Természetvédelmi biológia

Természetvédelmi biológia

8. A Föld védett területei, védett területek létrehozása, tervezése.

A Föld védett területei

• A biodiverzitás fenntartásának leghatékonyabb módja, ha a fajok természetes élőhelyeit megőrizzük.

• Ennek legbiztosabb módszere a törvények által garantált védett területek hálózatának létrehozása.

• A társulások megőrzésében kulcsszerepet játszik az olyan törvényileg védett területek létrehozása, amelyeket különböző mértékű gazdasági hasznosítást – beleértve a helyi lakosok tradicionális területhasználatát, valamint a rekreációs célú hasznosítást – lehetővé tevő törvények és szabályok irányítanak.

A védett területek létrehozásának módjai

• Kormányzati döntés alapján egy terület védett státust.

• Természetvédő társadalmi szervezetek, vagy magánszemélyek megvásárolják a védendő területet.

Védett területek létrehozása

• A társulások, élőhelyek többsége jelentősen átalakítottak.

• A közepesen bolygatott területek legfontosabbak.

pl. a szálalással hasznosított trópusi erdők, az intenzíven halászott óceánok és tengerek, valamint a legelőnek használt gyepterületek.

• Védett területet létrehozásakor kompromisszumot kell kötni

Az IUCN osztályozási rendszere

• Szigorúan védett természetvédelmi területek, vadonterületek – Olyan nagy kiterjedésű védett területek, amelyek zavartalan állapotban őrzik meg az élőlényeket és a természetes folyamatokat abból a célból, hogy a biodiverzitás reprezentatív mintái lehessenek a tudományos kutatás, az oktatás, a környezet monitorozási célra létrehozott természetvédelmi rezervátumok.

• Nemzeti parkok – Nagy területű, kiemelkedő természeti vagy tájképi értékkel rendelkező, országos vagy nemzetközi jelentőségű területek, amelyeket tudományos, oktatási, rekreációs célokra és önellátó gazdálkodás céljára tartanak fenn; területükön általában nem zajlik az erőforrások kereskedelmi célú kiaknázása.

• Természeti emlékek – Kiemelt országos jelentőségű, különleges természeti látnivalókkal rendelkező kisebb területek.

Az IUCN osztályozási rendszere

• Kezelt természetvédelmi területek (vadrezervátumok) – Hasonlóak az első csoporthoz, de esetükben a társulás tulajdonságainak megőrzéséhez szükség van bizonyos fokú emberi beavatkozásra. Kismértékű, szabályozott gazdasági tevékenység engedélyezhető.

• Tájvédelmi körzet – Olyan területek, amelyek a természeti erőforrások tradicionális, környezetkímélő felhasználásán keresztül az ember és a környezet harmonikus kölcsönhatását testesítik meg, miközben turisztikai és rekreációs lehetőségeket is nyújtanak.

• Védett területek a természeti erőforrások fenntartható kitermelésével –Lehetőség van a természeti erőforrások hasznosítására, de csak olyan mértékben, hogy a biodiverzitás megőrzése biztosítva legyen. Nagy kiterjedésű területek, a tradicionális és a modern erőforrás-felhasználásra is zajlik.

A védett területek statisztikái

• 8600 védett területet, 8 m km2, szárazföldi összterület 6%-a.

RégióVédett területek (I-V. kat.) Hasznosított területek ( VI. kat.)

számaterülete(km2)

aránya(%)

számaterülete(km2)

aránya(%)

Afrika 7064 1 388 930 4,6 1562 746 360 2,5

Ázsiaa 2181 1 211 610 4,4 1149 306 290 1,1

Észak- és Közép-Amerika 1752 2 632 500 11,7 243 161 470 0,7

Dél-Amerika 667 1 145 960 6,4 679 2 279 350 12,7

Európa 2177 455 330 9,3 143 40 350 0,8

volt Szovjetunió 218 243 300 1,1 1 400 0

Óceánia 920 845 040 9,9 91 50 000 0,6

Összesen 8612 7 922 660 5,9 3868 3 588 480 2,7

Védett területek létrehozása

• A védett területek létrehozása csúcspontját az 1970-es években és az 1980-as ével elején érte el.

A védett területek statisztikái

• Egy újabb felmérés adatai szerint 12 754 védett terület van, kb. 13,2 millió km2 területtel.

IUCN kategória A területekszáma

Nagysága(km2)

Arányuk (%)

Ia 1 423 978 00 7,4

Ib 654 939 005 7,1

II 2 233 3 994 440 30,2

III 409 191 189 1,5

IV 3 622 2 450 973 18,6

V 2 418 1 051 465 8,0

VI 1 995 3 598 619 27,2

Összesen 12 754 13 203 691 100,00

Védett területek a tengerekben

• A tengeri természetvédelem lemaradásban van.

• A biogeográfiai tartományok meghatározása jóval nehezebb.

• Minden biogeográfiai tartományban a szárazföldi természetvédelmi parkokhoz hasonló tengeri parkokat hoznak létre, pl. a Fülöp-szigeteki El Nido Tengeri Rezervátum

• Több mint 1300 tengeri és

tengerparti védett területet hoztak

létre világszerte, melyek összesen

800 000 km2 védelmét biztosítják.

Védett tengeri rezervátumok

• Nagy Korallzátony Tengeri Park

• Galápagosz Tengeri Park

• Észak-Tengeri Rezervátum

• A 300 nemzetközileg is elismert bioszféra-rezervátum negyede parti vagy torkolatvidéki területeket is magában foglal

A védett területek hatékonysága

• A védett területek a Föld területének csak kis részét foglalják magukba.

• Fontos kérdés, hogy a védett területek mennyire hatékonyak a fajok, közösségek megőrzésében.

OrszágA védett területek

aránya (%)A madárfajok

számaMadárfajok aránya (%)

Kamerun 3,6 848 76,5

Elefántcsontpart 6,2 683 83,2

Ghána 5,1 721 77,4

Kenya 5,4 1064 85,3

Malawi 11,3 624 77,7

Nigéria 1,1 831 86,5

Szomália 0,5 639 47,3

Tanzánia 12,0 1016 82,0

Uganda 6,7 989 89,0

Zaire 3,9 1086 89,0

Zambia 8,6 728 87,5

Zimbabwe 7,1 635 91,5


• A nemzeti parkok és a vadrezervátumok Thaiföld területének csak a 8 %-át jelentik, de megtalálható az itt honos erdei madárfajok 88%-a.

• Afrika nagy, trópusi országaiban az őshonos madárfajok többségének élnek populációi a védett területeken.

• A trópusi Afrika 30 jelentősebb védett területén együttesen a 70-féle jégmadár, gyurgyalag, szalakóta, banka és szarvcsőrű madárfaj közül 67 megtalálható.


• Gerincesfajok hasonló arányban élveznek védelmet; az összes gerinces 90%-a biztonságba kerülhetne, ha még néhány kritikus területet védetté nyilvánítanának.

• A kis kiterjedésű védett területek fontosságát jól példázza a Costa Rica észak-nyugati részén fekvő Santa Rosa Park, az ország területének 0,2%-a, viszont 135 szender lepkefaj 55%-a él.

Reprezentativitás

• A védett területek hálózatával szembeni alapkövetelmény a reprezentativitás.

• Elengedhetetlen a védett területek helyének tudatos, a természeti értékek elterjedését figyelembe vevő kiválasztása.

• A kijelölés legtöbb esetben ad hoc döntéseken alapult.

• Az, hogy mennyire lesz reprezentatív a kialakuló védett területek hálózata, az egyes védett területek kiválasztásának megalapozottságán múlik.

Az „ad hoc” területválasztás főbb okai

• Az egyik fontos vezérelv az értéktelen, másra nem hasznosítható területek védelem alá helyezése volt.

• Több esetben megszüntették a védelmet vagy módosították a határokat valamilyen természeti erőforrás felfedezésének hatására.

• A védett területek helyének megválasztását befolyásoló egyéb tényezők között szerepel még a látványosság, a turisztikai vonzerő, a vízbázis védelme, a korábbi vadaspark státus és a helyi környezetvédő csoportok hatása.

A korábbi ad hoc területválasztás káros hatásai

• A jelenlegi hálózat nem reprezentatív, jelentős egyoldalúság jellemzi mind globális, mind regionális szinten.

Biom Védett területek aránya (%)

Trópusi esőerdő 5,1

Trópusi száraz erdő 4,7

Szubtrópusi erőerdő 9,3

Mérsékeltövi lomberdő 3,2

Mérsékeltövi tűlevelű erdő 4,7

Mérsékeltövi gyepek 0,8

Meleg sivatag, félsivatag 4,1

Hideg sivatagok 3,9

Tajga 3,1

Szigetcsoportok 9,9

Tórendszerek 1,3

Magashegységek 8,0

Védett területek létrehozása – Általános lépések

• Adott régió élővilágát, élőhelyeit leíró adatok összegzése.

• Érvényesítendő prioritások kijelölése, természetvédelmi célok pontos meghatározása

• Alkalmazandó védettségi kategóriák meghatározása

• Védett terület megtervezése

• Létrehozása, a kategóriának, kitűzött céloknak megfelelő kezelés alkalmazása.

• A terület biotikus és abiotikus állapotának rendszeres monitorozása

Prioritások – a védett területek kijelölésének szempontjai

• fajgazdagság – legkézenfekvőbb, de csak kis területen, kevés csoport esetén rendelkezünk pontos információkkal

• indikátorcsoport gazdagsága – terület kijelölés, a jól ismert csoportokon alapul

• magasabb rendszertani egységek gazdagsága – egyes szerzők ezt javasolják használni

• endemizmusok

• veszélyeztetettség

• biogeográfiai régiók, életközösségféleségek reprezentációja

Területválasztást segítő módszerek – Diverzitási forrópontok kijelölése

Diverzitási forrópontok kijelölése

Régió Terület (ezer km2)

Edényes növények

Emlősök Hüllők Kétéltűek

Amazónia Ny-i fele 100 5000 - - 70

Brazília atlantikus partvidéke 1000 5000 40 92 168

Ecuador Ny-i fele 27 2500 9 - -

Kolumbia Chocó 100 2500 8 137 111

Fülöp-szigetek 250 3700 98 120 41

Borneó É-i része 190 3500 42 69 47

Maláj-félsziget 120 2400 4 25 7

DNy-Ausztrália 113 2830 10 25 22

Madagaszkár 62 4900 86 234 142

Fokföld 134 6000 16 43 23

Kalifornia 324 2140 15 25 7

Diverzitási forrópontok kijelölése

Hiányelemzés

• Védett területek jelenlegi rendszerét hasonlítja össze a biológiai értékek elterjedését mutató térképekkel.

• Kijelöli azokat, amiket bővíteni kell. Természetvédelmi oltalom hiányterületeit térképezik fel, úgy hogy a biodiverzitás egyes elemeinek elterjedését vetik össze a létező védett területek hálózatával.

• GIS-szel elemzik, térképi információk tömegének összekapcsolása.

Helykiválasztó algoritmusok

• Számítógépes módszer, terület parcellákra van osztva, hozzá adatok vannak rendelve, a program kiválasztja a legkevesebb parcellát amivel a cél elérhető.

Analízis során érvényesítendő 3 alapelv:

• Komplementaritás – cél lehető legkisebb területen, legnagyobb reprezentativitás.

• Flexibilitás – Több reprezentatív, lehetséges jó hálózat van.

• Pótolhatatlanság – Azt fejezi ki, hogy mennyi az adott terület potenciális hozzájárulása a kialakítandó hálózat reprezentativitásához, kifelezi mennyire csökkenti a kitűzött védelmi célok elérést az adott parcella elvesztése.

Védett területek tervezése – Alkalmazott elméletek

• A szigetbiogeográfia elmélete

3 alapvető megfigyelés:

• terület–fajszám: nagyobb szigeteken több faj él

• izolációs hatás: kontinenstől távoli szigeteken kevesebb faj él

• fajkicserélődés: új faj általában egy másik faj kihalása után telepszik meg a szigeteken

Szigetbiogeográfia

Természetvédelmi szempontból jelentős, mivel:

1. Első explicit egyensúlyi modell, kihalás és betelepülés egyensúlyával magyarázza a fajgazdagságot.

2. Kihalási folyamatok lokális, rövid távú ökológiai eseményektől való függésre hívta fel a figyelmet.

3. Élőhely mérete, elszigeteltsége és a fajszám közötti összefüggés hatásainak vizsgálatára ösztönözte a kutatókat.

4. Valódi szigetek és élőhely-szigetek analógiáján a védett területek tervezésének fontos eszközévé vált.

A valódi szigetek és élőhely-szigetek analógiája

Természetvédelmi alkalmazás

A metapopulációs elmélet

• Védett területnek kellően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a megőrizni kívánt faj minimális életképes populációmérete tartósan fenntartható legyen.

• 1980-as évektől metapopulációs elméletek alkalmazása általánossá vált.

• Fontosak, mivel felhívták a figyelmet a kis rezervátumok, üres de potenciálisan alkalmas élőhelyfoltok, valamit a foltok közötti diszperzál, konnektivitás fontosságára.

Tájökológia

• Fontos a védett területek közötti táj állapota.

• A tájökológia feltárja a táj mintázatát és vizsgálja ennek hatását a tájban élő életközösségekre és/vagy populációkra.

• A foltmintázat tulajdonságait számszerűen kifejezhető formában kell megállapítani. Erre szolgálnak a tájindexek, melyek a táj fiziognómiai struktúráját jellemzik: méret megoszlás, kerület/terület arány, a határok lefutása, a foltok irányultsága, a szomszédos foltok típusa, kontrasztja, összefüggősége.

• A tájindexek másik része az egész mozaikra vonatkozik, és a táj kompozíciós struktúráját írja le.

• Mind ökológiai, mind természetvédelmi szempontból az a fontos, hogy a fentiek alapján jellemzett táj tulajdonságait összefüggésbe hozzuk a populációk és közösségek viselkedésével, túlélési esélyeikkel.

Tájökológia

• A populációk és közösségek tolerancia-tulajdonságaik alapján „képezik le” az élőhelyeket.

• Bizonyos paraméterek térbeli változása egyes élőlények számára fontos, ezek heterogénnek érzékelik az élőhelyet, mások számára viszont a különbségek nem fontosak, így ők homogénnek találják ugyanazt a területet.

• A populáció mintázatát az élőhelyfoltok térbeli tulajdonságai (méret, alak, elrendezés, összefüggőség stb.) is befolyásolják.

A védett területek tervezésének szabályai

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. védettségi kategóriái

• helyi jelentőségű védett természeti terület: önkormányzat jogköre a védetté nyilvánítás, csak természetvédelmi terület lehet

• országos jelentőségű védett természeti terület: miniszteri jogkör a védetté nyilvánítás, miniszteri rendelet hozza létre, lehet természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, nemzeti park

• ex lege védett természeti terület: a törvény állapítja meg a védettséget, barlang, víznyelő, láp, szikes tó, kunhalom, földvár, forrás

• ideiglenes védetté nyilvánítás: egy terület jelentős károsodásának veszélye esetén alkalmazható legfeljebb 5 hónapig tartható fenn.

• átmeneti védettség: állapítható meg határozattal, ha valamely terület átmenetileg fokozottan védett élő szervezet élőhelyéül szolgál

Magyarország védett területei

Nemzeti park az ország jellegzetes természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.

Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.


Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül.

Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. A védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül.

Bioszféra rezervátumok

• Első három kategóriába tartozó terület vagy egy része – ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel – a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minősíthető.

• A bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.

• A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgáló erdőterületeket védett természeti területi kategóriába sorolva – erdőrezervátummá nyilvánítható.



Védett területek művelési ágak szerinti megoszlása

Művelési ág Területe (ha) Részesedése (%)

összesena védettb az összes területből

a védett területből

Szántó 4 426 500 99 931 47,58 12,2

Gyep 1 015 800 213 332 10,92 26,6

Szőlő 104 600 9 678 1,12 1,2

Kert 101 600 951 1,09 0,1

Gyümölcsös 95 500 2 378 1,02 0,3

Erdő 1 760 300 375 180 18,92 46,0

Nádas 60 000 17 112 0,65 2,1

Halastó 32 000 11 038 0,35 1,4

Kivett 1 706 700 86 408c 18,35 10,6

Összesen 9 303 000 816 008 100,0 100,0

Védetté nyilvánítandó objektumok listája

a) vadon élő szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket

b) régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat

c) természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket

d) növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat

e) élőállat gyűjteményeket

f) földtani képződményeket és alapszelvényeket, ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat

g) védett ásványok, ősmaradványok jelentős lelőhelyeit

h) felszíni, felszínalaktani képződményt és barlangok felszínét

i) álló- és folyóvizeket, így különösen tavat, patakot, mocsarat

j) tipikus és ritka talajszelvényeket

k) természethez kötődő kultúrtörténeti emlékeket

A védetté nyilvánítás folyamata

• A védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet

• Rendezett, sokoldalú adatgyűjtés a geológia, talajtan, vízföldrajz, klíma, flóra, fauna, tájtörténet témakörökben

• A védett terület megtervezése a növényföldrajz, állatföldrajz, ökológia figyelembevételével

• Terület nyilvántartásba vétel védelemre tervezettként

• Kezelési terv készítése

• Védetté nyilvánító tárgyalás

• Védetté nyilvánító jogszabály

Kezelési terv készítése

• általános információk: terület rendeltetése, jogi helyzete, elhelyezkedése,

• leírás: éghajlat, hidrológia, felszínalaktan, földtan, vízföldtan, talajtan; növénytársulások, állatvilág; gazdasági társadalmi kulturális jellemzők,

• célkitűzések meghatározása: a terület természetvédelmi jelentőségének értékelése, ideális kezelési célkitűzések, veszélyeztető tényezők

• gyakorlati célkitűzések, stratégiák feladatok meghatározása: élőhelyek kezelése fenntartása, fajok védelme, látogatás, oktatás, bemutatás, kutatás, terület, földhasználat, táj, kultúrtörténeti értékek, természetvédelmi infrastruktúra, kezelési feladatok, adatgyűjtés, agresszív fajok állományszabályozása

Kezelési terv készítése II.

• munkaterv: 10 éves és évenkénti

• a kezelési terv végrehajtásának ellenőrzése, a terv felülvizsgálata

• a kezelési terv: a gyakorlati célkitűzések, stratégiák feladatok meghatározása során megállapított a tervezési területre vonatkozó természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak, melyek a tervezési területen valamilyen módon érintettekre kötelezettségeket állapítanak meg

• mellékletek: bibliográfia, fotók, ábrák

Documents

Természetvédelmi biológia