Termelesmenedzsment Oktatasi Segedlet 3 Evf Muszaki Menedzser

8/19/2019 Termelesmenedzsment Oktatasi Segedlet 3 Evf Muszaki Menedzser

1/109

Szolnoki FőiskolaMűszaki és Mezőgazdasági FakultásMezőtúr

TERMELÉSMENEDZSMENT

Oktatási segédleta műszaki menedzser szak hallgatói számára

Összeállította:

Dr. Vermes Pálf őiskolai tanár

Mezőtúr2006.


2/109

– 2 –

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ 4 1. A TERMELÉSMENEDZSMENT KIALAKULÁSA, SZEREPE, FELADATAI 5

1.1. A menedzsment fogalma, feladatai és szakterületei 5 1.2. A termelésmenedzsment története, fogalma, feladata 7 1.2.1. A termelésmenedzsment kialakulása 7

1.2.2. A termelésmenedzsment fogalma, feladatai 8 1.3. A termelésmenedzsment összetevői 10 2. A TERMELŐRENDSZER 13

2.1. A termelőrendszer fogalma, jellemzői 13 2.1.1. A termelőrendszer fogalma 13 2.1.2. A munkarendszer a REFA szerint 14 2.1.3. A termelőrendszer jellemzői 15 2.2. A termelőrendszerek életciklusa 17

3. FOLYAMATVÁLASZTÁS 19 3.1. A folyamat fogalma, a folyamatelemek kapcsolata 19 3.2. A folyamatok csoportosítása 20 3.3. Folyamatválasztás a gyártásban (termelésben) 20 3.4. A gyártási folyamatok és a technológiaválasztás 24

3.4.1. A technológiaválasztás 24 3.4.2. Gyártási rendszerek és gyártási műveletek 24 3.4.3. Folyamattípusok és jellemzőik 25 3.4.4. Automatizáció 26 3.4.5. Folyamatáramlás tervezés 28

4. A LÉTESÍTMÉNYEK KIALAKÍTÁSA 29 4.1. A létesítmények létrehozását befolyásoló tényezők 29 4.2. Termelő létesítmények tervezése 31 4.2.1. Termelő létesítmények kapacitástervezése 31 4.2.2. Méretgazdaságosság, kapacitásegyensúly és kapacitásrugalmasság 31 4.3. Termelő létesítmények elhelyezése 32 4.3.1. Telephelyelméletek 32 4.3.2. A kiválasztás módszerei és befolyásoló tényezői 32

4.4. Termelő létesítmények berendezése 33 4.4.1. A berendezés tartalma, a gépválasztás szempontjai, a gyártási módok 33 4.4.2. Műhelyrendszerű (gépelvű) gyártási mód 34 4.4.3. Termékelvű (folyamatszerű) gyártási mód 35

5. TERMELÉSTERVEZÉS 39 5.1. A termeléstervezés módszertana 39 5.2. A termelési koncepció 39 5.2.1. A termelési koncepció helye a vállalkozási koncepción belül 39 5.2.2. A termék-piac koncepció 39 5.2.3. Anyagi és személyi eszközök koncepciója 40 5.2.4. A termelést támogató módszerek 40 5.2.5. A termelési koncepció kialakításának egyéb elemei 41 5.3. A termeléstervezési tevékenység áttekintése 41

5.3.1. A termeléstervezés logikai láncolata 41 5.3.2. A termeléstervezés időhorizontja 42 5.4. Termeléstervezési stratégiák és termeléstervezési eljárások 43 5.4.1. A hierarchikus termeléstervezés 44 5.4.2. Az aggregált termeléstervezés 45 5.4.3. Egyensúlyi ütemezés 48

6. KÉSZLETGAZDÁLKODÁS 49 6.1. A készletek fajtái és a készletezés céljai 49 6.1.1. A készletek csoportosítása 49 6.1.2. A készletezés céljai 50 6.2. Készletezési rendszerek 50 6.2.1. A készletek iránti kereslet 51 6.2.2. A készletezési rendszer feladatai 51 6.3. Készletezési költségek 52 6.3.1. A készletezés költségtényezői 52 6.3.2. A készletek fizikai létével kapcsolatos költségek 52 6.3.3. A készletek értéke jellegéhez kapcsolódó készlettartási költségek 52 6.3.4. A készletutánpótlás költségei 53


3/109

– 3 –

6.3.5. A készlethiány költségei 53 6.3.6. A készletezési költségek meghatározása 53 6.3.7. A minimális készletköltséghez tartozó készletrendelési volumen 54 6.4. Ideális készletezési alapmodellek 54 6.4.1. Az alap „f űrészfog” modell 54 6.4.2. Az alap „f űrészfog” modell felhasználással 55 6.4.3. Alapmodell ábrák 56 6.5.

Valóságos készletezési modellek 57

6.5.1. Biztonsági készlet meghatározása „kiszolgálási szint”-tel 57 6.5.2. Rögzített időközű modell „kiszolgálási szint”-tel 58 6.6. Készletszabályozás a gyakorlatban 58 6.6.1. Az ABC készletrendszer 59 6.6.2. Készletpontosság 59 6.6.3. Készletértékelés 60

7. AZ ANYAGSZÜKSÉGLET ÉS A GYÁRTÁSI ERŐFORRÁSOK TERVEZÉSE 61 7.1. Az anyagszükségleti tervezési rendszer (MRP) 61 7.1.1 Az MRP alkalmazásának céljai 62 7.1.2. Az MRP rendszer struktúrája 62 7.1.3. Termelési vezérprogram 63 7.1.4. Anyagjegyzék (darabjegyzék) 64

7.1.5. Készletnyilvántartás 65 7.1.6. Az MRP program működése és a rendszer használata 66 7.2. Kapacitás-szükséglet tervezés 66 7.2.1. A termelés tervezése 67 7.2.2. Kapacitásigény számítás 68 7.2.3. Kapacitásigény tervezés 68 7.3. Az MRP-rendszer fejlesztése és bevezetésének problémái 69

8. TERMELÉSSZERVEZÉS ÉS TERMELÉSTERVEZÉS 71 8.1. A termelésszervezés elemei, módszerei 71 8.2. A termelőfolyamatok szervezése 73 8.3. A termelési feladatok meghatározása 74 8.4. A termelésszervezés és termeléstervezés rendszere 75

9. TERMELÉSPROGRAMOZÁS 77

9.1. A termelésprogramozás feladata és a programfajták 77 9.1.1. A tételes vagy általános naptári program 78 9.1.2. Az operatív naptári programok 80 9.2. Programozási módszerek 81 9.3. A programozás alapvető számításai 83

10. A TERMELÉS ÜTEMEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA 84 10.1. A termelésvezetés feladata, rendszere 84 10.2. Műveletek ütemezése 85 10.3. Ütemezés és irányítás műhelyrendszerű gyártás esetén 86 10.3.1. Az üzemszintű ütemezés kérdései 87 10.3.2. Prioritási technikák 88 10.3.3. Prioritási (fontossági) számok 89 10.3.4. Üzemszintű irányítás 90

11. SZÁMÍTÁSI ALAPOK A TERMELÉSSZERVEZÉSBEN 93 11.1. Az időalapok számítása 93 11.2. A kapacitásnorma számítása 94 11.3. Gyártási kapacitás és átbocsátóképesség számítása 95 11.3.1. Kapacitás és átbocsátóképesség értelmezése 95 11.3.2. A kapacitásszámítás célja és variációi 96 11.3.3. Termelési keresztmetszetek 97 11.4. Termékösszetétel meghatározása 97 11.5. A sorozatnagyság számítása 98 11.6. A gyártás ritmusára vonatkozó számítások 100 11.7. A gyártás átfutási ideje 101 11.8. A gyártásközi készletek állományának számításai 102

12. AZ „ÉPPEN IDŐBEN” (JIT) TERMELÉSI RENDSZEREK 104

12.1. A JIT-elv 104 12.2. A JIT-koncepció 104 12.3. A JIT alkotóelemeinek elemzése 105 12.4. A JIT összevetése a hagyományos gyártási folyamattal 107 FELHASZNÁLT IRODALOM 109


4/109

– 4 –

ELŐSZÓ

A termelésmenedzsment új diszciplina a mezőtúri képzés palettáján. 2004-ben indult a műszaki menedzser f őisko-lai alapszak, az ehhez tartozó tanterv szerint két évfolyam fog tanulni. Időközben megtörtént a hazai felsőoktatásirendszer többciklusúvá alakítása, ennek következtében a csaknem tucatnyi hazai képzőhely (egyetemi és f őiskolaikarok) által együttesen kialakított, de tantárgyi tartalmi szinten kevéssé összehangolt új alapszakra (BSc-szint) lehetcsak 2006-ra jelentkezni.

A termelésmenedzsment ismeretanyaga mind a f őiskolai, mind a BSc alapszak képzésében termelésmenedzsmenttárgyként, ill. termelés- és változásmenedzsment tárgy részeként helyet kapott, igaz, nem azonos terjedelemben.Elkerülhetetlen ezért, hogy a tananyag összeállításánál mindkét képzés (szak) igényét próbáljuk meg figyelembevenni és követelményeiknek megfelelni.

Így született meg a Termelésmenedzsment oktatási segédlet, amely f őként az irodalomjegyzékben szereplő fontos,már egyenként is jelentős számú forrásmunkát egyesítő alapirodalmakra épül. Ez indokolja a jegyzetekben, segéd-letekben talán szokatlan nagyszámú szövegközi hivatkozást. A munkák közül kiemelem Szente Béla jegyzetét,amely hallgatóink számára is hozzáférhetőnek tűnik, ily módon alkalmas lehet tételes tanulásra.

Az oktatási segédlet összeállítása emellett is sajátos, hiszen

− figyelembe veszi a képzés BSc szintjét;− nem foglalkozik részletesebben olyan, egyébként kapcsolódó menedzsment-területekkel, amelyek külön

tantárgyként a képzési struktúrában szerepelnek (humán-, projekt-, logisztikai-, minőség-, marketing-, in-

novációs menedzsment);− nem tartalmaz gyakorlati példákat, ezek összegyű jtését külön gyakorlati segédletben tervezzük.

A tantárgy oktatásában hiányzó tapasztalatok pótlásához, a segédlet jegyzetté fejlesztéséhez a Tisztelt Olvasó vé-leménye sokat segítene.

Bizonyos, hogy a segédlet az első azok sorában, amelyet Mezőtúron mint a Szolnoki Főiskola fakultásán használttananyagként adnak ki.

Köszönöm Arany Éva számítógépes szerkesztési munkáját, aki pontosan, figyelmesen és zokszó nélkül követte asegédlet összeállításának gyors folyamatát.

M e z ő t ú r , 2006. január 30.

Dr. Vermes Pálf őiskolai tanár


5/109

– 5 –

1. A TERMELÉSMENEDZSMENT KIALAKULÁSA, SZEREPE, FELADATAI

1.1. A menedzsment fogalma, feladatai és szakterületei

a) A menedzsment átfogó fogalom – az élet minden területén találkozhatunk vele.

Egy lehetséges definíció (Kocsis 1993)

A menedzsment az a folyamat, amelyet egy vagy több személy végez mások tevékenységének koordinálásáraolyan eredmények elérése érdekében, amelyeket egyikük sem tudna egyedül elérni.

Más megfogalmazásban (Szente 2003)

A menedzsment különböző f ő- és kiegészítő inputok felhasználásával, transzformációs rendszer keretei között,transzformációs tevékenységgel végrehajtott, döntéseken nyugvó tevékenységsor, mely outputok létrehozásárairányul.

A transzformációs folyamat egy input-transzformáció-output kapcsolati rendszert jelent, melyben az output biztosítja afogyasztói igény kielégítését. (1-1. ábra)

A transzformációs folyamatok jellegük alapján különbözők lehetnek:− fizikai (gyártásban),− helyzeti (a szállításban),− csere (a kiskereskedelemben),− tárolási (a raktározásban),− információs (a telekommunikációban), stb.

Transzformációs rendszer

Fő transzformációs

tevékenység

Kiegészítő inputok

Fő input Output

Transzformációs rendszer

Fő transzformációs

tevékenység

Kiegészítő inputok

Fő input Output

1-1. ábra Az input-transzformáció-output rendszer(Szente 2003)

b) A menedzselés egymásra épülő általános feladatai

– a tervezés: valamit kigondolni vagy újragondolni – erőforrások térbeli és időbeli helyzetének meghatározása(a rendszer működésének, céljainak megfogalmazása, döntések a szükséges erőforrásokról – válasz a ki,mit, milyen sorrendben, mikor kérdésekre)

– a szervezés: létrehozni, átalakítani, megszüntetni(célok és erőforrások egymáshoz rendelése, allokációja)

– a vezetés: a szervezet tagjainak befolyásolása a célelérés érdekében

– az irányítás: a meglevőt működtetni(folyamatos ellenőrzés a kijelölt eljárásrend betartásáért, vagy a korrekciók végrehajtásáért)

A négy f ő feladatra fordított idő a menedzseri szinteken (1-2. ábra).


6/109

– 6 –

Csúcsmenedzsment

Középszintű menedzsment

Első vonalbeli menedzsment

Tervezés Szervezés

Vezetés Irányítás

Csúcsmenedzsment

Középszintű menedzsment

Első vonalbeli menedzsment

Tervezés Szervezés

Vezetés Irányítás

1-2. ábra Menedzsmentfeladatok a szervezet különböző szintjein(Kocsis 1993)

A menedzser az a személy, akinek feladata egy szervezet (szervezeti egység) eredményes és hatékony működtetése. (Ko-csis 1993)

c) A menedzsment szakterületei

A menedzsment egésze: f ő feladata a célok kitűzése és azok megvalósítása.

Menedzsment szakterületek (1-3. ábra): összehangoltan kell működniük, de speciális menedzsmenttechnikákat és – eljárá-sokat alkalmaznak:

1-3. ábra A menedzsment-szakterületek és kapcsolataik (Kocsis 1993)


7/109

– 7 –

− marketingmenedzsment: piaci igények feltárása, felkutatása, befolyásolása, felmérése és továbbítása a vállalkozásszámára

− stratégiai menedzsment: a vállalkozásoknak folyamatosan a környezethez hangolása− projektmenedzsment: különböző akciók kezdeményezése és ezek feltételeinek megteremtése (legfontosabb: a

termelőbázis létrehozása)− termelésmenedzsment: termelési célkitűzéstől az értékesítésig

−

innovációs menedzsment: a vállalkozás egészének és részeinek megújítása és racionalizása− minőségmenedzsment: a megbízható minőség a vállalkozás termékeire és működésére− információs menedzsment: információs rendszer felépítése és működtetése, kommunikáció és vezetéstájékoztatás− emberi erőforrás

menedzsment: hatékony munkakörülmények megteremtése− környezeti és vállalkozási

kultúra menedzselése: pozitív hatású belső kultúra kialakítása

d) Menedzsment ismeretkörök (Szente 2003)

− alapfogalmi ismeretek (vezető, vezetés, menedzser, menedzsment, termelés, stb.)− vállalkozások és környezetük kapcsolatát bemutató ismeretek (piaci-, gazdasági-, politikai, infrastrukturális-, ökológiai-,

termelési-, stb. környezet)− csúcsvezetés munkáját támogató ismeretek (szervezeti kultúra- és változásmenedzsment, stratégiai menedzsment, pro-

jektmenedzsment)− vállalkozási funkciókat támogató ismeretek (humán-, marketing-, innováció-, termelés-, szolgáltatásmenedzsment)− általános támogató ismeretek (minőség-, kockázatmenedzsment, stb.)

Termelés és szolgáltatás: általában együtt jelenik meg (azonosságok és különbözőségek)

Termelés: a rendelkezésre álló erőforrások egy részének felhasználása arra, hogy más erőforrásokon tartós változásokatvégrehajtva új javakat hozzunk létre.

Szolgáltatás: a rendelkezésre álló erőforrások egy részének felhasználása fogyasztói igényeket kielégítő, nem termelő

tevékenységekre (létrehozás és fogyasztás idő

ben egybeesik).

1.2. A termelésmenedzsment története, fogalma, feladata

1.2.1. A termelésmenedzsment kialakulása

a) Gyakorlati előzmények (Kovács 2004)

– gyű jtögető, vadászó tevékenység megszervezése

– ókor: – nagy vállalkozások koordinálása már igény (pl. piramisok építése, kínai nagy fal, inka városok)– munkamegosztás kialakul (pl. kőfaragó szerszámok élezését külön személyzet végzi)

– középkor: – legnagyobb jelentőségű lépés a mechanikus óra feltalálása (a tevékenységek koordinálásának nélkülözhe-tetlen eszköze)

– szabványosítás (pl. íjak, pisztolyok-puskák méretei)

– újkor: – gépesítés (bányászat, textilipar, gépgyártás, közlekedés)– tömeggyártás megjelenése

b) Tudományos megközelítés (angolszász irányzat)

A legfontosabb időpontok, események és jelentős személyiségek az 1-1. táblázat szerint.

c) A német iskola (Kovács 2004)

−

1924. szeptember 30: a Birodalmi Munkaidőmeghatározási Bizottság (Reichausschuss für Arbeitzeitermittlung: REFA)megalapítása. 12 évvel később a neve: Birodalmi Munkatanulmányozási Bizottság.

− A második világháború végéig több mint 40.000 szakembert képeztek ki.


8/109

– 8 –

− Jelenleg: REFA Szövetség (korábbi nevén Munkatanulmányozási és Üzemszervezési Szövetség: Verband fürArbeitstudien und Betriebsorganization) tevékenysége.

− A REFA célkitűzései

• A munkatanulmányozás fejlesztése (munkakialakítás, időgazdálkodás, költségszámítás, követelmény-megállapítás, bérrendszerek, munkautasítások)

• Munka- és időtanulmányok végrehajtására vonatkozó irányelvek és eljárások kidolgozása.•

A munkatanulmányozásból kiinduló módszerek és a gazdaságos üzemvezetés tapasztalatainak kiértékelése (ra-cionalizálás, szervezés, komplex üzemi rendszerek tervezése és ellenőrzése).

• Képzés (szakemberek kiképzése, tanácskozások, tanfolyamok és szemináriumok szervezése, információk nyúj-tása).

• Kiadói tevékenység (REFA könyvek, szakfolyóiratok, időszakos kiadványok, oktatási segédletek, nyomtatvá-nyok).

A tudományos menedzsment kialakulásának f őbb állomásai(Romhányi 2003)

1-1. táblázat

Év Esemény, témakör Nevezetes személyiség

1911

Principles of Scientific Management című könyv megjelenése, idő- és moz-

dulat elemzések, a munkavégzés tudományos jellegű tanulmányozása

Frederich W. Taylor (USA)

1911 Mozdulatelemzések, az ipari pszichológia alapjainak megteremtéseFrank és Lillian Gilbreth

(USA)1913 Mozgó szerelőszalag megvalósítása Henry Ford (USA)1914 Tevékenységek ütemezési diagramja Henry L.Gantt (USA)1917 Az optimális rendelési (gyártási) tételnagyság formula alkalmazása F. W. Harris (USA)

1931Mintavételen alapuló minőségellenőrzés, statisztikai táblák a minőségellen-őrzésben

Walter Shewhart, H.F. Dodge,H.G. Romig (USA)

1927-33 Hawthorn kísérletek: a megvilágítás hatása a munkások termelékenységére Elton Mayo (USA)1934 Munkafolyamatok tevékenységeinek statisztikai elemzése L.H.C. Tippett (Anglia)

1940 Komplex rendszerek problémáinak megoldása teamekbenOperációkutatási csoportok

alakulása (Anglia)

1947 A lineáris programozás szimplex módszere George B. Dantzig (USA)1950-60-asévek

Az operációkutatási módszerek fejlődése: szimuláció, sorállás elmélet, dön-téselmélet, matematikai programozás, hálótervezés

1970-esévek

Számítástechnikai eszközök megjelenése mindennapi használatra a termelés-programozás, készletgazdálkodás, projekt menedzsment és az előrejelzésterületénAz MRP (Material Requirments Planning) rendszer rohamos terjedése Joseph Orlicky

Oliver Wight (USA)

1980-asévek

Automatizálás, TQM, JIT, CÍM, FMS, CAD/CAM rendszerek megjelenése

A termelékenységi módszerek alkalmazása a szolgáltatásban

Tai-ichi Ohno (Toyota)A.V. Feigenbaum,

W.E. Deming,J.J. Juran (USA)

McDonalds étterem

1990-esévek ésnapjaink

−

korszerű termelésszervezési elvek alkalmazása a verseny lényeges ténye-ző je

− a szolgáltató-rendszerek jelentősége− operációkutatási eszközök mindennapos használata

1.2.2. A termelésmenedzsment fogalma, feladatai

a) A termelésmenedzsment meghatározása a szakirodalomban igen változatos:

A termelésmendzsment a vállalkozás elsődleges termékét készítő vagy szolgáltatását nyújtó termelőrendszer tervezésé-vel, működtetésével, valamint javításával foglalkozik (Chase és Aquilano definíciója)

– termelőrendszerek működtetése: menedzsment feladat– termelőrendszerek tervezése, kialakítása: mérnöki feladat (industrial engineering)

A termelésmendzsment feladata az input erőforrásokat termékké vagy szolgáltatásokká konvertáló rendszer menedzse-lése (Gaither definíciója)


9/109

– 9 –

– termelőrendszer: terméket gyártó rendszerszolgáltatásokat nyújtó rendszer

A termelésmenedzsment a termelési folyamat eredményességét érintő tényezők hatékony irányítása, a nyersanyagokbeszerzésétől kezdve egészen a késztermékeknek a fogyasztókhoz történő eljuttatásáig, tehát a transzformációs rendszertervezésével és az áramlási folyamatok irányításával foglalkozó, döntéseken keresztül megvalósuló tevékenységsor.(Szente 2003)

A termelésmenedzsment tehát létrehozza a termelő (transzformációs) rendszert, és biztosítja a működés feltételeit avárható fogyasztói igényeknek megfelelően. Ilymódon a termelési stratégia a vállalati stratégia egyik eleme a marke-ting-, a pénzügyi- és egyéb stratégiák mellett, és teljesítményével a vállalat üzleti sikereihez hozzájárul (1-4. ábra).

1-4. ábra A termelési stratégia szerepe (Kovács 2004)

b) A termelési folyamat: különböző inputok segítségével a transzformációs folyamaton keresztül állítanak elő outputot.(1-5. ábra)

c) A termelésmenedzsment belső, a feladat-végrehajtást menedzselő feladatai logikailag három időtávra és három tevékeny-ségfázisra bontva (Kocsis 1993)

− Stratégiai időszak: az adott terület (termék-erőforrás) kapcsolatának teljes átalakítása (termékszerkezet- és termelő-rendszer-változtatás).

− Taktikai időszak: az adott termékszerkezet elkészítésének átfutási ideje (a nyersanyagok munkába adásától a kész-termékek elkészültéig eltelt idő).

− Operatív időszak: ez naptári időszakot jelent, amely alatt az adott munkahelyek megkapják a konkrét elvégzendő feladataikat, a megfelelő feltételekkel együtt.

A tevékenységfázisok:

− az információs és döntés-előkészítési munkafázis;−

a tervezési és döntési fázis, valamint;− az előkészítő, szervezési feladatok fázisa.


10/109

– 10 –

Kórház

Betegek Egészséges emberekGyógyítás

Orvosok, ápolók, eszközök

Fő input Transzformációs rendszer Output

Étterem

Éhes vendégek Elégedett vendégekJó ételek felszolgálása

Szakács, konyha, felszolgáló, környezet

Autógyár

Alap- és félkészanyagok SzemélygépkocsiGyártás, szerelés

Gépek, munkások, eszközök

Főiskola

Érettségizett diákok Diplomás szakemberTanítás, tanulás

Tanterem, könyvek, tanárok

Áruház

Vásárlók Elégedett vásárlókIgény kielégítés, eladás

Árukészlet, berendezés, eladók

Kórház

Betegek Egészséges emberekGyógyítás

Orvosok, ápolók, eszközök

Fő input Transzformációs rendszer Output

Étterem

Éhes vendégek Elégedett vendégekJó ételek felszolgálása

Szakács, konyha, felszolgáló, környezet

Autógyár

Alap- és félkészanyagok SzemélygépkocsiGyártás, szerelés

Gépek, munkások, eszközök

Főiskola

Érettségizett diákok Diplomás szakemberTanítás, tanulás

Tanterem, könyvek, tanárok

Áruház

Vásárlók Elégedett vásárlókIgény kielégítés, eladás

Árukészlet, berendezés, eladók

1-5. ábra Példák a transzformációs folyamatra (Szente 2003)

A termelésmenedzsment ily módon felosztott rendszerében szigorú logikai szabályokat kell betartani az egyes időszakok ésmunkafázisok tartalmi felépítésében és kapcsolatrendszerükben.

Az 1-6. ábrán láthatók az adott menedzselési fázisban a különböző időszakok feladatcsoportjai és ezek belső szerves kap-csolatai.

d) Gyakorlati megközelítésben és az általános menedzsment-feladatokhoz igazodóan (Romhányi 2003) a termelés-mendzsment a termeléshez szükséges emberi, gépi, anyagi és információs jellegű erőforrások

− mennyiségének térbeli és időbeli helyzete meghatározása – termeléstervezés, − hatékony összerendelése – termelésszervezés, − operatív összerendelése – termelésirányítás, − optimális működésének ellenőrzése – termelésellenőrzés.

1.3. A termelésmenedzsment összetevői(Kovács 2004)

A termelési tevékenység két f ő mozgatója:− a piaci igény és− a vállalati stratégia. (lsd. 1-4. ábra!)

A termelésmenedzsment összetevői − a várható igények előrejelzése (új termék esetén hosszú távú előrejelzés),− a termék meghatározása,− a technológiai folyamat kiválasztása,− az üzem elhelyezése és elrendezése, − ütemezés: az igények és a termelési erőforrások egymáshoz rendelése (f ő ütemezés és operatív programozás),− a kapacitások tervezése, a munkaerő és anyag (készlet) biztosítása,

−

a gyártási feltételek biztosítása, − a folyamat operatív irányítása, − a gyártás során biztosítandó az anyagok áramlása, a minőség, a gépek megbízható működése.


11/109

– 11 –

1-6. ábra A termelésmenedzsment feladatrendszere (Kocsis 1993)

Fentiek kapcsolódását is mutatja az 1-7. ábra: a termelésmenedzsment különböző jellegű (tervezési-irányítási, műszaki-emberi) tevékenységek együttese.

1-7. ábra A termelésmenedzsment összetevői (Kovács 2004)


12/109

– 12 –

A továbbiak tekintetében ezt az ábrát a tananyag rendszerező modelljének is tekintjük, amelynek f ő elemei az egyes fejeze-tekben megjelennek. Kiemelt fontossága és elsődlegessége ellenére az emberi erőforrás, a munkaerő kérdéskörével, szere-pével méltánytalanul keveset foglalkozunk, ezt a területet az általános- és a humán menedzsmentnek kell lefednie.

Instrukciók az 1. fejezethez

Tanulmányozás (Szente 2003) 13-21. old.


13/109


14/109

– 14 –

Kimenetek:

− termék: a folyamat célja, emellett selejt, melléktermék, hulladék is van− energia: maradék (hasznosítandó)− értéktöbblet: értéknövelő folyamat− munkaerő: megváltozik (tapasztalat, begyakorlottság)− értékcsökkenés: tárgyi eszközök amortizációja

−

információ: termékhez ill. a folyamathoz kötődik.

2.1.2. A munkarendszer a REFA szerint(Kovács 2004)

A REFA meghatározása szerint: A munkarendszer a munkafeladat végrehajtását szolgálja, melynek során az ember és azüzemeszköz a környezeti hatások alatt együttműködnek.

Az egyes munkarendszereket hét fogalommal írja le (2-2. ábra).

3. Bemenet (input)

7. Környezeti hatások

E Ü 6. Üzemeszköz5. Ember

1. Munkafeladat2. Munkafolyamat

4. Kimenet (output)

3. Bemenet (input)

7. Környezeti hatások

E Ü 6. Üzemeszköz5. Ember

1. Munkafeladat2. Munkafolyamat

4. Kimenet (output)

2-2. ábra A munkarendszer a REFA szerint (Kovács 2004)

Ebben a felfogásban a munkarendszer úgynevezett szociotechnikai rendszer, mivel embereket és technikai (üzem)eszközöketis tartalmaz.

Az egyes összetevők meghatározása:

Munkafeladat: elvégzése a munkarendszer célja.Munkafolyamat: az ember és az üzemeszköz együttműködésének térbeli és időbeli rendje annak érdekében, hogy

azt a munkafeladatnak megfelelően átalakítsa vagy felhasználja. A munkafolyamat leírható példáulfolyamatábrával.

Bemenet (input): általában munkatárgyakból áll, de emberekből, információkból és energiából is, amelyek a munka-feladat értelmének megfelelően állapotukban, alakjukban vagy helyzetükben átalakulnak, fel-

és/vagy elhasználódnak. A munkatárgy valamennyi olyan anyag, jószág, adathordozó, stb., amelya munka feladatának megfelelően átalakul vagy felhasználódik.

Kimenet (output): általában munkatárgyakból áll, de emberekből, információkból is, amelyek a munkafeladatnakmegfelelően átalakulnak.

Ember és üzemeszköz: a munkarendszer kapacitását képezi, amely a munkafeladatnak megfelelően a bemenetet kimenettéalakítja át. Az ember a munkafeladat végrehajtásában és irányításában részt vevő személy. Azüzemeszközök készülékek, gépek, berendezések és munkadokumentációk.

Környezeti hatások: fizikai, szervezeti, valamint szociális hatások, amelyek befolyást gyakorolnak a munkarendszerre,vagy adott körülmények között éppen a munkarendszer hozza őket létre.

Méretük szerint a munkarendszerek különbözők lehetnek: vállalat, üzem vagy gyáregység, osztály, részleg, munkahelyi cso-port, munkahely.

A munkarendszerhez szorosan kapcsolódik az üzemszervezés fogalma, amelyen a REFA a munkarendszerek tervezését, kiala-kítását és irányítását érti (2-3. ábra). A hierarchikus rendszerben világosan elkülönül az üzemszervezés, a termelésszervezés ésa gyártásszervezés.


15/109

– 15 –

Üzem

TermelésÉrtékesítésSzemélyzeti

ügyekPénzügyek

Üzemszervezés

BeszerzésFejlesztés Gyártás Minőségi ügyek

Termelés-szervezés

Alkatrészgyártás Szerelés Kiszállítás

Gyártás-szervezés

Üzem

TermelésÉrtékesítésSzemélyzeti

ügyekPénzügyek

Üzemszervezés

BeszerzésFejlesztés Gyártás Minőségi ügyek

Termelés-szervezés

Alkatrészgyártás Szerelés Kiszállítás

Gyártás-szervezés

2-3. ábra Az üzem irányítási rendszere a REFA szerint (Kovács 2004)

2.1.3. A termelőrendszer jellemzői(Romhányi 2003)

a) A profil Alapkövetelmény: – piaci igény követése

– gyors termékváltás

Profil tényezői:

– termék felépítése – egyszerű termék: néhány alkatrészből áll (csavar, műanyag alkatrész, textil, stb.)– bonyolult termék: sok alkatrészből áll

– termék anyagszükséglete – egyszerű anyagok: néhány vagy hasonló anyag (pl. csak fémek vagy csak műanyag-ok)

– különnemű anyagok

– termék választéka – tiszta profil: egyetlen terméket állít elő – választék szerinti profil: azonos technológia, azonos profil, termékcsalád (csak a

végső paraméterek különböznek)– vegyes profil: sokféle különböző termék

b) A gyártási mód: technológiák bonyolultsága

– egyszerű technológia: néhány technológiai fázis, áttekinthető – összetett technológia: több technológiai fázis, nehezen áttekinthető

c) Kapacitás: a termelőrendszer teljesítőképessége (termelőképessége), melynek különböző fajtáit adott idő alatt előállítotttermékmennyiséggel lehet meghatározni. Általánosan:

időalap mennyiségkapacitás =

időnorma/kapacitásnorma(

időszak)

A kapacitás és átbocsátóképesség, valamint a kapacitásnorma részletesebb ismertetése, számítása a 11. fejezetben található.

d) Vertikalitás: termelőrendszeren belüli egységek szélességi és mélységi kapcsolatrendszere (Szente 2003)

– vertikális kapcsolat: soros technológiai fázisok (pl. acélgyártás, textilipar)– horizontális kapcsolat: párhuzamos ill. független technológiai fázisok (pl. szerszámgépgyártás)


16/109

– 16 –

– diagonális kapcsolat: vertikális ill. horizontális rendszerből kiemelt mellék- vagy segédfolyamatok (pl. kísérleti mű-hely, minősítő laboratórium)

– kombinált kapcsolatok: előző kapcsolatok vegyes, célszerű elrendezése (általános eset)

e) Kooperáció: nem bérlet!

− passzív: erőforrás kiajánlás−

aktív: erő

forrás kölcsönvételf) Tömegszerűség

Tényleges munkaidő-ráfordítás (munkaigény): termékenként értelmezhető

A j-edik gyártási sorozat összes munkaidő igénye:

∑=

=⋅=

n

1iija js ja js j A

ahol js – a j-edik sorozat darabszáma (sorozatnagyság)

ja – a j-edik sorozat egy termékének munkaidőigénye

ija – a j-edik sorozat terméke i-edik műveletének időnormája

i – a műveletek száma (i=1÷ n)

Hasznos időalap: a termelőrendszerre (vagy egy részére) értelmezhető

( )[ ]∑ −⋅⋅⋅=g

1v1ghm N hT

ahol hT – termelőrendszer hasznos időalapja

N – naptári napok száma

m – napi maximális műszakszámh – egy műszak munkaóráinak maximális számag – gépek számav – veszteség aránya (tervezett karbantartás, tervezett pihenőidő, sorozatállások tervezett ideje, stb.)

v = 0÷ 1

Tömegszerűségi fok: azt fejezi ki, hogy adott termékcsoport (esetünkben egy sorozat) előállításához szükséges munkaidő azösszes munkaidőnek (esetünkben a hasznos időalapnak) mekkora hányadát teszi ki. Ilyen értelmezés-ben: 0 ≤ T f ≤ 1 közötti értéket vehet fel és a gyártási folyamat átlagos tömegszerűségét fejezi ki.

hT

j A f T =

A tömegszerűség meghatározására más elvek és mutatók is ismertek, például:− az input periódus (átlagosan mennyi időközönként jelenik meg a termék a termelőrendszerben) és a termékelőállítás

műveleti idejének összegéből számított arány (Koltai 2001);− a folyamat átlagos tömegszerűségi foka és a munkahelyi tömegszerűségi fok (a munkahelyen elvégzendő műveletek

idejének és a gyártási ütemidőnek a hányadosa) figyelembevétele (Kocsis 1974).

g) A gyártás típusa: a tömegszerűség alapján egyedi-, sorozat- és tömeggyártást különböztetünk meg:

– Egyedi gyártás– tiszta egyedi: 0 f T ≅

– ismétlődő egyedi: f T < 0,3

– Sorozatgyártás 7 030 f T , , ÷=

– kis sorozat– közepes sorozat– nagy sorozat


17/109

– 17 –

A nagysorozat felé közeledve:− nő a célgépek aránya− nő a szerszámozottság és készülékezettség− nő a speciális mérőeszközök száma− nő a betanított munkások részaránya− fejlettebb anyagmozgatási (logisztikai) rendszer szükséges.

– Tömeggyártás f T > 0,7

– részleges folyamatosság– folyamatos tömeggyártás

Jellemző: – kevés gyártmány– ismétlődő munka– célgépek használata általános– törekvés a teljes automatizáltságra

A gyártási típusok jellemzői összefoglalóan a 2-2. táblázaton szerepelnek.

A gyártási típusok jellemzői (Koltai 2001)2-2. táblázat

Változók Egyedi gyártás Sorozatgyártás Tömeggyártás

Termékféleségekszáma

Ritkán vagy csak egyszergyártott sokféle termék

Korlátozott számú terméktípussorozatait meghatározott időszakon-ként gyártják

Néhány termék nagy sorozatbanfolyamatosan gyártva

A gyártás technikaielőkészítése

Nagyvonalú tervrajzok, általánostechnológiai utasítások

A műveletek nagy részére részletestervrajz és technológiai utasítás

Részletes tervek és technológiaiutasítások valamennyi műveletre

AnyagokStandard a kereskedelemben rendel-kezésre álló anyagok és alkatrészek

Standard és speciális anyagok ésalkatrészek keveréke

Számos speciális anyag és alkatrészkizárólagos gyártóktól

Gyártási műveletekA termékek és műveletek állandóanváltoznak

A műveletek nagy része állandóbizonyos periódusokban

A műveletek és termékek gyakorla-tilag állandóak

Gépek és eszközök

Általános célú gépek szabványos

szerszámokkal

Általános célú gépek részben speci-

ális szerszámokkal

Speciális berendezések, magas fokú

automatizálás, célszerszámok

ÜzemelrendezésA gépek funkciók alapján csoporto-sítva

A gépek a termék gyártási műveleteialapján csoportosítva

Gyártósorok, szerelőszalagok

Munkaerő Magasan kvalifikált munkások,nagy tapasztalattal és univerzálistudással

Kis számú kvalifikált munkás,többségében egyes műveletekrebetanított munkások

Munkások a gép kezelésére és nema művelet elvégzésére betanítva

MenedzsmentFolyamatspecialista, a gyártásifolyamat egyes műveleteinek szak-embere

Termékspecialista, a gyártási fo-lyamatos csak általánosan ismeri

Speciális tudás, amely a gépre, nempedig a termékre vagy a technológi-ára irányul

Gyártási költségekViszonylag alacsony fix költség,magas változó költség

Magasabb fix költség alacsonyabbváltozó költség

Nagyon magas fix költség, alacsonyváltozó költség

h) Gyártási mód (gyártási rendszerek fajtái)− technológiai csoportosítás (műhelyrendszerű gyártás)− tárgyi csoportosítás (zárt termelési csoport vagy ciklus, folyamatos gyártás)

[Ezekkel a Létesítmények kialakítása fejezetben foglalkozunk!]

2.2. A termelőrendszerek életciklusa

A termelőrendszerek élete során különböző döntéseket kell hozni és eltérő tevékenységeket kell végezni (2-3. táblázat). (Ana-lógia: termék életciklus-görbe)


18/109

– 18 –

A termelőrendszer életciklusa(Szente 2003)

2-3. táblázat

Fázisok Feladatok Kérdések

Vállalati célok ⇔ Mi a vállalat célja?Milyen terméket vagy szolgáltatást kínál a vállalat?

Terméktervezés és folya-matválasztás ⇔

Milyen a termék formája és megjelenése?Hogyan lehet technológiailag a terméket előállítani?Mekkora kapacitásra van szükség?Hova helyezzük a létesítményt?Hogyan rendezzük be a létesítményt?SZÜLETÉS

Rendszertervezés ⇔

Hogyan tartsuk fenn a minőséget?Hogyan határozzuk meg a termék vagy szolgáltatás keresletét?Milyen feladatot kell a munkásoknak ellátniuk?Milyen színvonalon kell a munkát elvégezni, és ez hogyan mérhe-tő?Hogyan honoráljuk az elvégzett munkát?

NÖVEKEDÉS Rendszerindítás ⇔ Hogyan indítsuk el a rendszert?Mennyi idő szükséges a kívánt output eléréséhez?

KIFEJLETTSÉG Rendszerműködtetés ⇔

Hogyan menedzseljük a mindennapi tevékenységeket?Hogyan tartsuk fenn a rendszert?Milyen külső hatások gyengítik a vállalat pozícióit?Milyen vállalati belső változások okoznak kedvezőtlen hatásokat?

HANYATLÁS Rendszerátalakítás ⇔

Hogyan vizsgáljuk felül a rendszert a vállalati stratégia változásaesetén?Milyen fejlesztési eredmények jelzik a változtatás szükségessé-gét?Hogyan fejlesszük a rendszert?

MEGSZŰNÉS A megszűnés kezelése ⇔ Hogyan szűnik meg a rendszer?Mit lehet tenni a hasznosítható erőforrások megmentésére?

Instrukciók a 2. fejezethez

Tanulmányozás (Szente 2003) 223 – 232 old.37 – 39. old.85 – 93. old.


19/109

– 19 –

3. FOLYAMATVÁLASZTÁS

A folyamatválasztás lényegében a termék-előállítási folyamat választását jelenti, ami a következő tényezőktől függ:

− a termékek jellemzői (termékszerkezet, választék, mennyiség),− a technológiai lehetőségek és kötöttségek (szóbajöhető eljárások, rugalmasság, automatizálhatóság),

−

gépek, technológiai berendezések, gyártó- és mérőeszközök (műszaki-minőségi jellemzők, megbízhatóság, beállítható-ság, általános-speciális rendeltetés, stb.),− általános tényezők (fejlődési irány, trendek, költséghatékonyság, fejlesztési források, munkaerő száma és kvalifikáltsá-

ga)

mennyiségétől, minőségétől.

Ez a fejezet (és a segédlet más részei sem) foglalkoznak a fenti folyamatok (szakmai területek) részletes elvi-gyakorlati megva-lósításával (pl. nem foglalkozunk a technológiai tervezés kérdéseivel), csak néhány általános összefüggést vázolunk.

3.1. A folyamat fogalma, a folyamatelemek kapcsolata

A folyamat: egyidejű és/vagy egymást követő részfeladatok együttese, amelyek elvégzése során bizonyos inputok (anyag,energia, idő, tudás, stb.) felhasználásával, folyamatos értékhozzáadással termékek és/vagy szolgáltatások jönnek létre. A fo-lyamatelemek kapcsolatait és végrehajtásuk sorrendjét a technológiai kötöttségek determinálják. (Szente 2003)

A termelő folyamat részfolyamatokra (alrendszerekre) bontható (Kovács 2004).

Az alrendszerek tipikus kapcsolódási módjai a 3-1. ábrán láthatók.

Soros

Párhuzamos

Híd

Csomópont

Soros

Párhuzamos

Híd

Csomópont

3-1. ábra Az alrendszerek kapcsolattípusai(Kovács 2004)

− Soros kapcsolat esetén a műveletek időben és térben egymás után következnek. Az egyes keresztmetszetek ténylegeskapacitása közel azonos legyen. Kiemelkedően nagy kapacitású alrendszer elé és utána is közbenső tároló (puffer) szüksé-ges, mert a nagy kapacitás miatt állásidőre kényszerül.

− Párhuzamos kapcsolatnál a műveletek azonos időben zajlanak, így az átfutási idő csökken. Feltétel, hogy a párhuzamosműveletek egymástól függetlenek legyenek.

− A hidat tartalmazó kapcsolat két – egymással párhuzamos – soros kapcsolat között létesül. A híd segítségével a másikágon is befejezhető a folyamat.

−

Konvergens kapcsolat esetén több párhuzamosan induló folyamatot egyre kevesebb követ (pl. élelmiszerek előállítása).− Divergens kapcsolatnál több párhuzamos ág alakul ki (pl. kőolaj-finomítás esetén a kimenő oldalon – a lepárlótoronyban

– különböző hőfokú termékeket – benzin, gázolaj, petróleum, maradék – kapnak.)− Csomóponti kapcsolat egy konvergens, majd egy ezt követő divergens kapcsolatból áll.


20/109

– 20 –

3.2. A folyamatok csoportosítása(Kovács 2004)

A termelőrendszerben társadalmi (emberek, közösség), technikai (műszaki rendszerek), gazdasági (pénzügyi-, gazdálkodási,stb. feladatok), termelő (termékelőállítás) folyamatok léteznek.

Ezen kívül is sokféle csoportosítás létezik, közülük néhány

a) Folyamatok eredete szerint− természetes (természeti) folyamatok− mesterséges (kreált) folyamatok: ilyenek a munkafolyamatok!

b) Technológiai megközelítésben:− kitermelő folyamat (inputja a természetben található anyag)− alakváltoztató folyamat (alak ill. fizikai tulajdonság változik)− kémiai folyamat (output az inputtól kémiailag különbözik)

c) Termékelőállításban játszott szerepük szerint (3-2. ábra)− f őfolyamatok: közvetlenül vesznek részt a termékelőállításban−

kiszolgáló folyamatok: közvetlenül nem vesznek részt a termékelőállításban.

Alakítás

Mozgatás

Irányítás

Karbantartás

Főfolyamat

Anyagmozgatás

Energiaszolgáltatás

Műszaki fejlesztés

Minőségellenőrzés

Marketing

Környezetvédelem

Szociális, kulturálisellátás

Továbbképzés

Stb.

Kiszolgálás

Folyamat

Alakítás

Mozgatás

Irányítás

Karbantartás

Főfolyamat

Anyagmozgatás

Energiaszolgáltatás

Műszaki fejlesztés

Minőségellenőrzés

Marketing

Környezetvédelem

Szociális, kulturálisellátás

Továbbképzés

Stb.

Kiszolgálás

Folyamat

3-2. ábra A folyamatok csoportosítása a termék előállításában játszott szerepük szerint(Kovács 2004)

3.3. Folyamatválasztás a gyártásban (termelésben)

a) A gyártási ciklusban a belső funkciókat és a külső (vállalati) szereplőket a 3-3. ábra szemlélteti.A gyártási ciklus külső szereplői a vásárlók és a beszállítók, míg az értékesítés, a marketing és a terméktervezés általános funkciókat látnak el.


21/109

– 21 –

A belső funkciók közvetlen gyártástámogatói (gyártás, raktározás, bevételezés, közvetlen kiszállítás) és közvetett gyártás-támogatói (gyártástervezés, gyártásfejlesztés, termeléstervezés, készletszabályozás, rendelés, stb.) funkciókat jelentik.

Fontos szerepet tölt be a gyártásfejlesztés és a gyártástervezés. (Szente 2003)

a) A gyártásfejlesztés során a következő feladatok jelennek meg:−

módszer- és rendszertervezés (új technológiai módszerek és eljárások kidolgozása, vizsgálata és továbbfejlesztése),− műszaki beruházások tervezése (gyártervezés),− üzemberendezés kialakítása,− költségcsökkentő és termelékenységnövelő eljárások keresése,− operációkutatási projektek vizsgálata.

b) A gyártástervezés feladata a termék gazdaságos előállításának biztosítása, amelynek során egyrészt hozzá kell rendelnia gyártmányokat és alkatrészeket a gyártóeszközökhöz és a technológiai eljárásokhoz, másrészt új eszközöket, módsze-reket és eljárásokat kell kifejleszteni a tervezett termelés biztosítására. A rövidtávú (valódi) gyártástervezés elemei: − technológiai előkészítés (tanácsadás és ellenőrzés gyakorlása a szerkesztési, terméktervezői osztály irányába),− a termék paramétereinek, jellemzőinek megadása,− anyagtervezés (a szükséges nyersanyagok fajtája, alakja),−

gyártási formatervezés (a műveleti sorrend rögzítése és a termelési technológia kiválasztása),− folyamatáramlás megtervezése,− gyártóeszközök, szerszámok, gépek, berendezések kiválasztása,− időelemzés,− költségtervezés (anyag-, energia-, munkabér-, amortizációs és egyéb költségek becslésén túl elő- és közbenső kalku-

láció készítése).

3-3. ábra A gyártási ciklus szerkezete (Szente 2003)

b) A termék-folyamat mátrix (Koltai 2001)

A 3-4. ábra a gyártás tömegszerűsége (gyártási mód) és a termék életgörbe közötti kapcsolatot szemlélteti a termék-

folyamat mátrix segítségével.


22/109

– 22 –

Bevezetésegyedi vagykis sorozat

Növekedés I.kis sorozat,

sokféletermék

Növekedés II.közepes sorozat,

néhányf ő termék

Érettség

tömeggyártásRugalmasság

Nagy

Kicsi

FüggőségKicsi Nagy

Tömeg-gyártás

Nagysorozat-gyártás

Kis- és közép-sorozatgyártás

Egyedigyártás

A g y á r t á s t ö m e g s z e r ű s é g e

D

C

B

A

A termék életgörbe szakaszai

Bevezetésegyedi vagykis sorozat

Növekedés I.kis sorozat,

sokféletermék

Növekedés II.közepes sorozat,

néhányf ő termék

Érettség

tömeggyártásRugalmasság

Nagy

Kicsi

FüggőségKicsi Nagy

Tömeg-gyártás

Nagysorozat-gyártás

Kis- és közép-sorozatgyártás

Egyedigyártás

A g y á r t á s t ö m e g s z e r ű s é g e

D

C

B

A

A termék életgörbe szakaszai

3-4. ábra A termék-folyamat mátrix (Koltai 2001)

A termékek iránti igény jellegzetes alakulását a termék életgörbe mutatja.

− A bevezetés szakaszában az egyedi, esetleg a kissorozat-gyártás a jellemző. A termelésmenedzsment a piaci beve-zetést támogatja (minőség, megjelenés határideje).

− A növekedés szakasza alatt a tömegszerűség nő, a termelésmenedzsment a költségekre is koncentrál.− Az érettség szakaszában tömeggyártás lehetséges, a termelésmenedzsment a versenyképességre, a költségekre

ügyel.

A mátrix tehát a termék, a termelőrendszer és a termelésmendzsment viszonyát érzékelteti. Egyensúlyi állapot a mátrixátlója mentén van: a termelőrendszer működési mutatóinak (termelési ráta, készletek, működési költségek) változása jelzi aszükséges változtatásokat (tömegszerűség és az erőforrások módosítása). A rugalmas gyártórendszer (FMS) lehetővé teszipéldául a termék egyediségének fokozását folyamatos rendszerben is.

c) Az igény belépési pontja (Kovács 2004)Az igény a termelő rendszerbe különböző pontokon léphet be (3-5. ábra):

− kezdetén,− végén,−

közben.Ha a kezdetén lép be, akkor toló (nyomó) rendszerről beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a kapott félkész terméket mindenkinekfel kell dolgoznia és továbbítania. Az alapanyag és az igény bejuttatása együtt vezérli a rendszert.

Ha az igény a rendszer végén lép be, húzó (szívó) rendszer jön létre. Ekkor mindig a későbbi művelet vezérli a korábbit azigény továbbításával.

Ha az igény a folyamat közben lép be, akkor egy toló és egy húzó rendszer alakul ki. Egy folyamat úgy is vezérelhető,hogy olyan – egymással húzó kapcsolatban levő – részrendszerekből áll, amelyeken belül toló is van.


23/109

– 23 –

Igény Igény

Toló rendszer Húzó rendszer

Igény

Kombinált rendszer

Igény Igény

Toló rendszer Húzó rendszer

Igény

Kombinált rendszer

3-5. ábra Az igény belépése a folyamatba (Kovács 2004)

d) A folyamatok elrendezése (Kovács 2004)A REFA szerint a folyamatok

− helyhez kötöttek és− változó helyszínűek

lehetnek. (3-6. ábra)

1. Munkapadnáltörténő gyártás

2. Berendezés elvszerinti gyártás

(Műhelyrendszerű)

3. Folyamat elvszerinti gyártás

4. Automatikusgyártás

5. Eljárástechnikaifolyamatos

gyártás

6. Gyártás aterületi elv

alapján

7. Gyártás avándorlási elv

alapján

8. Szállításimunkák

Munkatárgyhelyhez kötve

Munkatárgyváltozó helyen

Változó helyűmunkarendszerek

Helyhez kötöttmunkarendszerek

Folyamatalapelvek

1. Munkapadnáltörténő gyártás

2. Berendezés elvszerinti gyártás

(Műhelyrendszerű)

3. Folyamat elvszerinti gyártás

4. Automatikusgyártás

5. Eljárástechnikaifolyamatos

gyártás

6. Gyártás aterületi elv

alapján

7. Gyártás avándorlási elv

alapján

8. Szállításimunkák

Munkatárgyhelyhez kötve

Munkatárgyváltozó helyen

Változó helyűmunkarendszerek

Helyhez kötöttmunkarendszerek

Folyamatalapelvek

3-6. ábra Folyamat alapelvek REFA szerint (Kovács 2004)

e) A termelési folyamatok szabályozottsága (Romhányi 2003)A termelés szabályozott folyamat.

A folyamatok szabályozás szempontjából lehetséges csoportosítását a 3-1. táblázat mutatja.

A folyamatok osztályozása (Romhányi 2003)3-1. táblázat

A folyamatmegnevezése

Folyamatok időbe-lisége

A termék Terület, példa Szabályozás eszközei

Folyamatosfolyamatok

folyamatos homogénVegyipar, energia termelés, kohá-szat egy része

Folyamat irányító számítógépek

Tömeggyártófolyamatok

folyamatos diszkrét Gépipari tömeggyártás Folyamat irányító számítógépek

Adagolásifolyamatok

szakaszos homogénVegyipar: gyógyszer és festék-ipar, kohászat másik része

Digitális számítógép vezérlés

Szakaszosfolyamatok

szakaszos diszkrét Gépipar egyedi és sorozat gyártás Digitális számítógépek hálózata


24/109

– 24 –

3.4. A gyártási folyamatok és a technológiaválasztás3.4.1. A technológiaválasztás

A folyamatválasztás technológiai szempontjai kiemelt jelentőséggel bírnak (Chikán-Demeter 2001). A technológiaválasztás általában hosszú távra meghatározza a termelőrendszer lehetőségeit és teljesítményét.

A technológiaválasztás, ill. új technológiára történő áttérés komplex műszaki-gazdasági jellegű menedzsment döntést igényel(3-2. táblázat).

A technológiaválasztás néhány szempontja (Chikán-Demeter 2001)3-2. táblázat

Döntési változó Választási szempontok

Kezdeti beruházás ÁrGyártóHasznált modellek beszerezhetőségeHelyigényKiegészítő gépek, eszközök iránti igény

Kibocsátási ráta Tényleges és feltüntetett kapacitás

Késztermék minősége Specifikációnak való megfelelésSelejtarányMűködtetési jellemzők Használat nehézségi foka

BiztonságHatás az emberekre

Munkaerőigény Közvetlen és közvetett munkaerő arányaSzükséges szaktudás és betanítás

Rugalmasság Általános célú gépe vagy célgépSpeciális szerszámigény

Átállítási jellemzők Bonyolultság fokaÁtállítás ideje

Karbantartás Bonyolultság fokaGyakoriság

Alkatrészek beszerezhetőségeElavulás Szabványgép

Módosítással más helyzetekben használhatóTermelésközi készlet Biztonsági készlet időzítése és mennyiségeRendszerszintű hatások Összhang a meglévő és tervezett rendszerekkel

Felügyeleti tevékenységekösszhang a termelési stratégiával

Megválaszolandó kérdések:

a) Az új technológia magasabb színvonalon elégíti ki az igényeket?b) Az új technológia költségei melyek és milyen nagyságúak?c) Az új technológia milyen követelményeket támaszt? (Szakmai ismeretek, átszervezés, karbantartás, stb.)

3.4.2. Gyártási rendszerek és gyártási műveletek(Szente 2003)

A gyártási rendszerek mindazon alkotók összessége, amelyek szükségesek a termékek bizonyos mennyiségének a legyártásá-hoz.

a) A gyártási rendszerek elemei: − gépi berendezések, szerszámok (olyan gyártóeszközök, amelyek a munkadarabhoz viszonyított relatív mozgásukkal,

energiafelhasználás mellett a munkadarab alakjának a megváltoztatását teszik lehetővé),− készülékek (a szerszámgépek beállítását segítik a megkívánt méreteknek és megmunkálási feladatoknak megfelelő-

en),− gyártástechnológiai utasítások,− számítógépprogramok.


25/109

– 25 –

b) A munkavégző rendszerek lehetnek:− helyhez kötöttek: technológiai csoportosításúak (munkapallós gyártás, műhelyrendszerű gyártás; tárgyi csoportosí-

tásúak (folyamatos, soros, szalagrendszerű, automatizált és folyamatszerű gyártás), − munkatárgy követőek (helyszíni gyártás, „vándor elv”).

c) Gépek csoportosítása: − gyártási eljárások szerint (alakadó, képlékeny átalakító, stb.),

−

iparágak szerint (építőipari-, mezőgazdasági-, fafeldolgozó-, szerszám-, papíripari-, textilipari-, műanyagipari gé-pek).

d) Gyártási művelet alatt általában az inputok outputtá való átalakítását értjük. Az egyes gyártási műveleteket szabványokteszik gyártási eljárásokká, vagyis ez nem jelent mást, mint a gyártási műveletek fizikai szempontból való csoportosítását.

A gyártási műveletek f őbb fajtái: − alakadás (szilárd testnek alaktalan anyagból való gyártása),− képlékeny alakítás (szilárd testek alakjának megváltoztatása képlékenységük kihasználásával),− anyagszétválasztás vagy –leválasztás (anyagi részecskék eltávolítása egy szilárd testről mechanikus és nem mecha-

nikus úton),o forgácsolás határozott élgeometriával (esztergálás, fúrás, marás, gyalulás, üregelés, f űrészelés, reszelés),o forgácsolás határozatlan élgeometriával (köszörülés, dörzsköszörülés, tükrözítés, tükörsimítás, szikraforgá-

csolás),o leválasztás (termikus, kémiai és elektrokémiai eljárások),

− kötés létesítése (két vagy több alaktalan vagy alakkal rendelkező munkadarab egyesítése),− bevonás (jól kötődő, alaktalan anyagú réteg felvitele a munkadarabra),− anyagtulajdonság megváltoztatása (szilárd test átalakítása az anyagi szerkezet átrendezésével, anyagrészek kiválasz-

tásával vagy hozzáadásával).

3.4.3. Folyamattípusok és jellemzőik(Szente 2003)

A tömegszerűségi mutató alapján következtethetünk arra, hogy az adott terméket milyen technológiával célszerű előállítani. Ezazzal áll összefüggésben, hogy minden termék-életciklus szakaszhoz kapcsolhatunk egy folyamat-életciklus szakaszt. Ha egyvállalat egy adott terméknél nem a termékéletciklus megfelelő szakaszához tartozó folyamat-életciklus megfelelő szakaszátválasztja, akkor annak két oka lehetséges:

− az egyik ok az, hogy a költségcsökkentés érdekében, a méretgazdaságosság előtérbe helyezésével az optimálisnál„fejlettebb” formában termel,

− a másik ok pedig az, hogy a piaci változásokra a vállalat képes legyen gyors válaszokkal reagálni. Ebben az esetbena vállalat a rugalmasság érdekében a „kevésbé fejlettebbet” választja.

A termékek és a folyamattípusok kapcsolatát mutatja a következő mátrix (3-7. ábra).

3-7. ábra Termékek és folyamattípusok (Szente 2003)


26/109

– 26 –

A folyamattípusok jellemzői

a) Folyamatos gyártás (tömegszerűségi mutató értéke: 1,0):− napi 24 órában folyik a gyártás az indítás és leállás költségei, valamint a technológia miatt (cukorgyártás, olajgyár-

tás, acélgyártás, malomipari gyártás, cementgyártás),− a termékáramlás egyenletes.

b) Ismétlő

dő

gyártás (tömegszerűségi mutató értéke: 0,8-1,0):− néhány termék termelésére jellemző, amelyeket nagy sorozatban, majdnem folyamatosan gyártanak,

− futószalagos tömegtermelés (autóipar, szerelvénygyártás, ruhaipar, elektronikai ipar) is ide sorolandó, ahol pl. ösz-szekapcsolt szalagokon történik a gyártás,

− részletes termékdokumentáció és terv készül,− a munkások nem hoznak érdemi döntéseket, előtérben vannak a kizárólagos gyártóktól származó speciális anyagok,− a szállítók felé követelményeket írnak elő,− az állandó műveletektől való eltérés engedélyhez kötött,− a változtatás körülményes,− külön kifejlesztett berendezéseket használnak,− magas fokú az automatizáció,− célszerszámok használata általános,− a munkások műveletekre vannak kiképezve,−

a vezetés szakismerete speciális tudás, a megmunkáló gépekre orientált,− a költségek közül magas a fix és alacsony a változó költségek aránya, amelynek oka a minimális megmunkálási idő.

c) Sorozatgyártás (tömegszerűségi mutató kissorozatú gyártás esetén: 0,2-0,4); középsorozat gyártás esetén: 0,4-0,6; nagyso-rozat gyártás esetén: 0,6-0,8):

− kis volumenű termék, több megmunkálási útvonallal a változó igények kielégítése szerint, gyakori indításokkal, le-állásokkal, átszerelésekkel (termelőeszköz gyártás, méretes ruhaipar, javító szolgáltatás). A szalagok nem kapcso-lódnak egymáshoz.

− sorozatgyártás esetén kis tömegben, kis tételben vagy korlátozott számú terméktípus, illetve periodikus, szezonáliselőállítás vagy a vevői igényeknek megfelelő terméktípus előállítása esetén beszélünk,

− jellemző iparágak a termelőeszköz-gyártás, a javító szolgáltatások,− műszaki előkészítésnél a funkcióképességet kialakító műveleteket részlegesen dokumentálják,

−

elsősorban szabványos anyagokat használnak fel, de szóba jöhetnek speciálisak is,− a műveletek egy része előre szabályozott,− nem feltétlenül univerzális gépeket használnak, a célgépek használata is célszerű lehet,− az üzemberendezés a műveletek sorrendje alapján történik, de forgóraktár-elvű is lehet,− a termeléshez kisszámú kvalifikált munkaerő szükséges,− az irányítást a termékspecialista végzi, akinek ismernie kell általánosságban a gyártási folyamatot,− a fix költségek csökkenő, a változó költségek növekvő részaránya jellemző.

d) Egyedi (műhelyszerű) gyártás (tömegszerűségi mutató értéke: 0,0-0,2):− egyenként gyártott vagy „egy fajtából egyet” elven előállított termékek,− jellemző iparágak a bonyolult gépek alkatrészeinek, repülőgépeknek, hajóknak a gyártása,− a dokumentáció nagyvonalú tervrajzokból áll, amelyek f őként az élet- és vagyonbiztonság megóvását szolgálják,−

a technológiai elő

írás ugyancsak nagyvonalú, jelzésszerű,− törekvés a szabványos anyagok felhasználására,

− a termékműveletek változnak, változhatnak,− univerzális, általános célú gépek használata,− szabványos szerszámok használata,− az üzemelrendezés a gépek funkciója alapján történik,− magasan kvalifikált munkaerő alkalmazása,− az üzemvezetés magas képzettségű, a gyártási műveletek specialistái,− alacsony fix és magas változó költségek.

3.4.4. Automatizáció(Szente 2003)

Az automatizálás: a termelési folyamatok fejlődésében a legfejlettebb forma, mely nemcsak a fizikai munkavégzés, de a ter-melésirányító tevékenység alól is mentesíti az embert.


27/109

– 27 –

Az automatizálásra megadható definíciók sokasága azt jelzi, hogy az egyes koncepciók milyen szemszögből tekintenek azautomatizálásra. Csak egyszerűen sok számítógép és ipari robot alkalmazását értik a fogalmon, vagy a folyamatszabályozásteljesen új felfogásának tekintik.

A következőkben néhány ilyen definíciót sorolunk fel:− olyan újfajta koncepciók, amelyek a termelési folyamatok automatikus működéséhez kapcsolódnak,− a technológia fejlődésének azon foka, amely mellett már a gépek látják el a folyamatszabályozási funkciók egy ré-

szét,− a gépek emberi felügyeletének automatikus felügyelettel való helyettesítése,− zártkörű szabályozás, visszacsatolás követelménye, amely lehetővé teszi, hogy a gép vagy a folyamat a teljesítményt

automatikusan szabályozza, − a megmunkáló műveletet úgy ellátni technikai eszközzel, hogy abba emberi erővel a lefolyás ideje alatt beavatkozni

ne kelljen.

Az automatizáláshoz szorosan hozzákapcsolódik a vezérlés, ennek fejlődési fokozatai:− bütykös vezérlés (a bütykök célszerű elrendezésével és mozgatásával valósulnak meg a gépi mozgások, sebességvál-

tozások és a segédfunkciók ki- és bekapcsolása),− bütyköstárcsás vezérlés (a vezérlésleadás görgős emeltyűn keresztül történik),− másolóvezérlés (a mechanikusan tárolt információk elektromágneses vagy hidraulikus úton alakulnak át vezérlési je-

lekké),−

dugaszolótáblás vezérlés (a programkészítés elemi módszere),− programozható vezérlés – PC (először különül el a hardver és a szoftver, a hardver rugalmasan hozzáilleszthető a

különböző feladatokhoz,− számjegyvezérlés – NC (számjegyek hordozzák a munkaműveletekre vonatkozó információkat, először jelenik meg

a gyors programozás és a változtatás),− számítógépes vezérlés – CNC (valamennyi irányítási funkció ellátására alkalmas, előtérbe helyezi az univerzális gé-

peket),− gépek központi számítógépes közvetlen irányítása – DNC (a számítógépprogramokat központilag kezelik),− rendszerhierarchia (központi számítógép – alrendszert irányító számítógép – kisszámítógép – termelő gép).

A számítógép által támogatott vállalati funkcióterületek: − VPS: értékesítési-vezérlési rendszer,−

EPS: fejlesztéstervezési és –vezérlési rendszer,− BPS: beszerzés-vezérlési rendszer,− FPS: gyártástervezés-vezérlési rendszer,− PPS: termeléstervezés-vezérlési rendszer,− CAD: számítógéppel támogatott terméktervezés,− CAP: számítógéppel támogatott üzemgazdasági tervezés,− CAM: számítógéppel támogatott üzemi tevékenység tervezés,− CAQ: számítógéppel támogatott minőségbiztosítás,− CEA: számítógéppel támogatott műszaki tervezés,− CÍM: számítógéppel támogatott komplex üzemirányítás.

A számítógéppel támogatott gyártás (CAM) elemei:− gépi megmunkáló központok – Machine Center (a gép automatikus szabályozása és a szerszámcsere automatikus

végrehajtása),− ipari robotok (az 1960-as évektől megjelenő, több mozgástengely mentén programozható, szerszámokkal és készü-

lékekkel felszerelhető mechanikus karok),− rugalmas gyártórendszerek – FMS (olyan gyártóberendezésekből áll, amelyek egy közös vezérlési és szállítási rend-

szerrel vannak összekötve azért, hogy a gyártás automatizálható legyen és az adott rendszeren belül lehetővé váljoneltérő megmunkálási feladatok végrehajtása különböző munkadarabokon. Az FMS bevezetése lehetővé teszi a vá-lasztékgazdaságosságot),

− számítógéppel integrált termelés (CIM).

Az automatizáció előnyei: − mellékidő csökkenése,− biztonság növekedése,

−

létszámigény csökkenése,− gépkihasználtsági fok növekedése (termelékenység növekedése),− költségcsökkenés,− rugalmasság növekedése (gyorsabban lehet reagálni a piaci körülmények változására),− minőség javulása, egy állandó minőségi szint elérése,


28/109

– 28 –

− választék növelése,− előre jelezhetőség növekedése.

Az automatizálás határai: − műszaki oldalról

− termelőeszközök technológiai fejlettsége,− munkadarabok konstrukciója,

−

gazdasági oldalról− a beruházás megtérülése,− megfelelő mennyiségű gyártandó termék megléte,− átfutási idő csökkentésének lehetősége,− raktározási költségek minimalizálási lehetősége,− az összes költség 75-80 %-át a gyártási költségeknek kell kitenniük.

3.4.5. Folyamatáramlás tervezés(Szente 2003)

A folyamatáramlás magában foglalja a nyersanyagok, alkatrészek és részegységek üzemen keresztül vezető útját. A terme-lésmenedzsment ennek diagnosztizálására és az erre alapuló tervezésre többféle diagramot alkalmaz:

−

összeszerelési rajz és anyagjegyzék (késztermék egységhez szükséges alapanyagok és félkész termékek megneve-zése és mennyisége),

− termékfa, termékgráf (a logikai összeszerelési sorrendet tartalmazza, de még a végrehajtás ideje nélkül),− összeszerelési ábra, összeállítási diagram (az alkatrészek összekapcsolódási sorrendje az idők feltüntetésével),− műveleti-, vagy útvonal-lap (adott rész műveleti és haladási útja a szükséges gépek, műveletek, helyszínek megne-

vezésével),− áramlási folyamatábra (jelképek használatával mutatja meg, hogy mi történik a termékkel, ahogy keresztülhalad a

termelőrendszeren). (3-8. ábra)

Az ábra szimbólumai

3-8. ábra Az áramlási folyamatábra (Chikán-Demeter 2001)Információk a 3. fejezethez

Tanulmányozás (Szente 2003): 85 – 95. old.232 – 235. old.


29/109

– 29 –

4. A LÉTESÍTMÉNYEK KIALAKÍTÁSA

4.1. A létesítmények létrehozását befolyásoló tényezők(Szente 2003)

A termeléssel összefüggő létesítmények létrehozása a létesítmények

− tervezését,− elhelyezését és− berendezését

jelenti.

A létesítmény olyan térben elhatárolt ingatlan(csoport), amely termelési, gazdasági, kommunális kapacitása révén önállófunkciót tölt be (Szente, 2003 definíciójából).

A létesítmény műszaki, gazdasági, stb. szempontú kialakítása komplex mérnöki feladatot jelent. A termelésmenedzsment szű-kebben (pl. működő vállalat esetében) értelmezett feladatai közé e komplex tevékenység egészét nem soroljuk, de fontos, hogyalapvető összefüggésekkel a termelésmenedzsment területén dolgozó munkatársak tisztában legyenek.

A létesítmények kialakítása a vállalkozás hosszú távú működési feltételeinek a része, magába foglalja a területigény, az elhe-lyezkedés, a technológiai folyamatok és a technológiai eszközök mennyiségének és elrendezésének, stb. megoldását.

Termelő üzemek létesítése kiindulópontja: termelési követelmények.

A létesítmények létrehozása során megválaszolandó kérdések (nem teljes körűen):

− mekkora legyen a létesítmény mérete?− mikor kell a létesítményt üzembe állítani?− hol legyen a létesítmény?− milyen terméket (termékféleséget), milyen technológiával kell előállítani?

A fenti kérdésekre adandó válaszokat befolyásoló fontosabb tényezők (Szente 2003) alapján (4-1. ábra).

Kritériumok

Előrejelzettkereslet

Versenytársakvárható

viselkedése

Üzletistratégia

Nemzetközipiaci

szempontok

Létesítményköltségei

Kritériumok

Előrejelzettkereslet

Versenytársakvárható

viselkedése

Üzletistratégia

Nemzetközipiaci

szempontok

Létesítményköltségei

4-1. ábra Létesítmények kialakításának kritériumai

A kritériumokat csak röviden érintve:

a) A kereslet előrejelzése (Koltai 2001)

A termelésmenedzsment szinte valamennyi feladatának megoldásához nélkülözhetetlen a várható igényeknek (keresletnek)a meghatározása, így a létesítmények kialakításának, tervezésének is fontos feltétele.


30/109

– 30 –

Az előrejelzések időtávja különböző lehet:− hosszú távon (5-10 év) a piaci körülmények, a feltételek, a kereslet, stb. meglehetősen nagyvonalúan válaszolhatók

meg, de a létesítmények kialakítása ezt a megalapozott mérlegelést feltétlenül igényli;− rövid- és középtávú (termelésmenedzsment célú) előrejelzés az igények jövőbeli alakulását prognosztizálja.

Az előrejelzés mindig bizonytalan.

Az előrejelzések csoportosítása alkalmazási terület szerint (Kovács 2004):− műszaki előrejelzések: a technika fejlődésére vonatkoznak (pl. új eljárások, várható élettartamok, környezetvédelmi

szigorítások, stb.),− gazdasági előrejelzések (pl. infláció alakulása, gazdasági növekedés, stb.),− értékesítési előrejelzések: jövőbeli eladások, igények (kereslet).

Előrejelzési módszerek csoportosítása (Koltai 2001)

− Kvalitatív módszerek: alkalmazandók, ha az igény múltbeli alakulásáról még nincsenek elegendő információink (4-2.ábra). Alkalmazható módszerek: csoportmunka-módszerek, szakértői becslés, stb.

4-2. ábra Az előrejelzési módszerek és a termék életgörbe (Koltai 2001)

− Kvantitatív módszerek: számszerű információk feldolgozására épülnek. Ilyen módszerek: projektív módszerek a múlt-beli alakulás törvényszerűségeit vetítik előre (pl. idősoros becslés, átlagok, függvényekkel közelítés, szezonális ingado-zás), ill. kauzális módszerek (pl. regressziószámítás ok-okozat relációban).

b) A versenytársak várható viselkedése Ha a versenytársak várható reagálása

− lassú: a létesítmény gyors megvalósítása piaci előnyök (pl. piaci részesedés növelése) realizálását jelentheti,− gyors: a létesítmény-fejlesztés terén óvatosság szükséges.

c) Üzleti stratégia Az új létesítmény létrehozása során a súlypontok meghatározása szükséges (pl. költség, rugalmasság, minőség, stb.).

d) Nemzetközi szempontok Létesítményeket a globálisan legjobb, stratégiai előnyöket kínáló helyre célszerű telepíteni (nemcsak az olcsó munkaerő aszempont!)

e) A létesítmény költségei meghatározó szempont, hiszen a létesítmény mérete, elhelyezése, megvalósításának időtartama,stb. mind-mind befolyásoló tényező.

A létesítmények alaptípusai (Szente 2003)

a) Termékorientált létesítmények: egy termék vagy termékcsalád előállítását végzik, nagy piacok részére (alacsony szállításiköltségek, hatékony nagy üzemméret miatt).

b) Piacorientált létesítmények: azon a piacon helyezkednek el, amelyet kiszolgálnak (magas szállítási költségek, gyors reagá-lás, egyedi rendelések miatt).

c) Folyamatorientált létesítmény: 1-2 technológián alapul, amelyekkel számos termék készíthető (alkatrész-, ill. részegységgyártás – pl. autóipar).

d) Általános célú létesítmények: több termék – több folyamat (pl. kisvállalkozások zöme).


31/109

– 31 –

4.2. Termelő létesítmények tervezése(Szente 2003)

A tervezés körébe tartozó feladatok:− kapacitástervezés− géptervezés− technológiai tervezés

Utóbbi kettővel a tananyag lényegében nem foglalkozik, ezek mérnöki szakfeladatait nem tekintjük a termelésmenedzsmentismeretekbe közvetlenül tartozó témaköreibe.

4.2.1. Termelő létesítmények kapacitástervezése

A kapacitás maximális teljesítőképesség termékmennyiségben kifejezve, amely a termelőberendezés(ek)en adott idő alatt, arendelkezésre álló műszaki, szervezési és minőségi feltételek mellett előállítható. (Szente, 2003 nyomán)

Tehát a kapacitás:− mindig időtényezőt is tartalmaz: pl. 42 f ő /nap kórházi (kibocsátási) kapacitás, az „500 ágyas” megjelölés nem a kór-

ház kapacitása, hanem a mérete;− a ténylegesen kibocsátott mennyiség a kapacitásnál kisebb;− több termék esetén aggregált egységgel jellemezhető (pl. napi árbevétel, Ft/nap), utaskilométer a repülésben – a ka-

pacitás az üléskilométerrel jellemezhető;− a napi/heti munkaidő csökkentésével csökken.

Megkülönböztethető:− csúcskapacitás: rövid ideig tartható fenn (pl. szolgáltatásban fontos)− fenntartható kapacitás: hosszú távon tervezett érték

A kapacitásokkal és számításával a 11. fejezetben foglalkozunk részletesebben.

4.2.2. Méretgazdaságosság, kapacitásegyensúly és kapacitásrugalmasság

Az üzemméret meghatározása során figyelembe veendő tényezők (Kovács 2004)

− az igény nagysága, jövőbeli alakulása,− a termék és technológia életgörbéje,− a gazdaságos gyártási volumen,− a versenyelemzés eredménye,− a termelőrendszer rugalmassága,− az utólagos bővítés lehetősége,− beruházásra rendelkezésre álló források,− bevonható külső kapacitások,− rendelkezésre álló erőforrások mennyisége.

Gazdaságos üzemméret: a méretet meghatározó termékmennyiség (output-volumen) egységköltsége minimális (4-3. ábra).

Üzem100 termékegységre



Az output átlagos

egységköltsége

Output volumen

A legjobb mű

ködési szint




Az output átlagos

egységköltsége

Output volumen

A legjobb mű

ködési szint

4-3. ábra Gazdaságos üzemméret (Szente 2003)


32/109

– 32 –

A termelési volumen növekedésével a fix költségek miatt csökken az egységköltség. Ez viszonylag kis méreteknél is bekövet-kezhet, ezért tapasztalható elmozdulás ilyen irányban.

A kapacitásegyensúlyról akkor beszélhetünk, ha az egyes gyártási szakaszok kapacitásai megegyeznek (outputok-inputokazonosak). Ilyen ideális helyzet általában nincs.

A kapacitásrugalmasság biztosítja, hogy−

mobil eszköz alkalmazásával az átfutási idő általában csökkenthető (mobil gépek, mozgatható falak, stb.),− a választékon belül az egyes termékfajták közötti gyors átállás lehessen,− sokoldalúan képzett szakembereket alkalmazzanak,− külső kapcsolatokban a beszállítók és alvállalkozók kiválasztódjanak.

4.3. Termelő létesítmények elhelyezése(Szente 2003)

Az elhelyezés – hosszabb távra ható döntés alapján – a telephely kiválasztását jelenti. Működő termelőrendszer esetén újüzem, raktár létesítését jelenti a meglevő rendszerben.

Az elhelyezés kiemelt szempontjai (Kovács 2004)

a) Társadalmi, környezeti hatás: jogrend, politikai stabilitás, életszínvonal, kultúra, vallás, stb.b) Gazdasági helyzet: adórendszer, munkaerő, energiaköltségek, stb.c) Földrajzi körülmény: nyersanyagforrások távolsága, szállítási lehetőségek, éghajlat, stb.

Globális gondolkodásmód jegyében:− régiót (pl. Közép-Európa)− országot (pl. Magyarország)− területet (pl. Alföld)− helyet (város)

választanak a cégek. Általában a költségek minimalizálására törekednek.

4.3.1. Telephelyelméletek(Szente 2003)

A telephelyelméletek az üzemek (termelőegységek) térbeli elhelyezkedésének, működésének általános gazdasági törvénysze-rűségeivel foglalkoznak.

A telephelyválasztás feltételei:− nyersanyagok és termékek tömeges szállíthatósága,− a tőke mozgásának szabadsága.

A Kondratyev-féle cikluselmélet (technológiai forradalmak és innovációk szakaszai) alapján öt szakaszban jelentek meg cik-luselméletek:

−

1. szakasz: XIX. szd. első harmada: mg. termelés térbeli elhelyezkedése (Thünn) – szállítási költségek− 2. szakasz: XX. szd. első évtizedei: ipari agglomerációk kialakulása (Weber, Predöhl, Palander) – termelési költ-

ségek minimalizálása− 3. szakasz: a két világháború között: piaci verseny törvényszerűségei (Lösch, Hotelling) – bevételek maximálása− 4. szakasz: 195-1975 közötti időszak: (Isard, Greenhut, Smith) – komplex modell optimalizálása− 5. szakasz: napjainkban van kialakulóban: mikroelektronika és csúcstechnológia, kvalifikált munkaerő, környeze-

ti állapot (Stöhr, Malecki, Scott)

4.3.2. A kiválasztás módszerei és befolyásoló tényezői(Szente 2003)

A telephely kiválasztás során alkalmazott módszerek

Általános cél: három költségtípus minimalizálása− helyi költségek: a telepítéssel kapcsolatos költségek (pl. telek),− elosztási költségek: termékek vevőkhöz történő elosztásának költségei,− anyag-energia költségek: termelési inputok beszerzési költségei.


33/109

– 33 –

Makroelemzés: régiók, körzetek értékeléséhez− lineáris programozás: ún. szállítási probléma módszerével választható ki az azonosított hely, ahol a szállí-

tási költség a legkisebb;− gravitációs központ módszer: távolságok és szállítási mennyiségek függvényében.

A telephely kiválasztását befolyásoló tényezők

a) Természeti tényezők: környezeti adottságok a gazdaság számáraTermészeti erőforrások

− ubikvitás: mindenhol előforduló, könnyen felhasználható javak (pl. oxigén az acélgyártásban)− kommonalitások: széles körben elérhető és felhasználható javak (pl. homok, erdő)− ritka javak: néhány helyen fordulnak elő (pl. gyémánt, nikkel)− unikális javak: csak egy-két helyen fordulnak elő (pl. kriolit az acélgyártáshoz).

Két csoport: − megújítható, újratermelhető javak: többségét a mezőgazdaság állítja elő (hő és fény, föld és víz a feltételek),− nem megújítható nyersanyagok: véges mennyiségben rendelkezésre álló javak (ezek szűkösek!)

b) Termelési tényezők: térben egyenlőtlenül vannak elosztva−

föld: termőföld és egyéb terület (ingatlan)− munkaerő: számok, arányok, foglalkoztatottság, kvalifikáció, mobilitásra korlátozott− tőke: – fizikai tőke: elhasználódnak, de javíthatók, pótolhatók

– pénztőke (kölcsönadás, résztulajdon vásárlása).

4.4. Termelő létesítmények berendezése(Szente 2003)

4.4.1. A berendezés tartalma, a gépválasztás szempontjai, a gyártási módok

a) A létesítmények berendezése kétszintű térbeli tevékenység:

−

üzemberendezés: a termelő részlegek fizikai elhelyezése− gépelhelyezés: gépek, eszközök, felszerelések elrendezése (Szente 2003)

b) A jól átgondolt térbeli elrendezés eredménye: − zavartalan anyag- és információáramlás− jobb készletgazdálkodás− kedvezőbb térkihasználás− szervezett gyártási folyamat, könnyebb ütemezés− kevesebb szűk keresztmetszet, rugalmasabb technológia− csökkenő üzemeltetési költségek− alap az „éppen időben” (Just in Time) rendszerek alkalmazásához.

c) A berendezés néhány alapelve: −

átlátható folyamatok (falak fizikai lebontása),− munkaközpontok (több gépes munkahelyek) egymáshoz közeli elhelyezése,− felfestett jelek segítik az anyagáramlást,− kötöttpályás, automatizált anyagkezelő berendezések alkalmazása,− kevés nagyméretű – több kisebb berendezés használata,− U-alakú termelési vonalak (rugalmasság fokozása),− egyfunkciós robotok alkalmazása.

d) A gépválasztás legfontosabb tényezői a 4-1. táblázaton láthatók.

e) A részlegek üzemen belüli elhelyezését a munkaáramlás rendje határozza meg. Ennek alapján három alapvető forma, ún.gyártási mód létezik:

−

gépelvű (műhelyszerű) gyártás− termékelvű (folyamatrendszerű) gyártás.− csoporttechnológián alapuló elrendezés.


34/109

– 34 –

A gépválasztás kritériumai (Szente 2003)4-1. táblázat

Döntési változók Figyelembe veendő tényezők

Kezdeti beruházás

ÁrGyártó

A használt eszközök rendelkezésre állása

HelyigényKiegészítő /támogató eszköz(ök) iránti igény

Kibocsátási ráta Tényleges és feltüntetett kapacitásA késztermék minősége A specifikációnak való megfelelés

Működési követelményekSelejtarány

A használat nehézségi fokaBiztonság

Munkaerő követelményekHatás a munkásokra

A közvetlen és közvetett munkaerő arányaKépzettségi és betanítási igény

Rugalmasság Általános vagy speciális célú gép

Átállítási követelmények

Speciális felszerszámozás

BonyolultságÁtállítás ideje

KarbantartásBonyolultságGyakoriság

ElavulásSzabványos gép

Átalakíthatóság más tevékenységreFélkész-termék készlet A biztonsági készlet időzítése és mennyisége

A teljes rendszerre gyakorolt hatásBekapcsolódás a működő termelési rendszerbe

Szabályozási tevékenységMegfelelés a termelési stratégiának

A térbeli elrendezés megvalósításához a folyamatrészeket kell megkülönböztetni: a folyamat egyre csökkenő időtartamú sza-

kaszai:

folyamat → részfolyamat → folyamatszakasz → MŰVELET → részművelet → műveletszakasz → műveletelem

A gyártási (technológiai) dokumentációk különösen a műveletre épülnek. Egy termék elkészülésének technológiai sorrendje:műveletsor.

4.4.2. Műhelyrendszerű (gépelvű) gyártási mód(Szente 2003) (Romhányi 2003)

Ennél a gyártási módnál a technológiailag azonos gépek ill. funkciók (pl. eszterga, maró, sajtoló) azonos területre (műhelybe)kerülnek, a munkadarabok a műveleti sorrendnek megfelelően végigjárják a műhelyeket (4-4. ábra).

A műhelyek elrendezése a műhelyek egymáshoz viszonyított távolsága, sorrendje meghatározását jelenti, amelyet tervezésimódszerek segítenek. Ilyenek: – módszeres berendezés tervezés (SLP)– bere

Documents

Termelesmenedzsment Oktatasi Segedlet 3 Evf Muszaki Menedzser