kovazárszerkezetek korai típusa a fegyver holland eredetére utalnak, az 1645-1650-es évekből. A készítők által meg nem jelölt pisztoly technikailag érdekes fegyver, melynek csövébe egymás mögé négy adag lőport és négy lövedéket lehetett tölteni. A serpenyőből a cső hosszában a gyújtólyuktól egy vékony csövecske vezetett előre az első adag lőportöltethez. Itt volt egyben a cső ellentétes oldalán lévő csövecske nyílása is, melyből a második és harmadik töltethez vezettek gyújtócsatornák. Az első három
68
75
lövést egyszerre adták le, rövid időközönként. Aztán ismét lőport kellett szórni a serpenyőre, a gyújtócsatorna hátsó részében az elzáró reteszt vissza kellett nyomni és a negyedik, az utolsó lőszert ki kellett lőni. Egyedülálló konstrukcióról van szó, mely azonban nyilvánvalóan sem teljesen megbízható, sem biztonságos nem volt.
76
_______
77
Keréklakatos puska [77] 1648
G. Zickh mester, kai: 13,5 mm, h: 1100 mm
A csövön egy ez idáig ismeretlen puskakészítő, G. ZICKH neve olvasható, akinek monogramja a zárszerkezetlapon is megtalálható. A csontos nyélbetétben a tőcsavarnál az 1648- as évszám és „AZ" monogram szerepel (díszítő vagy puskakészítő mester).
A nyél gravírozott fehér csonttal kirakott (díszítőelemek, vadak), felületének nagy része a recézések miatt érdes. A zárszerkezet technikai megoldása is érdekes. A kerék, majdnem teljesen eltakarva, a lakatlemez mögött van, ami a fegyver keletkezésének idején már gyakori volt. Az ütőberendezés megfeszítéséhez a kulcsot mégsem a keréktengelyre szerelték, hanem egy négyszögre a kerék mellett, ahol az erőt egy fogaskerék szerkezet vitte át a zárba. Ez a konstrukció kevésbé volt gyakori, mindenesetre különféle más fegyvereknél is előfordul (hasonlítsd össze a 121. számú képpel).
Golyóspuska pár keréklakatos szerkezettel [78] 1650
Martin Gummi, Kulmbach, kai: 11,5 mm, h: 1262 mm
A Prenzlan in Brandenburg-ból származó Martin Gummit 1628-tól említik a bajorországi Kulmbachban, és itt is halt meg 1651-ben. Fiai közül három is puskakészítőként tevékenykedett Kulmbachban. A puskapár, melyek csövén a védjegye és az 1650-es évszám olvasható, a mester legutolsó munkái közé tartozik. A puskaagy díszítő bevágásokkal
70
díszített, a zárat és a felszerelést rézből készítették. Aranyozott, bevágott és gravírozott alakok és állatmotívumok, Szent György sárkány elleni harcának egy jelenete és egyebek ékesítik.
72
Keréklakatos puska [79, 80] 1650
MK (?) mester, kai: 13 mm, h: 1062 mm
A lakatlemezen lévő kerék és a felszerelés díszkarcolatú aranyozott rézből készült. A legjobban díszített elem a puskaagy. A puskaagy dekorációjához csontot, szarut, gyöngyöt, rezet, nemes fákat és más anyagokat használtak, csak kivételes esetekben rakták ki tek- nősbékapáncéllal a teljes fanyelet.
Sajnos nehezen olvasható a mesteri védjegy a csövön, mely egy páncélt ábrázol „MK" (MH?) monogrammal egy ugró állat fölött (ló, szarvas?). Egy hasonló védjegy MK berakással azokról a fegyverekről ismert, melyek 1667-1669 közt készültek Augsburgban. MH monogramú védjegyet használt Michael Haas, akit a sváb Gmündben említenek 1635-től 1704-es haláláig. Mindkét esetben hasonló, de semmi esetre sem egyforma mesteri védjegyekről van szó, és a két mester egyike sem készítette a képen bemutatott fegyvert.
Egy hasonló keréklakatos és teknősbékapáncél nyelű puskát készített 1652-ben Matthäus Mainz puskakészítő Linzben. Hasonló a felszerelés díszítése, beleértve a kakasnál lévő reteszbe gravírozott vadászjelenetet (más motívumokkal). Sem Matthäus Mätlnak, sem a más vezetéknevű rokonainak nem tulajdoníthatjuk az itt bemutatott fegyvert, csak a keletkezési ideje lehet közel azonos a teknősbékapáncél-nyelű fegyverével.
Keréklakatos pisztoly [81] 1640 körül
kai: 12 mm, h: 725 mm
A mester által meg nem jelölt fegyver a harmincéves háború (1618-1648) utolsó éveinek tipikus lovas fegyvere. Hasonló katonai fegyvereket használtak akkoriban egész Európában, súlya általában 1100-1200 g (itt 1150 g) volt, a kalibere lehetett kicsit nagyobb is, a hossza ellenben inkább kisebb, mint az itt bemutatott példánynak.
81
73
Puska vízálló keréklakatos zárszerkezettel [82, 83] 1650 körül
kai: 16 mm, h: 1565 mm
A hosszú és nehéz fegyvert egy vízálló keréklakatos zárral látták el, mely francia eredetű találmány (hasonlítsd össze a 69. és 72. számú képekkel), de Közép-Európában is elterjedt. Az elsütő szerkezetet balról kell felhúzni, ami a francia keréklakatos zárakra jellemző, de a német vízálló záraknál is előfordul. A legvalószínűbb, hogy Közép-Európából82
74
származik az itt bemutatott védjegy és keltezés nélküli darab. A lakatlemez díszítő stílusa inkább régebbi időszakra utal, azonban a vízálló keréklakatos zárak ebben a formában legkorábban 1640 körül bukkannak fel Közép-Európában. A rugó U alakú (ellentétben a francia példányok spirálrugóival). A kakas, ami egyben a serpenyőfedél is, fekvő oroszlán alakú.
Csinka [84, 85] 2650 körül
Szilézia, kai: 8 mm, h: 1170 mm
A Csinka (Tesching-nek is hívják) könnyű vadászfegyver, neve Tésin város nevéből (németül: Teschen) ered. A XVI. század végétől kezdve az egész XVII. században Sziléziában és másutt is gyártották. Külső szerkezetű keréklakatos zárral vannak ellátva (az elsütő rugó nincs elrejtve a lakatlemez mögé), ami ebben az időben kezdett elavulni, és más fegyvertípusoknál már elrejtett keréklakatos zár formája volt. Ennél azonban mégis kötelező volt amiatt, hogy a könnyű, vékony puskaagyhoz erősen meghajlított nyak tartozott, melybe a zárszerkezetet nem lehetett beledolgozni.
Emellet (keréklakatos zár változat és a tipikus nyélforma) a Csinkák kitűnnek még a puskaagy gazdag díszítettségével is, melyet alakokat és állatmotívumokat ábrázoló csontintarziákkal díszítettek, de gyakran használtak gyöngyöt és rezet is a díszítményhez. A Csinka csövének vontcsövű furata van. Más korabeli fegyverekhez hasonlítva a Csinka súlya kisebb, és szokatlanul kicsi a kalibere (6,5-9 mm). A Csinkát fegyverként madárvadá-
75
84
szatra tekintették alkalmasnak csekély súlya miatt, és a sok dísz is arra utalt, hogy ez inkább hölgyeknek való fegyver.
Pisztolypár keréklakatos zárral [86, 87] 1650 körül
Pavel Kalivoda, Tésin, kai: 13 mm, h: 700 mm és 695 mm
A nyelek díszítése fehér csonttal gazdagon berakott - alkalmanként gyönggyel és agancscsal is - a különböző díszítőelemekben éppúgy, mint az alak- és állatmotívumokban a „sziléziai stílus" elnevezést kapta. Főként Csinkán látható (84-85. számú képek), de más fegyvereken (golyóspuska, pisztoly, kombinált fegyver) is fellelhető, melyek a XVII. szá-
zadban ezen a vidéken készültek. Példa rá ez a pisztolypár - csekély hosszúságbeli különbséggel - melynek csövét PK-val jelölték meg, ami egy teseni puskakészítő, Pavel Kalivoda által használt jelzés. A keréklakatos zár kakasának hüvelykujjemelő nélküli formája inkább a XVII. század első felére utal, azonban Pavel Kalivoda csak 1650-től lett Teschen polgára és ottani puskakészítő mester (1662-ben céhvezető volt). A pisztolycsöveket belevésett indadíszekkel és egy aranyozás maradványaival díszítették.
Kovás lakatszerkezetes pisztoly [88] 1650 körül
kai: 14 mm, h: 605 mm
A XVII. század elején Franciaországban szerkesztett keréklakatos zárszerkezet (hasonlítsd össze az 57. számú képpel) az évszázad első felében főként Nyugat-Európában (Franciaország, Hollandia) terjedt el sikeresen. Valószínűleg a pisztolyok is innen származnak (Észak-Franciaország?), melyek vas részei (cső, lakatlemez és belső alkatrészek) dombormetszetekkel díszítettek. A díszítésben túlnyomórészt korabeli csatajelenetek - a cső lovasokat, zászlóhordozókat és gyalogos lándzsavivőket mutat egy városkapu előtt -, a markolatgombon pedig egy tábor látható. A minta továbbá háborústrófeákból, virágdíszekből és egyebekből áll. A lakatlemezen egy ókori harcos szúrja le magát saját kardjával, és a kakas sarkán lévő női fejjel együtt akár Antonius és Cleopátra megjelenítői is lehetnek. A túlsúlyban lévő háborús jelenetek arra utalnak, hogy valószínűleg tiszti fegyverről van szó.
88
78
Kétcsövű kovás lakatszerkezetű pisztolypár [89, 90] 1650 körül
Guilielmus De la Pierre, Maastricht, kai: 11 mm, h: 550 mm
A pisztolynak egymásra helyezett csövei vannak, a cső kioldásához kellő kulcs a kakaskengyel előtt található. Mindkét fegyvernek csak egy kakasa, de minden csőnek saját serpenyője és acélja van. A markolatgombot az ellenfele fölött álló lovag dombormetszete ékesíti - az egyik fegyveren elölnézetben, a másikon pedig hátulnézetben.A pisztolyokat Guilielmus De la Pierre készítette, akit 1643-tól említenek Maastrichtban, ahol 1667-ben halt meg. Az általa készített díszfegyvereket a svéd Skokloster kastélyban őrzik.Már 1651-ben ott voltak, amikor is a kastély leltári jegyzékére úgy kerültek, mint „brazil fa" nyelűek.
Pisztolypár orosz kovás lakatszerkezettel [91] 1650 körül
Fjodor (?) mester, Moszkva
A francia kovás lakatszerkezet általános elterjedése előtt különböző területeken helyi kovás lakatszerkezet-változatokat alkalmaztak. Ezek egyike az orosz zár is, melyre hatással volt a régebbi holland zártípus. Az orosz kovás lakatszerkezet típusú pisztolypárt a XVII. század közepén készítették Moszkvában, a Kreml-fegy ver tárának műhelyeiben. A lakatlemezek egyikén FDR iniciálé van, ami valószínűleg a mester (Fjodor?) nevét jelöli, aki a fegyvert készítette. A markolatgombokba egy feliratot véstek, ami közli, hogy a pisztolyok Alexander Bogdanowitsch Mussin-Puschkin tulajdonát képezik, aki Alexander Michailowitsch cár szolgálatában állt. A fegyverek gazdagon díszítettek bevágásokkal, vésésekkel és aranyozással.
Kétcsövű, hatlövetű kovás lakatszerkezetű pisztoly [92] 1650
Johann Paul Klett, Salzburg, kai: 12 mm, h: 370 mm
Az elöltöltős puskák hosszadalmas megtöltése arra kényszerítette a puskakészítőket, hogy többlövetű fegyverek szerkezetei után kutassanak a nagyobb tüzelési sebesség elérése céljából. Az egyik megoldási javaslat abból állt, hogy egy csőbe több töltetet lehet egymás mögé behelyezni (hasonlítsd össze a 75. és 76. számú képekkel). A legrégebbi fegyver, melynél a több gyújtócsatorna a serpenyőbe torkollik, egy olaszországi keréklakatos puska, ami 1580 körűiről származik.
80
92
Az itt bemutatott pisztolyok mindegyik csövében három gyújtólyuk van, melyek közül mindkét hátsó elzárható reteszű. Egyiket a másik után, tehát az első, a második és a harmadik golyót kilőtték, és a cső elfordításai után (melyet az emelő megnyomásával a kakas előtt kioldottak, ami itt mindenesetre hiányzik) hasonló módon három töltetet eltüzeltek a második csőből is. Minden lövés előtt újra lőport kellett szórni a serpenyőre, amit az acélban lévő kis lőportartó gyorsított.
A lakatlemezen Johann Paul Klett jelölése látható, a csövek pedig „Kletten AO 1650"- nel vannak megjelölve. A Kiettek Suhlban tevékenykedtek (hasonlítsd össze az 50-51. és az 59. számú képekkel), de miután a horvátok kifosztották, és 1634-es tűzvész jelentősen lerombolta a várost, Johann Paul Klett a négy fiával együtt 1636-ban Salzburgba költözött át, ahol az érseknek dolgozott. A „Kletten" elnevezést csak 1645-1650 közt használta Johann Paul a fiaival együtt. A Klettekre jellemző volt a zárba és további fegyverrészekbe gravírozott virágminta. A salzburgi Kiettek különféle hátultöltős és ismétlő puskák készítésével váltak híressé, koruk legjelentősebb mesterei, és azon első osztrák puskakészítők közé tartoztak, akik francia kovás lakatszerkezetű fegyvereket készítettek.
A golyók és a lőpor elrendezése a csőben
Lőportartó az acélnál és függőlegesen mozgó retesz a lakatlemezen
81
82
3. fejezet Az 1650 és 1820 közti időszak
A XVII. század közepétől túlsúlyba kerültek a kovás lakatszerkezetes fegyverek. Nyugat és Dél-Európában domináltak, és csupán a közép-európai térségben (Németország, Ausztria,Csehország) tartott még a keréklakatos zárszerkezet népszerűsége, mely a vadász- és célpuskák körében mélyen átnyúlt a XVIII. század második felébe. De itt is megkezdődött a csa- pózáras és kovás lakatszerkezetes fegyverek egyre erősödő térhódítása. Majdnem mindenütt elterjedt a francia zárszerkezet, még ha néhány, különösen dél-európai térségben továbbra is helyi kovás lakatszerkezet változatot alkalmaztak (zár alia catalana, alia fioren tina és hasonlóak).
A civil fegyvereknél végleg eltűnt a kanócos és taplós zár, míg a katonai fegyvereknél a XVII. század végéig kitartott a kanócos zárszerkezet. A katonaságnál a lovas fegyverekhez használták a keréklakatos zárat, a XVII. század második felében szórványos kísérletek történtek a célból, hogy ezt a szerkezetet a gyalogsági fegyvereknél is alkalmazzák. A nagyobb sorozatban készített katonai fegyverek szabályozottak voltak, és modell-leírást is tartalmaztak. A gyalogsági fegyverek mellett másféle fegyvertípus változatok (lovassági, tüzérségi stb.), illetve különböző speciális fegyverek (muskéták, gránátvetők) keletkeztek.
A vadászfegyverek körében is különböző fegyvertípusok készültek az eltérő vadászati módoknak megfelelően (golyós puskák és sörétes puskák, hosszú csövű kocsipuskák, rövid fegyverek az aljnövényzetben való vadászathoz, és hasonlóak). A korábbinál gyakoribban történtek kísérletek különböző típusú hátultöltős puskák, sőt ismétlőfegyverek konstruálására. Ezeknek a fegyvereknek nemcsak az előállítása volt lényegesen drágább, de kevésbé is voltak megbízhatóak, így a lőfegyverek között továbbra is az egylövetű elöltöltősek maradtak túlsúlyban. Amíg kétcsövű vadászfegyvereket készítettek, addig a csöveket egymásra tették, és csak a XVIII. század végétől kezdve jelentek meg az első olyan fegyverek, melyeken a két cső egymás mellett volt. A keréklakatos zár teljesen felváltotta a kovás lakatszerkezetet a pisztolyoknál is, illetve a hosszú csövű lovas pisztolyoktól a rövid csövű zsebpisztolyokig. A XVIII. század utolsó harmadától kezdve speciális párbajpisztolyok jelennek meg, mégpedig a nemesi viadalok növekvő számával összefüggésben, melyeken a párbajtőr és a kard helyett egyre inkább a pisztolyt használták. így a pisztolypárbajban mindkét ellenfélnek egyforma esélye volt, míg a „fényes fegyverekkel" való csatában a nagyobb, hosszabb karú párbajozó előnyben volt. További speciális fegyverek is készültek, mint például a rövid nyelű kocsipuskák olyan célból, hogy a kocsi szűk terében is könnyen kézben lehessen tartani őket. A tromblone - melyeket espingolának is neveztek - fegyverek jellemzője a trombita- szérűén bővülő nyílás. Ezeket nagyobb számú támadók ellen egyszerre használták. Ez utóbbiakat nemcsak a börtönőrök alkalmazták, hanem postakocsik védelmére is rablótámadások ellen; éppúgy, mint a várszegély-védelem fegyverzetében megjelentek, és a hadiflotta első sorában is bevetésre kerültek.
Mintázat egylövetű, alla fiorentina zárás fegyver csövén (93) (lásd a 201. számú fegyvert)
4-
vadász (kovás lakatszerkezetes fegyver) 1725 körül
83
A nagyobb sorozatú katonai fegyverek készítésére néhány manufaktúra alakult, ellenben az egyéni kézműves lőfegyvergyártás alig változott. Már a reneszánsz idején is keletkeztek egész felületükön díszített luxusfegyverek, és a barokk is vonzódott a gazdag díszítettséghez. Számtalan fegyvernél nemcsak a fő részek (cső, zár, puskaagy) vannak díszítve különböző technikával (vésés, bevágás, berakás, aranyozás és egyéb), hanem a felszerelés is (puskaagykupak, kakas kengyel stb.). A XVII. század közepétől gyakori a fegyvereket a készítő teljes nevével és a készítés helyével megjelölni, ami nem azt jelenti, hogy nem voltak jelöletlen, mégis nagyon értékes példányok.
angol gyalogos 1780 körül
84
95
Keréklakatos puska [94, 95] 2652
Michael Gull, Bécs, kai: 12.5 mm, h: 1050 mm
A XVII. század közepén már gyakori volt, hogy a fegyvereket készítőjük teljes nevével jelölték meg. Az itt bemutatott fegyver csövén szerepel ugyan egy mesteri védjegy (MG betűk egy kakassal), de a puskakészítő, MICHAEL GULL teljes neve és az 1651-es évszám is. A lakatlemez a keréktengely körül áttört, és egy koronás kétfejű sas bevésett szimbólumával díszített; a puskaagy gravírozott csonttal berakott, a nyílszorító pofán egy legelő szarvas képe látható.
Michael Gull 1647-ben lett mester Bécsben, 1650-től pedig a város polgára (1679-ben halt meg). A képen látható fegyver tehát a mester korai munkái közé tartozik, aki később híres puskakészítő lett, és dolgozott a császári udvarnak is. Keze munkáiból gazdagon díszített, elefántcsont nyelű puskák maradtak fenn, de technikailag érdekes hátultöltős, betehető töltényhüvelyes puskák is, billenő závárral (lásd a 49 .számú képet a rendszerhez) és billenő csővel is. A képen látható fegyver is, lakatlemezen a császári sassal az udvari szállítmányok közé tartozhat.
85
96
Muskéta kanócos elsütő szerkezettel [96] 1657
Bécsújhely, kai: 20 mm, h: 1480 mm
A kova és keréklakatos zárak idején a kanócos muskéták technikailag visszamaradottak voltak, de az egyszerűbb szerkezetű darabok a XVII. század végéig kitartottak a seregekben. Az elődökkel szemben (lásd 34. és 60. számú kép) ezek mindenesetre néhány részletben jobbak voltak - javítottak a puskaagy formáján, és az elsütőbillentyű-kengyel meg- formázásán. Ezen fegyverek pontosabb idő- és helybeli besorolása mégsem egyszerű, az itt bemutatott példánynál is csak a csövön lévő feliratból lehetséges: Bécsújhely 1657. Tehát a Habsburg hadsereg egyik fegyveréről van szó, a harmincéves háború végéről.
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [97] 1660 körül
Lamotte, Saint-Étienne, kai: 14 mm, h: 568 mm
A pisztoly a díszítési stílusában és felhasznált katonai motívumaiban a 88. számú fegyverre emlékeztet. A kovás lakatszerkezet formája (kakas, lakatlemez), illetve további részei azonban azt bizonyítják, hogy a fegyver valamivel fiatalabb. A cső hátsó részét egy dom- bormetszettel díszítették, melyen egy lovascsoport látható XVII. század közepéről származó fegyverzetben. A markolatgombon szobrászi módon kifaragott lovasok és gyalogság látható.
A lakatlemez LAMOTTE felirattal van megjelölve. A Lamottok egy népes puskakészítő család tagjai voltak, akik a XVIII. században és a XIX. század első negyedében Saint- Etienne-ben tevékenykedtek. A legöregebb ismert puskakészítő Jean Baptiste Lamotte volt, akit kb. 1680-től 1730-ig említenek, de az itt bemutatott fegyver kétségtelenül régebbi. Vagy az apja munkájáról van szó, vagy egy másik, eddig még ismeretlen mester munkájáról.
86
97
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [98] 1660 körül
kai: 13 mm, h: 645 mm
Ez a közép-európai eredetű fegyver ugyanabból az időből származik, mint az előző francia példány, melytől azonban szerkezetében és díszítési stílusában is lényegesen eltér. A kovás lakatszerkezet régebbi típusú, mint a francia pisztolyé, és a rézből készült lakatlemeznek a keréklakatos zárszerkezetes fegyverekéhez hasonló formája van. A lakatlemezre egy tájban álló házat (várat?) gravíroztak, ugyanez a motívum tér vissza a elsütő billentyű-kengyelen is.
A puskaagy növénydíszítéssel, emberi alakokkal, állatokkal és torzarcokkal díszített, fehér csonttal és gyönggyel berakott, a bal oldalon egy babérkoszorús férfifejet ábrázoló gyöngymedál van. A felszerelés rézből készült. A díszítése a „sziléziai stílushoz" hason-
98
lít, így a fegyver erről a vidékről származhat. A Nyugat-Európában már gyakori kőzárszerkezetek Közép-Európában csak a XVII. században kezdenek erőteljesebben elterjedni.
Pisztolypár vízálló keréklakatos zárszerkezettel [99] 1660 körül
kai: 14 mm, h: 625 mm
A vízálló keréklakatos zárszerkezetű pisztolypár egy további bizonyíték arra, hogy ezt a rendszert a XVII. század közepén bizonyos mértékben kedvelték (hasonlítsd össze a 69., 72., 82-83. számú képekkel). A lakatlemez begravírozott virágmintákkal díszített, az aranyozott markolatgombokon csatajelenetek láthatóak. A rendszer megfeszítésére szolgáló keréktengely a jobb oldalon található, mint általában.
A pisztolycsövekbe három különböző védjegy van beütve - egy keresztgerenda által kettéosztott pajzson lévő DD monogram egy másik pisztolyról is ismert, melyet egy 1680 körül készült német munkának tekintenek. Egy másik, eddig még ismeretlen védjegy IWN betűkből áll, a harmadik védjegy pedig nehezen olvasható. A díszítési stílusa néhány nyugat-európai munkáéhoz közelít, de a pisztolyok inkább közép-európai eredetűek lehetnek (Németország?).
99
100
Pisztolypár kovás lakatszerkezettel [100] 1660 körül
Leonard Clenter, Maastricht, kai: 13 mm, h: 485 mm
Az elefántcsontot, mint értékes nyersanyagot gyakran használták luxusfegyverek díszítésére. Az egészében elefántcsontból készült nyelű pisztolyok holland specialitások, melyeket a XVII. század közepén Maastrichtban és környékén készítettek. Az elefántcsont ugyan drága volt, de előnyös a keménysége és a könnyű megmunkálttátósága miatt.
A holland elefántcsont-pisztolyoknál a markolat legtöbbször egy férfifejben végződik, némelyeknél egy állatfejben. Kereken tíz féle változat létezik, leggyakrabban egy sisakos férfifej fordul elő a markolatvégeken. További motívumok a turbános törökfej, lengyel huszársapkás vagy babérlevél-koszorús fej, Herkules-fej és a kétarcú Janusfej. A ma ismert, összesen száz fennmaradt pisztolynak ezen fajtái túlnyomórészt kőzárszerkezettel ismertek (kereken 15 példány a keréklakatos zárszerkezetű). Ezek luxusfegyverek, melyek ajándékként szolgáltak a magasabb rangú tiszteknek és más jelentős személyiségeknek.
Maastrichtban az ilyen pisztolyokat készítő puskakészítők közé tartozik többek között Jacob Kosters, Charles Farbi, Johan Louroux és Leonard Clenter. Clenter, akit olykor Cloeter, Klenter, Cluijtter vagy Kluter-nek is írnak, valószínűleg Lüttichből származott, és Maastrichban dolgozott megközelítőleg az 1660-1700-as években.
89
10190
102
Tromblone keréklakatos zárszerkezettel [101, 102] 1600 körül
Hollandia,, kai: 43 mm (nyílás), h: 835 mm
A tromblone lőfegyverek általában karabélyok vagy pisztolyok, melyeknek tölcsér alakú, megnövelt csőnyílásuk van. Nagyobb számú apró golyókkal (általában 12-15) vagy nagyobb sörétszemekkel töltötték meg, és rövid távolságra sütötték el olyan helyzetekben, melyekben egy lövéssel több támadót kellett ártalmatlanná tenni.
A kiszélesített csőnyílásnak azt a célt kellett szolgálnia, hogy a lövések lehetőleg messze szóródjanak (ez az elképzelés azonban tévedés volt).
A tromblone a XVI. században kezdenek elterjedni (már 1566-ból is van utalás rá), és a XIX. századig gyártják őket. Keletkezési helyüknek Hollandiát tekintjük, ami azonban nem bizonyított. A tromblone hatótávolsága nem volt nagy. Postakocsik védelmére használták, melyeket a sűrű erdőben vagy egyéb beláthatatlan vidékeken támadások fenyegettek. Börtönőrök és banki őrszemélyzet hordta. A fegyveres erőknél — főként a tengerészeinél - is hivatalosan bevezetett fegyver volt. A karabély tromblone csöve általában 75 és 100 cm közötti, a nyílását 30-70 mm-re szélesítették, a leggyakoribb méret 45 mm körül ingadozik.
A képen látható fegyver puskaagyába belegravírozott állatfejű virágdíszek jellemzőek Hollandiára.
91
103
Skót pisztolypár [103, 104] 1662
kai: 16 mm, h: 600 mm
A XVII. század elejétől a XIX. századig Skóciában készített pisztolyok olyan ismertetőjegyek sorát viselik magukon, amelyek megkülönböztetik a többi európai fegyvertől. Ezek általában skót kovás lakatszerkezet változattal, belső ütőrugóval, szétválasztott tűzszer- számmal, serpenyőfedéllel és bekerekített oldalú serpenyőpajzzsal voltak ellátva. A pisztolyok tiszta fém fegyverek övkampóval, nincsen elsütőbillentyű-kengyelük, a markolat a kevés jellemző változat egyikében végződik - itt a képen „kosszarvban". Máshol a markolatnak golyó vagy citrom, szív vagy fecskefarok formája van. A páronként készített fegyvereknek mindig az ellentétes oldalon van a zárszerkezetük.
E jellemző vonások legtöbbjéből adódik a fegyver használási módja. A skót highlande- rek - híres harcosok - egyszerre használták mindkét fegyvert, egyiket a jobb, másikat a bal kezükben. Emiatt volt a pisztolyok zárszerkezete ellentétes oldalon. Gyalogosan harcoltak, s az övkampó azért kellet, hogy a nadrágszíj mögé be tudják akasztani (a lovasok egy nyeregtokban tartották a fegyverüket). Lövés után a pisztolyok ütőfegyverként szolgáltak, és ebben az esetben a vasmarkolat előnyösebb volt, mint a fa.
A képen bemutatott pisztolyokat nem jelölte meg a készítőjük, a kerek serpenyő fémlemezbe 1662-t gravíroztak. A glasgowi „The Burell Collection" egyik nagyon hasonló pisztolyának serpenyő fémlemezét 1649-re keltezték, és a származását „valószínűleg Aber- deen"-nel határozták meg. Egy másik hasonló példány az 1662-es évszámot viseli, ami abból ered, hogy hosszú időn keresztül ugyanazok vagy hasonló fegyverek készültek változtatás nélkül.
92
93
Keréklakatos zárszerkezetű puska [105] 1663
Johann (?) Gsell, Arzberg, kai: 13,5 mm, h: 1185 mm
A lakatlemezre, a kerékfedélre és a kakasra virágmintákat gravíroztak. A csövet növénymintákkal és állatmotívumokkal gravírozott fehér csontlapocskákkal rakták ki, egy szarvasmetszet díszíti a puskatus ovális csontberakásait. A csövön lévő nehezen olvasható jelzésből felismerhető a puskakészítő vezetékneve (GSELL), de a keresztneve nem igazán. A keletkezési hely ARTZBERG, és a keletkezés ideje, 1663 is kivehető.
Gsellék soktagú puskakészítő család voltak, akik a bajorországi Arzbergben laktak, s a XVII-XVIII. században családjukban 17 puskakészítő dolgozott. A képen látható 1663-ból származó puskát Georg Gsell (élt 1598-1675), Jacob Gsell (élt 1628-1665) vagy Johann Gsell (élt 1610-1669) készíthette.
Ez utóbbi 1668-ban Svájcba költözött, de előtte Arzbergben dolgozott, így tehát lehet, hogy e fegyver készítője. Annál inkább, mivel ma a fegyver ugyanabban a gyűjteményben található, mint az a különleges üvegcsövű vadászpuska (lásd 107-108. számú kép), melyet Johann Gsell új munkaadójának készített Schleizben.
94
Keréklakatos zárszerkezetű puska [106] 1665
Adam Brandt, Prag
A lőfegyvereket leggyakrabban metszetekkel és bevágásokkal díszítették, más díszítőtechnikákat is alkalmaztak, de festések csak kivételes esetekben fordulnak elő. A képen látható fegyver puskaagyának dombormetszetei zöldre színezett növénymotívumokat, sárga és piros virágokat, színes szarvasokat és agancsokat mutatnak. A zárszerkezetlap egy kútnál álló alakcsoporttal és a háttérben álló várral díszített. A lakatlemezen található a készítő neve - ADAM BRANDT ami a csövön is szerepel az előállítás helyével (Prága) és az 1665-ös évszámmal együtt.
A fegyver Kounic herceg egykori fegyvertárából származik, és a puskakészítő Adam Brandt legrégebbi ismert munkája, akinek nevét Brandnak, Prantnak is írják. Ausztriából ment Prágába, és 1668-ban lett a prágai Kleinseite polgára. Ugyanebben az évben feleségül vette Martin Kogler puskakészítő özvegyét (a tanú egy másik kleinseite-i puskakészítő, Thomas Freimeniger volt). 1670-1677 között négy gyermekük született - két fiú és két lány. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor halt meg, de 1696-ban már nem élt, mikor elárvult lánya hozzáment Peter Paul Heffele puskakészítőhöz (az ő fegyvere látható a 154. számú képen).
Adam Brandt minden megmaradt munkája remek darab. Ma a müncheni vadászmúzeum, a drezdai fegyvertár, a prágai katonai múzeumban és különböző cseh kastélyban őrzik őket. Túlnyomórészt keréklakatos zárszerkezetű golyóspuskák, de még egy festéssel díszített fegyver nincs köztük.
106
95
Keréklakatos zárszerkezetű puska [107,108] 1667-1668
Johann Gsell, Schleiz, kai: 11 mm, h: 805 mm
Az Arzbergből származó puskakészítő Johann Gsell rövid nyelű golyós puskája (hasonlítsd össze a 105. számú képpel) ritkaságnak számító fegyver, melynek normál csövét egy üvegcső veszi körbe. E megoldás magyarázata az üvegbe vésett terjedelmes szövegből108
96
tudható meg: Ez a találmány onnan ered, hogy őkegyelmessége nagyságos Albert von Schwarzburg és Hochstein grófja a schmachenbuchi vadászkastélyában egyszer azt kérdezte tőlem nevetve, hogy lehet-e üveggel lőni. Ezt alaposan fontolóra véve készítettem el azt, ami itt szemmel látható. Ez az egyetlen üveg, amivel valaha is lőttek. A feliraton 1667 Schleiz szerepel, a csőgyűrűkön a készítő neve mellett 1668 szerepel. Johann Gsell ebben az évben költözött Arzbergből Schleizbe, de egy év múlva meg is halt.
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [109] 1670 körül
Lazarino Cominazzo és Pietro Fiorentino, Brescia, kai: 15 mm, h: 440 mm
A LAZARINO COMINAZZO-val jelölt cső a híres bresciai puskakészítő család, a Comi- nazzok munkája, akik ebben a városban több generáción keresztül puska- és pisztolycsöveket készítettek. A zárszerkezetlapot Pietro Fiorentino nevével jelölték meg, mely számos fegyveren feltűnik, melyeket eddig írásos forrásokban még nem lehetett felfedezni.
A cső elöl hengeres, hátsó részén pedig szögletes, ami az olasz gyártmányokra volt jellemző, és Olaszországból terjedt el más területeken is. A cső díszítésén álarcvágások, az első részén tetőformájú rovátkák láthatóak. A pisztolynak Olaszországra jellemző díszítése van, a vasfelszerelést gazdagon áttört növénydíszítések, víziszörny fejek, sárkányok és hasonlóak ékesítik.
97
110
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [110] 1670 körül
Lazarino Cominazzo és Giovanni Maria Boni, Brescia, kai: 12 mm, h: 570 mm
Az előző fegyverhez hasonlóan ez a pisztoly is a XVII. század második felének tipikus gyártmánya. A vasból készült felszerelés, mely a puskaagy nagyobb részét befedi - a máshol készített fegyverekhez hasonlóan - növénymotívumokkal, delfinfejekkel és egy szárnyas sárkánnyal díszített. E darab felszerelése nem áttört, hanem metszett bevágásokkal ékesített. A pisztoly bal oldalán van egy övkampó. Az elöl hengeres, hátul szögletes csövet ismét LAZARINO COMINAZZO-val jelölték meg, a lakatlemezen, egy tölténytáskán Giova (Maria) Boni jelzés van. Giovanni Maria Boni (Bono is) 1629-ben született, és 1664- ben Bresciaban említik. Ez idáig mindössze négy általa megjelölt pisztolyt ismerünk.
Kétlövetű fegyver keréklakatos zárszerkezettel [111,112] 1674
Domenico Bonomino és Filippo Spinonoe, Brescia, kai: 14 mm, h: 1340 mm
A kovás lakatszerkezetű pisztolyok után (lásd 75-76. és 92. számú képek) ez a hasonló rendszerű fegyver további példája azoknak a fegyvereknek, melyek csövébe egymás mögé egyszerre több töltetet is tettek (itt kettőt). A lakatlemezen két serpenyő van egymás fölött. Az első lövés elsütésére a felső serpenyőben lévő, ferdén előremutató gyújtókanóc szolgált. A második lövés után a kakas megfeszítésével a felső serpenyő automatikusan oldalra tolódott, és szabaddá tette az alsó serpenyőt, ami egy másik gyújtókanóc révén a hátsó töltettel volt összekötve.
A cső teljes hosszában gravírozott motívumokkal díszített és DOMENICO BONOMI- NO-val jelölt; egy olyan jelöléssel, ami az 1640-1700 közti időszakban számos fegyveren előfordult, és feltehetőleg több mesteré. (Az írásos forrásokban a XVII. század második felében több készítő vagy fegyverkereskedő is szerepel ezen a néven). A teljes puskaagy
98
növény- és állatmintákkal gravírozott, és áttört rézlemezekkel berakott, a puskaagy alsó részén egy sas és egy FILIPPUS SPIONONUS FECIT 1674 feliratú szalagdíszítés van. Filippo Spinone egy puskakészítő mester és dekoratőr volt, aki a fegyverekre latinul véste nevét. Az itt bemutatott fegyveren kívül csupán két általa készített pisztolypárt ismerünk. Ezek közül az egyiket - hasonló díszítési stílusban a londoni Victoria és Altért Múzeumban őrzik.
112
113
Keréklakatos zárszerkezetű puska [113] 2675
Nicolaus Jahns, Osterwick, kai: 14,5 mm, h: 835 mm
A rövid nyelű keréklakatos zárszerkezetű puska a sűrű aljnövényzetben és rosszul járható vidékeken való vadászatokhoz, illetve postakocsik védelmére szolgált, ahol a korlátozott lehetőségek szintén rövid nyelű fegyvert igényeltek a könnyebb kezelhetőség miatt.
A fegyver csak szerényen díszített. A csövet az 1675-ös évszámmal és egy eddig ismeretlen puskakészítő mester védjegyével jelölték meg, aki nagy valószínűséggel a vesztfáliai Osterwickben dolgozott.
Keréklakatos zárszerkezetű puska [114,115] 1680
kai: 12,5 mm, h: 1130 mm
A csövön az 1680-as évszám szerepel, de ennek a gazdagon díszített fegyvernek sem a csövén, sem a lakatlemezén nincs feltűntetve készítőjének neve. A keréklakatos zárszerkezetnek már olyan formája van, mint a XVIII. századi közép-európai fegyverekének. A kerék a lakatlemez mögött van teljesen elrejtve, a kakasnak hosszú hüvelykujj emelője van, és oldalról egy díszes lapocska takarja. A lakatlemezre egy vadászjelenetet gravíroztak.
A puskaagy gravírozott, fehér csonttal gazdagon berakott. Ez a díszítési stílus, ami az előző időszakokban olyan kedvelt volt, a XVII. századtól kezdve kezd háttérbe szorulni, és később csak csekély számban fordul elő. A puskaagy díszítésében a háborús jelenetek vannak túlsúlyban.
A fegyveren egyértelműen felismerhető, hogy a puskatust utólag egy fa lapocskával és egy fehér csontból készült puskatus lemezzel 43 mm-esre meghosszabbították. A puskatus lemez alsó részét bőrrel fedték le. Ezt a változtatás valószínűleg egy későbbi tulaj-
100
114
donos kérésére készült azért, hogy a fegyver mérete megfeleljen a testméretének. A fegyvereket gyakran több generáción keresztül használták, ezért is találhatók hasonló változtatások más fegyvereken.
101
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [116] 2680 körül
Marcantonio Berte és Picin Frusca, Brescia, kai: 13 mm, h: 480 mm
Ezt a további, tipikus olasz díszítésű pisztolyt (hasonlítsd össze a 109. és 110. számú képekkel) ismét két különböző mester jelölte meg a csövén és a lakatlemezén, ami ezidőtájt az olasz munkáknál gyakran előfordul. Egy Marcantonio Berte nevű ember volt 1723-117
1763 között egy csőkészítő műhely tulajdonosa, de ez a személy csak nevében azonos azzal a kézművessel, akinek jelzése a képen látható pisztoly csövén található, és aki 1660 és 1680 között tevékenykedett. A lakatlemezen Picin Frusca védjegye van, de e néven két puskakészítő is dolgozott. A pisztoly idősebb segédkészítője 1704-ben halt meg, a fiatalabb (az unokája?) a XVIII. század húszas éveiben Bresciaban munkálkodott.
Csatabárd kovás lakatszerkezetű pisztollyal kombinálva [117] 1680 körül
Szilézia, kai: 12 mm, h: 870 mm
A kombinált fegyverek, melyek egy lőfegyvert és egy csupasz fegyvert egyesítettek egyetlen darabban, nem számítottak ritkaságnak. Leggyakoribb a pisztoly-csatabárd kombináció volt, de vadászlándzsákkal is kombinálták, és további változatok is léteztek. így a tulajdonos egyetlen fegyvert használhatott a lövéshez, a levágáshoz vagy leszúráshoz is.
A pisztollyal kombinált csatabárdok a XVII. század második felében meglehetősen nagy számban terjedtek el Sziléziában. E fegyverek farészei fehér csonttal gazdagon kirakottak voltak, és „sziléziai stílusban" díszítettek (lásd 84-87. számú képek).
A képen látható fegyver nincs megjelölve, de egyértelműen sziléziai vidékről származik.
Keréklakatos zárszerkezetű pisztoly [118] 1680 körül
Suhl (?), kai: 14,5 mm, h: 560 mm
A XVII. század második feléből származó katonai keréklakatos zárszerkezetű pisztolynak ugyan meg van jelölve a puskaagya, de a védjegyet nem lehet kiolvasni. Hasonló fegyvereket - melyek formája megegyezik, és méreteik alig különböznek egymástól - az osztrák gavallérok használtak, és a Habsburg sereg számára készítették a németországi Suliiban. A pisztoly időbeli besorolása vitathatatlan, és valószínűleg a használata is a Habsburgok fegyverzetében, adott esetben más közép-európai seregekben.
118
103
119
Keréklakatos zárszerkezetű pisztoly [119,120] 1680 körül
Lazarino Cominazzo, Brescia és Vivier, Sedan, kai: 15 mm, h: 550 mm
A Cominazzok (hasonlítsd össze a 109. és 110. számú képekkel) soktagú puskacsőkovács- dinasztia voltak, akik a XVII. és XVIII. században az olaszországi Bresciaban tevékenykedtek. Közülük néhányuknak különbözik a vezetékneve, sokuk LAZARINO COMI- NAZZO-val jelölte meg termékeit. Ez a felirat ugyan különböző formákban fordul elő, mégis nehéz az egyes mesteri védjegyeket a konkrét családtagokhoz hozzárendelni. A Cominazzok által készített csöveket számos olasz puskakészítő használta fel munkáiban, de széles körben exportálták is, tehát olyan pisztolyokon és fegyvereken láthatjuk őket viszont, melyeket más országokban készítettek. A hírességük miatt a Cominazzok mesteri védjegyét gyakran hamisították. A képen látható fegyver csövét egy metszet díszíti, a hátsó részén LAZARINO/COMINAZZO felirattal látták el. A lakatlemezen VIVIER A SEDAN védjegy látható, mely egy francia puskakészítőé, akiről csupán annyit tudunk, hogy 1680 körül tevékenykedett. A pisztoly puskaagya különösen értékes anyagból, diófagyökérből készült. A zárszerkezetlapon trófeák és ülő nő metszetei, az áttört ellenlapon sellő- és víziszörnyfejek láthatóak. A különböző kivitelezésű torzfejek a lőfegyverek
104
105
Keréklakatos zárszerkezetű puska [121] 1680 (?) körül
Szászország (?), kai: 20 mm, h: 1425 mm
A nem jelölt és nem dátumozott puskának közvetett feszítőrendszerű keréklakatos zár- szerkezete van (hasonlítsd össze a 77. számú képpel). A feszítésre négyszögű elsütőszeg szolgált, mely a lakatlemezen a keréktengely mögül emelkedik ki. Belül ez az elsütőszeg 18 fogú fogaskerekecskével van összekötve, melyen az elsütőrugó egy kis lánc által működik. A fogaskerék fogai kisebb hatfogú fogaskerékbe kapcsolódnak, mely a hagyományos barázdás zárkerék tengelyére van rátéve. Ezzel a megoldással a barázdás zárkerék háromszor magasabb forgási sebességét célozták meg, és ezáltal a nagyobb biztonságot, hogy a lőpor a serpenyőben gyulladjon meg.
Ez a megoldás olyan fegyverekről ismert, melyek 1615, 1621, 1648 (hasonlítsd össze a 77. számú képpel) és 1663-as keltezésűek, illetve több jelöletlen példányról, melyek közül az egyik a XVII. század utolsó negyedéből származik. A legtöbb fegyver keletkezési helyének Szászországit tekintik. Egy meglehetősen ritka konstrukcióról van szó, mely a bonyolult készítés ellenére a kívánt előnyt nyújtotta.
A lakatlemezre gravírozott vadászjelenetek egyeznek az 1660-as időszakkal, a fedőlappal és a hatalmas hüvelykujj tartóval ellátott kakast azonban csak az 1680-as évektől alkalmazták. A puskaagy díszítése a berakott és gravírozott csontokkal egy korábbi időszakból származik. Vagy a fegyver készült az 1680-as évek körül egy régebbi típus díszítésével, vagy az egész fegyver régebbi, és csak a kakast újították meg később.
106
—
122
Muskéta kovás lakatszerkezettel [122,123] 1680 körül
Andreas Prantner, Regensburg, kai: 26 mm, h: 1945 mm
A hatalmas muskétát is a városok védelmi szükségletére készítették. Regensburgban a Prantnerek dolgoztak puskakészítőként három generáción keresztül, több mint 100 évig. Andreas Prantner is itt lett 1668-ban mester és a város polgára. A 25 kg-os muskéta puskatusa állatfejben végződik, ami egy golyót tart a szájában (a kakas biztosíték és a felső kakasajak hiányzik).
123
_______
Golyós puska svéd zárszerkezettel [124] 1685 körül
Sámuel Ridderspore, Norrköpping, kai: 15 mm, h: 1430 mm
A zárszerkezeteknek eredetileg egyetlen külső rugójuk volt (hasonlítsd össze a 74. számú képpel), a XVII. század közepétől ez az ütőrugó a belső oldalra került, és a tűzszerszám megtartotta a saját rugóját. A kakas formája alapján a skandináv zárakat norvég, balti és svéd csoportokba lehet sorolni. Ez utóbbi típushoz tartozik a képen látható fegyver is. A serpenyőfedél és a tűzszerszám itt is el van választva egymástól, más kortárs fegyvereknél előfordul egy üteg.
A csövön megtalálható Sámuel Ridderspore teljes neve és védjegye, aki 1653-ban született, és kb. 1700-ig tevékenykedett. A cső és a lakatlemez Norrköpping városának szemléltető jegyeit mutatják.
Puska keréklakatos zárszerkezettel - Hátultöltős puska letörhető csővel[125, 126] 1690 körül
kai: 15 mm, h: 1445 mm
A gyorsabb tüzelés érdekében készült vashüvelyű töltényeket már a billenőzáras és keréklakatos zárszerkezetű hátultöltő puskáknál megismertük (hasonlítsd össze a 49. számú képpel). A XVII. század közepétől kezdve tűnnek fel Európában a kovás lakatszerkezetű és letörhető csövű fegyverek, melyekhez szintén hüvelyes töltényt használtak, melyeket előtte megtöltöttek puskaporral és golyóval. Az üteg (tűzszerszám és serpenyőfedél) többnyire része a töltényhüvelynek, még ha léteznek is olyan példányok, ahol ez a
108
125
zárszerkezet le nem vehető része. A védjegy és dátum nélküli daraboknál a cső szabadon lebillenthető, miközben a fegyver alsó részén a kakas alatt a biztosító működésbe lép. Ráadásul a cső fent még gyűrűs emelőbiztosítékkal is el van zárva, amely a cső egyik bevágásába kapaszkodik. Ezt kell oldalra tolni.
126
127
Keréklakatos zárszerkezetű puska [127,128]
Johan Waligura, Czerna, kai: 16 mm, h: 1380 mm128
1690 körül
Egy késői munka a XVII. század végéről „sziléziai stílusú" díszítéssel (hasonlítsd össze a 84-87., 117. számú képekkel), lakatlemezén JOHAN WALIGURA, csövén Gross Tschir- nau-val jelölve. A puskatus gazdagon kirakott növényi motívumokat, kis golyókat és vadászjeleneteket ábrázoló csonttal és aganccsal, a puskaagypofán oroszlán és griffmadár (szárnyas mesebeli lény oroszlán testtel és madár fejjel) harca látható. A lakatlemez áttört növényi díszítésű, és egy csatajelenetet ábrázoló rézzel fedett.
Johan Waligurát 1693-ban Czernaban (Tschirnau, Gros Tschirnau), egy Lesznotól 13-14 km-re fekvő sziléziai kisvárosban említik. Nem azonos azzal a puskakészítővel, akit 1625- ben ugyanazon a néven Teschenben említenek, legfeljebb az egyik leszármazottja lehet.
Kovás lakatszerkezetű puska [129] 1690 körül
Antonio Bonezolo, Brescia, kai: 16 mm, h: 1550 mm
Egy tipikus olasz díszítésű fegyver, gazdagon áttört vasfelszereléssel, melybe levél- és virágdíszeket, delfinfejeket, sárkányokat és szörnyeket gravíroztak. A lakatlemez Antonio Bonezolo nevével jelölt. További Antonio Bonizolo vagy Bonisolo által jelölt fegyverek maradtak fenn. Archív dokumentumokban még nem fedezték fel ezt a nevet, ezért néhány olasz kutató azt feltételezi, hogy ennek a kézművesnek igazi neve Venasolo volt, és azért használta Bonizolo formában, hogy az 1622-ben született Antonio Venasolotól megkülönböztesse magát. Ez a feltételezés ugyan nem bizonyított, de mindenesetre általánosan elfogadott. E mester munkáinak díszítése az 1670-es bresciai fegyverekre jellemző.
111
Kovás lakatszerkezetű puska [130,131] 1690 körül
Zella, kai: 18 mm, h: 1545
A fegyver csövén babérleveles, HN/S betűkkel díszített pajzs látható. Ilyen monogramot használó készítőt ez idáig még nem ismerünk. A lakatlemez A ZELLA-val jelölt, tehát a Suhl közvetlen közelében lévő híres német lőfegyverkészítés centrumából származik. A fegyver akkor készülhetett, amikor a fegyvereket és a pisztolyokat a puskakészítők teljes nevükkel ellátták, ami azonban ennél a fegyvernél nem így van. De az sem zárható ki, hogy a fegyver egy pár egyik darabja, ahol is az egyik lakatlemezére a készítő nevét, a másikéra pedig származási helyét gravírozták.
A puskaagy áttört és gravírozott virágdíszítéssel kirakott, ami Közép-Európára nem jellemző díszítési mód. Ez a stílus inkább az olasz fegyvereken fordul elő, de másfajta kivitelezésben, mint az itt bemutatott fegyveren. A vasból készült ellenlemez is áttört, vizi- szörnyek fejeivel díszített. A puskatus fedelét és a csövet bevésett virágminták ékesítik, a csövön még egy férfifej is látható. Az elülső puskaagy zárat (a képen nem látszik) még a múltban felújították, de az eredeti díszítés nélkül.
112
A puskatusfedél felső része erősen domború, ami a XVII. század végi és a XVIII. század eleji kovás lakatszerkezetű fegyverekre jellemző. Ez a részlet a későbbi évtizedekből származó fegyvereknél is visszatér, de a puskatusfedél általában már kevésbé domború.
113
Tiszta vas puska kovás lakatszerkezettel [132] 1690 körül
Cloeter, Mannheim, kai: 15 mm, h: 1050 mm
A tiszta fém fegyverek - inkább pisztolyok, mint puskák - néhány területen, különböző időkben igen kedveltek voltak. Dél-Németországban a XVI. század második felében készítettek ilyen pisztolyokat (hasonlítsd össze a 27-28. számú képekkel). A tiszta fém pisztolyokat Skóciában is kedvelték (hasonlítsd össze a 103-104. számú képekkel). A XVII. század második felében Ausztriában is készült néhány tiszta fém fegyver, főleg a nyugatnémet vidéken, ahol a Cloeter (Cleuter) puskakészítő család hozzátartozói készítették őket. Ezek a német-holland határon éltek - Leonard Cloeter Maastrichtban (lásd még 100. számú kép), Jan C. Cloeter Grevenbroich bei Düsseldorf-ban, Christian Cloeter és Peter Cloeter Mannheimban. Az általuk készített tiszta fém puskák és pisztolyok nyele üreges, így súlyuk is elviselhető volt. A képen látható darab 3750 g súlyú, és csak CLOETER/A MANNHEIM-mal jelölt, így nem tudjuk, hogy Christian vagy Peter Cloeter munkája-e.
Ismétlőpisztolypár kovás lakatszerkezettel [133] 1690 körül
Berselli, Bologna, kai: 11 mm, h: 515 mm
A XVII. század végén, illetve a XVIII. században az ismétlőpuskák és pisztolyok viszonylag gyorsan elterjedtek. Tervezőinek az olasz Lorenzoni és Berselli puskakészítőket, de más olasz vagy külföldi származásúakat is tekintenek, melyek közül néhány saját magát
114
tartja e rendszer feltalálójának (hasonlítsd össze a 145-146. számú képekkel). A puskaagyban vagy a pisztolymarkolatban két csőszerű tartót helyeztek el a lőpornak és a golyóknak. A bal oldali emelő mozgatásával egy keresztben fekvő henger forogni kezd, melynek mélyedéseibe a tartóból a szükséges lőpormennyiség és golyók kerülnek, miközben a golyó a csőbe jut. Az emelő kézbefogásánál a fegyvert a markolatával a föld felé kellett dönteni, hogy a golyó és a por a kereszthenger mélyedéseibe beleeshessen. Az emelő mozgatásával együtt a kakas az első megakasztóig (nyugalmi állapot) feszült, és a lőporegy kis tartóból, ami a zárszerkezet része volt, a serpenyőbe hullott.
E fegyverek tüzelési sebessége a hagyományos egylövetű fegyverekéhez képest sokkal gyorsabb volt. Ezt az ismétlőfegyvert főként olasz és brit puskakészítők gyártották, de németek, osztrákok és mások is készítették. Az itt bemutatott pisztolypárt BERSELLI BOLOGNA-val jelölték, ahol megközelítőleg azonos időben Giacomo és Francesco Berselli is dolgozott.
ismétlőpuska kereszthengerrel, a puskatusban golyó- és lőportartókkal
Revolver kovás lakatszerkezettel [134] 1690 körül
Christoph Ludwig, Vrchlábí (Magaséiba), kai: 15 mm, h: 1610 mm
A puskák és pisztolyok tüzelésének gyorsítására a puskakészítők különböző szerkezetű többlövetűeket találtak ki, melyek közül néhánynak - például a képen látható fegyver - többé-kevésbé sikere volt. A legelterjedtebb és a legmegbízhatóbb rendszer továbbra is a revolver maradt, ami a történelmi fegyverek közül inkább a puskáknál, mint a pisztolyok
nál található meg. A revolvercsőnek általában 3-9 kamrája volt, és általában kézzel kellett forgatni.
Az itt bemutatott fegyvernek három tölténykamrája van, melyek - miután az elsütő billentyű-kengyel első részét hátranyomták - for- gathatóak. Minden kamrának van egy serpenyője és egy ütege (tűzszerszám és serpenyőfedél). A cső lapos furatú. Az áttört ellenlemez és a hüvelykujj tartó vasból készültek. A védjegyet metszetbe vésték a lakatlemezen, melyen egy zászlót tartó harcos látható, és erre gravírozták rá a HOHEN /ELBE /Christoph/ Lud- wig feliratot.
Christoph Ludwig 1656- ban nősült meg Vrchlábí- ban, és 1657-1671 között öt gyermeke született. 1707- ben halt meg.
Egy hasonló, általa készített revolver található az osztrák Kremsmünster fegyvertárában.
116
Pisztoly „alla catalana" zárszerkezettel [135] 1690 körül
Ripoll (?), kai: 16 mm, h: 450 mm
A katalán (spanyol) zárszerkezetet nemcsak Spanyolországban és Portugáliában használták, hanem az egész Földközi-tenger térségében; Olaszországban, főként a déli részén, mely hosszú ideig Spanyolországhoz volt kötve politikailag. Kedveltebb volt a török, a balkáni és más vidékről származó keleti fegyvereknél.
A Spanyolország északkeleti részén fekvő kisváros, Ripoll a ló század közepétől a XIX. század harmincas éveiig a kézi lőfegyvergyártás központja volt. Virágzási ideje a XVII. és XVIII. századra esett, a legismertebb termékei pedig az itteni, formában és díszítésben jellegzetes pisztolyok voltak.
Kezdetben keréklakatos zárszerkezetük volt, de ezt hamarosan felváltotta a katalán zár. A pisztolymarkolatok eleinte fecskefarok formájúak voltak, de ezt gyorsan legyőzte a go- lyóformájú markolatgomb. A képen látható pisztolynak nincsen tipikus ripoll-i markolata, de itt ilyen formájú pisztolyokat is készítettek. A puskaagy díszítő mintájú, hajlított és gravírozott rézlemezzel fedett. A csőnyílás és a felső csavaros kakaspofa már nem eredeti, és csak később tették rá a fegyverre. A pisztolyon nincs semmilyen jelzés, de ripolli eredete szinte teljesen biztos.
117
Kovás lakatszerkezetű puska - hátultöltős puska lecsavarható csővel[136, 137] 1690 körül
Johann von dér Steinweg, München, kai: 13 mm, h: 1170 mm
A lecsavarható cső a fegyverek egyszerűbb - ha nem is gyorsabb - töltését tette lehetővé. A XVII. század közepe táján bukkannak fel Európa különböző vidékein (Ausztriában, Németországban, Hollandiában), eljutnak egészen Angliáig, ahol az ilyen rendszerű pisztolyok nagyon kedveltek voltak, egészen a XVIII. század elejéig készítették őket.
A képen látható puskának nincsen első puskaagya, a cső a tölténykamra előrenyújtott darabjára van rácsavarva, ami menettel ellátott. A felcsavarás után csapózárral rögzítették, melyet a elsütő billentyű-kengyel melletti nyomógombbal lehet működtetni. A fegyver lakatlemeze finom metszetekkel szerényen díszített, ide vésték a „Johann Von der/Steinweg-München" jelzést is.
Johann Von dér Steinweg a XVII. század hatvanas éveinek első felében tanult Bécsben (Hans von dér Steinweg néven jegyezték be), és 1685-1694 közt említik mint puskakészítőt Münchenben.
118
—i
139
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [138, 139] 1700 körül
Gilles de Sellier, Lüttich, kai: 16 mm, h: 520 mm
Lüttich és környéke a múltban - a II. világháború előtti időszakig - a világ fegyvergyártásának egyik legjelentősebb központja volt. Lüttich egyházterület volt, melynek élén püspök állt, így a XVI-XVIII. század hosszadalmas konfliktusaiban semleges maradt, nem csatlakozott egyik rivalizáló államhoz sem, de mindegyik háborúzó felet ellátta fegyverrel. A hatalmas mennyiségben előállított katonai fegyver mellett készültek azért egyénileg alkotott és gazdagon díszített civil- és tisztifegyverek is.
A képen látható pisztoly lakatlemeze, serpenyője és felszerelése aranyozott rézből vannak. A tőcsavar kinyúló része is aranyozott rézzel fedett, és pillangó formájú irányzékra formázták. Az áttört ellenlemezen termetes medvetalp levelek, viziszörnyek és álarcok láthatóak. A markolatgombot egy torzfej díszíti. A csövön lévő inkrusztált szalagba GILLE DESELIER-t, illetve sárga fémben egyfarkú oroszlán három féle védjegyét (Gilles de Sellier által használt védjegy) vésték. Ugyanez a jelzés szerepel a lakatlemezen is.
A Sellierek vagy de Sellierek lüttichi puskakészítő- és fegyverkereskedő család voltak, akik a XVII. század közepétől a XVIII. századig dolgoztak itt. Gilles De Selliert kb. 1680- 1710 között említik. 1693-ban pisztolyokat és karabélyokat szállított a hannoveri hadseregnek.
121
140
Evőeszköz kovás lakatszerkezetű pisztollyal kombinálva [140] 1700 körül
W. M. mesteri védjegye, Winhöring, kai: 4 mm, h: 170 mm
A lőfegyvereket nemcsak csupasz fegyverekkel kombinálták (hasonlítsd össze a 117. számú képpel), hanem másféle használati tárgyakkal is, pl. korbáccsal vagy - mint itt - egy evőeszközzel. Fent teljes villa, lent kés (pengéje hiányzik), alatta pedig az egyébként a csövön lévő, de itt most kicsavarozott töltővessző látható, mely a villával és a késsel ellentétes oldalra vezet. Az evőeszközön W. M. IN WINHÖRING felirat olvasható. A bajorországi Winhöringben 1670 körül említenek egy Georg Adam Mann nevű puskakészítőt. Az evőeszköz M betűvel kezdődő keresztnevű készítője lehet a családjából származó, eddig még ismeretlen mester is.
Kovás lakatszerkezetű puska - hátultöltős puska zárócsappantyúval [141]1700 körül
Johannes Gráf, Opava (Troppan), kai: 14 mm, h: 1580 mm
Az oldalt billenthető zárócsappantyú, a hátultöltősöknél már korábban alkalmazott konstrukció (hasonlítsd össze a 49. számú képpel). A képen az alsó zárszerkezet rugója látható, mely a zártestet balra lebillenti, miután kioldódott egy biztosíték, amit a puskaagy bal oldalán lévő billentyű működtet. A zárszerkezet kinyitása után előre megtöltött hengeres vastöltényhüvelyt tettek a csőbe.
A csőre a JOHANNES GRÁF TROPPAN feliratot vésték. Egy ismert puskakészítőről van szó, aki nagy valószínűséggel Johann Kaspar opavai mester fia volt, és 1717-ben Bécs- ben Graft néven kezdte meg tanulmányait.
122
123
142HE__1___ atS L d k íl.2...JÜLdíái&áL
Kovás lakatszerkezetű puska [142] 1700 (?) körül
Ludolf Heinrich Bichtman, kai: 15 mm, h: 1460
A rézből készült lakatlemezén és felszerelésének részein gazdagon díszített, eddig ismeretlen mester fegyverének a konstrukcióját tekintve is érdekes, belül lévő tűzszerszámru- gós zárszerkezete van. Egy hasonló zárszerkezet típussal, ugyanilyen formájú serpenyővel és az ez alatt lévő jelzéssel, illetve hasonló díszítési stílussal rendelkező fegyvert is ismerünk, mely a horni Carl Bischaffé volt. Az ő életrajzi adatait nem ismerjük pontosan. Néhány szakember a XVIII. század második felére keltezi Bischoff fegyverét, de Bicht- mann fegyverének egy sor díszítő- és alkotóeleme bizonyíthatóan régebbi (domború puskatus fedél, áttört, kígyókkal és szörnyekkel díszített ellenlemez, stb.). E fegyver ellenlemeze a 4. oldalon lévő fényképen látható.
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [143,144] 1700 körül
Pierre le Bon, Charleville és Lazarino Cominazzo, Brescia, kai: 14 mm, h: 540 mm
E fegyver egy másik francia pisztoly, az olasz Cominazzok által készített csővel (hasonlítsd össze a 199., 120. számú képekkel). A lakatlemezen feltűntetett Pierre le Bon Charle- villeből, az ez idáig még ismeretlen puskakészítők közé tartozik.
A rézből készült elsütő billentyű-kengyel metszetekkel díszített, a felszerelés többi része (ellenlemez, hüvelykujjbádog, stb.) bevagdosásokkal ékesített elefántcsontból készült, a markolatgombnak szoborszerű domborműve négy összefonódó antik harcost ábrázol. A puskaagy elülső részét bevágások ékesítik, a markolata ezüsthuzalból készült díszítésekkel berakott.
124
A hüvelykujj bádogon az eredeti tulajdonos halakat, (?) és két, keresztbe rakott alabárdot (fejsze?) ábrázoló címere látható. Lehet, hogy a fegyver a régi cseh nemzetség, a sed- cice-i Sekerek egy tagjáé volt, és ezért van a két bárd a címeren. E család tisztjei közül sokan szolgáltak aXVII. század második felében és a XVIII. század kezdetén Németországban, de a Velencei Köztársaságban is.
125
Ismétlőfegyver kovás lakatszerkezettel [145,146] 1700 körül
Johann Franz Karg, Innsbruck, kai: 13 mm, h: 1160 mm
Karg ismétlőfegyvere - henger formájú tartókkal a puskatuson - ugyanolyan rendszerű fegyver, mint a 133. számú képnél bemutatott. A csőre felülről egy rézlemezt rögzítettek JOHANNES FRAZISCUS KARG YNVENTOR YNSPRUG felirattal. Karg puskakészítő önmagát tartotta a feltalálónak (YNVENTOR), ilyen konstrukciójú fegyvereket már évtizedekkel ezelőtt készítettek különböző olasz mesterek (de nem volt egyedül, mert az augs- burgi Wetschgi is önmagát tartotta feltalálónak, habár az ő ismétlőfegyverei későbbi keltezésűek).
Johann Franz Karg, aki 1682-ben lett mester, és 1732-ben hunyt el, jelentős művész és az utolsó tiroli udvari puskakészítő volt (1717-ben elhagyta az utolsó hercegi helytartó is Insburckot). Élete során állandóan vitázott - a saját segédjeivel, a puskakészítő mesterekkel, a késművesekkel (a kard készítés miatt) a saját céhével (az emelkedő tagdíj miatt) a városi tanáccsal (egy saját tüzelésű műhelyt és a fegyverek idegeneknek való eladását sürgette). Kétszer
147
- 1688-ban és 1709-ben - letartóztatták, és kétszer - 1690-ben és 1720-ban - kizárták a céhből (de mindig felvették újra).
Egy általa készített későbbi, ezzel a rendszerrel működő ismétlőfegyver található a tiroli Landes múzeumban, egy másik példányt pedig 1974-ben egy árverésen eladtak. Mindkét ismétlőfegyver puskatusa alatt golyó- és lőportartók vannak, melyeket teljes szóval (KUGL-PULVER) jelöltek, de a képen látható darabon csak a kezdőbetűk, K és P jelennek meg.
Keréklakatos zárszerkezetű puska [147] 1700 körül
Georg Feiler, Karlsbad, kai: 15 mm, h: 1105 mm
A golyóspuskának gazdagon díszített csöve (gravírozott és arannyal kirakott díszítések és vadászmotívumok), lakatlemeze (trófeák és foglyok metszetei) és áttört kakasa van. A puskaagy gyökérfából készült, a tartozékai fekete fából és fehér csontból. A puskakészítő Georg Feiler életrajzi adatai még nem ismertek.
Kovás lakatszerkezetű pisztoly - hátultöltős puska forgó zárszerkezettel [148]1710 körül
Johann Christoph Peter, Karlsbad, kai: 16 mm, h: 555 mm
A XVIII. század elején a puskakészítő, La Chaumette Franciaországban megkapta a szabadalmat egy függőleges csavaros zárszerkezetű hátultöltős puskára, melyet az elsütő billentyű-kengyel elfordításával lehetetett leengedni, így a fegyvert a felső csőfelületen lévő nyíláson keresztül lehetett megtölteni. Hasonló rendszerek működtek korábban is, de
127
forgó zárszerkezet egy Peter-pisztoly- nál
csavar zárszerkezet a La Chaumette rendszerben
csak La Chaumette konstrukciója terjedt el nagyobb mértékben a XVIII. században Franciaországban és Angliában.
E rendszer egyszerűsített változatának tekintik a karlsbadi puskakészítők, Knodt és Peter fegyvereit, melyeknél a zárszerkezet nem leeresztendő csavarból áll, hanem ékből, ami az elsütő billentyű-kengyel segít-
128
ségével csak elfordul, és ezáltal lehetővé teszi a fegyver felülről és hátulról való megtöltését. Az elsütőbillentyű-kengyel visszaforgatásával az ék tömör része újra elzárja a tölténykamrát. Ezt a konstrukciót Knodt rendszernek nevezik a karlsbadeni puskakészítő, Johann Adam Knodt után (1690-ben született, 1719-ben lett mester, 1751-ben halt meg), de a karlsbadeni Johann Christop Peter ilyen konstrukciójú fegyverei (az ő életrajzi adatait nem ismerjük) kétségtelenül régebbiek, így a Peter- vagy a Peter-Knodt rendszer elnevezés pontosabb lenne.
Pisztoly „alla catalana" zárszerkezettel [149] 2707
Ambrosio, Mexikó, kai: 17,5 mm, h: 325 mm
Spanyol típusú fegyvereket tengerentúli területeken is készítettek, ezt bizonyítja ez a pisztoly, melynek a tűzszerszámát elöl AM/BROS/SIO, a serpenyőfedélét pedig MEXI- C0/1707 felirattal látták el. A képen felismerhetők a tűzszerszám barázdálásai is, melyek épp a katalán zárra jellemzőek.
Osztrák kovás lakatszerkezetű puska [150] 2725 körül
Duchcov Manufaktúra (DUX), kai: 16 mm, h: 1200 mm
Az 1722-es fegyvermodell volt a Habsburg hadsereg első formaleírású fegyvere. A koráb- bi fegyverek, mégha az előírt méretben és formában készültek is, a bevezetés évében még nem kerültek be a fegyverzetbe. Ez vonatkozik a Duxer manufaktúrából származó katonai fegyverekre is (csak 1713-1719 között állt fenn a manufaktúra), melyek lakatlemezén DWX, a csövén pedig egy korona alatt II/GW/W (= Johann Joseph Gráf von Waldstein, a manufaktúra tulajdonosa) felirat olvasható.
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [151] 1720 körül
Paul Ignaz Poser, Prága, kai: 15 mm, h: 530 mm
A pisztoly gazdagon díszített aranyozott részfelszereléssel, csövén PAUL IGNATI POSER IN PRAG felirat olvasható. A puskaagy faragásokkal díszített, az ellenlapon medve körmök, két fogoly és egy királyi fej látható, a markolatgombon pedig egy oroszlán torzfej. A rézből készült lakatlemez a készítő jeleit egy pajzsban mutatja, melyet félig fekvő angyalok tartanak (PO/SE/R) és (PR/AG). A Brünnben született mester 1714-ben kérelmezte a polgárjogot a prágai Kleinseitéban, és 1717-ben - M. Kubik és M. Kurtzweil - puskakészítőkkel együtt tagja lett a duxi manufaktúra fegyverek minőségét véleményező egyesületének.
Duplacsövű kovás lakatszerkezetű pisztolypár [151,152] 1725 körül
Jean De Wyk, Utrecht, kai: 14 mm, h: 505 mm
A pisztolyok csövei egymáson vannak, mint ahogy ez a régebbi duplacsöves fegyvereknél gyakori volt (az egymás mellé tett csövek csak a XIX. században terjedtek el). Néhány hasonló példánynak forgatható csövei vannak egyetlen zárszerkezettel, itt azonban még rögzítettek a csövek, és mindkét fegyvernek két kovás lakatszerkezete van, minden csőhöz egy. A pisztoly lakatlemeze és serpenyője rézből készült, ami az akkori fegyvereknél
130
152153
igen kedvelt volt, a lakatlemezekre trófeákat és két ülő férfialakot gravíroztak. A rézfelszereléshez tartozott egy - a markolat vékony részébe fentről berakott - rész, amit hüvelykujjlemeznek neveznek, mert ezen pihen a lövő kéz hüvelykujja. A hüvelykujjlemezen található a tulajdonos monogramja vagy címere, itt a bemélyesztett érmén csak díszítő elemek vannak, egy harcos feje. A cső hátsó része faragásokkal díszített, a markolatgombon egy torzfej látható. A lakatlemezeken és a tőcsavarokon fellelhető a kb. 1690-1730 közt Utrechtben említett készítő jelzése.
Kovás lakatszerkezetű puska [154] 2725 körül
Peter Paul Heffele, Vernérov, kai: 13 mm, h: 1075 mm
A puskakészítő P. P. Heffele, akit 1696—1727 között említenek Prágában, 1712—1718 közt az észak-csehországi vernérovi (Wernsdorf) manufaktúra főmestere volt. Főként katonai, de csekély számban civil fegyvereket is készítettek. A csövön található feliratból kiderül, hogy készítője Prágából származik (P.P. HEFFELE PRÁGÁBÓL WERNSDORFBAN).
Egylövetű kovás lakatszerkezettel [155] 1730 körül
Alexandre Chasteau, Paris, kai: 16 mm, h: 1355 mm
A fegyver meglehetősen visszafogottan díszített, majdnem csupasz, habár az egyik legje-
lentősebb puskakészítőtől származik. A lakatlemezt CHASTEAU PARIS RUE DES STS PERES felirattal jelölték. Claude Chasteau Párizsban dolgozott, 1675-től mester, 1727-ig említik; fia Alexander Chausteau, akiről 1714-1744 közötti időszakból vannak adatok. Utóbbi a készítője ennek a fegyvernek, akinek 1727-től volt műhelye a Szent Atyák utcában (Rue des Saints Péres). Habár nem volt XV. Lajos király udvari puskakészítője, ahogy az állítják róla, de más európai uralkodóházaknak dolgozott.
Kovás lakatszerkezetű puska [156] 1730 körül
Joseph Hameri, Bécs, kai: 16 mm, h: 1160 mm156
A fegyvernek a bal szem számára elgörbített puskaagya van, a szak- irodalom ezt „csonka puskaagynak" hívja. Az ilyen puskaagyat jobbkezes lövészek használták, akik a puskaagyat a jobb vállukra tették, mert a jobb szemüket vagy már elvesztették, vagy olyan gyenge volt, hogy a ballal kellett célozniuk. Azért, hogy összeköttetési vonalat teremtsenek a bal szem, az irányzék és a célgömb között, el kellett görbíteni a puska tust balra.Ez a megoldás nem volt ritkaság akkoriban, ezt bizonyítja sok különböző időből, területekről és puskakészítőktől megmaradt ilyen puskatusú fegyver.
A fegyvert Joseph Hameri (1678-1738, 1710-től mester Bécs- ben) készítette. A csövön látható egy „spanyol stílusban" készült készítői jelzés, mely a XVIII. században Közép-Európában is igen kedvelt volt. A tölténytáskán a korona alatt négy sorban található a mesteri jelzés, a védjegy pedig egy téglalapban, itt egy elefánt köré csoportosuló további védjegyekkel (itt csillagok, különben rózsák, gránátalmák, stb.) látható.
133
Tromblone kovás lakatszerkezettel [1 5 7 ,1 5 8 ] 1730 (?) körül
Nicola Duina, Brescia, kai: 46x30 (torkolat), h: 780 mm
A modem géppisztolyoknál és rohamfegyvereknél alkalmazott lekapcsolható puskaagy nem újkori találmány. A XVIII. századi olasz fegyvereknél gyakran előfordulnak, a karabélyoknál és főként a tromblonénál (ehhez lásd a 101-102. számú képeket). Az utazók védelmére használt fegyvereknél ez a fajta megoldás előnyös volt, mert a lehajtható puskaagyú fegyver kevesebb helyet foglalt el a kocsiban vagy a lovon. Nicola Duinát az archívumokban még nem fedezték fel, ezért különböző szerzők az 1700-1760 közti időszakra, 1720 körűire vagy a XVIII. század második felére teszik alkotói periódusát.
158
135
136
A lehajtható puskaagyú tromblonéi több múzeumi gyűjteményben is fellelhetők (Brescia, Eger, Philadelphia).
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [159] 2730 körül
Diego Zanoni, Brescia, kai: 16 mm, h: 515 mm
Diego Zanoni, akinek jele a pisztoly lakatlemezén található, 1689-ben született, és az írásos források 1720—1743 közti időszakban említik. Úgy tűnik, hogy inkább fegyverkereskedő, mint készítő volt. Több, általa megjelölt (Zanoni vagy Zanone névvel) fegyver maradt fenn a XVIII. század első feléből, legtöbbjük közepes minőségű. Túlnyomó részük kovás lakatszerkezetes pisztoly, csekély számban találhatók köztük fegyverek és tromblonék, kizárólag lekapcsolható puskaaggyal (olaszul „a scavezzo"-nak hívják - lásd az előző fegyvernél).
Néhány fegyvere nyilvánvalóan balkáni vagy törökországi exportra készült, mint minden bizonnyal a képen látható fegyver is. A dömöszkölt cső metszetekkel és berakott keleties mintázatú sárga fémmel díszített. A fegyvernek kovás lakatszerkezete van, melynek a tűzszerszáma függőlegesen bordázott, ami az „alla catalana" záraknál széles körben elterjedt volt. Kovás lakatszerkezeteknél azonban csak keleti kivitelre készült fegyvereknél található.
Porosz kovás lakatszerkezetű puska [160] 2730 körül
Potsdami manufaktúra, kai: 19 mm, h: 1545 mm
E porosz gyalogsági fegyver lakatlemezén POTZDAM MAGAZ/S et D felirat olvasható, tehát a potsdami manufaktűrában készült. Ezt 1722-ben Splittgerber és Daun irányítása alatt berendezték, akiknek az S et D jelzése 1774-ig megjelenik az itt készült fegyvereken. A puskaagyakon lévő réztáblán Frigyes Vilmos király monogramja (FWR = Friedrich Wihlem Rex) olvasható. A civil fegyvereknél ezen a lapon általában a tulajdonos monogramja olvasható, a katonai fegyverek jelzésének ugyanez a jelentése, mert a hadsereg az uralkodó „tulajdona" volt.
ifin
161138
162
Keréklakatos zárszerkezetű puska [161, 162] 2732
Franz Mazenkopf, Prága, kai: 14,5 mm, h: 1180 mm
A XVIII. században Közép-Európában még mindig nagyon kedveltek voltak a keréklakatos zárszerkezetű puskák és német puskaagyak, melyeket lövés közben nem a vállra támasztottak, hanem csak az arcukhoz tették. A metszetekkel és vadászjeleneteket ábrázoló bevágásokkal gazdagon díszített fegyver puskaagypofáján Khuenburg grófjának címere látható (egy Salzburgban letelepedett családból származik az akkori prágai érsek, aki Mazenkopfék későbbi Salzburgba költözésénél befolyással lehetett). A lakatlemez FANZ MAZEN /KOPF/A PRAG, a cső pedig Franz MADZEN KOPF A PRAG 1731 felirattal van ellátva.
Franz Mazenkopf (Madzenkopf vagy Matzenkopfként is) 1705-ben született a tiroli Prutzban. Tizenhat évesen Bécsbe ment tanulni. 1727—1738 között Prágában dolgozott, ahol is 1731-ben puskakészítő-mester lett. 1738-ban Salzburgba ment, ahol érme- és medálgravírozóként az érsek szolgálatában állt, és 1776-ban halt meg. Mazenkopf korának legjobb fegyverkészítői és gravírozói közé tartozott. Az általa készített fegyverek csak csekély számban maradtak fenn (lő- és csupasz fegyverek), mert sokkal többet foglalkozott a gravírozási- és érmeművészettel.
139
163
Egycsövű kovás lakatszerkezetű puska [163,164] 1738
Georg Keiser, Becs, kai: 15,5 mm, h: 1450 mm
164
140
Georg Keiser 1647-ben született Chebben (Eger), Bécsbe ment tanulni, ahol 1674-ben mester lett. Még 1740-ben, tehát 93 éves korában is dolgozott. Munkásságának utolsó évtizedeiben a csövön lévő mesteri védjegyét gyakran kiegészítette magas korára való utalásokkal. „91 évesen" felirat lehetővé teszi, hogy ezt a dátum nélküli fegyvert pontosan 1738- ra keltezhessük.
A tőcsavaron lévő 2-es szám arra utal, hogy a fegyver egy fegyverpár, a másikkal teljesen egyforma darabja. A fegyvernek van egy ún. kapucnis puskaagya, melyet gyakran alkalmaztak a XVIII. században Közép-Európában. A fából készült elsütőbillentyű-ken- gyel az ilyen puskaagyú fegyvereknél nem vehető le, mert a maradék puskaaggyal együtt egy darabból vágták ki. Eredetileg az elsütőbillentyű-kengyel csak fából készült, később egy fémpántot tettek rá. Georg Keiser készítette fegyverek nagy számban maradtak fenn, melyek ma számos európai és tengerentúli gyűjteményben megtalálhatóak.
Egycsövű kovás lakatszerkezetű puska [165] 1739
Pasqual, kai: 16,5 mm, h: 1145 mm
A lakatlemez PASQUAL 1739 felirattal ellátott, a cső is keltezett, és - egy nem azonosítható mester által - spanyol stílusban megjelölt (hasonlítsd össze a 156. számú képpel). Pasqual máig sem jól ismert személy, egy másik, általa készített fegyver (szintén 1739-es) Svédországban található. A fegyvernek madridi puskaagya van, ami a XVII. században bukkant fel, és a XVIII. században különösen a spanyol főváros puskakészítőinek körében volt gyakori. A szűkített puskaagynyak átnyúlik a teljes puskatus hosszán, a mély vájatú felső és az alsó puskatusszélek határolják le. Két vájat csak a jobb oldalon található, mialatt a bal, az archoz tett oldalon csak az alsó van, hogy az illesztés kényelmesebb legyen. Fegyvereket madridi puskatussal főként Spanyolországban készítettek, de előfordult Dél- Olaszországban és a Habsburg Birodalomban is, tehát több Spanyolországgal kapcsolatban álló területen.
165
141
166
Egycsövű kovás lakatszerkezes puska [166] 1740 körül
Christoph Joseph Frey, München, kai: 16 mm, h: 1680 mm
Christoph Joseph Frey valószínűleg 1685-ben született, 1710-ben az észak-csehországi Chomutovból Bécsbe ment tanulni, majd 1719-től Münchenben dolgozott. 1746-ban nemcsak megnősült, hanem udvari puskakészítő is lett. 1782-ben halt meg. Erősen megkopott jelzése a lakatlemezen látható, ahol egy lovagló, pisztolyos lövész metszete is felismerhető. A felszerelés gravírozott vadászjelenetekkel díszített. A fegyvernek meghosszabbított csöve van (1295 mm), ezért egész hossza nagyobb.
Kétcsövű pisztoly két kovás lakatszerkezettel [167] 1740 körül
Claude Niquet, Lüttich, kai: 7 mm, h: 140 mm
A kis zsebpisztolynak (sűlya mindössze 25 dkg) két lecsavarozható csöve van egymás felett. A jobb oldali zárszerkezet a felsőhöz, a bal oldal az alsóhoz tartozik. A kakasokon nincsen kengyel. A rézmarkolat, a tölténykamrák és a zárak díszítő metszetekkel dekoráltak; jobbra található CLAUDE NIQUET jelölése. Claude Niquet (1692-1764) a XVIII. század híres lüttichi fegyverkereskedő családjából származott. Egy pár, majdnem teljesen egyforma zsebpisztoly található egy belga magángyűjteményben, melyeken a jelölésükön kívül csupán a készítés helye adott (A LIEGE).
142
167
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [168] 1740 körül
Jean Baptiste Mazelier, Párizs, kai: 15 mm, h: 445 mm
Ezt a pisztolyt eredetileg kékre futtatott, aranyozással díszített csővel és gravírozott ezüst felszereléssel, illetve ezüsttel berakott puskaaggyal Jean Baptiste Mazelier puskakészítő készítette, akit 1726-1760 között említenek Párizsban. 1726-1730 között a későbbiekben ismertté vált Pierre Lepage puskakészítő volt a tanítványa.
168
Porosz muskéta [169]169
1750 körül
A muskéták, melyeket évszázadokig használtak városok és katonai erődítmények védelmére, a méreteiket, konstrukciójukat és felhasználási módjukat tekintve valahol a gyalogsági fegyverek és a könnyű lövegek között helyezkednek el. A városok és a XVII-XVIII. században épült katonai erődítmények elfoglalása állandóan háborús viták alapját képezték, és ezen objektumok védelménél a muskétáknak kétségbevonhatatlanul nagy szerepe volt. Nagy kaliberű, hosszú és nehéz fegyverek voltak; nagyobb hatótávolsággal és átütőerővel, mint a gyalogsági fegyverek. Konstrukciójukban alig különböznek ezektől, csak megfelelően túlméretezettek voltak. A puskaagy elülső részén kampó volt, mely a lövésnél az erős visszalökődést enyhítette, ami a nehéz fegyver és a nagyadag lőpor használata miatt keletkezett.
A muskéták nem voltak a katonák személyes fegyverei, természetesen nem volt kampójuk a hevederhez, és nem lehetett rá szuronyt feltűzni. A muskéták célpontjai mindenek előtt az ellenséges tábor legveszélyesebb személyei voltak - a lövegkezelők, a tisztek, stb. A városok fegyverzetében a muskéták mellett (hasonlítsd össze a 122-123. számú képekkel) léteznek előírás- szerű katonai modellek is. A képen látható porosz példány egy irányzókkal, egy merev és két lekapcsolható nézőkével ellátott.
Postdami manufaktúra, kai: 23 mm, h: 1610 mm
Keréklakatos zárszerkezetű puska [170,171] 1750 körül
Paul Lienhart és Antoni Haas, München, kai: 14 mm, h: 1100 mm
A puska, melynek lakatlemeze gravírozott, csöve pedig berakásokkal díszített, két müncheni puskakészítő munkája. A lakatlemezen P. Lienhart München, a csövön ANTONI HAAS IN MÜNCHEN felirat olvasható. Paul Lienhart Passauból származott, 1707-ben Bécsbe ment tanulni, majd Münchenbe került, ahol a XVIII. század közepéig említik. Antoni Haas megközelítőleg 1720-1750 között tevékenykedett Münchenben. A csövön a mester jelzése mellett a védjegye is megtalálható - AHM betűk és egy körben nyuszi. Egy ún. beszédes védjegyről van szó, az ábrázolás teljesen vagy megközelítőleg a mester nevének felel meg. A betűk a puskakészítő iniciáléit és azon város kezdőbetűit jelentik, amelyben dolgozott.
144
172
Keréklakatos zárszerkezetű puska [172, 173, 174] 1750 körül
Marcus Zelner, Bécs, kai: 13,5 mm, h: 1125 mm
A Zelnerek híres és szerteágazó puskakészítő család voltak, akiknek hozzátartozói főként Zell am Wallersee-ben és Salzburgban dolgoztak. Marcus Zelner (1593-1758) az apjánál, Johann Balthasarnál (1659-1730, további öt fia is puskakészítő lett) tanult, és 1726-ban Bécsben lett mester, miután feleségül vette a puskakészítő Félix Meier (1672-1739, ő 1702- ben lett mester, miután elvette a puskakészítő Georg Keiser lányát - hasonlítsd össze a 163-164. számú képekkel) lányát. A házasság a puskakészítő lányával lényegesen megkönnyítette a fiatal segéd belépését a céhbe, és a mesteri cím elnyerését.
A fegyver díszítésében túlsúlyban vannak a vadász motívumok, harci jelenetek és mitológiai témák. A fegyvereket célbalövésre is használták, ezért is jelenik meg ez a tematika is a díszítésben, amire Zelner golyós puskája csodálatos példa. A lakatlemez lap metszetén egy korabeli lövészállás látható nézőkkel és fedezékben álló lövészekkel. A céltábla mögött fal fogta fel a lövéseket, e mellett volt egy házikó a célbíróknak, akik a találatokat jelezték. Az ellenlapon a találatok kiértékelését örökítették meg, ami egy modern zsűri munkájára emlékeztet.
A kakast eltakaró borító lemez metszetén két lövész látható. Egy rögzített és két hajtható lemezkéjű irányzék lehetővé tette a célzott lövést különböző távolságokra.
146
175
kai: 19 mm, h: 530 mm
A katonai pisztoly valószínűleg egy korabeli német állam fegyverzetéből való. A csövön olvashatatlan védjegy látható, az elsütőbillentyű-kengyelen No. 2. és R.X.M.F. betűk olvashatóak, melyek feltételezhetően az egységet jelentik, melyben a fegyvert bevetették. A pisztolynak rézfelszerelése van. A markolatgombon lévő fogantyú a megkötést szolgálta, hogy a lovas ne veszítse el a pisztolyát, ha az kiesne vagy kiütnék a kezéből. Az egyszerű, díszítetlen katonai fegyver ellentétben áll a következő (176, 177. számú kép) pompásan díszített, gazdag nemes által lovon használt pisztollyal.
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [175] 2750 körül
Kovás lakatszerkezetű pisztoly [176, 177] 1755 körül
Marcus Zelner, Bécs, kai: 15 mm, h: 555 mm
A keleti fegyverek kiváló minőségűek voltak, és különösen sokra értékelték a cifra kardokat és csöveket. Ezeknél a sodronyok vagy vas- és acélkötegek összehegesztésével olyan anyag keletkezett, ami erősebb és keményebb volt, ugyanakkor rugalmasabb és tartósabb is. A törököktől zsákmányolt kardokat és csöveket az európai kardművesek és fegyverkovácsok az általuk készített fegyvereknél gyakran újrafelhasználták. Ez főként Bécs 1683- as török ostroma elleni védekezés után történt, de más időkben is előfordult.
Egy török eredetű damaszkuszi csövet használt fel Marcus Zelner is ehhez a pisztolyához (a mesterhez lásd a 172—174. számú képeket). Az aranyozott rézfelszerelésű díszfegyver gazdagon díszített bevágásokkal és metszetekkel, melyeken a török motívumok vannak túlsúlyban - az elsütőbillentyű-kengyelen egy török ül sátrak előtt, és a markolatgombon is egy török szerepel.
A lakatlemezen háborús trófeákat, török sátortábort és pipázó törököt ábrázoló dom- borfaragás van.
148
176177
A markolatnyakon Lob- kowicz herceg címere díszeleg. A tulajdonosa valószínűleg Jan Jirí Kristián Lobkowicz (1686-1755)marsall volt, vagy pedig hat fia közül az egyik, kikből egy püspök lett, a többi öt pedig a katonai pályát választotta.
181
Vadászpisztoly-pár kovás lakatszerkezettel [181] 2760 körül
kai: 13,5 mm, h: 430 mm
A vadászok fegyvere a puska volt, a XVIII. századi vadászok leltárában mégis meglepően sok pisztoly található. Azt feltételezik, hogy a pisztolyok a vadak felriasztására szolgáltak, de korabeli képeken látható, hogy lőttek is velük. Hajtóvadászatokon a felhajtott vad leterítésére használták. Vadászatokon, ahol a lóvigyázó odavitte a vadat a vadásznak, a lovas vadásznak a megsebesített állat megölésére a pisztoly alkalmasabb fegyver volt. A hajtóvadászatokon a vad által megsebesített vadászkutyákat is pisztolylövéssel ölték meg, hogy megkíméljék őket a további fájdalmaktól. A pisztolyokat söréttel megtöltve nyulak, varjak lelövésére is használták. A lovagokhoz hasonlóan a vadászoknak is általában két pisztolyuk volt a nyeregtáskában. A jelöletlen, aranyozott részfelszerelésű pisztolypár lakatlemezét, ellenlemezét, markolatát és elsütőbillentyű-kengyelét kizárólag vadászjelenetekkel díszítették, ami szintén azt sugallja, hogy a fegyvereket vadászathoz is használták.
Keréklakatos zárszerkezetű puska [183] 2760 körül
Sebastian Scheidtögger, Salzburg, kai: 15 mm, h: 1185
Sebastian Scheidtögger (Scheidegger, Scheitecherként is) 1727-ben lett mester és Salzburg polgára, és 1773-ban halt meg. Az állatmotívumokkal és más ábrákkal díszített, fehér csonttal'berakott puskaagy az ő korában már kevésbé gyakori dekoráció volt. Az elsütőbillentyű-kengyel fordított helyzetben van a fegyveren, tehát rosszul rögzítették.
152
Lőporkipróbáló szerkezet [182] 1760 körül 182
kai: 13 mm, h: 245 mm
Egy sikeres lövésnél különösen nagy jelentősége volt a lőpor minőségének, melynek kipróbálására különböző szerkezetek szolgáltak a régi időkben, melyek mérőberendezéssel voltak felszerelve.
Vizsga közben némelyik eszközt az asztalra vagy más szilárd alátétre tették, a lőpor minőségét vizsgáló eszközök pedig gyakran kovás lakatszerkezetű, később keréklakatos pisztoly formájában jelentek meg. A lőporkipróbáló szerkezetnek rövid, de szokatlan módon felszerelt „csöve" volt, mégpedig vízszintesen. A „csőbe" kimért mennyiségű lőport tettek (töltény nélkül), és egy fedéllel lezárták. Ez lövés közben a gáznyomás hatására oldalra fordult, a fedél legyőzte a mérőrugó ellenállását, és egy fogaskerék fogbeosztásán mutatta a használt lőpor hatásosságát.
183
'-
- ~ - “ - - í ' ’
Céllövő puska visszaütő kovás lakatszerkezettel [184] 1769
kai: 14 mm, h: 1155 mm
A visszaütő kakas, ami a megszokottal ellentétes irányban működik, általában ritkán fordul elő. Az egész zárszerkezet elrendezése - a lakatlemez mögötti ravasszal bezárólag - sem túl gyakori. Az eredeti keréklakatos zárszerkezetű fegyver egy késői átdolgozásáról lehet szó. A lekapcsolható diopter és a dugóval ellátott elsütőbillentyű-kengyel a céllövészetben való felhasználását biztosítja.
A rézből készült ellenlemezre növénymotívumokat gravíroztak, a csövön több, lombmintázatú fehér csontlemez található. A puskatust egy fehér csontból készült, 17/INRI/69 feliratú és két kerek szarulemezke díszíti, ami a XVII. században gyakori volt. 1769-ben már kissé elavultnak tűnt, a fegyver egyéb részei azonban megfeleltek aXVIII. század második felének.
Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [185,186] 1770 körül
Giuseppe Merli, Ferrara, kai: 17 mm, h: 480 mm
Giuseppe Merli egy írásos dokumentumokban nem szereplő puskakészítő, neve csak a fegyverjelzésekről ismert, főként kovás lakatszerkezetes pisztolyokról. Valószínűleg 1780 körül tevékenykedett Ferrarában, bár az itt látható pisztolyok kissé régebbinek tűnnek.
A lakatlemezen a készítő neve olvasható, helymegnevezés nélkül. A pisztolypárnak ugyan hasonló, de nem teljesen egyforma a díszítése. A római harcos alakja a csövön és a szörnyfej markolatgombon mindkét példányon egyforma. A háborús trófeák ábrázolása a csövön és a lakatlemezen is mindkét fegyveren ugyanott van, de különböző megmun-
154
kálásban. Az ellenlemezen, az elsütőbillentyű-kengyelen, a markolatgombon és a hüvelykujj tartón különféle portrék láthatók, melyek Szelim szultánt, Szolimán szultánt, Szaul királyt, a nagymogult és más személyiségeket ábrázolnak. A személyek nevével is ellátott portrék mindegyik pisztolyon eltérőek. A pisztolyagy ezüsthuzalból készült, virágdíszekkel kirakott és bevágásokkal díszített.
Ezek az olasz pisztolyok inkább Nyugat- és Közép- Európára jellemző módon díszítettek.
Tengerésztromblone kovás lakatszerkezettel [187] 1770 körül
Richards, London, kai: 28 mm (torkolatnál), h: 770 mm
A tromblonét (hasonlítsd össze a 101-102. számú képekkel) a felfegyverzett haderő is használta, főként a tengerészet. Ha az ellenséges hajók hosszú oldalaikkal összeütköztek, és a fedélzeten ember ember ellen harcolt, ezek a fegyverek vitathatatlanul előnyösebbek voltak, mint a hagyományos katonai fegyverek. A lekapcsolható szurony is érvényre jutott, melyet a csata után a csőre rakták nyugalmi állapotába, és egy eltolható fogóval a tőcsavarra rögzítették. A tengerésztromblo- nenak réz csöve volt, mert ez az anyag jobban bírta a nedves és agresszív sós tengeri levegőt, mint a vas. A fegyver csövét egy kerek trombitatorkolattal meghosszabbították, az oldalt lekapcsolható tűzszerszám biztosítékként szolgált. A lakatlemezen RICHARDS felirat olvasható, a csövön két londoni vizsgajelzés. Londonban, és Angliában másutt is több ilyen vezetéknevű puskakészítő dolgozott, ennek a fegyvernek talán John Richards a készítője, akit 1760-1821 között említenek.
Francia lovasmuskéta [188] 1777 es modell
Saint-Étienne-i manufaktúra, kai: 17,5 mm, h: 1190 mm
Az 1777-ből származó francia rendszer nagyszámú francia fegyvernél ugyanazt a koncepciót foglalta magába, bár a fegyverek eltérő hosszúságúak, és a seregek egyes fegyvernemének igénye szerint különbözőek voltak. így keletkeztek a gyalogsági-, a dragonyos-, a tüzérségi-, a tengerészfegyverek és a lovaspisztolyok is. A nehézlovasság lovasmuskétái voltak a leghosszabbak, a legrövidebb huszármuskétát pedig a könnyűlovasságnak tervezték. Az 1777-es modellt 1801-ben IX-es modellre változtatták. A francia forradalom és a napóleoni háborúk idején használták őket. Nagy számban gyártották őket külföldön olyan részletekkel, mint a szív alakú, bemetszéses kakas (ezt már az 1763-as modellnél is alkalmazták).
156
188
Duplacsövű eredetileg kovás lakatszerkezettel [189] 1783
Procházka, Chrudim, kai: 17 mm, h: 1140 mm
Csak a XVIII. század utolsó negyedében bukkannak fel az első duplacsövű, egymás mellett lévő csövű fegyverek, ellentétben a korábban szokásos, egymás feletti cső elrendezéssel. A lakatlemezen az eddig még ismeretlen, kelet-csehországi Chrudim városából származó puskakészítő, PROCHÁZKA neve olvasható; a csövek 1783-ra vannak keltezve. A markolatgombon 1826-os évszám van, mely a lakatszerkezet átalakításának évét jelöli.
189
Puska belső kovás lakatszerkezettel [190, 191] 1780 körül
Ferdinand Morávek, Gdcűv Jeníkov, kai: 14,5 mm, h: 1270 mm
A belső kovás lakatszerkezetes puskáknak a kakas helyett a cső mögött egy tokban található ütőszegük volt - egy rúd, mely a kovát tartó bakban végződött. A lehajtható fedél a cső mögött a lőpor rászórását segítette a serpenyőre, a fedő lehajtása után az első ferde felülete a tűzszerszám feladatát látja el. A rendszert egy pótrúd segítségével feszítették meg, mely a kakas előtt alul az elsütőbillentyű-kengyelbe nyúlik be (felső rajz), kevésbé gyakori megoldás, hogy az oldalt lévő pótrúd mindkét oldalra kinyúlik (alsó rajz).
A belső kovás lakatszerkezetet, mely a lőport az eső és nedvesség ellen, a belső rendszert pedig a károsodás és az elszennyeződés ellen hivatott védeni, általánosan technikai találmánynak tekintik. A legrégebbi ismert, ilyen konstrukciójú fegyveren Stanislav Paczel és 1738 olvasható, aki valószínűleg e találmány feltalálója volt. Ezt a fegyvert a későbbiek során cseh, illetve más külföldi fegyverkészítők is készítették.
Ferninand Morávek 1753-ban született az észak-csehországi Golcűv Jení- kovban (a képen látható fegyveren „Jenikan"), és itt dolgozott 1791-ig, amikor is Cesky Krumlovba (csehül Kru- man) költözött, és a Schwarzenbergek hercegi fegyverkészítője lett. 1833-ban halt meg Cesky Krumlovban.
Kovás lakatszerkezet belső, F. Morávek által készített fegyveren (fent) és ennek a rendszernek egy másik változata (lent)
158
159191
160
Osztrák lovastromblone [192, 193] 1759/81-es modell
kai: 49 x 31 (torkolat), h: 1040 mm
A tromblonékat (hasonlítsd össze a 101-102. számú képpel) főként fegyencek és bankok őrzésére, postakocsik védelmére, illetve a tengerészetnél is használták (hasonlítsd össze a 187. számú képpel), a szárazföldi hadseregben csak ritkán. A Habsburg hadseregbe 1759- ben minden lovasszázadba 12 „Musketonner"-t (tehát tromblonét) rendszeresítettek, melyet a csatában - a 12 kisgolyós töltettel - rövid távolságra lehetett használni. 2000 darabot rendeltek ebből a fegyverből. 1781-ben a rézfelszerelés vasra cserélésével és további csekély változtatásokkal keletkezett az 1759/81-es modell. A napóleoni háborúk idején távolították csak el a fegyverzetből, így a tromblonék (különböző méretekkel, ovális helyett kerek torkolattal és felakasztókampó nélkül) már csak az osztrák tengerészet felszerelésében voltak megtalálhatóak. A lakatlemez hátulján található egy kakasbiztosító.
Puska „alla catalana" zárszerkezettel [194,195] 1785
Enrique Aquilar, Entrian, kai: 16,5 mm, h: 1400 mm
Enrique Aquilar - ezzel a névvel nemcsak a cső, hanem a lakatlemez és az elsütőbillentyű-kengyel is el van látva - ez idáig ismeretlen spanyol puskakészítő volt. A tűzszerszám elején kétfejű sas látható, mely egy mellvérten a készítő nevét viseli, a serpenyőfedél A/ENTRIAN/1785 felirattal megjelölt. A gyújtócsatorna arannyal bevont, ami a korai kiégés ellen védett.
A katalán puskaagy a XVII. és XVIII. században (részben még a 19.század elején is) használt puskaagy típus. A puskatuson nincsen pisztolymarkolat, a felső, sima puskatus- peremen lévő mélyedésbe tették a hüvelykujjukat a lövésnél. A puskatus alsó pereme haj
lói
162
lított, és a hátsó szakaszában lefelé kiugrásba fut ki. Ez a puskaagy típus már néhány keréklakatos zárszerkezetes fegyvernél is előfordult, főként a katalán záraknál. A madridi puskaaggyal szemben (hasonlítsd össze a 165. számú képpel) a katalán puskaagy Spanyolországon kívül máshol gyakorlatilag nem terjedt el.
Pisztolypár „alla fiorentina" zárszerkezettel [196] 1785 körül
kai: 12 mm, h: 310 mm
Rövid pisztolyokat alla fiorentina zárszerkezettel (a tűzszerszám és a serpenyőfedél külön alkotórészek), és ebben a dekorációs stílusban a XVIII. században Közép-Olaszország- ban készítettek. A vasból készült felszerelés és a növény mintákkal, férfi- és női mellszobrokkal és egyebekkel gazdagon díszített zárszerkezet a XVIII. század végének, a toscanai Anghian városának fegyverkészítőire volt jellemző (ezt a stílust már néhány évtizeddel ezelőtt Brento városának fegyverkészítői alkalmazták). Ezek a fegyverek belülről vannak megjelölve és dátumozva. Az itt bemutatott pisztolyba egy G betűt és egy csillagot ütöttek (talán valaki a Guardini családból?).
196
163
197
Pisztolypár, eredetileg kovás lakatszerkezettel [197] 1785 körül
Johann Christoph Kuchenreiter, Regensburg, kai: 12,5 mm, h: 405 mm
A Kuchenreiterek (Kuchenreuterként is) a legjelentősebb európai puskakészítő dinasztiához tartoztak. A XVII. század végétől kezdve megszakítás nélkül űzték a mesterségüket Regensburgban, Steinweg bei Regensburgban és a Duna másik partján fekvő Stadtomhof- ban (és a XIX. századtól napjainkig Chamban). 1663 és 1806 között Regensburgban székelt a német birodalmi tanács, melynek tagjai jelentős vevőkört biztosítottak az itteni puskakészítőknek. Számos Kuchenreiter egy lovast használt jelzésként, a mester monogramjával kiegészítve. Ezzel a jelzéssel, az ICK betűkkel, illetve a teljes nevükkel jelölték meg ennek a pisztolypárnak a csövét, melynek eredetileg kovás lakatszerkezete volt, és a XIX. század 30-as éveiben építették át ütőszerkezetre.
Egycsövű kovás lakatszerkezetű puska [198] 1780 körül
Iwan Permja, Petersburg és Rosina község, kai: 17,5 mm, h: 1395 mm
A csövön ROSINA IN TOSCANA, a lakatlemezen pedig cirill betűs IWAN PERMJAK felirat olvasható, ami kb. 1750-1785 között Petersburgban tevékenykedő puskakészítő neve. Rosina (Ruosina) egy falu az olaszországi Toscanaban, Lucca város közelében, mely a múltban a vas- és csőkészítéséről volt híres, főként a Pacchiani és a Leoni család révén. A „Rosina Toscanában" feliratú csövet egész Európában elterjesztették, és angol, holland, osztrák és ez esetben orosz puskakészítők által vált híressé.
164
Hétcsövű puska kovás lakatszerkezettel [199] 1789
Philibert Chenevier, Saint-Étienne, kai: 12 mm, h: 600 mm
A vastömbbe hét lyukat fúrtak, hatot körbe, a hetediket pedig középre. A csövek a gyújtócsatornákon keresztül vannak egymással összekötve, úgy, hogy mind a hét lövést egyszerre le lehetett adni.E sorozatpuska zárszerkezete megegyezik a francia hadifegyverek 1777-es modelljeinek zár- szerkezeteivel. A lakatlemezén 86 (=1786) és St. Étienne felirat olvasható, a lemez belső oldalán PHILIBERT/GHENEVIER neve található. Egy fegyverkészítőről van szó, aki „Jean Baptiste Chenevier fiával" azonos, vagy vele rokonságban állt, és akit 1783-ban St. Etienneben említenek. A fegyver visszafogottan díszített bevágásokkal és metszetekkel.
200
Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [200] 1793
Jacob Andersen Steen, Koppenhága, kai: 14 mm, h: 465 mm
J. A. Steen 1766 körül született Koppenhágában, 1793. augusztus 7-én lett mester, és átvette apjának a műhelyét. 1834-ben hunyt el Koppenhágában. A képen látható pisztolypár csövén 1793-as dátummal, az első munkái közé tartozik, és az sem zárható ki, hogy a mestermunkájáról van szó. A cső hátsó része egy antik harcos szobrászi vágással és arany alapon trófeákkal díszített, a pisztolyfelszerelés vágott növényi mintákkal és trófeákkal ékesített.
201
166
Egycsövű puska „alla florentina" zárszerkezettel [93, 201] 1798
Brento város, kai: 15 mm, h: 1160
Ilyen fajta fegyvereket, melyek csövei és fémrészei dombormetszetekkel és gravírozott emberi és állatfigurákkal, szörnyfejekkel és díszítőelemekkel ékesítettek, az olasz Brento városában és környékén készítettek a XVIII. század első negyedétől a XIX. század első negyedéig, tehát teljes száz évig, majdnem változatlanul. A fegyvernek alla fiorentina zárszerkezete van (hasonlítsd össze a 196. számú képpel) és bevágásokkal díszített puskaagya. A lakatlemez belső oldalán Brento városának neve és a készítés éve, 1798 olvasható, a puskakészítőre, aki ezt a fegyvert készítette, nincs utalás.
Pisztoly kovás lakatszerkezettel tromblone [202] 1800 körül
Jacques Speder, Lüttich, kai: 26 mm (torkolat), h: 250 mm
A tromblonék (hasonlítsd össze a 101-102. számú képekkel) főként puskahosszúságban (karabiner) fordulnak elő, gyakran azonban pisztolyként is. A képen látható példány civil fegyver volt, tulajdonosa személyes védelmére készült. A cső teljes hosszában végig bővül (más esetekben csak az elülső csőrész szélesedik), a torkolata kerek (más tromblo- néknál ovális). A markolat ezüsthuzalból készült díszítőelemekkel berakott, a markolatgombja rézből készült, ezüstözött oroszlánfej. A serpenyő alatt Speder a Liege felirat olvasható. Jacques Speder puskakészítőt 1797-1811 között említik Lüttichben.
168
204
Kétcsövű puska kovás lakatszerkezetekkel [203] 1800 körül
Jean François Joseph (?) Massy, Maubeuge és Párizs, kai: 15,5 mm, h: 1380 mm
A XVIII. század végétől egyre inkább a két, egymás mellé tett csöves vadászpuskák terjednek el. A zárszerkezet gravírozott, a gravírozott és vágott felszerelésű, metszettel díszített puskaagyú fegyver lakatlemezének bal oldalán MASSI A MAVBEGE felirat olvasható. A hátsó részén metszetekkel díszített csövet PARIS felirattal jelölték meg. Maubeuge városában dolgozott Laurent Massy (1711-1796) és a fia, Jean François Joseph Massy (1747- 1806), akit a Saint-Étienne-i manufaktúra ellenőrének neveztek. A XVIII. és XIX. század fordulójáról olyan fegyverek is fennmaradtak, melyeket egy Massy nevű párizsi puskakereskedő készített. A legvalószínűbb az, hogy a készítője Jean François Joseph Massy, bár ez nem biztos.
Angol kovás lakatszerkezetű puska [204] 1800 körül
kai: 19 mm (750), h: 1400 mm
A XVIII. századi és a XIX. század eleji angol kovás lakatszerkezetes katonai fegyvereket 1785-től „Brown Bess" (Barna Lizike, az Erzsébet becézett formája) gúnynévvel illették. Egy régebbi gyalogsági fegyver mintájára keletkezett 1797-ben az „új modell" (New Pat- tern), és rögtön készítettek egy ettől alig eltérő „indiai modellt" (India Pattern) is a Kelet- Indiai Társaság igényére. A Franciaország elleni háborúban logisztikai okokból az indiai modellt is bevetették (mely itt a fényképen látható) a brit gyalogság fegyverzetében. Míg a porosz vagy az orosz katonai fegyverek készítőjük monogramját a puskaagynyakon viselték (hasonlítsd össze a 160. számú képpel), addig ez az angolok fegyverén a lakatlemezen található (itt GR = III. György király).
169
Kocsipuska kovás lakatszerkezettel [205, 206] 1800 körül
Caspar Neireiter, Prága (csövön), kai: 20 mm, h: 2115 mm
A kocsipuskák hosszú és nehéz vadászfegyverek voltak, melyekkel a kocsiból tüzeltek, amikor a vadászterületen keresztül hajtottak. Az itt bemutatott fegyver 9550 g súlyú, a 205. számú képen egy XIX. század eleji normál vadászpuska mellett szerepel (lásd 212. számú kép) a nagyságuk összehasonlítása miatt.
A fegyver egyben bizonyíték arra, hogy néhány csúcsminőségű csövet évszázadokig is használtak. A prágai puskakészítő Caspar Neireiter által 1652-re keltezett csövet százötven évvel később új puskaagyra tették, modern zárszerkezettel és új csőgyűrűkkel látták el.
A puskatusnyakon egy hercegi koronát és német nyelvű feliratot ábrázoló pajzs van, ami felvilágosítást ad arról, hogy a fegyvert Roudnice első hercegeinek idején renoválták. Ez a herceg Josef Frantisek Maxi- milián Lobkovicz volt (1772-1816), mert miután a családi birtokot átruházták a porosz államra, II. József császár dekrétumára Roudnice város nevét kapta a hercegség.
170
207
Francia tengerészeti jelzőpisztoly, eredetileg kovás lakatszerkezettel [207]1800 körül
H: 545 mm
Szokatlan és a gyűjtők által nagyra értékelt fegyver ez a francia világítópisztoly. A „cső" egy rézzel bélelt csatornából áll, mely 69 mm átmérőjű réztálkában végződik, a „cső" felső fedele balra elhajtható. A csatornába és a tálkába lehetett tölteni a különböző színű lőporokat, melynek kiürítése egy normális lövéssel jelzésre szolgált. Eredetileg kovás lakatszerkezete volt a pisztolynak, mely később egy lakatszerkezetté változott. A lakatszerkezet megegyezik azokkal a zárakkal, melyeket a francia kovás lakatszerkezetes katonai fegyverek hivatalos átalakításánál használtak. Az átépítések 1842-ben kezdődtek, és az 1848-as változásokkal, illetve később is folytatódtak.
A fegyverek puskaagyán védjegyként egy horgony van, ami a pisztoly tengerészetben való használatáról tanúskodik, továbbá L 1878 jelzés és különböző betűk. Másféle jelzés nem fordul elő ezen az 1500 g súlyú fegyveren. Ilyen típusú fegyverek csak elszórtan kerülnek elő. Ezzel megegyező, eredetileg kovás lakatszerkezettel készült pisztolyt 1990- ben a Sotheby cég árverésén 3250 angol fontért adtak el.
172
Francia pisztoly [208] „modell An XIII" (1804)
Maubeugei manufaktúra, kai: 17,1 mm, h: 350 mm
Az 1777-es modellű francia fegyverek (hasonlítsd össze a 188. számú képpel) beváltak a sok évig tartó republikánus és napóleoni háborúkban. 1801-ben és 1804-ben csak csekély javításokat kellett rajtuk végezni. Ezeket a megváltoztatott variánsokat „modell An IX és An XIIF'-nak nevezték („an" franciául évet jelent). 1793-ban (november 24-én) vezették be Franciaországban a republikánus naptárt, mely 1792. szeptember 22-ét jelölte meg az új kor kezdeteként. Tehát a második év 1793. szeptember 22-én kezdődött, a IX. év (An IX) 1801-1802-nek felel meg, a XIII. év pedig 1804 szeptemberéről 1805 szeptemberéig tartott.
1804-ben lett Napóleon császár (valójában azonban már 1799-től kormányozta az országot) és a rákövetkező évben - 1805. december 22-én - elrendelte a gregoriánus naptár visszaállítását. Az An IX és An XIII modelljelzéseket azonban a később készített fegyvereken is használták.
Mialatt az 1777-es és az An IX-es modellű fegyverek között alig van különbség, addig az 1777-es, az An IX-es és az An XlII-as modellű pisztolyok kinézetre lényegesen eltérőek. A zárszerkezet szívformájú metszéssel a kakason ugyanaz maradt, de a puskaagyat és a pisztoly egyéb részeit megváltoztatták. A képen látható pisztolyt 1812-ben (dátum a csövön) a maubeugei manufaktúrában (jelzés a lakatlemezen) készítették.
208
173
Gránátpuska kovás lakatszerkezettel [178] 1750 körül
A speciálisan kiképzett, gránátot vető katonákat már régebben is fegyverekkel pótolták, melyekből a gránátot nagyobb távolságra lehetett kilőni. Ez a megoldás tehát nem XX. századi találmány. A képen látható gránátpuskának réz csöve van, az elülső része 185 mm-es és 67 mm átmérőjű, a hátsó 90 mm-es részét megújították. A puskaagyra vasból készült támasztóvillát csavaroztak, a puskatusfedél meghosszabbítását, a cső mögött a puskaagyon lévő rézlemezt félkörfejű rézszegekkel ütötték be.
Hasonló gránátfegyvereket ismerünk a XVIII. század második feléből Franciaországból. A jelöletlen fegyver lehet angliai vagy más származású is.
Kall: 67 mm, h: 875 mm
Pisztoly „alla catalana" zárszerkezettel és lehajtható szuronnyal [179,180]1758 körül
nápolyi manufaktúra, kai: 16,5 mm, h: 400 mm
A lovaspisztolynak katalán zárszerkezete van, mely Spanyolországon kívül az egész Földközi-tenger vidéken, de főként Dél-Olaszországban terjedt el. A szuronyt lehajtható helyzetben egy megakasztóval a tőcsavarnál tartották, a puskaagy bal oldalán lévő kampó pedig a fegyver övben való rögzítését szolgálta.
A keltezés nélküli fegyvereket kerekített évszámú keletkezési időszakba soroljuk, ami nullára vagy ötre végződik. Jelen esetben szokatlan a megjelölés: „1758 körül" a pisztolycső jelölése által lehetséges, melyen FABR/DI/NAP felirat és Károly király monogramja
150
179
szerepel. A nápolyi manufaktúrát 1757-ben alapították. 1759-ben az addigi nápolyi királyból Spanyolország királya lett, és lemondott Nápoly igazgatási hatalmáról fia, Ferdinánd javára. így tehát a pisztoly 1757-1759 között készülhetett.
180
151
Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [209, 210] 1805 körül
Johann Christoph Kuchenreiter, Regensburg, kai: 12 mm, h: 400 mm
A kazettában őrzött pisztolypárt általában párbajfegyvernek tekintik, de ugyanúgy lehetnek utaspisztolyok vagy célpisztolyok. Johann Christoph Kuchenreiter pisztolyának is (a keze alól kikerült másik pisztolypárt már a 197. számú képen megismertük) egy sor olyan vonása van, melyek a párbajfegyvereknél nem fordulnak elő - a kakas egy dugóval van ellátva, az irányzéknak van egy szilárd és ékét lehajtható szegélylapocskája, a címerpajzs (a puskatus nyaknál fent) elcsavarásával kivehető, és az alatta lévő csapágyra rögzíthető egy pótpuskaagy.
A pisztolyok egy kazettában fekszenek csöveikkel azonos irányban (nem úgy mint ahogy megszoktuk, egymással szemben), mely a szokásos kiegészítők mellett (lőportartó, töltővesző, golyócsipesz, csavarhúzó, kis kalapács, kalapács a töltények beütéséhez a csőbe) tükröt, tintatartót, sörétpuskát és két kis üvegcsét is tartalmaz. J. Ch. Kuchenreiter (1755-1818) a Thurn-Thaxis fejedelmi ház udvari puskakészítője volt, akiknek 1748-től Regensburgban volt a székhelyük.
174
Orosz kovás lakatszerkezetű pisztoly [211] 1806
Tulai fegyvergyár, kai: 17 mm, h: 430 mm
Ez az orosz katonai fegyver ugyanabból az időből származik, mint a francia An XlII-as modellű pisztoly (hasonlítsd össze a 208. számú képpel), mellette mégis réginek tűnik. A lakatlemezre a készítés évét (1806) és helyét (Tula) gravírozták. Poroszországhoz hason-
212
lóan (hasonlítsd össze a 160. számú képpel) a hüvelykujj tartóba itt is az uralkodó monogramját ütötték bele: A I (=1. Sándor cár, aki 1801-1825-ig uralkodott).
Elöltöltős puska kovás lakatszerkezettel [205, 212] 1810 körül
kai: 17 mm, h: 1215 mm
A lakatlemez Grifen London felirattal megjelölt. Ez a jelzés azt az érzést kelti, hogy Joseph Griff in, a XVIII. század második felében tevékenykedő híres londoni puskakészítő munkájáról van szó. A cső spanyol stílusban MA/DRIT felirattal díszített, de valószínűleg az a védjegy is hamis. A fordított C alakú és a magas fedéllel ellátott kakas megegyezik a XIX. század kezdetéről származó kovás lakatszerkezetekkel, éppúgy, mint a fegyver többi része és díszítése. A fegyver keletkezési ideje nem vitatott, de a hely, ahol ez a vadászfegyver készült - melynek a hamis jelzései az értékét hivatottak emelni - , nem ismert.
Kovás lakatszerkezetű pisztolypár lehajtható szuronnyal [213] 1810 körül
Barbar, London, kai: 14 mm, h: 265 mm
Ez a pisztoly - az előző fegyverrel szemben - kétségtelenül angol eredetű. A lakatlemez a készítő nevét (BARBAR) és a címét (BOND STREET LONDON) viseli magán, a csövön alul a birminghami próbajel látható az 1813 előtt használt formájában. A középen lévő kakas a markolat hátoldalán lévő lövésbiztosítékkal igen kedvelt volt ez idő tájt az angol fegyverek körében, s ez alól a lehajtható szurony sem kivétel.
213
177
214
Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [214, 215] 1810 (?) körül
Devillers (?), Lüttich, kai: 14,5 mm, h: 395 mm
A 212. számú képen bemutatott fegyver példa azokra a fegyverekre, melyek eladhatóságát hamis jelzéssel akarták javítani. Léteznek egészében hamisított fegyverek is, a legrégebbiek közé tartozik a képen látható pisztolypár is. A kakassarkon H. BEVILLERS/A LIEGE védjegy található, a csövön lévő francia felirat arról számol be, hogy a fegyver Napóleon császár részére készült (FAITES FOUR L'EMPEREUR NAPOLEON).
A pisztolyok valószínűleg Napóleon császár koronázására vagy röviddel az utánra készültek ajándékként. Napóleon, majd Ferenc József Károly (1811-1832) zákupy hercegének fia tulajdonából I. Ferenc Ferdinánd gyűjteményébe kerültek.
Az ilyen típusú tiszta fém pisztolyokat Angliában, Lüttichben gyártották a XVIII. század közepe táján, tehát abban az időben, amikor Henri Deviellers is ott dolgozott (1762 előtt hunyt el, a XIX. század elején a Devillersek más vezetéknéven dolgoztak Lüttichben). Ha a pisztolyok tényleg Napóleonnak készültek volna, akkor tudatosan megtartották volna a fél évszázados formájukat és készítőjük nevét. A londoni Victoria és Albert Múzeumban Devillers pisztolyával majdnem teljesen egyforma pisztolyok találhatók Gábriel Bethlen címerével és nevének kezdőbetűivel, aki 1629-ben halt meg. Ez a tényállás szükségszerű kételkedést okoz a pisztoly eredete és keletkezési ideje tekintetében.
178
179
216
Céllövő puska, eredetileg kovás lakatszerkezettel [216] 1818
Josef Slawitzky, Becs, Krenstödter és Johann Baptist Strixner, Bécs, kai: 12 mm, h: 1170 mm
A kovás lakatszerkezetes, alagútcélgömbös puskának jellegzetes empirikus díszítése van. A puskaagy bevágásokkal díszített, az aranyozott rézfelszerelés dombormetszetekkel gazdagon ékesített. Az eredeti kovás lakatszerkezetes puskát 1818-as dátummal, 1830- ban átváltoztatták lakatszerkezetűre, a zárszerkezet azonban sérült, a kakas pedig hiányzik.
A fegyveren három név található - a puskaagyon SLAWITZKÜ (bécsi puskakészítő 1800 óta), a csövön KRENSTÖDTER (egy eddig ismeretlen készítő) és a lakatlemezen STRIXNER IN WIEN J. B. Strixner, aki a kovás lakatszerkezetest csapórendszerre változtatta. Strixner 1825-ben lett mester Bécsben, és itt is hunyt el 1837-ben.
217
180
Amerikai puska [217] 1819-es modell
Harpers Ferry fegyvergyár, kai: 52 mm, h: 1345 mm
Ez a kovás lakatszerkezetű, John H. Hall által szerkesztett felhajtható zárszerkezetű fegyver volt az első hátultöltős fegyver, melyet az amerikai hadsereg fegyverzetében rendszeresítettek. Hall 1811-1818 között pisztolyokat és vadászfegyvereket készített, 1817-ben a hadsereg száz fegyvert rendelt tőle, 1819-ben pedig már ezer darabról szólt a szerződés. Kézi Hali-féle hátultöltős fegyver hátrahúzott
° i ✓ i , , o j , - , . i , ,, zárszerkezettelm unkaval csak csekely darabszam ot lehetettkészíteni. Csak 1824-től készítettek nagyobbmennyiségben fegyvereket Harpers Ferryállami fegyvergyárában (a rajzon látható darab 1834-ből származik). Összesen 19 680 darab ilyen modellű katonai fegyvert gyártottak, melyek közül néhányat a XIX. század negyvenes éveiben csapórendszerűre változtattak.
Duplacsövű csappantyús puska [218] 1819
Dubois, kai: 15 mm, h: 1275 mm
A fegyver Dubois puskakészítő által megjelölt (különböző francia városokban több mester is dolgozott ezen a néven). A puskatuskupakon lévő felirat elárulja, hogy Biron von Curland hercege a barátjának, Wernhardt bárónak adományozta emlékül 1819-ben (Kurland hercege, Peter Biron (1721-1800). A herceg 1795-ben lemondott az Oroszországba átnyúló földbirtokairól. Az unokaöccse, Gustav Kalixt Biron (1780-1821) volt e fegyver adományozója, akit utódjának kijelölt a porosz hadsereg vezére. Wernhardt családjából ez idő tájt Paul és Joseph álltak a Habsburg sereg szolgálatában. Bár a fegyvert nem a XIX. század húszas éveiben alakították át, a csapórendszernek egy korai darabjáról van szól.
218
219
Egylövetű kémiai zárszerkezettel, Wilhelm Dietrich, Pozsony, 1820 körül
182
4. fejezet Az 1820-as és az 1870-es évek közti időszak
A zárak után, melyek a begyújtáshoz kémiai reakciókat használtak, és a csapórendszerek korai próbálkozásai voltak, a XIX. század húszas éveiben a civil fegyverek körében teljesen elterjedt a csapózár. Az egycsövű vadászfegyverek, golyóspuskák, a sörétespuskák mellett egyre nagyobb mértékben használták a kétcsövű puskákat. A céllövő puskák egyre jobban eltávolodtak az irányzékukban, a puskaagy formájukban és további részleteikben a vadászpuskáktól. A csappantyús pisztolyokat széles választékban kínálták védelmi-, céllövő és párbajfegyverként. A csapórendszer korában lényegesen jobban kezdenek elterjedni az ismétlőfegyverek, mint a korábbi rendszereknél - revolverek és iín. kötegrevolverek (Pepperbox).
A katonai fegyvereknél sokkal később kezd elterjedni a csapórendszer, mint a civil fegyvereknél. A seregek nem akartak olyan hatalmas méretű kovás lakatszerkezetes fegyverkészletet kiválogatni, melyek a napóleoni háborúkból maradtak a fegyverzeteikben, ezenkívül hiányzott a pénz is egy fényűző fegyverzetcserére. Csekély mértékű változtatásokkal, melyek anyagilag kevésbé megeről- tetőek voltak, a kovás lakatszerkezeteket át lehetett építeni csapórendszerekké, és ezt a megoldást takarékossági okokból előnyben részesítették a teljesen új modellekkel szemben. Ilyen átalakításra egyébként számtalan civil fegyvernél is sor került.
A csapórendszerű fegyverek sokkal tökéletesebbek voltak, mint az elöltöltős rendszerek és a hátul- töltős szerkezetek, így alkalmasabbak voltak ismétlőfegyvernek. A lőfegyverek további perspektívái az egységes töltények használatával voltak összefüggésben. Feltalálók egész sora fáradozott ennek a megszerkesztésén. A fejlődést kezdetben Dreyse és Lefaucheux befolyásolta legerősebben. A porosz hadsereg gyújtózsinóros fegyverei, melynek feltalálója n. Dreyse volt, egységes papírtasakos töltényt használtak, tehát még saját tömörítés nélkül. C. Lefaucheux által szerkesztett töltény lett az első egyesített lőszer saját tömörítéssel, és nagy számban terjedt el főként a civil fegyverek körében, még akkor is, ha néhány katonai revolverben azonnal alkalmazták.
A XIX. század ötvenes és hatvanas éveiben aztán számtalan fémhüvelyű egységlőszer keletkezett, oldal- vagy központi gyújtással, és magától értetődően keletkeztek fegyverek is, melyekhez ezek a töltények kellettek. Ezek a szerkezetek felvázolják a további fejlődést, de az előző évszázad hatvanas éveiig a katonák, illetve a civilek fegyverzetében túlnyomó- részt csapórendszerű fegyverek voltak. Az Egyesült Államok növekvő szerepe azáltal is nyilvánvalóvá vált, hogy az európai találmányok mellett - melyek ez idáig egyedül gondoskodtak a lőfegyverek technikai fejlődéséről -, a XIX. század közepétől egyre több amerikai konstrukció is megjelent.
Ezen időszak egyéni puskakészítői még készítettek minőségi fegyvereket, de lassan sötétség borult a műveikre. Már nem tudtak helytállni a konkurenciával, a nagy fegyvergyárakkal szemben, melyek eleinte csak a katonai fegyverek, később azonban a civil
183
fegyverek gyártását is átvették. A vadász- és sportfegyverek száma XIX. században - a múlttal szemben - erőteljesen megemelkedett, de kevésbé tehetős rétegekről van szó, mint amilyenek a korábbi lőfegyverhasználók voltak. Ezért a fegyvereknél és a pisztolyoknál inkább a technikai tökéletességre helyezték a hangsúlyt, és nem a díszítésre, miáltal egy inkább hasznosabb, anyagilag kevesebbet igénylő stílus jutott érvényre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem készültek luxusfegyverek igényes vevőkörnek.
Egylövetű kémiai zárszerkezettel [219] 1820 körül
Wilhelm Dietrich, Pozsony, kai: 16,5 mm, h: 1170 mm
Alexander John Forsyth szerkesztette az első olyan fegyvert, melynél a lőpor egy, a durranóanyagra mért ütéssel lett meggyújtva. A forgatható durranóanyag tartójú zárszerkezete után (hasonlítsd össze a 220., 221. számú képekkel), ezeknek a kémiai záraknak további változatai jönnek, mint ahogyan azokat a valódi csapórendszer elöljáró szerkezetének is nevezik.
A 182. oldalon bemutatott fegyvernél a lakatlemezen található durranópor-tartót vonó- rúd köti össze a ravasszal. A kakas megfeszítésével a durranópor egy része a tartóból egy kis mélyedésbe (serpenyő) kerül, melybe a kakas a fegyver elsütése után beleüt. A tartó töltőcsonkja lehajtható fedéllel van lezárva. A fegyver lakatlemezén DIETRICH felirat olvasható, készítője valószínűleg a pozsonyi puskakészítő Wilhelm Dietrich, aki az 1819-1844-es években tevékenykedett.
220
porosz katona gyújtó- zsinóros puskával, 1866
221
Egylövetű kémiai zárszerkezettel [220, 221] 1820 körül
Joseph Contriner, Bécs, kai: 18 mm, h: 1270 mm
A XVIII. század vége felé kezdték el használni a durranóport, tehát olyan anyagokat, melyek ütésre gyulladtak meg. Az arra irányuló fáradozások, hogy a lőpor a durranóporon keresztül jusson a csőbe, és ennek elégésével a golyó mozgásba lendüljön, sikertelenek maradtak. De úgy nézett ki, hogy a durranópor helyettesítheti a lőport a serpenyőben, mely a lőpor meggyújtására szolgált.
A skót pap Alexander John Forsyth (1768-1843) 1793 óta kísérletezett a durranóanyagokkal. 1805-ben építette az első gyullasztóportartós zárszerkezetét és két évvel később megkapta szerkezetére az angol szabadalmat, melynél a gyullasztóport egy fordítható hengeres tartóban tárolták. Forsyth rendszerét François Prélat javította ki (francia szabadalom 1810-ből), és az ő megoldásával a fegyver gyakorlatilag megegyezett a bécsi Cont- riner-fegyverével. Egy forgatható üvegformájú gyullasztópor-tartó csúcsán egy ütőszeg van, melyre a kakas ráüt. A durranókeverék betöltőnyílása alul van. Az üvegcse előtt található lakatlemezen egy rugós biztosíték, mely az üvegcsét a megfelelő helyzetbe hozza, és ennek működésbe hozása után el lehetett fordítani a tartót. A CONTRINER és JC jelölésű fegyver készítője valószínűleg Joseph Contriner, akinek apja is Bécsben dolgozott ugyanebben az időben.
vegyi zárszerkezet egy Contriner féle egylövetűn
185
222
Kétcsövű puska kémiai zárszerkezettel [222] 1820 körül
Jacob Senger, Bécs, kai: 15 mm, h: 1240 mm
Ennek a kétcsövű, ugyanolyan zárszerkezetű puskának, mint a 219. képen láthatóak, ké- szítője'Jacob Senger (1768-1835), aki 1807-től mester Bécsben. A vegyi zárak a csapórendszerek előtt jártak, melyeknél a durranóport az ún. ütőszegen lévő gyújtófejbe tették. Ezek a csapórendszerű fegyverek a XIX. század húszas éveitől kezdve terjedtek el széles körben.223
Kétcsövű puska csappantyús zárszerkezettel [223] 1828
Antonín Vincenc Lebeda, Prága, kai: 15 mm, h: 1020 mm
A. V. Lebeda (1797-1857), a XIX. század legjelentősebb cseh puskakészítője 1822-ben lett mester Prágában. Az 1828-ból származó fegyvere a zárszerkezeten belül dátumozott, úgy, hogy a készítés évét a cső szétszedése nélkül nem tudhatjuk meg. A kakas formája, a nagy elsütőbillentyű-kengyel és a fegyver többi része is megfelel a húszas évek vége színvonalának. A töltő vessző fejét alulról kellett becsavarni a puskaagyba, a cső alá csavart töltővessző ugyanis zavaró lett volna lövés közben. A töltővessző kivételét a fejének felcsava- rozása után nagyobb erővel lehetett használni.
Kétcsövű puska alsó csappantyús zárszerkezettel [224] 1829
Mátyás Novotny, Litomérice, kai: 14 mm, h: 1190 mm
Az észak-csehországi Litomérice városából származó Mátyás Novotny a XIX. század első felének vezető cseh puskakészítői közé tartozott. 1829-ben részt vett egy prágai ipari kiállításon, ahol bronzéremmel tűntették ki. Különféle kétcsövű vadászpuskákat készített, számosat damaszkolt csővel („huzalcsövek"), melyek arannyal és platinával voltak díszítve. Volt köztük egy fegyver négy kakassal (valószínűleg az itt bemutatott darab), melyek közül a felső kakasok a szerkezet megfeszítésére, az alsók pedig a csappantyú megütésére szolgáltak. Ezt az elrendezést kellene Novotny szavaival élve úgy rögzíteni, „hogy ne kerüljön füst a szembe". Ennek a szerkezetnek nincs különösebb értéke, mert másik, hasonló darab nem ismert (csak alsó kakasos fegyverek vannak: ezek azt a kétségbe vonható elképzelést bizonyítják, hogy az alulról meggyújtott lőpor gyorsabban ég).
224
Csappantyús kétcsövű puska [225] 1830 körül
Mátyás Novotny, Litomérice, kai: 16 mm, h: 1140 mm
Mátyás Novotny egy másik vadászfegyvere (hasonlítsd össze a 224. számú képpel), mely a tőcsavarán a 7-es számot viseli, tehát ez egy (valószínűleg 12 darabos) sorozat egyik darabja. Az elöltöltősök hosszadalmas megtöltését a szolgák végezték, és nagy számú egyforma fegyver esetén a tulajdonosnak mindig rendelkezésére állt egy megtöltött puska. A kétcsövű puska gazdagon díszített vadászjelenetekkel, az elsütőbillentyű-kengyelen korabeli öltözéket viselő vadász gravírozott képe látható.
Csappantyús puska [226] 1830 körül
Kajetan Dasch, Graz, kai: 14 mm, h: 995 mm
Kajetan Dascht a XIX. század elejétől kezdve említik Grazban. 1840-ben elhunyt, de özvegye tovább vezette a műhelyt, 1848-tól pedig Heinrich fia. A XIX. század kezdetén a pus-
188
ka tusnyak érdesítése az ún. pikkelyformában vált gyakorivá, ami a fegyver biztosabb tartását szolgálta, éppúgy, mint a puskatus alsó megerősítése, mely az előző évszázad első harmadában gyakran levágott állatfej formájú volt. Az évszázad első harmadában továbbra is kitartott még a XVIII. században kedvelt fa elsütőbillentyű-kengyel, ekkortól azonban egy fémpánttal stabilabbá tették.
Párbajpisztoly pár csappantyús zárszerkezettel [227] 1830 körül
Carlo Maria Colombo, Milánó, kai: 14 mm, h: 375 mm
A párbajhoz egy pár egyforma fegyver kellett, melyeket elvileg egyik párbajozó fél sem ismerhetett. Egy kazettában őrizték a fegyver megtöltéséhez szükséges tartozékokkal együtt - olyanokkal mint töltőkalapács, lőporüveg, két töltővessző, egy golyófogó és egyebek. A lakatlemezt Colombo Milano felirattal jelölték meg. C. M. Colombot 1800- 1843 között említik Milánóban. A harmincas években háromszor tűntették ki a saját szerkezeteiért, illetve a Lombardiai Tudomány és Művészet Intézetének fegyverjavításaiért. E pisztolyok esetében Colombo azonban csak kereskedő volt, a fegyvereket Belgiumban készítették. A csöveken megtalálható a lüttichi fegyverpróba bizottság védjegye, a tőcsavarra a lüttichi puskakészítő Bovy nevét, a további részekre pedig a JH monogramot gravíroztak, mely a lüttichi puskakereskedő Jean Hanquet (1767-1837) védjegye lehet. A lüttichi Joseph Devillers mester által 1829-ben készített hasonló pisztolypár található a lüttichi fegyvermúzeumban, és egy 1831-re dátumozott, Herstal bei Lüttich-i Heusex & Janson cég által készített pár a brüsszeli múzeumban.
227
228
Csappantyús kétcsövű puska [228] 1830 körül
Heinrich Ebért, Bécs, kai: 14 mm, h: 1085 mm
A Heinrich Ebért (1820-1837 között említik Bécsben) által készített vadászpuska a lakatlemezén az ütőszeg alatt speciális biztosítékkal van ellátva, mellyel a kakast le lehet zárni229
(a képen a biztosíték ki van hajtva, így a fegyver nincs kibiztosítva).
Kétcsövű puska csappantyús-beépített zárszerkezettel [229] 1835 körül
Csehország, kai: 17 mm, h: 1150 mm
Csehországban a fegyverkészítő-kézművesek körében az első szabadalmat Antonin Vincenc Lebada (1797-1867) kapta 1829-ben. A szerkezetét egy kórházi ágyon fekve találta ki, ahol egy lovaskocsi baleset miatt feküdt. Két különálló zárszerkezet helyett, melyek a kétcsövű puskákon oldalt (jobbról és balról) voltak feltéve, Lebeda beépített zárszerkezete egy részből állt, mely a csövek mögött felülről belehelyeztek a puskaagyba. Ez a megoldás a szerkezet jobb védelmét hivatott biztosítani a károsodásokkal szemben, és a fegyver szét- és összeszerelését egyszerűsíteni. Egy beépített zár szerkezetű, kétcsövű vadász- puskapárt mutatott be Lebeda - más fegyverek mellett - az 1829-es prágai fegyverkiállításon, mellyel ezüstérmet nyert. A szerkezete bizonyos fokú kedveltségnek örvendett, és az 1829-es ötéves szabadalom-védelem lejárta után más fegyverkészítők is gyártottak fegyvereket ezzel a závárral (a prágai Frantisek Novák, a litoméricei Mátyás Novotny, a komotaui Franz Passler stb.), kis mértékben készültek külföldön is. A puskaagynyakon olvasható német nyelvű felirat „öcsém emlékére" és az 1845-ös évszám nem a fegyver keletkezési idejét jelzi, az megközelítőleg tíz évvel korábbra tehető.
Console féle egylövetű [230] 1835 körül
Ferdinand Fruhwirth, Bécs, kai: 15 mm, h: 1275 mm
Az olasz Giuseppe Console a milánói k. u. k. bélyegzőhivatal elöljárója (a milánói rész 1815-1859 között a Habsburg Birodalom része volt) és földbirtokos volt, de tanult műszerész is, és rendszeresen foglalkozott fegyverek javításával is. 1833-ban felajánlotta az osztrák hadseregnek a csappantyús zárszerkezetét, melynél a gyújtóanyag egy kis csőben volt (hasonló rendszert szerkesztett 1818-ban Angliában Joseph Manton). Console rendszerében az ütőkalapács nem közvetlenül a durranópor csövecskére üt, hanem a serpe-
230
........... _
nyőfedélre, aminek az alsó oldalán egy „fog" található, ami közvetíti az ütést a serpenyőre.Abban az időben, amikor a Console-fegyverek hadifegyverzetbe való felvételéről tárgyaltak, született egy civilfegyver is ezzel a rendszerrel, melynek a lakatlemezén GIUSEPPE CONSOLE, az ellenlemezén MILANESE INVENTO, a csövén pedig FÉRD FRUWIRT IN WIEN felirat olvasható. Az idősebb Ferndinand Fruhwirth (1813-1867) 1834-ben lett mester Bécsben, tehát első éveiből származik ez a balkezeseknek szánt fegyver, melynél a zárszerkezet és a puskaagy- pofa a megszokottal ellentétes oldalon van.
Console-féle zárszerkezet -kívül és belülnézet
Console-féle zárszerkezet [231] 1835 körül
Giuseppe Console, Milánó, h: 123 mm
A Console-féle zárszerkezet (hasonlítsd össze az előző fegyverrel), mely a rendszer kitalálója által szignózott és egy kazettában őriznek, rókaformájú serpenyőfedéllel ellátott (egy kutya dombormetszettel). A hadseregben való kipróbálás után Console závárát 1836- ban felvették a vadászegységek fegyverzetébe, és Console-t vaskorona renddel tüntették
ki. A Habsburg hadseregben az első csapórendszereket csak kevés fegyvernél és csak rövid ideig (1842-ig) alkalmazták, mivel egy esetleges ütközés vagy a serpenyőfedél elővigyázatlan lezárása véletlen lövést válthatott ki. Még ritkábban fordult elő a Console- féle rendszer a civil fegyvereknél, mert abban az időben jelentek meg, amikor a csap- pantyús gyújtófejek már mindenütt elterjedtek.
Robert-féle hátultöltős pisztoly - felhajtható zárral [232] 1839
Georg Thomas Kimmel, Bécs, kai: 12 mm, h: 345 mm
Egy hátultöltős felhajtható blokkzáras puskára 1812- ben Párizsban Sámuel Jo- hannes Pauly kapta meg a szabadalmat. A szerkezetét különböző tervezők tökéletesítették, többek között Jean Antonie Róbert (1831-es és 1835-ös francia szabadalmak), aki a végzettségét tekintve orvos volt, és nem puskakészítő.A 3000 darab Róbert rendszerével működő fegyver hadsereg általi tesztelése 1834-ben Belgiumban kudarcba fulladt, de hasonló kimenetelűek voltak a franciaországi, az angliai és a svájci tesztek is, ahol a fegyverét „katonai szolgálatra teljesen alkalmatlannak" nyilvánították. Készültek civilfegyverek és -pisztolyok is Róbert rendszerével, melyeket a párizsi ipari kiállításon aranyéremmel tűntették ki. A bécsi puskakészítőt, G. T.Kimmelt 1839-ben a bécsi ipari kiállításon éremmel tűntették ki. G. T. Kimmel 1839-ben a bécsi ipari kiállításon „egy Robert-pisz- tolypárt saját kijavításokkal állított ki, és nem kizárható, hogy a képen látható pisztoly 2-es számmal és G. T. Kimmel jelöléssel ennek a párnak az egyik darabja.
193
233
Bockpuska csappantyús zárszerkezettel - hátultöltős puskafelhajtható csövekkel [233] 1840 körül
Nicolai Johan Lobnitz, Koppenhága, kai: 17 mm, h: 1030 mm
N. J. Lobnitz (1798-1867, 1842-től dán királyi puskakészítő) szerkesztett 1833-ban egy hátultöltős puskát, melyet 1834-ben korlátozott darabszámban a dán hadsereg számára gyártottak kipróbálásra. Ezzel a rendszerrel működő puskát és pisztolyt kínált fel sikertelenül 1839-ben az angol kormánynak, és egy hasonló rendszert (F. W. Scheel kapitány szerkezete) vezettek be 1842-ben a norvég hadseregbe. Lobnitz hátultöltősét civilfegyverként is készítették. A tok jobb oldalán lévő emelő mozgatásával a csövek kb. 1 cm-re eltolódnak egymástól, és így fel lehet őket hajtani. Az alsó gyűrűkakas a rendszer felhúzását szolgálta, az elsütőbillentyű az elsütőbillentyű-kengyel hátsó részén található. A két csőből egymás után tüzeltek, a csapódó gyűrűrészt félre lehetett tolni.
Csappantyús golyóspuska - hátultöltős forgózárral [234, 235] 1840 körül
Franz Ludykar, Trebon, kai: 10 mm, h: 1110 mm
A párizsi puskakészítő Béringer volt a kitalálója egy olyan fegyvernek, melyen a cső mögött egy blokk van, amit egy oldalt lévő kulcs segítségével oldalra lehet fordítani. A fordítókamra elülső részébe tették a lövedéket, a hátsóba pedig a megnövelt durranóanyag töltetű gyutacsot (lőpor nélkül lőtték ki). Az ilyen rendszerű fegyverek voltak a flóbert- puskák elődei, és ún. „szobakarmantyúként" rövid távolságra vagy a kertben való lövöldözésre használták. Közép-Európában a XIX. század közepétől vált ez a rendszer kedvelt- té. E fegyver készítője F. Ludykar volt a dél-csehországi Trebon városából.
194
195
Pisztolypár csappantyús zárszerkezettel [236]236
1840 körül
Martin Mayer, Bécs, kai: 12,5 mm, h: 507 mm
Nem minden kazettában őrzött páros pisztoly párbajfegyver. Ez kétségtelenül érvényes a képen látható fegyverekre is, melyeknek a kazettában a lőporosüveg, a töltővesszők és a golyófogók mellett feltehető puskatusuk is van, amik lehetővé teszik a pisztoly karabélyként való használatát is.
M. Mayert 1820-től említik Bécsben, 1831-ben lett mester, később (pl. 1848-ban) az udvari fegyvertárnak szolgáltatta a találmányait, és a puska jelzésében a neve mellé azt is odaírta, hogy ő „k. k. udvari puskakészítő".
A pisztolyok egy korábbi időből származnak, ezért hiányzik róluk ez az adat, a csöveken lévő felirat ellenben arra a minőségi anyagra utal, melyből a fegyvert készült (acélöntvényből fürt cső).
Perkussziós pisztoly [237] 1840 körül
Gastinne-Renette, Párizs, kai: 17 mm, h: 205 mm
Idővel a perkussziós fegyverek között egyre inkább elterjedtek a különböző rendszerű hátultöltő és ismétlő fegyverek, azonban továbbra is elsősorban az egylövetű elöltöltők maradtak használatban. Ezt példázza ez a bemetszett és gravírozott mintákkal díszített zsebpisztoly állatfejjel díszített kakassal, GASTINNE-RENETTE jelzéssel. Egy ismert francia fegyvergyár terméke, mely 1839-től működik Párizsban és napjainkban is fegyvereket gyárt. Az 1839-es és 1844-es fegyverkiállításon ezüstéremmel tüntették ki a gyárat, mely a XIX. század második felében rendszeres szállítója volt III. Napóleon császárnak és a spanyol királynak.
196
237
Két egylövetű fegyver besüllyesztett perkussziós elsütő berendezéssel [238]1840 körül
Josef Nowak, Bécs, kai: 15 mm, h: 1215 mm
A besüllyesztett kakas nem akadályozta a lövészt a kilátásban, mégsem terjedt el széleskörben ez a megoldás. A bemutatott fegyver ezen típus legszebb darabjainak egyike, melyet Josef Nowak (1837—1850 között Bécsben említik) készített. A koronás aranyozott F IV monogram a fegyveren arról tanúskodik, hogy IV. Ferenc d'Este herceg (1779-1846) tulajdonában volt.
238
239
Porosz gyalogsági fegyver [239] 1841-es modell
Spondaui fegyvergyár, kai: 15,43 mm, h: 1430 mm
A porosz gyújtózsinóros fegyverek (a képen fent, lent pedig egy francia gyújtózsinóros 1866-os modell - lásd 272. számú kép), melyeket Nikolaus Dreyse (1787-1867) szerkesztett, jelentős mértékben hozzájárultak - a poroszok Ausztria feletti 1886-os győzelmével - az elöltöltősök hanyatlásához. Ezek hátultöltős puskák voltak be- és kihúzható hengeres zárral, nevüket a hosszú tű alakú gyújtószegről kapták, melynek a papírtöltény közepében a lőpor és a lövedék közti gyújtólabdacsot kellett elérnie. Az 1841-es modellű gyalogsági fegyver után még egy halom porosz katonai gyújtózsinóros fegyver keletkezett.
A zártokra egy porosz sast, a keletkezési helyet SPANDAU-t és az 1857- es (a fegyver keletkezési ideje) és az 1863-as évszámokat (a fegyver kiadásának éve a katonai egységek részére) vésték, a puskatus kupakon I.R.46.3.158 felirat (46. gyalogezred, 3. század, 158. számú fegyver) olvasható.
Dreyse féle töltény
Csappantyús ismétlőfegyver keréktárral [240, 241] 1842
Wilkinson & fia, London, kai: 10 mm, h: 1125 mm
Ez a vízszintes keréktárral ellátott csappantyús ismétlőfegyver érdekes szerkezetű. A fegyver megtöltéséhez ki kellett venni a tárat, ami a tokfedél felhajtásával vált lehetségessé. A tárnak hét kamrája volt, melyeket oldalról kellett megölteni, a csappantyúkat alulról tették az ütőszegre. A fegyvernek egy alul fekvő kakasa és levehető puskaagya van.
Egy ilyen egyszerű pisztolyt szabadalmaztatott 1837-ben az USA-ban a new york-i John Webster Cochran, és a fegyvert az amerikai Allén cég gyártotta. A speciális tártípus a keréktár (Whell) vagy a forgótorony (Turret) elnevezést kapták. Az angol szabadalom tartója (7286-os szám 1837-ből) Moses Poole volt. A képen látható fegyver jelzésén megtalálható a londoni készítési hely (Wilkinson & fia vállalat) és a készítő fegyverszáma (5160), a 10-es szám azt jelenti, hogy ez a 10. fegyver, amit ebből a szerkezetből előállítottak. A vállalati adatok szerint 1839. szeptember 9-én kezdték a munkálatokat és csak 1842 júliusában fejezték be. Ennek a hosszú időtávnak a különösen hosszú cső (680 mm) és az ilyen szerkezetű fegyvereknél elő nem forduló levehető puskaagy lehet az oka.
198
240241
A fegyvert Scarisbrick úrnak készítették, akiről továbbiak nem ismertek.A fegyvert 1849-ben eladták a nyugat-csehországi pobézovicei kastély gyűjteményéből. Ha az ismeretlen Scarisbrick úr csak közvetítő volt a vásárlásban, akkor a késedelem abból is adódhatott, hogy a pobézovicei kastély tulajdonosa Anton Thun gróf 1840-ben elhunyt.
242
Colt Army-féle revolver [242] 1848
Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 44 mm, h: 355 mm
Ez az első, Colt saját, hartfordi gyárában készített revolvermodell. Háromféle változatban kereken húszezer darabot gyártottak belőle, melyből nyolcezer az amerikai lovasságnál került bevetésre. A hat kamradobos fegyver, amit szintén Colt Dragoon-nak hívtak, az amerikai Nyugaton volt kedvelt. Tetemes súlya miatt (1870 g) általában a nyeregtáskában hordták a ló oldalán.
Csappantyús puska [243] 1848 körül
Csehország, kai: 18 mm, h: 1370 mm
1848-ban, a forradalom évében a Habsburg Monarchiában sok helyen szerveződtek fegyveres polgárőrségek. Fegyverzetük díszítetlen, katonai típusú csappantyús puskákból állt. Az ellenlemezen gyakran megtaláljuk a tulajdonos nevét, és alatta a foglalkozását is (itt a felirat: F. Fischer, ékszerész). A XIX. század második felében a polgárőrségnek főként régebbi, a hadiállományból kiselejtezett katonai fegyverek jutottak.
Colt-Innsbruck-féle revolver [244] 1849
Joseph Ganahl vállalata, kai: 9 mm, h: 285 mm
Az első európai város, ahol Colt-féle revolvereket gyártottak, nem az egyik ismert fegyvergyártási központ volt, hanem az ausztriai Innsbruck. Sámuel Colt (1814-1862) 1849- ben európai körutazása során itt egyezett meg revolvereinek licencgyártásáról J. Ganahl- lal, egy 1841-ben alapított gyár tulajdonosával. A kiinduló modell a Colt Dragoon volt (hasonlítsd össze a 242. számú képpel), de csökkentették a méretét, a súlyát és a kaliberét, illetve további változtatásokat hajtottak végre rajta, és így született meg az innsbrucki Colt. Ez lett az osztrák haditengerészet szolgálati fegyvere (a XIX. század 70-es éveiig), néhány hadseregben szolgáló tiszt is használta, de ugyanúgy kínálták a civil piacon is. Az itt bemutatott fegyver szintén civilpéldány 760-as készítői számmal, egy kazettában a tartozékaival együtt.
A dob és a lövegtalp metszetekkel díszítettek (szarvas, őzbak stb.), a lövegtalp bal oldalán SZABADALOM 1849, a jobb oldalán pedig INNSBRUCK felirat olvasható.
244
Csőköteges-revolver csappantyús zárszerkezettel [245] 1850 körül
Gilles Mariette, Lüttich, kai: 8 mm, h: 215 mm
A csőköteges-revolverek több csövű fegyverek, melyeket táskában lehetett hordani, és személyes védelemre alkalmasak voltak. A lüttichi G. Mariette 1839-ben kapta meg a sza-
246
badalmat egy „köteges" revolverre. E fegyver vezető készítői közé tartozott. A szokásos csőszám 4-6 volt, ez a 18 csöves fegyver a kivételek közé tartozik.
Colt Navy-féle revolver [246] 1851
Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 36 mm, h: 330 mm
Az 1851-es Colt Navy-féle revolver a legjelentősebb amerikai revolverek közé tartozik, és a leggyakrabban utánzott fegyver volt mind az USA-ban, mind külföldön (Belgium és mások). 1851-1873 között Hartfordban több mint 215 ezer darabot, a Colt művek londoni fiókjában 42 ezer darabot gyártottak, melyek az elsütőbillentyű-kengyel, a jelölésük és egyéb részletek alapján négy változatba sorolhatók. A csappantyús revolverek a „single- action" zárszerkezettel és hatkamrás dobbal készültek, markolattokja diófa.
A képen látható luxuspéldány markolattokja metszetekkel és egy sasfaragással díszített elefántcsontból készült.
Csappantyús „négyesiker" puska [247] 1850 körül
Jan Burda, Prága, kai: 17 mm, h: 1080 mm
A vadászfegyvereknek általában egy vagy két csöve van. Ennek a négy golyócsöves csappantyús fegyvernek két kakasa van, melynek ütőrészét úgy lehet rácsapni, hogy az felváltva találja el a felső és az alsó cső ütőszegét. A puskaagynyakon található egy diopter- láb. A dömöckölt csövű díszített fegyvert Jan Burda puskakészítő készítette, aki 1792-ben született Milníkben. 1819-ben lett mester Prágában, és rá egy évre hozzájutott egy műhelyhez, miután feleségül vette A. Vanícek puskakészítő özvegyét. Az öccse, Frantisek Burda is puskakészítő volt.
247
203
Csappantyús kétcsövű puska [248, 249] 1854
ifj. Jan Maschek, Jablonné v. Podjestédí (Gabel), kai: 18 mm, h: 1040 mm
A fegyvergyártás főként a nagyvárosokra és a híres fegyvercentrumokra koncentrálódott, azonban kiváló fegyvereket készített számos kisvárosi puskakészítő is. A metszetekkel,
249
204
faragásokkal és aranyozással díszített csappantyús kétcsövű puska J. MASCHEK INGA- BEL felirattal megjelölt, és 1854-re van dátumozva. Készítője ifjabb Josef Maschek (1826- 1891) az észak csehországi kisváros v. Podjestédíből (németül Gabel), aki az apja által (idősebb Josef Maschek, 1797-1852) alapított műhelyben dolgozott. A hüvelykujj támasztékon a Habsburg főhercegi címer látható. A fegyver eredeti tulajdonosa valószínűleg Kari Ludwig (1833-1896) főherceg volt, I. Ferenc József császár öccse és a trónörökös I. Ferenc Ferdinánd apja, akit 1914-ben Szarajevóban meggyilkoltak.
Volcanic-féle ismétlőfegyver [250] 1855
Volcanic vállalat, kai: 38 mm, h: 380 mm
Az amerikai Volcanic pisztolyok és karabélyok közvetlen elődei a Henry-féle (hasonlítsd össze a 261. számú képpel) rendszerű ismétlőfegyvereknek. A Hunt-féle (szabadalom 1848-ban) és Jennings-féle (szabadalom 1854-ben) fegyverek hasonlítottak. Ezen fegyverek mindegyikének volt egy csőtára a cső alatt (a Volcanic-féle pisztolynál 10 töltény férőhelyű) és egy zárszerkezete, mely egy emelő segítségével mozgott, és amely egyben az elsütőbillentyű-kengyelt is képezte. A Volcanic Vállalat 1855-1857 között 3000 darab ilyen fegyvert gyártott, az utódvállalata, a New Haven Arms Company 1857-1860 között kereken 3200 darabot.
A képen látható 1414-es sorszámú darab metszetekkel díszített, ezüst hüvelye és ezüst markolatváza van.
250
Amerikai puska [251, 252] 1855 körül
Fharpers Ferry fegyvergyár, kai: 58 mm, h: 1240 mm
Az 1855-ös modellű csappantyús elöltöltős puska volt az első amerikai katonai fegyver, melyhez 58-as kaliberű Minié-zárszerkezettel használtak. A lakatlemezén egy Dr. May-252
nard által szabadalmaztatott tár van, mely egy csappantyús gyutacsos sávot is tartalmaz, mely a kakas mozgásával automatikusan előre tolódik. Ez a töltés gyorsítására szolgáló berendezés kevésbé vált be, és a következő amerikai katonai fegyvereknél az 1861-es modell lekörözte. A képek a fegyvert Maynard-féle tárat zárt (lent) és nyitott (fent) fedéllel mutatják. A lakatlemezén olvasható 1857-es dátum a fegyver készítésének éve.
Csappantyús puska - Ghaye-féle hátultöltős [253] 1855 körül
H. H. Jamar-Smits, Lüttich, kai: 11 mm, h: 1240 mm
J. H. J. Ghaye a XIX. század ötvenes éveiben több szabadalmat is kapott, revolverekre és hátultöltősökre egyaránt, melyeknél a puskaagy elején lévő emelő segítségével a cső előretolódott. A fegyver készítője a csövön megnevezett lüttichi J. H. Jamar-Smits vállalat, a csövet eltoló emelőn BASTIN FRERES BREVETÉS felirat olvasható (a Bastin testvérek szabadalma - megközelítőleg 1840-1860 között említik őket Hermalle bei Lüttichben).
254
Herman-Colette-féle ismétlőpisztoly [254]
Victor Colette, Lüttich, kai: 10 mm, h: 360 mm
1855 körül
255
Ezt a fegyvert függőleges tömbzárszerkezettel, mely a kakas mozgatásával lépett működésbe, Hermán szerkesztette 1852-ben Lüttichben, és V. Colette gyártotta le ugyanitt. A felső csövön lévő horgony és a felette lévő, majdnem cső formájú szegély alkotják a tárat, melyet elölről kellett megtölteni (a tárfedél felhajtásával). A kakas mozgása emeli és leengedi a tölténykamrát tartalmazó tömb závárat, melybe a töltény a saját súlyától esik bele. A kis emelő a zárszerkezet felett a töltény kamrába való betolását szolgálta. A tárba 18 speciális töltényt lehetett helyezni, mely lőportöltettel és gyutaccsal megtöltött üreges töltényből állt (Gaupillat-féle francia töltény 1854-ből).
Csappantyús csőköteges revolverpár [255] 1855 körül
B. Houllier-C. H. Blanchard és Charles Róbert, Párizs, kai: 11,5 mm, h: 220 mm
Az alsó kakas, gyűrűs elsütőbillentyűvel (vagy más csőköteges revolvereknél felül lévő vízszintes kakassal, mely belefért a revolvertestbe) megkönnyítette a fegyver veszély nélküli kihúzását a táskából, anélkül, hogy egy kiálló része beleakadt volna a ruhába. Az elsütőbillentyű megfeszítése a csőköteges revolver gyors használatát tették lehetővé (hasonlítsd össze a 245. számú képpel).
Francia revolver [256] 1858-as N modell
Eugéne Louis Lefaucheux, Párizs, kai: 10,85 mm, h: 290 mm
A Leufaucheux-féle tölténynél a kakas rácsap egy szegre, mely a töltényhüvelyből oldalra kilóg, és ezzel meggyújtja a gyújtótöltényt a töltényen belül. Ezt a töltényt Casimir Lefaucheux szerkesztette 1854-ben, akinek fia, Eugéne Louis készítette ezt az 1854-es revolvert, amit 1858-ban felvettek a francia hadsereg fegyverzetébe, és 1862-ben született meg belőle változtatások után az 1858 N modell (N = Neuf, tehát új). Leufaucheux-
féle töltény
209
::
257
Az egyszerű mozgású és hatkamrás tárú revolver volt az első francia szolgálati fegyver egységtölténnyel. Az egyes példányok bizonyos részletekben különböztek egymástól (el- sütőbillentyű-kengyel ujj támasztékkal vagy a nélkül, stb.). A revolvert kereskedelmi piacra is gyártották, ami az itt bemutatott fegyverre is igaz, melyet a tervező üzemében gyártottak. A Lefaucheux-fegyvereket már a XIX. század közepén modernebb típusok váltották fel, de amikor még a csappantyús elöltöltősök voltak túlsúlyban, egy technikailag haladó megoldást nyújtottak.
Sharps-féle csőköteges revolver [257] 1859
Sharps fegyvergyár, Philadelphia, kai: 22 RF, h: 120 mm
A csőköteges revolverek főként a „csappantyú-korszakhoz" kötődnek, de az egyesített lőszeres fegyvereknél is érvényre jutnak. Christian Sharps (1811-1874) szerkezetében a csövek nem forgathatók, hanem szilárdan rögzítettek, az ütőszeg minden lövésnél fordul. Töltéskor a négycsövű csőköteget elölről töltik meg. A Sharps-féle csőköteges revolverek single action-nel az USA-ban is nagy népszerűségnek örvendtek, 1859-1874 között 200 000 darab különböző kaliberűt (20, 30 és 32-es) és változatát gyártottak belőle.
Osztrák revolver [258] 1860
Josef Scheinigg, Becs, kai: 13,9 mm, h: 315 mm
A kettős kakasfeszítésű (olyan megoldással is, hogy a kakast kézzel kell megfeszíteni, és a fegyver egyszeres kakasfeszítéssel is használható), ötkamrás dobos revolvert J. Schei-
210
258
nigg szerkesztette és gyártotta. A fegyvernek az akkori osztrák katonai fegyverekkel megegyező kalibere volt, 1860-1861 között kipróbálta a hadsereg, de nem vették fel a fegyverzetükbe. Mindenesetre sok tiszt használta magánfegyverként az 1866-os háborúban.
259
260
Osztrák revolver - kis változtatásokkal [259] 1860
Josef Scheinigg, Bécs, kai: 11 mm, h: 270 mm
J. Scheinigg csak kis méretű és kis kaliberű revolvert kedvelt (hasonlítsa össze az előző fegyverrel). Ezek a könnyű fegyverek (850 g szemben az 1385 g-mal, 13,9 mm-es kaliberrel) egyébként teljesen azonos szerkezetűek voltak.
Remington-Rider-féle revolver [260] 1860
Remington fegyvergyár, Ilion, kai: 32 RF, h: 166 mm
A Joseph Rider által szerkesztett (szabadalom 1858-ban és 1859-ben) és a Remington Vállalat által gyártott csappantyús zsebrevolvernek ötkamrás dobja, világos rézből készült elsütőbillentyű-kengyele és fekete tömör gumiból készült markolattokja volt. 1860-1873 között 20 000 darabot gyártottak belőle, melyeket később közvetlenül a gyártó vállalat alakított át oldaltüzelésű töltényekre is alkalmassá. Az átalakított modell új dobot kapott, melyet töltéskor ki kellett venni a fegyverből.
Henry-féle ismétlőpuska [261, 266] 1860
New Hawen Arms Co. fegyvergyár, kai: 44 RF, h: 1100 mm
A fejlődés következő lépcsője, mely a Volcanic-féle fegyverekhez kötődött (hasonlítsd össze a 250. számú képpel) a Henry-féle puska volt, ami 44-es kaliberű, oldalról betölthető tölténnyel tüzelt. A fegyver és a töltény szerkesztője B. Tyler Henry volt (1821-1898). Az ismétlőfegyvernek vízszintesen mozgó zárszerkezettel - melyet az elsütőbillentyű-ken- gyel hozott működésbe - a csöve alatt szilárdan beépített csőtár volt 15 töltény férőhellyel, melyeket előtte kellett a tárba betölteni. 1860-1866 között 13 000 darabot gyártottak ebből a fegyverből. Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) az államok 1731 darabot vett belőle, további Henry-féle fegyverek bukkantak fel a csatamezőkön más forrásokból.
212
Ezeket a fegyvereket a déli államok lakói csak úgy hívták, hogy „átkozott jenki puska, amit vasárnap megtöltenek, és egész héten tüzelnek vele". Az amerikai Nyugaton is használták ezt a fegyvert, például kocsikíséréseknél. A King- féle 1866-os töltény lehetővé tette a tár megtöltését a zártokban lévő csappantyú mögül, ami által a Henry-féle puskából Winchester-félepuska lett (hasonlítsd össze a 290—291. számú Henry-féle ismétlőfegyver - a szerkezet képekkel). metszete
Két pisztoly kazettában [262] 1860 körül (és 1875)
Casimir Neber-Jakob Ruesch, Zürich (és Ruesch testvérek, Zürich), kai: 9 mm, h: 383 mm
A külső hasonlóság ellenére a kazettában lévő két pisztoly nem egyezik meg, és nem lehet őket párnak tekinteni. A felső pisztoly egy csappantyús puska, a csövébe WEBER- RUESCH IN ZÜRICH feliratot, a tőcsavarába egy 1-es számot véstek. Az eredeti pár másik pisztolya valószínűleg elveszett vagy megrongálódott, és a tulajdonosa egy új pisztolyt csináltatott. Ennek a stílusa továbbra is csappantyús pisztoly maradt, de ez már há- tultöltős billenőcsővel és egységtölténnyel. Az alsó darab markolata és csöve egyforma hosszú, de hogy a fegyvert könnyítsék, a korábbi lőporkamrát nem egészen 2 cm-re rövidítették, ezért így nem fér bele pontosan a kazettamélyedésbe. A kakas a töltény helyett egy elsütőszegre csap, de megváltoztatták az elsütőbillentyű-kengyelt is, melynél az előfal előrenyomásával a cső lehajtható. A csőbe GEB=BUESCH INZURICH feliratot vésték, a kézírásban a B betű valószínűleg inkább egy R. Casimir Weber (1824-1914) 1845-től dolgozott puskakészítőként Zürichben. 1858-től működött itt a Weber & Ruesch cég (Jacob Ruesch, 1828-1864 előtt). A Ruesch testvérek (vagy Buesch) cégéről ezidáig még semmi sem ismert.
Lefaucheux-féle kétcsövű puska [263] 1860 körül
Eugène Louis Lefaucheux, Párizs, kai: 17,5 mm, h: 1130 mm
Ezen rendszer feltalálójának (hasonlítsd össze a 256. számú képpel) műhelyéből származik ez a fegyver is. A cső felső részére „Lafaucheux Inventeur à Paris" feliratot vésték. Casimir Lefaucheux, akit már 1802-ben említenek, szerkesztette 1837-ben a Lefaucheux-
214
215
264
féle töltényt, és 1852-ben hunyt el. A fiát, Eugène Louist 1850-1870 között említik Párizsban. A Lefaucheux-féle fegyverek később - a központi és oldaltüzelésű töltényesekkel versenyezve - olcsó, csekélyebb értékű fegyverekké váltak. A XIX. század ötvenes és hatvanas éveiben azonban egy haladó rendszert állítottak elő, és emiatt számtalan, ebből az időből származó példány - beleértve a képen lévő fegyvert is - fényűzően díszített.
Csappantyús pisztoly [264] 1860 körül
Frères Lepage, Párizs és Lüttich, kai: 8 mm, h: 100 mm
Ennek a szerkezetében és kinézetében is érdekes csappantyús zsebpisztolynak csövén „Inon Delvigne", a markolatán pedig „Lepage Fres à Páris - Seuls Dépositaries" felirat olvasható. A cső végén egy függőlegesen elhelyezett ütőszegben van, a szerkezetet a cső alatt lévő vonórúd feszíti meg. Az elsütőszegnek állatfej formája van. A cső alatt lévő vo- nórúdban található egy bevágás, melybe a kakas egy kiálló résszel kapaszkodik úgy, hogy a kakas mozgatásával a vonórúd az elsütőszeget kioldja. A markolata fekete, préselt, tömörgumiból van, stilizált állat- és növénymotívumokkal díszített. A markolatba alulról egy töltővesszőt csúsztattak. E fegyver kitalálója Henri Gustave Delvigne (1799-1876) francia tiszt és fegyvertervező (a francia szolgálati fegyvereket, a Chamelot-Delvigne-it is
216
ő javította többek között), illetve sportlövész és (fegyver témában) újságíró volt. Lapage- ék híres puskakészítő család voltak, melynek tagjai a XVIII-XIX. században Párizsban és Lüttichben dolgoztak. A Lepage testvéreknek (Fréres), Charlesnak és Alphosnenak, akik a fegyvereiken a „vezérképviseletüket" (Seuls Dépositaires) is feltüntették, volt egy gyáruk Lüttichben és egy üzletük Párizsban, ahol 1857-1868 között említik őket.
Osztrák pisztoly [265] 1862-es modell
Bentz gyár, Bécs, kai: 13,9 mm, h: 405 mm
Joseph Lorenz volt a tervezője a Habsburg hadsereg fegyverzetébe 1854-ben bevezetett katonai fegyvernek. Tökéletes elöltöltősek voltak, de olyan időben jöttek világra, amikor a csappantyúsok kora már a vége felé járt. A háromféle puska (gyalogsági fegyver, vadászfegyver és a különleges egységek fegyvere) mellett készültek az 1860-as Lorenz mo- dellű és a megváltoztatott 1862-es modellű (a lakatlemezen lévő kakasbiztosító és a hüvelykujj támaszték formájában különbözik) pisztolyok is. A Lorenz-féle fegyvereket több puskakészítő cég is gyártotta. Az itt bemutatott példány csövén BENTZ, a lakatlemezén pedig 864 (1864, a készítés éve) olvasható. A pisztoly 93. számú fegyverként a 2. lovasszázad 13. huszárezredébe volt beosztva (jelölése: 13 H.R./2.E.93.).
265
217
Spencer-féle ismétlő karabély [266, 267] 1863266
Spencer Replating Rifle Co. fegyvergyár, Boston, kai: 52 mm, h: 990 mm
Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) még a csap- pantyús elöltöltősek voltak túlsúlyban, de már itt is harcoltak számos egylövetű há- tultöltőssel és egyesített lő- szeres ismétlőfegyverrel.
A legszélesebb körben terjedt ismétlőfegyver a Spen- cer-féle puska volt, olyan fegyver, melynek a puskaagyában kivehető csőtár volt. A csőtárból több is lehetett a tulajdonosnak, és az üresre kilőtt tárat gyorsan kicserélhette egy telire. A forgótömb- zárat egy emelővel kombinált elsütőbillentyű-kengyel működtette. Összesen 144 500 darab Spencer-féle fegyvert és karabélyt gyártottak, melyből a polgárháború ideje alatt az államok hadseregének 94 196 karabélyt és 12 471 puskát adtak el. A Spencer- féle karabélyok (7 töltényes tárral) a háború végére az Északi Államok lovasságának fő fegyverévé váltak.
A 266. számú képen egy Spencer-féle karabély (jobbra a kivett tár), egy 1873-as Winchester-féle ismétlőpuska (bal oldalon, lásd 290-290. számú képek) és egy 1860-as Henry-féle ismétlőpuska (középen, lásd 262. számú kép) látható.
Spencer-féle ismétlőpuska - a szerkezet metszete
218
219
268
Moore-féle revolver [268] 1864
Moore's Patent Firearms Company Vállalat, Brooklyn, kai: 32 mm, h: 178 mm
Rolein A. White 1855-ben kapta meg az amerikai szabadalmat egy teljesen átfúrt revolverdobra, melyet hátulról kellett megtölteni. Ötleteit felkínálta Coltnak, de az elutasította. A szabadalom alkalmazására vonatkozó jogot végül a Smith & Wesson vállalat kapta meg. A vállalat minden készítővel (Bacon, Pond, Warner és társaik) szemben törvényes úton járt el, akik ezt a szabadalmat megsértették. Dániel Moore is pert vesztett 1863-ban a Smith & Wesson vállalattal szemben. Ezután kapott Dávid Williamsontól egy szabadalmat, és kezdett el fegyvereket gyártani, melyeknél a dob hátsó falában lévő kamráinak csak kis nyílásai voltak, a speciális töltény kiálló részébe elhelyezett csappantyú számára. A töltényt hivatalosan „Central Fire Waterproof Copper Shell Cartridge"-nek (vízálló központi tüzelésű töltény rézhüvellyel) nevezték, a formája miatt azonban általánosan „Teat-Cartidge"-nek (csecsbimbós tölténynek) hívták, és ezt a nevet kiterjesztették a fegyverre is („Teat-Fire Revolver"). Az R. White szabadalma alatt gyártott fegyverek közül a legsikeresebbek közé tartozott, és az 1864-1870 közti időszakban több mint 30 000
ilyen revolvert gyártottak (20 000 darabot a Moore Vállalat, a többit 1865-től kezdve utóda - a National Arms Company Vállalat).
A bevésett díszítések és az ezüstözött rézkeret e fegyvernél az alapfelszereltséghez tartoztak. A képen látható darabnak ezüstözött csöve és aranyozott dobja (ezek a részek általában kékítve voltak), illetve gyöngyház markolatbevonata (általában diófából volt) van. A dob hat töltényes kamrával rendelkezik.
Moore-féle töltény
220
Lefaucheux-féle revolver [269, 270] 1865 körül270
Lebeda vállalat, kai: 9,5 mm, h: 245 mm
A XIX. század hatvanas éveiben Európában elkezdenek terjedni az egyesített lőszerű fegyverek, főként a Lefaucheux-féle rendszerűek. A kazetta felszerelése azonban inkább egy csap- pantyús fegyverre emlékeztet - lőpo- rosüvegre, golyófogóra, lőporadagoló pohárra már nem volt szüksége a használójának, és a kellékekhez tartozott még egy bőr töltény tartó is. A lő- poros üveg és az clajozó kannácska az angol James Dixon & Sons sheffieldi vállalatának a termékei. A. V. Lebeda a fegyver keletkezésének idején már 10 éve halott volt (1857-ben halt meg), műhelyét a fiai vezették. A dátum nélküli, 8020-as készítői számú revolver 1866-ból származik.
222
272
1865 körül
Mátyás Mach, Prága, kai: 17,5 mm, h: 1100 mm
A XIX. század hatvanas éveiben feltűnnek Európában a Lancaster- féle fegyverek - kétcsövű vadászpuskák külső kakassal, melyekhez központi gyújtású töltény használtak. Ezeknél legtöbbször a felső kakasrész rácsap a ferdén fekvő ütőszegre. E rendszer kezdeti szakaszában Európában egy olyan változatot alkalmaztak, melynél az elválasztott ütőszeg vízszintesen volt feltéve (a képen a cső mögül nyúlik ki), és a kakas a testével ütött rá. A porosz „magdenburgi és berlini királyi puskakészítő"- től, Heinrich Barellától (1819- 1893) van egy fegyver, ami hasonlít a képen látható példányra, melynek készítője a prágai Mátyás Mach (1814-1881) volt. Barella csupán 1860 és 1865 között alkalmazta az idézett jelzést, és megközelítőleg ebből az időből származik Mach kétcsövű puskája is. 1855-ben szerepelt a fegyvereivel a párizsi világkiállításon, és a hetvenes évektől kezdve kínálta a „saját szabadalom alapján" készített Lancester-féle fegyvereket és Lefaucheux-féle puskákat.
Kétcsövű puska külső kakasokkal [271]
Francia gyalogsági fegyver [239, 272] 1866-os modell
Mutzig fegyvergyár, kai: 11 mm, h: 1315 mm
A porosz gyújtózsinóros fegyverek után (hasonlítsd össze a 239. számú képpel) néhány további hadsereg is bevezette a fegyverzetébe a hosszú gyútűs fegyvereket. Az 1866-os francia fegyvermodell tervezője Antonie Alphonse Chassepot (1833-1905) volt. A fegyverekről összképet a 239. számú kép mutat (az 1841-es porosz gyalogsági fegyverrel együtt), a 272. számú képen, mely a fegyver egy részletét mutatja, látható a fegyver modell-jelzése (MLE 1866) és készítője, a mutzigi császári fegyvergyár. A csövön megadták a gyártás évét,1869-et. A puskaagyba belegravírozott „St.Privat 1870" felirat arra utal, hogy a fegyvert hadizsákmányként szerezték a porosz-francia háború csataterén (1870. augusztus 18.).
223
Grünbaum-féle csőköteges revolver [273, 274] 1866
273
J. Grünbaum, Becs, kai: 10 mm, h: 230 mm
Grünbaum csőköteges revolvereit a szakirodalom az amerikai Sharp-féle csőköteges revolver másolataként (hasonlítsd össze a 257. számú képpel) tartja számon, ez azonban csak részben helytálló. A szilárd csövek és egy forgatható szerkezet alapelve ugyan megegyezik, de ezenkívül a két fegyver teljesen különböző. Grünbaum csőköteges revolvereinek Double Action-ja van (Sharpénak Single Action- ja), a csöveket megtöltéskor lehajtották (Spharpénál előretolták), a kakas átfordítható (Sharpénál mozgatható nyelve van), stb.
A csőköteges revolvereket kizárólag személyes védelemre tervezték, a Grünbaum által szabadalmaztatott fegyverek azonban kivételt képeznek, mert katonai célokra is alkalmazták. Az 1866-os porosz-osztrák háború előtti hirdetésekben felkínálták a tiszteknek a különböző kaliberű és kivitelezésű „lovas-", „gyalogsági-" és „zsebrevolvereket.". A feltaláló a fegyverét önmegfeszítőként, tehát Double Ac- tion-nel jellemezte és megadta, hogy a lövedék egy 50-80 lépés távolságra lévő, hüvelyknyi vastag deszkát átlyukaszt. Összesen több mint ezer darabot gyártottak ezekből a fegyverekből hat vagy nyolc csővel.
224
225
Smith & Wesson-féle revolver No. 11/2. [275] 1868
Smith & Wesson fegyvergyár, Springfield, kai: 32 RF, h: 197 mm
A XIX. század hatvanas éveiben - amikor a csappantyús revolvereket felváltották az egyesített lőszeres fegyverek - a Smith & Wesson vállalat, melynek tulajdonában volt R. White szabadalma a teljesen átfúrt revolverdobról (hasonlítsd össze a 268. számú képpel), élen járt. 1857-től kezdve felhajtható csövű revolvereket gyártottak a 22-es kaliberű oldaltüzelésű töltényekhez. Az 1. számú modellt (No.l) követte a 2-es számú (No.2.) és a 1 1/2-es számú (No. 11/2) 32-es kaliberű. A 1 1/2-es számú öttöltetű revolver első változatából (régi modell) 1865 és 1868 között több mint 26 000 darabot gyártottak. A második változatból hengeres csővel (az első változatnál szögletes), deszkázott dobbal (előtte sima volt) és további változtatásokkal, 1868-1875 között több mint 100 000 darabot gyártottak. A kiürült töltényhüvelyek eltávolításához (egy a cső alatt lévő, nem levehető kiürítő rúddal) a csövet fel kellett hajtani, és a dobot le kellett venni.
Smith & Wesson-féle revolver No. 3. [276, 277] 1869
Smith & Wesson fegyvergyár, Sprigfield, kai: 44, h: 340 mm
A 3-as számú Smith & Wesson volt az első felhajtható csövű revolver (W. C. Dodge 1865. január 17-ei szabadalma) automatikus töltényhüvely kivetővel (C. A. King 1869. augusztus 8-ai szabadalma), és a Smith & Wesson vállalat első nagyobb 44-es kaliberű revolvere (előtte csak 22-es és 32-es). Ez a szerkezet, mely a fegyverek újratöltését lényegesen meggyorsította, nagy kedveltségnek örvendett. Később aztán más készítők gyakran lemásolták.
1870-1874 között nem egészen 29 000 darabot gyártottak a két nehezen megkülönböztethető fegyverből, melyekből 1870-ben az amerikai hadsereg 1000 darabot vásárolt lakossági kipróbálásra. A fegyvert az amerikai Nyugaton is igen kedvelték.
226
Az amerikai piacra történő nagyobb termelést az akadályozta, hogy a gyártási kapacitást lefoglalta az orosz cári hadsereg (150 000 darab) - és kisebb számban más hadseregek - (Törökország, Japán, stb.) megrendelései.
Az orosz revolverektől való megkülönböztetés miatt néhány eltéréssel Rus- siannan nevezték, a 3-as számú Smith & Wesson később az American elnevezést kapta. Keletkezésének idején kétségtelenül ez volt a legfejlettebb revolver.
227
C 96-os Mauser-féle pisztoly 1912-es kivitelben [300. számú fegyver]
228
5. fejezet Az 1870-1890 közti időszak
Már az amerikai polgárháború idején (1861-1865) bizonyították a hátultöltős fegyverek és az ismétlőpuskák előnyeiket, még akkor is, ha ebben a konfliktusban csak csekély számban kerültek bevetésre (szemben a csappantyús elöltöltősök óriási mennyiségével) a seregekben. E tapasztalatot igazolja az 1866-os porosz-osztrák háború, miután az elöltöltősök a seregek fegyverzetében és a civil használatban is hirtelen lecsökkentek. A seregek kezdetben ismételten takarékossági okokból az elöltöltősök hátultöltősökké alakításának útját választották, de hamarosan teljesen új szerkezetű egylövetű hátultöltősek jelennek meg, kicsit később pedig ismétlőfegyverek is. A puskaagytusban vagy az elülső puskaagyban lévő csőtártól hamar eltértek (néhány kivételtől eltekintve, főként a Winchester-puskáknál) és egy középpuskaagy tárral pótolták.
Egy sor különböző zárszerkezet-rendszer született, és fellobbant a hadifelszerelés körüli harc, mert a hadsereg fegyverzetébe felvett rendszernek általában a civil piaca is biztosított volt. A rohamos technikai fejlődésből ezidőtájt európai és amerikai feltalálók is kivették a részüket. Az Egyesült Államokban a marokfegyverek körében leginkább a Colt és Smith & Wesson vállalat érvényesült, a fegyvereknél a Winchester vállalat volt hosszú ideig a legsikeresebb, de még egy sor további gyártó is megtalálta a helyét a kiterjedt amerikai piacon. Európában a vadászfegyverek körében legjobban a Lancaster-féle rendszer terjedt el, a sportfegyverek közt az egylövetű Martini-féle célpuskák, illetve másfajta, ebből a rendszerből kiinduló zárszerkezettel ellátott puskák örvendtek nagy ked- veltségnek. Kisebb körben terjedt el számos további szerkezetű vadász- és céllövő puska.
A maroklőfegyvereknél a korábbi egylövetű pisztolyokat revolverek váltották fel, úgy a katonaságnál, mint a civil védelmi fegyvereknél. Csupán a céllövőfegyverek területén használtak a revolverek mellett néhány egylövetű pisztolyt. Csak a XIX. század végtől kezdenek az öntöltős pisztolyok konkurenciát jelenteni a revolvereknek.
A katonai fegyverzetbe kerülnek a különböző rendszerű ismétlőfegyverek, eleinte csőtárral, később fiókostárral a középső puskaagyban. A XIX. század végén a seregekben már csúcsminőségű lőfegyverek találhatók, melyeket - később csekély kijavítás után - nemcsak az első, hanem a második világháborúban is bevetettek. A legsikeresebb szerkezetnek a Mauser-féle rendszer bizonyult, melyet a civil fegyverek körében is széleskörben alkalmaztak.
Amerikai lovas (Colt-féle
229
A fegyvergyártást elvileg már teljesen átvették a fegyvergyárak, melyekkel az egyéni puskakészítők drága kézműves munkái nem tudtak versenyezni. Ez utóbbiak kezdetben még civilfegyvereket készítettek, melyekhez gyárilag készített csöveket és egyéb tartozékokat hozzávásároltak, aztán az egyéni készítést teljesen be kellett szüntetniük (csekély számú, igényes vevőknek kézzel készített darabok kivételével). Bár mesterségüket nem hagyták el teljesen, a puskakészítők javítóműszerészekké és fegyverkereskedőkké váltak, akik legfeljebb csak kisebb változtatásokat végeztek. AXIX. század folyamán számos országban bevezették a lőfegyverek kötelező vizsgáját.
Döntő változást jelentett a korábbi fekete porról a füstmentes porra való áttérés. A lőfegyverek a XIX. század végére olyan technikai színvonalat értek el, melyen a következő évszázadbeli továbbfejlődésük nyugodott.
Vadász (Lancester-féle kétcsövű puskával) 1880 körül
Osztrák revolver [279] 1870-es modell
Leopold Gasser, Becs, kai: 11 mm, h: 320 mm
Leopold Gasser (1836-1871) Josef Scheinigg műhelyében dolgozott, lányát feleségül vette, és részt vett a cég csappantyús revolver (hasonlítsd össze a 258. és 259. számú képpel) ké-279
230
280
szítésében. 1869-ben szerkesztett egy hatlövetű revolvert központi gyújtású tölténnyel, melyet 1870. augusztus 4-én bevezettek az osztrák-magyar hadsereg fegyverzetébe. A katonai fegyverek mellett készült egy haditengerészeti változat is, Alfréd Kropatschek gyalogsági tiszt kisebb és könnyebb, 9 mm kaliberű fegyvere. A Gasser-féle szerkezetből osztrák katonai- és postakocsi revolvert is készítettek. A Gasser-féle revolvereket a civil piacon is kínáltak, Hercegovinának készítették őket, és nagy mennyiségben másolták, főként Belgiumban.
Colt-féle zsebrevolver [280] 1870
Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 22 RF, h: 145 mm
Amikor 1869-ben a Smith & Wesson vállalat szabadalma (hasonlítsd össze a 275. számú képpel) lejárt, egy sor vállalat nekiállt átfúrt dobú revolvereket gyártani. A Colt vállalat első modellje 1870-ben egy zsebrevolver volt, hétkamrás dobbal, nyitott kerettel, egyszerűen levehető csővel, nyelves ravasszal az elsütőbillentyű helyett és egy madárfej formájú markolattal. A fegyvernek nagy sikere volt a piacon, 1871-1877 között 114 200 darabot gyártottak belőle. Aztán legyőzte a kevesebbet érő, de ötször olcsóbb konkurencia, amivel a készítők elárasztották az amerikai piacot, és ami a „Suicide specials" (speciális fegyver öngyilkosoknak) elnevezést kapta. A képen látható példány egy későbbi változat (hüvelykioldó nélkül), fehér csontból készült markolatborítóval (általában fából készült).
231
Werndl-féle céllövő puska [281] 1870 körül
Albert Staehle, Bécs, kai: 9 mm, h: 1210 mm
1867. július 28-án vették fel a Habsburg hadsereg fegyverzetébe a Werndl-féle rendszerű egylövetű hátultöltősöket. Joseph Werndl (1831-1899), a steiermarki fegyvergyár alapítója által váltak ismertté, de e hengerzáras fegyver tervezésében Karéi Holub is részt vett. A katonai fegyverek mellett csekély számban vadász- és célpuskákat is gyártottak Werndl-féle rendszerrel. A képen látható példány egy tipikus Werndl rendszerű céllövő puska, dipoterrel, ütőrugóval, tiroli zárral és kampós puskatus fedéllel ellátva. A metszetekkel, bevágásokkal és aranyozással gazdagon díszített fegyver csövén ALBERT STAEHLE K.K. UDVARI PUSKAKÉSZÍTÓ felirat olvasható, így 1867 után készült, amikor Staehle már udvari puskakészítő volt. A zárszerkezet-tokon az aranyozott osztrák címer pompázik, tehát egy a császári udvar köreiből való személynek készített fegyverről van szó. Ezen fegyver elsütő szerkezetének egy részletét ábrázoló képet láthatunk az 5. oldalon.
Katonai gyújtózsinóros fegyver, oldalra lehajtható csővel [282, 283] 1870 körül
Franz von Dreyse, Sömmerda, kai: 13 mm, h: 1150 mm
A sömmerdai Dreyse gyárban a hadsereg számára készített gyújtózsinóros fegyverek mellett (hasonlítsd össze a 239. számú képpel) már a hatvanas években, még Nikolaus Dreyse (1787-1867) halála előtt gyártottak oldalra lehajtható csövű gyújtózsinóros vadászfegyvereket. Az elülső puskaagy alatt lévő emelő oldalirányú mozgatásával a csövet könnyen
előre lehetett tolni, és oldalra hajtani, így a fegyvert hátulról lehetett tölteni. Ezzel egyidejűleg az ütőszeg hátra mozgott, és a cső eredeti helyzetébe való visszaesése után a fegyver tüzelésre kész volt. A feltaláló fia, Franz von Dreyse (1822-1894) a hatvanas évek vége felé katonai fegyvereket is gyártott ilyen rendszerrel. A képen látható fegyver kakasa megegyezik a porosz fegyverzetbe bevezetett 1865- ös modellű vadászfegyverével, a csöve alatt pedig egy kihúzható szurony volt. A képek hátrahúzott ütőszegű fegyvereket mutatnak. A Mauser-rendszerű hátultöltősnek a német hadsereg fegyverzetébe való felvétele jelentette a végét azoknak a reményeknek, hogy ezt a szerkezetet katonai célokra is használják.
233
Martini-féle puska [284] 1870 körül
Martini-Tanner & Co Vállalat, Frauenfeld, kai: 10 mm, h: 1260 mm
Az amerikai Henry Peabody Bostonból 1862-ben kapta meg a szabadalmat egy hátul- töltős, az elsütőbillentyű-kengyel által mozgatott tömbzáras puskára. A hatvanas évek közepén a szerkezetét a svájci Frauenfeldben Friedrich Martini (1833-1897) tökéletesítette. A Martini-féle egylövetű hátultöltőst Angliában (1871-ben), Törökországban (1874-
234
ben), Romániában (1878-ban) és másutt is bevezették a hadsereg fegyverzetébe, és nagyon kedvelt rendszer lett számos puskakészítő által készített célpuskával. A képen látható fegyver azért érdekes, mert olyan gyárból származik, melyet a hatvanas évek közepén a feltaláló maga alapított Heinrich Tannerrel (a vállalat 1916-ban megszűnt). A zárszerke- zet-tokon lévő kis emelő mutatja, hogy a fegyver lövésre kész (függőleges helyzetben az ütőberendezés nincs megfeszítve).
Colt-féle single action army revolver [285] 1872
Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 45, h: 330 mm
A Colt vállalat által szerkesztett revolver 45-ös kaliberű, egyesített lőszerű, C. B. Richards (1871-es) és W. Mason (1872-es, később 1875-ös is) szabadalmán alapult. A revolvert 1872- ben bemutatták az amerikai hadseregnek, amely 1873 elején megrendelte az első 8000 darabot az 1873-as modellből (a 90-es évekig több mint 37 000 darabot rendeltek). Még ennél is nagyobb mértékben terjedt el a fegyver az amerikai Nyugaton, ahol seriffek és betörők, cowboy ok, aranyásók és mások egyaránt használták. A fegyvernek, hivatalos nevén „Single Action Army" (hadsereg-revolver kakas megfeszítéssel), egy sor gúnyneve volt - Pacemaker (= békéltető), Frontier Six-Shooter (= határvidék-hatlövetű) és hasonlóak, és a legismertebb és legelterjedtebb amerikai revolver lett. Sokféle kaliber mérettel és változatban gyártották (különböző cső-hosszúság, különféle markolattakaró anyag stb.), 1866-ig fekete lőporos tölténnyel készült, később felváltotta a füstmentes lőpor. 1940-ig 357 859 darabot gyártottak belőle, majd a gyártás megszakadt (a Colt vállalatnak a háborús feladatokra kellett magát szentelnie), de 1955-ben újraindult.
285
286
Le Mat-féle kétcsövű revolver [286, 287] 1870 körül
kai: 9 mm golyóscső és 14 mm (sörtéscső), h: 230 mm
A francia származású, New Orleansban élő orvos, Jean Alexander François Le Mát 1856- ban kapta meg az amerikai szabadalmat egy szokatlan kétcsövű revolverre - a dobtengelyben volt egy sörétes cső, körülötte kilenckamrás dobbal a golyóscső. A kakason egy átkapcsoló emelő lehetővé tette, hogy a puskaagyat vagy a golyóscsőre, vagy a sörétes csőre tegye.
A fegyver ugyan bizonyos fokú érdeklődést váltott ki az amerikai hadseregben, de a fegyverzetbe nem vették fel, csak az amerikai polgárháború kitörése után kezdték el nagyobb mennyiségben gyártani Franciaországban (részben Angliában is). A déli államok szövetsége ebből a csappantyús revolverből 900 darabot vásárolt a hadseregnek, 600 darabot a tengerészeinek. A Le Mat-féle revolverek a déli államok hadserege sok magas rangú tisztjének kedvelt fegyverévé vált. 1856-1865 között nem egészen 2900 darabot gyártottak belőle, mely „Grapeshot"k-revolverként vált ismertté.
A 60-as évek második felében elkészítették a Lefaucheux töltényre alkalmas Le Mat-féle revolvert (golyótöltény, a sörétescsőnek továbbra is csappantyús rendszere volt). A központi gyújtású egyesített lőszer megváltoztatott szerkezetét Angliában 1868-ban, az USA- ban pedig 1869-ben szabadalmaztatták. Ez a változat, melyet különféle cégek gyártottak, látható a képen - a sörétes cső mögött van egy balra lehajtható zárszerkezetfedél (a 287. számú képen nyitva van a závár) töltényhüvely kinyomóval. 1877-ben kapott Le Mát sza-
236
287
badalmat a kakas-körbeszorító egy jobb típusára, ezt követően hamarosan beindították a revolverének készítését. Az egyesített lőszeres Le Mat-féle revolvert csak kis mennyiségben gyártották. Egy érdekes és a gyűjtők által nagyra értékelt fegyver.
237
Lefaucheux-féle egylövetű [288] 1872
kai: 14,5 mm, h: 1010 mm
A Lefaucheux-féle vadászfegyver rendszerében a puskatusba egy ovális réztáblát tettek a következő felirattal: k.u.k. őfenségének, Ferenc Ferdinánd főherceg őfőméltósága első vadászfegyvere. A fegyveren sem védjegy, sem dátum nem szerepel, mégis tudjuk, hogy a később Szarajevóban meggyilkolt I. Ferenc Ferdinánd (1863-1914) már kilencévesen elkezdett vadászni. A rövid és könnyű fegyver megfelel ennek az életkornak. Ferenc Ferdinánd szenvedélyes vadász volt, háziorvosa azt írta könyvében, hogy a főherceg által leterített vadak össz-száma meghaladja a fél milliót. A fennmaradt vadászfeljegyzések szerint élete során „csupán" 274 899 darabot ejtett el a különféle vadakból.
Protector-féle pisztoly [289] 1882
Jacques Edmond Turbiaux, Párizs, kai: 6 mm, h: 110 mm
A kis méretű pisztolyt, melyet lövés közben rejtve lehetett tartani a kézben (a csövet a mutató- és a középsőujj közé téve, melyek a tok kiugró részeire támaszkodtak), J. E. Turbiaux tervezte 1883-ben, és Párizsban gyártották. A jobb oldali tokfalat ki lehet csavarni, és utána kivehető a kerékformájú, tíz tölténykamrás tár (létezik egy 8 mm-es változat is 7 tölténnyel). A tenyérrel mozgásba hozott kakas a tárat egy helyzettel tovább forgatja, és a
238
289
fegyver közepében található ütőszeg hatására az első kamrában lévő töltény kilövésre kerül. A pisztoly tokon található egy tolóbiztosíték, ami a kakast rögzítette. Hasonló kézitá- nyéros pisztolyokat gyártottak a XIX. század kilencvenes éveiben az USA-ban.
239
240
Winchester-féle puska - egy az ezerből [266, 290, 291] 1873-as modell
Winchester fegyvergyár, New Haven, kai: 44-40, h: 1130 mm
A Henry-féle fegyverekből (hasonlítsd össze a 261. számú képpel) keletkezett az 1866-os Winchester-féle ismétlőfegyver réz zárszerkezet-tokkal, az oldaltüzelésű töltényekhez. Az 1873-as modellű Winchester-féle puska már központi tüzelésű töltényeket tüzelt, és a zárszerkezet-tokja fémből készült. 1875-ben kínálta először a Winchester vállalat az „egy az ezerből" elnevezésű puskáját azoknak a vevőinek, akik különleges minőségű fegyvert kerestek. Ezek nem minden ezer legyártott fegyverből vaktában kiválogatott példányok voltak, hanem olyanok, melyek próbalövéseinél szokatlanul magas találati arányt állapítottak meg. Ezeket a fegyvereket általában utólag látták el ütőrugós kakassal, rendkívüli külső megjelenéssel, és „egy az ezerből" (One of One Thousend vagy 1 of 1000) felirattal. Eladási áruk az akkori alap-Winchester árának kétszerese volt (száz dollár ötven helyett). A kevésbé kiváló fegyvereket „egy a százból" felirattal látták el, és 20 dolláros felárral árulták.
Összesen csupán 133 darab „egy az ezerből" 1873-as modellű Winchester fegyvert, és 8 darab az „egy a százból" elnevezésűt gyártottak. Ma 51 „egy az ezerből", és 4 az „egy a százból" fennmaradt fegyver ismert. A gyűjtők körében a legjobban keresett amerikai gyártású fegyverek közé tartozik.
241
292
Schulhoff-féle céllövőpisztoly [292] 1885 körül
Josef Dörfler, Bécs, kai: 4 mm, h: 370 mm
A XIX. század végén a marokfegyverek között a revolverek voltak túlsúlyban, és megkezdődött az öntöltő pisztolyok kora. A céllövőfegyvereknél továbbra is tartották magukat az egylövetű fegyverek. A képen látható pisztoly tervezője Josef Schulhoff (1824-1890) volt, aki ismétlőpisztolyokat és -puskákat is szerkesztett, melyeket sikertelenül ajánlott fel az osztrák-magyar és az orosz hadseregnek. J. Schulhoff híres pisztoly-sportlövész volt. Ennek a pisztolynak, melynek a markolatán lévő emelő nyitja a forgótömbzárat és feszíti meg a puskaagy szerkezetet, készítője J. Dörfler volt. Ugyanilyen célpisztolyokat más puskakészítők is készítettek, pl: a bécsi J. Postler vagy a prágai J. Novotny.
Lancaster rendszerű kétcsövű puska [293] 1885 körül
H. Roedl, Prága, kai: 12 mm, h: 1060 mm
A XIX. század második felében az a divat terjedt el Közép-Európában, hogy a puskatusra e vadásztrófeákat rajzolták fel. A puskatus fedélen egy fémcsíkban az egyes vadfajtákat jegyezték fel rövidítve, és a puskaagyba bevert minden egyes rézszeg egy leterített darabot jelent. A fegyvert H. ROEDL IN PRAG felirattal jelölték meg, egy olyan vállalat jelölésével, melyet sok fegyverkészítő félkész áruval látott el, és eladta termékeiket. H. Roedl is sportlövész volt, és részt vett pl. az 1811-es sörétes lövész versenyen Kleve bei Düsseldorfban, melyet az ismert löttichi fegyvergyártó Henri Pieper (1480-1905) kezdeményezésére rendeztek.
242
Pfgfs
243293
294
Immánuel Meffert, Suhl, kai: 8 mm, h: 1155 mm
A Martini-féle tömbzáras (hasonlítsd össze a 284. számú képpel) a XIX. század végén és aXX. század elején az egylövetű céllövőpuskák körében a legkedveltebb rendszer volt. Belőle merítettek a német puskakészítők, főként a suhliak (Adyt, Biichel, Frohn, Kessler és társaik) számos szerkezetükhöz, melyeket szintén célpuskákhoz használtak fel. A suhli I. Meffert is kapott szabadalmat egy zuhanótömbös zárás fegyverhez 1882-ben. A célpuskák további jellemzői: tömör, nyolcszögletű cső, ütőrugós kakas, nézőke (az itt látható fegyverről hiányzik), tiroli puskaagy tömör puskaagy pofával és kampós puskatusfedél- lel. A Meffert-féle Céllövő puska csöve, zárszerkezete és felszerelése metszetekkel, rézkarcolatokkal és ezüst illusztrációkkal díszített.
Céllövő puska tömb zárral [294] 1890 körül
Lancester-féle rendszerű kétcsövű puska [295, 296] 1890 körül
Johann Spinger öröksége, Bécs, kai: 16 mm, h: 1180 mm
A kívül lévő kakasos kétcsövű puskákat angol felfedezőjük után Lancaster puskáknak hívják, a XIX. század utolsó negyedétől túlsúlyban vannak a vadászfegyverek körében, akkor is ha a Hammerlessnek nevezett fedett ütődarabos fegyverek hamarosan elkezdtek velük versenyezni.
Ferenc Ferdinánd főherceg (hasonlítsd össze a 288. számú képpel) 1875-ben, a gyermektelen V. Ferenc Modena hercege halála után vette fel a d'Erste (az első) nevet, és örökségként hatalmas vagyont kapott. így a tizenkét éves fiúcska a Habsburg család leggazdagabb tagja lett. A trónörökös Rudolf 1889-es öngyilkossága után, Károly Lajos, Ferenc József császár testvére lett az Osztrák-Magyar Monarchiában a trónörökös, és Károly Lajos halálával a fiára, I. Ferenc Ferdinándra szállt a trónörökösség. E szenvedélyes vadász tulajdonosi monogramja - két keresztezett F betű egy korona alatt - a bemutatott fegyveren az elsütőbillentyű-kengyel előtt látható. Az elsütőbillentyű, a kakasok, az oldallemezek és további elemek metszetekkel gazdagon ékesítettek.
244
Ferenc Ferdinándnak rengeteg vadászfegyvere volt különböző készítőktől, a törzsszállítói közé tartozott a még ma is létező bécsi Johann Springer Öröksége Vállalat, mely Johann Springer (1819— 1875) tevékenységét folytatta, aki 1857-ben vette át Mátyás Novotnytól a bécsi műhelyt.
246
Mossin-Nagant-féle orosz gyalogsági fegyver [297, 298] 1891-es modell
Chátellerault fegyvergyár, kai: 7,62 mm, h: 1300 mm
1891-ben az orosz hadsereg felvett a fegyverzetébe egy fegyvert, melynek tervezői Sergej Iwanowitsch Mossin (1849-1902) és a belga Nagant voltak. A gyalogsági fegyverek mellett rögtön bevezettek egy 7 cm-rel rövidebb dragonyos- és kozákfegyvert és később egy karabélyt is. A gyártás beindítási nehézségei miatt (az 1892-es esztendő folyamán a tulai gyárban összesen 1439 fegyvert gyártottak) Oroszország megegyezett Franciaországgal, és 1895-ig a francia Chátellerault fegyvergyárban 503 589 orosz Mossin-féle fegyvert gyártottak. Oroszországban aztán a tulai, a sestrorezki és az ishewski fegyverüzemekben gyártották őket. Az I. világháború idején az USA-ban a Remington és a Westinghouse vállalat is gyártotta.
Lee-Enfield-féle angol puska [298] 1895
Enfield fegyvergyár, kai: 303, h: 1130 mm
Az angol Lee-Enfield-féle fegyver (298. számú képen alul) a vele együtt lefényképezett fegyverekkel (fent orosz Mossin-féle fegyver, 297. számú, középen német Mauser-fegyver - 299. számú) a XIX. század végén szerkesztett ismétlőfegyverekhez tartozik, melyek az érintett hadseregek alapvető fegyverzetét képezték mindkét világháborúban. 1895-ben tervezték, és miután elszenvedte a hivatalos változtatásokat (a lerövidített Ordonanz- modellre), 1902 decemberében rendszeresítették a fegyverzetben. További változást jelentett a tár újszerű megtöltése.
298----------------
248
Német puska [298, 299] 1898-as modell
Ambergi fegyvergyár, kai: 7,92 mm, h: 1250 mm
Az ismétlőfegyver, melynek tervezése főként Paul Mauser (1838-1914) érdeme, a legsikeresebb szerkezetek közé tartozik, számos hadsereg fegyverzetébe bevezették és a rendszer a vadászfegyverek között is széleskörben elterjedt. A bemutatott fegyvernek, melyet 1917-ben a bajorországi Armberben lévő fegyvergyárban készítettek, későbbi irányzéktí- pusa van, a puskaagyán pedig ESB (Polgárőrség Bajorország) feliratot visel. Ez arra utal, hogy a fegyver a bajorországi Heimwehr (fasiszta katonai szervezet) fegyverzetében is megtalálható volt, mely 1919-ben önkéntesekből állt össze „a család és a vagyon védelmére", és a rákövetkező évben az I. világháború győztes hatalmai sürgetésére feloszlatták.
Mauser-pisztoly [278, 300] 1896 (1912)
Mauser fegyvergyár, Oberndorf a. N., kai: 7,63 mm, h: 296 mm
Az 1895-ben szabadalmaztatott Mauser-pisztoly a legsikeresebb öntöltő pisztolyok közé tartozik, melyeket a XIX. század végéig szerkesztettek. Hivatalosan sehol sem vezették be a küldönc-fegyverzetbe, mégis sok európai és ázsiai hadsereg tisztje és tiszthelyettese használta. Az első, 1896-os modell után változtatásokkal újabb modellek keletkeztek, melyek közül az 1912-es modell lett a legelterjedtebb. A Németországban gyártott pisztolyokat külföldön lemásolták, főként Spanyolországban és Kínában. Az elsütőbillentyűkengyel előtt lévő tárat egy tölténycsík segítségével töltötték meg, a fából készült fegyvertokot puskatusként is lehet használni.
300
SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA
Bockpuska - fegyverek, két egymás fölött lévő csővel.
Céllövő puska - céllövészetre használt golyóspuska, nehéz csővel, különös kialakítású puskaaggyal, tökéletesebb irányzék berendezéssel.
Csappantyú - az egyesített lőszer része, egy gyullasztó elegyet tartalmaz, mely az ütés hatására meggyullad, és a lőportöltetet felrobbantja. A csappantyús puskáknál külön részt képez.
Csinka - könnyű vadászfegyver, kis kaliberű jellegzetes lakatfajtával és díszítésekkel. Nevét Tisin városáról kapta (Te- schen). Csinkát a XVII. században Szi- lézia más városaiban és máshol is készítettek.
Cső - a lőfegyverek fontos része, melyben a lőpor energiája a lövedék mozgási energiájává alakul át. A golyóscsövek huzagoltak, a sörétes csövek simák és huzagolás nélküliek.
Csőköteges revolver „borsszóró" - rövid kézilőfegyver egy csőköteggel, ami rendszerint forgatható. Általában zsebben hordták, és önvédelemre használták.
Damaszt cső - különféle készítési eljárással készült cső - , melyben a puhább vasat és a keményebb acélt összekovácsolják. Ezáltal keletkezik a cső felső részén egy jellegzetes rajzolat. Az európai puskakészítők a XVIII. és XIX. században vették át a dömöckölést a keleti mesterektől.
Duplacsövű puska - kétcsövű golyóspuska két egymás melletti csővel.
Egylövetű puska - sörétespuska egy csővel.
Elöltöltősök - a csőszájon keresztül megtöltendő lőfegyver.
Golyóspuska - puska huzagolt csőfurattal, golyós töltények kilövésére.
Gyorsítórugó - a kakas érzékenységének növelésére szolgáló rugó. A fegyver elsütéséhez elegendő a kakas könnyed megmozdítása, ami által a lövés pontossága megnő.
Gyútűs fegyver - hátultöltős forgatható hengerzárral és hosszú gyútűvel. J. N. Dreyse és más tervezők által készített gyútűs fegyvereket a XIX. század negyvenes-hetvenes éveiben használtak.
Hátultöltős - hátulról megtöltendő lőfegyver. Számtalan szerkezet keletkezett különféle zárfajtával.
Ismétlő puska - egycsövű, többlövetű fegyver, melyet nem kellett minden lövés után újra tölteni. Különböző szerkezetű és különböző tárberendezésű ismétlőfegyverek készültek.
Kaliber - a csőfurat mérete. A golyós fegyvereknél a csőfurat átmérője mm- ben vagy angol zollban, sörétes fegyvereknél a furattal megegyező átmérőjű golyók száma, melyet fél kiló ólomból lehet kiönteni.
Kanóc - speciálisan készült fonott kötél, mely meggyújtása után nem ég, hanem csak izzik, a lőfegyvereknél a lőpor meggyújtására használták.
Karabély - rövid és könnyű fegyver, melyet főleg a lovasság fegyverzetében alkalmaztak.
Lakatszerkezet - a fegyver elsütő- és kioldó berendezése. Á nevét az első készítőiről, a lakatosokról kapta. Egymás után használták a kanócos zárakat (változata: a taplós zár), a keréklakatos zárszerkezeteket, kovás lakatszerkezeteket (számtalan változata: angol, firenzei, francia, katalán, holland, római, orosz, skandináv stb. zárak) és a csappantyús lakatszerkezeteket (korábbi változata: kémiai gyújtású lakatszerkezet).
250
Lőpor - salétromból, kénből és faszénből készült keverék, melynek elégetésével a lövedék csőből való kilövéséhez szükséges energia keletkezik. Az elégéskor nagy mennyiségű füsttel járó fekete lőport a XIX. század végén füstmentes lőporfajták (nitrocellulóz alapú, stb.) váltottak fel.
Markolatgömbös bodzapuska - német, keréklakatos zárszerkezetes puska a XVI. század végéről (főleg az 1580- 1600-as évekből), golyós formájú markolatgombbal.
Muskéta - nehéz katonai fegyver, melyet a XVI. és XVII. század végén használtak. Ezt az elnevezést néhány nyelvben a XVIII. és XIX. századi katonai fegyverekre is átvitték (Franciaországban a rövid katonai fegyvereket „Musketon"- nak nevezték).
Pisztoly - rövid lőfegyver, egylövetű vagy többlövetű, lövésnél egy kézzel használják.
Puska - hosszú kézi lőfegyver, mely a lövéshez mindkét kezet igényli.
Puskaagy - a lőfegyver általában fából készült része, mely a fegyver fém részeit tartalmazza. A fegyver megfogását és működését szolgálja. A jellegzetes formája miatt néhány puskaagy típust speciális elnevezéssel illettek (német puskaagy, madridi puskaagy, stb.).
Puskatus - a puskaagy hátsó kiszélesített része.
Revolverezés - Double Action - fegyver, melynél az elsütőbillenytű meghúzása megfeszíti az elsütőberendezést, és azonnal kiváltja a lövést. A lövés gyorsabb, de kevésbé pontos.
Revolver - rövid lőfegyver szilárd és forgatható csővel, tölténykamrával. A revolverelvet más fegyvereknél is alkalmazták.
Sánc puska - kézi lőfegyver a XV. és aXVI. században, melynek csöve alatt egy kampó volt, ami a támasztékon va
ló rögzítést, illetve lövésnél a hátralö- kődés csökkentését szolgálta. A későbbi muskétákon is előfordult kampó.
Sörétes puska - simacsövű csőfuratú fegyver, főként söréttel való lövésre (korábban ugyanis a csupasz furatú fegyverekből csak golyót lőttek ki).
Szakállas puska - katonai fegyver a XVI-XVII. századból keréklakatos zárszerkezettel illetve kanócos zárral, rövidebb és könnyebb, mint egy muskéta, később karabéllyal helyettesítették.
Töltény - a fegyver lőszere, ami töltényhüvelyből, csappantyúbólból, lőportöltetből és lövedékből áll. Az egyesített lőszerek megjelenése előtt az egyes részeket külön töltötték a fegyverbe. A golyóstölténynek egy lövedéke van, a sörétes tölténynek pedig több kicsi.
Töltényhüvely - egy hüvely, mely a töltény összes elemét egy egésszé fogja össze. A központi gyújtású töltényeknél a csappantyú hüvely aljának a közepén van, a peremgyújtású töltényeknél pedig a hüvely aljának szélén található.
Töltővessző - fából vagy vasból készült rúd, amivel a lövedéket az elöltöltősök csövébe nyomták.
Tromblone - rövid fegyver vagy pisztoly kitágított csőnyílással (kerek vagy ovális) egyszerre több lövedékkel megtöltve, és rövid távolságra több személy ellen használható.
Vegyescsövű - kétcsövű fegyver, két egymás mellet lévő csővel, az egyik golyós lövéshez, a másik söréthez.
Vontcsövű - golyóscső, melynek furata hornyokkal van ellátva. A spirálisan haladó hornyok forgómozgásra kényszerítik a lövedéket, így az repülés közben stabilizálódik.
Zárszerkezet - berendezés, mely a hátul- töltősöknél a töltényt a csőbe zárja. A zárszerkezetnek számtalan fajtája keletkezett.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Blackmore, H. L.: Guns and Rifles of the World, London, 1965.Blair, C: Pistols of the World, London, 1968.Blair, C (General Editor): Pollard's History of Firearms, Feltham, 1983. di Capregna, N.: Brescian Firearms, Rome, 1997.Dolinek, V. - Durdík, J.: The Encyclopedia of European Historical Weapons, Praha, 1993. Dolinek, V. - Durdík, J.: Encyclopédie des Armes, Praha, 1993.Dolinek, V. - Durdík, J.: Történelmi fegyverek, Hanau, 1995.Dolinek, V. - Durdík, J. - Karliczkÿ, V.: Czech Fireamrs and Ammunition, Praha, 1995. Durdík, J. - Mudra, M. - Sada, M.: Régi kézi lőfegyverek, Hanau, 1989.Eckhardt, W. - Morawietz, O.: A brandenburgi-porosz-német hadsereg kézifegyverei
1640-1945 között, Hamburg, 1973.Faktor, Z. - Gargela, J.: Jelzések a kézi lőfegyvereken, Hanau, 1985.Gabriel, E.: Ahabsburg hadsereg kézi- és marok lőfegyverei, Bécs, 1990.Gabibi, A.: Armi da fuoco italiane, Busto Arsizio, 1978.Gaier, C.: Quatre siècles d'armurerie liégeoise, Liège, 1977.Götz, H. D.: A német államok katonai fegyverei és pisztolyai 1800-1870 között.
Stuttgart, 1978.Hayward, J. F.: The Art of the Gumnaker, I—II., London, 1962-1963.Hayward, J. F.: A régi puskakészítők művészete, I—II., Hamburg-Berlin, 1986-1969.Heer, E.: Az új Stockel, 1- II., Schwäbisch Hall, 1978-1982.Hoff, A.: Lőfegyverek, I IL, Braunschweig, 1969.Kist, J. B. - Puype, J. P. - van der Sloot, R. B. F.: Dutch Musket sand Pistols, London,
1974.Lavin, J. D.: A History Of Spanish Firearms, London, 1965.Lenk, T.: The Flinlock, London, 1965.Lenk, T.: Kovás lakatszerkezetas lőfegyverek, I—II., Berlin 1970.Martin, J.: Armes à feu de l'armée française 1860 à 1940. Paris, 1971.Mayerston, A. - Rangström, L.: Wrangel's Armoury, Stockholm, 1984.Müller, H.: Puskák, pisztolyok, revolverek, Lipcse, 1979.Muster, H. P: Revolver-lexikon, Dietikon-Zürich, 1976.Reid, W.: The Lore of Arms, London, 1976.Schedelmann, H..: A nagy puskakészítők, Braunschweig, 1972.Tárásuk, L. - Blair, C. (Editors): The Complete Encyclopedia of Arms and Weapons,
London, 1982.Winant, L.: Early Percussion Firearms, London, 1961.Zugulski, Z.: Bron w dawnej Polsce, Warszawa, 1975.
252
SZEMÉLYEK, GYÁRTÓ VÁLLALATOK ÉS GYÁRTÁSI HELYEK LISTÁJA
Aberdeen 92 Addis, Thomas, 49,5 0 Adolf von Gottorp (Herzog)
56Aguilar, Enrique 161 Albert von Schwarzburg und
Hohenstein 97 Albrecht VI. von Bayern 60 Alexander Michailowitsch
(orosz cár) 80 Allatfej inda mester 62, 64 Allen, C. B. 198.Arnberg (fegyvergyár) 249 Ambrosio 129 Anghiari 163Antoniuis (római államférfi)
78Arnold, Christoph 35 Arzberg 66, 94, 96, 97 Augsburg 35, 42, 73 Aydt, Carl Wilhelm 244
Baier, Christian 67 Bang, Theodor 55 Barbar 177 Barella, Heinrich 223 Bastin, Fréres 207 Becs 67, 85,133,141,146,148,
180,185,186,190,191, 196, 197, 210, 212, 217, 224, 230, 232, 242, 244
Bentz 217Berain, Jean Baptiste 55 Bergier, Pierre 64 Béringer, Beatus 194 Berselli, Francesco 114,115 Berselli, Giacomo 115 Berte, Marcantonio 102 Bethlen, Gabriel 178 Bichtman, Ludolff Heinrich
124Biron Gustav Kalixt (tábor
nok) 181 Blanchard, C. H. 209 Bologna 114,115 Bon, Pierre le 124 Bonezolo, Antonio 111 Boni, Giovanni Maria 98 Bonomino, Domenico 98 Borstorfer, Hieronymus 60 Boston 218, 234 Bourgeoys, Martinié 12, 55 Bory 189 Brandt, Adam 95 Bratislava 182,184 Brento 163,167 Brescia 58, 97, 98, 102, 204,
111,124, 135,137
Brooklyn 220 Büchel 244 Burda, FrantiDek 203 Burda, Jan 203
Casimo I. Medici 29 Charleville 124 Chassepot, Antonie
Alphosne 223 Chasteau, Alexandre 133 Chasteau, Claude 133 Chätellerault (fegyvergyär)
247Chaumette, Isaac de la 127 Chenevier, Jean Baptiste 165 Chenevier, Philibert 265 Chrudim 157 Cleuter (Cloeter), Leonard
89,114 Cloeter, Christian 114 Cloeter, Jan C. 114 Cloeter, Peter 114 Cochran, Johgn Webster 198 Colette, Victor 208 Colombo, Carlo Maria 189 Colt (fegyvergyär) 200, 203,
229, 231, 235 Colt, Samuel 201 220 Cominazzo, Lazarino 97, 98,
104,124 Console, Guiseppe 191,192 Contriner, Johann 185 Contriner, Joseph 185 Czerna 110
Danner, Peter 44, 45 Danner, Wolf 31, 44 Dasch, Heinrich 188 Dasch, Kajetan 188 Delvigne, Henri Gustave 217 Devillers, Henri 178 Devillers, Joseph 189 Dhuenburg gröfja 139 Dietrich, Wilhelm 182, 184 Dixon, Jamses 221 Dodge, W. C. 226 Dörfler, Josef 242 Dresden 56Dreyse, Franz von 232, 233 Dreyse, Nikolaus 183,198,
232, 251 Dobous 181 Duchcov 129 Duina Nicola 135 Dux 129
Ebert, Heinrich 190 Enfield 247
Fabri, Charles 89 Faschang, Hans 62 Feiler, Georg 127 Ferdinand (Nápoly királya)
151III. Ferdinand (cseh király)
64, 67 Ferrara 154 Fiorentino, Pietro 97 Fischer, F. 201 Fjodor 80Forsyth, Alexander John 13,
184,185 Francino, Gionvanni Battista
58I. Ferenc Ferdinánd 178,197,
205, 238, 244, 245I. Ferenc József (osztrák
császár 205, 244 V. Ferenc, Modena hercege
244Fraudenfeld 234 Freimeniger, tomas 95 Frey, Christoph Joseph 142 Frohn 244Fruhwirth, Ferdinand 191,
192Frusca, Picin 102,103
Gabel 204, 205Ganahl, Josef 201Gardone Val Trompia 58Gasser, Leopold 230Gastinne-Renette 296Gaupillat 209Ghaye, L. J. J. 207Golcüv Jenikov 158Graf, Johann Kaspar 122Graf, Johannes 122Graz 46,188Grenoble 63Griffin, Joseph 177Großmogul 155Groß Tschirnau 111Grünbaum, J. 224Gsell, Georg 94Gsell, Johann 94, 96, 97Gsell, Johann 94, 96, 97Guardiani 163Gull, Michael 85Gummi, Martin 70III. György (angol király) 163
Haas, Antoni 144 Haas, Michael 73 Hall, John H. 181
Entrian 161
253
Hameri, Joseph 133 Hanquet, Jean 189 Harpers Ferry 181, 206 Hartford 200, 203, 231, 235 Heffele, Peter Paul 95,132IV. Henrik (francia király) 55 Henry, B. Tyler 202 Hermalle 207 Hermán 209 Heuseux & Janson 189 Hirt, Klaus 37 Hohenelbe 116 Hohenzollerek 28 Hulub, Karéi, 232 Houllier, B. 209
Ilion 212Innsbruck 126, 201
Jablonné v. Podjestédí 204 Jahns, Nicolaus 100 Jamar-Smits, J. H. 207 Jenikau 158II. József (római császár) 170
Kalivoda, Pavel 77, 78 Karg, Johann Franz 126 Károly (Nápoly és
Spanyolország királya) 151II. Károly (Steiermark
főhercege) 46 Károly József Ferenc
(Napóleon fia) 178 Károly Lajos (habsburg
főherceg) 205, 244 Károly püspök 124 Karlsbad 127Keiser, Georg 140,141,145,
146Kessler, F. W. 244 Kimmel Georg Thomas 293 King C. A. 226 King, Nelson 213 Kleopatra (egyiptomi kirá
lynő) 78 Klett, Georg 56 Klett, Johann Paul 51, 80, 81 Klett, Valentin (az idősebb)
51Knodt, Johann Adam 128,
129Kogler, Martin 95 Komotau 191 Kopenhagen 166,194 Kosters, Jacob 89 Kounic 95 Krenstödter 180 Kropatschek, Alfréd 231 Kubik, Mathias 130 Kuchenreiter, Johann
Christoph 164,174', Kurtzweil Mathias -130 Kulmbach 70 Kutná Flóra 20 Kuttenberg 20
La Chaumette 127,128 Lamotte, Jean Baptiste 86 Lebeda, Antonon Vincenc
187,191, 221 Lefaucheux, Casimir 183,
209, 216 Lefaucheux, Eugène Louis
209, 214, 216 Le Mat, Jean Alexandre
François 236 Leoni 164Lepage, Alponse 217 Lepage, Charles 217 Lepage Pièrre 143 Lienhart Paul 144 Linz 73 Lisieux 55 Litomërice 187 Lobkowicz, Jan Jifi Kristián
149Lobkowicz, Josep Frantisek
Maximilián (herceg) 170 L0bnitz, Nicolai Johan 194 London 49, 50, 156,177,198 Lorentz, Joseph 217 Lorenzoni Michele 114 Louroux, Johan 89 XIII. Lajos (francia király) 63 XV. Lajos (francia király) 133 Ludwig, Christoph 116 Ludykar, Franz 194 Lüttich 121,142,167,178,
189, 202, 207, 208, 209, 216, 242
Maastricht 79, 89,114 Mach, Mátyás 223 Madrid 177 Mailand 189, 192 Mann, Georg Adam 122 Mannheim 114 Manton, Joseph 191 Marcou, François 55 Maria Anna von Spanien 64 Mariette, Gilles 202 Martini, Friedrich 234 Martini-Tannner & Co. 234 Maschek, Josef (az idősebb)
205Maschek, Josef (a fiatalabb)
204, 205 Mason, W. 235 Massy, Laurent 169 Mätl, Matthäus 73 Maubeuge 169,173 Mauser (fegyvergyár) 249 Mauser, Paul 249 Mayer, Martin 196 Maynard, Edward 207 Mazelier, Jean Baptiste 143 íylazenkpf (Matzenkopf),
Franz 139 fyleffert; Immanuel 244 Meier, Felix 146 Mendtel, Johann 67
Merli, Giuseppe 154 Mexiko 129 Moore, Daniel 220 Moore's Patent Firearms
Company 220 Morävek, Ferdinand 158 Mossin, Sergej Iwanowitsch
247 Moskau 80München 60,118,142, 144 Mussin-Puschkin Alexander
Bogdanowitsch 80 Mutzig 223
Nagant 247Napoleon (francia császár)
178III. Napoleon (francia
császár) 296 National Arms Company 220 Nápoly 150,151 Neireiter, Caspar 170 New Haven 205, 212, 241 Niquet, Claude 142 Norrköpping 108 Novák, Frantisek 191 Novotny Jan 242 Novotny Mátyás
(Litomërice) 187, 188 Novotny Mátyás (Bées) 245 Nowak Josef 197 Nürnberg 18, 20, 28, 31, 35,
42, 44, 55
Oberndorf a. N. 249 O pava122 Osterwick 100
Pacchiani 164 Paczelt, Stanislav 158 Párizs 133,143,169,193,196,
209, 214, 216, 238 Pasqual 141 Passler, Franz 191 Pauly, Samuel Johannes 193 Paumgartner, Hans 46 Peabody, Henry 234 Permjak, Iwan 164 Peter, Johann Christoph 127,
128,129 Petersburg 164 Philadelphia 210 Pieper, Henri 242 Pierre, Guilielmus De la 79 Poole, Moses 198 Poser, Paul Ignaz 130 Postler, J. 242 Potsdam 137,144 Prága 20, 47, 58, 67, 95,130,
132,139,170,187,191, 203, 221, 223, 242
Prantner, Andreas 107 Prélat, François 185 Procházka 257
254
Regensburg 107,164,174 Remington (fegyvergyár)
212, 247 Richards, C. B. 235 Richards, John 256 Ridderspore, Samuel 108 Rider, Joseph 212 Rippol 117 Robert, Charles 209 Robert, Jean Antoine 193 Roedl, H. 242 Rosina 164 Rudolf (habsburg
trónörökös) 244II. Rudolf (római császár) 58,
60Ruesch testvérek 214 Ruesch, Jakob 214
Sa delej, Daniel 60 Saint-Étienne 86,156,165 Salzburg 80, 146,152I. Sándor (orosz cár) 177 Saul (izraeli király) 155 Scarisbrick 199 Scheel, R W. 194 Scheidtögger (Scheidegger),
Sebastian 152 Scheinigg, Josef 210, 211, 212,
230Schleiz 94, 96, 97 Schulhof;, Josef 242 Schwäbisch Gmiind 74 Schwarzenberg 158 Sedan 104Selim (török szultán) 155 Sellier, Gilles De 121 Senger, Jákob 186
Sharps, Christian 210, 224 Sheffield 221 Simonin, Claude 55 Slawitzky, Josef 180 Smith & Wesson (fegyver
gyár) 205, 220, 226, 227, 229, 231
Soliman (török szultán) 155 Sömmerda 232 Spandau 198 Speder, Jacques 167 Spencer, Christpher M. 218 Spinone, Filippo 98, 99 Splittgerber és Daun 137 Springer, Johann 244, 245 Springfield 226 Staehfe, Albert 232 Steen, Jacob Andersen 166 Steinweg, Johann von der
118Stockmann, Hans 56 Stopler, Hans d.Ä. 31, 44, 52 Strixner, Johann Baptist 180 Suhl 51, 56, 66, 81,103,112,
244
Tanner, Heinrich 235 Teil, Wilhelm 6 Tésin, Teschen 75, 77, 78,111 Thun, Graf Anton 199 Thurn-Thaxis 174 Tfebon 194 Troppau 122Tscirmanu, Groß Tschirnau
111Tula 176, 247Turbiaux, Jasques Edmond
238
Mesteri védjegyek:
ACDDGBGHGK = Georg KlerrGLGTHBHNSHP = Hans PaumgartnerHS = Hans StockmannHZIKIWNMH ?MK ?MLMW = Maximilian Wenger NFHPD = Peter Danner PK = Pavel Kalivoda PM (puskakészítő)
Utrecht 130
Vanicek, Antonín 203 Vilmos Frigyes (porosz kirá
ly) 137 Venasolo, Antonio 111 Vernéfov 132 Viver 104Volcanic (fegyvergyár) 205 Vrchlabi 116
Johan Joseph Waldstein grófja 129
Waligura, Johan 110 Wasungen 37 Weber, Casimir 214 Wenger, Maximilian 58 Werndl, Joseph 232 Wernhardt, Josef von 181 Wernhardt, Paul von 181 Wernsdorf 132 Westinghouse 247 Wetschgi 126 White, Rolin A 220, 226 Wiener Neustadt 86 Wilkinson & Son 198 Williamson, David 220 Winchester (fegyvergyár)
229, 241 Winhöring 122 Wyk, Jean De 130
Zanoni, Diego, 137 Zella 112Zelner, Johann Balthasar 146 Zelner, Marcus 146,148 Zickh. G. 70.Zürich 214
255
I
A BEMUTATOTT TÁRGYAK A KÖVETKEZŐ GYŰJTEMÉNYEKBŐL SZÁRMAZNAK:
Bitov, állami kastély: 8, 29, 30, 42-43, 49, 53-54, 62-68, 74-80, 94-95, 99,111,112,114-115, 136-137,163,164,168, 203, 216
Bratislava, városi múzeum: I—III.Drezda, Történelmi múzeum: 35Frydlant v. Cechách, állami kastély: 197Konopisté, állami kastély: 15-18,24-26,39,40,44-45, 70-71,86-87,183-184,214-215,222,
228, 238München, Vadászmúzeum: 106Mnichovo Hradisté, állami kastély: IV, V, 21-23, 32-33, 41, 55-56, 58, 105, 107, 108,
116-117,161,162,170-171.Szentpétervár, Ermitázs: 57, 91Prága, A Cseh Köztársaság hadseregének történelmi intézete: VI-VIII, 1-2, 4-7, 9-14, 19,
27-28, 31, 34, 36, 37, 46-48, 50-52, 59-61, 69, 72, 81-85, 88-90, 92-93, 96-98, 101-104, 109-110, 118-135, 138-139, 141-153, 156-160, 165-167, 169, 175-182, 185-188, 192-196, 198-202, 204-213, 217, 219-221, 223-225, 227, 229-235, 237, 239-245, 248-300
Stockholm, Livrustkammaren: 100Stockholm, Statens historika Museer: 3Bécs, Szépművészeti Múzeum: 73Zleby, állami kastély: 20,113,154,155,172-174,189-191, 218, 226, 236,147
256
Ez az átfogó lexikon a legszebb és legfontosabb darabok alapján részletes áttekintést nyújt a kézi lőfegyverek
történetéről. Az utóbbi öt évszázadban változtatások sorát élték meg a fegyverek.
A XIX. századba mélyen benyúlva az elöltöltősek uralkodtak, míg a technikai
előrelépések lehetővé tették a hátultöltő- söket. Egy korszak volt a töltények fejlődése, a zár, az indító töltet és a gyújtózá-
vár egy darabbá forrtak össze, és így megteremtették a modern gyorstü
zelésű fegyverek kialakulásánakfeltételeit.