13-25. oldal

Tart

alo

mTa

rtal

om

Antal Emília: Kávéházi gondolatok 1 Dr. Kovács Gusztáv: Lajosista kultúra 2

Fogt Adél (8. A): Minden ide köt 3-4Almási Róbert (12. E) – Vajda Péter (10. D): Gaudium nostrum Dominus! 5-8

Családunk hírei 8Mohay Réka (10. B): „Az iskola legjobb osztálya” – Pécsen élni és dolgozni 9-11

Költőtoll 12Fehér/Fekete 13-25

Tiffán Zsolt (12. B): Pince a tér alatt 26-27 Käsz Katalin (10. B): Kultúrák találkozása 27-28

Mangel Kristóf (10. A): EKF megnyitó fél amerikával a hátamon 28-29Maisch Patrícia (2009): Szalagavató 2010. 29

Barta András (10. A): Mit jelent számomra március 15.-e? 30Zalay Sebestyén (10. D): Bemutatkozik a Pararockson együttes 30-31

Vörös Anna: „Ezt a sportot mindenki élvezi” 31-32Kiss András (10. D): „Mit üzen a rádió?” 33-34

Salamon Eszter - Brand Petra (9. A): Élet a hegyek között 34-35Güldner Viktória (11. A): „Tanítani másokat nem más, mint emlékeztetni,

hogy tudják ők is ugyanolyan jól” 35-37Cseh András (10. A): Körkérdés a könyvtárban 37-39

Historia Domus 40

Címlapfotó: Sándor Zsófia (10. E)Hátlapfotók: Bergics Balázs

Impresszum

Kiadja:

Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos GimnáziumaFelelős kiadó:

Páva PéterFőszerkesztő:

Antal Emília – Dr. Kovács GusztávOlvasószerkesztő

Maisch Patrícia (2009)Diák szerkesztők:

Mohay Réka (10. B), Makk Flóra (11. E), Halmos László (10. A), Mezei Virág (10. E), Szalóky Bence (10. E), Fogt Adél (8. A), Török Adél (11. D), Nagy Dorina (12. B)

Fotó:Sándor Zsófia (10. E) • Hátlap: Bergics Balázs

Tördelőszerkesztő:Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • szinesff@gmail.com

Nyomdai munkálatok:Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám �

Káv

éházi G

on

do

latok

Kávéházi gondolatokAntal Emília

A 125 éve született Kosztolányi Dezső sorai jutottak eszembe 2010. január 10-én, amikor Pécs Európa Kulturális Fővárosa lett.Pécsi vagyok. A Jókai úti iskola első angol tagozatos osztályába jártam, majd a Leőwey Gimnáziumban Tüskés Tiborné volt az osz-tályfőnököm. A családban és az iskolában alakult az értékrendem. Szüleimmel a va-sárnapi misét követő ebéd után gyakran mentünk sétálni a Tettyére, a Misinára, a Dömörkapuhoz, a Kisrétre. Akkoriban nyílt meg a Csontváry, Vasarely és a Várostörténeti Múzeum, ahová szombat délutánonként vissza-visszatértünk. A színházban minden ősszel Illyés Gyula ősbemutató volt, nagy-szerű színészek játszottak, és mi ott voltunk a karzaton. Megnéztük a híres Pécsi Balett bemutatóit is. Ritkán hagytunk ki hang-versenyt,- igaz jóval kevesebb közül kellett választani- a Liszt-teremnek sajátos világa volt.

Nyáron az Ifjúsági Zenei Tábor koncertjeit vártuk, de élveztük a gasztronómiai esteket is a Pannónia Szálló udvarán. Szerettük a Doktor Sándor Művelődési Házban tartott diavetítéseket, irodalmi és tudományos-ismeretterjesztő előadásokat, és a Bóbita Bábszínház produkcióit. Szívesen jártunk kiállításokra, Lantos Miklós fotóit, Martyn Ferenc rajzait azóta szeretem. A város ba-rátságos, pezsgő kulturális élete, polgári lég-köre nyitottságra nevelt, műveltséget adott, szemléletet formált. Jó volt itt, ilyen környe-zetben nevelkedni a Mecsek lábánál.Bízom benne, hogy a mi diákjainknak sokat jelent Pécs kulturális fővárossá válása, részt vesznek programokon, kihasználják a lehe-tőségeket. Kívánom, hogy nekik is legye-nek felidézésre méltó élményeik, emlékeik! Csorba Győzővel vallom:

„Európa, hozzád,Feléd, tefeléd száll szózatom a század

Vak zűrzavarában,S míg mások az éjbe kongatva temetnek,

Harsány dithyrambbal én terád vígJó reggelt köszöntök.”

„Bennem van minden, ami nincs, s bennem van minden, ami van.Ó bűvölő város, sokarcú, ha kérdeznék nem tudnám, hogy milyen vagy.”

� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Káv

éház

i G

on

do

lato

k

Amikor végigolvastam a jelenlegi számban megjelenő cikkeket, azon gondolkodtam, hogy létezik-e olyan, hogy „lajosista” kultúra, illet-ve, ha van, akkor milyennek kell lennie. Nem is olyan egyszerű a válasz, hiszen azt is nehéz megmondani, hogy mi is pontosan az, amit kultúra alatt értünk. Vajon része ennek a kultúrának, hogy Robi bácsi reggel szinte minden diákot külön köszönt? A földszinti Nagy Lajos király szobor? Az első emeleti festmény alatt ülő, beszélgetésbe merült diá-kok? A cserkészek, a Laudate kórus, vagy a tollaslabda csapat? A mosoly az arcunkon, amikor a folyosón meglátjuk egymást? A kacsa-csőrű emlős a biológia előadó folyosóján? Vagy a könyvtár, ami annak ellenére, hogy a táskát nem lehet az asztalra tenni, mégis mindig tele van? A Babits kötetek a vitrin mögött és a diákok kezében? Az óra eleji imádság, a szerdai mise, vagy Péter atya prédi-kációja? Pámer tanár úr lovai, vagy az épülő átai mintagazdaság?

Igen, ezek mind részei a „lajosista” kultú-rának. Mégsem lehet leírni, hogy pontosan mi is az. Írhatnánk róla listát, de nem jutnánk a végére. Mégis felfedezhetjük benne azokat az általános irányokat, amelyek az emberi kultúrát általában kell, hogy jellemezzék.

A latin colo (művel) ige, amelyből a kultú-ra kifejezés származik, az emberi élet olyan három dimenziójára vonatkozik, amelyeket manapság elfelejtenek. Az első az ember környezete, ahol lakik és a föld, amit meg-művel, a második lélek, a harmadik pedig Isten. Három olyan dolog, amelyekről a tömegkultúra szívesen elfeledkezik. Pedig a kultúra gyökereihez megyünk vissza, amikor Átán a lajosisták ásójukkal megforgatják a földet, amikor órákon lényegi kérdéseket tesznek fel, vagy amikor egy zarándoklaton szó szerint lépésről lépésre jutnak közelebb Istenhez. Félreértjük tehát ezt a „lajosista” kul-túrát, ha egyszerűen úgy gondolnánk rá, mint a sikerhez és az érvényesüléshez vezető eszközre. Ez a kultúra valami mást nyújt. Erre olyan pillanatokban jövünk rá, mint amikor látjuk a diákok között szövődő barátságokat, elkötelezettséget és felelősségtudatot, mély gondolatokat és érzéseket, egy dalt, vagy azt az őszinte, mély és lelkes imádságot, amivel csak a fiatalok tudnak imádkozni. A kultúrát végső soron nem a kő, a falak, vagy a papír, hanem a lélek hordozza. Lajosisták, ne feled-jétek, ti egy kultúra hordozói vagytok!

Lajosista kultúraDr. Kovács Gusztáv

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám �

RiP

ortr

éMinden ide kötFogt Adél 8. A

A büszkeség egy belső érzés, mely nehezen fejezhető ki pénzben, de gyakran még szavakban is. Mégis ez az érzés az ember egyik legfőbb motiváló tényezője, amely az egyén elkötelezettségének érzelmi kifejezését jelenti. Erről az érzésről faggattam egy havas téli délutánon Csekőné Kádas Klára tanárnőt.

Fogt Adél (8. A): Mit jelent az Ön számára a büszkeség?Csekőné Kádas Klára: Úgy gondolom, a büsz-keség olyan fogalom, ami kapcsán jó érzés tölti el az embert. Összességében valami kellemes érzés tölt el, mikor büszke lehetek valakire vagy valamire.F. A.: Ön mire büszke?Cs. K. K.: Nagyon sok mindenre vagyok büszke. Büszke vagyok a két gyermekemre, akiket felneveltem, akik most már felnőttként – úgy érzem – rendesen megállják a he-lyüket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumba jártam. Az is büszkeséggel tölt el, hogy megérhettem azt, hogy egykori „lajosistaként˝ itt taníthatok. Büszke vagyok arra, hogy évekig együtt dolgozhattam tanárként, kollégaként a volt osztályfőnökömmel. Büszke vagyok erre az iskolára, ahol tanítok, az itteni légkörre, a tanártársaimra, és természetesen a tanítvá-nyaimra is.F. A.: Gyermekként miért a Nagy Lajos Gim­náziumba jelentkezett?Cs. K. K.: Akkoriban ez a szüleim választása volt, de persze én is szerettem volna a Nagy Lajosba jönni. Azért akartam itt tanulni, mert tudtam, hogy jó iskola, és a családban már nagyon sok jót hallottam róla. A nagyapám is ide járt, 1904-ben érettségizett. Itt tanult édesanyámat kivéve az összes családtagom, két lányom is. Családunkban természetes volt, hogy a nagyapám és édesapám után ide jö-vök én is. Fel sem merült más lehetőség.F. A.: Miért jött vissza a Lajosba dolgozni, és miért jó itt tanítani?Cs. K. K.: Tudni kell, hogy ez nem volt egye-nes út. Mindig is szerettem volna gimnázi-umban tanítani, mert magyar-német szakos vagyok, és ezeket a tárgyakat inkább ebben

az iskolatípusban jó tanítani. Szegedre jártam egyetemre, és az egyetem elvégzése után több mint tíz évig tanítottam egy kereskedelmi szakközépiskolában, ahol nagyon jól éreztem magam, de kínálkozott egy új lehetőség. Akkoriban volt a Nagy Lajos Gimnázium rendi átvétele, és Orbán atya megkeresésére – akit édesapám révén ismertem – kerültem ide. Ösztönzött az, hogy egy szakközépiskolában kisebb hangsúlyt kapnak a humán tárgyak. Új kihívást jelentett ez a hely. Kapóra jött, hogy tudtam, ez egyházi iskola. Döntésemet segítette neveltetésem, családom vallási meg-győződése is.Azért jó itt, mert olyan légköre van ennek a helynek, ami inspirál engem. Nagyon jó kollégáim vannak, akik közül néhányat barátomnak tekinthetek, és a munkán kí-vül is ápolhatok velük kapcsolatokat, sok jó beszélgetés, közös élmény van már mögöt-tünk.Nagyon örülök a tanítványaimnak is, mert sok kellemes percet szereznek nekem, igyek-szem nem elfelejteni,hogy én is voltam diák. Azért jó itt, mert olyan diákok jönnek ide, akik tanulni szeretnének, és nem a lábukat lógatni. Örömmel tölt el, hogy olyan szülők küldik ide a gyermekeiket, akikkel jól el lehet beszélgetni minden felmerülő kérdésről, könnyű úgy dolgozni, ha az ember érzi a bizalmat.F. A.: Büszke­e arra, hogy pécsi, és miért sze­reti Pécset?Cs. K. K.: Miért is szeretem Pécset? Miért vagyok büszke rá? Itt születtem, itt nőttem fel, minden ide köt. Itt él a családom, körül-vesznek az ismerőseim, a régi gimnáziumi barátok. Szép város, bár én biztosan másként látom, mint egy turista, aki idelátogat. Pécsnek van egy olyan kisugárzása, ami megragadja

� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

az embert. Nemcsak a mediterrán hangu-latra gondolok, hanem a kultúrájára és egye-temi város mivoltára. Sokat jelent számomra, hogy dunántúli város és az, hogy hegyvidék. Szegedi egyetemi éveim alatt sohasem fordult meg a fejemben, hogy nem térek vissza, pedig nagyon jó volt ott egyetemistának lenni. Azt gondolom, ahol az ember a gyermekéveit tölti, azt a helyet nem felejti el soha. F. A.: Önnek, mint tősgyökeres pécsinek mit jelent, hogy Pécs lett Európa egyik kulturális fővárosa?Cs. K. K.: Úgy gondolom, Magyarország más városa is megkaphatta volna ezt a címet, de nyilván nem véletlen, hogy éppen minket választottak. Számomra a kulturális főváros cím azt is jelenti, hogy tág terek lettek a városban. Azok közé tartozom, akik örülnek annak, hogy a Széchenyi tér új arculatot kapott. Jó dolognak tartom, hogy azon a környéken, ahol lakom, átépítették a köztereket. Annak is örülök, hogy kívülről megújul a város képe. Szerintem településünk látványosan gazdagodni és szépülni fog. Szeretném, ha

Pécs tisztább, áttekinthetőbb, kul-turáltabb lenne, hogy mindannyian jobban érezhessük itt magunkat. Fontos, hogy ne csak a belváros, hanem a külváros is rendezettebb képet mutasson. Várakozással tölt el a kulturális programok sokasága. Páratlan lehetőségnek tartom azt is, hogy iskolánkban lesz a Munkácsy - kiállítás.F. A.: Ön szerint a diákság mit profitál­hat a kulturális főváros státusból?Cs. K. K.: A város arculata a diák-

ság számára sem elhanyagolható. Senki sem szereti a szemetes, rendezetlen utcákat. Megtekinthetnek nagyszerű kiállításokat, hallhatnak világhírű előadókat. Számtalan lehetőséget jelenthet az EKF a fiatalok szá-mára, hiszen a diákok alkalmazhatják nyelv-tudásukat, mert jóval több turista keresi fel majd Pécset.F. A.: Ha Ön szervezhetne egy EKF programot, akkor mi lenne az?Cs. K. K.: Érdeklődésemből adódóan biz-tosan irodalmi jellegű programokat szervez-nék. Mindenképpen megkérdezném kollé-gáimat, ismerőseimet és a diákjaimat, hogy milyen témakörök érdeklik őket. Olyan írókat, költőket hívnék meg beszélgetésre, akik a minket érdeklő kérdésekre tudnának válaszolni, és itt nem csak magyar írókra gondolok.F. A.: Köszönöm a beszélgetést!

HETÉNYI ROLAND (9. B) GYŰJTÉSÉBŐL- Na András, légy szíves mondd!- Hát...ich glaube...izé- András, van házid?!- De tanárnő, én mondtam, hogy ma írunk töriből.

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám �

RiP

ortr

é

Olvastuk Püspök úr könyvében, hogy annak idején a szemináriumi felvétellel párhuzamosan beadta jelentkezését a gyógyszerészkarra is. Mi az, ami felkeltette az Ön érdeklődését a természettu­dományok iránt, és mi miatt választotta mégis a papi hivatást?

Az ember mindig ’lebukik’, ha egy-egy könyv jelenik meg, vagy életrajz. Az első dolog, hogy a természettudományok iránti érdeklődésem az mindig nagyobb volt, mint a humán tu-dományok iránti. Ennek az a magyarázata, hogy az általános iskolában nálunk sokkal jobban tanították a természettudományt, mint a humán tantárgyakat. Mi annak idején hato-dikban lerajzoltuk az európai országoknak a körvonalait, belerajzoltuk a folyókat, városokat, bányásztermékeiket. Ma még középiskolában is nagyon nehezen elképzelhető ez. Kémiából egy volt apáca tanított, aki még ma is Pé-csett él. Úgy tanította meg nekünk a kémi-át, hogy rögtön a latin nevet is kellett tud-ni. Így tudtuk, mi a jele, és hogy milyen vegyértékű. A kémia sohasem jelentett problémát az életemben. Ugyanígy voltunk a matematikával is. Ezeket a tantárgyakat gimnáziumban szinte nem kellett tanulnom, mert ezeket tudtam. Amikor jelentkeztem a teológiára, akkor a kedvenc dolgoknak ’integettem’. A nehezebbet választottam, de nem magáért a tudományért, hanem azért a szolgálatért, amit jelentett a ministrálás, a templomi közösség, a templomba járók közössége, jelentett az, hogy élő, eleven és természetes volt akkor az az Isten-kapcsolat, amely alkalmassá tett arra, hogy az Úristen

megszólítson és vállaljam azt a kockázatot, ami nehezebb, de ami Isten kedvére van.

Milyen meghatározó eseményeket, személye­ket emelne ki az életéből?

Minden fiatalnak szüksége van arra, hogy legyenek eszményképei. Ha eszményképei vannak, akkor tud előre nézni és fölfelé néz-ni. Ha nincs eszményképe, akkor lesüllyed a biológiai élethez, amiben kilóra meg le-het erősödni, de szellemiekben kevésbé tud továbblépni. Jó lenne, ha a fiatalok ránéz-nének mindig templomuk oltárképére, amikor misére mennek, és azt mondanák, hogy az a szent, aki ott van az oltárképen, az számomra vonzó. Régi időben, ha a bérmaszülőt ugyanúgy hívták, mint a bérmálandót, akkor mindig más nevet adtak neki. Az én bérmakeresztapám Mihály, ezért én más nevet kaptam. Azt mondta az akkori plébános, hogy nem kell itt sokat töprengeni. Ott van az oltárképen Szent Lőrinc, akkor legyen a bérmanevem Lőrinc. Ez bizonyos mértékig meghatározott. Az ő elköteleződése, annak a fiatalos lendülete megragadott. Templomunk mellékoltárát Nepomuki Szt. Jánosnak szentelték.

Gaudium nostrum Dominus!

Beszélgetés mons. Mayer Mihály pécsi

megyéspüspökkel

Almási Róbert 12. E – Vajda Péter 10. D

� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

János a képünkön nem csak állt a kereszttel, hanem ott térdelt az oltár előtt, mint pap. Ez is a lelkembe nyomódott. Ehhez hozzátar-tozott még, hogy a plébánosom annak idején elvitt más papokhoz névnapra vagy búcsúra, amikor már szeminarista voltam. Akkor ta-lálkoztam a kerület papjaival, akik közt igazán példamutató papok voltak, akik vonzó erővel voltak irányomban. Nem akarom fölsorolni most mindegyiket, de mégis megemlítem az egyiküket, a bonyhádi Poór József apát urat, akit a bonyhádiak még most is ismernek. Az idősebbek tudják róla, hogy a szemináriumban spirituálisként mindig jókedvű volt, mindig tudott viccelődni a fiatalokkal. Saját plébá-nosomat is megemlíthetném és még egy jó pár embert, papot, akik valóban az eszménykép mellett példaképek voltak emberileg. Ezért kell, hogy a fiataloknak – a szentek mellett – emberi példaképük is legyen. Gimnazista koromban beláttam, hogy az Úristen egy sokkal szilár-dabb pont, mint csupán a politikai karrier. Ezért ebben erősödtem meg, hogy az Úristenre építsem az életemet és ne divatra, ideológiára. A családi háttér is hozzásegített ehhez.

45 éves papként, 20 éves püspökként hogyan értékelné az elmúlt időszak lelkipásztori szolgá­latát papi tevékenységét?

Azt hiszem, ha a 45 év papságot és a 20 év püspökséget össze kellene foglalni, akkor ez szinte lehetetlen feladat lenne. De mégiscsak megemlítem, hogy minden plébániaépületre ki van írva, ha nincs kiírva, akkor a címke ott van, hogy hivatal. A Püspökség is hivatal. A hivatal, az emberek életében nem kifejezetten az öröm forrása. Hivatalba akkor megy az em-ber, ha valami baja, nehézsége van, segítségre szorul. De a hivatal mellett ott van az életemben a papság, a papi szolgálat, a liturgikus szolgálat. Lehetne így mondani: a papi és prófétai te-endő, amikor az ember Istenről, Jézus Krisz-tusról, az Egyházról beszél, azt próbálja meg-magyarázni, felmutatni az emberek előtt. Ott van a keresztelés, esketés, a temetés is. Vala-hol mindig személyes kapcsolatban van a pap az emberekkel. A személyes kapcsolat mindig többet jelent, mint a dolgoknak a szolgálatát, mert a személytől az ember mindig gazdagab-bá válik, megismeri a másikat és az visszahat saját magára is. Így a 45 év és 20 év mindaz az idő, amit emberekre fordítottam, az mind

áldásként jön vissza. Amikor csak dolgokkal foglalkoztam, azoknak az emléke is megvan, de az csak emlék. Az emlék az kevesebb, mint az az ajándék és az a gazdagság, amit másoktól kap az ember.

Az Egyházmegye főpásztoraként hogyan éli meg egy­egy diakónus­ vagy papszentelés alkalmával, püspöki kar ülésén, világi eseményeken való rész­vételen az apostoli feladat ellátását és teljesítését?

Azt hiszem, itt több minden egymáshoz kapcsolódik. A pap- és diakónusszentelés szak-rális feladat, a világi eseményeken való részvétel, társadalmi szolgálat. Ha a szakralitást nézem, az mindig mennyei ajándék és adomány. Ez a mennyei adomány mindig sokkal több, sokkal értékesebb, mint csupán a társadalmi kötelezettségek. A társadalmi kötelezettséget a társadalom szolgálata miatt vállaljuk, mert Jézus Krisztus is belépett a történelembe és vállalta az embereknek a szolgálatát. Ezért a szakralitást és a társadalmi szolgálatot – ha két különböző dolog is –, nem szabad elvá-lasztani egymástól, de mindig tudnunk kell, hogy a társadalmi szolgálat alulról építkező, saját tehetségünknek, emberségünknek, dialó-guskészségünknek a függvénye. Ha az jó, akkor az emberek könnyebben figyelnek a szakrális dolgokra is, de nem fogja sohasem pótolni a szakrálisat, és a szakrális miatt sem lehet soha lemondani magáról az emberről. A föntről jövő ajándékot mindig gazdagítónak, erősítőnek nézzük, az alulról építkező társa-dalmi szolgálatot pedig mindig azért az em-berért, akinek meg akarjuk mutatni a fölfelé vezető utat.

Püspökként milyennek látja az egyházi isko­lák diákjait? Mennyivel kapnak többet ezek a diákok az oktatáson kívül és mit adhatnak ők a társadalomnak?

Az embereknek a vérében van, hogy elválasztják az oktatást és a nevelést. Azt gondolják, hogy az embernek elég az információk mind nagyobb mennyiségét átadni, a szíve összeszűkülhet. Fordítva van! A szívnek kell elsősorban megnyílnia, aztán okosodhat a diák azzal párhuzamosan. A felekezeti iskolában, vagy katolikus iskolában ugyanolyan hangsúlyt kap a nevelés, sőt néha nagyobbat, mint csu-pán az oktatás. XVI. Benedek pápa Caritas in veritate c. enciklikájában leírja, hogy nem a struktúra, nem a jó ötletek fogják a világot

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám �

Kö

ltőto

llelőrébb vinni, hanem a jó emberek. Ha azt akarjuk, hogy a mai magyar társadalom is jobb legyen, akkor nem a politika, nem a gazdaság, nem a biztonság fogja előre vinni, hanem a JOBB EMBER. Ha egy felekezeti iskola erre törekszik, hogy jobb embereket neveljen, megnyitva a diákok szí-vét, akkor a jövőt építi. Ebben az esetben lényeges különbség az, ahol csak oktatni akarnak.

Milyen módon kapcso­lódik össze Ön szerint az idei EKF rendezvénysorozat és az Egyházmegye tavalyi jubileuma, hiszen a történe­lem során Pécs kulturális éle­te elválaszthatatlan volt az Egyháztól?

A kulturális élet és az Egyház nem volt és ma sem elválasztható egymástól. A kultúra mindig valamilyen vallásra, Isten-kapcsolatra épül. Az elmúlt évtizedekben beszéltek arról, hogy az egyházi kultúra elsüllyedt, a világi megmaradt. Ez egy teljesen hamis felfogás, mert az a nép, amelynek nincsen vallása, az lassan elveszti a kultúráját, és ha meg akarja őrizni, akkor egy ideológiához kapcsolja. Az ideológia azonban nem évszázadokra szól, hanem mindig csak egy divatos évtizedig tart. Európa nincs meg kereszténység nélkül. Európa nem ideológia, hanem kereszténység. Az elmúlt év a Pécsi Egyházmegyének volt az 1000 éves évfordulója és nem Pécsnek. Pécs kiemelt helyet kapott ebben az 1000 éves kultúrában. Szerte az Egyházmegyében voltak kisebb ünnepségek. Megjelent az Egyházmegye történelme, kiadásra került a régi 1499-es Missale. Elkészült a képes-könyv, amibe bekerültek, a Djakovói- és a Pécsi Egyházmegye templomai. Így a hatá-rokon is át tudtunk nézni, a meglévő ha-tárokat légneműeknek tekinteni. Ebben a pillanatban Európa országai sokkal közelebb kerülnek egymáshoz. Remélem, Európa orszá-gai egy európai kultúrára fognak épülni, és nem egy Európai Uniós ideológiára. Ez óriási különbség. A 2009-es esztendő megalapozó

év volt. Ha nem lett volna 1000 éves múltja az Egyházmegyének, akkor Pécs nem lehetne 2010-ben kulturális főváros. Az örökség az Egyháznak köszönhető és azoknak a kulturális értékeknek, amik itt vannak.

Kedvenc evangéliumi részlete, zeneműve, bora, irodalmi műve?

Mindig is kedvencem volt: „Nem ti válasz-tottatok engem, hanem én választottalak ki titeket”. És ez a fiatalok felé is jó, ha elmélyítik magukban. Nem mi akarunk papok lenni, nem mi törekszünk, de ha Jézus megszólít, akkor gyáva vagyok, ha nem merek elindulni. Ő választott. Nem azért mert én vagyok a legjobb és a legtökéletesebb, hanem mert megbízott bennem. Ha Jézus megbízik bennem, akkor én nem bízok meg saját magamban? Akkor nem merek Jézusra építeni? Amikor pappá szenteltek, akkor az az idézet tetszett nekem, amit a szentképre írtunk: „Dicsérjétek az Urat velem, magasztaljuk Őt együttesen.” Akkor számomra ez jelezte azt, hogy nem különálló pap vagyok, hanem egy közösségnek vagyok a papja, együtt akarjuk dicsérni az Istent. Amikor pedig püspök lettem, akkor azt mondtam, ami megint csak erőt adott, hogy „A mi örömünk az Úr”.

A zeneművek közül kedvencem Smetana Moldvája, a Traviata operából Germon áriá-ja. Mondhatnám Vivaldit, Kodályt, Lisztet, vagy Mozartot. Mindig attól függ, hogy az embernek milyen a hangulata. Ha olyan laza, akkor egy Mozart jó; ha egy kissé az ember

� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

a múltban akar keresgélni, akkor Kodály az jobban megy; ha kell, hogy felrázza valami, akkor a Liszt jobban ráz.

Ha a püspök elárulja, melyik bort vagy ételt szereti, akkor csak azt fogja inni – enni élete végéig. De azért annyit elárulhatok, a juhfark rizling és a vörösborból a cabernet sauvingnon is a kedvencek közé tartoznak. Ezek olyanok, amelyeket szívesen iszok, de nagyon szívesen megiszok én egészen egyszerű borokat is. Éppen azért, mert gyerekkoromban nem ilyen minőségűt ittam. S amit az ember gyerekkorában megízlel, az később is a gye-rekkort eleveníti föl.

Irodalmi művekből a teológiai szakiro-dalmat emelném ki. A teológiai művekből mindig azok tetszettek, amiket nem csak stílusgyakorlatoknak éreztem és szétfolyt, hanem tömörek, világosak. Ezt látom XVI. Benedek pápának az írásaiban, könyveiben. Úgy ír – mint amiről egy öreg pap káplán-koromban mondta, amikor beszéltünk az egyik koronán –, hogy mikor jó a homília, mikor jó a szentbeszéd. Mindenki mondott okos dolgokat, de volt egy öreg pap, aki a következőket mondta: jó, ha tudja a pap, hogy mit akar mondani, azt mondja is el és abba is hagyja. Ebben az esetben minden világos. Most egy könyvben is ezt szeretem, ha

tudom, mi van bele írva, elmondják és akkor be is fejezik. Ezt Benedek pápánál nagyon jól érzékelem és ezért szeretem a könyveit olvasni.

Püspök Úrnak mit jelent a húsvét és mit üzenne a diákoknak és tanároknak Urunk feltá­madásának főünnepéhez közeledve?

Húsvét misztériuma számomra életértel-met és életcélt jelent. Azt gondolom, ebben minden benne van. Az életcélban a feltámadás miatt, a húsvét miatt mindig ott van a kérdés, hogy a halál után mi van. Akkor nem csak egy szekularizált társadalomban élek, hogy a halálig nézem az életet, hanem a teljes életet nézem, a kiteljesedő életet a feltámadással. Ezért a húsvéti feltámadás örömét kívánom a diákoknak és a tanároknak is! Azt a megnyíló eget, amit néha az emberi életnek egy-egy sötétje próbál, mint a felhő eltakarni. Ha az ember a sötét felhőt – mint a repülőgép a felhőt – keresztülhatja szellemileg, emberileg, akkor mindjárt kinyílik ez az ég. Régi közmondás: a felhők fölött mindig kék az ég. De a felhők ott vannak az ember életében. Nem a felhőket kell szidni, hanem megtalálni köztük azt a kis rést, amin átszűrődik a fény. Ezt a rést kell kitágítanunk, hogy megláthassuk a ragyogó kék eget. Köszönet Kalász Andrásnak a riport elkészítéséhez nyújtott segítségért!

CSALÁDUNK HÍREIHosszú Csaba tanár úrnak és feleségének Papp Éva tanárnőnek

2009. november 30-án megérkezett negyedik kislánya, akit Hajnalkának neveztek el.Sok örömöt és jó egészséget kívánunk az egész családnak!

A Laudate kórus és Bergics Lajos 2009. decemberében KÓTA-díjban részesült. Gratulálunk!

HETÉNYI ROLAND (9. B) GYŰJTÉSÉBŐL

-Hogy hívják a pozitív gondolkodású indiánt?

-???-Katinka.

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám �

RiP

ortr

é„Az iskola legjobb osztálya”Pécsen élni és dolgozni- Beszélgetés dr. Páva Zsolt polgármesterrel - Mohay Réka 10. B

Bár sokan szeretnék, mégsem lehet vitatni azt a tényt, hogy az iskolák meghatározó szerepet játszanak diákjaik életében. Mi minden múlik egy-egy tanáron, akik felismerik a gyerekek képességeit, hasznos tanácsokat adnak számukra, elmélyednek gondjaikban, érdekes órákat tartanak, és valóban kinyitják számukra az oly sokat emlegetett világot. Akik ilyen tanároktól tanulhattak, szerencsésnek mondhatják magukat. Közéjük tartozik dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, aki az egykori Szent István téri, majd a Jókai Mór Általános Iskola után a Nagy Lajos Gimnáziumba járt, és mindhárom iskolájáról szép emlékeket őriz. Ezekből elevenítettünk fel néhányat, miközben arról is beszélgettünk, mit jelent számára, hogy szülővárosának - amely idén Európa Kulturális Fővárosa is -, első számú vezetője lehet.

Páva Zsolt: Valóban szerettem az általános iskoláimat és a gimnáziumomat, melyek na-gyobb hatással vannak a gyerekekre, mint a felsőoktatás, noha az egyetem jelentő-sége sem elhanyagolható. A Nagy Lajos Gimnáziumban töltöttem életem egyik legszebb időszakát, bár a lajosistákban mindig is erős volt az összetartozás, az isko-lához való kötődés érzése. Ráadásul a mi osztályunk kivételes volt, nemcsak abban, hogy jó tanulmányi eredményeket produ-káltunk, hanem abban is, hogy nagyon erős volt körünkben az említett összetartozás, a kö-zösségi szellem. Most is büszkeség tölt el, ha arra gondolok, hogy harmadikas korunkban mi nyertük el „Az iskola legjobb osztálya” címet, amelyet akkoriban évente kiosztottak az arra érdemeseknek. Ez az összetartozás-él-mény nem múlt el, a mai napig is minden kedd este találkozunk nyolcan-tízen a Dóm sörözőben, hogy egy-egy pohár sör mellett beszélgessünk régi emlékeinkről és mostani életünkről, feladatainkról.Mohay Réka (10. B): Ön szerint mitől lesz jó egy iskola?P. Zs.: Nagyon fontosnak tartom az iskola szellemi kisugárzását, azt hogy legyenek ne-mes hagyományai, amelyeket minden diáknak továbbadnak. De ugyanennyire fontos, hogy

miként, milyen szeretettel és hozzáértéssel foglalkoznak a tanárok a diákok szellemi, erkölcsi és fizikai fejlődésével. Nekünk ki-vételes szerencsénk volt abban is, hogy a tanárok személyisége kiemelkedő volt és még életkorukban is olyan egészséges arányt képviseltek, hogy ugyanannyi idős, tapasztalt tanár oktatott minket, mint ahány új szellemiséget, temperamentumot felvonul-tató fiatal.M. R.: Az iskoláknál maradva. Ön mennyire számít a város középiskoláinak – és így a Nagy Lajos Gimnáziumnak – a közreműködésére az EKF éve alatt és azután is?P. Zs.: A Nagy Lajosnak az elhelyezkedése is előnyt jelent, az, hogy a belváros kö-zepén található. Ezért rendeztük a gimnáziumban, egy alkalmi sá-torban, azEKF megnyitója utáni fogadást. A gim-názium kiemelt sze- repet kap abban is, hogy a dísztermében rendezzük be a Munkácsy trilógiát be-

�0 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

mutató kiállítást. De azt szeretném, és azt várom, hogy a Pécsen tanuló diákok, ki-sebbek és nagyobbak egyaránt, lelkesen részt vegyenek a különböző programokon, ezzel is hozzájárulva az EKF sikeréhez.M. R.: Ha már a sikernél tartunk. Az EKF megnyitó ünnepsége minden kétséget kizáróan nagy sikernek számított. Ön mivel magyarázza a soha nem látott érdeklődést az esemény iránt?P. Zs.: Egy ilyen rendezvény, amely jelentős közösségi érdeket, értéket képvisel, nagy összekovácsoló erővel bír. Sokan szerettek volna ennek az érzésnek a részeseivé válni, és ennek nagyon örülök. A pécsi ünnepség után Isztambulban vettem részt az ő EKF-s megnyitójukon, amely szép volt, de egy tizenhárommilliós városban nem lehet azt a fajta közösségi megmozdulást érzékelni, mint amilyent egy Pécs méretűben igen. Az időjárás is kellemes volt és a műsor is jól összeállított.M. R.: Az EKF sikeres megvalósításán kívül milyen intézkedési, fontossági sorrendet állított fel önmagának polgármesteri tevékenykedésé­ben?P. Zs.: Az egyik legfőbb problémát az jelen-tette a város életében, hogy a régi politikai-filozófiai irányzat rossz irányba vitte éveken keresztül. Nem volt párbeszéd a város lakó-ival, akiknek így nem nyílt elég beleszólási alkalmuk az őket érintő döntésekbe. Én ép-pen ezért próbálok valódi kommunikációt kialakítani, vagy más kifejezéssel élve: meg-

erősíteni a helyi civil társadalmat. Az EKF vonatkozásában megszerveztük a Civil Napot, melyre meghívtunk mindenkit, akit érdekel Pécs sorsának alakulása, azokat is, akik eltávolodtak tőle valamilyen okokból. A konkrét ügyekben

a költségvetés helyzetének átvilágítását és a szükséges stabilitás megteremtést céloztam meg. Nagyon kusza volt az önkormányzat városi szolgáltató cégeinek működése, itt is lépni kellett. Vegyük példának a Pécsi Holdingot, amelynek tevékenységi köre rengeteg embert érint, hiszen sokan közlekednek, fűtenek. De ezeknek a cégeknek a működése, költségvetése vissza is hat a város működésére, és éppen ezért kiemelt fontosságú rendbetételük. M. R.: Visszatérve az EKF­hez. Amennyiben a tervezési szakaszban lett volna hathatós beleszólási lehetősége, mit tervezett volna másképpen?P. Zs.: Nem erőltettem volna ennyire a nagyberuházás-központúságot. Egy részük helyett inkább még több, valóban színvonalas programot terveztem volna, illetve a meglévő értékek felújítását, bővítését láttam volna célszerűbbnek. M. R.: Arról mi a véleménye, hogy mind a Zsolnay – negyed, mind a Tudásközpont, illetve a hangversenyterem kikerül a város történelmi középpontjából?P. Zs.: Ezt nem tartom problémának. A tör-ténelmi belváros vonzotta eddig is a legtöbb turistát, s ez a szerepe ezután sem fog változni. Ugyanakkor a keleti városrész fejlesztése kitágítja a belváros határait, amely, szerintem, mindenkinek előnyös lesz.M. R.: Milyen további elképzelései vannak a város arculatának alakításával kapcsolatosan?P. Zs.: Azt mondanám, hogy a zöld gondolkodást szeretném erősíteni. Minél

több fát, bokrot kihelyezni. A Király utca egészen a Búza térig sétálóutca lesz, és ezt nagy lépésnek tartom. Szép burkolat, szép utcabútorok ke-rülnek ki, élmény lesz végigsétálni az utcán. Ugyanakkor fontos, hogy meg is védjük az elharapózott van-dalizmussal meg a graffitisekkel szemben. A graffitit szörnyű ragály-nak tartom és megfékezésében na-gyobb feladatot szánnék a pécsi lakosoknak, de a rendőrségnek is. Ugyanakkor segítség lesz a kiépülő

térfigyelő kamerarendszer is.M. R.: A Király utca felélesztése nagyon fontos a város életében. Az önkormányzat mi mindent tervez még ennek elősegítésére?P. Zs.: Azzal, hogy megfelelő környezetet

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

RiP

ortr

é

biztosítunk a pezsgő működéséhez. Az nem a mi feladatunk, hogy minden szép épülethez funkciót találjunk, de remélhetőleg sokan látnak majd abban fantáziát és felelősséget, hogy kialakítsanak jó vendéglőket, cukrászdá-kat, klubokat, egyéb látnivalókat.M. R.: Ön szerint miként lehetne fejleszteni Pécs vonzerejét?P. Zs.: A város kínálata gazdag, de több mindennel lehetne bővíteni. Hiányzik egy aquapark, hiányzik a víz jelenléte. Kellene egy nagy szabadidőpark, ahol lehetne sétálni, futni, lovagolni, teniszezni, csónakázni. Ezek még vázlatos elképzelések, és döntően 2010 után lehet velük foglalkozni. De egyediséget fog kölcsönözni Pécsnek az is, hogy 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. A város, és nem szeretnék nagyképűnek tűnni, megérde-melten kapta meg ezt a címet, mert sok más magyar várossal összevetve kiemelkedően magasabb színvonalú kulturális háttérrel rendelkezik. Ezt a vonását továbbra is meg kell őrizni, illetve tovább kell erősíteni.M. R.: Idetartozik a Mecsek és a város védelme is. Ön hogyan tervezi a további lépéseket a Tubes megmentése érdekében?

P. Zs.: Remélem, hogy már nem kell megvé-deni, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság többsége nem szeretné, ha ez a minden szempontból kedvezőtlen katonai létesítmény itt épülne meg, veszélyeztetve a lakosság mindenfajta biztonságát. Azt is remélem, lesz kormányváltás és azután mindez még tisztábban kirajzolódik a döntéshozók előtt. A veszély még fennáll, de mivel a Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette az építkezést, időt nyerünk, és azt tartja a mondás, aki időt nyer, életet nyer.M. R.: Befejezésként szeretném megemlíteni, úgy tudom, Ön tervezi, hogy indul a polgármes­teri újraválasztáson. Miért vállalta és vállalná továbbra is ezt a feladatot?P. Zs.: A városvezetés nagyon szép feladat, főleg annak, aki az adott település szülötte. Én pécsi vagyok és fontos nekem, hogy szü-lővárosomban minél jobban menjenek a dolgok. Lehetőséget szeretnék kínálni mun-kára, családalapításra, a szabadidő hasznos eltöltésére. Sok munkahelyet szeretnék létesí-teni, hogy 2010 után is érdemes legyen Pécsen élni és dolgozni.

Máriagyűdi ifjúsági Találkozó2010. július 2-4.www.mit.lesz.info.hu

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Kö

ltő

toll

Légy büszke teremtő IstenedrePelles Márton 11. C Olyan az Atya, mint a Hold az ég közepén,Fénye beragyogja az éji homályt.S’ mellette apró, szentek a csillagok,Melyek felengedik az éji nyomást.

Világosság ő a világosságban,Ő a nappal, ragyogó tüze,Őt dicséri az összes virág,S’ a természetnek öle.

Ő az ki teremtett téged is és engem,Ő adta testünk-lelkünk mindenét,Boldogságunk és szenvedésünk közben,Van, miért áldja lelkem szent nevét!

Ha imádkozol, meghallgat,Mint megannyi jó barát,Mégis megoldást bajodra csak Ő tud,Imádd hát az Atyát!

Vágyakkal telt, kísértett napokon,Ő űzi el kérésedre a Sátánt,Fogadd hát be teljesen szívedbe,Azt, ki megérdemli a magasztalást.

Légy büszke teremtő Istenedre,Nem egy Ő, a sok közül,Fordulj hozzá bizalommal,És életedre fény terül.

Ha ősz öregemberként, körbeáll családodS’ feleséged ott zokog melletted,Légy boldog, hogy Isten veled volt,S’ létedben, végigkísérte éltedet.

Most még tükör által homályosan,Akkor majd színről-színre látsz,De ha imádkozol, és mindvégig kitartasz,Szent Péter ad neked bebocsátást.

PáraLempel András 12. E Hó, melyhez kis emberség tapadt -ennek eredménye a kásás,sikamlós, barna színű latyakcipőmön. Szűzként mennyire más:a tekintetem jár rajta csak.

Ideát ritkán tapasztalnihasonlót. Arcom az ablaknaknyomom: hűs e valóság talmimivolta homlokomnak - bár alelkesült gőz is kifúj mélysóhajként - ó, én szegény... pára!

Távlataimra fagy a homály

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

XIX. évf. 8. (74.) szám, 2010. Húsvét

A tArtAlomból:

Húsvéti gondolatok • a legHívebb magyar • emlékképek • papi Hivatások • Hivatások, foglalkozások - Bemutatkozik a polgármester • főpapok Humora •

búcsúzunk • váratlan elköszönés

HúsvétI GoNDolAtoK

Tavasszal az új élet a tavaszba vonz minket. A húsvéti sétának nem csak Goethe óta van hagyománya. A virágzó természetben tett kirándulás közben megérthetünk valamit a Húsvétból. Érzékelhetjük az élet győzelmét a halál felett a teremtésben is. Azáltal, hogy a természetben vándorolunk, egynek érezzük magunkat a természet feltörő erejével, amely minden dermedtet újra életre kelt. Ha sétálunk a teremtésben, mi is újjáteremtődünk. Megérzünk valamit a tavasz frissességéből és az élet erejéből, amely erősebb a halálnál.

Anselm Grün

Meggyőződésem, a húsvétnak üzenete van a magyarság számára. Népünk tehetséges, a teljesítményeink mögött azonban ott a statisztika sötét árnya. Mi, ha nem győzünk, pusztítjuk magunkat. Húsvét azt jelenti, a pusztulás legyőzhető. Az élet erősebb a halálnál, örömre és reményre születtünk.

Balás Béla püspök atya

Nagyböjt a belső szabadság megedzésének ideje. Ez az az időszak, amikor tudatosan használjuk fel Istentől kapott lehetőségeinket az örök életre való készületben. Nem szabad megelégednünk azzal, amit eddig elértünk. Neki kell feszülni – Szent Pállal együtt gondolkodva – annak, ami előttünk van, és futni céljaink felé, amit Isten ad számunkra.

Tóth Ipoly atya O.Cist

2 2010. Húsvét

Ágoston JuliÁn

FÖltÁmADÁs

Lassan vége a télnek, a tavaszbontogatja már szirmos szárnyait,a lendülő friss széllel vágyaidmint lepkeszárnyak visznek, míg kamasz

kedvével vágtat veled zsendülővetések s pattanó rügyek felettőszbontóan a részeg kikelet,nyomában virul árokpart, dűlő

s kihajt a rét, virágos lesz az ég,harsanó színekben borult világvár rád és hív a kéklő messzeség,

ablakod alatt fú a böjti szél,de szavában már új élet zenél:a föltámadás üzenete ég…

A leGHívebb mAGyArKalÁsz gyula ny. igh.

Hétköznapjaink zaklató eseményei, aktuális, megoldást kereső törekvéseink szinte feledtetni lát­tatják, hogy a 2010­es esztendő Széchényi emlékév. 1860. április 8­ra virradóan menekült a halálba a bécsi udvar és rendőrség zaklatásai és fenyegetése miatt gróf Széchenyi István. Másfél százada zárja magába testét a nagycenki mauzóleum. Akkor, ott, tilalmak között is tízezer könnyes szempár búcsúz­tatta, majd a pesti rekviemen nyolcvanezres tömeg vonult fel a belvárosi templomhoz, hogy méltó súlyt adjon a nemzet gyászának. Hamarosan azon­ban emléke, személye a politika aktuális játékszeré­vé vált. A leginkább megalázó szándék „a valódi hála, / Mit a nagy jótevőnknek adhatunk” aranyjá­nosi sugallat helyett a tudatos elhallgatás lett. 1960­ban, halála centenáriumán, az általa teremtett MTA erre még rá is erősít: „… érthető, ha nem is helyesel­hető az a tartózkodás, amelyet a felszabadulás utáni évtized történetírása egy ideig Széchenyivel szem­ben tanúsított. […] A reform és a forradalom határvonalán ingott meg Széchenyi, nem tudta kö­

vetni nemzetét, nem tudta megérteni Kossuth igazát.” (Századok, 1960. 1­3.)

De hogyan omoljon le e szinte bábeli torony? Hogyan épüljön be a felnövekvő generációk tudat­világába, ha a történelemkönyvek oly mostohán bánnak vele? Már­már szinte blaszfémia ez a mon­dat: „1860 márciusában a döblingi elmegyógyintézet­ben öngyilkos lett az új forradalom rémétől rettegő Széchenyi”. És ezt, így egy legalaposabbnak kikiál­tott tankönyv szerzői írják. (Történelem, Reáltanoda Alapítvány Kiadó, 1966. 5.t.230. p)!

Hol kerültetett igazán közel a nemes gróf szemé­lyiségéhez diák és felnőtt? Nagycenken, a családi sírkápolnában, ahol szinte az utolsó Széchenyi­job­bágy alázatával, levett sapkával kalauzoló legendás „Pista bácsi”­t hallgathatta. Itt érezhetett rá az em­ber, ki is volt a császári udvarban is sokszor csak Stepherlként becézett magyar mágnás.

Az MTA már idézett elemzésének fő kérdése: „mit jelentett ő nemzetének?”. Széchenyi esetében nem ez az alaptétel. A felvetés legfeljebb másodlagos

2010. Húsvét 3

szempont lehet. A kiinduló alapkérdés ez: mit jelen­tett neki a nemzet? Ezt írja: „…ne tagadjunk végre magunktól meg azon eddig soha nem ismert édeni kéjérzést, egy lelkű egy testű családságba, egy cél s egy vég után törekvő nemzetségbe forrnunk egybe”. (Néhány szó a lóverseny körül) Másutt szinte vágya­kozva kilát fel: „Egy új egészséges országban, hej de könnyű lenni jó hazafinak!” (Napló) Fáradhatatlan volt nemzete vizsgálatában. Utazásai itthon és kül­földön egyaránt a világ és a hazája állapotfelméré­sét szolgálták, mint a jó orvos esetében a diagnózist megelőző vizsgálatok, hogy aztán helyes terápiát dolgozhasson ki. Szinte az antik római filozófus, Se­neca tanítása köszön vissza a Naplóban a hazaszeretet fogalmának imával felérő megfogalmazásában: „… ott a levegő jobb, a fák, a mezők szebbek, s minden oly kedves, oly drága ne­künk. Mindig oda vágyunk és törekszünk, és ott élni, ott halni az egyetlen óha­junk. Ha végzetünk messze­földön ér utol, az életnek könnyebben mondunk vég­búcsút, ha egy jóbarát meg­ígéri, hogy egykor hazánkba viszi korhadt csontjainkat…”. Ki ne ismerné fel nemzeti ódánk, a Szózat parancsoló erejű gondolatainak vissza­csengését lírai hűségnyilat­kozatában a „csúnyácska hazá”­hoz! Még az ellen­lábas Kossuth Lajos is értékelte ezt a feltétel nélküli ragaszkodást – szinte ötvenedik születésnapi aján­dékként – , s egyben időtől független példaképül állította minden nemzedék elé. „Ez érzelmek azok, miket nézetem szerint magunkban úgy, mint pol­gártársainkban örökön ébresztenünk kell; minek ideje soha nem múlik, bármilly stadiumon álljon is a nemzeti kifejlődés; mert nincs nélkülök lelkesedés, mellyre a honnak örökké szüksége van, mivelhogy nélküle polgári erény kereskedési áruczikké lesz.” (Felelet) Ebben a szózuhatagban egyetlen kifeje­zés sürget bennünket kiemelésre: az ’erény’. Ez

adta azt az erkölcsi magaslatot, mely a nagycenki grófot példaképpé tette. De ennek fakadtak ikertest­vérei: az öntudat, a tisztesség, a méltóság, a tartás, az illem. „Ehhez azonban hozzátartozik az elmélyü­lés, a kitartás és a hűmaradás talentuma.” (Napló)

Az a férfi volt, aki ezen erkölcsi pillérekre épít­kezve szakítani tudott sok liberális eszmével, mert úgy látta, a főleg pallérozatlan tömeg tudatában azok több kárt tesznek, mint ami a nemzetnek hasznára válik. „Il n’y a pas de bonheur sans vertu!” – tanítot­ta (Nincsen boldogság erény nélkül.) És ezt kiter­jesztette a magánélettől a társadalmi lét minden

pontjára. Ebből az alapál­lásból mondhatott erkölcsi ítéletet azokra, akik önös érdekeiket előbbre valónak tartották a közösséginél, azokat a „semmi ember s a haza gyalázatja” jelzővel illette. Megbélyegezte, akik a becsületet felcserélik a haszonnal. Külön hangsú­lyossá vált gondolataiban az anyanyelv, melyet az egész­séges nemzet fő kísérőjének tartott, és a becsületes honfi értékmérőjének. Nem hiába fakad ki: „csak a becstelen, kinek hite, kinek Istene nincs, tud felejtkezni szülő­földjéről, tud elpártolni anyai hangjaitól”. (Hunnia)

Széchenyi minden ma­gyar sorskérdés időtlen meg­válaszolója. A nemzet egé­szével tekintette magát

egynek. Nemcsak kortársaival, minden korok ma­gyarjaival. Ebben is időtlen. Itt a gyökere, amiért br. Kemény Zsigmond a leghívebb magyar nak ne­vezte. Ez a tudatos érzelmi töltésű azonosulás az ő fausti lelkének rugója: „szívet szívhez sohasem sze­rezhetsz, / Ha nem szívedből vált ki az.”. (Goethe)

Igaz, sokan nem értették meg, sokan fordultak ellene. „Szeszélye lobbanásai ajkakat mosolygásra nyitottak ugyan; de szíveket – Oh uraim, némely szívhez kulcsot találni nem lehet; azaz lehet ugyan, de némely szív kulcsa olyan, melyet a Széchenyiek­nek kézbe venni sem illik.” (Kölcsey Ferenc: Ország­

4 2010. Húsvét

gyűlési napló) Ma keressük az ő válaszait, alap­igazságait? Pedig szól most is! Nekünk is! Bíztat, hogy emberhez illően éljünk, táplálni kell a testet, a

szellemet és a szívet egyaránt, mert bármelyik kima­rad, üresek leszünk. Ezt a teljes emberi igényt fogal­mazta Naplójában:

„mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat. töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel

embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! világosíts meg egy kerub szellemével és gondolkodó erejével;

engedd a jövendőbe pillantanom; a jó magot a rossztól megkülönböztetnem. Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egykoron a tőkével,

melyet reám bíztál, elszámolni tudjak…”

emléKKépeKhorvÁth sÁndor

3. TörTéneT

A rajzterem előtt a folyóson várjuk a tanárt, Bezzegh Zoltánt. A falon üresek a fogasok, szép idő van, nem kell kabát. Mi pedig rendetlenkedünk, ahogy szokás, mióta világ a világ. Engem az üres fogas vonz. Alá állok háttal, belekapaszkodom és valami haskelep félét csinálnék, de megroggyan a fogas. Nem esett le, de lóg rendesen. A folyóson megvártam B.Z.­t, és közöltem vele, hogy mi tör­tént.

Lehet, hogy ez manapság hősies cselekedetnek tűnik, de akkor, abban a légkörben ez nagyon is cél­szerű eljárás volt. Mert, ha nem jelentkezem B.Z. rögtön észreveszi, és megkérdezi az osztályt: ki volt? Mindenki tudja, hogy én. Ha tovább hallgatok, a többiek is gyanúba keverednek miattam, és joggal kiközösítenek. Én is így lennék bármelyikükkel. A házi szabály szerint ugyanis az önként jelentkező büntetést nem kap. A kárt nem kell megtéríteni, ha sportolás közben történt, csak a rendetlenkedéssel okozottat. Az enyém nyilvánvalóan térítésköteles. B.Z., miután meghallgatott, közölte velem: délután visszajössz és megcsinálod a fogast. Kész, ennyi volt reakciója. Otthon is jól megúsztam különösebb szidás nélkül. Kaptam gipszet, kistányért, ócska kést és visszaballagtam fogast javítani. A kampós sze­gem még évekig kitartott.

A felső udvaron foci közben sokszor betörtek a

földszinti ablakok. Ilyenkor a tettes rögtön ment aclausurába jelenteni, mi többiek pedig folytattuk a játékot. Mai ésszel adódik a kérdés: ha ilyen köny­nyen meg lehetett úszni az ablaktörést, szándékosság sosem volt? Nem, mert az illető körül megfagyott volna a levegő. Többé senki sem állt volna szóba ve­le. Még inkább: senkinek se jutott ilyesmi az eszébe.

Aztán bekövetkezett az államosítás. Nekem há­rom esztendő jutott az állami N. L. gimnáziumból. A rajzteremből osztályterem lett. Egyszer valamiért felmentem az emeletre. A terem előtti folyóson az összes fogas lógott szomorúan, elhagyottan. Mintha a jó szellemek elmenekültek volna ebből az épület­ből.

4. TörTéneT

1944 szeptember elején időben megkezdődött a tanév, de hamarosan megszakadt. Közeledett a front. Az iskola német hadikórházzá alakult. Diri bácsi (Khűn Szaniszló) elérte, hogy a földszinti fo­lyosó és az udvar megmaradjon nekünk. A diák le­gyen otthon vagy még inkább az iskolában társai között. Az udvaron jókat játszottunk, a háború nem nagyon zavart senkit. Egyszer aztán az eső bekény­szerített minket a folyosóra. Tartósnak ígérkezett, fogócskázni kezdtünk az ilyenkor szokásos lármá­val. Hamarosan lejött az emeletről egy szomorú te­kintetű, nagyon fiatalnak látszó ­talán 16 éves­

2010. Húsvét 5

katona furcsa, keki színű kezes­lábasban, tornacipő félében. Megállt a sarokban és érdeklődve nézte já­tékunkat, majd kézzel­lábbal magyarázni kezdett valamit. Egy szavát sem értettük, de rájöttünk, hogy ő is játszani akar. A németeket már nagyon utáltuk a március 19.­i megszállás óta, de megsajnáltuk és bevettük. A játék azonban nem ment. A mi 11 éves lábunk nagyon rövid volt hozzá képest.

Sosem értük utol, ha mi voltunk a fogók, ő meg egykettőre elért minket, ha cica volt. Így hamarosan vége lett a játéknak. És még sok mindennek. Egyre közelebb került a front, már az ágyúdörgést is lehetett hallani. Nem mehettünk az iskolába. Szüle­ink nem engedték. Pécs szerencsés város volt. A front átsuhant felettünk, alig egy nap alatt, és elég messze szilárdult meg ahhoz, hogy belövésektől keljen tartani. Mégsem látogathattuk az iskolát. Szov­jet hadikórház lett. Be se tehettük a lábunkat, míg el nem távoztak. Manapság úgy mondanák, hogy ala­posan lelakták az épületet. Hát ez túl szép fogalma­zás!

P.l. a fizika szertár teljes egészében az udvaron landolt az emeletről, mert kellett a hely. Nyílászáró alig maradt épségben. A szekrények, fiókok mind kiborítva. Mindenütt a „nyemetszkiket” keresték.

Utánuk meg jöttünk mi. Rémülten jártunk a tör­melékek között, de hamar feltaláltuk magunkat. Va­laki felfedezte a számháborúban használt kék­sárga lapokat a cserkészotthon közelében, és már kezdőd­hetett a harc az épületben. Újdonság volt, mert ed­dig csak az erdőben játszottuk. Más taktikák, más fortélyok. A harc hevében bizony törtek az ablakok, de még az ajtók is. Az atyák pedig tűrték, mert itt mégiscsak biztonságosabb helyen voltunk. A mi ko­rosztályunk volt a legveszélyeztetettebb. Mozgéko­nyak voltunk már, de tapasztalatlanok. A város tele­szórva hadianyaggal, mi pedig minden félét felszedtünk.

Csereberéltük kincseinket. Sokszor nem tudtuk mi van a kezünkben. Nekem három pajtásom halt meg robbanóanyagtól. Egyik sem ciszter diák volt. Egyszer aztán jött az üzenet: vége a játéknak, kez­dődik a takarítás. A mesteremberek számára a mun­kahelyeket készítettük elő. Hetekig a papneveldében, azaz a szemináriumban voltak az órák. Tavaszodott, mire visszatérhettünk.

5. TörTéneT

1945 tél. Elhunyt Nagy Vazul matematika­fizika szakos, nyugdíjas tanár. Nagyon idős volt, néha lát­tuk a templomban. Az egész tanulóifjúság részt vett a temetésen. Az iskolából zárt rendben vonultunk a temetőbe évfolyamonként az osztályfőnökök veze­tésével. Elöl az énekkar, majd az első, második, …, nyolcadik osztály. Több százan lehettünk. A for­galmat nem akadályoztuk, mert az nem létezett. Út közben az alkalomhoz illő énekeket énekeltük az énekkarhoz kapcsolódva. A vasúti átjáróban megtorpant a menet. Először nem tudtuk, mi történ­hetett. Aztán látjuk ám, hogy egy vidám tekintetű, jugoszláv partizán lány, hátán dobtáras géppisztoly­lyal, nagyon magyaráz valamit. Nem féltünk, mert fegyverét nem fogta ránk, de nem tágított. Végül az első 20­30 főt kiszámolta és a sínek mentén a vasúti raktárépület felé terelte. Ez nagyjából az énekkart jelentette. Nyolcas Ipoly énektanár velük maradt. A többiek folytathatták útjukat. A temetőben a gyász­szertartás rendben lezajlott, de a tervezettnél szür­kébben, hiszen csak a gyengébb fülűek énekeltek. Visszafele nem zárt rendben, csoportokba verődve a járdán jöttünk. A vasútnál az énekkarosok már vár­tak ránk. Szemmel láthatóan egészen jó hangulatban. Padszomszédom és jó barátom, Gűth Karcsi vidá­man felémtartja télikabátja zsebét, és mondja: markolj bele! Karcsi minden tréfára hajlamos volt, most is valami hasonlóra gondoltam, és szót fogadtam. Belenyúlok a zsebébe, és mi van benne? Kristálycukor! Edd csak meg, mondja. Némi túlzás­sal akkor a cukor aranyat ért. Kereskedelmi forga­lomban nem létezett. A front előtt is csak jegyre ad­ták. Mi, gyerekek nagyon ki voltunk éhezve a cukorra. Én bizony teljesen tisztára nyalogattam a kezem. Az történt, hogy a fiúknak cukrot kellet ki­rakodni, és közben annyit ehettek, amennyi beléjük fért, majd a zsebeiket is megtölthették a kissé mela­szos, barnás cukorral.

6. TörTéneT

Ki emlékszik már, hogy a ciszterci diáksapka milyen hatékony önvédelmi (akár támadó) eszköz volt. A középkék bocskai sapkánk a legelegánsabb volt a városban. A széchenyisták zöld sapkája (ezért hívtuk tökrezöldnek őket), vagy a piuszisták tányér­sapkája, és a kerekedelmisták barna sapkája messze maradt a miénk mögött. Büszkén viseltük. Anyaga

6 2010. Húsvét

jó minőségű szövet, amely valami kemény anyagot borít körben. Nem tudom, mi lehetett. A papundekli elázott volna. Elején a zománcozott, réz ciszter jel­vény, elég súlyos. E két tulajdonság által lett jó „fegyver” egy kis észrevehetetlen átalakítás után. Az új sapkát nem lehetett marokra fogni, ezért meg kellett lapítani. A keménységet elől és hátul megtör­tük a felsőbb évesek tanácsai szerint, mégpedig úgy, hogy órák hosszat ültünk a sapkán. A töréseket kézzel kezdtük, üléssel folytattuk. A töréspontokat úgy kellett választani, hogy a jelvény szépen hozzá­simuljon a sapkához. Így a sapka merev tárgyként szolgált egyik végén a fém súllyal, a jelvénnyel. A vehemensebbek jelvénye előbb­utóbb zománchibás lett. A fejünkön lévő sapkán nyoma sem látszott a beavatkozásnak. Híre lehetett a sapkánknak, mert ha az utcán provokáltak minket, és elszánt arccal kezdtük levenni a sapkát, odébbálltak. A réz jelvény bizony búbot csinálhatott a fejen, még sapkán ke­resztül is. Sohasem láttam, hogy ciszterci diákok egy­más ellen használták volna sapkájukat. Az íratlan szabályok ezt nem engedték. Nem szabad azt gon­dolni ezek után, hogy a ciszterci diákok csoportjai rettegésben tartották a város ifjúságát. Már azért sem, mert ez a kakaskodás csak a rövidnadrágosoknál (10­15 éveseknél) dívott.

A hosszúnadrágos, komoly nagy fiúk ilyet nem tettek. Egyetlen esetre emlékszem, mikor mi támad­tunk. A németeket a megszállás után nagyon utáltuk. Pécsett a volksbundnak volt egy német tannyelvű iskolája, a Kossuth tér környékén. Minden reggel az iskolánk előtt vonultak a kollégistáik, furcsa egyen­ruhában, idegenszerű németes alakzatban, pontosan egyszerre lépve, és úgy összeválogatva húsz­har­minc fő, hogy vonalzót lehetett volna fejükre illesz­teni. Mi a Ciszter­köznél vártuk őket. Aztán kisza­ladtunk az úttestre, és adtunk egyet­egyet a hátulsók fejére. Vérszemet kaptunk, mert szó nélkül tűrték az inzultust. Némelyiket elgáncsoltuk, aki aztán elesett. Azonban nem sokáig tartott a rendszeres volksbundista verés, mert jött a dörgedelmes, hosszú körözvény, melyet előírásosan állva hallga­tott végig az osztály. Ciszterci diákhoz méltatlan magatartás… stb. stb. Hogy a Diri bácsi mit gondolt magában, nem tudom, de senki sem kapott büntetést. Véletlenül megtudtam egy német állampolgárságú szomszéd fiútól, aki ebbe az iskolába járt, mert gyengén beszélt magyarul, hogy az utasítás szerint nem védekeztek az egyenruhások. Fegyelmezettek voltak, meg kell hagyni. Az ő igazgatójuk tett pa­naszt a miénknél.

pApI HIvAtÁsoK– beszélgetés MáGER RóBERT atyával –

vas EriKa 12. E

Idén, a Papok éve alkalmából iskolánk pappá lett öregdiákjaival beszélgetünk. Máger Róbert már második éve káplán nálunk, Pakson, ahol meglehetősen jó kapcsolatot alakított ki a fiatalsággal az ifjúsági hittanórákon. Az alábbiakban az ő gondolatai olvashatók.

vas erika (12. e): Mi vezetett arra, hogy a papi hivatást válaszd? máger róbert: Siklóson születtem és nevelked­tem. Keresztény hitem és papi hivatásom csírái is ebben a dél­baranyai kisvárosban, illetve a tőle nem messze fekvő Vokány községben – ahonnan édesanyám családja származik – kezdtek kibonta­kozni. Már elég korán megfogalmazódott bennem a papi hivatás lehetősége, mégis sokáig inkább

más pályára készültem. Csak a gimnáziumi évek leg­végére kristályosodott ki bennem, mi is lesz az én utam. Sok elmélkedés, imádság, lelki vívódás segített tisztázni, merre is induljak el, mire is hív az Úr. Ebben több kiváló pap – többek között Arató Orbán atya – is segítségemre volt bíztatással, de soha nem rábeszéléssel. Így érettségi után jelentkeztem püspök úrnál, hogy vegyen föl a papságra készülő növendékek közé. A szemináriumban, illetve a

2010. Húsvét 7

teológián eltöltött évek még inkább erősítették el­köteleződésemet. Nem lehet azonban objektív oko­kat fölsorakoztatni, hogy valaki miért választja a papságot. A XX. század egyik lelki íróját, Thomas Merton, trappista szerzetest idézve szoktam mondani, hogy „a papi hivatás vá­lasztásában megnyilvánuló szabadság Istenben el­rejtett titok”, tehát látha­tatlan, érzékekkel nem megfogható, ezért nem is lehet mást tenni, csak alá­zatos elfogadással szem­lélni Isten tervét velünk, emberekkel kapcsolatban.v. e.: Hogy érzed ma­gad Pakson, milyen a környezet, meg vagy­e elégedve a város hitéle­tével?m. r.: Amikor 2008 júliusában idekerültem, egyből megkedveltem Paksot, mert egy barát­ságos, rendezett, ember­léptékű települést ismer­hettem meg. Magam is kisvárosban nőttem fel, így nagyjából az ilyen jel­legű környezethez voltam hozzászokva. Persze, minden városnak más a hangulata, Paksnak is megvan a maga sajátos „kisugárzása”, és ez nem csak az atomerőműnek köszönhető. A viccet fél­retéve, jól érzem magam a helyemen, az itteni emberek között. A hitélet persze már más kérdés, hiszen szinte közhely, hogy a nyugati civilizációban a hit válságban van. Nincs ez másként nálunk sem. Az igazi kérdés, hogy mit tudunk tenni ebben a helyzetben. Nélkülözhetetlennek érzem, hogy mé­lyen megértsük az emberek problémáit, mert csak abból kiindulva tudunk hiteles választ felmutatni nekik.v. e.: Milyen élmények fűznek a Nagy Lajos Gim­náziumhoz? Milyen volt az osztályközösség?m. r.: Vida Tamás tanár úr osztályába jártam, informatika tagozatosnak indultunk, s a lányok eléggé kisebbségben voltak köztünk, ez azért rá­nyomta a bélyegét a közösségünkre. Lehettünk

volna sokkal összetartóbbak, de végeredményben nem voltunk egy rossz csapat. Örömmel gondolok vissza a lajosista időkre.v. e: Van valami érdekes élményed diákéveidből, amit szívesen megosztanál?

m. r.: Sok szép emléket adott a gimnáziumban és a kollégiumban eltöltött négy esztendő, nehéz volna most egyet is kie­melni. Volt jó néhány emlékezetes tanóránk, jó volt részt venni a Helikonon és egyéb ren­dezvényeken is. Úgy vettem észre, sokszor csak utólag tudja iga­zán értékelni az ember az átélt eseményeket, melyek sok esetben meg­határozóak maradnak a jövőre nézve. v. e: Mi a papi jelmon­datod?m. r.: Papi jelmondato­mat a filippiekhez írt levélből vettem: „Krisz­tus magával ragadott en­gem” (Fil 3,12) Nagyon

magaménak érzem Szent Pál szavait, hiszen a papszenteléssel lényegében nem én értem el valamit, hanem Krisztus az, aki magához raga­dott, aki meghívott, aki alkalmasnak talált, nem érdemeimért, hanem gyarlóságaim ellenére is, hogy szolgája legyek. Krisztus akar cselekedni a papban, ezért ragadja magához. Ez az ellenállhatatlan meg­ragadás, meghívás jellemzi a papi hivatást: nem mi ragadunk meg valamit, hanem bennünket ragad meg Valaki, Jézus Krisztus, s mi Őt követjük.v. e.: Mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?m. r.: Művelődöm, zenét hallgatok, olvasgatok, nem csak kifejezetten teológiai vagy lelkiségi, ha­nem egyéb írásokat is. Az orgonálást sajnos újab­ban eléggé hanyagolom. Ahogy időm engedi, régi jó barátaimmal, illetve paptestvéreimmel is igyek­szem tartani a kapcsolatot.v. e.: Köszönöm a beszélgetést!

8 2010. Húsvét

HIvAtÁsoK, FoGlAlKozÁsoKbemutAtKozIK A polGÁrmester

– beszélgetés PFEFFER JóZSEFFEL –

antal Emília

Bogád Pécshez közeli település. Lovasíjászaink számára fogalom. Polgármestere a mindig mosolygó, gyors beszédű, kedves és szellemes fiatalember lajosista diák volt. Pfeffer József agilis, tevékeny, szereti a munkáját. A közelmúltban, a Kossuth rádióban és a megyei sajtóban is megszólalt. mit is jelent polgármesternek lenni, erről beszélgettünk.

Antal emília: Miért a Nagy Lajost választottad, és hogyan emlékszel vissza az itt töltött évekre? Pfeffer József: 1994­ben úgy tűnt, hogy életem egyik legnehezebb döntése előtt állok, és jövőmre hosszútávon gyakorol majd hatást a középiskolai jelentkezési lap. Ma már elhalványul annak a mér­legelésnek a jelentősége, amelyet tizennégy éve­sen a „Nagy Lajos” és a „Leőwey” között kellett megtennem, a hatás azonban máig érezhető, és közel a harminchoz is a Nagy Lajos Gimnáziumot választanám. Nem titok, hogy döntésemet akkor nyílt napokon elhangzottak alapján hoztam meg, és a két rivális közül csak a „Nagy Lajos”­t jelöltem meg. Már tapasztalatból üzenhetem a mai lajosista diákoknak, hogy a középiskolai évek az ember életének még jövőbeni felsőoktatási intézményüknél is fontosabb lépcsőjét jelentik. Ezek az esztendők egy soha be nem pótolható adománnyal jutalmazzák azokat, akik egy kicsit is nyitottabb szemmel figyelik a körülöttük lévő világot, és megpróbálnak megérteni olyan folyamatokat, amelyekre korábban nem is kerestek, vagy nem kaptak választ. Ha ezt az időszakot elmulasztják, hátrányukat már nem tudják később behozni, és itt nem arra gondolok, hogy az íróasztal felett kell könyökölni és tanulni. Kényelemből, emberi lustaságból választott idő­töltéseinket is össze lehet kapcsolni egyfajta hasz­nossággal, ha egy nagyon picit változtatunk akár önállóan választott és formált, akár mástól adoptált, dacból megrögzött szokásainkon.Vida Tamás osztályába kerültem, és mostanában sokszor eszembe jut, hogy lassan annyi idős le­szek, mint amennyivel Tamás látott hozzá első sa­ját osztályának „nevelgetéséhez”. Tényleg tegnap volt, roppant gyorsan telik az élet. (Vida Tanár úr „a kisujját nyújtotta és az egész karja kellett”

az osztálynak, ezzel a karral Ivasivka tanár úr az iskola összes villanykapcsolóját elérte volna.)A. e.: Hogyan alakult érettségi után a pályád?P. J.: 1998­ban nem értem el elsődleges célomat, de a mai napig sem bántam meg, hogy nem jogász szakon szereztem első diplomámat. 2003­ban az ELTE állam­ és Jogtudományi Karának politológia szakán végeztem. A Jelenkutató Intézet ösztöndíjasaként vehettem részt két országgyűlési almanach szerkesz­tésében is, majd 2004. december 12­én egy időközi önkormányzati választáson Bogád polgármesterévé választottak. 2006­ban ismét bizalmat kaptam a község lakóitól. Két hónappal ezelőtt megkezdtem második államvizsga időszakomat az ELTE Jogi Karán, a munkámmal járó váratlan terhelés miatt csak két vizsgát teljesítettem, két ünnep között úgy döntöttem, hogy a hiányzó kettő záróvizsgára majd áprilisban visszatérek. Ha ezt teljesítem, akkor jogász szakon szerezhetem meg a második diplomát.A. e.: Mit jelent polgármesternek lenni?P. J.: Kívülről egy ideális, reprezentatív munka­körnek tűnhet, belülről azonban egy aprólékos, az élet számos területén helytállást igénylő, összetett feladat, amelynek teljesítése során folyamatosan koncentrálni kell arra is, hogy a részleteket nem ismerő és nem értő emberek is következetes dön­téssorozatnak lássák azt, amit a polgármester mindennapi küzdelmek láncolataként él meg. A kettő összhangját a legnehezebb megteremteni, ez a kommunikáció. Kevés olyan feladat van, amelynek ellátását annyian kritizálhatják, mint egy polgármesterét. Lehet persze véleményt mondani egy orvos, egy ügyvéd munkájáról vagy akár egy­egy szakma képviselőjéről, de az ő tevékenységük felett mégsem lebeg folyamatosan

2010. Húsvét 9

az, hogy egy szélesebb közösség pillantok alatt, akár a valós alapot is nélkülöző módon mondhat ítéletet munkájuk felett. A nehézségek mellett természetesen örömöt is találhat az ember, köszönet viszont kevés van benne. Én akkor örülök igazán, ha valamilyen beruházás elkészül, ebben sokszor volt részem az elmúlt öt esztendőben. Egy­egy elkészült pályázat postára adása is kifejezetten jó érzés, néha jobb, mint a siker híre, mert ekkor már azt érzi az ember, hogy még csak az elején tart valaminek, kezdődik a megvalósítás. Az elmúlt időszakban növekedett a rendezvények száma is Bogádon, sőt örömmel tapasztalom, hogy nem kell ahhoz önkormányzat, hogy egy településen jó programok legyenek. Pámer tanár úr lovasai számos alkalommal vonulnak el a hivatal ablaka előtt is. Nagyon szégyellem, hogy tavaly nem jutott időm a megbeszélt estén kimenni a lovasok nyári táborába, pedig Laci kifejezetten meghívott egy vacsorára, miután világosban végigkalauzolt a táboron. Re­mélem, lesz alkalmam pótolni. Addig is buszokat lekéső, Bogádon stoppoló lajosisták belvárosig vi­telével javítom lelkiismeretemet. Nagyon örülök annak is, amikor egyházi szervezésben megvalósuló összejöveteleken diákok vesznek részt, a „72 óra kompromisszum nélkül” sorozat keretében a gimnazisták növényeket telepítettek a községben, ezúton is még egyszer köszönöm segítségüket.A. e.: Hogyan képzeled a reményteli jövőt? Milyen­nek látod a mai fiatalok helyzetét?P. J.: Nem vagyok meggyőződve arról, hogy re­ményteli lesz, de bízom abban, hogy a magyar tár­sadalom tanul az elmúlt időszakból, és önző érdekei helyett megpróbálja értékek mentén megszervezni életét. A fiatalok egy társadalom legkönnyebb hely­zetben lévő tagjai, mert a legnagyobb mobilitással rendelkeznek. El kell ismerni, hogy nehezen lehet munkát találni, de még az okkal sokat bírált egykori szocialista túlfoglalkoztatás is csak úgy működött, hogy százezrek változtattak lakóhelyet. Ma min­denki „házhoz várja” a megoldást, arról nem is be­szélve, hogy éppen a piacon teljesen felesleges, és talán nem is hozzá illő diplomát szerezhet. A mindenkori kormányzatnak prioritásként kell ke­zelnie az oktatást, mert a továbbtanulás előtt álló generációk nem mindig látják, hogy számukra mi a megfelelő, szüleik pedig nem veszik észre, ha túlzott elvárásokat támasztanak, a felsőoktatás pedig egyre

kevésbé képes kiszűrni az alkalmatlan szereplőket. Szóval, egy kis rugalmassággal és megfelelő szabályozással lehet, hogy sokkal kevesebb fiatal életpályája indulna a munkanélküliség ku­darcélményével. Alapvetően optimista vagyok, mert a fiatalok alkalmazkodnak a legkönnyebben a vál­tozásokhoz, így egy válságot is ők vészelnek át a legkönnyebben.

Cézár atya 1994 őszén az abaligeti templomban osztotta meg hallgatóságával a következő mon­datot: „törekedj arra, hogy ne hólyag legyél, hanem golyó!” A tizenévesen elsőre zavart mo­solyokat kiváltó mondatnak mély értelme volt és annyival egészíteném ki, hogy akkor jár jó úton az ember, ha felismeri, hogy kik a hólyagok a környezetében és sosem jut el odáig, hogy magát tartja golyónak.

10 2010. Húsvét

FőPAPok huMoRAivasivKa mÁtyÁs (1951)

1957-2006 Között a nagy laJos gimnÁzium Karnagy-tanÁra

Az alábbiakban egy csokorra valót adunk közre a nem túl távoli múlt vezető neves egyházi személyiségeinek derűs lelkületet, egészséges humorérzéket sugárzó, szellemes megnyilatkozásaiból. ezek a szösszenetnyi „szellemi szalámi szeletek” (Gárdonyi Géza) szent pál apostol ismert igéjét erősítik: „ Örüljetek az Úrban és ismét mondom, örüljetek!”

Néhány hónappal az egyházi iskolák 1948. évi államosítása előtt (Jóllehet már éreztük előszelét az egyre vörösödő diktatúra e szégyenteljes lépésének, reménykedtünk, hogy talán mégsem következik be) Endrédy Vendel, zirci apát úr látogatta meg a ciszterciek Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumát. Osztályunkban éppen Mayer Móric tanár úr tartott német órát, amikor a főpap Kűhn Szaniszló igazgatónk kíséretében belépett. Laudeturral köszöntöttük őket. Folytatódott az óra. Az olvasmány, melyet fordítottunk a heti piacról szólt, a sok­sok gyümölcsről, finomságokról, melyet ott vásárolni lehet. Apát úr megszólal: ­ Ti mindig ilyen ízletes olvasmányokkal foglal­koztok? Kamaszos, zajos derültség, majd Vendel atya elmesélte, hogy egy alkalommal Zircen két novicius — erősítendő a nyelvtudását — németül társalkodott. Az egyik megkérdezte: ­ Van öreganyád? A másik ezt így értelmezte: — Öreg az anyád? Sértődötten ekképpen válaszolt: ­ Mi közöd hozzá!

***

Következő kis történetünk mára magyar egyház talán legszorítóbb időszakából való. 1948. Június 6­án mintegy százezres tömeg, a teljes püspöki kar jelenvoltában emlékezett az ősi baranyai kegyhely Máriagyűd fennállásának 800. évfordulójára. A kom­munista és a társutas médiumok már hónapok óta szünet nélküli otromba tüzet zúdítottak a katolikus egyházra, követelve a hitbuzgalmi iskolák államosítását, de még ennél is erőszakosabban Mindszenty József bíboros hercegprímás félreállítását, sőt letartóztatását, bebörtönzését. A főpap a máriagyűdi ünnepség előtti napon, június 5­én érkezett Pécsre, ahol Virág

Ferenc megyés püspök vendége volt. óriási, zömmel fiatalokból verbuválódott tömeg várta a székesegyház előtti téren. (A bolsevik diktatúra recski kényszermunkatáborral „jutalmazta” e megmozdulás fő szervezőjét...)

Mindnyájunk tekintete a püspöki rezidencia erkélyére szegeződött, várva a bíboros megjelenését. Már szürkülni kezdett, gyertyák, fáklyák gyúltak, amikor kiáltás harsant: ­ A kőtárhoz menjünk! Azonnal átvonultunk a palota északi oldalához. Az emeleti ablakban, gyertyáktól megvilágítva hamarosan feltűnt a prímás szikár alakja. Éljenzés, orkánszerű tapsvihar fogadta. Néhány perces eszmefuttatását a következőkkel zárta: ­ Pál apostolnál olvashatjuk: ha mennyből szállott angyalok hirdetnének nektek mást, mint amit tőlünk hallottatok, ne higgyetek nekik. Majd rövid szünet után: ­ Hát még, ha nem is mennyből szállott angyalokról van szó!!

***

1991 augusztusában II.János Pál pápa hazánk vendége volt. Máriapócson is pontifikált ünnepi szentmisét. A hazai görög katolikusok ősi búcsújáró kegyhelyére Keresztes Szilárd püspök autóján vitte el a Szentatyát — természetesen jelentős rendőri biz­tosítással. (Az itt következő kis történetet Bodogán László, pécsi parochus, a Ciszterci Gimnázium hit­tanára mesélte) Őszentsége igen szerette a szellemes vicceket, anekdótákat. Az autót vezető Keresztes püspök úr — olaszul — a következő viccet mesélte el a nagy pápának: ­ Ketten halnak meg nagyjából azonos időben: egy

2010. Húsvét 11

katolikus pap és egy buszsofőr. Mindketten Szent Péter elé kerülnek. Az apostol föllapozza a nagy könyvet, megkeresi a lelkész nevét, majd rövid gondolkodás után kimondja a szentenciát: ­ Fiam, lényegében szép, erényes életet éltél, ám voltak kisebb kisiklásaid is. Másfél évnyi vezeklés, tisztítótűz után majd az üdvözültek közé kerülsz. A lelkész belenyugszik az ítéletbe. Szent Péter megkeresi a könyvben a buszsofőr nevét.

­ Gyermekem, te azonnal a mennyországba kerülsz A papnak bizony nemigen tetszik az ítélet, erősen méltatlankodik Mire az apostolfejedelem: ­ Ja, fiam, amikor te prédikáltál,a fél templom aludt. Amikor ez a sofőr vezetett, mindenki imádkozott az autóbuszban! Őszentsége élénken derült a püspök Úr tréfáján.

búcsúzuNKMély fájdalommal, de isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Kovács András (1952) ny.

hegedűtanár, zenekari művész, volt pécsi főiskolai adjunktus életének 76. évében, 2009. december 6­án súlyos betegségben elhunyt. Temették 2009. december 18­án, a budapesti szent István­bazilikában.

2010. január 18­án életének 82. évében Höfler Pál visszaadta lelkét a Teremtőnek.

(Höfler Pálról lapunk következő számában emlékezünk meg)

IN MEMoRIAM JuRCSIk kÁRoLYPÁva istvÁn

81 éves korában hosszas betegség után elhunyt Jurcsik Károly Kossuth­díjas és kétszeres Ybl­díjas építészmérnök. Nyolc éven át (1938­1946) volt iskolánk tanulója. Mozgékony örökké vidám, derült lénye nagy népszerűséget élvezett osztályunkban. Nagy természetbarát volt, növénygyűjteményét szaktanárunk könyvjutalommal honorálta. Telente lelkesen járta futólécével a havas Mecseket. Szenvedélyesen rajzolt. Ceruzája állandóan keze ügyében állott, és ontotta a különböző vázlatokat. Ő készítette el az érettségi tablónkat is. Több nemzedéknek lett mestere, a magyar téglaépítészet újrateremtője. Az általa létrehozott szekszárdi városközpont és vérteskozmai falukép védettséget élvez, és egyéb alkotásaival együtt őrzi emlékét. Hamvait a család – kívánságának megfelelően – szétszórta. A gyászmisét Győrben Károly napkor mutatták be. Nyugodjék békében!

IN memorIAm érI IstvÁNdr. mohay andrÁs

„Bölcsességét fel nem éri, senki más nem, csak az Éri…” Ez a mondat szerepel Ciszter – na – pilap 1948­ban, a ciszterci uszoda építési költségei érdekében rendezett táncestély alkalmi sajtó kiadványában. E mű – tele bökversekkel, tréfás hirdetésekkel, csipkelődő szerkesztői üzenetekkel – főleg az Ő sziporkázó szellemének volt köszönhető. 1947­ben érettségizett iskolánkban. A bölcsészkaron kezdte egyetemi tanul­mányait, ahonnan azonban származása miatt eltávolították. Ekkor egy gyárban dolgozott évekig, hogy megszerezze a lehetőséget tanulmányainak folytatására. Diplomája után a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ott sajátította el régészeti és múzeológusi ismereteit.

12 2010. Húsvét

Remek szervezőkészsége mind több és sikeresebb kiállításhoz segítette. Az országos Műemléki Felügyelőség tagjaként fogott hozzá Nagyvázsony várának ásatásához. Később a veszprémi Múzeum igazgatójaként folytatta e munkát. Megalapította Badacsony­ban az Egri József Múzeumot, valamint a Tájak, Korok, Múzeumok mozgalmat, mely­nek keretében több mint 1100 (egyezerszáz!!) helyismertető kiadványt jelentetett meg, mintegy 9,5 millió példányban. Eredményes munkásságát 1995­ben Móra Ferenc­díjjal, 2004­ben pedig Pulszky Ferenc­díjjal ismer­ték el.

Tagja volt cserkészcsapatunknak. Már ifjú­korában megmutatkozott szervező készsége, részletesen feljegyezte pl. egy fontos vezetői tanácskozása részleteit. (ld. Sziklatábor c. kiadvány). A mozgalom megújulása után bekapcsolódott az öregraj munkájába. En­nek nyári táboraiban is részt vett, és szerzett feledhetetlen élményeket társainak. Másfél – kétórás ismertetőit – melyek Tác­Gorsium,

vagy Veszprém, vagy akár Visegrád műemlékeiről szóltak, csak ámulva hallgattuk. Kapásból idézett latin citátumokat, történelmi tényeket (és anekdotákat), kultúrtörténeti adatokat.

Utolsó éveiben szakmája múltjának kutatása mellett arra is fordított – nem kevés – időt, hogy gimnáziumi osztálytársainak curriculum vitae összeállítása – az érettségi találkozóik kronológiájával együtt.

Egy nagy rejtélyt hagyott hátra azonban maga után: honnan eredeztethető a BIRCSáK elnevezés – hisz mindenki így ismerte és szólította. Még 1998­ban írt levelét is e néven írta alá.

Tavaly december 7­én búcsúztunk Tőle, osztály­ és cserkésztársai, barátai, tisztelői a Nemzeti Múze­umban. Pista – Bircsák, Isten Veled, nyugodj békében, nem felejtünk.

Az EkF rendezésében március 1­jén Huszár Ferenc művésztanár „képes pécsi lapjaim” című kiállítása nyílt a Széchenyi tér 7 szám alatt, melyet heidl György egyetemi docens nyitott meg.

2010. Húsvét 13

vÁrAtlAN elKÖszÖNésantal Emília

Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt. BáTHory LászLó aTya püspöki tanácsos, az ágoston téri templom plébánosa 78 éves korában visszaadta lelkét a Teremtőnek. Ő volt a Ciszterci Diákszövetség elnöke. Gyertyaszentelő ünnepe után beszéltem vele telefonon, mert szerettük volna, ha Ő írja a Fehér/Fekete részben a húsvéti gondolatokat. Említette, hogy kórházba megy, de nem utasított vissza, mondta, hogy határidőre ott lesz. Az Úr azonban másképpen gondolta. Sokan ismertük, szerettük derűs, jóságos személyiségét. Az újság következő számában emlékezünk meg róla.

Adj Uram örök nyugodalmat neki!

IN memorIAm Fessel GyÖrGy

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy FesseL GyörGy 2010. március hó 4. napján, 82 éves korában elhunyt.Felejthetetlen halottunk hamvait 2010. március hó 16. napján 14.30 órakor Tatán a Kossuth téri Szent Kereszt templomban szentmisével egybekötött búcsúztatás után helyeztük örök nyugalomra.

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

hu

n.l

ap

Legújabb kutatások szerint valóságos élet-elixír (nagyrészt a resveratrol nevezetű ve-gyületnek köszönhetően). Kérdéses, hogy alka-lom adtán milyen bort válasszunk. Tény, hogy a mai fiatalság sajnos az olcsóbb, viszont silány minőségű, talán nem is bornak nevezhető italokat választja, esetleg a külföldi borokat, amik őszintén megvallva nem is olyan rosszak. Ez egyrészt annak az oka, hogy a magyar bormarketing még gyerekcipőben jár a többi bortermelő országhoz képest, másrészt a tudatlanságnak: az emberek nem tudják, milyen kincsek vannak a Kárpát-medencében (nem csak bor terén!). Pannónia provincia borai már a császárok kedvencei voltak, majd Szent István királyunk óta a magyar bor - mondhatni - világhírnek örvend: elég csak a tokaji aszúra gondolni. Tokaj-hegyalja mellett azonban a Szekszárdi, Egri, Soproni, Balatoni, Arad-hegyaljai és a Péccsel régóta együttműködő Villányi mellett szinte az összes magyar borvidék fejlődik, és ér el sikereket a „rendszerváltás” óta határon innen és túl. Ma már vörösboraink vakkóstolókon neves francia borokkal versenyeznek, és állítanak maguk mögé olyan „legendákat” mint aho-gyan a Château Pétrust győzte le Gere Attila Merlot-ja.

Ha a bor kiválasztásánál tartunk, nem is kell messzire mennünk: a Pécsi Borvidék méltán híres fehérborairól. A forró, száraz mediterrán klíma és a Mecsek lejtőinek löszös talaja kiváló szőlő termesztéséhez. Már a római korban is folyt itt szőlőtermesztés, a Belváros alatt hatalmas pincerendszer tekereg, ami egyaránt szolgált bor tárolására és menedé-ket nyújtott a lakosságnak a háborúk elől. Hajdan csak azt ismerték el igazi pécsi pol-gárnak, ún. „tükének”, aki a belvárosi lakása

mellett rendelkezett egy kis szőlőskerttel. Pécsre a kistermelők túlsúlya jellemző a mai napig, akik maguknak, egymásnak készítik boraikat, legfeljebb a legközelebbi kocsmának adják el folyóborként. Emiatt, és a Pécsi Kutató Intézetnek is köszönhetően

a borvidék túlélte a kommunizmus idején a termelőszövetkezetekben silány borokat nagy számban termelő időszakát. Azonban a város Mecsekre terjeszkedése jelentős szőlőterületeket foglalt el a ’70-es évek óta. A szőlőt tömegesen pusztító filoxéravész óta legfőképp az Olaszrizling, a Chardonnay és a Cirfandli fajták népszerűek a vidéken. A tüzes, kellemesen savas, keserűmandulára em-lékeztető borok közül a Cirfandlit érdemes kiemelni. A szőlő Ausztriából származik, vilá-gos piros bogyójú, sok tekintetben igényes pontusi szőlőfajta, aszúsodásra is hajlamos.

Pince a tér alattTiffán Zsolt 12. B

Életünkben alkalmakkor, ünnepek napján előkerül egy-egy palack bor… Értékes nedű, mely velünk van örömben-bánatban. Manapság ballagáskor, Karácsonykor, születésnapokon, esetleg a vasárnapi ebéd mellett számos család felnyit egy adott bort a családdal, ami mellett megbeszélik az eseményeket, örömeiket-gondjaikat. Óvatos mennyiségben segít ellazulni testben és lélekben egyaránt, valamint roppant egészséges, amit már Hippokratész korában is jól tudták a görögök.

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

hu

n.lap

Bora kellemesen savas, virágillatú, enyhén gyümölcsös, fahordóban érlelve finom sza-móca ízjegyekkel rendelkezhet. Bár mára kis területen termesztik, a bor Pécsett bizonyos évjáratokban különleges minőséget ad.

A Littke család által alapított Pécsi Pezs-gőgyár mindenképpen említésre méltó, ér-demes megkóstolni II. János Pál pápa pécsi látogatásának alkalmából készült Fünfkirchen névre keresztelt pezsgőt is.

Forró nyári délutánok fáradalmainak kiváló enyhítőszere a mára már hungarikumként elismert fröccs. Az igazi fröccs kizárólag igazi magyar szikvízből készül, nem ásványvízből. A szikvizet egy angol feltaláló után Jedlik Ányos forradalmasította. Egy legenda szerint Fáy András szüreti mulatságra hívta Vörösmarty Mihályt és néhány barátját. Köztük volt Jedlik Ányos a világ legelső szódásüvegével,

amivel kísérletképpen a borba „spriccelt”. A kiváló elegy először a „spriccer” nevet kap-ta, Vörösmarty azonban túl labancosnak tartotta, így keletkezett a „fröccs” elnevezés. A rengeteg fajtát számláló, költők, írók által is kedvelt fröccs igazi nemes magyar ital. Azonban mára sajnos egy igénytelen kocsmai szintre süllyedt a közvéleményben, köszönhetően a vendéglők zömében kapható silány minőségű, homályos eredetű, édes-félédes magyar folyó-boroknak is, amin ideje változtatni!

Végezetül bátran ajánlom a magyar bo-rokat, pezsgőket mindenkinek; legyünk büsz-kék a magyar gazdákra, szőlészek, szőlész-asszonyok verítéke által készített borokra; emeljük le bátran a magyar borokat a polcról, még ha az a többivel ellentétben akár pár száz forinttal többe kerül is…

Kultúrák találkozásaKäsz Katalin 10. B

Fiú, lány, katolikus, protestáns, magyar, német, horvát, nagyvárosban, kisvárosban, falun élő- mind-mind Lajosista. Kovács Gusztáv tanár úr megkért, hogy beszélgessek el két olyan iskolatársammal, akik legalább két nép szokásait ismerik, de nem csak a könyvekből.

Käsz Katalin (10. B): Már a nevetek is kü­lönleges. Ez rögtön elárulja nekünk, hogy nem egy egyszerű magyar családból származtok.Müller Ákos (10. D): Hát, az biztos! Én, mondhatni, száz százalékig sváb vagyok.Szolga Damir (12. C): Én pedig származásom szerint horvátnak tartom magamat.K. K: Büszkék vagytok rá, hogy sváb, illetve horvát családból származtok? Esetleg különle­gesnek érzitek magatokat?M. Á: Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy ilyen különleges közösség tagja lehetek, de nem érzem magamat különlegesnek, mivel a falunkban, Mecseknádasdon, a legalapvetőbb dolog, hogy az ember sváb.Sz. D: Én is büszke vagyok származásomra, és ezért is tűztem ki célomul a kettős állampolgárság megszerzését.K. K: Hol, és hogyan ismertétek meg őseitek nyelvét és kultúráját?M. Á: A kultúrával az iskolában ismerkedtem

meg, svábul pedig a nagymamámtól tanultam.Sz. D: Nálunk a családban mindenki beszél horvátul, így a nyelvet a nap huszonnégy órá-jában gyakorolhatom. A kultúrával főleg az iskolában, illetve a családomban találkoztam.

K. K: Ha már a kultúráról van szó, meg tud­nátok nevezni néhány népszokást?

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

hu

n.l

ap

EKF megnyitófél Amerikával a hátamonMangel Kristóf 10. A

Vasárnap este: nemsokára kezdődik a megnyitó. Elmenjek, vagy ne? Végülis a tv-ben is leadják „But Kristolino please”- hangzott a hátam mögül. Bernardo volt az, egy ecuadori cserediák, aki csillogó szemekkel várta a válaszom. Szinte már megsajnáltam és elhagyta számat az a válasz, amire vágyott: „All right, let’s go”.

Ekkor még nem számoltam vele, hogy magammal kell vinnem Aprilt, az amerikai és Ricardót, a brazil cserebogarat is. Csak hogy értsétek, miről van szó, nem illegális bevándorlók, akiknek menedéket nyújtunk, hanem a nemzetközi Rotary cserediák prog-ramba részt vevő diákok. Miért csere? Mert a bátyám Mexikó homokos tengerpartját él-vezheti cserébe. Mindenki elkészült, Aprilt és Ricardót is összeszedtük útközben, el-indultunk a Széchenyi tér felé. Odafelé el-beszélgettünk erről az egész Kulturális Fő-

város dologról. Mikor odaértünk javában folyt az ünnepség, már a középkornál tar-tott a Pécs történelmét felvonultató játék. Nagy meglepetésemre, rengetegen voltak, és vadul kattogtatták fényképezőgépeiket. A tér alján volt csak helyünk, de aztán egyre jobban küzdöttük fel magunkat a dombra, annak reményében, hogy jobb ké-peket tudunk készíteni. Végülis Hunyadi János lábai alatt kötöttünk ki, ahol kedves ismerősökbe botlottunk. Megvolt a remek kilátást biztosító helyünk, így gond nélkül

M. Á: Természetesen! Nálunk például él a Winschgeld szokása. Ez azt jelenti, hogy a fia-talok újév reggelén elmennek a barátokhoz, rokonokhoz és boldog új évet kívánnak. Ezért általában pénzt kapnak.Sz. D: Ez a szokás nálunk is él pozselej néven, azzal a különbséggel, hogy nálunk a fiatalok

rögtön éjfél után mennek köszönteni.K. K: Tudnátok esetleg említeni egy­két hagyo­mányos ételt is?M. Á: Nálunk két ismert étel van, amit való-színűleg a nem svábok is szoktak enni: a knédli és a pekeskifli.Sz. D: Mivel a horvátok főleg az Adria kör-nyéken élnek, ezért nálunk a halas, kagylós ételek, illetve a különböző fűszerekkel töltött bélszín a jellemző.K. K: „Házon kívül” is foglalkoztok a kultúrátokkal?M. Á: Még szép! Még most is járok néptáncra, ahol a sváb táncokat táncoljuk. Gyakran rendeznek sváb bálokat is a faluban, ahol mindig jó a hangulat. Sőt, havonta egyszer még német nyelvű szentmisénk is van, mivel a lakosok igénylik, hogy anyanyelvükön hallják az istentiszteletet. Sz. D: A mi falunkban, Felsőszentmártonban is vannak néptáncosok, népzenészek, horvát bálok, de a csúcspont a horvát falunap, ahol a focitól a népzenén keresztül a táncos mulatságig minden megtalálható.K. K: Köszönöm a beszélgetést!

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

Eset-leskoncentrálhattunk a műsorra. Az ő tetszé-süket legjobban a bábjáték nyerte el, az enyémet a néptáncosok. Az előadás közben látványos lézershow-val szórakoztatták a nagyérdeműt, és azon kevés ember közé tar-tozom, akik elmondhatják magukról, hogy bizony, az ő iskolájuk falára is vetítettek. Le-felé pillantva csak azt láttuk, hogy mekkora a tömeg - és még mindig jönnek. Aztán el-érkeztünk a fináléhoz, ami nem volt más, mint Demjén Rózsi örökzöld slágere a „Várj, míg felkel majd a Nap”, amit pécsi vagy pécsi kötődésű előadóművészekkel adott elő. Az egész remekül sikerült és közben, itt, Pécs szívében tényleg felkelt a Nap. Mindez annyira tetszett a kis gringának és gringóknak, hogy egész hazafelé ezt

énekeltük. Mindenki a maga-maga nyelvén így egy magyar – angol – spanyol - portugál feldolgozást komponálva. A napfelkelte után, a polgármester úr, Páva Zsolt hivatalosan is megnyitotta a Pécs Európa Kulturális Fővárosa programsorozatot. Ezek után jött az elmaradhatatlan tűzijáték. Ha az ők, az általam megkérdezett emberek, és a saját véleményem összességét veszem, akkor min-denkiben egy színvonalas és remekül össze-állított műsör emléke marad meg.

Így nem csak az EKF megnyitó képeivel, hanem egy magyar slágerrel utaznak haza, amit remélhetőleg nem fognak egy hamar elfelejteni. Nos, már csak ezért is érdemes volt elmenni.

Szalagavató 2010.Maisch Patrícia (2009)

Vannak olyan pillanatok az ember életében, melyeket –jobb esetben- csak egyetlen egyszer élhet meg. Ezeket a pillanatokat mélyen el kell rejteni a szívben, hogy ki ne szakíthassa onnan senki és semmi. Egy ilyen pillanat lehet egy végzős diák, egy lajosista életében, mikor elérkezik a hónapok óta várt február első szombati napja…

Immár, mint néző vehettem részt az idei szalagavató ünnepélyen, majd az utána kö-vetkező Lajos-bálon. Semmi feladat, semmi sorfal-állás, vagy izgulás a tánc miatt, esetleg hogy el ne menjen a hangom a bemutatkozó szöveg felolvasásánál. Csak –lehetőleg- idő-ben megjelenni, hogy jó helyet fogjak ki annak érdekében, hogy élvezhessem a mű-sort. Ez így is volt.

A szalagavató ünnepélyen magával ragadtak Pámer tanár úr szavai, melyet a tizenkettedikes diákokhoz intézett. Az „új technológiának” köszönhetően villámgyorsan lezajlott a szalagok feltűzése – s így talán a tűzőkre is kevesebb „teher” zúdult azzal, hogy nem kellett attól tartaniuk, „leszúrnak” a gombostűvel egy diákot. Láthatóan a szalagavatottak élvezték a színpadon való „pingvinmozgást” a helycseréknél…minden évben ez okozza a legnagyobb vidulást az emelvényen.

A bemutatkozó szövegek – és táncok terén is igen színes kavalkád fogadott. Ha a

lépések nem is jöttek ki épp pontosan, vagy ha egy kis baki esett a szövegben, mindenki tudta…(legalábbis, remélem)…hogy itt nem ez a fő nézőpont, hanem, hogy egy osztályközösség, négy-hat év után, mintegy pecsétként néhány hónapig készült erre az alkalomra…közös erővel, közös céllal. S mindezt közös élményként élhették meg, melyet – remélhetőleg – a különleges pilla-natok tárházában őriznek, s mindig szívesen emlékeznek majd vissza rá…

�0 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Han

gár

Mit jelent számomramárcius 15-e?Barta András 10. A

A magyarság egyik legfontosabb ünnepe 1848. március 15-e. Fontos, hogy nemzetünk ezen nagy ünnepéről soha ne felejtkezzünk meg, mindig emlékeztessük magunk arra, hogy a XIX. század magyarjai nem önmagukért, hanem hazájukért küzdöttek!

Követnünk kell a példájukat nekünk is! Nemzetünknek értékrendünk elején kell szerepelnie. De a haza nem háborút vár el tőlünk, hanem, hogy legjobb tu-dásunk szerint cselekedjünk, és ezzel öregbítsük hírnevét, és példát mutassunk honfitársainknak is!

A mai fiatalok számára március 15. jellemzi az összetartást, a hazafiasságot és a becsületet egyaránt.

Számomra pedig bizonyítéka annak, hogy mi, magyarok képesek vagyunk óriási tettek véghezvitelére, hogyha nem pártoskodunk, hanem egymásra támaszkodunk!

Bemutatkozik a Pararockson együttesZalay Sebestyén 10. D

Nem is lenne diákélet a diákélet, ha a gimnáziumi évek alatt nem szerveződne a különböző zenekedvelő – és zenélő egyéniségekből egy-egy együttes. Vannak, akik csak saját – és egy szűkebb réteg szórakoztatásáért „állnak össze”, vannak, akik nagyobb babérra tőrnek. Évfolyamon szintén működik egy formáció, őket kérdeztem …

Zalay Sebestyén (10. D): Mikor alapítottátok a bandát?ParaRockson: Úgy kezdődött, hogy tavaly év végén a bükkösdi osztálykirándulás után, hárman átalakítottuk az úgynevezett osztálydalt. Ákos úgy gondolta, hogy

komolyabbra kellene fordítani a dolgot. Ő volt az, aki kezébe vette az irányítást. Ere-detileg Zoli lett volna a basszusgitáros, de nem akart leragadni „négy billentyűnél”. Ákos teljes mértékben a tervezésre koncen-trált. Ennek meg is lett eredménye, az első

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

Sportszelet

koncertünk 2009. július 17-én volt. Attól féltünk, hogy kevesebb lesz a néző, mint ahányan a színpadon leszünk. Z. S.: Kinek a fejéből pattant ki az alapötlet?ParaRockson: Ákos volt a fő alapítónk. Bükkösd a banda otthona, a tudomány és a művészetek fellegvára.Z. S.: Mi a helyzet a nevetekkel?ParaRockson: Eddigi pályafutásunk – azaz bő fél év alatt – négy nevünk volt. Első a Hangzorró, Balázs találmánya. Ezzel a név-vel léptünk fel először Bükkösdön, a mé-zes-mázas napokon. Második a H1N1 ne-vet viselte. Ez Zoli ötlete volt. Amikor a betegség ennyire híres volt, akkor a banda is ezt a nevet viselte. Harmadik a Borkóró és Langalló. Ez szintén Balázstól származott. Volt egy biológiai kirándulás, és a Borkóró rendkívül megtetszett. A Langalló az csak jött. Negyedik az AriszRockraták. A rendelőben ültem és arra vártam, hogy kiírjanak egy hétre a suliból, mikor egy sms-ben küldték ezt a nevet nekem a fiúk. Erre válaszoltam, és csak azt írtam: ParaRockSon.Z. S.: Mikor próbáltok?ParaRockson: Ritkán. Több a fellépésünk, mint a próbánk. Ott szoktunk próbálni

is. Próbaterembe a „Retekbe” (általunk elne-vezett terembe) járunk. Z. S.: Ki írja a számaitokat?ParaRockson: Legtöbbször feldolgozásokat játszunk. Tanulunk a „nagyoktól”. Saját szá-mainkat Balázs, illetve Zoli írta. Kassó is próbálkozik, de még nem készült el eggyel sem. Z. S.: Mit jelent az, ParaRockSon?ParaRockson: Ez a látszólagos ellentétet je-lenti. Mind, ahányan vagyunk, annyi stílust szeretnénk játszani. Ezért a dalválasztás kín-keservesen megy. Köszönjük a riportot, és mindenkit üdvöz-lünk: Gilbert Balázs, Homann Ákos, Tarai Zoli és Kassó Tamás.

„Ezt a sportotmindenki élvezi”Vörös Anna

A Multi Alarm Zrt. nemrég építetett egy tollaslabda pályát itt, Pécsett, melynek egyesületébe (Multi Alarm SE) jár három Lajosista diák is ; Zsolt Eszter (12.A), Sárosi Laura (11.B) és Szatzker Márton (12.B) . Amikor a versenyeredményeikről kérdeztem, tátott szájjal hallgattam őket. Országos bajnoki cím már zsebben, németországi verseny kipipálva, Dánia pedig még csak most jön! Mindez pedig semmi ahhoz képest, hogy ha minden jól megy, Laurára még a nyáron egy szingapúri olimpia is vár.

Vörös Anna: Mióta tollaslabdáztok? Miért ezt a psortot választottátok?Zsolt Eszter: Én öt éve, és ezt a sportot apu-kám választotta nekem.Sárosi Laura: Nekem ez lesz a tizenkettedik évem. Már az óvodában kezdtem, a bátyám és a nővérem is játszott. Általános iskolában tesitagozatra mentem, ahol sokféle sportot

kipróbáltam, de mikor ötödikben átmentem angoltagozatra, csak a tollast nem hagytam abba.Szatzker Márton: Amióta az eszemet tu-dom! Nagyon régóta.V. A.: Miben különbözik a hobbiszintű tollas a sportszinten űzöttől?Sz. M.: A sportszinten űzöttet beltéren játsz-

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Spo

rtsz

elet

szák, sokkal profibb körülmények között, légüres térben, igazi tollas labdával, nem műanyaggal. Heti 25 óra edzés a válaszvonal az amatőr és a profi szint között.S. L.: Mindennap já-runk edzésre, van, hogy

reggel is, és versenyekre is járunk.V. A.: Eddig a tollaslabda nem volt népszerű Pécsett, azonban nemrég épült egy rendes, fedett pálya!Mik a paraméterei?Zs. E.: Kilenc pálya van benne, és minden a tollaslabdára van kialakítva, a talaj, a világítás. S. L.: A pálya 13x16 méter hosszú, a háló magassága pedig 155 centiméter.Zs. E.: Van benne egy konditerem is.V. A.: Hogyan zajlik egy meccs?S. L.: Ugyanolyan, mint a ping-pongban. Két centet játsszunk, és aki hamarabb eléri a 21 pontot, az nyer. Ha nálad esik le a labda, akkor az ellenfél kapja a pontot. Tizenegy pontnál van pihenő,és kétpercenként más-fél percnyi idő. Általában 20 perctől egy óráig is tarthat egy meccs.V. A.: Ki az edzőtök?Zs. E.: Indonéz edzőnk van, Budisantono Daryono.Ő a legnagyobb tollaslabda-ezdő a világon.Sz. M.: Fizikailag a bácsi százöt-ven centi magas, fekete, és na-gyon mosolygós.S. L.: Ezen kívül még van egy erősítő edzőnk, egy menedzse-rünk, és egy sportpszihológus is foglalkozik velünk.V. A.: A főedző milyen jó tulaj­donságát emelnétek ki?Sz. M.: Vidám.Zs. E.: Igen, nagyon jó hangula-tú edzéseket tart.V. A.: Milyen versenyeredményei­tek vannak?Zs. E.: A csapatnak van egy or-szágos bajnoki címe, ezt igyekezzük most megvédeni. Már mindenkinek vannak or-szágos címei is.S. L.: Felnőtt korosztályban a csapatbajnok-

ságot megnyertük tavaly. Külföldön is szok-tam játszani, Németországban első lettem, Csehországban pedig harmadik. Lesz egy olimpia nyáron Szingapúrban. Négyen va-gyunk kerettagok az országban, két fiú, és két lány. Ebből egy fiút és egy lányt ki-visznek Dániába, ahol diszfalifikálni lehet. Ettől függ, hogy továbbjutunk-e az olimpi-ára. Sz. M.: Az Európai Bajnokságon csapatban tizennegyedikek lettünk.Zs. E.: Tényleg?Sz. M.: Igen, megver-tük a horvátokat, de az oroszoktól kikaptunk.V. A.: Kinek ajánlanátok ezt a psortot? Vannak alapkövetelmények?Sz. M.: Nincsenek kü-lön elvárások.S. L.: Nincsen, ezt a psortot mindenki élve-zi, szóval nincs olyan, hogy valakinek job-ban ajánlanám.Zs. E.: Aki ezt komolyabban akarja csinálni, annak érdemes 12 éves kor alatt elkezdenie, de gyakorlatilag bárki jöhet.V. A.: Marci, azt hallottam, hogy magánta­nuló vagy.Sz. M.: Igen, mert nagyon sok meccsem volt, és emiatt nagyon sok óráról hiányoztam. Végül felmerült, hogy magántanuló leszek.

V. A.: Mik a terveitek az érettségi után?Zs. E.: Itt szeretnék ma-radni Pécsen, ameddig lehet, és folytatni a tol-laslabdázást, utána pedig külföldre menni edzeni.Sz. M.: Még van rá tíz napom, hogy eldöntsem, merre tovább! De a tollast nem hagyom abba.S. L.: Ezt még pontosan nem tudom, de biztos, hogy nem hagyom abba sportolást. Nekem a tanu-

lás is nagyon fontos, azért is jöttem ebbe az iskolába. Majd meglátjuk. V. A.: Köszönöm a beszélgetést!

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

Lyuk

asó

ra

„Mit üzen a rádió?”Kiss András 10. D

Mit üzen a rádió? Sajnos ezt a szinte már közhellyé vált mondatot egyre ritkábban halljuk. Ahonnan származik – a rádióból – már biztosan nem, csak néhány olyan ember szájából, aki tudja, és emlékszik rá, mi minden áll e mondat mögött.

Ez volt a címe a Magyar Rádió egyik – talán nem is sejtenénk – legrégebbi, több mint 70 éves műsorának. Ez volt az első összeköttetés a rádióhallgató és a rádió kö-zött, ez volt az első olyan műsor, amelynek témája a hallgató volt. Régen, amikor a rádiónak még nagy tekintélye volt, a hall-gatók részéről nagyon nagy lehetőség volt az, hogy levelet írhattak a rádióba, kérdéseket tehettek föl a műsorvezetőknek, jogi szakértőknek, ezért nagyon hamar köz-kedveltté vált a „Mit üzen a rádió?”. Később némileg megváltozott, inkább a segítségre szoruló, nehéz anyagi helyzetű hallgatók kértek segítséget a többi hallgatótól a Rádión keresztül, mindezt teljesen kul-túrált módon, és gyakran sikeresen. Sok bajbajutottnak csak e műsor segítségével sikerült valamelyest jobb sorsra jutnia, sok-nak ez volt az utolsó reménye. Ma már ez szinte furcsának hangozhat, mert a rádióhallgatási szokásaink igencsak megváltoztak. Ma, ha bekapcsolunk egy

rádiót, arra a kereskedelmi állomásra hangolunk, amelyiken a legjobb sláger szól éppen, és már észre sem vesszük, milyen mennyiségben zúdulnak ránk a reklámok, hirdetések, a műsorvezetők idétlen szövegei. Itt sajnos ki is merül a rádió, mint fogalom. A műsorstruktúrákat megszoktuk, a mű-sorvezetőket ismerjük, sok embernek ennyi elég is, így el lehet mondani, hogy erre van igény manapság, ezért a többi adót is hasonlóan ruházzák fel, sajnálatos módon már nem csak a kereskedelmi, hanem az országos közszolgálati rádiók körében is. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy gond. Érdemes elgondolkodni, hogy szükség volt-e 2007. év végén az értékes, nemzeti, kulturális, emberi értékeket őrző Magyar Rádiót egy ilyen szintre lesüllyeszteni? Ezzel együtt a címben szereplő, a Rádió több mint 70 éves műsorát és nagyon sok további értékes műsort megszüntetni, valamint tömegesen jó szakembereket elbocsátani? Sokan csalódtak, amikor

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Lyu

kasó

ra

megismerkedtek az „újrahangolt” Magyar Rádió megváltozatott arculatával, voltak, akik más adókra hangoltak, voltak, akik-nek tetszett. Nagy port kavart a Petőfi Rádió átalakítása, ebben is megoszlottak a vélemények, de szintén érdemes meg-fontolni, hogy mit kapunk ma MR2 néven ettől a rádiótól? Miért kevernek disco ze-nét délben a Debreceni Nagytemplom harangjainak kongása alá, miért vágnak éjfélkor bele a Himnusz végébe, miért tett feljelentést kétszer is a Médiahatóság az elmúlt három évben? A Kossuth Rádió miért csak „a szavak ereje”, miért kellett az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjelet eltörölni? Természetesen nem a

lejáratás a célom, csupán az, hogy felhívjam a figyelmet a hibákra, a kritikusabb szem-léletre, azért, hogy minden fenntartás nélkül ne fogadjunk el minőségromlást, figyeljünk a minőségi rádiózásra, ezért tartom jó ötletnek az Iskola Rádió újjáéledését, ahol nagy odafigyeléssel válogatjuk a zenéket, megpróbálva figyelmet fordítani lehetőség szerint mindenki ízlésére. Ennek a technikai hátterét Czene Miklós tanár úr biztosítja, a műsort Vörös Anna, Spengler András, Mohay Réka, Kiss András szerkeszti. Mindannyian bízunk benne, hogy sikerül élvezhetővé tenni a hétfői, szerdai, és pén-teki nagyszüneteket.

Élet a hegyek közöttSalamon Eszter - Brand Petra 9. A

Nehéz dolog a költözés! Főleg mikor nem csak egy házat, vagy egy várost, hanem egy országot kell magad mögött hagynod…egyik napról a másikra. Messze leszel a szülőföldedtől, a családodtól, az iskoládtól és a barátaidtól. De azért van jó oldala is. Megismersz egy új országot, egy új népet, egy új kultúrát…

Salamon Eszter-Barnd Petra (9.A): Hogy élted meg a Svájcba való kiköltözést?Mészáros Ádám (9.A): Egyértelműen pozi-tívan, hiszen én szerettem volna ebbe az iskolába járni. Persze az első pár napban nehéz volt, mert nem volt annyi haverom. Nehezebben kezdtem barátkozni az új kör-nyezet miatt.S.E.-B.P.: Milyen a hegyek között élni? Mi a jelentős különbség Magyarországhoz képest? M. Á.: Valójában nehéz lenne megmondani a különbséget, mivel az iskolában nagyon nemzetközi a környezet, s mikor a városba megyünk, általában a barátaimmal vagyok, de amit észrevettem az egyértelműen pozitív, mindent összevetve nehéz különbséget ten-ni a két ország közt.S.E.-B.P.: Könnyű volt beilleszkedni az új osztályba? Mesélj róluk egy kicsit!M. Á.: Igen, a beilleszkedés szerencsére nagyon könnyen ment. Ebbe az iskolába sok különleges diák jár, pontosabban min-denki a szülei miatt különleges. Sok a

királyi családból származó, és sok a híres színész gyerek, de egyikük sem nagyképű (annyira), mert mindenki tudja, hogy a má-sik is hasonló. De rajtuk kívül is nagyon sok igazi haverom van.S.E.-B.P.: Mi a lényeges különbség a svájci és a hazai oktatási rendszer között?M. Á.: Az igazság az, hogy nem egy svájci iskolába járok, hanem egy angol rendszer szerint működő magániskolába, ami még csak nem is igazán mondható angolnak, de oda lehet leginkább besorolni. Az egyik jelentős különbség, hogy nekem most kell eldöntenem, hogy miből szeretnék fa-kultálni, azaz ki kellett választanom 5 tantárgyat és csak azok maradnak nekem jövőre, ami azt jelenti, hogy… tudjátok mit jelent. Abban nem vagyok biztos, hogy otthon is így van-e. Lényeges különbség még az, hogy nincsenek dolgozatok, hanem vizsgák vannak háromszor egy évben. (Szerintem jobb).S.E.-B.P.: Van már angol nyelvvizsgád? Ha nincs, készülsz már rá?

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

M. Á.: A nyelvvizsgán már gondolkodtam, s valójában nincs is szükségem papírra, mert úgyis tudom, hol fogok dolgozni, és ott ismerik a képességeimet. De ettől füg-getlenül egy felsőfokú nyelvvizsgát le sze-retnék tenni. Végül is különösebben nem

készülök rá, mert így is heti 7 angol órám van, ami elég intenzív. Ezen kívül meg minden óra angolul folyik, kivéve a francia órákat, amiből 6 van egy hétenKöszönjük a beszélgetést! A

rc

ok

a tanár

i kö

rü

l

„Tanítani másokat nem más, mint emlékeztetni, hogy tudják ők is ugyanolyan jól”Güldner Viktória 11. A

A Nagy Lajos Gimnáziumban is sok olyan tanár tanít, aki itt érettségizett. Tőlük érdeklődtem, hogy milyen volt akkor a diákélet ,mire büszkék, és hogy mit jelent az ő életükben Pécs mint Európa Kulturális Fővárosa...

DR. ULRICHNÉ NOVACSEK KRISZTINA

Egy kertvárosi iskolából felvé-teliztem a Nagy Lajosba. Akkori évfolyamunkról csak két embert vettek fel ide, és ez nekem na-gyon sokat jelentett: egy nagyobb épületbe, a belvárosba járhattam, ráadásul az akkoriban legszínvo-nalasabbnak tartott iskolák – vagyis a „Lajos” és a Leőwey – egyikébe, méghozzá angol tagozatra.

Azzal, hogy felvettek, gya-korlatilag megváltozott az életem, és ezt nem bántam meg azóta sem. Már az is büszkeséggel töltött el, hogy ide járhatunk és, hogy „Lajosisták” vagyunk. Hiszen akik ide járnak, mindig sokkal összetartóbbak, meglátszik a viselkedésükön a jó nevelésük. Büszke vagyok a sok okos gyerekre, akit tanítok. Az is nagy büszkeséggel tölt el, hogy sokan járnak vissza, olyanok is, akik már rég ballagtak, sőt olyan régi tanítványaim is vannak, hogy néha el kell gondolkodnom, mikor is jártak ide. Az is nagy örömmel tölt el, hogy viszonylag sok diákom megy angol szakra, ami visszajelzés, hogy nem rossz, amit és ahogy csinálok. És persze büszke vagyok, hogy már, mint tanár lehetek jelen

a „Lajos” életében. 14 éves korom óta csak az egyetemi éveimre hagytam el a „Lajost”, és azóta itt tanítok; ez az első munkahelyem és remélem, hogy innen fogok egyszer leesni a katedráról. Én még az állami Nagy Lajosban tanultam és kezdtem később a tanári pályafutásom, de nem okozott különösebb nehézséget az átállás, amikor a rend visszavette az iskolát. Ma már ez is egy plusz ok arra, amire büszke lehetek.

Az EKF-ről eddig nincs túl jó benyo-másom, mert szeptember óta úgy taní-tok, hogy 3 oktávval feljebb beszélek a fo-lyamatos felújítások miatt (nekem nem is tetszik ez az új Széchenyi tér). Nem szeretem a tömeget, és mint tudjuk, sok turistát várnak. Nem vagyok nagy belvárosba járó,

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Kö

rk

érd

ésés most még kevésbé leszek. Erősen szorítok viszont azért, hogy a sok program kihúzza a gödörből Pécs városát, és hogy nem leszünk olyan elfelejtett régió, mint most vagyunk.

MIKÓNÉ CSELÉNYI ÁGNESMindig is bizonyos rangot jelentett

„Lajosistának” lenni. Volt, aki egyfajta családi hagyományt követett azzal, hogy ide jelentkezett. A mi családunkban ugyan én voltam az első „Lajosista”, de édesapám mindig mondta, hogy egyetemista korában felnézett az itt végzettekre, mert kitűntek viselkedésükkel, tudásukkal.

Nagyon szerettem ide járni. Elsősorban az osztályunk miatt, mert nagyon jó közösség volt, és életre szóló barátságokat kötöttem itt. Jó érzés volt egy országosan elismert, nagy múltú iskolába járni. Most is nagy büszkeséggel tölt el, hogy itt tanít-hatok. Büszke vagyok a diákokra, akik kiemelkedő eredményeket érnek el a ta-nulmányi versenyeken, magas szintű mű-vészeti produkciókkal lépnek fel a „Be-mutatkozunk”-on, és akikről minden ide látogató – ciszterci atya, apáca – elismerően szól. Nem utolsósorban büszke vagyok arra, hogy ennek a rendkívül összetartó páratlan tanári karnak a tagja lehetek, és együtt taníthatok néhány egykori tanárommal.

Az EKF-től színes kulturális programokat,

fesztiválokat, színházi, zenei előadásokat várok. Remélem, hogy kicsit felpezsdül a város élete, amely ide vonzza a belföldi és külföldi turistákat egyaránt. Bízom benne, hogy az EKF pozitív hatása kihat nemcsak

az idei, hanem az elkövetkező évekre is. Személyes vonatkozásban pedig azt várom, hogy azokat a rokonaimat, barátaimat, akik az ország távolabbi részén élnek a programoknak köszönhetően gyakrabban látok majd.

A véleményem nem változott az iskolá-ról, továbbra is ugyanolyan jó, mint ami-kor én jártam ide, bár lényegében egész más az egész légkör. Családiasabb lett a hangulat, közvetlenebb a tanár-diák vi-szony. Nagyon jónak találom, hogy a diákok nemcsak a saját osztálytársaikat, hanem évfolyamtársaikat, sőt sok felsőbb és alsóbb éves diákot ismernek. Rengeteg program van, a diákok alig akarnak haza-menni tanítás után. Nagyon szerettem ide járni, de úgy gondolom, most még jobb lehet itt diáknak lenni.

DR. SÁRDI FERENCAmikor ide jártam, akkor is ez a

gimnázium egy elit iskolának számított a városban, ahogy most is annak számít. Nyilván félelmekkel jöttem ide. Az általános iskola után hatalmas ugrás volt, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumba járhatok. Az első év nehéz is volt. Idegenkedtem mind a légkörtől, mind a tanároktól, de néhány osztálytársamtól is. Ez másodikra teljesen megváltozott, mert attól kezdve

szerettem ide járni. Jó, erős kö-zösség alakult ki az osztályban, sőt mivel sportoltam is, ott is egy jó társaságba csöppentem. Nagyon sok közös programunk volt. Elfogadtam a tanárokat, tan-tárgyakat. Megszoktam, megsze-rettem ezt az iskolát, és nagyon jó érzésekkel mentem el innen. Gyakran visszasírom a régi időket, főleg így, hogy minden héten itt vagyok az iskolában, és ha ránézek a tablónkra, eszembe jut a sok szép emlék. Igazuk van azoknak, akik a középiskolai éveket tartják a

legszebbeknek. Én is így gondolom, hogy ez volt a legszebb 4 évem.

Büszke vagyok arra, hogy azt a célt, amit kitűztem magam elé, meg tudtam valósítani, és hogy arra az egyetemre vettek

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

Kö

rk

érd

és

fel ahova 16 éves korom óta szerettem volna menni. Most büszke vagyok arra, hogy ugyanezen falak között lehetek, mert számomra ez egy nagy ajándék. Jó érzés az is, hogy annak ellenére, hogy nem nap, mint nap járok be az iskolába, így is elfogadnak a tanárok, diákok. Egytől egyig büszke vagyok azokra a diákokra, akiket itt

tanítok a Nagy Lajosban, mert tudom, hogy megtanulnak/tanultak életet menteni. Egy számomra fontos idézet -„Tanítani másokat nem más, mint emlékeztetni, hogy tudják ők is ugyanolyan jól”. Az is jó érzés, hogy sokan a szakkör után az orvosi egyetemet választják.

Az én időmben a „Lajos” nem egyházi iskola volt, ami hatalmas különbség. „Irigylem” a mai diákoktól a sportcsarnokot – bár nekünk még megvolt az uszoda -, és kissé „irigylem” őket a szalagavatójuk miatt, mert ez ma sokkal bensőségesebb és sokkal színvonalasabb, mint a mi időnkben. Akkor a táncok, osztálybemutatók és a Pámer tanár úréhoz hasonló szívhez szóló beszédek hiányoztak.

Az EKF egy „kétélű fegyver”. Jó az, hogyha vannak kulturális programok, ha épülnek koncerttermek, mert szükség van rá; de a város nagyon sok pénzt elköltött erre és a másik oldalon, - például az egészségügy és az oktatás terén - nagy problémák vannak. Számomra az EKF másik negatív hozadéka, hogy a „régi” Széchenyi tér nincs többé.

Körkérdés a könyvtárbanTe mire vagy büszke Pécsett és a Nagy Lajosban?Cseh András 10. A

HETÉNYI ROLAND 9. BA családomra! Dédapám, Nedtvich Andor 1905-től 30 évig Pécs polgármestere volt. Nagy érdemeket szerzett az Erzsébet Tudományegyetem felépítésénél. A csatornahálózat létrehozója, ő tervezte a Rotary utat. Büszkén megyek el emléktáblája előtt az Apáca utcában. A Városházán van egy dombormű, egyszer meg akartam nézni, de akkor nem engedtek be. Az ő fia ifjabb. Nedtvich Andor felhőkarcolókat tervezett New Yorkban, ahol film is játszódott. Igyekszem méltó lenni hozzájuk!

�� 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

Kö

rk

érd

ésSZÜNSTEIN MÁTÉ 8. A

Büszke vagyok arra, hogy Pécs Európa Kulturális fővárosa lett. Örülök az újításoknak, ezalatt a parkokat, tereket értem, például Uránvárosban, a Köztársaság téren. Kíváncsi vagyok az új épületekre, és várom a Rockmaratont, vajon milyen lesz a múlt évihez képest?

KOVÁCS RITA 11. B

A Nagy Lajosban büszkék lehetünk a tanárokra, a diákokra, magára az épületre. A város már nem ilyen egyszerű eset, mert amire én büszke lennék – parkok! –abból kevés van. Azt mondom, a város büszkesége a Mecsek és az erdő!

KOVÁCS PÉTER 9. D

Nem lehet úgy kezdeni, mire nem vagyok? A felújított Széchenyi tér nagyon nem tetszik, és említhetném az elhanyagolt Néprajzi Múzeumot, vagy a Janus Pannonius utca épületeit. Kíváncsian várom az új Tudásközpont elkészültét. Büszke vagyok a sok szép templomra, a múzeumokra, és hogy a ország első egyeteme Pécsett volt.

PÁPAI MARTIN 9. D

Szigetvári vagyok, de mivel itt tanulok a Nagy Lajos Gimnáziumban, kötődöm a városhoz. A kollégium ablakából figyelem a Széchenyi teret, s nem értem, miért veszi körül kordon ezekben a hetekben, ha nem csinálnak semmit. Ha viszont a Szent István téren állok meg, sokkal szebb részét látom a városnak, mert annak különleges a hangulata. Büszke vagyok az iskolában is néhány dologra, például a focipályára és a könyvtárra.

GÜLDNER VIKTÓRIA 11. D

Pécsre azért lehetek büszke, mert sok kulturális programon lehet részt venni, például ilyen a POSZT, de szívesen említem a Nagy Lajosba érkező Munkácsy trilógiát.

SZAKÁCS ZSOLT 11. C

Büszke vagyok arra, hogy itt megbecsülik a tehetségeket, az elért eredményekkel arányosan jutalmazza mind a város, mind az iskola azokat, akik szorgalmukkal, kitartásukkal azt kiérdemelték, és hitéletükkel követendő példaként szolgálnak társaik számára.

PELLES MÁRTON 11. C

Pécsen a Nagy Lajosra vagyok büszke, mert ahogy járom a várost, egyre jobban rájövök, hogy ez a „szeretet-sziget” valóban létezik, és az itteni diákok sokkal kulturáltabbak és erkölcsösebbek!

Színes Fehér/Fekete • 17. évfolyam 63. szám ��

Kö

rk

érd

ésSZABÓ DALMA 11. C

Zene, képzőművészet, irodalom – lehetőségekben nagy a választék. Iskolánk is sok programot kínál. Diákként szükségünk van a kikapcsolódásra az iskolai elvárásoktól mentesen.

CSURKA TAMÁS 11. C

Nem a jelenre, inkább a múltra vagyok büszke, melyről Czeininger tanár úr is sokat mesélt. A régi épületekre, a templomokra vagyok büszke, őrzöm őket a szívemben. Tanárainkra is büszke vagyok, akik hivatásként lelkiismeretesen végzik a munkájukat.

FERENCZY NIKOLETT 12. C

Elsősorban a színházi életre. Sok színtársulat sok stílust képvisel. A POSZT rendezvényei is évről-évre büszkeséggel töltenek el!

ROLL ANDRÁS 10. A

Büszke vagyok arra, hogy a Megasztár-reklámban azt mondták, Pécsen élnek a legszebb lányok. Arra meg még büszkébb, hogy ez igaz is. A város nevét akár a Zsolnay porcelán, akár a kesztyű kapcsán is hallhatjuk. Büszke vagyok az 1000 éves egyházmegyénkre, és a Székesegyházra.

STARKEY DANIEL 10. A

Sok mindent lehet látni a városban, de nem a látványosság izgat. Legbüszkébb arra vagyok, hogy sok jó ember él itt, velünk egy közösségben. Nagyon sok jó embert ismerek Pécsett, és erre büszke vagyok.

TaVaszi PrograMokMunkácsy kiállítás a díszterembenKosztolányi Dezső ­ 125 éve született ­ kiállítás a könyvtár folyosójánÁprilis 8. Bemutatkozunk a sportcsarnokbanÁprilis 10. Egyházmegyei zarándoklat MáriagyűdreÁprilis 14. Kortárs irodalmi délután a könyvtárbanÁprilis 15. Lajos-nap a MalomvölgybenÁprilis 17. Zarándoklat PalkonyáraÁprilis 22-24. Helikon Keszthelyen

�0 17. évfolyam 63. szám • Színes Fehér/Fekete

His

tor

ia D

om

us

December4. 10. B osztály szervezésében Mikulás­műsort adtak a tanárok gyermekeinek. 5. Látogatás Budapesten a Szépművészeti Múzeumban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Laudate vegyeskar Havasi Gábor vezetésével Vörösmarton vendégszerepelt. Szakács Zsolt 11. C osztályos tanuló polgármesteri ösztöndíjban részesült. 14. Kollégiumi karácsonyi ünnepség. Este zarándoklat a Szent Bertalan kápolnához. Mindkét alkalommal Gál Károly atya szolgált. Ezen a héten minden osztály ajándékozással egybekötött gyertyagyújtást tartott. 17. Az iskola dolgozói számára ünnepi vacsora volt a díszteremben. 18. A Belvárosi templomban hagyományos karácsonyi koncertet tartottunk. 19. Grónai Damján O. Cist. szervezésében 8 szerzetes nővér részvételével az iskola minden diákja lelkigyakorlaton vett részt. A díszteremben karácsonyi műsorral zártuk az évet.

Január18. Unicum Laude koncert19. Helikoni válogató21. Félévi értekezlet22 -23. Felvételi vizsgák iskolánkban31. Szalagmegáldó mise

Február2. Szülői értekezlet6. Szalagavató9. Osztályfőnöki munkaközösségi értekezlet12. Csík-zenekar koncertje 13. Bérmálás iskolánk diákjainak14. Budapest, Vígszínház jutalomút17. Hamvazószerda, szentmise

Ebben a hónapban elkezdődtek a drogprevenciós foglalkozások, és a szóbeli felvételi vizsgák.

Március12. Március 15-ei ünnepély a díszudvaron a 10. A szervezésében25. Kosztolányi Dezső kiállítás és irodalmi est

Bergics Balázswww.kisbergics.hu

balazs@kisbergics.huTelefon: 30/ 520 86 14

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány”

Számlaszám: K&H Bank,

10402427-242140-18-00000000IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000

Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása

• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók,öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák,folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli

nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.Telefon: 72/532-414

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa”

CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17.Bankszámlaszám:

11100207-19032382-10000001IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001

SWIFT kód: INEBHUHBAdószám: 19032382-1-02

A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának

támogatása.

Fotó: Bergics Balázs

SZALAGAVATó 2010.