2

Tartalomjegyzék: A halak etetése............................................................................................................... 3 Száraz műeleségek......................................................................................................... 5 Szárított vagy liofilizált természetes eleségek ............................................................... 6 Fagyasztott eleségek ...................................................................................................... 7 Eleségállatok, élő eleségek az akvarisztikában .............................................................. 7 Papucsállatka (Paramecium caudatum).......................................................................... 8 Infúzória ........................................................................................................................ 9 Enchytraeus albidus. Televényféreg ............................................................................ 10 Enchytraeus buchholzi, Grindál................................................................................... 10 Ecetféreg, mikro .......................................................................................................... 12 Úszó Ecetféreg............................................................................................................. 13 (Turbatrix aceti, Anguillula silusiae) ........................................................................... 13 Földigiliszta ................................................................................................................. 14 Csontkukac, és pinki.................................................................................................... 15 Röpképtelen muslinca (Drosophila fasciata)................................................................ 15 Lisztkukac.................................................................................................................... 18 Tubifex, Csővájó féreg ................................................................................................ 19 Planktoneleség............................................................................................................. 20 Vízibolha Tenyésztése ................................................................................................. 23 Szúnyoglárvák ............................................................................................................. 25 Artemia salina. Sóféreg................................................................................................ 26 Ugróvillás (Collembola): ............................................................................................. 27 Viaszmoly (Galleria melonella)................................................................................... 28 A mexikói bolharák (Hyalella azteca) ......................................................................... 28 A banánféreg................................................................................................................ 29 A kerekesféreg (Rotatoria)........................................................................................... 30 Hal ............................................................................................................................... 32 Növényi eredetű táplálékok ......................................................................................... 32 Teljes értékű táplálékok............................................................................................... 34 Kiegészítő, alkalmi eleségek........................................................................................ 35 Felhasznált irodalom:................................................................................................... 36

3

A halak etetése

Halainkat táplálkozási módjuk, táplálékigényük jellege szerint mindenevőkre, növényevőkre és húsevőkre csoportosíthatjuk. A mindenevők állati és növényi eleséget egyaránt fogyasztanak. Díszhalaink zöme mindenevő (pl. pontyfélék, elevenszülő fogaspontyok, pontylazacok). Kimondottan növényevő hal alig akad medencéinkben. Növényi táplálék kiegészítést feltétlenül igénylő azonban jóval több (pl. Poecilia velifera, Xiphophorus variatus). A húsevő, ragadozó természetű halak, kizárólag élő halakkal vagy nagyobb méretű élő eleséggel táplálkoznak (pl. Nandidák, Belonesox belizanus). A különböző haleleségek fő tápanyagai a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. Ezekből a hal viszonylag nagy mennyiséget igényel.

A halaknak kínált táplálék minősége és mennyisége fontos tényező. Csupán annyi táplálékra van szükségük, amennyit néhány perc alatt el tudnak fogyasztani. A maradékból szennyeződés lesz, bomlása fogyasztja az akvárium oxigénkészletét és olyan biológiai folyamatokat indíthat el mely kedvezőtlen – végső soron mérgezi a vizet. Véletlen balesetek előfordulhatnak, ilyenkor vízleszívó csővel könnyen kiszívhatjuk az aljzatról a felesleges eleséget. Semmiképp ne hagyjuk ott, mert rengeteg kárt okozhatunk vele, ami akár a halaink életébe is kerülhet. A kifejlett halak viszonylag jól bírják a koplalást. Pár napig, akár egy hétig is elkeresgélnek, de hosszabb időre azért ne hagyjuk őket étlen. Vagyis ha több hetes útra utazunk, gondoskodjunk táplálásukról. Az semmiképp sem jó megoldás, hogy indulás előtt degeszre etetjük őket, mert nem fognak tudni sokkal többet enni, mint amennyit egyébként is szoktak. A maradék az aljzaton fog elbomlani. Csak annyit adjunk, amennyit egyébként is szoktunk. Hosszabb távollét esetén igénybe vehetünk emberi segítséget, (megelőzendő a bajt, mérjük ki előre a napi adagokat) vagy esetleg beruházhatunk egy automata etetőre is. / Megjegyzendő,hogy aki ivadékot nevel annak otthon a helye!/ Ezt ajánlatos egy pár nappal az indulás előtt beüzemelni, hogy ellenőrizhessük működését, és hogy beállíthassuk a megfelelő mennyiségű adagokat. A hal egészséges fejlődéséhez, számos élettani folyamat zavartalan lefolyásához szükségesek — igen kis mennyiségben — a vitaminok és az ásványi anyagok is. Ezek nélkülözése ún. hiánybetegségben mutatkozik. A fő táplálékok a halak testállományának felépítéséhez, valamint az életfolyamatokhoz szükséges energia pótlására szolgálnak. A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat és zsírokat is képesek előállítani. Emiatt fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. Testállományuk fehérjéit azonban csak a táplálékból származó fehérjéből képesek felépíteni. A díszhalak szakszerű táplálására vonatkozó ismereteink gyakorlati tapasztalatokra és nem kísérleti eredményekre alapozódnak. A különböző haltáplálékok összetételére vonatkozó adat rendkívül kevés és hézagos. Néhány díszhal táplálék összetételéről a következő táblázat ad némi tájékoztatást.

Eleség Víz Fehérje Szénhidrát Zsír Ásványianyag Kitin Tubifex 86 8 2 2 1 1 Vörös szúnyoglárva (Chironomus)

85 8 2,5 2 1 1,5

Vizibolha (Daphnia) 90 4 2,5 0,5 1,5 1,5

4

A táblázatból látható, hogy a Tubifex fehérjetartalma pl. kétszer akkora, mint a vízibolháé. A fiatal halak rendkívül gyors növekedése Tubifex-etetés hatására annak nagy fehérjetartalmával magyarázható. A fiatal hal nagy növekedési esélye folytán igen sok fehérjét igényel, hiszen a testállomány gyarapodása főleg fehérjéből adódik. Az egyes táplálékféleségek fehérjéinek emészthetősége és a hasznosulása nem egyforma. Pl. a Tubifex és a Chironomus fehérjéi 90%-osan, a Daphniáé azonban csak 80%-osan hasznosulnak. Ugyanakkor elgondolkoztató hogy egyes gyári „dobozos”eleségek 40% körüli fehérjét említenek…

(Ennek fő oka az aminosav-összetételben keresendő.) A növényi fehérjék az állati fehérjéknél általában rosszabbul hasznosulnak. A különböző táplálékféleségekkel nyújtott fehérjék és egyéb tápanyagok biológiai hasznosulása, így táplálkozás-élettani értéke is erősen különböző. A többféle eleség, még ha egyenként kisebb biológiai értékűek is, élettani értelemben kedvezőbb hatásúak, kölcsönösen előnyösen egészítik ki egymást-a változatos etetés fontosságára ez a tény is rávilágít. A halak anyagcsere-folyamataiban fontos szerepet játszó vitaminokat a táplálékkal kell a halak szervezetébe juttatnunk. A halak számára az A-, D-, B1-, B2-, B12- és a C-vitamin a legfontosabb. Az E- és K-vitamin-igény még vitatott. Az A-vitaminnak a növekedési folyamatokban, az anyagcserében és a szaporodási folyamatokban van lényeges szerepe. A D-vitamin nélkülözhetetlen a csontok ásványianyag-forgalmában. A B-vitamin-csoport szükséges a növekedési és vérképzési folyamatokban, a máj-anyagcserében és az idegsejtek anyagcseréjében. A C-vitamin az egyes enzimek aktiválásában és a sejtek anyagcseréjében játszik fontos szerepet, és növeli a halak ellenálló képességét. Halaink vitaminellátása megoldható Daphnia, Cyclops. Tubifex, általában élő eleségek rendszeres és algasaláta időnkénti etetésével. Jó hatású, különösen télen a marha- vagy csirkemáj etetése is, mert a májban igen sok, a halak számára fontos (A-, D-, B-) vitamin van. A szárított eleségek általában nem tartalmaznak vitaminokat. (Kivétel néhány gyári műeleség.) Ásványi anyag hiánya az akvarisztikai gyakorlatban a legritkább esetben jelentkezik, mert a halak minimális szükségletét még viszonylag szakszerűtlen etetéssel is fedezni tudjuk. Azonban mindenképpen ajánlatos a változatos,és halaink speciális igényeihez igazodó táplálás-felnőtt halak esetében pedig alkalmankénti koplaló nap beiktatása is. A díszhalak táplálékait öt fő csoportra oszthatjuk:

• Száraz műeleségek, • Szárított vagy liofilizált természetes eleségek • Fagyasztott eleségek • Élő eleségek

o Tubifex tubifex. Csővájó féreg o Planktoneleség o Szúnyoglárvák o Enchytraeus albidus. Televényféreg o Paramecium caudatum. Papucsállatka o Enchytraeus buchholzi. Grindál o Turbatrix aceti. Mikró o Artemia salina. Sóféreg o Drosophila fasciata (melanogaster) o Stb….

• Növényi eredetű táplálékok

5

A díszhalak jó egészsége nagymértékben függ a helyes táplálástól. A megfelelő táplálék kiválasztásához ismernünk kell halaink természetes táplálékait és testfelépítését. A természetben általában rovarok és lárváik, férgek, algák, növények, gyümölcsök alkotják a díszhalak étrendjét. A műeleségek általában e táplálékok kiváltására szolgálnak,és inkább az akvarista kényelmét szolgálják. Emellett léteznek speciális célokra készült műeleségek is-pl. gyógyszeres,vagy színfokozó összetevőket tartalmazók is. A halak testfelépítéséből adódóan három táplálkozási formát különböztetünk meg. Az egyenes hátú, felső szájállásúak a víz felszínről csipegetnek, a hajlított hát- és has vonalúak középen álló szájjal inkább a vízközt táplálkoznak, míg a lapos hasú lefelé irányuló szájú halak inkább a fenéken keresgélnek. Természetesen ez nem jelenti azt,hogy kizárólag onnan szerezhetik be táplálékukat-ki ne látott volna már a fenéken csipkedő guppit?

Száraz műeleségek

A különböző halak, a ragadozók, a növényevők vagy a mindenevők, a felnőttek és az ivadékok számára egyaránt létezik megfelelő eleség lemezes, granulált vagy tabletta formájában és ezeken belül is szédítő választékú íz- és beltartalommal. Ma már többféle, különböző összetételű és szemcsenagyságú gyári száraz eleség kerül forgalomba. Ezek megegyeznek abban, hogy sok alkotórészből állítják össze, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, sőt hormonokkal is kiegészítik őket. A halak e gyári „keverékeleséget" szívesen fogyasztják. Komponenseik különböző húsok, mint pl. a marhamáj, halhús, tengeri rákhús, halikra, Daphnia, alga, burgonya, búzaliszt és sok egyéb is. A pontos összetétel gyártási titok. A hazai tapasztalatok kedvezőek a gyári műeleségek étrendi hatását illetően is. A műeleségekre is vonatkozik azonban az, hogy nem szabad a halaknak többet adnunk belőle, mint amennyit azonnal elfogyasztanak. Az elmúlt évtizedek a hobbiállatok, díszhalak táplálásában is igen nagy változást hoztak. Az emberi, humán élelmiszergyárakhoz hasonlóan üzemek létesülnek a tökéletes, minden igényt kielégítő, különféle műeleségek előállítására. A ma gyártott műeleségek szinte mindazt tartalmazzák, ami az élő eleségekben található, esetenként kiegészítve gyógyszerekkel, festékanyagot pótló szerekkel, vitaminokkal, aminosavakkal. A műeleségek előnye, hogy sokáig tárolhatók, nem igényelnek külön tartó-, tárolóedényt, hűtést, vízcserét és azok is használhatják, akik az élő tubifextől elzárkóznak-vagy éppen idejük nem engedi az otthoni élőeleségek tenyésztését. Külföldi neves eleséggyártó cégek mellett évekkel ezelőtt megkezdődött a magyar Aqua-Food cég által a már külföldön is elismert minőségű műeleségek, lemezes és granulátum formájú hazai előállítása. Vannak olyan akvaristák,akik szerint mindenben a külföldi a jó-nos nekik a Sera, a JBL, a Tetra stb. márkák egész tárháza áll rendelkezésére.

A lemezes tápok a víz felszínén hosszabb ideig úsznak, táplálkozásra serkentve azokat a fajokat, amelyek a víz színéről nyerik élelmük jelentős részét.

A granulátumok lassan szállnak le a talajra, így a víz közepén és a talajról táplálkozó halak könnyen hozzáférhetnek.

6

Szárított vagy liofilizált természetes eleségek A liofilizálás a ma létező legkorszerűbb szárítási eljárás, mellyel a lehető legkisebb károsodással szárítható a táplálék. A liofilizálás lényege, hogy az eleséget lefagyasztás után, vákuumtérben fosztják meg víztartalmától. Az eljárás drágább ugyan, mint a szárítás, de a végeredmény összehasonlíthatatlanul jobb minőségű lesz, mivel megmarad az eredeti íz, vitamin- és rosttartalom. Nem véletlen, hogy az űrhajósok is liofilizált ételeket fogyasztanak az űrben.

Lio tubifex

Fagyasztva szárított (liofilizált) csővájó féreg (tubifex). A csővájó féreg 1-7 cm hosszú, vékony gyűrűsféreg, a földigiliszta vízi rokona. Ahol tömegesen fordul elő, az iszapból kiálló himbálódzó sűrű féregtelep, nemegyszer rózsaszínű, hullámzó szőnyeget alkot. A kis kockákba préselt eleséget szétmorzsolva, vagy akár az akvárium oldalára tapasztva kínálhatjuk halainknak.

Lio vörös szúnyoglárva (Chironomus)

A horgászok körében „misztikus-szuper-aduász” csalinak elkönyvelt eleség nem maradhat ki a díszhalak étrendjéből sem. Ezt az eleséget keresik legszívesebben természetes környezetükben is a halak. A miértre a válasz a magas fehérjetartalomban és a halak számára ellenállhatatlan ízben rejlik. Viszonylag nagy mérete miatt kistermetű díszhalaknak érdemes kicsit szétmorzsolni.

Szárított vízibolha (Daphnia)

A halak természetes élőhelyein nagy mennyiségben megtalálható ágascsápú rákok. A hazánkban forgalmazott szárított vízibolhák a volt Szovjet tagállamok, cukorgyárainak derítőtavaiból származnak. Kis tápértékű, sok ballasztot tartalmazó eleség, mert a Daphnia kitinpáncélja adja a fő tömeget. Csak kiegészítő eleségként etessük. Kizárólag szárított vízibolhán tartva a halak előbb-utóbb emésztési zavarokat, gyomor- és bélgyulladást kapnak. Kisebb halaknak porfinomságúra kell törni. Magas kitintartalmú, sokáig a víz tetején lebegő kiegészítő eleség. Felső szájállású díszhalak részére adható táplálék.

Tablettás eleségek

Hatalmas a választék a különböző tablettás termékekből. Célszerű az akvárium üvegére tapasztani, így az etetés még látványosabb.

Szárított Cyclops. A kereskedelem által nem forgalmazott, nagy tápértékű eleség. A tavaszi plankton gyűjtések alkalmával, ha módunkban áll, érdemes nagyobb mennyiségű Cyclopsot fogni, és otthon meleg (nem forró) helyen - itatóspapírra szétterítve - megszárítani. Szárított szúnyoglárva. Kitűnő minőségű száraz eleség, amelyet a halak rendkívül kedvelnek. A Cyclopshoz hasonlóan magunknak kell szárítani, de a nem megfelelően végzett szárítás során sokat veszíthet értékéből. Szárított Tubifex. Tápláló, igen kedvelt száraz eleség. Egészen finomra, szinte púderfinomságúra törve jó eleség halivadék részére is.

7

Fagyasztott eleségek Létezik belőle vörös, fehér és fekete szúnyoglárva, vízibolha, tubifex, krill, trópusi mix és még sok egyéb, mi hal szem-szájnak ingere. Nagy előnye, hogy állaga, íze a lehető legjobban hasonlít a természetes eleségekhez, és hogy sokáig eláll a mélyhűtőben. Ezért bőven lehet belőle tartalékolni. Ajánlott a még nem ismert típusokat egy kis tálkában felolvasztva kipróbálni. Ennek legbeváltabb módja a mikrohullámú sütőben,vízben való gyors felengedés-semmi esetre sem forró vízben! Ha túlságosan színezi a vizet érdemes a későbbiekben is külön kiolvasztani, és egy teaszűrőben átmosni, különösen a vörös szúnyoglárva esetében melegen ajánlott, borzalmasan sok a „leve”. Ezután bemosni az akvárium vizébe, így nem viszünk feleslegesen szennyeződést az akváriumba.

Eleségállatok, él ő eleségek az akvarisztikában Sok akvarista esküszik rájuk, mások messziről elkerülik. Az igazi nagy előnye frissességében rejlik. Hátránya viszont, hogy rengeteg fertőzés bevihető vele az akváriumba. Sokszor a frissen begyűjtött tubifex vagy szúnyoglárva egy szennyvízkifolyó közvetlen közeléből származik. Tehát ha szeretnénk élő eleséggel etetni, ajánlatos előtte jó alaposan átmosni. Sajnos azonban a lárvák köztigazdaként hordozhatják egyes halélősködők lárváit, amelyen a mosás nem sokat segít. De a fertőzések minimálisra csökkentése érdekében a legtöbb élő eleséget mi magunk is tenyészthetjük halaink számára és örömére

Nem vagyok nagy tapasztalattal rendelkező akvarista. Mindazonáltal az eleségállatokra vonatkozó információim Dr. Lányi György: ”Korszerű akvarisztika” és Horn P. - Zsilinszky S.: „Akvarisztika” c. könyveire támaszkodnak, valamint a fórumokon és egyéb internetes felületeken általam fellelt írásokból tevődik össze.

Melyik eleséget tenyészthetjük otthon? Elég sokféle élő eleség tenyészthető otthon. Ezek közül talán legkevesebb munkával a grindál, a vízibolha, a muslica, a mikró, kisebb halaknak papucsállatka, nagyobbaknak földigiliszta (esetleg lisztkukac), nyáron szúnyoglárva szaporítható. Elég nehéz, hely- és eszközigényes pl. a tubifex és a sórák (eddig tudomásunk szerint csak kis mennyiségben sikerült házilag szaporítani).

Az élő eleség előnyei a fagyasztott vagy műeleségekkel szemben:

1. az el nem fogyasztott eleség nem kezd el azonnal bomlani , 2. saját magunk tenyészthetjük a halak eleségét, így elkerülhetünk mindenféle

fertőzést 3. az eleség házilagos tenyésztése minimális költséggel megoldható és 4. a legfontosabb, hogy a halak mindenféle "mozgó dologra" szívesen vadásznak

(valamint az akvaristák is szeretik vadászat közben nézegetni a halaikat).

Szeretném azonban ha elkerülnétek az ezekkel való túlzott etetést is, gondoljunk csak arra: van olyan táplálék mely erősen hizlaló pl. a grindál. Ez az írás olyan élő eleségeket mutat be, melyet az akvaristák otthon is könnyűszerrel tenyészthetnek és a tenyésztésükkel kapcsolatban számos tapasztalat található az interneten.

8

/ Megjegyzés: akinek sajnos nem adatik meg a megfelelő hely és szabadidő, ne érezze azt hogy ő kevesebbet ér. Sajnos az életkörülményeink nem mindig engedik meg hobbink maradéktalan kielégítését, és időnk is véges. Az alábbi állatkák leírásánál több esetben is szó szerint idézünk Horn-Zsilinszky: Akvarisztika c. művéből. Az ő szavaiknál senki sem mondhatja el találóbban és érzékletesebben, talán ezért sem tartom bűnnek ha itt is megjelennek „bibliánk” szavai. T.:halőrxxl /

Papucsállatka (Paramecium caudatum) Az ázalékállatok közé tartozó papucsállatka a nagyon apró halivadék számára kitűnő eleség. Ez az eleség általában az első napokban megfelelő, utána már a táplálásuk nem okozhat problémát!

Könnyen tenyészthető és nagyobb mennyiségben adagolva sem veszélyezteti a zsenge ivadékot.

A papucsállatka talán a legismertebb egysejtű táplálékállat. Ahhoz, hogy élősködőt terjesszen, önmagában kicsi. De a tenyészvizében élhetnek mellette más apró állatok ( rotatoria, cyclops, hydra, stb.), esetleg élősdiek, kórokozók is! Ezért lényeges, hogy ha módunkban áll, akkor olvassunk utána, hogyan lehet a „zöld víz”-ből, infusoria-tenyészetből tiszta paramecium-kultúrát csinálni. Lehet, hogy az általam leírt (több szakkönyvben is olvasható) módszer erre nem alkalmas, de még nem volt gondom a parameciummal elindított kishalakkal. Nem lett hidrás, vagy élősködőkkel teli a nevelőmedencém, tehát megbízom a módszerben.

Kirándulások alkalmával természetes vizekből egy-két liternyit haza viszünk és finom szövésű szűrőn leszűrjük. Pocsolyák vizében is megtalálható a papucsállatka, tehát komolyabb keresésre nincs szükségünk, ha be akarjuk szerezni az első néhányat. Mivel egysejtű, és osztódással szaporodik, nem kell az ivari különbözőségeken törnünk a fejünket. Meg aztán, mivel egyetlen sejt, úgysem látnánk semmit komolyabb (minimum 10x-es) nagyító nélkül. Ha megvan a pocsolyavíz, öntsük egy hosszúnyakú üvegbe (konyakos, pálinkás, kinek mi van kéznél) úgy, hogy a „zöld” víz csak a nyak aljáig, a szűkület kezdetéig érjen. Vagy ha nem elég a víz akkor a szűrt vizet zárható tetejű széles szájú edénybe öntjük és friss csapvizet töltünk hozzá,hogy kb. kétszer annyi legyen. Vigyázzunk, hogy a hőmérséklet azonos legyen,mert a jelenlévő papucsállatkák elpusztulhatnak. Ugyanis nem bírják a hirtelen hőmérséklet változást! Ekkor vattából laza dugót tegyünk az üveg nyakába. Vékony dróttal rögzítsük a dugót, nehogy beleessen az üvegbe. Megpróbáltam cérnával. A cérnában a hajszálcsövesség elve érvényesült; kiszívódott a víz egy része-a műszálas cérna pedig nem jutott eszembe;). Tehát dróttal rögzítjük a vattadugót úgy, hogy az alja a vízbe érjen, de ne érje el a teteje az üveg száját. Ezután a dugó feletti részbe óvatosan friss-klórmentes,állott- csapvizet töltünk, hogy a vízfelszín elérje az üveg száját. Takarjuk el újságpapírral a palack oldalát a dugó magasságáig, hogy a fény és a keletkező oxigénhiány miatt átmásznak a vattadugón a friss vízbe a parameciumok. Hagyjuk egy ideig a palackot magára, majd a dugó feletti vízréteget szemcseppentő pipettával,műanyag fecskendővel szívjuk le. Észrevehetően töményebb, sűrűbb, mozgalmasabb a dugó feletti vízrész. Teli van papucsállatkával. A leszívott állatkákat használhatjuk új telep létrehozásához is, és halivadék etetésére is.

9

A leszívott papucsállatkákat a tiszta vízzel egy állott csapvízzel felengedett (de a friss is jó, már próbáltuk) befőttes üvegbe tesszük. Ez lesz a tenyész-üveg. Ide kiszárított, sötét banánhéj-darabokat szórunk (mindössze egy-két 1cm x 1cm méretű négyzetnyit, összevágva apróra. A pontos biológiai táplálékláncra nem térnék ki, de a rövid lényeg: a banánhéjat valami baktérium bontja. (Vagy karalábé-vagy karórépadarabkákat szórunk) Ha elszaporodott a baktérium, jóllaknak a parameciumok, és osztódni kezdenek, 22-24°C.-on tartva az állatkák nagyon hamar szaporodásnak indulnak. Ha sok a papucsállatka, elfogy a baktérium, majd éhen halnak a papucsok. Tehát hetente, kéthetente újabb szárított banánhéj-darabokat teszünk a vízbe, hogy a baktériumoknak legyen kaja + utánpótlás. Mikor etetni akarjuk a halivadékainkat, a már leírt módon a hosszúnyakú üvegbe töltjük a tenyész-vizet, vattadugó, satöbbi. A tenyészet tisztaságát rendszeresen kell ellenőrizni. Erre megfelel egy zsebmikroszkóp, esetleg egy erősebb lupe is. A már beállt tenyészet táplálható kizárólag tejjel is, arra azonban ügyelni kell, nehogy a túl sok tej miatt a tenyészet vize megsavanyodjék. Amikor a víz letisztult, újból egy kávéskanálnyi tejet adhatunk.

Infúzória A frissen kikelt ivadékok elesége. Tenyésztését kezdjük jól érett, zöld vízzel, tegyünk bele növényi részeket, pl. salátát, lucerna darabokat. A felforralt növényi részek sokkal gyorsabban lebomlanak, ezzel gyorsíthatunk a folyamaton. Mikor a növények bomlásnak indulnak baktériumok jelennek meg, majd véglények szaporodnak el annak függvényében, hogy mennyi baktérium táplálékot találnak. Vegyük figyelembe, hogy egy újonnan indított tenyészet több baktériumot, mint véglényt tartalmaz. Ha azt akarjuk, hogy a kultúrának ne legyen szaga, akkor erősen levegőztessük azt. Ha az akvarista hosszabb időn keresztül fent szeretné tartani a tenyészetet, akkor a fenéken összegyűlő rothadó növényi részeket 3-4 naponta le kell szívni és újakkal helyettesíteni. A tenyészet optimális mérete attól függ, hogy mennyi véglényre van szükségünk. Az infúzória etetése előtt állítsuk le a levegőztetést és tegyünk egy lámpát a medence mellé majd hagyjuk a vizet leülepedni. 15 percen belül a véglények a lámpa körül összegyűlnek, vagy jól látható fehéres réteget alkotnak rendszerint közvetlenül a vízszint alatt. Az így kialakult rétegeket könnyen kiszippanthatjuk a vízből és már adhatjuk is a növendék halak medencéjébe.

10

Enchytraeus albidus. Televényféreg

Otthon tenyészthető, tápláló haleleség. A 2-3 cm hosszú, 0,5-0,75 mm átmérőjű fehér féreg szerves hulladékkal táplálkozik. Sok halfaj szívesen fogyasztja, azonban rendszeres etetése nem ajánlatos. Az egyik legerősebben hizlaló eleség. Tenyészállatoknak ikrázás után 2-3 alkalommal nagyobb adagot is adhatunk, hogy energiaveszteségüket hamarabb pótolhassák. Ha módunkban áll más élő eleséget is etetni, akkor hetenként csak egy alkalommal adjunk Enchytraeust. Természetesen, ha nincs élő eleség, akkor rákényszerülünk, hogy többször is etessünk. Ha zsilettpengével apróra vágjuk és jól kimossuk, akkor halivadékkal is etethetjük. Az Enchytraeus tenyésztése: 30 x 30 x 10 cm vagy megközelítően hasonló méretű faládát megtöltünk nedves virágföld és tőzeg fele-fele arányú keverékével (jo a többször átmosott erdei moha is), úgy hogy a láda felső szélétől kb. 1-2 cm szabad légtér maradjon. A földréteg felszínének közepén kiképzünk egy 1-2 cm mély és 6-7 cm átmérőjű mélyedést. Ez lesz az etetőgödör. Az etetőgödröt takarjuk le egy 10 x 10 cm-es üveglappal. A telep beoltásához 1-2 dkg-nyi televényférget kell akvarista társainktól beszerezni. A férgeket az etetőgödörbe helyezzük. Otthoni tenyésztésük rendkívül egyszerű, akár konyhai, szerves hulladékkal is etethetőek, hasonlóan a földigilisztához. Egyébként fehér gilisztának is szokták nevezni. Etetésükre főtt zabpehely, sárgarépa és fehérrépa, borsó, hab, spenót, valamint főtt tésztafélék a legalkalmasabbak. Különböző tejtermékeket tartalmazó eleség etetését kerüljük (tejes kenyér, tejbegríz stb.), mert a sajtmuslicák és atkák erős inváziója tönkreteheti a tenyészetet. A telepet fedjük le falappal, amelynek közepén nejlon vagy fémszövetű anyaggal zárt szellőzőnyílás legyen. A telepet a lakás hűvösebb helyiségében tartsuk. Az optimális hőmérséklet 10-18 °C. A földet enyhén,de rendszeresen nedvesíteni kell. A férgeket 3-4 naponként kell etetni, ugyanakkor az előző ételmaradékokat el kell távolítani. Időnként a talaj felső, elsavanyodott rétegét ki kell cserélni. Ha a ládát erős izzólámpa alá tesszük, az erős felületi felmelegedés miatt az Enchytraeusok a mélyebb rétegekbe húzódnak. Így a felső föld- és tőzegréteg kicserélhető frissre, anélkül, hogy érdemleges mennyiségű televényférget kellene kidobnunk.

Enchytraeus buchholzi, Grindál

A Grindál ( Enchytraeus buchholzi) egy trópusi televényféreg, egy svéd akvaristanőről kapta nevét. A grindálféreg 0,5-1,5 cm hosszú, nagyon vékony, átmérője 0,25 mm, azaz kis eleségállat, fehéres féreg, a televényféreg trópusi rokona. A Grindál-férgek melegigényes gyűrűsférgek, amelyet 20-40 °C között lehet

11

csak jól szaporítani. A mérsékelt égövi rokonaikhoz hasonlóan tőzeg-föld keverékben tarthatók. A virág-boltokban kapható, legolcsóbb tőzegben tarthatjuk őket, de föld hozzákeverése nélkül. Lehet, hogy így nem a legjobb, de működik ez is.

A tőzeget megnedvesítem, összenyomkodom, hogy beigya a vizet. Aztán kinyomkodom annyira, hogy ne legyen lucskos, ne ússzon a vizében, de nedves maradjon. Egy kiürült margarinos, vagy fagylaltos műanyag dobozt (akár fadoboz is lehet lásd. képen) félig feltöltök a nedves tőzeggel, majd a tőzeget egyenletesre nyomkodom. Aztán a közepébe kis gödröcskét kaparok, ide jönnek a férgek. A tőzeg fölé üveglapot kell tenni, és az egész( sűrű szövettel le kell takarni, elsötétíteni.

Akvarista barátainktól beszerezhetünk ilyen „tenyész”-férgeket egy telep elindításához, de Budapesten néhány boltban tudom, hogy lehet kapni. De ma már nem divat, mert a száraz eleségek, a tápok hódítanak. Azokat azonban kevésbé ismerem. A grindál a tőzegben csak akkor szaporodik, ha enni is adunk neki, és a hőmérséklet is megfelelő számára (Melegigényessége miatt az akvaristák sokszor a szekrény tetején helyezik el a grindáltenyészeteket). Tehát valami ennivalót (pl. ételmaradékokkal etethetjük, főtt zöldségfélét, sárgarépát, krumplit, borsót, kiválóan szaporodnak zabpehely etetésével vagy sajton, a sajtot azonban nagyon vékony szeletekre kell vágni, és egyszerre csak keveset szabad adni belőle) kis darabokban az „etetőgödör”-be potyogtatunk, a gödör fölé üveglapot teszünk, de úgy, hogy az üveglap széle a tőzegen támaszkodjon, ne a doboz peremén!

Egyébként az üveglap szerepe hasonló a mikrónál leírt üveglapéhoz. Ide fognak férgeink felmászni, innen fogjuk őket vízzel kis tálkába, pohárba, egyéb edénykébe öblíteni, mielőtt megetetnénk őket a halainkkal. Kis testű halak magas energia (zsír)-tartalmú elesége. Ha túl sok grindált esznek a halak, elhízhatnak, emellett az egyoldalú táplálás ártana nekik. A grindált ezért is csak mint kiegészítő eleséget ajánlom. A halak elé „tálalás” módja nálunk megegyezik a mikrónál leírtakkal. Sokkal gyorsabban szaporodik, mint a televényférgek. Ivadékkal is etethető, összevágva, akár 10-14 napos ivadék is fogyaszthatja. Mikró közelében ne tartsuk, könnyen átfertőződik és tönkremegy.

Gyakori gond a grindál-telepek gondozásánál, hogy apró lábasjószágok (főleg atkák) jelennek meg a telepben, vagy esetleg mikrót találunk a nagyobb gyűrűsférgeink (grindál) között.

A mikró csak akkor reális veszély, ha eredetileg mikrótelepek mellett vannak a grindáltelepeink. Vagy akkor, ha mindkét férget ugyanazokkal az eszközökkel (csipesz, kiskanál, késhegy, esetleg ugyanaz az üveglap mikrótelep gondozásához is használatos,) etetjük, gondozzuk. Mindkét esetben új telep készítését javaslom, kisütött (fertőtlenített) tőzeggel.

12

Ecetféreg, mikro Az Turbatrix aceti (ecetféreg) egy apró fonalféreg, tartása roppant könnyű, és halaink étrendjének hasznos kiegészítője. Ivadékaink nagy része, méreténél fogva nem is tud más élő eleséget megenni, mint a plankton, és a hasonlóan kis méretű táplálékok. A mikró 1-2mm hosszúságú fonálféreg. A pontylazacok egyáltalán nem, vagy csak keveset fogyasztanak belőle. Kizárólag mikróval etetve az ivadék lassan nő, ezért csak kiegészítőnek adjuk más, apró eleségek (plankton, száraz tápok) mellé. Nálunk a virágcserepes, vagy a „tejfölös doboz” tenyésztés a jellemző, de ismerünk más eljárásokat is (pl.: zabpehely, üvegedény, tej). A könyvek szerint minden boltban beszerezhető a mikró törzskultúra. A könyvek régiek, és sajnos az utóbbi években nagyon kevés az olyan üzlet, ahol élő, tenyészthető eleségállatot tartanak.

A virágcserepes tenyésztelep elkészítése a következő: egy kis virágcserép alján a lyukat bedugjuk egy kaviccsal, s a (sütőben) szárazra sütött pörkölt kávézaccal feltöltjük a tetejétől 1-2cm-ig (ha nem elég száraz, könnyen penészesedik, ez pedig tönkreteszi a telepet). Ha ez megvan, és a zaccunk szobahőmérsékletűre hűlt, finoman leöntjük aludttejsavóval, olyan módon, hogy a zacc felső 1-1,5cm-es rétege nedvesedjen át. Egy kis kefirt, vagy natúr joghurtot kiskanállal, vagy késheggyel szétkenünk a zacc tetején, és a kis férgekkel „beoltjuk a telepet. Ezután már csak jól le kell fednünk a cserepet egy üveglappal, majd erre tapadnak fel a jóllakott kukacok.

Ha nem jól fedjük le, a legyek „beköpik”, és a kikelő lárváik tönkreteszik a telepet.

A zacc felső 2-3cm-s rétegét mindig nedvesen (NEM VIZESEN) kell tartani savóval, de vigyázva, nehogy túl sokat öntsünk belőle, mert akkor a telep idő előtt elsavanyodik, és ki lehet dobni( meg piszok büdös is). 22-26°C-on férgeink nagyon gyorsan szaporodnak.

Naponta etessük a telepet joghurttal, vagy kefirrel, aludttejjel (ez általában elegendő is a nedvesen tartáshoz), így naponta etethetünk halivadékainkkal mikrót. Etetésükre a valódi kefirt javaslom mindenféle „álkefír”alkalmatlan-alkotóelemeit ellenőrizzük a dobozán!

A mikrót a halaknak a következőképpen „tálaljuk”: A jóllakott férgek a fedőüvegre tapadva érdekes ábrákat, rajzolatokat mutatnak, s a fedőüveget lassan folyó, épp csak csurgó víz alá, egy kis edény (tejfölös doboz, bögre, vajas doboz) fölé tartva öblítjük le a férgeket. A mikrót az edényből szemcseppentő pipettával szívjuk fel, majd csepegtessük az ivadékok vizébe. Másik módszer mikor nedves ecsetkével szedjük le az edény falára,és az üveglapra telepedett férgecskéket. A többi a halak dolga. A mikró a vízben 2 óráig élve marad. Csak annyit etessünk egy alkalommal, amennyit kis halaink 1-2 óra alatt el tudnak fogyasztani. A mikró telepeket 2-3 hetenként teljesen fel kell újítani, rendszerint akkor,

13

amikor a cserép alsó kis nyílásán néhány csöpp erősen savanyú szagú savó távozik. A mikró nagyon ellenálló. Ha hónapokig nem kap enni, akkor is „feltámad”. Kibírják a nagy hideget is. Néhány telepet a pincében, -3 -- +2°C-on tartottam a télen, egyet pedig kitettem a hidegbe (röpködtek a mínuszok!). Amíg ott voltak, (két–három hónap!) nem nagyon mutattak életjelenséget, de miután behoztam őket a melegbe, újra etethettem a halakkal belőlük.

Úszó Ecetféreg (Turbatrix aceti, Anguillula silusia e) A halak etetése: Igen kis alak számára ajánlott, melyek még a növendék sórákot sem tudják elfogyasztani.

Tenyésztés: Az ecetférgek kis termetű fonálférgek, melyek a pasztörizálatlan almabor-ecetben találhatók meg. Savas oldatokban él és erjesztő baktériumokkal táplálkozik. Lúgos kémhatású vízben hosszabb időn keresztül is életben marad (pl. akváriumvíz), de nem szaporodik. Ivadék halak etetésére nagyon megfelelnek, mivel a tenyésztésük nem igényel különösebb odafigyelést és a "befogásuk" is egy pillanat alatt megvan. Az izgő-mozgó ecetférgek lámpa mellett jól láthatók a tenyészetben.

A tenyésztéshez szükség van egy szélesebb szájú (az egyik kezünk beférjen rajta) kb. 4 literes üvegre, egy almára, almabor-ecetre és vízre. Kisebb üveg is megfelel, de a 4 literes mindenféle igény kielégítésére megfelelő mennyiségű férget "termel". Keverjük el az almabor-ecetet 50% vízzel, tegyünk bele pár hámozott alma kockát (4 literhez kb. egy maroknyi 2,5 cm szélű kockát) és töltsük fel fele-fele arányú ecet-víz keverékkel. Tegyük bele a beszerzett férgek felét. Várjunk legalább 24 órát, hogy megjelenjenek a baktériumok, majd adjuk hozzá a férgek másik felét is. Egy hónapon belül a férgek nagyon elszaporodnak. Amikor a tenyészet már nagyon undorítóan néz ki (hónapok alatt legalább 1,5 centiméternyi üledék halmozódik fel a fenéken), kezdjünk új tenyészetet.

A férgeket két csésze és egy kávéfilter segítségével foghatjuk ki. Merjük bele az egyik csészét a tenyészetbe, a filteren keresztül öntsük át a másik csészébe a folyadékot majd töltsük vissza az üvegbe. A legtöbb féreg átcsúszik a filteren de páran belekapaszkodnak. Mossuk bele a férgeket egy üvegbe. Használhatunk papír kávéfiltert is, ez az össze férget megfogja, viszont maga az ecetes víz is nehezebben szivárog át rajta.Műanyagfalú edény falára azonban felmásznak-fórumtársunk közlése alapján.

Hagyjuk a férgeket egy kicsit megtisztulni az üvegben mielőtt feletetjük őket a halakkal. Jól át kell öblíteni őket, mert a halak medencéjében a legkisebb mennyiségű ecet is hirtelen pH csökkenést okozhat. Az ecetférgek hosszabbak, de keskenyebbek a kis sórákoknál, a kis halak számára könnyebben kezelhetők. A férgeket az áramlatok sodorhatják, de ha nincs semmilyen áramlás a medencében, akkor a vízfelszín felé törekednek.

Beszerzési források: Akvarista klubok, üzletek, postai árurendelés.

14

Földigiliszta Ugye nem kell mondanom, milyen finom csemege ez is a halak számára. Közepes vagy nagytestű akváriumi halak szívesen fogyasztják. Az akvarisztikában inkább a vékony gilisztafajok etetése kedvelt. Tenyésztésükről rengeteg információ található a neten (pl. http://horgaszmania.hu/2008/02/gilisztatenyesztes/).

Tenyésztés: A földigiliszták tenyésztésének lépései:

1. Készítsünk fából egy dobozt (bármekkora jó, de nagyobb doboz = több giliszta). Két pánttal rögzítsük rá a tetejét. Fúrjunk/vágjunk kb. 5 centis lyukakat a doboz elejére úgy, hogy a lyukak alsó széle a doboz belsejének aljával legyenek egy vonalban. Fessük be a dobozt valamilyen olaj alapú, vízálló festékkel. Tegyünk a doboz belső felén a lyukak elé valamilyen műanyag hálót, így a későbbiekben a dobozba helyezett tőzeg majd ki tudja ereszteni a vizet, de a giliszták nem tudnak elszökni. A doboz kész is.

2. Alakítsuk ki a giliszták lakhelyét. Töltsük fel tőzeggel a dobozt. Vegyük figyelembe, hogy az átázott tőzeg a későbbiekben majd összetömörül. Locsoljuk át a tőzeget úgy, hogy a víz teljesen átitassa. Szerezzünk 6 téglát. Helyezzünk egy-egy téglát az első és két-két téglát a hátsó sarkok alá, így a doboz előre dől és víz szivárog a lyukakból. Tegyünk egy tálat a lyukakhoz megakadályozandó a padló átázása (hacsak nem kint tartjuk a tenyészetet).

3. Jöhetnek a giliszták.

Szerezzünk be olyan kis méretű gilisztákat, amilyet csak találunk. Tegyük a gilisztákat a dobozba. Vegyünk a boltban egy csomag gabona (kukorica) pelyhet. Ez az egyetlen, ami a giliszták táplálásához kell. Három vagy négy naponta hintsünk a pehelyből egy keveset a tőzeg tetejére. Mielőtt ezt megtennénk az előző etetés maradékát keverjük bele a tőzegbe. Egy hónap múlva már milliónyi gilisztánk lesz a legkisebbtől a teljesen kifejlett nagyságúakig. A kis gilisztákat a kis és közepes termetű halaknak adhatjuk, míg a nagyobbakat a legfalánkabb nagy halaknak. A tenyészet rendszeresen megújul így szinte lehetetlen túl sokat etetni belőle! A tőzeget rendszeres locsolással nedvesen kell tartani, de ne locsoljuk túl és ne engedjük kiszáradni! Ha kiszárad a giliszták nagyon gyorsan elpusztulnak. Szerencsére a tőzeg igen jól visszatartja a vizet, így nem kell gyakran locsolni. A gilisztákat nem szabad nagyon hideg helyen tartani. Mivel a tenyészetnek nincs szaga, télen nyugodtan tartható pl. a garázsban is. Nyáron viszont a tűző naptól óvjuk őket, tartsuk a tenyészetet árnyékos helyen. A tetőt tartsuk lecsukva, a giliszták a sötétséget kedvelik.

Beszerzési források: Horgászboltok, kertészetek, kertek, udvarok.

15

Csontkukac, és pinki Ezt a finomságot nem kell senkinek bemutatnom. A nagyobb méretű akváriumi halak is szívesen fogyasztják. Sajnos szeret az aljzat réseiben elbújni, ezért figyeljünk oda az etetéskor. A csonti tenyésztéséről szintén sokat olvashatunk az erről szóló fórum topikokban. (http://www.haldorado.hu/forum.php?frid=1866)

A pinki nem egyéb mint festett csonti., felesleges és kerülendő a színezett változatot etetni halainkkal - a natúr jobb!

Röpképtelen muslinca (Drosophila fasciata) A drosophilák a muslincák családjába tartozó, 2-4 mm nagyságú legyek. A gyümölcslégy mindenki számára ismerős. Az érettebb, fonnyadó, rothadó gyümölcsökön gyakorta találkozunk ilyen apró kis állatokkal, a cefrében, borospincékben meg már szinte „kötelező” a jelenléte. Ennek a kis jószágnak sok faja van, a világ minden táján, ahol gyümölcstermő fák, növények élnek. Ezek közül főleg a Drosophila fasciata jöhet számításba. Laboratóriumokban mutációval létrehozták ennek a fajnak egy repülésre képtelen változatát. Olvastam szárnyatlan változatról is, de személyesen nem találkoztam a fajjal. A mi muslincáink csak nem használják a szárnyaikat, így a vízfelszín közelében táplálkozó halak jó természetszerű táplálékállata (sajnos ezen halak teljes felsorolásához nincs kellő tapasztalatom, de a fiatal gurámik, betták és az elevenszülő fogaspontyok tapasztalatom szerint szívesen fogyasztják).

A rovartápláléknak főleg télen van nagy jelentősége, de több trópusi halfajunk tenyészkondícióba hozásához is igen fontos eleség. Laboratóriumokban kifejezetten mászkáló, repülni nem tudó mutánsok továbbtenyésztésével jött létre a ma már akvarisztikai szempontból is fontos szapora, apró, és el nem repülő drosophila. A boltok manapság már csak a röpképtelen változatukat árulják. Egy röpképes egyed az egész tenyészetet tönkre tudja tenni ezért jól fedjük le a tárolóedényt. Szaporításuk nagyon egyszerű itt meg is említenék egy táptalaj receptet. Az alábbi recept körübelül 6 kisebb edényhez elég.

A Drosophila könnyen tenyészthető. Tenyésztéshez csupán néhány befőttesüvegre van szükség, melyeket fűtött helyiségben, 20-25 °Con kell tartanunk. Az üvegek nyakát vászonnal vagy sűrű gézzel kössük le, miután 1,5-2 cm magas rétegben savanyúan erjedő táptalajt helyeztünk beléjük. A táptalajnak mindig nedvesnek kell lennie, kiszáradnia nem szabad, még a felületén sem. Táptalajként paradicsomból, szilvalekvárból és búzakorpából kásává összedolgozott, majd megfőzött masszát használhatunk. Kihűlés után babszem nagyságú sütőélesztőt teszünk rá. Amikor az erjedés

16

megkezdődött, a tenyészmuslincákat is behelyezzük. A hímek potrohvége tompább a nőstényekénél. A nemek megkülönböztetésének egyik lehetséges módja: a hímek utolsó két szelvényének színe sötét, fekete - míg a nőstényeknél csak az utolsó szelvény sötétül be. Szemei világosak, vagy egyes tenyésztett egyedeknél tűzvörösek.

A táptalaj készíthető: 100 g lisztből, 90 g cukorszirupból (vagy lekvár), melyhez 10 g Agart és 600 g vizet keverünk, majd az egészet felfőzzük. Kihűlés után egy kis élesztőt keverünk hozzá.

Egy-egy 1/2 literes edénybe 15-20 muslinca telepíthető. A muslincák páronként 50-70 ivadékot nemzenek, melyek a párok behelyezése után már a 12. napra kikelnek és etethetők. Hogy a nyüveknek lehetőséget adjunk a bábozódásra, összehajtogatva egy kis celofánt vagy itatóspapírt tegyünk az üvegekbe. Ha már kellő mennyiségű báb van egy-egy üvegben, hagyjuk a táptalajt kiszáradni, és a frissen kibújt muslincákat etessük meg a halakkal. Ezalatt a tenyésztést a többi üvegben folytathatjuk tovább.

A muslincákat egyszerűen az akváriumba tudjuk rázni. Nyissuk fel az akvárium tetejét, vegyük ki a vattacsomót az üvegből és apró rázó mozdulatokkal egyszerre kb. egy tucat muslincát tereljünk a vízbe. Persze a táptalajnak elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy kibírja ezt a rázogatást.

Az állatkákat ezután két módon adtam a halaknak:

1. kinyitottam a flakon tetejét, levéve a rongyot, és beleráztam a kis rovarokat az akváriumvízbe.

2. Cigarettafüsttel kábítottuk a kis legyeket, aztán a rongyot levéve, beleráztuk őket egy műanyagpohárba, majd innen már elosztva kerültek az akváriumokba.

Pasaréti Gyula javaslatára egyszerűsítettem a dolgon: A táplálék behelyezése, ami lehet magas fruktóz tartalmú gyümölcs. Banán, megérett alma, szőlő, stb.. Elég egy túlérett banán 1/3-át, ¼-ét egy üdítős flakon (műanyag, 2 literes, teteje levágva) aljára rakni 1 dl vízzel és az aljára egy marék háztartási vattát vagy szivacsot, vagy benedvesített zsebkendőket tehetünk és a tetejét lefedjük pl. harisnyadarabbal meggátolva ezzel legyeink elszökését. Kicsit összerázva a flakont, a vatta felszívta a vizet. Nedves volt az egész, de nem állt a víz mindenütt. Lényeges a továbbiakban, hogy a telep ne is száradjon be, mert akkor a nyüvek nem tudnak fejlődni. Némi rafia-kötelet, bálamadzagot (lehet, hogy a közönséges spárga is megteszi, nem próbáltam) tekertem a kezemre, és ezt összetekert állapotában bedobtam a táptalajra úgy, hogy a muslincák majd ezen, mint faágakon, mászkálhassanak. Ekkor jöttek a muslincák egy régebbi, Pasaréti-féle telepből. Lezártam a flakon tetejét egy szövet-darabbal (valaha talán asztalterítő, vagy ing lehetett, csak apró darabokra téptem), azt rágumiztam, és vártam. Eltelt 3 nap, és a banán romjain megjelentek a nyüvek. Kis, fehér, két végükön hegyesedő „kukacok” formájában. Eltelt még 9-10 nap, és tele volt a flakon muslincával. Tehát „a muslinca fejlődése a petétől a kifejlett állatig 12 nap.

Miután már a flakon oldala, meg a madzag, vagy rafia tele van üres báb-bőrökkel, érdemes új telepet készíteni. Igazából az a jó, ha a folyamatos légy-ellátás érdekében több, „különböző időre programozott” telepet tartunk. Így nem egyszerre van sok muslincánk, és nem is egyszerre várjuk mindben a nyüvek fejlődését. Meg nem is egyszerre lesznek öregek a telepek.

17

Egyébb táptalajreceptek:

-4banán -fél evőkanál élesztő -fél evőkanál zselatin -Búzakorpa -Ca vitaminok -2dl tej -2dl víz -3evőkanál cukor

A banánt leturmixolom ,majd ebbe annyi búzakorpát adok ,hogy a kanálról letudjam csepegtetni. Ezek után belekeverem a többi hozzávalót. A masszát 2-3cm vastagon beleteszem egy félbevágott 1.5L flankon aljára. Egy papírtörlőt helyezek a dobozba hogy erre kitudjanak mászni a muslincák. A flakont egy papír törlőkendővel lefedem.

Életciklusuk: 0.nap : A nőstények tojást raknak 1.nap : A tojásokból kikelnek a lárvák 2.nap : Első bábozódás (1 nap) 3.nap : Második bábozódás (1 nap) 5.nap : Harmadik végső bábozódás (2 nap) 7.nap : A lárva utolsó átalakulása 11-12.nap : A kifejlett egyedek elhagyják a bábokat

Lárvái erjedő, bomló növényi anyagokban (pl. erjedő gyümölcsökben) fejlődnek, ahol mikroszkopikus gombákkal táplálkoznak. Pár hét alatt hemzsegni fognak a kis muslincák, és elkezdhetjük halaink etetését. Nálam többször előfordult, hogy mutálódott pár muslinca és újra röpképesek lettek, őket légycsapóval ajánlom etetni ;). Legyeink komfortérzetét növelhetjük még, ha teszünk a PET palackba hosszabb faaprítékot, szárított fűszálakat, amin tudnak mászkálni.

18

Lisztkukac A lisztkukac a lisztbogár lárvája (ha úgy jobban tetszik, a hernyója). A rovar teljes átalakulással fejlődik, ezért a telepben egy idő után 3 formával találkozhatunk: lárva (kukac), báb, kifejlett rovar. A petéket én még nem láttam, biztos nagyon aprók. Meg nem is kerestem soha.

Minden rendes állateledel-boltban lehet venni lisztkukacot pár forintért. A megvásárolt kukacokat hazaszállítva nincs különösebb teendőnk: egy üres margarinos, tejfölös, vagy bármilyen műanyagdoboz megteszi, aminek az oldala magasabb, mint 3 cm. A lényeg, hogy egy kevés búzakorpát, vagy egyéb gabonaszármazékot (ami száraz, és nem penészesedik) tegyünk a dobozba akár a kukacok alá, akár rájuk. Utóbbi esetben a lisztet nem javaslom, mert nagyon jól tömít, és ez fulladást okozhat. Mármint a kukac a liszt alatt megfulladhat.

Ezért is nagyon bevált a búzakorpa. A korpa nem tömörödik annyira, és könnyű kiválogatni közüle a kukacokat, nem tapad a kukacra, meg a kezemre. A lisztkukacnak feje, lábai vannak, mint egy hernyónak, de bőre kemény kitinpáncél, száraz, nem nyálkás. Ez lényeges, mert így nem gusztustalan megfogni, nem hagy nyomot a ruhán, ha véletlenül magunkra borítjuk a telepet. Csak össze kell szedni a kukacokat, összesöpörni a korpát, és kész a takarítás. Jártam már így, azért írom. A kitinpáncél nem nő a kukaccal, tehát a lisztkukac vedlik növekedése közben. Mikor kikel, szabad szemmel alig látni, olyan pici. Mikor bebábozódik, sokszor eléri a 4-5 cm-s hosszúságot, és a 3-3,5mm vastagságot. A báb már nem ilyen nagy. A kifejlett bogár fekete, vagy nagyon sötét barna szokott lenni, a pattanóbogárra hasonlít. Se a kukac, se a bogár nem csíp, ártatlan, ártalmatlan jószágok, amíg a konyhaszekrénybe, vagy az éléskamrába nem kerülnek. Akkor aztán minket is kivág lisztkukacostól a kedves anya, apa, anyós, feleség, stb., ha az ételkészítésre szánt liszt közelében meglát valami hasonló állatot. Ezért a tartódobozuk tetejét célszerű lefedni szúnyoghálóval, vagy kilyuggatott műanyag fedéllel, nehogy mégis kimásszanak.

A lisztkukacot szívesen fogyasztják teknősök, nagytestű halak, rákok egyaránt. Ha összenyomjuk, és nem kell a kitinpáncéllal bajlódniuk, kisebb halak is kieszik a kukac puha belső részeit. Csak az szokott gond lenni, hogy nem minden esetben süllyed le a víz alá egyből. Ha nincs összenyomkodva, sokszor úszik a víz felszínén még napok múlva is, és rákunk nem találja meg. Ezért szoktam vagy csipesszel kicsit megrázni, már a vízben, hogy a lábai közé szorult levegőbuborékoktól megszabadítsam, vagy meg hozzányomni az üveghez, kinyomni a belészorult levegőt. Igaz, ekkor már nem kapálózik, nem tekergőzik, nem is olyan vonzó a rák számára. Azért így is elfogyasztja.

Hogy olcsóbb legyen, és ne kelljen minden két hétben vennem lisztkukacot, azt találtuk ki, hogy a bábokat már nem szedjük ki a telepből, és nem etetjük fel rákjainkkal. Hagyjuk őket kifejlődni, és a felnőtt rovarok aztán petéznek, szaporodnak, újabb lisztkukac adaggal lepnek meg minket.

Tényleg egyszerű lisztkukacot tenyészteni és más bogártenyészettel szemben teljesen tiszta. Én lapos üvegtálcákat csináltam, azok vannak egymáson és sínen ki lehet húzni.

19

De először hogy kipróbáljam, egy befőttes üvegben csináltam és nagyon jól sikerült. Egy keveréket kell csinálni: 1/3 morzsa, 1/3 liszt, 1/3 búzakorpa + kevés tejpor. Ebbe kell szórni a lisztkukacokat. Egy kevés nedvességet kell biztosítani. Van aki szerint elég egy rongyot fölé tenni, amit pár naponta megnedvesítünk. Én vékony almaszeleteket szoktam a keverék tetejére tenni 3-4 naponta. Ha nincs alma, lehet banánhéj, vagy vékony narancs. Amikor kikelnek a bogarak, állítólag tudnak repülni, de én még sosem láttam, de azért érdemes kilyuggatott fedővel becsukni. Kb. 1 hónap múlva (ha jó meleg van, mint most), megtúrva a keveréket, egészen apró kukacokat már látni. Ekkor az összes bogarat átteszem egy másik edénybe, hogy nagyjából azonos méretűek legyenek egy tálban. A kukacoknak is kell nedvesség. Ha megnőttek, át kell szitálni és kész.

Tubifex, Cs ővájó féreg Egész éven át beszerezhető, kiváló élő eleség melynek igen magas fehérjetartalma (2x nagyobb mint pl. a vízibolháé) nagyon fontos a halak növekedéséhez, fejlődéséhez és manapság már könnyen beszerezhető, igen jó minőségű élő eleség. Szerves anyagokban gazdag, iszapos fenekű vizekben, csatornák iszapjában nagy mennyiségben található. Az egészben etetett, fölös mennyiségű Tubifex az akvárium talajába befúródik, és néha erősen el is szaporodik. Kiirtása talajcserével lehetséges. A vásárolt Tubifex — főleg télen — sok szennyező anyagot tartalmaz. A szennyezett Tubifex-csomót gondosan, erős vízsugár alatt többször át kell mosni, mindaddig, amíg a mosásra használt vízben szennyeződés egyáltalán nem látható. A Tubifexet lehetőleg csak egy-két napi tárolás után etessük, mert ennyi idő alatt béltartalma kiürül. Kényes halakban a friss Tubifex béltartalma emésztési zavarokat okozhat. A Tubifex oxigénigényes, ezért biztonságos eltartása friss víz állandó átfolyatása mellett lehetséges. E célra megfelel egy befőttesüveg, amelyben a Tubifexet a gyengén folyóra állított vízcsap alá helyezzük. Víz nélkül a biztonságos tárolás csak hűvös időben lehetséges. A Tubifexet a halak méretétől függően etethetjük egészben vagy apróra vágva. A vágott Tubifex, a plankton eleséghez hasonlóan, több különböző lyukbőségű hálósorozat segítségével igen jól osztályozható. Így különböző korú és szájnagyságú halivadék számára is egységes méretű vágott Tubifex adagolható. Nagymértékben csökkenthető tehát a fulladásból eredő veszteség, melyet az okoz, hogy a falánk halivadék nagyobb darabokat is bekap, mint amekkorát le tud nyelni. Csak annyit szabad adnunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A különböző nagyságúra vágott Tubifexet megfelelő lyukbőségű hálóba helyezve alaposan ki kell mosni etetés előtt, különben vére és testnedvei rövid idő alatt megbontanák az akvárium vizének „biológiai" egyensúlyát. Ragadozó természetű és nagyméretű halak nem szívesen fogyasztják a vágott Tubifexet, ezeknek egészben, esetleg csomókban adjuk. A Tubifex fehérjedús, tápláló eleség, elzsírosodást azonban csak túlzott mennyiségű etetése okoz. Nagy előnye, hogy egész éven át közel azonos minőségben áll rendelkezésünkre. Nem éppen mellékes a magas vitamintartalma, mivel bőven van A-vitamin (mely a növekedésben, anyagcserében és a szaporodásban létfontosságú),B-vitamin (a növekedéshez és vérképzéshez) és nem utolsó

20

sorban D-vitamin (a csontok felépítéséhez) tartalma. Halaink eleségének 50-70 %-át alkothatja, így joggal nevezhetjük a díszhalak alaptakarmányának is.

A pihentetett élő tubifex etetéséről megoszlanak a vélemények, van aki hetente többször etet vele és semmi baja nem volt soha, van akinek megbetegedtek a halai. Mikor okozhat bajt az élő eleség? Csak abban az esetben betegedhetnének meg halaink az élő eleségtől, ha a betegség kórokozóját szerencsétlen módon azonos tartóvízben kaptuk, illetve akkor okozhat az élő eleség betegséget, ha nem elég tiszta helyen szedték és nincs rendesen átmosva/pihentetve.

Reálisan belegondolva, hogy a természetes vizekben mennyi kórokozó úszkál és mennyi ideig élő állapotban a boltokba jutásig, majd az akvaristához jutásig tartó idő alatt élő kórokozók beszerzésére az esély igen csekély. De biztonsági okokból (főleg a béltartalom kiürülése végett) a frissen beszerzett élő eleséget 1-2 napig pihenni szokás hagyni és alaposan átmosni.

Nem igen éri meg tenyészteni. A tubifex a víz alján él és tenyészik. Banánhéjjal etethető. Vizét erősen szűrni kell. Egy hálóval belemerítünk a talajba és kiszitáljuk a tubifexet. Koszos, nehézkes a tenyésztése és egyszerűbb protein forrást is találhatunk.

Planktoneleség A plankton gyűjtőfogalom, amely összefoglalja a szabad vizekből, pocsolyákból hálóval begyűjthető kisméretű, alsórendű rákokat és egyéb lebegő szervezeteket. Különböző Daphnia, Cyclops, Bosmina és Diaptomus fajok a leggyakoribbak. Rendkívül tápláló, vitamindús, kiváló étrendi hatású eleségek. A díszhalüzletekben főleg a Daphnia (vízibolha) fajok kaphatók, ezek közül a kis vízibolha (Daphnia pulex) a jobb minőségű, míg a nagy vízibolha (Daphnia magna) kizárólag nagyobb testű halakkal etethető. A különböző planktonféleségek begyűjtése egész éven át lehetséges. Késő ősszel, télen és kora tavasszal a Cyclops és a Diaptomus fajok a gyakoribbak, a vizek felmelegedésével azonban a Bosmina és főleg a Daphnia fajok szaporodnak el erősen, és állóvizeinkben időnként óriási mennyiségben találhatók.

Az első napokban a halivadékkal a Cyclops és Diaptomus lárvaalakjait, a 0,2-0,3 mm-es naupliust etetjük. A Diaptomus naupliusa a legkiválóbb hazai ivadékeleség. Sajnos, viszonylag ritkán, főleg januárban a jég alatt gyűjthető. Az apró planktoneleséget rendszerint magunknak kell begyűjteni, mert a szaküzletekben ritkán kaphatók.

A Cyclops és a Diaptomus nauplius a hideg évszakok természetes ivadékeleségei. A kerekesférgeket (Rotatoria) tavasztól késő őszig, a kevésbé felmelegedő, árnyékolt vizekben gyűjthetjük. Valamivel kisebb tápértékűek a Cyclops és Diaptomus naupliusoknál. A Rotatoriával nevelt kis halak növekedése lassúbb. Nyáron azonban rendszerint ez az egyetlen gyűjthető, ivadéknevelésre alkalmas élő eleség.

21

A planktonszervezetek gyűjtésére az ún. planktonháló szolgál. A hálókeret átmérője 20-30 cm. Kör alakúra hajlított, rozsdamentes fémből készüljön. A hálózsák mélysége 30-40 cm lehet. Ne csúcsban végződő, hanem öblösen lekerekített fenekű, anyaga lehetőleg műanyag legyen. A vizet nehezen áteresztő vagy a vízben duzzadó anyagok alkalmatlanok. A háló nyelét legalább 2 m hosszúra méretezzük, és lehetőleg összerakható tagokból állítsuk össze. Megfelel bambusznád vagy fémnyél is. A háló részletes kivitelezése teljesen egyéni, nincs két akvarista, akinek teljesen azonos planktonhálója lenne. A Daphniát a széliránnyal ellentétes, a Cyclopsot és a Diaptomust a szélirány felőli parton fogjuk. A hálóval a vízben fektetett nyolcas alakú pályán lassan kell halászni, vigyázva arra is, nehogy az iszapot felkavarjuk. Ne használjunk a szükségesnél sűrűbb szövésű hálót sem, mert a víz nagy ellenállása miatt lassan húzható. A hálót kifordítva tartalmát öblítsük egy vízzel félig töltött fedeles etetőanyagos vödörbe. Ebben haza tudjuk majd szállítani a friss vízibolhát.

A planktoneleséget mindig vízben kell szállítanunk. Szállítás közben a víz felmelegedését a lehetőségekhez mérten meg kell akadályozni. A Daphniák és a kerekesférgek nagyon rosszul tűrik a szállítást, oxigénigényesek. A szállítás idejét a minimumra kell csökkenteni. A planktoneleség legjobban nagy vízfelületű műanyag vödörben, nejlonzsákban szállítható. Ha befejeztük a gyűjtést, a szállítóedény vizét részben vagy egészben cseréljük ki, frissítsük fel.

A plankton otthoni tárolása nagyság szerinti osztályozással kezdődjék. Erre a célra megfelelnek a különböző lyukbőségű bronzsziták, illetve nejlonszövetű hálók. Az eleséget méretük alapján mindig csak annyi osztályra válasszuk széjjel, amennyire pillanatnyilag, halállományunk kor és nagyszág szerinti összetétele igényli. Az osztályozás során ugyanis az eleségállatok egy része megsérül, és ezek rövid idő alatt elpusztulnak. Ezután a planktont a lehető leghűvösebb helyiségben, lapos edényben, friss víz hozzáadásával tároljuk. A naupliust tároló edényben hagyjuk a lelőhelyről származó legtöbb vizet, mert a víz összetételének változására ezek a legérzékenyebbek. A fiatal halivadéknak a Cyclops naupliusból csak annyit adjunk, amennyit pár órán belül elfogyaszthatnak, mert gyorsabban nő a halivadéknál, és különösen a zöld színű Cyclops nauplius válhat veszélyessé azáltal, hogy a kis halakat megtámadja. A planktoneleségből a nagyobb halaknak is csak annyit adagoljunk, amennyi azonnal elfogy. A planktont úgy igyekezzünk beosztani, hogy a következő gyűjtésig minden napra jusson belőle halainknak. Kiváló étrendi hatását így jobban ki tudjuk használni. A vízibolhák előnye, hogy a halak által azonnal el nem fogyasztott egyedek nem szennyezik az akvárium vizét, sőt ülepítő-, szűrő szervezet révén, hozzájárulnak az akvárium vizének tisztulásához.

Jól bevált módszer a hálón leszűrt planktoneleség mélyhűtéses tárolása. A planktont PVC-fóliából készült zacskóba helyezzük, majd a hűtőszekrény mélyhűtő részébe tesszük. Minél alacsonyabb hőfokon tároljuk, annál hosszabb ideig tárolható (pl. —15-20 °C). Adagolás előtt kisebb darabokra törve, megfagyott állapotban helyezzük az akváriumba. Ahogy olvad a jég, úgy olvad ki belőle a friss állapotban konzervált rákok tömege.

22

A plankton gyűjtése közben persze más, nemkívánatos vendég is a hálónkba akadhat, ezért óvakodjunk az olyan, akváriumban nem szívesen látott élőlényektől, mint a hidrák és az egyéb ragadozó vízi állatok…

Halainkra nézve végzetes lenne például, ha egy nagyobb szitakötő lárvát, csíkbogár lárvát vagy valamilyen ragadozó vízi poloskát vinnénk haza. Ezek ugyan rendkívül érdekes állatok, de halakkal együtt semmiképpen sem tarthatók. A hanyatt úszó poloska felettébb érdekes – de hamar kivégezné halainkat. Szúrása méhcsípéshez hasonlítható, ha hálónkba kerül, óvatosan piszkáljuk vissza a vízbe

Ugyanakkor az élő eleség begyűjtése közben fogott „békés” vízi élőlényekkel, ha akarjuk, tovább bővíthetjük akváriumunk faunáját. Erre a célra a kis termetű és halainkat nem zavaró állatok közül azok jöhetnek szóba, amik azért elég nagyok ahhoz, hogy ne váljanak nyomban haltáplálékká. A puhatestűek közül elsősorban a kisebb csigák ajánlhatók, a kagylók – kívánatos szűrő tevékenységük ellenére – nem akváriumba valók. A vándorkagyló legalább nem túrja szét az aljzatot, sokáig azonban rendszerint az sem bírja az akváriumi környezetet.

Az érdekes házzal rendelkező sapkacsiga pataklakó révén inkább csak a fűtetlen akváriumokban marad meg, a hozzá hasonló alakú és tavakban élő pajzscsiga a trópusi halak mellett is megél…

Kevésbé agresszív halak közé izgalmas lakóként betehetünk pár pontusi tanúrákot, amik mint édesvízi garnéla (nem garnéla!) színesíthetik akváriumunk faunáját. A vékony lábak, hosszú csápok persze nem bírják a halak csipkedését, ezért agilisabb halak esetén inkább „masszívabb” rákocskákkal próbálkozzunk: a pajzsosrákok, a bolharákok és a vízi ászka is megél akváriumban, utóbbi különösen a sűrűn benövényesített medencében érzi jól magát.

23

A rovarok közül is találhatunk olyanokat, amik már (halaink függvényében) nem veszélyeztetettek, és amik halainkat sem fenyegetik. Ilyenek például a növényi táplálékon élő búvárpoloskák, amik mókás evickélésükkel hozzájárulnak az akvárium nyújtotta „műsorhoz”. Kisebb csíborfajok is tarthatóak, már ha találnak elég fonalas algát maguknak… de csak az imágók (rovarok utolsó fejlődési fázisa), a lárváktól óvakodjunk, mert azok „csíboréknál” is ádáz ragadozók. Ha rovarokat telepítünk a medencébe, vegyük figyelembe, hogy a kifejlett állatok többsége röpképes, és a természetben gyakran el is hagyja a vizet (a jól záródó tető alapkövetelmény, vagy a betelepítésüktől tekintsünk el).

A kérészlárvák közül csak a kétszárnyú kérész lárvája tűri jól az akváriumi körülményeket – de csak kevés hal nem nézi tápláléknak……

Vízibolha Tenyésztése A vízibolha természetesen nem csak az akvaristák számára ismerős, hiszen a közép-európai állóvizek mindegyikében, mintegy 90 fajtával képviseltetik magukat. A hímek általában negyed akkorák, mint a nőstények. A legnagyob faj (Daphnia magna) kb. 6 mm nagyságig nő meg, a leggyakrabban etetett vízibolha faj(Daphnia pulex) azonban ennél jóval kisebbre nő.

A vízibolha heti egyszeri etetése ideális kiegészítője a halak menüjének. Páncéljuk és beleikben a táplálékul elfogyasztott algák értékes ballasztanyagot jelentenek a halak számára. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy nem mindegyik halfaj szereti a vízibolhát, aminek okát abban kell keresnünk, hogy a kemény kitinpáncélt a kisebb halak nem tudják átharapni. Tekintettel arra, hogy a vízibolhák csak csekély mértékben tartalmaznak zsírokat és proteineket, egyedüli eleségként nem etethetők - ez ugyanis rövid időn belül hiánytünetek fellépéséhez vezetne. Táplálék kiegészítőként azonban hozzájárulnak halaink gyors növekedéshez, harmonikus fejlődéséhez és szexuális aktivitásához.

A vízibolhák tenyésztéséhez használjunk egy régi 10 literes akváriumot. Választhatunk azonban nagyobb akváriumot, üveget, vödröt vagy műanyag edényt (max. 60 liter űrtartalomig), amit megfelelően alacsony vízszinttel töltünk fel. Ha két-három edényben alakítunk ki párhuzamosan tenyészetet, az - mint bármely más élőeleségnél - nagyobb biztonságot ad. Rakjunk az akváriumba némi tőzeget, bejáratot szűrőből származó üledéket (kerti földet, komposzt földet, vagy kerti tóból származó iszapot) , hogy ezzel

24

megfelelő puffert és tápanyag közvetítőt biztosítsunk, valamint a további baktériumkultúrák kialakulásának alapját. Ezek után töltsük fel - lehetőleg pihentetett, vagy akváriumból származó - vízzel.

A vízibolha tenyészetet ne világítsuk meg direkt fénnyel, mert az - különösen kis edény esetén - pár órán belüli, gyors elpusztuláshoz vezethet. Elegendő tehát az indirekt napfény, vagy a szomszédságban álló másik akvárium fénye. A vízibolhák számára biztosítsunk tehát közepes fényű helyet, ha a szabadban helyezzük el a tenyészetet, akkor tegyük állandó árnyékba. Ideális hőfoknak a 20-25 C tekinthető. Növény ne legyen az használt akváriumban, mert jelenlétükben általában sikertelenek a tenyésztési próbálkozások.

A táplálék a vízben feloldott száraz- vagy sütőélesztőből áll, amit cseppenként etessünk. Mindig csak annyit adjunk a vízibolha tenyészetünk vizéhez, hogy csak kissé zavarosnak tűnjön tőle a víz. Sőt, ha módunkban áll, etessünk inkább naponta 2x még ennél is kisebb adagban. A zavarosságnak egy napon belül el kell tűnnie! Élesztőoldatból mindig frisset használjunk, lehetőleg aznapit, mert az különben az egész tenyészet pusztulásához vezethet. Az etetés helyes mértékének eltalálása tehát igényel némi odafigyelést és gyakorlatot!

A medence karbantartása azonban viszonylag kevés munkát ró ránk. Ha valamilyen okból nagyobb számban pusztul el vízibolhánk, leszívással tisztítsuk meg az akváriumot, hogy ne menjen rá az egész tenyészetünk. A párolgásból adódó vízveszteséget pótoljuk akváriumvízzel. Vízcserére csak akkor van szükség, ha az aljzatban gázképződés indul meg, és ezért a medence aljáról az üledék a vízben lebeg ill. ha a vízibolhák szaporodása szemmel láthatóan visszaesik a rosszabb környezeti feltételek miatt. Az algásodás kérdésében megoszlanak a vélemények: van, aki a teljes algamentességre szavaz, van, aki nem távolítja el a képződő algákat. Ennek ellenére általánosságban az a tapasztalat, hogy a nem lebegő algák nagyobb számú jelenléte akadálya a vízibolhák eredményes tenyésztésének.

Célszerű nagyobb számban csigákat is telepítenünk a vízibolhás medencébe, mivel jó szolgálatot tesznek azzal, hogy eltüntetik a levedlett kitinpáncél maradványokat - gondoskodva arról, hogy ezek ne rontsák bomlásukkal a vízminőséget. A csigákat szükség esetén szárazeleséggel is etethetjük. De figyeljünk a mennyiségre: legfeljebb 2 nap alatt fogyjon el a csigáknak beszórt száraztáp, mert ha bomlásnak indul, az a vízibolhák kárára válik. Idővel a csigák váladéka laza rétegben fedi az akváriumban aljzatát. Ne szívjuk le ezt a réteget, mert ez számos - a vízibolhák számára eleségül szolgáló - mikroorganizmus számára biztosítja a fejlődéshez szükséges körülményeket. Az elhalt csigákat viszont azonnal távolítsuk el!

Ha már szaporodásnak indult a tenyészetünk, a mennyiségtől függően heti 1-2 alkalommal, igény szerint fogjuk ki a vízibolhákat és etessük velük halainkat. Ha egy megfelelő sűrűségű (ritkaságú) szűrőt használunk, lehetőségünk van arra, hogy a nagyobbakat fogjuk ki közülük, míg a kisebbek a vízben maradnak.

És most, hogy átrágtuk magunkat az akváriumi daphnia tenyésztés bonyolult technikáján, jó ha tudjuk, hogy lehet ezt ennél sokkal egyszerűbben is - tavasztól őszig a szabadban.

Pasaréti Gyula* módszere: "Nálam 400 literes műanyag tartályokban vannak. Ideális etetés az lenne, ha egy teniszlabdányi batyuba (szúnyoghálóba) lószart tennénk és ezt áztatnánk be nekik. Ennek hiányában lehet etetni tejjel, élesztővel, stb. Mindig csak

25

annyit, hogy a vízminőséget ne toljuk el nagyon. Az edények nálam tűző napon vannak, így időnként bezöldül a víz és a vízibolhák felszaporodnak. Tök egyszerű. " - És tényleg :) A nyáron a lakótelepi erkélyünkre kitett 60 literes, a Gyulától kapott maréknyi nyúlbogyóval beoltott vizű akváriumunkban nálunk is szépen megmaradtak és szaporodtak is vízibolhák. Mindenesetre érdemes folyamatosan odafigyelni rájuk, ha közeli szomszédok vannak (pl. mellettünk van közvetlenül a szomszéd ablaka), mert amikor egyszer elfeledkeztünk róluk, leírhatatlan szagokat árasztott az akvárium vize - ami egyébként a daphnia telepet egyáltalán nem zavarta.

Szúnyoglárvák Díszhalaink legtermészetesebb táplálékai közé tartoznak. Hazánkban vörös, fekete és fehér szúnyoglárvák gyűjthetők. Táplálkozás-élettanilag nagyon értékesek. Egyoldalúan táplált, emésztési zavarokban szenvedő halak gyógy eleségének is tekinthetők. A vörös szúnyogálca az iszapból gyűjthető, télen időnként az üzletekben is kapható. Plankton gyűjtés alkalmával ritkán, többnyire nagy záporok után találkozunk vele. A fekete szúnyoglárvák csoportjába a dalos szúnyog (Celux pipiens), a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis) és a gyötrő szúnyog (Mdes vexans) lárvái tartoznak.

A fekete szúnyoglárvákat egész éven át kisebb-nagyobb mennyiségben a planktonnal együtt gyűjthetjük, főként a sekély vizekben. Gyűjtésére ritkább szövetű háló is alkalmas. Hazaszállításkor a planktonozó kannában sok megfullad (atmoszferikus levegőt szívnak), ezért nagyobb mennyiség esetén ajánlatos víz nélkül, vékony fakeretre kifeszített textiltálcán vékony rétegben szétterítve szállítani. Lapos, vízzel telt edényben, hűvös helyen tároljuk. A lárvák gyorsan fejlődnek, bebábozódnak, és a kikelő szúnyogok tömege sok kellemetlenséget okozhat. Az alacsony tárolási hőmérséklet lassítja a lárvák fejlődését.

A fehér (Corethra) lárvák bőrlélegzők, ezért a planktonnal együtt vízben szállíthatók. Az árvaszúnyog (Chironomus) lárvákat időnként a szaküzletekből is beszerezhetjük. Nedves ruhán, vékony rétegben becsomagolva hűvös helyen tároljuk. Egy etetés alkalmával halainknak csak annyi szúnyoglárvát adjunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A medencében maradó lárvafölösleg részben bebábozódik, kikel, részben a halak csipkedésükkel sokat elpusztítanak, és ezek bomlásukkal megrontják a medence vizét.

Készíthetünk azonban mi magunk is fekete szúnyoglárva tenyészetet. Nem kell más hozzá, csak egy esővízzel teli hordó vagy dézsa. Öntsünk bele egy kevéske sűrített tejet, vagy vegyszermentes füvet, mert ez beindít egy folyamatot, melynek során olyan csillós egysejtűek szaporodnak el benne, melyek a szúnyoglárva legfőbb táplálékát adják. A hamarosan megjelenő imágók petéiből gyorsan kellő méretűvé fejlődött csípő szúnyoglárvákat sűrűszövésű hálóval könnyen lehalászhatjuk.

Vagy ki kell tenni a kertbe egy 10-15 literes vödröt tesztek bele akác levelet, hogy a víz 3/4-ét el lepje és még egy keveset valahogy a víz alá, hogy ne ússzon fel ( a vödör a

26

peremétől kb. 5 cm-ig legyen tele ). A vödör lehetőleg árnyékos, bokros, helyen legyen. Érdemes várni addig, míg a kis vérszívók felfedezik - az egyébként igencsak szagos - tenyészetünket, vagy a közeli tavakban kereshetünk szúnyog petéket. Mivel a peték össze vannak ragadva úgy néznek ki, mint egy kis tutaj. Alig 2 hét múlva hemzseg benne a fekete szúnyog lárva, és hogyha az aljára össze rohad a levél akkor rengeteg vörös szúnyog lárva is lesz benne. Csak arra kell vigyázni hogyha elkezdjük a vödörben a szüretelési procedúrát akkor azt teljesen fejezzük is be, mert a maradék lárva valami oknál fogva elpusztul.

A lehalászott álatokat egyből lehet etetni vagy fagyasztani ( a halaim mindig megvannak értük veszve )

Ha a földeken áll a belvíz ( 1-1,5m mély némely helyeken és hát a vizek felülete...) kb. 1 óra alatt tetemes mennyiségű szúnyoglárvát, vízibolhát lehet össze szedni, és csak haza kell vinni, 1 napig állni hagyni tiszta vízben, és lehet is etetni. A maradékot pedig le lehet fagyasztani és van fagyasztott kaja ingyen.

Artemia salina. Sóféreg A sóféreg petéi légmentesen záró üvegfiolában kerülnek forgalomba. A sóféreg nauplius kiváló ivadékeleség. Az Európában kapható sóféregpeték az USA-ból (Utah állam), a Nagy-Sós-tó vidékéről származnak. A száraz, hűvös helyen tárolt, szakszerűen csomagolt peték több éven át életképesek maradnak. A peték rossz kelési eredményét a szakszerűtlen szedés, tárolás, ritkábban a túl hosszú ideig tartó raktározás okozza.

A sóféreg nauplius sok Characinida, Cyprinida, Cichlida, Nandida faj egynapos ivadékával is etethető. Az Artemiával etetett ivadék növekedése rendkívül gyors. Előnye továbbá, hogy semmiféle ivadékra nem veszélyes, fertőző élőlényt nem hurcolhatunk be vele. Az Artemia peték keltetése nagyon egyszerű. Egy 3-4 literes befőttesüveget félig vagy háromnegyedig feltöltünk sós vízzel (1 liter vízbe 15-20 g jódmentes konyhasó). A lágy és enyhén lúgos víz javítja a kelési eredményt. Ezt csipetnyi bórax hozzáadásával érhetjük el. Az üvegedényben erős szellőztetésről kell gondoskodni, hogy a peték ne tudjanak a keltető edény fenekére leülepedni. A 2-3 liter vízbe fél kávéskanálnyi petét szórunk. 26-27 °C-on 20-24 óra, 20-22 °C-on 2-2,5 nap alatt kel ki a kis nauplius. Alacsonyabb hőmérsékleten a kelés már nagyon elhúzódhat. A kikelő kis nauplius 0,3-0,4 mm hosszú. Az ivadékkal úgy etetjük, hogy a sóférget tartalmazó üvegből vékony gumi- vagy műanyag esővel leszívjuk a naupliusokat és hálón leszűrjük. A háló tartalmát belemossuk az ivadéknevelő medence vizébe. Az Artemiák tiszta édesvízben 1-2 óráig maradnak életben, ezért csak annyit adjunk egyszerre, amennyit ennyi idő alatt a kis halak el is fogyasztanak. Az etetés előtt az Artemia-keltetőedény szellőztetését állítsuk le, mert így a sóféreg peteburkok nagy része az üveg aljára süllyed, kisebb részük a víz színére emelkedik. Így aztán a naupliusok óvatosan, rendszerint tisztán, peteburkok nélkül szűrhetők le. A sóféreg nauplius algás akváriumban felnevelhető, a hazai gyakorlatban azonban nem szokásos.

27

Ugróvillás (Collembola): Nyirkos földben megjelenő, szabad szemmel is látható talaj- avarlakó lények. A növénykedvelő ember cserepes virágai földfelszínén találkozhatunk vele rendszeresen. Kis fehér rovarok amelyek szerte ugrándoznak mikor megöntözzük növényünket. Ha nem nagyon vizes a földlabda, maguktól is kihal, lételemük a nyirkosság. Ezt tenyésztésük során is figyelembe kell venni. A legjobb, ha egy kis műanyag dobozba teszünk tőzeget és azt spriccelgetjük 2-3 naponta. A törzsanyagot nyirkos erdei földből gyűjthetjük össze vagy börzéken vásárolhatunk már jól beállt tenyészetet. Az ugróvillások 0.5-4mm méretű fehér élőlények. Nagyszerű táplálék a halak, békák számára.

Tenyésztésük nem okoz nagy problémát. Fogjunk egy 5-6cm magas jól záródó műanyag dobozt helyezzünk bele nedves tőzeget. A tőzeg tetejére helyezzünk pár vizes karton lapot. Így könnyebb kiszedni őket a dobozból. Egy ecset segítségével leseperhetjük őket a papírlapról.

Többen érdeklődtek, hogy-hogy szaporodnak nálam az ugróvillások. Leírom, hogy én hogy tartom őket. 30×30 cm széles és 10 cm magas műanyag lavórban. Nincs a lavór lefedve. Alulról locsolom egy csövön keresztül (2 dl-es eldobható pohár alja kivágva). A teteje száraz, az alja vizes. Az ugróvillások kb. közép magasságban tartózkodnak. Ha túl száraz a talaj, akkor az ugróvillások alulra húzódnak és nem jutnak a felszínre enni a lemezes díszhaltápot, ha nagyon vizes, akkor megpenészedik a tetején a lemezes díszhaltáp, vagy elszaporodnak az atkák és eleszik az ugróvillások elöl. A talajt nem szabad megkeverni ! Akkor azon nyomban abbahagyják a szaporodást ! 26 c’ van a kamrában ahol tartom. Hidegben nem szaporodnak ! Lemezes díszhaltáppal etetem őket. A “panzi”-t nem szeretik, a “biotop”-ot igen, a “food” is jó, és azt a Savoya park-i Obiban kaptam 2,5 literes kiszerelésben 2000 ft-t. Kb 6-8 hét mire valamennyire elszaporodnak. Ha nagyon elszaporodnak csak, akkor kezdek etetni belőle.

Egy üres lavór felett tésztaszűrővel átszitálom a talajt. Csak az ugróvillások hullanak le (SZUPER!). Ha kietettem belőle a nagy részét, akkor többet nem szabad kavargatni, újból lemezes díszhaltáppal kell etetgetni és megint felszaporodik. A talaj amin vannak, az tojástartó cafatkákra tépve. Ebből lehet jól kiszitálni, úgy, hogy csak az ugróvillások hullanak le. Nagy szemű kokuszroston is jól szaporodnak, csak abból szitálás közben kisebb darabok is kihullanak. 4-5 külön tenyészetet tartok egyszerre. Oltsuk be a tőzeget ugróvillás tenyészalanyainkkal, majd helyezzünk rájuk egy kisebb méretű szivacsdarabkát, ami majd a begyűjtésük során játszik szerepet, ha etetésre kerül sor. Etethetjük őket különböző zabfélékkel, kukoricapehellyel is (Cornflakes). Méretük kb. 1-2 mm, így ideális eleség még növésben lévő állataink számára is.

28

Viaszmoly (Galleria melonella) A törzsanyagot megvásárolhatjuk boltba vagy méhész ismerősünktől is kérhetünk. Táptalaj összeállítása: 1-1 arányban mézet és lisztet összekeverünk,majd Graham lisztet, kukoricalisztet, kukoricadarát, finomlisztet adagolunk tetszőleges mértékben úgy ,hogy egy gyúrható masszát kapjunk. A keverékhez tehetünk sörélesztőt ,tejport és virágport is. A tenyészethez még szükségünk van egy nagyobb befőttes üvegre (kb10L) ebbe tojástartókat teszünk. plusz a masszát.

A mexikói bolharák (Hyalella azteca) Sokunk tisztában van a bolharákok akvarisztikában való felhasználásával. Ki ne találkozott volna már velük kisebb patakokban, folyók lassú sodrású partközeli részein, tavakban, pocsolyákban kövek, fadarabok alatt megbújva. Planktonozás, vagy akvatikus mohák vizsgálata során számos alkalommal gyűjtöttem be ezekből a kis rákocskákból és halaim bőszen ették őket, de a tenyésztésükkel mindig probléma adódott, mert érzékenynek bizonyultak a magasabb hőmérsékletre (<24-25 C fok). Ezek a bolharákok Gammaridea családba tartoznak és kis hazánkban leggyakrabban a tüskés (Gammarus roeseli) és a pataki (Gammarus pulex) bolharákokkal találkozhatunk. A mexikói bolharák jobban tolerálja az akváriumokban előforduló hőmérséklet különbségeket és az ebből adódó oldott oxigénben szegényebb vizeket is. Ezen alkalmazkodó képességei miatt vették bele az akvaristák a tenyészthető élő eleségek listájába. Tartása nagyon egyszerű, töltsünk meg egy kisebb mini akváriumot, befőttes üveget vagy átlátszó műanyag dobozt csapvízzel( 10-24 nk, 7-8,5 pH, 16-27 C fok), helyezzünk bele köveket, vagy valamilyen fadarabot, valamint egy kisebb mennyiségű mohát és ha módunkban áll levegőztessük is vizüket. Az aljzat használata nem fontos, de a gyenge fény ajánlott, hogy tudják követni a napszakok váltakozását. Ha a körülmények megfelelőek elkezdenek szaporodni. A nőstények kb. 10 napig hordják petéiket, majd hasonlóan a több édesvízi garnélánál kifejlett kis rákocskákat engednek el, számuk változó, kb. 10-30. Egy hónapos kort elérve ivarérettekké válnak az új generáció tagjai. Ha szépen beindult tenyészetünk és megemelkedett a számuk ügyeljünk rá, hogy az általunk beszórt táplálék ( uborka, cukkini, haltáp, elhalt növényi részek, stb.) ne emelje meg a nitrit-nitrát szintet. Ezt vízcserékkel előzhetjük meg! Tápanyagtartalma is kiváló (természetesen ez is függ attól, hogy mivel etetjük rákocskáinkat):

Víz 86 %, Fehérje (albumin) 7 %, Zsír 1%, Vitaminok A, Ballasztanyagok megtalálható

És talán a legfontosabb, hogy élőállat! Növeli halaink vitalitását, ügyességét, immunrendszerét.

29

A banánféreg A kisméretű halivadék felnevelése gyakran problémát okoz az akvaristáknak, mert nem mindig szerezhető be a természetből megfelelő kis méretű élő eleség. Egyes halak ivadékait az első napokban szokták tojás sárgájával etetni, de ennek feleslege kénhidrogén képződés miatt könnyen végzetes is lehet.

Kisegítő tápláléknak régóta ismert bizonyos fonalférgek, mint pl. a "mikro" otthoni tenyésztése. Ezzel az a probléma, hogy csak a serdültebb halivadék, illetve az elevenszülő halak ivadékai képesek fogyasztani, az ikrából éppen kikelt és elúszott kishalak rendszerint nem. A minap sikerült beszereznem egy újfajta, otthon is tenyészthető apró élőeleséget a "banánférget", amely eredetileg a banánfák gyökerein él és csak mintegy fele akkora, mint a "mikro", mert ez utóbbi hossza 1,5-2 mm, míg a banánféregé csak 1-1,5 mm. Kissé eltérő a zsír/fehérje arányuk is a banánféreg javára és ez fontos a kishalak fejlődése szempontjából. A banánférgek gyorsabban is szaporodnak a mikronál, ugyanakkor lassabban süllyednek az akvárium aljára.

A tenyészet táptalajának készítése igen egyszerű: egyenlő arányban keverjünk össze zabpelyhet és érett banánból készített pépet, tegyük műanyag dobozba, virágcserépbe, majd oltsuk be a banánférgekkel és takarjuk le üveglappal. A banánférgeket legegyszerűbben az üveglap akváriumvízbe mártásával adhatjuk a halaknak. A férgek a vízben 24 órán keresztül maradnak élve. Óvjuk a tenyészetet a kiszáradástól!

Néhány hét múlva tenyészetünknek erősen ecet szaga lesz, ilyenkor oltsuk át új táptalajra. Meghosszabbítható a kultúra élettartama, ha kis adag zabpelyhet teszünk még hozzá. Tartsuk tenyészetünket fénytől védett, szobahőmérsékletű helyen, bár tolerálják a fényt is. Óvakodjunk más féregtenyészettől történő "kereszt-fertőzéstől".

30

A kerekesféreg (Rotatoria) Aki díszhalakat tenyészt, akár nagyban, akár kicsiben, ismernie kell e parányi élőlényeket, melyek elsősorban nagyon zsenge, illetve kis szájnyílású ivadék indításához nélkülözhetetlenek.

Azonban annál többet, hogy hol él, hogy néz ki felhőben kavargó tömege, és hogy milyen lyuksűrűségű hálóval kell szedni, nem igazán tudunk róla, hiszen pusztán a halainkat kívánjuk megetetni, nem pedig mikrobiológiai kiselőadást készíteni.

A kerekesférgek (Rotatoria) törzsébe nem pusztán egyetlen faj tartozik, még akkor sem, ha legtöbbször szimplán csak "rota"-ként emlegetjük, hiszen maga a Törzs, mint rendszertani fogalom igen tág, és sok osztály, rend, család, nem és faj összefoglalására szolgál. Vagyis a Kerekesférgek törzse rendszertanilag a Gerincesek törzsével található egy kategóriai szinten. Éppen e hatalmas témakör miatt nem szeretném tovább tagolni a Megtalálhatóak édes, félsós és sós vízben, nedves talajban, és legkülönbözőbb nyirkos helyeken. Számunkra egyértelműen az édesvízben élő fajok ismerete fontos.

Tavasszal szinte minden szervesanyagban gazdag kis pocsolyában megtalálhatók, amelyek vegyi szennyeződéstől mentesek. Nagymértékben hozzájárulnak vizeink természetes tisztulásához, hiszen a legtöbb faj bomló szerves anyaggal, különböző gombákkal és baktériumokkal, lebegő mikroszkopikus algákkal táplálkozik, valamint ők maguk is fontos táplálékul szolgálnak halivadékoknak, vagy más apróbb állatoknak, például a szintén jól ismert Daphnia nem fajainak. De nemcsak az akvarisztikában és a környezetvédelemben játszanak fontos szerepet, hanem a halszaporító gazdaságok is jó előre "beoltják" tavaikat a kihelyezni való ivadékoknak.

A kerekesférgeket a legkisebb többsejtű élőlényekként tarják számon, méretük 20 és 500 mikrométer között változik, vagyis épphogy láthatók szabad szemmel. Testfelépítésük igen egyszerű, jellegzetességük az úgynevezett kerékszerv, amiről a törzs a nevét is kapta. Ez a szerv a fej elején található, különböző csillókoszorúkból és csillólemezekből áll, az állat mozgását és táplálkozását teszi lehetővé. A mozgást még a test végén található láb is segíti egyes fajoknál, ez az úszó fajok jelentős részénél hiányzik, a nem úszó fajoknál pedig a tapadást, illetve a talajon való helyváltoztatást segíti.

Érdekes, hogy a fajok többségénél a hímek csak az ivaros szaporodási időszakban jelennek meg, egyébként szinte csak nőstényekkel találkozhatunk, melyek ivartalanul (parthenogenetikus úton) szaporodnak. Ez a következőképpen történik:

A telet átvészelő "tartós" petékből kizárólag nőstény egyedek kelnek ki és fejlődnek tovább, ezeket amiktikus nőstényeknek hívjuk, melyek megtermékenyítés nélkül rakják le petéiket, és ezekből természetesen amiktikus nőstények fejlődnek ki. Ebben a

31

szakaszban a kerekesférgek élettartama fajtól függően 10-20 napig tart, és ezalatt folyamatosan szaporodnak. Amiktikus nőstény minden petéjéből szintén amiktikus nőstény fejlődik ki, ez lehetővé teszi a gyors elszaporodást egy kedvező feltételekkel bíró élőhelyen. Amint ezek a tényezők negatív irányban megváltoznak, a petékből az úgynevezett miktikus nőstények fejlődnek ki. Ezek a változások főként táplálék vagy hőmérséklet csökkenéskor következnek be, és a faj túlélését segítik elő. A miktikus nőstények petéiből kizárólag hím példányok bújnak ki, melyek azonnal meg is termékenyítik az őket képző miktikus nőstényeket. Erre azért van szükség ily gyorsan, mert egy adott élőhelyen amiktikus és miktikus nőstények is élhetnek egyszerre (a kedvezőtlen szakasz elején), és a rövid életű hímek az amiktikus nőstényekkel nem párosodnak A hímek kizárólag ilyenkor jelennek meg, és "dolguk végeztével" el is pusztulnak. Ezzel szemben a megtermékenyített miktikus nőstények testében úgynevezett "tartós" pete képződik, és a hideg idő, vagy a kiszáradás beköszöntével ezek a peték átvészelik a kedvezőtlen időszakot, és a kedvező beköszöntével amiktikus nőstények fejlődnek ki belőlük, vagyis az egész folyamat kezdődik elölről.

Ezt a szaporodási formát, melyben ivaros és ivartalan szakasz is megtalálható, heterogoniának nevezzük. Azonban vannak fajok, melyek szaporodásában vagy az ivaros, vagy az ivartalan szakasz vagy hiányzik, vagy nem ismert, de ezekre nem szeretnék kitérni, pusztán érdekességként említettem. Pusztán azért foglalkoztunk ilyen részletesen eme állatok szaporodásmódjával, hogy megismerjük, miért tűnik el egyes helyekről a Rotatoria éppolyan hirtelen, ahogyan jött.

Természetesen az "eltűnést" mesterségesen (vagy esetleg természetes úton) nem mindig az éghajlati tényezők okozzák, hanem a kerekesférgeket fogyasztó állatok tömeges megjelenése. Éppen ezért ha valahol nagy létszámban találunk Rotatoriát, azt azonnal el kell kezdeni lehálózni, hiszen könnyen "átfertőződik" más tavakról, pocsolyákból, főleg a vízimadarak által. Főleg ahol Daphniákat találunk nagy számban, ott kerekesférgek vagy már nincsenek, vagy nagyon kis számban találhatók. Rendszerint pontosan a heterogonia miatt ragadozó és zsákmány előfordulási sűrűsége ciklikusan is változhat, de ha valahol a ragadozók minden amiktikus nőstényt kipusztítottak (ami ritka jelenség), ott a következő évben természetes úton nem jelennek meg a kerekesférgek.

Ezért nagyon meg kell becsülni a sokak által féltve őrzött lelőhelyeket, és a Rotatoriák megjelenésekor sűrű hálóval érdemes nagy mennyiséget fogni és lefagyasztani, még mielőtt eltűnne. Fagyasztott állapotban éppúgy kitűnő eleség, mint élve, csak arra vigyázzunk, hogy a tartótasakot lehetőleg légmentesen zárjuk le, mert könnyen liofilizálódik, és tápértéke jelentősen lecsökken.

32

Hal A halak etetése: Számos nagyobb hal, pl. sügérek és piráják is szívesen fogyasztanak élő halat.

Tenyésztés:

Általában nem szükséges tenyészteni. Számos akvarisztikai üzlet tart etetésre való olcsó guppykat vagy aranyhalakat, bár néhány szaporább sügérfaj ivadékai is használhatók ilyen célra. Az olyan falánk ragadozóknak, mint a pirája nyers csirkehús vagy egy darab halfilé is megfelelő táplálékul szolgálhat.

Beszerzési források: Akvarista boltok, torz halak.

Növényi eredet ű táplálékok

Egyes halfajok kifejezetten igénylik a növényi eredetű eleséget. Gondoljunk csak az algaevőkre vagy akár a plattira. Adhatunk gyermekláncfüvet, csalánt, tyúkhúrt kamilla virágot zöld borsót, brokkolit, cukkinit, salátát, sóskát sütőtököt halainknak. Azonban minden növényt alaposan mossunk meg!

A fent bemutatott pár eleséggel a teljesség igénye nélkül mutattam be az akváriumi halak változatos etetésére alkalmas táplálékokat. Sok olyan eleség kimaradt a felsorolásból, ami egy-egy speciális halfaj igénye. A lelkiismeretes akvarista minden általa tartott halnak megismeri a természetes élőhelyén folytatott táplálkozási szokásait, és étrendjüket ennek megfelelően alakítja ki. A legfontosabb, hogy inkább etessünk naponta kétszer, de sose adjunk többet annál, mint amit halaink pár perc alatt el nem fogyasztanak. A változatos étrendet halaink meghálálják. Színezetük felélénkül, szaporodási kedvük fokozódik.

Ancibrikett-fagyasztott zöldeleség

Nem csak és kizárólag algázóinknak megfelelő eleségről van szó, mert mint jeleztétek is sok más hal is szeretettel fogadja, sőt meg is eszi. Elöljáróban talán egy kis történelem:sokszor igen megterheltem a hobbikasszát mikor kedvenceimnek szereztem be a pár havi adagot, mint tudjuk ami olcsó nem mindig jó, és vice versa:bizony ami kitűnő az a legritkább esetben olcsó-sőt soha.

Mikor ezt a végső receptet alkottam, még nem volt net nálunk, így bújtam az itthoni, és a városi könyvtárakat. Keresgéltem az összetevőket,melyeknek több kritériumot is ki kellett elégíteniük:könnyen elérhető,egészséges,megfelelő tápértékű,vitamin és nyomelem tartalma jó, valamint ásványi anyagban ha lehet meglehetősen dús legyen, ja és legyen olcsó, nagyon olcsó! Több "zöldség"is szóba került mint összetevő, végül kettő lett a befutó:a saláta és a csalán /Urtica dioica/. Gondolom nem kell bemutatnom e két növény előnyeit,étrendi hatását.

33

Tehát receptem dióhéjban: 1 rész saláta,1 rész csalán,és a megfelelő mennyiségű zselatin kötőanyagnak.

Tudatosan ilyen egyszerű a recept,mert mint írtam,ez csak kiegészítő növényi eleség,tehát semmiféle fagyasztott fehérjeforrást,semmiféle plussz vitamint,de még színező-konzerváló anyagot sem tartalmaz. A zselatin viszont nem véletlenül állati eredetű benne:mint a táv csali,mágnesként vonzza a halakat-ráadásul felkelti más táplálékok iránt érdeklődő halaink figyelmét is.

Lássunk neki:

Kevés vízzel már rotyogni is kezd a csemege,közben semmivel össze nem keverhető illatfelhővel vonja magára a konyha úrnője figyelmét...:) Üzenem párotoknak,édesanyátoknak:ne aggódjon,csak követni szeretnétek egy elhivatott hobbitársatok bolondériáját.

Pár perces lassú tűzön való főzést követően-a rostok felpuhuljanak! Következhet a homogenizálás,amit én egy direkt erre a célra vásárolt bot mixerrel végzek:egyszerűen leöntöm a főzővizet,és még forrón lemixelem,majd hozzáadom a súlyarányosan járó zselatint. Itt kell megjegyeznem:a zselatin zacskóján olvasható az adagolás,de nem lehet elszúrni,toleránsak a halak:).Miután ez is belekerült átkeverem a "masszát":

Íme ezt kaptuk pár másodperces mixelés után.

Most megfelelően nagy méretű tálcákra öntjük,és ha azt szeretnénk hogy gyorsan elsüllyedjen majd akkor tegyünk bele apró kavicsokat, szétszórtan. DE! Ha a lehető legtöbb levét leöntöttük,akkor miután bedobjuk a medencénkbe pár másodperc után magától is lesüllyed, de akár egy laposabb kőre gumizva is garantáltan merül, mint egy kő:).

Következzen a fagyasztás, ha lehet tegyetek oda a fagyasztónak egy kis kakaót, értem ezalatt hogy kapcsoljátok turbó üzemre annak érdekében hogy minél hamarabb lefagyassza "pürénket".

A képen látható a tábla és a darabolása:

Valamiképpen ezt látom a legegyszerűbbnek,de lehet másképp is. Miután készen vagyunk a darabolt eleséget helyezzük négyszögletes zárható edénykébe,és tegyük a fagyasztóba.

Megjegyzés:etetéskor mint vaddisznócsorda tülekednek a halak,nem kis kavarodást okozva a mégis elszabaduló zöldrészek között:szűrőnket kapcsoljuk ki pár percre, míg halaink elfogyasztják.

34

Teljes érték ű táplálékok A következőben két társunk receptjét mutatnám be, a teljesség igénye nélkül.

első recept: Hozzávalók: 2 csomag Arvit Spenót 45 dkg sütőtök (kinyomkodás után legyen ennyi) 10-15 dkg búzacsíra fél kg marha- vagy pulykaszív 25 dkg tengeri halfilé 10 tojás 1 csapot ek. Tetravit (vagy Phylasol Combi) vitaminkészítmény 1 kk. béta-karotin vagy Cyclop-eeze 1 fej fokhagyma 1 liter mixhez Elkészítés:

A spenótot ki kell olvasztani, majd a nedvességet kinyomkodni belőle. A tököt megfőzni, és szintén kinyomkodni. A búzacsírát össze kell törni, majd átszitálni, hogy a portól megszabaduljunk. Ezek után pár másodpercig főzni kell, hogy látványosan megdagadjon ezt inkább most tegye, mint a hal gyomrában. A szívet le kell zsírtalanítani, és a porcoktól megtisztítani, hogy csak a színhús maradjon. Ezek után fel kell darabolni, esetleg géppel nagyobb darabokra lereszelni. Addig kell főzni, amíg a vér hab formájában kicsapódik. Ezek után le kell fagyasztani, és fagyottan sajtreszelőn lereszelni. A halfilét fagyottan le kell darálni, és a szívvel, illetve a zöldségekkel össze kell keverni. 1 csapott evőkanál Tetravitet vagy Phylasol Combi-t és egy kiskanál béta-karotint, vagy ha az nincs, akkor édes nemes paprikát hozzákeverni. A keverékre végül rá kell ütni 10 tojást teljes egészében, belekeverni a fokhagymát, összegyúrni, és gőz fölött megfőzni, míg nagyjából rántotta állagú nem lesz. Ha kihűlt, nylon zacskóban vékony lapokat lehet formázni belőle, és így lefagyasztani. Nagyobb halaknak elég csak törni belőle, ivadékoknak célszerű lereszelni etetés előtt.

Második recept: Hozzávalók: 20 csepp multivitamin olaj /állatpatikákban,jobb díszállat-kereskedésekben kapható/ 20 ml. Csukamájolaj 2 mg. Riboflavin /tartósításhoz, de elhagyható/ 500 g. zöldborsó 100 g. szárnyasmáj 400 g. pirospaprika por /édes/ 300 g. sárgarépa 200 g. tengeri halfilé 400 g. fagyasztott mélytengeri garnéla 200 g. fagyasztott kagyló 500 g. marhaszív

35

Elkészítés: A marhaszívet és a májat megtisztítjuk, és húsdarálón ledaráljuk. A zöldborsót és a sárgarépát vízben, só nélkül megpároljuk. Összeturmixoljuk a többi hozzávalót a zöldségekkel, majd hozzátesszük a ledarált húsokhoz. Az egészet jó alaposan összekeverjük. Beletesszük a Riboflavint, a csukamájolajat, a multivitamint és a pirospaprikát. A könnyebb kezelhetőség érdekében kb. 6-7 cm átmérőjű fóliazacskókba téve, lefagyasztjuk. Az így elkészített mix nagyon sokáig eltartható és pillanatok alatt etethetjük halainkkal. Etetése úgy történik, hogy a fagyott állapotban lévő rudakból, durva reszelőn lereszeljük a szükséges mennyiséget, szitán átmossuk, és mehet a medencékbe. Az etetőanyag mennyiségével óvatosnak kell lennünk, mert a megmaradó táplálék hamar bomlásnak indul, és erősen szennyezi a vizet. Az összetétel természetesen halaink igényeihez mérten módosítható. Ezekhez az állatokhoz én a marhaszívet pulykaszívvel helyettesítem, amit szintén a leírtak szerint készítek elő. Ivadékoknak célszerű lereszelni etetés előtt.

Kiegészít ő, alkalmi eleségek A halak étrendjét néhány jó minőségű, a háztartásban gyakran előforduló eleséggel tehetjük változatosabbá.

Nyers máj. Borjú-, marha-, csirke- és nyúlmáj egyaránt megfelel. Vitaminban és fehérjében gazdag, ízletes táplálék. Hetenként 2 alkalommal nyugodtan adható. Egy-egy májdarabot megtisztítunk a zsírosabb kötőszöveti részektől, a puha részeket zsilettpengével apró darabokra vágjuk. A vágott Tubifexhez hasonlóan, kis hálóban erős vízsugár alatt tisztára mossuk, esetleg nagyság szerint osztályozva és ezután adhatjuk halainknak, vigyázva arra, nehogy többet adjunk, mint amennyit azonnal elfogyasztanak.

Egyéb húsfélék. Sovány marhahús, főtt sonka, valamint a tonhalhús, vagdalva vagy kaparék formájában etethető. Inkább kisebb méretű darabokra vágjuk a húsféléket, mint az okvetlenül szükséges, mert a nagyobb darabok esetleg a halak fulladását okozhatják. A hazai halak nyers húsának etetését a fertőzés veszélyére való tekintettel nem ajánljuk.

Tojássárgája. Kemény tojás sárgája külső részének darabkáját pohárban, kevés vízben szétnyomkodjuk, majd a poharat tiszta vízzel félig felöntve, néhány cseppet öntünk az akvárium vizébe. Több halfaj ivadéka elúszás után pár napig szívesen fogyasztja. A túladagolás a vízben erős bomlástermék-képződést és infuzória-felszaporodást idéz elő. Ezért egyszerre csak nagyon keveset adjunk. A tojáspor etetését a sok kedvezőtlen tapasztalat miatt nem ajánljuk.

Zabpehely. Nagyon kis adagokban nyers zabpelyhet a víz színére szórva időnként etethetünk. A túladagolás a vizet gyorsan szennyezi.

Saláta- és spenótlevél. Növényevő halak számára kiváló eleség. Több mindenevő faj is szívesen fogyasztja. Forrázott vagy a fagyasztott leveleket egészben is betehetjük a medencébe, mert a forrázás és fagyasztás a levélerezetet felpuhítja, így a halak könnyen csipegethetnek belőle. Tisztára mosva a friss leveleket zsilettpengével apróra vágva etethetjük.

36

Felhasznált irodalom: -Pasaréti Gyula: Az Akvárium Magazin szerkesztője, több akvarisztikai témájú könyv szerzője. Forrás: www.akvarista.hu - GY.I.K. Fórum / GY.I.K. /Élő eleség -Kasi Mátyás; leirásai -Horn-Zsilinszky Akvarisztika -Dr. Lányi György: ”Korszerű akvarisztika” -Peter Beck Akvarisztikai ABC -http://fins.actwin.com/mirror/live-food.html -Oleg Kiselev, Don Wilson és Steve Bartling -edak.cellkabel.hu -www.akvarista.hu -HalőrXXL blogja (Ancibrikett-fagyasztott zöldeleség) -Néder Attila: www.haldorado.hu A díszhalak etetése -Horváth Balázs Gergő irása -Dr. Szita Géza:A banánféreg leírása -Uszó ecetféreg: Greg Fraizer nyomán -Teljes értékű táplálékok: Bazsa Gábor receptje, Fodor László (Egoist) receptje

Utóirat: Szerző:

Ha valaki olyat tud ami nem szerepel, vagy jobbat tud, és jobban csinálja, szóljon, mert szívesen beteszem, mert én is szeretek újat tanulni. És ha valakit kihagytam volna a felhasznált irodalomból attól először is bocsánatot kérek (remélem megérti mert hatalmas mennyiségű anyagból válogattam össze a megfelelőket), és kérem jelezze és korrigálom. Tisztelettel: Tigyi Szabolcs - t1szabcsi www.akvarista.hu Budapest.2011.08.10. Lektorálta:

Én pedig jó szívvel,és megbecsüléssel ajánlom figyelmetekbe Szabolcs írását. Szükséges,és időszerű volt egy ilyen e-book…sok mindent tisztába tesz, még több dolgot inspirál. Kiemelendőnek tartanám az irodalomjegyzéket: sajnos napjainkban nem jellemző hogy a neten akár csak említést is tennének az eredeti szerzőről.

Köszönöm részéről a nem kevés időt igénylő munkát,és a bizalmat melyet irántam tanúsított.

Kedves társaim:olvassátok-hasznosítsátok, fűzzetek hozzá, írjatok saját módszereitekről!

Tisztelettel: Gábor /halőrxxl/

J.háza.2011.08.13. www.akvarista.hu