VI. ÉVFOLYAM 5–6. SZÁM - Új Ptk. · 11. Részben ezért, részben az okozható károk mértékének elké-pesztõ megnövekedése miatt is elviselhetetlen kockázatot róna a

VI. ÉVFOLYAM 5–6. SZÁM

Tartalomjegyzék

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

Vita

• Az új Ptk. kárfelelõsségi fejezete (Változat egy témára)– Bárdos Péter / 3

Tanulmányok

• Szabályozási koncepció az új Polgári Törvénykönyv„Pénz- és értékpapír-ügyeletek” címû fejezetéhez / 6

• A tulajdon alkotmányos védelme – Menyhárd Attila / 24

Külföldi kitekintés

• 200 éves a Code Civil – Kisfaludi András / 32

• A tõkepiaci értékpapírok „tulajdona”, átruházása és megterhelése –Csizmazia Norbert / 34

Polgári jogi kodifikációISSN 15851168

Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2. • Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600E-mail: [email protected] • Internet: http://www.hvgorac.huFelelõs kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezetõjeSzerkesztõbizottság: Dr. Vékás Lajos, Dr. Boytha György, Dr. Gadó Gábor, Dr. Kisfaludi András, Dr. Lábady Tamás, Dr. Petrik Ferenc,Sáriné dr. Simkó Ágnes, Dr. Sárközy Tamás, Dr. Weiss Emilia, Dr. Zlinszky János

Megjelenik kéthavonta. Példányonkénti ára: 1490 Ft+áfa. Megrendelhetõ és megvásárolható a Kiadónál.

A Polgári jogi kodifikáció információinak átvételéhez, az írások bármilyen célú felhasználásához és újraközléséhez, másolásához a Kiadóelõzetes engedélye szükséges.Nyomás: ETOPrint Nyomdaipari Kft. • Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

3


A téma

A dolgok jelenlegi állása szerint a kodifikátorok „csendes forra-dalma” megbukott. Az új Ptk.-ban a felróhatóságot nem fogjafelváltani az elháríthatatlanságon alapuló kimentõ felelõsség.A szikla, amelyen a tenger hullámai ezúttal megtörtek, a bíróságvolt. Megérdemelne egy önálló szociológiai tanulmányt a kér-dés, miért, hiszen a kodifikátorok a felróhatóság „objektív” fele-lõsséggel való felváltásának szükségessége mellett több racionálisérvet sorakoztattak fel, ráadásul nem tettek mást, minthogy elv-vé fogalmazták a tényleges joggyakorlatot, nevezetesen azt, hogya bíróságok a gyakorlatban a felróhatóság hiányán alapuló ki-mentést nem fogadják el.

Az immár kormányhatározat formáját öltött tézisek problé-mája azonban összetettebb annál, mintsem hogy a felróhatóságfogalmával és funkciójával kapcsolatos vitákra lenne leszûkíthetõ.Megítélésem szerint a probléma gyökere abban van, hogy a kon-cepció új szövegébõl nehéz kiolvasni, hogyan gondolták a szer-kesztõk a kárfelelõsség jogi problémakörét annak szociológiai éstársadalometikai összefüggéseibe belehelyezni. Ezért mielõttmegkísérelnék a kikötõbõl éppen kifutó- vagy talán már ki is fu-tott – hajóra még egy ballasztot – szövegjavaslatot a deliktuáliskárfelelõsségi fejezetre – dobni, fontosnak tartom megemlíteniezen összefüggések általam leglényegesebbnek tartott elemeit.

1. A kár1 legfontosabb szociológiai jellemzõje az, hogy megza-varja a társadalmi folyamatok normális rendjét egyrészt oly-módon, hogy fizikai értelemben beleavatkozik azokba, más-részt úgy, hogy negatív lélektani hatásokat vált ki, a károsult-ban a bántottság, sértettség érzetét kelti, az ehhez rendszerintfûzõdõ összes ismert negatív indulatokkal együtt. Más szóvaltársadalmi feszültség keletkezik, és aligha szorul különösebbbizonyításra, hogy ilyen helyzetben a jog legfontosabb és leg-sürgõsebb feladata e feszültség feloldása lehet a kár vala-milyen reparációja révén, különösen akkor, ha olyan jogte-rületrõl van szó – adott esetben a polgári jogról –, amelyeteszköztára elsõsorban erre a funkcióra tesz alkalmassá. Ter-mészetesen az orvosi hivatás egyik alapvetõ elve, a „nem árta-ni”, a jogra is érvényes; a káros következmények elhárítására,a kár kiküszöbölésére („az eredeti állapot helyreállítására”)irányuló törekvés nem eredményezhet nagyobb társadalmi fe-szültséget, mint amit maga a károkozás idézett elõ.

2. Mármost azt a kérdést kell feltenni, hogy egyáltalában milyenlehetõségei vannak a társadalomnak a kárkompenzációra, éshogy e lehetõségek között hol helyezkedik el a polgári jogi fe-lelõsség.Annak az elvnek a gyökere, hogy ha a másnak okozott kárértvalakit valamilyen alapon felelõssé lehet tenni, akkor a kár-kompenzációnak ez legyen az elsõ lépcsõje, egy jogon túlmu-tató, a társadalmi együttélésbõl immanensen fakadó tényezõ,a társadalmi igazságérzet. Általában el lehet mondani, hogyaz emberek azért fogadják el azt, hogy aki másnak kárt okoz,azt térítse meg, mert ezt így tekintik igazságosnak és ez ellenelvben többnyire maga a károkozó sem tiltakozik. Sõt elfo-gadható az igazságérzet számára e felelõsségi princípium ki-terjesztése is, nevezetesen, hogy ha található olyan személy,aki ugyan más kárát nem saját magatartásával közvetlenülokozta, de a kár oka az õ érdekkörébe esik, a felelõsség akkoris rá fog hárulni.2

3. Önmagában az, hogy elvben van, akit a másnak okozott ká-rért akár saját magatartása, akár érdekeltsége okán felelõssé le-het tenni, még egyáltalában nem garantálja, hogy a kárkom-penzáció, tehát a kár miatt elõállott társadalmi feszültségmegszüntetése mint cél a konkrét esetben ténylegesen megva-lósítható. Ennek két fõ oka lehet: vagy az, hogy nem lehet ta-lálni olyan személyt, akit az elõzõek szerint a bekövetkezettkárért felelõssé lehetne tenni vagy pedig, mert noha a felelõsmegvan, az egyszerûen helyzeténél fogva nem képes a kárkompenzálására. Ezért van szükség a kárkompenzáció rend-szerében egy második lépcsõ kiépítésére, amely tulajdonkép-pen csak részben polgári jogi jellegû. E második lépcsõ a ve-szélyközösségek szervezése. A veszélyközösségek többnyirebiztosítási alapon jönnek létre, ezen belül is önkéntes vagykötelezõ biztosítás formájában, az olyan esetekben pedig,amikor a kár dimenziói, katasztrófa-jellege folytán még ez avédelem sem elegendõ, szerephez jut az önkormányzat vagyaz állam, amely költségvetésén keresztül tulajdonképpen ma-ga is veszélyközösség, az adózó állampolgárok veszélyközös-sége. Bizonyos esetekben pedig a veszélyközösség átlépheti azországhatárokat és nemzetközivé válhat, jórészt szolidaritási,emberiességi alapon.

4. Ha ez sem segít, nem marad más, mint a casus docet domi-no elve, annak a szomorú ténynek a tudomásulvétele, hogy azéletveszélyes dolog, és egyebek között az ilyen, másra nemhárítható károk kockázatának a viselését is jelenti.

5. A polgári jogi kárfelelõsséggel foglalkozó mûvek könyvtára-kat töltenek meg, mégis kellõ szerénységre inthet bennünketa dolog fontosságát illetõen, ha megvizsgáljuk, hogy a társa-dalmat és annak tagjait valóságosan ért károk kompenzálásá-ban mekkora szerepe van a felelõsségalapú illetve a veszélykö-zösségeken alapuló kompenzációnak. Nem szükségesek mély-reható vizsgálatok annak felismeréséhez, hogy a bennünketéletünk minden percében érõ kárözönben (ideértve természe-tesen a környezet romlásával, a stresszel és egyáltalában a mo-dern élettel folyamatosan együttjáró károkat) viszonylag cse-kély a súlya – mégha a száma nagy is – azoknak a káresetek-nek, amelyeket e kétlépcsõs kompenzációs rendszer, de azonbelül is különösen a polgári jog kárfelelõsségi rendszere kezel-ni tud.

6. A fent felvetett szempontokat végiggondolva egy felelõsségirendszer megkonstruálása elõtt nézetem szerint három alapve-tõ kérdést kell megválaszolni: mi a felelõsség célja, mi a fele-lõsség alapja és milyen eszközökkel korlátozható a felelõsség.Vegyük sorba e kérdéseket.

7. Nagy múltja van a valószínûleg soha le nem lezárható viták-nak, amelyek arról szólnak, hogy a polgári jogi kárfelelõsségelsõdleges célja a kompenzáció vagy a prevenció legyen-e.Eörsi egyértelmûen a prevenció primátusa mellett teszi le avoksot; szerinte felelõssé tenni csak azt érdemes, akinek a jö-võbeli magatartása a felelõssé tétellel ténylegesen befolyásol-ható. Ennek hiányában ugyanis – így Eörsi – elvész a pozitívhatás, amely abból ered, hogy ha az ember tudja, hogy kellõgondosság, körültekintés tanúsítása esetén nem vonható fele-lõsségre az általa okozott kárért, akkor ténylegesen törekedniis fog e kellõ gondosság, körültekintés tanúsítására.3 Eörsigondolatmenetével szemben egyebek között felhozható az azérv, hogy vajon nem mindenféle szociológiai alapot nélkülö-zõ spekulációról van-e itt szó. A kérdés persze éppen a szo-

Vita

Az új Ptk. kárfelelõsségi fejezete(Változat egy témára)

4

ciológiai megalapozás hiánya miatt nem válaszolható meg, denem is lényeges. Sokkal fontosabb a tény, hogy a modern tár-sadalom igényei látszanak meghaladni e prevenciós szemléle-tet. Alapvetõen pragmatikus megfontolásokból, (amelyeknekegyébként legszembetûnõbb megnyilvánulása az, hogy egyretöbb nemzeti és nemzetközi jellegû jogszabályban jelenikmeg a legkülönfélébb összefüggésekben az ésszerûség, mintpunctum saliens), a társadalom a polgári jogtól ma már elsõ-sorban azt várja, hogy nyújtson segítséget a bekövetkezettkárok kompenzálásához, a társadalmi folyamatokban beállottanyagi jellegû zavarok kiküszöböléséhez.4

8. A felelõsség céljának ilyen megközelítése legalábbis a kár-okozó és a károsult viszonyában jószerivel feleslegessé teszia károkozó magatartás minõsítését, méricskélését, bármi-lyen legyen is ez a mérce, más szóval a károkozó vétkessé-ge vagy magatartásának felróhatósága nem szükségképpentartozik a kárfelelõsség alapjához.5 Úgy tûnik, a kontinentá-lis kárfelelõsségi megoldások ugyanakkor egységesek atekin-tetben, hogy a jogellenesség és az okozatosság – bizonyoskorrekciókkal – feltétlenül a kárfelelõsség alapjához tartozókörülmények.

9. Szemmel láthatólag elég nagy az egyetértés abban, hogy akárokozás akkor alapozza meg a felelõsséget, ha a jog téte-les szabályát sérti. Mégis; a jogellenességi kritérium korántsem probléma-mentes. Felvetõdik elõször is a kérdés, vajon csak a tételes jog szabá-lyainak megsértése tekintendõ-e a kárfelelõsséget megalapo-zó jogellenes magatartásnak vagy az esetleg csupán etikainormákba ütközõ magatartás is. Továbbá; a tételes jog bár-milyen megsértése felelõsségalapító tényezõ-e, vagy csak bi-zonyos szabályoké. Az elsõ kérdésre a Ptk. nem túl könnyen dekódolható vá-laszt ad akkor, amikor a bevezetõ rendelkezések között he-lyet foglaló alapelvekben nem konkrét magatartási szabály-ban, hanem általános jelleggel fogalmaz meg bizonyos eti-kai követelményeket.6 Az új holland Ptk. egyértelmûbbenfogalmaz akkor, mikor kifejezetten bevonja az etikai nor-mák megsértését a kárfelelõsség alapjába. Az sem egyszerû kérdés, hogy a jog bármely – akár polgárijogon kívüli – szabályainak megsértése-e a kárfelelõsségszempontjából.7

Mindenesetre elvileg és törvényszerkesztési szempontból isleegyszerûsödik a probléma, ha abból indulunk ki, hogy akárokozás általában eleve jogellenes.Ez ugyanis megfelel a társadalom általános elvárásainak, ésily módon megtörténik az etikai normák felelõsségi alapbavaló beemelése. Ha pedig mindez kiegészül azoknak a tény-állásoknak a tételes meghatározásával, amelyeknél a törvénya károkozás ellenére sem állapít meg felelõsséget, a jogelle-nesség elvi problémája megoldottnak tûnik.

10. Az okozatosság felelõsségalapító szerepe a modern jogbanmindig is vitán felül állt. A különféle kauzalitási elméletekkialakulásának oka nem a kétely, hanem annak a felismeré-se, hogy a jog a parttalan filozófiai okozatossággal nemigentud mit kezdeni. Az elméletileg korrekt megoldással azon-ban a jogelmélet mindmáig adós. A hatályos törvény sem adtámpontot, így a bíróság arra kényszerül, hogy a horizontá-lisan és vertikálisan egyaránt végtelen oksági láncot idõn-ként hajánál fogva elõrángatott és kevéssé legitim érvekkelvágja el. Nyilvánvalóan nem megnyugtató egy olyan érvelés,hogy a károsultat azért kell a kártérítés elõl elzárni, mert a„kár az okozati lánc túl messze lévõ pontján keletkezett”,ahol az okozatosság már „elhalványul”. A kárfelelõsségben ráadásul nem egyszer meg is törik a filo-zófiai okozatosság, hiszen az érdekalapú felelõsségi tényál-lásokban gyakran a legelképesztõbb gondolati bukfencekárán sem sikerül azt kimutatni. És akkor a mulasztásos kár-

okozás okozatosságának elméleti problémájáról még egyszót sem ejtettünk.

11. Részben ezért, részben az okozható károk mértékének elké-pesztõ megnövekedése miatt is elviselhetetlen kockázatotróna a társadalom tagjaira, ha a felelõsséget a jog valamilyenmódon nem korlátozná. A korlátozás hiánya abban a ko-rábban már említett értelemben is kontraproduktív lenne,hogy ha a jog a kár teljes súlyát az adott körülményekre ésa károkozó teherviselõ képességére tekintet nélkül hárítanárá, akkor ezzel akár jóval nagyobb társadalmi feszültséget iselõidézhetne, mint amelynek kiküszöbölésére a kárkompen-zálás, mint polgári jogi cél hivatott. Milyen módon valósítható meg a tételes jogban ez a korlá-tozás? Összefoglalva azt mondhatjuk, a korlátozásra vagy afelelõsség alapjában vagy a felelõsség mértékében kerül-het sor (a kettõ nem mindig választható szét).

12. Ami a felelõsség alapját illeti: a jogellenességet érintõ leg-fontosabb korlátozás az, ha a jog bizonyos károsító maga-tartásokat kifejezetten megenged. Ebbe a körbe tartozhat akárosult beleegyezése (amely különféle, elsõsorban erkölcsijellegû feltételekhez köthetõ), a jogos védelem, illetve min-denek elõtt a jogok olyan rendeltetésszerû gyakorlásávalösszefüggõ károkozás, ahol a kár elszenvedése a károsult éle-tével, tevékenységével a társadalmi közfelfogás szerint nor-málisan együttjáró kockázatok körébe tartozik (például az,ha a piaci versenyben az egyik fél megengedett eszközökkellegyõzi a másikat). Ide tartozik a felelõsség károkozó általikizárása is, amely természeténél fogva alapvetõen a kontrak-tuális viszonyokban játszhat szerepet és amelyet szintén in-dokolt lehet bizonyos, a társadalmi közfelfogásnak megfele-lõ, jórészt erkölcsi alapú feltételekhez kötni (például a fele-lõsség kizárásának tilalma az élet, testi épség, egészség ká-rosítása esetére).Valójában a jogellenesség körébe tartozó felelõsségkorláto-zási elem a károsult közrehatása is. E beszámításnak nem aközreható okok súlyozása az alapja (ami fából vaskarika),hanem az, ahogy a társadalom – a bíró – az esemény szerep-lõinek magatartását mérlegre teszi. Ha a normaszöveg dek-larálja a károsult kármegelõzési, kárelhárítási, kárenyhítésikötelezettségét, lényegében a jogellenességek súlya felõl kö-zelíti meg a szereplõk magatartását. A dolog úgy is felfog-ható, hogy a kármegelõzési, kárelhárítási, kárenyhítési köte-lezettség megszegésével a károsult – részben – lemond az õtmegilletõ kártérítésrõl vagy más szóval belenyugszik abba,hogy õt kár éri, és ezzel – részben – mentesíti a károkozót afelelõsség alól.

13. Többféle korlátozásra van lehetõség az okozatosság köré-ben is. Ide tartozik mindenek elõtt az az eset, ha a kár egyolyan külsõ (tehát nem a károkozó személyében, körülmé-nyeiben, érdekkörében rejlõ) okra vezethetõ vissza, amely-ben a károkozó saját jogilag értékelhetõ (jogellenes) aktívvagy passzív magatartása nem játszik szerepet. Az márszemlélet kérdése, hogy ennek a külsõ oknak milyennek kelllennie: mindenesetre úgy gondolom, hogy a kompenzációscélú kárfelelõsségi rendszerben csak az elháríthatatlan kül-sõ oknak tulajdoníthatunk felelõsségkorlátozó vagy esetlegmegszüntetõ szerepet, de nem az Eörsi által feltételezettekmiatt, (vö. 3. lábjegyzet), hanem mert a társadalom ezt haj-lamos igazságosnak elfogadni.8

14. Amint arról más összefüggésben már szó esett, a kárfelelõs-ség mértékében való korlátozást vagy az teszi szükségessé,hogy elvben a horizontális vagy vertikális okozati lánc bár-milyen távoli pontján bekövetkezett kár is bevonható, sõtbevonandó lenne a felelõsségbe, ami nyilvánvalóan elvisel-hetetlen súllyal nehezedne a társadalom tagjaira vagy az,hogy az adott esetben a károkozó egyszerûen képtelen meg-birkózni az okozott kár mértékével.9

Ami az elõzõ problémát illeti, a megoldás nyilván nem az


okozati lánc önkényes elvágása, hanem, hogy a jog a meg-téríthetõ kárba csak azokat a kárelemeket vonja be, amelyeka konkrét károkozó magatartással az adott szituációban tipi-kusan, életszerûen együtt járnak, amelyeket tehát a társada-lom tagjai rendes körülmények között általában ismerhet-nek, illetve felismerhetnek.10 Így kirekeszthetõk a kárfelelõs-ség körébõl az olyan tankönyvi esetek, mint például annak akárosultnak az esete, aki egy kis pofontól korábbi agymûté-te miatt hal meg vagy annak a kórházi betegnek az esete, akibaleset folytán kórházba kerül, de ott ételmérgezésbe hal be-le. Itt is eminens szerep jut a bíróságnak, amelynek gondo-san kellene mérlegelnie, mi is az a kárkövetkezmény, amelyaz adott helyzetben az általános élettapasztalat szerint mégbevonható a kárfelelõsség körébe.11

15. Ugyanígy a bíróra vár annak a problémának a megoldása is,ha az adott helyzetben a teljes kártérítésre kötelezés a kár-okozóra nézve elviselhetetlen terhet jelentene. Ilyen esetek-re nyilván meg kellene kapnia azt a közelebbrõl nem körül-határolható jogot, hogy az eset összes körülményeinek, kü-lönösen a felek méltánylást érdemlõ körülményeinek figye-lembevételével korlátozza a kárfelelõsség mértékét.

16. Összefoglalva: a modern társadalom igényeinek és azeurópai jogfejlõdés legújabb tendenciáinak egy olyan kár-felelõsségi rendszer tûnik leginkább megfelelni, amelynekközponti gondolata a kompenzáció, és amely ezt a kom-penzációt nem teszi függõvé a kárért felelõssé tett személykárokozó magatartáshoz való szubjektív viszonyulásátólvagy a károkozó magatartás és valamiféle objektív mérceviszonyától, ugyanakkor számot vet a társadalmi igazság-érzettel és a felek méltányolható körülményeivel.Az ilyen típusú rendszerekkel szemben leggyakrabban han-goztatott ellenérv az, hogy nem igazságosak, etikailag „üre-sek” és túlzottan károsultbarátok.Nos, ami az elsõ érvet illeti, hangsúlyozni kell, hogy a kár-felelõsség, még ha eredendõen a társadalmi igazságérzetbengyökerezik is, nem az igazság terepe. Egyetlen esetben len-ne az, ha a felelõsség a szó valódi értelmében szubjektív ala-pon nyugodna, azaz attól függne, hogy a károsult sajátképességeihez, lehetõségeihez és tudatállapotához mértenelmarasztalható-e a károkozásban. Az ilyen mérlegelés semelméletileg, sem gyakorlatilag nem megvalósítható, (ráadá-sul – ezúttal a károsult szempontjából – igazságtalan is).12

Az ún. „etikai kiüresedés” ténykérdés. Lehet felette nosztal-giázni, csak értelmetlen. (vö. 5. lábjegyzet)Ami a túlkompenzálást illeti, mielõtt megirigyelnénk a ká-rosultat, emlékeztetni szeretném az Olvasót a bevezetõbenkifejtettekre; arra, hogy valójában milyen csekély a polgárijog súlya a kárkompenzációban. Egyébként pedig a káron-szerzés tilalma hatékony jogi technika lehet a túlkompenzá-lás megakadályozására.

A változat; szövegjavaslat és kommentár

„A” § Más kárát az köteles megtéríteni, aki azt okoztavagy akinek az érdekkörében a kár oka keletkezett.

Ez a szabály jelöli ki a más káráért való helytállás körét, füg-getlenül attól, hogy a kár deliktuális vagy kontraktuális jellegû,továbbá, hogy alapja a szûkebb értelemben vett felelõsség vagyaz érdek-e. Annak, hogy a kár szerzõdésszegés következménye, akockázat szerzõdéskötéskori elosztásánál lehet jelentõsége, hi-szen a feleknek ekkor lehetõsége van a szerzõdésszegés kárkocká-zatainak alapos végiggondolására és minden, általuk a kárkoc-kázat szempontjából fontosnak tartott információ mérlegelésére.A kártérítési kötelezettség ilyen megfogalmazása a más által oko-zott kárért fennálló felelõsség indokolatlanul bonyolult különöstényállásait feleslegessé teszi.

„B” § Kár címén a károsult által már elszenvedett és a nálajövõben felmerülõ olyan vagyonvesztést – ideértve a kár el-hárítása és enyhítése, valamint a kárigény érvényesítése mi-att felmerült ésszerû költségeit is – kell megtéríteni, amely akárosító eseménnyel az általános élettapasztalat szerint azeset összes körülményeit figyelembevéve szokásosan együtt-jár és amelynek bekövetkeztével a károkozó számolt vagy azáltalános élettapasztalat szerint, az eset összes körülményeitfigyelembe véve számolnia kellett.

A rendelkezés a kár definíciója mellett eszközt ad a bíró kezé-be a felelõsség kármértékben való korlátozására anélkül, hogy azokozatosság megoldhatatlan elméleti problémáival kelljen küsz-ködnie.

„C” § Ha az „A” § alapján többen kötelezhetõk kártérítés-re, felelõsségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymásközti viszonyukban az eset összes körülményeire, különösena kárral kapcsolatos magatartásukra tekintettel oszlik meg.A bíróság a körülményekre tekintettel az egyetemleges kö-telezést mellõzheti, ha ez a károsult kárigényének kielégíté-sét nem veszélyezteti.

A szabály a kompenzációs gondolat jegyében igyekszik minélszélesebb kárfedezeti alapot biztosítani és mentesíti a károsultatattól a méltánytalan tehertõl, hogy a károkozói oldalon esetlege-sen megjelenõ különbözõ személyek belsõ viszonyait kutassa.Ugyanakkor nem méltánytalan a felelõssé tettre sem, hiszen aperben – célszerûen ugyanabban a perben – módja van tisztázninemcsak a saját, hanem a többi szereplõ szerepét is, és ezzel eset-leg elérni a kár megosztását.

„D” § Nem köteles a kár megtérítésére az „A” és a „C” §-ban megjelölt személy, ha(1) a kár a technika adott állása mellett emberi erõvel nem

vagy ésszerûen nem volt elhárítható;(2) a károkozást törvény kifejezetten megengedi;(3) a károsult a károkozásba beleegyezett, ha a beleegyezés

a közfelfogást nem sérti;(4) a károkozó felelõsségét elõre kizárta; a kizárás semmis

az életben, testi épségben, egészségben, valamint a szán-dékosan és súlyosan gondatlanul okozott kár esetén;

(5) a kár a károkozó egyébként jogszerû magatartása foly-tán keletkezett, amennyiben a károsult a közfelfogásszerint a kárkockázatot vállalta vagy vállalnia kellett;

(6) a gazdagodás mértékéig, ha a károsult a kártérítésselgazdagodna.

Itt lényegében a kárfelelõsséget kizáró, illetve enyhítõ lehetõ-ségek szabályba foglalásáról van szó. Mivel e rendszerben nincs akárfelelõsségnek kimentõ jellege, célszerûbbnek tûnik a különfélejellegû, felelõsséget megszüntetõ vagy enyhítõ okokat egy sza-kaszban felsorolni, hogy ezzel a károkozó világosan lássa mene-külési lehetõségeit. Az „objektív” jellegû felelõsség bizonyítási te-herrel való súlyosbítására ebben a rendszerben nincs szükség.

„E” § A károsult a kár megelõzése, elhárítása és enyhítéseérdekében köteles mindazt megtenni, ami az adott helyzet-ben ésszerûen elvárható. Nem köteles az „A” és „C” §-banmegjelölt személy a kár megtérítésére annyiban, amennyibena károsult e kötelezettségét megszegi.

A kármegelõzési, elhárítási és enyhítési kötelezettség tartal-mát a bírói gyakorlat munkálhatja ki.

„F” § A bíróság csökkentheti az „A” és „C” §-ban megje-lölt személy kártérítési kötelezettségeinek mértékét, ha a tel-jes kártérítésre kötelezés méltánytalanul súlyos terhet rónará a károsultnak okozott hátrányhoz képest.

Mivel a kárfelelõsségi jog bírói jog, indokolt a bírónak felha-talmazást adni a méltányolható körülmények értékelésére, szél-sõséges esetben akár a kártérítési kötelezettség enyhítése formá-


5

6

jában is. Ilyen jellegû joga a bíróságnak bizonyos esetekben je-lenleg is van, de vele a bíróságok eddig is csak kivételes esetek-ben és nagyon visszafogottan éltek, tehát nem lenne indokolt agyakorlat bizonytalanná válásától való félelem.

„G” § A kárt a felek eltérõ megállapodása hiányábanpénzben kell megtéríteni.

Az eredeti állapot helyreállításának kárfelelõsségi alapcélkéntvaló megjelölése valójában egy lehetetlen cél. Az állapot már so-hasem lesz az eredeti. Ezért õszintébbnek látszik a pénz társada-lom által szentesített, kitüntetett szerepét bevallani.

„H” § A kártérítés egyösszegben és járadék formájában ismegítélhetõ. Rendszerint járadékot kell megállapítani ak-kor, ha a kártérítés a jogosultnak vagy vele szemben tartás-ra jogosult hozzátartozójának tartását, illetve tartásának ki-egészítését hivatott szolgálni.

A járadék egy sajátos kárforma sajátos kompenzációja, amely-nek technikáját a bírói gyakorlat kielégítõen kidolgozta. A nor-maszöveg indokolt esetben részletszabályokkal bõvíthetõ.

„I” § A kártérítés a kár bekövetkeztekor esedékes; azigény három év alatt évül el. Egyebekben az elévülés általá-nos szabályai alkalmazandók.

Ha az általános kárfelelõsség lényegében a jelenlegi veszélyesüzemi felelõsség szintjére emelkedik, indokoltnak látszik az arrairányadó rövidebb elévülési idõ átvétele. Ez van összhangban a

kompenzációs céllal is, hiszen minél hosszabb idõ telik el a kár-okozás és a kártérítés között, annál illuzórikusabbá esetleg oka-fogyottá válik az eredeti cél, a károkozással elõidézett társadalmifeszültség oldása. (Ez akár egy még rövidebb elévülési idõt is in-dokolhatna, amire különben az egyes szerzõdések körében többpélda is van (szállítmányozás, fuvarozás).

„J” § Ha jogszabály a kárigény bírói úton történõ érvé-nyesítését elõzetes eljárás lefolytatásától teszi függõvé, percsak az elõzetes eljárás jogerõs befejezõdését követõen indít-ható, kivéve, ha az elõzetes eljárás, a károsult önhibáján kí-vül, meg sem indult.

A szabály a közigazgatási jogkörben okozott károk érvényesí-tésének jelenlegi feltételeit veszi át, elfogadva, hogy az igazgatá-si úton való kárérvényesítés valóban feleslegessé teheti a pereske-dést, ugyanakkor figyelembe véve azt a lehetõséget, ha a köz-igazgatási eljárás a károsulttól független okból esetleg el semkezdõdik (pl. mert a hatóság nem intézkedik).

„K” § Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérhetia bíróságtól, hogy azt, akinek részérõl a veszély fenyeget,tiltsa el a veszélyeztetõ magatartástól, illetõleg kötelezze akár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére és –szükség esetén – biztosíték adására.

A Ptk. hatályos szövegének átvétele. Gyakorlati jelentõségeeddig nem volt túl nagy.

Bárdos Péter


JEGYZETEK

1 Kár alatt a következõkben a károsultat ért vagyoni jellegû hátrányt értem.2 A továbbiakban felelõsség alatt mindkét esetkört értem, noha az utóbbi-

nál klasszikus értelemben gyakran nem felelõsségrõl, sokkal inkább kocká-zati jellegû kártelepítésrõl van szó.

3 Eörsi: Tézisek a polgári jogi felelõsségrõl 194. o. 4 Ebben az összefüggésben nem árt azt a sokszor elhangzott érvet is meg-

ismételni, hogy a polgári jognak egyetlen igazán hatékony eszköze van, apénz, és éppen ez a leginkább alkalmas az alapvetõ cél, a kompenzációmegvalósítására. Azokban a szélsõséges esetekben, egyébként amikor apolgári jog ezt az eszközt másra, például bírságolásra használja, amelyek-ben tehát egyértelmûen a prevenciós szempont kerül elõtérbe, valójábanennek az eszköznek a polgári jogtól való elidegenedésérõl van szó. [Vö.Ptk. 84. § (2) bek.][A kárfelelõsségi rendszer harmadik eleménél, a kárfelelõsség korlátozásá-nál azonban ezek a szempontok valamilyen módon figyelembe jöhetnek(ld. pl. 13. pont)].

5 Azt, hogy itt egy szerves jogfejlõdési folyamat egy állomásáról van szó,amelyet a jogalkotásban célszerû figyelembe venni, viszont értelmetlen si-ránkozni felette, igen meggyõzõen mutatja be Peschka: A kártérítési felelõs-ség morális és etikai kiüresítése c. tanulmányában.

6 Vö. Ptk. 4., 5. §.

17 A kérdés egyes aspektusaival részletesen foglalkozik Kemenes: A szerzõdésérvénytelenségének egyes kérdései a gazdasági szerzõdéses gyakorlatban c. tanul-mányában (Polgári jogi kodifikáció 2002/2.)

18 Ez természetesen felveti az elháríthatatlanság fogalma definiálásának szük-ségességét. Megfontolásra ajánlok egy olyan meghatározást, amely szerintelháríthatatlan az, ami a tudomány és technika adott állása mellett embe-ri erõvel egyáltalán nem vagy ésszerû módon nem hárítható el.

19 Nehezen képzelhetõ el, hogy az a kiránduló, aki az erdõben gondatlanul,égõ cigarettát dob el és emiatt 500 hektár erdõ leég, – ha a társadalom át-lagos tagjáról van szó – képes lesz az okozott kár akár csak részbeni meg-térítésére is.

10 Ezt a fajta ésszerû elõreláthatósági elemet a nemzetközi magánjog vittebele a jogi köztudatba, részben bizonyos nemzetközi egyezmények meg-oldásaival (lásd például a Bécsi Vételi Egyezményt), illetve ajánlásokkal,nemzetközi szerzõdésmintákkal stb.

11 Marton Gézának igaza van; a kárfelelõsségi jog alapvetõen mindig is bíróijog volt és marad.

12 A vétkességen (felróhatóságon) alapuló felelõsségi rendszerek híveit talánvigasztalhatja, hogy az efféle szempontok valamilyen formában azért az„objektív” felelõsségi rendszerekben is szerephez jutnak, pl. a közös kár-okozás vagy a károsulti közrehatás eseteiben.

Tanulmányok

Szabályozási koncepcióaz új Polgári Törvénykönyv „Pénz- és értékpapír-ügyletek” címû fejezetéhez

2004. áprilisában kezdte meg az új Ptk. pénz- és értékpapír-ügyletekre vonatkozó fejezete rendelkezéseinek elõkészítésétaz e célból összehívott kodifikációs munkacsoport: Istváno-vics Éva vezetésével Gárdos István, Korba Szabolcs, Kónya Judit,Lajer Zsolt, Lengyel Zoltán, Sahin-Tóth Balázs, Szilas Péter.A következõkben bemutatjuk a munkacsoport által elkészí-tett szabályozási koncepciót.

A koncepcióban a munkacsoport az egyes témakörökkel kap-csolatban megfogalmazott elvi jelentõségû téziseket tesz közzé.Ezek a tézisek a normaszöveg kidolgozásának kiinduló pontjai-ként szolgálnak.

A koncepció most közzétett szövege még nem tartalmazza azértékpapír-ügyletekre vonatkozó kodifikációs elképzeléseket.

A munkacsoport javasolja, hogy a fejezet címe „Pénz- és ér-tékpapír-ügyletek” legyen.

Az új Ptk. Tematikájában „A bank- és hitelviszonyok szerzõ-dési jogának korszerûsítése” cím a hatályos Ptk. XLIV. fejezeté-nek elnevezését követi. A pénz- és értékpapír ügyletek egyik ala-nya jellemzõen hitelintézet. Ez azonban nem változtat azon a té-nyen, hogy ilyen ügyleteket nem csak hitelintézetek vagy befektetésiszolgáltatók, hanem a gazdasági forgalom más résztvevõi is köt-nek/köthetnek. Ezért a fejezetcímben nem célszerû kiemelni ezen

ügyletek egy lehetséges alanyát (Bankügyletek). Ez annál kevés-bé hasznos, hogy a közjogi szabályok a hitelintézetek elnevezé-sét (lásd: pénzintézet) többször változtatták, ami zavart okozhata magánjogi jogalkalmazásban. Az e fejezetbe tartozó jogviszonyo-kat azok tárgya fûzi egybe. E jogviszonyok tárgyát elsõdlegesen apénz, másodlagosan pedig egyéb helyettesíthetõ dolgok alkot-ják. E jogviszonyok néhány alapvetõ speciális szabálya elsõdle-gesen a pénz, illetve általában a helyettesíthetõ dolgok sajátossá-gaiból vezethetõk le. Ennek a megkülönböztetõ sajátosságnak ajelenleginél következetesebben és egyértelmûbben érvényesülniekell, annak érdekében, hogy e fejezet a jelenleginél szervesebbenilleszkedjen a Kódex egészébe, látszódjon, hogy mihez képest,miben és miért speciális.

A munkacsoport javaslata az, hogy a fejezet szerkezeti felépí-tése az alábbiak szerint alakuljon:

1. Hitelviszony1.1. Hitelszerzõdés1.2. Kölcsönszerzõdés1.3. Egyéb hitelmûveletek (Garancia, Akkreditív, Váltóle-

számítolás)1.4. Fogyasztási kölcsön

2. Betétszerzõdés 3. Számla-jogviszony

3.1. A számlajogviszony közös elemei3.2. Folyószámla-szerzõdés3.3. Bankszámla-szerzõdés3.4. Értékpapír-számlaszerzõdés

4. Fizetési megbízás5. Értékpapír-letéti szerzõdés

5.1. Egyedi értékpapír-letét5.2. Gyûjtõ értékpapír-letét

6. Safe-letét szerzõdés (széfszerzõdés)7. Lízingszerzõdés8. Derivatív ügyletek közös szabályai

HITELVISZONY

A fejezet egészét határozza meg a hitelviszony jogi konst-rukciója. A felek eltérõ megállapodásának hiányában azegyébként nem hitel- vagy kölcsönszerzõdés esetében a jog-viszony hitel elemére vonatkozó részére a Ptk. hiteljogvi-szonyra vonatkozó szabályai legyenek az irányadók.

A hitelviszony az egyik alapvetõ magánjogi jogviszony. Ezzelszemben a Ptk. 522–528. §-ai a bankhitelt és a bankkölcsönt te-kintik a szabályozás elsõdleges tárgyának (ráadásul azzal a nemteljesen világos megkülönböztetéssel, hogy hitelszerzõdésbõlcsak bankhitel létezik, a bankkölcsön viszont a kölcsönszerzõdés-nek csak az egyik fajtája). Ez a megközelítés a hitelezési tilalom-mal párosuló állami hitelmonopólium idõszakában helytállóvolt, ma már a magánszférát, és különösen az üzleti kapcsolato-kat sûrûn átszövik a hitelviszonyok.

A hitel-, illetve a hitelviszony (hiteljogviszony) tágabb meg-közelítésben felöleli mindazokat az ügyleteket, amelyeknél kéttényezõnek van kiemelt jelentõsége, nevezetesen az idõnek és abizalomnak. A hiteljogviszony a pénz- és értékpapír-ügyletekalapjogviszonya, mely nem csak azokat a klasszikus hitelügylete-ket foglalja magában, amelyeknél a hitelezõ (legtöbbször üzlet-szerûen hitelezéssel foglalkozó gazdálkodó szervezet, bank)pénzkölcsönt folyósít az adósnak, hanem azokat is, amelyeknél abank bizalmi tõkét, azaz nem pénzösszeget bocsát ügyfele ren-delkezésére, hanem fizetési kötelezettséget vállal harmadik sze-mély javára jutalék ellenében. A hitelfogalom széleskörû voltátjellemzi, hogy hitel egy személy vagy vállalkozás fizetõkészségé-nek és fizetõképességének kifejezése is. Hitelviszonynak tekin-

tendõ minden halasztott fizetés is, így végsõ soron az áruhitel, arészletvétel, az elõleg, sõt az ún. derivatív ügyletek alapja is a hi-telviszony a bank és ügyfele között. Ilyen megközelítésben a be-tétügylet is felfogható hitelviszonyként, minthogy az ügyfél hi-telez a banknak azzal, hogy betétet helyez el nála. Természetesena hitelviszonyoknak ez az utóbbi köre nem automatikusan von-ható be a hiteljogviszonyok közé.

Az elmondottakra tekintettel érzékeltetni kívánjuk a hitelvi-szonynak ezt a tágabb értelmezési lehetõségét, mégpedig azzal,hogy a fejezetben szereplõ szerzõdések élére állítjuk. Ezt indo-kolja az is, hogy más, az e fejezetbe tartozó ügyletek – mint a be-tét, a folyószámla – alapját képezi a hitelviszony. A felek eltérõmegállapodásának hiányában az egyébként nem hitel- vagy köl-csönszerzõdés esetében a jogviszony hitel elemére vonatkozó ré-szére a Ptk. hiteljogviszonyra vonatkozó szabályai legyenek azirányadók. Ez segíti a fizetési fegyelem polgári jogi eszközzelvaló megszilárdítását.

HitelszerzõdésA Ptk. szabályozza a hitelszerzõdést, méghozzá oly mó-

don, hogy abból derüljön ki egyértelmûen, hogy a hitelszer-zõdésbõl önmagában következnek szerzõdéses kötelezettsé-gek (a hitelezõ rendelkezésre állási, az adós díjfizetési köte-lezettsége), ugyanakkor a hitelszerzõdés az esetleges – denem szükségszerû – kölcsönszerzõdések, illetve egyéb hitel-mûveletek vonatkozásában finanszírozási keretszerzõdés.

A jelenlegi Ptk. a hitel-, illetve kölcsönszerzõdés lényegi tar-talmi elemeit nem határozza meg. A kommentár a XXV. PEDanalógiakénti használatával a feleket, a szolgáltatást–ellenszolgál-tatást és a felek egyezõ akaratnyilvánítását jelöli meg lényegielemként.

A fogalom meghatározásával a fõkötelmek megállapíthatók,így a feleken kívül az összeg, lejárat, rendelkezésre tartás és an-nak ellenértéke, az igénybevétel (folyósítás) feltételei, valamint ahitelezõ azon kötelezettsége, hogy az igénybevételi feltételek tel-jesítése esetén hitelmûveletet „végez”.

A hitelszerzõdés szabályainak megalkotásánál a bankok általnyújtott hitelbõl kell kiindulni, azaz gyakorlatilag hitelszerzõdéscímszó alatt a bankhitelszerzõdés mintáját kell követni. Az ilyenszabályozást az indokolja, hogy a hitelszerzõdésben az egyikszerzõdõ fél úgyszólván mindig hitelezési tevékenység üzletsze-rû folytatásával felruházott gazdálkodó szervezet, azaz: bank.

A szabályozást úgy kell kialakítani, hogy abból egyértelmûenkövetkezzék az, hogy a szerzõdõ feleket a hitelszerzõdés megkö-tésébõl következõen terhelik bizonyos szerzõdéses kötelezettsé-gek, függetlenül attól, hogy a késõbbiekben sor kerül-e kölcsön-szerzõdés megkötésére, avagy a hitel lehívására, illetve egyéb hi-telmûveletek végzésére. Ez utóbbiak szempontjából a hitelszer-zõdés finanszírozási keretszerzõdésként funkcionál, amely az esetle-gesen megkötendõ további szerzõdések vonatkozásában alapulszolgál.

A gyakorlatban a hitelszerzõdés megkötését nem követi köl-csönszerzõdés megkötése, kölcsönnek a felek a lehívott és folyó-sított összeget tekintik. Így a hitelszerzõdés alapján külön köl-csönszerzõdés megkötésére nincs szükség. Ugyanígy a hitelszer-zõdés tartalmazhatja az egyéb hitelmûveletek valamennyi lénye-ges szerzõdési feltételét, vagy ha azokat nem teljes körûen tartal-mazza, az egyedi szerzõdés csak a konkrét hitelmûveleti adatokatfoglalja magában. Ezért tekinthetjük e szerzõdést finanszírozásikeretszerzõdésnek. A diszpozitivitás a felekre bízná, hogy melyikmegoldást választják. A szabályozásnak azonban mélységébenkövetnie kellene az egyéb egyedi szerzõdésfajták esetében köve-tett részletezettséget.

Rendezni kell a hitelszerzõdés megszüntethetõségének kérdését, azaz eset ugyanis jelenleg nincs szabályozva a Ptk.-ban, amikornem történik tényleges igénybevétel (kölcsön) a hitelszerzõdésalapján.


7

8

A kölcsönszerzõdés kötése mellett egyéb hitelmûveletek végzésé-re vonatkozó szerzõdések megkötésére is kell a szabályozásnak utal-nia, mint ahogy utal ugyan a hatályos Ptk. is az egyéb hitelmûve-letekre, a fenti tágabb hitelviszony-szemléletbõl következõenazonban ezekre nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni. Az egyébhitelmûveletek fogalmának meghatározásánál a szabályozásnakfigyelemmel kell lennie a Hpt.-ben megfogalmazott hitelmûvele-tekhez tartozó ügyletek körére, minthogy hitelszerzõdés hitelezõ-je változatlanul csak a Hpt. alapján feljogosított jogi személy le-het. Fentiek miatt a hitelszerzõdés alapján a kölcsönnyújtáson kí-vül garanciavállalásra, akkreditív nyitásra, váltóleszámítolásra stb.is sor kerülhet.

KölcsönszerzõdésA Ptk. szabályozza a kölcsönszerzõdést. A kölcsön meg-

határozásánál legyen egyértelmû, hogy annak tárgya pénzvagy más helyettesíthetõ dolog, és, hogy a kölcsön tárgya azadós tulajdonába kerül.

A kölcsönszerzõdés esetében szükség van a kölcsön fogalmánaktisztázására. A kölcsönnek két alapvetõ jogi sajátossága van: tár-gya helyettesíthetõ dolog, és ebbõl következõen az adós a kölcsöntárgyán tulajdonjogot szerez. A kölcsön hatályos törvényi megha-tározásából azonban egyik sajátosság sem tûnik ki (Ptk. 523. §).A kölcsön meghatározásánál egyértelmûvé kell tenni, hogy an-nak tárgya „pénz vagy más helyettesíthetõ dolog”. Ezek jogilagegyértelmû fogalmak és ez a megfogalmazás megegyezne azzal,ahogy a Ptk. 472. §-ában a rendkívüli letét tárgya meg van hatá-rozva. Ez az egyezés segítené annak felismerését, hogy a kölcsönugyanabban a körben és ugyanazon okok miatt különbözik abérlettõl, mint a rendkívüli letét a klasszikus letéttõl, és ezáltal jólszolgálná mind a Ptk. belsõ konzisztenciáját, mind pedig a köl-csön sajátosságainak megértését. Ez a megoldás a gyakorlat felõlis alátámasztható: egyrészt a mindennapi élet szokásos kölcsönügyletei tárgyának jelentõs részét nem pénz, hanem más helyet-tesíthetõ dolog alkotja, másrészt pedig, a pénzvilágban az utób-bi idõben mindennapos ügyletté vált és nagy gazdasági jelentõ-ségre tett szert az értékpapírkölcsön és az árutõzsdei termékekkölcsöne.

A törvény jelenlegi megfogalmazása nem juttatja világosan ki-fejezésre azt, hogy a kölcsön tárgya az adós tulajdonába kerül.A kölcsön törvényi megfogalmazása a „rendelkezésre bocsátani”homályos kifejezést tartalmazza. Ez a kifejezés nem egyértelmû,nem fejezi ki az ügylet tényleges tartalmát. Egyértelmûvé kellenetenni, hogy kölcsön nyújtásakor alapesetben fizetésrõl illetve tu-lajdonjog átruházásáról van szó, azzal, hogy a kölcsön lejáratakoraz adós ugyanakkora összeget köteles visszafizetni, általánosabbmegfogalmazásban: „ugyanolyan dolgot ugyanolyan mennyiség-ben köteles visszaszolgáltatni” (a Ptk. 472. §-ában szereplõ meg-fogalmazás). A „rendelkezésre bocsátás” kifejezés alkalmazásánakindoka az volt, hogy a kölcsönnyújtás, különösen bankkölcsönesetén, általában számlajóváírással történik. A kölcsönadó (a bér-beadótól eltérõen) nem tulajdoni igénnyel rendelkezik a köl-csönadott dologra, hanem csupán kötelmi követeléssel a kölcsön-adottal megegyezõ fajtájú és mennyiségû dologra. A kölcsönlényegének világos megfogalmazása azért is lenne jelentõs, mertígy válna egyértelmûvé, hogy mire kell gondolni a rendkívüli le-tét szabálya kapcsán, amely szerint „a kölcsön szabályait kell alkal-mazni” (Ptk. 472. §).

A korlátlan elõtörlesztés lehetõséget le kell szûkíteni a fo-gyasztóvédelmi rendelkezések által érintett körre, azon kívül pe-dig a felek megállapodására bízni e kérdés szabályozását. A Ptk.525. §-a csak a hitelezõ számára biztosítja a kölcsön felmondá-sának a jogát. A Ptk. 292. §-a ugyanakkor kogens szabállyal le-hetõvé teszi az elõtörlesztést. Ezzel a szabállyal két problémavan. Egyrészt nem teljesen egyértelmû a két szabály (a felmon-dás és az elõtörlesztés) egymáshoz való viszonya, másrészt pedigaz elõtörlesztés korlátlan lehetõsége nem felel meg a piacgazda-

ság körülményeinek. A kölcsön idõ elõtti visszafizetése gondotés gyakran veszteséget okoz a hitelezõ, különösen a betétgyûjtéstés hitelnyújtást üzletszerûen végzõ bank számára. A nemzetközigyakorlatban is azt látjuk, hogy ez a kérdés a felek szabad meg-állapodásának a tárgya, csupán fogyasztási kölcsönök terén vanjogszabályi korlát arra tekintettel, hogy a fogyasztó a pénzügyekterén nem rendelkezik a szükséges felkészültséggel és eszkö-zökkel pénzügyei szofisztikált intézéséhez, illetve ahhoz, hogy aszámára hátrányos pénzpiaci folyamatok ellen védekezzen. Indo-kolatlan ugyanakkor a Koncepcióban a pénztartozás határidõelõtti megfizetése esetére megfogalmazott azon javaslat, amelyszerint a jogosultat, ilyen kikötés esetén, ügyleti kamat illeti mega szerzõdéses határidõig. Ez szinte biztosan gazdagodást ered-ményez a jogosultnál, hiszen, ha csekély mértékû is, de még alátra szóló betétek után is fizetnek a pénzintézetek kamatot.A gyakorlatban az elõtörlesztés általában megengedett, ezzelkapcsolatban elõzetes értesítési kötelezettséget és valamilyenköltségtérítést szoktak kikötni (ennek tartama illetve mértéke al-ku tárgya). Mindezek alapján a korlátlan elõtörlesztés lehetõsé-gét le kell szûkíteni a fogyasztóvédelmi rendelkezések által érin-tett körre, azon kívül pedig a felek megállapodására bízni e kér-dés szabályozását. A pénztartozás teljesítésére is megfelelne aPtk. 282. §-ának (2) bekezdésében az elõteljesítésre írt általánosszabály, azzal az eltéréssel, hogy felelõs õrzés (költségtérítés) he-lyett a kártérítés szabályai az irányadóak. Alternatív megoldás-ként fenntartható a 292. §-ban foglalt speciális szabály, csupánannak kogens jellegét kellene megszüntetni. Az elõtörlesztés kér-dését a Ptk. kötelmi jogi könyvének általános részében, a teljesí-tés szabályai között kell rendezni.

Egyéb hitelmûveletekA Ptk. a „Hitelviszony” cím alatt a hitel- és kölcsönszer-

zõdések rendelkezéseit követõen „Egyéb hitelmûveletek”címszó alatt szabályozza a garanciát, az akkreditívet.

a) A jelenlegi Ptk. garanciaként egyedül a bankgaranciát sza-bályozza. A bankgarancia éppen azon indok miatt, hogy az ön-álló alapügylettõl független kötelezettségvállalást üzletszerûenbank vállalja, a pénz- és értékpapírkötelmek között kerüljön sza-bályozásra. A szabályozás helyénél további lényeges szempont,hogy a bankgaranciát a hitel tágabb értelmében (harmadik sze-mély javára történõ fizetési kötelezettségvállalás) vett egyik fajtá-jának tekinthetjük, így a pénz- és értékpapírkötelmeken belül ahitelviszonyok körében kell szabályozni. A szabályozásnak azon-ban nem bankgaranciáról, hanem általában véve garanciáról kellszólnia, ezzel is érzékeltetve azt, hogy garanciát nem csak banknyújthat, még ha a gyakorlatban jellemzõen a bankgarancia a ga-rancia legjellemzõbb megnyilvánulási formája.

A nemzetközi gyakorlatot követõ banki szokások a Koncep-ció szerint jó kiindulópontot jelentenek a szabályozáshoz.

Az alábbi szokványok figyelembevétele elkerülhetetlen a sza-bályozás során:

ICC 325 (1978) Szerzõdéses garanciákICC 458 (1992) Elsõ felszólításra fizetendõ garanciák.

b) A Koncepció az akkreditív (okmányos meghitelezés) funk-cióját tekintve biztosítéki jellegû ügyletnek jellemzi, meggondolan-dónak tartja a Kódexbeli szabályozását. Az akkreditívvel a (az aztmegnyitó) hitelintézet – az alapul szolgáló ügyletben kötelezett félmegbízása alapján – saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogyha a kedvezményezett meghatározott idõn belül a meghatározottokmányokat benyújtja, illetve az egyéb elõírt feltételeket teljesíti,akkor az akkreditívben meghatározott összeget az okmányok meg-felelõsége esetén részére megfizeti. Az alapügyletbeli kötelezett a hi-telintézet részére az általa a kedvezményezettnek kifizetett összegeta megbízási szerzõdésben foglaltak szerint fizeti meg.

Az akkreditív az angolszász gyakorlatban a hitel igénybevéte-lének egyik módja, a hazai gyakorlatban elsõsorban fizetési mód,


melynek van biztosítéki vonása is. Az akkreditív azért szabályo-zandó a pénz- és értékpapír kötelmek között, mert sok hasonló-ság és különbség mutatkozik az akkreditív és a (bank)garanciaközött. Mindkettõ alapjogviszonytól független, a bankot csak sa-ját nyilatkozata köti és e jogviszonyon kívül álló körülményre ki-fogást nem támaszthat. Ezen túl a garancia és az akkreditív ese-tében is megfigyelhetõ a hitelviszony-jelleg.

Az okmányelõírás, illetve a (bank)garanciánál annak lehetõsé-ge ugyancsak azonosság a két banki instrumentum között. Kü-lönbség az, hogy az akkreditív inkább fizetési mód, a (bank)-garancia pedig biztosíték. Az akkreditív ugyanis az ügylet nor-mál lebonyolítási módja, míg a bankgaranciánál a fizetéseshetõleges, igénybevételre csak „baj” esetén kerül sor.

Akkreditívnél az eladó (kedvezményezett) addig nem kérhetakkreditíven kívüli fizetést, míg az akkreditívet igénybe veheti.A garancia azonban nem a fizetés módja, hanem biztosítéka, az-az csak a fõadós mulasztása esetén nyílik meg, azaz erre kell hi-vatkozni a lehíváskor.

Fogyasztási kölcsönA Ptk.-ban szabályozni kell a fogyasztási kölcsönt.

A Hpt. külön fogyasztóvédelmi jellegû szabályokat állapítmeg a fogyasztási kölcsönökre. Ezek a kölcsönök ugyanakkor fo-gyasztói szerzõdések, amelyeket a Kódex, a Koncepcióban fog-laltak szerint, külön kíván szabályozni. E körben oda kell figyel-ni a párhuzamos szabályozás elkerülésére.

BETÉTSZERZÕDÉS

A Ptk. szabályozza egységesen a betétszerzõdést, és rög-zítse azt, hogy az fogalmilag kizárólag a bank és ügyfele kö-zött állhat fenn. A szabályozásból ki kell derülnie annak,hogy a betét tárgya kizárólag pénz lehet, valamint annak,hogy a betét elhelyezõje a betét feletti tulajdonjogát elveszí-ti, ennek helyébe egy bankkal szembeni kötelmi jellegû hite-lezõi követelés lép.

A hatályos törvény a betét két formáját szabályozza, egymás-tól elkülönítve, úgy, hogy a betétszerzõdés (530. §) a bank-számlaszerzõdéssel egy cím alatt, de a takarékbetét-szerzõdéstõl(533. §) külön címben szerepel, és a kettõt elválasztja egymás-tól a folyószámla-szerzõdés. Nem világos így, hogy a betét kétformája miben egyezik, és miben különbözik. A törvény ráadá-sul a betét fogalmat indokolatlanul azonosítja a lekötött betéttel(530. §), és így a látra szóló betétet kizárja a betét fogalomból,ami ahhoz vezet, hogy a bankszámla-szerzõdéssel kapcsolatbanlátra szóló betétkövetelés helyett a számlatulajdonos „rendelke-zésére álló pénzeszközök” zavaros megfogalmazás szerepel(529. §). Sem az 530., sem pedig az 533. § nem tartalmazza vi-lágosan a betét jogi lényegét. A betét fogalmi elemei, amelyek-nek a törvénybõl kiolvashatóknak kellene lenniük a következõk:– a betét tárgya pénz (eltérés a kölcsöntõl, hogy annak tárgya

bármely helyettesíthetõ dolog, a betét tárgya kizárólag pénz);– a betét elhelyezõje, pénzének a bank részére való átadásával,

elveszíti a betett pénz feletti tulajdonjogát, helyébe a bankkalszemben egy kötelmi jellegû hitelezõi követelés lép (a betét tehátegy olyan hitelviszony, amelyben a bank az adós, az ügyfél ahitelezõ);

– a betét elfogadója kizárólag hitelintézet lehet (nem betét, hanemkölcsön az, ha a pénz elfogadója nem hitelintézet);

– a hitelintézet fizetési kötelezettsége csak a betevõ kifejezett rendel-kezése alapján válik esedékessé (azaz, a hitelintézet – a pénztar-tozás teljesítésére vonatkozó általános szabálytól eltérõen –nem köteles lejáratkor a hitelezõjét felkeresni és tartozásátmegfizetni, a hitelintézet nem esik késedelembe, ha a betétidõtartama lejár, de a betétes nem jelentkezik a pénzért, ilyen-

kor a lekötött betét – eltérõ szerzõdés hiányában – átalakullátra szólóvá).A betét jogi tartalmát tekintve a rendkívüli letét (Ptk. 472. §)

speciális esetének tekinthetõ: tárgya mindig pénz, és a letétemé-nyes kizárólag bank lehet, tehát alapvetõen a pénzkölcsön szabá-lyai érvényesülnek. A hétköznapi gondolkodásban, ha hitelezés-re gondolunk, akkor a bankra nem mint adósra, hanem mint hi-telnyújtóra gondolunk. A tényleges helyzet azonban az, hogy abank és ügyfele közötti legalapvetõbb jogviszonyban a betétespénztulajdonosból a bank hitelezõjévé válik. A betétesnek a be-fizetett pénzre való dologi jogi igénye megszûnik, ezzel együttmegszûnik a dolog tulajdonához kapcsolódó kockázata, és enneka helyébe lép egy feltétlen fizetési kötelezettség a bank részérõl,amelyhez hitelezõi típusú kockázat kapcsolódik. A betétügyletjogi tartalmának egyértelmû kifejezésre juttatása azért lenne fon-tos, mert a köztudatban ezzel kapcsolatban vannak félreértések.Ezt tükrözik az olyan megfogalmazások, mint „a pénzem abankban van”, „kiveszem a bankból a pénzemet”, „befizetekpénzt a bankszámlámra”. Ezek a kifejezések azt a látszatot keltik,mintha a betétként „elhelyezett” pénznek továbbra is a betéteslenne a tulajdonosa, a bank pedig õrzõje. A Ptk. 529. §-a (2) be-kezdésének a betétre való kiterjesztése (amely önmagában logi-kus lépés lenne, hiszen, ha valahova, akkor ez a rendelkezés, demegváltoztatandó tartalommal, a betétre vonatkozó szabályokközé tartozik) is azt jelentené, hogy a hitelintézet a hozzá betét-ként befizetett pénz felett használati jogot szerez. Ez a megfogal-mazás nyilvánvalóan letéti jellegû jogviszonyra utal, és a letéte-ményes a letét használatára vonatkozó tilalmának [Ptk. 463. §(1) bekezdése] oldásaként értelmezhetõ. Ez azonban a jogvi-szony helytelen felfogása lenne. A banki tevékenység lényege,hogy a bank a nála elhelyezett betéteket a sajátjával együtt, saját-jaként használja. Ez a használat – a pénz természetébõl követke-zõen – szükségszerûen tulajdon-átruházást jelent (a kölcsön istulajdon-átruházás), ami csak akkor lehetséges, ha maga a bankis tulajdonjogot szerez. A betétes – bár lehet, hogy a szándékanem kifejezetten erre irányul – tudatában van annak, hogy abank a pénzt továbbkölcsönzi, vagy más módon befekteti, teháttulajdonosként rendelkezik vele; tudja azt is, hogy éppen ez teszia bankot képessé arra, hogy a betétre kamatot fizessen. A banknem letéteményes, hanem adós, pusztán kötelmi kötelezettsége áll fenna betétesek részére meghatározott összeget fizetni. A bank adósi po-zíciójából következik, hogy nem terheli a betétesekkel szembensem õrzési, sem gondossági, sem pedig elszámolási kötelezett-ség. A prudens gazdálkodás éppen ezért a banknak nem az ügy-felekkel szembeni polgári jogi kötelezettsége, hanem hatóságikövetelménynek való megfelelés, amelynek hiánya a mûködésiengedély megvonására vezethet.

A betét fogalmának megértését segíti, ha kialakulását történe-tiségében vizsgáljuk. A legõsibb bankügylet a letét volt, alapve-tõen kétféle jelleggel: egyrészt egyedileg meghatározott értéktár-gyak, másrészt helyettesíthetõ tárgyak, amelyek letéte esetén abank arra volt köteles, hogy ugyanabból a dologból ugyanannyitvissza (depositum irregulare). „A klasszikus római jog az olyanletétben, amelynek a tárgya helyettesíthetõ dolog volt, nem tu-dott letétet látni, hanem az ilyen ügyletet kölcsönnek tekintet-te…” (hasonlóan a hatályos szabályozáshoz). „Az a körülményugyanis, hogy a „szabálytalan” letét tárgyát a letéteményes hasz-nálhatta, sõt mi több, a használatáért kamatot is fizetett, olyanakadályt jelentett, amelyen a római jogtudósok nem tudták túl-tenni magukat. Formalista jogszemléletük megkövetelte, hogykölcsönnek tekintsék az olyan ügyletet, amelynek a tárgya vala-milyen helyettesíthetõ dolog átadása volt azzal a feltétellel, „uttondundem redderet” (ugyanabból ugyanannyit). Ahogy Papi-nianus írja: „ez ügylet kilép a letét nagyon is ismert kereteibõl”.A jusztinianuszi jog azonban olyannyira elismerte a rendhagyóletétet, hogy már Ulpinianus négyféle alfajáról beszél, amely kö-zül az egyik a bankár részére adott megbízások fedezetére letett letét,a másik a kamatozó pénzletét. Nem nehéz e két formában a mai


9

10

bankszámlaszerzõdés és a betét archetípusát felfedezni. E két ügy-let letéti jellegén az a körülmény sem változtat, hogy a pénz helyette-síthetõ jellegére tekintettel a letéteményes tulajdont szerez a letét tár-gyán. A tulajdonjog megszerzése minden pénzátruházással járóügylet természetes velejárója, azonban nem alapvetõ jellemzõjeazoknak. Az ügyletek jellemzésére sokkal inkább a felek szerzõ-désben megtestesülõ akarata, a szerzõdés gazdasági célja a meg-határozó. Betéti szerzõdés esetén pedig a feleknek nem célja apénz tulajdonjogának átruházása, hanem csupán az ügylet szük-ségképpeni, a pénz helyettesíthetõ dolog jellegébõl fakadó vele-járója. A betétes célja, hogy átmeneti idõre a bank õrizetére bízzaa pénzét, akár biztonsági, akár haszonszerzési vagy más célból.

A betéti szerzõdés jogi természetére vonatkozóan kibékíthe-tetlennek látszó vita folyik a jogtudósok között már a római koróta, miszerint a betét a szabálytalan letéttel, vagy inkább a köl-csönnel áll-e közelebbi rokonságban. Ha azonban egyrészt elfo-gadjuk azt a korábban említett tételt, mely szerint a betéttel a be-tétes kölcsönt nyújt a banknak (mind a kölcsön, mind a betét apénz tulajdonjogának átszállását eredményezi), másrészrõl vi-szont azt a megállapítást, hogy a betétes elsõsorban megõrzésreadja át pénzét a banknak, akkor ez az ellentmondás látszólagos-sá válik.

„A” VERZIÓA takarékbetétre vonatkozó szabályokra nincsen szükség

a Ptk.-ban, arra tekintettel, hogy a névre szóló betét tulajdo-nosa takarékbetétkönyv nélkül is hozzáfér a betétjéhez, és azokmányt ma már csak megszokásból állítják ki.

A takarékbetétre vonatkozó hatályos szabályozás teljesen eset-leges. A modern bankrendszerben ráadásul a takarékbetétnekmár nincsen létjogosultsága, különös tekintettel a névtelen, be-mutatóra szóló, jeligés stb. betétek megszûnésére. A névre szólóbetét tulajdonosa az okmány (a takarékbetétkönyv) nélkül ishozzáfér a betétjéhez, és az okmányt csupán megszokásból állít-ják ki, ezért – mivel lényeges különbség nem mutatkozik a betétalapesetéhez képest – nincs szükség külön szabályozásra.

„B” VERZIÓA betét szabályai között a takarékbetétre vonatkozó sza-

bályokat is el kell helyezni, a hatályos szabályozás ellent-mondásait azonban tisztázni kell. A szabályozásból derüljönki, hogy a takarékbetét olyan speciális betét, amelynek nél-külözhetetlen eszköze az okmány (takarékbetétkönyv). A be-tétkövetelés az okmány átadásával átruházható.

A betét speciális fajtája a takarékbetét. Ezzel kapcsolatban elkell dönteni, hogy milyen speciális szabályok szükségesek, ésazokból mi való a Ptk.-ba, és mi külön jogszabályba. A szabályo-zásnak egyértelmûvé kell tennie elõször azt, hogy a takarékbetétbetét, majd pedig azt, hogy miben áll a takarékbetét megkülön-böztetõ sajátossága. Ebbõl a szempontból a takarékbetétkönyvilletve az egyéb szóba jöhetõ betéti okmány sajátosságai érde-melnek különös figyelmet. A betét feletti rendelkezésnek nélkü-lözhetetlen eszköze az okmány; a betétkövetelés az okmány át-adásával átruházható, ezért természetesen önálló típusként sza-bályozandó a takarékbetét-szerzõdés.

A bankletét szabályozására nincsen szükség az új Ptk.-ban.A betét kapcsán szólni kell a bankletétrõl is, annak ellenére, hogya hatályos Ptk. azt nem a „Bank- és hitelviszonyok” címû fejezet-ben, hanem a 473. §-ban, a letét különös nemei között említi, ésitt is csupán eltérõ jogszabályi rendelkezés lehetõségére utal.A külön jogi szabályozásra utalás ellenére, nincs olyan jogsza-bály, amely a bankletétet szabályozná. A Hpt. a „letéti szolgálta-tást” pénzügyi szolgáltatásként határozza meg. A törvény értel-mezõ rendelkezéseit tartalmazó 2. számú mellékletében találha-tó definíció a „letéti szolgáltatás” és a „pénzletétkezelés” kifeje-zéseket szinonimaként használja, az azonban nem derül ki, hogyezek megfelelnek-e a Ptk.-ban említett bankletétnek. További ér-dekesség, hogy a Hpt.-ben található definíció maga is (a nem lé-

tezõ) külön jogszabályra utal, sõt, a Hpt. hatályát meghatározó2. § c) pontja szerint a „törvény rendelkezései nem terjednek ki[…] a pénzletét-kezelésre, ha annak üzletszerû végzésérõl különjogszabály rendelkezik”. (Vajon ez azt jelenti-e, hogy a pénzletétattól függõen minõsül pénzügyi szolgáltatásnak, hogy különjogszabály szabályozza-e?) Három törvényi rendelkezés is vantehát, amely a bank-(pénz-)letéttel kapcsolatban külön jogsza-bályra utal, a bankletét szabályait meghatározó jogszabály még-sem létezik. A Ptk. ezt a szabályozási anomáliát egymaga nemoldhatja meg, az azonban elvárható, hogy a bankletét alapvetõpolgári jogi sajátosságai – ha vannak ilyenek – a kódexbõl kide-rüljenek.

A gyakorlatban szinte már nem létezik a pénzletétnek az aformája, amikor a letéteményesnek a letétbe helyezett pénzérmé-ket, illetve bankjegyeket kellene visszaszolgáltatnia, „bankszám-lapénz” esetében pedig az ilyen, „szabályos” letét fogalmilag islehetetlen. Ezért azt mondhatjuk, hogy a pénzletét tipikusanrendkívüli letét. Ha a bankletét banknál rendkívüli letétként el-helyezett pénzletét, akkor adódik az a következõ kérdés, hogy amiben különbözik a betéttõl. Erre a kérdésre a törvény nem adválaszt (a Hpt.-ben található fogalom-meghatározás csak fokoz-za az e nélkül is meglévõ bizonytalanságot, azzal, hogy a letétután is fizethetõ kamat). A betét, lényegét tekintve, rendkívüliletét, azaz, meghatározó eleme szerint kölcsön. Bank esetében abetéttõl megkülönböztethetõ pénzletétrõl csak akkor beszélhet-nénk, ha jogszabály biztosítaná azt a lehetõséget és kötelezettsé-get, hogy a bankhoz befizetett pénz ne rendkívüli letét legyen,ne váljék a bank tulajdonává, a letevõ ne váljék a bank hitelezõ-jévé, hanem a bank a letétként hozzá befizetett pénzeket saját va-gyonától elkülönítve „õrizze”, és az a bank elleni felszámolási el-járásban ne minõsüljön a felszámolási vagyon részének. Kérdé-ses, hogy ez a megoldás, illetve maga a letét intézménye össz-hangban van-e a pénz illetve a banküzlet természetével. Ha errea kérdésre a válasz: igen, a bankbetét mellett a bankletétre isszükség van, akkor meg kell teremteni ennek speciális szabályait(hasonlóan ahhoz, ahogy a Tpt. szabályozza az értékpapírleté-tet). Ha a válasz nem, akkor a bankletét fogalmát el kell felejte-ni. Mi az utóbbi álláspontot valljuk: ha a letét tárgya nem pénz,akkor az értékpapír-letét vagy a letét általános szabályai az irány-adóak; ha pénz, akkor viszont betétrõl beszélünk.

SZÁMLA-JOGVISZONY

A Ptk. – amennyiben ez a normaszövegezéskor szükséges-nek mutatkozik – a különbözõ számla-jogviszonyok általá-nos, közös és alapvetõ elemeit egységes cím alatt szabályoz-za, és mondja ki, hogy ezeket valamennyi számla-jogviszonymegítélése során figyelembe kell venni – természetesen a sza-bályozás diszpozitív jellegét szem elõtt tartva.

Folyószámla-szerzõdés, bankszámla-szerzõdés„A” VERZIÓA Ptk. szabályozza a folyószámla-szerzõdéseket, és a bank-

számla-szerzõdéseket. A szabályozásból világosan derüljönki, hogy a bankszámla a folyószámlának egy fajtája. Folyó-számla-szerzõdésen az olyan szerzõdést értjük, amellyel aszerzõdõ felek arra kötelezik magukat, hogy az egymássalszemben fennálló követeléseiket számlán tartják nyilván ésegymástól csakis a számla lezárásának napján fennálló szám-laegyenleget jogosultak követelni. A folyószámla-szerzõdésmás szerzõdéssel kapcsolatban kerülhet csak alkalmazásra.Folyószámla-szerzõdés bármely két, vagy több gazdálkodóközött fennállhat, bankszámla-szerzõdés kizárólag bank ésügyfele között állhat fenn.

A Ptk.-ban találkozunk bankszámlával (529. §) és folyószám-lával (531–532. §), a Hpt.-ben pénzforgalmi számlával (definí-


ció nélkül), a pénzforgalomról szóló 232/2001. (XII. 10.)Korm. rendeletben bankszámlával és pénzforgalmi számlával (apénzforgalmi szolgáltatás fogalom meghatározása során 2. sz.melléklet I./9.), a Koncepció pedig javaslatot tesz átutalási betét-számla-(giro-)szerzõdés kodifikálására.

A Ptk.-ban nem világos a bankszámla és a folyószámla egy-máshoz való viszonya. Kétséges, hogy a bankszámla és a pénzfor-galmi számla közötti különbség polgári jogilag megfogható-e.

A folyószámla-szerzõdés lényege pénzkövetelések „egységesszámlán való elszámolása” [Ptk. 531. § (1) bekezdés]. Folyó-számla-szerzõdésen az olyan szerzõdést értjük, amellyel a szerzõ-dõ felek arra kötelezik magukat, hogy az egymással szembenfennálló követeléseiket számlán tartják nyilván és egymástólcsakis a számla lezárása napján fennálló különbözet megtérítésétkövetelik. A folyószámla-szerzõdés más szerzõdéssel kapcsolatbankerülhet csak alkalmazásra. Feltételezi ugyanis, hogy a felek kö-zött más jogviszonyból kifolyólag követelések és tartozások ke-letkeznek; a folyószámla-szerzõdés maga követeléseket és tartozáso-kat nem létesít, hanem csupán a meglévõknek az elszámolására vo-natkozik. A folyószámla-szerzõdés alapjául bármilyen jogviszonyszolgálhat, a banki folyószámlák esetében azonban nyilván csakazok a jogviszonyok jöhetnek szóba, amelyek a bank és ügyfeleiközött létrejöhetnek. Ezen belül is, a gyakorlatban legjelentõ-sebb a látra szóló betét, amely a szûk értelemben vett banki fo-lyószámla alapjául szolgál. Ez a betéti jogviszony még kiegészül-het hitelnyújtással és megbízással. Az alapeset az, hogy a folyó-számla a számlatulajdonosnak a betéti jogviszonyból származókövetelését mutatja. Abban az esetben, ha a bank a számlatulaj-donos részére folyószámlahitelt nyitott, és az ügyfél betét-köve-telése nem fedezi fizetési megbízásait, a bank e megbízásokat ahitel terhére teljesíti, és ilyenkor a számla egyenlege a banknak aszámlatulajdonossal szembeni követelését mutatja. Ezeken felüla bank különféle megbízási viszonyokba is kerül az ügyfelével(elsõsorban a pénzforgalom lebonyolítása során, de értékpapí-rok vásárlása, kezelése stb. kapcsán is), amelyekbõl díjfizetésre ésköltségtérítésre vonatkozó követelései keletkeznek, amelyeketszintén jogosult a folyószámla-elszámolásba bevinni.

A hatályos Ptk. a folyószámla-viszony egyik feltételének tekinti, hogya feleknek egymással szemben kölcsönös pénzköveteléseik álljanak fenn.A kölcsönös hitelezést a régebbi felfogás a folyószámlaviszonyalapjának tekintette, azonban a ’30-as évek második felétõl a kúriaigyakorlat szakított ezzel a felfogással. A folyószámla-viszony alap-jául olyan hitelviszony is szolgálhat, amelyben a viszony belsõ lényegéttekintve rendszerint csak az egyik fél az adós, s a másik mindig hitele-zõ. A bank-folyószámlák esetében éppen ez a helyezet.

A folyószámla-szerzõdésre vonatkozó hatályos szabályozásbanfelülvizsgálatra szorul az elévülés szabálya, amely, jelenlegi formá-jában, megkérdõjelezi a folyószámla-viszony lényegét. A Ptk.532. §-ának (2) bekezdése világosan fogalmazza meg az egyenlegmegállapításának jogkövetkezményét: „az egyes követelések meg-szûnnek, és helyükbe a folyószámla-egyenleg lép.” Ennek fényé-ben érthetetlen az 531. § (3) bekezdésében foglalt szabály, amelya folyószámlába foglalt egyes követelések elévülésének kezdõ idõ-pontjáról rendelkezik. Ezzel szemben a helyes szabály az, hogy afolyószámla egyes tételei nem esnek külön elévülés alá.

A Ptk. 529. §-a alapján a bank bankszámla-szerzõdésen ala-puló kötelezettsége, hogy a számlatulajdonos rendelkezésére ál-ló pénzeszközöket kezelje, nyilvántartsa és azok terhére fizetésimegbízásokat teljesítsen, joga pedig, hogy a számlára befolyópénzeszközöket használja. Az Ptk. miniszteri indokolása szerinta számlaszerzõdés tárgya a pénzeszközök kezelése és nyilvántar-tása. Úgy gondoljuk, hogy a Ptk. bankszámla-szerzõdésre vonat-kozó rendelkezései alapvetõ megújításra szorulnak. A bankszám-laszerzõdésre vonatkozó szabályokban szereplõ „befolyó”, „ren-delkezésre áll”, „pénzeszköz”, „kezeli”, „használhatja” kifejezéseknem világosak, illetve nem helyénvalóak, a hatályos szabályokalapján a bankszámlajogviszony lényegi tartalmának a megállapí-tása nem lehetséges.

Talán az egész Ptk.-ban itt fordul elõ egyedül a pénzeszköz ki-fejezés. A Ptk. természetesen ismeri a pénz fogalmát, számosspeciális szabályt állapít meg a pénzre tekintettel, a pénzeszközfogalma azonban a Ptk.-ban nem használatos. A pénzeszköz egypénzügyi, technikai, számviteli kifejezés, amely jogi szempont-ból különbözõ jelenségeket fed le, polgári jogi környezetbenezért használata bizonytalanságot okoz. Azok a megfogalmazá-sok, amelyek szerint a bank ezeket a pénzeszközöket köteles ke-zelni és nyilvántartani, illetve jogosult használni, azt sugallják,mintha a bankszámlajogviszony letéti típusú jogviszony lenne,amely kiegészül bizonyos kezelési kötelezettségekkel, illetvehasználati jogosultságokkal. Ez azonban alapvetõen hamis kép:amint ezt a betét kapcsán kifejtettük, a bank nem letéteményes,a bank nem õrzi, és nem kezeli a számlatulajdonos pénzét.A „bankszámlán lévõ pénz” a köznyelvben használható szófor-dulat, jogi értelemben azonban ilyen nem létezik. Egyértelmûvékell tenni, hogy pénz „bankszámlára” való befizetése alapvetõjellegzetességét tekintve ugyanolyan betét jellegû jogviszonyt ke-letkeztet, mint a betétszerzõdés alapján való befizetés. A bank te-hát ezeket a pénzeket nem pusztán használja, hanem teljes jogútulajdonosként rendelkezik a hozzá befizetett pénzekkel.

Téves az a gyakori szemlélet, amely szerint a számla fizikai-lag létezõ dolog (egy polc, amin el lehet helyezni, illetve amirõlle lehet venni a pénzt). A bankszámla-jogviszony természeténekmegértéséhez a „számla” szó számviteli jelentésébõl kell kiindul-ni. A számla nem más, mint nyilvántartási egység, amely a vál-lalat vagyonát (a vagyon egy-egy körét), illetve az abban bekö-vetkezett változásokat tartja nyilván. E számlák egyik csoportjátalkotják az ügyfélszámlák, amelyek a vállalatnak az ügyfelekkelszembeni tartozásait és követeléseit tartalmazzák. A bankszámlaáltalánosságban a bank által vezetett ügyfélszámla, amely a bankés az ügyfél közötti tartozások és követelések valamint az ezek-ben beállott változások nyilvántartására szolgál. Ezen belül, aszûkebb értelemben vett bankszámla azt mutatja, hogy a látraszóló betétként, elsõsorban a pénzforgalom lebonyolítására abankhoz befizetett és a bank által tulajdonul megszerzett pén-zek ellenében a banknak mekkora tartozása áll fenn az ügyféllelszemben.

A bankszámla egyenlege azt a követelést mutatja, amely az ügy-felet (nem lekötött) betéti jogviszonyból fakadóan a bankkalszemben megilleti annak alapján, hogy az ügyfél vagy az õ javá-ra valaki más a bank részére, de a számlatulajdonos javára fize-tést teljesített (ez a „más” lehet maga a számlavezetõ bank is, pl.kölcsön folyósításakor; az ún. pénzteremtõ bankok mûködésé-nek közgazdasági szempontból lényeges sajátossága, hogy az ál-taluk nyújtott kölcsön tipikusan náluk elhelyezett betétként jele-nik meg, és mindaddig ott is marad, ameddig az ügyfél azokatfizetésre fel nem használja). E követelés elsõdleges rendeltetése,hogy fedezetül szolgál a számlatulajdonos által adott fizetésimegbízások teljesítéséhez.

A hatályos Ptk. bankszámla-szerzõdésre vonatkozó szabályai-nak alapvetõ problémája az, hogy azokból nem derül ki, hogy aszámlatulajdonos a számlakövetelés erejéig a bank hitelezõje, más ki-fejezéssel betétes. A bankszámlán levõ betét sajátossága csupánaz, hogy nem lekötött, hanem látra szóló, és elsõdleges rendelte-tése nem a megtakarítás, hanem az, hogy a számlatulajdonos fi-zetéseihez fedezetet biztosítson.

Fontos a bankszámla és a bankszámla-jogviszony világos megkü-lönböztetése. A bank ugyanúgy, mint minden más vállalkozás,számviteli nyilvántartást vezet, amely nem más, mint meghatá-rozott számlák rendszere. E számláknak általában nincs polgárijogi jelentõségük, ilyen számlákat a bank nem az ügyféllel kötöttszerzõdés alapján, hanem jogszabályi kötelezettségbõl fakadóan,illetve saját szükségletei kielégítése érdekében vezet. Bankszám-lának, szûkebb értelemben, a pénzforgalom lebonyolításáhozhasználatos számlákat értjük, a bankszámla-szerzõdésnek ez aszámla a tárgya; ezt a számlát nevezik pénzforgalmi számlának,átutalási betétszámlának, giro-számlának stb., illetve az erre vo-


11

12

natkozó szerzõdést giro-szerzõdésnek. A bankszámlajogviszonyfõ elemei a következõk:– a bank általános jellegû meghatalmazással rendelkezik arra,

hogy az ügyfél javára érkezõ pénzeket átvegyen, és azokat azügyfél látra szóló betétjeként kezelje (a bank ebbõl fakadó fi-zetési kötelezettsége az ügyfél felszólítása, rendelkezése alap-ján válik esedékessé);

– az ügyfél – feltéve, hogy ehhez megfelelõ fedezettel rendelke-zik – jogosult a bankot utasítani arra, hogy a pénzforgalmi sza-bályok által rendszeresített fizetési módok alkalmazásával ne-vében fizetéseket teljesítsen;

– a bank köteles az ügyfeleket értesíteni a számla terhére és javáravégzett könyvelésekrõl;

– az ügyfél köteles a bank részére díjat fizetni.A bankszámla-szerzõdés természete tehát kettõs: vannak jogok és

kötelezettségek, amelyek közvetlenül a bankszámla-szerzõdésbõl fa-kadnak; ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az ügyfél jogo-sult fizetési megbízást adni a banknak. Ugyanakkor az ügyfélnekaz ilyen rendelkezései önálló megbízások; ennyiben tehát a bank-számlaszerzõdés keretszerzõdés, amelyen belül vannak az egyes fize-tésekre vonatkozó megbízási szerzõdések. A bankszámlaszerzõ-dést tehát fogalmilag el kell választani mind a betétszerzõdéstõl,mind pedig a fizetési megbízásoktól, ugyanakkor azonban a bank-számla-jogviszony sajátosságait nem érthetjük meg, ha figyel-men kívül hagyjuk egyfelõl azt, hogy annak rendeltetése a szám-latulajdonos fizetéseinek teljesítése, másfelõl pedig azt, hogy er-re alapvetõen az ügyfél bankszámlán nyilvántartott látra szólóbetét-követelése teszi képessé.

A folyószámla és a bankszámla összefüggése és jogi természete akorábbi magánjogi irodalomban megnyugtatóan tisztázásra ke-rült; a bankszámla és a folyószámla egymáshoz való viszonya ajelenlegi jogunkban mégsem egyértelmû. A régebbi irodalom-ban és joggyakorlatban a bankszámlát a folyószámla egyik tipi-kus eseteként említik, és, éppen ezért, a gyakorlatban a bankokszámlavezetõ részlegeit folyószámla-osztályoknak nevezték (sokhelyen még ma is így nevezik). A Ptk. miniszteri indokolásábanazonban az szerepel, hogy a folyószámla-szerzõdés a bankokügyfelei között jön létre, és a bankügyletek közé csak azért kerülszabályozásra, mert az ügyfelek megbízásából a folyószámlát abankok vezetik. A miniszteri indokolás nyomán a Ptk. számoskommentárja is átvette ezt a magyarázatot, amely azonban egy-általán nem felel meg a valóságnak. Léteznek vállalatok közöttfolyószámla-megállapodások, olyankor, amikor a felek közötttartós kapcsolat áll fenn, amelyben egyik vagy másik fél illetve akét fél kölcsönösen rendszeresen, visszatérõen teljesít szolgálta-tásokat, a másik fél pedig meghatározott idõközönként fizetimeg a szolgáltatás ellenértékét. Ezeket a folyószámlákat valame-lyik szerzõdõ fél vagy mindkét fél kölcsönösen vezeti, nem léte-zik olyan vállalatok közötti folyószámla, amelyet bank vezetne,ez nem banki funkció.

A bankszámla a folyószámlának egy fajtája. A folyószámla a tá-gabb fogalom, folyószámla-szerzõdés bármely felek között fenn-állhat, míg a bankszámla a folyószámlának az a speciális esete,amely a bank és ügyfele között jön létre. A bankszámla speciali-tása, hogy a két fél pozíciója különbözik, amit kifejez a számla-vezetõ és a számlatulajdonos elnevezésének használata. Közönségesfolyószámla esetén ilyen megkülönböztetés nem létezik, a két fél eb-bõl a szempontból egyenlõ. Ezzel szemben a bankszámla esetébenszükségszerûen a bank a számlavezetõ, és az ügyfél a számlatulajdo-nos. A banki folyószámlának a funkciójából adódó alapvetõ sajá-tossága, hogy az elszámolási idõszak rövid, az egyenleg megálla-pításra napi gyakorisággal sor kerül, és a számlatulajdonos min-dig jogosult rendelkezni a javára mutatkozó egyenleggel.

Miben mutatkozik meg a bankszámla folyószámla-jellege?A bankszámlára is áll az az alapvetõ szabály, hogy a felek „a fo-lyószámlán lévõ egyes követeléseikkel nem rendelkezhetnek;rendelkezési joguk a folyószámla egyenlegére nézve áll fenn.”[Ptk. 531. § (2) bekezdés]. Ez világosan mutatja, hogy a bank-

számla nem csupán egymás után keletkezõ követelések leltára,hanem ezek a követelések, a folyószámlába kerülésük, illetve azegyenleg megállapítása következtében elveszítik önálló létüket.Ez csak úgy lehetséges, ha a bankszámla folyószámlaként mûkö-dik és – a bankszámlára jellemzõ sajátosságok mellett – érvénye-sülnek a folyószámla-szerzõdés alapvetõ szabályai.

Annak a kérdésnek, hogy a bankszámlát folyószámlának te-kintjük-e, azaz irányadóak-e a Ptk. 530–531. §-aiban írt szabá-lyok vagy nem, számos tekintetben gyakorlati jelentõsége van abank és az ügyfél közötti kapcsolatban. Így pl. a bank és az ügy-fél közötti jogviták jelentõs része származik abból, hogy az ügy-felek reklamálnak valamilyen könyvelési tételt, esetleg valamilyentételt utólag módosítani kívánnak, vagy vissza kívánnak vonni.Ha a bankszámlát folyószámlának tekintjük, akkor a bank általküldött bankszámlakivonat jogi funkciója is egyértelmûvé válik,hiszen ez a bankszámlakivonat a bankszámla-egyenleg megálla-pítása folyamatának egy lépése, az egyenleg megállapítását köve-tõen az egyenleg összege lép az egyenleget alkotó egyes tételekhelyébe. A folyószámla e sajátos vonása miatt volt szükséges jog-szabályban kimondani, hogy a számlavezetõ bank a hibás köny-velést helyesbítheti és ennek keretében jogosult megterhelni abankszámlát. (Ez a szabály a banki folyószámlához kapcsolódólényeges polgári jogi elem, amelynek ezért a Ptk-ban lenne a he-lye, méghozzá e jog korlátozásainak meghatározásával együtt).A banki folyószámla említett sajátosságának következtében kü-lön vizsgálandó és szabályozandó az egyenleget közlõ levelek jo-gi minõsége, közelebbrõl az a kérdés, hogy mennyiben érinti eza számlatulajdonosnak azt a lehetõségét, hogy a folyószámlábafelvett egyes tételek helyességét utólag vitassa. A folyószámla-egyenleg megállapítása következtében ez a jog nem vész el, ér-vénytelenítés, kényszer, tévedés, csalás esetén az elismerõ nyilat-kozat megtámadható.

„B” VERZIÓA Ptk. szabályozza a folyószámla-szerzõdéseket, és a

bankszámla-szerzõdéseket, úgy, hogy a szabályozásból de-rüljön ki, hogy ezek jogi jellege alapvetõen eltérõ. A fo-lyószámla-szerzõdés sohasem önmagában létezõ szerzõdés,hanem minden esetben feltételez a felek között egy olyantartós és folyamatos kapcsolatot, amelybõl a feleknek egy-mással szemben kölcsönös pénzköveteléseik keletkeznek.Bankszámla-szerzõdéssel a számlatulajdonos fizetési (pénz-)forgalmának lebonyolításával bízza meg az egyik félkéntszükségképpeni bankot. A számlatulajdonosnak a szerzõdés-ben félként nem szereplõ, sõt elõzetesen nem is ismert, aszámlatulajdonossal valamilyen formában jogviszonyba ke-rülõ harmadik személyekkel szemben, illetve a harmadikszemélyeknek a számlatulajdonossal szemben fizetési köte-lezettsége keletkezik, ezt a fizetési forgalmat bonyolítja le– pénzforgalmi megbízások teljesítésével – a bank, és tartjanyilván ezt a forgalmat a bankszámlán.

A pénzforgalom lebonyolítására mind a hazai és nemzetközi gya-korlat, mind pedig az erre vonatkozó szabályozás [Ptk. 529. §,232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet, 9/2001. (MK. 147.)MNB rendelkezés] a bankszámlaszerzõdés alapján megnyitásra ke-rülõ bankszámlát rendeli. A banki konyhanyelvben helytelenül er-re a célra használt folyószámla fogalom valójában a folyószámla-szerzõdés alapján megnyitott és a bankszámlától különbözõszámlát takar.

A folyószámla a tartós és folyamatos kapcsolatban álló felekegymással szemben fennálló kölcsönös pénzköveteléseinek egysé-ges nyilvántartására szolgáló technikai eszköz. A folyószámla-szerzõdést a kapcsolatban álló felek egymással kötik, és kizárólaga felek közötti pénzkövetelés nyilvántartására szolgál. Nem fogal-mi elem, hogy bármely szerzõdõ fél bank legyen, mint ahogyan az sem,hogy a számlát bank vezesse, de egyik sem kizárt. A folyószámla-szer-zõdés sohasem önmagában létezõ szerzõdés, minden esetben felté-


telez a felek között olyan tartós és folyamatos kapcsolatot, amely-bõl a feleknek egymással szemben kölcsönös pénzköveteléseikkeletkeznek. A folyószámla-jogviszony lényegét az adja, hogy afelek abban állapodnak meg, hogy a követeléseket és a tartozáso-kat bizonyos idõszakokban összefoglalni kötelesek. A folyószám-la-szerzõdést a bankok önállóan ritkán alkalmazzák, azonban spe-ciális vegyes szerzõdések (pl. cash-pool szerzõdés, vállalkozáscso-porton belüli közös likviditáskezelés) elemeiként, a bank ügyfeleiegymás közötti követeléseinek elszámolására rendszeresen.

A háború elõtt a ’30-as években a Kúria szakított azzal a gya-korlatával, amely a követelések kölcsönösségéhez kötötte a fo-lyószámla létét. Kimondta, hogy a folyószámla nyitásának sfenntartásának nem akadálya a felek közötti olyan hitelezési jog-viszony, amelynek alapján az egyik fél az adós, s a folyószámlacsak az adós tartozásait tünteti fel. A döntés szerint a folyószám-laviszony lényegét nem a kölcsönös tartozások adják, hanem a felek-nek azon megállapodása, hogy követeléseiket és tartozásaikat bizonyosidõszakonként összefoglalni kötelesek.

A bankszámlaszerzõdés létesítéséhez viszont – a folyószámla-szerzõdéssel ellentétben – nem szükséges külön jogviszony léte, azelszámolás nem a felek egymással szembeni követeléseinek elszá-molására irányul. Bankszámla-szerzõdéssel a számlatulajdonos egyolyan számla vezetésével bízza meg az egyik félként szükségképpe-ni bankot, amely a számlatulajdonos és (döntõen) a szerzõdésbenfélként nem szereplõ, sõt elõzetesen nem is ismert, a számlatulaj-donossal valamilyen formában jogviszonyba kerülõ harmadikszemély(ek) közötti pénzkövetelések elszámolására szolgál. A har-madik személyek köre és a számlatulajdonossal fennálló jogviszo-nya a szerzõdéskötéskor nem ismert, azok a szerzõdés teljesítésesorán folyamatosan változhatnak, de nem is a harmadik személyekkiléte, fõleg nem a jogviszony tartalma a lényeges a bankszámla-jogviszony szempontjából. A lényeg, hogy a számlatulajdonosnaka harmadik személyekkel szemben, illetve harmadik személyekneka számlatulajdonossal szemben fizetési kötelezettsége keletkezik, ezt afizetési forgalmat bonyolítja le – pénzforgalmi megbízások teljesí-tésével – a bank, és tartja nyilván ezt a forgalmat a bankszámlán.Ahogyan a háború elõtti szakirodalom fogalmazott: „Bankszám-lán értjük azt a számlát, amelyet valamely bank az ügyfele (a szám-latulajdonos) részére vezet, és amelyen feltünteti a vagyont szapo-rító, illetõleg csökkentõ változásokat vagy az ügyfél javára vagyterhére történt ki- és befizetéseket.”

A fél az összes fizetési forgalmának lebonyolításával (kifizetésekkelés jóváírásokkal) bízta meg a bankját az ún. zsírószerzõdésben.Bár akkoriban nem létezett teljes körû fizetési elszámolásforgal-mi rendszer – ennek következtében a zsírószerzõdés nem volt ál-talánosan elterjedt –, a szakirodalom már e kezdetleges stádium-ban is elkülönítette a zsírószerzõdést a folyószámla-szerzõdéstõl.„Gyakran a zsírószerzõdést a folyószámla-, a letéti számla- és acsekkszámlaszerzõdéssel tévesztik össze, holott nyilvánvaló, hogy afolyószámla-, a letéti számla- és a csekkszámlaszerzõdés a zsíró-szerzõdéshez csupán csatlakozhatik, azonban nem azonos vele. …A megbízási ügylethez simuló tipikus bankügylettel állunk tehátszemben, amelynek legfõbb jellegzetessége az, hogy lehetõvé te-szi a fél javára, vagy terhére beérkezett átutalási, beszedési és utal-ványozási megbízások közös keretben történõ lebonyolítását”.

Az országos fizetési elszámolásforgalmi (zsíró) rendszer ki-épülésével a bankszámla(zsíró)szerzõdés is kiteljesedett. A bank-számlaszerzõdés célja nem a bank és ügyfele közötti elszámolás,hanem a számlatulajdonosok közötti fizetési forgalom lebonyolítása.Nem változtat ezen a különbözõségen sem az, hogy a számlave-zetõ bank is elszámolhatja ezen esedékes pénzköveteléseit (ettõla bankszámla nem válik folyószámlává); sem pedig az, hogy abankszámla egyenlegérõl, a teljesített megbízásokról a bank idõ-szakosan értesíti ügyfelét. Az egyenlegértesítõ nem a bankkal,mint szerzõdõ féllel szembeni követeléseket és tartozásokat tar-talmazza, hanem pénzforgalmi kimutatást a bankszámlán elhe-lyezett pénzeszközökrõl. Bankszámlakivonatot alapesetben, agazdálkodó szervezetek pénzforgalmi bankszámláiról nem idõ-

szakosan küld ügyfelei számára, hanem minden egyes megbízás tel-jesítését követõen. A bankszámlakivonat rendeltetése nem a felekközötti idõszakos elszámolás, hanem forgalmi értesítés. A szám-latulajdonosnak természetesen joga van kifogásolni a számlaki-vonaton tévesen feltüntetett adatokat, ez a joga azonban magá-ból a bankszámla-szerzõdésbõl fakad, hiszen a pontos bankikönyvelés része a bank szolgáltatásának. Folyószámla esetén azegyenleg, illetve az annak alapjául szolgáló tartozások és követe-lések kifogásolására a feleknek tizenöt nap áll rendelkezésre, mígbankszámlaszerzõdés esetén – éppen a jogviszony jellegére tekin-tettel – ilyen korlátozás nincs: a számlatulajdonos az általános el-évülési idõn belül bármikor kifogásolhatja a forgalmi nyilvántar-tás helyességét. A kifogásolás nem a szerzõdéses jognyilatkozatmegtámadását jelenti, kifogásolásra nem is a megtámadásra nyit-va álló egy év áll számlatulajdonos rendelkezésére. A kifogásolása bank pontos nyilvántartási kötelezettsége megszegésében meg-nyilvánuló szerzõdésszegés orvoslását célozza. A folyószámla-szerzõdés szabályai szerint a szerzõdõ feleket (tehát mindegyikfelet) megilleti az egyenleg feletti rendelkezési jog; bankszámlaegyenlege felett (kevés kivételtõl eltekintve) csak a számlatulaj-donos rendelkezhet, a bank nem.

A folyószámla-szerzõdés keretében értelmezhetetlen a besze-dési megbízások teljesítése. Beszedési megbízással a számlatulaj-donos azzal bízza meg számlavezetõ hitelintézetét, hogy bank-számlája javára, a kötelezett bankszámlája terhére meghatározottösszeget szedjen be. A beszedett összeg nem a bankszámlaszer-zõdés felei közötti követelés, hanem az egyik fél, a számlatulaj-donos harmadik személlyel (a kötelezettel) szembeni követelése.A folyószámlán az ilyen követelés elszámolása nem lenne lehet-séges, a bankszámla viszont pontosan ilyen megbízások teljesíté-sére szolgál.

A Ptk. 529. § (1) bekezdése szerint bankszámla-szerzõdéssela hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerzõdõ fél(számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli ésnyilvántartja, azok terhére a szabályszerû kifizetési és átutalásimegbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és ter-hére írt összegekrõl, valamint a számla egyenlegérõl értesíti. Va-lóban kissé pontatlan a törvény hatályos szóhasználata, ha azon-ban egyértelmûvé tesszük, hogy a számlatulajdonos bankszámlánrendelkezésre álló betéti vagy a hitelintézet által nyújtott hitelösszegterhére és javára teljesíti a megbízásokat, rögtön világossá válika fizetési forgalom lebonyolítására szolgáló zsírószerzõdésselvaló azonosság és a felek közötti elszámolás eszközéül szolgálófolyószámla-szerzõdéstõl való különbség.

A betét tárgyalásánál tettünk említést a fizetési megbízásokteljesítésének fedezetéül adott letétrõl. A bankszámlaszerzõdéslényegében egy ilyen letéti (betéti) és egy megbízási elembõlálló, önálló szerzõdés. A banki gyakorlat régóta ismeri a „köny-ves betét” és a „számlabetét” fogalmakat, megkülönböztetve ez-zel azt, hogy a betétes pénzét milyen módon tartják nyilván.Ugyanakkor az elnevezés utal arra is, hogy a bankszakmában (ésa joggyakorlatban) soha nem volt vitás a nyilvántartás módjátólfüggetlenül az elhelyezett pénz betéti jellege. A „bankszám-lakövetelés” a letevõ (betétes) követelése a bankkal szemben, denem ez az elem a bankszámlaszerzõdés alapvetõ és meghatározójellegzetessége, hiszen ez számos bankügylet esetén (pl. betét, le-tét, hitel, bankgarancia stb.) fennáll. Nem a bankkal szembenikövetelés fennállása határozza meg és minõsíti a szerzõdést, ha-nem annak gazdasági célja és tartalma. Márpedig bankszámla-szerzõdés esetén a betétes azért helyezi el pénzét, betétét a bank-nál, hogy harmadik személyek felé fizetési kötelezettségét a bankennek terhére teljesítse, illetve harmadik személyekkel szembenikövetelését a bank jóvá tudja írni. A bank tulajdonszerzése a hoz-zá befizetett pénz fölött nem a jogviszony lényege, hanem a pénzhelyettesíthetõ dolog jellegébõl adódóan annak szükségképpenivelejárója.

A számlajogviszonyok fogalmánál említettük, hogy a számlaa tartozások-követelések nyilvántartási eszköze, amely nem szük-


13

14

ségképpen bír önálló polgári jogi jellemzõkkel. E számlák egyikcsoportját alkotják az ügyfélszámlák, amelyek a vállalatnak azügyfelekkel szembeni tartozásait és követeléseit tartalmazzák.A bank esetében ilyenek például a hitelszámlák, de nem ilyeneka bankszámlák. A bankszámlákat a bank nem az ügyfelével szem-ben fennálló tartozásai–követelései nyilvántartása céljából vezeti,hanem alapvetõen az ügyfele harmadik személyekkel szembenipénzforgalmának nyilvántartására. A bankszámlajogviszony –azáltal éppen, hogy kilép a kétoldalú követelés-nyilvántartási jog-viszony kereteibõl – önálló magánjogi jellegzetességeket mutatfel, önálló szerzõdéstípust hoz létre.

A bankszámlaszerzõdés keret- vagy nem keretszerzõdés jelle-ge alapvetõen érinti a számlavezetõ hitelintézet felelõsségét. Haugyanis a keretszerzõdés alapján létrejövõ megbízásokat önállóegyedi szerzõdésként kezeljük, akkor a nem a számlatulajdonos-tól származó megbízás teljesítése esetén a hitelintézet szerzõdésnélkül teljesít a számlatulajdonos betétje terhére, amely teljeshelytállási kötelezettséget eredményez. Ha azonban a megbízá-sok nem önálló szerzõdések, hanem közvetlenül a bankszámla-szerzõdésbõl fakadó teljesítési kötelezettsége áll fenn a banknak,akkor a megbízások teljesítéséért gondossági kötelem terheli. Ezutóbbi esetben mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy amegbízás teljesítése során olyan gondossággal járt el, amely álta-lában a hitelintézettõl elvárható.

A bankszámlaszerzõdés törvényi fogalma tételesen felsoroljaazokat a kötelezettségeket, amelyek a szerzõdés alapján a hitelin-tézetet terhelik. Ezen kötelezettségek közvetlenül a szerzõdésbõlkövetkeznek, nem pedig a szerzõdés alapján késõbb megkötésrekerülõ egyedi szerzõdésbõl. A megbízás teljesítése magának aszerzõdésnek (illetve az abból fakadó részkötelezettségnek) a tel-jesítését jelenti, a megbízás magának a szerzõdésnek fogalmi eleme,hasonlóan a nyilvántartási és az értesítési kötelezettségekhez. Ezegyébként teljesen összhangban áll mind az uniós, mind azon kí-vüli szabályozással és gyakorlattal.

A bankszámlajogviszony fõ elemei az elõzõekben említettekszerint a következõk:– a bank általános jellegû meghatalmazással rendelkezik arra,

hogy az ügyfél fizetési megbízásait a bankszámlán meglévõaktuális egyenleg terhére teljesítse, illetve a javára érkezõ jó-váírásokat teljesítse;

– a bank a bankszámlán meglévõ aktuális egyenleget az ügyféllátra szóló betétjeként kezeli (vagyis a bank ebbõl fakadó fi-zetési kötelezettsége csak az ügyfél felszólítása, rendelkezésealapján válik esedékessé, továbbá a bankszámla esedékesegyenlege után kamatot fizet a bank a számlatulajdonosnak);

– a bank köteles az ügyfeleket értesíteni a számla terhére és javáravégzett könyvelésekrõl;

– az ügyfél köteles a bank részére a megbízások teljesítése utándíjat fizetni.Az említett elemekbõl, a felek jogaiból és kötelezettségeibõl

világosan kirajzolódik a szerzõdés letéti (betéti) és megbízási jel-lege, vagyis a bankszámlaszerzõdés gondossági kötelem jellege.

Értékpapír-számlaszerzõdésA Ptk. a fizikai és a dematerializált értékpapírok vonatko-

zásában egységesen szabályozza az értékpapír-számlaszerzõ-dést.

Ma a különféle értékpapír-ügyletek során az értékpapírokatnem adják kézrõl kézre; az értékpapírok hagyományos módonvaló birtoklása egyre nagyobb mértékben kiszorul a gyakorlat-ból. Ez a folyamat különféle jogi formákban valósul meg, ezekközül a legfontosabb az értékpapírok dematerializációja, im-mobilizációja és letétje. E folyamat következtében az értékpapír-piacon a különféle számlák ugyanolyan jelentõsek, mint a pénz-ügyek terén a bankszámlák. A hatályos tõkepiaci szabályozás sze-rint az immobilizáció lényegében letétnek minõsül, a demateria-lizált értékpapírok esetében azonban a letét alkalmazása kizárt,

abból a megfontolásból, hogy a dematerializált értékpapírok ese-tében fizikailag nem létezik az a dolog, amit letétbe lehetne ten-ni. (Ez a distinkció érdekes módon a tulajdonjoggal kapcsolat-ban nem jelenik meg, a dematerializált értékpapír is tulajdonjogtárgya lehet.) Ennek tükrözõdéseként fizikai értékpapírok (azimmobilizált értékpapírokat is ideértve) esetében értékpapír-leté-ti számláról, dematerializált értékpapírok esetében pedig érték-papír-számláról szokás beszélni. Ezt a kettõsséget meg kell szün-tetni – összhangban a piaci igényekkel –, hiszen a gyakorlatbana két számlatípus között nem érzékelhetõ lényegi különbség,egyúttal jelentõségénél fogva a Ptk.-ban helyet kell kapnia az ér-tékpapír-számlaszerzõdés szabályainak.

FIZETÉSI MEGBÍZÁS

„A” VERZIÓA Ptk.-ban a fizetési megbízások/bankátutalási szerzõdé-

sek alapvetõ szabályait (a szerzõdés létrejötte, tartalma, tel-jesítése, teljesítési segéd igénybevétele, hibás teljesítés, hamismegbízás) kodifikálni kell. A fizetési megbízás alapvetõen aszámlatulajdonos bankhoz címzett fizetési utasítása, amelyeta számlatulajdonos nem pusztán a megbízási jogviszonyalapján jogosult adni, hanem azért, mert látra szóló követe-léssel rendelkezik a bankkal szemben, amelyet jogosult le-járttá, és ezáltal a bank fizetési kötelezettségét esedékessétenni. A fizetési megbízásban nem a megbízási elem domi-nál, hanem az, hogy a bank a számlatulajdonos adósa (ezmég akkor is igaz, ha a bank fizetési kötelezettsége nem aszámlatulajdonos által elhelyezett betétbõl, hanem a részérebiztosított hitelbõl fakad), aki a fizetési megbízás teljesítése-kor saját fizetési kötelezettségét is teljesíti.

Egyetértünk azzal a Ptk. Koncepcióban megfogalmazott ja-vaslattal, hogy a fizetési megbízások (bankátutalási szerzõdések)alapvetõ szabályait a Ptk.-ban kodifikálni kell. A fizetések bank-számlák közötti elszámolások útján való teljesítésének a jelentõ-sége szinte beláthatatlan. Ma a pénzforgalom túlnyomó többsé-ge, a lakosság körében is egyre nagyobb mértékben, a bankszám-lák közötti elszámolások útján történik. Ez a rendszer alkalmasarra, hogy fizetéseket (országhatárokon átívelõ fizetéseket is) le-hessen nagyon rövid idõ alatt, biztonságosan teljesíteni. A ban-kok közötti számlakapcsolatok az egész világot átfogják, és eb-ben a rendszerben a nap 24 órájában, minden percben óriásimennyiségû pénzösszegek mozognak. Ehhez képest a Ptk. apénztartozások teljesítésének módjaként még ma is a pénzszol-gáltatást határozza meg, nincs polgári jogi szabályozása a nem-készpénzes fizetéseknek (Ptk. 292–294. §).

A Ptk. 294. §-a szerint, a pénztartozás teljesítésének szabá-lyait az „állami pénzintézeti számlarendszerbe bevont szerveze-tek” esetében külön jogszabály tartalmazza. Ez a külön jogsza-bály jelenleg az elõzõekben említett pénzforgalmi kormányren-delet és az azt végrehajtó MNB rendelkezés (amelynek helyéberendelet lép). Ugyanez a jogszabály határozza meg, méghozzáigen tágan, hogy mely személyek tartoznak az idézett körbe.Ezeket bankszámlaszerzõdés-kötési kötelezettség terheli, köte-lesek „pénzeszközeiket bankszámlán tartani” és fizetéseiketbankszámlák közötti elszámolás útján teljesíteni. A pénztarto-zás teljesítésének, azaz magának a fizetésnek, és a fizetési meg-bízás alapján létrejövõ jogviszony alapvetõ polgári jogi sza-bályait a Kódex kell, hogy tartalmazza. A Kódex súlyát és je-lentõségét kérdõjelezi meg az, ha a készpénzfizetéssel kapcso-latos szabályokat tartalmazza, a gazdasági szempontból sokkaljelentõsebb „bankszámlapénz fizetések” szabályait viszont kü-lön jogszabályokra hagyja. A fizetéssel és azon belül a fizetésimegbízással kapcsolatban csak a technikai és részletezõ jellegûszabályok maradjanak alacsonyabb szintû jogszabályok köré-ben.


A kodifikáció szempontjából világosan el kell különíteni kétkérdéskört:– fizetés bankszámlakönyvelés útján (az adós és a hitelezõ vi-

szonyába tartozó kérdés), és– a fizetési megbízás (a fizetõ és a bank viszonyába tartozó kérdés).

E téren hasznos, de elsõsorban a másodikként említett kérdés-körrel kapcsolatban, forrásként használhatók, és a Koncepcióbanemlített BGB szabályoknak is hátteréül szolgáltak a következõk: (1) a UCC 1989-ben beiktatott új 4A cikkelye, (2) az UNCITRAL Model Law on International Credit Transfer, (3) a tagállamok közötti átutalásokról szóló 97/5 EK irányelv

(amelynek rendelkezéseit a pénzforgalmi kormányrendeletnagyrészt átvette).

Fizetés bankszámlák közötti elszámolás útján

Ebben a pontban a Ptk. Koncepciónak ahhoz a javaslatáhozszeretnénk kapcsolódni, amely szerint pénztartozás bármely szo-kásos fizetési forma alkalmazásával teljesíthetõ (Negyedik Könyv,Második Rész B/VIII/2/a). Ez így túlságosan leegyszerûsítõ meg-fogalmazás. A fizetés pénz tulajdonjogának átruházása. A közgaz-daságtan ismeri a számlapénz fogalmát. Jogi szempontból azon-ban pénz csak a bankjegy és az érme; a számlapénz nem pénz, ha-nem a számlavezetõ bankkal szembeni hitelezõi követelés. Bár eza követelés – a pénz tulajdonjogához hasonlóan – engedményezésútján átruházható, amint majd ezt látni fogjuk, a valóságban nemez történik; a fizetés kedvezményezettje bankátutalás esetén nemaz adósnak a bankkal szembeni követelését szerzi meg, hanem aza követelés – a fizetett összeg erejéig – megszûnik, és a fizetés ked-vezményezettje új követelést szerez a számlavezetõ bankjávalszemben. A hitelezõ tehát az átutalás eredményeként pénz helyetta számlavezetõ bankjával szembeni pénzre szóló követeléssel lesz„gazdagabb”, nem történik más, mint hogy az eredeti adósa he-lyébe egy másik adós, a bank lép. Ebbõl adódik az a kérdés, hogylehetséges-e, illetve miként lehetséges jogi értelemben bankátuta-lással pénztartozást teljesíteni, minek tekinthetõ az átutalás: fize-tés, felváltó szolgáltatás, teljesítés helyetti adás?

Az esetek egy jelentõs részében a kérdés az adós és a hitelezõközötti szerzõdés értelmezésével megválaszolható. Egyértelmû ahelyzet, ha a szerzõdés meghatározza a fizetés módját. Jogosult-e azonban az adós erre vonatkozó megállapodás hiányában át-utalással fizetni? Ragaszkodhat-e bármelyik fél a készpénzes fize-téshez? A kérdést a következõképpen is meg lehet fogalmazni:visszautasíthatja-e a hitelezõ az átutalást, megtagadhatja-e az át-utalásnak a fizetés teljesítéseként való elismerését? Ha fennáll en-nek a veszélye, akkor a fizetõ adós ki van téve annak a kockázat-nak, hogy emiatt a teljesítéssel késedelembe esik, az ismételt tel-jesítés miatt többletköltség merül fel, sõt, ami a legrosszabb, ahitelezõ bankjának csõdje esetén kétszeresen kell teljesítenie, éshitelezõként a banknál sorban állhat az elõször fizetett összegvisszafizetésére vonatkozó igényével. Ezek a kérdések a hatályostörvény alapján egyértelmûen nem válaszolhatók meg, hasznoslenne jogszabállyal legitimálni az üzleti életben a bankszámlákközötti elszámolás útján való fizetést, és egyértelmûvé tenni azt,hogy ez a pénztartozás teljesítését jelenti. Az UNCITRAL mo-dell törvény is tartalmaz erre vonatkozó ajánlást.

A fizetési megbízás jogi természete

A hatályos jogszabályok alapján nem könnyen megmagyaráz-ható kérdés az, hogy polgári jogi szempontból miben áll egy át-utalás (a fizetési megbízás tipikus formája). Próbálták már eztengedményezésnek, tartozásátvállalásnak, utalványozásnak éshasonlóknak minõsíteni, helytelenül.

A Ptk. szabálya alapján úgy tûnik, mintha a bankszámla-jog-viszony letét és megbízás együttese lenne, ezen belül a fizetéseklebonyolítása e jogviszony megbízási részébe tartozik. Az alap-ján azonban, amit a korábban a betétszerzõdésrõl és a bankszám-

la-szerzõdésrõl mondtunk, ez csak részben helytálló. A fizetésimegbízás alapvetõen a számlatulajdonos bankhoz címzett fizeté-si utasítása, amelyet a számlatulajdonos nem pusztán a megbízá-si jogviszony alapján jogosult adni, hanem azért, mert látra szó-ló követeléssel rendelkezik a bankkal szemben, amelyet jogosultlejárttá, és ezáltal a bank fizetési kötelezettségét esedékessé ten-ni. A számlatulajdonos mint hitelezõ utasítja a bankját mint adó-sát arra, hogy a vele szemben fennálló fizetési kötelezettségétmeghatározott módon és meghatározott helyre teljesítse. A ban-ki tevékenység lényegéhez tartozik, hogy a bank – az általa veze-tett számlák és más bankokkal fennálló kapcsolatai segítségével –képes fizetéseket bárhova teljesíteni; a számlatulajdonosok ép-pen e miatt a képessége miatt lesznek a bank ügyfelei, ezért nyit-nak nála számlát, és ezért helyeznek el nála betétet. A bankszám-la-jogviszony alapján tehát a bank legfontosabb kötelezettsége az,hogy a számlatulajdonos szabályszerû fizetési megbízásait – felté-ve, hogy a számlatulajdonos ahhoz megfelelõ fedezetet biztosítóköveteléssel rendelkezik – teljesítse, mégpedig a megbízásnakmegfelelõ módon, a megbízásban meghatározott címre és határ-idõben. Ezért – a hatályos törvény felfogásától eltérõen – a fize-tési megbízásban nem a megbízási elem dominál, hanem az, hogya bank a számlatulajdonos adósa (ez még akkor is igaz, ha a bankfizetési kötelezettsége nem a számlatulajdonos által elhelyezettbetétbõl, hanem a részére biztosított hitelbõl fakad), aki a fizeté-si megbízás teljesítésekor saját fizetési kötelezettségét is teljesíti.

Az e tárgyban született, az elõzõ alpontban említett modernjogszabályok összhangban vannak az elõzõekben elmondottak-kal. Ezek az új szabályok határidõt állapítanak meg a fizetésimegbízások teljesítésére (ha a felek ilyen határidõben nem álla-podtak meg), e határidõnek az elmulasztását a jogszabály kése-delmi kamat fizetésével szankcionálja. Ha pedig a fizetési meg-bízás teljesítése meghiúsul, a megbízó követelheti a banktól a tel-jes összeg visszatérítését számára. Ezek a szabályok azt a felfo-gást támasztják alá, amely szerint a fizetési megbízás teljesítéseelsõsorban nem ügyviteli jellegû feladat, nem gondossági köte-lem, hanem adósság törlesztése, amelyet feltétlenül, meghatáro-zott idõpontban és helyen teljesíteni kell.

A bankátutalási-szerzõdés fõbb kérdései

A szerzõdés létrejötte

A bankátutalás és a bankszámlaszerzõdés két szorosan kap-csolódó, mégis külön szerzõdés. A tipikus eset az, amikor az át-utalásra bankszámla terhére kerül sor. Elvileg azonban lehetsé-ges, és a gyakorlatban is ismert az az eset, hogy a megbízó nemrendelkezik számlával (pl. a bank pénztáránál készpénzben fizetibe az átutalandó összeget). Az átutalásra vonatkozó szerzõdés,más szerzõdésekhez hasonlóan, csak annak elfogadásával jön lét-re. Így van ez akkor is, ha egyébként a bankot a bankszámla-szerzõdés alapján kötelezettség terheli a fizetési megbízás elfoga-dására. Ha a bank a megbízást alaptalanul nem fogadja el, akkormegsérti a bankszámla-szerzõdést, de nem az átutalásra vonatko-zó szerzõdést, hiszen az, elfogadás hiányában, nem jön létre. Ez-zel kapcsolatban, az említett nemzetközi minták alapján is, cél-szerû szabályozni, hogy a megbízás elfogadása hogyan történik,a hallgatás jelent-e elfogadást, a visszautasításnak mennyi idõnbelül lehet helye stb. Ennek azért is jelentõsége van, mert a fize-tési megbízások rendszerint azonnal teljesítendõk, a pénzforgal-mi jogszabályok meghatározzák, hogy különbözõ viszonylatok-ban mit jelent (hány napot) az „azonnal”, és ez a teljesítési ha-táridõ is a megbízás elfogadásától számítandó.

A szerzõdés tartalma

A szerzõdésnek egyértelmûen tartalmaznia kell egyfelõl az át-utalás paramétereit (ezt a fizetõ kell, hogy meghatározza), más-felõl pedig a bank teljesítési feltételeit. A megbízás elfogadása


15

16

megtagadásának a gyakorlatban egyik fõ esete az, ha a megbízásaz összeg, a fizetés kedvezményezettje vagy a fizetés módja te-kintetében nem egyértelmû. Ilyenkor a banknak meg kell tagad-nia a megbízás elfogadását, ellenkezõ esetben, ha felismerhetõenhibás megbízást elfogad, akkor legalább részben felel a nem-tel-jesítésbõl vagy hibás teljesítésbõl eredõ kárért.

A szerzõdés teljesítése

A megbízás elfogadásának hármas következménye van: – a megbízó köteles a bank rendelkezésére bocsátani a megbí-

zás teljesítéséhez szükséges fedezetet (megfizetni az átutalan-dó összeget);

– a megbízó köteles megfizetni az átutalás díját és költségeit;– a bank pedig köteles a megbízásban meghatározott feltételek

szerint az átutalást teljesíteni, azaz a meghatározott összegeta meghatározott kedvezményezett bankja részére, meghatáro-zott határidõben kifizetni. Az ügyfélnek a fedezet biztosítására és a díjfizetésre vonatko-

zó kötelezettsége összhangban van a megbízási szerzõdés sza-bályaival: A megbízás teljesítésével kapcsolatos költségek a meg-bízót terhelik, a megbízott a költségek megelõlegezésére nemköteles; ha ezt teszi, azzal hiteljogviszony jön létre közte és amegbízó között (Ptk. 479. §).

A bankot a fizetési kötelezettség kizárólag a megbízóvalszemben terheli, a fizetés kedvezményezettje kizárólag az adós-tól követelhet teljesítést, az adós bankjától nem. Ez igaz a fizeté-si láncolatban résztvevõ valamennyi bankkal kapcsolatban, egé-szen a kedvezményezett bankjáig. Amikor a kedvezményezettbankjához megérkezik a „pénz”, akkor az adós és az õ bankja(valamint a láncolatba bevont bankok) teljesítették fizetési kö-telezettségüket illetve az átutalásból fakadó kötelezettségeiket.A hitelezõ, a fizetés kedvezményezettje ettõl kezdve a bankjátólkövetelhet teljesítést, a közöttük fennálló bankszámlaszerzõdés(de nem az adóssal szembeni jogviszonya, és nem is az átutalásimegbízás) alapján. A hitelezõ bankja az ügyfél javára érkezettösszeget jóváírja annak bankszámláján, és ettõl kezdve az lesz azügyfél betétkövetelése.

A fizetés megbízás teljesítésének kettõs jogkövetkezménye van:– a bank a számlatulajdonossal szemben a fizetés összege ere-

jéig törleszti adósságát;– a számlatulajdonos a megbízás kedvezményezettje javára fize-

tést teljesít.Hangsúlyozni kell, hogy a bank a fizetést a saját pénzébõl, de

megbízója nevében teljesíti; ez másként nem is lehet, hiszenmindig a bank a pénztulajdonos, az ügyfélnek csupán pénzköve-telése áll fenn a bankkal szemben (az egyszerûség kedvéért elte-kintünk attól, hogy a gyakorlatban általában a fizetõ bankja sema pénz tulajdonjogával, hanem csupán más bankkal szembenipénzköveteléssel rendelkezik).

Teljesítési segéd igénybevétele

A megbízás teljesítése sok esetben csak más bankok bevoná-sával lehetséges (más bank bevonására csak akkor nincs szükség,ha mind az adós, mind a hitelezõ számláját ugyanaz a bank ve-zeti, vagy, ha az adós bankja és a hitelezõ bankja egymássalszámla összeköttetésben áll). A „pénzt” több útvonalon lehet el-juttatni a végállomáshoz, különösen nemzetközi fizetéseknél,különbözõ bankok, sõt különbözõ fizetési, elszámolási rendsze-rek igénybevétele lehetséges. A fõszabály az, hogy az ügyfélmeghatározhatja a fizetés módját. A legtöbb esetben azonban er-re nem kerül sor, ilyenkor a banknak kell kiválasztania a legalkal-masabb közremûködõket. A fizetések elõzõekben leírt természe-tébõl következõen, a bank, külön kikötés nélkül is, a jogviszonytermészetébõl fakadóan, jogosult kell, hogy legyen közremûkö-dõ igénybevételére, mert ez a fizetési bankszolgáltatásoknál alap-vetõ feltétel.

Hibás teljesítés és jogkövetkezményei

A hibás teljesítésnek a következõ fõbb esetei vannak: a fizetésegyáltalán nem, rossz címre vagy késve teljesül. A hibás teljesítésjogkövetkezményei világosan mutatják az ügylet sajátosságát.A nemzetközi szabályozási tendenciák a következõ fõ sajátossá-gokat mutatják:– a fizetés meghiúsulása esetén az adós bankja köteles az össze-

get visszafizetni a megbízónak; • ez egy objektív kötelezettség, független attól, hogy a mu-

lasztás felróható-e a banknak, hogy õ maga vagy valame-lyik közremûködõ mulasztott (hacsak nem a megbízó je-lölte ki a közremûködõt);

• a láncolatban ugyanez a visszatérítési kötelezettség terhelimindegyik bankot az õ megbízójával szemben; megoszlika gyakorlat abban, hogy a fizetõ adóst megilleti-e közvet-len igényérvényesítési lehetõség a saját bankján túl a tény-legesen mulasztó közremûködõvel szemben is;

– a fizetés késedelme (és visszatérítés) esetén a bankot (banko-kat) késedelmi kamat fizetési kötelezettség is terheli;

– megoszlik a gyakorlat abban a tekintetben, hogy késedelmikamaton felül kártérítési kötelezettség is terheli-e a bankokat; • egyértelmûen igen, ha a megbízás körülményeibõl tudták,

hogy a fizetõt milyen kár érheti késedelem vagy meghiú-sulás esetén;

• egyes helyeken a kártérítés felsõ határa korlátozva van, kü-lönösen a következményes károkat kizárják.

Hamis megbízás alapján való teljesítés

Az elõzõekbõl következik, hogy a bank valamely bankszámlaterhére fizetést kizárólag a számlatulajdonos rendelkezése alap-ján teljesíthet. Nem csupán azért, mert a bankszámlaszerzõdésalapján fizetési megbízás adására kizárólag a számlatulajdonos ajogosult, hanem azért is, mert a bank a számlatulajdonosnak tar-tozik, a számlatulajdonossal szemben áll fenn fizetési kötelezett-sége. Mástól származó fizetési utasítást nyilvánvalóan nem leheta számlatulajdonos követelése terhére teljesíteni.

Kérdés, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha a fizetésre ésannak alapján a bankszámla megterhelésére úgy került sor, hogya bank abban a téves hiszemben volt, hogy a számlatulajdonosfizetési rendelkezését teljesíti, valójában azonban a számlatulaj-donos nem rendelkezett fizetésrõl. Ez az eset akkor, amikor abank hamis megbízás alapján teljesít fizetést. Ezzel kapcsolatbana joggyakorlat nem teljesen egységes és kiforrott. E kérdés meg-alapozott megválaszolása csak akkor lehetséges, ha a jogviszony,amelynek alapján az esetet el kell bírálni, tisztázott. A hatályosszabályozás nem segíti a jogviszony természetének feltárását. Azelõzõ gondolatmenetet folytatva, a hamis fizetési megbízás nema számlatulajdonos megbízása, ha a bank a hamis fizetési megbí-zás alapján fizetést teljesít, akkor annak alapján nem lesz jogcímearra, hogy a kifizetett összeggel az adós bankszámláját megter-helje. A banknak csupán arra lesz lehetõsége, hogy azzal szem-ben kíséreljen meg fellépni, aki a hamis megbízást adta, vagy aki-nek a részére a fizetést a hamis megbízás alapján teljesítette. Eszerint a hamis megbízás alapján való teljesítés kockázata elsõd-legesen a bankot terheli. Természetesen a bank kárát enyhíthe-ti, ha a számlatulajdonos szándékosan vagy gondatlanul hozzá-járult, elõsegítette, közremûködött a hamis megbízásban.

Kérdés, vajon megfelelõ megoldás-e a bank felelõsségének agondos ügyvitelre való korlátozása (a banki üzletszabályzatokbankövetkezetesen szerepel olyan kikötés, amely kizárja a bank felelõs-ségét azokra az esetekre, amikor hamis megbízás alapján teljesít ki-fizetést, ha a hamisítás ténye számára nem volt felismerhetõ). A bí-róságok hajlamosak ezt elfogadni banki kifogásként, és ennek alap-ján elutasítani a bankokkal szembeni kereseti kérelmeket.

Ha nem is ilyen módon, de a nemzetközi gyakorlatban is vantörekvés arra, hogy a kockázatot a bankról valamelyest a számla-


tulajdonosra hárítsák. Ennek általában feltétele az, hogy a bank-ban megfelelõ rendszerek és eljárások létezzenek a megbízásokvalódiságának megállapítására, ezeket az ügyfél legalább lénye-ges elemei tekintetében fogadja el, és a bank eljárása az adottesetben feleljen meg ezeknek a követelményeknek. Ha ezek a fel-tételek fennállnak, és mégis sor kerül hamis megbízás alapján va-ló fizetésre, akkor a bank, annak ellenére, hogy a fizetés nem aszámlatulajdonos megbízása alapján történt, igényt tarthat a ki-fizetett összegre, azaz nem köteles azt az ügyfél részére visszaté-ríteni. Fontos ennek a kérdésnek olyan szabályozása, amely el-méletileg tiszta, ugyanakkor ésszerûen megosztja a felek közötta kockázatot.

„B” VERZIÓAz átutalási megbízás, a beszedési megbízás és a készpénz-

fizetési megbízás a bankszámlaszerzõdés, mint a pénzforga-lom statikus eleme mellett a bankszámlák közötti pénzmoz-gás dinamikus elemeként jelentkeznek. Célszerû a dinamikuselemeket, illetve azok alapvetõ polgári jogi jellegzetességeit isa Ptk.-ban szabályozni, azonban nem önálló szerzõdésként,hanem a bankszámlaszerzõdés szabályai között. A megbízásteljesítése magának a bankszámlaszerzõdésnek a teljesítésétjelenti, a megbízás magának a szerzõdésnek fogalmi eleme,nem pedig önálló ügylet. A fizetési megbízás teljesítésénél abank nem adósként fizeti vissza a számlatulajdonosnak a be-tét összegét (vagy annak egy részét), hanem a számlatulajdo-nos megbízásából, a megbízó nevében és a banknál elhelye-zett vagyona terhére teljesít fizetést a megbízó által megjelöltharmadik személy javára (átutalási megbízás vagy készpénzfi-zetési megbízás esetén), illetve a számlatulajdonos megbízá-sából, a megbízó nevében jár el a megbízó által megjelölt har-madik személy kötelezettnél meghatározott pénzösszegnek akötelezett számlájáról a megbízó számlatulajdonos számlájajavára történõ beszedés érdekében (beszedési megbízás).A bankszámlaszerzõdés teljesítéséhez szükséges betétet nem abank tulajdonszerzése végett helyezi el a betétes, hanem fi-zetési megbízásai teljesítése fedezetéül. A bank tulajdon-szerzése csupán a pénz átadásával szükségképpen együtt járókövetkezmény. A bankszámlajogviszony jellemzõje nem ez atulajdonjog átszállás, hanem a fizetési forgalom lebonyolítá-sa érdekében a betét terhére adott megbízás.

A Koncepció szerint a bankszámlaszerzõdés fogalmát össz-hangba kell hozni a hatályos pénzügyi szabályokban megjelenõjegyekkel. A 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet a pénzforgal-mi és a lakossági bankszámla közötti különbséget gyakorlatilag apasszív inkasszóképességre szorította, így a Koncepcióban emlí-tett „átutalási betétszámla-szerzõdés” nem önálló szerzõdéstípus,hanem bizonyos (alapvetõen nem polgári jogi) eltéréseket muta-tó bankszámlaszerzõdés. Ugyanez a helyzet a „banki megbízásiszerzõdés” és a „bankátutalási szerzõdés” esetén, amelyek a bank-számlaszerzõdés, mint a pénzforgalom statikus eleme mellett abankszámlák közötti pénzmozgás dinamikus elemeként jelentkez-nek. Célszerû a dinamikus elemeket, illetve azok alapvetõ polgá-ri jogi jellegzetességeit is a Ptk.-ban szabályozni, azonban nemönálló szerzõdésként, hanem a bankszámlaszerzõdés szabályaiközött. Elegendõ a jelenlegi jogalkotási technikát követve csupána számlatulajdonos szabályos pénzforgalmi megbízásaiként emlí-teni azokat. Szükséges hangsúlyozni, hogy a bankszámla felettirendelkezés során megbízási (gondossági) kötelem keletkezik aszámlatulajdonos és bankja között a hazai és a nemzetközi (jog)-gyakorlatnak megfelelõen: a bank csak a szerzõdés vagy jogsza-bályok szerint szabályosnak minõsülõ rendelkezéseket teljesíti éscsak abban az esetben, ha a megbízás teljesítésére a számlatulaj-donos számláján kellõ fedezet áll rendelkezésre.

Amennyiben a fizetési megbízásokat a számlatulajdonos hite-lezõként a bankhoz, mint adóshoz címzett „utasításaként” fog-juk fel, akkor a betéti és a bankszámla-szerzõdés közé teszünk

egyenlõségjelet. Ahogyan azonban a betéti szerzõdésnél jeleztükis, a betéti szerzõdés alapján a betétesnek csupán arra van jogo-sultsága, hogy a betét lejártakor „ugyanabból ugyanannyit” kö-veteljen a banktól, arra azonban nincs joga, hogy a betét terhéreharmadik személyek javára fizetésre utasítsa a bankot. A bank-számlaszerzõdés jogi természetének tárgyalásakor azt is jeleztük,hogy a bankszámlaszerzõdést a betéti szerzõdéstõl az különböz-teti meg, hogy a bankszámlaszerzõdés jogosítja fel éppen aszámlatulajdonost, hogy a betét terhére fizetési megbízásokatadjon a banknak. A bank adósi minõségének túlhangsúlyozása abankszámlaszerzõdés létét, önállóságát kérdõjelezné meg, hiszena banknál elhelyezett betéti összegek feletti rendelkezéshez ele-gendõ lenne a betétes „utasítása”, fizetési megbízásokra nem islenne szükség. A fizetési megbízás teljesítésénél a bank nem adós-ként fizeti vissza a számlatulajdonosnak a betét összegét (vagyannak egy részét), hanem a számlatulajdonos megbízásából, amegbízó nevében és a banknál elhelyezett vagyona terhére telje-sít fizetést a megbízó által megjelölt harmadik személy javára (át-utalási megbízás vagy készpénzfizetési megbízás esetén), illetve aszámlatulajdonos megbízásából, a megbízó nevében jár el a meg-bízó által megjelölt harmadik személy kötelezettnél meghatáro-zott pénzösszegnek a kötelezett számlájáról a megbízó számlatu-lajdonos számlája javára történõ beszedés érdekében (beszedésimegbízás). A bankszámlaszerzõdés teljesítéséhez szükséges beté-tet nem a bank tulajdonszerzése végett helyezi el a betétes, hanemfizetési megbízásai teljesítése fedezetéül. A bank tulajdonszerzésecsupán a pénz átadásával szükségképpen együtt járó következ-mény. A bankszámlajogviszony jellemzõje nem ez a tulajdonjogátszállás, hanem a fizetési forgalom lebonyolítása érdekében a be-tét terhére adott megbízás.

A hazai és a nemzetközi szakirodalom is többnyire a számla-tulajdonos megbízottjaként, letétkezelõjeként vagy ügynökekéntfogja fel a számlavezetõ bankot, a hitelezõkénti rendelkezés is-meretlen. A számlatulajdonos ebbõl következõen megbízást ad abanknak; nevében és javára valamilyen ügy ellátására kéri fel abankot. Ez a megbízás lehet egy másik számlatulajdonos szám-lájára szóló átutalás teljesítésére szóló megbízás, onnan történõbeszedésre vonatkozó megbízás, a számlatulajdonos vagy har-madik személy részére a bankszámla terhére történõ készpénzki-fizetésre illetve a számlatulajdonos vagy harmadik személy általa bankszámla javára történõ befizetés jóváírására szóló megbízás.

A fizetési megbízás hitelezõi utasításkénti felfogása azért is ér-telmezhetetlen, mert a hitel (helyesen kölcsön) szerzõdés nemjogosítja fel a hitelezõt arra, hogy az átadott kölcsönösszeg ter-hére utasítást adjon az adósnak. Az adós a kölcsön futamidejealatt a kölcsön összegével tulajdonosként rendelkezhet, a hitele-zõ csupán lejáratkor követelheti, és akkor is csak a kölcsön össze-gének részére történõ kifizetését, lejáratkor sem adhat utasítástharmadik személy részére történõ kifizetésre.

Bankszámla-szerzõdéssel a Ptk. 529. § (1) bekezdése szerinta hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerzõdõ fél(számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli ésnyilvántartja, azok terhére a szabályszerû kifizetési és átutalásimegbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és ter-hére írt összegekrõl, valamint a számla egyenlegérõl értesíti.A bankszámlaszerzõdés törvényi fogalma tételesen felsoroljaazokat a kötelezettségeket, amelyek a szerzõdés alapján a hitelin-tézetet terhelik. Ezen kötelezettségek közvetlenül a szerzõdésbõlkövetkeznek, nem pedig a szerzõdés alapján késõbb megkötésrekerülõ egyedi szerzõdésbõl. A megbízás teljesítése magának aszerzõdésnek (illetve az abból fakadó részkötelezettségnek) a tel-jesítését jelenti, a megbízás magának a szerzõdésnek fogalmi eleme,hasonlóan a nyilvántartási és az értesítési kötelezettségekhez.A megbízott a megbízás teljesítése során éppen a bankszámla-szerzõdést minden más szerzõdéstõl megkülönböztetõ kötelezettségetteljesít, a fizetési forgalmat bonyolítja le. Ez egyébként teljesenösszhangban áll mind az uniós, mind azon kívüli szabályozássalés gyakorlattal.


17

18

A zsírószerzõdéssel kapcsolatban korábban idéztük a korabe-li szakirodalmat is: „A megbízási ügylethez simuló tipikus bank-ügylettel állunk tehát szemben, amelynek legfõbb jellegzetességeaz, hogy lehetõvé teszi a fél javára, vagy terhére beérkezett átuta-lási, beszedési és utalványozási megbízások közös keretben történõ le-bonyolítását”.

A 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet, illetve a rövidesenhelyébe lépõ új pénzforgalmi jogszabály – fenntartva a klasszikushármas tagolást – világos fogalom-meghatározással szolgál:

fizetési megbízás: a) a rendelkezésre jogosultnak a számlavezetõ részére adott

megbízása a számlatulajdonos számlájáról meghatározottpénzösszegnek az általa megjelölt jogosult számlájára tör-ténõ átutalására (a továbbiakban: átutalási megbízás),

b) a rendelkezésre jogosultnak a számlavezetõ részére adottmegbízása meghatározott pénzösszegnek az általa megjelöltkötelezett számlatulajdonos számlájáról saját számlájára tör-ténõ beszedésére (a továbbiakban: beszedési megbízás),

c) számlára készpénzben történõ befizetésre vagy az onnankészpénzben történõ kifizetésre szóló megbízás.

Az átutalási megbízás tehát egyértelmûen a bankszámlák kö-zötti fizetési mód, csakúgy, mint a beszedési megbízás. (Ebbõlaz is következik, hogy bankszámlaszerzõdés nélkül nem értel-mezhetõ az átutalási és a beszedési megbízás fogalma sem, bank-számla nélkül nincs átutalási és beszedési megbízás sem.) Az a fi-zetés, amely szerint a számlatulajdonos megbízza a számlaveze-tõ hitelintézetet, hogy a bankszámlája egyenlege terhére harma-dik személy terhére készpénzben kifizetést teljesítsen, nem átuta-lási, hanem készpénzfizetési megbízás.

A határokon átnyúló átutalásokról 97/5/EK irányelv elõírja aszámlavezetõ hitelintézetnek a pénzforgalmi megbízások nemszerzõdésszerû teljesítése esetére kompenzációt kell fizetnie ügyfe-lének: késedelme esetén a késedelmi kamatmérték alapulvételé-vel, meghiúsulás esetén az így megállapított kompenzáción túlaz átutalás összegének visszafizetésével. A számlavezetõ hitelin-tézet ezen kötelezettségei a megbízotti minõségébõl, a megbízá-si szerzõdés nem szakszerû teljesítésébõl, szerzõdésszegésbõl adódójogkövetkezmények, amelyek nem lépik túl a megbízotti felelõsségkereteit, semmiképpen sem jelentik azt, hogy a hitelintézet a gon-dosságon túli eljárást lenne köteles tanúsítani a megbízások tel-jesítése során.

Ahogyan a bankszámlaszerzõdés fogalmának meghatározásá-nál írtuk, a fizetési megbízás hitelezõi utasításkénti kezelése ér-telmezhetetlenné teszi a beszedési megbízásokat, mivel a besze-dési megbízásoknál nem a betétje, mint számlakövetelés terhéread utasítást a számlatulajdonos, hanem arra, hogy harmadik sze-mélyekkel szemben fennálló számlatulajdonosi pénzkövetelést aszámlatulajdonos javára szedjen be és írjon jóvá a bankszámlán.A hiteljogviszony nem képes leírni a beszedési jogviszony tartal-mát, viszont klasszikus megbízási jogviszonyként értelmezhetõ-vé válik. De ugyanez a helyzet a folyószámlahitel terhére adottmegbízások esetén is: a hitelezõi jogviszony megfordul, nem aszámlatulajdonos a bank hitelezõje, hanem a bank hitelezi aszámlatulajdonost. Ilyenkor nyilvánvalóan nem hitelezõ utasítás-ként teljesíti a bank a számlatulajdonos megbízását, hanem a hi-telszerzõdésbõl adódó folyósítási kötelezettségként.

Ahogyan korábban írtuk, az átutalás bankszámlák közötti fize-tési megbízás; nem tekinthetõ átutalási megbízásnak az az eset,amikor valaki készpénzben fizet be egy bankszámla javára. Ezkéspénzfizetési megbízásnak tekintendõ, amelynek szabályai me-rõben eltérnek az átutalási megbízásokétól (vö. a jelenleg hatályos9/2001. (MK 147) MNB rendelkezés 14–15. § és 32. §-ainakrendelkezéseit!). A készpénzbefizetés elfogadása nem a befizetõés a bank közötti, hanem a számlatulajdonos és a bank közöttimegállapodáson, a bankszámla-szerzõdésen alapul. A bank nemfogadhat el más banknál vezetett bankszámla javára készpénzbe-fizetést, csak ha a másik bankkal erre kifejezetten megállapodott.

A fizetés feltételeit nem a befizetõ határozza meg, hanem a szám-latulajdonossal kötött megállapodás és a pénzforgalom technikailebonyolítására vonatkozó jogszabály. A befizetéssel járó költsé-geket nem a befizetõ viseli, hanem a számlatulajdonos.

Jól látható, hogy a bankszámla javára történõ készpénfizetésesetén a bank semmilyen, a számlatulajdonossal szemben fenn-álló fizetési kötelezettségét nem teljesíti. Nem teljesít ilyen kö-telezettséget a bakszámlák közötti fizetési módnak minõsülõ át-utalási megbízás esetén sem. Átutalási megbízással – ahogyanemlítettük korábban – a számlatulajdonos a bankot a számlatu-lajdonos számlájáról meghatározott pénzösszegnek az általa meg-jelölt jogosult számlájára történõ átutalására bízza meg. A szám-latulajdonos tehát a saját betétje tervére történõ fizetéssel bízzameg a bankot, a megbízás jellegébõl adódóan azt a bank nem asaját pénzeszközei terhére teljesíti, hanem a megbízott nevében és ter-hére. Nem adósságtörlesztésrõl (és nem bizományról), hanemmegbízás teljesítésérõl van szó.

Az átutalási (és a beszedési) megbízás bankszámlák közötti fi-zetési mód, ezért általában két bank szerepel a megbízás teljesí-tése során, a kötelezett számláját vezetõ bank és a jogosult szám-láját vezetõ bank. A két bank azonban nem tekinthetõ egymásteljesítési segédjének, egyik bank sem felel a másik mulasztásáért.A két bank saját számlatulajdonosának tartozik felelõsséggel a sa-ját mulasztásáért, a másik bank mulasztásáért – a megbízási jog-viszony természetébõl következõen – a másik bank megbízója fe-lel a hátrányt szenvedett számlatulajdonosnak.

Valamennyi fizetési megbízás (átutalási, beszedési, készpénz-fizetési megbízás) hibás teljesítésének jogkövetkezményei a meg-bízási jogviszony gondossági kötelem jellegén alapul. A számlavezetõbank a megbízás során a tõle elvárható gondossággal köteles el-járni, a megbízással megcélzott eredmény elmaradásáért nemtartozik felelõsséggel. Ugyanez vonatkozik a nem a számlatulaj-donostól származó megbízások teljesítésére: ha a megbízás ha-mis volta a banktól elvárható gondos eljárás során sem volt fel-ismerhetõ, a bank a hamis megbízás teljesítéséért nem tartozikfelelõsséggel. A jelenlegi hazai és a külföldi gyakorlat egységes akérdés megítélésében. Mindez nem az általános magánjogi szabá-lyozástól eltérõ kártelepítési szabály, hanem a fizetési (pénz-) forga-lom megbízási jellegébõl következik.

ÉRTÉKPAPÍR-LETÉTI SZERZÕDÉS

A Ptk. szabályozza az értékpapír-letétet, megkülönböz-tetve az egyedi értékpapír-letétet, és a gyûjtõ-letétet.

Az értékpapírpiac a modern gazdaságok egyik – mennyisé-gében és minõségében egyaránt – leggyorsabban fejlõdõ és gyö-keres változásokon átmenõ ágazata. A legfontosabb változásokközött említendõ az értékpapír-forgalom tömegessé és nemzet-közivé válása, valamint ezzel összefüggésben az értékpapírok im-mobilizációjának és dematerializációjának széles körû elterje-dése, valamint az értékpapírok, az értékpapír-tulajdonlás és azértékpapírügyletek elektronikus nyilvántartása és elszámolása.

Az értékpapírokra vonatkozó speciális szabályok (így különö-sen a Tpt.) számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek cél-ja a befektetõk biztonságának a megteremtése. Ennek keretébensor került az értékpapírletét önálló szabályozására. E szabályozásúj letéti intézményeket vezetett be, amelyeket fontos hasznosíta-ni az általános polgári jogi szabályozásban, megteremteni a ket-tõ között a kellõ összhangot és a megfelelõ arányokat.

Az értékpapírletét (a pénzletéthez hasonlóan) azért igényelsajátos szabályozást, mert az azonos fajtájú és sorozatú értékpa-pírok egymással teljes mértékben helyettesíthetõek, és az érték-papír-forgalom gyakorlati igényei megkívánják, hogy az értékpa-pírok õrzése és az értékpapír-forgalom lebonyolítása során ezeka papírok ne tulajdonosonként elkülönítve, hanem összekevervelegyenek kezelve. Ezért alakult ki a gyakorlatban az értékpapír-


letét két, jogi sajátosságait tekintve alapvetõen eltérõ formája, acsupán kivételesen alkalmazott egyedi letét és az általánosan el-terjedt gyûjtõ letét. Míg az egyedi értékpapírletét nem különbö-zik a hagyományos, ún. szabályos letéttõl, a gyûjtõ letét közel állaz ún. szabálytalan letéthez, és a befektetõk számára különlegeskockázatokat rejt magában, ezért erre vonatkozóan speciális sza-bályozásra van szükség. A megfelelõ szabályozás a két letétfajtaegyértelmû megkülönböztetését és annak kizárását igényli, hogyaz ügyfél szándéka ellenére jöhessen létre gyûjtõ letét.

A két letétfajta eltérõ sajátosságai a letéteményesként eljáró be-fektetési szolgáltató kötelezettségeinek eltérõ tartalmában tükrö-zõdnek. Egyedi letét esetében a letéteményes a letét tárgyait, a ha-gyományos letéti szabályoknak megfelelõen, teljes mértékbenköteles elkülöníteni mind a saját, mind pedig a többi letevõ érték-papírjaitól. A befektetési szolgáltató a letét fennállása alatt arrasem hivatkozhat, hogy a befektetõ tudtával, jóváhagyásával, vagyutasítására használta fel az értékpapírt valamilyen tranzakcióhoz.Ahhoz, hogy ezt jogszerûen megtehesse, olyan rendelkezésre vanszükség a letevõtõl, amely egyértelmûen véget vet a letétnek, ésegy új jogviszonyt (megbízás, bizomány, értékpapírkölcsön stb.)hoz létre a befektetési szolgáltató és ügyfele között, egyértelmû-en meghatározva ennek az új jogviszonynak a feltételeit. A gyûj-tõ letét esetében a befektetési szolgáltató kötelezettségei abbantérnek el az egyedi letéttõl, hogy a különbözõ letevõk azonos faj-tájú papírjai sõt, a befektetési szolgáltató saját tulajdonában levõpapírok is összekeverhetõk, az egyik ügyfél által letétbe helyezettértékpapírok a másik ugyanolyan fajtájú értékpapírt elhelyezõügyfél számára kiadhatók. Ugyanakkor azonban egyértelmûvé te-szi azt, hogy a gyûjtõ letétben lévõ papírok sem keveredhetnekössze az ügyfelek, illetve a befektetési szolgáltató más fajtájú ér-tékpapírjaival. Mindebbõl az következik, hogy miközben az le-hetséges, hogy az egyik letevõ által elhelyezett értékpapírokat abefektetési szolgáltató egy másik ügyfele fogja megkapni, a befek-tetési szolgáltató letétjében mindig kell, hogy legyen akkoramennyiségû értékpapír, amekkora megegyezik az adott értékpa-pírfajtából az egyes ügyfelek letéti követeléseinek összegével. Eztegészíti ki az a fontos szabály, hogy – a letéti jogviszony jellegze-tességébõl következõen –, ha az elõzõ szabály megsértésével hi-ány mutatkozik a letétben lévõ értékpapírok állományában, akkore követelések kielégítésére a letéteményes saját vagyonát, mindenegyéb követelést megelõzõen lehet igénybe venni.

A Polgári Törvénykönyv 472. §-a szerint a szabálytalan letét ese-tén a letevõket hitelezõi kockázat is terheli, ami azt jelenti, hogy aletéteményes csõdje esetén a közönséges hitelezõkkel azonos rang-sorban kapnak kielégítést. A befektetési szolgáltatók azonban nembankok, az értékpapírletét célját, gazdasági tartalmát tekintve nembetét, ezért a gyûjtõ letétre nem alkalmazhatók a Ptk. 472. §-ánakrendelkezései, ezáltal a befektetési szolgáltatók által üzletszerûenvégzett értékpapír-letéti õrzés esetében megakadályozza a szabályta-lan letét említett szabályának az érvényesülését, és – feltéve, hogy abefektetési szolgáltató szabályosan mûködik – a hitelezõi kockázatfelmerülését. Tekintettel arra, hogy a javaslat kizárja azt, hogy a le-tétbe helyezett értékpapírokon a letéteményes tulajdonjogot szerez-zen, de ugyanakkor a gyûjtõ letét esetén annak egyedi meghatáro-zására sincs lehetõség, hogy a letétben lévõ értékpapírok tulajdono-sainak tulajdonjoga melyik értékpapírokon áll fenn, ilyen esetekbenaz azonos sorozatba tartozó, letétben lévõ értékpapírok tulajdono-sai között sajátos tulajdoni közösség jön létre. E közös tulajdon sa-játossága abban áll, hogy kizárólag a letét idõtartama alatt áll fenn,és semmilyen módon nem korlátozza az egyes tulajdonostársaknaka tulajdoni hányaduknak megfelelõ számú értékpapír felett való ren-delkezés jogát.

Gyûjtõ letét esetén szükségszerû, de ugyanakkor garanciálisjelentõségû is kötelezõvé tenni a letéti számlák vezetését, azok-nak az ügyfelek és értékpapírfajták szerinti elkülönítését, ésszámlakivonat révén az ügyfél rendszeres tájékoztatását. A szám-la tartalmában is megjelenik az egyedi és a gyûjtõ letét közöttikülönbség, míg az elõbbi egyedileg azonosítva, az utóbbi fajta és

mennyiség szerint megjelölve kell, hogy tartalmazza a letétbenlévõ értékpapírokat. Az értékpapír-letéti rendszer jelentõségegyakorlati és jogi szempontból egyaránt abban van, hogy ez ál-tal szükségtelenné válik az értékpapírból fakadó egyes jogok ér-vényesítése, az értékpapír átruházása vagy megterhelése során azértékpapír fizikai bemutatása, illetve átadása. Ehhez azonbanszükséges, hogy a törvény a befektetési szolgáltatók által a letétiszámlákon végrehajtott könyveléseket az értékpapírok fizikai át-adását pótló erõvel ruházza fel.

SZÉFSZERZÕDÉS

A Ptk. szabályozza a széfszerzõdést (safe-letét).

A safe-letét hagyományos banki szolgáltatás, és feltehetõentartósan fennmarad iránta az igény. A hagyományos letéthez ké-pest a sajátossága abban áll, hogy a fél nem meghatározott dol-gokat ad át a banknak megõrzésre, hanem a bank az ügyfél ren-delkezésére bocsát egy safe-szekrényt, amelybe az ügyfél elhe-lyezheti megõrzésre az értéktárgyait. A bank nem tudja, hogymit tartalmaz a safe-szekrény, sõt, nem is szükségszerû, hogytartalmazzon akármit is; a bank szolgáltatását már azáltal teljesí-ti, hogy a safe-szekrényt az ügyfél rendelkezésére bocsátotta, ésazt megfelelõen õrzi. Ezért a jogirodalomban vitatott, hogy asafe-szerzõdés a természetét tekintve letét, bérlet, vagy pedig ve-gyes szerzõdés. Egyes nézetek szerint a jogviszonyban az õrzésielem dominál, az ügyfél nem használja a szekrényt semmi más-ra, mint az értéktárgy elhelyezésére, ezt követõen az õrzés a bankfeladata, a safe-szekrény szerepe a jogviszonyban nem más, minta zárt letéteknél a csomagolóanyagnak, doboznak, amelybe a le-tét tárgya el van helyezve. Úgy gondoljuk, indokolt a banki leté-tek körében szabályozni a safe-letétet, és ezzel megszüntetni a jo-gi bizonytalanságot.

LÍZINGSZERZÕDÉS

A Ptk. önálló szerzõdéstípusként szabályozza a lízingszer-zõdést.

Lízingszerzõdés alapján a lízingbeadó – az általa termelt vagybeszerzett – lízingtárgyat (bármilyen forgalomképes jószág, ide-értve a jogokat is) idõszakonként esedékes lízingdíj fizetése elle-nében a lízingtárgy hasznos élettartamához igazodó idõszakra alízingbevevõ birtokába és használatába adja. A lízingbevevõhasznosítja a lízingtárgyat, de viseli a lízingtárgy károsodásánakés elpusztulásának kockázatát is. A lízingbevevõt fõszabály sze-rint meghatározott idõ leteltét követõen vételi jog illeti meg.

A gazdasági forgalom a lízingszerzõdések több altípusát is-meri: a szerzõdés futamideje lehet határozott vagy határozatlan,határozott lízingidõszakhoz kapcsolódhat hosszabbítási opció, alízingszerzõdés tartalmazhatja, hogy a lízingbevevõt vagy az ál-tala kijelölt személyt egy bizonyos idõszakot követõen vételi jogilleti meg, a lízingtárgyat a lízingbeadó beszerezheti harmadikszemélytõl, de akár a lízingbevevõtõl is, a lízing tárgya lehet in-gó, ingatlan vagy jog stb., stb.

Ennek oka az, hogy a lízingben több kodifikált szerzõdés,mint a bérlet, kölcsön és adásvétel elemeinek keveredése egy újszerzõdéstípust hoz létre. Az egységes lízingügylet a tipikus szer-zõdéstípusok elemeire csak nagy nehézségekkel bontható szét, aszerzõdéstípusok elemeinek összemosódása már a felek alapvetõjogainak és kötelezettségeinek szintjén megtörténik.

A jogalkotónak figyelemmel kell lennie a lízing gazdasági je-lentõségére, ami hazánkban egyes becslések szerint a beruházá-sok finanszírozásában való 20%-os részesedést is jelenthet. Ilyenfontosságú területen jogpolitikailag nem tartjuk megengedhetõ-nek a jogbizonytalanságot.


19

20

A lízingszerzõdést már több ország törvényben szabályozta éskodifikációs mintaként a magyar jogrendszer részeként a rendel-kezésünkre áll az 1988-as UNIDROIT egyezmény is.

A lízingszerzõdés szabályozása – figyelemmel arra, hogy az újkódex fõ szabály szerint változatlanul diszpozitív szabályokat ha-tároz meg – nem okozhatja a lízing forgalomban meglévõ sok-színûségének megszûnését, új lízingformák megjelenését.

A szabályozás során különösen a következõ pontokra kell fi-gyelemmel lenni:

A lízing gazdasági célja szerint finanszírozási ügylet. Átgon-dolandó, hogy – a jelenlegi joggyakorlattal ellentétben – nemszükséges-e erre erõteljesen figyelemmel lenni. Ennek keretébenszóba jöhet a lízingbeadó felmondási jogának a kölcsönszerzõ-déshez hasonló szabályozása. A lízing jellegzetességét ezen a te-rületen az fogja adni, hogy mivel jellemzõen biztosíték-finanszí-rozás, a felmondási okok közül a „biztosítékkal”, azaz a lízing-tárggyal kapcsolatos és nem az adós személyéhez kapcsolódóokok kapnak hangsúlyt. A konstrukció háromoldalú voltából pe-dig például az következik, hogy a kölcsönösszeg kifizetése meg-tagadásának joga helyébe a lízingtárgy beszerzésének megtaga-dása kerülhet.

A tipikus lízingügylet sajátossága, hogy a lízingbeadó a lí-zingtárgyat a lízingbevevõ kezdeményezésére és utasításai szerintszerzi be. Ezért a lízingtárggyal kapcsolatos kellék- és jogszava-tosságát az adásvételhez képest korlátozni szükséges. Ez azonbannem vezethet oda, hogy a lízingbevevõt ezek a jogok nem illetikmeg. A szabályozás során biztosítani kell, hogy a lízingbeadót,mint vevõt megilletõ szavatossági igények és jogok, ideértve azelállás jogát is feltétel nélkül a lízingbevevõre szálljanak át.

Jogpolitikai döntést igényel, hogy az elállási jog gyakorlásaesetén a lízingbevevõ saját vagy a lízingbeadó számára történõteljesítést kérhessen. Az elõbb említettnél figyelemmel kell lenniarra, hogy a lízingtárgy visszaadásával az érdekegyensúly felbo-rul, mert a lízingbeadó biztosíték nélkül marad, ezért a lízingbe-vevõ elállási jogát a lízingbeadó hozzájárulásához szükséges köt-ni. Az utóbb említet esetben elõírásra kerülhet, hogy a lízing-szerzõdés az elállással együtt megszûnik és a lízingbeadó csak adiszkontált jövõbeni lízingdíjak és az eladó által visszafizetettösszeg különbözetére tarthat igényt.

A kárveszélyt a lízingbevevõre kell telepíteni. Ennek oka az,hogy a lízingtárgyat a lízingbeadó a lízingbevevõ helyett veszimeg. A lízingbevevõ választja ki, tartja birtokában és hasznosítjaazt. Ennek következményeként azonban nem csak a rendeltetés-és szerzõdésszerû használat kötelezettsége kell hogy terhelje, ha-nem az ezen a körön kívül felmerült kár viselésének kockázata is.Így például a lízingtárgy lízingbevevõnek fel nem róható meg-semmisülése nem adhat okot a lízingszerzõdés felmondására.

A lízingtárgy kiválasztásának mechanizmusából annak is kö-vetkeznie kell, hogy a lízingtárgy lízingbeadó által történõ be-szerzésére létrejövõ ügylet szerzõdõ fele nem minõsülhet a helyt-állási szabályok szempontjából a lízingbeadó teljesítési segédé-nek. Meggondolandó azonban, hogy ezen harmadik személy fe-le a lízingbevevõ a lízingbeadó teljesítési segédjének minõsüljön.Ennek pl. az átvétel megtagadása esetén lehet jelentõsége.

A lízingdíjat nem lehet pusztán a használat ellenértékeként(bérleti díj) vagy vételárrészletként felfogni. Mivel az új kódexgazdasági szemlélete ellenére fenn kívánja tartani megtámadásiokként a feltûnõ értékaránytalanságra való hivatkozást, a lízing-beadók védelme érdekében tisztázni szükséges, hogy a lízingdíjértékarányosságának önmagában sem a lízingtárgy vételára, semaz összehasonlítható bérleti szerzõdésekben kikötött díj, sem pe-dig az általános kamatszint nem lehet összehasonlítási alapja.

A lízingszerzõdés futamidõ lejártát megelõzõ megszûnéseesetén az elszámolásban is érvényesíteni kell a felek tisztességesérdekegyensúlyát. Ennek megfelelõen elfogadható technika, ha alediszkontált lízingdíj és a maradványérték megfizetése ellenébena lízingtárgy tulajdonjoga átszáll a lízingbevevõre, vagy ha a le-

diszkontált lízingdíj és a maradványérték összegébõl levonásrakerül a lízingbeadónál maradó dolog piaci értéke. Meggondo-landó, hogy ezen a területen szükség van-e bármilyen különösszabályra, vagy már az általános szabályok alkalmazása is a fentieredményre vezet.

Bár a lízingszerzõdés a lízingbeadó és lízingbevevõ között jönlétre, a létrehozandó szabály – a bizományhoz hasonlóan – arra aharmadik személyre is fog elõírásokat tartalmazni, akitõl a lízingbe-adó a lízingtárgyat beszerezte. Nem szabad a létrehozandó szabá-lyozásban kizárni, hogy a lízingbeadó és a lízingtárgy elõállítójaugyanaz a személy legyen. (Vélhetõleg ez nem fordul azonban tö-megesen elõ, mert az üzletszerûen végzett lízing engedélykötelestevékenység.) Ezen a területen figyelemmel kell azonban arra is len-ni, hogy az ún. „termelõi-lízing” esetében az eladó és a lízingbeadóközött érdekazonosság van, jellemzõen a termelõ vállalat terméke-inek piacra jutása és minél nagyobb forgalma érdekében leánycégénkeresztül biztosítja a vevõknek a lízingbevétel lehetõségét.

A tipikus lízingügylet háromszereplõs. A gyakorlatban azon-ban az ügylet lebonyolításában jelentõs szerepe van a lízingbe-adót finanszírozó banknak is. A lízingbeadó finanszírozójánakbiztosítéka a rá engedményezett lízingdíj. Mivel a faktoringnáljavaslatot tettünk az engedményezés olyan tartalmú kialakításá-ra, hogy az adós értesítését követõen az alapügylet, amelybõl akövetelés származik, csak az engedményes hozzájárulása eseténlegyen számára hátrányos következményekkel módosítható, átkell gondolni, hogy erre tekintettel a lízingszerzõdés és a lízing-tárgy lízingbeadó általi megszerzésére vonatkozó szerzõdés mó-dosítása esetére szükséges-e speciális szabályok létrehozása.

A lízingszerzõdés határozott futamideje jellemzõen a lízing-tárgy hasznos élettartamának függvényében kerül megállapításra.A lízingszerzõdésnek azonban nem szükségszerûen fogalmi ele-me a határozott futamidõ. Abban az esetben azonban, ha a hatá-rozatlan idejû szerzõdés rendes felmondással bármikor megszün-tethetõ anélkül, hogy a lízingbevevõ a lízingtárgy megvásárlásáralenne köteles, álláspontunk szerint nem lízing, hanem bérletiszerzõdésrõl van szó. Az ilyen típusú szerzõdéseket azzal lehet ki-zárni a lízing definíciójából, ha a határozatlan idejû szerzõdésekfelmondását a törvény csak akkor tenné lehetõvé, ha a lízingbeve-võ a lízingtárgyat egyidejûleg meg is vásárolja.

A szabályozásnak ki kell mondania, hogy a határozott idejû lí-zingszerzõdés rendes felmondással nem mondható fel.

A szabályozás elhelyezését illetõen az adásvételi szerzõdéstérintõ probléma a vételi jog jelenlegi szabályozása. Figyelemmelkell lenni arra, hogy lehetõség legyen öt évet meghaladóan is vé-teli jog alapítására és lehetõvé kell tenni, hogy a vételi jog átru-házhatóságát is meg kell engedni. Meggondolandó, hogy a véte-li jog átruházása esetére szükséges-e egy olyan szabály, hogy avételi jog megszerzõje a jog gyakorlására csak olyan feltételekkeljogosult, mint az eredeti jogosult volt, azaz például a saját sze-mélyében fennálló beszámítási jogot nem gyakorolhatja.

Bonyolult jogi problémákat eredményezhet a lízingszerzõdésszemélyeinek vagy a lízingtárgynak a futamidõ alatt való válto-zása. Célszerû vizsgálni, hogy a lízing esetében szükség van-e azáltalános részben foglaltakon túl olyan szabályokra, amelyek a lí-zingtárgy kicserélését vagy a felek személyének változását meg-könnyítik.

Mivel a lízingbeadó a dolgot a lízingbevevõ személyére is te-kintettel szerezte be – bízva abban, hogy azt megfelelõ szakérte-lemmel és gondossággal használja –, meg kell tiltani, hogy a lí-zingbevevõ a lízingtárgy birtokát és használatát harmadik sze-mélynek továbbadja.

Szabályozni kell – lehetõleg az adójogi minõsítésre is kihatóhatállyal –, hogy a lízingszerzõdés futamidejét követõen a lízing-bevevõ opciós joga alapján a lízingtárgyat a kalkulált maradvány-értéken, és nem a piaci értéken veheti meg. Ez azért van így,mert a lízingdíj egy részében már a vételár is megfizetésre kerülta lízingbeadó részére és a dolog amortizációját is a lízingbevevõvégezte. Alternatívaként szóba jöhet az a megoldás is, hogy a


piaci áron kalkulált vételárba az addig teljesített lízingdíjak rész-ben, vagy egészben beleszámítanak.

A hosszabb futamidejû lízingszerzõdésekre tekintettel szüksé-ges szabályozni a lízingdíj módosításának lehetõségét vagy köte-lezettségét. Ez azért merül fel, mert a lízingdíj egyik összetevõjea finanszírozási költség. Ez a futamidõ alatt jelentõsen változhat,ami a feleknek jelentõs kamatkockázattal jár. Az átárazás szüksé-gessége akkor is felmerülhet, ha a lízingszerzõdés megkötéseután következik be a lízingtárgy árának változása, és a lízingbe-adó a lízingtárgy megvásárlására már elkötelezte magát.

Mivel a lízingbeadó követelésének megtérülését a lízingtárgyfedezetként biztosítja, szükséges a lízingbeadó információkérésiés ellenõrzési jogát is törvénybe iktatni.

Mivel a gazdasági gyakorlatban a lízingbevevõ köteles a lí-zingtárgy biztosítására, célszerû figyelemmel lenni a biztosításiés engedményezési szabályok megalkotásakor arra, hogy a bizto-sítási összegre – természetesen elszámolási kötelezettséggel – a lí-zingbeadó lehessen jogosult.

Faktoring szerzõdés keretében a faktor diszkontált értékenmegvásárolja a hitelezõ még le nem járt követeléseit, ezeket nyil-vántartja és beszedi. A konkrét szerzõdéses konstrukció kialakí-tásától függõen a faktor a követeléseket visszkereseti joggal, vagya nélkül vásárolja meg. Ugyanígy a felek megállapodásától füg-gõ idõpontban kerül sor a vételár megfizetésére: visszkeresetijoggal megvett követelések esetén gyakori az, hogy a faktor akövetelés megvásárlásakor csak elõleg jogcímén teljesít kifizetést.A faktoring a közjog szabályai szerint hitelezésnek minõsül és emiatt üzletszerûen csak megfelelõ engedély birtokában végezhe-tõ. A faktoring polgári jogilag követelésvásárlás, ezért az enged-ményezésre vonatkozó szabályok szerint kell megítélni. A szer-zõdés minõsítése változhat akkor, ha a faktoringszerzõdés kere-tében a faktor a rá át nem szállt hitelezõi követelések esetében isvállalja a követelések nyilvántartását, kezelését és beszedését. Eb-ben az esetben a felek közötti jogviszony a megbízási szerzõdésjegyeit hordozza.

A faktoring önálló szerzõdéstípusként való szabályozását nemjavasoljuk. Ennek az oka az, hogy a faktoring gazdasági életbenelterjedt alaptípusa egy keretszerzõdés. Ebben az engedménye-zés és a megbízás elemeinek keveredése egyrészt nem szükség-szerû, másrészt amikor megtörténik, akkor sem hoz létre egy tar-talmában más önálló szerzõdéstípust, amelyben a felek jogai éskötelezettségei eltérnek a már kodifikált szerzõdéstípusokba fog-lalt szabályoktól, hanem az egyes tevékenységrészek tekintetébenjól elkülöníthetõek maradnak. Ez az álláspont nem áll ellen-tétben azzal, hogy az UNIDROIT égisze alatt létrejött 1988-asOttawai Egyezmény részletes és önálló szabályozást ad a nem-zetközi faktoringra. Az egyezmény szabályai ugyanis a faktoringmegbízási elemeivel (nyilvántartás, kezelés stb.) nem foglalkoz-nak, hanem céljuk és tartalmuk szerint azt igyekeznek biztosíta-ni, hogy a követelés adásvétele egyszerûen és (vég)érvényesenmegtörténjen. (A 2001-es UNCITRAL konvenció már nevébensem utal a faktoringra, hanem csak a követelések engedményezé-sével foglalkozik.)

A fentiekbõl azonban nem következik, hogy a faktoring ha-talmas gazdasági jelentõsége elsikkadhat az új Ptk. kodifikációjasorán. A faktoringra egyrészt figyelemmel kell lenni az engedmé-nyezés szabályainak megalkotásakor. Biztosítani szükséges azt,hogy a gazdasági forgalom egyik szereplõje se zárhassa ki a hite-lezõivel megkötésre kerülõ szerzõdéseiben a vele szembeni köve-telés engedményezését. Bizonyos adósok abban bízva, hogy agazdasági helyzetük miatt gyengébb alkupozícióban lévõ beszál-lítói követelésük érvényesítését más intenzitással kísérlik meg,mint az azokat üzletszerûen megvásárló, professzionális piaciszereplõ, általános szerzõdési feltételeikben vagy akár egyed szer-zõdéseikben kizárják a velük szembeni követelés engedményezé-sének lehetõségét. Ezzel a kiszolgáltatott szállítókat még attól alehetõségtõl is megfosztják, hogy finanszírozásukat a követelé-seik értékesítésével oldják meg. Ezért javasoljuk, hogy a Ptk. – az

Ottawai Egyezmény 6. cikk elsõ bekezdéséhez, az UNCITRALkonvenció 9. cikk elsõ bekezdéséhez és a HGB 354/a. §-hoz ha-sonlóan – kifejezetten tegye lehetõvé azon követelések átruházását is,amelyek engedményezését az adós és hitelezõ közötti szerzõdés tiltja.Ennek technikája azonban nem szabad, hogy kövesse a nemzet-közi minták azon megoldásait, amelyek szerint az alapszerzõdés-ben kizárt engedményezés érvényes, de az alapszerzõdés megsze-gését jelenti. Ebben az esetben ugyanis a jog csak a követeléstmegszerzõ személyt védi. Pedig a védelemre igazából a követe-lést – jellemzõen szorult likviditási helyzete miatt – engedménye-zõ hitelezõ szorul rá. Ellenkezõ esetben a faktorálás következmé-nye lehet, hogy az alapszerzõdés szabályai szerint kötbér fizeté-sére vagy más hátrányos jogkövetkezmény elszenvedésére leszköteles, amelyek a faktorálás elõnyeit megszüntetik. Ezért azt aszabályozási technikát tartjuk elõnyben részesítendõnek, amelyszerint a gazdasági forgalomban tilos szerzõdés a követelések en-gedményezésének kizárása és aránytalan megnehezítése.

Ugyancsak az engedményezés szabályait érinti, hogy a jövõbe-ni követelések engedményezésének lehetõségét az új kódexben kifejezet-ten ki kell mondani. Bár véleményünk és a jogirodalom valaminta joggyakorlat egy része szerint ez a jelenleg hatályos Ptk. szerintis jogszerûen lehetséges, a joggyakorlatban megjelenõ ellentétesálláspont negatív hatásainak kiküszöbölése céljából szükség vanegyértelmû szabályozásra. Ennek technikája lehet egy olyan álta-lános szabály megalkotása, amely szerint „az engedményezésiszerzõdésben az engedményezett követeléseket azonosíthatóanmeg kell jelölni”. Elégséges tehát, ha a követelés a szerzõdés ér-telmezésével meghatározható, nem kell feltétlenül minden ele-mében (adós, összeg, esedékesség) meghatározottnak lennie.

A faktorcégek védelme érdekében szükségesnek tûnik meg-szüntetni a hatályos jogunkban meglévõ azon lehetõséget, hogyaz adós és a hitelezõ az engedményezést követõen – szerzõdés-módosítással – a követelést utólag megváltoztatják vagy meg-szüntetik. Javasoljuk, hogy a nemzetközi példákra figyelemmelaz adós értesítését követõen csak kivételesen legyen lehetõsége az adós-nak és a hitelezõnek az alapszerzõdés olyan módosítására, amely azengedményezett követelés értékét (összegét és lejáratát) a számárakedvezõtlenül módosítja.

Átgondolandó, hogy abban az esetben, ha a faktor visszkeresetijoggal, azaz a hitelezõ kockázatának érintetlenül hagyásával vásárol-ja meg a követelést, az engedményes-engedményezõ viszonylatábanérvényesüljenek-e, és ha igen, akkor hogyan a kölcsönszerzõdésre vo-natkozó szabályok. Az ilyen típusú szerzõdések gazdasági tartalmaugyanis a hitelezés, vélhetõleg a jog szabályainak is ennek megfele-lõen kell kezelniük az ügyletet. Erre tekintettel a követelésvásárlásilyen konstrukciójában az engedményezés biztosítéki jellegét célsze-rû kidomborítani, és lehetõséget adni a faktornak, hogy az enged-ményezõvel szemben a kölcsönadó jogait gyakorolhassa.

Ugyancsak megfontolandónak tartjuk, hogy a bizományiszerzõdés szabályainak újrakodifikálása során lehetõség legyen azún. perbizományra. Ez lehetõvé tenné a professzionális faktorcé-geknek, hogy a faktoringszerzõdés ilyen tartalmú kikötése eseténazon követelések beszedését is elvégezhessék peres úton, ame-lyek – még – nem szálltak át rájuk.

DERIVATÍV ÜGYLETEK KÖZÖS SZABÁLYAI

Az ún. derivatív ügyletek vonatkozásában döntést igény-lõ kérdés, hogy azok közös szabályai megjelenjenek-e az újPtk.-ban.

A tõkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a „Tpt.”)foglalt meghatározás szerint:

„származtatott (derivatív) ügylet: olyan ügylet, amelynek érté-ke az alapjául szolgáló befektetési eszköz, deviza, áru vagy re-ferenciaráta (alaptermék) értékétõl függ és önálló kereskedéstárgyát képezi (derivatíva);”


21

22

Ez a meghatározás annyiban fogyatékos, hogy a tõzsdén kí-vül megkötött [ún. OTC (over-the-counter)] ügyletek jogi ér-telemben nem képezik önálló kereskedés tárgyát, mert a szerzõ-déses pozíció átruházásához a másik fél hozzájárulása szükséges.A számviteli törvény külön meghatározást tartalmaz a származé-kos ügyletekre, amely definíciót a pénzben elszámolt ügyletekrekorlátozza. Ezzel szemben a tõkepiaci gyakorlatban a teljesítéstörténhet természetben is (értékpapírok, vagy áru „szállításával”,„fizikai teljesítéssel”).

Derivatív (származékos vagy származtatott) ügyletek (vagytermékek) alatt olyan ügyleteket (illetve – standardizált kontrak-tusok tömeges kereskedelme esetén – termékeket) értenek, ame-lyeknél legalább az egyik fél szolgáltatása (hogy jár-e egyáltalánszolgáltatás, ha igen, annak mennyisége) vagy annak értéke a fe-lek által meghatározott valamely alapul fekvõ értéktõl függ (ab-ból származtatott).

A derivatívák feltérképezhetetlenül sokféle ügylettípusban je-lennek meg. Tipikusan itt szokás említeni a határidõs, opciós,kamatláb-, deviza- és tõkecsere (swap) ügyleteket, de ide tartoz-nak ezek számtalan változatai (swaption, cap, floor, collar stb.),valamint más ún. strukturált ügyletek. Derivatívák megjelenhet-nek értékpapírokba csomagolva (pl. index-követõ kötvények)vagy a biztosítási szerzõdéshez gazdaságilag hasonló funkciójúkonstrukciókban is (pl. ahol az egyik fél szolgáltatását valamelyidõjárási esemény, katasztrófa bekövetkezte, energiahordozó ár-folyamának emelkedése esetére ígéri).

A derivatív ügyletek megkötését alapvetõen két üzleti cél ve-zérelheti: a kockázatkezelés (hedging) és a nyereségre törekvõbefektetés (arbitrázs vagy spekuláció).

A derivatív ügyletek sokszínû jogi megjelenési formáiban– polgári jogi szempontból – közös az, hogy szerzõdésen alapul(ideértve a kötvényfeltételeket is) és legalább az egyik fél szol-gáltatását vagy annak értékét egy jövõbeli bizonytalan eseményvagy folyamat határozza meg. Ennyiben rokoníthatjuk aderivatív ügyleteket a reményvétellel, amelyet az adásvétel külö-nös nemeként szerencseszerzõdésnek tekintenek. A fizikai (ter-mészetbeni) teljesítéssel járó határidõs és az opciós ügyletek (pl.részvény határidõs szállítása) az adásvétel különös nemének, ha-lasztott adásvételnek, vagy szállítási szerzõdésnek minõsülhet-nek. A természetben teljesített swap csereszerzõdésnek minõsít-hetõ. A kamatláb határidõs vagy csere ügyletek tartalmukat te-kintve a kölcsönügyletekkel rokoníthatóak. A pénzben elszámolt(természetbeni teljesítéssel nem járó) ügyletek a felek által elõremeghatározott ár és a teljesítéskor érvényes piaci ár különbözeté-nek megfizetésére irányuló kötelezettséget hoznak létre. Ez a tar-talom csak gazdasági hatásában hasonlít az adásvételi, szállítási,csere- vagy kölcsönügylethez, polgári jogilag sui generis szerzõ-déstípusnak tekinthetõ.

A polgári jogi szabályozás alternatívái: a hallgatás vagy azalapelvi szintû szabályozás.

„A” VERZIÓAz egyik álláspont szerint mind a derivatív ügylettípusok

nagy száma és változatossága, mind az innovatív tõkepiac a pol-gári jogi szabályozás ellen szól. Kétséges ugyanis, hogy létrehoz-ható-e egy olyannyira absztrahált szabályozás, amely mindenügylettípust kielégít és a derivatív piacok fejlõdését sem akadá-lyozza. Ezeket a kívánalmakat a kötelmi jog általános szabályai,illetõleg a tõkepiacon kialakult (tõzsdei, valamint a tõzsdén kí-vüli kereskedés céljából kidolgozott mintaszerzõdésekben rögzí-tett) szokványok is képesek kielégíteni.

A hallgatás melletti jogalkotói döntés esetén is érdemes azon-ban megfontolni, hogy az új Ptk. miniszteri indokolása legiti-málja a derivatív ügyleteket a polgári jogban. Az új Ptk. pénz- ésértékpapírügyletekrõl szóló fejezetéhez fûzött miniszteri indoko-lás a bevezetésben említhetné, hogy a Ptk.-ban kifejezett nevesí-tett ügyletek nem teljeskörûek, hanem a felek a szerzõdéses sza-badság alapján a nevesített ügyletek vegyítésében vagy nem ne-

vesített típusú ügyletekben is megállapodhatnak. A Ptk-ban nemnevesített több ügylettípus széles körben ismert a tõkepiacokon.Ezek között fontos gazdasági szerepet töltenek be a derivatívák(határidõs, opciós, swap-ügyletek és ezek különbözõ változatai).Ezekben az ügylettípusokban közös az, hogy legalább az egyikfél szolgáltatása (annak mennyisége vagy értéke) egy meghatáro-zott alaptermék vagy érték jövõbeli alakulásától függ. Ezen agazdasági jellemzõn kívül nincs olyan közös vonás a derivatívügylettípusokban, amely indokolná önálló szerzõdéstípuskénttörténõ nevesítésüket.

„B” VERZIÓA derivatív ügyletek elterjedtsége és gazdasági jelentõsége in-

dokolja ezeknek az ügyleteknek a kifejezett polgári jogi elisme-rését. Az új Ptk. feladata lenne, hogy eloszlasson a derivatívák ér-vényesíthetõségével kapcsolatban a jelenlegi Ptk. alapján felvet-hetõ néhány kockázatot:– Többlet-tényállási elem (pl. uzsora vagy tisztességtelen felté-

tel) hiányában a derivatív ügyletek bírósági úton érvényesít-hetõek, nem tekinthetõek a Ptk. 204. § (1) bekezdés a) pont-ja alapján bírósági úton nem érvényesíthetõ játékból vagy foga-dásból eredõ követeléseknek. A polgári jogi szabályozás tük-rözze, hogy a tõkepiaci piaci gyakorlat legitimálta a derivatívügyleteket.

– Felmerülhet, hogy nem jön létre érvényesen a szerzõdés, haaz egyik fél szolgáltatása elõre nem pontosan meghatározott,hanem feltételes vagy csupán a jövõben meghatározható.A szerzõdés egyik lényeges elemében történõ megállapodáselmaradása ugyanis a Ptk. 205. § (2) bekezdése értelmébenahhoz vezet, hogy a szerzõdés létre sem jön.

A Ptk. 366. § (1) bekezdése elismeri, hogy az adásvétel sorána felek a vételárat a piaci árra utalással is meghatározhatják. Haa piaci ár nem meghatározható, akkor a szerzõdés nem jön lét-re, mivel a szerzõdésbõl hiányzik egy lényeges elem.

Ezzel a kockázattal szembesülhetnek a derivatív ügyletet kötõfelek, ha az alaptermék piacát (pl. a tõzsdét) bezárják, a kereske-dést felfüggesztik vagy a piac egyéb zavarai miatt az elszámolás-kor nem állapítható meg objektív piaci ár vagy az nem tükrözi atényleges értéket. Az alaptermék megszûnése vagy módosítása(pl. egy részvényindexbe újabb részvényeket vesznek fel) szinténfelveti azt a kérdést, hogy a számítást végzõ félnek vagy ügynök-nek kiigazításokat kell elvégeznie a számítás során. A számításimechanizmus részletes szabályozása nem tartozik a Ptk.-ra. Azazonban megfontolandó, hogy az új Ptk. utaljon arra, hogy aszámítást végzõ fél „kereskedelmi szempontból ésszerû módon”határozhatja meg a teljesítendõ szolgáltatásokat. Egy ilyen utaláscsökkentené annak kockázatát, hogy a szolgáltatás jövõbeli meg-határozásának az adott esetben szükségszerûen szubjektív elemeimiatt a bíróság ne tekintse a szerzõdést nemlétezõnek. A „keres-kedelmi szempontból ésszerû” fordulat a Ptk. 271. §-ának 2004.május 1-je óta hatályos szövege tartalmazza, ennyiben tehát az újPtk. már bevett fordulatot alkalmazna. Ez a fordulat kellõen nyi-tott és rugalmas is, amely teret engedne a tõkepiac innovatívszerzõdési gyakorlata további fejlõdésének.– Felmerülhet, hogy lehetetlen és ezért semmis az olyan dolog át-

ruházására irányuló szerzõdés, amely a szerzõdéskötéskor nincsaz eladó tulajdonában. Ezzel szemben a Tpt. 323. §-a úgy ren-delkezik, hogy a tõzsdei ügylet megkötésének nem akadálya, haaz ügylet tárgya nincs az eladó tulajdonában. A Tpt. helyett azúj Ptk. erõsíthetné meg, hogy a szerzõdés érvényes létrejöttétnem érinti, ha az ügylet tárgya nincs az eladó tulajdonában. Haa felek természetbeli teljesítésben állapodtak meg, az eladó kö-teles az eladandó dolgot tulajdonjogát megszerezni és azt a ve-võre átruházni. Ennek elmulasztása szerzõdésszegés.

A szabályozás melletti érv, hogy a Tpt. 319–323. §-aiban fog-lalt, a tõzsdén kötött azonnali, határidõs és opciós ügyletekrõl és


ezek kombinációiról szóló szabályozás diszpozitív, polgári jogijellegû. Ennek helye ezért nem a közjogi szabályozást tartalma-zó Tpt.-ben, hanem az új Ptk.-ban lenne.

Az új Ptk. megfogalmazhatna néhány alapelvi szintû rendel-kezést a derivatív ügyletekre vonatkozóan. Ezek között a Tpt.319–323. §-aira építve ki lehetne mondani a következõket.

Határidõs ügyletek

A határidõs ügylet alapján az eladó köteles egy meghatározottdolog tulajdonjogát a szerzõdésben kikötött késõbbi idõpontbana vevõre átruházni és a dolgot a vevõ birtokába bocsátani. A ve-võ köteles az elõre meghatározott vételárat vagy az elõre megha-tározott szempontok szerint meghatározható vételárat a kikötöttkésõbbi idõpontban megfizetni és a dolgot átvenni.

Opció

Megfontolandó a derivatív ügyletek vonatkozásában az újPtk.-ban eltérést engedni attól a korlátozástól, hogy a határozottidõre kikötött opció idõtartama az 5 évet nem haladhatja meg[Ptk. 374. § (2) és 375. § (4) bekezdése]. A Ptk.-ban foglalt idõ-korlát a forgalom biztonságát védi, illetve behatárolja a tulajdon-jog szerzõdési korlátozását. Ezek a korlátok nem indokolhatóaka pénzügyi opciós ügyletek terén, hiszen ilyenkor az opció gya-korlása esetén a kötelezett a piacon beszerezheti a szállítandóalapterméket, sõt pénzben történõ elszámolás esetén még erresincs szükség (csak a kikötött opciós vételár és az érvényesítésko-ri piaci ár különbözetének megfizetésére irányul a szerzõdés).Nem indokolt ezért ezekre az ügyletekre vonatkozó opció idõ-tartamát illetõen a felek szerzõdéskötési szabadságát korlátozni.

Indokolt továbbá kifejezetten szabályozni az eladási opciót.A Tpt. az 5 éves idõkorlátot kiterjeszti az eladási opcióra is. Je-lenleg a gyakorlatban vitatott, hogy a Tpt. hatályán kívül az 5éves idõkorlát, illetve a vételi jogra a Ptk.-ban megállapított to-vábbi korlátok alkalmazandóak-e az eladási opcióra is. Javasoljukezt a kérdést az adásvétel különös nemei között általános jelleg-gel szabályozni. A derivatív ügyletek vonatkozásában az eladásiopció esetén sem tartjuk indokoltnak az 5 éves idõkorlát megfo-galmazását.

Indokolt lenne az új Ptk.-ban kimondani a Tpt. 322. § (5) be-kezdéséhez hasonlóan, hogy a pénzügyi opció esetén a clausularebus sic stantibus elve nem jöhet szóba, a bíróság a kötelezettetaz opcióból folyó kötelezettsége alól nem mentesítheti.

Egyéb szabályok

A határidõs és opciós ügyleteken kívül ezek kombinációi ismegköthetõek. Az ügylet érvényes létrejöttét nem érinti, ha adolog nincs az eladó tulajdonában.

A felek megállapodhatnak abban, hogy a teljesítés történhetaz ügylet tárgyának átadásával, a kikötött dologra vonatkozóközraktári jeggyel történõ teljesítéssel, illetõleg készpénzben tör-ténõ elszámolással vagy kizárólag ezek bármelyikével. Ez a ren-delkezés felhatalmazást ad a feleknek arra, hogy eltérjenek a reá-lis teljesítés elvétõl.

Az elszámolás során kereskedelmi szempontból ésszerû mó-don kell eljárni. Minden derivatív ügyletre általános alapelvkéntlehetne kimondani, hogy a szerzõdésben és jogszabályban semszabályozott kérdésekben iránymutatónak kell tekinteni az álta-lánosan elfogadott piaci szokványokat, amennyiben mindkét félelvárhatóan számolhatott ezek alkalmazásával.

Megvizsgálandó a határidõs, opciós és egyéb derivatív ügyle-tek tárgyi hatálya is. Azaz, hogy a dolgokon kívül milyen eszköz-re köthetõek ezek az ügyletek. A Tpt. tágan határozza meg azo-kat az „eszközöket”, amelyek származtatott ügyletekben alapter-mékként lehet alkalmazni. Hasonlóan tágan szabályozza a Tpt. apénzügyi eszközöket, amelyekre opció köthetõ.

Ezzel szemben a polgári jogi szabályozásban természetbeni tel-jesítéssel járó ügyletek tárgya csak dolgok, pénz (deviza) és érték-papírok lehetnek, az új Ptk. ezek átruházhatóságára utalhatna aderivatív ügyletek körében. Egyéb „eszközök”, „ügyletek”, „érté-kek” vagy „tényezõk” nem ruházhatóak át. A derivatív ügyleteketugyanakkor ilyen alaptermékek vonatkozásában is meg kell enged-ni azzal, hogy ezek az ügyletek csak pénzben számolhatóak el.

Az elektronikus fizetési eszközök szabályozására az új Ptk.-bannincsen szükség.

Elektronikus fizetési eszköz az az eszköz, amellyel birtokosa fi-zetési illetve pénzfelvételi mûveleteket végezhet. Elektronikus fi-zetési eszköz a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz és azelektronikus pénzeszköz.

Távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz az az eszköz, amely-lyel birtokosa – rendszerint személyazonosító kód, illetõleg máshasonló azonosító használata révén – rendelkezhet a hitelintézet-tel szemben fennálló bankszámla-követelésrõl vagy a hitelintézetáltal nyújtott hitelkövetelésrõl. Ilyen eszköz különösen a bank-számla-követeléssel való rendelkezést biztosító fizetési kártya(bankkártya), valamint a bankszámla-követelésrõl való rendelke-zést a telefon vagy a számítógép útján biztosító egyéb eszköz.

A távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközök a bankszám-la(hitelszámla) feletti rendelkezési jogot teszik lehetõvé a szám-latulajdonos számára térbeli és idõbeli korlátok nélkül. Az ezekhasználatára kötött szerzõdések nem tartalmaznak külön polgárijogi elemeket, csupán az eszközhasználat szabályait és az ehhez kap-csolódó felelõsséget rögzítik. Ezért nem külön szerzõdéstípusokpolgári jogi értelemben, nem szükséges önálló szabályozásuk aPtk.-ban.

Távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközzel a birtokosközvetlenül készpénzt vehet fel bankjegykiadó automatából (auto-matic teller machine, ATM), vagy fizetési megbízást adhat a kár-tyaelfogadó helyeken lévõ fizetési pontoknál (point of sale). Azelõbbi eset a kibocsátó és a birtokos között az eszközhasználatrakötött szerzõdés teszi lehetõvé, utóbbi esetben a kártyaelfogadóhely és a bank közötti megállapodás szükséges. Nemzetközi kár-tyatársaság logójával ellátott kártya elfogadásához nem szükségesa kibocsátó és az elfogadóhely között külön megállapodás: az el-fogadóhely köteles minden, a kártyatársaság logójával ellátottkártyát köteles elfogadni (függetlenül attól, hogy az adott kibo-csátóval vagy más bankkal kötött a kártyaelfogadásra szerzõ-dést). Az elfogadási szerzõdésben a bank szoftverhasználati (licenc)jogot biztosít az elfogadónak, amely a POS-terminálon azono-sítja a kártyát, a birtokost és a fedezetet. Az elfogadási szerzõdéstartalma nagyban függ a nemzetközi kártyatársaság szabályaitól,a kibocsátó számítástechnikai hátterétõl és kibocsátó üzletpoliti-kájától, egységes, önálló szerzõdéstípusról ebben az esetben sembeszélhetünk.

Elektronikus pénzeszköz az a távolról hozzáférést biztosító fize-tési eszköznek nem minõsülõ, újratölthetõ fizetési eszköz – akárértéktároló kártya, akár számítógép memória –, amelyen érték-egységek elektronikus úton tárolhatók, lehetõvé téve a birtokos-nak azt, hogy fizetési mûveleteket végezzen. Az elektronikuspénzeszköz, illetve annak kibocsátására, használatára vonatkozószerzõdés gyakorlatilag ma nem létezik Magyarországon, ezértazt jelenleg nem is célszerû szabályozni a Ptk.-ban.


23

24

Minden jogalkotás útján történõ szabályozással szemben alapvetõelvárás az, hogy az Alkotmány által támasztott követelményeknekeleget tegyen. Az alkotmányos kritériumoknak a dologi jogi (tulaj-donjogi) szabályozás is meg kell, hogy feleljen. E konformitás ér-dekében meg kell fogalmazni ezeket az elvárásokat, mert a normacsak világosan meghatározott elvárások tükrében vethetõ alá azalkotmányossági tesztnek. Az Alkotmány által a dologi jogi szabá-lyozással szemben támasztott követelmények középpontjában a tu-lajdon alkotmányos védelme áll. A jelen tanulmány a tulajdon al-kotmányos védelmével foglalkozik, és elsõdleges célja azoknak akritériumoknak a meghatározása, amelyek támpontul szolgálnak aszabályozás alkotmányosságának vizsgálatához. Az elemzést a jelentanulmány törekszik a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának át-tekintésénél szélesebb kontextusba helyezni. E szélesebb kontextustkülföldi gyakorlat és eredmények figyelembevétele adják. Ez elsõ-sorban a német alkotmánybírósági gyakorlat elemzése során szüle-tett eredmények vizsgálatát jelenti, mindenekelõtt azért, mert a né-met alkotmánybírósági gyakorlat és az ahhoz kapcsolódó irodalomaz egyes alkotmányossági kérdések elbírálása során sok esetbenszolgál támpontként a magyar Alkotmánybíróság számára is.

A tulajdon védelmének alkotmányos szintre emelése

A tulajdon védelmének alkotmányos szintre emelése szorosanösszefügg azzal, hogy a XVIII. és XIX. századi alkotmányozásitörekvések motorja a feltörekvõ polgárság volt. Ez a polgárság amagántulajdon védelmét saját társadalmi és politikai pozícióiraalapozta, a tulajdonhoz való jogot az élethez és a szabadsághozvaló jog mellé felvéve az alapjogok katalógusába. A tulajdon maialkotmányos védelmének kialakulása részben a szabadság és tu-lajdon között fennálló, szoros, kölcsönös függõségi kapcsolatbankifejezõdõ összefüggés felismerésére, részben pedig a tulajdon-jog absztrakt felfogásának kialakulására vezethetõ vissza. A tulaj-donjog absztrakt felfogása a földtulajdonnak a feudális kötöttsé-gektõl való felszabadításával, a feudális társadalmi és gazdaságirendszerbõl fakadó, és e kötöttségeket a jog magyarázatának ere-jével megalapozó osztott tulajdoni koncepcióval szemben nyertteret és vált uralkodóvá a feudális rendszer megszûnésével, a pi-acgazdaság és a polgári társadalom kialakulásával.

A gazdasági liberalizmus, a felvilágosodás filozófiája és a tu-lajdonnak a polgári alkotmányfejlõdés által életre hívott alkot-mányos garanciája egyúttal a tulajdonnak a politikai hatalomeszközeként való szerepével szemben való szembehelyezkedést isjelentett. A tulajdonjog absztrakt felfogásával háttérbe szorított,majd teljesen leépített osztott tulajdonjogi felfogás a feudálisrendszerhez kötõdött, a hûbérúr és a hûbéres viszonyának jogidogmatikai leképezése volt. Hûbérúr és hûbéres viszonya azon-ban nem pusztán tulajdonjogi viszony volt, hanem egyúttal gaz-dasági és társadalmi alá és fölérendeltséget is biztosított. Ezáltala földtulajdon nem a tulajdon szabadságát hordozta, hanem po-litikai uralmat közvetített. A tulajdon szabadságának alkotmá-nyos szintre emelt biztosítása az absztrakt tulajdonjogi felfogás-sal együtt számolta fel az uralkodó (dominium directus) és aláve-tett tulajdon (dominium utile) kettõsségén alapuló és politikaiközvetítõ szerepet játszó, a feudális társadalomban a politikaiuralmat biztosító osztott tulajdont.

Már az 1789 augusztus 28-án kiadott, az Ember és Polgár Jo-gainak Nyilatkozata 17. cikkelye kimondta, hogy a tulajdon azember sérthetetlen és szent joga, amelytõl senki sem foszthatómeg, kivéve, ha a közjó alapján a törvény az elvonást kifejezet-ten lehetõvé teszi, és ha az elvonás fejében megfelelõ kárpótlástbiztosítanak.1 Ennek nyomán került be a tulajdonhoz való jog aXIX. századi német alkotmánytervezetekbe, majd a WeimariAlkotmányba.2

A Weimari Alkotmány rendelkezéseinek középpontjában akisajátítás állt, a tulajdon védelmét a kisajátítás szabályozása köz-vetítette. A bíróságok a Weimari Alkotmány 153. cikkelyénekalapján nem fogadták el annak a lehetõségét, hogy a jogszabá-lyok alkotmányosságát a tulajdon alkotmányban biztosított vé-delme alapján felülvizsgálják. Ha a törvény útján vagy a törvényalapján a tulajdonba való beavatkozást a kisajátítás fogalmi köré-be bevonni nem tudták, a tulajdonosnak azt el kellett tûrnie.3

A bírói gyakorlat ugyanakkor a Weimari Alkotmány 153. cikké-nek alkalmazása során az értelmezési lehetõségek határait kihasz-nálva kiterjesztette a védelem körét a földtulajdonról és az annakkörébe vonható dologi jogokról a polgárok egyéb vagyoni érté-kû jogaira, többek között a követelésekre is. A gyakorlat ezzelmár a Weimari Alkotmány alkalmazása során is az alkotmányosvédelem szempontjából egyenértékûnek kezelte a dologi és kö-telmi jogokat, és a kötelmi jogi pozíciókra is kiterjesztette a ki-sajátításra vonatkozó rendelkezések által biztosított védelmet.4 Afejlõdés másik vonala a gyakorlatban a kisajátítás fogalmának ér-telmezése volt: a Reichsgericht a kisajátítás fogalmának kiterjesz-tõ értelmezésével az alkotmányos tulajdonvédelem körébe vontaa tulajdoni korlátozásokat, és nem feltétlenül követelte meg,hogy a tulajdon elvonásának legyen kedvezményezett alanya.5

A német Grundgesetz 14. cikkelyének a tulajdon védelmétbiztosító rendelkezése valójában a Weimari Alkotmány 153. cik-kelyének alkalmazása során a gyakorlatban végbement fejlõdésbetetõzését és az absztrakció magasabb szintjére való emelésétjelenti. A Grundgesetz 14. cikkelyében biztosított, a kisajátí-tástól elszakadó általános alkotmányos tulajdonvédelem – ha agyakorlatban kevésbé is – dogmatikai szempontból alapvetõ for-dulatot hozott a Weimari Alkotmány 153. cikkelyének rendelke-zéséhez képest, és megváltoztatta a tulajdon alkotmányos védel-mének szerkezetét is,6 mert annak középpontjában többé nem akisajátításra vonatkozó szabályok állnak.7

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 13. § (1) bekezdéseszerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot,(2) bekezdése pedig rögzíti, hogy tulajdont kisajátítani csak kivé-telesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és mó-don, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Ez a ren-delkezés a tulajdonhoz való jog alkotmányos biztosításának a kiin-dulópontja és alapja. A magyar Alkotmánynak ez a rendelkezésenem vezethetõ vissza szerves alkotmányos fejlõdésre. A rendelke-zést a rendszerváltást követõen az 1990. évi XL. tv. 7. §-ának (2)bekezdése iktatta az Alkotmányba, és ahhoz a törvény javaslatá-nak miniszteri indokolása sem fûzött részletes indokolást.8 Az Al-kotmány rendelkezései a tulajdon védelmének szabályait a nor-ma szövegének szintjén nem fogalmazzák meg, és nem szabá-lyozzák egységes módon, kimerítõen.9 Az Alkotmánybírósággyakorlatából leszûrhetõ felfogás szerint az Alkotmány a tulaj-donjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományosanyagi alapját részesíti alapjogi védelemben.10 Szabadság és tulaj-don tehát szorosan összekapcsolódik egymással: a szabadság atulajdont feltételezi, ugyanakkor a tulajdon akkor lehet alapjaönálló, szabad magatartásnak, ha a tulajdon maga kötöttségektõlmentes.

Szabadság és tulajdon

Szabadság és tulajdon egymást feltételezõ, szoros kapcsolatamár a felvilágosodás polgári szemléletében is jelentkezett, ésmár az alkotmányozási törekvések kezdeti idõszakában is nyil-vánvaló ennek az összefüggésnek a felismerése. Így válhatott atulajdon emberi joggá, a szabad tulajdon ezért játszhatott dön-tõ szerepet a feudális társadalmi és gazdasági rendszer leépítésé-ben, és ekként válhatott az élethez és szabadsághoz való jogmellett a tulajdonhoz való jog, a tulajdon védelme is az alkot-


A tulajdon alkotmányos védelme

mányos jogok katalógusába felvett alapvetõ joggá. A tulajdonvalójában egyúttal a polgári szabadság alapvetõ tartalmát adjameg. Ahogy Leisner kifejezõen jellemzi a polgári jogok és a tu-lajdon kapcsolatát: „A küzdelem a jogért az elmélet, a küzdelema tulajdonért a gyakorlat. A tulajdon garantálása nélkül a polgárszámára csupán ,haszontalan szabadságok’ maradnak, Dioge-nész szuverenitása.”11

A tulajdonnak az alkotmány által biztosított védelme a németjogirodalomban uralkodó álláspont szerint kétirányú: egyrészt vé-delemben részesíti az egyes tulajdonosok konkrét jogait, másrésztbiztosítja a magántulajdon mint jogintézmény fennállását. Az al-kotmány a tulajdont elsõsorban mint az egyéni lét és önkifejezõ-dés materiális alapjainak a jog eszközével való elosztását a piacgaz-daság keretei között megvalósító jogintézményt védi. A tulajdonaz, ami az egyéni teljesítmény és egyéni kezdeményezés alapjánbiztosítja és lehetõvé teszi azt, hogy a javak termelésérõl, forgal-mazásáról és felhasználásáról való döntések a piacgazdaság elveiszerint, a magánautonómia adta szabadsággal élve szülessenekmeg. Az alkotmányos tulajdonvédelem biztosítja vagyonjogi térena jogosultak egyéni mozgásterét.12

A tulajdonhoz való jog alkotmányban rögzített garanciájamögött meghúzódó elsõdleges jogpolitikai cél a magántulajdonvédelme a tulajdonba való jogellenes állami beavatkozással szem-ben. Azt az igényt fejezi ki, hogy a jogszerûen megszerzett tulaj-dont az állam is tartsa tiszteletben.13 A tulajdon alkotmányos ér-telemben is kizárólagosságot hordoz, de ezt a kizárólagosságot ajogosult számára az államhatalommal szemben biztosítja. A tu-lajdon alkotmányos értelemben sem más, mint egy olyan jogin-tézmény, ami feltétlen védelmet élvez nemcsak harmadik szemé-lyek behatásával, hanem az állammal szemben is.14

Az alkotmányos tulajdonvédelem közvetlenalkalmazhatósága

Felmerül ugyanakkor a kérdés – csakúgy, mint a magánjogegyéb területein is –, hogy tulajdonjogi jogvitákat lehet-e köz-vetlenül az alkotmányra hivatkozva elbírálni vagy sem. Úgy tû-nik, hogy a német irodalom és újabb bírói gyakorlat a Grundge-setz 14. cikkelyének közvetlen alkalmazása kapcsán nem alakítottki még végleges és egységes álláspontot, a tendencia azonban aközvetlen alkalmazhatóság háttérbe szorítása és kizárása felé mu-tat. A legfelsõbb német közigazgatási bírósági fórum, a Bun-desverwaltungsgericht gyakorlata folyamatos változást mutat eb-ben a kérdésben. A hatvanas években a Bundesverwaltungs-gericht nem zárkózott el Grundgesetz tulajdont garantáló 14.cikkelye 1. bekezdés elsõ mondatának közvetlen alkalmazásától.A tipikus élethelyzet, amelyben a probléma felmerült, építési en-gedélyek megadásával kapcsolatos volt: abban az esetben, ha azépítési hatóság által kiadott építési engedély folytán egy – több-nyire a szomszédos – ingatlan helyzete lényegesen romlott, és azingatlan helyzetének romlása erõs és fenntarthatatlan volt, az al-kotmányi rendelkezésre hivatkozva a bíróság a jogsértést közvet-lenül az alkotmányra alapozva megállapíthatónak tartotta.15

A Bundesverwaltungsgericht gyakorlatában az alkotmányostulajdonvédelem alkotmányban foglalt rendelkezéseinek közvet-len alkalmazhatósága kérdése kapcsán a kilencvenes évek elejérejelentõs változás következett be. Az alkotmány közvetlen alkal-mazhatóságát a bíróság elvileg továbbra sem zárta ki (ez a ko-rábbi döntésekkel való nyílt szembefordulás lett volna), azonbanannak lehetõségét jelentõsen és döntõ mértékben megszorította.E megszorítás eredménye a következõk szerint összegezhetõ.A Grundgesetz 14. cikkelye 1. bekezdése elsõ mondatának köz-vetlen alkalmazása nem kizárt, de nem kerülhet rá sor, ha ésamennyiben az adott védendõ érdeket (a sérelmet szenvedettszemély érdekeit) külön jogi szabályozás részesíti védelemben.Ha van ilyen külön jogi szabályozás, amellett további védelemreigényt közvetlenül a Grundgesetz 14 cikkelye 1. bekezdés elsõ

mondatának rendelkezésére alapítani nem lehet. Ha a Grundge-setz 14 cikkelye 1. bekezdés második mondatának követelmé-nyeit kielégítõ szabályozás határozza meg a tulajdonjog tartal-mát és korlátait, további, közvetlenül az alkotmányra alapítottigénynek az alkotmányos jogi szabályozás által rendezett kérdés-körben nem lehet helye a Grundgesetz 14 cikkelye 1. bekezdéselsõ mondata alapján. Ami az építkezésekkel kapcsolatos szom-szédjogi igényeket illeti, azokat az építésügyi szabályozás rende-zi, ideértve azoknak a hátrányoknak a meghatározását is, amelye-ket a szomszédnak el kell viselnie, és azokat is, amikor jogorvos-lattal élhet a hatósági döntéssel szemben. Emellett további, aGrundgesetz 14 cikkelye 1. bekezdés elsõ mondatára alapítottigénynek nincs helye.16 Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az alkot-mányra való hivatkozás célja nem lehet a jogsérelmet szenvedettfél helyzetének anyagi jogi többletjogosítványokkal való javításaa rá nézve sérelmes, adott esetben jogellenes építési engedéllyelszembeni fellépés során.17

Az alkotmányos tulajdonvédelem jogi természetét vizsgálvanyilvánvalónak látszik, hogy az alkotmánynak a tulajdont védõrendelkezései nem magánjogi jogot alapítanak, hanem a szemé-lyeknek az állammal szembeni szabadságát biztosítják. Az alkot-mány tehát nem magánjogi alanyi jogon, hanem közjogi alanyijogon alapuló igényt biztosít a jogalanyok számára, másként fo-galmazva „a tulajdonos polgárnak közjogi alanyi joga van ahhoz,hogy magánjogi alanyi joga legyen” (Leisner).18 Az alkotmányostulajdonvédelem az államra ró kötelezettséget, nem a polgárok-ra. Az állam ezt a kötelezettségét egyrészt a tulajdont védõ jog-alkotás útján, másrészt pedig a tulajdon állami elvonásával szem-ben felállított korlátok tiszteletben tartásával teljesíti. Az alkot-mány tulajdont (tulajdonhoz való jogot) biztosító rendelkezése-ibõl a személyek javára vagy terhére jogok és kötelezettségeknem vezethetõk le. Az állam azokat a helyzeteket, amelyekben azegyes jogalanyok érdekeinek mérlegelésére, az eset körülménye-inek komplex vizsgálatára és a körülmények egyedi értékelésérevan szükség, a jogalkotás szintjén az ennek az egyedi értékelés-nek és mérlegelésnek a jogalkalmazásban való lehetõségét bizto-sító generálklauzulákkal19 oldhatja meg. A generálklauzulák ezérta dologi jogi szabályozásnak is nagyon fontos elemei.

Az alkotmányos tulajdonvédelem dogmatikai szerkezete

Az alkotmányos tulajdonvédelem dogmatikai struktúrájának sa-játosságai elsõsorban arra vezethetõk vissza, hogy az alkotmányúgy védi a tulajdont, ahogy az a magánjogban kifejlõdött,20 mi-közben a fejlõdési tendencia önálló, a magánjogtól dogmatika-ilag is függetlenedõ védelem igényét tükrözi. Hasonló, a polgá-ri jogtól távolodó és az alkotmányos tulajdonvédelem önállódogmatikai alapjainak megteremtésére irányuló törekvést tük-röz a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata is.21 A tulajdon tar-talma alkotmányos szinten is – hasonlóan a magánjogi tulajdon-joghoz – elsõsorban kizárólagossággal, azaz a külsõ behatások-kal (az alkotmányos összefüggésben az állam behatásával)szembeni védettség biztosításával és a tulajdon tárgyával valórendelkezés szabadságával határozható meg.

Az alkotmányos tulajdonvédelemnek alapvetõen három sa-rokpontja van: az egyik, hogy az alkotmány védi a magántulaj-dont mint intézményt,22 egy másik, hogy védi a magántulajdontmint alanyi jogot,23 a harmadik pedig, hogy a tulajdonosnak bi-zonyos helyzetekben, meghatározott feltételek fennállása eseténtûrnie kell a tulajdonjogába való beavatkozást, akár a tulajdon el-vonása, akár korlátozása formájában. Ha az alkotmányos tulaj-donvédelem kritériumait akarjuk meghatározni, három lényegeskérdést mindenképpen tisztáznunk kell: egyrészt meg kell hatá-roznunk, hogy mi minõsül alkotmányos értelemben tulajdon-nak, azaz mire terjed ki a védelem, másrészt meg kell határoz-nunk, hogy mit tekintünk az alkotmányos tulajdonvédelemszempontjából releváns beavatkozásnak, és végül meg kell mon-


25

26

danunk, hogy mikor jár a beavatkozás kártalanítási kötelezett-séggel, és mely helyzetekben kell azt a tulajdonosnak ellentétele-zés nélkül tûrnie.

Az alkotmányos tulajdon-fogalom

Ha a tulajdont jogalanyokat megilletõ jogként, személyeknekegymás közötti, jogilag rendezett viszonyaként tételezzük – jog-államban ez másként aligha képzelhetõ el –, akkor a tulajdontcsak jogalkotói döntésként határozhatjuk meg. Nincs tehát apri-orisztikus, törvény felett álló, természet adta tulajdon-fogalom,mert tulajdon az, amit a jogalkotó annak minõsít. A tulajdon al-kotmányos fogalma viszont elvileg csak az alkotmányból vezet-hetõ le. Ez következik abból is, hogy ha nem létezne önálló, azalkotmányból levezethetõ tulajdon-fogalom, akkor a tulajdontvédõ alkotmányos norma tartalmatlanná válna, mert nem lehet-ne meghatározni, hogy a jogalkotót milyen kötelezettségek ter-helik a tulajdonhoz való jog biztosításának követelménye alap-ján. Ebben az esetben a jogalkotót valójában nem kötné semmi.24

Az alkotmány tulajdon-fogalma ezért nem lehet azonos a polgá-ri jogi tulajdon fogalmával.

Ennek az alkotmányos értelemben vett tulajdonnak kell alá-rendelni a magánjogi tulajdonjog fogalmát, mert ha ezt nemtesszük, akkor nem lesz alapja az alkotmányos kontrollnak. Ma-gánjogi értelemben ugyanis tulajdon az, amit a jogalkotó ekkénthatároz meg: a magánjogi értelemben vett tulajdonjog annyibanés olyan keretek között létezik, amennyiben és ahogyan azt ajogalkotó biztosítja. Magánjogi értelemben tulajdon csak a jog-alkotó (a közjog) által meghatározott mértékben létezik, önállójogalkotói döntés következménye.

A német Bundesverfassungsgericht gyakorlata és a németjogirodalom is egységes abban, hogy a tulajdon alkotmányos fo-galma nem azonos a tulajdonjog magánjogi fogalmával, és tár-gyuk sem lehet azonos: az alkotmányos tulajdonfogalom nemkorlátozódik a magánjogi tulajdonjog tárgyaira, a dolgokra.Ugyanakkor tartalmilag az alkotmányos tulajdonfogalom közép-pontjában is – a magánjogi tulajdonjoghoz hasonlóan – a kizá-rólagosság áll. Az alkotmányos értelemben vett tulajdon a jogo-sult számára az állammal szemben biztosít kizárólagosságot, és atulajdon ennek megfelelõen alkotmányos értelemben sem más,mint feltétlen védelem biztosítása, de nemcsak harmadik szemé-lyek behatásával, hanem az állam beavatkozásával szemben is.25

Az alkotmányosan védett tulajdon három kategóriába sorolható.Az elsõ kategóriába sorolhatók az ingó (magánjogi értelembenvett ingó) dolgok, mint amelyeket természetüknél fogva felölelaz alkotmányos tulajdonfogalom is. A másodikba sorolhatókazok a javak, amelyek lényegükben körülhatárolhatóak, ide tar-toznak az ingatlanok. Ennek a két kategóriának a sajátossága,hogy az ezekbe tartozó javak esetében a jogalkotó által való kor-látozás ténye elég ahhoz, hogy a szabályozást alkotmányosságitesztnek vessék alá. Ez a tulajdon tehát eleve, természeténél fog-va tartozik bele a tulajdon alkotmányos fogalmába és kap alkot-mányos szintû védelmet.

A harmadik kategóriába azok a javak tartoznak, amelyeketelõször meg kell határoznia a jognak ahhoz, hogy az alkotmá-nyos tulajdonfogalomba vonhatók legyenek. Ezek – mint pél-dául a szellemi alkotások vagy a követelések – csak akkor része-sülnek alkotmányos védelemben, ha õket a jogalkotó tartalmilagmeghatározza. Az alkotmány számára ezek mindaddig nem ra-gadhatók meg, amíg ez nem történik meg.26

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 13. § (1) és (2) be-kezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhozvaló jogot. Az Alkotmány rögzíti továbbá, hogy tulajdont kisa-játítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozottesetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mel-lett lehet. A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata alapján meg-alapozottan lehet kijelenteni, hogy – az Emberi Jogi Egyezménytulajdonvédelmi rendelkezéseinek alkalmazása kapcsán kibonta-

kozó gyakorlat által tükrözött szempontokhoz némiképp ha-sonló módon – a tulajdonhoz való jognak ez a védelme egyrésztáltalában, absztrakt módon jelenti a tulajdonosi jogállás védel-mét (a tulajdon garantálását), másrészt pedig a tulajdon elvoná-sa elleni védelmet és a tulajdon korlátozása elleni védelmet biz-tosítja.27 Az alkotmányos alapjogként való védelem azt is jelenti– és ezt az Alkotmánybíróságnak az 1993-ban28 bekövetkezettszemléletváltás utáni gyakorlata egyértelmûen alá is támasztja –,hogy ez a védelem általános jellegû, és nem korlátozódik a pol-gári jogi tulajdonjog biztosítására és védelmére.

Az Alkotmánybíróság ennek megfelelõen jóval szélesebb tu-lajdon-fogalomból indul ki, mint amelyet a polgári jog alkalmaz.Az Alkotmánybíróság a jelenlegi gyakorlatban is következetes ki-indulópontot jelentõ tulajdoni koncepciója szerint „az Alkot-mány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható azabsztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás,használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív ésabszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védetttulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és ma-gánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdon-védelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától,tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A má-sik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függõen az adottfajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetõsége a tulajdon-jogba más és más. Az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyé-ni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesítialapjogi védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell kö-vetnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közbenugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az egyéniautonómia védelmérõl van szó, az alapjogi tulajdonvédelem ki-terjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevõ vagyoni jogokra,illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiz-tosítási igényekre). A másik oldalról viszont, a tulajdon szociáliskötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenõ korlátozásátalkotmányosan lehetõvé teszik. Az alkotmányos védelem módjátmeghatározza a tulajdonnak az a – más alapjogoknál fel nem lel-hetõ – sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintveáltalában helyettesíthetõ. Az alkotmányos védelem tárgya elsõ-sorban a tulajdoni tárgy, azaz a tulajdon állaga. Maga az Alkot-mány teszi azonban lehetõvé közérdekbõl a kisajátítást, jelezveezzel, hogy a tulajdon alkotmányos garanciájának határa a tulaj-don értékének biztosítása.” Az Alkotmánybíróság kifejezettenutal arra, hogy „tulajdonvédelmi felfogása összhangban van azEmberi Jogok Európai Egyezményével és az Emberi Jogi Bíró-ság ítélkezésével.”29

A tulajdon alkotmányos fogalma tehát jóval szélesebb körû,mint a magyar polgári jogi szabályozásban tükrözõdõ azon tu-lajdonjogi koncepció, amely a tulajdon lehetséges tárgyait ésezzel együtt a tulajdonjogi szabályozás hatókörét a birtokba ve-hetõ testi tárgyakra, továbbá a Ptk. 94. §-ának külön rendelke-zésével kifejezetten dolognak minõsülõ javakra korlátozza. Ez atulajdoni koncepció kiindulópontnak a tulajdon személyes auto-nómiát biztosító funkcióját tekinti.30 Ez a széles értelemben vetttulajdoni koncepció leginkább azokban a határozatokban bonta-kozik ki, amelyek egyes társadalombiztosítási jogosultságok jog-alkotói korlátozhatóságával illetõleg megszüntetésével kapcsola-tosak. Ezekben az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a„társadalombiztosítási jogosultságok általában a polgárok eg-zisztenciális biztonságát szolgálják, és ezért ugyanaz a funkció-juk, mint a tulajdonjognak”.31 A tulajdonvédelem a társadalom-biztosítási jogosultságok terén addig terjedhet, amíg a szolgálta-tás ugyanazt a funkciót látja el, amire egyébként a polgári jogiértelemben vett vagyon is szolgálna.32

A tulajdon alkotmányos fogalma kapcsán talán általánosan iselmondható, hogy alkotmányos szintû védelemben részesül min-den vagyoni értékû jog, amelyet a jogrend úgy rendel a jog jo-gosultjához, hogy az a joghoz tartozó rendelkezési jogosultságotsaját belátása szerint gyakorolhatja.33 A tulajdon alkotmányos


fogalma nem képezhetõ le a magánjogi tulajdonfogalomra. Azalkotmányos és a magánjogi tulajdonfogalomban való gondol-kodás strukturális különbségeire jól rávilágít az a példa, amelyszerint a bérlõt a bérbeadóval szemben a magánjog szabályozásszintjén megilletheti birtokvédelem, de tulajdonosi jogok nem il-letik meg. Az alkotmányos tulajdonvédelem körében ugyanakkora bérlõt tulajdoni védelem illeti meg, így ha a bérbeadó a tulajdo-nos, akkor a bérlõt az alkotmányos tulajdonvédelem is megilleti,amit a bérbeadónak tûrnie kell.34

Amikor a tulajdon alkotmányos védelmének körét a védettjogtárgyakkal vonjuk meg, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tu-lajdonhoz való jognak a történeti gyökereit és a gazdasági-tár-sadalmi változásokat sem. A francia forradalom óta a tulajdonalkotmányos védelmének célja egy szabad gazdasági rend alap-jainak megteremtése a tulajdonnal való szabad rendelkezés biz-tosítása és a tulajdonba való állami beavatkozás lehetõségénekkorlátozása útján. A gazdasági és társadalmi körülmények válto-zásával azonban, bár a gazdasági rend továbbra is a magántulaj-donon nyugodott, komplex vagyontömegek alakultak ki, ame-lyekben a szabad gazdasági mozgásteret már nem a dolgok felet-ti uralom, hanem társasági részesedések, tagsági jogok, társaságiirányítási jogosítványok, befektetések jelentik, és amelyben azemberek létbiztonsága és társadalmi szabadsága egyre növekvõmértékben nem vagyonukhoz, hanem munkabérükhöz, és az ál-lami gondosodással szembeni elvárásukhoz kötõdik.35 Az alkot-mányos tulajdon-fogalom valójában a tulajdon alkotmányos ga-ranciájának célját adaptálja a gazdasági és társadalmi fejlõdéshez.Ezért szükséges alkotmányos szinten a tulajdonnak a magánjogitulajdonjognál elvontabb szemlélete, amely az egyénnek a gazda-sági és társadalmi relációban biztosított szabad mozgásterébõl, atársadalmi és gazdasági cselekvési szabadság biztosításának esz-közeibõl indul ki.

A tulajdon társadalmi kötöttsége

Az, hogy a tulajdon nem teljes szabadságot, hanem sokrétû kö-töttséget is hordoz, nem az alkotmányos szintû jogértelmezésfelismerése. Már a BGB megalkotása során nyilvánvaló volt,hogy a tulajdon teljes szabadságként nem definiálható, a kötött-ségeket a tulajdon meghatározásának elemeként kezelték.36 Ezt aszemléletet tükrözik a Ptk. illetõleg II. világháború elõtti Ptk.tervezetek és az Mtj. is. A kötöttségek oly szorosan tartoznakhozzá a tulajdonhoz, hogy jogosnak tûnik az a megállapítás,mely szerint ezek a kötöttségek szinte paradoxonná teszik a tu-lajdon szabadságként való meghatározását. A tradicionálisan aszabad rendelkezéssel és használattal körülírt tulajdon tartalmátugyanis valójában a kötöttségekkel, azaz a szabadság fõszabályaalóli kivételekkel lehet csak megadni.37

A tulajdon nem írható le pusztán azzal, hogy olyan abszolútjogviszonynak tekintjük, amely a jogosítottal szemben minden-kit kötelezetté tesz, és hogy a tulajdon megsértése ezt az abszo-lút jogviszonyt egy relatív jogviszonyban realizálja és konkreti-zálja. Ez a séma ugyanis két szereplõt tételez fel: a tulajdonost ésa jogsértõt. Észre kell venni azonban, hogy a tulajdon ezzel azegyszerû sémával – az „enyém–tied” modellel – nem határozha-tó meg teljes körûen. A tulajdon nem képzelhetõ el és nem mo-dellezhetõ a társadalmi közeg nélkül, amelyben érvényesüléstkíván. A tulajdon társadalmi kötöttségének alkotmányos doktrí-nája éppen ennek a ténynek a következményeit vonja le: azon abelátáson alapszik, hogy a tulajdon a társadalomban, a szemé-lyek jogközösségében érvényesül, pontosan tehát csak az „enyém–tied–mi” hármasságával írható le. Ez a három elem alkotja a tu-lajdont, és ezek határozzák meg a tulajdon tartalmát és korlátait.A tulajdon társadalmi kötöttsége valójában annak a ténynek azelfogadását és következményeinek levonását jelenti, hogy az em-ber társadalomban él.38

A tulajdon társadalmi kötöttsége, amelyet a német Grund-gesetz 14. cikkelyének második bekezdése kifejezetten ki is

mond, a jogalkotóra hárít kötelezettséget. A jogalkotó feladata,hogy az alkotmány által elismert magántulajdonhoz való jogotés a tulajdon társadalmi kötöttségét összehangolja, és hogy a tu-lajdonjogi szabályozás a szereplõk érdekeit arányosan mérlegel-ve, kiegyenlítetten határozza meg. Ez azonban egyúttal korlátotis jelent a jogalkotó számára: ha túllépi a társadalmi kötöttségmegengedett határait, mert a tulajdonjog korlátozása már az al-kotmányos követelményekkel nem támasztható alá, a szabályo-zás alkotmányellenes lesz.39 A tulajdon társadalmi kötöttségeközvetlenül nem a jogalanyokra, hanem a jogalkotóra hárít kö-telezettséget: a jogalkotónak kell a tulajdonból fakadó jogok tar-talmi meghatározásának és e jogok gyakorlása biztosításának kö-vetelményét a nem tulajdonosok cselekvési szabadságával és acselekvési szabadságukból eredõ társadalmi és gazdasági ténye-zõkkel összhangba hoznia.40

A tulajdon társadalmi kötöttsége a jogalkotó számára biztosítolyan mozgásteret, amelyen belül nem szükséges a tulajdonbavaló minden egyes beavatkozás különleges megalapozása, hanemelegendõ a korlátozás általános elveit (elsõsorban a szükségességés arányosság követelményét) alkalmazni. A tulajdon társadalmikötöttsége nem definiálható és úgy tûnik, hogy nem adhatóakmeg kimerítõen azok a kritériumok sem, amelyek alapján a tu-lajdon társadalmi kötöttségébõl fakadó korlátozások mindenesetben egységesen mérhetõk volnának.41 A tulajdon társadalmikötöttsége nem jelent kisajátítást, és nem jár érte kártalanítás: atársadalmi kötöttség a tulajdonos és a nem tulajdonosok közöt-ti érdekkiegyenlítés követelményét fogalmazza meg. Nem jelen-ti a tulajdon elvonását, mert a tulajdon korlátait, és ezzel magáta tulajdont határozza meg.

Mindennek alapján felvázolhatónak tûnik egy olyan séma,amelynek segítségével az egyes tulajdoni korlátozások minõsítéseelvégezhetõ. Az elsõ lépésben meg kell határozni, hogy alkotmá-nyos értelemben tulajdonról van-e szó. Ha erre „igen” a válasz, amásodik lépcsõben el kell dönteni, hogy a szóban forgó jogalko-tói lépés e tulajdonba való beavatkozást jelent-e. Ha a jogi normaa tulajdonba való beavatkozásnak minõsül, meg kell határozni,hogy a beavatkozás olyan társadalmi kötöttség, amelyet a tulajdo-nosnak kártalanítás nélkül tûrnie kell, vagy kisajátítás, amely utána tulajdonos kártalanításra jogosult.42 Kérdés, hogy ez miképp te-hetõ meg, és hogy ez a séma egyébként kielégítõ-e.

A kisajátítás és a társadalmi kötöttségbõl eredõ korlátozás el-határolása korántsem egyszerû feladat. Ha annyi meg is állapít-ható, hogy az az állami beavatkozás, amelyik a tulajdon addigihasználati módját lényegesen megváltoztatja,43 kisajátításnak mi-nõsül, ez még nem teszi elõre láthatóvá a minõsítést. Ezért Leis-ner például – hivatkozva a jogállamiság elõreláthatóságot diktálókövetelményére is – felveti egy merev mennyiségi teszt alkalma-zásának lehetõségét. Eszerint a kisajátítás és a társadalmi kötött-ségbõl fakadó korlátozás elhatárolása a tulajdonba való beavat-kozás mértékétõl függene, a beavatkozás mértékét pedig az hatá-rozhatná meg, hogy annak eredményeként a tulajdonban milyenmértékû értékcsökkenés következik be.44

A kérdés valójában tehát nem – vagy legalábbis nem csak – az,hogy a kisajátítás fogalma milyen mértékben terjeszthetõ ki, ha-nem hogy a jogalanyok milyen helyzetekben kötelesek tûrni a tu-lajdonjogukba való beavatkozást kártalanítási kötelezettség nél-kül, és a beavatkozás mértéke csak ennek egyik szempontja lehet.

A magyar Alkotmánybíróság is hasonló gondolatmenetet kö-vet, bár a tulajdon szociális kötöttségét – szemben a németGrundgesetz rendelkezéseivel – a magyar Alkotmány explicitenem mondja ki. A magyar alkotmányértelmezésbe az érvelésszintjén a tulajdon szociális kötöttsége az Alkotmány preambu-lumának szövegén keresztül „csempészhetõ” be, amely a szociá-lis piacgazdaságot megvalósító jogállamba való átmenetre utal.Ebbõl levezethetõ a tulajdon társadalmi korlátozottsága.45 A ma-gyar Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tulajdonhozvaló jog alkotmányos alapjog, amely azonban nem korlátozha-tatlan. A tulajdonhoz való jog alkotmányos védelmének része


27

28

azoknak a kritériumoknak a meghatározása, amelyek szerint atulajdon korlátozható. Ahogy arra a jogirodalomban már rámu-tattak, az Alkotmánybíróság mára már meghaladta azt a kezdetigyakorlatát, amely szerint a tulajdonjog a többi alapjoghoz ha-sonlóan csak a szükségesség és arányosság tesztje szerint kor-látozható. A közérdekû korlátozást e felfogás szerint maga azAlkotmány 13. §-a teszi lehetõvé,46 és ennek körében az Alkot-mánybíróság csak a közérdekre való hivatkozás megalapozott-ságát és azt vizsgálja, hogy a korlátozás a közérdekû céllal ará-nyos-e, azt pedig nem, hogy egyébként a közérdek ténylegesenfennáll-e. Ebbe a felfogásba belefér az is, hogy adott esetben atulajdonosnak tulajdonjoga korlátozását közérdekbõl ellentétele-zés nélkül is el kell tûrnie. Ahogy azt az Alkotmánybíróság az al-kotmányos tulajdonvédelmi koncepciót a mai napig legteljesebbmértékben tükrözõ döntésében kifejtette, „a tulajdonhoz valóalapvetõ jog védelmében a minõségi határvonal ma már nem atulajdon ,korlátozása’ és polgári jogi értelemben vett ,elvonása’között húzódik. Az alkotmányossági kérdés az lett, hogy milyenesetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást mindenellenszolgáltatás nélkül eltûrnie, illetve mikor tarthat igényt kár-talanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért.”47

Az alkotmányos tulajdonvédelem során két, egymással para-lel tendencia érvényesül. Az egyik fejlõdési irány szerint egyretöbb tulajdonkorlátozás jár a kisajátításhoz hasonló védelemmel,a másik szerint pedig egyre több korlátozást kell a tulajdonosnakellentételezés nélkül elviselnie. A közérdek pedig adott esetbenmegalapozhat olyan korlátozást is, amely közvetlenül más sze-mélyek javára szól.48 A tulajdon súlyos megterhelése is megköve-telheti tehát az Alkotmány alapján a kisajátításhoz hasonló védel-met, és a közérdekbõl szükséges korlátozás esetében is szólhatvalamely más alkotmányosan figyelembe veendõ szempontamellett, hogy a tulajdonos veszteségét mégis ki kell egyenlíteni,vagy legalábbis mérsékelni kell. A tulajdon egyik leglényegesebbalkotmányos korlátja az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján atulajdon társadalmi kötöttségébõl fakad.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tulajdonjog korlátozá-sával kapcsolatban megfogalmazott elvek elsõsorban olyan ese-tekben kerültek kifejtésre, amelyek a tulajdonnak a társadalmi kö-töttségébõl fakadó, közérdeken alapuló korlátozásához kapcso-lódtak. Másként merül fel a kérdés azokban az esetekben, amikorkét tulajdonos egymást kizáró érdekei között kell az ellentmon-dást feloldani. Ilyenek adódnak a polgári jogban a szomszédjogiszabályozás, a szolgalom, vagy a közös tulajdon, illetõleg általá-ban a tulajdon magánjogi korlátainak szabályozása körében.

Azokban a helyzetekben, amelyekben a tulajdonos a saját tu-lajdonjogát vagy annak valamely részjogosítványát mások zavará-sa nélkül nem tudja gyakorolni, szükségképpen keletkezik kollíz-ió a két tulajdonjog között. Ez a kollízió a szabályozás és a gya-korlat szintjén feloldható (joggal való visszaélés, szolgalom, a másdolgának igénybevételére való jog, közös tulajdonnal kapcsolatosjogok stb.), de csak az egyik fél tulajdonjogának sérelmével.Ezekben a helyzetekben e szabályokra, amelyeket egy polgári tör-vénykönyvnek nyilvánvalóan tartalmaznia kell, nem – vagy csaknagyon áttételes módon – alkalmazható az Alkotmánybíróságközérdek/szükségesség/arányosság tesztje, különösen, mivel azérdekmérlegelés is csak a konkrét eseti tényállásokban lehetséges,a szabály szintjén nem. Elvi szinten nem jelent igazából támpon-tot az sem, hogy az Alkotmánybíróság többször megerõsítettfelfogása szerint „a tulajdonhoz való jog nem korlátlan, a tulajdo-nosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogai-ra, jogos érdekeire. A tulajdonhoz való jog mint alapjog korláto-zása alkotmányos, ha másik jog védelme vagy érvényesülése, illet-ve egyéb alkotmányos cél más módon nem érhetõ el, és a korlá-tozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával.”49

Az Alkotmánybíróság a Ptk. közös tulajdonra vonatkozóegyes szabályai, valamint a szolgalom kapcsán foglalkozott ilyenhelyzetekkel, mindkét esetben elutasítva az alkotmányellenességmegállapítására irányuló indítványt. A közös tulajdon kapcsán a

közös tulajdon megszüntetésére irányuló korlátozhatatlan jogottovábbá a tulajdonostársak sérelmes határozatának megtámadásá-ra irányuló jogot tekintette az Alkotmánybíróság garanciának ar-ra, hogy a jogközösség a tulajdonjog alkotmányos biztosításánakelvei szerint áll fenn és mûködik, a Ptk. közös tulajdonra vonat-kozó rendelkezései tehát éppen „garanciális jelentõségûek és jog-védelmi funkciót töltenek be.”50 A telki szolgalommal kapcsolat-ban hozott határozatban az Alkotmánybíróság kifejtett álláspont-ja szerint „a Ptk. 166. § (1) bekezdésében, továbbá a 167. §-ábanfoglalt szabályok az Alkotmány 13. §-ának rendelkezéseivel nemállnak az alkotmányos tulajdon védelem szempontjából értékelhe-tõ összefüggésben.” Ezt az Alkotmánybíróság egyrészt azzal tá-masztotta alá, hogy a szolgalmi jog gyakorlásának terjedelmét aPtk. maga általános elvekkel és tételes szabállyal is korlátozza,másrészt pedig azzal, hogy a vitás ügyek bírói úton történõ ren-dezésének eszköze ezzel együtt elegendõ garancia a szembenállótulajdonosi érdekek egyensúlyának a jogbiztonság követelmé-nyei mellett való érvényesülésére.51

Elvi, az Alkotmánybíróság gyakorlatában kifejtett tulajdonvé-delmi elvekkel összhangban lévõ, a tulajdon korlátozásával kap-csolatban alkalmazott kritériumrendszerbe ágyazott szempontokalapján való indokolás azonban ezekhez a döntésekhez nem kap-csolódott. Ami ezekbõl a döntésekbõl kiolvasható, az talán egyolyan érvelés lehetõsége, mely szerint a magánjogi tulajdonjogokkollíziójának esetén ezeknek a magánjogi szabályozás és jogalkal-mazás szintjén való rendezése a közérdeket szolgálja. Ha ez meg-felelõ érdekkiegyenlítést valósít meg, akkor az alkotmányos tu-lajdonkorlátozási teszt követelményeit eleve kielégíti, ráadásul eznem feltétlenül kötött ellenértékkel való ellentételezéshez sem.Az egyéni jogsérelmeket pedig a rendes bíróságok tudják orvo-solni, e körben alkotmányos követelmény e bírói út biztosításalehet. Ilyen értelemben tehát ezek a konfliktusrendezõ normáknem vizsgálhatók felül az alkotmányos tulajdonvédelem kialakulttesztje alapján. Ezek a magánjogi szabályok abba a körbe tartoz-hatnak, amelyek esetében a tulajdon társadalmi kötöttségeibõl isadódóan a tulajdonosnak bizonyos helyzetekben ellentételezésnélkül is el kell viselnie tulajdonának korlátozását. Ezt az érvelésttámasztja alá az is, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint“az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkot-mányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Azalkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függa tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korláto-zás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontok-tól függõen az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányoslehetõsége a tulajdonjogba más és más.”

Vannak ugyanakkor a magánjogi normák – nem feltétlenülcsak a Ptk. rendelkezései – között olyanok, amelyek a tulajdonmegszerzésének egyoldalú jogosultságát biztosítják az egyik sze-mély számára. Ilyenek azok, amelyek vételi jogot, visszavásárlá-si jogot biztosítanak, egyoldalúan jogosítják az egyik felet arra,hogy a másik a dolgát vegye meg vagy neki adja el, vagy pedighasználati jog alapításával hosszabb ideig terhelik valakinek a tu-lajdonát. Az ilyen szabályok a tulajdon olyan korlátozásának, il-letõleg olyan súlyos megterhelésének minõsülhetnek, amelyek– összhangban az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatával is –a kisajátításhoz hasonló védelmet követelnek meg.52

A tulajdonjogi szabályozás kialakítása során ennek megfelelõ-en a szabályozás alkotmányossága érdekében a tulajdonjogok üt-közésébõl – ideértve azok gyakorlásának egymástól való függésétis – adódó érdekkonfliktusok feloldására vonatkozó szabályoknaktávlatilag a közérdekkel alátámasztottnak kell lenniük, továbbá azérdekkiegyenlítést az egyedi esetekben biztosító szabályokat kellmeghatározni, és jogorvoslati lehetõséget kell biztosítani. Azolyan szabályok esetében pedig, amelyek a magánjogi tulajdontényleges elvonását teszik lehetõvé, vagy az ingatlant olyan mér-tékben terhelik, ami a tulajdon elvonásához közeli helyzetet idézelõ, a kisajátítás feltételeire és tesztjére kell figyelemmel lenni, ésaz erre a helyzetre elõírt követelményeknek kell eleget tenni.


A tulajdon tartalma, társadalmi kötöttségeés a kisajátítás

Kérdés, hogy az a séma, amely a kisajátításnak a tulajdon társa-dalmi kötöttségébõl fakadó korlátozásától való elhatárolásánalapszik, valóban teljes mértékben magyarázni tudja-e a tulajdonalkotmányos védelmét. A kisajátítás és a tulajdon tartalmi megha-tározásának illetõleg korlátozásának fogalma még viszonylag jólkörülírható: a kisajátítás valamely alanyi jogként fennálló tulaj-donjog teljes vagy részleges elvonását jelenti, míg a tulajdon tar-talmának meghatározása a jogok és kötelezettségek nem alanyi,hanem elvont meghatározása az általános szabályozás szintjén.53

Kisajátítás és társadalmi kötöttség kettõsségében gondolkodvaazonban úgy tûnik, hogy marad a tulajdoni korlátozásoknak egyolyan köre, amely kisajátításnak nem minõsül, ugyanakkor nemtartozik a tulajdon társadalmi kötöttségéhez sem, hanem korláto-zás, amely azonban kompenzációs kötelezettséggel jár.

Az egyik lehetõség ezeknek a helyzeteknek a lefedésére a kisa-játítás fogalmának kiterjesztése. Ez volt az elsõ reakciója a németjogirodalomnak és bírói gyakorlatnak is. Papier kifejezetten fej-lõdési tendenciaként hivatkozik a kisajátítás fogalmának a tulaj-doni korlátozásokra való kiterjesztésére, és az elhatárolást a tulaj-don társadalmi kötöttsége és a kisajátítás között vonja meg.54

Ossenbühl hasonlóan kisajátítás és kártalanítási kötelezettséggelnem járó társadalmi kötöttség kettõsségben gondolkodva a hasz-nálati jog korlátozása kapcsán a kisajátítás és a korlátozás határátelsõsorban a korlátozás mértékéhez, és nem az arányosság teszt-jéhez köti.55 A kisajátítás fogalmának a tulajdon korlátozására va-ló kiterjesztése azonban az absztrakt szabályozás szintjén elérihatárait: kisajátításként csak már alanyi jogként biztosított jogkorlátozása esetén lehet szó, a szabályozás absztrakt szintjénnem. Ha a szabályozás nem már meglévõ alanyi jogot von el,már nem beszélhetünk kisajátításról.

A másik lehetõség az alkotmányos korlátozások körében atársadalmi kötöttségbõl fakadó és a társadalmi kötöttséggel alánem támasztható korlátozások közötti különbségtétel, az elõbbi-hez a kártalanítás nélküli tûrés kötelezettségét, az utóbbihoz akártalanításhoz való jogot kapcsolva. Ebben az esetben viszontmeg kell határozni a tulajdon korlátozásának azt a körét, amelymegengedett (alkotmányos) ugyan, de nem tartozik a tulajdontársadalmi kötöttségébe. Ha azonban a társadalmi kötöttség kö-rébe nem vonható a szóban forgó korlátozás, akkor az milyen al-kotmányos érvekkel támasztható alá? Támpontként a kisajátításfeltételei (kivételesség és közérdek) adódnának, és ez kézenfekvõ-nek is tûnik, mert így megõrizhetõ a kritériumrendszer egysége.A kisajátítás kritériumainak alkalmazása nem kisajátítási helyze-tekre viszont következetesen nem vihetõ végig, mert a kisajátításfogalmi kiterjesztésének kényszerpályájára vezet. Úgy tûnik te-hát, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem dogmatikai szerkeze-tében van egy hiány, amely következetlen megoldásokat ered-ményezhet.56 Ez a következetlenség részben az elkerülhetetlenelhatárolási problémákra, részben pedig arra a törekvésre vezet-hetõ vissza, amely elkerülni igyekszik az alkotmányos tulajdonvé-delem relativizálódását és értékvédelemmé való degradálódását.

A társadalmi kötöttség körébe nem vonható, de kisajátításnaksem minõsülõ, kompenzációs kötelezettséggel járó tulajdonkor-látozás esetén a kompenzálás kötelezettsége nem a kisajátításhozkapcsolt kártalanítási kötelezettségre, hanem a korlátozás ará-nyossági korlátjára vezethetõ vissza. A korlátozás e gondolatme-net szerint akkor alkotmányos, ha szükséges és arányos, és azarányosság megteremthetõ azzal, ha a korlátozásból eredõ hátrá-nyokat a jogalkotó valamilyen módon kiegyenlíti, vagy legalább-is az arányosság határáig csökkenti. A német alkotmánybíróságigyakorlat szerint a tulajdonjog tartalmának vagy korlátainakmeghatározása akkor sem minõsülhet kisajátításnak, ha arányta-lan és mélyreható: ha a tulajdonjog tartalmának vagy korlátainakmeghatározása nem felel meg az alkotmányos követelmények-nek, alkotmányellenes lesz, és nem minõsül át kisajátítássá.

Olyan jogszabályi elõírás, amely a tulajdon tartalmát és korlátaithatározza meg, nem tekinthetõ – még alkotmányellenessége ese-tén sem – kisajátításnak.57

Ez a megoldás dogmatikailag „rendezettnek” tûnõ eredmény-re vezet. Kisajátításról – akár részleges, akár teljes kisajátításról –akkor lehet szó, ha egy konkrét, az alkotmányos védelem körébevont tulajdoni tárgyat részben vagy egészben közérdekbõl tulaj-donosától elvonnak és egy harmadik személyre ruháznak. Ezzelszemben a tulajdon tartalmának és korlátainak meghatározásáról– és nem kisajátításról – van szó akkor, amikor a tulajdoni tárgy-hoz kapcsolódó olyan használati jogot korlátoznak vagy vonnakel, amely a tulajdonost illeti. Abban az esetben, ha a tulajdontartalmának és korlátainak meghatározása a tulajdonosi pozícióértékét csökkenti vagy kiüresíti, a korlátozás arányossága a kom-penzáció jogszabályi elõírásával állítható helyre. Ahol ez nemlehetséges, ott kisajátításhoz kell folyamodni, a korlátozás alkot-mányellenes lesz.58 Abban az esetben, ha a korlátozást a tulajdontársadalmi kötöttsége támasztja alá, a korlátozás kompenzációskötelezettséget nem von maga után.

Ez a dogmatikai rendezettség bizonyos szempontból csak lát-szólagos. Egyrészt nagyon nehéz elhatárolni a tulajdon korláto-zását a kisajátítástól, másrészt pedig a megengedett, kisajátítás-nak nem minõsülõ, kompenzációköteles korlátozás azzal a ve-széllyel is jár, hogy az alkotmányos tulajdoni garanciát az ér-tékgarancia irányába tolja el, ami a tulajdon alkotmányos védel-mének lazítására, és az egész alkotmányos tulajdonvédelmiszemlélet átértelmezésére vezethet.59 Ennek a tendenciának anyilvánvaló veszélyei késztették arra a német bírói gyakorlatot,hogy az alkotmányos tulajdonvédelem dogmatikai felépítését to-vább finomítsa, és erõteljesen elhatárolja a kisajátítást és a kisajá-títás alkotmányos megítélésének szempontjait a tulajdon-korlá-tozás alkotmányossági kritériumainak meghatározásától. Ennekközéppontjában az áll, hogy a tulajdon-korlátozás arányosságá-nak és általában alkotmányosságának megítélése nem függhet at-tól, hogy a jogalkotó megfelelõ kompenzációt is elõír-e vagysem: az alkotmányos tulajdon-védelem helyébe nem léphet ér-tékgarancia.

A német Bundesverfassungsgericht legújabb gyakorlatábankialakult szempontok a következõkben foglalhatók össze. Kisa-játításról csak konkrét tulajdon-elvonás esetén lehet szó. A konk-rét tulajdonosi pozíciót a Grundgesetz 14. cikkelye elsõ bekez-désének elsõ mondata védi. Ezzel szemben a Grundgesetz 14.cikkelye elsõ bekezdésének második mondata védi a tulajdonabsztrakt és általános szinten megfogalmazott korlátozását.60

A tulajdon tartalmának alkotmányellenes meghatározása alkot-mányos értelemben nem határozható meg kisajátításszerû be-avatkozásként, és eltérõ természetük miatt a tartalom-meghatá-rozás és a kisajátítás sem értelmezhetõ azonos jogintézményként,„közös nevezõre” nem hozhatók. E gondolatmenet szerint a tu-lajdonba való állami beavatkozás vagy kisajátítás, vagy a tulajdontartalmának illetõleg korlátainak meghatározása. A kettõt egy-mástól élesen el kell határolni, e kategóriák nem járhatók át ésnem terjeszthetõek ki egymásra.61

Annak megítélése során, hogy a jogalkotó a tulajdon tartal-mát és korlátait alkotmányosan határozta-e meg, elsõsorban aztkell vizsgálni, hogy a jogalkotó az érintettek védelemre érdemesérdekeit igazságos módon mérlegelte és a szabályozásban ará-nyosan összhangba hozta-e. Ezt az arányosság kritériuma szerintkell megítélni. Már meglévõ tulajdonosi pozícióba való beavat-kozás (korlátozás)62 alkotmányos lehet akkor, ha az arányosságkövetelményére tekintettel a közérdekkel alátámasztott, és ha aközérdek adott helyzetben olyan nyomós, hogy elõnyben kell ré-szesíteni az állampolgárnak a tulajdona változatlan fennállásábavetett bizalmához fûzõdõ érdekével szemben. A korlátozás al-kotmányosan megengedett mértéke az érvényesítendõ közérdeksúlyától függ.63

Ebbõl az érvelésbõl az következik, hogy a tulajdon-korlátozásalkotmányosságát nem lehet attól függõvé tenni, hogy a jogalko-


29

30

tó kínál-e megfelelõ kompenzációt. Ha a szóban forgó tulajdon-korlátozás nem felel meg az arányosság követelményének, azarányosság nem „vásárolható meg,” a korlátozás alkotmányelle-nes. A kompenzáció eleve csak akkor kerülhet szóba, ha a korlá-tozás egyébként alkotmányos.64 Annak megítélése során, hogy ajogalkotónak milyen helyzetben kell kompenzációt biztosítania,és annak mértéke mekkora kell legyen, abból kell kiindulni, hogya tulajdon alkotmányos védelmének funkciója a polgárok va-gyonjogi szabad mozgásterének biztosítása. Ez csak akkor érhe-tõ el, ha a tulajdonos – legalábbis fõszabályként – bízhat tulajdo-nának változatlan formában való fennmaradásában. A jogalkotótulajdont korlátozó beavatkozása ezért akkor alkotmányos, ha atulajdon-korlátozás kompenzációval jár.65

Az érvelés a tulajdon korlátozásáért biztosítandó kompenzá-ciót ezzel az arányossági tesztbõl távolította el. Annyiban ugyan-akkor tovább finomította ezt a tesztet a német alkotmánybírósá-gi gyakorlat, hogy a tulajdon különösen súlyos korlátozása ese-tén nem szorítkozhat a jogalkotó pénzbeli kártalanításra annakérdekében, hogy a korlátozás arányosságát biztosítsa. A jogalko-tó számára ez olyan kötelezettséget is jelent, hogy a tulajdonraháruló, a tulajdon társadalmi kötöttségébe nem tartozó korláto-zásokat a jogalkotónak elsõsorban a szabályozásban kivételes,kötelezettséget csökkentõ vagy átmeneti tényállásokkal, admi-nisztratív vagy technikai intézkedésekkel kell elkerülnie.66

A cél nyilvánvalóan annak megakadályozása, hogy a kártalaní-tás önmagában arányossá és ezzel alkotmányossá tehesse a tulaj-donba való beavatkozást, a kártalanítás árán mintegy „megvásá-rolhatóvá” téve az alkotmányos tulajdongaranciát. A tulajdon tar-talmának megállapítása vagy korlátozása során figyelemmel kelllenni a tulajdonos érdekeire is, és minél súlyosabb a korlátozás,annál inkább kell a beavatkozásnak a közérdekkel alátámasztott-nak lennie. Ha ez hiányzik, a beavatkozás kompenzáció eseténsem lehet alkotmányos.67 További elhatárolási probléma maradannak a meghatározása, hogy mely esetekben kell a tulajdoni kor-látozást a tulajdonosnak a kompenzáció nélkül elviselnie, és mi-kor nem. A kompenzáció csak jogszabályban határozható meg, ésnem hárítható generálklauzulával a bíróságra sem, mert az alkot-mányosság a jogalkotóval szemben támasztott követelmény.68

A tulajdonjog alkotmányos védelmének követelményeia magánjogi szabályozásban

Amikor a magánjogi szabályozás alkotmányosságát a tulajdonalkotmányos garanciájának szempontjából vizsgáljuk, egyrésztalkalmazni kell a tulajdon elvonására és korlátozására vonatkozóalkotmányos követelményeket, másrészt pedig figyelembe kellvenni azt a sajátosságot, hogy a magánjog alapvetõen konfliktus-rendezõ szabályozás. A magánjogi szabályozásban számtalanhelyzet van, amely a tulajdon elvonásával jár, és látszólag ez azelvonás alkotmányos elvekkel nem támasztható alá. Ilyen pél-dául az elévülés és az elbirtoklás, amelynek következménye a tu-lajdon kártalanítás nélküli elvesztése, a túlépítés és a ráépítés sza-bályai, a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés esetei, vagy azingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerzõ védel-me a tulajdonossal szemben.69 Ezekrõl a helyzetekrõl biztosan le-het tudni, hogy az alkotmányos értelemben vett tulajdon elvesz-tésével járnak, a tulajdon elvesztése a szabályozás következmé-nye, és hogy nem tekinthetõk kisajátításnak, sem pedig a tulaj-don társadalmi kötöttségének körébe nem vonhatók. Felmerültehát a kérdés, hogy a magánjogi szabályozásnak ezek az elemeiaz alkotmányos tulajdonvédelemmel összeegyeztethetõek-e, ésha igen, milyen szempontok alapján?

A magánjogi szabályozás ezen normái csak annak tükrébenítélhetõk meg, hogy a magánjogi szabályozás céljánál és ter-mészeténél fogva érdekkiegyenlítõ szabályozás, amelynek céljaautonóm és mellérendelt jogalanyok egymással szemben álló ér-

dekeinek kiegyenlítése, az érdekkonfliktusok feloldása. A tulaj-donjog korlátozásához vezethet nemcsak mások személyhez fû-zõdõ jogainak, de tulajdonjogának érvényesítése is. A magánjog,azon belül is a tulajdonjogi (dologi jogi) szabályozás éppen azegymással szemben álló tulajdonosi érdekek érvényesülésénekrendezése, ami szükségképpen vezet a szemben álló felek közüllegalább az egyik érdekeinek a háttérbe szorulásához (korlátozá-sához) a másikéval szemben. A magánjogi szabályozás valósítjameg az egymással szemben álló érdekek kollíziójának feloldását,ami szükségképpen vonja maga után az egyik fél tulajdoni érde-keinek sérelmét.

A magánjogi – különösen a dologi jogi – szabályozásnak azalkotmányos tulajdonvédelem szempontjából való megítélésesorán az egyetlen helyes megoldásnak az tûnik tehát, ha a jogal-kotó alkotmányos kötelezettségének a magánjogi jogalanyokközötti érdekkonfliktusok feloldását tekintjük, a jogalkotó cse-lekvési szabadságának körébe utalva azt, hogy az egyes érdeküt-közéseket melyik fél javára miként oldja fel, ha ezek az érdekekegyaránt azonos mértékben védelemre érdemesek. Ha az össze-mért érdekek nem egyaránt érdemesek védelemre, a jogalkotóakkor jár el alkotmányosan, ha az érdekeket a kevésbé védendõérdeket hordozó jogalany háttérbe szorításával, a védelemre ér-demes érdek javára dönti el.70

A jogalkotóval szemben támasztott alkotmányossági követel-mény ugyanakkor nem az optimális eredmény elérése, hanem azérdekmérlegelésen alapuló szabályozás kialakítása. A jogalkotó-nak nem a legjobb, hanem megfelelõ érdekmérlegelésen alapulószabályozást kell kialakítania. Ez összefügg azzal is, hogy a ma-gánjogi szabályozás absztrakt, és a magánjogi szabályozásnak ezaz absztrakt természete nem hagyható figyelmen kívül a magán-jogi szabályok alkotmányos vizsgálata során.

Kérdés marad ugyanakkor, hogy a tulajdonszerzés fejébenkompenzációt kell-e biztosítani a tulajdonát elvesztõ számára?Erre a kérdésre szintén az érdekkonfliktusban összemért érdekekadhatnak választ. A nem tulajdonostól való jóhiszemû szerzéseseteiben például a tulajdonszerzéshez és a dolog értékéhez fûzõ-dõ érdekek nem feltétlenül követik egymást: a tulajdonszerzésbiztosítása a jóhiszemû szerzõ számára nem jelenti azt, hogy anem tulajdonos átruházóval szemben az eredeti tulajdonos nemérvényesíthet kártérítési vagy jogalap nélküli gazdagodás irántiigényt.71 Ha azonban a szabályozás ilyen igényt nem biztosít azeredeti tulajdonos számára, a szabályozás alkotmányellenes lesz,mert az elidegenítõ érdekei e vonatkozásban nem védendõek azeredeti tulajdonossal szemben. Az elbirtoklás és az elévülés hely-zetei ugyanakkor a tulajdonát illetõleg követelését elvesztõ fél ér-dekeinek a háttérbe szorulása miatt nem alapoznak meg kom-penzációs kötelezettséget.

A tulajdonjog nem természetnél fogva adott jog, így nemlétezik eleve adott tulajdonfogalom. Az alkotmány a jogalkotóáltal biztosított tulajdonjogot védheti csak, az alkotmánybíró-ságok érvrendszere nem a jogrendszer feletti (természetjogi) tu-lajdonjog-fogalomban mozog. Az, hogy tulajdonjogot min ésmilyen terjedelemben biztosít a jogrendszer, a tulajdonjog tartal-mának a meghatározása, ami a jogalkotó állam kompetenciája.Ezért – választ adva egy korábbi tanulmányomban72 felvetettkérdésre – alkotmányos szempontból aggálytalan az is, ha adologi jogi szabályozás például a föld méhének kincseit nem te-kinti az ingatlanon fennálló tulajdonjoghoz tartozónak, hanemállami tulajdonban tartja azokat, vagy ha a telekingatlan tulaj-donjogát a föld felszíne alatt és felett meghatározott mértékig is-meri csak el kiterjeszthetõnek. Ezzel ugyanis a jogalkotó csak amagánjogi tulajdon tartalmát és határait határozza meg, nem pe-dig már biztosított tulajdont csorbít vagy von el. Az egyszer márbiztosított tulajdonjog korlátozása vagy elvonása azonban már atulajdon alkotmányos védelmének ernyõje alá tartozik.

Menyhárd Attila


1 Maur/Dürig/Herzog Art 14. Rn 18 sk. 2 A Weimari Alkotmány 153. cikkelye egyrészt általános rendelkezésben

biztosította a tulajdonhoz való jogot azzal, hogy annak korlátait és tartal-mát törvény határozza meg, másrészt pedig a kisajátítás feltételeit határoz-ta meg. A Weimari Alkotmány 153. cikkelye szerint „Az Alkotmány ga-rantálja a tulajdont. Annak tartalmát és korlátait törvényben kell megha-tározni. (Kisajátításra csak a közjó érdekében és törvényi felhatalmazásalapján kerülhet sor. Ellenében – ha birodalmi törvény másként nem ren-delkezik – kártalanítás jár. A kártalanítás mértékének megállapítása végettvitás esetben – ha birodalmi törvény másként nem rendelkezik – bíróságiutat lehet igénybe venni. Kisajátításra a Birodalom érdekében tartomá-nyokkal, községekkel vagy közhasznú szövetségekkel szemben csak kárta-lanítás ellenében kerülhet sor.) A tulajdon kötelez. Használata egyúttal aköz legnagyobb javát is kell, hogy szolgálja.”

3 Schwerdtfeger, Günther: Die dogmatische Struktur der Eigentumsgarantie(Walter de Gruyter, Berlin/New York, 1983) 1. o.

4 Maur/Dürig/Herzog Art 14 GG Rn 21.5 Uo. Rn. 22.6 Schwerdtfeger: i. m. 9. o. 7 A Grundgesetz 14. cikkelye a következõk szerint rendelkezik: „(1) A tu-

lajdon és az örökölés joga biztosíttatik. A tartalmat és a korlátokat a tör-vények határozzák meg. (2) A tulajdon kötelez. Használata egyúttal a kö-zösség javát is kell, hogy szolgálja. (3) Kisajátítás csak a köz javának érde-kében megengedett. Csak törvény által vagy törvény alapján kerülhet rásor, amely a módját és a kártalanítás mértékét is szabályozza. A kártalaní-tás mértékének meghatározására a közösség és az érintettek érdekeinek azigazságos mérlegelésével kerül sor. Vitás esetben a kártalanítás mértéké-nek megállapítására rendes bírósági út vehetõ igénybe.”

18 Az 1990. évi XL. tv. 7. §-ához fûzött miniszteri indokolás mindössze any-nyit rögzít, hogy „Régóta hiányzó rendelkezést pótol az a szabály, amelya tulajdonhoz való jogot deklarálja.”

19 Ez több okra is visszavezethetõ, így például arra, hogy az alkotmányos tu-lajdoni garancia nem pozitív, hanem negatív szemléletbõl, a korábbi, szo-cialista tulajdoni felfogással való szakítás kifejezésének szándékából ered,Ehhez képest elsõsorban tagadást, a rendszerváltás elõtt érvényes tulajdo-ni renddel való szembenállást fejez ki. Másrészt nem feltétlenül kezelték anormaalkotás folyamatában a jövõbe tekintve kellõ súllyal ezt a kérdést,amit erõsen befolyásolhatott az a korábbi szemlélet, amely az Alkotmánytelsõsorban deklaratív jogszabályként kezelte, tényleges normatív tartalmatnem kapcsolva hozzá. Ld. Balogh Zsolt in: Az Alkotmány magyarázata (Ba-logh Zsolt/Holló András/Kukorelli István/Sári János, KJK–KERSZÖV, Bu-dapest, 2002) 263. o.

10 64/1993. (XII. 22.) AB hat. IV. 1.11 Leisner, Walter: Eigentum [Handbuch des Staatsrecht der Bundesrepub-

lik Deutschland Band VI (Freiheitsrechte) C. F. Müller Juristischer Ver-lag, Heidelberg, 1989, hrsg von: Josef Isensee/Paul Kirchhof, § 149. p.1023–1098] Rn. 1.

12 Badura, Peter: Eigentum [in: Benda, Ernst/Maihofer, Werner/Vogel, Hans-Jochen (Hrsg.): Handbuch des Verfassungsrecht, Walter de Gruyter – Ber-lin, New York, 1994, p. 326–390.] Rn. 27.

13 Böhmer, Werner: Eigentum aus verfassungsrechtlicher Sicht [in: DasEigentum (Hrsg. J. F. Baur), Göttingen, Vanderhoeck & Ruprecht,1989, 39–80. o.] 42. o.

14 Leisner: Eigentum Rn. 8. 15 Ld. pl. Battis, Ulrich: Zur Bestimmung von Inhalt und Schranken des Eigen-

tums durch Gesetzgeber und Gerichte (in: Freiheit und Eigentum – FS Leis-ner zum 70. Geburtstag, hrsg. von Josef Isensee/Helmut Lecheler; Duncker& Humblot, Berlin, 1999, p. 679–687) 685. o. Önmagában az a tény,hogy a kiadott építési engedély adott esetben jogszabálysértõ volt, nembizonyult elegendõnek az alkotmányos tulajdoni garanciába ütközés alap-ján a jogsértés megállapításához. Ld. még: Bönker, Christian: Bau-rechtlicher Nachbarschutz aus Art. 14 Abs. 1 Satz 1 GG? (DVBl. 1 Mai1994, p. 506–511) 506. o.

16 Bönker: Baurechtlicher Nachbarschutz 508. o.17 Bönker: Baurechtlicher Nachbarschutz 510. o. Ezt, az alkotmányra való

közvetlen hivatkozás lehetõségét megszorító tendenciát a kilencvenesévekben hozott további döntések is megerõsítették. Ld. Battis: 15. lj.-beni. m. 686. o.

18 Leisner: Eigentum Rn. 4. A jog szubjektív természete e helyütt azt jelenti,hogy alanyi jogról van szó, azaz a jognak van konkrét jogosultja.

19 A generálklauzuláknak a dologi jogban is betöltött kiemelkedõ szerepéthangsúlyozza Leisner is, példaként említve a BGB 1004. §-ának a rendel-kezését, amely a tulajdon sérelme esetére általában, a lehetséges esetekettaxatíve nem felsorolva biztosítja a sérelmet szenvedett fél részére az ab-bahagyási kereset elõterjesztésének lehetõségét. Leisner: Eigentum Rn. 4.

20 Például a tulajdont mint kizárólagosságot ragadja meg. Leisner szerint(Eigentum Rn. 73.) ez elsõsorban történeti sajátosságokra vezethetõ visz-sza, és szerinte a magánjog a tulajdoni dogmatika szívében mindig is azalkotmányjog „tanítómestere” marad.

21 Ez nemcsak abban jelentkezik, hogy – amint erre alább még kitérünk – azalkotmányjogi tulajdonfogalom szélesebb kört ölel fel, mint a magánjogi,hanem abban is, hogy az Alkotmánybíróság a tulajdon tartalmának meg-

határozása során is elszakadt a polgári jogi tulajdonjog-tartalomtól, mástjelent az alkotmányos értelemben vett abszolút védelem, s az alkotmány-jogi tulajdonvédelem mindig konkretizált módon merül fel. Ld. SólyomLászló: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon (Osiris Kiadó, Bu-dapest, 2001) 133. o.

22 A tulajdon, mint intézmény védelme elsõsorban a tulajdonnal járó rendel-kezési szabadság biztosítását jelenti. Ilyen értelemben a tulajdon alkotmá-nyos védelme szorosan összefügg a személyes szabadság garantálásával.Azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a tulajdon, mint alkotmányosjog jogosultja számára szabad mozgásteret kell biztosítani vagyonjogi vi-szonyainak körében annak érdekében, hogy életét autonóm módon irá-nyítsa. Vö. Böhmer: Eigentum aus verfassungsrechtlicher Sicht 46. o. Eztfejezi ki az is, hogy a magyar alkotmánybírósági gyakorlat szerint az Al-kotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia anyagialapját védi. Ebben az összefüggésben nem választható el a tulajdoni ga-rancia a személyiség szabad kibontakoztatásához és a gazdasági tevékeny-ség szabadságához való jogtól, különösen, ha a tulajdon alkotmányos vé-delmét a termelési és elosztási viszonyokkal összefüggésben szemléljük.Ebben az összefüggésben a vállalkozó által használt tulajdon alkotmányosbiztosítása veti meg egyúttal az alapját egy olyan gazdasági rendszernek,amely az állami irányítástól független, piaci viszonyokra épül, és amelybiztosítja a verseny szabadságát. Vö. Depenheuer, Otto in Das BonnerGrundgesetz [Kommentar begründet von Dr. Hermann Mangoldt/Fried-rich Klein, 4. vollst. neub. Aufl. Band I. Preämbel, Artikel 1 bis 19, hrsgvon Dr. Christian Starck, Verlag Franz Vahlen, München] GG I Art. 14.Rn. 9.

23 Azaz nemcsak a magántulajdont általában, hanem a személyek tulajdonátis, annak fennmaradását. Ennek a védelemnek két oldala van. Egyfelõl tilt-ja az állam számára a magántulajdonba való beavatkozást, másrészt pedigalanyi védelmi jogot biztosít a jogosult számára ahhoz, hogy megfelelõeszközök álljanak rendelkezésére a tulajdonába való jogosulatlan beavat-kozással szembeni védelem során. Böhmer: Eigentum aus verfassungs-rechtlicher Sicht 48. o.

24 Depenheuer in Mangoldt/Klein/Starck GG I Art. 14. Rn. 30. és Rn. 34. 25 Leisner: Eigentum Rn. 8.26 Ld. Depenheuer in Mangoldt/Klein/Starck GG I Art. 14. Rn. 50. sk. és

Leisner: Eigentum Rn. 67. sk. Leisner szerint ugyanakkor ez nem jelenti ajogalkotó korlátlan rendelkezési jogát e téren, mert ha valami, valamely al-kotmányosan biztosított tevékenység elemi részeként a vagyon fogalmikörébe vonható, akkor azt a jogalkotónak definiálnia kell, ennek elmara-dása alkotmányellenes.

27 Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog az alkotmányban (Acta Humana 1995,No. 17–19., 154–169. o.) 165. o.

28 Ld. 64/1993. (XII. 22.) AB határozatot az Lt. egyes rendelkezéseinek al-kotmányellenességérõl. Az Alkotmánybíróság e határozatot megelõzõgyakorlatában sem azonosította az alkotmányos tulajdon-fogalmat a pol-gári jogi tulajdonfogalommal. A 17/1992 (III. 30.) AB határozatban pél-dául az Alkotmánybíróság „elvi éllel mutat rá arra, hogy az Alkotmány13. §-ának (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüg-gõ minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik. Az Alkotmány 9. § (1)bekezdése ezért a tulajdonvédelem körében az egyéb vagyoni jogok védel-mét is biztosítja. A jog-összehasonlítás is azt mutatja, hogy több külföldialkotmánybíróság gyakorlata a vagyoni jogosultságokat az alkotmányostulajdonvédelem körébe vonja. Az Alkotmánybíróság ezzel is összhang-ban az Alkotmány tulajdonvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseit olyanalapjognak tekinti, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságokaz egyéb dologi jellegû vagyoni jogok védelmére is alkalmazhatnak”[17/1992. (III. 30.) AB hat. II. 6.] Az Alkotmánybíróság a máig irány-adónak tekintett tulajdoni koncepcióját azonban a 64/1993. (XII. 22.)AB határozatban fejtette ki.

29 64/1993. (XII. 22.) AB hat. IV. 1. A tulajdon alkotmányos védelme kap-csán érdemes e helyütt is megjegyezni, hogy a német alkotmánybíróságigyakorlat szerint a tulajdon alkotmányos védelmének kettõs funkciójavan: egyrészt a tulajdont a magánjogi rend egyik alapjává nyilvánítja, más-részt pedig az egyéni tulajdonost védi az állami beavatkozással szemben.Raiser, Ludwig: Das Eigentum als Menschenrecht (FS Baur, Mohr, Tübin-gen, 1981, 105–118. o.) 116. o.

30 Hasonlóan a német Bundesverfassungsgericht gyakorlatához. Szintén a né-met alkotmánybírósági gyakorlathoz hasonlóan a magyar Alkotmánybíró-ság is ebbõl a funkcionális fogalomból és e szemlélet segítségével vezette leaz Alkotmány tulajdonvédelmi rendelkezéseibõl az egyes társadalombizto-sítási igények alkotmányos védelmét. Sonnevend Pál: A társadalombiztosí-tási jogosultságok tulajdoni védelme a Német Szövetségi Alkotmánybíró-ság gyakorlatában (Magyar Jog 1997/4. 208–227. o.) 221. o.

31 Lábady Tamás: A tulajdonvédelem változása az Alkotmánybíróság gyakorla-tában (in: Tíz éves az Alkotmánybíróság, Budapest, 2000, Alkotmánybí-róság, 145–165. o.) 161. o.

32 Lábady uo. 162. o.33 Wilhelm, Jan: Sachenrecht (2. neub. Aufl., Walter de Gruyter, Berlin/

New York, 2002) Rn. 209.34 Wilhelm: uo. Rn. 210. Ez a magyar Alkotmánybíróság tulajdonvédelmi

koncepciójából is következik. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az al-


31

JEGYZETEK

Franciaország fontos történelmi eseményként ünnepli idén pol-gári törvénykönyve, a Code civil születésének 200. évfordulóját.Ebbõl az alkalomból Franciaországban és szerte a világon tudo-mányos konferenciákon, szemináriumokon méltatják a híres tör-vénymû érdemeit, s megpróbálják megfejteni örök ifjúságánaktitkát. Nem tûnik ugyanis magától értetõdõnek az, hogy egy tör-vénykönyv kétszáz éven keresztül képes szolgálni egy ország gaz-dasági, vagyoni viszonyainak szabályozását, miközben szó sincsarról, hogy a szabályozott viszonyok változatlanok lennének.A titok pedig csak mélyebb lesz attól, ha arra is gondolunk, hogya Code civil hatását nemcsak szülõhazájában fejtette ki, hanembizonyos értelemben export-termék is vált belõle.

Az ünnepi rendezvénysorozat egyik állomása volt az a konfe-rencia, amit az Európa Tanács a Cour de cassation-nal és a fran-cia Igazságügyi Minisztériummal közösen szervezett Stras-bourgban, 2004. október 21–22-én. A konferencián elhangzot-tak rövid ismertetése, a legfontosabb gondolatok kiemelése talán

a magyar közönség számára sem érdektelen, hiszen az új Ptk.kodifikációs munkálatainak közepette nem árt odafigyelni a kül-földi tapasztalatokra, s különösen nem ártana, ha sikerülne kifür-készni a nagy titkot: hogyan lehet idõtálló, a társadalmi és gaz-dasági változásokhoz történelmi korokon keresztül is alkalmaz-kodni képes kódexet alkotni. Bár Magyarország ez irányban tettelsõ „kísérletét” az 1959. évi IV. törvénnyel nem neveznémkudarcnak, hiszen ez a törvény – igaz, számos módosítással meg-erõsítve és ugyanakkor bizonyos értelemben meggyengítve –képes volt kezelni az 1960-as és ’70-es évek gazdaságirányításireformjait, majd az 1980-as, ’90-es évek teljes társadalmi, gazda-sági és politikai rendszerváltozását, s ekként megélt már 45 évet,most úgy tûnik, hogy az új Ptk. kodifikációjának eredményekéntarra, hogy hazánk is megünnepelhesse Polgári Törvényköny-vének 200 éves születésnapját, még több mint 200 évet kell vár-nunk. Már ha egyáltalán lesz ilyen esemény, s a közös európaijogalkotás nem szívja fel magába a polgári jogi viszonyok szabá-

Külföldi kitekintés

200 éves a Code Civil

32

kotmányos védelem a magánjogi jogviszonyokra is kiterjedne és ezzel azalkotmány a magánjogi jogviszonyokban közvetlenül alkalmazható volna.

35 Scheuner, Ulrich: Die Garantie des Eigentums in der Geschichte der Grund-und Freiheitsrechte (in: Staatstheorie und Staatsrecht – GesammelteSchriften, Ducker & Humblot, Berlin, 1978, 775–807. o.) 805. o.

36 A BGB 903. §-ának elsõ bekezdése szerint „a dolog tulajdonosa, amennyi-ben az törvénnyel vagy harmadik személyek jogaival nem ellentétes, a do-loggal tetszése szerint járhat el és minden arra irányuló behatást kizárhat.”

37 Ezért tekintette Wieacker a BGB 903. § (1) bekezdésében meghatározott,a tulajdonos szabadságán alapuló tulajdon-fogalmat értelmét vesztettnek.Wieacker, Franz: Zum Wandel der Eigentumsverfassung (Deutsche Juris-tenzeitung, 1934, p. 1446–1451.) 1446. o.

38 Böhmer: Eigentum aus verfassungsrechtlicher Sicht 62. o. 39 Depenheuer in Mangoldt/Klein/Starck GG I Art. 14., Rn. 208 40 Hösch, Ulrich: Eigentum und Freiheit (Mohr Siebeck, Tübingen, 2000)

202. o. 41 Leisner, Walter: Sozialbindung des Eigentums (Duncker & Humblot, Ber-

lin, 1972) 189. o.42 Böhmer: Eigentum aus verfassungsrechtlicher Sicht 58. o.43 Leisner: Sozialbindung des Eigentums 217. o.44 Leisner: Sozialbindung des Eigentums 234. o.45 Balogh Zsolt: Alkotmány komm. 265. o.46 Lábady: A tulajdonvédelem változása 162. o. 47 64/1993. (XII. 22.) AB hat. IV. 2.48 Az egyes személyek javára szóló korlátozás is közérdek, ha társadalmi

problémák megoldását szolgálja: ilyen például a városrendezés, a földren-dezés vagy a bérlõk védelme. 64/1993. (XII. 22.) AB hat. IV. 2.

49 58/1994. (XII. 14.) AB. hat. III. A.50 374/B/1996. AB. hat II.51 785/B/1997. AB. hat. II.52 Ld. pl. a 3/2000. (II. 25.) AB hat. III. és 64/1993. (XII. 22.) AB hat. IV.

IV. 3.53 Wilhelm: Sachenrecht, Rn. 215.54 Eszerint a magántulajdon közigazgatási korlátozása is kisajátításnak minõ-

sülhet, nemcsak a tulajdon teljes vagy részleges elvonása. Papier, Hans-Jürgen: Eigentumsgarantie des Grundgesetzes im Wandel (C. F. MüllerJuristischer Verlag, Heidelberg, 1984) 30. o.

55 Ossenbühl rámutat arra, hogy a használati jog a tulajdon magva, és annakkorlátozása a kisajátítással egyenértékû elvonáshoz vezethet, ha annak kö-vetkeztében a tulajdon ésszerû használati lehetõsége megszûnik. Ossen-bühl, Fritz: Eigentumsschutz gegen Nutzungsbeschränkungen (F. S. Leisner:689–705. o.) 701. o.

56 A német bírói gyakorlatban valószínûleg éppen ilyen okokból eltér aBundesverfassungsgericht és a Bundesgerichtshof gyakorlata. Az eltérõés következetlen német bírói gyakorlatra ld. Wilhelm: 33. lj.-ben i. m.Rn. 224. skk.

57 Ld. pl. Maur/Dürig/Herzog: Grundgesetzkommentar II. Art. 14., Rn. 28. 58 Deutsch, Markus: Planungsschadenrecht (§§ 39 ff. BauGB) und Eigen-

tumsgrundrecht (Art 14.GG) [BVBl 1. Juni 1995, 546–553. o.] 553. o. 59 Erre figyelmeztet pl. Deutsch. Deutsch: uo. 548. o. Az alkotmányos tulaj-

donvédelemnek tulajdonképpen két komponense van. Az egyik a tulajdon„állagához” való jog, a másik pedig az értékgarancia. Az értékgarancia

szubszidiárius, akkor lép az állagvédelem helyébe, ha a tulajdon elvonásátaz alkotmány lehetõvé teszi, és ezzel a tulajdonhoz való jogot a tulajdonértékéhez való joggá alakítja: a jogosult a tulajdoni tárgyat nem tarthatjameg, csak annak értéke megtérítésére tarthat igényt. Ennek az értékgaran-ciának a helyzete voltaképpen a kisajátítás, amelynek során a tulajdonosköteles tûrni tulajdonának elvonását, de kártalanításra tarthat igényt.

60 A Grundgesetz vonatkozó rendelkezéseit ld. a 7. lj.-ben.61 Jarass, Hans D.: Inhalts- und Schrankenbestimmung oder Enteignung?

Grundfragen der Struktur der Eigentumsgarantie (NJW 2000, 2841)2842. o. Jarass megjegyzi azt is, hogy vannak olyan, egyedi aktuson ala-puló tulajdonba való beavatkozások, amelyek a tulajdon tárgyának hasz-nálatát korlátozzák és nem minõsülnek sem kisajátításnak (mert oda fo-galmilag nem sorolhatók) de nem tekinthetõk a tulajdon tartalmát és kor-látait meghatározó szabályozásnak sem, mert nem absztrakt-általános ter-mészetûek. Uo. 2841. o.

62 Tipikusan ilyenek az ingatlanok hasznosítására vonatkozó, környezetvé-delmi szempontú korlátozások.

63 BVerfG NJW 1998, 367, 368. A Bundesverwaltungsgericht újabb gya-korlata is egyértelmûen elveti a tulajdoni korlátozások kisajátításként valóértelmezésének lehetõségét, az érvelés azonban annyiban eltér az alkot-mánybírósági alkotmányértelmezéstõl, amennyiben a kisajátítás mellett akártalanítási kötelezettség nélküli tulajdon-korlátozást a tulajdon társadal-mi kötöttségéhez kapcsolja, abból vezeti le. Ld. BVerwG NJW 1996,409, 409.

64 König, Ruth: Kriterien für die Begründung der Ausgleichspflicht bei Inhalts-und Schrankenbestimmungen des Eigentums (DVBl 15. Juli 1999,954–959. o.) 958. o.

65 König: uo. 959. o. A tulajdon társadalmi kötöttségébõl eredõ kompenzá-ciómentes tûrési kötelezettséget ez az érvelés nem érinti.

66 BVerfG NJW 1999, 2877, 287767 Roller, Gerhard: Enteignung, ausgleichspflichtige Inhaltbestimmung und sal-

vatorische Klauseln (NJW 2001, 1003) 1008. o. 68 Stüer, Bernhard: Abschied von salvatorischen Klauseln im Denkmal- und

Naturschutzrecht (NJW 2000, 3737) 3740. o. 69 Ilyen például a házastársi tartás fizetésének kötelezettsége is a házasság fel-

bontása után.70 A levezetést a jóhiszemû szerzés védelmére alkalmazva ld. Hager, Johan-

nes: Verkehrsschutz durch redlichen Erwerb (C. H. Beck’sche Verlagsbuch-handlung, München, 1990) 81. o. Hager ennek alapján vezeti le a jóhi-szemû szerzõ nem tulajdonostól való tulajdonszerzésének alkotmányossá-gát akkor, ha a szerzés ellenérték fejében történt. Ha a szerzés ingyenes, ajóhiszemû szerzõ érdeke kevésbé érdemes védelemre, mint az eredeti tu-lajdonos érdeke. Ezért ingyenes szerzés esetén nem volna alkotmányos azeredeti tulajdonos tulajdonvesztésének árán a jóhiszemû szerzõ tulajdon-szerzésének védelme. Ellenérték fejében szerzõ jóhiszemû személy eseténa jogalkotó szabadsága, hogy a szerzõ vagy az eredeti tulajdonos számárabiztosítja a tulajdont: alkotmányos szempontból mindkét megoldásegyenértékû, egyik sem alkotmányellenes.

71 Ld. szintén: Hager: uo. 82. o.72 Észrevételek és javaslatok az új Polgári Törvénykönyv dologi jogi koncep-

ciójának kiegészítéséhez. Polgári Jogi Kodifikáció 5–6/2002, 7–30. o.


lyozását, s ezzel nem oldja föl magában a nemzeti polgári tör-vénykönyveket.

Érdekes módon a konferencia egyik központi kérdése is ezutóbbi dilemma volt. Ha nem is állították a szervezõk a közép-pontba, szinte minden megszólalás mögött ott bujkált a kérdés,hogy vajon még hány évet ad az ünnepeltnek a sors. Így aztán akonferencia – bár apropója a 200. évforduló volt – mégsem jog-történeti témákkal foglalkozott, hanem a jelenre, s még inkább ajövõre koncentrált. Ezt a tudatos választást a rendezvény címe isegyértelmûen kifejezésre juttatta. A hivatalos cím ugyanis ígyszól: „A Polgári Törvénykönyv és Európa: behatások és moder-nitás”. Nos, hát milyen behatásokkal is kell számolnia a Code ci-vilnek?

A bevezetõ elõadást tartó francia igazságügyi miniszter két– egymással rokonságban álló – tényezõt emelt ki. Egyrészt fel-hívta a figyelmet arra, hogy bár a francia Polgári Törvénykönyvmegtermékenyítõleg hatott sok más állam jogalkotására, még-sem lehet csupán egyirányú hatásokról beszélni. A francia jogal-kotásnak is figyelemmel kell lennie a nemzetközi jogfejlõdésre, sennek eredményeit meg kell jelenítenie saját jogában is. Ezzelösszefüggésben hozta szóba azt a követelményt, hogy meg kellerõsíteni a kódexben a polgári jogokat és azok biztosítékait.A Code civilre ható másik kiemelt tényezõ az európai jog. A mi-niszter arról a törekvésükrõl számolt be, hogy az Európai Uniószintjén megfogalmazódó, implementálást igénylõ olyan köve-telményeket, amelyek a kódex által szabályozott területet érintik,a kódex rendszerébe való beillesztéssel kívánják átültetni saját jo-gukba. Felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyeket rejthet magá-ban az EU-jog túlzottan leegyszerûsített átvétele.

A másik nyitó elõadást szintén politikus, a német igazságügyiminiszter tartotta, aki a Code civilnek mint a forradalom szülöt-tének legnagyobb érdemét abban vélte fölfedezni, hogy egysége-sítette a széttagolt feudális jogot, s egyben olyan új értékeket isrögzített, mint a tulajdon szentsége vagy a szerzõdési szabadság.Technikai értelemben a kódex vívmányaként a rendszerezett jogmegteremtését említette, s ebben az értelemben a Code civiltmég ma is a kodifikáció követhetõ modelljének tartotta.

Az elsõ plenáris ülés elõadója Horatia Muir Watt, a Paris I.Egyetem Összehasonlító Jogi Intézetének igazgatóhelyettesevolt, aki általánosságban a kodifikációt a jog civilizációs folyama-taként írta le, s a Polgári Törvénykönyv korabeli jelentõségét ép-pen abban látta, hogy a jog immár nem titkos és misztifikált, aköznép számára hozzáférhetetlen szabályanyag, hanem megis-merhetõ és számonkérhetõ normák rendszere, amely polgári ér-tékeket rögzít. Ebben az értelemben a Code civilt a jog és a népszimbiózisaként jellemezte, s utalt arra, hogy a kódex a nemzetegységét és önazonosságát is megtestesítette. Ahogy a törvény-könyvnek a megalkotásakor is egyik központi feladata volt azemberi jogok törvényben való rögzítése, a modern kódexek ishasonlóképpen el kell, hogy lássák ezt a feladatot. De természe-tesen a modern korban az emberi jogok is más tartalommal te-lítõdnek, a törvénykönyvnek tehát ezeket a modern emberi jo-gokat kell tükrözniük. Fölvetette az elõadó azt a kérdést, hogymiként kétszáz évvel ezelõtt a demokrácia és a gazdasági ver-senyképesség záloga a kodifikált polgári jog volt, nem kell-e aformálódó egységes Európában is az egységes polgári jogi sza-bályozást célul kitûzni annak érdekében, hogy az Európai Uniódemokratikus és versenyképes mûködését biztosítani lehessen.A választ az összehasonlító jogtudomány módszerét alkalmazvapróbálta megközelíteni. Azt elemezte, hogy vajon a kodifikációnem hátráltatja-e a kodifikált joggal „terhelt” országok verseny-képességét, s utalt azokra a tudományos nézetekre, amelyek sze-rint a common law rendszere rugalmasabb, s ezért a gazdaságiversenyben, illetve a jogrendszerek versenyében is elõnyt élvez.Ezzel a nézettel szemben azonban annak az álláspontjának adotthangot, hogy nem a szabályozás formája, vagyis nem a kodifi-kált jog léte önmagában tehet kevésbé versenyképessé egy or-szágot, hanem sokkal inkább a szabályozás tartalma. Ha tehát

igaz is lenne, hogy a common law rendszerek hatékonyabbak,ennek okát nem a kontinentális jogrendszerek kodifikált voltáralehet visszavezetni, s ezért a megoldás sem a kodifikáció mintmódszer elvetése lehet, hanem a kodifikált jog tartalmának tö-kéletesítése.

A témához kapcsolódó szekcióüléseken elhangzottakból válo-gatva kiemelést érdemel Jean-Pierre Spitzer (Párizsi ÜgyvédiKamara) gondolata, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy az euró-pai jogharmonizáció sajátos ingamozgást végez. Kezdetben, agyors siker érdekében a harmonizáció szektorálisan, sporadiku-san történik, aminek határozott hátránya, hogy a harmonizálan-dó jog nem rendelkezik egységes fogalomrendszerrel, aminekkövetkeztében a bíróságok az egységesnek szánt jogot is a sajátfogalmaikkal próbálják értelmezni, s ekként az egységes jog elér-hetetlen maradt. Ezt felismerve kezdték meg az 1980-as évek vé-gén a már elért eredmények alapelvi szintû kidolgozását, ám eza cél – az elõadó szerint – a kibõvített Unióban elérhetetlennévált, a folyamat tehát megakadt. Álláspontja szerint az EurópaiBíróság mûködése sem garantálhatja a jog harmonizációját, hi-szen ez a fórum csak az európai jog értelmezésére jogosult. Hatehát valamikor lesz egységes európai polgári jogi szabályozás,akkor lehet szó egységes értelmezésrõl is.

Joao Calvao Da Silva, a Coimbrai Egyetem professzora szerinta közös európai Polgári Törvénykönyv létjogosultsága meglehe-tõsen kétséges. Szerinte a nemzeti Polgári Törvénykönyvek anemzet egységének kifejezõdései. Ebben az értelemben azonbanaz Európai Unió nem alkot egységet, hiszen elismert alapelve akulturális pluralizmus. Ha pedig a jogot is a kultúra részekéntfogjuk föl, akkor a nemzeti jogok pluralitását is fenn kell tartani.Ennek megfelelõen az Európai Unió visszalépett az egységes eu-rópai Ptk. gondolatától, s szerényebb célként a nemzetközi ügy-letekre alkalmazható, a felek önkéntes kikötésével mûködésbe lé-põ szerzõdési jog kidolgozása van napirenden. A fogyasztóvé-delmi jogról szólva az elõadó annak a véleményének adott han-got, hogy annak az Európai Uniótól származó, implementálástigénylõ szabályait is az általános polgári jogi szabályokat tartal-mazó kódexbe kell beépíteni, ellenkezõ esetben fennáll a veszé-lye annak, hogy a fogyasztóvédelmi szabályokat a szerzõdési jo-gi szabályoktól függetlenül kísérlik meg értelmezni és alkalmaz-ni. A fogyasztó fogalmával kapcsolatban jelezte, hogy veszélyes-nek tartaná e fogalomnak a természetes személyeken kívüli kör-re való kiterjesztését.

A második plenáris ülés témája az emberi jogok nemzetközifejlõdésének a Code civilre gyakorolt hatása volt. Az Emberi Jo-gok Európai Bíróságának alelnöke arra hívta fel a figyelmet,hogy az emberi jogokat szabályozó nemzetközi jogforrások, il-letve az emberi jogi ügyekben folytatott nemzetközi bíráskodásszükségszerûen visszahat az egyes államok jogalkotására. Ha pél-dául az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapítja azt, hogyvalamely tagállam jogszabálya emberi jogot sért, akkor nyilván-valóan a tagállamnak módosítania kell kifogásolt jogszabályát.Jogalkotás nélkül is bekövetkezhet a szélesebb értelemben felfo-gott jog változása, hiszen az Emberi Jogok Európai Bíróságánakgyakorlata közvetlenül is hat a tagállamok bíróságainak gyakor-latára, s ily módon is biztosíthatja az emberi jogok kiteljesedését.

A második témához kapcsolódó szekcióülések megállapításaiközül említést érdemel az a gondolat, hogy amikor egyes államokaz azonos nemû személyek házasságkötését fontolgatják, akkorszámításba kell venniük, hogy lépésük jelentõs nemzetközi magán-jogi problémákat vethet föl, hiszen az ilyen házasságokhoz fûzõdõjogkövetkezményeknek az elismerése olyan államokban, ahol azazonos nemûek nem köthetnek házasságot, legalább is kétséges le-het. Nem magától értetõdõ például az, hogy elismernék az azonosnemû házastársak egymás után való öröklési jogát olyan államban,ahol az azonos nemûek házassága nem elismert.

A harmadik plenáris ülés a kodifikáció technikájával foglalko-zott. Nicolas Molfessis, a Paris II. Egyetem professzora mégis az-zal az egyáltalán nem technikai jellegû, s a konferencián már vis-


33

34


szatérõen megfogalmazott kérdéssel kezdte elõadását, hogy va-jon van-e létjogosultsága az Európai Unión belül a nemzeti Pol-gári Törvénykönyveknek, s ha igen, akkor vajon Franciaország-nak van-e oka új kódex megalkotásán gondolkodni. Az elsõ kér-déssel kapcsolatban õ is adottságként kezelte azt a tételt, hogy azEurópai Unióban jelenleg nincs napirenden közös Ptk. kidolgo-zása. Ami pedig Franciaország teendõit illeti, az volt a vélemé-nye, hogy akkor van szükség új Ptk.-ra, ha új társadalom alakulki. Ebbõl pedig számára az a következtetés adódik, hogy Fran-ciaország megtarthatja 200 éves Polgári Törvénykönyvét, s újtörvény helyett inkább a meglévõ, s meglehetõsen elburjánzottjogszabályok rendszerbe foglalása, s ennek eredményeként a de-reguláció a sürgetõ feladat. Ezzel kapcsolatban viszont fölvetõ-dik az a kérdés, hogy kinek a feladata lenne ez: a parlamentévagy a kormányé. Az elõadó e kérdés kapcsán egy csapdahelyze-tet tárt a hallgatóság elé. A jogszabályok nagy száma kódexbenvaló konszolidációt követelne. Bár elvileg a törvénykönyv meg-alkotása nyilvánvalóan a parlament kompetenciája lenne, a par-lament azonban éppen a túlburjánzott szabályozás miatt képte-len megoldani ezt a feladatot. Ezért áttértek arra a módszerre,hogy a konszolidációs célú kódexek kormányzati szintû bizottsá-gokban készülnek. Bár viták merültek fel ennek a megoldásnakaz alkotmányosságát illetõen, végül a módszert nem találták al-kotmányellenesnek. A „ki kodifikáljon” kérdését követte az a kér-dés, hogy „mit is kell kodifikálni”. Az elõadó véleménye szerintelvileg helyes követelmény az, hogy a kódex-szerû szabályozás azadott szabályozási tárgyra vonatkozó valamennyi szabály össze-foglalását kívánná meg, de elismerte rögtön azt is, hogy ez a gya-korlatban sokszor megvalósíthatatlan. További kérdésként tár-gyalta az elõadás, hogy vajon csak a már kialakult jogot szabad-ekódexbe önteni, vagy új, idegen elemeket is meg lehet-e honosí-tani a törvénykönyvben. A gyakorlat azt mutatja, hogy például azEurópai Unió jogának követelményei nem egyszer a francia jogszámára idegen anyagként jelennek meg, s mégis indokolt azokatúj elemként a Code civilbe beilleszteni. Ez ugyanakkor azzal akockázattal jár, hogy minél több speciális szabályozás kerül be akódexbe, annál inkább csökken a törvénykönyv általánossága. Eztazonban az elõadó még elviselhetõ árnak tartotta, hiszen – mintmondotta – a cél nem a Code civil dicsõségét fenntartani vagyvisszaállítani, hanem egy mûködõ jogot kialakítani.

A harmadik témához kapcsolódó szekcióülések egyike mármajdnem „futurisztikus” elemeket villantott fel a hallgatóság

elõtt. Több elõadás foglalkozott ugyanis a kodifikációs munka in-formációs technológiai támogatásáról. Itt számítógépes prezen-tációt láthattunk a francia Belügyminisztériumban kidolgozottszámítógépes programról, amely a kodifikációs tevékenység szá-mítógépes kezelését hivatott segíteni. E program – amennyire aszámítástechnikában kevéssé jártas krónikás meg tudja ítélni – va-lóban professzionális segítséget nyújt a kódexek szövegének nap-rakész karbantartásához, a szövegösszefüggések kezeléséhez, ajogszabályhelyek közötti utalások számontartásához. Talán érde-mes lenne nálunk is elgondolkodni azon, hogy nem lehet-e ajogszabályalkotási tevékenység szakmai színvonalát ilyen eszköz-zel is javítani. Tudom persze, hogy e felvetéssel szemben azonnalkételyek merülhetnek fel – mint ahogy a konferencián is megfo-galmazódtak. Egy hozzászóló utalt arra, hogy a Code civil egyiklényeges jellemzõje, hogy emberi értékeket közvetített, amire a„gépesített jogalkotás” nyilvánvalóan nem képes, vagyis fönnállannak a veszélye, hogy a számítógéppel készített jogszabályokbóléppen ezek az értékek fognak hiányozni. Veronique Tauziac, a té-ma egyik elõadója válaszában hangsúlyozta, hogy természetesennem arról van szó, hogy gépekre bíznánk a jogalkotást, hanem aszámítástechnika pusztán technikai segítséget nyújt e tevékeny-séghez. Ez pedig azért lehetséges, mert a kodifikáció maga is egyinformációs rendszer, s azért szükséges, mert a jog egyre bonyo-lultabbá, komplexebbé válik, s egyre nehezebb a hagyományoseszközökkel való kezelése.

A szóban forgó szekcióban elõadást tartott Friedrich Lach-mayer professzor a Bécsi Egyetemrõl, akinek az a tájékoztatásaváltotta ki a legnagyobb érdeklõdést a közönségbõl, ami szerintAusztriában a jogszabályok nyomtatott és elektronikus formábanis megjelennek, s az elektronikus változat is hitelesnek számít.

Nyilvánvaló, hogy a kétnapos konferencia minden lényegesgondolatát nem lehet egy rövidke beszámolóban közreadni – márcsak azért sem, mert a párhuzamosan futó szekcióülések mind-egyikén nem lehettem jelen. Ennek ellenére levonható az az álta-lános következtetés, hogy a konferencia elõadói és résztvevõi szá-mára egyértelmû, hogy a kodifikáció kora nem járt le. Továbbrais szükségét látják annak, hogy a jog rendezett, logikusan felépí-tett és ekként könnyen megismerhetõ törvénykönyvek formájá-ban jelenjen meg. Ezt az igényt a 200 éves Code civil – megfele-lõ fejlesztéssel – továbbra is képes lesz szolgálni. E szerint tehátkívánhatunk további sok boldog születésnapot!

Kisfaludi András

A tõkepiaci értékpapírok „tulajdona”,átruházása és megterhelése

1. A tõkepiaci értékpapírok közvetett „tulajdonlásának”rendszere. A huszadik század második felében, a tõkepiaci ér-tékpapírok (investment securities, valeurs mobilières, Effekten,1 titolidi massa, valores), mindenekelõtt a részvények és a kötvények for-galmának tömegessé válásával e papírok fizikai mozgatás révéntörténõ kereskedelme nehézkessé, költségessé és kockázatossávált, ezért alapvetõ változások következtek be a tõkepiaci érték-papírok körében: egyrészt „az értékpapír-tulajdonlás közvetettévált: [...] a befektetõk letétkezelõk, elszámolóházak, forgalma-zók stb. közvetítésével (esetenként nem is egy közvetítõn keresz-tül) szerzik meg és tartják értékpapírjaikat”, másrészt „a közvetí-tõknél az értékpapírok jellemzõen csupán sorozatok szerint van-nak elkülönítve, az azonos sorozatba tartozó, de különbözõ be-fektetõk tulajdonát alkotó értékpapírok össze vannak keverve.”2

Tehát egyrészt az értékpapírok döntõ többsége esetében a kibo-csátó és a befektetõ közötti közvetlen kapcsolat (direct holdingsystem)3 helyébe a közvetett (ti. közvetítõk által vezetett letéti-vagy értékpapírszámlák láncolatán keresztüli) értékpapír-tulaj-

donlás (indirect holding system, intermediate holding system) lépett,feltéve, hogy a klasszikus értelemben vett tulajdonjogról egyálta-lában van értelme beszélni e körben. Másrészt az értékpapírokmint helyettesíthetõ dolgok összeömlesztve, nem a befektetõkszerint, hanem sorozatonként elkülönítve, úgynevezett gyûjtõ le-tétben vannak elhelyezve, sõt: jellemzõen fizikai értelemben el-különült értékpapírok már nincsenek is, hanem sorozatonkéntcsak egyetlen vagy néhány összevont címletû értékpapírt (glob-al/jumbo certificates, Globalurkunden/Sammelurkunden) bocsáta-nak ki és helyeznek el a központi értékpapírtárban (central secu-rities depository),4 esetleg már ezen a szinten sem történik meg az„érték” papírba foglalása, s a befektetõk számára a közvetlen bir-toklás lehetõsége az immobilizáció vagy a dematerializáció miattmegszûnt.5 (A központi értéktárak létrejötte, az értékpapírokgyûjtõ letéti õrzésének központosítása, a centralizáció az immo-bilizáció és a dematerializáció mellett a harmadik jelentõs válto-zásként is értékelhetõ.) Ahogy a nemzeti jegybankok sem lakos-sági ügyletekkel foglalkoznak, úgy a központi gyûjtõ letéti ban-

kok, értéktárak is általában csak korlátozott számú pénzügyi in-tézménnyel állnak kapcsolatban, kötnek értékpapírszámla-sz-erzõdést.6 E pénzügyi intézmények további bankokkal, bróke-rekkel, egyéb intézményi befektetõkkel állnak kapcsolatban, míga lánc legalján helyezkednek el a végsõ befektetõk. Így többszin-tû értékpapír-letéti rendszerek (multi-tiered holding systems) jön-nek létre. Az egyes közvetítõk a papírokról sorozatonként letétiszámlát, értékpapírszámlát7 (omnibus account) vezetnek, az érték-papírok iránti jogosultság (birtoklás vagy a kibocsátó könyveibevaló bejegyzés helyett) könyvelési tételek formájában létezik(book-entry securities, Bucheffekten), az értékpapírok átruházása,megterhelése jóváírások és megterhelések formájában megy vég-be. Az egyes befektetõk értékpapírokhoz való jogosultságát jel-lemzõen csak a befektetõ közvetlen közvetítõje (letéteményese)tartja nyilván, megfordítva: a közvetítõk csak a velük közvetlenkapcsolatban álló befektetõk részesedésérõl tudnak. Míg a köz-vetlen értékpapír-tulajdonlás rendszerében a kibocsátó magukróla befektetõkrõl vezet nyilvántartást, addig a közvetett értékpa-pír-tulajdonlás rendszerében a kibocsátó könyveiben csak a leg-magasabb szinten elhelyezkedõ közvetítõ (vagy annak megbí-zottja), azaz jellemzõen a központi értéktár van tulajdonoskéntnyilvántartva.

E folyamatok számos jogi kérdést vetnek fel, amely kérdések-re adandó válaszoknak nagyon is gyakorlati következményeivannak. Ilyen kérdés mindenekelõtt a befektetõk (letevõk) jogistátusza: egyes jogrendszerek tulajdonosnak minõsítik õket an-nak ellenére, hogy „tulajdonjoguk” az azonos sorozatba tartozóértékpapírok mint helyettesíthetõ dolgok gyûjtõ letétben, illetveértékpapírszámlán való összekeveredésével a klasszikus magánjo-gi elvek (vagyis a rendhagyó letét szabályai) szerint megszûnik,és helyette kötelmi jogi igény keletkezik a letéteményessel szem-ben egy fajlagos kötelem teljesítésére: ugyanolyan (ugyanolyansorozatba tartozó) értékpapírból ugyanannyi kiadására. Továb-bá, ha a végsõ befektetõ az értékpapír tulajdonosa, felvetõdik akérdés, hogy csak õ rendelkezik-e tulajdonjogi igénnyel, vagy abefektetõ és a kibocsátó között elhelyezkedõ, minden egyes köz-vetítõ is tulajdonos az õ közvetlen letéteményesével, számlaveze-tõ közvetítõjével szemben? Így ugyanazon értékpapírokon egy-szerre több tulajdonjog áll fenn? Más jogrendszerek pusztán kö-telmi jogosultnak tekintik a befektetõket, ez viszont azt jelenti,hogy nem részesülnek megfelelõ védelemben a közvetítõjükcsõdje esetén, hiszen egyszerû hitelezõk lesznek, s a közvetítõegyéb hitelezõi akár õket megelõzõen kielégítést kaphatnak acsõdvagyonból. A német, az osztrák, a belga és a luxemburgi joga közös tulajdon szabályait alkalmazza, tulajdonostársaknak te-kinti a befektetõket. Az angol jog pedig a trust konstrukcióját al-kalmazza: a közvetítõk a trust vagyonkezelõi, a befektetõk a trustkedvezményesei.8

További kérdés, hogy amennyiben a befektetõk dologi jogo-sultak, dologi jogukat kivel szemben érvényesíthetik: csak köz-vetlen közvetítõjükkel, számlavezetõjükkel szemben vagy a lánctovábbi közvetítõivel, esetleg magával a kibocsátóval szembenis? Mivel csak a közvetlen számlavezetõ rendelkezik információ-val a befektetõ részesedésérõl, tulajdoni hányadáról, a logikusmegoldás az, hogy a befektetõ olyan „dologi joggal” rendelke-zik, amelyet csak a saját közvetítõjével (letéteményesével), köz-vetlen számlavezetõjével szemben érvényesíthet. Ugyanez lehet ajogpolitikai cél a befektetõk hitelezõivel szemben: mivel csak abefektetõ közvetlen közvetítõje tartja nyilván, hogy a letéti- vagyértékpapír-számláján milyen arányú az adott befektetõ részesedé-se, a befektetõk hitelezõi is csak a befektetõ közvetlen közvetítõ-jével szemben érvényesíthetik igényeiket, a magasabb szintekenelhelyezkedõ közvetítõk számláin nem mutatható ki a velük köz-vetlen kapcsolatban nem lévõ befektetõ részesedése. A befektetõ-ket és a befektetõk hitelezõit megilletõ jogok tehát csak a befek-tetõ közvetlen közvetítõjével (letéteményesével, számlavezetõjé-vel) szemben érvényesíthetõk, a közvetítõi láncban magasabbszinten elhelyezkedõkkel szemben ki kell zárni e jogok érvénye-

síthetõségét (az ún. look-through approach vagy upper-tier attach-ment lehetõségét) a rendszer mûködõképességének megõrzéseérdekében.

2. Nemzetközi jogegységesítés. E problémákra a jogi szabá-lyozás csak megkésve vagy egyáltalán nem adta meg a választ, to-vábbá a nemzeti joggyakorlat és jogalkotás eltérõ dogmatikai kate-góriák segítségével ragadta meg a gazdasági tartalmukat tekintveazonos változásokat. Így egy, a nemzetközi tõkepiac szempontjábólkiemelt jelentõségû jogterület részben szabályozatlan maradt, rész-ben jelentõs eltéréseket mutat a nemzeti jogrendszerek szintjén.

A jogi szabályozás hiányosságait és eltéréseit napjainkbannemzetközi jogegységesítéssel foglalkozó szervezetek igyekeznekorvosolni. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia 2002.december 13-án elfogadta a közvetítõnél letétbe helyezett érték-papírokon fennálló, meghatározott jogokra alkalmazandó jogrólszóló hágai egyezményt (Convention on the law applicable to cer-tain rights in respect of securities held with an intermediary).9 Enemzetközi egyezmény célja kizárólag nemzetközi magánjogijogegységesítés, azaz lényegében a közvetítõnél letétbe helyezettértékpapírokon fennálló „dologi jogok” vonatkozásában (más-képpen: az ilyen értékpapírok átruházása és megterhelése köré-ben) alkot egységes kapcsoló szabályt. Az Egyezmény jelentõsújdonsága, hogy bizonyos korlátok mellett a felek (a számlatu-lajdonos és az értékpapír letéti õrzõje, a közvetítõ) jogválasztásá-ra bízza az értékpapírokon fennálló dologi jogokra alkalmazan-dó jog meghatározását. Az új kapcsoló szabályra azért volt szük-ség, mert az értékpapírpiacon lezajlott, fent leírt változások azértékpapírok túlnyomó többsége esetében alkalmatlanná tették alex rei sitae (lex cartae sitae) klasszikus szabályát az értékpapí-rokon fennálló dologi jogokra alkalmazandó jog meghatározásá-ra. A lex rei sitae alapján bemutatóra szóló értékpapírok esetébenannak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol az átruhá-zás/megterhelés pillanatában az okiratok találhatók; névre szólóértékpapírok esetében annak az országnak a jogát, ahol a kibo-csátó be van jegyezve vagy ténylegesen mûködik (bejegyzés vagyszékhely elve), avagy annak az országnak a jogát, ahol a kibocsá-tó a befektetõkrõl a könyveit (nyilvántartását) vezeti. A közve-tett értékpapír-„tulajdonlás” rendszerében ez azt jelentené, hogyaz értékpapírok vevõinek, de még inkább az értékpapír-fedezetmellett hitelezõknek az alkalmazandó jog meghatározásakor aközvetítõk láncolatán túl át kellene nyúlni a kibocsátóig vagy akibocsátó által vezetett nyilvántartásig (ún. look-through app-roach). Az Egyezmény elutasítja ezt a megközelítést, tekintettelpéldául arra a gyakorlatra, amikor a befektetõk egy, különbözõtársaságok által kibocsátott értékpapírokból álló portfóliót ter-helnek meg hitelbiztosítékként, s ebben az esetben a hitelezõnekalkalmazkodnia kellene a portfóliót alkotó értékpapírok vala-mennyi kibocsátójának bejegyzési helye vagy székhelye szerintijoghoz ahhoz, hogy biztos lehessen benne: érvényesen és harma-dik személyekkel szemben is hatályosan jött létre az adott bizto-sítéki jog. Sõt, egy adott portfólió összetétele jellemzõen nemstatikus, hanem napról napra, vagy akár óráról órára változik,ami végképp lehetetlenné teszi a befektetõk vagy a nyilvántartá-sok helye szerinti jog meghatározását és az azoknak való folya-matos megfelelést. A nyilvántartásokat adott esetben elektroni-kusan és nem egyetlen helyen vezetik, vagyis a nyilvántartás ve-zetésének helye sem mindig határozható meg egyértelmûen. To-vábbá az is bizonytalan a jogrendszerek többségében, hogy az al-kalmazandó jogot a kibocsátó bejegyzési helye/székhelye, a nyil-vántartás vezetésének helye, az értékpapírokról kiállított gyûjtõokirat helye, esetleg a legfelsõ szinten elhelyezkedõ közvetítõszékhelye szerint kell-e meghatározni. Az Egyezmény kidolgozá-sa során a kezdeti megközelítés az ún. PRIMA-elvet (Place of theRelevant Intermediary Approach) követte: eszerint az értékpapí-rokon fennálló dologi jogokra alkalmazandó jogot a befektetõközvetlen (releváns) közvetítõje által vezetett értékpapírszámlahelye szerint kell meghatározni, vagyis annak a számlának a he-


35

36

lye szerint, amelyen az értékpapírokat közvetlenül jóváírták.E megközelítés kétségkívül kiküszöbölte volna azt a problémát,hogy egy értékpapír-portfólióra kibocsátók vagy nyilvántartásokszerint egyszerre több jogot kelljen alkalmazni, viszont a tárgya-lások során nyilvánvalóvá vált, hogy az értékpapírszámla helyenem határozható meg egyértelmûen. A végül elfogadott kollíz-iós szabály értelmében az Egyezmény 2. cikkelyének (1) bekez-désében felsorolt kérdések (leegyszerûsítéssel: az értékpapíronfennálló dologi jogok) tekintetében az alkalmazandó jog az, ame-lyet a számlatulajdonos (account holder) és közvetítõje (relevantintermediary) az értékpapírszámla-szerzõdésben kifejezetten kikö-tött mint az értékpapír-számlára alkalmazandó jogot; avagy ame-lyet ugyanezen felek kifejezetten kikötöttek mint az Egyezmény2. cikkelyének (1) bekezdésében foglaltakra alkalmazandó jogot.(Lehetséges tehát, hogy eltérõen határozzák meg az értékpapír-számlára alkalmazandó, illetve az értékpapíron fennálló dologi jo-gokra alkalmazandó jogot.) A jogválasztás érvényességének felté-tele azonban, hogy a közvetlen közvetítõ az értékpapírszámla-szerzõdés megkötésekor rendelkezzék a választott jog szerinti or-szágban olyan irodával (qualifying office), amely egyedül vagy másirodákkal együtt értékpapír-számlák fenntartásával foglalkozik.10

Az Egyezmény még nem lépett hatályba, a hatályba lépés elõ-feltétele három állam ratifikációja. Az Európai Közösségek Bi-zottsága már 2003 decemberében elõterjesztette a Tanácsnak azta javaslatot, hogy az Európai Közösség mint olyan csatlakozzonaz Egyezményhez, függetlenül attól, hogy a Közösség tagállamaiezt külön-külön is megtennék annak érdekében, hogy a Közössé-gen kívüli országok vonatkozásában is alkalmazható legyen azEgyezmény. Az Egyezmény 18. cikkelye ugyanis „regionális gaz-dasági integrációt célzó szervezeteknek” is lehetõvé teszi a csatla-kozást, s az Európai Közösség ilyen szervezetnek minõsül.11

Míg a Hágai Konferencia célja „csupán” a nemzetközi magán-jogi jogegységesítés volt, addig a római székhelyû NemzetköziIntézet a Magánjog Egységesítéséért (UNIDROIT) létrehozottegy almunkacsoportot a nemzetközi tõkepiaci ügyletekre vonat-kozó anyagi jogegységesítést végzõ munkacsoport keretében,amelynek célja egy olyan nemzetközi egyezmény megalkotása,amely anyagi jogi jogegységesítést valósítana meg e területen.12

A munkacsoport által készített egyezmény-tervezetet 2004. szep-tember 22-én Magyarországon is bemutatták egy, az ELTE Ál-lam- és Jogtudományi Karán megtartott konferencia keretében.

Az anyagi jogi jogegységesítést sürgeti az Európai Bizottság ál-tal 1996-ban létrehozott, a Bizottságnak pénz- és tõkepiaci kérdé-sekben tanácsot adó munkacsoport (az Alberto Giovannini veze-tésével mûködõ Giovannini Group) második jelentése is.13 A jelen-tés felhívja a figyelmet arra, hogy az alkalmazandó joggal kapcso-latos bizonytalanság megszüntetése (a hágai egyezményhez valócsatlakozással) nem elegendõ, mert csak anyagi jogi jogegységesí-téssel valósítható meg a tagállami jogrendszerek sikeres egymás-hoz kapcsolódása, hiszen a kibocsátó és a végsõ befektetõ közöttelhelyezkedõ közvetítõk sok esetben különbözõ tagállamokbanmûködnek, így a közvetítõi láncolatban egymáshoz kapcsolódóértékpapírszámlák kapcsolódása csak az értékpapírokon fennálló„tulajdonjog” egységes szabályozásával oldható meg. A jelentésszerint olyan szabályozásra van szükség, amely egyértelmûvé teszi,hogy az értékpapír-számlának nem pusztán deklaratív, hanemkonstitutív szerepe van az értékpapírokon fennálló „tulajdonjog”szempontjából,14 és tisztázza, hogy kinek milyen joga van a közve-títõk értékpapír-számláin nyilvántartott értékpapírokon.

Szintén közösségi szintû fellépést sürget (egy új irányelvformájában) a közvetett értékpapír-tulajdonlás anyagi jogi szabá-lyainak egységesítése érdekében a European Financial MarketsLawyers Group.15

3. Nemzeti jogalkotás. Az utóbbi évtizedben ugyanakkorszámos nemzeti jogalkotó is napirendre tûzte vagy adott esetbenmeg is valósította a tõkepiaci értékpapírok letéti rendszerénekszabályozását.

A nemzetközi szakirodalom Európában a belga és a luxem-burgi szabályozást tekinti mintaértékûnek.16 A luxemburgi tör-vény egységesen szabályozza a nyomdai úton elõállított érték-papírok gyûjtõelvû letéti megõrzését és a dematerializált ér-tékpapírok értékpapírszámlán való nyilvántartását, hiszen ezeklényegüket tekintve azonos elvek alapján mûködnek: mindkétesetben számlán nyilvántartott helyettesíthetõ „dolgokon” fenn-álló közös tulajdonról van szó, ahol a tulajdonostársak jogosult-ságát könyvelési tételek, számlajóváírások tanúsítják, sõt: hozzáklétre. A belga rendelet is egységes szabályozást tartalmaz, de adematerializált részvényekre vonatkozó jog részben külön, a bel-ga társasági törvényben (Code des sociétés) található. Mind a bel-ga, mind a luxemburgi szabályozás tulajdonostársaknak tekinti abefektetõket, akiket tulajdoni hányad illet meg a gyûjtõ letétbenõrzött, illetve az értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapí-rokon. A letéteményes köteles az ügyfelek javára kezelt papíro-kat saját vagyonától könyvelésében elkülöníteni. A letevõ jogát abelga és a luxemburgi jogszabályok dologi jognak minõsítik,amelyet azonban egyrészt csak saját közvetlen közvetítõjével (le-téteményesével) szemben érvényesíthet, másrészt e „dologi” jognem meghatározott értékpapírok kiadására, hanem a letéti meg-õrzésre átadott vagy számlán jóváírt értékpapírokkal azonossorozatba tartozó, azonos mennyiségû papír kiadására irányul.A jogszabályok kimondják, hogy az értékpapírok átruházása so-rán a számlák közötti átutalások (jóváírások és megterhelések) azegyes értékpapírok azonosítására alkalmas számának megjelölésenélkül történnek, a közvetítõk nem kötelesek az értékpapírokazonosítására alkalmas számot nyilvántartásukban megjelölni.Az értékpapírok zálogjoggal való megterhelése azok alszámlántörténõ zárolásával megy végbe, amelyhez szintén nincs szükségaz értékpapírok azonosítására alkalmas szám feltüntetésére.17

A zálogjog mint dologi jog tárgyát tehát nem egyedileg, hanemfajlagosan meghatározott dolgok képezik. A zálogjog alapítójá-ról vélelmezni kell, hogy az értékpapírokon tulajdonjoggal ren-delkezett. Ha nem volt tulajdonos, a zálogjog ebben az esetbenis érvényesen létrejön, a zálogjog alapítója csak a valódi tulaj-donossal szemben felel. Kielégítési joga megnyíltakor a zálogjo-gosult – a zálogadós ellen esetlegesen megindított fizetésképte-lenségi eljárásra tekintet nélkül – a legrövidebb határidõn belül azálogtárgyból közvetlenül kielégítést kereshet, illetve azt értéke-sítheti, a zálogadóssal való elszámolás kötelezettsége mellett. Azértékpapírból fakadó tagsági jogokra a gyûjtõ letét nincs hatás-sal, azok továbbra is a letevõt illetik. A letéteményes csõdje ese-tén a letevõnek visszakövetelési joga (droit de revendication) vana csõdvagyonnal szemben, vagyis tulajdoni hányadának megfele-lõ értékpapír kiadására tarthat igényt, a letéteményes hitelezõicsak a letevõk igényének kielégítése után fennmaradó vagyonnalszemben érvényesíthetik követelésüket. A jogszabályok kifejezet-ten felhatalmazzák a központi értékpapír-letéteményest (köz-ponti értéktárat) és az ezzel közvetlen kapcsolatban álló közvetí-tõket (a központi letéteményes ún. tagjai, klíringtagok) a nálukletétbe helyezett értékpapírok alletétbe adására.

Svájcban a magánszektorból indult el egy kezdeményezés azértékpapír-letéti rendszer szabályozására. A 2003-ban elkészült,kommentárral ellátott tervezetet18 jelenleg egy kormányzati bi-zottság vizsgálja. A tervezet külön fejezetben szabályozza a gyûj-tõ letétet (Sammelverwahrung von Wertpapieren), a gyûjtõ- vagyglobálokiratokat (Globalurkunden), illetve kizárólag könyvelésitételek formájában létezõ, dematerializált „papírokat” (Bucheffek-ten). Kizárja hatálya alól az egyedi értékpapírletétet (Einzelver-wahrung, Sonderverwahrung), amelyre a megbízási és a letétiszerzõdés szabályait rendeli alkalmazni. A gyûjtõ letét esetében aletevõk között közös tulajdon jön létre, a letéteményes nem sze-rez tulajdont a papírokon. A letéteményes a letevõ kifejezett el-lentétes utasítása hiányában ex lege jogosult az azonos sorozatbatartozó értékpapírok „összekeverésére”: sem letevõk szerint, sema saját értékpapírjaitól nem kell azokat elkülönítenie. Szintén exlege jogosult a letéteményes a letett értékpapírokat a központi le-


téteményesnél vagy bármely más letéteményesnél alletétbe (Dritt-sammelverwahrung) adni, kivéve, ha a letevõ kifejezetten ennek el-lenkezõjét (Haussammelverwahrung) kívánja. Az alletéteményeskiválasztásánál és utasításokkal való ellátásánál azonban gondosanköteles eljárni, vagyis culpa in eligendo et instruendo esetén felelõs-séggel tartozik. A tervezet a letevõnek a letétbe helyezett értékpa-pírokkal azonos sorozatba tartozó és azonos mennyiségû papírokiránti fajlagos igényét dologi jogi igénynek (dinglicher Heraus-gabeanspruch) minõsíti, amelyet a letevõ a közvetlen letéteménye-sével szemben érvényesíthet. Ha a letéteményes alletétbe adta apapírokat, a letevõ dologi igényét az alletéteményessel szemben aletéteményes érvényesítheti. A letevõ kötelmi jogait a gyûjtõ leté-ti szerzõdés határozza meg, amely a megbízás és a letét elemeitvegyíti. Az értékpapír által biztosított tagsági jogokra (szavazati,osztalékhoz való jog stb.) a gyûjtõ letétben való elhelyezésüknincs hatással, azok továbbra is a letevõt illetik. A letéteményescsõdje esetén a felszámoló (csõdbiztos) köteles a letétbe helyezettértékpapírokat a csõdvagyontól elkülöníteni és a letevõnek kiad-ni (Aussonderungsanspruch). A globálokiratot a tervezet szintén aletevõk (befektetõk) közös tulajdonában álló értékpapírnak tekin-ti, de a közös tulajdon tárgyán túl egyéb lényegi eltérés nincs agyûjtõ letétre vonatkozó szabályokhoz képest. Eltérõ rendelkezéshiányában ugyanígy a gyûjtõ letétbe helyezett értékpapírokra vo-natkozó szabályokat rendeli alkalmazni a tervezet a demateriali-zált értékpapírokra. Mind a globálokiratok, mind a demateriali-zált értékpapírok esetében lehetõvé tenné a tervezet a befektetõkszámára, hogy kérjék értékpapírjaik nyomdai úton való elõállítá-sát, azaz a tervezet sem az immobilizációt, sem a dematerializá-ciót nem tenné kötelezõvé. Az átruházásra és a megterhelésre (el-zálogosításra) már kifejezetten egységes szabályozást tartalmaz atervezet: azonos szabályokat alkot a gyûjtõ letétben elhelyezettértékpapírok, a globálokiratok és a dematerializált értékpapírokvonatkozásában. Mindhárom csoportra nézve kimondja, hogy azátruházás jogcímes ügylet, ahol a rendelkezõ (dologi) ügyletet akönyvelés, az értékpapírszámlán való jóváírás (Buchung) jelenti.Egy értékpapír-átruházás a közvetett értékpapír-tulajdonlás rend-szerében nem egy, hanem több jóváírást, átkönyvelést feltételez.Egy egyszerû, két közvetítõi (letéteményesi) szint esetében is akövetkezõ megterhelések és jóváírások történnek: az eladó szám-lavezetõje megterheli az eladó nála vezetett számláját, a központiszámlavezetõ megterheli az eladó számlavezetõjének a nála veze-tett számláját és a terheléssel azonos mennyiségû értékpapírt jó-váír a vevõ számlavezetõjének a nála vezetett számláján, majd avevõ számlavezetõje jóváírja az értékpapírokat a vevõ nála veze-tett számláján. A forgalom biztonságát veszélyeztetné, ha az ér-tékpapír-átruházás érvényességét befolyásolná, ha utólag kiderül-ne, hogy a könyvelések láncolatában hibás könyvelés történt. Er-re tekintettel a tervezet kimondja a számlán való jóváírások vég-legességét: ha valakinek a számláján megtörtént a jóváírás, ezzelmegszerezte az értékpapírt. A vevõ érvényes jogszerzésének felté-tele egyedül a vevõ számláján megtörtént jóváírás, a vevõ jogszer-zésének nem feltétele a hibátlan jóváírások megszakítatlan lánco-lata. Az értékpapírok elzálogosítása a tervezet szerint lényegébenaz átruházáshoz hasonlóan könyvelés, jóváírás formájában törté-nik: zálogjog esetében a zálogkötelezett számláján zárolják(alszámlán jóváírják), rendhagyó zálogjog és biztosítéki átruházásesetében a zálogjogosult számláján jóváírják az értékpapírokat.A tervezet visszatartási jogot biztosít a letéteményesnek (számla-vezetõnek) a letevõvel (számlatulajdonossal) szemben a letét ke-zelésével (a számla vezetésével) kapcsolatos követelései biztosítá-sára.

Az Amerikai Egyesült Államok Egységes Kereskedelmi Tör-vénykönyvének (Uniform Commercial Code, UCC) 1994-ben fe-lülvizsgált 8. cikkelye (Investment Securities) modellértékûnek te-kinthetõ, akárcsak a UCC 9. cikkelye (Secured Transactions) a hi-telbiztosítéki jog területén.19 (A két cikkely együtt alkalmazandóa tõkepiaci értékpapírok hitelbiztosítékként való felhasználásakörében.)

A kanadai Uniform Law Conference 2004 májusára készítetteel a UCC 8. cikkelyére támaszkodó javaslatát az értékpapírok„tulajdonának”, átruházásának és megterhelésének reformjáról.

Az Egyesült Királyságban a Bank of England által létrehozottFinancial Markets Law Committee keretében a Sir Roy Goodeprofesszor vezetésével mûködõ munkacsoport (Property Interestsin Investment Securities Working Group) készíti elõ az értékpapír-letéti rendszert szabályozó törvény javaslatát.20 E javaslat szinténsok tekintetben a UCC 8. cikkelyének szabályait követi. A LawCommission ugyancsak a UCC modellje alapján tett javaslatot azangol hitelbiztosítéki jog újraszabályozására, ideértve az értékpa-pírok (és egyéb befektetési eszközök) biztosítéki joggal valómegterhelését is.21

Az új Polgári Törvénykönyv tematikája is felvázolja az elsõpontban leírt folyamatokat és utal arra, hogy a sajátos értékpapír-letéti rendszer, illetve az értékpapírok – e rendszer keretei közötti– átruházása és megterhelése, valamint a letevõk helyzete a letéte-ményes felszámolása esetén szabályozásra szorul az új Ptk.-ban.22

Az alábbiakban az UNIDROIT-egyezmény tervezetének, il-letve több nemzeti szabályozásnak vagy szabályozás-tervezetneka modelljéül szolgáló és legfejlettebbnek tekintett UCC 8. cikke-lyét mutatjuk be.23

4. A UCC 8. cikkelye mint a szabályozás lehetséges mo-dellje. A Uniform Stock Transfer Act (1909) és a Uniform Com-mercial Code 8. cikkelyének elsõ változata (1958) még az ér-tékpapírok fizikai átadásából kiindulva szabályozta az értékpa-pírokon fennálló dologi jogokat. A papírok tömeges mozgatásamiatt kialakult válságot (paperwork crunch) a 8. cikkely 1978. évimódosításakor a dematerializáció bevezetésével kívánták orvo-solni. A gyakorlatban azonban inkább az immobilizáció és a köz-vetett, letéteményeseken keresztüli értékpapír-tulajdonlás terjedtel, amelynek szabályozására az 1987. október 17-i tõzsdei válsá-got követõen, a 8. cikkely 1994. évi revíziójával került sor, ami-kor egyúttal a UCC 9. cikkelyének kapcsolódó részeit is módo-sították.

A 8. cikkely jelenleg mind a közvetlen, mind a közvetettértékpapír-„tulajdonlást” szabályozza. Elõbbi rendszerben (di-rect holding system) minden befektetõ szerepel a kibocsátó köny-veiben, de legalábbis joga van arra, hogy oda értékpapír-tulajdo-nosként bejegyezzék. E rendszerben a bemutatóra szóló papírokátruházása azok átadásával, a névre szóló papírok átruházásaazok átadása és forgatmányozása (indorsement) által történik, il-letve az utóbbi esetben ezt kiegészíti még a kibocsátó könyveibevaló bejegyzés. Dematerializált értékpapírok átruházása pedig azúj tulajdonosnak a kibocsátó könyveibe való bejegyzésével törté-nik. Az értékpapírok átruházására is vonatkoznak a tulaj-donátruházás általános elvei: akire értékpapírt átruháznak, azjogelõdje minden jogát megszerzi (shelter principle),24 jogelõdjé-nél több jogot azonban nem szerez (a nemo plus iuris, avagy an-golszász terminológia szerint a nemo dat quod non habet szabálya,derivation principle). Fontos kivétel a származékos jogszerzés sza-bálya alól a 8–303. §-ban foglalt protected purchaser-szabály: har-madik személyek nem érvényesíthetik dologi jogi igényeiket (ad-verse claims) azzal szemben, aki ellenérték fejében, jóhiszemûenszerezte meg az értékpapírt (nem volt tudomása a harmadik sze-mély dologi jogáról) és önállóan, az átruházótól függetlenül ren-delkezik az értékpapírral, a UCC terminológiájában: megszerez-te afölött az ellenõrzést (control).25 A protected purchaser-szabálymásik neve (negotiability principle) is utal arra, hogy e szabály cél-ja a kereskedelmi forgalom biztonságának növelése. Továbbá aza visszterhesen szerzõ személy is védelemben részesül a harma-dik személyek dologi jogaival szemben, aki maga ugyan nem mi-nõsül protected purchasernek, azonban jogelõdje igen. E szabály ashelter principle sajátos, a kereskedelmi forgalom biztonsága érde-kében bevezetett alkalmazása. Kivétel e kiterjesztés alól az avisszterhesen szerzõ, aki korábban az értékpapír tulajdonosa voltés ilyen minõségében tudomása volt a harmadik személy dologi


37

38

jogáról. Szintén védelemben részesíti a 8. cikkely az értékpapír-tulajdonosok nevében eljáró brókereket és más megbízottakat,akik a tulajdonos megbízását követve járnak el, kivéve, ha össze-játszottak a tulajdonossal a harmadik személy dologi jogánakmegsértésében. Ha ez utóbbi körülmény nem áll fenn, a bróke-rek és más megbízottak nem felelnek az értékpapíron dologi jog-gal rendelkezõ harmadik személyek irányában.

Ehhez képest a „közvetett értékpapír-tulajdonlás” rendszeré-ben (indirect holding system) a kibocsátóval közvetlen kapcsolat-ban csak a Depository Trust Company (DTC), az USA központi ér-tékpapír letéti kezelõje (central securities depository, CSD) áll. Csaka DTC, pontosabban annak meghatalmazottja (Cede & Co.) sze-repel az egyes kibocsátók könyveiben mint értékpapír-tulajdonos,minden további szereplõ csak ún. security entitlement-tel (értékpa-pír iránti jogosultsággal) rendelkezik közvetítõjével (számla-vezetõjével) szemben. Ahogy a UCC 9. cikkelyének nagy újításaaz egységes, funkcionális biztosítéki jog (security interest) meg-teremtése volt, úgy a 8. cikkely „paradigmaváltása” a securityentitlement fogalmának bevezetésében áll. Ennek lényege az,hogy a UCC ahelyett, hogy megpróbálná valódi dologi jogként,tulajdonjogként kezelni, avagy éppen ellenkezõleg: pusztán kö-telmi joggá degradálná a befektetõk és a közvetítõk (a DTC ki-vételével az értékpapírokat letéteményesként kezelõ bankok ésbrókerek) értékpapírokon fennálló jogait, a security entitlementsui generis kategóriájával írja le a befektetõk és a közvetítõk (le-téteményesek) dologi és kötelmi jogok kötegébõl álló jogosult-ságát. A közvetett értékpapír-„tulajdonlás” rendszerében a UCCnem az értékpapírok átruházásáról beszél, hanem az értékpapí-rok átruházását úgy fogja fel, mint az eladó security entitlement-jének megszûnését és a vevõnél egy új security entitlement kelet-kezését. A 8. cikkely további központi fogalma a securitiesaccount, az értékpapírszámla, amelyen a közvetítõ (securites inter-mediary) jóváírja a jogosult (entitlement holder) javára a pénzügyieszközöket, vagy éppen megterheli azt. A letéti rendszer tehát akövetkezõképpen mûködik: a kibocsátó jellemzõen egy össze-vont címletû papír formájában bocsátja ki az értékpapírokat,amelyeket a DTC-nél helyez el, majd a DTC-tõl bankok és bró-kerek szerzik meg és kezelik a kibocsátott (könyvelési tételek for-májában létezõ) értékpapírokat ügyfeleik javára, amely rendszer-ben a DTC és a végsõ befektetõk között tipikusan nem egy köz-vetítõ, hanem közvetítõk egész láncolata helyezkedik el. Fizikaiértelemben legfeljebb a legfelsõ szinten, a kibocsátó–DTC kap-csolatában valósul meg értékpapírmozgás, az alsóbb szintekencsak értékpapír-számlákon való jóváírások történnek, a könyve-lésben pedig nem letevõk, hanem kibocsátók, illetve sorozatokszerint történik a papírok nyilvántartása. A láncolat alacsonyabbszintjén elhelyezkedõ közvetítõnek az eggyel magasabb szintenelhelyezkedõ közvetítõvel szemben ún. security entitlementje van,vagyis meghatározott dologi és kötelmi jogokat érvényesíthetvele szemben. A közvetlen és a közvetett értékpapír-tulajdonlásnem válik el teljesen egymástól, hiszen a legfelsõ szinten, akibocsátó – DTC viszonyban a direct holding system érvényesülakkor is, ha az alacsonyabb szintek már az indirect holding systemelve alapján mûködnek.26 A security entitlement két módon jöhetlétre: vagy a befektetõ ad megbízást egy brókernek vagy bank-nak meghatározott értékpapírból meghatározott mennyiségmegvételére, vagy a befektetõ a már meglévõ értékpapírjait ru-házza át a brókerre vagy bankra, megbízva azt azok kezelésével.A security entitlement soha nem konkrét értékpapírokra vonatko-zik, hanem a befektetõ (illetve a közvetítõ) „tulajdoni arányára”a közvetítõ (illetve az eggyel magasabb szinten lévõ közvetítõ) ál-tal sorozatonként „összeömlesztve” kezelt (könyvelési tétel for-májában nyilvántartott) értékpapírokon. Például egy közvetítõ150 Delaware Corporation részvénnyel (valójában: részvényrevonatkozó security entitlementtel) rendelkezik, 100-at „A” befek-tetõ, 50-et „B” befektetõ megbízásából vásárolt, ekkor „A” secu-rity entitlementje minden egyes részvény (valójában: security en-titlement) két harmadára, „B” security entitlementje minden egyes

részvény (valójában: security entitlement) egy harmadára vonatko-zik.

Egy jogosult (entitlement holder) jogosultsága (security entitle-ment) öt alapvetõ kötelmi jogot, továbbá (1) a közvetítõvel és azugyanazon közvetítõn keresztül értékpapírt „tulajdonlókkal”, (2)a közvetítõ hitelezõivel, illetve (3) a közvetítõtõl jogot szerzõ „ve-võkkel” szemben érvényesíthetõ dologi jogokat foglal magában.

Az öt alapvetõ kötelmi jogosultság öt alapvetõ kötelezettségegyben: ami a letéti rendszer alacsonyabb fokán elhelyezkedõ be-fektetõ/közvetítõ számára jogosultság, az az eggyel magasabbszinten elhelyezkedõ közvetítõ számára kötelezettség. Az érték-papír-letéteményes (közvetítõ, securities intermediary) legalapve-tõbb kötelezettsége az, hogy mindenkor gondoskodjon annyipénzügyi eszköz rendelkezésre állásáról az értékpapírszámláin,ami ügyfelei vele szembeni igényeinek kielégítésére elegendõ.Például ha három befektetõ megbízást ad egy brókernek, hogy100-100-100 Delaware Co. részvényt vásároljon, a közvetítõköteles 300 Delaware Co. részvényt vásárolni és ezzel a mennyi-séggel folyamatosan (a befektetõk eltérõ, például eladási utasítá-sáig) rendelkezni. A bróker a Delaware Co. részvényekkel termé-szetesen csak könyvelési tételek formájában rendelkezik, továbbánem a három befektetõ szerint elkülönítve kezeli a 300 DelawareCo. részvényt (security entitlementet), hanem „összeömlesztve”, ahárom ügyfélszámla alapján azonban tudja, hogy milyen arányúa három befektetõ részesedése. A letéti (közvetítõi) láncolat ma-gasabb szintjén elhelyezkedõ közvetítõknek viszont már nincstudomása a velük közvetlen kapcsolatban nem álló befektetõk ré-szesedésérõl, tulajdoni hányadáról. A bróker javára közvetítõjeegy, 300 Delaware Co. részvényre (security entitlementre) vo-natkozó értékpapírszámlát (omnibus account) vezet.

A közvetítõ az értékpapírokat sem eladni, sem megterhelninem jogosult az entitlement holder egyetértése nélkül. Ha – azelõbbi példánál maradva – a bróker jogosulatlanul elad 60 „rész-vényt”, a fennmaradó 240 „részvényen” oszlik meg a három be-fektetõ „közvetett tulajdona”: mindegyikük az omnibus accountegy harmadára (80 részvényre vonatkozó security entitlementre)tarthat igényt. A közvetítõ második kötelezettsége, hogy beszed-je az értékpapír alapján fizetendõ osztalékot és kifizesse azt a jo-gosult (entitlement holder) részére. A közvetítõ harmadik kötele-zettsége az, hogy az értékpapírból folyó tagsági, például szavaza-ti jogokat a jogosult utasításának megfelelõen gyakorolja. A köz-vetítõ negyedik kötelmi jogi kötelezettsége az, hogy a securityentitlementtel a jogosult utasításainak (entitlement order) megfe-lelõen rendelkezzék. A jogosult lényegében ilyen, a közvetítõnekadott utasítás formájában gyakorolja rendelkezési jogát, amely-nek eredményeképpen megszûnik vagy létrejön egy security en-titlement: az átruházónál megszûnik, a megszerzõnél létrejön.Végül, a közvetítõ köteles a jogosult ilyen értelmû utasítása ese-tén megfelelõen megváltoztatni a jogosult értékpapír-tulajdonlá-sának módját, ez jelentheti a közvetett rendszerbõl a közvetlenrendszerbe való áttérést, vagy a pénzügyi eszközöknek egy má-sik közvetítõnél vezetett számlára való átvezetését.

A kötelmi jogi (in personam) jellegû kötelezettségek teljesíté-se során a UCC 8–504. §-a szerint a közvetítõnek három gon-dossági mérce valamelyikének kell megfelelnie. Elsõsorban a fe-lek közötti szerzõdésben meghatározott gondosság szerint kelleljárnia, ilyen megállapodás hiányában az ésszerû kereskedelmimércék alapján elvárható gondosságot (due care in accordancewith reasonable commercial standards) kell tanúsítania. Végül ak-kor is megfelelõen jár el a közvetítõ, ha kötelezettségének telje-sítése során más törvényben vagy egyéb jogszabályban, szabály-ban meghatározottak szerint jár el, ha más törvény vagy egyébjogszabály, szabály értelmezi a közvetítõ 8. cikkely szerinti köte-lezettségét.

A jogosult (entitlement holder) elsõsorban a közvetítõvel és aközvetítõnél értékpapírszámlát vezetõ egyéb jogosultakkal szem-ben hivatkozhat dologi jogára, amelynek lényege, hogy a közve-títõ a jogosultak javára kezeli az értékpapírokat, s csak azon jo-


gosultságok minõsülnek a közvetítõ saját jogosultságainak, ame-lyek a jogosultak igényein túl fennmaradnak.27 Az értékpapírok le-téteményese, a közvetítõ tehát nem szerez tulajdont a papírokon.A közvetítõk által a jogosultak javára kezelt értékpapírok (pénz-ügyi eszközök) fõszabály szerint elkülönülnek a közvetítõ saját va-gyonától: a közvetítõ hitelezõi (sem a biztosítékkal nem rendelke-zõ, sem a biztosítékkal rendelkezõ hitelezõk) nem kereshetnek ki-elégítést azokból a közvetítõ által kezelt pénzügyi eszközökbõl,amelyek a jogosultak igényeinek kielégítéséhez szükségesek. A biz-tosított hitelezõk tekintetében e szabály alól két kivétel van: (1) apénzügyi eszköz fölött ellenõrzést (control) gyakorló biztosított hi-telezõk a jogosultakat (entitlement holders) megelõzõen kereshet-nek kielégítést a közvetítõ által kezelt értékpapírokból,28 továbbá(2) az elszámolóház (clearing corporation), vagyis a kibocsátóvalközvetlen kapcsolatban álló, legfelsõbb szinten elhelyezkedõ leté-teményes (az USA-ban a DTC) biztosított hitelezõi az elszá-molóházzal szemben értékpapírra jogosultakat megelõzõen keres-hetnek kielégítést a letéteményes által kezelt értékpapírokból.29

A control lényegében azt jelenti, hogy az adott pénzügyi esz-közök a biztosított hitelezõ önálló rendelkezése, „hatalma” alákerültek. Az ellenõrzés megszerzése a közvetett értékpapír-„tu-lajdonlás” rendszerében alapvetõen háromféle módon történhet:1. a jogosult utasítja a közvetítõjét, hogy szüntesse meg a javáralétezõ security entitlementet és ugyanazon értékpapírokra jogosí-tó security entitlementet hozzon létre egy másik személy (a hite-lezõ) javára, könyvelési szempontból: a közvetítõ a jogosultszámlájáról a hitelezõ számlájára vezeti át az értékpapírok irántijogosultságot, ami – e példában – a jogosult és a hitelezõ közöt-ti szerzõdés alapján csak biztosítéki jogot keletkeztet a hitelezõjavára, 2. a jogosult engedélyezi a közvetítõjének, hogy ún. ellen-õrzési megállapodást (control agreement) kössön egy másik sze-méllyel (a hitelezõvel), amely szerint a hitelezõ a jogosult továb-bi engedélye nélkül rendelkezhet a közvetítõ által kezelt értékpa-pírokkal, 3. a jogosult a közvetítõjétõl vesz fel hitelt, ebben azesetben sem az értékpapíroknak a hitelezõ számlájára való átve-zetése (jóváírása), sem külön control agreement megkötése nemszükséges, hiszen a közvetítõ és a hitelezõ egy személy, ilyenkora közvetítõ automatikusan ellenõrzést szerez az általa kezelt ér-tékpapírokon. E három eset lényege: ha egy biztosított hitelezõperfektuálta a biztosítéki jogát a közvetítõ (letéteményes) által ajogosult javára kezelt értékpapírokon, vagyis ellenõrzése alá von-ta az értékpapírokat, az ilyen biztosított hitelezõ az értékpapírrajogosultakkal szemben is elsõbbségi kielégítésre jogosult az ér-tékpapírok vonatkozásában.

Az elsõ kivétel a következõ példával illusztrálható: 1. Egy be-fektetõ megbíz egy közvetítõt (például „A” brókert), hogy vásá-roljon a számára értékpapírokat. 2. „A” bróker eleget tesz a be-fektetõi megbízásnak és a „B” brókernél vezetett számláján meg-történik az értékpapírok jóváírása. (A befektetõ security entitle-mentet szerez „A” brókerrel, „A” bróker security entitlementetszerez „B” brókerrel szemben.) 3. Ugyanakkor „A” brókert egybank folyamatosan finanszírozza, s e hitel biztosítékaként „A”zálogjogot (security interest) alapít a bank javára az általa kezeltvalamennyi értékpapíron és értékpapírra vonatkozó jogosultsá-gon. Tehát az „A” bróker „B” brókernél vezetett számláján jóvá-írt értékpapírokat is zálogjog terheli. 4. A zálogjog perfektuálá-sa úgy történt, hogy „A” utasította „B” brókert, hogy kössön abankkal olyan megállapodást (control agreement), amely szerintaz „A” javára kezelt értékpapírokra nézve „B” minden továbbiengedély nélkül elfogadja a bank utasításait, azaz a bank meg-szerzi az értékpapírok fölött az ellenõrzést, perfektuálja biztosí-téki jogát. 5. Az eredmény az, hogy „A” valamennyi („B” általvezetett értékpapírszámlán nyilvántartott) értékpapírján a bankjavára alapított zálogjog (security interest) erõsebb „A” befektetõ-jének jogosultságánál (security entitlement). E szabály célja, hogyelõsegítse a biztosíték melletti hitelnyújtást a közvetítõk részére,s ezáltal a közvetítõk által a jogosultak (entitlement holders) részé-re történõ hitelnyújtást is.

A második kivétel azért indokolt, mert a letéti lánc legmaga-sabb szintjén elhelyezkedõ elszámolóházak biztosított hitelezõiszámára az „ellenõrzés” megszerzése rendkívül nehéz volna, hi-szen az elszámolóházak és a kibocsátók közötti kapcsolat közvet-len, nem letéti számla által közvetített: nyomdai úton elõállítottpapírok esetében ezért az ellenõrzés megszerzése csak az össze-vont címletû papírok (jumbo certificates) birtoklásán keresztül,dematerializált értékpapírok esetében a kibocsátókkal való megál-lapodáson (control agreement) keresztül valósulhatna meg. A kétkivétel jogpolitikai indoka közös: az elszámolóházak és a közve-títõk részére történõ biztosíték melletti hitelnyújtás elõsegítése.

A jogosult (entitlement holder) fõszabály szerint csak a közve-títõjével (a közvetlen letéteményesével) szemben érvényesíthetijogait, a közvetítõtõl jogosultságot szerzõkkel (purchasers) szem-ben csak nagyon szûk körben léphet fel. (A UCC a purchaser szó-val jelöli mindazokat, akik valamilyen visszterhes szerzõdés alap-ján jogot szereztek egy értékpapíron, ideértve az értékpapírokateredetileg jegyzõket, a késõbbi vevõket, az értékpapíron hitelbiz-tosítéki jogot szerzõket stb.)30 Ha egy közvetítõ elõbb „A” meg-bízásából megvett 100 részvényt, majd „B” is megbízza, hogyugyanabból a sorozatból vegyen további 50 részvényt, s így aközvetítõvel szemben „A”-nak 100, „B”-nek 50 részvényre kelet-kezett jogosultsága, azonban a közvetítõ a második megbízástkövetõen nem vett újabb részvényeket, és esetleg még a meglé-võk egy részét is eladta, „A” jogosult jellemzõen nem léphet felsem a másik jogosulttal („B”), sem a vevõvel szemben, hanemcsak a közvetítõjével (letéteményesével) szemben. A közvetítõtõljogosultságot szerzõkkel szemben a jogosult csak akkor léphetfel, ha négy feltétel egyszerre teljesül: 1. a közvetítõ ellen csõd-eljárás indult, 2. a közvetítõ meghatározott pénzügyi eszközönfennálló jogosultsága nem elegendõ valamennyi, az adott pénz-ügyi eszközre vele szemben jogosultsággal rendelkezõ igényénekkielégítésére, vagyis a csõdvagyonból nem elégíthetõk ki a jogo-sultak igényei, 3. az átruházással a közvetítõ megszegte azt a kö-telezettségét, hogy mindenkor rendelkezésére álljon annyi pénz-ügyi eszköz az eggyel magasabb közvetítõi szinten vezetettértékpapírszámláján, amennyi a vele szemben fennálló összesjogosultságot fedezi. 4. Ezen feltételek fennállta esetén sem lép-het fel azonban jogosult a közvetítõtõl visszterhesen jogot szer-zõvel szemben, ha utóbbi megszerezte a pénzügyi eszközök fö-lött az ellenõrzést és nem játszott össze a közvetítõvel kötelezett-ségei megszegésében. Azon ritka esetben, ha mindezen feltételekfennállnak, elsõsorban a felszámolónak kell érvényesítenie a jo-gosultsággal rendelkezõk igényeit.

Az érem másik oldala az, hogy milyen esetben részesül véde-lemben az értékpapírra jogosultságot szerzõ személy (entitlementholder) harmadik személyek dologi jogaival (adverse claims) szem-ben. Az erre vonatkozó szabály lényegében a közvetlen értékpa-pír-tulajdonlás rendszerében alkalmazott protected purchaser rule(negotiability principle) megfelelõje a közvetett értékpapír-tulaj-donlás rendszerében: harmadik személyek a visszterhesen és jóhi-szemûen szerzõ jogosultakkal szemben nem hivatkozhatnak do-logi jogaikra.31 (A közvetlen értékpapír-tulajdonlás rendszerébenismert harmadik feltétel, ti. hogy a visszterhes és jóhiszemû szer-zés az értékpapír fölötti ellenõrzés – control – megszerzésével pá-rosuljon, a közvetett értékpapír-tulajdonlás esetében implicit mó-don mindig fennáll, hiszen a jogosultság, a security entitlementmegszerzése az értékpapírszámlán való jóváírással történik meg,ami megvalósítja az ellenõrzést.) Szintén harmadik személyek do-logi jogaitól mentesen szereznek jogot az értékpapíron azok, akika jogosulttól visszterhesen, jóhiszemûen (a harmadik személy do-logi jogáról nem tudva) szereznek jogot az értékpapíron, ideért-ve mindenekelõtt a vevõket és a biztosított hitelezõket, feltéve,hogy ellenõrzésük alá vonták az értékpapírt. Továbbá azok is vé-delemben részesülnek, akik olyan jogosulttól szereznek jogot azértékpapíron, aki védelemben részesült a harmadik személyek do-logi jogaival szemben (visszterhesen, a harmadik személy dologijogáról nem tudva szerezte jogosultságát), tekintet nélkül arra,


39

40

hogy saját maguk eleget tesznek-e e feltételeknek. Szintén véde-lemben részesülnek a közvetítõk a harmadik személyek dologi jo-gaival szemben: ha egy közvetítõ egy, a jogosulttól származó ér-vényes utasításnak (entitlement order) megfelelõen utal át egy má-sik személy értékpapír-számlájára értékpapírt (másik személyszámláján jóváír értékpapírt), akkor sem felel a dologi jogára hi-vatkozó harmadik személlyel szemben, ha tudott a harmadik sze-mély dologi jogáról, kivéve, ha összejátszott a jogosulttal (az ügy-felével) a harmadik személy dologi jogainak megsértésében.

Az értékpapírok átruházása mellett a másik fontos szabályozásikérdés az értékpapírok megterhelése, – a UCC terminológiája sze-rint – biztosítéki jogok (security interests) alapítása és harmadik sze-mélyekkel szembeni hatályosulása. E két fázist (creation/attach-ment, illetve perfection) a UCC 9., hitelbiztosítéki cikkelye külön-bözteti meg, ahol az értékpapírok megterhelésére vonatkozó sza-bályok is találhatók.32 Értékpapíron, értékpapírszámlán, illetve ér-tékpapír iránti jogosultságon (security entitlement)33 biztosítéki jo-got alapvetõen négy módon lehet alapítani: 1. az adós által aláírt,a biztosítéki jog tárgyát képezõ értékpapírokat ésszerû azonosítás-ra (reasonable identification) alkalmas módon meghatározó szerzõ-déssel (security agreement), 2. az értékpapír fölötti ellenõrzés (con-trol) megszerzésével, 3. a nyomdai úton elõállított, névre szóló pa-pírok esetében az adós által a hitelezõ részére történõ birtokba-adással (delivery), illetve 4. a közvetítõ (az értékpapír letéti õrzõje)javára automatikusan létrejön a biztosítéki jog (broker’s lien, lénye-gében egy törvényi zálogjog) az értékpapírra jogosult fizetési kö-telezettségének biztosítására. Az utóbbi három esetben (control,delivery, broker’s lien) a biztosítéki jog minden további nélkül egy-ben harmadik személyekkel szemben is hatályossá válik, illetvemegalapozza a biztosítéki jogosult elsõbbségét (perfection). Az el-sõ esetben azonban ehhez vagy nyilvántartásba való bejegyzésre(filing), vagy ellenõrzés (control) megszerzésére is szükség van, ön-magában a felek megállapodása – némi leegyszerûsítéssel – csakközöttük hatályos, csak kötelmi hatályú biztosítéki jogot hoz lét-re. (Pontosabban elméletileg harmadik személyekkel szemben ishatályos lehet, feltéve, hogy a harmadik személyek biztosítéki jo-ga nem „erõsebb” a kielégítési rangsor szabályai szerint.)

A közvetlen értékpapír-tulajdonlás rendszerében a biztosítékijog perfektuálása a fentiekbõl következõen három módon lehet-séges: filing, control vagy delivery útján. A nyomdai úton elõállí-tott, akár bemutatóra, akár névre szóló papírok esetében az átadás(delivery) önmagában harmadik személyekkel szemben is kielégí-tési elsõbbséget biztosító, dologi hatályú biztosítéki jogot hoz lét-re. Tehát névre szóló papírok esetében sem szükséges akár a for-gatmányozás, akár a kibocsátó könyveibe való bejegyzés. A de-materializált papírok esetében csak a bejegyzés vagy az ellenõrzésbiztosítja ugyanezt. Az ellenõrzés megszerzése történhet akár akibocsátó által vezetett értékpapírszámlák közötti jóváírás, akár akibocsátó és a biztosított hitelezõ között, az adós jóváhagyásávalmegkötött control agreement útján, amelynek értelmében a kibo-csátó a biztosított hitelezõ rendelkezéseinek megfelelõen fog el-járni, annak ellenére, hogy nem õ a bejegyzett tulajdonos.

A közvetett értékpapír-tulajdonlás rendszerében a biztosítékijog perfektuálása két módon lehetséges: control vagy filing útján.A control a fentebb már leírtak szerint megszerezhetõ akár úgy,hogy az adós security entitlementje megszûnik és a biztosított hi-telezõ javára ugyanazon értékpapírok iránt új security entitlementjön létre, egyszerûbben szólva: az értékpapírszámlák közötti át-vezetéssel; vagy a közvetítõ (letéteményes) és a biztosított hite-lezõ között, az adós (letevõ) jóváhagyásával megkötött controlagreement útján, amelynek értelmében a közvetítõ a biztosítotthitelezõ rendelkezéseinek megfelelõen fog eljárni, annak ellené-re, hogy nem a biztosított hitelezõ a jogosult (entitlement hol-der). (A control agreement esetében az adós marad továbbra is azentitlement holder, így ellentétes megállapodás hiányában õ jogo-sult például az osztalékra, gyakorolja a szavazati jogokat, illetvemegõrzi az értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokra néz-ve a rendelkezési jogát a kielégítési jog megnyíltáig. Fontos fel-

hívni a figyelmet a security agreement és a control agreementközötti különbségre, például abból a szempontból, hogy jellem-zõen elõbbi, azaz a biztosítéki megállapodás tartalmazza azt a ki-kötést, hogy a hitelezõ csak a kielégítési joga megnyíltakor fogélni rendelkezési jogával, s ha ezt a kikötést a felek mégis azellenõrzésrõl szóló szerzõdésbe foglalnák, egyértelmû szövegezéshiányában felmerülhet az a kérdés, hogy ez a közvetítõt is köti-e,vagyis felelõsséggel tartozik-e azért, ha a biztosított hitelezõ a ki-elégítési jog megnyílta elõtt élne rendelkezési jogával. A securityagreement és a control agreement ellentétes rendelkezése hiányá-ban az adós entitlement holder megõrzi azt a jogát, hogy az érték-papírokat továbbra is használhassa, az értékpapírokkal továbbrais rendelkezhessen, azokon további biztosítéki jogot alapíthas-son.) Továbbá, ha a biztosított hitelezõ maga a közvetítõ, min-den további nélkül perfektuálódik a biztosítéki jog, hiszen a köz-vetítõ per definitionem ellenõrzése alatt tartja az értékpapírokat,hiszen az õ értékpapírszámláin vannak nyilvántartva.

A harmadik személyekkel szemben is hatályos, ugyanazon azértékpapíron fennálló biztosítéki jogok közötti rangsor kérdését akövetkezõ szabályok rendezik: 1. Aki control útján perfektuáltabiztosítéki jogát, megelõzi azokat, akik csak bejegyzés vagy – név-re szóló, nyomdai úton elõállított papír esetében – pusztán átadásútján tették meg ugyanezt. 2. Automatikusan harmadik szemé-lyekkel szemben is hatályos biztosítéki jogot szerez a közvetítõ,ha saját maga hitelez befektetõjének (broker’s lien). 3. Automati-kusan harmadik személyekkel szemben is hatályos biztosítéki jo-got szerez az a hitelezõ, aki közvetítõnek hitelez a közvetítõ általkezelt értékpapírok fedezete mellett. Ha a közvetítõnek többenhiteleznek a közvetítõ által kezelt értékpapírok fedezete mellett ésa hitelezõk egyike sem perfektuálta biztosítéki jogát control útján,a hitelezõk egyenlõ arányban jogosultak kielégítésre. 4. Egyéb-ként a first in time, first in right (qui prior est tempore, potior est iure)szabálya alkalmazandó.

A biztosított hitelezõk hasonlóan gyakorolhatják kielégítésijogukat, mint a Ptk. szerinti óvadéki jogosultak: közvetlen kielé-gítés vagy az értékpapírok és egyéb pénzügyi eszközök értékesí-tése útján, illetve elvileg a bírósági végrehajtást is választhatják.A kielégítési jog gyakorlásának mindenkor meg kell felelnie a ke-reskedelmi ésszerûség (commercial reasonableness) mércéjének.

5. A szabályozás alapelvei. A tõkepiaci értékpapírokravonatkozó, jelenleg a tõkepiaci törvényben (Tpt.) található ren-delkezések közül azokat, amelyek polgári anyagi jogi szabályokattartalmaznak, vagyis e papírok tulajdonára, átruházására ésmegterhelésére vonatkoznak, megfelelõ módosításokkal éskiegészítésekkel az új Ptk. értékpapírjogi fejezetében célszerûelhelyezni. Mindenekelõtt az értékpapír-letétre (Tpt. XVII.fejezet) és az értékpapírok (dematerializált értékpapírok) szám-lán történõ forgalmazására (Tpt. XIII. fejezet) vonatkozó pol-gári jogi rendelkezések integrálandók a Ptk.-ba. […] Az új Ptk.-ban nem a nyomdai úton elõállított, illetve dematerializált papí-rok megkülönböztetése mentén kell külön szabályozni az érték-papírok tulajdonát, átruházását és megterhelését, hanem a köz-vetlen vagy közvetett tulajdonlás szerint. A közvetett értékpapír-tulajdonlás rendszerét, a befektetõ (számlatulajdonos), a közve-títõ (számlavezetõ), a kibocsátó, illetve harmadik személyek jo-gait és kötelezettségeit UCC 8. cikkelyének, illetve a 8. cikkely-re támaszkodó UNIDROIT-egyezmény tervezetének alapján akövetkezõ alapelvek mentén célszerû szabályozni:11. A befektetõ (a számlatulajdonos) dologi és kötelmi jogok

„kötegével” rendelkezik, tehát nem pusztán kötelmi jogosult,de nem is tulajdonos a szó klasszikus értelmében, hiszen nemmeghatározott értékpapírokra, hanem azonos sorozatba tar-tozó azonos mennyiségû értékpapírra tarthat igényt. A köz-vetítõ (számlavezetõ) kötelezettsége tehát fajlagos.

12. A közvetítõ által a befektetõk javára kezelt, egy sorozatbatartozó (helyettesíthetõ) értékpapírokon a befektetõk közöttközös tulajdon jön létre.



41

13. Az értékpapírok megszerzése és átruházása számlán történõterhelés, illetve jóváírás formájában történik. Ezzel kapcso-latban szükséges, hogy az új Ptk. az immobilizált értékpa-pírokról is rendelkezzék. A hatályos Ptk. 338/C. §-ának (1)bekezdése például csak az egyedileg elõállított, fizikai for-mában létezõ papírok, illetve a dematerializált értékpapírokesetében rendelkezik arról, hogy kit kell az értékpapírbóleredõ jogok gyakorlására jogosultnak tekinteni. Ki kellmondani, hogy a gyûjtõ- vagy globálokiratok formájábanugyan egy vagy néhány összevont címlet erejéig fizikailag iselõállított, de egyébként letéti számlán nyilvántartott, köny-velési tételek formájában létezõ, immobilizált értékpapírokesetében is azt kell a jogosultnak tekinteni, akinek a számlá-ján az értékpapírt nyilvántartják. Hasonló a helyzet a Ptk.-nak az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályokkal:csak a bemutatóra szóló értékpapírok birtokba adás, anyomdai úton elõállított, névre szóló értékpapírok forgat-mány, illetve a dematerializált értékpapírok számlán való jó-váírás útján való átruházásáról rendelkezik. Az immobilizáltpapírokra nézve is szükséges lenne az utóbbi szabályt ki-mondani. Az értékpapír-letéti számla, illetve az értékpapír-számla közötti megkülönböztetés fenntartása viszont fölös-legesnek tûnik.

14. A befektetõk jogaikat csak közvetlen közvetítõjükkel (szám-lavezetõjükkel) szemben érvényesíthetik, nem léphetnek felmás közvetítõkkel vagy a kibocsátóval szemben.

15. A befektetõk hitelezõi csak a befektetõ közvetlen közvetítõ-jével szemben léphetnek fel. (Az ún. upper tier attachmentkizárása.)

16. A közvetítõ köteles a befektetõjétõl kapott megbízást hala-déktalanul végrehajtani, annak alapján a megfelelõ értékpa-pírokat megszerezni és gondoskodni arról, hogy mindenkorrendelkezésére álljon a számláján annyi értékpapír, amennyia befektetõk vele szemben fennálló igényeinek kielégítéséreelegendõ. Csak azon értékpapírok minõsülnek a közvetítõsaját értékpapírjainak, amelyek a befektetõk értékpapírra vo-natkozó igényein túl fennmaradnak.

17. Ha a közvetítõ értékpapírszámláján kevesebb értékpapírvan, mint amennyire a közvetítõ valamennyi befektetõjeegyüttesen igényt tarthat, a befektetõk tulajdoni hányadukarányában viselik a „veszteséget”.34

18. A közvetítõ köteles az értékpapírból folyó jogokat a befek-tetõ javára és utasításainak megfelelõen gyakorolni, így pél-dául az értékpapírok biztosította jövedelmet (osztalékot)beszedni és a befektetõ részére továbbítani, az értékpapírbiztosította szavazati jogot a befektetõ utasításának megfe-lelõen gyakorolni.

19. A közvetítõ egyfelõl a befektetõ utasításait köteles teljesíte-ni, másfelõl a befektetõ javára kezelt értékpapírokkal csak abefektetõ (illetve meghatalmazottja) utasításának megfelelõ-en rendelkezhet: átutalásokat csak a számlatulajdonos ren-delkezése alapján hajthat végre. A befektetõ rendelkezési jo-ga kiterjed arra is, hogy értékpapírjait más közvetítõ által ve-zetett számlára utalja át, illetve, amennyiben ez az adott ér-tékpapír esetében lehetséges, közvetlenül birtokolja.

10. A befektetõ értékpapíron fennálló jogait harmadik szemé-lyek jogai nem érintik, ha a befektetõ visszterhesen és a har-madik személy jogáról nem tudva (jóhiszemûen) szereztemeg az értékpapírt.

11. A közvetítõtõl értékpapíron jogot szerzõ harmadik személyjogait nem érintik a befektetõ jogai, ha visszterhesen és a be-fektetõ jogáról nem tudva (jóhiszemûen) szerezte meg azértékpapírt. (Vagyis a közvetítõ értékpapírral való jogosu-latlan rendelkezése esetén a jóhiszemû, ellenérték fejébenszerzõ harmadik személlyel szemben a befektetõ nem hivat-kozhat jogaira.)

12. Egyértelmûvé kell tenni, hogy az értékpapírok milyen for-mában terhelhetõk meg, ez a számlán nyilvántartott érték-

papírok esetében nyilván a jelzálogjog és az óvadék lehet.(Kézizálogjog létesítéséhez az írásbeli zálogszerzõdésen túlaz értékpapír birtokba adására van szükség. Az egyik lehet-séges értelmezés szerint a számlajóváírás, számlára való át-utalás birtokbaadásnak minõsül, így az értékpapíroknak ahitelezõ vagy a hitelezõ javára harmadik személy számlájántörténõ jóváírása minõsülhet kézizálogjognak vagy óvadék-nak is, pontosabban írásbeli szerzõdés hiányában csak azutóbbiról lehet szó. A másik lehetséges értelmezés az lehet,hogy a tényleges, fizikai értelemben vett birtokba adást és aszámlajóváírás formájában történõ birtokba adást el kell kü-löníteni, ahogy a UCC is külön kezeli a possession/deliveryés a control fogalmát, elõbbit az egyedileg, nyomdai útonelõállított, utóbbit a számlajóváírások formájában létezõ ér-tékpapírokra tartva fenn. Az utóbbi megközelítésre tekintet-tel nem tûnik feltétlenül szükségesnek a számlajóváírás, illet-ve könyvelési tétel formájában létezõ értékpapírok dologgáminõsítése és a birtokba adás fogalmának kiterjesztõ értel-mezése.) Meg kell fontolni, hogy ugyanazon értékpapíronalapított jelzálogjog és óvadék között valóban az idõbeli el-sõbbség kell-e hogy meghatározza a rangsort, avagy a UCCmintájára az óvadék mint „control”-lal párosuló biztosítékijog akkor is megelõzze a rangsorban az azonos értékpapíronalapított jelzálogjogot, ha elõbb a jelzálogjog alapítására ke-rült sor. A UCC rendszerében a control útján perfektuált biz-tosítéki jog megelõzi a rangsorban a filing útján perfektuáltbiztosítéki jogot, tekintet nélkül az alapítás idõpontjára. Eza megoldás összhangban állna a számlán nyilvántartott ér-tékpapírok, illetve a közvetett értékpapír-tulajdonlás sajátostermészetével.35

13. Ha a közvetítõ hitelt nyújtott a befektetõnek (például az ér-tékpapírok vételárát vagy annak egy részét hitelezte), ex legebiztosítéki jog illeti meg a befektetõ értékpapírjain mindenmás jogosultat megelõzõen.

14. A közvetítõ csõdje esetén a befektetõk javára kezelt értékpa-pírok nem tartoznak a csõdvagyonba, nem képezik a közve-títõ hitelezõinek kielégítési alapját. […] Kivételt képezhet-nek e fõszabály alól az óvadékos hitelezõk. Ilyen módontisztázni lehetne a viszonyt a csõdtörvény 38. §-ának (5) be-kezdése és a tõkepiaci törvény 193. §-ának (1) bekezdéseközött. Elõbbi rendelkezés az óvadékos hitelezõk számárabiztosítja a felszámolás megindulásától függetlenül a köz-vetlen kielégítési jogot (az óvadék tárgya lényegében nemtartozik a felszámolási vagyonba), utóbbi a befektetési vál-lalkozás felszámolása esetén a befektetõk által letétbe helye-zett, illetve a befektetõk értékpapír-számláin, illetve értékpa-pír-letéti számláin nyilvántartott értékpapírokat veszi ki afelszámolási vagyonból. A közvetítõ (számlavezetõ) felszá-molása esetén tehát felmerülhet a kollízió a befektetõk, illet-ve a befektetõk javára kezelt értékpapírokon alapított óva-dék jogosultja között. A biztosíték melletti hitelezés érdeké-ben célszerû az óvadékos hitelezõk elsõbbségét biztosítani,hiszen így elõsegíthetõ, hogy a közvetítõk hitelhez jussanak,illetve ezáltal az is, hogy a befektetõk közvetítõiktõl befek-tetési hitelhez jussanak. [Az is kérdéses, hogy mi a célja aTpt. 193. § (2) bekezdésének az (1) bekezdéshez képest. Ezutóbbi szerint abban az esetben, ha a befektetõk tulajdonátképezõ vagyon részben vagy egészben nem adható vissza abefektetõknek, a felszámolási költségek kielégítése megelõzia befektetõk követeléseinek kielégítését. Nem érthetõ, hogyilyen esetben miért nem a befektetõk értékpapírok irántiigényének arányos kielégítését írja elõ a törvény, miért ab-ban az esetben csökkenti a befektetõk kvázi-tulajdoni igé-nyének kielégítési alapját a felszámolási költségekkel, amikorrészben vagy egészben nem adható vissza a befektetõk javá-ra kezelt vagyon.]

Csizmazia Norbert

42


1 ULRICH DROBNIG az Effekten helyett a Kapitalmarktpapiere kifejezés hasz-nálatát javasolja. Ld. U. DROBNIG: Dokumentenloser Effektenverkehr, in: K.Kreuzer: Abschied vom Wertpapier? Dokumentenlose Wertbewegungenim Effekten-, Gütertransport- und Zahlungsverkehr, Neuwied/Frankfurt1988, 11. Az angol jogi nyelv is használja a capital market instruments ki-fejezést.

2 GÁRDOS I.: Zálogjog pénzen és értékpapíron, in: Anka T.–Gárdos I.–NemesA.: A zálogjog kézikönyve, Budapest 2003, 318. A fejlõdés leírására ld.még SZÉCSÉNYI L.: Az anyagi értékpapírjog és az új Polgári Törvénykönyv I.rész, Polgári Jogi Kodifikáció 2001/2, 24sk.

3 A közvetlen kapcsolatot a bemutatóra szóló papírok esetében azok befek-tetõk általi közvetlen birtoklása, a névre szóló papírok esetében ezen túl(vagy dematerializált értékpapírok esetében ehelyett) a kibocsátó köny-veibe való bejegyzés biztosítja.

4 Az elsõ központi értéktár (központi értékpapír-letéteményes) 1872-benjött létre Bécsben: a Wiener Giro- und Cassenverein. Németországban1850-ben alapították meg a Berliner Kassenvereinsbankot, amelynek a ban-kok elõször csak a saját értékpapírjaikat adták át megõrzésre, majd 1925-ben a berlini bankok elhatározták, hogy az ügyfeleik részére kezelt, azügyfeleik által letéti õrzésre átadott papírokat is a Kassenvereinnél helyezikgyûjtõ letétbe, s az ügyfeleknek választaniuk kellett, hogy hozzájárulnak-e ehhez vagy inkább ragaszkodnak értékpapírjaik egyedi letéti õrzéséhez,ami azonban díjemelést vont maga után. Késõbb ugyanígy jártak elFrankfurt am Main, Drezda, Essen és Stuttgart bankjai is. 1989 végéigNémetországban hét, gyûjtõ letéti õrzésre specializálódott bank mûkö-dött, 1990. január 1-jétõl ezeket egy értékpapír-gyûjtõletétté olvasztottákössze (Frankfurter Kassenverein AG, majd Deutsche Kassenverein AG),amelynek jelenlegi neve: Clearstream Banking AG, amely jelenleg azegyetlen német, gyûjtõ letéti õrzéssel foglalkozó bank (Wertpapiersammel-bank). A második világháború alatt alapították meg a francia központi ér-téktár, a Euroclear France jogelõdjét. Az USA-ban csak az 1968. évipaperwork crisis után hozták létre a Depositary Trust Companyt (DTC).A központi értéktárak között vannak olyanok is (ilyen például a Euro-clear, a Clearstream, illetve Svájcban a SegaInterSettle), amelyek nemzet-közi központi értéktárként (International Central Securities Depository,ICSD) mûködnek, vagyis külföldi kibocsátók értékpapírjait is „gyûjtik”.

5 A dematerializáció jelentõsége országonként változó: Franciaországban1984-tõl kötelezõvé tették a dematerializációt, csak dematerializált papí-rok léteznek, az USA-ban az állami kötvények dematerializáltak, de a gaz-dasági társaságok részvényei jellemzõen csak immobilizáltak, Németor-szágban és Ausztriában is az immobilizáció jellemzõ. (Számos országbanlehetõség van a dematerializáció ellenére a „rematerializációra” is: a dema-terializált értékpapírba befektetõ kérheti a kibocsátótól az értékpapírnyomdai úton való elõállítását, például az Egyesült Királyságban, ahol1996 óta van lehetõség dematerializált értékpapírokat kibocsátani, azUncertificated Securities Regulations 2001. 32. szakasza lehetõvé teszi arematerializációt.) Szécsényi László helyesen mutat rá, hogy „a döntõ lé-pést nem a papírtalanítás jelenti, hanem a gyûjteményes giromegõrzés,függetlenül a nyilvántartott értékek formájától.” (SZÉCSÉNYI L.: Az anya-gi értékpapírjog és az új Polgári Törvénykönyv I. rész, Polgári Jogi Kodifiká-ció 2001/2, 25.) Hasonlóan R. D. GUYNN: Modernizing securities owner-ship, transfer and pledging laws, Capital Markets Forum, International BarAssociation 1996, http://www.dpw.com/iba.modernization.pdf (2004.november 25.), 21: „The differences between physical and dematerialisedsecurities, however important they may be, should not obscure the more funda-mental distinction between the direct and indirect aspects of the modern securi-ties holding, transfer and pledging systems.”

16 Vannak kivételek, például a skandináv államokban a befektetõk közvetle-nül a központi értéktárnál is nyithatnak értékpapírszámlát.

17 A hatályos magyar tõkepiaci törvény (Tpt.) megkülönbözteti az értékpa-pír-letéti számlát és az értékpapírszámlát, elõbbi nyomdai úton elõállítottértékpapírok, utóbbi dematerializált értékpapírok nyilvántartására szolgál,a valóságban azonban a két számla azonos elven mûködik, így a megkü-lönböztetés tulajdonképpen nem indokolt, a külföldi jogrendszerek semalkalmazzák. A megkülönböztetés indokolatlanságát végsõ soron maga aTpt. is elismeri 166. §-ában: „A gyûjtõletétbe helyezett értékpapír a leté-ti számlán történõ jóváírással ruházható át, vagy a letéti számla zárolásá-val terhelhetõ meg. A számlajóváírással végrehajtott átruházásra megfele-lõen alkalmazni kell a dematerializált értékpapírok átruházására vonatko-zó szabályokat.”

18 A trust formájában történõ vagyonkezelésrõl ld.: CSIZMAZIA N.–SÁNDORI.: A bizalmi (fiduciárius) vagyonkezelés modelljei és a Ptk. reformja, PolgáriJogi Kodifikáció, 2002/4, 12skk.

19 Az Egyezmény szövege elérhetõ angolul és franciául a hágai konferenciahonlapján:http://hcch.e-vision.nl/index_en.php?act=conventions.pdf&cid=72(2004. november 25.)

10 Az Egyezmény bemutatását ld. például: F. REUSCHLE: Haager Überein-kommen über die auf bestimmte Rechte in Bezug auf Intermediär-verwahrteWertpapiere anzuwendende Rechtsordnung, IPRax (Praxis des Interna-tionalen Privat- und Verfahrensrechts 2003/6, 495 skk. Az Egyezmény-

hez készült részletes kommentár: R. GOODE–H. KANDA–K. KREUZER:Explanatory Report on the Hague Securities Convention.

11 Az Egyezményhez való közösségi szintû csatlakozás azért problematikus,mert több irányelv (a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben tör-tént teljesítések véglegességérõl szóló 98/26/EK, a hitelintézetek reorga-nizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/24/EK irányelv, illetve a pénz-ügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv) az Egyez-ményben foglalttól eltérõ kollíziós szabályt tartalmaz. Igaz, ez arra vezet-hetõ vissza, hogy az uniós jogalkotó azt a szabályt vette át, amelyet azEgyezmény megalkotói eredetileg alkalmazni terveztek, s abban az eset-ben, ha az említett irányelvek késõbb születtek volna meg, minden bi-zonnyal az Egyezmény végleges változatában elfogadott kollíziós szabálytalkalmazta volna a közösségi jogalkotó is. Az Egyezményhez való csatla-kozás ezen irányelvek alkalmazandó jogra vonatkozó szabályának módo-sítását is igényli majd, illetve a tagállamok irányelveket átültetõ jogszabá-lyait, így az Nmjtvr. 21/A. §-át, illetve a hitelintézetekrõl és a pénzügyivállalkozásokról szóló törvény 185/E. §-át is módosítani kell majd. Mind-két szabály annak az országnak a jogát rendeli alkalmazni, ahol azt az ér-tékpapírszámlát vezetik, ahol a jóváírás történt.

12 Az almunkacsoport munkájáról és a tervezett egyezmény céljairól ld. PH.PAECH: Harmonising substantive rules for the use of securities held with interme-diaries as collateral: the UNIDROIT Project, http://www.unidroit.org/english/workprogramme/study078/item1/articles/paech-ulr2002-e.pdf(2004. november 25.) Jelenleg egy 2004 áprilisában közzétett, vitaanyag-nak szánt elõzetes egyezmény-tervezet érhetõ el az UNIDROIT honlapján:Draft convention on substantive rules regarding securities held with an interme-diary, http://www.unidroit.org/english/workprogramme/study078/item1/-draft/s-78-13prov2-e.pdf (2004. november 25.)

13 The Giovannini Group: Second Report on EU clearing and settlement arran-gements, Brussels, April 2003, http://europa.eu.int/comm/economy_finance/publications/giovannini/clearing_settlement_arrangements-140403.pdf (2004. november 25.) , 12skk, 14: „The objective is that thelegal nature of ownership of securities would be the same across the EU, undereach and every legal system.This would be so both for domestic situations andthose involving a cross-border element. It would be so both for sales and pur-chases of securities and for transactions in which securities are used as colla-teral.”

14 Itt utalni kell arra, hogy a jelentés által kitûzött célok egy részét Magyaror-szág már megvalósította azáltal, hogy a pénzügyi biztosítéki megállapodá-sokról szóló 2002/47/EK irányelvet nem az Irányelv által elõírt szûkebb,pénzügyi intézményekre korlátozott hatállyal vette át, hanem jóval tágab-ban. A tagállamok az Irányelv átültetésekor dönthettek, hogy tágabb vagyszûkebb alanyi körben vezetik-e be a pénzügyi biztosítékokra alkalmazan-dó speciális szabályozást, azaz csak azt kívánják meg, hogy az egyik szerzõ-dõ fél pénzügyi intézmény legyen, a másik fél pedig a természetes szemé-lyek kivételével bármely jogalany lehet avagy szûkebb körben, vagyis csakakkor rendelik alkalmazni e szabályokat, ha mindkét fél pénzügyi intéz-mény. A tagállamok egy része nemcsak, hogy az elõbbi, tágabb alanyi körmellett döntött (pontosabban: nem élt az alanyi kör irányelv által lehetõvétett szûkítésével), hanem még ennél is tovább terjesztette az irányelvi sza-bályok hatályát. Az Egyesült Királyság valamennyi, két társaság közöttipénzügyi biztosítéki szerzõdésre („financial collateral arrangements asbetween two corporate bodies”) bevezette az irányelvi szabályokat, de az átül-tetést elõkészítõ anyag azt is javasolja, hogy célszerû volna hosszú távon atermészetes személyekre is kiterjeszteni a szabályok hatályát, függetlenülattól, hogy üzleti vagy szakmai tevékenységi körben jártak-e el vagy sem.A holland jogalkotó ennél is tovább ment: a holland ptk. szerint csak ak-kor nem alkalmazandók az új szabályok, ha a szerzõdõ felek egyike olyantermészetes személy, aki üzleti vagy szakmai tevékenységi körén kívül jártel, tehát fogyasztó. Az akkor még nem tagállam Magyarország az óvadékPtk.-beli szabályai között, az alanyi kör korlátozása nélkül ültette át azIrányelv szabályait a magyar jogba. (2004. évi XXVII. törvény)

15 Harmonisation of the legal framework for rights evidenced by book entries inrespect of certain financial instruments in the European Union, June 2003,http://www.efmlg.org/Docs/EFMLG_report_260603.pdf (2004. no-vember 25.)

16 Belgiumban 2004. január 27-én lépett hatályba az a királyi rendelet(Arrêté royal no. 62 coordonné relatif au dépôt d’instruments financiers fon-gibles et à la liquidation d’opérations sur ces instruments), amely konszolidál-ta a vonatkozó, eredetileg 1967-ben kihirdetett, azóta többször módosítottkirályi rendeletet (Arrêté royal no. 62 favorisant la circulation des instrumentsfinanciers). Luxemburgban 2001-ben fogadták el a vonatkozó törvényt(Loi du 1er août 2001 concernant la circulation de titres et d’autres instru-ments fongibles), amely hatályon kívül helyezte az 1971. február 17-i, azértékpapírforgalomról szóló, többször módosított (1991, 1994) nagyher-cegi rendeletet.

17 Ld. például a belga rendelet 7. cikkelyét: „Pour la constitution d’un gage ci-vil ou commercial sur instruments financiers fongibles, la mise en possession seréalise valablement par l’inscription de ces instruments financiers à un comptespécial ouvert auprès de l’organisme de liquidation ou auprès d’un affilié aunom d’une personne à convenir. Les instruments financiers donnés en gage sont

JEGYZETEK

identifiés par leur nature sans spécification de numéro. Le gage ainsi constituéest valable et opposable aux tiers sans autre formalité.”

18 H. C. VON DER CRONE–F. KESSLER–A. GERSBACH: Wertpapierverwah-rungsgesetz (WVG), Entwurf und Kommentar an die Schweizerische Bankier-vereinigung, 6. Januar 2003, http://www.vondercrone.ch/WVG%2006.01.2003.pdf (2004. november 25.)

19 Vö. CSIZMAZIA N.: Szeminárium az USA hitelbiztosítéki jogáról az Igazság-ügyi Minisztériumban, Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/3, 20skk.

20 A munkacsoport által eddig közzétett anyagokat ld.: www.fmlc.org/pa-pers.htm (2004. november 25.)

21 Law Commission for England and Wales: Company security interests,Consultation Paper No. 176. (Part 4.)

22 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája, Magyar Közlöny kü-lönszám, 2003. február 10., 112sk.

23 A 8. cikkely bemutatásakor a UCC szövegén kívül a következõ munkáratámaszkodtam: C. S. BJERRE–S. M. ROCKS: The ABCs of the UCC, Article8: Investment Securities, 2004 (2nd edition).

24 UCC § 8-302 (a)–(b)25 UCC § 8-303: (a) Protected purchaser means a purchaser of a certificated or

uncertificated security, or of any interest therein, who: (1) gives value, (2) doesnot have notice of any adverse claim to the security, (3) obtains control of thecertificated or uncertificated security. (b) In addition to acquiring the rights ofa purchaser, a protected purchaser also acquires its interest in the security freeof any adverse claim.

26 Vö. UCC 8-501 (e) Issuance of a security is not establishment of a securityentitlement. (Az értékpapír kibocsátása nem keletkeztet ún. security entitle-mentet.)

27 UCC, § 8-503 (a): „To the extent necessary for a securities intermediary tosatisfy all security entitlements with respect to a particular financial asset, allinterests in that financial asset held by the securities intermediary are held bythe securities intermediary for the entitlement holders, are not property of thesecurities intermediary, and are not subject to claims of creditors of the securi-ties intermediary, except as otherwise provided in s. 8-511.”

28 UCC, § 8-511 (b): „A claim of a creditor of a securities intermediary who hasa security interest in a financial asset held by a securities intermediary has pri-ority over claims of the securities intermediary’s entitlement holders who havesecurity entitlements with respect to that financial asset if the creditor has con-trol over the financial asset.”

29 Vö. UCC, § 8-511 (c)30 Vö. UCC, § 1-201 (29)–(30)31 Vö. UCC, § 8-502: An action based on an adverse claim to a financial asset,

whether framed in conversion, replevin, constructive trust, equitable lien, orother theory, may not be asserted against a person who acquires a security enti-tlement under s. 8-501 for value and without notice of the adverse claim. A do-logi jogok védelmére az angolszász jogokban adott esetben deliktuálisigény (például conversion, replevin) formájában vagy a trust-jog kereteinbelül kerül sor.

32 A magyar zálogjogi és óvadéki szabályozás nem ismeri ezt a különbségté-telt kötelmi és dologi hatályú biztosítéki jog között, a zálogjog és az óva-dék vagy érvényesen és egyúttal dologi hatállyal létrejön vagy sem. Tulaj-donképpen a UCC 9. cikkelyének a biztosítéki jogok létrejötte és perfek-tuálása közötti különbségtétele is csak leegyszerûsítõ módon írható le úgy,mint kötelmi és dologi hatályú biztosítéki jog megkülönböztetése. Elvilegugyanis az attachment is mind az adóssal, mind harmadik személyekkelszemben hatályos biztosítéki jogot hoz létre, s a perfection csak a biztosí-tott hitelezõk közötti rangsor megállapításához szükséges, azonban gya-korlatilag az unperfected security interest jogosultjával szemben mindig el-sõbbsége van a perfected security interest jogosultjának, vagyis például egykorábbi biztosítéki megállapodás alapján létrejött biztosítéki jogra nem le-het hivatkozni egy késõbbi biztosítéki megállapodás alapján létrejött biz-tosítéki joggal szemben, ha a késõbbi biztosítéki megállapodás jogosultjabejegyeztette a biztosítéki jogot.

33 A UCC 9. cikkelye szerint ezek összefoglaló neve: investment property.34 Vö. a Clearstream Luxemburg általános szerzõdési feltételeinek 50. cik-

kely (2) bek. elsõ mondatával: „Losses in a collective holding of a particularclass of securities are to be borne jointly and on pro rata basis by the co-ownersof the collective holding on the basis of the credit balance existing at the time theloss occurred.”

35 A UCC § 8-511 (b) szerint azok a biztosított hitelezõk élveznek elsõbb-séget a befektetõvel (számlatulajdonossal) szemben, akik megszerezték azellenõrzést (control) az értékpapír fölött. A Ptk. 270. § (2) bek.-e szerintiátadás, jellemzõen számlán való jóváírás megvalósítja ezt, így az értékpa-píron alapított óvadék jogosultja a UCC szabályának mintájára elsõbbsé-get élvezne a befektetõvel szemben.


43

Documents

VI. ÉVFOLYAM 5–6. SZÁM - Új Ptk. · 11. Részben ezért, részben az okozható károk mértékének elké-pesztõ megnövekedése miatt is elviselhetetlen kockázatot róna a