A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap

támogatta.

Szöveg © M. Kácsor Zoltán, 2014

Illusztráció © Szigeti András, 2014

© Scolar Kiadó, 2014

Minden jog fenntartva.

Scolar Kiadó, 2014

1016 Budapest, Naphegy tér 8.

Telefon / fax: 06 1 466 7648

scolar@scolar.hu

www.scolar.hu

Felelős kiadó: Érsek Nándor

Felelős szerkesztő: Illés Andrea

Tördelés: Bárány Gizella

ISBN 978-963-244-509-0

Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató

– Miért éppen Ármin? – kérdezték tőle a garázs lakói.– Mert az hasonlít legjobban az ármányra –

somolygott Bobcat.A munkagépek közül senki sem tudta, mit jelent

az, hogy „ármány”, azonban hamarosan kiderült…

Bobcatet mindenki csak úgy hívta, hogy Bobcat. Senki nem tudott arról, van-e becsületes keresztneve, és talán valóban nem is volt neki. Egyszer azonban elárulta, hogy ha második nevet választhatna, Ármin szeretne lenni.

6 7

Egyik nap ugyanis Bobcat megleste, amint Anya a babakocsiban Vilmos húgát tologatta, és ettől ördögi ötlete támadt. Nemsokára aggodalmas képpel állított Dömper Dömötör elé.– Jól vagy? – kérdezte a teherautótól. – Olyan sápadtnak tűnsz.– Igazán? – lepődött meg a dömper. – Én nem érzem.– Pedig ha mondom – erősködött Bobcat. – Hűha, csak nem az

„üres plató” nevű betegségben szenvedsz?– Soha életemben nem hallottam még ilyen betegségről – ijedt meg

a dömper, és már érezte is, hogy forog vele a világ. – Mit lehet ez ellen tenni?

8 9

– Mi sem egyszerűbb! – vágta rá Bobcat, mintha csak erre a kérdésre várt volna. – Akárhova mész, mindig szállíts valamit a platódon. Ha így teszel, meglátod, hamarosan kutya bajod se lesz!

Dömper Dömötör erre nagyon megijedt.– Hogy szállítanék folyton a platómon valamit?

Annyi építőanyag nincs is a világon! – hüledezett.– Nem is kell ide építőanyag! Miért nem kérsz meg valakit,

hogy utazzon rajta? Itt van például Taknyos Traktor.Dömper Dömötör erre fintorgott egyet.– Na, majd épp Taknyos Traktort fogom hordozgatni! Még

a végén elkapom tőle a náthát!

– Akkor válaszd Kombájn Kálmánt, neki sohasem folyik az orra.– Hogyisne! – zsörtölődött újfent Dömötör. – Kálmán folyton töpreng,

s közben tekergeti az aratóját. Még összekarcolna!– Micsoda egy finnyás munkagép vagy te – méregette lesújtóan Bobcat

a teherautót. – Na, de Buldózer Boldizsár ellen már igazán nem lehet kifogásod, ő nem tekergeti semmijét.– Nem tekergeti, nem tekergeti, de tudod te, hogy milyen borzalmasan

nehéz?

11

Így vitatkozott Bobcat és Dömötör, amikor a teherautónak egyszer csak világosság gyúlt abban a dinoszaurusz nagyságú kobakjában.– Tudom már! Te fogsz a platómon utazni, Bobcat!– É-é-é-é-én? – színlelt meglepetést Bobcat.– Te bizony! Te nem vagy náthás, nem tekergeted semmidet,

ráadásul könnyű is vagy!– Szó sem lehet róla – húzódozott Bobcat ármányosan. –

Én szédülős fajta vagyok. Ahhoz, hogy bírjam a platódon a zötykölődést, reggelente legalább dupla adag kakaót kellene innom.

12 13

Ekképpen történt, hogy Bobcat nemcsak állandó fuvart szerzett magának, de még Dömper Dömötör reggeli kakaójára is szert tett. Élvezettel szürcsölgette, amikor a többiek már rég megitták a sajátjukat. Tulajdonképpen így mehetett volna évekig, ha nem él a garázs falai között egy okos markolólány. Kettes Markolónak hívták, és mint a lányok általában, ő is kíváncsi teremtésnek született. Nem is kellett sokáig várni, hogy feltűnjön neki ez az új, furcsa helyzet.– Nem értem, hogy Dömötör miért hordozgatja Bobcatet! –

töprengett, s valami csintalanságot sejtett a háttérben.

El is határozta, hogy utánajár a dolognak. Egyik nap szelíden megcirógatta Dömper Dömötör sárhányóját, s azt kérdezte tőle:– Áruld el nekem, kedves Dömötör, mostanában miért hozod-viszed Bobcatet?Dömper Dömötör az utolsó csavarjáig elvörösödött.– Hát, tudod, az „üres plató” nevű betegségben szenvedek.– Miféle betegségben? „Üres plató”? Hahaha! Nincs is ilyen betegség!– Nincs? – csodálkozott a teherautó. – Akkor miért mondta nekem ezt Bobcat?– Bizonyára azért, hogy a platódon utazgathasson, te mamlasz!

14

Az amúgy jámbor dömpernek ettől rögvest felforrt a hűtővize.– Szóval ezt jelenti az „ármány”, ugye? Bajt keverni, másokat

becsapni, ugye? Majd adok én annak a csibész Bobcatnek, csak kerüljön a kerekeim közé!– Jobb módja is van annak, hogy megleckéztesd – csitította

Kettes Markoló. – Csak bízd rám. Igaz, egy kicsit be kell ragasztóznunk hozzá a platódat…

Másnap reggel a dupla kakaó után Bobcat szokás szerint felmászott Dömper Dömötör platójára, és kiadta az utasítást:– Indulás!A leszállás azonban már komoly nehézségekbe

ütközött. Rémülten vette észre, hogy a kerekei valami színtelen löttybe süllyedtek, és nem forognak.– Mi ömlött rád, Dömötör? – hökkent meg.– Azt hiszem, ragasztó – válaszolta Dömper Dömötör,

és alig bírta visszafojtani a kuncogását.– És csak most szólsz? – mérgelődött az ármányos Bobcat.

17

Akkorra már a garázs többi lakója is odasereglett.– Valami baj van? Mi történt? – kérdezgették Dömötört.– Mit bámészkodtok? Nincs itt semmi látnivaló! – dühöngött

Bobcat.– Mi csak játszani akartunk hívni – berregte ártatlanul

Egyes Markoló, a markolófiú. – De úgy látom, nincs kedved velünk tartani.– Már hogy a csudába ne lenne! Nem értitek, hogy

ideragadtam Dömper Dömötör platójához?

Ekkor az egész bagázs harsány nevetésben tört ki. Mert persze mind be voltak avatva a csibészségbe. Egyedül Bobcat meresztette a szemét tanácstalanul.– Nem érted, mi történt, igaz? – kacagott a markolólány. –

Pedig pofonegyszerű, kedves Bobcat „Ármin”. Így jár az, aki mással viteti magát ahelyett, hogy a saját kerekeit használná. De nem kell úgy nekikeseredni. Előbb-utóbb a legjobb ragasztó is elereszt – vigasztalta.

18 19

Bobcat számára a következő pár nap maga volt az örökké- valóság. Végül egy csúnya, esős délutánon kiszabadult a ragasztó fogságából, és attól kezdve nem volt kedve másokat ijesztgetni vagy kihasználni. Furcsa módon még a kakaótól is megundorodott. Reggelente duzzogva nézte, hogyan issza meg Dömper Dömötör egy húzásra az ő adagját is.

20