626 VASAENAPI ÜJSAG 3 9 . SZÁM. 1 8 8 1 . XXVIII . ÉVFOLYAM.

D U P U Y N. m a g - e d z ő j e . N i n c s többé búzaüszök.

A közelgő vetés idejére bátor vagyok ismét fölhívni _ figyelmet m a g - e d z ő m r e (páczolói; mely m e g b í z h a t ó és c s a l h a t a t l a n hatással bir a büdös üszök ellen a b ú z á n á l s a p o r a s z a k ellen á r p a , k n k o r i c z a , zab . stb. eféléknél, és melyet már 1878-ban ajánlt a n n g y a r kir. földmivelési minisztérium Magyarország gazdái­nak. — Azóta készítményem az osztrák-magyar biro­dalom valamennyi részében meghonosult, és csak ez évben is érkezett mérvadó, régi megrendelőktől, kü­lönösen oly vidékekről, hol az idén a búzaüszök igen el volt terjedve, számos hízelgő elismerő levél. — Edző szerem alkalmazási módja egyszerű; ára hasz­nosságához arányosítva, mérsékelt, és t. megrendelőim kényelmére Ausztria-Magyarország minden nagyobb helyén tartok raktárakat , melyek ugyanazon áron ad -ják , mint Budapesten és Bécsben, t. i. egy csomagot 30 krajczárért, mely 200 liter magra elégséges. —

Használati utasitás minden csomaghoz. 167 Dttptiy Na ma, Bécs, VI , Windmühlgasse Nr. 35.

R a k t á r a k : Csongrád: Bo jn ica J a k a b ; Hódmező­v á s á r h e l y : Meleghy Lajos ; Szeged: VVeiglein Ferencz.

A LEGJOBB v j

LE HOUBLON F R A N C Z I A G Y Á R T M Á N Y .

ÓVÁS U T Á N Z Á S O K ELLEN !

-»<a_ E szirarkapapir csak akkor valódi, ha minden lap X J B H O U B L O N bélyegzőt magán hordja és minden karton az alant látható védjegygyei és aláírással

van ellátva.

^afS9

CAWLEY et HENRY, egyedHi rjírnokok, PARIS.

Cs. kir. kizárul, szabadalin. czipőgyár. Több kiállításon érdeméremmel kitüntetve.

T e m e s v á r y M ó r c z i p ö g y á r a Budapesten, kirúlr-itaa 1. sz. b. Orezv-Féle ház. lágyban és kicsiben.

U r a k s z á m á r a . Topányoka t , bornyu- vagy bagaria bőr­

ből, szegzett és srófolt dupla talppal, igen erős ír t +.—

Topányoka t orosz l a k k b ö r b ő l , szege­zett dupla talppal éa srófmunkával, munkába é* isos időbe való, ír t 4.80

T é r d r s i z m i k a t . dupla bagaria bőrből

H ö l g y e k s z á m á r a . >>m( z pongyola cz ipöke t , minden szin.

ben, sarokkal és csokorral frt 1.8f) Eber las t ing vagy bör-ezngos topánokat,

magas vágással, a legnnomabban ki­állítva f r t 3 —

Czacoa b ö r - t o p á n o k a t , erős chagrin-vagy bornyubörbpl veres nemez belés-

. w l , azegrlve. Dapla talppal esős ben tar tós fit 3:40

flnszka l a k k b a r o r i a g u n i m i r z u g o s t o p á n o k , szegzett dupla talppal,tinóm munka magas vágással roc coco sarok­kal frt 4.50

báromszoros csavarral ell.'-tott dupla talppal, vizii: frt 8 HO

tT. a^arőszlzkk basraria 'őrből frt. ÍJ.— Topánok u i m z U i a k k - h a t á r h i l i ó l illa­

t é - v»cy r h u r a i a s i a r to ldássa l , kngzat t és srófolt dujila talp. frt 4.80

Térdrs izmák csattal bagariaMrlK.l. rös talppal rluk számára frt 4.—

Megrendelések postai utánvét vagy az összeg beküldése mellett legjobban tel" _ ^ jesittetnek. — Kimerítő árjegyzékek ingyen. 171

L e g j o b b a n

22,000 gép

használat­ban

osztályozásra Mayer

a l k a l m a s !

trieur A gyári jel­

vény kívántassák I

GROSSMANN J. wczi kirnt 76. [ B U D A P E S TJiieii körnt 76

P I G Y B L E M R E J V E E L T O !

i\ői ruhák, őszi és téli köpenyek legújabb divat szerint, valamint bel- és külföldi szövetek jutányos áron kaphatók : 182

DEUTSCH SÁNDOR divatáru-csarnokában, B U D A P E S T , "VI . l£ir-ó,ly - u t c z a Í2Ö. s z á m „ a z a r a n y s a s h o z " .

t0&~ Divatos utczai és alkalmi ruhák saját műtermemben a legrövidebb idő alat t elkészíttetnek. - ^ g Szövet minták kívánatra küldetnek.

str Figyelemre méltó! ~»-

Eskór (Epiiepsie), görc s - és i degbe t egek , és mindazok, kik e ba­jok iránt érdeklödnek, és azok ellen b iz tos

segé ly t keresnek, szerezzék meg bizalommal a röpiratot d r . B o a s s p e c i a l i s t á t ó l görcs- és ideg-bajokban.

Ingyen és bérmentve küldi csupán

Parlaghy, M ü n c h e n , 39 Bayerstr.

ÍGÉRVÉNYEK ÍBécsváros' ... l°ir°.\ ,

foldhitel-semy egyezre : s o r s j e g y e k r e ,

[ húzás október hó Hén huzás október hó 15-én Főnyeremény Főnyeremény

f r t 200 ,000 f r t I f r t 50 ,000 f r t és 50 kr bély. | csak frt 1*50 és 50 kr bély. ,

Mindkét ígérvény és egy állami sorsjegy csak 6 frt [LÖRT I. bank és váltóüzlete Budapest, hatvani utcza 17. szám ' A „ M a g y a r M e r c u r " pénzügyi t'ulj'óirat és húzási lapnak tulajdonusa és kiadója

M a g y a r állami sorsjegy

a IX. jótékony sorsjátékra. F ő n y e r e m é n y

7 0 . 0 0 0 frt. Huzás f. évi (leczember 5-én.

5 d a r a b r a 1 sorsjegy ingyen.

Ara egy Q fíivini sorsjegynek fc 1 Illa

lOUdb 1.80 2 IU

Vadászat kedvelőinek. J ó minőségű belőtt kétcsövű 1,1'faii" r> c h e n x - l ' e g r y v e r valódi Rub^n csn

e! 25, 28, 30 frt. Damasn csővel 35, -10, 50, r> frt. Kétcsövű fafcaiHIUMlI iXUgJfipOt »•

lódi Ruban-csövel 35,40, 45, 50 frt. Damaszt­csövei 55, 60, 70, 75 frt Csősz fegyver frt fi 50, 7.50, kétcsövű kapszlis fegyver 12 50, Ifi, 18, 20 írt. Egycsövű Lefaucheux kei ti fegyver fiák számára 35 frt. Wemdl vomcsővíí ismétlő

golyós fegyver nagy vadakra 52 itt. Jó (Lefaucheux) r ö l l i - n y i k .

16-os 12 Ős 100 db.] Ki-n* i, n a frt 1.20 150 » » I Lancaster barna 150

í-sÖ rendu zuld 1.60 1.90 » > | 1-ső rendfi mid 1 8C Nagy vadakra Lefaucheux, v. Lancaster töltényekbe 5-os golyó, doboz 80 kr Tói tény fojtások 200dib40 kr., párisi fojtis, b.íroinféle I dobozban •'•">, 85kr * r * l o b c r t - | > n K k n , nem durranó, dzéllovészetlm szobában használhat is soréttel kisebb madarakra 12, 14, 17, 20, 20 frt I l i t l u r l - j i i s z í o -

l y o k 7.50, 10, 14 frt. F l o b e r t ~ 4 t t l l l i i y v k K'O drb guJyos 45 kr frt 1.50, sörétes frt 1.20, 2 2u, %-RM VT.vltíiUltt kiugró bohóc/czal frt 5 ;>0, nagyobb, mozsárral 9 frt Vontcsövű hatlövetű biztonsági r e v o l v e r e k 25 drb tötlénynyel 4.H5, *>, 8 frt, vt'-sr/<-u fi, 7, !t frt, finomjbb kiállításban 10, 14, 20 írt, kó/épen gytitn a n u o l Ü E i I I - d o i m kis formájú erős lóvésü revolver 10, 12, 14 bt . I C e s o l v < T - f o l f * i i y « k 100 drb fit 1 40. 1.80

2.30. Lanciister-revfilver töltények ^'Oa 2.20, 2 70, 3 htig. A v a f l i t s z a t epyfh k e l l é k e i . Lefaucheux ús Lancaster toltökés/ülek 1.20, 2 40, töltény becsavarógép 3.75, 5 frt. Gyutacs beillesztő 85 kr , 2.85, 4 frt. Tblténvtártó övek 2, 3.50, 5 frt, tölténytáska kemény angol bőrből 24, 32, M drb töltényre 8.75, 10, 12 frt V a ^ a s z - f á s k a víz­hatlan kelméből, ohagrtn-, borjú-, bagariaborbűi, áraikhoz aránylag meg felelő kiállításban 3.50, 4.50, 6, 8, 12 frt, tiaqycbb nyiílzsákkal frt 7 W, 10, 14.50, kötött, vállra függeszthető vad-zsákok 3 75, 4 50 Kutyavezető zsinórok 50 kr., 1—2 frt, kutyaostorok frt I, 2, 3 50. Újvárosi agarászó-ostor 4, 8, 10 frt, kutyaidomitó nyakravaló frt 1.20, 1 50 Vadászkűrtók és jeladó sípok tiO kr., frt 1, 1 :»0, 2, 5, 10 írtig. Vadásztőr 8, 10, 15 frt. fegyverzsákok 4 50, 3 , 10 frt Kemény f-gyverszekrények 8—12 frt Vadász-székek, bot gyanánt használhatók frt 4 20, *>, 10. Lőportárak biz tonsági fedéllel >/j—3 kilónak 2.80, 7 írt Vadász-gamaschnik, vizhatlar kelme és bőrből frt 4.50, 7.50, tfttMlRlI e<*í»kt>|>eiiy kámzsává!

10—2i frtíg, vadászkulae->k frt i.nd. 2, 5 50 A bőmemek p'liántartására l í r a i u l ! n e r ) > ö r p é | » e 1, Jt, 3 frt.

Va<leMal*>^at<>k. Filrj, fogoly, kacsa, csásairuk^iár, rc!.-a, nyúl, őz izarvas és egyéb vadat híven utánzó csalogató sípok 60, 80 kr., I frt. Aczél rókafogó frt 8.60. fierendezett pinczetok 3, 5, 7 üveggel frt HJA),

13.50, 14.25 Vadász tapiq-sapka 1—2 frt C J I RogT&rclúS üveggömbdobó-g p czéllövészet tanulásához 11 frt,

J00 drb pehelylyel töltött üveggömb 4 frt Jó ^rös, pontosan iáró vadász Xíckel remontoir x s e b -óm i*-ős porfódéllel, kulcs nélkül felhúzható, romlás nak nincs kitéve, mert mu'atója kinyitás nélkül igazit ható, 10 frt. Ha rneg nem felelne, 8 nap után i-

visszatérítem a pénzt V J ! Meglepő szép kész t ű z i j á t é k o k Lefaucheux vagy Lancaster-fei:yverből kilövők, mozsár r a k 4 * f á k C 16 c. 12, dur ranása i tuczatja frt 2-10, 2.60, s z i l i e n

CMll ln t fOkKRl tuczatja frt 2.10, 2.60. Minden tőlem vett puskát joh.rú pusk.imíívesém belövi és 10 minta töltényt mellékelek, mindamellett akármi oknál az meg nem felelne DUUgtaJ kicserélem, vagy annak értékét kívánatra megtérítem; de még dd;g t. vevőim a tőlem veit fegyverekkel Rten voltak elégedve, mert a

kicserélést nem igen vették igénybe. D o h á n y z ó k n a k . Kevés erővel kérdhető dohányvágók nagy fogi hajrókerékkel, két késsel 18 frt HouMon kész cigaretta-papir lOOO-re három nagyság* an frt 3.50, ahn? tolo-gé|j 30 kr. Bagót nem képező, szá-

ra/nii SZÍVÓ kurta vadász !a; ipa frt 1, 1.30, Próbamegréndeléscknél a vadak kimélési naptárát és-

kénes árjej^yzéket mellékel

KERTÉSZ T6O0B„a^,^Sa l

D r . X ^ e n g f l e l F .

n y i r - balzsama. Már a növényi nedv, mel? a nyirból

ba annak lörszet megfúr ák, kifolyis, em ber emlékezet óta a legkitflnöbb azépitó szernek van ismerve; ba pedig e nedv a föltaláló utasítása szerint vegyi nton bal­zsammá dolgoztatik, majdnem csodálatos hatás-..1 bir.

Ha azzal az arezot vagy egy M> börr^< széket eate bekenjük, már ft kővetke­ző reggelen majdnem észrevehetetlen plkk' 'yek válnak le a bőrről, minek folytai, ez gyöngéddé és fehérré válik.

E ba 2saui kisimítja az arezon timadt redoketés himlöhelye-ke fiatal arczazint ád i a bőrnek fehérséget, gyöngédség és fris­sesedet kölcsönöz; a legrövidebb iaő alatt a szeplót, májfoltokat, anyajegyet, orrvörösséget, borátkát és minden egyéb b írszenyny t eltávolít. Égy korsóval használati utasítással együtt 1 frt 50 kr ; postán küldve 10 krral több.

F ő l e t é t M a g y a r o r s z á g s z á m á r a I 'örök József, gyógyszerésznél, B u d a p e s t király - utcza 12. szám P o z s o n y b a n P i s z t o r y Bódog, gyógysz. T e m e s v á r o n Tarezay József gyógysz. Z á g r á b o n Mittelbacb Zsigm gyógysz. 6500

Kopaszság, a haj őszülése és korpaképződés elleii a naponként érkező bizonyítványok és köszönő ira­tok tanúsága szerint egyediili jónak bizonyult szer a

T ANNIN-OLAJ D r . M ó r á s t ó l .

Tisztelt gyógyszerész ur ! Sziveskedjék számomra Dr. Moras Tannin-olajá-ból még egy nagy palaczkkal küldeni. E szer hatása oly kitűnő, hogy a hajam hul­lása teljesen megszűnt, s a sürü után-növés immár látható is.

B é c s , 1880 január 5 . Wagner Yilnios. Fürst J . gyógyszerész urnák Prágában. Szerencsésnek érzem magamat Ön­

nel közölhetni, hogy Dr. Moras Tannin-olaja hajamnak két év óta tartó hullását teljesen megszüntette. Remélem, hogy eszer segítségével előbbi szép hajamat ismét visszanyerem.

M a r i e n b a d , 1879. aug. 18-án. Záromba Mária . Tekintetes Uram 1 Harminczéves embernek kopasz fejjel birni nem valami

kellemetes. Ha dr. Moras Tannin-olaját nem használtam volna, ma ifjú aggastyán volnék. E szer néhány hé t alati csodát te t t rajtam, mit mindazok, kik ismernek. bizonyítanak. Ennélfogva kérem stb. , s tb . 6öC£

B u k o w a, 1880 jan. 3-án, D r t l k o l J a ros l av jószágkezelö.

K a p h a t ó 2 és 1 f r tos p a l a c z k o k b a n . FŐ l e t é t M a g y a r o r s z á g s z á m á r a T ö r ö k J . gyógy­

s z e r t á r a B u d a p e s t , k i r á l y - u t c z a . P o z s o n y b a n P i s z t o r y F e l i z gyógysze r t . , T e m e s v á r o n T a r e z a y J ó s z e f gyógy­szert . , Z á g r á b o n M i t t e l b a c h Zs igm. gyógysze r t .

A szenvedő emberiségnek! Kérem jelen hirdetést a többnyire semmitmoniiú és

haszontalan feldicsérésekkel föl nem cserélni •, a mit ajánlok, az sziláid és semmiféle javas szer. Számos ki-serlet után sikerült oly készítményt előállítani, mely minden követelménynek megfelel, és kitünó' sikerrel alkalmaztatik a tüdő, mell és légzési szervek betegsé­geinek minden fokozatában, lesoványodásiiál és általá­nos gyöngeségnél. Számtalan elismerő irat megtekintés végett rendelkezésre áll.

A hol ehinin. csukamáj-olaj, vas-, jód- é=i maláta-ké­szítmények nem segítenek, az én szerem 100 közül 90 esetben bizonyosan használ. Már 3—4 nap múlva javu­lás áll be, a netáni köhögés csekélyebb lesz, az erii gyarapodik, a já rás ruganyos lesz, a légzés könnyebbe-dik, az alvás rendessé válik, s a gyógymód folyamán az egyes testrészek kellemes teltséget és gömbölyűsé­get nyernek.

E valóságos népgyógyszer föalkatrészeiben a leg­nagyobb gondddl éi tisztasággal készített kivonatokat tartalmaz török búzából, édes mandola- és cacaoból, hypophosphor-, mész-, tojássárga-, virágmézből és né­hány az erdélyi Kárpátokban honos növénynek pót­lékaiból.

Nagyon jó izü és minden korúak vehetik. Egy kísérlet megfogja erősíteni szavaim igazságát. Egy dobozzal, mely 10 egész 15 napra elégséges,

6 írtért o. é., készpénz vagy ntánvét mellett szállít az orosz I án-gyógy8zertár.

S t e n u e r F r i g y e s , Brassóban (Erdély).

O l c s ó é s j ó l — S z a -b a d t é k . g y e p v á g ó ,

felülmúlhatatlan szerkezet, munkaképesség és ár tekinte­tében ; a leggyakorlatibb a nagy és kis kertek tulajdo­nosai számára. Szállítja négy nagyságban dbonkint 6, 8, 9, 10 ír tért K r a u s s é s T á r s a , Bécsben (Wahring). 131

JL FranhllH-Társulat magyar irodalmi intézet kiailásabaa Budapesten (egjetem-ntcza 4-. szám) megjelent és mindtn könyvájüíLál

k&i'bató:

ILLEMTAN. A t á r s a d a l m i i l l e m s z a ­

b á l y o k k é z i k ö n y v e .

Mme. D'Alq és Ebhardt F . munkái után irta

K.-BESICZKY IRHA. Ara fíizve 40 kr.

SiiLiur^üiiciur^aur^ Franklin- Társulat nyomdája. (Egyetem-utcza 4. szám.)

arssfejsi a l

H S I M 2 ^ i

KUfiMttéri föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és / egész évre 12 írt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együt t : \ félévre _ 6 ' Csupán . VASÁRNAPI ÚJSÁG : ( "f,é" <"" f ' " C.upan a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : ' ' " ^ é™ 6 W K B 1 M I < U • " » « • « • • « > « • P ° " » ' ' «

I félévre _ 4 > l félévre ... 3 > meghatároiott vlteldij ia csatolandó.

40-ik szám 1881

A MAGYAR HONVÉDLOVASSÁG FELÜGYELŐJE.

M ÁR a Czegléden tavaly tartott honvéd­lovas gyakori .tok nagy figyelmet kel­tettek az európai katonai körökben, s a

hosszabb ideig tartó katonai szolgálat konzerva­tív hivei megdöbbenve vették észre, hogy a ke­retrendszerre alapított magyar nemzeti hadse­regnek nemcsak gyalogsága, melynek kikép­zése mindenesetre könnyebb, de még lovassága is, mely fegyvernemnek nemcsak emberei, de lovai is a polgári foglalkozás lármátlan csendé­ben végzik adófizető kötelességüket, a rövid szol­gálati idő alatt tökéletes harezoló csapattá fej­lődött. Elénk emlékezetünkben él még a királyi kézirat, mely a honvédség kiképzését, de külö­nösen a lovasság katonai fejlettségét oly dicsérő szavakban ismeri el. Mindamellett nem levén azon időben a honvédlovasság a közös hadse­regbeli csapatokkal kontakt egységben, a ka­tonai szigorú kritika mintegy surranva haladt át a czeglédi gyakorlatok fölött, dicsérve az elért eredményt, a gva-korlati kiképzést, a fe­gyelmet, a szolgálati rendet, a vezetést, de nem vette a megérdemlett mértékben számításba a honvédlovasság teljes harczászati értékét.

Ma már a miskolczi hadgyakorlatok után, a folytonosan elért eredmény, a gyakorlat egész tartama alatt kifejtett harczképesség, a rend, a fegyelem, a szolgálatban mutatkozó jó kedv, • érdekeltség, a katonai miveletekben való jártas­ság, kitartó szívósság, értelmi tehetség, szóval a katonailag használható jó anyag teljesen be­bizonyította, hogy a honvédhuszárság had­erőnknek számot tevő és pedig igen értékes ré­sze. A külföldi katonai képviselők, a sajtó érte­sítői, de még maga a legfelsőbb hadúr is elismerte a fényes eredményt s a honvedhu-szárság harczképessége ma már túl van az érettségi vizsgán. A nemzet egy forró óhajtása vált valóvá, a régi dicsőség és hírnév rozsdás emlékei kezdenek megtisztulni, s hitünk van, hogy az önerőnk által létrehozott honvédhad­sereg biztos védereje az országnak, egyetlen hatalmi garancziája alkotmányunknak.

Igen természetes, hogy a honvédlovasság is csak hosszasabb munka után jutott odáig, hogy katonai kiképzése megfeleljen az ujabb tor harczászati követelményeinek, s csak szak­szerű, gondos vezetés mellett lehetett legyőzni a kezdet nehézségével járó akadályokat. Ma-

BUDAPEST, OKTÓBER X X V I I I évfolyam. gyarország népe kiváló képességgel bir arra, s minden föltétele megvan hozzá, hogy rövid idő alatt tökéletes jó huszárokat neveljen. A honvédség életbeléptetésekor, mely a hadsere­gek szervezetében uj korszakot alkotott, nem is kételkedtek azon, hogy ez valósulni fog, csak a vezetés legyen jó kézbe letéve. Hála a szeren­csés választásnak, az is sikerült. A szervező te­hetség a honvédséggel magával fejlődött, s a mint a honvédhuszárság nagyobb, értékesebb harczi képességet ért el, azon módon haladt előre Henneberg Károly lovag is, ma tábornok és a honvédlovasság felügyelője, kit olvasóink­nak ezennel bemutatunk s kit méltán nevezhe­

tünk a mai houvédhuszárság valódi megalkotó­jának.

Htnneberg Károly lovag 183:5-ban született, külföldi szülőktől ugyan, de a kik már, valamint távolabbi vérei, rokonságban voltak magyar családokkal. Első katonai nevelését a bécsi mérnökkari akadémiában nyerte, 1848/9 ben az olaszok elleni hadjáratban mint hadnagy mű­ködött. 1851. évben Radctzky tábornagy főhadi szállásához osztatott be, honnan 1853-ik évben a bécsi hadi iskolába rendeltetett, s a vezérkari vizsgát kitűnően letévén, a 10-ik számú huszár­ezredhez mint főhadnagy vonult be, s ez időtől kezdődik Henneberg Károlynak, már mint

H E N N E B E R G K Á R O L Y L O V A G , T Á B O R N O K , A MAGYAR HONVÉDLOVASSÁG FELÜGYELŐJE.

628 VASÁBNAPI UJSAG. 40. SZÁM. 1881. xxvni. ÉVFOLYAM.

fiatal huszártisztnek, a lovasság iránti nagy érdeklődése s mondhatni lovassereg-szervezési hajlama és képessége.

Az 1850. évi olaszországi hadjáratban ré­szint mint százados és századparancsnok, ré­szint pedig mint vezérkari tiszt volt alkalmazva. A felderítő és kémszemle-szolgálatoknál min­dig merész feladatokkal bízatott meg, s a fiatal százados igazi huszáros fogásokkal oldotta meg a sokszor életveszélylyel járó megbízásokat.

A hadjárat után 1860-ban igen meg­tisztelő feladat várt reá. Kinevezték egy akkor felállított lovastiszti iskola vezetőjének, mely­ben a hadsereg lovastiszti iskolái számára ta­nárokat kellett kiképeznie. Az eredmény sike­res volt s a hadsereg parancsnoksága elismerését nyilvánította a derék vezető iránt.

Az 1866-ik évi hadjáratban mint vezérkari tiszt az I-ső könnyű lovas hadosztályhoz oszta­tott be, s vitézsége jutalmául a katonai érdem­kereszttel diszittetett föl. A hadjárat lezajlása után őrnagyi ranggal a hadseregből kilépvén, horvátországi birtokára ment s gazdasággal foglalkozott, mignem a m. k. honvédség szerve­zésekor első lön, ki a honvédséghez jelentke­zett, s itt kezdődik tulajdonképen Henneberg lovag minket közelebbről érdeklő életrajza.

1869-ben őt bizta meg gr. Andrássy Gyula a honvédlovasság szervezésével; ö dolgozta ki a keretrendszer szabályait s az oktatási eljárás módozatait, s ő állította fel az első lovastanosz­tályokat. Az eredmény igazolta eljárása helyes­ségét s kieszközölte számára a király legmaga­sabb elismerését. 1870-től 1872-évig, már ek­kor mint alezredes, József föherczeg, a honvéd­ség főparancsnoka mellett, mint első segédtiszt működött, a hol is a lovasság fejlesztésére szük­séges intézkedéseket végezte. 1873-ban ezre­dessé léptetvén elő, a 14-ik honvéd gyalogdan­dár parancsnokságát vette át. De itt is meg­maradt huszárnak; s a lovasságra vonatkozó észrevételei magasabb helyeken is mindig figye­lemben részesültek; — mig 1874-ben mint honvédlovassági dandárnokot újra visszanyerte a huszárság, s újra átvette tényleg is az egész honvédlovasság kiképzése fölötti felügyeletet.

Ez időben összpontosította egy helyen a lovas osztályokat, hogy a csekély létszámú ke­retrendszer mellett is az oktatás és harczszerü kiképzés még tökéletesebbé váljék. Ez időben szervezték a huszárezredeket és lépett életbe sok oly helyes irányú katonai intézkedés, melyek­nek a Czegléd és Miskolcz mellett elért eredmé­nyeket köszönhetni.

1878-ban a honvédlovasság képzettségé­nek elismeréséül a király a vaskorona rend 3. oszt. lovagrendjeiével tüntette ki, és azon évben tábornokká is előléptette.

Henneberg tábornok javaslata folytán a honvédlovasság ez évben két dandárba osztatott be, a mikor is ő a honvédlovasság felügyelőjévé neveztetett ki, s mint ilyen fáradhatatlan szor­galommal, szakavatott és tudományos gonddal fejleszti a honvédhuszárságot s hogy a honvéd­huszárság Czeglédnél és Miskolcznál oly sokfe­lől dicsérő elismerést nyert, abban az oroszlán­rész a felügyelőt, Henneberg tábornokot illeti. Henneberg tábornok a legszebb férfikorban van. Szép, daliás alak. A honvédhuszárság és a tisztikar, mondhatni, rajongásig szereti; tudományosan képzett katona, jó magyar ha­zafi, jó bajtárs, kitűnő seregszervező és min­den tulajdona megvan arra, hogy egy esetleg bekövetkező háborús időben, mint lovashadve­zér, fényes győzelmi babérokkal koszorúzza a magyar honvédhuszárság lobogóit. í q

MI CZÉLJA HÁT?.. Mi czélja hát ez érzelemnek, Mely kialudni sohse bir ? Mint a beteg, tehetlen gyermek, Sebe sajogván, egyre sír. Kétségbesett szilaj erővel Küzdök hiába ellene, — Mint visszafojtott láva tör fel 8 még rombolóbb az ereje.

Bús aggalommal óva kínom, Ne lássa gúnyra senki meg, A társaságba' lelevívom, S arczom nyugodt és jéghideg. De rám borúi az éj magánya, Szivem zokogva felsikolt, Panasszá, vádja torz jajára Visszhangozik az égi bolt.

Miért vagyunk? Mi hát a czél itt? Miért jövünk, ha szenvedünk ? Miért a szív, ha egyre vérzik ? Választ ki ád, óh jaj, nekünk?! Örök rejtély a bölcső titka, Éltünk gyötrelmes álmodás, A simák öble, bárha nyitva, Megfejthetetlen és csodás.

Uralkodik-e válj' felettünk Isten, ki óv, ki sújt vagy áld? Vagy gyávaság a hit s képzelmünk, Miként az égbolt, oly csalárd ? S e nagy világ egész folyása Egy féktelen, őrült szeszély ?! Azért csap oly zagyván egymásba: Mi volt, mi lesz, s minden, mi él?..

Oh jaj, miben vigasztalás van, A felelet hát hol van itt ? . . Olvasgatom a láng írásban, — Czikázó fénye csak vakít. És forgatom a bölcsek könyvit, Minő halom, de ész kevés t Üres szavok egymásba öltik, — S összes beszedők gyügyögés.

Menekszem az erdők mélyébe, Holott nem láthat senki sem, Leborulok selymes füvébe, S ott jajgatok keservesen. Az bizonyos csak itt a földön, S az lesz, a míg a zűrbe hullt: Ki érez és eszmél, — örökkön Boldogtalan és nyomorult!..

SZÉCHY KÁROLY.

A REZERVISTA SZERELME. ELBESZÉLÉS.

IRTA BIHARI KÁLMÁN. (Folytatás.)

V. Ki van adva a parancs: csatára készen!

az ellenség előttünk áll. A mint az ut levezet a Romanja-Planina

déli lejtőin, széles völgy terül el, körülbelül egy félmérföldnyire. A völgy egészen fátlan síkság, magas fűvel benőve; itt-ott vadvizes, mocsáros. A másik oldalán emelkednek a senkovitzi ma­gaslatok; a tetőket erdőség borítja, pompás védelmi hely a fölkelők számára. Az emelkedé­seken még kőből hevenyében megrakott mell­védek fedezik az ott meghúzódott csapatokat. Itt-ott elszórva látszik néhány ház, azt mondja a katonai térkép, hogy Bandi- Ogiak falu terü­lete ez. A magaslatokon a felkelők vörös zász­lója lobog: nehéz munkája lesz annak, a ki ide föl akar hatolni. A Szerajevóból, Tuzla felől, Herczegovinából elűzött bosnyák csapatok itt, a tartomány déli részén, gyülekeztek össze, meg­kísérlem az utolsó ellenállást.

Szept. 21-én egész éjjel nyomult elő az osztrák magyar hadsereg Mokro felől. Ott volt

az egész első hadtest, óriási nehézséggel járt az elöhaladás, ismeretlen, vad sziklák között, jár­hatatlan ösvényeken, vagy épen keresztül tüs-kén-bokron, hegyszakadékokon, zúgó patako­kon. Beggelre három oldalról volt körülvéve a fölkelő tábor.

A fáradt legénységnek nem volt ideje a pihenésre, tovább kellett nyomulni. Az előcsa­patok csatárlánczba oszolva haladtak a magas­latok felé, utánok a többi csatarendben.

Füst száll föl a hegytetőről, utána hatal­mas dördülést vernek vissza a sziklafalak. Egy ágyúgolyó csapódik a csatáriáncz közé. Ah, te­hát a fölkelőknek ágyúik is vannak. Annál jobb, annál melegebb lesz a mulatság ! A hegyi ütegek harsány csattanással felelnek vissza. Megkezdődik a vérontás; az egyik fél megy előre parancsszóra, szigorú kénytelenségből, — a másik azt hiszi, hogy jogait, vallását védel­mezi. Az emberi érzés fájdalommal némul el, a harcz vad szelleme csattogtatja szárnyait a tér fölött.

Nemsokára megkezdődik az apró fegyve­rek tüzelése, először egyenként, azután mindig sűrűbben. A bosnyákok elővédé lassan, folyto­nosan tüzelve vonul vissza a magaslatok tetejére, hogy egyesüljön a főcsapattal. Taktika, egységes vezérlet nem igen van e durva csapatoknál; in­kább a vadállat ösztöne, a mely a rejtett helyet keresi, de ha megsebesül, dühödten veti magát a merész vadászra.

A harcz nemsokára az egész völgy hosszá­ban kifejlik. Három oldalról nyomulnak har-czosaink a magaslatok felé, hosszú lánczolat-ban. A fegyverek dörgése elnyomja a vezény­szót, a trombitaharsogást. Itt-ott egy katona lebukik, vérével festve a mezőt. Egy uj, fájdal­mas hang, a sebesültek jajgatása, a haldoklók kinos hörgése vegyül a zűrzavar hangjai közé. Nagyon rossz hely ez a támadónak. Mig a völ­gyön áthatolnak, nincs fedező hely, nincsen egy bokor sem, a mely védelmet adna a golyó ellen. Nyíltan vannak kitéve az ellenség tüze­lésének. Mindegy, előre kell haladni! Minél ha­marabb érik el a magaslatokat, annál kevesebb lesz a veszteség. A golyók süvöltve fütyülnek a katonák körül; a lőporfüst, a kiabálás, a vér látása mintegy elkábítva az idegeket, vad indu­lattal tölti el a harczolók lelkeit.

A csapatok idestova hullámzanak, keresve a védettebb helyet, az alkalmasabb előnyomu-lási utat. Most már ugy sem lehetne visszafor­dulni, már egészen a magaslaton levő ellenség lőtávolában vannak, s a visszavonulás a fedet­len völgyön át végveszély lenne nekik. Egy-egy bajtárs elmarad, másik áll a sebesült helyére. Vakmerően válik ki néha a tető fái közül egy-egy sötét alak, öklével fenyegetve a «svába »-k felé; ezernyi golyónak kitéve, bámulatos me­részséggel vesz czélba valami tisztet, és lövését ritkán hibázza el. A mi katonánk alig tudja, hogy hova czélozzon ; az ily őrült vakmerőkön kivül a többi jól meghúzódik, csak ritkán tűnik elő az erdő zöldjéből a piros fez; ez aztán jó czélpont. Keveset lehetne ártani nekik, ha az ágyuk nem dolgoznának. Midőn egy-egy löveg, mindent törve zúzva a fák közé csapódik, szá­raz csattanással durranva ott szélylyel: vad ordí­tás és lárma, jajgatás árulja el, hogy jól talált. Ettől fél ez a nép; a puskatüzelést, a melynek maga is mestere, bátran állja. Leül a fa tövébe a keleti népek sajátságos guggoló helyzetében, mellette a földön egy rakás töltény, a handsár-ját maga elé a földbe szúrja, s annak félhold alakban végződő markolatára helyezi a puska­csőt és ugy tűzzel egész hideg vérrel.

Végre hosszú, kinos, fárasztó előnyomulás után a magaslatok lejtőjéhez éra támadó sereg. A trombiták rohamra harsannak, fel a szu-

40. SZÁM. 1881. XX VIII. ÉVFOLYAM.

ronyt! előre! Összezárul a csatáriáncz, s rohanó léptekkel indulnak a hegynek fölfelé. Pokoli tüzelés fogadja őket, a sorok megbomolnak — és vissza kell húzódni a lőtávolon kivül, hogy a megtizedelt csapatok egy kis pihenés által uj erőre kapjanak.

A hegyoldal sebesültekkel van borítva, a kiket bajtársaik nem tudtak magukkal vissza­hozni. A bosnyák újra jelét adja állati vakme­rőségének és vadságának. Néhányan kijönnek a fák rejtekéből a nyilt hegyoldalra, és éles handsáraikkal levagdalják a sebesült, kínjaik közt vergődő katonák fejét, magasra emelve rázzák a visszavonult csapatok felé, nem tö­rődve a fölháborodott katonák záporként szórt golyóival E vadak némelyikét eléri vég­zete, golyótól találva áldozata mellé rogyik, — némelyik sértetlenül húzódik vissza búvóhe­lyére, legördítve a lejtőn a levágott fejeket bajtársaikhoz.

Meg kell a rohamot ujitani. E magaslatok elfoglalása mindnyájukra élethalálkérdés. Újra kezdődik a halál aratása. Most már csapataink némelyike feljut a magaslat tetejére, honnan lövéseit biztosan intézheti a fekelők közé. Má­sik csapat egy-egy mellvédet rohan meg, a hol ember ember ellen küzd; csattog a szurony, a handsár, a puskatus. Ez a legborzasztóbb jele­nete a csatának. Mindkét fél utolsó erejét feszíti meg, a gyöngébb számára nincs ke­gyelem. Némelyik század meghátrál egy pilla­natra, hogy újra annál nagyobb dühvel ro­hanjon előre. Nem lehet tudni, melyik félre hajol a győzelem. A harczi dühön erőt vesz a roppant kimerültség, éhség, szomjúság; ugy látszik, mintha lankadás állana be mind a két részen. Itt, egymással szemben, nem birnak egymással, s a sikertelen küzdelemben kimerül a túlcsigázott erő.

E perczben harsány csatakiáltás zendül meg a küzdő csapatok háta mögött, s a vad zaj­ban is kihallatszik a harsány dal :

• Megmutatjuk mi az egész világnak : Nincs párja a Molinári-bakának !•

Igen, ők vannak itt, a magyar sereg színe-virága, a szerajevói és mokrói hősök: a Moli-nári-bakák. Megszokták ők már a harczot, játék az nekik csak. Megmutatják most ezeknek az ujoncz ezredeknek, hogy kell a bosnyákkal har-czolni. A mint tömegben nyomulnak előre, a fölkelők ágyúiból néhány golyó hull közéj ök. Sebaj, tudják ők már annak is a módját, nem sok kárt teszen az. Harsogó •hurrah» -kiáltással rohanják meg az ágyukat, néhány perez alatt kezeikben vannak azok. S aztán tovább, a leg­sűrűbb golyózápor közé!

E rohanás eldönti a csata sorsát. A lankadó csapatok újult erővel és bátorsággal vetik ma­gokat a fölkelők poziczióira. A bosnyákok nem tudják tovább kiállani a bőszült rohamot, hanyatthomlok rohannak be az erdőbe, a he­gyek közé. Ilyen rendetlen seregnél nincs visz-szavonulás, hanem őrült, vad futás. A földühö-dött, elkeseredett katonaság nem ismer kegyel­met. Vad gyilkolás színhelyévé válik az erdőség.

Ne fessük e képet. Ez már nem harcz, ha­nem mészárlás. . . *

Az üldöző csapatok messze elcsatangoltak a hegyek között, apró csoportokra szakadozva szét. Egy ilyen kis csapatocskát vezet András; vele van Lajos is. Ki elmaradt közülök, ki el­portyázott valahol a magános szétszórt házak között, a melyeket felgyújtanak és kirabolnak, mindössze hatan vannak együtt. Ugy látszik, irányt vesztettek. Egy patak medrén haladnak fölfelé; a vad ordítás zaja messze hallatszik

* A hareztéren a csata után néhány nappal magam is kereszteli mentem. — Szerző.

VASÁRNAPI ÜJSÁG. tőlök, jeléül, hogy nagyon eltávoztak a töb­bitől.

— Forduljunk vissza, — mondja András, — nagyon előre jöttünk és magunkra marad­tunk. Nem bátorságos ilyen kevés embernek ezen a vad helyen.

A következő perez igazolta szavait. Az előttök álló szikla mögül néhány lövés hang­zott, s egyszerre hárman rogytak földre a kato­nák közül. Az első megdöbbenés után a meg­maradt három katona visszaadta a szikla alját boritó bokrok közé a lövéseket.

Egy jajkiáltás bizonyitá, hogy ez nem hiá-ban történt; a másik pillanatban öt marezona alak rohant elő a rejtekből, kettő szuronyos puskával, három pedig eldobva kilőtt fegyverét, kivont handzsárral rohant Andrásék felé. An­drás, Lajos éB másik társuk a sziklafalnak vetették hátukat, hogy legalább hátulról ne támadtassanak meg.

A bosnyákok arczán a vad, elkeseredett düh kifejezése vonaglott, ádáz erővel vetették magukat elleneikre, a kik kétségbeesve védel­mezték magukat. A bosnyákok ereje különben is nagyobb volt, mert az elesett három katona halálos sebben vergődött a földön, és így csak hárman voltak öt ellen. Borzasztó tusa keletke­zett. Egy ősz szakállú, marezona bosnyák meg­ragadta András szuronyát, másik kezével erős handzsárcsapást intézve feléje. De az ifjú izmos karjaival oly erős döfést adott szuronyának, hogy az öreg fölkelő átdöfött mellel zuhant a földre. Azonban András szuronyát nem ránt­hatta ki hirtelen, s a másik pillanatban súlyos puskaagy-ütés zuhant fejére, s ő elkábulva rogyott ledöfött ellensége mellé.

Lajos egyszerre kettővel is harczolt, és a küzdés hevében társaitól messzebb tolatott. Az ifjú erős és ügyes volt; meg volt az a bátorsága, a mely nem korcsmai hösieskedésben szokott nyilvánulni, hanem valódi veszély esetén tör­hetetlen. Az ilyen bátorság mindig hidegvérű. Lajos most hasznát is vette ennek, és csakha­mar sikerült egyik handsárral fegyverzett ellen­ségének halálos szuronydöfést adnia. A másik egy perezre visszarettenve, hátraugrott. E pil­lanatot fölhasználta Lajos, és társai felé for­dult. Látta, hogy az András mellett levő katona futásnak indult, és az egyik bosnyák követi; a másik pedig a földön heverő András nyakára emeli handsárját . . . .

Szempillantás müve volt, hogy vad kiál­tással oda ugrott, s egy iszonyú csapással a puskatusával lesújtotta a vérengző bosnyákot. Egy pillanatnyi késés és András már a másvilá­gon lett volna. Lajos ekkor visszafordult a bos­nyák felé, a kivel előbb harczolt, és a küzdelem hevétől kipirult arczczal, egész magasságában fölegyenesedve daliás termetével, várta annak támadását. De a bosnyák megrémült a bámu­latos erőkifejtéstől, és megdöbbenve hátrált a bokrokig, és hirtelen közéjök vetve magát, eltűnt.

A támadó bosnyákok közül három feküdt a földön. Ekkor Lajos lehajolt a földön heverő Andráshoz. Nem gondolt e pillanatban arra, hogy ez az ember sokszor] megbántotta; egy­szerűen teljesité katonai kötelességét bajtársa iránt. így viselte volna magát, ha soha semmi körülmény nem hozta volna is Andráshoz kö­zelebbi viszonyba. Hanem mégis édes érzés do­bogtatta föl szivét, a midőn Andrást megvizs­gálva, látta, hogy az él, csak el van kábulva. Tehát sikerült neki megmenteni a Juliska test­vérének életét.

Ez alatt a futásnak indult katona is meg­mutatta, hogy ezt nem gyávaságból cselekedte. Futása közben megtöltötte puskáját, a mit a küzdés közben nem tehetett, s midőn az üldöző

629

bosnyák már beérte és döfni akart, visszafor-' dult, közvetlen közelből mellbe lőtte, hogy az rögtön halva rogyott össze.

így végződött ez utójátéka a véres csatá­nak, aránylag nem kevésbbé borzasztó, mint amaz volt. Valószínű, hogy a kis bosnyák csa­pat menekülése közben a társaiktól elszakadt katonákon akart boszut állani s némi elégtételt nyerni a nap vereségeért, s ezért támadták meg őket a szikla mögül.

Ott Lajos, midőn visszatért társával szét­tekintett, még egy haldokló bosnyákot látott, a ki akkor esett el, midőn az orvlövésekre vissza­feleltek.

Lajos a patakból vizet merített, s gyöngé­den meglocsolta a sebesült fejét. András föl-nyitá szemeit, szólani nem tudott, de hálál tekintete kifejezte, hogy tudja, minő szolgálatot tett neki Lajos . . .

Szomorú érzéssel vizsgálták elesett bajtár­saikat is az épen maradottak, fájdalom, kettő­nek már nem használhatott többé semmi a világon, azoknak már sirhat otthon az édes­anyjuk. Csak a harmadik mutatott még némi életjelt. A halottakat ott kellett hagyni, a két sebesültet pedig karjaikba ölelve indultak visz-szafelé. Itt még mindig nagyon veszedelmes lehetett az időzés; még mindig megrohanhatta őket a sziklák és bokrok közt lappangó vala­mely csapat. A sebesülteket meg kellett men­teni. Hosszú, kinos ut után a vad hegyi ösvé­nyen végre a sebesülteket átadhatták a harez­téren fölállított tábori kórházba.

András sebe nem volt veszélyes. Az erős ütés elkábította és bezúzta fejét; de ilyet lehet kapni otthon is ugy országos vásárok alkalmá­val. Pár kellemetlen hetet kellett töltenie a szellős, rideg fabódéban, a mely kénytelenség­ből a kórház helyét pótolta. Mig Lajos az ez­reddel tovább nem ment, minden üres idejét a a beteg mellett tölte, megmutatván azt, hogy az alatt a durva köpeny alatt mily gyöngéden nemes, ragaszkodó szív dobog.

Andráson nagy változást okozott ez a pár hét. Volt ideje komolyan gondolkozni sok min­denről ; az a kis vérvesztés nagy hasznára vált. Sokat gondolkodott Lajosról, s most érzett elő­ször megbánást e fiu iránt tanúsított bánás­módja miatt. Eszébe jutottak a sértegetések, a melyekkel otthon elhalmozta, elüldözte a ház­tól ; eszébe jutott a durvaság, a gúny, a melyet a katonaságnál, mint felebbvalója, éreztetett vele. De ez még hagyján! hát az az aljas eljá­rás, a melylyel halálhírét költötte. Ez a tudat jobban fájt neki sokkal, mint az a sajgó seb a fején. Ez égette lelkét.

Csak most, a rideg tábori kórházban, a durva ápoló katonák kezei között gondolt igaz szere­tettel húgára. Oh, ha az itt volna most beteg ágya mellett, megsimítaná puha kezeivel lázas homlokát, milyen hamar meggyógyulna akkor. Eszébe jutott, mily szeretetteljes, gyöngéd volt az mindig ő iránta, ö pedig alig gondolt, nem törődött vele, durva közönynyel mellőzte. Közre játszott a bűnös csalárdságban, hogy elválasz-tassék attól, a kit szeret, s oda vettessék egy haszontalan embernek.

Ugy megutálta magát, eddigi életét. Kerül­jön csak haza épségben, majd megmutatja, hogy más ember is tud lenni. S most kezdte fölismerni és meggyülölni Tornyai Pistát. Hej, csak otthon lehetne, hogy megakadályozhatná ezt az embert húgának megkeritésében...

S a mint mélyebben gondolkozott, világos­ság kezdett ébredezni benne a Tornyai és Fa­ragóné között való viszonyra nézve is. Otthon ő ezzel nem igen gondolt, a két czinkos termé­szetesen titkolta előtte is, mert atyja gyalázata fölrázhatta volna önző könnyelműségéből;

630 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 40. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM.

A K I R Á L Y F Ő H A D I S Z Á L L Á S A M E Z Ő - K Ö V E S D E N . — INDULÁS A HADGYAKORLATOKBA.

A N E M Z E T K Ö Z I V I L L A M O S S Á G I K I Á L L Í T Á S A P Á R I S I I P A R P A L O T Á B A N . TELEFONNAL ELLÁTOTT TEREM ESTE AZ OPEBASZINHÁZ ELŐADÁSA ALATT.

40. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM. VASÁENAPI ÚJSÁG. 631

II. Ramzes király koporsója. II. Ramzes óriási szobra a bulagi múzeumban.

AZ E G Y I P T O M I KIRÁLYSÍROKBÓL.

Amozis király föltárt koporsója és múmiája.

A Z U J O N A N F Ö L F E D E Z E T T K I R Á L Y S Í R O K B E J Á R A T A E G Y I P T O M B A N .

632 VASÁRNAPI ÚJSÁG 40. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM.

de kissé figyelmesebb ember az ő helyzetében mégis észrevehette volna a dolgot. Most jutot­tak eszébe egyes jelenetek, s belátta, hogy atyja minő játékszer egy rossz asszony és annak sze­retője kezeiben. Hej, jusson csak haza, hogy szétüt közöttük!

Mostoháját ő soha sem becsülte valami sokra. Mikor a katonaságnál megtudta atyja házasságát, azt egyszerűen balgaságnak ítélte, de, mint átalában mindennel, ezzel sem törő­dött sokat. Otthon aztán a mostohának volt esze, hogy Andrással óvatosan került minden összeütközést; a fiatal ember élt saját kedvte­léseinek; apja családi életére semmi gondja nem volt. Most kezdte csak azt az asszonyt is ismerni, mikor ráért kórágyán gondolkozni felőle.

Lajos iránt egyre mélyebb barátságot ér­zett. Többször ajkán volt már, hogy mindent elmondjon neki, de a szégyen érzete visszatar­totta. Sokszor megszoritá kezét, a mint az mel­lette ült, és kérdé tőle:

— Megbocsátod-e azt, Lajos, a mit én ellened vétettem ?

— Semmi nincs, a mit megbocsátnom szükséges volna. Én mindig szerettelek, mint testvéremet.

— De én olyan rossz voltam te hozzád. — Annál jobban esik, ha ezután jó leszel. András a kórházban hátra maradt, mig az

ezred a határ mentén az utolsó helyeket is megszállotta. A hadjáratnak vége volt. A zen-kovitzi csata után a fölkelők ereje megtörve szétoszlott, Hadsi Lója fogságba esett, Wise-grad ellenállás nélkül meghódolt: a hadjárat czélja eléretett.

Végre tehát visszatért a remény, hogy a távol földön harczolók hazatérhetnek az édes szülőföldre. Az ezred visszafordult és Szerajevó felé vette útját.

Mikor bajtársai visszaérkeztek arra az állo­másra, a hol András sebesülten maradt, akkorra már ő is fölépült annyira, hogy csatlakozhatott hozzájuk.

Lajos örömmel ölelte át egészséges álla­potban talált barátját.

Most András is nyugodtabb lélekkel nyujtá neki kezét. A mint betegsége engedte, első dolga volt haza levelet irni atyjának. Leirta, hogy Lajos miképen menté meg életét; hogy a Lajos halálhire tévedésen alapult, és nemso­kára reményök van együtt épségben hazatér­hetni, — és hogy nincs más óhajtása, minthogy élete megmentőjének és húgának boldogságát láthassa. Kérte apját, hogy ne erőltesse sem­miképen Juliskát a férjhezmenetelre; sőt kife­jezte bánatát, a miért Tornyai mellett volt ő is, és húga boldogságát lerontani akarta. Juliská­nak is irt néhány gyöngéd sort; hogy fog majd a szegény leány örülni, a ki eddig bátyjától csak hidegséget tapasztalt. Majd visz neki szép emléket Boszniából: piros török kendőt, gyű­rűt, ötsoros kalárist.

András azzal vigasztalta magát, hogy ez a levél otthon kétségkívül mindent meg fog vál­toztatni, mindent jóvátenni. Most már aztán elbeszélte Lajosnak az egész dolgot.

Lajosban egy pillanatig nehéz elkeseredés támadt, s elsötétült arczczal tekintett a földre.

— Ugy-e hogy megbántad, — szólt An­drás, — a miért akkor megmentetted az éle­temet ?

— Nem bántam meg, — felelt Lajos percznyi gondolkodás után, reá emelve nyilt tekintetét./— Most már legalább megismertél, hogy más bánásmódra vagyok méltó. Remél­jük, hogy_ az Isten jóra fordit mindent.

— Én pedig jó rokonod leszek egész életemben. (Végeköv.>

A KIRÁLY FŐHADISZÁLLÁSA MEZŐ­KÖVESDEN.

Mező-Kövesd, ez a matyóknak nevezett kis város Borsodban, a múlt hóban kilencz egész napig ugy szólván központja volt Magyaror­szágnak, de sőt az egész monarkhiának is; s az a tér, melyet képünk ábrázol, olyan élénk sür­gés-forgásnak színhelye, a minő azelőtt talán nem volt soha, s ki tudja, lesz-e még valaha. Képünk jobb oldalán látható kerítése és főka­puja a plebániaháznak, mely a király lakásául és főhadiszállásául szolgált; egyszerű földszin­tes ház, régi búbos tetővel, talán valami kevés­sel magasabb, mint a többi. A szemben fekvő épület a király testőrségének és az udvari sze­mélyzetnek szolgált lakásul. A háttérben látszó épület a ház lelkész gazdáinak adott e napok­ban ideiglenes szállást. A hadgyakorlatok nap­jainak reggelén a király reggel pontban hét órakor kijött a plébánia kerítésének kis kapu­ján, s szóba állott az urakkal, a kik már akkorra összegyülekezve várták. Fényes, csillogó társa­ság volt mezőkövesdi lovashadgyakorla­toknak megfelelőleg, kizárólag lovas tisztek. Oda jött Albrecht főherczeg, Mondel báró, Edelsheim-Gyulai báró, s az udvar két kiváló alakja: Thun-Taxis herczeg főlovászmester és Pejacsevich gróf altábornagy lovassági főin-spektor; az előbbinek egy csatában kartács­darab kiverte félszemét, s arczát annyira össze-marczangolta, hogy még ma is egy nagy seb-helyforradás az egész; a másiknak abban a pillanatban szakította le az ágyúgolyó félkarját, midőn kardját magasra tartva, rohamot vezé­nyelt. A király velők s a többiekkel rendesen társalgott rövid negyedórányit a téren, meg­nézte a lovakat, a népből is megszólított egyet-egyet, — legtöbbnyire piczi gyermekleánykákat, apró matyókokat, — aztán lovára ülve, fényes kíséretével együtt a hadgyakorlatokra lovagolt. Képünkön az is látható, a mint egy pandúr visszatartja a népet attól, hogy előre tolongjon. Parádé az egész! A derék matyók-paraszt (Má­tyástól kapott privilégiumaikról nevezik őket igy) sohasem tolakodott a király közelébe. Ki­sebb-nagyobb csoportokban álldogállt néhány perczig, olykor a kedélyesebbje, régi magyar szokás szerint oda kiáltotta: «Jó reggelt, felsé­ges király!», a mire az uralkodó mosolyogva felelt, aztán mikor ellovagolt a fölség, utána mondta az egyszerű éljent, — annyi volt az egész. A király nagyon kedélyesen, jókedvűen érezte magát e nép között, — s közöttük élt a szó szoros értelmében, — s többször szólott felőlük a legnagyobb dicsérettel.

E G Y I P T O M I KIRÁLYOK UJONAN ** F Ö L F E D E Z E T T SÍRJA.

** Brugsch Emil, jeles aegyptologus, a követ­kező érdekes jelentést teszi közzé az Egyiptom­ban közelebb fölfedezett nevezetes mumia-leletröl:

Midőn jul. 2-án reggeli 4 órakor Siout-ot, a felső-egyiptomi nílusi főállomást elhagytam, sejtelmem se volt, hogy csak néhány óra vá­laszt el életem egy oly mozzanatától, a minő­höz hasonlót megérni csak kevés embernek adatott s mely élénk emlékezetemben marad, bármily hosszura nyújtsa is életem fonalát a gondviselés.

Forrón sütött Felső-Egyiptom napja az iszapját épen most hordozó Nilus szennyes zöld habjaira, melyeket alig észrevehetőleg höm-pölygetett alá a lomha folyam.

Július 4-én értem el Luxorba, hogy más­nap hozzá fogjak a föltárt lelet kiaknázásához. Hogyan jutottunk rá az arabok előtt évek óta ismert, de gondosan rejtegetett kincsre, hosszas lenne elmondani. Elég annyi, hogy több mint kilencz éve, hogy Théba piaczán különböző kisebb-nagyobb értékű régiségek kerültek el­adásra, melyekből biztosan lehetett gyanítani, hogy azok valamely ismeretlen királysírból ke­rültek. Egy szemle-ut alkalmával, melyet a bou-lagiegyiptomi múzeum tudós igazgatójával, Mas-par úrral tettem meg, sikerült április havában rá akadnom a rejteket ismerő arabok fejére, de magáról a rejtekről biztosabb értesülést nyerni nem tudtam. Erre csak később jöttem rá.

Egyiptomi utazók jól ismerik a Théba nyugati részén terülő Dér el Bahri nevű romot. Közvetlenül arra a meredek hegységre támasz­

kodik, mely e romot a királysíroktól elvá­lasztja. E hegység nagyszerű hátteréül szolgál a XVIII ik dynasztiabeli Hatasou királynő által épített palotaszerü templomnak, s délkeleti irányban egész a Medinet Habou nevű omladé­kok mögé vonul.

Mintegy 150 méternyire Dér el Bahritól, a katakombáktól minden irányban átfurkált Seikh abd el Gournah nevű hegygerincz mögött egy keskeny természetes ösvény vezet a thebai sikság fölött 60 méternyire található, de a ki­meredő mészkőszirtek által egészen elrejtett sziklabarlang szádához. Itt találtuk a földalatti sirkamarát.

Háromszáz arab állt rendelkezésem alatt, továbbá kötelek, gerendák, csigák, hogy a kö­rülbelül 46 lábnyi mélységbe leereszkedhes­sünk. Egy kötélbe belefogódzva, egy másiknak a hurkába beleállva lebocsátkoztam. A négy­szögű, minden oldalán 1*88 méternyi kémény minden szokás ellenére durván, szabálytalanul volt a sziklába vájva, mindenütt kinyúló s a legkisebb érintésre aláomló sziklatömbökkel. Ugy látszik, nagyon siettek a munkával, a kik készítették.

A kut aljában egy méter 57 centiméter szé­les és 9t centiméter magas nyilas mutatkozott, mely 8 méternyire egyenesen haladt befelé. A kétezer esztendő óta elzárt levegő oly rossz volt, hogy lámpám a legközelebbi tárgyakat is alig birta megvilágítani. Látásomnak tapo-gatással kellett segítségére lennem.

Az előttem táruló földalatti menet annyira tömve volt koporsókkal, ládákkal, szobrokkal s mindenféle tárgyakkal, hogy ugy kellett kö­zöttük és fölöttük hason és négykézláb csúsz­nom, hogy előre hatolhassak.

Mindőn a 8 méternyi folyosónak végére értem, azt hittem, itt az egész föld alatti tárná­nak is vége van. Csak akkor láttam, hogy jobbra, éjszakkeleti irányban folytatása van, és pedig több mint 60 méternyire, két és négy méter közt változó magasságban. A talap és falak annyira tömve koporsókkal s egyéb ré­giségekkel, hogy egy négyszóghüvelyknyi tér alig maradt köztök szabadon.

Az ámulat annyira elfogott, hogy nem tudtam, ha nem álmodom-e. Egy koporsóra ülve, hogy nagy izgatottságomból valamennyire magamhoz térhessek, tekintetem önkénytele­nül a koporsó födelére tapad s tisztán , világo­san olvastam rajta I. Seti király nevét, II. Ram-zes atyjáét, a XlX-ik dynasztiából.

Pár lépésnyire odább, egyszerű fakoporsó-ban, ott feküdt II. Ramzes, mellén keresztbe font karokkal. II . Ramzes, a nagy Sesostris maga. S minél beljebb hatolok, annál na­gyobb a meglepetés. Itt van I. Amenofis, amott / . Amozis, a három Thoutmes, Aahmes nofert ari királynő, Aah hotep királynő— valamennyi múmia tökéletes épségben. Összesen 36 ko­porsó, királyok, azok népei, herczegek és her-czegasszonyok.

Két egész órát kellett töltenem a földalatti folyosóban, hogy legalább futólagos áttekintést nyerhessek az előttem terülő régészeti egész kincshalmazról. Kijutván a napvilágra, azpnnal hozzá fogtam a koporsók kiemeléséhez, a mi igen nehéz munka volt. De négy nap alatt mégis előhoztam az összes pharaókat s három nap múlva már ott voltak valamennyien Luxor­ban, honnan tovább szállításuk iránt intézked­tem. Becsesebb terhet nem szállított még a Ni­lus soha.

A múmiák jelenleg Boulag múzeumában vannak, mely kicsinek bizonyult a királyokhoz méltó helyet nyújtani. A becses tárgyak osztá­lyozása sok időt veend igénybe.

A főeredmény a következőkben összegez­hető : van négy papyrus tekercs, 7 királyi mú­mia, 9 királynői múmia; a többi a királyi há­zak egyéb tagjainak múmiái.

A XVII. dynasztiából egy : Taaten Raske-nen király.

A XVIII-ból: Amozis király, Aahmes no­fert ari királynő, Aah hotep királynő, I. Ame­nofis király, I. II. és III. Thoutmes király, Sa Ammon herczeg, Sat Ammon herczegnő, Merít Ammon herczegnő, Hont tamehu királynő, Mes hont tamehu herczegnő, Setka királyné, An ki­rályné, Nebseni főpap.

A XlX-ből: I. Ramzes király, I. Seti ki­rálynő, II . Ramzes király.

A XXI-ből: Pinotjem nagy főpap, Nedjemt királyné, Ramaka királynő és leánya Mutem

40. SZAM. 1881. xxvni. ÉVFOLYAM.

hat, Pinodjem király, Hathor houtatni ki­rálynő, Masaherta főpap, Ast em cheb her­czegnő, Nesi chonsu herczegnő, Djet pthah herczeg stb.

Ezeken kivül ott találtunk még egy nagy sátort bőrből, vörös, sárga és fehér színekben. Ez Pinodjem király leányának, Ast em cheb herczegnő sírjának ékitésére volt készítve. Azon­felül 40 kanopa, 3700 Osiris-szobrocska, 15 szertartási paróka, 46 faláda föliratokkal, pa-pyrusból készített több láda tele áldozati föl­szerelvényekkel, kannákkal, husdarabokkalstb. 4 bronz-váza, egy nagy fatábla hieratikus szö­veggel, s egy nagy csomó aprólékos tárgy.

A múmiák csaknem minden kivétel nélkül sérületlenek, s némelyik oly érintetlen, mintha csak tegnap göngyölték volna takaróba. Vala­mennyi virágkoszorúkkal és lótoszszirmokkal van teleszórva, melyeknek színe csodálatos módon épen maradt egész a mai napig.

Az egész temetkező hely, «rra vall a munka gyors, hevenyészett jellege és a megta­lált föliratok, a régi pháraók, valószínűleg a XXI-ik dynasztia Ammon papjainak rendele­téből készült s elődeik múmiáinak elrejtésére volt szánva, a mikor vagy belháboruk, vagy külső invázió tette a hirtelen elrejtést szük­ségessé.

Csaknem három ezredéven keresztül nyu­godtak itt a régi pháraók tetemei, miglen végre nekem jutott a páratlan szerencse, hogy napvilágra hozzam s a búvárló tudomány anya­gává tegyem a drága maradványokat.

NYOMA V E S Z E T T ! — A N G O L R E G K N Y . —

HARMINCZNYOLCZADIK FEJEZET.

Az ó villa látogatói. — Hiába! a villa romba dőlt s el van ha­

gyatva. —• Csöngess még egyszer, szólt a kocsiban

ülő hölgy, a kapu lépcsőjén álló férfihoz. — Egy negyed óra óta csöngetek már, de

senki sem jő kinyitni. Kedvedért még egyszer megkísértem.

A kocsiutról szűk följáró volt a villához, akácz- és lamburnum-bokroktól és szederfáktól árnyalva. A kocsiba két apró, de győzős nápolyi fuvaros ló volt fogva. A ház, melynek faláról a vakolat is letöredezett, csakugyan nem látszék megérdemelni a fáradságot, hogy valaki a köves utón a városból ide törekedjék érette.

— Csengethetek én itt akár ítéletnapig, — monda a férfi türelmetlenül s visszatért a kocsi­hoz és már épen kiadta a kocsisnak a paran­csot, hogy forduljanak vissza Sorrento felé, mi­kor egy dióbarna bőrű vézna kis lány, nagy kulcsokkal a kezében, szaladt utánok, szélben lebegve fekete fürtéi.

— Te vagy a kapus ? — kérdé az angol utazó mosolyogva.

A kapus leánya volt, de apja elment kissé hazulról s ő a kertben játszott. De hát esztendő óta senki sem jött megnézni a villát, nem szá­mítottak rá, hogy épen ma jöjjenek látogatók. A villa kiadó, bútorozva vagy butorzatlanul, a mint tetszik. Harminczhat szoba van benne; azonkívül konyhák, istálók, fészerek, kamrák. Mindent megnézhetnek uraságaik, ha akarják. Tessék hátul kerülni a konyhabejáratnál, a nagy kapu be van csukva.

A hölgy is kiszállt a kocsiból s férje kar­jára támaszkodva, az árnyas ösvényen, a há­tulsó kert aj tón bementek. Festői, de elhagya­tott állapotban volt minden; a kert, a gazda­sági épületek, maga a különben kastélynak beillő villa is, melybe a kert felől széles nagy kettős lépcsőn mentek föl s egy oszlopzatos csarnokszerű erkélyre jutottak.

— Ez az a csarnok, nemde Lancelot, — monda Winifred, mert könnyű eltalálni, hogy ők voltak a látogatók, nászutjokat Olaszország felé véve s a szép villát is fölkeresve, hol Lan­celot szülőivel gyermekéveit töltötte, — mely­ről annyiszor beszéltél nekem, hol karácsony­esténként oly nagyszerűn mulattatok, a fáklya-tánczon ?

— Ez az, édesem, — monda Lancelot. A kis lány, a ki nem hallotta megjegyzé­

seiket, vezetni akarta őket a belső termekben s magyarázni mindeniknek a rendeltetését és elő­nyeit; de Lancelot türelmetlenül szakitá félbe.

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

— Hagyd el gyermekem, ismerem e helyet, voltam itt már ezelőtt is.

A kis leány kétkedőleg nézett rá, nem akarta elhinni. Mióta ő magát tudja, s annak lehet már nyolcz vagy tiz éve, mindig itt lak­nak s jól emlékszik minden látogatóra, ki azóta e helytt megfordult.

Mindamellett elhallgatott s vezetés helyett csak kisérte az idegeneket. Szobáról-szobára jártak. A Diána-szalonból az Apolló-szalonba, innen a Venus-szalonba (neveiket a bennök volt, de nagyrészt már eltűnt szobroktól nyer­ték) s mindenütt csak romjait találták a régi fénynek és vidámságnak.

— Láttál-e valaha ily szomorú helyet? monda Lancelot, — mintha csak ellenség dúlta volna föl! S mégis jobban esik igy látnom: üresen, elhagyatva, kopott díszében, mint újra ékitve s idegen arczokkal benne! Ugy képzelem, nem lakott itt senki azon tizenhat év alatt, mióta mi elhagytuk!

— Nem tetszik az uraságoknak megnézni a felső emeletet is ? kérdé a kis vezető félénken.

Lancelot tagadólag intett. — Ott nincs más, — monda magyarázólag

nejéhez, — mint hálószobák hosszú sora; de ha nem röstelsz egy sereg lépcsőn fölmászni a fedélre, a torony loggiájából gyönyörű kilátás nyilik a tengerre.

Winifred szívesen ráállott. — Nem arra, kedvesem, — monda Lance­

lot. — Erre felé j erünk. Nézd, ez volt az édes atyám nappali ülőszobája; látod, délre néz; szegényt csak a napfény éltette! Néha, hajob-bacskán érezte magát, kivitette magát székében a terraszra s a narancsfák árnyában üldögélt, nézve a felséges naplementét a tengerbe. — Tizenhat éve ! Ugy tetszik, mintha tegnap lett volna!

A terraszon át a fedélzetre vezető lépcső­höz értek. Feljutva oda, kiléptek a torony log­giájába, mely mindenfelé nyitva, nagyszerű ki­látást engedett a tengerre, az öböl görbülő partjai keretében Mirenótól Sorrentóig. Ischio és Procida, vörhenyes ködbe burkolva, szu-nyadni látszottak a nyugati láthatáron. Nápoly s a körülte levő faluk Porticitöl Tőrre deli' An-nunziatáig, mint zsinórra fűzött gyöngyök he­vertek a kékes-zöld hegyoldalban; mig a Vezúv, zöld aljából meredő kopasz szikláival, redős köpenye mélyedéseiben szőlőkkel és gabona­földekkel, tűzokádó ormát, füst-tollazatával, magasra emelve rajzolta a lég űrébe. Alant a tengeren fehér vitorlás halászbárkák úszkáltak, mint vizi madarak lebegve a kék tükrön. Min­den oly álomszerű, oly képzeleti volt, mint egy festett panoráma.

Lancelot és Winifred, a loggia párká­nyára dűlve s kihajolva, szótlanul élvezték a látvány gyönyörét. Hetek óta utazgattak együtt, boldog uj pár, mézes heteik élvezetébe elmerülve. Együtt szaggatták a myrtus-virágo-kat az aeginai oszlopok árnyában ; együtt hall­gatták a hymettusi virányon a méhek zummo-gását s az ilyssusi partok pomagranát ber­keiben a fülmilék édes énekét; holdvilágon bolyongtak az athenéi akropolis töredezett kő­lépcsői közt sarjadzó vadrózsa-bokrok között, nézték a naplementét a girgenti-i templom ma­gányából s biborszirmu asfodoléket tépdestek a paestumi völgyben. A mi szépet a szin, alak és világítás felmutathat, mind látták; de sem Gö­rögország, sem Sicilia, sem Posidonia magános partjai nem mutattak oly megragadó tekintetet, mint ez, a mely most előttök elterült. Pedig nem volt egészen uj a látvány, hisz már Sorren-tóból is szemlélték s hozzá szokhattak volna.

— Van itt egyéb örökös nyárnál ? kérdé Winifred elbűvölve a verőfény hatásától.

. — Fájdalom, — feleié Lancelot, — van ősz, sőt néha tél is; láttam itt már szürke eget, sőt ködöt és fagyot is a napfény és rózsák e bájhonában. Láttam a Vezúvot hóval borítva, füsttollazatáig.

— S láttad a Vezúvot kitörésében is ? — Kitörésben — a mit annak lehetne ne­

vezni — épen nem; de láttam, hogy izzó vörös kövek záporát dobálta s utána tüzes lávát eresz­tett magából; ezt minden nápolyi megláthatja, kétszer-háromszor évenkint. Ámde e kisebb rendű rázkodásokat nem szokás kitöréseknek nevezni.

— Szeretném, ha legalább ily rázkódást mutatna, mig itt vagyunk.

- Ha a jelek nem csalnak, óhajtásod

633

könnyen teljesülhet; — monda Lancelot — miután messzelátójával egy ideig figyelmesen vizsgálta a hegyet s azután Winifrednek nyúj­totta át az üveget. — Látod azokat a világos sárga foltokat a kráter szélén ? Az friss kén s ez a jele, hogy készül valami. De ha felakarunk menni a hegyre, jobb lesz előbb mennünk, mintsem az bekövetkeznék.

— En inkább akkor szeretnék, mikor lát­hatunk ott valamit.

— Nem hiszem, hogy kedved telnék a kén­gőzben; én legalább nem szívesen tennélek ki annak. Nem is képzeled —

Egyszerre, hirtelen félbeszakította be­szédét.

— Nézz oda! — monda megváltozott, majd­nem remegő hangon.

Az általa jelölt irányt szemeivel követve Winifred, három egyént pillantott meg: egy urat, egy hölgyet s egy kertészforma egyénisé­get, kik — alig egy negyed mérföldnyire tőlök — a fák sűrűjéből kilépve, egy keskeny tisztá­son haladtak át.

Lancelot mereven nézett le a kertbe, e három személyből álló kis társaságra.

— Az őr lesz, a ki egy másik utazópárnak mutogatja a helyet, — monda Winifred.

— Add csak az üveget, kérlek. S a mint az üveggel kisérte őket, inkább

magához mint Winifredhez szólva folytatá : — A narancsfa-sétánj'on jöttek le s bizo­

nyosan amoda a dombra mennek, a kilátás miatt.

— Az nem lehet oly szép onnan, mint innen a miénk; - jegyzé meg Winifred

Az idegenek külsején nem volt semmi kü­lönös figyelemre méltó. Az ur sötét kabátot viselt s aranypaszomántos tengerész-sipkát; a hölgy fiatal, lányos kinézésű volt. Most már távolabb voltak egy negyed mérföldnyinél s arczaik a tenger felé fordítva. Lassan lépdeltek át a tisztáson, lassan hágtak fel a dombra s ott megálltak, folyvást a tenger felé fordult arczok­kal. A férfi egy kis messzelátót vett ki zsebéből, gondosan szeméi, ez igazította s aztán átadta a hölgynek; ugy látszik, ők is a Vezuvra irányoz­ták figyeluiöket.

— Menjünk le, — monda Lancelot hirte­len, összecsukva és zsebébe téve távcsőjét. — Elég soká voltunk itt, szeretném a kertet is megmutatni neked. Nem bánod?

Winifred nem bánta; ámbár szeretett volna még itt maradni B tovább is gyönyör­ködni a szép kilátásban; de látva férje türel­metlenségét, mitsem szólt. Lementek a lépcsőn, át a terraszon, s a helyett hogy a házon át — a merre jöttek — mentek volna vissza, egyenesen a kertbe vivő lépcsőn haladtak le.

A narancs-sétányba jutottak. Winifred el volt ragadtatva annak fényes-sötét színétől, zamatos illatától; szeretett volna időzni, vagy legalább lassan haladni. De Lancelot egyre sietett s őt is siettette. Biztatta: ha majd vissza­térnek. Mire a tisztásba kiértek s a domb felé fordultak, hol előbb a másik párt látták: az már eltűnt s a kertész jött feléjök biczegve. Bocsánatot kért, azt a másik párt kellé ki­sérnie.

— S hová lettek ? — kérdé hevesen Lan­celot.

— Vízen jöttek, — monda a kertész, — s csónakjukat az öbölben hagyták, mig a kertet megnézik; a tengerre vezető kis ajtón bocsátot­tam ki őket.

— Tudom, tudom, — monda Lancelot türelmetlenül; — adja ide a kulcsot, hogy sies­sek utánok.

— Bocsánat uram, a kulcsokat nem sza­bad kiadnom kezemből; de ha tetszik, jöjjön velem, önnek is kinyitom az ajtót.

— Várj itt rám, Winifred, — szólt Lance­lot gyorsan s intett a kertésznek, hogy vezesse. Ez, féllábára sérült, csak lassan sántikált előre, ugy hogy Lancelot egészen elvesztette a mi kis türelme még volt is.

Végre a sikamlós rossz lépcsőhez értek, mely az ajtóhoz vezetett. A kertész kinyitotta; Lancelot odaugrott s szétnézett. A part egész hosszában el lehetett látni — de az eltűnt pár­nak semmi nyoma. Ha csak, a kikötő helyet árnyaló bokrok nem rejtették még a csónakot, el nem lehetett gondolni: föld nyelte-e el, víz nyelte-e el? Kétkedve: maradjon-e, várjon-e, habozva állt Lancelot az ajtóban. Egyszerre egy hajós legényt pillantott meg, mely a part

634 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40 SZÁM. 1881. XXVIII. KVFOLTAM.

kiálló szikláin, csucsról-csucsra szökelve, s ke­zében egy csónak kötelét tartva, — egyszerre ismét eltűnt, bizonyosan egy sziklaparttól elrej­tett csónakba ugrott; s néhány perezre rá csak­ugyan megjelent a csónak is, elválva a parttól s nyilgyorsan haladva a nyílt tenger felé.

A csónakban az előbb látott pár ült; az aranypaszomántos, tengerész-sipkás ur, s a lányarczu fiatal hölgy.

Lancelot távcsövét rajok szegezve, kisérte az egyre távozó csónakot, míg a távol kisebbé s kisebbé tette, s végre a benne ülök alakjai kivehetők sem voltak többé. A mig kivehette is, hiába várta, hogy a tengerész-sapkás feléje for­dítsa arczát, hogy azt jól kivehesse. Hiába! . . .

— Lancelot, — hangzék egy szó háta mögött. — Nyújtsd a kezedet.

— Te, Winifredem ? Nem kértelek, hogy várj ott reám ? Az istenért, e sikamlós, rossz lépcsőn. — Engedetlen asszonyka t e ! — De mi lelt?

— Mi lelt ? féltékeny vagyok. — Féltékeny? s

ugyan kire. — Arra a szép

fiatal hölgyre, a ki után szaladtál s most is ólálkodol.

— Fiatal? s még szép is ? biz' isten nem tudom. Nem a nő — hanem a férfi után sza­ladtam. Annyira emlé­keztetett — egy — egy régi pajtásomra, iskola­társamra —•

— S azt hiszed, elhiszem ?

•— Ha komolyan mondom, el kell hin­ned. — De talán csa­lódtam. Jerünk vissza.

A sánta őr ott várt rajok.

— Kik voltak e lá­togatók? — kérdó Lan­celot.

Az őr nem ismerte; idegenek, soha sem látta.

Lancelot szórako­zott, gondolkodó ma­radt. Az idegen képe ugy látszik nagyon el­foglalta lelkét, nem birt szabadulni t ő l e . . . A Sorrentóba visszamenő utón, a kocsiban, alig szólt Winifredhez, min­dig magában tépelő­dött s nem birta elverni szórakozottságát.

Kit láthatott váj­jon?

(Folyt, köv.)

vei a Théatre Francais, a másikkal az Opera Comique előadásait egyszerre hallgathatta s mint irja, mind a kettőt igen jól élvezhette egy­idejűleg.

Valóban nem jelentéktelen dolog az, hogy alig öt évvel azután, hogy Bell Graham csodá­latos találmánya megszületett, a franczia világ­város kritikus közönsége előtt is oly tökéletes telefon-előadásokat tudnak bemutatni, melyek a köznépet bámulatra s a szakértő közönséget és a hirlajjokat egyhangú osztatlan dicséretre ragadják. Ha meggondoljuk, mily kevés idő az emberiség életében az öt év, önkénytelenül bámulat fog el e haladás felett s csaknem meg­hökkenve kérdezzük magunktól: mi minden történhetik még századok alatt, ha igy haladunk.

A készülék, metylyel e sikert elérték, Ader Klemens találmánya s nemcsak elődeinél töké­letesebb, hanem annyiban is nevezetes, hogy az első valóban artikulált telefonnak mondható. Bell magnetikus készüléke ma már - (öt év múlva!) jóformán el van feledve. Az ujabb ki-

HALLGATÓK A PÁRISI IPARPALOTA EGYIK TELEFON-TERMÉBEN.

vezettetik be, melynek végén delejkorong van két végén pamutcsévével, mely a hullámzást előmozdítja. A lényeges eszköz különben az átbocsátó, melynek alkotása oly finom, hogy a hangoknak és zenének legkisebb árnyalatát is fölfogja s teljes erejében tovább bocsátja. Hogy a hallás még tökéletesebb legyen, ugyanazon elv alapján, mely a perspektívánál is található, hol tudniillik a kettős kép kidomborodik, az Ader-féle készülék hallócsövénól is két telefont alkalmaznak, melyek külön átbocsátókkal álla­nak összeköttetésben. Ezért «halló perspektí­vának!) (perspective auditive) is nevezték el s állítják, hogy ily módon a hangok csakugyan tökéletesebbek, képletesen szólva, mintegy relief­hatást gyakorolnak érzékeinkre s mig az egyszerű telefonnál a hallott hang bizonyos tekintetben elmosódott volt, itt az már életet nyer, s a teljes illúzió megvan.

Nem bocsátkozhatunk ezúttal a nevezetes találmány és kísérlet részleteinek bővebb ismer­tetésébe, ha egészen technikai részletekbe nem

akarunk merülni. Csak azt említjük meg még itt, hogy a hallgatók szá­mára jelenleg 80 halló telefon van kiállítva két teremben, ugy hogy minden teremben egy­szerre húszan hallgat­hatnak, de még igy í& alig egy pár perez jut egyre. A nevezetes ké­szülék fölállításában a közlekedési miniszter, továbbá Berger, a párisi telefontársulat főbizto­sa s Breguet, a készülé­kek készítője, nagy ér­demeket szereztek.

A PÁRISI OPERA ELŐADÁSA TELEFONON ÁT.

A villamosság cso­dái közt.melyekaPáris-ban rendezett első nagy nemzetközi villamos­sági kiállításban az egész müveit világ figyel­mét magukra vonták, egynek sem volt oly nagy hire és oly sok bámulója, mint annak a kísér­letnek, midőn a kiállítási teremben a párisi nagy operaszínház előadásait is «meghallgat­tatták* telefoncsövek segélyével. A villamos­sági világítás számtalan gyakorlatilag még fon-tosabb tüneményeit, a villám - készülékeket, melyek mechanikai erővé alakítva, jövőben csodákat alkothatnak, meglehetős közönyösen nézte a nagy közönség, mivel közvetlenül nem észlelhette hatásukat: az operai«előadások»-ra ezrével tolongott a nép s előkelő hölgyek két-három órát vártak türelemmel, hogy sorrendbe eljuthassanak a bűbájos hangokat vezető cső­höz s ott néhány perczig gyönyörködhessenek a különben jól ismert előadás hangjaiban. Kü­lön mutatványokat is rendeztek, a köztársaság elnöke Grévy telefonon hallgatta meg a zene° akadémia növendékeinek az ő tiszteletére ren­dezett karénekét s egy vele csaknem egyenlő hatalom, a «Times» párisi levelezője számára külön mutatványt rendeztek, midőn egyik fülé-

A színpad. - Hangátbocsátók TTT a súgólyuk S) két oldalán a gázlámpák mögött. — GGG lecsavart lánggal. Az égés H üvegcsövön át C vezetővel van kapcsolatban.

A PÁRISI OPERA ELŐADÁSÁNAK HALLGATÁSA TELEFONON ÁT.

Gázcsövek hátul

serietek között Edison karbon - telefonja lett nevezetes, de ez is régi már s bizonyos tekintet­ben elavult. Sokkal jobb Hughes, a nyomtató táviró készülék föltalálójának 1878-ki javítása, melynek segítségével már a hangok hullámzá­sát és apróbb árnyalatait is elég tisztán lehetett kivenni, miért azt föltalálója külön névvel«mik­rofon »-nak nevezte el.

E találmányt tökéletesítette Ader Klemens. A mikrofon talapzatára fenyőfa-deszkát tett, melyen 10 karbon-rud van elhelyezve s a hang­hullámok ezen karbon rudakon mennek át. A hang fölfogására a színpadon a lámpák mellé a sugólyuk mindkét oldalára tiz «hang-átbocsá­tót)) tett. Mivel a színpad a járkálás miatt folytonosan recseg s ez és más idegen hangok az előadást kellemetlenül zavarhatnák, minden átbocsátó ólomtalajjzaton fekszik, melyekre ezenkívül még négy hüvelyk vastagságú kaucsuk van rakva. Az ólomanyag tehetetlensége és a ruganyos párna 'ehetővé teszik, hogy az átbo­csátó nem vesz fel más hangot, mint a mely a levegőből jut hozzá. A sodronyokon elvezetett hang most a kiállítási palotában uj telefonba

EGYVELEG. * Eleven oroszlá­

nokat visznek közelebb színpadra egy párisi szín­házban s egyik jelenet­ben ugy tüntetik fel, mint­ha egészen szabadon tet­szésük szerint járkál­hatnának. A vasrostély ugyanis, mely elválasztja őket a nézőhelytől, oly ügyesen van készítve, hogy alig észrevehető.

* Erzsébet angol királynő hiúságáról ujab­ban fölfedezett régi ok­mányok még több bizo­nyítékot adnak. Midőn a szűznek nevezett királynő már hatvannyolez éves volt s tehát már egy-átalán nem hódithatott szépségével, ruhatára a hivatalos följegyzések sze­rint a következőkből ál­lott : 99 teljes hivatalos öltözet, 102 franczia öl­töny, 100 uszályruha, 67 uszály nélkül, 126 antik ruha, 136 ruhaderék, 125 tunika, nem is említve 96

mantülát, 27 legyezőt s 85 pongyola ruhát. Csak az a különös, hogy e tömérdek ruha mellett csak 9 pár topánkája volt. Midőn 1603-ban meghalt, ruhatá­rában 3000 különféle darabot találtak, melyek mind rendben följegyezve voltak.

* Tizenöt nevezetes találmányról állítják az Egyesült-Államok lakói, hogy ő tőlök ered, ezek : 1. Gyapotkötőgép. 2. Simítógép. 3. Arató és kaszáló­gép. 4. A hajtó nyomtatógép. 5. A gőzhajózás. 6. A forró víz alkalmazása a gépeknél. 7. A varrógép. 8. Kaucsukipar. 9. A lópatkók házi készítése. 10. A homok alkalmazása faragásokra. 11. A mérő esz­tergályosszék. 12. A gabona-elevátor. 13. Mestersé­ges jégkészités nagy mértékben. 14. A villamos delej és gyakorlati alkalmazása. 15. A telefon.

* A franczia állatfestó'k elhatározták, hogy Parisban évenkint kiállításokat rendeznek, melyen kizárólag az állatfeatészet lesz képviselve.

* Jakub khán, Afghanisztán volt emirje, pár héttel ezelőtt halálos veszedelemben forgott. Mussu-rieben épen abba a palotába csapott be a villám, hol lakott, a palotát fölgyújtotta, sőt két embert, kik a khánhoz közel állottak, súlyosan megsértett.

40. SZÁM. 1881. xxvin. ÍTVOLIAM. VASÁRNAPI UJSÁtí. 635

G A R F I E L D HALÁLA.

Garfield özvegye.

Garfield halála alkalmából a helyszínén készült s hozzánk most érkezett két rajzot mu­tatunk be olvasóinknak. Hosszabb magyará­zatra egyiknek sincs szüksége, mivel a közrész­vét, mely Garfield sorsát kisérte, nálunk is tapasztalható volt s betegségének minden rész­lete eléggé ismeretes; csak magyarázatul mon dunk el egy pár adatot.

Garfield gyilkosa, Guiteau, tudvalevőleg július 2-án kétszer lőtt az elnökre. Az egyik golyó a jobb vállat érte, a másik a hátsó részbe ment, közel a vesékhez. Kétségtelen ma már, hogy e golyó okozta a vérömlést és vérmérge­zést, mely a betegség különböző fordulatait s végül a halált előidézte. Az orvosok jól tudták, hogy a golyó benmaradása veszedelmes s ezért minden lehetőt megtettek, hogy azt eltávolít­sák s Bell tanár a telefon fölhasználásával kü­lön kutató eszközt is gondolt ki e czélra, de hasztalan, a kísérletek csak növelték a beteg fájdalmait.

Másik képünk Garfield nejét, férjének hű­séges gondviselőnőjét és ápolónőjét mutatja be, ki oly rendkívüli lélek-erőt, oly önfelád ozást ta­núsított a beteg ágya mel­lett. Most általános részvét környezi az özvegyet, ki méltó társa volt Garfield-nek egész életen át, szilárd jellemű, nagy miveltségü nő, igazi támasza, vigasz­talója a vasjellemü férfiú­nak, ki alacsony sorsból évtizedek nehéz munkájá­val küzdötte fel magát. Garfieldné szerény sorsú farmer leánya volt s fia­tal korában, mint a far­mer-családok minden tag­jának, nehéz munkát kel­lett végeznie a ház körül. RudolphLukréczia (ez csa­ládi neve) azonban a tudo­mányok felé vonzódott s tanítónő akart lenni. Portage-County egyik kis intézetében tanult s e városban találkozott elő­ször későbbi férjével, kit a vendéglőben kiszol­gált. Mint sok száz fiatal leány, ugy ő is azzal keresett ugyanis pénzt, hogy a vendéglőben az ebéd alatt felszolgált s a nagy tisztelet, melylyel az amerikai a nő iránt viseltetik, lehetővé teszi, hogy a legtisztességesebb leányok is megkeres­sék ily módon kenyeröket. Két érvel később Lukréczia a hirami felsőbb tanintézetbe ment s itt újra találkozott Garfielddel, kinek 1857-ben neje lett. Még ekkor szerény sorsban éltek s Garfieldné buzgó, hü támasza lett férjének, ki­nek elszántsága, semmi akadály előtt vissza nem rettenő erélye és szívóssága lassanként magas polezra juttatá a családot. A nő, ki rendkívül tanulékony lélek vala, résztvett férje minden munkájában, megtanult latinul és görögül is, hogy gyermekeit taníthassa s átalában páratlan háziasszonynak és anyának mondják. A súlyos csapást, mely most érte, némileg enyhíti a rend­kívüli mértékben nyilatkozó közrészvét. Férje nem hagyott maga után nagy vagy ont, de az ame­rikaiak közadakozásokból fejedelmileg gondos­kodtak az özvegy és gyermekei anyagi hely­zetéről.

A MENNYKŐ MINT BÉKESZERZŐ. ÉLETKÉP.

Hogyha olvastátok Turgenyev «Nov» czimü regényét, lehetetlen, hogy élénk emléke­zetetekben ne maradt legyen Timika és Tomika alakja, a klasszikus vonásokkal festett öreg há­zaspáré, mely mindig mosolyog, mindig egymás szemébe néz véghetetlen szeretettel, a legéde­sebb hízelgő nevekkel halmozza el egymást, lesi egymás szándékát és gondolatát, képzelhe­tetlen gyöngédséggel igyekezvén mindenik tel­jesíteni a másik vágyát, mielőtt az kimondva lenne s emberfölötti boldogságban úszván, mi­kor egymás kezét foghatja. A geniális orosz iró e két alak festésében önmagát multa fölül, élet­hű vonásokkal vezetvén az olvasó elé két ala­kot, melyek csak egymásban és egymás által élnek, s melyek meghalnának, mint az insepa-rable név alatt ismert madár, ha fél napra meg kellene válniok, — két embert, kiket mindazon­által nem csak gondolkozásra, érzésre ós észjá­rásra, de még hanghordozásra, mozdulatra, arczkifejezésre, sőt még arezvonásokra is egy­máshoz oly hasonlóvá tett a megszokás, hogy ikreknek nézné őket az idegen, a ki nem tudja, hogy férj és feleség. Nem csak szere­tik, de csodálják egymást s nem győznek há­lákat adni az egek urának, hogy ily gyö­nyörű, ily lángeszű, ily minden tekintetben kitűnő tulajdonságokkal ékes teremtést rendelt neki hitestársul. Pedig hát igen közönséges teremtések szegények. Mind a kettő gömbölyű és vörös, s szellemessége abban nyilvánul, hogy akármit mond is az egyik, az a másikat egészséges kaczagásra fakasztja, mint valami hallatlanul elmés ötlet s diadalmas tekinteteket hordoz körül a társaságon, mintha azt mon­daná: «ugy-e hogy csak rendkívüli egy ész ez az én hitestársam?» Timika megvan győződve, hogy ha Tomika nem lenne a becsületesség maga s rá vetné tekintetét a czárnéra, hát az a Kaukázusba is elfutna utána; Tomika meg a női tökéletesség oly mintaképének nézi Timi­kát, hogy Junó, Minerva és Vénus istenasszony hozzá mérve szárazdajka.

A golyó keresése.

Csupa megelégedés az életük, csupa derült az ég fölöttük, melyet még futó bárányfelhő sem zavar meg, — tiszta verőfény az élet alkonyán.

Azt hinné az ember, mikor e rajzot olvassa, hogy Timika és Tomika csak egy volt a vilá­gon, — pedig hát Turgenyev ez elválhatatlan öreg párban genret festett, melynek illusztrá-czióját nem ritkán találjuk meg az életben.

Nekem csak a kertünk végébe kell men­nem, hogy egy-két perczet Timika és Tomika boldogságtól és csendes megelégedéstől sugárzó körében időzhessek. Itt van egy kis házuk virá­gos és zöldséges kert közepén, az udvaron egy nagy eperfa, melynek lehulló édes gyümölcseit Timika kedvencz tyúkjai szedik fel, a kertben pedig egy vadszőlőlugas, kupolaszerüleg össze­boruló rácsozatra fonódva, melynek egyik fele fekete, másik fele ólomfehér lécz, jelezve, hogy e mór izlésü alkotmány renováczión ment ke­resztül, s az ólomfehér rész ugy lőn oda fol­tozva a főépitményhez anno ekkor és ekkor. A lugas hegyét ott ékesíti egy fényesen ragyogó — villámfogó.

Tomika negyven esztendeig volt becsületes levélhordó a fővárosban. És pedig pénzes le­vélhordó, — minden házban tehát szívesen

látott vagy épen várva-várt vendég. Ismerték is minden városrészben s voltak házai, a melyek­ben biztos volt számára egy kvaterka valódi sashegyi vagy egy kupicza köményes, ha hiva­talos tisztében belátogatott. Negyven évi hű szolgálata alatt soha elő nem fordult egy kö­römfeketényi hiba, pedig mai napság pénzes táskával az oldalunkon már nagy erény, ha nem szökünk Amerikába. De Tomika erényes levélhordó volt világ-életében s tán még ma is hordaná a pénzes leveleket, ha Bécsben meg nem történik az a fatális eset, melyben szegény Gugának a hivatala életebe került.

— Be fogod adni lemondásodat, Tomika, — monda Timika, — és pedig még ma, ha azt nem akarod, hogy meghaljak aggódásomban miattad, mikor arra a veszedelmes körútra indulsz.

— De lelkem Timikám, édes drága szen­tem, látod, én nem vagyok gyáva, — merészeié ellene vetni Tomika; — aztán meg nézd, aranyos kis cziczám, milyen erőteljes vagyok még. Háromezer lépcső nekem meg se kottyan, még a térdem se reszket meg bele s karjaimban olyan erőt érzek, hogy akár hat olyan nyavigás Francescónit is kidobjak a harmadik emelet ablakán, hehehe.

— Jó jó, te erős vagy, egyetlen kutyus-kám; de hát az olyan gazember nem hí ám ki birokra, hanem beléd szúrja — brrr, ha elgon­dolom — a kést hátulról, vagy fejbe üt valami kalapácscsal, — és Timika elkezdett fázni, bor­zongani és sírni a bekövetkezhető szerencsét­lenség elképzelésétől.

Tomika elgondolkozott. Készvétteljes te­kintetét rajta feledte Timikán s elgondolta, mi lenne ez áldott jó teremtésből, hogyha é» szemei megnedvesedtek neki is.

Oda lépett Timikához, kebelére vonta, s elkezdte simogatni siró arczát.

— Hát legyen, a mint te akarod. Holnap lesz ugy is negyven esztendeje, hogy az államot szolgálom. Az a kis nyugdij becsületesen meg van érdemelve, de elegendő is nekünk kettőnk­nek, hogy szegényesen megélhessünk. Isten nem adott gyermeket, no de hát ő tudja, mit miért tagad meg. Hát ha olyan lett volna a gyermek, ki bút vagy épen gyalázatot hozna öreg fejünkre. Jobb igy, hogy nincs. Kiköltö­zünk a mi kis házunkba a Rákoson, fölturkál­juk a kertecskénket s ugy élünk ott, mint az angya;lok.

És ugy lőn. Tomika negyven évi hü szolgá­lata után megkapta a teljes nyugdijat s abból éldegélnek itt a mi szomszédunkban, közmon-dásszerü megelégedésben, csendes boldogság­ban. Kora reggel már hallani a Timika hivő szavát, mire kodácsolva, hápogva, gágogva ro­han feléje az egész kis majorság, a galambok körülrepkedik, bele ülnek a kezében tartott szakajtóba, vállára, fejére, — ott hátul az ólban malaczok jelentkeznek, élénk visitással üdvö­zölve asszonyukat, ki apró, gyors lépésekben tipeg-topog az udvaron, igyekezvén mindenkit kielégíteni s benézvén az istállóba is, gondos­kodott e a szolgáló a riska tehénről, levén az épen ez idő szerint — betegágyas, egy kis bika-borjuval ajándékozván őt meg a jótékony gond­viselés. Timika olyan szeretettel tudja nézni azt a buta kis borjut, mi alatt sózott kenyeret nyújt az anyjának.

Tomika meg a szoba ablakán a vörös füg­göny mögül nézi hitvestársa sürgését-forgását, derült, mosolygó arczczal kisérve annak min­den mozdulatát. Ugy örül a jó asszony örö­mének.

Az pedig ellátva az egész udvart, körül­járva a kis kertet, vörös teritöt borit az eperfa alatti kis kerek asztalra s készíti a reggelit, hogy mire az ő örege felöltözik és kilép, a jó kávé szaga üdvözölje legelőször is. Az kellemesen fogja őt érinteni. Még a hosszúszárú wasser-sackos pipáját is odakészíti a szék mellé a gyöngyös dohányzacskóval, melyei tiz év előtt ö maga készített névnapi meglepetésnek, de mely még ma is mintha újdonatúj volna. To­mika kímélte a drága ajándékot s ugy őrizte, mint a szemefényét, nehogy baja essék.

Mintha hosszú elválás után először talál­koznának, oly kitörő örömmel köszöntik egy­mást minden reggel. Megölelik, megcsókolják egymást, aztán hosszan néznek az egymás sze­mébe s megint egy meleg ölelés, mig csak Ti­mikának eszébe nem jut, hogy ni bizony még kifut a kávé.

•

636

Ah, milyen édes aztán az a reggeli! Timika tízszer is bele kanalaz a Tomika csészéjébe, ha meg van-e benne minden abban az arányban, a hogy azt az ő uracskája szereti. Azt hiszem, a nádmézet csak azért nem nyújtják egymásnak uj szerelmes pár módja szerint, mert ahhoz kettő okvetetlenül szükséges: a czukor és a bibor-ajkas alabástrom fogsor, ebből pedig csak az előbbeni van meg.

Keggeli után Timika a kávészin kis asztal­kendővel megtörüli a Tomika nagy szürke ba­juszát két felé s két nagy puszit czujjpant reá, mind a két szárnyára egyet-egyet, hogy szinte hallani a hangját, «papucs»; aztán megtömi a a wassersackos pipát a gyöngyös dohányzacs kóból s egyik végét az aranyos uracskám szájába dugván, másik végébe oda tartja az égő fidibust s mire a jó öreg olympusi ködfellegbe borult: egyet perdül sarkán a fürge asszonyka és rend­behozza a házat. Mire az a nagy pipa kiég, ra­gyog is már a háztájéka, mint a tükör, a me­nyecske rendbe hozta fején a fekete csipke fő-kötőt, s elmennek együtt karonfogva egy kis friss pletykára a szomszédba. A Tomika néha egy fél órával tovább is elmarad, de Timikának nincsen maradása: ebédet kell készíteni az ő egyetlenegy gyémántos urának.

A leszálló nap a lugasban találja a tisztes házaspárt. Ott ülnek egymással szemben, és sakkoznak. Egyik sem ért hozzá, hiszen csak azóta tanulják, a mióta megszűnt a hivatal s igy megesik, hogy a királyné parasztszolgálatot teljesít. De hát azért semmi baj, egyik félnek se az levén törekvése, hogy ö adjon, hanem hogy ő kapjon mattot, mert azzal örömet vél szerezni a másiknak. így aztán épen oly nehe­zen tudnak boldogulni, mint az a két angol gentleman, a kik arra fogadtak, melyiknek a lova ér a czélhoz — később. Ilyenkor aztán egy kis összezörrenés se ritkaság, ha valamelyik észreveszi, hogy a másik szándékosan rossz hú­zást csinál, csakhogy ő legyen a vesztes.

Fél óráig is el tudtam néha nézni ezt a sa­játságos játékot, melyben mindegyik fél túl igyekezett tenni a másikon a. nagylelkűség ra­vaszságában.

— Magok talán nem is veszekedtek soha komolyan, szomszédasszony, — kérdem egy ilyen alkalommal, — mindig ilyen gerlicze-éle-tet éltek, mióta házasok ?

Timika egész a főkötője csipkéjéig elpirult s egy hirtelen húzással megcsinálta a mattot, melyet már tiz perez óta gondosan került. To­mika meg elfeledte kiereszteni a füstöt, a mit a wassersackos pipája csutoráján keresztül a szá­jába szitt s felfútt arczczal, kerekre nyitott szem­mel bámult reám az indiskrét interpelláczióra.

No itt rossz fát tettem a tűzre. Meg is bán­tam a kérdést s igyekeztem valahogy elütni a dolgot és másra vinni a beszédet.

Csak később sikerült aztán megtudnom a dolog nyitját a tanító úrtól, ki én nálam sokkal régibb szomszédja volt a derék házaspárnak.

— Azelőtt is majd megették egymást, — monda mester uram, hamiskásan fogva szemfogára a makrát. — Csakhogy az egészen másfajtája volt a megevésnek, mint a mostani. Minden reggel iszonyú csörtetésre, zakatolásra ébredtünk föl. Az ifj'asszony csattogtatta az ajtókat, dobott ide-oda mindent, a mi keze­ügyébe került, morgott, mint a medve, majd meg pörölt, mint egy malomkelep. Csoda, hogy szegény urának még egy szál haja megmaradt a fején. Borzasztón befűtötte neki az asszony a poklot, — de ő ezért csak tűrt, csak hallgatott s meghúzta magát valamely sarokban és leste, mikor csillapodik a zivatar egy kicsit, hogy hizelgésekkel engesztelje ki fortyogó oldalbor­dáját. El is panaszolta néha a korcsmában, ugy a tizenhatodik félmeszely körül, hogy minő szerencsétlen élete van neki, milyen hárpia az az ő felesége, mennyire megutáltatja vele még azt is, hogy van a világon. Addig, a mig leve­lekkel járt körül a városban, ideje Be volt ész­revenni az asszony házsártos tekintetét. Csak este tért haza s ha ez vasvillaszemmel fogadta, hát hirtelen lenyelte a vacsorát, a fülére feküdt és elaludt, mint a juhászbunda, mert hát fáradt volt az egész napi szaladgálástól. De most, hogy im nyugalomba jutott ebbe a «Csendil-lába», s egész nap együtt vannak : no köszö­nöm én azt a nyugalmat, meg azt a csendet, mely mindig elillan! Tűrhetetlen egy állapot ez, mindig csak a esete-patét hallani reggeltől estig. Aztán ha oka volna! De nincs. De az

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

addig keres, a mig talál, hol itt, hol ott. De tudom én már, mit csinálok!

Felhörpentette az öreg a tizenhetedik fél-meszelyt is, sapkáját komoran húzta a szemébe s nagy elhatározásokra készen indult hazafelé a Csendillába. Az asszony már ott várta az ajtóban csípőre támasztva mind a két kezét.

Mi uram, — monda a kovács — kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz már ebből, s akár szép, akár nem szép, mi bizony oda lapultunk a pa­lánkhoz s vártuk, a mi jönni fog.

Nincs az a hétfejű sárkány, a melyik annyi dühvel rohanhatna meg egy embert, mint ez az asszony az urát. A tiz körme mindig ott járt a szeme körül, a hangja rikácsolt s messzire el lehetett hallani a siró méregtől éles szavakat:

— Hát te gézengúz, ilyen meg amolyan! Azért kuporgattam én össze azt az egy-két gara­sodat, hogy most a korcsmába vidd és elidd ? No megállj, te naplopó ! lesz rá gondom, hogy egy lyukas krajezár ne kerüljön a markodba. Oh te vén bivaly, a ki öreg napjaidra bolon­dulsz meg és leszel korhely, világ csúfja, ut-árokban háló. Ilyen gyalázatot az én fejemre. Takarodj a házba, vén gazember, ott a vaczkod, hengeredj rá és dögölj, mig a részegségedet ki-aluszod. Majd holnap számolok a fejeddel.

— De édes eziezuskám, aranyos tubus-kám —

—Majd adok én neked eziezuskát, tubuskát, j vén semmirekellő. Mars az ágyba egyszeribe!

— De hiszen még fönn van a nap is. — A nap, az fönn van, de a te ép eszed­

nek rég bealkonyodott. Lódulj, ha mondom, mig meg nem segitlek ezzel a lapáttal.

Az öreg, bizony nem volt részeg, ha mon­dom. Kapatos volt legföljebb egy kicsit. Megin­dult, de nem a ház, hanem a kert felé. Az asz-szony, ki meg volt győződve, hogy ura szót fo­gad most is, mint egyébkor, — bámulva nézte, hogy az ura kivesz a hűtőből egy palaczk kar-ezost s viszi magával a lugasba és ott leül. Eh­hez ö nem volt hozzá szokva s most nem tudta, hogy találja bele magát az uj helyzetbe. De mégis csak összeszedte magát s ment az ura után, és nyúlt a palaczk után.

— Azt ne bántsuk, hékás! — mordult most meg az öreg.

Az asszony sóbálványnyá változott s ré­mülten tekintett az urára. Ilyen oppozicziót ő még erről az oldalról soha nem tapasztalt. Oda toppantott az ura elé s öklét annak orra elé tartva, dühösen kiáltá:

— Hékás ?! még hogy a hékás ?! Hát mikor őriztünk mi együtt libát, hé ? Azt hiszi kend, én is olyan paraszt vagyok, mint kend? Mi­csoda? Azt hiszi kend, hogy tűrni fogom a gorombáskodását ? Azt hiszi kend, hogy cselédje vagyok? Becsülje meg kend magát, aszondom, és takarodjék azonnal. .

— Ülj le asszony, és hallgass az okos szóra, — kezdé most az öreg olyan komoly hangon, hogy az asszonyba belefagyott a szó. — Elhatároztam, hogy egyszer már véget ve­tek ennek az életnek, mert ez nem élet, hal­lod. Azelőtt mégis csak me^gvoltunk valahogy. Hát megint ugy legyen. És hogy ugy le­hessen : én holnap bemegyek a városba és visszakérem a hivatalomat. El tudom én még azt a tarisznyát viselni, könnyebben, mint az ilyen nyugodalmat.

Az asszony belehanyatlott egy szalmaszékbe és elkezdett keservesen zokogni. Az alatt oda künn is megtorlódtak a fellegek s néhány kövér cséppel jelentkezett a zivatar. De az öreg nem törődött vele, nem törődött volna egy egész felhőszakadással, — csak annak a siró asszonynak nézte az omló könyüit s már-már megesett rajta a szive, már hozzá akart lépni, hogy megengesztelje, hogy bocsánatot kérjen tőle s azt mondja, hogy tréfa volt az egész, mikor az asszony hirtelen fölugrott, két öklével kitörülte a szemét s kitörő hangon monda:

— Jól van, menj vissza a városba, majd én is elmegyek, a merre a két szemem lát. Ugy is tudom, hogy csak szabadulni akarsz tőlem. Meguntál, miután neked szenteltem szép ifjúságomat és most már öregnek találsz. Azt se hiszem, hogy szerettél valaha. Hiszen örökké csavarogtál, nem lehettem mindenütt a nyo­modban, — ki tudja, micsoda ismeretségekbe keveredtél. Egyik házból ki, másikba be, az olyan lator, mint te, mindig talál alkalmat. Most is bizonyosan azért vágysz vissza, mert valami uri dáma vár reád odabenn.

40. SZÁM. 1881. xxvin. EVIOLTAM.

De ezt már az öreg türelme sem állotta ki tovább. Hátra rúgta a széket maga alól, két öklével rácsapott az asztalra, hogy fölfordult a czilinder, s ugy kiáltá, mint egy oroszlán :

— Ibsön beléd az istennyila! És e pillanatban, mintha csak a hívásra

várt volna, vakitó fehér lett az ég s rettenetes csattanással szakadt ketté a felhő és egy sugár belevágott egyenesen a lugasba.

Mi elkábulva álltunk ott a palánk mellett s idő kellett rá, mig magunkhoz tértünk. Első gondunk volt természetesen berohanni a kertbe. Látva a lugast, melynek fél oldala szilánkká volt forgácsolva, biztosra vettük, hogy azt a szegény öreg párt agyonsújtotta a villám.

Hát mekkora lett a meglepetésünk, mikor ott láttuk őket egymásra borulva és zokogva. Szorosan átkarolva tartották egymást s a rémü­lettől halálsápadt arezukat ég felé emelték. Lát­tuk, hogy imádkoznak s észrevétlenül vonul­tunk vissza.

Isten csodája volt ez, jó uram, — monda a tanitó. A villám egyenesen közéjök csapott éB — egyiknek se lett semmi baja. Csak az aczél óralánczot olvasztá el az öreg mellényén.

A lugast kireperálták, azért olyan felemás, és föléje tették a villámfogót; mert a néphit szerint a mennykő megszokja az útját, mint La-dányba, hát tenni kellett ellene. Az asszony különben meg van győződve róla, hogy a villám a férje szavára ütött le s Isten tijja mutatko­zott benne, melylyel békés életre akarta inteni a viszálykodó házasfeleket.

No igaz is, hogy azóta egy élesebb szó nem volt közöttük s ugy élnek egymással, mint két öreg angyal, s ugy tekintik azt a lugast, mint a házi békének istentől magától fölszen­telt templomát.

Ezzel végezte előadását a tanitó. Ha akadnak házasfelek, kiknek házi bé­

kéltetőre van szüksége, megmutattathatják ma­goknak Rákosfalván a mennykőfogó lugast, le­vén az ott nem az utolsó nevezetesség ma is.

•—rs.

ELMOSÓDOTT NYOMOK. A földtan, ez uj tudomány, még alig hogy

bölcsőjéből kikerült, máris óriási tekintélyre vergődött. Csaknem felfordította a világ lépcső­jét s uj, eddig ismeretlen utón törtet elő, de mindenütt diadalmasan. Lábával toppant egyet, segítségül hivja maga mellé a számtant s eddig nem ismert igazságokat hoz napfényre. Állit bátran oly dolgokat, a melyekért egy századdal vagy pár századdal ezelőtt minden tanítványa a máglyán lakolt volna meg. Ma már ez a tudo­mány föltartózhatlanul aratja babérait. A föld­tannal egyidejűleg az emberiség őskorát is komolyabban kezdték tanulmányozni. Ez azon­ban egy kissé nehezebb feladat volt. Mikor Perthes az ősemberek által készített kovaczik-keket napfényre hozta, gunynyal fogadták, a mint azok eredetét oly ős időre merte vissza­vinni. Még a muzeumok sem fogadták el az Amiens vidékén kiásott kovaszerszámokat s ime alig pár tizedév múlva nagy buzgósággal kutatják a történelem előtti korszak ereklyéit.

Azt, hogy a történek m előtti messze kor­szakban emberek léteztek, megkövült csontvá­zakon kívül kétségbevonhatlanul igazolják az általok épített hajlókok. Ez építkezésekről mos­tanában számos uj munka jelen meg, legköze­lebb látott napvilágot Hanno György franczia tudós műve, ki népszerű modorban adja elő «a fölfedezett városok* történetét. Ez élvezetes műből közlünk mi olvasóinkkal egy pár érde­kesebb adatot.

Helvéczia czölöpépitményei nyitják meg az ember őstörténelmét. Ily czölöpépitményt 1853-ban fedezett föl a zürichi tóban Appli ta­nár s azóta már legalább is kétszáz olyan elszi­getelt várost ismerünk, melyről a legrégibb ha­gyományok sem emlékeznek meg,

Az ős emberek nem ok nélkül kerestek la­kást nagyobb tavak kellő közepén. Hajlékuk, ha szilárd földre épitik, okvetlenül ki lett volna téve az akkor nagyon is elterjedt vadállatok ke­gyetlen támadásának. Hogy tehát biztosítsák magokat, a tó közepére építkeztek s ott nyu­godtan alhattak, folytathatták másnap reggel kezdetleges iparukat.

S többre mentek, mint azt első tekintetre sejtenők. A tavi városok romjai közt találunk

4 0 SZÁM. 1S8I. XXVIII. ÉVFOLYAM.

kőbaltákat, késeket, nyílhegyeket, sőt edénye­ket is, ezeken kivül oly korongokat, melyek azt igazolják, hogy elődeink értettek valamit a szö­véshez ; hihetőleg nem érték be a puszta bőr­öltözettel, ünnepnapokon szövött öltönyt vet­tek föl. Tehát már a kőkorszakban is találha­tunk a házi ipar nyomaira.

Ismerték a kenyeret, következésképen a ga­bona termeléséhez is érthettek valamit. A tó tur-iája között találtak a tudósok durván összetört gabonából gyúrt kerek kenyeret, aszalt körtét s almát. Voltak szelídített házi állataik is. Lo­vak, bárányok, tehenek együtt tanyáztak velők a vizszine fölött emelkedő hajlékban. E korszak után jóval későbben ismerték meg a bronzot, majd ismét későbben a vas használata jött szo­kásba.

Elképzelhetjük, hogy mily óriási föladat lehetett e tökéletlen kőszerszámok segélyével ama tavi házak építése. Nagy fákat kellett kivág­niuk, meghegyezniök, nehezen szállíthatták be íitó vizébe s czölöpölhették le a meder mélyébe. A gerendázatokat ágakkal fonták körül, a pad­latot kövekkel szilárdították meg. A tűznél és kőszerszámnál nem volt egyebök. A fákat több­nyire kiégették. Miként verhették le az óriás czölöpöket a tó medrébe, azt még nem tudjuk, de óriási nehéz munkával járhatott, mikor né­hány ilyen tó-városban több mint negyvenezer czölöpöt számláltak meg.

Keleten, az emberiség eme bölcsőjében is volt kő- és bronzkorszak, de ennek nyomait nem fedezték föl. A legrégibb sírokban arany-, bronz- és vastárgyakat találnak, kések, balták, dárdák s fülbevalók kerülnek innen ki. A leg­több házi eszköz bronzból készült, a vas még ritkán s csak is a nemesebb érezek társaságá­ban fordult elő.

Ha Egyiptom egy folyónak köszönheti emelkedését, Ninivét és Babilont egy ut tette világhírűvé, de bármennyire dicsekedhetik is Egyiptom a maga régiségeivel, a khaldeai bi­rodalmak túltesznek e tekintetben rajta. Az őskor vándorcsapatai Mezopotámiában nagy­részben egygyé tömörültek. Nyilt országút, vagyis inkább világut vezetett erre s a kik elindultak, a bájos völgyben annyira megkedvelték a tar­tózkodást, hogy ottan letelepedtek; a nomád né­pek vad hordáiból igy keletkezett a legrégibb hatalmas birodalom. Az ős legendák az ős bi­rodalmak keletkezését a rege tündéreivel né­pesitik be. Babilon vidékén eleitől fogva számos néphorda tartózkodott s ezek las­sankint betelepítek Khaldeát. Törvény nem korlátozta őket, éltek vadállatok módjára. Egyszer azonban egy Oannes nevű, értelemmel fölruházott állat jelent meg az emberhordák előtt. Egyenesen a Vörös-tenger felől jött, azon tájék felől,,mely csaknem szomszédos volt Ba­bilonnal. Óriás hal volt ez állat, de halfején ki­vül emberfővel is birt s szárnyai alatt ember­lábakon járt. Aztán emberi hangon tudott be­szélni.

Ez állat nappal az emberek között tartóz­kodott, de nem vett magához semmiféle táp­szert sem; megtanította őket az Írásra, művé­szetekre. Tőle tanulták meg a városok és templomok építési módját, továbbá a törvények s számtan elemeit. Oktatta őket a vetésre, ara­tásra, átalában mindenre, a mi az életet kelle­messé teheti. Éjjelre e jótékony szörnyeteg visszatért a tengerbe s az éjszakát a vízben töl­tötte. Irt egy nagy könyvet a dolgok származá­sáról s ezt örökségül hagyá a világnak.

Jóval Oannes eltűnése után keletkezett az első hős szemita egyeduralom. Ezt képviselte Nimród, a hős vadász. Észak és dél felől özön­löttek a vándor néptörzsek Mezopotámiába, hol aztán kusita név alatt egymással összeve­gyülve települtek meg. A Tigris és Eufrátes közt fekvő s könnyen mivelhető föld nagy vonzerőt gyakorolhatott reájok. A mint aztán idővel e vidék kezdett túlnépesedni, az ott letelepültek sehogysem akarták engedni elsőbbségi jogukat, s hogy a betörő ellenséget elűzzék, választottak magok közt olyan hőst, ki őket megvédhesse. A körülmények nyomása alatt jön létre az egyed­uralom.

A fejedelem volt az épület koronája, a ha­talmas védnök, az istenség földi képviselője s későbben bizonyos határig maga is istenség. Korlátlan hatalom környezvén őt, csakhamar a rejtélyesség fátyolába burkolózott. A nemzet békében élhetett, űzhette iparát, mivelhette földjét védnöksége alatt ama rejtélyes hatalom-

^ . ^ ^ ^ V A S A R N A P I ÚJSÁG

nak, ki a néptől elkülönözve, őröktől körülvéve palotájában tartózkodott, hol varázslók jósol­tak s olvastak a csillagokból biztos jövendőt. De ha kitört a háború, a király kivonult csen­des rejtekéből s katonák élén vezette a sereget; személyesen vett részt a csatában s gyakran egyéniségének varázsa döntötte el a csata sor­sát, aratott győzelmet százezrek fölött. Foglyok hosszú sorától kisértetve tért aztán vissza. A foglyok aztán mint rabszolgák alkalmaztattak a mesterséges öntözéshez s csatornázáshoz. Layard kimutatta, hogy a Tigris folyón átveze­tett huszonhat lábnyi gátat Nimród készíttette rabszolgáival.

Az ilyen birodalmaknak okvetlen szüksé­gük volt erődített városokra, hol ostrom idején a roppant népesség biztosan érezhette magát, s ha a király élte koczkáztatásával is védelmezte népét, jogosan megkívánhatta, hogy a nép is szolgáljon neki s építsen oly hatalmas várat, mely bátran álljon ellent a legerősebb támadá­soknak is. Az építészet és szobrászat nehéz munkáját a háborúban ejtett foglyok végezték. Layard azt állítja, hogy a régi görögök az asszir diszitményeket utánozták. Ninive rejtélyes fája adta volna az eszmét a hétkaru gyertyatartó­hoz. Salamonnak elefántcsontból és aranyból készült trónusa a Ninive romjai közül kiásott trónusok mintája nyomán készült. A zsidó pró­féták rettegett aranybornyuja föltalálható a khaldeai bikák szobraiban, melyeket ugy tisz­teltek mint az erő képmásait és jelvényeit. A ninivei művészet több remek tárgyát fedezte föl Rassam, V-ik Szardanapal palotájának rom­jai között.

A ninivei siker Babilonra fordította a régiségbuvárok figyelmét. Niebuhr és más tudó­sok jelentékeny kincsek birtokába jutottak. Aztán Layard megfejtette az ékiratok rejtélyes betűit. A franczia kormány 1852-ben Oppert tudóst küldte ki szakismerők társaságában, hogy Hillah török város közelében kutassa az ős Babilon romjait és fekvését. De határozott eredményt a legszigorúbb vizsgálat sem tudott felmutatni, mert Babilon tényleg sohasem volt laktalan. A régi, könnyen elpusztítható épüle­tekre, — a mennyiben azok agyaganyagokból készültek, — későbben városok s falvak épültek, melyek szintén romba dőltek, helyökre aztán újból építkeztek, ugy hogy Oppert a maga háló­szobája falában legalább is tizenkét babiloni feliratú téglát talált. A babiloni ásatások még eddig vajmi kevés eredményt tüntetnek föl. Rochette szerint az a tér, hoi Babilon feküdt, körülbelől tizennyolez négyszög mérföld terje­delemben törmelékekkel, halmokkal, elrongált vízvezetékekkel van borítva. S e törmelékek is annyira összevegyültek már más anyagokkal, hogy vajmi nehéz biztosan meghatározni a na­gyobb épületek körvonalait. Mindenütt a pusz­tulás nyomai láthatók. Messze térségen sem hajlék, sem mivelt föld nem szemlélhető, még csak egy árva fa sem mutatkozik. Ember és természet elhagyta e vidéket. A régi épületek beomlása folytán okozott üregekben sakálok és kigyók tanyáznak. Jeremiás profécziája betel­jesült.

Oppert nézete szerint a külső körfal — mely a görögök szerint a világ egyik csodája volt, — aligha nem azonos ama dombok sorozatával, melyeket ma az arabok macskadomboknak ne­veznek. A négyszöget képező óriás falak haj­danta kettősek voltak. A külső fal lehetett oly széles, mint Pestmegye határa; a második fal egyik szögletében London városa könnyen el­férhetett volna. A kettős fal közötti térség ter­mett annyit, hogy szükség idején és ostrom alkalmával bőven ellátta a várost élelemmel. Aristoteles Babilont Peloponnézussal hason­lítja össze. Nem város az, — emliti,— de egész tartomány. Mikor Herodot még e vidéken járt, a falak egy része még sértetlenül állott. Leírá­sát az ujabb kutatások betű szerint igazolják.

A perzsa hóditókat a falak nem élték tul. Habár e diadalmas hódítók szívesen tartózkod­tak e nagyszerű város falai közt, nem biztak teljesen a város lakóinak hűségében. Cyrus, Dárius s majdXerxes mindent elkövettek, hogy azt elenyésztessék; igy aztán nem csoda, ha már Kr. sz. előtt négy századdal a roppant kő­falnak híre-hamva sem igen volt. A belső fal hihetőleg állott még Nagy Sándor idejében, de terve, hogy azt visszahozza régi fényére, vele együtt a sirba költözött. Ma már csak törede­zett téglák halmaza s egyes dombok jelöli^

637

nyomait. E nyomok sejtetik halványan az utó­kor előtt Nebukadnezár ama roppant városát, melyet az örök tartósságra számítva építtetett.

E romok közt jó távolságra Hilla városától egy borzasztó földtömeg vonja magára a szem­lélő figyelmét. Az arabok e földtömeget Birs-Nimród néven nevezik, mi magyarul annyit tesz: Nimród sírhalma; tulajdonképen pedig Bábel tornyának romjai előtt állunk. Mintegy százötven láb magas hegy az kétezer háromszáz lábnyi széles talapzattal. Ez a roppant kő és földtömeg, Rawlinson szerint, a föld hét vilá­gosságának temploma lehetett; a nap, hold s az öt planéta, — ezt hihetőleg Nebukadnezár építtette a B>ibel tornya romjai fölé.

Még ez Herodot idejében fennállott, Babi­lonnak Borsif nevű külvárosában feküdt. Lép csőzetes gulaalaku épület volt, melynek tetején díszelgett az istenség szentélye és oltára. Mind­egyik lépcsőzet egy-egy világosságnak volt szen­telve s mindegyik más-más színnel befestve. A hold lépcsőzete ezüst, a napé aranyszinnel tündöklött. A papok a szentély tetejéről hir­dették ki a népnek jóslataikat.

Igy vezet vissza bennünket az érdekes mű a rég elfeledt századok újból felidézett váro­saiba. Vájjon nem ugy tesz-e a mi századunk is ? Emelünk felhőket verdeső épületeket, átfúr­juk a hegyeket, behintjük csontvázakkal a harezmezöt, hogy késő nemzedékek a mi rom­jaink mellett számítsanak, okoskodjanak. Min­den, de minden, mit emberkéz alkot, a válto-zandóság járma alatt nyög s idővel csak egyes elmosódott nyomok jelzik, hogy erre is ember járt, élt, épített és rombolt! K T K

FEJEDELMI VENDÉGEK A NÖIPAR-KIÁLLITÁSON.

A nőipar-kiállitásnak legmozgalmasabb napjai ugyszólva az utolsó hét alatt fejlődtek ki. A kiállítás fővédnöke, Lujza herczegnő, a családi gyász miatt csak szept. 26-án nézhette meg a gazdag tárlatot. Fér­jével, Koburg Fülöp herczeggel együtt érkezett, 8 b. Kemény miniszter és gr. Zichy Jenő kiállítási elnök fogadták. A herczegnő e látogatás alatt adta. tudtára a kiállítási bizottságnak, hogy a királyné másnap délben fog megjelenni, de ő felsége minden hivatalos fogadtatást mellőzni óhajt. Csak keveson tudták tehát előre a királyné látogatását, ki szept. 27-én 12 órakor érkezett meg Festetich grófné ud­varhölgy kíséretében. A Koburg herczegi pár már előbb megjelent, valamint Ipolyi püspök, gr. Zichy Jenő, s a kiállítási bizottság tagjai, kik 6 felségét fogadták. A királyné nyájas üdvözlettel lépett ki kocsijából, és gr. Zichy kalauzolása mellett tekintette meg a kiállítást, s érdeklődve kérdezősködött. A Ká-lozdy nővérek művirágárusoknál, az egyik nővér gyönjörű virágcsokrot nyújtott át, mely ibolyákból készült, vegyítve különféle színű rózsákkal, s azok közt néhány valódi rózsa volt az illat kedvéért, de nem lehetett fölismerni a készített rózsáktól. A csokrot szalag diszité e fölirattal: «Az orsz. nőipar-kiállitás emlékéül Budapesten.» A királyné szívesen fogadta, megdicsérte a művészileg kiállított virágo­kat. A czeglédi nőipari tanműhely szöveteinél Zichy Jenő gróf fölhívta a királyasszony figyelmét a csinos szövetekre, melyeket az egyszerű pórnők készítenek. Majd arra utalt, hogy a szövést könnyű volna nálunk népiparként az egész országban meghonosítani, hogy ne kelljen az embereknek — mint például Sárosme­gyéből — minden megélhetési föltétel hiányában tömegesen kivándorolni. Az elnök szavait a királyné a legnagyobb figyelemmel hallgatá s azt kérdezte : • Nincs mód, melylyel a kivándorlást meg lehetne akadályozni?" «Van felség» — monda Zichy. — • És mi az ? • • Munkát kell adni az embereknek, hogy megélhessenek." «Én szívesen járulok hozzá, — monda a királyné — hogy a bajon segítsünk. Elnök urnák rendelkezésére bocsátok huszonöt szövőszéket, kérem tessék azokat e vidéken kiosztani. Talán má­sok is fognak példámon buzdulni s igazán örülnék, ha ez által szegény emberek baján segíthetnék.* A kiállítási elnök intézkedni fog, hogy a felséges asz-szony által ajándékozott székek legközelebb rendel­tetésükhöz képest kiosztassanak. O felsége másfél órát töltött a kiállításon, mialatt a termek egé­szen megteltek közönséggel, s a királyasszony harsány éljenzések közt távozott el. A Koburg her-

*#

VASÁBNAPI DJSÁO 10. SZÁM. 1881. zzvux treoLVAa.

caegi pár már báromamr *olt a kiállításon, a a ber caegnó «mr forintnál u bb értékűt vásárolt, a ber-eaeg pedig S00 aoiajigyet

A Mn% szept. 2*-án d*tatán látogatta mog a kiállítást, melynek környékét in tokásig lepte «L ö fellége 3 órakor érkezett b. Om§ miniszterrel, • a bejáratnál rárta a kiállítási biaottaág, b. Jfetatejf minitater. fsam Karoly ^polgármester, stb. Gróf

Wóaló •uraira a efatfji ígj rálaHolt: •Már tok szépet ballottam a nőipar kiállításról, a orommal jöttöm el, bogy taemélyeeen í* maggyó-sóonaaoam róla.. Azután A'oéerg bereaegbez fordalt, kezet szorított vele. -Köszönöm bogy siotott elő­mozdítani a kiállítás atkarét* monda a király. A lépcső fordulónál Eak < berezegnó fogadta aa uralkodót, máíy gyáaiba öltözve. A király karját nyújtotta a liereaegnónek. •Nagyon örülök — mondó — bogy mindent elkövetett * kiállitáo érdekében.. Aa előcsarnokban a nagy kóaftneeg aa;o* éljennel fogadta ó fellegét. Gr. Ziek§ elnOk elóezór ia a kit tórámba vetette 6 feleágét. BéUH Mór titkár i kiál-litáaról aaóló a általa aaarkaoxtott jelentéé agy diaa-példányát nynjtotta át ó felségének. A eiemle alatt a MroVa tok mogjogyaéat tett, • nom tgjeati kérdé: •os mind bari ipar?* vagy: .ta mind Bodapaoton készült". A asórótsékekra gr. Zichy felhívta a király ügyeimét is, • om)Hé a királyné adományát. • Valóban jó volna, ha a kivándorláaoknak ntját vehetnők., monda a király — •elnök urnák igaza van, mart ha munkát adunk nekik, nom bagyják itt a hasa földjét*. Mikor a gróf bemutatta Hámnál pénitárnokot a királynak, 6 felsége megjegyié: •Ballottam. Iiogy a költaégak már teljesen fedetve vannak, sót hogy jövedelemre i* számíthatnak: es igaián ritkaság, mart nálunk aa a taokáa, bogy min­dig dencaitunk v.i

Torootálmegye kiállítása egészen meglepte aa nralkiMl.it .Fogalmam sem volt — monda — bogy ily gyönyörű saónyegak kéeaulnek MsgyarortaaV A népies arany és ezüst bimaéeekat lioasaasebban nézte. • Igazán kivánatoa volna — aaólt ezután — bogy • blmaéaakat mások is utánoanáb, és bogy na­gyobb mérvben hasanálnák.. Zichy gróf itt maga ragadta mag aa alkalmat, • eeaetalé a délvidéki né­pek sorsát. 'Felség — úgymond — abimaéenálunk jdvedelmeaó népipar lehetne, mart a nép ialéee rendkívül finom éa kifejlődött. De bogy általáno-sabban elUrjedhessen. tanműhelyekre éa iparműim lyekre volna taük«ég>. *B kdjej oa — kardé aa ural­kodó — bogy aaáJtal al volna érve a eaél •• Min deneeetre, felaég. — válaszolt a gróf — mart a nép hamar ráadná magát arra a munkára, a mely elég jövedelmező aa tÍMt***ageé megélhetést biatoait •al­mára. • Igaaa van ónnak f a tan- és tnarmfibelyek felállítása nemaeti szükség..

A békéa-csabai kiállitisuál a kalauzoló Zm* linaaky Mihálynak tnegigert* ó felsége, hogy a Csa bán tervetett nd pariakolának utána fog tudakozódni. A aaékelyíöldi kiállításnál h. Kemény miniattar saol-gált érdeket adatokkal lletíslu *« Hraató szőnyeg-kiállitéssinál Pinder igazgatóhoz fordulva M iránt tudakoaódott. vájjon a laÓayagipar eaak a belföldi szükségletre saoritkoaik e. vagy exportra is dolgo­zik* •Igán, felség. Braaaóée tótfalu eadoyagai Oláh országban éa Bulgáriában nagy kelendótagnak ör­vendenek.. A király érdekkel hallgat,a Binder a waavait • megtudbatta aaakból. mire van még szük­ség* a székely népnek, hogy atorgalommaJ űaőtt báaiiparának termékei piactot leljenek. .Igen örü

- monda a király — hogy a saékely nép. mely­nek atorgalmáról oly eokat ballottam. ily eaép dol­gokat tud előállítani. • Zichy gróf aaaal toldotta mag Binder magyarázatát, bogy a liáaiipar fejlesztése volna lagalkalmasabb reá, hogy végét vessük a sté-kely oép tömeges kivándorlásának. A vidéken tan műhelyeket, a főváriban pedig árucsarnokot kellene fólalhum. mely túladna a tanműhelyek • a pórnép kéeiitroényein. Aa uralkodónak foltunt. bog) sok tárgyon látja a Kobnrg berezegné nevét, mint vásárlóét « mosolyogva monda a berezegnének:

tstik. hogy ön megvette a fclkiáJlitást. .(rrömest váeárnttam — viaiontá a hervaegnő — mart hasznaim véltem etaal a kiállításnak..

felsége bevégezve * szendét, még egysaer visszament a nagy terembe a még njolasr ia roegné-tett •gyes tárgyakat A távozó uralkodónak Zichy

( gróf köszönetet mondott a látogatóé axerenoaéjeért Szavaira aaaal válaaaolt a király, bogy oaiveaen jött el a kiálliláeba, melynek aikarölt voltáról immár maga ía maggyóaddott. Alelnököt padig arra budi-

[ totta, bogy forytaaaa tovább ódvóa munkálkodását, I melyról régóta bír tndomáasal folyta***, mert azaal I nagy baaanára van a magyar baaának.

A király oagy éljenzé* kftat bagyto al a kiáUi-tást. * aa nteaákon óatxagynlt tómog aajoa ndvózlata kftat hajtatott el. A kiállitáa védasazonya Lnjaa nercaagnóijenányparef^aelkéxióbblrtgyuelaredu. tot, éa axiotén aajos ovácxiókban résaeault. A bar-czegnó magigérte, bogy a hó 9~én maga rekeszti he a tárlatot.

«/C5berezeg látogatáaát ia várták a bét vé­gén, vabunint tiki bereaegét. Hir szerint » királyn* is elmegy még egyszer Mária Valéria (6-nereaegnóvel együtt.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Aa akadémia kiadványai Aa akadémia könyv­

kiadó vállalatában több becsea kötet jelent meg iá­mét, a ezeken kivu! egyéb kiadások ia. Cnrtinsnak

lenit*" tacivA nagy mfivéból két kötet, aa ötödik éa hatodik került ki sajtó alól, Lehr Albert éa Komáromy Lajot fordításában; Leroy-Beaulieu-nek ,,/v«:u,/viun" ából pedig a negyedik kötet, Lánj? Lajot által fordítva. A könyvkiadó vállalat aláirói, mint eddig, csinos, tartót kemény kótésben kapják a műveket. Aa akadémia történalmi bizottságának megbiiásából Sailágyi Sándor által szerkeaztett../ r-delfi omdpafmten emlékek-' ezimö okmánygyujte monyból a hetedik kötet látott napvilágot. Ea hatod-félaaáa lapon aa It'.Htól 1621-ig tíynlafehérvártt,

ián. Koloasvártt. Alvineaen, Váradon tartott oc atAggynléaek okmányait Urtalmaaaa, magyarázó be-vaaaiéaakkal a taarkesztótoi • a kötet ára 3 írt

nUátpok ertekf*e«il*U is megjelent néhány füzet, még padig a i»rUm>lm, i„ kóréból: .Nápolyi Pétar, agy diplomata a tíaenhctedik saáaad alajéróT.. »ailágyi Hándortól. ára lokr ; .A renao. aanoe ketdate éa fej lód. nő* Ukintettel ha aánk épitéeaati moemlékeira. Miskovaaky Viktortöl. ára Ki kr. a uknmdmlmi udomimfok kóréból: «A nemre tkon jog elmélete Kant filoz. •

Madvaeakv Fngyeatól. ár* 10 kr eskü éa aa alóaatas I nyitás a középkort ma­gyar perjogban•. iUjmk húrétól, ára 40 kr. .• Kr-

•tok kóréból: .Budapest fóváros ivó-. egészségi Mampontból*. Halló Mátyástól, ára

30 kr • Adatok a liarántceiku izmok szerkezeténél éa idayrégaódéaébei.. Thanhoffer I^oetól. agy tábla rajaaal. ára * í kr. .Adatok a Mrcsekhegység éa dombvidéke Jurakorbeli lerakodásainak ismereté bet. , második, paleontológiái réea, Bóckh Jánottól, ára I f r t*

A meteorológiai intéaet évkönyveiből mag. jelent aa IH79TÓI saóló. Kurlánder Ignárt, dr. Ont-bar Lajjoo obaervatorok koaramfikodéaével szerkeeaté Scbaaaal Ooidó. A magyar és némát szövegű tárj*, dalmea könyt f.'l-.<n»lja aa egres magfigyaló helye­ket, aaok meteorológiai följegytéeeit *>tb. '

„Mourrt abbé vétke", regény, irta Zola Krail, fordította Tsrnay Pál, bárom kótet. ára S frt N) kr. Orimm Outatáv ktadáaa. A raaliaatikna irány biree képviseiójénak e mftva még abból aa idóból való, mikor nem volt oly híre*, ftvtkkel megelőzte aa • Asaomoir* t. de már sok van bánna aa iranrb.il. mely Zolát emlegetette tett*-.

A műcsarnok öld kiállításának napja, mely október aktójétc volt tervezve, még nincs egész ba-tárvaotttéggal magálUpitv.. Az igazgatóság óhaj­totta volna, hogy a király jelenlétében történjék a megnyit**, de minthogy a király elutazott s október

i nom tár vissza, aa óhaj nem teljesülhetett. Mindamellett a királyt Treiort miniszter éa Ipolyi Arnold paopók, a társulat elnöke föl fogják kérni'a megjelenésre a aa esetben, ha ezt a királv megígéri, a kiállitáa megnyitásának napja akkorra íialaettatik. mikorra a király megjelenését megígéri.

nemaeti színház .. t W *m*l*nmeti", ea a ctime a nemaeti <<zinhá* újdonságának, mely szept.

-ull szinre. r*ilieron E. saeliemea vígjá­téka, nem valami gazdag a cselekményben vagy bo nyoialomban. fordulataiban sem aj, hanem eleven éa elmae elejetói végig. A mese kevesebbet ér benne mint aa a sok sain éa jó vonás, a isirbeaitédak paaa-géae, melyekkel a kidolgozás ellátta. Egy furcsa társadig, a De Ceran grófnő sazdooja van festve a vígjátékban. Ott unatkoznak az emberek, mert tu dákoakodnak éa affektálnak, de sokan alávetik ma gnkat aa unalomnak, mert ittoivanok gyűlnek öaa-

taa, a kik lefolyással bírnak, t pártfogások boldo­gulásra, elóléptfetóisre vezet. A komolyság álareaa alatt le»ik a hasznot. Kaymond is azért jón ide fia­tal nejével, hogy helyette* fonókból valósig. -uókké léptessék éló. 6 jól ismeri a siker euie labo­ratóriumét éa aa ásitozá* műhelyét, hol az ember nek meg kell tagadni terméaztrteeségét. Neje vidám aaezony, de rászánja magit, bogy itt nem tagon férjét éa nem etókoljik mag egymást. A házi asz-iszony fia, Roger épen inoet érkezett mog keleti utazásáról; ó i* tudót férfiúnak van nevelve, a anyja mo-t »z állami iskolák igazgatójává akarja tenni, a mire egyébiránt a látogat k közül többen szintén spekulálnak. Ceran grófnó gaadag meny­asszonyt w átemelt ki fiának, Misa Lucyt, egy angol hölgyet, ki Darvin tanait vallja. Van azonban egy fiatal leány, Susanne (egy jókedvű herezegnó nno kaja;, ki már régebben vonzódik Bogárban, a a ki a megérkező tudó* férfiút oly óttinte örömmel fo­gadja, mely az ilyen tirtaaágban nagyon szokatlan. Bogy az önző czéloknak átolánot felsülés lesz a vége, az a vígjáték követelménye. De addig tok vi­dám jelenet fejlődik ki. A bonyodalmat az idézi elő, hogy a tudót Bellac, ki a gazdag Lucyt szeretné nőni venni, egy kit levelet ir ennek, t kéri, nagyja ott ette a felolvasást, kapjon migraint. átjöjjön aa üvegházba. E levélkét Lucy elveszti ét mások ke­zébe jut, kik aztán kíváncsiak megtudni, ki leaa aa üvegházban, egymás után kapnak inigraint a felol­vasás alatt t az üvegházba oeouuak. Susanne ia megkapja a levelet t azt biasj lioger irta; Rogez-. nak is a kezébe jut. s ö azt gondolja, bogy Snsan nenak taól. Ekkor aztán hirtelen féltékenység lán­gol föl benne. — Aa egéaa tartatig megjelenik aa üvegházban ; előszór Kaymond nejével, bogy e ma­gányos helyen kibeazélgeUiessék magokat, inikózt Ceran grófnó házáról ét tarkaságáról is ngy nyilat kornak, melyből a hallgatózó grófné megtudbatja. bogy a világ nagyon is tisatában van a helye* lettel. Aa üvegbáabeli bonyodalmak szerencsé* ki fejlődéshez vitzik a vígjátékot, mely a közönség nagy megelégedésére, végződik. Aa előadat it jeles.

. * agy öreg hercaagnőt játszik, ki itt a kedélyt ét fiatal szellemet képviseli, kitünóleg van festve é* kitünóleg játsava. Csillag Teréa k. a. < Su aanne), Felekiné (Ceran grófnői. Halmi éa Mol-nám- ud és neje), Márkua Emília i Lucy),

Náday (Bogár). Lendvayné, Egreaty. Bercsényi. Kovács Oynla * szalon érdeket alakjai) muvéaai *br*zola»»al ItoavotttUi l'nillt-ton a kellemet müvét. in. Ív. t llu«/sr [tnra fordított le. •

A népaalnhátban szept. 24-ikcn a korán ti-bunyt Oaepreghy Ferenci háti aha, müv. tmmmf knaita" kar A •zárad nem végezhette be e darabját; csak félig irta meg. mikor a halál kiragadta keiéből a tollat. A roáso dik felvonéshot többféle átdobjotás is msra.lt utáns. jeléül, hogy ujabb éa ujabb tervei támadtak. A csonka darabot Bákoai Jenő egészítette ki, t így ke rult előadásra. Csepreghynek a darabból a hírhedt Maiiaaaaa •mU adta aa eszmét. Egy ilyen füllentő csavargót rajzol benne, a kit Szibériába vittek a muszkák éa agy lánczon volt ott Petőfivel. De Caep reghy aztán nem követi Maniataat, mint agy máatk népsViiin volt A darab * forradalom utáni i'l.'klwn játszik. Sokat beszelnek Bnzá* Jánosnéról. a ki igen szép asszony, s a kinek eltűnt aa ura a mnszkavilág sUtt. most pedig agy kocsis uralkodik a háznál. Iln;»« János ngy tnnt el. hngr forspont tal mnszkati-./leket kellett szállítani, de a tiszteket bele vitte a Tiszába, azok ott vésitek, Buzáa pedig eltűnt, él most is kurrentálják. Különben aa a hír róla. hogy a 'iiinzkák megkapták és elvitték magok­kal, vagy pedig agyonlőttek. Voltaképen azontmt a szép asszony kocsisa. Jóska, senki mát. mint maga Húzás, ki egy evi bujdnüis útin haza tért, a most mint kocsis lappang a tanyákon feleségénél. A kocsi* nagyon boazantja a menyecske egy vén rokonit. Tamást, mert parancsol a hátnál; boszantja még Vancsik Lóríucaet is, egy gyanús embert, a ki aiéte spiczli: őt azért boazantja, mert meg van győződve, hogy Buzit Jinosné csak azért nem megy férjbea, mert a kocsiét szereti. Ok ketten tehát elhatároz aik, hogy kiugratják a háztól Jóskát. Epén akkor találkoznak egy korcsmában egy caavargóvai. a ki ott beszeli, hogy Szibériából jött. A két öataeea-knvó ráveszi a csavargót, adja ki magit Bnzás Já­nosnak. E i rááll aa imposztorsigra, megjelenik a háznál, a hol azonban Bnaiané nagyon tiltakozik ellene, • a kocsis sem törheti tovább a lappangást t bevallja, bogy ő *z igazi Bnzia János. Most már ket Búzát van, mindenik vitatja, hogy ö aa, aa igazságnak pedig érdekében ál1, hogy megismerje az igazit, mert arra büntetés var. Csakhogy a mint ezt megtudja aa asszony, akkor tagadni kezdi, mintha a kocáit volna Buzit János. A végén bonyolódik a helyzet, de ntoljára is ngy oldódik mi, bogy Buzáa János nem vitte a muszkákat sehova, hanem rábízta a kocsit velők együtt Basa Jóskára, a ki azért hajtott neki a Tiszának, bogy ott lerázz* a kocsiról a feles terhet éa megszökhessen lóval, ko­csival. El a Basa Jóska pedig senki más, mint a csavargó. A két szerző által irt darab — mely min­den összeköttetés nélkül készülhetett el — az ujabb népszínművek közt helyt áll. A Csepreghy által írt

U< ezi*- 1881- ZZVUL ivrvLu»

részlet, vidámságával, egé«ztég*a ötleteivel, érdé (oes volt arra, hogy Bákoai értékatitea a etiopad

inára. Búzát Jánosáét Blaha Luitt. ta, * ea már magában legalább ú

adatra nézve. Most pedig ral*menn% jobb kezekben volt. Hegyi Arankának. Kiko»i dinek csak uebáuy i-.

relmea paraazl gény I. a uépdalok ím 11.11 tősgyökeres * ] * . tatnak be. Sólymost a csavargót jókedvv. Uaaudozásatval sok d. Horváth éa Karikát játszák még a t**. péket.

A hírlapírók nyugdíjintézete alapjaim a nemzeti ezinháa tagjai szept. 37 én alóadátt randán-teb a gyapjú-utcaai német tzinbáaban. Hardou , jmmk ti- vígjátékát adtak aló, mely a nemzeti enb> házat mindig megtölti. A gyapju-utezai színház azonban nem tölt mag ily szorongásig; több tor zártazék a a második emeleti páholyok nagyobb része üresen maradt. A notabilitások közül ott volt Kiüt Károly főpolgármester, b. Edetebeim Gyulai katonai főparancsnok, beczeg Lobkovita ttoáracra-daa, többen a franczia vendégek köaül, írói éa mű­vészi körök képviselői. Aa előadátt agy prológ nyi­totta meg, melyet ifj. Ábrányi Kornél irt aa alka­lomra, czime : «A névtelen hősök., a .Vasy Imre szavalta al, a közönség zajos tapsai kóat. A prológ igy végződik:

A névtelen bőtökről annyi dal taól, S a hírlapírót még nem zengi ének, Padig agy névtelen hőt mindenik : IHceŐtégére válik a világnak, Es dicsóeéget nem kér a világtól.

S első etet t i , oh ! tisztelt közönség. A ki a hírlapíró egyedüli Szerelme, czélja • büszkesége vagy, 8 kinek kedveért mindenüvé elmegy, Hogy most a hírlapírók kedviért Te jöaa ide. Elad etet, da ne legyen utolsó I Nem tartozásból, — mert annak kevés, Csak tai vétségből. — mart annak elég.

bizonyságul arra, bogy a pályát Vidáman futni vau miért a kiért.

• tapsot bottál, add azt a művésznek, rlapiró tapshoz nem szokott

• le csak némán aaoríta kacat, alma megvan, többet nem keret:

f.s téged éltet, mart eaak néked él. lőadás aaaal a művészi ftaaharajgal folyt, melyet

Halmi, Ua-lrayne. irata, //• a valamennyi

közreműködő már a nemzeti színházban magalapi• tittelt a szellemes vígjáték aaámira. A közreműködő hölgyek mindenikére aa öltöző szobában diatea bokréták vártak. Aa összes jövedelem, a írlulnzeté-sekkei 1300 frt, melyből a költségek levoaáM után

-t jut a jótékony czélra.

KO/ . IMi / . I l i i . ; S KGVLKTKK. A Kiafaludy-Uraasag taept. 2^án tartotta a

szünetek utáni elsd ülésév Pál elnöklete slatt. legelőször l'^.tky Zsolt tittár emlékezett meg a társulat egyik legrégibb tagjának Szemére Mikfos-nak elhnaytáróL A felolvasások sorit /'«'*«<» Győző nyitott* meg. Nagy lírai költeményt olvasott fel. melyeknek cxime: «A folyam táodére*. 'Kót levél.. .A tasí templomban, t .A kóltó dmtÓséfft*. A költeményeket a közönség élénk tataaéatal fo­gadta. A második felolvasó Vmdaaí Károly volt. ki agy munkában levő mfivéból, melyet aa ötvenet évtized második felének művészeti, irodalmi át tár aat eletéről ir. vegyis e munka egyik nagyol* foje-zetéből olvasott föl réazietekeC E korrajzt dolgosat a* akkori idd ünnepelt áanlataffjénak: HolUey Kornéliának szalonját fosto. A bavtwttét arról azóL b o g y « egyre vilagviromaaodó Badapestaek miért nincs ma tem. a tzóigaai értelmében. «zaJonj*,l»an«m «a*k fénye* társalgó, elfogadó aa eateJyezó Áttér azután arra, bogy * mainál még tokká Pesten huszonöt év előtt egy műveaznőtOvoek volt igazi szalonja, a hol flfor éa író, gazdag ét férfi és tó egyaránt otthon érezték mt^okat. különböző elemek bői illó táras*** egygyé olvadt a műveséét és annak kitooő UfrrítelÓje: azonv iránti komoly hódotttban. A rajt réazíet* ben szó van a dalmávéaznó első iaztéftevO. mfivétneti éa társadalmi lattasiróL isMyajáa^ azfjw mozzanatairól, fanibbá a Zrímp-báúm* le*í; tzalosi jaamk íőun éa írói lamlípirfl, «. ta. 1 "rmény.

VASiKNAll l ' i v n :

JórsntYót gr, Alaiáar G y ö r g y i gr. Kár •tilárdt. Geal Jö*-f

ről. tat., ama korszakot e* emez «crea*ket jédfomad •dalokkal Aa árdakaa korrajz a .Bad*^-i*u fcag megjrWni kUhhmm traaicut Hdnana msa^apsoluk. Vágil p«| két táyUlkdit mutatott be. melyek egyik* Bmaiatrdt a máatk , « l . g ( í , y * j r ó l küldetett l » Mindkettő « m, .k . !w> IpiliaiiiaiiTÉltaCTsdb

Aa orsa, ragáaitti 4a esaberHal tAraaUt aaapt. í ; ea kezdte ajag havi aMeatt. Bwttal agy jafot kttlfoldi tadóe. dr. / . «* /« «Mtö • königsbergi muaettm igaa«aiöja. mint vendég en .d .^ i i . Vieenb római műveateteAróL Német nyelven urtott elóadá

•"'^'^^aztZie'Zjiw^Izf^ij ^^*^Kj> ^mm a^^ZzeasWa ^tte g^^^snH*1 • *

rabnkapaaok (ibala) takiatettbia atak a két .kandi maatam v*á*Andhatik a magyar nemaeti a«-

afibulák történeti fojUééitt. iimertttvia aaokata teobnikai módosttieokat. Balyakea a tbala átment, firtikulilt a muaeem Attal mn de lka ti aj re kottátott flbulák bamutaiáaával tUuMtrálta, Dt. HmmUmmm Imre a aagyvájadi Saaat Utaló tgyhátáitk W ajabbt átntntatról fitihiiitl, lemsrM*.*

ramaThatAVg árdakaa rétilitibit lka? W**jr*er Jáoot a aároet kiriadt, máoyniott tirnamtgyai rügtitgakat iaa>arta*«a. Ki* emslte kulonosrn Bárti* k|aAa]maJ tuuitulcUt. • * kiválóbb ápitétaan tatlákakat teorképikkta ma­tatta be,

MI IMSÁO? Aa t i iai igg| i láa anaapllyaa metrnyít***

taept S* áa délben tartéat a királyi várkkbaa. A képvtaslÓB ét a Wiaadfliái tagjai Üaa magjai rabá-ban voaaltak ml ttodavarba. Aa atoa tóab belyeo

it»<'rt<»k k r t ' f / M i t e k l i t l l u K " t ! ! * !c ' k 1 f M t i X l i o

iá* tagjut. eaak a pnmáa át gr, Kiileaiayi Oaidó baatnáltak dzeas* hiniókat. A (Ófsapok * a kik a aafik r«a4tbat*nd*na iMkiÉal * ] ! • • * • ,u taálaak miiara, k aagynkk ráta a tf áamraaabi A fíTlfnaaila a kunmadrűk kéMctek eorfolat: fent aa I I fjaav*av^P^^^aa a* ztsta^^^m999^rw ^ P W itee^z^^me^^er^ it^trw ^m^m9^^ 4 r^^m • ^mm>

•^csarnokban a atagyar taaMaaág állt. Mnit*zry*aáp ajraadft át agyaaannyi ktpviwlffháii tag ment ml a tróabaatéd laajjtattlmiaiaiw. A bjariazlft kótil U* inkább aa aj képviselők tettek a imgyobb saámM A fnggstieneigi párt Uírjai katal »> í& jelent meg. A király pontban 13 órakor lépett a tárásába, t ekkor a palota előtt álló katonai aeaekír at oeatrák aépbrmaaert jétfsaoti*. Aa iljiaihi'i a király moao-lyogr. bajtotta mag macát, 0 foiaege eróteijet ben ' • i l i * s ? . h * : ) i j ' ^ l t i i r i * " t •>< , ' i ' " • ' * « i ( t ^ ; t « i i t j *

. , a J 1 ^ J ottawai aa m^aA*te^a)a**1 aza aa f ^^tm^^n " L **l **a*V • • • É j B fmH^BanSBanaVaaetamii aaavaa^an ^ajaaaa^a^a^a^IrJaB? ao ajtjzf^^a^if**^aaia^a' t ^^m*

.- . ••• « iM|/tarik már m oratáa tnlal belvaeté-rőt éa a Kamattá vmaaayaa tmam jam^mati a armt* bestéd at a résre, mely Fáméról atei éa Magyar orsság jogait íHatflag Mária Tarárta likittamtrt

mm ap^^azWai^Bta'áz^a* 1k^H^k*Wr

sjjdtzdt tajaaartfl Jáatrea, Egy ér* malea a tróabi eaédat a két bét aMaOwa za faltiiaatát.

A ktpiitslflnát még mag eata tltkali, * ménn sok .zejO. .kitbamilatt kellett * gyorwrókBak

Már aa efoí iúmméí ta swH eataténys. *folyfs»^V*tétA.de*}»*rma4ik ölé*-

a •SeMHoMBflaztlB* to l* H^a^a^áHza anMaHazev MNHaaamazW

BMiiiaétj 1 ritr— *' "f'""•• 1JS ~" -1-* ***" "***' — * r -•flreakkai üatta Várady tlaantt, Ut m nem Urt raétlf"1- bogy * pailaaiaatbaii helyet fogWjoo. Ett akarta s-sk. aaajaaoitaaaí ta*a «éféa ét mag ia

1 kaiitti imfaja párbaj lett, mely fftániaggei fotyt la a tagi rnsmtstiyteren.

m voltak: Oteaaea Datad éa báró g imíaj ' f i latéa képriaallfk Tiraitj rrtiirí f-fft1" Iznre és" Kotejátiry Bék Upriaelők. Fegyverül piat-tetyt váiasrtottai. a a tá**Ítag V) lápét veti, da m^j-P^. m .v_S lépést tebetatt esőre. A lovéare egy iserezaryi saót tzuáek kx Várady ezalatt lótt, de •em talált: BeeMMMty nem lótae ki pisztolyát, bav •em Tárady M vetette, v mtgfrsidiilff* távotai aanrt, aaíawr Ivánka laare agy laealet advni át neki.

bogy azt Ó at este kapta, da most * párbaj atin. A kvélben egy

a*sáj |fe*jai 9tang) j„C B l t ! l ;, ,,,„ ha, , * |a7u ,,cll. egadi fctttnitréta alatt, Bobnaoayt folpofotta.

itiitea»t> l ..ilvasasára a fogateavadályasabb l i a i a f i a az

iláabaa folaaö u - úgymond Uie^ciubUlti tucl\ majkfil] »; t t ml nem lni1o«.liik

magát, mert a kápvisaldi beceulei van magtámadva, I h l . i ' l i . i i a r : l l l á l i |ajZeB t l ln l . ' l l n *a*j*zdj \ < o ; r . l e b u i

alatt, iniul btlrattat anrminvbiatoa mikndött. acv ladikban tdsoltókat vett aaara, kik pénaárt gaadag

•*»••; M ^ B g a z a m^mmmmm^^F ^k^^mmm\JWkJW9m VareHazzaow eme ó^»*• J "

ajn miaJt rsi.u.tt a L.I laamaatoéj .-.;•.,1,1, (....k.i. r mm — »»- ^ m ^ m m ^ a , am avma •* «^B»» »^ •» •-» ^ ^-* ,

revolverét nekik ategetta, a addtg őrizte dkat, mig kafoaáh a Ifltnawkit liakiaéilék. Bank titda térden állva kártik, bogy na omptam al dkat Halaárt* tattakat, bogy a taaaltaaag laágyaat n* » ajsjaj smegajtjajj aj *ajj|jajBj| |ápjm| t|JJ » | „.,.»„ ic( Ujti..k«.ul . l l e t . . . mi.lón ó \á ia . lx t mef.-Uma.IU.

»Ttic.7ek ellofc'ata*át . k ,n UL ialla> .Hál tn«g tmt akar?.) Kért a kormanyeieököt tt. mert aa gyalá-teJL lagaa iBaJgÉI Ulaa\aasj|| Umailianak meg ecv • I f t i n l l t ily alja* módon; atak ellen a lagaagynlh attgorrsl kell eljárai. reaaaa Imre aaatuélyai kar* láslisu aaért taálilt fői tuart rmhnotitr aak maadta • * • amH ' * •ezapBaneni * Mj • * * v v « » n ' * * i **• 9\w 1 " , l l " , i ' "

b<«\ .' aamlmaaakÉtl amjajmlali mikm * U*aáit ^^^•a^ ^F *szf**i ite^»» m^mM9rw^mm • ^ o o w w w a | vaamaanpat aa> W^^JWWTW

<mk a fairbe, után adu Gábor att a mag

tárt ttltitiM attajalmtiéfc, mihelyt a béa megala­kul I tMagjagyai, bogy aa atak k^ttgaaga-táti atra tartónk. a a béa ama hot hatat j miatéa még nino* megalakulva. / » M nök t* att monda, bogy sem a béa, eata a kormánv elé nem tartoata, baaem a raaaat törvényes atra.

A Deék-aaobor. A láaarltittaitu n*háov nap óta már föl van állítva Daák eaobra. Oaak a próba aaobor ea, éaesitibót oaaa*allitatt ttlartattil itytii •lakattal, én a daaaaa taaVvaaayiitatra van featva, *

•**• "V IM«* agéwm egy baU.s t tnan I lusrát Adolf a.éH kájaj

rat, hogy két vitatott kérdé. ^ í n i ' i j ' 11 ^ r *Tí. * Tt. w r pssvfz ii.it* *§99

tárni, a méaik padig, hogy a téraa jé ttalya van e egy ujabb aaobornak A jnry Tisaa Injo* ilaékltta alatt péntahan eata keetátt e kardét folltt taitéozkfiiii utbirazonanwiimlia jtlligft inriawfiiia illa' a művest. At bitonyoa, bogy taobréati arájában I baladja a Stéísbenyl-aaobort a aaokkantí ennek bata aát. Daik nyagodtaa é l balját a saék karjár* fok tetve; jobbja ia a etek karján nyugatik, de Imáét alőaá/dae kiaaé ftllltielí FaiöltŐie fllifclU fekatik Vpaj^Bnaap|Bjmm WIW9W9WW mnmw^r^mwmrmmt w e s 1 " ww^rjm •• • • • m^mw w^rmim^mmimw 4

•Kad. b*J l . U t . . e * k jobb Un* léjkajl t , Ar a r r 7

ad. Idfajaaf, éa a 0 alkntaaa aantaanaaaaa aikavatt A taltpatt négy oldalét aMayjlalé tllagot-iti oaaynttak L e l . . . BaiiléLzak 1^ * -**• --" - * - - - * ^ + 1 ajeaéthÉ eli A • • M a i S M M a J \W aBaWVa* •WzáWf^WtaaWI wBm • • » « A I H WjJ9m\

tlJilititlTír —**—*-*-<—" - - '- - " g j ' *.*>*-^-.-a aaobor, taelyet a művész maga »* tanulraéayoi. Ilyen példéal a jobb láb tsJeégo* ittnosaát*. mely fó lag téialaklrtl aétve. sráwytelannak tanik föl. A

ikst a»aggyécbet bogy fiit mér fog tlkatnl Fölftgé**, immajl a

.1 , ; agaj keaajgfjH lajlli . K MtajMÉI BBjafJ ho(fv MI eruljon n«-ki v<* •

ki a Izonvédaég gyakorlatai­nak megtekintés* végett több napot töltött Péeeett, mtgKtogarli att a Zsolnay-íéle híres majolika-gyért, melyet kaJánbea mér teabaaflr maga át att, mert a magyar műipar ez előkelő talapé igen érdekli a mdatserető iatttrmtgat, ki moat á t— látván az ajttétnant éa baladést — örömét fojecte zd, bogy c téren at amtnrTÍpálódík Magyaroratég a kulfobl tlóL Magnézto at ejonan épatt nagy ainhráarmfl-belyben kiállított vattátokat, rajzokat a aréetben már Uaa ét aa élatniajyoégitt megbaladó mintáit neon *raantéA-eawbrokaak, melyeket a közoktatási mimartenum a Z««ln»r-fele gyárnak mit tt át színe* nmjoltkébél való megJmtatté* végett ét melyek a BaaWfnntMéfaieaaen lead ••-. agyatatnat í"K;ák ü-

A trónörök^1 görgényi vdáerstjurói a leg­újabb bír azt jalanti, bogy azok elejétől kezdve

voltak kitörve, eddig más int

640 VASÁENAPI ÚJSÁG. 40. SZÁM. 1881. x x v m . ÉVFOLYAM.

u e i n t ö r t é n t , 8 a g ö r g é n y i erdésze t i h i v a t a l b a n n o ­v e m b e r r e tesz ik i s az e l ő k é s z ü l e t e k e t .

F r a n c z i a i r ó k B u d a p e s t e n . A bécsi n e m z e t ­köz i i r o d a l m i k o n g r e s s z u s b ó l t ö b b e n l e r á n d u l t a k B u d a p e s t r e : Ulbach L a j o s , Jóka i m ű v e i n e k franczia fordítója, Belot Adolf, k i n e k ' 4 7 ik czikk» c z i m ü s z í n m ű v é t a n e m z e t i s z í n h á z b a n i s adják, LknmlU Albert , a «Droit» j o g i szaklap szerkesz tője , Desjar-ilins ü g y v é d , Louet E r n ő , Décasse. Megérkezésük al­k a l m á v a l a p á l y a u d v a r o n az írói kör és a h ír lap író i e g y l e t k é p v i s e l ő i fogadták a v e n d é g e k e t , kik az « E u r ó p a * v e n d é g l ő b e szá l l tak . A v e n d é g e k azóta m e g n é z t é k az i n t é z e t e k e t , a s z í n h á z a k a t , h o l m i n ­d e n ü t t m e g k ü l ö n b ö z t e t ő figyelmet ta lá l tak . A hír lap­írók l a k o m á t i s r e n d e z t e k t i s z t e l e tökre s z e r d á n S z i k s z a y n á l . Az e l ső f e l k ö s z ö n t ő t i t t Jóka i Mór m o n d t a francz ia n y e l v e n , ü d v ö z ö l v e a v e n d é g e k e t s é l t e t v e a francz ia í rókat . U t á n a az öreg U l b a c h m o n d o t t p o h á r k ö s z ö n t ő t , é l t e t v e a m a g y a r o k a t . P u l s z k y F e r e n c z , ki D j o u r d i n r o m á n h ír lap író m e l ­l e t t ü l t , a m a g y a r r o m á n barátságra ür i té p o h a r á t , P á z m á n d y D é n e s «A. 47-ik czikk» szerzőjét B e l o t Adol fo t ü d v ö z l é , s ez v i s z o n t a «francziákra, kik m a g y a r o k , s a m a g y a r o k r a , kik francziák> m o n d o t t s z e l l e m e s f e l k ö s z ö n t ő t .

B u d a p e s t 1 8 8 2 - i k é v i k ö l t s é g v e t é s é t a fő­s z á m v e v ő h iva ta l m á r ö s s z e á l l í t o t t a s e s z e r i n t 6 . 2 4 9 , 6 5 6 frt a k i a d á s .

A n e m z e t k ö z i i r o d a l m i k o n g r e s s z u s j ö v ő év i ü l é s e z é s e s z í n h e l y é ü l Olaszországot vá lasz tá , de a a város m e g j e l ö l é s é t a végrehaj tó b i z o t t s á g r a b íz ta , m e l y b e m a g y a r t a g o k u l S z e m e r e At t i la , G l a z e r M a n ó , V i s i I m r e é s S z a r v a d y F r i g y e s vá lasz ta t tak m e g , m í g a t i s z t e l e t i b i zo t t ságba S z á s z K á r o l y .

F i n n v e n d é g ü n k : Jalaca A n t a l h e l s i n g f o r s i tanár , k i a nyara t k ö z t ü n k t ö l t ö t t e , s az á l ta la bírt m a g y a r n y e l v b e n a B a l a t o n m e l l é k é n j ó gyakor la ­to t szerzet t , e hé t e l e j én u t a z o t t e l . A Kis fa ludy- tár -saságban , m e l y n e k k ü l s ő t a g j a , s zékfog la ló t ó h a j ­t o t t v o l n a t a r t a n i , d e az ü l é s napjá t , szept . 2 8 - i k á t m á r be n e m v á r h a t t a . E l u t a z á s a e l ő t t az irók é s

m ű v é s z e k t á r s a s á g á n a k k lubjában l a k o m á t r e n d e z ­tek t i s z t e l e t é r e , m e l y e n B a r n a F e r d i n á n d k ö s z ö n ­t ö t t e föl finnül, m i r e a finn t u d ó s k i f o g á s t a l a n m a ­g y a r t o a s z t b a n k ö s z ö n t e m e g a s z í v e s fogadtatás t , s a m a g y a r n e m z e t e t é l t e té . A k e d é l y e s l a k o m á t m é g több p o h á r k ö s z ö n t é s i s fűszerezte .

A l e g u t ó b b i n é p s z á m l á l á s a d a t a i t n a g y rész­b e n m á r ö s s z e á l l í t o t t a az országos s ta t i s z t ika i h i v a ­ta l , h o l ú j é v ó ta e n a g y m u n k á r a k ö z e l n é g y s z á z d i jnok v o l t a l k a l m a z v a , s e s z e m é l y z e t e t m o s t fel­osz lat ják. A n a g y m u n k á n a k i l y r ö v i d idő a l a t t t ö r t é n t e l k é s z ü l é s e főkép Keleti K á r o l y m i n i s z t e r i t a n á c s o s b u z g a l m a . A di jnokok a fe losz lás e l ő t t l e ­f é n y k é p e z t e t t é k m a g o k a t , s az arczképeket egy , M o r z s á n y i á l ta l i g e n d í s z e s e n k i á l l í t o t t a l b u m b a n adták á t K e l e t i K á r o l y n a k . A z e g y i k n a g y o b b osz­t á l y v e z e t ő j e , dr. Vargha G y u l a m i n i s z t e r i f o g a l m a z ó é s i s m e r t fiatal k ö l t ő p e d i g a v e z e t é s e a la t t á l l o t t s z e m é l y z e t t ő l m ű v é s z i k i v i t e l ű a r a n y to l l a t k a p o t t e m l é k ü l . A n é p s z á m l á l á s i n a g y m ű saj tó a l á rende ­z é s é t m á r m e g k e z d t é k .

A z a r a d i v é r t a n u k e m l é k k ö v e , m e l y a vész tő -h e l y e t fogja j e l ö l n i , g r á n i t o s z l o p l e sz , J a b l o n s z k y V i n c z e b u d a p e s t i m ű f a r a g ó k é s z i t é , s 6 0 0 for intba kerül . E g y i k o lda l ra a n e v e k e t vés ik , m á s i k r a a g y á s z napjá t . E h ó 6- ikára m á r föl lesz á l l í t va .

— A z o n g o r a o k t a t á s b a n j á r t a s n ő m é r s é k e l t árak m e l l e t t óha j tana t a n í t a n i . B ő v e b b é r t e s í t é s t n y e r h e t n i e lap k i a d ó h i v a t a l á b a n .

HALÁLOZÁSOK. B á r ó B Á N F F Y É L B E , K r a s z n a m e g y e egy ik leg­

t i sz te l t ebb fia, e l h u n y t sz i lágy-bagos i k a s t é l y á b a n , 5 6 é v e s k o r á b a n . M á r tagja v o l t az 1849- ik i debre-czen i o r s z á g g y ű l é s n e k . A z t á n v i s s z a v o n u l v a , a gazda­s á g n a k é l t , g y á m o l í t o t t a az i s k o l a ü g y e t , részt ve t t a h a s z n o s m o z g a l m a k b a n ; ő a l a p í t o t t a S z i l á g y S o m ­l y ó n a m e g y e i takarékpénztárt , a gazdaság i e g y e s ü ­l e te t . A z a l k o t m á n y o s korszak k e z d e t é n , m i n t K r a s z n a m e g y e egyik képv i se lő je , rész t v e t t a t ö r v é n y ­h o z á s b a n s az e l l enzék h i v e v o l t . A p o l i t i k á b a n , a társasé l e tben te s te s tő l - l e lkes tő l m a g y a r v o l t , a leg­n e m e s e b b é r t e l e m b e n s te t tekke l , á ldoza tokka l ad ta b i z o n y s á g á t , s z o l g á l t a a k ö z ü g y e t ,

E l h u n y t a k m é g a köze lebbi n a p o k a la t t : TŐBÖK B Á L I H T , C s o n g r á d m e g y e v o l t a l i spánja , ké t i z b e n

országgyűlés i képv i se lő , a h ó d m e z ő - v á s á r h e l y i ref. e g y h á z f ő g o n d n o k a , 6 4 éves korában , H. -M.-Vásár­h e l y e n . — B E D N A R I C S A N T A L , az osztrák á l l a m v a s u t -tár su la t k e r e s k e d e l m i ü g y n ö k s é g é n e k főnöke , Buda­p e s t e n 61 éves korában . — B Á R Á N Y I I S T V Á N , g y ó g y ­szerész , v o l t h o n v é d , P á p á n . — W I T T M A N N IQNACZ, 6 7 é v e s po lgár , A r a d o n .

Ozv. GHYCZY I O N Á C Z N É , szü l . L a s z l o v s z k y B o r ­b á l a , G h y c z y K á l m á n s ó g o r n ő j e , n é h a i G h y c z y I g n á c z országgyű lé s i k é p v i s e l ő ö z v e g y e , 78 é v e s korában , B u d a p e s t e n . — S Z E P E S Y L Á S Z L Ő N É , szül . Oláh H o n a , n é h a i Oláh M i k l ó s k é p v i s e l ő l e á n y a , 21 é v e s korában, a b o r s o d m e g y e i B e r e n t é n . — V A R A D Y K Á R O L Y N É , szü l . A n d e r k o A n n a 61 é v e s k o r á b a n , K o m j á t i b a n . — P R I N D L N É szü l . S c h m i e d t Mária 5 7 é v e s korában , V i s e g r á d o n . — V A R G A J Ö Z S E F N É , szü l . O e h r i n g A n n a , 57 éves korában , S z e g e d e n .

A U L I C H P Á L , osztrák t á b o r n o k a u d i t o r m e g h a l t B é c s m e l l e t t M ö d l i n g b e n , 8 4 é v e s korában . A u l i c h L a j o s n a k , az aradi v é r t a n ú n a k öcscse vo l t , s k o r a i f júsága óta szo lgá l t a császári h a d s e r e g b e n t e s t v é ­réve l e g y ü t t , k i a z o n b a n a m a g y a r s z a b a d s á g zász ló a lá á l l t . Mikor ér te sü l t bátyja ha lá l ra i t é l t e t é sérő l , az ifjú császár l á b a i h o z boru l t k e g y e l m e t e s d e k e l v e . S a t i z e n h á r o m közü l A u l i c h L a j o s v o l t az egyedü l i , k i n e k a császár k e g y e l e m ut ján é l e t h o s s z i g l a n tar tó fogságra v á l t o z t a t t a h a l á l o s í t é l e t é t . A k e g y e l e m h o z ó s ü r g ö n y a z o n b a n csak a k i v é g z é s u t á n érkezet t Aradra . E t é n y t t a v a l y ő s z ö n A u l i c h P á l t á b o r n o k m a g a j e l e n t e t t e ki e g y m a g y a r l a p b a n , m e l y ő t rossz t e s t v é r s z í n é b e n t ü n t e t t e föl .

SAKKJÁTÉK. 1139-ik számú feladvány Bayer Konrádtól.

Sötét.

B b o dr .r e I a Vilajos. •

Világos indul s a ötödik lépésre mattot mond.

A z 1 1 3 4 . sz. f e l a d v á n y m e g f e j t é s e . Shinkmann W. A.-tól.

Viláj.i.

1. H b 3 - d 4 . . . 2. H d 4 — b 5 .'.. 3 . K d 5 — c 5 . . . 4. Kc5 — b 6 ... 5. a6—a7 matt .

I. . . . 1. H d 4 - c 6 : f __ 3. Kd5—c5 . . . . . 4 . b7—b8V

v. Kcö—b6 stb.

M e g f e j t é s . SJtét. Ka7—b8(a)

c7—c6f c 6 — b 5 : t. sz.

c7—c6f d 7 — c 6 : K a 7 — a b : — b 8

H e l y e s e n f e j t e t t é k m e g : Veszprémben Fü löp József. Sárospatakon Gérecz Károly. Debreczenben Zagyva Imre és Beregi Adolf. Budapesten K. J. é s F . H . Karczagon Bányai Lajos. A pesti sakk-kör.

Előfizetési föltételeink a „ V a s á r n a p i Ú j s á g " é s „ P o l i t i k a i Ú j d o n s á g o k "

o k t ó b e r — d e c z e m b e r i f o l y a m á r a .

N e g y e d é v r e : A Vasárnapi Újság — .... frt 2.— A Vasárnapi Újság a „Világkrónika"-val együtt. . „ • 2.56 A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok • S.— A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Világ-

króniká"-val együtt .... • % 50 A «Vasárnap i Ujság» j ú l i u s — s z e p t e m b e r i f o ­

l y a m a 2 ír tér t r e n d e l h e t ő m e g .

A Polit ikai Újdonságok t e r j e d e l m é t uj é v t ő l k e z d v e két h e t e n k é n t m e g j e l e n ő i l lusztrált g a z d a s á g i melléklappal bővítettük. •

A „Vi lágkrónika" képes heti közlöny uj év tő l kezdve szintén bővített alakban és terjedelemben je­len meg, azon czélból, hogy állandóan nagyobb elbeszéléseket és regényeket is nyújthasson ol­

vasóinak , képekkel illusztrálva. A Világkrónika ezenfe lü l , m i n t h e t i l a p j a i n k k ö z l e m é n y e i n e k ki­egész í tő je , m e g t a r t j a edd ig i r o v a t a i t : a hazai és külföldi átalánosabb érdekű eseményeket, az azokban kiválóan szereplő személyiségeket nép­szerű nyelven irt magyarázatokkal kisért képek­ben mutatja be; közöl tájékoztató czikkeket, úti­rajzokat, né - és tájismertetéseket, szemléltető je­lentéseket a hazai és külföldi közérdekű mozzanatok­ról, találmányokról, fölfedezésekről, ugy szintén mu­lattató apróbb közleményeket, közhasznú tudnivaló­kat stb. — A «Világkrónikát* hetilapjaink előfize­tői félévre 1 frt, évnegyedre 50 kr. pótdíjért rendel­hetik meg.

T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az elő­fizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czimszaltijijukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, 8 minden reklamácziót és egyéb a szétküldéxru vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni.

A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utoza 4. sz. ».|

SZERKESZTŐI MONDANIVALÓ. H e l y b e n F. B. A. Kövesse m e g magát ; ledorongo-

lásban n e m telik kedvünk, n e m is szokásunk. Ujabbi küldeménye is sem jó , s e m rossz ; m i pedig csak a jó t szeretjük.

P . K . A v é n ezigány s unokája mos t is épen usg-hat ránk, m i n t először. N e m tartottuk m e g a régi kéz­iratot, de fogadni mernénk, hogy nincs rajta javítás. A másik, ránk is «kinosan hat» — a menny iben bombasz-tokkal n e m lehet máskép hatni.

M i t i z e n j e k . Az érzés őszintesége megérzik a hang melegségén. Kár, hogy oly igen el van n y ú j t v a ; annyi benne az i smét lés , mindig egy eszmekörben maradva, vissza-visszatérve.

A t t i l a á l d á s a . Az áldatlan rossz irást alig alig tudtuk kibetűzni ; s mikor nagy kínnal czélt értünk, akkor láttuk, hogy az egészben nincs semmi , s fáradsá­gunk kárba veszett.

HETI NAPTÁR. Okt. TXJÓ. Nap Katholikut ét protestáns

2V B 17 OH. 0. 3 H Kandid 4 K Szerafi Ferencz 5 S Placzid 6C Brnno 7.P Jusztina. 8 S Birgitta

Mark

B 16 Leodegar Jairas Szerafi Ferencz Placzid Frigyecske, F. Abadiás, Amál Pelag

Görög-Oroiz

20 ü (iEnstát 21 Kodrát 22 Fdkáz 2 3 Sz.Istv fog. 24 Tekla vt. 2 í Frozina 26 H;u. János

Izraelita

9 lOJomkip. 11 Abadon 12 13 Abden. 14 15. S. Sái.

••14 változásai. (§. Utolsó negyed 15-én 3 tíra 42 perczk. regg.

T a r t a l o m , Szöveg: A magyar honvédlovasság felügyelője. — Mi

czélja hát ? . . Költemény. Széchy Károlytól. — A rezervista szerelme. Elbeszélés. Irta Bihari Kálmán. — A király főhadi­szállása Mező-K8vesden. — Egyiptomi királyok ujonan fölfede­zett sirja. — Nyoma veszett! Angol regény. — A párisi opera előadása telefonon át. — Egyveleg. — Garfield halála. — A mennykő mint békeszerző. Életkép. — Elmosódott nyomok. — Fejedelmi vendégek a nóiparkiállitáson, — Irodalom és művé­szet. — Közintézetek és egyletek. — Mi njság? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti naptár

K é p e k : Henneberg Károly lovag, tábornok, a magyar honvédlovasság felügyelője. Ellinger fényképe után. — A király főhadiszállása Mezö-Kövesden. Indulás a hadgyakorlatokra. — A nemzetközi villamossági kiállítás a párisi iparpalotában: Telefonnal ellátott terem este az operaszínház előadása alatt. — Az egyiptomi királysírok: II. Rhamzes király koporsója. II. Rhamzes óriási szobra a bulagi múzeumban. Amozis király föltárt koporsója és múmiája, -m Az ujonan fölfedezett király­sírok bejárata Fgyiptomban. — A párisi opera előadásának hallgatása telefonon á t : 1. Hallgatók a párisi iparpalota egyik telefon-termében. 2. A színpad. — Garfield özvegye. — A golyó keresése.

Fe le lős szerkesztő: N a g y M i k l ó s . (L. Egyetem-tér 6. sz.)

N E H É Z K Ó R T

(ep i l eps ie ) g y ó g y í t , l e v é l u t j á n dr. K I L L I S C H spe-cz ia l i s ta D r e z d á b a n (Szászország) . — A n a g y sikerek ( 8 0 0 0 ) m i a t t n a g y a r a n y é r e m a pár i s i t u d o m á n y o s társaságtó l .

T. Kwizda Ferencz János, es. k. ndr. szállítónak Kor-nenbnrgban.

K é t év ó t a o l y k í n o k a t s z e n v e d t e m l a p o c z k á m -b a n , h o g y a l i g b í r t a m v a l a m i k e s e r v e s e n k a b á t o m a t f ö l h ú z n i . M i u t á n m á r sok m i n d e n f é l é t s iker n é l k ü l h a s z n á l t a m , e g y b a r á t o m sz íve s v o l t e g y p a l a c z k k ö s z v é n y f o l y a d é k o t a d n i ; m o s t t e h á t , h i g i t a t l a n f o l y a d é k k a l l e f e k v é s e l ő t t n é h á n y s z o r b e d ö r ­z s ö l v e m a g a m a t , k í n j a i m t ó l t e l j e s e n m e g s z a b a ­d u l t a m .

M i d ő n forró k ö s z ö n e t e t m o n d a n é k , k é r e m O n t e g y ú t t a l , s z íveskedjék a k ö s z v é n y f o l y a d é k b ó l ujabbi h á r o m p a l a c z k o t k ü l d e n i ; m a r a d t a m

k i v á l ó t i s z t e l e t t e l S t o k l a s T a m á s ,

fö ldb ir tokos . S t . - M a r e i n , Ci l i i m e l l e t t . K a p h a t ó m i n d e n , g y ó g y s z e r t á r b a n . F ö l e t é t

K w i z d a F e r e n c z J á n o s , c s . k. u d v . s z á l l í t ó é s k e ­r ü l e t i g y ó g y s z e r é s z n é l , K o r n e u b u r g b a n .

!0 SZÁM. 1 8 8 1 . XXVIII . ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁ br. v* i

Nápoly , 1881 szeptember havában.

Mély fájdalommal tudatom forrón szeretett n a g y b á t y á m , Pagl iano Jeromos tanár, ez év szeptember havának 9-én történt halálát .

A midőn e szoaaoritó hírt közölném, egyút ta l köte lességem­nek ismerem azt i s kije lenteni , miszerint ez a lkalmat sok hamisí tó ké t ségk ívü l töl fogja használni , hogy a közönség bizalmával visz-szaéljen.

Mindazoknak, k ik a megh lt Pagl iano Jeromos tanár Által föltalált v a l ó d i Pagl iano-syrupot óhajtj ik, hozzám, I V á p o l y l > a , 4 C a l a t a S a n . M a r c o , kell fordulniok.

JS ny i la tkozatom hi te lességére nézve, bírom a következő ok­iratokat, 6 azokra mindenkor h ivatkozhatom:

«l -öi minden a syrup készí tésére szükséges vényeket , vala­mennyi n a g y b á t y á m , P a g l i a n o Jeromos tanár által sajátkezüleg irva.»

t2 or e g y okiratot, mely által engem egyedüli utódjának je lö l k i . i

• 3-or e g y sajátkezüleg irott végrendeletet , melyben j a \ a m r a intézkedik.*

E z e n fölül mindenki tudja, h o g y , majdnem h i r o m é v i g nagy­bátyám mel le t t valék, mindenről mi a syrup készítését , s tb . i l let i , ke l lő jár tasságot szerzendö, s h o g y ez idő a lat t a florenezi háznak egyedül i veze té se én rám volt b izva .

Fölszó l í tok mindenkit , bárki l egyen i s , ha birja, mindezeket megezáfolni .

E n n e k fo ly tán csupán én v a g y o k följogosítva n a g y b á t y á m emii tet t syrupjának további k é s z í t é s é r e ; a mint ö ezt maga, 1878-ban, midőn magához hivott , nyi latkozatok és hirl ipi j e l entések utján a kö­zönségnek tudomására hozta.

V é g ü l még nyi lvánosságra kel l hoznom, miszerint számos hamis í tó , h o g y a közönséget könnyebben tévútra vezethesse és meg­csa lhassa , a nép alsó osztá lyában e g y é n e k e t keresett , kik a Pagl iano neve t v i s e lvén , azt tőlük csekély dijért kö lcsön vették, c sakhogy a meghal t P a g l i a n o Jeromos tanár rokonainak adhassák ki magukat .

E n n e k fo lytán mindenkinek, a ki a meghal t Pag l iano Jero­mos tanár ál tal föltalált v a l ó d i s y r u p o t óhajtja, annak öcscsé-hez E r n e s t o P a g - l i a n o - h o z , Nápo lyba , saját házába, 4 Calata San Marco, kel l fordulnia.

J ó t á l lok e syrup gyógyere je é s hatásosságáró l . 188

Ernesto Pagliano.

F e l p u f f a d á s o k e l l e n ,

gyomorsav, A R A N Y É R ,

testi dugulások, Hitíj-és epebajok,

tisztátalan vér, vértolulás a fej és mell fe l i .

^ ~ K ü l ö n l e g e s

o r v o s i r e n d é l í t s z e r i n t k é s z í t v e .

P Ő - A L K A T R É S Z E K :

kivonatok svájci gyógyfüvekből.

Hasznosabb és olcsóbb valamennyi

keserüviznél. Könnyen oldó.

Minden kor-osztá lybel i szenvedők számára.

feltétlenül ártalmatlan. Utasítások, melyek a

többi között szakköröktől származó, a hatást és ár­talmatlanságot bizonyító bírálatokat tartalmaznak, az alant nevezett gyógy­szertárakban kaphatók.

tározottan B R A N D T R I C H . g y ó g y s z e r é s z s v á j c i p i lu la i tke i i kom. melyek csak 50 pilulát tartalmaw bádogszelencékbt n 1 márkáért és kisebb, 15 pilulat tartalmazó kísérleti szelencékben 35 fillér*'rt kaphatók. Minden valódi s v á j c i p i l u l a t tartalmazó doboznak fönti címkével (a fehér svájci kereszt piros mezőben) és a készítő nevvonásával kell ellátva lennie.

Budapesten: föletet egész Magyarország .zárnám: Torok József CT6g7s«^királj-atóM l i ; DeWzen = . • . r .Rúth.chneíkgyoweeert . ; G y ö r k ö s : Vozary g y ó g y í r t . ; Jászberény: MetW gyógyszert. ; K . p o s v é r : Bebochay v é s z é r t • Kassa: Hesedfla gyógyszert.; Kecskemét: Katona gyógyszert.; Kolozsvár: Wolf gyógyszert. .Komárom ürchner gyógyszert, f M.-Vásárhely : ' íerntóy gyógyszert.j Miskolez : Szabó Gyula gyógyszert. ; Nagy-Kámzsa : Belő.

g,Tgy"zert ; NÍy-Várad Nyiry G. gyógyszert ; Nyiíra : Tambor gyógyszert.; Pozsony: Pisztóry ( r é z é r t . ; Szatmir: m i n T n gyógyszertárban; Szeged: H a ^ z gyógyszert.; Székesfehérvár: Dieb.Ua gyógyszert.; U jydék : Grossinger Wbw-ze r t ; Vácz : Baduíesc. gyógyszert.; Versecz : Bienerth G. fflszerker.; Zombor: Atefcwies J . gyógyezert.; é . Magyarország minden más jónevü gyógyszertárában.

A F r a n k l i n - T á r s u l a t magyar irodalmi inté íe t kiadásában Budapesten (egyet jm

utcza 4 - ik ssám) megje lent és minden könyvárusnál kaphat* i

fvASUTKISAJÁTITÁSIg KÉZIKÖNYV.

Irta

C S U K A S Á N D O B . T É R K É P P E L .

Jra fűzve 1 forint osztrák értéhben.

O l c s ó é s j ó l — S z a ­b a d o k , g r y e p v á g ó ,

fe lülmúlhatat lan szerkezet, munkaképesség és ár tekinte­tében-, a leggyakor lat ibb a nagv é s kis kertek tulajdo­nosai számára. Szál l í t ja n é g v nagyságban dbonkint 6, 8, 9, 10 írtért K r a u s s é s T á r s a , B é c s b e n (Wáhring). 131

I

i

Gyermek-ruhák minden n a g y s á g b a n , 15 éves korig .

Swoboda és Kallinics li B u d a p e s t , v á c z i u t c z a 1 2 . s s á m , |

l e g n a g y o b b gyermekruha raktáruk ajánl a legdúsabb vá lasz tékban

f i u - ö l t ö n y ö k e t , köpönyegeket, Mencsikotfokat;

továbbá

leány ruhák a t, zubbonykákat, köpenyegeket

l eg iz le tesb k iv i te lben , különösen o lcsó árakon. L e v é l b e l i megrende lések t u d v a l e v ő l e g a

l e g n a g y o b b pontossággal é s műiz léss 1 esz­közöltetnek. 193 É

F i i i - ö l t ö n y ö l t .

[HMMMMMMMliMMMMéMMMM

EiTrSlgiTrWíSJZ

A F R A N K L I N - T Á R S U L A T magyar irodalmi intézet kiadásában, B u d a p e s t (IV. kerület egyetem-uteza 4. szám) l e g u t ó b b m e g j e l e n t e k é minden

könyvkereskedésben kaphatók:

IJngarisehes Lesebueh für Volksschulen mit deutscher Unterrichts-Sprache. — Magyar 0lva8ék8nyv német tannyelvű népiskolák számára. Szerzek Bakó S., Frühwirth K , Gruber J., Posch L. Első rész. Az irva olvastató tanmód szerint dolgozva.

I. ós I I . évfolyam. Kötve 30 kr. Második rész. III . évfolyam. Kötve 30 kr. Harmadik rész. IV. évfolyam. Kötve 50 kr. Negyedik rész. V. és VI. évfolyam. Kötve 50 kr.

Módszeres nyelvtani példatár számos feladványokkal. A népisko-Iák száraára mondattani alapon. írták FUhrer Ignácz és Schön József fővárosi tanítók.

A II . osztály számára kötve A III . osztály számára kötve A IV. osztály számára kötve

Magyar nyelvkönyv a németajkú népiskolák számára Madzsar János.

A második osztály számára. Kötve A harmadik osztály számára Kötve A negyedik osztály számára. Kötve Az ötödik és hatodik osztály számára. Kötve

Das erste Sehnljahr. Fibel nach der gemischten Schreibleseme thode von Josef Stricker und Adolf Mayer, kötve 25 kr

Das zweite Sebnljakr. Deutsches Lesebueh für die Volksschulen Ungarns von Josef Stricker, Leopold Klein und Adolf Mayer,

20 kr. 25 kr. 25 kr.

Irta

30 kr 40 kr-30 kr. 35 kr.

30 kr. Deutsches Lesebueh für die Volksschulen

40 kr. Deutsches Lesebueh für die Volksschulen

50 kr. Deutsche* Lesebueh für die Volksschulen

60 kr. Deutsches Lesebueh für die Volksschulen

70 kr. Tanitók könyvtára, szerkesztik Dr. Kiss Áron és Péterffy Sándor.

I. füzet. Gyakorlati tanítások s az 1868-iki XXXVIII. és az 1879-iki XVIII. tezikkek értelmében készült nép­iskolai tantervek. Fűzve 80 kr. Nyelvtudományi értekezések. Fűzve 60 kr. A magyar népiskolai tanítás története. Irta dr. Kiss Áron. 1 füzet fűzve 1 frt 20 kr.

kötve Das dritte Sehnljahr.

Ungarns, kötve Das vierte Sehnljahr.

Ungarns, kötve Das fünftf Sehnljahr.

Ungarns, kötve Das seehste Sehnljahr. Ungarns, kötve

II. füzet. III. füzet.

^MBlgMMgMglgMMMMMM^

FRAICZIAYS MAGYAR SZOTÁH Irta

gÜj MÁRTONFFY FRIGYES. ^ E L S Ó K Ö T E T * f r a n c z i a - m a g y a r r é s z . f>*

\J Ára fűzve 4 frt. | £

04-2 VASÁRNAPI UJSAG. 40 SZÁM. t881. xxvm. ÉVFOLYAM.

Mi ruhák, őszi és téli köpenyek F1& Y E L E M R E M É L T Ó !

legújabb divat szerint, valamint bel- és külföldi szövetek jutányos áron kaphatók : 182

DEUTSCH SÁNDOR divatáru-csarnokában, B U D A P E S T , V I . k i r á l y - u t c z a £5Ö. s z á m „ a z a r a n y s a s h o z '

Sfk\f~ Divatos utczai és alkalmi ruhák saját műtermemben a legrövidebb idő alatt elkészíttetnek. S'.örctmintáik kívánatra kiihl étnek.

Különös figyelmi* méltó!

mely rendkívüli gyógyereje, el oszlató, érlelő sj fájdalmat csil lapító hatása ál tal leggyorsabb legbiztosb s egy szersmind gyö

keres gyógyulást eszközöl különnemű bajokban. Egy csomag ára 5 0 kr. nagyobb csomagé 1 frt, használati

utasítással együtt postán küldve 2 0 krral több.

K ö i p o n t i k ü l d e m é n y e i d r a k t á r P e s t e n :

g y ó g y s z e r e n . ! urnái] k i r á l y - u t c z a 1 2 . SS. TÖRÖK I Ó Z S E F

1 Bitiben : Pleban F. X. gyógyszertárában, Iatvan-tér 1. as. Dr.

Gb-tler F. gyógyszertárában, Freinng 7. az. Prágában: Fürst Józseí gjogyss. Porié 1071. n . — Jauyhan : Engel 3. gyógysa.

ToTibbá kapható Budvipttfn: PiUUk T. udv. gyogTBzertáráDi •agy (3) korona-ntexa. — Pataki K. gyógyszerésznél három korona-utcz t6. szára —' Ujabb Wagner J. városháztéren. — Sohemhoffer ozv. „ K W Krittófhoi" ezimzett gyógyszertárában, Kristóf-tér sarkán és Dr. Wagner D. gy Agy ateitártban Táczi bonlerard 59 — Egreity M. gyógyszert. nádor ntcza i . — Sttupa Oy., gyógy, a Kalvin-téren. — ürbánn J. király utaaa 98. sz. — Telkéét) J. ndTarl gyógyszertárában % Tárban — Wlaiehel M. gyógyszertárában a Krisztinavárosban. — Frum J.. gyógyszeréazné: Víziváros ló-ateza. — Sckwanmayer K. gyógysz. vizivároa fö-ntoia. — Eit-dar/er Q. gyógyszertárában Tabánban (Báczvároa) fo-utcza. — Alto-Lend-o+n; Kisa B -nál. — Aradon : Bozsnyai M. éa Seháfler. A gyógyaa. nrnál —iBerittyóUj/alun: 8árréthy L. — B Ctabán Varsagh B. BüdStent M háljon : Lakács F. — Dtbrteeenbtn : Dr. Rothscbnek V. E. Tamissy K. O WU N. és Örvényt O. — D-Fóldváron : Nádban P. — Egerben : Kollner Lőrinci és Bnzátb Lajos gyógyszerésznél — Eperjeten : lsépy Oy. — M'tikujvárott: Conlegner J. — Gyöngyösön: Mersits N. — Qyörött : MnDer K. — Hueeton: Keresztes 8. — Játeberényben : Tesehlar E. és Marki 1. — Kuponarit: Kecskésy T. éa Baboenay K. Kattan : Koregtko A., Wandraschek K., Megay O. éa Hegedűs L. — Karetagon : Báthory B. — ítem.irkon I Oenersich C. A — Komáromban : Orötschel Zs , 8ehmidt

aar A. és Kircaner M. — Kun-Madaraion: Jong K. — Lotonczon Klrehner D. éa Plichta L. — Léván > Boleman Ede. — Makón : Nagy A. MeeoBermrben : Bárányi H. — Mttö- Kation) : Bátz Oy. — M.-Túron Borbás J. — Mitkoíczon : dr. Csáthi. Szabó, Mayer B-. üjhézy K. éa dr. Saabó Gy. gyógyaa. — M-Saiaeten : Héder L. — Mitrovictán : Krstono-aiti A. fiainál. — Ifagy-Kaniitan : Pragar Béla é> Balos J. — NagyKároly kan : Ffilaky P. éa Koricaánszky L — H.-Körötön Medveczky Oy. — Nagy Siombaton : Pántotaek R. — N- Váradon : Hozella M. Molnár 3. éa Nyirj Gy. gyógy.— Nyiroeyháean : Korányi J. gyaz.. Szopkó Alír., éa Lederer I . gyógyszerész, éa Koráca S. — Pakton: Malatinszky S. — Péctett: Sipócz 1. — Pononuban : Pizztóry B. — Putnokon : Fekete N. — Rima teombaton : fTamaliar X. — Bonnion : dr. Pósch 3. gyaz. • Hirseh 3. N. 8.-A'üjhelyen: Pintér F. éa Medreczky J . — Sümegen: Stamborazky L. — Smatkmáron : Boaain J., dr. Lengyel M. éa Böazorményi J. gyógysz. Stégeden : KoTács A. — Si.Fehrrtarott : Bnnn 3. és Diaballe Gy. — Stemiluhidon : Szabó J. — Siombathelyen : Simon Gy. — Tarfán : Monó J. — Tomnvárott : Tárezay I. éa Jahner C. H.gyógyaa. — T-Újlakon : Roykó G — Téeiön : Agoaton Gy. — Tokajban : Bainar D. — Ungváron t Láza Sándor, Fraenkel M- gyógysz., Kranaz A., Speck J. éa Peltaárazky A. — Vácion : az irgalrn. gyógyszertárában. — Vetipremben : Ferenczy K. — Villányon : Fekete B. — Zircien : Tejfel 3. — Brdrliomág. Deeten : Bóth P. — Brauón: Scbuster K. L. , Gyertyánffy éa Verzár. — Kolozevtrtt : Valentini A. éa Biró 1. — M.-Yaiárkelytt : Bncher H. — Segtevártt: időebb Misselbacher 3. B. — Siáttvárot : Gntnna 3. — Sepri-Sient Györgyön : BetegB. éa ötvös P. TövUen: Slafkovic J. — Zilahon: Weias S. b e i kitűnő hatásn, • « • eléggé ajánlhat* gvógTta»asi késiitöje

FORTI lisZli. Lak.: Bi.apeit, I. k., lúdw-itoa ».

urak számára ifinom divatos gyapjukelméböli, egy öltözet

frt 12, 15, 20, 25. fehérek vagy szinesek. Igen fino­mak. 3- szorosak dbonkint frt 1'50.

4-szeresek dbonkint frt 2.

Oszi öltözetek Iri ingek,

CSÁKI ÁRMIN nri mna- és fehérnemű-gyára, 185

B u d a p e s t , siAgj-zii-iAt» o c t o g o n - t é r 0 3 -

A.. « . B O L D T - T é l e N ö v é n y i

vértisztitó labdacsok. A vér tisztátlanságának első jelei, a rossz

nedvek gyülemlései lanyha emésztésnél, minden embernél különböző.

A leggyakrabban előforduló jelek a követke­zők: Vértódulás a fej felé, fülzúgás — nehézség, sziv-nyilamlás, szédülés stb., ami többnyire vérbőségből származik és kóros állapotot idéznek elő, s némely­kor gyors halállal (szélhűdés) is végződnek, ha czél-sserü vértisztitó szerek nem alkalmaztatnak—továbbá rendellenes pirossága az arcznak, tisztátalan arczbőr, bó'rviszketegség, apró bibircsek és pattanások, sava­nyu gyakran epe felböfienés, gyomorégés, rossz emésztés, étvágyhiány, székszorulás, gyakori álmat­lanság, koronkénti fejfájás (migrain), melyek haelha-nyagoltatnak,gyakran veszélyes betegségekké válnak.

Ezen bajokon rövid idő alatt gyökeresen segí­tenek ezen labdacsok, melyek könnyen bevehetök s a rendes foglalkozást meg nem zavarjak; minden doboz­hoz kimerítő magyar s német utasítás mellékeltetik. E C T do lMM á r a ( 7 5 d b t a r t a l o m m a l ) 1 f r t 5 0 k r .

Magyarországi főraktár: Badapeet, Török Józacf gyógyszer­tára, Klraly-atcia 12. — Pataki Károly, Nagykorona-ntcza : Székes -Fehérrái • Dieballa György. Szeged: Harci János, Temearár : Tár­ezay latrait, Bgez : Kollner Lorincz. Pozsony: Pisztóry Bódog. 72

Tliodo tanár szakállliai* yimijsi, legjobb és legbiz to­sabb szer a s z a k á l l szép növésének esz­

közlésére . Számtalanon vannak, még legmagasabb rangú férfiak között is, kik szép szakállu-kat csupán e szernek köszönhetik.

£ szer a szakállt hihetetlen gyorsa­sággal növeszti, úgy hogy általa még 13 éves ifjak is a legrövidebb idö alatt teljesszakállhoz jntnak,

iröl a bizonyítványok ezrei is tanúskodnak. Eder Ferenci gyógyszer-ész urnák Brímnben. A nekem küldött theiitj-féle szakálllia^yina kitűnőnek bizonyult, mit köszö­

netem mellett ezennel tudomására adok. Mistek, 1879. szept. 25-én. Otpredt J6»ef. Fürst Jóisef urnák Prágában. Szíves köszönetemet a sukállbagymitért; nagyon jónak találtatott. Min­

denkinek a legjobb lélekkel ajánlhatom. Schwarzbach. 1875. febr. 25-ón.

Hírt Károly s. k. építési vállalkozó. Fürst József gyógyszerész uinak Prágában. A szaki II hagy ina joggal mondható csodaszernek. Alig négyheti használat

után Örömmel látom régi óhajtásomat teljesedésbe menni. Kérem Önt stb. Teschen, 1879, május 23-án. Gindra .Vencel, órás. Valódi minőségben Budapesten csak TBrBlí József tir gyógyszertárában,

király utcza kapható ; Pozsonyban Pisztóry Felixnél. Mihály kapu; Temesváron Tarciaj I-tránnál. Egy csomag ára 2 frt 10 kr. 1625

Vadászat kedvelőinek. Jó minőségű belőtt kétcsövű laefiiil* — v c l i e n x - f e g y v e r valódi Ruban-csA ,

vei 25, 28, 30 frt. Damaszt-csövei 35, 40, 50, 75 fit. Kétcsövű L a n c a s A e r - f e g y v « í r va­lódi Ruban-csövel 35,40, 45, 50 frt. Damaszt-csövei 55, 60, 70, 75 frt. Caotz-fegyver frt 6.50. 7.50, kétcsövű kapszlisfegyver I I 50, 16, 18, 90 frt. Egycsövű Lefaucheux kerti fegyver fiúk számára 35 frt. Werndl vontcsövű ismétlő

golyós fegyver nagy vadakra bt frt. Jó (Lefaucheux) t ö l t é n y e k

ICos ía^s 100 db. Lancastcr barna 1.ÍH) 1.80 I-sö rendű zöld 1.8C 2.10

16-os 12 Ős 100 db : ras frt 1.90 1.50

I-sö rendű zöld 1.60 1.90 Nagy vadakra Lefaucheux, v. Lancaster töltényekbe 5-ós golyó, doboz 80 kr Töltény fojtások 200drb40 kr., párisi fojtás, háromféle 1 dobozban tiö, 85 kr. F l o b e r t - | > n » k a , nem durranó, czéllövészethez szobában használható és soréttel kisebb madarakra 12, 14, 17, 20, üii frt F I O I M r l - p i s / l 4 r -l y o k 7.50, 10, 14 frt. F l o b e r t - t ö l l é i i y e k 100 drb golyós 45 kr frt 1.50, sörétes frt 1.20, 2 20, v a s e x é I I A b l a kitigru bohóc/czal frt 5 50, nagyobb, mozsárral 9 frt. Vontcsövű hatlövetű biztonsági r e v o l v e r e k 25 drb tölténynyel 4.85, 6, 8 frt, vése?ettfi, 7, 9 frt,finomabb kiállításban 10, 14, 20 frt, középen gyúló a n g o l R i i l I - i l o £ £ kis formájú erős lövésű revolver 10, 12, 14 frt. K e v o l v e r - f ö l t l n y e k 100 drb fit I 40, 1

2 30 Lancaster revolver-töltények l'H)a 2.20, 2 70, 3 írtig. A var iat tznt e g y e J * k e l l é k e i . Lefaucheux és Lancaster töltökésrúlck 1 20, 2.40, töltény becsavaiógép 3 75, 5 frt. Gyutacs beillesztő 85 kr 2 85, 4 frt. Tölténytartó övek 2, 3 50, 5 frt, tölténytáska kemény angol bőrből 24, 32, 36 drb töltényre 8 75, 10, 12 frt V a < l < U z - t a s k a viz hatlan kelméből, chagrin-, borjú-, bagariabőrből, áraikhoz aránylag meg felelő kiállításban 3.50, 4.50, 6, 8, 12 frt, nagyobb nyúlzsákkal frt 7 50, 10, 14.50, kötött, vállra függeszthető vad-zsákok 3 75, 4.50. Kutyavezető zsinórok 50 kr., 1—2 frt, kutyaostorok frt 1, 2, 3 50. Újvárosi agarászó ostor 4, 8, 10 frt, kutyaidomító nyakravaló frt 1.20, 1 50 Vadászkiirtok és jeladó sípok 60 kr., frt 1, l.öO, 2, 5, 10 frtig. Vadásztőr 8, 10, 15 frt fegyverzsákok 4.50, 8, 10 frt. Kemény fegyverszekrények 8—12 frt Vadász-székek, bot gyanánt használhatók frt 4 20, 6, 10. Lőportárak biz­tonsági fedéllel V,—3 kilónak 2.80, 7 frt. Vadász-gamaschnik, vizhatUn

elme és bőrből frt 4.50, 7.50, t r a m i n i e s d í k ö p e n y kámzsával 10—21 frtig, vadászkulacsok frt 1.50, 2, 5.50

A bőrnemek puhán tartására R r a m l t i i e r b ó V o é u e 1, a, 3 frt. V a d c s a l o g a t o k * Fürj, fogoly, kacsa, császármadár, róka, nyúl, Őz, szarvas és egyéb vadat híven utánzó csalogató sípok 60, 80 kr., 1 frt. Aczél rókafogó frt 2.60. Berendezett pínczetok 3, 5, 7 üveggel frt 9 50

13.50, 14.25. Vadász tapló-sapka 1—2 frt. C j ! B o f f á r t l ú ü űveggömbdobó-gép czéllövészet tanulásához 11 frt,

100 drb pehelylyel töltött üveggömb 4 frt-Jó TÖ-,, pontosan járó vadász Nickel remontoir z s e b ­ó r a 2-Ős porfödéllel, kulcs nélkül felhúzható, romlás nak nincs kitéve, mert mutatója kinyitás nélkül igazit­ható, 10 frt. Ha meg nem felelne, 8 nap után h

visszatérítem a pénzt V J ! Meglepő szép kész t ű z i j á t é k o k Lefaucheux vagy Lancaster-fegyverből kilövők, moxsár r a k é t á k c. 16 c. 12, durranással tuczatja frt 2.40, 9.60, s z i u e s

m i l l a i r o k k a l tuczatja frt 2.40, 2.60. Minden tőlem vett puskát jóhirü puskaművesem belövi és 10 minta töltényt mellékelek, mindamellett akármi oknál az meg nem felelne, raással kicserélem, vagy annak értékét kívánatra megtérítem; de még eddig L w ő i i m A tAlem vett fegyverekkel meg voltak elegedig, mert

kicserélést nem igen vették igénybe. D o h á n y z ó k n a k . Kevés erővel kezelhető dohányvágók nagy fogas hajtókerékkel, két késsel 18 frt. Houblon kész cigarettapapír 1000-re három nagyságban frt 3.50, ahoz toló-gép 30 kr. Bagót nem képező, szá

razon szívó kurta vadász fapipa frt 1, 1.30. P r ó b a m e g r e n d e l é s e k n é l a vadak k imé lé s i naptárát és

k é p e s árjegyzéket m e l l é k e l

B U D A P E V é K £ R T É S Z TÓDOR Oorot lya-nteza

ARCZBŐR. A szépség egy ik fd feltétele a s/.ép arezbör. M é g H k e v é s b b é szép a lkotása arca is e lbájol­hat, ha annak bőre kifogástalan. A legszabá­lyosabb szépség padig csak akkor lesz kel lően mél tányolva , ha a bör és annak sz íne nem nélkülözik a tisztaságot, fényt é s fiatal üdesé­get. Számtalan hö lgy e lveszt i minden igényét a szépségre , ha arezbőre kifogásolható. H o g y tehát ez szép ésé let fr isseségü maradjon a késő aggl< őrig, használjuk a számos tekintély, s ezek között P> efluch tanár Londonban . Kaspi tanár, dr. JUnger, dr. Baodni tz , s tb . általajánlt, 4 é v óta százezerektöl s ikerrel használt L e n g i r l - f é l e n y i r b a l z s a m o t . E z e n kedvel t szé-p i tósz tr a káros kendözés , szenvedé lyek v a g y

egy- b o k o k n á l fogva tönkre tett arezbőrt, söt a himlő által szét roncsolt börs i erveze te t is teljesen helyreállítja. A fonnyadt az raz bőrt njra fölfrissíti és s imává teszi , s annak kedves színe­zetet kö lcsönöz , s l eg inkább korosabb arak és hölgyek által figye­lembe veendő H o g y D r . L e n g i r l n y i r h a l z s a i n á n k ívül n e m létezik j o b b é s megbízhatóbb szer a bör fentsrtása és szépítésére, mindazok el ismerik, a kik kísérletet tettek ve le . E g y korsóval frt 1 50 — F ö l e t é t M a g y a r o r s z á g s z á m á r a : Török J ó z s e f gyógy­szertárában. B u d a p e s t , király-utcza 12. P o z s o n y b a n : Pisztóry Bódognál . Mihálykapa. T e m e s v s r o t t : Tarczay Istvánnál. Z á g r á b b a n : Mi t t e lbach Z s i g m . g y ó g y s z e r t . flí50

Legjobban

Eredeti 22,000

osztályozásra Mayer

alkalmas!

ti'ienr A gyári jel.

vény khrántassék

GROSSMANN J. Táczi kőrút 76. | B U D A P E S T | vácii k.rnt 76

Cs. kir. kizárok szabadalm. czipőgyár. Több kiállításon érdeméremmel kitüntetve.

T e m e s v á r y M ó r c z i p ö g f ^ á r a Budapesten, király-utrzst 1. sz. b. Orczy-fele ház. Hagyban és kicsibtD.

U r a k s z á m á r a . H ö l g y e k s z á m á r a . lVem • z pong jo la czipöket, minden szín­

ben, sarokkal és csokorral frt 1.80 Eberlasting vagy bör-ezogos topánokat'

magas vágással, a leg finom abban ki­állítva frt 3 —

Czagos bor-topánokat, erős chagrin-vagy bornyuborböl veres nemez bélés­sel, szegeivé. Dnpla talppal esős idő­ben tartós frt 3.40

Muszka lakk bagaria gummtazugos topánok, szegzett dnpla talppal,finom munka magas vágással roccoco sarok­kal frt 4.50

Topánjrokat, bornyn- vagy bagaria bőr­ből, szegzett és srófolt dupla talppal, igen erős frt 4.—

Topánjukat orosz lakkbÖrböl, szege­zett dupla talppal és srófmunkávalr munkába é-» esős időbe való, frt 4.80

Térdcslzmákat, dupla bagaria borból háromszoros csavarral ellátott dupla talppal, vízmentes frt 8.80

U. a. oroszlakk bagaria őrből frt 12.— Topánok muszka lakk-bagariából gla-

eé- Tairy ehagrainszar toldással, szegzett és srófolt dupla talp. frt 4.80

Térdcsiztuák csattal bagariabőrből erős talppal fiuk számára frt 4.—

Megrendelések postai utánvét vagy az Ősszeg beküldése mellett legjobban tel­jesíttetnek. — Kimerítő árjegyzékek ingyen. l ' l

Figyelmeztetésül!! £

Távol - , r ö v i d - és g y e n g e - l á t ó k n a k kizárólag általam készitett és egyátalán elismert szem­üvegek semmiféle 8 bármi módon magát bemutató utazó által el nem árusittatnak. hamisítatlanul ezek kizárólag látszerészeti intézetemben. Budapest, váczi utcza Iá. sz. kaphatók. S O L O M O N S O N I S . H L látsxerési.

DUPUY N. mag-edzője N i n c s többé búzaüszök .

A közelgő vetés idejárj bátor vagyok ismét fölhívni a figyelmet mag-edzőmre (páczoló); mely megbiaható és c sa lhata t lan hatássál bir a büdös üszök ellen a

\ búzánál s a porüszök ellen árpa, kukoricza, zab. stb. eféléknél, és melyet már 1878-ban ajánlt a magyar kir. földmivelési minisztérium Magyarország gazdái­nak. — Azóta készítményem az oszrrák-magyar biro­dalom valamennyi részében meghonosult, t s csak ez évben is érkezett mérvadó, régi megrendelőktől, kü­lönösen oly vidékekről, hol az idén a búzaüszök igen el volt terjedve, számos hízelgő elismerő levél. — Edző szerem alkalmazási módja egyszerű; ára hasz­nosságához arányosítva, mérsékelt, és t. megrendelőim kényelmére Ausztria-Magyarország minden nagyobb helyén tartok raktárakat, melyek ugyanazon áron ad­ják, mint Budapesten és Bécsben, t. i. egy csomagot 30 krajezárért, mely 200 liter magra elégséges. —

Használati utasítás minden csomaghoz. 167 J>lipuy Numa, Bécs, VI, Windmühlgasse Nr. 35.

Raktárak: Csongrád: Bojnicza Jakab; Hódmező­vásárhely : Meleghy, Lajos ; Szeged: Weiglein Ferenez

„Nincs többé tüdőbaj." A Strausi A.-t'éie amerikai gyógyfűkivonatu mell-1|| pasztillák, melyek számos hírneves 0TV0S által leg-1

I hibban ajánl tarnak: rekedtség, köhögés, nehéz léleg-lés és a tüdőnek elnyálkásodása úgymint gÖrCSÖS ko-högés ellen. Ezen pasztillák legrövidebb idő alatt j csodával határos sikert idéznek elő, ép ugy felnőt- j | teknél mint gyermekeknél ; egyedfii hamisítatlan állapotban kaphatók Budapesteu Strausz A. vezér­

raktárában Bombach-utcza Ki. sz. 195 ( F ő r a k t á r : Török JÓXHi'f gyógyszertárában király-utcza 12. sz. és minden johirü osztrák és ma­gyarhoni gyógyszertárban. — Egy doboz ára 20 kr. 6 doboz egy forint gnW Naponkénti szétküldés.

Franklin-Társulat nyomdája. (Egyetem-utcza 4. szám.)

s ffKRNAPI aöL, ,

r^r^ais

KUfiiltéii föltételek : V A S Í B S \ P I ÜJSiQ és / egész érre 12 írt , YigVoKkvi n j S l G • ^ ***" é T r 8 8 , r t

POLITIKAI DJDON3AGOK együtt: 1 félévre _ 6 « "n P * ' \ íélévre _ 4 • ' Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK

í egész érre 6 irt \ íélévre _ 3 «

Kfllföldi előfizetésekhez a postallae meghatározott viteldíj is csatolandó

41-ik s z á m 1881 BUDAPEST, OKTÓBER 9. X X V I I I . évfolyam.

A SVÉD KIRÁLY ÉS TRÓNÖRÖKÖS PÁR.

SKANDINÁVIÁNAK alkotmánya van, a népura­lom elvére fektetett szabad alkotmánya, mely nemcsak hogy meghatározza a két

ország, Svéczia és Norvégia egymáshoz való közjogi viszonyát, biztosítván mindkettőnek teljes önállását ugyanazon koronás uralkodó alatt, de azon felül szorosan körül is határolja a korona jogait s a nemzet szabadságának és önrendelkezési jogának hatalmi biztositékokat is nyújt a trón eshetőleges túlkapásai ellen.

Ily alkotmány mellett a legrosszabb ural­kodó sem lehetne az államra nézve oly veszé­lyes , mint ott, a hol zsarnoki ingereinek hasonló alkotmány nem áll útjában.

De Skandinávia ez alkotmány nélkül is nyugodt lehetne. A Bernadotte-család olyan uralkodóháznak bizonyult, mely idegen eredete daczára teljesen azonosítani tudta magát a nem­zettel, bele élte magát népei szellemébe, azok gondolkozásába, méltányolni tudja érzelmeit, osztozik nemzeti aspiráczióiban, ugy hogy a Bernadotte-házból származó uralkodó egyúttal a legelső hazafi s a család minden tagja a skan­dinávok vérének vérévé vált minden tekintet­ben, s nincs az a norvég, nincs az a svéd, a ki ne lenne meggyőződve, hogy az a csillag, mely a franczia családot trónjukra vezette, Skandi­náviának szerencsecsillaga volt.

A két ország népe nem is zúgolódik az •idegen invázió» miatt. Először csak tűrte, majd mtgszokta,végre megszerette uralkodóhá­zát s ma már nem cserélné el semmiféle más dinasztiával a föld kerekén.

De azért bármi elégült és boldog is a nép a Bernadotteok áldásos uralkodása alatt, mégis megfogható, hogy még mindig kegyelettel gon­dolnak a Wasa-házból származott nemzeti kirá­lyaik emlékére s fájdalom illeti meg sziveiket, ha eszükbe jut, hogy e dicső királyi ház utolsó férfisarja IV. Gusztáv Adolf trónjától meg­fosztva, hazájától távol, megtört szivvel volt kénytelen befejezni végnapjait. Kinos emlék ez, melyet még az idő sem bir kitörülni a hálás nemzet kebeléből.

De hogy fordulhatnak elő körülmények, melyek ez emlék kinzó fájdalmát is enyhíthe­tik, — azt fényesen igazolja a svéd trónörö­kös legközelebb végbe ment házassága Viktória bádeni herczegnővel.

E fiatal herczegnő dédunokája a szeren­

csétlen végzetü svéd királynak, a kinek leánya Zsófia Baden nagyherczegnője s a mo3t ural­kodó Frigyes bádeni nagyherczegnek anyja lön. így hát az a trón, melyet most Viktória her • czegnő elfoglaland, az ő őseinek trónja, s a régi királyai emlékét hálával és kegyelettel őriző nép őt most nem mint idegent, de mint nemzeti királyai egyenes sarját, a svéd nemzet édes leányát üdvözli trónusán s az igazságos végzet engesztelő kezét látja abban, hogy az országától megfosztott uralkodó család ivadéka atyái trónjára visszatér.

Mi magyarok, kik a nemzetet megértő nagy nádor unokájának Magyarország leendő király­

néjává avatását nemzetünkre oly szerencsés előjel gyanánt üdvözöltük, — föl tudjuk fogni, meg birjuk érteni a svédek örömét a történe­lem igazságszolgáltatásának e megindító bi­zonysága fölött, mely most a rég megszakadt históriai szálakkal fűzi még szorosabban szi­veikhez a már ugy is sziveikhez forrott ural­kodóházukat.

S a Bernadotteok valóban mindent elkö­vettek, hogy uj hazájukban ne legyenek soká idegenek. Mostani királyuk, 27. Oszkár a leg­rokonszenvesebb, a legfölvilágosodottabb ural­kodók közé tartozik. Már jóval trónralépte előtt, — mely 187:2. decz. 18-ikán következett

I I . OSZKÁR, S V É D - É S N O R V É G O R S Z Á G K I R Á L Y A .