tartalom - Magyar Energetika 2016-1.pdf · 2017-09-26 · Így alakultak ki az egyes villamosenergia-rendszerek, avagy Ke-rényi A. Ödön közkeletűvé vált rövidítése alapján

1

Nagyjából egy év telt el azóta, hogy a megújult Európai Bizottság közzé tette az Energia Unió névre keresztelt koncepcióját. Irányításával – az ügy fontosságát hangsúlyozandó – az egyik alelnököt, Maros Sevcovicot bízta meg, aki számos tagállamot, köztük hazánkat is felkereste az elmúlt évben, hogy népszerűsítse az elképzelést.

Az Energia Unió által megjelölt célok közül a dekarbonizáció tekintetében a Párizsi Megálla-podás egyelőre aligha okoz nagy megrázkódtatást, még kevésbé előrelépést, miután az EU által megjelölt irányértékek (2020-ig 20%, 2030-ig 40% csökkentés az 1990. évi kibocsátásokhoz vi-szonyítva) eléggé ambiciózusnak mondhatók ahhoz képest, hogy Párizsban számszerű értékekről szó sem esett. Eközben a Bizottság folytatja a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) reformját, és várhatóan az ETS-hez nem tartozó ágazatokban is új célokat jelöl meg az ún. ESD irányelv módosítási javaslatában.Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy 2030-ra EU szinten – kötelező-en – el kell érni a megújuló energiaforrások 27%-os arányát és – indikatív, azaz nem kötelező, de ajánlott célként – az energiahatékonyság 20%-os csökkentését. Tavaly októberben a Tanács 2030-ra 27%-os hatékonyságjavításban állapodott meg 2030-ra (ennek a bűvös számnak a tu-dományos megalapozottságát nincs okunk kétségbe vonni, de nekem mindig a hazai áfát juttatja az eszembe valamiért).

A fejlett, mi több, teljesen integrált belső villamosenergia-piac alapja a megfelelően kialakí-tott, kellő sűrűségű villamos energia- és gázhálózat. A brüsszeli hírek szerint a 10%-os össze-köttetési cél megvalósítása jól halad, 22 tagállam már el is érte, illetve a legjobb úton halad a megvalósítás irányába. A jelenleg készülő új jogszabályok a fogyasztók aktív piaci részvételének (napelemek, kis szélturbinák) biztosítását is tervezik szolgálni.

Az egyik (talán a) legfontosabb cél az energiaellátás biztonságának javítása, amely a földgáz tekintetében 2010 óta a Bizottság megállapítása szerint sokat javult, miután hatályba lépett a 994/201/EU rendelet a gázellátás biztonságáról. A kerekek azonban forognak tovább, és az ed-dig szerzett tapasztalatok alapján 2016-ban várható a rendelet módosítási javaslata a Bizottság részéről.

A kutatás-fejlesztés-innováció terén még az idén várható egy ún. integrált stratégia elfoga-dása, amely alapvetően a versenyképesség javítását szolgálná az EU szintjén is. Az Energia Unió irányítási rendszere (governance) kidolgozásán a Bizottság nagy erőkkel dolgozik. Ez szavatolná, hogy a tagállamok egyedi tervei által elérhetők legyenek az uniós szintű célok, ami az egyes or-szágok között a jelenleginél jóval szélesebb körű és sokkal intenzívebb együttműködést is igényel.

MAGYAR ENERGETIKA 2016/1

tartalomOrlay Imre:Az üzemirányítás története és továbbfejlesztési lehetőségei 2

Faragó Tibor:A párizsi klímatárgyalások eredményei 8

Gáthy Benjámin:Légköri CO2-kibocsátás csökkentése oxyfuel tüzeléstechnológiával 14

Nieberl Norbert:ENELKO konferencia 2015 19

Hírek 22

M A G Y A R

ENERGETIKA Együttműködő szervezetek:Magyar Atomfórum Egyesület, Magyar Kapcsolt Energia Társaság, Magyar

Napenergia Társaság, Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége

XXIII. évfolyam, 1. szám 2016. február

Alapította a Magyar Energetikai Társaság

www.e-met.hu

Felelős szerkesztő:Civin VilmosMobil: 06-20/945-3568E-mail: [email protected]

Szerkesztőbizottság:Buzea Klaudia, Civin Vilmos, dr. Czibolya László, dr. Emhő László, dr. Farkas István,dr. Garbai László, dr. Gács Iván, Pocsai Zsófia, Újhelyi Géza, Welsz Ágnes, Zarándy Pál

Szerkesztőség:Kiadó: Mérnök Média Kft. 1134 Budapest, Róbert Károly krt. 90.Telefon: 1-450-0868Fax: 1-236-0899

Laptulajdonos:Magyar Energetikai Társaság1094 Budapest, Ferenc krt. 23. II. em. 2.Telefon/fax: 1-201-7937

Tervezőszerkesztő: Büki Bt.

Borítóterv: Metzker Gábor

Nyomda:Prospektus Kft.Felelős vezető: Szentendrei Zoltán ügyvezető igazgató

ISSN: 1216-8599

Pocsai Zsófia: IIR Konferencia: EnKon 2015 – Átrendeződő villamosenergia-piac?! 28

Rudolf Viktor: Fejezetek a 100 éves Kelenföldi Erőmű történetéből II. 36

Mayer Martin János: Naphőerőművek magyarországi lehetőségeinek modellalapú vizsgálata 42

E számunk szerzői és lektorai 48

E-NERGIA.HU GEOTERMIA

2 MAGYAR ENERGETIKA 2016/1

ÜZEMIRÁNYÍTÁS E-MET.HU

Orlay Imre

Az üzemirányítás története és továbbfejlesztési lehetőségei

A villamosenergia-rendszer biztonságos működésének és opti-malizálásának elengedhetetlen feltétele a jól szervezett üzem-irányítási rendszer. Az üzemirányítás története összefügg a villamos elosztóhálózatok fejlődésének történetével. A folya-matos műszaki fejlődés egyre magasabb színvonalú irányítást tett szükségessé. Az üzemirányítás eddig az alap-, főelosz-tó- és középfeszültségű hálózatokra korlátozódott. A villamos energiát ma egyre bonyolultabb rendszereken keresztül juttat-juk el a termelési csomópontoktól a fogyasztókig. A változást az okozza, hogy a megújuló energiaforrások megjelenésével megváltozik a hagyományos energiaelosztási modell, amely az energiát a centralizált erőművektől a fogyasztókig szállítja. Az új szereplők, mint például a háztartási méretű kiserőművek, vagy a közeljövőben egyre nagyobb számban elterjedő elekt-romos autók töltőállomásai komoly fejtörést okoznak a szol-gáltatóknak, és indokolttá teszik a kisfeszültségű üzemirányí-tás elindítását.

A villamosság az 1900-as évek óta tölt be fontos szerepet az em-beriség történelmében, azóta fokozatosan a mindennapi életünk ré-szévé vált a villamos áram. „Nagyon sok elektron folyt át hazánk villamos hálózatán azóta, hogy 1949. november 23-án megszületett az első írásos bejegyzés az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) üzemi naplójába, megkezdve azt a tevékenységet, amit rendszer-irányításnak hívunk.” [1] Az azóta eltelt időben óriási változás ment végbe hazánkban, amelynek a villamosenergia-termelés, -szállítás és -elosztás fejlődése volt az alapja, mindez pedig elválaszthatatlan az irányítását biztosí-tó folyamatok, berendezések és technológiák, szervezetek fejlődésétől. A technikai fejlődés hatására a villamosenergia-igény világszerte megnőtt, hiánya az emberek életében súlyos következményekkel járhat. Ahhoz azonban, hogy mindig, mindenütt, mindenki számára és gazdaságosan álljon rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és minőségű villamos energia, kell egy szervezet, amely képes megoldani ennek a rendkívül bonyolult rendszernek az irányítá-sát. A cikkben a villamosenergia-rendszer hazai üzemirányításának kialakulását, fejlődését az észak-magyarországi áramszolgáltatás üzem-irányításának történetén keresztül mutatom be.

A villamosenergia-rendszer kialakulásaMagyarországon a villamosítás helyzetét az 1940-es évek közepén a különállóan üzemelő

városi és kisebb körzeti erőművek, valamint községi törpe villanyte-lepek jellemezték. Utóbbiak általában a települések vízimalmaihoz kapcsolódtak. Jelentősebb kiterjedésű 20 kV-os vezetékrendszer az országban csak néhány területen üzemelt. A II. világháborút köve-tő években rohamosan növekvő villamosenergia-igény kielégítése érdekében szükségessé vált az ország különböző részein elszige-telten üzemelő néhány erőmű együttműködésének megvalósítása. Így alakultak ki az egyes villamosenergia-rendszerek, avagy Ke-rényi A. Ödön közkeletűvé vált rövidítése alapján a VER-ek. Ezek a regionális, általában egy-egy ország területét lefedő rendszerek önmagukban, egymástól függetlenül, többé-kevésbé kiegyensú-lyozottan működtek, annyi energiát termelve, amennyit el is fo-gyasztottak. A VER-ek létrehozása előtt az ellátás folytonossága is gondot okozott, az esetleges beruházási, illetve karbantartási mun-kálatok miatt a fogyasztók ellátás nélkül maradhattak. Az egyes fogyasztói körzetek összekapcsolása, kellően nagy átviteli kapaci-tású távvezetékekkel való összekötése megoldotta ezt a problémát. A körzetek erőművei így képesek voltak egymás kisegítésére, ezál-tal csökkenthetővé vált az erőműben tartandó tartalék, megvalósít-hatóvá vált az erőművek közti teherelosztás, a fogyasztók ellátásá-nak biztonsága megnőtt.

A villamosenergia-rendszer fejlődésének következő lépése a VER-ek összekapcsolása volt, együttműködésük feltételeinek meg-teremtése. Így jöhetett létre 1951-ben az európai kontinens első nagy villamosenergia-rendszer egyesülése (VERE), az UCPTE (Union of the Coordination of Production and Transmission of Eletricity).

AUSZTRIA

SZLOVÁKIA UKRAJNA

ROMÁNIA

SZLOVÉNIA

HORVÁTORSZÁG

SZERBIA

Rendszerterhelés 5292 MWTermelés 2701 MW

2564 MW2590 MW

13 MW23 MWh/h

Import-export szaldóTerv:Tény:Eltérés:Eltérés átlag:

2015-05-18 14:18:26-kor

750 kV460 kV2200 kV 862

1163

656

480

204

185

465

202

1000

490

570

232

1. ábra. A magyar villamosenergia-rendszer legfontosabb kapcsolatai


3MAGYAR ENERGETIKA 2016/1

E-MET.HU ÜZEMIRÁNYÍTÁS

Később, 1999. június 1-én az Európai Unió villamosenergia-piacá-nak liberalizációja miatt a szervezet neve UCTE-re változott. Leg-fontosabb feladata az összekapcsolt rendszerek üzembiztonságát és megbízhatóságát, valamint a villamosenergia-piac működését szol-gáló koordináció és együttműködés biztosítása. Feladatait 2009-től a 2008 decemberében az európai rendszerirányítók által létrehozott ENTSO-E látja el.

Az 1. ábra a magyar VER nemzetközi kapcsolatait és a kapcsola-tokon keresztüli tranzitokat mutatja 2015. május 18-án.

A körzeti diszpécserszolgálatok megalakulása, a hőskorszak (1953-1975)1951-ben a Népgazdasági Tanács határozata alapján kezdődött el a területi áramszolgáltató vállalatok megalakulása a területükön mű-ködő korábbi szervezetekből. Így alakult meg például Budapesten a BFEM1, miskolci székhellyel az ÉMÁSZ Vállalat2. A határozat értel-mében a vállalatok feladata új, korszerű védelmi rendszer kiépítése, új technológiák bevezetése, a távközlés fejlesztése, az üzemirányí-tás megszervezése volt.

Kezdeti lépésekAz egyre terebélyesedő országos hálózat üzemirányítását az 1949-ben megalakult Országos Villamos Teherelosztó kezdte meg, amely a mai MAVIR üzemirányítási szervezetének elődje volt. Az államosí-tás idején csak nagyon szerény kiterjedésű együttműködésre alkal-mas villamos hálózat létezett.

Az ’50-es évek elejére nőtt az alaphálózat és a hozzá kapcsolt erőművek jelentősége, ezért a nagyszámú közép- és kiserőmű üzemirányítása a kooperációba való bevonásuk után már nehézsé-get okozott az OVT-nek. Ennek figyelembevételével felmerült – a megalakult vállalatok területére korlátozódó – új üzemirányító szer-vezetek, „kis teherelosztók” létrehozásának szükségessége. Meg-kezdődött a különálló – lehetőleg egységes áramszolgáltatói kör-zetekben működő – erőművek összekapcsolása, vagyis a területi alkooperációk megszervezése.

Az ÉMÁSZ Vállalatnál kezdetben a Diósgyőri OVIT állomás sze-mélyzete vállalta megbízásként az irányítási feladatokat, a napi adatgyűjtést, az erőművek menetrendjének tervezését és természetesen az üzemzavarok elhárításának vezénylését.

1953-ban az OVT föld alá költöztetésével együtt az ELMŰ szervezetén belül – az OVT megalakítása után is önálló – működő, az ELMŰ hálózatának üzemét irányító budapesti teherel-osztót is a Várban, az Úri u. 72. alatti pincékben helyezték el, de a két üzemirányító szervezet mind elhelyezésében, mind pedig technikai esz-közeiben független volt egymástól.

A villamosenergia-igények rohamosan nö-vekedtek, és ennek megfelelően a hálózatok kiterjedtsége is bővült. Ezzel együtt megfogal-mazódott az üzemirányítási feladatok és hatás-körök országos szabályozásának szükségessé-ge. 1954-ben, ha szerény körülmények között is, az OVT szervezetének mintájára megalakul-tak a Körzeti Diszpécser Szolgálatok (KDSZ), általában az Áramszolgáltató Vállalatok köz-pontjában, kivételt képezett az Észak-dunántúli

Áramszolgáltató, ahol Győr mellett Veszprémben is létesült KDSZ. A szolgálatok alapvetően a területükön lévő kiserőművek termelé-sét, karbantartásuk ütemezését irányították, valamint a kooperáci-ós és a középfeszültségű, gerincjellegű távvezetékek tervszerű és üzemzavari kapcsolásait vezényelték.

A szolgálatok kezdetben szűkös körülmények között működtek. Az áramszolgáltatói területek terhelése ebben az időben néhányszor 10 MW volt, amely a következő 10 évben rohamosan növekedett. Az ÉMÁSZ terhelése 1953-ban 79 MW volt, ami 1965-re 300 MW-ra növekedett. Bővültek a transzformátorkapacitások, nőtt az irányí-tott hálózatok hossza, folyamatosan nőtt az elvárás a szolgáltatással szemben. A feladat megoldásához nagy tapasztalattal rendelkező szakemberekre volt szükség. A növekvő hálózathossz a hálózatok üzemeltetésében is változást hozott, a feszültségtartásra, földzár-lat-kompenzálásra, üzemzavar-elhárításra új védelmek, automatikák készültek.

A feladatok és a felelősség növekedésével szükségessé vált a KDSZ-ek működési, technikai és távközlési feltételeinek javítása, új diszpécserközpontok létesítése, az irányított hálózat megjelenítése sématáblán.

3. ábra. A magyar villamosenergia-rendszer 1956-ban

AJKA

GYŐR

BUDAPEST SZOLNOK

MÁTRA

MISKOLC

60 kV

100 kV

2. ábra. A magyar alaphálózat 1949-ben

AJKA

GYŐRGYŐR

BUDAPESTBUDAPEST SZOLNOKSZOLNOK

MÁTRAMÁTRA

MISKOLC

60 kV

100 kV100 kV



ÜZEMIRÁNYÍTÁS E-MET.HU

A 120 kV-os hálózatok irányításának átvételeAz energiarendszer növekedése, a magyar energiarendszer belé-pése a nemzetközi kooperációba az OVT feladatait folyamatosan növelték. Ennek következtében az olyan 120 kV/középfeszültségű alállomások és 120 kV-os távvezetékek üzemirányítását, amelyek az országos energiarendszer normál üzemi állapotának kialakítását nem befolyásolták, 1964-től fokozatosan átadták a területileg ille-tékes KDSZ-eknek.

A 120 kV-os hálózatok, valamint a 120 kV/középfeszültségű alállomások átadása után a KDSZ-ek üzemirányítási feladatai nagy-mértékben megváltoztak. Ettől kezdve már nem csak a 35 és 20 kV-os távvezetékek, a 10 kV-os városi kábelhálózatok, a kiserőművek és a középfeszültségű alállomások üzemirányításával foglalkoztak, hanem az átvett 120 kV-os berendezésekkel is.

Üzemirányító Központok kialakításaA megnövekedett feladatok szükségessé tették, hogy további, ha-sonló differenciálódási folyamat játszódjon le, mint kezdetben az OVT és a KDSZ-ek között. Létrejött a háromlépcsős üzemirányítás. Az üzemirányító központok (ÜIK) kialakulása alapvetően egybeesett a háromlépcsős szervezeti séma kialakulásával.

A hírközlés egyetlen eszköze ebben az időben a telefon volt. 1962-ben kezdődtek kísérletek az FM 10 típusú URH adó-vevő be-rendezés üzemeltetésére. A sikeres kísérlet után a ’60-as évek vé-gére épült ki az URH rendszer.

A ’60-as évek egyben a hálózati védelmek és automatizálás területén is jelentős fejlődést hoztak. A korszerűbb védelmek, üzemviteli és üzemzavari automatikák kiépítésével megkezdődött a kezelt állomásokból a személyzet kivonása, megjelentek a ke-zelő nélküli állomások. Ennek eredményeként megszűnt a közvet-len és rendszeres adatszolgáltatás az állomásokból. Személyzet csak a mérési napokon tartózkodott folyamatosan az állomásban. A diszpécserek gyors tájékoztatására csoportos hibajelzések (kis hiba, nagy hiba) kiépítésére került sor. A hibajelzéseket az ÜIK-

ba távközlési úton továbbították, a tényleges eseményről azonban csak az elhárító személyzet kiérkezése után kapott információt az üzemirányítás. Elvárás volt, hogy a személyzet 30 percen belül ér-kezzen ki az állomásra a hibajelzés beérkezését követően. Ez az üzemzavarok elhárítási idejét növelte, ugyanakkor a fogyasztói el-várás a minőségi villamosenergia-szolgáltatásra egyre élesebben fogalmazódott meg.

Az elosztóhálózati üzemirányítás korszerűsítése (1975-2001)Már a ’60-as években – áramszolgáltatónként eltérő mértékben – történtek kísérletek az üzemirányításhoz szükséges információk gyűjtésére. 1980-ban a szegedi üzemirányítás korszerűsítéssel pár-huzamosan megindult a miskolci KDSZ korszerűsítése is. A rendszer felépítése és hardvereszközei hasonlók voltak a szegedi rendszeréi-hez, és a rendszer fejlesztésében is azonos társaságok vettek részt. A miskolci rendszerfejlesztés első üteme 1984-ig tartott. A fejlesztés során a szegedi tapasztalatokon okulva már a teljes háromszintes rendszer kiépítésére sor került (TM3 alközpont alállomás, ÜIK közép-központ, KDSZ főközpont). Az első ütemben a fejlesztés négy éve alatt a KDSZ főközpont mellett négy ÜIK és 23 alállomás telemecha-nizálására került sor (5. ábra).

A miskolci rendszerben a SCADA4 funkciók mellett már EMS5

funkciók is megfogalmazásra kerültek, és elsőként létesült diszpé-cseri tréningszimulátor is. A korszerűsítés folytatódott mindkét tár-saságnál, és a ’80-as évek második felére kiépült a teljes telemec-hanika rendszer. Az üzemirányítók igénye a sématáblára azonban továbbra is megmaradt, így KDSZ szinten SIEMENS világító séma létesült a rendszer részeként, az ÜIK-kban néhány világító, aktív hibajelző elemmel kiegészített vaksémát alakítottak ki. A rendszer-funkciók között fontos helyet kapott a távműködtetés megszakítók-ra, transzformátorfeszültség alapjel-állításra, esetleges korlátozási feladatok végrehajtására. Az így kiépített rendszer legfontosabb fel-adata az alállomási mérések és jelzések, illetve azok megváltozásá-nak megjelenítése, valamint a távműködtetés.

Ezzel egy időben megjelentek az alállomási helyi megjelenítők, amelyek hamarosan kiváltották az állomások vezénylő tábláit, új ál-lomáslétesítési, -tervezési filozófia alapjait teremtve meg. Fejlesztés kezdődött az alállomási adatgyűjtés korszerűsítésére, új fogalom-ként megjelent a mezőorientált adatgyűjtés.

Mit vártunk a rendszertől, és milyen eredményeket hozott?A rendszerterv kidolgozása során alapvető követelmény volt az üzemirányító személyzet megfelelő információval való ellátása, a távműködtetés lehetőségének biztosítása (bár kezdetben ez csak a megszakítókra volt kiépítve, mivel kérdéses volt az erősáramú ké-szülékek megbízhatósága), az üzemzavar-elhárítási idők csökkenté-se, megbízható mérési adatok birtokában a berendezések optimális kihasználtságának fokozása és ezzel beruházások halasztása. Ezek a tényezők jelentették a korszerűsítés gazdaságosságát és megté-rülését. Az elhárítási idő csökkenése a rendszer üzembe helyezésé-vel látványos volt, hiszen átlagosan 30 perces javulást értünk el az üzemzavarok elhárításában.

A ’80-as évek végére új feladat fogalmazódott meg. A hőtárolós fogyasztókat korábban mechanikus vagy villamos felhúzású kapcso-lóórák vezérelték. Ezek hibája, működési pontatlansága sok gondot okozott az áramszolgáltatóknak. Időközben teljesítményvezérlési, -gazdálkodási igények is felmerültek. Megindult a hangfrekvenciás

fogyasztók

ipari fogyasztók

ipari erőművek

nagy/nagy feszültségű transzformátor állomások

nagy/közép feszültségű transzformátor állomások

közép/kis feszültségű transzformátor állomások

nemzetközi kooperáció

alap- erőművek

kis erőművek

nagy, ipari fogyasztók

ALAPHÁLÓZAT750/400/220/120 kV

FŐELOSZTÓ HÁLÓZAT120 kV

középfeszültségűELOSZTÓHÁLÓZAT

35/20/10 kV

KISFESZÜLTSÉGŰHÁLÓZAT

0,4 kV

OVT

KDSZ-ek

ÜIK-k

4. ábra. A háromlépcsős üzemirányítási szervezet

E-NERGIA.HU GEOTERMIA E-MET.HU ÜZEMIRÁNYÍTÁS


központi vezérlés (HFKV) kiépítése. A HFKV rendszer is háromszin-tes rendszerként indult el, hiszen a fogyasztónál lévő HFKV vevő, az alállomási HFKV adóberendezés és helyi vezérlő konzol, valamint az ÜIK szinten telepített központi vezérlőközpont alkotta a három szin-tet. Ahol rendelkezésre állt már a számítógépes hálózatirányítás, a két rendszert összekapcsolták, megvalósítva ezzel a teljesítmény-gazdálkodás alapjait.

Az energiaszektor privatizációja után kezdetben változatlan ma-radt a háromszintes üzemirányítási hierarchia. Mindössze az ÜIK-k számának csökkenése következett be az áramszolgáltató társasá-goknál végrehajtott szervezeti változásokhoz igazodva.

Az ÜRIK programA ’80-as évek végére nagyon eltérő műszaki irányítási helyzetek ala-kultak ki, hiszen több helyen addig semmilyen technikai fejlesztésre nem került sor, ezért az 1991-ben elkészült új komplex folyamatirá-nyítási koncepció kimondta, hogy az OVT üzemirányító rendszerét az áramszolgáltató vállalatok szervezetében működő, de a kisebb feladatkör mellett is hasonló tevékenységet ellátó KDSZ-ek rend-szerével együtt kell megújítani. Az üzemirányítás eszközbázisának központilag koordinált, egységes műszaki követelményrendszerre épülő fejlesztési programja Üzemirányítási Rendszer Irányítástech-nikai Korszerűsítése (ÜRIK) néven került be a magyar üzemirányítás történetének legújabb fejezetébe. Ez a program érintette az ELMÜ BVTSZ6-t és üzemirányító központjait is.

Ma a technikai lehetőségek köre korlátlan, az adatátviteli, adat-feldolgozási sebességek növelésének nincs határa. Az ÜRIK program során már megfogalmazódott, hogy a háromlépcsős üzemirányítás fenntartása nem biztos, hogy a jövőben is követendő filozófia. Ennek megfelelően azóta megjelentek a hazai fejlesztésben is a kétszintes rendszerek, ahol az adatokat a KDSZ szintű számítógép gyűjti és dolgozza fel (előnye, hogy az adatokat egy helyen kell csak karban-tartani), az üzemirányítók kihelyezett munkaállomásokon láthatják a saját adataikat.

A szervezeti változások hatása az üzemirányításra 2001-től2001-et követően az ország valameny-nyi KDSZ és ÜIK központjában korsze-rű üzemirányítási rendszer működött. A rendszerek mind hardvereszközei-ket, tartalékolási filozófiájukat, mind funkcionalitásukat tekintve jelentősen eltérnek egymástól, azonban a MAVIR felé szolgáltatott adatokat tekintve egységesnek tekinthetők. Természe-tesen a korszerűsítés folyamata nem állt meg ezzel. A hálózat telemecha-nizálása területén a további lépést a szabadvezetéki hálózatra telepített – később a 10 kV-os kábelhálózaton is – rádióirányítású távműködtetett osz-lopkapcsolók (TMOK, később recloser7 is) megjelenése jelentette. A TMOK-k megjelenésével tovább csökkent az üzemzavarok elhárítási ideje [2]. A hőtárolós fogyasztók vezérlésére ki-alakított hangfrekvenciás központi ve-zérlés mellett elindult a rádiófrekven-

ciás központi vezérlés (RKV) megvalósítása Magyarországon is. Az RKV kiépítésében az EON társaság járt az élen. Az RKV vezérlő jeleit a lakihegyi régi adótornyon keresztül sugározták hosszúhullámon.

Ez az időszak az áramszolgáltató társaságok életében jelentős szervezeti változásokat hozott. Ezek az üzemirányítás szervezetére is jelentős hatással voltak. Megkezdődött az üzemirányító közpon-tok számának csökkentése, összevonása, ez természetesen a je-lenlegi rendszerek korszerűsítésével valósult meg. Ennek keretében indult el az ÉMÁSZ üzemirányító rendszerének korszerűsítése is. A korábbi háromszintes struktúra helyett kétszintes struktúra ala-kult ki. A telemechanikai alközpontok egyetlen számítógépes köz-ponthoz kapcsolódnak, az üzemirányítók jogosultságuknak megfe-lelően jutnak hozzá a gyűjtött adatokhoz. A korszerűsítés nemcsak a hardvereszközök és a műszaki tartalom vonatkozásban volt je-lentős, hanem az egyes elemek közötti kommunikáció tekintetében is. A korábbi sugaras vezetékes kapcsolatot felváltotta az optikai gyűrű, amely két irányból tette lehetővé az adatforgalmat. Az adat-áramlás sebessége, az adatbiztonság jelentős mértékben megnőtt. A 6. ábra az új rendszer struktúráját mutatja.

Az új SCADA rendszerekkel szemben a következő, legfontosabb elvárások fogalmazódtak meg:

• biztosítsák a MEH mutatók képzését üzemzavarok és terve-zett munkák esetén, tegyék lehetővé azok utólagos ellenőriz-hetőségét,

• támogassák a gyors hibafelismerést, a rendszermentést, rendszer-helyreállítást,

• a hagyományos sématáblát vetített séma vagy monitorokból összeállított sémafal váltsa ki, ahol a séma tartalmát dinami-kusan lehessen tervezni,

• támogassák az automatikus feszültségmentesítési utasítás-készítést,

• tegyék lehetővé az elosztóhálózatok térkép- vagy légifelvé-tel-alapú ábrázolását,

KDSZ

ÜIK 5db

Alállomás

HKV LC

HKV CC

FE FE PKGPS

VAX3600

VAX3600

VAX3600

VAXstat.

19200Baud

OVTTOVT

0,4 kV

35, 20, 10 kV

120 kVÉMÁSZ RT

MVM RT

220, 400 kV

200-2400Baud

URH

GPS

Feld.PC

150, 4800Baud

URH

SAM, SIEMENS-S5Prolan fejgépmezőgép

URH

5. ábra. Az ÉMÁSZ háromszintes telemechanikai rendszere a '90-es években

KDSZ

ÜIK 5db

Alállomás

HKV LC

HKV CC

FE FE PKGPS

VAX3600

VAX3600

VAX3600

VAXstat.

19200Baud

OVTTOVT

0,4 kV

35, 20, 10 kV

120 kVÉMÁSZ RT

MVM RT

220, 400 kV

200-2400200-2400Baud

URH

GPS

Feld.PC

150, 4800Baud

URH

SAM, SIEMENS-S5Prolan fejgépmezőgép

URH

E-NERGIA.HU GEOTERMIA ÜZEMIRÁNYÍTÁS E-MET.HU


• biztosítsák a hálózatok különböző szempontok szerinti színe-zését,

• szimulátor segítse a diszpécserek képzését.

Az üzemirányítás további fejlesztésének szükségességeA jövő további kihívásokat tartogat az üzemirányítás számára. Euró-pában elindult a tömegfogyasztók mérőivel a kétirányú kommuniká-ció, a smart metering vagy intelligens mérés. A méréskorszerűsítés várhatóan Magyarországon is bekövetkezik. Kérdés, milyen adatok gyűjtésére kerüljön sor, és az adatok milyen hatással lesznek az üzemirányításra. Az intelligens mérés csak az első lépés a hálózatok és az irányítás fejlesztésének az intelligens hálózatok kialakításához vezető útján. A jövő szempontjából újabb kihívást jelent a 2007. évi Villamos Energia Törvény által megfogalmazott háztartási mé-retű kiserőművek megjelenése és az ezeket összefogó intelligens

hálózatok kérdése. Megjelent az elektro-mos autók töltésének igénye, és egyre nö-vekvő mértékben kell ezzel számolnunk. A 7. ábra mutatja, milyen változásokat eredményeznek ezek a tényezők a háló-zatok működésében és az üzemirányítás-ban. A mai hálózatot centralizált energia-termelés jellemzi, a megtermelt energiát négy feszültségszinten (átviteli, nagy-, közép- és kisfeszültségű elosztóhálózat) osztják el. Az energiaáramlás egyirányú, a fogyasztók passzív magatartást tanúsí-tanak, a rendszer irányítása jól szabályo-zott. A jövő hálózatában az energiaáram-lás kétirányú, aktív fogyasztók jellemzik, és a nagyszámú aktív résztvevő együtt-működését biztosító irányítórendszer mű-ködése meglehetősen kaotikusnak tűnik.

A smart grid vagy okos hálózat kialakí-tása sokban könnyítené az üzemirányítást feladatai ellátásában. Számos definíció ol-

vasható a smart grid fogalmaként. Egy lehetséges megfogalmazás a Magyar Energia Hivatal és a Világbank megbízásából készült ta-nulmányból a Smart Grid definíciójára: „Elektromos energiahálózat, amely kétirányú kommunikációt és irányítási technológiákat, meg-osztott számításokat és ezekhez szükséges szenzorokat alkalmaz (beleértve a hálózati felhasználók területére telepített berendezé-seket is)”.

Az okos hálózat olyan jövőbeli átviteli és elosztóhálózat, amely ahhoz szükséges, hogy hatékonyan lehessen elérni az EU 2020-ra kitűzött céljait. Ennek terjedelme jóval nagyobb, mint amit ma az okos mérés lefed.

Az okos hálózat nem egy előre definiált termék; mindazoknak a szolgáltatásoknak és megoldásoknak az összessége, amelyek kom-munikáción, intelligencián és különféle céleszközökön alapulnak. A kiválasztott/felhasznált smart grid megoldások egyrészt attól füg-genek, hogy milyen az átviteli és elosztóhálózat aktuális állapota,

valamint milyen célokat szeretnénk elérni.A smart grid a mérések által olyan komplex

adatokat biztosítana az üzemelőkészítés és az operatív üzemirányítás számára, amelyek által meglehetősen pontos terveket, menetrendeket és rendszerstatisztikákat lehet készíteni.

A Smart Grid által elérhető előnyök:• Esetleges műszaki hiba esetén a kiesett

hálózatrész méretének minimalizálása.• A műszaki hálózati veszteség minimali-

zálása.• A terhelési görbe kisimítása. [3]A smart grid fontos elemét képezik a tele-

mechanikai eszközök is, amelyek elengedhe-tetlenek az üzemzavarok gyors behatárolásá-hoz. A kétirányú kommunikációt és irányítást a smart mérők testesítik meg [4].

A kisfeszültségű üzemirányítás egyik célja az ellátás megbízhatóságának növelése. A kis-feszültségű hálózaton, a kisfogyasztók körében

üzemirányítási VPN hálózat

MAVIR

vállalati intranet

Tartalék irányítóközpontÖsszevont irányítóközpontBudapest

HKV+RKV HKV+RKV

6. ábra. Az új ELMÜ-ÉMÁSZ üzemirányítási rendszer struktúrája

Erőmű(termelés)

Jelen

Átviteli hálózat(TSO)

Elosztó hálózat(DSO)

NapelemSzélerőmű

Passzívfogyasztó

Hálózati automatizálásNincs automatizálás Jövő

Erőmű(termelés)

Átviteli hálózat(TSO)

Elosztó hálózat(DSO)

E-mobilitySzélerőmű

Napelem

HőszivattyúMicro CHPDecentralizáltenergiatárolás

Aktívfogyasztó

7. ábra. A jelen és jövő hálózata

üzemirányítási VPN hálózat

MAVIR

vállalati intranetvállalati intranetvállalati intranet

Tartalék irányítóközpontÖsszevont irányítóközpontBudapest

HKV+RKV HKV+RKV


7

E-MET.HU ÜZEMIRÁNYÍTÁS


fellépő hibák jelentős részéről a rendszer nem képes automatikus jelzést küldeni. Az esetek túlnyomó többségében csak a fogyasztók bejelentései alapján értesül a szolgáltató az üzemzavarról. Ez na-gyon előnytelen helyzet, mivel a szolgáltató sokszor nem tudja sem a hiba pontos helyét, sem azt, hogy a hiba hány fogyasztót érint. A cél az lenne, hogy a szolgáltató hamarabb tudjon a hibáról, és annak minden tulajdonságáról, mint ahogy azt a fogyasztó jelez-né felé. Ez azért fontos, mert a szabályozások alapján nem mind-egy, hogy az üzemzavar hány fogyasztót érint, valamint ha több fogyasztót érint, akkor mennyi ideig áll fenn. Középfeszültségen a telemechanikai eszközök meggyorsítják a hibahely behatárolásá-nak folyamatát, mert a kapcsolt vezetékhosszaktól függően a hiba behatárolható kisebb területekre.

Kisfeszültségen a gyors, automatikus hibacím-jelzés segítsé-gével az intézkedések azonnal megkezdhetők, így a szabályozások könnyen betarthatók. Mindkét üzemfolytonossági, üzembiztonsági mutató javulását eredményezi, hogy az egyes központok pillanatok alatt értesülnek a hiba létrejöttéről.

A kisfeszültségű üzemirányítás további fő célja a napi terhelési görbe kezelése és kedvező irányba történő alakítása, a feszültség-minőségi paraméterek betartása. Ezt jelentős mértékben befolyá-solják az egyre nagyobb számban megjelenő napelemek, valamint az elektromos autók. A napi terhelési görbe kisimításának három elvi megoldása van; vagy a völgyeket kell kitölteni, vagy a csúcsokat csökkenteni, vagy a fogyasztókat arra ösztönözni, hogy a fogyasztá-si völgyekben használjanak több energiát. A legjobbat kiválasztani nem lehet, mert nincs legjobb, a hármat egyszerre kell alkalmazni. Cél tehát a völgyek feltöltése, csúcscsökkentés tömegvezérléssel helyileg, körzetszinten, minél több eszköz bevonásával. A csúcsok csökkentése elérhető a rendszerek és eszközök optimalizálásával, a veszteségek csökkentésével, ezekhez további kutatási és fejlesztési feladatok fogalmazhatók meg.

A kisfeszültségű üzemirányítás kielégítő működéséhez nem kell sok mennyiséget mérni, viszont az optimalizáláshoz ezekből a mennyiségekből jól kezelhető határokon belül a legnagyobb számú mért adatra van szükség. Smart mérők alkalmazásával az adatgyűj-tési problémák részben megoldhatók, azonban a nagyszámú mérő olyan mennyiségű adatot szolgáltathat, hogy további fejlesztések szükségesek az adatok feldolgozásához.

Egy mintaprojekt, amely alapja lehet a kisfeszültségű üzemirányításnakAz ELMŰ által létrehozott „Élhető jövő park” projekt célja a Nem-zetközi Gyermekmentő szolgálat Fóti Lovasterápiás Központ támo-gatása. A projekt keretében többféle megújuló energiatermelő és -tároló berendezés létesült (napelem, szélgenerátor, mini vízerőmű és akkumulátortelep). A megtermelt energia a lovas terápiás köz-pont működési költségeit csökkenti. A működések ellenőrzésére, a lehetséges szabályozás kialakítására és bemutatására létesült egy látogatóközpont és egy szimulátor. A látogatóközpont lehetőséget biztosít egyetemek számára kutatómunka végzésére.

A szimulátor megvalósításának célja egy „élő smart grid” hálózat viselkedésének vizsgálata:

• valós, mért adatokból dolgozik,• különböző optimalizáló alkalmazások tesztelését teszi lehetővé,• tetszőlegesen változtathatók a termelők és a fogyasztók,• lehetséges a szigetüzem vizsgálata,• lehetőséget biztosít felkészülni esetleges üzemzavarokra.

Látványos és szemléletes felületen a látogatókat is be lehetne vonni a park energiaszabályozásába.

A szimulátor működése:Bemenetei:

• valós mérési adatok átvétele a valós adatgyűjtő rendszerből,• valós időjárási adatok (napsugárzás, szél, fedettség) haszná-

lata.Üzemmódok:

Szigetüzem: • VER szabályozási problémák megjelenése alacsony szinten: a

termelés és a fogyasztás kiegyensúlyozása,• frekvencia tartása (f-re érzékeny fogyasztók) → Frekvencia-

modell,• feszültség szabályozása → Load-flow számítás,• termelők és a tárolók optimális kihasználása,• jelenleg ez az üzemmód csak a szimulátorban lehetséges.Hálózattal szinkronüzem:• lehetőség szerint minél kevesebb energia vételezése, vagy

egy előre definiált menetrend tartása.Szabályozó:

• egyszerű építőkövekből épül fel,• az új funkciók könnyen implementálhatók,• változtatható a szimuláció sebessége és mélysége (népszerű-

sítés/kutatás).

ÖsszefoglalásA jelenkor eseményeit és annak hatását értékelni csak tisztes tá-volságból lehet érzelmek nélkül. Csak később lehet majd megítélni, hogy a most zajló változások, összevonások milyen hatással voltak az üzemirányítás működésére, az üzemirányítók informáltságára, az üzemzavarok gyors és hatékony elhárítására és ezen keresztül a fo-gyasztói ellátás biztonságára. A kisfeszültségű üzemirányítás meg-jelenése legalább akkora hatással lesz a jövőben az energiaelosztás-ra, a fogyasztók minőségi energiaellátására, a rendszerirányításra, mint volt korábban a rendszerirányítás telemechanizálása.

Jegyzetek1. BFEM Budapesti Fővárosi Elektromos Művek 2. ÉMÁSZ Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat3. TM alközpont Telemechanizált alközpont4. SCADA = Supervisory Control And Data Acquisition [felügyeleti

szabályozás és adatgyűjtés]5. EMS = Energy Management System [Energia(elosztást) kezelő

rendszer]6. BVTSZ = Budapesti Villamos Teherelosztó Szolgálat7. Recloser = védelemmel, automatikával ellátott vákuum oszlop-

megszakító

Hivatkozások[1] A rendszerirányítás 60 éves története, 2009, MAVIR Zrt., Budapest[2] 55. Vándorgyűlés, Eger 2008. 09. 9-12. Csank András: Távmű-

ködtetés megvalósítása az ELMŰ-ÉMÁSZ elosztóhálózatán, a MEH mutatók javítása érdekében

[3] Smart Grid: Az okos hálózatok jövőképének kialakítása és elemzé-se, az ELMŰ Társaságcsoportra gyakorolt hatásának bemutatása, Budapest, 2010. 11. 26.

[4] Hálózati Stratégiai osztály, Orlay Imre: Smart grid hatása a fo-gyasztói zavartatás csökkentésére és ennek lehetséges fejlesztési stratégiája



KLÍMAVÁLTOZÁS E-MET.HU

Faragó Tibor

A párizsi klímatárgyalások eredményei

2015 végén megszületett a globális klímapolitika jövőjével foglalkozó Párizsi Megállapodás, amely új átfogó keretet biztosíthat e tárgyban és számos ehhez kapcsolódó szoci-ális, ágazati, fejlesztési ügyben a nemzetközi együttműkö-déshez. Az új jogi eszköz a Kiotói Jegyzőkönyvtől eltérően egyetemes jellegű, azaz minden ország számára a kibocsá-tás-szabályozással, az alkalmazkodással, ezek tervezésé-vel, a végrehajtással kapcsolatos kötelezettségeket ír elő a 2020 utáni időszakra. A tárgyaló felek jelentősen eltérő álláspontjai, érdekkülönbségei miatt az elfogadott kompro-misszumokkal a Megállapodásban foglalt összes lényege-sebb témában csak az általános célokat, az együttműködés kereteit sikerült rögzíteni. A részletes feltételeket, szabá-lyokat a következő években kell kidolgozni és jóváhagyni, s csak ezt követően várható e Megállapodás hatálybalépése, közös végrehajtásának megkezdése, valamint tényleges ha-tékonyságának megítélése.

Tízéves folyamatAz 1992-ben elfogadott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény-hez kapcsolódó 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv hatálybalépésére – a végrehajtásához elengedhetetlen részletes szabályok kidolgozá-sának hosszadalmas időszakát követően – több mint hét év után kerülhetett sor. A Jegyzőkönyv is csak a fejlett országok számára írt elő többek között kibocsátás-szabályozással kapcsolatos, 2012 végéig terjedő kötelezettségeket. Ennek hátterében a kialakult glo-bális környezeti problémáért viselt „közös, de megkülönböztetett

felelősség” alapelve állt, amelyet mind a fejlett, mind a fejlődő or-szágok elfogadtak az említett egyezmény keretében.

Az újabb megfigyelési adatok, becslések és elemzések tükré-ben azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy globális léptékben a hosszú légköri tartózkodási idejű üvegházhatású gázok (ÜHG) kibo-csátásai továbbra is ütemesen növekedtek, és azokhoz már a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok („feltörekvő gazdaságok”) is mind nagyobb mértékben járultak hozzá. Az energiagazdálkodási eredetű kibocsátások mellett jelentősen emelkedtek a mezőgazda-ságból és különösen a közlekedésből származó emissziók. Komoly gondot jelentett az, hogy számos térségben a kiterjedt földhaszná-lat-változással, a nem fenntartható erdőgazdálkodással összefüg-gésben még tovább csökkent a vegetációnak és a talajnak az a kapacitása, amely fontos szerepet tölt be a szén-dioxid megkötésé-ben és tárolásában, s ezáltal légköri mennyiségének alakulásában.

Mindezek figyelembevételével a Keretegyezmény részes felei 2005-ben úgy határoztak, hogy újabb egyeztetéseket kezdenek az addigiaknál ambiciózusabb célok, hatékonyabb intézkedések és eszközök elfogadása érdekében. E tárgyalások konkrétabb és részletesebb mandátumát 2007-ben hagyták jóvá azzal a szán-dékkal, hogy pár éven belül eredményre jutnak [1]. A cselekvés sürgősségét megerősítette az Éghajlatváltozási Kormányközi Tes-tületnek (IPCC) az abban az évben napvilágot látott 4. jelentése is [2], amely szerint legkésőbb 2020-ig el kellene érni a globá-lisan összesített antropogén ÜHG-kibocsátások „tetőzését”, majd azt követő ütemes csökkentését. Az ehhez az ajánláshoz szükséges stratégia fontosságát és főbb elemeit az energiagazdálkodás olda-láról a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) legutóbbi jelentése is

bemutatta [3].Az előkészületek két szálon futottak: a már hivat-

kozott eltérő történelmi felelősségek figyelembevé-telével a fejlődő országok ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenekelőtt a Kiotói Jegyzőkönyvvel összhangban a fejletteknek kell sokkal markánsabb kötelezettsé-geket vállalniuk egyelőre 2020-ig; a fejlettek pedig azt várták el, hogy – már egy átfogó, mindenkire ér-vényes megállapodás keretében – a fejlődő országok közössége is konkrétabb vállalásokkal járuljon hozzá e globális probléma megoldásához. A 2009-ben meg-tartott koppenhágai ülésszakon azonban nem sikerült egyetértésre jutni e téren a nemzetközi együttműkö-dés folytatását illetően [4]. Végül 2011-re létrejött a politikai egyezség: eszerint a fejlettek egy része (köz-tük az EU-tagállamok csoportja) hajlandónak mutat-kozott a Kiotói Jegyzőkönyv „meghosszabbítására”, és ennek hatására minden fél konszenzusával új tárgya-lási mandátum készülhetett egy másik, de már egye-

Ségolene Royal, Franciaország ökológiáért, fenntartható fejlődésért és energetikáért felelős miniszter asszonyának előadása (fotó Faragó T.)

E-NERGIA.HU GEOTERMIA E-MET.HU KLÍMAVÁLTOZÁS


temes klímapolitikai eszköz kidolgozására a 2020 utáni időszakra. Így 2012 végén jóváhagyhatták a Kiotói Jegyzőkönyv Dohai Módo-sítását (benne a fejlettek 2020-ig tartó új kibocsátás-csökkentési vállalásaival), és egyúttal valamelyest felgyorsultak a másik nem-zetközi jogi eszköz előkészületei.

A Keretegyezmény 1991-ben megkezdett kidolgozása óta, tehát immáron két és fél évtizede tartó, illetve az újabb együttműködési megállapodás kidolgozására irányuló, 2005-ben megkezdett folya-matot, valamint annak kilátásait korábban részletesen elemeztük [5, 6]. Az előzmények ugyanis felettébb lényegesek maradtak: az 1992. évi egyezményben foglalt elvek és általános célok, rendel-kezések, továbbá az azt követő fontosabb döntések meghatározó jelentőségűnek bizonyultak a 2015. évi új megállapodáshoz veze-tő tárgyalások során. Emellett egyrészt a megfigyelésekből és a modellszámításokból sokkal több információ támasztotta már alá a földi környezet állapotában végbemenő és növekvő mértékben az antropogén hatásoknak is betudható tendenciaszerű változásokat, másrészt számottevően kezdett megváltozni egyes fejlett és fejlő-dő országok, országcsoportok környezetterhelési „részesedése”, de a természeti erőforrásokkal és a környezetminőséggel kapcsolatos érdekeltsége és tudatossága is. Mindezek egyik sajátos következ-ménye lett, hogy míg a Keretegyezmény kifejezetten az elővigyáza-tosság elvére épült, addig az utóbbi években a bővülő és pontosab-bá váló tudományos ismeretek nyomán a nemzetközi klímapolitikai tárgyalásokon már sokkal kevésbé hivatkoztak erre az elvre. Ilyen előzményekkel folytak az előkészületek a 2015 végére tervezett párizsi klímakonferenciára (1. ábra) és egy új megállapodás elfo-gadására.

Érdekek és álláspontok ütközéseA Kiotói Jegyzőkönyv folytatásában, azaz a fejlett országok részé-ről 2020-ig tartó újabb egyoldalú vállalások megtételében 2012-t követően már nem volt hajlandó részt vállalni – az e Jegyzőkönyvet 1997 után „elhagyó” USA és az abban való részvételét 2011-ben felmondott Kanada mellett – Japán, Oroszország és Új-Zéland sem. Minden EU-tagállam és néhány más fejlett ország (pl. Ausztrália, Norvégia, Svájc) ugyan beleegyezett a korábbinál jelentősebb köte-lezettségeiket tartalmazó Dohai Módosítás elfogadásába, de annak hatálybalépése egyelőre várat magára. A 2014 októberében elfo-gadott európai tanácsi következtetések szerint a fent említett or-szágok mellett már az EU-tagállamok is elengedhetetlennek tartot-ták a fejlődők csoportjának fokozottabb bekapcsolódását e globális probléma kezelésébe [7]: „Az Európai Tanács felszólítja az összes országot, hogy jóval a Felek Párizsban tartandó 21. Konferenciája előtt fogalmazzanak meg ambiciózus célkitűzéseket, és ismertes-sék az azokhoz kapcsolódó szakpolitikai intézkedéseket. Az Európai Tanács a párizsi konferenciát követően vissza fog térni erre a kér-

désre.” Ugyanekkor a Tanács az EU „karbonszegény” energetikai jövője mellett is letette a voksát.

A fejlődő országok közössége (G77 és Kína) viszont a New York-ban 2014 szeptemberében megtartott csúcstalálkozón kinyilvání-totta, hogy: történelmi felelősségük okán a fejletteknek továbbra is vezető szerepet kell betölteniük e globális probléma megoldásában; a Dohai Módosítás hatálybalépése és a fejlettek részéről végrehaj-tásának megkezdése fontos a 2015-re tervezett új megállapodás eléréséhez; továbbá a fejlődők akkor tesznek kibocsátás-mérsék-lési intézkedésekre erőfeszítéseket, ha azokhoz (is) támogatást kapnak [8]. Más szavakkal: továbbra is a „kétosztatú” azaz „fejlett-fejlődő vagy észak-dél” törésvonal mentén folyt a vita ebben és számos más globális ügyben, miközben a fejlettek szerint legalább a „feltörekvőknek”, azaz a gyors gazdasági növekedésű fejlődőknek is vállalásokat kellene már tenniük, s a továbbiakban a valóban rászorulókat és sérülékenyeket kell támogatni (egyebek mellett az alkalmazkodási képességeik erősítésében).

Az új megállapodás előkészítése során mintegy tucatnyi, egy-mással is összefüggő témakörben jelentek meg komoly érdek- és álláspontütközések, amelyek közül az alábbiakban csak azt a kettőt emeljük ki, amelyek ebben az ügyben a nemzetközi együttműködés lényegét jelentik, tehát: a kibocsátás-szabályozást és az alkalmaz-kodást.

A korábbi ajánlásnak megfelelően az országok döntő többsége még jóval a párizsi konferencia előtt ismertette, hogy 2020 után mire vállalkozna a nemzetközi és a nemzeti szintű klímapolitika, a kapcsolódó ágazatpolitikák, illetve a fejlesztéspolitika terén. Az e szándékokat tartalmazó „Tervezett Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás” (INDC) elnevezésű dokumentumok alapján különbö-ző összesítések készültek, így többek között az UNEP [9], az USA Energia Minisztériuma keretében működő CDIAC (Szén-dioxid In-formáció Elemző Központ) [10], a Keretegyezmény titkársága ál-tal [11]. Ezek szerint összességében jelentősen lassítható lenne az érintett környezetterhelési ütem, de ha mindenki teljességgel végre is hajtaná a terveit, akkor is lényegesen túlhaladnánk a kritikus kü-

1. ábra. A Keretegyezményben Részes Felek 21. ülésszaka és a Kio-tói Jegyzőkönyvben Részes Felek 11. ülésszaka: a párizsi eseményt a 2015. november 30. és december 11. közötti időszakra tervezték, de va-lójában december 12-én ért véget a Párizsi Megállapodás elfogadásával

2. ábra. Az országok nagy része által a párizsi konferencia előtt köz-zétett szándéknyilatkozatok (INDC) összesítésével készült becslések. Ezek nélkül folytatódna a korábbi kibocsátás-növekedési ütem: 1990-2010 között +24%, 2010-2030 között +23%. Ez utóbbihoz képest az INDC-k alapján a legjobb esetben is „csak” +11%-os lenne ez az érték (a narancssárga intervallum minimuma; a piros vonal pedig a medián értéke), de ez is lényegesen magasabb, mint ami a kritikusnak tekin-tett küszöbérték túllépésének elkerüléséhez kellene. [11]

23%

11%

24%

1990 2010 2030A gl

obál

is Ü

HG-k

iboc

sátá

sok

növe

kedé

si

ütem

ének

csö

kken

ése,

%




szöbértéknek tekintett +2 °C-os értéken (2. ábra), ennek elérésé-hez ugyanis már 2020 után hozzávetőlegesen olyan ütemben kelle-ne csökkennie a globális kibocsátásoknak [9, 12], mint amilyennel a fent említett becslések szerint növekedni fognak.

Az érdekütközések tisztázása és a fent hivatkozott elemzések is hozzájárultak a tárgyaló felek számára annak elfogadásához, hogy – arányos felelősségük elismerése mellett – erős és erősödő a kölcsönös függőség ebben az ügyben is, s emiatt csakis közö-sen lehet és kell megtalálni egy leendő megállapodás keretében a további hatékony együttműködés módját. Számos más globális témakörhöz hasonlóan, de itt konkrétan a kibocsátás-szabályozást, a „dekarbonizációt” is a fejlődő világban elősegítő nemzetközi tá-mogatások mértéke, forrása, célterülete, feltétele kapcsán e tár-gyalási folyamat negyedszázada során, de különösen a 2009. évi koppenhágai ülésszak óta nagyon nehezen áthidalható ellentétes álláspontok alakultak ki.

Sokkal árnyaltabb lett a párizsi tárgyalásokat megelőző néhány évben a már elkerülhetetlennek látszó változásokra való felkészü-léssel, az alkalmazkodással, alkalmazkodási képességekkel kapcso-latos nemzetközi együttműködés megközelítése. A tendenciaszerű környezeti változások és az azokkal összefüggésbe hozott gyako-ribb és/vagy intenzívebb szélsőséges meteorológiai, hidrometeo-rológiai események káros hatásainak mérséklését formálisan már ugyanolyan fontos feladatnak ismerték el, mint a környezetterhe-lés, a kibocsátások csökkentésének ügyét. Mégis, sok fejlődő or-szág szerint ez nem elegendő, hanem az adaptációra is valamilyen globális célt kell meghatározni, és számukra elsősorban e téren kell támogatást nyújtani, azt is számításba véve, hogy e hatások nem önmagukban léteznek, hanem „ráerősíthetnek” más tényezők ha-tásaira (beleértve a mások által végrehajtott klímapolitikai intézke-dések mellékhatásait is). A támogatási prioritások szempontjából az is „érzékeny” kérdés lett, hogy mely fejlődő országokat, illetve társadalmaikat tekintsék különösen sérülékenyeknek e hatásokkal szemben.

Ehhez kapcsolódóan vett szinte drámai fordulatot 2013-tól az a vita, hogy bizonyos szélsőséges jelenségeket – így a 2013 novem-berében a Fülöp-szigeteken pusztító, Haiyan „szuper-tájfunt” – az éghajlati rendszer állapotában végbemenő változások következ-ményének lehet-e tekinteni. Tudományos szempontból semmilyen konkrét, egyedi,szélsőséges eseményt nem lehet közvetlen ok-okozati kapcsolatba hozni egy bonyolult rendszer tendenciaszerű állapotváltozásával. A szélsőségek statisztikai gyakoriságának és intenzitásának növekedése kapcsán utal az IPCC legutóbbi jelen-tése is arra, hogy az nagy valószínűséggel összefüggésben áll az antropogén okoknak is tulajdonított globális változásokkal [12]. A tárgyalások zárószakaszában is még szinte feloldhatatlannak tűnő ellentét maradt e káros hatásokat illetően a felelősség kap-csán, valamint az azokból eredő veszteségekért és károkért elvárt kompenzációk miatt.

2015 során fel kellett gyorsítani az előkészületeket, és ennek érdekében több rendkívüli tárgyalási fordulót iktattak be, valamint rengeteg informális találkozóra került sor. Mindezek ellenére a ter-vezett új Megállapodásnak és a kapcsolódó Határozatnak még októ-ber végén is csak olyan szövegváltozatai léteztek, amelyek minden lényegesebb témakörben a különböző tárgyaló felek álláspontjait tükröző, eltérő opciókat tartalmaztak, és így szinte lehetetlennek látszott e tervezetek véglegesítése a 2015. november 30-án kezdő-dött kéthetes párizsi ülésszak végére.

A párizsi kompromisszumokA Keretegyezményben részesek konferenciájának 21. ülésszaka egynapos csúcstalálkozóval kezdődött, és a világ országainak leg-főbb állami vezetői mindannyian kifejezték aggályukat a sokasodó globális környezeti és az azokkal összefüggő társadalmi-gazdasá-gi problémák, köztük a globális éghajlatváltozás és káros hatásai miatt, valamint elkötelezettségüket, hogy együtt fognak működni azok megoldása érdekében. A rákövetkező napokban azonban úgy látszott, hogy ez a magasszintű politikai összhang önmagában nem elégséges a konkrét célokkal, kötelezettségekkel, a végrehajtásuk-hoz szükséges eszközökkel kapcsolatos nézetkülönbségek áthida-lásához, az ezekre vonatkozó megegyezéshez és konszenzussal elfogadható szövegszerű megfogalmazásához. Végül a kéthetes ülésszak hivatalos zárónapját követő napon – rengeteg kompro-misszum árán – megszületett a Párizsi Megállapodás és Határozat, amelyek néhány különösen lényeges elemét az alábbiakban mutat-juk be és értékeljük.

A Keretegyezményben Részes Felek által meghozott Határozat a mellékletében szereplő Párizsi Megállapodás elfogadásáról és az annak hatálybalépéséig terjedő időszakban ellátandó teendők szer-vezeti és adminisztratív ügyeiről szól, de ezek mellett tételesen a 2020-ig teljesítendő feladatokról is, valamint a Megállapodás min-den egyes témakörében a valamivel konkrétabb feladatokról (be-leértve esetenként azokat, amelyeket különféle okokból nem volt célszerű vagy nem akartak belevenni a Megállapodás szövegébe). Ezzel a megoldással egyrészt a Megállapodás ratifikációs folyamata könnyebben keresztülvihető lehet néhány országban, másrészt a Határozat annak elfogadásával azonnal hatályossá vált, és majd – szükség esetén akár évről-évre a soron következő ülésszakokon – ugyanezen a módon könnyebben felülvizsgálható és módosítható (de egyúttal a Megállapodás rendelkezéseihez képest kisebb nem-zetközi jogi kötőerővel is bír). A Határozat szerint nemcsak a Kiotói Jegyzőkönyv Dohai Módosításának hatálybalépése és végrehajtása lenne sürgős minden ország részéről, hanem az is, hogy a fejlett országok megemeljék 2020-ig tartó kibocsátás-csökkentési vállalá-saik szintjét, attól függetlenül, hogy szerepelnek-e ilyen feltételes céljaik a Módosítás mellékletében, vagy e módon már nem kívántak részt vállalni a Kiotói Jegyzőkönyv „folytatásában”.

A globális szintű kibocsátás-szabályozás kapcsán a Megállapodás csak közvetve utal annak mértékére, ütemezésére, mivel csak azt rögzíti, hogy: (a) a globális melegedésnek az iparosodás előttihez képest jóval +2 °C alatt kell maradnia, és erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy ez már +1,5 °C-nál korlátozható legyen; (b) el kell érni, hogy a globális kibocsátás növekedése megálljon, „amilyen hamar lehetséges”, és gyorsan csökkenjen ezt követően e század második felében. A fent említett okok miatt ennél némileg konkrétabban csak a Határozat szól e témáról, miszerint: fel kell gyorsítani a globális kibocsátás-csökkentést, mert jelentős eltérés van egyfelől a Felek által jelzett és összesített kibocsátás-csökkentési értékek, másfelől a 2020-ra, illetve 2030-ra vonatkozó azon becslések között, ame-lyekkel még elérhető a kritikusnak tekintett globális hőmérsékletnö-vekedési küszöbérték átlépésének elkerülése.

A konkrétabb kibocsátás-szabályozási célok elhagyásának hát-terében jelentős mértékben a nagykibocsátók gyorsan változó ré-szesedései állhatnak, és a konszenzus hiánya, miszerint figyelembe lehet-e venni a „közös, de megkülönböztetett felelősséggel” ösz-szefüggő fokozatos változásokat (3. ábra). Az, hogy valójában mit szándékoznak majd tenni e téren az egyes országok, abból fog ki-



E-MET.HU KLÍMAVÁLTOZÁS

derülni, hogy a Megállapodás értelmében minden Félnek az ötéven-ként benyújtott „Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás” (NDC) elnevezésű dokumentumában világosan és felelősen nyilatkoznia kell, milyen mértékben, milyen intézkedésekkel szándékozik sza-bályozni e kibocsátásokat a rákövetkező időszakban. A fejlettek-nek átfogó (minden gazdasági tevékenységre kiterjedő), abszolút mértékű kibocsátás-csökkentési célt kell megadniuk, a fejlődőknek egyelőre fokozniuk kell kibocsátás-mérséklési erőfeszítéseiket. Egy-egy újabb NDC-nek a megelőzőhöz képest ambiciózusabb vállalást kell tartalmaznia, és e dokumentumokat egy nyilvános jegyzékben fogják közzétenni (tehát azok nem válnak majd a Megállapodás részeivé, mellékleteivé; tartalmuknak nem lesz jogi kötőereje). A Határozat értelmében az első ilyen nemzeti dokumentumokat a Megállapodáshoz való csatlakozáskor kell benyújtani. A fentie-ken túlmenően az is elvárt minden országtól, hogy a későbbiek-ben hosszútávú kibocsátás-szabályozási stratégiát is készítsenek, amelynek célkitűzése az alacsony ÜHG-kibocsátással járó fejlődés elérése. Tehát maga a Megállapodás semmilyen konkrét, számsze-rűsített kibocsátás-szabályozási utalást nem tartalmaz az egyes országok, országcsoportok számára sem (ezek „helyett” egyelőre csak a szándékokat tartalmazó INDC-k jelentenek némi támpon-tot, a későbbiek során pedig majd az NDC-kben foglalt „nemzetileg meghatározott” célok, az elérésükért tervezett és megtett intézke-dések lesznek ismertek, illetve értékelhetők).

A tárgyalások utolsó napjáig tisztázatlan volt az is, hogy a vál-lalások végrehajtásában az egyes országok milyen piaci és nem-piaci együttműködési mechanizmusokban vehetnek részt. Végül a Megállapodás keretében a kibocsátás-mérséklést elősegítő piaci mechanizmus kapcsán csak – a „kiotói rugalmassági mechanizmu-sokhoz” (köztük a nemzetközi emisszió-kereskedelemhez) hasonló – alapelvek rögzítéséről sikerült megegyezni, valamint általában az érintett országok NDC-iben meghatározott feladatok teljesítésének támogatására a nem-piaci együttműködések előmozdítását szolgá-ló keretről. Az már a Határozatból derül ki, hogy mindezen mecha-nizmusok konkrét szabályait majd a Megállapodás hatálybalépését követően kell elfogadni. Emlékeztetőül: annak idején a Kiotói Jegy-zőkönyv vonatkozásában bizonyos piaci mechanizmusok (kibocsá-tási jogok kereskedelme, együttes végrehajtás) alkalmazhatósága kulcskérdés volt a fejlett országok számára [14]. Úgy látszik, e pia-

ci eszközök – akár egy globális „karbonpiac” – létrejöttét ezúttal is lényegesnek tartanák a fejlettek.

Az alkalmazkodás, az alkalmazkodási képességek erősíté-se immáron – minden konkrétum nélkül – globális cél lett, de e Megállapodás is világossá teszi, hogy a kibocsátások jelentősebb mérséklésével érhető csak el az alkalmazkodást szolgáló további erőfeszítések csökkentése. A Megállapodáshoz csatlakozó minden félnek foglalkoznia kell az alkalmazkodási tevékenységek tervezé-sével, e terveik közzétételével és végrehajtásával is. Ugyanakkor nagyon nehezen alakult ki az a kompromisszum, hogy egyfelől a fejlődő országok elvárásának megfelelően az éghajlatváltozás ha-tásainak tulajdonított veszteségekkel és károkkal foglalkozó – a korai figyelmeztető rendszerekre, a készültségi tervekre, a kocká-zatkezelésre stb. kiterjedő – együttműködés különváljon az alkal-mazkodás ügyétől; másfelől a fejlettek álláspontjával egyezően a Határozat kimondta, hogy a Megállapodás ezen rendelkezései nem szolgálhatnak e károkért viselt felelősséggel vagy kompenzációval kapcsolatos igények alapjául.

A fejlődőknek növekvő mértékű támogatást fognak biztosítani a fejlettek a kibocsátás-szabályozással, az alkalmazkodással, ezek tervezésével és az ezekről szóló nemzeti beszámolóikkal kapcso-latos feladataik ellátásához: pénzügyi támogatások formájában (állami és magánforrásokból), technológiai együttműködéssel és technológia-átadással, valamint kapacitásépítéssel. A Megállapo-dás ugyancsak utal arra, hogy az ilyen célú pénzügyi támogatások nyújtásában más országok – azaz fejlődő országok – is önkéntesen részt vehetnek. E támogatások konkrétabb mértékére, növelésére való hivatkozás csak hosszas viták után kerülhetett be a Határozat szövegébe a következő módon: 2020 után is a fejlettek „szándéka” az évi százmilliárd USD támogatási keret közös „mobilizálásának” folytatása, majd e szintet kiindulási alapnak tekintve még 2025 előtt a Felek meghatároznak egy új, számszerű kollektív támoga-tási célt.

A Megállapodás végrehajtásának helyzetét rendszeresen átte-kintik: először 2023-ban, majd azt követően ötévenként. E globális

Kína 9,7 Gt/a; +1,2%

USA 5,6 Gt/a; +0,8%

EU28 3,4 Gt/a; -5,8% India 2,6 Gt/a; +8,6%

1960 1970 1980 1990 2000 2010 14

CO

2-kib

ocsá

tás,

Gt C

O2/a

0

2

4

6

8

10

3. ábra. Négy nagy kibocsátó: Kína, az USA, az EU és India fosszilis tüze-lőanyag-felhasználásból és cementgyártásból adódó CO2-kibocsátásai és az utolsó évi változás (%) [13]

4. ábra. Az energia-ágazatból származó globális CO2, CH4, N2O kibo-csátások 1985-2014 között; a pontozott vonal az energiagazdálkodás-sal kapcsolatos részesedést (%) jelzi a teljes antropogén emisszióban [3]. A nemzetközi együttműködés feltüntetett „fordulópontjai” – az 1990. évi első IPCC-jelentés, az 1992. évi Riói „Föld Csúcs”, a Keret-egyezmény Részeseinek 1995. évi első ülésszaka és a második IPCC-jelentés, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv 2005. évi hatálybalépése – lát-hatóan alig voltak hatással e tendenciákra

IPCC 1.jelentés

IPCC 2.jelentésCOP1

A KiotóiJegyzőkönyvhatályba lép

Rió, „Föld csúcs”

1985 1990 1995 2000 2005 2010 2014

10

20

30

40Gt C

O2-e

q 50

20%

40%

60%

80%

100%




értékelések alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy a Felek megerősítsék a nemzetközi együttműködést és a Megállapodással kapcsolatos országon belüli tevékenységeiket is (ezen a különböző célértékek növelését is értve).

KövetkeztetésekAz új Megállapodással együtt már több nemzetközi jogi eszköz fog-lalkozik a globális klímapolitikai együttműködéssel: az 1992. évi ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, az 1997. évi Kiotói Jegy-zőkönyv, a Kiotói Jegyzőkönyv 2012. évi Dohai Módosítása és immá-ron a 2015. évi Párizsi Megállapodás is. Ez utóbbi három mindegyi-ke az 1992. évi egyezmény hatálya alatt áll. A Keretegyezménynek minden ENSZ-tagállam a Részese, a Kiotói Jegyzőkönyvnek is, ki-véve az USA-t és Kanadát; a jegyzőkönyv Dohai Módosítása még nem hatályos, és beláthatatlan, hogy mikor fog hatályba lépni; végül a most elfogadott Párizsi Megállapodással kapcsolatban pe-dig az az elképzelés, hogy 2020-ig hatályba léphet. Az egyezmény keretében annak idején a fejlett országok tettek egyebek mellett kibocsátás-szabályozási vállalást a 2000. évig (kibocsátásaik nem lesznek akkor magasabbak, mint egy korábbi „referencia” évben). A Kiotói Jegyzőkönyv szerint ugyanezen országok vállaltak némi átlagos kibocsátás-csökkentést 2012-ig (átlagosan -5%, de előbb az USA, majd később Kanada is „elhagyta” e megállapodást). A je-lenleg nem hatályos Dohai Módosítás alapján – már Japán, Kanada, Oroszország, Új-Zéland, USA kivételével – a többi fejlett ország tett kibocsátás-csökkentési vállalást 2020-ig (így pl. az EU-tagállamok együttesen 20%-os csökkentést vállalva). Az 1992 és 2012 között elfogadott nemzetközi jogi eszközök és a mostanáig végrehajtott intézkedések azonban elégtelennek bizonyultak e globális problé-ma kezelésére. Emiatt is volt különösen nagy jelentősége az újabb megállapodás előkészítésének.

A Párizsi Megállapodás és Határozat fontos eredménynek te-kinthető, és általában is hozzájárulhat a nemzetközi együttműkö-dés erősítéséhez. E Megállapodás a benne foglalt kötelezettségek címzettjei szerint egyetemes, azaz minden ország számára köte-lezettségeket határoz meg, ami jelentős előrelépés a Kiotói Jegy-zőkönyvhöz és annak Dohai Módosításához képest. Ugyanakkor a Megállapodás tényleges jelentőségének, hatékonyságának megíté-lésével egyelőre nagyon óvatosan kell bánni, legalább két okból: (a) a Megállapodás alapján nem lehet felmérni, hogy általa elérhető lesz-e a mind kockázatosabbnak látszó globális éghajlatváltozási folyamat megfékezése (többek szerint erre már most nemleges a válasz); (b) a Megállapodás és a Határozat nagyon sok, egymás-sal szorosan összefüggő témakörre vonatkozó, de többnyire nem kellően tisztázott rendelkezést tartalmaz, így ezek megfelelő értel-

mezéséhez, a végrehajtásukhoz elengedhetetlen feltételek, rész-letek meghatározásához további – akár több évet igénybe vevő – tárgyalásokra lesz szükség. Ebben az értelemben tulajdonképpen egy újabb keretjellegű megállapodásról beszélhetünk, amelynek hatálybalépése feltehetően elsősorban annak a függvénye, hogy az említett részletes szabályokról miként és mikorra lesz megegyezés.

Sem a Megállapodás, sem a Határozat – szemben korábbi tervezeteikkel – már semmilyen konkrét számszerű utalást nem tartalmaz a globális kibocsátás-csökkentési „menetrendre” (mér-tékére és ütemezésére). A jelenleg tendenciák (4. ábra) és a nem-zeti „szándékok” (INDC) összegzése alapján valószerűtlen, hogy viszonylag rövid időn (akár pár évtizeden) belül elérhető legyen e globális kibocsátás tetőzése, és megkezdődjön csökkenése. Az addigi lépések eredményének és általában a Megállapodásban fog-laltak elégségességének első értékelésére, az ettől függő felülvizs-gálatra nyolc év múlva kerül majd sor – feltételezve, hogy addig nemcsak hatályba lép a Megállapodás, hanem ahhoz az országok döntő többsége csatlakozik. Ennek pedig lehet akár lényeges elő-feltétele is a fejlődők szempontjából az, hogy 2020-ig: (a) a már többször említett Dohai Módosításban érintett fejlett országok maradéktalanul teljesítik-e az abban foglalt kibocsátás-csökken-tési vállalásaikat, valamint (b) a fejlett országok csoportja eleget tesz-e a fejlődők részére ígért támogatásoknak (ami mindenekelőtt a pénzügyi támogatási keret fokozatos növelésére és 2020-ra ígért éves szintjére vonatkozik).

Hivatkozások[1] Bali Action Plan: Decision 1/CP.13, FCCC/CP/2007/6/Add.1,

http://unfccc.int/resource/docs/2007/cop13/eng/06a01.pdf[2] IPCC: Forth Assessment Report. 2007, Geneva[3] IEA: World Energy Outlook Special Report. 2014, IEA, Paris[4] Copenhagen Accord: Decision 2/CP.15, FCCC/CP/2009/11/Add.1,

http://unfccc.int/resource/docs/2009/cop15/eng/11a01.pdf[5] Faragó T., Bartholy J.: Egy hathatós globális éghajlatvédelmi

megállapodás szükségessége és akadályai. Magyar Tudomány, 2014/5, 594-602.

[6] Faragó T.: Új nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás. Magyar Energetika, 2015, XXII. 5-6., 58-61.

[7] Az Európai Tanács Következtetései: A 2030-ig tartó időszakra vo-natkozó éghajlat- és energiapolitikai keret. Brüsszel, 2014. októ-ber 24.

[8] G77 és Kína: A New York-i Klímacsúcson elhangzott állásfog-lalás. 2014. szeptember 23. http://www.g77.org/statement/getstatement.php?id=140923

[9] Emissions Gap Report – 2015, UNEP, Nairobi[10] LeQuéré, C. et al.: Global Carbon Budget 2015, Earth System

Science Data,7, 349-396., 2015[11] Forner, C.: Synthesis report on the aggregate effect of INDCs;

FCCC/CP/2015/7, UNFCCC Secretariat, Bonn, 2015https://unfccc.int/files/focus/indc_portal/application/pdf/presentation_indc_side_event_1dec2015.pdf

[12] IPCC: Fifth Assessment Report. Geneva, 2014[13] Global Carbon Budget 2015. http://cdiac.ornl.gov/GCP/

carbonbudget/2015/[14] Faragó T.: A levegőkörnyezet- és klímavédelem nemzetközi kvó-

ta-kereskedelmi rendszerei. „Klíma-21”, 2011/65, 3-16. http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/1743/1/A_levegokornyezet_

es_klimavedelem_2011.pdf

KöszönetnyilvánításAz elmúlt pár évtizedben számos nemzetközi környezetpolitikai, fenntartható fejlődési fórumon vehettem részt, így 1991 és 2010 között a globális klímatárgyalásokon hazai részről szakmai főtár-gyalóként: e tapasztalatok alapján is csatlakozom azokhoz, akik nagy elismeréssel szóltak a párizsi ülésszak megszervezésének, a tárgyalások koordinálásának, a hivatalos tárgyalódelegációk és a megfigyelő státusszal rendelkezők számára is a részvételi körülmé-nyek és a biztonságukról való gondoskodás kiemelkedően magas színvonaláról.

E-NERGIA.HU GEOTERMIA E-MET.HU PR


A CONSTRUMA Otthonteremtési Kiállítási Csokor, az építőipa-ri, épületgépészeti, lakberendezési szakma hazai csúcstalál-kozója, 2016-ban április 6-10. között kerül megrendezésre a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban. A csokor egyik ki-emelt tematikája, a megújuló energia témájával foglalkozó egyetlen hazai nagyszabású esemény a RENEO 4. Nemzetközi megújuló energia szakkiállítás.

RENEOAz egyetlen hazai, kifejezetten a zöldenergia témájával foglalkozó szakkiállítás, ami a megújuló energiahasznosítás lehetőségeinek bemutatása mellett a legújabb épületgépészeti megoldások és ter-mékek megtekintésére is lehetőséget biztosít. A kiállításon egyre nagyobb teret kapnak a költségoptimalizálást segítő, legmodernebb épületautomatizálási rendszerek, valamint a városgazdálkodáshoz, infrastrukturális fejlesztéshez kapcsolódó témák is. 2016-ban a be-mutatásra kerülő árucsoportok a vízgazdálkodás, vízkezelés témakö-rökkel tovább bővülnek.

Konferenciák, programokA felvonultatott újdonságok, korszerű megoldások mellett a kiállí-tás segíti az idelátogatók szakmai fejlődését, továbbképzését azzal, hogy gazdag konferenciaprogramot kínál az érdeklődők számára. A programok összeállítása során fontos szempont volt a szakma újdon-ságainak bemutatása, illetve a Kamarák tagjainak a továbbképzése.

A teljesség igénye nélkül az alábbi programok kerülnek megren-dezésre:

● A Magyar Energetikai Társaság ebben az évben „Megújuló energiák a településenergetikában” címmel szervez konferen-ciát a kiállításhoz kapcsolódóan.

● „ERP – A hagyományos gázkészülékek betiltásának hatásai az építőipar szegmenseire” címmel a Merkapt Zrt. tart bemutatót a Hungexpo Zrt. megbízásából.

● 2016-ban is lesz Öko City kiállítás, ahol a megjelenő cégek se-gítségével egy közel nulla rezsiköltségű épület kerül felépítésre, és bemutatásra működés közben. Célja, hogy az érdeklődők lássák, hogy pontos tervezéssel, megfelelő anyagválasztással mindez ma már megvalósítható, és mindenki számára elérhető.

A RENEO pavilonban felállított workshopban a kiállítás 5 napja alatt folyamatosan szakmai előadások, workshopok kerülnek meg-rendezésre. A hétvégén a végfelhasználók számára szervezett gya-korlati jellegű oktatással készülnek szakmai partnereink.

Construma Otthonteremtési Kiállítási CsokorA CONSTRUMA a közép-kelet-európai régió vezető szakkiállítása, az otthonteremtés teljes spektrumát lefedi, a lakásvásárlástól az épít-kezésen át a lakberendezésig. A 35. alkalommal megrendezésre ke-rülő kiállítás 2016-ban az alábbi témacsoportokat foglalja magában: CONSTRUMA (építőipar); RENEO (megújuló energia, épületgépé-szet); OTTHONDesign (lakberendezés, design); CONSTRUMA KERT (kertépítés, dísznövény); LAKÁSVÁSÁR (használt és új ingatlanok).

A Construma kiállítás mindig helyszíne az építőipart aktuálisan foglalkoztató kérdéseknek is. Idén több konferencia és tájékozta-tó fórum kerül megszervezésre a Családi Otthonteremtési Kedvez-ményhez kapcsolódóan. A Magyar Építőanyag és Építési Termék Szö-vetség és a Magyar Téglás Szövetség „Energiahatékony falazatok a CSOK tükrében” címmel konferenciát, míg a Magyar Építőművészek Szövetsége interaktív fórumbeszélgetés szervez a témában.

Construma szinergiák: energiahatékonyság – design – innovációA legújabb megoldások, termékek megtekintésének legideálisabb helyszíne a CONSTRUMA. Az innovatív építőanyagok, építési termékek, megoldások iránt mind a szakmai közönség, mind a nagyközönség ol-daláról erőteljes az igény. A látogatók nyitottak az új megoldásokra, keresik az energiahatékonyságot segítő termékeket, de a választásnál az elmúlt években az igényes design szempontja is előtérbe került.

A kiállítási csokor további tagjai a kertkultúrát, valamint a lakásvá-sárlást magukba foglalva teszik teljessé az otthonteremtés témakörét.

Bővebb információ a programokról február közepétől, a szakmai látogatói regisztrációról február végétől elérhető el a kiállítások hon-lapján:

www.reneo.huwww.construma.huVárjuk Önöket 2016. április 6-10. között! Találkozzunk a

CONSTRUMA / RENEO kiállításon! (x)

RENEO a Construmán



CO2-LEVÁLASZTÁS E-MET.HU

Gáthy Benjámin

Légköri CO2-kibocsátás csökkentése oxyfuel tüzeléstechnológiával

A légszennyezés, illetve az üvegházhatású gázkibocsátás mértéke soha nem látott méreteket ölt, és ennek legnagyobb részéért az ipar, az energetika, és a közlekedés a felelős. Az ipari létesítmények füstgáz- és egyéb szennyezőanyag-ki-bocsátására vonatkozó szigorú szabályozások eredménye-képpen sikereket mutatnak fel a kén-dioxid, nitrogén-oxi-dok kibocsátása terén, de a szén-dioxid esetében mérsékelt sikerek mutatkoznak.

Az erőművek és más ipari létesítmények esetében szén-dioxid leválasztására és tárolására (Carbon Capture and Storage, CCS) kifejlesztett eljárások három csoportba sorol-hatók, a leválasztási technológia alapján:

• tüzelés utáni leválasztás (post-combustion),• tüzelés előtti leválasztás (pre-combustion),• tiszta oxigén jelenlétében történő tüzelés, más néven

oxyfuel tüzelés.Jelen cikk az oxyfuel tüzelési technológiát és az ezen a terü-leten kifejlesztett rugalmas, ún. flexi-burn típusú tüzelést, ezek előnyeit és hátrányait mutatja be.

A CO2-leválasztás és -tárolás technológiájaA széntüzelés környezetszennyező hatása az ipari forradalom óta ismeretes, mikor a szélcsendes időjárás következtében napokon át tartó szmog ereszkedett az iparosodó területekre, városokra, ami komoly légúti megbetegedéseket okozott. Ezért ma már szigorú elő-írások szabályozzák a kibocsátott füstgáz minőségét. A szén-dioxi-dot mint az egyik üvegházhatást okozó gázt tartjuk számon. A világ általánosan elfogadott vélekedése értelmében az üvegházhatás fe-lelős főként a globális felmelegedésért és a klímaváltozásért.

Környezetre gyakorolt hatása ellenére ma a világ energiafel-használásának 30%-a szénre alapozott. Régiók szerint pedig kima-gasló az ázsiai és a csendes-óciáni térség, ahol ez az arány 52%. Ebben a régióban található Kína és India is, ahol 67,5, illetve 54%-ban szénalapú a felhasznált energia.

Addig, míg a szén, mint energiaforrás, teljes mértékben mellőzhetővé válik, még biztosan több mint 50 évet várni kell. Azonban ez idő alatt sem megengedhető a környezet és a légkör további terhelése, így szükséges olyan technológiai újítás, amellyel a szén-dioxidot a füstgázból eltávolítják, és valamilyen céllal elraktározzák vagy felhasznál-ják. Ezen technológiák gyűjtőneve CO2-leválasztás, -felhasználás vagy -tárolás (Carbon Capture Usage or Storage, rövidítve CCUS).

Ez a folyamat három fő részre osztható: CO2-leválasztásra, -szállításra és -tárolásra vagy -fel-

használásra. Az energiatermelés mellett érintettek az ipari ágazatok is, ahol valamilyen céllal széntüzelést alkalmaznak, de földgáz- vagy biomassza-tüzelés esetén is alkalmazható ez a technológia.

A főbb CO2-leválasztó eljárások a következők:• tüzelés utáni leválasztás (post-combustion),• tüzelés előtti leválasztás (pre-combustion),• oxyfuel tüzelés.

A CO2-leválasztási, illetve adott esetben más -szeparálási eljá-rások lehetnek kémiai vagy fizikai elven működő folyamatok, ame-lyekről általánosságban elmondható, hogy a csökkentik az erőmű hatásfokát a leválasztás energiaigénye miatt. A kémiai eljárások további hátránya a fizikaiakkal szemben a magasabb üzemeltetési költség is.

A leválasztott szén-dioxidot tisztítják, vízmentesítik, majd a szállítási nyomásra komprimálják. A szállítás maga történhet veze-tékesen és tartályhajóval egyaránt. A tárolásra is számos megoldás létezik, mint például a földkéregbe sajtolás vagy a tenger alatti le-ülepítés, de más kötött formában is felhasználható a leválasztott szén-dioxid.

Az erőművi és más ipari alkalmazásokban már használt és ki-tapasztalt rendszernek számít a tüzelés utáni leválasztás, míg a tüzelés előtti leválasztást inkább csak új erőművek esetében hasz-nálnak. A harmadik technológia, a tiszta oxigén jelenlétében tör-ténő égetés alkalmazása eddig csak más ipari megoldásoknál volt használatos, mint például a lángvágás. Mindhárom CO2-leválasztó módszer esetében számolni kell a hagyományos folyamatba beik-tatott további eljárásokkal, aminek következtében az erőmű ha-tásfoka romlik, a megtermelt villamos energia önköltsége pedig növekszik a beépített extra berendezések üzemi költségei miatt. A technológiák néhány fontos jellemzőjét és jelenlegi elterjedtségét az 1. táblázat foglalja össze.

Az Európai Unió energiastratégiájában fontos szerepet játsza-nak a tisztaszén technológiák, azonban jelenleg csak az Egyesült

Tüzelés utáni leválasztás

Tüzelés előtti leválasztás Oxyfuel tüzelés

Hatásfokromlás 6-10% 4-10% 8-12%

Szűrendő gáz CO2-tartalma 12-15 v/v% 15-40 v/v% 95-98 v/v%

Leválasztás rugalmassága részben rugalmas rugalmatlan rugalmas

Erőműhöz illeszthetőség

Retrofit program és újonnan épülő egység

esetében

Újonnan épülő egység esetében

Retrofit program és újonnan épülő egység

esetében

Kereskedelmi méretű projekt Számos példa Számos példa Nincs

1. táblázat. CCS technológiák összehasonlítása



E-MET.HU CO2-LEVÁLASZTÁS

Királyságon belül találhatók futó projektek. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű az Alstom Power által fejlesztett White Rose Projekt a Drax erőműben. A projekt célja egy 448 MW beépített teljesítmé-nyű oxyfuel tüzelésű erőmű megvalósítása 2020-ra, amely évente 2 millió tonna szén-dioxidot köt meg és tárol el geológiai formáci-ókban. Az utóbbi hónapokban a projekt megvalósítása akadályokba ütközött a pénzügyi támogatások megvonása miatt.

Oxyfuel technológiaA CCS technológiák közül a fosszilis tüzelőanyagok tiszta oxigén jelenlétében történő égetését nevezik oxyfuel tüzelésnek, ennek egyszerűsített sémáját az 1. ábra szemlélteti. Az oxyfuel rendsze-rek esetében szükséges a füstgáz egy részének visszakeringtetése, ugyanis a láng hőmérséklete meghaladhatja a 3000-3500 °C-ot. E fölötti hőmérséklettartományban a tűztér szerkezeti anyaga ká-rosodást szenvedne, ez okból kifolyó-lag alkalmaznak füstgáz-recirkulációt. A füstgáz főleg szén-dioxidot tartal-maz, némi vízgőz és oxigén mellett, ezért a CO2-leválasztás hatásfoka el-érheti a 100%-ot a gőz kondenzálása után. Egy másik előnye az alacsony károsanyag-kibocsátás, ugyanis a visszakeringtetett füstgáz, illetve az N2-ben szegény környezet következté-ben kevés NOx keletkezik. Az oxyfuel tüzelés fontos eleme és egyben legna-gyobb hátránya, hogy a tiszta oxigént a levegőből, vagy más, oxigénben gaz-dag anyagból kell kivonni. Ezen folya-mat energiaigénye adja a technológia költségének jelentős részét, erőművi alkalmazás esetén ez okozza a leg-nagyobb mértékű hatásfokromlást a megnövekedett önfogyasztás miatt.

Az oxigén-szeparáció megoldásaiAz oxyfuel tüzelés legfontosabb berendezése az oxigénleválasztó rendszer. A szükséges oxigén le-választása történhet levegőből, vagy kémiai úton más szilárd anyagból is. Az előbbi folyamatot a le-vegőszeparátor egység (ASU – Air Separation Unit) végzi. A levegőből történő oxigénkinyerésnél hát-rányként merül fel a magas üzemeltetési költség és a felhasználatlan nitrogénnel keletkező veszteség.

A kriogén eljárás alapja, hogy a levegőt alko-tó gázok cseppfolyósodási hőmérséklete eltérő, és ezek alapján desztillációs folyamat során szétvá-laszthatók. Az erőművi technológiai folyamatot a 2. ábra szemlélteti. A levegőt a kompresszor 50-60 bar nyomásra sűríti, ezt követően eltávolítják a ned-vességtartalmat. A levegő nitrogén- és oxigéntartal-ma mellett a további gázösszetevőket, a szén-dioxi-dot és a nitrogén-oxidokat is leválasztják, ugyanis azok veszélyesek lehetnek a berendezések működése szempontjából. A szétválasztás után a nitrogént és az oxigént átvezetik a főhőcserélőn, majd onnan a magas nyomású frakcionáló oszlopra kerül. A kettős desztilláló tornyon áthaladva a kolonna alján a fo-

lyékony oxigén összegyűlik, míg a nitrogén és egyéb gázok az osz-lop tetején távoznak. A desztillálás során értékes argon nemesgáz is elkülöníthető. Ezzel az eljárással nagy tisztaságú, 99% feletti oxi-géntartalom is elérhető. Az eljárás hátránya, hogy erőművi méretű alkalmazása nagyon költséges. További technikai akadály a komp-resszor levegőnyelési képessége, amely megszabja a blokk maximá-lis teljesítményét. A kompresszorok centrifugál vagy axiál típusúak lehetnek. Előbbivel körülbelül 5000 t/d, míg utóbbival 8000 t/d oxi-géntermelés érhető el. A 2. táblázatban ilyen oxigén-kihozatal mel-lett mutatjuk be a kompresszorok önfogyasztását.

A centrifugál kompresszorok alacsonyabb költségűek. Ekkora méretű kompresszorok hajtása hagyományosan gőzturbinákkal tör-ténik, azonban a gőzturbinák indításához kell egy kezdő gőzmeny-nyiség, melyet a kazán még nem állít elő. Ez gyorsgőzfejlesztő vagy egy nagy vízterű kazán telepítését teszi szükségessé. Összességé-

Nitrogén

levegő

oxigén

tüz. anyag

gőz

villamosáram

levegőszeparátor

visszakeringtetés

széndioxid + víz CO2

szállítás éstárolás

1. ábra. Az oxyfuel tüzelés sémája

2. ábra. Kriogén eljárás erőművi vázlata

Nitrogén

levegő

oxigén

tüz. anyag

gőz

villamosvillamosáram

levegőszeparátorszeparátor

visszakeringtetés

széndioxid + víz CO2

szállítás éstárolástárolás


16



ben a kriogén technológia energiaigényét nagyban befolyásolja a fentebb említett kompresszorválasztás és a közbeeső berendezések alkalmazása. Az elérhető 99% tisztaságú oxigénnél kisebb koncent-ráció is elegendő az oxyfuel tüzelés megvalósításához, erre szak-irodalom 95%-os tisztaságot tekint optimálisnak. Ez a koncentráció azonban az argon leválasztásához kevés, így ennek eladásából nem származik az erőműnek többletbevétele. Kriogén technológia alkal-mazása esetén a termelt argon felhasználására épülő egyéb ipari létesítmény létesítése teszi csak megtérülővé az argon-leválasz-tást. A technológia energiaigénye 200-160 kWh/t, míg az erőművi hatásfokot tekintve 8-12% hatásfokcsökkenést okoz. Ez nagyban függ attól, hogy szuperkritikus (≈280 bar, ≈600 °C) vagy ultra-szuperkritikus (≈330 bar, ≈650 °C) gőzparaméterekhez illesztjük.

A membrántechnológia alkalmazása egyre nagyobb teret nyer az ipari alkalmazások esetében. Elvi működése egyszerű, a memb-ránfal két oldalán különböző parciális nyomáson van az oxigén, ezért a magasabb nyomás felőli oldalról az alacsonyabb nyomású oldal felé kiegyenlítődés történik. A membrán fala egyfelől elvá-lasztja a két különböző nyomású részt, másrészt visszaszorítja a levegőből egyéb gázkomponensek áthaladását a fal alacsonyabb nyomású oldalára. Ezzel az eljárással 100% tisztaságú oxigén is előállítható, feltéve, hogy a berendezésbe nem tör be hamis levegő. Az oxigénáram intenzitását a membránfal vastagságának növelé-sével, annak minél magasabb hőmérsékletével, és a két oldal közti nyomásgradiens növelésével lehet fokozni. Erre a legalkalmasabb anyagok a kerámia fémoxid kompozitok, melyek elviselik a magas, 700 °C-os hőmérsékletet is. A permeátum (alacsony nyomású) ol-dalt tekintve két különböző típus létezik:

• 3 végű üzemmód: a permeátum oldalon vákuum van, amely elszállítja az oxigént a membránfelülettől,

• 4 végű üzemmód: öblítőgázzal távolítják el a membránról az oxigént, jellemzően a füstgázzal.

Utóbbi esetében nem valószínű az erőművi alkalmazás elterje-dése, ugyanis a füstgázt tisztítani kell a portól és más szennyező-anyagoktól, mert ezek a membrán felületét károsítanák, csökkent-ve annak oxigén-átbocsátási képességét. A füstgáz regenerálása során magas, 1000 °C hőmérséklet szükséges, ami szintén többlet-költséget jelent. Elemzések szerint [2] az erőművi alkalmazáshoz olyan membránokra lenne szükség, amelyek oxigén-áteresztése legalább 10 cm3/(min∙m2). Jelenleg ez az érték 1-3 cm3/(min∙m2) között mozog.

Chemical-looping az általános gyűjtőneve azon körfolyamatok-nak, amelyekben az oxigént szilárd hordozóközegről választják le, majd a hordozó közeget regenerálják, amely így újra oxigénben dús lesz. Az egyes eljárások különbözők a tekintetben, hogy a tüzelés-hez oxigént szabadítanak fel, vagy hidrogéntermelést valósítanak meg. Az oxigéntermelést égethető szilárd tüzelőanyag jelenlétében CLC (chemical-looping combustion) eljárásoknak nevezik, melyek 3 fő csoportja:

• Syngas-CLC: Szintézisgázt állítanak elő a szilárd tüzelőanyag (szén, biomassza) elgázosításával.

• iG-CLC: Az elgázosítás a tűztérben történik, ahová CO2-t és vízgőzt is vezetnek az elgázosításhoz, illetve ezek szolgálhat-nak fluidizáló közegként is.

• CLOU: Az oxigénközvetítő közeg a tűztérben redukálódik, ez-zel a hagyományos tüzeléshez hasonlatos égés jön létre.

A szilárd tüzelőanyagú CLC eljárásokról elmondható, hogy üze-meltetésük körülményes. Figyelemmel kell lenni a tervezés során a megválasztott oxigénhordozó közeg fajtájára, és a tűztérben le-zajlódó egyéb kémiai reakciókra. A közvetítéshez használt anyagok nikkelbázisú, rézbázisú, vasalapú és egyéb fémoxidok lehetnek. Az egyes anyagok más-más sebességű kémiai reakciókat eredmé-nyeznek, továbbá a redoxi-reakció megismétlődésében is jelentős eltérés mutatkozik. A tűztérben eltöltött idő fontos az egyes re-akciók egymásra hatása miatt, ami szintén közvetítőanyag-függő. A CLOU eljárás során speciális közvetítőközegre van szükség, amely a levegőreaktorban újra oxidálható. Egyelőre egyik eljárás sem kiforrott annyira, hogy valós erőművi alkalmazhatóságról le-hessen beszélni.

A CO2-leválasztás folyamataA kazán füstgázában található szén-dioxid aránya 60-70 v/v%. Levá-lasztása ennek okán igen kedvezően megvalósítható, azonban a ka-zán stabilitásának érdekében szükséges a füstgáz recirkuláltatása, mielőtt a CO2 leválasztása megtörténne. A recirkuláltatásra azért van szükség, mert a tiszta oxigénben való tüzelés következtében igen magas a lánghőmérséklet (3000-3500 °C), amit a jelenleg rendelkezésre álló szerkezeti anyagok nem viselnek el. A másik ok a kazán-csőfelület méretezési problémában keresendő. Az alacso-nyabb tűztérhőmérséklet csökkenti az NOx-képződés veszélyét is. Tiszta oxigén melletti tüzelés esetében csak kevés NOx keletkezik, ami a tüzelőanyagban kötött nitrogén mennyiségétől és a tüzelés módjától függ. A recirkuláltatás az SO2-képződésre nincs számot-tevő hatással.

A füstgáz-recirkulációt a szennyezőanyag-leválasztó berende-zések előtt érdemes elhelyezni. A kazán paramétereitől függően eltérő mennyiségű száraz füstgázt kell visszajuttatni a tűztérbe, de mindenképp jelentős arányról, a keletkező szárazfüstgáz 60 v/v% feletti recirkulációjáról van szó. Ez a füstgáztisztító berendezések méretét jelentősen csökkenti, ami kedvezően hat az üzemvitelre és a beruházás költségeire egyaránt. A füstgáz először egy hőcserélőn halad keresztül, az abból elvont hőt a tápvíz előmelegítésére vagy a tüzelőanyag szárítására lehet hasznosítani. Ezután kettéválik a füstgázáram recirkuláltatott és CO2-leválasztásra szánt áramokra. A leválasztandó gázáram nyomása először egy kompresszorcsopor-ton keresztülhaladva növekszik, ezután eltávolítják a nedvességet, majd a pernyét, az SO2-t és az NOx összetevőket, végül a nehéz-fémeket, hátrahagyva a szén-dioxidot. A tiszta CO2 a szállítás előtt egy utolsó kompresszorcsoporthoz ér, ahol a kritikus állapot fölé (304,5 K és 73,9 bar) sűrítik a gázt a könnyebb szállítás érdekében.

Flexi-BurnTM technológiaAz oxyfuel tüzelés egyik speciális változata az úgynevezett Flexi-BurnTM tüzelés. Ebben az esetben a tiszta oxigénben való üzemelés mellett lehetőség van levegővel kevert tüzelés megvalósítására is. Ez irányú kutatásokat cirkulációs fluidágyas kazánokkal (CFB) va-lósítottak meg (például a spanyolországi ciudeni telephelyen egy

Termelt O2 [t/nap] kompresszor opciók becsült fogyasztás

[MW]

3000-4000 1-2 sor centrifugál vagy 1 axiál 22-33

4000-5500 1-2 sor centrifugál vagy 1 axiál 30-45

5500-7000 2 sor centrifugál vagy 1 sor axiál 41-58

7000-10000 2 sor centrifugál vagy 2 sor axiál 53-82

2. táblázat. Kompresszorkombinációk önfogyasztása


17

E-MET.HU CO2-LEVÁLASZTÁS


30 MWth demonstrációs projektben), ahol mindkét üzemelési mód mellett bizonyították a szén-dioxid hatékony leválasztá-sát [3]. A kutatások másik eredménye az üzemanyag rugal-massága, miszerint az antracittól egészen a biomasszáig si-keresen kísérleteztek CFB kazánban megvalósított flexi-burn tüzeléssel. E technológia is igényli a füstgáz-recirkulációt, de demonstrációs méretekben (0,1-30 MW) jól tartható volt a kazán hőmérséklete és a szennyezőanyag-kibocsátás mér-téke is.

A flexi-burn esetében lehetőség van megválasztani, hogy hagyományos tüzeléssel vagy oxyfuel tüzeléssel üzemel az erőmű. Ez lehetőséget ad arra, hogy részterhelésen, indítás-kor és leálláskor rugalmasan áttérjenek hagyományos tüze-lésre. Ez előnyt jelent a beruházásról való döntéshozatalban, ugyanis a kvótaárral, szabályozással összhangban lehet a CO2-kibocsátást változtatni. Hátrányként fellép a füstgáztisz-tító rendszerek túlméretezése, mert túl széles értékhatárok között kell tisztítani a füstgázáramot. A tiszta oxigén mellett történő tüzeléshez képest az alábbi eltérések vannak:

• A leválasztott oxigénhez külsőlevegő-előkeverés van.• Nincs szükség porrá őrlésre, kisebb előkészítést igényel a

tüzelőanyag.• A kazán típusa cirkulációs fluidágyas kazán.• Az SO2-megkötéshez nincs szükség külön füstgáz-kéntelení-

tőre, hogy az 2010/75/EU-s direktíva által előírt 200 mg/Nm3 érték teljesüljön. Az ágyhoz adagolt mészkő megköti a tüzelés következtében keletkező SO2-t.

Compostilla OXYCFB 300 projektA spanyol compostillai projektben elsőként szándékozták cirkuláci-ós fluid kazánnal megvalósítani a CCS eljárást kereskedelmi méret-ben. A projekt megkezdése előtt 1/20 méretarányú kazánmodellen végeztek szimulációkat. Ennek keretében több tüzelőanyaggal is kísérleteztek a célból, hogy szerte Európában alkalmazható legyen ez a kazántípus. Ezek alapján az alábbi megállapításokat tették [3]:

• A kazánfal fajlagos hőáramsűrűsége 90%-os levegő és a 100%-os oxigén esetén is közel azonos. Oxigénben történő

tüzelés esetén a hőátbocsátási tényező kb. 2,5%-ban na-gyobb.

• A hamu mészkőtartalma jelentősen eltérő. A levegővel törté-nő tüzelés esetén a hamuban lévő kalcium kétharmada ége-tett mész. 100% oxigénnel történő tüzelés esetén a mészkő-nek csupán egynegyed égett ki kalcium-oxiddá.

• Az ágyhőmérséklet változtatása az NOx-szintre nem volt ha-tással oxigénben történő tüzelés esetén (<20 mg/Nm3) 800-900 °C között, míg az ágyhoz adagolt mészkő mennyisége csökkent 10%-kal.

• CFD modellezéssel megállapították, hogy sehol nem terhe-lődik túl a kazán egyik tüzelési állapotban sem, ezt mérési eredményekkel is igazolták, ami a 3. ábrán is látható.

A Compostilla projekthez a 4. ábrán látható CO2-leválasztást valósították meg. A füstgáz a kazán felől a füstgázhűtő konden-zátorba (Flue Gas Cooler Condenser) kerül, majd utána történik a recirkuláltatás. A füstgáz szennyezőanyag-eltávolítón halad át,

3. ábra. Kazán hőterhelés-eloszlás a két üzemállapotban

4. ábra. A Compostilla projekt CO2-leválasztás kapcsolása

fűtőgőzKéményexpander

CO2 szállítórendszer

CO2

kompresszorállomás

Kriogénesdesztil-

lációTSA

HiganyleválasztóKémény

Kazánkondenzátum

Füstgáz a kazánfelöl

FGCC

CO2 recirkuláció a

kazánhoz

2 db nyers CO2

kompresszor AGC

fűtőgőzKéményexpander

CO2 szállítórendszer

CO2

kompresszorállomás

Kriogénesdesztil-

lációTSA

HiganyleválasztóKémény

Kazánkondenzátum

Füstgáz a kazánfelöl

FGCC

CO2

recirkuláció akazánhoz

2 db nyers CO2

kompresszor AGC


18


majd szétválik két hőmérséklet-változtatásos adszorberre, amelyek kivonják a nedvességet a füstgázáramból. A kivont nedvességet felmelegítik, hogy a kéményen könnyedén távozhasson. Ezután a főáram egy nehézfém, főként higanyleválasztóra kerül, végül még a CO2 kompresszorállomás előtt, egy utolsó kriogénes desztilláló oszlopon halad át a füstgáz, amelyben a még benne lévő szennye-zőanyag-nyomoktól is megszabadítják a szén-dioxidot.

A CO2-leválasztó kialakításánál a „CPU follows” (Compression and Purification Unit) elvet alkalmazták, így a leválasztó követni tudja a gyors terhelésváltozást (4%/min), illetve 120-40% közötti kazán-terhelés mellett is képes leválasztani. Összességében a Compostilla projekt számításai szerint 90%-os levegő üzemmódban 39,57%-os hatásfokot tudnak elérni 279,79 MW tengelyteljesítmény mellett, míg 100%-os oxigén üzemmódban ugyanez 32,03% és 332,5 MW.

ÖsszegzésAz oxyfuel tüzelés esetében közel 100% hatásfokú CO2-leválasztást lehet megvalósítani, minimalizálható a károsanyag-kibocsátás, és ezzel együtt csökkenthető a füstgáztisztító berendezések mérete, így a beruházási költsége is. Ugyanakkor az oxigénszeparáció és a CO2 leválasztáshoz szükséges energiaigények jelentősen csök-kentik a hatásfokot. Ezen területeken áttörést hozhat a fejlettebb membrános leválasztás, amely minimalizálná a hatásfokromlást, és ennek köszönhetően a leggazdaságosabb CCS-technológiává is válhat. Széleskörű alkalmazhatósága miatt intenzív kutatások folynak jelenleg is. Flexi-burn esetén optimalizálható a működés, ezzel csökkentve az oxyfuel üzemállapotban keletkező energiavesz-

teséget. A CFB kazánnak köszönhetően alacsony minőségű szenek eltüzelésére is van lehetőség. A kettős üzemvitel azonban több-letberuházással is járhat. Ilyen többletberuházásnak tekinthető az NO2-leválasztó tiszta oxigénnel történő tüzelés mellett.

A jelenlegi alacsony villamosenergia-ár és CO2-kvótaár mel-lett ezen technológia fejlődése és elterjedése is komoly beruházási problémákkal küzd mind az Egyesült Államokban, mind Európában. A nagy-britanniai White Rose projekt lett volna az első erőművi léptékben megvalósított oxyfuel tüzelésű blokk, azonban a brit kor-mány 2015. november 25-én hozott döntésének értelmében az erre elkülönített 1 milliárd GBP összeget visszavonta, így kétségessé vált a projekt kimenetele

Hivatkozások[1] BP Statistical Review of World Energy (2014) http://www.bp.com/en/global/corporate/energy-economics/

statistical-review-of-world-energy/downloads.html.[2] Dr. Gács I., Dr. Láng P., Groniewsky A., Sándor Cs., Buzea K., Hegy-

falvi Cs., Gebhart G., és Csaba M. (2013): Szén-dioxid leválasztás és tárolás. Budapest: BME Kutatóegyetemi Kiadvány.

http://www.zeroemissionsplatform.eu/ccs-technology/capture.html.[3] Mr. Martín Madrid Sanz (2013): OXYCFB300 Compostilla 2013. http://compostillaproject.eu/resources/pdf/Compostilla_Project_

OXYCFB300_Knowledge_Sharing_FEED_Report.pdf.[4] Global CCS Institute (2014): The global status of CCS. http://www.globalccsinstitute.com/publications/global-status-

ccs-2014

További információk a Merkapt Zrt. megújuló energia termékeirôl és megoldásairól:Kis István, +36 20 362 4181 • [email protected]

Teljes körû megújuló energia megoldások a pályázati lehetôség felkutatásától,a szakmai tanácsadáson át, a komplex rendszer beszerzéséig!

T lj kö û új ló i ldá k ál á ti l h tô é f lk t tá ától

VÍZ-, GÁZ-, FÛTÉSTECHNIKAMEGÚJULÓ ENERGIA

www.merkapt.hu

Merkapt_210x145mm.indd 1 2013.02.04. 12:49



E-MET.HU HÍREK

19

Nieberl Norbert

ENELKO konferencia 2015Tizenhatodik alkalommal rendezték meg 2015. október 8. és 11. között a Nemzetközi Energetika-elektrotechnika Konfe-renciát, amelynek ezúttal Arad adott otthont. A szokásoknak megfelelően az első nap jó hangulatú kirándulással, míg a második nap reggeltől estig tartó előadásokkal telt.

Plenáris előadások

Bakonyi Péter, Kovács Kálmán (BME Egyesült Innovációs Tudásközpont): Okos kiválósági központ létrehozása a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemenAz előadást dr. Kovács Kálmán, a BME Egyesült Innovációs és Tu-dásközpont (EIT) igazgatója kezdte, aki röviden ismertette a szer-vezet működését, céljait. Az EIT fő feladata a kutatási-fejleszté-si tevékenységek serkentése a Villamosmérnöki Karon, valamint hogy együttműködést kezdeményezzen az egyetem többi karával. Mindezekre jó példa az okos város projekt, amely több kar, illetve tanszék részvételével fut az egyetemen. Az előadó ismertette az EU okos város koncepcióját, az okos városok szerepét Magyaror-szág nemzeti stratégiájában, bemutatta továbbá az okos városok jellemzőit általánosságában, és nemzetközi példákat vonultatott fel már megvalósult projektekről. Hangsúlyozta, hogy nagy szük-ség van tényleges indikátorok kialakítására, amelyek segítségével meghatározható, hogy az adott város mennyire „smart”. Az előadás második felében Dr. Bakonyi Péter, az EIT vezető tanácsadója konk-rét projektekről, pályázatokról számolt be. A Smartpolis elnevezé-sű pályázatával a BME és 3 konzorciumi partnere 400 ezer EUR-t nyert el a Horizon 2020 Teaming EU-s kutatási program keretében. A pályázat első szakasza jövő év májusában zárul, a második sza-kaszban a legjobb pályázatok további 15-20 millió EUR támoga-tást kaphatnak. A projekt fő célja az energetika, a közlekedés és az informatika szakterületeit integrálva egy okos város kiválósági központ létrehozása a BME bázisán. A megvalósításon 25 kutató és 5 PhD hallgató tevékenykedik, konferenciákat és stakeholder plat-formokat rendeznek, és létrehoztak egy smart city szakirányt is a BME Villamosmérnöki Karán.

Havass Miklós (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság): A Magyar Informatikai AdattárA Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatör-téneti Fórum nevű munkaközössége 2013-ban hozzákezdett egy informatikatörténeti adattár (ITA) kiépítéséhez. Az ITA azoknak az információknak, tényeknek, dokumentumoknak összegyűjtött, tá-rolt, rendszerezett összessége, amelyek a magyar informatika tör-ténetében említésre méltó szerepet játszottak, játszanak. Az ITA szövegeket (dokumentumokat), képeket, hangfelvételeket, vide-ókat és azokra történő hivatkozásokat gyűjt, de csak digitálisan tárolja azokat. Az adattár rovatokból épül föl, az első rovat egyes személyekről, a második intézményekről, a harmadik termékekről szól, a negyedik rovat tanulmányokat tartalmaz, az ötödik rovat

pedig rendezvényekkel kapcsolatos adatokat gyűjt. Az adattárat fo-lyamatosan fejlesztik, a munkaközösség szívesen fogad bárminemű közreműködést az ITA fejlesztésével kapcsolatban.

Szalai István (Pannon Egyetem): Elektro- és magnetoreológiai folyadékok ipari alkalmazásaiDr. Szalai István előadásában ismertette az elektro- és magne-toreológiai folyadékok fizikai tulajdonságait, és jelentőségüket az ipari alkalmazásokban. Bemutatta saját, a Pannon Egyetemen vég-zett kutatásait, majd előadása végén rövid bemutatót tartott az egyetem képzéseiről.

KirándulásA konferencia résztvevői – érdekes és élvezetes idegenvezetés mellett – először az aradi Szabadság-szobrot tekinthették meg, majd rövid városnézés után buszra szálltak, és meglátogatták az aradi vesztőhelyet, ahol megemlékeztek nemzeti hőseinkről. A következő állomás a világosi Bohus-kastély volt, amely fontos tárgyalások helyszíne volt a fegyverletételt megelőzően, és kifo-gástalan állapotban őrizte meg a kor jellegzetességeit, hangula-tát. Ezt követően a máriaradnai barokk kegytemplomot, a híres búcsújáró helyet tekinthették meg a látogatók. A kirándulást borpince-látogatás és borkóstolás zárta le.

1. ábra. Az aradi Szabadság-szobornál



HÍREK E-MET.HU

Nyers József (Óbudai Egyetem): Hővisszanyerés szennyvízből hőszivattyú alkalmazásávalDr. Nyers József előadásában egy ipari esettanulmányt ismertetett, amikor is készülő farmernadrágok mosásához szükséges 55 °C-os vizet 13-14 °C-os kútvízből úgy állítottak elő, hogy a távozó 40- 45 °C-os szennyvíz hőjét visszanyerték egy átfolyó hővisszanyerő rendszer segítségével. Az átfolyó hővisszanyerő rendszer fő elemei egy lemezes hőcserélő, valamint egy magas és egy alacsony hőfokú hőszivattyú. A nadrágok koptatásához alkalmazott kőszemcsék szű-rését a mosógépek alatt elhelyezett ülepítő tálcákkal oldották meg. Az így kialakított rendszer teljesítménytényezője végül 6,65 lett, amivel 85%-os villamosenergia-megtakarítást értek el. A gazdasági elemzés kimutatta, hogy 60 000 EUR ráfordítás mellett a beruházás megtérülési ideje kevesebb, mint 3,5 év.

A plenáris előadásokat követően a konferencia szekcióülé-sekkel folytatódott. Ezek közül küldöttségünk a „Villamos- és hőenergia környezetbarát termelése, szállítása és elosztása” szekcióban volt érdekelt.

Gács Iván (BME, EDUTUS): Okoz-e klímaváltozást az emberi tevékenység?Dr. Gács Iván előadásában a gazdasági növekedés és a klímaválto-zás közötti ok-okozati kapcsolatokat vizsgálta. Igaz-e a közvélemény által kézenfekvőnek ítélt ok-okozati láncolat, miszerint a gazdasági növekedés az energiafelhasználás növekedésével jár, az növeli a CO2-kibocsátást, amitől nő a légkör CO2-koncentrációja, az ennek követ-keztében fellépő üvegházhatás pedig globális felmelegedést okoz? Az előadó szerint abban egyetérthetünk, hogy a bővülő gazdaság növekvő energiafelhasználást eredményez, bár Magyarország speci-ális helyzete (magas import-részarány) miatt ez alól kivételt jelent. A CO2-kibocsátás viszont közel sem arányos az energiafelhasználással, a technológiák fejlődése csökkentheti a fajlagos kibocsátást. Abban ismét egyetérthetünk, hogy a CO2-kibocsátás növeli a légköri kon-centrációt, az más kérdés, hogy az növekmény jóval nagyobb részét a CO2-nyelők fogyása, azaz az esőerdők kiirtása adja. Tények hiányában abban viszont korántsem lehetünk biztosak, hogy a CO2-koncentráció növekedése globális felmelegedést okoz. Ezek alapján az előadó sze-rint a címbeli kérdésre aligha tudunk korrekt választ adni.

Lontay Zoltán (Magyar Energiahatékonysági Társaság): A megújuló áramtermelés attraktivitásaLontay Zoltán előadása elején leszögezte, hogy megújuló áramter-melésre és annak támogatására (szabályozásra) szükség van, mert a megújuló áram a szabadpiacon nem versenyképes, a megújuló energiatermelés növelése viszont fontos energia- és környezetpoliti-kai cél. A technológia attraktivitása természetesen a profittól és így a támogatás mértékétől függ. Ennek fényében az előadó sorra vette a jelenleg jellemző támogatási rendszereket: a kötelező átvételt, a zöld bizonyítvány rendszert és végül a prémiumok rendszerét. Ismertette a fő kockázati kategóriákat, amiből kiderült, hogy stabil szabályozás

esetén is sok a kockázat, az igazán nagy kockázat azonban az, ha a szabályozás úgy változik, hogy az a futó projektet is érinti. Instabil szabályozási környezetre példaként az előadó Romániát hozta fel, míg a stabilra Magyarországot – a hazai szabályozás által meghatározott üzleti környezet stabilan nem attraktív.

Bán László, Makai Zoltán: Kompenzált középfeszültségű villamos hálózatok aktuális üzemviteli problémáiBán László előadása során sorra bemutatta a középfeszültségű vil-lamos hálózatok kompenzálásának lehetséges módjait, valamint az aszimmetrikus háromfázisú rendszerek tárgyalási módjait. Hang-súlyozta a téma fontosságát, hiszen a villamosenergia-ellátásban a kiesések 70-80 százalékáért a középfeszültségű hálózaton bekövet-kezett hiba a felelős. Előadása végén ismertette a zárlati hibahely meghatározására régen, illetve jelenleg alkalmazott eljárásokat és az ezen a területen folyó kutatásokat.

Orlay Imre (ÉMÁSZ Hálózati Kft.): Az üzemirányítás története és további lehetőségeiA hallgatóság betekintést nyerhetett az üzemirányítás fejlődésének tör-ténetébe a XX. század közepétől egészen napjainkig. A villamos hálózat bővülésével és a technika fejlődésével a rendszerirányítási feladatkörök folyamatosan változtak, a jövő pedig további új kihívásokat tartogat az üzemirányítás számára a háztartási méretű kiserőművek megjelenésé-vel és az elektromos autók növekvő töltési igényével. Az intelligens há-lózatok kialakítása, a tömegfogyasztók kétirányú mérő-kommunikációja sokban könnyítené az üzemirányítást feladatai ellátásában. Megjelent a kisfeszültségű üzemirányítás, aminek a hatékony hibabehatárolás meg-valósításával és napi terhelési görbe-kezelésével a jövőben nagy hatása lehet az energiaelosztásra és a rendszerirányításra.

Gebhardt Gábor (GEA EGI Energiagazdálkodási Zrt.), Pocsai Zsófia (BME): Áttekintés a kombinált ciklusú erőművek modern vízüzemérőlAz előadás során bemutatták a kombinált ciklusú erőművek vízüzemé-vel szemben támasztott követelményeket, a lehetséges megoldásokat és azok korlátait is. Az eróziós korrózió korróziótermékek keletkezé-séhez vezethet, amely ellen a küzdelem elsősorban tervezési feladat. Az áramló közegekkel érintkező berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg ne alakuljon ki nagy, illetve változó sebességű áramlás. Az egyfázisú eróziós korrózió ellen megfelelő vízüzemmel és anyag-választással – az acél krómtartalmának növelésével – lehet védekez-ni, a kétfázisúval szemben főként anyagválasztással, esetenként az elgőzölögtetőben áramló közeg pH értékének növelésével. A száraz hűtések által jelentett többletkihívások ismertetése lehetőséget adott arra, hogy a szakma – az iparivíz-hiány miatt – egy egyre inkább elő-térbe kerülő részterülete is felkeltse a hazai szakemberek érdeklődé-sét a téma iránt. Heller-rendszerekben eróziós korróziót nem figyeltek meg napjainkig (ha van is, igen lassú). A problémamentesség annak is köszönhető, hogy a hűtőcsövekben a víz áramlási sebessége mérsé-kelt (1 m/s körüli érték), és ez kedvező a vízoldali védőréteg épsége szempontjából.

Jakab Péter, Bihari Péter (BME): Stratégiai döntéstámogató modell a távhőellátásbanJakab Péter egy távhőrendszer modelljét mutatta be, amelyen gaz-daságossági számításokat végzett döntéstámogató célzattal. A távhő-

KöszönetnyilvánításA Magyar Energetikai Társaság Ifjúsági Tagozata köszö-netet mond a Gépészmérnök-képzésért Alapítványnak a támogatásért.


21

E-MET.HU HÍREK

rendszert alrendszerekre osztotta, így a vizsgálatok során meglehe-tősen sok bemenő paramétert különböztethetett meg, és különböző típusú termelő egységeket is figyelembe vehetett. Bemutatott egy konkrét példát is, ahol az épületek növekvő energiahatékonysága kö-vetkeztében bekövetkezett hőigénycsökkenés hatásait vizsgálta. Szá-mításai alapján a 20%-os hőigénycsökkenés 68%-kal csökkenti a táv-hőszolgáltatás szaldóját.

Molnár Szabolcs (Pöyry Erőterv Zrt.): Az épületek energiatakarékosságának jövőbeni lehetőségeiAz utóbbi években az épületenergetikában is előtérbe kerültek a kör-nyezetvédelmi és energiahatékonysági szempontok, a szabályozásban irányelvek jelentek meg, amelyek energiatudatos építkezést eredmé-nyeztek. Az előadó kiemelte annak fontosságát, hogy az épületener-getikában is rendszerszemléletet alkalmazzunk, ennek megfelelően az épületfizikai tervezés során olyan energiamérlegekkel dolgozzunk, amelyek az épületre és az egyes helyiségekre is felírhatók. Fontos, hogy a termelést környezetbarát módon oldjuk meg, a fogyasztást pedig ésszerű keretek között csökkentsük. Megfelelő tervezéssel és előkészítéssel az épületek fejlesztése nem jelent számottevő több-letköltséget. Az ily módon megtervezett épületek kommunikálnak a környezettel.

Tempfli M. Szilárd (BME): Tudatosan tervezni a Solar Decathlon utánAz előadó egy nemzetközi, innovációs építészeti versenyen szerzett tapasztalatait felhasználva passzívház építésébe kezdett, amely-nek folyamatát és terveit a hallgatóság elé tárta. Fontos volt szá-mára, hogy a ház minőségi anyagokból épüljön és igényes kinéze-tű legyen, ennek érdekében még a kedvező alapterület-térfogat arányról is lemondott. A hely kiválasztása során ügyelt a megfelelő tájolásra és arra, hogy az épület ne legyen árnyékolva. A falak el-helyezése és a tetőelemek dőlésszögének megválasztása során fi-gyelt arra, hogy mindig a falak lehető legnagyobb részét érje a nap. A téli napot beengedte, a nyári sugarakat viszont kizárta. A passzív elemek mellett gépészeti oldalon egy korszerű faelgázosító kazánt is beépített, de a fűtésre néhány légkollektor is rásegít.

Farkas Rita, Andrássy Zoltán (BME): Hőenergia-tárolás fázisváltó anyag segítségévelFarkas Rita előadása elején bemutatta a fázisváltó anyagokat, ame-lyek a fázisváltozás közben felszabaduló látens hőt felhasználva na-gyobb sűrűséggel képesek a hőenergiát tárolni. Ezt felhasználva olyan rendszert alakítottak ki, amelyben egy családi ház fűtését alulmérete-zett kazánnal és egy fázisváltó anyaggal ellátott puffertartállyal oldot-ták meg. Gyakori probléma ugyanis, hogy a kazánok túlméretezettek, hiszen a méretezést a mindenkori leghidegebb napra végzik. Hőta-ni modelljük, illetve költségszámításuk eredményei bebizonyították, hogy a rendszer gazdaságos, és energetikailag is hatékony.

Andrássy Zoltán, Farkas Rita (BME): Fázisváltó anyagok kombinálása mennyezethűtő rendszerrelAndrássy Zoltán előadása szintén a fázisváltó anyagok alkalmazásá-ról szólt, a cél ezúttal az volt, hogy megvizsgálják irodai környezet-ben, egy mennyezethűtő rendszerrel kombinálva miként takarítha-tó meg energia és hogyan növelhető a hőkomfort. Megállapították, hogy a fázisváltó anyagot ideálisan a felülethűtési panel fölé kell elhelyezni, mivel így a fázisváltó anyag hőtanilag közvetlen kap-csolatban lehet a szobával, másrészt a panel energiáját lokálisan képes tárolni. Kimutatták, hogy egyéb előnyök mellett a fázisváltó anyagok alkalmazása növelheti a teljesítménytényezőt és csökkent-heti az üzemidőt. Ezek alapján a kombináció ígéretes lehetőség, ugyanakkor a tervezés a műszaki és gazdasági optimalizáción túl szemléletváltást is igényel.

Szabó Rudolf (INGTEX Bt.), Szabó Lóránt, Borbély Endre (Óbudai Egyetem): Kompozitok gyártása, ipari alkalmazásukA kompozitok felhasználása az utóbbi évtizedekben dinamikusan növekszik. Szabó Rudolf ismertette a kompozitok felépítését, tulaj-donságait, gyártástechnológiáját. Példákat hozott a széleskörű ipari alkalmazásokra, mint például az autóipar, elektronikai ipar vagy a szélerőművek széllapátjai. A kompozitok számos előnyös tulajdon-ságuk következtében a műszaki alkalmazások széles területén döntő változást, ugrásszerű előrelépést eredményeznek.

HERZ Armatúra Hungária Kft. Budapest, 1172 Rétifarkas u. 10. Tel +36 1 2540 580, Fax: +36 1 2540 581 offi [email protected] - www.herz.eu

HERZ ETK - ELEKTRONIKUS TERMOSZTATIKUS FEJ

Használatával jelentős költségmegtakarítás érhető el Jól bevált precíz szabályozástechnika Egyszerű üzembehelyezés 1977 után gyártott HERZ szelepekre illeszkedik Nagy, áttekinthető kijelző, sok hasznos információval Tartós elemekkel és magyar nyelvű kezelési utasítással szállítva

ETK_1 8250 10_210x100_hu.indd 1 04.03.2015 11:52:05



HÍREK E-MET.HU

Előszó az EURELECTRIC „Policy Brief”-jéhezValószínűleg számos olvasónk olvasta már bizonyos írott dokumentumok műfajaként: „Policy brief”, és azt sem zárnám ki, hogy közülük többen elgondolkoztak azon is, ho-gyan ültetnék át magyarra ezt a kifejezést. Mint a magyar és némiképp az angol nyelv művelője, magam is töprengtem már ezen (és más, hasonlóan nehezen magyarítható kifejezés megfelelőjét keresvén). A legutób-bi számunkban – talán emlékeznek rá – a „decarbonization” és a „low-carbon” kifejezé-sekkel volt szerencsém kínlódni. Természete-sen az lenne a legegyszerűbb, ha a kifejezések jelentését vennénk alapul, és abból kiindulva próbálnánk megtalálni annak magyar megfe-lelőjét. Egyik ilyen kedvencem a „distributed generation”, amelyet több szerzőnk is – jobb híján – néhol elosztott (villamosenergia-)ter-melésnek fordít. Persze tudjuk, hogy a terme-lést nem osztja el senki, tehát ez a változat aligha teszi világossá az olvasó számára a do-log jelentését, aki persze érti, hogyne értené, hogy miről van szó. Korábban meglehetősen szűk körben javasoltam az elosztóhálózati termelés változatot, abból kiindulva, hogy a „distributed generation” kifejezéssel az angol nyelvű szakirodalomban azon termelők által termelt villamos energiát illetik általában, amely termelők a termelt villamos energiát kis- vagy középfeszültségű hálózatba táplál-ják be. Nos, az elosztóhálózati termelés szó-összetétel természetesen nem honosodott meg, szakmai előadóink nem ritkán az angol kifejezést használják, vagy másképp, körül-írva fogalmaznak. (Nem fejtegetném hosz-szabban, hogy egyik-másik megbecsült ta-nítómesterem talán azért is megfedne, mert termelt energiáról írok, holott, mint tudjuk, energiát nem lehet termelni, legfeljebb átala-kítani. Neki persze azzal próbálnék visszavág-ni, hogy ez a kifejezés, ha nem is precíz, de legalább meghonosodott, belegyökerezett a szaknyelvünkbe.)

Egyébként is örökzöld téma, hogy az ide-gen – főképp angol – nyelvű szakkifejezése-

ket kell-e lefordítanunk, vagy akkor járunk jobban, ha eredeti formájukban használjuk őket. Magától értetődőnek tűnik, hogy az igazság ismét csak valahol középúton lele-dzik: ha találunk jó, elfogadható magyar ki-fejezést, amelyet később a szakemberek is átvesznek, akkor lehet magyarítani, de nyil-vánvaló, hogy ehhez a megoldáshoz több tü-relem kell, mint az angol nyelvű kifejezések szolgai átvételéhez. Berzenkedhetnek és ber-zenkednek is azok a – főleg idősebb – kol-légák, akik nehezebben birkóznak az idegen nyelvekkel, vagy éppen idegenkednek tőlük, de az idő nem nekik dolgozik. Rendben van, mondhatjuk, a fiatal generáció tagjai közül egyre többen értenek, beszélnek, sőt írnak is (jól) angolul, de vajon nem oda vezet-e ez az irányzat (tendencia), hogy leépítjük, hátrább soroljuk nyelvünket, amelyet alig néhány mil-lióan beszélnek (jól-rosszul) itthon és a világ más pontjain. Ha több, akár több tíz gene-rációban gondolkozunk, és messze tekintünk előre a jövőbe, nem arra a következtetésre kell-e jutnunk, hogy előbb-utóbb csak kiala-kul egy közös világnyelv, olyan, amilyenné a XIX. század végén egy Zamenhof nevű varsói szemészorvos az eszperantót álmodta. Arra a kérdésre már nehezebb lenne válaszolni, hogy vajon a többi nyelv – főképp a kis népekéi, mint a miénk – megmarad-e, vagy elsorvad, eltűnik, megszűnik, mert – alig merem leírni – célszerűtlenné válik a használata. Nem tud-hatjuk, hogy mit hoz a jövő. (Dr. Stróbl sze-rint az sem tudható, mit hoz a múlt.) Egyelőre magyar nyelvű lapot szerkesztünk, ezért köte-lességünk őrködni – a szakmai tartalom meg-felelő minősége mellett – afelett is, hogy ol-vasóink helyes, mi több, szép magyar nyelvű, és jól – megengedem: könnyen, egyszerűen – megérthető kifejezésekkel találkozzanak a lapunkban, minél kevesebb félreérthető vagy többféleképpen értelmezhető kifejezés akadá-lyozza őket abban, hogy a nálunk olvasottak alapján új, más, akár eddig fel sem merült (innovatív!) gondolataik ébredjenek, és azo-kat meg is osszák egymással, vagy – hadd kívánjak csaknem lehetetlent –akár velünk.

A „policy brief”-fel kezdtem, hadd fejez-zem is be azzal. Azért vacakolok vele eny-nyit, mert e bevezető után az európai villa-mosenergia-ipari társaságok szövetségének (EURELECTRIC) e műfajban íródott dokumen-tumát ismertetjük, amely a villamos energia jövőképével kapcsolatban próbál nagy igaz-ságokat a tudomásunkra hozni. Függetlenül attól, hogy ezekkel tételesen egyetértünk-e vagy sem, érdemesnek ítéltük lapunkban is nyilvánosságra hozni, hátha segít a mi sajá-tos körülményeink között is a korábbinál job-ban, ügyesebben megtervezni a jövőnek ezt a szeletét.

A „policy brief” szószerinti fordításban olyan dokumentum, amely valamely politikai jellegű (magasságba emelt) ügy (terv, elgon-dolás, vízió, koncepció, stratégia) kapcsán készült, és valakinek vagy valamely szerve-zetnek, csoportnak az arról alkotott vélemé-nyét tartalmazza kifejezetten röviden, tömö-ren, a részletekbe nem bocsátkozva. Tegyük hozzá, hogy az angolban a „policy” nem azt a fajta politikát jelenti, amire a magyar első-nek gondol, hanem sokkal inkább a magyar-ban használatos stratégiához, esetleg tervhez áll közel. (A magyar politikának az angolban a „politics” felel meg.) Maga a „policy” leg-többször nagy tekintélyű vagy magas állású személyek által kiagyalt, esetleg még érlelő-dő ötletek, új gondolatok olyan logikailag és fontosság szerint rendezett együttese, amely így egy – általában meghatározott irányba mutató vagy célra irányuló –, de nem feltétle-nül végleges tervet alkot. Lássuk be: angolul rövidebb.

Érdemes megfigyelni, hogy a szöveg sehol nem hivatkozik az Energia Unióra, amely az EU energetikai kommunikációjának közép-pontjában áll, mégis pontosan ugyanazon elvi megfontolásokat taglalja, amelyekre amaz épül. Ismét emlékeztetünk rá: az Energia Unió egyelőre csak terv, vízió, koncepció, amely jelenleg és még jó ideig vita tárgya marad. Én arra bíztatnám a t. Olvasót: ve-gyen részt a vitában, mondja el, írja meg, mit gondol erről az elképzelésről, ragadja meg a

HírekHírekHírekHírekHírekHírek



E-MET.HU HÍREK

lehetőséget, hogy ezen a módon is megkísérli formálni a jövőt. Higgyen benne, hogy lehet-séges és érdemes.

A villamos energia jövője: kis CO2-kibocsátás, gazdaságosság, biztonság −EURELECTRIC Policy BriefMiközben egyre erőteljesebben igyekszünk dekarbonizálni az európai gazdaságot és tá-mogatni az energia megújuló forrásait, nem feledkezhetünk meg arról a kötelezettségünk-ről, amely szerint Európa polgárait biztonsá-gos, megbízhatóan hozzáférhető és gazdasá-gosan termelt energiával kell ellátnunk, hogy fenntarthassák és működtethessék otthonai-kat és vállalkozásaikat. Miközben természe-tesnek tekintjük, hogy a villamos energia ren-delkezésünkre áll, ha felkapcsoljuk a villanyt, ez az egyszerű tény olyan összetett műszaki, technikai és piaci feltételektől függ, amelyek mostanában gyorsan változnak.

Egy a jelenleginél fenntarthatóbb jövő kialakítása épp most folyik, és a villamos-energia-ipar ennek az átalakulásnak az egyik kulcsszereplője. Az EU ambiciózus dekarbonizációs, valamint a megújuló ener-giahordozókkal kapcsolatos célokat tűzött ki a következő évtized végére. A szélenergia és a fotovillamos megújuló források a kis CO2-kibocsátású villamosenergia-rendszer megkerülhetetlen forrásai ugyan, mindazon-által teljes mértékben az időjárás alakulásá-tól függ, hogy képesek-e és mennyi villamos energiát termelni. Ebből adódóan számos piac ma ellentmondásokkal szembesül. A piacnak keresleti válaszra, tárolásra, valamint szabá-lyozható erőművekre van szüksége ahhoz, hogy támogathassa, rendszerben tarthassa a változó kapacitású megújulókat; mindazonál-tal nem szolgáltatnak olyan jelzést, amelynek alapján biztosak lehetnénk abban, hogy ezek a támogató, tartalékkapacitások valóban a rendszer rendelkezésére állnak-e.

A villamosenergia-piacoknak szükségük van megfelelő nagyságú tartalékkapacitásra és rugalmasságra, hogy megfelelően reagál-hassanak a piac rendkívül éles rövidtávú vál-tozásaira.

A legutóbbi években egyre bonyolultabbá vált a hosszú távú kereslet-kínálati egyensúly előrejelzése a villamosenergia-rendszerben. Ennek következtében, és miután az ellátás-biztonság megoldása ez egyes termelő válla-latok beruházási döntésein múlott, bizonyos időszakokban a tárolók töltöttsége és a kisebb kereslet kapacitásfelesleghez vezetett, ami

kizárja annak lehetőségét, hogy a befektetők az elvárt mértékű megtérüléshez jussanak; máskor viszont hiány állt elő, amely súlyos ki-esésekkel fenyegetett. A kis CO2-kibocsátású villamosenergia-rendszer felé vezető úton az Európai Uniónak és a tagállamok kormánya-inak el kell dönteniük, hogy el akarják-e érni az ellátásbiztonság valamely, számszerűen előre meghatározott szintjét, ami megfelelő erőforrások, termelőkapacitás biztosításával valósítható meg. Ha nem, akkor kénytelenek lesznek olyan ellátásbiztonsági szinttel beér-ni, amilyet az energiapiacok biztosítanak, és amelyek feltétlenül igénylik a kötelező tarta-lékok meghatározott szintjét elkerülendő a nagy rendszerhibákat.

Az ellátásbiztonság a kormányok értel-mezése szerint közjónak minősül. Ez az oka annak, hogy célokat kell kitűzniük, és olyan piaci eszközöket kell kialakítaniuk és beve-zetniük, amelyekkel e célok elérhetővé vál-nak.

Az adók és a támogatások meredeken nö-vekszenek, és a legtöbb esetben ezek okoz-zák a fogyasztói árak emelkedését. 2008 és 2012 között az ipari fogyasztói árak 109%-kal növekedtek, tovább rontva Európa verseny-képességét.

Számos országban a meglévő és növek-vő szabályozói beavatkozások (ármaximu-mok alkalmazása, erőművek bezárásának megakadályozása, az ágazati célkitűzések megváltoztatása, torz támogatási rendszerek stb.) meggátolják, hogy a piac a befektetők felé a döntéseiket megalapozó jelzéseket ad-jon. A folytatólagos ad hoc beavatkozások bizonytalanná teszik a befektetőket, akik a tőkeigényes átmenetet egy fenntarthatóbb energiarendszer felé megvalósíthatnák. Ha-sonlóan a többi piachoz, minél kockázatosabb egy üzlet, a tőke annál nagyobb kockázati prémiumra tart igényt.

Az egyedüli villamosenergia-piacok (ahol csak a megawattórákkal kereskednek) ma-radnak a referenciapiacok Európában. Mind-azonáltal számos országban vezettek be ún. kapacitásmechanizmusokat az ellátásbizton-sághoz elégséges rendelkezésre álló kapacitás biztosításához. Azok a jól megtervezett kapa-citáspiacok, amelyeken a kereslet, a megújuló és a hagyományos termelők együtt játszanak szerepet, a jövő piacszerkezetének integráns részei lehetnek. Ezek a piacok a kapacitása-ikat rendelkezésre bocsátó szereplőket azért díjazzák, mert képesek szükség esetén ren-delkezésre állni a termelőkapacitásaikkal, vagy csökkenteni a fogyasztásukat szükség esetén, így biztosítva az ellátásbiztonságot.

A megfelelő kapacitáspiacok olyan árjelzése-ket képesek adni, amelyek arra sarkallják e kapacitások birtokosait, hogy álljanak a rend-szer rendelkezésére, vagy ösztönzik a szük-séges beruházások végrehajtását.

1. A jövő piacának egyaránt kell értékelnie az energiát, a rugalmasságot és a kapa-citást.

2. A kapacitáspiacok nem alternatívái a jól működő energiapiacoknak.

3. A kapacitáspiacok feladata a feszültség-letörések és a kiesések megakadályo-zása – ez potenciálisan Európa minden egyes háztartása és üzleti vállalkozása számára fontos.

4. A kapacitáspiacoknak biztosítaniuk kell, hogy csak a hosszú távú rendszerigé-nyekhez szükséges kapacitások legyenek jelen a rendszerben. Nem szolgálhatnak a versenyképtelen, elhibázott beruházá-sok segítségnyújtóiként.

5. Az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kapacitáspiacok azonos módon működjenek, és meg kell engednie a ha-tárokon túlnyúló részvételt, mert ez biz-tosíthatja a versenyképességet, különös tekintettel a tagállamok egymástól eltérő helyzetére és körülményeire.

Forrás: EURELECTRIC

Atomex – Európa 2015Budapesten 2015. november 30-án kez-dődött a hatodik Atomex nemzetközi fórum és kiállítás, amelyet a Roszatom és együttműködő partnerei szervez-tek. A kétnapos konferencián részt vett Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű telje-sítményének fenntartásáért felelős kor-mánybiztos, aki – a párizsi COP21-re is utalva – kiemelte, hogy az atomenergia a megújuló energiaforrásokkal együtt je-lentős mértékben járul hozzá a klímapo-litikai célkitűzések teljesítéséhez is. Kirill Komarov, a Roszatom vezérigazgató-he-lyettese arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a társaság számít a magyar vállal-kozókra is az új blokkok építése során, amely több tízezer új álláslehetőséget nyithat meg hazánkban.

A fórumon 14 ország mintegy 300 delegáltja vett részt, így – mások mellett – az Areva, a Siemens és a Rolls Royce képviselői is.

Forrás: Atomenergiainfo.hu



HÍREK E-MET.HU

Megalakult a Magyar Mérnöki Kamara Településenergetikai Szakosztálya

ElőzményekAz energetika napjainkban nem csak nálunk, hanem az egész világon egyre fontosabb sze-repet kap. Az energiafelhasználással kapcso-latosan már az egyes szakterületeken régóta komoly munkák folynak az irányban, hogy a primer energiákat a leghatékonyabban, környe-zetkímélő módon és takarékosan hasznosítsák. Szükséges azonban mindezt kiterjeszteni to-vábbi összetett energiafelhasználó rendszerekre is, amelyek több szakterületet ölelnek fel. Ilyen a településenergetika is, amelynek szerepe je-lentősen felértékelődött, mivel itt összeérnek a különböző energiafelhasználások.

Ennek a fontosságát felismerve a Magyar Mérnöki Kamara négy tagozatának – az Elektro-technikai Tagozat, Energetikai Tagozat, Építési Tagozat, Épületgépészeti Tagozat – elnöke meg-állapodott abban, hogy az Épületenergetikai Szakosztály létrehozása után annak mintájára megalakítja a Településenergetikai Szakosz-tályt, amely szervezetileg az Energetikai Tago-zathoz fog tartozni.

A település magában foglalja a teljes (lakos-sági, közületi és egyéb) épületállomány ener-giafelhasználását, az energiaellátó közműháló-zatot, a település helyi közlekedési rendszerét, az energia mellett a víz- és csatornahálózatot, a szennyvízkezelést és a keletkezett hulladék elhelyezését, ártalmatlanítását. A felsoroltakból látható, hogy nagyon sok kapcsolódási pont van, és az egyik kihat a másikra, például ha a szeme-tet elégetik, akkor olcsó hő kerülhet a telepü-lés távfűtött épületeibe, és a hulladék is eltűnik (Budapest). Amennyiben a lakosság egyedi fű-tőkészülékei helyett (amelyeket igazából senki nem felügyeli) távfűtéssel történik a hőellátás, akkor nincs szükség kéményekre, azokat nem kell karbantartani, nem történik CO-mérgezés, és a füstgázkibocsátás ellenőrzött körülmények között történik, lényegesen kisebb károsanyag-kibocsátással, kevesebb szmog képződik, mint a jelenleg kialakuló helyzetekben, amikor min-den hulladékot elégethetnek. A példákat tovább lehetne sorolni. Ehhez jönnek még a település geológiai adottságai is, amelyeket messzemenő-en figyelembe kell venni: milyen helyi megújuló energia lehetőség van, és annak felhasználását a legnagyobb mértékben szorgalmazni kell.

Jelenleg ezekkel a feladatokkal a település önkormányzatának kell megbirkóznia, egyedül. Feladatát nehezíti, hogy a megjelenő pályázatok sokaságában nagyon nehéz eldönteni, hogy me-lyek azok, amelyeket érdemes bevállalni, mi le-

gyen a meghatározott cél, és ne csak az aktuális pályázati lehetőség alapján haladjon a település energetikai fejlődése. A korábbi időszakban is sok olyan EU-s forrásból történő pályázat való-sult meg, amely igazi eredményt nem hozott, csak a fenntartásának a költségei jelentenek nagy terhet a településeknek. (Ilyenek voltak az élményfürdő-beruházások, a nagyméretű sport-csarnokok falvakban, jégcsarnokok stb.). Itt is lehetett volna ésszerű megoldásokat találni, mint a megfelelő méret kialakítása, a jégcsar-nok elhelyezése olyan környezetbe, ahol városi kapcsolt energiatermelés folyik, és a villamos energia helyben, a hő pedig a távfűtésben hasz-nosul. Ugyanez jellemzi a fürdőket is, ahol a leg-nagyobb meglepetés az volt, hogy nyáron fogy a legtöbb gáz, mivel az élményfürdőben a vizet melegíteni kell. A kapcsolt termelés ez esetben is jól jöhetett volna, nem beszélve a teljesítmény-gazdálkodásban rejlő előnyökről. Sok ilyen meg-oldás született, tehát lehetett volna okosabban is gazdálkodni a rendelkezésre álló forrásokból.

Megalakulás2015. június 9-én Kaposváron tartotta a So-mogy Megyei Mérnöki Kamara és az MMK Ener-getikai Tagozata a közös elnökségi ülését, ahol bejelentettük a Településenergetikai Tagozat megalakulását. Az elnökségi ülés fő témája volt a május 12-én kihirdetett Energiahatékonysági törvény, amely többek között kiemelten keze-li az energiarendszereket, kötelező energetikai auditokat ír elő, és már irányt mutat az ésszerű településszintű energiagazdálkodásra is.A szakosztály vezetője: Zanatyné Uitz Zsu-zsanna, Energetikai Tagozat. Elnökségi tagok: Hanczár Zsoltné, Építési Tagozat, Szilágyi Sán-dor, Épületgépészeti Tagozat, Kőhegyi László, Elektrotechnikai Tagozat, Kurunczi Mihály, Ener-getikai Tagozat.

A kitűzött célokA bevezető alapján látható, hogy sok megol-datlan feladat van az energetika területén a településeknél. A cél tehát az, hogy egy olyan szervezet álljon fel, amely a városi, települési energetikát felölelő mindegyik témában megfe-lelő kompetenciával bíró tagokból áll, akik akár a kormány (minisztériumok), az MMK, a tele-pülések megkeresésére, vagy attól függetlenül is megalapozott véleménnyel tudják segíteni a munkájukat. További lényeges feladat, hogy megtalálja a megfelelő embereket, és a külön-böző szakterületen dolgozókat összefogja, hogy

a megoldásokat komplexen lehessen kidolgozni. Segítséget adhat az EU-s források, pályázatok előkészítésében, bírálatában.

A szakosztály élő országos hálózatát ki kell építeni. A jelenlegi legjobb megvalósult hazai és nemzetközi példákat be kell mutatni, például konferenciákon és minden más lehetséges mó-don. Ezeket nemcsak a megszokott energetikai fórumokon, hanem a Megyei Jogú Városok, vagy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a Tele-pülési Önkormányzatok Országos Szövetsége és hasonló szervezetek által szervezett eseménye-ken, ahol a települések vezetői, döntéshozói is jelen vannak, és itt célzottan, széleskörű infor-mációt kaphatnak a saját lakóhelyük szakmai-lag hosszútávon vállalható energetikai fejlesz-tési céljainak meghatározásában és elérésében.

A gyakorló mérnököknek segítséget ad a településrendezési tervek energetikai mellékle-tének kialakításánál úgy, hogy bevonják a leg-újabb elérhető technikákat a helyi adottságok kihasználásával, hogy a helyben termelt és ke-letkező energia helyben hasznosuljon.

FeladatokA megalakuláskor az alábbi feladatokat ha-tároztuk meg, amelyek természetesen idő előrehaladtával változhatnak, bővülhetnek. Ezek:

● Települési energetikai auditok fontosságá-nak ismertetése.

● A települések geológiai, környezeti adott-ságainak felmérése, dokumentumok össze-gyűjtése, rendezése (a már meglévő anya-gok aktualizálása).

● Átgondolandó, hogy a település energetikai hálózatait újból a településnek kellene visz-szaadni, mivel így lehet komplexen gondol-kodni. (A helyben termelt energia helyben hasznosulhatna, és a hálózati hozzáférés problematikája nem jelentkezne, továbbá a hálózathasználati költségek is csökkenthe-tők lehetnének.)

● A közműholding kialakítása olyan szinten vizsgálandó, hogy meddig tölti be azt a szerepet, amíg hatékony, és mi az a szint, amit helyben kell hagyni (műszaki jellegű feladat).

● Minden energetikai stratégiai és cselekvési tervet, rendeleteket, törvényeket folyama-tosan figyelni kell, és a véleményeket el kell juttatni az illetékesekhez.

● Előadásokat kell tartani a megvalósult pél-daértékű projektekről, nem csak energetikai



E-MET.HU HÍREK

fórumokon, hanem mindenütt, ahol a tele-pülések vezetői megszólíthatók.

● El kell érni, hogy a Szakosztály véleménye meghatározó, döntő legyen a vitatott kérdé-sekben.

● Országos bemutatkozás szükséges, hogy a települések a kérdéseikkel, problémáikkal megkereshessék.

● A városi, települési zaj-, légszennyezés problémájának vizsgálata.

● A településeken lévő épületek energetikai felújításának előzetes kontrollja, akár ezek-re való kötelező jellegű előírás a munkák sorrendjére, és a megfelelő korszerűsítés meghatározására (akkor adni pénzt, támo-gatást, ha az valósul meg, ami társadalmi-lag hasznos ott helyben).

● A települések közötti, regionális, és orszá-gos energetikai kapcsolatok, rendszerek távlati lehetőségének figyelembevétele.

● A települési energia- és közműrendszerek, mint ipari és lakóövezetek fejlesztési ténye-zője.

● Települések energetikai biztonsága.● Tudatos energetikai településfejlesztésre

lenne szükség a jövőben, például a Buda-pest-Paks vonalon, ahol a paksi atomerőmű hulladékhője legalább részlegesen hasznosít-ható lenne. Jelenleg csak szórványosan van-nak olyan települések, amelyek köré ipar te-lepült (Százhalombatta, Dunaújváros, stb.). Valójában Magyarország egyik legelhanya-goltabb régiója, azonban autópályával, vízi úttal stb. nagyon perspektivikus lehet.

A megalakulás óta végzett munkákAz eltelt időszak kiemelkedő eseménye volt a Magyar Tudományos Akadémián 2015. október 8-án tartott – „Hőenergia Helyben”, Települési hőellátás helyi energiával – konferencia. A téma fontosságát jelzi, hogy a fővédnökök Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke, Lovász László, az MTA elnöke és Pálinkás József, az NKFI Hiva-tal elnöke voltak. Az energetikai konferencia fő szervezője Kurunczi Mihály, a szakosztály elnök-ségi tagja volt. Az előadások bemutatták, hogy megújuló energiával bőven rendelkezik Magyar-ország, de ennek a felhasználása még nagyon elmarad a lehetőségektől. A konferencia állás-foglalással zárult, amiben kinyilvánította, hogy energiahordozó-váltási program szükséges a te-lepülések hőellátásban – hosszú távú, kormány-zati ciklusokon átívelő politikai és társadalmi összefogással, támogatással. Érdemi növekedés csak több évtizedes, következetes fejlesztés-sel érhető el (az Állásfoglalás és az előadások a www.termalenergia.hu honlapról letölthetők).

A Magyar Mérnöki Kamara FAP (feladat ala-pú pályázat) keretében Hanczár Zsoltné elnök-ségi tag vezetésével kidolgoztunk egy szakmai segédletet „A településrendezési tervek ener-getikai mellékletének tartalmi követelményei” címmel, amely mindenki számára elérhető az

MMK tudástárában.Az újonnan megalakult szakosztály vár-

ja mindazokat a mérnököket, akik a települési energetikában tevékenykednek, mint tervezők, gyártók, kivitelezők vagy üzemeltetők, és ter-mészetesen a hatóságnál tevékenykedőket is.

Csökken a CO2-kibocsátás növekedéseMiután a kínai szénfelhasználás visszaesett, és a legtöbb OECD-országban is csökkent a szén-di-oxid kibocsátása, 2014-ben a hagyományos tüzelőanyagok elégetéséből és a cementgyártásból származó CO2-kibocsátás mindössze 0,5%-kal nőtt a világon. Ha a 2008 körüli visszaesést nem számítjuk, ez a legkisebb növekedési ütem 1998 óta. A fenti két forrásból származó kibocsátás 35,7 milliárd tonna volt, amely alig magasabb, mint a 2013-as, jóllehet több mint másfélszerese az 1990. évinek. Mindeközben a globális, átlagos gazdasági növekedés mértékét szakértők 3%-ra becslik.

Kínában – ahonnan a világ CO2-kibocsátásának 30%-a származik – 0,9%-os növekedést jelen-tettek, amely a legkisebb mértékű ebben az évtizedben. A holland környezetvédelmi ügynökség és az EU kutatóközpontjának közösen jegyzett jelentése szerint ennek – a viszonylag enyhe tél mellett – az az oka, hogy változik a legnépesebb ország szerkezete; az alapvetően gyártásra szakosodott, export-orientált gazdaság lassanként kevésbé energiaintenzívvé válik, növekszik a belföldi fogyasz-tás és a szolgáltatások szerepe, valamint egyre jobban odafigyelnek az energiahatékonyságra, és a felhasznált primer energiahordozók között is csökken a hagyományos tüzelőanyagok részaránya. A Bloomberg 2015-re már csak 0,3% körüli kibocsátás-növekedést tekint valószínűnek. Egyes véle-mények szerint a GDP és a CO2-kibocsátás változása egyre inkább elválnak egymástól. India még nem tart itt: Törökországgal együtt a legnagyobb növekedést érték el 2014-ben az előző évhez viszonyítva.

Forrás: CarbonPulse; Global CO2 Emissions 2015 Report, PBL Netherlands EAA & EC Joint Rese-arch Centre, 2015; Bloomberg

OrszágCO2-kibocsátás

(2014) millió tonna

Változás az előző évhez képest,

%

Ausztrália 409 -2,1

Brazília 501 3,3

Egyesült Arab Emírátusok 201 3,8

Egyiptom 225 2,3

EU-28 3 415 -5,4

India 2 342 7,8

Indonézia 453 3,2

Irán 618 2,6

Japán 1 279 -2,6

Kanada 566 0,2

Kazahsztán 24 1,7

Kína 10 541 0,9

Koreai Köztársaság 610 0,2

Malajzia 228 -0,7

Mexikó 456 -1,6

Oroszország 1 766 -1,4

Szaúd-Arábia 393 6,5

Tajvan 277 0,8

Thaiföld 272 3,8

Törökország 353 7,3

Ukrajna 249 -16,4

USA 5 335 0,9

nemzetközi hajózás 625 0,9

nemzetközi légi közlekedés 492 0,5



HÍREK E-MET.HU

Duális képzés konferencia PécsettA duális képzés aktuális helyzetéről és kérdé-seiről tartott konferenciát a Magyar Energeti-kai Társaság Dél-dunántúli Területi Csoportja (MET DDTCS) az ETE Pécsi Csoportjával közös szervezésben. A konferenciára a házigazda PÉTÁV Pécsi Távfűtő Kft. Tüzér utcai épületé-ben került sor 2015. október 21-én.

A megjelenteket a PÉTÁV részéről Vida János ügyvezető igazgató és Braun Attila ke-reskedelmi igazgatóhelyettes, egyben MET DDTCS elnöke köszöntötte. A köszöntők utáni megnyitót Dr. Garbai László, a MET elnöke, a Távhő Tagozat vezetője tartotta meg, külön kihangsúlyozva azt, hogy az oktatáspolitika a duális képzés elterjesztését programjába vet-te. A Budapesti Műszaki Egyetem nem tervezi a bevezetését.

A meghívott előadók közül elsőként Eördöghné dr. Miklós Mária PhD, okl. épü-letgépész mérnök, adjunktus tartott átfogó helyzetértékelést a duális képzés helyzetéről a magyar felsőoktatásban, és azon belül is a Pécsi Tudományegyetemen elfoglalt szerepé-ről. Előadásában az egyetemi szerepvállalás ismertetésén túl kitért a képzéshez kapcsoló-dó jogszabályi ismeretekre, továbbá az egye-tem és a partnercégek együttműködésére is.

A partnercégek képviseletében máso-dik előadóként Csirke Balázs, a Sampo Élel-miszeripari Gépgyártó Kft. HR vezetője, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének tagja a munkáltatói tapaszta-latokról számolt be. Előadásában és későbbi hozzászólásaiban is a duális képzés hasznos-ságát emelte ki mindazokkal a nehézségekkel együtt, amelyeket ez a képzési forma a diá-kokra és a munkaadókra ró.

A hallgatói oldalt a konferencián Pap Zol-

tán, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Műsza-ki és Informatikai Karának diákja képviselte. Előadásában a diákok szemüvegén keresztül láttatva mutatta be a duális képzés előnyeit és hátrányait. Érdekes volt megismerni, hogy a speciális tanrend ellenére a hallgatóknak a munkáltatóknál eltöltött gyakorlati és elméleti képzése kézzelfogható előnyökkel jár (fizetés, tapasztalatok stb.), és nem jelent számottevő nehézséget (feszített tanrend, időbeosztás) sem a szorgalmi, sem a vizsgaidőszakban.

Az előadásokat követően a résztvevők (Pécs, Kaposvár, Komló, Mohács) 4-5 fős cso-portokban, műhelybeszélgetések keretében vitatták meg a korábban elhangzottakat, és megfogalmazták a duális képzés általuk is-mert vagy vélt erősségeit, gyengeségeit, le-hetőségeit és veszélyeit. Ezeket összegezve állította össze a MET DDTCS a duális képzés-hez kapcsolódó állásfoglalását és javaslatait a MET szakmai szervezet és a PTE Műszaki és Informatikai Kara felé.

A duális képzés előnyei az elfogadott állás-foglalás szerint:

● A duális képzés elsődleges ismertetője-gye a gyakorlatra való építkezés, amely biztos alapokat jelent a képzés során. A végzett hallgató képesítése megszerzé-se után azonnal alkalmas jó színvonalú munka végzésére a gyakorlati helyén.

● A duális képzés mindenkori oktatási struktúráját a kereslet és kínálat, tehát a piac szabályozó mechanizmusai határoz-zák meg.

● A vállalati szakmai képzés csak olyan egységekben engedhető meg, amelyek pedagógiai (oktatásra alkalmas szemé-lyek) és szakmai (szabad kapacitás) szempontból is megfelelnek az alapvető követelményeknek.

● A szakmai képzés zavartalan működésé-nek egyik legfontosabb feltétele az érde-kelt felek kooperációja. Ez a gyakorlatban a munkaadók, a hallgatók és az oktatást végző intézmény kölcsönös érdekeken alapuló együttműködését jelenti.

A duális képzés hátrányai:● Az üzemi képzés keretében túlságosan

speciális ismereteket kapnak a hallgatók, és ez megnehezítheti egy esetleges pá-lyamódosítás esetén a más cégnél való elhelyezkedést.

● Az üzemek különbözősége (nagyság, technikai, technológiai szint, szervezett-ség) nem biztosíthat azonos körülmények közötti képzést, ami indokolatlan diffe-renciálódáshoz vezet.

● A jelenlegi, gyorsan változó feltételek mellett csökken a túlzottan specializáló-dott hallgatók iránti, és nő a széleskörű alapismeretekkel, jól konvertálható tu-dással rendelkező, flexibilis mérnökök iránti igény.

● A képzés kezdeti időszakában (1. és 2. félév) az ismeretek hiánya miatt nehezen integrálhatók a hallgatók, ami más tan-rendet igényelne.

● A duális rendszerben az elméleti oktatás-ra fordított idő (90%) a képzés jellegéből fakadóan részben visszaszorul, ezért vél-hetően lehetetlen az egyenértékűség felé való törekvés.

● A képzési forma kritikus pontja a korai differenciálódás, aminek következtében a hallgatók nagyon korán kénytelenek választani, holott még nem biztos, hogy rendelkeznek az ehhez szükséges isme-retekkel, képességekkel, amit átjárható-sággal célszerű oldani.

A konferencia célja a résztvevők ismere-

Varró László az IEA vezető közgazdászaJanuár 29-én tette közzé a Nemzetközi Ener-gia Ügynökség, hogy a múlt szeptemberben az IEA ügyvezető igazgatójává kinevezett Fatih Birol utódaként Varró Lászlót nevezték ki az ügynökség vezető közgazdászává (chief economist). Ebben a minőségében az IEA újonnan létrehozott Gazdasági és Beruházási Irodáját (Economics and Investment Office) vezeti, amely energiagazdálkodási és mód-szertani támogatást nyújt az intézmény többi részlege számára.

A Varró László által vezetett iroda részlete-sen foglalkozik az energiaszektort érintő beruhá-

zásokkal és a befektetési döntéseket befolyásoló tényezőkkel, amelyek alapvetően a piacszerke-zetet, a regulációt, az energiahatékonyságot és a klímapolitikát érintő intézkedésekkel kapcso-latosak.Ez az iroda koordinálja az IEA ipari kap-csolatait, valamint az Energetikai Üzleti Tanács (Energy Business Council) munkáját, amely az ügynökség és a magánszektor közötti érintkezés legfontosabb nemzetközi testülete.

Varró László 2011 óta áll az IEA alkalmazá-sában, korábban a hagyományos energiahordo-zók piacával foglalkozó igazgatóságot vezette. 2011-ig a MOL stratégiai igazgatója volt, azt

megelőzően a Magyar Nemzeti Bank, majd a Ma-gyar Energia Hivatal munkatársaként dolgozott.

Forrás: www.iea.org



E-MET.HU HÍREK

teinek (tájékozottságának) elmélyítése volt, valamint a képzést alakítók számára vissza-csatolást kívánt adni a ma még kialakulóban lévő újszerű oktatási formához.

Braun Attila

A Rotschild Bankház szerint a paksi beruházás jó üzlet Magyarországnak A 2015 szeptemberében kelt és a magyar kor-mány honlapján december 22-én angol nyel-vű eredetiben közzétett tanulmány (Economic analysis for the Paks II nuclear power project – A rational investment case for the Hungarian State resources) szerint a tervezett projekt ésszerű

és jogszerű, szabadpiaci körülmények között is versenyképes, megtérülő beruházás, ezért nincs szükség állami támogatás igénybevételére. A tanulmányban bemutatott számítások – ame-lyek a közvélemény számára is hozzáférhető adatokon és információkon alapulnak – alapján a Paks II. erőmű bevételei fedezni fogják annak minden költségét, beleértve a tőkét, a tőke-költségeket, az üzemanyag, az üzemeltetés, a karbantartás, a hulladékkezelés és a majdani le-szerelés költségeit is, a beruházás várható meg-térülési rátája pedig összhangban van a piaci befektetők által elvárható szinttel. A 83 oldalas tanulmány külön vizsgálja a projekttel kapcsolat-ban korábban nyilvánosságra hozott, szakértők,

illetve intézmények (Aszódi, Felsmann, Romhá-nyi, REKK) által jegyzett gazdasági számításo-kat. Ezek kritikai elemzésében a tanulmány kitér azokra a tényezőkre, amelyek ezekben eltérnek egymástól és a Rotschild-tanulmányban tárgyal-taktól, és megállapítja, hogy ezek az eltérések a végkövetkeztetést érdemben befolyásolhatják.

Forrás: Magyar Idők, 2015. január 9. http://magyaridok.hu/belfold/rothschild-bankhaz-megterul-paksi-projekt-281860/ és a tanul-mány:

http://www.kormany.hu/download/7/74/90000/2015_Economic%20analysis%20of%20Paks%20II%20-%20for%20publication.pdf

A Magyar Atomfórum Egyesület állásfoglalásaA paksi atomerőmű-kapacitás fenntartása érdekében végzett tevékenységek folyta-tásáról Magyarország nem mondhat le, így az atomenergia hosszú távú alkalmazásáról a villamosenergia-termelésben. A Magyar Atomfórum Egyesület szerint ezt klímavé-delmi, gazdaságossági és ellátásbiztonsági szempontok is indokolják. Az atomerőmű nem bocsát ki szén-dioxidot, a legolcsóbban állítja elő a villamos energiát. Fűtőanyaga több forrásból is beszerezhető, sok évre kis helyen tárolható, ami nagyobb ellátási biz-tonságot jelent. A gazdaságfejlesztés egyik fontos területe is a nukleáris technológia fenntartása. Ezek olyan közös európai ér-tékek, amelyek nem kerülhetnek veszélybe jogi, bürokratikus akadályok miatt. Állás-pontunk szerint a megkezdett munkát foly-tatni kell az akadályok felszámolása alatt is.

Az Európai Unió kifogásolnivalót talált a tervezett két új paksi atomerőművi blokk beruházásában, és eljárást kezdeményez. Ezzel kapcsolatban a Magyar Atomfórum Egyesület arra kívánja ráirányítani a figyel-met, hogy a paksi atomerőmű Magyaror-szág villamosenergia-ellátásában kulcs-szerepet játszik. Folyamatos működésével környezetbarát módon, üvegházhatást oko-zó szén-dioxid kibocsátása nélkül, gazdasá-gosan állítja elő a gazdaság működéséhez és mindennapi életünkhöz szükséges elekt-romos áramot. Hamisak azok az állítások, amelyek más forrásokat előnyösebbnek állí-tanak be. A jelenlegi villamosenergia-piacon sok torzító hatás érvényesül, gondoljunk csak a kötelező átvételre, a tartalékkép-zés költségeinek figyelmen kívül hagyására vagy a szabályozási nehézségekre. Figye-

lemre méltó jelek mutatják, hogy a kereslet jelenlegi stagnálása nem tart hosszú ideig. Egyre jobban terjednek például az elektro-mos autók.

Az időjárásfüggő megújuló források, mint a nap vagy a szél, kizárólagosan és teljesen kiszámíthatóan nem tudják helyettesíteni a folyamatosan üzemelő alaperőműveket, és ma még nem tudnak reagálni a gyors igény-változásra sem. Ásványi kincsek hiányában saját forrásaink szűkösek. Az energiaigényt nagy részben importból vagyunk kénytele-nek fedezni. Ezért is nagyon fontos a hazai nukleáris kapacitás fenntartása hosszú tá-von. Mivel a jelenlegi paksi reaktorok 15-20 éven belül elérik élettartamuk végét, új beruházással kell gondoskodni arról, hogy megőrizzük az atomenergia szerepét a hazai ellátásban. Ezt szolgálja az új paksi blokkok létesítése, amelynek előkészítésére és bein-dítására már eddig is jelentős anyagi és szel-lemi forrásokat áldoztunk.

Mindezek miatt Magyarország nem mond-hat le az atomenergia alkalmazásáról és az új blokkok létesítéséről. Ezt a következtetést a klímavédelemmel foglalkozó párizsi csúcs-értekezlet előkészítésére végzett elemzések is igazolták. Szakértők meghatározták, hogy a globális és visszafordíthatatlan felmelege-dés megakadályozásához mennyivel kellene csökkenteni a CO2-kibocsátást. Erre az or-szágok felajánlásokat tettek. Ma, amikor a gazdaságilag legfejlettebb országok válla-lásai ismertek, a szükséges csökkentésnek csak a felét teszik az eddigi felajánlások.

Szakmai megítélések szerint jelenleg a világon elérhető atomerőmű-konstrukciók – közöttük az orosz tervezésű reaktorblokkok

– műszaki és biztonsági szempontból azonos színvonalat képviselnek. Ezek az atomerő-művek a 3+ generációt képviselik, és meg-valósítják valamennyi elvárható biztonsági funkciót. A döntést ezért elsősorban az befo-lyásolja, hogy a beruházónak milyen tapasz-talata van, hány erőművet épített már, és milyen pénzügyi feltételeket kínál.

Az atomerőmű beruházásában a hazai részesedés előirányzott 40%-os mértéke komoly lehetőség a magyar vállalkozók szá-mára egy élenjáró technológiába történő be-kapcsolódásra és a műszaki kultúra tovább-fejlesztésére.

A Magyar Atomfórum Egyesület tagságát alkotó közel 40 magyar vállalatnak eddig is kiemelkedő szerepe volt a jelenleg is mű-ködő paksi blokkok építési, karbantartási, műszaki-biztonsági fejlesztési munkáiban és a nukleáris szakmai kultúra fenntartásában is. Ugyanígy szerepet vállalnak az új blokkok előkészítésében, és készek szerepet vállalni a – várhatóan 40%-os magyar részarányon belüli – építésben is.

A Magyar Atomfórum Egyesület hatá-rozott véleménye a jelenleg kialakult hely-zetben az, hogy töretlenül folytatni kell az új blokkok beruházásával kapcsolatos, már megkezdett tevékenységek végrehajtását (beleértve a hazai ipar általános fejleszté-sét jelentősen szolgáló beszállítói program kialakítását is), és mindent meg kell tenni azok sikeres és időbeni befejezése érdeké-ben.

Budapest, 2015. november 25.További információk: Lenkei István elnök

(+3620/9422235) és Czibolya László főtitkár (+36 30/2411904).


28

HÍREK E-MET.HU


Pocsai Zsófia

IIR Konferencia: EnKon 2015 – Átrendeződő villamosenergia-piac?!

Az IIR Magyarország Kft. 2015. december 1-2-án Budapesten, az Aquincum Hotelben kétnapos energetikai konferenciát ren-dezett. Az alábbiakban a konferencián elhangzott előadások rövid összefoglalása olvasható.

Első nap: Stratégia, szabályozás, egységes piac, kereskedelem

A nap levezető elnöke Hatvani György, a Gazdálkodási és Tudomá-nyos Társaságok Szövetsége Energia Tagozatának elnöke volt.

A nyitóelőadást dr. Molnár László, az Energiagazdálkodási Tudo-mányos Egyesület főtitkára tartotta. Előadása „Az európai energetika várható fejlődési irányai” címmel áttekintést nyújtott az európai és hazai energetika jelenlegi helyzetéről, globális kitekintésekkel. El-sőként felhívta a figyelmet az előadás időpontjával párhuzamosan futó párizsi klímacsúcsra. A legfőbb európai uniós energetikai célok 2030-ig az üvegházhatású gázemisszió 40%-kal való csökkentése és a megújuló energiák 27%-kal való növelése. Az európai gázpiac stag-nál, mind a gázkitermelés, mind a gázfogyasztás csökkent. Ez több okra is visszavezethető, egyike ezeknek az amerikai palagáz-forrada-lom, a szenes technológiák térnyerése és a megújuló energiák előny-ben részesítése. Az európai árampiacon 2008 óta jelentős változások következtek be. A nagykereskedelmi piacokon folyamatosan csökke-nő árak alakultak ki, és ezt a csökkenést a földgázárak nem követ-ték, így a földgázbázisú áramtermelés gazdaságilag ellehetetlenült. A közelmúltban épült, korszerű gáztüzelésű erőműveket ennek követ-keztében sorra állítják le Európa-szerte. Ugyanakkor az EU villamos-energia-fogyasztása 2014-ben 1,9%-kal növekedett. A növekedéshez nagyban változó villamosenergia-mixet társítanak: 2050-re csökkenő szerephez jutnak a szenes technológiák, míg a biomassza, szél és

egyéb megújulók teszik majd ki a termelés legnagyobb hányadát, mindez természetesen európai szinten. Az energiamixek jelentős kü-lönbsége miatt (pl. Németországban a hagyományos tüzelőanyagok és a megújuló energiák dominálnak, míg Franciaországban kimagasló az atomenergia részaránya) érdemi, közös EU-s energiapolitika vagy energiaunió nehezen dolgozható ki, legfeljebb egy-két témában, mint a klímavédelem vagy az energiapiacok vonatkozásában. A megújuló energiák támogatása nemcsak Európában, de világszinten is nagyon eltérő. A támogatásra legtöbbet költő első helyezett természetesen Németország, második az USA, utána Olaszország, Spanyolország, Kína, Japán, az Egyesült Királyság, Franciaország, India és Belgium következik. Ha összevetjük Németországot a 9. helyen lévő Indiával, akkor az egy főre eső támogatás terén 160-szoros különbséget látha-tunk. Mivel a megújuló energiák németországi gyors felfutását nem a megújulók jobb versenyképessége okozza, hanem a rendkívül magas beruházási ártámogatás, felvetődik a kérdés, hogy a hatalmas német támogatások hogyan hatnak a versenyképességre, és meddig marad meg ennek a politikai támogatottsága? A megújulók többsége nem állítható elő jelenleg piaci áron, azonban meg kell találni az együtt-élést a fosszilis energiák és a megújulók között.

Látható, hogy Németország más úton jár, mint a többi fejlett or-szág, és nem tudhatjuk, kié a nyerő stratégia. Magyarország jövő-jére a szomszédos országok helyzete is kihatással van. A jövőben az EU CO2-csökkentési célkitűzései miatt a jelentős szénfelhasználó Lengyelország és Csehország exportlehetőségei várhatóan beszűkül-nek. Kérdés, hogy a bizonytalan helyzetű Ukrajna meddig tud még exportálni. A hazai áramimport döntő többségét ez a három ország adja, így kérdés, hogy a jövőben honnan tudunk olcsó áramimport-hoz jutni. A szénbázisú, olcsó áramtermelés a következő évtizedek-ben nagy valószínűséggel csökkeni fog, így az erre épülő export is. Szomszédaink közül Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Romá-nia is tervez vagy épít atomerőművet. Összefoglalva néhány javaslat: hosszú távú kapacitásfejlesztésnél helytelen a „vagy atomenergia, vagy megújuló energiaforrások” megközelítés. Mindkét fejlesztési le-hetőséggel élni kell. Az energiahatékonyság javítása nagyon fontos, mivel hatásos fegyver a klímaváltozás elleni küzdelemben. Érdemes megőrizni a korszerű gázos és kapcsolt erőműveket és kihasználni a lignitvagyonunkat – egy új, korszerű, jó hatásfokú lignites erőmű építésével.

Dr. Grabner Péter az MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal) képviseletében az egységes európai villa-mosenergia-piac kialakításának aktuális fejleményeit tekintette át. Magyarország, mint EU-s tagállam köteles az egységes villamosener-gia-piac kialakítására. Az egységes piac elérése érdekében jelentek meg a hálózatirányítási szabályok (Network Code – későbbiekben NC) –, hogy ne csak elvi szabályozások legyenek. A földgázra vonatkozó

A német gáz- és áram-árak3-4-szer magasabbak azamerikai áraknál

Ipari gázár MWh Égéshő

Házt. Gázár MWh Égéshő

Ipari villany ár MWh

Házt. vill. ár MWh

Németország 4., US 5. avilág versenyképességi listán, rendkívül eltérő

energiaárakkal!Bel

gium

Ném

eto.

Cse

ho.

Mag

yaro

.

Leng

yelo

.

UK US

0

50

100

150

200

250

300

350USD/MWh

1. ábra. Gáz- és villamosenergia-árak néhány kiemelt országban, USD/MWh, 2012


29

E-MET.HU HÍREK


egységes szabályozás már hatályos. A 2008-as válság után többször felmerült a kérdés, hogy mennyire jó az egységes piac. 2012. november 5-től megkezdődött az a nyilvános konzultáció, melynek a kizárólag piaci alapon működő folyamatok és működőképes kapacitás mechanizmusok megalkotása a célja. Az általuk elérni kívánt három fontos eredmény: jobb ellátásbiztonság, EU-s közös szabályozás és közös módszertanok. Az Európai Bizottság 2015. februári közleménye szerint cél a fogyasztók ellátása biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiával. A megvaló-sításhoz most igen kedvező a háttér: alacsony olaj- és gázár, kedvezőbb megújuló-árak. A megvalósítás érde-kében a tagállamok számíthatnak bizonyos ellenőrző mechanizmusokra. 2015 áprilisában megtörténtek az ágazati felülvizsgálatok, ahol fölmerült a kapacitásme-chanizmusok problémája. Az Európa-szintű másnapi piac összekap-csolása a 4M MC (Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia közös másnapi piaca) csatlakozásával gyakorlatilag befejeződik, és létrejön az egységes uniós másnapi piac. Az év júliusában az energia-piac újratervezése, továbbfejlesztése volt soron. A kapacitásfejleszté-si irány jó alapnak bizonyul, de a jövőben minden termelő egységtől szükséges lesz megkövetelni a tartalékkapacitás tartását, nemcsak az erőművektől. A fogyasztók is passzív szereplőből aktívvá válnak okos eszközök használatával. Magyarországon az újraszabályozási ciklus 2017-től várható, melyet részletes eszköz- és fejlesztésvizsgá-lat fog megelőzni. Kiemelendő továbbá, hogy Magyarországon a KÁT rendszer lassan kievezetésre kerül. Egyéb kihívások, melyek kérdés-körével foglalkozni kell: elektromos járművek, hőszivattyúk, elosztott termelés, energiahatékonyság ösztönzése, okos mérés, okos hálózat, rezsicsökkentés módozatai, EU kötelezettségszegési eljárás követ-kezményei.

A harmadik előadó, Herczeg Sándor, a MAVIR Zrt. piacműködtetési és gazdasági vezérigazgató-helyettese a jelenlegi változó környezet-ben megjelenő rendszerirányítói kihívásokról beszélt. Bevezetésként bemutatta a MAVIR 2015-ös főbb eredményeit, melyek a következők: a cseh, szlovák, magyar, román másnapi villamosenergia-piac ered-ményes üzemeltetése, környezettudatos távvezetékoszlopok építése, a KÁT rendszer, illetve a megújuló támogatás átalakítására vonatkozó koncepció kidolgozása. A jövő egyik legnagyobb kihívása, hogy egy-szerre kell megfelelni az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a ver-senyképesség követelményeinek. Az Európai Bizottság „New Energy Market Design” nyilvános konzultációjának célja a jövő problémáira megoldást adó piaci berendezkedés megtalálása. Az ENTSO-E – az európai rendszerirányítók szervezete, amelynek a MAVIR is tagja – komplex megoldási javaslatot dolgozott ki és tett közzé. Az ún. „Vision Package” javaslat központi eleme, hogy elsősorban a piaci árjelzések határozzák meg a villamosenergia-felhasználást és a befektetéseket. A téma igen összetett, ezért a megfelelő megoldás megtalálásához széles iparági együttműködésre van szükség.

Lobenwein Júliától, a HUPX Zrt. értékesítő vezetőjétől „A hazai szervezett energiapiac és a napon belüli kereskedelem bevezetése és a tőle várható hatások” címmel hallhattunk előadást. A hazai szer-vezett energiapiac és a napon belüli kereskedelem (IDM − Intraday Market) szükségességét több dolog is alátámasztja: a hazánktól nyugatabbra lévő országok is ezt alkalmazzák, az EU-s szabályozás

következtében kötelező, a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelése növekszik, a leszállítás és a kereskedés közötti idő csökken. Röviden összefoglalva, a piaci trendek teszik szükségessé a napon belüli kereskedést. Szomszédos országaink kö-zül Ausztriával, Szerbiával, Szlovákiával és Romániával van lehető-ségünk napi határkeresztező kapacitás megosztásra, amely 4 órás kapacitáskiosztásokkal működik.

Az IDM előnyei közé sorolható, hogy segítségével az órás gör-bék 15 perces egyenletesebb görbékké alakulnak, csökken a valós fogyasztás és a termelés közti különbség. Ezáltal csökken a kiegyen-lítő energia költsége és a piac flexibilitása is megmarad – illetve nő. A HUPX részéről 2015 januárjában döntöttek az ID piac létrehozásá-ról, tesztelését és a piac indulását 2016 első negyedévére tervezik. Hatásaiként megtakarítás, csökkenő villamosenergia-fogyasztói árak, az ellátásbiztonság javulása várható. 2017-re várható továbbá az XBID indulása – az országok közötti, integrált napon belüli kereske-dés projektje a 2015. június 9-ei megállapodás alapján –, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a folyamatos kereskedést, valamint fokoz-za a napon belüli kereskedés hatékonyságát egy egységes európai ID piacon.

Turai József a Transenergo Hungary Kft. képviseletében tartotta meg „Villamosenergia-kereskedelemi szokásjogok, üzletkötési folya-matok, szokványok, stílusok, trader-hozzáállások átalakulása, avagy szakmai, személyes vagy céges kérdés a kereskedelem továbbélé-se?” című előadását, amely a villamosenergia-piac áttekintésével kezdődött (1. táblázat).

A jelenlegi európai helyzet ismertetéséből megtudhattuk, hogy a hagyományos közgazdaságtani és erre épülő kereskedési modellek lejártak; rövidtávú szemléletmód uralkodik, mert csak a rövidtávú

2. ábra. A napon belüli piac előnyei

A korszak kezdete A korszak jellemzője

1990 ENRON-felemelkedés, Nyugat-Európa 1. aranykor

2000 ENRON-bukás utáni 2. aranykor az EU-ban

2008 Pénzügyi válságot követő rövid aranykor

2011 Fukushimát követő piaci transzformáció kezdete

2013 Beindulnak a szabályozási intézkedések EU-szerte

2016Infrastrukturális projektek fokozatos megvalósulása, egy új és elhúzódó, emelkedő vagy csökkenő árfolyamú trend kezdete?

1. táblázat. A villamosenergia piac történeti áttekintése

Az ID piac általnyújtott flexibilitás

csökkenti a kiegyenlítő energia

költségeit

Következő napi előrejelzés

Napon belüli előrejelzés

Valósidejű rendszerterhelés

Előrejelzési hibákSzállításhoz közelebbienergiaelőállítás

Visszatérő előrejelzési hibák

Erőművek leállása

Órás profilok 15 perces profilok

A következő napi órás előrejelzésés a valós fogyasztás / termelés

közti különbség kezelése

Az előző napi előrejelzés igazításaa valós termeléshez

Kisimítja az órás görbéket 15perces egyenletesebb görbékre


30

HÍREK E-MET.HU


termékek fizetőképesek; a befektetők és kereskedők piaca kettévált; a fizikai energiapiacok új irányba kezdenek fejlődni; megjelenik és marad a politikai és szabályozási kockázat egyre frusztrálóbb „jelen-sége”; a bankok kivonulnak az energiakereskedelemből és a beruhá-zásokból is. A piacok lényegében telítődtek, az üzletágak elérték ma-ximális méreteiket. Állandó botrányokkal, válságokkal és kihívásokkal is szembe kell nézni.

Az ágazat állapotáról általánosan el lehet mondani, hogy ha az energetikai közszféra rossz állapotban van, önmagában képes fékezni az ország fejlődését. Ebből következik, hogy jól képzett szakemberek szivárognak el, maradnak az alul- vagy kevésbé jól képzett szakem-berek, ami maga után vonja a központi hosszú távú kapacitásterve-zés gyenge minőségét, tehát a születő stratégiai döntések nem körül-tekintők, és az energetika egyre kiszámíthatatlanabb teljesítményű lesz.

A piacról a bankok kivonultak, míg az állam bevonult, aminek egyik következménye a szabályozó szervezetek és intézkedések ex-ponenciális növekedése. A rendszerirányítók és a tőzsdék erősnek mondhatók, továbbá maradnak és koncentrálódnak a régi piaci nagy-kereskedői szereplők. Új kereskedők, befektetők nem jelennek meg, és pénzmozgás sem érzékelhető. A fogyasztók élvezik a mindezek miatt előállt „túlélő” versenyt. A piaci szereplők vizsgálatán belül ér-demes elemezni az iparágban tevékenykedő szakemberek helyzetét is. Az egyén esélyeit vizsgálva a villamosenergia-piacon kérdésként merül fel, hogy az elmúlt 15 évben megszerzett fundamentális tudás felhasználható-e még? Jelenleg elég sok jól képzett szakember vált fölöslegessé a munkaerőpiacon, ami a tudásanyag kiaknázatlanságát vonta maga után.

’Sigmond György, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsé-gének külső munkatársa „Az energiahatékonysági irányelv és az eh-hez illesztett, illetve illesztendő hazai jogi szabályozás 2015” című előadásában a témakört távhőszolgáltatói oldalról mutatta be. A ha-tékonyságjavítás legfontosabb területei az irányelv szerint az épület-energetika, valamint a fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítása. Először megismerhettük az irányelv létrehozásának előzményeit, in-dokait, majd következett az irányelv és a magyar jogba történő át-ültetés áttekintése. Magyarországon új energiahatékonysági törvény (Et.) és kapcsolódó kormányrendeletek szabályozzák az energiahaté-konyság fejlesztését. A hosszabb távú célokat kormányhatározatok tartalmazzák (Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv, Nemzeti Épületenergetikai Stratégia).

Az irányelv 7. cikke szerint a tagállamoknak köztelezettségi rend-szer keretében 2020. december 31-ig a végső felhasználóknak ér-tékesített energia-volumen évi 1,5%-át kitevő új megtakarítást kell elérni. Magyarország kötelezettségi rendszer bevezetése helyett al-ternatív szakpolitikai intézkedésekkel kívánja az uniós célkitűzéseket megvalósítani.

Az irányelv 8. cikke kötelező auditálást ír elő a kis- és középválla-latnak (kkv) nem minősülő vállalkozásokra. Az előadó kiemelte, hogy ennek során előírható a távfűtési/távhűtési rendszerre csatlakozás műszaki, gazdasági megvalósíthatóságának vizsgálata is. A nagyvál-lalatoknak kötelező az audit, de a kkv-k nálunk nem pályázhatnak ilyen célra, pedig az elősegíthetné vezetőik gondolkodásmódjának energiatudatosabbá válását.

Az irányelv 9. cikke előírja az egyedi fogyasztásmérés megvalósí-tását a villamos energia, a földgáz, a távfűtés, távhűtés és a haszná-lati meleg víz végfelhasználóinál. Az irányelv nem tesz különbséget a

távhő és a központi fűtés között, a magyar jogba történő átültetésnél azonban ezt nem vették figyelembe.

Az irányelv 14. cikke szerint a nagy hatásfokú kapcsolt energia-termelés és hatékony fűtési/hűtési rendszerek távfűtési/hűtési meg-valósíthatósági potenciáljának értékelésének 2015. december 31-ig meg kellett volna történnie. Nálunk az elmúlt 25 évben az ipari távhő-szolgáltatás a tizedére csökkent. A kapcsolt villamosenergia-termelés 2010 óta a korábbi 40%-ára esett vissza. Az Et. lényegében változat-lanul vette át az irányelv szövegét. Olyan szakpolitikát kell elfogadni, amely ösztönzi a hatékony fűtési/hűtési rendszerek, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés felhasználásában rejlő potenciál figyelem-bevételét. Ha a költség-haszon elemzés szerint lehetőség van nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és/vagy hatékony távfűtés/hűtés alkalmazására, a kormány gondoskodik intézkedések kidolgozásáról és végrehajtásáról a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra fej-lesztése érdekében – összhangban a nagy hatásfokú kapcsolt ener-giatermelés fejlesztésével.

Az irányelv 15. cikke a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a villamos hálózat használatáról szól. Eszerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell többek között, hogy a szállítási és elosztási rend-szerüzemeltetők garantálják a nagy hatásfokú kapcsolt energiater-melés átvételét és elosztását, elsőbbségi vagy garantált hozzáférést biztosítsanak a hálózathoz. Nálunk a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvénybe (Vet.) iktatták be, hogy az engedélyesek a hálózatok üzemeltetése és a hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása során előnyben részesítik a CO2-kibocsátásmentes technológiával, to-vábbá a megújuló energiaforrásokból, hulladékból, illetve kapcsoltan villamos energiát termelőket.

Ifj. Chikán Attila, az Alteo Group vezérigazgatója „A vállalati ener-giahatékonysági fejlesztések irányai” címmel adott elő. Az energia-hatékonysági fejlesztések céljai a fenntarthatóság (tudatos felhasz-nálás), a költségek csökkentése, az ellátásbiztonság, és a környezeti hatások csökkentése. Az energetika nem csak az energetikáról szól, hanem alapstratégia, piaci kérdés az energiahatékonysághoz való hozzáállás. Azoknál a vállalatoknál, ahol az energetika nem alapte-vékenység, nehéz ezt a szemléletet beépíteni, betervezni – akár költ-ségvetési szinten –, de vannak olyan „kisgólok”, amelyek könnyen végrehajthatók, és nem kerülnek sok pénzbe. Ezek a tulajdonságok a felső vezetés érdeklődését és támogatását is általában elnyerik. Ez a fajta megközelítés az energiahatékonyság fejlesztésén belül „az ener-giatudatosság fejlesztésének” iránya. Ilyen intézkedések lehetnek az energiahatékonysági mutatók bevezetése vagy energetikai tréningek vezetőknek és munkavállalóknak egyaránt. Az eredmény minimális beruházással 5-10%-os energia- és költségmegtakarítás. A második irány a kis költségigényű fejlesztések, beruházások, alacsony megté-rülési idővel. Ezek célja a berendezések és rendszerek energiahaté-konyságának növelése, például új vagy korszerűsített szabályozó- és vezérlőrendszer kiépítése, vagy az energetikai eszközök felújítása. A harmadik irány a nagy költségigényű fejlesztések, beruházások, melyek már jelentősebb beruházási költséggel járnak, például új be-rendezés vásárlása, és a vezetőség bevonását döntési szinten igénye-lik. A legdrágább beruházással érhetjük el a legnagyobb, akár 20%-os energia- és költségmegtakarítást.

Lontay Zoltán, a Magyar Energiahatékonysági Társaság elnöke „Az iparvállalatok energetikai auditja – Szükséges rossz vagy lehetőség?” címmel tartotta meg előadását. Az energetikai audit során az ener-


31

E-MET.HU HÍREK


giafogyasztó szervezetek kerülnek szisztematikusan átvilágításra az energiahatékonyság-javítási lehetőségek feltárása céljából, melyet az Energiahatékonysági Direktíva magyar implementálása tett köte-lezővé a hazai nagyvállalatok számára. Az auditálási kötelezettség a hatékonyabb energiagazdálkodás érdekében két lehetőséget kínál: négyévenkénti auditot az MSZ EN 16247-es szabvány szerint, vagy az ISO 50001-es szabvány szerinti, akkreditált tanúsító szervezet ál-tal tanúsított energiairányítási rendszer bevezetetését. A választásra a következő a javaslat: a vállalatok értékeljék minőség- és környe-zetirányítási rendszereiket, csináltassanak energiaauditot, majd ezek után döntsenek az esetleges ISO rendszer bevezetéséről.

A jó energiaaudithoz felkészült, szakértő auditor szükséges, és nyitottság, őszinte javítani akarás a vállalat részéről, hogy a vállalat energiagazdálkodásának tényleges javítása valósuljon meg. Az ener-giaaudit:

• ráirányítja a figyelmet az energia fontosságára és az energia-gazdálkodás javításának lehetőségére,

• véleményt mond a vállalat energetikusainak munkájáról – il-lendő, hogy az auditor ennek megfelelő felkészültséggel ren-delkezzen,

• külső energiagazdálkodási „know-how”-t, vagyis „jó gyakorla-tot” visz be,

• az eredmény szempontjából fontos az auditor és a vállalat energiagazdálkodással foglalkozó munkatársai között a jó együttműködés,

• egy nagyvállalat auditját csak megfelelő összetételű csapat tudja eredményesen végrehajtani; nem biztos, hogy a legol-csóbb auditot érdemes választani.

Második nap: Erőművek, megújuló energia

A második nap levezető elnöke Hornai Gábor, a Contarto Buisness Consulting Kft. igazgatója volt.

A nyitó előadásban Katona Zoltán, az E.ON gönyűi erőművének ügyvezető igazgatója az európai és a hazai erőművi kapacitáshely-zetéről számolt be. Jelenleg Európa szintjén általánosan elmondha-tó, hogy alacsonyak a piaci árak és nagy a kapacitásfelesleg, ami a

villamosenergia-bőség illúzióját kelti. Ezzel kapcsolatban az előadó megtörtént példákat említett: Nagy-Britanniában 2015. novem-ber 4-én egy langyos, szélcsendes, ködös őszi nap köszöntött be. A szépirodalomban nem egy krimi így kezdődik, de a való életben ez egy rendszerösszeomláshoz közeli állapotot eredményezett. A 13 500 MW beépített szélerőművi kapacitásból 130 MW üzemelt, az 5000 MW napelem közel 0 MW kapacitással működött, a 7 szén-tüzelésű erőmű 12 blokkja kiesett vagy nem üzemelt, és a többi sem tudott maximális teljesítményt kiadni, így a 60 GBP/MWh ár hirtelen 2500 GBP/MWh-ra (3560 EUR/MWh) emelkedett. Fogyasztói korláto-zások léptek életbe, a megújuló és fosszilis termelők egymást hibáz-tatták. Felvetődik ennek alapján, vajon mi lesz egy hideg téli vagy egy meleg, száraz nyári napon?

Lengyelországban 2015. augusztus 10-től szárazság és hőhullám érte el az országot. A hűtővízhiány miatt a széntüzelésű erőművek meghibásodtak, teljes volt a korlátozás, 4000 MW kiesett, rendszer-összeomlás-közeli állapot alakult ki. Közel 1800 fogyasztót (300 kW felettieket) korlátoztak. Ez a legmagasabb vészhelyzet-szintű korlá-tozás volt a biztonsági minimumra, természetesen az import megug-rott, az exportot korlátozták. Itt is felmerül az aggodalom; mi lesz télen? A két bemutatott eset fő oka a szenes erőművek előrehaladott kora és az új erőművi beruházások elmaradása. Mindez felveti a kér-dést: miért nem jelzik a (határidős) piacok a problémákat? Ezeket csak akkor árazza be a piac, ha már késő?

Nézzük meg, miről is van szó pontosan: ha van villamos energia, akkor kapacitás is van? Korábban a hagyományos erőműveknél a ka-pacitás és az energia együtt járt, azaz ha volt elegendő energia, volt rendelkezésre álló, szabályozható kapacitás is. A „csak energia” piac bevezetése előtt volt energiadíj és rendelkezésre állási díj, amelyek ellentételezték az üzemeltetés és a rendelkezésre állás költségeit. A kapacitás rendelkezésre állása fontos volt a szabályozás szempont-jából is.

Nézzük meg a jelenlegi virtuális kapacitásfelesleget. Az időjárástól függő megújulók megjelenésével az energia és a kapacitás szétvált, ugyanis a kapacitás nem áll mindig rendelkezésre. Ezt a hiányt a ha-gyományos erőművi kapacitásából próbálják meg támogatni. Ugyan-akkor a rendelkezésre állási díj megszűnése és az alacsony energia-árak a hagyományos erőművek lába alól kihúzták a talajt, amiért a

biztonsággal rendelkezésre álló kapacitások zsugorodnak. Feltehető a kérdés, szükség van-e a meglévő fosszilis erő-művekre? A piac szerint nincs szükség rájuk, ugyanis a piac nem ismeri el a költségeiket. A rendszerirányítók szerint vi-szont szükség van rájuk, rendszerben kell tartani őket. De hogyan? Ugyanis a „csak energia” alapú piac azt a feltevést veszi alapul, hogy az energiaárba minden költség beárazó-dik. A valóságban azonban csak a változó költségek árazód-nak be, eszköz-megtérülés nincs. A piac likviditása csekély, kevés a szereplő és sok a torzítás. A torzításra jó példa, hogy a megújulók beruházás-támogatása és kötelező átvé-tele nem részei a piacnak, továbbá a negatív árak a meg-újulókat nem érintik. A kapacitásfelesleg látszólag fennma-rad: a tulajdonosok vonakodnak az elöregedő erőműveket bezárni, és a válság miatt a villamosenergia-igény csök-kent. Piaci anomália az is, hogy a klímavédelem fontossága mellett alacsony a CO2-kvótaár, a palagáz-forradalom miatt alacsony a szénár, így az elavult széntüzelésű erőműveknek szinte optimális körülményeket biztosítottak a visszatérés-hez, és ezek csaknem teljes mértékben átvették a szabá-

11,8%

52,7%

0,3%

1,5%

23,7%0,7%

18,5%

0,0%

74,2%

40,1%77,7%

25,1%

65,7%

2. ábra. Európai kombinált ciklusú (balra) és széntüzelésű (jobbra) erőművek kihasználása 2014-ben

11,8%

52,7%

0,3%

1,5%

23,7%0,7%

18,5%

0,0%

74,2%

40,1%77,7%

25,1%

65,7%


32

HÍREK E-MET.HU


lyozási feladatokat, ezért a legújabb, legrugalmasabb, legmagasabb hatásfokú és környezetbarát gázerőművek leálltak. Ez az állapot nem fenntartható, veszélyt jelent a CO2-kvótaárak növekedése, a szenes erőművek elöregedése és a legmodernebb kombinált ciklusú erőmű-vek (KCE) leállítása. Ezek a körülmények együtt azt eredményezhe-tik, hogy nem marad elegendő szabályozó kapacitás a rendszerben.

A 2013-as adatok ezt a helyzetet támasztják alá Magyarországon is. Az év hat hónapjában negatív volt a maradó teljesítőképesség (a tényleges terhelés és a megbízhatóan felhasználható teljesítőképes-ség különbsége). Európa-szerte a 2013-as évben nettó importőr volt rajtunk kívül az Egyesült Királyság, Portugália, Olaszország, a Bene-lux államok, Ausztria, Szlovákia, Görögország, Finnország, de 2014-ben már Lengyelország is.

A kapacitás-lekötési mechanizmusról országonként eltérő a vé-lemény. Az Európai Bizottság nem akar nemzeti szabályozást, Né-metország jelenleg szakmai vitát folytat, Franciaországban 2016-tól a kereskedőknek kötelezővé válik a „kapacitásjegy” vásárlása, Hol-landia rendszerirányítója nem tartja fontosnak a kérdést a következő 10 évben. Az Egyesült Királyság 2014 decemberében kapacitás-auk-ciót rendezett. Az első kapacitás-aukció következményei igen válto-zatosak voltak, de végül sikerült biztosítani a brit kapacitások hosszú távú rendelkezésre állását. Ezáltal az ellátásbiztonság megvalósul, a költségek alacsonyak maradnak, de új kapacitások létesülése nem garantált. A megújulók térhódításával együtt tudnak élni a fosszilis erőművek, ha a lassú és fokozatos kivezetést választjuk. Az Egyesült Királyság egy működőképes piaci modellt állított fel, mely az ellá-tásbiztonságot fenntartja. Fontos üzenete az előadásnak: becsüljük meg, amink van, szükségünk lesz rá!

Dr. Stróbl Alajos a Pöyry-Erőterv képviseletében a magyarországi erőműpark jelenéről és közeli jövőjéről – +7, majd +15 év – tar-tott előadást. Magyarországon átlagosan 1%-os villamosenergia-igénynövekedést lehet prognosztizálni a 2030-ig, és 2015-ben is folytonos volt a növekedés. Az importszaldónk bruttó részaránya 2009-től kezdve folyamatosan nő, helyenként eléri a 40%-ot is, de az 1/3-os részarány átlagosnak mondható. 2015 októberéig a brut-tó hazai villamosenergia-termelés 53,9%-át Paks adta, 20,2%-át a Mátra, 2,8%-át – az európai szinten is a legkorszerűbb erőmű-vek közé sorolt – Gönyű. A kiserőművekre 14% jutott. Az erőmű-

parkunk fosszilis tüzelőanyag-felhasználása olajtermékek és szén esetében – a 2000-től 2014-ig tartó intervallumot vizsgálva – csök-kenő tendenciát mutat, míg a földgáznak 2007-ig volt egy felfutó, 2008-tól pedig egy csökkenő szakasza. A beépített teljesítőképes-ség (2012-től 2015-ig vizsgálva) és a rendelkezésre állás is csök-kent, míg a csúcsterhelés állandó maradt. Ezek a körülmények együttesen sajnos az ellátásbiztonság csökkenéséhez vezetnek. A hiányt – a kapacitáshiányt is – importból pótoljuk, a kapacitást is, hiszen csak 4000 MW körül járnak az erőműveink.

Az elmúlt 9 évben a téli és a nyári bruttó villamos csúcsterhelés közti különbség átlagosan 275 MW volt, míg 2015-ben – előzetes adatok alapján – a téli és a nyári csúcs közel azonos volt. Nincs elég működő kapacitásunk a következő 7 vagy 15 évre, ennyi idő alatt kb. 6000 MW teljesítőképességű erőművet kellene építeni, hogy a teljes importot kiváltsuk. A következő 7 évben azonban csak kiserőművek épülhetnek, ugyanis jelenleg egyetlen nagyerőmű építése sem kez-dődött el. Naperőműből viszont rengeteg fog épülni, mert az áraik az elmúlt 5 évben is rengeteget csökkentek. Nagyerőműveink átla-gos életkora 2015-ben 27,5 év, amely 2022-re eléri a 30 évet. 2022 után sok dolgunk lesz, ugyanis mire Paks II. felépül, a Mátrai Erőmű kiöregszik.

Az előrejelzéseknél természetesen érdemes figyelembe venni a környező országokat is. Franciaország például a németországihoz ha-sonló „Energiewende”-t tervez, Dánia teljesen rááll a decentralizált energiatermelésre, továbbá a német és a Nordic rendszer együttmű-ködése várható.

Lehőcz Balázs Gábor, a Dunamenti Erőmű elnök-vezérigazgatója „Small is beautiful? Paradigmaváltás a villamosenergia-piacokon: decentralizált termelés, megújulók, kapacitáspiacok” címmel tartott előadást. 2013-ban a megújulók részaránya Nyugat-Európában el-érte a teljes termelés 28%-át, míg Kelet-Európában ez a részarány csak 15% volt. Magyarország Kelet-Európát tekintve 1%-kal járult hozzá a megújulóból származó villamosenergia-termeléshez. A vil-lamosenergia-rendszer a jövőben még összetettebbé és decentra-lizálttá fog válni, ugyanis a rendszer kiegyenlítését a kisebb helyi hálózatokon is aktívan fogják menedzselni, összhangban az orszá-gos/régiós rendszerrel. Az ilyen irányú fejlődésre a microgrid rend-szerek jó megoldásnak látszanak. Ez lehetséges útvonal, de ahhoz,

2000

2400

4400

1000

1000??

? ???alap-

erőművek~50%

2000

2000

400800

1200

600

1800

2400

atom szén földgáz olaj megújulómegmaradó jelenlegiek (5000 MW) épülő újak (6000 MW)

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000MW

Remélhető erőmű-összetétel 2030-ban, BT Szükséges teljesítőképesség 2030-ra, MWHasdóanyagra

Összesen

Fosszilis energiákraMegújuló energiákra

4 400 MW4 200 MW2 400 MW

11 000 MW

40%38%22%

100%

11 0

00

9800

9500

7500

7500

BT RT TIThiányok javítások rendszer biztonság terhelés várható import

nemszükséges

2%+9%

∑1200∑300 ∑1450

1%+2%

3%+10%5%

100+200 30+270+1150

átlag

1150

550

1000

VH ÁH TMK KK primer szekunder perces tartalék

3. ábra. 2030-as előrejelzések


33

E-MET.HU HÍREK


hogy végigmehessünk rajta, a meglévőket fenn kell tartani vagy meg kell újítani. A rendszerkockázatok kezeléséből a rendszerirá-nyítóknak, a termelőknek és a fogyasztóknak is ki kell venniük a ré-szüket. Napjainkban a konvencionális energiatermelés a megbízható villamosenergia-ellátás záloga, holnaptól pedig a komplexebbé váló rendszerek összehangolása és a kockázatok kezeléséhez szükséges konvencionális termelőkapacitások megőrzése lesz a sikeres műkö-dés kulcsa.

Dr. Valaska József, a Mátrai Erőmű igazgatóságának elnöke az első magyarországi nagyteljesítményű naperőművi projektről szá-molt be előadásában. A 18,4 MW bruttó, 17,5 MW nettó kapacitá-sú napelemparkot az erőmű egyik felhagyott zagyterén valósították meg. Figyelembe véve az öregedést, 20 év múlva a nettó kapacitás várhatóan 15,0 MW-ra csökken. A napelemek kialakítása fix tartó-szerkezetes, 6 sor magas panel 20°-os dőlésszöggel. A tervezett kihasználási óraszám 1256 óra/év. A projekt engedélyeztetése már 2013-ban megkezdődött, az engedély kiadása után 9 hónappal már az építési munkálatok is befejeződtek. A megtermelt villamos energi-át a szenes erőmű házi üzemi transzformátora alakítja át 120 kV-ra. A hivatalos próbaüzem 2015. október 1-én kezdődött, a kereskedelmi üzem pedig november 1-én sikeresen indult.

Dr. Aszódi Attila előadásában a Paks II-vel kapcsolatos aktualitá-sokról tájékoztatta a hallgatóságot. Ismeretes, hogy a Paksi Atom-erőmű bővítése már a ’80-as évek óta napirenden van. A 2011-ben készült új energiapolitika megemlíti az új blokkokat is, mint a hazai nukleáris részesedés fenntartásának feltételét. Ezt a kapacitás-fenn-tartást energiapolitikai, gazdasági és klímavédelmi céljaink is indo-kolják, az új paksi blokkok ugyanis alacsony termelési költséggel, nagy megbízhatósággal képesek jelentős mennyiségű alaperőművi energiatermelésre – igen alacsony CO2-kibocsátás mellett. Magyaror-szág importfüggőségének csökkentése, egyúttal ellátásbiztonságunk növelése is fontos érv a paksi kapacitás-fenntartási projekt mellett, a blokkok által termelt villamos energiának van helye a magyar villa-mosenergia-rendszerben.

Hazánk hosszú évek óta jelentős mennyiségű villamos energiát importál a szomszédos országok némelyikéből (pl. Szlovákiából és Ukrajnából). A negyedórás felbontásban közölt adatokat az egyes ha-tárkeresztező kapacitások esetében a 6. ábra mutatja be. A 2014. év-ben az importra vonatkozó tartamdiagram (7. ábra) is megerősíti azt, hogy hazánkba az év legnagyobb részében legalább 2000 MW import érkezik, sőt olykor 3000 MW-os értékek is előfordulnak.

Minden alátámasztja, hogy a határmetszéki átviteli kapacitások már ma is rendelkezésre állnak, és az ország villamosenergia-rend-szere jól integrálódott a közép-európai rendszerbe.

Az előadó utalt rá, hogy a konferenciasorozat korábbi eseményei keretében többször beszámolt már a Paks II. projekt energiapolitikai indokoltságáról, így ezt ebben az előadásban most nem részletezi.

2012-ben az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. megalapítá-sával indult el az új blokkok építését célzó folyamat, majd 2014. janu-ár 14-én megszületett a magyar-orosz államközi egyezmény, amely két új, legalább 1000 MW-os, orosz tervezésű nyomottvizes blokk megépítéséről szól a paksi telephelyen. Az egyezmény egyik fontos pontja, hogy 40% lokalizációs szint elérését tűzték ki célul a felek, azaz a hazai beszállítóknak is kiemelt szerep juthat az építésben.

Az új blokkok építésének előkészítése hosszú, többéves fo-lyamat, amelynek során különféle engedélyeket kell a léte-sítőnek megszerezni. A környezetvédelmi engedély kiadásá-hoz szükséges hatásvizsgálati eljárás 2014. december 19-én kezdődött meg a környezeti hatástanulmány (KHT) benyújtásával. A dokumentáció teljesen nyilvános, elérhető például az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. projekttársaság weblapján és az enge-délyezési eljárást lefolytató Baranya Megyei Kormányhivatal honlap-ján is. 2015 tavaszán a Paks II. társaság saját elhatározásból la-kossági tájékoztató fórumsorozat tartott, amit május 7-én Pakson egy, az eljárás részét képző közmeghallgatás követett. Az érdeklődő

4. ábra. Mátrai megújuló látkép5. ábra. A magyar határmetszékeken áramló villamos energia

mennyisége 2014-ben (negyedórás bontásban)

SK>HU AT>HU HR>HU RO>HU RS>HU UA>HU-2000

-1000

0

1000

2000

3000

4000

MW

10

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

4000

2921 5841 8761 11681 14601 17521 20441 23361 26281 29201 32121

MW 2014. évi hazai import tartamgörbe (nem NETTÓ import)

6. ábra. Import tartamgörbe 2014-ben negyedórás felbontású adatok alapján (Forrás: Mavir)

SK>HU AT>HU HR>HU RO>HU RS>HU UA>HU-2000

-1000

0

1000

2000

3000

4000

MWMW



HÍREK E-MET.HU

társadalmi szervezetek ügyféli jogállással részt vehettek az eljárás-ban, és ezt többen meg is tették (Greenpeace, Energiaklub stb.). A környezeti hatásokat ismertető tájékoztatás sikeres volt, a negy-ven Paks környéki településen tartott lakossági fórumon két hónap alatt több mint 3000 ember ismerhette meg a projektet és annak környezetre gyakorolt hatásait. A legnagyobb hallgatói létszám Ka-locsán, Szekszárdon és Pakson (326 fő) volt, a tapasztalatok szerint pedig a lakosságot elsősorban a munkahelyteremtéssel, regionális fejlesztéssel, oktatással kapcsolatos kérdések érdekelték. A pak-si közmeghallgatáson közel 600 érdeklődő vett részt, az esemény több mint 6 órán keresztül zajlott. A környezetvédelmi engedélye-zési eljárás következő, nemzetközi szakaszában a 11 bejelentkezett ország közül előzetes egyeztetések eredményeként 7 országban a Földművelésügyi Minisztérium szervezésében szakmai konzultáció-kat és/vagy nyilvános fórumokat tartottak, összesen 9 helyszínen.

A környezeti hatástanulmány célja az új blokkok építése, üze-melése és leszerelése által a környezetre gyakorolt esetleges ked-vezőtlen hatások feltárása. A hatástanulmány egyik legfontosabb, legalaposabban elemzett fejezete a Dunába kibocsátott hűtővíz és annak környezetre gyakorolt hatásai. Az építkezés során a hideg- és melegvíz-csatorna átalakítására lehet szükség. Az elemzések ered-ményei szerint nem merülhet fel probléma akkor sem, amikor a 6 blokk néhány évig párhuzamosan működik. A hatósági előírásoknak megfelelően a vízkivétel és a -visszabocsátás közötti hőmérsékletkü-lönbség nem lehet nagyobb, mint 14 vagy 11 °C (a Duna vízhőmér-sékletének függvényében) – az atomerőmű hűtését még extrém idő-járási helyzetekben, alacsony vízhozam és magas hőmérséklet esetén is biztosítani lehet. A biztonsági rendszerek hűtésére ilyen, extrém időjárási helyzetekre – illetve a hűtés elvesztésével járó üzemzava-rokra – több, a Dunától független alternatív hőnyelő is rendelkezésre áll. A Dunára gyakorolt hatásokat bemutató elemzések kitérnek a klí-maváltozás hatásaira is (pl. a háttérhőmérséklet emelkedésére és a medermélyülés hosszú távú hatásaira).

Balogh László, a Technoflex Consulting ügyvezetője előadásában néhány rendszerirányítási és beruházási alapkérdésre tért ki a Paks II beruházás kapcsán. Például, hogy az új blokkok szabályozó kapacitá-sa elégséges-e? Paks I és Paks II együttműködésében, ha úgy alakul, melyiket terheli vissza a rendszerirányító? A 12 Ft/kWh-s Paks I-et vagy a drágább Paks II-t? Ez azért merült fel kérdésként, mert a vizs-gált szcenárió szerint nincs ekkora jól prognosztizált base-load jellegű terhelésnövekedés 2030-ig. Ki veszi meg és mennyiért a mélyvölgyi zsinóráram várható feleslegét az átmeneti, 4400 MW kapacitású pe-riódusban? Az összesen 4400 MW kapacitású néhány éves átmeneti időszak érdekében mintegy kétszeresére építendő hűtési és átviteli hálózati kapacitások megvalósítása – amelyek 5-10 év után felesle-gessé válnak, és amelyeket 50-60 évre szoktak tervezni – célszerű döntésnek tekinthető-e? Esetleg nem lenne okosabb az ütemezésnél az n-1 elv szerint amúgy is kötelezően belföldön (ENTSO-E előírás) megépítendő tartalékkapacitások (a legnagyobb egység 500 MW-ról 1200 MW-ra nő a bővítés során) és a beruházás elcsúsztatott építé-si ütemezésével kisimítani a mostani 2000 MW – néhány év kiugró 4400 MW –, majd a kb. 50 évig még maradó 2400 MW teljesítmény járulékos beruházásait, és ezzel forint-milliárdokat megtakarítani? Mi lesz, ha nem az optimista forgatókönyv szerint alakul az energia ára a törlesztési periódus alatt?

A konferencia során– természetesen – a hallgatóság lehetőséget kapott arra, hogy az előadásokat követően kérdéseket tegyen fel az

előadóknak, azonban ebben az esetben ez éppen fordítva történt. Az előadásban feltett kérdésekre dr. Aszódi Attila személyesen válaszolt. Megnyugtatott mindenkit, hogy az épülő atomerőmű szabályozható-sága megfelelő, jóval rugalmasabb, mint a jelenleg üzemelő blokkok. Elmondta, hogy a környezeti hatásvizsgálat során végzett vizsgála-tok szerint a Dunából kivehető hűtővíz mennyisége akkor is elegendő lesz, ha Paks I és Paks II párhuzamosan üzemel. A mélyvölgyi zsi-nórra szintén kaphattunk választ, miszerint most is van, aki eladja hazánknak ezt az áramot is.

Dr. Kelemen Hajnalka, a MAVIR Network Code Projekt vezetője a villamos energia Network Code-ok (hálózatirányítási szabályok, ké-sőbbiekben NC-k) aktuális helyzetét ismertette előadásában. 5 db NC-t már elfogadtak, egy van folyamatban, és még kettő várható. Első lépésként a kapacitás-felosztásra és a szűk keresztmetsze-tek kezelésére vonatkozó iránymutatásról szóló, 2015. július 24-ei 2015/1222 EU bizottsági rendelet (a továbbiakban CACM – Capacity allocation and congestion management) lépett hatályba 2015. au-gusztus 14-én. A hazai implementáció során a következő átültetési elveket vették figyelembe: törölni mindent, ami ellentétes; törölni mindent, ami duplikáció; kiegészíteni azzal, ami az alkalmazhatóság-hoz szükséges. A Parlament a Villamosenergia-törvény (VET) módo-sítását 2015. december 1-én fogadta el, és a VET bevezeti a Nem-zetközi üzemi és kereskedelmi szabályzatot (NÜKSZ) a 714/2009/EK rendelet alatt elfogadott Network Code-ok és Guideline-ok hazai és nemzetközi jellegű végrehajtási szabályainak egységes szerkezetű kezelésére. A projekt keretében a jogszabályok által meghatározott menetrend szerint készülnek majd el a NÜKSZ folyamatosan bővülő tartalmi részei, figyelembe véve többek között a nemzetközi és hazai konzultációs mechanizmusokat is.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Elemzési és Statisztikai Főosztályának főosztályvezető-helyettese, Bagi Attila „A megújuló energia szabályozása és növekvő szerepe a hazai ener-giarendszerben” címmel tartott előadást. Magyarország számára az Európai Unió 2020-ra minimum 13%-os részarányt tűzött ki, hazánk a cselekvési tervben 14,65%-os részarányt vállalt. 2004-ben 4,37, míg a növekvő tendenciának köszönhetően 2013-ban ez az arány már 9,81% volt. Az eddigi kötelező átvétel (KÁT) is átrendeződik. Jelenleg a KÁT-os villamos energiát a MAVIR Zrt. veszi át, majd a zsinórrészt (kb. 60%) a mérlegkör-felelősökre osztja az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztás arányában, míg az e fölötti változó részt a HUPX-on értékesíti. 2016 áprilisától az összes átvett KÁT-os villamos energiát a MAVIR a HUPX-on értékesíti, megszűnik a fizikai allokáció. A KÁT finanszírozás összegét a MAVIR havonta állapítja meg, a kereskedőknek ezt kell továbbszámlázniuk, így a KÁT kikerül a kereskedők árazásából, és csökken a kockázat. Az ez-zel kapcsolatos törvénymódosítást az Országgyűlés 2015. december 1-jén fogadta el.

A háztartási méretű kiserőművek – max. 50 kVA csatlakozási tel-jesítmény, kisfeszültségű (≤1 kV) csatlakozás – beépítése dinamikus növekedést mutat, 2014-ben a 9000 ilyen erőmű együttes beépített teljesítőképessége kis híján elérte a 70 MW-ot.

Az Európai Bizottság állami támogatásokra vonatkozó iránymuta-tása szerint, figyelembe véve a piacintegrációt, a kiegyenlítést és a rugalmas reagálást a technológiák költségeinek változására, a követ-kező főbb új elvek lépnek érvénybe 2016. január 1-jétől a megújuló villamos energia vonatkozásában:


35

E-MET.HU HÍREK


• villamosenergia-értékesítés a piacon (piaci ár) + a pi-aci áron felül fizetett felár (prémium),

• negatív árak mellett a termelők ne legyenek ösztö-nözve a termelésre,

• mindenkire „normál” kiegyenlítési szabályok (ha van likvid, napon belüli piac),

• a prémium alternatívája a forgalmazható zöld bizo-nyítvány.

A fentiek alól kivételt képeznek a demonstrációs pro-jektek, a 3 MW-nál kisebb vagy legfeljebb három egység-ből álló szélerőművek, és az 500 kW-nál kisebb erőművek. 2017-től alapvető eljárási forma lesz a technológia-semleges tendereztetés. Indokolt esetben technológia-specifikus ten-dereztetés is alkalmazható, illetve a kisebb erőművekre nem szükséges tendereztetés. A prémiumrendszer célja, hogy a megújuló termelők is „érezzék” a piaci árak változását, és ennek megfelelően hozzanak döntéseket. A tendereztetés célja pedig a költséghatékony megoldások megtalálása, a körülményekhez automatikusan igazodó árak, a szabályozó hatóságok információs aszimmetriájának kiküszöbölése a termelők versenye révén.

Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató főmunkatársa előadásában hazánk megújuló céljainak teljesítésének helyzetéről beszélt. Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervében 2020-ra 14,65%-os vállalás szere-pel. 2013-ban már közel 10%-os volt ez a részarány, de ennek még növekednie kell. A megújuló részarány mind a hő- és a villamosener-gia-termelést, mind a közlekezdési szektort érinti. A három szektor megújuló energia-felhasználását a 7. ábra mutatja be.

A hőenergia-szektorban a teljes felhasználás közel kétharma-dát a háztartási méretű tűzifa-felhasználás adja. A villamosener-gia-szektor esetében stagnáló tendenciát látunk. A közlekedési szektorban növekszik a megújuló arány. Összefoglalva: a kép meg-lehetősen vegyes, mert bár a célok elérhetők, de ehhez további intézkedések szükségesek. Az uniós beruházási támogatások mi-nél hatékonyabb, versenyeztetésen alapuló kiosztása lenne indo-kolt, így adott forrásból magasabb megújuló szint lenne elérhető. A távhőszektorban szabályozási reform szükséges, hogy a megújuló energiaforrások felhasználása olcsón elérhető legyen. Végül a célok teljesítése kapcsán a megújulókat és az energiahatékonyságot együtt kell vizsgálni, mivel azok szorosan összefüggnek.

A nap utolsó előadását Orbán Tibor, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének elnöke tartotta „Megújuló energiák a hőter-melésben, kiemelten a távhőellátásban” címmel. A megújuló energiák hasznosításának – mind a hőellátásban, mind a villamosenergia-ter-melésben – vannak széles körben alkalmazható, jó megoldásai, és előfordulnak „világmegváltó” elképzelések is. Az első körbe tartoznak a biomassza egyedi és a távhőellátásban számításba vehető korszerű fűtőműves és fűtőerőműves megoldásai. Az utóbbi elképzelések hazai köre is nagyon színes. Régóta él az alacsony hőmérsékletű geoter-mikus hő hasznosításának illúziója villamosenergia-termelésre, és a biomasszát (fát és szalmát) is következetesen akarják közvetlen vil-lamosenergia-termelésre hasznosítani (sőt hasznosítják is), megen-gedhetetlenül kis hatásfokkal. Sokan vélik úgy, hogy a magyar ener-giaellátás eldöntött fejlesztései (pl. Paks II) meghatározó befolyással vannak a megújuló energiák alkalmazására. Ezzel összefüggésben

két körülményre kell utalni:• a megújuló energiák nagyobb részét [biomasszát és hulladé-

kokat, geotermikus energiát, napenergiát (napkollektorokkal)] a hőellátásban célszerű hasznosítani, ezt nyilván nem befolyá-solja Paks II,

• Paks II előtt, mellett és után is bőséges lehetőség van megúju-ló villamosenergia-termelésre (vízerőművek, szélerőművek és napelemek).

A hőtermelési energiamixet meg kell újítani, ezért indokolt a megújulók vizsgálata a települések helyi hőellátásában. Nem tit-kolt cél ezzel a vidék fejlesztése, a munkahelyteremtés és a tele-pülési energetikusi hálózat létrehozása. Az ehhez szükséges beren-dezések gyártása jó lehetőség a hazai innovációra és gyártásra. A távhőköltségek 70-80%-a energiaköltség. Az energiamix megvál-toztatásához szükséges projektek támogatására a KEHOP forrásokból jó lehetőségek vannak. A kapcsolt energiatermeléssel rengeteg üveg-házhatású gáz kibocsátását takaríthatjuk meg, ezért ne ezek megszün-tetése legyen az elsődleges cél. Fontos a projektek összehangolása, hogy ne a már üzemelő megújuló és nagy hatékonyságú kapcsolt ter-melést váltsuk ki egy másik fajta megújulóra – geotermikust biomasz-szára vagy fordítva. A tavalyi évben a kormány is elismerte, hogy a folyamatosan betelő hulladéklerakók helyett érdemes hulladékége-tőket létesíteni Magyarországon. Erre nagyon jó példa a szomszédos Ausztria, ahol a bécsi távhőellátás jelentős része hulladékhasznosítás-ra épült. A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű a legolcsóbb (1133 Ft/GJ) és az egyetlen nem földgázbázisú hőforrás Budapesten. Érdemes lenne a dél-budapesti térségben és akár Debrecenben is egy hasonló léte-sítményt megvalósítani. Így lesz a távhő még inkább a helyi hőellátás olcsó, kényelmes és környezetbarát megoldása.

A rendezvényt kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyen a megújuló energiafajták minden ágát kiváló szakemberek képviselték. A jelen-leg tapasztalható „megújuló forradalom” – amelyet egyetértően a politikai akarat gyümölcsének neveztek – helyett, amely nem tűnik optimális megoldásnak, a szerves fejlődés, az „evolúció” minden bizonnyal kedvezőbb lenne. Egyetértettek abban, hogy a megújuló energiaforrásokat alkalmazó megoldások valóban költségesek, de érdemes hosszú távra tervezni, figyelembe véve a környezetvédel-met és a fosszilis források végességét.

7. ábra. A három szektor megújuló energia-felhasználásának alakulása

4,4% 4,5%5,1%

5,9%6,5%

8,0%8,6% 9,1% 9,6% 9,8%

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

0

10

20

30

40

50

60

70

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Bru

ttó v

égső

ene

rgia

felh

aszn

álás

, PJ

Meg

újul

ó en

ergi

a fe

lhas

znál

ás, P

J

RES-H RES-E RES-T Bruttó, végső energiafelhasználás

Megújuló arány


36

ERŐMŰVEK E-MET.HU


Rudolf Viktor

Fejezetek a 100 éves Kelenföldi Erőmű történetéből II.

A Kelenföldi Erőmű 1914. június 8-án kezdte meg a villamos-energia-termelést. Az elmúlt 100 évben az erőmű a fővárost szolgálta, mindig az adott kor igényeinek, követelményeinek megfelelően. Az erőmű történetében egymást követték a kü-lönböző időszakok, amelyeket áttekintve nem csak az erő-mű technológiájának fejlődése, hanem az erőműnek a város ellátására való törekvése is nyomon követhető. A Kelenföl-di Erőmű története tele van olyan eseményekkel, amelyek szakmatörténeti szempontból érdeklődésre tarthatnak szá-mot. A cikksorozat második része először áttekinti az erőmű építészeti vonatkozásait, utána az üzemeltetés első idősza-kának jellemzőit, majd bemutatja a második negyedszázad eseményeit és eredményeit.

A Kelenföldi Erőmű a nagynyomású bővítés eredményeként korsze-rű erőmű lett, és Budapest nagy részének villamosenergia-ellátója. Az 1932-ben befejezett bővítéssel az erőmű az akkori tervek szerint mintegy 10-15 évig biztosan megfelelt a felhasználói oldal igénye-inek, és a gőzkazánüzem még tovább bővíthető volt. Az erőmű a leírások szerint hosszú ideig a szakmai érdeklődés középpontjában állt, és nem csak hazai, hanem külföldi, német, olasz, lengyel lá-togatók is felkeresték a telephelyet. Érdeklődésre tartott számot a 40 ata kezdő gőznyomású rendszer, a gyűjtősínes kazán és a tur-binaüzemi csőrendszer, a nagy hősűrűségű kazánházi elrendezés, a közel 30 MW-os turbina-egységteljesítmény, a közép- és a nagy-nyomású erőműrendszerek együttműködése, a 30 kV-os rendszer és a villamos vezénylő műszaki kialakítása. A műszaki újdonságok között voltak a Ganz gyár által 1928-ra, a kelenföldi beruházáshoz kifejlesztett 10/30 kV-os, 45 MVA teljesítményű transzformátorok,

amelyek mesterséges olajáramlásúak voltak, olajedényen kívül el-helyezett vízhűtővel. [1]

A Kelenföldi Erőmű építészeti vonatkozásaiE történeti áttekintésben mindenképpen foglalkozni kell az erőmű építészeti kérdéskörével, ha nem is részletekbe menően, mert az erőmű a városépítészet kiemelkedő épületegyüttese. A főváros fej-lődésének történetében nagyszabású beruházások időszaka volt az ún. Bárczy-korszak. Bárczy István 1906-1919 között Budapest pol-gármestere, majd főpolgármestere volt. Ezt az időszakot iskola- és lakásépítési akciók, üzemek és kereskedelmi egységek építése jelle-mezte. A korszak kiemelkedő törekvése volt a városi tulajdonú köz-művek kiépítése is, aminek része volt a Kelenföldi Erőmű megépí-tése. Az építkezéseket minden területen az igényesség jellemezte.

Az erőmű épületegyüttese a modern ipari építészet egyik legje-lesebb példája Budapesten. Az 1912-ben elkezdődött és húsz évig tartó folyamat két építész nevéhez fűződik. Az első időszakban a középnyomású erőmű építésze Reichl Kámán (1879-1926) volt, míg a nagynyomású rész megépítése Bierbauer Virgil (1893-1956) nevéhez fűződik, aki már a súlyosan beteg Reichl mellett bekap-csolódott a tervezésbe és a gépházbővítés kivitelezésébe. Mindkét építész életének főművei közé tartozott az erőmű.

A vonatkozó szakirodalom [2] szerint Reichl Kálmán volt az első, aki Magyarországon az ipari, üzemi építkezésekbe architektúrát vitt. Nevéhez kötik a komplex funkciójú üzemi épületegyüttes alap-gondolatát, amelynek megvalósítása a jelen időkre is kihat, hiszen az erőmű vezetőinek és mérnökeinek irodájából ma is közvetlenül megközelíthető az üzemi terület. Az ő építészi tevékenységének értékelésekor a szakma külön is említi egyebek között a változatos épülettömeg-kialakítását, az épületrészek részben szimmetrikus,

6. kép. Látkép délkeletről (1914) [2]5. kép. Látkép északkeletről (1914), amelyen látható a kapcsolóház, az igazgatósági épületrész, a lépcsőház és a gépház kialakítása. [2]


37

E-MET.HU ERŐMŰVEK


részben aszimmetrikus elhelyezését, ami minden oldalról más-más képet mutat, jelezvén ezzel is a különböző funkciójú épületek erőmű-üzemeltetési szempontból fontos egységét. Megjelennek ugyanakkor az épületegyüttesen más érdekes vonások is, például a lépcsőházak toronyszerű kialakítása, amelyek között van olyan is, amely antik templomra emlékeztet, vagy a gépház homlokza-tának bazilikaszerű kialakítása. Az erőmű és a Budafoki út között lakóház is épült. Az építészeti értékelés itt kiemeli a nem megszo-kott alaprajzi elrendezést, a tömegalakítás formáját, az üzemi la-kóépületeknél szokásosnál magasabb színvonalat (itt volt a lakása hosszú ideig több tisztviselőnek, mérnöknek és a főmérnöknek is), valamint azt, hogy a magasra nyúló téglaburkolatok és a nyílások formái mintegy összekötik a lakóépületet az üzemi főépület igazga-tósági részével. A cikksorozat első részében [3] szereplő 1. kép már bemutatta az épületegyüttesből az 1. sz. kazánházat. Az 5-7. képek további illusztrációul szolgálnak.

A nagynyomású erőmű épületegyüttese összekapcsolódik a kö-zépnyomású erőmű épületegyüttesével. Ennek egyik különlegessé-ge, hogy területi és kábelvezetési okokból a 30 kV-os kapcsolóépü-letet az új derítőmedence felett helyezték el, amihez erős vasbeton födémre volt szükség, a 80 tonnás transzformátorok elhelyezése érdekében. A kapcsolóház homlokzati megjelenését a technológiá-hoz szükséges robbanóterek kialakítása határozta meg, a nyílások

árkádsorként jelennek meg. A gépházat és a kapcsolóházat két-emeletes híd köti össze, az alsó szinten volt a relé-, a felsőn pedig a vezérlőterem, amely az épületegyüttes leghíresebb eleme ([3], 4. kép). Az ovális alakú terem a természetes világítást fentről, az üvegtetőn keresztül kapja. Az oldalfalakon elhelyezett műszertáb-lák a termet körbefutó folyosóról közelíthetők meg. A gépház bőví-tésekor és a 3. sz. kazánház megépítésekor Bierbauer alapvetően követte a Reichl-féle architektúrát, attól csak néhány ponton tért el, ami nem veszélyeztette a teljes épületegyüttes egységét. Az építkezés utolsó eleme az épületegyüttes északkeleti részénél lé-tesített, irodákat, műhelyeket és laboratóriumot magában foglaló épület, amelyet híd köt össze az igazgatósági szárnnyal. A 8-9. ké-pek egy-egy részletet mutatnak be.

Az előzőkben röviden bemutatott üzemi épületegyüttes és a la-kóház 2000-ben műemléki védettséget kapott. [4]

Az erőmű üzemeltetésének főbb jellemzőiA Kelenföldi Erőmű üzemelésének kezdetétől folyamatosan nőtt a fővárosban és közvetlen környezetében az a körzet, ahol az ipari és lakossági felhasználókat az erőműben termelt villamos energiával látták el. Mivel az erőmű szigetüzemben működött, mindig fontos kérdés volt a teljesítményegyensúly, vagyis az erőműbe beépített villamos teljesítmény és a felhasználók teljesítményigényének egy-

7. kép. A lakóház délkeletről (1914) [2]

9. kép. A kapcsolóház keleti homlokzata (1934) [2]

8. kép. A vezérlőhíd és a kapcsolóház délről nézve (1934) [2]



ERŐMŰVEK E-MET.HU

máshoz való viszonya. Az erőműben fennmaradtak az első húsz év üzemi kimutatásai. [5] Ennek adatai alapján a 3. ábra bemutatja a beépített teljesítmény és az éves tényleges csúcsigény alakulását.

Szakmai körökben szokás emlegetni egy „ökölszabályt”, misze-rint szigetüzem esetén egy erőmű kiegyensúlyozott üzeméhez az ideális teljesítményarány az, ha az üzemi, termelő teljesítmény, a forgó tartalékteljesítmény, amely a terhelésingadozásokat hivatott kiegyensúlyozni, és az álló teljesítmény, tehát a hidegtartalékban lévő, valamint a karbantartások, javítások miatt leállított teljesít-mények aránya 1/3-1/3-1/3. A 3. ábra szerint ez az arány látszólag nem volt mindig meg, bizonyos időszakokban a tartalék teljesít-mény aránya jóval kisebb volt az ideálisnál. Tekintettel azonban arra, hogy az üzemi kimutatások szerint az éves csúcsteljesítmény szinte kizárólag az év utolsó heteinek valamelyik napján volt, és a többi hónapban 20-30%-kal kisebbek voltak a csúcsteljesítmények, valójában a teljesítményviszonyok többnyire kedvezőbbek voltak az ábráról leolvashatónál, figyelembe véve azt is, hogy az ellátott kör-zet igénye az évek során fokozatosan növekedett. Ez mindenkép-pen dicséri, utólag is, a közép- és hosszú távú kapacitástervezők és a beruházásokat, bővítéseket tervezők, valamint a döntéshozók gondos és előrelátó munkáját.

A másik fontos kérdés a tüzelőanyag-, a szénellátás volt. Ros-télytüzelésnél a tűztér kialakítása mindig egy konkrét szénre tör-tént, ezért a kazán érzékeny volt a szénminőségre. A tervezéshez alapul vett minőségűnél rosszabb és jobb szenek egyaránt gondot okoztak az üzemeltetőnek. A Kelenföldi Erőművet tatai daraszénre tervezték. Végignézve az 1914-1932 időszak üzemi kimutatásait, az látható, hogy ebben az időszakban a tatai daraszén aránya éves viszonylatban általában 90% felett volt. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a többi szén nagy hányadban a tataihoz hasonlóan jó minőségű dorogi vagy környei daraszén volt, ez az arány valójában 95% felett alakult. Ez alól az 1924-25-ös évek kivételt képeztek, amikor is tatai és dorogi szén valamilyen okból alig volt, helyettük az erőmű porosz és sziléziai szénszállítmányokat kapott. Mindez azt mutatja, hogy a jó szénminőség biztosítása mindig fontos kérdés volt az erőmű üzemeltetői számára, és ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az erőmű hatásfoka, illetve fajlagos hőfogyasztása az I. részben [3] bemutatott 1. és 2. ábrán látható diagram szerint alakult.

Az erőműből kiadott villamos energia mennyiségét az 1914-1932 közötti időszakban a 4. ábra mutatja. Az 1916-1921-es évek időszakát követően az erőmű által ellátott körzet villamosenergia-igénye meredeken emelkedett. (A nagynyomású beruházást követő évtizedről sajnos nem állnak rendelkezésre idősor adatok.)

1944/45. évi őszi és téli eseményekA II. világháború alatt az erőmű egészen a fővárost közvetlenül érintő háborús események utolsó időszakáig zavartalanul termelt és szolgáltatott villamos energiát. Az erőmű működésére, termelé-sére nézve veszélyes időszakokat két részletben érdemes vizsgálni. Az első az 1944. év őszi bombázások időszaka, a második pedig a főváros ostroma.

Az erőmű a fővárost ért, 1944. évi őszi bombázások során egyetlen alkalommal sérült meg. Az 1944. szeptember 18-án dél-előtt történt légitámadásról és az annak során keletkezett károk-ról négy nappal később jelentést és kárbecslést készített az erőmű személyzete. [6] Ennek alapján tudjuk, hogy a légitámadás 10:43-tól 13:58-ig tartott, két hullámban, és a bombázó gépek tizennégy gyújtó- és repeszbombát szórtak az erőműre. A légiriadó elrende-lésekor az erőmű terhelését 34,5 MW-ról 8,4 MW-ra csökkentették.

Az első hullámban a Gellérthegy irányából történt a támadás, a második hullámban pedig Budafok irányából repültek az erőműre a bombázó gépek. Az üzemi főépületek és így az azokban lévő terme-lő berendezések sértetlenek maradtak, megsérült viszont néhány 30 és 10 kV-os kimenő kábel. Találat érte a dunai szénszállító be-rendezést, amely rázuhant az alatta horgonyzó uszályra. Bombák robbantak a főkapu és a lakóház körül (ezek tüzeket és komoly épületkárokat okoztak) és az egyik óvóhely közelében, továbbá az erőmű mellett lévő gáztartály és a Budafoki út között. Kisebb sérülést szenvedett több, az erőművet kiszolgáló létesítmény is. A jelentés tanúsága szerint a szükséges üzemi ellenőrzések és pró-bák után 14:27 és 15:17 között a jó kábeleket visszakapcsolták és az erőművet felterhelték. Személyi sérülés a bombatámadás so-rán nem történt, a kiszolgáló létesítményekben szolgálatot teljesítő és a lakóházban tartózkodó személyek még időben az óvóhelyek-re mentek. A kezelőszemélyzet a légitámadás során mindvégig a helyén maradt és szolgálatot teljesített. Szerencsére négy bomba nem robbant fel. Ezeket a honvédség tűzszerészei néhány napon

0

20

40

60

80

100

120

140

160[MW]

Beépített teljesítmény Éves csúcs teljesítmény19

1419

1519

1619

1719

1819

1919

2019

2119

2219

2319

2419

2519

2619

2719

2819

2919

3019

3119

32 0

20

40

60

80

100

120

140

160

180

200

220

[GWh]

1914

1915

1916

1917

1918

1919

1920

1921

1922

1923

1924

1925

1926

1927

1928

1929

1930

1931

1932

3. ábra. A Kelenföldi Erőmű teljesítményviszonyai, 1914-1932 [5] 4. ábra. A Kelenföldi Erőműből kiadott villamos energia, 1914-1932. [5]



E-MET.HU ERŐMŰVEK

belül elszállították. Az anyagi kárt a jelentésben 1,3-1,5 millió pen-gőre becsülték.

A második veszélyes időszak Budapest ostroma volt. Az erőmű közvetlen környezete 1944 karácsonyán került veszélybe, amikor az ostromló szovjet csapatok, a város bekerítése után, elkezdték kialakítani az ostrom ún. belső gyűrűjét. December 26-án elfog-lalták Budatétényt és Budafokot, majd továbbhaladtak Albertfalva és Kelenföld irányába, sőt, nagy veszteségek árán elfoglalták a Ke-lenföldi pályaudvart is. Másnap ezt a támadást magyar alakulatok megállították, a pályaudvart visszafoglalták, és december 29-ére a szovjet haderő egy részét visszaszorították az Andor utcai vasút-vonalig. Ugyanezen a napon a szovjet haderő egy másik egysége viszont, a Budafoki út mentén, eljutott a lágymányosi vasúti tölté-sig. A dél-budai területek szovjet haderő általi végleges elfoglalá-sa után, 1945. január 1-jétől kezdve egészen február 10-ig, tehát majdnem az ostrom utolsó napjáig, a lágymányosi töltés vonalában állt a frontnak ez a szakasza. A város belső részeit védő magyar és német alakulatok és a támadó szovjet csapatok is többször meg-próbálták áttörni ezt a frontszakaszt, átmenni a töltésen, de ezek a próbálkozások egyszer sem jártak sikerrel, és mindkét oldalon nagy veszteségeket okoztak. Végül február 10-én, a lágymányosi vasúti töltésnél a várost védő alakulatok megadták magukat. [7] Két nap múlva Budapest ostroma befejeződött.

A harci eseményekben az erőművet ugyan nem érte közvetlen támadás, de a környezetében hirtelen bekövetkezett és mintegy hat héten át tartó nagy harcok során a technológiai rendszer több ponton is találatot kapott. A sérüléseket egy ideig ki tudta javítani a személyzet, fenntartva ezzel az erőmű üzemét, amikor azonban a harci cselekmények során az erőmű dolgozói közvetlen életveszély-be kerültek, kénytelenek voltak leállítani az erőművet, és óvóhelyre vonulni, majd amikor lehetett, elhagyni az erőművet és hazamenni. A téli hideg időjárási körülmények között a berendezések egy része elfagyott és üzemképtelenné vált. A harcok befejeződése után, a melegebb idő beköszöntével megkezdődött a fagykárok felszámo-lása, a berendezések helyreállítása, és az erőművet 1945 márciusá-ban sikerült újraindítani. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az erőműnek jelentős széntartaléka volt, és a Duna alatt lévő kábel-alagútban néhány 10 kV-os kábel épségben maradt.

A II. világháború utáni évtizedA világháború után gyakorlatilag öt olyan erőmű volt hazánkban, amely az akkori viszonyoknak megfelelően nagy vagy közepes erő-műnek volt mondható. Ezek közül egyedül a Kelenföldi Erőmű telje-sítménye haladta meg a 100 MW-ot.

A háború utáni időszakban több olyan változás volt a hazai energiaiparban, amely érintette a Kelenföldi Erőmű irányítását, szabályozását. A magyar villamosenergia-ipar történetében alap-vető változást hozott az 1948-ban végrehajtott államosítás, és a fontosabb termelő és szolgáltató egységek központi irányítás alá helyezése. Az újonnan megalakult Állami Villamossági Rt. (ÁVI Rt.) fogta össze az országnak, így Budapestnek és elővárosainak ellátá-sát is biztosító erőműveket és elosztórendszereket. 1949-ban meg-alakult a Bánya és Energiaügyi Minisztérium (BEM) felügyelete alatt működő Erőművek Ipari Központja (ERIK), amely ellátta a nagy és közepes erőművek irányítását. Ezt a funkciót 1952-ben átvette a BEM keretei között megalakult Villamosenergia-ipari Igazgatóság (VIPIG), 1954-ben pedig létrejött az Erőmű Tröszt. A villamos ener-gia- és teljesítménygazdálkodás feltételeinek kialakításával 1949-

ben létrejött a magyar villamosenergia-rendszer (VER) a Kelenföldi, a Bánhidai, az Ajkai és a Tatabányai Erőművek szinkronüzemével, először az ELMŰ 30 kV-os hálózatán, majd a fokozatosan kiépült új 110 kV-os hálózaton keresztül. A rendszerhez rövid időn belül csatlakozott a Mátravidéki Hőerőmű is. [8]

Az irányítási rendszer változásainak részeként a Kelenföldi Erő-mű 1949-ben kivált a Budapest Főváros Elektromos Műveiből, és rövid ideig önálló vállalat lett, az ERIK irányítása alatt. 1950-ben ehhez a vállalathoz csatolták a főváros Révész utcai, Váci úti és Csáky utcai termelőegységeit, majd 1952-ben az Újpesti (Phöbus) Erőművet is. 1954-től kezdve az erőmű ismét önállóan működött, Budapesti Erőmű, 1961-től kezdve pedig Kelenföldi Hőerőmű Vál-lalat néven.

Ezek a változások sok tekintetben kihatottak a VER legnagyobb teljesítményű elemének, a Kelenföldi Erőműnek az üzemére és annak irányítására. Az erőmű már nem szigetüzemben látta el a fogyasztókat, hanem a többi erőművel kooperációban. Változtak a hálózati frekvencia tartásának szabályai. Növekedett az erőmű terhelése és a termelt villamos energia éves mennyisége, hiszen a kooperációs rendszerben együttműködő erőművekben a korábbinál jóval kevesebb tartalék teljesítményre volt szükség, ezért a terme-lő berendezéseket jobban ki lehetett használni. Mivel a VER által ellátott körzetekben rohamosan nőttek a villamosenergia-igények, aminek mértékével sok esetben nem tudott egyensúlyt tartani az új erőműegységek építésének üteme, előfordultak a rendszerben teljesítményhiányos időszakok. Ilyenkor fokozott rendszerirányítói és politikai figyelem irányult az erőművekre, köztük a Kelenföldi Erőműre is.

A háború utáni években lényegesen leromlott a felhasznált szén minősége. A jó minőségű szeneket a fejlődő nehézipar más terü-letein használták fel. A tervezéskor is figyelembe vett, egyenlete-sen jó minőségű tatai vagy azzal egyenértékű dorogi, kisebb há-nyadban környei daraszén helyett az erőmű egyre többször kapott gyenge minőségű, különböző bányákból származó szeneket. Ezek több paraméter (portartalom, salak- és hamutartalom, fűtőérték, salakolvadási jellemzők stb.) tekintetében is rosszabbak voltak a korábbiaknál. A tüzelőanyag minőségének romlása a kazánok tel-jesítményének és hatásfokának csökkenéséhez vezetett. A kazá-nok elhasználódása az addig tapasztaltnál jóval nagyobb mértékű volt, ami lényegesen megnövelte a karbantartási és a felújítá-si költségeket. Mivel a VER új termelőegységeinek kazánjait már gyengébb minőségű szenekre és szénpor-tüzelésre tervezték, vala-mint a telepítésből következően a bányák közelsége a kelenföldinél jóval kisebb szállítási költségeket jelentett, a Kelenföldi Erőmű a VER terheléselosztási rendszerében mindinkább hátrébb került és csúcserőmű szerepet kapott, ami tovább növelte a berendezések igénybevételét. Ugyanakkor az erőmű a csúcsjellegből fakadó gyors terhelésváltoztatási igényeknek sem tudott maradéktalanul megfe-lelni, a 20-25 évvel korábbi igényekhez igazodó műszaki kialakítás miatt. A nagy vízterű gőzkazánok már nem voltak elég rugalmasak a VER szabályozási igényeinek kielégítéséhez. Ezek a problémák műszaki, gazdasági és üzembiztonsági vonatkozásban is érintették az erőművet, és megnehezítették az üzemeltetést.

A világháború előtti jó minőségű szenek mintegy 6,5%-a került ki salakként az erőműből. Az 1950-es években ez az arány 24-25% volt, ami rendkívül magas. Ez évente mintegy 90-95 ezer tonna salakot jelentett. A salakot vasúton és közúton szállították el, és építkezéseken hasznosították.



ERŐMŰVEK E-MET.HU

Bővítések, fejlesztések és átalakítások [9, 10]Az előzőkben bemutatott problémákat tapasztalva az erőmű fo-lyamatosan vizsgálta olyan változtatások lehetőségét, amelyek az erőmű üzemeltetése szempontjából kedvezők lehetnek. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején lefolytatott a vizsgálatok három lehetőséget tártak fel.

• Fűtőolaj-póttüzelés kifejlesztése és bevezetése a kazánok teljesítményének és hatásfokának helyreállítása, növelése céljából és az erőmű rugalmasabb üzemvitele érdekében.

• A kazánüzem következő ütemben történő bővítésekor kor-szerű szénpor-tüzelésű berendezések építése.

• Forró víz és gőz hőhordozó közegű, ipari célú hőszolgáltatás lehetőségének részletes vizsgálata, a feltételek kialakítása és a szolgáltatás megkezdése.

A Kelenföldi Erőmű az 1950-es évek elején kezdte meg a fű-tőolaj-póttüzelés kifejlesztésének kísérleti munkáit, majd az első égőkkel történő kísérleti üzemet. Az eredmények kedvezők voltak, és alapul szolgáltak az új tüzelőanyag széles körű alkalmazásához. A rostélytüzelésű kazánokat fokozatosan ellátták fűtőolaj-póttüze-léssel. A gőzkazánokba bevitt tüzelőhőben a fűtőolaj aránya folya-matosan nőtt, 1954-ben 3%-os, 1957-ben 14, 1961-ben pedig már 50%-os volt. Nőtt a kazánüzem teljesítménye, javult a hatásfok, és rugalmasabb lett az üzemvitel.

A nagynyomású kazánüzem teljesítményét az erőmű két ütem-ben bővítette. A 3. sz. kazánházban rendelkezésre álló helyen még 1948-ban üzembe lépett a 12. számú Ganz-Babcock Wilcox (GBW) gőzkazán. A következő bővítésre 1958-ban került sor, a 13. és a 14. számú Láng-Borsig (LB) gőzkazánok megépítésével. Ezek a 3. sz. kazánház utolsó két szabad helyére kerültek. Az 50 t/h teljesítmé-nyű GBW kazán még nagy vízterű volt, és vándorrostély tüzelőbe-rendezéssel épült. A két LB kazán szintén 50 t/h teljesítményű, de kis vízterű, felsődobos, függőleges csőrendszerű, besugárzott tűz-terű és szénpor-tüzelésű volt. A szénpor-égőket a kazán tűzterének négy sarkában helyezték el, amelyekhez égőnként 1-1 db fűtőolaj támasztóégő is tartozott, a nagyon gyenge minőségű szenek eltü-zelése érdekében. A kazánok második huzamából kilépő füstgázo-kat mechanikus és elektrosztatikus pernyeleválasztók tisztították.

A hőszolgáltatás lehetőségének vizsgálata során előtérbe ke-rült, mint fontos szempont, az erőmű légszennyezőanyag-kibocsá-tásának és az erőmű környezetében a levegő tisztaságának kér-dése. Megállapították, hogy az erőmű környezetében lévő, saját hőtermelő kapacitással rendelkező ipari létesítmények légszeny-nyezőanyag-kibocsátása jóval nagyobb, mint az erőműé, ezért a hőszolgáltatás megkezdésével számítani lehet az erőmű környe-zetében a légszennyezettség szintjének, elsősorban a portarta-lom jelentős csökkenésére. A vizsgálatok már ebben a fázisban is kiterjedtek a lakossági célú hőszolgáltatásra is, mert ebben az időszakban nagy lakótelepek építését tervezték Lágymányoson és Kelenföldön. Az erőmű kibocsátása a lakosság szén-, brikett- és tűzifaalapú fűtésénél is kedvezőbbnek bizonyult. A szükséges dön-téseket követő előkészítési munkák után, a Kelenföldi Erőműből az ipari célú távhőszolgáltatás 1952-ben, míg a lakossági célú 1958-ban kezdődött meg.

1956 és 1961 között, mintegy 35-45 éves üzemelés után, foko-zatosan üzemen kívül helyezték, majd lebontották a középnyomású gőzkazánokat és gőzturbinákat, valamint az 1. sz. kazánház szén-szállító és -feladó rendszerét.

A gazdaságosság javítása érdekében az V/a. és a VII. sz. gőz-turbináknál is kiépítették a megcsapolásos tápvíz-előmelegítést, két ütemben, 1954-ben és 1956-57-ben, a VI. és a VIII. gépekhez hasonlóan.

Az erőmű 1958 1961 között átalakítási, felújítási és rekonst-rukciós programot hajtott végre nagynyomású gőzkazánjain. Ezen munkák célja a kazánok élettartamának meghosszabbítása, a gyenge szénminőség negatív hatásainak kompenzálása és a ru-galmasabb üzemvitel feltételeinek megteremtése volt, a korábbi vizsgálatok eredményeinek és a fűtőolaj-tüzelés kedvező tapasz-talatainak figyelembevételével. A legfontosabb munkákat az alábbi felsorolás foglalja össze.

• Az 1-2. sz. Sch-Hg kazánoknál 1958-ban felújították és kor-szerűsítették a rostélyokat, Ljungström léghevítőket építettek be, a tűztér oldalfalaiba 2-2 db gőzporlasztású fűtőolajégőt építettek be a rostély felett kb. 1 m magasságban, póttüze-lésként, kicserélték a nyomó- és a szívóventilátorokat, vala-mint a kéményeket.

• A GH kazánoknál az üzemi tapasztalatok alapján (de nem mindegyiken) növelték a falazathűtő csőrendszerek felüle-tét, korszerűsítették és rugalmasabbá tették a túlhevítési gőzhőfok-szabályozó rendszert, hatékonyabbá tették az utó-fűtő felületek és a léghevítők koromfúvó rendszerét. Növel-ték a tápvíz-előmelegítők fűtőfelületét, a tűztér oldalfalaiba 3-3 db gőzporlasztású fűtőolajégőt építettek be a rostélytü-zelés melletti póttüzelés érdekében, itt is a rostély felett kb. 1 m magasságban.

• Az 5. és 6. sz. DGT kazánok esetében 1960-61-ben meg-szüntették a rostélytüzelést, és a kazánokat a mellső falon elhelyezett 6 db tüzelőberendezéssel fűtőolaj-tüzelésűre alakították át, növelték a falazathűtő csőrendszerek felüle-tét, a tűztéri hőmérséklet növekedése miatt módosították a kazánok cirkulációs rendszerét, és átalakították a tűztéri falazatot. Az első üzemi tapasztalatok alapján megnövelték a túlhevítő felületét is, a 425 °C gőzhőmérséklet tartása ér-dekében.

• A fűtőolaj-tüzelés bevezetéséhez a 2. sz. kazánházban olaj-állomás épült, a kazánokhoz szükséges szivattyú-, előmele-gítő és szűrőkapacitással.

Az előzőkben felsorolt munkák mellett szükséges volt a villa-mos üzem rekonstrukciója is. Ennek során egyebek mellett új házi üzemi transzformátorállomások létesültek, valamint felújították és bővítették a generátorok, transzformátorok és gyűjtősínek védelmi rendszereit.

A hőszolgáltatás megkezdésével megnőtt az erőmű pótvízigénye. Ennek ellátása érdekében 1954-ben üzembe került egy 35 t/h telje-sítményű vegyi vízlágyító berendezés. A hőszolgáltatás bővülésével egy további, 200 t/h teljesítményű teljes sótalanító üzem épült, két ütemben, 1963-ban és 1965-ben.

A program végrehajtásával javultak az erőmű termelési jellem-zői, meghosszabbodott a kazánüzem élettartama, és kialakultak a következő negyedszázad fejlesztési irányai is.

Az erőmű fajlagos hőfelhasználási mutatóinak alakulását 1945 és 1963 között az 5. ábra mutatja. A diagram jól szemlélteti, hogy a kiadott villamos energiára vetített fajlagos mutató a világháború utáni években 5,00-5,50 kcal/kWh (ma használt mértékegység-gel 20,9-23,0 kJ/kWh) között alakult, majd a rekonstrukciók és



E-MET.HU ERŐMŰVEK

átalakítások hatására az 1950-es évek végére 4,50 kcal/kWh-ra (18,8 kJ/kWh) javult.

Szikla GézaA Kelenföldi Erőmű történetének bemutatásában feltétlenül meg kell emlékezni az erőmű talán legjelesebb szakemberéről. Szikla Géza (1882-1963) közel 40 évig foglalkozott az erőművel. 1913-ban lépett a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei szolgá-latába, ahol először a Kelenföldi Erőmű üzemvezetője volt, majd műszaki igazgatója, 1950-ig. Szakmai tevékenysége kiterjedt az erőműépítésre, a bővítésekre és korszerűsítésekre, az erőmű üze-meltetésére, továbbá a fejlesztésekre egyaránt. [10] [11]

Munkásságának három fontos területe a következő volt:• Szikla-féle légtelenítés. Az 1921-től kezdődően alkalmazott

légtelenítési rendszer egyik eleme a kondenzátorok csapa-dékvíz-szivattyúi után a tápvízrendszerbe beépített bubo-réktartály volt, ahol a tápvízben nem oldott gázok (levegő) tudtak távozni a rendszerből. A másik elem a tápvíztartály tetején elhelyezett párnagőzhűtő volt, amelyben a párnagőzt egy segédszivattyú által keringtetett tápvíz és pótvíz hűtötte, és aminek tetején az oldott gázok ki tudtak lépni a rend-szerből a szabadba. A légtelenítő rendszer működtetésével a tápvíz oxigéntartalma folyamatosan 1,0 mg/l alatt volt tart-ható, megelőzve ezzel a gépészeti berendezések víz-, illetve gőzoldali korrózióját.

• Szikla-Rozinek lebegtető tüzelés. Az I. világháborút követő-en, amikor is a jó minőségű szeneket adó bányák nagy része az ország határain kívülre került, új bányákat nyitottak a Du-nántúlon, amelyek gyengébb minőségű szeneket adtak, ezért előtérbe kerültek a gyenge minőségű szenek eltüzelésének érdekében történő tüzeléstechnikai fejlesztések, előkészíten-dő új kazánok kifejlesztését. Szikla Géza és Rozinek Artúr, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatabányai szénbányá-jának gépészeti főszakértője, hosszú elméleti és gyakorlati munka eredményeként kifejlesztett és szabadalmaztatott egy új széntüzelési módszert. Ennek lényege a háromkamrás elégetési rendszer volt. A kazánba betáplált szén az első két kamrában felhevül, kigázosodik és kokszosodik, a gáz a har-

madik kamrában jól sugárzó lánggal elég, a kokszszemcsék pedig visszakerülnek az első aknába. A kísérleteket 1944-ig támogatta Budapest Székesfőváros Elektromos Művei. A há-borút követően, 1948-tól kezdve állami támogatással foly-tatódott a munka. Ez a folyamat azonban már nem vezetett eredményre, egyrészt az idő elhúzódása miatt, másrészt a szénpor-tüzelési technológia világszerte tapasztalható gyors fejlődése és a nagy teljesítményű erőművi gőzkazánok kifej-lesztése miatt.

• Első javaslat és terv hőszolgáltató erőmű létesítésére. Az 1930-as évek közepén Szikla Géza és munkatársai, elsőként és úttörőként, terveket dolgoztak ki Budapest egyes része-inek erőművekből történő hőellátására. A terv alapja az a felismerés volt, hogy a város villamosenergia-igényének nö-vekedésével növekszik a villamos csúcsteljesítmény, és ezért az erőművi berendezések egy részének idővel csökken az éves üzemideje, tehát kapacitása más célra hasznosítható. A terv a város több pontján fűtőerőművek építését javasolta, elsősorban ott, ahol lakás-, lakótelep-építések voltak várha-tók a jövőben. Ezek az erőművek, ugyan csökkenő villamos-energia-termelés mellett, de hasznosítani tudják azt a hőt, illetve annak jelentős részét, ami egy kondenzációs erőmű technológiájából a környezetbe, a Kelenföldi Erőmű esetében a Dunába távozik. A terv, amely lényegében az ellennyomá-sú kapcsolt energiatermelésre épült, részletes energetikai, gazdaságossági és környezetvédelmi vizsgálatot és számí-tásokat tartalmazott, felvázolta a fűtőerőmű műszaki kiala-kítását is, továbbá konkrét vizsgálatot mutatott be a Révész utcai áramfejlesztő telep fűtőerőművé történő átalakítására vonatkozóan. Az elvégzett értékelés szerint a szükséges be-ruházások megtérülési ideje három év lett volna.

Hivatkozások[1] Kara Gábor: A hazai erősáramú gyártóipar szerepe és feladatai a

villamosenergia-szolgáltatásban, különös tekintettel a GANZ Vil-lamossági Művekre. Villamosság 1988. 36. évfolyam, 9. sz. 277. oldal

[2] Budapest XI. Budafoki út 52. Kelenföldi Erőmű. Tanulmány. Hild-Ybl Alapítvány Budapest 1995. június

[3] Rudolf Viktor: Fejezetek a 100 éves Kelenföldi Erőmű történetéből I., Magyar Energetika 22 (5-6) 16-22 (2015)

[4] A nemzeti kulturális örökség miniszterének 10/2000. (V. 26.) NKÖM rendelete

[5] Kelenföldi Erőmű havi és éves üzemi kimutatások, 1914-1932.[6] Jelentés az 1944. szeptember 18-i délelőtti légitámadásról. 1944.

szeptember 22. Közli a [2] dokumentum.[7] Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Negyedik kiadás 2001.

Corvina Kiadó. 59-60, 120-121, 134-141. és 157. oldalak[8] Kerényi A. Ödön: A magyar villamosenergia-ipar története 1888-

2005. Budapest 2006.[9] Az 50 éves Kelenföldi Hőerőmű története 1914-1964. Szerkesz-

tette László Károly. Budapest 1964. június[10] A Budapesti Hőerőmű Vállalat történetéből – Kelenföldi Erőmű

1914-1989, Újpesti Erőmű 1912-1989. Szerkesztette Varga Ist-ván, Járosi Márton, Kollár György. Budapest, 1990. 291-342 oldal

[11] Emlékkönyv, Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, Buda-pest, 1987. 50-52. oldal

0

1

2

3

4

5

6

7

8[kcal/kWh]

1945

1946

1947

1948

1949

1950

1951

1952

1953

1954

1955

1956

1957

1958

1959

1960

1961

1962

1963

5. ábra. A Kelenföldi Erőmű fajlagos hőfogyasztása kiadott villanyra, 1945-1963 [9]



NAPENERGIA E-MET.HU

Mayer Martin János

Naphőerőművek magyarországi lehetőségeinek modellalapú vizsgálata

Jelen cikkben bemutatott munkám célja a naphőerőművek Magyarországon történő létesítési lehetőségeinek konk-rét, megalapozott számításokkal alátámasztott értékelése. Részletes modelleket készítettem a két legfontosabb típus, a parabolavályús kollektoros és a naptornyos naphőerőművek leírására, amelyek széleskörű vizsgálatok elvégzését teszik lehetővé. Elsőként mindkét típusból egy-egy hőtároló nélkü-li és hőtárolóval rendelkező, 50 MW névleges villamos tel-jesítményű naphőerőmű tervezését végeztem el, amelynek eredményei alapján bemutattam a két típus eltérő jellegze-tességeit. Ezt követően meteorológiai adatbázisok alapján, Matlab szoftverkörnyezetben készített szimulációs program segítségével kiszámítottam az éves szinten termelt villamos energia várható mennyiségét, valamint havi ingadozását mind a négy vizsgált erőműre, egy magyarországi és egy összehasonlítási alapként szolgáló spanyolországi helyszín-re egyaránt. Az eredmények alapján ugyanaz a naphőerőmű Magyarországon mintegy 35-40%-kal kevesebb energiát képes termelni, rosszabb hatásfokkal, jelentősebb havi in-gadozás és üzemviteli kockázatok mellett. Világszinten a naphőerőművek legnagyobb előnye a gazdaságosan meg-valósítható, hő formájában történő energiatárolás, amely amellett, hogy növeli az erőmű kihasználását, hatásfokát és rendelkezésre állását, szabályozhatóvá teszi a naphőerőmű-veket, aminek a jövőben az időjárásfüggő megújulók terje-dése miatt egyre növekvő jelentősége lehet.

A naphőerőművek a közvetett villamosenergia-termelés eszközei, amelyekben a napsugárzást első lépésben hővé alakítják, majd eb-ből termodinamikai körfolyamattal állítanak elő villamos energiát. A jó hatásfokú energiaátalakításhoz szükséges kellően magas hő-mérsékletet a napsugárzás koncentrálásával érik el, erre utal a technológia általánosan elterjedt rövidítése: CSP (Concentrating Solar Power). Az első naphőerőmű az 1984 és 1990 között Kalifor-niában létesült SEGS (Solar Energy Generating Station), 354 MW összteljesítménnyel. A következő naphőerőmű hosszú szünet után, 2006-ban épült fel Spanyolországban, amely egy máig tartó folya-matos fejlődés kiindulópontját jelentette. 2015 elejére a világszinten beépített naphőerőmű-teljesítmény meghaladta a 4,5 GW értéket, amelynek döntő része Spanyolország és az USA között oszlik meg, valamint jelenleg is számos projekt áll építés, illetve tervezés alatt a világ több országában, ami egyben a technológia iránti érdeklődés bővülését is mutatja [1].

A növekedés ellenére a naphőerőművek még napjainkban is elenyésző részarányt képviselnek a világ energiatermelésében, és elterjedésük még a napelemes rendszerekhez képest is nagyság-

rendekkel alacsonyabb. A napelemek a napsugárzásból közvetlenül termelnek villamos energiát, és beépített teljesítményük 2000 óta megszázszorozódva 2015-re elérte a 178 GW-ot [2]. A naphőerő-művek gyorsabb terjedésének fő akadálya a technológia – még más megújulókkal összevetve is – magas költsége. A jelenlegi kutatások főbb irányai a technológiai fejlesztéseken túl annak feltérképezé-se, hogy a naphőerőműveknek milyen és mekkora szerep juthat egy jövőbeli, egyre nagyobb részben megújuló-alapú energiarend-szerben. A hazai energetikai szakma számára további fontos kér-dés az is, hogy Magyarországon milyen lehetőségek lehetnek egy naphőerőmű gazdaságos felépítésére és üzemeltetésére. Hazánkat a CSP erőművek által nem hasznosítható szórt sugárzás magas részaránya miatt nem tekintik kedvező helynek a naphőerőművek létesítésére, annak vizsgálatával azonban még kevesen foglalkoz-tak, hogy milyen jellegű és mértékű hátrányokat jelent mindez egy hazai naphőerőműnek. Kutatásom során az volt a célom, hogy a fenti kérdésekre megalapozott és részletes számításokon alapuló válaszokat találjak.

A naphőerőművek két legfőbb típusa a parabolavályús kollek-toros és a naptornyos naphőerőműveké, amelyek alapvetően a hőtermelés módjában különböznek. A parabolavályús kollektorok parabola profilú tükröket tartalmaznak, amelyek a sugárzást a kol-lektor fókuszvonalában található vákuumcsöves szigeteléssel vé-dett abszorbercsőre koncentrálják. A kollektorban áramló hőszállító közeg jellemzően termoolaj, melyet annak stabilitási korlátai mi-att legfeljebb 400 °C hőmérsékletre melegítenek fel. A naptornyos erőművekben egy központi torony körül elhelyezkedő nagyszámú heliosztát tükör a sugárzást a torony tetején található hőcserélő felületre koncentrálja. A térbeli, pontba történő fókuszálásból faka-dó magasabb koncentráltsági fok és a szűkebb helyre korlátozódó áramlás miatt a sóolvadék hőszállító közeg magasabb, jellemzően 565 °C hőmérsékletet is lehetővé tesz. A villamosenergia-termelés mindkét esetben a hagyományos erőművi technológiából ismert új-rahevítéses Rankine-körfolyamattal történik, amelyben a hőbevitel a hőszállító közeg és a víz munkaközeg közti hőcserélőkben valósul meg. A hőtermelés és a körfolyamat között hőtárolás is kialakítha-tó, amely gazdaságos energiatárolási lehetőséget jelent. Munkám során a bemutatott két erőműtípus modellezését és vizsgálatát vé-geztem el.

ModellalkotásA naphőerőművek modellezésének célja az erőmű üzemállapotát befolyásoló fontosabb paraméterek és az erőmű működési jel-lemzői, elsődlegesen a kiadott teljesítménye közti kapcsolat minél pontosabb leírása. A naphőerőművek üzemállapotát elsődlegesen a direkt napsugárzás (DNI: Direct Normal Irradiance) nagysága ha-tározza meg, ezenkívül a környezeti hőmérséklet értéke és a nap



E-MET.HU NAPENERGIA

helyzete is fontos, így e két meteo-rológiai jellemző, valamint a pontos dátum és idő a modellem változó bemeneti adatai. Ezenkívül számos további, a vizsgálatok során állandó értékű paraméterre is szükség van, amelyek az erőmű földrajzi helyét és a különböző részegységek fizikai jellemzőit írják le. A modell három részből áll, amelyek a hőtermelés, a Rankine-körfolyamat, valamint a hőtárolás leírására szolgálnak, eze-ket a következő alfejezetekben mu-tatom be. A modell részletes leírása és a számításhoz használt egyenle-tek a témában készített TDK mun-kámban megtalálhatók [3]. A be-mutatott számítási modell alapján Matlab szoftverkörnyezetben a szá-mításokat megkönnyítő szimulációs programot készítettem.

A hőtermelés modelljeA hőtermelés szempontjából fontos a sugárzás beesési szöge, amely a Nap helyzete alapján határozható meg. Ehhez elsőként a szoláris idő számítása szükséges, amely az időzónához tartozó közepes, vala-mint a pontos földrajzi hosszúság eltéréséből, a nyári időszámítás-ból és az ún. időegyenletből fakadó korrekciós faktorok szerint tér el a zónaidőtől. A szoláris idő és az adott nap éven belüli sorszáma alapján kiszámítható a nap helyzete az I. ekvatoriális koordináta-rendszerben. Ebből a földrajzi hosszúság ismeretében áttérhetünk a megfigyelési ponthoz rögzített horizontális koordinátarendszerbe, amelynek koordinátái már közvetlenül a Napnak a naphőerőműtől vett irányszögei. Parabolavályús kollektorok esetében ismernünk kell a kollektor tengelyének irányát, amely leggyakrabban észak-déli vagy kelet-nyugati, és így tökéletes napkövetést feltételezve minden pillanatban meghatározható a sugárzás beesési szöge. Naptornyos erőműnél a beesési szög minden heliosztát esetén el-tér, amelyet egyesével vagy kisebb csoportokra vonatkoztatva lehet kiszámítani az adott heliosztát toronytól vett irányának figyelembe-vételével [4].

A hőtermelés hatásfokát két részre bontva, a szoláris hatékony-ság és a kollektor-hatásfok szorzataként definiáltam, amelyek közül előbbi csak a Nap helyzetétől, utóbbi pedig csak a sugárzástól és a hőmérsékletektől függ. A szoláris hatékonyság legfontosabb része a beesési szög koszinuszaként számítható beesési hatékonyság, ezen kívül ez tartalmazza az árnyékolás miatti veszteségeket, valamint parabolavályús kollektorok esetében a beesési szög korrekciós fak-tort és a kollektorvégi veszteségeket is. A kollektor-hatásfokban az optikai és hőveszteségeket vettem figyelembe. Az optikai vesztesé-gek aránya a sugárzástól függetlenül állandó, oka a tükrök, az eset-leges védőburkolatok, illetve az abszorberfelületek nem tökéletes optikai tulajdonságai, valamint naptornyok esetén a sugárzás csil-lapodása a heliosztát és a torony közti levegőben. A hőveszteségek alapvetően a hőszállító közeg és a környezet hőmérsékletétől függ-nek, értékük a sugárzás függvényében állandó, így részarányuk

a sugárzás csökkenésével összhangban emelkedik. A termelt hő mennyisége a sugárzás, a teljes tükörfelület, valamint a fentiek alapján számolt hőtermelési hatásfok szorzataként számítható.

A Rankine-körfolyamat modelljeVillamosenergia-termelő egységként hagyományos, vízgőz munka-közegű Rankine-körfolyamatot választottam, amelynek kapcsolása mindkét naphőerőmű-típus esetén megegyezik, csak a paraméte-rek térnek el az eltérő hőtermelési hőmérsékletszintek miatt. A kör-folyamat túlhevítést és ezzel megegyező hőmérsékletű egyszeres újrahevítést alkalmaz, valamint a gáztalanító táptartályban egyfo-kozatú tápvíz-előmelegítés is megvalósul. A modell alapjául szolgá-ló kapcsolási rajz az 1. ábrán látható.

A modell tervezési paraméterei a frissgőz nyomása és hőmér-séklete, az újrahevítés nyomása, a gáztalanító táptartály nyomása, valamint a kondenzátor hőmérséklete, ezek alapján kiszámíthatók a munkaközeg állapotjelzői minden nevezetes pontban, valamint a körfolyamat munkavégzése, hőbevitele és hőleadása, valamint ezekből a hatásfoka is. A modellt általános termodinamikai ösz-szefüggésekre, valamint anyag- és energiamérleg-egyenletek-re alapoztam, a munkaközeg állapotjelzőinek számítása pedig a FluidProp program bővítménnyel történt. A turbina és a szivattyú veszteségeit belső hatásfokuk alapján vettem figyelembe. A hőel-vonás nedves hűtőtorony segítségével történik, a kondenzátorhő-mérsékletet így a külső levegő hőmérséklete befolyásolja, a kettő közt 20 °C hőmérsékletkülönbséget vettem fel. A hőszállító közeg lehűlését az előmelegítő, gőzfejlesztő, túlhevítő, valamint újrahe-vítő hőcserélőkben kialakuló hőmérsékletprofilok alapján a „pinch point” módszerrel határoztam meg.

A naphőerőmű a sugárzás állandóan változó jellegéből adódóan az év legnagyobb részében nem tervezési állapotában, hanem rész-

G

H

H

H

H

3

21

5

4

7 69

10

11

Hőszállító közegmelegág

Újrahevítő

Túlhevítő

Gőzfejlesztő

Hőszállító közeghidegág

Előmelegítő

Tápszivattyú

Kondenzszivattyú

Kondenzátor

Hűtőkör

Generátor

Nagynyomásúturbina

Kisnyomásúturbina

Gáztalanítótáptartály

8

1. ábra. Rankine-körfolyamat kapcsolási rajza


44

NAPENERGIA E-MET.HU


terhelésen üzemel, így ennek modellezése is kiemelt fontosságú. Az erőműben csúszónyomású szabályozást feltételeztem, a munkakö-zeg tömegáram-csökkenésének hatására megváltozó nyomásszin-teket a turbina nyomáslefutását leíró Stodola-összefüggés alapján számítottam [5]. A tervezésitől eltérő gőzáram esetén a turbina belső hatásfoka is csökken, amit egy korrekciós faktor segítségé-vel vettem figyelembe, valamint hasonló terhelésfüggő korrekciót alkalmaztam a generátor hatásfokánál is [6]. Az erőmű önfogyasz-tását állandó önfogyasztási hányad segítségével vettem figyelem-be. Az elkészült modell jól visszaadja a körfolyamat hatásfokának csökkenését részterhelés esetén.

A tároló modelljeA hosszú idejű tárolás naphőerőművekben sóolvadékos tárolókkal valósítható meg, amelyek direkt vagy indirekt módon kapcsolód-nak a hőszállító közeghez. A tárolók méretét óra mértékegységben szokták megadni, amely azt fejezi ki, hogy a teljesen feltöltött tá-rolóban tárolt hő hány órán keresztül elegendő a névleges teljesít-ményű működéshez. Ennek az az előnye, hogy a különböző méretű naphőerőművek tárolói összehasonlíthatóvá válnak.

A tárolással kapcsolatos másik fontos tervezési paraméter a szoláris többszörös (SM: Solar Multiple), amely megadja, hogy a hőtermelés hányszorosan van túlméretezve a körfolyamathoz képest. Túlméretezés nélkül a termelt hőt minden időpillanatban hasznosítani tudnánk villamosenergia-termelésre, így nem lenne értelme a tároló beépítésének, túlméretezés esetén azonban a napközben termelt többlet hő tárolható. A tárolási időt és a szoláris többszöröst a tervezés során egymással összhangban kell megha-tározni.

A hőtárolóval rendelkező naphőerőműben hat különböző üzem-állapot különböztethető meg attól függően, hogy az adott pillanat-ban van-e hőtermelés, történik-e hőtárolás, illetve működik e a kör-folyamat. A tárolásra számos különböző stratégia készíthető attól függően, hogy ezen üzemállapotok közül milyen feltételek teljesü-lése esetén melyiket alkalmazzuk; ennek leírása a hőtároló modell legfőbb feladata. Az általam választott stratégia esetén a termelt hőt minden esetben elsődlegesen a körfolyamatba vezetjük, csak a többletet tároljuk, és azonnal elkezdjük kisütni a hőtárolót, amint a hőtermelés csökkenése ezt lehetővé teszi, mivel ily módon bizto-sítható a hőtároló legjobb kihasználása. A hőtárolási stratégia célja lehet ezen túl a villamosenergia-termelés adott menetrendhez való igazítása, vagy a termelés olyan időszakba történő átütemezése, amikor a kiadott energiát magasabb piaci áron lehet értékesíteni. Az eddigi támogatási rendszerekben a naphőerőművek jellemzően állandó átvételi árat kaptak a termelt energiáért, így nincs hatás-sal rájuk a piaci árak alakulása, ezért egyelőre nem foglalkoztam ezeket is figyelembe vevő, összetettebb hőtárolási stratégiák kidol-gozásával.

Naphőerőművek tervezéseA bemutatott modellek segítségével a parabolavályús és naptor-nyos naphőerőművek tervezése és működésük modellezése egy-aránt elvégezhető. Ahhoz azonban, hogy szimulációs vizsgálato-kat végezhessünk, először meg kell tervezni az adott erőművet és meghatározni azokat az állandó paramétereket, mint például a tükrök összes felülete és a körfolyamat elemeinek névleges jellem-zői, amelyek alapján a részterhelésű üzemállapotok számíthatók. A tervezett naphőerőművek hálózatra táplált villamos teljesítménye 50 MW.

Az erőmű telephelyének egy Debrecen-közeli helyszínt választot-tam, amelynek földrajzi koordinátái: északi szélesség 47,5° és ke-leti hosszúság 21,6°. A tervezési időpont a nyári napforduló napján, június 21 én szoláris idő szerint 12:00 óra. A tervezési környezeti jellemzők 1000 W/m2-es DNI és 25 °C külső hőmérséklet. A terve-zést mindkét erőműtípusra elvégeztem egy hőtároló nélküli, SM = 1 szoláris többszörössel jellemzett esetre, és egy hőtárolóval ellátott, SM = 3 szerint túlméretezett szoláris mező esetére is, ami lehetővé teszi a vizsgálatok során a hőtároló hatásának bemutatását.

A tervezés során először az önfogyasztás és a körfolyamat hatásfokának figyelembevételével meghatároztam a szükséges hőteljesítményt, majd ennek alapján méreteztem a szoláris mezőt. Parabolavályús kollektorok esetén észak-dél tengelyű elrendezést választottam, mivel éves szinten ez több energiát eredményez a kelet-nyugati tengelyiránynál, bár növeli az évszakok közti eltéré-seket. A heliosztát-mező esetén a torony körüli centrális elrende-zést feltételeztem, valamint a toronytól távolodva egyre ritkábban elhelyezett heliosztát-tükrökkel számoltam a növekvő mértékű ár-nyékolás elkerülése végett. A négy tervezett erőmű fontosabb jel-lemzőit az 1. táblázatban foglaltam össze, a részletekre is kiterjedő leírást [3] tartalmazza.

A naptornyos erőművekben a hőtermelés magasabb hőmérsék-leten történik a parabolavályús kollektorokhoz képest, így a körfo-lyamat kedvezőbb paraméterekkel üzemel, ami magasabb hatás-fokot eredményez, tehát kisebb hőteljesítmény is elegendő azonos villamos teljesítmény előállításához. A hőtermelés hatásfoka mind-két esetben közel megegyező érték, így a két típus közül a naptor-nyos erőművek villamos összhatásfoka a kedvezőbb. A magasabb hatásfok a hőtárolás tekintetében is előnyös, mivel azonos meny-nyiségű villamos energia előállításához naptornyos erőművekben kisebb hőmennyiséget kell tárolni, ráadásul a szélesebb hőmérsék-lettartomány miatt ehhez még kisebb mennyiségű sóolvadék táro-lása szükséges. A hőtároló optimális méretének megválasztásához nem elegendők a névleges állapot adatai, a méretezést az éves termelési adatok alapján célszerű elvégezni.

A parabolavályús kollektoros erőművekre moduláris felépítés jellemző, tehát az erőmű hatásfoka független annak méretétől, a kollektorfelület és szükséges földterület is arányosan nő a névleges

Szoláris többszörös Termelt Összes kollektor-

felületErőmű teljes földterülete

Körfolyamat hatásfoka

Hőtermelés hatásfoka

Villamos összhatásfok

− MWth m2 km2 % % %

Parabolavályús kollektoros naphőerőmű

1 147,66 261 600 0,9 35,70 56,45 19,11

3 442,97 784 800 2,5 35,70 56,45 19,11

Naptornyos naphőerőmű1 128,65 211 200 0,5 40,55 60,99 23,70

3 385,96 717 000 3,1 40,55 53,85 20,93

1. táblázat. 50 MW-os parabolavályús és naptornyos erőművek tervezési állapotának összehasonlítása


45

E-MET.HU NAPENERGIA


hőteljesítménnyel. A naptornyos erőművek esetében azonban a heliosztát-mező hatás-foka csökken a méretének növekedésével, aminek oka a távolabbi tükrök kedvezőtle-nebb beesési szöge és a távolabbról visz-szavert sugárzás nagyobb arányú csillapo-dása. Parabolavályús erőművekből tehát elvi síkon tetszőlegesen nagy blokkok épít-hetők, míg a naptornyos erőművek mérete korlátozott, de a nagyobb mérethez tarto-zó alacsonyabb fajlagos költségek miatt a tendencia mindkét típusnál az egységtel-jesítmény növelésének irányába mutat. Az erőművek által elfoglalt földterületeket megfigyelve látható, hogy míg kisebb tel-jesítmény esetén a naptornyos erőműnek kisebb a helyigénye, bizonyos teljesítmény felett megfordul ez a viszony.

Szimulációs eredményekA naphőerőművek működése az időjárástól függően folyamatosan változik, így a névleges állapotra vonatkozó adatok nem elegendők az erőművek értékeléséhez, az időjárás éves szintű periodicitása miatt az egy évre vonatkoztatott összesített vagy átlagos értékek azonban jó mutatói az erőművek teljesítményének. A várható éves energiatermelés ismerete elengedhetetlen az erőmű megtérülésé-nek számításához, hiszen annak bevételei a termelt energia érté-kesítéséből származnak, a gazdaságossági számítások pontossá-gát így alapvetően befolyásolja az energiatermelés előrejelzésének pontossága és megbízhatósága. Az éves számításokat a Meteonorm adatbázis 6.1-es verziója alapján készítettem, mely párhuzamos sugárzás- és hőmérsékletadatokat tartalmaz egy átlagos év minden órájára [7]. A szimulációs program a modell alapján minden órára vonatkoztatva kiszámítja a kiadott villamos teljesítmény értékét, majd ennek összegzésével adható meg az éves szinten termelt energia mennyisége.

A teljes éves energiatermeléssel analóg, de annál szemlélete-sebben és könnyebben használható mutatószám az éves csúcski-használási óraszám, amely a termelt energia mennyiségének és az erőmű névleges teljesítményének a hányadosa. Esetünkben minden vizsgált erőmű névleges teljesítménye 50 MW, így a csúcskihaszná-lási óraszám használata az energiatermelés helyett nem változtatja meg a különböző esetekre kapott eredmények arányát, azonban je-lentősen javítja az eredmények érthetőségét, és megkönnyíti a más erőművekkel történő összehasonlítást. A másik gyakorlati mutató

az erőmű éves átlagos hatásfoka, amely főként a névleges álla-pothoz tartozó hatásfokkal összevetve megmutatja, hogy az adott erőmű milyen mértékben képes hasznosítani a rendelkezésre álló éves besugárzást.

A számításokat a tervezés alapjául szolgáló Debrecen melletti telephely mellett egy spanyolországi, Sevilla közelében található (északi szélesség sz. 37,4° és nyugati hosszúság 5,7°) helyszínre is elvégeztem, ahol már több naphőerőmű is üzemel, és a tech-nológia számára Európa egyik legideálisabb helyeként jó össze-hasonlítási alapul szolgál. Mindkét helyszínen teljesen megegyező erőművet feltételeztem, így az eredmények közti eltérések mind-össze a meteorológiai adatok és a földrajzi hely különbözőségéből származnak.

Éves villamosenergia-termelésAz eredmények bemutatása előtt elsőként a hőtároló méretezését kell elvégeznünk az éves energiatermelési adatok alapján. Kis táro-ló esetén gyakran előfordulhat, hogy a hőtároló idő előtt feltöltődik, így a megtermelt hő egy részét nem tudjuk hasznosítani, ami vesz-teséget jelent. A hőtároló méretének növelésével a 2. ábrán látható módon csökken a kihasználatlan hő részaránya, így nő a termelt energia mennyisége, azonban emelkednek a tároló létesítési költ-ségei is. A hőtároló optimális mérete úgy határozható meg, hogy összehasonlítjuk a hőtároló kapacitás egységnyi növelésének költ-ségét az ennek hatására termelhető többletenergiából származó

Éves energiatermelés a tároló méretének függvényében

0

20000

40000

60000

80000

100000

120000

140000

160000

0 3 6 9 12 15 18 21 24

Tároló mérete [h]

Éves

ene

rgia

term

elés

[M

Wh]

0%

5%

10%

15%

20%

25%

30%

35%

40%

Kih

aszn

álat

lan

hő

arán

yaÉves energiatermelés

Kihasználatlan hő aránya

2. ábra. SM = 3 alapján méretezett parabolavályús naphőerőmű éves termelése a tároló méretének függvényében

Erőmű típusa

Névleges villamos

összhatásfok

Debrecen Sevilla

Éves átlagos villamos hatásfok

Csúcs-kihasználási

óraszám

Éves átlagos villamos hatásfok

Csúcs-kihasználási

óraszám

% % h/a % h/a

Parabolavályús naphőerőműTároló nélkül 19,12 11,40 796 13,28 1319

12 órás tároló 19,12 12,41 2602 14,08 4195

Naptornyos naphőerőműTároló nélkül 23,70 13,88 782 15,19 1217

12 órás tároló 20,93 14,48 2772 15,43 4198

Napelemes rendszer 15,20 13,35 1347 12,84 1700

2. táblázat. Csúcskihasználási óraszám és éves átlagos hatásfok a különböző naperőművek esetében


46

NAPENERGIA E-MET.HU


bevételekkel. A költségek pontos ismeretének hiányában egyszerűsített méretezési eljárás is alkalmazható, amely szerint úgy választjuk meg a hőtároló méretét, hogy a kihasználatlan hő részaránya 4% alatt maradjon. Munkám so-rán én is ezt a közelítő módszert alkalmaztam, amelynek alapján parabolavályús kollektoros erőmű esetén 12 órás, naptornyos erőmű ese-tén pedig 9 órás tárolóméretet választottam.

Az éves számítások eredményeit a 2. táb-lázat tartalmazza, amelyben megtalálható az éves átlagos hatásfok és a csúcskihasználási óraszám minden vizsgált esetben, valamint összehasonlítási alapként minden erőmű név-leges villamos összhatásfoka is. A táblázatban egy napelemes naperőmű jellemző adatait is feltüntettem, amelynek alapja egy korábbi munkámban felállított modell [8].

A parabolavályús és naptornyos naphő-erőművek között csúcskihasználási óraszám tekintetében egyik esetben sincs jelentős kü-lönbség, tehát azonos névleges teljesítmény esetén mindkét erőműtípussal közel megegye-ző mennyiségű energiát lehet termelni. A se-villai és debreceni adatokat összehasonlítva látható, hogy ugyanaz a naperőmű itthon mintegy 35-40%-kal ke-vesebb energiát képes megtermelni Spanyolországhoz képest. Az eltérés fő oka a hazai alacsonyabb sugárzás, hiszen az éves direkt normál besugárzás Sevillában 1898 kWh/(m2a), Debrecenben pedig 30%-kal alacsonyabb, 1335 kWh/(m2a). Az éves átlagos hatásfo-kokat összehasonlítva az is megfigyelhető, hogy a naphőerőművek hatásfoka Sevillában magasabb, tehát az itthoni erőművek számára nemcsak kevesebb sugárzás áll rendelkezésre, de azt kihasználni is csak kisebb mértékben tudják. Az erőművek létesítési költsége jó közelítéssel Magyarországon és Spanyolországban is azonosra tehető, így a termelésben jelentkező 35-40%-os különbség hatásá-ra a hazai erőmű 50-65%-kal magasabb egységköltséggel képes a villamos energia előállítására, amely áthidalhatatlan piaci hátrányt jelent.

A napelemes rendszerekkel szintén a sevillai helyszínen érhető el magasabb csúcskihasználási óraszám, az eltérés azonban kisebb arányú, az itthon termelhető energia mindössze 20%-kal alacso-nyabb a spanyolországi értéknél. Nagyon fontos eltérés, hogy a nap-elemes rendszerek nem csak a direkt sugárzás (DNI), hanem a szórt napsugárzás hasznosítására is képesek, így a teljes rendelkezésre álló besugárzás is különböző a két technológia esetében. Egy adott, optimális irányítású felületre vonatkoztatott éves globális besugárzás Sevillában 2014 kWh/(m2a), Debrecenben pedig 1535 kWh/(m2a). A hazai érték alig 25%-kal alacsonyabb, az eltérés tehát kisebb ará-nyú, mint a direkt besugárzás esetén bemutatott 30%, aminek az az oka, hogy Magyarország éghajlata felhősebb, és magasabb a szórt sugárzás részaránya. A napelemes rendszerek ráadásul az átlagosan alacsonyabb külső hőmérséklet miatt itthon magasabb éves átlagos hatásfokkal képesek működni, ami csökkenti a besugárzás eltérésé-ből fakadó különbségeket. A bemutatott adatok alapján tehát egy-értelműen kijelenthető, hogy bár mindkét technológia a naposabb Spanyolországban képes kedvezőbb működésre, a napelemes rend-szerek esetén a termelt energia mennyiségében jelentkező különb-

ség kisebb, így Magyarországon a napelemeknek van relatív előnyük a naphőerőművekkel szemben.

A hőtárolóval ellátott és hőtároló nélküli eseteket összehasonlít-va látható, hogy erőműtípustól és helyszíntől függetlenül több mint háromszorosára nő a csúcskihasználási óraszám és a termelt ener-gia mennyisége hőtároló alkalmazása esetén. A termelt energia mennyiségének növekedését alapvetően a hőtermelés SM = 3 sze-rinti túlméretezése okozza, tehát a hőtárolós erőművek háromszor akkora területről gyűjtik össze a sugárzást, a hőtároló csak a kör-folyamat jobb kihasználását teszi lehetővé. A hőtárolóval rendelke-ző erőművek éves átlagos hatásfoka minden esetben magasabb a hőtároló nélküli erőművekhez képest, amelynek oka, hogy a hőtá-roló beépítésének hatására a körfolyamat az idő nagyobb részében képes névleges állapotában, jó hatásfokkal üzemelni. A hőtárolás kiépítése tehát nemhogy rontja, hanem javítja a naphőerőművek hatásfokát. A hőtárolás további jelentős előnye, hogy lehetővé teszi az erőmű számára a napsugárzás és a villamosenergia-termelés időbeli szétválasztását, az erőmű szabályozhatóvá válik, így képes lehet a villamos energia kiadását egy előre meghatározott menet-rendhez igazítani, ami piaci körülmények között az energia maga-sabb áron történő értékesítését teheti lehetővé. Az erőmű emellett rendszerszintű szolgáltatások biztosításával, kapacitás, illetve sza-bályozási energia értékesítésével további bevételekre tehet szert. Ezek az előnyök a jövőben, az időjárásfüggő megújulók növekvő arányú elterjedésével várhatóan egyre fontosabbá válnak.

A termelés időbeli megoszlásaA naphőerőművek értékelése során az éves szinten összegzett ter-melési adatok mellett a termelés időbeli megoszlásának is jelen-tősége van. A napi vagy heti ingadozás sztochasztikus jellegű, így ezekkel nem érdemes foglalkozni, a havi szinten összesített adatok-nál azonban már megmutatkoznak olyan tendenciák, amelyek több éves átlagban is érvényesnek tekinthetők. A havi villamosenergia-

Energiatermelés havi megoszlása

0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000

Janu

ár

Februá

r

Március

Április

Május

Júniu

s

Júliu

s

Augus

ztus

Szeptem

ber

Októbe

r

Novem

ber

Decem

ber

[MWh]

Parabolavályús, 12 órás tároló, Debrecen Parabolavályús, 12 órás tároló, Sevilla

Naptornyos, 9 órás tároló, Debrecen Naptornyos, 9 órás tároló, Sevilla

3. ábra. Energiatermelés havi megoszlása tárolóval rendelkező naphőerőművek esetén


47

E-MET.HU NAPENERGIA


termelés értékeit a hőtárolóval rendelkező erőművek esetén a 3. ábra mutatja be. A hőtárolóval rendelkező és a hőtároló nélküli erőművek esetén a görbék jellege igen hasonló, hiszen a hőtároló csak napi szintű tárolásra alkalmas, a hőtároló nélküli erőművek-re vonatkozó eredményeket ezért az átláthatóság érdekében nem tüntettem fel.

A 3. ábrán látható, hogy a naphőerőművek termelése a téli hónapokban telephelytől és erőműtípustól függetlenül jóval ala-csonyabb, mint nyáron. Az eltérés Magyarországon jelentősebb arányú, aminek oka a téli és a nyári időjárás közti, éghajlati adott-ságokra visszavezethető nagyobb különbség. A két típus közül a parabolavályús erőmű esetében jelentősebb az évszakos változás, amelynek fő oka a kollektor észak-dél irányú beépítése miatt télen jelentősen romló beesési szög. Az erőművek havi átlagos hatásfoka a téli hónapokban jellemzően alacsonyabb, mint nyáron, így a ter-melés téli csökkenését a kevesebb rendelkezésre álló napsugárzá-son túl az erőmű csökkenő hatásfoka is okozza.

Az energiatermelés ingadozásának egzaktabb, egyetlen számér-tékkel történő jellemzésére a variációs együttható (CV: Coefficient of Variation) használható, amely a szórás és az átlag hányadosa-ként számítható statisztikai mutató. A variációs együttható értéke 0 és 100% között változhat, és az ingadozás relatív nagyságát mu-tatja meg. Magasabb variációs együttható nagyobb mértékű inga-dozást jelent, míg az alacsonyabb érték egyenletesebb termelésre utal. A havi energiatermelési adatok alapján számított CV értékeket a 3. táblázat tartalmazza. Az adatok alapján pontosan megfigyelhe-tők a fent bemutatott következtetések, tehát az ingadozás egyrészt a debreceni helyszín, másrészt a parabolavályús erőmű esetén ma-gasabb. A táblázatból ezen kívül az is látható, hogy kis mértékben a hőtároló beépítése is csökkenti a havi adatok közti különbségeket. Ennek fő oka, hogy télen gyakran fordul elő olyan alacsony sugár-zás, amely nem elegendő a körfolyamat beindításához, így hőtároló nélkül ez nem használható ki, míg hőtároló esetén ennek hasznosí-tására is lehetőség van.

A minél egyenletesebb működés előnyös a villamos energia termelésének és értékesítésének szempontjából, tehát a naphő-erőművek termelésének jelentős hazai ingadozása kedvezőtlen. Az erőmű téli ritka és alacsony teljesítményű működése Magyar-országon üzemviteli szempontból is nehézségeket okozhat, többek között az erőművekben használt sóolvadék lehetséges lehűlése és befagyása miatt, amelynek elkerülése növeli az erőmű önfogyasz-tását és tovább rontja annak gazdaságosságát.

KövetkeztetésekMunkám során a parabolavályús kollektoros, valamint a naptornyos naphőerőművek leírására készítettem modelleket, amelyek alapján elvégeztem egy-egy ilyen erőmű tervezését, és a technológia ha-zai lehetőségeinek felmérésére irányuló szimulációs vizsgálatokat folytattam. Az erőműveket elsődlegesen az éves csúcskihasználási

óraszám és az éves átlagos hatásfok alapján hasonlítottam ösz-sze, ezek értékét pedig a magyarországi mellett egy spanyolor-szági helyszínre is kiszámítottam, amely jó összehasonlítási alapul szolgál. Az eredmények azt mutatják, hogy ugyanaz a naphőerő-mű itthon mintegy 35-40%-kal kevesebb villamos energiát képes megtermelni, mint Sevillában, ráadásul nagyobb havi ingadozás és magasabb üzemi kockázatok mellett, így ilyen erőművek létesítése Magyarországon kevésbé gazdaságos. Az eltérés fő okai a kisebb mennyiségű napsugárzás, valamint a szórt sugárzás azon belül is nagyobb részaránya, így a szórt sugárzást is hasznosítani képes napelemeknek itthon relatív előnye van.

Világszinten még magas költségei ellenére is komoly lehetősé-gek rejlenek a naphőerőművekben annak ellenére, hogy tisztán a villamosenergia-termelés mennyisége tekintetében a napelemek egyre csökkenő költségeik és egyszerűségük miatt mindenütt gaz-daságosabb alternatívát jelentenek [9]. A naphőerőművek legna-gyobb előnye a hő formájában történő gazdaságos energiatárolás lehetősége, amely amellett, hogy növeli az erőmű kihasználását, hatásfokát és rendelkezésre állását, szabályozhatóvá is teszi a nap-hőerőműveket. A szabályozhatóság lehetővé teszi a villamosener-gia-termelés menetrendhez történő igazítását, melynek hatására piaci körülmények között jóval kedvezőbb áron értékesíthetnek a menetrendet tartani nem képes napelemekhez képest. A szabá-lyozható erőmű ezen felül a rendszerszintű szolgáltatások piacán is megjelenhet és a villamosenergia-rendszer szabályozásában is részt vehet, ami a jövőben a nem szabályozható megújulók terje-désének hatására egyre nagyobb előnyt jelenthet. A jelenlegi állan-dó átvételi áras támogatási rendszer mellett azonban a naphőerő-művek mindezeket az előnyeiket nem tudják gazdasági haszonná alakítani, ennek tulajdonítható jelenlegi mérsékelt terjedésük, a középtávú jövőben azonban lehet reális esély a változásra.

Hivatkozások[1] National Renewable Energy Laboratory: Concentrating Solar

Power Projects. http://www.nrel.gov/csp/solarpaces/(2015. okt. 5.)

[2] Solar Power Europe: Global Market Outlook for Solar Power 2015-2019. http://www.solarpowereurope.org/media/downloads/(2015. okt. 5.)

[3] Mayer M. J.: Naphőerőművekben rejlő lehetőségek modellalapú vizsgálata. TDK dolgozat, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudo-mányi Egyetem, 2015

[4] Duffie, J. A., Backman, W. A.: Solar Engineering of Thermal Processes. 2nd edition, Wiley-Interscience, 1991

[5] Czinder J.: Erőművek szabályozása. Műegyetemi Kiadó, 2000[6] Patnode, A. M.: Simulation and Performance Evaluation of

Parabolic Trough Solar Power Plants. University of Wisconsin-Madison, 2006

[7] Meteonorm: Irradiation database. http://meteonorm.com/(2014. okt. 30.)

[8] Mayer M. J.: Napelemek termelés előrejelzésének pontosítása. TDK dolgozat, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egye-tem, 2013

[9] International Renewable Energy Agency: Renewable Energy Tech-nologies: Cost Analysis Series – Concentrating Solar Power.http://www.irena.org/DocumentDownloads/Publications/RE_Technolo-gies_Cost_Analysis-CSP.pdf (2014. okt. 10.)

3. táblázat. Havi termelési adatok alapján számított variációs együtthatók értéke a vizsgált naphőerőművekben

Erőmű típusa Debrecen Sevilla

Parabolavályús naphőerőműTároló nélkül 73,34 56,74

12 órás tároló 65,73 49,68

Naptornyos naphőerőműTároló nélkül 49,16 36,19

9 órás tároló 42,73 31,69


48

SZERZŐK, LEKTOROK E-MET.HU


E számunk szerzői: E számunk lektorai:

Dr. Faragó Tiborc. egyetemi tanár, SZIE, [email protected]

Gáthy Benjáminenergetikai mérnök BSc hallgató, [email protected]

Mayer Martin Jánosenergetikai mérnök, BSc, [email protected]

Nieberl Norbertenergetikai mérnök, MSc hallgató, [email protected]

Orlay Imreműszaki szakértő, ÉMÁSZ Hálózati [email protected]

Pocsai Zsófiaenergetikai mérnök, Hunyadi Energetika [email protected]

Rudolf Viktorokl. gépészmérnök, Budapesti Erőmű [email protected]

Buzea KlaudiaPhD hallgató, [email protected]

Civin Vilmosokl. vegyészmérnö[email protected]

Kapás MihályMAVIR Zrt. [email protected]

Orosz Zoltánosztályvezető, Mátrai Erőmű Zrt. [email protected]

Mentsük meg a hazai villamosenergia-ellátást!Az Energiapolitika 2000 Társulat állásfoglalása

A hazai villamosenergia-ellátás évtizedek óta jó minőségű, kiegyensú-lyozott és biztonságos, hála a sok évtizedes múltra visszatekintő szak-értelemnek, a jó állapotban lévő nagyfeszültségű hálózatnak, a szé-leskörű nemzetközi kapcsolatoknak, a hatékony hálózati védelmeknek és a versenyképes hazai termelőkapacitások megfelelő rendelkezésre állásának. Egyetlen – eredendő – gyenge pontunk van: az energiahor-dozók szűkössége! Ez vezetett oda, hogy Lévai András professzor már a múlt század ötvenes éveitől szorgalmazta az atomenergia alkalma-zását, ami talán a legsikeresebb energetikai döntésünk volt.

Sajnos mára Pakson és a mátrai ligniterőművön kívül alig-alig rendelkezünk piacképes villamosenergia-termelőkapacitással, ezért magas a villamosenergia-importarányunk, amely – hosszabb távon – komoly ellátásbiztonsági kockázatokkal jár. Az import forrása jó-részt elavult, többé-kevésbé környezetszennyező szénerőművek, melyekre tartósan nem lehet számítani. Az alacsony hazai termelési arány megnehezíti a sokak által favorizált szél- és naperőművek szá-mottevő elterjedését is: ha nincs hazai erőmű, nincs mivel pótolni a csaknem kiszámíthatatlanul fellépő termeléskiesésüket. A MAVIR Zrt. által becsült megújuló-beruházási lehetőségek csak egyéb hazai erőműépítés esetén közelíthetők meg.

Fentiek miatt a körülményeinknek megfelelő erőműveket kell építeni, mindenekelőtt atomerőműblokkokat és valószínűleg külön-féle gázturbinás konstrukciókat is. Mindezek létesülésének függvé-

nyében, fokozatosan – gazdasági teherbírásunk és technikai korlá-taink függvényében – lehet növelni a megújuló források belépését a magyar villamosenergia-rendszerbe. A megújuló forrásokra is ki kell terjeszteni a villamos energia nagykereskedelmi piac szabályait, vagyis támogatások nélküli költséggel kell értékelni őket. A már üze-melő és újonnan belépő megújuló kapacitásokat pedig be kell vonni a Mavir Zrt. aktív rendszerirányító tevékenységébe.

Bár társulatunk deklaráltan a klímaszkeptikusok táborába tar-tozik, reménykedünk abban, hogy talán a „klímacsúcs” hozzájárul ahhoz, hogy megszűnik, az ún. „klímavédelem” talán legnagyobb önellentmondása: a nukleáris energiatermelés mellőzése annak el-lenére, hogy toronymagasan ez a leghatékonyabb és leggazdaságo-sabb eszköz a „klímavédelem” által áhított célok elérésére.

November utolsó napjaiban két figyelemreméltó hazai energeti-kai dokumentum született: a Magyar Atomfórum Egyesület állásfog-lalása a paksi atomerőmű fejlesztésével és a MAVIR Zrt. elemzése a hazai erőművek elkövetkező 10-15 évre vonatkozó kapacitásviszo-nyaival kapcsolatban. Társulatunk nagy örömmel és egyetértéssel fogadta mindkét dokumentumot, melyekhez fenti állásfoglalásunk-kal csatlakozunk.

Budapest, december 7.Energiapolitika 2000 Társulat Elnöksége

Documents

tartalom - Magyar Energetika 2016-1.pdf · 2017-09-26 · Így alakultak ki az egyes villamosenergia-rendszerek, avagy Ke-rényi A. Ödön közkeletűvé vált rövidítése alapján