van életünkvan életünk2020 2. különszám

Végzős osztályok

Túl az ÉRETTSÉGIN 2020-ban: „diák nézetből”

Az érettségi időszaka általánosságában a legtöbb diák számára rendkívül sok idegességgel, frusztrá-cióval és aggodalommal jár, amire mindannyian felkészülünk és igyekszünk alkalmazkodni hozzá. Idén azonban az erre való hajlam jóval kevesebb volt, mint „elég”, hiszen egy kivételes helyzettel kellett végzősökként megbirkóznunk.A digitális oktatás hátrányai és a szociális életünk abszolút szüneteltetése olyan negatív tényezők vol-tak, amikhez ezelőtt soha nem kellett még alkalmazkodnunk, az érettségi vizsgák előtt pedig ez egy-általán nem bizonyult egyszerű feladatnak. Elsősorban a kezdeti bizonytalanság eredményezte a leg-intenzívebb frusztrációt, hiszen nagyjából két héttel május 4-e előtt még az sem volt garantált, hogy meg kell majd írnunk a dolgozatokat. Ebben a helyzetben többen már-már reménytelenül próbáltuk önmagunkat tanulásra motiválni; a napok, hetek elteltével alig láttunk esélyt egy sikeres tanév zárá-sára. Rengeteg kérdésünk maradt megválaszolatlanul, a kétségeink ellenébe pedig elkeserítően kevés biztos információ járult. Az érettségi megtartásáról szóló (első érdemes) bejelentés után, bár az addigi bizonytalanság okozta elkeseredettség enyhülni kezdett, az idegesség és az aggodalom csak fokozódott: ha a kételyek ellenére képes is volt tanulásra bírni magát, több diák számára okozott nehézséget az iskolai felkészítés segítsé-ge nélküli tanulás. / az online kapcsolat nem tudta igazán pótolni a személyes felkészítést /A végzős lét mellett pedig nem utolsósorban problémát jelentett a szeretteink egészsége és épsége miatti folytonos aggodalom, és a szociális élet hiányával járó bezártságérzet is. Az érettségi okozta feszültséggel párhuzamban számos egyéb nehézséggel kellett megbirkóznunk, amelynek eredménye mindenek előtt számos � atal terveinek és céljainak hanyatlásában mutatkozhat meg.

Szitárcsik Kamilla

Érettségi 2020: „Tanár nézetből”

Vizsgáztak a diákjaink, de most talán kicsit az életből is, így a koronavírus idején.2020.05.02. reggelén felébredve rögtön az jutott az eszembe, hogy itt az érettségi 2. napja. Megyek fel-ügyelni, és most a diákoknak matematikából kell számot adni a tudásukról.Kicsit máshogy, mint az eddigi érettségiken, hiszen más volt a felkészülés és elmaradnak a szóbelik.Furcsa nem látni a diákok mosolyát. Hiszen annyi kedves mosolyt, szeretetet kapunk tőlük.Nem volt kötelező az ünneplő, de szinte mindenki úgy gondolta, hogy az alkalomhoz illően öltözik fel. Egy kicsit ezzel is bizonyítva, hogy mennyire fontosak ezek a napok az életükben.A szemükben látom az érettségitől való „félelmet”, és azt, hogy nekik is furcsa ez így. Bár 2. nap lévén már rutinosak a maszkhasználatában. De ez akkor sem ugyanaz, mint lehetne….Beszélgettünk a várakozás ideje alatt, hogy pont a „szebbik” rész maradt el: nincs igazi ballagás... csak a „kötelesség”.De látom, hogy „érett” diákként teszik a dolgukat, hiszen jól kell sikerülni az érettséginek, a vágyaikat, álmaikat ilyen körülmények között is megvalósítani.Kívánom, hogy elérjék a kitűzött célt, jól boldoguljanak az élet nehézségei közepette is.Szívükben pedig őrizzék meg a Dobóban töltött évek emlékét.

Juhász Andrea

Egy barátság születése

A barátságot, mint egy álmokból, mosolyból és nevetésből épült katedrálist képzelem el, a köny-nyek és a bánat földjének közepén, ami tárt kapukkal vár mindig, ha száz meg száz év telik is el, ha változnak is az idők, és változik minden, sőt, ha felborulna is a világ rendje, rendületlenül áll és tárt kapukkal vár. Hiszen az idők változnak, de az igazi barátság megmarad. Érdekes, hogy a barátság a legapróbb dolgokból áll össze, és néha a véletlen egy pillanat alatt köt örök barátságot két ember között. „Furcsa az élet. Ahogy összehoz két embert itt meg amott, mintha csak véletlen lenne, s aztán egymáshoz láncolja őket a barátság láthatatlan erejével.” – írja Wass Albert.Én sem tudom, vajon csak a véletlen műve volt-e, hogy annak idején, néhány évvel ezelőtt, mikor a legjobb barátnőmmel megismerkedtem, egy osztályba kerültünk, és padtársak let-tünk. Egy különleges emlékem maradt a barátságunk születéséről. Művészettörténet óra volt, jól emlékszem, amit azelőtt én nem tanultam. Ellenben, ő már egészen ügyes volt benne. Az üres füzetre, amit az órára vittem, nagy nyomtatott betűkkel elkezdtem felírni a címet, és nem tudom miért, azt írtam, hogy MŰVÉSZETTÖRTÉNELEM. Figyelmesen nézte, ahogy írok, majd suttogva hozzám szólt, kedvesen: - Ez nem művészettörténelem, hanem művészettörté-net. Gyorsan kijavítottam. Elkezdődött az óra. Emlékszem, hatalmas székesegyházakról meg katedrálisokról tanultunk, amiknek csúcsíves ablakaik voltak, ezt le is kellett rajzolni a füzetbe. A romantika volt, amiről ezek kapcsán tanultunk. Én csak ámuldoztam és csodálkoztam, nem gondoltam akkor még, hogy később mennyire megszeretem majd ezt a tantárgyat. Jegyzetel-nünk kellett, de nagyon sok volt számomra az új ismeret, és nem tudtam mindent leírni, amit szerettem volna. Ő is láthatta ezt, mert azt mondta: - Azt nem szeretem ebben az órában, hogy nem tudom, mit írjak le, mert szerintem minden fontos, de nincs idő mindent leírni. Jól estek a barátságos szavak, s akkor úgy éreztem, valahol mélyen, nem is tudom miért, hogy egy barátság született ott, akkor közöttünk, és nagyon boldog voltam.Persze akkor még nem gondoltam, hogy milyen csodálatos barátság várt ránk, és mennyi közös élmény. Kezdetben nagyon sokat segített nekem művészettöriből, később ez lett a kedvenc tan-tárgyam. Azóta más iskolákba kerültünk, sőt, elég messzire költöztünk tőlük, de a barátságunk megmaradt. És remélem, bármilyen messzire kerülnénk is egymástól, a barátságunknak nem lesz vége sosem.

Csibi Melinda

A néni nem válaszolt rögtön.- Hány éves vagy te, Antikám? Antalt meglepte a kérdés, de azért felelt.- Huszonnyolc.- Huszonnyolc, és mégis úgy nézel ki, mint aki legalább ötven év szomorúságát cipeli a vállán. Ki vele, mi bánt! Antal mélyet sóhajtott. A helyzetet felettébb furcsának érezte ugyan, a problémáját pedig nevetséges-nek, de úgy gondolta, miért is ne, szóval kibökte.- Nincsenek barátaim. Rózsi néni aprót bólintott, de nem szólalt meg. Antalt kezdte bosszantani a szótlanság, így pár perc után megkérdezte:- Kér egy kis sört? - Drágám, tudod, hogy én nem ihatok - felelte az asszony. - Sörnyitód van? - vigyorodott el huncutul.Antal válaszképpen felmutatta a kis eszközt, és ki is bontotta az italt. Rózsi néni kitöltötte két pohárba, amik eredetileg a vizeskancsó mellett voltak, hogy be lehessen venni velük a gyógyszereket.- Szóval úgy gondolod, nincsenek barátaid. - Nem úgy gondolom, így van, tetszik tudni - mondta Antal, és belekortyolt a sörbe.- Nem, nem tetszem tudni! - Rózsi néni egyszeriben mintha ideges lett volna. - Akkor például én kid vagyok neked? - Hát...- Persze tudom, hogy egy � atalember nem egy ilyen vén szatyor társaságára vágyik elsősorban, mint én vagyok, de attól mi még barátok vagyunk!Antal már szólásra nyitotta a száját, de a hölgy folytatta.- Ott van még a recepciós kislány, a Pannika! Vele is igen jól elbeszélgetnek, ahogy szoktam látni!- Ugyan már, Panni csak unatkozik, én meg csak...- Akkor Pannika elég gyakran unatkozhat! - Rózsi néninek egészen megeredt a nyelve az alkoholtól. - Aztán mi van a Tamással, az ápolóval? Vele a múlt héten még valahová együtt is elmentetek, nem igaz? - Biztos csak lemondta valaki a programot, én meg pont ott voltam - motyogta Antal, bár már kezdte ő is nevetségesnek érezni a kifogásait. Így, hogy Rózsi néni rámutatott, nem is volt olyan egyedül, mint azt gondolta. - Én csak egyvalamit mondok neked, drágám - nézett mélyen a szemébe a néni. Antal rámosolygott, várva a tanácsot. - Legközelebb két sört hozz, ez fél fogunkra se elég.

Lengyel Anna

Hogyha nyár van, hol a tél?Egész télen hol a nyár?Mikor nem fúj, hol a szél?És hogyha fúj, hova száll?Fényes délben hol a Hold?Sötét éjjel hol a Nap?Ha kimosták, hol a folt?Ha nem habzik, hol a hab?Ha beszélnek, hol a csend?Ha felszárad, hol a sár?A mente, az hova ment?A várkastély, mire vár?A félóra, mitől fél?Az aludttej hánykor kél?Két adagot miért nem kér,aki nyaklevest ebédel?A golyóban mi a jó?Kiabálban mi a bál?Miért folyik a folyó?A tó vize miért áll?Miért nem úszik a csibe?A hal miért nem repül el?Az eső miért esik le?Miért nem esik soha fel?Miért mindig ma van ma?A holnap miért nem ma van?Az idő honnan jön és hova tart?Minden csupa hol, meg ha,csupa miért és hogyan.Mondják, néhány év alattnagyra növök biztosan,s mind az összes titkokat,megfejtem egymagam.De marad majd egy titok,amit akkor sem értek:hogyan lesznek a hogyanok?S miért vannak a miértek?

Hárs László: Miértek és hogyanok

NYÁR…Eljött a nyár, a szünidő, kicsit ez is máshogy, mint máskor…Vártuk már, de talán még jobban, hogy újra visszatérjen minden a rendes kerékvágásba, hogy újra találkozhassunk a barátainkkal, hogy aggodalom nélkül ölelhessük szeretteinket… és még sorolhatnám tovább…De bízzunk abban, hogyha szeptemberben újra találkozunk, mindenki azt mondhassa varázslatos volt ez a nyár….

NYÁRON IS VIGYÁZZATOK MAGATOKRA ÉS EGYMÁSRA!

NAGYON KELLEMES, JÓ NYARATKÍVÁNUNK MINDENKINEK:

A VAN ÉLETÜNK SZERKESZTŐSÉGE