Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány 2013

VÁLOGATÁS A TÁRT KAPU GALÉRIA ART BRUT GYÜJTEMÉNYÉBŐL

ISBN 978-963-08-6993-5

Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány kiadványa

Felelős kiadó/ Responsible editor: Anginé Szántó Ibolya

A kiadvány koncepciója/ Conception: Tóth Eszter

Fordító/ Translated by: Deák Zsófia

Fotó/ Photographic credit: Krulik Marcell

A kiadványt tervezte/ Design: Komáromi Erzsébet Katalin

Nyomdai munkák/ Printed by: KroxDesign Stúdió

Támogatta/ Sponsored by: Nemzeti Kutturális Alap Vizuális Művészetek Kollégiuma

Minden jog fenntartva.Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához kötött.All rights reserved.Any copying, multiplying or storing in a database system is bound to previous written permission of the publisher.

TARTALOM/ CONTENTS

Plesznivy Edit: Csak azért is TÁRT KAPU GALÉRIA – Köszöntő Dr. Rigó Péter: Egy katalógus margójára Komáromi Erzsébet Katalin: Artézi Tóth Eszter: Tárt Kapu Galéria - Lehetőségek a hazai art brut és outsider art bemutatására

Edit Plesznivy: Yet again, OPEN GATE GALLERY Dr. Péter Rigó: For the margin of a catalogue Erzsébet Katalin Komáromi: Artesian Eszter Tóth: Open Gate Gallery - Prospects of introduction of art brut and outsider art in Hungary

Albert ErnőBaranyi KárolyBozóki PéterCsík KárolyCsom ÁrpádHercsik JánosKopi Mundi ZoltánRitter GáborWillmann Edit Teréz

Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány / Foundation for Healing Course

468

10

14161820

243628404246505462

66

4

Plesznivy Edit Csak azért is TÁRT KAPU GALÉRIA – Köszöntő (Elhangzott a Tárt Kapu Galéria 2012. márc. 12. megnyitóján)

Az újraéledő Tárt Kapu Galéria megnyitására szóló megtisztelő felkérés egykori reménnyel teli közös munkálkodásainkat, a lipóti Pszichiátriai Múzeum és az ottani Tárt Kapu Galéria néhány évre összefonódó múltját idézte fele bennem, de ugyanakkor felszínre hozta a 2007 végén bezárásra került 140 éves Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetésének és bezárásának fájdalmas emlékeit is. Hogy igazán értsük és értékeljük a „kapuk” ismételt „kitárásának”, e mostani újjászületésnek a nagyszerűségét röviden tekintsünk vissza a „történelmi” előzményekre.

A lelki sérüléssel élők műveinek emancipációját egy hosszú, évszázados folyamat előzte meg. Kezdetben a kórok külső jegyei, a különösség művészi eszközökkel történő megragadása volt jellemző, majd egyre inkább a belső lelki tartalmak megjelenítése került előtérbe. A betegek alkotásainak archaikus formavilága erőteljes inspirációt jelentett az avantgárd művészek számára, végezetül e varázslatos, elzárt világ kreativitása önmagában is értékké vált és rangot kapott. Magyarországon lassú volt az az emancipációs folyamat, amely Nyugat Európában már jóval korábban megkezdődött, ott a korábban marginálisnak ítélt önkifejezések az „outsider art” gyűjtőfogalma alatt már évtizedekkel korábban helyet kaptak a múzeumok és a

galériák tárlatain. Az 1960-as évektől a pszichiátriai betegek

gyógyításának részeként a Lipótmezőn is egyre nagyobb szerepet kapott a vizuális kifejezések támogatása. A művészetterápiás foglalkozásokon született alkotások kezdetben csak elvétve jutottak a szakmai körökön túl, ritkán kerülhettek a nagyközönség elé. Az 1980-as évektől a kórházban egymástól függetlenül, elszigetelten kezdtek el dolgozni hivatásos művészek, majd egy évtized múlva már egyre több közös bemutatkozás kísérte munkájukat.

2004 szeptemberében végre méltó keretet kapott a művészetterápiás alkotások bemutatása és értékesítése Lipótmezőn. Az intézet parkra nyíló bejára mellett megnyílt az első hazai art brut kiállítóhely, a Tárt Kapu Galéria, melynek változatos műfajú kiállításait az elkövetkező három évben nagyfokú érdeklődés kísérte. Az intenzív alkotási és kiállítás szervezői folyamatokat a terápiák résztvevőin túl, a közönség, a kortárs művészek valamint a műgyűjtők értékelő jelenléte is támogatta. Jó néhány beteg a kórház elhagyása után is visszajárt a foglalkozásokra és a mindennapjaikba beépülő alkotómunka nyomán néhány év alatt jelentős életművek formálódtak az OPNI-ban. A Tárt Kapu Galéria kényszerű bezárása e munkák közzétételét lehetetlenítette el, a kórház megszüntetése erőszakosan véget vetett e gyógyító és toleranciára nevelő kollektív munkának, a kreativitást támogató óvó és védő miliőt söpörte el. A lipóti műhelyek és a Tárt Kapu Galéria felszámolása hatalmas űrt és drámai hiányt hagyott maga után. A galéria csodálatos reinkarnációja azonban azt példázza, hogy a jó

5

ügyeket nem lehet végleg elpusztítani. A segítő, humánus kezdeményezések újra és újra feltámadnak, búvó patakként utat törnek maguknak a felszínre. Az OPNI szétverésének következtében megszűnt alkotói közösségek is újra kezdték munkájukat más gyógyító intézmények égisze alatt: többek között a Tündérhegyen, a Heim Pál és a Nyírő Gyula Kórházakban.

A Merényi Gusztáv Kórházban 2008. óta működő Gyógyító Célú Foglalkoztató élén a páratlan energiájú Angi Ibolya dolgozott évekig azért, hogy a gyógyító művészet ismét otthonra lelhessen. Komáromi Erzsébet Katalin textilművész, művészetterapeuta és Tóth Eszter művészettörténész fáradhatatlan és elkötelezett munkálkodásának köszönhetően pedig e közösség alkotóinak munkái már nemzetközi szakmai fórumokon is megmérettetek és sikert arattak, megalapozva ezzel a Tárt Kapu Galéria országhatárokon átívelő jelentőségét és elismertségét.

A művészetterápiák; a festés, rajzolás, mintázás a betegek szavakkal nem megfogalmazható lét élményeinek kifejezését szolgálják, ugyanakkor az alkotás és annak sikere, a feszültség csökkentésén túl az alkotók önértékelésének erősödéséhez is vezet. A művek párbeszédet kezdeményeznek, átjárhatóságot biztosítanak két világ, a sérültek és az egészségesek világa között, nemcsak a műhelyekben munkálkodók találhatnak egymásra, de utak nyílnak a közönség és a külvilág felé is. A művek képesek eloszlatni az előítéleteket, oldani az elutasításokat és félelmeket, megbontani a kórházak

elrekesztő falait. Nyitottságot, és elfogadást generálnak. Ezért olyan fontos, hogy eljussanak másokhoz, ezért olyan fontos a TÁRT KAPU GALÉRIA léte.„Valami történik itt – közöttük… Megtapasztalom magamban őket, s bennük magamat. Különállásuk szétolvad, semmivé válik…Találkozás – kegyelem. (Idézet Arató Mihály [1948-2003] Lipótmező egykori pszichiáterének a Felesleges valóság című kiállításon 1992-ben elhangzott megnyitó szövegéből.)

6

Dr Rigó Péter Egy katalógus margójára

„Ha nem lennénk a semmi látására teremtve, nem ismernénk a víztükörben a platánfára, a szigetre és saját magunkra…” (Beney Zsuzsa)

A művészet gyógyszer, gyógyító erő, az öngyógyítás egyik legfontosabb eszköze, módja. Mi másért jöttek volna létre a különböző művészeti ágak az emberiség hajnalán, ha nem a testi és a lelki bajok csökkentésére. A művészet és a gyógyítás mondhatni egy tőről fakad.A pszichiátriai tapasztalatok szerint nem egy lelki betegnél fordul elő, pl. elmebántalom kezdetén, hogy elkezd festeni, rajzolni – különösen, ha készsége is van hozzá. S mindez nem csupán egyfajta tünetként fogható fel, hanem a szenvedés egyfajta közlésének, emberi önkifejezésnek, sőt a kínoktól való szabadulás egyik módjának – azaz öngyógyítási kísérletnek.

Az elmebaj kialakulásáról lényegileg ma is alig tudunk valamit („megáll az ész”). A nyelv logikájának felbomlása viszont kapcsolatba hozható a képszerűséggel, mely az őrületben jelentős szerepet játszhat. (Jádi Ferenc)A művészi kép bepillantást enged benső énünkbe, saját lelki működéseinknek komplexitásába. Az őszinteségnek, a kendőzetlen feltárulkozásnak katartikus, gyógyító ereje lehet. Ezek a képek a szemlélő néző számára azonosulási lehetőséget, élményt, rezonálást jelenthet, mivel a művek

olyasmit mondanak ki helyettünk, amit mi magunk nem merünk, vagy nem tudunk megfogalmazni.A művészetterápiák tehát a létrehozott műalkotások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek működéseit.

A művészeti alkotás folyamata és a pszichés zavarok kialakulása, a művész és a pszichés zavarban szenvedő ember működése között sok hasonló vonás fedezhető fel. Jellemző a társadalmi valósághoz való alkalmazkodás kudarca. A művészi alkotás, de a premorbid betegtörténet előfeltételének mondhatjuk az életben elszenvedett kudarcot. Valószínű, hogy nincs művészi teljesítmény, de súlyosabb pszichés dekompenzáció sem, amelyet úgy a művésznek, mint a betegnek ne az az érzése előzne meg, hogy elveszített valamit, vagy igazságtalanság történt vele, és az az élmény tölti el, hogy az élet javait illetően megrövidítették. Így a művész és a pszichésen megzavart ember alkotta világ felfogható úgy is, mint egyfajta kárpótlás az elhalasztott lehetőségekért, az elveszett időért és boldogságért.Freudot idézve: „Aki boldog, sohasem képzelődik, csak aki kielégületlen.”Az alkotás az ember legsajátabb és legbensőbb tulajdonságai közé tartozik. Az ember alkotás révén teremti a maga világát, az ember alkotja és alkotásban fejezi ki magát.

Amíg azonban a művésznek tehetsége révén megvan a lehetősége, hogy a műveivel alkotta hídon mintegy szabadon és önállóan közlekedjen reália és irreália,

7

valóság és fantázia között, addig a pszichésen megzavart ember csak kivételes esetben, felkészült segítőkkel és megfelelő terápiákban, az alkotó tevékenység folyamatában felszabaduló öngyógyítási energiák segítségével találhatja meg a realitásba, a közösségbe, a gyógyulásba visszavezető utat.Alkotásainkban valójában csak olyasmit kelthetünk új életre, amit korábban feladtunk, elutasítottunk vagy leromboltunk.Mind a művész mind a pszichésen megzavart ember azonban készségesebben mond le a világról, mintsem saját igényeiről és eszményeiről. Szellem és világ, álmok és tények, belső és külső valóság közötti feszültség hiánya jellemzi ezt az állapotot, legyenek azok Don Quijote fantomjai csakúgy, mint a művész fantazmagóriái. Az az út, amely e fantazmagóriáktól a műalkotásig vezet, nem más, mint e feszültség vagy vitális-lelki energetikai bázis újbóli meglelése; e feszültségé, amelynek elveszítése egyformán oka lehet a szellemi megzavarodásnak és a művészi alkotás aktusának.

Művészet és mentális betegségek kapcsolatára és annak sokféleségére néhány híres művész betegsége már régen felhívta a figyelmet. A beteggé vált művészek mellett azonban egyre inkább kerül a figyelem középpontjába a művésszé lett betegek kérdése.A korábban un. marginális kreatív megnyilvánulásoknak, „naiv” művészetnek, „art brut”-nek, ill. „outsider(kivülálló) art”-nak tartott műalkotások mára már jelen vannak világhírű európai és amerikai múzeumokban.A Lausanne-i múzeumban olvasható, hogy az ART BRUT

olyan, nem intézményesített művészet, amelynek művelői a képzőművészet és a társadalom körein kívül élnek, magányosan, börtönben vagy elmegyógyintézetben, nem ragaszkodnak a hagyományhoz, a divathoz, eredeti, általuk kitalált rendszereket és technikákat alkalmaznak.

A pszichiátriai betegek alkotásainak létrehozásában és megmutatásában már régóta egyre jelentősebb szerepet játszik hazánkban a néhai OPNI-ban létrejött „TÁRT KAPU” Galéria, ill. az a gyógyító- foglalkoztató háttér stáb, mely a Pszichiátriai Intézet megbocsáthatatlan bezárását követő tetszhalálából újjáélesztette ezt a műhelyt. A Tárt Kapu Galéria azt a szakértelmet, minőséget képviseli-pótolja, mely már méltán és sikeresen mutatkozhat meg a nemzetközi művészetterápia világában is azon alkotásokkal, melyek nem csak tudományos, de művészi értékeket is képviselnek.

8

Komáromi Erzsébet KatalinArtézi

Miközben pszichiáterek, művészetterapeuták és művészeti szakértők azon vitatkoznak, hogy műalkotásnak tekinthetjük-e a művészetterápiás műhelyekben születő produktumokat, csendben - és mindezektől a kulturális és szakmai pengeváltásoktól távol – megszületnek a művek. Miközben művészetteoretikusok a szpektakuláris művészet végéről értekeznek, a partvonal túloldalán a kulturális hagyományok, a kiüresedni látszó akadémiai formaalkotás és körmönfont narratívák mellőzésével olyan művészet születik, amely önmagából merítve sajátos és hamisítatlan originalitásával lepi meg nézőit.

Miközben a művészetterápiának valóban nem célja sem a művészeti oktatás (mint azt még ma is sokan hiszik), sem az alkotások születésének bárminemű szakmai vagy szemléleti támogatása, az alkotóknak lehetőségük van önmaguk legszemélyesebb egzisztenciális valóságát megfogalmazni. A képzőművészet-terápia lényegét tekintve tudattalan tartalmak képi megjelenítése és mindezeknek a tartalmaknak a személyiségbe való integrálásáról szól valamiféle reflexió, vagy diskurzus útján. E tartalmak megjelenése különböző színvonalon történik és semmiképpen nem elvárás akármilyen szintű képesség a vizuális önkifejezés területén. A tudattalan és sokszor hárított tartalmak megjelenítése és átdolgozása kicsit hasonlatos a föld mélyebb rétegeiben – zárványokban - rejtőző tiszta vizek kiemeléséhez.

Az artézi kutakra gondolok, amelyek mélyen a talajvizek sávja alatt, kőzetek által bezárt nagynyomású vízlencsékből nyerik kristálytiszta vizüket. Az artézi víz két, vizet át nem eresztő réteg közé van zárva. A teknőszerűen kialakult üregben nagy nyomás alatt van a víz. Amint a fúró a vízzáró réteget átszakítja, a víz a nagy nyomás következtében szökőkútszerűen a magasba tör. Nem lehet mindenütt artézi kutat fúrni, mindehhez speciális geológiai adottságok szükségesek. Ki gondolná, hogy artézi kutak fúrására a világon a legalkalmasabb helyek éppen a Szaharában vannak?

Ugyanígy a terápiás munkában sem lehet mindig átfúrni a zárványokat, és még ha ez sikerül is, nem biztos, hogy elég a nyomás a kristálytiszta tartalmak felszínre töréséhez. Az is lehet, hogy csekély hozamú kútra lelünk, de néha előfordul, hogy természeti csodaként kiapadhatatlan szökőkút árad egyszercsak feltartóztathatatlanul.Ilyenformán tekintek a kiszámíthatatlanul felbukkanó műalkotásokra és ezek a jelenségek nem értelmezhetők csupán a gyógyítás keretein belül, sokkal többet, illetve egészen más odafordulást igényel ez a fajta csoda. Pontosan ezek miatt hoztuk létre a Tárt Kapu Galériát, hogy a csodák a helyükre kerüljenek. Nevezhetjük art brut-nak, vagy outsider-nek, bár Európa-szerte berzenkedni látszanak e kifejezések diszkriminatív zöngéje ellen az empatikus segítők, művészetkedvelők valamint gyűjtők. Sokan a kortárs művészet egy markáns, jellegzetes ágának tartják inkább, mégis mindannyian érezzük, kellene valamilyen találó megnevezéssel illetnünk a szóban forgó jelenséget.

9

Magamban már régóta az artézi jelzővel kapcsolom össze zsigeri jellege és erőteljessége miatt az önkifejezésnek ezt a módját.Sokszor éppen olyan alkotók műveiről beszélhetünk, akik marginális kiszolgáltatott helyzetük, mentális és egyéb problémáik miatt verbális megnyilatkozásaikban (ill. éppen hallgatásukban) reprezentálják kapcsolódási problémáikat, akik egyfolytában úgy érzik, nincs mit vagy nincs miért megosztani önmagukból valamit, akiknek nincs hova előrenézni (sajnos sokuknak hátrafelé sem).

Egy hajléktalan, mentálisan sérült középkorú férfi mindig szótlanul festett, és soha nem is fűzött kommentárt sem a saját képeihez, sem a többiekéihez. Hónapokig festette azonosra komponált megfoghatatlan furcsa és idegen házait, a kietlenség és elhagyatottság Chirico-i mementóit. Megszólítani, vagy esetleg beszélgetésbe elegyedni vele nem nagyon lehetett. Nem nézett senkire, és nem tudom meghallgatott-e valakit. Néhány hónap múlva az ápolatlan, elhanyagolt férfi elkezdett tiszta ruhában és mosott hajjal érkezni a terápiás foglalkozásokra. Éreztem, hogy valami nemcsak történt, de meg is történt vele. A mély zárványokból ömlöttek az emlékek és képek, és ezt nagyon is fontos volt megmutatnia. A verbálisan megközelíthetetlen János fél év múlva mégiscsak megszólalt. Távolba révedt szemmel annyit fűzött egyik képéhez: „és volt négy tehenünk is…”

Hogyan tekintsünk ezekre a képekre, ha a ház fogalmát hajlékként, családként, közösségként, vagy éppen személyes szféraként értelmezzük? A ház minden

jelentésében valamilyen közösségre utal, elsősorban családra, otthonra, egy tartó, és védőburkolatra konkrétan és átvitt értelemben. A terápia belső folyamata értelmezhető szublimációként, vagy kommunikációként, de legjobb, ha mindkettőnek tekintjük egyszerre, hiszen pont ezek által hat a gyógyításban és az öngyógyításban.

Az alkotás manifesztum. Az alkotó számára és a külvilág felé a belső folyamatokat megragadó és visszajelentő tevékenység. Az alkotásban lezajló belső folyamatok élményszinten, ill. a tudatosítás szintjén korrektív hatást tudnak kifejteni a személyiségre. A belső élmények megközelítési módjához eszközök adhatók és ezen eszközök mobilizálni képesek személyiségrészeket, aminek révén átütő erejű lelki energiák szabadulnak fel. Az élményfeldolgozás nonverbális közvetítés útján egyrészt a környezet számára megjeleníti a belső pszichés realitást – ezáltal oldva az izolált élményeket. Másrészről távolságot ad alkotó és alkotása között, ami az élmények elemezhetőségét és tudatosítását teszi lehetővé. Az alkotó folyamat a belső erők összpontosítása, olyan élményállapotok átélési lehetősége, amik segítik az énvédő Én-védő mechanizmusokat is.Ha mindez – ritka kegyelmi pillanatokban – műalkotást is eredményez, ha a vízzáró réteget átszakító fúró nagynyomású artézi vízlencsét kap el, bátran elismerhetjük a felszökő tartalmak nemességét és értékét, kitehetjük múzeumaink falaira és nevezhetjük - mondjuk - artézi művészetnek.

10

Tóth EszterTárt Kapu Galéria - Lehetőségek a hazai art brut és outsider art bemutatására

Budapest belvárosában, a Belső Ferencvárosban 2013 márciusában újranyílt a Tárt Kapu Galéria, hazánk első art brut kiállítótere.

Miért fontos, milyen újszerű lehetőségeket rejt a kezdeményezés az alkotók, a szakma és nem utolsó sorban a nagyközönség számára?

A társadalom peremére szorult személyek művei már több mint egy évszázada inspirálják a művészeket, kutatásra sarkallják a pszichiátereket, de a témában született kiállítások sorának köszönhetően egyre inkább bővül e képi világ elkötelezett híveinek tábora is. Az ilyen típusú alkotások létrehozása és gyűjtése köré szerveződött intézmények Európa legtöbb országában a kulturális élet szerves részeként ma már több évtizedes múltra tekintenek vissza. Világszerte tárlatok, art fairek és publikációk sokasága, köz-és magángyűjtemények alakulása segítette azt a folyamatot, melynek során e marginális megnyilatkozások, az art brut és outsider art gyűjtőfogalmai alá sorolható művek elnyerték a méltó elismerést.

Hazánkban először az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) 2004-ben megnyílt

Tárt Kapu Galéria adott otthont art brut alkotásoknak. E kiállítások sorozatát az OPNI bezárása szakította félbe 2007-ben.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben pszichiátriai osztályokhoz, részlegekhez kapcsolódva, kezdtek el dolgozni hivatásos képző-és iparművészek. Művészetterápiás Munkaközösségük új távlatokat adott a pszichiátriai rehabilitációnak. 2004-ben az OPNI bejáratánál, a Lilly Hungária Kft. kiemelt támogatásával, nagy összefogás eredményeként átadásra került a Tárt Kapu Galéria, az art brut alkotások első állandó kiállítóhelye. A Galéria az Intézetben működő művészetterápiás műhelyek alkotásait mutatta be; láthatóvá téve az intézeti művészetterápiás-munka különböző vonulatait: a terápiás kommunikációtól a művészi szublimációig terjedő széles sávon. Az alkotói közösségek jelentős képzőművészeti életművek formálódását segítették. A három év alatt közel kétezer alkotást láthatott a nagyközönség. A „lipóti” művészetterápiás műhelyek kiállításait a szakma, a közönség, a kortárs művészek és a műgyűjtők nagyfokú érdeklődése kísérte és támogatta. A Galériában olyan egyének kerültek foglalkoztatásra, akik munkaképességük egy részét elvesztették ugyan, de végett körülmények között képesek voltak feladataik ellátására.

11

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007-es bezárása megszakította egy egyedülálló és eredményes művészeti projektet, valamint a fejlődés lehetőségét is.

Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESZSZK) Merényi Gusztáv Kórházában kialakított Gyógyító Célú Foglalkoztató sikeresen vitte tovább az OPNI szellemiségét.A Foglalkoztató lehetőséget biztosít szocioterápiás műhelyekben és csoportokban való aktív részvételre (foglalkozásterápiák, közösségi terápiák, szociális készségek tréningjei).

Többféle – kifejezetten képzőművészeti jellegű – csoport is működik: kombinált festés, kerámia műhely, művészetterápiás műhely, szabad rajzolás.A sokoldalú kifejezés tudatos támogatása azon a tapasztalaton alapszik, hogy a pácienseknek a művek elkészítése közben átélt katarzisa olyan motiváló erő, ami újabb és újabb alkotásra ösztönöz, idővel alkotói tevékenységük önfejlesztő folyamattá válhat. Mindez segít önmaguk elfogadásában, önértékelésük javulásában és tüneteik enyhülésében is. Több páciensünk a felkínálkozó lehetőségek mindegyikével él. A sokoldalú foglalkoztatás lehetővé tette némelyek komoly művészi fejlődését, kialakult és megszilárdult egy önálló alkotói közösség, valamint tovább bővült a

Tárt Kapu Galéria kortárs art brut kollekciója, amelyik európai viszonylatban is megállja helyét Komáromi Erzsébet). A művek számos hazai, nemzetközi tárlaton, kiadványban szerepeltek (Dívány a Dunán kiállítás-sorozat, Budapest; 2x2 Forum for Outsider art, Münster, 2011; Outsiders on the Map, nemzetközi kiadvány, Gent, 2012), a Tárt Kapu Galéria az art brut, outsider art projektek részévé vált, országhatárokon átívelő kiállítástervek körvonalazódtak számára.

Az ESZSZK Merényi Gusztáv Kórháza lehetőséget adott a fejlődésnek és az újraindulásnak, a befogadó Ferencváros Önkormányzata 2012-ben pedig a Belső-Ferencvárosban helyszínt biztosított a Tárt Kapu Galéria új otthonának: feltámadt a remény a lipóti galéria újjáélesztésére.

A Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány másfél évnyi előkészület, céges támogatások és nagy civil összefogás segítségével újra megnyitotta a Galériát 2013. március 8-án, mely négy hónapja új résztvevője a hazai kulturális és társadalmi életnek. A főváros művészeti és társadalmi életét gazdagító, kulturális palettáját itthon eddig még kevéssé ismert módon színesítő tevékenységet folytat, mely célkitűzéseiben komoly hiányokat pótol.Vállalt programunk a témában kompetens szakterületek (művészet, pszichiátria, szociális szféra), a művészetterápia valamennyi ágának termékeny

12

összefűzése, a mentális zavarokkal élőkről kialakított kép megváltoztatása, a társadalmi érzékenység elősegítése, és nem utolsó sorban e páratlan értékű művészet bemutatása.

Tárt Kapu Galéria célja a magyarországi art brut és outsider art integrálása a hazai és nemzetközi kulturális életbe, széleskörű lehetőséget biztosítva a helyi, regionális és nemzetközi együttműködésekre és bemutatkozásokra. Budapest belvárosában, a széles társadalmi nyilvánosság előtt először kapnak otthont a mentális zavarokkal és a társadalom peremén élő alkotók művészeti megnyilvánulásai.

A Galéria működésének négy alappillére: a kiállítótér, a művészeti műhely, a szakmai és a közösségi programok. A kiállítótérben helyet kapnak a Tárt Kapu Galéria állandó és időszakos kiállításai, más magyarországi és nemzetközi társintézmények, művészeti műhelyek és a témával foglalkozó szervezetek kiállításai. Fontosnak tartjuk, hogy a pszichiátriai vagy más intézeti keretek között alkotók, de az izoláltan dolgozó érintettek művei egyaránt művészeti és kulturális kontextusban jelenjenek meg. Szeretnénk motiváló erőként hatni az itthon eddig még kevés teret kapott magyar art brut és outsider művészetre, valamint formálni, alakítani e műfaj befogadói attitűdjét. A Galéria terét alkalmanként művészeti műhellyé varázsoljuk, ahol lehetőség van művészeti munkára, közös hazai és nemzetközi workshop-ok, tréningek szervezésére. A programok érintik a művészet

valamennyi területét és műfaját: képző-, ipar-, fotó-, videó-, tánc-, színművészet, zene. Célunk, a hazai art brut és outsider art kapcsán a művészeti és tudományos élet erőfeszítéseinek bemutatása, a hazai és a nemzetközi plénumokon a magyarországi szakmai tevékenység népszerűsítése. Lehetőséget biztosítunk a különböző szakterületek (művészet, művészetterápia, pszichiátria, orvostudomány, gyógypedagógia, művészettörténet, társadalomtudomány, szociális szféra) mind hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban történő bemutatására, összefogó rendezvények, előadások, konferenciák, továbbképzések szervezésére. Nagy szerepet kapnak a reintegrációt és a társadalmi kapcsolatok erősödését szolgáló közösségi programok az érintettek, a családtagok, a szociális-egészségügyi területen dolgozók és az érdeklődő civil szféra számára. Edukációs programokat szervezünk iskolai csoportok és pedagógusok számára a vizuális készség és látásmód fejlesztésére illetve a tolerancia, valamint a társadalmi érzékenység elmélyítése céljából.

Az art brut Dubuffet-i értelemben vett nemzetközi esztétikai mércéjét a hazai art brut támogatása és népszerűsítés során is érvényesíteni kívánjuk. Tiszteletben tartjuk az autentikus alkotási értékeket, az egyedi látásmódokat, és támogatjuk az art brut interdiszciplináris helyzetéből adódó egyediséget. „E művek forrása az alapvető emberi tapasztalat és a spontán invenció. Olyan alkotásoknak kell lenniük, melyeket az alkotó saját pszichéjéből, impulzusaiból és

13

állapotából hoz létre, anélkül, hogy bármiféle szabályt vagy külső körülményt elfogadna. Ezek a művek akkor is érdekelnek minket, ha nyersek vagy ügyetlenek.” (Jean Dubuffet) Emellett kiemelten fontosnak tartjuk a marginális megnyilvánulásokat érintő társadalmi fogékonyság előhívását és támogatását.

Az újranyílt Tárt Kapu Galéria számos művésze az OPNI-ban kezdte el alkotótevékenységét, majd az Intézet bezárása után a Merényi Gusztáv Kórházban illetve otthon dolgoztak tovább. Fontos megemlíteni Anginé Szántó Ibolya foglalkoztató-vezető és Komáromi Erzsébet Katalin művészetterapeuta, textilművész hatékony szerepét, hiszen a művészeket nem hagyták elveszni a szociális és egészségügyi rendszerek útvesztőjében, hanem támogatóan önkifejező útjuk mellé álltak.

A Tárt Kapu Galéria alkotóinak munkái és azoknak befogadói attitűdjei azt bizonyítják, hogy a hazai art brut és outsider art meggyökerezni látszik a magyar művészeti és kulturális életben. Albert Ernő, Bozóki Péter, Hercsik János, Makai Endre, Ritter Gábor, Willmann Edit, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben találkoztak először a képzőművészettel, mely ma már kiemelkedő szerepet játszik az életükben. Az OPNI bezárása után az alkotói munkát a Merényi Gusztáv Kórházban folytatták tovább, Baranyi Károly, Csík Károly és Zalavári Csaba

itt csatlakozott a közösséghez, Kopi Mundi Zoltán és Csom Árpád pedig a társadalom peremén öntanító módon alkotnak.

A katalógusban szereplő alkotások méltán nevezhetők a hazai art brut kiemelkedő műveinek. S bár sokszor nyersességüknél és őszinteségüknél fogva elsőre meghökkentőek és mások, mégis; e műveket „különbözőségükben” is összeköti a szemlélővel az alapvető emberi tapasztalat; a művészet így különböző valóságok között közvetít. Az a belső erő, amely e művekben felfedezhető, mély rétegekből fakad, mely minden emberben jelen van.

14

Edit Plesznivy Yet again, OPEN GATE GALLERY

Having been asked to open the reborn Open Gate Gallery was an honour, and it has conjured up in me our once ever so promising cooperations: the Psychiatric Museum and the late Open Gate Gallery, and the common pasts of these institutions that got interconnected for a few years back then. However, it has also evoked the painful memories of the abolishment and closing of the 140 years old National Psychiatric and Neurologic Institute (OPNI) in 2007. In order to fully understand and appreciate this “reopening” of the “gates”, this wonderful rebirth, we should briefly look back onto the “historical” antecedents.

The emancipation of artistic works done by people living with psychic trauma was preceded by a progress several centuries long. At first various ways of dealing with superficial signs of illnesses and seizing awkwardness with artistic tools were typically accepted, then this approach slowly faded, giving way to the depiction of inner processes of the mind and soul. The archaic forms of artistic work done by patients have greatly inspired avant garde artists, while the creativity in this closed-up world has ultimately achieved appreciation and its qualities have become valued on their own. The emancipation progress was relatively slow in Hungary as compared to Western Europe where ways of self-expression that had previously been stamped marginal already gained the tag of “outsider art” decades earlier than in Hungary, and received their well deserved

place in exhibitions of museums and galleries. From the 1960s onwards, supporting visual

ways of self expression has been getting a more and more accepted role of the curing process of psychiatric patients at the institution of OPNI as well. However, in the beginning, works born during these art therapy sessions and workshops barely made their way outside professional circles to be presented in front of wider audiences. From the 1980s professional artists started working at hospitals but initially only in an unorganized way, without any cooperation between separate institutions. It took them about a decade until cooperation started growing and their works got introduced to the public audience.

In September 2004 the time has finally come to present and sell pieces of art therapy works within the premises of OPNI. Open Gate Gallery, the first art brut gallery in Hungary, opened its doors next to OPNI’s park entrance, and operated for the following three years, attracting a massive audience with a wide variety of genres presented in its exhibitions. The intensive creative processes and curator work behind these exhibitions have received wide support not only from participants of the therapies but also from the audience, contemporary artists, and the presence of art collectors. Several patients kept returning to the workshops even after having left the institution, and through the practice of creating art every day, impressive oeuvres have started growing within the walls of the institution. The fact that Open Gate Gallery was forced to close has violently disrupted the progress of and

15

collective work for teaching acceptance and healing, it has abolished the protective milieu supporting creativity.The termination of the existence of workshops at OPNI and that of Open Gate Gallery itself have left an incomprehensible emptiness to remain. Yet this wonderful reincarnation of the late gallery today shows us that good deeds cannot be destroyed forever. Such helpful, humane initiatives as this one shall be reborn, finding their way to the light again. Artistic workshops and clubs that had been suspended due to the closing of OPNI have started operating again under the aegis of other mental health institutions, such as in Heim Pál and Nyireő Gyula Hospitals or in Tündérhegy Psychotherapy and Rehabilitation Center.

Since 2008, Ibolya Angi has been working as the leader of Merényi Gusztáv Hospital’s creative therapies with unfailing energy for the aim of finding a new centre for healing arts. Thanks to the tireless and devoted work of textile artist and art therapist Erzsébet Katalin Komáromi and art historian Eszter Tóth, members and creators of this society have already gained success in the professional scene abroad, thus providing the foundations of international recognition for Open Gate Gallery.

Means of art therapy—painting, drawing, modelling—help patients in expressing what they cannot put into words. Meanwhile, experiencing the success of creative work, besides decreasing pressure, leads to a stronger self-esteem as well. These artistic works initiate dialogue and provide a link between two distinct worlds: that of the patients and that of the healthy. They do not

only connect to the participants of these workshops but to a much wider audience, the outside world. These works are able to dissolve prejudice, fears, and rejection; they reach outside the concealing walls of hospitals. They generate openness and acceptance. This makes it so important to spread the word, and this makes the existence of OPEN GATE GALLERY so essential.“Something is happening among them. I can feel them within me, and see myself in them. Their separation dissolves into air. Meeting them—perseverence.”(Quotation taken from the former director of OPNI, Mihály Arató’s [1948-2003] opening speech performed at the Unnecessary Reality exhibition.)

16

Dr Péter RigóFor the margin of a catalogue

“If we weren’t made for seeing the nonexistent, we wouldn’t recognize the sycamore tree, the island, nor ourselves reflected in the water...” (Zsuzsa Beney)

Art is medicine. It bears a certain healing power and it is one of the most important tools or means of self healing. What else would have been the reason for the appearance of arts in the very beginning of the history of human beings, if not to release any problems of the soul and body? Art and healing, we can say, share the same roots.According to our experiences in the field of psychiatry, it is a common phenomenon that patients with mental illnesses turn to painting and drawing, especially when they are naturally gifted for it. It can be regarded a mere symptom, however, it is much more to be considered a way of communication of suffering, self-expression, or even an attempt at seeking release from anguish—in other words, self healing.

Our knowledge of the reasons why mental illnesses develop is very limited even today. However, loosing the sense of linguistic logic can be connected to strong imagery, which, on the other hand, may play an important role in insanity. (Ferenc Jádi)An artistic image gives insight to our deepest depths, into the complexity of the processes of the soul. This act of honesty and opening up can have a cathartic, healing effect. These

paintings bring the audience the possibility to relate to, and to identify themselves with, the artist as these works of art express something we cannot, or do not dare to. Art therapy sessions affect processes of the soul, both healthy and ill, through pieces of artwork.

The processes of art creation and the development of psychic disorders, the way artistic and mentally ill minds operate, share a lot in common. The most characteristic similarity is the failure of adapting to social reality. The experience of failure at life can be considered a prerequisite both for artistic creation and for premorbid medical history in the case of mental illnesses. Most probably no artistic performance or serious psychic decompensation exist without the preceding feeling of loss, injustice, or lack in some fields of life. Thus, the world as represented by the artist or by the mentally ill can be interpreted as a certain way of compensation for missed chances, lost time and the lack of happiness. To quote Freud, “happy people don’t fantasise, only the dissatisfied”. Artistic creation belongs to the most intimate, inner qualities of mankind. People build up their own world through creation; we create ourselves through self-expression.

Artists still possess the power to balance between real and surreal, reality and fantasy, crossing the bridge constructed by pieces of artistic creation. However, psychiatric patients can only do so in special cases, with the help of professionals and appropriate therapy and through certain self-healing energies released in the process of creative activities. These may lead them back to reality,

17

society and healing. Revival via artistic creation is only possible of things that we have previously given up, rejected, or deconstructed. Both the artist and the mentally ill are more willing to turn their back to the world than give up their own needs and beliefs. This state of mind is marked by the lack of tension between fantasies and the world, dreams and facts, inward and outward reality: may there be phantoms of Don Quijote or phantasmagories of an artist. The road leading from phantasmagories to a work of art is equal to re-experiencing this tension or vital-spiritual energetic base. Losing the sense of tension between real and surreal may be the drive both beneath mental disorientation and the act of artistic creation.

The illness of a number of famous artists have already put the spotlight on the variety of connections between art and mental infirmity. Nevertheless, besides artists becoming patients, nowadays more and more attention falls on patients becoming artists. Works previously considered marginal manifestations of creativity—naïve art, art brut, outsider art—are today present in renowned European and American museums. According to the definition by the museum of Lausanne, the concept of ART BRUT comprises the works by artists living either a reclusive life on their own or in prisons and asylums, but in all cases away from society. They do not stick to tradition or trends, but use techniques and systems of their own invention.

Open Gate Gallery, previously operating in the premises of the National Psychiatric and Neurologic Institution (OPNI), and the therapists and workers of the

crew that, after the shutting down of OPNI, have revived this workshop, are gaining more and more important roles in supporting psychiatric patients’ artistic creation and facilitating exhibitions that are open for the public in Hungary. Open Gate Gallery finally provides and supplements the professionalism and quality that can be represented in the international scenes of art therapy by works that equally serve scientific and artistic values.

18

Erzsébet Katalin Komáromi: Artesian

Psychiatrists, art therapists, and art experts are continuously discussing whether works born during art therapy sessions are to be considered pieces of art or not. Meanwhile, silently, far away from the dialogue of plentiful professionals, these works of art in question are constantly being born. Whilst art theoreticians are arguing for the end of spectacular arts, a branch of art is evolving on the other side that lacks cultural traditions, overly exhausted academic formalities, and sophisticated narratives; an art that surprises its audience by its sheer originality.

Although art therapy does not aim at artistic education (contrary to what many may think), nor does it aim at any support in approach or professional means, artists are given scope for articulating their most personal existential reality. The essence of art therapy lies in the visual representation of unconscious connotations and the integration of these within the artist’s personality by reflecting on it and initiating discourse. The visualisation of such connotations will always happen in different artistic levels, and there are no prerequisites whatsoever towards the artists regarding any skills and abilities in the field of visual self-expression. The process of visually representing and reconceiving unconscious and repressed connotations could be compared to accessing water supplies in the innermost segments - inclusions - of the ground. I am thinking of such artesian wells that gain their crystal-clear water from below the subsoil water level, from closed-off segments deep

underground. Artesian water is locked-up in hollow caves between two non-transmissive layers. Water is under high pressure in such deep underground caves, and the moment the drill reaches through the top rock layers of the cave, water springs up due to high pressure like a fountain. One cannot just drill an artesian well anywhere, it requires special geological circumstances. Who would have thought that the best spots for finding artesian wells are in the Sahara?

Similarly, art therapy is not always capable of breaking through all hindrance, and even if it succeeds in accessing the crystal-clear waters, pressure is not always high enough for it to come to the surface. Sometimes we only discover weak wells, but sometimes we may be lucky enough to find unfailing fountains that swell eternally - real natural wonders. This is my approach towards the unpredictably appearing masterpieces. These pieces of art cannot be interpreted solely within the confines of healing; such wonders need a totally different approach and understanding. This is exactly the reason why we have created Open Gate Gallery: to help such wonders find their place. We can call this kind of art brut or outsider, although many people - empathic helpers, art lovers, collectors - protest worldwide against the discriminative tone of these expressions. They would rather regard this branch a peculiar, marked one among arts. Nevertheless, we all recognise the need for a unique classification for this phenomenon. Personally, for a long time I have linked the “artesian” attribute with this way of self-expression for its intuitive and vigorous qualities.

Often we are speaking of works by artists who, due to their defenceless situation or mental and other problems,

19

represent their own difficulties in connecting to their environment via verbal utterance (or via the very opposite: silence); artists who constantly feel that there is nothing they could share, or no reason they should share their personalities with the world; artists who don’t have an aim to look forward to (nor, sadly, do many of them have a past to look back at).

A homeless and mentally disabled middle-aged man would every time paint in silence, he would never comment neither on his, nor others’ pictures. For months he would paint the same figures, strange looking, alienated houses, empty and neglected mementoes resembling those of Chirico’s works. Initiating discussion with him was impossible, he had never looked at anyone and I don’t know whether he had ever listened to anyone. After a few months this sloven, scruffy man started appearing at therapy sessions in neat clothes and with washed hair. I could feel that whatever has happened to him, he could finally really experience it. He was bursting with memories and images and he finally felt it important to share. János, who had been unapproachable before, was speaking after half a year of silence. He was staring at the distance and added to one of his paintings: “we used to have four cows, too...”

How are we supposed to approach these paintings, if the concept of the house is understood as shelter, family, society, or private atmosphere? The image of the house by all meanings relates to some kind of society, particularly to that of the family and the home; it represents a protective shield both in explicit and metaphoric interpretations. The first progress of the therapy can be understood as sublimation or communication, although the best is to include both

understandings at once, as the power of healing and self-healing lies in both two components.

Creation is a manifestation. It is a phenomenon that grips and reflects inner processes for the creator and for the outside world alike. Internal processes throughout the act of art creation have a corrective effect on the personality both on the level of experience and that of consciousness. Approaching inner experiences need certain tools that can be provided for the subject of therapy; such tools can help in the mobilization of certain parts of the personality and thus release spiritual energies of utmost power. Processing experiences through nonverbal mediation, on the one hand, reflects the patient’s inner, psychic reality - this way it loosens isolated experiences. On the other hand, it provides a certain distance between creator and creation, thus enabling analyzing of experiences and raising them on a conscious level. The process of artistic creation concentrates inner abilities and facilitates experiencing mental and spiritual states that also support self-protective mechanisms.

When all the above - even if only in extraordinarily rare instances - result in masterpieces; if the drill searching for water finds the high-pressure, pure artesian water lens; we should be obliged to recognise the value and worth of the connotations that arise to the surface. We should be entitled to hang these artworks on the walls of our museums, and call them, for instance, artesian art.

20

Eszter TóthOpen Gate Gallery - Prospects of introduction of art brut and outsider art in Hungary

In the centre of Budapest, in inner Ferencváros Open Gate Gallery was opened again in March 2013, which is the first art brut gallery in Hungary. Why is it significant, and what opportunities does it bring for artists, the profession, and the audience?

Works of people who come from a marginal position of society have inspired artists and psychiatrists for more than a decade, while the increasing number of exhibitions in this field has been a huge influence on a continuously growing committed audience. Institutions dedicated to facilitating artistic work and collection in the field have been well established and an important part of cultural life for decades in most European countries. Many exhibitions, art fairs, publications, private and public collections have helped the process leading to the well deserved recognition of the marginal arts of art brut and outsider art.

In Hungary the National Psychiatric and Neurogical Institution (OPNI) was the first to give place to art brut exhibits in Open Gate Gallery from 2004 until 2007, when OPNI was forced to close. Initially, professional applied and fine artists had started working at several departments within the National Psychiatric and Neurological Institution (OPNI). Their art therapy work community added great prospects to psychiatric rehabilitation.

In 2004, as a result of a strong collaboration and with the distinguished support of Lilly Hungária Kft, the first Hungarian art brut exhibition space, Open Gate Gallery, was opened beside the entrance of OPNI, with the aim of presenting artistic works that are born during the art therapy sessions in the institution, and showing different aspects of art therapy work, from therapic communication to artistic sublimation. The artistic communities had helped the progress of great oeuvres. Throughout the 3 years 2000 works of art presented to the audience. Exhibits of OPNI workshops were followed and supported by a significant public and professional audienceEmployees of the gallery were people with disabilities who had partially lost their abilities to work but in a protected environment they were able to do certain tasks. The closing of OPNI in 2007 disrupted a unique and successful artistic project as well as the scopes it provided for professional training and development. Gusztáv Merényi Hospital started hosting the Healing Course that has served as a successor of the atmosphere evolved in OPNI. The Healing Course provides sociotherapy workshops and group activities for patiens (social therapies, traning for social skills, activity therapies). There are also several artistic group courses available: combined painting, pottery workshop, art therapy workshop, and free drawing. Our support for multi-faceted expression is based on the experience that the process of artistic creation provides a cathartic experience fo patiens, which serves as

21

a strong motivation for creating more artwork, and thus eventually artistic activities may evolve into a self-healing progress. This helps them to a better self-esteem and in accepting themselves, and it also affects their symptoms in a positive way. Many of our patients use all opportunities offered. Multi-faceted courses have provided serious artistic progress for several patients, facilitated the strengthening of an individual constructive society, and contributed the contemporary art brut collection of Open Gate Gallery that is widely recognised Europe-wide. (Erzsébet Katalin Komáromi) These works have been published in several national and international exhibitions and publications (Divan on the Danube exhibition series, Budapest; 2x2 Forum for Outsider Art, Münster, 2011; Outsiders on the Map, international publication, Gent, 2012). Open Gate Gallery has become a consistent part of art brut and outsider art projects; there are prospects for international exhibitions in the near future.

Gusztáv Merényi Hospital has facilitated progress and a new start, while the city council of Ferencváros have provided premises for the new Open Gate Gallery in inner Ferencváros: there was hope again for reviving the former OPNI gallery. After a 1.5 years long preparation period and with lots of civil support, Foundation for Healing Course opened the Gallery on 8 March 2013. Open Gate Gallery has been a new asset and participant of cultural and social life for 4 months now. Enriching the artistic and social life of the capital city, the Gallery’s activities provide new and not yet widely known aspects for cultural activities that serve as

a stop-gap in prospective aims.Our program and aims are to unite all branches of art therapy and other fields related to it (art, psychiatry, social sphere); to change the general approach towards people living with mental disorders; to support social sensibility; and last but not least to make this unique branch of art accessible to the wide public.

The aim of Open Gate gallery is to integrate Hungarian art brut and outsider art with the national and international cultural life, and to support local, regional, and international cooperation. In the heart of Budapest and in front of the wide public audience, this is the first chance to exhibit works of artists and creators with mental disorders or from the verge of society.

The four pillars of the Gallery’s activities are the exhibition space, the art workshop, professional and social programmes. In the exhibition space there are temporary and permanent exhibits also showing works of Hungarian and foreign institutions and workshops. We regard it important to present psychiatric patients’ works as well as those of artists working in an isolated environment in an artistic context. Our aim is to provide motivation for Hungarian art brut and outsider art, and to form the accepting attitude of this genre. From time to time the space of the Gallery is turned into an art workshop where artistic work, shared international workshops, and several trainings can take place. Our programmes are related to all branches of art: fine arts, applied arts, photography, video, dance, performing arts, and music. We are striving to show the

22

efforts of the artistic and scientific spheres through art brut and outsider art exhibitions, and to provide international publicity for professional activities going on in Hungary. We offer scopes for different professional fields (art, art therapy, psychiatry, medicine, pedagogy, art history, social sciences and social sphere) to introduce them both nationally and beyond borders by organising conferences, lectures, trainings, and other events. Social events supporting reintegration and the strengthening of social connections are especially emphasized, involving patients, their families, social and medical workers, and the civil sphere. We offer educational programmes for school groups and teachers, supporting the development of visual skills and facilitating acceptance, tolerance, and social sensibility.

Art brut as defined by Dubuffet and the internationally accepted aesthetics of it is also propagated by supporting Hungarian art brut. We respect values of authentic creation and individual approaches to art, and support the uniqueness of art brut that stem from its interdisciplinary value. “The sources of these works are natural human experience and spontaneous invention. They have to be works that the artist creates from his psyche, impulses and position, without accepting any external rules or circumstances. These works even interest us if they are raw or clumsy” (Jean Dubuffet). Furthermore, we put emphasis on creating and supporting social acceptance regarding these marginal self-expressions.

Several artists of the newly opened Open Gate Gallery have started their creative activities within the walls

of OPNI, and continued after the closing of the institution in Gusztáv Merényi Hospital or from home. Here I find it important to mention the efficient and valuable roles of course leader Ibolya Anginé Szántó, and art therapist and textile artist Erzsébet Katalin Komáromi, who have helped our artists find their way through social and medical care systems and provided help and guidance for them throughout their journeys in self-expression.

Works by artists of Open Gate Gallery, and the attitudes of their perception show that Hungarian art brut and outsider art is gaining its well deserved place within the art and cultural life. Enikő Albert, Péter Bozóki, János Hercsik, Endre Makai, Gábor Ritter, and Edit Willmann have met fine arts for the first time within OPNI, and it has played a central role in their life ever since. After the closing of OPNI they could continue artistic creation in Gusztáv Merényi Hospital, where Károly Baranyi, Károly Csík, and Csaba Zalavári also joined their circles. Zoltán Kopi Mundi and Árpád Csom are working individually in a self-taught manner, separated from society.

Works included in this catalogue are rightly referred to as the highest works of art within the field of Hungarian art brut. They might seem surprising and different for the first glance due to their rawness and honesty; still, however “different” they may be, they connect to the audience by the innermost human experience they reflect on. Their art mediates between parallel realities. That inner power we can discover in these works of art stem from deep below, from a depth that is present in each of us.

Bozóki PéterEgy kirándulás emlékére/Excursion 2009

Grafit ceruza29x41 cm

23

al

be

rt

e

rn

ő

Éjszaka 2011Akvarell

21x30,5 cm

Naplemente 2012akvarell21x30,5 cm24-25. oldal

26

Napnyugta a tónál 2011 Akvarell

2011 22x31,5 cm

27

bo

zó

ki

p

ét

er

Postapalota/ Palace of the post 2007. Grafit ceruza

50x70 cm

Focimeccs/ Football game, részlet 2010 Grafit ceruza

34,5x41,5 cmjobbra

Hajduszoboszló 2011 Színes ceruza43x62 cm28-29. oldal

30

Nagy hegyek/ High mountains 2009 vegyes

47x67 cm

32

Színészek/ Actors 2007 vegyes28x40,5 cm

33

Park/ Park 2013 hidegtű,

24x15 cm

Narancsvirágok, részlet/Orangeflowers , detail 2013Színes ceruza201342x30 cm, balra

35

ba

ra

ny

i

ká

ro

ly

Tájkép/ Landscape 2009 Akvarell25x35 cm36-37. oldal

Cirkusz/ Cirkus 2011Akryl

2011 22x31,5 cm

38

Bábel/ Babel 2010Akryl

42x69 cm

39

cs

ík

k

ár

ol

y Sziklavirágok/ Rockflowers 2012Kerámia

25 cm

Részlet a földből/ Details from the ground 2011 Kerámia32 cm

41

cs

om

á

rp

ád Masz/ Mask 2008

festett fa25 cm

Masz/ Mask 2009 festett fa28 cm

43

he

rc

si

k

já

no

s

Kék ház/ Blue house 2011 Akvarell

30x42 cm46.47. oldal

Furcsa ég/ Strange sky 2011 Akvarell31,5 x 44 cm 44-45. oldal

Tanya/ Farm 2011 Akvarell31x42 cmcm

Nagy kerítés/ Big fence 2011 Akvarell

31x43 cm48

ko

pi

m

un

di

z

ol

tá

n

12

ri

tt

er

g

áb

or

Vár/ Castle 2006 Olajpasztell42x29 cm

Napsütés/ Sunshine 2010 Olajpasztell47,5x30 cm cm54-55. oldal

Macskás/ Cat 2010 Olajpasztell

44x62 cm

57

Napnyugta a tónál 2011 Akvarell

2011 22x31,5 cmlent

Templomos/ Church 2009Olajpasztell44x62,5 cm

Teri néni pajtája/ Barn 2009Olajpasztell44x62,5 cm

59

A mi emberünk/ Our man 2009Olajpasztell48x68 cm

Kis meggyvágó/ Bird 2009Olajpasztell

48x68 cm

60

wi

ll

ma

nn

e

di

t

te

ré

z

Triptichon részlet/ Detail 2011 Olajpasztell

27x97,5 cm x 362-63. oldal

Szerelmesek/ Lovers 2011 Olajpasztell

30x45 cm

64

65

Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány

Az Alapítványt a pszichiátriai betegek gyógykezelését és rehabilitációját támogatni kívánó magánszemélyek 1993-ban hozták létre, abból a köztudott tényből kiindulva, hogy a tétlenség, a semmittevés, az unalom az egyik legnehezebben elviselhető állapot. Ezért van nagy jelentősége a pszichiátriai betegek gyógyító foglalkoztatásának, mely elősegíti állapotuk javulását, betegségük gyógyulását és a társadalomba való mielőbbi visszailleszkedésüket. Ennek egyik eszköze a művészetterápia, melynek során a betegek nemcsak hasznos és aktív tevékenységet folytatnak, hanem kifejezhetik érzéseiket, vágyaikat, maradandó alkotásokat hozhatnak létre, sikerélményekhez juthatnak.

Az Alapítvány tevékenysége kezdetben szorosan összefonódott az Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézetben folyó gyógyító és rehabilitációs munkával. 2004-ben az OPNI bejáratánál, a nagyközönség számára is könnyen elérhető helyen, Alapítványunk támogatásának köszönhetően megnyílt az első hazai art brut kiállítóhely, a Tárt Kapu Galéria, ahol különböző művészetterápiás műhelyek egymást váltva mutathatták be legértékesebb műveiket.

Az OPNI megszüntetésével bezárult a Tárt Kapu Galéria is.

A gyógyfoglalkoztatás 2008 januárjától a Merényi Gusztáv Kórházban folytatódott, de a Tárt Kapu Galéria újbóli megnyitására tett erőfeszítések évekig sikertelenek maradtak. De támogatásunknak köszönhetően tovább

működtek a különböző szocioterápiás műhelyek, csoportok, melyek egyénre szabott rehabilitációs programot biztosítanak a pacienseknek. Kerámia és textilmunkák mellett lehetőség van munkaterápiára, sportterápiákra, szociális tevékenységre, családsegítésre, időskorúak gondozására, munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítésére és a kapcsolódó szolgáltatásokra.

2013 márciusában Alapítványunk a IX. kerületi Önkormányzat, cégek és magánszemélyek támogatásával újranyitotta a Tárt Kapu Galériát Budapest Belvárosában, a Belső-Ferencvárosban, mely a kulturális és művészeti életbe integrálva ad lehetőséget a hazai és nemzetközi art brut illetve művészetterápiás alkotások bemutatására.

Dr. Horváth Szabolcs Anginé Szántó Ibolyakuratóriumi elnök kuratóriumi titkár

66

Foundation for Active Healing

The Foundation was created in 1993 by civilians who wanted to support therapy and rehabilitation of psychiatric patients, based on the well-known fact that passivity, doing nothing, boredom are one of the most unbearable states. This is why these workshops facilitating psychiatric patients’ healing are so significant: such activities foster progress, healing, and reintegration into society. One of the methods used is art therapy. During these sessions patients can participate in gainful activities, and meanwhile they have a chance to express their feelings and wishes and to create works that provide them the experience of success.

Initially, activities of the Foundation were closely linked to the healing and rehabilitation works of the National Psychiatric and Neurological Institution (OPNI). In 2004, easily accessible for the public, situated by the entrance of the building of OPNI, and with the financial support of our Institution, the first art brut gallery of the country was opened. Open Gate Gallery gave place to several art therapy workshops as well as an exhibition surface for the most valuable works born during them.

When OPNI was forced to close, so did Open Gate Gallery.Healing workshops then continued from 2008 onwards within the premises of Merényi Gusztáv Hospital, but efforts made for the reopening of Open Gate Gallery had remained in vain for years. However, thanks to the support of the

Foundation, various sociotherapy workshops and group sessions could continue, providing individual rehabilitation programmes for patients. Besides ceramics and textile workshops, they have had chances for trying work therapy, shock therapy, several social activities as well as family support, counselling for the elderly, and educational opportunities for handicapped or disadvantaged people to improve their chances on the labour market.

In March 2013 the Foundation, together with the 9th District City Council, several businesses, and civilians, finally reopened Open Gate Gallery in the heart of Budapest, in Inner-Ferencváros, and thus re-established a platform for the presentation of Hungarian an international art brut and art therapy works integrated into a cultural and artistic context.

Dr. Horváth Szabolcs Anginé Szántó IbolyaVice Curator Secretary of Board

BÁRMIT IDE.......