James BurkeTUDÁSHÁLÓ

az elektronikus ügynököktől aStonehenge-ig és vissza –

és egyéb utazások a tudás világában(Tartalom)

KöszönetnyilvánításSzeretnék köszönetet mondani Carolyn

Doree-nek és Jay Hornsbynak akutatáshoz nyújtott rendkívüli

segítségért

BevezetésNapjainkban annyira felgyorsult az

élet, hogy az átlagembernek a

változásokra adott válaszaiemlékeztetnek annak a depressziósnak azesetére, aki kivesz egy kis szabadságot,és elmegy a tengerpartra nyaralni.Néhány nap múlva képeslapot kap tőle apszichiátere. A üdvözlőlap szövege:„Kitűnően érzem magam. Mi lehet azoka?”Az újítások gyakran azért olyanmeglepőek és váratlanok, mert az újötletek megszületésének folyamata azt aképességet feltételezi, hogy ott találjunkvalami fontos dologra, ahol az nemvárható, és azt egymásra kölcsönösenható dolgok közt találjuk meg. Még aközvetlen résztvevők sem mindig tudják,hogy mi fog végül kisülni amunkájukból. Példának okáért, hogyan is

láthatta volna előre az a tizenkilencedikszázadi, illatszerszóró készülékeketgyártó ember és az a vegyész, akifelfedezte, hogyan kell a nyersolajbólkrakkolással benzint előállítani, hogy akét dolog egyesítéséből valaki majdmegalkotja a karburátort? Vajonválhatott volna az Ehrlich nevezetűnémet kutatóból a világ elsőkemoterapeutája, ha az 1880-as évekbenvéletlenül nem önt egy petri-csészényikultúrára egy keveset az akkoribanfeltalált mesterséges színezékből, és nemjön rá, hogy az anyag bizonyosbacilusokat elpusztít? Vajon ha aromantikus mozgalmaktermészetfilozófiájában nem merül fel azaz elgondolás, hogy a természet

fejlődése az ellentétes erőkösszehangolásának útján halad,Oerstednek eszébe jut-e valaha is azelektromosság és mágnesességösszeegyeztetése, és ezzel a moderntelekommunikációt lehetővé tevőjelenség, az elektromágnesességfelfedezése?Akkor pedig kevés kétségünk lehet, hogyaz utca embere ebből kimarad, ha maguka kutatók sem lépnek az ügy érdekében.Viszont mi mást tehetnének, tekintettel akörülményekre, amelyek közt a tudományés a technológia működik? Végül is, voltmár több mint húszezer különbözőtudományág, amelyek mindegyikét olyankutatók művelték, akik azon erőlködtek,hogy valami mást találjanak ki ahelyett,

amit tegnap találtak ki.Ezeket az örökösen a fejüket törő`világfelforgatókat legalább két jelentősdolog motiválja. Az első az, hogy azembert nagyobb valószínűséggel fogjákelismeri, ha annyira sajátos kutatásiterületet választ magának, hogy abbancsak az ő számára van hely. Ezért van az,hogy a legtöbb tudós szeretne egyretöbbet és többet megtudni egyrekevesebbről, és ezt olyantökéletességgel leírni, hogy az nemhogya mindennapi emberek, de a sajátkollégái számára is teljességgelérthetetlen.A másik motiváló erőt az óriásvállalatokvezetői képviselik. A multik csak akkormaradhatnak fenn a változó világban, ha

a szakembereiket arra ösztökélik, hogyidézzenek elő változást, mielőtt valakimás teszi azt meg. Piacon maradni annyittesz, mint a meglepetés által versenyrekelni. Nem meglepő, hogy ez a folyamata fogyasztót is meglepi, de sehol nemfordul elő olyan gyakran, mint azelektronika világában, hogy mire aszerencsétlen időt tud szakítani, hogyáttanulmányozza a használati utasítást, aszerkentyűje már el is avult.Folyamatos nem egyensúlyi állapotbanlétezünk, és ennek az a mód az oka,ahogyan az utóbbi 120 000 évben azismereteket megszereztük ésterjesztettük. A korai neolitikus időkbena kőszerszám előállításának nagyonpontos, egymás utáni mozdulatokból álló

eljárását megtanítani csak pontosegymásutániságban következő hangoksegítségével lehetett, majd ebből azigényből fejlődött ki a nyelv. A nyelvszekvenciális jellege segítette elő, hogyaz ember a világot is hasonlóan pontosfogalmak segítségével írja le, és azeljárás, amit eredetileg arrafejlesztettünk ki, hogy egy kődarabrólszilánkokat tudjunk lepattintgatni, amegfelelő időpontban annak eszközévévált, hogy a világegyetemről pattintsunkle szilánkokat. A valóságnak ez az alkotóelemeire való visszavezetése a tudásravonatkozó dedukciós szemléletbengyökerezik, amelyből a nyugati tudománya tizenhetedik században kisarjadt.Egyszerűbben úgy is mondhatjuk, hogy a

tudományos ismeretek abbólszármaznak, hogy a dolgokat részeikrebontjuk, hogy megtudjuk, hogyanműködnek.Évezredek során ennek a módszernek azalkalmazása vezetett oda, hogyismereteinket egyre kisebb és egyrespeciálisabb szeletekre osztottuk fel.Például a növénytan ősrégi tudománya azutóbbi néhány száz év alattszétforgácsolódott, és mára elkülönült abiológia, az élettan, a szövettan, akórélettan, a bakteriológia, az urológia,a környezettan, a népesség-örökléstan ésállattan.Semmi okunk feltételezni, hogy ez azosztódási és burjánzási folyamat ajövőben lassul vagy megáll. És ez a

Darwinék óta fejlődésnek nevezett dologveleje. Ha ma az anyagi világoklehetséges legjobbikában élünk, ezazoknak a hallatlan nagy lépteknek azeredménye, amelyekkel a specializáltkutatás halad előre, hogy nekünk a mégnedvszívóbb pelenkától a lineárisgyorsítókig mindennel szolgáljon. Mi, aziparilag fejlett országok polgáraiként, aszámtalan szakembernek és az ő ceruzavégét rágó erőfeszítéseiknekköszönhetően egészségesebbek,tehetősebbek, mobilisabbak és jobbantájékozottak vagyunk, mint ezelőttbármikor a történelem folyamán.Persze az, hogy egy törpe kisebbség tudegyre többet egyre kevesebbről, azzal akövetkezménnyel jár, hogy a nagy

többség egyre kevesebbet tud egyre többdologról. A múltban ennek viszonylagcsekély jelentősége volt, elsősorbanazért, mert a történelmi idő legnagyobbrészében a tudatlan többség (amelynekuntig elég gondja volt a pusztalétfenntartással) a probléma létezéséneksem volt tudatában. Annyira korlátozottmértékben állt rendelkezésre a műszakitechnológia, hogy azon csak adöntéshozó elit osztozhatott. Az igaz,hogy a technológia sokszínűbbéválásával párhuzamosan lassan azismeretek is kiszivárogtak a közösségtagjai közé az olyan információseszközökön keresztül, mint az ábécé, apapír, a nyomtatás és a távközlésitechnikák. Egyidejűleg azonban

ugyanezek a rendszerek szolgáltak aspeciális ismeretek összmennyiségéneknövelésére is. Ami ebből eljutott azátlagemberek tömegéhez, az vagy idejétmúlta, vagy pedig már nem voltlétfontosságú az elit számára. És ahogynövekedett a speciális ismeretek tárháza,úgy nőtt a szakadék az információbirtoklói és az abból kirekesztettekközött.Mindannyiszor, amikor az emberekképesek voltak nagyobb előrelépésttenni a tudás megszerzésére, tárolásáraés terjesztésére, azt rögtön követte egyinformációözön, és ezzel együtt atalálmányok özöne, ami drámaianmegnövelte az elit hatalmát. Előbb vagyutóbb azonban ugyanez a technológia

eljutott annyi emberhez, hogy aláássa astatus quót. Mikor a papír eljutott atizenharmadik századi Európába, azjelentősen megerősítette az egyház és akirály kezében összpontosult hatalmat,de ugyanakkor létrehozta azt akereskedői réteget is, amely végül majdmegkérdőjelezi a hatalmukat. Akönyvnyomtatás eszközt adott Rómakezébe, hogy kikényszerítse a neki valóengedelmességet és behódolást, és akkorjött Luther, és ugyanezzel az eszközzelszállt propagandaharcba vele szemben,ami végül a protestantizmusmegjelenésével zárult. Mikor ahaditechnika a tizenkilencedik századlegvégére lehetővé tette a százezrekhalálát okozó konfliktusok kitörését, és a

gyáripari technológiák milliók számárateremtettek tűrhetetlen munka- éséletkörülményeket, a radikálisok ésreformerek számára ott álltrendelkezésre a kellően olcsó nyomtatásitechnika, amelynek segítségévelüzeneteiket és tiltakozásaikatterjeszthették az újságokban ésröpirataikban.A huszadik század közepére atudományos és műszaki ismeretek már amegértés szintjén is meghaladták atöbbség, de még az átlagosanjólinformáltnak nevezhető emberekképességeit is. A hidegháború ösztönzéstadott a számítástechnikai iparfejlesztésének, amely, úgy látszott, példanélküli hatalmat ad a gazdasági és

politikai csoportosulások kezébe. Voltszó Nagy Testvér-kormányzatról, amelyminden polgárról személyi kartontvezetve uralkodik, és az emberi nemkóros, egyetlen globális faluba történőegységesítéséről. Végül megjelentek azelső globális figyelmeztető jelei azállamok és ipari óriáscégekellenőrizetlen tevékenységének, amegvadult környezetszennyezésmegtizedelte az állatvilágot, és a tűz mega fejsze riasztó tempóban irtja a trópusierdőket.Mindazonáltal, ugyanezen időszakban aszámítástechnikai és távközlésitechnológiák csökkenő ára azt is kezdtelehetővé tenni, hogy ezt a fejlődéstpéldátlanul nagy nyilvánosság előtt

vitassuk meg. És minél többet tudunkmeg a rádión és televízión keresztül avilágról, annál világosabbá válikszámunkra, hogy sürgős intézkedéseketkell tennünk, hogy a törékeny ökológiairendszereit és a még törékenyebbkulturális sokféleségét megőrizzük.Az évezredes hiány azonban nemkészített fel bennünket megfelelően arraa felelősségre, amit a következő néhányévtizedben a technológia ránk fog róni.A dedukció, a képviseleti demokrácia ésa munkamegosztás ezeket az ügyeketmind a szakemberek kezébe tette le, akikegyre kevésbé veszik tudomásul, hogytevékenységük mindenki másénálbonyolultabb következményekkeljár(hat).

Ennek eredményeként a nemzeti ésnemzetközi intézmények példátlannyomás alá kerülnek, miközben elavultmódszereiket próbálják alkalmaznihuszonegyedik századi problémákmegoldására. Nagy-Britanniában nemrégvádat emeltek valaki ellen, mert kitartotta trágárság szó tizenötödik századiértelmezése mellett. Az orvosi etika1800 óta nem sokat változott. Egyeshelyeken az élet meghatározásaösszeütközésre ad alkalmat a tudományés a vallás között.A Nyugat intézményei úgy működnek,mintha a világ mit sem változott volnaazóta, hogy az akkori idők problémáinakoldása céljából megalapították őket. Aképviseleti demokráciát tizenötödik

századi, a távközlésről nem is álmodónemzetállamok fejlesztették ki; a tőzsdéttizenhetedik századi felfedezők találtákki, mert szükségük volt pénzügyitámogatásra; az egyetemek létrejöttét azarabok ismereteinek tizenegyedikszázadi beáramlása váltotta ki, hogyelősegítsék a kispapok kiképzését.Valószínű, hogy a következőévtizedekben a szociális intézményekmindinkább a bankok mostaniműködéséhez hasonlóan virtuálissáválnak, és szolgáltatásaikat közvetlenülaz egyénnek nyújtják majd. Újfajtahozzáférhetőségük viszont valószínűlegazt fogja eredményezni, hogy a velükszemben támasztott igények szaporodniés differenciálódni fognak. Ennek

eredményeként meg kell változtatniukmunkamódszereiket, és újra kellfogalmazniuk céljaikat. Az oktatásban arégi, a dedukcióra és a specializációratámaszkodó, repedtív tudásmérésenalapuló módszereknek át kell adni ahelyüket a sokkal rugalmasabbképességfejlesztésnek. Ahogy a gépekfokozódó mértékben átveszik tőlünkazokat a feladatokat, amelyekhajdanában egy egész emberéletetkitöltöttek, úgy válnak mindinkábbtisztán régiségértékűvé a speciálisszakmai ismeretek. Új módszereket kelltalálnunk az intelligencia felméréséreegy olyan világban, amelyben amemóriának és a gyakorlottságnak többémár nincs különösebb értéke (még

egyszer hangsúlyozom, ebben nincssemmi új: az ábécé és később anyomtatás ugyanilyen fenyegetőveszélynek tűnt annak idején).Ha egy világcég dolgozói mindenfelé,ezernyi otthonban és csoportbanmegjelennek egy országban vagy avilágon, és közvetlen kapcsolatbakerülnek emberek millióival, nagy avalószínűsége, hogy kommunikációskészségeik értéke is túlsúlyba kerül atöbbiekével szemben. Ilyen lehetőségekbirtokába kerülhetnek olyanok, akikrőlelőzőleg nem feltételezhették, hogy acégnek dolgozhatnának, mert túl fiatalok,túl öregek, vagy túl messze voltak. Egyvirtuális oktatási rendszernek kell majdfoglalkoznia az olyan problémákkal,

mint a világ multikulturális tanulóinaktömege, akik nagyon sokféletapasztalattal, szellemi beállítottsággalés vágyakkal lépnek be az oktatásba. Alegutóbbi szerzői jogi és pornográfiávalkapcsolatos ügyek kapcsán derült ki,hogy a nemzetközi jog szempontjábólmilyen bonyolult problémák merülhetnekfel.Ennek a könyvnek nem célja egyetlenilyen problémát sem közvetlenülmegcélozni. Helyette az ismeretszerzésolyan megközelítését ajánlja, ami talánjobban igazodik a huszonegyedik századkövetelményeihez, mint a fentebb leírtak.Sok olvasóm kétségtelenül úgy fogjatekinteni ezt a megközelítést, mint azutóbbi években bekövetkezett elbutulás

újabb bizonyítékát. De hát ugyaneztmondták az első nyomda, újság,zsebszámológép megjelenése, és a latinnyelv kötelező oktatásánakmegszüntetése után is.Az itt bemutatott hálószerű ismeretanyagteljesen kifejlett formájában inkábbbefogadó, mintsem kizáró jellegű. Acsillagászati méretű adattárolókapacitásokkal összeházasított moderninteraktív, hálózatba szervezettkommunikációs rendszereknek kellenebiztosítaniuk, hogy változtatások eseténse kelljen semmit elvesztenünk. A velefoglalkozóktól semmilyen téma vagyszakismeret megszerzése nem álltúlságosan távol, ha egyszer világméretűigény van a képzettségükre.

Továbbá úgy látszik, hogy az ábécétől alaptopig egyetlen külső memóriatárolóeszköz bevezetése sem csökkentette azember szellemi képességeit.Ellenkezőleg, minden ilyen új eszközhozzájárult képességeink gyarapításához.Számos készségünket, mint például agépies memória, kezdjük kevésbé széleskörűen használni, de semmibizonyítékunk nincs arra, hogy ebbéliképességeink el akarnának tűnni. Sokesetben azzal, hogy gépek veszik át arutinmunkát, módot adnak az embernek,hogy készségeit magasabb szintenhasználja ki. A legutóbbi interaktív,félig-intelligens technológiák mindeztvalószínűleg példátlan méretekbenfogják lehetővé tenni. És ugyancsak

véget vetnek a történelem azonszakaszának, amelyben az emberi agyat akorlátozott technológia akadályozta megabban, hogy optimális módon működjön,mivel úgy tűnik, az agy nem arra termett,hogy a deduktív módszer által támogatottlineáris módon működjék a legnagyobbhatásfokkal. Egy átlagos, egészségesemberi agyban több mint százmilliárdneuron van, és ezek mindegyikedendritek százainak segítségévelkommunikál a többivel. Azt mondják, ajelek továbbítási útvonalainaklehetséges száma a rendszerbenmeghaladja a világegyetemben létezőatomok számát. Olyan alapvetőkérdésben, mint a megismerés, úgy tűnik,az agy ezt a hatalmas méretű

kapcsolórendszerét használja fel, hogykülönböző eljárásokat vegyen igénybe akülvilág eseményeinek feldolgozására,és így gyorsan tudja azonosítani abejövő információkban rejlő esetlegesenveszélyes motívumokat.A mostanában kidolgozás alatt lévő,félig-intelligens interaktív rendszerekáltal irányított, hálózatba szervezettismeretrendszernek ez amintázatfelismerő képesség lehet aleginkább hasznavehető tulajdonsága.Reméljük, ez a könyv meg tudja mutatni,hogy az információk összefüggéseinek ésjelentőségének megértéséhez vezető útelső lépése, hogy megtanuljukfelismerni/azonosítani a gondolatok,emberek és események közötti

kapcsolatok mintázatát. Ezért aztán ahálózatos ismeretrendszer szociálisvonatkozásai azért olyan izgalmasak,mert meg fogják könnyíteni azátlagpolgár dolgát, hogy az újdonságokviszonylagos értékével tisztába jöjjön.Végtére is ahhoz, hogy eldöntsük, hovaépüljön egy atomerőmű, nem szükségestudni a radioaktív bomlás sebességiegyenletének matematikáját. Remélem,hogy sikerül megmutatnom: a tudásnakez a megközelítése lehet az egyik módja,hogy azok a milliók, akik nem tudtak azúgynevezett hivatalos oktatási formákbanismereteket szerezni, felszabaduljanak,és a részvételi kormányzás irányábamozduljanak el.Nem szeretném azt a látszatot kelteni,

hogy az itt következő szöveg több lenneelső kísérletnél, egy csomóösszekapcsolt cselekményfonálnál,amelyeket arra szántam, hogybevezessem az olvasót az információkegyik olyan infrastruktúrájába, amelyet akövetkező néhány évtizedben feltehetőenhasználni fogunk. Remélem viszont, hogyezekkel sikerül arra indítanom azolvasót, hogy új, alkalmasabbszemléletet alakítson ki magának avilágról, mivel így vagy úgy, demindannyian kapcsolatban vagyunkegymással.

JAMES BURKELondon, 1999

Hogyan használjuk a könyvet?Az Ismereteink hálózata/Tudásháló

tíz különböző utazást tesz a változásokóriási hálóján keresztül. A könyvettöbbféleképpen olvashatjuk, ugyanúgy,ahogy a hálón is, különböző módonhaladhatunk. Legegyszerűbb a betűírásháromezer-ötszáz évvel ezelőttibevezetése óta változatlan módon,elejétől a végéig végigolvasni. Deolvashatjuk úgy is, ahogy már tanárunk istiltotta. Ezt számos ponton megtehetjük,mikor a kérdéses utazás időben a hálózategy átjárójához ér, ahol az kereszteződikegy másik, eltérő utazás időegyenesével.Az ilyen átjáróknál megtaláljuk a másikhely leírására szolgáló koordinátákat.Ezeknek a koordinátáknak a

segítségével, ha kívánja, ön előre- ésvisszaugorhat egy másik átjáróhoz,felveheti az új időegyenest, ésfolytathatja az utat, míg a következőátjáróhoz nem ér, ahol, választása szerintismét ugorhat. Az átjárók azonosításáraszolgáló koordináták a következőképpenjelennek meg a szövegben:„Ez a Hamilton család hercegi székhelyevolt, és dr. John Roebuck, {17-36} egysikeres vállalkozó és Black hajdanitanítványa bérelte.”A szövegben a Roebuck,17 atizenhetedik átjáró helye. A margón, a3 6 6 8 jelzi azt az átjárót, ahova innenugorhatunk (a harminchatodik átjáróhoz,amely a hatvannyolcadik oldalontalálható).[1]

Néha többszörös átjárókhoz ugorhatunk,amikor a történelem nagyon mozgalmaspillanataihoz érkezünk, és itt aváltozások több útja-módja találkozik.Legyen szerencsénk!Mivel száznegyvenkét egymástkeresztező átjárónk van, elképzelhető,hogy legalább száznegyvenkét különbözőmódon lehet elolvasni. Bár nem ajánlom,hogy mindet kipróbálja az olvasó, hamegtenné, a zsigereiben érezné, hogyanis megy végbe a dolgok változása.Ez mindannyiunk számára, és mindenidőben megtörténik. Most is ez történik,bár lehet, hogy még nem tudunk róla.

1. FEJEZET

A visszacsatolásKönyvünkben utazást teszünk a tudás

óriási, összefüggő hálózatán keresztül,hogy futólagos áttekintést adjunk arról,milyen is lehet az ismeretekmegszerzésének huszonegyedik századimódja, miután már megoldottuk azinformációrobbanás problémáját.A múltban, ha a technológiainformációrobbanást okozott, a kortársakpontosan ugyanúgy reagáltak rá, mint ma.Amikor a papír eljutott a középkoriNyugatra, St. Alban püspöke, Satusonfelpanaszolta, hogy mivel a papírolcsóbb, mint az állati bőr, az emberektúl sok és túlságosan értéktelen szótfognak rá írni, azon kívül, mivel a papírkevésbé maradandó, mint a pergamen, a

papíralapú ismeretek rövid idő alatttönkre fognak menni és el fogjuk őketveszíteni. Mikor a tizenötödik századbankidolgozták a könyvnyomtatástechnikáját, az volt a panasz, hogy anyomtatott könyvek rá fogják kapatni azírás-olvasásra azokat, akikre azegyáltalán nem is tartozik. SamuelMorse találmánya, a távíró azzalkecsegtetett, hogy összeköttetést lehetteremteni olyan távoli helyek, mintmondjuk, Maine és Texas között. Areakció pedig: „Ugyan mi beszélnivalójavan Maine-nek Texasszal”?[2] Atelevíziózás huszadik századielterjedését azonnal összefüggésbehozták az elhülyüléssel.Az a hajdani felfogás, hogy az új

információs technikák destabilizálóhatással lesznek a társadalomra, odavezetett, hogy a hatalom ellenőrzése alávonta őket. Az ókori Egyiptomban csaknéhány ember kiváltsága volt, hogyelsajátíthassa az írás művészetét. Aközépkori Európában a papírgyártásszigorúan engedélykötelestevékenységnek számított. A tizenhatodikszázadi nyomdákból kikerülőirományokat az egyház és az állam iscenzúrázta. Az új, tizenhetedikszázadbeli könyvtárak a közönségszámára nem voltak hozzáférhetők.Európában a tizenkilencedik században atávíró- és telefonszolgáltatást aminisztériumok felügyelték.A múltban az információrobbanás csak a

kevés művelt hivatalnokot és félműveltgazdáikat érintette. Ezzel szemben ahuszonegyedik századi petebájtoslaptopok és a gyakorlatilag korlátlanulhozzáférhető internet előidézhet olyanmértékű és tempójú destabilizáló hatásúinformációrobbanást, amely ténylegmessze meghaladja a múltbantörténteket. Az előttünk állóévtizedekben új felhasználók százmillióikerülnek abba a helyzetbe, hogy nincsgyakorlatuk a rendelkezésre állóiszonyatos mennyiségű adat köztikeresésben, és nagyon kevéssé vannakfelkészülve arra, hogy hogyan is kellazokat felhasználni. A fölös mennyiségűinformáció olyan módon keltfeszültségeket a társadalomban,

amilyenre az nincs felkészülve, éstönkreteszi a központosított szociálisrendszereket, amelyeket atizenkilencedik századi igényekkielégítésére hoztak létre.A probléma részben megoldható azinformációk személyre szabottszűrésével. A leginkább ígéretes, márkifejlesztés alatt álló rendszerek úgyfogják végigvezetni a felhasználót azinformációk bonyolult és izgalmasvilágán, hogy eközben nem vesznek elbenne. Ez a könyv lehetőséget nyújt azolvasónak, hogy gyakorlatban próbáljonki egy ilyen utazást. Az utazás (márminta könyv) magával a felhasználónak szólóútmutatásrendszerrel – a féligintelligensügynökkel {1-142} kezdődik és

végződik is. Az ügynöknek számtalantípusa létezik, amelyek mintegy személyititkári teendőket látnak el alegkülönbözőbb, de egyszerű módon:kiszűrik a valódi e-maileket areklámkörlevelek közül, határidőnaplótvezetnek, kifizetik a számlákat éskiválasztják az esti programot. Aközeljövőben az egyén életének szinteminden területét az ügynökök fogjákszervezni és irányítani. Mindenekfelettők fognak utazni az ismeretek hálózatán,hogy beszerezzék, majd feldolgozzák, ésa felhasználó számára alkalmasformában átnyújtsák azt. Idővelfelhasználójuk érdekében fognaktevékenykedni, mivel annak mindennapikívánságaiból megtanulják, mit kedvel a

gazda.A félig-intelligens ügynök kifejlesztésétcélzó kutatásban az egyik legígéretesebbrendszer (és amivel az utazásunkatmegkezdjük) lehet az idegrendszerhálózata. Egy ilyen hálózat nagyszámúsejtből áll, amelyek mindegyike reagálnagyszámú másik sejttől érkező jelekre,amelyek viszont jeleket bocsátanak kiválaszul ismét más sejtektől érkezőjelekre. Ha a beérkező jelek egybizonyos sejtet sokkal többszörkapcsolnak be, mint másokat, akkor azáltala a sorozat következő sejtjéheztovábbított jeleknek megnő a súlya.Mivel a sejtek úgy vannak programozva,hogy elsősorban azoknak a sejteknek ajeleire reagáljanak, amelyektől

gyakrabban kapnak jeleket, a rendszergyakorlás útján tanul. Úgy gondolják,hogy ez hasonló ahhoz, ahogyan azemberi agyban megy végbe a tanulásifolyamat, amelyben egy meghatározotttapasztalatra adott rendszeresenismétlődő válaszjel az agysejtekszinapszisainak növekedését okozhatja.A szinapszis a sejtnek az a része, amelyingerületközvetítő kémiai anyagokatbocsát ki, amelyek áthaladnak a résen,ami a szomszédos sejttől elválasztja. Haa megfelelő anyagok érkeznek a résmásik oldalára, ott ingerületet váltanakki. Ha a célsejtben elegendő ilyen jelkeletkezik, annak eredményeként az őszinapszisai is kémiai anyagokatbocsátanak ki válaszként, és továbbítják

az üzenetet. A nagyobb szinapszisokkalrendelkező, több kémiai anyagotkibocsátó sejt tehát nagyobbvalószínűséggel ingerel egy másik sejtet.Az ilyen, gyakran ingerületbe hozottsejtek hálózatából állhatnak a memóriaépítőelemei. Az idegsejtek közöttikölcsönhatások ezen értelmezésételőször 1943-ban javasolta két amerikaikutató, Walter Pitts és WarrenMcCulloch, és ugyancsak ők vetették fel,hogy az ilyen visszacsatolási folyamatcélszerű viselkedést eredményezhet,amennyiben összeköttetést teremt azérzékszervek és az agy, valamint azizmok között. Ha a kölcsönhatáseredményeként az izmokat arra ösztökéli,hogy csökkentsék a különbséget a

környezet valódi, az érzékszervek általfelfogott, és az agy által megkívántállapota között.Pitts és McCulloch a kutatók önmagátTeleológusok társaságának nevező kiscsoportjához tartozott, és ugyanennek acsoportnak egy másik tagjától származikennek a visszacsatolási folyamatnak azelnevezése. Ez a férfi Norbert Wienervolt, aki a II. világháború alatt alégvédelmi tüzérség számára végzettkutatásai során jött rá elsőként, hogyanműködik a visszacsatolás egy gépiberendezésben. Wiener egy köpcös,lobbanékony, szivarját rágcsálómatematikaprofesszor volt a MIT-en, [3]

aki a saját meghatározása szerint akülönböző tudományágak határterületein

portyázott. Wiener létrehozott egy, avisszacsatolási folyamatokkal foglalkozóúj, a biológia és a műszaki tudományokközötti tudományágat, amit ő nevezett elkibernetikának {2-141}.Wiener felismerte, hogy avisszacsatoláson alapuló berendezésekinformációfeldolgozó rendszerek,amelyek a kapott információktól függőmódon viselkednek. Mikor ezt az új,információirányultságú szemléletmódotaz emberi agyra alkalmazták, alapvetőeneltávolodtak attól a teljesen biológiaiparadigmától, ami Freud óta uralkodottaz idegélettanban, és azóta is ez aszemléletmód hatja át a mesterségesintelligencia megteremtésére irányulótörekvéseket.

Wiener a II. világháború legelejénalkalmazta először visszacsatolásielméletét, mikor őt és egy fiatalmérnököt, Julian Bigelowot felkérték,hogy javítsanak a tüzérség találatiarányán. A háború elején a légvédelmitüzérek azzal a problémávalszembesültek, hogy mivel (a motor- ésrepülőgép-gyártási technológiafejlődésének köszönhetően) a célpontoksebessége megnőtt, szükségessé vált,hogy a találat érdekében képeseklegyenek a lövedékkel bizonyostávolságra a gyorsan mozgó célpont elécélozni. Ennek a folyamatnak azautomatizálása során számos változótkellett figyelembe venni, mint például aszél, légnedvesség, a lőportöltet

mennyisége, az ágyúcső hossza, acélpont sebessége és repülési magasságaés sok egyéb tényező. Wienerfolyamatosan táplálta be a célkövetőradarrendszerektől érkező adatokat, hogymegállapítsa a célpont legutóbbiútvonalát, és ezt használta fel annakközeljövőbeli helyzete megjóslására.Aztán ezt az információt táplálták alégvédelmi ágyút mozgató szerkezetbe,hogy a célzás mindig a pillanatnyihelyzetnek megfelelő legyen.A rendszerrel 1944-ben érték el alegnagyobb sikereket, amikor a brit ésamerikai tüzérek egy német szárnyasbombát kevesebb, mint száz lövésbőltudtak leszedni. Ez rendkívüli előrelépésvolt korábbi teljesítményükhöz képest,

amikor mintegy kétezer-ötszázlövésükből egy talált célba. 1944-ben anémetek Anglia elleni V 1-estámadásainak utolsó négy hetében atalálati arány drámai mértékben javult.Az első héten a célpontok huszonnégyszázalékát semmisítették meg; amásodikon negyvenhat; a harmadikonhatvankilenc; a negyediken pedighetvenkilenc százalékukat tudták lelőni.A legutolsó napon, amikor nagyon sok V1-est indítottak Nagy-Britannia ellen, akorai radar-riasztórendszer által jelzettszáznégy közül mindössze négy szárnyasbomba érte el Londont. Közülükhatvannyolcat a légvédelmi tüzérségsemmisített meg. Wiener a tüzérségnélvégzett munkájának korai szakaszában

sokszor tanácskozott egy ArturoRosenbleuth nevű fiatal élettankutatóval,akit a testünk pontos mozgását biztosítóemberi visszacsatolási mechanizmusokfoglalkoztattak. A megelőző tizenötévben Rosenbleuth Walter Cannonharvardi élettanprofesszor közelimunkatársaként dolgozott. A századelején, Cannon vezette be a bárium-szulfátot tartalmazó próbareggelit, amielnyeli a röntgensugárzást. Ha a madáréhes volt – egy libán kísérleteztek –, abárium-szulfát árnyéka kimutattabélrendszerének perisztaltikus hullámait.Cannon megfigyelte, hogy az éhség aperisztaltikus mozgás gyorsulását váltjaki. De azt is észlelte, hogy amennyibenaz éhes állatot megriasztják, a

perisztaltika leáll.Ez vezetett Cannonnak az érzelmekfizikai hatására vonatkozó alapvetőtanulmányaihoz. Felfedezte, hogy ha egyállatot megzavarunk, szimpatikusidegrendszere egy Cannon általszimpatinnak nevezett anyagot választ kia véráramba.[4] Ez a kémiai anyagvisszaállítja az állat testének rendszereitaz egyensúly állapotába. Cannon ezt azegyensúly-beállító folyamatothomeosztázisnak nevezte el.[5] 1915-benCannon felfedezte, hogy a szimpatikusidegrendszer által befolyásolt elsődlegestesti változások azok, amelyek afélelemmel, a szexuális aktivitással és arepüléssel vannak kapcsolatban.[6] Ilyenhelyzetekben a májból cukor jut a vérbe,

hogy energiát szolgáltasson avészhelyzet leküzdésére, a vér pedig ahasi szervekből a szív, a tüdő és avégtagok felé áramlik. Ha a testmegsérül, a vér alvadása sokkalgyorsabban bekövetkezik, mint máskor.Cannon 1932-ben, A test bölcsességecímmel tette közzé kutatásainak részletesösszefoglalását.Ami Cannonnak a homeosztatikusmechanizmusok iránti érdeklődéséteredetileg kiváltotta, az annak a férfinaka munkássága volt, akinek könyvefrancia kiadását ajánlotta. Ez a férfi egyellenszenves, de kiváló franciaélettantudós, Claude Bernard volt, akimunkáséletét Beaujolais-ben, ahol azapjának kis szőlője volt, mint

gyógyszerészasszisztens kezdte. Miutántanulmányait anyagi okokból korán abbakellett hagynia, Bernard elkezdettszíndarabokat írni. Először egyvígjátékot, majd egy öt felvonásosdrámát írt, amelyet 1843-ban abban areményben vitt el Párizsba, hogy majdszínházi karriert csinál. Az emberiségjövendő egészségének nagyszerencséjére Bernard-t bemutatták aneves színikritikus Saint-MarcGirardinnek, aki miután elolvasta a árvátazt javasolta Bernard-nak, hogyfolytasson orvosi tanulmányokat.Bernard eleinte sebész akart lenni, dehamar elégedetlenkedni kezdett azalapvető élettani adatok hiánya miatt, ésmaga kezdett állatkísérletekből adatokat

gyűjteni. 1839-re olyan ügyesen boncolt,hogy a nagy fiziológus, FrancoisMagendie kinevezte az asszisztensének.1846 egy téli délelőttjén néhány nyulathoztak be Magendie laborjábaboncolásra, és Bernard észrevette, hogyaz állatok vizelete kristálytiszta éssavas. Mint azt minden tizenkilencedikszázadi francia borász tudta, a nyulakvizelete normális körülmények közöttzavaros és lúgos kémhatású. Bernardrájött, hogy az állatokat nem etették meg,és azzal az elméleti feltételezéssel élt,hogy mivel a húsevők vizelete tiszta, azéhező, növényevő nyulak bizonyára azsírjukat emésztik. Ha fűvel etette anyulakat, a vizeletük újra zavarossá éslúgossá vált. A dolgot saját magán újra

ellenőrizte. Huszonnégy órán átburgonyán, karfiolon, sárgarépán,zöldborsón, salátán és gyümölcsökön élt,mire az ő vizelete is megzavarosodott éslúgossá vált. Bernard ezután kiéheztette,majd főtt marhahússal táplálta a nyulait,ezután felboncolta őket, hogy megtudja,mi történt. Tejszerű anyagot látott (amitő zsíremulzióént azonosított) azon ahelyen, ahol a hasnyálmirigy váladékaemésztőrendszerbe ömlik.Nyilvánvalóan van valami összefüggés ahasnyálmirigy váladéka és a zsírokemulgeálása között.[7]

Két évvel később felfedezte a májglikogénképző (cukorképző) szerepét, éshogy szőlőcukrot ürít a vérbe. Bernardezzel a felfedezésével járult hozzá az

emberi tudás összességéhez, mivelkimutatta, hogy a máj és a hasnyálmirigy(és feltehetően egyéb szervrendszerek)funkciója a test egyensúlyánakfenntartása. Kutatásait így összegezte:„Minden élő mechanizmus, noha lehetnagyon változatos, ugyanazon cél,mégpedig a belső környezet életfeltételeiállandóságának megőrzése érdekébenműködik.” A hasnyálmirigy utánkövetőkutatása indította az angol WilliamBaylisst annak a kifejezésnek amegalkotására, amit később Cannon akönyve címében is használt: „A testbölcsessége.”Nem mindenki volt elragadtatva Bernardmunkásságától, különösen miutántervezett egy kemencét, amiben élve

sütögette az állatokat. Egy amerikaidoktor, Francis Donaldson, aki 1851-ben hallgatta Bernard előadásait, eztírta: „Különös volt körbesétálni aCollege of France nagy előadótermében,és látni a tudomány öntudatlanközreműködőit, kutyákat és nyulakattestükön öt-hat sebnyílással, amelyekbőlváratlanul mindenféle testváladék folytki, köztük a nyálmirigyek, azemésztőrendszer, a máj és ahasnyálmirigy váladékai.”Bernard tökéletesen tisztában volt aközönség élveboncolás-ellenségességével, de így vette aztvédelmébe: „Az élettudomány olyan,mint egy csodálatos, fényárban úszószalon, amelybe azonban csak egy

hosszú, hátborzongató konyhán keresztüllehet belépni.” Sajnos, Bernard feleségenem vállalta ezt az utat, és miután 1869-ben elhagyta férjét, megkereste azélveboncolás-ellenes aktivistákat, ésrendszeres támogatásban részesítetteőket.Nem kellett túlságosan messzire mennie.Párizsba érkezett egy Anna Kingsfordnevezetű fanatikus, fiatal, vegetáriánusangol nő, a Ladys Own Papertulajdonosa, hogy orvosi tanulmányokatfolytasson. Rövidesen közismertté váltaz orvosi fakultáson, mivel nem engedtea professzorait élveboncolni azokon azelőadásokon, amelyeken ő is megjelent,és tüntetett a gyakorlatok ellen.Kingsford előadótermei közel voltak

Bernard laborjaihoz, és a hölgymegszállottan ellenezte a professzormunkásságát; minden energiájával azonvolt, hogy gondolathullámoksegítségével elpusztítsa őt. Bernardnéhány héttel azután, hogy Kingsfordelkezdte szellemi energiáit ráösszpontosítani, valóban meghalt, amimeggyőzte a nőt, hogy ő volt az isteniakarat eszköze. Kingsford hirdette, hogyegy másik élveboncoló, Paul Berthaláláért is ő a felelős. Igaz viszont,hogy a Louis Pasteur {3-54} {3-125}elpusztítására tett erőfeszítései nemjártak sikerrel.Az állatokkal szembeni kegyetlenségettiltó rendelkezések csak nagyon hosszúidő elteltével kerültek be a

törvénykönyvek szövegébe, mégAngliában is, ahol pedig elsőként hoztakilyen rendelkezést. 1800-ban az elsőtörvényjavaslat, amely a bikaheccekbetiltását kezdeményezte volna, csúfosanmegbukott a parlamenti vitán. GeorgeCanning (a későbbi miniszterelnök) istámadta a törvényjavaslatot, éskijelentette, hogy a bikaheccekbátorságra ösztönöznek, nemesítik azérzelmeket, és emelkedett gondolatokatébresztenek... A bikaheccek leállításaszinte minden ország és korszakszellemisége elleni jogi fellépés lenne.1821-ben azonban Dick Martin, Galwayparlamenti képviselője mégiskeresztülvitt egy törvényjavaslatot,amely megtiltotta a lovakkal és

szarvasmarhákkal szembeni rosszbánásmódot. Ez volt az egész világon azelső törvény ebben a tárgyban. 1824-benLondonban, a szerencsétlen nevű RégiVágóhíd Kávéházban alakult meg aTársaság az Állatokkal SzembeniKegyetlenkedés Megelőzésére, vagyis azállatvédő liga. Darwin {4-72} {4-74} Afajok eredete című könyvének 1859-esmegjelenése, úgy tűnt, megerősítette azemberek és állatok kapcsolatát, éstámogatást jelentett az állatvédőkérveinek. 1876-ban Lord Shaftesburyelnökletével alakult meg azÉlveboncolás Elleni Victoria StreetTársaság. Ugyanabban az évben átment akutyák, macskák, öszvérek, lovak ésszamarak élveboncolását tiltó

törvényjavaslat is. A tizenkilencedikszázad végére az állatvédő mozgalom azegész nyugati világon szétterjedt, éséletre hívta az úgynevezett HumánTársaságokat, annak ellenére, hogy azelnevezés jobban illett volna a korábbi,teljesen eltérő jellegű emberbarátitevékenységre.A Királyi Humán Társaság {5-133}(Royal Humane Society) 1774-ben,főképpen dr. William Hawesfáradozásának köszönhetően, amesterséges lélegeztetési technikáktanulmányozásának előmozdításacéljából alakult meg. Haweselképzeléseit az Amsterdam Society Atetszhalott vízbefúltak életre keltésecímű kiadványának fordítására alapozta.

A társaságot 1767-ben alapították,miután Svájcban több sikeresújraélesztésről számoltak be. Atizenkilencedik században azután a vízbefulladás problémája akuttá vált, mivel aziparosodás elterjedését követőenugrásszerű növekedés állt be amélytengeri teher- ésszemélyhajózásban. A hajók számávalpárhuzamosan nőtt a balesetek és a velükjáró halálesetek száma is.A Royal Humane Society időről időredíjakat osztott a rendkívüli bátorságottanúsító életmentőknek, és az 1838. évikitüntetett a lapok címoldalára került,mivel egy törékeny alkatú, huszonkétéves hölgy volt. Február 6-án aForfarshire nevű lapátkerekes gőzös

teljes terheléssel és hatvanhárom utassala fedélzetén Hunból Dundee-be tartvaküzdött a viharral, amikor kilyukadt akazánja. A kapitány úgy döntött, hogy aNorthumberland partjainál fekvő Farne-szigetek között keres menedéket.Manőverezés közben azonban hajójasziklának ütközött, kettétört, éstizenhárom ember kivételével az utasokés a legénység vízbe fulladtak. Atúlélők, köztük egy anya a kétgyermekével, ki voltak szolgáltatva avihar kénye-kedvének. Az éjszakafolyamán a két gyermek és az anyameghalt. Hajnali öt órakor GraceDarling, a helyi világítótorony őréneklánya észrevette a roncsot és a sziklákbakapaszkodó hajótörötteket. Grace és

apja kis, nyitott evezős csónakba ült,átküzdötte magát a heggyé tornyosulóhullámok között, és kimentette őket. Adrámai történetet megírták a lapok, ésGrace azonnal nemzeti hőssé lett. Sajnosnégy év múlva tuberkulózisban meghalt.Addig azonban ösztönözte anyilvánosságot, hogy nyújtson komolyanyagi és politikai támogatást a végül is1854-ben megalapított Royal NationalLifeboat Institiution (Királyi NemzetiMentőcsónak Szervezet) létrehozásához.Ugyanabban az évben még egyhajószerencsétlenség kapott nagynyilvánosságot. Az USS San Francisconevű amerikai csapatszállítót az Atlanti-óceánon elsüllyesztette egy hurrikán. Ahaditengerészeti miniszter hívatta

Matthew Mauryt, {6-31} az egyetlenamerikait, aki képes lehetettmegmondani, hogy merre keressék atúlélőket. Maury, miután áttanulmányoztaa széljárási és tengeráramlási adatokattartalmazó térképeit, pontosanmegjelölte a tengernek azt a pontját, aholrá is találtak a hajótöröttekre.Maury egy, már régen Virginia állambanletelepedett angol hugenotta családnegyedik fia volt (nagyapja annak idejéntanította Thomas Jeffersont), és 1825-ben lépett a haditengerészetszolgálatába. Egy Dél-Amerikába vezetőhajóút folyamán kezdett érdeklődni azóceánok átszelésének gyorsabbmódozatai iránt. Miután 1834-benhazatért, kilépett a haditengerészettől, és

megírta első, a navigációról szólómunkáját. 1839-ben Maury egycikksorozatot írt a Southern LiteraryMessenger című lapba, és az egyikírásában szót emelt egy tengerészetiiskola létrehozása érdekében. Ebből lettaztán az Annapolisban létesített U.S.Naval Academy, az USA TengerészetiAkadémiája. Az Egyesült Államokkormányának ösztönzésére mindenhajótulajdonosnak ingyen eljuttatták atengerészeti térképeket és a HajózásiÚtmutatót, ha útjaikról részleteshajónaplót vezetnek, és azt eljuttatjákWashingtonba Maurynak. A hajózásinaplóknak tartalmaznia kellett a levegőés a víz hőmérsékletét, a szél és azáramlatok irányát és a légnyomás

értékét. Megkövetelték továbbá, hogy akapitányok meghatározott időközönkéntdobjanak a vízbe egy palackot, és benneegy darab papírt, amelyen feltüntették azidőpontot és a hajó helyzetét. Ugyancsakkötelesek voltak az útjukba kerülőösszes ilyen palackot kihalászni, és avele kapcsolatos minden adatotrészletesen rögzíteni a hajónaplóban. Ahajótulajdonosok ezen szolgáltatásokértcserébe megkapták Maury későbbimunkáinak egy-egy példányát. Nyolc évelteltével Maury adatok millióihoz jutotthozzá, és dolgozta fel őket, számításaieredményeként pedig gyorsabb hajózásiútvonalakat volt képes kijelölni. Egyhajótulajdonos Maurynak az útvonalravonatkozó tanácsai alapján a szokásos

idő fele alatt tudta eljuttatni hajóját NewYorkból Rio de Janeiróba. Úgyszámolták, hogy Maury MinimálisIdőtartamú Útvonalai éventenegyvenmillió dollár megtakarításthoztak az amerikai hajózásnak.Maury 1853-ban azzal koronázta megmunkásságát, hogy rávett tizenhatállamot (köztük az USA-t, Nagy-Britanniát, Belgiumot, Hollandiát,Oroszországot, Franciaországot,Norvégiát, Dániát és Portugáliát), hogyBrüsszelben {7-28} összeüljenek azelső Nemzetközi MeteorológiaiKongresszuson, megtervezzék a tengerimeteorológiai észlelések egységesrendszerét, és megegyezzenek abban,hogy mérik a szelet és a

tengeráramlatokat abból a célból, hogyjavítsák a navigációs módszereket ésgazdagítsák ismereteiket azokról atörvényszerűségekről, amelyek ezeket azelemeket irányítják. Nem sokkal azután,hogy hazatért Brüsszelből, Maury leveletkapott egy Cyrus W. Field {8-31} nevűnyugállományú milliomospapírgyárostól, aki arra kért tanácsot,hogy milyen nyomvonal lenne alegideálisabb egy tengerfenékenlefektetendő transzatlanti távírókábelszámára.Ekkor már sikeresen fektettek le tengeralatti kábeleket viszonylag sekélyvizekben Anglia és Hollandia, Skócia ésÍrország között, de az Atlanti-óceánóriási feladatot jelentett. Fieldnek

sikerült előnyös, ötven évre szóló bérletiszerződést kötnie a brit kormánnyalminden Új-Fundland és Írország közöttlefektetendő kábel kizárólagoshasználatára. A britek ugyancsakfelajánlottak egy kábelfektető hajót, ésnagyon előnyös feltételeket szabtak atáviratokból származó bevételeketilletően is. Ekkor Field két évet töltött azÚj-Fundland és az észak-amerikaiszárazföld közötti kábel lefektetésével (arészvényesek között olyan szelleminagyságokat találunk, mint Lady Byronés Thackeray). Mikor megvolt akapcsolat, Field írt Maurynak, és avéleményét kérte az Új-FunlandbólEurópába vezető kábel legcélszerűbbnyomvonaláról.

Maury közölte, hogy a mélységmérésektanúsága szerint az Atlanti-óceán északirészének legnagyobb részén végigvonulegy távíróhátság, és 1857-ben megindulta kábelfektetés. Néhány száz mérföldnyitlefektettek már, amikor a kábelelszakadt. Még háromszor kellettpróbálkozniuk, de 1858. augusztus 5-én3400 km hosszú rézkábel kötötte összeaz írországi Valenciát az újfundlandiTrinity Bay-jel, és a távíróforgalomViktória királynőnek Buchanan elnökhözküldött ünnepélyes avatási táviratávalmegindult. A New Yorkban tartottünnepi vacsorán Field szerényenjegyezte meg: Maury adta hozzá az észt,Anglia a pénzt, én meg a munkát. Akábel azonban ismét elszakadt. 1865-ben

megtalálták a szakadt végeket,összeillesztették, a dolog el volt intézve.Az USA Kongresszusa aranyérmetszavazott meg Fieldnek.Field ugyancsak írt annak az embernek,akinek a találmánya lehetővé tette azegész vállalkozást: Samuel Morse-nak,{9-32} aki a távírózás legsikeresebbmódját találta fel.A többiekkel szemben Morserendszerének két előnye volt, a billentyűés a Morse-ábécé, amelyet 1844-benmutatott be a Kongresszus előtt. Az ötlet1832-ben jutott eszébe, mikor épphazatérőben volt Franciaországból azEgyesült Államokba. Morse először ismegtanulta az elektromosságtanalapelvei közül azokat, amelyekre

szüksége volt. Egyik barátja, Alfred Vailanyagiakkal és alapanyagokkal szolgáltneki (Vail apjának vaskereskedése voltNew Jersey-ben). Ugyancsak Vailtőlszármazik a később Morse-ábécé névenismertté vált kódrendszer ötlete is.Ebben az időben Morse jól ismertművész volt, a New York Universityszépművészet-professzora, és éppenbefejezte hároméves európaitanulmányútját, ahol tanult és festett.Morse furcsa ember volt, aki homályoshazafias elveket vallott. Apja, Jedidiah,Amerika legkiválóbb földrajztudósa, akikorábban az óhitű kálvinista NagyÉbredés keresztes hadjáratot vezette aliberális teológusok ellen, és aki szigorúkálvinista elvek szerint nevelte fiát.

Apjához hasonlóan Morse ismegszállottan várta az amerikai kultúradiadalmát, és reményei szerint hazájacsak az elit vezetésével juthat azüdvözülés állapotába. Morseszélsőségesen idegengyűlölő is volt.Egyszer festett egy képet, amelyen apápa összeesküvést sző, hogyfelfegyverezze az amerikaikatolikusokat, zűrzavart keltsen,meghamisítsa a választási eredményeket,és külföldieket juttasson államihivatalokba. Ugyancsak hozzájárult aMaria Monkról szóló könyvmegjelentetéséhez: Az illető hölgy aztállította magáról, hogy apáca voltMontrealban, ahol szemtanúja volt apapok természetellenes szexuális

cselekedeteinek, valamint látottkriptákat, amelyek tömve voltak atörvénytelenül született gyermekeikhulláival. A végén kiderült, hogy Monkkisasszony (a mendemonda szerintromantikus kapcsolat fűzte Morsehoz)egy elmekórtani intézetből szökött meg.Morse hitt abban, hogy Isten aművészetet adta a kezébe, hogy annaksegítségével váltsa meg a protestánsAmerikát. Hitte, hogy küszöbön áll amillennium, és eljövetelekor Amerikahozza el a békét a világnak. Ebbőlkövetkezőleg az amerikai művészetet felkell készíteni a nagy napra. Morse 1826-ban megalapította a Nemzeti Művészetiés Tervezési Akadémiát, amelynek1845-ig volt az elnöke. Az akadémia

célja a művészi képességekkelrendelkező amerikaiak támogatása volt,hogy az amerikai tehetség el tudjafoglalni a világban az őt megilletőhelyet, a többi amerikaiba pedig igaziprotestáns erényeket neveljen.1829-ben Morse elhatározta, hogyEurópába látogat, hogy tanulmányozza amesterműveket, ez idő tájt reménykedettabban is, hogy megbízást kap awashingtoni Capitoliumkupolacsarnokának négy, hátralévőfreskója elkészítésére. Ezeket szem előtttartva 1831-es párizsi tartózkodásaidején festette meg óriási méretű, ALouvre képtára című művét. A kép aLouvre-ban őrzött harmincnyolcmestermű miniatürizált másolatát

tartalmazta. Morse szándéka az volt aképpel, hogy megmutassa, bár aklasszikus múlt megérdemli, hogytanulmányozzák, azt nem szabad azamerikai művészeknek szolgaianutánozni, de mint a Louvre című képen islátható művész (maga Morse),tanulhatnak a régi mesterektől, hogyaztán kialakítsák saját,megkülönböztetetten amerikai stílusukat.Hazatérése után a Louvre-t kiállítottákNew Yorkban, és ott katasztrofálisatbukott. A kupolacsarnok freskójátmásokra bízták, Morse pedig aprotestáns Amerika naggyá tételénekmásik lehetséges eszközéhez, a távíróhozfordult. A távközlési technika lesz azIsteni Akarat eszköze, amely a béke és a

szeretet üzeneteinek közvetítésévelkárpótolja Amerikát. A Kongresszuselőtti 1844-es bemutató alkalmávalMorse elsőként a saját meggyőződésétvisszhangzó üzenetet továbbított: Amitaz Úristen kimunkált!Morse egy tökéletesen romantikusamerikai festő, Washington Allstonlábainál ülve tanulta a festészetet, akivel1810-ben Bostonban találkozott össze,és kötött életre szóló barátságot. Aligegy évvel a találkozásuk után Allstonmár arra biztatta Morset, hogy próbáljamegfesteni első nagy történelmi tablóját,a Zarándokok partraszállásaPlymouthban címűt. Ugyanabban azévben Morse elkísérte Allstont és nejételső európai útjára. Allston egy jó

kiállású, a Harvardon végzett dél-karolinai származású úriember volt, akia mostohaapja 1801-ben bekövetkezetthalála után eladta a családi birtokot,hogy finanszírozni tudja festői pályáját.Allston előző londoni látogatása idején aRoyal Academy elnökénél, BenjaminWestnél tanult, majd 1804-ben Párizsonkeresztül Rómába ment. Ott találkozottWashington Irvinggel, aki később eztírta: „Nem hiszem, hogy elsőtalálkozásra valaha is ennyiremegragadott volna valaki. Alakjakönnyed és kecses volt, fagy kék szemei,és fekete, selymes haja hullámosankeretezte halvány, kifejezésteli arcát.Azonnal az ifjú emberekre jellemző,bensőséges viszonyba kerültünk, és

rövid római tartózkodásom alattlehetőleg mindig együtt voltunk... Együttnéztük meg a legjobb gyűjteményeket,megtanított, hogyan kell a legelőnyösebbhelyről megtekinteni a képeket, mindig amesterművekhez vitt el, figyelemre seméltatta a többit.” Allston Itáliai tájcímű festménye megmutatja, milyen mélybenyomással volt a munkásságára Itália.Romlatlan New England-i tekintetétteljességgel megragadta a fény, a színek,az ókori romok, a táj a dombtetőkreépült falucskákkal, a reneszánsz, aközépkori és a klasszikus építészetgazdag elegyedése, és az itáliaiparasztok természetes életmódja.Allston 1805-ben találkozott SamuelTaylor Coleridge angol romantikus

költővel, akit le is festett, később pediglegfőbb szellemi irányítójának tekintett.Találkozásuk idején Coleridge éppen azópiumról való sikertelen leszokásutóhatásaitól szenvedett. Coleridgeekkor már, harminchárom évesen, túl aKubla kán és A vén tengerész címűkölteményein, híres ember volt.Azonkívül alkoholista, nyakig ült azadósságban, boldogtalan házasságábólhárom gyermeke született, sikertelenvállalkozásba kezdett, hogyPennsylvania partjainál, Susquehanna-ban utópisztikus telepet létesítsen,mindezeken túl még végletesenhipochonder is volt (ő alkotta apszichoszomatikus szót).1804-ben Coleridge, részben, hogy

leszokjon az ópiumról (az volt agyengéje, hogy brandyben oldva vettebe), részben, hogy megszabaduljon afeleségétől, Máltára menekült. Ott egyszerencsés megismerkedésnekköszönhetően titkári álláshoz jutottAlexander Ball brit követnél. A posztkoszt-kvártéllyal együtt járt a szigetfővárosa, Valetta egyik palotájában.Coleridge könnyű munkát kapott, főlegBall Londonba küldendő jelentéseitkellett átírnia. Habár szüntelenülpanaszkodott az egészsége, a megvonásitünetek által okozott rémálmai, az ostobatársaság miatt, és hogy nem képes újverseket írni, élvezte a klímát, a tájszépségeit, és itt sikerült prózai műveilegkiválóbb darabjait is megírnia.

Kezdett ráébredni a múlandóságérzésére: „Megéreztem az Igazságot; demég soha nem láttam ilyen tisztán;Máltán fogott el az érzés, és szörnyűbúskomorság vett erőt rajtam, amikorrájöttem, hogy férfi vagyok, határozottantávol a gyermekkortól, az ifjúkortól, afiatalembertől. Szörnyű érzés volt –eddig úgy folydogált az életem, minthamég mindig gyermek lennék – és ez azélmény felkavarta az egészéletvitelemet.” Mikor visszatértAngliába, és barátai, William és MaryWordsworth meglátták, kénytelenekvoltak megállapítani, hogy hátrányáraváltozott meg.Coleridge az általa szerkesztettjelentésekből látta, hogy kritikus

időpontban érkezett Máltára. Most, hogyNapóleon {10-43} {10-59} {10-112}feladta Louisianát, {11-67} elvesztetteSanto Domingót és elkerülhetetlenül aFöldközi-tenger medencéje felé kellfordítania figyelmét, Ball azzal érvelt,hogy a sziget stratégiailag rendkívülfontos. Ball ugyancsak próbáltameggyőzni a brit kormányzatot arról,hogy Algír, Tunisz és Tripoli is megéretta gyarmatosításra, és alkalmasak arra,hogy növeljék gyarmataink összhozamát.Érvei közt szerepelt, hogy bár Máltát,Oroszországot és Franciaországot isszeretné megszerezni magának, ez nemengedhető meg. Abban az időben a szigeta cselszövés melegágya volt. A máltaiaka függetlenség mellett agitáltak,

mindenütt orosz és francia kémeketvéltek látni, és Edward Preblesorhajókapitány parancsnoksága alattegy amerikai hajóraj állomásozott aszigeten. Preble tisztjei közt volt a fiatalStephen Decatur, {12-61} a Tripolielleni 1804-es bátor és sikeres támadásirányítója, amikor megsemmisítették azamerikai Philadelphia fregattot, amelyzátonyra futott, és az ellenség kezérejutott az amerikai-tripoli háború idején.Coleridge egy rövid szicíliai utazásasorán mindkét rettenthetetlenamerikaival találkozott, és együttétkezett, aztán évekkel később a sajátbarátait szórakoztatta a tengerésztisztekhőstetteivel.Coleridge munkáltatója, Alexander Ball

ellentengernagy tizenkét éves korábanlépett he a brit haditengerészethez. Aztmesélte Coleridge-nek, hogy erre aRobinson Crusoe elolvasása késztette.Ball jobban hasonlított egy tudósra, minttengerészre; olvasott és gondolkodótípusú ember volt. Karibi, amerikai ésújfundlandi szolgálatok után 1783-banegyévi szabadságot vett ki, és elmentFranciaországba, hogy megtanulja anyelvet. Ott történt, hogy egy St.Omerben tett látogatása alkalmávalösszetalálkozott egy másik fiatalkapitánnyal, akivel aztán a sorsuknakössze kellett kapcsolódnia. Persze azadott pillanatban erről mit sem tudtak, ésmindegyikük a másiktól várta azudvariassági látogatásra szóló

meghívást, ami így végül elmaradt. Ballazután az Angol Csatornán szolgált,aztán megint Új-Fundlandra ment,állomásozott a francia partok mentén, ésvégül 1798-ban a Földközi-tengerrevezényelték, ahol is megintösszetalálkozott a fiatal kapitánnyal,akivel annak idején St. Omerbenelmulasztották az udvariassági vizitet.Ebben az időben Nagy-Britannia tartottNapóleon inváziójától, és a brit flottanagy része az Angol Csatorna ésFranciaország atlanti partjainak franciakikötői előtt járőrözött. Mikor az aszóbeszéd járta, hogy NapóleonToulonban vonta össze a földközi-tengeri flottáját, a britek is odaküldtekegy hajóhadat, hogy blokád alá vegyék a

kikötőt.Áprilisban a Toulont blokád alatt tartóflottához csatlakozott egy kisebb hajóraj,amelyet az a férfi vezetett, akivel BallFranciaországban találkozott. HoratioNelson kapitány (addigra mártengernagy) volt a brit haditengerészetleggyorsabban emelkedő csillaga. AmintNelson hajóraja megérkezett Toulon elé,vad vihar sodorta délnek, és szórta széta flottát. Szardínia partjainál Nelsonzászlóshajója elvesztette a főárbocát,kötélzete nagy részét, és toronymagashullámok sodorták a sziklás part felé.Ball az utolsó pillanatban érkezett, ésNelson ellenkező értelmű parancsadacára vontatóra vette a zászlóshajót, ésmegmentette. A zászlóshajó kapitánya

később beszámolt róla, hogy Ball„nagyon ünnepélyesen és az izgatottságlegkisebb jele nélkül beszélt aszócsőbe... meg vagyok győződve róla,hogy biztonságba tudom juttatni önöket.Ezért nem tehetem, és a MindenhatóIsten segedelmével nem is fogommegtenni, hogy itthagyjam önöket”. Amentőakció után Ballt megemlítették ajelentésekben, és a két férfi Nelsonrövid életének végéig szorosbarátságban maradt.Eközben Napóleon flottája kihasználta ahelyzet nyújtotta alkalmat, kicsúszottToulonból, és Egyiptom felé hajózott.Útközben Napóleon egy hajóosztagotküldött Málta elfoglalására. Ekkor(Nelson befolyására és egyetértésével)

Ballt küldték ki a szigetvisszafoglalására. Kétéves ostrom utánsikerült is neki, és ekkor nevezték kikormánybiztosnak. Nelson maga végül aNílusi Csatában akaszkodott összeNapóleonnal, és le is győzte afranciákat, majd visszavitorlázottNápolyba, hogy megjavíttassa a hajóit.Nápolyban esett ötödször szerelembe(egy quebec-i hajóporkoláb lánya, egylelkész leánya, az Antigua szigetkormánybiztosának felesége és FannyNisbet, St. Nevis tanácsa elnökénekunokahúga után). 1787-ben Fanny afelesége is lett Nelsonnak, aki ezzel nagycsalódást okozott a kollégáinak. Ahogyegyikük megjegyezte, Fannynak kétfigyelemreméltó tulajdonsága volt: a

szép arcbőr és az intellektuálisképességek feltűnő hiánya.A hős Nelson tíz évvel a házasságkötésután érkezett Nápolyba. Európalegkevésbé szívdöglesztő, harmincnyolcéves, alacsony, kövérkés, ősz hajú,nyikorgó hangú, norfolki tájszólássalbeszélő hősszerelmese volt, jobbszemére vak, bal karja helyén egy fábólkészült csonk. Szokása volt imígyenbemutatkozni: „Lord Nelson vagyok, ezpedig, az ép kezére mutatva, azuszonyom.”Nelson nápolyi szerelmének tárgya (éskésőbb, élete végéig úrnője, majd kétgyermekének anyja) egy rejtélyes múltú,harminchárom éves, férjezett angol nő,aki nem viselt alsóneműt. Lady Emma

H a mi l t o n Sir William Hamilton,{13-131} Nagy-Britanniának a NápolyiKirályságnál akkreditált követe feleségevolt. Hamilton 1785-ben, mondhatni,átvette Emmát nincstelen unokaöccsétől,Greville-től, hogy megtisztítsa a terepetaz utóbbi férfiú számára egy gazdagcsaládba történő beházasodáshoz.Emmát nem avatták bele a dologba, éscsak annyit tudott, hogy hat hónapigNápolyban fog élni, míg Greville visszanem jön érte. Kilenc hónap elteltévelEmma, miután rájött, hogy Greville nemfog visszatérni, nem utasította el azözvegy Hamilton közeledését, ésegymásba szerettek.Hamilton Emma szórakoztatására ének-és zeneórákat szervezett neki, elvitte

Pompeji és Herculaneum akkoribanfrissen feltárt romjaihoz, lovaglótúrára aVezúv oldalába, bevezette a társaságiéletbe, bemutatta a helyielőkelőségeknek és a nápolyi királycsaládjának. Emma rövidesen hírnevetszerzett mulatságaival, amelyekenklasszikus életképeket rendezett, ésáttetsző ruhába öltözve maga is részt vettbennük: Agrippina szétszórjaGermanicus hamvait, Oresztészfeláldozza nővérét, a vak Oidipusz, és a(nagyon népszerű) a bacchánsnőtmeglepik a fürdőben. Hamilton 1791-ben rövid időre visszatért Angliába,hogy feleségül vegye Emmát. A házaspárezután hazatért Nápolyba, és Hamiltonfolytatta az antikvitások gyűjtését a

régészeti ásatásokon, hogy aztán túladjonrajtuk Londonban, ahol a római és görögvázák fogják inspirálni a keramikusJosiah Wedgwood-ot és hozzájárulnak aneoklasszikus {14-80} stílus bukásához.Múltjának fényében Emma Hamiltonnalkötött házassága kész őrület. Emma életeEmma Lyon néven egy egyszerű kovácslányaként kezdődött. Walesben nőtt fel,és tizenkét éves korában márpesztonkaként dolgozott. Egy év múltánLondonba került szobalánynak a jólismert madám, Mrs. Kelly mellé, és nemsokkal később már Mrs. Kelly egyikalkalmazottja. Tizenhat éves korábanmár egy pártfogóval, HarryFeatherstonehaugh-val él együtt, akiaztán továbbpasszolja Hamilton

unokaöccsének, Greville-nek.Az a hír is járta, hogy Emma nővérkéntszolgált volna dr. James Grahamnál azEgészség Temploma elnevezésűfelkapott műintézetében, ahol az állandóvendégeket, mint Devonshire hercegnéjeelektromos impulzusokkal kezelték, ésátlátszó ruhába öltözött személyzetszolgálta ki őket. Graham Temploma egygazdagon díszített Ádám Ház volt alondoni Adelphi-ben. IV. György királyvívómestere később így emlékezett rá:„A hintók egészen ennek a modernPaphosnak a bejáratához hajtottak, aszájtátók tömege kétoldalt próbáltamegtudni, kik a látogatók, de a hölgyekarca el volt fátyolozva, valamennyieninkognitóban jöttek. A bejáratnál két

óriás termetű portás állt, hosszú, díszes,ezüstfejű botokkal felfegyverezve,amelyek olyanok voltak, mint azegyházfik botja, pompás libériát ésaranylánccal ékes háromszögletű kalapotviseltek, két méternél is magasabbtermetűek voltak, és azért tartották őket,hogy szabadon tartsák a bejáratot.”Graham kliensei egy hatalmasaranycsillag alatt áthaladva fényűzőenberendezett, festett üvegablakosszobákban találhatták magukat. Az elitebben az egészséges környezetben kaptaa kezeléseket, köztük az idegnyugtatóillóolajbalzsamot, elektromos illóolajatés a fenséges pilulákat. Az egészhókuszpókusz sztárját egy ügyes kezűbádogos készítette Grahamnek. Ez a

Magneto-elektromos Mennyei Ágy volt,amelyben a gyermektelen párokelektromos impulzusokat kaptakpróbálkozás közben, amelynek a hírekszerint azonnali fogamzás volt azeredménye.Graham az elektromosság irántiérdeklődését a Benjamin Franklinnal{15-134} 1779-ben Párizsban folytatottbeszélgetéseiből nyerte, amikor azutóbbi az USA Párizsban akkreditáltkövete volt. Az elektromosság akkoribanjavarészt spekulatív kísérletek tárgyavolt. 1720-ban az angol Stephen Greyelektromossággal kezelt egy eszméletétvesztett kisfiút. 1743-ban Johann Krügerprofesszor a helmstadti egyetemenfelvetette, hogy az elektromosság

effluviumát a testen átvezetve azjótékony hatással lehet az egészségre.Christian Ratzenstein kijelentette, hogyaz elektromos impulzusok hatásáraemelkedik a pulzusszám és meggyorsul avérkeringés. Samuel Quellmaltz közölte,hogy a kéz bénulásának kezelésére olysikeresen használta az elektromosságot,hogy páciense utána képes voltzongorázni. Még olyan tekintélyek isjavasolták az idegrendszer elektromoskezelését, mint John Wesley. A londoniSt. Bartolomew Kórház 1777-benelektromos készüléket rendelt. Grahamettöbbnyire sarlatánként jellemzik, pedigabban az időben, amikor a gyógyítás mégcsak merő találgatásból és halandzsábólállt, valószínűleg semmivel sem volt

alábbvaló, mint a többiek. Mellékesen,képzettségét az edinburgh-i egyetemen,Nagy-Britannia legjobb orvosifakultásán szerezte, ahol a nagy JosephBlack előadásait hallgatta.Black nagyravágyó férfiú volt, akinemzetközi tekintélyét azzal alapoztameg, hogy 1755-ben közreadott egydolgozatot arról a kísérletéről, amelybenmészkő hevítésével égetett meszetállított elő. Ennek a bizonyos kísérletnekaz adta a különös jelentőségét, hogy avesekő minden korabeli kezelését maróanyagokkal végezték. Mindaddig azthitték ugyanis, hogy az égetett mész maróhatása a tűztől származik. Blackbebizonyította az ellenkezőjét, és ezzelmegváltoztatta a kémiai gondolkodás

irányát. Úgy találta, hogy akkor képződikégetett mész, mikor a mészkőből hőhatására egy gáz távozik, és ez a gáz azégetett mésszel újra mészkővé áll össze.Továbbá, ez a kombinációs-rekombinációs folyamat vég nélkülmegismételhető. A folyamatban résztvevő anyagok térfogata és súlya mindenesetben pontosan ugyanannyi volt.Black másik, világot megváltófelfedezése a desztillációsfolyamatokkal kapcsolatosvizsgálódásainak eredményekéntszületett. Skócia és Anglia 1707-esegyesülését követően a skót whiskypiaca gyorsan növekedésnek indult, és agyártók nagyon szerettek volna minélkevesebb költséggel minél több whiskyt

előállítani, ezért Black arraösszpontosította figyelmét, hogy módottaláljon a fűtőanyag-megtakarításra. Afolyadékok elforralásához szükségeshőmennyiség mérésére irányulókísérletei kimutatták a látens hő (ahalmazállapot-változásokkal együtt járóhő) létezését, ami megmagyarázta a gőzrendkívül magas hőmérsékletét[8] éshogy miért van szükség olyan rengeteghideg vízre a kondenzálásához.A látens hő felfedezése James Wattnak{16-37} {16-139} (aki a glasgow-iegyetemen dolgozott, amikor Black otttanított) is megmutatta, hogy miért olyankis hatásfokú Newcomen gőzhajtásúszivattyúja. A szivattyúban (amelynekegy példányát egyszer Watt javította) a

gőz egy vízköpennyel hűtött dugattyúshengerbe áramlik, ahol azonnalkondenzál, ezzel részleges vákuumotidéz elő, és emiatt a légnyomás lefelényomja a hengerben a dugattyút. Adugattyúrúd a dugattyú fölé szereltkétkarú emelő egyik végéhezcsatlakozott. Mikor a dugattyú lefeléhaladt, az emelő másik vége felfelémozgott, és felemelte a szívó pumpáhozerősített rudat. A probléma abban állt,hogy a magas hőmérsékletű gőztúlságosan felmelegítette a hengert, ésminden ütem során csökkentette akondenzáció mértékét, míg a végén ahenger annyira felhevült, hogy a gőz nemtudott lecsapódni benne, a szivattyúzásleállt. Black világossá tette Watt

számára, hogy a hengerhez egy tőleelválasztott, hűtött kamrát kellcsatlakoztatni (amelyet hideg vízbe kellmeríteni), hogy a forrásponton lévő gőzott kondenzálhasson, és eközben ne ahengert fűtse. Ez az elkülönítettkondenzátor volt Watt sikerének titka.Watt a Blackkel történt 1769. éviösszefogás révén jó néhánykulcsfontosságú kísérletét az Edinburghmelletti Kinneil House-ban tudtavégrehajtani. Ez a Hamilton családhercegi székhelye volt, és egy dr. JohnRoebuck {17-36} nevű sikeresvállalkozó bérelte, aki valamikor Blacktanítványa volt.Roebucknak volt egy szénbányája, amiCarron-béli vasművét szolgálta ki, és

mivel a bányát vízbetörések fenyegették,abban reménykedett, hogy egyműködőképes Watt-féle szivattyúvalmegoldhatja a gondjait. Mire egyszer abányát minden előjel nélkül elöntötte avíz, és Roebuckot csődbe vitte, akkorraaz ő anyagi segítségével Watt márkifizette adósságait, cserébe viszontRoebuck százalékos részesedést kapott aWatt-féle szivattyú szabadalmi jogaiból.Mikor a csőd 1772-ben bekövetkezett,Roebuck eladta a Watt szabadalmábanlévő részesedését Matthew Boultonnak,{18-38} {18-97} egy birminghamicipőcsatgyárosnak, és Watt végrerátalált arra a társra, akire szüksége volt.Boulton és Watt együtt alakította át agőzszivattyút az ipari forradalom

motorjává.Ezalatt Roebuck is megtette a magáét azipari haladásért, mégpedig akénsavgyártás új eljárásával. Nemsokkal a diploma megszerzése után márbevezetett egy javított módszert anemesfémek tisztaságának növelésére.Az eljáráshoz kénsavra volt szükség,ezért 1749-ben az Edinburgh mellettiPrestonpansban felépített egy újkénsavgyártó üzemet. A korábbi eljárássorán víz fölött ként és salétromotégettek, és a keletkező gőzökbőlüveggömbökben kondenzálták le a savat.Roebuck kis ólomkamrákkalhelyettesítette az üveggömböket, és ezzelnegyedére csökkentette a gyártásiköltségeket.

A textilipar gépesítésével a kénsavpiaca folyamatosan nőtt. 1760-ra JohnKay repülő vetélőjét már széles körbenhasználták, és ezzel duplájára nőtt avetülékfonal-termelés. Közel tíz évvelkésőbb James Hargreaves mozgókocsisfonógépe már megsokszorozta az egymunkás által kezelt orsók számát. ARichard Arkwright által bevezetettvízikerék-meghajtású fonógép 1769-benmár mechanikusan forgó hengerekenhúzta ki a fonalat, és 1779-ben SamuelCompton szövőgépe már mindeztegyesítette, így az egész eljárástgépesítette. A fonógépen a legfinomabbmuszlinanyaghoz is elegendő finom fonálkészült. Erre az időre a pamut piacanagyon megélénkült; 1791 és 1800

között a nyersgyapot importjamegnégyszereződött.A pamutipar növekedésénekkövetkezményeként megnőtt a kereslet afehérítőszerek iránt is. Roebuck újrendszerét megelőzően a hagyományostextilfehérítési eljárást (a pamuttermészetes szürkéssárga színénekhalványítása) a fehérítőtéren űzték.Március és szeptember között afehérítendő vásznakat kiterítették aszabadban, savanyított tejjelbenedvesítették, és hat hétig hagytákfehéredni. Roebuck olcsó hígítottkénsavjával ugyanez huszonnégy óraalatt végbement. 1785-ben C. L.Berthollet francia vegyész felfedezte,hogy a klórgáz hatásos fehérítőszer,

James Watt pedig használni kezdteSkóciában. A fehérítendő vásznakat egyklórgázzal töltött kamrában akasztottákfel, s a munkások néha belehaltak a gázbelégzésének következményeibe. Aztán1799-ben Charles Tennant oltott meszetkezelt klórgázzal, és előállította az elsőolcsó és biztonságosan kezelhetőfehérítő anyagot, a klórmeszet.Ennek a felfedezésnek szinte azonnalikövetkezményeként kezdett széles körbenelterjedni a fehér papír. Azelőtt, amint akorabeli angol papírok szürkésárnyalata, és az amerikai dokumentumokfakó színe ma is mutatja, a papír színeattól függött, hogy milyen színű rongybólkészítették. A papír úgy készült, hogy arongyot péppé zúzták, hagyták vízben

ázni, újból zúzták, rezgő dróthálónszűrték, majd végül nemezlapok közöttés fűtött hengereken áthajtva szárították.Ennek az eljárásnak az első változatát1799-ben a francia Louis Robert vezettebe. Az ő gépén olyan szélességű papírkészült, ami megfelelt a tapétacsíkokhoz,a korabeli Európa leggyorsabban fejlődőlakásdíszítő kellékéhez. A párizsiJournal des Inventions így írt: „A régidíszítőanyagokkal szemben ezek apapírcsíkok tisztaságukkal,frissességükkel és eleganciájukkaltűnnek ki; nem telepednek meg bennük arovarok, és ha belakkozzák őket, hosszúidőn át megőrzik színeik eredetiélénkségét és kellemét. Nagyon gyakrancserélhetők... arra biztatnak bennünket,

hogy újítsuk fel és takarítsukgyakrabban, és tegyük vidámabbá ésvonzóbbá otthonunkat.”Mikor Robert papírgyártó vállalkozásapénzügyi támogatás híján tönkrement,eladta a szabadalmat hajdanimunkaadójának, Didot Legernek. Didotsógora, az angol John Gamble {19-113}ekkor átvitte az eljárást Nagy-Britanniába, ahol a Fourdrinier fivérek1808-ban elindították az első,működőképes Robert-féle papírmalmot aLondonhoz közeli Frogmore-ban. 1836-ban, miután a brit kormány hatályonkívül helyezte a papírtapétára kivetettadót, megindult a tömegtermelés. 1839-ben a darweni tapétagyárban HaroldPotter tökéletesített, gépi meghajtású,

nyomóhengeres tapétakészítőberendezést állított fel. 1850-re apapírgyártó gépek alkalmasak voltaknapi tizenháromezer méter védjegyzettmintájú, nyolcszínnyomású papírelőállítására. 1834 és 1860 között ennekhatására egymillióról kilencmillióyardra nőtt a tapétatermelés. Az árakeszeveszetten zuhantak. Ami régenluxuscikknek számított, az most alegszegényebbeket kivéve mindenkiszámára elérhetővé vált.Egy William Morris nevű angol úr az újgyártási és nyomdatechnikát arrahasználta fel, hogy az ipari középosztályotthonaiba elsőként juttatta el apapírtapétát. Morris jómódú, Oxfordbanvégzett ember volt, akire a korabeli

fiatalemberekhez hasonlóan erősenhatottak az iparosodás korát élő Nagy-Britannia szociális viszonyai. Atizenkilencedik század közepénkormányzati felmérések kezdődtek annakmegállapítására, hogy mekkora szociálisproblémák keletkeztek az elmúltévtizedekben végbemenő gyorsiparosodásnak köszönhetően, mennyiresúlyosbodtak az életkörülmények agazdag gyártulajdonosok és szavazatijoggal nem rendelkező, szegénységtőlsújtott alkalmazottaik között. Morris éstársai a városok szörnyűségei elől aközépkori művészet és építészet feléfordultak. Számukra a középkor azártatlanság korának tűnt, amikor a mestermég független és alkotó szellemű ember

volt, aki szabadon sajátította el azismereteket ott, ahol neki tetszett, éscéhe megvédte a kizsákmányoltatástól.Morris vezette az új Iparművészet-mozgalmat, amelynek célja, hogy aközépkor báját és könnyedségét bevigyea városi otthonokba. 1877-től kezdve atársaság Oxford Street-ikiállítótermeiben hagyományos,középkori elődök nyomán tervezett,egyszerű virágmintás bútorokat,falikárpitokat és papírtapétákat mutattakbe. Stílusukkal forradalmianátalakították a közízlést. Egytársadalomkutató így írt: „Feltehető akérdés, hogy mi értelme a nap mint naphasznált szobák falát festményekkeldíszíteni. Ha elképzeljük, amint a fáradt

üzletember hazatér külvárosi lakásába...nehéz azt feltételeznünk, hogy abban azállapotban van, hogy képes komolyabbszellemi erőfeszítést tenni, a képeittanulmányozni; viszont jogos afeltételezés, hogy jól érzi magátharmonikusan díszített szobájában,azonnal megnyugszik és élvezi az otthonilégkört.”Morris művészi szemléletmódját apolitikába is átvitte. Művészete utópikusszellemiségét tükrözte visszaszocialisztikus hite, ami saját szavaiszerint a kapitalizmus elleni szentháborúhoz vezette el. 1877-től kezdveelőadás-sorozatokat tartott amunkásoknak, amelyekben a viktoriánustársadalom értékeit támadta. 1883-ban

csatlakozott a DemokratikusSzövetséghez, amelyet Marxnak az iparimunkásság elidegenedéséről szólónézetei ihlettek. Morris az utcákon árultaa szövetség hetilapját, a Justice-t, ésMarx leányával, Eleanorral együtt tagjavolt a végrehajtó bizottságnak is. 1884-ben szakított a szövetséggel (miután azortodox politikai párt alakításátfontolgatta), és létrehozta a SzocialistaLigát. Később, mikor a ligábabeszivárogtak az anarchisták, ennek ishátat fordított, és London Hammersmithkerületében megalapította sajátSzocialista Társaságát.A társaság zenei estéin, ahol aszocialista zeneszerző, Gustav Holstvezényletével szocialista dalokat

énekeltek, a társaság két tagja duettet isjátszott a zongorán. Egyikük a huszonhétéves, ollóval megigazított, kirojtosodottmandzsettájú, elnyűtt, repedezett kérgűbakancsban és ősrégi felöltőben járó,vörös szakállával és ír kiejtéséveltüntető leendő újságíró, George BernardShaw volt. A páros másik tagja Morrisdemokratikus szövetségbeli bizottságitagtársa, a hasonlóképpen karizmatikusszemélyiség, Annie Besant volt.Besant ebben az időben már közismertaktivista, aki tizenöt ével korábbanszereplője volt a tizenkilencedik századegyik legnagyobb nyilvánosságot kapottbüntetőügyének. 1877-ben ő és CharlesBradlaugh a Nemzeti Világi Társadalommozgalomból fél év börtönt és

pénzbüntetést kapott, mert újra kiadtákaz amerikai Charles Knowlton {20-35}A filozófia gyümölcsei című röpiratát.A röpirat részletes fogamzásgátlásitanácsokkal szolgált fiatal házasokszámára. A bírósági tárgyaláson (amittrágár nyomtatvány közlése miattindítottak ellenük) Besant és Bradlaughékesszólóan fejtegették a túlnépesedésveszélyeit, – ami a lassacskán javulóéletkörülmények és higiéniai viszonyokkövetkezményeként fog előállni –, azerkölcstelenség és a vérfertőzésmelegágyaként szolgáló nyomornegyedekzsúfoltságát, az elszegényedés hatásait,amelynek eredményeként acsecsemőhalandóság harmincháromszázalékosra nőtt; és annak szükségét,

hogy ne üldözze a törvény azokat, akiknyilvánosságot adnak afogamzásgátlással kapcsolatostényeknek. A Besantot és Bradlaugh-telmarasztaló ítéletet már azelőttmegsemmisítette a bíró, mielőtt a kétvádlott elhagyta volna a vádlottakpadját. Besant volt az első nő, akinyilvánosan szót emelt a fogamzásgátlásmellett és megúszta szárazon.1889-ben Besant teozófus lett, és 1891-re már sikeresen működtette aTeozófusok Társaságát. A teozófusokelutasították az anyagi világot,támogatták a vegetarianizmust, azonvoltak, hogy minden faj számáraelhozzák a testvériséget, vizsgálták alátens lelki erőket, és tanulmányozták az

ókori és modern vallásokat ésfilozófiákat. Besant 1893-ban ebből acélból látogatott el Indiába, és állítottafel Benáreszben a Központi HinduKollégiumot az összehasonlító vallástantanulmányozására. Ugyanennek az évnekaz elején már ellátogatott a ChicagóiVilágkiállításra {21-24}, és indiaiteozófusokkal együtt részt vett aVallások Parlamentje összejövetelein.Az üléseken elsöprő sikert arattak,úgyhogy az utolsó ülésen már négyezerember hallgatta őket. Az EgyesültÁllamokban rokonszenv fogadta ateozófusok vegetáriánus üzeneteit. Azelső vegetáriánus társaság 1850-benalakult meg Philadelphiában. 1858-ban aNew York állambeli Danville-ben dr.

Caleb Jackson alapított egy vegetáriánuselvekre és hidegvíz-kúrákra alapozottegészségügyi központot.1865-ben egy Ellen White nevű hetediknapi adventista látogatott el Danville-be.Két évvel korábban volt egy látomása,amikor is azt az utasítást kapta, hogynaponta csak kétszer egyék, tartózkodjona hústól, édes tésztafélétől, zsírtól és afűszerektől, és fogyasszon kenyeret,gyümölcsöt, zöldséget és vizet. Mrs.White-nak Danville-ben újabb látomásatámadt. Ekkor úgy szólt az üzenet, hogyépítsen fel egy második Danville-t. Egyévvel később adventista társaival vettekegy hétholdas farmot egy Michiganállambeli kisváros tőszomszédságában,és megnyitották saját

egészségcentrumukat.A központnak nagyon szigorú szabályaivoltak: semmi léhaság és dámajáték,viszont töméntelen zabkása és ájtatosság,no meg a hidegvíz-kúrák. Az étrendbőlhiányzott a tea és a dohánynemű. Aközpont már a nyitás után nem sokkalpénzügyi nehézségekkel küzdött. Azadventisták új főfelügyelő után néztek, ésmeg is találták annak a városkájukbanélő fiatalembernek a személyében, akimár tizennégy évesen betűszedőkéntdolgozott az adventista nyomdában. Azegyház véneinek támogatásával végezteel a Bellevue Medical Schoolt NewYorkban. 1875-ben végzett, és átvette azakkor Western Health Reform Institute-nak nevezett intézmény vezetését. Első

dolga volt átkeresztelni az intézménytMedical and Surgical Sanitariumra. Azúj szuperintendánsnak veleszületettérzéke volt a hírverés iránt. Tetőtőltalpig fehérben járt, látszólag soha nemaludt, és gyakran mutatkozott a vállánülő kakadu társaságában. Támogatta avegetáriánus táplálkozást, és létrehozta aHáromnegyed-évszázadosok Klubját (azegészséges táplálkozás meghosszabbítjaaz életet), 1914-ben megalapította a FajMegjavítása Alapítványt. A menhelyenápolástani, testnevelési és gazdaságitanfolyamokat szervezett. Az ápoltakszámára szobaszervizt, testedzésilehetőséget, az ebédlőben vonószenekarimuzsikát, a parkban tolókocsis társasösszejöveteleket vezetett be. Az

étrendben viszont volt valami, amiváltozatlanul gondokat okozott neki: „Afélig megfőtt, nyúlós, emésztésizavarokat okozó reggeli kása”. Hogyvégére járjon a dolognak, kísérleteznikezdett a menhely konyháján. Valamikor1894-ben péppé főzött és gőzölt egycsomó búzát, görgők között ellapította,apróbb darabokra törte, és ropogósrasütötte. 1895 márciusában az adventistákáltalános konferenciáján be is mutatta atalálmányát, ami megváltoztatta előbb azadventisták, aztán az egész világ étkezésiszokásait. A Battle Creek Sanitariumszuperintendánsa bizonyos John H.Kellogg volt, a találmánya pedig agabonapehely, a cornflakes.

2. FEJEZET

Mit rejt egy név?Régen annyiféle különböző reggelit

ettek az emberek, ahányféle kultúrkörbenéltek. Ezek közül alig egynéhányatszolgálnak fel még manapság isszélesebb körben a világon, mint példáula sült currys lepényt (India), a véreshurkát főtt krumplival (Anglia), a gofritjuharszörppel (Amerika), hideg sonkátsajttal (Németország) és a húsoskáposztalevest (Kolumbia). Ezek a furaősmaradványok azonban a televízióshirdetések nyomására, amelyek az étkezzegészségesen szlogent sulykolják belénk,lassan eltünedeznek. A reggeli ételekpiaca ma már világméretű. Bárhol a

világon a legtöbb élelmiszerüzletbenkaphatók a reggelire valógabonapelyhek.Minden száz kilogrammnyikukoricapehely gyártására felhasználtmag után tizennyolc kilogrammkukoricacsutka marad vissza. Ez anövényi melléktermék igen változatospályát futott be. A huszadik századelején a talaj és a talajtakaró rétegekvíztartó képességének növelésére,valamint mocsaras területek feltöltésérehasználták. Ugyancsak felhasználtákállatok és baromfik takarmányozására,baromfik alá alomnak, mint kíméletesdörzsölőszert az autók szélvédőjénektisztítására, és megdarálvarepülőgépmotorok lefúvatással történő

tisztítására.Az azonban, hogy a kukoricacsutkavilágot megváltoztató termékké vált etizenkilencedik századi német vegyész,Wolfgang Döbreiner nevéhez fűződik.Döbreiner homályba vesző kezdetek utánképesítés nélküli iparossegédként lettvegyi gyáros, és harmincéves korábanabban a szerencsében részesült, hogybarátjául fogadta Johann WolfgangGoethe, {22-69} {22-71} {22-82} ajénai egyetem műszaki fakultásánakfőfelügyelője. Az intézmény fenntartója,Károly Ágost nagyherceg, Szászországés Weimar fejedelme, valószínűlegabban a reményben nyújtott kölcsöntDöbreinernek, hogy az jövedelmezőtalálmányokkal fog fizetni: Akármi is

volt az indíték, Döbreiner 1810-bendoktori címet szerzett, és helyet kapott afakultáson. Huszonnégy évvel későbbpedig megtalálta a kukoricacsutkahasznosításának módját.Döbreiner (nem tudjuk, hogyan és miért)feldolgozta a kukoricacsutkát, és egyborostyánszínű anyagot nyert, amitfurfurolnak nevezett el. Az anyagotfelfedezésétől 1920-ig gyakorlatilagsemmire sem tudták használni, ekkorazonban a növekvő olajipar megkezdtebetörését a kémiai anyagok piacára.Eddig az időpontig a legtöbb kémiaianyagot növényekből nyerték ki, tehát azemlített változás nagyon rossz hír volt azipari növények termelői számára. Azabdarát gyártó Quaker Oats cég

szétnézett, hogyan tudna más módon isjövedelemhez jutni a termékeiből, éskitalálta, hogy a zabpelyva (és máshasonló melléktermékek) préselése,főzése, gőzölése és savanyítása során acsaknem elfelejtett furfurol keletkezik.Aztán kiderítették, hogy a furfurolfelhasználható oldószerként azolajfinomítás során, a műgumigyártásbanés a nejlon kifejlesztésében. Ugyancsakfelhasználták karbunkulus kezeléséreszolgáló kenőcs, antibakteriálisgyógyszerek, saválló tartályok, fémipariöntőformák, rovarirtó szerek,mesterséges faszén, gyomirtók ésfertőtlenítőszerek előállításához.Ugyancsak felhasználták a furfuroltcsiszolókorongok dörzsszemcséinek

összeragasztását szolgáló műgyantaelőállítására. A tizenkilencedik századvégéig a dörzsanyagok (a korund és akvarcszemcsék) gyorsan koptak. Ekkoregy fiatal amerikai, Edward GoodrichAcheson 1891-ben véletlen felfedezésttett, amellyel átalakította a csiszolás és avilágítás technikáját is. Achesonelőzőleg már volt munkafelügyelő,vasúti jegypénztáros, földmérősegéd,mozdonyvezető és olajtartály-szintmérőis. 1880-ban a Scientific American egycikkének elolvasása arra ösztönözte,h o g y Thomas Edisonnál {23-75}keressen munkát a Menlo Parkban, aholnégy éven keresztül a villanykörtékendolgozott. 1888-ban saját kisvillanytelepet indított be a Pennsylvania

állambeli Monongahela-ben. Háromévvel később egy elektromosívkemencében nagy erősségű elektromosáramot bocsátott keresztül agyag ésszénpor keverékén (feltehetőenmesterséges gyémántot szeretett volnaelőállítani), amikor apró, csillogószemcséket fedezett fel az olvadékban.Egy szemcsét egy ceruza végéreerősítvén végighúzta azt egyablaküvegen, és elvágta vele az üveget.Acheson egy furfurolszármazéksegítségével felragasztott egy csomóilyen szemcsét egy aprócska korongra,elvitte New Yorkba, és eladta egygyémántvágó mesternek. Tizenkétezerfogásznak küldött szét acsiszolókorongját ismertető

röpcédulákat, és elegendő választ kapott,hogy az 1893-as ChicagóiVilágkiállításon egy kis standotbérelhessen és a nagyközönség elétárhassa találmányát.A Chicagói Világkiállítás {24-21} voltminden idők legnagyobb ilyenrendezvénye. Az év májusa és októbereközött több mint huszonegymilliólátogató tekintette meg.Versenytárgyalást írtak ki avilágkiállítás kivilágítására, és aGeneral Electric árajánlatában egylámpa 13,98 dollárba került, a másikajánlatot Charles F. Locksteadt –Chicago South Side Machine and MetalWorks nevében – tette, lámpánként 5,25dollárért. Locksteadttel kötöttek

szerződést, és ő megkereste CharlesWestinghouse-t {25-76} egy 250 000lámpára szóló megrendeléssel. Mivel azizzólámpa szabadalmát Edisonbirtokolta, Westinghouse új típusúlámpát tervezett. Edison szabadalma egydarabból álló izzóra szólt, ezértWestinghouse előállt egy kétrészeslámpatesttel: az egyik rész volt a bura, amásik pedig egy különálló, a buravégéhez légmentesen illeszkedő, avezetékeket és az izzószálat tartó dugasz.A dugasz azért volt légzáró, mertbecsiszolt üvegdugó formájúra képeztékki. A Világkiállításon szereplő 250 000üvegdugót hatvanezer kis, Acheson-félecsiszolókorong segítségével állítottákelő.

Acheson karborundumnak nevezte el újcsiszolóanyagát, ami szilícium-karbidnéven vált ismertté. Az anyag (és közelirokona, a bór-karbid) akkor került anemzetközi érdeklődés előterébe, amikorkifejlesztették a páncéltörő gránátokat éslövedékeket. Ez a két karbid alegkeményebb kerámia és a gyémánt utána legkeményebb létező anyagfajta is. Havalamelyik karbidot használják fel apáncélzat anyagául, a lövedékbecsapódásának hatására a karbidbankúpos horpadás keletkezik. Ezután alövedék ezt beljebb nyomja a páncélzatpuhább rétegébe. A kúp felületenagyobb, mint a lövedéké, tehát abecsapódás energiája nagyobb felületennyelődik el, és gyengíti a találat erejét.

Ezzel egy időben a karbid porrá zúzza alövedéket, és ezzel tovább szórja alövedék mozgási energiáját. Ezek atulajdonságok tették népszerűvé agolyóálló öltözéket, amikor az 1960-asévekben, a vietnami háború idején elértelegkorszerűbb formáját, és alégidesszantegységek legénységét és aszárazföldi csapatokat védte. A légihajózó személyzet sebesüléseithuszonhét, halálos sérüléseit ötvenháromszázalékkal csökkentette. A szárazföldicsapatoknál a közelharcot vívó katonákgolyóálló mellényben kilenc métertávolságra dobhatták el akézigránátjukat, amivel megölték azellenséget, de a mellényük megvédteőket a robbanás hatásaitól.

A páncéltörő fegyverek iránti igényakkor keletkezett, amikor ahaditengerészet kezdett áttérni afahajókról a páncélozott hadihajókhasználatára. Az 1860-as években,mikor az első francia páncéloshajót aharcias hangokat hallató III. Napóleon{26-116} {26-126} {26-129} császáralatt vízre bocsátották, a britek válaszulmegépítették a sajátjukat. Az elsőpáncéloshajó-páncéloshajótalálkozásakor öntöttvas ágyúgolyókkaleredménytelenül lőttek harminccentiméteres vagy vastagabb tömör tíkfátburkoló hatvan centiméter vastag,kovácsoltvas páncélzatra. A BritishEighteenth Hussars kapitánya, Mr.Pallister hozakodott elő a hegyes,

kemény orr-résszel ellátott ágyúlövedékötletével. Az 1879. évi Chile és Peruközti háború alatt a perui Huescar hajóellen irányzott Pallister-féle lövedékáthatolt egy tizennégy centiméter vastagkovácsoltvas páncélon, aztánharminchárom centiméter tíkfa és végülmásfél centiméter vastag acélrétegen.Az 1880-as években egy amerikai kutatólényeges felfedezést tett. Charles E.Munroe lőgyapottal dolgozott, és azttapasztalta, hogy ha acéllemezrerétegezett lőgyapotba azt a feliratotkarcolta, hogy U.S. Navy, majdfelrobbantotta, az acéllemezen megjelenta felirat. Az I. világháború legelején egynémet kísérletező, J. Neumantapasztalata szerint, ha a karcolást

fémmel ejtették, az acél benyomódásaerősen megnőtt. A Munroe-effektusvégső formájában úgy kerültfelhasználásra, hogy a robbanóanyagot alövedéknek egy rézlemezzel béleltüregébe töltötték. Mikor arobbanóanyagot az üreg legtávolabbipontján felrobbantották, azberogyasztotta a bélést, és vékony sugárformájában koncentrálta a forró gázokatés olvadt fémet, amely könnyedénáthatolt az acélon.Az I. világháború nagy lökést adott ahatékony páncéltörő rendszerekkutatásának, mivel egy teljesen újharceszközt fejlesztettek ki. A találmánytannyira titokban tartották, hogy a gyártáskorai szakaszában a britek hivatalosan

csak úgy említették, mint az orosz gyárakszámára készített víztartályt. Emiatt váltkésőbb tank (tartály) néven ismertté. Atankot eredetileg azért fejlesztették ki,mert megjelent a csatatereken két másiktalálmány, a szögesdrótakadály és agéppuska. Mivel aszögesdrótakadályokba belegabalyodottgyalogság körében nagyon megnőtt ahalálos áldozatok száma, elengedhetetlenvolt mielőbb megtalálni a módját aszögesdróton való gyors áthatolásnak.Ennek a feladatnak az elvégzésérefejlesztették ki a tankot.Az 1918. november 20-án, a cambraicsatában először bevetett tankmegváltoztatta a háború arculatát. Aszövetségesek háromzázötvennyolc

tankja, hátulról a tüzérség mozgózárótüzétől támogatva mászott aszögesdróttal alaposan megerősítettnémet állások felé. A tankok a későbbegyszarvúnak elkeresztelt formációbantámadtak: háromtagú csoportokban, aközépső tank vezetésével haladtak előre,a két másik oldalról biztosított, ésvédelmezte a mögöttük előrenyomulógyalogságot. A tankok az árkokbetemetése céljából rőzseművet (ágfábólkötözött nyalábokat) is tudtak magukkalvinni. A cambrai támadás teljes sikerreljárt. A tizenkét kilométer széles frontona tankok által védett gyalogság tíz óraleforgása alatt kilenc kilométert tudottelőrenyomulni. Nyolcezer hadifoglyotejtettek és száz tüzérségi löveget

zsákmányoltak. A szövetségesekminimális veszteségeket szenvedtek. Atank jövője ezzel be volt biztosítva.A tank sikere részben a sokoldalúságánmúlt. Két lánctalpával át tudott kelniárkokon és szántóföldeken, megmászottsáncot, falat, sövényt és kerítést. Akisebb fákat kidöntötte, átgázolt harminccentiméternél is mélyebb vízfolyásokon,megmászta a csúszós emelkedőket,száznyolcvan centis falakat, és kibírt egykilencméteres meredek zuhanást is.Mindezt képes volt öt kilométer/órasebesség mellett véghez vinni. A háborúvégére a Mark V tank sebességét nyolckilométer/órára növelték és képes volthuszonkét méteren belül megfordulni.Csupán ötven Mark V-ös készült el, de

ezek is teljesen megváltoztatták a dolgokmenetét. 1918-ban ötvenkilenc brithadosztály kilencvenkilenc némethadosztályt győzött le, mert a briteknekvolt tankjuk, a németeknek viszont csak –ahogy később mondogatták –,tankfrászuk.Amikor 1915-ben az első tankot (Mamafedőnévvel) legyártották, az Sir ErnestSwinton dandártábornok egyikbarátjának köszönhette létét, akilevelében megemlített egy új típusúamerikai traktort, amit a britek márelőzőleg is használtak a felszereléseikvontatására. A szövetségesek összesenmár kétszáz ilyen járművet vásároltak.Ezeket a hernyótalpas járműveket,amelyek úgyszólván bármilyen terepen

képesek voltak mozogni, és eredetileg aKalifornia állambeli Stocktonhoz közeliSan Joaquin Valley-ban fejlesztettek ki,ahol a nedves és mély talaj (amely nembírt el egy lovat) meggyőzte Benjamin ésCharles Holt fakereskedőket, hogyszükség van egy ilyen körülményekközött is működni képes járműre. Ahernyótalpas jármű előnyösebb, mertlánctalpa kisebb nyomást gyakorol atalajra, nagyobb felületen osztja elugyanazt a súlyt. Mikor 1904. november24-én a Holt fivérek éppen kipróbáltákgőzhajtású csúszómászó járművüket,egyik fényképész barátjuk, CharlesClements megjegyezte, hogy úgy néz ki,mint egy hernyó (angolul caterpillar).Így aztán 1910-ben Illinois államban

Holt Caterpillar Company névenjegyeztették be a céget.A szövetségeseknek eladott változatotbenzinmotor hajtotta, és viszonylag jólmanőverezett, mert a két lánctalpmeghajtása független volt egymástól.1917-ben új, százhúsz lóerős verziótgyártottak le, majd 1925-ben kezdődtekegy új, négyhengeres motorral felszereltváltozatnak a nyúzópróbái. Ez amotortípus egy német úriember szellemigyermeke volt, aki ekkorra már tizenegyországban árulta a motorját. A motortOroszországban áramfejlesztő telepekerőforrásaként használták.Franciaországban uszályhajókat éstengeralattjárókat hajtott meg. A britekhadihajókba, a hollandok utasszállító

hajókba, míg a németek mozdonyokbaépítették be. Az új motornak számoselőnyös tulajdonsága volt: jobbanhasznosította az üzemanyagot, kompaktépítésű volt, hidegen indult, és olcsóüzemanyaggal működött. A motorfeltalálóját Rudolf Dieselnek hívták.Diesel, aki 1858-ban született Párizsbanegy könyvkötő fiaként, a müncheniműszaki főiskolán a hűtőgép feltalálója,Karl von Linde {27-55} tanítványa volt.Miután minden vizsgáját kitűnőeredménnyel letette, diplomát szerzett, asvájci Winterthur Sulzerhűtőgépgyárában helyezkedett el, majdelőször Párizsban, később Berlinbenárusította a hűtőszekrényeket. 1890-reDieselt úgy ismerték, mint azt a

feltalálót, aki rögeszmésen mással akarjahelyettesíteni a gőzgépet. Az volt avágya, hogy egy termodinamikailag jahatásfokú és sokféle üzemanyaggalműködtethető motort állítson elő. 1892februárjában tette meg az új motorravonatkozó szabadalmi bejelentését(amelynek Delta vagy Béta nevet akartadni, végül, a felesége kitartóunszolására, mégis saját magáról nevezteel). A dízelmotor belsőégésű erőforrásvolt, amelynek hengerébe akkorfecskendezték be az üzemanyagot, mikora levegőt a dugattyú annyiraösszepréselte, hogy a hőmérséklet800°C-ra nőtt, amelyen az üzemanyagmagától meggyulladt. Mivel nem voltszüksége szikrára, ami az ütem nem

megfelelő pillanatában gyújthatott volna,a rendszer nagyon hatékonynakbizonyult[9].Az európaiak számára az volt a motor fővonzereje, hogy nemcsak benzinnellehetett üzemeltetni. A huszadik századelején csak néhány európai országrendelkezett saját olajforrással, és anyersolaj ára is magas volt. Adieselmotorok sokféle üzemanyaggalműködtek: bálnaolajjal, faggyúval,petróleummal, palaolajjal, naftával, sőtmég mogyoróolajjal is. Diesel egy 1897-ben Kasselben elmondott beszédében tettemlítést arról, hogy motorja ténylegeslehetőségeit akkor aknázná ki leginkább,ha közönséges szénnel működhetne. Ezlehetett az oka, hogy Diesel szerződésre

lépett Heinrich Buz augsburgimotorgyárával. Buz partnere adieselmotorüzletben Németországszénkirálya, Alfred Krupp volt. Kruppéka tizenhatodik században érkeztekEssenbe, beházasodtak egy helyipuskaműves családba, és maguk isfegyverkovácsok lettek. A következőháromszáz évben az üzleti életben és aközhivatalokban tevékenykedtek.Ellentétben a többi nagy németkereskedőcsaláddal, egyetlen Krupp semszerzett szakmai képesítést. 1811-benFriedrich Krupp felhagyott afűszerkereskedelemmel, vas- ésacélművet alapított Essen városában. Aváros ideális helyen feküdt az öntödékalapításához, mivel több mint száz

szénbánya vette körül. 1826-banFriedrich fia, Alfred (a Diesellel valókapcsolat idején a társaság irányítója)tizennégy évesen vette át a céget, miutánapja a mélyponthoz közeli állapotbanhagyta rá a család pénzügyeit. Alfredhúsz éven keresztül kitartóan küzdött azörökös csődközeli állapottal, hogysikerre vigye a vállalatot. Nagysegítséget jelentett számára, hogy 1834-ben létrejött a Német Vámunió, amelyhuszonnégymillió lakos egységes piacáthozta létre. 1851-ben a londoni CrystalPalace-ban rendezett világkiállításonAlfred kiállított egy hatlövetűacélfegyvert és szenzációt keltett vele.Ugyanezen a kiállításon mutatta beKrupp a világ legnagyobb, az akkor

megdöbbentő, majdnem két tonna súlyúacélöntvényét. A Világkiállítás Kruppotegyik napról a másikra híres emberrétette, és ami ennél is fontosabb,felkeltette Vilmos herceg érdeklődését,aki később Vilmos császárként a VörösSas a Tölgyfalombokkal kitüntetéstadományozta Alfrednak, amit rendesencsak a győztes porosz tábornokokszoktak megkapni. Krupp azzal folytatta,hogy megépítette a német hadiflottamagvát: kilenc csatahajót, öt könnyűcirkálót, harminchárom rombolót és tíztengeralattjárót. Az 1860-as évek elejéreKruppé volt Európa legnagyobböntöttacélműve, amelynek mindennagyobb városban volt képviselője.Teljesen integrált vállalatcsoportot

épített fel, amelyben voltakvasércbányák, szénbányák, vas- ésacélöntödék és vasutak is.Alfred 1890-re már hetvenezeralkalmazottat foglalkoztatott, és szembekellett néznie azokkal a szociálisproblémákkal, amelyek egy politikailagforrongó országban a nagy tömegűmunkásság létével együtt jártak. Alfredelsőrangú szervező volt, és egyszer eztmondta: „Úgy vonzanak arendszabályok, mint a szarvasbikát ahűsítő dagonya.” Azzal tartotta össze adolgozóit, hogy otthoni viseletre iskülönleges egyenruhát terveztetett nekik,betegségi, temetési, és nyugdíjalapothozott létre számukra. Vállalatilakótelepeket, munkásszállókat,

iskolákat, kórházakat, üzemi étkezdéket,áruházakat, italméréseket, tekepályákat,fürdőket, sőt egy templomot és egytemetőt is építtetett. Alfred vérmesantimarxista volt, és példa nélkül állójóléti intézményrendszerét aszocializmus forradalmi üzenetére adottviszontválasznak tekintette. Egyalkalommal, amikor a munkásaimegpróbáltak szövetkezetiélelmiszerüzlet-hálózatot létrehozni,megvásárolta a boltokat, ésbeolvasztotta őket a saját vállalatiüzlethálózatába, mondván, világossá kelltennünk, hogy minden munkás mindengondolata a cégünké, és a cég érdekeitkell szolgálnia, és ne törje a fejét olyancsábító dolgokon, mint a kávé, dohány,

cukor és a mazsola. Krupp birodalmaállam volt az államban. A munkásokpedig a jobb megélhetés kedvéértegyüttműködtek.Kruppnak a politikai radikalizmustkezelő technikája megihlette a korlegnagyobb befolyással bíró németszemélyiségét, Otto von Bismarckot is,aki 1862-ben Poroszországminiszterelnöke lett. Két évvel később,amikor Bismarck visszatérőben voltpárizsi tárulásairól Berlinbe, a két férfiEssenben találkozott. Kölcsönösenfelfedezték egymásban, hogy vonzódnaka lovakhoz, a lőfegyverekhez, azerdőhöz, és hogy embergyűlölők(Bismarck egyszer ezt írta a feleségének:„Nekem többet jelent, ha fák, mintha

emberek között vagyok”.) mindkét férfinagyzási hóbortban szenvedett, zsarnokiés gátlástalan jellem volt. Bismarckot azérdekelte, hogyan védje meg ajunkereket a forradalmároktól, és hittabban, hogy a királyok végső érve afegyverekben van. A két férfitegymásnak teremtették.1883-ban Németország a Krupp-félejóléti program Bismarck-féleváltozatában részesült, benne a NemzetiEgészségbiztosítás rendszerével, amelyorvosi kezelést és maximum tizenháromheti táppénzt nyújtott hárommillióalacsony jövedelmű munkásnak és azokcsaládtagjainak. Az alkalmazottakfizették a biztosítási díj kétharmadát, amunkáltatók a többit. A véglegesen

munkaképtelenné vált, vagy tizenháromhétnél hosszabban betegeskedőmunkások az 1884-ben érvénybe lépettBalesetbiztosítási Törvény alapjánjuthattak támogatáshoz. Bismarck 1889-ben a világon először vezette be azállami nyugdíjat a hetven éven felüliek,és a rokkantsági nyugdíjat a bármilyenéletkorú felnőttek számára. Ahogymondta, a törvénykezéssel aszocializmus hatásait kívántasemlegesíteni: „Aki öregkorára biztosanszámíthat a nyugdíjra, az elégedettebb,és könnyebb vele bánni, mint aki nemkap, és Nekünk kell azt végrehajtanunk,ami indokoltnak látszik a szocialistákprogramjában, és megvalósítható azállam és a társadalom jelenlegi keretei

között.” Ugyanakkor Bismarck drákóitörvényekkel fékezte meg aszocialistákat, betiltatta a sztrájkot éslecsukatta a párt aktivistáit.Bismarck elrendelte, hogy gyűjtsék összeaz említett szociálpolitikai intézkedésekbevezetéséhez és végrehajtásáhozszükséges átfogó adatokat az egésznépességről. Az előző két évszázadsorán az ipar és kereskedelemnövekedése miatt a népesség felméréseis gyakoribbá vált. A tizenhetedikszázadban az adatokat nagyon durvamódszerekkel nyerték, például anépesség kor és nemek szerintimegoszlását úgy becsülték meg, hogy azátlagos családnagyságot megszorozták akémények számával. Egy másik módszer

a születési és halálozási adatokelemzésére az volt, hogy azegyházközségi anyakönyvek keresztelőiés temetési bejegyzéseit számolták meg.Bismarck korára a statisztika márbizonyos mértékben biztonságossá tetteaz adatok elemzését. A népesedésiadatok nemzetbiztonsági ügynek isszámítottak, mivel az ellenség számárakatonai jelentőségük lehetett.A társadalmi statisztika egésztudományát az az ember forgatta felfenekestül, aki Bismarckfőstatisztikusára, Ernst Engelre is alegnagyobb benyomást tette: a belgacsillagász, Adolphe Quetelet. Quetelet1796-ban egy szerény körülményekközött élő genfi család gyermekeként

született. Apja korai halálát követően ahelyi iskola matematikatanára lett.Huszonnégy éves korára kiemelkedőtehetsége révén elnyerte a brüsszeliAthenaeum matematikaprofesszoriszékét, és tagja lett a Belga KirályiTudományos Akadémiának. A következőötven évben ő uralkodott az országtudományos élete felett. 1820-banmozgalmat indított egy Brüsszelbenfelépítendő csillagvizsgáló létesítéseérdekében, és rengeteget utazott, hogyminden lehetséges csillagászatiismerethez hozzájusson. Azobszervatórium 1842-re készült el, és akövetkező negyvenkét évben ő volt azintézmény vezető csillagásza. Ezalattmár észlelte a meteorzáporok

gyakoriságával, a napfoltokkal, azárapály-jelenséggel kapcsolatban, és őkezdte meg az óránkénti meteorológiaiadatgyűjtést is. Ez volt az a munka,aminek eredményeként 1853-banBrüsszelben {28-7} megtartották az elsőnemzetközi meteorológiai konferenciát.Quetelet kiterjesztette észleléseit aperiodikus (szabályszerűen ismétlődő)jelenségek széles körére, mint például anapi átlagos hőmérséklet, a levelekfakadásának és lehullásának, a virágoknyílásának időpontja (feljegyezte, hogy aközönséges lila orgona virágzásiidőpontja akkor következik be, mikor alegutolsó fagyos téli naptól számoltátlagos napi hőmérsékletek négyzeteitösszeadva elérjük a 4,262 °C-ot).

Quetelet arra törekedett, hogy atermészet világának látszólagosvéletlenszerűsége mögött felfedezze arendet.Mindehhez a csillagászati kísérleteiszolgáltatták az információt, mivel azösszes közül talán ennek atudományágnak voltak abban az időbenlegfejlettebbek a mérési és megfigyelésitechnikái. Volt egy bizonyos matematikaimódszer, ami a csillagászok számáranagyon hasznosnak bizonyult, és amit egyadott égitestről szerzett sok függetlenészlelésből származó adatfeldolgozásakor használtak az égitestviselkedése rendellenességeinekfeltárására. A legkisebb négyzetekmódszere (a kiugró értékek eltéréseinek

kiegyenlítésére szolgáló számításieljárás) eredetileg arra szolgált acsillagászatban, hogy kiszámolják veleaz égitest vagy meteor legvalószínűbbjövőbeli helyzetét, mivel mozgásaközben túl ritkán határozták azt meg,hogy folyamatos adatsoruk lehetettvolna. Friedrich Gauss a legkisebbnégyzetek módszerével képes volt azújonnan felfedezett Ceres kisbolygójövendő helyzetét megjósolni, pedig acsillagászok mindössze háromhelyzetmeghatározó mérés utánelvesztették szem elől.1826-ban Quetelet a belga statisztikaihivatal regionális adatszolgáltatója lett,és ekkor kezdte meg azt a munkát, amiértma leginkább számon tartják a nevét.

Leginkább azzal járult hozzá a statisztikatudományának fejlődéséhez, hogymegalkotta az úgynevezett átlagosszemély (a statisztikai átlagember)fogalmát. Quetelet úgy vélte, hogy ha egyilyen személyt matematikailagreprodukálni lehet, akkor a szociálfizikaúj tudománya képes lesz feltárni azemberek viselkedését irányító természetitörvényeket, és lehetővé teszi anormálistól való eltérések kiszűrését.Ezzel kiikhatható a szociális tervezésbőla becslés, mint elem. „A véletlent, ezt atitokzatos fogalmat, amivel annyiszorvisszaélnek, csupán úgy kellenetekintenünk, mint a tudatlanságunkatelleplező fátylat.” – mondta Quetelet. Azember növekedése címmel 1831-ben

tette közzé az ember méretadatairólszóló statisztikai áttekintését, majd aBűnözési hajlam című tanulmányát azegyén bűnelkövetési hajlamairól.Quetelet legjelentősebb műve 1835-benlátott napvilágot Szociálfizika: Az emberés képességeinek fejlődése {29-47}címen.A könyv az emberi viselkedés szinteminden szempontot figyelembe vevő,kérlelhetetlenül szigorú elemzése, amelyhathatósan szolgálta a modern társad-alomtudomány megalapozását.1832-ben Quetelet-t meghívták azangliai Cambridge-be, hogy vegyen résztaz új British Association for theAdvancement of Science (BAAS, BritTársulat a Tudomány Haladásáért) nevű

társaság harmadik összejövetelén.Tudások és matematikusok egy kisebb,statisztikai érdeklődésű csoportjaQuetelet-nek az öngyilkosságról ésbűnözésről szóló munkája megvitatásaután azt javasolta, hogy a BAAS állítsonfel egy statisztikai szekciót is. Aszövetségben nem mindenki voltelragadtatva az ötlettől. Az elnök, AdamSedgwick a záróbeszédébenfigyelmeztetett, hogy az új statisztikaiszekciónak szigorú szabályok szerintkell működnie: „Ezért ha átlépjüktulajdonképpeni határainkat, és olyanterületekre kalandozunk, amelyek nemtartoznak illetőségi körünkbe, és apolitika kietlen világára nyitjuk rá akommunikáció ajtaját, a viszály

visszataszító szelleme azonnal meg fogjatalálni a filozófiánk Édenkertjébe vezetőutat.”Ennek és egyéb ellenvetéseknek dacára1834-ben megalakult a Royal StatisticalSociety elődje. Ritkán adódik egy újtudományág előtt még egy ennyirealkalmas pillanat. Az ipari forradalomnyomában járó gyors városiasodásmunkások százezreit vonzotta a városiüzemekbe. Életkörülményeikelmondhatatlanul szörnyűek éslealacsonyítóak voltak. Ezrek éltekszennyiével teli udvarokat körülvevőbérkaszárnyákban. A családok gyakrankerültek abba a helyzetbe, hogy tízenkellett összezsúfolódniuk egykamrácskában, amelyben bokáig ért a

víz. Mindebből elkerülhetetlenülkövetkezett a prostitúció és avérfertőzés. Az 1830-as évekre aszociális elégedetlenség általánossávált.Vizsgálatokat végeztek kevésbé azzal acéllal, hogy felemeljék az iparimunkások nagy tömegeit, inkább, hogymegtalálják az erkölcsi romlás okait,amelyek a hatalommal szembeniengedetlenséget kiváltják. A matematikaiszámítások kiadhatják azt az eszközt,amellyel a tömegeket ellenőrzés alálehet vonni. Ebből a célból történtekkísérletek, hogy felderítsék, hányasszony tud kötni, hányan énekelnekvidám dalokat, hányuknak vannakkönyvei, és tudnak olvasni, hányuknak

van biztosítása, vagy hányan akasztanakkorszerű nyomatokat a falra. Afelmérésekben vizsgálták a munkásokvallásos meggyőződését, hogy mennyiamatőr festmény lóg náluk a falon, hogyhányan termesztenek virágot, és milyengyakran vágatnak hajat.Quetelet egyik cambridge-ivitapartnerének, az új Brit StatisztikaiTársaság elnökének a fodrászokváltoztatták meg az életét. CharlesBabbage-ről van szó, aki akkor már abrit tudományos élet egyik legismertebbfigurája volt. Még a viktoriánus időkbenis kiemelkedő polihisztornak számított.Feltaláló, matematikus, filozófus, tudós,a tudományos testületek szókimondókritikusa, nagy anekdotázó, politikai

gazdaságtantudós, társasági ember,látnoki képességekkel megáldott éstermékeny író volt. Tervezett egyregisztráló mérőeszközt a vasútisínpályák állapotának ellenőrzésére,hajózási üzenetváltásra szolgáló lámpát,fülvizsgáló készüléket, forgókorongokkal működő tollat, amivel atérképekre szaggatott vonalakat lehethúzni, egy légvezetékes üzenetközvetítőrendszert és egy vízen járó papucsot.Voltak ötletei vontatóhajó, sűrítettlevegővel hajtott tengeralattjáró,búvárharang, egy magasságmérő műszer,szeizmográf, szárnyashajó, egymesterséges nap/holdfogyatkozástanulmányozására szolgáló koronagráf,vasúti kocsik oldható

kapcsolószerkezete, LondontLiverpoollal összekötő távbeszélőcső,és kétféle, a mozdonyok elejéreszerelhető vágánykotró (tehénrács)terveire is.1819-es franciaországi utazása soránhallotta, hogy a nemrég bevezetettmetrikus mértékegységek miatt Baron DeProny utasítást adott új logaritmus- éstrigonometriai táblázatok elkészítésére.A báró összeszedett egy csomószámológépet a táblázat adatainakelőállításához szükséges sok ezernyiösszeadás és kivonás elvégzésére. Az újköztársaságban többé nem volt szükségaz arisztokrácia bonyolulthajkölteményeire, ennélfogva ezeknek aszámológépeknek a tekintélyes részét

munkanélküli fodrászok tették ki.Babbage-et megragadta ez a szellemimunkamegosztás, amit ebben a franciapéldában látott, és alighanem innenszármazott az ötlete, hogy automatizálnikellene az ilyen munkát. A kereskedelemfejlődésével párhuzamosan napról napraújabb felmérések és táblázatokkészültek, és mindegyikben benne volt azemberi hiba lehetősége, ami pénzbekerült. 1834-ben a tudományos közíróDionysius Lardner megírta, hogyvéletlenszerűen kiválasztottnegyvenkötetnyi numerikus táblázatbannem kevesebb, mint háromezer-hétszázhibát találtak. Babbage kiszámította,hogy az ilyen hibák a kormányzatnak éviakár hárommillió font sterlingjébe is

kerülhetnek.1834-ben adta meg a választ aproblémára, mégpedig az összeadásra éskivonásra képes automatikus számológépmegalkotásával. Ugyancsak tervezett egytovábbfejlesztett, szorzó-osztó verziót(az Analitikus Gépet), amely már aszámítógépek árnyékát vetette előre. Agép lelke egy csomó rudacska volt,amelyek mindegyikére egy sor egymástólfüggetlenül forgó fogaskerekeketszereltek. Minden fogaskeréktárcsa, akerületére vésett nullától kilencigterjedő számsorával egy helyiértéketjelképezett. A kerekek bütykök és rudakbonyolult rendszerén keresztül voltakegymással kölcsönhatásban, hogyösszeadni, kivonni, szorozni és osztani

lehessen velük. Az eredményt a burkolatrésében megjelenő számok mutatták. AzAnalitikus Géppel a benne tároltprogramok segítségével összetettszámításokat is lehetett végezni. Azösszeadás és kivonás néhánymásodpercet, a szorzási és osztásiműveletek elvégzése néhány percet vettigénybe.A műveleteket lyukkártyák vezérelték.Együtthatót az úgynevezettszámkártyával lehetett bevinni aszámításokba. A változó kártya határoztameg a rudacskát, amelyen a számszámításra, vagy a malomba került(utóbbi egység tárolta a négy műveletnekmegfelelő programokat). Egy harmadikfajta, az úgynevezett műveleti kártya

határozta meg, hogy a tárolt programokközül melyik kerüljön felhasználásra.Az, hogy Babbage kártyákat használt agépében, az alábbi költői leírásraindította támogatóját és kollégáját, LadyAda Lovelace-t (Byron {30-60}{30-132} lányát): „Leghelyesebbentalán úgy tekinthetjük az AnalitikusGépet, mint ami éppúgy szövögeti azalgebrai kifejezéseket, mint a Jacquard-féle szövőszék a virágokat és leveleket.”Lady Lovelace az eredetileg a franciatervezésű Jacquard-féleselyemszövőszék vezérlésérekifejlesztett lyukkártyára utalt, amelybenegy sorozat, a szövőszék fölé szerelthevederre szerelt kártya tartott ellenrugós horgoknak. Ha egy bizonyos szálra

vagy szálak felhúzására volt szükség aszövés során, a megfelelő kártya lyukaiszabaddá váltak, a horgok felhúzták amegfelelő szálakat, ezzelautomatizálható volt a minta szövése. Atizenkilencedik század legvégénugyanezeket a kártyákat (horgok helyettelektromos vezetékekkel) fogják majdhasználni az amerikai választásieredmények feldolgozásánakautomatizálására. A rendszertmegteremtő mérnök, Hermann Hollerithhozta létre azt a céget, ami végül IBMnéven vált ismertté.Ezalatt, még Babbage korában, mások alegkülönbözőbb célokra használtákugyanazt a lyukkártyát. 1844-ben a britparlament elhatározta, hogy Walesen

keresztül vasúti összeköttetést hoz létreaz Ír-tenger partján fekvő Holyheadkikötőjével. Ez azt jelentette, hogy avasútnak kereszteznie kell a MenaiStraitset, egy kb. háromnegyed mérföld(1200 m) széles sziklás csatornát. AzAdmiralitás ragaszkodott ahhoz, hogymagas árbocú hajói továbbra isátjárhassanak a híd alatt, és ezen azalapon megvétózta az öntöttvas ívalkalmazását. Ezt megelőzően számosfüggőhíd omlott már össze, ezért ezt amegoldást is alkalmatlannak vélték. Aszerződést Robert Stephenson mozdony-és hídépítő mérnök kapta meg, aki életenagy részét a vasútnál töltötte, és mostforradalmian új tervel állt elő.A szorost átívelő négyszázhatvan méter

hosszú Britannia Híd két óriásikovácsoltvas csőből állt, amelyeket négyrövidebb csőből szegecseltek össze.Mindegyik csőben elfér egy vágányágyazata és a vonat. A csöveket háromfalazott pillér és a parton a két hídfőtartja. Mivel az addig megépítettlegnagyobb fesztávú kovácsoltvas hídkilenc és fél méteres volt, a Britanniamind tervezését, mind a méreteit tekintveegészen példátlan építmény volt. Amásik rekord, amit a híddalkapcsolatban fel kellett állítani, afelhasználandó szegecsek száma:2 190 000. Ilyen mennyiségűszegecselési munkát időben lehetetlenvolt kézi erővel elvégezni, és egyRichard Roberts nevezetű walesi

szerszámkészítőre hárult a problémamegoldásának feladata. Roberts készítettegy lyukkártya-vezérlésű gépet, ami arajta áttolt kovácsoltvas lemezbe többfejjel készítette a lyukakat. Az egyeslyukasztógépeket ki lehetett iktatni, hanem volt rájuk szükség. Azokat, amelyeka megfelelő lyukmintázat előállításáhozéppen szükségesek voltak, a lyukkártyalyukain áttolt vezérlőrudacskákkapcsolták be.Stephenson egyik barátja, IsambardKingdom Brunel mérnök jelen volt,amikor az óriási vascsöveket a helyükreúsztatták a híd alatt. Tudta, hogy acsövek összes terhelési próbájátWilliam Fairbairn, a neves vasgyáros éshajóépítő végezte el, aki egyszer ezt

mondta: „Tegyük fel, hogy egy hajó istekinthető egy óriási üreges gerendánakvagy tartórúdnak! Ebben az esetbenképesek leszünk közelítő pontossággalugyanazokat az egyszerű formulákathasználni a számításainkhoz,amilyenekkel a Britannia méretezését...és egyéb csőszerkezetű hidakétvégezték.”Ezek a szavak muzsikaként hangzottakBrunel fülének, aki a Great Eastern-t, avalaha készült legnagyobb hajót akartamegépíteni. A hajó megépítésének ötletétaz adta, hogy 1851-ben aranyat találtakAusztráliában, ami kivándorlásihullámot indított el Nagy Britanniában,és további lökést adott a két ország köztikereskedelem fellendülésének. A

vitorlás hajóknak legalább négy hónapbatelt az út, de ki voltak szolgáltatva aszéljárásnak. Ausztrália kívül esett alétező gőzhajók hatókörén, mert azútvonalon nem voltak megfelelőhajószén-utánpótlási helyek. Egy hajó,amely megállás nélkül tette volna meg azutat, hetven nap alatt tizennégy csomósátlagsebességgel napi száznyolcvankéttonna szenet tüzelt volna el; teháttizenkétezer tonna szenet kellett volnamagával vinnie. Az újonnan alakultRoyal Australian Steamship Companyutasította Brunelt, hogy építsen két ilyenhajót. A tervezést számos tényezőegyüttesen befolyásolta.Ismeretes volt, hogy minél nagyobb egyhajó, annál kisebb hajótér szükséges a

szén szállítására, és annál nagyobb térmarad a fizető utasok szállítására. 1839-ben John Scott Russell hajóépítőfelfedezte, az energiaveszteség két főoka az örvény és a hullámkeltés. Ahullámkeltés csökkenthető, ha a hajóorrthomorú szinuszoid vonalúra, a hajótesttöbbi részét cikloid vonalúra képezik ki.Az orr-rész hossza (bemenetnek isnevezik) a megkívánt sebesség okoztahullámtól függ. Minél nagyobb asebesség, annál hosszabbnak kell enneka résznek, tehát az egész hajótestnek islennie. Ez az összefüggés későbbRussell hullámvonal elveként váltismertté. Ezért aztán a Great Eastern-thosszúra tervezték. Kiderült, hogy amaga kétszáztizenhárom méter

hosszával, huszonöt méteresszélességével és 32 160 tonnásvízkiszorításával hatszor nagyobb, minta megelőzően épült legnagyobb hajó.Egy ilyen tervben nyilvánvalóan bennerejlett annak a veszélye, hogy ha egyilyen hosszú hajó viharban csak ahajóderékkal egyensúlyoz egyhullámhegy tetején, vagy két hullámtámasztja alá az orrán és a tatán derékbatörik. Brunel foglalkozott ezzel azeshetőséggel, és Stephensonnak aBritannia Bridge-nél alkalmazottszámításait használta fel. A hajótestetkereszttartókkal összekötött belső éskülső hajótestből állószendvicsszerkezetűre tervezte, úgyhogya kész jármű olyan lett mint egy óriási

szekrény. A hajó hárommilliószegecséhez a Robert-féle gép készítetteel a lyukakat.A Great Eastern vízrebocsátása 1858.január 31-én, hatodik kísérletre, sikerreljárt. A becsült 14 000 font sterlingetkitevő vízrebocsátási költségek végül100 000-re nőttek. Az egyéb költségek ismeredeken emelkedtek, úgyhogy arról isszó esett, hogy még az első útja előttelárverezik. Addigra már csillagászatiösszeget, 640 000 fontot öltek bele, atulajdonosoknak már 90 000 fontsterlingre rúgott az adóssága, és a hajómég csak részben volt géppel ellátva ésfel kellett szerelni. Ekkor az 1858-asszipojlázadás megakasztotta a keletikereskedelmet, ezért az alternatív atlanti

útvonalak vonzóbbá váltak. A költségeka hajó körülményes felszerelésénekelőrehaladtával párhuzamosan egyreemelkedtek. A hajó részvényei anévérték ötödére estek vissza, azadósság hegyekben tornyosult, a GreatEastern első útján a lehetségesháromszáz utas helyett mindösszenegyvenhattal volt kénytelen kifutni.Visszafelé is csupán hetvenkettőt hozott.1863-ra a társaság igazgatósága úgydöntött, hogy leállítja a hajó útjait. Egyév múlva, miután árverésen a kikiáltásiárat sem érte el, a hajót eladták. Azegyik vásárló szavai szerint: „Mr.Barber elment Liverpoolba, hogy résztvegyen a kiárusításon, és a hajót, amibelekerült egymillióba, az anyaga ért

százezret, megvette nekünkhuszonötezerért.”A Great Eastern ezután a harmincnégyéves, amerikai, önerejéből milliomossál e t t Cyrus Field {31-8} {31-6}jóvoltából, aki a papírgyártásból szedteössze a vagyonát, új karriert futott be.1858-ban sikerült Új-Fundlandot ésAngliát összekötnie egy transzatlantitávírókábellel, de ugyanazon a naponamikor a kábelt megnyitották az elsőüzenet továbbítására, rejtélyes módonfel is mondta a szolgálatot.A vizsgálatok kimutatták, hogy korábban,a kábel előállításakor követtek el hibát,és ennek következtében a rézből készültbelső magkábel átszúrta a szigetelést, ésérintkezésbe került a tengervízzel. Új és

precízebb eljárásokat javasoltak atökéletesebb és vastagabb szigetelésérdekében. Ez viszont azzal járt, hogyszükség volt egy akkora hajóra, amelyikképes volt a háromezer-négyszázkilométernyi kábel és a lefektetéséhezszükséges berendezések, és mégszázhúsz birka, tíz ökör, húsz disznó ésrengeteg csirke szállítására. Csak egyhajó volt ekkora, a Great Eastern. Elsőpróbálkozásra, mintegy ezernyolcszázmérföld után a kábel elszakadt. Azutolsó kísérletet 1866 júliusában kezdtékel. A hajót korszerűbb gépekkelszerelték fel, 4400 kilométerhosszúságú, újonnan tervezett kábellelindult útnak, ami 5000 tonnát nyomott,vitt még magával 8500 tonna szenet, 500

tonnányi felszerelést, valamint válogatottmezőgazdasági termékeket, mintelőzőleg. Ez a kábelfektetés sikerült.Július 26-án küldték át rajta az elsőMorse{32-9}-jelekkel írt üzenetet.Az egész munka sikerének kulcsa az azúj típusú kábelszigetelés volt, amit egyWilliam Montgomerie nevű szingapúrisebész talált fel. Az anyagot gutta perchanévvel illették, és a guttaperhafa tejszerűnedvének bepárlásával nyerték. Azanyag szilárd volt és rugalmatlan, forróvízben azonban meglágyult ésformázhatóvá vált. Hidegen és nagynyomáson az anyag megszilárdult, denem vált törékennyé, szóval tökéletesnekmutatkozott a mélytengeri alkalmazásra.A guttát később felhasználták az Északi-

sarkkutatók evezős csónakjai,hallókészülékek, sztetoszkópok, házitávírók és hangosbeszélő tölcsérek,fogpótlások és tömések, laboratóriumieszközök és gépek hajtószíjai készítéséreis. Használták dekorációs anyagként ésműtárgyak készítésére is; tintatartók,tolltartók, kosarak és vázák is készültekbelőle. Ugyancsak kezdte helyettesíteni abőrt, papírmasét, kartonlemezt,kéregpapírt, papírt és fémeket.A guttaperha ideális anyagnak bizonyultgolflabdák készítésére is. Az elsőgolfklubot a skóciai Leithben alapították1744-ben. 1754-ben nyílt meg akövetkező St. Andrew's-ban, és itttörtént, hogy a tizennyolc lyukból állóversenypálya rendszerét kifejlesztették.

Annak előtte a pályák öttől huszonötlyukig bármekkorák lehettek. A St.Andrew's-i pálya a tengerpart vonalátköveti: tizenegy lyuk távolodik,ugyanónnyi vezet vissza. Valamikor ezttizennyolcra csökkentették, és azóta ez aszabályos pálya. A tizenhetedik századelejére az addig használatos, tollakkalkitömött bőrlabdát felváltotta apuszpángból készült labda. Persze apelyhes labdák könnyen megszívtákmagukat vízzel, és ritkán voltakszabályos gömb alakúak. Így, amikor aguttaperha labda hozzáférhetővé vált,nagy szenzációt keltett. Először rosszulrepült, de a játékosok hamar rájöttek,hogy néhány ütés után javulnak arepülési tulajdonságai. Ezután a labdákat

kis kalapácsokkal ütögetvemesterségesen előkezelték. Ma ezt azeljárást gödröcskézésnek nevezik. 1850-re az új guttalabdák annyival olcsóbbáés hosszabb élettartamúvá váltak azelődeiknél, hogy hatalmas fellendülésthoztak a skót golfnak.Ez volt az általános fellendülés időszakaSkóciában, amikor az ország gyors iparifejlődését és a vasúthálózat kiépülésétkövette a szabadidős tevékenységekelterjedése. A gazdaság fejlődése azelőző század végén gyorsult fel, amikora gyártulajdonosok elkezdték kihasználniSkóciának a transzatlanti kereskedelemszempontjából ideális földrajzi fekvését.Skócia lett a dohány-, a cukor- és agyapotkereskedelem központja. A

kereskedelem pedig létrehozta abankokból, áruraktárházakból éskikötőkből álló infrastruktúrát. Emezekviszont a további ipari fejlődéstmozdították elő, különösen miután DavidMushet (a Calder Iron Worksércpróbamestere) 1801-ben felfedezte,hogy Skócia nyugati felében hatalmasszénvas- (fekete vasérc) telepek vannak.Az anyag nagy vastartalmú, szénnelkevert vasérc volt, viszont amegolvasztásához gazdaságtalanul nagymennyiségű hőre volt szükség.1816-ban új gázgyár épült Glasgowban.A gyár igazgatója James BeaumontNeilson volt, aki korábban JohnRoebuck boroughstounnessiszénbányájában volt gépmester. Neilson

radikálisan átformálta a skót ipart azzal,hogy megtalálta a szénvasfeldolgozásának kényelmes ésjövedelmező módszerét. 1820-bankezdett érdeklődni, hogyan tudna akohóknak gázt eladni. Éveken keresztülazt hitték, hogy mivel a kohók télen többvasat termeltek, mint nyáron, a jobbkihozatal érdekében a befúvatott levegőthűteni kell. Bebizonyosodott, hogy eznem így van. A kísérletek meggyőztékNeilsont, hogy forró levegőbefúvatásával növekszik a hatásfok. Eztúgy lehet megoldani, hogy a levegőtelőször egy gázégővel melegített csövönvezetik át, ezáltal növelik az égésihőmérsékletet és fűtőanyagot takarítanakmeg. Neilson társult az egyik helybéli

iparossal, Charles Macintosh-sal, ésmegépítették a berendezést. A gázfűtésűrostély fölötti csöveken átvezetett levegő350 °C-ra hevült. A forró levegőbefúvatásával megháromszorozták atermelést. Ennél is fontosabb volt, a hőmost már elegendő volt ahhoz, hogy anagy mennyiségben rendelkezésre állószénvas felhasználható lett, és ettőlkezdve, mivel az érc vasat és szenetegyaránt tartalmaz, nem volt szükségtovábbi fűtőanyagra az ércmegolvasztásához.1830-ban 40 000 tonna nyersvasattermeltek Skóciában. Mindössze tízévvel később a szénvas felhasználásávalaz éves termelés negyedmillió tonnáranőtt. 1848-ra egyedül Lanarkshire-ben

tizenöt vasmű és kilencvenkét kohóműködött, és Skócia félmillió tonnavasat termelt egy év alatt. Az olcsó vasindította el a skót hajógyártó ipart is.1835-ben a brit hajógyártás öt százalékátadták a Clyde folyóra települthajógyárak. 1851 és 1870 között ez azarány 70 százalékra nőtt.Charles Macintosh {33-114} nevéhezegyebek is fűződnek a glasgowigázgyárat illetően. A gázgyártásnak (amia szén száraz hevítését, és a fejlődő gázelvezetését jelentette) két melléktermékevolt, a kátrány és az ammóniatartalmúgázvíz, amelyek mindegyikét a folyókbaeresztették, vagy kőbányákban rakták le.Charles Macintosh apja, George 1777óta gyártotta a cudbear nevű

festékanyagot. Az anyaggal ibolyásbíborszínűre lehetett festeni a selymet ésa pamutot, de ha savat is használtak, aszíne vörösre változott. Lúgok hatásáraújból előállt a bíbor vagy kék szín. Atapétakészítők ugyancsak használták afestéket, de ők lakmusz névvel illették. Afesték gyártásának két fő alapanyaga egyzuzmóféle és az ammónia volt. Előzőlegaz ammóniát a jó barátok és a munkásokvizelete szolgáltatta. 1819-től kezdve azammóniát a kőszénkátrányból nyerték. Akátrány további feldolgozása soránnaftához jutottak, amelyet CharlesMacintosh a nyersgumi feloldásárahasznált, az oldatot aztán két rétegvászon közé kente, és ezzel előállítottaaz első esőkabátot (amely Nagy-

Britanniában mindmáig az ő nevétviseli).George Macintosh már korábban társultDavid Dale-lel egy másik festék, atörökvörös gyártására, de a vállalkozáscsődbe ment és 1805-ben eladták. Dale(aki az egyik legkiválóbb skóttextilgyáros volt és ő alapította az országelső pamutszövő üzemét), ekkor üzembehelyezett egy pamutszövőt a Clydefolyón New Lanarknál, 1799-re ez volt alegnagyobb ilyen gyár Skóciában, amelytöbb, mint ezerháromszáz munkástfoglalkoztatott. Dale még ebben az évbeneladta a gyárát egy manchesteritársaságnak, az pedig egy Robert Owennevezetű igazgatót nevezett ki, akimindjárt el is vette feleségül Dale

lányát. Owen felvilágosult szociálisnézetei új és liberálismunkakörülményeket teremtettek NewLanarkban az alkalmazottak számára,ahol oktatást és egészségügyi ellátástbiztosított a munkások és gyermekeikszámára. Owen 1824-ben, mikorra már ővolt a végül szocialista névvel illetettmozgalom vezéralakja, átköltözöttAmerikába, és Indiana állambanmegszervezte a New Harmony (ÚjHarmónia) nevű utópikus közösséget. Avállalkozás 1827-ben megbukott, ésOwen visszatért az EgyesültKirályságba.Négy fia az Egyesült Államokbanmaradt, és amerikai állampolgároklettek. A legidősebb, Robert Dale Owen

{34-130} apja nyomdokain járvafolytatta liberális tevékenységét előszörIndiana állam törvényhozásában, majdWashington D. C.-ben, és olyan ügyekmellett állt ki, mint a fogamzásgátlás és anők egyenjogúsítása. Erkölcsfilozófiacímű, a születésszabályozásról írottvitairatát 1830-ban tette közzé, és nagyrészben ez szolgált (forrásmegjelölésnélküli) alapul Charles Knowlton{35-20} A filozófia gyümölcsei címűírásához, amely, miután Angliábanújraközölte, Annie Besant trágárságmiatti perbefogásához vezetett.Owen képviselő 1846-bantörvényjavaslatot nyújtott be az USAKongresszusának, amely felhatalmazástadott volna Amerikának, hogy

elfogadjon külföldi eredetű hagyatékot.Amilyen különös módon viselkedik atörténelem, a hagyaték Owent apósán,David Dale-en keresztül JamesNeilsonnal, a glasgowi gázgyárossalkötötte össze. Neilsonnak egy időben avállalkozó John Roebuck {36-17} volt afőnöke, akit a szénbányák irántiérdeklődése hozott össze, James Wattal ,{37-16} {37-139} aki éppen azondolgozott, hogy Newcomen gőzhajtásúszivattyúját (amit elsősorban bányavízkiszivattyúzására használtak)hatékonyabbá tegye. Roebuck felajánlottWattnak egy házikót Edinburghközelében lévő háza telkén, hogy Wattfolytatni tudja kísérleteit. Annak fejébenvállalta át Watt adósságait, hogy a

kísérletek esetleges eredményébőlszármazó nyereség kétharmada őt illeti.Roebuck 1772-ben eladta ezt a jogátMatthew Boultonnak, {38-18} {38-97}egy birminghami fémipari vállalkozónak,aki 1774-ben kezdte el gyártani a Watt-féle gőzgépeket.Közel tíz évvel később, miután már eléggazdag volt ahhoz, hogy megengedjemagának a tudomány elméletibbtermészetű területeire való elkalandozástis, Watt írt egy dolgozatot a víz elemiösszetételére vonatkozó kísérleteiről.Emiatt került aztán összetűzésbe LordHenry Cavendish-sel, aki kijelentette,hogy ő is fedezte ugyanazt (mármint,hogy a víz két rész hidrogénből és egyrész oxigénből áll), korábban, mint Watt.

Az elsőbbségi vitát a különbözőközlemények megjelenésének, és alevelek beérkezésének dátumait illetőszámos, a Royal Society által elkövetetthiba okozta. Végül, mikor 1785-benWatt tagja lett a Royal Society-nek,találkozott Cavendish-sel, és egymásközött barátilag tisztázták az ügyet,megállapították, hogy mindkettenugyanazon a problémán dolgoztak, deegymástót teljesen függetlenül.A megelőző évben Cavendish fiatalasszisztense, James Macie társaságábanegy geológiai terepbejáráson volt askóciai Fingal's Cave barlangban. MacieNorthumberland hercegének törvénytelenfia és szenvedélyes amatőrtermészetbúvár volt. Mikor Macie 1786-

ban megkapta oxfordi diplomáját,Cavendish javasolta felvételét a RoyalSociety tagjai közé, és Macie elkezdtekarrierjét, amelynek csúcsakéntfelfedezett egy kovakőszerű anyagot abambusz szárának ízeiben, egy újkávékészítési módszert (ami a mainescafé-előállítási módszer előfutáránaktekinthető), tanulmányozta a könnyet, ésazonosította a kalamin nevű cinkásványegyik típusát.Törvénytelen származása komolyanhátráltatta tevékenységét, amint azt a britállampolgársága megadásáról szólódokumentum is tanúsítja, mivel MacieFranciaországban született: „...ezáltalnem lehet tagja a Titkos Tanácsnak, sempedig a parlamentnek, illetve nem tölthet

be sem polgári, sem katonai hivataltvagy bizalmi állást, nem adhatóbirtokadomány, bérlet vagy örökölhetővagy nem örökölhető adomány a Koronarészéről sem neki, sem azon személynekvagy személyeknek, akik vagyonát az ittemlítettek gondozzák.”Ez a dokumentum valószínűleghozzájárult a világ egyik legnagyobbtudományos intézményénekmegalapításához, mert nem lévén vérszerinti rokona, aki túlélte volna, Macievégrendeletében az egész vagyonát (ami104 960 aranyfontot tett ki) az AmerikaiEgyesült Államokra hagyta. Ez azörökség volt Robert Dale Owen 1846-ostörvényjavaslatának tárgya.Az arany hamarabb, már 1838-ban

megérkezett, amikor is újraverték; azeredmény több mint félmillió amerikaiaranydollár lett (mai pénzben körülbelülkétmilliárd dollár). Ezután Amerikatörténetének egyik legbonyolultabb ésfondorlatosabb bankügylete keretében azalapítvány csaknem 550 000 dollárjátszinte rögtön befektették az Arkansasállambeli Real Estate Bankba (amelynagyon alacsony tőkemegtérülési rátátteljesített) azzal, hogy a tőkét csak 1860-ban kell visszafizetnie. 1845-ben avizsgálatok feltárták, hogy a bankingatlanvagyona messze túlértékelt,súlyos fedezethiány fenyegeti, és abefektetett összeg után semmifélekamatot nem fizetett. A Capitol Hillenfolytatott heves viták után megegyezés

született, hogy a kincstár garantálja azelmaradt kamatokat. Owentörvényjavaslata előtt szabaddá vált azút.Csak most lehetett a hagyatékot arrahasználni, amire Macie 1826-ban, avégrendeletében szánta: egyWashingtonban létesítendő alapítványra,amelynek célja az emberi tudásmegszilárdítása és terjesztése. Avégrendelet kikötötte, hogy az intézménytmagáról Macie-ről kell elnevezni. Mivelapja halála után Macie megkapta azengedélyt, hogy a Northumberlandhercegek nevét (Smithson) viselje, az újamerikai intézményt jogosan nevezik TheSmithsonian-nek.

3. FEJEZET

Ejtsd le az almát!A Smithsonian Institution messze

túlteljesítette James Smithson reményeit,és több mint százötven évvel ezelőttialapítása óta a tudományos kutatásélvonalában halad. Napjainkban tizenhatmúzeum és galéria, valamint a NationalZoo tartozik hozzá. Az USA nyolcállamában és Panamában működtetintézményeket, és az egész világonvannak kihelyezett kutatócsoportjai. AzInstitution egyik kiállítóhelyén páratlanásványgyűjteményt őriznek, amelyben aza minta is megtalálható, amelyet azalapító vizsgált meg 1801-ben. Smithsona kalaminként ismert ásványi anyagot

három különböző vegyület, a cink-karbonát, cinkhidroszilikát és cink-oxidkeverékeként írta le és osztályozta.Munkája elismeréseként 1832-ben acink-karbonátot tartalmazó ásvány asmithsonit nevet kapta. Később, 1852-ben a szilikátra ruházták át a nevet. Maviszont a cink-oxidra is használják. Akalamint azonban összetételétőlfüggetlenül ma is megtaláljuk a jólismert testápolók, naptejek,kozmetikumok, ásványitáplálékkiegészítők összetevőjeként, ésesetenként a bárányhimlő kezelésére ishasználják, továbbá a kerámiaiparban,gumiáruk töltőanyagául, afélvezetőiparban és fotokonduktornak afénymásológépekben.

Ami a kalaminnal kapcsolatban kevésbéközismert, az olyasmi, amit 1703-banvett észre elsőként egy névtelen hollandékszerész, aki arról számolt be, hogymiután szénparázson hevített egyturmalinkristályt, lehűtés után aprószemcsék tapadtak hozzá, mintha mágnesvonzotta volna őket. A turmalint el isnevezték elektromos kőnek. Atizenkilencedik század elején a franciakutató René-Just Haüy felfedezte, hogy akristály azért viselkedik így, mert azelektromos töltés leginkább a két végénkoncentrálódik, és ha a turmalinkristálytösszetörik, a kisebb darabok isugyanolyan bipoláris tulajdonságúakmaradnak. Haüy más kristályokon isészlelt hasonló piroelektromos

sajátosságokat, így a kalaminon is.Később azt is felfedezték, hogy ajelenség együtt jár a kristályok alakjánakmegváltozásával, miközben melegítik,illetve lehűtik őket.1880-ban két francia tudós, Pierre ésJacques Curie észlelte, hogy a kristályranehezedő nyomás elektromos töltést kelt,és ez a töltés arányos a nyomásmértékével. A jelenséget ők nevezték elpiezoelektromosságnak (görög: piezen,nyomni). Egy évvel később a kvarc és aturmalin példáján bebizonyították afordítottját is: az elektromos töltésmegváltoztatja a kristály alakját. A Curiefivérek folytatták a munkát, és terveztekegy műszert a nagyon kicsiny elektromostöltések mérésére, amely a töltések által

okozott kristály-alak-változáson alapult.Kvarckristályt használtak, és a műszerpiezoelektromos kvarc centimétermérlegnéven vált ismertté. Ez a műszer voltJacques doktori disszertációjának tárgya1889-ben.Pierre Curie 1894-ben találkozott egyhuszonhét éves lengyel fizikussal, aki aműszert rendkívüli effektusok méréséreakarta használni. A hölgy neve MariaSklodowska volt, egy év múlvaösszeházasodtak Pierre-rel, és nekiláttaka világot megváltoztató munkának.Pierre 1897 végéig az elektromosságróltartott előadás-sorozatokat Párizs VárosFizikai és Kémiai Iskoláján. WilhelmRöntgen két évvel korábban fedezte felaz X-sugarakat, és néhány hétre rá Henri

Bequerel francia kutató részt vett aFrancia Tudományos Akadémia egyikrendezvényén, és ott arról hallott, hogyezek a sugarak egy vákuumcső üvegfalánfluoreszcenciát okoznak. Mivel az apja afluoreszcencia kutatásával foglalkozott,Bequerel elkezdte azt vizsgálni, hogyvajon a fluoreszkáló anyagok képesek-ea Röntgen által felfedezett X-sugarakatkibocsátani.A kísérletek során Bequerel színtelen,porszerű uránsót használt: kálium-uranil-szulfátot. Egy fényképezőlemezt feketepapírba csomagolt, hogy megvédje akülső fénytől, majd egy, az uránsóttartalmazó tányért helyezett rá, és azegészet több órán át napfény hatásánaktette ki. Mikor előhívta a lemezt, a-

sókristályok, és minden egyéb, a só és afekete papírburkolat közé helyezett tárgykörvonalai láthatóvá váltak. Bequerelebből arra következtetett, hogy anapsugárzás hatására az uránsófluoreszkálni kezdett, és az így keltettsugárzás keltette a képet. EkkorBequerel a következő kísérletbe fogott:néhány felhős napra az előbbi kísérletiösszeállítást (a becsomagolt lemezt, egyrézből készült keresztet és az uránsót)betette egy zárt szekrénybe, és várta azidő jobbra fordulását. Egy idő után nemvolt türelme tovább várni, és előhívta afényképező lemezt. Nagy meglepetésérea kereszt árnyéka tökéletesen látszott aképen, noha a lemezt nem érhettenapfény. Bequerel 1896 májusában

nyilvánosságra hozta a hírt, és továbbnem foglalkozott vele.Pierre és Marie Curie kvarccentimétermérlege kilenc hónappalkésőbb gyenge elektromos töltést jelzetta levegőben ugyanazon uránsó felett.Marie érdeklődését felkeltette ajelenség, és kísérletezni kezdett, vajonmás anyagok is hasonlóan viselkednek-e.1898. február 17-én egy uránszurokérc-mintát vizsgált, és felfedezte, hogysokkal nagyobb töltést okoz, mint azuránsók. A Curie házaspár elkezdtebepárolni és desztillálni azuránszurokércet, hogy kiderítsék, mi az arendkívül erősen sugárzó szennyezésbenne. Június végére az erőskoncentrátumú mintájuk már nagyon

erősen sugárzott. A Curie házaspár azuránnál négyszázszor aktívabbnak írta leaz anyagot, és júliusban megalkották aradioaktivitás fogalmát. Ez volt az aradioaktivitás, ami a fényképezőlemezena képet létrehozta. 1898 decemberébenrádiumnak nevezték el új anyagukat. Aházaspár egyik közeli barátja volt(annyira közeli, hogy Pierre halála utánrövidesen Marie kedvese lett) PaulLangevin, a kiváló fizikus, aki annakidején Langevin laborvezetője volt aVárosi Iskolában. Langevin jelen volt aházaspár radioaktivitással kapcsolatoskutatásainak kezdeteinél. 1914-ben, az I.világháború kezdetén Langevinballisztikával foglalkozott, amikorfelkérték, hogy nézzen utána, hogyan

lehetne a tengeralattjárókat felderíteni.Langevin a jó öreg Curie-féle kvarccentimétermérleghez fordult. Kevesebbmint három év múltán előállt alaboratóriumi munkatársai által későbbLangevin-szendvicsnek elkereszteltszerkezettel: egy két darab háromcentiméteres acéllemez közé szorítottnégy milliméteres kvarckristállyal.Ha megfelelő frekvenciájú elektromosimpulzusokat vezettek bele, akvarckristály alakja megváltozott, ésvégül a saját rezonancia-frekvenciájánkezdett el rezegni. Ettől az acéllemezekjöttek rezgésbe. Ha ezt a szendvicsetbeépítették egy hajó testébe, a rezgőacéllemez nagyfrekvenciás impulzusokatsugárzott szét a vízbe a hajó

környezetében. Ha ezek arezgéshullámok egy tárgyba ütköztek, azvisszaverte őket, és egy vevőkészülékszendvics kvarclemezére hatottak.Ezeknek a rezgéseknek a hatására a vevőkvarckristálya elektromos jeleketbocsátott ki, amelyek feldolgozásávalmeghatározható volt a céltárgy távolságaés mérete. 1918-ban a készülék észleltegy hatszáz méter távolságban lévőtengeralattjárót, pedig a járműmozdulatlanul hevert a tengerfenéken. Abrit és amerikai kutatók nagyjábólegyforma szintre fejlesztették akészüléket (amit ma szonárként,hanglokátorként ismerünk), Amikor aháború véget ért, mielőtt még elkezdtékvolna beszerelni a hajókba. A húszas

években mindhárom hatalom levette aszonár ügyét a napirendről.A II. világháborúban a némettengeralattjárók tevékenysége ismét azérdeklődés homlokterébe állította aszonárt. 1941 májusának végére afarkasfalkák kétszáznegyvenegy hajótsüllyesztettek el összesen 853 000 tonnahajótérrel. Júniusban huszonnyolc,júliusban harminnyolc, augusztusbanötvenhat, szeptemberben ötvenkilenc,októberben hatvanhárom hajó volt aveszteség. Ugyanebben az időszakban anémetek ötvenhét tengeralattjárójukbólcsupán hatot vesztettek el. Gyorsanhadrendbe állították a szonárt, amisegített a szövetségeseknek megnyerni azatlanti csatát. A II. világháború végéig a

német tengeralattjárók 23 351szövetséges hajót süllyesztettek el, éshétszáznyolcvankét tengeralattjáróveszett oda.A háború első éveiben, Amerikacsatlakozását megelőzően, atengeralattjárók több hajótsüllyesztettek-el, mint amennyit a brithajógyárak építeni tudtak. Rooseveltelnök 1941 februárjában meghirdetettegy sürgősségi hajóépítési programot.Úgy jellemezte az építendő hajókat, mintamelyek pocsékul kinéző valamik.Egyformán valamivel több, mint hétezertonnásak voltak, és a cél az volt, hogygyorsan és olcsón készüljenek el. Sokatrádiós iránymérő berendezés,tűzvédelmi riasztóberendezés, tartalék

áramfejlesztő és a mentőcsónakokbanrádió nélkül bocsátottak útjára. Voltolyan, amelynek csak egy darabhorgonya volt. Összesen 2710 darabilyen szükséghajó készült.Az elsőt, a Patrick Henryt 1941.szeptember 27-én bocsátották vízre, azelnök csengő hangja szerint: „Minden újhajóval egy csapást mérünk a nemzetetés a világ szabad népeit fenyegetőkre.”A hajótípust kezdték Libertynek(Szabadság) nevezni. Az építésükelképesztő sebességgel folyt. 1942szeptemberére az amerikaihajógyárakban napi három hajó készültel. A Robert E. Pearyt 1942. november12-én, mindössze négy nap, tizenöt és félórával a hajógerinc lefektetése után

bocsátották vízre. A Libertyt építőhajógyárak minden hajót harmincezeralkatrészből szereltek össze, amelyeketezernyi gyárban, több, mint harminckétállamban, sorozatban állítottak elő.Ezeken a sólyák nélküli helyeken avízrebocsátás úgy történt, hogy a dokkotfeltöltötték vízzel, és a kész hajóegyszerűen kiúszott belőle. Azalkatrészek gyakorlatilag folyamatosanfogytak, és eléggé megszokott látványvolt, amint egy felépítményt fejjel lefelészereltek össze egy kerekes targoncán,aztán felfordítva a helyére került.Csővezetékek rendszerével is ellátott,kész kettős fenekű hajótestszakaszokvártak a sorukra, hogy befejezéskéntráhelyezzék őket a hajógerincre.

Ennek a rendkívül gyors gyártásnak azegyik oka az volt, hogy eleveeldöntötték, a Libertyt gyakorlatilagteljesen hegesztéssel állítják össze. ADissous-gázas (oxiacetilénes) hegesztésegyszerű fúziós hegesztési eljárás volt.A fém mindkét darabját 3100°C-rahevítették[10]; ezen a hőmérsékleten azokmegolvadtak, és összefolytak, ha egytöltőanyagot juttattak a közöttük levőrésbe. Az acetilént {39-57} {39-127}eredetileg Davy, Sir Humphreyunokatestvére fedezte fel 1836-ban.Kereskedelmi mennyiségű acetiléngázelőállításának módszere egy balesetsorán derült ki. 1892 decemberébenHenri Moissan francia kutató (az a férfi,aki Marie Curie-t kutatásai korai

szakaszában ellátta uránsókkal)mesterséges gyémántot akart előállítaniegy elektromos ívkemencében, amelybenkét mésztömb tartott egy tégelyt,miközben a két szénelektród közöttáthúzó ív izzásig hevítette őket.Moissannak nem sikerült gyémántotelőállítania, de folytatta a kísérleteket,amelyekből egy csak a gyémántnálpuhább anyagot nyert: kalcium-karbidot.A kalcium-karbidra vizet öntött, ígyjelentős mennyiségű acetiléngázfejlődött.Moissan az elektromos ívkemencéjét avilágítástechnikától kölcsönzött ötlettelfejlesztette ki. Humphry Davy 1809-benállított elő először ívfényt. Két faszénrudat kapcsolt egy Volta-elem

pólusaihoz, majd a rudak végétközelítette egymáshoz: a rudak köztirésen átugró elektromos ív, vakító fehérfényt bocsátott ki, és a szénrudak csúcsaelégett. 1845-től kezdve céltudatoserőfeszítések történtek az ívfényvilágításiparszerű alkalmazására. Az ívfénytazonban folyamatosan kellettelektromosan táplálni, ehhez pedig kikellett fejleszteni egy generátort.Egy ilyen össze is függő meg nem is,véletlen esemény során, amilyenekkeltele van a történelem, mások megnagyobb mennyiségű hidrogénelőállításának módszerét keresték, hogya világítótornyok reflektoraiban aztégessék el. Egyik ilyen módszer volt azelektromos árammal történő vízbontás.

Ez is állandó áramforrást igényelt, s1870-ben elvezetett a Gramme-dinamókifejlesztéséhez. A dinamó pontosan azvolt, amire az ívfényesek vágytak, és azívfény rövidesen mindennapos látványvolt a vasútállomásokon és avilágítótornyokban.Az ívfény elterjedésének útjában állómásik akadály az volt, hogy szükség lettvolna egy szabályozóra, ami aszénrudakat egymáshoz közelíti, hogyazok mindig a szükséges távolságbanlegyenek egymástól. Ha túl közel voltak,gyorsan elégtek, ha túl távol, a fényerőcsökkent. Egy angol villamosmérnök, W.E. Staite kifejlesztett egy óraművesszabályozót. Az ő szénrúdjaifüggőlegesen, egymás fölött

helyezkedtek el. A felhúzott, súlyokkalhajtott óramű (amelyet az ív hőjehatására kitáguló rézdrót indít el) egyfogaskerék-áttétel segítségével mozgatjaaz alsó rudat felfelé, miközben mindkétszénrúd lassan fogy. Egy francia tudós,Leon Foucault {40-119} 1849-ben egyfejlettebb regulátort készített, amely elégmegbízhatóan működött ahhoz, hogy azívlámpa megtegye történelmi jelentőségűbevonulását a színházba (és átvegye akarbidlámpa szerepét).Foucault-t nagyon érdekelte a mozgásszabályozása, és ez ösztönözteleglátványosabb találmányát is. 1851-ben a lapok címoldalára került, amikor apárizsi Pantheonban felfüggesztett egyhatvan méter hosszú, acélból készült

zongorahúrt, a végére pedig egy, az aljáníróvesszővel ellátott, huszonnyolc kilóságyúgolyót erősített. Az ágyúgolyót azegyik oldalra húzta, és kikötötte egyvastag zsinórral. Ezután meggyújtotta azsinórt, amely elszakadt, és az ingaminden külső hatástól mentesen kezdettel lengeni. Ahogy a golyó előre-hátramozgott, az íróvessző mindannyiszornyomot hagyott a padlóra szórthomokrétegben. Egy óra múltán azíróvessző által húzott vonal már tizenegyfok tizennyolc perccel elfordult azeredetihez képest. Foucault ingája voltaz első bizonyíték a tehetetlenségimozgásra, amellyel az inga lengettanélkül, hogy a Föld forgásabefolyásolta volna (amint azt az

íróvessző megmutatta). Ez volt az elsőfizikai bizonyíték amellett, hogyKopernikusznak igaza volt.Foucault a tehetetlenséggel kapcsolatosmunkáját 1867-ben egy heliosztát és egysziderosztát megalkotásával folytatta.Ezek óraműves szerkezetek, amelyeksegítségével egy távcsövet állandóan aNap, illetve egy csillag irányában lehettartani. Foucault már korábban, 1845-ben érdeklődött a csillagászat ezen ágairánt, miután Daguerre nyilvánosságrahozta új fényképészeti technikáját, éselőször fényképezte le a Napot,megerősítvén a perem sötétedéséneklétezését, kimutatott jó néhány napfoltotés azok félárnyékait (penumbra). Egy1850-es napfogyatkozás idején készült

dagerrotip kimutatta a napkitöréseket ésa napkoronát.1819-re Louis Jacques-Mandé Daguerreismert díszlettervező lett a párizsiKirályi Zeneakadémián, és 1822-benkezdett el látványos diorámákat,bonyolult látványvetítéseket, amelyeksorán úgy ért el különleges hatásokat,hogy egymásután világított meg többáttetsző, különböző jeleneteket ábrázolóháttérfüggönyt, ezzel az egyik kép áttűnta másikba. A dioráma akkoriban voltPárizs és London nagy divathóbortja, ésDaguerre valószínűleg a háttérfüggönyökfestése közben ismerkedett meg a festőkalapvető segédeszközével, a cameraobscurával. {41-99}A camera obscura úgy működik, hogy

egy fekete dobozba tűszúrásnyi lyukonbejutó fény a doboz szemben lévő falána külvilág fordított állású vetített képéthozza létre. A technikát a tizenhetedikszázad óta használták, amikor asegítségével pontosabbá tették a tárgyakreprodukálását olyan művészek is, mintDürer, vagy a csillagászok közül Kepler,{42-100} {42-108} aki 1600-ban egyrészleges napfogyatkozás lerajzolásáhozhasználta segédeszközként. Daguerreelhatározta, hogy a camera obscuráthasználja fel fotográfiás eljárásakidolgozásához.1831-ben Joseph Niepce korábbimunkáiból megtudta, hogy az ezüstjodidfény hatására lassan megfeketedik.Daguerre egy ezüsttel bevont rézlemezre

vetítette a camera obscura képét, majdjódgőzbe helyezte a lemezt. Az ígyelőállított kép túlságosan halvány volt.1835-ben egy napon Daguerre egyexponált lemezt egy mindenféle vegyszertárolására szolgáló szekrénybe tett félre,hogy majd lecsiszolja és alkalomadtánújra felhasználja. Néhány nap múlvakinyitotta a szekrényt, és meglepve látta,hogy a lemezen jól kivehető kép van.Kizárásos módszerrel megállapította,hogy a kép a szekrényben szétszóródottnéhány cseppnyi higany hatásárahívódott elő.1839-re eléggé biztosnak érezte magát,hogy nyilvánosságra hozza újfényképezési technikáját.Fényképezőlemeze rézlemez alapra

felvitt csiszolt ezüstrétegből állt, amitúgy érzékenyített, hogy az ezüstréteggellefelé néhány szemcse jódot tartalmazóedény fölé tartotta. A jódgőzök hatásáraa lemez felületén egy mikronnál isvékonyabb, sárga ezüstjodidréteg alakultki. Ezután a camera obscurábanmegfelelő ideig megvilágított, alátensképet tartalmazó lemezt 75 °C-rahevített higanygőzben hívta elő. A képetazután úgy rögzítette, hogyhidroszulfitoldatba merítette a lemezt. Alemezt végül forró desztillált vízzellemosta. A végső kép rögtön pozitívkéntjelent meg, ha a megfelelő szögbőlnézték, amikor az előhívatlan részeksötét háttérként jelentek meg.A Daguerre által felhasznált jódot egy

másik francia fedezte fel egy véletlenbaleset során. A tizenkilencedik századelején zajlott napóleoni háborúk{43-10} {43-59} {43-112} során aSzövetségesekaz összes francia kikötőtteljes kereskedelmi blokád alá vették.Ennek következtében a Franciaországbanimportból hozzáférhetetlen egyik terméklett a salétrom. Márpedig ez háborúidején elég szerencsétlen dolog, lévén asalétrom a puskapor egyiknélkülözhetetlen összetevője, amelyethetvenöt százalék salétrom, tizenötszázalék faszénpor és tíz százalék kénfelhasználásával állítottak elő.Franciaország előzőleg Indiából ésÉszak-Afrikából szerezte be asalétromot, ahol a klimatikus viszonyok

(forró, nedves után forró és szárazévszak) megkönnyítették az előállítását.A salétrom előállításának alapja az volt,hogy szerves anyagokat, főképpenemberi és állati hulladékot hagytak atalajban lebomlani. A bomlás soránnitrátok keletkeztek, amelyekkáliumvegyületekkel reagálva kálium-nitrát oldattá alakultak. A szárazévszakban ez az oldat a felszínreszivárgott, bepárlódott, és visszamaradta szilárd kálium-nitrát (salétrom).Mivel az import a blokád miattlehetetlenné vált, Napóleon tudósaiFranciaország minden szegletébensalétromtelepeket létesítettek, éselkezdték vizelet, trágya és őrölt mészkőkeverékéből mesterségesen előállítani a

salétromot. Ezzel az eljárással azorganikus anyagok lebomlásábólszármazó ammónia oxidációja révénkalcium-nitrát keletkezett. A kalcium-nitrátot úgy alakították át salétrommá,hogy a vizes oldatát nagy kádakbanfahamuból nyert kálium-karbonáttalforralták. A módszerrel az volt azegyetlen gond, hogy a hamu előállításáraszolgáló fa végzetesen drága volt.Azonkívül rendkívül nehéz volthozzájutni, mert az erdők kihasználásátaz állam a hajóépítés érdekeire valótekintettel szigorúan korlátozta.1811-ben Bernard Courtois franciakémikusnak, aki Párizs közelébenműködtetett salétromtelepeket, az azötlete támadt, hogy a kelp nevű nagy

tengeri barnamoszat elégetésével kellenehamuhoz jutni. Eltüzelés előtt a tengerimoszatból egy közbenső lépésbennátrium-karbonátot vontak kiszappangyártás céljára. Ezt a műveletetrézüstökben végezték, amelyben azeljárás során vastag, oldhatatlan üledékis keletkezett. Egy alkalommal, mikorCourtois kénsavval igyekezett azüledéket eltávolítani, kissé túladagolta asavat, és ibolyaszínű gőzök szálltak felaz üstből. Később ibolyaszínűkristályokat talált az edény falán. Akristályokat elküldte néhány kémikusbarátjának, és 1814-ben megállapították,hogy egy új elemet fedeztek fel, és azibolyaszín görög nevéről (iod) jódnaknevezték el. Sajnálatos módon a háború

és a blokád 1815-ben véget ért,Franciaország visszatért az importáltolcsó puskaporhoz, és Courtoisvállalkozása tönkrement.A Courtois által is felhasználtbarnamoszatot Franciaországészaknyugati partjainál gyűjtötték be.Nagy-Britanniában a korábbiiparosodásnak köszönhetően ekkor mársokkal nagyobb méretekben űzték abarnamoszat feldolgozását. Abarnamoszatipar legnagyobb részeSkócia nyugati partjain összpontosult,ahol a falusiak a sziklákról kaparták le amoszatot, és másfél méter átmérőjű,harminc centiméter mély gödrökbenégették el. A gödör közepére szárazmoszatot halmoztak, meggyújtották, és

nedves moszatot raktak rá. A sűrű fehérfüst, ami az égetőgödrökből szállt fel,nagy távolságból is látszott a tengeren,és a kelpfeldolgozó szigetek úgy néztekki, mint a tűzhányók. Ahogy a moszatelégett, megszilárdult; a szilárd masszátlapátokkal ütögetve laposra formálták éskövekkel nyomatták le. Két nap múltán akelp nagy salaktömbbé sült össze, amitapróbb darabokra törtek, és megőröltek.A kelp iránti kereslet olyan nagy volt,hogy a skót földtulajdonosokmeggazdagodtak belőle. Anglia ésSkócia 1707. évi egyesülése óta a skótarisztokráciának pénzre volt szüksége,hogy előkelően jelenhessék megLondonban és Brightonban. Macdonaldof the Isles második lordja évi húszezer

font sterling bevételre tett szert akelpből. Macdonald of Clanranald (akielköltöztette a parasztokat, ha a házaikzavarták a kilátását) tizennyolcezretkeresett rajta. Ezek az összegekakkoriban rendkívül nagynakszámítottak, és a pénz nagy része aluxusszínvonalú életmódra és amindmáig látható álgótikus kastélyoképítésére ment el.A kelp iránt rendkívül széles körű volt akereslet. Bár ezt akkoriban még nemtudták, a moszat nitrogéntartalmaugyanakkora, mint az állati trágyáé, és ahelybéliek körében megbecsült műtrágyais volt. Ipari felhasználása jóvaljövedelmezőbb lévén, a tizenkilencedikszázad közepén-végén a kereslet

folyamatosan nőtt iránta. A moszatbólnyert hamu iránti legkorábbi,kereskedelmi méretű keresletet azüvegipar támasztotta, amely (ugyancsaka hajóépítés korlátozása miatt) nem jutottfahamuhoz, amellyel az üveghagyományos összetevője, a frit (szóda-homok keverék) készült. A kelp nagybanhozzájárult a brit gazdaság fejlődéséheza textilipar területén is. Ha a moszathamuját vízben oldották, és égetettmeszet adtak hozzá, a képződött lúgosoldat lett a textilfehérítési eljárás egyikkiindulási anyaga. Zsiradékokkalösszehozva szappanná alakítható (amivelfonás előtt a gyapjúból kimossák a zsírt).Kálium-kloridot is lehet nyerni ahamuból, ami viszont a festési

eljárásokban használható. A kelp irántilegnagyobb keresletet azonban a pamutiránti rendkívül nagy igény keltette.A közép-keleti gyapotot 1601-ben,valószínűleg holland bevándorlók hoztákbe Angliába. Eleinte barhentet, egy len-gyapot keverékanyagot állítottak előbelőle. 1730 körül kezdett népszerűvéválni a pamutharisnya viselése.Ugyanebben az időben kezdte a HollandKelet-indiai Társaság {44-66}{44-109} behozni Európába a nyomottkalikót (gyapotból készült termék, amitaz indiai exportkikötőjéről, Kalkuttárólneveztek el).A társaság kielégíthetetlen piacotteremtett. Ez az importtevékenység azangol gyártók bizonyos ellenállásába

ütközött, akik leszólták az újfajtatextíliákat: „Csiricsáré, tarkafoltos,löttyedt, olcsó, kalikónak nevezett holmi,amit civilizálatlan, félpogány alakokkészítenek, akik az ördögöt imádják, ésnapi fél pennyért dolgoznak.” A pamuttartós és kényelmes viselet volt, könnyűmosni és vasalni, festeni és kikészíteniis. Az életszínvonal növekedésével apamut népszerűvé vált az arisztokráciakörében, mint alsónemű, a köznépszámára pedig, mint ingek alapanyaga. Atizennyolcadik század első évtizedeinekrendkívül kellemes időjárása ésrekordtermései magukkal hozták azélelmiszerárak csökkenését, és ajövedelmek vásárlóerejéneknövekedését.

A születésszám nőtt, a háztartási javakés ruházati cikkek piaca pedig gyorsanterebélyesedett. Mióta India Angliafennhatósága alatt állt, a gyapotfolyamatos utánpótlása biztosnaklátszott. Csak az maradt hátra, hogy azipar képes legyen tartani a lépést akereslettel.1753-ban egy gyapjúszövő üzemtulajdonosa, bizonyos John Kayfeltalálta a repülő vetélőt, amit kiskerekeken oda-vissza lehetett rángatni aszövőszéken keresztül. Ezzelmegduplázódott a szövőmunkásokteljesítménye. Az újfajta szövőszékgyorsabban dolgozott, mintsem hogy afonógépek lépést tudtak volna tartanivele, úgyhogy 1764-ben a James

Hargreaves nevű takács kifejlesztette aspinning jenny nevű mozgókocsisfonógépet, amellyel egyetlen fonómunkásegyidejűleg több orsót tudott kiszolgálni.1779-ben egy leleményes parókakészítő,Richard Arkwright automatizálta a fonálelőállításának műveletét. Eltérősebességgel forgó hengerek húzták ki anyers gyapotból a szálakat,automatikusan sodorták meg, majdcsévélték fel az orsókra. Arkwrightvízierővel hajtotta meg a gépét, és ezzela textilgyártást háziiparból egyszer smindenkorra gyáriparrá emelte. Elsőtextilüzemében hat emeletet töltöttek mega gépek, amelyeket egy óriási vízikerékhajtott meg szíjáttételeken keresztül.Arkwright vízikeretnek nevezte a

berendezést. Ez a módszer teljesegészében megfelelt a durva szövetekállította követelményeknek, de afinomabb fonalakat változatlanul arégebbi (és most már lassúnak számító)fonógépen kellett gyártani.1779-ben Samuel Crompton egyhibridgépezetben egyesítette a vízikerékés a hagyományos fonógép elvét, amittalálóan nevezett öszvérnek. A fonalatugyanúgy csévélték fel az orsókra, mint avízikerekes megoldásnál, de közben azorsótartó előre-hátra mozgott, ezért afonál a sodrás közben megnyúlt, ésennek eredményeként sokkal vékonyabbfonalat lehetett fonni, és lehetővé vált afinom, mosható és most már olcsómuszlin készítése. 1785-ben ezt írta az

Annals of Commerce: „Alegmagasabbtól a legalacsonyabbigminden rendű és rangú nő a britpamutipar termékeiben jár, a fejüketfedő muszlinkalaptól a talpukat védőpamutharisnyáig... és a férfiak mellényétis régen nem a feleslegessé váltgyapjúból, hanem pamutból készítik... ésnyáridőben a pamutharisnya is egészenközönséges viselet.”Nagy-Britanniában száztizenkilencpamutüzem működött 1787-ben. 1837-ben már 1791 üzem dolgozottnegyedmillió alkalmazottal. Ugyanezenidőszak alatt a pamuttermelés évinegyedmillióról ötmillió kilogrammranőtt. S ekkor, a tizennyolcadik századvégi indiai háborúskodás miatt elkezdtek

akadozni a gyapotszállítások. Az indiaiforrások mindig is bizonytalanok voltak.Az ottani utak szörnyű állapotánakköszönhetően a szállítmányok sokszornem értek kellő időben a kikötőkbe.Ráadásul, ahogy a brit fogyasztó kezdettigényesebbé válni, a rövid szálú, durvaindiai gyapot vonzereje is csökkent. Agyártók tőkehiánya szintén a minőségromlásával járt, a legtöbb termelőadósságait most kellett a gyermekeinekés unokáinak visszafizetnie, és nem voltmegtakarított pénzük a jobbgazdálkodáshoz. 1792-re a helyzetkritikussá vált. Muszáj volt megbízható,jó minőségű és olcsó gyapot után nézni.Abban az évben egy Eli Whitney nevű, aYale egyetemen végzett fiatalember egy

New Yorkból Georgiába tartó hajónösszeismerkedett egyik utastársával, akivéletlenül Nathaniel Greene tábornok(Függetlenségi háború) gazdag özvegyevolt. Az asszony meghívta magáhozlátogatóba Savannah-ba, és ott, aMulberry Plantation ültetvényentalálkozott az özvegy számos barátjával.A társaság arra panaszkodott a Délenmindenfelé termesztett zöldmagvúgyapotból mekkora gondot okozeltávolítani a magokat. Félkilónyi gyapotmagjainak kiszedése egy ember egynapimunkájába kerül. Whitney úgy vélte,képes lesz kitalálni valamit a problémamegoldására. Mrs. Greene azonnalkosztot-kvártélyt ajánlott fel neki, és őmaradt.

A következő évben Whitney bejelentetteszabadalmi igényét az újgyapotmagtalanítóra. Ez egy harántirányú sorokban elhelyezett, fémfogakkalellátott egyszerű fahenger volt. A forgóhenger fogaival felszedte a nyersgyapotot a garatból, áthúzta egydrótrácson, ami elválasztotta a magokata szálaktól. Ekkor egy forgó kefeeltávolította a szálakat a henger fogaiközül. Whitney magtalanító gépe mintegyszázszor gyorsabban magtalanította agyapotot, mint egy ember, és egy naponmég nagyban hozzá fog járulni apolgárháború kitöréséhez, mivel a gépeléggé jövedelmezővé tette agyapottermelést ahhoz, hogy arabszolgatartáson alapuló társadalmi

rendszer fennmaradhasson. 1807-re azUSA gyapotexportja az 1791-esnyolcvanötezer kilogrammrólharmincmillió kilogrammra nőtt. 1825-re, mivel a brit piac minden grammgyapotra, amit csak meg tudott venni,éhesen vetette rá magát, az amerikaiDélen ezer és ezer rabszolga művelte azezer és ezer holdas gyapotültetvényeket.Nagy-Britanniában pedig 450 000munkás dolgozta fel és szőtte meg anyersanyagot. 1859-re már a világgyapottermésének kétharmada amerikaiföldön termett, és a dél-karolinaiszenátor, Hammond mondta ki ahalhatatlan szavakat: „A gyapot aKirály!”Sajnálatos módon mindez nem sokat

lendített Whitney anyagi helyzetén.Magtalanító gépének kalózmásolataitűntek fel mindenütt, és gyakorlatilagképtelen volt jogorvoslatot találni.Ahogy fogalmazott: „A legaljasabbgazemberekkel állok szemben, ésugyanolyan eséllyel kereshetném aboldogságot a pokolban, mint azigazamat Georgia állam bíróságán.”Whitney felhagyott a magtalanítóüzlettel, és nekiállt csereszabatosalkatrészekből álló lőfegyvereketgyártani. 1798 januárjában, már újra aConnecticut állambeli New Havenbentaláljuk, ahol szerződést köt az USAkormányával húsz hónapon belülnégyezer, majd a rákövetkező évbentovábbi hatezer puska leszállítására.

Végül kilenc évbe telt, míg teljesítette aszerződésben foglaltakat. Ezalattfeltalálta a marógépet, amely lehetővétette, hogy a munkásai, előírt méretrealakítva a fémet, cserélhető alkatrészeketállítsanak elő, amelyekből tökéletesenegyforma puskákat szereltek össze. Egymásik Connecticut állambeli jenki, EliTerry ugyanezt csinálta az órákkal.Vannak, akik szerint a két férfitalálkozott egymással, de valószínűbb,hogy Whitney technikáját vették átmások. Végtére is, tőle már előzőleg iskoppintottak.Terry kezdetben egy korong- és egyfogaskerékvágó gép segítségével fábólkészített óraalkatrészeket, de 1806-banleszerződött hatezer óraszerkezet

előállítására, és ehhez át kellett állnia asorozatgyártásra. 1820-ban már harmincmunkása mintadarabok alapján évihuszonötezer azonos faórát állított elő,és Terry meggazdagodott. 1816-bantársult egy Chaunchey Jerome nevű fiatalműbútorasztalossal, akit az óratokokkészítésére fogadott fel. Amikor lejárt aszerződése, Jerome száz darab óraműérteladta plymouth-i házát Terrynek. Mégtovábbi száztizennégy órát készített,beépítette őket a tokba, és ezt akétszáztizennégy komplett órát eladta aConnecticut állambeli Bristolban egyházért, egy pajtáért meg tizenhét holdföldért, és beindította saját üzletét.1838-ban Jerome (vagy a testvére)feltalálta a sárgaréz órát. Ennek az volt

az előnye, hogy ellentétben a fával, nemkellett szárítani, így a nyersanyagotkéslekedés nélkül azonnal végtermékkélehetett feldolgozni. 1844-ben JeromeNew Havenbe ment óratokokat készíteni,mialatt bristoli üzemében három munkásfolytatta a napi ötszáz óra előállításáhozszükséges fogaskerekek gyártását. Egyháromfejes marógép három egymástkövető műveletet végzett el: kivágta akereket, kialakította a fogakat, és végüleldolgozta a sorját.1850-ben Jerome-nak két gyára voltNew Havenben, amelyekben éventekétszáznyolcvanezer óra készült. A cégfennállása alatt milliószámra exportáltaóráit Európába, Dél-Amerikába,Ausztráliába és a Közép-Keletre. 1855-

ben azonban Jerome mégis pénzügyigondokkal küszködött, És ekkor botlottbele egy Phineas T. Barnum nevetűrendkívüli figurába, aki rábeszélte, hogylegyen az üzlettársa.Barnum kereskedősegédként kezdte,aztán saját gyümölcs- és cukrászatiboltot nyitott a Connecticut állambeliBethelben, ahol a helyi sorsjátékirodát isvezette. 1831-ben megindította a TheHerald of Freedom című hetilapot, amithárom éven keresztül szerkesztett,mígnem visszavonulásra kényszerítenéka helybéli egyházközség egyikpresbiterének rágalmazási ügye miatt.Barnum 1834-ben New Yorkbaköltözött, megkezdte működését aszórakoztatóiparban; szörnyszülötteket

és különlegességeket mutogatottmindenfelé. 1842-ben felfedezett egyhatvannégy centiméter magas törpét aConnecticut állambeli Bridgeportban.Elnevezte Hüvelyk Matyinak ésmeggazdagodott azon, hogykörbemutogatta az európai királyicsaládokban és az amerikai közönségelőtt, amely szenzációnak tekintette aszerencsétlent.1851-ben Barnum vásárolt egymúzeumot New Yorkban, és, sajátszavai szerint, „bejártam egész Amerikátszorgalmas bolhák, önműködő gépek,zsonglőrök, hasbeszélők, élő szobrok,élőképek, cigányok, albínók, kövérgyerekek, óriások, törpék, kötéltáncosok,diorámák, panorámák, a Niagara,

Dublin, Párizs, Jeruzsálem kicsinyítettmásai, bábszínházak, különlegesüvegmunkák, kötőgépek, laterna magica-képsorozatok és amerikai indiánokután”. 1876-ban alapított A világlegnagyobb cirkuszával Barnum végülhelyet kapott a történelemkönyveklapjain.Mindezek közben még 1847-ben történt,hogy egy európai útjáról visszatérve úgyhatározott, itt az ideje, hogy tekintélytszerezzen magának, ezért épített egykastélyt Bridgeportban. Az Iranistanévre keresztelt épület az angliaiBrightonban álló Royal Paviliontutánozta: keleties, tornyocskákkalékesített palota, körülötte kertek ésszökőkutak. New York-i múzeumában

1849-ben már színielőadásokat tartottak,és más kulturális eseményeket rendeztek,Barnum pedig a mértékletességről tartottelőadásokat. A józanság hirdetésénekezen új módszerével Barnum ráhibázotta gazdagodás egy újabb lehetőségére.Azután amerikai turnéra hívta meg az újsvéd szopránt, Jenny Lindet. EkkoribanLind huszonkilenc éves, és egész Európaa lábai előtt hevert. Nem volt szép,mégis óriási egyéniség volt, s a hangjaegy angyalé. Ahogy Barnum egyriporternek mondta: „Nagy hiba lenneazt állítani, hogy Jenny Lind hírnevétcsupán az énekesi képességeivelalapozta meg. Ő az a nő, akit akkor isimádtak volna, ha egy varjú hangjávalszületik.”

Néhány évi párizsi tanulás után Lind1842-ben visszatért Stockholmba, hogyelénekelje Norma szerepét. Az embereksírva fakadtak a hangja hallatán. HansChristian Andersen őrülten beleszeretett,de érzelmei nem találtak viszonzásra.1844-ben Lind Berlinben énekelteNormát. Ez volt az első fellépéseSvédországon kívül. Átütő sikert aratott,és a következő hat év során mindenütthírnevessé vált.Mendelssohn bálványozásig imádta.Hercegi és királyi személyek tolongtak akegyeiért. 1847-ben, mikor Londonbandebütált, Viktória királynő virágcsokrotdobott a lába elé. Csodálatos hangjavolt, minden élő énekesnél szebbcrescendókra, és a legnemesebb

érzelmek erőteljes kifejezésére voltképes. Lind óvatoskodott, mikormegkapta Barnum meghívását azamerikai körútra. Barnum akkorra márjól megalapozott hírnevet szerzett adolgok ügyes tálalásában és a hóbortosközönségkapcsolatokban való jártasságátilletően. Lind mégis elfogadta azajánlatot, mivel Barnum mindenét pénzzétette, jelzáloghitelt vett fel mindentulajdonára, és baráti kölcsönöketszerzett, úgyhogy módjában állt 187 500dollár előleget adni Lindnek (ez azösszeg ma több, mint kétmillió dollárnakfelel meg).Lindet a Barnum által hangszereltüdvözlési ceremónia fogadtaAmerikában. A kikötőt zászlódíszbe

öltöztették, és diadalívekkel cicomáztákfel, és a sok ezernyipropagandakiadványnak köszönhetőenhúszezer rajongó várta a szállodája előtt.A New York-i mámoros nyitóestetkövetően Lind körutat tett a keleti parton,majd Kaliforniába ment. A közvéleménymegőrült. Egy férfi ezer dollárt ajánlott,ha megérintheti a vállát, hogy megtudja,hol kezdődnek a szárnyai. Egy másikhatszázötven dollárt fizetett egy jegyért,pedig el sem tudott menni a koncertre.Az amerikai túrán Lind összeszedettannyi pénzt, hogy kifizethette Barnumot aszerződés idő előtti felmondásáért, és tízhónap után hazatért Európába.Még korábban, 1847-ben, a londoniŐfelsége Színházában történt debütálása

idején hozta össze a sors a másik zeneinagysággal, Giuseppe Verdivel, aki arraaz alkalomra írt egy operát. A mű aS c hi l l e r Haramiák című drámájaalapján készült. Lind volt a főszereplő, őénekelte Amalia szerepét, és az első kételőadást (az összesen négyből) magaVerdi vezényelte.Az esemény kapcsán Verdi éssztárénekese nem igazán jöttek kiegymással. Verdi titkára, Muzio (akielkísérte mesterét Londonba, és aholmindketten panaszkodtak az időjárásraaz ételre és az angol közönségre) eztírta: (Lind) hajlamos beleesni a túlzásbavitt ékítés, hajlítások és trillázásokhibájába, ami a múlt században kedveltdolog volt, de nem 1847-ben. Verdi

azért fogadta el az I masnadierimegírására szóló megbízást, mert egykülföldi operaház számára írt műértnégy-ötször többet kapott, mintha amilanói Scalának írja.Verdi számára a Londonnak írt operatémája a kegyetlen hatalom elleni hősiesküzdelem diadaláról szóló tipikustörténet. Verdi, aki otthon osztrákfennhatóság alatt élt, a bőrét vitte avásárra alig leplezett nacionalistapropagandának minősíthető témájúoperáival. A Nabucco a zsidókegyiptomi fogságáról szól, és abemutatója csaknem felkelést indított el.A Legnanoi csata a Lombard Ligátlegyőző Barbarossáról szól (anyitókórus: Éljen Itália!). Az Álarcosbál

eredetileg III. Gusztáv svéd királymeggyilkolásának történetét dolgoztavolna fel, de a cenzor nyomására végül afüggetlenségi háború előtti Bostonbankellett játszódnia.Lehet, hogy ezek a nacionalista témákkeltették fel Izmait pasa, az egyiptomikedive érdeklődését Verdi iránt.Egyiptom akkor az Ottomán Birodalomrésze volt, és az alkirály igyekezettlazítani a török szorításon. Izmaitfelkérte Verdit, hogy írjon egy operát,amelyet a kairói Operaház mutatna beazon a kedive által rendezendő ünnepieseményen, amit a piramisok ótaEgyiptom legjelentősebbhozzájárulásának szántak az embericivilizáció fejlődéséhez. A beígért

tiszteletdíj (több, mint hétszerese aScalától kapott szokásos összegnek)túlságosan nagy volt, semmint hogyvisszautasítsa, így Verdikötelességtudóan megírta, mint későbbkiderült, legjelentősebb és legsikeresebbművét, az Aidát (ahogy az várható volt,ismét egy nacionalista témát vett elő).Végül is az Aida nem készült el a pasaáltal rendezett nagy eseményidőpontjára, a Szuezi-csatorna 1869-esmegnyitására.A római idők óta sokszor megpróbáltakcsatornát építeni a Földközi-tenger és aVörös-tenger között. A nyolcadikszázadban az arabok azért hagytak felvele, mert kockázatosnak tartottákmegnyitni vizeiket a bizánci hajóhad

előtt. A tizennegyedik században avelenceiek úgy vélték, hogy a költségektúl nagyok lennének. Az angolokellenezték a tervet, mondván, hogy azAfrikát megkerülő útvonal részletesenismert, biztonságos, embert próbáló,szóval hamisítatlanul angol.Mindazonáltal a Szuezi-csatorna vonzóvolt a megtakarítható négyezermérföldes, Afrikát megkerülő hajóútmiatt.1800-ban Napóleon keltett újabbérdeklődést a csatorna iránt, amikorEgyiptom rövid ideig tartó megszállásaalatt a mérnökei elkészítették egy újnyomvonal tervét. Napóleon bukásával aterv is visszakerült a fiókba, egészenaddig, míg egy fiatal diplomata,

b i zo nyo s Ferdinand de Lesseps,{45-92} 1832-ben Franciaországhelyettes konzulja Egyiptomban, nemnyilvánította ki a franciák megújultérdeklődését (és a britekkel valóvetélkedés iránt), miután elolvasta aNapóleon számára készített eredetibeszámolót. De Lesseps előadta azötletét Egyiptom uralkodójának,Mohammed Alinak, és koncessziótszerzett az építésre. Ez pedig szintekizárólag annak volt köszönhető, hogy deLesseps apja Napóleon rendelkezésealapján ültette Mohamedet (egyírástudatlan, de karizmatikus katonát)Egyiptom trónjára. A de Lesseps családa király kegyeltje volt. A dolgot az issegítette, hogy de Lesseps rokonságban

á l l t Eugenie {46-120} franciacsászárnéval.Mire végül Ferdinand valóbanhozzáfogott a terv kivitelezéséhez, 1856-ban, már Mohamed fia (és Ferdinandszemélyes jó barátja) Szaid pasa ült atrónon. A csatorna megépítése végül ishuszonnégy évbe telt, huszonötezermunkást foglalkoztattak, és új,mechanikus kotrógépeket használtak. Az1869-es megnyitón egész Európa ésAmerika előkelőségei megjelentek,köztük koronás fők, előadóművészek ésírók, követek és arisztokraták. Amegnyitó estéjén nyolcezer vendég ült avacsoraasztalnál. A vendégek valójábanolyasmit ünnepeltek, ami inkább volt azövék, mint Egyiptomé, mivel az

építkezéssel járó kiadások csődbe vittékSzaid pasát, aki kénytelen volt az összesrészvényét eladni az angolminiszterelnöknek, BenjaminDisraelinek.A többi részvényt már korábban eladtákSvájcnak, Itáliának, Spanyolországnak,Hollandiának, Dániának ésFranciaországnak.Volt a francia vendégek közt néhány, akiúgy vélhette, hogy de Lessepstisztességtelen úton jutott az óriási műmegvalósításához szükséges hitelhez.Még 1833-ban, egy évvel az eredetikoncesszió megszerzése után, de Lessepstalálkozott egy furcsa francia figurával,bizonyos Prosper Enfantinnel (és segítettneki elkerülni a börtönt), aki

háztűznézőben járt Egyiptomban.Enfantin bankár és gaz Új kereszténységnevű vallási szekta tagja volt. Ez a félig-meddig kommunisztikus, a szabadszerelmet hirdető csoport új szociálisvallásról prédikált, és már egy csomótemploma volt Franciaország-szerte.Noha Enfantin a szabad szerelemtámogatásáért végül börtönbe került,1833-ban a követőivel együtt mégjavában tevékenykedett, és éppenmenyasszonyt keresett Keleten, hogyelérje a Kelet és a Nyugat misztikusegyesülését, ami részét képezte a szektapróbálkozásának, hogy a szeretet ésegyenlőség testvériségében egyesítse anépeket. Enfantin később kijelentette,ennek az egyesülésnek lett volna része a

Szuezi-csatorna megépítése is.Enfantinnek a csatornák irántiérdeklődését az a férfiú keltette fel, akiaz Új keresztények vezető posztjánakelfoglalására is biztatta, Henri de SaintSimon. Saint Simon tizenkilenc éveskorában már az amerikaiak oldalánharcolt a függetlenségi háborúban.Yorktown ostromában való részvételérőlkésőbb ezt mondta: „Meglehetősenjelentős szerepet játszottam Cornwallistábornok és csapatai elfogásában. Ígyaztán úgy tekinthetek magamra, mint azEgyesült Államok szabadságának egyikmegalapozójára.” Saint Simonugyancsak kijelentette, hogy amikor1783-ban Mexikóban járt, már javaslatottett a Szuezi-csatorna elődjének

megépítésére. 1787-benSpanyolországba ment, hogy vázolja egyMadridot a Földközi-tengerrel összekötőcsatorna tervét. Később kidolgozta aDuna-Rajna-csatorna, valamint a Rajnaés a Balti-tenger összekötésének tervétis. Egy rövid időszakot követően, mikor1795-ben Párizs egyik vezető pénzügyifigurája lett, 1797-re Saint Simonszámos üzleti vállalkozása megbukott, őmaga pedig gyakorlatilag nyomorgott.Ekkor döntötte el, hogy filozófus lesz.Saint Simon egyre nyomorultabbkörülmények között, gyakranpénztelenül, a barátaikönyöradományaira szorulva élt, amikorkezdett megfoganni benne egy grandiózusúj társadalmi rend képe. 1817-ben

me g i n d í t o t t a L'Industrie címűfolyóiratát, amelyben részletesenkifejtette új elméletét, amely szerint atársadalom teljes egészében az ipartólfügg; a társadalmat a termelők tartjákfenn; a politikai hatalmat tehát apénzvilág és az ipar vezetőinek kezébekell adni. 1821-re már szellemiértékekkel is bővítette tanait. Mindenember testvér, és a szellemi erőnek avilág tudományos megismeréséből kellfakadnia. Nem meglepő, hogy az eszmeaz üzletemberek, bankárok ésvállalkozók között talált követőkre. SaintSimon azért kapta a szociológia atyjacímet, mert pozitív, tudományosszemléletmóddal közelítve állapítottameg, hogy az emberi tudás értéket

képvisel a társadalmi viszonyokjavításában, és hogy mennyire fontos atársadalom működési módjánaktudományos elemzése. 1823-ban,hatvankét éves korában, nyomorban ésdepressziósan, hét golyót eresztett afejébe. Egy golyóval kilőtte az egyikszemét. A többi célt tévesztett, és SaintSimon élt tovább. Két évvel később mégmegalapította az Új Kereszténységet, sröviddel azután meghalt.A temetésén megjelentek közt voltAuguste Comte, akivel Saint Simon1817-ben találkozott, és aki rövidebbideig a titkáraként is működött.Comte leginkább azzal járult hozzáismereteinkhez, amit Saint Simon egyikmegjegyzéséből tudhatunk meg a

világnézetéről: „Az egyetlen abszolútdolog az, hogy minden relatív.” Comtefelhasználta Saint Simon pozitivistatársadalomszemléletét saját, manapságpozitivizmusnak nevezett filozófiájakialakításához. Úgy vélte, hogy azemberiség története három szakaszraosztható: a teológiai korszakban azemberek istenekben és démonokbanhittek; a metafizikus korszakban a dolgokleírását a természet erőiben keresték; ésvégül jön a tudományos korszak, tehát azemberiségnek a tudomány elveit kellalkalmaznia a kormányzásban.A rendet csupán úgy lehet biztosítani, haa társadalom vezetését pozitív, vagyistudományos alapra helyezzük. Nemlehetséges harmónia a Földön; míg egyes

népek teológiai és metafizikaifogalmakkal magyarázzák a világot.Ebből a célból a legfontosabbtudományos feladat az embertermészetének tanulmányozása, és aComte által szociálfizikának {47-29}nevezett tudományág kidolgozása,miáltal a viselkedés szabályaialkalmazhatók lennének a társadalomra(is). A világról szóló mindenészlelésünk és azok megértése azérzékszerveink s az agyunktevékenységének eredménye, és Comteebből arra következtetett, hogy az emberitudás fejlődése, Saint Simon szavaival,attól függ, az emberek mennyi ismeretretettek szert egy adott időben. Ezt pedigtörténelmi körülményeik befolyásolják.

Ebben az értelemben a világon mindenismeret viszonylagos. 1850-ben Comtemár a párizsi Műszaki iskolavizsgabiztosa, és egész Európábanismert személyiség. Olyan kiválóemberek tekintették szellemi vezérüknekés erkölcsi mentoruknak, mint JohnStuart Mill.1860-as években egy prágaifizikaprofesszor egy kísérletsorozattalalaposabb vizsgálat alá vetette Comte-nak az észlelés relatív voltáról szólónézeteit. Az egyik kísérletben azalanyokat a fejükre húzottpapírzacskóval egy forgó székbeültették. A kísérlet kimutatta, hogy akísérleti személyek csak a gyorsuló,illetve lassuló szakaszában érzékelték a

forgást. Ha a szék egyenletessebességgel forgott, sem a mozgást, semannak irányát külső viszonyítási pontnélkül nem tudták megállapítani.Ugyanez történt egyenes vonalú mozgásesetén. A fizikaprofesszor, Ernst Machazt az elméletet állította fel, hogy ezeketaz észleléseket a középfül félkörívesjáratainak üzenetei irányítják.Mire Mach visszatért Bécsbe (aholtanulmányait is végezte), már híres voltnagy sikerű nyilvános előadásairól,amelyeket például A véletlen szerepe afeltalálók és felfedezők munkájábantárgyában tartott. Ekkorra már atudományos megismerés mindenterületére kiterjesztette az észlelésrelativista szemléletét. Egyik előadását

így kezdte: „Mikor azt állítjuk, hogy aszabadon eső test gyorsulása 9,810méter per szekundum a négyzeten, ezenazt értjük, hogy a testnek a Földközéppontjához viszonyított sebessége9,810 méter per szekundummal nagyobblesz, mialatt a Föld egykörülfordulásának 86400-ad részét teszimeg – ami viszont csak úgy határozhatómeg, hogy a Föld helyzetét valamelyikmásik égitestéhez viszonyítjuk. ...Akutatás célja, hogy feltárja a jelenségek(alkotó) elemei között fennállóegyenleteket (értsd: összefüggéseket).”Ezen értelmezés szerint például atudomány csak az óramutatóknak aszámlap előtti járására hivatkozhat, éssohasem az abszolút időre. Mach

gondolatainak lényege azon akoncepción alapult, amit ő maga sohanem mondott ki, de amit a legismertebbszellemi terméke, a Mach-elv tartalmaz.Egyszerűen megfogalmazva ez aztmondja ki, hogy Newton tévedett,amikor az abszolút teret tekintettevonatkoztatási rendszernek, mert az nemészlelhető. A Világegyetemben mindentömeg és mozgás a megfigyelővonatkoztatási rendszeréhez viszonyítvaértelmezhető, ami viszont mástömegekhez és mozgásokhoz képestviszonylagos, ami viszont ismét csakegyéb, további jelenségek fogalmaivalírható le. Tehát az észlelésnek nemlétezhet semmilyen önálló vagy függetleneleme. Mikor Newton almája a Föld

vonzása következtében leesett, az almaugyancsak vonzást gyakorolt a Földre.Azt a német fizikust, aki megalkotta aMach-elv kifejezést, egy barátjaismertette meg Mach gondolataival.Később ezt mondta: „Még azok is, akikMach ellenfeleinek gondolják magukat,kevéssé vannak tisztában azzal, hogymennyire magukévá tették Machszemléletét, amit, hogy úgy mondjam, azanyatejjel szívtak magukba.” A férfiúannak köszönhetően került kapcsolatbaMach elképzeléseivel, hogy elvégzettegy gondolatkísérletet a fénnyelkapcsolatban. Abban az időben az voltaz elképzelés, hogy a fény az éterneknevezett láthatatlan, észlelhetetlen,rugalmas fényhordozó közegben terjed,

ami kitölti az egész létező világot.Sajnos az étert senkinek sem sikerültmegtalálnia, így a fény terjedési módjatovábbra is nyitott kérdés maradt.Miközben ezen törte a fejét, a németfizikus elképzelte, hogy egy fénysugaratmeglovagolva utazik. Amint arra Machrámutatott, ez azt jelentette, hogy azutazó számára a valóságban a fény áll,nem mozog. Tehát, mivel a szemlélőhözviszonyítva a fény nem mozog, ha feltartegy tükröt, a fény, ami a képéttovábbítaná, nem juthat el a tükörre,következésképp semmit sem lát atükörben. És ez volt az a pillanat, amikora barátja, Mach munkásságárahivatkozott, miszerint az abszolút tér ésmozgás nem létezik. Mach szerint a

fényen lovagló ember helyivonatkoztatási rendszerében mozgó fényis mozog, eléri a tükröt, visszaverődikróla, függetlenül attól, hogy a fénylovasvonatkoztatási rendszerén kívül hogyanészlelhető. Ez volt az, Albert Einsteintelvezette annak felismeréséhez, hogy avilágegyetemben az egyetlen állandótulajdonság a fény sebessége.Mach egy másik, a fénnyel kapcsolatoselképzelése érdekes lehetőséget kínált.Ha a világegyetemben minden mindennelkölcsönhatásban van, ennek a fényre isigaznak kell lennie. Einstein az elméletkidolgozása közben olyan ötlettel álltelő, ami alapjaiban rengette meg aklasszikus fizikát. Elméletileg kimutatta,hogy a fényre ugyanúgy kell hatnia a

gravitációnak, mintha tömege lenne,ezért a gravitációs térben el kelltérülnie. Az elmélet igazolására 1919-ben nyílt alkalom, hála egynapfogyatkozásnak. Úgy számították,hogy az év május 29-én a Hyádok[11]

néhány fényes tagját várhatóan eltakarjaa Nap (mögé kerülnek).A Nap árnyéksávjának Nyugat-Afrikamellett, a Principe-szigeten kellettkeresztülhaladnia. A Hyádokrólhónapokkal korábban már készítettekfényképfelvételeket. Aztán május 8-án aCambridge-i obszervatórium igazgatója,Sir Arthur Eddington vezetésévelelindult egy expedíció a Principe-szigetre. A napfogyatkozás idejéntizenhat felvételt készítettek. Július 5-én,

miután további összehasonlítófelvételeket készítettek, az expedícióelhagyta a szigetet, és augusztus 25-énérkezett a greenwich-i KirályiCsillagvizsgálóba. A felvételek alapjánmegállapították, hogy a csillagokrólérkező fénysugarak a Nap gravitációsterén áthaladva 1,75 szögmásodperccelvalóban eltérültek. Eddingtonmegtáviratozta Einsteinnek, hogyelmélete megerősítést nyert.Einstein egyik tanítványa, látván, milyennyugodtan fogadta a hírt, megkérdeztetőle, hogy érezte volna magát, haelméleti jóslata nem igazolódik. Einsteinígy felelt: „Sajnáltam volna Eddingtont.Az elmélet jó.”

4. FEJEZET

A láthatatlan célpontNem sokkal azután, hogy Einstein

előre megmondta, a gravitáció hat afényre (a jóslatot 1919-ben egynapfogyatkozás alkalmával igazolták is),egy német csillagász, KarlSchwartzschild elméletet állított fel,miszerint az űrben lehetnek olyan nagytömegű tárgyak, amelyek magukhozvonzzák, és visszatartják a fényt. Ezek atárgyak természetesen láthatatlanok,mivel semmilyen fény nem szökhet elróluk, ami láthatóvá tenné őket. Egyilyen tárgy olyan lehet, mint egy lyuk,amelyben eltűnik a fény. Ezért neveztékaz elméleti jelenséget fekete lyuknak.

1992-ben nagy tömegű fekete lyukaklétezését (az M-87 jelű galaxisban)mutatta ki az a berendezés, amelyet arróla csillagászról neveztek el, akiEinsteinhez hasonlóan forradalmasítottaa világűrről alkotott modernelképzeléseinket. A férfit EdwinHubble-nak hívták, és az 1920-asévekben a Los Angeles melletti MountWilson obszervatóriumában kezdte el atejútrendszerünkön kívülicsillagködöket, a felhőszerűcsillaghalmazokat (nebulákat, a latinneulae: felhő szóból) tanulmányozni.Mikor a távolságukat próbáltamegbecsülni, Hubble a Harvardondolgozó kolléganője, Henrietta SwanLeavitt által tíz évvel korábban leírt új

törvényszerűséget alkalmazta. Akolléganő azt tapasztalta, hogy aCepheus[12] csillagkép tagjainakfényessége periodikusan nő, illetvecsökken. A legfényesebb ésleghalványabb állapot közti időtartampedig jelzi a csillagok ténylegesfényességét. A fényesség mértéke viszontannak jele, hogy milyen messze vantőlünk a csillag (a fényesség a távolságnégyzetével fordítottan arányos, tehát akétszeres távolságban lévő csillagnégyszer kevésbé fényes). Hubbleváltozó fényességű cefeidákat talált azAndromeda csillagkép Messier 31 nevűóriási csillagködében.[13] Fényességükés az ingadozás periódusideje alapjánkiderült, hogy 750 000 fényévnyi

távolságban vannak a Földtől. Ez arrakésztette a csillagászokat, hogy aVilágegyetem előzőleg elfogadottbecsült méretét duplázzák meg. Hubble1929-ben ugyanezzel afényességméréssel észlelt csillagokat aSzűz csillagképben, és távolságukat 250millió fényévben határozta meg.Ugyanebben az időben kezdte aDoppler-elv{48-118} alkalmazásarévén mérni a csillagok vörös-eltolódását, amit az okoz, hogy egytávolodó fényforrásból kibocsátott fénykisebb frekvenciával érkezik amegfigyelőhöz, mint amekkorávalelindult (a fényhullámok a fényforrásmozgása következtében megnyúlnak). Ezaz eltolódás teszi a fényt vörösebbé (az

alacsonyabb frekvenciájú fényvörösebb). Hubble azt tapasztalta, hogya vörös-eltolódás mértéke nő a csillagoktőlünk mért távolságával, és ebből azészlelésből alkotta meg a Hubble-törvényt: a kétszeres távolságban lévőcsillag kétszeres sebességgel távolodiktőlünk. Ez a megdöbbentő felfedezés avilágűrről alkotott elképzeléseink teljesfelülvizsgálatához vezetett, ami éppolyalapvetőnek tekinthető, mint aKopernikusz által okozott világnézetifelfordulás négyszáz évvel azelőtt. Avörös-eltolódás mindenütt észlelhetővolt, és azt jelentette, hogy avilágegyetem tágul. Ha ezt a tágulást azidőben megfordítjuk, eljuthatunk egyidőpontig a múltban, amikor a

Világegyetem kezdetben mérhetetlenülösszesűrűsödött anyaga hirtelenfelrobbant. Hubble vörös-eltolódásábólkövetkezett az Ősrobbanás-elmélete.Ezen elmélet alapján minél messzebbretudunk egy távcsővel ellátni az űrbe,annál messzebbre tekintünk vissza amúltba, mivel a legtávolabbi tárgyak,legrégebb óta távolodnak. Ilyenobjektumok felderítése volt az egyikcélja annak a csillagászati eszköznek,amely a fekete lyukak létezését ismegerősítette, a Hubble űrtávcsőnek. Eza távcső példa nélkül álló képet tud adnia világűrről, elsősorban azért, merthatszáz kilométerre a Föld felszíne feletthelyezkedik el, és ily módon képeimentesek az atmoszféra torzító

hatásaitól. A Hubble űrtávcsövet 1990.április 25-én állította pályára az STS-31Űrrepülőgép-program személyzete, és aJohns Hopkins Space Telescope ScienceInstitute üzemelteti a NASA és azEurópai Űrkutatási Központmegbízásából. Bár eredetileg úgytervezték, hogy az űrteleszkópotbizonyos időnként lehozzák a Földrekarbantartásra, nem sokkal munkábaállítása után a NASA úgy döntött, hogy amunkát jobb lesz az űrben elvégezni.A harminchét méter hosszú, huszonnégyméter szárnyfesztávú, kétszáz tonnásűrsiklónak, amely akkora, mint egy DC-9-es repülőgép, mind a pályára állítás,mind a karbantartási feladatok elvégzésesorán rendkívüli pontossággal kell

manővereznie, hogy a távcsőkibocsátáskor pontosan a megfelelőhelyzetbe kerüljön, befogáskor pedigkellő közelségbe kerüljön hozzá azűrsikló. Ezek a finom manőverekmutatják meg, hogy hála a sugárhajtásúirányító rendszerének (reaction controlsystem, RCS), az űrrepülőgép micsodapontossággal képes mozogni. Az RCSrendszer negyvennégy aprósegédrakétából áll, amelyeket az űrsiklótörzsének orr- és farki részén, közel afőhajtóművekhez helyeztek el. Asegédrakéták közül harmincnyolcegyenként négyszáz kilogramm tömegföldfelszíni súlyának megfelelő tolóerőtfejt ki, hat pedig tizenkettőt. Anagyobbakat úgy tervezték, hogy

ötvenezerszer kapcsolhatók be, akisebbek ötszáz alkalommal. Az RCSsegítségével a pilóta fél szögfoknyipontossággal állíthatja a siklót a kívántirányba. A segédrakéták hajtóanyaganitrogén-tetroxid és monometil-hidrazin.A hidrazin rendkívül hatékonyhajtóanyag (üzemanyagként először anémetek használták a II. világháborúalatt a rakétahajtóművel ellátott ME163-as vadászgépükben), és ahidrogéntől eltekintve mindenhajtóanyagnál nagyobb fajlagos tolóerőtszolgáltat. A hidrazint egyéb, kevésbérobbanásveszélyes célokra isfelhasználják: a gyógyszergyártásban, avízmelegítő rendszerekkorrózióvédelmében, a fényképezésben,

a fénymásolásban, festékiparban és agalvanizálásban. Ugyancsak használják agombaölő szerek gyártásában.Az első gombaölő szert aFranciaországot valaha is sújtólegnagyobb katasztrófa, a szőlőskertjeitért 1878-as nagy peronoszpórajárványhatására fejlesztették ki. A dologiróniája abban állt, hogy a gombátazokkal az amerikai szőlővesszőkkelhurcolták be az országba, amelyeket azelőző borászati válság, az 1865. évinagy filoxérajárvány hatásainakleküzdése céljából hoztak be, amely aperonoszpóra feltűnésének idejére mármegtizedelte Franciaországbortermelését.1882 októberének vége felé a bordeaux-i

egyetem növénytanprofesszora, PierreMillardet a szőlőskerteket járvafelfigyelt arra, hogy egyes tőkék leveleifurcsa zöldeskék színűek; a növényekpedig egyébként egészségesek.Kérdezősködésére a helybéliekelmondták, hogy arrafelé régóta szokás atolvajok elriasztása céljából a leveleketrézszulfát és mész keverékével beszórni.Millard éppen olyan gombaellenesvegyszer után kutatott, amellyelbevonhatná a leveleket az évnek azonszakaszában, amikor peronoszpóralegérzékenyebb a kémiai hatásokra. Mirea következő szüret eljött, Millardelőállította a bordói lét: rézszulfát, mészés víz keverékét. Ez volt az első kémiaigombaölő szer a világon.

A szőlőt sújtó járványok miattFranciaország bortermelése a felérecsökkent. Figyelembe véve, hogy azország mezőgazdasági jövedelméneknegyede a bortermelésből származott, éshatmillió ember megélhetését biztosítottaa szőlőművelés, a kormányzat nagyonszerette volna megelőzni egy ilyenkatasztrófa megismétlődését. 1878-ban asvájci Bernben nemzetközinövényegészségügyi zárlat konferenciátrendeztek, ahol megegyezés született anövények határokon történőátszállításának szabályozásáról.Sajnálatos módon a delegátusoknyilvánvalóan figyelmen kívül hagytákazt a tényt, hogy a filoxérát egylevéltetűfaj okozza, amely viszont

repülni képes. A svájci konferenciázóküldötteket egyéb, a határokon átnyúlóproblémák is foglalkoztatták ez idő tájt.1874-ben huszonegy ország küldötteijöttek össze a berni Postakonferencián,hogy a nemzetközi levélforgalmat{49-78} szabályozzák, de legfőképpen,hogy megállapodjanak az egyezményesdíjkategóriákban. Négy évvel később aNemzetközi Postaegyezmény tagjai eztkiegészítették egy Postai UtalványozásiEgyezménnyel. 1882-ben egy amerikaiszervezet indította el az első expresszutalványozási rendszert, amihezbiztonsági postautalványt használt. Afeladó a formanyomtatvány szélérenyomtatott számsort úgy szakította le,hogy a kívánt összeg maradjon az

utalványon. Ez lehetetlenné tette, hogy azutalvány megérkezésekor az összegetnövelni lehessen. A társaság, azAmerican Express, ugyancsak garantáltaa hamisítás elleni védelmet.Az American Express 1850-ben háromgyorsszolgálat összeolvadásával jöttlétre. Az egyesülést a két évvel azelőttKaliforniában felfedezett arany váltottaki. Az American Express számára nagyvonzerőt jelentett az a hatvanmilliódollár értékű arany, amit egyetlen évleforgása alatt Keletre kelletttovábbítani, és a kaliforniai bányászokés üzleti vállalkozások növekvő igénye,hogy a keleti parton települt szállítóiktólminél gyorsabban kapják meg az árut.Szintén a gyorsabb kézbesítés érdekében

vezette be az American Express azutánvételes kézbesítést. Aztán 1860-banhetvenötezer kaliforniai írta alá aKongresszusnak küldött petíciót,amelyben rendszeres és jól működőpostai szolgáltatást követelnek, amelykapcsolatot teremtene köztük éshátrahagyott családjuk között. 1858-banColorado és Kansas államokban találtakaranyat. Mindezen tényezők együttesenkeltették fel az érdeklődést az országonbelüli kommunikáció utolsó hiányzószakaszának áthidalása iránt. Ez aszakasz a Missouri állambeli St. Josephés a kaliforniai Sacramento közötthúzódott.1860. április 7-én indult el a PonyExpress első lovas futára a postával St.

Joseph-ből Kaliforniába. Az útvonalkülönlegesen veszélyes volt. Majdnemháromezer-kétszáz kilométeren átkeresztezte a kontinens legkomiszabbterepét, amelyet Amerika ellenségesérzületű őslakosai és banditák laktak. Alovasokat a viszontagságok és afáradtság leküzdésének képességealapján toborozták. Némelyikük csupántizennégy éves volt. Előszeretettelalkalmaztak árvákat.Az útvonal mentén százharmincnyolcállomást létesítettek. Százegynéhánymérföldenként következett egypihenőállomás, ahol a lovasok rövidpihenőt tarthattak. Minden máspostaállomáson új lovas vette át apostát. A postaállomások között 32

kilométerenként kisebb állomásokszolgáltak a lovak váltására. Amenetrend nagyon szoros volt, és csupánkét percet engedélyezett a lovasokváltására. A Pony Express soha nemhaladt vágtánál lassabban, és atársaságnak alapelve volt, hogy akörülményektől függetlenül a postánakcélba kell érnie. A rendszer kevesebb,mint két évig működött, azután a Keletrőlés Nyugatról egyszerre megkezdetttranszkontinentális vasút két végeösszeért, és Pony Express gyorspostájafeleslegessé vált.Az American Express létezése utolsónéhány hónapjára megvásárolta a PonyExpresst, és erre az időszakraleszerződtetett egy kivételes

képességekkel megáldott lovas futárt. Aférfiú később Buffalo Bill néven váltismertté, hála az állatok leterítésébenvaló egyességének (egy nap alatthatvankilenc bölény), midőn a KansasPacific vasútépítő munkásainak őszállította a húst 1868-ban. WilliamBuffalo Bill Cody 1872-ben, amikorelérte huszonnyolcadik születésnapját,már élő legenda volt. Ebben az évben,miután dolgozott már a Pony Expressnél,a vasútnál, a hadseregnél és voltfelderítő járőr is, fellépett egy chicagóiszínpadon, és eljátszotta a Souts of thePrairies főszerepét. Színházi pályafutásamegkezdése után is rendszeresen tettlátványos kiruccanásokat a prérire, ésezzel is növelte tekintélyét. 1883-ban

vadnyugati show-jával behozta ahatárvidéket a városba. A látványosságelejétől a végéig a vadnyugat kitalálttörténetét mutatta be bölényvadászattal,indiánok támadásaival, a Pony Expresslovasaival, lovas mentőcsapatokkal,mesterlövészekkel, szekérkaravánokkal,prémvadászokkal, felderítőkkel éspersze a ceremóniamester Codyval. Ashow tucatnyi államot bejárt,ötvenmillió ember előtt lépett fel ezervárosban, mígnem Cody 1913-bantönkrement.Codynak Amerikában csupán egyfajtakonkurenciával kellett számolnia, azúgynevezett vaudeville revükkel. Atizenkilencedik század végére aszabványos revü műsora kilenc darab

tízperces jelenetből állt, mint példáulhasbeszélő, az elmaradhatatlantáncbetétek, vidám jelenet vagypantomim, rövid drámai jelenet és végüla látványos záró műsorszám, többnyirelégtornász-produkció. Az egyik legelsővaudeville varieté-előadást 1850-benrendezték San Franciscóban, és aplakátok úgy hirdették, mint pikáns,párizsi szórakoztató műsort. Már a műfajneve is nyilvánvaló utalás volt a franciakötődésre; az eredeti változat neve Vaude Vire (a Vire folyó völgye) volt. AVire völgye Normandiában található,ahol valószínűleg a tizenötödik századidalszerző Olivier Basselin indítottaútjára a műfajt. Basselinről nem sokattudunk, kivéve, hogy valószínűleg

nemezkészítőként kezdte. Zeneitermésének nagy része bordal, olyancímekkel, mint Vidám asztaltársaság,Borban a jó vers!, Még egy pohárkával!Az angolok éppen akkoriban vesztettékel Normandiát, amelyet több, mint kétévszázadon keresztül megszállvatartottak, amikor Basselin a bordalaitírta. Basselin 1450-ben, a Formignycsatában (ez volt a végső vereséget és azangolok kivonulását megelőző utolsóösszecsapás) vesztette életét.Formignynél zajlott az első ütközet,amelyben a franciák bevetették az új,kisméretű ágyúfajtát, a csatakígyót, ami aharc kimenetele szempontjából döntőnekbizonyult. Az angolok hagyományostaktikája az volt, hogy alkalmas védelmi

állást foglaltak el, csatasorba állítottákaz íjászokat, előttük hegyükkel felfelékarókat vertek a földbe, és várták, hogya franciák előrenyomuljanak. A rájukzúdított nyílzáporral is támadásrapróbálták ingerelni a francia lovagokat.A kihegyezett karók aztán feltartóztattáka lovas katonákat, az angol gyalogságelőrohant, és elbánt velük.Formignynél ez a terv megbukott. Afranciák elkezdték csatakígyókkal lőni azangolok első vonalát, és ezzelcselekvésre késztették az íjászokat. Sokíjász kilépett a sorból, és rohant, hogymegszerezze a csatakígyókat. Éppenvonszolták őket át az angolok oldalára,amikor a francia tartalékcsapatokmegjelentek a színen, és látván, hogy az

angol vonalak megbomlottak, támadásbalendültek. A négyezerötszáz angolharcosból háromezer-hétszázhetvennégyodaveszett. Egy ezt követő angol vereségaztán véget vetett Anglia Normandiafeletti uralmának.Egy írástudatlan fiatal lánynakköszönhetően a szerencse több, minthúsz évre elpártolt az angoloktól. A lány1428-ban megjelent a burgundiaiVaucouleurs várában, és kihallgatást kérta városparancsnok Robert deBaudricourt-tól. A lány kijelentette, hogySzent Margit, Szent Katalin és SzentMihály sürgető hangjára jött. Aszegényes, vékony, vörös ruhát viselőlány bejelentette, hogy szent küldetésevan: ki kell űznie az angolokat

Franciaországból, és trónra kell ültetnieKároly dauphint (trónörököst). DeBaudricourt, a leány jámborságánakhatására elvitte őt Károlyhoz, Lorrainehercegéhez, akit a lányka mindjártrábeszélt, hogy kevésbé kicsapongóéletmódot folytasson. A jó tanácsértcserébe a herceg adott neki egy lovat.Ezt de Baudricourt kiegészítette egykarddal, és elvitte a lányt Chinonba adauphinhez. A dauphin próbára akartatenni a lány csodás képességeit, ésközönséges ruhába öltözötten elvegyültaz udvari népség között. A lány egyenestodament hozzá, és szóba elegyedtek.Később úgy hírlett, hogy a lányolyasmiket mondott neki, amiről csak őés a gyóntatója tudott. Ezután papi

személyek kérdezték ki a hallott égihangokról, a doktorok pedigmegerősítették, hogy ugyancsak ritka éscsodás állapotban van, szűz. Miutánminden vizsgálaton átesett, a dauphinpáncéllal, lándzsával és zászlóval láttael, és rábízta a csapatai felettiparancsnokságot, amivel ugyancsakfelbőszítette áskálódó természetűarisztokratáit, akiket vérig sértett, hogyegy közembernek kellengedelmeskedniük. Nevét az 1429. évi,az angolok feletti győzelemmelvégződött orleansi csatáról kapta. Azótaúgy ismerik, mint Jeanne d'Arc, azOrleáni Szűz. Csatáról Csatára űzte,hajszolta az angolokat, míg végül 1429.július 17-én elvezette a dauphint a

reimsi koronázási szertartásig. Miutánminden baj nélkül a fejére került akorona, Károly király Jeanne küldetésétbefejezettnek nyilvánította, és a seregét akövetkező szeptemberben feloszlatta.Nem vette figyelembe Jeanne-nak azangolok kiűzésére tett ígéretét. Miutánmegfosztatott a dauphin seregétől,Jeanne felcsapott szabad katonának, és adolgok kezdtek rosszra fordulni. Egy sorvereséget követően 1430. május 24-énJeanne kilovagolt Compiégne-ből, hogymegütközzön az angolokkal és burgundiszövetségeseikkel. Miután bekerítették,visszatért a városba, a kapukat azonbanzárva, a felvonóhidat felhúzva találta.Néhány óra múlva már a burgundiakfogságában volt.

Egy évvel később az inkvizíció{50-104} ítélőszéke előtt állt. Az ítélet:„Mérlegelve Jeanne látomásainak célját,módját és mondanivalóját,személyiségének sajátságait, a helyet ésegyéb körülményeket, azok a hangokvagy a képzelet romlott és ártalmashazugságai, vagy az elbeszéltlátomásokat és jelenéseket Beliál, aSátán és Behemót veszedelmes ésgonosz lelke idézte elő.” 1430szeptemberében a burgundiak eladták őtaz angoloknak, álok 1421: május 24-énelevenen elégették egy olyan magasmáglyán, hogy a hóhér nem tudtamegadni neki a kegyelemdöfést. Jeannelassú és gyötrelmes halált halt a lángokközött.

Az inkvizíciót, amely Jeanne-t elítélte,eredetileg két évszázaddal korábban, akatar {51-103} eretnekek elleni harccéljából alapították. A katar szekta aszegénység és a szabad szerelem hívevolt, és azt hirdette, hogy az egyháznakle kell mondania az anyagi javakbirtoklásáról. Egy fiatal spanyol pap,Domingo Guzman álláspontja szerintegyetlen módon lehet felvenni a harcot anövekvő elégedetlenséggel (tekintettelarra, hogy a felfuvalkodott egyházihierarchia maga kérkedik agazdagságával, és nyakig merül aszerencsejátékok és a fajtalanságélvezetébe), hogy saját érveiket kell akatarok ellen fordítani. A saját,szegénységet hirdető prédikációi nem

váltak be, és a pápa keresztes hadjáratotindított, amelynek eredményeként 1209-re már katarok ezreit mészárolták le.Domingót III. Ince pápa 1215-benállította az új dominikánus szerzetesrendélére, és egyetlen feladatául azeretnekség felkutatását és üldözésétszabta.Valamikor 1227 és 1233 között azeretnekség problémája eléggé kiterjedtahhoz, hogy IX. Gergely pápa továbbilépésekhez folyamodjon. A DominikánusInkvizíciót akkoriban állították fel,mikor Jeanne d'Arc vallatása folyt. Azinkvizítorok, az Ad extirpanda (akiirtandókhoz) című pápai bulla általfelhatalmazva, nagyobb hatalommalrendelkeztek, mint a világi hatóságok, és

felhatalmazásuk volt a gyanúsítottakeljárás nélküli bebörtönzésére éskínvallatására, minden gyanúba vettszemély vagyonának elkobzására, ésmindent számba véve az eretnekekmáglyán való elégetésére. Mindezekellenére az inkvizíció rémtetteit a koráltalános gyakorlatának fényében kellmegítélnünk. A kínvallatás akkoribanmindennapos dolognak számított.Franciaországban az árulás büntetéseabból állt, hogy a bűnöst felakasztották,majd mikor kezdte elveszteni azeszméletét, felnyitották a hasát,kiontották a beleit, végül a testétfelnégyelték. Külön büntetéskéntkasztrálták is. Gyakorlatilag lehetetlenvolt beismerés nélkül túlélni az

inkvizíciós eljárást. A vádakat sohasemhatározták meg pontosan, és a vádtanúinak nevét sohasem hoztáknyilvánosságra. A panaszostmegkérdezték, mit gondol, melyik bűnöscselekedete miatt került börtönbe, aztán,hogy vallja azt be. Azt is felajánlottáknekik, hogy enyhébb ítéletreszámíthatnak, ha megneveznek máseretnekeket. A tizenötödik századbanazután a spanyol inkvizíció nekilátott aszétszórt eretnekcsoportok felkutatásánálkevésbé körülményes feladatnak:elkezdett a zsidókkal foglalkozni. Az újinkvizíció álságos célja az volt, hogyúgymond ellenőrizze, és igazolja akikeresztelkedett zsidók megtérésénekőszinte és igaz voltát. Valójában az volt

a feladata, hogy megoldja azsidókérdést, oly módon, hogy leleplezia hitüket titokban még mindig gyakorlóconversos-t, a leggazdagabb zsidókatpedig megfosztja vagyonuktól éstisztségeiktől.Az ibériai zsidó népesség a nyolcadikszázadot megelőző idők óta éltSpanyolország és Portugália területén,azóta, hogy az első muzulmánbetolakodók elfoglalták Cordobavárosát. A muzulmánok a Szentírásnépének tartották a zsidókat, akikugyanazt az istent imádják, mint ők, ésvédett kisebbségként bántak velük. Azsidók szabadon gyakorolhattákvallásukat, fel voltak mentve a katonaiszolgálat alól, és megengedték nekik,

hogy saját közigazgatásuk legyen.Ugyanakkor tény, hogy a törvény előtttanúvallomásuk kisebb súllyal esett alatba, mint a muzulmánoké, nemházasodhattak össze muszlim emberrel,és nem viselhettek fegyvert, ennekellenére helyzetük sokkal kedvezőbbnekvolt mondható, mint a keresztényországokban élő hitsorsosaiké. Azibériai zsidók gyakran viseltek magashivatali méltóságot, a kereskedelem éspénzügyek világában tevékenykedtek. Azsidó tudósokat nagyra becsülték, ésjelentős szerepet játszottak aspanyolhoni muzulmán államokkulturális életében.A muzulmán Spanyolország 1100 utánkezdett zsugorodni, amint a keresztény

reconquista haladt dél felé, ésvisszafoglalta Leont, Asturiát,Aragóniát, Navarrát, Katalóniát ésKasztíliát. Az utolsó muzulmánvárosállamok Sevilla, Zaragoza és az1492-ben elesett Granada voltak. Ekkora muzulmánok zsidókkal szembenitoleranciáját a keresztény elnyomásváltotta fel. A zsidókat gettókbagyűjtötték össze, éjszaka nem hagyhattákel otthonukat, és akkora adókkalsújtották őket, amitől tönkrementek.1281-ben az összes kasztíliai zsidótbebörtönözték, és csak óriási váltságdíjellenében engedték őket szabadon. Atizennegyedik században Madrid,Burgos, Cordoba, Toledo és Barcelonazsinagógáit megrohanták és lerombolták.

A dominikánusok fáradhatatlanulügyködtek a zsidók keresztény hitretérítésén. A rettenetes kilátások hatásárazsidók ezrei váltak kereszténnyé. Akikeresztelkedettek közül sokan kerülteka hatalom magas és befolyást jelentőpozícióiba, mivel évszázadokonkeresztül éltek a fejlett muzulmánvilágban, ahol járatosak lettek aszámolás, írás és olvasás tudományában,ami keresztény gazdáiknak bizony nemadatott meg.1474-ben Segovia karizmatikus priorjalett Kasztíliai Izabella királynőtanácsadója, és 1482-ben Izabella ésférje, Ferdinánd kinevezte őt a spanyolinkvizíció főfelügyelőjévé. TomásTorquemada neve az intézmény

legszörnyűbb túlkapásainak szinonimájalett. A félsziget utolsó muzulmánerődítményének, Granada várának 1492.január 20-i eleste nemcsak a 781 évesmuzulmán uralom végét, de az ibériaizsidók halálos ítéletét is jelentette. Azév március 31-én Ferdinánd és Izabellajóváhagyta a zsidók Spanyolországbólvaló kiűzetéséről szóló rendeletet. Négyhónapot kaptak a távozásra, éshalálbüntetés terhe mellett megtiltottáknekik a visszatérést Spanyolországba.Minden vagyonukat elkobozták; nemvihettek magukkal aranyat, ezüstöt vagyabból vert érméket sem; aki pedig 1492.július 1-je után étellel vagy menedékkelsegítette őket, súlyos büntetésnek nézettelébe. A Kiutasítási Rendelet katasztrófa

volt a zsidók számára, mert legtöbbjük arendelkezésre álló idő alatt nem tudta avagyonát pénzzé tenni. A gettóbeliházaknak nem volt értéke, a keresztényekvagyonokra tettek szert azzal, hogybagóért felvásárolták a zsidókvagyontárgyait. A legóvatosabbbecslések szerint is 250 000 zsidót űztekel az országból.Az ibériai zsidók egész Európábanszétszóródtak, sokan kerültek Kelet-Európába, Hollandiába és Portugáliába,de legtöbbjük visszatért az iszlámközösségbe, amely oly hosszú ideigmegértéssel és rokonszenvvel viseltetettirántuk. Legnagyobb részük Isztambulbakészült, ahol akkor Bajazid szultánuralkodott, aki megjegyezte, hogy

Ferdinánd rossz államfért, mert országalegértelmesebb és legbuzgóbb polgáraitűzte el, és ezzel gyengítette sajátországát és erősítette vetélytársaiét.Nem sokkal később a zsidók értékesszolgálatot tettek új hazájuknak. 1520-ban kezdődött Bajazid szultándédunokája, Nagy Szulejmán negyvenhatéves uralkodása. Alatta jutott az ottománbirodalom a kulturális csúcsra, és őterjesztette ki a birodalmat háromföldrészre. A zsidók különös értéketképviseltek Szulejmán számára, miveljáratosak voltak az európai bankrendszervilágában, és mert egész Európárakiterjedő, fejlett váltórendszert építettekki többi zsidó bankárral, így sokkalhatékonyabban tudták mozgatni a tőkét,

mint keresztény és török versenytársaik.A kollégáikkal fenntartott kapcsolataikaz európai piacokon, nyelvi készségeik,jártasságuk a könyvelésben, üzletilevelezésben és szerződésekmegszerkesztésében kulcsszereplővétette őket a török államkincstár számára.Ha a zsidók valamire megszerezték amonopóliumot, abban megkerülhetetlentényezővé váltak, például cukor-, kávé-és fűszerkereskedelemben.1552-ben az egyik magas állású zsidóember, Moshe Amon, kérvényezte atörök kormányzatnál, hogy egyportugáliai zsidó bankár, Dona GraciaMendes átmenthesse tőkéjét Isztambulba.Ez az impozáns hölgy nemrégvisszavonta keresztény hitre térését, és

kifejezte abbéli óhaját, hogyunokaöccsével, Joseph Nasival együttIsztambulba emigrálhasson.Joseph hosszabb időt töltött a Mendescsalád antwerpeni bankjában, ésszemélyes jó barátságba került V.Károly császárral. Gracia és Joseph avagyon révén hamarosan számottevőhatalomra és befolyásra tett szertTörökországban. Gracia bizalmasbarátságba keveredett Szulejmánkedvenc feleségévet, Roxelánnal. Az1560-as évek elején Joseph már mesésvagyonra tett szert, és épp csakkülügyminiszteri címe nem volt. Egyalkalommal az ő közvetítésével kötöttegyezményt Szelim (Szulejmán utóda)IX. Károly francia királlyal. Joseph

annyira becsvágyó férfiú volt, hogyegyszer a zsidók királyának neveztemagát, bár a legnagyobb méltóság, amita törökök rá ruháztak, a görög Naxosszigetének hercegi címe volt.1564-ben, nem sokkal azután, hogyJosephnek sikerült kihallgatást szereznieSzulejmánhoz, a császári díván fontolóravette Málta megtámadásánaklehetőségét. A sziget a MáltaiLovagrendnek, annak a keresztényszerzetesrendnek a főhadiszállása volt,amelyet Szulejmán évtizedekkel azelőttmár kiűzött előző támaszpontjáról,Rodosz szigetéről. A császári tanácstöbb tagja szót emelt a terv ellen, ésazzal érvelt hogy a törököknek inkábbészakra és keletre, Magyarországon túlra

kellene terjeszkednie. Végül a díván úgydöntött, hogy elfoglalják Máltát, éstámaszpontként Spanyolországot fogjákfelhasználni Itália és Dél-Európamegtámadásához.Ekkoriban a Szicília és Észak-Afrikaközti csatornában fekvő Málta lovagjaiolyasmivel foglalkoztak, amit legjobbana szervezett kalózkodás kifejezéssellehetne leírni, és egyik ilyen akciójukkésztette cselekvésre Szulejmánt. Alovagok elcsíptek egy kereskedelmihajót, amely a szultáni szeráj főeunuchja,Kustir aga tulajdona volt. A hajónyolcezer dukát aranyat és velenceiárukat szállított a szultáni háremfőfeleségei részére. Ezért aztánSzulejmánt a közvetlen hozzátartozói is

arra ösztökélték, hogy foglalja el Máltát,szerezze vissza a javaikat és a muzulmánrabokat (akiket megalázó módon atörökök ellen harcoló hajókongályarabként dolgoztattak).Málta védői 1565. május 18-ánpillantották meg az első török gályákat.Ezek csak előőrsei voltak annak amasszív inváziós flottának, amely aharmincezer embert, hatezer hordópuskaport, ezerháromszáz ágyúgolyót,nyolcvanezer kézifegyverbe valólövedéket és az élelmiszert szállítószáznyolcvanegy hajóból állt. Máltavédői kilencezer hadra fogható embertszámláltak, s ebből ötezer volt a szigetlakója. A lovagok kitűnő, magasanképzett, a hagyományos keresztes lovagi

erényekkel rendelkező harcosok voltak.Annyira tartottak attól, hogy a törökökfogságába esnek, hogy el voltak szánva aharc végsőkig való folytatására.Vezetőjük, a hét éve nagymester Jean dela Valette erélyesen kézben tartotta aharci cselekményeket, és személyespéldamutatásával lelkesítette azembereket. Már hónapok óta dolgozott aterep előkészítésén, erődítéseketemeltetett, és földig romboltatott olyanépületeket, amelyek fedezékülszolgálhattak volna az ellenségnek.Végül is a védők kitartása és a törökvezérkar széthúzása, a harcászatitervezés teljes hiányával párosulva atámadók visszavonulásával, és az ostromfeladásával járt.

A törökök távozása után szinte mindenmáltai épület javításra vagy újjáépítésreszorult. Az európai hatalmak (amelyektúl későn akartak a sziget segítségéresietni) úgy határoztak, hogy Máltát,tekintettel kulcsfontosságú stratégiaiszerepére, alaposan meg kell erősíteni.1565 decemberében megérkezettFrancesco Laparelli hadmérnök, hogynekilásson az építkezésnek. A döntés úgyszólt, hogy Valetta néven megerősítettfővárost kell építeni. Az új fővárosé lettreneszánsz utolsó nagy városterve. Azegymást derékszögben metsző utcákat ésa szabad tereket falakkal és bástyákkalvették körül, minden ház be volt kötve acsatornahálózatba, és el volt látva azvizet gyűjtő ciszternával. Megkövetelték,

hogy a házak egységes stílusbanépüljenek. Az új főváros kiemelkedőminőséget képviselő épülete volt akórház, amelyet 1575-ben nyitottak meg.A Máltai Lovagrend ápoló rendkéntkezdte pályafutását 1048-banJeruzsálemben. A sebesültkereszteseknek viselte gondját, ezért arendet Ispotályos Lovagok névvel isillették. A kórházuk vezetője, a nagyispotályos, a rend legfőbb vezetőivelazonos rangban volt. Valetta újkórházában számos új elképzeléstvalósítottak meg. Az eltérőbetegségekben szenvedőket különbözőkórtermekben helyezték el: egyikbenvoltak a vesekövesek, a másikban a bőr-és nemibetegek, egy harmadikban a

szifiliszesek forró fürdőkkel valókezelését végezték, megint másik szobájavolt a haldoklóknak, a járványosbetegeknek, a vérhasban szenvedőknek,és ami akkoriban a legszokatlanabbnakszámított, az elmebetegeknek. Az itteniellátás másik kiváló jellemzője volt,hogy minden beteg külön ágyat kapott,amelyet minden este áthúztak. Szükségesetén naponta többször cserélteklepedőt.A kezelés már korlátozottabb volt. Azérzéstelenítést úgy végezték, hogynadragulya és mandragóra kivonatávalátitatott szivacsot tartottak a páciensszájához, vagy pedig az orvos egykalapáccsal akkorát ütött a fából készültsisakot viselő páciens fejére, hogy az

eszméletét vesztette. A sebeketrendszerint sós vízzel mosták ki.Alkalmazták a sínbe helyezést és avégtagok nyújtását. A sérültvéredényeket elkötötték, és a lágyszövetek sérüléseit összeöltötték. Azorvosi kar minden tagjátólmegkövetelték, hogy tanult és gyakorlottlegyen, és hogy esküvel fogadja, a tőletelhető legtöbbet teszi meg a betegségleküzdésére. A kórházban tevékenykedőorvosoktól azt is megkövetelték, hogy aleginkább sikeres orvosok által használtmódszereket alkalmazzák agyógyításban.A kor legkiemelkedőbb orvostudora,akinek már az apja is a Habsburgokcsászári házának gyógyszerészeként

működött, V. Károly császár orvosa volt.Andreas Vesalius Párizsban, majdPadovában szerezte ismereteit, ahol1537-ben olyan mély benyomást keltettboncolási technikájának bemutatásával,hogy azon nyomban, huszonháromévesen kinevezték a sebészetprofesszorának. 1543-ban De HumanisCorporis Fabrica (Az emberi testfelépítése) című munkájával lepte megaz orvosi társadalmat. Ez a könyv volt azelső valóban modern anatómiai szöveg,és amelyik az életből vett ábrákkal jelentmeg. Vesalius elvetette az ókori görög ésrómai orvosi szövegeket, minttekintélyeket, és azt mutatta be, amitlátott: a csontváztól az idegekig, aszervektől az izmokon át a bőrig

mindent. Vesalius ezen kívül olyanrészletességgel írta le boncolásitechnikáját, hogy a gyakorlottabb olvasóazt utána tudja csinálni. A De Corporisillusztrációi fametszetek voltak,amelyeket szálirányban felfűrészeltkörtefába véstek, majd forró lenolajjaldörzsöltek be, ami a felületetplasztikusabbá tette. A fametsző művésznevét nem ismerjük, de a rendkívülirajzok, amelyek alapján dolgozott, kevéskétséget hagynak afelől, hogy a munka aneves velencei festő, Tizianoműhelyéből került ki.Tiziano Vecelli 1488-ban arisztokrataszülők gyermekeként született Itáliaészaki részén, már nyolcéves korábanolyan művészi tehetséget mutatott, hogy

bátyjával együtt Velencébe küldték egymester mellé tanulni. A VelenceiKöztársaság, Európa leggazdagabbtengeri kikötője híres volt pazarlóéletmódjáról. Tiziano Velencébeérkezése idején a művészet, amint arra alegnagyobb velencei festő, GiovanniBellini is rájött, jövedelmezőmegélhetési lehetőséget biztosított. Akormányzattal kötött megállapodásaszerint élete végéig szóló járadékotkapott cserébe azért, hogy mindenmegválasztott dózsénak megfesti aportréját. Tizianót és bátyját Giovannitestvére, Gentile műhelyébe küldtéktanulni.Tiziano rövid időt Gentile műhelyébentöltött, azután átpártolt Giorgione da

Castelfrancóhoz, aki épp akkoribanbotránkoztatta meg Velenceművészetének világát egy oltárképével,melyen a Madonnát egy tájképbehelyezte, nem pedig egy templomba.Giorgione (György, a nagy) volt az első,aki színárnyalatokkal érzékeltette aformákat és mélységet. Az ő újítása volt,hogy, fittyet hányva a hagyományoknak,vászon alapra olajjal festett, és ő vezettebe a realisztikus ábrázolásmódot, amitTiziano sietett átvenni tőle. Tiziano1526-ban festette a Frari (barátoktemploma) oltárképét, amit az első,sajátos egyéni stílusában készültművének tartanak. A képen angyalokserege emel az égbe egy arányostestalkatú Madonnát. A festésmódban az

az alapvető újítás, hogy a Madonnánaksúlya van, nehéz. Azt mondják, a jámborfráterek meg voltak botránkozva, amikorelőször megpillantották a képet. Tizianovérbő realizmusa futótűzként terjedt.Tiziano nőalakjai azért olyanrealisztikusak, mert mesterien ábrázoltaaz emberi test színárnyalatait, járatosvolt abban, amitől Vesalius könyvénekábrái annyira erőteljesen hatnak.Tiziano 1530-ban már közkedveltségnekörvendő művész, és elkezdi megfesteni akorszak nagyságainak portréit: Cipruskirálynője, Ferrara hercege, egy Medicibíboros és a francia király szerepel aképein. Mikor 1545-ben Rómába megy,a pápa fejedelemnek kijárófogadtatásban részesíti. A III. Pál

pápáról készített portréja olyantermészetesre sikeredett, a szóbeszédszerint, amikor kitette a képet egyerkélyre száradni, a járókelők kalapotemeltek előtte. V. Károly német-rómaicsászár annyira nagyra tartotta Tizianót,hogy palotagrófi rangot adományozottneki, és az Aranysarkantyús rendlovagjává nevezte ki, azonkívül jogábanállt bármikor belépni a császáriudvarba. Efféle elismerésben festőknemigen részesültek.A Károlyról készült számos portré közültalán az a leghíresebb, amelyet Tiziano acsászár 1548-as germániaitartózkodásakor festett. Károly évekenkeresztül próbálkozott tárgyalóasztalhozültetni a katolikus egyházat és az

újdonsült német protestánsokat, akiket1521-ben Luther Márton elszakított azelőbbitől. 1545-re a protestánsfejedelmek szövetségbe tömörültek,megtagadták a közelgő tridenti zsinatonvaló megjelenést (amelynek az volt acélja, hogy válaszul a protestánsmozgalmakra, gyökeres reformokatléptessen életbe), és mindenmegegyezésre vonatkozó kísérletetelutasítottak.A császárnak nem volt más választása,mint az erő alkalmazása. 1547 tavaszána bajorországi Mühlberg melletticsatában tönkreverte a protestánsokat, ésvezetőjüket, a szász választófejedelmetbörtönbe vetette. Tiziano őt is lefestette.Később a közeli Augsburgban készítette

el Károly portréját, amelyen teljes harcidíszben, csatába készülő páncélosvitézként ül a lován.V. Károly páncélját Augsburgbankészítették, mivel a város fémiparárólvolt híres, és közel feküdt egy nagyobbarany-, ezüst- és vasérclelőhelyhez.Károlynak a mühlbergi képen viseltpáncélja még valamit bemutat abból, amiAugsburgot híressé tette: egy csavart. Acsavarmenet elve a klasszikus időktőlfogva ismeretes volt, amikor azolajprésekben és a vízemelőszerkezetekben használták fel, de afémből készült csavarokat csak areneszánsz idején fejlesztették ki, éstöbbek között a páncélokösszeszerelésére használták. A páncélzat

egyik része, amit manteau d'armes névenismertek (merev védőlemez, ami amellkas bal oldalához és a vállhoz volterősítve, és a lovagi tornákonhasználták) négyzetes fejű csavaroksegítségével volt a páncél többi részéhezerősítve, és a csavarokat kulccsal kellettmeghúzni. A manteau a parádékon viseltpáncéloknak is része volt, amint azKároly mühlbergi portréján is látható.Valószínű, hogy a fémből készült csavarteredetileg az augsburgi ékszerészek ésaranyművesek fejlesztették ki, akiknek aszaktudása vezetett egy új pénzverésieljárás kidolgozásához is. Valamikor1550 körül az Augsburgban akkreditáltfrancia követ lelkesült ajánlására II.Henrik francia király meghívott egy Max

Schwab nevezetű aranyművest, hozza elPárizsba új mérleg-érmesajtolói egyikét.Schwab érmesajtoló gépét egy mindkétvégén súlyokkal megterhelt hosszúhajtókar segítségével lehetett meghúzni.Mikor a hajtókart megforgatták, hogy aprést meghúzzák, a karon lévő súlyokegyenletes nyomást fejtettek ki, ezért asajtolószerszám is egyenletes erővelhatott a fémkorongra, és rendkívül élesrajzolatú lenyomatot hagyott a felületén.II. Henrik nagy lelkesedést mutatott apénzverés megreformálása iránt, mivelugyanaz a probléma gyötörte, mint a kortöbbi államférfiait: a váltókat akorlátozott mennyiségben rendelkezésreálló készpénzben kellett kiegyenlíteni.1530-ban V. Károly túszként tartotta

fogva I. Ferenc francia király fiait, éskétmillió arany écu váltságdíjat követeltértük. Mivel Franciaországban nem voltfellelhető ennyi arany écu, Ferenckénytelen volt külföldi pénzt vásárolni,beolvasztatni, majd újra veretni. Aháborús kiadások, és a csatákat megvívózsoldosok fizetsége miatt a királyok ésfejedelmek gyakran kényszerültek pénztkölcsönvenni.Mikor Schwab Franciaországba érkezett,II. Henrik király csaknem teljes évesjövedelme összegével tartozott a lyonibankároknak. A helyzetet mégzavarosabbá tette a forgalomban lévőrengeteg hamis pénz, és az érmékkörülnyírással történő értékrontása.Henriknek az volt az elképzelése, hogy

új pénzérme kibocsátásával lecseréli azértékét vesztett pénzt. A terv szerint az újpénz neve écu helyett henri lesz, éscsökkentik az aranytartalmát. Abból acélból, hogy megkönnyítse a pénzcserevégrehajtását (és általában a pénzügyekirányítását), Henrik az állam vagyonánakőrzésére létrehozta a Louvre-ban akirályi kincstárat, és ahhoz csak neki éskancellárjának volt kulcsa.Henrik erszényének egyik legfőbbapasztója a felesége, a fényűzés irántivonzalmáról hírhedett Medici Katalinvolt. Amint a trónra került, megdupláztaa királynék szolgálatára rendelthagyományos udvartartás létszámát;százan sürögtek körülötte. Fényűzőéletmódot folytatott, miközben

körbeutazta a királyságot. Volt mégkilenc saját tulajdonú kastélya éspalotája, amelyek közül egyet (a Szajnapartján álló La Tournelle-t)leromboltatott, hogy utat vágasson aTuileriákhoz. Új szárnyat építtetett aLouvre-hoz, felhúzatott két új kastélyt(Monceau-t és Chaillot-t, mindkettőtPárizs mellett), és egy galériávalbővíttette a Chateau de Chenonceaux-t.Lakosztálya tele volt indiai asztalkákkal,török szőnyegekkel, arannyal-ezüsttelátszőtt falikárpitokkal, jáspisvázákkal,ezüsttel berakott szekrénykékkel,gyöngyházberakásos asztalokkal,zománc, porcelán, üveg, gobelinműtárgyakkal és arcképek százaival. Aztis beszélik, hogy az itáliai konyha

számos elemét honosította meg, és ő tettenépszerűvé az éttermeketFranciaországban.Katalin nagyszabású, magnificences-neknevezett ünnepségeket rendezett, hogy akirályi család parádézhasson adiplomaták és követek előtt. Egy ilyenalkalommal rájött nevezetesmigrénjeinek egyike és visszavonult,hogy vadonatúj gyógyszerével kúráljamagát. 1559-ben érkeztek az újonnanfelfedezett dohánynövény első példányaiaz Ibériai félszigetre, és a francia követ,Jean Nicot küldött Katalinnak néhánylevelet arról a növényről, amit egyholland felfedezőtől kapott magokrólnevelt. Később Carl von Linné, a nagysvéd rendszertantudós fogja bevezetni a

nikotin elnevezést Nicot neve után.Valószínűleg Katalin volt az első tubákotszippantó európai, de nem sokáig maradtegyedül. 1560-ban Nicot azt írtaLorraine bíboros érsekének, hogy adohány meggyógyított egy fekélyesembert, és egy, az orvosok általkezelhetetlennek nyilvánított sipolyt. Akövetkező húsz év folyamán a dohánytjavallják mint fertőtlenítőszert, hánytatót,szélgörcs, fogfájás, súlyos köhögés(füstjét mélyen belélegezni!), szülésifájdalmak, bűzös lehelet, veszettség,üszkösödés és viszketés elleni szertegyaránt. 1610-re már alig maradtbetegség, ami ellen ne tartották volnahatásosnak.A dohány iránti gyorsan növekvő

sóvárgás ugyanazon probléma eléállította az uralkodókat: adohányvásárlás folytán rengeteg pénzáramlott ki országukból. AngliaiErzsébet ezért rendeletet adott ki adohány helytelen felhasználása ellen. IV.Murád török szultán fejvesztés terhemellett tiltotta be a-tubákozást. III.Orbán pápa egyházi tilalmat rendelt el azistentiszteletek helyszínén valótubákozásra. Ezen intézkedésekegyikének sem volt foganatja.Londonban a pöfékelés művészeténekprofesszorai tartottak tanfolyamokat adohányzás mikéntjéről. A francia,spanyol és angol kormányzatok atizenhetedik század közepére rájöttek,hogy pénzügyi előnyöket lehetne

kovácsolni a helyzetből, és Amerikábandohányültetvényeket telepítettek, otthonpedig állami monopóliummá tették adohány forgalmazását.Maryland angol gyarmatot úgyszólvánkizárólag a dohánytermesztés céljábólalapították. Maryland volt akereskedelmi háromszög egyik csúcsa:az angol hajók rabszolgákat vittek aKarib térségbe, elcserélték őket cukorra,fűszerre és rumra, ezután mindeztelvitték az amerikai gyarmatosoknak,dohányt kaptak érte, amit viszontAngliába szállítottak.A dohány termesztése éjjel-nappalikemény munkát jelentett a gyarmatokon,ami harminchat különbözőmunkafázisból állt, köztük a talaj

előkészítése, a palántázás, a palántáklefedése tölgy falevelekkel, a töltögetés,a hernyók leszedése, a virágbimbóklecsipkedése a virágzás megelőzésecéljából, a levelek leszedése, szárítása,pácolása, kocsánytalanítása éscsomagolása. Mikor a pácolt dohányelkészült, száznyolcvan kilós, nagyhordókat szorosan teletömtek alevelekkel, és a legközelebbi kikötőbegurították őket. Számos ilyen célrahasznált utat a mai napig is gurító útnakneveznek. Maryland nagyon vonzó helyvolt a dohánytermelők számára, mert aChesapeake-öböl környéki ültetvényekkörül több száz természetes kikötő ésöblöcske terült el alig néhány mérföldnyiközelségben.

A korai ültetvények szerény jövedelmetbiztosító vállalkozások voltak. Marylandbevándorlóinak többsége egyedülállófiatalember volt, mivel a tizenhetedikszázad közepétől kezdve a barbadosiültetvényesek kizárólag feketerabszolgákat dolgoztattak, Új-Angliapedig a valutahiány miatt csak képzettvagy tőkével rendelkező bevándorlókatvolt hajlandó fogadni. A marylandibevándorlók akkor kaptak egy darabföldet, ha ledolgozták a szerződésszerinti öt évüket. További öt évigkellett dolgozniuk, hogy elegendő pénztgyűjtsenek a házasodáshoz. Adohánytermesztéshez csak néhányszerszámra volt szükség: egy fejszére azerdőirtáshoz és egy kapára. A legtöbb

ültetvényes egyszobás, favázas viskóbanlakott, amelyekben pallókat fektettekkeresztbe a szarufákon és az lett azalvópadlás. A házakat gyakran nyersfából építették, és gyakran szorultakjavításra, de egy évtized utángyakorlatilag lakhatatlanná váltak,amikor is a tulajdonosok egyszerűenodébbálltak, és másik házikót építettek.Ez az eldobható ház Marylandtájképének jellemzője lett, ami a legtöbbarra járónak meglepetéssel szolgál.A dohány európai behozatalánakrobbanásszerű megnövekedése időbenegybeesett a nemzetközi kereskedelmiforgalom gyors és általánosfejlődésével, azzal párhuzamosan, hogyaz európai nemzetállamok gyarmatokat

hoztak létre, és elkezdték Afrika és aKelet felfedezését. A kormányzatokszámára túl nagy lehetőséget kínált azimportból növelni az állami bevételeket,semmint hogy kihagyhatták volna. Atizenhetedik század első negyedénekvégére a legtöbb európai állammodernizálta és kibővítette azadóhivatalát. Az első fogyasztási adótAnglia vetette ki 1643-ban, kezdetbencsak az olyan honi gyártású árukra, minta sör, égetett szesz, almabor, szappan,hús, só, bőr és textíliák. Az adózásrendkívül népszerűtlen volt, mivel abeígért egy éven túl is kivetették (éssoha nem is vonták vissza), és azalapvető létszükségleti cikkek adóztatásaa legszegényebbeket sújtotta legjobban.

Ahogyan nőtt az adózás alá esőárucikkek száma, úgy nőtt azadminisztráció bonyolultsága. Afogyasztási adók kiszámítását az a tény isnehezítette, hogy a különféleárucikkekre, például az üveg, só,ablaküveg, palackok, bőr, fa és adohány, különböző adókulcsok voltakérvényben. A kereskedelemfelvirágzásával, és a piacoknövekedésével az adózással kapcsolatosszámítások is fokozott mértékben váltakegyre bonyolultabbá.A tizenhetedik század elején egyalapvetően új számolási módszer jelentmeg a színen, ami megkönnyítette azadószedők dolgát. 1614-ben egy JohnNapier nevű skót matematikus közzétett

egy könyvet, amelyben részletesen leírtaúj, logaritmikus számolási módszerét.Négy évvel később már egész Európatudósai és matematikusai figyelmétmegragadta Napier módszere, amelylényegében azt tette lehetővé, hogybonyolult számolási műveleteketegyszerű összeadás-kivonásiműveletekkel végezzenek el. Például:10-es alapú logaritmussal dolgozva a100 úgy is írható, hogy 102 (10·10), az1000 pedig 103 (10·10·10). A két számösszeszorzása a logaritmusaik (a felsőindexbe írt kis számok) összeadásávalvégezhető el. Így 10·1000 »101·103 = 101+3 = 104. Az osztás alogaritmusok kivonása útján hajthatóvégre: 1000:100 » 103:102 = 103-

2 = 101. Alapszámként a 2-t használva 8(23, vagyis 2·2·2) szorozva 32 (25,vagyis 2·2·2·2·2) azt jelenti, hogy akitevők összeadásával (3+5 = 8), ésvisszakeresvén 28 = 256. 32 négyzetét alogaritmusának kétszerese adja:25·25 = 22·5 = 210 = 1024. Anégyzetgyököket a szám logaritmusánakmegfelezésével kaphatjuk meg: 256gyöke a logaritmusának felévelszámítható: 256 = 28, 8:2 = 4, 24 = 16,ami 256 négyzetgyöke. Hatalmas ésrészletes táblázatokat dolgoztak ki,amelyekben minden szám logaritmusameg volt adva, hogy a legnagyobb éslegbonyolultabb számítások is gyorsanelvégezhetők legyenek.A logaritmus felfedezése rövidesen oda

vezetett, hogy feltalálták a munkát méginkább megkönnyítő szerkezetet. Nemsokkal később, 1622-ben egyCambridge-i matematikus, WilliamOughtred előállított egy sárgaréztáblázatos korongot, amelyre kettőscsúsztatható mutatót erősített, és ha azutóbbit a skálák fölött elcsúsztatták,minden logaritmikus számítást el lehetettvégezni. Oughtred körkörös logarlécétmajdnem biztosan Elias Allen, a korleghíresebb műszergyártója készítette.Allen volt az egyik legelső mestere az újLondoni Óragyártók Társaságának,amelyet azért alapítottak 1631-benkirályi okirattal, hogy a szakmátmegvédjék a bevándorolt külföldiekkonkurenciájától (akkoriban minden

londoni óragyártó külföldi volt). Atársaság egész Anglia óragyártása felettszabályozó szereppel bírt.A kor egyik legkiválóbb óragyártó cégéta holland Fromanteel család működtette.1658-ban egyikük meglepő újdonságnakszámító órafajtát hirdetett: „Újabbanmegtaláltuk a módját, hogy olyan órátkészítsünk, amely pontosabban ésegyenletesebben jár, mint bármelyik, ami regulátorunk nélkül gyártott óra... ésnem befolyásolja az időjárás, mint másórákat, és tudunk készíteni olyat, amelyikegy felhúzással egy hétig, egy hónapigvagy akár egy évig is jár ugyanolyanpontosan, mint azok, amelyeketmindennap fel kell húzni.” Formanteelbarátja és honfitársa Christian Huygens

{52-88} találmányára hivatkozott, akiegy évvel korábban feltalálta a napi tízmásodpercen belüli pontosságú ingaórát.Huygens egy időben a párizsi KirályiTudományos Akadémián dolgozott, aholegy protestáns francia, Denis Papin voltaz asszisztense. Papin rendkívül jólképzett, orvosi végzettséggel isrendelkező műszerész és műszergyártóvolt. Papin, valószínűleg afranciaországi vallási üldöztetés miatt,1675-ben Londonban tűnt fel, RobertBoyle-nál {53-65} {53-87} nyertalkalmazást, és nekilátott csökkentettnyomáson végzett kísérleteinek. 1679-ben Boyle műszergyártója, RobertHooke bemutatta Papint a RoyalSociety-ben, Papin pedig bemutatta új

találmányát, a digestert. A berendezésegy biztonsági szeleppel ellátottvasfazék volt, amelyben nyomás alattlehetett főzni az ételt.Papin fazekát, Louis Pasteur {54-3}{54-125} francia tudós munkásságanyomán, háromszáz év múlva vettékhasználatba, mint kórházi sterilizátort.Pasteur 1854-ben vette át a LilleiEgyetem Természettudományi Karánakirányítását, és kezdte el egy akkoribanfelmerült probléma vizsgálatát: Mi azoka, hogy a cukorrépából készült alkoholmegmagyarázhatatlan módonmegsavanyodik? Pasteur felfedezte, hogyparányi szervezetek vannak a savanyúlében. Húslével végzett továbbikísérletei kimutatták, hogy hasonló

élőlények vannak abban is, ésforralással el lehet őket pusztítani. Ha akiforralt leveket légmentesen lezártpalackban tartotta, majd egy idő utánfelnyitotta, az élő szervezetek újbólmegjelentek a folyadékban. Pasteurebből arra következtetett, hogy a csírák alevegőből kerültek a folyadékba.Folytatta kísérleteit, és felfedezte, hogymikrobák vannak az ecetes borban. Abort ötvenöt fokra hevítve a mikrobákelpusztulnak, de a bor nem károsodik.Ugyanezt észlelte a tejnél is. Egyszellemes próbálkozása során, hogy afrancia sört ugyanolyan minőségűvévarázsolja, mint német vetélytársai,előbbi kísérleteit sörgyárakban iselvégezte, és ugyanarra az eredményre

jutott. Pasteur eljárása pasztörizálásnéven vált közismertté, és ma a legújabbidőknek megfelelő, korszerűsített Papin-fazekakban, autoklávokban az orvosieszközök sterilizálására szolgál.Az 1870-es években a német sörfőzők,akiket Pasteur szeretett volna lepipálni,felkértek egy Karl Paul Linde {55-27}nevű mérnököt, találjon ki valamimegoldást arra, hogy nyáron hidegentarthassák a sörüket, s így egész évbenlehessen sört gyártani. Linde erremegcsinálta az első működőképes,cseppfolyósított ammóniával üzemelőhűtőgépet. Nagyjából ugyanebben azidőben Anglia csaknem katasztrofálisélelmiszerhiányban szenvedett, mert azország élelmiszer-termelése képtelen

volt lépést tartani az iparvárosokgyorsan növekvő népességével. Aprobléma megoldása érdekében egy skótmérnök, James Harrison Ausztráliábantökéletesített egy hasonló rendszert.Végül is nem Harrisonnak, hanemmásoknak sikerült megfelelő technikátkidolgoznia az ausztráliai húslefagyasztására, és hűtőhajókban{56-77} való elszállítására, amivelmegmentették Angliát az 1870-esévekben fenyegető éhínségtől.Harrison azonban egyszer csak visszatértLondonba, és beindított egyfagyasztóüzemet, ahol paraffinolajbólgyertyakészítésre alkalmas szilárdparaffint nyert. Valamivel később,amikor kifejlesztették a géppel

hajtogatott kartonpapír előállításitechnikáját, a paraffinnal impregnáltkartondobozok tették lehetővé agyorsételek bevezetését a piacra. 1906-ban jelentek meg az impregnált papírbólkészült tejes dobozok és a papírpoharak,amelyek annyira közönségesek, hogyészre sem vesszük, hogy a nyugati világminden egyes kávéautomatájában ottvannak.

5. FEJEZETAz élet nem babra megy

A neszkávé tökéletes példája amodern félkész élelmiszernek.Megszületését annak köszönheti, hogy az1930-as években Brazíliában és más

dél-amerikai kávétermesztő országokbanolyan jó volt az időjárás, hogy azemlített országokban óriásibabkávéfeleslegek halmozódtak fel.Sokféle módszerrel próbálkoztak, hogy afelesleget eladható árucikké alakítsák, és1938-ban a Nestlé-nél dolgozó dr. HansMorgenthaler állt elő a megoldással. Akávét óriási, két emelet magasságúkészülékben kifőzték. Az elkészült italtfelnyomatták egy szárítótorony tetejére,ahonnan az alulról felfelé áramló forrólevegőbe porlasztották. Mire a kávéföldet ért, minden víz elpárolgott belőle,és csak a finom szemcsék maradtakvissza.Abban az időben persze az újkávéfajtának nyilvánvalóan nem volt

piaca. Aztán jött a II. világháború, éstüstént piacot teremtett a tüstént-kávénak. Az amerikai ellátó tisztek (és akatonák) szerették volna minimálisracsökkenteni az élelmiszeradagok súlyát,miközben a mérete is kicsi, ízletes is, denem megy hamar tönkre. Végül a „K”fejadag lett a szabványos az egészamerikai hadseregben. Ez háromkisméretű dobozból állt, mindegyikbenegy-egy konzervdobozban a főétel (húsvagy hús és tojás, vagy ömlesztett sajt),kétszersült, aprósütemény, szőlőcukor-tabletták, szárított gyümölcs, csokoládé,erőleveskocka, citromlékocka,kockacukor, rágógumi, négy szálcigaretta és neszkávé volt. A csomagnapi háromezer-négyszáz kalóriát

biztosított és könnyen lehetett szállítani.Ez a II. világháborúban rendkívülijelentőséggel bírt, mivel a példátlanulmagas fokban gépesített csapatokállandó mozgásban voltak. A háborúvégére Amerika több mint nyolcmilliókatonát küldött a harctérre, akiktankokat, teherautókat és dzsipekethasználtak. Az ellátó tisztek számárakész lidércnyomás volt az a sebesség,amivel a katonák helyzete szinte napontaváltozott. Az utánpótlás rendkívülbonyolult és nagyarányú volt. Miközbena D-napon ötvenezer amerikai katonaszállt partra, egy ötszázezer főből állóhadtápos, egészségügyi, hadianyag-utánpótlással foglalkozó, híradós ésszállító csapat támogatta őket.

Az a jármű, ami ennek az óriási háborúsutánpótlási feladatnak a teljesítésétlehetővé tette, az erre a célrakifejlesztett dzsip volt. Az eredetipályázati feltételek egy négykerék-meghajtású terepjáróra szóltak,amelynek az üres súlya hatszázkilogramm, a vezetővel együtt négyszemélyt szállíthat, a talajtól mért szabadmagassága tizenhét centiméter,sebessége öt és nyolcvan kilométer/óraközött van, és van benne hely egyharminc milliméteres gépágyú számára.A gyártónak egy prototípustnegyvenkilenc, további hetven járművethetvenöt napon belül le kellettszállítania. A versenytárgyalást a WillysOverland autógyár nyerte; végül kétszáz

grammal belülmaradtak az előírtsúlyhatáron is, mert még a felhasználtfestéket is mérték. A dzsip lett mindenidők legjobban használható katonaijárműve. Használható volt parancsnokijárműnek, hordozhatott fegyvert,használták mentőautóként,teherszállítónak, csapatszállítónak,muníció szállítására (utánfutóval) ésmozgó ellenőrzőpontként egyaránt.Mindenekfölött pedig a dzsip napi utolsódolga volt a frontvonalon harcolókatonáknak kivinni az ellátmányt. Ahhoz,hogy egy amerikai katona harcképességétfenn lessen tartani, napi tizenháromkilogramm utánpótlásra volt szükség, ésebből nem kevesebb, mint hétkilogrammot tett ki az üzemanyag.

Ironikus, hogy miközben a dzsip acsatamezőkön száguldozott, és ezt adrága és korlátozottan rendelkezésre állóerőforrást fogyasztotta, azokon agumiabroncsokon gördült, amelyeknekaz anyagát épp az üzemanyaghiánymegoldása során fejlesztették ki. Abenzint jóval a háborút megelőzőenkifejlesztett módszerrel, az úgynevezett,krakkolással gyártották. Ez úgy történt,hogy a nyersolajat fehérizzásig hevítetttéglakemencét behálózó csövekenvezették át, ahol nyolcszáz Celsius-fokramelegítették. Az olajat ezen ahőmérsékleten egy magas, frakcionálótoronynak nevezett acéltorony aljábaeresztették le, amelyben a legnehezebbkomponensek kivételével minden

elpárolgott, és a gőzök a toronybanfelfelé áramlottak. A torony belsejébenmegfelelő magasságokban elhelyezett ésadott hőmérsékleten tartott perforálttányérokon a mind könnyebb éskönnyebb komponensek egyremagasabban cseppfolyósodtak. A kétlegmagasabban cseppfolyósodóösszetevő volt a kerozin és a benzin. Atorony tetején az egész folyamat végsőterméke, a metángáz távozott.A dzsipek gumiabroncsai pedig ametánból nyerhető acetilén {57-39}{57-127} köztes termékből készültek.Az acetilént már a tizenkilencedikszázad vége óta ismerték; mintegyvéletlenül fedezték fel, amikor vizetcsöpögtettek kalcium-karbidra, és

acetilén fejlődött belőle. JuliusNieeuwland, {58-115} a Notre DameEgyetem professzora kezdte vizsgálni azacetilén tulajdonságait. 1925-ben leveletírt az American Chemical Society-nek,amelyben közölte, hogy acetilénbőlkiindulva sikerült egy szokatlanvegyületet, a kloroprént előállítania.A DuPont céget annyira érdekelte adolog, hogy eljuttatta azt a következőstádiumba, és a kloroprénpolimerizációjával elkészült a neoprén.A polimerizáció során bizonyosmolekulákat sokszorosan megismételvemás molekulák végéhez kapcsolnak,hogy a végén rendkívüli hosszúságúláncmolekulákat (polimereket) kapjanak,amelyek rugalmasak és hőre lágyulnak.

Ezért hívják az ilyen folyamatok soránelőállított termékeket gyűjtőnéventermoplasztikus műanyagoknak. Ennek akorai polimerizációs eljárásnak aterméke, a neoprén, más néven műgumi,az első gumiabroncsok 1940-benkerültek le a gyártószalagokról. Éppidőben, hogy fölszerelhessék őket adzsipekre.A DuPont számára Wallace Carothersdolgozott a neoprénen. 1935-reCarothers kifejlesztett egy polimert, amithatvanhat névvel illetett, mert mindkétösszekapcsolt molekulája hat szénatomottartalmaz. A hatvanhat szálakkáextrudálható, amelyek hidegen sajáthosszuk hétszereséig nyújthatók, ésrendkívül erős rostokká fonhatók,

amelyek nemcsak rugalmasak, de nagy aszakítószilárdságuk is. A fonál vékony,áttetsző, gyűrhetetlen és vízálló. Mikor aDuPont 1940-ben női harisnyáváfeldolgozva piacra dobta termékét, anejlon nevet adta neki. Mikor a háborúbefejezése után újra polgári célokralehetett használni, a nejlonforradalmasította az egész ruházatidivatot.A nejlonharisnyákat az 1864 ótagyakorlatilag változatlan Cotton-féleharisnyakötő gépeken gyártották.William Cotton akkor fejezte be a gépvégső formájának kifejlesztését azangliai Loughborough-ban. Ezek a gépekkét darabban[14] kötötték meg aharisnyát, és az egyes sorokban lévő

öltések száma adta a láb formáját. Végüla lábszár hátoldalán végigfutó varrásfogta össze a széleket.Az ipari forradalom korai szakaszábanaz első harisnyakötő gépek miatterőszakos cselekményekre is sor került.1812-ben a Napóleon {59-10} {59-43}{59-112} elleni háború alatti tengeriblokáderedményeként összeomlott akereskedelem, mivel Anglia el voltvágva külpiacaitól. A pangó ipar éskereskedelem magával hozta az árakmegugrását, a háború pedig nagyfokúadóztatással járt. Az átlagos keresetekegyharmaddal csökkentek. Az 1809 és1811 közötti rossz termés azt jelentette,hogy egy kétkilós kenyérért egy munkásheti bérének majdnem egyötödét

elkérték. Az üzérkedés mindennapossávált. A háború előrehaladtával a kisebbüzemek tönkrementek, és nőtt amunkanélküliség. A harisnyagyártáshazájának számító Nottinghamgrófságban a darabbérben dolgozómunkások otthon dolgoztak aharisnyagyárostól kölcsönzött gépeken(hajdani házaik hosszú ablakai ma isláthatók, és azt a célt szolgálták, hogyminél hosszabb időn át minél több fénytengedjenek be). Ahogy mélyült agazdasági válság, úgy szorongatták őketegyre inkább, fizettek kevesebbet, ésemelték a bérleti díjakat aharisnyagyárosok.Mindezekhez járult még egy váratlanfordulat: a divat változása. 1790 körül

az emberek a hosszú nadrág kedvéértkezdtek felhagyni a térdnadrág éstérdharisnya viselésével. Senki nemtörődött azzal, milyen harisnyát hord ahosszú nadrág alatt, így aztán a gyártókelkezdték a közönséges szövőszékenkészült nagy vég anyagból szabni-varrnia harisnyákat. A harisnyaszövőket atönkremenés fenyegette. 1811. március11-én Nottingham városábandragonyosok verték szét aszövőmunkások tüntetését. A tömeg errea közeli Arnold falucskába vonult, ahola lázadók betörtek a házakba, és hatvanharisnyakötő gépet összetörtek. Akövetkező néhány hét alatt az egészgrófságban hasonló eseményekre kerültsor. Nemsokára kiáltványok és röplapok

jelentek meg a lázadók vezetője, a magátNed Ludd tábornoknak nevező férfiútollából. Ekkor került az angol nyelvbe agéprombolót jelentő luddita kifejezés.A lázadók egyre szervezettebben léptekfel, és hogy megnehezítsék azazonosításukat, elkezdtek álarcot és sálatviselni. A mozgalom gyorsan átterjedtYorkshire textilipari városaira is. Erreelrendelték a kijárási tilalmat, éskészenlétbe helyeztek háromezer katonát.A grófság hirtelen a minapi franciaforradalom forrongó rés erőszakos képétöltötte, a kormányzat pedig túlreagálta adolgot.1812 februárjában a belügyminiszterbeterjesztette a kötőgépek rombolásáthalálbüntetéssel fenyegető

törvényjavaslatot. Ugyanabban ahónapban Nottinghamben kilencgéprombolással vádolt férfit (kettőközülük tizenhat éves fiú volt) héttőltizennégy évi időtartamra Ausztráliábadeportáltak. Az ítéletet azonnalifelzúdulás követte: túlságosan enyhebüntetést kaptak. Ennek hatására már aluddita eskütételért is deportálás járt.1813-ban York városában tizennégyembert végeztek ki. Mindannyian fiatal,dolgos és mélyen vallásos férfiak voltak.A bitófa alatt himnuszokat énekeltek, ésa tömeg velük énekelt.A halálbüntetésről szóló törvényparlamenti vitája során a ludditák onnankaptak segítséget, ahonnan a legkevésbévárták. Egy fiatal, ismeretlen

arisztokrata {60-30} {60-132} felállt,és szenvedélytől fűtött beszédet tartott aLordok Házában. Ez volt a szűzbeszéde,és azokról szólt, akik „a szegénységfőbenjáró bűnébe estek. ...Nincs elégfővesztéssel járó tétel az Önök törvényeiközt? Nem tapad elég vér a büntetőtörvénykönyvhöz, hogy még továbberőszakolják, és az egekig érvetanúskodjon Önök ellen? Ez a gyógyír azéhező és végsőkig elkeseredettlakosságnak? Gondolják, hogy az Önökbajonettjeivel dacoló éhező nyomorultmegrémül az akasztófától? Ha a halálmagkönnyebbülés (és úgy tűnik, azegyetlen, amivel Önök szolgálnak) neki,vajon rá lehet kényszeríteni fegyveresena nyugalmat?”

A fiatal szónok néhány héttel később,miután megjelent Childe Harold címűelbeszélő költeménye, egy csapásraközismert ember lett. Egy reggel arraébredtem, hogy híres ember vagyok,mondta. A költeményből az első néhánynap alatt ötszáz példányt adtak el, ahónap végére pedig már ötezer fogyott elbelőle. A műben minden bennetaláltatott: szabadságvágy, utalások aszabadosságra, a Kelet misztikuma, agyászos vég előérzete, egy hős története,akit ki nem mondott vétkek miattkiközösítettek. A hölgyek úgy fetrengtekByron lába előtt, mintha a költeményeszemélyesen nekik szóló szerelmes levéllett volna.1812-ben, amikor kiállt a ludditák

védelmében, Byron éppen visszatértutazásáról, amelynek során a ChildeHaroldot megírta. Az utazást egy barátjafinanszírozta, akiszerencsejátéknyereményre vett felkölcsönt. Byront részben a hagyományösztönözte, hogy elutazzon a rejtélyesKeletre. Az előző mintegy hetvenötévben a kultúra iránti szenvedélyúgyszólván kötelezővé tette a fiatalarisztokratáknak, hogy egy nagy európaikörutazást tegyenek. Eleinte, atizennyolcadik század közepén, ezt azolyan régészeti feltárások ösztökélték,mint Pompeji és Herculaneum romjainakfelfedezése. Byron korára az érdeklődéshangsúlya másfelé tolódott el, ésakkoriban tombolt a romantika görög

reneszánsza. Most Görögország törökiga alóli felszabadítása volt napirenden.Byron tényfeltáró körutat tett, előbbTörökországban, majd a törökfennhatóság alatt álló Görögországban ésAlbániában. Utazása során Byronminden ifjú romantikustól elvárt dolgotmegcselekedett: albán viseletben járt,veszettül ivott, ropta a görög táncokat,mindennap szerelembe esett (nőkkel ésférfiakkal egyaránt), tábortüzek körülvirrasztva forradalmi terveket szőtt,átúszta a Helleszpontoszt és ellátogatottTrójába.Utazás közben, a gibraltári helyőrség:könyvtárában Byront kiszúrta egy JohnGalt nevezetű skót, aki ugyanazzal ahajóval hagyta el Angliát, mint ő. Galt

eredetileg azért jött Gibraltárba, hogy ottglasgow-i textilgyáros főnöke, KirkmanFinlay számára fióküzemet létesítsen.Volt még egy terve, módot akart találni aharisnyagyártóknak is annyi gondotokozó, és Nagy-Britannia export-importját gyakorlatilag megbénítónapóleoni háborús blokádmegkerülésére. Egy újonnan iparosodottország számára ez a katasztrófa határátsúroló helyzetet jelentett, és a gyártókelkeseredetten kutatták a problémamegoldását.Kirkman Finlay azt a megbízást adtaGaltnak, hogy a hátsó kapun át keressenútvonalat a közép-európai piacokra. Galtszámára ez annyit jelentett, hogy az árut(száz bála pamutot) vigye át a Földközi-

tengeren Törökországba, majd a török-magyar határon keresztül Európába.Végül a terv azon futott zátonyra, hogymikor az ötvenöt tevéjével megérkezett,a török-magyar határon nem volt se hírese hamva az összekötőjének, és az árutönköltségi áron volt kénytelen eladni egyhelybéli töröknek. Galt eztán visszatértAngliába, megházasodott, és újságírólett. A siker 1830-ban érte utol, mikorkiadta Byron élete című művét.Ezalatt az angol-francia blokád egymásik mellékhatása máshol okozottgondokat. A brit haditengerészet annakérdekében, hogy a háborús idők miattmegnövekedett igényeket kielégítse,néhány évtizeden keresztül a tengerészekkényszersorozásához folyamodott. 1806-

ban már nyolcszáz hadihajója volt, ésezek legénysége százötvenezer emberrerúgott. A kényszersorozás általában úgytörtént, hogy portyázó csapatokat tettekpartra, és azok az elfogott férfiakatakaratuk ellenére a hajókra hurcolták. Eza gyakorlat akkor vált nemzetközifejlemények forrásává, mikor a britek azamerikai hajókra is alkalmazni kezdték amódszerüket. Az amerikaiak eztszuverenitásuk megsértésénektekintették, a britek azzal érveltek, hogyaz amerikai kereskedelmi flottánálezerszámra alkalmaznak britkatonaszökevényeket hamis amerikaiállampolgársági iratokkal.A dolgok a Virginia állambeli Norfolkkikötőjében jutottak döntő stádiumba

1807-ben, amikor a USS Chesapeake aFöldközi-tengerre készült. A norfolkibrit konzul hivatalosan panaszt tett akikötő parancsnokánál, Stephen Decatur{61-12} kapitánynál, hogy a hajón négybrit katonaszökevény tartózkodik.Decatur ezt figyelmen kívül hagyta, és aChesapeake vitorlát bontott.Délután 3-kor, amikor a hajó kiért a nyíltvízre és a legénység az élelmiszer és arakomány elrendezésévelfoglalatoskodott, a brit Leopard hadihajóazzal a követeléssel közelítette meg,hogy maradjon egy helyben, és tegyelehetővé, hogy Angliába szánt sürgősküldeményt tegyenek a fedélzetre. ALeopard azonban a küldemények helyetta négy katonaszökevény átadását

követelte. Miután a Chesapeakekapitánya ezt megtagadta, a Leopardtüzet nyitott, és három amerikaitengerészt megölt, tizennyolcat pedigmegsebesített. Ezután egy brit csoportátszállt a Chesapeake fedélzetére,elfogta a négy szökevényt, és távozott.Ezen erőszakos cselekményre adottválaszt Jefferson elnök, amikorelrendelte a brit-amerikai kereskedelembefagyasztását. A blokád végül az 1812-es háborúval végződött.1814-ben a brit hadsereg, miutánfölégette a Fehér Házat, a Capitoliumotés a Szabadalmi Hivatal kivételével azösszes washingtoni kormányépületet,megtámadta Baltimore-t. Közvetlencélpontja a Fort McHenry erődítmény

volt, amelyből a város összes tengerikijáratát ellenőrzés alatt lehetett tartani.A britek szeptember 13-án délutánérkeztek, és megállapították, hogy aváros a szárazföldről szintebevehetetlen. Ezért elhatározták, hogy atengerről történő bombázással törik mega város ellenállását. A brit bombázóhajóhad, a Terror, Metero, Aetna,Devastation és a Volcano háromkilométerre közelítette meg a várost, ésmegkezdte a tüzelést. A bombázáshuszonöt órán át (tizenharmadikán estehat órától tizennegyedikén este hét óráig)tartott. Legalább ezernyolcszáz gránátotés Congreve-rakétát lőttek ki az erődre,hogy pánikot keltsenek a védőkben, ésátállásra késztessék őket. A támadás

alatt egy fiatal amerikai ügyvéd, akikorábban megpróbált kiszabadítani egyamerikai polgári személyt, a britadmirális zászlóshajóján folytatotttárgyalásokat, amikor híre jött, hogy abritek támadásra készülnek. Az amerikaielengedését elhalasztották, ők magukpedig visszamásztak az amerikaiparlamenter-csónakba, és abból néztékvégig az egész bombázást.Tizenharmadikán este az utolsó dolog,amit láttak, a brit gránátok általátlyuggatott amerikai zászló volt. Egyikbrit őrük felszólította őket, jól nézzékmeg maguknak, mert reggelre már nemlesz ott, mivel a védők addigra feladjákaz erődöt. A hajnali derengésben,amikor az ágyúzás abbamaradt, az erőd

felé meresztették a szemüket. A zászlómég ott lengett a helyén. A támadásmeghiúsult. Az ifjú ügyvédet, FrancisScott Key-t viszont annyira elfogta alelkesedés, hogy sebtében lefirkantottegy dalt, ami később az ország nemzetihimnusza lett. Ő a Csillagos, sávoslobogó címet adta neki. A dal először AFort McHenry védelme címen jelentmeg szeptember 20-án a BaltimorePatriot and Evening Advertiser címűlap legelső számában, amelyet a háborúokozta átmeneti szünet után egyáltalánkiadtak.A dolog iróniája, hogy ez a leginkábbhazafiasnak mondható amerikai dal azAnakreónnak a mennyekben című angolének dallamára íródott. Angliában már

régóta ismerték a zenéjét, mivel 1766-ban szerezte John Stafford Smith, talánaz első angol zenetudós, aki az 1750-esévekben került az érdeklődésközéppontjába, amikor sorozatban írtakánonjait és többszólamú kardalait.1766-ban Londonban megalakult azAnakreóni Társaság, és Smith szerezte azenét a hasonló című, a társaság elnöke,Ralph Tomilson által írt költeményszövegére.A társaság tagjai jómódú férfiak voltak,akik kéthetenként jöttek összevacsorázni, énekelni, iszogatni éskölteményeket olvasni. A társaságelsősorban az anakreóni dalok írása éselőadása céljából jött létre. Ezmeglehetősen homályos versforma, amit

egy Kr. e. a hatodik században élt,Anakreón nevű szerző használt először.Anakreón Kr. e. 570-ben született AsiaMinor Teosz nevű jón városában, deAthénban élte virágkorát, ahol erotikusverseket írt a szerelem és a borgyönyörűségeiről. Anakreón munkáit1554-ben fedezte fel újra egy HenriEstienne nevű francia kiadó, akiklasszikus kéziratok utáni szokásosnyomozása során a hollandiai Louvainegyetemi könyvtárában bukkant rá afigyelemre sem méltatott kéziratra. Henria családi kiadó harmadik nemzedékétképviselte, amely 1502-ben jött létre,amikor a nagyapa, szintén Henri, aPárizsi Egyetem könyvkereskedője lett.1520-ban bekövetkezett halála után a fia,

Robert már görög írások kiadásávalszerzett nevet magának. Vallásinehézségek miatt (Robert protestánsvolt) 1550-ben a család a kálvinistaGenfbe költözött, ahol Robertállampolgárságot szerzett, majd nyomdátés kiadót nyitott. Robert legidősebb fia,Henri fogja majd Anakreónt bemutatniEurópának.Az ifjú Henri a könyvkiadó kozmopolitalégkörében nevelkedett, ahol a tízkülönböző nemzetiségű tagból állószerkesztőségben mindenki azanyanyelvének megfelelő szövegetgondozta. Ideje legnagyobb részébenlatinul kellett beszélnie, mert ez volt aközös nyelv az írástudók között.Tizennégy éves korára Henri már

görögül is beszélt. Két évvel későbbItáliába ment, hogy klasszikus latin ésgörög kéziratokra vadásszon, ami a korértelmiségének fő elfoglaltsága volt. Atizenhatodik század vége volt azelveszett ókori kéziratok felfedezésénekfénykora szinte minden klasszikustudományág területéről, lett légyen azbotanika, pneumatika, fizika, kémia,orvoslástan, földrajz, filozófia, kohászatvagy irodalom. A reneszánszgondolkodóit elbűvölte, hogyfolyamatosan kerültek elő a klasszikusókori kéziratok. A kéziratokatszükségszerűen el kellett látniszövegmagyarázatokkal és elemzésekkel,hogy érthetővé váljon az ókorbanhasznált kifejezések korabeli jelentése.

Ez a feladat minden tudományágbólvonzotta a tudós férfiakat. Valahányszorfelbukkant egy új, elemzendő kézirat, akiadók először is összeszedték az azonostémában már megjelent szövegeket, éselőálltak egy végleges kiadással. Ez azanalitikus-szintetikus módszer vetettemeg az alapját a tizenhetedik századelején bekövetkezendő tudományosforradalomnak. A kiadóktevékenységének szellemimelléktermékeként új tudományágakjöttek létre, a régiek pedig biztosabbalapokra kerültek.Isaac Casaubon, Henri Estienne veje álltezen törekvések élére, mivel ő volt az,aki a szövegmagyarázatokatszövegelemzéssé fejlesztette, amely

technika tárgyától függetlenül bármilyenszövegre alkalmazhatónak bizonyult.Casaubon is Genfben élő görög tudósvolt, aki kilenc évvel Estienne apjánakodaérkezése után született, és akinek acsaládja ugyancsak a franciaországiprotestánsok üldöztetése elől menekültGenfbe.Casaubont 1578-ban, tizenkilenc éveskorában küldték a Kálvin által alapítottGenfi Akadémiára, és huszonháromévesen nevezték ki a görög nyelvprofesszorává. 1591-ben már Európa-szerte megalapozta tekintélyét. Casaubon1586-ban feleségül vette EstienneFlorence nevű lányát, aki aztántizennyolc gyermeket szült neki.Casaubon mindenkit, akit csak tudott,

azzal gyötört, hogy szerezzen nekikéziratokat. Sok esetben úgy jutotteredeti művek másolataihoz, hogybarátai és kollégái utazásaik közbenlemásolták neki a talált újdonságokat.Ha valaki meghalt, és gyűjteményétáruba bocsátották, Casaubongondoskodott róla, hogy valamelyikmegbízottja jelen legyen, és licitáljon rá.Néha a kiadók küldték el neki legújabbkiadványuk egy-egy példányát. Gyakranelőfordult, hogy akkoriban, amikor mégnem volt divat a kiadói katalógusokterjesztése, az egyetlen lehetőségmegtudni, hogy mi fog a közeljövőbenmegjelenni, az volt, hogy Casaubonhozhasonlóan elmentek a kétévenkéntrendezett Frankfurti Könyvvásárra.

Casaubon 1596-ban, miután elege lett afösvény genfi városi hivatalnokokból,akik nem voltak hajlandók őt semkönyvekkel, sem megfelelőköltségtérítéssel ellátni, elfogadta afranciaországi Montpellier egyeteménekmeghívását, ahol legalább az érdemeitelismerték. Addigra már a kontinensvezető görög tudora volt, a másikhugenotta menekült mellett, aki a leideniegyetemen talált munkát Hollandiában. Aneve Joseph Justus Scaliger volt, és1593-ban, mikor Casaubon előszörkerült kapcsolatba vele, harminchároméves kora ellenére már a tudomány nagyöregjének számított. Barátságuk akkorkezdődött, mikor Casaubon vette abátorságot, hogy üdvözlő levelet küldjön

neki. Választ azonban nem kapott. Aztánegy angol barátja megírta, hogy Scaligernemrég olvasta Casaubon legújabbklasszikus szövegét, és az mélybenyomást tett rá. Ezután érkezett kétlevél közvetlenül a nagy férfiútól (akinem éppen nyílt, barátságostermészetéről volt híres), és ezzelelkezdődött a levelezésük, ami egészenScaliger 1609-ben bekövetkezetthaláláig tartott. Ezalatt az idő alattCasaubon több mint ezerkétszáz leveletírt Scaligernek. Később Casaubon aztmondta a mentorának tekintett férfiúról,hogy olyan ember volt, „aki rendkívüliképességekkel rendelkezvénfáradhatatlanul szentelte életét a tudásmegszerzésének, és gyűjtött egybe óriási

ismerethalmazt. És a memóriája olyanörvendetesen friss volt, hogyalkalomadtán, akár társalgás közben,akár levelezés útján kértek tőle tanácsot,mindig késznek mutatkozott bőkezűenszórni mindazt, amit verejtékesmunkával összeszedett”.Mint kortársai közül sokan, Scaliger isvándorló tudós volt, aki egyik helyről amásikra látogatott (egyszer még Máriaskót királynő {62-106} udvarában ismegfordult), hogy elkerülje azellenségeskedéseket és az üldöztetést.Mint kortársai közül sokan, végülScaliger is Hollandiában, a tizenhetedikszázadi Európa legtoleránsabbországában állapodott meg. EkkorraScaliger már megírta fő tudományos

művét, egy új formátumú történelmikronológiai rendszert, ami Juliánusperiódus néven vált ismertté. A műbenazzal a problémával kívánt megküzdeni,ami minden újonnan felbukkant ókorikézirattal kapcsolatban felmerült. Aszövegekben gyakran olyan időpontokrahivatkoztak, amelyek kevés támpontotnyújtottak a forrás keletkezésének atörténelmi időben való elhelyezéséhez,mivel általában valamilyen helyijelentőségű eseményre, mondjuk egycsatára vagy ostromra, egy gyermekszületésének időpontjára, esetlegvalamilyen csillagászati jelenségrehivatkoztak. Az időpontokat legtöbbszörannak az intézménynek a belsőeseményeire vonatkoztatva adták meg,

amelyben maga az írás keletkezett, vagymásolták. Ezek a változatos dátumozásirendszerek rendkívül megnehezítették aszövegelemzést, hiszen a legtöbb esetbenalapvető lett volna tudni a kéziratkeletkezési dátumát, hogy az előbb vagyutóbb jött létre, mint más ismertkéziratok.Scaliger elhatározta, hogy kidolgoz egykönnyen alkalmazható kronológiairendszert, amelynek segítségévelbármilyen történelmi esemény időpontjateljes pontossággal megállapítható.Ennek érdekében három különbözőidőbeli ciklust vett alapul: a Naphuszonnyolc éves periódusát (ami aJuliánus-naptárban a hét ugyanazonnapján ér véget), a Hold tizenkilenc éves

ciklusát (mikor a holdfázis ismétlődik ahét ugyanazon napján) és a Diocletianus-féle tizenöt évenkénti adóügyinépszámlálás periódusát. Scaligernekvisszaszámolva sikerült kiderítenie,hogy ez a három ciklus első alkalommalidőszámításunk előtt 4713-ban kezdődöttugyanazon a napon, ennélfogva az lett azúj naptárrendszer első éve. Ettől adátumtól elindulva, és mindháromciklusban előrehaladva egy adotttörténelmi időpontot három viszonyításipont segítségével lehetett megállapítani.Például az első év utánihuszonkilencedik év (i. e. 4684) alegutolsó napciklus második éve, alegutolsó holdciklus tizedik éve és alegutolsó adóügyi népszámlálás utáni

tizennegyedik év. Scaliger szerint tehátaz i. e. 4684 így fest: 2:10:14. Mivelpedig ez a hármas ciklus csak 281914(7980) évenként ismétlődik, Scaligerúgy számított, hogy rendszere a beláthatójövőben is használható lesz.Scaliger szerencsétlenségére 1582-ben,néhány hónappal Értekezés a kronológiakorrekciójáról című nagyszabásúmunkájának megjelenése előtt Gergelypápa rendeletet hozott a régi Juliánus-naptárnak (amelyre Scaliger egészmunkája épült) az új Gergely-naptárralvaló felváltására, így Scaliger munkájagyakorlatilag egy csapásrahasznavehetetlenné vált.Scaliger élete utolsó leideni éveibenvezető humanista tudóssá lett, aki

szívesen látott vendég volt a hollanduralkodó, Nassaui Móric hercegudvarában. Móric herceg időről időreScaligert kérte fel, segítene megoldaniafféle problémáit, mint egy muzulmánkirálytól kapott arab nyelvű levéllefordítása.Móric másik nagy sikere a hadseregátszervezése volt. Mindig azthangoztatta, hogy a reform gondolata azókori Róma katonai taktikája irántiérdeklődéséből fakad, de valószínűbb,hogy gondolatait inkább a harcterekenalkalmazott módszerek fejlődése váltottaki. Az előző háromszáz év során aháborúkban a lovasság és a lándzsásokvitték a fő szerepet. Az akár háromezer,három méteres lándzsával felfegyverzett

emberből álló (falanxnak vagynégyszögnek nevezett) alakzatok vagyleeresztett fegyverrel bevehetetlensündisznóállást vettek föl, vagy pusztánszámbeli fölényükkel szorították visszaaz ellenfelet. A Móric reformjaitmegelőző években ezeket a pikásokatkezdték az új, ritkán tüzelő muskétákköré vont védőfalként is alkalmazni.Móric az 1590-es években rájött, hogyanlehet növelni a muskéták tüzelésénekgyakoriságát. A muskétásokat tíz sorbanállította föl, s az első sor tüzelés utánleghátulra vonult vissza megtölteni afegyverét, ezalatt a második sor tüzelt,vonult hátra, helyet adván a harmadiksornak, és így tovább. Így aztán szintefolyamatos sortüzet lehetett fenntartani.

Ez az elrendezés viszont sok embert tettki az ellenség tüzének, és a korábbinálnagyobb fegyelmet és összehangoltmozgást kívánt meg a katonáktól. Ezpedig mind a mozgás, mind a fegyverzetegységesítésének követelményét hoztamagával.1599-ben Móric az egész hadseregetazonos méretű és kaliberű fegyverzettellátta el, a bátyja, János pedig egy újkiképzőeszközön kezdett el dolgozni: aszolgálati gyakorlati utasításon. Jánoselemezte a lándzsa és a muskétahasználatának elemi mozdulatait, ésmegszámozta őket. 1607-ben Jacob deGheyn adott ki róla egy könyvet, amelyetazonnal lefordítottak angolra (The Bookof Arms, Fegyverek könyve címen),

franciára, dánra és németre. Ebbenrészletesen illusztrálták a katonák általvégrehajtandó mozdulatsort. A lándzsahasználatát harminckét, a muskétáétnegyvenkét egymást követő elemimozdulatra bontották fel. János 1616-ban Siegenben katonai akadémiát nyitott,ahol az ifjak gyakorolhatták a fegyverek,páncélok, térképek és terepasztalokhasználatát. A holland {63-122} katonaigyakorlatok alapján készült számoskiképzési kézikönyv jelent meg. Mivelebben a fajta képzésben sok külföldicsapat is részesült, köztük angol, francia,skót és német csapatok, biztosra lehetettvenni, hogy Móric elképzelései hamar ésszéles körben elterjednek. Sajnos, Móricúj taktikáját szabályos csatában soha

nem próbálták ki.Alig egy negyedszázaddal a reformokbevezetése után a svéd király, GusztávAdolf részéről jött el az ideje, hogymegmutatkozzon valódialkalmazhatóságuk. Gusztávnak azállandó sulykolásnak ésgyakorlatoztatásnak köszönhetőensikerült elérnie, hogy hat muskétássor iselegendő volt a folyamatos sortűzfenntartásához. Ugyancsak nagybannövelte a tűzerőt, hogy Gusztávbevezette a szabványos kaliberű táboriágyút, amelyek közül egyeseketlőporpatronokkal is elláttak, és képesekvoltak óránként húsz lövést is leadni,ami nem volt sokkal lassúbb amuskétákénál. Gusztáv döntő módon

javított a holland gyakorlaton. Amuskétásait utasította, hogy tüzelés előttlépjenek előre tíz lépést, majdmaradjanak ott az újratöltés idejére,mialatt a következő sor őeléjüksorakozik fel tüzelni, és így tovább.Ezzel nemcsak fenntartották a folyamatostüzet, de állandóan közeledtek is azellenfélhez. A technika 1631.szeptember 17-én a Lipcse mellettibreitenfeldi csatában meggyőzőenbebizonyította kiválóságát, ahol GusztávAdolf legyőzte a másfélszereslétszámfölényben lévő katolikusbirodalmi sereget. Kevés kétség lehetaziránt, hogy Gusztáv kiérdemelte aKirályok kapitánya, kapitányok királyacímet.

Amikor Gusztáv 1632-ben elesett egycsatában, örököse hatéves kislánya,Krisztina lett. Krisztinát 1633. február 1-jén kiáltották ki Svédország királyának(minden svéd uralkodó neve király, akirály felesége pedig a királyné), és akövetkező tizenhárom évben az országotrégens, Axel Oxenstierna irányította.Krisztina 1644-ben lett nagykorú, ésnyomban nekilátott rövid uralkodásalegnagyobb tettének: véget vetett aDániával vívott véres háborúságnak.Krisztina rendkívüli tehetség volt, ésfolyékonyan beszélte a német, görög,latin, francia, spanyol és olasz nyelvet.A külsejét illetően megrögzötten hanyag,soha nem fordított tizenöt percnél többidőt a tisztálkodásra és öltözködésre,

nem törődött a megjelenésével, azt aruhát kapta magára, ami éppen a kezeügyébe került. A stockholmi királyipalota látogatói megütődtek azon aszokásán, hogy férficipőkben járt.Szenvedélyesen rajongott a kultúráért ésaz ismeretekért, rendkívül éles eszű isvolt, kezdték úgy emlegetni, mint ÉszakMinerváját.Miután 1650-ben hivatalosan ismegkoronázták, Európát és különösképphonfitársait azzal döbbentette meg, hogynégyévi uralkodás után lemondott.Unokatestvérét, Károlyt nevezte megutódjául, akit 1654. június 6-án,Krisztina lemondásának napjánkoronáztak meg. Krisztina még aznapéjjel, férfinak öltözve, rövidre nyírt

hajjal elhagyta az országot. December23-án szenátorok és bíborosokrészesítették ünnepélyes fogadtatásbanRómában, díszmenet vitte a Szent Péterszékesegyházba, és (Európa nagymegrökönyödésére) karácsony napjánmaga a pápa fogadta őt a katolikusegyház kebelébe. Krisztina Rómábantelepedett le, és rövidesen a kulturálisélet középpontjában állt. Palotájábanlehetett találni az addig összeszedettlegnagyobb velenceifestménygyűjteményt. A filozófia ésirodalom gyakorlói számáramegalapította az Árkádia Akadémiát. Aző sürgetésére nyílt meg az első nyilvánosoperaház. Támogatta AlessandroScarlattit és Angelo Corellit. Óriási

könyv- és kéziratgyűjteményt halmozottfel, és munkálkodott a város zsidóközösségének védelmezésén is. Azzal isgyanúsították, hogy hosszú ideig tartóviszonyt folytatott a Vatikán vezetőpolitikai személyiségével, DecioAzzolino bíborossal.Még svédországi tartózkodása folyamántett valamit, ami talán a legnagyobbhatással volt Európa szellemi életére.Szokása volt körülvenni magát briliánsés kiemelkedő külföldi művészekkel,tudósokkal, zenészekkel, és 1649-benmeghívta René Descartes-ot, lenne aházi filozófusa. A vállalkozás azonbancsúfos véget ért. Azt kívánta Descartes-tól, hogy írjon verseket színháziprodukciókhoz, vegyen részt

balettelőadásokban, írjon librettókat, ésolyankor, mikor leckéket vett tőle,Krisztina szívesebben vitatkozott veleirodalomról, mint filozófiáról. Alegnagyobb gondot azonban a leckékidőzítése jelentette, mivel Krisztinaragaszkodott hozzá, hogy azokat az őkönyvtárában tartsák, hajnali 5 órakor.Hat hónappal Stockholmba érkezéseután, végigszenvedvén a svédországi télfélhomályát, Descartes tüdőgyulladástkapott, és 1650. február 11-énmeghalt.[15]

Descartes volt a másik száműzöttértelmiségi, akinek Scaligerhezhasonlóan Hollandia nyújtott menedéket.1618-ban egy rövid ideig Mórichadseregében szolgált, mint hadmérnök.

Ezt megelőzően, diplomája megszerzéseután egyre inkább meggyőződésévé vált,hogy egyetemi évei alatthasznavehetetlen és kétségesigazságtartalmú tudásra tett szert. Aklasszikus műveket, írta, olyanoktanulmányozzák, „akiket jobban érdekelaz, ami az elmúlt századokban történt...és akik módfelett tudatlanok a jelentilletően. Az irodalom arra késztetbennünket, hogy egy csomó valójábanlehetetlen eseményről azt képzeljük,hogy lehetséges... azok, akik akönyvekben talált példákhoz igazítjákviselkedésüket, hajlamosak alovagregények hőseinekextravaganciáira. A legnagyobb elmékfilozófiai tanulmányai sem produkáltak

semmit, ami ne lenne vita tárgya,következésképp kétséges ésbizonytalan”.Descartes így foglalta össze véleményéta tudásról általában: „Miután rájöttem,hogy tanult embereknek hányféleegymástól eltérő véleménye tud lenniugyanarról a dologról, annak ellenére,hogy azok közül mindig csak egyetlenigaz lehet, eltökéltem, hogy megfontolástárgyává teszem, nem minden pusztánkézenfekvő vélekedés eleve hibás-e....Gyermekkoromtól fogva könyvek köztéltem... és arra tanítottak, hogy azoksegítségével világos és biztosismeretekre tehetek szert mindenről, amiaz életben hasznos. ...Azonban alighogybefejeztem tanulmányaimat, amelyek

által az ember általában bebocsátástnyer a tanult emberek soraiba... olyanmértékű kétségektől és hibáktólterheltnek éreztem magam, hogy úgylátszott, képzésem során semmit nemsajátítottam el, hacsak azt nem, hogyegyre inkább rájöjjek, mennyire tudatlanvagyok.”Ezek a gondolatok vezettek 1637-bennagy műve, az Értekezés a módszerrőlmegírásához, amelyben lefektette adedukciós gondolkodási módszeralapjait, és előkészítette a moderntudomány szigorú következtetésmódját.Descartes kételkedő módszeresegítségével állította fel annak azintellektuális elemzési rendszernek azalapszabályait, amely azáltal tette

megbízhatóbbá a gondolkodás útjánfeltárt tényeket, hogy a dolgokvégiggondolását szisztematikusfolyamattá tette. A bizonyossághozvezető út a mindenben valókételkedéssel kezdődik, ezután pedigcsak azt fogadjuk el magátólértetődőnek, ami kiállta a kételkedéspróbáját. Descartes szerint az egyetlenlétező bizonyosság a kételkedő elme. Ezta nézetét híres axiómájában úgy foglaltaössze, hogy cogito ergo sum(gondolkodom, tehát vagyok). Descartes,miközben támadta az ő korát megelőzőskolasztikusok gondolkodásmódjánakspekulatív és metafizikus jellegét, 1633-ban megjelent Értekezés az emberrőlcímű művében az élet mibenléte felé

fordította figyelmét. A test és az elmeműködését mechanisztikusan értelmezte,és a test életjelenségeit például amechanikai rendszerekre jellemzőfogalmak segítségével tíz fő részreosztotta (emésztés, keringés, növekedés,légzés, alvás, érzékelés, képzelet,emlékezet, a vágyak és a mozgás).Meglehet, hogy Descartesgondolkodásmódjára hatással voltak aSt. Germain-en-Laye kastély, a korkirályainak fő-tartózkodási helyecsúcstechnikát képviselő szerkezetei is.1598-ban érkezett Tommaso Francinifirenzei építész és gépész, hogy akastélykert teraszait barlangok és kutaksorával díszítse. Francini a Szajnavizének felhasználásával egy rendkívüli

vízművet szerkesztett, amelynek legfőbbdarabja egy óriási szökőkút volt. Aszökőkút vize a lejtő oldalában építettgalériák nagyszámú tartályába gyűltössze, ahonnan további szökőkutakatlátott el vízzel, és hajtotta a kertekbenépített automata szerkezeteket. Az egyiktisztáson egy megelevenített sárkány, egyorgonajátékos és egy Neptunus-alak voltlátható. Herkules, Perszeusz, ésAndroméda, valamint Orfeuszbarlangjaiban az említett mitológiaialakok voltak láthatók, amelyek, ha alátogató a padozat egy rejtettpadlólapjára lépett, összetett mozgásbakezdtek. Perszeusz például leszállt amennyezetről, és kardjával elpusztítottaa vízmedencéből kiemelkedő sárkányt.

Egy másik grottóban Bacchus ült, és egyhordóból itta a bort.Descartes így emlegette ezeket azextravaganciákat az agyról szólóírásában: „Az általam itt leírt gépezetbenaz idegek pontosan megfeleltethetők acsővezetéknek azokban a szökőkutakban,az izmok és inak a mindenféle egyébgépeknek és sodronyköteleknek, amelyeka bennük lévő mechanikai elemeketmozgatják, az életösztön a víznek, amihajtja őket, és amelyben a szív a forrás,az agykamrák pedig a gyűjtővezetékek.Továbbá, a légzés és más hasonlótermészetes és közönségesélettevékenységek, és amelyek akedélyállapottól függenek, hasonlóakegy óramű vagy malom mozgásához,

amelyek folyamatos működését a vízszokványos folyása tartja fenn.”Descartes azt hitte, hogy a központiidegrendszer üregeiben és csatornáibantalálható agyfolyadék úgy működik, minta kerti vízellátó tápvezeték, amivégigfolyik az idegeken, és szolgáltatjaaz erőt az izmok működéséhez. Ez azagyról kialakított mérnöki szemléletizgalomba hozta az angol Thomas Willisdoktort, aki 1664-ben Oxfordlegsikeresebb orvosa volt. Többekközött John Evelyn, {64-111} JohnWilkins és Robert Boyle {65-53}{65-87} társaságában tagja volt annakaz értelmiségiekből álló csoportnak,amelyik rendszeresen összejött aWadham College-ban, hogy megvitassa

a legújabb tudományos felfedezéseket,különös tekintettel azokra a különbözőkísérleti eredményekre ésalkalmazásokra, amelyeket azevangelista Torricelli a vákuumfelfedezésével indított el. 1664-benjelent meg Willis úttörő munkája, Az agyanatómiája. Descartes mechanisztikusszemlélete alapján Willis részletesenleírta az idegrendszer központi,perifériás és vegetatív részeit. Williskórbonctani és klinikai tapasztalatokalapján működésük szerint elkülönítettterületekre osztotta az agyat, ésfeltételezte, hogy a nagyagy agondolkodás szerve, míg a kisagyirányítja az akaratunktól függetlenmotoros tevékenységeket. Willis

boncolási eljárásai távol álltak aszabatostól, de empirikus módszerelényeges előrelépést jelentett a korábbi,tisztán filozófiai spekulációkhoz képest.Munkaterületének meghatározásáraWillis alkotta meg a neurológia szót. Bárszámos elképzelése nem állta ki az időkpróbáját, könyve az addig elkészültlegteljesebb és legpontosabbösszefoglalást nyújtotta azidegrendszerről, és nagyban ösztönözte atovábbi kutatásokat. A könyv rendkívülisikerének (százötven éven keresztül ezvolt a tárgy alapvető tankönyve) egyikoka az illusztrációiban keresendő. Ezekvoltak az első ábrák, amelyek helyesenés korszerűen ábrázolják az agyat. Willisegyik Wadham College-beli

összejöveteleken szereplő kollégája,Christopher Wren precíz rajzai voltak.Willis könyvének megjelenése után kétévvel történt az az esemény, amialapvetően megszabta Wren életét.Ekkoriban Oxfordban a csillagászatprofesszora, egyébként pedig klasszikusértelemben vett polihisztor volt.Röviddel tanulmányai befejezése utánkészített Megfontolandó dolgok listájacímű feljegyzései közt ilyenektalálhatók: „Egységes hipotézis aHoldról; kitalálni, miért mozog a Föld;perspektivikus ábrázolási módszer atervezéshez; különböző vésnöki és(réz)karcolási módszerek; több szalagegyszerre történő megszövése egy forgókerék segítségével; fejlesztések a

gazdálkodásban; különböző újvízkiemelő gépek; a márványnálkeményebb, jobb és olcsóbb útburkolat;az üveg csiszolása; olcsó és szép hímzettágytakarók; pneumatikus gépek; újnyomtatási módszerek; új tervek azépítmények erősebbé, kényelmesebbé ésszebbé tételére; különféle új hangszerek;beszélő orgona; új hajózási módszerek;friss víz tengeren történő előállításánaklehetséges módjai; a földrajzi hosszúságkiszámításának és tengeren történőmeghatározásának legjobb módszere;hajóépítés háború idején; tengeri erődökés mólók stb. építése; találmányokkikötők építésének és megerősítésének,kotrásának, és a tengeri mélységmérésmegkönnyítésére; hosszabb víz alatt

tartózkodás; tenger alatti navigáció;kényelmesebb bálnavadászati módszer;újfajta titkosírások; furatok készítésesziklákba a bányászatban; halhajtás,hánytatás, vagy a testsúlymegváltoztatása a véredényekbe adottinjekciókkal; anatómiai kísérletek; egyhegy magasságnak megmérése pusztán amegmászásával; postakocsiban vagylovaglás közben használható iránytű;evezési módszerek; a postakocsikkényelmesebbé, erősebbé és könnyebbététele.”Ezt a különleges elmét 1666-ban alondoni nagy tűzvész állítottanagyságához mérhető feladat elé. A tűzszeptember 2-án, vasárnap tört ki, és ötnap múltán sikerült eloltani. London City

mintegy nyolcvan százalékát pusztítottael, beleértve a vámházat, a városházát, atőzsdét, hat börtönt, nyolcvanhéttemplomot és a régi Szent Pálszékesegyházat. A tűz utáni helyzet azértvolt különösképpen súlyos, mert nemlétezett biztosítás, ami kártérítést nyújtottvolna azoknak, akik otthonukat és üzletivállalkozásukat vesztették el. Ezeknek azembereknek haladéktalanul új házakra,raktárépületekre, hivatalokra és újtőzsdére volt szüksége. A tűz utáninapokban Wren már ott volt azok között,akik átnyújtották II. Károlynak az újLondon terveit. A király szeptember 11-én közzétette, hogy Londont téglából éskőből fogják újjáépíteni, és olyan szélesutcákat terveznek, amelyeken át a tűz

nem tud tovább terjedni. Hat megbízottatnevezett ki a munkálatok ellenőrzésére.Wren volt az egyik, és számos kisebbfelügyelő-bizottságban dolgozott, mielőtt1669-ben, harminchat éves korábankirályi biztosnak nevezték ki, ésmegbízást kapott a katedrálisújjáépítésére. Harminckilenc évvelkésőbb, 1708 októberében az utolsókövet is a helyére illesztették a hatalmaskupola tetején álló lanternában, és ezzela munka befejeződött. Ebben az időbenmár Wren is máshol dolgozott, deLondon városképe tele van szórva az őépítészi képességeinek bizonyítékaival.Wren összesen ötvenkét templomotépített, amelyek közül huszonnyolc mégma is áll.

Wren 1679-ben tagja lett a Hudson-öbölTársaság igazgatótanácsának, és öt évenkeresztül aktívan működött, mintigazgató és részvényes. A tizenhetedikszázad kezdete óta, amikor a HollandKelet-indiai Társaság {66-44}{66-109} hajóin megérkeztek az elsőtea- és porcelánszállítmányok Kínábólés Japánból, egyre több és több pénztfektettek ezekbe a kockázatoskereskedelmi és felfedező utazásokba.Anglia azonnal követte a holland példát.Az Eastland Company birtokában volt abalti kereskedelem monopóliuma. Amoszkvai Muscovy Company egészenPerzsiáig kiterjedő kereskedelmetfolytatott. A Turkey Company Bászrábantelepedett meg, és egyik hajója még

Malakkába is eljutott. A legtöbb ilyenutazásról visszatért tengerészkapitányt azoxfordi egyetem földrajz-előadója,Richard Hakluyt tiszteletes faggatta ki,aztán összegyűjtötte az adatokat, ésPrincipall Navigations, Voyages andDiscoveries of the English Nation (Azangol nemzet főbb hajózási útvonalai,utazásai és felfedezései) című művébentette közzé, ami rövidesen a tengerentúlikereskedelmi utakra készülők kötelezőolvasmánya lett.A társaságok tevékenységénekkiterjesztésével világossá vált, hogy ahaditengerészet nem képes minden egyesmagányosan kalandozó hajót megvédeni,ezért azok elkezdtek csoportokba állni,és mind az önvédelem, mind az áraik

versenyképességének megőrzéseérdekében önálló, felfegyverzettflottákba szerveződtek. Minden egyeskalandor árukészlete a többiekévelközös volt, ezért a szövetkezőket joint-stock company (társas vagyonú társaság)néven kezdték emlegetni. Abban azidőben, amikor Wren a Hudson-öbölTársaság igazgatójaként működött, atársasági vagyonpiac már virágzó üzletvolt, ami vonzotta az olyan befektetőket,akik nem tudtak egyebet csinálni apénzükkel, minthogy elássák, vagy földetvesznek rajta. A tizennyolcadik századkezdetére sürgős szüksége mutatkozott,hogy megszervezzék az új értéktőzsdéttámogatni és annak munkáját segíteniképes bankrendszert.

Az első társasági vagyonkezelő bankPárizsban jött létre abból a célból, hogya beruházási tőkét magához vonzza. Abank szellemi atyja egy skótszerencsejátékos és bankár, John Lawvolt. Law élete rendkívüli hányattatásoksorozatából állt. Valamikor 1694 és1704 között két évet töltöttHollandiában, ahol megismerkedett aholland bankrendszerrel. EzutánGenovába és Velencébe ment, aholszerencsejátékokon meggazdagodott.1703-ban írt egy javaslatot a papírpénzSkóciában történő bevezetésére (abbanaz időben csak Svédországban,Genovában, Velencében, Hollandiábanés Angliában volt forgalombanpapírpénz). Law azzal érvelt, hogy a

papír alkalmasabb, mint a fémpénz,amelynek hiánya súlyosan hátráltatja akereskedelmet. A szántóföld értékével aháta mögött, megfelelő mennyiségűpapírpénz bocsátható ki, amivel nagymennyiségű ércpénz szabadítható fel,ami viszont beindítja a gazdaságnövekedését. A skótok azonban azAngliával való közelgő egyesülésselvoltak elfoglalva, és elvetették az ötletet.Law éveken keresztül próbálta afranciákat is meggyőzni, hogy tegyékmagukévá az elképzelését, és 1716-bansikerrel is járt. A Banque Generale lettaz első magánbank, John Law az elsőügyvezető igazgatója, és ez a bankbocsátotta ki az első papírpénzt. Az újpénznek rögzített átváltási arányú

fémpénz-fedezete volt, és hamarosanszívesebben használták, mint azingadozó értékű (és gyakran hamis)francia pénzérméket. 1717-ben egyrendelet törvényessé tette az adókpapírpénzben való befizetését, Lawelkezdett kedvező kamatra kölcsönöketadni, és az összeomlás szélén állófrancia gazdaság feléledt. Law ezutánbenyújtott egy tervet a francia iparújjáélesztésére egy kereskedelmitársaság segítségével, amelymonopóliumot kapna a FranciaLouisianával {67-11} valókereskedésre. Abban az időben ez aMississippi, Ohio és Missouri folyókteljes vízgyűjtő területét jelentette.1717-ben Law cége Nyugati Társaság

néven vált ismertté. Law prospektusábanszínpompás festményen szorgos,vendégszerető bennszülöttek, hegyekbenálló smaragd és arany volt látható, amita helyiek késekért és tükrökért adnakcserébe. 1719-ben Law javasolta, hogya társaság terjessze ki tevékenységétAfrikára, Ázsiára, Indiára és Kínára is.Ez az óriáscég eredményesenkereskedhetne az egész világgal, ésrendkívül nagy nyereséget hozna. 1719-ben a társaság nevét Indiai Társaságraváltoztatták, és a társaság részvényeivelvaló spekuláció észvesztő arányokatöltött. A júliusban ezer lívre értékűrészvény értéke szeptemberre hatezerreugrott. Mendemondák keltek szárnyraolyanokról, akik egy nap alatt ezer

százalékos nyereségre tettek szert.És ekkor jött el Law legnagyobbhúzásának ideje: a társaság megkapta afranciaországi adók beszedésének jogát,és hogy teremtsen elő pénzt azállamadósság megszüntetésére. Ebből acélból háromszázezer új részvénytkellett kibocsátani. És ekkor kezdett azegész építmény recsegni-ropogni.A Banque Generale annyira sikeresenműködött, hogy a régens rátette a kezét,riasztó tempóban kezdte nyomatni apénzt, és hatalmas jövedelmekkelhalmozta el az udvartartásáhoztartozókat. Ettől kezdve a papírpénzmögött már nem állt aranyfedezet, csak ajövendő bevételek. A papírpénz irántibizalom kezdett elpárologni. A

Louisiana-részvények jelentősen túlvoltak értékelve. 1719-20 keserves telénrobbanásszerű infláció tört ki, ami együttjárt az árak gyors növekedésével.Májusra hirdették meg a pénzleértékelését. Itt volt a vég, aszappanbuborék szétpattant. A gazdaságmegroppant, Law-t száműzték, és mindenvagyonától megfosztották, beleértve azt afölddarabot is, ahol ma a Champs-Elysées húzódik.A következő három évtizedbenFranciaország teret vesztett Angliávalszemben, mivel az udvar különcködőköltekezése, az ország kaotikus pénzügyihelyzete és a háború költségei kiszívtáka nemzet erejét. 1760-ra gyökeret vert azaz elképzelés, hogy Franciaországot csak

Nagy-Britannia rovására lehet talpraállítani. Ezt a britellenes frakciót JosephParis-Duvernay, egy másik bankárvezette, akit a hanyatlás megállításáraszemeltek ki. Joseph Paris-Duvernay1760-ban, hetvenhat éves korábantalálkozott egy huszonöt évesórásmesterrel, aki később radikálisanbele fog avatkozni Európa és Amerikasorsába. Az ifjút Caron deBeaumarchais-nek hívták, és akkoribanVersailles-ban lakott, órákat készített akirályi családnak, és zeneoktatója volt anégy kis hercegnőnek. Ezenkívül kezdőszínműíró is volt, aki végül megírta aSevillai borbély és a Figaro házasságacímű darabokat.A király 1776-ban megkérte

Beaumarchais-t, hogy titkos ügynökkéntmenjen Londonba, és tegyenintézkedéseket a szeretőjéről szólógúnyirat ellenében. Londonitartózkodása alatt Beaumarchais arra ameggyőződésre jutott, hogy a britekszeretnének egyszerű módon kikeveredniaz amerikai gyarmatokkal kapcsolatosproblémákból, Franciaország számára azlenne a legegyszerűbb módszer a britekmeggyengítésére, ha titokban támogatástnyújtana az amerikaiaknak a közelgőfüggetlenségi háborúban.1776 nyarán a francia kormányzatáldásával létrehoztak egy áltársaságot,amelyen keresztül Beaumarchaishatalmas összegeket, fegyvereket ésfrancia katonai tanácsadókat juttatott el

az amerikai lázadóknak. Amerikafüggetlenné válását követően, amikor alegutóbbi kaland pénzügyikövetkezményei megrázták a franciagazdaságot, egy svájci bankárt, bizonyosJacques Neckert {68-96} hívták meg,hogy segítsen rendet csinálni azűrzavaros pénzügyekben. Necker egycsomó látványos számvetés segítségévelmeggyőzte XVI. Lajost, hogy a gazdaságegészséges, és a kincstárban van pénz.Mindez igen távol állt az igazságtól.1776 és 1786 között az állam 1250millió frank kölcsönt vett fel, és éviszáztizenötmilliós hiányt produkált. Agazdaság a katasztrófa szélénegyensúlyozott. Neckert háromszorzavarták el és hívták vissza.

Álláspontjának abszurditásátmindannyiszor egyre gúnyosabbkitörések kísérték. Necker végül 1789-ben visszavonult, Svájcba költözött, és alányát hagyta Párizsban, hogyvégigélvezze a bekövetkezendőforradalmat.Germanie Necker már három évvelkorábban hozzáment Svédország párizsikövetéhez, Eric Magnushoz, Stal-Holstein bárójához. Ettől kezdveMadame de Stal néven ismerték, ésragyogó társalgási készsége révén aszalonját a francia szellemi élet vezérlőcsillagává avatta. Vendégeit mindenreggel áttetsző kelmékbe öltözöttenfogadta a hálószobájában, és a gondolat-és cselekvési szabadságra vonatkozó

nézeteivel traktálta őket. 1802-ben márNapóleon volt hatalmon, és ő nem láttatúl szívesen az efféle nézeteket. De Stalírásműveivel (Az irodalomról, aszociális intézményekhez valóviszonyára való tekintettel és aDelphine című regény) ekkorra máregész Európában megalapozta hírnevét.Abban az évben utazott Weimarba, ahola nagyherceg és családja örömmelfogadta. Találkozott a német értelmiségkrémjével, köztük Schillerrel ésGoethével {69-22} {69-82} is, bár azutóbbi megpróbálta kivonni magát ahatása alól, mondván:„Ragaszkodik ahhoz, hogy mindentmegmagyarázzon, mindent megértsen,mindent mérlegre tegyen. Nem tud

elfogadni semmilyen homályosságot,semmi megmérhetetlent; és ahova nemtud a fáklyájával bevilágítani, az(számára) nem is létezhet.”Weimarban történt, miközbenNémetországról című könyvét írta, amiaztán közismertté tette a nevét aromantikusok körében, alakítólag hatott anémet kultúrára és a Weimart felpezsdítőromantikus mozgalomra, hogy de Staltalálkozott vele, és meghódította az újmozgalom legkiemelkedőbb teoretikusát,August von Schlegelt. Ő vezette végig aromantika útvesztőjén, és esett irántaszerelembe. Amikor de Stal hírét vetteapja betegségének, és 1804. április 18-án kénytelen volt azonnal Svájcba utazni,Schlegel nyomban úgy döntött, hogy vele

megy, és hátralévő életét a nő ölebekénttölti. Lehet, hogy azt remélte, aviszonyuk szenvedéllyé fog fejlődni, deez nem történt meg. De Stalnek másszeretői voltak, és Schlegel kénytelenvolt visszavonulni a plátói kapcsolatkeretei közé.Schlegel házasságát már korábban,1803-ban felbontották, és a feleségehozzáment a férfi barátjához ésk o l l é g á j á h o z , Friedrich vonSchellinghez. {70-94}Schelling előzőleg Lipcsében tanította éstanulmányozta a természettudományokat.Ebből szűrte le nagyszabásúkoncepcióját, a Naturphilosophie-t, amia romantikus mozgalom és a tudományosélet tekintélyes részének tájékozódását

szolgálta a következő negyven évben.Schelling nézeteinek lényege, hogy atermészet rendelkezik egy állandó, afejlődés és önmaga meghaladása, azalacsonyabbtól a magasabb szintek ésformák irányába ható hajtóerővel,világosan feltárja céltételezőgondolkodásmódját. A természetharmóniája a látszólagos ellentétekfeloldódásának módjában fejeződnek ki.Schelling a mágnest hozta fel példának,amiben az ellentétes pólusok vonzzákegymást. Ugyanilyen kiegyenlítődéstapasztalható sav és lúg vagyelektromosság és mágnesesség között.Schelling egyik kollégája, JohannWolfgang von Goethe {71-22} hasonlócéllal és tervekkel kutakodott az

embriológia területén. Más tudósok isígy tettek; egyikük volt Karl von Baerészt anatómiaprofesszor, aki szerettevolna a természet egységénekkifejeződését valamennyi élőlényfejlődésének állomásai révén megtalálni.Ebből a célból a csirkéknek afogamzástól a kikelésig tartóembrionális fejlődése szakértőjévéképezte ki magát.Baer 1828-ban közölte a csirkeembriófokozatos fejlődéséről szóló munkáját,amelyben részletesen leírta az embriónövekedésének minden egyeslépcsőfokát. Felfedezte, hogy a sejtekosztódással történő szaporodása mikénthalad az általánostól a különös felé,miközben az egységes sejttömeg

szétválik, és szárnyakká, szemekké,csőrré, lábakká, belső szervekké és ígytovább specializálódik. Mindezeknéljelentősebb azonban Baer elmélete,miszerint az embrionális fejlődésvégighalad az élet legalacsonyabbfokától a legmagasabbig vezető úton.Egy magasabb rendű forma áthaladazokon a korai fejlődési fokokon,amelyek megfelelnek a teljesen kifejlettalacsonyabb rendű lények állapotainak.Ez az elmélet fogja legmélyebben áthatnia tizenkilencedik század második felénekbiológiai tudományát.1846-ban Őfelsége Rattlesnake nevűhajója elhagyta Nagy-Britanniát ésfelfedező útra indult a déli tengerekre,fedélzetén azzal az ifjú

természetbúvárral, aki von Baer éstársai munkásságát a következő,magasabb szinten fogja folytatni. Az ifjútThomas Huxley-nak hívták, és 1849-bena kelet-ausztráliai vizeken kezdtetanulmányozni a medúzákat. Mikoreredményeit közreadta, megjegyezte,hogy a medúza a maga belső és külsőhártyájával ugyanolyan felépítést mutat,mint az a két membrán, amit von Baerlátott a gerincesek embrióinak koraifejlődési szakaszában. Ez a hasonlóság amagasabb rendű forma korai és azalacsonyabb rendű forma véglegesállapotában megerősítette von Baerelméletének helytállóságát.Huxley, miután visszatért Angliába, márvehette is védelmébe azt az embert, aki

ezeket az embriológiai összefüggéseketis felhasználta logikaikövetkeztetéseihez, mikor kidolgoztanagyszabású elméletét, amelyben annaka folyamatnak a leírását kereste, melyneksorán bolygónkon az élet nagyonheterogén, magasan specializálódottformái kialakultak azon mechanizmusútján, amit részben Baer és Huxley írtakle. Az új elmélet szerint az élőlények azélőhelyhez alkalmazkodván vagyspecializálódnak, vagy elpusztulnak.Ennek a józan meggondolásnak akiagyalója, hogy tudniillik az élet nembabra megy, Charles Darwin volt.{72-4} {72-74}

6. FEJEZETElemi dolog

Sokan vélekednek úgy, hogy azevolúciós elméletet nem Darwinnak,hanem Wallace-nak köszönhetjük.Alfred Russel Wallace autodidaktageodéta, órástanonc, tanító ésrovargyűjtő volt, aki tizennégy évesenotthagyta az iskolát, vasúti ellenőr lett,és elkezdett érdeklődni a geológia iránt.Oly módon képezte magát, hogyelolvasta a nagy felfedező, Alexandervon Humboldt {73-117} Személyesbeszámoló az Amerika egyenlítőividékeire tett utazásokról című művét, ageológus Charles Lyell munkáit, RobertChambers természettörténetét és MalthusTanulmány a népesedés törvényeiről

című írását. Lyell elmélete szerint a Földfeltehetően nagyon régen keletkezett.Chamber A teremtés emlékei címűmunkájában azt sugallja, hogy az állatifajok más fajok leszármazottai, Malthuspedig azzal a nézettel állt elő, hogy anépesség a rendelkezésre álló élelemmennyiségétől függő mértékbenszaporodik, és ez a túlélésért folytatottküzdelem oka.Ilyen gondolatok indították Wallace-tarra, hogy útra keljen, különösen azután,hogy találkozott a lelkes rovartantudósHenry Bates-szel, és tőle továbbiösztönzést kapott. Wallace és Bates eztkövetően sok-sok napot töltenek együtt aterepen rovargyűjtés címén. Később isleveleznek és értesítik egymást

rovargyűjteményük gyarapodásáról.Wallace összegyűjtött száz fontsterlinget, és ebből finanszírozta 1847-ben a Bates-szel együtt az Amazonasvidékére tett utazását. Ott megintelváltak útjaik, Bates a Felső-Amazonas,míg Wallace a Rio Negro felé ment. Ötévvel később Wallace húsz ládára valórovargyűjteményével hazatérőben volt,amikor a hajója kigyulladt, és mindeneodaveszett. Viszont ezalatt dolgozta kielméletét, ami ettől fogva egészmunkásságára rányomja bélyegét.Megfigyelte, hogy az őserdő különbözőrészeiben az állat- és rovarvilág jelentőskülönbségeket mutat. Ezeka-különbségek még egy szélesebb folyókét partja között is szemmel láthatóan

fennálltak. Wallace számára világossávált, hogy a fajok egy meghatározotttársulása azáltal jön létre, hogy azegyedek az élőhelyükjellegzetességeinek megfelelőencsoportosulnak. 1854-ben Wallace ismételhagyta Angliát, és a következő nyolcévet a maláj szigetvilágon töltötte,ezalatt huszonkétezer kilométert utazott,és több, mint százhuszonötezer darabbólálló gyűjteményt halmozott fel, amelyneka nagyobbik része rovarokból állt. Agyűjteményben nem kevesebb, mintkilencszáz cincér- és kétszáz újhangyafaj volt.Wallace érdeklődését leginkább azragadta meg, hogy úgy tűnt, különbözőhelyeken a fajok csekély eltérést mutató

válfajai élnek, amelyek alkalmazkodtaka feltalálási helyükhöz. 1855-benWallace hazaküldött Londonba egydolgozatot ezzel a címmel: A törvényről,amely szabályozza az új fajokmegjelenését. A cikk megírásábannyilvánvalóan befolyásolta Lyellszemlélete, miszerint, ha a geológiaifolyamatok nem különböztek atörténelem folyamán, akkor atermészetben csak rendkívül lassú,hosszú távú változások történnek.Wallace összefüggésbe hozta ezt azelképzelést a fajok változásávalkapcsolatos saját tapasztalataival: „Alehető legkevésbé lenneösszeegyeztethető a filozófiaialapelvekkel, ha a legnyomósabb

bizonyíték nélkül arra következtetnénk,hogy a szerves világ, ami oly szorosanössze van kapcsolódva vele, mármintLyell munkásságának szervetlenvilágával, más törvényeknek lennealávetve, amelyek most nem működnek,és, hogy a fajok és nemzetségekkipusztulása és keletkezése egy későbbiidőpontban valami okból hirtelenmegszűnt volna.”Wallace azt képzelte, hogy egy faj kétvagy több változatra osztható, és ha azeredeti faj valamikor kipusztult is, amásik változatát mint új fajt hagyta hátra.Wallace kidolgozott egyfej lődéselméletet. Darwin, {74-4}{74-72} miután elolvasta Wallacecikkét, ezt írta neki:

„Cikkének szinte minden szavát igaznakfogadom el; és ki merem jelenteni, és önis egyet fog érteni velem: nagyon ritkadolog, hogy az ember azon kapja magát,hogy csaknem teljes egészében egyetértegy elméleti cikkel. ...Világosan látom,hogy nagyon hasonlóan gondolkozunk, ésbizonyos mértékig hasonlókövetkeztetésekre jutottunk.”Három évvel később Darwin (és senkimás) megkapta Wallace következőcikkét A változatok hajlamáról, hogykorlátlanul eltérjenek az eredetitípustól. Darwin azt mondta, hogy a cikkderült égből villámcsapásként érte.Wallace írásában minden benne volt,amit az elmúlt húsz évben gondolt. Nagysietősen papírt, tollat ragadott, és megírt

egy nagy vonalakban a Wallace-éhozhasonló értekezést. 1858. július 1-jén alondoni Linné Társaság mindkét férfiúdolgozatát meghallgatta. Wallaceelismerte Darwin elsőbbségét.Egy fontos kérdésben azonban Wallaceeltért Darwintól. Az ő számára azevolúció nem adhatott magyarázatot azemberi faj öntudatára: „Sem atermészetes kiválasztódás, sem a mégáltalánosabb fejlődéselmélet nem képesmegmagyarázni, hogy honnan ered azérzéki vagy a tudatos élet. Ezek azelméletek megtaníthatnak bennünket arra,hogy hogyan, milyen kémiai, elektromosvagy magasabb rendű természetitörvények szerint épül fel, növekszik ésszaporodik a szervezet; de ezek a

törvények és ez a növekedés mégsemfoghatók fel úgy, hogy az újonnanátrendezett atomokat öntudattal ruházzákfel.” Wallace, mint sok más kiemelkedőviktoriánus tudós, a spiritizmushozfordult megoldásért, és a mozgalomvezető apologétája lett. Wallace igaznakfogadta el a lelkek világának mindenmegnyilvánulását, beleértve a kísértetek,kísértet járta házak, a holtakkal valótársalgás, a levitáció és az ektoplazmavalóságosságát. 1882-ben belépett az újPszichikai Kutatások Társaságába, denem fogadta el a felajánlott elnökiposztot. A társaságban egyik kollégája aLiverpool University fizikatanára,Oliver Lodge volt. Sok más tudóshozhasonlóan Lodge is megpróbált

tudományos módszereket alkalmazni,hogy az életnek filozófiai vagy vallásosértelmezést adjon. 1889-ben azt mondta,hogy „rábukkantam egy különösjelenségre... miszerint két közönséges kisvillanykapcsoló-lemezke, amelyek nemvezetik az áramot, összetapadt vagybekapcsolt, valahányszor akár égynagyon gyenge szikra ugrott át, és ezáltalképes volt egy gyenge áramforrásfeszültségét egy galvanométerenátvezetni, mígnem ismét elváltakegymástól, amint egy kapcsoló szokott.”Lodge megfigyelte, hogy ugyanez ajelenség akkor is bekövetkezik, havasreszeléken vezet át áramot. Nagyongyenge jel is elegendő volt, hogy aszemcsék összetapadjanak, és

továbbítsák a jelet. Lodge készített egyvasreszelékkel töltött kis üvegcsövet,majd később kiegészítette egybillentyűvel, amellyel, ismételtenütögetve a csövet, mikor a szemcsékösszetapadtak, szét lehetett őket rázni,hogy a következő jelet vehesse akészülék. A készülék 1891-ben mintBranly-Lodge coherer vált ismertté(Edouard Branly francia fizikus volt,akiről kiderült, hogy Lodge-dzsalpárhuzamosan dolgozott ugyanazon aproblémán).A dolgot aztán egy kanadai mérnöksegítette át a következő stádiumba. Acoherer nagyon korlátozottan volthasználható, mivel kizárólag aszikraadók kisüléseire reagált

(amelyeket Marconi használt aszikratávírójában a Morse-jelekpontjainak és vonalainak továbbítására).A kanadai Reginaid Fessenden rájött,hogy a rádiós jelátvitel alapvetően másformájára van szükség, ha a pontoknál ésvonalaknál többet akarunk továbbítani.A z Edisonnál {75-23} a dinamóvalkapcsolatban, majd a Westinghouse{76-25} Electrical Company-nél vezetőelektrotechnikusként szerzetttapasztalatai most nagyon hasznosnakbizonyultak. Fessender az elektromosáram előállítása és az elektromotorokgyártása során váltakozó árammaldolgozott. Ez az az áramfajta, amelyikegy csúcspontig növekszik, majdcsökken, irányt vált, eléri az ellenkező

csúcspontot, majd visszatér az eredetiállapotba. Másodpercenként akár többezer ilyen ciklus mehet végbe.Fessenden rájött, hogy ezt a folyamatotfelhasználhatja a rádióhullámokmeghatározott frekvencián (amelyre avevőt is be lehet hangolni) történőfolyamatos átvitelére úgy, hogy ezt a„vivőhullámot” használja a beszédhanghatására a mikrofon által keltett kisenergiájú jelek továbbítására. Amikrofon jelei modulálják (módosítják)a vivőhullámot. A vevő-oldalon ezeket amódosító jeleket vezetik a hangszórómembránjára, ami az eredeti bemenőjelnek megfelelően rezeg, és ezzelelőállítja az eredeti hangot.Fessenden így írta le, mi történt, mikor

1906 karácsony este a Massachusettsállambeli Brant Rockban az elvetátültette a gyakorlatba: „A program ...akövetkező volt: először egy rövidbeszédben elmondtam, mit akarunkcsinálni, utána fonográfzene következett;a fonográfon Händel: Largója. ...végülboldog karácsonyt kívántunk nekik, éselmondtuk, hogy a legközelebbi adástszilveszterre tervezzük.” Minden időkezen legelső rádióadásának hallgatóitmegkérték, írjanak Fessenden BrantRock-i címére. Sokan válaszoltak,köztük a Karib-tengeren hajózórádiótávírászok is. A hajók annak acégnek a tulajdonában voltak, amelynekFessender munkássága alaposanmegnövelte a jövedelmét. A hajók a

United Fruit Company banánszállítóivoltak.A banán 1870 óta nagyon jövedelmezőárucikk volt, mikor is egy bostoniszkúnertulajdonos visszatértVenezuelából, ahova egy csapataranyásójelöltet vitt. A hazafelé vezetőúton megállt Jamaicán a hajótmegjavíttatni, és fürtönként huszonötcentért vásárolt százhatvan fürt banánt.Később Bostonban több mint tízszeresáron adott túl rajtuk. Mikor FessendenBrant Rock-i rádióközvetítéseelhangzott, a banánüzlet már javábanvirágzott. Az amerikai banántermelőkmajdnem negyedmillió acre (1 acre =4047 négyzetméter) területet birtokoltakCosta Rica, Kuba, Honduras, Jamaica,

Santo Domingo és Kolumbia földjéből.Sokuknak számottevő befolyása volt ahelyi kormányzatra, és ezek az országokoly mértékben függővé váltak agyümölcs exportjától, hogy kezdték őketbanánköztársaságok néven emlegetni. AUnited Fruit, nagyon is érthető okokból,kapva kapott Fessenden találmányán. Abanán azért olyan jövedelmező, mert egyacre búzaföldről lejön hatszázkilogramm, kukoricából ezerháromszázkilogramm mag, ugyanekkorabanánföldön viszont több mint nyolcezerkilogramm terem. Ezenkívül a banánegész évben folyamatosan szüretelhető,és rendkívül gyorsan nő. A United Fruitszámára az volt a probléma, hogy agyümölcs ugyanolyan gyorsan érik meg,

mint romlik, ezért olyan gyorsan útnakkell indítani, amilyen gyorsan csak lehet.A banánfürtöket tízezerszámra raktákvonatra az ültetvényeken, éstovábbították a kikötőkbe, ahol előírásvolt, hogy a menetrend által megszabottnéhány órán belül berakodják, és a hajóelinduljon vele. Egy hajórakományt többtucat vonatszerelvény tett ki, vagyis aberuházás és a kockázat egyaránt nagyvolt. 1900-ban a United Fruit (tizenkéttársult banáncég) tizenegy gőzhajóval,száznyolcvan kilométernyivasútvonallal, tizenhét mozdonnyal,tizenkétezer szarvasmarhával, kétezerlóval és öszvérrel rendelkezett, éstizenötezer embert alkalmazott, hogy azültetvények számára évi nyolcezer acre

őserdőt irtson ki.1908-ban már bebizonyítottákhasználhatóságukat, ezért a United Fruitmegbízást adott tizenhét darab ötezertonnás hűtőhajó {77-56} megépítésére.A vállalkozás egyre bonyolultabbá vált,mivel a társaság kikötőgátak építésébekezdett, több száz kilométernyi vasútisínpárt fektetett le, tucatnyi trópusikikötőben hajójavító üzemeket építettfel, és ahogy a piac feltartóztathatatlanulnőtt tovább, meg kellett szerveznie azújabb és újabb ültetvények számára sokezer acre őserdő kiirtását is. Ennek aszéles körű és szétszórt birodalomnak azanyagi-technikai ellátását, amimegbízható és jól időzített szervezéstkívánt, úgyszólván kizárólag Fessenden

rádiója tette egyik pillanatról a másikralehetővé.A banánkereskedelem korai időszakábana gyümölcsöt illetően egy világtólelvonult svájci botanikus (aki ugyancsakvilágtól elvonult botanikusokcsaládjának leszármazottja volt),bizonyos Alphonse Pyramide deCandolle könyve volt abszolút mérvadó.Az A termesztett növények eredete címűmunkájában található a banán elsőrészletes botanikai leírása. Candolle írtmég könyvet a gyümölcsfákgondozásáról, a fák életkoráról és a fákalvó állapotáról. Genf város NagyTanácsának tagjaként ő vezette be akantonban a postabélyegek használatát.1843-ban a genfi tanács megszavazta (a

csak négy évvel korábbi angol példaalapján) az egyetlen címletű bélyeghasználatát, amellyel minden helyiküldeményt bérmentesíteni lehetett. Kétbélyeget kellett ragasztani egy másikkantonba szóló küldeményre. 1852-ben arendszert egész Svájcra kiterjesztették.Az 1860-as évekre a nemzetközi postai{78-49} viszonyok közel jártak a teljeskáoszhoz.Az összes ország a saját díjszabásaitalkalmazta (némelyek hatfélét is) aküldemények különböző fajtái és aszállítási távolság függvényében. Atévedések és a küldemények eltűnésejárványszerű volt. Számos különfélepróbálkozás történt az 1850 óta nagyonjól működő Osztrák-porosz Postaunió

példájára valamiféle nemzetközi postaiegyezmény kidolgozására. Végül is1874-ben Heinrich von Stephannak, azÉszaknémet Konföderáció elnökéneksikerült megszerveznie egy NemzetköziPostai Kongresszust a svájci Bernben.Huszonegy ország küldte el delegátusaitazzal a céllal, hogy az egész világotegyetlen postai területté alakítsák, ahol aküldeményeket viszonossági alapontovábbítják. Bernben megállapodásszületett, hogy ahol az lehetséges, aküldeményért postabélyegek formájábanelőre kell fizetni, és a küldő országokkötelesek a bélyegek eladásábólszármazó bevételt kölcsönös, egyszerűkiegyenlítési alapban tartani: egyelküldött levél kiegyenlít egy érkezőt.

A kongresszus egy másik döntéserendezte a különböző küldeményfajtákértfizetendő díjakat. Ezek lehetteknyomtatványok, levelek vagy (újkategóriaként) postai levelezőlapok. Alevelezőlap ötletét von Stephan vetettefel először, aki rájött, hogy a levélíráshosszadalmas dolog, és az emberekesetleg szeretnének rövidebb formábanis üzenetet váltani. Olyan levelezőlapotjavasolt, amelyre rá van nyomtatva abélyeg, és nem szükséges borítékbatenni. A lap maga ingyenes lett volna. Ezutóbbin akadt el a dolog, és az ötletetelvetették. 1860-ban Ausztriábanazonban újjáélesztették, mint hivatalos,előnyomtatott levélkártyát, amihallatlanul népszerűnek bizonyult. Az

első hónapban félmillió fogyott el, azelső évben pedig már több milliót adtakpostára. A példát előbb Németország,majd Nagy-Britannia is követte. 1870-ben kezdtek a lapokra karácsonyiüdvözleteket nyomtatni. Nagy-Britanniában 1872-benmagánnyomdáknak is engedélyezték,hogy postai levelezőlapot adjanak ki. Aképes levelezőlap az 1889-es párizsivilágkiállításon robbant be a színre. AzEiffel-torony {79-128} tetején lehetettfeladni.A lap egyik oldalán a torony litografáltképe volt látható, a másikat üresenhagyták a címzés és az üdvözlő szövegszámára. Az ötlet óriási sikert aratott, éssokakat késztetett, hogy utánozzák.

A tizenkilencedik század vége feléFranciaországban jelentek meg az elsőművészi képeslapok, javarészt az olyanplakátfestők műveivel, mint Boutet ésMucha. Nagy-Britanniában 1900-bankezdtek feltünedezni az illusztráltlevelezőlapok. Itt azonban azillusztrációk a humoros gúnyrajzok éspéldául a „kocaturista a tengerparton”karikatúrájának formájában jelentekmeg. A következő évtized alatt a rajzokegyre kifinomultabbak lettek, különösenaz olyan művészek munkái által, mintPhil May. May tizennégy éves korában aleedsi Grand Theaterben kezdettdolgozni, mint háttérfestősegéd.Tehetségét azután fedezték fel, miutánnéhány színészt lefestett, majd londoni

magazinoknak kezdett rajzokat készíteni.Mayt végül a Punch című szatirikusmagazin alkalmazta karikaturistaként,ahol a politikai nagyságokat éstekintélyeket figurázta ki. A Punch1841-ben indult, amikor Nagy-Britanniaa nagyon gyors ipari fejlődéslegnagyobb hátrányait szenvedte. Azelőző évtized reformtörvényévelkapcsolatos nagy várakozásokelenyésztek. A városokat zsúfolásigmegtöltötték a borzalmas körülményekközött élő gyári munkások. Az államihivatalnokok körében mindennapos volta korrupció. A parlamenti képviselőkmegvesztegethetők és haszonlesőkvoltak. Nagy volt a gazdagok ésszegények közti egyenlőtlenség, és egyre

növekedett. A Punch a szegények éskisemmizettek oldalán szállt harcba, éskíméletlenül ostorozta a hatalmonlévőket.1843-ban jött el a soha vissza nem térőalkalom. Viktória királynő férje, Albertherceg (aki nem a művészi képességeirőlvolt híres), csatlakozott ahhoz abizottsághoz, amelynek tiszte voltelbírálni az újonnan épült parlamentfreskóira benyújtott terveket. A bizottságelőírta, hogy a versengésre benevezőkklasszikus ihletésű vagy az angoltörténelemből merített témákatdolgozzanak fel. A benyújtott művekolyan rosszak voltak, hogy a Punchelhatározta, saját versenyt ír ki, és közlia nyertes terveket. Ezeken a

gúnyrajzokon aztán gyári munkástólarisztokratáig mindenki megkapta amagáét. Ezalatt az igazi versengéstkritikák özöne érte, miután a nyertesekelkészítették a freskókat. 1895-re egykivételével az összes freskót levakartáka falról, vagy lefestették. Ma már egyiksem látható.A freskók történelmi tárgya megfelelt aparlament építészeti stílusának. Már1733 óta szükség lett volna új épületre.Egyszer IV. Vilmos felajánlotta aBuckingham Palotát. A tizennyolcadikszázad végére azonban a neoklasszikus{80-14} építészeti stílus, amilyenben aBuckingham Palace is épült, kiment adivatból; és a neogótika váltotta fel, amisokkal jobban illett a Franciaországgal

hadakozó ország nacionalistafelbuzdulásához. Úgy tartották, hogy agótika angol eredetű, és a múltba nézőkkedvence volt, akik számára a szász időkvoltak az aranykor, amikor a szabadangolok jogait proklamálták. 1801-benösszevonták a brit és az ír törvényhozást,majd az 1830-as években (areformtörvényt követően) a parlamentiképviselők száma hatszáz föléemelkedett, s a régi parlamentépületében elviselhetetlenné váltak aviszonyok. A helyzetet csak súlyosbítottaaz 1834-es tűzvész, amihasználhatatlanná tette az épületet.Eldöntötték, hogy az új ház neogótikusstílusú lesz. Díszítését az angol gótikusmegújhodás legnagyobb képviselőjére,

August Puginra bízták. Pugin álláspontjátmár első könyvének címe egyértelműenjelezte. A cím: A csúcsíves avagykeresztény építészet igazi alapelvei,amelyben, elsődlegesen a középkoriépítők vallásos hitére hivatkozván, aspiritualitás és tervezés közvetlenkapcsolatáról értekezett. Pugin szerint agótikus építészet nem más, mint maga akőbe vésett hit. A Parlament épületébenmindent ő tervezett: a vízköpőktől amennyezet burkolatáig, a famunkákat,szőnyegeket, lakatosmunkákat, bútorokat,fafaragványokat, üvegezést, és a nagyüléstermek, mint például a Lordok Háza,ami talán a valaha épített legnagyobbszabású álközépkori épületbelső, teljesberendezését. Pugin a Lordok házának

belsőépítészeti kiképzésével aparlamentáris rendszer középkorieredetét kívánta hangsúlyozni. Azoknaka nemeseknek a bronzszobrait helyezte elaz épületben, akik János királyt a MagnaCharta kiadására kényszerítették, azangyalok az 1388-as Westminster Hallszobrai nyomán készültek, és beépítettegy háromrészes, emelvényre állítotttrónszéket is. Nathaniel Hawthorneamerikai szerző úgy írta le az egészrendkívüli építményt, hogy zordonanpompázatos.Ironikus, de miközben a britek döntésemögött a nacionalista szenvedély állt, agótika újjászületése Németországbankezdődött, a közelmúlt romantikusmozgalmával együtt, amelynek J. G.

Herder, {81-93} ex-orvostanhallgató ésíró volt az esztétikai vezetője.Herder eleinte, 1764-ben, a lettországiRiga érseki középiskolájában tanított, ésitt kezdett a német irodalomról írni. Ötév múlva beutazta Franciaországot ésHollandiát. Mikor 1770-benStrasbourgba ment a szemétmegoperáltatni, találkozott egy fiatalegyetemi hallgatóval, aki jogitanulmányainak befejezése céljábóltartózkodott ott. Johann WolfgangGoethe {82-22} {82-69}termékenyítőleg hatott Herderre,amennyiben sikerült meggyőznie, hogy anémet irodalom jelentékenyszemélyisége. Herder viszonzásul arraösztökélte Goethét, hogy hagyjon fel a

joggal, és szentelje magát azirodalomnak.Herdert a népköltészet és a régi nyelvekiránti érdeklődése egyre fokozódómértékben terelte a német múlt és anémet kultúra egyedi jellegzetességeinektanulmányozása felé. A németművészettörténész JohannWinckelmanntól kölcsönözte agondolatot, hogy meg kell értenünk akultúra kifejezésmódjának történetiösszefüggéseit. Herder a történetiszemlélet megalapítójaként vált ismertté,tőle ered az emberiség időtől és tértőlfüggetlen egységének koncepciója, és aza gondolat, hogy az ember a természetrésze. Ezek voltak azok az elsővezérelvek, amit később romantika

néven emlegettek. Herder egyikesszéjében a nyelv fejlődésévelfoglalkozott. Az 1770-ben közreadottÉrtekezés a nyelv eredetéről címűírásában végigköveti a nyelv fejlődését atörténelem folyamán, és úgy írja le, mintisteni adományt, amely lehetőségetteremt az isteni kinyilatkoztatáselsajátítására. Az ősi nyelvek értékeabban áll, hogy archaikusak lévén, azokvoltak a legtisztább, a történetifejlődéstől legkevésbé befolyásoltnyelvek. Herder azzal érvelt, hogy alegősibb nyelvek példáiból érthetjükmeg leginkább az emberiség eredetét.Ezek után nem meglepő, hogy amikorfelfedeztek egy nagyobb lélegzetű,harmadik századi gael nyelvű elbeszélő

költeményt, Herder és a többiromantikus az igazság feltárulásakéntüdvözölte azt. A költemény címe angolulígy hangzott: Fingal, an Ancient EpicPoem in Six Books, Together withSeveral other Poems Composed byOssian the Son of Fingal (Fingal, ősielbeszélő költemény hat könyvben,valamint Fingal fia, Osszián egyébkölteményei). Herder és a többiromantikus benne találta meg a választfohászaira. Itt állt előttük a harmadikszázadi kelta társadalom képe, amelyépp olyan monumentálisnak mutatkozott,mint a görög és római kultúra. Aköltemény jelzőtűzként szolgált azoknak,akik a germán kultúra identitását éshagyományait keresték. Osszián az

egyszerű földművelő lírai kifejeződésevolt, aki egy olyan társadalomban él,amelyben még nem jelentek meg azosztályok, a vagyon és a modern,felvilágosodott (francia) civilizációtöbbi romboló eszméje. Herder számáraa költemény a nemes vadember mindennémethez szóló harsonaszava, ésOsszián és az ősi népköltészet címűesszéjében az összes romantikust az ügymögé igyekezett felsorakoztatni.Legnagyobb szerencsétlenségére azossziáni hősköltemény nagyszabásúhamisítvány volt, amelyet a SkótFelföldről származó, a gael nyelvetbeszélő James Macpherson állítottössze, akit aggasztott a gael kultúraesetleges kihalása, és szerette volna azt

megőrizni. Macpherson bejárta a SkótFelföldet és a Szigetvilágot, és ősi gaelmeséket, dalokat és költeményeketgyűjtött, aztán 1761-ben az Ossziángyűjteményben adta őket közre.Macpherson „alkotó módonhelyreállította” az általa lejegyzetttöredékeket, hozzáadta a saját anyagát,és epikus szerkezetbe gyúrta össze,amelynek a elbeszélésmódja biblikus,stílusa klasszikus, és amelybenmegteremtette azt a kelta félhomályt, amia valóságban soha nem létezett, és amitelítve volt természetfelettiséggel,titokzatossággal és hősiességgel. Ebbena világban az ember egy volt atermészettel. Ezt a világot pedig pont aromantikus lelkeknek találták ki.

A hamisítás oka a tizennyolcadik századeleji Skócia megváltozott társadalmiviszonyaiban keresendő. Nem sokkalazután, hogy 1707-ben megtörtént azegyesülés Angliával, a határtól északramár parázslottak az indulatok, mivel askótok saját kormányzatát feloszlatták,Londonban pedig úgy érezték, alulvannak reprezentálva. Az 1715-ös skótfelkelést Stuart Jakab vezette, aki azangol trónt követelte magának, ésegyesítette a klánokat az angol megszállóerők ellen. Miután a felkeléstkegyetlenül leverték, az angolokfáradtságot nem kímélve gondoskodtakróla, hogy ilyesmi még egyszer neforduljon elő. Az angol katonai erőkmozgásának megkönnyítésére Marshal

Wade vezetésével (akinek a tiszteletéremég a nemzeti himnuszhoz ishozzátoldottak egy szakaszt) hadiutakatépítettek a Skót Felföldön keresztül. ASkóciai Társaság a keresztyén ismeretekterjesztésére minden tőle telhetőtmegtett, hogy aláássa a FelföldiKatolikus Egyházat, és aprotestantizmussal helyettesítse azt,különösen a dél-skóciai vidékeken, aholaz újdonsült unió támogatta a gazdaságfejlődését, és például Glasgowotkereskedelmi központtá építette ki. Azalföld iparosításának másodlagos hatásaaz volt, hogy az ország két részreszakadt, és a gazdaságilag elmaradottFelföld helyzete tovább romlott.A kontinensre száműzött Stuartok

továbbra is az angol trón követelőikéntléptek fel. Jakab Rómába ment, és aVatikántól meg az itáliai nemes uraktólkapott alamizsnákból élt. 1719-benfeleségül vett egy, a lengyel királyiházból származó leányt, s ettől kezdve alengyelek római palotája lett a jakobitabékétlenek főhadiszállása. Jakabfelesége 1720-ban fiúgyermeknek adottéletet, akit a Charles Edward Louis JohnCasimir Silvester Maria Stuart névrekereszteltek. A walesi herceg palástjábabugyolált, és a királyi baldachin aláfektetett újszülöttet százával keresték fela jakobita támogatók, és mindenlehetséges módon igyekeztek úgyviselkedni, mintha tényleg ő lenne azangol trón várományosa. A következő

huszonöt év alatt Károly a királyságmítoszának jegyében vonzó, jóképű,atlétatermetű, az angolt idegeneskiejtéssel beszélő fiatalemberré nőtt fel.A jakobiták 1740-ben elhatározták, hogya brit-francia háború alatt (franciatámogatással) újból próbálkoznak. Jakabmár túl idős volt a vezetésre, így Károlytküldte maga helyett, aki a francia flottaés csapatszállító hajók támogatását isélvezte. A flottát azonban szétszórta egyvihar, és Károly kalandos vállalkozásaLajos király támogatása nélkül maradt.Párját ritkítóan ostoba módon azonbanKárolynak megszabták, hogy egyedülfolytassa a harcot, és 1745 júliusábanpartra szállt a Nyugati Skót Szigeteken.Bonnie herceget a felföldiek kikiáltották

megmentőjüknek, és ő a felföldiekbőlverbuválódott szedett-vedett seregévelcsodával határos módon a Londontólötven mérföldnyire lévő Derbyig jutottel déli irányban, ahol az angol seregmegállásra kényszerítette, és észak feléüldözte. A döntő csatára 1746. április16-án, Culloden mellett került sor, aholkilencezer harcedzett, tüzérséggel istámogatott angol katona lemészárolta agyengén felszerelt és alultáplált, kétélűskót kardot forgató ezerfőnyi felföldiharcost. Károly visszamenekült aszigetekre, és rövidesen üldözött lett.Ekkor kezdődött a felföldi népmódszeres tönkretétele. A brit katonákfolytatták a rombolást, fosztogatást,erőszaktételeket, gyilkosságokat, és

felégették a skótok javait. Károlyelmenekült, visszatért a kontinensre, ésélete hátralévő részében kölcsön kapottpalotáról palotára vándorolt,alamizsnákból tartotta fenn magát, ésmegrögzött iszákos lett. Élete vége feléminden este skót dallamokat játszott acsellóján, és az önkívületig leitta magát,könnyeket hullatott régi nagyságaelvesztésén, végül Rómában halt meg1788-ban, hatvannyolc éves korában.Eközben a Skót Felföld lakóinakmegtiltották a fegyverviselést, a dudánvaló játékot és a skót mintás ruhákviselését. A tizennégy legfontosabb klánfejének vagyona a koronára szállt. Azősi feudális törvénykezést eltörölték, ésa törzsfőnökök öröklött hatalmát egyszer

s mindenkorra megszüntették.Tizenhárom év múltán a Felföldetleigázottnak lehetett tekinteni. Az angolértelmiség körében egy új, érzelgős képkezdett az ősi Felföldről kialakulni. Akirály skót szoknyát öltve látogatottSkóciába.A felföldiek ezerszámra hagyták elSkóciát. 1775-ben az egyik emigráns egyFlora Macdonald nevezetű ötvenhároméves nő volt. Fiatalon, huszonháromévesen, fontos szerepet játszott az 1745.évi felkelésben, mikor az angol csapatokorra elől csempészte ki (Betty Burkeálnéven, női ruhába öltöztetve) Károlyt,és evezett át vele a Skye szigetre. Ez atette olyannyira híressé tette, hogySamuel Johnson sok évvel később azt

mondta: Neve be fog kerülni atörténelemkönyvekbe, és ha a bátorságés hűség erénynek számít, tisztelettelemlíttetik meg.Amikor Flora és férje {83-98} elhagytaSkóciát, honfitársai nyomdokába lépett,és a gyarmati Amerikába váltotthajójegyet, ahol bőségesen álltrendelkezésre földterület, és mindenekfölött a szabadság. Bár a britektőlelszenvedett rossz bánásmód nagybanhozzájárult ahhoz, hogy a felföldiek atávozás mellett döntöttek, sokkalvalószínűbb, hogy a fő indítóok aszegénység volt. Miután a régi feudálisrendszer, amely szerint a törzsfőnökökjárandóságát akár természetben, akármunkával meg lehetett váltani, megszűnt,

a földesurak az új helyzettőlfelbátorodva pénzben szedték ahaszonbérleti díjakat. És sok felföldinem tudott fizetni. 1771 telén és arákövetkező katasztrofálisan hideg ésnedves tavaszon sok háziállatukelpusztult. A túlnépesedés ugyancsakszerepet játszott az elnyomorodásukban,hiszen a felföldi asszonyok arról voltaknevezetesek, hogy akár húsz gyermeketképesek szülni. A juhtenyésztésbevezetése szintén sokak birtokvesztéséthozta magával. 1773-ban akármerre isjárt Boswell és Johnson, Skócia mindensarkában távozni készülőket talált.Minden faluban a búcsúzók siralmaséneke szólt.A felföldiek döntő többsége (mint Flora

is) Észak-Karolinába ment. A Skóciábólgyakorlatilag nincstelenként távozókszámára nagyon kecsegtető kilátásokkalbiztatott a minden bevándorlónakjuttatott ötven acre föld. Múltbelitapasztalataik ellenére a felföldiekmegmaradtak a brit királyság hívének aközelgő amerikai-brit konfliktus idején.A britek számára Észak-Karolinalétfontosságúnak számított, mert Nagy-Britannia a hajófelszerelésianyagigényének nagy részét innenelégítette ki. A tizennyolcadik századelején, mikor Nagy-Britannia háborúbanállt, a hajófelszeretési anyagok egyetlenforrása a monopolhelyzetben lévőSwedish Tar Company volt. Részbenennek a helyzetnek a megismétlődését

elkerülendő, részben a gazdaságifüggetlenség megteremtésénekmerkantilista törekvése miatt, Nagy-Britanniában 1705-ben megszületett ahajófelszerelési anyagok premizálásárólszóló törvény, ami lehetővé tette ezenanyagok hazai gyártásának támogatását.A hajófelszeretési anyag fogalmába azokaz anyagok tartoztak, amelyek a hajókvíz elleni védelmét szolgálták, így akátrány, szurok, fenyőgyanta és aterpentin. Kátrányt használtak a kötelektartósabbá tételére, szurokkal tömítettéka hajótestet, és terpentint használtakfestékhígítónak és a fa alkatrészekátitatására (habár ennél is gyakrabbanhasználták gyógyszerként;galandférgesség ellen szájon át, reuma

és hörghurut ellen bedörzsölőszerként,sebekre fertőtlenítőszerként, lenyelvehashajtóként alkalmazták). A fábólkészült hajók idejében a hajófelszerelésianyagok nélkülözhetetlenek voltak atengeri hajózás fenntartásában, így aztánamikor az első észak-karolinaigyarmatosok felfedezték a tengerpartilapályon elterülő óriási kiterjedésűfenyőerdőket, a terület rövidesen abritek fő hajófelszerelési anyag forrásalett. A terpentint a fenyőfák behasítottkérgéből kifolyt gyantából desztilláltákle; a kátrányt a fenyő fájánakkemencékben történő lepárlásávalnyerték; a szurok a kátrányüstökben vagynyitott égetőgödrökben történő továbbibepárlásával készült. A tizennyolcadik

század második felére a Nagy-Britanniaáltal importált kátrány hetven, a terpentinötven és a szurok húsz százaléka Észak-Karolinából származott; ezért kapták azészak-karolinaiak a tarheel (szurkossarkú) gúnynevet.Az amerikai függetlenségi háborúbefejeztével a briteknek újterpentinforrás után kellett néznie, nemutolsósorban a kínai lakkozott bútorokiránti őrület miatt is. A finomlakkmunkák készítésének csúcsa az volt,amikor a pekingi császári palotát 1680-ban ilyenekkel rendezték be; Európába atizennyolcadik század közepétől kezdve,a hollandok jóvoltából kerültek. Az árukcsillagászati mértékű volt. Hoztak belakk teázóasztalkákat, falburkolatot,

szekrényeket, spanyolfalat, burnótosszelencéket, apró csecsebecséket, demég díszhintókat is. A japán lakkbevonatkészítésének technikája, ami hamarosanAngliában is ismertté vált, több rétegszíntelen lakk felviteléből, annakfestéséből vagy aranyozásából, majdújabb lakkbevonatrétegek felvitelébőlállt, s a végén csillogóan fényes felületállt elő. Valamikor 1730 körül egyThomas Allgood nevű walesi férfikifejlesztett egy olcsóbb alapanyagot. Ezlenolajból, barnavasércből (vas-oxid) ésmíniumból (vörös ólomoxid) állt. A fentianyagok keverékét felmelegítették, és azAllgood lakhelyéhez, Ponypoolhoz közelfekvő dombokon található olajpalábólnyert terpentinnel hígították.

Allgood ezt a Ponypool Japan nevezetűtalálmányát fémfelületek bevonásáraalkalmazta. A fa a hajóépítés elsőbbségemiatt nagyon korlátozottan álltrendelkezésre, de Ponypoolban voltEurópa egyik legkiválóbb vasgyára,amelynek John Hanbury, az Allgoodcsalád munkáltatója volt a tulajdonosa.A gyár az akkor vadonatúj módszerrel,meleghengerléssel előállítottvaslemezeket gyártott. Hogymegakadályozzák a lemezekrozsdásodását, ónozták, vagyis olvasztottónba mártották őket. Thomas Allgood(szintén Thomas nevű) nagyapja egySzászországban és Csehországban tettutazás során tanulta ki az ónozásmesterségét, ahol akkoriban a

fehérbádog készítésének központja volt.Ifjabb Thomas jó néhány réteg PonypoolJapan felvitele után kemencébe rakta abádoglemezt, és órákig égette rá alakkot. A készterméket aztán tálcák,dohánytartó szelencék, gyertyatartók,kávés- és teásdobozok, cukortartók,vízforraló kannák, serpenyők, lavórok,dobozok és más háztartási eszközökkészítésére használták fel. A KirályiHaditengerészet sokat rendeltkenyértároló ládák készítése céljából.Az ónozott fehérbádogot szinténtengerészeti célra akarták használniFranciaországban, ahol 1661-ben aminiszterelnök, Jean-Baptiste Colbert{84-138} romokban találta a nemrégátvett gazdaságot.

Colbert oly módon kísérelte meg afrancia gazdaság talpra állítását, hogykülföldi szakembereket hozatott be,akiknek az lett a dolga, hogy megtanítsáka franciákat saját önálló gyártóegységeiklétrehozásának módszereire. Colberttextilkészítőket hozott be Hollandiából,falepárló szakembereket Svédországból,csipke- és üvegműveseket Itáliából,aranyműveseket Angliából,bőrkikészítőket Oroszországból,cukorfinomítókat Németországból,kalaposokat és szövőmunkásokat pedigSpanyolországból. A szász bádogosokatazonban nagyon kedvező feltételekkel(adómentesség és azonnali franciaállampolgárság ígéretével) sem sikerültrávenni, hogy Franciaországba

emigráljanak.Colbert másik (és jóval sikeresebb)gazdasági reformja a haditengerészetetérintette. Mikor Colbert hatalomrakerült, a francia haditengerészetmindössze tizennyolc hajóból állt, azokegy része is már huszonöt évesnél isrégebbi volt. Ugyanakkor hatezer franciamatróz szolgált külföldi hadihajókon.Egy árva árbocrudat sem lehetett találnia francia fegyver- éshadianyagraktárakban. Tíz évvel később,Colbertnek hála, Franciaországnakszázkilencven hadihajója volt, s ezekközül százhúsz teljesen felszereltcsatahajó. Colbert Savoyából szereztebe az árbocfát, Poroszországból akátrányt, Lengyelországból a fát,

Hollandiából a hajófelszeretési anyagotés a lőszert. Holland hajóácsokat ésangol hajóépítő mestereket hozatott,épített vagy felújíttatott hajógyárakatBrestben, Toulonban, Rochefortban,vízmérnöki iskolákat nyitottRochefortban és Dieppeben, éshajóstisztképzőket alapítottRochefortban, St. Malóban, Toulonbanés Brestben. Ezenkívül megreformálta asorállományú matrózok szolgálatirendjét: háromévenként egyéviszolgálatra kötelezte őket, gondoskodotta gyermekeik ingyenes oktatásáról, asebesült vagy rokkant matrózoknakotthonokról, a családjuknak pedigjáradékról.1667-ben a touloni Arsenal művészeti

vezetőként alkalmazott egy Pierre Pugetnevű festőt, akinek fő feladata a hajókdíszítése volt. Puget stílusa nem aratottsikert Colbertnél, akinek egyikhivatalnoka azt mondta, a főnöke úgyvélte, ezek a díszítmények jobbanillenének egy palotához, mint egyhajóhoz. Puget a faragott és aranyozottfardíszítményekre specializálódott,amelyeken nagyon változatos formájúkariatidákat, atlasz- és tritonfigurákatszerepeltetett. Ezek Puget korábbitanulóévei mentora (és alkalmazója), azitáliai mester, Pietro da Cortonaerőteljes hatását mutatták, akivel PugetRómában és Firenzében dolgozott együtt.1637-ben, mikor Toscana hercegeinekszolgálatába lépett, Cortona már sikeres

és közismert festő és építész volt, aki akét legnagyobb hatalmú rómaicsaládnak, a Sachettieknek ésBarberiniknek dolgozott. Cortona éppenSachetti bíboros társaságában utazott átFirenzén, mikor II. Ferdinando,{85-110} Toscana hercege rábeszélte,hogy csatlakozzon a firenzei művészekcsapatához, akik a frissen felújítotthercegi rezidencia (a Palazzo Pitti)díszítményein dolgoztak. Tíz évvelkésőbb ismét igénybe vették Cortonaszolgálatait, mégpedig a herceglakosztályaiban a mennyezet dekorálásacéljából. Cortona a görög égi mitológiajeleneteivel borította a mennyezetet,ezért a lakosztályokat a bolygókszobáinak nevezték. Az egyik szoba

mennyezetén Cortona művészien utalt aMedici-mellékbolygókra, amelyeketFerdinando herceg mentora, Galilei{86-105} fedezett fel, és nevezett el, atudomány támogatásának elismeréséül, ahercegi családról.Ferdinando és fivére, Leopoldoegyformán nagy tisztelői voltakGalileinek, és miután az egyházmegtiltotta, hogy bármilyen síremléketemeljenek, szabályszerű temetéstrendeztek neki. A két fivér ugyancsakalapított egy tudományos akadémiát,ahol maguk is végeztek kísérleti munkát,és szorosan nyomon követtékEvangelista Torricelli, Galileitanítványa tevékenységét, aki 1643-ban avákuummal foglalkozott.

Torricelli felfedezése egy csapásrameghódította Európát. Mindettőlfüggetlenül azonban hatalmas teológiaivitát kavart. Ha a vákuum a létezősemmi, akkor vajon Isten is hiányzikbelőle? A tudósokat persze világiasabbügyek foglalkoztatták. Robert Boyle{87-53} {87-65} 1661-ben publikálta aróla elnevezett törvényt: egyvákuumszivattyú segítségével kimutatta,hogy a gázok térfogata állandóhőmérsékleten fordítva arányos anyomással. Franciaországban ugyanez azösszefüggés Mariotte-törvény néven váltismertté, a francia tudós neve után, akinagy részben Boyle munkájáratámaszkodott, mikor 1679-ben közreadtasaját A levegő tulajdonságairól című

munkáját. Edme Mariotte nemegyszerfolyamodott a félig-meddig plágiumnakszámító közlésekhez, és számos kutató,köztük Christiaan Huygens, {88-52} akiaz ingaórát feltalálta, is kifogásoltacselekedeteit. Mariotte hasonló,szimbiotikus viszonyban volt PierrePerrault hajdani párizsi adószedővel,akit tetten is értek lopáson, és aki 1674-ben adta ki A vízforrások eredete címűkönyvét. Perrault megmérte a Szajnavízgyűjtőjének vízelvezetésitulajdonságait és az évescsapadékmennyiséget, tanulmányozta anövények párologtatási folyamatát, ésarra a következtetésre jutott, hogy az évicsapadékmennyiség hatodrésze elegendőa Szajna vízhozamának fenntartásához.

Ez volt az első kísérlet, ami kimutatta,hogy a folyók vize a csapadékbólszármazik. Mariotte kiterjesztettePerrault vizsgálatait azzal, hogyFranciaország-szerte időjárás-megfigyelő állomásokat hozott létre, és1686-ban jelentette meg saját művét Avizek mozgása címmel.Pierre Perrault tehetséges családbólszármazott. Öccse, Claude tervezte1667-ben a Louvre oszlopcsarnokát.Bátyja, Charles az új FranciaTudományos Akadémia tagja, ésharmincöt éves korára Jean-BaptisteColbert mindenese, kulturális miniszter,a Francia Akadémia tagja, költők, köztükRacine lektora volt. Ugyancsak rá hárulta kényes feladat, hogy vezesse a

könyvelést Versailles {89-137} építésealatt.Charles Perrault nevét mégis inkább az1697-ben írt, Lúdanyó meséi címűkönyvében összegyűjtött történetei, aPiroska és a farkas, a Csizmás kandúr,a Cinderella,[16] a Hüvelyk Matyi és aCsipkerózsika tartják fenn mindmáig. Agyűjteményt később Mother Goose'sMelody címmel angolra is lefordították.Ugyanebben az évben Perrault óriásiirodalmi vitát váltott ki egykölteményével, amelyben ócsárolta aklasszikus irodalom értékeit, éskijelentette, hogy a modern szerzőkjobbak, Platonról pedig úgy vélekedett,hogy unalmas.Dühödt szócsata bontakozott ki a francia

irodalom jelesei között, ami aztánátcsapott a Csatornán is. Angliában egymár visszavonult politikus, Sir WilliamTemple vette pártfogásába Perraultnézeteit. Ez akkoriban történt, amikor anemrégiben tett matematikai éstermészettudományos felfedezések, agazdasági fejlődés és a földrajzifelfedezések egyaránt hozzájárultakahhoz, hogy a Temple-féle emberek arraa meggyőződésre jussanak, a modern korszámos értékkel szolgál. Templeazonban nem számolt az egyházvaskalapos vezetőinek és az oxfordi ésCambridge-i kádereknek azellenállásával. Szerencsére amunkatársai között akadt egyfiatalember, aki megfelelőnek bizonyult

a feladatra, hogy Temple álláspontjátmegvédje. Az illetőt Jonathan Swiftnek{90-124} hívták, és 1704-benDajkamese című, megsemmisítőenszatirikus képességekről árulkodóírásában támadta a vaskalapostudákosságot és a vallást. A papságrólszólván:„Ha lát az ember egy jelentéktelen kisfigurát, amint a tömeg előtt összevisszazagyvál, ábrándozik és locsog, józanésszel csak az juthat eszébe, hogy mindaz Ég, mind a Pokol alighanem bajbanvan, van-e neki köze a mondókához.”Ami a hivatalnokokat illeti: „Havalamelyiket felékesítik egyaranylánccal, egy vörös köpennyel, egyfehér bottal, és felültetik egy magas lóra,

azt úgy hívják, hogy Lord Mayor. Habizonyos hermelinek prémjét bizonyoshelyre tesszük, azokat bírónak nevezzük;a batiszt és a fekete szatén megfelelőkombinációját pedig püspöknektituláljuk.”Semmi meglepő nem lehetett ezek utánabban, hogy Swift minden esélyételvesztette valami jól fizető semmittevőiállásra az egyház kebelében. Templemeghalt, és mindössze évi száz fontsterlinget hagyott rá, úgyhogy Swiftvégszükséget szenvedett, amíg a dubliniLegfelsőbb Bíróság elnöke, GeorgeBerkeley fel nem vette őt káplánnak.Berkeley huszonnégy évet töltött adublini Trinity College-ban aklasszikusok, a héber nyelv, a logika és

a teológia tanulmányozásával. BeutaztaEurópát, és Derry főegyházmegyeiesperese lett, aztán feleségül vette az írParlament alsóháza elnökének lányát.1728-ban Amerikába ment, ahol azttervezte, hogy egyetemet alapít aBermudákon fiatalembereknek azültetvényeken végzendő munkára, illetvea bennszülött amerikaiak misszióstevékenységre való kiképzésére. Miutánaz alapítványa kifogyott a pénzből,Berkeley öt évet töltött NewEnglandben, ahol közreműködött aFilozófiai Társaság megalapításában, ésrajta hagyta keze nyomát az amerikaioktatási rendszeren (több várost iselneveztek róla, köztük a kaliforniaiegyetemi várost is). Miután könyveit és

birtokát a nemrég alapított New Haven-icollege-ra hagyta (ez lesz majd a YaleEgyetem), visszatért Írországba, ésCloyne püspöke lett.Berkeley még fiatalkorában, 1709-benpublikálta A látás elmélete című írását,amelyben kifejtette a később kialakítottasszociációs elméletébe is belefoglaltelképzelését arról, hogy a fény és színmerőben érzékszervi tapasztalatok,amelyeket az agynak kell kiértékelnie ésértelmeznie. Ez a kiértékelési folyamatazoknak a fogalmaknak azösszekapcsolásából áll, amelyeketviszont korábbi tapasztalatokbólsajátítottunk el. Berkeley látássalkapcsolatos megfigyeléseit a XVIII.század végén Thomas Young, {91-140}

egy koraérett tehetség tette magáévá, akiállítólag négyéves korára már kétszervégigolvasta a Bibliát. Young húszéveskorára megtanulta a francia, olasz, latin,görög, héber, szír, kaldeus, szamárisi,arab, perzsa, török és etióp nyelvet,valamint tanult rovartant, botanikát ésfilozófiát. A húszéves Young 1793-banlépett be a St. Bartholomew Kórházbamint orvostanhallgató. Ugyanebben azévben írta első jelentős tudományosértekezését, a Megfigyelések a látásról-t.Ebben lefektette a színlátás modernelméletének alapjait, megjegyezvén,hogy a retina csak a három alapszín, avörös, zöld és ibolya különbözőarányaira reagál. 1801-ben Young már aRoyal Institution természetfilozófia-

professzora, ahol előadásokat tart azakusztika, optika, gravitáció,csillagászat, ár-apály, ahajszálcsövesség, elektromosság,hidrodinamika, méréstan és egyebektárgyában.Ez a polihisztor 1814-ben, miután egyikbarátja papirusztöredékekkel tér visszaEgyiptomból, a hieroglifák felé fordítjafigyelmét. Ekkor kezd el foglalkozni arosettei kővel, amelyre ugyanazt aszöveget görög és mindkét (népi éshieroglifikus) egyiptomi nyelven isrávésték. A görög és a népies szövegösszevetésével Young megtalálta azAlexander és Alexandria szavakat.Ugyancsak felfigyelt a gyakranelőforduló, és jelentésű hieroglifára.

Abból következtetve, hogy azóegyiptomi írnokok az idegen neveketfonetikusan és bekeretezve (mintegydíszkeretbe foglalva) írták le,azonosítani tudta Ptolemaiosz ésKleopátra nevét is. Young munkásságavetette meg az alapot Jacques JosephChampollion számára, aki nem egészenegy évtizeddel később a hieroglifákat ismegfejtette.A rosettei kő, amelyen mindkettendolgoztak, egy 113x70 cm-es csiszoltbazalt kőlap, amelyet 1799-ben,Egyiptom napóleoni megszállásánakidején, a Fort Rashid romjainakhelyreállításán dolgozó francia katonáktaláltak a Nílus deltájában fekvő Rosettaváros közelében. Miután a britek kiűzték

Napóleont Egyiptomból, a követLondonba szállították. 1809-és 1816között további hieroglifikusforrásanyagok (templomok, obeliszkekés sztélék feliratai) váltakhozzáférhetővé a francia hatóságok általpublikál t Egyiptom leírása {92-45}című, rajzokkal, mérési eredményekkelés az országról szóló beszámolókkalzsúfolt könyvóriásból, amelyetNapóleon parancsára állítottak össze amegszállás idején.A könyv kiadását Nicolas Jacques Contéfelügyelte, aki három évet töltöttEgyiptomban afféle gazdászati tisztként,hogy a katonai és tudományosszemélyzetet a kardtól a nagyítóüvegenát a sebészeti felszerelésig mindennel

ellássa. Az egyiptomi utazástmegelőzően Conté a párizsiIparművészeti Akadémia rektora volt, éshírnevét a franciaországi ceruzagondokmegoldásával alapozta meg. Anapóleoni háborúk és a vele járókereskedelmi blokád akadályokatgördített a francia import elé, és egyebekközt ceruzából is hiány volt. Contékidolgozott egy módszert a grafitfinomítására: agyaggal keverve tette elégpuhává, hogy ceruzabélként lehessenhasználni. Az ő eljárása alapján készültceruzák máig viselik a nevét.Conté abban az időben a Párizs mellettiMeudon Léghajózási Intézetében végzettmunkájával is nevet szerzett magának,ahol a Tüzérségi Szolgálat Léghajós

Alakulatának megalapításában működöttközre. Az alakulat feladata volt afelderítő ballonok felbocsátása, és azellenséges csapatmozdulatokmegfigyelése. Napóleon valami okbólellenezte az ötletet, és Egyiptombóltörtént visszatérése után, 1802-benfeloszlatta az alakulatot. Eközbenmásokat igencsak izgalomba hozott arepülés lehetősége. Benjamin Franklinszemtanúja volt a Montgolfier testvérek1783-as léggömbkísérleteinek, ésamellett kardoskodott, hogy Amerikábanis kezdjenek hasonló tevékenységbe.Amerikában azonban egészen aPolgárháborúig kellett várni, hogy azottani léghajósok felszállhassanak.Akkoriban professzornak nevezték őket;

Thaddeus Lowe volt köztük aleghíresebb. 1859-ben ő készítetteminden idők legnagyobb ballonját (azEnterprise hatvan méter magas ésnegyven méter átmérőjű volt), hogyátrepülje vele az Atlanti-óceánt.Szerencsétlenségére a szél rossz iránybasodorta, és Dél-Karolinában landolt,ahol, mint jenki kémet, letartóztatták.1862-ben Lowe már igazi kém volt, és aPotomacnél szolgált McClellan tábornokseregében. Ballonjaival ezerötszázméteres magasságba is felszállt, ésvezetékes távírón jelentette akonföderációs erők helyzetét éstevékenységét a földnek. Loweleghíresebb és legsikeresebbvállalkozására 1862. június 1-jén a

Chickahominy melletti csatában kerültsor, mikor a londoni Times beszámolójaszerint a csata teljes időtartama alatthatszáz méter magasságban lebegett acsatatér felett.George McClellan tábornok tökéletesentisztában volt a kémkedés fontosságával,ezért felfogadott egy férfit, aki még aháborút megelőző időben, amikorMcClellan az Illinois Central Railroadvasúttársaság elnöke (jogtanácsosapedig Abraham Lincoln) volt, márdolgozott neki. Korábban, 1849-ben,McClellan új embere lett Chicago elsőfőfoglalkozású detektívje, aki 1850-benönállósította magát, és ügynökségének ezvolt a jelszava: Mi soha sem alszunk.Allan Pinkerton cége azért vált

sikeressé, mert aktacsomókat gyűjtöttegybe az ismert bűnözőkről, ésvalószínűleg elsőként dolgozta ki abűnüldözés eljárásmódját. Pinkertonezenkívül mestere volt az álcázásnak is,és nagy gyűjteménye volt parókákból ésálruhákból. Miután McClellantkinevezték katonai posztjára, azonnalWashingtonba hozatta Pinkertont, aholLincoln megkérte, hogy szervezze meg atitkosszolgálatot, amelynek az voltfeladata, hogy a városban élő gyanússzemélyek társadalmi és politikaitevékenységéről adatokat gyűjtsön.Miután a polgárháború véget ért,Pinkerton egyik legnagyobb eredménye(Butch Cassidy és a Sundance Kidelfogásán kívül) a Molly Maguires nevű

ír-amerikai anarchistacsoport lefülelésevolt. A csoport a Pennsylvania állambelibányamezőkön követett elorgyilkosságokat ésbombamerényleteket, ahol abányatulajdonosok és bányászaikviszonya a rossznál is rosszabb volt.1873-ban a Philadelphia and ReadingRailroad vasúttársaság elnöke, akinekelőnyös szerződése volt aszénszállításokra, megbízta Pinkertont,hogy épüljön be a Mollyk szervezetébe.Pinkerton választása egy nemrég érkezettír bevándorlóra, James McParlanreesett. A következő két év folyamánMcParlannek olyannyira sikerült aMollyk bizalmába férkőznie, hogy megakarták bízni orgyilkosságok

elkövetésével. Ezt elkerülendő, úgy tett,mintha ivásra adta volna a fejét, éstovább küldözgette titkos leveleitPinkertonnak a Mollyk viselt dolgairól.1875-ben McParlannek abbélifélelmében, hogy rájöttek a kilétére,éppen csak sikerült ép bőrrelmegmenekülnie. Ezután PinkertonDenverbe küldte, hogy az ottaniügynökséget vezesse (és visszanyerje azegészségét). Közben, részben McParlantevékenységének köszönhetően,összefogdosták a Mollykat, éstizenhármat közülük fel is akasztottak.1913-ban William Burns (abban azidőben Amerika legjobb detektívje,akinek saját ügynöksége volt)Londonban járt, és részletesen elmesélte

McParlan kalandjait egy, a bűnügyitörténetekért rajongó barátjának, akineka nyomozási módszerei annyiraközismertté váltak, hogy 1924-ben azIllustrated London News azonszemélyként hivatkozott rá, akikifejlesztette, és széles körben sikeresenelterjesztette a manapság mindennyomozóhivatalban módszereket.Mérgek, kézírás, foltok, por, lábnyomok,keréknyomok, a sebek helye és alakja,következésképp az elkövetésre használtfegyver alakja; a titkosírás elmélete,mindezen és további kiváló módszerek...ma már minden nyomozófelszerelésének szerves részei.1914-ben ez a bizonyos bűnügyitörténet-rajongó A félelem völgye címen megírta

McParlan történetét. Ez volt ConanDoyle utolsó regénye, amelybenSherlock Holmes így szól: Elemi dolog,kedves Watson!

7. FEJEZETKülönleges hely

1984-ben minden nyomozó munkájamegváltozott, miután egy Alex Jeffreysnevű brit kutató belefogott annak agéncsoportnak a vizsgálatába, amelyfelelős az izomszövetbe oxigént szállítófehérje szintéziséért. Kutatómunkájarészeként az USA-ban négy évvelkorábban felfedezett hipervariábilisszakaszok miatt tanulmányozta ezt aDNS-t.

A DNS ezen szakaszaiban találhatógenetikai kódok egyedről egyedreszámottevően különböznek, és azegypetéjű ikrek kivételével senkineksincs egy másik emberével azonoshipervariábilis szakaszokat tartalmazóDNS-e. A szakaszol: a hosszú DNS-molekula rövid, sokszor ismétlődődarabjai. Maga a DNS hosszúláncmolekula, ami négy bázisból épülfel. Ezek: az adenin, guanin, citozin éstimin (rövidítve A, G, C, és T). A DNSmolekulája ezekből a bázisokbólfelépülő, kettős fonálszerű szerkezet,ami úgy fest, mint két egymásrafelcsavarodott lánc (kettős spirál vagykettős hélix). A spirál két láncát abázispórok között ható kémiai vonzóerők

tartják össze: az adenin a timinnel, acitozin a guaninnal tud vonzókölcsönhatásba Lépni. Ha a hélix egyikszálán, mondjuk, AATTCGTA a bázisoksorrendje (szekvenciája), a veleösszekapcsolt szálon TTAAGCATsorrendnek kell lennie A DNS-lánchosszú szakaszai minden emberbenazonosak, ami megmagyarázza azt atényt, hogy mindannyiunk felépítésenagyrészt azonos, így két szemünk, négyvégtagunk és két lábunk van. Az eltérőhipervariábilis szakaszok szétszórtanhelyezkednek el a DNS-láncban, ésnagyon sokszor ismétlődnek.Jeffreys nagyon rövid, tíz-tizenöt bázisttartalmazó magszakaszokat fedezett fel ahipervariábilis szakaszokon belül,

amelyek sokukban megegyezők. Ez aváltozó szakaszon belüli változatlandarab tulajdonkeppen genetikaijelzőzászló (marker), amelynek meglétejelzi a hipervariábilis szakaszt.Jeffreys izolált ilyen magszekvenciákat,majd jó néhányszor kiónozta őket, hogynagyobb mennyiséghez jusson. Ezutánradioaktív vegyületekkel megjelölte amarkerszakaszokat. Mivel a DNS-mintákkönnyen denaturálhatók (felmelegítésre ahélix két szála szétválik), a rövidgenetikai jelzőszakaszok meg tudjáktalálni az egyik szálon a kiegészítőszakaszokat (azáltal, hogy A a T-hez, C aG-hez kötődik).A kötődött bázisok ezután úgy tehetőkláthatóvá, hogy a feldarabolt DNS-szálat

és a hozzá kötődött radioaktívmarkerszekvenciálcat egy filmrerögzítik. A film előhívása után aradioaktív markereti sötét sávokkéntazonosíthatók. Mivel a markerekhipervariábilis szakaszokat jeleznek(amelyek az egypetéjű ikrek kivételévelminden emberben különbözőek), afilmen látható sötét sávok egy adottszemélyre minden ujjlenyomatnáljellemzőbbek. Mivel DNS bármilyenemberi sejtből nyerhető (például hajból,bőrből, spermából vagy vérből), a DNS-ujjlenyomatok használata rendkívülhatékonynak bizonyult azóta, hogy abritek 1987-ben először használták egynemi erőszak elkövetőjénekazonosítására. Azóta ez a technika

komoly hatással van a bűnüldözéseredményességére.A DNS-ujjlenyomatok elkészítése soránalapvető jelentősége van a megjelölendőDNS-darabok lánchossz szerintielválasztásának. Erre a célrafelhasználják az eredetileg a svéd ArneTiselius által 1925-ben fehérjékelválasztására kidolgozott módszert.Tiselius aszisztensként dolgozottTheodor Svedbergnél, aki kifejlesztettegy centrifugát, amelynek a forgása avérszérum fehérjéinek kisebb vagykönnyebb molekuláit kifelé mozdítottael.[17] Tiselius felfigyelt arra, hogy az ilymódon szétválasztott fehérjefrakciókgyakran még mindig keverékek, amimegakadályozza a szabatos

azonosításukat. A probléma megoldásáradolgozta ki új, elektroforézisnek nevezettmódszerét, ami aztán a biokémiafejlődésének nélkülözhetetlen eszközévévált. Tiselius a vizsgálandó vegyületeketegy gélbe helyezte, a gélt pedigfeszültség alá helyezte. A töltés arraszolgált, hogy taszítsa a molekulákat.[18]

Minél könnyebbek és kisebbek voltak amolekulák, annál messzebbrevándoroltak. Ez volt az a munka, amiértTiselius a Nobel-díjat kapta, avérszérumban előforduló molekulákbonyolult természetének felderítéséért.Az elektroforézis során a molekulákatméret és tömeg alapján választjuk szétegy géllel töltött üvegcső hosszában.Hogy az elvált sávokat láthatóvá és

fényképezhetővé tegye, Tiselius azeredetileg a bécsi fizikus, AugustToepler által feltalált technikátalkalmazta. Ezt „schlieren Photographie”névvel illették, és a különbözőfehérjekoncentrációknak megfelelősávokat a cső hosszában általuk okozottkülönböző törésmutatók révén tetteláthatóvá. A schlierentechnikát Toeplereredetileg még 1880-ban használta arobbantások, illetve lövedékek mozgásaáltal okozott lökéshullámokkimutatására.A schlieren-fotográfia utóbbilehetőségei keltették fel Kármán Tódormagyar gépészmérnök és kiszolgált tüzérhadapród érdeklődését. Apját FerencJózsef császár emelte nemesi rangra az

oktatás terén tett szolgálataielismeréseként, Tódor pedig apjatudományos nyomdokain haladvaösztöndíjat kapott a Magyar TudományosAkadémiától a göttingeni egyetemre,ahol Ludwig Prandtl keze alatt tanult.Prandtl akkor már híres ember volt azaerodinamikában. Áttörésnek számított,hogy felfedezte a repülőgépszárnyfelszínén végighaladó levegőhatárrétegét, amelynek tanulmányozásarévén értékes adatokhoz lehetett jutni alégellenállás és a felhajtóerőkérdésében. Ugyancsak Prandtl fedeztefel 1914-ben azokat az örvényeket,amelyek a szárnyvégeken keletkeznek, samelyek a gép után vonszolódva növelika légellenállást.

Kármán Tódorra egyetlen fontosjelenség megmagyarázása maradt.Esetenként, mikor a levegőáram leválika repülő tárgyról, örvények füzérekeletkezik, amit örvénysornak neveznek.Kármán kimutatta, hogy az örvényekfelváltva keletkeznek a repülő test alsóés felső oldalán, és két örvénysorkeletkezik. Ha mindkét örvénypárhuzamosan keletkezik, az áramlásinstabillá válik, és a tárgy rezgésbe jön.Kármán igazának látványos bizonyítékotszolgáltatott a Puget melletti Tacoma-szoros felett épült új függőhíd, amely1940. november 7-én a hatvanhétkilométer/óra sebességű szél hatásárafélórás heves lengés után (amelyet azUniversity of Washington éppen arra

járó munkatársa filmre vett) összeomlott.Kármán egy modell segítségévelkimutatta, hogy a híd összeomlását azoldalfaláról leváló örvénysorok okozták.A híd akkor omlott össze, mikor a sajátlengése és a párhuzamos örvényekszinkronba kerültek. Kármánbeszámolójának hatására ezt követően afüggőhidak oldalát résekkel látták el,hogy megakadályozzák a nagyoldalnyomás kialakulását.A légáramlás iránti érdeklődése is azaerodinamika tanulmányozása irányábaterelte Kármám, aki 1930-banPasadenába költözött, ahol a CaliforniaInstitute of Technologyn segítettfelépíteni a világ egyik legmodernebbaerodinamikai kutatóközpontját, a Jet

Propulsion Laboratoryt. A JPL akövetkező évtizedekben tömegével hajtjamajd végre a legfontosabbszuperszonikus kísérleteket, rakéta- ésűrhajófejlesztést, és közben a schlieren-fotográfia segítségével vizsgálja ajárművek tulajdonságait.Élete egy korábbi szakaszában Kármánaz osztrák-magyar légierőkutatólaboratóriumát vezette, ahol alégcsavarok és a fegyverek működésétvizsgálta. Megbízatásai közé tartozott,hogy megtalálja a megoldást arra, hogy apilóták tudjanak a légcsavarkörönkeresztül lőni a géppuskával anélkül,hogy eltalálnák a forgó lapátokat.Egyszer, még az I. világháború elejénegy holland mérnök, bizonyos Anthony

Fokker látogatott el Kármánlaboratóriumába, és a két férfimegvitatta a problémát. Fokker tudta amegoldást, mert egy Morane-Saulniermonoplánt, amit a Roland Garros nevűfrancia pilóta vezetett, a németországiIngelmünster közelében 1915áprilisában leszállásra kényszerítettek.A gép fedélzetén rögzített, előre tüzelőgéppuskát találtak; és a légcsavarja éléta golyók eltérítése céljából acéllemezburkolat fedte. Fokker rögtön megtaláltaa módját, hogy a légcsavar egymegszakító mechanizmus segítségévelvezérelje a géppuska működését, amicsak akkor tüzelhetett, mikor a légcsavarlapátja nem volt a lövedék útjában.Miután a német légierő beépítette

gépeibe Fokker berendezését, előállt avilág első vadászgépe. A pilótánakmindössze annyit kellett tennie, hogygépét az ellenség irányába kormányozza,és megnyomja az elsütőbillentyűt. 1916-ban, midőn egy újonnan elkészült németvadászgépet a gyárból a csapatokhozvittek, a pilóta figyelmetlenségből egyfranciaországi brit légitámaszpontonlandolt vele. A britek sürgősenlemásolták a megszakító mechanizmust,és máris szabad volt az út a légi harcra.1917-re a légicsaták mindennapossáváltak, és a mesterpilóta elragadta azemberek képzeletét. Franciaországbanvalaki öt győzelemmel már sztárpilótalett, Németországban ehhez tízellenséges gépet kellett lelőni. A

legsikeresebb német fenegyerek Manfredvon Richthofen, egy lovastiszt fia volt.Manfred fiatal, jóvágású poroszarisztokrata volt, akinek kedvencidőtöltései közé tartozott a vadászat és apezsgőzés. 1916-ban kinevezték az egyikfrissiben alakult vadászrepülőszázadhoz,1917 elején pedig már ő volt aparancsnok. Von Richthofenélénkvörösre festette a gépét, s ezzelkiérdemelte a vörös báró nevet. 1916áprilisában már elérte az ötvenkétgyőzelmet (összesen nyolcvan győzelmelesz), és nemzeti hőssé vált. A németpropagandaminisztérium milliós tételbennyomatta a fényképeit, zsákszámra kaptaa rajongók leveleit, és kötelezték, hogy agyárakban agitáljon a kommunizmus

ellen. Ekkorra már egy Fokkervadászgéppel repült, és a repülőszázadaminden gépét vörösre festették.Manfredet és századát csak úgyemlegették brit ellenfelei, hogy vonRichthofen repülő cirkusza. Leghíresebbmondása: Mikor lelövök egy angolt,negyedórára kielégítettem avadászszenvedélyemet.Manfred apjának nagybátyja, Ferdinanda lipcsei egyetem földrajzprofesszoravolt, és 1883 előtt éveket töltöttgeológusként Srí Lankán, Japánban,Tajvanon, a Fülöp-szigeteken, Jáván,Kaliforniában és Kínában (utóbbiról őadta az első hiteles földrajzi leírást).Ferdinand von Richthofen volt az első,aki áthidalta a geológia (földtan) és

geográfia (földrajz) közti szakadékot. Őa földrajzot két részre osztotta: speciálisföldrajzra (ami elsősorban leíró jellegű)és általános földrajzra (ami főleg elemzőjellegű). Von Richthofen így határoztameg a speciális geográfiát: „Mindentérség a Föld felületén, a méretére valótekintet nélkül, legyen bár egy kontinens,egy kis sziget, egy természetes határokáltal elkülönült szárazföldi terület, egymesterséges határoktól övezett állam,hegy, egy folyó vízgyűjtője vagy egytenger, úgy vizsgálandó, mint kisebbterületi egységek csoportosulása.”Ezeknek a kisebb területi egységeknek aleírása később korográfia néven váltismertté. A speciális és általánosgeográfia szintézise lehetővé tette von

Richthofen számára, hogy az egy-egyföldrajzi egység különböző részegységeiközötti kölcsönhatásokat elemezze. Ezzelazt is feltárta, hogy milyen hatástgyakorol az ember a környezetre, ésfigyelembe vett olyan tényezőket, mint anépesség, fajok, nyelvek, határok,települések, ipar, vallások,kereskedelmi központok, kommunikációscsatornák és termékek eloszlása. Ez atudományág a korológia.Az emberi tevékenység hatása időbeliváltozása analízisének a korológiábavaló beemelésének ötlete egy némettudós és történésztől, Carl Rittertőlszármazik, aki 1820-tól haláláig, 1859-ig volt a berlini egyetem professzora, éső alapította a Berlini Királyi Földrajzi

Társaságot. Ritter azt tartotta, hogy egyország felépítése a lakosságfejlődésének lényeges eleme.Kiterjesztette a földrajztudományvizsgálódási körét: „A tudomány céljanem kevesebb, mint a Föld legteljesebbés legtágabb értelemben vetttanulmányozása azért, hogy mindazt, amita bolygónkról tudunk, csodálatosegységbe foglaljuk és szervezzük össze...és hogy megmutassa ennek az egységesegésznek az Emberrel és Teremtőjévelvaló kapcsolatát.” Ritter célja az volt,hogy megkeresse azokat az alapelveket,amelyek egyesítik a természetsokféleségét az emberi nemmel. Ezzelazokat az elképzeléseket fejlesztettetovább, amelyek J. G. Herdernek

{93-81} köszönhetően néhány évtizeddelkorábban, a romantikus mozgalomkezdetén annyira felvillanyoztákEurópát.Herder az 1778-ban kiadott Plasztikusművészet című művébenpszichobiológiai magyarázatot keresettaz esztétikai reakciókra, és ugyanazt arelativista elképzelést alkalmazta emberés környezete viszonyára, mint amitkésőbb Ritter és von Richthofen fog.Herder számára az érzéki észlelet akörnyezethez kötött. Grönlandon Herderszerint nincs semmi szép,következésképp a grönlandiaknak nincsszépérzéke, mert az ottani éghajlat nemközvetít számukra semmit, amiből aszépség kialakulhatna. Ugyanígy érvelt a

történelemmel kapcsolatban is. Aművészetek a saját koruk termékei,amelyek milyenségét az akkori környezetés az illető (ember)faj fizikaivérmérséklete határozza meg. Herderelgondolásának, hogy minden korszakegyedi értéket képvisel, az lett az egyikkövetkezménye, hogy újra divatba jött agótikus stílus. Ezért valójában Herder afelelős azért, hogy elindította a gótikaújjászületését, ami végigsöpört atizenkilencedik századi Európán. Herderszámára az emberek és lakhelyük köztiszoros kapocs arra mutat, hogy az embera természet tényleges, attólelválaszthatatlan része.Johann Joachim Winckelmann, aművészettörténet tudományának

megteremtője is ezen a véleményen volt.Winckelmann 1764-ben írta Az ókoriművészet története című könyvét, amialapvetően befolyásolta Herder,Schelling, {94-70} Goethe, Hegel és sokmás romantikus gondolkodását.Winckelmann tíz évvel korábban,eseménytelen fiatalkora elmúltával,harmincnyolc éves korában érkezettRómába, és a művésznegyedben, aPiazza di Spagna közelében szállt meg.1758-ban az antik műkincsek mohógyűjtője, Albani bíboros szolgálatábalépett. Winckelmann ezeknek az objetsd'art tanulmányozásának szentelte magát,és 1762-ben adta közre Geschichte derKunst des Altertums című művét. Ebbenleírja a nemrég feltárt Pompeji városát.

Európát 1748 óta lázban tartotta Pompejiés Herculaneum fokozatos feltárása.Mindennap újabb műtárgyak és épületekkerültek napvilágra.Winckelmann a legújabb feltárásokratámaszkodva fejtette ki Az ókoriművészet története című könyvében aztaz érvét, hogy az ókori világ, dekülönösen Göröghon egyedülállóanalkotó környezettel dicsekedhetett. Aklasszikus szellem olyan helyenszületett, amelynek természetes szépségeés mérsékelt éghajlata a szépségmelegágya volt. Winckelman számára agörögök testesítették meg az eszményitökéletességet, és színpompás képetfestett róluk és művészi tehetségükről.Winckelmann könyve részletekbe menő

elemzését adta mindannak, amit akkor aklasszikus művészetekről tudni lehetett.Úgy mutatta be az ókori Görögországot,mint a modern kultúra bölcsőjét, és azzalaz elképzeléssel állt elő, amit aromantikusok oly szenvedélyesenmagukévá is tettek, hogy egy történelmiidőszak és művészete megértésénekegyetlen módja az, hogy megkíséreljükmegérteni, hogyan éltek az emberekabban az időben.Winckelmann római művész barátainakegyike Raphael Mengs volt. Ő mutatta be1763-ban egy Svájcból nemrég érkezettrendkívüli fiatal festőnőnek. A hölgy ahuszonkét éves Angelica Kauffmannvolt, és frissiben érkezett, Párma,Bologna és Firenze érintésével, ahol a

mestereket tanulmányozta és másolta.Kauffmann csodagyerek volt, és aligtizenkét évesen már megfestette Comopüspökét. Gyönyörű volt, szépen énekelt,és kiválóan játszott klavikordon. MikorRómába érkezett, már akármerre járt,ünnepelték és a legelőkelőbbekfogadták. Winckelman mindenremegtanította, amit csak tudott, ő pedigviszonzásul megfestette a portréját. Ez azegyik legjobb képe.Kauffmann egy év múlva Nápolybament, ahol sok külföldi látogató törtemagát, hogy vele festethesse meg azarcképét. 1766-ban találkozott avelencei brit rezidens feleségével, akijavasolta neki, hogy költözzékLondonba. 1766-ban egy csapásra

meghódította a várost. A brit művészetnagyszerű pillanatában érkezett. 1768-ban alapították a Royal Academyt, és1770-ig már olyan sok kiállítástrendeztek Londonban, amelyek annyilátogatót és vásárlót vonzottak, hogynehéz volt átkelni a zsúfolt utcákon.Horace Walpole mondta: „Aszerencsejáték után a legtöbb pénztmanapság képekre pocsékoljuk.” Aművészvilág doyenje Sir JoshuaReynolds volt, akit, dicsősége csúcsán,nemrég ütöttek lovaggá, és ő volt azAkadémia első elnöke is. AzAkadémiának mindössze harminchattagja volt, és (alig két évi londonitartózkodás után) Kauffmann lett az egyikkiválasztott. Ennek részben Reynolds-

szal való kapcsolata is oka lehetett,amiről az a szóbeszéd járta, hogy több,mint szakmai. Egy éven belül Kauffmanna kor legdivatosabb portréfestője lett.Megbízták Charlotte királyné ésgyermekei, Augusta hercegnő, valamint adán király lefestésével. 1769-ben négyfestményét is kiállították a RoyalAcademy első tárlatán. Dicsőségénekegén az egyetlen felhőfoszlányt azjelentette, hogy mikor az Akadémia az őnevét is felsorolta azon kevesek között,akiket a Szent Pál-katedrális belsejénekkifestésére javasolt, azzal ejtették el,hogy katolikus.Az első Kauffmann-kép, amit Londonbanközvetlenül az odaérkezése előttkiállítottak, nápolyi tartózkodása alatt

készült. A kép a kor legnevesebb angliaiszínész-színigazgatója, David Garrickportréja volt. A férfi a bátyjával együttjött Londonba, és a borüzletbentevékenykedett. Aztán egyszer csak azirodalmárok és színházi emberek általlátogatott Bedford Kávéháztámogatására kötött szerződést. Elkezdettdarabokat írni, és 1740-ben Lethe címűműve sikerrel futott a Drury LaneTheaterben. 1741-ben The Lying Valetcímű darabja került színre. A borüzlethalódott, ezért úgy döntött, hogyátnyergel főfoglalkozású színháziembernek, és felcsapott színésznek.Először névtelenül lépett fel a III.Richárdban, és bámulatba ejtette aközönséget. Garrick honosította meg a

realista színpadi játékmódot.Természetesen mozgott a színpadon,változatos arcjátékkal élt, és társalgásihangnemben beszélt. Alexander Pope{95-123} szerint soha nem lehet majdfelülmúlni.A walesi herceg úgy nyilatkozott, mielőttGarrickot látta, nem tudta, mi aszínészet. Mind Londonban, mindDublinban (ahová a londoni idényvégeztével vitték át a produkciókat)kasszasikert aratott.1747-ben lett a Drury Lane Theaterszínész-igazgatója, és rögtönátalakításokba fogott. 1762-benmegnagyobbította az épületet, s ezzelkétszeresére növelte a színházbefogadóképességét. Megszabadította a

színpadot a nézőktől, akiknek annakelőtte szokása volt belebeszélni azelőadásba. Az 1770-es évekbenalkalmazta John Philip Loutherbourgot,aki forradalmian átalakította aszínpadképeket; a perspektivikus hatáselérése érdekében a színpadotkülönböző szintekre osztotta, látványosháttereket, áttetsző, festetttüllfüggönyöket alkalmazott, amelyekmegvilágításra hirtelen előtűntek,ezenkívül szabadon állóbútordarabokkal rendezte be aszínpadteret, és színes megvilágításthasznált. Mindezek eredményekéntGarrick előadásai Londonlegizgalmasabb látványosságaivá váltak.Garrick előtt a színházi világítás

egyetlen eszköze a gyertya volt, amelyetvagy kandelábereken eresztettek le, vagya rivaldában helyeztek el. Garrickújfajta játékmódja miatt szükség volt ajobb világításra, ezért fényvisszaverőernyőket szereltetett a gyertyák mögé, ésaz oldalkulisszák között is elhelyezettvilágítótesteket. 1785-ben, már Garricktávozása után, a színház egy teljesen újvilágítási formát vezetett be, amellyelazonnali és zajos tetszést aratott:„Ennek a bizonyos értelemben újfajtamesterséges világításnak mindenvárakozást felülmúló hatása volt. Alángja csillogó, anélkül, hogykápráztatna, erős és eleven, tökéletesentiszta, ugyanakkor egyenletes, így a szemnemcsak hogy nem fájdul meg, ha

belenézünk, de bizonyos mértékig jólesőérzést is kelt.”Az újfajta lámpát a svájci Aimé Argandtalálta fel. Már fiatalon előadásokattartott a Francia TudományosAkadémián a borpárlatok desztillációselőállítási módszeréről, és ezzelfelkeltette a dél-franciaországi borászokfigyelmét. Argand 1778 táján levelet írtHerault megye prefektusának (JacquesNeckernek, {96-68} aki rövidesen afrancia pénzügyek irányítója lesz; nomeg Germanie de Stal, a romantikusírónő apja), amelyben felajánlja, hogyamennyiben kizárólagos jogot kap akonyak és alkohol előállítására, átadja adesztillációs eljárásának leírását.Argand 1780-ban Montpellier-ben

bemutatta eljárását a bortermelőknek,majd két év múltán felállította ipariméretű berendezését. Később aztmondta, hogy ebben az időszakbankezdte el törni a fejét a borszeszlámpamegvalósításán. 1783-ban Londonbament, hogy kipuhatolja, vajon ott lennepiac a lámpájára. Ez jó ötletnekbizonyult, hiszen az ország az ipariforradalom kezdetén járt, és a gyárakbannagy szükség volt a gyertyánál jobb ésbiztonságosabb világítóeszközre. Argandgyártóra vadászván eljutottBirminghambe, James Watt és MatthewBoulton {97-18} {97-38} Sohoüzemébe, ahol is az üzlet megköttetett.Boulton 1784-ben kezdte meg a lámpagyártását.

Maga a lámpa egy talapzatra szerelt,váza formájú tartályból állt, amelynek atetejére erősítettek egy, két koncentrikussárgaréz csőből álló (levegőnyílásokkalellátott) fémszerkezetet, benne egyhengeres kanóccal és az azt mozgatószerkezettel. A lámpa tetejére üvegbőlkészült kéményszerű lámpabura került.Az új típusú lámpa előnye abban állt,hogy az alsó levegőnyílásokon beáramlólevegő végighaladt a kanóc mentén anyitott kéményen, és elősegítette a szesztökéletes elégetését. A kéménybiztosította az egyenletes, fényes,lobogásmentes fényt. 1778-ban két,Portland Billnél újjáépítettvilágítótornyot szereltek fel az újArgand-féle lámpákkal. 1820-ra ötven-

egynéhány brit világítótorony működöttArgand-lámpákkal, végül az egészvilágon ilyeneket használtak. A lámpakésőbbi változataiban már több,maximum tíz kanócot alkalmaztak. Alámpa tökéletesen megfelelt avilágítótornyokkal szemben támasztottkövetelményeknek, mivel erős fénytadott, és mindenekfölött kevésbé volttűzveszélyes (ami a világítótornyokatleginkább fenyegető veszélynekszámított), mert nem nyílt lánggalműködött.A világítótornyok megszaporodását atengeri közlekedés nagyobb biztonságairánti igény szülte, miután különösen azEurópa körüli és az Atlanti-óceántátszelő tengeri szállítmányozás

mennyisége megugrott. Az ipariforradalom nyomán épült új gyárakat elkellett látni alapanyaggal, feldolgozotttermékeiket pedig el kellett szállítani afelhasználókhoz. Az Argand-lámpánakvolt egy be nem tervezett mellékhatásais: az erős fényt árasztó világítótornyoka csempészek dolgát is nagyonmegkönnyítették. A tizennyolcadikszázadban Anglia tengerentúlikereskedelmének legalább a felét acsempészet tette ki. Úgyszólván mindenfontosabb árucikket csempésztek:dohányt, gyapjút, teát, rumot, brandyt,bort, rizst, melaszt, rabszolgát,fűrészárut, lisztet, kátrányt, marhahúst,disznóhúst, higanyt, sárgarezet, vasárut,pamutot, vásznat és tűt. A csempészárut

olcsósága miatt kedvelték. És emiattkeveredett konfliktusba AngliaSpanyolországgal.Spanyolország kikötötte, hogy amerikaigyarmataival kizárólag ő kereskedhet,viszont a spanyol gazdaság nem voltképes kielégíteni a dél-amerikaigyarmatosok minden, számukraszükséges árufajtából gyorsan növekvőigényeit. A tizennyolcadik század elejéna legálisan Spanyol-Amerikába irányulóhuszonhétezer tonna áruból mindösszeezerötszáz tonna származott az Ibériai-félszigetről. A többinek Franciaország,Anglia és Hollandia volt az eredetiforrása. 1731-re a spanyolországihelyzet odáig romlott, hogy az áruhiányta csempészek használták ki. Viszonylag

egyszerű módszerrel dolgoztak. Azarany-, ezüst-, bíborfesték-, kakaó-,szárcsagyökér-, perubalzsam-, indigó-,festőfa-, faggyú-, vikunyagyapjú- ésdrograkományukkal Dél-AmerikábólSpanyolországba tartó rendszereshajójáratok utolsó kikötőként Havannáthasználták, mielőtt átszelték volna azAtlanti-óceánt. Látótávolságon kívülvártak rájuk a csempészek, akiknekmindenük volt, amire a gyarmatosoknakszüksége lehetett, de nem tudtákbeszerezni Spanyolországból, ésvámmentes áron becserélték a spanyolhajón szállított nemesfém egy részére.Ennek a kereskedelemfajtának afelszámolására állították fel a havannaihatóságok az első guardacostas (parti

őrség) szolgálatokat. Ezek többnyirekalózokat alkalmaztak, akik ha nincszsákmány, nincs pénz alapon dolgoztak,ennélfogva meglehetősen gátlástalan éserőszakos fickók voltak.1731-ben történt egy incidens, amimessze ható következményekkel járt. AJamaicából Londonba tartó Rebeccanevű brit brigget feltartóztatta a havannaiparti őrség, és a fedélzetére jött egykülönösen agresszív alak, bizonyos Juande Leon Fandino. Az ezt követőcsetepatéban a Rebecca kapitányának,Robert Jenkinsnek az egyik fülétlevágták. Miután megérkeztek Angliába,kártérítési pert indított, de az valahogyanelült. 1738-ban felújították a pert, ésJenkinst az Alsóház egy bizottsága elé

citálták tanúskodni. Jenkins a kihallgatásalatt előszedett egy dobozkát, amelybenelmondása szerint az ő füle volt. Azincidensből jókora politikai tőkétsikerült kovácsolni, és aközvéleményben akkora volt afelzúdulás, hogy Anglia 1739-ben hadatüzent Spanyolországnak. Ez volt aJenkins füléért vívott háború.Mikor a háború kitört, Lord GeorgeAnson flottakapitányt, akinek az volt afeladata, hogy megvédje a britkereskedelmi hajókat, mint például aRebeccát, a támadásoktól, visszahívtákBarbadosról. Anson később atengernagyságig vitte, és egy csomóreformot hajtott végre ahaditengerészetnél, így például ő sorolta

hat osztályba a hadihajókat, alapítottameg a tengerészgyalogságot, és ő vezettebe a hajóstisztek kék-fehér egyenruháját.Közben, 1740-ben Ansont utasították,hogy hat hajóval és ezerötszáz emberrelkerülje meg a Horn-fokot, és okozzonkárokat a csendes-óceáni spanyolkereskedelmi hajózásnak. Négy évvelkésőbb akkora zsákmánnyal tért vissza,hogy harminc társzekérre volt szükség akincseknek a londoni Towerbeszállításához. Anson zsákmánya1 313 842 darab spanyol aranypénzérme és 35 682 uncia (1012 kg)ezüst volt. A legénység részesedése ismessze felülmúlta, amit Nagy-Britanniából elindulván reméltek, mivelArison csupán egy hajóval és

száznegyvenöt fővel tért haza. A többitengerész nem a spanyolokkal valóösszecsapások során veszett oda, hanema skorbut vitte el őket. Az út legelején,mire átkeltek az Atlanti-óceánon, márkétszáz halottjuk volt. Egy év múlva márcsak háromszázhuszonhárman maradtak.Az utolsó halálesetük a harmadik évbentörtént, s csak egy hajóra való legénységmaradt életben.A skorbuttal az volt a fő probléma, hogylegyengítette a beteget, aki aztánfogékonnyá vált más betegségekre.Arison egyik orvosa írta: „Alegkülönösebb az, hogy az évekkelezelőtt behegedt sebek újra felnyílnak;sok betegünk, bár nyomja az ágyat,bőségesen és jó étvággyal táplálkozik,

de mikor rászánja magát, hogy felkeljen,meghal, mielőtt felérne a fedélzetre.Szintén nem ritka, hogy akik képesekerejük utolsó megfeszítésével tenninéhány lépést, egyik pillanatról amásikra összeesnek és meghalnak.”Mindössze három évvel Arisonhazatérése után akadt egy ember, akifényt derített a skorbut kezelésmódjára.James Lind volt a neve, és tizenöt éveskorában vette föl tanoncnak egyedinburgh-i seborvos. Mikor elkezdődötta háború Jenkins füle miatt, ahuszonhárom éves Lind belépett ahaditengerészethez, mint orvossegéd. ÉsŐfelségének az Angol Csatornábanhajózó Salisbury nevű hajójánvégrehajtotta a világon valószínűleg

legelső ellenőrzött klinikaitáplálkozástudományi kísérletet.Tizenkét skorbutban szenvedő betegetkét héten keresztül ugyanazon azétrenden tartott: reggelire zabkásacukorral; ebédre frissen készültbárányleves és puding; vacsoráraárpakása vagy rizs mazsolával. Azösszehasonlító csoport tagjai akövetkező kiegészítő élelmezést kapták:egy liter almabor, huszonöt csepp„vitriol elixír,” hat evőkanál ecet, félliter tengervíz, két narancs és egy citrom,valamint egy gyógyhatású pép, amifokhagyma, mustármag, balzsam,szárított retek és mirha összekeverésévelkészült. A hatodik napra a citrusfélékkelkiegészített étrenden élők állapota

számottevően javult, a többieké viszonttovább romlott.Lind 1748-ban otthagyta ahaditengerészetet, kitüntetéssel szerzettorvosi diplomát, és nekilátott, hogykísérleteiről egy rövid közleménybenbeszámoljon. Öt év múlva fejezte be amunkát, aminek egy négyszáz oldalas,Ansonnak dedikált, A skorbut kezelésecímű könyv lett az eredménye. Végül ahaditengerészet is reagált Lindbeszámolójára, és minden egységénélbevezette a citromlé adagolását. Atizenkilencedik században ezt agyakorlatot a kereskedelmi flottára iskiterjesztették, aminek az lett azeredménye, hogy a brit matrózokmegkapták a Limey (lime: apró, zöld

citromfajta) gúnynevet.Mikor Lind a diplomáját szerezte, azEdinburgh University vezetőorvostudora, a néhány évtizeddelkorábban alapított Orvosi Fakultásanatómus professzora Alexander Monrovolt. Monrónak (akinek a fia kezelte azÉszak-Karolinából visszatérő FloraMacdonaldet {98-83}) kitűnőajánlólevél volt, hogy Londonban,Párizsban és a hollandiai Leidenegyetemén tanult, amely utóbbin a híreskémikus Hermann Boerhaaver óráit islátogatta. A Monro boncolásairaösszecsődülő diákok nagy száma arrakésztette az egyetemet, hogy egyességrejusson a városi elöljárósággal: amenhelyi, a halva született gyermekek,

öngyilkosok, erőszakos halált haltak és ahalálos ítélet alapján felakasztottakholttestét adják az orvosi fakultásnak.Sajnos az utánpótlás így sem tudottlépést tartani a kereslettel, ami asírrablások elterjedéséhez vezetett,mindaddig, amíg a sírokat kifosztódiákok otthagyták a szemfedőket,magának a holttestnek az elvitele nemszámított bűncselekménynek, bár aközfelháborodás olyan nagy volt, hogy atömeg egyszer betörte Monro házánakablakait.Monro 1726 végén tette közzé élete főműv é t The Anatomy of the HumanBones címmel, az első valódi anatómiatankönyvet, amelyben részletes leírásoktalálhatók. A könyv tizenegy kiadást ért

meg, és a legtöbb európai nyelvrelefordították. Monro egyebek köztmegjegyezte, hogy a különbözőnépcsoportok tagjait koponyájuk formájaalapján meg lehet különböztetni, hogy azember testmagassága a nap folyamáncsökken amint közeledik az este, és hogya csontok az összeforrt törés helyénerősebbek, mint annak előtte. Különös,hogy a könyvében nincsenekillusztrációk. Ez azért történt, mertMonro londoni mestere, WilliamCheselden (aki Monrót felvétette aRoyal Societybe, a királynő háziorvosaés a nagyurak barátja volt, és hírnévretett szert ötvennégy másodpercig tartóepekő-operációival, továbbá a SebészetiTársaság elnöke volt) maga is tervezte

egy Osteographica című könyv kiadásáta csontozatról, és ebben ábrák is lettekvolna.Az Osteographica 1735-ben került ki anyomdából, és tizenhárom kiadást értmeg. A címlap a Cheselden általhasznált rajzkészítési technikát mutattabe. A képen egy camera obscura{99-41} látható. Ez abban az időben azegyik oldalán kis lencsével ellátottdoboz volt, amely bármilyen eléjehelyezett tárgynak a fordított képétvetítette a doboznak a lencsévelszembeni belső oldalára. Ha a képet egyáttetsző papírra vagy egy vastagtejüvegre vetítették, azt át lehetettmásolni. Ezzel a technikával azOsteographica a csontozatról addig

készült legpontosabban illusztrált könyvlett. A camera obscura eredetileg egyrövidlátó német csillagásztól kapta anevét, bizonyos Johannes Keplertől,{100-42} {100-108} aki 1600júliusában használta azt először azausztriai Grazban, ahol matematikát éscsillagászatot tanított. A piactéren vetteigénybe, segédeszközként egy részlegesnapfogyatkozás lerajzolásához.Keplernek 1595-ben, egy évvel Grazbaérkezése után, akkora horderejű ötletetámadt, úgy érezte, mintha avilágmindenség titkát fedezte volna fel.Az ötlet nem volt új, de idővel az egyiklegalapvetőbb csillagászatifelfedezéshez vezetett. Kepler azontöprengett, hogy miért éppen hat

(akkoriban ismert) bolygó létezik, ésnem húsz vagy száz, és rájött, hogy ezvalószínűleg összefüggésben van azúgynevezett öt szabályos térbeliidommal. Mindez a tanteremben jutotteszébe, miközben egy körbe rajzoltháromszögbe rajzolt egy (belső) kört.Kepler felismerte, hogy a két kör sugaraúgy aránylik egymáshoz, mint a Jupiterés a Szaturnusz pályasugarai. Elkezdetttovábbi mértani alakzatok után kutatni,és rátalált az öt szabályos térbeliidomra.Ezek a klasszikus görög geometriaegyenlő oldalú térbeli idomai voltak: atetraéder, a kocka, az oktaéder, adodekaéder és az ikozaéder.Ezek az idomok valamennyien

behelyezhetők egy gömbbe úgy, hogyminden csúcsuk belülről érinti a gömbfelületét. Kepler ezeket az idomokatalkalmazta a bolygók pályáira. ASzaturnusz pályáját jelképező gömbbeegy kockát rajzolt; abba egy másikgömböt (a Jupiter pályáját), abba egytetraédert; ezután a Marsgömbjét/pályáját; ezután a dodekaédert,benne a Föld pályagömbjét, majd ebbeaz ikozaédert, abba a Vénuszgömbjét/pályáját; végül az oktaédert,benne a Merkúr pályájával. Ezzel megvolt magyarázva, miért van csak hatbolygó: ennyinek a pályái férnek bele azöt szabályos idomba.1597-ben Kepler első könyvében, aMysterium Cosmographicumban

közölte megdöbbentő felfedezését. Mostmár csak tapasztalati adatokkal kellettigazolnia elmélete helyességét, és ezekaz adatok mindjárt az elején kínosellentmondásra utaltak. A bolygók pályáinem kör, hanem ellipszis alakúak, tehátnem illeszhetők be egy szabályos testbe.Az adatok azt is megmutatták Keplernek,hogy a bolygók az elliptikus pályánlassabban haladnak naptávolban ésgyorsabban napközelben. A Naptóltávolodva egyes bolygók ugyancsakannál lassabban keringenek, minélmesszebb vannak tőle. Kepler fantáziájaekkor egy nagy ugrást tett: feltételezte,hogy a Nap valamilyen erőt gyakorol abolygókra, és ez mozgatja őket apályájukon. Mivel ez az erő a távolság

növekedtével ugyanúgy csökkenhet, minta fényerősség, a távolabbi bolygókatkisebb erővel (tehát lassabban) keringetia Nap, mint a közelebbieket. Felfedezéseellenére Kepler megmaradt akozmológia középkori gyökereinél, és aNap titokzatos emanációját a Szentlélekerejének titulálta, amely mintegylasszóra fogva tartja keringésben abolygókat. Kepler azzal folytatta, hogymegmérte ezt az erőt, és megalkottahárom nagyszerű törvényét: a bolygókelliptikus pályán keringenek a Napkörül; a bolygóknak nem a keringésisebessége állandó, hanem a Nap ésköztük húzott egyenes által súrolt terület;két bolygó Nap körüli körülfordulásiidejének négyzete úgy aránylik

egymáshoz, mint a Naptól mért közepestávolságuk köbe.1619 szeptemberében Kepler vidékimatematikusként dolgozott az ausztriaiLinzben, mikor egy csoport átutazóbanlévő angol látogatta meg Doncasterearljének vezetésével, aki a német-rómaicsászárhoz készült.A gróf kíséretében volt egy lelkész, akiolvasta Kepler munkáit. Az egyháziférfiút John Donne-nak hívták, és egyiklegkiválóbb költeményét az újkozmológia hatására írta. Ebből valók akövetkező, máig nevezetes sorok:

(az) új Filozófia mindent kétségbe

von,A tűz Elemét végképp kioltja már,

A Nap elveszett, s úgy tett a Föld,S nincs az a bölcs, ki tudná, holkeresse.Az ember önként bevallja, elveszett avilágMidőn a Planétákon s az Égben keres,Annyi minden új után kutat;S látná mindet atomfáira bomlani.Minden darabokban, a vonzás messzejár.

A hagyomány szerint Kepler

legújabb könyve, a Harmonice Mundiegy példányát azzal adta át Donne-nak,hogy továbbítsa I. Jakab angol királynak,akinek a könyvét dedikálta.Donne apja vagyonos ember és aVaskereskedők Társaságának tagja volt.

A Donne család az üldöztetések idejénkatolikus hiten volt, emiatt Donnekénytelen volt még a diplomamegszerzése előtt elhagyni Oxfordot,mivel az megkövetelte volna, hogyesküvel ismerje el a pápa helyett azangol királynőt, mint egyházfőt. VégülDonne áttért, felvették a protestáns papirendbe, tekintélyes pártfogókra tett szert,és briliáns prédikátori pályát futott be.1616-ban már a Parlament tagja. 1621-ben a londoni Szent Pál-székesegyházfőesperese, ahol elkezdiprédikációsorozatát, amelyekkelországszerte hírnevet szerez magának.Valahányszor ő beszél, óriási tömegektódulnak a katedrálisba.Donne az 1620-as években találkozott a

hívői közé tartozó Isaac Waltonvászonkereskedővel, aki az egyik, Donnefelügyelete alá tartozó egyházközségtanácsnoka volt. Walton, akárcsakDonne apja, tagja volt a VaskereskedőkTársaságának is. A két férfi barátságotkötött, és 1626-ban Donne adta összeWaltont Rachel Flouddal. Mikor Donne1631-ben meghalt, Walton ott volt ahalálos ágyánál, és kilenc évvel későbbmegírta Donne élete című könyvét.1642-ben, az angol polgárháború idejénWalton a vesztes royalista frakció buzgótámogatója volt. 1649-ben I. Károlytlefejezték, és elkezdődött a tizenegy évesCromwell-féle Köztársaság időszaka. Akirály volt támogatóit bebörtönözték,felakasztották, vagy vagyonukat (az

egyházi személyeknek pedig ajavadalmait is) elkobozták. Walton1653-ban jelentette meg azt a könyvet,amellyel hírnevet szerzett magának.A tökéletes horgász című művét akörnyezetébe tartozó kitaszított egyháziszemélyeknek szánta. A könyv részbenazért íródott, hogy kikapcsolódástnyújtson a munka nélkül maradt,tétlenségtől szenvedő pályatársainak,részben mert a halászat élelemforrástjelenthetett a szegénységtől sújtottlelkészeknek. Amint Waltonmegjegyezte, a horgászat éppen azegyházi személyeknek megfelelőfoglalatosság, hiszen az Apostolokmaguk is halászok voltak, és a papokdolga is az, hogy kivessék hálóikat a

lelkekre. A tökéletes horgász két útitárskalandjait írja le, akik Londonbólvégighajókáznak a Ware folyón ésvissza. A könyv tanácsokkal szolgál apisztráng, lazac, domolykó, pér, csuka,ponty, dévérkeszeg, compó, márna, afenékjáró küllő és sok más halfajtahalászatát illetően. Walton ezenkívülversekkel, megzenésített dalokkal,számtani fejtörőkkel, színdarabokkal,anekdotákkal és szólásmondásokkalszórakoztatja olvasóját.Az ötödik kiadáshoz egy újabb fejezetetcsatolt a műlegyes horgászatról, amelyetbarátja és horgásztársa; Charles Cottonírt. Cotton egy gazdag derbyshire-iföldbirtokos fia volt, aki Cambridge-bejárt egyetemre, és beutazta Itáliát és

Franciaországot. Nagy tisztelője voltWaltonnnak, aki az apjának is jó barátjavolt, és a két férfiú gyakran horgászottDerbyshire-ben a Dove folyón,amelynek partjára Cotton kishalászkunyhót építtetett kettőjüknek. Azépület ma is megvan, és a bejárat felettlátható a két egybefonódó „CC” és „IW”monogram. Cotton anyagi körülményeimegengedték, hogy idejét versírással ésfrancia nyelvből való műfordítássaltöltse. 1671-ben fordította le CorneilleHorace című művét angolra, és utolsómunkája Montaigne Esszéinek 1685-ösangol kiadása volt, amelyet máig mesterifordításként tartanak számon.Michel Eyquem de Montaigne 1533-banszületett, és tizenhárom évig volt a

bordeaux-i törvényszék tanácstagja.1570-ben, harminchét éves korábanfeladta posztját, és visszavonult vidékibirtokára, ahol egy harmadik emeletitoronyszobában lévő könyvtárában élt,és csak rövid kiruccanásokat tettSvájcba, Itáliába és Németországba,azonkívül két alkalommal volt Bordeauxpolgármestere. Montaigne leginkábbazzal járult hozzá az európaigondolkodás fejlődéséhez, hogyfelélesztette és népszerűvé tette az antikszkeptikus filozófiát. Dolgozószobájánaktetőgerendáiba ez volt bevésve: „Csakaz biztos, hogy semmi sem biztos.”Montaigne kora kedvező táptalajtjelentett a szkeptikusoknak. Generációjaazzal az új, sürgető és vészterhes

kérdéssel állott szemben, hogy akereszténység melyik formája a helyes, akatolicizmus avagy a protestantizmus?Mindkét vallás kétségbevonta a másikhitét. A protestánsok nem fogadták elRóma ediktumait, a katolikusokmegkérdőjelezték a Biblia szó szerintiértelmezését.Montaigne szokatlanul modernszemléletű Esszéiben roppant hatásosanfejti ki szkeptikus gondolatait.Montaigne tökéletesen mentes volt azetnocentrizmustól, és nagyon érdekeltékaz idegen kultúrák. Írt a frissibenfelfedezett brazíliai indiánokról,részletesen ismertette a kultúrájukat,miközben megjegyezte, „nemkereskednek, nem ismerik az írást, nem

tudnak számolni, nincs köztük politikaialá-fölérendeltségi viszony... gazdag ésszegény, szerződés és örökösödés...nincs ruházatuk, nem művelik a földet,nem ismerik a fémeket,” nem volthajlandó barbároknak vagyvadembereknek nevezni őket, mondván:„Mindenki azt nevezi barbárnak, akirőlnem tud semmit”. A klasszikusok és abolygónk ismeretlen részeinekfelfedezése időszakában Montaigne azutazást javasolta, mint az ismeretekbővítésének eszközét. Bármerre járt,megkísérelte megérteni a helyi kultúrát.Svájcban a lutheránusokat (?), Rómábana flagellánsokat faggatta,Franciaországban boszorkánysággalvádolt nőket hallgatott ki. A modern

szociálantropológia megállapításaitelőrevetítve jelentette ki: „Mindenszokásnak megvan a maga társadalmiszerepe.”Montaigne munkássága nagy hatástgyakorolt egy szegény, vidéki franciaíróra, Pierre Bayle-ra, aki végső fokonkénytelen volt elhagyni Franciaországot,mivel protestáns volt. Genfben filozófiáthallgatott az Akadémián, aztán 1681-benRotterdamba ment. Ott írta meghatalmas, háromkötetes Dictionnairehistorique et critique című művét. A műtulajdonképpen a történelmi jelentőségűírók és gondolkodók életrajzainakgyűjteménye, amelynek nagy részébenBayle a klasszikusokkal foglalkozik, desaját korának nagyjait is bemutatja: a

humanistákat, protestáns teológusokat, ésa közeli múlt olyan kiemelkedőfilozófusait, mint Spinoza és Hobbes.A Dictionnaire alapgondolata Bayleazon meggyőződésén alapult, hogyminden ismeretet tüzetesen meg kellvizsgálni, és nem szabad kritikátlanulegyik nemzedékről a másikratovábbadni. Munkája később azintolerancia elleni harc hatásosfegyverének bizonyult.Rotterdami tartózkodásának kezdetén,1684-ben Bayle belefogott egy havifolyóirat kiadásába A levelekköztársaságának hírei címmel, aminekaz lett a következménye, hogy egészEurópával levelező kapcsolatba került.Két évvel később leközölt egy levelet,

amely állítólag Kelet-Indiából érkezett,és két, Borneó szigetén élő királynő,Mreo és Eneuge háborúskodásáról szólt.Az anagrammatikus szatíra aligburkoltan célzott Rómára és Genfre, azaza katolikusokra és protestánsokra, és egymásik szkeptikus, Bernard de Fontenelleírta. Fontenelle 1687-ben Párizsbantelepedett le, és itt kezdte irodalmimunkásságát operalibrettók, történelmidrámák, vígjátékok és versek írásával,amelyekkel jó nevet szerzett magának.Ugyanebben az évben írta legismertebbművét, az első, a nagyközönségnek szánttudományos könyvet Entretients sur lapluralité des Mondes címmel. A könyvhatárkő volt, ami a tudománynépszerűsítését illeti, viszont veszélyes

kérdéseket vetett fel a tudásviszonylagosságáról, amennyiben a nemgeocentrikus világegyetem létezésétfeltételezte. Fontenelle azt fejtegette,hogy létezhet másik, a Földhöz hasonlóbolygó is. Könyve így kezdődik: „Úgyvélem, semmi sem érdekelhet bennünketjobban, mint hogy miként keletkezett az avilág, amelyben élünk, és hogy vajonvannak-e más olyan világok, amelyekbenvan élet?”1727-ben azonban az infinitezimálisgeometriáról szóló könyvével, amelynekmegírásához nem rendelkezett aszükséges matematikai ismeretekkel,ballépést követett el. Úgy tűnt, hogymatematikai melléfogásai felkeltették akor egyik legkiválóbb matematikai

elméjének érdeklődését is, és ő nemhagyott kétséget Fontenelle-ben a hibáitilletően. A svájci Johann Bernoulli egybázeli családból származott, amely márhárom generáción keresztül nemkevesebb, mint nyolc matematikust adotta világnak. Johann kétségtelenülkötekedő természetű, lobbanékony ésragyogó elme volt, ezenkívül úgyemlegették, mint aki képes a(differenciál)számításokat a közemberekszámára is érthetővé tenni.Megdöbbentően széleskörű ismeretekkelrendelkezett a fizika, kémia, csillagászat,optika és mechanika területén. Idejetekintélyes részét adifferenciálszámítással, és akollégájával, Gottfried Leibnitz-cel való

levelezéssel töltötte (Newton tőlükfüggetlenül folytatta ugyanezt a munkát).Bernoulli kísérleti fizikai tevékenységerészeként foglalkozott a nemrégibenfelfedezett „higany-elektromosjelenséggel” is, amit 1675-ben észleltelőször egy Jean Picard {101-136} nevűfrancia, aki észrevette, hogy abarométerében lévő higany mozgásafényjelenséggel járt együtt. Bernoullinem tudta megmagyarázni a jelenséget.Aki azt végül megtette, egy FrancisHauksbee nevű angol ember volt. 1709-ben a Royal Society kísérletidemonstrátora volt az elnök, IsaacNewton keze alatt. 1705-ben bemutatotta társaság előtt egy huszonháromcentiméter átmérőjű evakuált

üveggömböt, amelyet egy olyanberendezéssel kapcsolt össze, ami aztforgatta. Mikor kezét a forgó gömbreszorította, annak a belsejében olyanfényes, bíborszínű fény keletkezett, hogya nagybetűs írás olvashatóvá vált afényénél. Hauksbee ezután evakuáltüvegcsöveket dörzsölt meg, s azokvilágítottak, pattogó hangot adtak, ésapró sárgaréz lemezkéket, cérna- ésgyapjúszálakat vonzottak magukhoz.Hauksbee 1709-ben közölte kísérletitapasztalatait, a fényjelenséget és acsattogó hangokat a villámokévalrokonította, és használta azelektromosság fogalmat.1708 után Hauksbee a kapillaritásjelensége felé fordította figyelmét. A

jelenség abban áll, hogy ha egy vékonycsövet folyadékba merítünk, a folyadékfelkúszik a cső belső falán. Minélvékonyabb a cső, annál magasabbraemelkedik benne a folyadék. Ugyaneztörtént, ha a csöveket vákuumbahelyezték. Részben a Newtonnal valókapcsolata, részben, mert a gravitációelmélete a tudomány egészét teljesenáthatotta, Hauksbee meg volt győződve,hogy a kapillaritás jelensége valamimódon a vonzó erőkkel vankapcsolatban. Világos volt, hogy afolyadék felületén lévő részecskéket azüveg felületén lévő részecskék húzzákfelfelé. Newton az Optics egyik 1717-esesszéjében támogatta ezt az elméletet. Ezuntig elég volt a londoni Stephen Hales

vikáriusnak, aki 1727-ben a növényinedvek tulajdonságait vizsgálta. Abbanaz évben megjelent Növényi statikacímű munkájában leírta, hogyüvegcsöveket szúrt növényekbe, ésmegfigyelte, hogyan emelkedik felbennük a nedv. Kijelentette, hogy akapilláris erők a növényekben isműködnek, és lehetséges, hogy az emberereiben folyó vér tulajdonságaira ismagyarázattal szolgálhatnak.1740-ben Hales a Spitheadből azAtlanti-óceánon való átkelésrekészülődő hajó fedélzetén kitörttífuszjárványról szóló hírek hatásárakezdett a szellőztetéssel foglalkozni. Egyévvel később tette közzé A ventilátorokleírása című munkáját, amelyben

szerepelt az általa feltalált, az épületekkülső falára szerelhető ventilátor terve.Két pár nagyméretű fújtató légzsákotműködtetett egy középen forgócsapraszerelt vízszintesen elhelyezett emelő. Afújtatók szívó és kifúvó szelepekkelvoltak ellátva úgy, hogyha az emelőkarfelemelkedett, a fújtató beszívta alevegőt a külső térből, mikor lefeléhaladt, benyomta a helyiségbe.Hales, bár eredetileg az volt a terve,hogy hajókon használja, a teddingtonitemplomához közeli magtárban próbáltaki a masináját. A matrózok között nagyongyakoriak voltak a lázas betegségek, ésezt a betegséget okozó levegő rovásáraírták. A ventilátornak kellett volnaezeket a kipárolgásokat jó levegővel

kicserélnie. Végül 1756-banintézményesítették a ventilátorokat ahadihajókon és a börtönökben, de Halesmég ezt megelőzően felszerelt velük kétkórházat, egyet London központjában,egy másikat pedig az általa irányítottmiddlesexi himlőkórházban.A szellőztetés azonban nem bizonyulthatékonynak a gyakori és többnyirehalálos kimenetelű himlő ellen. Negyvenévvel később egy angliai vidéki orvos,Edward Jenner találta meg agyógymódot. Pályafutása kezdetén hatévig volt egy vidéki seborvos segédje,akkor iratkozott be Londonban a kétneves sebész és anatómus, John ésWilliam Hunter iskolájába. További kétév múltán, immár huszonhárom évesen,

Jenner visszatért szülőfalujába, agloucestershire-i Berkeley-be, éselkezdett praktizálni. 1796-ban számostehénhimlős esettel találkozott,amelyeket a fejőlányok munkavégzésközben kaptak el. A tünetek általábanmagas lázzal kísért gennyes hólyagokmegjelenését jelentették. Jenner tudottróla, hogy a törökök a hólyagokbantalálható genny átoltásával {102-121}védekeznek a himlő ellen.Megelőzésképpen alkalmazták abetegség terjedése ellen, azonban eléggégusztustalan, és nemegyszer haláloskimenetelű eljárás volt. Jennerkísérletképpen befecskendezett az egyikmunkásának nyolcéves kisfiába egy kis,a tehénhimlő hólyagjából vett gennyet,

majd megpróbálta megfertőzni agyermeket. A himlő tünetei azonban nemjelentkeztek. Jenner a védőoltásimódszerét (a tehén latin nevéből: vacca)vakcinációnak nevezte. Azonnali, átütősikert aratott vele, a módszere 1800-raegész Európában elterjedt, és elértAmerikába is.Jenner élete hátralévő részét csendesentöltötte, javarészt Gloucesteshire-ben, éshódolt szenvedélyének, a kakukkoktanulmányozásának. 1788-ban a RoyalSociety tagja lett, miután megjelentMegfigyelések a kakukktermészetrajzáról című írása. Ebbenelmagyarázza, a kakukkfióka hogyanhasználja a hátán lévő horpadást, hogy afészek tulajdonosának tojásait kifordítsa

a fészekből. Sőt megteszi azt fajtársaitojásaival is. Jenner közvetlenül 1823-ban bekövetkezett halála előtt jelentettemeg az egyik első igazi ornitológiaitanulmányt a madarak vonulásáról.Jenner mindössze három évvel késte leannak-az amerikainak a színre lépését,aki, úgymond, az egész világ számára akávézóasztalra tette a madártant. Azillető John James Audubon, az első nagyművész volt, aki madarakat festett.Haitin született, Francia-országbannevelkedett, és 1803-ban küldtékPennsylvaniába, ahol a családjánakfarmja volt. Huszonkét évesen, 1807-benfelkerekedett, hogy nyugaton (ezakkoriban Ohiót és Kentuckyt jelentette)próbálja megalapozni a szerencséjét.

Tizenhárom éven keresztül egyik anyagiveszteségből a másikba bukdácsolt. Azáltala megnyitott fűrészmalom csődötmondott, és mind ő, mind az egyikbefektetője, az angol költő, John Keatsfivére tönkrement. Megpróbálkozott egybolttal, de azzal is befuccsolt.Cincinnatiben némi sikert ért el, mintállatkitömő. Utazásai közben mindigrajzolta és festette a madarakat. 1821-ben mosolygott rá a szerencse, mikor egylousianai ültetvényes család felfogadta aleányuk mellé házitanítónak. Akövetkező öt hónapban Audubon lázasanfestette a St. Francisville melletti BayouSarát körülvevő sűrű magnóliaerdőbenezerszámra élő madarakat.Miután elkészített négyszázharminöt

képet, de nem talált rájuk kiadót,rábeszélték, hogy próbáljon szerencsétAngliában. William Roscoe befolyásoskapcsolatainak köszönhető, hogyAudubon képeit tíz nappal érkezése utánmár kiállították a Royal Institutionban.Audubon pillanatokon belül híres emberlett. Az emberek százával tódultakmegnézni a munkáit, és mint az Újvilágromantikus erdei emberét ünnepelték.Végül kiadót is talált, Edinburgh-ban.Ekkorra megérlelődött benne a gondolat,hogy elkészíti az Amerika madarai címűkönyvet, ezért további anyagértvisszautazott Amerikába. Ekkorra márAmerikában is nemzeti intézménnyé vált.A kormányzat hajót bocsátott arendelkezésére, hogy azzal járhassa be

Labradort és juthasson el egyéb nagykiterjedésű vidékekre. A hatalmas,ötkötetes munka végül 1838-ban jelentmeg.1840-ben levelet kapott egy SpencerFullerton Baird nevű tizenhét éves fiútól,amelyben egy olyan madár leírása volt,amiről Audubon megfeledkezett: asárgahasú légykapóé. Audubon meghívtamagához a fiút, és jó barátságbakeveredtek. Tíz évvel később a lelkesifjú természetbúvárnak már kéttárszekérre való gyűjteménye volt(kétezerötszáz amerikai és ezer európaimadár, fészkek, tojások, hüllők,azonkívül hatszáz amerikai gerinces éskövület koponyája és csontváza). Atárszekerek a Smithsonian Intézetbe

vitték a gyűjteményt, ahol Baird lett ahelyettes főtitkár.Az 1850-es években vett lendületet aNyugat felfedezése, és Baird volt felelősazért, hogy a felfedezők és térképészekáltal begyűjtött példányokat eljuttassa aSmithsonianbe. Baird a számosexpedíció beszámolóiból enciklopédikusismereteket gyűjtött össze, úgyhogy avégén már a kormányzat is hozzá fordultinformációért, mikor 1866-banfelvetődött Alaszka esetlegesmegvásárlásának kérdése. Baird aztjavasolta a Kongresszusnak, hogyvegyék meg Alaszkát. A száznál is többexpedíció közül, amelyekben részt vett,a legizgalmasabb a Ferdinand VandiveerHayden által vezetett volt. Baird 1867-

ben szerzett engedélyt Haydennek, hogyfelmérje Nebraska állam geológiaierőforrásait. A felmérést kiterjesztették,a következő négy év alatt újramegfinanszírozták, és Hayden 1871-bentért vissza a Sziklás Hegységből egycsomó fantasztikus fotóval, amelyeketWilliam Henry Jackson készített, ésamelyek meggyőzték a Kongresszust,hogy a területet különleges hellyényilvánítsa: ez lett az első nemzeti parkaz Egyesült Államokban.[19]

A Yellowstone National Park a rajtaátfolyó vízfolyásról kapta a nevét. És itttalálható a nyugati világ legnagyobbgejzírje, az Old Faithful (Öregmegbízható) is.

8. FEJEZETÉgi tűz

Izland déli részének kopár, széljártasíksága szélén található bolygónk egyiklegkülönösebb látványossága. Kénesfelhők és forró vizes tavacskák közepéntizenöt percenként kitör a Stokkur, ésforrásban lévő vízoszlopot lövellhuszonegy méter magasságba alevegőbe. A jelenség neve, a gejzír szóaz óizlandi nyelv sugárban kiömlésjelentésű goysa szavából ered.A gejzírek ott törnek fel, ahol a földalatti vízfolyások elérik a forrókőzeteket. Ilyesmi általában ottkövetkezik be, ahol aktív vulkánokműködnek, és Izlandon éppen ez történik,

mivel itt húzódik a földkéreg egygigantikus, mérföldnyi szélességűhasadéka, amely allmannagja a dolog,ami mindenkit felfal néven ismert. Ahasadék az Atlanti-óceán közepénvégighúzódó repedés része. Amint amagma olvadéka a résen feltörvemegszilárdul, nagy erővel és évi kétcentiméteres sebességgel tolja szét aföldkéreg lemezeit. Mikor akéreglemezek az óceán partjainálnekiütköznek, alágyűrődnek aszárazföldek szegélyeinek. Ennekhatására vetődések, hegyláncokképződnek, s néha törések isbekövetkeznek. Utóbbi esetben felszínretör a magma, azaz megindul a vulkánitevékenység.

Egy német meteorológus, AlfredWegener állított fel elsőként elméletetennek az egész bolygónkon előfordulórendellenességnek a magyarázatára.Wegener csillagász diplomát szerzett, de1905-ben úgy vélte, hogy már nagyonkevés csillagászati felfedeznivalómaradt neki (meg különben sem voltmatematikailag eléggé felkészült), ésműszaki gyakornoki állást vállalt aberlini Repüléstani Obszervatóriumban,ahol léggömbök és sárkányoksegítségével meteorológiaimegfigyeléseket végzett. Élete hátralevőrészét javarészt meteorológiai adatokgyűjtésével töltötte, azon a négyexpedíción, amelyeket Izlandra ésGrönlandra vezetett.

Az első expedíciója után (1906-1908)történt: Wegenernek feltűnt, hogy azAtlanti-óceán két oldalán fekvőkontinensek partvonalai mennyire illenekegymáshoz. 1858-ban Antonio Snider-Pellegrini közölt egy térképet erről azilleszkedésről, egy amerikai, FrankTaylor pedig azt feltételezte, hogy azAtlanti-óceán egy kéreg-repedés folytánkeletkezett, azután a kontinensekeltávolodtak egymástól. Wegener 1911-ben olyan őslénytani bizonyítékhozjutott, ami megerősítette álláspontját.Csaknem teljesen azonos megkövültkígyók maradványait találták Afrikábanés Brazíliában. Nem lévén semmibizonyítéka, hogy létezett volna egynemrégiben lesüllyedt szárazföldi

áthidalás közöttük, Wegener 1912-benközreadta a kontinensek vándorlásárólszóló elméletét. Egy geológiaitanácskozáson felvetette, hogy aföldköpeny keményebb kőzetei úgyúsznak a lágyabbakon, mint hajók avízen, ezen a módon csúszhatnak szét akontinentális lemezek, és talán Földforgásából fakadó centrifugális erőhajtja a szárazföldeket a sarkoktóltávolabb, esetleg a kéreg alatti folyékonymagma áramlása mozgatja őket.Ma már kissé mulatságosnak hat, hogytanulmányainak másik tárgya a délibábvolt. Meteorológiai tevékenységerészeként tanulmányozta a jelenséget,ami, a Fata Morgana, már a középkorbanis ismert volt. A legnevezetesebb

délibábot az Itália és Szicília közt fekvőMessinai-szorosban észlelték, éslegkiválóbb leírása 1643-ban, egy itáliaipap, Angelucci atya tollából született,aki a kontinensről nézett Messina felé:„A Szicília partjait nyaldosó tengermegemelkedett, és olyan formát öltött,mint egy sötét hegyvonulat. A hegyekkelszemben hirtelen több mint tízezerszürkésfehér gyámoszlop jelent meg... azoszlopok félmagasságig összementek, ésa tetejükön a római vízvezetékekhezhasonló boltívek keletkeztek. Mielőtt azegész látomás eltűnt volna, a vízvezetékfölött tornyos, ablakos várkastélyokjelentek meg.”A délibábok általában olyan síkfelületek fölött keletkeznek, mint a

sivatagok és a vizek, és a légnyomás, alevegő és a felszín hőmérséklete, anehézségi erő és az atmoszféra turbulensáramlásainak összetett hatására jönneklétre. Ezen tényezők együttes hatásaokozhatja, hogy egy távoli tárgyrólérkező fény elhajlik a levegőben, és amegfigyelő szemébe annak hibásanorientált képe jut. A Fata Morgananévvel illetett délibáb esetében, amitAngelucci atya is leírt, a kép egy síkfelületről, mint a tengeré is, származik,amely többszörösen torzulván,elfordulván és elmosódván végül anevezetes, vibráló „várkastély alevegőben” hatást képes kelteni.A latin Fata Morgana kifejezésjelentése: Morgan, a boszorkány.

Morgan a középkori mitológia egyiklegnagyobb hatalmú figurája, akit Arthurkirály nővérének tartottak. A Camelotlegendás uralkodójáról szólótörténeteket általában úgy tartjákszámon, hogy azok a hatodik századiwalesi szerzőtől, Gildastól erednek.Gildas leírja az elrómaiasodott késeikelta kultúra összeomlását Angliaangolszász elözönlése idején, ésbeszámol a szerző születése évébenlezajlott Badon Hill-i csatáról, amelybenállítólag Arthur király is részt vett.A tudósok egyetértenek abban, hogy nagyvalószínűséggel létezett egy walesitörzsfő, aki harcba szállt az ötödikszázad legvégén, a római légiókvisszavonása után Britanniába betört

angolszászokkal. Arthur neve atizenkettedik század elején jelent meg aze l s ő Történetek Britannia királyairólcímű munkában. Ugyanebben az időbentörténik először említés a kerekasztalról.A legenda egyik értelmezése szerint ez awalesi mitológiából ered, amelybenArthur a Nap királya, a Kerekasztallovagjai pedig az év tizenkét hónapjátjelképezik. Akárhogy is álljon a dolog,1170-ben, amikor egy ifjú franciaklerikus, név szerint Chrétien de Troyesaz angliai Glastonburybe (az Arthur-legenda egyik nevezetes helyszínére)látogatott, a Camelotról szóló történetekmár közismertek voltak.Chrétien valószínűleg a Saint Maclouplébániától húzott egyházi javadalmat

Champagne grófja, Henry jóvoltából,akinek a nagybátyja, Henry of BloisGlastonbury apátja volt. Az apát szinténgyakran összejött a Történetek kétszerzőjével, a malmesburyi Williammelés a monmouth-i Geofreyval, ésmindkettőnek beszélt Arthurról. Így tehátvalószínű, hogy Chrétien angliai útjánjutott hozzá az anyaghoz, amelybőlkésőbb az Arthur udvarának életéről, éskülönösen a Lancelot és Arthur felesége,Guinevere között szövődött lovagiszerelemről szóló költeményeit írta.Ezekben a szerelmi történetekben a férfia hősszerelmes, aki zenében és rímekbeszedve tárja fel érzelmeit. Vonzalmánaktárgya megköveteli tőle, hogy szerelmétbizonyítandó, megaláztatásokon menjen

keresztül. A tizenkettedik századi lovagiszerelmi történet műfaja valószínűlegtöbb forrásból is ered. Az első kereszteslovagok az érzéki örömökről,fényűzésről és az erotikáról szólótörténetekkel tértek haza, ami erőteljeshatással volt a kora középkori Európavisszafojtott élethez szokott népére.Abban az időben, amikor a házasság adinasztikus tervek eszköze, és nem aszenvedélyek terméke volt, a házasságonkívüli kapcsolatok nem voltak ritkák. Aférjek gyakran hosszú időre magárahagyták hitvesüket, mert háborúbamentek. Mivel pedig a házasságtőzésakkoriban vízbefojtással büntetendőcselekménynek számított, a lovagiszerelmi légyott valószínűleg a szexuális

vágyak szublimációjának eszköze volt.Lehet, hogy a lovagi szerelemlegérdekesebb eredettörténete Chrétiengazdája, Mária grófnő családiviszonyaiban keresendő. Ő volt a lányaAquitániai Eleanornak, aki viszont azelső trubadúr, IX. Aquitániai Vilmosunokája volt. A tizenkettedik század elejitrubadúrok szerelmes dalainakhagyománya Franciaország délnyugatirészéről eredt, amely vidék akkoriban akatarnak {103-51} nevezett eretnekszekta tevékenysége folytán éppen ateljes felfordulás állapotában leledzett.A katarok egyik hittétele az volt, hogy aházasság nemkívánatos viszony, mertcélja a gyermeknemzés. A katarokelnézték a csupán örömszerzést, és nem a

szaporodást szolgáló házasságon kívüliszexuális kapcsolatokat. Úgyszinténegyetértettek a nőknek a férfiakévalazonos társadalmi helyzetének elvévelegy olyan korban, amikor egy nőlegfeljebb a férje vagy férfi gyámja általgyakorolhatta törvényes jogait.Házasságkötését megelőzően az apja, aztkövetően pedig a férje tulajdonánakszámított. Lehet, hogy a kataroknak a nőkszexuális és társadalmi helyzetérőlvallott nézetei (is) ösztönözték a lovagiszerelem szokásának kialakulását.A misztikus katarok reformerek voltak,akik kritizálták az egyházat a világijavai, és támadták a papságot feslett éserkölcstelen viselkedése miatt. Akatarok azt hirdették, hogy vissza kell

térni a régi egyházatyák szigorúéletviteléhez. A katar vezető réteg, azigazak, nem vettek magukhoz olyan„tisztátlan” élelmet (bármilyen módon aszaporodással kapcsolatos terméket),mint a hús, tojás és a sajt. Nem voltakhajlandók semmilyen életet kioltani. Azigazak közt tilos volt a szexuáliskapcsolat. Hetenként három napkenyéren és vízen élve böjtöltek, és évihárom alkalommal negyvennapos böjtöttartottak. Számos oka volt, hogy Rómakülönös figyelmet szentelt a katareretnekségnek. A tizenkettedik századelején a pápaság még nem rendelkezetterős központi hatalommal, ésmeglehetősen ki volt szolgáltatva a helyivilági hatalmasságoknak. Franciaország

délnyugati részén pedig ezeknek azarisztokratáknak tekintélyes része mármaga is katar volt. A katarok hittételei akatolikus tanítások lényegét érintették,mivel hitük szerint két teremtő volt:Isten, aki jó és tökéletes (a lélekteremtője), és a Sátán: aki gonosz éstökéletlen (az anyagi világ teremtője).Azzal érveltek, hogy a jó Teremtő nemteremthetett ilyen nyilvánvalóantökéletlen és gonoszsággal teli anyagivilágot. Jézusról úgy gondolták, hogymerőben angyali lény volt, és emberiszenvedése és halála csupán illúzió.Legfontosabb azonban valószínűleg azvolt, hogy a katarok az egyszerű életvitelpártjára álltak, és támadták a katolikuspapság életmódját, amivel a szegények

közül szereztek maguknak híveket.Mindeme okokból Róma ellentámadásbament át. 1147-ben a cluny Alberic, achartres-i Geoffrey és Szent Bernátprédikációs körútja eredménytelenülzárult. Mikor Alberic az albiszékesegyházban (a katarokközpontjában) prédikált, mindösszeharmincan hallgatták. Bernátotlehurrogták Toulouse utcáin. Így aztánIII. Ince pápa 1198-ban meghirdette akatar albigensek elleni kereszteshadjáratot, majd felállította azinkvizíciót, {104-50} hogy hosszú távonis elbánjon az eretnekséggel.A Dél-Franciaország elleni kereszteshadjárat komoly politikai vonzerőtjelentett. Mivel Franciaország királya

szerette volna Párizstól délre iskiterjeszteni befolyását, teljes búcsútígért a kereszteseknek, ráadásul errefeléjóval kisebb kockázattal jártkeresztesnek lenni, mint a Közép-Keleten. Az albigensek elleni kereszteshadjárat könyörtelen és felettébberedményes volt. Katarok ezreit égettékmeg bírósági tárgyalás mellőzésével,váraikat, templomaikat lerombolták,ingóságaikat elkobozták. A számostömegmészárlás egyike, a beziers-ialkalmával a keresztesek megkérdezték apápai legátust, hogyan különböztessékmeg a katarokat az ártatlanoktól. Azállítólag így válaszolt: „Öljétek megmindet! Isten majd kiválasztja az övéit.”Tizenöt év múlva a katar eretnekség

nyomtalanul eltűnt.A keresztesek válogatás nélkül irtották azsidókat is, akik közül sokan éltek ezen avidéken. A zsidó intelligencia sokszállal kapcsolódott a katarokhoz, ésalighanem befolyással is volt az albigenseretnekség misztikus részére.Franciaország déli és Spanyolországészaki részén volt a zsidó kabbalistaszekta központja, amelynek tagjaijavarészt a rabbinátusi értelmiségsoraiból kerültek ki. Meditációbamerültek, és misztikus szövegeketrecitáltak, amitől extatikus transzbaestek, s eközben mennyei látomásokbanvolt részük. A különböző kabbalisztikusgyakorlatok közben ismételgetettszövegek különböztek egymástól, de az

egyik leghatásosabb technikát atizenharmadik század utolsó harmadábanalkalmazta egy nagy műveltségű spanyolkabbalista, Abraham Abulafia. Számokútja című művében számokat rendelt ahéber ábécé betűihez oly módon, hogy aszavak között misztikus kapcsolatotteremtsen. A név-szám egyenletekbőlpéldául kiderül, hogy az égi seregekszáma 301,655,172.A misztikus szó-szám egyenleteket azangolban könnyebb leírni, ha az ábécébetűit A-Z-ig megszámozzuk 1-26-ig.Ekkor az „Isten van” (God is) kifejezésbetűinek számjegyei összeadva(7+15+4+9+19 = 54) ugyanannyittesznek ki, mint a szeretet (love)betűinek megfelelő számok összege

(12+15+22+5 = 54). Más misztikuskapcsolatok hasonló módon mutathatókki. Például a pestis száma ugyanannyi,mint a rossz ég, jelezvén a járványosbetegség égi eredetét. A szentháromságugyanannyit tesz ki, mint az Atya, Fiú,Lélek. És végül a kabbala módszere =mennyei béke. Abulafia 1274-benItáliába és Görögországba távozotttanítani. Úgyszólván az összesfennmaradt irományát Itáliában fejeztebe, ahol egyébként a legnagyobb éslegtartósabb hatást gyakorolta követőire.Abulafia eszméi akkor kerültek azeurópai közgondolkodás fősodrába, ésváltak a modern tudományokkialakulását (is) elősegítő tényezővé,mikor egy ifjú itáliai tudós, Pico della

Mirandola érdeklődése a kabbalisztikafelé fordult. Pico egy kis észak-itáliaivároska, Mirandola grófja volt. Egyházipályára szánták, úgyhogy 1479-ben,tizennégy évesen kánonjogot tanulniküldték a bolognai egyetemre. Két évvelkésőbb átment Ferrarába, hogy filozófiáttanuljon. A következő négy évbenellátogatott Padovába és Firenzébe is, éstalálkozott a jelentősebb reneszánszszemélyiségekkel, mint például MarsilioFicino és Lorenzo Medici, és tanítványavolt olyan zsidó tudósoknak, mint Eliadel Medigo és Flavio Mithridates.Utóbbiak egyike ismertette meg Abulafiamunkáival, és tanította héber nyelvre.Pico rögeszmésen beleszeretett akabbalába és a héber nyelvbe. Abulafia

számai és Izrael nyelve között Picomegtalálta az igaz hithez vezető utat.1486-ban írt Végeredmények címűírásában az eretnekség vádját és ahalálos ítéletet kockáztatta, midőnkijelentette: „Krisztus isteni mivoltárólsemmi sem szolgál nagyobbbizonyossággal, mint a mágia és akabbala.”Pico hitte, hogy a számoktanulmányozása útján feltárható avilágegyetem igazsága, éselképzelésének az európaigondolkodásba való bevitelével ő kezdteel azt a folyamatot, ami elvezetett amatematikai analízisnek a tudománylényegévé válásához. Pico a számoknakaz ilyenfajta használatát jó mágiának

nevezte, amely segít feltárni a természetminden tárgya közti összefüggéseket, éskijelentette: „A számok által mód nyílhatarra, hogy megvizsgáljunk és megértsünkmindent, ami megtudható.” AVégeredmények tartalmaz egy Szónoklataz emberi méltóságról című beszédet,amelyben Pico hitet tesz amellett, hogy atermészet megérthető és uralható aszámok révén, és ezzel a művet areneszánsz kiáltványává teszi. ASzónoklat előrevetítette az olyangondolkodók, mint Galilei {105-86}tudományos nézeteit.Pico 1490-ben Firenzében találkozottegy nagy tekintélynek örvendő,harmincöt éves német tudóssal az újTübingeni Egyetemről. Johannes

Reuchlin ekkor már a legjobb útonhaladt afelé, hogy a reneszánsz egyiklegkiemelkedőbb humanista tudósáváváljék. Ő volt az első, aki görögöttanított németföldön; azoktól a görögmenekültektől tanulta meg a nyelvet, akikBizánc 1453-as eleste után érkeztekEurópába. A héber iránti szenvedélyétPico keltette fel; leckéket vett III.Ferdinánd német-római császármagánorvosától, a zsidó tudós JacobLoanstól. A következő néhány év alattReuchlin tökéletesítette nyelvtudását,majd 1506-ban megírta az első,keresztény ember által szerkesztett hébernyelvtant. Ugyancsak ő hozta németterületre Pico lelkesedését a kabbaláértés a számok hatalmáért. A kabbala

művészetéről című könyve volt az első,nem zsidó ember által írt értekezés akabbaláról.Picóhoz hasonlóan Reuchlin is meg voltgyőződve, hogy a héber nyelv különlegesértéket képvisel, mint a keresztény tanokjobb megértésének eszköze. 1508-banezt írta: „Biztosítalak, hogy egyetlenlatinul beszélő sem képes értelmezni azÓtestamentumot, hacsak nem szerezkellő jártasságot abban a nyelvben,amelyen az íródott. Isten és az emberekközött a nyelv volt a közvetítő közeg,amint az Mózes öt könyvében olvasható;de az a nyelv, amely által Isten azembernek tudomására akarta hozni atitkait, nem más volt, mint a héber.”Reuchlin a héber nyelvtudásának

gyarapodásával párhuzamosan egyreinkább meggyőződött annakszükségességéről, hogy az európaiegyetemeken héber fakultásokat kellenealapítani. Ez nem volt veszélytelen ötlet,mert az egyházon belül sok volt azantiszemita érzelmű ember. Reuchlinegyik ellenfele ebben az ügyben éppenegy kikeresztelkedett zsidó, bizonyosJohannes Pfefferkorn volt. 1510-ben őkérte fel Reuchlint, hogy nyilvánítsonvéleményt egy fellebbezési ügyben,melyben a kölni zsidók tiltakoztak egybírói végzés ellen, amely elrendelteminden héber nyelvű könyv elégetését.Reuchlin azonnal a zsidók védelmérekelt, és ezzel megkezdődött az az eljárás,melynek végén eretnekség vádjával

bíróság elé citálták. A bírósági huzavonanégy évig tartott, és bár Reuchlint végülfelmentették, 1520-ban kötelezték aperköltségek megfizetésére. Anyagilagtönkremenve, a megpróbáltatásoktóllelkileg összetörve, két év múlvameghalt.Reuchlin bíróság előtti védelmét nemsegítette másodunokaöccse, PhilippMelanchthon támogató nyilatkozata sem.Melanchthon az egyház legádázabbbírálójának, Luther Mártonnak volt ajobbkeze. Melanchthon 1518-bantalálkozott először Lutherrel, mikorWittenbergbe érkezett (ahol Lutherszerzetesként élt), hogy az újonnanalapított egyetemen elfoglalja a görögfakultás professzori székét. Luther, aki

alig egy évvel azelőtt tette közzé Rómaelleni kifogásait, amelyek később aprotestáns egyház megalapításáhozvezettek, jelen volt Melanchthon Azoktatás tökéletesítése című székfoglalóelőadásán. Ebben a humanista beszédbennyomatékosan felszólított az eredetiArisztotelészhez való visszatérésre, és aBiblia tekintélyének helyreállítására.Melanchthon és Luther azonnalbarátságot kötöttek. Mindketten úgyvélték, hogy bármilyen vallási ésszokásbeli reformnak az oktatással kellkezdődnie. Melanchthont egy, aszászországi iskolákban tett látogatókörútja meggyőzte, hogy sürgős ésgyökeres változtatásra van szükség.Felvázolt a minden idők legelső

tanfelügyelői számára egy szabályzatot.Az iskolákat a világi hatalom tartsa fenn;a tanároknak jártasnak kell lennie agörög és latin nyelvben; az iskolákathárom szintre kell megszervezni: elemi-,alsó és középfokú oktatásra.Melanchthon szabályzata azt is előírta,hogyan kell az órákat megtartani, ésmilyen tárgyakat kell tanítani. Aközépfokú oktatásban Ovidiust,Vergiliust és Cicerót, a dialektikát ésretorikát, prozódiát, zenei és vallásifoglalkozásokat írt elő. Ugyanilyenkorszerűsítést kívánt végrehajtani azegyetemi oktatásban is. Ő kezdte támadnia régi, vitázó skolasztikus tanításimódszert, és új alapszabályokatdolgozott ki a fakultások számára. Ezzel

akkora sikert aratott, hogy a segítségétkérték más újonnan alapítandóegyetemek és régiek megreformálásánakmegszerzésében is.Nem minden protestáns (azért neveztékígy őket, mert protestáltak: tiltakoztakRóma Luther téziseit elutasítómagatartása ellen) értett egyetMelanchthon oktatásügyi ténykedésével.Sokan kifogásolták, hogy túlságosanliberális, és sok előadásábanengedményeket tesz Rómának. Különöshevességgel bírálta őt AndreasOsiander, akit a helyi fejedelem nevezettki a königsbergi egyetemteológiaprofesszorává, noha nem voltmeg az állás betöltéséhez szükségesminden képesítése. Osiander egyre-

másra adta ki pamfletjeit, amelyekbenazzal vádolta Melanchthont, hogyeltávolodott az eredeti lutheri eszméktől.Osiandert a matematikai tudományokérdekelték, és amikor Kopernikusz aNaprendszerről szóló első könyvének(Narratio Prima) első kiadása 1540-benmegjelent, kapott is belőle egytiszteletpéldányt. A könyv tartalmamélységesen megrendítette. Osianderhitte, hogy az igazság egyetlen forrása azisteni kinyilatkoztatás, márpedig a Biblianem olyannak írja le a Naprendszert,mint Kopernikusz. Az egyház azarisztotelészi világképet tanította,középpontban a Földdel, és a körülöttekeringő Nappal meg a többi bolygóval.Kopernikusz kiadója a Wittenbergben

végzett Georg Rheticus volt. MikorKopernikusz művének teljes változatakiadásra kész lett, 1543-ban, Rheticuséppen készítette elő a kéziratot (a JohannPetreius nürnbergi nyomdájában történő)kinyomtatásra, amikor meghívást kapotta lipcsei egyetemtől amatematikaprofesszori állás betöltésére.Ezért távozott, a kiadást pedigOsianderre hagyta, aki először ismegváltoztatta a mű címét, A bolygókkeringéséről az égen a mindmáig ismertAz égitestek keringésé-re. Ezenkívülbeleillesztett egy előszót, amelybenkijelentette, hogy bár a szerző egy Nap-központú rendszer leírását adja, ezcsupán egyszerű matematikai fogás, amikönnyebbé teszi a csillagászok munkáját,

és nem lép fel azzal az igénnyel, hogy atényleges égi történéseket tükrözze. Ezmindjárt megmagyarázza, miértváltoztatta meg Osiander a mű címét. Abolygó szó használata keringő testekképzetét keltette volna, amelyek közülegyik a Föld. Kopernikusz a haláloságyán feküdt, amikor megkapta az újcímmel és előszóval megjelentkönyvének egy példányát, már késő volt,hogy bármit is tegyen.Osiander következő tiszteletpéldányátugyancsak Petreius nyomta Nürnbergben.Ez esetben a könyvet már magánakOsiandernek dedikálták. A könyvalgebrai szöveg volt (A nagy szerűmesterség), és Osiander egyik itáliaibarátja, a feltaláló és szerencsejátékos

Girolamo Cardano írta. Cardano, egysemmirekellő matematikus és ügyvédtörvénytelen fia, először a PaviaiEgyetemen tanult, majd filozófiát tanított,miközben szabadidejét szerencsejátékkalés a Szerencsejátékok című könyvírásával töltötte. Ebben lefektette avalószínűség-számítás alaptörvényét: akockadobás magában foglalja alehetetlent (hogy egy kockával hetestdobunk), a bizonyosat (hogy a kockavalamelyik oldala felülre kerül) és avalószínűt (hogy az első dobás hatosteredményez). Ha a lehetetlent nullával, abizonyosat eggyel jellemezzük, akkor avalószínűség mértéke a kettő közé esik,és egy tört formájában kifejezhető(vagyis, annak valószínűsége, hogy

egyetlen dobásunk hatost eredményez,egy-hatod). Később Cardano feltaláltaazt az általános erőátviteli szerkezetet,amelyet ma is minden autóba beépítenek,és kardáncsuklónak neveznek. Cardano1525-ben végzett a Padovai Egyetemorvosi fakultásán, és megkezdte orvosipályafutását, miközben élete főművén, azOsiandernek dedikált algebrakönyvéndolgozott.1551-ben Cardano levelet kapott askóciai St. Andrews érseke, JohnHamilton háziorvosától, amelyben alevél írója az iránt érdeklődött, nemszánná-e rá magát, hogy meglátogassa azérseket, és kigyógyítaná-e azasztmájából, amely annyira súlyossávált, hogy a főpap nem képes kimozdulni

edinburgh-i otthonából, s hetente kellelszenvednie a huszonnégy órásrohamokat. Hamilton nem volt afféleközönséges egyházi személy, lévéntörvénytelen testvére Arran earljének,aki Skócia régense volt Mária, a skótokkirálynője kiskorúságának idején.Cardano több mint félévi utazás után,1552. június 29-én érkezett az asztmaáltala kifejlesztett új kezelésmódjávalfelfegyverkezve, és alig várta, hogykipróbálhassa azt. Akkoriban mindenbetegség kezelése azon a feltételezésenalapult, hogy a kezelésnek az agy kétféleállapotán kell múlnia. Egyes doktorokúgy vélték, hogy az egészséges agy forró,mások szerint hideg. Hamiltonháziorvosa a „forró” mellett tette le a

garast, ezért olyan kezelést alkalmazott,ami melegítette Hamilton agyát. Előírásszerint a beteget fullasztóan melegszobába zárták, csak tűzforró ételtehetett, és forralt borral itatták, hogyfolyamatosan izzadjon. Mivel az érsekamúgy is nagyon engedelmes férfiú volt,az állapota egyre romlott. Cardano,hidegpárti lévén, hideg zuhanyt, reggelielőtt sétát, egyszerű és tápláló ételeket,sok friss levegőt és kiadós alvást,délelőtt rendszeres pihenőidőt (de nemörömlányok társaságában) írt elő.Hamilton állapota két hét alattolyannyira javult, hogy rávette Cardanót,maradjon szeptemberig, minekutána azorvos alaposan meggazdagodva mondottbúcsút az immár egészséges főpapnak.

Hamilton azonban a rövidesenbekövetkező ármánykodásokkal terhesfelfordulás miatt nem sokáig élvezhettehelyreállt egészségét.Akkoriban meglehetősen zavaros volt apolitikai helyzet Skóciában, mivel azország a katolicizmus és protestantizmusközötti csatározások színterévé vált.1560-ban Mária, a skótok katolikusvallású királynője, {106-62} akiházassága miatt tizenkét évig távol élthazájától (az országot pedig régensérehagyta), férje, Ferenc francia királyhalálát követően visszatért.Skócia akkoriban protestáns vallástkövetett, és Mária azzal a kikötésseltérhetett haza, hogy vallása gyakorlásátmagánlakosztályára korlátozza.

Erzsébet angol királynő és Mária sajáttanácsnokai közül is többen amellettkardoskodtak, hogy menjen férjhez egyprotestáns emberhez, Mária azonban(akiről az óvodás dal szól) ennekellenére a katolikus Henryt, LordDarnleyt választotta. Ezzel alaposanfeldühítette Erzsébetet, mivel rokoniviszonyai révén mind Mária, mindDarnley jogot formálhatott az angoltrónra. Mária nagyanyja Erzsébetapjának, VIII. Henriknek az idősebbiknővére, Margaret Tudor volt. Darnley,Margaret unokatestvére, Margaret Tudorunokája volt.Mária és Darnley házasságaszerencsétlennek bizonyult. Darnleyrőlkiderült, hogy féltékeny, iszákos,

faragatlan fickó, aki nagyon zokon veszi,hogy nem lehet saját jogán a skótokkirálya, és a végén részt vett Máriaharminchárom éves itáliai személyititkára, David Rizzio meggyilkolásában,mondván, hogy a királynő viszonytfolytatott vele. Mária azzal vágottvissza, hogy kinevezte Bothwell earljétfőtanácsnokául. 1567. február 10-eéjszakáján Darnleyt megölte egyrobbanás, amely romba döntötte azt azedinburghi házat, amelyben szifiliszébőllábadozott. Az összeesküvőketrövidesen elkapták, mivel a helyszínenhagytak egy könnyen kinyomozhatóeredetű üres puskaporos hordót, azutolsó pillanatban vásárolták meg aszükséges gyertyákat egy közeli

üzletben, a gyújtózsinórt meg Darnleysaját, szószátyár testőreitől szerezték.Hamilton érseket 1571-ben teljes papiornátusába öltözve kötötték fel agyilkosságban való cinkosság miatt.Eközben Bothwell elvált a feleségétől,és rávette Mária királynőt, hogy menjenhozzá feleségül. Mária ekkor már néhányhónapos terhes volt, csaknem biztosanBothwelltől. 1567. május 15-én Máriavégzetes ostobaságot követett el, amikorprotestáns szertartás szerint esküdöttmeg Bothwellel, aminek az volt az ára,hogy elvesztette maradék politikaitámogatottságát is Európában. A skótnemesek felkeltek ellene, és június 15-éna Canberry Hill-i csatában elfogták. Akövetkező évben átszállították a határon,

és angliai börtönbe került, aholfelségárulással vádolták, mondván, hogyAnglia trónját követeli. Erzsébettizenkilenc évi raboskodás utánvégeztette ki.Ezalatt Bothwell úgy határozott, hogyelmenekül a skót szárazföldről. Egyikcíme (amit nemrégiben adományozottneki Mária) az Orkney-szigetek hercegevolt. A szigetcsoport Skóciától elégmessze északra fekszik. Bothwell nyolchajóval indult Orkney felé, és az volt aterve, hogy tengeri birodalmat alapít.Szerencsétlenségére Orkney helyielöljárója úgy vélekedett, hogy jobbfélni, mint megijedni, és nem engedtepartra szállni. Az őt üldöző skót hajókközben utolérték, ezért Bothwell

kénytelen volt megfutamodni előlük, ésvégül nekivágott az Északi-tengernek.Már látótávolságban voltak Norvégiapartjai, mikor beütött a ménkű, elfogták,és Bergen kikötőjébe kísérték. Bothwellfelfedte, hogy ő Orkney hercege. Egészjól mentek a dolgok, mikor ismét beütöttménkű. Mikor megkezdődött Bothwellodaérkezésének vizsgálata, előkerültegyik régi szerelme, Anna Throndsen.Hét évvel azelőtt találkoztak összeDániában, és a nő megszökött vele,követte előbb Franciaországba, későbbpedig Skóciába. Miután évekig a titkoltszeretője volt, Anna arra számított, hogyBothwell a válását követően őt fogjafeleségül venni. Aztán Bothwell Máriakirálynőt vette el, Anna pedig dühöngve

hazatért. Most eljött az ideje, hogymindenért visszafizessen. Aházasságszédelgés és károkozás vádjaelegendő volt, hogy keresztülhúzzaBothwell számításait. Malmőbe vitték,börtönbe csukták, hogy biztosabbőrizetben részesüljön, míg atovábbiakról folytak a tárgyalások askótokkal.Bothwellt Malmőben meglátogattaFranciaország nagy tiszteletnek örvendő,Dániában akkreditált követe (Norvégiaés Svédország akkoriban dán uralomalatt állt). A követet Charles deDanceynek hívták, és felajánlotta, hogykézbesíti Bothwell levelét a franciákkirályának, valamint közbenjár Bothwellérdekében a dán hatóságoknál. Bár

Dancey nagy tiszteletnek örvendettDániában, nem sokat tudott tenniBothwellért. Miközben Mária börtönbenült, senki nem kívánta továbbbonyolítani a problémát a szökevényBothwell Britanniába valóvisszatérésével. Átvitték a zeelandiDragsholm rendkívüli szigorúságárólhíres börtönébe, ahol végül megőrült, és1578-ban meghalt.Ezalatt Dancey élénk társadalmi életetélt Dániában, s ennek révén szorosbarátságba került a jómódú ifjúcsillagász Tycho Brahével, {107-135}akinek a családja barátságban volt akirállyal. Tycho, miután szabadonutazhatott, és hódolhatott a csillagászatieszközök iránti szenvedélyének,

koppenhágai, lipcsei és wittenbergitanulmányai befejeztével ellátogatott aműszergyártás központjának számítóAugsburgba, és nekilátott a csillagokfáradságos tanulmányozásának.Augsburgban ő javasolta a legújabbtípusú, szögpercenkénti beosztásokkalellátott kvadráns elkészítését, amelyet abolygók látszólagos mozgásánakkövetésére használt. 1571-ben apjamegbetegedése miatt visszatért asvédországi Knutsdorpban lévő családiotthonba, majd a közeli Herrevadcisztercita kolostorában élőnagybátyjához költözött, ahol a két férfifelállított egy kémiai laboratóriumot, ésaz aranycsinálás módozatain fáradozott.1572. november 11-én Tycho éppen

hazafelé tartott a laborból, mikorfelpillantott, és valami hihetetlen dolgotlátott meg az égen: új, fényes csillagot.Egy szupernóva keletkezését látta meg,ami ugyebár lehetetlenség volt, mertmind a pápa, mind Arisztotelész szerinta mennyboltozat változhatatlan, tehátnem keletkezhetnek új csillagok. Tychoharminc napon keresztül mérte az újcsillagnak a legközelebbi csillagképhez,a Kassziopeiához viszonyított helyzetét.A köztük lévő szögbéli eltérésbárhonnan mérve állandónakmutatkozott, ami arra engedettkövetkeztetni, hogy a csillag épp olyanmessze van az űrben, mint a viszonyításialapul szolgáló csillagkép. Tycho 1573-ban Koppenhágában megmutatta a

csillagot Danceynek, és még ugyanabbanaz évben megjelentette a róla szólókönyvét Az új csillagról címmel. Akönyv és annak esetlegesen eretnektartalma egész Európában híressé tetteTychót, és egy csapásra elsőrangúcsillagásznak tekintették. Három évvelkésőbb Dánia királya neki adta Hvenszigetét (Dánia és Svédország között), ésott Charles de Dancey fektette le Tychonagyszerű obszervatóriumának, azUraniborg csillagdának az alapkövét.Uraniborg hegyén Tycho készített egycsomó csillagászati táblázatot,amelyeket Rudolf német-rómaicsászárnak ajánlott, és aki ettől annyirameghatódott, hogy meghívta TychótPrágába császári csillagásznak.

Ugyancsak odahívta a fiatal németcsillagászt, Johannes Keplert, {108-42}{108-100} hogy legyen Tycho segédje.Egy év múltán Tycho meghalt, és együtttemették el fémből készültorrprotézisével, amelyet a mégegyetemista korában párbajban elvesztettorra pótlásaként hordott. Az orrprotézislétezéséről csupán azért tudunk, mertTycho Hven-beli asszisztense kifecsegte.A fecsegő egy Willem Blaeu nevezetűfiatal holland matematikus volt, aki aTychónak végzett munkája befejeztével1596-ban visszatért Amszterdamba, aholjó célra fordította csillagászati tudását:felállított egy céget, amelyet arra szánt,hogy navigációs adatokat és térképeketadjon ki (amihez elengedhetetlen volt a

csillagok és csillagászati táblázatokbeható ismerete). Mivel az üzleteAmszterdam tengerparti városrészébenvolt, Blaeunak módjában állt beszereznia legújabb értesüléseket atengerészkapitányoktól, s ezáltal atérképeit naprakészen tudta tartani.1633-ban már az övé volt Európa egyiklegsikeresebb térképészeti cége, amelynemcsak a négy ismert kontinensről adottki térképeket, hanem csillagászati,hidrográfiai, topográfiai könyveket, és asaját navigációs kézikönyvét is. Abbanaz évben nevezték ki a Holland Kelet-indiai Társaság, {109-44} {109-66}Európa legnagyobb felfedező éskereskedelmi szervezete hivatalostérképészének. Ezt a funkciót élete

végéig, 1638-ig töltötte be.A Kelet-indiai Társaság számáralétfontosságú volt a fejlett navigáció és apontosabb térképek használata, mivel aKeletről származó árut Európa-szertenagyon magas, 600 százalékot is elérőhaszonnal lehetett reexportálni. Atársóság 1602-es megalapítása óta egyretöbb hajó tért vissza az Európában jólmegfizetett fényűzési cikkekkelmegrakodva; hoztak festékanyagokat,borsot, selymet, porcelánt, teát,salétromot, fahéjat, bóraxot, pézsmát éscukrot. Az ezeknek az áruknak abeszerzésére indított utazásokat nagybanmegkönnyítette az a térképész, akinek amappáit Blaeu nyomtatta ki. Ez a férfiú aMercator néven is ismert német Gerhard

Kremer volt. Mercator megoldotta aminden navigátornak gondot okozóalapvető problémát: egyenes vonalúhaladás során minden alkalommal, mikora hajó áthaladt egy hosszúsági (észak-déli) körön, lévén ezek a sarkok feléösszetartanak, a haladási irányt újra megkellett határozni. Mercator a földgömböt1569-ben egy hengerpalástra vetítette,ami azt jelenti, hogy a vetített térképen ahosszúsági és szélességi (kelet-nyugati)körök derékszögben metszik egymást.Másként szólva: egyenes vonalú haladásesetén a hajó útvonala mindenhosszúsági kört ugyanabban a szögbenmetsz, ami nagyon leegyszerűsítette anavigátorok dolgát. Annak a ténynek,hogy az ilyen térképen a magasabb

szélességeken fekvő területek, példáulGrönland méretei erősen torzítvajelennek meg, akkoriban nemtulajdonítottak különösebb jelentőséget.Ezek nem azok a területek voltak, ahováa kereskedelmi cégek profitszerző utakatindítottak volna.A Mercator-féle technikával készült elsőteljes térképgyűjteményt 1674-ben adtaki egy Robert Dudley nevű angol, aki aDell'Arcano del Mare (A tengertitkairól) címet adta művének, és agazdájának, II. Ferdinándnak, {110-85}Toscana hercegének készítette ésajánlotta. A térképek megjelenésénekidején Dudley már vagy negyven éveItáliában élt, mióta csak, feleségét éscsaládját hátrahagyva, szeretőjével

együtt megszökött. Dudley Leicestergrófjának törvénytelen fia volt, és mivelanyjának a gróffal kötött házasságáttitokban tartották, a gróf pedig azasszony halála után újra megházasodott,a család vitatta az örökösödési jogát.Itáliába érkezése után jogosulatlanulhasználta a Warwick grófja címet, ezértangliai birtokait elkobozták. Miutánminden hidat felégetett maga mögött,hajóépítésbe fogott,[20] és tengerészetiismereteivel elkápráztatta Toscanahercegét (Dudley éveket töltött az angolhaditengerészetnél). Dudleyra bíztákPisa és Livorno hajógyárainakirányítását, és ő angol hajóépítőmunkásokat hozatott, és hadihajókatépített a hercegnek. Ugyancsak rá volt

bízva a Pisa és a tenger között húzódómocsár lecsapolása, a Pisát ivóvízzelellátó vízvezeték és a Pisa és Livornoközötti csatorna megépítése. Ő beszélterá a herceget, hogy nyilvánítsa afrissiben újjáépített Livorno (Dudley akikötő mólóját tervezte) városát szabadkikötőnek és „az általános toleranciahonának.” Ezzel odavonzotta Európaminden rendű és rangú menekültjeit, éshatalmasan megnövelte a hercegpénzbeli jövedelmeit, Livorno pedigfontos és nagyon jövedelmezőkereskedelmi központtá vált.Dudley elődje a vízmérnöki feladatokellátásában (és valószínűleg az Itáliábaérkezését követően rövidebb időre afőnöke) a hírneves mérnök és építész,

Bernardo Buontalenti volt, aki több minthatvan éven keresztül állt a Medicicsalád szolgálatában. Számos építményttervezett, közülük talán a firenzeiBelvedere erőd, a Villa Pratolino ésLivorno erődítményei a leghíresebbek.Buontalenti azonban inkább gépészkéntárult el különös tehetséget. Vízemelőberendezésekkel és bonyolult kertiszökőkút és grottórendszerekkel kezdte,amelyekben vízerővel hajtott automatákműködtek. 1589-ben már az ő feladatavolt a Mediciek által a házasságkötésekvagy különleges látogatók érkezésealkalmából rendezett szórakoztatólátványosságok megszervezése. Egyalkalommal Buontalenti másfél métermély vízzel árasztotta el a Palazzo Pitti

udvarát, hogy tengeri csatát imitáljonrajta. Tervezett tűzokádó sárkányt,kitörni képes tűzhányót, mozgó felhőket,amelyeken istenalakok ültek, összeomlóvárakat, hegyeket, sziklákat és fákat,amelyek kiemelkedtek a padozatból vagyalásüllyedtek, és üres fémcsövekbengörgetett ágyúgolyók segítségévelutánozta a mennydörgést. A színművekszüneteit egy új zenei formával kezdtékkitölteni, amelyben hangszerek általkísért énekesek és táncosok adtak előrövid történeteket a közönség hangostetszésnyilvánítása közepette. Ezekből akorai próbálkozásokból született meg azelső valódi opera, Peri 1598-banbemutatott Dafne-ja.Buontalenti színpadtechnikáját egy másik

itáliai, a Velencében működő GiacomoTorelli jelentősen továbbfejlesztette.Tervei és műszaki megoldásai egészen atizenkilencedik századig mindenütt jelenvoltak a színpadokon. Gépiberendezéseinek ötlete valószínűlegonnan ered, hogy 1640-ben rövid ideig avelencei hajógyáraknak dolgozott, ahol ahajóépítők meglehetősen sok, kötelekkelés csigákkal működő gépet használtak.Torelli színpadi újítása abban állt, hogyátlós nyílásokat vágott a színpad mindkétoldalán a padozatba. Ezeken anyílásokon keresztül kis rudaktámasztották alá a díszletet. A rudazat aszínpad alatti, síneken futó targoncákravolt erősítve. A targoncákat egy központidobra felcsévélt kötélzet mozgatta. Ha a

dobot az ellensúly segítségévelelforgatták, az egész díszletet egyszerreés gyorsan ki-be lehetett mozgatni. 1645-ben a technika nagy hatást gyakorolt egyangol látogatóra, bizonyos JohnEvelynre, {111-64} aki arról számoltbe, hogy Torelli színpadképe az egyikdarabban nem kevesebb, minttizenhárom alkalommal változott.Ugyanebben az évben Torellit magáhozhívta Giulio Mazarin, XIII. Lajos királyolasz minisztere. Mazarin kívánságáraTorelli megismertette a franciákat agépesített színházzal, és divatba hozta azolyan műveket, amelyekben a színpadigépezetek által nyújtott látványosság isszerepet játszott.Giulio Mazarin olyan nagy

népszerűségnek örvendett, hogy akövetkező király, XIV. Lajos is igényttartott a szolgálataira. A nagyműveltségű Mazarin szenvedélyesenérdeklődött a képzőművészetek és azirodalom iránt, és például járadékotbiztosított Racine, Moliére, Corneille ésmások számára. Nagyon büszke voltötvenezer kötetesnél is nagyobbkönyvtárára, amit Európa legjobbjánaktartottak. A gyűjtemény darabjait akönyvtárosa, Gabriel Naude szedteössze, aki 1627-ben adta ki az első igazikönyvtártudományi művet Tanácsokkönyvtáralapítóknak címmel, amelybenleírja, hogyan kell kiválasztani,osztályozni és elrendezni könyveket, deazt is, hogyan kell dekorálni egy

könyvtárat, miképpen kell bánni azalkalmazottakkal, sőt, hogyan kell akönyveket portalanítani. Naude könyvét1661-ben fordította le angolra ugyanaz aJohn Evelyn, aki Velencében megnézte aTorelli-féle színielőadást. Evelyn akésőbbiekben könyvtártudományiszakértő lett, és Naude elvei alapjánállította fel saját könyvtárát.Evelyn egyik barátja ugyancsakérdeklődést mutatott Naudejavaslatainak felhasználása iránt,amelyek segítségével állította fel azt akönyvtárat, ami viszont hozzájárultahhoz, hogy megtervezze a brithaditengerészet nagyszabású reformját.Ezt a tengerészeti bibliofilt SamuelPepysnek hívták, és úgy találkozott össze

Evelynnel, hogy az utóbbi kapcsolatbanállt a haditengerészet kórházaival. Pepys1685-ben már a haditengerészetfőfelügyelője volt, és csak a királynaktartozott felelősséggel. Reformjaivaltulajdonképpen ő rakta le a modern brithaditengerészet alapjait, és gyakorlatilagminden, a tengerészettel kapcsolatosszárazföldi és vízi kérdésselfoglalkozott. Ő vezette be atengerésztisztek hivatalos képzését,akiktől megkövetelték a navigációsismereteket. Szabályozta a fegyelmi,javadalmazási, nyugdíjügyeket és azegészségügyi ellátást. Egységesítette azegyenruházatot és a tisztelgés módját.Modernizálta a hajóépítő üzemeket és azegész hajózással kapcsolatos pályázati

rendszert megfelelő alapokra helyezte. Afedélzeti ágyúkat és fegyverzetetszabványosította, és a létszámot attólkezdve a hajó mérete alapján határoztákmeg.Pepys rávette a kormányzatot, hogyegyezzen bele: a flotta hat hónapra előremegkapja az ellátmányát. Mindenekelőttazonban az ő ösztönzésére indították elminden idők legnagyobb szabásúhajóépítő programját, ami többgenerációra biztosította Angliának atengeri fölényt.A tengerészetnek egyetlen területén nemfordított különösebb gondot afejlesztésre, ez pedig a jelzéstechnika,ami a tizenhetedik század közepe tájánmeglehetősen elmaradott módszereket

alkalmazott. Ha egy hajónak fára voltszüksége, akkor kiakasztott egy fejszét.Az étkezésre szolgáló felhívás azárbocra felhúzott abrosz volt. Az elsőigazi jelzésgyűjtemény 1673-ban jelentmeg, és tizenöt zászlójelzés színes képét,valamint az összes helyzetet, ahovafelhúzandók, tartalmazta. 1782-re azászlójelzések száma ötvenre nőtt. 1799-re a három vagy négy zászló helyzeténekvariálásával már háromszáznegyvenrenőtt a leadható jelzések száma, és ajelzésgyűjteményt tartalmazó könyvhözmár nyolcvan naprakész frissítés készült.Ennek ellenére, főleg a szárazföldön, ahíradási problémák égetőek maradtak. ALondonban székelő Admiralitás és akülönböző hadikikötők közötti hírközlést

évszázadokon keresztül a hátaslóhaladási sebességével, küldöncök útjánbonyolították le. Az üzenetek napok,külföldi állomáshelyek esetében akárhónapok alatt értek célba.A problémát 1792-ben a britek franciaellenfele, Napóleon {112-10} {112-43}{112-59} oldotta meg. Mivel aszövetségesek minden oldalrólkörülzárták, Napóleonnak nagy szükségelett volna a jobb kommunikációskapcsolatra szerteszét állomásozócsapataival. Az év március 22-énbemutattak az AlkotmányozóNemzetgyűlés előtt egy új távközlésirendszert, amelyet egy Claude Chappenevezetű pap talált fel. Chapperendszerét egy torony tetejére állított,

egy függőleges rúdra vízszintesen, deelforgathatóan erősített hét méter hosszújelzőrúd alkotta. Ennek mindkét végéreegyméteres, ugyancsak mozgathatórudakat erősítettek. Csigák és köteleksegítségével a rudazat nagyszámúkülönböző alakzatot vehetett fel, s ezzeljelentős mennyiségű jelet volt képestovábbítani. A jeleket egy távoli,hasonlóképpen felszerelt toronybóltávcsővel látni, és a következő toronynaktovábbítani stb. lehetett. 1794-re arendszer több, mint kétszáztíz kilométerhosszban épült ki, és egy alkalommalegy katonai cselekményről a megtörténteután egy órával jelentést adott, szembena hagyományos módszerek tízórásidőigényével.

A britek véletlenül még abban az évbenmegtalálták Chappe rajzainak egypéldányát egy elfogott francia katonánál.A rajzok aztán John Gamble {113-19}tiszteletes, a brit hadsereg táborilelkészének a kezébe kerültek, aki rögtöneszközölt egy csomó javítást arendszeren, és elküldte azAdmiralitásnak. Gamblin nagycsalódására Chappe ötlete a fülébe jutottLord George Murraynak is, aki szinténmódosításokat végzett rajta. MivelMurray magas állású arisztokrata volt,az Admiralitás az ő terveinekmegvalósítását javasolta. 1795-ben, aLondon melletti Wimbledon Közlegelőnmegtartott próbák sikeres befejezéseután számos, szemaforállomásokból álló

hírközlő láncot állítottak munkába.1805-re az egyik hírközlési lánc egészena fő hadikikötőig, Plymouth-ig ért, és egykorabeli leírás szerint a következőüzenet érkezett rajta: „Egyetlen jeltovábbítása Plymouth-ba és vissza...Londonba, ami legalább ötszázmérföldnyi távolságot jelent, hárompercbe telt. Ebben az esetben azonbanelőzetes figyelmeztetés történt, ígyminden kapitány készenlétben várta ésazonnal küldte vissza a jelzést. Atovábbítás sebessége percenkéntszázhetven mérföld, vagyismásodpercenként három mérföld, avagyállomásonként három másodperc volt,ami valóban csodálatraméltóteljesítmény.”

Gamble, mivel a hadifogolycserékügyeit intézte, ugyancsak elő tudtasegíteni az emberek és dokumentumokátjuttatását a Csatornán, ez pedig annakvolt köszönhető, hogy 1810-ben egymásik francia találmány szabadalmileírása is eljutott Angliába. Ez egyNicholas Appert nevezetű,pezsgőpalackozással foglalkozó férfiúeljárása volt, és az élelmiszereklégmentesen lezárt palackban történőhevítéséről szólt. Az eljárás elpusztítottaaz ételben lévő baktériumokat, éshónapokra megakadályozta, hogymegromoljanak. A tartósítottélelmiszereket a francia haditengerészetpróbálta ki, és ott nagy sikert arattak.Miután Appert szabadalma átjutott

Angliába, végül egy Bryan Donkinnevezetű üzletember birtokába került,akinek egy vasműben volt érdekeltsége,és aki felismerte, hogy a konzervált ételjobban és hosszabb ideig eltarthatófémedényben. Donkin és társa, John Hall1812-ben alapította dobozoltkonzervüzemét. Az üzlettársak 1818-banmár gyártottak konzervált pácoltmarhahúst, főtt marhahúst, sárgarépát,ürühúst párolt zöldséggel, borjúhúst éserőlevest.Abban az évben az észak-kanadai Davis-szorosba indított Ross-féle expedícióélelmiszerkészletének egy része konzervvolt. A John Ross kapitány által vezetettexpedíció, amelynek tagja volt Jamesnevű unokaöccse is, az Északnyugati

Átjárót szerette volna megtalálni. Nemjártak sikerrel, és Ross kapitány 1829-ben egy második expedíciót indított(amelyet Felix Booth, a Booth's gingyártója pénzelt), de ekkor sem sikerültmegtalálnia az Átjárót. Az unokaöccse,James viszont gyalogosan szelte át ajégmezőt, és 1831. június 1-jén elérte azÉszaki Mágneses Sarkot. Rögtön kitűzöttegy zászlót, és Vilmos király nevébenigényt formált a helyre (északi szélesség70,5, nyugati hosszúság 96,46 foka),annak ellenére, hogy a mágneses pólusvándorol, és valószínűleg soha többénem lesz ugyanazon a helyen.Jamest fellelkesítette a mágneses sarok,és 1839 szeptemberében saját expedíciótindított az Antarktiszra, hogy megkeresse

a Déli Mágneses Sarkot. 1841januárjában a felfedezők mindössze kétés fél kilométerre voltak a céltól, mikormegállásra késztette őket egy néholháromezerhatszáz méter magasra nyúlóhegyvonulat. Az expedíció egyébcélkitűzéseit bőven teljesítette, mertfelfedezték a Viktória-földet, a Ross-tengert, a McMurdo tengerszorost és aRoss-jégfalat.Ross hajójának segédorvosa egy JosephHooker nevű fiatalember, a kew-iKirályi Botanikuskert igazgatójának fiavolt. Hooker 1872-ben, Angliába valóvisszatérése után, ekkorra már ő azigazgató Kew-ban, egy brazíliaiszállítmánnyal kapott[21] hetvenezerkaucsukfamagot. Charles Macintosh,

{114-33} hathatós támogatásával (ővolt, aki kidolgozta a gumioldat, és avízhatlan ruházat készítési módját)megpróbált csemetéket nevelni amagokból.[22] Csupán négy százalékukeredt meg, és végül 1919 növénykétültettek el a Srí Lanka-i Peradeniyabotanikuskertjében. Néhány palántátküldtek Szingapúrba is, de azokelpusztultak. Néhány mag Malajziába iskerült.Évekkel később a malajziai termeléselegendőnek bizonyult, hogy csemetékettelepítsenek Jávára is. Az elsőkaucsukfát Srí Lankán csapolták meg1884-ben, és attól kezdve a britgumigyártás alapanyagát a Kelet adta. Agumiipar gyors fejlődésnek indult. 1922-

ben már a világ kaucsuktermeléséneknyolcvanöt százaléka,háromszáznyolcvanezer tonna származotta Kelet ültetvényeiről.A II. világháború során a japánokelfoglalták a maláj szigetvilágkaucsukfa-ültetvényeit, és Srí Lankamaradt a Szövetségesek egyetlenalapanyagforrása. Ez tragikus fordulatotadott az eseményeknek, mivel a háborúalatt a kaucsuk kulcsfontosságúalapanyaga volt a gyújtóbombákgyártásának. 1943-ban benzol és kaucsukalkotta (a kaucsuk elősegítette a benzollassúbb égését és a felülethez valótapadását) a Hamburg városára ledobotthárommillió gyújtóbomba fő összetevőit,amelyek lerombolták a várost, és

megöltek negyven-ötvenezer embert.

9. FEJEZETCsapás a vízre

Miután a második világháború alatta japánok elfoglalták a malájszigetvilágot, a szövetségeseknek akövetkező sürgető problémát kellettmegoldania: hogyan tartsák működésbena háborús gépezetet a szükségeskaucsuk-utánpótlás nélkül. Mivelgumiabroncsokra és vízhatlan ruházatramindenképpen szükség volt, a gyorsmegoldást az amerikai vegyész,Nieuwland {115-58} által kifejlesztett,és a DuPont cég eljárásával gyártottneoprén nevű műgumi jelentette.

Ez még mindig megoldatlanul hagyottegy jelentős kérdést, a gyújtóbombákelőállításmódját. Ezek korábban kaucsukalapú sűrítőből, benzolból és foszforbólálltak. A kaucsuk szolgált a benzol égésisebességének lassítására. Újfajtalassítóra volt szükség. 1940-ben, amikoraz európai háborúról kiderült, hogyvalószínűleg elhúzódó konfliktus leszbelőle, az amerikai kormányzat úgydöntött, hogy a tudománynak döntőszerepet kell játszania ebben aháborúban, ezért a Carnegie Instituteigazgatója, Vannebar Bush vezetésévelmegalakította Nemzeti VédelmiKutatások Bizottságát (NDRC).Az·NDRC külön részleget állított fel abomba-, gyújtóanyag-, mérgesgáz- és

vegyifegyver-kutatás céljára. A részlegeta Harvard Egyetem elnöke, JamesConant parancsnoksága alá helyezték.Pearl Harbor 1941-es megtámadása, ésAmerikai hadba lépése után a gumivalkapcsolatos probléma megoldását LouisFieserre, a Harvard professzorárabízták. Az előírás úgy szólt, hogy akaucsukot helyettesítő anyag elegendőensűrűn folyó kell maradjon 65 °C-ig,(trópusi felhasználás esetére) és nemválhat rideggé mínusz öt fokon sem(nagy magasságban a bombakamrahőmérséklete). Mechanikailag eléggéellenállónak kellett lennie, hogyszétszóródás nélkül elviselje a bombarobbanását, és hosszabb tárolás alatt ismegtartsa ezen tulajdonságait. És ami a

legfontosabb követelmény volt, hogyprimitív, harctéri körülmények között isalkalmas legyen a gépek feltöltésére.Fieser 1942 júliusában állt elő napalmelnevezésű termékével. A háború végéremár harmincötmillió kilogrammotállítottak elő, és összesenharminchárommillió bombát töltöttekmeg vele. Mindegyik bombának volt egyrobbanószerkezete, aminek afelrobbanásakor a napalm és a foszforszétszóródott, s az utóbbi meggyújtotta anapalmot. A bomba elkészítésekezdetben elég egyszerű művelet volt. Apor alakú napalmot belekeverték abenzinbe vagy benzolba egy repülőgépledobható pót üzemanyag-tartályában, éséjszakán át hagyták besűrűsödni. Ezután

hozzáadták a robbanószerkezetet és afoszfort. Becsapódáskor először egy tízmásodpercig hevesen égő tűzgömbkeletkezett, ami elindította a fékezettégést egy körülbelül harmincszornyolcvan méteres, ellipszis alakúterületen. A napalm rettenetesenhatékonynak bizonyult; 1972-ben, miutána vietnami háború alatt a nyilvánosságellenségesen fogadta, az ENSZhatározatban ítélte el a használatát.A napalm készítésének egyikkulcsfontosságú alapanyaga a pálmaolajvolt, ami már az 1820-as évektőlkezdve, amikor elkezdték importálni(Indonéziából, a Fülöp-szigetekről,Malajziából és Ceylonból) nagymennyiségben állt rendelkezésre, és a

szappangyártás egyik alapanyagáulhasználták fel.[23] Az a férfiú, aki aszappangyártást ipari tevékenységgéfejlesztette, a francia Michel Chevreul, aPárizs környékén működő Gobelinsfalikárpitüzem igazgatója volt. Chevreulnagy szakértője volt mindenfélezsiradéknak, mivel foglalkozása kapcsánérdekelte a gyapjúfonalak állatizsiradéktartalma. Chevreul beszélte rá afiatal francia kémikus Hippolyte MégesMouriés-t, hogy foglalkozzon azsiradékokkal. Méges akkor márbizonyos sikereket ért el különbözőtalálmányaival és felfedezéseivel:gyógyszer a szifilisz ellen, a tojássárgájafelhasználási módja a bőrcserzésben, újkenyérsütési módszer és pezsgőtabletták

előállítása. 1852-ben kezdett azsíradékokkal foglalkozni.Akkoriban Európa egyik fő problémájaaz iparosodás és a műtrágyázás révénmegnövekedett gabonatermés miattigyors népszaporodás volt. Európanépessége 1750 és 1850 között 140-ről266 millióra nőtt. A növekmény nagyrészét az ipari munkásság tette ki,amelynek az étrendje táplálkozás-élettanilag hiányos volt; kevés fehérjétés zsiradékot fogyasztottak, ami pedignélkülözhetetlen a munkavégzéshez.1850-re a rendelkezésre álló zsiradékmessze az igények alatt maradt. A hiánytlehetett volna marhafaggyúval pótolni,de az nem volt kenhető. A vaj irántikereslet meredeken nőtt, és vele együtt

az ára is. Méges találta meg azsákutcából kivezető utat.M é g e s III. Napóleon {116-26}{116-126} {116-129} császár birtokán,Vincennes-ben negyven Celsius-fokonmarhafaggyúból kipréselt egy öt fokonolvadó zsiradékot, amit tejjelösszekeverve olyan anyagot kapott, amitkenyérre lehetett kenni. Méges elneveztea termékét margarinnak, és 1871-beneladta a szabadalmát a holland Jürgenscégének, valamint brit, amerikai ésnémet gyártóknak is, s ezután mindenfeléelkezdték gyártani a margarint. Sajnos amarhafaggyúkészletek hamarosankifogytak. Olyan helyettesítő anyagotkellett találni, amelyik eléggé puha, hogykenhető legyen, de eléggé szilárd is,

hogy ne folyjon szét. Egészen 1897-ignem sikerült ilyen anyagra lelni, amikoris két francia vegyész, Paul Sabatier ésJ. B. Senderens feltárta, hogy a növényiolajok azért folyékonyak, mert kevesebbhidrogént tartalmaznak, mint azegyébként hasonló szerkezetű zsírok,mint például a vaj és a disznózsír. 1902-ben egy német, bizonyos WilhelmNormann talált módszert az olajokhidrogénnel való telítésére. Az eljárásvégső, ipari megvalósítása soránmintegy 80 °C hőmérsékleten növényiolajat szivattyúznak egy zárt tartályba,amelybe nagynyomású hidrogéntvezetnek, és katalizátorként a kieselgur-nak nevezett inert anyag finom poránakfelületére lecsapott nikkelt alkalmaznak.

A nikkel-katalizátor hatására a hidrogénmolekulái beépülnek az olajéba. Ennekeredményeképpen a végterméklágyuláspontja, aminek a margarinéhozhasonlónak kell lennie, a felvetthidrogén mennyiségével szabályozható.A kieselgur-t egy, a krétához hasonló,morzsalékos állományú üledékes kőzetőrlésével nyerik, és a hidrogénezésenkívül számos más célra is használják,mint például adalékanyagkéntfogkrémek, kerámiák, mosószerek,szigetelések és műanyagok gyártásához.Ugyancsak felhasználják a tégla-, festék-és papírgyártáshoz, mint töltőanyagot.Egyik első felhasználási területe volt,mikor a nitroglicerint vele, mint inertanyaggal itatták fel a dinamitgyártás

során. A kieselgur diatómaföld néven isismert, mivel a kőzet az elhalt,diatóniáknak nevezett planktonikuslények szilárd vázának a tengerfenékretörtént leülepedése, és lassúmegkeményedése során jött létre.Ezt a tényt Victor Hensen német kutatóderítette fel, aki 1868-tól Kielben voltaz élettan professzora, és aki a szöcskékmellső lábában elhelyezkedő hallószervvizsgálatával foglalkozott, ésazonosította az emberi belső fül ún.Hensen-járatát. Hensennek hobbija volta tengerbiológia, és mikor a poroszparlament tagja volt, lobbizott olyanpénzek érdekében, amelyekkel a némethalászati ipar számára végezhettekkutatásokat. Ekkoriban jött rá, hogy a

halászat eredményességéhez leginkábbmaga az óceán járulhat hozzá. Ennekérdekében kezdte vizsgálni a legkisebbtengeri élőlényeket, amelyek atápláléklánc alapját képezik. Hensen1889-ben a molnárok által a lisztfajtákelkülönítésére használt finomselyemszitákkal felszerelkezve vágottneki a nagy német plankton-expedíciónak, hogy átfésülje az Atlanti-óceán északi részét. A plankton (asodródik jelentésű görög szóból) apró,két darabból álló héjba zárt növényisejtek tömege, és ezek a tengerlegszaporább élőlényei. Mindenütt,édes- és sós vízben, a felszínhez közeliiszapban és homokban éppúgymegtalálhatók, mint a legmélyebb

óceánok felszínközeli vizeiben. Aplanktonikus lények annyira kicsik, hogyegy kancsó tengervízben milliószámratalálhatók. Ez azt jelenti, hogymennyiségük csak statisztikaimódszerekkel állapítható meg, miutánreprezentatív mintáikat mikroszkóp alattleszámolták. A National nevű gőzhajóPlankton Expedíciója száztizenöt napigtartott, és ezalatt a hajó keresztül-kasulátfésülte az Atlanti-óceán északirészének olyan, egymástól távol eső főbiogeográfiai zónáit, mint a Grönland ésa Bermuda-szigetek, vagy az Amazonastorkolata és a Zöldfoki-szigetek,valamint Afrika nyugati partjai közé esőterületek.Hensen számos jelentős felfedezést tett

az expedíció alatt. A planktonmennyisége minden egyéb szervezetétmeghaladja a tengerekben. A nyílttengerek általában szegényebbekplanktonban, mint a folyótorkolatokkörnyéke, valamint a tengerpartok. Atengervíz sötétkék színe a plankton szinteteljes hiányát jelzi. Hensenlegérdekesebb és legkevésbé vártfelfedezése az volt, hogy a trópusivizekben jóval kevesebb planktontalálható, mint a magasabbszélességeken fekvő vizekben.Kiderült, hogy ez az óceánoktulajdonságaiból fakad. A hideg vizűterületeken a hőmérséklet csaknemminden mélységben közel azonos, míg atropikus sávban (és nyáron máshol is) a

meleg felszíni vízréteg a helyén marad, sa táplálék elfogyasztása után az ottaniplanktonikus élőlények éhen pusztulnak.Nagyobb szélességeken a tavaszi és ősziviharok felkavarják a vizet, és a mélybőla felszínre hozzák a tápanyagokat, ígyezekben az időszakokban folyamatos atápanyag utánpótlása, ezért a planktonokvirulnak és szaporodnak. Ahol pedigilyen feláramlások vannak, a magasabbrendű élőlények is elegendő élelemhezjutnak. Ez magyarázza, hogy Perupartjainál rendkívül gazdag halászatiterületek találhatók, ahol a planktononélő szardella táplálékul szolgál az emiattjól szaporodó tonhalnak.Ennek a magyarázata a perui partoknálfeltörő, tápanyagban gazdag, hideg

vízoszlopoknak a part mentén északiirányban áramló, csaknem 900 kilométerszélességű, az 1802-es felfedezőjérőlHumboldt áramlatnak {117-73}elnevezett jelenségben keresendő.Az áramlatot egy meteorológiai jelenségokozza, amelyet a francia Gustave-Gaspard Coriolis fedezett fel. Kimutatta,hogy a Föld forgása az észak-déli pályánmozgó testeket az északi féltekén jobbra,a déli féltekén pedig balra téríti ki. Ezokozza azt, hogy a viharok a két féltekénellenkező irányú forgó mozgástvégeznek, és ez magyarázza, hogy aCsendes-óceán déli részén az uralkodószélirány a nyugati. Ezek a szelekfelelősek az óceán nyugatiszéleltérítéséért. Mikor az áramló víz

nekiütközik a dél-amerikai kontinensnek,egy része délnek, a kontinens csúcsa feléfordul, másik része azonban északiirányban térül el, és alkotja a part mentiHumboldt-áramlatot.1857-ben a holland meteorológus,Christoph Buys Ballot a szelekbenmérhető légnyomáskülönbségekvizsgálata közben jött rá a rólaelnevezett törvényre: Ha az északiféltekén a szélnek háttal állunk, tőlünkbalra alacsony, jobbra pedig magas alégnyomás, a déli féltekén pedigfordítva.Ballot már tizenkét évvel korábban nevetszerzett magának egy Utrecht mellettivasúti pályán elvégzett szokatlankísérlettel. A kísérlet abban állt, hogy a

sínek mentén felállított egy csomókürtöst. Ballot felszállt a mozdonyvezérállásába, és 60 kilométer per órássebességgel elhaladt az ugyanazt ahangot fúvó kürtösök sorfala mellett.Haladás közben Ballot azt észlelte, hogyamíg közeledett a kürtök felé, ahangmagasság nőtt, miután elhaladtmellettük, csökkent. Ezzel a kísérlettelbizonyítást nyert, amit egy prágaimatematikaprofesszor három évvelkorábban mondott. Az illető ChristianDoppler {118-48} volt, az elméletepedig úgy szólt, hogy akár a hangforrás,akár a megfigyelő a másik irányábamozog, a megfigyelő fülébe gyorsabbanérnek a hanghullámok. Ennélfogva ahang a megnövekedett rezgésszám miatt

magasabbnak hallatszik. Fordítva, azegymástól távolodó hangforrás-megfigyelő esetében a beérkező hangokalacsonyabb frekvenciájúak, és mélyebbhang hallható.Dopplert elsősorban azért érdekelte ez a(ma már Doppler-effektusnak nevezett)hatás, mert úgy látszott, ez nyilvánul mega csillagok színében is. A kettőscsillagok színes fényéről címűdolgozatában megmagyarázta a nemrégfelfedezett kék és vörös színűikercsillagok eltérő színét. Mivel a kékfénynek nagyobb a rezgésszáma, a kékcsillag közeledik a megfigyelőhöz, smivel az alacsonyabb frekvenciájú fényvörösebb, a vörös csillagoknaktávolodniuk kell. Ha sikerülne a fény

terjedési sebességét meghatározni, akék-vörös eltolódást mutató csillagoksebességét is ki lehetne számolni. Ez agondolat ütött szöget a francia fizikusArmand-Hippolyte-Louis Fizeau fejébeis (aki több mint hat évvel Dopplertkövetően szintén rájött a Doppler-elvre,amit néha Doppler-Fizeau-elvnek isneveznek).Fizeau jól képzett csillagász volt, ésLeon Foucault {119-40} társaságában őkészítette az első dagerrotip-felvételeketa Nap felszínéről. Fizeau 1849-benszellemes módszerrel határozta meg afény sebességét. Egy nagyméretű,hétszázhúsz fogú fogaskereketmegforgatott a tengelye körül, és a fogakközti réseken fénysugarat bocsátott át. A

fogak közti résen átjutó tényt egy többmint nyolc kilométer távolságban lévőtűkör verte vissza. Egy bizonyos forgásisebességnél (12,6 fordulat permásodpercnél) a visszavert sugárnyalábbeleütközött a kerék fogaiba, és a fényeltűnt. Fizeau a fény frekvenciája, afogaskerék fordulatszáma és a tükörtávolságának figyelembevételével kitudta számolni, hogy a fény sebességekörülbelül. 315 000 km/s.Fizeau egy francia botanikus dinasztiautolsó tagjának, Adrien de Jussieau-naka lányát vette feleségül. Jussieu apjátkövette a párizsi TermészetrajziMúzeum professzori székében, ésnémileg hozzájárult a növényrendszertanfejlődéséhez. Fiatal gyerekként a

Napóleon Líceumban élete szólóbarátságot kötött az École des Beaux-Arts főhivatalnokának fiával, ProsperMérimée-vel. Prosper szexuálisankoraérett ifjú lévén már iskolás korábanlegalább egyszer botrányba keveredett.Úgy tűnik, első szeretője anyja egyikfestőnövendéke, a nála hét évvelidősebb angol Fanny Lagden volt, akiegész életét a férfinak szentelte, és veleközös sírba is temették Cannes-ban.Prosper, miután jogi diplomát szerzett,az 1820-as években olyasféle párizsibohémek társaságában töltötte idejét,mint Stendhal és Alexander vonHumboldt. Itt akadt össze a Viollet-leDuc családdal; fiukkal később együttfog dolgozni. Mérimée irodalmi

munkásságát egy Cromwellről írttörténelmi drámával kezdte 1822-óen.1828-ban, miközben egy megsértettférjjel vívott pisztolypárbaj soránszerzett sebesüléséből lábadozott,megírta azt a könyvet, amivel nevetszerzett magának, a IX. Károlyuralkodásának krónikája címűnagyromantikus történelmi regényt.1830-ban Spanyolországban jártmúzeumlátogató körúton, és egypostakocsiúton szóba elegyedett egyikútitársával, Teba grófjával. A grófmeghívta madridi otthonába, aholtalálkozott a grófnéval és ötéveskislányával, Eugeniával, akivel azonnalösszebarátkozott. A beszámolók szerintekkor mesélte el neki a grófné a

cigánylány történetét, aki féltékenységirohamában leszúrja kedvesét. Mériméekésőbb egy nagyobb elbeszélésséformálta a történetet, ami azután váltközismertté, hogy a cselekményt Bizetfelhasználta a Carmen című operájához.Mérimée Spanyolországból visszatérveállami hivatalt vállalt, és 1834-benkinevezték a történelmi jelentőségűműemlékek főfelügyelőjévé. Akövetkező tizennyolc évben bejártaegész Franciaországot, és gyerekkoripajtása, Eugéne-Emmanuel Viollet-le-Duc segítségével helyreállította azország számos értékes építészetiemlékét. Összesen több mint négyezeremlékművet és épületet állítottak helyre,köztük a nagy gótikus katedrálisokat, az

arles-i és orange-i római színházakat, apápák palotáját Avignonban, St. Denisés Cheroux apátságait, valamint Blois écChinon középkori várkastélyait. 1853-ban Mérimée kis spanyol barátnője,Eugenia, immáron felnőve (és afranciáknak mint Eugénie {120-46}),hozzáment III. Napóleonhoz, ésFranciaország császárnéja lett. Ésazonnal rávette a császárt, hogyMérimée-nek életre szóló szenátoriméltóságot, valamint évi harmincezerfrank járadékot adományozzon.Mérimée ugyanebben az évben vitriolostámadásba kezdett azon bírák ellen,akiknek volt képe elfogatóparancsotkiadni barátja és a francia könyvtárakfőfelügyelője, Guillaume Libri-Carucci

ellen, könyvritkaságok ellopása miatt.Libri Angliába menekült, és nagy csomóritka könyvet is magával vitt. Libriegyébként olasz volt, és Mérimée 1850-ben Londonba utazott, hogy egy másikolasz barátjával megbeszélje, nemlehetne-e Librinek munkát találni nála.Mérimée londoni barátját AntonioPanizzinek hívták. 1823-ban érkezettAngliába, miután hazájából a halálosítélet elől szökött meg, lévén tagja acarbonari nevezetű forradalminacionalista csoportnak. Ez a titkosszervezet, amelynek számos tagjátbebörtönözték vagy kivégezték, Itáliaosztrák megszállás alólifelszabadításáért küzdött, és Panizzi voltaz egyik vezető személyisége. Angliában

sikerült az újonnan alapított UniversityCollege of London olasz nyelv ésirodalom fakultásán professzori álláshozjutnia. Ezenkívül, mivel az állássalrendkívül szerény javadalmazás járt, aBritish Museum könyvtárának helyettesvezetői teendőit is ellátta. Ide történtkinevezése egy napon még jelentősbefolyással lesz az egész világ tudóstársadalmára.A múzeumban az 1753-as megalapításóta eltelt kilencven év alatt nem sokváltozás történt, és a közönség számáranyújtott szolgáltatásai siralmasanhasznavehetetlenekké váltak. Alegtöbben úgy tekintettek rá, mint adologtalan gazdagok menedékére. 1831-ben, mikor Panizzit kinevezték a

Nyomtatott Könyvek Osztályának élére,ez volt a múzeum legérdektelenebbrésze, amelyben mindösszekétszáznegyven-ezer könyv volt,amelyeket ráadásul a közönségtől elzárthelyeken tároltak. Panizzit 1837-bennevezték ki könyvtárosnak, s ő azonnalelkezdett több támogatásért lobbizni. Abritek nemzeti büszkeségére játszott: akülföldi nemzeti könyvtárakkalösszehasonlítva kedvezőtlen képet festetta British Museumról. A trükk bevált, de1846-ig elhúzódott, mire a parlamentlépésre szánta el magát Panizzi igényeikielégítésének ügyében. A bővítés soránviszont Panizzi helyproblémákkal találtaszemben magát. Erre felvázolt egymegoldási tervet: a British Museum

udvarába hatalmas, kör alakú,könyvespolcokkal burkolt falúolvasótermet kell építeni. 1857-esmegnyitása után az olvasóterem a világtudósainak Mekkája lett.A British Museumot elsősorban az orvosés régiséggyűjtő Sir Hans Sloanegyűjteményeinek elhelyezése céljábólalapították. Sloane Franciaországbantanult, ahol egyéb nagy természettudósokközött találkozott Pierre Magnollal is(akiről a magnolia kapta a nevét). 1687-ben Jamaicába hajózott, mint a frissenkinevezett kormányzó, Monckháziorvosa. A szigeten töltött két év alattSloane csillapíthatatlan érdeklődésseltanulmányozta az ottani növény- ésállatvilágot, a sziget földrajzát,

időjárását és a helyi folklórt. Miközbengyógyhatású vagy ehető növények utánkutatott (nyolcszáznál több fajt gyűjtöttbe), figyelmét megragadta a kakaó.Később ki is dolgozta a tejes kakaóreceptjét, ami a csokoládéitalelőfutárának tekinthető. 1712-ben,Angliába való visszatérése után a királyorvosa lett, majd a Királyi OrvosiTársaság elnöke, végül, Isaac Newtonhalála után, a Royal Society elnökévéválasztották.1753-ban bekövetkezett halála után„különlegességeinek” gyűjteménye minta „Sir Hans Sloane Múzeum” váltismertté. A kor szokásainak megfelelőena gyűjtemény óriási volt (kétezerötszáztétel, huszonötezer érme és hét

könyvekkel teli szoba), amelyet csak avezető tudósok látogattak. Sloane avégrendeletében kikötötte, hogyamennyiben a nemzet az ő halálátólszámított egy éven belül húszezer fontsterlinges áron nem vásárolja meg azörökösöktől, a gyűjteményt fel kellajánlani Szentpétervár, Párizs Berlin ésMadrid Tudományos Akadémiáinak(mindegyik egy év gondolkodási időtkap). Ezután a gyűjteményt el kell adniannak, aki a legtöbbet ígéri érte. A britkormányzat válaszul szerencsejátékotszervezett, és a bevételt is erre a célrafordítva hat év múlva megnyitotta aBritish Museum kapuit. A múzeum 1805-ig csak belépődíj ellenében voltlátogatható, a csoportok vezetést kaptak.

Hans Sloane újító hajlamú orvos is volt,és vezető szerepet játszott az akkoribanhalálos kór, a himlő elleni védőoltássalkapcsolatos kísérletekben. 1716-banVelence Izmirben akkreditált konzuljarészletesen informálta Sloane-t aTörökországban használatos eljárásról.Sloane nem sokat tett az ügy érdekében,mígnem Lady Mary Wortley Montaguvisszatért Angliába, miután a brit követfeleségeként két évet töltöttTörökországban. A lady szemtanúja volta z oltási műveleteknek, {121-102} ésolyannyira fellelkesedett rajtuk, hogy asaját fiát is beoltatta.Ennek részben az volt az oka, hogy abetegség már végzett a bátyjával, és1715-ben ő maga is megkapta a himlőt.

Hans Sloane-nak köszönhetőenkigyógyult belőle, de legendás külsejealaposan megsínylette a kezeléseket.Lady Mary Kingston earljének évekhosszú során át a szépsége és eszességerévén közismert leánya volt. Későbbegymásba bolondultak a költő ésszatíraíró Alexander Pope-pal, demiután a szenvedély lelohadt, halálosellenségekké váltak.Törökországi tartózkodása alatt előszöris megtanulta a nyelvet, azután elkezdettbőre szabott török viseletbe öltözveutazgatni az országban. Női mivoltánakés rangjának köszönhetően abban akivételes helyzetben volt, hogymeglátogathatta a török arisztokratahölgyeket a háremekben, ahol sok

mindent megtudott a törökök életéről ésszokásairól. Ezen látogatások soránbotlott bele a védőoltás ottanigyakorlatába. A törökök szándékosanmegfertőzték a kisgyerekeket a himlőshólyagból vett gennyel. Néhány nap alatta gyerekeknek kifejlődtek a duzzanataiés egy pár el is gennyedt, de aztánelmúltak, és a beoltott személy többénem fertőződött meg. Lady Mary ezt írta:„Vagyok annyira hazafi, hogy nesajnáljam a fáradságot, és ezt a hasznosújítást divatba hozzam Angliában; ésnem mulaszthatom el, hogy írásban isszemélyesen értesítsek egy csomóorvost, még ha egyet sem ismerekközülük, akiről biztosan tudnám, vanolyan erkölcsös, hogy az emberiség

javára hajlandó lenne könnyenlemondani erről a számottevőjövedelemforrásról.” Angliába valóvisszatérése után mindenkit megpróbáltrávenni, hogy elfogadják az érvelését.Caroline hercegnő beoltatta kétgyermekét, és attól kezdve mindenkiutánozta.Lady Mary törökországi tartózkodásaidején egy esszégyűjteményt is írt,amelyet ma Követségi levelek névenismernek. Szerzője nyilvánvalóan sohanem gondolt arra, hogy közölje, dehalála után egy példány valahogyan egynyomdász kezébe, s ezáltalnyilvánosságra került. A levelekélvezetesen vannak megírva, tele friss éseleven leírásokkal arról, hogy mit látott

és gondolt Lady Mary a törökországikerteket és palotákat járva: „Nyugodtannevessenek ki ezért az érzékikijelentésemért, de én bizony jobbszeretnék gazdag efendi lenni annakminden tudatlanságával, mint Sir IsaacNewton az ő összes tudományával.”Egyik megfigyelése a Törökországbanakkor nekilódult tulipándivattal voltösszefüggésben. Látogatása egybeesett atörökök közt kitört tulipánmániával.Több mint ezerháromszáz változata volta fajnak, olyan egzotikus nevekkel, mintA szépség jutalma, A hajnal rózsaszínevagy A szerelmes álma. A francia követígy írta meg XV. Lajosnak, hogyandíszítik fel a palotákat virágokkal: „Alugasok rácsait elképesztő mennyiségű,

mindenféle fajtájú virággal díszítik, ésvégtelen sok különböző színűüveglámpával világítják meg őket. Ilyenlámpások függenek azoknak a bokroknaka zöld ágain is, amelyeket a környékbelierdőkből ültettek át külön az ünnepélyalkalmából a lugasok mögé. Aztmondják, a különböző színek és aszámtalan tükörben visszaverődő fényekhatása fenséges. A kivilágítás és ahangos török zene addig tart azéjszakában, míg a tulipánok szirmai benem csukódnak.” A tulipán elsőalkalommal 1645-ben került Európába,midőn egy flamand tudós, Ogier deBusbecq magokat hozott IsztambulbólBécsbe. És ő hozta a virág hibás nevétis. Törökországban a tulipánt lalé-nek

hívják, de mikor Busbecq a neve utánérdeklődött, azt a választ kapta, hogytulipand-virág. Tulipand a turbán törökneve, és az informátor a virág alakjátakarta leírni a válaszban. Így lett a virágneve Nyugaton tulipán.A svájci kertész Konrad Gesner lett azelső természetbúvár, aki leírta és képenis bemutatta a tulipánt 1651-benmegjelent Német kertek könyve címűmunkájában. Gesner a lausanne-iAkadémián tanított görögöt, majd 1541-ben Zürichben telepedett le, ahol atermészetrajz professzoraként orvosipraxist is folytatott. Ideje nagy részétazonban írással töltötte. 1555-benkezdett dolgozni kétkötetes OperaBotanica című művén, amelyhez

csaknem ezerötszáz illusztrációtkészített. Ő volt az első botanikus, akifelismerte a virágok szerkezeténekjelentőségét a növények rendszertaniosztályozása szempontjából. Ugyancsakő hangsúlyozta először a magokvizsgálatának fontosságát; kimutatta,hogy a magok segítségével látszólag nemrokon fajok kapcsolata feltárható.Gesner érdeklődést tanúsított abibliográfia iránt is; 1555-ben tetteközzé három kötetben Univerzáliskönyvtár című monumentális munkáját,amelyben a könyvnyomtatás több százévvel azelőtti feltalálása óta megjelentösszes könyvet, azonkívül az összesszerzőt, műveik rövid leírásávalegyetemben ábécé-sorrendben

felsorolta. A mű tartalmaz még egyóriási, huszonegy fejezetre osztott(köztük grammatika és filológia,dialektika, orvoslás, csillagjóslás,geográfia és teológia) lexikont is. Aharmadik kötetben számba vette aszázharminc akkor ismert nyelvet, ésközölte a Miatyánk huszonkét nyelvrelefordított szövegét. Gesner írt még arégi szövegek, mint például a Bibliamegértéséhez szükséges szövegelemzésfontosságáról is. Ezzel nagyon is beloptamagát nagyapja, Ulrich Zwingli, aSvájcot protestantizmusra térítő férfiúszívébe.Zwingli fiatalkorában eseménytelenéletet élt, beiratkozott a bécsi egyetemre,majd 1506-ban a svájci Konstanzban

szentelték pappá. Ezután tíz évig szolgálta kis svájci település, Glarus papjaként.1515-ben itt találkozott azzal azemberrel, akinek hatására életegyökeresen megváltozott: a nagy férfiú aholland humanista Desiderius(Rotterdami) Erasmus volt. Erasmustanította meg Zwinglit a bibliai szövegektörténeti, elemző tanulmányozásánakmódszerére. Zwingli ettől kezdve egyrekritikusabban szemlélte, ahogy akatolikus egyház viselkedett és hirdetteaz igét, tudományos hírneve pedig egyreterjedt. 1519. január 1-jén (aszületésnapján), részben addigiközleményeinek elismeréseképpen,kinevezték Zürich Grossmünsterébe anép papjának, és ő egyszeriben hatalmi

helyzetben találta magát. A mindösszehatezer felnőtt lelket számláló városbana szószék egyszerre működött mintszínpad, hangszóró, rádió, újság,televízió és internet. Egy egyházifőhivatalnokról beszélték, hogy azttanácsolta követőinek, ha bele akarnakszólni a politikába, javaslatukat addigfogadtassák el, míg a prédikátor fel nemmegy a szószékre.Zwingli a következő négy év alattszakításra vitte a dolgot a katolikusfőemberekkel, mivel folyamatosantámadta a tisztítótűzben való hitet, aszentek közbenjárását, a szerzetességet,a bűnbocsánatot (búcsút), a papiornátust, a misét, a latin nyelvűszertartásokat, a zenés szertartásokat, a

keresztelést, a kenyér és a borátváltoztatását és a papi nőtlenséget.Azon túl, hogy 1522-ben megházasodott,engedetlenségének leginkább közismertjelét ugyanezen év március 9-én,nagyböjt első vasárnapján este adta.Aznap este zürichi polgárok egycsoportja fittyet hányt a katolikustanokra, amelyek ezen az ünnepnapontiltották a húsevést, és füstölt kolbásztvacsorázott. Az eset egy magánházbanrendezett vacsorán történt, amelyenZwingli is részt vett, bár ő maga nemevett a tilalmazott kolbászokból. Kéthéttel később azonban prédikációját akövetkező címmel tartotta meg: Ami azételek kiválasztását és annakszabadságát illeti. Ebben Zwingli a

Bibliát idézte, mint ami azt a nézetettámasztja alá, hogy a keresztényekbármilyen ételt szabadon megehetnek,mert azok önmagukban sem nem jók, semnem rosszak. Ezen az alapon Zwingli aböjtölés kérdését az egyénlelkiismeretének kérdésévé tette, ésebben azt a humanista meggyőződéstjuttatta kifejezésre, hogy a hitbélidolgokat az egyénre kell bízni, akit azáltala felismert igazságnak kell majdvezérelnie. Zürich Város Tanácsa 1525-ben szigorú, „zwingliánus” törvényeketvezetett be a prostitúció ellen, valamintszabályozta a társadalmi érintkezést ésöltözködést. Ettől kezdveszabálysértésnek számított akáromkodás, a kártya- és kockajáték, a

selyemruha, az arany, ezüst, a bársony ésa mélyen kivágott félcipő viselése.1530-ban az általános kijárási tilalommiatt a kocsmákat este 9-kor be kellettzárni.Zwingli még egy lényeges változásthozott Zürich életébe. Svájcbanévszázadokon keresztül szokás volt afiatalembereket külföldi zsoldosnakküldeni. A hadakozás népszerű és nagyrabecsült foglalkozásnak számítottSvájcban, ahol az élet nehéz és egyhangúvolt, és a kevés megművelhető földnemigen biztosított lehetőséget a nemelsőszülött fiatalembereknek. A svájcizsoldosok hosszú ideje nagymegbecsülésnek örvendtek Európa-szerte. A lándzsáiknak köszönhetően

különleges harcmodort fejlesztettek ki. Atöbb ezer emberből álló svájci lándzsás„négyszög” szoros tömbje egy emberkéntmozgott, és képes volt puszta tömegévelfelborítani az ellenség hadrendjét, vagyhirtelen megállni, és lándzsáit kifelétartva csaknem legyőzhetetlenülvédekezni. Az ellenséges lovasság semment velük sokra, mert mielőtt az elsőlándzsást levághatták volna, márfelnyársalta őket a megtámadott katonafegyvere. Zürichnek hosszú távúmegállapodása volt Franciaországgalzsoldosok küldésére, Zwingli azonbanrábeszélte a kanton tanácsát, hogymondja fel azt.Ekkoriban a lándzsás négyszög márkezdett elavulni. Pár évvel előbb, a

marignanói csatában (ahol a svájcizsoldosok a franciák oldalán aspanyolok ellen harcoltak) egy újtűzfegyver, a szakállas ágyú alapvetőenmegváltoztatta a harc jellegét, éshatástalanná tette a lándzsás négyszöget.A tizenhetedik század vége felé továbbifejlesztések történtek a fegyverzeten, amicsak meggyorsította ezt a folyamatot.Elsőként a kováspuska jelent meg aszínen. Ez úgy működött, hogymeghúzáskor a ravasz egy rúgóra(kakas) erősített tűzkövet tett szabaddá,mire az rácsapott egy kis, rovátkoltfémlemezre. Ettől a tűzkő szikrát vetett,és az elsütés pillanatában éppen felnyílófedelű kis csatornában lévő puskaportbelobbantotta, az viszont a puskacsőben

lévő töltetet gyújtotta be, ami aztánkilőtte a golyót. A valamivel későbbkifejlesztett papír töltényhüvely (amelyeta muskétás a fogával tépett fel, a bennelévő puskaport a csőbe szórta, majd fölégyömöszölte a golyót) használatapercenként kéthárom lövésre gyorsítottaaz ismétlési lehetőségeket. Ezzel kétszergyorsabban lehetett ismételni, mint akanócos puskákkal, amelyekbengyújtózsinór robbantotta fel a töltetet.Mivel többé nem állt fenn a gyújtózsinórszikrázása miatti véletlen elsütésekveszélye (ami könnyen bekövetkezett, haa kanócos puskát használó lövészek túlközel álltak egymáshoz), az újkováspuska lehetővé tette, hogy akatonák kevésbé távol helyezkedjenek el

egymástól. Ez viszont oda vezetett, hogyel kellett hagyniuk a széles karimájúkalapokat és a lefelé bővülő kabátokat,és át kellett térni a testhez álló ruházatra.A kováspuska lehetővé tette a sűrűbbenfelsorakozott katonáknak, hogy soronkéntlőve folyamatos golyózáport zúdítsanakaz ellenségre.A másik új találmány a bajonett volt,ami egy bilincs segítségével a puskacsővégére erősített pengéből állt, miáltal acső vége szabadon maradt a lövésekszámára, a penge viszont állandóan apuskacső végére volt erősítve. Ezzel afegyverrel a gyalogos katona egyszerrevált lándzsássá és lövésszé: messzirőlrálőhetett a lándzsások négyszögére,majd közelharcban a bajonettet

használhatta szúrófegyverként.Mindezek a találmányok együttesentették feleslegessé a svájci zsoldosokat.A francia hadügyminiszter, de Louvoismárkija, felismerte, hogy az új fegyverekés harctéri felhasználásuk taktikájaminden korábbinál jobban kiképzettkatonákat fognak megkövetelni. Egyilyen kiképzés évekig tart, tehát az újhadseregnek állandóvá és hivatásosállományúvá kell átalakulnia.Az állandó hadsereg gondolata ekkorramár bizonyos mértékig Angliában,Hollandiában {122-63} ésSvédországban is gyökeret vert, Louvoisazonban teljes egészében nemzetihaderőt állított fel, és olyan szervezetiintézkedéseket vezetett be, amelyekkel

alighanem a kontinens legfejlettebbhadseregévé tette a franciát. Louvoisfelállított egy hadtáposztályt, különszámvevő tisztekkel, akik ellenőrizték azellátmány árát, minőségét és szállítását.Ez viszont azzal járt, hogy javult az utakminősége, amelyeken a hadiszállításokfolytak, és a stratégiailag fontoshelyeken raktárak épültek a fegyverzet,lőszer és élelmiszerek tárolására.Louvois végül talált egy embert, akiolyan kiváló kiképzőnek bizonyult, hogya neve rövidesen fogalommá vált: JeanMartinet-t. Egyéb változtatásai közöttszerepelt az egyenruházatrendszeresítése, az érdemrendek éselismerések rendezése, a szervezettelőléptetési rend kidolgozása, a

rendszeres zsoldfizetés, a fegyelmiszabályzat kidolgozása, és az Hotel desInvalides felépítése a szolgálatbanmegnyomorodottak számára.A század vége felé egy itáliaibevándorló tette meg a hadügyi reformtalán utolsó lépését azzal, hogy bevezetteaz induló nevű zenei műfajt. Jean-Baptista Lullyt 1661-ben nevezték kiXIV. Lajos udvari zeneiszuperintendánsának, és az volt afeladata, hogy zenét szerezzen olyantáncprodukciókhoz, amelyekben a királytáncolta a főszerepet. 1672-ben Lajostáncművészeti iskolával egészítette ki aKirályi Zeneakadémiát. Egy évvelkorábban lett Pierre Beauchamp akirályi táncmester, aki a koreográfiának

nevezett új módszerrel tanította be alépéseket, s ezzel nagyban elősegítette abalettművészet fejlődését.Beauchamp 1687-ben bekövetkezettvisszavonulásáig megalkotta a franciabalettstílust, valamint annak szakmainyelvét, amelyet a legújabb időkighasználtak. Raoul Feuillet az 1701-benmegjelent könyvében Beauchampmunkájának jó részét megismétli. A táncleírásának mestersége című művébenismerteti Beauchamp koreográfiaitechnikájának lépésjelölési módszerét.Ebben egy vonal jelzi a táncos általkövetendő útvonalat. A vonal jobb ésbal oldalára rajzolt fekete pontokmutatják a lábak helyzetét. Kiegészítővonások jelzik a kéztartásokat és a

mozgás egyéb díszítményeit. Az újkoreográfiát közel egy évszázadonkeresztül használták. 1706-ban már JohnWeaver fordításában angolul isolvasható volt.Weaver ekkor már megvetette a lábátLondonban, mint színpadi táncos, aki acselekmény kiegészítéseként adott előtáncdarabokat. 1702-ben adta előKocsmai szélhámosok című darabját aDrury Lane Theaterben. Egy kortárs eztírta róla: „Az első, angol színpadonelőadott darab, amelyben a megjelenítésés a történet kizárólag táncban ésmozgásban beszéltetik el.” 1717-benugyancsak a Drury Lane mutatta beWeaver táncos pantomimjait, a Mars ésVénusz szerelme és a Bohócból lett bíró

címmel. Akkoriban a Drury Lane élesversenyben állt a frissen felújított, apantomimmal és tánccal kísérletező JohnRich által vezetett Lincoln's Inn FieldTheaterrel. Rich 1728-ban színre vittegy új produkciót, az alig ismert szerző,John Gay Koldusoperáját. Ebben együttvolt a tánc, a népszerű dal, a komédiázásés a politikai szatíra; maga a történetpedig alig leplezett támadás volt aminiszterelnök, Robert Walpole ellen. AKoldusopera 1720[24] január 28-ikibemutatója kétezer nézőt vonzott. Aszínházi évad végére a zenés darabelérte a példátlanul magas hatvankételőadást, és persze kasszasiker lett.Akkoriban az a szójáték járta (a rendezőés a szerző nevével; Rich = gazdag, Gay

= vidám), hogy a szatirikus Koldusoperaa Gazdagot vidámmá, a Vidámat pediggazdaggá tette.Ebben az átmeneti időszakban, mikor azuralkodói hatalom kezdett átcsúszni aParlament kezébe, és a korrupciómindennapos dolognak számított, aszatíra műfaja nagy népszerűségnekörvendett. Ekkor ért pályája csúcsáraAlexander Pope {123-95} és JonathanSwift, {124-90} az angol irodalom kétlegnagyobb szatíraírója.Gay mindkettőjüket ismerte, és 1714-benrövid ideig mindannyian tagjai voltak aScriblerus Club-nak nevezettmagánjellegű írószövetségnek. AScriblerus-tagok nem hivatalosanjövögettek össze egymás lakásán enni,

inni és az egybegyűlteket a gazdagok éshatalmasok kifigurázásávalszórakoztatni.A klub hivatalos célja az volt, hogymegírják egy Martin Scriblerus (kb.Firkász Márton) nevű képzeletbeli egyénemlékiratait, a valóságban azonban aneve alatt szándékoztak közreadni a korúgynevezett értelmiségének ostobaságaitkipellengérező írásaikat. Abban akorban, amikor az emberek még hittek aboszorkányságban, a bölcsek kövében ésa csillagjóslásban, egyáltalán nemszenvedtek témahiányban.Az etetés-itatás-szórakoztatás terén alegtöbbet tevő klubtag dr. JohnArbuthnot volt (megengedhette magának,lévén a király orvosa, s annak

kegyelméből a St. James's Palaceingyenes lakója). Neki a szatírán kívül astatisztika volt a vesszőparipája. 1692-ben publikálta A valószínűségitörvények című munkáját, amelyben akövetkező nevezetes megjegyzést tette:„Nagyon kevés dolgot ismerünk,amelyeket ne lehetne matematikaimegfontolás tárgyává tenni; ha pedig eztnem tudjuk megtenni, ez annak a jele,hogy róla szóló ismereteink csekélyek észavarosak.” 1710-ben írta Egy érv azisteni gondviselés mellett címűmunkáját, amelyben megkíséreltebemutatni, hogy nem a véletlen, hanem agondviselés dönti el a születendőgyermek nemét. Londonnak egynyolcvankét évre kiterjedő demográfiai

táblázatából (születési és halálozásiadattár) kiszámolta, hogy sokkal többfiú-, mint leánygyermek született. Mivelez ellentmondásban van a valószínűségitörvényekkel, Arbuthnot feltételezte,hogy mivel a férfiak élete több veszélytrejt magában, mint a nőké, Isten a többfiúgyermek világra jöttével biztosítja,hogy a népesség fenntartásához elegendőszámú férfi maradjon életben.Ez az első statisztikai következtetésfelkeltette a kontinens tudósainak, dekülönösképp egy fiatal hollandmatematikus, 'sGravesandeérdeklődését. Egyéves angliai látogatásaalatt, 1715-ben, 'sGravesande találkozottis Isaac Newtonnal (és mély benyomástis tett rá), akinek a tételeit akkor már

tanította Hollandiában. Nyilvánvalóannem Newton volt az egyetlen, akirehatott 'sGravesande tevékenysége.Egyszer a nagy francia gondolkodó,Voltaire külön azért kerekedett fel, éslátogatott el Hollandiába, hogy kikérje'sGravesande véleményét a Newtonrólíródó könyvéről.Akkoriban Voltaire élete nagyszerelmével, a gyönyörű és briliánselméjű Emilie de Chátelet márkinévalvolt elfoglalva a kelet-franciaországiCháteau de Cirey kastélyban. A kastélymessze volt Párizstól, ahol Voltairemegalapozta hírnevét, mintFranciaország legnagyobb írója, és aholszókimondó természete miatt komolygondjai akadtak a hatalommal.

Különösképpen rossz néven vették tőle aLevelek az angol nemzetről című írását,amelyet 1729-ben, három évi londonitartózkodása után (ahol egyébként résztvett Isaac Newton temetési szertartásán)adott közre. A könyvben dicséri aszabadságszerető angol írókat, és neméppen hízelgően nyilatkozik a franciaabszolutizmusról.Voltaire-nek számos szerelmi kapcsolatavolt már azelőtt, hogy 1733-ban Emilie-vel találkozott volna. Memoárjait akövetkező mondattal kezdi: „BeleuntamPárizs ürességébe és lármájába, aficsúrok tömegébe, a hivatalokjóváhagyásával és udvari előjogkéntíródott rossz könyvekbe, az irodalmicselszövésekbe, az irodalmat

meggyalázó csirkefogókközépszerűségébe és alávalóságába.1733-ban rábukkantam egy ifjú hölgyre,aki többé-kevésbé úgy gondolkozik, mintén, és aki elhatározta, hogy évekrevidékre költözik, ahol, távol a világzajától, az elméjét pallérozza.” Voltaireés Emilie együtt telepedett le Cirey-ben.Emilie katonatiszt férje szinte állandóantávol volt, és láthatólag beletörődöttfelesége szerelmi kapcsolatába. Mindkétmunkamániásnak külön dolgozószobája,Voltaire-nek még egy kis laboratóriumais volt. Mindketten feldolgozták Newtonmunkásságát. Voltaire írta meg anépszerű változatot, Emilie pedigmagára vállalta a matematikát. Annakellenére, hogy Voltaire és Emilie

illegális kapcsolatban élt együtt, és nemtartott cselédséget, az európai értelmiségkrémje rövidesen egymásnak adta akilincset náluk. Az élet Cirey-ben nemvolt valami pihentető. Éjjel és nappal, anap bármely órájában előfordulhatott,hogy a vendégsereg laterna magicátnézett, filozófiai vitákat folytatott, avagyéppen színdarabokat vagy költeményeketolvasott fél. Voltaire Newtonfilozófiájának elemei című könyve1738-ban került nyomdába, ésmegjelenése után azonnal szenzációssikert aratott. Londonban elnyerteszerzője számára a Royal Societytagságát. Emilie halála után pár évvel,1758-ban Voltaire vásárolt egy villát asvájci Ferney-ben, és visszavonult, hogy

művelgesse kertjeit. Itt kapott egy, acsigák és giliszták lelkéről szóló,érdekfeszítő tartalmú levelet egy itáliaitudóstól.A levélíró, Lazzaro Spallanzani, azészak-itáliai Pavia egyetemén volt atermészetrajz professzora, ahol évek ótabizonyos állatfajok: a csigák, giliszták ésszalamandrák regenerációs képességévelfoglalkozott. Felfedezte, hogy ha testükegyes részeit levágja, ezeknek alényeknek újra kinő a levágott testrésze.A gilisztákat kettévágva egyenesen két újgiliszta fejlődött ki. Ebből pedigteológiai probléma keletkezett: Ha alélek oszthatatlan, akkor amikor egygilisztából kettő keletkezett, ésmindkettőnek van lelke, honnan jött a

második lélek? Spallanzani szerintvalamiféle petében kellett lakoznia.Ezzel a megjegyzéssel kezdődött azegész modern szaporodásbiológia.Spallanzani egy másik területen ismeglepően nagy lökést adott a korabeliszemléletmód megváltoztatásának.Akkoriban úgy vélték, ahogy az angolmikroszkópus, John Needham állította,hogy a mikroszkóp alatt látható aprólényekben valamiféle életerő lakozik.Needham állítása szerint ezzelmagyarázható, hogy a sajtban sajtkukac,a függönyben moly terem, és így tovább.Spallanzani ezzel nem értett egyet, ésnekilátott, hogy bebizonyítsa Needhamállításának helytelenségét. 1761-ben vettegy palack piszkos vizet, amiben

előzőleg mikroszkopikus méretű lényeketlátott, felforralta, majd leforrasztotta apalack nyakát. Egy idő múltán felnyitottaa palackot, és gyorsan megnézte atartalmát a mikroszkópja alatt. Avéglények elpusztultak. Azonban még amegfigyelés közben élőmikroorganizmusok jelentek meg amintában. Mivel ezek a lények csak apalack felnyitása után jelentek meg,Spallazani azt a következtetést vonta le,hogy azoknak a levegőből kellett apalackba jutnia. Ez a kísérlet csaknemteljes egészében megegyezett azzal, amiszáz évvel később Pasteurnek {125-54}{125-3} meghozza az összestudományos elismerést.Spallanzani akkora tekintélyre tett szert,

hogy a német E.T.A. Hoffmann rólamintázta a tudós varázsló alakját, amitaztán Delibes tett halhatatlanná aCoppélia című balettjében. Hoffmanneredeti foglalkozása szerint jogász volt,aztán színigazgató lett, majd baletteket ésoperákat, valamint prózai műveket írt.Hoffmann írásai az első lélektanitörténetek közé tartoznak, tele hasonmásés pszichopata figurákkal. Meséibőltöbb zenemű is született, így Wagner Amesterdalnokok, Offenbach Hoffmannmeséi és Csajkovszkij Diótörő címűműve.1816-ban Hoffmannt kinevezték a berlinikamarai törvényszék tanácsosának. Kétévvel később meghízták Friedrich Jahntevékenységének kivizsgálásával, akit a

kormányzat megdöntésére irányuló titkosés hazaáruló szervezkedéssel vádoltak,majd hat évre ítéltek. Jahn németnacionalista colt, akit a franciáktól1806-ban elszenvedett vereség arrakésztetett, hogy mozgalmat indítsonabból a célból, hogy ellene fordítsa anémeteket a kis hercegségekből ésállamocskákból álló birodalomnak, ésegyetlen liberális nemzetben egyesítseőket. Jahn azzal a módszerrel toborozta ahíveket, hogy testedzőklubokat alapítottazzal a céllal, hogy az ifjúságotfegyelemre, bajtársiasságra ésengedelmességre nevelje, amelytulajdonságokra nagy szükség lesz, haNémetország rászánja magát azelkerülhetetlenül bekövetkezendő

háborúkra. Egész Németországbangomba módra szaporodtak a Jahn-féleklubok, és rögtön a felforgatás és aszólásszabadság melegágyaivá váltak.August von Kotzebue, a neves németkonzervatív 1819-es, politikaiindíttatású meggyilkolására a poroszkormányzat kemény intézkedésekkelválaszolt, bezáratta a testedzőklubokatés véget vetett a szabad szólásnak. Jahnegyik hívét, Adolf Follent letartóztatták,és felforgató irományok terjesztése miattbíróság elé állították. Bár Adolfot végülfelmentették, fivére és liberáliselvbarátja, Karl, 1820-ban úgy döntött,hogy elmenekül. Előbb Svájcba, majd1824-ben Amerikába ment. 1825-ben aMassachusetts állambeli Cambridge-ben

telepedett le. Alighogy megérkezett,elkezdte a Harvard Egyetem hallgatóivala tornagyakorlatokat, és az egyikebédlőben megnyitotta Amerika elsőegyetemi tornatermét. Ugyanebben azidőben két másik tornacsarnok is nyílt aközelben, az egyik Bostonban, a másikpedig Northamptonban, s mindkettőtnémet honfitársai vezették. 1850-re márszáz menekült, többnyire liberális vagyszocialista német emigráns által vezetetttornaklub volt Amerikában.Amerikában az egyik első szervezet,amelyik beillesztette programjába atestedzést, a YMCA[25] volt, amelynek1851-ben Bostonban nyílt meg az elsőhelyi szervezete. Ugyanabban az évben aYMCA levelet kapott egy genfi férfitól,

aki a svájci Ifjú Keresztyének egyikcsoportjának levelezője volt, és aki aztjavasolta, hogy alakítsanak nemzetköziszervezetet. 1855-ben, részben alevélíró ösztönzésére, Párizsbantartották a YMCA-szervezetek elsővilágkonferenciáját, amelyen Belgium,Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada,Németország, Hollandia, Svájc és azUSA küldöttei jelentek meg. Akonferencián megalapították a YMCAszervezeteinek Világszövetségét. Aszövetség alapszabályát nagyrészt akonferencia kiötlője, a genfi HenriDunant fogalmazta.Négy évvel később Dunant az észak-itáliai falucskában, Solferinóbanösszeakadt III. Napóleonnal {126-26}

{126-116} {126-129} aki ahadseregének az osztrákokkal vívottcsatáját tekintette meg. Dunantúgyszintén. 1859. június 14-én a két félösszesen háromszázötvenezer katonájaütközött meg és látott neki egymáslemészárlásának. Negyvenezernél többember esett el vagy sebesült meg.Dunant, aki a hegytetőről figyelte azeseményeket, elborzadt a szörnyűlátványtól. Miután a csata véget ért,megszervezte a közeli város, Castiglionedelle Stiviere lakosait, hogy segítsenekmindkét küzdő fél sebesültjein. Dunantés segítőtársai három éjjel, három napfolytatták elkeseredett küzdelmüket sokszáz fiatal élet megmentéséért.Dunant három évvel később jelentette

meg Egy megjegyzés Solferinóról címűkönyvét, amelyben ezt írta: „Lehetővékellene tenni, hogy békeidőbenösszegyűjtsék a képzett segítőket, akik acsaták után gondozásba vehetnék asebesülteket. Embereket, akik készekmenni, és segítséget nyújtani ahol ésamikor szükség van rájuk. ...A háborúsfeleknek el kellene ismernie ezeket asegítőket, és minden lehető támogatástmeg kellene adni nekik... Tanácskozástkellene tartani, ahol ezeket agondolatokat meg lehetne vitatni.”Dunantnak, miután erőteljesen győzködteEurópa számos országának uralkodóit,tábornokait és miniszterelnökeit, 1864-ben sikerült egy tanácskozást szerveznieGenfbe, ahol megalakították a

Vöröskeresztet, és aláírták asebesültekkel való bánásmódról szólóGenfi Konvenciót.A Vöröskereszt számára az egyik legelsőés legsürgetőbb harctéri feladatot avérátömlesztés iránti igény kielégítésejelentette. Ez általában azzal anehézséggel járt, hogy a véradó és abeteg véredényeit össze kellett kötni,ami többnyire a beteg váratlan ésmegmagyarázhatatlan halálávalvégződött. A rejtélyt 1890-ben egy KarlLandsteiner nevű orvos oldotta meg,miután felfedezte, hogy az egyik embervére a másik ember vörös vértesteinekösszetapadását okozhatja. Azösszetapadt csomók elzáródásokatokozhatnak a hajszálerekben, ez pedig

károsodást vagy akár halált is okozhat.Landsteiner ügy találta, hogy a vér kétfaktort tartalmazhat, amelyek acsomósodást kiváltják. A különbözővércsoportokat az A vagy B faktorukszerint nevezte el. Az ember vérébenjelen lehet az egyik faktor, a másik,mindkettő vagy egyik sem. Ennekmegfelelően a vércsoportunk lehet A,AB, B vagy 0. Landsteiner mindezt egylábjegyzetben közölte 1900-ban, smegkapta érte a Nobel-díjat.Ugyancsak Nobel-díjban részesült az aférfi, aki a vérátömlesztés másik nagyproblémáját oldotta meg: a véredényekösszekötésének nehézségét. A megoldáselképesztően egyszerű. Az erekösszekötése céljából három egyenlő

távolságban lévő öltést készített az érkerülete mentén. Ekkor kettőt közülükmeghúzott, mire a közöttük lévő szakaszegyenessé vált, s az egyenes széleketösszevarrta. Ezután ugyanezt még kétszermegismételte, majd a szorító öltéstkilazította, mire az ér újra köralakotöltött. Az ereket varró férfi neve AlexisCarrel volt, és Landsteinerhez hasonlóana Rockefeller Institute for MedicalResearch-nél dolgozott New Yorkban.Carrel végső célja az erekösszevarrásának megoldásával aszervátültetés lehetőségénekmegteremtése volt. Ehhez szükséges volta kipreparált szervek átmenetitárolásának, oxigénnel és tápanyagokkalvaló ellátásának megoldása is.

A problémát 1930-ban megoldó férfiúévekig együtt dolgozott Carrellel,mielőtt annyira tökéletesítette volnaátáramoltató szivattyúját, hogy Carrelképes volt vele több héten keresztüléletben tartani egy vesét. A pumpátCharles Lindbergh készítette, aki háromévvel korábban Spirit of St. Louis nevűegyfedelű gépével elsőként repülte át azAtlanti-óceánt.Lindbergh az USA nagykövete, DwightMorrow lányát vette feleségül. Azesküvő után Morrow Londonba utazottegy leszerelési konferenciára. Akonferencián az egyik dolog aNémetországot sújtó 1919-es versailles-i békeszerződés azon korlátozásánakmegerősítése volt, amely szerint a német

haditengerészet legfeljebb három újhadihajót építtethet, és a vízkiszorításaegyiknek sem haladhatja meg a tízezertonnát.Az elsőt, az Admiral Graf Spee-t, 1936-ban bocsátották vízre. A németek perszekijátszották a leszerelési egyezményelőírásait, és mind a Graf Spee, mind kéttestvérhajója megütötte a teljescsatahajóméretet, azonkívül gyorsabbakés nagyobb hatótávolságúak voltak, mintegy cirkáló. Alig kezdődött el a II.világháború, a Graf Spee már kilenc brithadihajót süllyesztett el, és alegénységüket az Altmark kísérőhajóvette fedélzetére. A Graf Speet végül1939 decemberében sikerült a briteknekhalálra üldöznie. Egy rövid tűzpárbajt

követően a német csatahajó az uruguay-iMontevideó semleges kikötőjébenkeresett menedéket. Az uruguayiak négynapot adtak a hajónak a távozásra, anémet vezérkar azonban azt a parancsotküldte a kapitánynak, hogy süllyesszék ela hajót. A britek ezután az Altmark ellenfordultak. Két hónap múltán találták megegy norvég fjordban, s a brit foglyokatkiszabadították.Hitler ezt a semleges területre történtbehatolást úgy értelmezte, mint annakjelét, hogy a britek el akarják foglalniNorvégiát, ezért előrehozta sajátinváziós terveinek megvalósítását. Anémetek 1940. április 8-án elözönlöttékNorvégiát. Három héttel később márrendkívül szoros biztonsági gyűrűt

vontak Oslótól keletre, a Rjukan-völgyben fekvő Vermork vízierőműveköré. Tették mindezt azért, mert avízierőmű által termelt energianélkülözhetetlen volt a nácikszupertitkos tervében szereplőkülönleges fajta víz előállításához.Az atommaghasítás láncreakcióként valómegvalósításának kulcskérdése, hogyképesek legyünk a bomlás soránképződő gyors neutronokat olymértékben lelassítani, hogy azok neszáguldjanak át az uránmagon egytrilliomod másodperc alatt. Kisebbsebességnél megnő a valószínűségeannak, hogy a neutron ütközik azuránatom magjával, és elhasítja azt,ezáltal olyan részecskék keletkeznek,

amelyek további maghasadást okoznak,és így tovább. Szabályozás nélkül azilyen „láncreakció” okozza azatomrobbanást.Ezt a neutronbombázást lassító anyagotállították elő Vermorkban. Az anyagotnehézvíznek nevezték, mert óriásimennyiségű elektromos energiafelhasználása révén a vizet redukálnilehet. Ennek eredményeként avisszamaradó vízben feldúsul a vízbentermészetesen is jelen lévő, aszokásosnál nehezebb, deutérium nevűelem. Ha nehézvíz kerül a neutronforrásés az uránmagok közé, adeutériumatomok annyira lelassítják aneutronokat, hogy beindulhat aláncreakció.[26]

Ez volt az oka, hogy a Szövetségesekkommandósainak egy csoportja(valamennyien Szabad Norvégok) 1943.február 27-én behatolt a Vermorkerőműbe, és felrobbantotta azt. Miutáncsapást mértek a vizére, Hitlernek lekellett mondania arról az anyagról, amihozzásegíthette volna az atombombabirtoklásához.

10. FEJEZETKapcsolatok

1951. március 25-én a The New YorkTimes első oldalon hozta a szenzációstudósítást, hogy Argentínában sikeresenműködik egy fúziós reaktor. Kiderült,hogy az argentin diktátor, Juan Perón,

miután a hazai tudományos közösséggelaz 1940-es évek végére egyre hűvösebbévált a viszonya, egy elszigeteltlaboratóriumot építtetett fel a németRonald Richter számára. 1951. február16-án egy argentin hírügynökségijelentés szerint ebben a laboratóriumbanteljes sikerrel járt az a kísérlet,amelyben ezzel az új módszerrelmegtörtént az atomenergia szabályozottfelszabadítása. További részleteket nemlehetett megtudni.Mint az előre látható volt, az európai ésamerikai kutatók kétségeiknek adtakhangot. A magfúziós energiaszabályozott felszabadítása rendkívülitechnikai nehézségekkel jár, amelyekközül csak az egyik, hogy reprodukálni

kellene a Nap felszínének száztízmillióCelsius fokos hőmérsékletét.[27] Ezen ahőmérsékleten mintegy ötmillió tonnaper másodperc sebességgel alakul át atömeg energiává. A Napban uralkodókörülmények között a hidrogénmagokannyira forrók, azaz oly nagysebességgel mozognak, hogy ütközéskorösszeolvadnak. Ekkor a nehezebbhéliumatom magja keletkezik, s eközbenszabadul fel óriási mennyiségű energiafény, hő és neutronok formájában. A Napgravitációs tere annyira erős(háromszázszor nagyobb a Földénél),hogy az izzó gáztömeg sűrűsége,amelyben a reakció zajlik, tízszernagyobb, mint az ólomé. Tehát ahidrogénmagok elég közel vannak

egymáshoz, hogy az ütközések nagygyakorisággal bekövetkezzenek. Amagfúzió bekövetkeztének tehát háromfeltétele van: a magoknak hosszabb ideigegyütt kell maradniuk, mégpedig nagysűrűségre összepréselve és magashőmérsékleten.Többek között ezekre gondolt azamerikai tudós, Lyman Spitzer Jr.,amikor Coloradóban síelvén eljutotthozzá az argentinok bejelentésének híre.Eléggé felizgatták a hírek, hogy asíliftezéssel töltött hosszabb szünetekalatt tovább elmélkedjen a magfúzióról,mivel csillagász lévén volt némi fogalmaa csillagok belsejében végbemenőfolyamatokról, ráadásul korábban résztvett a hidrogénbomba kifejlesztésének

elméleti előkészítésében is.Spitzer tisztában volt azzal, hogyan lehetegy gázt a szükséges hőmérsékletrehevíteni, mert nemrég olvasta a svédfizikus, Hannes Alfven a mágnesestérnek a forró kozmikus gázokragyakorolt hatásáról szóló munkáját. Atúlhevített gázok elektromosan töltöttéválnak (ionizálódnak), az ionizáltrészecskékre pedig hat a mágneses tér.Spitzer azt is tudta, hogy egyetlen földianyag sem tud ellenállni a tízmilliófokos hőmérsékletnek. A problémaelvileg úgy oldható meg, hogy a forró,töltéssel rendelkező részecskékből állógázt (a plazmát) egy mágneses tartálybankell tartani.Egy hónap múlva Spitzer Washingtonban

ismertette egy kísérleti fúziós reaktorravonatkozó elképzeléseit az USAAtomenergia Bizottsága előtt. Astellarator névvel illetett berendezésbena plazmát nagy erősségű elektromosáram bevezetésével hevítenék fel, s atúlhevített plazmát bonyolult szerkezetűmágneses tér tartaná egy zárt, nyolcasformájú cső belsejében. Spitzerstellaratora volt az első a huszadikszázad végéig megépített számoskísérleti fúziós reaktor közül.Ha valamikor a huszonegyedikszázadban sikerülne egy működőképesfúziós erőművet kifejleszteni, annaknehéz lenne a jelentőségét eltúlozni. Amagegyesülés során felszabaduló nagyenergiájú neutronokkal vizet lehetne

forralni, annak gőzével pedig elektromosgenerátorokat hajtó turbinákatműködtetni. Ma bőségben állrendelkezésre a fúziós reakcióhozújabban kifejlesztett deutérium éstrícium üzemanyag. A fúziós reaktorbiztonságos, mert az esetleges balesetsorán elsőként a plazmaállapotfolyamatosságát fenntartó mágneses téromlik össze, mire a fúziós folyamatazonnal leáll. A fúziós erőművek nemtermelnek szennyező anyagokat, ésáltaluk számottevően lehetne csökkentenia hagyományos hőerőművekben maeltüzelt fosszilis tüzelőanyagokmennyiségét. Ugyancsak csekély vagysemmilyen gond nem lenne a nukleárishulladékkal, mert a magfúzió során

sokkal kevesebb radioaktívmelléktermék keletkezik, mint amaghasadások révén.A fúziós energiatermelést még vonzóbbáteheti a szupravezetés jelensége. Aszupravezető anyagok az elektromosenergia szállítását gyakorlatilagköltségmentessé tehetik, mivel az ilyenanyagból készült vezetékek elektromosellenállása akár milliószor kisebb leheta hagyományos anyagból készültekénél.Az energiaszállítás terén ez például aztjelenti, hogy fölöslegessé teszik a nagytávolságú távvezeték-rendszerekbebeépítendő transzformátorállomásokat.A szupravezetés jelenségét 1911-benfedezte fel a leideni egyetem Nobel-díjas kísérleti fizikus professzora, a

holland Heike Kammerlingh Onnes.Onnes megszállottja volt a rendkívülalacsony hőmérsékleteknek, és laborjarövidesen a világ vezet kutatóhelyévévált. Miután Dewar 1898-bancseppfolyósította a héliumot, Onneselhatározta, hogy felhasználja azabszolút nulla fokhoz közeli állapotokvizsgálatára. A berlini Walter Nernstelméletileg megjósolta, hogy egy tisztafém elektromos ellenállása ahőmérséklet csökkenésével fokozatosancsökken, és az abszolút nulla fokonteljesen megszűnik. Onnes a platinávalés arannyal folytatott előkísérletei soránmegállapította, hogy a legkisebbmennyiségű szennyezés is elegendő,hogy az ellenállás-csökkenés mértékét

lerontsa. Rájött, hogy legcélszerűbb lesza kísérleteihez higanyt használni, mert azszobahőmérsékleten folyadék, és sokszormegismételt desztillációval könnyűrendkívüli mértékben megtisztítani.1911-ben Onnes felfedezte, hogy ahélium forráspontjához nagyon közelihőmérsékletre (de jóval az abszolútnulla fok fölé)[28] hűtött higanyellenállása minimálisra csökkent. Kisséalacsonyabb hőmérsékleten teljeseneltűnt. Mikor egy ólomtekercsetmerítettek folyékony héliumba,rendkívüli dolog történt. Azólomgyűrűbe vezetett elektromos áramaz áramforrás kikapcsolása után isfennmaradt, mindaddig, amíg aszupravezetés hőmérsékletén tartották a

vezetéket. Onnes perzisztens áramnaknevezte a jelenséget, és az ilyenáramokat akár két éven keresztül is fenntudta tartani.A gázok cseppfolyósítása, ami oly nagysegítséget nyújtott Onnes kísérleteihez,már harmincnégy évvel korábbansikerült a svájci Raoul-Pierre Pictet-nek, valamint vele párhuzamosan afrancia Louis Paul Cailletet-nek. Utóbbiegy baleset révén került kapcsolatba azalacsony hőmérsékletek fizikájával. Úgykerült kapcsolatba a gázokkal, hogy apjanagyolvasztójánál dolgozott, és akohósítási folyamat során keletkezőgázok kinyerésének módján törte a fejét.1877-ben kezdett a gázokcseppfolyósításán dolgozni. Akkoriban

hat gázt véltek úgynevezett permanens(természetes állapotában gázhalmazállapotú, nem cseppfolyósítható)gáznak: az oxigént, nitrogént, hidrogént,acetilént {127-39} {127-57} nitrogén-dioxidot és a szén-monoxidot.Cailletet az acetilénnel kezdettfoglalkozni, és ekkor történt a baleset.Elméletben úgy okoskodott, hogy agáznak hatvan atmoszférán kellcseppfolyósodnia, de mielőtt a nyomáselérte volna ezt az értéket, a berendezéskilyukadt, és a gáz nyomása hirtelencsökkent. Cailletet észrevette, hogy ahengerben, amelyben a gázt akartaösszenyomni, a nyomás csökkenésérenémi köd képződött. Azonnal rájött, hogya nyomáscsökkenés okozta a gáz

kondenzációját és az aprófolyadékcseppecskék képződését. Ezzelaz ismerettel felfegyverkezve most mársikerrel ismételte meg ugyanezt anyomáscsökkentéses eljárást a levegőtalkotó gázokkal is, legelőször azoxigénnel. 1877. december 2-án mintegyháromszáz atmoszférára préselt összeoxigént, miután előzőleg kén-dioxidfürdőben -27 °C-ra hűtötte le. Ezután,akárcsak az acetilénes kísérletben,hirtelen csökkentette a nyomást, ésfolyadékcseppek formájában az oxigénis kicsapódott.Cailletet nyomás iránti érdeklődése másvonatkozásban kapott váratlantámogatást 1889-ben, mikor felépült azEiffel-torony, {128-79} amelyre rögtön

felszerelt egy kétszáznegyven métermagas manométert. Manométere egyátlátszó csőből állt, amelybe különbözőfolyadékokat töltött. A cső alsó vége egypumpához volt kapcsolva, a felső végeszabadon nyílt a levegőbe. Cailletet kitudta számolni az összes vizsgáltfolyadék által kifejtett nyomást. A toronyegyéb, a levegővel és a nyomássalösszefüggő kísérletek elvégzését islehetővé tette. Tervezője, GustaveEiffel, különböző alakú, vékonyhuzalokra erősített lapos tárgyakatdobált ki a tetejéről, hogy megmérjeesési sebességüket, és kísérletilegbizonyítsa, hogy a légellenállás a mozgótárgy felületének négyzetével arányos.Eiffel 1906-ban szélcsatornát épített a

torony lábánál, és először bizonyította,hogy egy szárny ívelt felső felületénvégigáramló levegő több felhajtóerőttermel, mint az alsó felén ébredőtorlónyomás.Eiffel nagyon sokat tudott a levegőmozgásáról; mire megépítette a tornyot,Franciaország legkiválóbb mérnöke lett,magas színvonalú vasúti hidakat építetthegyszorosok és folyók föléFranciaországban, Portugáliában ésIndokínában. Eiffel hídszerkezeteicsodás és finom vascsipkézetek voltak,amelyek képesek voltak ellenállni aszélnyomásnak. 1886-ban, mikor afrancia kormányzat úgy döntött, hogy az1889-es Párizsi Világkiállítás főattrakciójaként megépítteti a világ

legmagasabb építményét, Eiffel volt azegyetlen mérnök, akinek a feladatvégrehajtásához megfelelő tapasztalatavolt a kovácsoltvas építményeketilletően. A toronyra ható várhatószélnyomást figyelembe véve azöntöttvas túl rideg volt, az acél pedig, arugalmassága miatt, a toronymegengedhetetlen kilengését okoztavolna.Eiffel a rácsos tartók specialistája volt,és az Eiffel-torony kitűnő példa a rácsosszerkezetekre. Eiffel a fémszerkezetbenfelhasznált anyag mennyiségét abiztonság által megengedett legkisebbrecsökkentette. Abszolút pontosságot ért el(a szegecsek számára készített lyukakatpéldául tizedmilliméteres pontossággal

fúratta ki) azzal, hogy a torony alapzatáthidraulikus emelőkre állította, így atizenhat főtartó oszlopot emelni vagysüllyeszteni tudta, és ezzel biztosította akereszttartók tökéletesen vízszinteshelyzetét. Így érte el, hogy mire aszerkezet elérte teljes, csaknemháromszáz méteres magasságát, a toronypontosan függőlegesen álljon.A szélnyomással kapcsolatosszakismeretei eredményeként kapott méga torony építésére szóló szerződésmegkötése előtt egy eléggé különlegesmegbízást. Nem kisebb dologról voltszó, mint hogy a francia kormányzatmegpróbálta az ország politikaistabilitását azáltal növelni, hogyünnepélyesen megajándékozza az

Egyesült Államokat valami rendkívülidologgal.A terv Frédéric Bartholditól származott,akit 1871-ben küldött az EgyesültÁllamokba egy kicsiny, de nagyonbefolyásos, mérsékelt liberálisértelmiségi csoport, amely úgy vélte,hogy Franciaországot a németektőlnemrég elszenvedett vereséget követőentársadalmi megrázkódtatások fenyegetik.Ez vezetett III. Napóleon {129-26}{129-116} {129-126} elűzéséhez, és aHarmadik Köztársaság életre hívásához.A francia demokrácia azonban nagyoningatag talajon állott: a monarchisták acsászár visszajövetelét követelték, aforradalmárok szélsőbaloldali államotakartak, s e kettő közé szorultak be a

mérsékeltek. Bartholdi azt tervezte, hogya francia közvéleményt egy nagydobravert akcióval állítja a mérsékeltekoldalára: a szárnyait próbálgató franciaköztársaságot látványosan összeköti atengerentúli nagy demokráciával,amelynek függetlenségi harcát annakidején a franciák tevőlegesen,csapatokkal és pénzzel is, támogatták.Az Amerikával való politikaikapcsolatok szorosra fűzését annakkellett biztosítania, hogy mindkét országlakói hozzájárulnak a franciákajándékának, a Szabadság-szobornak afelállításához. És mivel a szobrot a NewYork-i kikötőben készültek felállítani,ahol erős széllökéseknek lett volnakitéve, nyilvánvaló volt, hogy a szobor

tartószerkezetét Gustave Eiffelnek kellettmegépítenie. Amikor végül 1886.október 28-án felavatták a Szabadság-szobrot, az amerikai hozzájárulásúgyszólván teljes egészében a New YorkWorld című újság tulajdonosa, JosephPulitzer erőfeszítéseinek voltköszönhető. Pulitzer fáradhatatlanullobbizott, hogy a sokak szerintlényegtelennek tartott ügyhöz anyagitámogatást szerezzen, és mindenadományozó nevét közölte azújságjában, függetlenül attól, hogymekkora összegről volt szó. Ebbőlkeletkezett később az a koholmány, hogya szoborállítás költségeit iskolásgyerekek adták össze.A franciák azt akarták, hogy a szobor

megjelölése így szóljon: A Szabadság,amely bevilágítja a Földet, azonelképzelés alapján, hogy mindenamerikait hatásosan és jól láthatóanfogja emlékeztetni a francia kultúraértékeire és arra, hogy mivel tartozikAmerika Franciaországnak. Egy ifjúzsidó költőnő, bizonyos Emma Lazarusazonban néhány sorával alapjábanváltoztatta meg a szobor politikaimondanivalóját. 1883-ban felkértek egycsomó ismert szerzőt, hogy írjanakverset a szoborról, és járuljanak hozzá,hogy árverésre bocsássák azokat.Lazatus versét választották ki, hogyelhangozzék az avatási ünnepségen, majdkésőbb fel is vésték a szobornak azamerikaiak által épített talapzatán

elhelyezett táblára. Lazatuskölteményének utolsó soraiban franciabálványból Amerika, a szabadság hazájajelképévé tette a szobrot:

„Tartsd meg magadnak legendás

pompádat, Óvilágikiált a kőszáj.Add nekem a tieidből, aki fáradt, akiszegény,Küldd el a szabad levegőre vágyvatolongók tömegét,A nyomorultat, aki nem keli és a partonszorongKüldd el hozzám a hajléktalant, aviharban hánykódót,És én magasra tartom neki a, fáklyát azarany kapu fölött!”

Lazarus egyebet is tett, amivel

kiérdemelte, hogy bekerüljön atörténelemkönyvekbe. Szinte mindensegítség nélkül ő indította útjára acionista[29] mozgalmat, amelynek az volta célja, hogy a zsidóknak Palesztinaterületén teremtsen hazát. Az 1881-benOroszországból és Németországbólérkező hátborzongató hírek késztettékcselekvésre, amelyek szerint zsidókezrei váltak az erőszak áldozatává,házaikat lerombolták, javaikat pedigelkobozták. Negyvenezer túlélő érkezettaz Egyesült Államokba, ahol Lazarusújságcikkekben és verseiben iskeményen fellépett a zsidók által eddigelszenvedett üldöztetések, és azon

körülmények ellen, amelyek között aWard's Islandon tartották őket, mielőttbebocsátást nyertek Amerikába.1882-ben ezt írta: A zsidóságnak...önálló nemzetté kell válnia. Ebben azévben szerzett tudomást egy angolról, akimár három éve gyakorlati lépéseket istett ugyanebben az irányban. A nem-zsidó, brit Laurence OliphantPalesztinából írt Lazarusnak, aholmegfelelő földterületet, és a megszállótörök hatóságoktól engedélyt próbáltszerezni, hogy Európából menekültzsidókat tudjon letelepíteni. ALazarusnak küldött levélben segítségetkért: vegye rá az USA kormányát, azkérje meg az oroszokat, hogy azokvegyék rá a törököket, engedjék a

romániai zsidókat Palesztinábanletelepedni.Oliphant 1888-ban feleségül vetteRosamund Dale Owent {130-34} annakaz Owennek az unokahúgát, aki annakidején a Smithsonian-törvényt az USAszenátusa elé vitte. Mielőtt azonban aházaspár visszatért volna palesztinaiotthonába, Oliphant meghalt. Rendkívüliélete volt. Pályafutását ügyvédkéntkezdte Srí Lankán, ahol apja volt a britbíróság elnöke, majd 1853-banútleírásokba kezdett, és elfogadta aLondon Daily News felkérését a krímiháború előkészületeiről szólótudósításra. 1854-ben Kanadába és azEgyesült Államokba utazott. Arákövetkező évben a londoni The Timest

tudósította Szevasztopol ostromáról.Ezután ismét az Államokba utazott. Akövetkező évtizedekben Oliphantbeutazta Kínát, Japánt, Koreát, Itáliát,Lengyelországot, Moldáviát, Albániát,Franciaországot, Németországot ésvégül Palesztinát.1857-es kínai útja alatt Elgin nyolcadikearljének magántitkáraként szolgált.Elgin az ágyúnaszád-diplomáciasegítségével győzte meg a kínaiakat,engedjenek a britek abbéli kívánságának,hogy megnyissák a kínai piacot anemzetközi kereskedelem számára, éselfogadják az ópium (amelyet a britekfizetőeszközként Indiából hoztak volnabe) legalizálását. A kínaiakbeleegyeztek, de aztán megszegték a

megállapodást, így Elgin kénytelen voltvisszatérni Kínába, és a pekingi NyáriPalota ágyúzása révén engedelmességrekényszeríteni a császári kormányzatot.Elgin rendkívül sajnálatosnak tartotta,hogy erőszakhoz kellett folyamodnia,különösen ami az ódon palotában esettkárokat illeti.Elgin apja hasonlóan vélekedett atörténelmi emlékekről. A kilencedikearlt 1799-ben nevezték ki törökországibrit követnek. Az ókori és görög dolgokiránti új keletű őrület jegyében (és SirWilliam Hamilton, {131-13} azantikvárius és a Lord Nelsonnalmegszökött Emma férje segítségével),Elgin engedélyt kapott a megszálló törökhatóságoktól, hogy felállványozza az

athéni Parthenont. Az állványzattal azvolt a célja, hogy gipszmásolatokatkészíttessen a különböző faragványokról.Elginnek arra is volt engedélye, hogybármelyik feliratos vagy faragott követelvigye. Az athéni Akropoliszon állóParthenon egy dór stílusú templom,amelyet Periklész a közmunka-programjabetetőzéseként, Krisztus előtt 447 és 432között építtetett, és amellyel Athénnek agörög városállamok közötti vezetőszerepét kívánta megerősíteni.A tizenkilencedik század elejéreAthénban nyoma sem maradt az ókorigörögök dicsőségének. A városakkoriban talán ezerkétszáz házatszámlált, és egyike volt a szutykos,vidéki nyomortelepeknek. Maga a

Parthenon romokban hevert. Atizenötödik században mecsettéalakították át,[30] később lőszerraktárnakhasználták, amely a villámcsapásokhatására rendszeresen felrobbant. 1687-ben a velenceiek ágyútüze elvitte atemplom tetejét és részben lerombolta azoszlopcsarnokot. A törökök 1800-ra máraz épület és a szobrok nagy részételhordták, hogy habarcskészítéshezmeszet őröljenek[31] belőle. Mikor Elginmeglátta az oszlopcsarnok belső oldalánvégigfutó csodálatos (és akkor mégviszonylag sértetlen állapotban lévő)frízeket és a külső, érintetlen metopékat(méteresnél nagyobb kőlapokba faragottdomborművek), elhatározta, hogy nemgipszmásolatokat készíttet róluk, hanem

mind a metopékat, mind a frízeketelviszi, és biztonságba helyezi.A később Elgin-márványok névenemlegetett műkincsek eltávolítása többmint kilenc évig tartott, és a költségekmajdnem csődbe vitték Elgint.Angliában nem fogadta általánoshelyeslés a ténykedését. Byron {132-30}{132-60} a Childe Haroldban úgy írtElginről, hogy a legutolsó, legrosszabbfajta, ostoba fosztogató; aki elveszi egyvértől áztatott föld utolsó, szegényesmotyóját is, 1815-ben pedig egy egészkölteményt írt a Parthenon Elgin általilecsupaszításáról, s ebben ígyjellemezte: „Hideg, mint szülőföldjetengerparti sziklaormai. Elméje éppolysivár, és a szíve éppoly kemény, mint

azok.” Ennek ellenére az nem volt vitás,hogy az Elgin-márványok voltak – azAlsóház 1816-ban felállított Bizottságaelőtt elhangzott szakvélemény szavaival– a valaha is az országba kerültlegremekebb műtárgyak. Végül döntésszületett, hogy a kormány vegye megElgintől a márványokat harmincezer fontsterlingért, és a British Museumbanhelyezzék el őket. Elgin nem volt abbana helyzetben, hogy elutasíthatta volna azajánlatot, noha becslések szerinthetvenötezer fontjába került csak amárványok leszedése, elszállítása éstárolása, és az egész vállalkozásanyagilag két generációra tönkretette acsaládját.Az 1816-os parlamenti bizottság egyik

szakértője Sir Thomas Lawrence volt,aki egyébként a kincsek megvásárlásamellett kardoskodott. Lawrenceakkoriban már az ország leghíresebbportréfestője volt; nemrég ült nekimodellt a régens herceg és Wellingtonhercege. Lawrence csodagyereknekindult, és tizenegy éves korában márjelentős összegeket keresett portréival.1787-ben lett a Royal Academy tagja, ésnekilátott a gazdag és híres emberekmegörökítésének.Lawrence hamarosan arról lettnevezetes, hogy képtelen abban a hízelgőmodorban bánni a megbízóival, amihezazok hozzászoktak. Egy alkalommal azorosz cár kifogásolta, hogy milyenésszerűtlenül lassan dolgozik, mire

Lawrence így válaszolt: Felség, én nemtudok ésszerű lenni. 1789-ben felkéréstkapott Caroline királyné és Ameliahercegnő portréjának megfestésére, s aképet 1790-ben a Royal Academynagyszabású tárlatán állították ki. Két évmúlva III. György király kinevezteLawrence-t udvari festőjének.Ekkoriban kezdett hanyatlani a királyegészsége. Az orvosa egy John Hunternevezetű skót volt, aki tizenhét éveskorára tanult meg olvasni, aztánGlasgow-ba ment, hogy a sógoraüzemében kitanulja az ács szakmát.Miután a sógor tönkrement, 1748-banJohnt Londonba küldték a bátyjához,Williamhez, aki egy anatómiai iskolátvezetett. Itt John azonnal diadalt aratott:

kiderült ugyanis, hogy valami elképesztőérzéke és kézügyessége van aboncoláshoz. Nem telt bele egy év, ésőrá bízták az „alanyok” (többnyirekivégzett bűnözők tetemei) preparálásátminden boncolási gyakorlat előtt. AWilliamnél töltött tizenegy év után Johnhárom évet húzott le a katonaságnál, mintsebész. Ekkor írta Értekezés a vérről, agyulladásokról és a lőtt sebekről címűművét. Ezután feleségül vette AnneHome-ot (aki a zeneszerző Haydnnak írtoperalibrettókat), és ekkor közölte elsőtudományos munkáját a fogkezelésekről.Hunter 1774-ben lett a Humane Society{133-5} vezetője, beindította nagyonsikeres praxisát, és hódolt alegkülönbözőbb hobbijainak, mint

például a sünöknek, a bálnáktestfelépítésének és a tőkehalhallószervének. Hunter anatómiaiiskolája 1759-ben új hallgatót vett fel,bizonyos William Hewsont, és mikorJohn 1762-ben megromlott egészségemiatt visszavonult, Hewson, aki résztvett William előadásain, és Johnnállakott albérletben, lett Williamasszisztense, majd később a társa.Hewson 1774-ben, négy évvel azután,hogy házasságot kötött MaryStephensonnal, egy fertőzéskövetkeztében elhunyt. Mary az 1750-esés '60-as években albérlőket tartott, ésBenjamin Franklin {134-15} kétalkalommal is lakott nála. Először 1757-ben járt Angliában, hogy annak

érdekében tárgyaljon, hogy Pennsylvaniaemelhessen bizonyos adótételeket,második (történelmileg jelentősebb)látogatása során pedig az ellentiltakozott, hogy a britek megadóztatjákaz amerikai gyarmatokat, de nem adnaknekik cserébe parlamenti képviselőihelyeket. Második sikertelenpróbálkozása után Franklin hazatértAmerikába, és vezető szerepet játszottazokban az eseményekben, amelyekvégül az 1776-os FüggetlenségiNyilatkozat kiadásához vezettek. AWilliam Hewson halálát követő évekbenFranklin újra és újra megkísérelterábeszélni Maryt, hogy jöjjön át hozzáAmerikába. Egy alkalommal ezt írtaneki: „Ha hozzám kötné az életét...

kétségtelenül boldogabb ember lennék,feltéve, hogy drága kis családjának ishasznára válik, ha hazát cserél. Haeldöntötte a kérdést, egy sorban tudassavelem, hogy módom legyen előkészíteniegy házat lehető közel hozzám,egyébiránt pedig, ahogy az a Magaszámára legmegfelelőbb.” Mary végül1786-ban költözött át Philadelphiába,majd három és fél évig, a férfi haláláigviselte gondját Franklinnek.Franklin az elektromosság mibenlétévelkapcsolatos kutatásaival méltán tett szertnemzetközi elismerésre. Kevéssé ismertaz a tevékenysége, amit akkor folytatott,amikor jó néhányszor átkelt az Atlanti-óceánon, előbb a függetlenség elnyeréseelőtt Angliába, utána pedig az USA

franciaországi követeként. Franklin már1769-ben hallotta a szóbeszédet, hogy azAtlanti-óceánon átkelő gyors postahajókAmerikából Európába menet jólhaladnak, de megmagyarázhatatlanullelassulnak a visszaúton, ami két héttelhosszabb időt vesz igénybe. Mikorközvetlenül a függetlenné válás előttfeszültté vált Amerika és Angliaviszonya, a posta késlekedéseelsőrendűen fontos kérdéssé vált.Franklin édesanyja egyik rokonától,Timothy Folger kapitánytól, akiNanucketből kiindulva évekig irányítottegy bálnavadászhajót, kért tanácsot.Folger beszélt neki a bálnavadászokáltal ismert rejtélyes tengeri folyóról,amely Amerika keleti partjainál északi

irányba folyik, majd keletnek, Európairányába fordul. A bálnavadászok keletfelé hajózva a sebességük nővetésérehasználták ki az áramlatot, hazafelépedig cikkcakk vonal mentén haladvacsak néha keresztezték, hogy a fékezőhatását elkerüljék.Franklin az 1775 utáni számostranszatlanti útja alatt vizsgálta atitokzatos áramlatot. Az átkelés mindennapján kora reggeltől késő estig mérte avíz hőmérsékletét az áramlat belsejébenés a környezetében, oly módon, hogy egybedugaszolt palackot eresztett le hatvanméternél nagyobb mélységbe, ahol anyomás belenyomta a dugót a palackba,ami megtelt. Ekkor gyorsan felhúzták afedélzetre, és megmérték a benne lévő

víz hőmérsékletét. Ezzel a módszerrelFranklinnek sikerült az áramlathatárvonalait megállapítania, mivelkiderült, hogy a vize mintegy három ésfél fokkal melegebb a környezővizekénél. Ennek a hőmérsékletiszelvényezésnek köszönhetően Franklinrá tudta rajzolni az áramlatot a térképre.Ő készítette az első részletes térképet aGolf áramlatról.Franklin Fahrenheit-skálán mérte ki aGolf áramlat hőmérséklet-szelvényeit,mert akkoriban meglehetősen általánosvolt ennek a skálának a használata. Ez ahelyzet nem túl régóta állott fenn.Egészen a tizennyolcadik századközepéig nemritkán egy tucat különbözőhőmérsékleti skála volt egyszerre

használatban. Akkorra azonban, amikor atudomány és a technika sokkal nagyobbpontosságot követelt meg, a dolgokilyetén rendezetlensége akadályozótényezővé vált. A problémát DanielGabriel Fahrenheit, egy Danzigbanszületett és üzleti tanulmányok folytatásacéljából Amszterdamba küldöttműszerkészítő mester oldotta meg.Fahrenheit 1707-ben, huszonegy éveskorában, otthagyta a várost és egytízéves európai körútra indult. Eközbenvégiglátogatta a többi műszerkészítőt éstudóst, előbb Németországban, majd(1708-ban) Dániában. Koppenhágábantalálkozott a korábbi polgármesterrel éstehetséges amatőr kutatóval, OleRoemerrel, és módjában volt

megfigyelni munka közben. Fahrenheit,mikor 1717-ben visszatértAmszterdamba, hogy elindítsaműszergyártó műhelyét, magával hozta aRoemer munkájáról készítettfeljegyzéseit is.Roemer higanyos hőmérőt használt:műszerét bedugta egy egészséges férfihónaljába, s megjelölte a higanyhelyzetét. Ekkor azt a helyzetet jelöltemeg, ahol a higany túlhűtött vízben állt.Mivel akkortájt a só-jég keverékhőmérsékletét vélték alegalacsonyabbnak, ezt a pontot neveztenullának. A felső határt (a forrásbanlevő víz hőmérsékletét) hatvanbanrögzítve a víz fagyáspontja 7,5-nekadódott (a skála egy nyolcadánál), az

egészséges ember hónaljában mérhetőhőmérséklet pedig 22,5-nek (a skálahárom nyolcada).Fahrenheit a nagyobb pontosságérdekében elhatározta, hogynégyszeresére nyújtja a Roemer-skálát.Ezzel a víz fagyáspontja 30, a hónaljhőmérséklete kilencvenes értéket kapott.Hogy kiküszöbölje a nehézkesenkezelhető tört számokat, de megtartsa anyolccal való oszthatóságukat, a vízfagyáspontját kissé eltolta, harminckét, ahónalj hőmérsékletét kilencvenhatosértékre. Az utóbbi (a vér hőmérséklete)csekély módosítása 98,6 fokra lett amodern hőmérsékleti skála alapja,amelyet azért tulajdonítunkFahrenheitnek, mert Ole Roemer saját

feljegyzései egy tűzeset soránmegsemmisültek, és két évszázadonkeresztül nagyon keveset tudtunk ahőmérővel kapcsolatos munkásságáról.Roemert azonban a kortársak sokkalmennyeibb dolgai alapján ismerték. Mégkorábban, 1671-ben, csillagászatitanulmányai közben, egy átutazó franciacsillagász rávette, hogy asszisztáljonneki a dán csillagásznak, TychoBrahének {135-107} a Dánia ésSvédország között fekvő Hven szigeténtalálható Uraniborg-beliobszervatóriumában teendő látogatásaidején. A látogatás célja az volt, hogyannak a nagyszabású francia programnaka keretében, amelyben a Brahe és a sajátcsillagászati táblázataikat naprakész

állapotba hozzák, ellenőrizzék azobszervatórium pontos koordinátáit.Roemer ezután Párizsba ment, és évekettöltött azzal, hogy kidolgozza rendkívüliötletét, ami a Hven-szigetimegfigyelések közben jutott eszébe.A Roemer által a franciák számárameghatározott egyik pontos égikoordináta a Jupiter és egyik holdja, azIo együttállásának időpontja és helyevolt. Ez és a hasonló csillagászatiidőpontok rendkívül fontosak voltak ahajózás számára, mert ezek segítségéveltudták helyzetük földrajzihosszúságadatát meghatározni atengeren, amit a honi kikötőben és azáltaluk a tengeren észlelt égi jelenségbekövetkeztének időkülönbségéből

lehetett kiszámolni. A jelenség észleléseközti időpontkülönbség árulta el anavigátornak, hogy mennyivel vankeletebbre vagy nyugatabbra a honikikötőnél. Roemer az Io helyzeténekmeghatározása közben kezdett eltöprengeni, hogy miért változik azegyüttállások időpontja attól függően,hogy milyen távol van a Jupiter aFöldtől. És arra a nagy jelentőségűkövetkeztetésre jutott, hogy akülönbségek oka az lehet, hogy a fényterjedési sebessége véges (és nemvégtelen, mint Arisztotelész ótamindenki hitte). Ebben az esetben azegyüttállás képe annál később érkezikmeg a Földre, minél távolabb van aJupiter. Az ezen feltételezés alapján

végzett számításai eredményekéntRoemer 1676. november 21-énbejelentette, hogy a fény sebessége225 000 kilométer per másodperc.Az a férfi, aki Roemert rábeszélte, hogyjöjjön Párizsba, csillagásztársa, JeanPicard, {136-101} az előző két évetsokkal földhözragadtabb ügyekkeltöltötte. 1674 és 1675 között aktívszerepet játszott a király új versailles-ikastélya {137-89} vízellátásánakmegoldásában.XIV. Lajos 1671-ben kezdte építtetni akirályi palotát és a hozzá tartozónagyszerű kertet apja viszonylag szerényvadászháza helyén. A versailles-ikastély és kertje harminchatezer munkáshuszonhat évi munkája árán épült meg.

Picardnak az okozott gondot avízellátással kapcsolatban, hogy alegújabb típusú szökőkutakkal és agrottókba épített, vízzel mozgatottlátványosságokkal akarta telerakatni akastélyparkot. De vízre volt szükség anövények, fák, bokrok százai számára is.A hidrológiai nehézség abban állt, hogykiderült: Versailles magasabban fekszika környezeténél. Ezt a kínos tényt Picarda rendkívül nagy pontosságú szintméréscéljára átalakított csillagászati távcsövesegítségével állapította meg. Ennekeredményeként csatornák ésvízvezetékek bonyolult hálózatát kellettegymásután megtervezni, amelyek akörnyékbeli tárolókból és folyóvizekbőlhozták a vizet. Versailles kertjei 1683-

tól kezdve már megfelelő mennyiségűvizet kaptak. Ez jó hír volt a kerttervezője, André de Notre számára, akibizonyára nagyon kivételes személyiségvolt, mert a kortársak leírása szerintbecsületes, tiszteletreméltó és őszinteember. Azt is beszélték, hogy szinteszemélyes jó viszony fűzteuralkodójához, a Napkirályhoz. Le Notreméretükben és bonyolultságukbanfelülmúlhatatlan versailles-i kertjei,amelyek egy abszolút egyeduralkodószámára épültek, a király mindenekfeletti hatalmának eszméjét voltakhivatva hirdetni. Abban az időben,amikor a felfedezések utat nyitottak azegész világra, és a tudomány a világűrtitkait tárta fel, Versailles az ember

újonnan felfedezett hatalmának egymásik oldalát jelenítette meg. Aközösséget már nem a titokzatos ésféktelenül zűrzavaros vidéki táj vettekörül, mint a középkor óta mindig. Azelemek megzabolázása elegáns fasorokés gondosan elrendezett virágágyakformájában jeleníttetett meg. A királymár a természet felett is uralkodott.Főminisztere még ezt a hatalmat is kiakarta terjeszteni. A tizenhetedik századvégén Jean-Baptiste Colbert {138-84}azon igyekezett, hogy talpra állítsa afrancia gazdaságot abból a csődközeliállapotból, amiben XIII. Lajos hagyta.Tervének részeként (ami az egész franciaipar oly módon való átalakítását célozta,hogy Franciaország ne szoruljon

importárukra) Colbert teljesenátszervezte és megreformálta a franciahaditengerészetet. Az volt az álma, hogyFranciaország váljon Angliávalegyenrangú nagyhatalommá.Nagyszabású hajóépítési programjaérdekében drákói erdőgazdálkodásitörvényeket hozatott. Előtte az erdőketmegtizedelték a szénégetők és a tűzifa-gyűjtögetők. Az új rendelkezések szerinta fákat egyedül a hajóépítők számáratartották fenn (ennek egyikmellékhatásaként a vasipar kezdett mástüzelőanyag-források után nézni, ésvégül kifejlesztette a szén felhasználásitechnológiáját, ami az Ipari Forradalomhajtóereje lett).Az elhúzódó faanyaghiánynak volt

köszönhető, hogy 1732-ben a franciahaditengerészet főfelügyelője egybefutott és elismert botanikus volt.Henri-Louis Duhamel du Monceaukémikusként kezdte karrierjét, de 1729-es angliai utazása után, ahol ahajóépítést tanulmányozta, figyelmétegyre inkább a fára és azerdőgazdálkodásra összpontosította.Első, 1747-ben megjelent könyve ahajók felszereléséről szólt. Az Orleansés Chartres között fekvő denainvilliers-icsaládi kastélybirtokon a legújabb angolföldművelési technikákkal kísérletezett,és Európa egyik legelső arborétumáthozta létre, ahová az egész európaiszárazföldről és Amerikából gyűjtöttössze példányokat. Duhamel fákkal és

cserjékkel kapcsolatos tanulmányai nagybefolyást gyakoroltak az új növényfajokkezdeti importjára.1750-ben lefordította az angolmezőgazdasági szakértő, Jethro TullLókapás talajművelés című munkáját,amit saját tapasztalatai alapján ki isegészített. Korábban Tull megfigyelte,hogyan kapálják a francia parasztok aszőlőjüket, aztán mikor Angliábanalkalmazta a technikát, úgy találta, hogyugyanarról a földdarabról költségestrágyázás nélkül tizenhárom egymástkövető évben tudott búzát betakarítani.Mulatságos dolog, de ez a francia újítás,amit egy angol ember tett közzé, képezteaz alapját Duhamel Értekezés aföldművelésről című könyvének, amit

viszont John Hill 1759-ben fordította ngo l r a A gazdálkodás gyakorlatacímmel. Hill a kew-i KirályiBotanikuskert kertésze volt, és ő állítottaössze az akkoriban Kew-ban élőháromezer-négyszáz különbözőnövényfaj katalógusát.1761-ben az angol építész és író,William Chambers arra kérte a kiadóját,hogy küldje el neki a legújabb kertészetiszakkönyvek listáját (feltehetőleg Hillsaját és Duhameltől fordított könyvérőlis), mert az özvegy anyakirályné,Augusta hercegnő, III. György édesanyjará bízta Kew építészeti munkálatait.Chambers a könyvei révén, mint azÉrtekezés a polgári építészetről és Kínaiépületek tervezése már híres ember volt,

ezért már korábban kinevezték a walesiherceg, a mostani királyépítészettanárának. Chambers 1742 és1749 között ismerkedett meg a kínaiépítészettel, amikor Kínában dolgozott aSvéd Kelet-indiai Társaságnak. Ezek azutazások arra késztették, hogy hagyja otta kereskedelmet. 1749-benFranciaországba és Itáliába ment, és hatévig tanulmányozta az építőművészetet.Augusta hercegnő felkérésénekmegfelelően Chambers több mint húszépületet tervezett a Kew Gardensbe,köztük a legjelentősebbet, a (ma is álló)Pagodát, egy nyolcszögű, tízszintes,ötven méter magas építményt, amiinkább tűnik rokokó stílusúnak, mint egykínai épület másolatának. Az épület

szenzáció lett, és divatba hozta achinoiserie-t. Európában mindenfelé, ígyPotsdam, München, Carszkoje Szelo,Chanteloup és Oranienbaum parkjaibanpagodák nőttek ki a földből. Chambers akirályi családhoz fűződő kapcsolatairévén, Robert Adammel együtt,hivatalosan kinevezett építész lett, majd1784-ben Chamber lett a főépítész,minden építészeti tevékenységtiszteletbeli vezetője Angliában. 1774-ben Adammel együtt megbízást kapott aLondon központjába tervezett grandiózusközépület, a Somerset House építésével.A két férfi 1782-ben felvett egy ThomasTelford nevezetű skót kőfaragót, akikésőbb úgy jellemezte Chambert, mintdölyfös és kimért férfiút.

Telford autodidakta kőfaragó mestervolt, aki építész és tervező szeretettvolna lenni, ezért a két év alatt, amit aSomerset House építkezésén töltött,igyekezett a lehető legtöbbet elsajátítani.Miután végzett Chambers és Adamépítkezésén, épített egy hajógyáriépületet, átalakított egy kastélyt,tervezett egy börtönt, egy templomot ésegy kórházat és Shropshire grófságépítőmérnöke lett. Kultúrmérnökipályafutása kezdetén megbízták a Dee,Mersey és Severn folyókat összekötőcsatornarendszer megépítésével. Awalesi Pontcysyllte-nél építettcsatornája a történelem egyik építészeticsúcsteljesítménye. A csatorna egyszéles és mély völgyet is áthidal. Három

és fél méter széles öntöttvas vályúban futmaga a csatorna és a vontatóút, éstizenkilenc darab karcsú, negyven métermagas kőpillér tartja. Sir Walter Scottazt mondta róla, hogy a legnagyszerűbbműalkotás, amit valaha is látott. Ma islenyűgözően szép látvány.Telford 1801-ben kapott megbízást askót Felföldet átszelő Kaledóniai-csatorna megépítésére. A műbefejezéséig eltelt tizennyolc év alattTelford csaknem 1500 kilométernyi újutat, ezernél több hidat épített, és ezzelátalakította Skócia gazdaságát, hiszenmindezek lehetővé tették a postakocsi-szolgálat megindítását, és vele arendszeres levél- és újságkézbesítést.Ezzel viszont megnövelte a kereskedelmi

forgalmat, ettől pedig megnőtt a föld ésaz ingatlanok értéke. 1820-ban márTelford volt az új Kultúrmérnöki Intézetelnöke. 1834-ben, népszerű ésköztiszteletben álló emberként halt meg.A Westminster-apátságban nyugszik.Egyetlen kudarcát egy új londoni hídépítéséré kiírt tervpályázaton szenvedteel. Telford egyetlen, 180 méterfesztávolságú öntöttvas ívet képzelt el,amely 20 méterre magasodik a folyófölé, az úttestje 14 méter széles, éshatezer tonna súlyú. 1816-ban, mikor akormány kiemelkedő tudósokból ésmérnökökből álló csoport tanácsát kérteki az ügyben, az briliáns elgondolásnakítélte meg a tervet. Sajnos, hogyelkerülje az ív közepének túlzottan

meredek megemelését (amire a hajózásbiztosítása érdekében volt szükség),Telford mindkét partra magasfelhajtórámpákat tervezett, amelyektéglából épült oszlopsorokon álltakvolna. A rámpák számára szükségeshelyen azonban túl magasak voltak atelekárak, ezért Telford tervét elvetették.A híd terveit elbíráló ad hocbizottságnak tagja volt James Watt{139-16} {139-37} és a vasgyárosJames Wilkinson mellett) Thomas Young{140-91} a kornak az újra leginkábbfogékony és legsokoldalúbb tudósa is.Young csodagyerek volt. Kétéveskorában irt-olvasott, négyéves korábanmár kétszer végigolvasta a Bibliát.Tizenkilenc évesen járatos volt tizenkét

élő és holt nyelvben. Mesterfokonszámolt, olvasta Newton PrincipiaMathematica és Optics, valamintLavoisier A kémia alapjai című művét.Ekkor kezdte orvosi tanulmányait, majdbeiratkozott Cambridge-be, ahol Young,a fenomén néven emlegették. 1801-benprofesszori kinevezést kapott a londoniRoyal Institute-ba, ahol az volt a dolga,hogy népszerű előadásokat tartson atudomány és technika tárgyában. Jelentőshaladást ért el a színlátás és érzékelés,valamint az egyiptomi hieroglifákmegfejtése területén is.1799-ben magát a fényt is elkezdtetanulmányozni, és 1807-ben tett közzéegy cikket, amelyben leírta egykísérletsorozatát: gyertyafényt bocsátott

keresztül előbb egy lencsén, majd egy tűfokán, végül két keskeny résen. A résekmögé helyezett papírlapon Young egysor sötét-világos csíkból álló mintázatotlátott, amiből arra következtetett, hogy aréseken áthaladó fénysugarak a résekmögött rekombinálódtak. Mivel ez arekombinációs effektus erősenemlékeztetett a vízben keltett hullámokáltal okozott interferencia mintáira,Young kijelentette, hogy minden korabelivélekedéssel ellentétben ő úgy gondolja,hogy a fény hullámként terjed valamifélefényt vezető éterben.Ez az éter persze láthatatlan ésmegfoghatatlan (és mindenütt jelen lévő,mivel a fény vákuumban is terjed). Atizenkilencedik század nagy részében

aztán a tudósok ennek a titokzatoséternek a megtalálásán fáradoztak. 1888-ban egy Heinrich Hertz nevezetű németfizikus lefolytatott egy kísérletsorozatotannak eldöntésére, hogy vajon, a fényhezhasonlóan, az elektromágneses hullámokis áthatolnak-e az éteren. A feltételezésemegerősítést nyert: felfedezte arádióhullámokat. Hertz figyelmét aberlini egyetem professzora, az európaitudomány egyik vezető személyisége,Hermann von Helmholtz irányította errea kutatási területre. Helmholtz JohannesMüllernél, az európaiorvostudományban mérföldkövet jelentőAz élettan kézikönyve, szerzőjénél tanultélettant. Müller (és később Helmholtz)elvetette az élettan korábbi, a

megfigyelésekre és kísérletekretámaszkodó tapasztalati bizonyítékokhelyett álfilozófiai alapokon állóspekulatív és romantikus elképzeléseit.Müller egyik legfontosabb szemléletbeliújítása az idegélettanban az volt, hogy azidegrendszert egységes egésznektekintette.Eléggé meglepő viszont, hogy azidegműködést illetően Müllerragaszkodott egy olyanszemléletmódhoz, ami ellentmondanilátszott a kísérleti bizonyítékokba vetetthitének. Müller vitalista volt, aki úgytartotta, hogy az életfolyamatokat nemlehet a kémia és fizika egyszerű,mechanikus törvényeivel magyarázni. Avitalisták úgy gondolták, hogy egy

élőlény, mint egység, több mint részeinekösszessége, és bizonyos fajta életerőrendezi egybe a szervek, idegek ésszövetek működését, és ennekeredményeként jön létre az élőlényekrejellemző harmonikus viselkedés. Avitalisták szerint ennek az erőnek amennyisége kísérletileg nem határozhatómeg.Müller tanítványa, Helmholtz élesenszembeszállt a vitalistákkal, ésnekilátott, hogy megcáfolja őket. 1852-bon tette közzé a békák faridegén végzettkísérleteiből származó bizonyítékait.Helmholtz követte az idegbe vezetettelektromos áram hatását. Az idegingerlésére bekövetkező izom-összehúzódást egy kar segítségével

átvitte egy egyenletesen mozgóbekormozott felületű üveglemezre. Akirajzolt görbe függőleges komponenseaz izom-összehúzódással, a vízszintespedig az idővel volt arányos. Helmholtznemcsak azt állapította meg, hogy azideg ingerülete véges időtartamú, hanemhogy viszonylag kis, mintegymásodpercenként huszonhét méteressebességgel terjed.A vitalisták persze figyelmen kívülhagyták a megállapításait. A németvitalisták vezéralakja 1900-ra egyLudwig Klages nevezetű fizikus,kémikus és filozófus, Nietzschetanítványa és a racionalizmus esküdtellensége lett. Klages számára azintellektus a természetéből fékadóan

intuitív és profetikus észt korlátozó,fölébe helyezett erő. Munkássága arrairányult, hogy arra buzdítsa apszichológusokat, forduljanak el aracionalizmustól, és tegyék magukévá amegérzést. Klages 1905-ben Monacóbanlétrehozott egy „karakterológiai”centrumot. Ez a pszichológia alternatívformája lett volna, amely aszemélyiséget a mai szóval testbeszédalapján mérte fél. Klages és követőikijelentették, hogy személyesjellemvonások ellentmondásoselemeinek a mozgásban ésarckifejezésben kifejezésre jutómegnyilvánulásait intuitív módonelemezve feltárható, hogy mi rejlik,szavai szerint az udvariasság álarca

mögött. A karakter tanulmányozásailyetén megközelítésénekkiterjesztéseként (amit Klages akarakterológiával együtt azalkalmazottak kiválasztásának eszközéülajánlott), publikált egy grafológiáról, akézírás elemzéséről szóló könyvet is. Akönyv nagy sikert aratott, és tizenötkiadást ért meg. Klages kitartott amellett,hogy a kézírásból további betekintéstnyerhetünk a karakterbe, mert aszemélyiségben rejlő különbözőhajtóerők befolyása alatt áll. Így példáula nagy betűs kézírás vagy a rajongásvagy a realitásérzék hiányának jele. Adőlt betűk vagy a szeretetreméltóságot,vagy a hebehurgyaságot takarják. Afelfelé álló betűk vagy racionalitásra,

vagy közönyösségre utalnak. Hogy apozitív vagy a negatív jellemzőtválasztjuk, az az írás ritmusától,mélységétől és gazdagságától függ. Azutóbbi jellemzők persze nem mérhetők,csak intuitíve foghatók fel. Klagesgondolkodásának irracionális elemeirevaló tekintettel nem meglepő, hogykarakterológiáját és grafológiájátlegnagyobb mértékben a nácikalkalmazták az SS-tisztekkiválasztásakor.Klages grafológiája irányította rá afigyelmet a kézírás nagyon egyénivoltára. Harminc évvel azután, hogy anácik magukévá tették Klages nézeteit, akézírás szélsőségesen egyéni jellege azEgyesült Államok Postaügyi

Minisztériumának okozott gondokat,mivel addigra kezelhetetlen mértékűreduzzadt az üzleti levelezés. Az 1960-asévek elején már ez tette ki az összeslevélforgalom nyolcvan százalékát, és alevelek abszolút száma is rohamosannőtt. Az egyetlen igazán komoly tényező,ami ehhez a növekedéshez hozzájárult,az a komputerek bevezetéséből fakadt.Azzal, hogy lehetővé tette azelszámolások centralizálását, elképesztőmértékben megnövelte a számlák, bankibetétek és kivétek, hitelkártyaátutalások,biztosítási befizetések és más üzletitételek számát, amelyek mind a postairendszereken áramlottak keresztül.Sürgős szükség mutatkozott a postaiküldemények elosztásának és

kézbesítésének korszerűsítésére. 1963.július 1-jén a posta bevezette az ötszámjegyű ZIP (Zone Improvement Plan,postai irányítószám) kódot. A kód elsőszámjegye jelezte a nagyobb földrajziterületet (például a nulla jelentette azészakkeleti régiót, a kilenc a nyugatit); akövetkező két számjegy vonatkozott azegyes nagyon sűrűn lakott régiókra vagyaz azonos szállítmányozási rendszerthasználó területekre; az utolsó kétszámjegy a kis postahivatalokra vagy anagyvárosok egyes kézbesítési zónáira.Az 1980-as években az EgyesültÁllamok Postaszolgálata további négyszámjeggyel egészítette ki a kódot, amelymár az egyes épületek szintjéig tettelehetővé a küldemények osztályozását és

kézbesítését.A postai műveletek automatizálása1965-ben kezdődött, amikor Detroitváros postahivatalában felállítottak egynagy sebességű optikai karakterleolvasóberendezést. Ez az első generációskészülék elolvasta a géppel vagynyomtatott nagybetűkkel írt, a városnevét és az állam ZIP-kódját tartalmazósort, majd a kétszázhetvenhét rekeszvalamelyikébe dobta a levelet. Persze,kézbesítés előtt még egy személynekellenőriznie kellett a címzést. Az 1980-as években bonyolultabb gépeketfejlesztettek ki, amelyek el tudtákolvasni az egyedi ZIP-kódot, majdgéppel leolvasható vonalkódot nyomtaka borítékra, amelyet azután már

számítógép osztályozott. A század végénmég mindig csak ott tartunk, hogy alegfejlettebb optikai karakterfelismerőberendezések is csak a nyomtatottnagybetűs kézírást és a gépelt szövegetképesek felismerni, mert még mindigkorlátozza őket a kézírás Klages szerintszélsőségesen egyéni volta.Már 1952-ben megindult az optikaikarakterfelismerést célzó, a vakokolvasását segítő rendszerek kutatásátszolgáló munka a MIT-a működő,kognitív információfeldolgozássalfoglalkozó munkacsoport keretében. Ez akorai kutatás egy tőről, a kibernetikus{141-2} visszacsatolás elméletébőlfakadt azzal a tanácsadási technikával,amit könyvünk és az ismeretek hálózatán

tett utazásunk legelején leírtunk: a sajátelektronikus ügynökünkkel, {142-1} akisegít kapcsolatban maradnunk ahuszonegyedik századi világgal.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSA következő könyvek

felbecsülhetetlen segítséget nyújtottakkönyvem írása közben:James Risen és Judy L. Thomas könyve,a Wrath of Angels: The AmericanAbortion War (Basic Books, 1998);James C. Ouellette: Eagle Lake(Harpswell Press, 1980); Gordon Grice:The Red Hourglass: Lives of thePredators (Allen Lane, 1998); PaulHillyard: The Book of the Spider

(Hutchinson, 1994); Mary H. Manheim:The Bone Lady (Louisiana StateUniversity Press, 1999); CourtneyThompson: Maine Lighthouses (CatnapPublications), 1996; Eugen Weber:Apocalypses (Hutchinson, 1999); TheApocalypse and the Shape of Things toCome, szerkesztette Francis Carey(British Museum Press 1999); és ColinWilson könyve, a The Devil's Party(Virgin, 2000). Azonkívül BernardKnight: Simpson's Forensic Medicine(Arnold, 1997) és a William G. Eckertszerkesztésében kiadott Introduction toForensic Sciences második kiadása(CRC Press, 1997) csak ritkán került kia kezemből.A Maine államban felbukkanó vallási

mozgalmakról szóló anyag legnagyobbrészét Elizabeth Ring könyvének, aDirectory of Churches&ReligiousOrganizations in Maine, 1940 (MaineHistorical Records Survey Project)bevezetőjéből; Jason Stone írásából, a„'Till Shiloh Come” (Down Eastmagazin, 1990 márciusi száma); és EarlM. Benson: The Promised Land (DownEast magazin, 1953) szeptemberiszámában megjelent írásából ismertemmeg.Egy-egy regény kialakulása közbentudatlanságom egyre nyilvánvalóbbáválik. Nagymértékben támaszkodtam sokember értékes tudására és kedvességére,miközben anyagot gyűjtöttemkönyvemhez. Többek között James

Ferland és az augusta-i Maine OrvosiKözpont Rendőrorvosi Szolgálatánakmunkatársai; Joe Giacomantonio, ascarboroug-i rendőrség tisztje; Russell J.Gauvin, a portlandirendőrkapitányságról; Dennis R.Appleton őrmester a Maine ÁllamiRendőrség HármasNyomozócsoportjától; Hugh J. Turner aMaine Állami Rendőrségtől; L. DeanPaisley, aki az Eagle Lake-nél voltsegítségemre; Rita Staudig, a St. FohnYalley történésze; ifj. Phineas Sprague aPortland Yacht Szolgálattól; Bob ésBabs Malkin, és Jim Block, akik a zsidóNew York megismerésében segédkeztek;New York hűséges lokálpatriótái; PhilProcter, a bostoni Wang Center

igazgatója; Beth Olsen a Boston Balett-társulattól; A Portlandben találhatóMaine Történeti Múzeum munkatársai,Chuck Antony; és még sokan másoknyújtottak nagy segítséget.Mindannyiuknak tartozom egy itallal ésegy bocsánatkéréssel, minden hibáért,amit elkövettem.Végül szeretném megköszönniügynököm, Darley Anderson ésasszisztensei, Elizabeth és Carriefáradozásait, köszönetet mondok KerithBiggsnek, aki könyvem külföldimegjelenésének jogait védi; illetveköszönettel tartozom szerkesztőmnek,Sue Fletchernek, és aHodder&Stoughton mindendolgozójának, akik könyvem írása

közben elviseltek és kitartottakmellettem.

Jegyzetek1 A könyv HTML változatában

egyszerűen rá kell kattintani a linkre éskész. – V. T.

2 Értsd: Egy északi államnak egydélivel (a ford.)

3 MIT Massachusetts Institute ofTechnology, műszaki egyetem Bostonban(a ford.)

4 A mellékvesekéreg választja ki; maadrenalinnak nevezzük (a ford.)

5 A homeosztázis maga a látszólagosegyensúly (ún. kváziegyensúly), az

állapot neve. Azért látszólagos, nemvalódi, mert energia kell afenntartásához (a ford.)

6 Ma stressznek nevezzük (a ford.)7 Az emulgeálásért az ugyanott

beömlő epeváladék a felelős, azemésztésért a hasnyálmirigy váladéka (aford.)

8 Valójában hőtartalmát,kondenzációs hőjét (a ford.)

9 A dízel nemcsak ettől hatékony,hanem a nagyfokú kompressziótól és azebből következő nagyobbtermodinamikai hatásfoktól (a ford.)

10 A hegesztőláng hőmérsékleteennyi, a fémé kb. a jele (a ford.)

11 A Hyádok a Bika fejét kirajzoló,

V alakba rendeződött, igen nagykiterjedésű, szétszórt csillaghalmaz. – V.T.

12 A Cepheus csillagkép deltaCephei nevű csillagáról nevezték el a maismert változócsillagok legfontosabbcsoportját cefeidáknak. A delta Cepheifényének ingadozását 1784-ben vetteészre egy angol amatőr csillagász, JohnGoodricke. – V. T.

13 Messier 31 = Andromeda-köd, azegész égbolt egyik leghíresebbobjektuma, a puszta szemmel ismegfigyelhető legtávolabbi égitest. ATejútrendszerhez hasonló spirálgalaxis,attól 2,2 millió fényévre. – V. T.

14 Tévedés: egy darabban, de síkban(a ford.)

15 Egyesek szerint arzénmérgezésokozta halálát. Erről bővebben olvashatA múlt nagy rejtélyei című könyvben(Reader's Digest, Bp., 1994) 118-123.o. – V. T.

16 Hamupipőke – V. T.17 Helyesen: Mindet, de a nagyobb

és nehezebb molekulák gyorsabbanülepednek (a ford.)

18 Helyesen: A feszültségkülönbséghatására a töltött részecskék az ellenkezőpólus felé mozdultak el (a ford.)

19 És a világon! (a ford.)20 Szójáték: az eredetiben hajók

felégetése szerepel (a ford.)21 Csak 1876-ban sikerült a

megbízottainak kicsempészni a magokat

(a ford.)22 Félrevezető információ: a

nemzetközi konfliktussal fenyegetőcsempészkedés kockázatát nem azesőkabátok, hanem a Goodyear-félevulkanizálási eljárás feltalálását követőjárműipari igények miatt vállalta a britkormányzat (a ford.)

23 A napalm rövidítés: a.m. nátrium-palminát: a szappanokban amosóhatásért felelős összetevők egyike.Azt is mondhatnánk, hogy a napalmadalékanyagok nélküli szappan (a ford.)

24 Helyesen: 1728 (a ford.)25 YMCA: Young Men's Christian

Association: Keresztyén IfjakEgyesülete (a ford.)

26 A nehézvízre a szabályozott

láncreakció kis teljesítményű kísérletiberendezésekben valótanulmányozásához volt szükség,amelyek közvetlenül csakenergiatermelésre(atomerőműmodellnek) lettek volnahasználhatók. A bomba előállítására,amihez legkevésbé nehézvíz kellett,reményük sem volt a németeknek.Mindez persze csak utólag derült ki (dekiderült!) (a ford.)

27 A Nap felszínének hőmérsékletenéhány ezer Celsius. A termonukleárisreakciók a belsejében zajlanak néhánymillió Celsiuson (a ford.)

28 Hiba: A folyékony héliumforráspontja mintegy 4 °C-kal haladjameg az abszolút nullát a -273 °C-ot,

vagyis nagyon közel van hová (a ford.)29 A cionizmus egyik alapítója Herzl

Tivadar (1860-1904) – V. T.30 Előtte több mint kilencszáz évig

keresztény templom volt (a ford.)31 Helyesen: ...meszet égessenek... (a

ford.)

TartalomBevezetésHogyan használjuk a könyvet?A visszacsatolásMit rejt egy név?Ejtsd le az almát!A láthatatlan célpontAz élet nem babra megyElemi dologKülönleges helyÉgi tűzCsapás a vízreKapcsolatokKÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSJegyzetek