Szijártó Miklós - Sulinet · vezik. A generációkat a hardverek és szoftverek fejlettsége alapján állapít-ják meg. Első generációs számítógépeknek nevezik a jelfogós

Szijártó Miklós

INFORMATIKA I.

Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.

Szerzők: dr. Szijártó Miklós főiskolai tanár Pukler Antal főiskolai adjunktus Krankovits Melinda tanszéki mérnök ifj. Szijártó Miklós

Szerkesztő: dr. Szijártó Miklós

Technikai szerkesztők: Pukler Antal ifj. Szijártó Miklós

Lektor: Nyirati László főiskolai adjunktus

© Szijártó Miklós, 2006

Informatika I. A dokumentum használata

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Tárgymutató Vissza ◄ 3 ►


A dokumentum használata

Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader meg-szokott elemeit és módszereit használhatjuk.

Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegy-zékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a követ-kező oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket.

Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja.

A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata

Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk.

A tárgymutató használata, keresés a szövegben Keressük meg a tárgyszavak között a bejegyzést, majd kattintsunk a hozzá tartozó oldalszámok közül a megfelelőre. A további előfordulások megte-kintéséhez használjuk a Vissza mezőt.

A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíció-tól kezdve keres a szövegben.

Informatika I. Tartalomjegyzék



Tartalomjegyzék

Bevezetés............................................................................................ 6

1. Az informatika alapjai..................................................................... 8 1.1. A számítógép fogalma................................................................................. 9 1.2. Az első számítógépek ................................................................................10 1.3. Számítógép-generációk .............................................................................12 1.4. Számítógép-fejlesztések Magyarországon .............................................. 15 1.5. Adatábrázolások.........................................................................................15 1.6. A számítógépek felépítése és működése................................................. 19 1.7. Számítógépek és számítógéprendszerek típusai .................................... 20 1.8. Számítógéprendszerek...............................................................................22 1.9. A szoftver fogalma és típusai ................................................................... 23 1.10. Hálózatok..................................................................................................26 1.11. Az internet fogalma ................................................................................. 27 1.12. Az informatikai rendszerek .................................................................... 27 1.13. Ellenőrző kérdések ..................................................................................28

2. Személyi számítógépek ................................................................ 29 2.1. A személyi számítógépek felépítése ........................................................ 29 2.2. A főegység...................................................................................................30 2.3. Perifériák .....................................................................................................37 2.4. Tárolók ........................................................................................................41 2.5. Kommunikációs eszközök........................................................................ 45 2.6. Ellenőrző kérdések ....................................................................................46

3. Felhasználói szoftverek ................................................................ 47 3.1. Szövegszerkesztés ......................................................................................49 3.2. Táblázatkezelés...........................................................................................64 3.3. Adatbázis-kezelés .......................................................................................80 3.4. Grafikák, képek, hangok, videók szerkesztése....................................... 93 3.5. Ellenőrző kérdések ..................................................................................107

4. Rendszer- és rendszerközeli szoftverek ......................................109 4.1. A rendszerközeli szoftver .......................................................................109 4.2. Operációs rendszerek..............................................................................111 4.3. Személyi számítógépek operációs rendszerei.......................................115 4.4. Ellenőrző kérdések ..................................................................................128

Informatika I. Tartalomjegyzék



5. Számítógépes hálózatok..............................................................129 5.1. Hálózati alapfogalmak.............................................................................129 5.2. Hálózatok típusai .....................................................................................130 5.3. Hálózati szabványok................................................................................134 5.4. Hálózatok szoftver- és hardverelemei...................................................136 5.5. Intranet és extranet ..................................................................................138 5.6. Hálózati operációs rendszerek ...............................................................138 5.7. Ellenőrző kérdések ..................................................................................141

6. Az internet ...................................................................................142 6.1. A világhálózat ...........................................................................................142 6.2. Elektronikus levelezés (e-levelezés, e-mail)..........................................149 6.3. Weblapok szerkesztése............................................................................152 6.4. Ellenőrző kérdések ..................................................................................157

7. Informatikai rendszerek ..............................................................158 7.1. Az informatikai rendszer fogalma .........................................................158 7.2. Információs rendszerek ..........................................................................161 7.3. E-rendszerek.............................................................................................169 7.4. Ellenőrző kérdések ..................................................................................176

8. A programozás alapjai.................................................................177 8.1. Algoritmus és program............................................................................177 8.2. Programnyelvek........................................................................................177 8.3. A programfejlesztés rendszerprogramjai ..............................................180 8.4. Az algoritmus leírása ...............................................................................183 8.5. Ellenőrző kérdések ..................................................................................186

9. Informatika és biztonság.............................................................187 9.1. Számítógép-biztonság .............................................................................187 9.2. Jogi, etikai és ergonómiai kérdések........................................................194 9.3. Ellenőrző kérdések ..................................................................................197

10. Megoldások................................................................................198

Tárgymutató ........................................................................................................199 Irodalomjegyzék ...................................................................................................204

Informatika I. Bevezetés



Bevezetés

Mindennapi életünkben a számítógép és az informatika oly mértékben teret nyert – és terjedése még mindig tart –, hogy nincs olyan szakterület, ahol a szakemberek számítógép, informatika nélkül boldogulni tudnának. Ez indokolja, hogy mindenféle szakképzésben, így a felsőoktatásban is megjelenjen az informatika alapjainak oktatása.

Ez a jegyzet azokat az informatikai alapismereteket foglalja össze, ame-lyek ismerete a Széchenyi István Egyetem nem informatikus szakos hallga-tóitól elvárható, és ez a tudás megfelelő alapot szolgáltat a hallgatóknak a saját szakmájukban megjelenő, a szakma speciális igényeit kielégítő infor-matikai rendszerek elsajátításához.

Az Széchenyi István Egyetemen folyó informatikaoktatás – a nem-informatikus szakokon – két félévből áll. Mindkét félévben két óra előadás és két óra gyakorlat van hetente.

Az első félév (amelynek anyagát ez a jegyzet tartalmazza) kettős célt tűzött ki maga elé. Egyrészt összefoglalja, aktualizálja, és azonos szintre hozza azt a tudást, amelyet indulásnak elvárunk hallgatóinktól. Másrészt bevezeti őket azon eszközök alapszintű használatába, amelyeket a tanul-mányai során szakmai tárgyakban sikerrel alkalmazhat (pl. a különböző szintű tanulmányok elkészítése, előadások dokumentálása stb.). Nem spe-ciális ismereteket gyűjtöttünk tehát össze, hanem megpróbáljuk a hallgatót megismertetni az informatika fejlődésével, számítógép-kezelési ismerete-ket adunk azáltal, hogy megmutatjuk néhány operációs rendszer kezelési alapjait. Megismertetjük a szövegszerkesztés, a táblázatkezelés, a képszer-kesztés és az internethasználat legegyszerűbb lépéseit, felvázoljuk az in-formatikai rendszerek alapjait. A programozási alapok, valamint az infor-matikában is fontos biztonsági kérdések megismertetésével felhívjuk a figyelmet arra, hogy az informatikai rendszerek használat során felmerült problémák megoldására milyen eszközeink vannak.

A tananyag ütemezésénél, az egyes fejezetek sorrendjénél tekintettel voltunk arra, hogy a gyakorlatok anyagát megfelelően előkészítsük.

A második félév anyaga valamilyen alkalmazói programcsomag (ezen gyakorlatilag az MS Office-t kell érteni) magas szintű ismerete.

A szerzők nem törekedtek arra, hogy bármilyen szoftver- vagy hard-verterméket reklámozzanak, így nem is kívántak rangsort felállítani közöt-tük. Nem volt cél a legújabb termékek bemutatása sem, amely nemcsak az

Informatika I. Bevezetés



előbb említett elveket sértette volna, de a jegyzetünk elavulását is gyorsíta-ná.

Szeretnék köszönetet mondani szerzőtársaimnak, és mindazon kollé-gámnak akik tanácsokkal, kritikákkal segítették az anyag elkészültét. Győr, 2006. szeptember 5.

A szerkesztő

Informatika I. Az informatika alapjai



1. Az informatika alapjai

A mindennapi életünk szinte minden pillanatában kapcsolatba kerü-lünk valamilyen módon a számítógépekkel: számítógépek irányítják a leg-több gyártósort, a városi forgalmat, telefonközpontokat, atomerőműveket, energia-elosztó centrumokat. Az újságaink, könyveink szedését, tördelését is számítógépekkel végzik. Az olyan mindennapi berendezéseinkben, mint a fényképezőgép, TV, mosógép stb. is számítógép található.

A jelen szakembereinek is egyik leghasznosabb munkaeszköze a szá-mítógép. Az információrobbanás, mindenkinek a saját szakterületén, olyan méretű és minőségű ismerethalmazt hozott a felszínre és tett elérhetővé, amelynek biztonságos kezelése és felhasználása már lehetetlenné vált a számítógépek nélkül.

Áttekintésünk célja, hogy egy kezdő felhasználó megismerkedhessen mindazokkal a számítógépekkel és az ezek munkáját kiszolgáló egyéb technikai berendezésekkel (hardver), valamint a hardver munkáját irányító szellemi termékekkel, a számítógépes munkát könnyebbé tevő progra-mokkal (szoftver), amelyekkel a napi munkája során találkozhat.

A leghatékonyabb felhasználás érdekében ismernünk kell a gépek telje-sítőképességét, hiszen csak így tudjuk kiválasztani egy összetett feladat elvégzésére legalkalmasabb berendezést, illetve egy olyant, amivel még a problémánk megoldható.




1.1. A számítógép fogalma A számítógépes feladatok nagy része nem matematikai számítás, így

amikor a számítógép fogalmát meghatározzuk, sokkal általánosabban kell fogalmaznunk: Azt mondhatjuk, hogy a számítógép információ↔adat-átalakító eszköz.

Legelőször tisztáznunk kell az adat és az információ fogalmát. Az ada-tot nyers adatként szokták értelmezni. Az adat lehet: szöveg, szám, kép, hang stb. Az információ az adatok rendezett, egymással összefüggő, ér-telmezett rendszere. Ha tekintjük azt az értéket, hogy „170 cm”, akkor erről, mint adatról beszélhetünk. Ha azt mondjuk, hogy magasságom 170 cm, akkor ez már információ.

1.1. ábra. Az információ, mint értelmezett adat

A számítógép az input (bemeneti) eszközein közölt információkat át-alakítva információt ad vissza nekünk. Az információt output (kimeneti) eszközein jeleníti meg, valamilyen, az ember számára érzékelhető formá-ban (pl. képernyőn, nyomtatásban vagy éppen hang formájában). Ma kü-lön műveletként tekintik a tárolást, amikor a feldolgozott információkat további feldolgozásra tároljuk. Így a számítógépes feldolgozást 4 fázisra oszthatjuk:

Adat és az információ viszonya:

AADDAATT

valósvilág

IINNFFOORRMMÁÁCCIIÓÓ

Felfogható, rögzíthető

jelek, ismeretek.

Új ismeretté értelmezett

adat.




1. Input: Bevisszük az adatokat a számítógépbe. 2. Feldolgozás: A számítógép feldolgozza azokat. 3. Output: Kiadja az eredményeket. 4. Tárolás: Elmentjük az adatokat, későbbi felhaszná-

lásra.

1.2. ábra. A számítógép, mint információfeldolgozó eszköz

1.2. Az első számítógépek Az írás kialakulásával egyidőben (ie. 4000–3000 táján) létrejöttek a

számok leírására alkalmas jelek, illetve számjegyek. A számolás gyorsításá-nak igénye egyidős a számolással. A babiloniak táblázatokkal dolgoztak, de az első igazi gyorsítási lehetőséget a helyiértékes számírás feltalálása jelen-tette. Az egyiptomi abakusz, majd ennek utódai, a különféle golyós eszkö-zök, a helyiértékes ábrázoláson és a tízes számrendszeren alapultak. Innen ered a mai kalkulátor szó is, hiszen az abakusznál használt kövecskék latin neve „calculus” volt.

Az ókortól a XX. századig sokan foglakoztak olyan tevékenységgel, amelyek hozzájárultak a számítógépek kifejlesztéséhez (pl.: J. Bürgi, Napier, W. Schickard, B. Pascal, G. W. Leibniz, J. M. Jacquard, Ch. Babbage, G. Boole, H. Hollerith).

Bemenő (input)

egységek

Számítógép

főegység

Kimenő (output) egységek

Tároló egységek




K. Zuse német mérnök 1938-ban megépítette első mechanikus Z1 ne-vű gépét, és a többszöri továbbfejlesztés során elkészített Z3 nevű gépét (1941) már jelfogókból felépített lebegőpontos aritmetikai egységgel sze-relte fel. Ezzel egyidőben H. Aiken a Harvard Egyetem fizikusa tervezett elektromechanikus gépeket (Harvard Mark I. és Mark II.).

Az elektromechanikus gépek nagyon nehezen voltak programozhatók. Nem tudták a fellépő különböző részeredmények hatására a tevékenysé-güket automatikusan megváltoztatni. Sebességüket a jelfogók kapcsolási ideje nagymértékben korlátozta.

Az 1906-ban feltalált elektroncsövet a 30-as években továbbfejlesztve kapcsolóelemként is használni kezdték. Ez lehetővé tette a mechanikus kapcsolóelemek elektroncsövekkel való kiváltását. Az első új kapcsolási elvű gépet J. W. Mauchly, H. H. Goldstine és J. P. Eckert 1939-ben kezdte el építeni, de az ENIAC a Pennsylvaniai Egyetemen csak 1946-ra készült el. Ez a gép kb. 18000 elektroncsövet és sok más alkatrészt tartalmazott és teljesítményfelvétele elérte a 150 kW-ot. Másodpercenként 300–400 szor-zást volt képes elvégezni.

Neumann János

A mai értelembe vett számítógépről azóta beszélhetünk, mióta Neu-mann János megfogalmazta a belső programvezérlés elvét, és megtervezte, majd elkészítette az ennek megfelelő architektúrájú számítógépet az EDVAC-ot.

A neumanni alapelv

Neumann János, magyar származású tudós, számítógépekre megfo-galmazott elvének lényege, hogy a szekvenciális (soros), automatikus mű-ködésű, digitális számítógép tárolja a műveletek sorozatát, azaz a progra-mot.




Az általa elképzelt gép részei:

• központi aritmetikai egység, számolómű, • központi vezérlő egység, • memória, • input és output (ki- és beviteli) egység.

Röviden összefoglalva arról van szó, hogy az elektronikus számítógép-nek rendelkeznie kell egy olyan szerkezeti egységgel, amelyben egy fel-adathoz tartozó információk összességét (program + adatok) tárolni és kezelni (elérni, létrehozni, olvasni és módosítani) lehet. Ez az egység a számítógép memóriája. A memóriában tárolt program olyan utasítások összes-sége, amelynek lépéseit a vezérlő egység minden emberi beavatkozás nélkül értelmezi, és a gép egy további egysége, a számolómű végre is hajtja. Az információt kódolva tárolja a memória; a kódolás alapja a 2-es számrendszer.

1.3. Számítógép-generációk A számítógépek fejlődésének különböző korszakait generációknak ne-

vezik. A generációkat a hardverek és szoftverek fejlettsége alapján állapít-ják meg.

Első generációs számítógépeknek nevezik a jelfogós és elektron-csöves berendezéseket. Ezeket az ötvenes évek elejéig többnyire egyedileg gyártották. Az első sorozatban gyártott számítógép az UNIVAC (1951) volt. Zuse is üzembe helyezte 1950-ben Zürichben új gépét, a Z4-et. Meg-említhetjük még az IBM első generációs gépeit, az IBM 701-es és az IBM 650-es sorozatot is. Szovjetunió első gépe, a MESZM, 1951-ben Lebegyev vezetésével készült el. A gépek ún. fixpontos aritmetikai egységgel dolgoz-tak, azaz a számolómű csak egész számokkal volt képes műveleteket vé-gezni. Az ún. lebegőpontos, azaz nem egész számokkal végezhető művele-tek elvégzésére programot kellett írni. A programokat gépi nyelven készí-tették. Az aritmetikai és logikai egységet (számolómű) és a központi vezér-lő egységet összevonva központi feldolgozó egységnek (Central Processing Unit , CPU) nevezték el. A CPU közvetlenül vezérelte a külső berendezéseket is (beolvasó, kiíró stb.), és ez a külső berendezések lassú-sága miatt az egész feldolgozási sebességet visszavetette.




1.3. ábra. Elektroncső 1.4. ábra. Tranzisztor

A második generációs gépekben (1955–65) a kisméretű és sokkal gyorsabb kapcsolási idejű félvezető diódák és tranzisztorok kiszorították az elektroncsöveket. Megjelent a nagyobb kapacitású, gyors tárolást lehe-tővé tevő ferritgyűrűs memória. A nagy tömegű adatot mágnesszalagos és mágneslemezes adattárolón tárolták. A második generációs gépek mérete lecsökkent, és az üzembiztonságuk jelentősen megnőtt. A sebességük má-sodpercenként az 1 millió műveletet is elérte. A beviteli-kiviteli művelete-ket a CPU helyett az önállóan működő perifériaprocesszorok bonyolítot-ták. A CPU teljesítményét néhány gépcsaládnál lebegőpontos aritmetikával is növelték.

Megjelentek az első magas szintű programnyelvek (1954: FORTRAN, 1959: COBOL, 1960: ALGOL, és 1964-ben a BASIC).

A harmadik generációs gépek fő korszaka a 60-as évek közepén kezdődött, és a 70-es évek végéig tartott. Ezek a gépek már integrált áramkör felhasználásával készültek, ezért jelentősen sikerült a gépek mére-teit csökkenteni, amivel arányosan nőtt a működési sebességük, és négyze-tesen csökkent az energiafogyasztásuk. A gépek tárolási kapacitása és se-bessége megsokszorozódott. Egyre inkább elterjedt a modulrendszerű felépítés. A gépek kihasználtságát azzal fokozták, hogy a gép erőforrásait (processzor, memória, nyomtató, háttértárak stb.) az egymástól független programok vagy felváltva, vagy egyszerre használhatták (multiprog-ramozás). A programok futásának ütemezését (és ennek adminisztrációját) egy speciális szoftverre bízták, amelyet operációs rendszernek neveztek.

A 3. generációs gépek közül megemlítjük az IBM 360-as sorozatot, és a CDC 6000-t.

A negyedik generációs gépek fejlődése a 70-es évek közepétől nap-jainkig tart. Az integrált áramkörök gyártástechnológiájának továbbfejlő-dése (LSI és VLSI – magas integráltsági fokú áramkör) tette lehetővé a




nagykapacitású memória-áramkörök gyártását. Többféle, speciális feladatú áramkört is kialakítottak:

• a mikroprocesszort, ami egyetlen félvezető lapkára került, • a különböző tárolási feladatokat ellátó memória-áramköröket, • az egyéb kiegészítő áramköröket (órajel-generátorok, meghajtók stb.), • programozható I/O (beviteli és kiviteli) áramköröket.

Ebben az időszakban a számítógépek előállítási költsége és az alkalma-zott technológia lehetővé tette, hogy a mikroprocesszorhoz közvetlenül kapcsolt memóriával és I/O áramkörökkel „olcsó” számítógépek készül-jenek. Ezeket a gépeket mikroszámítógépeknek hívjuk, és tömeges elterje-désük tette lehetővé, hogy a számítógép mindennapjaink eszközévé vált. Ebbe a kategóriába tartoznak a személyi számítógépek is.

Az ötödik generációs számítógépek elveit a 80-as évek végén dol-gozták ki. Ezek alapján képzelték el az új számítógépek megépítését. Az elképzelések alapján nem készültek el ezek a számítógépek, de néhány elv használhatónak bizonyult, ezeket a mai számítógépek tervezésénél, építé-sénél figyelembe veszik.

1.5. ábra. TTL integrált áramkör

(mérete kb. 2,5×0,75 cm) 1.6. ábra. Mikroprocesszor

(mérete kb. 6×6 cm)




A következő táblázat összefoglalja a generációk jellemzőit:

1. generáció 2. generáció 3. generáció 4. generáció 5. generáció –1958 1958–1965 1965–1978 1978– ? -?-

Jellemzők Jellemzők Jellemzők Jellemzők Jellemzők Hardver:

Elektroncső Hardver:

Tranzisztor Hardver:

Integrált á.k. Hardver: VLSI á.k., Internet

Hardver: hibrid VLSI á.k.

1.4. Számítógép-fejlesztések Magyarországon A hazai számítástechnika gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza. Nemes

Tihamér (1895–1960) postamérnök ekkor kezdett el kibernetikai gépek tervezé-sével foglalkozni.

Kozma László (1902–1983) mérnök 1930-tól a Bell Telephone antwerpeni gyárában telefonközpont-fejlesztőként dolgozott. 1938-ban megbízták, hogy a gyárban használatos telefonközpont-elemekből automata számológépeket épít-sen. 1955-ben tervezte és építette meg a BME első és egyetlen jelfogós bináris számítógépét a MESZ 1-et. A gép programvezérelt, de nem tárolt programú volt.

Kalmár László (1905–1976) akadémikus, matematikaprofesszor tervezte és építette meg 1958–1960-ban az ún. Kalmár-féle logikai gépet. A gép főleg az oktatás céljait szolgálta a József Attila Tudományegyetemen.

Több kutatóintézetben is folytak fejlesztések (KFKI, EMG stb.), a gyártások is beindultak, hazánk elsősorban licensz alapján gyártott kisebb gépeket.

1.5. Adatábrázolások A számítógépeink elemi szinten csak két különböző állapotot tárolnak (1 bit),

ezért a kódrendszerünket ehhez kellett igazítani. Így lett alkalmas a kódok leírásá-ra a kettes számrendszer, hiszen ennek a számrendszernek két számjegye van, és ezek megfeleltethetők a két tárolható állapotnak.

A bit a bináris alapinformáció egysége, nagyobb egységek: 1 bájt = 8 bit, 1 Kilobájt = 1024 bájt, 1 Megabájt = 1024 Kilobájt, 1 Gigabájt = 1024 Megabájt, 1 Terabájt = 1024 Gigabájt.

Ha jól meggondoljuk, akkor elég csak a • szöveges, • numerikus,




• utasítás, • képi/hang

információk kódolását definiálnunk, mert minden más ezekre visszavezethető.

1.5.1. Karakterek (betűk, számjegyek, írásjelek…) kódolása Bináris (kétállapotú) rendszerekben több bináris jel együttese szükséges egy-

egy általunk használt karakter kódolásához. A memória belső szervezése és az általunk használt karakterek száma miatt 8 bináris jelből álló, azaz 8-bites (1 bájt) kódrendszert alakítottak ki. Így például az A betű kódja: 01000001. A kódok 2-es számrendszerbeli értékük szerint sorrendbe rendezhetők. Nyolc bit, azaz 1 bájt segítségével 256 jelet tudunk kódolni. A legtöbb számítógép az ASCII kódrend-szert használja, melyben az első 128 darab kód standard kód. Sajnos ez a 128 darab kód csak az ékezet nélküli betűket, számjegyeket és az írásjeleket kódolja. A speciális jelek (grafikus jelek, ékezetes jelek…) kódjai a felső, 128-tól 255-ig terjedő tartományba eshetnek csak. Ez csak 256 jel kódolását teszi lehetővé. Ha több jelet is kódolni szeretnénk, más kódrendszert kell alkalmaznunk.

ASCII kódtábla (0–127)

A legújabb személyi számítógépes operációs rendszerek 16 jelből álló kódot, azaz kétbájtos kódrendszert ún. Unicode rendszert használják.

1.5.2. Szöveg kódolása A szöveg kódja úgy keletkezhet, hogy a szöveg egymás utáni jeleinek kódját

egymás után írjuk, és a kód végét egy speciális jel kódjával zárjuk. A kapott csupa bináris jelből álló jelsorozat lesz az adott szöveg kódja. A kódban lévő jelek szá-ma a szövegben lévő karakterek számának 8 (vagy 16) szorosa +8 (vagy 16).

1.5.3. Szám kódolás Ha a számokat számjegyekből álló szövegként kódoljuk, akkor ezzel a kóddal

nehézkesek lennének a számokkal végezhető műveletek. A számok kódolását számábrázolásnak is szokás nevezni. Ennek megértéséhez célszerű először a számrendszerekről ejteni néhány szót.




A mindennapi életben a tízes számrendszerrel dolgozunk, ami azt jelenti, hogy az értékeket a 10-es számrendszer 0, 1, 2, …, 8, 9 számjegyeivel írjuk le a helyi értékek figyelembevételével. Tehát

199810 = 1∗103 + 9∗102 + 9∗101 + 8∗100

Egy p alapú számrendszer használata esetén az adott számértéket úgy számít-juk ki, hogy a megfelelő helyiértéken lévő számjeggyel meghatározott számérté-ket (ami 0 és p–1 közé esik, beleértve a végpontokat is) megszorozzuk a p-nek megfelelő kitevőjű hatványával, és az ilyen tagokat összeadjuk.

Fixpontos számábrázolás

Egész vagy egész számra visszavezethető számok kódolásakor használják ezt a kódolást. A kód hossza leggyakrabban 8, 16 ill. 32 jel. Jelölje N a kód hosszát. Mivel N hosszúságú 0 és 1 jelet tartalmazó kód 2N darab van, ezért 2N darab egész számot tudunk segítségükkel kódolni. Ha negatív számra nincs szükségünk, akkor 0-tól 2N–1-ig, negatív számokat is megengedve [–2N–1 – 2N–1–1]-ig lehet a kódolandó számokat választani. Az első estben a kódolás nagyon egyszerű, hi-szen a pozitív szám kettes számrendszerbeli alakja elölről annyi nullával kiegé-szítve, ahány a kívánt hossz eléréséhez kell.

Ha negatív számok is vannak a kódolandók között, akkor a kódolásra az ún. kettes komplemens kódot használjuk, amelyet úgy kapunk, hogy a kódolandó számhoz hozzáadunk 2N-et és ennek képezzük a kettes számrendszerbeli alakját. A következő táblázat az 1998 és a –1998 kódját tartalmazza.

Kód +1998 –1998

2-es komplemens 0000011111001110 1111100000110010

Lebegőpontos számábrázolás

Olyan számok kódolására használjuk, amelyek kettes számrendszerbeli nor-mál alakban vannak megadva, vagy ilyen alakra hozhatók. A szám kettes szám-rendszerbeli normál alakja a következő: m∗2k, ahol 1/2 ≤ m < 1 kettes szám-rendszerbeli szám, az ún. mantissza; k kettes számrendszerbeli egész szám, az ún. karakterisztika.

Pl. 1998 bináris normál alakja: 0.1111100111∗21011 A szám kódolásához elegendő a mantisszát és a karakterisztikát kódolni.

1.5.4. Utasítások kódolása Mint már korábban említettük minden információt, így a számítógépet vezér-

lő utasításokat is binárisan kódolják. Egy utasítás általában két fő részből áll:




Az első rész a műveletvégző egységnek szóló kód, azt mondja meg, milyen művele-tet kell végrehajtani.

A második, ún. címrész, azt közli, hogy a kijelölt műveletet, melyik vagy hol található adatokkal kell végrehajtani, illetve, hogy a képződött eredményt hova kell tárol-ni. Ha az utasítás célja az, hogy a program ne a soron következő utasítással foly-tatódjék, akkor a címrész nem adatra, hanem a folytatási helyre mutat.

1.5.5. Logikai alapműveletek Két logikai adatot különböztetünk meg:

• igaz (true) • hamis (false)

Az igaz kódja 1, a hamis kódja a 0 lehet. A logikai adatokkal logikai műveleteket lehet végezni. Ezek lehetnek egy-

vagy kétváltozós alapműveletek. Mi csak a legfontosabbakat értelmezzük:

NOT (NEM) művelet, jelölése: ¬X. ¬X akkor és csak akkor igaz ha X hamis.

OR (VAGY) művelet, jelölése: X ∨ Y. X ∨ Y akkor és csak akkor igaz, ha az X és az Y közül legalább az egyik igaz.

AND (ÉS) művelet, jelölése: X ∧ Y. X ∧ Y akkor és csak akkor igaz, ha az X és az Y is igaz.

A fent említett logikai műveleteket a következő táblázatban (ún. igazságtáblázatban) foglaljuk össze:

X Y ¬X X ∨ Y X ∧ Y0 0 1 0 0 0 1 1 1 0 1 0 0 1 0 1 1 0 1 1

00000010 0001100110001100

műveletkód memóriacím




1.5.6. Kép és hang kódolása

A képek és a hangok kódolása és tömörítése nagy jelentőséget kap, mivel ma már az otthoni audiovizuális berendezéseinkben is terjed a digitális működés, a mikroprocesszo-ros irányítás. Bonyolultságuk miatt ezeknek a kódolását itt nem részletezzük.

Összefoglalva a kódolásról elmondottakat, kitűnik, hogy a memória bármely részén fel-lelhető bináris jelsorozatról közvetlenül nem tudjuk eldönteni, hogy ott milyen és miként kódolt információt találtunk. Maga a számítógép a futó program alapján dönti el, hogy egy általa kezelt memóriaterület tartalmát hogyan értelmezi.

1.6. A számítógépek felépítése és működése

Hardverelemek:

A számítógépet és a hozzá tartozó egységeket, funkciójuk sze-rint a következő kategóriákba soroljuk:

• Beviteli egységek: egér, billentyűzet stb. • Főegység: ez a feldolgozó egység a processzorral. • Kiviteli egységek: monitor, nyomtató, hangszórók stb. • Tároló egységek: HDD, flopi stb. • Kommunikációs egységek: modemek, hálózati kártyák stb.




A beviteli (input) egységek feladata, hogy a számítógéppel közölt in-formációt elektromos jellé alakítva, a számítógépnek továbbítsa.

A főegység végzi el az információ átalakítását, feldolgozását. Tartal-mazza az alaplapot, a processzort, a memóriát, a különböző illesztőket és vezérlőket

A kiviteli (output) egységek feladata, hogy a számítógép által feldol-gozott információt a felhasználó számára érzékelhető információvá alakít-sa át.

A tároló egységek adathordozóin tárolhatjuk az információkat ké-sőbbi feldolgozás céljából.

A kommunikációs egységek feladata biztosítani a számítógépes kommunikációt más gépekkel, ill. ezeken keresztül más felhasználókkal.

1.7. Számítógépek és számítógéprendszerek típusai

Számítógépek teljesítményjellemzői

A számítógépeket az alábbi szempontok szerint szoktuk osztályozni:

• Feldolgozási sebesség, amit MIPS-ben, azaz „millió művelet másodpercenként” egységben mérnek. A modernebb gépek sebes-sége eléri a 100 MIPS-et. Ha a gépünk lebegőpontos számításra való alkalmasságára vagyunk kíváncsiak, a MIPS helyett az MFLOPS, azaz „millió lebegőpontos művelet másodpercenként” értéket kell ismernünk.

• Tárkapacitás, ami az operatív memória méretét jellemzi, az itt tá-rolható bájtok száma.

• Processzor regisztermérete a műveletvégzésre betölthető operandus hosszát, az egyidőben feldolgozható bitek számát jelen-ti. A leggyakoribb értékek: 8, 16, 32, 64 bit.

1.7.1. Számítógépek típusai

Szuperszámítógépek

Igen nagy tárkapacitás és műveletvégző sebesség, akár több ezer, igen gyors processzor jellemző reájuk. Klasszikus képviselője e gépcsaládnak a Cray-2 számítógép. Elsősorban a nagyon számolásigényes tudományos kutatómunkákhoz, tervezéshez és katonai célra használják.




Mainframe számítógépek

1.7. ábra. Mainframe számítógép

Univerzális nagyszámítógépek. Több ezer felhasználó „egyidejű” ki-szolgálására alkalmasak.

Kisszámítógépek

Nem is olyan kicsik, ezek a különböző feladatokra tervezett, modu-lokból összeállított gépek. Gyorsak, viszonylag nagy a tárolókapacitásuk. Jól használhatók hálózatok irányítására, több tucat felhasználó egyidejű gyors kiszolgálására. Tipikus alkalmazási helyeik az egyetemek, kórházak, nagyobb intézmények, bankok.

1.8. ábra. Kisszámítógép

Néhány közismert gépcsalád ebből a kategóriából: IBM AS/400, IBM Risc6000, SUN Enterprise stb.




Mikroszámítógépek

A legismertebb mikroszámítógépek, a személyi számítógépek. Nevüket onnan kapták, hogy ezeket általában egy személy használja. Típusai:

• mobil (hordozható) számítógépek, • asztali számítógépek.

1.9. ábra. Személyi számítógép

1.8. Számítógéprendszerek A korai, egy számítógép – egy program struktúrák, a számítógépek fej-

lődésével hamar elégtelennek bizonyultak. Először az egy gép – több program típusú rendszerek alakultak ki, majd megszületett az igény a kü-lönálló számítógépek összekapcsolására, így létrejöttek a számítógép-hálózatok illetve az elosztott rendszerek.

Röviden foglaljuk össze ezeket a rendszereket: • Egyfeladatos számítógépek: A számítógépek korai szakaszára

jellemző. A számítógépben csak egy program aktív egyszerre. • Többfeladatos rendszerek: A számítógépbe több program is be

lehet töltve. Ilyenkor a kezelő vagy a számítógép operációs rend-szere szabja meg, egy adott pillanatban éppen melyik program fus-son.

• Hálózatok: A hálózatoknál a különböző számítógépeken futó programok igényeket fogalmaznak meg a számítógépek és más




erőforrásokkal szemben, és ezek az igényeket a lehetőségekhez mérten kiszolgálják a hálózat berendezései. A hálózatokkal később részletesebben is foglalkozunk.

1.10. ábra. Számítógéprendszer alhálózatokkal.

Elosztott rendszerek: Abban tér el a hálózatoktól, hogy itt nem az egyes munkaállomások igényeinek feltétlen kiszolgálásáról van szó, hanem a meghatározott központi feladatnak (vagy feladatoknak) vannak a külön-böző erőforrások (számítógépek, perifériák, I/O eszközök stb.) alárendel-ve és kihasználásukat a rendszer optimalizálja.

1.9. A szoftver fogalma és típusai A szoftverfogalom tágabb körébe tartoznak mindazon utasítások illet-

ve ezek sorozata (a program), amelyek bizonyos feladatokat digitális szá-mítógépen megvalósítanak, a hozzátartozó adatok és a dokumentumok, amelyek leírják a programok és a rendszer felépítését, működését, haszná-latát (tervezési, fejlesztési és felhasználói dokumentáció).

Léteznek: • Rendszerszoftverek, amelyeket általában nagy szoftverfejlesztő

cégek készítenek. Ezek a számítógép összehangolt vezérlését biztosítják, és lehetővé teszik a különféle alkalmazói szoftverek




működését. Legfontosabb (legtöbbször egyetlen) eleme az operá-ciós rendszer.

• Rendszerközeli szoftvereket (utilityk és meghajtók), amelyek ki-egészítik az operációs rendszereket. Pl.: grafikus interfészek, kü-lönböző meghajtók (idesorolhatjuk a rendszerfejlesztő eszközö-ket is, amelyek segítségével a számítógépes szakemberek szoft-vereket fejleszthetnek).

• Felhasználói vagy alkalmazói szoftver, amelyet a számítógé-pet üzemben tartó cég külön vesz meg, fejleszt ki (vagy fejlesztet ki) saját feladatainak megvalósításához.

A szoftvertermékeket attól függően, hogy milyen feladatokat látnak el, illetve milyen számítógépes rendszerekhez, környezethez készülnek, több-féle szempont szerint lehet csoportosítani. Az osztályozásra egységes elvet nehéz meghatározni, de a különböző szintű szoftvertermékek egymásra épülését jól szemlélteti az ún. „hagyma” szerkezet (1.11. ábra)

1.11. ábra. A szoftverek „hagyma” rendszere

A számítógépes rendszerekben – egyes konkrét esetekben ez kissé el-térő lehet – több hierarchikus szoftverszintet is megkülönböztethetünk. Ezek a szintek a rétegek. A rétegek egymáshoz való viszonya meghatáro-zott, egymással szoros kapcsolatban vannak, a köztük lebonyolódó infor-mációcserét mindkét irányban, szabályozott módon hajtják végre. Ezek-

OPERÁCIÓS RENDSZEREK

RENDSZERKÖZELI SZOFTVERREK

ALKALMAZÓI PROGRAMOK

Hardver




nek a rétegeknek különösen nagy jelentőségük van a számítógép-hálózatok működésében.

A program – a felhasználói feladatok számítógéppel történő megoldá-sának eszköze – az algoritmus leírása a számítógép számára „érthető” módon. Algoritmuson az adott feladat megoldásának azt a tervét értjük, amely egyértelműen végrehajtható lépéseket tartalmaz. Ma már helyette egyre gyakrabban használjuk a számítástechnikai modell fogalmát, amely a program mellett az adatstruktúrát is magában foglalja.

Kereskedelmi szempontból a következő szoftvereket különböztetjük meg:

• Kereskedelmi szoftvercsomag: Pénzért megvehető, több (álta-lában hasonló jellegű és együttműködő) szoftverek együttese. Többnyire olcsóbb mintha egyenként vennénk meg a szoftvere-ket.

• Kereskedelmi egyedi szoftver: Pénzért megvehető szoftverek. • Shareware: Ingyen kipróbálható szoftver, amely csak egy rövid

ideig működik, utána a további használathoz meg kell venni a végleges változatot.

• Freeware: Ingyenes szoftver, amely letölthető és korlátlan ideig használható. Szabadon nem adható tovább

• Public-domain szoftver (köztulajdonú: freeware, amely szaba-don másolható)

1.9.1. Operációs rendszerek

Az operációs rendszerek kialakulása

A hardver jobb kihasználásának igénye és a felhasználók kényelmének biztosítása ösztönzőleg hatott a szoftverfejlesztésekre is.

Kifejlesztettek tehát olyan, egymással jól együttműködő programokat (rendszerszoftver), amelyek felügyelik az egyes hardveregységeket és ezek összehangolt működését. Biztosítják a számítógép erőforrásainak haté-kony kihasználását, és segítik a programok végrehajtását. Az ilyen prog-ramcsomagokat operációs rendszereknek nevezték.

Az első operációs rendszereket (pl.: TOS – Tape Operating System) mágnesszalagról lehetett működtetni. A 60-as évek első felében áttörést hozott az IBM DOS 360-as, mágneslemezes operációs rendszere (DOS – Disk Operating System). A 70-es évek elején alakultak ki az első olyan




operációs rendszerek, amelyek képesek voltak több felhasználó egyidejű kiszolgálására, számítógép-hálózatok működtetésére (pl. UNIX).

Az operációs rendszerek funkciói

Az operációs rendszer programjai ellenőrzik és összehangolják a szá-mítógép különböző erőforrásainak működését, támogatják a programfej-lesztési munkát, felügyelik és vezérlik a felhasználói programok végrehajtá-sát, lehetővé teszik a számítógép és a felhasználó közötti kommunikációt.

Az operációs rendszer a feladatát több program aktivizálásával oldja meg. Általában minden rendszerben a feladatai közé tartoznak:

• folyamatkezelés, • memóriakezelés, • háttértárkezelés, • fájl- és könyvtárkezelés, • I/O kezelés, • hálózatkezelés.

1.9.2. Egyéb rendszerprogramok Az egyéb rendszerprogramokhoz soroljuk a utilityket (segédprogra-

mokat), a meghajtókat és a szoftverfejlesztő eszközöket.

1.9.3. Alkalmazói programok A felhasználó a számítógép és az operációs rendszer szolgáltatásait leg-

többször nem közvetlenül veszi igénybe, hanem hozzá közelebb álló, egy-szerűbben kezelhető ún. alkalmazói programokon keresztül.

Az alkalmazói programoknak két csoportját tárgyaljuk: • általános felhasználói programok (pl.: szövegszerkesztők), • egyedi felhasználói programok (egyedi célokra fejlesztett program).

Természetesen az egyes csoportok között nincsenek mindig éles ha-tárvonalak.

1.10. Hálózatok A számítógépek és a perifériáinak jobb kihasználásának egyik módja a

berendezések összekapcsolása. Valamilyen adatátviteli közeggel összekap-csolt számítógépek, intelligens készülékek és a hozzá tartozó szoftverek összességét hálózatnak nevezzük.




A hálózatok előnyei

• a kommunikációs lehetőségek (levelezés, információcsere stb.), • a közös adatbázisok használata (helyfoglaló rendszerek, raktárkész-

let jellegű nyilvántartások, enciklopédiák stb.), • a számítógépek és perifériák minél jobb kihasználása (nyomtatók,

nagykapacitású tárolók stb.), • nagyobb biztonság (pl. egy-egy berendezés meghibásodása esetén

is a rendszer működőképességének biztosítása)..

1.11. Az internet fogalma Az internet:

• világméretű, bonyolult szerkezetű hálózat, • meglévő (esetenként egymástól különböző) hálózatok összekap-

csolásával alakult ki. • az összekapcsolás módja nagyon sokféle lehet (pl.: telefonvonal,

kábel TV, mikrohullám, műhold stb.).

Segítségével óriási lehetőségek nyíltak meg az információszerzés és kommunikáció terén.

1.12. Az informatikai rendszerek Az informatika fejlődésével a számítógép mindennapi életünk részévé

vált, beépülve a munkánkba, tanulási folyamatainkba, ügyintézésünkbe, szórakozásainkba stb. Logikus, hogy e tevékenységeket ne önmagukban, hanem folyamatukban vizsgáljuk. Így alakult ki az informatikai rendszer fogalma.

Informatikai rendszeren, a hardver, a szoftver, az emberek és a fel-dolgozási folyamatok összességét értjük, amelyben a feldolgozást számító-gép segítségével végezzük el.

Azt az informatikai rendszert, ahol a felhasználók informálása a cél, információs rendszernek nevezzük.




1.13. Ellenőrző kérdések 1/ Melyik állítás jellemző az alábbiak közül az elektronikus számítógépek-re?

a) Az utasításokat a vezérlő egység értelmezi. b) A számítógép a tízes számrendszert használja. c) A programokat a vezérlő egység tárolja. d) A programot és az adatokat a memória tárolja.

2/ Adja meg az átváltás után kiszámított értéket! 1 Kbájt hány bájt?

3/ Az alábbiak közül melyek tartoznak a mikroszámítógépek közé?

a) Notebook b) PDA c) IBM PC d) AS-400

4/ Az alábbiak közül melyek tartoznak az operációs rendszer feladatai közé?

a) Csak a szövegszerkesztés. b) Csak a memóriakezelés. c) Mindkettő d) Egyik sem

Informatika I. Személyi számítógépek



2. Személyi számítógépek A személyi számítógépek kifejlesztése igen nagy hatással volt az élet

szinte minden területére.

2.1. ábra. Asztali és hordozható személyi számítógépek

2.1. A személyi számítógépek felépítése Amikor egy számítógépre ránézünk, három fontos részegység rögtön a

szemünkbe ötlik: a központi egységet tartalmazó zárt doboz, a billentyűzet és a monitor.

2.2. ábra. A személyi számítógép felépítése




A következő ábra jól szemlélteti egy személyi számítógép hardverele-meit:

2.2. A főegység Napjaink számítógépének ki kell elégítenie azt a követelményt, hogy az

információk kezelése pontos és gyors legyen. Tekintsük meg egy számítógép funkcionálisan elkülöníthető részeit.

2.3. ábra. A sínrendszerű számítógép funkcionális modellje




Az alaplap és tartozékai

A PC összes elektronikus egységét egy nyomtatott áramköri lemezre szerelik fel, ezt a lemezt alaplapnak nevezik.

Az alaplap fő jellemzői:

• fő áramköre a központi egységnek, • ez hordozza a különböző egységeket, • közvetlenül a házhoz rögzített áramkör, amelyhez csatlakoztatha-

tók a különböző egységek, • processzorfüggő.

Nézzük meg milyen fontosabb egységek találhatók az alaplapon.

2.4. ábra. Az alaplap

MEMÓRIA- MODULOK

CSATOLÓ- KÁRTYA-HELYEK

PENTIUM IIPROCESSZOR




Processzor (CPU) A CPU-t (Central Processing Unit) a számítógép központi feldolgozó

egységét a regisztertömb, a központi vezérlő és az aritmetikai egységek egybekapcsolódásával, sokszor egyetlen áramköri lapkán (mikroprocesz-szor) valósítják meg.

Modellje az ábrán látható:

2.5. ábra. A központi feldolgozó egység modellje

Az aritmetikai művelet-végrehajtó egység képes a megszokott aritmeti-kai és a logikai műveletek elvégzésére. A központi vezérlő feladata az uta-sítások értelmezése és végrehajtatása. A regiszterek a programállapot és az adatok átmeneti tárolására szolgálnak.

A processzorok az utasításkészletüket tekintve három működési elvet különböztetünk meg:

• A CISC (komplex utasításkészletű) processzor nagyon sok gépi utasítással rendelkezik. Egy adott utasítás csak több gépi ciklus alatt végezhető el.

• A RISC (csökkentett utasításkészletű) processzor utasításkészlete általában kevés utasítást tartalmaz.

• Az EPIC (az utasítások explicit párhuzamos végrehajtása) procesz-szor egy ciklus alatt több utasítást hajt végre párhuzamosan.

Regisztertömb

Aritmetikai, logikai egység (ALU)

Központi vezérlő egység

Sín-(busz)rendszer




Belső adatforgalom szervezése A processzoron belül és annak környezetével a forgalmat az ún. sín-

rendszer (buszrendszer) biztosítja, ami az egységek összeköttetését biztosí-tó vezetékek összessége. Funkcionálisan három csoportja van:

• az adatsín az adatbiteket továbbítja párhuzamosan, • a címsín az adatbitek helyét (memória, periféria) azonosító címin-

formációt szállítja, • a vezérlősín az adatbiteket kísérő vezérlőjeleket továbbítja

Előfordul, hogy az adatbiteket és a címinformációkat ugyanazon a ve-zetékeken továbbítják, de időben elválasztva külön-külön. Ekkor multip-lex sínről beszélünk.

A sínek használatának pillanatnyi jogáért különböző processzorok (pl. perifériavezérlő stb.) versenghetnek. Az egyidejű használatot szervezi a sínrendszervezérlő.

2.6. ábra. A processzor belső blokkvázlata

A számítógépgyártók különféle szabvány szerinti buszrendszereket szabadalmaztattak (ISA, EISA, PCI stb.).

Külső rendszerbusz

Busz illesztő egység

Belső gyorsítótár (cache) Regiszterek

Utasítás-végrehajtó egység (aritmetikai, multimédiás stb. egységek)




Kapcsolat a perifériákkal A számítógéphez nagyon sokféle eszköz csatlakozhat. Vannak beviteli

eszközök (billentyűzet, egér, szkenner, kamera, digitális fényképezőgép, mikrofon stb.), más eszközök pedig kivitelre valók (képernyő, nyomtató, rajzgép, hangszóró stb.). A háttértárak mind a két célt szolgálják. Mind-ezek forgalmát a processzor felügyelete alatt a I/O (B/K) alrendszer irá-nyítja.

Minden számítógép rendelkezik olyan elemekkel, amelyeken keresztül más berendezések, vagy más számítógépek kapcsolhatók a géphez. Ezek az interfészek. Kétféle különböztethető meg: a soros és a párhuzamos. A soros vonalon az adó egy időben csak egy bitet indít, míg a párhuzamos adatátvitel esetén több, általában 4-8 bit küldhető egyszerre.

A számítógépeinket más számítógépekkel is összekapcsolhatjuk. Az összekapcsolás alapvető célja a két gép közötti információcsere és egymás eszközeinek felhasználása. E célt szolgálják a hálózati illesztők.

A rendszer üzeneteit, az alkalmazások grafikáit megjelenítő képernyő illesztését a monitorvezérlő látja el. A grafikus gyorsító kártyák a képrajzolás leggyakoribb feladatait (ablakmozgatás, egérkurzor-kezelés, vonal- és kör-rajzolás, területkitöltés, térbeli megjelenítés) átveszik a processzortól.

A mikroprocesszor (CPU)

A mikroprocesszor olyan nagy integráltsági fokú (több millió elemet tartalmazó) félvezető eszköz, amely egy digitális számítógép központi egy-ségének a feladatait végzi el.

2.7. ábra. Mikroprocesszorok




Intel Pentium család Név Típus Megjele-

nés ideje Frekvencia

MHz

Pentium Asztali 1993-1996 60-200 Pentium Pro Szerver 1995-1997 150-200 Pentium MMX Asztali 1997 133-233 Pentium II Asztali 1997-1998 233-450 Pentium MMX mobile Mobil 1997-1999 166-300 Pentium II Mobile Mobil 1998-1999 233-400 Pentium II Xeon Szerver 1998-1999 400-450 Pentium II Celeron Asztali 1998-2000 266-533 Pentium III Xeon Szerver 1999-2001 500-1000 Pentium II Celeron Mobile Mobil 1999-2002 266-1200 Pentium III Asztali 1999-2002 450-1400 Pentium III Mobile Mobil 1999-2002 400-1333 Pentium III Celeron Asztali 2000-2003 566-1333 Pentium 4 Asztali 2000-2005 1300-3800 Pentium 4 Xeon Szerver 2000-2005 1400-3800 Itanium (64 bit) Szerver 2001 733-800 Mobile Pentium 4 Celeron Mobil 2002-2003 1333-2500 Itanium 2 (64 bit) Szerver 2002-2004 900-1400 Mobile Pentium 4 Mobil 2002-2004 1400-3200 Pentium 4 Celeron Asztali 2002-2005 1700-3200 Pentium 4 Extreme Edition Asztali 2003-2005 3200-3733 Pentium M "Centrino" Mobil 2003-2005 1300-2266 Pentium D (Dual Core) (64bit) Asztali 2005 2800-3200 Pentium 4 D EE (Dual Core) (64b) Asztali 2005 3200-3730 Pentium 4 Xeon (Dual Core) (64b) Szerver 2005-2006 2800-3400 Core 2 Duo (64 bit) Asztali 2006- 1600-2670 Core 2 Extreme (64 bit) Asztali 2006- 2930-3200




AMD család Név Típus Megjelenés

ideje Frekvencia

MHz

K5 Asztali 1996-1997 75-117 K6 Asztali 1997-2000 166-550 K6 Mobile Mobil 1998-2000 233-500 K7 Athlon Asztali 1999-2001 500-1400 Duron Asztali 2000-2003 600-1800 K7 Athlon XP Asztali 2001-2003 1333-2333 Sempron Asztali 2000-2003 1500-2200 Athlon 64 (64 bit) Asztali 2003-2005 1800-2800 Sempron 64 (64 bit) Asztali 2004 2300-3100 Athlon FX (64 bit) Asztali 2003-2005 2000-2800 Mobile Athlon 64 (64 bit) Mobil 2003-2005 1800-2600 Opteron (64bit) Szerver 2003-2005 1400-2600 Athlon 64 X2 (Dual Core) (64 bit) Asztali 2006 2200-2400 Athlon 64 FX (Dual Core) (64 b) Asztali 2006 2600

2.8. ábra. A legismertebb mikroprocesszorok

Operatív tár vagy memória A programok és az adatok tárolására szolgáló funkcionális rész. A

központi memória félvezető alapú, gyorsan elérhető tárolóterület. Az operatív memóriában tárolt programok közül az egyik rész állan-

dóan (rezidensen) a memóriában található, a másik rész a felhasználóktól függően lecserélhető. A rezidens programokat célszerű olyan memóriate-rületen tárolni, amelynek tartalma a kikapcsolás után sem vész el. Az ilyen tulajdonságú memóriafajtát ROM-nak (csak olvasható memória) nevez-zük. A kikapcsoláskor tartalmát vesztő memóriákat RAM-nak (írható és olvasható tároló) nevezzük. Amikor a processzor az operatív tár egy ré-széhez fordul információért, nagy valószínűséggel a következő információ a most használt szomszédságában található. Ezen alapul a gyorsítótár (cache memory) használata. Ez a tár igen gyorsan elérhető, és ide az operatív tárból áttölthető az az információ, amit a processzor valószínűleg hamarosan használni fog.




Egy memória kapacitása az az érték, amely megadja, hogy a memóriában mennyi információ (pl. hány bájt) tárolható.

Az elérési idő az az időmennyiség, amely alatt a tár egy beírási vagy egy kiolvasási műveletet végrehajt.

2.3. Perifériák A külvilággal való kapcsolattartás eszközeit perifériáknak hívjuk. Az adatáramlás iránya szerint beszélhetünk bemeneti (input), kimeneti

(output) és kétirányú eszközökről. Ez utóbbiak közül azok, amelyeket a központi memória kibővítésére is használnak, a háttértárolók.

2.3.1. Input készülékek

Billentyűzet

Az írásjelenkénti információ-bevitel eszköze. A billentyűzet elrendezé-sét az írógépeknél megszokott módon alakították ki. Némelyik billentyű-höz speciális funkciókat is rendeltek. Ezek a funkciók a billentyű meg-nyomásakor aktivizálódnak.

2.9. ábra. Windows 95 billentyűzet

Egér, rajzdigitalizáló

A mai grafikus programok igénylik a képernyő egy-egy pontjára való rámutatást. Ezt a navigáló (kurzormozgató) billentyűk segítségével csak nagyon kényelmetlenül lehet elvégezni. Emiatt egy olyan eszközt fejlesz-tettek ki, amelyet a kinézeténél fogva egérnek neveztek el (2.10. ábra). Az egér a mozgásérzékelés alapján lehet golyós (az egér alján kissé kiálló golyó található) vagy optikai (ez a mozgatást optikai úton érzékeli).

Hordozható számítógépekhez sokszor nem egeret csatlakoztatnak, hanem felfelé kiálló, görgethető golyót (trackball) építenek be (2.11. ábra).




Elektronikus képdigitalizálók – szkennerek

A képeket digitális jelsorozatokká alakító berendezéseket szkennereknek (scanner) nevezzük. Egy szkenner (2.12. ábra) által szolgáltatott jelsoroza-tot – digitalizált képet, szöveget – a hozzá tartozó szoftver alakítja vala-mely szabványos formátumnak megfelelően.

2.12. ábra. Asztali szkenner

A szkennerek megvilágítják a letapogatandó tárgyat, majd a képét egy fényérzékeny félvezetőre vetítik. Színes szkennerek esetében általában RGB (piros, zöld, kék) alapszínekre bontják a képet.

A szkennerek legfontosabb jellemzői a tárgyméret (asztali kivitelnél lehet A4) és a felbontás (az inchenkénti pontok száma, átlagos érték 600–2400 dpi).

2.10. ábra. Egér 2.11. ábra. Trackball




2.3.2. Output készülékek

Képernyő (monitor)

A monitor egyik fontos jellemzője az információt megjelenítő képrész átlójának a mérete collban (a monitor vízszintes és függőleges méretaránya 4:3). A szemünk megóvása érdekében célszerű alacsony sugárzású (Low Radiation), villogásmentes monitort venni, esetleg monitorszűrőt felsze-relni. Mára elterjedtek a hordozható személyi számítógépeknél is alkalma-zott folyadékkristályos (LCD) monitorok.

2.13. ábra. CRT és LCD monitorok

A képernyővezérlő kártyák saját memóriája 256 Kbájttól több mega-bájtig terjedhet.

A képernyő pontjainak kirajzolására külön monitorvezérlőket alkal-maznak. A számítógépek színes monitorai éppúgy, mint a televíziók, RGB színrendszerrel dolgoznak. A képernyők felbontását az oszlopok és sorok számával mérik, az 1024∗768-as felbontás ma már minden képer-nyővezérlőtől és monitortól elvárható.

Néhány képernyőtípus szokásos felbontása:

mono Hercules 720×368 mono VGA 640×480 color VGA 640×480 Super VGA 1024×768 XVGA 1280×1024




Nyomtatók

Az információt nyomtató rögzíti a papírra. Legjellemzőbb tulajdonsá-gaik, a felbontóképesség (ezt dpi-ben mérik), a legnagyobb befogadható papírméret és az hogy színes vagy fekete-fehér.

A működési elv igen sokféle lehet. Néhány fontos típust emelünk ki: A mátrixnyomtatók (2.14. ábra) többnyire 9 ill. 24 tűvel rendelkeznek,

melyek egy vagy két oszlopban függőlegesen egymás alatt helyezkednek el. Így egy időpillanatban a karakterképnek csak egy-egy függőleges szeletét nyomtatják.

A tintasugaras (2.15. ábra) nyomtatók működésének megértéséhez ele-gendő a vízipisztoly működésére gondolnunk. A kis fúvókán kiáramló tintasugarak alakítják ki a kívánt karaktereket és képpontokat. Alkalmaz-nak piezokristályos, gőzbuborékos és ún. szilárd tintás technológiát is.

A lézernyomtatók (2.16. ábra) legfontosabb alkatrésze a forgó fényérzé-keny henger (dob), amelynek negatív töltését – a szöveg/kép pontfelbon-tása szerinti helyeken – lézerrel közömbösítik. Így a szintén negatív töltésű festékszemcsék a hengerre tudnak tapadni, majd a festéket papírra viszik, végül hővel rögzítik.

Speciális nyomtató-berendezés a rajzgép (plotter). Ez a periféria tulaj-donképpen egy tintasugaras nyomtató, amely speciálisan van kialakítva, hogy nagyméretű akár A0-ás papírt is kezelni tudjon. létezik fekete-fehér és színes nyomtatásra képes „plotter” is.

2.14. ábra.

Mátrixnyomtató 2.15. ábra.

Tintasugaras nyomtató 2.16. ábra.

Lézernyomtató




2.4. Tárolók Mivel a főegységben lévő memória-áramkörök kikapcsoláskor elveszí-

tik tartalmukat, gondoskodni kell a bennük tárolt információ megőrzésé-ről. Erre a célra szolgálnak az ún. háttértárolók. A háttértárolók relatíve lassúak, ezért a központi egység és a háttértárolók „közé” gyorsító (cache) tárolókat illesztenek. Ezek szerepe a már korábban megismert gyorsító memóriának megfelelő. A háttértárolók kialakítására nagyon sok fizikai jelenséget próbáltak felhasználni, de csak két alapvető elv került tömeges felhasználásra: a mágneses és az optikai adattárolás.

Mágneses tárolók

A mágneses tárolás elve egyszerű. A felületre felvitt mágnesezhető vé-konyréteg lokális pici részei (domén) önállóan mágnesezhetők és állapotuk kiolvasható. Elég, ha a hagyományos audio magnókra gondolunk példa-ként.

A szalagos adattárolás a számítástechnikában is létezik, de az adatok elérése lassú, így csak a folyamatosan elhelyezhető információk mentési, archiválási célú felhasználására jöhet szóba.

A szalagnál gyorsabb elérést biztosítanak a mágneslemezek. Két hagyo-mányos típusuk van: az olcsóbb és kisebb kapacitású cserélhető hajlékony-lemezek (flopi), valamint a többnyire fixen beépített nagyobb kapacitású merevlemezek (winchester).

2.17. ábra. Hajlékony lemez 2.18. ábra. Merevlemezek

A mágneslemezek kör alakú, mágnesezhető anyaggal bevont felületű lemezek, amelyeken tárolt adatokat egy speciális motorral (ún. léptetőmo-torral) mozgatott író/olvasó fejek érik el. A fejek és a lemez közvetlen érintkezését (karcolódás!) a forgás közben kialakuló légpárna akadályozza meg. A szennyeződéstől való védelem érdekében a hajlékony lemezeket mű-




anyag (régebben papír-) tokban, a merevlemezeket zárt fémházban helyezik el. A hajlékony lemezek a meghajtón cserélhetők, a merevlemezek általá-ban nem.

A mágneslemez felületét a használatba vétel előtt szabványos részegy-ségekre bontják, megformázzák. A formázáskor a mozgatható író/olvasó fejek segítségével a lemez oldalait koncentrikus körökre, sávokra (track) tagolják, és a sávokat szabványos kapacitású szektorokra szeletelik. A leg-több rendszerben a szektorok mérete kettő valamilyen hatványa (pl. 512) számú adatbájt fogadására ad lehetőséget. A lemezek sáv- és szektorfel-bontása függhet a lemez minőségétől, a meghajtó típusától, az operációs rendszertől.

2.19. ábra. A merevlemezek adattárolási elve

A winchestert és a hajlékonylemezes meghajtót a számítógépházba többnyire beépítik, és a megfelelő vezérlő kártyához csatlakoztatják. A hajlékonylemezek kapacitása jóval kisebb, mint a merevlemezes tárolóké. A jelenleg gyártott merevlemezes tárolók kapacitása néhányszor tíz giga-bájttól a több száz gigabájtig terjed. Létezik a merevlemezes meghajtóknak egy hordozható formája (cserélhető winchester), amely egy speciális csat-

Lemez

Író/olvasó fej

Lemez

Oldalak

Cilinder

Sáv Szektor




lakozó (mobil rack) segítségével könnyen a számítógéphez csatlakoztatha-tó.

2.20. ábra. Cserélhető winchester

Mentési célokra elterjedtek a nagy kapacitású szalagos tárolók: a DAT kazetta (digital audio tape) és a streamer, de manapság egyre inkább kiváltják ezeket más tárolók.

Optikai tárolók

Az optikai tárolás fizikai alapelve egyszerű: Az adathordozó fényvisszaverő felületén az alapszinthez képest szintbeli eltérést, dudort vagy gödröt (pit) hoznak létre. A felületet letapogató lézerfény ezekről másképp verődik vissza az érzékelő eszközre, így lehetővé teszi a digitálisan kódolt informá-ciók tárolását.

Az optikai tárolók között legelterjedtebbek a CD-k (Compact Disc), amelyek tárolókapacitása kb. 650 MB.

2.21. ábra. CD lemezek

Cserélhető winchester




Megkülönböztetünk:

• a csak olvasható CD-ROM-lemezt, • az egyszer írható, többször olvasható írható CD-lemezt, • és a többször írható és olvasható újraírható CD-lemezt.

2.22. ábra. Az optikai tárolók adattárolási elve

A CD olvasó sebességét a legkorábbi verzió 150 Kbájt/s sebességének többszörösével jelzik.

A fejlesztők újabb, nagyobb tárolási kapacitást (4,7–25 GB) lehetővé tevő optikai eszközt dolgoztak ki és ezt DVD-nek (Digital Video Disk) nevezték.

Flash-memória

A flash-memória egy sokoldalú, külső tárolótípus. Az alapja egy chip, egy EEPROM (Electronically Erasable and Programmable ROM - elekt-ronikusan törölhető és programozható ROM) típusú memória. Egyre job-ban átveszi a flopi és más cserélhető tárolók szerepét.

Két fajtája terjedt el: • a multimédiás készülékekben is használt kártya, • USB flash-drive.

Sávok, amelyek spirálisan helyezkednek el. Szektorok




A multimédia kártyáknak sok típusa létezik és hagyományos tárolási célokra is használható.

Az USB flash-drive, az USB-portra közvetlenül csatlakoztatható me-mória (a tollhoz hasonló alakja miatt hívják pen drive-nak is).

Multimédia-kártya USB-drive

2.23. ábra. Flash-memóriák

2.5. Kommunikációs eszközök A modem (modulátor-demodulátor) speciális Analóg/Digitális és Di-

gitális/Analóg átalakító. Olyan célból hozták létre, hogy távoli számítógé-peket az analóg jeleket használó kapcsolt, ill. bérelt távközlési adatátviteli hálózat közbeiktatásával össze lehessen kapcsolni.

Hálózati kártya: Lehetővé teszi, hogy a számítógép kommunikálni tudjon a hálózaton.

Modem Hálózati kártyák

2.24. ábra. Kommunikációs egységek

Notebook

Asztali számító




2.6. Ellenőrző kérdések 5/ Melyik memóriatípusra jellemző, hogy a számítógép kikapcsolását követően is megőrzi tartalmát?

a) RAM b) ROM c) Virtuális memória d) SDRAM

6/ Jelölje meg az alábbi tárolási eszközök közül azt, amelyik optikai elven működik!

a) Merevlemez b) Streamer c) CD-ROM d) DVD

7/ Jelölje meg az output eszközöket!

a) plotter b) monitor c) szkenner d) egér

8/ A számítógép melyik jellemzője utal a tárolható adatok mennyiségé-re?

a) órajel b) memória c) processzor típusa d) kapacitás

Informatika I. Felhasználói szoftverek



3. Felhasználói szoftverek Az átlagember legtöbbször közvetlenül a felhasználói programokon ke-resztül lép kapcsolatba a számítógéppel.

3.1. ábra. Szoftverek osztályozása

A felhasználói programok osztályozhatók aszerint, hogy mely felhasználói rétegek, szakmák használják legtöbbet. Ezek alapján megkülönböztetünk:

• általános, • szakma vagy felhasználói réteg specializált, • egyedi célra készült

szoftvereket.




A legfontosabb tulajdonságokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Típus Felh. terület Példák

Általános Minden szakma és felhasználói réteg használja

Szövegszerkesztők, multimédia programok, táblázatkezelők, egyes adatbázis-kezelők stb.

Szakma- vagy felhasználóitéteg-

specializált

Egy-egy szakmaterület

vagy felhasználói réteg használja

Szakmaterület:

egészségügyi programok, pénzügyi programok

Felhasználói réteg:

CAD programok, tudományos kutatási programok stb.

Egyedi Egy kisebb

felhasználói kör használja

egy-egy vállalat speciális programjai, egyes szimulációs programok, folyamatirányító programok stb.

A legtöbbet használt felhasználói szoftverek::

• szövegszerkesztők, • táblázatkezelők, • adatbázis-kezelők, • multimédiás programok.




3.1. Szövegszerkesztés

3.1.1. Alapfogalmak Ha egy levelet, tanulmányt, könyvet, vagy bármilyen szöveges doku-

mentumot szeretnénk elkészíteni számítógép segítségével, mindenképpen szükségünk van egy felhasználói szoftverre. E program segítségével tud-nunk kell betűket, számjegyeket, írásjeleket, azaz karaktereket bevinni, a bevitt szöveget tudnunk kell menteni, tárolni, módosítani, nyomtatni. Ha ez az alkalmazás képes ezekre, akkor szövegszerkesztőről beszélünk.

Ahhoz, hogy elmélyülhessünk a szövegszerkesztés rejtelmeiben, né-hány alapfogalmat tisztáznunk kell, ami elengedhetetlen a későbbi munká-hoz. Nézzük meg először is, hogy milyen részekből épül fel egy kész do-kumentum.

Karakter: a szöveg legkisebb formai egysége, amelynek saját tulaj-donságai, jellemzői vannak.

Bekezdés: az a szövegrész, amely egy „bekezdésjeltől” (¶) egy „be-kezdésjelig” tart (egy gondolat), a bekezdésjel az Enter billentyű lenyomá-sával kerül a szövegbe és része a bekezdésnek.

Szakasz: a szöveg egy formai (tipográfiai) szempontból önálló egysé-ge.

Dokumentum: az egy egységként kezelt szöveg formátumaival, beépített objektumaival együtt (általában egy állományban tárolt).

Miután megismerkedtünk e legalapvetőbb fogalmakkal, ismerjük meg, hogy hogyan és milyen lépésekben kell elkészítenünk dokumentumunkat.

1. Szöveg bevitele vagy begépelése 2. Nyers, formázatlan szöveg mentése 3. Lap beállítása 4. Szöveg formázása 5. A formázott szöveg elmentése 6. A kész szöveg nyomtatása

3.1.2. A Microsoft Word indítása A Word szövegszerkesztő program elindítására több lehetőségünk is

van: • a START menü PROGRAMOK / MICROSOFT WORD menüponton

keresztül, • az asztalon korábban elhelyezett parancsikon segítségével.




3.1.3. A Word-ablak részei Az Word program elindítása után látható ablakot az alábbi ábrán te-

kintjük át. A menüben a különböző parancsok és beállítási lehetőségeket kategóriák szerint csoportosítva találjuk. Egy sajátos új érdekesség, hogy a menükben alaphelyzetben csak az általunk leggyakrabban használt paran-csok listája jelenik meg. Ahhoz, hogy az összes menüpontot megjelenít-sük, vagy a részleges menü alján található kettős lefelé mutató nyílra kell kattintanunk, vagy várakoztatnunk kell az egérmutatót az aktuális menü-ben.

3.2. ábra. Word ablak

3.1.4. Szövegbevitel Egy új dokumentum létrehozásának első lépése – mint ahogy az ala-

poknál már említettük – a begépelés. Amikor elindítjuk a Wordöt, egy új és üres dokumentum jelenik meg,

amiben akár azonnal el is kezdhetünk dolgozni.

Egy új dokumentum létrehozásához kétféle lehetőségünk is van:




• Kattintsunk a Standard eszköztár Új gombjára • Válasszuk a FÁJL menü ÚJ parancsát. Ha a FÁJL menü parancsát

választjuk, megjelenik az ÚJ DOKUMENTUM feliratú párbeszédpa-nel, és különböző lehetőségek közül választhatunk.

Miután létrehoztunk egy új dokumentumot, nekiláthatunk a szöveg begépelésének. Vegyünk figyelembe az alábbi alapelveket:

• a szavak között – és minden írásjel után – maximum egy szóköz lehet,

• az írásjelek előtt – néhány írásjel kivételével – (pl. a gondolatjel) nem lehet szóköz,

• az Enter billentyűvel mindig új bekezdést és nem új sort állítunk elő,

• sorváltáshoz nem kell Enter-t ütni, hiszen a szövegszerkesztő a margó elérésekor automatikusan új sorban folytatja a szöveget,

• amennyiben bekezdésen belül új sort szeretnénk kezdeni, használ-juk a Shift+ Enter billentyűkombinációt,

• új oldal kezdéséhez használjuk a Ctrl +Enter billentyűkombinációt.

Különleges jelek beszúrása

A szöveg begépelése során előfordulhat, hogy olyan jelet szeretnénk elhelyezni, amelyet nem találunk meg a billentyűzeten. Ehhez találunk segítséget a BESZÚRÁS menü SZIMBÓLUM menüpontjában. Itt a külön-böző betűtípusok között válogatva, szinte minden speciális jelet megtalál-hatunk.

3.1.5. Szövegkijelölés Miután begépeltük a szöveget, következő lépés a szöveg megformázá-

sa. Az első lépés a megformázandó szövegrész kijelölése. Nézzük, ezt hogyan tehetjük meg!

A kijelölt szöveget a Word inverz színűre változtatja. A kijelölés elsajá-tításához elengedhetetlen a szövegben történő pozicionálás megismerése. Ehhez nyújt segítséget az alábbi táblázat:

Kurzormozgató nyilak Mozgás a szövegben. Home, End Ugrás a sor elejére vagy végére.

Ctrl+Home, Ctrl+End Ugrás a dokumentum elejére vagy végére.

Page Up, Page Down Lapozás egy képernyőnyivel felfelé vagy lefelé a dokumentum szövegében.




Ctrl+Page Up, Ctrl+Page Down

Ugrás a dokumentumban az előző vagy következő oldalra.

Ctrl+←, Ctrl+→ Ugrás szavanként balra vagy jobbra.

A pozicionálás után megismerkedhetünk a dokumentum részeinek ki-jelölésével. Első lépésként pozícionáljunk a kijelölendő rész elejéhez. Egy adott szöveget többféleképpen is kijelölhetünk, a legjobb módszer kivá-lasztása mindig a kiválasztandó szöveg mennyiségétől és elhelyezkedésétől függ. Szöveg, szövegrész kijelölése

Mutassunk az egérrel a kijelölendő szövegrész elejére, majd a bal egérgombot folyamatosan lenyomva moz-gassuk az egérkurzort a kijelölendő szövegrész végére, és ott engedjük fel a lenyova tartott gombot. Tetszőleges hosszúságú

szövegrész kijelölése Kattintsunk a bal egérgombbal a kijelölendő szöveg-rész elejére, majd a Shift billentyűt lenyomva tartva kattintsunk a kijelölendő szövegrész végére is.

Egy szó kijelölése Kattintsunk duplán a bal egérgombbal a kijelölni kívánt szóra.

Egy mondat kijelölése A Ctrl billentyű lenyomva tartása mellett kattintsunk a bal egérgombbal a mondat belsejébe.

Egy sor kijelölése Mozgassuk az egérkurzort a lap bal széléhez, majd amikor jobbra mutató fehér nyíllá változik, kattintsunk a bal egérgombbal a megfelelő sor előtt.

Több egymást követő sor kijelölése

Mozgassuk az egérkurzort a lap bal széléhez, majd amikor jobbra mutató fehér nyíllá változik, nyomjuk le a bal egérgombot a kijelölendő rész első soránál, majd folyamatos nyomvatartás mellett húzzuk el a kijelölen-dő rész utolsó soráig. Kattintsunk duplán a kijelölendő bekezdés bal oldala mellett a szövegkijelölő sávon.

Egy bekezdés kijelölése Kattintsunk háromszor a kijelölendő bekezdésben bal egérgombbal.

Nem összefüggő szöveg-részek kijelölése

Az előbbi műveletek kombinálása a Ctrl billentyű folyamatos nyomvatatása mellett.

Az egész dokumentum kijelölése

Ctrl billentyű nyomva tartása mellett kattintsunk a szövegkijelölő sávon.

Kijelölés megszüntetésére is több lehetőségünk adódik: történhet úgy, hogy bármelyik pozicionáló billentyű leütjük, vagy a szövegterület egy semleges részére kattintunk.




3.1.6. Egyszerű műveletek kijelölt szövegrésszel

Kijelölt szöveg törlése

A kijelölt szövegrészt törlésére a legegyszerűbb módszer, ha leütjük a Delete vagy a Backspace billentyűt.

Kijelölt szöveg átírása

A szöveg begépelése során könnyen előfordulhat, hogy hibázunk és tévesen írtunk be egy szöveget. Ilyenkor javítanunk kell, erre a legegysze-rűbb mód, ha a hibás szövegrészt kijelöljük és elkezdjük begépelni a helyes szöveget. Ilyenkor a kijelölt szöveg az első karakter leütésekor eltűnik, az újonnan begépelt szöveggel pedig a folyamatosan bővül a dokumentum. Ezt a javítási módot akkor célszerű használni, ha egy nagyobb szövegrészt teljesen át akarunk írni.

3.1.7. Szövegrészek másolása és áthelyezése

Szövegrészek másolása

Gyakran előfordul, hogy egy-egy szövegrészt ismételnünk kell, ezt azonban nem kell mindannyiszor begépelnünk, hanem ha már megvan egy példányban, akkor ezt kell átmásolnunk, azaz ilyenkor az eredeti szöveg is megmarad a dokumentumban. A másolás lépései a következők: 1. Jelöljük ki a másolni kívánt szövegrészt! 2. Ezután több lehetőség közül kiválaszthatjuk a számunkra szimpatikus

megoldást: I. válasszuk ki a SZERKESZTÉS menü MÁSOLÁS parancsát!

II. kattintsunk a SZOKÁSOS eszköztár MÁSOLÁS gombjára! III. üssük le a Ctrl+C billentyűkombinációt!

3. Pozícionáljunk a dokumentumban arra a pontra, ahová a szöveg má-solatát szeretnénk beszúrni!

4. A művelet befejezéséhez szintén szimpátia alapján választhatunk: I. használjuk a SZERKESZTÉS menü BEILLESZTÉS parancsát!

II. kattintsunk a SZOKÁSOS eszköztár BEILLESZTÉS gombját! III. üssük le Ctrl+V billentyűket!

Szövegrészek áthelyezése

Előfordulhat, hogy egy szövegrészt a szerkesztés során más helyre kell áthelyeznünk, azaz eredeti helyéről törlődik, és új helyre kerül. E művelet




segítségével gyorsan és hatékonyan tudjuk átalakítani dokumentumunk szerkezetét.

Egy szövegrész áthelyezésének lépései a következők: Egyetlen egy lépésben tér el a szövegrész másolásától, méghozzá a 2.

lépésben. Ez jelen esetben így alakul: 2. Szintén több lehetőség közül választhatjuk a számunkra szimpatikus

megoldást: I. Válasszuk ki a SZERKESZTÉS menü KIVÁGÁS parancsát!

II. Kattintsunk a SZOKÁSOS eszköztár KIVÁGÁS gombjára! III. Üssük le a Ctrl +X billentyű kombinációt!

Vágólap használata

Amikor dokumentumunk egyes részeit másoljuk vagy áthelyezzük ak-kor a másolni, illetve az áthelyezni kívánt szöveg egy átmeneti tárolóra az ún. vágólapra kerül, majd innen illeszthetjük be a megfelelő helyre. A Ctrl+V billentyűparanccsal azonban csak az utoljára vágólapra helyezett részt tudjuk beilleszteni. Ha egy korábban a vágólapra helyezett részt sze-retnék felhasználni, akkor a vágólapablakban a megjelenő listából válasz-szuk ki a számunkra szükséges elemet, majd az elemhez tartozó legördülő listából válasszuk a Beillesztés parancsot.

Műveletek visszavonása

Előfordulhat, hogy az utoljára elvégzett művelet vagy műveletek nem azt az eredményt produkálták, amit mi szerettünk volna, ilyenkor lehető-ségünk van a nem kívánt szerkesztések visszavonására. Ezt elvégezhetjük a SZERKESZTÉS/VISSZAVONÁS menüpont segítségével, vagy a Ctrl+Z billentyűkombinációval. Természetesen, ha több műveletet szeretnénk visszavonni, akkor többször kell megismételnünk ezt menüpontot vagy billentyűkombinációt használni.

Szövegrészek keresése és cseréje

Ha dokumentumunkban egy adott szövegrészt szeretnénk megtalálni, akkor hívhatjuk segítségül a SZERKESZTÉS menü KERESÉS parancsát vagy a Ctrl+F billentyűkombinációt. A megkeresni kívánt részt a Kere-sett szöveg címkéjű mezőbe gépelhetjük be.

Ha egy adott szövegrészt helyettesíteni szeretnénk egy másik szöveg-résszel, válasszuk a SZERKESZTÉS menü CSERE parancsát vagy a Ctrl+H




billentyűkombinációt. Az új, helyettesítő részt a Csere erre mezőbe gépel-jük be.

3.1.8. Szöveg formázása A szöveg bevitele után következhet a szöveg formázása. A megfor-

mázni kívánt szöveget első lépésként legtöbbször ki kell jelölnünk. Sok formázási lehetőségünk van a Word menüjében, de a leggyakrabban hasz-nált funkciókat a Formázás eszköztárban találhatjuk. De természetesen billentyűkombinációk segítségét is igénybe vehetjük.

Formázásakor három nagyobb egységre vonatkozóan állíthatunk be paramétereket:

• karakter (betű), • bekezdés, • szakasz.

BETŰTÍPUS… – BETŰTÍPUS A megformázni kívánt szövegrész kijelölése után első lépésként állít-

suk be a betűformátumot. Ezt a FORMÁTUM menü BETŰTÍPUS menü-pontját kiválasztva, a megjelenő párbeszédablak BETŰTÍPUS fülére való kattintás után állíthatjuk be.

3.3. ábra. A betűtípus formázása




A Betűtípus listában választhatjuk ki a számunkra megfelelő karakter-készletet. Vannak olyan speciális karakterkészletek, amelyek kizárólag spe-ciális szimbólumokat és írásjeleket tartalmaznak (Symbol, Webdings, Wingdings), ezzel is nagymértékben segítve munkákat.

A Betűstílus listában a betűk stílusát állíthatjuk be. Ez lehet: • Normál • Dőlt • Félkövér • Félkövér Dőlt Vannak olyan betűtípusok amelynél nincs lehetőség mind a négy stílus

kiválasztására, ezeknél csak a választhatókat látjuk a listán. A Betűszín legördülő listában választhatjuk a számunkra megfelelő

betűszínt, de egyéni színt is itt van lehetőségünk beállítani. Az Aláhúzás típusa legördülő lista segítségével állíthatjuk be az alá-

húzás milyenségét. A Különlegességek ablakrészben különböző speciális lehetőségek

közül válogathatunk, amellyel színesebbé tehetjük dokumentumunkat. A lehetőségek mellett található jelölőnégyzet segítségével aktiválható az adott speciális formátum. Ilyen pl. az alsó és a felső index.

Az Alapértelmezés gomb segítségével az éppen beállítás alatt lévő formátumot tehetjük alapértelmezetté.

BETŰTÍPUS… - TÉRKÖZ ÉS POZÍCIÓ Erre a fülre kattintva a kijelölt szövegrész betűit torzíthatjuk, a betű-

közök mértékét, valamint a sor képzeletbeli alapvonalához viszonyított elhelyezkedését állíthatjuk be.

A Méretarány legördülő listán a betűk szélességét adhatjuk meg. A Betűköz legördülő lista a betűk közötti távolságot határozhatjuk

meg. Választhatunk a Ritkított vagy a Sűrített írásmód között. A ritkítás vagy a sűrítés mértékét a Mértéke mezőn adhatjuk meg. Ha az alapértel-mezett értéket szeretnénk használni, válasszuk a Normál módot.

Az Elhelyezés legördülő lista segítségével a kijelölt rész alapvonalhoz viszonyított függőleges helyzetét határozhatjuk meg. Megemelhetjük, illet-ve lesüllyeszthetjük, az Emelt vagy Süllyesztett módok segítségével a Mértéke mezőben beállítottaknak megfelelően tetszőleges mértékben.

A Betűpárok alávágása opció segítségével javíthatjuk ki,azt az opti-kai hibát, amely bizonyos betűkészleteknél jelentkezik, olyan formában, hogy két betű közötti távolság nagyobbnak tűnik a többinél.




BETŰTÍPUS… – EFFEKTUSOK A SZÖVEGBEN Szövegszerkesztőnk lehetőséget nyújt bizonyos animálási lehetőségek-

re, amelyek természetesen nem jelennek meg a kinyomtatott formában. Ezeket a lehetőségeket az Effektusok a szövegben fülön található listá-ból választhatjuk ki.

3.1.9. Bekezdések formázása Bekezdések formázását a FORMÁTUM menü BEKEZDÉS parancsa ha-

tására megjelenő ablakban állíthatjuk be. Ezen beállítások a kijelölt bekez-désekre, vagy ha nincs kijelölve bekezdés, akkor az aktuális bekezdésre vonatkoznak.

3.4. ábra. A bekezdés formázása

BEKEZDÉS… – BEHÚZÁS ÉS TÉRKÖZ

A bekezdésekre vonatkozó legáltalánosabb beállításokat a Behúzás és térköz fülön találhatjuk meg.

A kijelölt bekezdés bal és jobb oldali margó közötti vízszintes elhe-lyezkedését az Igazítás legördülő lista segítségével állíthatjuk be.

A bekezdés Vázlat nézet hierarchiájában elfoglalt helyét a Vázlatszint legördülő lista segítségével állíthatjuk be.

A Behúzás ablakrész segítségével a bekezdés margóktól mért távolsá-gát állíthatjuk be. A Balra és Jobbra mezők segítségével értelemszerűen a




bekezdés az oldal bal és jobb margótól mért távolságát állítjuk be. Speciális beállításként lehetőségünk van a bekezdés első (Első sor), vagy az első kivételével az összes többi (Függő) sorának behúzására a bal margóhoz képest. A számunkra megfelelőt a Típusa legördülő lista segítségével állíthatjuk be.

A Térköz ablakrészben határozhatjuk meg a bekezdések, illetve a so-rok egymáshoz viszonyított függőleges távolságát. Attól függően kell állí-tanunk az Előtte és Utána mezők értékét, hogy a bekezdés előtt vagy után szeretnénk-e helyet kihagyni. Általában pontban adhatjuk meg a tá-volságot, de lehetőségünk van más mértékegység használatára is, ekkor azonban be kell gépelnünk a mértékegységet is.

A bekezdés sorainak távolságát a Sorköz legördülő lista segítségével állíthatjuk be. Az általunk alkalmazni kívánt opció kiválasztása után a sor-távolságot az Értéke mezőben adhatjuk meg.

BEKEZDÉS… – SZÖVEGBEOSZTÁS A bekezdések tördelését a SZÖVEGBEOSZTÁS fülön állíthatjuk be a

számunkra megfelelő módon. Lehetőségünk van arra, hogy a bekezdés első vagy utolsó sorát önálló-

an ne válasszuk el a többi sortól. Ezt a Fattyú- és árvasorok jelölőnégy-zet bekapcsolásával érhetjük el. Ha azonban azt szeretnék, hogy a bekez-dés egésze, azaz minden sora egy oldalra kerüljön akkor az Egy oldalra jelölőnégyzetet kell használnunk. Együtt a következővel jelölőnégyzet bekapcsolásával lehetőségünk van egymást követő bekezdések összekap-csolására, ekkor az aktuális bekezdés és az utána következő bekezdés egy oldalra kerül.

A bekezdés új oldalon való kezdéséhez az Új oldalra opciót kell be-kapcsolnunk. Ha nem szeretnénk, hogy szövegszerkesztőnk automatikus elválasztással elválassza a bekezdés sorait, akkor a Nincs elválasztás op-ciót kell aktivizálnunk.

3.1.10. Felsorolás és számozás… A kijelölt szövegrészből a Word lehetőséget biztosít számunkra külön-

böző listák, valamint a bekezdések beszámozásának elkészítéséhez. Mind-ezt a Formátum/Felsorolás és számozás… menüpont segítségével végezhetjük el. Fontos, hogy a lista elemei önálló bekezdések legyenek! A megjelenő ablak segítségével eldönthetjük hogy számozást, vagy felsoro-lást, esetleg többszintű listát szeretnénk készíteni.




3.7. ábra. Felsorolás és számozás

Természetesen lehetőségünk van új lista elkészítésére is, ilyenkor a Formázás eszköztáron található Felsorolás vagy Számozás gombok va-lamelyikére kattintva aktiválhatjuk az automatikus felsorolásjelek vagy számozás beszúrását. Ilyenkor minden egyes új bekezdés elején megjelenik az aktuális felsorolásjel vagy sorszám. Ha ki akarjuk venni a sorszámot vagy a felsorolásjelet, akkor értelemszerűen kattintsunk a Felsorolás vagy a Számozás gombra.

Utólag is bővíthetjük listánkat, ehhez nem kell mást tennünk, mint va-lamelyik listaelem végén egy új bekezdést beszúrni, azaz az Enter billentyűt leütni. Ilyenkor automatikusan megjelenik az új bekezdés elején a megfele-lő szimbólum.

FELSOROLÁS ÉS SZÁMOZÁS… – FELSOROLÁS A felsorolás elkészítésekor válogathatunk az előre beépítet mintákból,

a Felsorolás fülön de a Testreszabás… gombra kattintva, bármelyiket tetszőlegesen átalakíthatjuk.

A felsorolásjelző karakternek tetszőleges karaktert, vagy szimbólumot is beállíthatunk a megfelelő nyomógomb megnyomásával. Lehetőségünk van képet is felhasználni felsorolásjelnek, ehhez kattintsunk Kép gombra, majd válasszuk ki a felhasználni kívánt képet.




A felsorolás jel helyzetét Felsorolásjel helyzete mező, még a szöveg elhelyezkedését a Szöveg helyzete mező segítségével állíthatjuk be a bal margóhoz képest.

FELSOROLÁS ÉS SZÁMOZÁS… – SZÁMOZÁS Ha azonban számozni szeretnénk a bekezdéseket, akkor a Számozott

fület kell választanunk, itt szintén előre definiált számozásformátumok közül válogathatunk. A párbeszédablak alján található rádiógomb segítsé-gével állíthatjuk be hogy az új listánk számozása folytassa-e az előző listá-ét.

A számozás formátumát itt is a Testreszabás… gombra kattintva tet-szőlegesen módosíthatjuk. A Számformátum mezőben meghatározhat-juk, hogy milyen karakter, vagy karakterek legyenek a szám előtt és mögött (pl.: 1 lépés). A számozás betűformátumát a korábban már ismert módon a Betűtípus gombra kattintva állíthatjuk be.

Lehetőségünk van különböző számozási módok megadására is. A számunkra megfelelőt a Számozás legördülő listából választhatjuk ki (pl.: I., II.,...). A sorszámozott lista kezdő sorszámát a Kezdő sorszám mező-ben állíthatjuk be. A sorszám, illetve a szöveg helyzetét a felsoroláshoz hasonlóan adhatjuk meg.

FELSOROLÁS ÉS SZÁMOZÁS… – TÖBBSZINTŰ Lehetőségünk van többszintű lista létrehozására. Ennek beállítására

szolgál a Többszintű fülre kattintva lesz lehetőségünk. Hasonlóan az eddigiekhez itt is előre beépített sémákból, vagy ezek tetszőleges átalakítá-sával (a Testreszabás gombra kattintva) kapott formátumok közül válo-gathatunk. A testreszabás során – az előzőekben leírtakhoz hasonlóan – szintenként határozhatjuk meg a számozás és a szöveg helyzetét.

Szöveg formázása során az eszköztár segítségével a Behúzás növelé-se vagy Behúzás csökkentése nyomógombok alkalmazásával is tagolhat-juk listáinkat. A megfelelő ikonra kattintva a listahierarchiában eggyel lej-jebb, illetve feljebb szintre helyezhetjük a kijelölt vagy az aktív bekezdése-ket.

3.1.11. Szegély és mintázat A kijelölt szövegrész köré keretet, vagy szegélyt is beállíthatunk. Kije-

lölés hiánya esetén az aktuális bekezdésre fog vonatkozni az általunk beál-lított értékek. Mindezen beállításokat a Formátum/Szegély és mintázat menüpontján keresztül valósíthatjuk meg.




3.6. ábra. A szegélyek és mintázatok beállítása

Ha a formázni kívánt szövegben, betű vagy bekezdés köré szeretnénk keretet rajzolni akkor ezt a Szegély fülön tehetjük meg. Itt meghatároz-hatjuk a keret stílusát (szaggatott, folytonos stb.). Legördülő listából meg-határozhatjuk a keret színét, valamint vastagságát. Az ablak bal oldalán adhatjuk meg, hogy a beállított értékek mellett milyen stílusban szeretnénk megrajzolni a keretet. Legvégül a Hatókör legördülő lista segítségével még korrigálhatjuk, hogy mire vonatkozzon az aktuális beállítás (pl.: a teljes bekezdésekre vagy a kijelölt szövegrészre). Megadhatjuk, hogy a szegély mekkora távolságra helyezkedjen el a bekezdéstől, mindezt a Beállítá-sok… gombra kattintva tehetjük meg.

A szöveg hátterének színének, mintázatának beállítására a Mintázat fülön van lehetőségünk.

A Kitöltés ablakrészben színpaletta segítségével határozhatjuk meg a háttér alapszínét, vagy ha nem találunk megfelelő színt, akkor a További színek… gombra kattintva egyedi színeket is definiálhatunk.

A Mintázat ablakrészben a Stílus mező legördülő listájából a kijelölt rész hátterének különböző mintázatokat is definiálhatunk. Az így kiválasz-tott mintázat színét a Szín mezőben – a már megismert módon – szintén egy legördülő lista segítségével választhatjuk ki.

Nemcsak betűinknek, bekezdéseinknek, hanem oldalainknak is beállít-hatunk szegélyeket. Az Oldalszegély fülre kattintva a megjelenő ablakban hasonló módon alakíthatjuk ki a megfelelő keret, mint ahogy azt az előbb megismertük. Egyetlen különbség, hogy itt egy legördülő lista segítségével




képet is beállíthatunk szegélynek, amit a Kép legördülő listában választha-tunk ki.

3.1.12. A tabulátorok használata Egy adott sorban, ha a különböző szövegrészeket más és máshová

szeretnénk pozícionálni, segítségül kell hívnunk a tabulátorpozíciót és a tabulátort. Ugyanis tabulátorpozíciókat definiálhatunk, és tabulátorok se-gítségével ezekre a pozíciókra igazíthatjuk a bekezdés bármelyik sorának részeit. A pozíciókat a FORMÁTUM menü TABULÁTOROK parancsával állíthatjuk be. Legelőször a tabulátorpozíciót kell megadnunk a Pozíció mezőben (a bal margótól mérendő távolság).

3.8. ábra. A tabulátorok beállítása

A pozíció megadása után meg kell adnunk, hogy az adott tabulátorpo-zícióhoz tartozó szövegrész hogyan helyezkedjen el a pozícióhoz viszo-nyítva. Ezt az Igazítás ablakrészben adhatjuk meg.

Két speciális igazítással is találkozhatunk itt. Ezek: a Decimális, illetve a Vonal. Míg a Decimálist választva az igazítást a tizedesponthoz kérjük addig a Vonalat választva nem igazítást kérünk, hanem a tabulátorjel he-lyén egy függőleges vonalat jelenik meg.

A Kitöltés ablakrészben adhatjuk meg, hogy az üresen maradt rész mi-lyen módon legyen kitöltve.

A beállítások érvényesítését a Felvétel gombra kattintva érhetjük el. Az érvényesítés után a beállított tabulátorpozíció bekerül a Pozíció mező




alatti listába. Módosításra is természetesen lehetőségünk van, ehhez a lis-tából ki kell választanunk a megfelelő tabulátorpozíciót. A változtatások mentésére, a Felvétel gombra kell ismételten kattintanunk.

Törléshez is ebből a listából kell kiválasztanunk a törölni kívánt pozí-ciót, majd a Törlés gombra kattintva a kiválasztott pozíció eltűnik a listá-ról. A Mindet törli gomb segítségével az összes beállítást eltávolíthatjuk.




3.2. Táblázatkezelés Ahhoz, hogy a táblázatkezelő segítségével egy komplett feladatot meg

tudjunk oldani, mindenekelőtt tisztáznunk kell néhány alapfogalmat.

3.2.1. Sorok, oszlopok, cellák A táblázat sorokból és oszlopokból épül fel. Egy oszlop azonosítására

az angol abc betűit, még a sor azonosítására számokat használ az Excel. Az oszlopok maximális száma 256. Az oszlopokat az angol ábécé

nagybetűinak segítségével azonosítjuk. Mivel ez csak 26 betűt tartalmaz, ezért a Z oszlop után az AA, AB, AC oszlopok következnek, egészen az IV-ig.

A sorok maximális száma 65536. a sorokat sorszámuk azonosítja. A sorok és oszlopok metszetében találjuk a cellákat. Egy cellát oszlo-

pának és sorának azonosítóját felhasználva tudjuk címezni. Először min-dig az oszlop betűjelét majd a sor számát adjuk meg. Például: B8.

3.9. ábra. Excel munkafüzet

A cellák egyike mindig aktív cella. Az aktív cellát alaphelyzetben egy vastagabb kontúrvonal jelzi, melynek jobb alsó sarkában egy kis fekete négyzetet találunk. Ezt a kiemelést egyébként cellakurzornak is nevezik. Az aktív cella címéről egyébként még tájokoztatást kapunk az ún. szer-kesztőléc előtt is. A szerkesztőléc egy olyan sáv amelynek segítségével megváltoztathatjuk az aktív cella tartalmát. Értelemszerűen egyszerre csak




egy cella lehet aktív. Összefüggő, téglalap alakú cellatartományt blokknak vagy tartománynak hívunk

3.2.2. Munkalap, munkafüzet A táblázatok ún. munkalapokon találhatók. Minden egyes munkalap-

nak különálló neve van. A munkalapok pedig egy munkafüzetet alkotnak, amely kimentve egy fájl lesz. Éppen ezért a munkafüzetet a fájl neve azo-nosítja. Egy új munkafüzet létrehozásakor alapesetben 3 db munkalapot találunk a munkafüzetünkben (Munka1, Munka2, Munka3). Ezek termé-szetesen átnevezhetők, törölhetők, illetve új munkalap is beszúrható.

3.2.3. Kijelölések Ha a táblázatunkon bármiféle módosítást, vagy formázást szeretnénk

végrehajtani, ehhez az első lépés mindig cella vagy cellák kijelölése lesz. Nézzük meg tehát hogyan is tudunk cellát vagy tartományt kijelölni!

Aktív cella kijelölése Az aktív cella kijelölésére több lehetőségünk is van ezt az alábbi táblá-

zatban foglaltuk össze:

Bal egérgombbal kattintva az a cella lesz aktív amire kattintottunk, Kurzormozgató nyilak a megfelelő irányban lévő következő cella lesz az

aktív cella, Enter általában lefelé lépteti a cellakurzort, de az irány

beállítható az Eszközök/Beállítások menüpont-jában,

Tab a jobbra következő cella lesz az aktív cella,

Home ugrás a sor első cellájára,

Ctrl+Home ugrás az A1-es cellára,

Page Up, Page Down oldalanként tudjuk fel- és lefelé lapozni a munka-lapot,

Alt+Page Up, Alt+Page Down oldalanként balra és jobbra tudjuk lapozni a mun-kalapunkat,

Ctrl+←, Ctrl+→ a munkalapunk bal, illetve jobb oldalára tudunk ugrani,

Ctrl+ ↑ ; Ctrl+ ↓ ugrás a munkalapunk felső, illetve alsó szélére.

Tartomány (blokk) kijelölése Alapvetően két esetet kell megkülönböztetnünk: a kijelölendő tarto-

mány összefüggő, vagy nem összefüggő. Összefüggő tartományról ak-kor beszélünk, ha a kijelölendő terület téglalap alakú.




Ha egy összefüggő területet szeretnénk kijelölni, akkor a kijelölendő terület valamelyik sarokcellájában lenyomjuk a bal egérgombot, majd fo-lyamatos nyomva tartás mellett elhúzzuk a tartomány átellenes sarkáig.

3.10. ábra. Tartományok kijelölése.

Természetesen billentyűzet segítségével is megtehetjük mindezt. Ilyen-kor a bal felső cella kijelölése után, folyamatosan nyomva tartva a Shift billentyűt, a kurzorbillentyűk segítségével kijelöljük a tartomány jobb alsó celláját.

A kijelölés létrehozása után észrevehetjük, hogy a tartományban egy cella eltérő a többitől (méghozzá az, amelyiket először kijelöltünk), ez azért van mert ez az aktív cella, azonban ettől még ugyanúgy ki van jelölve mint a tartomány többi cellája.

A tartományoknak is van hivatkozásuk, akárcsak a celláknak. A tarto-mányokra két ellentétes sarkú cellájának címével tudunk hivatkozni ket-tősponttal elválasztva (pl.: B2:C6 vagy B6:C2). Tehát nem fontos nekünk a bal felső és jobb alsó cella hivatkozását megadni, hanem megadhatjuk a bal alsó és jobb felső cella hivatkozását is, és még a sorrend is mindegy, azaz egy összefüggő tartományt négyféleképpen is megadhatunk (pl.: B2:C6, B6:C2, C6:B2, C2:B6).

Mindez érvényes a kijelölésre is, azaz teljesen mindegy hogy melyik sarkától kezdjük a tartomány kijelölését, csak egy a lényeges hogy a tarto-mány ellenkező sarkában lévő cella felé haladjunk.

Nem összefüggő tartomány kijelölésekor, az első összefüggő terület ki-jelölése után nyomjuk le a Ctrl billentyűt (és tartsuk lenyomva) és így jelöl-jük ki a további összefüggő részterületeket. A nem összefüggő területek




hivatkozásában az összefüggő részterületek pontosvesszővel vannak elvá-lasztva (pl.: B2:C6;E4:G8)

Ezeknek hivatkozásoknak, kijelöléseknek majd a függvényeknél és képleteknél lesz fokozott jelentősége.

Sorok, oszlopok kijelölése Az Excelben lehetőségünk van teljes sor, illetve oszlop kijelölésére is.

Ilyenkor nem kell mást tennünk, mint a kijelölendő oszlop vagy sor azo-nosítójára kattintunk. Mindezt billentyűzet segítségével is megtehetjük:

Ctrl+Szóköz a teljes oszlop kijelölése, Shift+Szóköz a teljes sor kijelölése,

Természetesen sorokra illetve oszlopokra is tudunk hivatkozni. Ilyen-kor a hivatkozásban csak a sor sorszámát, illetve az oszlop betűjét kell használni. Például a C oszlop hivatkozása: C:C (és nem csak C). Hasonló-an sor esetén is; az 5:5 hivatkozással az 5. sorra hivatkozhatunk.

Lehetőség van egyidejűleg több oszlop vagy sor kijelölésére is, ezt ha-sonlóan kell megtennünk, mint a tartományoknál. Például, ha ki szeret-nénk B oszloptól a D oszlopig tartó tartományt jelölni, akkor a B oszlop oszlopazonosítóján lenyomva a bal egérgombot, az egeret elhúzzuk a D oszlopig és ott felengedve tehetjük meg.

Ilyenkor a hivatkozásokra is ugyanaz érvényes, mint a tartományok hi-vatkozásainál.

Munkalap kijelölése

Egy teljes munkalap, azaz egy egész táblázat kijelöléséhez nem kell mást tennünk, mint az A oszlop oszlopazonosítójától balra és az első sor sorazonosítója fölött található üres négyzetre kattintunk. Billentyűzetről ezt a Ctrl+Shift+Szóköz kombinációval tudjuk elvégezni.

3.2.4. Táblázat szerkesztése

Adatok

Adatbevitel Az aktív cella kijelölése után, adatokat tudunk bevinni az adott cellába.

Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk megtenni, hogy a kívánt értéket elkezd-jük begépelni. Ilyenkor a szerkesztőlécen is ugyanazt az értéket láthatjuk, mint az aktív cellában.




A megfelelő tartalom bevitele után az aktív cella megváltoztatásával, il-

letve a szerkesztőléc előtt megjelenő kis zöld pipára kattintva tudjuk elfo-gadtatni az értéket. Az aktív cella megváltoztatása egérrel más cellára kat-tintva vagy az Enter vagy a korzormozgató billentyűk lenyomásával lehet-séges. Ha el szeretnénk vetni az éppen bevitt értéket, ezt az Esc billentyűt megnyomva, illetve a szerkesztőléc előtt található kis piros X-re kattintva tehetjük meg.

Adat módosítása Az aktív cella tartalmát felülírhatjuk, illetve módosíthatjuk. Ha teljes tartalmat felül szeretnénk írni, akkor ugyanúgy kell eljárnunk,

mintha az adott cella üres lenne, azaz az adatbevitelnél leírt módot vá-laszthatjuk.

Ha a cella tartalma kiegészítésre szorul, vagy tartalmának egy részét kell csak megváltoztatni, akkor szerkesztenünk kell az adott cellát. Miután kiválasztottuk a megfelelő cellát, ezt többféleképpen is megtehetjük:

• az F2 funkcióbillentyű lenyomása, • a szerkesztőlécre kattintva, • az adott cellára duplán kattintva. Ezt követően a szerkesztőlécen vagy a cellában a szövegszerkesztés-

ben megismert módon szerkeszthetjük a cella tartalmát. A szerkesztést befejezve a szerkesztett tartalmat el kell fogadtatnunk. Az elfogadtatásra a kurzormozgató billentyűk használatán kívül a megismert módszerek al-kalmasak.

Adat törlése Ha egy cella tartalmát törölni szeretnénk, akkor a cella kiválasztása

után a Del billentyű segítségével könnyen megtehetjük.

3.2.5. Sorok és oszlopok

Beszúrás

Sor vagy oszlop beszúrása esetén arra a sor vagy oszlopazonosítóra kell jobb egérgombbal kattintanunk, amelyik elé szeretnénk egy újat be-szúrni. A felbukkanó gyorsmenüből a BESZÚRÁS menüpontot választva elvégezhetjük a kívánt műveletet. Ilyenkor a kijelölt oszlopot és a tőle




jobbra található oszlopokat jobbra, sor esetén pedig a kijelölt sort és az alatta található sorokat lefelé tolja és a beszúrt üres sor vagy oszlop a kije-lölt oszlop vagy sor helyére kerül. A beszúrással nem növekszik sem az oszlopok, sem a sorok száma, egyszerűen a beszúrt sortól, oszloptól kez-dődően a táblázat adatait annyi sorral oszloppal hátrébb pakolja a táblá-zatkezelő, ahány sort, oszlopot beszúrtunk.

3.11. ábra. Sorok, oszlopok beszúrása

Természetesen ezt menü segítségével is elvégezhetjük. A BESZÚRÁS menüpontban a SOROK vagy OSZLOPOK menüpontot választva az aktív cella sorába vagy oszlopába tudunk üres sort, vagy oszlopot beszúrni.

Oszlopszélesség és sormagasság

Előfordulhat, hogy egy-egy cella tartalmát a képernyőn rendelkezésre álló helyen nem lehet megmutatni. Ilyenkor többféle dolog is történhet. Ha a cella tartalma szöveges adat, akkor a szöveg megmutatására a cellát közvetlenül követő üres cellák helyét is felhasználja a tartalom megjelení-tésére a rendszer. Ami még itt sem fér el, azt egyszerűen nem látjuk. Más típusú tartalom esetén # jeleket látunk a cellában a tartalomnak megfele-lő érték helyett.

Ha a teljes tartalmat látni szeretnénk, be kell állítani a megjelenítéshez használt oszlopterület szélességét. Erre több lehetőségünk is van.




• Az aktuális oszlop beállítását a FORMÁTUM/OSZLOP-/SZÉLESSÉG menüpont segítségével konkrét értéket megadásával végezhetjük.

• Beállíthatjuk az oszlopszélességet úgy is, hogy a változtatni kívánt oszlop oszlopazonosítója és a tőle jobbra található elválasztó vo-nalat az egér segítségével, a „fogd és vidd” módszerrel helyezzük arrébb.

• A változtatni kívánt oszlop oszlopazonosítója és a tőle jobbra ta-lálható elválasztó vonalra duplán kattintunk. Ilyenkor úgy állítja be az Excel az oszlopot, hogy a legszélesebb adat is kiférjen. Ezt a FORMÁTUM/OSZLOP/LEGSZÉLESEBBEN KIJELÖLT menüpont segítségével is megtehetjük.

• Ha az oszlopszélességet 0-ra állítjuk, akkor az oszlop látszólag el-tűnik, azaz elrejtettük. Az aktuális oszlopot úgy is el tudjuk rejteni, hogy a FORMÁTUM/OSZLOP/ELREJT menüpontot hívjuk segít-ségül. Az elrejtet oszlopot újra láthatóvá tehetjük két szomszédos oszlopának kijelölése után a FORMÁTUM/OSZLOP/FELFED me-nüpontot aktiválva.

A sormagasság beállítása teljesen hasonló módon történhet.

Törlés

Ha sorokat vagy oszlopokat szeretnénk törölni, először kijelöljük őket, majd a SZERKESZTÉS/TÖRLÉS menüpont segítségével, vagy a Delete billentyű lenyomásával tartalmukat eltávolítja a rendszer, a mögöttük lévő sorok illetve oszlopok tartalmát pedig előbbre másolja, hogy a törlés hatá-sa teljes legyen. Itt is megjegyezzük, hogy a törléskor sem a sorok, sem az oszlopok száma nem csökken! Természetesen az oszlop-, vagy sorazono-sítón való jobb egérgomb kattintás után felbukkanó gyorsmenüből a TÖRLÉS-t választva is ugyanezt az eredményt érhetjük el.




3.2.6. Táblázat formázása A cellák tartalmának megjelenítéséhez a cellákhoz rendelt formátum-

beállításokat használja a táblázatkezelő. Ezeknek a beállítására számos lehetőségünk van. Beállíthatjuk a kijelölt cellák típusát, igazítását, betűtípu-sát, szegélyezését, mintázatát és védelmét. Mindezek beállítását a FORMÁ-

TUM/CELLÁK… menüpont kiválasztása után a megjelenő ablakban tud-juk megvalósítani. Cellák típusai

3.12. ábra. Cellák formázása

A SZÁM fülhöz tartozó ablak segítségével tudjuk meghatározni, hogy a kijelölt tartományhoz tartozó cellák tartalmát milyen megjelenítés szerint várjuk a képernyőn. A számok alapesetben jobbra a szövegek balra igazít-va jelennek meg.

A típusok rövid ismertetője:

Általános Nem állítunk be semmilyen formát, úgy hagyjuk, ahogy beírtuk. Szám A különböző számtípusok közül, beállíthatjuk az ezres csopor-

tosítást és a tizedesjegyek számát. Pénznem Ugyanaz, mint számformátumnál, csak a szám mögött megje-

leníthetjük a kiválasztott pénznemet.




Könyvelői Hasonló a pénznemhez csak negatív számoknál az előjel a cella elejére kerül.

Dátum A beírt számot átalakítja dátummá, méghozzá úgy hogy 1900. január elseje óta eltelt napok számának fogja fel az érték egész részét. Különböző dátumformák közül válogathatunk. Negatív számtartalom esetén hibajelzést kapunk!

Idő Az aktuális érték törtrészét alakítja idő értékké. (1/24=1 óra). Negatív számtartalom esetén itt is hibajelzés lesz!

Százalék A beírt számot szorozza 100-zal és mögéje teszi a % jelet, azaz a megjelenítés százalék-formájú.

Tört A beírt számot tört alakban jeleníti meg. Tudományos A számtartalmat normál alakban jeleníti meg. Az alap 10, a

mantisszát és a karakterisztikát az E választja el egymástól. Szöveg A beírt adat szövegként jelenik meg balra igazítva. Különleges Előre beépített speciális formátumokat állíthatunk: telefon-

szám, irányítószám, TAJ-szám, stb. Egyéni Saját magunk határozhatjuk meg a szám formátumát tetszőle-

gesen. Például mértékegységeket adhatunk meg.

A legfontosabb formátumokat beállíthatjuk az eszköztár segítségével is!

Cellák igazítása Az IGAZÍTÁS fül párbeszédablakában állíthatjuk be, hogy a cellában

mind vízszintesen, mind függőlegesen hol helyezkedjen el az adat. Itt állít-ható be az is, hogy a bírt adat milyen szögben legyen elforgatva, illetve a függőleges beírás is.

A szöveg elhelyezkedésére további opciók is rendelkezésünkre állnak: Lehetőségünk van többsoros adatok megjelenítésére, ehhez a SORTÖRÉS-

SEL TÖBB SORBAN jelölőnégyzetet kell bejelölnünk. Ha több cella van kijelölve, akkor lehetőségünk van e cellák egyesítésé-

re, azaz egy cellaként kezelni a CELLÁK EGYESÍTÉSÉVEL jelölőnégy-zet segítségével. Vigyázat, ha több cellában is van adat csak a bal felső cellában lévő érték kerül az így összeolvasztott cellába! A cellaegyesítéhez az eszköztáron is találhatunk nyomógombot.

Cellák betűtípusa A BETŰTÍPUS fülhöz tartozó ablak segítségével tudjuk a kijelölt cellák

betűtípusát beállítani, teljesen hasonló módon, mint ahogy azt a Word esetében is tehettük.




Cellák szegélyezése A táblázatban látható szürke vonalak csak a táblázat kezelését segítik

számunkra, ezek azonban nem jelennek meg nyomtatáskor. Ahhoz, hogy a nyomtatásban is látható keret legyen a SZEGÉLY fül ablakában kell beál-lítanunk. Itt tudjuk elérni a kijelölt tartomány keretezését. Megadhatjuk a keret típusát, vastagságát valamint a színét.

Az ablak jobb felében található kis ábra segítségével pedig meghatá-rozhatjuk, hogy a táblázatban hova is akarjuk húzni a beállított keretet.

A keretezéshez az eszköztáron is találunk segítséget.

Cellák mintázata A Mintázat fül ablakában színpaletta segítségével tudjuk beállítani a

kijelölt cellák háttérszínét, valamint egy lenyíló listából a mintázatát.

3.2.7. Képletek Az eddigi fejezetekben megismerkedtünk a táblázatok létrehozásával,

formázásával, most pedig nézzük meg mi az, amiért a táblázatkezelőt használunk. Ez pedig nem más, mint a már bevitt adatokkal elvégezendő különböző műveletek, amelyek történhetnek számokon, dátumokon, vagy akár szövegeken is. Gondoljunk az átlagszámításra, összegzésre, különbö-ző cellákban található szövegek összefűzésére stb. Mindezen műveleteket elvégezhetjük a saját magunk által beírt képletek, valamint beépített függvények segítségével.

Nézzük meg néhány tudnivalót a képletekről: • A képleteket egyenlőségjellel (=) vagy összeadásjellel (+) kezd-

jük. • Ahova csak lehet, a képletekbe cellahivatkozásokat írunk és nem

konkrét értékeket. A cellahivatkozás bevitelét megtehetjük úgy is, hogy rákattintunk a megfelelő cellára.

• Képletek beírásánál használhatjuk az összeadás (+), kivonás (–), szorzás (*), osztás (/) és hatványozás (^) műveleteket valamint a zárójelekkel biztosíthatjuk a kiértékelés helyes sorrendjét.




Az aktív cellába begépelt képlet elfogadása után, a kijelzéskor már a ki-számított értéket fogjuk látni. Ha ismét aktívvá tesszük az előbb szerkesz-tett cellát, láthatjuk, hogy a szerkesztőlécen az általunk beírt képlet szere-pel míg a kijelzés továbbra is a kiszámított értéket mutatja.

Cellahivatkozások

Gyakran előfordul, hogy egy táblázat több cellájában is ugyanolyan módon kell kiszámolni a megmutatandó értéket, legfeljebb más cellák ada-taival kell elvégezni ugyanazt a számolást. Ilyenkor célszerű egyszer meg-komponálni a megfelelő képletet. Ezt egyik cellába beírjuk, az összes töb-bibe másolással tesszük át, ezzel jelentősen leegyszerűsítve munkánkat. Ha a másolás pontosan ugyanúgy viszi át a képletet egyik cellából a másikba, akkor nem sok munkát takarítunk meg, hiszen az új helyen megfelelően át kellene alakítani a képletet, hogy ott is jó eredményt szolgáltasson. Szeren-csére az Excel a különféle cellahivatkozásokkal segít munkánkat. Nézzük, milyen cellahivatkozások fordulhatnak elő az Excelben!

Az első fajta a relatív cellahivatkozás. De mi is ez? Nézzük a következő példát: Legyen az A1 cella értéke 100, a B1 celláé 80, a C1-es cella meg tartal-

mazza a =A1–B1 képletet. A C1 cella értéke 20. A D2 cellába ugyancsak az A1 és a B1 különbségét szeretnénk látni. Ezért ezt a képletet másoljuk át a D2-es cellába. Nézzük meg a szerkesztőlécen, hogy a D2-es cella mi-lyen képletet tartalmaz. Láthatjuk, hogy a =B2–C2 képletet. De mi nem ezt szerettük volna!

Miért is történt mindez így? Amikor a C1-es cellában beírtuk az =A1–B1 képletet, a táblázatkezelő

azt jegyezte meg, hogy az aktív cellától kettővel balra lévő cellából kivon-tuk az aktív cellától eggyel balra lévő cellát, azaz az adott cellához képest való relatív elhelyezkedésüket, és amikor másoltuk a képletet szintén esze-rint cselekedett. Azaz ahova másoltuk az attól kettővel balra lévő cellából kivonta a tőle eggyel balra lévő cellát, és az ennek megfelelő képletet szúr-ta be a cellába.

Mit tehetünk akkor, ha az eredeti képletet szeretnénk másolni? Nem kell mást tennünk, minthogy a képletben használt cellahivatkozá-

sokat lerögzítjük. Ezt pedig a dollárjel segítségével tehetjük meg. Azaz ha a C1-es cellába az =$A$1-$B$1 képletet írjuk akkor ezt már bárhova másol-va mindig az A1 és a B1 cellák tartalmának különbségét kapjuk. Ez a $ jellel kiegészített hivatkozás az abszolút cellahivatkozás, a $ jel nélküli a




relatív hivatkozás. Abszolút hivatkozású cellacím másoláskor nem válto-zik, relatív hivatkozású pontosan olyan mértékben változik, amilyen mér-tékben a forrásképletet tartalmazó cella címe eltér a lemásolt képletet tar-talmazó cella címétől.

Ha azt szeretnénk, hogy másoláskor csak a cím egyik (sor vagy oszlop) azonosítója maradjon változatlan, a másik a másolásnak megfelelően vál-tozzon, akkor csak az elé az azonosító rész elékell tennünk a $ jelet. Ha egy cellahivatkozás egyik azonosítóját rögzítjük, akkor vegyes hivatko-zásról beszélünk.

3.2.8. Függvények A táblázatkezelő számos beépített függvénnyel segíti munkánkat. A

függvények szerkesztésében segít nekünk a függvényvarázsló, amelyet a BESZÚRÁS/FÜGGVÉNY… menüpont vagy az eszköztáron található nyo-mógomb segítségével érhetünk el.

A felbukkanó ablakban első dolgunk hogy a lenyíló listából a különbö-ző függvénykategóriák közül válasszunk ki egyet.

Kategória Milyen függvények találhatók itt? Mind Ez a kategória tartalmazza a táblázatkezelő összes

függvényét. Pénzügyi Pénzügyi számításoknál használatos függvények. Dátum és idő A dátumok, és időpontok kezelését szolgáló függvé-

nyek. Mat. és trigonom. Matematikai és trigonometriai számításoknál használa-

tos függvények. Statisztikai Statisztikai számításoknál használatos függvények. Mátrix Táblázatokban történő keresést segítő függvények. Adatbázis Egy táblázat adatbázisként való kezelésekor használatos

függvények. Szöveg Szövegen elvégezhető műveletek függvényei. Logikai Logikai műveletek függvényei. Információ A cella tartalmáról kinyerhető információk függvényei.

A következő teendők a függvényt kiválasztani az adott kategóriából. A függvényekről az ablak alján egy rövid leírást találhatunk. A megfelelő függvény kiválasztása után egy újabb ablakban adhatjuk meg az adott függvény paramétereit (ha van), azaz azt, hogy melyen értékekkel számol-jon a függvény. Különböző függvényeknél az egyes paramétereknek más és más funkciója lehet. A függvények paramétereiről – mindig arról amelynek megadásával éppen foglakozunk – rövid leírást találunk az ablak




alján. További információt kaphatunk az ablakban található Súgó a függ-vényről hivatkozás segítségével.

A paraméter szerkesztésekor természetesen beírhatjuk kézzel a megfe-lelő képleteket, de egér segítségével is – ugyanúgy mint a képletek meg-komponálásakor – felépíthetjük a paramétert. Ha egérrel dolgozunk a va-rázsló ablaka összezsugorodik, csak az aktuálisan szerkesztett paraméter sora jelenik meg.

3.13. ábra. Függvények szerkesztése

A varázsló segítségével megszerkesztett függvény elfogadása után, a táblázathoz visszatérve a felépített függvény a szerkesztőlécen található meg.

Néhány fontos függvény SZUM: A argumentumokban megadott cellákat numerikus tartalmát összegzi ÁTLAG: Az argumentumokban megadott számok átlagát (számtani közepét) adja meg. MIN: Az argumentumai között szereplő legkisebb számot adja meg. MAX: Az argumentumai között szereplő legnagyobb számot adja meg. ABS: Egy szám abszolút értékét adja eredményül. INT: Egy számot lefelé kerekít a legközelebbi egészre. ÖSSZEFŰZ: Több szövegdarabot egyetlen szöveggé fűz össze. BAL: A szöveg elejéről megadott számú karaktert ad vissza.




JOBB: A szöveg végéről megadott számú karaktert ad vissza. MA: Az aktuális dátum értékét adja eredményül. ÉV: A paraméterben megadott dátumértéknek megfelelő évet adja eredményül. A visszaadott érték 1900 és 9999 közötti egész szám. HÓNAP: A paraméterben megadott dátum megfelelő hónap értéket adja eredményül. A hónap értékét az 1...12 tartományba eső egész értékként kapjuk (1=január, ..., 12=december). NAP: A paraméterben megadott dátum megfelelő napját adja vissza. A nap 1 és 31 közé eső számként jelenik meg. HA: Az eddigi függvényektől eltérően ennek a függvénynek három paramétere van:

• 1. paraméter: egy logikai kifejezés, amely vagy igaz vagy hamis ér-tékű lehet.

• 2. paraméter: megadja, hogy ha az 1. paraméterben megadott ki-fejezés értéke igaz, akkor mi legyen a függvény értéke.

• 3. paraméter: megadja, hogy ha az 1. paraméterben megadott ki-fejezés értéke hamis, akkor mi legyen a függvény értéke.

3.2.9. Diagramok A táblázatban lévő adatokat diagramok segítségével áttekinthetőbbé

tehetjük. Ahhoz, hogy a diagramunk átlátható és könnyen értelmezhető legyen, a következőket kell szem előtt tartani:

• Milyen adatokat is szeretnénk ábrázolni? • Melyik diagramtípus felel meg a legjobban a célnak? • Az adatok nagyságrendileg egy kategóriába tartoznak-e? • Hogyan lesz könnyen átlátható és jól értelmezhető a diagram?

Diagram készítése

A diagramvarázsló itt is nagymértékben megkönnyíti munkánkat. A diagramkészítés során először jelöljük ki az ábrázolni kívánt tarto-

mányt. Következik a diagramvarázsló elindítása. Ezt kétféleképpen is meg-tehetjük, egyrészt a BESZÚRÁS/DIAGRAM menüpont segítségével más-részt az eszköztáron található nyomógomb segítségével. Ezután 4 lépés-ben tudjuk beállítani az általunk létrehozandó diagramot.

1. lépés: Diagramtípus. Itt határozhatjuk meg a digram típusát, majd altípusát.




2. lépés: Forrásadatok beállítása. Itt állíthatjuk be az adattarto-mányokat, azonban ha az elején helyesen jelöltük ki az adatokat, akkor itt semmit nem kell tennünk.

3. lépés: Diagram beállítások. Címek, tengelyek, rácsvonalak, jel-magyarázat, feliratok, adattábla beállításait végezhetjük el itt kü-lönböző füleken

4. lépés: Diagram elhelyezése. két lehetőségünk van: Külön munkalapon (ekkor egy egész munkalapot foglal el a di-agram) vagy Objektumként (itt meghatározhatjuk, hogy melyik munkalapra kerüljön objektumként a diagram).

3.14. ábra. Diagramok készítése

2004-es költségek

01000020000300004000050000600007000080000

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Hónapok

Köl

tség

ek RuhaÉlelmiszerRezsi

2004-es költségek

05000

100001500020000250003000035000

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Hónapok

Köl

tség

ek RezsiÉlelmiszer

Ruha

Oszlopdiagram Halmozott vagy összevont oszlopdiagram




1 3 5 7 9

11

Ruha

0

10000

20000

30000

40000K

ölts

égek

Hónapok

2004-es költségek

RuhaRezsiÉlelmiszer

Az 1. hó költségei

28%

54%

18%

Rezsi

Élelmiszer

Ruha

Térbeli oszlopdiagram Kördiagram

2004-es költségek

05000

100001500020000250003000035000

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Hónapok

Köl

tség

ek RezsiÉlelmiszerRuha

2004-es költségek

01000020000300004000050000600007000080000

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Hónapok

Köl

tség

ek ÉlelmiszerRezsiRuha

Vonaldiagram Területdiagram

3.15. ábra. Diagramtípusok




3.3. Adatbázis-kezelés

3.3.1. Alapfogalmak Korábbi tanulmányaink során tisztáztuk az adat és információ fogal-

mát, azaz azt mondtuk, hogy az adat valamilyen nyers érték, míg az infor-máció a már értelmezett adat.

A világban végbemenő információnövekedés megköveteli, hogy az adatok halmaza helyett, egy sokkal jobban kezelhető struktúrát hozzunk létre, amely tartalmazza az adatok közötti kapcsolatokat is. Eltekintve az adatok tényleges értékétől elvi rendszerekben (adatmodellekben, adat-sémákban) gondolkodunk. Ez lehetővé teszi az adatok egységes kezelését és az ilyen adathalmazokat, adatbázisoknak nevezték el.

Azt mondhatjuk, hogy az adatbázis egy integrált adatrendszer, mely a különböző adatokat egy rendezett, jól meghatározott struktúrában, tárolja a kapcsolatot leíró elemekkel együtt.

Egy adatbázis követelményeinek csak akkor fogunk tudni megfelelni, ha világos, precíz fogalmakkal dolgozunk.

3.3.2. Adatbázis-kezelés alapjai Annak, hogy adatbázist használunk, nagyon sok előnye van. Például,

hogy egyszerre sokan használhatják és bár az adatok csak „egyszeresen” vannak tárolva, az adatbázis szerkezete mégis lehetővé teszi, hogy több felhasználó egymástól függetlenül hozzáférjen, olyan formában, ahogy neki fontos, anélkül, hogy a rá nem tartozó adatokat láthatná.

Az adatbázisséma a valóság egy részének tükörképe, egy modellje. Egy-egy eleme az objektumok (ezeket egyedeknek fogjuk hívni). Termé-szetesen ugyanazon objektumrendszerhez több adatbázisséma is létezik.

Az adatbázis-kezelő rendszer, olyan szoftverrendszer, amely az adatbázisok kezelését számítógép segítségével megvalósítja.

Az adatbázis-kezelő szoftver fő feladatai: • adatbázis létrehozása, • adatok hozzáadása, módosítása és törlése, • adatok rendezése, visszanyerése, • adatok védelme, • felhasználói felületek, nézetek létrehozása, • jelentések, űrlapok létrehozása.




Az adatbázis kezelő, az adatbázis és az alkalmazói programok együtte-sét adatbázis-rendszernek nevezik.

Az adatbázis-rendszer előnyei:

• igényelt szolgáltatások biztosítása: o adatvédelem, o integritási feltételek érvényesítése, o párhuzamos hozzáférés, o adatbiztonság, o hatékonyság, rugalmasság ,

• egységes kezelő felület, • elrejti a lényegtelen részleteket a felhasználó elől.

Az ANSI/SPARC modell

A 70-es években az adatfeldolgozásban nagyon elterjedt az adatbázis szemlélet. Szabványosítási céllal készítették a fogalmak és a terminológiák tisztázására.

A belső nézet a tárolt, fizikai adatbázist jelenti. A koncepcionális leképezés a belső nézetből az ún. logikai sémát

hozza létre. A külső koncepcionális leképezés a logikai sémákból külső néze-

teket hoz létre. A felhasználók általában csak a külső nézetekkel találkoz-nak.

3.16. ábra. Az ANSI/SPARC modell

Belső séma

Koncepciós séma

Nézet 1 Nézet 2 Nézet n Külső szint

Koncepciós szint

Belső szint




Az ANSI/SPARC architektúra előnyei:

• Minden felhasználó/alkalmazás számára saját, testre szabott nézet, nincs hatással más felhasználókra.

• Ha a belső szinten változtatunk, az nem befolyásolja az egyes fel-használók nézeteit (fizikai adatfüggetlenség).

• A fizikai tárolóeszköz változtatása nem befolyásolja a többi szin-tet.

• Változtatás a koncepciós szinten csak azokat a felhasználó-kat/alkalmazásokat érinti, amelyek használják a megváltoztatott adatokat.

Az adatbázisok típusai

Relációs adatbázis:

• Az adatokat táblákban tárolja. A sorok megfelelnek a rekordoknak, az oszlopok megfelelnek a mezőknek.

• Tárolja az adatok közötti kapcsolatot is.

Objektumorientált adatbázisok: Az adatokat objektumokban, a hozzá-tartozó adatműveletekkel együtt tárolja.

Többdimenziós adatbázis: • Szokás hiperkockának is hívni • Az adatokat több (>2) dimenzióban tárolja. • Sokkal gyorsabb, mint a relációs.

Az adatbázis-rendszerek fejlesztése

A teljes rendszerfejlesztés folyamatának lépései:

1. Megvalósíthatósági elemzés 2. Elemzés

Követelményelemzés Követelményspecifikáció

3. Tervezés Logikai Fizika

4. Megvalósítás, programozás 5. Tesztelés 6. Üzembehelyzés, oktatás

Adatmodellezés

} Adatbázis-tervezés

}




3.3.3. Adatmodellek Egyednek (entitás) hívunk minden olyan dolgot (objektumot), amely

minden más objektumtól megkülönböztethető, és amelyről adatokat tárol-tunk. Az egyed konkrét dolgok absztrakciója, konkrét dolgokat fog egybe. Egy adott egyed által képviselt konkrét elemek halmazát egyedhalmaznak is szoktuk nevezni. Például a diák nevű egyed egyedhalmaza az összes diákból áll.

Egyedtípus: egyedek összessége, amelyeknek közös tulajdonságai (attribútumai) vannak.

Egyed-előfordulás: egy konkrét realizációja az egyednek.

Tulajdonság: Az egyedeket tulajdonságokkal (attribútumokkal) írjuk le, a tulajdonság az egyed egy jellemzője (egy absztrakció).

A tulajdonságok lehetnek: • Azonosítók (például a kulcsmezők). Ha egy attribútum minden egyed

előfordulásra más és más értéket vesz fel, akkor azonosítónak hív-juk. Pl.: A személyi szám.

• Leírók (nem kulcsmezők). A leírók nem határozzák meg egyértelmű-en az egyed előfordulásait.

Ha egy tulajdonság olyan, hogy több értékkel írható le, akkor összetett tulajdonságnak hívjuk.

Kapcsolat: Kapcsolatnak nevezzük az egyedek közötti viszonyt. Jellemző-je, hogy egy adott egyed egy előfordulásához hány előfordulás kapcsolódik a másik egyedből. Három esetet különböztetünk meg: • Egy-egy típusú kapcsolat (Jelölés: 1:1 kapcsolat): A kapcsolat lelet

olyan, hogy az egyik egyedhalmaz mindegyik eleméhez a másik egyedhalmaznak pontosan egy eleme kapcsolódik.

• Egy-több típusú kapcsolat (Jelölés: 1:N kapcsolat): Azt mondjuk, hogy az A egyed és a B egyed között egy-több típusú kapcsolat van, az A egyedhalmaz minden eleméhez a B egyedhalmaznak több eleme is tartozhat.

• Több-több típusú kapcsolat (Jelölés: N:M kapcsolat): Azt mondjuk, hogy az A egyed és a B egyed közötti kapcsolat több-több kapcso-lat, ha az A egyedhalmaz minden eleméhez B halmaz több eleme is tartozhat és B minden eleméhez A több eleme is kapcsolódhat.




Egyedkapcsolat diagram

Az egyedkapcsolat diagram a tárolandó adatok és kapcsolataik grafikus ábrázolására szolgál. Segítségükkel könnyen áttekinthető rendszertervet készíthetünk. Az egyedkapcsolat diagram háromféle összetevőt tartalmaz: • egyedek • attribútumok • kapcsolatok

3.17. ábra. Egy–egy egyedkapcsolat diagram

3.18. ábra. Egy–több egyedkapcsolat diagram

3.19. ábra. Több–több egyedkapcsolat diagram

A 3.17. ábra egy egyszerű egyedkapcsolat diagramot mutat, egy–egy típusú kapcsolattal. Minden településnek egy polgármestere van és meg-fordítva. A 3.18. ábra egy, egy–több típusú kapcsolat, amit szemléletesen ábrázol a három becsatlakozó vonal. A 3.19. ábra több–több kapcsolatot szemléltet. A kis kör a kapcsolat opcionális voltát jelöli.

Személy Cipők

személy cipői

Polgármester Települések

település és polgármestere

Tanár Diák

tanár diákjai




Az adatmodell fogalma

Az adatmodell egyedek, attribútumok, és kapcsolatok rendszere, a valóság, a valós világ objektumainak leképezése, absztrakciója. Az adat-modell, tehát egy olyan séma, amelyben megadjuk milyen tulajdonságok, határozzák meg az egyedeket, milyen egyedek és kapcsolatok szerepelje-nek az adatbázisban. Az adatmodell megadja az adatbázis szerkezetét, sémáját. Az adatmodellek elemei:

• A struktúra elemeinek leírása. • A műveletek leírása. • Integritási feltételek.

Az adatmodell készítésének célja: Az adatok helyes logikai szerke-zetének meghatározása a jelenlegi rendszer (követelményelemzés) és az igényelt rendszer (követelményspecifikáció) szempontjából. A cél elérésé-hez rendelkezésre álló eszközök: Az egyedkapcsolat diagram és a nor-malizálás.

Koncepciós adatmodellek:

• hierarchikus, • hálós, • relációs.

Hierarchikus adatmodell

3.20. ábra. Hierarchikus struktúra

Adat1

Adat2 Adat3

Adat4 Adat5

... ...

...

...




Jellemzője a fastruktúra. A csomópontok egyedeket jelentenek és a nyilak a kapcsolatokat fejezik ki.

Hálós adatmodell A különböző adategységek (rekordok) közötti kapcsolat egy gráffal ír-

ható le. Két csomópont között akkor van adatkapcsolat, ha őket él köti össze egymással. Egy csomópontból tetszőleges számú él indulhat ki.

3.21. ábra. Hálós adatmodell

Relációs adatmodell Egy olyan modell, amelyben az adatok ábrázolása a matematikai relá-

cióelméletén alapul.

Tulajdonságok: • Matematikai alapja van (relációalgebra). • Három alapvető komponense:

• Tábla: az adatok sorokba, és oszlopokba vannak szervezve. • Adatmanipuláció: relációs algebrai műveletekkel (SQL). • Adatintegritás: a valós életből vett bizonyos szabályok betar-

tását ellenőrizhetjük.

A relációs modell fő előnyei: • rugalmas kapcsolati rendszer, • egyszerű struktúra • hatékony lekérdező, kezelő műveleti rész.




A relációs adatmodellben az adatbázist több táblával adjuk meg, de a táblák (egyedek) közötti kapcsolatokat nem adjuk meg az adatmodell

felírásakor. Kapcsolatokat olyan táblák között lehet definiálni, amelyekben van közös tulajdonság.

3.22. ábra. A tábla elemei MS-Accessben

3.3.4. A relációs adatbázisok A relációs adatbázisok elemei:

• táblák, a közöttük lévő kapcsolatokkal, • a tábla rekordokat tartalmaz, • a rekord egy sor a táblában, amely összetartozó adatokat tartalmaz, • a mező egy oszlop a táblában, amely a rekordokban tárolt infor-

mációk egy szelete.

Tábla

Rekordok

Mezők

TáblaTábla

Rekordok

Rekordok

MezőkMezők




3.23. ábra. A relációs adatbázisok jellemzői

A mező jellemzői: • Mezőméret: megadja a benne tárolt adat maximális hosszát. • Mezőnév: név, amely egyértelműen azonosítja a mezőt. • Adattípus: meghatározza a tárolt adat típusát.

Strukturális rész elemei: • mező • rekord • reláció (tábla) • adatbázis

MEZŐ jellemzői: • egyértékű • lehet normál vagy

kulcs • integritási elemek

köthetők hozzá

RELÁCIÓ: Azonos típusú rekordok halmaza. Tulajdonságok:

• nincs sorrendiség, • nincs rekordpozíció, • nincs két azonos rekord.

Megadása: • azonosító név, • rekordtípus (reláció sémája).

REKORD jellemzői: • rögzített mezősor-

rend • szerkezet jellemzi

(séma) • integritási elemek

köthetők hozzá




A leggyakrabban használt adattípusok (MS-Access): • Szöveg: hagyományos szöveg. Hossza max. 255 karakter. • Feljegyzés: megjegyzésként vagy leírásként megadott szöveg.

Legfeljebb 65 536 karakter. • Szám: numerikus adatok. Hossza 1, 2, 4 vagy 8 bájt. • Dátum/Idő: dátumok és időpontok. Hossza 8 bájt. • Pénznem: pénzösszegek kifejezésére (decimális). Hossza 8 bájt. • Számláló: automatikusan beszúrt egyedi sorszám, illetve véletlen-

szerűen generált szám új rekord hozzáadásakor. Hossza 4 bájt. • Igen/Nem: kétértékű mezők (I/N, Igaz/Hamis, Be/Ki). Hossza

minimum 1 bit, megvalósítása programfüggő. • OLE objektum: OLE objektumok. (Pl. Excel táblázatok, képek,

stb.) Hossza: Legfeljebb 1 gigabájt. • Hiperhivatkozás: hiperhivatkozások.

Adatbázisoknál nagyon fontos az, hogy az adatok között milyen vi-szony áll fenn. Két fontos tulajdonságot különböztetünk meg:

Funkcionális függőség: adatok között akkor áll fenn ha egy vagy több adat konkrét értékéből más adatok egyértelműen meghatározhatók. Például a személyi szám és a név között funkcionális függőség áll fenn.

Többértékű függőség: Ha az adatok között nem áll fenn (egyik irányban sem) funkcionális függőség, akkor többértékű függőségről beszé-lünk. Például egy ember nevéből nem határozható meg a foglakozása és viszont.

Kulcs: Egy R reláció attribútumainak egy K részhalmazát kulcsnak nevezzük, ha a K értékei a reláció minden rekordját egyértelműen azono-sítja, de ha egyetlen attribútumot is elhagyunk K-ból, akkor ez a feltétel már nem teljesül.

Egy reláció kulcsa tehát olyan attribútumcsoport, amelyben nincs olyan két sor, amelyeknek a kulcsban szereplő attribútumok értékei azo-nosak volnának.

A relációs adatbázisban a kulcsnak a következő feltételeket kell teljesí-tenie:

• Az attribútumok egy olyan csoportja, melyek csak egy sort azono-sítanak (egyértelműség).




• A kulcsban szereplő attribútumok egyetlen részhalmaza sem alkot kulcsot.

• A kulcsban szereplő attribútumok értéke nem lehet definiálatlan.

3.24. ábra. Kulcsok a táblában

Külső kulcsnak (vagy idegen kulcsnak) nevezzük egy relációnak azo-kat az attribútumait, amelyek egy másik relációban kulcsot alkotnak.

Redundancia fogalma: Redundanciáról akkor beszélünk, ha a többi adatból levezethető értéket tároljuk (feleslegesen) az adatbázisban.

A többszörös adattárolást nem tudjuk mindig elkerülni. Pl. amikor va-lamely attribútumot a táblák közötti kapcsolat felépítésére használunk fel.

Normálformák – a redundancia megszüntetése

A logikai tervezés célja, egy redundancia mentes relációstruktúra, relá-ciós adatbázis. Az adatbázis ún. normálformára hozása ezt a célt szolgálja. Öt normálformáról szoktunk beszélni, de ezeket itt nem ismertetjük.

Kulcs Oszlop

Králik Andrea

Sor

Érték




3.3.5. MS-Acces adatbázis-kezelő szoftver Az MS-Acces egy relációsadatbázis-kezelő szoftver, amely az adatok

kezelését interaktívan és programozási szinten is lehetővé teszi. Megengedi a többfelhasználós adatbázis-használatot. Eszköztárával és menüjével ké-nyelmes (vizuális) fejlesztést biztosít. Az ACCESS objektumtípusai:

• táblák, • lekérdezések, • űrlapok, • jelentések, • lapok, • makrók, • modulok.

Az ACCESS objektumai ugyanannak az adatbázisfájlnak a részei és egymással kapcsolatban is állhatnak.

3.25. ábra. A relációs adatbázisok elemei

Menü és eszköztár

Egy tábla

Adatbázis- panel




Nézzük meg, röviden ezeket az elemeket!

Tábla: A relációs adatbázisoknak megfelelően, a tábla sorokból (re-kordok) és oszlopokból (mezők) áll.

Lekérdezés: Az adatbázis adataira megfogalmazott kérdés, feltétel, feltételrendszer. A megadott feltételeknek eleget tevő rekordok adják a lekérdezés eredményét. Ezek származhatnak több táblából, de másik adatbázisból is.

Űrlap: Az adatok karbantartását segítő objektum. Az űrlap mögött le-het tábla és lekérdezés is.

Jelentés: Az adatbázis adatainak kívánt formában való megjelenítését teszi lehetővé. Az adatok csoportosíthatók, teljes- és részösszegek ké-pezhetők. Grafikonokon is megjeleníthetők az adatok. Alapja lehet tábla vagy lekérdezés.

Lapok: Az adatelérési lap olyan speciális weblap, amely az internetről vagy intranetről származó, vagy a számítógépen tárolt adatok megjele-nítésére és kezelésére szolgál.

Makró: Műveletek egyetlen parancsba foglalása. A használatukkal meggyorsítható a munka.

Modul: Visual Basic Application nyelven készített beépíthető progra-mok, eljárások, függvények.




3.4. Grafikák, képek, hangok, videók szerkesztése Általában médiumnak nevezzük az információk terjesztésére és be-

mutatására szolgáló eszközöket. Például: nyomtatott szöveg, grafika, kép, hangok.

Mi is az a multimédia? Leegyszerűsítve úgy szoktak fogalmazni, hogy olyan dokumentum,

amely egyszerre tartalmaz képet, hangot, és videót, azaz különböző infor-mációközlési módok (szöveg, hang, álló- és mozgókép) kombinációja, amely számítógépen vagy más elektronikus eszközön jelenik meg. Ennél pontosabb, összetettebb meghatározást ad rá Steimetz:

„A multimédia rendszert független információk számítógép-vezérelt, integrált előállítása, célorientált feldolgozása, bemutatása, tárolása és to-vábbítása határozza meg, melyek legalább egy folyamatos (időfüggő) és egy diszkrét (időfüggetlen) médiumban jelennek meg.”

3.4.1. Képek A képek igen fontos alkotóelemei a multimédia-alkalmazásoknak. A

munkánk során azonban arra is ügyelnünk kell, hogy a megfelelő célra megfelelő formátumú képet használjunk, különben az eredmény nem lesz megfelelő a minőség és/vagy hatékonyság szempontjából. A következők-ben áttekintjük a leggyakrabban használt képformátumokat és tipikus al-kalmazási céljukat.

Képeinket/ábráinkat két igen eltérő formátumban tárolhatjuk. A bit-térképes vagy raszteres formátumban az adott kép minden egyes kép-pontjának színinformációja eltárolásra kerül, míg a vektorgrafikus formá-tumban a képet alkotó objektumok, vagy rajzelemek tulajdonságai szere-pelnek az állományban.

Természetesen mindegyik formátumnak megvannak az elő-nyei/hátrányai.

Bittérképes állományok

Először ismerkedjünk meg a bittérképes képek legfontosabb jellemző-ivel.

• Méret: itt a kép vízszintes és függőleges képpontjainak számát szokás megadni. (pl. 640×480-as kép azt jelenti, hogy a kép 640 képpont (pixel) széles és 480 képpont magas)




• Színmélység/színinformáció mennyiség: azt mutatja meg, hogy az adott kép képpontjai hány színárnyalatot vehetnek fel.

A színkeverésnek két fajtáját különböztetjük meg, beszélhetünk addi-tív és szubsztraktív (kivonó) színkeverésről.

Az additív modellben a színek három alapszín: vörös, zöld, kék (RGB) egymásra vetítésével (összeadásával) állíthatók elő.

Ezt az elvet a fényt kibocsátó eszközökben (monitor, digitális kamera, szkenner, projektor) használják. Mivel a három alapszínből (vörös, zöld, kék) minden szín előállítható, a színek megadásához elég a három szín keverési arányát megadni.

3.26. ábra. A három alapszín

RGB színinformáció mennyisége pontonként

Megjeleníthető színek száma

1 bit 2 4 bit 16 8 bit 256

16 bit 65 536 24 bit 16 777 216

R

G B

R+G+B

G+B

R+B R+G




A szubsztraktív színkeverésnél a vörös, zöld és kék színek komple-

menter színeit használják, amelyek a türkiz, bíbor és a sárga. Negyedik színként pedig megjelenik a fekete (blacK) is, így áll össze a CMYK mo-dell. Egy képpont a türkiz, a bíbor, a sárga és a fekete 256*4 féle árnyala-tából áll össze. 32 biten (4 byte) tárolja az információt. Így 4,3 milliárd árnyalata lehet egy képpontnak. Elsősorban a színes képek nyomdaipari nyomtatásához használják.

A bittérképes állományokat elsősorban a fényképek és a foltszerű (nem vonalas) ábrák tárolására használjuk. A formátum hátránya, hogy a kicsinyítés/nagyítás műveletei mindig torzítással járnak (természetesen a torzítás mértéke függ a használt grafikai program minőségétől is). Emellett akkor is nehézségekbe ütközünk, ha az ilyen típusú állományokon bizo-nyos műveleteket (pl. kijelölés) szeretnénk végezni.

Elmondható, hogy a bittérképes állományok igen nagy méretűek, hi-szen minden egyes képpontról el kell tárolni a rá jellemző színinformációt. Ezért – mint a multimédia témakörében általánosan – itt is fontos, hogy a képállományokat megfelelően tömörítsük.

A tömörítés eredményeképpen kapott állomány kétféle lehet. Az egyikből maradéktalanul visszaállíthatjuk az eredeti képet, ezt nevezzük veszteségmentes tömörítési eljárásnak. Ilyen tömörítési eljárással talál-kozhatunk például a .GIF vagy .PNG formátumú képeknél. A másik cso-portba tartozó eljárások alkalmazása során a tömörített állományból nem tudjuk maradéktalanul visszanyerni az eredeti képinformációt, ezért ezeket veszteséges tömörítési eljárásoknak hívjuk.

Ezeknél az eljárásoknál, a tömörítés mértékét mi magunk is meghatá-rozhatjuk, így a legkedvezőbb arányokat állíthatjuk be. Mivel érzékszerve-ink bizonyos határokon belül nem érzékelik a különbséget az eredeti és tömörített állomány között, bátran használhatjuk ezt a tömörítési eljárást is. A JPG formátumú képeknél is veszteséges tömörítést használnak.

A leggyakoribb bittérképes formátumok: BMP, JPG, PNG, TIFF.

Vektorgrafikus állományok

A vektorgrafikus állományok előnyeit akkor tudjuk kihasználni, ha matematikailag jól leírható objektumokat (vonal, kör, ellipszis, görbe, tég-lalap stb.) tartalmazó ábrákat hozunk létre. A formátum legnagyobb elő-nye, hogy a nagyítás/kicsinyítés művelete torzításmentes, és az egyes objektumokkal történő műveletvégzés is egyszerű, hiszen az objektumokat




egyszerűen elmozdíthatjuk, átméretezhetjük, törölhetjük. Mivel ebben az esetben az objektumok tulajdonságai kerülnek tárolásra, az állomány mé-rete függ a felhasznált objektumok számától, bonyolultságától.

Képek nagyítása

Pixelgrafikus formátum Vektorgrafikus formátum

A leggyakoribb vektorgrafikus formátumok: EPS, WMF, CDR,

DFX, SVG. A képek szerkesztéséhez különböző programok állnak rendelkezé-

sünkre. Ilyen programok pl.: az MS-Paint, a PhotoFiltre, GIMP és az Adobe PhotShop stb.




3.27. ábra. A Microsoft Paint képszerkesztő program

3.4.2. Animációk Animáció: rajzolt – vagy más módon előállított – képek oly módon

történő megjelenítése, hogy az a mozgás érzetét keltse a nézőben. Az ani-máció jellemzője a másodpercenként megjelenített képek száma (fps – frames per second). Ennek az értéknek a folyamatos mozgás látványának eléréséhez kb. 14 és 18 között kell lennie. Leggyakoribb fájlformátumok: AVI, SWF, FLC, Animált-GIF.

3.28. ábra. Egy GIF-animátor program.

3.4.3. Hangok A hang, mechanikai rezgés, ami valamely anyagi közegben terjed. Né-

hány jellemzője: Hangsebesség: A vivőközegben való terjedési sebessége. A hallható hang: 16 Hz–20 kHz (életkorfüggő). 16 Hz alatt infra-

hangról, 20 kHz felett ultrahangról beszélünk. Akusztika: az emberi hallás jellemzőivel foglalkozik. Hangerő (hangintenzitás): A hangrezgés amplitúdója, az 1 m2-re

eső, wattban mért hangteljesítmény. A hangerő mértékegysége az akuszti-kus decibel.

Hangmagasság: a hang frekvenciájától függő mennyiség. Hangszín: az adott hangjel frekvenciatartományi viselkedése. Természetesen a tömörítésnek a hangok esetén is nagy jelentősége

van, hiszen ezen állományok is igen nagy méretűek. Manapság a legelter-jedtebb tömörített hangfájl formátum az MP3, amely pszichoakusztikus




elveken alapuló tömörítési eljárást használ, vagyis az emberi fül által nem érzékelhető komponenseket hagyja el. Ezzel az eljárással alig hallható a különbség az eredeti és tömörített hangállomány között.

A leggyakoribb hangtömörítési eljárások: MPEG Audio (Layer 1, Layer 2, Layer 3) MPEG 2 AAC MPEG 4 Dolby eljárások (Dolby Stereo Digital, Dolby Surround

Pro Logic) A digitálisan rögzített hangok szerkesztésére, hagszerkesztő progra-

mok állnak rendelkezésünkre, amelyekkel a hangokat vághatjuk, jellemzőit módosíthatjuk.

A legismertebb hangfájlok: WAV, MP3, MP4, ASF.

3.29. ábra. Egy hangszerkesztő program

3.4.4. Videók A videóállományok esetén rendkívül nagy szükség van a tömörítési el-

járásokra, hiszen ezen állományok igen nagy helyet foglalnak el. A videóállományok tömörítésénél is több módszer használható. Az

egyik leghatásosabb módszer azt használja ki, hogy a videóállományokban egymást követő képkockák (frame) tartalmának nagy része közös, ezért külön lehet kezelni a változatlan és a megváltozott területeket. Ezen eljárá-sok esetén kb. ötvenszeres tömörítési arány is elérhető.

Ilyen veszteséges tömörítési eljárásokat használunk akkor, ha AVI vagy MPEG formátumú videóállományokat hozunk létre.




Nagyon sok tömörítési/kitömörítési szabvány létezik. Elképzelhető, hogy egy videót, nem tudunk lejátszani a megfelelő dekódoló programok (kodekek) nélkül.

A digitális videók számítógépen történő lejátszására, vágására, szer-kesztésére, feliratozására videólejátszó és videószerkesztő programok áll-nak rendelkezésünkre. Ezekkel természetesen a videóhoz tartozó hangot is szerkeszthetjük.

3.30. ábra. A Microsoft videószerkesztő programja

A legelterjedtebb videó fájlformátumok: MPG, AVI , MOV, ASF.




3.4.5. PhotoFiltre A PhotoFiltre egy kiváló képszerkesztő program ingyenes változata,

melyben tucatnyi szűrőt, számtalan effektust és egyéb képmanipulációs eszközt találunk. A program lehetőségeit pluginnek segítségével bővíthet-jük, és támogatja a legfontosabb képformátumokat.

Eszköztárában minden fontosabb rajzeszközt megtalálunk, és a prog-ram mérete csekély.

Ablak felépítése

PhotoFiltre elindulása után az elénk táruló ablakban a szokásos ablak-részeket könnyen elkülöníthetjük. Megtaláljuk a címsortól kezdve az álla-potsorig szinte mindent. Ez az alábbi ábrán jól látható.

3.31. ábra. A PhotoFiltre program

Megfigyelhető hogy a rajzeszközök a képernyő jobb oldalán helyez-kednek, még a szűrök és egyéb beállítási lehetőségek az ablak tetején van-nak.




Eszköztárak Az eszköztárak segítségével a program nyújtotta szolgáltatások közül

elérhetjük a legfontosabbakat. Alapvetően a programban három eszköz-tárral találkozhatunk, a már említett SZŰRŐK eszköztárral, a RAJZESZKÖ-

ZÖK eszköztárral, valamint egy harmadik eszköztárral, ami alapvetően a legfontosabb beállításokat teszi lehetővé. Az első kettő eszköztárat a NÉ-

ZET menüpont segítségével tudjuk megjeleníteni, illetve eltüntetni a kép-ernyőről.

Nézzük meg milyen lehetőséget biztosítanak az eszköztárak: Új: Kapunk egy új, üres vásznat. Meghatározhatjuk, hogy milyen le-

gyen a háttérszíne, a mérete, a felbontása. Megnyitás: Egy, már elmentett képet nyithatunk meg további szer-

kesztésre. Mentés: Kiválaszthatjuk, hogy milyen formátumban szeretnénk men-

teni a képet, és formátumtól függően egyéb beállítási lehetőségeink is van-nak.

Nyomtatás: A megszerkesztett képet kinyomtathatjuk. Kép beolvasás: Valamilyen beviteli eszközről tudjuk a képet beolvas-

ni. Visszavonás: A legutóbb elvégzett műveleteket tudjuk visszavonni. Újra végrehajtás: A már visszavont műveleteket tudjuk ismételten el-

végeztetni. Kijelölés elrejtés/megjelenítés: A korábban kijelölt terület határoló

vonalát tudjuk megjeleníteni, illetve elrejteni. RGB szín: A fény színmodellje. Három alapszínt tartalmaz: piros,

zöld, kék. A három színt egymásra vetítjük, így kapjuk meg a többi színt. Ha nem vetítünk össze semmit, akkor a feketét kapjuk meg, ha mindhá-rom szín teljes fényerőn szerepel, akkor a fehéret.

Indexelt szín: Előre definiált színpaletták közül válogathatunk. Átlátszó szín: A kép melyik színe legyen átlátszó. Képméret: A kép méretét, illetve felbontását állíthatjuk be. Lapméret: A rajzterület nagyságát állíthatjuk be, itt nem méretezi át a

képet, csak a rajzolási területet növeli meg! Felirat: Szöveget tudunk elhelyezni a rajzon, melynek tulajdonságait

egy megjelenő ablak segítségével tudjuk beállítani.




Képszerkesztés

A képszerkesztés legfontosabb elemei a színek. Ha nem tudunk színes nyomtatót használni, akkor is színekkel dolgozunk: a szürkeárnyalatok is színek. A PhotoFiltreben egyszerre kétféle színt használunk: festőszín és háttérszín. Amikor a festő- vagy háttérszín ikonjára kattintunk, megjelenik a színválasztó panel:

3.32. ábra. A PhotoFiltre színszerkesztő panelje

Ez hasonlít a Windows színválasztó paneljéhez. A jobb alsó sarokban lévő számok a különböző színmódokban megadott színösszetételeket mutatják.

Kijelölés

A PhotoFiltreben többféle kijelölőeszközt ismerhetünk meg: • Téglalap, Ovális, Lekerekített téglalap, Rombusz, Három-

szög: a kijelölés alakzatát adhatjuk meg. • Lasszó: Szabálytalan alakú, egérrel megrajzolt vonalú kijelöléshez. • Polygon: A kép különböző pontjaira kattintgatva szakaszokkal

körülhatárolt részt jelölhetünk ki. • Varázspálca: A hasonló színű, összefüggő vagy nem összefüggő

területek automatikus kijelölésére.




A kijelölésen utólag is lehet módosítani, mindezt a KIJELÖLÉS menü-pont alatt tehetjük meg. Itt az alakzattól kezdve az inverz kijelölésig min-dent megváltoztathatunk a menüpontoknak megfelelően.

Rajzolás

Több eszköz is a segítségünkre van, ha rajzolni szeretnénk. A legegy-szerűbb az ecset. Ezzel az eszközzel tetszőleges vonalvastagság mellett vonalat húzhatunk, mintha a szabadkézi rajban ecsetet használnánk.

A különleges ecset eszköz ugyanúgy működik, mint az ecset csak itt előre definiált alakzattal tudunk rajzolni.

A szórópisztoly esetében egy könnyebb, áttetszőbb szórást kapunk.

Színezés

A színezést a festékes vödör segítségével végezhetjük el: A kép azonos színű összefüggő részeit színezhetjük az előtér színével vagy kitöltő min-tázattal oly módon, hogy egy megfelelő színű képponra kattintunk a festé-kes vödörrel.

Retusálás

Ha beszkenneltünk egy képet, gyakran van szükség arra, hogy a kép hibáit eltüntessük, esetleg módosítsunk rajta.

Ilyen lehetőség az elmosás, melynek segítségével két szomszédos képpont közötti színkontrasztot lehet csökkenteni. Még a rajzeszköz pa-nelon találhatjuk a maszatolót ami elmaszatolja a kép színeit, mintha nedves festéken húznánk keresztül az ujjunk.

Klónozó: Ezzel az eszközzel a kép egyik területének képpontjait egy másik területre lehet átmásolni. Ez ideális lehet akkor, amikor pl. egy ösz-szefüggő területről szeretnénk eltüntetni a kép karcolódásait, porszemeit. Kiválasztunk egy hasonló színű, hibátlan képfelületet, és egyszerűen a hibátlan részt átmásoljuk a karcos felületre.

Szűrők De mik is azok a szűrök?

Ezek beépített programrészek, amelyek különböző automatizált hatá-sokat adnak a képhez.

A különböző szűrőket két nagy csoportba soroljuk: javító és roncsoló szűrők. Mindegyiket a SZŰRŐ menüben találjuk meg.

A javító szűrők mindennapos használatú eszközök, amelyekkel a már beszkennelt képen javíthatunk a nyomtatás vagy a képernyőn való megje-




lenés érdekében. Sok esetben nehéz észrevenni egy külső szemlélőnek a használatukat. Ilyenek például az élesítő, fakító, zaj- és egyéb szűrők.

A roncsoló hatású szűrők kellő odafigyelés nélkül teljesen elronthatják a képet. Lényegük, hogy alapjaiban megváltoztatják a kép összetételét, drámai hatást hozva létre. Ilyenek pl. a torzítás, pixelesítés, a stilizált szű-rők. Alapkép

Elmosás

Élesítés




Szépia

Hullámzás

Kontúr

3.33. ábra. Szűrők




3.4.6. Prezentáció készítése Előadások, beszámolók és bemutatók készítéséhez nagy segítséget

nyújtanak az ún. prezentációkészítő programok. Az MS-OFFICE prog-ramcsomag az ilyen feladatokhoz a PowerPoint programot kínálja. Segít-ségével könnyen és gyorsan készíthetünk rendkívül látványos, bemutató-kat. Ezeket a bemutatókat számítógépünk képernyőjén, projektoron vagy akár nyomtatott formában is megjeleníthetjük. Készíthetünk nyomtatott emlékeztetőt is.

A prezentáció készítése történhet:

Tervezősablonból A tervezősablonok használatával egyszerűen és gyorsan készíthetünk prezentációt. A PowerPoint program elindítása után, az új bemutató megnyitásánál választhatjuk ezt a módot.

Bemutatótervből A bemutatóterv választásánál csak a diakockák formáját készen kap-juk, de a diákat egyenként kell beszúrnunk.

Üres bemutatóból Ha az üres bemutatót választjuk, mindent magunknak kell elkészíteni, de így szabadon választhatjuk meg a diák hátterét és formáját.

Prezentációnkat animációkkal, videókkal, hangeffektusokkal, az áttűnések beállításával és sok más elemmel tehetjük színesebbé diáinkat.

Nézetek fajtái:

Normál: Akkor használjuk, ha a dia tartalmát szerkesztjük. Vázlat nézet: A bemutató vázlatát, diacímeket és törzsszövegeket mutat-ja. Diarendező nézet: Diák sorrendjének szerkesztésére, törlésére, időzíté-sének, diaváltások, áttűnések beállítására való. Jegyzetoldal nézet: Az előadói jegyzeteket készíthetünk a diáinkhoz. Diavetítés: A kész diasorozat vetítése.




3.34. ábra. MS-PowerPoint ablaka

3.5. Ellenőrző kérdések 9/ Az alábbiak közül melyek kiterjesztésű fájlt ismeri a Word?

a) Csak a .txt b) Csak a .doc c) Csak a .rft d) Mindhárom

10/ Egy általános szöveg igazítása négyféle lehet, gondolja át, és sorolja fel ezeket! 11/ A következő kép alapján adja meg melyek a szöveg kiemelésére szol-gáló ikonok!




12/ Az Excelben mi a cella?

a) Sorok és oszlopok halmaza b) Sorok és oszlopok metszéspontja c) Sorok részhalmaza d) Oszlopok részhalmaza

13/ Van-e adatbázis-kezelő alkalmazás a Microsoft Office 2003 program-csomagban?

a) Igen, a Microsoft Excel b) Igen, a Microsoft Access c) Nincs ilyen d) Nem, maga az Office az

15/ Milyen típusú adatbázis-kezelő rendszerek léteznek?

a) relációs b) mátrixos c) táblázatos d) hálós

16/ Mi a multimédia használatának előnye a hagyományos papír alapú információval szemben?

a) nagy tárolási igény b) gazdaságos, kis példányszámnál is c) információ gyors keresése d) gyorsabban befogadható

17/ Válassza ki az igaz állításokat!

a) A vektorgrafikus képek egyik tárolási formája a GIF formá-tum.

b) Képek tárolására használhatunk vektoros és pixeles tárolási formát is.

c) A vektorgrafikus képek minőségromlás nélkül nagyíthatók.

Informatika I. Rendszer- és rendszerközeli szoftverek



4. Rendszer- és rendszerközeli szoftverek

Azokat a programokat, programrendszert, amelyek a gép alapvető mű-ködését biztosítják, rendszerszoftvernek nevezzük. A rendszerszoftverek meghatározó (sokszor egyedüli) része az operációs rendszer.

A felhasználói és a rendszerszoftverek között elhelyezkedő segédprog-ramokat rendszerközeli szoftvereknek nevezzük.

4.1. A rendszerközeli szoftver A rendszerközeli szoftverek az operációs rendszer működéséhez nem

elengedhetetlenül szükségesek, de annak használatát megkönnyítik, a rendszer biztonságát jelentős mértékben megnövelik. A rendszerközeli szoftvereknek alapvetően két csoportját különböztetjük meg:

A segédprogramok (utility és meghajtó programok). Pl.: a vírusellen-őrző és -mentesítő programok, a fájlkezelők, töredezettség-mentesítők.

• Meghajtók: A kommunikációt végzik a különböző egységekkel. • Utility programok: Támogatja és segíti a programok működését. • Fejlesztői szoftverek: Ide tartoznak a különféle programfejlesztő

rendszerek (pl.: BASIC, Pascal, C, Java).

Nézzünk meg néhány fontos rendszerközeli szoftvert:

Vírusölő program: Azonosítja és kiírtja a vírusokat a memóriában, a tárolókon és a bejövő fájlokban. (Az adattábláját rendszeresen, a progra-mot alkalmanként frissíteni kell)

Fájltömörítő program: Be- és kitömöríti a fájlokat, hogy könnyebb legyen tárolni, vagy hogy gyorsabban lehessen elküldeni, letölteni. (Leg-népszerűbb típusai: ZIP, ARJ, RAR.)

Fájlmenedzser: Segíti és végrehajtja a fájlműveleteket (Pl.: másolás, törlés, átnevezés.)

Képmegjelenítő: Megjeleníti a grafikus fájlok tartalmát. Lemezkarbantartó: Felderíti és javítja a különböző lemezek hibáit és

a már felesleges fájlokat eltávolítja.




Lemeztöredezettség-mentesítő: Újraszervezi a fájlok elhelyezését a lemezen, így jobb lesz az elérhetőségük, azaz a programok rövidebb idő alatt lefutnak.

3.34. ábra. Fájlok töredezettségmentesítése

Mentés utility: A kiválasztott fájlokat másolja (menti) más lemezre vagy szalagra.

A programfejlesztő szoftverekről később „A programozás alapjai” című fejezetben fogunk bővebben beszélni.

Egy fájl szektorai törede-zettség-mentesítés előtt és után.




4.2. Operációs rendszerek

4.2.1. Az operációs rendszerek kialakulása és funkciói Kezdetben a számítógépek megépítése, a hardverelemek működésének

biztosítása volt az elsődleges cél. Miután a számítógépek biztonságosan működtek, egyre nagyobb volt az igény a hardvereszközök működési ha-tékonyságának növelésére, a kezelhetőség javítására. A hardver jobb ki-használásának igénye és a felhasználók kényelmének biztosítása ösztönző-leg hatott a szoftverfejlesztésekre is.

Kifejlesztettek tehát olyan, egymással jól együttműködő programokat (rendszerszoftver), amelyek eleget tettek ezeknek az elvárásoknak és ope-rációs rendszereknek nevezték.

Az első operációs rendszereket mágnesszalagról lehetett működtetni. A 60-as évek elején jelent meg az IBM DOS 360-as mágneslemezes ope-rációs rendszer. A 70-es évek elején alakultak ki az első olyan operációs rendszerek, amelyek képesek voltak több felhasználó egyidejű kiszolgálá-sára, számítógép-hálózatok működtetésére (pl. UNIX).

Az operációs rendszer programjai ellenőrzik és összehangolják a szá-mítógép különböző erőforrásainak működését, támogatják a programfej-lesztési munkát, valamint felügyelik és vezérlik a felhasználói programok végrehajtását. A fenti feladatok megoldása a különböző számítógép-környezetekben, más és más alprogrammal történik, de a feladatok köre csaknem minden rendszerben azonos:

• a perifériák tesztelése, a gépi erőforrások kezelése; • programok indítása, működtetése; • programok és adatok biztonságos kezelése, tárolása; • a feldolgozás ütemezése (erőforrás-megosztás a programok kö-

zött); • a hibák jelzése; • kapcsolattartás a felhasználóval: szöveges (parancsvezérelt) formá-

ban (MS DOS, UNIX) vagy grafikus elemek segítségével (Win-dows 95, Windows NT);

• hálózatkezelés.




4.2.2. Az operációs rendszerek osztályozása Az operációs rendszereket osztályozhatjuk az ellátandó feladatok és

azok végrehajtási sorrendje szerint:

Az operációs rendszerek osztályozási szempontjai a felhasználási módok szerint:

• kötegelt vagy párbeszédes, • egyfelhasználós vagy többfelhasználós, • központi vagy osztott működés, • közös program és adathasználat, vagy nem, • mono- vagy multiprogramozás, • egy- vagy többprocesszoros, • hálózati működés, • nyitott, vagy nem.

Nézzük, egyenként mit jelentenek ezek a fogalmak: Kötegelt (batch) feldolgozás:

A kötegelés a hozzáférés módjára utal. Az előre megirt programok fu-tása a felhasználótól függetlenül folyik, a feladatok végrehajtását az operátor ellenőrzi, ill. végezteti a géppel, és ezek egymás után, ill. meg-határozott prioritás szerint hajtódnak végre.

Párbeszédes feldolgozás: A felhasználó párbeszédes, interaktív üzemmódban használja a számí-tógépet, futás közben is beavatkozhat a végrehajtásba. A feladatok végrehajtását a felhasználó ellenőrzi, végezteti a géppel.

Egyfelhasználós rendszerek: programokat csak egymás után képes végrehajtani, egyidőben csak egy felhasználói program van a memóriában, így az összes erőforrást is egyedül használja. (Ma már ritkán használt rendszer.)

Multiprogramozott rendszerek: A központi egység egyszerre több felhasználói programmal foglakozik, egyszerre több programot aktivizál. Fontos cél az erőforrások optimá-lis kihasználására

Multi tasking rendszer: Egyfelhasználós multiprogramozott működés (többfeladatos rend-szer). (Pl.: Windows, Novell, DOS 7, Mac, OS/2 stb.)

Hálózati operációs rendszerek:




A hálózati operációs rendszer feladata a munkaállomások igényeinek kiszolgálása. Lehet egyenrangú vagy központosított működésű.

Elosztott operációs rendszerek: Feladata, hogy szervezze és optimalizálja a különböző erőforrások (számítógépek, perifériák, I/O eszközök stb.) elosztását, elérését és működését osztott számítógépes rendszereknél.

A felhasználók száma

Processzorok száma Működési mód

Multitasking 1 1 Párh. (virtuális) Multiprogramming Több 1 Párh. (virtuális)

Time sharing Több 1 Ciklikus

Multiprocessing 1 v. több 2 v. több Párhuzamos

4.1. táblázat. A multiprogramozott/multitaszkos operációs rendszerek jellemzői

Hasonlóan, a számítógépek fajtái szerint megkülönböztethetünk mainframe- és szuperszámítógépes, miniszámítógépes, ill. mikroszámító-gépes operációs rendszereket. Ugyanígy külön típust képviselnek a párhu-zamos processzoros számítógépeket kiszolgáló operációs rendszerek.

Már a több operációs rendszer egyidejű jelenlétének igénye is előrevetít egy olyan elvárást a szoftverekkel szemben, hogy azok az egymástól eltérő hardver és szoftverkörnyezetekben is képesek legyenek együttműködni.

Ezen elvek megvalósítására hozták létre az ún. nyitott operációs rendszereket, amelyek szavatolják szoftverjeikre:

• a hordozhatóságot a különböző rendszerek között, • az együttműködést más felhasználói programokkal és • az átjárhatóságot a rendszer felhasználói felülete valamint a progra-

mok között. A nyitott rendszerek alkalmazásának az előnye abban rejlik, hogy in-

tegrálják a különböző számítógép-architektúrákat és technológiákat, füg-getlenítik a felhasználót a gyártótól.




Az operációs rendszer főbb részei:

• vezérlőprogram, • supervisor (felügyeleti rendszer), • megszakítási rendszer, • központimemória-kezelés, • Input/Output vezérlő rendszer.

Nézzük meg részletesebben ezeknek a működését: Vezérlőprogram:

• Alapvetően a számítógép működését irányítja. • Cél a teljesítmény legjobb kihasználása az áteresztőképesség, a vá-

laszidő és a kezelhetőség optimalizálásával. • Legfontosabb feladatai: a számítógép egységeinek összehangolt,

biztonságos működtetése, a számítógép erőforrásainak legjobb ki-használása és a felhasználó igényeinek gyors, megbízható kiszolgá-lása.

Supervisor (felügyeleti rendszer): az egész számítógép munkáját felügyeli úgy, hogy egy része állandóan (rezidensen) a memóriában van.

Megszakítási rendszer: Lehet privilegizált (minden hardverművelet végrehajtása engedélyezett) és nem privilegizált (bizonyos műveletek, pl. I/O utasítások tiltottak – ez a felhasználói programok, jellemző üzemmódja).

A megszakítások okai lehetnek: supervisor-hívás, input/output-megszakítás, programmegszakítás, külső megszakítás, központi egység meghibásodása stb.

Input/Output vezérlő rendszer: A központi egység és a perifériák közötti adatátvitelért felelős.

Fő feladatai:

• A felhasználói program által igényelt I/O egységek kiválasztása, el-lenőrzése, rendelkezésre bocsátása.

• A perifériák és háttértároló közegek fizikai paramétereinek létre-hozása és ellenőrzése.

• A program és az I/O berendezés közötti adatátvitel végrehajtása.




A központimemória-kezelés A felügyelőprogram feladatai a memóriával kapcsolatban:

• ellenőrzi és szétosztja a rendszer működéséhez szükséges tárterü-letet,

• megosztja a tárterületet a felhasználói programok között, • szervezi a tároló hierarchikus megosztását, • kommunikál a különböző egységek között.

A tárfelosztás lehet:

• egyszerű tárfelosztás, • partícionált tárfelosztás, ezen belül fix partíciókra osztás vagy di-

namikus tárfelosztás.

Virtuális memória: A futó programokhoz igényelt központi memória kiegészülhet egy lemezen lévő tárolóterülettel, amelyet virtuális tárnak nevezünk.

A felhasználói munkák végrehajtása a következő részrendszereken keresztül valósul meg:

• Munkaütemező (Job Management): felhasználói feladatok vég-rehajtását vezérli.

• Munkafolyamat vezérlő (Task Management): a gépi feladatokat vezérli.

• Hibakezelő (Error Diagnostics): a működés közben fellépő hardver, szoftver problémák diagnosztizálását végzi.

4.3. Személyi számítógépek operációs rendszerei A személyi számítógépek operációs rendszerei a korábban tárgyaltak-

hoz hasonlóan olyan programokat tartalmaznak, melyek vezérlik a PC-k egységeinek (processzor, klaviatúra, nyomtató, képernyő, lemezegységek stb.) működését, és egyszerűen kezelhető szoftverekkel szolgálják ki a fel-használókat, kezelik a fájlokat, könyvtárakat, futtatják a programokat.

A személyi számítógépek működtetésének kezdeti nehézségei után napjainkra a PC-k operációs rendszerei a nagyszámítógépekétől elvárt funkciókkal és képességekkel rendelkeznek, sőt bizonyos értelemben a felhasználói felületek és a felhasználóbarát alkalmazói szoftverek vonatko-zásában túl is mutatnak a „nagy”-számítógépes rendszereken.




Az IBM kompatibilis számítógépekhez a gyártók elsősorban és leg-többször a Windows és Linux operációs rendszereket ajánlják, mindig újabb és újabb verziókat fejlesztve és bocsátva a felhasználók rendelkezé-sére. A fejlődés iránya a klasszikus operációs rendszerek hagyományos szemléletétől egyre inkább a felhasználóbarát felületek biztosítása irányába tart, és így az operációs rendszer magja, működése valójában a felhasználó előtt ma már szinte teljesen rejtve marad.

4.3.1. Személyi számítógépes operációs rendszerek osztályozása

A személyi számítógépek operációs rendszereit több szempont alapján osztályozhatjuk. Mi most – az általános részben elhangzottakon túl – csak néhány szempontot tárgyalunk. A személyi számítógépek operációs rendszereit megkülönböztetjük:

• Rendeltetése alapján egyfelhasználós, hálózati és beágyazott ope-rációs rendszereket.

• A számítógépek típusa alapján IBM-kompatibilis és Machintos operációs rendszereket.

• A processzorok architektúrája alapján 8, 16, 32 és 64 bites pro-cesszorokhoz tartozó operációs rendszereket.

• A számítógép hordozhatósága alapján: asztali, notebook és kéziszámítógépekre szánt operációs rendszereket.

4.3.2. Az operációs rendszerek leggyakoribb típusai

Parancsvezérelt operációs rendszerek

DOS operációs rendszerek

A DOS-t 1979-ben fejlesztette ki a Seattle Computer Products, majd a Microsoft megvásárolta a szoftver terjesztésének és továbbfejlesztésének jogát. Az IBM 1981-ben jelent meg a PC-DOS operációs rendszerrel, amely az MS-DOS IBM változata. Később a Microsoft kapta meg a jogot, hogy a különböző gyártók által készített PC-k MS-DOS operációs rend-szerének hivatalos szállítója legyen.

Az MS-DOS operációs rendszer egyfelhasználós, egyfeladatos parancsvezérelt üzemmódú szoftver. Főbb részei:

• BIOS (Basic Input/Output System): A számítógép-perifériák kezelésé-re, az adatátvitel vezérlésére szolgáló programok.




• BDOS (Basic Operating System): A BIOS-rutinokkal összhangban gondoskodik a számítógép erőforrásainak lehető legjobb kihaszná-lásáról, vezérli és szabályozza a rendszer működését.

4.1. ábra. A DOS felépítése

• Parancsinterpreter: A COMMAND.COM állományban lévő parancs-értelmező feladata a felhasználói utasítások fogadása, értelmezése és végrehajtásának szervezése, esetenként a végrehajtása is.

UNIX rendszerek

A számítógépek operációs rendszerei között az egyik legjelentősebb, köz-ponti szerepet betöltő operációs rendszer a UNIX.

A UNIX története:

Előzmény: 1965 Multics

• 1969 Unix (Kernighen, Thompson) • 1973 Unix C nyelven (Ritchie) • 1980 UNIX (lényegében a mai forma) • AT&T System V • Microsoft Xenix • Berkeley egyetem BSD Unix • 1991 LINUX




A UNIX-ot eredetileg nagyszámítógépes környezetre szánták, de manap-ság terjed a PC-k világában is. Fő előnye a hatékony hardverkihasználás biztosítása és a különböző hardverkomponensek egységes rendszerbe illesztésének lehetősége. A UNIX volt az első olyan operációs rendszer, amelynek fejlesztése során figyelembe vették a nyílt rendszerek felépítésé-nek alapelveit. A UNIX belső felépítésére jellemző a rétegszerkezet. Az alapfunkciókat az operációs rendszer állandóan futó magja, a kernel való-sítja meg. A felhasználók hozzáférését a felhasználói interfész (shell) biz-tosítja. Több párhuzamosan fejlesztett shell létezik. Közös jellemzőjük a hatékony felhasználói környezet megteremtése. Multiprogramozott operá-ciós rendszer, amely támogatja az alkalmazások párhuzamos futását is.

A piacon számtalan – egymással nagyrészt kompatíbilis – UNIX érhe-tő el. Nagyszámítógépes környezetben és a munkaállomások felhasználói között legnépszerűbb az IBM RISC gépére kifejlesztett AIX és a Solaris. PC-s környezetben elsősorban az SCO Unix-ot és a Linux-ot kedvelik.

4.2. ábra. A UNIX felépítése

A Linux operációs rendszerre később részletesen visszatérünk.




4.3.3. Grafikus felületű operációs rendszerek Mivel a parancsvezérelt operációs rendszerek utasításokkal történő ke-

zelése az átlag felhasználó számára nehézkes, ezért a fejlesztők a grafikus képernyők lehetőségeinek kihasználásával olyan operációs rendszereket dolgoztak ki, amelynek segítségével a számítógépes alkalmazások működ-tetése könnyen elsajátítható, kezelése egyszerűbbé válik.

A grafikus felhasználói felületek kifejlesztésére az első lépéseket a 80-as évek elején az Apple tette meg, és szállította a számítógépeit ilyen ope-rációs rendszerrel. Az Apple után a Microsoft is hamarosan megjelentette a Windows-nak nevezett grafikusfelület-szoftvert. Az első verzióknak nem volt túl nagy sikere, de az 1992-ben bejelentett 3.1-es verzió üzembizto-sabb és gyorsabb működésével már jobban megnyerte a felhasználók tet-szését. Szigorúan véve a Windows 3.1 valójában nem egy önálló operációs rendszer, hanem egy olyan – DOS-ra épülő – grafikus felület, amely meg-könnyíti a rendszer és az alkalmazások használatát.

Az IBM-mel közös OS/2-ből kiindulva, 1992-ben a Microsoft egy új saját fejlesztésű operációs rendszert Windows NT-t hozota forgalomba.

Windows rendszerek

4.3. ábra. Windows logó

A Windows-rendszerek számtalan lehetőséget kínálnak, melyekkel a felhasználó a számítógéppel interaktív módon, egyszerűen, könnyen ke-zelhetően végezheti munkáját. Az ablaktechnika lehetővé teszi, hogy az egyes funkciókra vonatkozó lehetőségeket láthassuk, egyidejűleg akár töb-bet is. A menü funkciókat kínál fel kis szöveges ablakokban vagy gombok-kal. A funkciót szimbolizáló kis képek, ikonok egyszerűsítik a kezelést. Ha




pedig a felhasználó elakad, akkor súgók (helpek) állnak rendelkezésre és segítenek a probléma megoldásában, a hiba elhárításában.

A különböző Windows rendszerek kiadásának időrendjét nézhetjük meg a következő táblázatban:

Windows 95

A Windows 95 fejlesztői a Windows 3.1 grafikus felület, valamint a Windows NT sikeréből kiindulva azt a célt tűzték ki, hogy egy átfogó ope-rációs rendszert fejlesztenek ki, amely egyszerűbbé teszi a személyi számí-tógépek használatát, segíti a hálózatok elérését, és biztosítja a kompatibili-tást a korábbi operációs rendszerekkel.

Az operációs rendszer futtatható hálózati környezetben is; képes együttműködni a leggyakoribb protokollokkal, így a Unix TCP/IP vala-mint a Novell IPX/SPX protokollal. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy szemben a Windows NT-vel a Windows 95 célja alapvetően az egyedi számítógép-felhasználók munkájának megkönnyítése.

A Windows 95 legfontosabb sajátosságai:

• Win16 alapú alkalmazások támogatása, kompatibilitás a Windows 3.1 alkalmazásokkal,

• „önálló gépen” futó DOS alkalmazások biztonságos futtatása, • kompatibilitás a Windows NT-vel, • memóriavédelem, minden Win32 alapú alkalmazás saját címterüle-

ten fut,

Windows verzió Megjelenés

Windows 3.x 1990 Windows NT 3.1 1993 Windows 95 1995 Windows NT Workstation 4.0 1996 Windows 98 1998 Windows Millennium Edition 2000 Windows 2000 Professional 2000 Windows XP 2001




• az erőforrások biztonságos kezelése, • a fájlműveletek megbízhatósága (32 bites fájlrendszer), • DriveSpace lemeztömörítő modul, • megnövekedett rendszerkapacitás, több alkalmazás futhat

egyidőben, • hatékony virtuálismemória-kezelés, • nem támogatja a többprocesszoros rendszereket.

4.4. ábra. Windows 95 felépítése

Windows 98

A Windows 98 operációs rendszer a Windows 95 továbbfejlesztett vál-tozata, amely néhány – a Windows 95-nél csak külön kiegészítőként hasz-nálható – újabb funkcióval bővült.

Windows NT 4.0

A Windows NT hálózati operációs rendszer munkaállomásokra és szerverre kidolgozott szoftvere jól használható önálló PC-ken is. Kezelése gyakorlatilag megegyezik a Windows 95 kezelésével, annál megbízhatóbb, felépítésében különböző és a hálózatok kezeléséhez is több segítséget nyújt.




1988-ban a Windows NT operációs rendszer első változatát, elsősor-ban ügyfél–kiszolgáló architektúrájú rendszerek vezérlésére, többmunkahelyes, többfeladatos hálózati operációs rendszer céljaira fej-lesztették ki. A 32 bites Windows NT több processzor egyidejű működé-sét támogatja és nyitott más operációs rendszerek felé is.

A 16 bites alkalmazások ún. virtuális gépen, teljesen elkülönített me-móriaterületen futnak. A grafikus alkalmazásokat a Windows-ból tovább-fejlesztett interfész támogatja. A beépített NTFS fájlrendszer kiterjeszti a fájl- és könyvtárkezelést, növeli a fájlkezelés biztonságát és meggyorsítja a fájlok elérését.

Az NT képes több szerver egyidejű működtetésére, lemeztükrözéssel, és más technikával garantálja az állományok védelmét, biztonságát.

A hálózati kommunikáció többféle protokoll szerint történhet. Az operációs rendszer az erőforrás-szerverek működtetését a Windows NT Server változatával, míg a munkaállomásokét a Windows NT Workstationnel végzi.

4.5. ábra. Windows NT felépítése




Windows 2000 és Windows Millennium

A Windows NT továbbfejlesztésével megjelent a Windows 2000. A Windows 95 és a Windows 98 továbbfejlesztett változata a Windows Mil-lennium.

Windows XP

A Microsoft továbbfejlesztve a Windows NT vonalat, a Windows 2000 után kibocsátotta a Windows XP-t. A részben megújult felülettel és szolgáltatásokkal megjelenő XP a nagyobb erőforrásigénye ellenére hamar népszerű lett.

Öt változata van: • Home Edition, • Professional Edition, • Tablet PC Edition, • Media Center Edition, • 64-bit Edition.

4.6. ábra. Windows XP felépítése

Átkonvertálja a külső híváso-kat belső rendszer-hívássá

Alrendszer DLL-ek

GUI

Hardver absztrakciós szint

Meghajtók Kernel

Executive

kernel mód

user mód

Rendszer-támogató

folyamatok

Szerviz- folyamatok

Alkalmazások Környezeti alrendszer

Ütemezi a szálakat Ütemezi a megszakításokat Szinkronizált multiprocesszor

Meghajtók (driverek)

Memóriamanagement Folyamat- és szálmanagement I/O folyamatkommunikáció




Az Apple operációs rendszerei

Az Apple Macintosh gépekre kifejlesztett, világszerte általánosan használt operációs rendszer az integrált grafikus felülettel rendelkező Mac-OS.

4.7. ábra. Mac OS ablak

4.3.4. A Linux operációs rendszer A Linux egy 32 bites, többfelhasználós (multiuser) és többfeladatos

(multitasking) operációs rendszer. Egy UNIX változat, amelyet eredetileg IBM PC kompatibilis gépekre fejlesztettek ki, de mára nagyon sok számí-tógépre adaptáltak.

Rendelkezik a szokásos funkciókkal: virtuális memória, merevlemez-gyorsítótár, memórialemez, a különféle hardverelemek kezelése.

A Linux története:

• Előzmény: 1985 intel 386 DX (32 bit, multiprogramozás). • 1991 Linux 0.01. (folyamat és memóriakezelés). • 1994 Linux 1.0 (hálózatkezelés, hálózati protokollok, periféria bővítések) • 1995 Linux 1.1 N. • 1996 Linux 2.0. (fájlkezelés, javított memóriakezelés, multiplatform).




Jellemzői: • A felhasználói felület lehet: grafikus, vagy parancsvezérelt. • Multitasking, multiuser (ütemezés: időosztással).

4.8. ábra. Linux ablak

A Linux felépítése

A Linux maga négy főösszetevőre bontható: • a kernelre (mag), • a shellre (héj, burok), • a fájlrendszerre, • valamint a segédprogramokra.

A Linux kernel a Linux operációs rendszer magja. Feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a számítógépen futó programok és a hardver kö-zött. Felelős a memóriakezelésért és a processzorütemezésért.

A shell, más néven parancsértelmező. Ugyanazt a feladatot látja el, mint MS-DOS alatt a command.com, de több funkcióval rendelkezik. Ez tartja a kapcsolatot a felhasználó és az operációs rendszer között.

Fájlrendszere megegyezik a UNIX rendszerek fájlrendszerével.




Jellemzői: Fa-szerkezetű fájlrendszer, amelyben nincsenek meghajtók (minden

fájl) és a gyökérkönyvtárból érünk el mindent. Engedi a hosszú fájlnevek használatát és a fájlnevekben a kis- és nagybetűk különbözők.

A hozzáférési jogosultságok meghatározzák, hogy melyik felhasználó melyik fájlon, milyen műveletet hajthat végre. A Linux rendszer a felhasz-nálókat három csoportra osztja:

• a fájl tulajdonosa, • csoport, • egyéb felhasználó.

A fájlokra és könyvtárakra háromféle jogosultsággal rendelkezhetnek a felhasználók, amelyeket a csoportokra külön-külön be lehet állítani:

• olvasás (read), • írás (write), • végrehajtás (execute).

A parancsvezérelt üzemmód használata

Parancsnév: csupa kisbetű lehet, az elérési út elválasztó jele a „/” ka-rakter.

Legfontosabb parancsok: • ls munkakönyvtár tartalmának listázása, • cd könyvtárváltás, • mkdir könyvtár létrehozása, • rmdir könyvtár törlése, • pwd munkakönyvtár nevének kiírása, • cp fájl másolása, • rm fájl (könyvtár) törlése, • mv fájl mozgatása, átnevezése, • cat vagy more szöveges fájl kiíratása, • mc fájl- és könyvtárkezelő, • passwd belépési jelszó megváltoztatása, • man parancsról ad leírást (help), • mount tárolóeszköz logikai csatlakoztatása a fájlrendszerhez, • df lemezen foglalt hely lekérdezése, • ln link,




Hálózati funkcióhoz kapcsolódó parancsok: • ftp kapcsolodás ftp szerverhez, • telnet bejelentkezés távoli munkaállomásra.

A legismertebb Linux disztribúciók:

Unix, Linux:

Parancsvezérelt alapú.

Erre épül a grafikus felület, mint látvány, felszín, külső megjelenés.

Egymástól független cégek, cso-portok fejlesztik.

Számos változata van.

Nyílt forráskódú, ingyenes válto-zat is létezik.

Unix, Linux és Windows összehasonlítása

Windows:

Grafikus, ablakos rendszer.

Biztosítja a parancsvezérlési lehetőséget is, (DOS prompt).

Egységes fejlesztés (Microsoft).

Egységes rendszer.

Kereskedelmi szoftver.

Debian: profiknak és szakértőknek.

Red Hat: az egyik legnépszerűbb és legjobban támoga-tott disztribúció.

Mandrake: a Red Hat egyik továbbfejlesztése.

Caldera: rendkívül hatékony és nagyon jól kezelhető változat.

Suse: népszerű, könnyű kezelhetőség.

Slackware: új fejlesztés.




4.4. Ellenőrző kérdések 17/ Jelölje meg azokat az operációs rendszereket, amelyeknél a felhaszná-lók száma lehet egy!

a) Multi-tasking b) Multi-programming c) Multi-processing d) Time-sharing

18/ Az alábbiak közül melyek tartoznak az operációs rendszer feladatai közé? Input/Output műveletek kezelése. Adatbeolvasás billentyűzetről.

a) Csak az Input/Output műveletek kezelése. b) Csak az adatbeolvasás billentyűzetről. c) Mindkettő. d) Egyik sem.

19/ Az alábbiak közül melyik jellemző a Windows operációs rendszerre?

a) Többfeladatos működési mód. b) Nem kezeli a hálózati kapcsolatot. c) Grafikus felhasználói felület. d) A parancsok bevitele billentyűzetről történik.

20/ Melyik operációs rendszer jelent meg a legkésőbb az alábbiak közül?

a) Windows 98 b) Windows XP c) Windows NT d) Windows ME

Informatika I. Számítógépes hálózatok



5. Számítógépes hálózatok

5.1. Hálózati alapfogalmak Hálózat: Valamilyen adatátviteli közeggel összekapcsolt számítógé-

pek, intelligens készülékek és hozzá tartozó szoftverek összessége. A hálózatok megvalósításához a számítógépeken kívül szükség van: • a hálózatot kezelni tudó operációs rendszerre, • a hálózaton érkező jelek fogadására alkalmas berendezésre, kártyá-

ra, • a hálózati jelek továbbítására alkalmas átviteli közegre (koaxális

kábel, csavart érpár, fénykábel, mikrohullám stb.), • a jelek erősítésére, a különböző hálózatok illesztésére alkalmas be-

rendezésekre (kapcsoló elemek).

Csatorna: Az az átviteli közeg, amelyen az adatforgalom zajlik.

5.1. ábra. A számítógépes kommunikáció folyamata és eszközei

AAddóó ((kküüllddőő)) eeggyysséégg EEllkküüllddii aazz

iinnffoorrmmáácciióótt,, uuttaassííttáásstt..

KKoommmmuunniikkáácciióóss eeggyysséégg EEzz aazz eeggyysséégg ((mmooddeemm))

aallaakkííttjjaa áátt aa jjeelleekkeett aa ffooggaaddóó kkéésszzüülléékknneekk mmeeggffeelleellőővvéé..

FFooggaaddóó eeggyysséégg FFooggaaddjj aa bbeeéérrkkeezzőő iinnffoorr--

mmáácciióótt,, uuttaassííttáásstt..

KKoommmmuunniikkáácciióóss eeggyysséégg EEzz aazz eeggyysséégg ((mmooddeemm)) aallaakkííttjjaa áátt aa jjeelleekkeett aazz iinnffoorrmmáácciióóss kköözzeeggnneekk

mmeeggffeelleellőővvéé..

KKoommmmuunniikkáácciióóss ccssaattoorrnnaa KKöözzeegg aahhooll aa jjeelleekkeett

ttoovváábbbbííttjjuukk..




A hálózatok előnyei

A gépek egymáshoz kapcsolását alapvetően a következő okok indokol-ják:

• a kommunikációs igény (levelezés, együttes munka esetén egymás értesítése, információcsere stb.),

• a közös adatbázisok használatának igénye (helyfoglaló rendszerek, raktárkészlet jellegű nyilvántartások, enciklopédiák stb.),

• a számítógépek és perifériák minél jobb kihasználása (nyomtatók, nagykapacitású tárolók stb.),

• a nagy megbízhatóságú rendszer kialakítása (pl. egy-egy berendezés meghibásodása esetén is a rendszer működőképességének biztosí-tása).

5.2. Hálózatok típusai Hálózatokat osztályozhatjuk:

• kiterjedésük szerint, • hálózati kapcsolat fajtái (topológia) szerint, • adatátvitel jellemzői szerint, • átviteli közeg szerint, • átvitelvezérlés szerint, • kapcsolási módok szerint, • protokollok szerint.

5.2.1. Hálózatok osztályozása kiterjedtségük szerint A hálózatokat kiterjedtségük szerint a következő csoportokba sorol-

hatjuk: • Helyi hálózat (LAN – Local Area Network) általában egy intézmé-

nyen belüli, max. egy-két kilométer méretű hálózat. • Városi hálózat (MAN – Metropolitan Area Network) a helyi táv-

közlési hálózat szolgáltatásaira épülő több LAN-t összekötő kiter-jedtebb hálózat

• Kiterjedt hálózat (WAN – Wide Area Network) nagy távolságra, akár földrészeket áthidaló hálózat. Az internet a világ legnagyobb hálózata.

5.2.2. Hálózatok osztályozása topológiájuk szerint A hálózat elemi struktúráját szemlélteti a hálózat topológiája.




Beszélhetünk fizikai és logikai topológiáról. A fizikai topológia a kábe-lezést és a berendezések elrendezését írja le, a logikai az adatáramlás for-máját. Három alapvető fizikai topológiát említünk meg:

Csillagtopológia Síntopológia Gyűrűtopológia

5.2. ábra. Alaptopológiák

• A Csillag-elrendezésnél egy csomóponthoz (szerver) kapcsoló-dik a többi gép.

• Síntopológia esetén egyetlen vezetékre van kapcsolva minden számítógép.

• Gyűrűtopológia esetén egy gyűrű alakú vezetéken az információ körbe-körbe jár, a szomszédos berendezések adják egymásnak. A gyűrűben a forgalom egyirányú.

Összetett hálózatok esetén a különböző topológiák kombinálhatók.

5.2.3. Adatátviteli és hozzáférési módszerek A hálózatban azokat a gépeket, berendezéseket, amelyeken az alkalma-

zói programok futnak gazdagépeknek (host) nevezzük. Ezeket alhálózatok kötik össze, amelyek átviteli csatornákból és kapcsolóelemekből épülnek fel. A hostok közötti kapcsolat alapvetően két típusú lehet:

• Pont-pont kapcsolatú hálózat: A host-gép egy másik host-számítógéppel közvetlen összeköttetésben áll.

• Üzenetszórásos hálózat: Valamennyi számítógép egyetlen adat-átviteli csatornára kapcsolódik.

Hálózatok osztályozása az átviteli közeg szerint

Az átviteli közeg szerint két nagy csoport különböztethető meg: • vezetékes,




• vezeték nélküli.

Ezen belül a vezetékes lehet: • csavart érpár, • koaxiális kábel, • optikai kábel.

Koaxiális kábel: Népszerű (mára már kicsit elavult) átviteli közeg, el-sősorban lokális hálózatoknál használják. Átviteli sebesség: 1–100 Mb/s.

Csavart érpár: Szigetelt rézdrót, amelyet épületeken belül vagy épüle-tek legfeljebb néhány km távolság áthidalására használnak. Az átvitel mi-nősége a távolság növelésével gyorsan romlik. Az elektromágneses zavará-sok elleni védelem miatt a vezetékek köré fémárnyékolást tesznek. Átviteli sebesség: 10–1000 Mb/s.

Optikai kábel: Vékony, a fényt jól vezető üveg- vagy műanyagszál. Jól használható rövid és nagy távolságokon is. Átviteli sebesség: 10 Mb/s–16 Gb/s.

5.3. ábra. Vezetékes átviteli közegek

A vezeték nélküli típusai: • fény, • rádiós, • mikrohullámú,

Csavart érpárSebesség: 10Mb/s–1Gb/s

Koaxiális kábelSebesség: 10Mb/s

SzáloptikaSebesség: 10Mb/s–10Gb/s




• műholdas.

Mikrohullámú rádió: Egyenes vonalú adatátvitelt biztosít földi an-tennákkal (láthatóság) 30–40 km-ig. Átviteli sebesség: ~150 Mb/s.

Műholdas átvitel: Hatékony adatátvitelt biztosít egy földi állomás és egy távközlési műhold között, és fordítva. Átviteli sebesség: ~1 Gb/s.

5.2.4. Hálózatok osztályozása a protokollok szerint A protokollok a hálózat különböző rétegeire vonatkozó szabványok,

amelyek megszabják a hálózat struktúráját. Legismertebbek az ARCnet és az Ethernet. Napjainkban a LAN-ok döntő többsége Ethernet protokol-lon alapul.

5.2.5. Hálózatok osztályozása a résztvevő számítógépek funkciója szerint

Beszélhetünk egyenrangú (amikor a hálózaton lévő számítógépek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, nincsenek kitüntetett, a hálózati funk-ciókat menedzselő gépek) és nem egyenrangú hálózatról (ekkor lehetnek a hálózati funkciókat kiszolgáló ún. szerverek és korlátozottabb jogú munkaállomások).

Legismertebb típusai: • egyenrangú (peer-to-peer) hálózat, • dedikált szerveres hálózat, • ügyfél-kiszolgáló (client-server) hálózat.

Egyenrangú (peer-to-peer) hálózat: Az ilyen hálózatban a számítógépek mindegyike azonos jogokkal ren-

delkezik, elérik egymás osztott könyvtárait és használhatják a másik gép erőforrásait. A felhasználó eldöntheti, hogy saját állományaiból ill. perifé-riái közül mit és milyen módon ajánl fel a többieknek használatra. Pl.: a Windows 95.

Dedikált szerveres hálózat: A hálózatban lévő számítógépek közül legalább egy a többi gép kiszol-

gálásával foglalkozik. Ezek a kitüntetett gépek a kiszolgálók (szerverek), melyeken alkalmazói programok általában nem futnak, és programjait csak a rendszergazda kezelheti. A többi felhasználó csak a hálózaton keresztül használhatja az erőforrásokat, amelyek általában egy központi géphez kö-




tődnek, így üzemeltetésük hatékonyabban és biztonságosabban oldható meg. A legismertebb ilyen hálózati operációs rendszer a Novell NetWare.

Ügyfél-kiszolgáló (client-server) hálózat: Az a hálózat, ahol az adatfeldolgozás során a felhasználók (kliensek) ill.

programjaik nem az eredmény kiszámításában működnek közre, hanem a kért eredményt kapják meg a szerver gépről. Jelenleg ez a legkedveltebb PC-hálózatokban. Tipikus operációs rendszere a Windows NT és verziói.

5.3. Hálózati szabványok A növekvő igények miatt egyre több cég kezdett el hálózati kommuni-

kációt kiszolgáló berendezések gyártásával foglalkozni, de mindenki más-más elképzelés alapján fejlesztett. A kaotikus állapotot szabványokkal lehet felszámolni.

Három nagyobb, független szervezet foglalkozik LAN szabványok ké-szítésével és elterjesztésével:

• A CCITT a telekommunikációs szabványokat felügyeli. Ide tartoz-nak a V. sorozatú (pl. V.24.) és az X. sorozatú (pl. X.25.) szabvá-nyok.

• Az ISO (International Standards Organization) nemzetközi szab-ványügyi szervezet mindenre kiterjedő szabványosítással foglalko-zik. Ezek közé tartoznak a LAN-ra kidolgozott OSI (Open Sytem Interconnect – nyílt rendszerek összekapcsolása 1977) szabvá-nyok.

• Az IEEE elterjedtebb szakmai ajánlásai között az Ethernet és Token Ring protokollokat említhetjük.

Mindezeken túlmenően néhány nagyobb cég az általa kidolgozott „szabványokat” is terjeszti (pl. IBM cég SNA – System Network Architecture modellje).

TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) egy adattovábbítási technológia, amely az adatokat kis egységekben ún. cso-magokban továbbítja. Az interneten leggyakrabban ezt használják.

Az OSI modell

Az OSI modellben a hálózati teendőket rétegekre bontják, és e rétegek jól meghatározott adat- és szolgáltatáskapcsolatban állnak egymással. Az




OSI modell keretet ad különböző hardver és szoftvereszközök együttmű-ködéséhez.

Az OSI modell rétegeinek funkciói: Szint Elnevezés Funkció

7 Alkalmazási réteg, alkalmazási szint

Kapcsolatot teremt a gépen futó alkalmazásokkal, a gép fel-használójával. A két végpont között állományokat továbbít. A felhasználói programok számára hozzáférhetővé teszi a hálózati szolgáltatásokat. (Például e-mail forgalom.)

6 Megjelenítési réteg, átadási szint

Elsősorban a kódkonverziókért felelős. Kapcsolatot teremt a géphez kötődő formátum és a rajtuk futó alkalmazások között. A küldemények szintaktikai elemzését végzi, és a tömörítési, titkosítási feladatokért is felelős réteg.

5 Viszony réteg, érintkezési szint

Ez a réteg felel a gépek között kapcsolatokért (felépítés, adatcsere, bontás, a kritikus hálózati műveletek kölcsönös kizárása stb.). Itt azonosítják magukat a hálózati kommuni-kációban részt vevők.

4 Szállítási réteg, továbbítási szint

A szállítási réteg felügyeli az adatok küldését és fogadását. Itt történik a küldeménycsomagok kezelése átvétele, átadása a hálózati rétegnek.

3 Hálózati réteg, hálózati szint

Ez a réteg kezeli a csomagok útvonal-irányítását. Ha eltérő protokollokat használó szegmenseket is érint egy csomag, akkor a protokollok konvertálását is elvégezi.

2 Adatkapcsolati réteg, adatkapcsolási szint

Ez felügyeli az átvitelt, a hibátlan adattovábbítást. A felsőbb szintről érkező csomagokat ellenőrző összegekkel látja el. A fizikai réteg felől érkező bitfolyamból pedig előállítja a cso-magokat és a kereteket.

1 Fizikai réteg Az adatbitek hibátlan küldését/fogadását végzi az átviteli közegen (sodrott érpár, koaxiális kábel, száloptika, infrafény, mikrohullám stb.).

5.1. táblázat. OSI rétegek funkciói

Vezeték nélküli szabványok:

• 802.11: Egy szabványrendszer vezeték nélküli hálózatokra (WLAN).

• Bluetooth: Kis távolságú rádiókapcsolat az egységek között. • Wireless Applications Protocol (WAP): Mobil Internet proto-

koll, amely lehetővé teszi mobil egységek számára az internet el-érését.




• Infra szabvány (IrDA): Szabvány, amely megengedi, hogy infra-vörös fény segítségével kommunikáljanak az erre alkalmas készü-lékek.

5.4. Hálózatok szoftver- és hardverelemei A hálózatok működéséhez, a jelek fogadásához, továbbításához szük-

ség van erre alkalmas szoftverre és hardverelemekre. A kommunikációs szoftver olyan program amely, segíti a felhaszná-

lót: • a hálózatokhoz való csatlakozásban, • az adatok, információk átvitelében.

A hálózatok összekapcsolásának módja és eszköze az összekapcsolan-dó alhálózatok OSI modell szerinti rétegstruktúra eltérésének szintjétől függ:

• Jelismétlőt (repeater) akkor használunk, ha a két alhálózat azonos OSI réteg kialakítású. A jelek erősítését, regenerálását szolgálja a helyi hálózat méretének bővítése érdekében. A késleltetések miatt túl sok egy hálózaton belül nem alkalmazható.

• Hálózati hidat (bridge) eltérő fizikai réteget alkalmazó hálózatok illesztésére használnak. A bridge képes a kapcsolt alhálózatok kö-zötti felesleges forgalmat kiszűrni, azaz az alhálózat belső forgal-mát nem továbbítja.

• Forgalomirányítót, átjárót (router) kell alkalmazni eltérő adat-kapcsolati rétegek esetében. LAN–WAN ill. WAN–WAN össze-kapcsolásakor használják, azonban a hálózatoknak azonos hálózati protokollt kell használni.

• Hálózati kapu (gateway) akkor kell, ha a hálózati vagy ennél ma-gasabb OSI rétegek is eltérnek. Feladata az eltérő hálózati proto-kollok egymásba alakítása.

Egy-egy kapcsolóelem a fenti funkciók közül többet is elláthat, pl. brouter-nek nevezik a bridge-router feladatú berendezést.

Speciális kapcsolóelem a hub. A hub egy központi kommunikációs egység, amely a csillag típusú hálózatokban számítógépeket és más készü-




lékeket kapcsol össze, ill. készülékeket vagy hálózatokat más hálózatokhoz vagy a szerverhez.

A hub vezeték nélküli megfelelője a vezeték nélküli elérési pont (wireless access point), amellyel a vezeték nélküli számítógépek és más készülékek kapcsolódhatnak a vezetékes hálózathoz.

5.4. ábra. HUB 5.5. ábra. Wireless access point

Egy számítógép hálózathoz való kapcsolódásához szükséges valami-lyen hálózati csatoló (kommunikációs eszköz), amely direkt kapcsolatnál lehet hálózati kártya, vagy közbeiktatott átviteli közeg esetén valamilyen modem is.

5.6. ábra. Kapcsolódás modem segítségével

A PC digitális jelet generál

A modem a digitális jelet analóggá alakítja.

A fogadó modem az analóg jelet visszaalakítja digitálissá.

A számítógép megjeleníti az információt

Digitális jel

Analóg jel

Digitális jel




5.5. Intranet és extranet Intranet: Belső hálózat amely internet-technológiát használ. A vállalat,

intézmény dolgozói számára teszi lehetővé az információk elérését. Leg-többször kapcsolódik az internethez.

Extranet: Olyan intranet, amelynek szolgáltatásait – engedély alapján – külső felhasználók is igénybe vehetik.

5.6. Hálózati operációs rendszerek

5.6.1. A hálózati operációs rendszerek tulajdonságai A hálózatok felügyeletéhez, működtetéséhez szükség van megfelelő

operációs rendszerre. Legtöbb esetben külön beszélhetünk a szerver ope-rációs rendszeréről és külön a munkaállomások operációs rendszeréről.

A hálózati operációs rendszereknek különböző szolgáltatásaik vannak. Ilyenek a memória- és egyéb erőforrások megosztása a felhasználók kö-zött, folyamatok menedzselése, kommunikáció megvalósítása, fájlkezelés. Az operációs rendszerek hierarchikus felépítése lehetővé teszi a különbö-ző funkcióknak a megfelelő szintekhez való rendelését. Az alacsonyabb szintek szoftverjei az egyfelhasználós funkciókat, míg a magasabb szintek szoftverei a hálózati működtetéssel kapcsolatos feladatokat látják el.

5.6.2. A hálózati operációs rendszerek biztonsági rendszerei A korszerű hálózati operációs rendszerek mindegyike legalább négy-

szintű biztonsági rendszerrel rendelkezik. Ezek:

• bejelentkezési védelem, • jogosultságok védelmi rendszere, • attribútumok védelmi rendszere, • szerver (kiszolgáló) védelem.

Bejelentkezési védelem

A hálózatba csak olyan felhasználó jelentkezhet be, aki a rendszer számára „ismert”. Bejelentkezéskor minden felhasználónak névvel és jel-szóval kell azonosítania magát. A hálózati jelszót minden esetben vakon kell begépelni, hogy a képernyőről ne tudja senki se leolvasni. A hálózat tervezésekor a felhasználókat több kategóriába sorolják, ezek közül az alábbiak szinte minden rendszerben megjelennek.




• Egyszerű felhasználók (user-ek): Semmilyen rendszer-karbantartási műveletet nem végezhetnek el, csak használhatják a hálózati erő-forrásokat.

• Kiemelt felhasználók: Általában valamilyen rendszeradminisztrációs tevékenységgel megbízott felhasználók.

• Rendszergazda: Az egész rendszerre kiterjedő felügyeleti joggal ren-delkezik, az ő feladata a hálózat biztonságos és zökkenőmentes működtetése.

Installáláskor „automatikusan” keletkezik két felhasználó: a rendszer-gazda (Administrator, Supervisor) és a vendég (Guest). A vendég egy korlá-tozott jogokkal rendelkező egyszerű felhasználó, aki általában jelszó nélkül használhatja a rendszert. A rendszergazda szintű használat minden esetben jelszóval védett.

Az azonos feladatokat végző felhasználókat célszerű csoportokba szervezi. Ezzel leegyszerűsíthető a rendszeradminisztrációs tevékenység. Azért, hogy a hálózat biztonságosabb legyen, a felhasználói nevekhez tar-tozó jelszavakra számos előírás adható meg. Például, előírható a jelszó minimális hossza. (Ajánlott érték: 6–8 karakter.) Előírható, az is, hogy a jelszó feltétlenül tartalmazzon betűket és számokat is.

A bejelentkezési védelmet tovább szigoríthatjuk azzal, hogy előírjuk, hogy az adott felhasználó milyen időpontokban és melyik munkaállomá-sokról léphet csak be a hálózatba.

Jogosultságok védelmi rendszere

A jogosultsági rendszer ellenőrzi, hogy az adott felhasználó mely könyvtárakkal, alkönyvtárakkal, fájlokkal milyen műveleteket végezhet el. A jogosultsági rendszer konkrét megvalósítása a különböző hálózati ope-rációs rendszerek esetében eltérő lehet, de mindegyik tartalmazza az alábbi alapvető jogosultságokat:

• Olvasás: a felhasználó megtekintheti az adott fájl tartalmát. • Írás: a felhasználó módosíthatja az adott fájl tartalmát. • Végrehajtás: a felhasználó futtathatja az adott fájlt. • Törlés: a felhasználó törölheti az adott fájlt. • Engedélyek módosítása: a felhasználó módosíthatja a fájl jogo-

sultsági információit.




Ezek a jogosultsági információk egyaránt beállíthatók fájlokra és könyvtárakra is. A könyvtárakra beállított jogosultságokat az adott könyv-tárban lévő alkönyvtárak és fájlok is öröklik.

Attribútumok védelmi rendszere

A könyvtárakhoz vagy fájlokhoz attribútumokat adhatunk meg, ame-lyek „erősebbek” az előbb tárgyalt jogosultságoknál. Egy adott fájl, vagy könyvtár attribútumait azok a felhasználók változtathatják meg, akik a fájlra, vagy könyvtárra módosítási joggal rendelkeznek.

Szervervédelem

A szerverek minden hálózati operációs rendszer esetén kitüntetett sze-reppel bírnak, ezért a szerverhez való hozzáférést külön is lehet korlátoz-ni. A szerver konzolja minden esetben jelszóval védhető. Megadható, hogy mely felhasználók jogosultak bejelentkezni a szerveren. Kik férhet-nek hozzá az eseménynaplóhoz. Kik kezdeményezhetik a rendszer leállítá-sát stb.

A 80-as évek közepétől több fejlesztő törekedett a PC-s hálózatokhoz hatékony szoftverek kifejlesztésére. A legszélesebb körben alkalmazott hálózati szoftverek a Novell NetWare, a Windows NT és a UNIX külön-böző változatai.




5.7. Ellenőrző kérdések 21/ Milyen jellegű számítógépes hálózat a WAN?

a) Nagy távolságokat áthidaló számítógépes hálózat. b) Egy intézményen belüli számítógépes hálózat. c) A helyi távközlési hálózatra épülő, több kisebb hálózatot ösz-

szekötő számítógépes hálózat. d) Egyszoba-méretű hálózat.

22/ Az alábbiak közül melyek a hálózatok kialakításának előnyei? Adatbázisok megosztása. Költségmegtakarítás

a) Csak az adatbázisok megosztása. b) Csak a költségmegtakarítás. c) Mindkettő. d) Egyik sem.

23/ Egy új felhasználónak ki adhat jogosultságot egy adott hálózati tarto-mányba való belépéshez?

a) Egy másik felhasználó. b) Saját magának adhat jogokat. c) Kiemelt felhasználó. d) Rendszergazda.

24/ Melyik alaptopológiára lehet igaz, hogy minden egység külön-külön vezetéken csatlakozik a központi számítógéphez?

a) Sín b) Csillag c) Gyűrű

Informatika I. Az internet



6. Az internet

6.1. A világhálózat

6.1.1. A világhálózatok története A 60-as években az USA Hadügyminisztériuma olyan hálózat kifejlesz-

tésén kezdett el dolgozni, amely háború esetén is biztonságos. 1969-ben hozták létre az ARPANETet. A 80-as években levált a katonai célú háló-zat, és civil célokra is elkezdték alkalmazni. Egyetemek, kutatóintézetek és más cégek is hozzákapcsolódtak. Ez tekinthető az internet kezdetének.

Az 1990-es évek a felhasználók és alkalmazások robbanásszerű növe-kedését hozta. A 90-es évek végére a sávszélesség növekedésével a népsze-rűsége is megnőtt. Jelenleg sok tízezer különböző számítógépes hálózat van (és több tízmillió felhasználó) az interneten.

6.1.2. Az internet fogalma

• Világméretű, bonyolult szerkezetű hálózat. • Meglévő (esetenként egymástól különböző) hálózatok összekap-

csolásával alakult ki. • Az összekapcsolás módja sokféle lehet (pl.: telefonvonal, kábel

TV, műhold, stb). • TCP/IP-alapú hálózat.

A TCP (Transmission Control Protocol) és az IP (Internet Protocol): szabályrendszerek. A TCP feladata az üzenetek feldarabolása, ill. a célolda-lon az összeillesztése. Az üzenetek ún. csomagokban továbbítódnak. Az IP feladata, hogy az üzeneteket fejléccel lássa el.

6.1.3. Az internet felépítése Az internethez tartozó hálózati erőforrások (szerverek) mindegyikének

egyedi, megkülönböztető azonosítóval kell rendelkeznie, ez az IP-cím. Pl.: 193.224.128.1

A címkiosztást, legfelsőbb szinten, egy nemzetközi szervezet irányítja, amely kijelöl az egyes országok számára címtartományokat. Ez az úgyne-vezett DNS (Domain Name System) rendszer. Az ehhez tartozó elérési cím az úgynevezett doméncím, amelynek felépítése a következő:

<protokoll>://<kapcsolat>.<szerver neve>.<körzet azonosí-tó>/<könyvtár>/<állomány>




A címekhez tartozó fájlokat szokták lapoknak, honlapoknak vagy olda-laknak nevezni.

Protokoll: Az adatátvitel formájának megadása. Lehet: • HTTP: komplex adatátvitel, • FTP: állományok és könyvtárak átvitele, • RTP: segítségével az interneten keresztül letöltés nélkül

megnézhetünk animációkat.

Kapcsolat: WWW vagy W3.

Szerver neve: Egyedi azonosító, amely a kiszolgálógép tulajdonosára utal.

Körzet azonosítója: A körzet rövidített neve, a nemzetközi egyezmé-nyeknek megfelelően egyértelműen meghatározza, hogy az adott cím hol található. A legfontosabb azonosítókat a következő táblázat tartalmazza:

EDU Oktatási intézmény

COM Kereskedelmi cégek

GOV Amerikai kormányszervezet

NET Nagyobb internetszolgáltató, vagy hálózat

ORG Nonprofit vállalatok

HU Magyarország

CA Kanada

6.1. ábra. A legfontosabb területi azonosítók

6.1.4. Kapcsolódás a világhálóhoz A csatlakozáshoz a következő elemekre van szükség: • számítógép, • valamely szolgáltató által biztosított belépési jog, • megfelelő szoftverek, • hálózati kapcsolódás (pl.: modem, hálózati csatoló stb.).




Otthonról történő kapcsolódás (6.2. ábra): • Betárcsázásos módszerrel: Hagyományos telefonvonal vagy mobil

vonal és modem szükséges. Lassú adatátvitelt tesz lehetővé. • DSL-vonalon: Ez nem foglalja le a telefonvonalat, hanem amellett

párhuzamosan működik. Modem szükséges. Jelentősen gyorsabb, mint a betárcsázásos vonal.

• Kábelneten: A kábeltv vezetékeit használja a kapcsolódásra. Speci-ális (kábel)modem szükséges. Általában lassabb, mint a DSL-vonalas kapcsolódás.

Intézmények esetében, ahol sok munkaállomásról szeretnék használni a világhálót, az a leggyakoribb, ha az internetet helyi hálózatra kapcsolt gépeken, ill. helyi szervereken keresztül érik el.

6.2. ábra. Csatlakozás az internetre telefonvonalon

A kapcsolat módja lehet vezetékes, mobiltelefonos, mikrohullámú vagy műholdas.

Kapcsolódás az internethez valamilyen jelátalakítóval (modemmel) le-hetséges. Kapcsolódhatunk közvetlenül, vagy ún. tűzfal segítségével. A tűzfalak határt képeznek a hálózatok között, megakadályozzák a nem kí-vánt csomagok átjutását egyik hálózatból a másikba.

PC modemmel

Telefon-csatlakozó

Szerver-modem

WEB-szerver

INTERNET-vonal




Az internet szolgáltatásai és eszközei

Tartalomszolgáltatás: Óriási adathalmazt érhetünk el, amely a kap-csolatban lévő számítógépek speciális könyvtáraiban található. Ezek a könyvtárak általában mindenki számára nyilvánosak, azonban csak a szá-mítógép tulajdonosa által meghatározott személyek írhatnak bele.

Kommunikáció: A hálózathoz csatlakozó felhasználók valósidejű „beszélgetést” folytathatnak, levelezhetnek, üzenhetnek egymásnak.

Fájl le/feltöltés (FTP): Közvetlen kapcsolatot tudunk teremteni a távoli szerverekkel. Feltölthetünk, letölthetünk fájlokat.

WWW: (World Wide Web): egymással kapcsolatban lévő, egymásra hivatkozó dokumentumok összessége az interneten. Minden dokumen-tumnak egyedi címe van. A WWW szolgáltatás igénybe vételéhez szüksé-ges egy Webszerver, amely biztosítja ezt a szolgáltatást, és a felhasználó számítógépén egy Web böngésző (pl. MS-Explorer, Netscape Navigator, Mozzila stb.), amely lehetővé teszi az információk megjelenítését.

6.3. ábra. MS-Explorer




Proxy-szerver: A proxy-szerver egy olyan számítógép, amelyet legtöbbször a Web

használatának meggyorsítására alkalmazunk. A Weben való kutatást jelentős mértékben megnehezíti, hogy óriási

mennyiségű szöveganyag között kell meglelni a számunkra fontos infor-mációt. Ezért fontosak az internetes keresők.

A kereső programok (6.4. ábra) feladata a megfelelő információk megtalálása. Kétféle keresési módszert szoktak megkülönböztetni:

• Katalógus-rendszerű keresés esetén linkek (tematikus weblapok, linktárak) segítségével juthatunk el a keresett témához, egyre szű-kítve a fogalmakat, amíg el nem jutunk a megfelelő Webhelyre.

• Kulcsszavas keresés esetén be kell beírni azokat a szavakat, ami-ket tartalmazhat egy olyan weboldal, mint amire kíváncsiak va-gyunk. Egyetlen szót is meg lehet adni a keresésnél, de minél pon-tosabban adjuk meg a keresési feltételeket, annál pontosabb és ke-vesebb találatot kapunk. Vannak olyan keresők, amelyeknél be le-het állítani a keresett dokumentumok nyelvét is, vagy azt, hogy csak magyar lapokon keressen (ilyen a Google, és a Vizsla24).

6.4. ábra. Vizsla24 linktár




A linktár hasonló tematikájú weblapokat gyűjt egy helyre össze altémánként rendezve azokat.

A nyitóoldalon a legkeresettebb témákat gyűjtötték össze. Az itt sze-replő oldalakat egyetlen kattintással el lehet érni, de akit részletek is érde-kelnek, az a „Még több...” kezdetű linkekre kattintva, további oldalakat érhet el.

Ha valaki kulcsszó alapján szeretne valamit megkeresni a linktár sok-sok weboldalán, annak be kell írni a linktár keresőablakába a megfelelő szót, és a „Keress!” gombra kattintva megkapja a kívánt oldalakat.

Például, ha beírjuk: autó, egyrészt megkapjuk azokat a témadobozokat (témaköröket), amelyek az autókkal foglalkoznak, másrészt azokat a link-tárban szereplő weboldalakat is, amelyeknek a linktárban, szereplő nevé-ben, leírásában szerepel a beírt szó.

Az alábbiakban néhány kulcsszavas keresési trükköt ismerte-tünk:

Szavak kapcsolása: Általában pontosabb az eredmény, ha a témát részletezve, pontosítva több (két-három) kulcsszót írunk be. Nem mind-egy azonban, hogyan kapcsoljuk össze a beírt szavakat.

1. Ha olyan oldalakat akarunk kapni, amelyeken a beírt szavak mind-egyike előfordul, akkor négy lehetőségünk van:

• írjuk egyszerűen egymás mellé, szóközzel elválasztva: turista szállás Mátra

• írjuk mindegyik szó elé a + jelet: +turista+szállás+Mátra • írjuk közéjük az ÉS vagy az AND szót: turista ÉS szállás ÉS Mátra • a részletes keresés oldalon töltsük ki a megfelelő mezőt.

Mind a négy esetben ugyanaz lesz az eredmény: csakis azokat az oldalakat kapjuk meg, amelyeken mind a három szó egyszerre szerepel.

2. Ha olyan oldalakat akarunk kapni, amelyeken a beírt szavak közül legalább az egyik szerepeljen, akkor két lehetőségünk van:

• írjuk a szavak közé a VAGY vagy az OR szót: Mátra VAGY Bükk a részletes keresés oldalon töltsük ki a megfelelő mezőt. Eredményül olyan oldalakat kapunk, amelyeken vagy a Mátra, vagy a Bükk, (legalább az egyik) szó előfordul.

• A kettőt persze össze is kapcsolhatjuk: a szállás ÉS (Mátra VAGY Bükk) kereső-kifejezés akkor használjuk, ha vagy a Mátrában, vagy a Bükkben keresünk szállást.




3. Ha azzal akarjuk szűkíthetjük a keresést, hogy egy bizonyos szó ne szerepeljen az oldalon, három lehetőségünk van:

• a NEM vagy a NOT szót írva a kérdéses szó elé: hotel ÉS panzió NEM turista,

• a ’–’ jelet írva a kérdéses szó elé: +hotel+panzió–turista, • a részletes keresés oldalt használjuk. Ekkor azokat a szállásokat

kapjuk meg ahol, nem fordul elő a turista szó.

Kifejezés-felismerés: Az egyszerűen szóközzel egymás mellé írt sza-vakat, a kereső megpróbálja kifejezésként értelmezni. Ha ez sikerül, akkor a keresést így kezeli, vagyis, ha idézőjelek nélkül beírjuk a Nimród hotel szavakat (kisbetű, nagybetű nem számít), akkor ugyanazt kapjuk, mintha a Hotel Nimród szavakat írtuk volna. Pl. az első esetben azok a találatok jelennek meg először, amelyekben a megadott (magyar) sorrendben szere-pel a kifejezés.

Pontos kifejezés keresése: Ha azokat a találatokat akarjuk megjelení-teni, amelyekben a Hotel Nimród biztosan így szerepel (ilyen sorrendben, ugyanígy leírva), akkor ezt tegyük idézőjelek közé.

A keresési leírásban a Vizsla24-et vettük alapul, de a szabályok más ke-resőkre is igazak, (természetesen az angol nyelvű oldalakra a magyar nyel-vű szavak nem) és részletes leírás a http://www.vizsla24.hu/ oldalon ta-lálható.

6.5. ábra. Google keresőprogram




6.2. Elektronikus levelezés (e-levelezés, e-mail) Az elektronikus levél valamilyen szövegszerkesztővel létrehozott do-

kumentum, amelyet számítógépes hálózaton a hálózat egy másik felhasz-nálója számára címezni és továbbítani tudunk. Előnyei:

• rendkívül gyors és gazdaságos • multimédiás dokumentumok küldésére is alkalmas, • a továbbítás, válasz, körlevél küldése egyszerűen megoldható, • a levelek eltárolhatók, • levél érkezésének jelzése, • stb.

6.2.1. A levelezőprogramok fajtái Szerveren futó levelezőprogramok: A levelezőprogram és a levelek

a szerveren tárolódnak, a helyi gépre ezek nem töltődnek le. (A levelezést lebonyolító szervert levelezőszervernek hívják.) Vannak webszerveren futó, ingyenesen használható levelezőprogramok. Ilyen például a Freemail (www.freemail.hu).

Helyi gépen futó levelezőprogramok: Ekkor a levelezőprogram a helyi gépen helyezkedik el, ott fut. Ha a levelezőprogramot elindítjuk, ak-kor az kapcsolatba lép a levelezőszerverrel és onnan letölti az új leveleket.

6.2.2. A levelezőprogramok legfontosabb szolgáltatásai A levelezőprogramok az alábbi szolgáltatásokat nyújtják:

• A beírt szöveg formázása. • A beérkezett és elküldött leveleket rendezett megjelenítése. • A leveleket elküldése a megadott címre (akár több címre is egy-

szerre). • A kijelölt leveleket csoportosíthatjuk különböző mappákba. • A levelekhez fájlokat csatolhatunk, illetve fogadhatunk, ezeket tá-

rolhatjuk. • Előre elkészített aláírásunk lehet (akár több is!). • A partnereink e-mail címeit egyéb adatokkal együtt egy címjegy-

zékben tárolhatjuk. • A beérkező levelek szűrése tartalom, tárgy, vagy feladó alapján. • A kapott levelek automatikus továbbítása megadott e-mail címre.




Az elektronikus levélcímek a következő alakúak:

ahol a szem_azonósító egy általában szabadon választható név, a szerver_ azonosító a levelezőszerver címe az interneten. Pl.: [email protected].

6.6. ábra. Levelezőprogram

6.2.3. Az internet egyéb fogalmai Telnet (távoli bejelentkezés): Segítségével rájelentkezhetünk egy tá-

voli számítógépre, és úgy használhatjuk, mintha direktben azon dolgoz-nánk.

FTP (File Transfer Protocol, fájl átviteli protokoll): Lehetővé teszi a hálózatban lévő számítógépek tartalmához való hozzáférést, fájlok má-solását, állományok letöltését és feltöltését. Hogy ezt megtehessük, az adott számítógépen hozzáférési joggal kell rendelkeznünk. Vannak szaba-don használható FTP-szerverek is. A mai böngészőprogramok (Pl.: Netscape, MS-Explorer) képesek FTP funkciókra.

HTML: HyperText Markup Language (hipertext jelölő nyelv).

Chat: Valós idejű társalgás (csevegés) az interneten.

szem_azonosító@szerver_ azonosító




Privát csevegés: Lehetővé teszi, hogy valós időben, írásban vagy hangban (esetleg képpel) beszélgessünk (csevegjünk) a listánkra felvett társainkkal a világ bármely részéről. (Pl.: MSN Messenger.)

6.7. ábra. Chat és MSN csevegő program




6.3. Weblapok szerkesztése A weblap (weboldal) olyan dokumentum, amelyet megjeleníthetünk az

interneten böngészőprogramok segítségével. Ahhoz hogy weblapunkat közzétegyük szükségünk van egy webszerverre. A weblapok sajátossága, hogy általában hypertext formátumúak, azaz nemcsak szövegeket, hanem hiperhivatkozásokat, linkeket is tartalmaznak, amelyekre kattintva to-vábbi oldalakat érhetünk el.

A webhely (website) egymáshoz linkekkel kapcsolódó weboldalak rendszere. A kezdőlapot honlapnak (homepage) nevezünk. A honlapról, általában a webhely összes oldala elérhető, a linkekre kattintva bejárható.

6.3.1. Weblapok fejlesztése, webhelyek kialakítása A webhelyek megjelenítésének a következő fázisai vannak:

1. Weblapok megtervezése, struktúrájuk kialakítása. 2. Weblapok kifejlesztése. 3. A webhely telepítése egy webszerverre.

A weblapok fejlesztése lehetséges: • valamilyen nyelv segítségével (pl.: HTML, Javascript stb.), • weblapszerkesztő programok segítségével.

6.3.2. HTML nyelv HTML= HyperText Markup Language. (Hipertext jelölő nyelv) • Leírja a dokumentum struktúráját, hivatkozási lehetőségekkel. • Tetszőleges szövegszerkesztővel írható. • Vannak speciális HTML szerkesztők, amelyek szintaktikai és grafi-

kus segítséget nyújtanak gyors weblapfejlesztést téve lehetővé.

A HTML parancsok alkalmasak a hypertext szövegek formátumának meghatározására. A HTML parancsokkal készült fájlokat a böngészők meg tudják jeleníteni. A legtöbb weboldal ezen a nyelven készül, ezért htm vagy html kiterjesztést kapnak. Pl. index.htm.

A HTML utasításokat a szövegben < és > jelek közé kell írni. Egy-egy utasítás hatását általában a záró utasításpárja szünteti meg, amely azonos a nyitó utasítással, csak a / jel vezeti be. A HTML utasítás kulcsszavaiban nem különböztetjük meg a kisbetűket és nagybetűket.

Minden HTML formátumú szövegfájl a <HTML> utasítással kezdő-dik és a </HTML> záróutasítással végződik. Ezen elemek közé kell zárni a teljes dokumentumot.




A HTML-dokumentum két részre bontó: • Fejléc:

<head> </head> utasítások közé tett rész. Itt szokás a dokumentumcímet megadni, mely címet a

<TITLE> és a </TITLE> utasítások közé kell zárni. A fejléc elemei nem láthatók a Weblap megjelenítésénél.

• Törzs: <body> </body> utasítások közé tett rész. A törzs elemei lehetnek közvetlen megjelenítendő elemek. Lehetnek olyan elemek, amelyek a megjelenés formáját befo-

lyásolják. Példa:

6.8. ábra. A példa által leírt weblap

<HTML>

<HEAD>

<TITLE>Próba</TITLE>

</HEAD>

<BODY>

 Helló! 

</BODY>




6.3.3. A FrontPage weblapszerkesztő Az MS-office programcsomag része, segítségével speciális HTML-

fejlesztő nyelvek megtanulása nélkül szerkeszthetünk weblapokat. A szer-kesztést különböző grafikus eszközök segítik.

6.9. ábra. A FrontPage weblapszerkesztő

3 nézet: • Normál (itt szerkeszthetünk, a grafikus elemek segítségével) • HTML (itt megnézhetjük, módosíthatjuk a HTML kódot) • Minta (ez azt mutatatja, hogy fog kinézni a weblap böngészővel*

megjelenítve)

*Megj.: A weblapok megjelenítése böngészőktől függhet!!!

Menü

Eszköztár

HTML kód

Nézetek

Lapok




Webhely tervezése a FrontPage weblapszerkesztő programmal

Szöveg, kép, táblázat megjelenítése a honlapon

Szöveget más szerkesztővel is megírhatjuk, és beilleszthetjük webla-punkra, de közvetlenül a FrontPage-ben is megírhatjuk. A formázások hasonlóak, mint a szövegszerkesztő programokban:

• A karakterek formázása, más szerkesztőkhöz hasonlóan törté-nik. Gondosan válasszuk ki a betűtípust és nagyságot, mert nem ugyanazok a betűk olvashatók jól képernyőn, mint nyomtatásban!

• A bekezdés formázása: A szöveget célszerű bekezdésekre oszta-ni, ez javítja a szöveg olvashatóságát is.

• Stílus: Az önállóan definiálható stílusok itt nincsenek, a lehetősé-gek korlátozottabbak.

• Tabulátorok nincsenek, helyettük használhatunk táblázatot kere-tek nélkül, pontosan ugyanolyan hatást érhetünk el.

Webhelytervezés

A webhely kialakítását célszerű megtervezni. Állítsunk össze egy listát a megjelenítendő fájlokból (szövegfájlok, képek, hang, videó…). Rendezzük a fájlokat aszerint, hogy a struktúra milyen szintjén állnak, melyik weblap-hoz tartoznak.

A webhely tervezésének lépései:

A legfontosabb lépés a webhely megfelelő szerkezetének kialakítása.

Ezt mindig a tartalom alapján kell meghatároznunk. Lényeges kérdés, hogy milyen sorrendben lesz bejárható a webhely.

A kezdőlap (honlap) szerepe, hogy bemutassa az ott található anya-gokat, segítsen eligazodni, innen elindulva valamennyi oldal elérhető le-gyen.

A webhely szerkezete lehet:

1. Megtervezzük a weblapokat.

2. Kifejlesztjük a weboldalakat.

3. Telepítjük a

webszerverre.




• Lineáris: Az oldalak követik egymást, azaz egy következő oldalra mutató link szerepel minden oldalon. Általában akkor alkalmaz-zák, ha csak egymáshoz lineárisan kötődő információt akarunk megjeleníteni. Pl. egy oktatási anyag.

• Hierarchikus: A szerkezet fa struktúrájú, a kezdőlap a hierarchia csúcsán áll. Innen néhány linkkel valamennyi oldal elérhető.

• Központosított: A honlapról egy kattintással elérhető (teljes me-nü) a webhelyhez tartozó valamennyi oldal.

Általában a hierarchikus felépítés jellemző, de a másik két lehetőség is előfordul, de gyakran mind a három struktúra keveredik ugyanazon webhelyen belül is.

Honlapok publikációja

Az elkészült weblapjainkat közzétehetjük az interneten. Ehhez egy olyan webszerverre van szükség, amely befogadja a webhelyünk fájljait.

Ha a webhelyünket saját doménnel szeretnénk megjeleníteni, akkor fi-zetnünk kell a doménnév-regisztrációért. Ingyenes webhelyszolgáltatók segítségével is publikálhatjuk oldalunkat, azonban a legtöbb ilyen szolgál-tató cserébe azért, hogy webhelyünket a szerverén tárolja, hirdetéseket helyez el honlapunkon.

A doménnevek regisztrációját Magyarországon az Internet Szolgálta-tók Tanácsa koordinálja.




6.4. Ellenőrző kérdések 25/ Melyik hálózati protokollt használja az internet?

a) NetBEUI b) TCP/IP c) IrDA d) WAP

26/ Mire szolgál az FTP?

a) Internetcsatlakozás-varázsló b) Fájlok átvitelére c) Tömörítésre d) Ez egy szabvány

27/ Minek a rövidítése a WWW?

a) World Wide Wine b) Világméretű hálózat c) World Wide Web d) Hálózat

28/ Az alábbiak közül melyik lehet érvényes e-mail cím?

a) [email protected] b) nagy_aladar.hu c) [email protected] d) Nagy [email protected]

Informatika I. Informatikai rendszerek



7. Informatikai rendszerek

7.1. Az informatikai rendszer fogalma

Alapfogalmak

Mielőtt információs rendszerekről beszélnénk, tisztáznunk kell a rend-szer általános – és ennek specializációjaként az informatikai rendszer – fogalmát.

Rendszer: Olyan komponensek halmaza, amelyek közös cél érdeké-ben együttműködnek.

Informatikai rendszer: Hardver, szoftver, adatok, emberek és feldol-gozási folyamatok összessége, amelyben a feldolgozást számítógép segít-ségével végezzük el.

Az informatikai rendszer tervezésében résztvevő szakembereket és te-vékenységüket a 7.1. ábra mutatja.

7.1. ábra. Az informatikai rendszerek tervezése

Hardvertervezés: Olyan mérnöki tevékenység, amelynek feladata: a hardverelemek kiválasztása, számítógép-rendszerek (konfigurációk, háló-zatok, perifériák stb.) megtervezése, karbantartása és üzemeltetése.




Szoftvertervezés: Mérnöki tudományág, amely a szoftvertermékek minden vonatkozását érinti a rendszerspecifikációtól, a szoftverfejleszté-sen át, a rendszerkarbantartásig.

Szoftverfejlesztési folyamat: Olyan tevékenységek összessége, ame-lyek célja egy szoftver kifejlesztése vagy továbbfejlesztése.

Résztevékenységek: • Követelményelemzés, szoftverspecifikáció:

a. A szoftver működésének és a működésre vonatkozó sza-bályok, feltételek definiálása.

b. A rendszertől elvárható viselkedés meghatározása. (Mit tudjon a rendszer?)

• Szoftverfejlesztés (development): a szoftver elkészítése a specifi-káció alapján.

• Verifikáció: annak ellenőrzése, hogy a szoftver valóban megfelel-e specifikációjának.

• Validáció: annak ellenőrzése, hogy a szoftver valóban az, amit a megbízó kért.

• Szoftverevolúció: A szoftver továbbfejlesztése az igényeknek meg-felelően.

Szoftverfejlesztési módszerek, paradigmák: • Vízesésmodell (7.2. ábra): a fejlesztésnek egy visszacsatolt szek-

venciális modellje, amelynek fázisai: a. feltárás, elemzés, specifikáció, b. fogalmi és fizikai tervezés, c. programtervezés, implementáció, d. üzembe helyezés, felügyelet.

• V-modell (7.3. ábra): Egy olyan fejlesztési modell, amelyben a feltárást, elemzést felülről lefelé végezzük (azaz fokozatosan fino-mítjuk a rendszert), míg a megvalósítást fordítva végezzük, azaz a részeket fokozatosan, elemenként fejlesztjük ki és építjük fel a rendszert, minden lépésnél elvégezve a verifikációt.

• Evolúciós (prototípus-) fejlesztés: A fejlesztő lépésről-lépésre ha-lad az egyszerűtől a késztermékig, fokozatosan egyeztetve a fel-használóval (validáció) arról, hogy az elképzelés megfelel-e a fel-használó elvárásának.




• Formális rendszerfejlesztés: Amikor precízen megtervezett model-lek alapján fejlesztünk, lépésenként verifikálva (matematikai mód-szerekkel) az egyes lépéseket. Ez hosszadalmas és munkaigényes módszer.

7.2. ábra. A „vízesésmodell”

7.3. ábra. V-modell

Informatikai rendszertervezés: Hardver- és szoftverkomponensek meghatározása, feldolgozási folyamatok, adatfolyamok tervezése, valamint ezek munkájának összehangolása.

Feltárás, elemzés, specifikáció

Fogalmi és fizikai tervezés.

Programtervezés, implementáció.

Üzembe helyezés, felügyelet.

Visszacsatolások a tesztelés eredménye alapján

Tesztelés

A feladat megfogalmazása A megvalósított rendszer




7.2. Információs rendszerek Információs rendszer: Olyan informatikai rendszer, amelynek tagjai

a színvonalas információszolgáltatás céljából működnek együtt.

7.2.1. Az információfeldolgozás korszakai Az információs rendszerek fejlődését a következő ábrán (7.4. ábra)

szemléltetjük:

7.4. ábra. Az információfeldolgozás korszakai

Az információfeldolgozás korszakai

1960 1980 19901970 2000

1. DP/TPS: Az adatfeldolgozás korszaka.Cél: A működési hatékonyság növelése.

2. MIS: A vezetői IR-ek korszaka.Cél: A vezetői munka hatékonyságának növelése.

3. SIS: A stratégiai IR-ek korszaka. Cél: Üzleti előnyök megszerzése.

4. Intelligens on-line megoldások Cél: A tudásalapú tár-sadalom megteremtése




Nézzük egyenként ezeket, a korszakokat!

1. DP/TPS: az adatfeldolgozások kora Cél: • Belső, vállalati, nagytömegű adatok feldolgozásának átvállalása. • Meglévő funkciók/folyamatok támogatása, saját önálló adatállo-

mányok feldolgozásának elvégzése. • Adatfeldolgozási feladatok hatékonyságának növelése, költségmeg-

takarítás.

Fejlesztési jellemzők: • Strukturált szemlélet, életciklust átfogó fejlesztési módszertanok. • A felhasználói igények pontos megfogalmazása. • A felhasználó–fejlesztő együttműködés. • IT lehetőségek és szakemberek képességeinek kihasználása.

2. MIS: Vezetői információs rendszerek kora Cél: • A vállalat tervezési és irányítási folyamatainak felgyorsítása. • A döntéshozatali munka hatékonyabbá tétele. • A vezérlési folyamatok támogatása.

Fejlesztési jellemzők: • Az információigények és célok pontos megértése. • A legjobban megfelelő adatbázis-kezelő rendszer kiválasztása. • Az elszigetelt adatállományokból közös adatbázis létrehozása. • IT lehetőségek és a szakemberek képességeinek maximális ki-

használása.

3. SIS: Stratégiai információs rendszerek kora Cél: • A globalizált vállalatok áttekinthetősége, folyamatainak nyomon

követése. • Az üzleti folyamatok újjászervezése, költségek csökkentése. • A versenyképesség erősítése.

Fejlesztési jellemzők: • Az információk egységes (integrált) kezelése. • Az IR szervesen beépül a folyamatokba.




• Az IR szolgáltatásainak bővülése (nyilvánosság), az internet lehe-tőségeink kihasználása.

• A szakértői rendszerek terjedése.

4. Tudásalapú társadalom Cél: • A megnövekedett információmennyiség kezelése, hatékony fel-

használása. • Felhasználó-orientált informatikai szolgáltatás. • IR felhasználása az oktatásban.

Fejlesztési jellemzők: • Az infrastruktúra fejlesztése. • Új alapszolgáltatások. • Elektronikus kereskedelem és ügyintézés széleskörűvé válása. • Az internet gyorsítása.

7.2.2. Az információs rendszerek típusai Az információs rendszerek (IR) osztályozását a következő diagram (7.5. ábra) szemlélteti.

7.5. ábra. Az információs rendszerek típusai

Információs rendszer

VVeezzeettőőii IIRR

Tranzakció-feldolgozó rendszerek

OOppeerraattíívv IIRR

Folyamat-irányítási

rendszerek

Iroda-automatizá-lási rendsze-

rek

Stratégiai információs rendszerek

Döntés-támogató

rendszerek

Információ-szolgáltató rendszerek




1. Tranzakciófeldolgozó rendszerek • a napi tevékenységhez tartozó tranzakciók adatainak nyilvántartá-

sa, • adatkapcsolati és kommunikációs rendszer megvalósítása, • on-line pénzügyi tranzakciók kezelése, • valós idejű rendszerek kezelése.

2. Folyamatirányító rendszerek • gazdálkodási feladatok ellátása, • termelési, gyártási folyamatok támogatása, • logisztikai feladatok támogatása, • ügyfélkezelés, • elektronikus üzletvitel, • projectirányítási támogatás.

3. Irodaautomatizálási rendszerek • közepes és nagyteljesítményű számítógépek, • célprogramok, adatbázis-kezelés, • az intézmény napi működéséhez kapcsolódó tevékenységek nyil-

vántartása.

4. Stratégiai információs rendszerek • a vállalat versenyhelyzetének javítását szolgáló szoftverek, • döntési rendszerek, • komplex elemző rendszerek.

5. Döntéstámogató rendszerek • a vállalat döntési folyamatát támogató szoftverek, • optimalizáló rendszerek, • kockázatelemző rendszerek, • szimulációs rendszerek.

6. Információszolgáltató (riport) rendszerek • adatbázis-kezelők lekérdező moduljaira épülnek, • előre definiált, periodikusan begyűjtött riportok, • kivételes esetekben kért riportok.




7.2.3. Információs rendszerek fejlesztése Az információs rendszerek gondos megtervezése fontos feladat, a rend-szer hibátlan működése szempontjából.

7.6. ábra. Az információs rendszerek fejlesztési modellje

1. fázis: Helyzetfelmérés, célkitűzés, a feladat megfogalmazása 1.1. Felmérés, adatgyűjtés

• A felhasználók és az intézmény igényeinek felmérése. • Az igényeket lefedő információs rendszerrel szemben támasztott

funkcionális követelmények definiálása. • Adatgyűjtési technikák: A dokumentáció áttekintése, megfigyelés, kérdő-

ívek, interjú és a folyamatok tanulmányozása.

1.2. Megvalósíthatósági vizsgálat • Cél: Annak felmérése, hogy kiválasztott rendszer mennyire felel meg az elvá-

rásoknak. • Megvalósítási elemzések: Gazdasági megvalósíthatóság, technikai kivite-

lezhetőség, ütemezés elemzése és műveleti elemzés.

1.3. Projectmenedzsment-terv • A feladatok csoportosítása, ütemezése. • A résztvevők meghatározása: megbízók, szervezők, elemzők, az adott

szakterülethez értő munkatársak, modellező szakemberek, rendszerelemzők, rendszer-, folyamatszervezők, végfelhasználók és a fejlesztésben érdekelt egyéb szakemberek (külső és belső).

11.. HHeellyyzzeettffeellmméé--rrééss,, ccééllkkiittűűzzééss..

33.. TTeerrvveezzééss

44.. KKiivviitteelleezzééss

22.. EElleemmzzééss

55.. ÁÁttaaddááss




• A feladatok világos elkülönítése, szinkronizálása, az ellenőrzés módja.

2. fázis: Elemzés • A probléma és a folyamatok megismerése. • A rendszer elemeinek és működésének leírása és elemzése. • Az információrendszer részletes megismerése. • Az információáramlás és feldolgozás elemzése.

3. fázis: Tervezés • Logikai tervezés: Technológia-független, koncepcionális megközelítés. A fel-

használói elvárások modellezése. Az elemek és kapcsolatok meghatározása. A rendszer folyamatainak és viselkedésének meghatározása.

• Fizikai tervezés: Hardver–szoftver környezet meghatározása, szoftvertervek elkészítése. A rendszer üzemeltetési módjának spe-cifikációja. A rendszer folyamatainak és viselkedésének meghatá-rozása.

4. fázis: Kivitelezés • szoftverfejlesztés, implementáció, • tesztelés, • a dokumentációk elkészítése.

Szoftverek tesztelése A rendszerfejlesztés fontos része az állandó ellenőrzés. Csak így tudjuk biztosítani a megbízható működést. A fejlesztési ciklus tesztelési feladatai:

• modulonkénti tesztelés, verfikáció, • modulok együttes tesztje, • elfogadási teszt (validitás), • megbízhatósági, funkcionális és teljesítményteszt.

A tesztelési munkákat folyamatosan kell végezni a teljes életciklusban. Ez a folyamat csak akkor lehet hatékony, ha olyan integrált környezetben végezzük, ahol biztosítva van a rendszer teljes, minden részletre kiterjedő, hibamentes ellenőrzésének a lehetősége.

A tesztelés fázisait szemlélteti a következő ábra (7.7. ábra).




7.7. ábra. A tesztelés fázisai

Dokumentációk: Leggyakrabban két dokumentáció tartozik a szoft-verekhez:

• az IR strukturális leírása, • felhasználói kézikönyv.

5. fázis: Rendszerátadás, üzemeltetés • Rendszerátadás

Az IR telepítése. A dokumentációk átadása. A felhasználók oktatása.

• Üzemeltetés Rendszerfelügyelet. Költségek folyamatos elemzése. Karbantartás, korszerűsítés. Minőségellenőrzés és biztosítás.

EEggyyssééggeekk tteesszztteellééssee

eelllleennőőrrzzii,, hhooggyy aa kküüllöönnáállllóó pprrooggrraammookk ffuuttnnaakk--ee..

A szoftvertesztelés időbeli fázisai

RReennddsszzeerr tteesszztteellééssee

eelllleennőőrrzzii,, hhooggyy aa kküüllöönnááll--llóó pprrooggrraammookk hhooggyyaann

mműűkkööddnneekk eeggyyüütttt eeggyymmáássssaall.. IInntteeggrráácciióó

tteesszztteellééssee eelllleennőőrrzzii,, hhooggyy aa sszzooffttvveerr--rreennddsszzeerr hhooggyyaann mműűkkööddiikk

eeggyyüütttt aa rreennddsszzeerr ttööbbbbii ttaaggjjáávvaall..




7.2.4. Információs rendszerek menedzselése Az információs rendszereket – a kifejlesztés után – figyelemmel kell

kísérni és korszerűsíteni kell. Ennek lépéseit szemlélteti a következőkben (7.8. ábra).

7.8. ábra. Az információs rendszerek menedzselési modellje

11.. AAddaattbbiizzttoonnssáágg,,

aaddaattvvééddeelleemm

22..

KKoorrsszzeerrűűssííttééss

33.. ÚÚjj iiggéénnyyeekk

nnyyoommoonnkköövveettééssee

44.. AA ffeellhhaasszznnáállóókk

kkééppzzééssee

Az információs rendszerek menedzselésének lépései:




7.3. E-rendszerek

7.3.1. Az e-rendszerek alapfogalmai Az e-rendszerek (elektronikus rendszerek), amely fogalom az utóbbi

időben terjedt el, feltételezi az információs társadalom kiépülését. A kö-vetkező ábrán (7.9. ábra) áttekinthetjük az e-rendszerek egymásba-ágyazódását és egymáshoz való viszonyát.

7.9. ábra. E-rendszerek

7.3.2. E-gazdaság E-gazdaság (e-economy): A vállalatok és az egyéni fogyasztók ösz-

szességének az üzlet megteremtésére, értéktermelésre, értékcserére, tranz-akciók lebonyolítására alkalmas, elektronikus információcserén alapuló platformja. Az e-gazdaság egyes részei szoros kapcsolatban vannak a ha-gyományos gazdasággal, más részei már függetlenek tőle.

E-polgár

E-közbeszerzésE-üzlet

E-politikaE-demokrácia

E-ügyintézés

E-kereskedelemE-bank

E-közigazgatás E-kormányzás

E-gazdaság

E-tanulás

E-rendszerek




Az e-gazdaság legfontosabb összetevői • E-üzlet (e-business): Olyan üzleti tevékenység, amelyben az üz-

letfelek a kapcsolataikat az IT felhasználásával bonyolítják. • E-kereskedelem (e-commerce): Olyan tevékenység, melynek

keretében a kereskedő felek a üzleteiket elektronikus hálózatok se-gítségével bonyolítják.

• E-piactér (e-marketplace): Az e-piactér egy komplett elektroni-kus bevásárlóközpont, ahol több szállító széles áruválasztéka talál-ható.

• M-kereskedelem (m-commerce, mobil kereskedelem): Olyan elektronikus kereskedelmi tevékenység, amely a mobiltelefonok in-ternet elérési képességeire épül.

E-kereskedelem

Az e-kereskedelem előnyei: • beszerzés, értékesítés „egy helyen”, az interneten zajlik, • eladók széles vásárlóközönséget érnek el, • vevők nagy választékból kereshetik ki a nekik megfelelőt, • megbízható, rugalmas.

Az e-kereskedelem feltételei: • fejlett internet-technológia, • fejlett biztonsági rendszerek, • adatbiztonság, • személyazonosítás (digitális aláírás, stb.), • jogi szabályozás, • pénzügyi feltételek.

Az e-kereskedelem magában foglalja: • elektronikus pénzátutalást, • elektronikus értékpapír-kereskedelmet, • áruk és szolgáltatások elektronikus forgalmazását, • szállítólevelek és számlák elektronikus ügyintézését, • direkt elektronikus marketing és ügyféltevékenységet, • a közbeszerzés hálózaton való intézését.

Az e-kereskedelemnek három legfontosabb formája:




• Business-to-business (B2B): vállalatok közötti kereskedelem (Nagykereskedelem-kiskereskedés).

• Business-to-costumer (B2C): kereskedő és vásárló közötti ke-reskedelem (Internetes áruház).

• Costumer-to-costumer (C2C): egyéni eladó és vásárló közötti ke-reskedelem (apróhirdetés, e-piactér).

A B2C fő tényezői:

7.10. ábra. A vásárlói e-kereskedelem legfontosabb tényezői

7.3.3. Elektronikus közigazgatás Az e-közigazgatás (kormányzás) a helyi és térségi szintű szolgáltató

közigazgatás elektronikus formája. Olyan együttműködés, amelyben négy oldal:

• a társadalom (állampolgárok, társadalmi és gazdasági szervezetek), • az állam (nemzeti, regionális, kistérségi szinteken szerveződő), • az önkormányzatok és • a tudásközpontok.

az információtechnológia eszközeivel megvalósuló kommunikációja és együttműködése.

A 7.11. ábra és a 7.12. ábra megmutatja, hogy néz ki ez a kapcsolati rendszer kormány, ill. helyi önkormányzati szinten.

EE--bbaannkk

EE--kkeerreesskkeeddeelleemm EE--áárruuhháázz EE--ffiizzeettééssii eesszzkköözzöökk




7.11. ábra. Az e-kormányzat szervezeti és kapcsolati rendszere

7.12. ábra. Az e-önkormányzatok kapcsolati rendszere

Lakosság

Hálózat

Önkormányzat

Más önkormányzatok

Helyi vállalkozások

Önkormányzati intézmények

Országos szervek Régió

Hivatalok

EE--kkoorrmmáánnyyzzaatt Társadalom

EU

Civil szféra

Üzleti szféra




Az elektronikus közigazgatás szolgáltatásai Az e-önkormányzat sok szolgáltatást nyújt a társadalom különböző

szintű szereplőinek, ezekből említünk meg néhányat.

Állampolgárok számára: • Személyi jövedelemadó: bevallás, tájékoztatás az értékelésről. • Munkaügyi központok által nyújtott szolgáltatások. • Társadalombiztosítás (pl.: családi pótlék intézése). • Személyi iratok (útlevél, jogosítvány stb.). • Gépkocsi-nyilvántartás, építési engedély igénylése. • Rendőrségi bejelentések (pl.: lopás bejelentése). • Nyilvános könyvtárak (katalógus megléte, keresési lehetőségek). • Anyakönyvi kivonatok. • Felsőoktatásba, egyetemre történő jelentkezés. • Lakcímváltozás bejelentése. • Egészségügyi szolgáltatások (pl.: időpont kérése / bejelentkezés).

Vállalatok számára: • Egészségügyi hozzájárulás befizetése. • Társasági adó: bevallás, értesítés. • ÁFA: bevallás, értesítés. • Új cégek, társaságok bejegyzése. • Adatszolgáltatás statisztikai hivatalok felé. • Vámnyilatkozat. • Környezetvédelmi adminisztráció, jelentés. • Közbeszerzés.

7.3.4. E-tanulás Az e-tanulás (e-learning), a tanulás szervezésének és megvalósításának

olyan formája, ahol: • Korszerű elektronikus információs technológiát, számítógépet

használnak a tanulás során. • A tanár (oktató, tutor) és a tanuló között a kapcsolattartás elektro-

nikus úton (hálózaton) valósul meg. • A mobil tanulás helyszíne bárhol lehet, a képző intézmény szoká-

sos telephelyétől távol, állandó vagy változó helyen.




Az e-tanulás komponensei

7.13. ábra Az e-tanulás komponensei

Az e-learning a tanulás helye szerint lehet: • otthoni tanulás, • munkahelyi tanulás, • mobil formában folytatott tanulás, változó helyszíneken (konzul-

tációs központokban, iskolában, stb.).

Az e-tanulás gazdaságos megvalósítása komoly szervezést és össze-hangolt munkát igényel. Emellett infrastrukturális és szolgáltatási feltéte-lei is vannak:

• Infrastruktúra: Azon hardver- és szoftverelemek, amelyek elérhe-tővé teszik az ismeretanyagot.

• Tartalom: Azon ismeretanyagok, melyet a hallgatók elérhetnek. Ezek lehetnek hagyományos tananyagok, hangot, képet és videót tartalmazó korszerű multimédiás anyagok és bonyolult, önellenőr-zési lehetőségeket tartalmazó tananyagok.

• Szolgáltatások: Képzési tervek készítése, hagyományos tantermi oktatás lehetősége, a diákok haladásának, tudásának nyilvántartása, hallgatók egyéni képességeik szerinti menedzselése.

Egyetem

Tutorok, tanárok

Hallgatók

Virtuális oktatókörnyezet

E-tananyag Alkalmazottak

Oktatóközpont

Tanfolyamvezető




Az e-tanulás a hagyományos oktatási módszereket új lehetőségekkel bővítik ki, feltételezve újrendszerű oktatási anyagokat. A következő ábrán (7.14) az e-tanulás kapcsolati rendszerét szemléltetjük.

7.14. ábra. Az e-tanulás kapcsolati rendszere

Az e-tanulás – dinamikusan fejlődő oktatási forma – népszerűsége a gazdaságos megvalósításon és a rugalmas tanulási lehetőségein alapul. Vé-gezetül összefoglaljuk ezen népszerűség indokait, azaz az előnyöket.

Az e-tanulás előnyei: • rugalmas, versenyképes szervezési forma, gazdaságos és gyorsan

fejlődő, • gyorsan javuló hatékonyság, könnyen ellenőrizhető minőség, • nagyobb esélyegyenlőség – a hátrányok mérsékelhetők (egyéni, kö-

zösségi, földrajzi), • nagy tömegek taníthatók, könnyen bővíthető a létszám. • más oktatásszervezési szemlélet, új képzési és tanulási kultúra, más

tanári szerepek, más tanulói magatartás, • az elektronikus kommunikációs technológiák használata új lehető-

ségeket nyit meg.

Zárt, internet ala-pú oktatási kör-

nyezet

Konzultáció, irányítás.

Egyéni tanulás

Hagyományos tananyagok

Tantermi foglalkozások

Videokonferencia

Internet




7.4. Ellenőrző kérdések 30/ Melyek operatív információs rendszerek?

a) Tranzakció-feldolgozó rendszerek b) Döntéstámogató rendszerek c) Irodaautomatizálási rendszerek d) Stratégiai információs rendszerek

31/ Milyen rendszerek tartoznak az e-gazdasághoz?

a) E-kereskedelem b) E-politika c) E-ügyintézés d) E-tanulás

32/ Mi a B2B kereskedelem?

a) Vállalatok közötti kereskedelem b) Nagykereskedelem–kiskereskedés c) Állampapír-kereskedés (broker–broker) d) Kereskedő–vásárló kereskedelem

Informatika I. A programozás alapjai



8. A programozás alapjai

8.1. Algoritmus és program Az algoritmus, egy probléma megoldásának véges számú lépésben

történő egyértelmű és teljes leírása. Az algoritmust a számítógéppel egy programozási nyelv segítségével

kell közölni. Azt a folyamatot, amely során egy algoritmus lépéseit egy programnyelv utasításaival leírjuk, kódolásnak nevezzük. Az így létrejött – a számítógép számára végrehajtható – algoritmust pedig programnak.

8.2. Programnyelvek A programnyelvek előírásokat, formulákat és szabályokat foglalnak

magukban. Nem véletlenül nevezik azt a formalizmust, amellyel az utasítá-sok sorozatát leírjuk „nyelv”-nek, hiszen az emberek beszélt nyelvek for-májában érintkeznek egymással, közlik gondolataikat. A programnyelv tehát, azoknak a szintaktikai (formai, nyelvtani), valamint szemantikai (ér-telmezési, logikai, működési) szabályoknak az összessége, amelyek segítsé-gével, a számítógéppel végrehajtani kívánt feladatot valamint a megoldás-hoz szükséges adatstruktúrákat utasítások formájában leírhatjuk, megfo-galmazhatjuk.

A programozási nyelvek fejlődési szakaszait jól szemlélteti a 8.1. ábra:

8.1. ábra. Programnyelvi generációk




A programozási nyelveket felhasználási lehetőségeik szerint két cso-portba sorolhatjuk:

• Az univerzális programnyelvek: amelyekkel a legtöbb felhaszná-lási terület alkalmazói programjai megírhatók. Előnyük a sokolda-lúságuk. Pl.: C, C++, PASCAL.

• A specializált programnyelvek: egy-egy szakterület vagy prob-lémakör programnyelvei. Pl.: Adatbázis-fejlesztő nyelvek.

Programnyelvek osztályozása: • Gépi nyelvek: Bináris kódok. • Assembly nyelvek: Szimbolikus utasításkódok. • Procedurális (eljárásorientált) nyelvek: eljárásszemléletű utasí-

tások. Pl.: PASCAL. • Funkcionális nyelvek: függvényszemléletű utasítások. Pl.: LISP. • Logikai nyelvek: az utasítások a matematikai logika formalizmu-

sán alapulnak. Pl.: PROLOG. • Objektumorientált nyelvek: Program, dokumentáció és adat egy

egységbe zárva. Pl.: C++, Java, Delphi. • Komponensalapú nyelvek: A több helyen is szükséges szoftver-

komponenseket nem kell újra megírni, azok más alkalmazásokba is beilleszthetők. Pl.: CORBA, MS Visual Basic 6.0.

• 4. generációs nyelvek: Természetes nyelvhez közeli utasítások.

A programozás szintje szerint megkülönböztetünk: • Alacsony színtű programozási nyelveket: Gépfüggő,

hardverközeli nyelv. Pl.: assembly nyelv, gépi kód. • Magas színtű programozási nyelveket: Nagyrészt gépfüggetlen

nyelvek, könnyebb programozás. Pl.: Basic, C++.

Gépi nyelv: Bináris kódú, amit a számítógép közvetlenül végre tud hajtani (8.2. ábra).

8.2. ábra. Gépi utasítás

00000010 0001100110001100

memóriacímműveletkód




Assembly programozási nyelv: • Könnyebben értelmezhető, mint a gépi kód. • Könnyen konvertálható gépi kódra.

8.3. ábra. Assembly utasítás

Vizuális keretrendszer: A programfejlesztést grafikai eszközökkel is segítő rendszer, amely egységes keretbe foglalja a programfejlesztés, tesz-telés és fordítás folyamatát.

8.4. ábra. A Visual Basic keretrendszere

ADD 18644

műveletkód memóriacím




8.3. A programfejlesztés rendszerprogramjai Fordítóprogramok

A fordítóprogram (compiler) működése során értelmezi a forrásnyel-ven írt program utasításait, jelzi a szintaktikai hibákat. A formailag hibátlan programból elkészíti a gépi kódú utasításokat. Az assembly-ben vagy va-lamilyen magas szintű programnyelven megírt programokat forrásprog-ramnak nevezzük. Azt a programot pedig, amely az eredeti program for-dítóprogram általi gépi kóddá átalakításával keletkezik tárgyprogramnak, tárgykódnak hívjuk.

8.5. ábra. A fordítás folyamata

Interpreterek Interpretereknek (értelmezőnek) nevezzük az olyan szoftvereket,

amelyek nem készítenek gépi kódú programot, hanem utasításonként ér-telmezik és hajtják végre a magasszintű nyelven leírt programot. Előnye az, hogy egyszerű a programtesztelés, hátránya azonban a lassúság és az, hogy csak az interpreterrel futtatható a program.

8.6. ábra. Az interpreter működése

Forrásprogr. Eredmények Interpreter

Adatok

Forrás-program

Fordító

Program-lista

Gépi prog-ram

Adatok

Ered-mények




Szerkesztőprogramok A fordítóprogram által kialakított tárgyprogram, amely erősen hardver-

függő, még nem futtatható, hiszen hiányoznak belőle az input/output műveleti vezérlések és egyéb függvények, rutinok, makrók. A szimbolikus címek helyett konkrét, abszolút tárcímekre van szükség. A programot te-hát, vagy annak egy részét futtatható formára kell hozni, hogy a memóriá-ba betöltve futtatható legyen. Azt a szoftvert, amely a fordítás után ezeket a feladatokat elvégzi és a programot futtathatóvá teszi, szerkesztőprogram-nak, linkernek nevezzük.

Végezetül foglaljuk össze (8.7. ábra) a programok készítésének fázisa-it, a tervezéstől a kész program átadásáig, valamint még általánosabban az alkalmazóiszoftver-készítés fázisait (8.8. ábra)

8.7. ábra. A számítógépes programok készítésének folyamata




8.8. ábra. Az alkalmazói programok fejlesztése

Alkalmazói szoftver fejlesztésének lépései




8.4. Az algoritmus leírása Az algoritmus többnyire nem kötődik konkrét számítógéphez, általá-

ban valamilyen algoritmusleíró nyelven szokták megfogalmazni. Egy ilyen szemléletes leíró eszközt fogunk megismerni.

Folyamatábra A folyamatábra az algoritmus lépéseinek sorrendjét utasítástípuson-

ként különböző geometriai alakzatok felhasználásával szemléltető ábra. Utasítástípusok:

• kezdő és befejező utasítások., • be/kiviteli utasítások., • értékadó utasítások., • elágazások, • az utasítások egymásutániságát nyilak jelzik.

Kezdő és végutasítások: Az algoritmus kezdőpontjának és végpont-jának meghatározására szolgál.

START

END




Be/kiviteli utasítások: Az adatok bevitelének (input) és kiírásának utasításai.

Értékadó utasítások: Értékadások és más műveletek megadására szolgál.

Elágazás: A megadott kifejezés logikai értéke határozza meg, hogy melyik a következő utasítás.

S:=3*A/(B+2)

N>I Igaz Hamis

Nyomtat: BBe: A




Végezetül nézzünk meg egy egyszerű algoritmust, amelyik leírja az N!=1*2*…*N kiszámítását. A változók értékeit táblázatba rendezve, lépé-senként tekinthetjük át.

Példa: Az N!-t kiszámító algoritmus, az N=4 értékre.

ciklus I F N I>=N

0 1 1 4 Hamis

1 2 2 Hamis

2 3 6 Hamis

3 4 24 Igaz

START

F:=1; I:=1

Be: N

I>=N

Ki: F

ENDF:=F*I

I:=I+1

Igaz

Hamis




8.5. Ellenőrző kérdések 33/ Az alábbiak közül melyek univerzális programnyelvek?

a) SYSBASE b) C, C++ c) PASCAL d) ASSEMBLY

34/ Állítsa sorrendbe az alkalmazói szoftver készítésének lépéseit!

a) Tervezés b) Problémadefiniálás c) Installálás d) Tesztelés

Informatika I. Informatika és biztonság



9. Informatika és biztonság

9.1. Számítógép-biztonság Számítógép-biztonság alatt szűkebb értelemben az adatok illetékte-

lenek hozzáférésétől való védelmét, elsősorban a titkosságot értik. Részle-tesebben ezalatt a titkosság és hozzáférési kontroll, integritás, elérhetőség és megbízhatóság fogalmát értjük.

9.1.1. Vírusok, férgek, trójai falovak és egyéb kórokozók Az alábbiakban olyan programokkal foglalkozunk, melyet valamilyen

ártó (vagy valamilyen kémkedési) szándékkal hoztak létre. E programok sajátos csoportját alkotják a vírusok és a férgek, melyeknek az a tulajdon-sága, hogy aktivizálódva sokszorozhatják magukat, és programok vagy számítógépek közt terjedhetnek.

Vírusok

A vírus egy programkód, melyet program tartalmazhat, és a program végrehajtásával aktivizálódik (önállóan működésképtelen). Az aktivizáló-dással többszörözi magát, hozzáfűzi, vagy beleírja magát más programok-ba. A vírusok hatástalanok, ha nem kerülnek végrehajtásra. A vírusokat eredetileg egyfelhasználos rendszerekre találták ki.

A vírusokat típusa szerinti megkülönböztethetünk: • boot-vírusokat, • makrovírusokat, • fájlvírusokat.

A vírusokra jellemző, hogy milyen platformra születtek, ezek szerint megkülönböztethetünk: DOS vírusokat, Windows vírusokat, OS/2 víru-sokat, Linux vírusokat, Java vírusokat, HTML vírusokat, Word, Excel, PowerPoint, stb. vírusokat.

Bootvírusok: Elsősorban fertőzött rendszerlemezzel terjednek bootoláskor bekerülnek a memóriába, és írható lemezegységeket fertőznek meg. Következő indításkor a vírus a megfertőzött merevlemezről töltődik be, és folytatja károkozó tevékenységét.




Fájlvírusok: Ebbe a csoportba tartoznak azok a vírusok, amelyek fáj-lokkal terjednek. Általában kis méretűek és hozzáfűzik magukat valamilyen futtatható fájlhoz. A fájl mérete a vírus hosszával megnő.

Makrovírusok: A Microsoft Office programcsomag Visual Basic makró nyelvén íródtak, és dokumentumfájlokkal terjednek.

Férgek

A férgek – szemben a vírusokkal – önálló programok. A férgek a nagygépes rendszereken alakultak ki, és létezésük a hálózathoz kötődik. A férgek is szaporodnak, de a vírusokkal ellentétben nem programokat fer-tőznek meg, hanem az a céljuk, hogy újabb és újabb gépekre jussanak, be információgyűjtés céljából.

A trójai falovak A trójai falovak olyan kódok, programok (néha látszólag hasznos, vic-

ces vagy érdekes programok), melyeket más programba rejtettek. A funk-ciójuk lehet közvetlen károkozás, de gyakori a vírustelepítés, a jelszólopás vagy egyéb titkos információk megszerzése.

Ezek a károkozók terjedhetnek e-mailben, vagy bootlemezekkel, vagy valamilyen fájlletöltéssel.

9.1. ábra. A vírusok terjedése levélben

1. Rosszindulatú programozó, ír egy vírusprogramot, ame-lyet elrejt egy e-levél-hez csatolt fájlban.

2. Elküldi a levelet in-terneten, a felhasználók ezreinek.

3. A felhasználók ki-nyitják a csatolt fájlt és aktivizálják a vírust, amely sokszorozza magát.

4. Más felhasználók, akik nem nézik meg a feladót, és kinyitják a fájlt amely …




Hogyan lehet megtudni, hogy a számítógépén van-e féreg vagy ví-rus?

A számítógépe lelassulhat, vagy összeomolhat, vagy pár percenként új-raindulhat. Gyakran a vírus a számítógép újraindításához szükséges fájlo-kat támadja meg. Ezek a tünetek azt jelzik, hogy a számítógép vírussal fertőződhetett (ezeket azonban okozhatja más is).

Tartózkodjon azoktól a levelektől, amelyek azt jelzik, hogy vírust tar-talmazó levelet küldött. A vírus képes e-mail címet hamisítani.

Ahhoz, hogy biztonsággal megmondja, van-e vírus a számítógépén, rendszeresen frissített adattáblával ellátott víruskereső programmal kell rendelkezni. Mi a jogtalan hozzáférés?

• Valaki engedély nélkül használja a számítógépünket. • Az olyan embert, aki feltöri a számítógépünk biztonságát, és ott

legális belépőként működik, hackernek hívják. A védekezés formái: a tűzfal és a jelszavas belépés.

9.1.2. Védekezés a károkozók ellen

Vírusvédelem

A vírusok terjedésének megakadályozására az egyik legbiztosabb mód-szer a megelőzés. A vírusfertőzés során okozott károk mértéke csökkent-hető:

• a beérkező levelek, lemezen szállított adatok, dokumentumok és programok használat előtti ellenőrzésével,

• olyan vírusirtó program telepítésével, amely a gép indításakor a memóriába kerül, és a gép működéséig ott is maradva folyamato-san ellenőrzi a számítógépünket,

• biztonsági másolatok készítésével, • jogtiszta szoftverek használatával.

Ma egyre több vírusirtó program van, amelyek közül néhány ingyenes. Az általuk ismert vírusokkal szemben megfelelő védelmet nyújtanak, de az új vírusok gyors terjedése miatt adatállományaikat rendszeresen frissíteni kell.

Tűzfal

Hardver- és/vagy szoftvereszközök, amelyek egy hálózatot (vagy szá-mítógépet) a külső támadásoktól megvédenek. A tűzfal egyik típusa az ún.




„külső tűzfal”; a teljes helyi hálózatot részben leválasztja az internetről, míg a „belső tűzfal” a helyi hálózat egy védendő részét zárja el annak töb-bi részétől. A tűzfal egyes (biztonságos) protokollokat átenged, míg máso-kat nem, vagy egyes protokollokat csak egyik irányban enged át. A tűzfalak rendszerint folyamatosan jegyzik a forgalom bizonyos adatait, a bejelent-kező gépek, felhasználók azonosítóit, a különleges eseményeket.

9.2. ábra. A tűzfal működése

Védekezés levélben terjedő vírusok ellen: • Gyanús az a levél, amit valaki furcsa szöveggel küldött, és csato-

lásként futtatható állományt tartalmaz. A vírusos levelet gyakran ismerőstől kapjuk, hiszen az ő címlistájában szerepelt a címünk a vírus aktivizálásakor. A vírus készítői nem maguk küldözgetik el mindenhová a vírust.

• Csak olyan csatolást nyissunk meg, amiről tudjuk, hogy mit tartal-maz, megbízunk a küldőben, esetleg ellenőriztük, hogy valóban ő küldte-e! Mindig óvatosan bánjunk a csatolásokkal!

Tűzfal




• Minden beérkező fájlt ellenőrizzünk vírusirtóval!

Beszéljünk néhány egyéb olyan fogalomról, amit gyakran összetévesz-tenek a vírusokkal!

Cookie (süti): Egy kis méretű szövegfájl, melyet egy weboldalon ta-lálható program helyez el a böngésző programot futtató gép merevleme-zén. Nem hajtható végre kódként, és vírusokat sem hordozhat. Csak arról a weboldalról olvasható, amelyről készült. Egyik célja, hogy a weboldal megjelenítésének formái között a korábbi események alapján lehessen választani.

A kémprogram olyan program amely tudtunk nélkül helyezkedik el a számítógépünkön és titokban adatokat gyűjt rólunk.

Spam: kéretlen e-levél amellyel elárasztják az internetet.

Hogyan korlátozhatjuk a spameket? • A levelek szűrésével. • Blokkoljuk a leveleket, amelyek ismeretlen helyről jönnek. • Külön helyre gyűjtjük a spames leveleket. • Anti-spam programmal: törli a spameket. (Sajnos, néha mást is!)

Logikai védelem: Az informatikai rendszerek adatai, programjai bi-zalmasak, sérthetetlenek, de megfelelő jogosultsággal hozzáférhetőek.

A védekezés fő elemei: • hozzáférés (jelszó, adatforgalom-elemzés), • hitelesítés (titkosítás, hitelesség), • elérhetőség (vírusvédelem, tárolás, mentés).

A hitelesítés fő elemei: • származás (Authenticity), • az üzenet feladójának ellenőrzése, • bizalmasság: csak a feladó és a címzett ismerheti a tartalmat, • sérthetetlenség: az üzenet nem módosulhat (véletlen vagy rosszin-

dulatú, szándékos), • letagadhatatlanság: nem tagadhatja le a feladó.




Hogyan tehetjük biztonságossá elektronikus leveleinket? Általá-ban két módszert használnak: A levelek kódolását (9.3. ábra), és a digitá-lis aláírást, amely egy biztonsági kódot tesz hozzá a levélhez a küldő azonosítása céljából.

9.3. ábra. Az üzenetek kódolása

Üzenet Üzenet

Kódolatlanüzenet

Kódoltüzenet

Dekódoltüzenet

Küldő Fogadó Kódolás Dekódolás




Digitális aláírás Az üzeneteknek a nyilvános kulcsolási eljárás keretében történő „alá-

írása”, a küldő személyazonosságának elektronikus eszközzel történő iga-zolása. Nem hamis az az elektronikus aláírás, amely az üzenet küldőjét azonosítja, egyben az üzenet integritását tanúsítja.

Elvárások a digitális aláírással szemben: • A tartalom eredetiségének megőrzése. • A küldés nem letagadható. • A fogadás nem letagadható.

A nyilvános kulcsú titkosítás elve Nyilvános kulcsú titkosításnál minden felhasználóhoz két kulcs tarto-

zik: egy titkos, és egy nyilvános. A titkos és a nyilvános kulcs szerepe szimmetrikus. A nyilvános kulcsot ismertté kell tenni, a titkos kulcsra érte-lemszerűen vigyázni kell.

Ha titkosított üzenetet, akarunk küldeni, nem kell mást tennünk, mint a címzett nyilvános kulcsával kódolnia kell az üzenetet. Ezután már ma-gunk sem tudjuk azt visszafejteni a levelet, csakis a fogadó. A fogadó, a küldő nyilvános kulcsával tudja ellenőrizni, hogy az üzenetet kitől kapta.

9.4. ábra. A nyilvános kulcsú titkosítás folyamata

SzámítógépÜzenet

Számítógép

Kódolás titkos kulccsal

Kódolás nyilvános kulccsal

Dekódolás titkos kulccsal

Dekódolás nyilvános kulccsal

Üzenet

Titkosított ü

zenet

Küldő

Címzett




A védekezés általános szabályai: • A jelszavát senkinek ne adja oda! • Legyen betűkből és számokból álló, legalább 6 karakter hosszú a

jelszó! • Rendszeresen változtassa meg a jelszavát. • Ne írja le a jelszavát, olyan helyre ahol más hozzáférhet! • Vigyázzon, hogy amíg gépeli a jelszavát, senki ne láthassa mit gé-

pel! • Soha ne küldje el a jelszavát senkinek levélben. • Válassza meg jelszavát körültekintően, ne legyen kitalálható! • Ne használja ugyanazt a jelszót több helyen! • Vigyázzon a jelszavas programokkal! Gyakran nem kódolják a jel-

szót. • Ha bármi gyanús jelet észlel, azonnal változtassa meg a jelszavát!

9.2. Jogi, etikai és ergonómiai kérdések A biztonság számos ponton kapcsolódik a joghoz és az etikához: gon-

datlanság, szándékos rongálás, illetéktelen elérés, számítógépes bűnözés, elektronikus adatcsere, aláírás hitelessége, szerzői érdekek stb.

9.2.1. A szerzői jog elektronikus médiákra vonatkozó részletei 1.§ (2) Szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy e tör-

vény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alko-tása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:

c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bár-milyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is.

18.§ (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon.

23. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét terjessze, és hogy er-re másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányá-nak vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hoz-záférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.




9.2.2. Netikett A világhálónak nincsen tulajdonosa, általában nem szabályozzák tör-

vények. Az idők során kialakult, hogyan illik viselkedni. Ezt a hálózati etikettet, a Netikettnek nevezték el.

Eszerint etikátlan és elfogadhatatlan minden olyan felhasználó, aki nem tartja be a következő szabályokat:

• Tartsd tiszteletben mások magánszféráját, a személyiségi jogokat, ne törj be mások magánéletébe!

• Jogosulatlanul vagy feleslegesen ne használd az internet emberi és fizikai erőforrásait!

• Ne használd más célra az internetet, mint amire jogosultságod van! • Ne zavard az internet működését! • Tartsd tiszteletben a számítógépes adatok sérthetetlenségét! • Figyelj a kommunikáció emberi szabályaira, azaz láthatatlanul se

viselkedj máskép mint ha szemtől-szembe lennétek. • Ne rabold más idejét! • A stílus az ember, a neten is! • Ne élj vissza a hatalommal, a hatáskörhöz felelősség is társul! • Légy elnéző mások hibáival szemben, de figyelmeztesd őket!

9.2.3. Az egészség és a környezet védelme Vegyük sorba, hogy mik lehetnek a számítógépes környezet legveszé-

lyesebb egészségkárosító hatásai: • a rossz monitorok, a megfelelő monitorszűrők hiánya, ezek nem

megfelelő használata, • a rossz billentyűzet és egér, • a nem ergonomikus környezet, a rossz testtartás, • a zaj, • a légkondicionálók, a huzat stb.

Gyakran fellépő, a számítógép által okozott, betegségek: gerincprob-lémák, szembetegségek, kézbetegségek. Külön meg kell említeni, az inter-netfüggőséget, és a virtuális világ okozta problémákat.




Ergonómia: Annak tudománya, hogyan alakítsunk ki egészséges, biz-tonságos munkahelyeket.

9.6. ábra. Az egészséges számítógépes munkahely kialakítása

állítható háttámasz

állítható ülésmagasság

mozgatható szék

láb a padlón

megfelelő billentyűzet és egér

a könyök 90°-ban, a kéz párhuzamosan a padlóval




9.3. Ellenőrző kérdések 35/ Érkezhet-e vírus elektronikus levéllel?

a) Nem, hiszen a levelezőprogramok kiszűrik az esetleges víruso-kat.

b) Nem, hiszen a levelezőszerverek kiszűrik az esetleges víruso-kat.

c) Igen, érkezhetnek. d) Igen, érkezhetnek, de ezt észrevehetjük abból, hogy ismeretlen

feladótól érkezett a levél. 36/ Érkezhetnek-e kéretlen levelek a postafiókunkba?

a) Természetesen nem. b) Ez attól függ, használunk-e digitális aláírást. c) Ez attól függ, regisztráltuk-e magunkat. d) Igen.

37/ Hogyan nevezzük általában a hálózatok használatára kialakult szabály-rendszert?

a) Hálózati etikett b) Netikett c) Web-etikett

Informatika I. Megoldások



10. Megoldások

1. AD 2. 1024 3. ABC 4. B 5. B 6. CD 7. AB 8. D 9. D 10. BALRA ZÁRT, JOBBRA ZÁRT, KÖZÉPRE ZÁRT, SORKI-

ZÁRT 11. 2, 3, 4 12. B 13. 256 14. B 15. AD 16. BCD 17. BC 18. AC 19. C 20. AC 21. B 22. A 23. C 24. D 25. C 26. B 27. B 28. BC 29. AC 30. AC 31. AC 32. AB 33. BC 34. BADC 35. C 36. D 37. B

Informatika I. Tárgymutató



Tárgymutató

A,Á

adatbázis-kezelés 164 adatbázis-kezelő 48, 80, 91, 162,

164 adatmodellek 85 adatsín 33 alaplap 31 algoritmus 25, 177, 183, 185 algoritmus leírása 25, 183 alkalmazói programok 26, 81,

131, 133, 182 alkalmazói szoftverek 23, 115 Apple Macintosh 124 Apple operációs rendszerei 124 aritmetikai művelet-végrehajtó

egység 32 ASCII 16 attribútumok 84, 85, 89, 90, 138 B

BDOS 117 bekezdés formázása 57, 155 Belső adatforgalom szervezése 33 Billentyűzet 37 BIOS 116, 117 bit 15, 16, 20, 34, 35, 36, 89, 94,

123, 124 biztonsági másolat 189 C

CCITT 134 CD 43, 44, 46 címsín 33 CISC 32

Cs

cserélhető tároló 44 D

diagramok 77 dokumentumok 23, 145, 146, 149,

189 DOS 25, 111, 112, 116, 117, 119,

120, 187 DOS 360 25, 111 DriveSpace 121 DVD 44, 46 E,É

e-gazdaság 169, 170, 176 egér 19, 34, 37, 46, 70, 195 egészség 195 egyéb kórokozók 187 egyéb rendszerprogramok 26 egyszerű felhasználó 139 elektronikus közigazgatás 173 elérési idő 37 elosztott rendszerek 22 első számítógépek 10 e-mail 149, 157, 188, 189 EPIC 32 e-rendszerek 169 e-rendszerek alapfogalmai 169 eszköztárak 55, 101 e-tanulás 173, 174, 175 extranet 138 F

fájl 65, 107, 122, 126, 139, 140, 150, 188

feldolgozási sebesség 12




felhasználói programok 26, 47, 111, 113, 114, 115, 135

Felhasználói vagy alkalmazói szoftver 24

File Transfer Protocol 150 Fordítóprogramok 180 főegység 30 Főegység 19 FrontPage weblapszerkesztő 154,

155 FTP 143, 145, 150, 157 függvények 73, 75, 92, 181 G

Grafikus felületű operációs rendszerek 119

H

hajlékony lemez 41 Hálózati alapfogalmak 129 hálózati illesztők 34 hálózati operációs rendszerek

138, 139 hálózati operációs rendszerek

biztonsági rendszerei 138 hálózati operációs rendszerek

tulajdonságai 138 hálózati protokollok 124, 136 Hálózati szabványok 134 hálózati szolgáltatások 135 hálózatok 21, 22, 25, 26, 27, 111,

120, 121, 129, 130, 131, 136, 138, 141, 142, 144, 158, 170, 197

Hálózatok osztályozása kiterjedtségük szerint 130

hangok 19, 93, 97, 98 háttértároló 114 helyi hálózat 136, 144, 190

HTTP 143 I,Í

IEEE 134 információfeldolgozás korszakai

161 információs rendszerek 158, 161,

162, 163, 164, 165, 168, 176 információs rendszerek típusai

163 informatika alapjai 6, 8 informatikai rendszer fogalma 27,

158 informatikai rendszerek 6, 27,

158, 191 internet 27, 135, 138, 142, 143,

145, 150, 156, 157, 163, 170, 195

Internet 15, 130, 134, 135, 142, 157, 163

internet fogalma 27, 142 Interpreterek 180 intranet 138 IPX/SPX 120 ISO 134 J

jelölőnégyzet 58 jog 143, 204 K

Kapcsolat a perifériákkal 34 katalógus 173 Kép és hang kódolása 19 képek 19, 89, 93, 95, 96, 97, 108,

119, 155 Képernyő (monitor) 39 képletek 73 keresés 146, 147, 148




kétirányú eszköz 37 kommunikáció 27, 122, 129, 138,

195 környezet védelme 195 központi vezérlő 12, 32 L

levelezőprogramok fajtái 149 levelezőprogramok legfontosabb

szolgáltatásai 149 lista 56, 57, 58 Logikai alapműveletek 18 M

Mágneses tárolók 41 mágneslemez 42 Mainframe számítógépek 21 megosztás 111 memória kapacitása 37 menü 49, 50, 51, 53, 54, 55, 57,

62, 69, 119, 156 merevlemez 124 Microsoft Word indítása 49 mikroprocesszor (CPU) 34 mikroszámítógépek 22, 28 MMX 35 monitorvezérlő 34 MS-DOS 116, 125 N

nem egyenrangú hálózat 133 NetBEUI 157 neumanni alapelv 11 Novell NetWare 134, 140 NTFS 122 Ny

nyomógomb 75, 77 Nyomtatók 40

O,Ó

objektum 89, 92 operációs rendszer 6, 13, 16, 22,

24, 25, 26, 28, 42, 109, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 124, 125, 128, 129, 134, 138, 140, 194

operációs rendszer feladata 28, 113, 128

operációs rendszerek 16, 24, 25, 26, 111, 112, 113, 116, 119, 120, 122, 128, 138

operációs rendszerek kialakulása és funkciói 111

operációs rendszerek leggyakoribb típusai 116

operatív tár 36 Optikai tárolók 43 óra 6, 72 OS/2 112, 119, 187 OSI modell 134, 135, 136 P

Paint 96, 97, 204 parancsikon 49 párbeszédpanel 51 PC-DOS 116 perifériák 23, 27, 111, 113, 114,

116, 130, 158 PhotoFiltre 96, 100, 102 prezentáció készítése 106 program 12, 18, 19, 22, 23, 25, 26,

49, 50, 95, 97, 98, 100, 101, 106, 109, 112, 114, 136, 151, 177, 180, 181, 187, 189, 191

programfejlesztés rendszerprogramjai 180




programnyelvek 13, 177 Programnyelvek 177, 178 programozás alapjai 110, 177 R

rajzdigitalizáló 37 RAM 36, 46 regiszterek 32 relációs adatbázisok 87, 88, 91, 92 rendszergazda 133, 139 rendszerközeli szoftver 109 rendszerprogramok 26 RISC 32, 118 ROM 36, 44, 46 S

SNA 134 Solaris 118 sorok és oszlopok 64 soros vonal 34 specializált programnyelvek 178 súgó 204 Sz

szám kódolás 17 számítástechnikai modell 25 számítógép fogalma 9 számítógép hálózat 137 számítógépek felépítése és

működése 19 Számítógép-fejlesztések

Magyarországon 15 számítógéprendszerek 20 Számítógéprendszerek 22 személyi számítógépek 14, 22, 29,

39, 115, 116, 120 személyi számítógépek felépítése

29

személyi számítógépek operációs rendszerei 115, 116

Szerkesztőprogramok 181 szerver 121, 122, 131, 134, 138,

140, 142, 146, 150 szerzői jog 194 szoftver fogalma és típusai 23 szoftverfejlesztő eszközöket 26 szöveg formázása 149 szövegszerkesztés 6, 28, 49 szövegszerkesztő 49, 51, 155 T

táblázatkezelés 6 táblázatkezelő 64, 74, 75 tabulátor 62 tabulátorok használata 62 tárgyprogram 181 tárkapacitás 20 tárolók 27, 42, 43, 44, 130 TCP/IP 120, 134, 142, 157 trackball 37 trójai falovak 187, 188 U,Ú

univerzális programnyelvek 178, 186

UNIX 26, 111, 117, 118, 124, 125, 140

UNIX rendszerek 117, 125 utasítások 12, 23, 32, 114, 117,

153, 177, 178, 183, 184 Utasítások kódolása 17 V

vágólap 54 vendég 139 vezérlősín 33 videó 155




világhálózat 142 világhálózatok története 142 W

Windows 2000 123 Windows 3.1 119, 120 Windows 95 37, 111, 120, 121,

123, 133

Windows 95 legfontosabb sajátosságai 120

Windows 98 121, 123, 128 Windows NT 111, 119, 120, 121,

122, 123, 128, 134, 140 Word ablak részei 50 World Wide Web 145 WWW 143, 145, 157

Informatika I. Irodalomjegyzék



Irodalomjegyzék

Könyvek: [1] Bátfai Barnabás: Informatikai teszt és feladatgyűjtemény. BBS-INFO

Kiadó - ISBN:9638639210 [2] dr. Kiss Jenő: Adatbázisok. NOVADAT 2005 [3] dr. Raffai Mária: Információrendszerek fejlesztése és menedzselése.

NOVADAT 2003. [4] Katona Endre: Bevezetés az informatikába - Panem Könyvkiadó -

ISBN:9635452837 [5] Szijártó Miklós (szerk.): A számítástechnika alapjai. NOVADAT 2003.

Elektronikus: [1] ecdlweb.uw.hu [2] MS-Paint súgó [3] Szijártó Miklós (szerk.): Informatika I. példatár. Elektronikus jegyzet.

Győr 2006. [4] Windows Movie Maker súgó. [5] www.szef.u-szeged.hu/~tavokt/hampelgy/2003/adatb/adatbazis.pdf [6] www.inf.u-szeged.hu/~katona/db-ea1.pdf [7] www.anksulinet.hu/tantargy/szamtech/alapismeretek/jog/-

adatvedelem/adatved2_halozat.doc [8] www.miau.gau.hu/szgep/szgep5_23.html [9] www.microsoft.com/hun/athome/security/online/default.mspx

Documents

Szijártó Miklós - Sulinet · vezik. A generációkat a hardverek és szoftverek fejlettsége alapján állapít-ják meg. Első generációs számítógépeknek nevezik a jelfogós