[1]

DR. VENICE BLOODWORTH

KULCS ÖNMAGADHOZ Hogyan használd a vonzás törvényét

TARTALOM

ELŐHANG ...............................................................................................................................................................................................1 I. GONDOLAT ÉS TÖRVÉNY ..............................................................................................................................................................2 II. TUDATOSSÁG, ÖSSZPONTOSÍTÁS ÉS A CSEND.....................................................................................................................3 III. A TUDATOS ELME .........................................................................................................................................................................3 IV. A TUDAT ALATTI ELME ..............................................................................................................................................................3 V. AZ EGYETEMES ELME ...................................................................................................................................................................4 VI. ESZMÉK ÉS MEGERŐSÍTÉSEK ...................................................................................................................................................5 VII. VESD EL A MAGOT! .....................................................................................................................................................................6 VIII. FÉLELEM........................................................................................................................................................................................6 IX. MENTÁLIS KÉPEK ÉS KÉPZELŐERŐ ........................................................................................................................................8 X. HIT........................................................................................................................................................................................................9 XI.SIKER ................................................................................................................................................................................................10 XII. BŐSÉG ............................................................................................................................................................................................11 XIII. FELISMERÉS ...............................................................................................................................................................................13 XIV. EGÉSZSÉG, FIATALSÁG, SZÉPSÉG ......................................................................................................................................14 XV. TUDATALATTI BENYOMÁSOK ..............................................................................................................................................16 XVI. VÁGY ............................................................................................................................................................................................17 XVII. MEGSZOKÁSOK .......................................................................................................................................................................17 XVIII. A BŐSÉG TUDATOSSÁGA ....................................................................................................................................................18 XIX. A VONZÁS TÖRVÉNYE ............................................................................................................................................................18 XX. NE ÍTÉLJ A LÁTSZAT ALAPJÁN! ............................................................................................................................................19 XXI. „EZEK KÖZÖTT PEDIG LEGNAGYOBB A SZERETET" ....................................................................................................19 XXII. RÁHANGOLÓDÁS ....................................................................................................................................................................19 XXIII. HALLGATNI ARANY .............................................................................................................................................................19 XXIV. SOHA SINCS TÚL KÉSŐ ........................................................................................................................................................19 XXV. MÉG NÉHÁNY SZÓ A TUDAT ALATTI ELMÉRŐL ..........................................................................................................20 XXVI. BETEGSÉG ................................................................................................................................................................................20 XXVII. MINDENNAPI KENYERÜNK ..............................................................................................................................................20 XXVIII. VALÓDI ÉNED ......................................................................................................................................................................23 XXIX. JÓLÉT .........................................................................................................................................................................................23 XXX. A SZAVAK HATALMA ............................................................................................................................................................23 XXXI. BOLDOGSÁG ...........................................................................................................................................................................23 XXXII. AZ ÉLET VALÓDI HIVATÁSA A GONDOLKODÁS.......................................................................................................24 XXXIII. A LÁTHATATLAN MINTA .................................................................................................................................................24 XXXIV. LÉGY KÖRÜLTEKINTŐ! ....................................................................................................................................................24 XXXV. IDŐ ............................................................................................................................................................................................25 XXXVI. BÍZZ ÖNMAGADBAN! ........................................................................................................................................................25 A HAJNAL KÖSZÖNTÉSE .................................................................................................................................................................26 RÖVID ÉLETRAJZ ...............................................................................................................................................................................26 IN MEMORIAM ....................................................................................................................................................................................26

ELŐHANG

Az emberiség ősidők óta tudja, hogy az univerzumot hatalmas és láthatatlan erő irányítja. Az eltelt korok során igyekezett megérteni és hasznosítani ezt a hatalmat. Már az ősi Kínában, a rejtelmes Indiában vagy a szfinx árnyékában élő látók és próféták is megpróbálták fellebbentem az élet misztériumait elfedő fátylat - minden nép szerette volna meglelni a maga Szent Grálját. A letűnt korok emlékei mindenütt megtalálhatók - történelmünk az igazság és a szabadság keresésének dicső tudománya. A Nap, a Hold és a csillagok csodálatától lenyűgözött vademberek primitív vallási rendszereket alkottak, s istenségeik termé-szetfeletti erejének tulajdonítottak mindent, ami meghaladta tudásukat. Ha a kezdetektől nyomon követjük ezt a jelenséget, láthat-juk, hogyan változtak ezek az eszmék fajunk egyre fejlődő gondolkodásának megfelelően. Mára pedig elérhettünk a tudás csúcsára. Az irodalom és a képzőművészet nagy alkotói csodás műveket hagytak ránk; a tudományok végtelen erőforrásokat és soha nem álmodott lehetőségeket tártak fel előttünk; az új találmányok pedig levették vállunkról a fizikai munka terhének nagy részét, hogy életünk kényelmesebbé váljon. Az elektronikában rejlő további lehetőségekbe pedig valósággal beleremeg a képzelet. Még soha nem kutattuk ilyen szenvedéllyel az élet értelmét firtató kérdéseket. Legjobbjaink erőfeszítései eljuttattak minket a civi-lizáció jelenlegi fejlettségi szintjére, s ahogy fajunk egyre bölcsebbé válik, úgy akarja mind nagyobb szenvedéllyel megtudni a végső igazságokat. Elérkezett az egyén fejlődésének ideje.

MAGUNKNAK KELL FELFEDEZNÜNK AZ ÉLET ÉS A TERMÉSZET CSODÁLATOS RENDJÉNEK OKAIT ÉS INDOKAIT. NEKÜNK KELL MEGLELNÜNK HELYÜNKET A KOZMIKUS RENDBEN, ÉS FELISMERNÜNK AZ ÉLET VALÓDI ÉRTELMÉT, MEG KELL TALÁLNUNK SORSUNK KULCSÁT.

A válasz a lélektanban rejlik. Az elme tudománya az élet tudománya, mivel a megnyilvánuló dolgok az elme szintjén találják meg közös eredetüket. Legyen szó az egyén, a nemzet vagy akár az egész emberi faj fejlődéséről, e folyamatok mindig is a mentális tartományban mentek végbe; az eljövendő korok legnagyobb csatája nem a fegyverek, hanem az eszmék harca lesz. Az emberek többsége csak sodródik az élet hatalmas tengerén: nincs térkép, amely megmutatná az úti célt, nincs kormánylapát, amelynek segítségével tarthatnák a kijelölt irányt. Kiszolgáltatottá váltak a véletlen szeleinek, a kétség szikláinak és a tudatlanság zátonyainak. Ám ha életük során mégis elérnek valamit, azt nem a valódi tudásnak köszönhetik, hanem annak, hogy öntudatlanul is felhasználták a mindannyiunkat születésünknél fogva megillető teremtőerőt.

[2]

Hogy elkerüljük a rengeteg elvesztegetett energiával és fájdalmas összeütközéssel járó céltalan sodródást, meg kell ismernünk a bennünket és a világunkat kormányzó nagyszerű alapelveket, az ok és okozat hatalmas és rejtélyes törvényét. Életünk ugyanis e törvénynek megfelelően telik meg fájdalommal, nélkülözéssel vagy épp örömmel és sikerekkel. A végtelen világegyetemben nem létezik sem szerencse, sem végzet: minden cselekedetet, minden gondolatot pontos törvények szabályoznak. A jószerencse mögött mindig megtalálhatók azok az okok, amelyeket mi magunk hoztunk mozgásba valahol, valamikor; az úgynevezett balszerencse pedig szintén az általunk életre hívott energiáknak köszönhető. Minden egyes oknak megvan a maga meghatározott okozata, az eredményeket pedig sosem kerülhetjük el: amint vetünk, úgy aratunk, tetteink egzakt, matematikai módon meghatározható következményekkel járnak. E sorok írója számos vallási és filozófiai irányzatot tanulmányozott, a misztikus Kelet cikornyás nyelvein elbeszélt gondolati rendszerektől kezdve egészen a modern lélektan legújabb, tudományos felfedezéseiig. Arra a következtetésre jutott, hogy e ta-nításokban ugyanazok az irányelvek, ugyanazok a megváltoztathatatlan törvények fedezhetők fel; azon kortalan, változatlan, örökkévaló, csendes nagyszerűségükben működő törvények, amelyek a gondolatainkat irányítják, és amelyek elől nem létezik menekvés, függetlenül attól, hogy tudatosan vagy öntudatlanul hoztuk-e mozgásba őket. Számunkra tehát az a leghasznosabb, ha megismerjük e törvényeket, s tudjuk, hogyan használhatjuk fel őket a magunk javára. E könyvben igyekeztem a lehető legegyszerűbb formában megfogalmazni az alkalmazott lélektani ismereteket, hogy neveltetésétől függetlenül mindenki egyformán megértse őket. A kötet egy új, sikerekkel, jóléttel, barátokkal és örömökkel teli világba juttathatja el Olvasóját, aki - ha megfelelő módon és kellő kitartással tanulmányozza az itt leírtakat - csodás áldásban részesül majd. A lélektan tudományának felbecsülhetetlen értékét nem foghatjuk fel puszta olvasás vagy felületes ismeret által. Erről az értékről csupán a gondos tanulmányozás, az összpontosítás és a megfelelő gyakorlás segítségével alkothatunk képet. A szerző arra kéri tehát olvasóját, méltányolja erőfeszítéseit, és kövesse hűen az itt leírt módszereket, mert csak így értheti meg igazán a lényeget. Ha így tesz, a lélektan tudománya számára is meghozza majd azokat a fejleményeket, amelyeket másoknak is megadott; segítségével valóban elérheti majd a régóta vágyott mentális, fizikai és anyagi eredményeket.

I. GONDOLAT ÉS TÖRVÉNY

Életünk talán legfontosabb feladata a gondolkodás. A világot gondolkodó emberek kormányozzák - ez mindig így volt, s így is marad. Gondolkodni mindenki tud, kreatív, építő módon azonban csak nagyon kevesen. E kevesek ismerhetik csak meg a gondolkodás igazi teremtőerejét. Vezetőink komoly erőfeszítéseket tettek, hogy a gazdaság, az üzlet, az irodalom, a filozófia vagy a tudomány jelentős eredményeket érjen el. Napjaink kreatív, teremtő gondolkodóiból lesznek majd a jövő kiemelkedő alakjai. Mindannyian ugyanabban a világban élünk, a köztünk lévő távolságot csupán a gondolkodásmódbeli különbségek jelölik ki. Vannak, akik elbuknak, beteggé vagy boldogtalanná válnak, mások sikeresek, egészségesek és boldogok maradnak egész életük során. Bár sokan szeretnénk a szerencsét, a végzetet vagy embertársainkat okolni ezek miatt, a különbségek mégiscsak bennünk rejlenek. Mindannyian a bennünket uraló gondolkodási szokások „termékei" vagyunk. Az ember a megfoghatatlan és mindenható Építő jóvoltából teremti meg saját világát. Gondolataink ereje aszerint teremt örömöt vagy bánatot, békességet vagy fájdalmat, sikert vagy kudarcot számunkra, ahogyan bánunk vele. Az egyes emberek, események, a körülményeink csak viszonylagosak; minden egyes tapasztalatot BELSŐ, GONDOLATI FOLYAMATOK HÍVNAK ÉLETRE. A külvilág csupán a belső világunkban igaznak elfogadott dolgok tükörképe, azaz ha egészségi vagy anyagi helyzetünk nem pontosan a vágyainknak megfelelően alakul, annak okát önmagunkban kell keresnünk. Függetlenül az adott körülményektől vagy attól, hogy látszólag hogyan állt elő a jelenlegi helyzet, az okok először mindig a tudatosságunkban jelentkeznek, s csak azután nyilvánulnak meg. Az, hogy az ember képes megváltoztatni, újrateremteni és fejleszteni önmagát, befolyásolni környezetét és uralni saját sorsát, nem csupán a szerző teóriája, hanem a valós tudás ténye is. Nem létezik szerencse, nem létezik véletlen - életünket törvények, valódi, állandó és megváltoztathatatlan alapelvek vezérlik, amelyek soha sehol nem szűnnek meg működni. Nagyhatalmú, csendes, állandó törvények ezek, amelyek ott rejlenek minden em-beri cselekedet mögött, és pontosan meghatározzák egész gondolatvilágunkat. E törvények nem részrehajlóak, nem tesznek kivé-telt senkivel. Bizonyos értelemben azt is kijelenthetjük, hogy a világegyetem nem más, mint egyetlen törvény: minden ég felé törő fa, minden bimbózó virág, minden szállingózó hópehely e hatalmas törvény soha meg nem szűnő működésének bizonyítéka. Jól tudjuk, hogy a növények életét a Természeti Törvények uralják. Azt is tudomásul vesszük, hogy a Napot, a Holdat, a csil-lagokat és a tenger árapályát szintén e törvények szabályozzák. Azt azonban nagyon sokan nem fogadják el, hogy ezek a szabályok az emberre éppúgy vonatkoznak, mint a természet többi részére. E törvény felel a mindenség harmóniájáért - ha nem létezne, abban sem lehetnénk biztosak, hogy a Nap felkel reggelenként, vagy hogy az évszakok megszabott rendjüknek megfelelően követik egymást. Egyetlen törvény létezik csupán, egyetlen alapelv, egyetlen ok, egyetlen erőforrás. Ezt a törvényt nem változtathatjuk meg, ám ha valóban megértjük, együttműködhetünk vele - ha így teszünk, akkor velünk, általunk és értünk munkálkodhat. Az ember természetes állapota az egészség. Az „ép test-ép lélek-ép elme" ideális állapotában bővelkedhetünk a földi javakban. Ha megértjük ezt az igazságot, és összhangban élünk a törvénnyel, akkor a lehető legtermészetesebb módon lesz részünk egészségben és bőségben. Az emberek többsége úgy hiszi, hogy a békesség és a bőség, illetve a nélkülözés és a betegség valamiféle isteni gondviselés fo-lyománya. Ám akik ismerik az igazságot, megértik, hogy az élet, az egészség és a jólét az univerzum természetes törvényének részét képezi, s hogy mindannyian a megfelelő gondolkodás révén érhetjük el vágyainkat. A gondolatok valós dolgok: rezgéseket keltenek, és mozgásba hozzák az Elme Törvényét. Mindig minden az elme szintjén kezdődik, s elsőként gondolat - azaz a működésben lévő elme formájában ölt testet. Könnyen felismerhetjük tehát, hogy a gon-dolkodás teremtő folyamat. Elménk tudat alatti szintje - amely az Egyetemes Teremtő Törvény része - hivatott kezeskedni arról, hogy mindig rendelkezé-sünkre álljon a törvény, amely nem csupán velünk, hanem az univerzum minden egyes elemével kapcsolatban áll. A javunkat szolgáló jó dolgokat csupán az Istentől való elszigeteltségünkbe vetett hit tartja távol tőlünk. Ez a hit béklyóz le min-ket, nem pedig valamiféle valós erő. A téves hiedelmek korlátoznak bennünket, így addig nem lehetünk teljesen szabadok, amíg nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat - ezt jelenti „az Elme Megújításának" elve.

[3]

II. TUDATOSSÁG, ÖSSZPONTOSÍTÁS ÉS A CSEND

Szeretném, ha Olvasóim megértenék, mit is jelent a tudatosság. Előfordulhat ugyan, hogy ismerünk valamit, ám az adott dolog mégsem képezi tudatosságunk részét. íme egy példa: amikor általános iskolába jártál, és a tanárod felírta a táblára az első osztási műveletet, azon nyomban a megoldást is elmagyarázta. Te eközben láthattad a táblán a számokat, így világos volt, hogy az osztás elvégezhető, semmi kétséged sem volt efelől, ám te magad mindaddig nem voltál képes erre, amíg nem tanulmányoztad eleget a megoldandó feladatot. Ám az is elképzelhető, hogy a későbbiek során váratlanul rájöttél a megoldásra - azaz egyszer csak megér-tetted a dolgot, s magadtól is el tudtad végezni a műveletet, így a matematikának ez az ága tudatosságod részévé vált. Érzékeled a különbséget? Intellektuálisan anélkül is felfoghatunk valamit, hogy az adott dolog tudatosságunk részét képezné. Ugyanez a helyzet ennek a könyvnek a tanításaival is: ha csupán elolvassuk őket, abból nem származik hasznunk, s nem érünk célba. Tanulmányozzuk őket kellő alapossággal, és összpontosítsunk rájuk a Csend állapotában, hogy tudatosságunk részeivé vál-hassanak. Viszonylag elterjedt az a nézet, miszerint az összpontosítás óriási erőfeszítést igényel. Valójában épp az ellenkezője igaz! Mindannyiunkkal előfordult már, hogy olvasás közben szinte beleolvadtunk egy-egy érdekes történetbe. Olyankor megszűnik szá-munkra a külvilág - nem más ez, mint az összpontosítás. E folyamat mintájára a meditációt is képesek vagyunk úgy elsajátítani, hogy közben egyetlen dologra fókuszálunk, s minden mást kizárunk az elménkből. A figyelem ezen állapota a Csend állapota. Nagyon fontos, hogy naponta legalább néhány percig nyugodt körülmények között legbelsőbb gondolatainkra figyeljünk, hogy alaposan felmérve önmagunkat, felismerjük az igazságot. A Csend állapotában semmi különös dolgot nem kell tenni, ez egyszerűen a fizikai nyugalom állapota: kizárjuk a környezet zajait, elcsendesítjük elménket, és ellazítjuk testünket. Megtanuljuk megfelelő irányba terelni a gondolatainkat. Hasznos lehet, ha első lépésként a testünk feletti kontrollt gyakoroljuk, ezért azt javaslom, hogy naponta körülbelül fél órára vo-nuljunk el egy nyugodt helyre, ahol senki sem zavar, majd foglaljunk helyet kényelmesen, lazítsuk el izmainkat, s csak üljünk mozdulatlanul. Hagyjuk, hogy a gondolataink kellemes érzéseket vagy emlékeket idézzenek fel, s ne akarjuk közben uralni a testünket. Ne legyünk feszültek: meg kell értenünk, hogy rengeteg idő áll rendelkezésünkre, s bármilyen kitűzött célt képesek vagyunk elérni. A tökéletesség felé vezető úthoz kitartás szükséges. Lehet, hogy az első néhány alkalommal nem járunk majd sikerrel, de a kitartó erőfeszítéseknek köszönhetően végül megvalósíthatjuk a testünk feletti tökéletes uralom állapotát. Ha már képesek vagyunk erre, egy újfajta egyensúlyi állapotot fedezünk majd fel; egy újfajta erő hatja majd át egész lényünket, s megtapasztalhatjuk első jeleit annak a jó érzésnek, amelyet oly jól ismernek a körülményeiket tudatosan irányító emberek. A következő lépés a gondolatok irányítása. Lehet, hogy először kissé nehéznek tűnik majd egy dologra összpontosítani, elménk ugyanis szívesen ugrál egyik gondolatról a másikra. Ennek ellenére azonban képesek vagyunk csak egyvalamire koncentrálni. Ha közben esetleg elábrándoznánk, térjünk vissza eredeti gondolatunkhoz. Gyakoroljunk addig, amíg meg nem tanuljuk, hogyan figyeljünk ugyanarra a dologra, mondjuk, tíz percig vagy akár tovább is. Lehet, hogy egyeseknél először kissé nehezen megy majd a gyakorlat, mások viszont szinte azonnal remekül oldják meg a feladatot. Legyünk türelmesek, és elérjük a kitűzött célt! E mentális és fizikai kontroll elsajátítása azért nagyon fontos, mert nyugodt, harmonikus állapotban sokkal hatékonyabbak lehe-tünk. Ahol nincs ellenőrzés, ott nem létezhet összhang sem. Ha elsajátítjuk ezt a fajta önkontrollt, képessé válunk építő és har-monikus módon gondolkodni; ekkor valósul majd meg az az állapot, amelyben „mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked". Ekkor értjük majd meg igazán mélyen, mit értett a Mester azon, amikor azt mondta: „menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván". A gondolat az egyetlen valóság - körülményeink csupán a gondolatok külső megnyilvánulásai. A gondolatok változásával a kö-rülmények is változnak, hogy összhangban legyenek a teremtő gondolkodással. Ez a város házaival, palotáival, gőzgépeivel, katedrálisaival és mérhetetlen nyüzsgésével együtt nem más, mint egy Gondolat, amely Gondolatok millióinak egyesülésével jött létre - maga a Gondolat téglák, vas, füst, por, paloták, országházak, hintók, dokkok és egyéb dolgok formájában testet öltött, végtelenül hatalmas Szellem! Nincs e városban egyetlen olyan tégla sem, amely anélkül jött volna létre, hogy valaki elgondolta volna annak megalkotását. Carlyle

III. A TUDATOS ELME

Elménknek kétféle aspektusát különböztetjük meg: a tudatos és a tudat alatti részt. A tudatos rész segítségével érzékelünk, következtetünk, ítéletet alkotunk és elutasítunk; e résznek köszönhető a gondolkodás, a tu-dás, az akarat és a választás képessége. A tudatos elme jóvoltából tudunk kommunikálni testünk egyes részeivel, valamint reagálni a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás során közvetített érzetekre. A tudatos elme mentális világunk legfőbb irányítója; egyaránt kezeli az érzékszerveink által összegyűjtött benyomásokat, és a döntéshozás folyamatait. Az elmének az a része az a „kapu", amelyen keresztül elérkezik majd végzetünk is. A tudatos és teremtő gondolat Varázsportálján át jutnak el hozzánk a bölcsesség, a tudás és a megértés legbőkezűbb ajándékai. E kapun át érkezik az egészség, a jómód, a boldogság és a fiatalság, hogy szolgálhassa testedet és környezetedet. Ám ha a tudatos szint a gyűlölethez, az irigységhez, a szorongáshoz, a gyengeséghez vagy a félelemhez hasonló negatív gondo-latokat táplál, akkor a Varázsportál a kétségbeesés, a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság Vaskapujává válik. Különös, hogy sokáig nem ismertük fel a gondolat csodálatos erejét, hiszen a különböző vallások és bölcseleti irányzatok mind megemlítik tanításaikban. Fogsága idején a római katonához láncolt Pál apostol a következő üzenetet küldte a világnak: Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok! Sokan átsiklottunk e sorok jelentése felett: olyannyira elbűvölt minket a gyönyörű nyelvezet, hogy elfelejtettünk kellő hangsúlyt helyezni az utolsó szóra: gondolkodjatok! Ha mindenki követné Pál rendelkezését, s kizárólag az igazság, a tisztesség, az igazságosság, a tisztaság és a szívjóság eszméit éltetné magában, világunk amely a zavarodottság, a betegség és a nincstelenség világa - a tündöklő egészség, boldogság és virágzás bolygójává alakulna át. Föld és Menny összeér, és minden bokor Istentől lángol, Ám csak a látó veszi le cipőjét - a többiek csak letelepszenek, és szedret majszolnak az ágakról. E. B. Browning

IV. A TUDAT ALATTI ELME

Elménk tudat alatti része testünk akaratlan tevékenységeit vezérli. Ilyenek például az emésztés, a kiválasztás, a szívverés, valamint

[4]

a vérkeringés és a különféle mirigyekben lezajló folyamatok. Elménknek ez a része építi fel, tartja fent, javítja meg és működteti a testet; a tudat alatti irányítása alatt minden egyes percben új sejtek születnek. Olyannyira hozzászoktunk a tudat alatti rész tevékenységeihez, hogy a tudomány hosszú időn keresztül nem is ismerte fel, nem is különböztette meg egymástól az elme e két aspektusát. Később aztán bebizonyosodott, hogy a központi intelligencia képes irányítani a sejt megújulásának folyamatait, így megtanultuk, hogy a tudat alatti elme hűségesen és fáradhatatlanul elvégzi a test építésének és működtetésének feladatait, függetlenül attól, hogy ébren vagyunk, alszunk vagy valamely érzéstelenítő szer hatása alatt állunk. Az emberi elme tudat alatti része - amelynek működése mindig automatikus - az emlékezet tárháza, a szokások és ösztönök lakó-helye, de egyben az érzelmek központja is. Tudat alatti elménk bámulatos dolgokra képes: a gondolat puszta erejével életre hívja környezetünket; énünk spirituális részének segítségével kapcsolatban állunk az istenivel és az univerzum végtelen teremtőerőivel. Tudatalattink nem csupán a test felépítéséhez és meggyógyításához szükséges erővel rendelkezik, hanem az Egyetemes Elme részét is képezi, így végtelen források állnak rendelkezésére. Dr. Jung szerint a tudat alatti elme nem csak az egyén eddigi élete során összegyűjtött valamennyi rendszerezett adatot tartalmazza, hanem a letűnt korok felmérhetetlen bölcsességével is rendelkezik. A bölcsesség és erő e forrásából merítve, bővében lehetünk az élet minden szépségének. Dr. Jung úgy vélte, hogy amíg az ember nem ismeri fel a tudatalatti erejét, addig ez az erő nem csupán kiaknázatlan marad, de saját jólétünket is veszélyezteti. A világban megtapasztalt sikertelenségek és kis híján kudarccal végződő vállalkozások hátterében mindig az áll, hogy az egyén nem ismeri fel tudat alatti elméjének valódi szerepét, illetve az abban rejlő hatalmas erőt. A tudatalatti segítségével erőre és bölcsességre tehetünk szert: magánéletünk sokkal jobbá válhat, munkahelyünkön pedig jobban teljesíthetünk - ha kizárólag tudatalattink felügyeletére bízunk valamit, akkor azt eleve elintézettnek tekinthetjük. A tudat alatti elme nem gondolkodik, nem érvel, nem következtet, nem mérlegel, nem alkot ítéletet, és semmit nem utasít el. Egy-szerűen csak elfogad minden javaslatot, amellyel a tudatos elme ellátja, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz, építő vagy romboló javaslatokról van-e szó - ebben rejlik a tudatos elme hatalmas ereje. A tudatalatti minden eszmét vagy hiedelmet képes elfogadni működési mintaként, s folyamatosan ezen eszmék és hiedelmek meg-nyilvánításán munkálkodik. A tudatos gondolkodás kialakulása előtti időszakban a tudat alatti elme öröklött minták, fajunkra jellemző ösztönök alapján te-vékenykedik. E tudat alatti tevékenységeket az öröklött dolgok és a környezeti kívánalmak hívják életre bennünk gyermekkorunk során. Ha kiskorunkban nem ismerjük meg a tudatalatti korlátlan erejét, akkor könnyen lehet, hogy erre a későbbiekben sem lesz lehetőségünk, bár vannak, akik öntudatlanul is ragyogó eredményekkel hasznosítják ezt az erőt. Gyermekkori neveltetésünk jó vagy rossz eredményei mindig rajtahagyják lenyomatukat a tudatalattinkon. Ha érettebb korunkban nem tanuljuk meg, hogyan változtassuk meg tudatosan, módszeres munkával a korai éveinkben kialakult szokásainkat, minden jövőbeni cselekedetünk alapját ezek a megszokások képezik majd. A TUDATOS ELMÉBEN FELBUKKANÓ GONDOLATOKAT ELŐSZÖR ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜNK SEGÍTSÉGÉVEL VIZSGÁLJUK MEG. AMENNYIBEN EGY ADOTT ESZMÉT VAGY GONDOLATOT IGAZNAK FOGADUNK EL, AZ ÁTKERÜL A TUDAT ALATTI ELMÉBE, AHOL CSELEKVÉSI MINTÁVÁ VÁLIK, MAJD LÁTHATÓ FORMÁBAN IS MEGNYILVÁNUL A FIZIKAI ÁLLAPOTBAN ÉS KÖRÜLMÉNYEKBEN. LÁTHATJUK HÁT, HOGY VÉGSŐ SORON A TUDATOS ELME HATÁROZZA MEG A SORSUNKAT, AZAZ HA IRÁNYÍTANI AKARJUK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUNKAT ÉS KÖRNYEZETÜNKET, URALNUNK KELL A GONDOLATAINKAT IS. (Noha számos szerző tesz említést az úgynevezett „tudat feletti elméről" és a belső tökéletesség különböző szintjeiről, a „tudatalatti" kifejezés énünk valamennyi öntudatlan részét magában foglalja, ráadásul könnyebben is érthető.)

V. AZ EGYETEMES ELME

Az Egyetemes Elme az a forrás, az a közös eredet, ahonnan minden létező megnyilvánulás származik. Ha létezik az élet, szükségképpen léteznie kell az élet forrásának is; ha létezik a szeretet, léteznie kell egy helynek, ahonnan a szeretet ered, és ugyanez elmondható a bölcsességről, az intelligenciáról, a jólétről, a boldogságról és valamennyi anyagi termé-szetű dologról is. Charles Hanaal így ír Új lélektan című művében: Az Egyetemes Elme minden erő és forma szubsztanciája, a minden létezés mögött ott rejlő valóság lényege: minden dolgot ez az Elme hív életre és tart életben bizonyos meghatározott törvények alapján. Herbert Spencer, a természettan tudósa, a következőképp fogalmazza meg ugyanezt: A minket körülvevő rejtélyek közepette semmiben sem lehetünk bizonyosabbak, mint hogy létezik egy mindig jelenlévő, Végtelen és Örökkévaló Energia, amelyből minden dolog származik. Az egyház pedig erre tanít minket a Biblia alapján: Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk Az emberiség már az ősi időkben ráébredt az univerzumot irányító hatalmas, láthatatlan teremtőerő létezésére. Akadtak, akik megszemélyesítették ezt az erőt, és elnevezték Istennek; ám legszebben Jézus fogalmazott, amikor így szólt a kútnál a szamariai asszonyhoz: „Az Isten lélek". Nem azt mondta, „egy" lélek, és nem is azt, hogy „a" lélek, egyszerűen csak azt: „Az Isten lélek", egyértelműen utalva ezzel arra, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Be kell hát látnunk, hogy a pszichológusok, a természettudósok és a legnagyobb Tanítók mind ugyanarra a felismerésre jutottak. Nagyon fontos tehát, hogy megértsük: csupán egyetlen alapelv, egyetlen erő, egyetlen jelenlét létezik, s hogy ez a Mindenható és Mindenütt Jelenlévő Entitás maga a jóság. Ezután fel kell ismernünk azt is, hogy az egyén tudat alatti elméje fajtáját és minőségét tekintve egy az Egyetemes Elmével, és csupán mértékében tér el attól. Az ember nem más, mint az egyéni jelleget öltött Lélek, aki ugyanolyan viszonyban áll az Egyetemes Elmével, mint az egyes napsugarak a Nappal. „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok?" E mondatban rejlik a gondolat csodás teremtőerejének titka. A gondolkodás spirituális tevékenység; a lélek által birtokolt egyetlen erő a gondolkodás ereje, s mivel a lélek legfőbb jellemzője a teremtés, így a gondolat is kreatív. Tudod, hogy a lelked te magad vagy, a lélek nélkül semmi lennél. Azt is tudod, hogy gondolkodási folyamatodat spirituális erőd vezérli - azon azonban még nem gondolkodtál el, milyen jelentőségteljes ez a tény, s nem ismerted még fel azt sem, milyen kapcsolatban áll ez az erő az elme Egyetemes Szellemének alapelveivel. Ha felhagysz a valós éned mibenlétét firtató kérdésekkel, megdöbbenve tapasztalod majd, hogy azt nem a tested, és nem is a tu-datos elméd alkotja. Épp ellenkezőleg, úgy találod majd, hogy elméd és tested csupán eszközök, amelyek által „éned" valóra

[5]

váltja vágyait. Mind elmédet, mind testedet az „éned" irányítja, az „én" dönti el, mit tegyenek és hogyan viselkedjenek. Valódi „éned" örökkévalón egy az Egyetemes Elmével. Ha az ember merít egy pohár vizet a tengerből, az továbbra is tengervíz marad: egyszerűen csak kevesebb lesz, és csökken az ereje. Ugyanilyen viszonyban állunk mi, emberek az Egyetemes Elmével. Ha sikerül megismernünk „énünk" igaz természetét, soha többé nem lesznek rossz érzéseink magunkkal kapcsolatban. Legyenek bármilyenek a szokásaink, a jellemvonásaink, legyen bármilyen a természetünk, e dolgok csupán személyiségünk alkotóelemei: változékonyak, és semmi közük sincs a bennünk lakozó valós énhez". Valós „énünk" ugyanis nem más, mint a tudat alatti elménk, amely az Egyetemes Elmével fennálló kapcsolata által képes megváltoztatni fizikai körülményeinket és környezetünket. A gondolat teremt kapcsolatot köztünk és az Egyetemes Elme között. Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a bámulatos tényt, arra a következtetésre jutunk, hogy minden ember egyfajta csatorna, amely által az Egyetemes Elme megnyilvánítja önmagát. E folyamat során a gondolatok az okoknak, körülményeink pedig az okozatoknak feleltethetők meg. Ha a gondolatok az okok, hamar rájöhetünk: ha irányítjuk a gondolatainkat, irányítjuk az okozatokat is. Tehát hatalmunkban áll befolyásolni egészségi állapotunkat, boldogságunkat és jólétünket is. Ha ezt megértjük, és felismerjük a Mindenható segítségével megnyíló csodás lehetőségeket, felleljük magunkban a Mennyek Királyságát. Ha valóban szeretnénk befogadni az új eszméket, akkor elengedhetetlen, hogy osztatlan figyelemmel, behatóan tanulmányozzunk mindent, amit meg akarunk érteni. A gondolat erejének segítségével megvalósíthatjuk ugyan dédelgetetett álmainkat, de ne kövessük el azt a hibát, hogy a gondolkodás effajta fejlesztését hisszük az úgynevezett „csodákhoz vezető fejedelmi útnak". A soha nem álmodott boldogság, szabadság és siker igazi útja a lélektan útja, ám ha nem vagyunk hajlandóak megfizetni az össz-pontosítás és a tanulás árát, nem neked való ez az „Aranykulcs". A birtoklás mindig a tudatosságon alapul, a tudatossághoz pedig megértés szükséges. Az anyagi dolgok adhatók és vehetők, ám bölcsességre kizárólag saját erőfeszítéseink által tehetünk szert. Szabadon megválaszthatjuk, hogyan fejezzük ki magunkat, ugyanakkor önmagunk és embertársaink iránti kötelességünk, hogy harmonikus és konstruktív kifejezési módokat válasszunk. A bánat, a betegség és a nélkülözés szükségtelen jelenségek, amelyek csak a tudatlanság eredményeképpen jelenhetnek meg. Ha eddig nemkívánatos körülmények közt éltünk, változtassuk meg eszméinket és látásmódunkat - s megváltoznak a körülményeink is! „Lelkiekhez lelkieket szabván." Ha igazán meg akarunk érteni valamit, ne a látható világban kutassunk először, mert a látható dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel. A külvilág csupán viszonylagos - az abszolút Igazságot mindenkinek a saját lelkében kell fellelnie. Merüljünk el mindennap a Csend állapotában, s összpontosítsunk arra, hogy spirituális, lelki természetű lények va-gyunk, Isten gyermekei és Krisztusban egy örökösei. Tegyünk félre minden más gondolatot, csak az igazságvágyat őrizzük meg. Folyamodjunk bölcsességért, tudásért és megértésért, ahogyan Salamon is tette - s hozzá hasonlóan mi is rálelünk majd e minő-ségekre. Minden más ebből következik. Gyarapíts engem az igaz érdekeimet felismerő bölcsességben, és erősíts meg azon döntésemben, hogy azt tegyem, amit e bölcses-ség diktál nekem. Franklin

VI. ESZMÉK ÉS MEGERŐSÍTÉSEK

Az Egyetemes Elme maga az Élet, a Szeretet, a Bölcsesség, az Erő, az Egészség és a Jólét absztrakt tökéletessége; az ember épp e minőségek által ölt alakot. Isten tökéletes anyagának látható MEGNYILVÁNULÁSAI ELŐSZÖR ESZME FORMÁJÁBAN KELNEK ÉLETRE. Még a világ legjobb zenészei sem tudnak ragyogóan játszani egy rosszul hangolt hangszeren. Hasonló a helyzet itt is: ha jó eredményeket akarunk elérni, rá kell hangolódnunk a Végtelen Elmére. Ha összhangba akarunk kerülni az Egyetemes Elmével, tudnunk kell, hogy az elme maga a valóság, az eszmék pedig a létezés teremtő energiái. Az eredeti eszmék nem tudatos elménk termékei - e spirituális ideákkal tudatalattink ruház fel bennünket. Először minden eszme formájában kel életre. Ha felidézzük az emberi fejlődés fontos állomásait, láthatjuk, hogy a tetteket mindig valamilyen eszme előzte meg, a barlanglakó ember első kőbaltájától egészen a legmodernebb repülőgépekig. A dolgok először az eszmék láthatatlan tartományában öltenek alakot, aztán kapnak csak kézzelfogható formákat. A láthatatlan tartomány az ok birodalma, a látható az okozaté. Ezt nyilatkoztatta ki Pál apostol is, amikor korának festői nyelvezetén így szólt: Ami látható, a láthatatlanból állott elő. Ez a legnagyobb felfedezés: a látható dolgokat mindig eszméik előzik meg, s az ember képes irányítani ezeket az eszméket. Ez az igazság aranyszállal sző át minden vallást és bölcseleti tant; ezt mondják el újra és újra a próféták és a látók példabeszédeikben, dalaikban és történeteikben. Az Aladdin és a csodalámpa című történet szintén azon alapul, hogy minden ember születésétől fogva rendelkezik azzal az erővel, amellyel a vágyaival tökéletes összhangban lévő életkörülményeket alakíthat ki magának. Talán emlékszünk még, hogy Aladdinnak csupán meg kellett dörzsölnie a lámpást, máris megjelent a hatalmas dzsinn, hogy tel-jesítse a kívánságait. Jószerencse, dicsőség, hatalom és a gyönyörű hercegnő keze, mind-mind megadatott neki, kívánsága szerint. E történetben a lámpás jelképezi a tudatos elmét, a lámpás dörzsölése a megértést, a dzsinn pedig a tudat alatti elmét. E benned lakozó fenséges erő csak arra vár, hogy felismerd és felfedezd. Ha életre kelted és hasznosítod, valóra válthatod dédelgetett álmaidat. A beteljesedés már ott rejlik az Egyetemes Elmében, s csak arra vár, hogy kívánságodra megnyilvánulhasson. Ha megtanulod, hogy gondolataid és eszméid megváltoztatásával környezeted bármely elemét, akár a testedet is átalakíthatod, i többé nem aggódsz majd a külsőségek világa miatt: egyszerűen nekilátsz megváltoztatni tudatállapotodat, hogy egy új eszmerend- szert alkoss meg. Gondolkodásmódunkat a megerősítések segítségével reformálhatjuk meg a leggyorsabban és a leghatékonyabban. Ezeket a meg-erősítéseket elismételhetjük a Csend állapotában, illetve bármikor, amikor szükségét érezzük. A következő mondat például kellőképp konstruktív, így nagyszerű eredményekkel alkalmazható: „Egészséges vagyok, erős, szeretettel teli, harmonikus, sikeres és boldog." Jelenlegi személyiségedet számtalan, a múltban kialakított, illetve magadévá tett gondolat, hiedelem és megszokás alkotja. Ez a személyiség tudat alatti elmédben is megnyilvánul, hogy jelenlegi egészségi és lelki állapotod, illetve anyagi helyzeted okául szolgáljon. Ha szeretnéd megváltoztatni e tényezők bármelyikét, a fenti megerősítés nagy hasznodra válhat, mert a tudat alatti elme készséggel elfogadja működési mintájául a tudatos elme által folyamatosan ismételt kijelentéseket, s a jövőben ezek alapján szövi majd sorsodat. Jelenlegi körülményeidet múltbeli gondolkodásmódod alkotta meg, jövőd pedig olyan lesz, amilyenné a gondolataid segítségével most formálod.

[6]

Egyszer valaki megkérdezte Pennsylvania kormányzójától, mit gondol, milyen lesz az Amerikai Egyesült Államok huszonöt év múlva. Így válaszolt: „Ha ismerném napjaink uralkodó gondolatát, meg tudnám mondani, mit hoz majd az elkövetkező huszonöt év." Ami a nemzetek esetében igaz, az igaz az egyének esetében is: egészségi állapotunkban és körülményeinkben mindig az uralkodó gondolatunk nyilvánul meg, azaz a jövőnket teljes egészében mi magunk határozzuk meg. Bármilyenek is legyenek jelenlegi körülményeink, hatalmunkban áll megváltoztatni; pontosan olyanná formálhatjuk jövőnket, amilyenné szeretnénk. Az Egyetemes Elme erejének semmi sem szab határt, ez az erő mindenkit egyformán kezel, miközben kor-talan, örökké változatlan Csendjében tökéletesen beteljesíti a gondolatainkat. Lehet, hogy nem ismerjük még tudatalattink valós erejét, és nem tudunk arról a kapcsolatról sem, amely belső énünket köti össze az Egyetemes Elmével, ám akkor is ez létezésünk örök alapja. A Természet mögött rejlő, mindent átható intelligencia, a növényi és állati létformákat létrehívó értelem maga az életünk. Az egyéni formát öltött élet legmagasabb rendű kifejeződési formája a gondolkodó ember. Előfordul, hogy néha Istent okoljuk a balszerencsénkért, ám tény, hogy egyedül mi magunk vagyunk felelősek sikereinkért és balsikereinkért, boldogságunkért és sors-csapásainkért. Mi alkotjuk meg önmagunkat, mi teremtjük meg saját személyiségünket, tulajdonságainkat és körülményeinket. A végzetet a tudat alatti tevékenységek irányítják - nem körülményeink rabszolgái vagyunk, mi teremtjük meg saját sorsunkat. Csak azt vonzzuk be az életünkbe, ami összhangban áll tudat alatti benyomásainkkal. Bármikor újrakezdhetünk mindent, ha e benyomásokat megváltoztatva új körülményeket teremtünk magunknak. Ha korábban kudarcok közt éltünk, most gondoljunk a sikerre; a beteg gondolatok helyére lépjenek végre egészségesek. Ha boldogtalanok vagyunk, akkor rekesszük ki mielőbb ezt az érzést az elménkből, mert a hasonló a hasonlót vonzza. Minél többet gondolsz a kellemetlen körülményekre, annál erősebben nyilvánítod meg azokat. Összpontosíts arra, amit szeretnél, mert ha így teszel, mintegy bevésed ezeket a benyomásokat a tudat alatti elmédbe. Soha ne hagyd, hogy a gondolataid nemkívánatos témáknál időzzenek.

VII. VESD EL A MAGOT!

Már tudjuk, hogy a gondolat teremtőerő. Noha arra gondolunk, amire csak akarunk, gondolatainkat mégiscsak megváltoztathatat-lan törvények irányítják. Azt is tudjuk már, hogy minden létezés alapja az Egyetemes Elme, az Örökkévaló Energia; hogy csupán egyetlen, a mindenséget átható erő vagy alapelv létezik; s hogy az Egyetemes Elme részét képező tudat alatti elménkkel képesek vagyunk pontosan a vágyainknak megfelelően formálni környezetünket. Most pedig megtanuljuk, hogyan érhetünk el jó eredmé-nyeket a gondolkodási folyamat során. Ha az ember káposztát akar termeszteni a kertjében, káposzta-magot vet, ha pedig babot vagy kukoricát akar betakarítani, babot, illetve kukoricát ültet. Elvetjük e magvakat a termőföldbe, de jól tudjuk, hogy a betakarítás csak akkor lehet sikeres, ha a legjobb minőségű magokat választottuk, és gondosan óvtuk őket növekedésük során. Mindig tudjuk, milyen termésre számíthatunk, mert ahová kukoricát ültettünk, ott kukorica terem, ahová pedig babot, ott bab. Pontosan ugyanígy kell elvetnünk, gondoznunk és LEARATNUNK A GONDOLATAINKAT IS. Ki mint vet, úgy arat - mind a termés fajtáját, mind minőségét tekintve. Az Egyensúly Törvénye nem teszi lehetővé, hogy ne elvetett gondolatainknak megfelelő gyümölcsöket szüreteljünk. Teljesen bizonyosak lehetünk afelől, hogy mindig pontosan az uralkodó gondolatainknak megfelelő dolgokat nyilvánítjuk meg a külvilágban. Mindent és mindenkit ugyanaz a törvény irányít. Szegényes gondolatoktól nem várhatunk bő termést - ahogy boldogtalansággal vagy betegséggel kapcsolatos gondolatokból nem származhat egészség, úgy a dühösek sem vezethetnek békére. Nyilván azt sem várhatjuk el, hogy paradicsomot szüreteljünk a szőlőtőkékről Gondolatainkat tudat alatti elménkben vetjük el, s a növekedi törvényének jóvoltából a későbbiek során látható formát is öltene. Ha eszméink pozitív hitről és vágyakról, valamint bátorságról, el kötelezettségről, örömről és szeretetről tanúskodnak, akkor e mi-nőségek az egészség, a boldogság és a jólét formájában nyilvánulnak meg fizikai állapotunkban és környezetünkben egyaránt. Ám ha gondolataink félelmet, gyűlölködést, irigységet, szorongást,; bánatot vagy féltékenységet tükröznek, akkor a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság termésében lesz részünk. Amikor gondolkodunk, elindítunk egy oksági láncot, amely az eredetül szolgáló gondolattal összhangban nyilvánítja majd meg a körülményeket. Akár sikeres eredményeket érünk el, akár kudarcot vallunk, mindkettőt ugyanazon alapelv működése teremti meg; ugyanazon szubsztancia jóvoltából hívjuk életre a jó és a rossz eredményeket. Az általunk elvetett magtól függ, milyen TERMÉSBEN LESZ RÉSZÜNK. Hadd éljek egy másik példával is: képzeljük el, hogy minden egyes ember teste egy-egy miniatűr üzem, olyan kimeríthetetlen nyersanyagkészlettel, amelyet a Létezés szubsztanciája biztosít. Akadnak, akik gyönyörű házakat, autókat, szép ruhákat, egészséget és boldogságot „termelnek", s megkapnak mindent, amire a szívük vágyik. Mások viszont keményebben dolgoznak, nem olyan jó az egészségi állapotuk, s épp csak megélnek. Megint mások nélkülözést, betegségeket „gyártanak" maguknak, és bűncselekmények áldozataivá válnak. A komoly eltérések ellenére azonban mindannyian ugyanazt a kiváló „alapanyagot" használjuk. Készleteink mindig pontosan megfelelnek a vágyainknak, de „meg kell rendelnünk" ezt az alapanyagot, s biztosítanunk kell a megfelelő minőségű magvakat, azaz eszméket Ha tehát egy úgynevezett bűnös a szeretet és a hit magvait ülte-ti el, míg egy úgynevezett szent ember félelmet és fanatizmust vet, szabad Istent hibáztatnunk azért, amiért a bűnös békét és bővet arat, míg a szentnek csak a keserűség jut osztályrészéül. Az Isteni Elme nem ismer sem felekezetet, sem krédót: minden egyes ember esetében részrehajlás nélkül, szerető igazságossággal jár el. Isten univerzuma a törvény és rend univerzuma, legyen szó akár a legkisebb megnyilvánult formáról, akár a Naprendszer ke-ringéséről. Isten a törvény. E törvényt nem az ember hozta, így nem is szegheti meg; azt azonban megválaszthatja, hogy a tör-vénnyel együttműködve, vagy annak ellenében igyekszik-e munkálkodni. Később aztán, a döntésétől függően kellemes vagy kel-lemetlen körülmények között élhet. Nincs ebben semmi vallásos vagy misztikus dolog - egyszerűen ez a törvény. Hadd jegyezzük meg, hogy az Egyetemes Elme, az Örökkévaló Energia, a Lét Szubsztanciája és az Élet Egyetemes Alapelve kife-jezések mind ugyanazt jelentik. Hogy milyen szavakat használunk, mindaddig nem számít, amíg tudjuk, hogy mind Istenre, a világmindenséget irányító princípiumra vonatkoznak. (Maga a princípium szó a latin 'kezdet, alapvető igazság' kifejezésből származik.)

VIII. FÉLELEM

Bár Isten teremtett minket, mi magunk alkotjuk meg önmagunkat; mi vagyunk saját sorsunk tervezői és építőmunkásai. Örömeink

[7]

először a képzeletünkben kelnek életre, majd a gondolatok erejének segítségével nyilvánulnak meg fizikai szinten is. A szomorú-ság, a betegség, a kudarc mind a félelemből és a negatív gondolkodásból ered, mi magunk vonzzuk be az életünkbe - mindig. Nélkülözés, betegségek, balszerencse, balesetek és katasztrófák sújtanak minket; mindannyiinknak megvannak a sajátos félelme-ink, de vajon milyen alapjuk van e félelmes gondolatoknak? Semmilyen! Hamis látszatokból, örökségünkből, környezeti ténye-zőinkből meg faji tudatosságunkból fakadnak, és egyiküket sem a helyes gondolkodás szüli - ezek a rossz megjelenési formái. De vajon hogyan lehetünk úrrá e negatív gondolatokon? Semmiképpen sem ellenállás által, mert az ellenállás a rossz valódiságára utalna, és a rossz önmagában soha nem lehet valódi. Azt tartjuk rossznak, ami nem vezet jó eredményre. A viszályt és boldogtalanságot okozó tettekre pedig a „bűn" szót használjuk. A rossz és a bűn nem okok, hanem okozatok, és nem tekinthetők princípiumoknak. Minden alapelv jó - csak akkor követünk el bűnt, csak akkor bukunk el, ha nem megfelelő módon alkalmazzuk ezeket az alap-elveket. (Az angol nyelvben a „bűn", sin szó a görög 'elbukni' kifejezésből származik.) Sokszor azért akadnak nehézségeink, mert nem ismerjük az igazságot. Hajlamosak vagyunk megfontolás nélkül elfogadni a legkülönbözőbb doktrínákat és indokokat. Ám csak azért, mert korábban azt tanultuk, hogy szükségképpen létezniük kell gazda-goknak és szegényeknek, s hogy ebben a siralomvölgyben a gyötrelmek és megpróbáltatások hozzá tartoznak előre megszabott végzetünkhöz, még semmi okunk továbbra is osztani e nevetséges nézeteket. Vegyük csak szemügyre a Természet csodás bőségét. Hát| hogyan is képzelhetnénk, hogy az Elmének, amely közreműködött e csodás bőség megteremtésében, valóban szándékában állna bár-mitől is megfosztani minket? Miért akarná az Elme, hogy garasoskodnunk kelljen? Nem, ezt magunk sem hihetjük: ha felhagyunk azzal, hogy folyton ezen törjük a fejünket, felismerjük majd, hogy itt valami hibázik. Egyszerűen csak nem értettük még meg, hogy a dolgok először az eszmék szintjén kelnek életre. Változtassuk hát meg az eszméinket! A változásnak mindig az okok szintjén kell kezdődnie. Az ok az elme, amely a Csend állapotában végzi terem- tő munkáját. Illés próféta nem a forgószélben, nem a földrengésben, hanem egy halk hangban lelte meg Istent. Fogadjuk hát meg Pál apostol tanácsát: „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által." A félelem gyávává teszi az embert. Amikor a félelem vezérel bennünket, olyan dolgokat teszünk, amelyeket nem szabadna, s nem teszünk meg olyan dolgokat, amelyeket meg kellene tennünk. Olyan, mintha Néreusz ülne a nyakunkban: a félelem velünk tér nyugovóra, s reggel ő rugdos ki bennünket az ágyból... Ha úgy érezzük, valami aggaszt, használjuk a pozitív megerősítéseket. Tartsunk ki az adott kijelentés mellett, esélyt sem adva az aggodalomnak; tudatosan rekesszük ki elménkből a negatív gondolatokat. „Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm" - e meg-erősítés által szabadultam meg pénzügyi gondjaimtól. A „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz" kijelentés szintén nagyon megnyugtató volt számomra. Azt javaslom, olvassuk el az Újszövetség 91. zsoltárát, ahányszor csak tudjuk - nem lehet elégszer elolvasni -, mert megtaláljuk benne a rossz és gonosz dolgoktól, illetve az e félelmektől való megszabadíttatás ígéretét. Este, elalvás előtt pedig mindig mondjuk el magunknak a már ismert megerősítést: „Egészséges vagyok, erős, szeretettel teli harmonikus, sikeres és boldog." A fenti megerősítéssel bevéssük tudat alatti elménkbe e megerősítéseket, hogy ezek képezzék az általunk épített új személyiség alapját. Ez az új személyiség olyan dolgokat vonz majd magához, melyek fajtájukat és minőségüket tekintve összhangban állnak vele. Ne feledjük, a tudatalatti nem érvel, nem vitatkozik, csak dolgozik: életre hívja a tudatos elme által igaznak elfogadott körülményeket. „Ha hiszel benne, igazzá lesz." Ha félsz valamitől - a félelem roppant erős gondolat -, te is elmondhatod majd Jóbbal szólván, hogy „amitől remegve remegtem, az jöve reám". Akinek adóssága van, az rendszerint sokat gondol e teherre, s ezzel nem-csak hogy még jobban köti magát a helyzethez, hanem újabb tartozásokat is bevonz majd. A Teremtő Alapelvet tehát egyaránt használhatjuk építő és romboló módon is. Ne arra gondolj, amire nem vágysz, ehelyett összpontosíts arra, amit szeretnél. Váltsd fel új, konstruktív eszmékkel az elnyűtt hiedelmeidet; szabadítsd meg tudat alatti elmédet az aggodalom, az ítélkezés és a reménytelenség terhétől, s hagyd, hogy felragyogjon benned a világosság. Gyatra szabály lenne az, amely nem hatna mindkét irányba. Lehet, hogy a múltban nem voltál elég sikeres, egészséges és boldog - „hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat" -, de most fordulj végre az igazság felé, és indulj előre! Semmi sem állíthat meg! Csupán egyetlen princípium létezik („Isten a jóság, és a jóság minden"), tehát a jó dolgok valósággal és eredendő erővel bírhatnak. Nem az számít most, hogy hány szegény emberrel találkozol, vagy hány rokkant, beteg és boldogtalan ember él a világon - ez mit sem változtat a tényen: az Egyetlen Princípium alapvetően jó. Amennyiben intelligensen használod fel a Tőle származó tudást, akkor úgy szünteti majd meg a hiányt, a korlátot és a betegséget, ahogyan a fény a sötétséget. Gyújts világosságot, és megszűnik a sötétség; lobbantsd fel a jóság fényét, és megszűnik a rossz. „Ne ítéljetek a látszat után": meg kell tanulnunk felismerni, hogy a disz-harmónia hiba, amelyet egyszerűen helyre kell igazítanunk, épp-úgy, ahogyan a számtani feladat során vétett hibákat. Ha, mondjuk a matematika lecke megírásakor rossz megoldást kapunk, az csak azt jelenti, hogy eltértünk a matematikai alapelvektől, ezért hát újragondoljuk a dolgot. Ugyanez a helyzet az életünkkel kapcsol latban is: ha az események rosszra fordulnak, akkor eltértünk az Élet Egyetemes Alapelvétől, s ha kiigazítjuk a gondolatainkat, újra összhangba kerülünk majd e princípiummal. Figyelj magadra: ha negatív dolgok járnak a fejedben, javítsd ki őket pozitív, békés, kiegyensúlyozott gondolatokra. Világszerte sokat hallani arról, milyen új törvények születnek a gonosztettek megakadályozására, ám ahhoz, hogy valódi változások történjenek, először a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatnunk. Elménket és testünket egyaránt a megszokásaink építik fel, ezért amikor elkezdjük megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen a változás kezdetén gyakran úgy tűnhet, mintha minden ellenünk dolgozna. De ne feledjük, hogy ha autóvezetés közben meg akarunk fordulni, először megállunk, hátratolatnunk, aztán előre és talán újra hátra, hogy megváltoztathassuk haladási irányunkat. Törvényszerű hát, hogy a tudat alatti elme lenyomatának és megszokásainak megváltoztatása során is tapasztalhatunk bizonyos nehézségeket. Ha a nélkülözés vagy a szorongás régi gondolatai előtörnének, I űzzük el őket a megerősítések segítségével. Tartsunk minden nap mentális nagytakarítást; ne feledjük, hogy ahányszor megerősítjük magunkat az egészség, a boldogság és a jólét állapotában, az Isten akaratával tökéletes összhangban lévő, egzakt igazságot mondjuk ki. Erre az igazságra utalt Jézus is, amikor azt mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" Amikor ez az igazság tudatosságunk részévé válik, megértjük majd, hogy nincs mitől félnünk! a félelem, a harag és az ítélkezés gondolatai a lehető legrosszabb vendégek, s csak nélkülözés, gyötrelem és viszály jár a nyolcban Semmitől sem kell félnünk, mert mindannyian magunk hordozzuk azt az erőt, amelynek segítségével bármin úrrá lehetünk. Miért is haragudnánk hát embertársainkra? Ha valaki bántott minket, előbb-utóbb úgyis learatja tettének gyümölcseit... Ha dühösek vagyunk az illetőre, csak még több kárt okozunk magunknak - de ne feledjük azt se, hogy a bennünk lakozó dicső erő ott rejlik a

[8]

másikban is. Mindannyian az Atya gyermekei, Krisztusban egy örökösei vagyunk: emelkedjünk hát felül a hibák kicsinyes megnyilvánulásain, hogy a bennünk lakozó jósággal összhangban élhessünk.

IX. MENTÁLIS KÉPEK ÉS KÉPZELŐERŐ

Először minden a láthatatlan birodalomban alakul ki, s csak utána nyilvánul meg a látható dolgok világában. Először minden csak eszme, később válik majd valósággá. Először minden a spirituális tartományban jelenik meg, és csak azután fejeződik ki anyagi formában. Tudat alatti elménk mindig megérleli számunkra mentális tevékenységeink gyümölcseit - lássunk hát munkához, és használjuk méltó dolgokra a bennünk rejlő erőket. A képzelőerő isteni adomány, a mentális képek segítségével bármilyen körülményeket megteremthetünk magunknak. Először az adott dolog eszméje születik meg, azután az eszme mentális képe - e gondolatmagvakból alkotja majd meg a tudat alatti elme a körülményeinket és a környezetünket. A birtoklás a tudatosságon múlik. Egy szép házra vágyunk? Akkor először építsük fel a képzeletünkben; először az elménkben kell léteznie, csak azután nyilvánulhat meg a fizikai valóságban is. Ne számolgassuk a költségeket: korlátlan mennyiségű „építő-anyag" áll rendelkezésünkre, mert a kiapadhatatlan Egyetemes Forrásból merítünk. Építsük hát fel a házunkat, és rendezzük is be vágyainknak megfelelően. Ha valami miatt nélkülöznünk kell, s emiatt rosszul érezzük magunkat, mondjuk csak azt: „Gazdagabb vagyok, mint azt valaha is álmodni mertem volna: Isten korlátlan erejéből építkezhetek. Nincs semmi, amit az elmém ne lenne képes felfogni, nincs sem-mi, amivel ne rendelkeznék." És ne feledjük, ugyanúgy és ugyanon alapelv által nyilvánítjuk meg a nemkívánatos körülményeket is, ahogyan ezt a házat építjük! Természetesen senki sem akar magának kedvezőtlen egészségi vagy anyagi helyzetet, esetleg más nemkívánatos dolgokat, ám mivel nem tudjuk, milyen fontos a gondolataink tudatos irányítása határozott cél nélkül, mások befolyásolása alatt haladunk utunkon Hagyjuk, hogy elménk anélkül szívja magába a különféle nézeteket és kijelentéseket, hogy feltettük volna magunknak a kérdést, vajon e nézetek valós tényeken alapulnak-e. Végül aztán azon kapjuk magunkat, hogy teljesen alaptalan hiedelmek, benyomások és nézetek súlya nehezedik a vállunkra. No mármost, ha a Törvény ilyen szabatosan működik a „véletlenszerűen" megnyilvánított, kedvezőtlen körülmények esetében, nyilvánvaló, hogy akkor is jó munkát végez majd, ha összpontosítottan, céltudatosan átgondolt körülményeket kell megnyilvání-tania. Sőt, a jó körülmények esetében még jobban működik, mert a jó dolgok összhangban vannak az alapelvével. Ha esetleg majd úgy tűnik, hogy a lehetőségek túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek, gondoljunk arra, hogy az elme, a gondolat az egyetlen Teremtő. Az élet valódi feladata a gondolkodás: eredményeink mind fajtájukat, mind minőségüket tekintve pontos összhangban állnak a gondolatainkkal. NE hidd, hogy az „alapanyagoknak" vagy a szükséges eszközöknek VALAMILYEN KÜLÖNLEGES CSATORNÁN KERESZTÜL KELL ÉRKEZNIÜK - ÍGY CSAK KORLÁTOZOD A LEHETŐSÉGEIDET. AZ EGYETEMES ELME MINDIG MEGNYITJA ELŐTTED A VÁGYAID BETELJESÍTÉSÉHEZ VEZETŐ UTAT. A Teremtőt nem taníthatjuk: a világegyetemet létrehozó erőnek nincs szüksége a tanácsainkra. „Kérjetek és megadatik néktek" létre kell azonban hoznunk az adott eszmét, mentális képet, amelyet majd meg is kell tartanunk, hogy mindaddig összpontosítani tudjunk rá, amíg végül az válik az egyetlen valósággá számunkra. Akarjuk azt teljes elménkkel, szívünk minden erejével, és csak erre koncentráljunk. Ne gondolkodjunk a külső körülményeken, csak építsük fel az eszmét belső világunkban, és a Vonzás Törvényének jóvoltából bizonyosan megadatik majd a kívánt dolog. A törvény kimondja, hogy „hasonló hasonlót vonz"; minden, amit egy ideig megtartunk az elménkben, szükségképpen meg is nyilvánul majd számunkra. Bármire is vágyunk - egészségre, jó üzleti lehetőségre, új állásra, autóra, házra stb. -, csak ki kell alakítanunk magunkban a tiszta mentális képet, s magunkévá tenni az eszmét. Így megnyílik majd számunkra az út, s részünk lesz az őrömben, amelyet az okoz, hogy tudjuk, azzá válhatunk, amivé csak akarunk. Semmi sem korlátozhat, mert tudat alatti elménk mindig pontosan a tudatos elménktől kapott mintáknak megfele-lően alakítja a jövőnket. Minden eddig elért eredménynek a vizualizáció az alapja. Az épület a tervező elméjében születik meg, a képet a festő először elképzeli, az új találmány pedig a feltaláló gondolataiban létezik elsőként. Az ok és okozat törvénye abszolút és megmásíthatatlan. Minden cselekvést és megnyilvánulást a gondolat hív életre és határoz meg, ezért a kitűzött célokat csak kellő összpontosítással érhetjük el. Ez a törvény ősidők óta, és ez is marad örökre. Még akkor se adjuk fel a próbálkozást, ha úgy tűnik, nem járunk sikerrel. Ha összedől egy épület vagy egy híd, nem az jut elsőként eszünkbe, hogy a gravitáció törvénye megszűnt működni: tudjuk, hogy az építmény nem volt elég erős. Száz évvel ezelőtt éppúgy rendelkezésünkre állt az elektromos energia, mint manapság, mégsem tud-tuk addig alkalmazni, amíg valaki fel nem fedezte a hasznosításához szükséges törvényeket. Ugyanez a helyzet velünk is, ha kialakítjuk az Egyetemes Elmével való egységet, és tudatos módon hasznosítjuk a Törvényt. Ha ez sikerül, még azelőtt megnyílik számunkra az út, hogy egyáltalán felismernénk a vágyunkat. „És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és már meghallgattam." Szükségünk van azonban egy olyan célra, amiért hajlandóak vagyunk küzdeni. Egyes emberek azért nem érnek el sikereket, mert csak ide-oda tévelyegnek, miközben az órát lesik, lejárt-e már a munkaidejük - mivel ők a kudarc magvait vetik el, kudarcot is aratnak. Vannak aztán olyanok is, akik ugyan keményen dolgoznak, de nincs céljuk, és önmagukban sem hisznek: az ilyen embe-rek bátortalanok, és szinte vonzzák a szerencsétlenséget, következésképp soha nem jutnak semmire. Döntsük el, mit akarunk, és tartsunk ki a döntésünk mellett. Ha szinte naponta változtatjuk az elképzelésünket arról, hogy milyen szobrot faragjunk ki egy kőtömbből, haszontalanul törjük magunkat; a végén kárba vész a kőtömb, munkánk pedig értelmetlenné válik. Ugyanez igaz jövőnk felépítésére is: ha már elvetettük egy adott cél gondolatmagvait, őrizzük meg azokat elménkben mind-addig, amíg anyagiasult formában meg nem valósítjuk őket. Ha kellően akarunk valamit, és megfelelő mentális erőfeszítéssel vés-sük be az adott vágyat a tudatalattinkba, nem vallhatunk kudarcot. A közvélekedés szerint az álmodozók sikertelen emberek. Ám azok, akik hittel és meghatározott céllal építgetik képzeletükben a jövőjüket, mindig megvalósítják vágyaikat. A puszta vágyakozás viszont meddő időtöltés, mert ilyenkor nem hisszük el, hogy szert tehetünk vágyaink tárgyára (ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor hagyjuk szabadon kalandozni az elménket). Ilyenkor valójában így szólunk belső erőnkhöz: „Igen, szeretném, ha rendelkeznék ezzel a bizonyos valamivel, de ez meghaladja a képességeimet." Aki így használja mentális erejét, bizonyosan kudarcot vall. Gondolkodjunk pozitívan: ne azt mondjuk, hogy „szeretném", hanem azt, hogy „szert tettem rá". Soha ne tegyünk azonban olyan

[9]

kijelentéseket, amelyeket nem tudunk valódi hittel állítani. Soroljuk fel egyesével azokat a mentális erőfeszítéseket, amelyek révén közelebb juthatunk célunkhoz. Amikor Jézus azt mondta: „legyen néktek a ti hitetek szerint", olyan kijelentést tett, amelyet ma már a tudományos tények is egyértelműen alátámasztanak. Még a legbátrabb emberekkel is előfordul, hogy legszívesebben feladnák a küzdelmet; megesik néha, hogy minden körülmény ellenünk munkálkodik, s nincs értelme a további próbálkozásnak. Ilyenkor se feledjük azonban, hogy mindig pirkadat előtt legsötétebb az éjszaka, s hogy hittel és kitartással győzelemre jutunk majd! Ne feledjük azt se, hogy néha azok is fáradtnak érezték magukat, néha azok is fel akarták adni a küzdelmet, akik később elértek céljaikat. Ám közben mégsem adták fel. Ha így tettek volna, soha nem ismertük volna meg a nevüket. Néha olyanok vagyunk, mint az a kisfiú, aki elindult, hogy megkeresse a Kívánságok Kapuját. Annyira elszántan kutatta, hogy végül eltévedt. Később elfáradt, és leheveredett egy öreg kerítés tövébe. Amikor az arra járó Északi Szél felajánlotta neki, hogy hazaviszi, félbehagyta a keresést. Hazafelé az Északi Szél megkérdezte, mi járatban volt errefelé. A Kívánságok Kapuját kerestem - felelte a kisfiú, mire az Északi Szél hangosan kacagni kezdett, s abba sem hagyta egészen addig, amíg oda nem értek ahhoz a házhoz, ahol a fiú lakott. Aztán így szólt: Ha legközelebb elindulsz megkeresni valamit, az eszedet se hagyd otthon. Amikor rád találtam, épp a Kívánságok Kapujának tövében üldögéltél.

X. HIT

Bárcsak megértenénk, hogy Isten nem valamiféle távoli hatalmasság, nem holmi zord ítélőbíró, hanem maga a Természet néven ismert jótékony erő - az Élet Princípiuma, amely virágba borítja a mezőket, rügyeket fakaszt, és körénk varázsolja a végtelen bőséget. Bárcsak ráébrednénk végre, hogy az Egyetemes Elme nem ismeri a hiányt, a szükséget és a korlátozást. Ehelyett határtalan és kimeríthetetlen készleteket biztosít Isten minden teremtménye számára. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Ha kellő hittel rendelkezel, hogy „megpróbáld Istent", bőségesen árad majd rád is az áldás. Pál azt mondja: „a hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés". Gondolkozzunk csak el ezen egy kicsit: a Hit a valóság, reményeink igaz magva. Csupán azért nem teszünk tanúbizonyságot nagyobb hitről, mert nem értjük még világosan, hogy minden egy pontosan megszabott törvény alapján működik. Vágyainkat először belső világunkban kell hittel, reménnyel és bátor munkával felépítenünk, s a külső körülményektől függetlenül megtartanunk. Ha nem vagyunk elé-gedettek jelenlegi körülményeinkkel, a vizualizáció módszerének segítségével úgy alakíthatjuk át az életünket, ahogyan nekünk tetszik. Ne törődjünk hát a látszattal: csak rajtunk múlik, hogy sikeresek, boldogok és egészségesek legyünk. A Törvény minden egyes alkalommal minket szolgál majd, ha vele együttműködve, minden érintett lény javára cselekszünk. Vágyjunk akár egészségre, akár sikerre, napsütésre vagy bármire - megvédhetjük önmagunkat, szeretteinket, otthonunkat, vállalkozásunkat vagy bármit. A világon semmi sem lesz képes kárt okozni nekünk. Amikor Krisztus azt kérte Pétertől, hogy sétáljon oda Hozzá a hullámokon, Péter lenézett a víztükörre, s majdnem elsüllyedt. A hite meggyengült a veszélyes külsőségek láttán, Jézus pedig MEGRÓTTA ŐT, AMIÉRT A LÁTSZAT ALAPJÁN ÍTÉLKEZETT. Kizárólag Pétert hibáztatta, bár erős szél fújt. Nem mondta azt: „ha nyugodt lenne a víz, vagy ha lenne itt egy híd, idejöhetnél Hozzám", A körülményektől függetlenül egyszerűen csak így szólt: „Jövel!" Aztán megrótta Pétert, amiért nem volt elég hite: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Bár az Egyetemes Elme ereje láthatatlan, nincs okunk kételkedni benne. A létezés alkotóerői mind láthatatlanok: az Életet csupán a belőle eredő dolgok formájában figyelhetjük meg. A szeretet is láthatatlan, mégsem kérdőjelezi meg senki a létezését; de a boldogságnak, a békességnek és az egészségnek is csupán az eredményeit láthatjuk. Ránk is ugyanaz a Törvény vonatkozik, amit Jézus adott a tanítványainak. E Törvény ma ugyanúgy elérhető számunkra, mint akkor, amikor Isten így szólt: „Legyen világosság!" Az Univerzális Forrás mindig rendelkezésünkre áll, s pontosan gondolatainknak megfelelően formál bennünket és környezetünket. Olvashattunk olyan keleti törzsekről, ahol bizonyos vallási rítusok során a hívőknek mezítláb kell végigsétálniuk a vörösen izzó parázson; a tény, hogy mindenféle sérülés nélkül képesek ezt megtenni, azt bizonyítja, hogy ezek az emberek rendelkeznek a hit erejével. E példából azt is láthatjuk, hogy a hit nem függ sem bőrszíntől, sem felekezettől. Nagyságát csupán az ereje határozza meg. Akik jártak már a New Orleans-i St. Roche, a mexikói Guadalupe, a franciaországi Lourdes vagy a kanadai Ann Beaupre búcsújáróhelyein, elképedve láthatták az otthagyott mankókat, amelyek a hit gyógyító erejének állítanak emléket A hit törvénye egyetemes törvény - ugyanolyan hathatós és elérhető, mint amilyen mindig is volt. Bőkezűen megadja azt, amire szíved valóban vágyik. Isten soha nem kárhoztatta szegénységre az egyik embert, és jutalmazta gazdagsággal a másikat, soha nem sújtott betegséggel minket, hogy egészséget adjon valamely felebarátunknak; az egészség és a bőség mindenütt egyformán van jelen. A természet egyetlen törvénye a Forrás Törvénye. A nélkülözés természetellenes dolog, ember által alkotott korlát. Isten ajándékai mindenki számára elérhetők. Az Egészséget, a Boldogságot és a Jólétet nem kötik az idő, a tér vagy az egyén korlátai - e minőségek a tudatosság birodalmához tartoznak, és aki hisz a saját erejében, bevonzza őket az életébe. Márk evangéliumának tizenegyedik fejezetében a Názáreti Jézus nem csak a korlátlan teljesítmények törvényének kulcsát adja a kezünkbe - azaz nem csupán arra a törvényre tanít meg bennünket, amelynek segítségével bármit véghezvihetünk -, hanem azt is elmondja, hogy az Egyetemes Elme a kívánságainknak megfelelően működik, függetlenül attól, hogy ez jó vagy rossz eredményre vezet-e. Ez az a történet, amelyben Péter felhívja a Mester figyelmét arra, hogy a fügefa, amelyet előző nap megátkozott, kiszáradt. (Mellesleg ez az egyetlen olyan feljegyzés, amelyben Krisztus romboló módon használta a teremtő alapelvet.) Jézus így felelt Péternek: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! - és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik: meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek!" Krisztus e példázat segítségével akarta megértetni tanítványaival, hogy a hit emberének bármi lehetséges. Mondatai azt sugallják: erősen kell hinnünk abban, hogy fohászunk máris meghallgatásra talált. „Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek!" Azaz higgyetek abban, hogy máris megvan nektek. Ez jelenti Isten kifürkészhetetlen

[10]

gazdagságának Kulcsát. Higgyünk abban, hogy máris beteljesítettük vágyunkat! Hozzuk létre annak mentális képét, amiért fohászkodunk, építsük be azt szilárdan a képzeletünkbe, tegyük magunkévá az eszmét, aztán hunyjuk le a szemünket, és vizualizáljuk az adott dolgot. Erezni fogjuk majd, hogy a minket körülvevő láthatatlan szubsztanciából már meg is teremtettük, amire vágytunk. Higgyük el, hogy vágyunk máris megvalósult - anyagi megnyilatkozásának módját és eszközeit már nyugodtan az Egyetemes Elmére hagyhatjuk. „Higgyetek abban, hogy máris megvan nektek" - gondolkodjunk csak el egy kicsit ezen a mondaton! Már megtanultuk, hogy a Növekedés Törvénye kívánságainkat éppúgy valóssá érleli, mint ahogyan rügyet fakaszt a kertünkben elvetett magokból. No már-most, miután elültettük e magvakat - bár még nem láthatók -, már tudjuk, hogy ott növekednek a talajban, ezért hittel gondozzuk a kertet. Ha nem hinnénk el, hogy a magvakból majd zöldségek sarjadnak, nem gondoznánk őket. Ám mi kitartóan hiszünk ebben, s ha eljön az ideje, adott mennyiségű zöldséget takaríthatunk be. Azaz máris kész tényként kezeljük a betakarítás gondolatát. Talán még nem tudatosult bennünk, de ha végiggondoljuk, hamar rájöhetünk, hogy sok dologhoz mi is hasonlóképpen viszonyulunk. A továbbiakban minden egyes teljesítményünkre ugyanígy tekinthetünk majd. Az egyetemes szubsztancia és a gondolat láthatatlan, ezért sokan nehezen hiszik el, hogy vágyaik már azelőtt teljesülnek, mielőtt kézzelfogható formát öltenének. Gondolatainkat tehát hasonló módon kell elvetnünk és gondoznunk, akár a zöldségek magvait, mert csak így érhetünk el igazi eredményt. Lehet, hogy öntudatlanul is vetettünk már el magvakat, s ezért néha jó eredményre jutottunk, de ez mit sem változtat a tényen, hogy csak a tudatosság vezet valódi eredményekhez. A nincstelenség, a boldogtalanság és a betegség mindig az adott minőségekbe vetett hitből fakadnak. Az efféle körülmények nem csupán szükségtelenek, de egyben természetellenesek is. Az Egyetemes Elmét semmi nem korlátozza, és ha kívánságunk össz-hangban van a törvénnyel, bármire szert tehetünk. Alkossunk magunkban tiszta mentális képet vágyunk tárgyáról, majd minden nap lépjünk be mentális világunkba, hogy megélhessük ezeket az eszméket, felismervén, hogy jelenlegi körülményeinket öntudatlan módon is ugyanazzal a módszerrel teremtettük meg, amelyet most tudatosan alkalmazunk. Tegyük minden nap azt, amit helyesnek találunk, s tanuljuk meg, hogy csak jó dolgokra számítsunk, olyan dolgokra, amelyekre vágyunk. Tartsunk naponta mentális nagytakarítást, hajítsuk ki a szükség és a diszharmónia gondolatait, s látni fogjuk, hogyan alakulnak számunkra kedvezően az események. Vajon miért mondja azt a Názáreti, hogy mielőtt belépnénk a Mennyek Országába, olyanná kell válnunk, mint a kisgyermek? Mert az ő hitük tökéletes. Bármit mondunk egy gyereknek, igaznak fogadja el, mert a kicsik hitét még nem korlátozzák a kellemetlen tapasztalatok és a félelmek. Bizonyára ismerős a történet arról a templomnyi emberről, akik azért gyűltek össze, hogy esőért imádkozzanak, ám esernyőt mindössze egy kislány vitt magával. Imájuk alatt esni kezdett, el is áztak mind, kivéve azt az egyet (meg a papot, akit a lányka befogadott az ernyője alá), akinek a hite valóban elhozta a záport. Csak ez az abszolút és megkérdőjelezhetetlen hit szül valódi eredményeket; a kislány hitét épp az bizonyította, hogy esernyőt is vitt magával. Az efféle hit sosem vall kudarcot, mert az ilyen hittel rendelkező ember gondolatai pozitívak. A Mennyek Királysága ott lakozik bennünk, ám hogy beléphessünk, a kisgyermekek hitével kell felruháznunk magunkat. Az alkalmazott lélektan célja az, hogy megtanítson az Atyához fűződő kapcsolatunk igazságára, s hogy hitünk a megértés szilárd alapján nyugodhasson. Milyen rózsaszínben is láttunk mindent gyermekkorunkban! Hogyan hemperegtünk a fűben, hangosan kacagva örömünkben, egyszerűen csak annak örülve, hogy élünk! Próbáljuk felidézni a gyermekkor örömét és hitét. Vonjuk el elménket a gondoktól és bajoktól, ragadjuk meg két kézzel a hitünket, és lépjünk be a Varázslatos Királyságba, ahol megtaláljuk majd mindazt, „a miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek". A hagyományok szerint létezik egy madár, ragyogó kék, akár maga az Ég, és boldogságot hoz azok számára, akik megpillantják. Ám nem mindenki láthatja e madarat; a halandó szemet gyakran elvakítja a jólét, a hírnév és a társadalmi rang csillogása, s megtéveszti az üres dicsőség talmi lidércfénye. Azon szerencsések számára azonban, akik nyitott szemmel és szívvel, a gyermekkor mesterkéletlenségét, egyszerűségét és hitét megőrizve járják útjukat, mindig fennmarad ez a halhatatlan ígéret - számukra örökké dalol a Kék Madár, a Boldogság és megelégedettség örök jelképe.- Részlet az Új lélektan című munkából.

XI.SIKER

Mostani életünkben mindig megtalálhatók a múlt bajai; a siker és a kudarc oka egyaránt a gondolkodásmódunkban rejlik. Vajon hogyan gondolkodunk? Merre haladunk, és milyen aratásban lesz majd részünk? Gyermekkorunkban az utolsó fillérjeinket is kiadtuk egy-egy mágnesre, mert egyszerűen képtelenek voltunk megunni a látványt, ahogy a „patkó" felkapkodta a tűket, szögeket és vasdarabokat. A mágnes jelen esetben a Vonzás Törvényét jelképezi. A pozitív, illetve negatív gondolatok eszközeivel ugyanennek az alapelvnek a segítségével vonzottuk magunkhoz a jelenlegi életünket alkotó dolgokat, körülményeket, eseményeket és embereket. Az élet pontosan azt adja vissza nekünk, amit mi adunk az életnek; azt vetítjük ki az anyagi világba, amit belső világunkban felhalmozunk. A megnyilvánulás törvénye kimondja, hogy a tudat alatti elménkben felhalmozott gondolatokat, érzelmeket és benyomásokat végül mindig meg kell nyilvánítanunk tárgyi formában is. A tudat alatti elme törvénye a sugallat. A tudatalatti nem gondolkodik, nem érvel, nem mérlegel és nem ítélkezik, egyszerűen csak elfogadja a tudatos én sugallatait, függetlenül attól, hogy jó vagy gonosz, konstruktív vagy destruktív sugallatokról van-e szó. A siker titka tehát az, hogy vágyakkal, ambíciókkal, bátorsággal, eltökéltséggel, lelkesedéssel és önmagunkba vetett hittel kell meg-töltenünk tudatalattinkat - e nélkülözhetetlen tulajdonságok mellett ne feledjük megemlíteni a felebaráti szeretetbe és a jóságba ve-tett hitet sem. Higgyünk a velünk született erőben: ez az önmagunkba vetett hit vonzza majd be életünkbe a sikert. A képességeinket csak mi magunk korlátozhatjuk; az Egyetemes Elme mindent lát, mindent tud, és mindenre képes, mi pedig pontosan hitünknek és céljainknak megfelelő mértékben osztozunk e korlátlan erőben. Mentális attitűdünk az a mágnes, amely bevonz életünkbe mindent, amire szükségünk van vágyaink valóra váltásához. Derítsük ki, vajon méltók-e hozzánk az eszméink. Nagy dolgokat éppoly könnyűszerrel elképzelhetünk, mint kicsiket - fogjuk hát munkára teremtő képzeletünket! Lássunk munkához! Képzeljünk el különböző dolgokat, de ne olyannak, mint amilyenek a jelen valóságban, hanem amilyennek látni szeretnénk őket. Ragadjuk hát meg az eszmét képzeletünk segítségével. Ha új állásra vágyunk, kívánjuk azt a magunkénak, és „lássuk" magunkat, amint az adott munkát végezzük. Ne hagyjuk, hogy neveltetésünk hiányosságai vagy bármely egyéb „de" utunkat állja. Elménk tudat alatti része a világ összes könyvénél többet tud. Sok tanult ember vált ugyan sikeressé, de a világ legnagyobb kudarcai közül mégis jó néhány a magasan képzett emberek nevéhez fűződik.

[11]

Andrew Carnegie, a híres milliomos viszont csak később, nagyon gazdagon fogadott fel egy tanárt, hogy némi általános műveltségre tegyen szert. Benjamin Franklint még jövendőbeli felesége is kikacagta nevetséges öltözéke miatt, amikor először partra szállt Philadelphiában - mégis e férfiúnak köszönhetjük az elektromosság áldásait. Abraham Lincoln egy kis határvidéki kunyhóban született, szegénységben nőtt fel, ráadásul egy ügyetlen társa még meg is nyomorította. Varázslatos egyénisége azonban minden akadályt legyőzött. Az Egyesült Államok legendás elnökének emlékét az emberek örökre szívükbe zárták. Az emberi civilizáció történetét gyökeresen megváltoztató Názáreti Jézus pedig - aki milliók számára mutatta meg a tiszta utat, s akinek tanításait csak mostanában kezdjük igazán megérteni -, egy egyszerű jászolban született. E magasztos példák láttán felismerhetjük hát, hogy az ember személyisége és tettei csupán azon múlnak, hogyan hasznosítja a benne lakozó erőt. Korunk az elme kora. Az új találmányok jóvoltából sokkal könnyebb és egyszerűbb a munkavégzés. A tudomány bebizonyította az emberi tevékenységek mögött rejlő alapelv igazságát is. Eljutottunk a legnagyobb felfedezésig is: kivehetjük sorsunkat a vak véletlen kezéből, hogy életünket az ok és okozat szilárd alapjaira helyezzük. A legfontosabb a megfelelő gondolkodásmód. A legtöbb ember gondolkodása csupán mások véleményeit tükrözi: félünk, hogy magunk leljünk rá az igazságra, ezért hivatásunkat, politikai és vallási meggyőződésünket, társadalmi kapcsolatainkat javarészt az örökségünk és a környezetünk határozza meg. A nagy felfedezők, a próféták és a birodalomépítő államférfiak mind-mind olyan emberek voltak, akik ki mertek törni a meg-szokott kerékvágásból, hogy a korábbiakhoz képest másként gondolkodva leljenek új utakra. A világnak valódi gondolkodók kel-lenek, a kőkorszakból is hasonló felfogású emberek vezettek ki bennünket... Az ok és okozat törvénye éppoly abszolút és szilárd módon érvényes a gondolatok titkos birodalmában, mint a látható, anyagi természetű dolgok világában. A jellem belső öltözékét éppúgy az elme szövi, mint körülményeink külső szövedékét. –Allen

XII. BŐSÉG

A bőség természeti törvényét senki sem kérdőjelezheti meg, hiszen bárhová tekintünk, mindent a bőkezű, tékozlóan nagyvonalú Természet ölel át. Minden mag százszoros, ezerszeres hozammal terem. A teremtett dolgok egyikében sem fedezhetjük fel a takarékoskodás jeleit. Az egészséghez, boldogsághoz és jóléthez való jog minket is megillet; a rendelkezésünkre álló készleteket csupán mi magunk korlátozhatjuk. A Vonzás Törvénye állandó, így körülményeinktől függetlenül mindig pontosan a minket megillető dolgokat vonzza be az életünkbe. Tudom, ez túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de hadd bizonyítsam be az állításomat. Biztosan van olyan barátunk, akit mindenki roppant agilisnak tart; víg kedélyű, bizakodó ember, aki mindenkit széles mosollyal köszönt, aki mindig sikert arat, és akit mi is szerencsésnek tartunk. Ismerünk talán olyanokat is, akik folyton panaszkodnak, semmi sincs rendben körülöttük, állandóan betegeskednek, vagy súlyos anyagi gondokkal küszködnek. Ott vannak még persze a kicsinyesen takarékoskodó, szűk látókörű emberek, akiknek semmi sem jó, mindenben hibát találnak. Most gondolatban helyezzük egymás mellé ezeket az embereket! Látni fogjuk, hogy egészségi állapotuk és környezetük pontosan megfelel mentális hozzáállásuknak. HA ráébredünk, hogy testünkben és környezetünkben pontosan AZT NYILVÁNÍTJUK MEG, AMIT GONDOLUNK, MEGÉRTJÜK, MIT jelent az, hogy Isten „igaz Isten". Az emberek közti különbségek szinte teljes egészében a gondolkodásmódokban tapasztalható eltérésekből adódnak. Ha tehát egészségesek akarunk lenni, az egészségre kell koncentrálnunk; ha azt akarjuk, hogy szeressenek, szeretnünk kell felebarátainkat is, s ha anyagi jólétre vágyunk, a jómódra kell összpontosítanunk. Ez A TÖRVÉNY; MARADANDÓAN JÓ DOLGOK CSAK EKKÉPPEN VALÓSÍTHATÓK MEG. Ha egy maréknyi vasreszeléket teszünk egy hordóra, amelyet meglökünk, akkor a porból valamennyi le fog hullani, ám ha egy mágnest helyezünk a másik oldalra, akár fejjel lefelé is fordíthatjuk az alkalmatosságot, semennyi sem esik a földre. Ugyanígy van ez az emberekkel is: ha megfelelő „mágnest" készítünk magunknak, HOGY BEVONZZUNK VALAMIT AZ ÉLETÜNKBE, BIZONYOSAN MEGVALÓSÍTHATJUK VÁGYAINKAT. Biztosan több olyan ismerősünk is akad, aki céljai elérése érdekében dolgozik és küzd, aztán amikor úgy tűnik, minden megy a maga útján, felbukkan valamilyen váratlan tényező, amely minden igyekezetét meghiúsítja. Olyanokat is ismerünk talán, akik szinte bármit megkapnak, bár alig tettek valamit vágyaik valóra váltásáért - mintha minden csak az ő javukat szolgálná. Az efféle külsőségeknek köszönhető, hogy oly sokan hisznek a végzetben és a szerencsében, mivel nem veszik figyelembe, hogy A külső körülmények OKÁUL A LÁTHATATLAN GONDOLATOK SZOLGÁLNAK. A különböző hatások számtalan forrásból eredhetnek, a jók és a rosszak egyaránt, ám okuk mindig az adott egyén elméjében keresendő. E kijelentés annyira igaz, hogy az egyes emberek mentális képességeit pusztán egészségi állapotuk és közvetlen környezetük alapján is felmérhetjük. Sokak számára a külső példákhoz való szolgai ragaszkodás jelenti a legnagyobb akadályt. Azt tesszük, amit mások tesznek, és anélkül osztjuk sokak hitét, hogy megvizsgálnánk, vajon az egyes doktrínák tényeken vagy mondákon alapulnak-e. Ha ezek a hiedelmek csupán illékony mentális benyomások, semmilyen kárt nem okozhatnak, ám ha egy eszme lesüllyed a tudat alatti elme szintjére, az már kézzelfogható eredménnyel is jár. Legtöbbször észre sem vesszük, de öntudatlanul is küzdünk meggyökeresedett ellentmondásaink, szokásainknak ellen. Sokszor nagyon nehéz úrrá lennünk a régóta berögzült dolgokon. A hibákat csak akkor javíthatjuk ki, ha ismerjük az igazságot, miszerint az elme az egyetlen teremtőerő. A kívánt dolgok mentális leképezésével tudatosan teremthetjük meg mindazt, amire szükségünk van. A tény, hogy testünket és környezetünket mi magunk építjük fel, nem tűnik majd olyan különösnek, ha elgondolkodunk azon, hogy csakis ily módon lehetünk szabadok. A Názáreti is azt ígérte, ha megtanuljuk az igazságot, az felszabadít minket. Az egyes emberek eszméi és vágyai különböznek egymástól. Ami az egyik számára maga a bőség, az a másiknak egyenlő a nincstelenséggel. Az egyik ember örömét leli abban a munkában, amit a másik halálosan unalmasnak tartana, ám ha felismerjük, hogy a spirituális jólét kimeríthetetlen tárházának segítségével mindenki valóra válthatja vágyait - amelyeket bevésünk tudat alatti elménkbe -, akkor részünk lehet az egészség, a boldogság és a bőség áldásaiban. Így lassanként megértünk majd valamit az „Atya" dicső hatalmából, bölcsességéből és igazságából. Ez az egész csodásan egyszerű. Tételezzük fel, hogy óriási mennyiségben áll rendelkezésünkre egy olyan nyersanyag, amelynek jóvoltából bárki megalkothatja

[12]

vágyai tárgyát; tételezzük fel azt is, hogy számos gyermekünk van, akikről gondoskodni akarunk, ám ugyanakkor azt szeretnénk, hogy minden korlátozás nélkül kiteljesíthessék képességeiket. Így szólunk hát hozzájuk: - Íme, rendelkezésetekre áll a korlátlan nyersanyagforrás. Segítségével olyan körülményeket teremthettek magatoknak, amilye-neket csak akartok; döntsetek, és tartsátok magatokat ahhoz. Ugyanilyen kapcsolatban állunk mi is az Atyával; Jézus megértette a törvényt, amikor így fogalmazott: „Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." Tehát bármit kérhetünk, mert az egyént soha semmi nem korlátozhatja. Az Isteni Elme a leghatalmasabb és a legkisebb dolgokban egyaránt jelen van - tehát minden kérést egyformán meghall. Az imént idézett passzust az alábbi figyelmeztetés követi: „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket." Lehetnek tehát olyan kéréseink is, amelyek kizárólag saját vágyainkat szolgálják, de ha részesülni akarunk a kívánt aratásban, akkor ügyeljünk, hogy senki ellen ne tápláljunk haragot, féltékenységet, és senki felett ne törjünk pálcát. Ha efféle gondolataink támadnak, akkor nem ismerjük fel vágyainkat, és nemkívánatos gyümölcsöket is szüretelünk majd. A legtöbb ember úgy tudja, hogy Krisztus „a nélkülözés és az önmegtartóztatás szépségét" hirdette. Ez a valaha volt legnagyobb tévedés, a Mester tanításaiban ugyanis semmi nem támasztja alá ezt az állítást. Épp ellenkezőleg, Jézus azt tanította, hogy azok számára, akik hisznek benne, „minden lehetséges". Jézus Krisztus soha nem fogalmazott kétértelműen, példabeszédeiben sosem voltak hatásvadász kijelentések vagy szereplők. Pontosan azt mondta, amit mondani akart; az Atyával alkotott egysége az összpontosított kifejezésmód olyan erejével ruházta fel őt, amire korábban senki sem volt képes. Szavai és tettei arról a mindent felölelő vágyáról tanúskodnak, hogy egészséget, boldogságot és bőséget hozzon az emberek számára. A tömegekhez intézett beszédeiben arra igyekezett rávenni az embereket, hogy kérjenek bármit az Ő nevében. „Kérjetek és meg-adatik néktek", „mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen", „és amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek". Krisztus küldetése az volt, hogy megtanítsa a törvény szellemét, és megmutassa az emberiségnek az igazságot. Mindent elkö-vetett, hogy növelje az ember önmaga erejébe vetett hitét. Tudatni akarta, hogy: „az Isten országa tibennetek van". A tudomány mára bebizonyította, hogy az anyagi természetű dolgok ugyanabból a mindenütt jelenlévő szubsztanciából állnak. Amikor Jézus kenyeret és halat adott az embereknek, bebizonyította, hogy tökéletesen ismeri ezt a törvényt. Rá kell végre ébred-nünk, hogy ő pontosan tudta, nem létezik nélkülözés. Gyógyításait felidézve az is nyilvánvaló, hogy megértette, az egyetlen fizikai törvény az egészség törvénye. Így hát, amikor azt mondta, „keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek", tudatta velünk, hol találhatjuk azt a kimeríthetetlen forrást, amelynek segítségével minden igényünket kielégíthetjük - az anyagi javak iránti vágyainkat is ideértve. Sokan azt hiszik, a fenti idézettel Krisztus arra kér minket, pusztítsuk el az ételek, a ruházkodás, az otthon, a birtok, a kikap-csolódás vagy a szórakozás iránti vágyainkat, hogy kizárólag az ismeretlen Isten és az Ő Spirituális Királyságának megismerésére törekedjünk. Az a Krisztus, aki megalkotta korának legfinomabb és legdrágább kelméjét, a varrat nélkül szőtt köntöst; aki borrá változtatta a vizet, hogy kimentse vendéglátóját kínos helyzetéből; aki Urának segítségével kenyeret és halat adott az éhezőknek; aki feltámasztotta a holtakat, s visszaadta a betegek látását, hallását és egészségét; Krisztus, akinek minden egyes cselekedete ellentmond az efféle hiedelmeknek. E felsorolásból világosan kiderül, hogy sokan félreértik Őt. Tisztítsuk hát meg elménket a nélkülözésbe, a nyomorúságba és a betegségbe vetett hiedelmektől, és keressük a Mennyek Ki-rályságát önmagunkban, azaz ott, ahol „ezek mind megadatnak" nekünk. Ismerjük fel az igazságot, amit a Názáreti felismert: „az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat". Ismerjük fel, hogy a hiány, a korlátok és a betegségek csak azoknak az elméjé-ben léteznek, akik nem érzékelik az igazságot. Születésünknél fogva jogunk van az életre, az egészségre, a boldogságra és a jólétre - éljünk hát e jogunkkal. Az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok.

[13]

XIII. FELISMERÉS

Az elme korát éljük, a kutatás és a felfedezések korát - a gondolat erejének tudatos felhasználása a legnagyobb kincsünk. Manapság az emberiség elenyésző hányada rendelkezik e nagyszerű tudással. Túl sokáig tanítottak minket arra, hogy a külvilág-ban keressük a segítséget, miközben vagy öntudatlanul, vagy egyáltalán nem hasznosíthattuk tudatalattink fenséges erejét; így aztán felszínes erőink segítségével botorkálunk előre, elménknek mindössze tíz százalékát kihasználva - mivel a megmaradó kilencven százalék a tudatalattiban rejlik... Ennek köszönhetően kizárólag az okozatokkal foglalkozunk, öt érzékszervünkre támaszkodunk, és nem veszünk tudomást az Eszmék, a Vizualizáció, az Összpontosítás és a Felismerés csodás erejéről. Ha nem törődünk az okokkal, és csak az okozatokkal foglalkozunk, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy mindenütt betegséggel, nincstelenséggel és boldogtalansággal találkozunk. Az anyagi természetű dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel, a látható dol-gok birodalmában minden az eszmék jóvoltából jött létre - de ha felül akarunk emelkedni a körülményeinken, ha meg akarunk szabadulni a béklyóktól, először ennek az igazságnak a felismeréséig kell eljutnunk. A külső körülmények mindig valamely eszmék megnyilvánulásai. Azaz, ha nem vagyunk elégedettek a körülményeinkkel, épít-sünk fel elménkben egy újat. Hagyjuk figyelmen kívül mostani környezetünket, és tartsunk ki mentális képeink mellett. Ha felis-merjük, HOGY HATALMUNKBAN ÁLL MINDEZT MEGTENNI, ELJUTUNK AZ IGAZSÁGHOZ, AMELY SZABADDÁ TESZ. Vajon képesek vagyunk-e felismerni, milyen jelentőségű ez a csodás igazság? Hogy tényleg használni tudjuk az erőnket, először fel kell ismernünk azt. Elengedhetetlen, hogy tudatában legyünk azon képességünknek, amelynek segítségével megváltoztathatjuk akár önmagunkat, akár a külső körülményeinket. Ébresszük fel és erősítsük meg csodálatos belső énünket, és higgyünk végre magunkban! A tudás felbecsülhetetlen érték. A csillagászt nem nyugtalanítja a felbukkanó üstökös, ám a tudatlan barbárt megrémíti a számára felfoghatatlan jelenség. Aki tudatában van annak, hogy képes megnyilvánítani vágyait és befolyásolni környezetét, az bármilyen körülmények között megőrzi nyugalmát és önbizalmát, ám aki nem ismeri saját erejét, az kiszolgáltatja magát a külső körülményeknek. „Minden keresményedből szerezz értelmet." Testünket és környezetünket a láthatatlan Szellemi Szubsztancia segítségével építjük fel; eredményeink pontos összhangban áll-nak lényünkkel. Ha kapni akarunk, akkor azért mentális szinten tennünk is kell valamit. Hogy mit kapunk, az csak lényünktől függ, amelyet pedig hiedelmeink határoznak meg. Ha valaki ért a sütéshez, némi lisztből, tejből, szódából, sóból és margarinból ízletes tésztát készíthet, feltéve, hogy jó minőségű alapanyagok állnak rendelkezésére. Hasonló a helyzet a Szellemi Szubsztancia használatakor is: először fel kell ismernünk saját erőnket, és jó minőségű gondolatokat kell teremtenünk. Ha így teszünk, tökéletes testet és örömteli körülményeket építhetünk fel magunknak. Ha valaki nem tud sütni, hiába kapja meg a lehető legjobb alapanyagokat, az eredmény akkor is csak olyan étel lesz, amelyet még egy kölyökkutya sem enne meg. Hiába akar jót, hiába próbálkozik, nem tudja, hogyan kell az adott ételt elkészíteni, ezért aztán kudarcot vall. Ugyanez érvényes a különböző mesterségekre is. Csak a szakavatott kéz képes értékes dolgokat előállítani. Első próbálkozásaink talán még nem a legtökéletesebbek. Ám ahogy kitartó erőfeszítéseink révén szakképzetté válunk, úgy lesz egyre nagyobb önbizalmunk, hitünk és erőnk. Így majd újra és újra felismerjük, s használjuk a bennünk lakozó teremtőerőt. Ne feledjük: összpon-tosítás nélkül semmit sem érhetünk el. Ne hagyjuk, hogy utunkat állják az érzékszerveink által közvetített anyagi bizonyosságok. Pusztán azért, mert a lélektan tudomá-nya a legtöbb ember számára új doktrínának minősül, még nem kell kétségbe vonni az igazságot. Az emberek egykor hangosan ta-gadták, hogy a Föld gömbölyű. Amikor a tudósok felfedezték, hogy bolygónk a Naprendszer középpontját alkotó Nap körül ke-ring, az emberek biztosak voltak benne, hogy ez nem lehet igaz, egyszerűen azért, mert korábban azt tanulták, hogy a Föld lapos, a Nap reggelenként felkel, esténként pedig lenyugszik, ráadásul látták, ahogy áthalad az égbolton, hogy aztán alábukjon a nyugati hegyek mögött. Manapság már senki sem vonja kétségbe, hogy a Föld gömbölyű, s hogy évente megkerüli a Napot, s huszonnégy óránként teljes fordulatot tesz a tengelye körül. Nyilvánvaló hát, hogy nemcsak az érzékszerveink által közvetített külsőségeket fogadhatjuk el igaznak. Pusztán az, hogy a kör-nyezetünkben előfordulhat a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság, még nem azt jelenti, hogy ezek természetes vagy szükségszerű dolgok. Ezek a dolgok egyáltalán nem szükségszerűek ÉS NEM TERMÉSZETESEK, SŐT TELJESSÉGGEL TERMÉSZETELLENESEK. Azok, akik efféle körülményeket nyilvánítanak meg, egyszerűen csak azt teszik, amit a sütni nem tudó ember: elpocsékolják a jó alapanyagokat. Mindent és mindenkit ugyanaz a törvény irányít. Ha megértjük ezt a törvényt, és együttműködünk vele, bármit kérhetünk, kéré-seink teljesülnek, mert a béke, a boldogság és a jólét az ember természetes örökségének része. „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; Ha pedig a mezőnek füvét..., így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik." Ne feledjük, hogy Jézus olyan tanító volt, aki tetteivel s szavaival békét, erőt és bőséget tanított mindazoknak, akik hittek az önmagukban élő Királyságban - pontosabban olyanoknak, akik felismerték ezt a Királyságot. Most pedig vizsgáljuk meg, mit is értett a „pogányok" kifejezés alatt. Manapság úgy hisszük, Jézus minden nem zsidó vallású emberre ezt a szót használta, ám azokban az időkben a hitetleneket, a bálványimádókat tartották pogányoknak: azokat, akik nem osztották a láthatatlan Isten vagy Lélek eszméjét. A pogányok csak az anyagi világ dolgaira ügyeltek, és csak az érzékszerveikben bíztak. Krisztus tehát arra tanít, hogy a bennünk lakozó spirituális erő segítségével teremtsük meg magunknak mindazt, amire vágyunk. Ehhez először fel kell ismernünk saját erőnket, aztán vágyaink vizualizációjával el kell vetnünk az eszmék magvait, majd kellő hit- tel meg kell tartanunk ezeket a mentális képeket a látszólag ellentétes külső körülmények ellenében is. Ha mindezekre képesek vagyunk, megleljük majd „a Felségesnek rejtekét", ahol nem létezik rossz és gonosz, és nem létezik a tőlük való félelem sem. Azt is fel kell ismernünk, hogy a kellemetlen külső körülmények csupán a külsőségek világának részét képezik: a gondolat hívta életre, így a gondolat is törli el őket. Mi magunk vagyunk az egyéni formában megnyilatkozó lélek, s mi magunk alakítjuk saját körülményeinket, amelyek tökéletes összhangban állnak jellemünkkel és hitünkkel. Ha erősek vagyunk, akkor van hitünk, ön-becsülésünk, szeretjük embertársainkat, és jó dolgokat vonzunk be az életünkbe; ám ha a harag és az ítélkezés kardját suhogtatjuk

[14]

felebarátaink felé, az olyan, mintha egy bumerángot próbálnánk hasztalan elhajítani. Tetteink előbb-utóbb visszaszállnak ránk. Ha hiszünk önmagunkban, embertársainkban és Isten jóságában, akkor egészségben, boldogságban és jólétben lesz részünk. Charles Hanaal a következőket írja Új lélektan című művében: Valamennyi fizikai és környezeti okozat az analízis utolsó rétegében, a mentális tartományban leli meg közös eredetét. Az elmében ott rejlik minden betegség gyógyírja, minden nehézség megoldása; a Teremtő az elme adománya által gondoskodott az egyenjogúvá válásról. Bárhonnan nézzük is, az elme a legintelligensebb, leglogikusabb és legjobb szerkezet, amelyet az emberiség javára hasznosítha-tunk. Minden emberi lényben ott rejlik az erő, amellyel megvalósíthatja legdédelgetettebb vágyait, valóra válthatja legnagyobb és legnemesebb álmait. A Floridai Keleti-parti Vasútvonal megalkotója, Henry M. Flagler szintén azt mondta, hogy sikereit javarészt annak köszönheti, hogy mindig képes volt vizualizálni az eszméit, és a megvalósulásig elméjében tartani a mentális képeket.

XIV. EGÉSZSÉG, FIATALSÁG, SZÉPSÉG

Az emberi testet többmilliárdnyi intelligens sejt alkotja. E parányi alkotóelemek elvégzik az anatómiai rendszerben rájuk szabott egyéni feladatukat. Ezek felelősek a test valamennyi tevékenységéért: az evésért, az ivásért, a mozgásért, a fajfenntartásért, a meg-felelő élelem kiválasztásáért, a veszteségek pótlásáért, a sebek begyógyításáért, a törött csontok összeforrasztásáért és így tovább. Ahogyan azt dr. Thomas J. Hudson mondja: Tartozzon bármely iskolához, egyetlen intelligens orvos sem jelenthet ki annál többet, mint hogy munkájával segédkezik abban, hogy a természet visszaállítsa a test rendes állapotát. Senki nem tagadja azt sem, hogy itt egyfajta mentális energia lép mű-ködésbe: a tudomány arra tanít minket, hogy a testet intelligens entitások szövetsége alkotja, s ezen entitások mindegyike ponto-san a feladatához mért intelligenciával teljesíti kötelességét. E mentális energia működteti testünk minden egyes sejtjét. Az egészség - mint bármely más állapot - csupán tudatosság és vá-lasztás kérdése. A test működését az elme vezérli; az elme nélkül a test éppoly élettelen és érzéketlen, akár egy kapuoszlop. Az elme e tevékenységei mögött álló központi intelligencia nem más, mint elménk tudat alatti része. Mivel a tudatalatti a tudatos elme benyomásai és hiedelmei alapján működik, így egészségi állapotunkat is ez határozza meg. Testünknek annyi beleszólása van saját állapotába, mint a fazekas által kézbe vett agyagnak. Ahogyan a fazekas is A SAJÁT ESZMÉINEK MEGFELELŐEN FORMÁLJA AZ AGYAGOT, ÚGY FOR-MÁLOD TE IS A TESTEDET ESZMÉID ÉS HIEDELMEID ÁLTAL. SZÍVED, TÜDŐD, EMÉSZTŐSZERVEID CSUPÁN ELMÉD PARANCSAIT HAJTJÁK VÉGRE. A TEST - MINDEN KIFINOMULT SZERVÉVEL EGYÜTT - NEM MÁS, MINT AZ ESZMÉK MEGTESTESÜLÉSE. SZERVEID JELENLEGI ÁLLAPOTÁT KIZÁRÓLAG ESZMÉIDNEK KÖSZÖNHETED. A tudósok megállapították, hogy testünk folyton változik: ha csupán alkotóelemeit vizsgáljuk, azt is mondhatjuk, hogy tizenegy havonként új testet alakítunk ki magunknak. De akkor vajon miért van az, hogy a beteg szervek folyton rendellenes állapotukban építik újjá magukat, miközben bőséggel állnak rendelkezésükre a természet hatalmas tárházának új alkotóelemei? Mert az egyes szervek formáját a múltbeli ideák határozzák meg, s a hamis eszmék még a Létezés Tiszta Esszenciájából is betegséget „állítanak elő". Vizsgáljuk meg, hogyan irányítja tudatos elménk időszakos tevékenységeinket. Ha valami szórakoztató dolog jut eszünkbe, nevetünk, ha valami szomorú, elsírjuk magunkat. Dühünkben vagy ijedtünkben elsápadunk, zavarunkban pedig elpirulunk, ám mivel ezeket az eltérő testi reakciókat mindig egy-egy gondolat váltja ki, láthatjuk, hogy a test olyan eszköz, amelynek segítségé-vel az elme különféle emóciókat fejezi ki. Itt ugyanaz a folyamat figyelhető meg, amelynek akkor lehetünk tanúi, amikor bevéssük eszméinket a tudatalattinkba, mivel a tudatalatti mindig a tudatos elme által igaznak elfogadott dolgok alapján alakítja testünket. Ezért ha a tudatalattinkba elültetjük a gondolatot, hogy a gyengeség, a betegségek és a testi fogyatékosságok csupán tévedések, amelyek önmagukban nem is igazak, s hogy Isten bennünk lakozó „képmása és hasonlatossága" maga a test tökéletessége és igazsága, akkor hamarosan minden kórságtól megszabadulunk. A gondolat teremtőerejét bármikor hasznosíthatjuk - a lényeg az, hogy ezt tudatosan és megfelelő módon tegyük, mert csak így érhetjük el a kívánatos eredményt. Az örömteli, boldog, konstruktív, szerető és kedves gondolatok által keltett rezgések jó eredményekkel járnak; az aggodalom, az irigység, a gyűlölség, az ítélkezés és az egyéb diszharmonikus gondolatok azonban rossz eredményekre vezetnek. Ne feledjük, hogy testünk sejtjei intelligenciával rendelkeznek. Irányításunknak megfelelően, pontosan az általunk megadott minták szerint működnek: ha tökéletes eszméket vésünk be tudatalattinkba, annak teremtő energiái tökéletes testet építenek majd fel. Ha tehát az egészséget akarjuk megnyilvánítani, alapvetően egészséges és erőteljes mentális hozzáállásra van szükségünk. A természet alkotóelemei tiszták, a létezés valamennyi energiája harmonikus. Az ember azonban, aki az okozat világának egyed-uralkodója, a gondolkodás folyamatainak jóvoltából még a Létezés tökéletességéből is képes betegséget és a nyomorúságot pro-dukálni. Addig szoktattuk elménket ahhoz, hogy valósnak higgye a diszharmonikus állapotokat, amíg fajunk elméjében az a hiedelem rögzült, hogy a betegség, a nincstelenség és a viszály szükségszerű állapot. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a megpróbáltatások az úgynevezett bűnökért járó visszahatások. Bár tény, hogy a látható dol-gok világában a bűn számos külső megnyilvánulásával találkozhatunk, ám e körülményeket tudatlanságunknak köszönhetjük, valamint annak, hogy a rosszat önmagában létező, a jóval szembenálló princípiumnak hisszük. Mindeddig csupán azért nem gondolkodtunk el ezen a kérdésen, mert hozzászoktunk, hogy kérdések nélkül elfogadjuk az érzékszerveink által közvetített érzeteket. Hiszen ha Isten mindenható, mindent tud, és mindenütt jelen van, ugyan hol is létezhetne a gonosz? Ha a princípiumok felől szemléljük a kérdést, gonosz nem létezhet, hiszen ha Isten mindenható, nem létezhet még egy valós, vele szembenálló hatalom - ha létezne, Isten nem lenne mindenható. Ha Ő mindenütt jelen van, ugyan hol létezhetne a gonosz - hiszen azt mindenki tudja, hogy Isten jó, és Ő minden. Ha nem akarunk mindent elemezni, azon kapjuk magunkat, hogy szükségszerűen fel kell adnunk azt a fajunkra jellemző nézetet, miszerint a gonosz valamiféle valós erővel bír. Ha elengedjük azt az eszmét, hogy egy tévedés valós erővel bírhat, továbbhaladunk az emberiséget szabaddá tévő igazság felé. Semmi nem fogható ahhoz a szabadságérzéshez és örömhöz, amikor felismerjük, hogy Isten jó, s hogy az egyetlen valóság a min-denütt jelenlévő jóság, amelyhez bármikor korlátozás nélkül, szabadon hozzáférhetünk. Az erő, az egészség, az ifjúság és az öröm építőköveit visszaépíthetjük „az élő Isten templomába", azaz a testünkbe. Nyisd meg elmédet a beáramló jóság előtt; ha ráébredsz, hogy az Egyetemes Elmében nem létezik hiány, szükséglet vagy betegség, úgy látod majd a világot, úgy jársz és úgy kacagsz majd, mint még soha. Ezt az utat neked kell végigjárnod: magadnak kell megtalálnod a

[15]

„Szent Grált". Tíz évvel ezelőtt idegösszeomlást kaptam. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy tuberkulózisom is van. Az orvos teljes nyugalmat és különleges, tápláló étrendet írt elő. Két hónappal később már majd kicsattantam az egészségtől. Ismét életerős voltam, s azóta sincs semmi bajom. Felépülésemet teljes mértékben a gondolat erejének köszönhetem: őszintén bevallom, hogy eleinte sem- miféle látható eredményre nem jutottam. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben feladtam volna a próbálkozást, ám ez az állapot csupán addig tartott, amíg ki nem alakítottam magamban egyfajta tudatosságot. Aztán egy nap villámcsapásként hasított belém a meg- értés: „csak amire én gondolok, az jöhet el hozzám". Már ezt megelőzően is sokat tanulmányoztam a gondolat erejét, ám igazi haladást csak akkor értem el, amikor érzelmi központom is szerepet kapott a folyamatban. Csak az segített rajtam, amikor gondolataim üzenete elért tudat alatti elmémbe. Azaz - bár nem volt sima az utam - egyszeriben ott álltam felvértezve azzal a bölcsességgel, amely segített megértenem, miért történtek meg velem bizonyos dolgok. E megértéssel együtt az utam folytatásához szükséges bátorságra is szert tettem: láttam magam előtt a fényt, s tudtam, hogy el fogok jutni forrásához, mert csak rajtam áll, mikor és hogyan érek oda. A pillanat dicsősége már örökre bennem marad: akkor ébredtem rá, hogy sorsom csak attól függ, hogyan használom a bennem lakozó erőt. Ráébredtem, hogy magam vagyok a sorsom kovácsa, lelkem kapitánya, s hogy a kísértő rossz valójában nem létezik, Isten pedig igazságos és szerető Atya, aki rendelkezésemre bocsátotta végtelen jóságát. Nincs tehát más dolgom, mint hogy megfeledkezzek a korlátokról, eldöntsem, mit akarok, és mindent megtegyek azért, hogy kívánságom tárgya kézzelfoghatóvá váljék. Rájöttem, hogy tudatosságunkat, hitünket lépésről lépésre kell felépítenünk. Évekig éltünk úgy, hogy a múlt bevésett programjai befolyásolhatták tudatalattinkat. Nem várhatjuk hát, hogy e minták néhány nap alatt kitörlődjenek belőlünk. Tudatosan kell összpontosítanunk arra, hogy az építő, szeretettel teli és harmonikus gondolatokat részesítsük előnyben a romboló, kritikus eszmékkel szemben. Minél inkább tudatára ébredünk szabadságunknak, annál boldogabbak leszünk; túlárad majd bennünk a hit, az öröm, az egészség és a megelégedettség, amelyek a legjobb embereket és körülményeket vonzzák majd be életünkbe. Nem állítom, hogy könnyű lenne megváltoztatni a gondolati és cselekvési mintáinkat, vagy éppen figyelmen kívül hagyni a fa-junkra jellemző eszméket és az érzékszerveink által közvetített érzeteket. Azt azonban igenis állítom, hogy mindez lehetséges, ha szisztematikusan és kitartóan haladunk előre. Ehhez bátorságra, eltökéltségre, türelemre és szerető kedvességre van szükség. Emellett nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ügyelnünk kell a gondolatainkra és a motivációinkra is. A nagyszerű jutalom minden erőfeszítést megér. A tudomány végre bebizonyította, hogy az élet bizonyos szakaszairól, a megöregedésről és az elgyengülésről alkotott eszméink, hiedelmeink tévesek. Csupán azért öregszünk és betegszünk meg, azért gyengülünk el, mert hiszünk az öregségben és a betegségben. Először minden eszme formájában kel életre, az öregség és a betegség ideája pedig azért született meg, mert az emberek tudatlanságuk következtében megszegték a létezés törvényeit, s ezért el kellett szenvedniük tettük következményeit. Mivel egész életünkben igaznak hittük e tévedéseinket, mélyen meggyökeredzett bennünk a nélkülözésbe, a betegségekbe és az öregségbe vetett bit. Mostani körülményeink pontosan megfelelnek az Élet Egyetemes Princípiumához intézett kéréseinknek. Ha filléres üzleteket kötsz az Élettel, az Élet is csak apró garasokat fizet vissza neked mindaddig, amíg meg nem tanulod, hogy az Egyetemes Szubsztancia korlátlan lehetőségeket nyújt számodra. Dr. Carrel, a Rockefeller Intézet kutatója, egyik kísérlete során szövetmintát vett egy csirkeembrió szívéből, majd azt egy speciális táptalajra helyezte: a sejtek azóta is fejlődnek, bizonyítva, hogy megfelelő gondoskodás és táplálás mellett egyedileg is képesek életben maradni. A tudósok megtanulták, hogyan tartsák életben a sejteket, s hogyan sarjasszanak új szöveteket - a kérdés már csak az, hogyan távolítsák el a régieket. Ha ezt a feladatot is megoldják, az orvostudomány korlátlan mértékben hosszabbíthatja majd meg életünket. A tudomány fáradságos munkával kutatja a természet legféltettebb titkait. Azt a titkot, amelynek az ember mindig is BIRTOKÁBAN VOLT. Amióta Ponce de Leon ismertté vált az Ifjúság Forrásának felkutatására tett kísérletével, azóta újra találkozhatunk az örök fia-talság mitikus állapotára vonatkozó, többé-kevésbé humoros utalásokkal. Kutatásai során De Leon elkövette azt a hibát, hogy a forrást nem önmagában kereste. Életkorunk nem a születésünk óta el-telt évek számától, hanem fizikai állapotunktól függ; nem számít, HÁNY ÉVET ÉLTÜNK MÁR, VALÓJÁBAN CSAK TIZENEGY HÓNAPOSAK vagyunk! Igen, szervezetünk minden egyes része, eleme tizenegy havonként megújul. Sejtjeink folyamatosan újraépülnek, új szövetekkel helyettesítve a lebontott régit. Miért kellene hát megöregednünk, öregnek látszanunk vagy öregnek éreznünk magunkat? Ennek eddig is csupán az volt az oka, hogy elhittük, hogy az öregség szükségszerű állapot, holott a halál és a hanyatlás nem tartozik az alapelvek közé. „Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene." Azt mondják, ha valaki elég sokáig ismételget valamit, azt idővel mások is elhiszik neki; én készséggel vállalom a redundancia vádját, mert azt szeretném, hogy mindenki megértse azt az igazságot, amelyet e könyv fejezetei előadnak. Semmi nem korlátozhatja a teljesítményünket. Gondolataink teremtő ereje által azzá válhatunk, akivé csak akarunk, és bármit meg is tehetünk. Pontosan olyan idősek vagyunk, amilyen idősek a gondolataink. Testünk minden egyes cselekedetét az elménk vezérli. Nincs is szomorúbb annál, mint amikor az emberek olyanokat mondanak, hogy „már nem vagyok olyan fürge, mint régen, hát, hiába, öregszem", vagy „mi sem leszünk már fiatalabbak, és lassan gondolnunk kell az öregkorunkra is". Az ember lehet öreg harmincöt éves korában, és lehet ifjú hetvenöt évesen is; az egész csak döntés kérdése. Elménk fiatallá és öreggé is tehet minket, annak meg-felelően, hogy a fiatalság vagy az öregség eszméje él-e bennünk. Az Egyetemes Elme maga az élet, az egészség, az ifjúság, a szépség és a jólét elvont tökéletessége; tudat alatti elménk pedig egy az Egyetemes Elmével. Bármikor rendelkezésünkre áll tehát ez a korlátlan forrás, hogy a saját világunkban igaznak hitt dolgok öntőformáinak segítségével alakíthassuk ki fizikai állapotunkat és körülményeinket. Azaz ha nem vagyunk elégedettek fizikai állapotunkkal, akár most azonnal hozzáláthatunk testünk megfiatalításához. Vizualizáljuk magunknak a testi tökéletesség mentális képét, fessük tökéletesre arcunk minden apró részletét. A siker érdekében képzeljük el, hogy kívülről látjuk a saját testünket. Ha nem tudunk eléggé összpontosítani erre a képzetre, válasszunk egy szobrot vagy egy festményen ábrázolt alakot, amely minden tekintetben elnyeri a tetszésünket, s látványa örömmel tölt el. Használjuk hát azt mintaképként. Tartsuk e modellt valahol a szobánkban, és gondoljunk rá úgy, mint önmagunkra - mondjuk azt magunknak: „fel fogok nőni ehhez az eszményképhez". Soha ne gondoljunk másként magunkra! Tanuljuk meg figyelmen kívül hagyni jelenlegi külsőnket. Őrizzük meg elménkben ezt az ideált, tudat alatti elménk pedig e minta alapján fogja felépíteni testünket. Egy nap majd ráébredünk, hogy mi magunk váltunk önnön eszményképünkké. A gondolat megelőzi a tettet, mielőtt valami anyagi formát öltene, csak teremtőjének elméjében él. lennie kell egy mintának, egy

[16]

modellnek, hogy vágyaink alakot ölthessenek. Mindeddig csupán öntudatlanul, az örökül kapott minták és tudatalattink benyomásai alapján alakítottuk testünket, ám e folyamatot tudatosan is irányíthatjuk. ha továbbra i is ugyanazon törvény alapján munkálkodunk, az eredmény nem marad el..

Sokszor megfigyelték már, hogy ha két ember sokáig él együtt, mind lélekben, mind testben hasonulni kezdenek egymáshoz. Az

ókori görög civilizációt például olyannyira meghatározta a szépség szeretete, hogy a várandós anyák környezetében kizárólag

szép dolgok kaphattak helyet, így óvták őket a kellemetlen látványtól. Egyes madarak ugyanakkor arra is képesek, hogy ha

környezetükben csupán egyetlen szín is előfordul, akkor maguk is megváltoztassák a tollazatuk színét. A hideg, havas országokba

kerülő állatok szőrzete szintén hamar kifehéredik. A Rockefeller Intézet tudósainak alábbi kísérlete ékesen bizonyítja, hogy még a legkisebb élő teremtmények is közvetlen kapcsolatban állnak az Egyetemes Elmével. A kutatók egy apró rovarokkal fertőzött rózsabokrot helyeztek egy ablakpárkányra, majd hagyták, hogy a növény elpusztuljon. Amikor ez bekövetkezett, a korábban szárnyatlan rovarok szárnyakat növesztettek, s elhagyták az élettelen bokrot, hogy máshol keressenek táplálékot. E parányi lények jól tudták, ha nem akarnak éhen halni, szükségük lesz valamilyen gyors mozgást lehetővé tévő „eszközre", így hát új szerveket növesztettek, hogy megmentsék az életüket. Mármost, ha még ezek az alacsonyrendű teremtmények - amelyek az élet fenntartásának alapvető ösztönén kívül semmiféle akarattal nem rendelkeznek - is képesek hasznosítani az Élet Egyetemes Princípiumát, akkor a Törvényt tudatosan alkalmazó, értelemmel és akarattal megáldott ember ennél sokkal többre képes. Emberben és állatban egyaránt az Élet Princípiuma munkál-kodik, azzal a különbséggel, hogy az öntudatlan állatokat ösztönös vágyaik vezérlik, az embert viszont nem kötik efféle korlátok, így bármit képes megnyilvánítani, ha rendelkezik az adott kéréshez szükséges hittel és tudással. Soha ne feledjük azonban, hogy vágyainknak először el kell jutniuk a tudatalatti szintjére. Csak azután nyilvánulhatnak meg - mert mielőtt cselekedhetnénk, először mindig lennünk kell. A forrás mindig reagál kéréseinkre, ám EZEKNEK ÖSSZHANGBAN KELL LENNIÜK A TÖRVÉNNYEL, AMELY PEDIG MINDIG A TUDATALATTI KÉRÉSEINEK MEGFELELŐEN MUNKÁLKODIK.

XV. TUDATALATTI BENYOMÁSOK

Egy barátom tapasztalatainak segítségével szeretném érthetőbbé tenni, mit is értek azalatt, hogy mielőtt cselekszünk, azelőtt lennünk kell, valamint hogy pontosan aszerint cselekszünk, akik vagyunk. Barátom igazi üzletember. Középiskolai érettségivel, jó képességekkel és elbűvölő személyiséggel kezdte pályáját. Egy alkalommal, amikor egy közös ismerősünk fantasztikus sikereiről beszélgettünk, megjegyezte: -Bár tudnám, hogyan éri el mindezt! Történetesen tudom,hogy nem okosabb nálam, sőt, nem rendelkezik több kezdemé-nyezőkészséggel sem. Hiába dolgozom keményebben és régebb óta, ő sokkal sikeresebb, miközben én lassan valóságos csődtö-meggé válok! Barátom arca pillanatok alatt komorrá vált. Kétségbeesett tekintetében a láthatatlan ellenféltől való rettegést fedeztem fel. Hamar összeszedte magát, és igyekezett témát váltani, én azonban ragaszkodtam ahhoz, hogy beszélgessünk még a problémáiról, ezért megkérdeztem, mi a baj. Nem tudom - felelte. - Remek ötleteim vannak, de vagy kudarcba fúlnak, vagy másoknak hajtanak hasznot. Nem akarom részletezni, de hiába teszek meg minden tőlem telhetőt, hiába alakulnak kezdetben jól a dolgok, a végén pont ott tartok, mint az elején. Ötvenöt éves vagyok, nincs se vagyonom, se társadalmi rangom, és a jövőm miatt is aggódom kissé. A te esetedben, kedves barátom, az Ellentétes Erőfeszítések Törvénye működik - mondtam. - Ez a törvény mellesleg kebelbarátja a Kudarc-komplexusnak. Te most a kedvezőtlen tudat alatti benyomások keserű gyümölcseit aratod le. Derítsük hát ki, honnan erednek ezek a benyomások, tárjuk fel őket, és szabaduljunk meg tőlük. A hosszas beszélgetés során megtudtam, hogy első üzleti vállalkozása csődbe ment, s még az öröksége is odalett. Ezután mindent újrakezdett ugyan, de tudat alatt már nem bízott magában, talán, mert épp az első vállalkozásával vallott kudarcot. Az ered-ménytelenségek később is folytatódtak, barátom ugyanis tudat alatt sikertelen embernek tartotta magát. Akárhányszor kudarcot vallott valamivel, egyre erősödött benne ez a benyomás - azaz esetében a törvény nem a tudatos törekvéseivel összhangban munkálkodott, hanem az uralkodó jellemvonásának megfelelő gyümölcsöket érlelte számára. Az illető még ekkor sem értette, mi lehet a baj. Nem tett tudatos erőfeszítéseket azért, hogy átírja tudat alatti benyomásait; ennek pedig nem csak a kedélyállapota, hanem az egészsége is kárát látta. Segítségemmel ezután tanulmányozni kezdte a lélektan tudományát. Hamar megértette a siker alapelvét, jóllehet majd' két évébe telt, mire erőfeszítései valós eredményekre vezettek. Mára az üzleti élet elismert alakja, és egészsége is rendbejött. A tudat alatti benyomások különös működésének következő példájára egy fogorvos ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Azt kérdezte tőlem, hogyan lehetséges, hogy az összes páciense elköltözött Floridába. Vajon miért játssza ezt vele a sors? - Tudom, hogy ez abszurd - mondta -, de gyakorlatilag az összes kuncsaftom elment, lassan már a számláimat sem tudom kifi-zetni. -Nos - feleltem -, számomra úgy tűnik, valójában nem is vágysz ezekre a páciensekre. Döbbenten nézett rám. Beszélgetésünk során kiderült, hogy munkáját - bár kielégítőnek találja - egyáltalán nem érzi hivatásának. Tulajdonképpen apja akaratából lett csak fogorvos, s foglalkozását a lelke mélyén gyűlöli. Valójában egészen más dolgok vonzzák, legszívesebben mindig mechanikai dolgokkal foglalkozna. Tudat alatt szeretett volna megszabadulni a munkájától, az események pedig ösztönös kívánságának megfelelően alakultak. Láthatjuk hát, hogy körülményeink - a látszat ellenére is - pontosan megfelelnek kívánságainknak, amelyeket személyiségünk határoz meg. Lehet e vágyak alapja akár a mindennapi élet során elsajátított benyomás, akár örökségünk valamely része - először mindig tudat alatt kell megélnünk azt, amit aztán cselekedni akarunk. E megállapítás révén pedig újra csak visszajutunk a tudatos elme csodás hatalmához, hiszen a tudatalattink a tudatos elmétől kapja benyomásait. Szisztematikus, eltökélt törekvés által pedig bármely tudat alatti benyomásunkat megváltoztathatjuk. Következésképp elengedhetetlen, hogy kellően irányítsuk gondolatainkat, és kizárjunk elménkből minden olyan dolgot, amit nem akarunk anyagi formában megnyilvánítani. Jézus Krisztus felruházott bennünket az igazsággal, amikor azt mondta: „A beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet; nem térnek vissza hozzám üresen, hanem megcselekszik, a mit akarok." Tudjuk, hogy a szavak valójában gondolatformák; képte-lenek vagyunk anélkül gondolkodni, hogy szavakba ne öltöztetnénk gondolatainkat. Ha megtanuljuk az igazságot, amely szabaddá tesz, megértjük majd, hogy a gondolataink nem üresen, hanem a megfelelő terméssel megrakva térnek vissza hozzánk.

[17]

Ha nem tetszik a helyzet, amelyben élsz, akkor változz magad. - Henry Knight Miller

XVI. VÁGY

A siker felé vezető misztikus út ezután a Vágyak Földjén át vezet, hiszen ha már elértük az értelem és az önálló cselekvés idejét, azt teszünk, amit csak akarunk. Az Olvasó talán szívesen vitába szállna velem, mondván, jelen körülményei nem túlságosan kedvezőek, vagy hogy vágyai épp kötelességei miatt nem teljesülhetnek. Ám az efféle érvelés csak azt jelezné, hogy még nem teljesen értette meg, hogy a megfelelő vágyak elsöpörnek mindent, ami a beteljesülés útjába áll. Aki elég erősen vágyik a szabadságra, azt nem lehet börtönben tartani. Ha megértjük, kik és mik vagyunk valójában, senki sem tagadhatja meg tőlünk a nekünk járót. A MINDENHATÓ ÉS MINDENÜTT JELEN LÉVŐ EGYETEMES ELME NAPFÉNYKÉNT, LEVEGŐKÉNT ÖLEL KÖRBE MINKET. TUDAT ALATTI ELMÉNK az Egyetemes Elme részét képezi, s tudat alatti énünk ÁLTAL BÁRMIKOR HOZZÁFÉRHETÜNK AZ EGYETEMES ELME VÉGTELEN BÖLCSESSÉGÉHEZ ÉS EREJÉHEZ. HA FELISMERJÜK EZT A TÉNYT, TÖBBÉ SEMMI SEM KORLÁTOZHATJA MAJD TELJESÍTMÉNYÜNKET, MERT AZ ELME MINDIG A GONDOLAT EREJE ÁLTAL ALKOTJA MEG ÉPÍTMÉNYEIT. AZ ELME ÁLTAL TEREMTETT DOLGOK MINDIG PONTOSAN A MENTÁLIS KÉPEINKNEK MEGFELELŐ ALAKOT ÖLTENEK, AMELYEKET PEDIG VÁGYAINK HATÁROZNAK MEG. Ebben rejlik az ima erejének titka is. Isten nem olyasfajta lény, akinek hízelegni kellene, akit ígéreteinkkel kellene rávennünk, hogy teljesítse vágyainkat; ha így lenne, mindenki megkapná, amire vágyik, mert e Földön nem él olyan ember, aki még ne kért volna Istentől segítséget. Egy őszinte imában kialakíthatunk egy mentális képet vágyunk tárgyáról. Ha a hitünk elég erős ahhoz, hogy gondolatainkban megtartsuk ezt a vágyat, akkor az Egyetemes Elme velünk együtt, érdekünkben munkálkodva valósítja majd meg azt. Ha hiányt szenvedünk anyagi javakban, vagy rossz az egészségi állapotunk, annak csupán az lehet az oka, hogy nem hiszünk a saját erőnkben, vagy nem értjük meg azt. Nem az a kérdés, vajon Isten megadja-e, amire a szívünk vágyik, hiszen mindenki számára minden elérhető, hanem az, vajon felismerjük és hasznosítjuk-e a bennünk rejlő erőt. Most talán azt mondjuk, ezernyi vágyunk is van, szeretnénk gazdagságot, boldogságot, egészséget, de kételyeink vannak - épp-úgy, mint az egyszeri embernek, aki azt mondta, nem hisz ugyan ebben „az egész lélektani halandzsában", de egy próbálkozást azért megér a dolog. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az illető pontosan azt kapta, amire számított: semmit... Számos lagymatag vágy él bennünk. Mivel nem hisszük el, hogy beteljesülhetnek, ezért hozzászoktunk, hogy csak renyhe kívánságaink legyenek - így valójában nem is tudjuk, mire vágyunk igazán. A teljesítmények Varázslatos Titkának nyitját az jelenti, ha egyszerre csak egy intenzív vágy él bennünk. Egyszerre mindig csak egy célunk legyen, csak egy vágyra összpontosítsunk. Ha fel akarunk jutni egy hegy tetejére, nem azért indulunk el, hogy minduntalan visszaforduljunk, és újabb ösvényeket keressünk - ha így cselekszünk, soha nem érünk fel a csúcsra. Ugyanez a helyzet vágyaink esetében is: egyszerre mindig csak egy eszmére szabad összpontosítanunk. Idézzük fel magunkban azt, amire a legjobban vágyunk; vegyük úgy, hogy az adott dolog már be is következett. Értsük meg, hogy amit kértünk, máris a miénk, mivel bármit kívánunk, az abban a pillanatban megadatik nekünk - azonban szilárdan meg kell tartanunk a vágyunkat, és teljes szívünkkel kívánnunk kell az adott dolgot, mert a Növekedés Törvénye csak így fejtheti ki hatását. Ha újra és újra kiássuk a kertben elvetett magokat, hogy lássuk, vajon kicsíráztak-e már, vagy ha rendszeresen új magokat ülte-tünk a helyükre, soha nem tudunk majd aratni, mert nem lesz mit. Mivel e törvény minden növekedés és fejlődés esetében érvé-nyes, könnyűszerrel beláthatjuk, hogy az elvetett gondolatmagvakat őszinte, vágyakkal teli bizalommal kell várnunk. Egyszóval fel kell ismernünk, hogy vágyunk tárgya már azelőtt megadatott nekünk, mielőtt kézzelfogható formát öltött volna. Ha valóban képesek vagyunk hinni ebben, tudat alatti elménk bizonyosan érzékeli majd, amint beteljesül a vágyunk. A sikeres emberek egyszerre mindig csak egy dolgot akartak elérni. Derítsük ki, mire vágyunk, vizualizáljuk olyannak a dolgokat, amilyennek látni szeretnénk őket, építsünk ki magunkban új eszméket az életről, hagyjunk fel azzal a hiedelemmel, hogy szükségképpen mindig lesznek gazdagok és szegények, változtassuk meg az eszméinket, s látni fogjuk, hogy az élet csodálatos kaland. Ha felülemelkedünk végre a megszokásokon, minden egyes nap új lehetőségekkel ajándékoz majd meg. Az élet többet jelent a puszta állati létnél; törjünk hát ki a megszokott kerékvágásból, mert a kerékvágás valójában csak egy újabb szó a „sírra". Vagy nem maga a Mester mondta-e, hogy: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat." Ha hiszünk a nélkülözésben, a boldogtalanságban és a gyötrelemben, akár halottak is lehetnénk. Minden a Törvénynek megfelelően végeztetik el; azaz ha imádság valaha is meghallgatásra talált, a mi imánk is választ NYER MAJD. HA ÉLT MÁR VALAHA AKÁR CSAK EGYETLEN SIKERES EMBER IS, MI IS SIKERESSÉ VÁLHATUNK. Az ÉLET NEM VÉLETLENSZERŰEN ALAKUL: MINDEN OKOZATNAK OKA VAN; SORAKOZTASSUK HÁT FEL AZ OKAINKAT, ÉS AZ OKOZATOK MAGUKTÓL BEKÖVETKEZNEK. Ha hajlandóak vagyunk megtenni a szükséges erőfeszítéseket, bármit elérhetünk. Egészségre vágyunk? Tanulmányozzuk és gyakoroljuk az egészség és a szépség tanításait! Legyünk bár mozgássérültek vagy ágyban fekvő betegek, legyen bármilyen bajunk, még lehetünk egészségesek! Testünk tizenegy havonta újraépíti önmagát: bármikor hozzáláthatunk, hogy tökéletes testet alkossunk magunknak. Esetleg pénzre vágyunk? Akkor ismerjük fel, hogy a pénz lényege a szolgálat, ültessük el tudat alatti elménkben a pénz iránti vágyat, és folyamodjunk olyan eszmékért, amelyek megerősítik bennünk a szolgálat képességét. Az egyéni sikerhez vezető út ott várakozik ránk az Egyetemes Elmében: ha nagyobb érdeklődést tanúsítunk a munkánk iránt, és megnyitjuk elménket az új eszméknek, a megfelelő időben a megfelelő dolgot cselekedjük majd. Valaki egyszer azt mondta, ha elég intenzíven vágyunk valamire, maga a vágyunk tárgya vonz majd magához minket. Tény, hogy ha sikerül megértenünk tudatalattink működését, és megfelelő kapcsolatot tudunk vele kialakítani, akkor minden a mi javunkat szolgálja, a veszedelmek pedig elkerülnek. Nem számít, milyen csapások sújtanak, mindig oltalomra lelünk majd.

XVII. MEGSZOKÁSOK

Szokásaink teremtményei vagyunk mind testi, mind lelki szinten. Életünk, fizikai állapotunk, körülményeink tévedhetetlen bizton-sággal tárják fel a gondolkodásmódunkban rejlő megszokásokat. Valaki egyszer azt mondta: „A gondolatokból cselekedetek fakadnak, a cselekedetekből pedig megszokások. Ha megszokásokat ültetsz el magadban, akkor jellemet szüretelhetsz, ha magát a

[18]

jellemet veted el, egész sorsot aratsz majd." A „jellem" szó szótári meghatározása a következő: „a természet vagy a megszokások által bevésett, az adott egyént a többi ember-től megkülönböztető jellemvonások összessége". Láthatjuk hát, hogy uralkodó gondolkodásmódunk teremtményei vagyunk, a Vonzás Törvényének értelmében testünk és körülményeink mindig pontosan tükrözik lényünket. Amikor a káros szokásokról beszélünk, általában az alkoholra, a kábítószerre vagy a nikotinra gondolunk. E dolgok valóban ká-rosak, a céltalan sodródás, a félelem, az aggodalom, a harag vagy a féltékenység megszokása azonban hamarabb vezethet katasztrófához, mint az imént felsorolt szenvedélyek. Nem vehetjük mindig elejét a kellemetlenségeknek, ám ha kifejlesztjük magunkban az önuralom képességét, ráébredünk, hogy nem az számít, mi történik velünk, hanem hogy miként Reagálunk a történésekre. Ugyanazon csapás az egyik embert kétségbeesett öngyilkosságba kergeti, a másikat viszont arra készteti, hogy erőfeszítéseit megduplázva sikert arasson. Tanuljuk meg, hogyan mosolyoghatunk a látszólagos kudarc ellenére is, és jövőre már kacagni fogunk a jelen szerencsétlenségein. A romboló érzelmek hiábavalóak - csak emésztik az energiánkat, és nem tudunk megfelelni az adott helyzet követelményeinek. A harag elgyengít, és sokáig éreztetheti negatív hatásait; az elfojtott, felgyülemlett érzelmek pedig a betegségek legbiztosabb kiváltó okai, mivel a destruktív emóciók megzavarják testünk biokémiai egyensúlyát. Ha nem tudjuk elejét venni az efféle érzelmek kialakulásának, végezzünk valamilyen fizikai tevékenységet, miközben gondola-tainkat kellemesebb dolgok felé próbáljuk terelni. Ismételgessünk magunkban valamilyen pozitív megerősítést, amely ellentételezi a negatív emóciókat. Ne akarjunk minden érzelmet kiirtani az életünkből: a negatív eszméket egyszerűen helyettesítsük építő érzé-sekkel és gondolatokkal. Fejlesszük tovább magunkban a szeretet, a boldogság és a megelégedettség kifejezésének képességét. Vegyük most számba azon gondolkodás- és cselekvésbeli megszokásainkat, amelyek nem a boldogságunkat segítik elő, s dönt-sünk úgy, hogy feloldjuk ezeket a megszokásokat. Ha időnként kegyvesztettnek érezzük magunkat, ne vesztegessük az időt önsajnálatra. Semmiképp se bátortalanodjunk el: azonnal lássunk munkához, és törjük meg az adott szokás hatalmát. Ne tartsuk meg azt az elménkben, keressünk inkább valamit, ami felkelti az érdeklődésünket, s töltsük meg napjainkat építő gondolatokkal és cselekedetekkel. A nemkívánatos szokások megtörésének nincsenek előre meghatározott szabályai, az azonban bizonyos, hogy bármilyen benyomást képesek vagyunk kitörölni tudat alatti elménkből. A sikert lelkiismeretes, kitartó erőfeszítések révén érhetjük el. Az emberek többségében ott él a nélkülözés megszokása (azaz a nélkülözés tudatossága), és számos egyéb, a szerencsébe vetett hitből eredő rossz megszokás is. Ha valaki azért iszik, hogy „alkoholba fojtsa a bánatát", akkor az esetlegesen beköszöntő jómód né-ha visszaállítja az önbecsülését, így az illető megszabadulhat az ital iránti vágytól. Tapasztalataim szerint - bármi is építette ki megszokásainkat -, ha reménykedni kezdünk az anyagi vágyaktól való megszabadulásban, másképp szemléljük majd az életet is. Ez az újfajta mentális hozzáállás vadonatúj eszmékkel ruház majd fel bennünket. Hamarosan olyan planétán találjuk magunkat, ahol minden megváltozott - a megszokásainkat is beleértve!

XVIII. A BŐSÉG TUDATOSSÁGA

A tudatosságodba bevésendő első alapvető igazság az, hogy minden létezés alapja a mindannyiunk élet- és mozgásterét alkotó Egyetemes Elme. Ez az energia korlátlan és kimeríthetetlen, tehát elegendő „építőanyag" áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megnyilvánítsuk vágyainkat. Isten soha nem korlátozott minket; összpontosítsunk hát e nagyszerű tényre, és egy idő után érezni fogjuk, hogyan tölt el az öröm, s a teremtett dolgok iránti szeretet. Ekkor arra is ráébredünk majd, hogy szívünk leghőbb vágya nem egyszerűen meg-valósítható, hanem valószínűleg hamarosan valóra is válik. Legyen HÁT A KORLÁTLAN BŐSÉG TÉNYE MINDEN JÖVŐBELI GONDOLATUNK ÉS CSELEKEDETÜNK MEGINGATHATATLAN ALAPJA. Legyünk türelmesek, és ne sürgessük magunkat; ha eddig a nélkülözésben hittünk, akkor ez a jellemvonás elég mélyen bevésődött a tudatalattinkba, ahol éveken át szolgált jelen körülményeink öntőformájául. A bőség lehetősége vár ránk, ha tudatosítjuk ma-gunkban, hogy az egyetlen törvény a kiapadhatatlan forrás TÖRVÉNYE.

XIX. A VONZÁS TÖRVÉNYE

A Vonzás Törvénye a mi törvényünk is. E szabály nem jó és nem rossz, nem erkölcsös és nem erkölcstelen. Egyszerűen egy „vak" törvényről van szó, amely mindig az adott egyén kívánságainak megfelelően működik. Ez a tökéletes igazság egyetlen forrása. Ez a törvény gondoskodik arról, hogy úgy arassunk, ahogyan vetettünk, s hogy „azzal a mértékkel mér(je)nek néktek, a mellyel ti mértek". E törvény alól nincs kivétel. Akár tudatosan, akár öntudatlanul, de mindig alkalmazzuk; ez az Élet törvénye, amely meg-ingathatatlan pontossággal és igazságossággal kormányozza a világmindenséget. E törvény jóvoltából az eszméinknek megfelelő dolgokat kapjuk meg. Rajtunk áll hát, milyen emberi igényeink vannak, s hogy boldogok akarunk-e lenni. Az élelem, a ruha, a pénz, a házak, a járművek mind a vonzás törvényének jelképei. Ezek a dolgok mindig ennek a törvénynek köszönhetően - az ok és okozat, a kérés és a válasz, a vágy és a forrás szabályainak megfelelően - nyilvánulnak meg az életünkben. Ennek a törvénynek köszönhetjük életünk legkülönfélébb körülményeit: a gazdagságot és a szegénységet, az egészséget és a betegséget, az örömöt és a bánatot. A világ sokszínűségét látván könnyűszerrel megérthetjük, miért hiszik sokan, hogy a nélkülö-zés, a betegség, a viszály és általában a rossz dolgok az emberi lét szükséges részét képezik. Ám ha felismerjük, hogy e külső körülmények nem bírnak eredendő erővel, és csupán az egyéni gondolatok eredményei, újra rálelünk majd a születésünknél fogva megillető előjogunkra. Először is tudatában kell lennünk e törvény létezésének, aztán pedig összhangban kell élnünk vele. Az Élet és a Természet törvényei senkit sem büntetnek vagy jutalmaznak. Vagy összhangban élünk e törvényekkel, vagy sem. Boldogságunk vagy boldogtalanságunk, egészségünk vagy betegségünk, jólétünk vagy nélkülözésünk annak függvénye, hogy a Törvény ok-okozati harmóniában működik-e egyéni vágyainkkal vagy sem. Ez az az igazság, amelyet meg kell értenünk. E szerint kell élnünk, ha azt akarjuk, hogy a béke, az erő, a szeretet, az egészség, a boldogság és a siker mindennapi életünk részévé váljon. Csak AKKOR VÁLTOZTATHATJUK MEG ÉLETKÖRÜLMÉNYEINKET, HA ÁTALAKÍTJUK ÉLETSZEMLÉLETÜNKET. A boldogsághoz és a jóléthez vezető út mindig egy titkos gondolattal kezdődik. Az úton akkor haladhatunk előre, ha teremtő ér-zéseink és gondolataink révén helyesen cselekszünk.

[19]

XX. NE ÍTÉLJ A LÁTSZAT ALAPJÁN!

Tételezzük fel, hogy megszabadultunk a korlátok és a hiány eszméitől, tudatosítottuk az igazság és a szabadság utáni vágyunkat, s készen állunk arra, hogy mind fizikai állapotunkat, mind anyagi helyzetünket tekintve újjáépítsük önmagunkat. Azon is el kell azonban gondolkodnunk, hogy milyen kapcsolatban állunk embertársainkkal. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a többiek is rendelkeznek azzal a belső erővel, amelyet ma már a legnagyobb vagyonunknak tartunk. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg erről, mert így érthetjük csak meg, hogy a csüggesztő külső körülmények csupán tévedések. Ha azonban szilárdan kitartunk az egészség, a jólét és a boldogság mellett, hatalmunkban áll megszüntetni e körülményeket. Ha ezt felismertük, nem fogjuk kritikus módon és türelmetlenül szemlélni felebarátaink tévedéseit. Aki nem érti meg a saját erejét, olyan, akár egy sötétben tapogatózó, segítségre szoruló gyermek. Elménkben minden embert tartsunk meg egészségesnek, boldog-nak és jómódúnak. Ha így cselekszünk, segítséget nyújtunk embertársainknak, ráadásul önmagunk számára is jó dolgok magvait ültetjük el. Mindig szeretettel és szolgálatkészen gondoljunk másokra, mert ezek a gondolatok hozzájuk méltó teherrel megrakva térnek majd vissza hozzánk. Amikor a Názáreti arra intett bennünket, hogy ne ítélkezzünk, egyszerűen csak arra tanított, hogyan védjük meg magunkat. Ha íté-letet mondasz felebarátod felett, kedvezőtlen körülményeket teremtesz önmagad számára: „Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek."

XXI. „EZEK KÖZÖTT PEDIG LEGNAGYOBB A SZERETET"

Szeressük felebarátunkat, és szeressük önmagunkat. Amikor este nyugovóra térünk, vagy amikor reggel felébredünk, küldjünk szerető gondolatot az egész világ felé. Ha képesek vagyunk mindent és mindenkit szívből szeretni, mi magunk is megdöbbenünk majd e gondolatok eredményeinek láttán, mert a szeretet mágnese mindenből a legjobbat vonzza majd be az életünkbe. Szeressük és magasztaljuk a testünket: gondoljunk arra, milyen csodálatosan működik, és milyen szolgálatkészen teljesíti kívánalmainkat. Testünk az a palota, amelyben lelkünk és elménk székel - becsüljük hát meg, és viseljük gondját.

XXII. RÁHANGOLÓDÁS

Megtanultuk már, hogyan hagyjuk figyelmen kívül a külsőségeket, de ennél is fontosabb, hogy gondosan ügyeljünk a gondolatainkra, és mindig őrizzük meg elménk reményteli, boldog állapotát. Valósítsuk MEG A SIKERESSÉG TUDATÁLLAPOTÁT, MERT TUDATALATTINK MINDIG AZ AKTUÁLIS ÁLLAPOTUNKNAK MEGFELELŐ GONDOLATOKAT És eszméket vonzza magához. Szinte rádiókészülékként hangolódunk rá mások gondolataira, s folyamatosan „drótnélküli üzenete-ket" kapunk. Nem olyan nehéz hát megérteni, hogy ha a gondolataink borúsak és csüggetegek, akkor a nélkülözés, a betegség és az aggodalom gondolatai jutnak el hozzánk embertársainktól is. Ám ha elménk tiszta, boldog és reménnyel teli, akkor a legjobb elmék legjobb gondolatait fogadjuk be.

XXIII. HALLGATNI ARANY

A hallgatás erényének elsajátítása újabb fontos lépést jelent a siker felé vezető úton. Ha vágyainkat nem szükséges üzleti szempontból megvitatnunk valakivel, ne beszéljünk arról, amit elérni szeretnénk. Összpontosítsunk a vágyainkra, keressük meg célunkat, és haladjunk felé, de ne beszéljünk a terveinkről. Ha megosztjuk másokkal a vágyainkat, csak elvesztegetjük az energiánkat, s megelégszünk a tervezgetés örömeivel. Akik folyton arról beszélnek, hogy mit tesznek majd, valójában soha nem csinálnak semmit. A fontos dolgokról hallgassunk! Énünk titkos kis rekeszeiben az eszmék ösztönző erőként hatnak, felerősítik gondolataidat és cselekedeteidet: ha nem beszélsz, szükségképpen cselekedned kell. A hallgatás olyan belső erővel ruház fel, amely egyenes úton röpít céljaink felé. Ha az ember vízimalmot akar működtetni, először fel kell duzzasztania a patakot.

XXIV. SOHA SINCS TÚL KÉSŐ

Ez az üzenet kortól és egészségi állapottól függetlenül mindenkinek szól. Ha a negyvenes éveinkben járunk, és már nem is reménykedünk abban, hogy valaha valóra válthatjuk ifjúkori álmainkat, olvassuk el újra és újra e szavakat mindaddig, amíg végül újraéled bennünk a remény. Soha sincs túl késő. Mondjuk ki ezt újra és újra! Soha sincs túl késő: álmaink valóra válhatnak. Ismételgessük mindaddig, amíg elektromos áramként át nem jár az új élet. Húzzuk ki magunkat, vegyünk egy mély lélegzetet, és törjünk ki a megszokott kerékvágásból. Ha az ötvenes éveinkben járunk, már bölccsé és higgadttá tettek a múltbéli tapasztalatok, pontosan tudjuk már, milyen az élet. Ha már elmúltunk hetven, gondoljuk azt: „Törj ki a megszokott kerékvágásból, öreg barátom!" Csak akkor vagyunk hetvenévesek, ha hetvenévesnek hisszük magunkat. Testünk tizenegy havonta megújul, azaz ha élünk a születésünknél fogva megillető joggal, bármit újrakezdhetünk. Ne arról beszéljünk másoknak, hogy mit szoktunk csinálni; arra gondoljunk, amit most fogunk tenni. Szólítsuk a bennünk rejlő életet: ott lakozik bennünk minden energia és kreatív erő, amelyre szükségünk lehet - használjuk hát! Nem érdekes, milyenek a jelenlegi körülményeink, nem számít, ha látszólag állandó felelősség nyomja is a vállunkat, ha ágyban fekvő betegek vagyunk, esetleg sokgyermekes anya, akinek tucatnyi gyermek kapaszkodik a szoknyájába, s aki még soha életében nem keresett egyetlen fillért sem. Mi is ugyanannak a törvénynek a jóvoltából vonzottuk magunkhoz a nélkülözést és a betegséget, amelynek segítségével egyes pénzügyi vezetők gazdagságot és hatalmat teremtettek maguknak.

NEM SZÁMÍT, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLÜNK, ÉLETÜNKET MINDIG A TUDAT ALATTI ELME MŰKÖDÉSI MINTÁI HATÁROZZÁK MEG.

[20]

XXV. MÉG NÉHÁNY SZÓ A TUDAT ALATTI ELMÉRŐL

Korábban már szót ejtettünk arról, hogy a tudat alatti elme az emlékezet tárháza, a szokások és ösztönök lakhelye; feladata pedig az, hogy gondolataink eredményét megjelenítse életünkben, testünkben és környezetünkben. Tudatalattink ugyanakkor a másoktól kapott sugallatokat is beépíti az életünkbe, valamint azokat is, amelyekkel mi láttunk el másokat. Tudat alatti elménk vak, nem gondolkodó erő, amelyet a különféle sugallatok működtetnek. Ez az erő folyamatosan azon munkálkodik, hogy mindig az eszméinknek, meggyőződéseinknek, motivációinknak és körülményeinknek megfelelő, új egységbe rendezze életünk alkotóelemeit, látható formában nyilvánítva meg a gondolatainkat. Ha vágyaink csupán lanyhák és bizonyta-lanok, akkor a körülötted uralkodó mentalitástól függünk; ha konkrét cél nélkül sodródunk, a körülmények gyámoltalan áldo-zatává válunk. Ha meg akarjuk előzni mindezt, tűzzünk ki magunk elé konkrét célt; ha nem hiszünk eléggé önmagunkban, akkor tegyünk olyasmit, amihez ugyan kell némi plusz erőfeszítés, de tudjuk, hogy még képesek vagyunk elérni - aztán cselekedjünk. Ne hagyjuk, hogy bármi meggátoljon célunk elérésében. Ha azt az ÜZENETET KÜLDJÜK A TUDAT ALATTI ELMÉNKNEK, HOGY MEGTESZÜNK VALAMIT, AZONNAL MŰKÖDÉSBE LÉPNEK AZOK A REZGÉSEK, AMELYEK SEGÍTENEK BETELJESÍTENI CÉLUNKAT. HA NEM TARTUNK KI SZILÁRDAN ELHATÁROZÁSUNK MELLETT, HOMOKOT SZÓRUNK A GÉPEZETBE, S MEGHIÚSÍTJUK TÖREKVÉSEINKET. Ha megértjük a tudatalattinkban lakozó erőt, és jó szolgánkként bánunk vele, engedelmesen teljesíti majd kívánságainkat. Ha azonban nem tudjuk, mit akarunk, és nem tűzünk ki magunk elé célokat, tudatalattink csupán a körülmények véletlenszerű halma-zát nyilvánítja meg számunkra. Egyszerre mindig csak egy dologra összpontosítsunk, egészen addig, amíg biztosak nem vagyunk benne, hogy valóra váltottuk vágyunkat. Legyen a cél világos és egyértelmű, máskülönben csak sodródunk majd. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a nélkülözés, a betegség és a bánat miatt azok szenvednek, akik nem ismerik alaposan a forrás törvényének működését. Természetesen mindig jó dolog, ha lehetőségeinkhez mérten segítünk embertársainkon, de az efféle gyászos körülményeket soha nem fogadhatjuk el valósnak. Ha együtt érzünk valakivel, ne a kedvezőtlen körülményei, hanem a megértés hiánya miatt szánjuk az illetőt. Ha úgy látjuk, hogy túl nagy súllyal nehezednek ránk az érzékszerveink által közvetített benyomások, ne feledjük, hogy minden a minket körülvevő láthatatlan szubsztanciából keletkezett. A Vonzás Törvénye mindig az EGYÉN KÍVÁNSÁGAINAK MEGFELELŐ KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKET NYILVÁNÍTJA meg. Minden látható dolog a gondolatok hatására JÖTT LÉTRE, ÍGY A GONDOLAT EREJÉNEK SEGÍTSÉGÉVEL EL IS TÖRÖLHETŐ.

XXVI. BETEGSÉG

A betegség elsődleges oka mindig a mentális vagy spirituális diszharmónia. Az egészség és a boldogság tartós alapjául tehát kizárólag a mentális és spirituális harmónia szolgálhat. Minden egyes érzelem és mentális hozzáállás a neki megfelelő dolgokat teremti meg. A romboló szándékkal társuló intenzív düh a fizikai sérüléseket vonzza be az életünkbe, a félelemhez, a gyűlölséghez, a haraghoz, a rosszindulatú ítélkezéshez hasonló érzel-mek pedig ízületi fájdalmakat, fejfájást, gyomorpanaszokat és más hasonló bajokat okozhatnak. A gyógyszerek jelenthetnek ugyan átmeneti megkönnyebbülést, ám ez az enyhülés mindaddig nem lehet tartós, amíg fennáll a mentális diszharmónia állapota. A fájdalom ugyanis a sejtek szintjén jelentkező negatív mentális rezgés. A harag magas vérnyomást eredményez, és számos más betegséget is okozhat. A durva, dühös és romboló gondolatok balesetet, égést, csonttörést nyilvánítanak meg. Az erőszakos cselekedeteket az agresszív gondolatok és az erőszaktól való félelem váltják ki. A gyűlölséghez, a haraghoz, az előítéletekhez, az ítélkezéshez, a féltékenységhez vagy a kapzsisághoz hasonló érzések a félelem megnyilvánulási formái. A féltékenység például ön-bizalomhiányos állapot, ilyenkor attól félünk, hogy elveszítjük szeretteinket, vagy megrendül társadalmi pozíciónk stb. Az irigység a gyengeség megnyilvánulása; a vereségtől a gyengék tartanak. A jellemes emberek soha nem irigykednek senkire: ok saját szerencséjük kovácsai, akiknek mindig sikerül boldogulniuk. A kapzsiság a vágyakozás túlzásba vitt formája. Az óriási vagyont felhalmozó emberek közül sokak szegénységben nőttek fel. A féltékenység, az irigység, a kapzsiság vagy a bánat gyakran okoz máj- és veseproblémákat, szorulást vagy epegörcsöket; a szo-morúság, a gyűlölködés és a versengés pedig szív- és érrendszeri panaszokat, illetve általános vértolulást. A szívpanaszok külö-nösen a mentális ellentmondások eredményeképpen alakulnak ki: e tüneteket főként olyan embereknél figyelhetjük meg, akik valamilyen módon korlátozzák embertársaik szabadságát. A zsarnokok félelmetes árat fizetnek azért, mert saját vágyaiknak rendelik alá mások akaratát. A kedvezőtlen gondolatok különösen a gyermekeknek okoznak nagy szenvedést, mivel a tiszta, fogékony gyermeki elme minden-féle védelmi rendszer nélkül fogadja be a külső benyomásokat. Egészségünket tizennégy éves korunkig nagyban befolyásolják a környezetünkben lévő felnőttektől érkező sugallatok és benyomások. A gyermekek mentális és fizikai állapotát elsősorban a gondozó édesanya gondolatai határozzák meg.

XXVII. MINDENNAPI KENYERÜNK

Az emberi szervezetnek mindennap kellő mennyiségű fehérjére, zsírra, szénhidrátra és ásványi anyagokra van szüksége, amelyeket az étkezések során kell magához vennie. Emellett természetesen a tápanyagok megfelelő arányára is ügyelnünk kell. Azt is tudjuk, hogy - lelkiállapotunktól függetlenül - csak akkor lehetünk tökéletesen egészségesek, ha kiegyensúlyozott az étrendünk. Ugyanakkor mentális állapotunk is hatást gyakorol az étvágyunkra: amikor megkívánunk valamilyen ételt, mentális hozzáállásunk nyilvánítja ki az adott táplálékra irányuló vágyat - e vágy mindig pontosan tükrözi aktuális tudatossági állapotunkat. Tudatalattinkban mindig él egyfajta benyomás önmagunkról, a sejtek az elfogyasztott étel segítségével tartják fent ezt az énképet - ezért van az, hogy pusztán diétázással sosem juthatunk el a kívánt eredményre. Ha a tudatalattink túlzottan testesnek ábrázol, akkor koplalással leadhatsz ugyan néhány kilót, ám végül úgyis annyit eszel majd, amennyit kívánsz, s így újfent kikerekedsz. A sovány emberek rendszerint nem vesznek magukhoz elég zsírképző ételt, s ha meg-próbálnak hizlaló ételeket fogyasztani, sokszor rosszul lesznek. Azaz ha bármilyen változást akarunk elérni, először az okot, azaz elménket kell megváltoztatnunk.

[21]

A saját képességeinkbe vetett hitet mindig megerősíti, ha megismerhetjük mások hasonló téren elért eredményeit. Mivel az alábbi cikkek írói megértették tudatalattijuk működési elvét, szó szerint idézem őket. Az alábbi történet a Nautikus Magazine-ból való: GONDOLD MAGAD SOVÁNNYÁ! Írta: Agathe R. McGivern Egy történet arról, hogyan nyertem vissza normális testsúlyomat, miután majd' egy évtizedig éltem együtt tizenöt kilogrammnyi túlsúllyal. A lélektan már régóta azt tanítja, hogy betegen is gondoljuk egészségesnek magunkat. Jómagam évek óta szenvedtem egy sipollyal, s már egy operáción is túl voltam. Úgy tűnt, egészségesen hagytam el a kórházat, de néhány hónap után a betegség újra jelentkezett. Ezután majd' két évig jártam különböző orvosokhoz, végül aztán újabb műtétre került sor. A sipoly egy éven át nem is tért vissza, de amikor újra elkezdtem érezni a hasogató fájdalmat a hátamban, amikor a lábam már annyira fájt, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn, és amikor fáradt és apatikus lettem, már tudtam: újra meg kell küzdenem a régi bajjal. Már majdnem rászántam magam, hogy megint bemenjek a kórházba, amikor elolvastam egy könyvsorozatot a gyakorlati lélektanról. Mindig is komolyan hittem benne, s most úgy döntöttem, ez alkalommal én fogom kikúrálni magamat. Másnap reggelre nyoma se volt a hátfájásomnak, és hamar elmúlt a többi tünet is - jól voltam. Ma már egyáltalán nincsenek fájdalmaim. Tele vagyok életkedvvel, szinte pezsgek, és soha nem fáradok el. Ne gondoljátok, hogy könnyű volt változtatni: nagyon nehéz volt megállni, hogy ne legyen bennem kétség és félelem, s mindig csak jó gondolataim legyenek. Nagy erőfeszítésembe került, míg sikerült vizualizálnom, hogy jól vagyok. GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE Naponta többször lefeküdtem az ágyamra, ellazultam, aztán a problémára összpontosítottam. Arra gondoltam, milyen érzés lenne, ha nem lenne semmi bajom. Elképzeltem, hogy jól vagyok. Odaadóan, szilárdan hittem, hogy meg tudom gyógyítani magam, ezért sikerrel is jártam. Az asztalomra felragasztottam egy bibliai idézetet úgy, hogy mindig lássam munka közben. Így szól: „Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." Azt hiszem, ez a legkönnyebben megérthető és megjegyezhető, legbátorítóbb idézet a világon. TIZENÖT KILÓ TÚLSÚLLYAL Gondoltam, ha csak a hitem és a vágyam segítségével meg tudom gyógyítani magamat, miért ne fogyhatnék le ugyanilyen módon? Nyolc-kilenc éven át tizenöt kilogramm túlsúlyom volt, amit kétségbeesetten próbáltam leadni, mert nem vagyok túl magas, így minden plusz súlyt hamar észre lehet venni rajtam. Próbáltam, valóban próbáltam. Fekete kenyeret ettem, volt, hogy csak zöldségeken éltem, koplaltam, de ha le is fogytam pár kilót, azonnal visszahíztam, amint megint rendesen kezdtem enni. Éveken át küszködtem így, soha egy falat se ment le a torkomon anélkül, hogy ne gondoltam volna arra, „ettől kövér leszek". Állandóan az evésen járt az eszem, s minél többet gondoltam rá, annál éhesebb lettem. A finomságokat persze sosem mertem megenni, mert féltem, hogy elhízom tőlük. Szinte láttam, hogyan rakódik le rám a zsír, és hogyan fogok nemsokára kinézni. Miután a fájdalmam elmúlt, egy nap arra gondoltam, miért ne próbáljam ki a módszert a fogyással kapcsolatban is? Ésszerűnek tűnt, s így is tettem. Ma már újra normális a súlyom. Nem koplaltam, nem diétáztam, és nem aggódtam amiatt sem, hogy mit eszem. FOGYÓKÚRÁM TÖRTÉNETE Amikor elhatároztam, hogy lefogyok, kényszeríthettem magam, hogy ne kövér emberként gondoljak magamra, ahogyan azt évekig tettem, hanem soványként. Elkezdtem karcsúnak gondolni, karcsúnak álmodni magam, miközben azt ettem, amit csak megkívántam. Nem hagytam, hogy arra gondoljak, „ettől kövér leszek", inkább újra és újra azt mondtam magamnak: „rendes mennyiséget ettem, és ma már soványabb vagyok, mint tegnap". Ahogy egyre komolyabban, egyre őszintébben gondoltam erre, tényleg elkezdtem fogyni. Kezdetben csak fél kilót fogytam egy héten, azután egyre többet. Az a legcsodálatosabb az egészben, hogy ma már nem kívánom olyan erősen a különféle finomságokat, evés után pedig sokáig jóllakottnak érzem magam. Eltérítettem a gondolataimat az ételről. Ma már csak akkor gondolok rá, amikor eszem, olyankor pedig egyáltalán nem rágódom azon, vajon elhízom-e. Így aztán eltűnt az a rettenetes, sóvárgó éhség. Ám a legkülönösebb mégiscsak az, hogy manapság kevesebbet eszem, mégis elégedett vagyok. A titok abban rejlik, hogy megváltozott a gondolkodásom: ma már sovány nőként gondolok magamra. Az alábbi írás szerzője G. M. E.: Megesik, hogy az ember egész nap azt ismételgeti: „Fiatal vagyok, gyönyörű, egészséges, boldog és jómódú", mégsem ér el különösebb eredményt - vajon, miért? Mert ha „megismeritek az igazságot... az igazság szabadokká tesz titeket". Az efféle is-mételgetett kijelentések valóban igazak, és mindig is igazak voltak minden ember számára, de ez a tudás az igazság tudása, amelyet elő is kell hívnunk. Egy alhasi operációt követően tizenöt éven át erőteljes fájdalmaim voltak a hasam jobb oldalán. Nem mertem táncolni, szaladni vagy az oldalamra feküdni, mert féltem, hogy a látszólag ott lévő „rög" további fájdalmakat okoz. Aztán egy nap elgondolkodtató felfedezésre jutottam. Testem egy másik pontján még intenzívebb fájdalom jelentkezett, s ameddig el nem múlt, a lehető legegészségesebbnek éreztem a hasamat. Nem sokkal ezután elkezdtem kutatni az Igazságot, és teljesen meggyógyítottam a régóta fájó területet, pusztán azáltal, hogy a maga valójában láttam a problémát, vagyis tudatos elmém képzelgésének, amelyhez a félelem által béklyóztam magam. Éveken át folyton a testem egy bizonyos pontjára összpontosítottam. Egy másik metsző fájdalomra volt szükség ahhoz, hogy máshová figyeljek, és ráébredjek a dolog valótlanságára. Ez volt az igazság tudása, amely megszabadított annyi év fájdalmától, és egy újabb műtéttől. Ha az ember elég sokáig összpontosít valamire, bizonyosan megadatik neki - akkor hát miért is ne a kívánatos dolgokra koncentráljunk? A bennünk lakozó Szentlélek (tudat alatti elme, Isten, ahogy tetszik) számára nem létezik túl apró vagy túl nagy kérés. Oly sok negyvenes éveiben járó nőhöz hasonlóan én is hagytam magam eltestesedni: kellemetlen párnák rakódtak a derekamra és a hasamra, így egy idő után már egyetlen ruha sem állt jól rajtam. Már a gyógyulásomat megelőzően is rengeteget olvastam a tudat alatti elme, más néven a mindnyájunkban ott lakozó isteni szikra hatalmáról, valamint arról, hogy ez a tudat alatti elme mindig egységet képez az Egyetemes Elmével (Istennel). Következésképpen, mivel tudtam, hogy az Atya és én szükségképpen egyek vagyunk, elhatároztam, hogy a jövőben úgy tekintek MAJD A TUDÁS, A MEGÉRTÉS ÉS A HIT ÁLTAL TÁMOGATOTT igazságokra, mint Isten általam elhangzott szavaira. Akkor hát miért ne mondjam ki azokat a szavakat, amelyek eltávolítják a testemről a túlzott zsírréteget? HOGYAN SZABADÍTOTTAM MEG MAGAM A TÚLSÚLYTÓL?

[22]

A tükör előtt állva, a kezemmel sorra megérintettem azokat a területeket, ahonnan el akartam távolítani a felesleges zsírréteget, miközben halkan, de határozottan a következőket mondtam: „Figyelj rám, Belső Énem, ennek a felesleges zsírrétegnek el kell tűnnie a hasamról és a csípőmről, hogy karcsú és fiatalos legyek! Hálát adok, és köszönetet mondok Neked, amiért meg tudod és meg is akarod tenni ezt nekem." A tükör előtt álltam. Mielőtt elmondtam volna a megerősítést, még egyszer alaposan átgondoltam. (A kezemmel közben jeleztem, honnan kell eltűnnie a zsírrétegnek.) A bennünk lakozó Szellem ugyanis pontosan úgy cselekszik, ahogyan azt kérjük, ezért körültekintően kell megfogalmaznunk kívánságainkat. Körülbelül két hónapja végzem ezt a gyakorlatot, s azóta majd' 10 centiméterrel karcsúbb lettem! Egyáltalán nem diétázom, és azt eszem, amit csak megkívánok. Mondd ki e szavakat, aztán feledkezz meg róluk - és hagyd, hogy a benned lakozó Szentlélek zavartalanul elvégezhesse a munkáját, mert „az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok". MIÉRT NE NÉZHETNEK KI HUSZONÖTNEK NEGYVENKÉT ÉVESEN? Itt van a fiatalosság kérdése is. Negyvenkét éves vagyok, ám amikor ezt elárulom, a barátaim mindig csak nevetnek, s azt mondják, nem nézek ki többnek huszonötnél. Nos, miért is ne? Isten adományai elpusztíthatatlanok! Amikor átadta ezeket az ajándékokat, bölcsességet és tudást is adott, hogy „újszerű álla-potban" tartsam őket. Mivel szeretett gyermekeként tekint rám, nem akart befolyásolni, átadta inkább a döntés jogát: meg akarom-e őrizni testem fiatalosságát, szépségemet és egészségemet, vagy inkább megnyilvánítom a tudatosságom által diktált koromat. Persze azt is mondhattam volna magamnak: „Nos, negyvenkét év már egész tisztes kor, s én még mindig túl kislányosan nézek ki, a hajam még mindig puha és barna, sokkal illendőbb lenne, ha elkezdenék őszülni, s ráncok lennének a szemem alatt." Ha az ember ragaszkodik a ráncokhoz, azok nem csapatosan, hanem tömegével jelennek majd meg! De vajon így kell-e kimutatnunk tiszteletünket és szeretetünket a jóságos, szerető Atya iránt, aki az ajándékok elnyeréséhez és megtartásához szükséges bölcsességet és tudást a kezünkbe adta? A következő gyakorlatot szintén a tükör előtt állva végezd, miközben végigsimítod a nemkívánatos ráncokat, meg a többi tökéletlenséget. E szavakat mondd: „Bennem lakozó Szentlélek, távolítsd el arcomról a csúnya ráncokat, szarkalábakat és tökéletlenségeket, hogy a bőröm sima és fiatalos legyen. Hálát adok és köszönetet mondok Neked, amiért képes és hajlandó vagy megtenni ezt nekem." Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány sort idézni Collier A vezérlő csillag című művéből: „Kétségeiddel, félelmeiddel és aggodalmaiddal csupán béklyóba vered Őt [a Szentlelket]. Ám ha felszabadítod Őt a tudatos elme uralma alól [éppúgy, ahogy én engedtem el a fájdalmamat tudatos elmémből], ha képes vagy úgy bízni Őbenne, ahogyan egy hű szolgálóban bíznál, és utána máris elvégzettnek tekinteni az adott feladatot, elhozza majd számodra, amit kértél." A BELSŐ MÁGNES A bennünk lakozó tudat alatti elme (Szentlélek vagy Isten) olyan, akár egy hatalmas mágnes, amely erejénél fogva bevonzza életünkbe az Egyetemes Elmétől (Isten) mindazon dolgokat, amelyekre vágyunk. Ne félj új autót, házat vagy akár gyémántgyűrűt kérni - ha valóban ezekre a dolgokra vágysz, azok már a kérésed előtt megadattak neked. Isten bármit megadhat neked, ezt a folyamatot csak te magad korlátozhatod (pontosabban csak az isteni ajándékok elfogadására való képességed korlátozhatja). Amikor konkrétan vágyom valamire, így szólok: „Ellenállhatatlan mágnes vagyok, és rendelkezem azzal az erővel, hogy bevonzzam életembe az általam megkívánt dolgokat. Atyám tárháza kifogyhatatlan a maga bőségében, s kifogyhatatlan készletek (vagy éppen pénz) várnak ott rám. Úgy tekintem, hogy (a vágyam tárgya) máris megadatott nekem, és hamarosan valóban az enyém lesz. Ha azt kívánod, hogy megtegyek ezért valamit, kérlek, Atyám, adj nekem egyértelmű útmutatást." Miután e szavak elhangzottak, ne foglalkozz többé a kívánságoddal, csak hagyd, hogy a Szentlélek elvégezze a munkáját. Ne próbálj például új autót vásárolni, ne akard kipuhatolni, vajon rá tudnád-e venni édesapádat, édesanyádat vagy a férjedet, hogy megajándékozzon egy új kocsival. Nincs jogod kicsikarni másoktól azt, ami az övék. Ha Isten úgy akarja, hogy megkapd az adott ajándékot, semmiféle erőfeszítést nem kell tenned, megnyitja előtted a vágyad beteljesedéséhez vezető utat. Neked épp akkora rész jut az 0 készleteiből, mint családod más tagjainak, s pazarló bőkezűséggel juttatja neked ajándékait. Bízz Őbenne - ez mindig kifizetődik. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Ne akarj kemény munkával szert tenni spirituális örökségedre. Atyánk neked adta a Királyságot, csupán annyit kér cserébe, hogy légy a kisgyermekekhez hasonlatos, és „ne félj, csak higgy". Az első újságcikk a gyakorlatban bizonyítja, hogy mindig a saját erőnk által kell meggyógyulnunk. Áteshetünk ugyan operációkon, vagy kaphatunk több helyről is segítséget, ám a gyógyító munkát mindig a bennünk lakozó élet végzi el. Az orvos helyre rakhatja az eltört lábszárcsontot, ám nem képes rábírni arra, hogy összeforrjon - ezt csak a tudat alatti elménk teheti meg. Nem kívánom azt a benyomást kelteni, hogy feleslegesnek tartanám az orvosokat: a világ most valóban silány hely lenne, ha az orvosok nem enyhítenék a fájdalmainkat. Egyszerűen csak azt szeretném, ha felismernénk, hogy az orvosok a bennünk lakozó valódi gyógyító, a belső én munkáját segítik. Mint olvashattuk, az első írásban szereplő hölgy soványnak és egészségesnek vizualizálta magát; másként fogalmazva egyszerűen ÚJ MŰKÖDÉSI MINTÁT ADOTT TUDAT ALATTI ELMÉJÉNEK. Megértette, és helyesen használta fel a tudatalatti erejét, bár mielőtt foglalkozni kezdett volna a lélektan tudományával, ő is ugyanazokat a módszereket alkalmazta, mint azok, akik még nem ismerték fel valós erejük nagyságát. A hölgy olyan mentális benyomásokkal rendelkezett, amelyek sipoly formájában nyilvánultak meg. Habár kétszer is kivágták a testéből e kézzelfogható kifejeződési formát, az mindkétszer visszatért, bizonyítva, hogy a betegséget nem, csupán annak megnyilvánult formáját lehet kimetszeni. Aztán a hölgy tanulmányozni kezdte a lélektan tudományát, megváltoztatta szemléletmódját, és a betegség tovatűnt. Amikor koplalt, és kövérnek tartotta magát, valójában arra utasította a tudatalattiját, hogy még több súlyfelesleget halmozzon fel. Pontosan ugyanezt teszi mindenki, aki ily módon akar lefogyni. Ám ha követjük a módszerét, olyan karcsúak lehetünk, amilyenek csak akarunk, mivel tudat alatti elménk mindig hűen nyilvánítja meg az önmagunkról alkotott képet. Ugyanez érvényes azokra is, akik hízni szeretnének: többé ne kórosan sovány emberként gondoljunk magunkra. Ehelyett alkos-sunk tudatalattink számára egy új eszményképet magunkról, étkezzünk kiegyensúlyozottabban, s egyszerűen feledkezzünk meg a problémáról.

[23]

A második írás az elme anyag felett gyakorolt hatalmának szélesebb területét tárgyalja: szól az egészség, a fiatalság, a szépség, a jólét és a boldogság kérdéséről is. A boldogság témáját én illesztettem a felsorolásba, mivel a szerző minden egyes szava boldog-ságról, erőről és tökéletes megértésről tanúskodik. Ha e könyv minden olvasója eljutna e tudatossági szintre, valóban boldog és elégedett lennék. Mint láthattuk, G. M. E. azt mondja, a megerősítések csak akkor lehetnek hasznosak, ha a tudás ereje támogatja őket; ez igaz ugyan, ám a kezdők sokszor pontosan a jó, konstruktív megerősítések által jutnak el az igazság felismeréséhez. Az érvelés, az összpontosítás, a mentális képek és a sugallatok különféle formái mind csupán módszerek, amelyek közelebb juttatnak a tudáshoz.

XXVIII. VALÓDI ÉNED

Valódi énünk nem más, mint a lelkünk - a lelkünk pedig öröktől fogva teljes És tökéletes. A lélek nem ismeri a hiányt, a korlá-tokat és a betegségeket; csupán A tudatos elme rakja ránk a neveltetésünknek és környezetünknek megfelelő béklyókat. Korlátlan forrás áll rendelkezésünkre - a nekünk adott ajándékokat csupán saját befogadóképességünk korlátozhatja. A megerősítések, az összpontosítás és a sugallatok révén jobban megérthetjük és befogadhatjuk az igazságot. Csak tanulni és gyakorolni kell. A megerősítések csodás segítséget jelentenek. Bár valóban egészségesek, fiatalok, szépek, jómódúak és boldogok vagyunk, tudatos elménket még meg kell erre tanítanunk. Nem kell előre meghatározott megerősítést használnunk: egyszerűen csak mond-juk ki azokat a szavakat, amelyek megerősítik azt, amit megnyilvánult formában szeretnénk látni. Ha valóban hiszünk ebben, akkor semmi sem akadályozhatja meg vágyaink beteljesülését, feltéve, hogy a gondolataink minőségüket tekintve összhangban álnak az adott megerősítéssel - azaz ha jóakarattal és szeretettel viszonyulunk embertársainkhoz meg önmagunkat s környezetünket olyannak, amilyennek látni szeretnénk, nem feledkezve meg az imádságról és a hálaadásról sem. Az eredmény miatt pedig ne aggódjunk! Mivel senki nem láthat egyidejűleg két különféle képet, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül a dolgok jelenlegi állását, és alkossuk meg a tökéletes jövőképet - lássuk magunkat sikeresnek, boldognak, egészségesnek és jómódúnak.

XXIX. JÓLÉT

Amikor Pál azt mondta, „semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt", kétséget sem hagyott afelől, hogy minden a gondolat - azaz az ima és a hálaadás - ereje által kel életre. Gyakorlatilag azt mondta: kérjünk bármit, amire SZÜKSÉGÜNK VAN, ÉS ADJUNK HÁLÁT, AMIÉRT AZ MÁRIS MEGADATIK nekünk. Amikor kérünk valamit, ne szorongjunk, ne nyugtalankodjunk; a tudat alatti elme azon nyomban mozgásba hozza a kí-vánságunknak megfelelő rezgéseket. Ha megszabadítjuk Belső Énünket a kétség és a félelem béklyóitól, kívánságunk valóra válik. A legtöbb ember számára a hit hiánya jelenti a legnagyobb akadályt. Az Atyának azonnal kell elvégeznie mindent, különben nem hisszük, hogy az adott dolog elvégezhető. Próbáljuk hát megfogadni Pál tanácsát, és ne aggódjunk semmi miatt. Csak gondolkozzunk el azon, mit jelentene számunkra ez a fajta mentális hozzáállás. Ha leginkább a nélkülözések miatt aggó-dunk, képzeljük el, milyen érzés lenne, ha valaki megfelelő jövedelmet biztosítana nekünk egész életünkre. Valószínűleg olyan boldogok lennénk, hogy legszívesebben felkiáltanánk örömünkben, s ráébrednénk, mennyire szeretjük az egész világot. Vajon nem erre az érzésre utalt Pál? Nem nagyszerű módszer ez arra, hogy elkezdjük magunkhoz vonzani a jólétet? Úgy kell hát gon-dolkodnunk és cselekednünk, mintha már el is értük volna kitűzött célunkat. Szólítsuk hát képzelőerőnket, a legcsodásabb erőt, amellyel rendelkezünk, és alkossuk meg vágyunk lelki képét. Rajzoljuk meg önmagunkat s környezetünket olyannak, amilyennek látni szeretnénk, nem feledkezve meg az imádságról és a hálaadásról sem. Az eredmény miatt pedig ne aggódjunk! Mivel senki nem láthat egyidejűleg két különféle képet, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül a dolgok jelenlegi állását, és al-kossuk meg a tökéletes jövőképet - lássuk magunkat sikeresnek, boldognak, egészségesnek és jómódúnak.

XXX. A SZAVAK HATALMA

Az emberek mindig is hitték, hogy léteznek bizonyos Mágikus Szavak, mert a bölcsek és a próféták gyakran szóltak „a Szavak Hatalmáról". Az Ali baba és a negyven rabló című történetnek is ez a hiedelem az alapja. Ma már jól tudjuk, hogy egyetlen szót sem lehet különleges erővel felruházni, azt viszont kevesen tudják, hogy minden kiejtett SZÓ a beszélő tudat alatti erejének megfelelő hatalommal rendelkezik. Ahogy egyre jobban megismerjük erőnket, úgy fedezzük majd fel, hogy megerősítéseink valósággá válnak. Nem csupán önmagunk számára, hanem azoknak is, akiknek segíteni akarunk. „Kezdetben vala az Ige" - azaz először minden csak gondolatok formájában létezik, s mivel a gondolatokat szavakba kell öltöz-tetnünk, kezdetben minden az Ige. Azaz szavaink hatalommal bírnak, és akár a ház tetejéről harsogjuk, akár lelkünk legeldugot-tabb zugában ejtjük ki őket, testünk és környezetünk mindig pontosan a Valódi Énünket fogja tükrözni. E kötet minden egyes sora ugyanarról az igazságról szól: csakis saját erőfeszítéseink által válhatunk egészségessé, boldoggá és sikeressé. Maradandóan üdvös dolgokban csakis akkor lehet részünk, ha azok a saját lelkiállapotunkat tükrözik vissza.

XXXI. BOLDOGSÁG

Ha tényleg boldogok szeretnénk lenni, fel kell ismernünk, hogy Istennel egységben létező, spirituális lények vagyunk. A Názáreti önmagáról sem állított többet, mint bármely más emberről, hiszen azt mondta: „A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál." Jézus megértette, hogy „Én és az Atya egy va-gyunk". Mivel tudta, hogy hozzá hasonlóan minden ember egyformán Isten gyermeke, az üzenete így szólt: „csak higgyetek". Ha valóban boldogok akarunk lenni, félre kell söpörnünk az Istentől való félelem eszméjét és a büntetés emberi fogalmát. A pró-féták ugyan istenfélelmet prédikáltak, ám ez a szó valójában a tiszteletre, a tiszteletadásra utal. Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a múltban a tudatlan tömegeket javarészt a félelem ereje uralta. A boldogság felé vezető út következő állomásán meg kell találnunk az alkatunknak leginkább megfelelő foglalkozást. Sokan egyszerűen azért nem szeretnek dolgozni, mert még nem találták meg a helyüket az életben. Derítsük ki, mi az, amit igazán szeretnénk, gondolkodjunk rajta, mi lenne számunkra a megfelelő hivatás, s ha eldöntöttük, kérjük a tudatalattinkat, hogy nyissa meg számunkra az utat. Minden nap merüljünk el a Csend állapotában, amíg csak valóra nem válik a

[24]

kívánságunk. Bármilyen munkakörben dolgozunk is jelenleg, végezzük jól az adott munkát, könnyű szívvel, tudván, hogy az csak egy újabb lépést jelent a vágyaink felé vezető úton. Ne tervezzünk, ne aggódjunk, hanem tudassuk kívánságainkat az ima és a hálaadás segítségével a bennünk lakozó Szentlélekkel. „Menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." Ha a hivatásunkra csak munkaként tekintünk, valóban szegények vagyunk, mert a tettek a mindannyiunkban ott lakozó teremtőerő megnyilvánulásai, amelyekben mindig örömünket kellene lelnünk. Ha ez nem teljesül, vagy rosszul viszonyulunk a munkához, vagy olyasmivel foglalkozunk, ami nincs összhangban a képességeinkkel. Egyesek azt mondják, a vagyon boldogít, mások a munkájukban lelik legnagyobb örömüket, megint mások pedig azt állítják, hogy az egészség, az életigenlés vagy a szeretet tesz igazán boldoggá. Ha ez mind igaz volna, minden gazdag ember boldog lenne, holott azt mindannyian tudjuk, hogy a vagyon önmagában nem elegendő a boldogsághoz. Ha csak a munka boldogítana, minden dolgozó ember örömteli életet élhetne és így tovább, azonban azt is tudjuk, hogy a gazdagsághoz, a munkához, az egészséghez, a szeretethez vagy az életigenléshez hasonló dolgok önmagukban még nem elegendőek. A valódi boldogság a lélek és az elme azon állapota, amelyhez saját erőnk és valós helyzetünk felismerése révén kell eljutnunk.

XXXII. AZ ÉLET VALÓDI HIVATÁSA A GONDOLKODÁS

Az anyagi dolgokkal kapcsolatban kijelenthetjük, hogy az emberiség e téren bizony felcserélte az okot az okozattal. A legtöbb em-ber tudatos igényeit tartja szem előtt, így érzékszerveinek nézőpontjából szemléli a világot, ezért aztán szó szerint orcájának ve-rítékével keresi meg a kenyerét, mert nem számol a benne lakozó spirituális gazdagsággal. Az emberiség túlnyomó többsége NINCS TISZTÁBAN AZZAL, HOGY A LÉLEK MAGA A GAZDAGSÁG. Tragikus látni, hogyan küzdenek egyesek a mindennapi betevőért, miközben csak kérniük kellene, s megadatnának nekik az élet jó dolgai - sőt e dolgok valójában isteni jog szerint illetnek meg mindannyiunkat. „Az Isten lélek", mi magunk is lelkek vagyunk, és valamennyi anyagi természetű dolog a bennünket körülvevő spirituális ener-giából nyilvánult meg. Következésképp, ha meg szeretnénk kapni valamit, akkor a tudat alatti elmédhez kell folyamodnunk. Mi magunk ugyanúgy Isten gyermekei vagyunk, mint családunk többi tagja. Az Atya éppúgy gondunkat viseli, és éppúgy megadja nekünk, amire vágyunk, mint a leggondosabb evilági apa. Spirituális szempontból szemlélve, Isten ajándékai további előnyökkel is járnak. Míg evilági apád emberi szeszélyeinek köszönhetően bármikor megtagadhatja tőlünk áldásait, addig Isten tökéletesen igazságos-nak alkotta meg a Vonzás Törvényét. Nem szerezhetünk meg, és nem tarthatunk meg semmit, ami nincs összhangban uralkodó mentális hozzáállásoddal, és senki sem veheti el tőlünk azt, amit tudatalattink segítségével kaptunk meg. Amikor a helyesen gon-dolkodó emberek látszólag elveszítenek valamit, valójában csak a Szentlélek tisztítja meg előttük a még jobb dolgokhoz vezető utat. Amikor lelki szinteken kérünk valamit, beteljesítjük a Törvényt, és lehetővé tesszük, hogy a tudatos elme kétségeit, félelmeit és megszorításait kizárva munkálkodjék az érdekünkben. Ha nem ismerjük fel spirituális gazdagságunkat, elvágjuk magunkat a forrástól; tudat alatti elménk csak akkor képes igazán cselekedni, ha olyan keményen munkálkodunk vágyaink beteljesítésén, AMENNYIRE AZT VALÓBAN SZÜKSÉGESNEK TARTJUK.

XXXIII. A LÁTHATATLAN MINTA

A különböző tudatossági szinteken lévő élőlények egytől egyig megtalálják az élethez szükséges alapanyagokat a talajban, a víz-ben, a napfényben vagy a levegőben. A növények birodalmában számtalan különféle fát, bokrot és virágot találhatunk. Minden egyes faj elegendő erőforrással ren-delkezik ahhoz, hogy életben maradjon és növekedjen, az egyes növények színét és formáját mégis a Természet titkos mintái hatá-rozzák meg. Az állatok világából vett példával élve: hiába etetünk ugyanazzal a táplálékkal egy kutyakölyköt és egy kismacskát, hiába gon-doskodunk ugyanúgy róluk, mindketten a saját fajukra jellemző módon fognak fejlődni, mivel a körülményektől függetlenül min-dig igazodniuk kell egy láthatatlan mintához. Hiába adjuk ugyanazt az ételt a különböző rasszokból származó csecsemőknek, hiába gondoskodunk róluk azonos módon, mindegyikük egy-egy adott népcsoportot képvisel. Noha a külső körülmények teljesen azonosak, előbb-utóbb jelentkezni fognak a fajukra jellemző tipikus minták. Az emberek mintái, „öntőformái" az élet láthatatlan tartományában rejtőznek. E mintáknak pontos összhangban kell lenniük az egyén tudatosságával, mert ez A TÖRVÉNY. Bár tudatosságunk béklyóba is ver minket, minden élőlény közül egyedül az embernek adatott meg az az erő, hogy a törvénnyel együtt munkálkodva felépíthesse egyéniségét, hogy megteremtse ÉS MEGNYILVÁNÍTSA A LÁTHATATLAN TARTOMÁNYBAN REJTŐZŐ MINTÁJÁT. Összpontosítsunk erre a mondatra mindaddig, amíg sikerül teljesen megérteni! A láthatatlan tartomány az okok birodalma; a megnyilvánult dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel, csupán a láthatatlan mintáknak köszönhetően kelnek életre. Meg kell értenünk, hogy minden egyes emberi lénynek ugyanúgy jár abból az alapvető „építőanyagból", amelyből minden dolog vétetett. Lehet, hogy bizonyos anyagi természetű dolgoknak szűkében vagyunk ugyan, ám soha nem szenvedhetünk hiányt e szubsztanciából, jóllehet ez az energia csupán a láthatatlan mintánkkal összhangban képes megnyilvánítani számunkra bármit is. Ha pedig csak sodródunk ide-oda világosan megfogalmazott vágyak nélkül, akkor faji tudatosság lép majd vágyaink helyére, hogy átnyújtsa nekünk a velünk egykorú és hasonló kulturális örökséggel rendelkező emberek körében megszokott dolgokat.

XXXIV. LÉGY KÖRÜLTEKINTŐ!

Elménk fejlettségi szintjének megfelelően irányítja azt a folyamatot, amelynek segítségével az Egyetemes Elme különféle anyagi természetű dolgokat nyilvánít meg számunkra, tudat alatti benyomásaink pedig aktuális énünket határozzák meg. Ezért ne azt a következtést vonjuk le az elmondottakból, hogy elég csupán elolvasnunk ezt a könyvet, és máris nekiláthatunk új világunk megteremtéséhez. A makkban ott rejlik ugyan a fenséges tölgy, ám ahhoz, hogy a magból fa legyen, a Növekedés Törvénye szükséges. Az emberben élő Szentlélek azonban nem függ az időtől. Először meg kell értenünk a meditáció és a tanítások lényegét, mert mielőtt új körül-

[25]

ményeink megnyilvánulnának, először egy újfajta tudatosságnak kell kialakulnia bennünk. Ha valakit egész életében korlátok közt neveltek, az nem képes azonnal megalkotni magában a gazdagság mentális képét; azt azonban képes vizualizálni, hogy tekintélyes pénzösszegeket költ el, s lassanként a milliók gondolatához is hozzászoktathatja magát. Ha meg akarjuk őrizni lelki egyensúlyunkat, először a tudatosságunknak kell megváltoznia, hogy új eszméink új vágyakat véshessenek be tudat alatti elménkbe. E kívánságok mindig tökéletes összhangban lesznek saját láthatatlan mintáinkkal, mentális képeinkkel.

XXXV. IDŐ

Nem az a legfontosabb, hogy mennyi idő alatt sikerül elérnünk új tudatosságunkat. Néhányan igen rövid idő alatt jutnak el az első eredményekig, másoknak viszont hónapokra is szükségük lehet ehhez, megint másoknak évekig is eltarthat a tanulási folyamat; természetesen az is megeshet, hogy tízpercnyi intenzív koncentráció alatt több dolgot tanulunk meg, mintha egy álló hónapon át a megszokott módon gondolkodnánk. Fejlődésünket az határozza meg leginkább, hogy menyire tudunk megszabadulni a régi eszméktől és előítéletektől. Bizony szerencsések vagyunk, ha nincsenek előítéleteink, hiszen az új tudományos ismeretek elég sűrűn taszítják félre a korábban bölcsesség tetőpontjának hitt eszméket. Változás nélkül nem létezik haladás. Tartsuk hát „élesen" az elménket, és ne hangoztassunk hamis hiedelmeket csak azért, mert még nem értettünk meg valamit. Vizsgáljunk meg mindent alaposan, legyünk naprakészek az érdemes ismeretek terén, és érdeklődjünk aktívabban a minket körülvevő dolgok iránt.

XXXVI. BÍZZ ÖNMAGADBAN!

Mivel egész életünkben arra neveltek minket, hogy rajtunk kívül álló erőkre támaszkodjunk, a legnehezebb feladatot az jelenti, hogy megtanuljunk bízni Belső Énünkben. Gyermekként édesanyánkra támaszkodtunk, s később is nagyon sokszor szüleinkhez vagy házastársunkhoz folyamodtunk. Amikor kenyérkeresőkként elfoglaljuk helyünket a világban, a munka tűnik a legfontosabbnak - egyszóval egész életünkben a külvilágra támaszkodunk. A kisgyerekek a szüleikre támaszkodnak, és ez helyénvaló is, ám meg kell tanítanunk őket, hogyan ismerhetik fel, és hogyan hasznosíthatják saját erejüket. Természetesen mindenkinek dolgoznia kell, ám nem szerencsés kizárólag a munkára támaszkodni - az ilyen mentális hozzáállás félelmet szül, a félelem pedig mindig feszültséget okoz. Aki tudatosítja magában, hogy anyagi jóléte kizárólag tudatossági állapotától függ, az jobban végzi majd a munkáját, és bol-dogabbá, egészségesebbé válik. S ha esetleg úgy alakulna, hogy elveszíti állását, nem zaklatja fel magát, mivel már tudja, hogy így csak újabb lehetőséget kapott, hogy javítson az életkörülményein. A változások végeztével vagy jobb helyzetben találjuk magunkat, vagy visszalépünk az úton, de bármelyik is következzék be, az eredmény mindig tökéletes összhangban lesz uralkodó tudatállapotunkkal. Ha nem látjuk tisztán az utunkat, ne szomorkodjunk, csak tartsuk meg szilárdan vágyaink mentális képét. Ha új állásra vágyunk, reménykedjünk, és bízzunk benne, hogy a tudatalattink megmutatja majd, mit kell tennünk, vágyaink tárgya ugyanis gyakran rejtve marad a szemünk elől. Azaz ha lehetőséget kapunk, fogadjuk el, miközben legyünk tudatában, hogy ez csupán egy újabb lépés a vágyaink beteljesüléséhez vezető úton. Soha ne hagyjuk, hogy elménk más eszmékre, más emberekre támaszkodjon; megeshet, hogy a támogatás a kézenfekvő csatornán keresztül érkezik hozzánk, ám az Egyetemes Elme számtalan módon siethet a segítségedre. Ehhez elég, ha felismerjük ezt az igazságot, s ennek megfelelően éljük az életünket. Hadd szóljak most a feleségekhez és az anyákhoz. A ti mentális attitűdötök és spirituális erőtök rendkívül jelentős. A ti munkátok a legfontosabb, ti gazdálkodtok a legnagyobb erővel, és a ti vállatokra nehezedik a legnagyobb felelősség, mivel gyermekeitek általában nem térnek el azoktól az ideáktól, amelyekre nevelitek őket. A feleségek és az anyák sokszor igen nehéz tanítványoknak bizonyulnak, ennek pedig - tapasztalataim szerint - a férjektől való függésbe vetett hit az oka. Térjünk most vissza egy percre az Elsődleges Okhoz. Az Egyetemes Elme (Isten) nem más, mint minden egyén lelke, élete és elméje - a férjünkben munkálkodó élet egyben a mi életünk is, így elméje általunk is kifejezi önmagát. Mindketten a lélek egyéni formát öltött megnyilvánulásai vagyunk, és egyenlő erő rejlik bennünk. A családon belüli szükségszerű együttműködésnek megfelelően a férjünk gondoskodik az anyagi javakról, mi pedig neveljük a gyermekeket, és otthont teremtünk. Isten szemében azonban MINDKETTEN AZ ATYA GYERMEKEI VAGYUNK, ÉS EGYENLŐ JOGOK SZERINT RÉSZESEDÜNK AZ Ő VÉGTELEN BŐSÉGÉBŐL. Nincs semmi baj azzal, ha egy férfi eltartja a családját, sőt ez minden férfi áldott előjoga; egyszerűen csak azt szeretném, ha a nők is megértenék, hogy tudat alatti elméjük segítségével ugyanolyan hatékonyan valósíthatják meg vágyaikat, akár a férfiak. Az ő mentális képeik ugyanúgy megnyilvánítják majd vágyaik tárgyát, akár a legnagyobb pénzügyi vezetőké. Vágyaink beteljesítésében talán a férjünk is segít majd, de az is lehet, hogy e dolgok egyéb csatornákon keresztül jutnak el hoz-zánk - a lényeg az, hogy ne feledjük, pusztán azért, mert gyerekeket nevelünk, még nem kell azt hinnünk, hogy mentálisan nem lehetünk éppoly függetlenek, mint bármelyik kenyérkereső nő. Tekintsük a férjünket szerető társunknak az otthonteremtés felada-tában, és TEKINTSÜK ISTENT A MINDKETTŐNK SZÁMÁRA TÁMOGATÁST NYÚJTÓ VÉGTELEN FORRÁSNAK. Férjek, figyelem! Isten a ti csendes társatok, az egyetlen forrása mindannak, amire valaha is szert tehettek. Ne hordozzátok egyedül a terheket, adjatok esélyt az Atyának, hogy rajtatok keresztül megnyilváníthassa azt, amire szeretteitek és ti vágytok. Ért-sétek meg az Élet mindent magában foglaló Szubsztanciáját, és ismerjétek fel a Vonzás Törvényében a leghatékonyabb segítőt. Isten alig várja, hogy külső körülmények formájában megnyilváníthassa az általatok megalkotott belső mintákat. Soha ne feledjétek: ki MINT VET, ÚGY ARAT. Ha már tanulmányoztuk a lélektan tudományát, tisztában vagyunk az itt felsorolt tények igazságtartalmával. Ha még nem léptünk rá erre az útra, akkor javaslom, olvassuk át újra a fejezeteket. Amikor újraolvasunk egy-egy mondatot, sikerül jobban megértenünk a jelentését; talán megakad a szemünk egy-egy soron, mon-daton, amely korábban elkerülte a figyelmünket. Apránként megnyílik majd előttünk a végtelen szépség és a határtalan teljesítmé-nyek világa. Ha már úgy érezzük, megértettük a könyv lényegét, alkossuk meg a vágyainknak megfelelő megerősítést, és alkalmazzuk az

[26]

igazságot a saját eszméink szerint - azaz fejlesszük ki saját belső erőnket, és használjuk azt vágyaink valóra váltására. Minden nap olvassunk el egy-egy részt a könyvből, s ha lehet, hetente egyszer olvassuk újra az egészet. Szánjunk naponta legalább fél órát elmélyült koncentrációra, és ne feledkezzünk meg a megerősítésekről sem, hogy felidézhessük magunkban, ha szükségünk van rá. Ha így teszünk, elérjük céljainkat; legyen szó akár pénzről, akár hatalomról, szeretetről, egészségről, boldogságról, társadalmi vagy politikai pozícióról - e dolgok bármelyikét vagy akár mindegyikét is választhatjuk. Vágyaink beteljesülése eleve ott lakozik az Egyetemes Elmében, s csupán arra vár, hogy valóra váltsuk álmainkat.

A HAJNAL KÖSZÖNTÉSE

Ügyelj e napra, mert ez maga az Élet, Minden Életek Élete. Kurta ívében ott rejlik valahány Igazság, Léted minden valósága. A Fejlődés Üdve. A Tett Dicsősége. A Szépség Ragyogása. Mert nem több Álomnál a tegnap, És Képzet csak az eljövendő. Ám a jól megélt jelen Boldog álommá teszi a múltat, S a Remény képzetévé a holnapot. Ügyelj hát e napra

RÖVID ÉLETRAJZ

E könyv dr. Venice J. Bloodworth munkásságának legkiemelkedőbb műve. Venice Bloodworth pszichológiából szerzett doktorátust a chicagói Northwestern Egyetemen. Tanításai és hivatása jól tükrözik a modern lélektan felfedezéseit és a Názáreti Jézus két évezreddel korábban tanított alapelveit. Munkájáról szólva a szerző a követ-kezőket mondta egyszer: „A módszer mindig változatlan, függetlenül attól, hogy mit akarunk elérni. Első az eszme, azután követ-kezik a vizualizáció, s végül az eszme megnyilvánítása. Először hozunk egy döntést, aztán az elme csodálatos erejének (a képzelő-erőt magamban csak elme műhelyének nevezem) jóvoltából vizualizáljuk az adott változást. Az energia törvényszerűen engedelmeskedik a gondolatnak - ha gondolataink pozitív módon áramlanak, pozitív eredményekre jutunk." Az egészségről, szépségről, örömről, harmóniáról és egy gazdagabb életről vallott tanításait számos fórumon osztotta meg embertársaival: nem csupán könyveket írt, de egyéni tanácsadásokat, nyilvános előadásokat és csoportfoglalkozásokat is tartott. Dr. Bloodworth az általa gyakorolt hivatást Spirituális Lélektannak nevezte, és munkásságával az egész emberiséget igyekezett szolgálni. Rá akart ébreszteni bennünket, hogy a gondolat erejével valóban képesek vagyunk elérni az egészséget, a boldogságot, a jólétet és a szépséget. Tanítványai emellett hasznos tanácsokat is kaphattak arról, hogyan erősíthetik meg magukban ezt a hitet, s hogyan tarthatják meg mentális képeiket mindaddig, amíg a kívánt változás bekövetkezik. Dr. Bloodworth minden napját a következő megerősítéssel kezdte: „Egészséges vagyok, erős, szeretettel teli, harmonikus, sikeres és boldog", e mondatot naponta legalább tízszer elismételte a tükör előtt. Mivel harmincéves kora körül úgy érezte, számára ez a legideálisabb, leggyönyörűbb kor, elhatározta, hogy megőrzi fiatalos megjelenését, s többé nem öregszik - elhatározását siker kö-vette, sokan még akkor is harmincnak nézték, amikor már ötven is elmúlt. E bájos és törékeny hölgynek háromszor is kínáltak szerepet különböző filmekben, ám ő mindannyiszor visszautasította a lehe-tőséget. Jobban szeretett segíteni beteg és reményvesztett embereknek, hogy visszanyerhessék az egészségüket, vagy ha eltéve-lyedtek, akkor újra a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. Tevékenységi köre a segítségnyújtás számos területére kiterjedt: előadásokat tartott a gyermeklélektan tárgykörében, valamint együtt dolgozott a Keresztény Nők Atlantai Egyesületével az atlantai börtönfarmokon és a georgiai Leánynevelő Intézetben. E könyvét - amelyen több éven át munkálkodott - a Kenesaw-hegység közelében fekvő otthonában írta, miközben hivatásának is eleget tett. Bár dr. Venice Bloodworth mélyen elkötelezte magát az emberiség szolgálata mellett, jutott ideje a hagyományos, kiegyensúlyo-zott polgári életre is. Boldog éveket töltött el háziasszonyként és feleségként férje oldalán. Kényelmes vidéki életet éltek fából ácsolt hegyvidéki menedékükben, hűséges háziállataik társaságában. Dr. Bloodworth lakályos otthonát zsúfolásig megtöltötték a világ számos országából származó páciensek jelképes hálaajándékai. A családi könyvtár jól érzékeltette a pár szerteágazó érdeklődési körét: a szépirodalmi alkotásoktól egészen a detektívregényekig sokféle mű állt a polcokon. Dr. Bloodworth életének minden cselekedete tökéletes összhangban állt az általa tanított filozófiával.

IN MEMORIAM

1956. január 17-én Venice Bloodworth újabb utazásra indult: az emberi létet maga mögött hagyva eljutott a spirituális világ távoli birodalmába. Akik személyesen ismerték őt, erőt, bátorságot és ihletet meríthettek munkásságából. Ők tudják, milyen jól ismerte e tartományt. Hitének öröme és megértő békéje rá éppoly üdvös hatásokat gyakorolt, mint környezetére. Venice Bloodworth gazdag örökséget hagyott hátra barátai és tanítványai számára: öröksége szeretetéből fakadt. E szeretet ihlette őt, hogy lejegyezze legbensőbb gondolatait és mély meggyőződéseit. Olyan hagyaték ez, amely az írott szavak ajándékával teszi gazdagabbá az örököst, s amelynek értékét akkor érezhetjük igazán, amikor beépítjük őket mindennapi életünkbe; idővel eszméi kiterjednek, s a mindenütt megnyilvánuló Igazságot és Szépséget másokkal is megoszthatjuk. Ne egy eltávozott ember emlékét őrizzük hát meg szívünkben, hanem egy olyan élet munkájának emlékét, amely teljesítményével nagyban hozzájárult a Szeretet csodájának beteljesedéséhez.