Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)

-Egyéb nevei: bokrétafa, lógesztenye, közönséges vadgesztenye

-Család: Hippocastanaceae

-Drog: Hippocastani cortex, Hippocastani folium, Hippocastani semen

-Hatóanyag: mag: eszcin (triterpén glikozid/szaponin), keményítő, kéreg: eszkulin (kumarin-glikozid), cseranyagok, kumarin, levél: flavonoid-glikozidok, kumarin, flavonoid

-Morfológia: 30 m-nél is magasabb, lombhullató faLevelei keresztben átellenesek.Virágzata kúp alakú, felálló buga,fehér, tövén sárga-pirosló.Termése húsos tok.

-Előfordulás: Dél-Balkán és Elő-Ázsia őshazája, hazánkban díszfaként ültetik.

-Környezeti igény: mezofil, fényigényes

-Szaporítás: magvetéssel

-Fajta: ‘Baumanii’ (telt virágú dísznövény)

-Gyűjtés: magot ősszel, kérget fiatal ágakról kora tavasszal, leveleket nyár elején.

-Feldolgozás: a magot, kérget, levelet szabadban szárítják, ömlesztve, zsákokban tárolják

-Farmakológiai hatás: magdrog: kapilláris erek tágulatát csökkenti, összehúzó hatású, kéreg: érfal ellenálló képességét növeli, bőrvédő hatású.

-Felhasználás: mag, levél: ödémák, trombózisok, értágulat, lábszárfekély megszüntetésére, népi gyógyászat: vérzések, reuma ellen. Magból zsírosolaj, alkohol, ragasztóanyag állítható elő. A kérget (eszkulin) összehúzó szerként, napolaj- és naptej készítményekben használják.

Közönséges nyír (Betula pendula)

-Egyéb nevei: bibircses nyír

-Család: Betulaceae

-Drog: Betulae folium, Pix betulae (törzséből készített kátrány)

-Hatóanyag: flavonoidok (hiperozid, miricetin), illóolaj, szaponin, gyanta, cserzőanyag

-Morfológia: 15-20 m-es egylaki fa, csüngő ágú, fehér kérgű, levelei szórtak. Porzós virágai álernyőt alkotnak, termős virágai barkák, a rövid hajtások csúcsán szerveződnek.Termése makkocska.

-Előfordulás: egész Európában megtalálható, euroszibériai pionír faj

-Környezeti igény: fényigényes, fagytűrő, tápanyagigénye kicsi

-Szaporítás: magvetéssel

-Fajta: ‘Bíbor’,’Fastigiata’,’Purpurea’, ‘Youngii’ (dísznövények)

-Gyűjtés: levele júniusban gyűjthető

-Feldolgozás: levelét árnyékos, huzatos helyen, szárítókeretekben szárítják.

-Farmakológiai hatás: enyhe vizelethajtó.

-Felhasználás: teája a húgyutak bakteriális és gyulladásos megbetegedéseinél alkalmazható, hólyag- és vesetisztító, reuma kezelésére alkalmas, a nyírfavíz vesekőhajtó, a nyírfakátrányt bőrgyógyászatban használják, ekcéma és pikkelysömör enyhítő, szeszes kivonatát hajápolószerek készítésére alkalmazzák.

Csarab (Calluna vulgaris)

-Egyéb nevei: avarhanga, erika, seprűvirág

-Család: Ericaceae

-Drog: Callunae herba (virágos, leveles hajtás)

-Hatóanyag: cserzőanyag, hidrokinon, flavonoidglikozid, szaponin

-Morfológia: törpecserje, gyökere erősen fásodó, szára heverő vagy felemelkedő. Levelei igen aprók, pikkelyszerűek, sorban állnak, örökzöldek. Virágai egyoldalú füzérbe tömörülnek, termése négyrekeszű tok.

-Előfordulás: európai flóraelem, szőrfűgyepek növénye, nyíres-fenyérekben tömeges.-Környezeti igény: mezofil, fényigényes, tápanyagszegény, savanyú talajokat kedvel-Fajta: dísznövény populációi ismertek-Gyűjtés: virágzás kezdetekor a virágos, leveles hajtást

-Feldolgozás: árnyékos, szellős helyen kiterítve szárítható

-Farmakológiai hatás: kevéssé vizsgált növény

-Felhasználás: vízhajtó teakeverékek alkotórésze, amelyeket húgyhólyag-gyulladásban javallnak

Szelídgesztenye (Castanea sativa)

-Egyéb nevei: gesztenye, jóféle gesztenye

-Család: Fagaceae

-Drog: Castanea folium

-Hatóanyag: levelében: cseranyag, flavonoid, inozit, pektin, cukor, gyantatermésben: keményítő, cukor, protein, cseranyag

-Morfológia: 20-35 m magas fa, levelei szórt állásúak, hosszúkás lándzsásak, bőrneműek, fényesek. Egylaki, porzós virágai füzérekben ülnek, termős virágai a porzós füzérek alatt hármasával találhatók. Termése makktermés.

-Előfordulás: hazánkban a Dunántúlon szórványosan fordul elő

-Környezeti igény: mészkerülő, melegigényes, vízigényes-Szaporítás: magról, oltvánnyal

-Fajta: élelmiszerként termesztett fajtái vannak

-Gyűjtés: virágzás előtt vagy alatt kell a levelet gyűjteni

-Feldolgozás: a friss levelet szobahőmérsékleten, fénytől védve kell szárítani

-Farmakológiai hatás: összehúzó, köhögéscsillapító hatása van

-Felhasználás: teája szamárköhögés, görcsös köhögési rohamok enyhítésére, hörghurut gyógyítására használható, hajmosóként, hajápolási készítményekben alkalmazzák

Közönséges mogyoró (Corylus avellana)

-Egyéb nevei: erdei mogyoró, mogyoró

-Család: Corylaceae

-Drog: Coryli folium, Coryli cortex, fájából orvosi szén: Carbo medicinalis, Carbo vegetabilium

-Hatóanyag: polifenol jellegű cserzőanyagok, katechinszármazékok, szterolok, klorogénsav

-Morfológia: cserje, kora tavasszal virágzik, levele majdnem kerek, finoman molyhos, mirigyszőrös; a porzós virágok lelógó barkák, a termősekből csak a vörös bibék látszódnak. Termése makk, amelyet gyűszű alakú fellevél vesz körül.

-Előfordulás: európai flóraelem, É-khg.-ben és a Dunántúlon gyakori.

-Környezeti igény: inkább mészkerülő, fényigényes

-Fajta: természetes populációit gyűjtik

-Gyűjtés: a leveleket az ágak lefűrészelésével gyűjtik, a kérget pedig kora tavasszal, amikor még lefejthető

-Feldolgozás: a leveleket és a kérget kiterítve szárítják

-Farmakológiai hatás: drogja összehúzó hatású

-Felhasználás: nyári hasmenések kezelésére (állatgyógyászatban egyaránt), ekcémás bőrbetegségeknél ülőfürdőként, testápoló szerekben szagtalanító, fertőtlenítő hatása miatt

Cserszömörce (Cotinus coggygria)

-Egyéb nevei: sárga cserszömörce, cserzőfa, parókafa, sárgaszömörce

-Család: Anacardiaceae

-Drog: Cotini coggygriae folium

-Hatóanyag: gallotannin, flavonoidok (fusztin, fisetin- és miricetin glikozidok)

-Morfológia: értékes cserje, levelei épek, egyszerűek, ősszel színváltásra hajlamosak. Sárgászöld, apró virágai végálló laza bugákban nyílnak. Termése ferde, visszás tojásdad, éretten barna csontár.

-Előfordulás: dél-eurázsiai flóraelem, hazánk előfordulásának északi határa

-Környezeti igény: napfény-és melegkedvelő, hidegtűrő, szárazságtűrő

-Fajta: ‘Royal Purple’, ‘Rubrifolius’, ‘Kanárimadár’, ‘Daránypusztai’

-Termesztés: magvetéssel vagy sugaras bujtással, újabban hajtásdugványozással

-Gyűjtés: a leveleket júl.-aug. gyűjtik

-Feldolgozás: a friss levél szárítókereteken, árnyákos, huzatos helyen szárítható. 45°C-os műszárítással kiváló minőségű drog készíthető

-Farmakológiai hatás: összehúzó, enyhén antibiotikus hatású

-Felhasználás: teája és más készítményei (pl. szeszes kivonatok) szájöblögetésre használhatók (gyulladás- és fogínysorvadás-gátló hatása miatt), szeszes kivonata helyi vérzéscsillapító, ülőfürdőként aranyér kezelésére alkalmas, bőriparban cserzőanyagként használták-lombszíneződése miatt díszítőértéke nagy

Galagonya fajok (Crataegus spp.)

-Egyéb neveik: C. monogyna – egymagvú galagonya C. laevigata – kétbibés galagonya

-Család: Rosaceae

-Drog: Crataegi summitas, (hajtáscsúcs, hajtásvég), C. flos,C. folium, C. fructus

-Hatóanyag: oligomer procianidin, flavonoid, kávésav, klorogénsav, alifás aminok, triterpénsav

Crataegus monogyna – Egybibés galagonyaCrataegus laevigata - Cseregalagonya

-Morfológia: tövises cserjék, vagy kisebb fák, levelei szórt állásúak, tagoltak. A virágzat dúsvirágú bogas sátor, az áltermés piros, gömbölyded vagy hosszúkás csontáralma.

-Előfordulás: egybibés galagonya: európai-előázsiai flóraelem, mindenütt gyakori; cseregalagonya: közép-európai flóraelem

-Környezeti igény: igénytelenek, az egybibés galagonya síkságon és dombvidéken, a cseregalagonya hegy-és dombvidéken terem

-Szaporítás: magvetéssel, gyökérsarjakkal

- Gyűjtés: virágokat, virágos hajtásokat, valamint a leveleket tavasszal gyűjtik

-Feldolgozás: a virág-, levél-, ágvégdrogot árnyékos helyen, forgatás nélkül kell szárítani.

-Farmakológiai hatás: szívelégtelenség, koronária és szívizom elégtelen működésénél, szívgyengeség, szívritmuszavar megszüntetésére alkalmas

-Felhasználás: teája szívfájásra, gyors szívverésre, magas vérnyomásra ajánlott, enyhe szívnyugtató. Javítja a szívizom munkabírását, szívkoszorúerek átjárhatóságát. Számos fitogyógyszer alapanyaga. Időskori szív- és keringési panaszok terápiájában javasolt.

Közönséges csikófark (Ephedra distachya) Védett!

-Egyéb nevei: bogyópikk, pikkelybogyó

-Család: Ephedraceae

-Drog: Ephedra herba, inkább kivonatait használják

-Hatóanyag: protoalkaloidok (efedrin származékok), szaponin, cseranyag

-Morfológia: kétlaki cserje, erősen elágazó, zöld, hengeres ágakkal. Levelei háromszögű pikkelyek, keresztben átellenesek. Porzós virágai barkák, a termős virágzat kétvirágú. Termése piros tobozbogyó.

-Előfordulás: a Földközi-tenger vidékén honos, kitett száraz helyeken. Hazánk elterjedésének északi határa.

-Környezeti igény: homokos, löszös, laza talajokat kedvel, szárazságtűrő, fényigényes

-Gyűjtés: hazánkban nem gyűjthető. Az ipari szükségletet az E. sinica kínai importjából fedezik. Ma inkább szintetikusan állítják elő a hatóanyagot.

-Feldolgozás: szárított állapotban importálják.

-Farmakológiai hatás: izgatja a szimpatikus idegrendszert, az adrenalinhoz hasonló hatású. Tágítja a légutakat, a hörgőket, csökkenti a kóros váladék lerakódását, serkenti a szívműködést.

-Felhasználás: asztma, köhögés, allergiás tünetek kezelésére, orrcseppekben alkalmazzák. Serkenti az anyagcserét, így fogyókúrás készítményekben fordul elő. Álmatlanságot okozhat. Egyes országokban forgalmazását korlátozzák, mivel amfetaminszármazékok prekurzora lehet. Erős hatású.

Közönséges kutyabenge (Frangula alnus)

-Egyéb nevei: Kutyabenge, kutyafa, (festőkökény)

-Család: Rhamnaceae

-Drog: Frangulae cortex

-Hatóanyag: antraglikozid, szabad antrakinon, flavonoidok, cseranyagok, nyálka

-Morfológia: lombhullató cserje vagy kisebb fa, a friss kéreg undorító szagú, kesernyés ízű. Levelei szórtak, nyelesek. Virágai kicsinyek, sárgászöldek, levélhónalji bogban nyílnak. Termése bengetermés.

-Előfordulás: eurázsiai flóraelem, hazánkban síksági- dombvidéki faj.

-Környezeti igény: hidegtűrő, mészkerülő, nedvességigényes, mérsékelten árnytűrő

-Gyűjtés: kérgét legalább 2 cm átmérőjű ágakról, törzsekről kora tavasszal gyűjtik.

-Feldolgozás: a friss kéregben felhalmozódó rhamnustoxin hánytató hatású, ezért használat előtt legalább egy évig raktározni vagy hőkezelni kell.

-Farmakológiai hatás: hashajtó, nagyobb adagban erélyes hashajtó.

-Felhasználás: a friss kéreg hányingert és bélgörcsöket idéz elő. Enyhe hashajtóként használatos, főzetét székrekedés ellen alkalmazzák. Epe- és májbántalmak elleni teakeverék része, terhesség ideje alatt kerülendő, mivel az anyatejben is kiválasztódik. Értékes gyógyszeripari nyersanyag, korábban fontos festőnövény volt.

Páfrányfenyő (Ginkgo biloba)

-Egyéb nevei: ginkgófa, ginkgó

-Család: Ginkgoaceae

-Drog: Ginkgo bilobae folium, Ginkgo bilobae semen

-Hatóanyag: ginkgolid, bilobalid, flavonol-glikozid, biflavon, procianidin, terpenoid, flavonoid, ginkgolsav

-Morfológia: kétlaki, lombhullató faj, levelei villás erezetűek, legyező alakúak. Porzós virágai barkaszerűek, a termős magkezdemények hosszú kocsányon lógnak. Magját kívül húsos magköpeny borítja, amely könnyen bomlik, kellemetlen szagú.

-Előfordulás: „élő kövület”, őshazája Dél-Kína, kedvelt díszfa, parkokban gyakori.

-Környezeti igény: fényigényes, közepes vízigényű, jól tűri a városi szennyezett levegőt

-Fajta: ‘Pendula’,’Fastigiata’, ‘Aurea’, ‘Variegata’

-Feldolgozás: a begyűjtött leveleket szárítják és aprított formában exportálják.

-Farmakológiai hatás: szabadgyökfogó, membránvédő hatású, javítja a vér folyékonyságát, áramlási sebességét, különösen a mikrokapillárisokban, az agyban, védi a testszöveteket, szabályozza az agyi anyagcserét és –keringést, javítja az ingerületáttevődést. Csökkenti az agysejtek elöregedését és pusztulását. Antistressz, szorongásoldó és gyulladáscsökkentő hatása van.

-Felhasználás: időskorral összefüggő anyagcsere- és leépülési folyamatok kezelésére, lassítására; az agyérelmeszesedés okozta zavarok csökkentésére, a szellemi teljesítőképesség, a koncentrálóképesség,Emlékezőtehetség fokozására; hiányos agyi vérellátás, artériás véráramlási zavarok ellenszere. Alzheimer-kórnál is jól bevált. Gyógy- és szépítő kozmetikumokban; Ázsiában magját pirítva csemegeként árulják, a levélkivonat pedig a rizstermő földek biológiai védekezésének hatásos eleme.

Borostyán (Hedera helix)

-Egyéb nevei: Közönséges borostyán, erdei borostyán, repkényborostyán

-Család: Araliaceae

-Drog: Hederae helicis folium

-Hatóanyag: triterpén szaponin (hederoszaponin C, hederaszaponin B), szeszkviterpén, rutin, alkaloid, kempferol-3-rutinozid

-Morfológia: földön kúszó, vagy léggyökereivel kapaszkodó, örökzöld levelű faj. Szára fásodó, Levelei bőrneműek, ép élűek. Zöldessárga virágernyőiből tavasszal érnek be fekete, mérgező! Bogyótermései.

-Előfordulás: szubatlantikus flóraelem; a Dunántúlon, magyar középhegységben gyakori.

-Környezeti igény: üde, nedves termőhelyeket, semleges talajokat kedvel.

-Gyűjtés: leveleit virágzás előtt természetes állományból gyűjtik.

-Feldolgozás: a levelek szárítása szobahőmérsékleten történik.

-Farmakológiai hatás: köptető, nyálkaoldó és enyhe görcsoldó hatású, igazolták antimikrobiális aktivitását.

-Felhasználás: házi használatra nem alkalmas, készítményei bronchitiszes megbetegedésben, szamárköhögési rohamok esetén, külsőleg hajápoló szerek, fejbőrbetegségek kezelésére ajánlott.

Homoktövis (Hippophaë rhamnoides) Védett!

-Egyéb nevei: Ezüstös homoktövis, európai homoktövis (homokfa, ezüsttövis)

-Család: Elaeagnaceae

-Drog: Hippophaë fructus, Oleum hippophaë

-Hatóanyag: gyümölcsben: C-vitamin, karotinoid, vitaminok, mikroelemek, zsírsavak (palmitinsav, palmitoleinsav)

-Morfológia: sarjtelepes, tövises, kétlaki cserje. Ágai sűrűn, ezüstös pikkelyszerű szőrökkel fedettek, tövisesek. Levelei szórtak, lándzsásak, ezüstös csillagszőrösek a fonákon. A termős virágok tömött fürtben vagy füzérben állnak. Termése egymagvú bogyó.

-Előfordulás: eurázsiai flóraelem, homoktalajon, folyó- és patakhordalékon nő; hazánkban védett!, 1985-től termesztik

-Környezeti igény: fényigényes, hideg-, szárazság-, és sótűrő

-Szaporítás: hajtásdugvánnyal

-Fajta: ‘Oranzsevaja’, ‘Csujsz-kaja’, ‘Obilnaja’, ‘Jantarnaja’

-Feldolgozás: gyümölcse gyorsan romlik, ezért a szüret után azonnal hűtőházba vagy a feldolgozás helyére kell szállítani.

-Farmakológiai hatás: C-vitaminban különösen gazdag, antioxidáns, sejtvédő hatású

-Felhasználás: termése a zord vidékeken élő népek C-vitamin forrása. Nyersen, befőttként, lekvárnak, stb. fogyasztják. A magból zsírosolajat nyernek ki, amelyet külső és belső hámszövetek sérüléseinek gyógyítására használnak.

Közönséges boróka (Juniperus communis)

-Egyéb nevei: gyalogfenyő, borókafenyő

-Család: Cupressaceae

-Drog: Juniperi galbulus (tobozbogyó), Aetheroleum juniperi

-Hatóanyag: az illóolajban: terpén szénhidrogének, éretlen tobozbogyóban: biflavonoid, jelentős mennyiségű az erjeszthető cukor tartalma

-Morfológia: Kétlaki, örökzöld, fás szárú növény. Levelei ár alakúak, szúrósak, hármas örvöket alkotnak. Egyivarú virágai jelentéktelenek, az álbogyók érése két évig tart.

-Előfordulás: cirkumboreális flóraelem, hazánkban nem lépi át a Tisza határát.

-Környezeti igény: fényigényes, szárazság- és bolygatástűrő

-Fajta: dísznövény fajtái: ‘Bakony’, ‘Hibernica’

-Feldolgozás: a begyűjtött álterméseket megtisztítjuk az egyéb növényi részektől, majd szárítjuk; fénytől és nedvességtől mentesen tároljuk.

-Farmakológiai hatás: vizelethajtó, enyhe görcsoldó, kórokozó baktériumok fejlődését gátolja, emésztőnedvek elválasztását serkenti.

-Felhasználás: az áltermés forrázatát vesekő ellen, szoptatós anyáknál ellenjavallt. Fűszerként használják, az illóolaj a gin, borovicska előállítására szolgál, gyógyszappanok készítéséhez.

Erdeifenyő (Pinus sylvestris)

-Egyéb nevei: közönséges erdeifenyő, (borovifenyő, répafenyő)

-Család: Pinaceae

-Drog: Aetheroleum Pini silvestris, Pini turio (fejlődésnek indult csúcsrügyek)

-Hatóanyag: az illóolajban: monoterpén szénhidrogének, bornilacetát gyantában: diterpének, lignán

-Morfológia: ritka koronájú fa, törzse felső részén téglapiros, kéttűs fenyő. A tobozok tojásdadok, a fás pikkelyek csúcsa rombusz alakú.

-Előfordulás: eurázsiai faj, hazánkban a Bakonyban és a Ny-Dunántúlon őshonos.

-Környezeti igény: melegigényes, fényigényes, sziklás, homokos talajokon is termeszthető

-Gyűjtés: kinyíló rügyeit, hajtásvégeit gyűjtik, a balzsam kinyeréséhez bevágásokat ejtenek a héjkérgen keresztül a fatestig.

-Feldolgozás: a „fenyőrügyet” szellős helyen szárítják, a balzsamot pedig zárható edényben tárolják.

-Farmakológiai hatás: a fenyőrügy vizes kivonata és az illóolaj csökkentik a légutakban a kórokozó baktériumok fejlődését és köptető hatásúak.

-Felhasználás: a hajtásvégek köptető készítmények alapanyagai, (az illóolaj túlérzékenységi reakciót válthat ki), fenyőgyantát ragasztófolyadék előállítására használják, a fenyőkátrány kenőcsök, lemosószerek, gyógyszappanok alkotórésze (ekcéma, zsíros bőr, pikkelysömör).

Fekete nyár (Populus nigra)

-Egyéb nevei: fekete nyár

-Család: Salicaceae

-Drog: Populi gemma

-Hatóanyag: a rügyben: illóolaj, krizin, flavonglikozid, szalicin és populin (fenolos glikozidok), cserzőanyag

-Morfológia: nagy termetű, kétlaki szélbeporzású faj. A rügyek végállók, szórtan helyezkednek el, kihegyezettek. Levelei deltoid vagy háromszög alakúak. Barkavirágzata lombfakadás előtt nyílik. Termése sokmagvú tok.

-Előfordulás: eurázsiai , észak-afrikai faj, hazánkban az Alföldön gyakori.

-Környezeti igény: fényigényes, üde-nedves talajokon

-Szaporítás: magvetéssel és fásdugvánnyal

-Gyűjtés: rügyfakadás előtt az ágak levágásával gyűjtik a rügyeket (fadöntéskor).

-Feldolgozás: a rügy pormentes helyen, vékony rétegben kiterítve szárítható, míg szétmorzsolható nem lesz.

-Farmakológiai hatás: antibiotikus, fájdalomcsillapító

-Felhasználás: belőle készült kenőcs köszvényre és reumára, aranyeres bántalmakra készített kúpokban is szerepel, légúti bántalmak, prosztatagyulladás- és nagyobbodás miatt fellépő vizelési nehézségek kezelésére használt készítmények alkotója.

Kökény (Prunus spinosa)

-Egyéb nevei: -

-Család: Rosaceae

-Drog: Pruni spinosae flos, Pruni spinosae fructus

-Hatóanyag: a drog flavonoidokat (kempferol és kvercetin glikozidok, rutin) és procianidineket tartalmaz.

-Morfológia: ágtövises cserje, levelei tojásdadok, fűrészes szélűek. Virágai lombfakadás előtt nyílnak, termése kékesfekete, hamvas csonthéjas termés, fanyar ízű.

-Előfordulás: európai, elő-ázsiai flóraelem, erdőszéli cserjések, mezsgyebozótok gyakori faja.

-Környezeti igény: igénytelen faj, országszerte előfordul.

-Gyűjtés: a virágokat lombfakadás előtt gyűjtik, termését is gyűjtik.

-Feldolgozás: napon vagy műszárítóban szárítják, hogy a virágok fehér színe megmaradjon.

-Farmakológiai hatás: enyhe hashajtó és vizelethajtó

-Felhasználás: virága hashajtó- és veseteák alkotórésze, vérnyomáscsökkentőként is használják. Terméséből készül a kökénypálinka, cseranyagai összehúzó hatásúak.

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea),Kocsányos tölgy (Quercus robur)

-Egyéb nevei: Q. petraea: muzsdaly tölgy Q. robur: mocsártölgy

-Család: Fagaceae

-Drog: Quercus cortex, Q. glandes (kupacs nélküli makk), Q. semen tostum (héj nélküli pörkölt makk)

-Hatóanyag: cserzőanyagok (főként gallotanninok) és ezek oxidációs termékei

-Morfológia: nagytermetű, lombhullató fák, levelei szórt állásúak, tagoltak. Virágaik egyivarúak, a porzós virágok barkákban állnak, a termősek levélhónaljiak. Egylakiak, szélmegporzásúak. Termésük egymagvú, kupacsban fejlődő makk.

-Előfordulás: a kocsányos tölgy inkább síkvidéki, a kocsánytalan (hegy)-dombvidéki faj.

-Környezeti igény: a kocsányos tölgy meleg- és fényigényesebb

-Szaporítás: magvetéssel

-Gyűjtés: a kérget fiatal törzsekről és ágakról márciustól májusig gyűjtik.

-Feldolgozás: a lehántott kéreg természetes úton szárítható.

-Farmakológiai hatás: összehúzó, antibakteriális, helyi gyulladáscsökkentő és helyi vérzéscsillapító.

-Felhasználás: kivonatait, belőle készített kenőcsöket nehezen gyógyuló sebekre, fagyásra, nedves ekcémára alkalmazzák. Lábfürdőként izzadáscsökkentő. Hasmenés ellen az állatgyógyászatban alkalmazható. Kérgük a bőrcserzésben is jelentős.

Fekete ribiszke (Ribes nigrum) Vadon élő egyedei védettek!

-Egyéb nevei: fekete ribizli

-Család: Grossulariaceae

-Drog: Ribis nigri folium, Ribis nigri fructus

-Hatóanyag: a levélben: flavonoidok, cseranyagok, szerves savak, C-vitamin, antocianinok és illóolaj a termésben: antocianinok, gyümölcssavak, C- és B-vitamin, cukor

-Morfológia: 1-2 m magas cserje vagy kisebb fa; levelei szórt állásúak, tojásdadok, tagoltak, fonákuk szőrös; virágzata lecsüngő fürt; termése édes, fekete bogyó.

-Előfordulás: eurázsiai flóraelem, hazánkban liget- és láperdőkben szórványos, főként termesztik.

-Környezeti igény: üde, nedves termőhelyeken fordul elő.

-Gyűjtés: leveleit virágzás alatt és után gyűjtik, terméseit július-augusztusban.

-Feldolgozás: a levelek szárítása szobahőmérsékleten, forgatással.

-Farmakológiai hatás: a levél vizelethajtó és mérsékelt vérnyomáscsökkentő, (K-visszatartó)

-Felhasználás: teája vizelethajtó, hólyagbántalmak esetén ajánlott. Érfalvédő, vizes kivonata vérnyomáscsökkentő és kedvezően befolyásolja a vér koleszterin-szintjét. Termése C-vitamin forrás, az élelmiszeriparban, kozmetikai iparban magas gyümölcssav tartalma miatt (ránctalanító krémekben) használják.

Gyepűrózsa (Rosa canina)

-Egyéb nevei: csipkerózsa, csipkebokor

-Család: Rosaceae

-Drog: Cynosbati pseudofructus

-Hatóanyag: C-vitamin, egyéb vízben oldható vitaminok, karotinoidok, szénhidrátok, illóolaj, pektin, szerves savak.

-Morfológia: tüskés vesszőjű cserje, levelei szórtan állnak, páratlanul szárnyaltak. A virág kellemes illatú, szabadszirmú, sok porzójú és termőjű. Az alsó állású magházból szőrös, fásodott falú aszmagtermések csoportja fejlődik a csipkebogyó áltermésen belül. -Előfordulás: hazánk egész területén megtalálható; erodált hegyoldalakon, tölgyesekben, erdőszéleken útszéleken él.-Környezeti igény: szárazságtűrő, közepesen tápanyagigényes, napon –félárnyékban is megél. -Gyűjtés: áltermései kocsány nélkül, éretten, keményen, piros színnel gyűjthetők.

-Feldolgozás: a begyűjtött terméseket vékonyan elterítve természetes vagy mesterséges úton szükséges szárítani.

-Farmakológiai hatás: vitaminpótló (C-vitamin), flavonoidokban gazdag.

-Felhasználás: húsa gyógytea alapanyag, jól tárolható C-vitamin és P-vitamin forrás. Önállóan vagy vitaminpótló teákban fogyasztják, terméseiből szörpöt, bort készítenek. Karotinoidokban is gazdag, ezért a belőle készült lekvár fogyasztása is egészséges.

Málna és szederfajok (Rubus spp.)

-Egyéb nevei: R. caesius – seregély szeder, kék szederR. idaeus – európai málna

-Család: Rosaceae

-Drog: Rubi fruticosi folium (hamvas és földi szederből), Rubi idaei folium

-Hatóanyag: a levélben: cseranyagok, szerves savak, flavonoidok a termésben: antocianinok, szerves savak, cukor

Rubus caesius – hamvas szeder Rubus idaeus – málna

-Morfológia: tüskés félcserjék, leveleik összetettek. A hamvas szeder hajtásai ívesen földre hajolnak, hamvaskék, kissé fanyar, csonthéjas terméscsoport fejlődik. A málna hengeres szárú, levelének fonáka fehér, molyhos. Csoportos termése sötétpiros, húsos, lédús.

-Előfordulás: eurázsiai flóraelemek, erdőszélen, erdővágásokban megtalálhatók.

-Környezeti igény: a málna főként bükkösben, a hamvas szeder ártéri erdőkben gyakori.

-Gyűjtés: a leveleket májustól, a terméseket júliustól gyűjtik.

-Feldolgozás: a leveleket árnyékos helyen, vagy műszárítóban szárítják.

-Farmakológiai hatás: a levél összehúzó, enyhe görcsoldó hatású, a termésből készített szirup ízjavító, ízfedő.

-Felhasználás: teája élénkítő, frissítő hatású, idült vastagbélgyulladás estén javasolt. Hasmenés és meghűlés ellen is használják. A málnalevél forrázatát külsőleg gyulladt pattanásos bőrre, hajfestésre használják (barnásfekete). Gyümölcsét frissen, szörpként, lekvárként fogyasszák.

Fehér fűz (Salix alba)

-Egyéb nevei: ezüstös fűz

-Család: Salicaceae

-Drog: Salicis cortex

-Hatóanyag: fenol-glikozidok (szalicil), aromás aldehidek és savak, szalicil-alkohol, flavonoid-glikozid, tannin

-Morfológia: lombhullató fa, levelei szórtak, hosszúkásak, lándzsásak. Kétlaki, a virágok barkaszerű virágzatok, rovarmegporzásúak. Termése kúpos toktermés.

-Előfordulás: az északi félteke növénye, puhafás ligeterdők

-Környezeti igény: pionír, nagy nedvesség- és fényigényű, melegkedvelő

-Szaporítás: dugványozással

-Gyűjtés: a vesszőkről, vékonyabb ágakról februárban (kora tavasszal) gyűjtik a kérget.

-Feldolgozás: a kéreg természetes úton és műszárítón szárítható.

-Farmakológiai hatás: gyulladáscsökkentő, láz- és fájdalomcsillapító.

-Felhasználás: a kéreg főzete reumás betegségeknél kiegészítő elem, a drog reumaellenes teakeverékek, fitoterpeutikumok, gyulladás– és fájdalomcsillapító készítmények alkotórésze. Külsőleg fagyott testrészek kezelésére alkalmas. A szalicilátokat a gyógyszeripar ma már szintetikusan állítja elő (pl.: Aspirin).

Fekete bodza (Sambucus nigra)

-Egyéb nevei: bodza, gyepűbodza, bodzafa

-Család: Caprifoliaceae

-Drog: Sambuci flos, Sambuci folium et fructus

-Hatóanyag: a virágban: flavonoid, szaponin, klorogénsav, ciánglikozid, illóolaj, nyálkaanyag A termésben: szerves sav, antocianin, vitamin (A és C), cseranyag, cukor, illóolaj.

-Morfológia: cserje vagy kisebb fa, levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, virágzata lapos bogernyő, édeskés illatú. Termése bengetermés.

-Előfordulás: Közép-Európában mindenütt gyakori.

-Környezeti igény: nitrogénben gazdagabb, jó vízgazdálkodású területeket kedvel

-Szaporítás: magvetéssel, dugvánnyal

-Gyűjtés: virágzatát, érett bogyóit és leveleit is gyűjtik. Virágát száraz időben, nem teljesen kinyílt állapotban, a leveleket szintén a virágnyílás alatt kell gyűjteni.

-Feldolgozás: a virágzatot laza rétegben , kocsánnyal felfelé kell szárítni, a műszárítón előállított drog a legszebb. A száraz virágokat le kell morzsolni a kocsányról. A termést a virághoz hasonlóan szárítjuk.

-Farmakológiai hatás: a virág izzasztó, vizelethajtó, a termése gyenge hashajtó.

-Felhasználás: teája nyugtató, izzasztó és vizelethajtó. Friss terméséből gyógylekvárt készítenek, amelyet meghűléskor erősítőként és izzasztóként használnak. Enyhe hashajtó, reumatikus panaszoknál is alkalmazzák. (Az éretlen termések hánytatók).

Japánakác (Sophora japonica)

-Egyéb nevei: szofóra

-Család: Fabaceae

-Drog: Sophorea japonicae inflorescentia vagy Sophorae (japonicae) flos

-Hatóanyag: a virágdrog flavonglikozidot (rutint) tartalmaz.

-Morfológia: nagy termetű fa, levelei páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék oválisak, sötétzöldek; virágai bugában állnak. Hüvelytermése cikkes, gyöngysorszerű.

-Előfordulás: kelet-ázsiai faj, hazánkban kedvelt sor- és díszfa.

-Környezeti igény: szélsőséges feltételeken kívül mindenütt telepíthető.

-Gyűjtés: a még ki nem nyíló virágbimbókat gyűjtik.

-Feldolgozás: a kézzel szedett virágrészeket ponyván kiterítve szárítják. Árnyékban és napon is történhet a szárítás.

-Farmakológiai hatás: a rutintartalmú gyógyszerek szabályozzák az érfal rugalmasságát, a hajszálerek áteresztőképességét. Csökkentik a hajszálerek törékenységén alapuló vérzékenységet.

-Felhasználás: gyári készítményeit érrendszeri megbetegedések gyógyítására, érelmeszesedés, magas vérnyomás, visszérgyulladás, bőrvérzés, szembevérzés, végtagok szederjesedésének kezelésére használ-ják. (pl. Rutascorbin, Venoruton)

A bimbók erős hatású alkaloidokat is tartalmaznak, ezért teaként fogyasztásuk nem ajánlott.

Közönséges tiszafa (Taxus baccata) védett!

-Egyéb nevei: tiszafa, tiszafenyő

-Család: Taxaceae

-Drog: Taxi lignum (faanyag), Taxus baccatae folium

-Hatóanyag: diterpenoid taxánok, ciánglikozidok, taxin (11 alkaloid keveréke)

-Mérgező: a tünetek (émelygés, hányás, görcsök) fogyasztás után néhány órával jelentkeznek, 3-24 óra után szívmegállás.

-Morfológia: lassan növő, örökzöld, kétlaki cserje, kérge cserepesedik, csíkokban foszlik, levelei sötétzöldek, fonákuk világos, virágai egyivarúak, a magvakat húsos, piros magköpeny borítja.

-Előfordulás: Európában, Kisázsiában, Észak-Afrikában honos. A bakonyi, szentgáli tiszafásban glaciális reliktum.

-Környezeti igény: mezofil, meszes talajokat kedvel, árnyéktűrő, a metszést jól tűri.

-Szaporítás: magvetéssel, dugvánnyal.

-Gyűjtés: hajtásában nyár végén, fájában tavasszal magas a hatóanyagtartalom.

-Feldolgozás: 8-10 napig szoba-hőmérsékleten, majd 60 °C-on szárítják.

-Farmakológiai hatás: félszintetikus vegyületei gátolják a sejtosztódást, a rákos sejtek áttevődését. A kéregből kinyert taxolnak káros mellékhatásai lehetnek.

-Felhasználás: népi gyógyászat: abortívum, difftéria és epilepszia esetén. A tűlevélből készült homeopátiás szert: reuma, köszvény, máj- és epebetegségekre használják. Ma természetgyógyászati jelentősége nincs, erős hatása miatt csak gyógyszeripari felhasználása van: tumorellenes.Dísznövényként jelentős, fáját korábban szerszám- és épületfának is használták.

Hársfajok (Tilia spp.)

-Egyéb nevei: T. cordata – szádokfaT. platyphyllos – széleslevelű hárs

-Család: Tiliaceae

-Drog: Tiliae flos vagy Tiliae inflorescentia

-Hatóanyag: flavonoid, illóolaj, nyálka, cserzőanyag, ciánglikozid

Tilia cordata – kislevelű hárs Tilia platyphyllos – nagylevelű hárs

-Morfológia: magas növésű, lombhullató fafajok. Leveleik egyszerűek, szíves vállúak. Viráguk hímnős, sokporzós, illatos. Termésük gömbölyded vagy megnyúlt makkocska, a virágzati tengelyhez hozzánőtt hártyás murvalevéllel.

-Előfordulás: a kislevelű hárs Európában honos, a nagylevelű hárs a Kaukázustól Ny-Európáig fordul elő, hazánkban üde lomberdőkben élnek, de kedvelt sor- és parkfák is.

-Gyűjtés: a virágokat murvalevéllel együtt a középső virágok nyílásakor szedik. Szárítás előtt a növény más részeit ajánlatos a friss drogból kiválogatni.

-Feldolgozás: huzatos, árnyékos helyen, vékony rétegben, gyakori forgatással szárítjuk a virágokat.

-Farmakológiai hatás: izzasztó, lázcsillapító, fokozza a szervezet védekezőképességét, enyhe nyugtató, nyálkahártya bevonó.

-Felhasználás: teája meghűléses betegségeknél izzasztó és köptető, illetve nyálkaoldó hatású. Vizelethajtó és gyomorerősítő teák alkotórésze is. Száj- és toroköblítő vizek készítésére használják, enyhe nyugtató. Az orvosi szén egyik fajtája (fatestből), bélfertőzéseknél, vastagbélhurutnál használható.

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

-Egyéb nevei: áfonya, (fekete kokojza)

-Család: Ericaceae

-Drog: Myrtilli folium, Myrtilli fructus

-Hatóanyag: levélben: cserzőanyagok a termésben: mirtillin (antocianin)

-Morfológia: törpecserje, ágai zöldek, szögletesek; a levelek elliptikus-tojásdadok, ősszel lehullnak. A virágok pártája zöldes-vöröses, forrt. Termése kékesfekete, ízletes bogyó.

-Előfordulás: környező országokban gyakoribb, hazánkban az É-khg. valamint a Ny-Dunántúl magasabb régióiban kisebb állományokban.

-Környezeti igény: atlantikus, tajga jellegű faj, mészkerülő, mikorrhizás

-Gyűjtés: leveleket vagy az egész leveles hajtást, a terméseket erre a célra készített fésűs dobozzal gyűjtik.

-Feldolgozás: a leveleket árnyékban szárítják, a bogyókat frissen használják fel vagy aszalják.

-Farmakológiai hatás: a levelek vércukorszint csökkentő hatása nem bizonyított, a termések érfalvédő hatásúak, csökkentik a hajszálerek törékenységét, áteresztőképességét.

-Felhasználás: a levelekből étkezési tea készíthető, a termésekből 1 evőkanálnyi fogyasztható rendszeresen, érfalgyulladás, szembevérzés, idült vastagbélhurut esetén javallt, a termések és készítményeik korlátlan ideig adagolhatók. Termése hasfogó.

Fehér fagyöngy (Viscum album)

-Egyéb nevei: madárlép, enyvesbogyó

-Család: Loranthaceae

-Drog: Visci folium, Visci albae stipes (leveles hajtás)

-Hatóanyag: polipeptid keverék, viszkotoxin, bázikus viszkumprotein komplex, lektin, flavonoid, lignánszármazék, kávésavszármazék, biogén aminok, stb.

-Morfológia: fás, félélősködő, örökzöld növény, az ágak álvillásan ágaznak el, levelei átellenesek, bőrneműek. Kétlaki növény, redukált virágai bogernyőt alkotnak. Termése a virágzati tengellyel összenőtt, fehér színű, ragadós álbogyó.

-Előfordulás: eurázsiai flóraelem, az északi féltekén elterjedt növény. Hazánkban gyakori.

-Környezeti igény: sok tűlevelű és lombos fán elterjedt, a puhafákat kedveli, gyakori almán, fűzen, hárson, vadkörtén, juharon, kőrisen.

-Gyűjtés: a leveleket vagy leveles hajtásokat gyűjtik ősszel, télen vagy kora tavasszal kampós bottal.

-Feldolgozás: a leveleket és a vékony hajtásokat szobahőmérsékleten szárítják.

-Farmakológiai hatás: vizes kivonata vérnyomáscsökkentő, vérnyomásszabályozó. A szervezet celluláris immunrendszerének aktivitását fokozza. Javítják a daganatos betegek állapotát. Mellékhatásai miatt korlátozott használata (keringési zavarok, allergia, hidegrázás)!

-Felhasználás: vérnyomáscsökken-tésre a teát hideg úton készítik. Gyakran társítják nyugtató hatású és kardiotonikus gyógynövényekkel ideges eredetű szívpanaszoknál.

Gyári készítményeit az onkológia területén is használják (immunmoduláló lektinek).