SZAKDOLGOZAT

Halász Ágnes Réka2009

1

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Gazdálkodási és menedzsment alapszak

Dél-Korea gazdaságpolitikai elosztórendszerei Az ázsiai modell, az új gazdaságpolitikai irányzat

Készítette: HALÁSZ ÁGNES RÉKA

Témavezető: György László

Budapest2009

Tartalomjegyzék

1.Dél-Korea – avagy mi áll az elosztórendszerek hátterében (1. sz. melléklet).........................51.1.Az ország történelme........................................................................................................ 51.2.A konfucianizmus meghatározó szerepe a koreai társadalomban.....................................51.3.A gazdaságpolitika története............................................................................................. 61.4.A társadalmi elöregedés jelensége ................................................................................... 8

2.Nyugdíjrendszer....................................................................................................................... 92.1.A nyugdíjrendszer általános szerepe és fajtái [5]..............................................................92.2.Dél-Korea nyugdíjrendszere........................................................................................... 102.3.A nyugdíjreformokról általánosságban [5]..................................................................... 132.4.A koreai nyugdíjrendszer problémái és a lehetséges reformlépések...............................13

3.Oktatáspolitika ...................................................................................................................... 153.1.Az oktatáspolitika feladata [9]........................................................................................ 153.2.Az oktatás minőségi értékelése és állami finanszírozása napjainkban [9]......................153.3.Az oktatáspolitika kialakulását meghatározó tényezők.................................................. 163.4.Oktatáspolitikai megközelítések és modellek a világban ..............................................17

3.4.1.Oktatáspolitikai megközelítések.............................................................................. 173.4.2.A felsőoktatási modellek..........................................................................................18

3.5.Az árnyékoktatás [2]....................................................................................................... 183.6.Oktatáspolitika Dél-Koreában (3. sz. melléklet).............................................................20

3.6.1. Az oktatás hagyománya és szerepe a konfuciánus koreai társadalomban.............203.6.2.Dél-Korea oktatáspolitikájának történelme ............................................................ 213.6.3. Az oktatási rendszer felépítése ............................................................................... 223.6.4. Az oktatási rendszer irányítása ...............................................................................253.6.5. Az oktatási rendszer finanszírozása [72]................................................................263.6.6. Eredmények az oktatásban.....................................................................................273.6.7. A munkaerőpiac és az oktatási rendszer összekapcsolódása..................................273.6.8. Újkeletű tendenciák az oktatásban.......................................................................... 30

4.Egészségügy...........................................................................................................................324.1.Az egészségügy általános szerepe, piaca, szereplői és az ellátás szintjei [6].................324.2.Az egészségügyi szolgáltatás és finanszírozás sémája [6]..............................................32

4.2.1.Forrásteremtés, avagy a finanszírozási rendszerek.................................................. 334.2.2.Forrásallokáció, avagy a szolgáltatók finanszírozásának mechanizmusai...............34

4.3.Az egészségügyi közkiadások [6]................................................................................... 354.4.A gyógyszerpiac [6]........................................................................................................ 354.5.Egészségügy Dél-Koreában (10. sz. melléklet).............................................................. 36

4.5.1. Az egészségügy helyzete és szerepe Koreában.......................................................364.5.2.A nemzeti egészségpolitika története ...................................................................... 374.5.3.Az egészségügyi rendszer felépítése........................................................................394.5.4.Az egészségügyi rendszer finanszírozása................................................................ 424.5.5.Az egészségügy emberi erőforrása ......................................................................... 434.5.6.Az egészségügy információs rendszere [16]............................................................444.5.7.Az egészségügyi rendszer reformjai és eredményei................................................ 454.5.8.Az egészségügyi rendszer problémái és lehetőségei................................................464.5.9.A gyógyszerpolitika és a gyógyszerpiac Koreában..................................................47

5.Gazdaságpolitikai elosztórendszerek a világban....................................................................495.1.Gazdaságpolitikai ideológiák és iskolák......................................................................... 495.2.Az elosztórendszerek szerepe a gazdaságpolitikai felfogásban...................................... 51

6.Irodalomjegyzék.....................................................................................................................547.Mellékletek.............................................................................................................................59

Tartalmi kivonat

Dél-Korea alig több mint öt évtized alatt egy elmaradott agár-országból fejlett, magas hozzáadott értékkel dolgozó gazdasággal rendelkező országgá vált. Sikerének egyik kulcsa, hogy a konfucianizmus okozta társadalmi különbségek – a vertikális társadalmi berendezkedés és ennek magatartásbeli következményei, valamint az erős nemzeti öntudat – és az ország politikai szervezetlensége nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzet érdekeit szem előtt tartó állami szerepvállalás az ország irányításában és gazdasági életében az évek folyamán ilyen nagy mértékben járult hozzá az ország fejlődéséhez.

A globalizáció fokozott térnyerése és a jelentős társadalmi elöregedés – a 65 év felettiek aránya a társadalomban várhatóan 2018-ra eléri a kritikusnak mondott 14%-ot – következtében a szociális háló iránti igény és a minőségi oktatás szerepe nagymértékben megnövekedett, ezáltal fontos szerephez juttatva a fiatalnak mondható gazdaságpolitikai elosztórendszereket.

A nagyarányú urbanizáció miatt felbomlott családokban az idő múlásával egyre inkább elhalványul a gyermeki gondoskodás konfuciánus hagyománya. A magukra maradt idősek ellátása és az életpálya fogyasztásának kisimítása döntő szerepet játszott a nyugdíjrendszer létrehozásában. Azonban a befizetői oldal fokozatos zsugorodása az eltartottak számának stabil növekedése mellett az alig pár évtizede működő elosztórendszer esetében napjainkra komoly finanszírozási gondokat eredményezett.

Az egészségügyi rendszer, valamint a lakosság általános egészségi állapota ezzel szemben nem mint a körülmények által életre hívott rendszer jelenik meg a koreai gazdaságpolitikában, hanem mint a nemzet gazdasági növekedésének és belső stabilitásának egyfajta bázisa. A kiadások finanszírozását illetően azonban a rendszer inkább az egyének kultúrából eredeztethető magas egészség iránti keresletrugalmasságára támaszkodik. Ezt mutatja, hogy az állam a teljes egészségügyi kiadásnak alig több mint a felét, a GDP-nek pedig csupán 3,2%-t fordította az egészségügyre 2007-ben.

Az oktatást a gazdasági növekedés egyik legfontosabb közvetett motorjának tekintik. A tanulás a konfuciánus kultúrában rendkívül fontos szerepet tölt be, mely a közösség érdekein túl az egyén boldogulásához is nagyban hozzájárul. Ennek megfelelően az oktatási rendszer helyzete az állami prioritások között szerepel, így kiemelkedően magas támogatottságot élvez. Sőt, ezen felül az árnyékoktatásra költött személyes kiadások is évről évre növekednek, ezzel is mutatva a tanulás fontosságát. A rendszer működését és intézményi hátterét folyamatosan felügyelik és a kor kihívásainak megfelelve fejlesztik – pl.: alaptanterv módosítások, oktató programokat sugárzó műsorszolgáltató –, annak érdekében, hogy a munkaerőpiac kínálati és keresleti oldala a lehető legnagyobb mértékben illeszkedjen.

Dél-Korea és az elosztórendszerek részletes tanulmányozását követően kirajzolódott egy újfajta gazdaságpolitikai irányzat, mely mind szellemiségében (az egyes elosztórendszereket prioritása), mind céljaiban, mind a kiadások arányában és nagyságában eltér az ismert három fő gazdaságpolitikai irányzattól. Az ázsiai modellnek nevezett új irányzat a kínálatorientált iskola egyes jegyeit is magán viseli, mint pl. a megtakarítások és a beruházások állami szintű ösztönzése és a munkaerőpiac rugalmasságának célzott megteremtése.

Mára Dél-Korea egy dinamikusan fejlődő országgá vált, mely fejlődési útját tekintve példaként szolgálhatna Magyarország számára is. Bár a társadalmi-, és kulturális különbségek szembetűnőek, mégis érdemes volna levonni a tanulságokat, valamint a pozitív, esetleg nálunk is alkalmazható gyakorlatok átvételét meggondolni.

1. DÉL-KOREA – AVAGY MI ÁLL AZ ELOSZTÓRENDSZEREK HÁTTERÉBEN (1. SZ. MELLÉKLET)

1.1. Az ország történelme

A koreai államalapítás története visszanyúlik i.e. 2333-ra, amikor a legenda szerint

Tangun, a félig isteni, félig emberi lény megalapította azt a nemzetet, melyből minden koreai

származik. Ez a legenda adja a napjainkban is erősen meghatározó, egységes koreai

identitástudat gyökerét. [7]

A valóságban az időszámítás kezdetétől Silla hatalomra kerüléséig (i. u. 668) állandó

belső csatározások, és a kínai dinasztiákkal szembeni ellenállás jellemezte a félszigeten élő

törzseket. A Silla korszak végétől (918) egészen a XIX. század elejéig egymást váltva előbb a

Vang (918-1392), majd a Csoszon dinasztia (1392-1910) vezetése alatt állt az ország. [17]

Az 1910-ben a japánok által annektált, majd a második világháborús kapitulációjukat

követően felszabadult Korea azonnal heves hidegháborús ideológiai csatározások

középpontjába került, melynek eredményeként 1948-ban nagyjából a 38. szélességi fok

mentén a nagyhatalmak kettéosztották a félszigetet. Az 1948. augusztus 15-én, délen

megalakult Koreai Köztársaság és a szeptember 9-én, a félsziget északi felén létrejövő Koreai

Népi Demokratikus Köztársaság a hidegháborús légkörben egyaránt saját magát tekintette a

koreai nép egyedüli, jogos képviselőjének. Az ellentét háborúba torkollott, melynek az 1953

júliusában aláírt, a pillanatnyi status quot rögzítő fegyverszünet vetett véget, létrehozva a

félszigetet ma is megosztó, 238 km hosszú, demilitarizált övezetet (DMZ). [7] [61]

1991-92-re a félsziget két országa között enyhült a légkör, de Észak-Korea gyanítható

nukleáris fegyverzetfejlesztési programjának nyilvánosságra kerülése aláásta a tárgyalásokat.

Az utóbbi években újabb közeledés volt megfigyelhető, melynek eredményeként elindult a

családegyesítési program. [17] Az enyhülés eredményeként 2007-ben a két koreai állam

aláírta a békét és megindult az első menetrendszerűen közlekedő vonat a két ország között. A

járatot főként kétirányú teherszállításra és a közös működtetésű, Kaesong város (Észak-

Korea) mellett létesült ipari régió dél-koreai munkásainak átszállítására használták. A vonal

működését Észak-Korea 2008 decemberében, feltehetőleg Lee Myung-bak keményebb

politikája miatt beszüntette. A közúti kapcsolat azonban továbbra is mindennapos az ipari

régió és az észak koreai üdülőhely között. [50] [52]

1.2. A konfucianizmus1 meghatározó szerepe a koreai társadalomban

1 A konfucianizmus nem egy vallás, hanem inkább az élet és a helyes kormányzás filozófiája. Kung-Fu Ce (i.e. 551-479) mai napig meghatározó történeti személyiség. Az embert eredendően jónak tartotta, aki a helyes ismeretek gyakorlása és elsajátítása révén nem veszíti el ezt a tulajdonságát és ezáltal harmóniában élhet önmagával. Eszmerendszerében a családi életet és a társadalmi kapcsolatokat ugyanaz az öt féle összefüggés szabályozza (a feljebbvaló iránti tisztelet, fiú apa iránt érzett szeretete, a házastársi és a testvéri szeretet, valamint

Az utóbbi évtizedek modernizációs folyamatának ellenére az ország csak felszínes

társadalmi változásokon ment keresztül (pl.: öltözködés, építészet, városkép), mivel ha

mélyebbre tekintünk, az értékek, ideológiák szintjére, látszik, hogy a társadalmi magatartást,

az egyéni viselkedést és az üzleti életet meghatározó alapelveket még napjainkban is a

konfuciánus hagyományok határozzák meg. [7] A nagyarányú urbanizáció ellenére a család

megmaradt, mint legfontosabb társadalmi egység, és mint a hierarchikus tekintély-hatalmi

szerkezet alapja, valamint továbbra is fontos az idősek, a feljebbvalók tisztelete, és a

tanároknak, szakembereknek járó megkülönböztetett tisztelet megadása. [7] [18] A

konfucianizmusból eredő vertikális társadalmi berendezkedés (az egyén a felsőbb hatalomnak

van alárendelve) számos olyan erényt és tanítást hordoz, mely elősegíti a nyugati értelemben

vett modernizációt, ilyen tulajdonság például a kemény munka, önérdek háttérbe helyezése és

a motiváció a fejlődésre. [17] A koreaiak döntő többségére jellemző, hogy az ország hazai és

nemzetközi üzleti életben elért sikereinek hatására mindinkább megerősödik nemzeti és

individuális öntudatuk. [7]

1.3. A gazdaságpolitika története

A függetlenség elnyerését követően, az északi ipari területektől immár elzárt Dél-Korea

egy romokban heverő gazdasággal rendelkező elmaradott agrár országgá vált. A koreai háború

csak tovább súlyosbította a helyzetet és a békét követő közel egy évtized alatt sem tudott az

ország a fejlődés útjára lépni. A kaotikus belpolitikai, gazdasági és társadalmi helyzet ellenére

a háború utáni helyreállítási munkálatokat nagyrészt amerikai segélyekből (1,8 millió dollár

támogatás és 1,2 millió dollár katonai segély) fedezték. [25] [46] Az állam a gazdasági és

pénzügyi szektor meghatározó tényezőjévé és egyben irányítójává vált, azonban idővel a

politika és a gazdaság olyannyira összefonódott, hogy ezáltal az ország helyzete még az 1960-

as évek elejére sem javult. Az általános elégedetlenség 1960 áprilisában megbuktatta az addig

a hatalmat gyakorló Li-Szin Man katonai diktatúráját. [46]

Ezt követően a tiszavirág életű Második Köztársaság megbuktatása után, 1961 júliusában

a kizárólag katonatisztekből álló Nemzeti Újjáépítés Legfőbb Tanácsa vette át az ország

irányítását. [46] Ennek keretében Pak Csong-Hi tábornok vezetésével katonai diktatúra és az

1950-es éveket jellemző importhelyettesítő gazdasági stratégiát elhagyva, exportorientált

iparosítás kezdődött. A látványos fellendülés a rendkívül olcsó munkaerőnek, a gazdaság

minden fontos szegmensére kiterjedő ellenőrzésnek és az ország geopolitikai

környezetéből/helyzetéből adódó kedvező világpiaci helyzetének volt betudható. Ez a

magántulajdonon alapuló, de egyben erősen centralizált irányítású, tervgazdasági rendszer

a barát iránt érzett hűség), amely végeredményben az öt fő erény (emberszeretet, igazságosság, tisztelet, bölcsesség és őszinteség) gyakorlásához is elvezet, ezáltal elérhetővé válik a harmónia. [2]

(egyfajta „irányított kapitalizmus”), mely idővel már csak félkatonai politikai

berendezkedéssel párosult kb. az 1980-as évek végéig maradt fenn. [25] A rendszerben a

gazdasági modernizáció és fejlesztés kulcsszereplőjévé az állam vált, mely átfogóan intézte

mind a köz-, mind a magánszektor irányítását. Az új modell kialakítását nagyban

megkönnyítette a konfuciánus hagyományokból eredő erős vertikális társadalmi

berendezkedés, a társadalom politikai szervezetlensége és a tradicionalizmus, mely szoros

összhangban állt a hatalom struktúrájával és célkitűzéseivel. Állami felügyelet mellett a

chaebolok2 jelentős támogatást és piaci védelmet élvező gazdasági szereplőkké váltak. [46]

Az 1993-as pénzügyi nyitás következtében, mely megteremtette a chaebolok közvetlen,

külföldről történő hitelfelvételének lehetőségét, az ország külső tartozása 1997-re több mint

háromszorosára (150 milliárd dollárra) emelkedett, míg a valutatartalékok aránya nem

változott. Ez a tény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, mely

a térség valutáinak és értéktőzsdéinek hatalmas zuhanását eredményezte, Dél-Koreát még

súlyosabban érintette. Az Nemzetközi Valutaalap3 57 milliárd dolláros, szigorú feltételekhez

kötött4 segélycsomagja révén a külföldi tőke addig nem látott arányban épült be a korai

gazdaságba komoly részesedéseket szerezve az értékpapír piacon (30%) és a

nagyvállalatokban (50%). [8] A válság és a segélycsomag részeként végbemenő reformok

hatására nem csak a gazdasági növekedés fordult vissza, hanem komoly belpolitikai

problémák is kialakultak: nőtt a munkanélküliség, az infláció, valamint vállalatok és bankok

mentek tönkre. [7] [25] A kormány, hogy kilábaljon a helyzetből drasztikusan csökkentette a

kamatlábat, hatalmas tőkeinjekcióval segítette a pénzügyi intézetek rekapitalizációját,

lehetővé tette a KKV-k nagyobb szerepvállalását a gazdasági életben, valamint

tárgyalóasztalhoz ült az öt legnagyobb chaebollal, hogy lépéseket tegyenek a nagyvállalatok

átstrukturálására. [25] Az, hogy ezeket az intézkedéseket felülről jövő kényszerrel, de a

domináns politikai és gazdasági erők egyetértésével hajtották végre csak segítette az országgal

gazdasági kapcsolatban álló szereplők optimizmusának mihamarabbi visszatérését. [44] Ezen

felül fontos szerepet játszott az ismételt fellendülésben a dél-koreai munkaerő kiemelkedően

magas jövedelemtermelő képessége. [8]

Az elmúlt két évtized nagyban kihatott a gazdaságra és a technikai fejlődésre, mely

különösen az IT szektorra, vagy bővebben az infokommunikációs technológiára (IKT) volt

jelentős hatással. Az ezredforduló környékén Dél-Korea első volt a félvezetők, az LCD és a

2 Többnyire családi alapon szerveződő helyi, rendszerint több különböző profilú vállalatot összefogó nagy ipari-pénzügyi csoportosulások.3 IMF, International Monetary Fund, http://www.imf.org/4 Feltételek: kamatemelés, pénzpiaci és ipari szerkezetátalakítás, a pénzpiacok liberalizálása, az állam pénzpiaci szerepvállalásának csökkentése, a bajba jutott hitelintézetek és iparvállalatok bezárása, valamint a könyvviteli és számviteli szabályok szigorítás [8]

TFT monitorok, a mobiltelefonok gyártásában, valamint a hajóépítésben. [8] [44] (2. sz.

melléklet)

1.4. A társadalmi elöregedés jelensége

Az elmúlt négy évtized gazdasági növekedése komoly változásokat eredményezett a dél-

koreai társadalom számára. Az átlagos életszínvonal emelkedésével, valamint számos más

szociális mutató javulásával a születéskor várható élettartam 2009-re a nőknél 82 év fölé, míg

a férfiak esetében 75,45 évre nőtt. [46] [61] Ez, valamint a baby boom korosztályának5

közeledő nyugdíjazása a prognosztizált demográfiai folyamatok szerint 2005 és 2050 között

feltehetőleg megnégyszerezi a 65 év fölötti korosztály arányát a társadalomban. Ugyanakkor

az eddig sosem tapasztalt alacsony születési ráta (2009. év közepén 1000 főre átlagosan 8,93

születés jutott) következtében ugyanebben a periódusban, a számítások szerint az aktív

lakosság aránya több mint negyedével lesz kisebb, ami egyben azt is jelenti, hogy az idősebb

generáció függőségi aránya (65+/15-64 év közöttiek) közel hatszorosára emelkedik. [48]

Bár az ország lakossága jelenleg még fiatalnak mondható a többi OECD6 tagország

demográfiai mutatóit tekintve, a szervezet becslései szerint csupán alig több mint két

évtizednyi idő (22 év) elegendő ahhoz, hogy a 65 év fölötti korcsoport aránya a teljes

lakosságon belül a 2000-ben mért 7%-ról 14%-ra emelkedjen, ami az ENSZ szerint már a

társadalom elöregedettségét jelenti. Az előrejelzések szerint 2018-ban fogja elérni az idősek

aránya a 14%-ot. Összehasonlításképpen, ugyanez a folyamat Franciaországban várhatóan

115 év, míg Japánban 24 év alatt fog lezajlani. [53]

1. Táblázat: Demográfiai adatok és várható alakulásuk 2005 és 2050 közöttForrás: [14] [38], [53],

Lakkosság (millió fő)

Népesség növekedési

üteme

Termékenységi ráta

Várható élettartam

Átlagos életkor

15-64 év közöttiek aránya

65 év felettiek aránya

1960 25,0 2,3% 6,0 55,3 év 19,9 év - 2,9%1970 31,5 1,8% 4,5 63,2 év 19,0 év - 3,1%1980 37,4 1,5% 2,7 65,8 év 22,2 év - 3,8%1990 43,4 0,6% 1,6 71,3 év 27,0 év - 5,1%2000 46,1 0,6% 1,5 75,9 év 31,8 év - 7,3%2005 48,3 0,3% 1,2 76,9 év 34,5 év 71,8% 9,1%2010 49,2 0,1% 1,2 79,1 év 37,9 év - 10,9%2018 49,2 - - - - 72,6% 14,3%2020 50,0 -0,1% 1,2 81,0 év 43,7 év - 15,7%2030 49,3 -0,5% 1,3 81,9 év 49,0 év - 24,1%2040 46,7 -1,0% 1,3 82,6 év 53,1 év - 32,0%2050 42,3 - 1,3 83,3 év 56,2 év 53,7% 37,3%

5 akik az 1950-53-as koreai háborút követően születtek6 Organisation for Economic Co-operation and Development, http://www.oecd.org/

2. NYUGDÍJRENDSZER

2.1. A nyugdíjrendszer általános szerepe és fajtái [5]

A gazdasági fejlődéssel járó társadalmi változások miatt egyre gyakrabban maradnak az

idősek és a rokkantak megfelelő védőháló nélkül. Az olyan egyéneknek, akik koruk,

fizikai/szellemi állapotuk, vagy a családeltartó halála miatt nem jutnak keresethez a

gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei közül a kiadási karakterisztikájában sajátos

nyugdíjrendszer biztosít támogatást. Elmondható, hogy a rendszer alapvető célja az öregkori

szegénység csökkentése mellett az életpálya fogyasztásának kisimítása.

Az állami szerepvállalásnak a nyugdíjrendszerekben alapvetően két oka van: egyrészt a

munkavállalók rövidlátása, hogy fiatalon nem gondolnak az öregkorukra, másrészt a ’morális

kockázat’, miszerint a munkavállalók arra számítanak, hogy öreg korukban a társadalom nem

hagyja majd őket éhen halni. Az állam az így felmerülő költségek minimalizálása érdekében

azokat is kötelezik a rendszerben való részvételre, akik, amúgy erre nem szorulnának rá,

valamint korlátozza a kifizetéseket azon személyek számára, akik munkában töltött éveik alatt

nem tudtak eleget megtakarítani.

Az ellátás mechanizmusa a hozzájárulás meglétével jellemezhető. A hozzájáruláshoz

kötött nyugdíjrendszerek finanszírozásának alapvetően két formája van: a felosztó-kirovó

(PAYG), ahol az aktívan dolgozók fizetéséből járulékot vonnak le, mely az idősebb generáció

nyugdíjának alapját képezi (generációk közötti újraelosztás), valamint a tőkefedezeti vagy

más néven tőkésített (FF), ahol a dolgozók által befizetett járulékokat befektetik és ezeknek az

állami vagy magánpénztárak által menedzselt befektetéseknek a hozama a későbbi járadék

lényeges része lesz. A felosztó-kirovó rendszer legnagyobb hátránya, azonban hogy rendkívül

érzékeny a népesség korösszetételének változására, hiszen az aktív munkavállaló és a

nyugdíjas réteg arányán alapul.

A kifizetésre kerülő összegek keletkezésének az egyik módja járadékkal (szolgáltatással)

meghatározott (DB), melyben a kapott nyugdíj az aktív kori jövedelem és egyéb meghatározó

tényezők függvénye, ezekben a rendszerekben a kockázatot a munkavállaló a kormánnyal

közösen viseli. A másik a járulékkal (befizetéssel) meghatározott (DC), melyben a nyugdíj

összegét csak az határozza meg, hogy az egyénnek visszavonulásáig mekkora volt számláján

a befizetés és annak hozama, itt a kockázatot a munkavállaló egyedül viseli. Általánosságban

elmondható, hogy a DB rendszerek PAYG típusúak, míg a DC rendszerek FF típusúak. A

kettő keveréke az egyéni számlás (NDC) PAYG típusú hibrid rendszer.

A hozzájáruláshoz nem kötött nyugdíjrendszerek által megállapított minimális nyugdíj

azoknak nyújt segítséget, akik amiatt, hogy nem szereztek nyugdíjjogosultságot, ki vannak

téve az öregkori szegénység veszélyének.

A mainstream által javasolt nyugdíjrendszer három pillérből áll, melyek a következők: i)

kötelező állami nyugdíjat biztosító DB, ii) kötelező, a magánszféra által működtetett,

tőkésített DC, iii) önkéntes, magánszféra által működtetett DC.

2.2. Dél-Korea nyugdíjrendszere

A tapasztalt társadalmi változások (1.4. fejezet) mellett a konfucianizmus filozófiai hatása

még napjainkban is nagyban hozzájárul ahhoz a tényhez, hogy az idősebb generációk kevésbé

függnek az állam által biztosított védőhálótól. Felmérések kimutatták, hogy a lakosság

mindössze 3%-a gondolja, hogy a közjóléti intézményeknek kellene az idősek ellátását

biztosítania, valamint, hogy az idősebb generációk 62%-a kap rendszeres anyagi támogatást

gyermekeitől. Az állami szerepvállalásban is megmutatkozik a konfucianizmusban elfogadott

gyermeki gondoskodás hagyománya: adókedvezmény, kedvezményes lakásvásárlási kölcsön

és speciális havi hozzájárulás jár azok számára, akik gondoskodnak szüleik ellátásáról. Az

1997-es ázsiai pénzügyi válság és a vele járó gazdasági visszaesés – a munkanélküliség és az

infláció emelkedése – megnehezítette a fiatal generációk számára szüleik támogatását,

melynek következtében főként a vidéken élő idősebb generációk létbiztonsága került

veszélybe. A szégyenbélyeg miatt, azonban csak a 65 év felettiek 10%-a vette igénybe a

rászorultsági vizsgálatot is igénylő, átlagosan havi 126 amerikai dollárnak megfelelő összeget

folyósító csökkentet nyugdíjat az 1997. év folyamán [47]

Dél-Korea 1988-ban hozta létre az állami kézben lévő társadalombiztosítási rendszerét, az

NPS-t (National Pension Scheme), mely nyugdíjat biztosít az idősebb generációk számára. Az

ezt követő 10 évet a lefedettségi kör szélesítése, a hozzájárulási arány emelése, valamint a

helyettesítési arány csökkenése jellemezte. Kezdetben csak az 10 főnél többet foglalkoztató

vállalatok dolgozóit érintette a rendszer, majd a fokozatos kiterjesztés (1992: 5 alkalmazottnál

kevesebbet foglalkoztató vállalatok, 1995: a mezőgazdaságból vagy halászatból élők,

valamint a vidéken élő egyéni vállalkozók) révén 1999-re minden alkalmazottat és városban

élő egyéni vállalkozót is biztosított a rendszer. [28] Az NPS által lefedettek köre a

munkaerőpiacon így 47%-a nőtt, ami még mindig jelentősen elmaradt a rendszer által kitűzött

68%-os céltól. Hozzávetőleg 5 millió aktív kereső maradt kívül a biztosítási rendszeren, akik

többnyire részmunka időben dolgozók, háztartási alkalmazottak, munkanélküliek, vagy olyan

egyéni vállalkozók, akik nem jelentettek be jövedelmet. [47] A kezdeti 3%-os hozzájárulási

arányt előbb, 6%-ra (1993), majd 1998-ban 9%-ra emelték. A helyettesítési arány pedig 40 év

szolgálat után a kezdeti 70%-ról 60%-ra esett vissza 10 év alatt. [28] Elmondható, hogy az

1998-as, nyugdíjrendszert érintő módosítások az alacsony hozzájárulás és a magas juttatás

által okozott ellentmondásos helyzetet kívánták orvosolni. [48] A hozzájárulás mértékét az

NPS 4,5 - 4,5% arányban megosztja a munkavállaló és a munkáltató között, míg az egyéni

vállalkozók, a mezőgazdaságból élők és a halászok kötelező hozzájárulási aránya a

fokozatosan emelkedést követve 2005-től egységesen 9%. [47]

Egy 2003-as biztosítási statisztikai értékelés szerint az NPS pénzügyileg 2036-ra deficites

lesz és 2047-re teljesen ki is merül. (3. táblázat) A megjósolt hosszú távú pénzügyi instabilitás

következtében a rendszer helyzete újra fontos kérdéssé vált, mivel komoly bizalmatlanságot

ébresztett a munkavállalók és a nyugdíjasok körében. A probléma orvoslására a kormányzat

módosító javaslatokat dolgozott ki, melyek a hosszas egyeztetés következtében azonban csak

2007-ben léptek életbe. Ennek eredményeként a deficitessé válás csak 2040 után, míg a teljes

kimerülés csak 20 évvel később, 2060 körül várható. Ami azt illeti, ez volt az első alkalom,

amikor egy hivatalos kormányzati irat az állami és a magánnyugdíjak közötti kapcsolattal

együttesen foglalkozott és egy több pilléres rendszer létrehozásáról rendelkezett az időskori

jövedelmek folyósításának biztosítása érdekében. A 9%-os hozzájárulási arány megmaradt,

azonban a helyettesítési arány a jelenlegi 60%-ról 2008-ra 50%-ra esett vissza, majd évente

0,5%-kal csökkentve 2028-tól kezdve 40% lesz. Szintén ebben az évben került bevezetésre az

alapnyugdíj, mely 2008-tól kezdődően az átlagkereset 5%-ában, majd a fokozatos emelést

követően 2028-tól 10%-ában lett meghatározva. Ez a rendszer 2008-ban a 65 év felettiek

60%-ának folyósított járandóságot, azonban 2009. január 1-jétől ezt 70%-ra emelték. A

rendszer pénzügyi forrásait adókból biztosítják, a központi kormányzat 72%-kal, míg a helyi

kormányzatok a fennmaradó 28%-kal járul hozzá a finanszírozásához. Az erre a célra

felhasznált összeg 2008-ban közel 2,2 trillió won (kb.: $2,4 milliárd dollár) volt. A

nyugdíjkorhatár a jelenlegi 60 évről 2013-ban 61 évre változik, majd attól kezdve 5 évente 1

évvel növekszik egészen 2033-ig, amikor ez 65 évben lesz meghatározva. [22] [28] [48]

2. Táblázat: Dél-Korea jelenlegi nyugdíjrendszereForrás: [22] [54]

Rendszer neve Jellemző Részvétel Finanszírozás

0.National Basic Living

Security Scheme és Basic old-age pension (2007)

Szegénységi nyugdíj és az alapnyugdíj

Általános jog

Központi és helyi kormányzat (adókból)

1.NPS & Special Public

Pension SchemesNPS és a három foglalkozási ág nyugdíjrendszere (PAYG, DB)

KötelezőMunkáltató és munkavállaló

közös hozzájárulása

2.Retirement Payment

SchemeEgyösszegű kifizetés

nyugdíjazáskor (DB vagy DC)Kötelező Munkáltató hozzájárulása

3.Individual Pension Scheme

(1994)

A köztudatban, mint adókedvezménnyel támogatott

megtakarítási rendszer élÖnkéntes Személyes hozzájárulás

Elmondható, hogy a végleges nyugdíj összege két tényezőből tevődik össze, az

alapnyugdíjból és az egyén bevételeitől függő részből. Az alapnyugdíj kiszámításának

képlete: 1.5(A + B) × (1+0.05n)7. [62] 2007-ben a biztosítottak száma 18 367 000 fő volt, akik

közül 511 000 mentesült a hozzájárulás fizetése alól. [20]

2008-ig főként csak özvegyi és rokkantsági nyugdíjat folyósítottak, mivel csak ekkor érte

el a rendszer első, 20 éves munkaviszonnyal rendelkező korcsoportja a nyugdíjkorhatárt (60

év). [47]

A 2008-ban éppen 20 éves múlttal rendelkező állami társadalombiztosítási rendszernél

régebbi gyökerekkel rendelkezik három, speciálisan közalkalmazottak számára létrehozott

rendszer, mely az állami tisztviselők (1960), a katonák (1963) és az iskolai tanárok (1975)

időskori ellátását biztosítja. Összesen kb. 1,4 millió embert biztosítanak ezek a rendszerek,

ami az aktív munkaerő 6%-ának felel meg. Ezekben a rendszerekben az ellátás mechanizmusa

PAYG típusú, a hozzájárulás aránya pedig 17%-ban van meghatározva, mely egyenlő

arányban megoszlik a kormányzat és a közalkalmazottak között. 30 év hozzájárulást követően

a helyettesítési ráta hozzávetőleg 70%, mely kiemelkedően jónak mondható. [40] Mivel

azonban ezek a rendszerek nagyobb arányú hozzájárulást követelnek és ezáltal a kifizetéseik

is magasabbak, az ebből adódó különbségek miatt nincs lehetőség a felhalmozott

nyugdíjjogosultság átváltására az NPS és e rendszerek között. Ez a tény nagyban gátolja a

munkaerő országon belüli szabad áramlását. [47]

Dél-Koreában ezen felül működik még az 1961-ben létrehozott végkielégítési rendszer is.

Annak érdekében, hogy ebből egy modern vállalati nyugdíjrendszert hozzanak létre, a

kormányzat 2003-ban a rendszer megreformálását kezdeményezte, mely azonban csak 2005-

ben került elfogadásra. Egészen az utóbbi időkig ez volt a magánszektorban dolgozók

időskori ellátásának legfontosabb pillére. Alkalmazása minden 5 főnél többet foglalkoztató

vállalat számára kötelező, a hozzájárulás aránya 8,3%-ban van meghatározva, melyet azonban

teljes egészében a munkáltatók fizetnek. A munkavállaló egy éves folyamatos munkaviszony

után automatikusan bekerül a rendszerbe, és amikor elhagyja a vállalatot – mindegy milyen

okból – minden ledolgozott egy év után, az utolsó három hónapi bért alapul véve egy havi

fizetést kap. A kifizetések általában egy összegben történnek, csak ritkán van lehetőség a

7 1,5 – állandó; A – a nyugdíjba vonulást megelőző 3 év ár indexált átlagos keresetének az átlaga; B – a biztosított személy szokásos havi jövedelmének átlaga a biztosítási időszakban, a nyugdíj folyósításának megkezdése előtti év értékeire korrigálva; n – a biztosított évek száma – 20 (amikor n > 20); 0,05 – kiegészítő szorzó

kifizetések évjáradékká történő áttranszformálására. A munkáltatók fizetési nehézségei miatt a

jogosultaknak kb. a negyede nem kapja meg a neki járó összeget. [40]

Az Employee Retirement Security Act-re (ERSA) alapozott új rendszer önkéntes alapon

működik. Ennek keretében a munkavállalók (min. 50%) és a munkáltatók közös megegyezése

alapján minden 5 főnél többet foglalkoztató vállalat átalakíthatja a végkielégítési rendszerét

vállalati nyugdíjrendszerré. 2010-től az 5 főnél kisebb vállalatok és a részmunkaidőben

dolgozók is csatlakozhatnak a rendszerhez. A rendszerben a kifizetésre kerülő összegek

keletkezésének módja lehet járadékkal (DB) és járulékkal (DC) meghatározott is – ez

szabadon megválasztható –, azonban a két esetre eltérő szabályok és követelmények

vonatkoznak. 2006 decemberéig mindösszesen 16 000 vállalat – az összes vállalat 3,5%-a –

csatlakozott a rendszerhez. 75%-a a legnagyobb 59 vállalatnak mely csatlakozott a DB típust

választotta. [40]

Az NPF-et (National Pension Fund) tartalékalapként hozták létre 1988-ban, azzal a céllal,

hogy a munkavállalók számára bevételt biztosítson maradandó sérülés és halál esetén,

valamint, hogy az időskori nyugdíjat folyósítsa. 2007. év végére megközelítőleg 220 trillió

won halmozódott fel. Az alap befektetéseinek nagy részét a pénzügyi piacon eszközölte 2007-

ben, s eredményeként 7,05%-os megtérülési rátát ért. el, nagymértékben javítva az alap

pénzügyi stabilitását. [34]

2.3. A nyugdíjreformokról általánosságban [5]

A nyugdíjrendszerek reformjainak középpontjában a költségvetési deficit javítása mellett,

mely elsősorban a DB-rendszereknél jelentkezik, általában a rendszer igazságosabbá tétele –

egyre szorosabb kapcsolat kiépítése a nyugdíjak és a befizetések között – áll. A

nyugdíjreformok típusai négy nagy kategóriába sorolhatók: a parametrikus reformok – a

nyugdíjrendszer paramétereiben történik változás –, a paradigmatikus reformok – új típusú

vagy egy komplementer nyugdíjrendszer bevezetése –, a befektetési politikát érintő

szabályozási reformok, valamint az adminisztratív reformok. A reformok bár nominálisan

megnyirbálják a jövőbeni kifizetéseket, általában növelik a folyósítás valószínűségét, de hogy

egyetlen csoport se szenvedjen el indokolatlan hátrányokat fontos a lépések jól átgondolt,

fokozatos ütemezése. A reformok következtében hosszabb távon, ahogy a járulékfizetési

fegyelem erősödik általában csökkenthető a járulékkulcs. Általánosságban elmondható, hogy

a nyugdíjreform pozitív szemlélői és nagy támogatói a pénzügyminisztériumok.

2.4. A koreai nyugdíjrendszer problémái és a lehetséges reformlépések

A demográfiai változások következtében a koreai „nyugdíjrendszer befizetői oldala

fokozatosan zsugorodik, míg a rendszer által eltartottak száma stabilan növekszik, annak

ellenére, hogy a Távol Keleten az emberek gyakran még a nyugdíjkorhatáron túl is

dolgoznak”. [25/6. old.] A rendszer fiatalságából fakadóan a befizetések mértéke jelenleg még

messze meghaladja a kifizetésekét, de az utóbbiak várható jövőbeni növekedése miatt az

állam az NPS rendszer keretében folyamatosan növekvő tartalékalapot hozott létre a GDP

10%-ának értékében. Mindezek ellenére a látszólagosan kedvező helyzet csak ideiglenes,

mivel költségvetési szempontból a rendszer közép és hosszú távon fenntarthatatlan. Ezen a

problémán még az 1999-es jogosultsági kör kiterjesztésével elért bevétel növekedés sem

tudott segíteni, csupán kitolta a folyamatot. A Világbank pénzügyi előremutatása szerint az

ország implicit nyugdíj adóssága már 1995-ben elérte a GDP 30%-át és ez az arány 2050-re,

mikorra feltehetően a tartalékalapok kimerülnek akár a 195%-ot is elérheti. A három

foglalkozási alapon szerveződött rendszer helyzete még rosszabb, számottevő tartalékalap

hiányában ezek már régóta deficitesek. [47]

3. Táblázat: A nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzeteForrás: [32]

Állami nyugdíjrendszerekNPS Tanárok Közalkalmazottak Katonaság

deficitessé válás éve 2036 (becsült adat) 2001 1998 1973

Az előirányzott tervek között szerepelt a finanszírozás fenntarthatóságával és a

nyugdíjjogosultság ’szállíthatóságával’ kapcsolatos problémák megoldása, valamint a

biztosítottak körének további kiterjesztése és a beruházási, illetve adminisztrációs

hatékonyság növelése. Az egységesítésére tett javaslatok keretében a három foglalkozási

alapon szerveződő rendszer fokozatos megszüntetését indítványozták, azáltal, hogy e három

munkakör új tagjait már az NPS rendszer biztosítsa. [47]

Szakmai vélemények szerint a biztosítottak köre tovább növelhető lenne a

nyugdíjrendszer újra strukturálásával, ha az egyben a hatékonyság és a méltányosság

növekedését is eredményezné. [47]

3. OKTATÁSPOLITIKA

3.1. Az oktatáspolitika feladata [9]

A történelmi korok és társadalmi rendszerek folyamatos változása ellenére elmondható,

hogy az oktatáspolitika mindenkori feladatai között szerepel(t) a társadalmi kohézió

megteremtése, az esélyegyenlőség és a szakképzés biztosítása, a kultúrateremtés, a kor

műveltségének továbbörökítése és az önreflexióra nevelés. Fontos, hogy a célok rangsorolása

és súlyozása mellett a megvalósítás eszközeinek menedzselését is a legnagyobb társadalmi

hasznosság elérése érdekében kell végezni.

A sokáig elsősorban hatalmi érdekeket kiszolgáló gazdaságpolitikai elosztórendszernek a

globalizáció következtében még összetettebbé váló cél-rendszere és feladatköre napjainkban

világszerte komoly pedagógiai (mit és hogyan kell eredményesen oktatni) és finanszírozási

(azon módszerek keresése, melyek a társadalom számára a legelőnyösebbek a hatékonyság és

a méltányosság szempontjából) viták kereszttüzében áll.

3.2. Az oktatás minőségi értékelése és állami finanszírozása napjainkban [9]

Az oktatás minőségi értékelésének megértését egyes oktatás-gazdasági alapfogalmak

bevezetése teszi lehetővé. Ilyen alapfogalom az oktatás gazdaságosságának elve, mely

értelmezhető úgy, mint az oktatásra fordított összegek célszerű felhasználása, melynek során a

források tekintetében rendkívül fontos az idő, a mennyiség és a minőség, valamint az ár

megfelelősége.

Az eredményesség az oktatásban „pedagógiai értelemben az oktatási folyamat során a

tanulók magatartásában, tudásában, tevékenységében érvényesülő pozitív megnyilvánulások,

teljesítmények, illetve ezek rendszere” [55], melyhez a viszonyítási alapot a követelmények

adják.

A minőségi értékelés harmadik alapfogalma a hatékonyság, melynek meghatározásához

az oktatási folyamatok eredményeit és ráfordításait szükséges ismerni. Ez azonban főként a

ráfordítások terén mérhetőségi problémákat okoz. Az oktatási és más célok közötti erőforrás

elosztást a külső hatékonyság, míg az egész oktatásra – vagy csak egyes intézményekre –

vonatkozó ráfordítás-kibocsátás kapcsolatpárt a belső hatékonyság vizsgálja. A felsőoktatás

szempontjából megkülönböztethető még az allokációs hatékonyság – a kereslet és a kínálat

illeszkedése –, a termelési hatékonyság – az egységnyi oktatási jószág felhasználásához

szükséges erőforrás mennyisége – és a dinamikus hatékonyság – az ösztönzöttség az

innovációra.

A méltányosság megnyilvánulása az oktatásban az esélyegyenlőség biztosítása, melynek

keretében minden tanköteles számára ingyenes és hozzáférhető közoktatást biztosít az állam.

Az oktatáspolitika állami támogatásának egyik módszere a közvetlen (kínálatoldali)

finanszírozás – más néven az ún. intézményfinanszírozás –, mely az intézményi és egyéb,

előre meghatározott feladatok ellátásához szükséges költségeket fedezi. A másik módszer a

közvetett (keresletoldali) finanszírozás, melynek keretében az állam a tanulókat különféle

ösztöndíjakkal és/vagy kedvezményes diákhitelekkel finanszírozza.

3.3. Az oktatáspolitika kialakulását meghatározó tényezők

Nyilvánvaló, hogy az oktatási rendszer kiépülése az egyes országokban egy összetett

folyamat végeredménye. Kialakulását nagyban meghatározza a történelem és a kultúra,

valamint mélyen gyökerezik az adott ország intézményi rendszerében és lakosainak

hozzáállásában/viselkedésében. [29]

A világot ért gazdasági-társadalmi folyamatok változásának hatására az oktatás szerepe is

jelentősen módosult. A globalizáció, a tudomány és a technika fejlődése a mára többpólusúvá

vált világrendet szemléletváltásra kényszerítette, mely az oktatáspolitika területén elsősorban

az élethosszig tartó tanulás (LLL8) és tudásalapú társadalom koncepciójának megszületésében

nyilvánult meg. [31]

A kormányzati politika, melyet egy ország aktuális vezetési rendszere örökbe kap,

komoly befolyással bír az oktatásra, ugyanúgy, ahogy a törvényhozók újabb és újabb

kezdeményezéseikkel megpróbálnak megfelelni a helyi és nemzetközi elvárásoknak. [29] Az

igények és tendenciák megváltozásának felismerése természetesen nem elég, komoly szerepe

van az aktív állami szerepvállalásnak is, mivel az emberi erőforrások fejlesztése közismerten

rendkívül fontos mozgatórugója a gazdásági növekedésnek. Ellentétben más

’nyersanyagokkal’ gazdasági és társadalmi szempontból az emberi tényezőnek nem csak a

mennyisége, mind inkább a minősége a meghatározó. [4] Mivel az oktatás meghatározza a

munkaerőpiac minőségét, annak gazdasági erők által befolyásolt gyakorlatias oldalának célja,

hogy biztosítsa a megfelelő képességekkel és munkakultúrával rendelkező munkavállalók

folyamatos kinevelését. [4] [29]

Fontos megemlíteni, hogy egy ország számára emberi erőforrásainak minőségi javulását

nem csak a magas szintű képzés, hanem az informális oktatás is meghatározza, értve ez alatt

az országba kerülő technológiát, know-how-t és igazgatási/vezetési módszereket. [4]

Az oktatási rendszernek nyitottnak kell lennie a civil társadalomból jövő hatásokra,

melyek megpróbálják érvényre juttatni véleményüket, hogy szerintük hogyan kellene a jövő

8 LifeLong Learning

generációját jobb és újabb képességekkel felruházni, hozzáállásukat megváltoztatni, illetve

motiválni őket. [29]

3.4. Oktatáspolitikai megközelítések és modellek a világban

3.4.1. Oktatáspolitikai megközelítések

Az oktatáspolitika elmélete eredetileg négy oktatáspolitikai megközelítést (elitista,

egalitarista, liberális és demokrata) határol el egymástól, azok alapvető értéktételezése

alapján. Ezek az oktatáspolitikai modellek valójában történelmi eredetűek, egy adott ország

adott időben megvalósult gyakorlatának, illetve alapvető jellemzőinek leegyszerűsített

elvonatkoztatásai. [10]

4. Táblázat: Oktatáspolitikai megközelítésekForrás: [10/12. old.]

Megközelítésmód CélcsoportMilyen politika

szükséges a megvalósításhoz?

Milyen eszközök állnak rendelkezésre az oktatáspolitika

megvalósításához?

ElitistaMinőséget annak, aki

megérdemli.Centralizáció, liberalizáció.

Nincsenek eszközök.

Egalitarista (kiegyenlítő)

Ugyanazt a minőséget mindenkinek.

Centralizmus és kontroll.

Strukturális, intézményieljárás-módok és eszközök.

Liberális (szabad piaci)

Minőséget annak, aki megengedheti magának.

Decentralizáció és liberalizmus.

Nincsenek eszközök.

Demokrata Minőséget mindenkinek.Decentralizáció és

liberalizmus.Funkcionális eszközök.

Az „ …esélyegyenlőség-elvű, egalitarista politika jelszava a „mindenkinek ugyanazt”.”

[10/11. old.] Megvalósítása centralizmust és ellenőrzést feltételez, mely strukturális és

intézményi eljárásmódokat, eszközöket alkalmaz a gyakorlati kivitelezés érdekében. [10]

Ennek megnyilvánulására például Dél-Korea esetében, a középszintű oktatásban működő

Equalization Policy (EP), mely a tanuló lakóterületén belül találomra jelöli ki a középiskolát.

A lottó-szerűen működő rendszer mindenki számára megteremti az esélyt a bekerülésre egy

nívósabb intézménybe. A rendszerhez 1974 óta számos város és tartomány csatlakozott,

azonban az EP-ből kimaradó területeken továbbra is a versenyen, a tanulók teljesítményén

alapuló felvételi rendszer működik. [23] Az állami törekvés, hogy az árnyékoktatást (mivel

nem mindenki engedheti meg magának) a formális oktatási rendszer keretei közé szorítsák

szintén az egalitarizmus megvalósulását célozza. A kormányzat ennek keretében a MOEHRD

(Ministry of Education and Human Resource Development) révén számos nevelési programot

támogat, melyek konkurenciaként szolgálnak az árnyékoktatási szektor számára; ilyenek

például az iskola utáni foglalkozások, korrepetálások, TV-s oktatóprogramok, valamint az

internetes iskolák. [27]

3.4.2. A felsőoktatási modellek

„A felsőoktatással kapcsolatos társadalmi jelenségek megértését, a nemzetközi

összehasonlításokat megkönnyíti, ha a történelmileg kialakult és lényeges különbségeket

hordozó modellekből indulunk ki.” [13/77. oldal] A modellek eltérő intézményrendszerrel

rendelkeznek, valamint a hallgatók és a tanárok szempontjából másként alakul az irányítás és

a finanszírozás rendszere is. A három alapmodell – a brit, a kontinentális európai és az

amerikai – mellett a szakirodalom, mint speciális esetet, a japán modellt is számon tartja. [13]

5. Táblázat: A felsőoktatási modellek és jellemzőikForrás: [13] [59]

Korszak Modell neve Lényeges jellemzői

XVIII. sz.

Brit• független (nincs állami beavatkozás)• nincs piaci verseny• az oktatás erősen elit jellegű

XIX. sz.Kontinentális

európai

• a gazdasági, társadalmi modernizáció motorja a felsőoktatás • a finanszírozásban és a tartalmi kontrollban meghatározó az állam

Humboldti modellaz egyetem a szellemi szabadság megtestesítője (tudomány temploma)

Napóleoni modellfő feladat: tanárképzés, a bürokrácia képzése

XX. sz. Amerikai• alapvető eleme a verseny: a hallgatóért, a támogatásért (piaci jelleg)• nincs közvetlen állami beavatkozás és felelősségvállalás • az egyetem gazdálkodó szervezet

XXI. sz. Japán • speciális ötvözete a három alapmodellnek (nem teljesen önálló modell)

3.5. Az árnyékoktatás [2]

Az árnyékoktatás, mint fogalom csupán az 1990-es évek óta létezik, így nem olyan rég

óta része a pedagógia fogalomtárának. A tény, hogy a modern tömegoktatással rendelkező

társadalmakban az iskolarendszerű oktatás mellett egyéb, akár intézményesült letéteményesei

is voltak/vannak az oktatásnak, függetlenül az adott ország politikai berendezkedésétől, sosem

volt ismeretlen jelenség a kutatók előtt. A szocialista országokban ilyen szerepet töltenek be a

művelődési házak és a közösségi kulturális intézmények, melyeknek feladatai közé

tartozik/tartozott (többek között) a rászoruló felnőtt lakosság iskolarendszerű oktatása. Főként

azonban a nem szocialista országokra jellemző, hogy az állami oktatás mellett a magániskolai

képzés is megtalálható, mely az iskolarendszerű oktatásba beilleszkedő egyházi és alapítványi

iskolákat, valamint az egyéb magánkézben lévő oktatási intézményeket foglalja magában.

A kétféle oktatási rendszer, az állami és a magán, speciális metszete adja ki az

árnyékoktatás fogalmát, mely valójában a piaci haszon érdekében folytatott, tehát

magántulajdonú, de nem iskolarendszerű oktatás. Lényegét tekintve az alapoktatáshoz képest

nyújt mennyiségben és minőségben, valamint a tananyag elsajátításának módszerében mást.

Az árnyékoktatás elsődleges célja a szolgáltatást igénybe vevők oktatási rendszerben történő

sikeres előrejutását szolgálja. A fogalom egy igen széles tevékenységi kört fed le, de a

jelenség általános vizsgálatakor a kutatók azonban csak a tömegeket érintő és akadémikus

tárgyakra9 vonatkozó esetekkel számolnak.

Mark Bray az árnyékoktatás két típusát különbözteti meg: az egyik a remediáló, vagy más

néven korrepetáló; a másik a gazdagító, mely a már korábban is eredményesen teljesítő tanuló

ismereteinek további bővítését célozza. 2002-ben Ukai Russel által megfogalmazott harmadik

típus a célzottan a felvételire felkészítő árnyékoktatás, mely a fejlett országok többségében

nem ismeretlen jelenség. Az első két típus létét általában a világ valamennyi országának

oktatásirányítása hallgatólagosan elfogadja, csupán a hatalmas üzletet generáló harmadik

típussal szemben tapasztalható éles állami szintű elutasítás világszerte.

A már az 1980-as évek óta észlelt jelenséget eleinte csak a konfuciánus, kelet-ázsiai

társadalmak egyik specifikumának tartották, mivel úgy tűnt, hogy ez a képzési forma csupán

annak a jele, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az oktatás ezekben a társadalmakban. Az

első, témában megjelent kutatásokat követően azonban hamar világossá vált, hogy az

árnyékoktatás világméretű jelenség, mely csupán „hamarabb, szélesebb körben, korábban

indusztrializálódott formákban s nagyobb hatásfokkal jelent meg, mint Nyugaton.” [2/113.

old] A TIMSS10 által végzett nemzetközi oktatásügyi kutatás kimutatta, hogy a jelenség mára

már világszerte igen széles körben elterjedt és alkalmazott, valamint, hogy az

árnyékoktatásban való részvétel megléte, vagy annak hiánya fontos háttérmutatójává vált a

diákok oktatásban elért eredményességének. Az árnyékoktatás fogyasztóit a felmérés három

csoportra bontotta, akik főleg korrepetálásra, akik főleg gazdagításra – ebbe a csoportba

tartozik Dél-Korea – és akik komplexen mindkettőre alkalmazzák ezt a fajta tevékenységet.

Fontos tendencia, hogy demográfiai okokból az árnyékoktatás szélesebb körben és magasabb

minőségben érhető el a nagyobb városokban, mint a gyérebben lakott településeken.

Amíg az emberek szellemi képessége nem egyenlő és a versengés jelen van az

oktatásban, addig az árnyékoktatás háttérszerepe mindvégig biztosított marad.

6. Táblázat: Az árnyékoktatásban résztvevő tanulók aránya Dél-Koreában iskolai szintre lebontva Forrás: [15] [27]

1997 2006Főváros Vidék Országos

Általános oktatás 82% 54% 88,2%Középszintű oktatás 66% 46% 78,4%

Felsőoktatás 59% 12% 63,1%

7. Táblázat: Az árnyékoktatásra költött összeg a GDP %-ában kifejezve (Dél-Korea)Forrás: [23] [27] [70]

9 Akadémikus tárgyak alatt a világ oktatási rendszereiben az életkortól függetlenül az oktatás különböző szintjei közötti előrehaladást segítő tárgyakat értjük, melyek közé az anyanyelv és irodalom, a matematika és az idegen nyelv tartozik.10 Trends in International Mathematics and Science Studies; www.timss.org

ÉvAz árnyékoktatásra költött

összeg a GDP %-ában kifejezveAz oktatásra költött összeg a GDP %-ában kifejezve

1990 1,2% 3,49%1998 2,9% 3,74%2005 2,79% 4,4%

3.6. Oktatáspolitika Dél-Koreában (3. sz. melléklet)

3.6.1. Az oktatás hagyománya és szerepe a konfuciánus koreai társada-lomban

Korea mély történelmi és nemzeti identitástudattal rendelkező ország, melyben a

konfucianizmus hatása mind a mai napig erősen jelen van a hétköznapi élet számos területén.

[29] Szerepe még napjainkban is kétségtelenül meghatározó gyermeknevelést és a taníttatást

illetően. [29]

A konfuciánus eszményeire épülő társadalmak a tanulást egyaránt közösségi és egyéni

érdeknek tekintik. [2] Közösségi szempontból a tanulás eredményeként megszerezhető

műveltséget és erkölcsös személyiséget a szociális harmónia eléréséhez és az ideális állam –

melyet csak megfelelően képzettek vezethetnek – megteremtéséhez elengedhetetlennek

tartják. [29] Másfelől a tanulás, mint az egyéni kiteljesedést szolgáló érdek, és mint önérték

jelenik meg ezekben a társadalmakban. Kung-Fu Ce az ember személyiségfejlődését az

életkorral lépcsőzetesen előre haladónak tekinti, melyben az egyes életkori szakaszok

szerepük szerint az élet más és más területeit állítják az egyén figyelmének és belső

alakulásának középpontjába. [2] A folyamatban megfigyelhető az önmagára fókuszáló ’én’

fejlődése, mely az emberi közösségekhez, társadalmakhoz való kapcsolódásban teljesül ki. (4.

sz. melléklet) Mindemellett a konfuciánus országok többségében a mai napig erős állami

szerepvállalásról beszélhetünk, mely az erős kisközösségekkel kiegészülve (ilyen például a

család) biztos alapot ad az egyéni kibontakozáshoz. [2]

A tanulás kiemelkedően fontos szerepét a konfuciánus társadalmakban számos, a

hétköznapi életben is megfigyelhető jelenség is alátámasztja. Ilyen például a tanárok

társadalmi elismertsége, melyet még az évszázados hagyományokra visszanyúló egyedi

megszólításmódjuk is alátámaszt, valamint az óriási, oktatást támogató könyvpiac. Ezen felül

megfigyelhető, hogy a hétköznapok beszélgetéseinek fontos része az iskolával kapcsolatos

kérdések érdembeli megvitatása, illetve az állami médiában rendszeresen közölt

oktatóprogramok figyelemmel követése. [2]

Általánosságban elmondható a konfuciánus országokról, így Dél-Koreáról is, hogy mivel

az előrejutás és az iskolai teljesítmény szorosan összefonódik11, ideális esetben a szülő-

11 Ez a fajta összefonódás a kínai vizsgarendszerig – a hivatalnokok kiválasztására – vezethető vissza, melyet később más országok, így Korea is átvett a Csoszon-dinasztia (1392-1910) idején.

gyermek kapcsolatot a magas szülői teljesítményelvárás és az erős érzelmi támogatás

jellemzi. [2] [29] A teljesítmény ilyen szintű szerepe az előrejutásban azonban kedvezőtlen

jelenségekkel is együtt jár. Ilyen például, hogy ezekben a társadalmakban az oktatásnak

nincsenek olyan mellékrendszerei, melyek támogatnák a tanulmányaikban gyengébb

képességeik miatt elmaradókat abban, hogy visszajussanak az életkoruknak megfelelő képzési

szintre. [2]

3.6.2. Dél-Korea oktatáspolitikájának történelme

A régi történelmi szövegek tanulsága szerint a közoktatás Koreában az ún. Három

királyság (i.e. 57 - i.u. 668) korszakában, pontosan i.u. 372-ben, a kínai oktatási rendszer

hagyományait követve kezdődött. Azonban a nyugati kultúra és a modernizáció csak az 1800-

as évek vége felé, az első keresztény misszionáriusok megérkezésével érte el Koreát, amikor

is az akkori király, Kojong megnyitotta az állami iskolákat az összes néposztály előtt. Az első,

misszionáriusok által alapított és a kor szellemében modernnek mondott fiúiskola 1886-ban,

majd rá egy évre, 1887-ben az ország első lányiskolája is megnyitotta kapuit. Ezt követően, az

1900-as évek elején gombamód szaporodtak a magánkézben lévő középszintű oktatási

intézmények, melyekbe többnyire az oktatás fontosságát felismerő arisztokrata réteg fiataljai

jártak. [74]

Miután 1910-ben Japán annektálta az országot az oktatáspolitikát négy fő irányelv

alapján, a japán császár előtti hódolat jegyében átszabályozták. Elsősorban a koreai nép

elnemzetietlenítése és alacsony szintű szakképzésre kényszerítése volt a jellemző. Emellett

alkalmazott eszköz volt a koreaiak eltiltása egyes tudományágak hallgatásától, valamint az

erős diszkrimináció. A koreai nyelv használatát teljesen mellőzték az oktatásban, helyét a

japán nyelv vette át, sőt gyakran névváltoztatásra is kényszerítették a koreai embereket. A

teljességhez hozzátartozik, hogy néhány pozitívum is köszönhető a japán oktatási

rendszernek. Ezek egyike a modernizáció, melynek keretében fokozatosan egyre többek

számára vált elérhetővé az oktatás. Másfelől, felismerve a műszaki- és a szakképzés

mindenkori jelentőségét, a korszak folyamán kiépült ezen oktatási területek ma is érvényes

képzési alapja. A japán katonai akadémiára való bekerülés felbecsülhetetlen gyakorlati és

szervezettségbeli tudást nyújtott a bejutó koreaiak számára. Az itt megszerzett tudást

alkalmazta később Pak Csong-Hi tábornok is. [29]

A Japántól való függetlenedést követően, a konfuciánus hagyományokhoz hűen az oktatás

szerepe döntően meghatározó maradt, de számos esetben a körülményekhez és igényekhez

igazították az oktatáspolitika szabályozását. [29] Ennek keretében történt az alkotmány

irányelveivel összhangban a demokratikus oktatási rendszer alapjainak lefektetése. Ezt

követően az 1960-as, 70-es években az oktatásban résztvevők – diákok és tanárok egyaránt –

számának célzott növelése, azonban túlzsúfolt tantermekhez, férőhely hiányhoz és rendkívül

versengő felvételi rendszerhez vezetett. (5. sz. melléklet) Az 1980-as évek az oktatás

színvonalának minőségbeli fejlesztésével és a képzési rendszer normalizálásával teltek. Ebben

az évtizedben került be az alkotmányba az élethosszig tartó tanulás szükségességének

megfogalmazása és egy szándék kinyilatkoztatás az oktatás hatékonyságának növelésére,

valamint az innovációs igényre. Az 1990-es évektől, az előző évtized eredményeire alapozva

a jövő társadalmának megfelelő oktatáspolitika kialakítása volt az elsődleges cél. Ennek

érdekében 1995 májusában reformsorozatot indítottak útjára, mely azóta is folyamatosan

formálódik. [72]

3.6.3. Az oktatási rendszer felépítése

A tanév az általános és a középszintű oktatásban több mint 220 napból áll, mely

hozzávetőleg 34 oktatási hétnek felel meg. A felsőoktatásban a tanév hosszúsága

intézményenként változó, de nem lehet rövidebb 32 hétnél. A nyári szünet július és augusztus

hónapra esik (kb. 45 nap), míg a téli vakáció december közepétől február végéig tart (kb. 70

nap). Általános tendencia, hogy a diákok iskolában és egyéb, tanulással kapcsolatos

tevékenység végzésével töltött ideje egyre növekszik. Egyes iskolákban nem ritka a szombat

délelőtti oktatás sem. [71]

Az 1995-ben a meginduló reformsorozat keretében az akkor még Ministry of Education

(MOE) tan- és tanári segédkönyv politikáját újragondolva három kategóriát állított fel. Az

első kategóriába (iltchong) a minisztérium által kiadott könyvek, míg a másodikba (ijong) az

általa engedélyezett kiadványok kerültek. A harmadik csoportba a MOE vagy oktatási

felügyelők által elismert, az adott tantárgyhoz kapcsolódó, hasznosnak ítélt források

tartoznak. Az állami iskolákat nem, de a magániskolákat megilleti a szabad választás joga.

[71]

A jelenlegi koreai oktatási rendszer alapjait az 1949-ben kiadott oktatási törvény

határozza meg, [71] melyeknek célja, hogy az egyéni képességeknek megfelelően minden

állampolgár számára biztosítsa az alap-, a közép-, és a felsőfokú képzésben való részvétel

lehetőségét, bármiféle diszkrimináció nélkül. Ezt a törvényt 1998-ban az oktatás minden

szintjén megújítottak, de az 1945-50 között bevezetett lineáris, négyszintű, 6-3-3-4 éves

képzési rendszer megmaradt. Az elemi és középfokú oktatási törvény második cikkelye

pontosan meghatározza azokat az iskolatípusokat, melyeket az állampolgárok számára

elérhetővé kell tenni. Ezek az alábbiak:

• Beiskolázás előtti képzés: óvoda

• Alapképzés: általános és polgári iskola

• A középszintű oktatás alsó szintje: ’átvezető iskola’ és polgári középis-

kola

• A középszintű oktatás felső szintje: középiskola és szakközépiskola

• Speciális iskolák

• Egyéb, egyedi képzést biztosító intézmények [72]

8. Táblázat: Az oktatási rendszer felépítéseForrás: [21b] alapján a szerző

23 – Posztgraduális képzés Phd. fokozatot nyújtó intézmény

18-22 év FelsőoktatásFőiskola/egyetem (4 év)

Főiskolára előkészítő oktatási intézmény (2-3 év)

15-17 évKözépszintű oktatás

Középiskola Szakközépiskola12-14 év ’átvezető iskola’6-11 év Elemi oktatás Általános iskola3-5/6 év Beiskolázás előtti képzés Óvoda

Beiskolázás előtti képzés

Koreában a 3 éves kortól igénybe vehető óvoda a beiskolázás előtti oktatás

legelterjedtebb formája. Ennek felügyeletét a 2005-ben életbe lépő, kora-gyermekkori oktatást

szabályozó törvény látja el. A kormány azon törekvése, hogy az egész napos foglalkoztatással

emelje az óvodai képzés színvonalát a kiadási költségek és az óvodába járók arányának

nagymértékű emelkedését eredményezte (2003-ban tapasztalt 29,1 %-ról 2007-re 35,5%-ra

emelkedett ez az arány). 2010-re minden állami óvodától elvárják az egész napos

foglalkoztatást. A képzés ezen szintjének kiterjesztését az állam az emberi erőforrásba történő

befektetésnek tekinti, mellyel a korai tanulási készségek célzott fejlesztését kívánja erősíteni.

[72] Ennek keretében ötféle (a pszichológiai, a szociológiai, a kifejező készségbeli, a

nyelvismereti és az információszerzési) készséget igyekszenek különböző játékos

tevékenységgel, célzottan fejleszteni. [74]

Alapszintű oktatás

Az ingyenes és kötelező oktatás 1953 óta létezik és kezdetben csak az elemi iskolai

képzésre terjedt ki, mely a 6 és 11 év közötti korosztályt jelenti (I-VI. osztály). A tanulók

minden évben automatikusan egy osztállyal feljebb lépnek, míg a tehetségesebb gyereknek

lehetőségük van tudásszintjüknek megfelelő osztályba kerülni, függetlenül az életkoruktól. Az

általános, tanulásra irányuló társadalmi hajlandóság és a kormányzat oktatáspolitikai

lépéseinek köszönhetően ezen a képzési szinten a beiskolázottság aránya megközelíti a 100%-

ot (99,9%). [72] [74] Az idegen nyelv ismeretének bővítésére 1997 óta az angol nyelv

oktatása bekerült a nemzeti tantervbe. [72]

Középszintű oktatás

A középszintű oktatás kétszintes, melynek alacsonyabb szintje (’átvezető iskola’) a 12 és

14 év közötti korosztály, azaz a VII-IX. osztályba járók képzését biztosítja. Az oktatási

rendszer ezen szintje 2004 óta országszerte ingyenes és kötelező, melyet csakúgy mint az

elemi képzés esetén, a lakhelyhez legközelebb eső oktatási intézménynek kell biztosítania.

[69] [72] [74]

A középiskolákban, a 15 és 17 év közötti korosztály (X-XII. osztály) folytatja

tanulmányait. Ezen a szinten az intézmények két nagyobb csoportra bonthatók, a

hagyományos tantervű középiskolákra és a szakközépiskolákra. Az általános tantervű

iskolákba a bekerülés területi alapon határozódik meg. Ezekben az iskolákban a diákok a XI.

évfolyamban érdeklődési körüknek megfelelően, kötelező jelleggel fő tantárgyat választanak,

melyet két éven keresztül szinte egyedüliként hallgatnak. A választott tantárgyi csoportba a

tanuló sikeres felvételi vizsgával és megfelelő tanulmányi eredménnyel kerülhet be. A

szakközépiskolákban az általános tudás megszerzésén felül különféle szakképesítés is

szerezhető, mely lehet mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, gazdasági, művészeti,

természettudomány, nyelvi vagy akár halászati is. A három évig tartó középiskolai képzés

költségei mindkét iskolatípus esetén komoly szülői hozzájárulást igényelnek. [72]

Az esélyegyenlőség és az oktatás megfelelő minőségének biztosítása érdekében a nemzeti

tanmenet felügyeletét a minisztérium látja el, mely a regionálisan hatályban lévő

irányelvekkel kiegészülve az egyes iskolák egyéni céljainak és jellegzetességeinek megőrzése

mellett a kellő rugalmasságot is biztosítják. A nemzeti és társadalmi igények változását

tükrözendő a kormányzat 1954 óta hét alkalommal változtatta meg a tanmenetet. (6. sz.

melléklet) [72]

Felsőoktatás [72]

A felsőoktatási törvény második cikkelye hét kategóriába sorolja a felsőfokú képzést

biztosító intézményeket:

• egyetemek

• ipari egyetemek

• tanárképző főiskolák

• a főiskolára előkészítő intézmények

• távoktatást folytató főiskolák

• műszaki főiskolák

• egyéb, egyedi képzést biztosító felsőfokú intézmények

A felsőoktatási intézmények egyedi hatáskörrel rendelkeznek a felvételiző tanulók

elbírálásával kapcsolatban, a kormányzatnak csak az alkotmány alapelveinek (pl.

esélyegyenlőség) betartatására terjed ki a hatásköre. A továbbtanulás előtt kötelezően

elvégezendő pályaalkalmassági vizsgálat keretében öt nagyobb témakör érintett (a koreai

nyelv, a matematika, az angol nyelv, egy szabadon választott tantárgy, valamint egy második

idegen nyelv vagy a kínai írásjelek), melyek közül a diákok alkotmányos joguknál fogva

szabadon választhatnak. Az kormányzat előrelátását mutatja, hogy az 1985-ben megalapított

Nemzeti Tanárképző Főiskolán 1990 óta a jelentkezőknek pályaalkalmassági és személyiség

teszteket kell kitölteniük, elősegítve ezzel a későbbiekben általuk folytatott oktatás

színvonalának előzetes megítélését.

A gyors fejlődés következtében a főiskolára előkészítő intézmények napjainkban vezető

szerepet töltenek be a rövid távú képzést nyújtó felsőoktatási intézmények között. Ezekben a

közepes szakmai képzettséget biztosító intézményekben az oktatás szakmától függően 2, vagy

akár 3 évig is eltart. A bekerülést az iskolai eredmény és a felvételi teszt együttes eredménye

határozza meg, azonban általános trend, hogy a felvettek közel 50%-a azonos képzési területű

szakközépiskolákból kerül ki.

Az oktatási rendszer legmagasabb szintjén a Phd. fokozatot nyújtó egyetemi képzések

állnak. Azok, akik teljesítik a minimális tanulmányi kreditpontot, rendelkeznek két

nyelvvizsgával, valamint túl vannak már a szigorlati vizsgájukon a felvételi követelmény

értelmében jogosultak a disszertáció megírására.

Speciális oktatás [72]

A speciális oktatás keretében, a képzés minden szintjén, kifejezetten a fogyatékkal élők

számára biztosítanak tanulási lehetőséget. 2007-ben a súlyosan fogyatékos tanulók száma

megközelítőleg 24 000 fő volt, számukra 141 speciális iskolában folyt a képzés. A kevésbé

sérült, hozzávetőleg 28 000 gyermek oktatása a hagyományos iskolarendszer keretén belül

speciális osztályokban történik. Ezekben az intézményekben és osztályokban az oktatást

külön erre szakosodott tanárok végzik.

3.6.4. Az oktatási rendszer irányítása

Ministry of Education and Human Resources Development (MOEHRD)

A kormányzat ráébredt, hogy a fejlett országok csoportjához történő csatlakozás

kulcseleme az emberi erősforrás és tudás állandó fejlesztésében rejlik. Ezt kifejezendő a

Ministry of Education, (MOE) nevét 2001. január végén Ministry of Education & Human

Resource Development-re változtatták, mely óriási gondolkodásmódbeli váltást jelent és

tükröz is egyben az ország oktatáspolitikájának történetében. [36]

Állami szerv, mely az oktatással, a tudományokkal és a tudományos élettel kapcsolatos

döntések kialakításáért és megvalósításáért felelős. A koreaiul ’Hongik Ingan’-nak nevezett

oktatási ideológia értelmében a tanulás révén minden koreainak ideális, önfenntartásra képes

állampolgárrá kell válnia, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a nemzeti demokrácia

fejlődéséhez és az emberiség jólétéhez. [72]

Az oktatásért felelős helyi irodák

Az 1991-es önrendelkezésről szóló törvény következményeként kialakultak az oktatás

lokális szintű megvalósításának módszerei. A decentralizáció következtében a MOE

költségvetési tervezetének nagy részét és a jelentősebb adminisztratív kérdések hatáskörét a

helyi szervezetekre ruházta át. [72]

Oktatáspolitikai tanácsadó szervezetek

Mint tanácsadó szervezet, a 25 tagú Education Innovation Council a köztársasági elnököt,

míg a Policy Advisory Council az oktatásért és humán erőforrás fejlesztésért felelős szakági

miniszter munkáját segíti oktatással kapcsolatos döntéseinek meghozatalában. [72]

3.6.5. Az oktatási rendszer finanszírozása [72]

Az oktatás finanszírozását Koreában a központi kormányzat, a helyi vezetés és a

magániskolák független forrásai látják el, de emellett az intézmények még mindig nagy

arányban támaszkodnak a szülők által fizetett tandíjakra. Az egyéni vagy vállalati felajánlások

aránya a finanszírozásban még napjainkban is elhanyagolható. A központi kormányzat

költségvetésének oktatásra szánt részéből az alap- és középfokú oktatást felügyelő irodák, az

állami irányítás alatt álló egyetemek, valamint az adminisztratív és kutatási szervezetek

finanszírozása mellett jut némi pénz a magánkézben lévő felsőoktatási intézmények

támogatására is.

A központi kormányzat kötelessége a tankötelezett diákok oktatását ellátó tanárok

bérének megfizetése, valamint az oktatás lokális szerveinek éves költségvetését finanszírozni,

mely hozzávetőleg az adókból befolyó pénzösszeg 15%-át tette ki 2005-ben. A magánkézben

lévő intézmények finanszírozását az egyszeri beiratkozási díjak és a rendszeresen fizetendő

tandíjak fedezik. A kormány törvényi rendelkezésben menti fel az adózás alól a

magántulajdonú iskolákat oktatási célú beszerzések és eladások esetén, ezen felül igény

szerint kölcsönt biztosít számukra az esetleges díjazási és a működtetési költségek hiányának

fedezésére, beruházásokra és felújításokra.

9. Táblázat: A közfinanszírozás megoszlása az oktatás egyes szintjei között (2006) Forrás: [68]

Beiskolázás előtti 2%Elemi oktatás 33%

Középfokú oktatás 42%Felsőoktatás 15%Egyéb kiadás 8%

A beiskolázás előtti képzést az állam az emberi erőforrásba történő befektetésnek tekinti

és emiatt kiemelten fontosnak tartja és ezáltal egyre inkább támogatja is. 2007-ben állami és

helyi szinten közel 408 300 millió wont költöttek a beiskolázás előtt álló gyermekek

oktatására, ez állami szinten 217 100, míg helyi szinten 191 200 millió wont jelent. Az állam

a magánóvodákat is egyre nagyobb arányban támogatja, míg 2003-ban csupán 21 900 millió

won-nal, addig 2007-ben már megközelítőleg 192 000 millió won-nal segytette ezeket az

intézményeket.

3.6.6. Eredmények az oktatásban

A hosszú évtizedek alatt Korea oktatás iránti elkötelezettsége mindvégig rendületlen

maradt. A színvonalas oktatási rendszer miatt magasan képzett munkaerő a gazdasági

növekedés és a társadalmi fejlődés egyik fő forrásává vált. Alig 30 év alatt majdnem 100%-os

lett a beiratkozási arány az elemi és a középfokú oktatás területén (7. sz. melléklet), valamint

a felsőoktatási rendszere mérete is a fejlett országok szintjére emelkedett (8. sz. melléklet),

miközben egy 2005-ben készült OECD felmérés szerint a résztvevő országok közül Korea

erre messze a legkevesebbet költi. [21a] [25] Az országban az egy főre jutó Phd-k száma a

legmagasabb a világon. [29]

A 15 évesek tudását és képességeit vizsgáló, háromévente megrendezett PISA–

felmérések12 is a koreai oktatási rendszer sikerességét igazolják. [65]

10. Táblázat: A PISA–felmérés eredményei Dél-KoreábanForrás: [65]

Résztvevő országok száma

Összesített eredmény

ÉvTudományág

Matematika Olvasás Tudományok Problémamegoldó készség32 : 28 OECD ország

+ 4 partner országna. 2000. 2. 6. 1. na.

41 : 30 OECD ország + 11 partner ország

2. 2003. 3. 2. 4. 1.

57 : 30 OECD ország + 27 partner ország

na. 2006. 4. 1. 11. na.

3.6.7. A munkaerőpiac és az oktatási rendszer összekapcsolódása

Annak érdekében, hogy a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldala a lehető legnagyobb

mértékben fedje egymást oktatási téren Dél-Koreát Szingapúrhoz és Tajvanhoz hasonlóan

nagymértékű állami beavatkozás jellemzi. Mivel a két oldal gyakori manipulálása lehetővé

teszi, hogy egy ország alacsony ipari színvonalról viszonylag magas, hozzáadott értékkel

működő iparágakat honosítson meg, ez a gyakorlat főként azokban az országokban jellemző, 12 Programme for International Student Assessment, http://www.pisa.oecd.org/

ahol viszonylag rövid idő alatt zajlott le az iparosodás. [39] Ilyen esetben a kormányzat

bármikor elő tudja mozdítani a munkaerőpiac keresleti oldalának növekedését és mivel erős

állami kontroll alatt tartja annak kínálati oldalát is mind szerkezetileg, mind nagyságát

tekintve, mindig biztos lehet abban, hogy a munkaerőpiac összetétele stratégiájának

megfelelően fog alakulni. Ennek megvalósítását számos általános, gyakorlatban alkalmazott

módszer segíti:

• erősen központosított oktatási rendszer

• a kormányzat oktatásra fordított kiadásai kiemelten magasak

• közel 10 éven át tartó tankötelezettség

• erős szakképzési rendszer

• felvételi korlátozások a felsőoktatásban, annak érdekében, hogy a kormány a

hiányszakmák felé irányítsa a tanulni vágyókat

• cégek ösztönzése állami támogatással, hogy segítsék a sikeres képzést

• oktatási szaktanácsadók alkalmazása. [39]

Koreában az oktatási rendszer és a munkaerőpiac kapcsolatát számos egyéb tényező is

meghatározza, melyek közül a legfontosabbak:

• szakmai gyakorlat, vagy szakirányú munkatapasztalat fontos pozitív tényező

álláskereséskor

• főként egyetemi körben jellemző a nagyobb cégek által tartott munkaerő-toborzás

• még napjainkban is elterjedt jelenség a családtagok, barátok ajánlása révén munkát

szerezni; minél alacsonyabb az illető végzettsége, annál inkább rákényszerül, hogy

ilyen módon találjon munkát

• a munkaügyi hivatalnak szinte elhanyagolható szerepe van a diákok kiközvetítésében

[19]

A chaebolok az ország gazdaságának meghatározó elemei és egyben a legnagyobb

munkáltatók is. Az erősen konfuciánus koreai kultúra ezek vezetésében, irányításában is

megmutatkozik, értve ez alatt a kapcsolatrendszerek kiemelkedő szerepét a fennmaradásában

és a terjeszkedésében. Az együttműködés négy nagyobb szinten van jelen a mindennapi

életben, melyek a következők: családi, alumni13, regionális, valamint az állami/kormányzati

szint. [45]

• A családok, a családi kapcsolatok kiemelt fontossággal és tekintéllyel bírnak a koreai

társadalomban és ez a chaebolok vezetésében is megmutatkozik. Az alapító(k)

13 Egyes szám: alumnus, jelentése: végzett növendék, volt diák

családtagjai szinte mindegyik vállalatcsoport vezetése esetén vezető szerepkörrel

bírnak. Általában a legidősebb fiúgyermek megörökli apja pozícióját annak

visszavonulása, vagy elhalálozása esetén.

• Dél-Koreában az oktatás kiemelkedő szerepet tölt be a kulturális és társadalmi

életben, melynek következményeként egy felsővezető karrierje nagyban függ attól,

hogy mely iskolákban végezte tanulmányit. Ez nem csak a főiskolák/egyetemek

esetében fontos, mint a világ számos más országában, hanem a középszintű oktatási

intézményeket is érinti. A chaebolok többsége általában csak valamelyik nagynevű

egyetemen/főiskolán végzettek közül vesz fel gyakornokokat, friss munkaerőt. A

legtöbb felsővezetőnek az államigazgatás, az üzleti élet és a pénzügyi világ területén

megvan az ún. K-S előélete, mely a Kyunggi High School-ban és a Seoul National

University-ben folytatott tanulmányokat jelöli.

• Habár a regionális szint jelentősége napjainkra már megkopott, még mindig említésre

érdemes a chaebolok vizsgálata esetén. Sok esetben a felső vezetők az alapítókkal

azonos régióból származnak, de napjainkra ezzel szemben a képességek és a tehetség

előnyt élvez.

• Koreában állami és politikai támogatás nélkül senki nem képes chaebolt létrehozni,

ezért is mondják, hogy a gazdaság állami irányításának idején a kormányzat és az ipar

kapcsolatának gyermekeként jöttek létre ezek a gazdasági konglomerátumok. A jó

kapcsolat fenntartása érdekében számos olyan embert helyeznek a chaebolok

felsővezetői közé, aki az előtt az államigazgatásban, a katonai, vagy a pénzügyi

szektorban dolgozott. [45]

11. Táblázat: A munkaerőpiac összetétele Dél-Koreában (ezer fő)Forrás: [66]

1990 1995 1998 20001 2003 2005 2006 2007Foglalkoztatottak

száma2 18085 20432 19994 21156 22139 22856 23151 23433

Munkanélküliek száma a teljes lakosságbanszáma 454 420 1461 979 818 887 827 783%-os aránya 2,4% 2,0% 6,8% 4,4% 3,6% 3,7% 3,5% 3,2%férfiak 2,9% 2,3% 7,6% 5,0% 3,8% 4,0% 3,8% 3,7%nők 1,8% 1,7% 5,6% 3,6% 3,3% 3,4% 2,9% 2,8%

Megoszlása korcsoportok szerint15-19 év 59 23 86 66 41 35 24 2220-24 év 126 130 258 183 184 173 156 12625-29 év 105 86 268 181 176 179 184 18030-34 év 50 43 168 123 108 113 112 10735-39 év 32 42 190 109 82 98 79 9040-44 év 29 28 163 106 75 87 78 7645-49 év 19 20 118 84 61 78 74 5950-54 év 19 14 96 54 37 50 48 5355-59 év 11 13 65 43 33 43 37 3460-64 év na. 6 34 23 17 22 25 26

65 év felett 5 1 13 5 5 8 8 71becsült adat a 2000. évi népszámlás alapján; 2 a 15 év felettiekre vonatkozóan

3.6.8. Újkeletű tendenciák az oktatásban

A 21. század fontos jellemzője a tudásalapú társadalom, melyben a jóléten, a nyitottságon

és a világháló által nyújtott lehetőségeken van a hangsúly. A siker kulcsa nem az erőforrások

mennyiségén, hanem azok minőségén és kihasználásuk hatékonyságán múlik. Ennek

elérésben az oktatásnak kulcsfontosságú szerep jut. [71]

Mióta a 19. század utolsó évtizedeiben bevezetésre került a modern oktatási rendszer

Koreában öt alkalommal került sor annak átfogó megreformálására. Az eddig utolsó, ötödik

reform 1995-ben zajlott le, mellyel megkísérelték megoldani a rendszerben résztvevők

számának hirtelen növekedése által okozott problémákat, valamint kísérletet tettek, hogy

felkészítsék oktatási rendszerüket a 21. század kihívásaira. Az utóbbi cél elérése érdekében az

oktatás újraértékelésével igyekeztek megfelelni a globalizáció és a digitális korszak

kihívásainak. Ennek keretében elmozdulás történt (1) a tanuló-orientált oktatási mód felé, (2)

hangsúlyt kapott az egyénekben rejlő lehetőség, a kreativitás és a személyiség fejlesztése, (3)

az iskolák hatáskörének kiterjesztése, valamint (4) az esélyegyenlőség biztosítása és (5) egy

nyitottabb oktatási rendszer kiépítése az információs technológia segítségével. [36]

Az erősen tudásalapú és kultúra-tudatos társadalom kinevelése érdekében a tandíjak

csökkentése mellett a távoktatás új lehetőségeként e-learning programokat is kialakítottak. Az

állami irányítás alatt álló EBS14, egy nívós, főleg ismeretterjesztő és oktató programokat

sugárzó dél-koreai műsorszolgáltató, mely 1951-ben rádiós közvetítéssel indult. A technológia

fejlődésének következtében 2006 óta már hordozható készülékeken is foghatók a szolgáltató

műsorai, melyek a koreai mellett már külön angol nyelvű csatornákon is elérhetőek (pl.:

EBSe(nglish)). [36] [73] A műsorok között minden korosztály, beleértve a felnőtteket is,

találhat magának megfelelő szórakozási, tanulási lehetőséget. Annak érdekében, hogy a

különórák költségeit leszorítsák és az oktatás területén csökkentsék ez egyes régiók közötti

hézagokat 2004 áprilisában az EBS új szolgáltatást indított EBS Online Lectures néven,

melynek 2008 márciusában megközelítőleg 2 770 000 regisztrált felhasználója volt. (9. számú

melléklet) Egy évvel később, 2005 áprilisában a rendszert kibővítették, létrehozva ezzel a

Cyber Home Learning System-et, mely újabb 160 000 tanulónak biztosította a lehetőséget az

elektronikus oktatásban való részvételhez. [41]

2006 áprilisában, Ms. Eunhee Choi, a MOEHRD képviseletében elmondta, hogy a

nyugati oktatási rendszerek mintájára az oktatási év kezdetét 2007-től március hónapról

szeptemberre tervezik áthelyezni, valamint, hogy az angol nyelv egyre nagyobb

térhódításának elismeréseként a nyelv beszédközpontú oktatását már az első osztálytól 14 Educational Broadcasting System, http://www.ebs.co.kr/

megkezdik. (Eddig csak a harmadik osztályban kezdték a nyelvtanulást a diákok és az is

nyelvtan centrikus volt.) [12]

A Korea Education and Research Information Service (KERIS) 1999-ben jött létre a

Korea Multimedia Education Center (alap. 1997) és a Korea Research Information Center

(alap. 1996) egyesítésével. A szervezet fő célja egyfajta elektronikus felületként szolgálni a

tanárok kutatási tevékenységének, de mindemellett, mint ’cyber’ iskola is szolgál a diákok

önképzésére. [71]

Számos más országhoz hasonlóan a koreai társadalomban is megfigyelhető jelenség az

idősebb generációk egyre növekvő aránya. Ők azonban az életkor előre haladtával egyre

kevésbé vesznek részt a továbbképzésekben, illetve az oktatásban, ezért a kormány célul tűzte

ki az életen át tartó tanulás (LLL) megvalósítását. [25] Ennek intézményi szintű képviseletére

a MOEHRD-nek ezentúl esetleg mint MOLLE (Ministry of Lifelong Education) kellene

tovább működnie, ezzel is tudatosítva az emberekben ennek fontosságát a 21. században. [36]

12. Táblázat: Beiskolázottak száma korcsoportok szerint (fő)Forrás: [67]

KorcsoportÖsszesen

15-19 év 20-24 év 25-29 év 30-34 év 35-39 év 40 év felett2000 3 021 007 1 606 150 356 518 74 679 48 650 52 994 11 539 3652005 2 683 483 1 736 523 338 050 104 239 70 084 97 081 11 580 6172006 2 698 529 1 699 138 359 964 103 305 71 757 104 986 11 557 705

4. EGÉSZSÉGÜGY

4.1. Az egészségügy általános szerepe, piaca, szereplői és az ellátás szintjei [6]

Az egészségügy vitathatatlan fontosságát a társadalmi és gazdasági környezetben három

tény határozza meg. Egyfelől az, hogy egészségügy a világ országainak többségében a

legnagyobb foglalkoztató, valamint, hogy súlya miatt döntő szerepe van egy adott ország

államháztartási egyensúlyának kialakulásában is. A legszorosabb kapcsolatot azonban az

okozza, hogy az egészségügy alapjaiban képes befolyásolni egy társadalom általános

egészségi állapotát és ezáltal a gazdasági teljesítőképességét is.

Az egészségügy piaca egyfelől a fogyasztói és a vásárlói funkció elkülönülése („third-

party payment) és az ehhez kapcsolódó kétféle erkölcsi kockázat (ex ante15 és ex post16 moral

hazard) jelensége miatt, másfelől a piaci kudarcok17 előfordulása következtében létrejövő

alacsonyabb társadalmi jóléti szint, valamint az egészség unikális értéke miatt különleges

piacnak számít. E szempontok miatt általánosan elfogadott az a szemlélet, hogy az

egészségügyben a piacot államilag szabályozni kell, a vita csak a beavatkozás mértéke körül

zajlik.

A WHO18 megfogalmazása szerint az egészségügyi rendszer része minden olyan

tevékenység, mely elsődlegesen az egészség előmozdítását, helyreállítását vagy megőrzését

szolgálja. Ennek megfelelően a rendszer elemei és intézményei a következőek: (a felsorolásba

az egészségügyi intézmények beszállítói nem tartoznak bele)

• Szolgáltatók

• Finanszírozók

• Szakemberképzés

• Egészségpolitika

• Szakmai szervezetek

• Páciensek

Az egészségügyben az ellátás a beteg egészségi állapotától függően három szinten –

alapellátás, járóbeteg-ellátás, fekvőbeteg-ellátás – történhet.

4.2. Az egészségügyi szolgáltatás és finanszírozás sémája [6]

15 Az egyén kevésbé motivált egészséges életet élni a betegségek megelőzése érdekében16 Megbetegedés esetén sem a beteg, sem az orvos nincs ösztönözve a költséghatékony kezelésre17 Piaci kudarcoknak tekinthető a verseny hiánya, a tökéletlen és az aszimmetrikus informáltság, a heterogén jószágok jelenléte, a pozitív és negatív externáliák, a beteg kiszolgáltatottsága, valamint a származékos, kínálat vezérelte kereslet.18 Egészségügyi Világszervezet, World Health Organization, http://www.who.int/en/

Az egészségügy finanszírozása az igények és a lehetőségek számának növekedése,

valamint a végesen rendelkezésre álló erőforrások miatt a rendszer súlypontját képezi. A

finanszírozáson belül megkülönböztethető a forrásteremtés, mely a rendszer alapvető

karakterisztikáját adja, valamint a forrásallokáció, mely azt határozza meg, hogy a harmadik

fél milyen mechanizmuson keresztül finanszírozza a szolgáltatókat. Az állam és a piac

feladatmegosztása, valamint a magánszereplők részvétele alapján az alábbi háromféle

egészségügyi rendszer különböztethető meg. (13. táblázat) Mivel azonban a szolidaritás

kizárólag állami beavatkozással és korlátozottan érhető el elmondható, hogy a gyakorlatban

nincsenek tiszta rendszerek.

1. ábra: Az egészségügyi szolgáltatás és finanszírozás sémájaForrás: [56]

13. Táblázat: Egészségügyi rendszerekForrás: [6/74. oldal]

A finanszírozás domináns jellege A szolgáltatók domináns tulajdonformájaKözfinanszírozás

(társadalombiztosítás vagy/és költségvetés)Köztulajdon

KözfinanszírozásVegyes

(köz- és magántulajdonú szolgáltatók hasonló fajsúllyal)

Vegyes finanszírozás (magán- és közfinanszírozás hasonló fajsúllyal)

Magántulajdon

4.2.1. Forrásteremtés, avagy a finanszírozási rendszerek

14. Táblázat: A forrásteremetés módozataiForrás: [6/85. oldal]

Állami költségvetés (beveridge-i modell)

Third

party

payment

Horizontális

(keresztmetszeti)

kockázatmegosztás

Közösségifinanszírozás Társadalombiztosítás

(bismarcki- modell)

MagánbiztosításMagánfinanszírozás Out-of-pocket payment19

MSA20 időbeli kockázatmegosztás

15. Táblázat: A közösségi finanszírozás típusaiForrás: [6/83. oldal]

Állami költségvetés TársadalombiztosításÉletmentő, sürgősségi ellátás Emberi jog Emberi jog

Nem sürgősségi ellátás Állampolgári jog Biztosítási jogviszony alapján

19 Zsebből fizetett összegek20 MSA (Medical Saving Accounts) – egészségügyi előtakarékossági számlák rendszere

PÁCIENS (fogyasztó)

EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓK

HARMADIK FÉL (finanszírozó)

Biztosí tásPénz

(tb-járulék, adó, biztosít ási dí j)

Igény

l és

Pénz

(szo

lgáltató

k

finan

szíro

zásána

k

külö

nbözo

tech

nikái)

Pénz (közvetlen)

Szolgáltatás

Finanszírozás (forrásteremtés) Adóalapú JárulékalapúA forrásallokációért felelős

intézményNemzeti Egészségügyi

Hatóság/SzolgálatTársadalombiztosító(k)

(de)centralizált

A közösségi finanszírozás két módon történhet, míg a magánfinanszírozás esetén három

alapesetet különböztethetünk meg. (14. és 15. táblázat)

A magánbiztosítás működési logikája az ekvivalencia-elven alapul, azaz a biztosítási díjat

az egyén jövőbeni várható kezelési költségeinek megfelelően próbálják kiszámolni. Egy

magánbiztosító az egészségügy finanszírozásában négyféle funkciót tölthet be, mely lehet

elsődleges, kiegészítő, pótlólagos, vagy duplikációs. A költségáthárítás (cost-shifting), a

hatékonyság növekedése, valamint az ellátáshoz való hozzáférés javulása és a fogyasztói

preferenciák jobb kielégítése a rendszer előnyeinek, míg a kontraszelekció, a lefölözés és a

„kétszintű ellátás” (two-tired accessibility to services) a rendszer vélt hátrányainak

tekinthetők, így a piaci kudarcok közé tartoznak.

Az out-of-pocket payment a beteg saját számlájára teljesített összes egészségügyi kiadást

foglalja magába, melyek lehetnek nem támogatott szolgáltatások, vagy a költségmegosztás

valamely formája (önrészesedés, co-insurance, co-payment) révén felmerülő terhek.

Az MSA az egészséggel kapcsolatos pénzügyi kockázatok kivédésének másik formája. A

rendszerben az egyéni számlán felhalmozott pénz kamatozik, mely elhalálozás esetén

örökölhető. Előnye az öngondoskodás előtérbe helyezése és a költségtudatosság révén a moral

hazard megszüntetése, míg hátránya a horizontális kockázatmegosztás hiánya.

A negatív következmények enyhítése érdekében az állam szabályozza a piac működését.

16. Táblázat: A magánbiztosítási piaca állami szabályozásának eszközeiForrás: [6/97. oldal]

A biztosításhoz való hozzájutást segítő sztenderdek

Kibocsátási követelményekBiztosítási díjakkal kapcsolatos követelményekMegújítási követelmények

A biztosítás tartalmával kapcsolatos sztenderdek

Meghatározott tartalommal bíró biztosítási csomag engedélyezése Minimális ellátási követelmények

4.2.2. Forrásallokáció, avagy a szolgáltatók finanszírozásának mechaniz-musai

A „harmadik fél” a finanszírozás módjával befolyásolja a szolgáltatók magatartását és

ezáltal hatékonyságukat is. A finanszírozás lehetséges technikái az alábbiak lehetnek:

• Fizetés: az orvosok közalkalmazotti státuszukból kifolyólag esetleges kiigazítások

alapján, központilag megállapított fizetést kapnak

• Fejkvóta: adott időszakra páciensenként fix összeget juttat a finanszírozó a

háziorvosnak

• Költségvetési korlát: éves költségvetési korlát megállapítása a szolgáltatóra

• Kórházi napok díjazása: fix összegű napidíj a foglalt korházi ágyak után

• Szolgáltatásfinanszírozás: teljesítményalapú finanszírozás, mely során a teljesített és

kiszámlázott beavatkozások alapján térít a szolgáltató

• Esetfinanszírozás: szintén teljesítményalapú finanszírozási módszer, de ennek során a

diagnosztizált eset és a hatóságilag hozzárendelt kezelési költség alapján utólagosan

kap a kórház fix összegű térítést a finanszírozótól

4.3. Az egészségügyi közkiadások [6]

Az egészségügyi közkiadások alakulását számos tényező befolyásolja, melyek közül a

legjelentősebbek a gazdasági, a társadalmi és a demográfiai tényezők, valamint a technológiai

fejlődés, de emellett az egészségügyi rendszer finanszírozási és ellátórendszeri oldalának

paraméterei is komoly hatással vannak a kiadásokra. A közkiadások visszafogására számos

direkt és indirekt eszköz áll az egészségpolitika rendelkezésre. Ilyen például a szükségtelen

ellátások és a fölös kapacitások visszaszorítása, az ellátás progresszivitásának fokozása, a

társadalom elöregedéséből fakadó terhek csökkentése vagy a kiadások részleges áthárítása a

magánfinanszírozásra.

4.4. A gyógyszerpiac [6]

A gyors technológiai fejlődés mellett a gyógyszerpiac mind a mai napig az egészségügyi

kiadások jelentős hányadéért felelős, és a nemzetközi tendencia is azt mutatja, hogy ez az

arány folyamatosan növekszik. Az árpresszió miatt a gyógyszerpiac szabályozottsága egyre

jelentősebb szerepet játszik az egészségpolitikán belül.

A gyógyszereket általában vénykötelességük és szabadalmi védettségük alapján

csoportosítják. A nem vényköteles gyógyszerek általában nem élveznek támogatást, viszont

szabadon reklámozhatók. A generikus készítmények esetén a hatóanyag az originális

gyógyszerekkel szemben már nem élvez szabadalmi védettséget, ezért az áruk alacsonyabb.

Megfigyelhető az a világméretű tendencia, mely a drágább originális gyógyszerek helyett a

jóval olcsóbb generikus készítmények használatát ösztönzi. Emellett már számos módszer

létezik a közösségi gyógyszerkiadások csökkentésére.

17. Táblázat: A gyógyszerpiac keresleti és kínálati oldalát szabályozó lépésekForrás: [6/115-116.old]

Keresleti oldal Kínálati oldal (árakat szabályozó)Költségmegosztás Referenciatermékekre épülő ártámogatás

Dobozdíj Marketingköltségek maximalizálása%-os támogatás Profitrés maximalizálása

Az el nem fogyasztott gyógyszerek számának csökkentése Árak csökkentéseOrvosok receptfelírási szokásainak ellenőrzése

Terápiás protokollok kidolgozása

Gyógyszerkeretek felállítása orvosonként

Általánosan elfogadott még a bizonyítékon alapuló gyógyszerpolitika, a támogatott

gyógyszerek körének csökkentése, a mennyiségi szabályozás, valamint a pozitív és negatív

gyógyszerlista felállítása.

4.5. Egészségügy Dél-Koreában (10. sz. melléklet)

4.5.1. Az egészségügy helyzete és szerepe Koreában

A lakosság egészségi állapotának kulcsszerepe miatt egy minimális, ingyenesen elérhető

közegészségügyi rendszer biztosítása nem csak az adott ország gazdasági fejlődéséhez járul

hozzá, de a belső stabilitás megteremtésében is fontos szerepet játszik. [37]

Koreában bizonyítottan fontos szereppel bír az egészségügy, valamint a lakosság általános

egészségi állapota. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a gazdasági fejlődés korai szakaszában,

már 1963-ban megjelent az egészségbiztosítás lefedettségének kérdése a kormányzat

prioritásai között. A korszak számos nemzetközi összehasonlításából kiderül, hogy a koreaiak

kereslet rugalmassága az egészségügyi szolgáltatások iránt a legtöbb országhoz képest jóval

magasabb. [35]

A konfuciánus elvek miatt a koreai emberek nagyon tudatosan törekednek a társadalmi

rend fenntartására és így személyes kapcsolataikat is kellő odafigyeléssel kezelik. Az orvosok

rendkívül megbecsült és tisztelt tagjai a társadalomnak, melyet tiszteletteljes megszólítással

fejeznek ki. Az erős kínai behatással rendelkező hagyományos koreai orvoslás még

napjainkban is külön rendszerként működik. Számos gyógymódot alkalmaz az egészség

megőrzése és a betegségek megelőzés érdekében, úgy mint a gyógynövények használata, az

akupunktúra és a moxibúció21. A diagnózist általában a szem megvizsgálásával,

meghallgatással, a pulzus kitapintásával, valamint a beteg kikérdezésével állítják fel. [35]

Az Egészségügyi Minisztérium22 küldetése, hogy elősegítse a minőségi életvitel

kialakulását, és hogy hozzájáruljon a nemzet fejlődéséhez azáltal, hogy áldoz a lakosságra és

alapvető szociális szolgáltatásokat nyújt. A minisztérium átfogó célja egy olyan társadalomi

helyzet elérése, melyben minden ember boldog és egészséges. A megvalósítás érdekében a

testület számos célkitűzést állított fel:

• a szociális háló kiterjesztése

21 A moxibúció hővel történő gyógykezelési forma, amivel a test akupunktúrás pontjait stimulálják. A kifejezés a japán mogusa ("fekete üröm") illetve a latin bustion ("égetés") szavak összetételéből származik. Többféle moxibúciós technika létezik: közvetlen moxibúció és közvetett moxibúció.22 2008 óta Ministry for Health, Welfare and Family Affairs, http://english.mw.go.kr/front_eng/main.jsp

• a gazdasági növekedés megerősítése kéz a kézben az egészségüggyel és a szociális

jóléti rendszerrel

• az öngondoskodó családok támogatása

• a közegészségügy és a szociális háló védelme. [77]

A minisztérium az alábbi területekre fókuszál egészségpolitikájában, a tervezés és a

szabályozás keretrendszerében:

• létrehozni egy, a teljes életszakaszon átívelő egészségügyi rendszert

• hatékonnyá tenni a közegészségügyi ellátást

• fokozni a National Health Insurance (NHI) lefedettségét és megerősíteni a

kormányzat szerepét az egészségügyben

• támogatni a közegészségügyet. [77]

Az új kihívásokra, mint az alacsony termékenységi ráta és a társadalmi elöregedés (1.

táblázat) a minisztérium szakértői csoportok, regionális vezetők és egyéb, nem állami

szervezetek összefogásával igyekszik megtalálni a megoldást. Bevonja őket a törvényalkotás

és a megvalósítás folyamatába is, mellyel nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a

minisztérium az emberek tényleges igényeivel érdemben tudjon foglalkozni. Ezzel

párhuzamosan a globális egészségügyi problémák kezelése érdekében a minisztérium szoros

együttműködést folytat számos nemzetközi szervezettel, úgy mint a WHO vagy az OECD,.

[77] A Gallup felmérése szerint azonban a lakosságnak csupán kétharmada elégedett az

egészségügyi ellátás helyzetével. (11. sz. melléklet)

4.5.2. A nemzeti egészségpolitika története

A második világháborút megelőző sok évtizedes japán behatás az ország saját

egészségügyi rendszerének kiépítésére is rányomta bélyegét, többek között innen maradt meg

például Koreában az a japán szokás, miszerint nem csak a gyógyszerész adhat ki gyógyszert,

hanem azt az orvosnál is meg lehet vásárolni. [43] Ezen felül három területen mutatkozik meg

a japán modell hatása. Egyfelől a rendszer adminisztrációs struktúrájában, másfelől abban a

tekintetben, hogy kik lehetnek biztosítottak, harmadrészt pedig a rendszer finanszírozási

forrásainak mobilizálásában. [49]

A félszigetet megosztó háborút követő függetlenedés után az ország szinte csak az

iparosításra összpontosított. A szociális programok háttérbe szorultak és az egészségügyi

projekteket többnyire csak külföldi forrásokból finanszírozták. Ebben az időben Korea a

központi költségvetés megszokott 6%-a helyett csupán 1%-ot fordított egészségügyi

kiadásokra. Az áttörés 1963-ban következett be, amikor is számos politikai, gazdasági és

történelmi okból kifolyólag az ország vezetése az egészségbiztosítási rendszer lefedettségét

kiemelt tényezőként kezdte kezelni, habár számos nemzetközi egészségügyi rendszer

megítélése szerint ez korai lépésnek számított egy olyan országban, ahol az egy főre jutó

nemzeti össztermék értéke csupán 100 US$ körül mozgott. Még ebben az évben lehetővé vált

a 300 főnél nagyobb cégek számára, hogy egészségügyi biztosítást nyújtsanak alkalmazottaik

számára. Eleinte a rendszer kiépítése lassan haladt, így lehet az is, hogy csak 1969-ben hozták

létre az első önkéntes egészségbiztosítási társaságot az országban. [43]

Az 1976-ban indult egészségbiztosítási program (NHI) 3 alapelvre épült, melynek

értelmében a biztosítottság a kötelező, a hozzájárulás mértékét a jövedelem egy fix

százalékban határozta meg, ami mellett a szolgáltatásokból történő részesedés ettől független.

A program értelmében 14 éven belül a teljes lakosságot be akarták vonni az

egészségbiztosítási rendszerbe, ennek tényleges megvalósítása egy többlépcsős folyamat

keretében zajlott le és végül csupán 13 évre volt szükséges a kivitelezéséhez. (18. és 19.

táblázat) [43] A rendszerben a munkáltatók és a munkavállalók közösen, fele-fele arányban

fizetik a szükséges hozzájárulást, mely biztosított személyétől/helyzetétől függően átlagosan

3-8% között mozogott. [49]

18. Táblázat: Az egészségbiztosítással rendelkezők megoszlása 1988-banForrás: [43] [49]

Biztosítás típusaÉv

1977 1988Vállalati biztosítás 8,6% 33,0%Kormányzati alkalmazottak, tanárok, nyugdíjasok 0,0% 10,7%Ön-foglalkoztatók 0,2% 4,2%Alacsony jövedelműek (Medical assistance) 5,7% 10,0%Urban Regional Medical Insurance 0,0% 22,7%Rural Regional Medical Insurance 0,0% 19,4%Összesen 14,5% 100,00%

19. Táblázat: Mérföldkövek a koreai egészségbiztosítási rendszer kiépítésébenForrás: [43] [49] [53]

Év Esemény1963 az önkéntes egészségbiztosítás engedélyezése1976 kötelező egészségbiztosítás az 500 főnél több embert foglalkoztató cégek dolgozóinak 1977 a Korean Medical Insurance Societies szövetségének megalapítása1977 kormányzati biztosítási program az alacsony jövedelműek számára (Medical Aid) 1979 kötelező egészségbiztosítás a kormányzati alkalmazottak és a magániskolák tanárai számára 1979 kötelező egészségbiztosítás a 300 főnél több embert foglalkoztató cégek dolgozóinak1981 kötelező egészségbiztosítás a 100 főnél több embert foglalkoztató cégek dolgozóinak1981 az ön-foglalkoztatók egészségügyi biztosítótársaságainak létrehozása1981 bemutató programok a rendszer működéséről 3 földrajzi régióban 1982 kötelező egészségbiztosítás a 16 főnél több embert foglalkoztató cégek dolgozóinak1988 regionális egészségügyi biztosítás a vidéki lakosságnak1989 regionális egészségügyi biztosítás a városi lakosságnak az NHI és a Medical Aid kiterjed az egész lakosságra

1997a regionális egészségügyi biztosítók valamint a kormányzati alkalmazottakat, a magán iskolák tanárait és a többi munkavállalót biztosító társaságok összeolvasztása szerkezeti szinten (pénzügyileg nem) egy társasággá

1999 az Unified Health Insurance Act foganatosítása 2000 ún. integrációs reform, és ún. szeparációs reform2004 fizetési plafon felállítása a co-payment rendszerben

4.5.3. Az egészségügyi rendszer felépítése

Koreában a társadalmi mutatók drasztikus fejlődésen mentek keresztül, különösen, ha a

várható élettartam növekedését és a csecsemőhalandóság csökkenését vesszük figyelembe,

amiben a megerősített közegészségügyi rendszer mellett a jövedelmek és az életszínvonal

emelkedése is lényeges szerepet játszott. [53]

Az ország átfogó közegészségügyi rendszerrel rendelkezik, melyet a munkavállalók és a

munkaadók hozzájárulásaiból és kormányzati támogatásból finanszíroznak. Az NHI a

National Health Insurance Corporation (NHIC) adatai szerint 2007-ben a lakosság 96,3 %-át

biztosította, míg a fennmaradó 3,7%-ot, a rászorulókat, a hazafiakat és a veteránokat az

általános adókból finanszírozott Medical Aid Programme biztosította. [24] [53] [77] (2. ábra)

20. Táblázat: A biztosítottak számának alakulása sémánként (ezer fő)Forrás: [24]

1990 1995 2000 2003 2006 2007Összesen 44 110 45 429 47 466 48 557 49 238 49 672 (100%)NHI: 40 180 44 016 45 896 47 103 47 410 47 820 (96,3%)• Munkahely: 20 759 21 559 22 404 24 834 28 445 29 424 (59,2%)

Alkalmazott 16 155 16 744 17 578 20 149 23 724 24 749 (49,8%)Közalkalmazott és tanár 4 603 4 815 4 826 4 685 4 721 4 676 (9,4%)

• Önfoglalkoztató 19 421 22 457 23 492 22 269 18 965 18 395 (37%)Medical Aid 3 930 1 413 1 570 1 454 1 829 1 853 (3,7%)

Az NHI három szervezet – a minisztérium, az NHIC és a Health Insurance Review

Agency (HIRA) – közös irányításának eredményeként működik. (3. ábra) A működtetésért és

a felügyeletért a minisztérium a felelős, a mindennapos ügyeket – mint pl.: a biztosítási és

egyéb díjak megállapítása és beszedése, valamint a juttatások kifizetése – pedig az NHIC

intézi. A HIRA feladata felülvizsgálni az egészségügyi juttatások jogszerűségét, kiértékelni a

rendszer teljesítményét, valamint a biztosítottak, a szolgáltatók és más érintett felek anyagi

helyzetét. [77]

2. ábra: Dél-Korea egészségügyi rendszerének felépítéseForrás: [24]

3. ábra: Az egészségügyi szolgáltatás és finanszírozás sémája (1. ábra alapján)Forrás: [24]

A koreai egészségügyi rendszer irányítása három szintből épül fel, központi szinten a

minisztérium, az egyes tartományokban az egészségügyi osztályok, míg lokális szinten az

egészségügyi központok (Health Center) biztosítják a működést. Az ellátási rendszer 2006-

ban 250 közösségi egészségügyi központból, 1 200 egészségügyi alközpontból és 2 000

egészségügyi állomásból állt. [16]

A minisztérium felel többek között az egészségpolitikáért, a gyógyszerpolitikáért, a

társadalmi jólétért, az egészségügy üzleti részeiért, a fertőző betegségek felügyeletéért, az

ellátásért, a nemzeti nyugdíjbiztosításért, valamint a családjóléti feladatokért. Ezen felül a

közegészségügy politikájának és célkitűzéseinek kommunikálásán túl a költségvetés

meghatározása is a feladata. Az egészségügyi osztályok kétirányú közvetítő szerepet játszanak

a kormányzat és az egészségügyi központok között. A központ feladatai közé tartozik az

orvosi ellátás nyújtása mellett adminisztratív teendők elvégzése és az egészségügyi

szolgáltatások átfogó irányítása. Az egészségügyi alközpontok és az elsődleges egészségügyi

állomások az orvosi ellátás és az egészségügyi szolgáltatások irányításában vesznek részt.

[30] Az egészségügyi központokban történő közellátás feladata csupán az alapellátás

nyújtására redukálódott, de ezen felül szerepet játszanak az oltások és a fertőző betegségek

felügyeletében, valamint a statisztikai információk páciensektől történő begyűjtésében. [30]

[53]

A betegeknek lehetőségük van az ellátást nyújtó kiválasztására és jellemző, hogy gyakran

egyenesen szakorvoshoz fordulnak. A biztosító pénztár a magánszolgáltatókat többnyire az

elvégzett szolgáltatások alapján fizeti ki, egy központilag meghatározott árjegyzék alapján.

Habár a kórházak elvileg nem profit alapon működnek, mégis azonosíthatók kereskedelmi

vonatkozások. [53]

Az ország egészségügyi intézményeinek mind száma, mind minősége emelkedett. A

növekvő jövedelmek és az emelkedett életminőség növelte az emberek egészség iránti

figyelmét. 15 év alatt több mint duplájára nőtt a regisztrált orvosi intézmények száma, de a

hozzáférhetőség javításának érdekében a kórházi ágyak száma nagyobb arányban emelkedett,

mint a lakosság növekedési üteme. [1] Az ellátást az utóbbi 40 évben bekövetkezett gyors

fejlődésnek köszönhetően a magán szektor uralja, megközelítőleg az orvosok és ellátó helyek

90%-a, a kórházi ágyak 77%-a és a klinikák mindegyike magánkézben van. [33] [53]

21. Táblázat: Az egészségügy infrastruktúrája (db), (fő)Forrás: [1/táblázat 14.4] [77],

4.5.4. Az egészségügyi rendszer finanszírozása

Dél-Korea egészségügyi költségei az alkalmazott rendszer karakterisztikájából és egyéb

jellemzőiből kifolyólag – öregedő társadalom, újabb technológiák, egészségtudatosság

növekedése, páciensek elvárásai – folyamatosan növekednek. [33]

Dél-Korea összehasonlítva más OECD tagországokkal, jóval kevesebb költ az

egészségügyre. Megközelítőleg a GDP-jének 6%-át fordítja egészségügyi kiadásokra, míg

más, átlagos fejlett országok esetében ez kb. 8,6%, ezzel költekezési aránya a legalacsonyabb

ezen országok között. A különbség a magán és a központi kiadások között évről-évre

egyenletesen alakul, de az OECD mutatók szerint a központi kiadások aránya 2007-ben a

GDP-nek csupán 3,2%-t tette ki, ami egy nagyon kis százaléknak mondható. [53]

22. Táblázat: Az egészségügyi kiadások megoszlásForrás: WHO Statistical Information System, http://www.who.int/whosis/en/

év1995 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

a teljes egészségügyi kiadás nagysága a GDP százalékában (A)

3,7% 4,4% 5,3% 5,2% 5,5% 5,5% 6,0% 6,5%*

A teljes egészségügyi kiadásból a - magánkiadások aránya (X) 59,6% 49,3% 46,2% 47,5% 48,6% 47,8% 46,9% 44,9%- kormányzati kiadások aránya (B) 40,4% 50,7% 53,8% 52,5% 51,4% 52,2% 53,1% 55,1%**

A kormányzati kiadások aránya a GDP %-ában (A) x (B)

1,49% 2,23% 2,85% 2,73% 2,82% 2,87% 3,18% 3,58%

készpénzes kiadások aránya a magánszektor kiadásaihoz viszonyítva (Y)

83,8% 80,6% 82,5% 82,8% 81,9% 82,4% 82,1% 82,1%

készpénzes kiadások aránya az összes kiadásaihoz viszonyítva (X) x (Y)

49,9% 39,7% 38,1% 39,3% 39,8% 39,3% 38,5% 36,8%

külső források aránya a teljes egészségügyi kiadáshoz képest

0% 0% 0% 0% 0% 0% 0% 0%

a kormányzati költségvetés egészségügyre fordított hányada

7,2% 9,3% 11,4% 10,9% 9,1% 10,3% 11,0% 11,9%

a társadalombiztosításra fordított kiadás aránya a kormányzat egészségügyre fordított kiadásaihoz viszonyítva

79,0% 79,3% 81,3% 80,5% 80,6% 79,8% 77,5% 76,7%

egy főre jutó kormányzati egészségügyi kiadás (átlagos átváltási rátán US$)

171 241 289 311 357 409 523 653

egy főre jutó teljes egészségügyi kiadás (átlagos átváltási rátán US$)

424 476 537 592 695 783 986 1187

* 57 526,26 millió US$ ** 31 674,20 millió US$

A közkiadások aránya az összes egészségügyi költséghez viszonyítva alacsonyak

mondható, ha ezt ahhoz viszonyítjuk, hogy mekkora a biztosítás keretében nyújtott

szolgáltatásokhoz történő személyes kezelési hozzájárulás mértéke és a kézpénzes (piaci áras)

kifizetések olyan szolgáltatásokért, melyek kívül esnek a biztosítás által elérhető

szolgáltatások körén. [53] Az egészségügyi magán kiadások legnagyobb hányadát jellemzően

ezek a készpénzes kifizetések teszik ki, melyeknek aránya 2006-ban megközelítette a 37%-ot.

A költségekhez történő hozzájárulás mértéke kórházi kezelés esetén 20%, míg a szolgáltatási

körön kívül eső járó-beteg ellátás eset 30-50% között mozog. Következésképp látható, hogy

az NHI egy viszonylag átfogó, de betegségek esetén csekély védelmet biztosít. Jelenleg az

egyes orvosi kezelések költségeit az egészségügyi szolgáltatókkal történő egyeztetését

követően az NHI határozza meg. A kormányzat nagymértékben csökkentette egészségügyi

kiadásait azáltal, hogy igyekszik leszorítani az ellátási költségek növekedésének ütemét. [38]

Az NHI finanszírozását az ön-foglalkoztatók biztosítási díjainak közel 50%-os

kormányzati támogatásával kiegészülve nagyrészt a többi biztosított és azok munkáltatóinak

hozzájárulásai fedezik. [38] [77] Az NHI kötelező hozzájárulási aránya a 2001-es 3,4%-ról

2007-re 4,8%-ra emelkedett, amíg még így is jóval elmarad az OECD átlagtól. [38] Azoknak,

akik sem munkahelyük által, sem önkéntesen nincsenek biztosítva – pl.: az önfoglalkoztatók,

a rendszertelenül dolgozók, a részmunkaidős alkalmazottak, a bevétel nélküliek – a

hozzájárulás mértéket pontrendszerben határozzák meg, melynek alapját képezi többek között

a biztosított vagyona, jövedelme, autóinak száma, kora és neme. [24] Az hozzájárulási

arányban bekövetkezett emelés és a növekvő kormányzati támogatás ellenére az NHI 2006

óta deficites, főként amiatt, hogy a kiadások 2004 óta 1/3 arányban emelkedtek. A

rászorulókat biztosító Medical Aid Programme kiadásainak közel 10%-át szintén a

kormányzat fizeti. [38]

23. Táblázat: Az NHI mérlege (milliárd won)Forrás: [24]

1990 1997 2000 2003 2006 2007

Összesenkiadás 2,164 7,678 10,110 14,893 21,588 24,560bevétel 2,432 7,296 9,101 14,893 18,810 21,728

ön-foglalkoztató

kiadás 1,007 3,513 4,952 6,.922 8,464 9,234bevétel 994 3,625 4,553 4,672 4,.914 5,380

korm. tám. 363 995 1,552 2,829 2,869 n.a.

alkalmazottkiadás 842 3,108 5,158 7,971 13,896 16,348bevétel 1,080 2,880 4,448 9,163 13,123 15,325

korm. tám. - - - 358 599 n.a.1) a bevételek díjakból; a kormányzati támogatás az általános bevételekből folyósított támogatás és dohánytermékek adójából befolyó pénzösszeg2) a 2000 és 2003-as év adatai a magán és közszféra alkalmazottainak együttes száma (közalkalmazottak és magániskolák tanárai)

4.5.5. Az egészségügy emberi erőforrása

Az egészségügyben dolgozók képzését Koreában szigorú törvény szabályozza, valamint

csak olyan intézmények nyújthatnak orvosi kezelést és közegészségügyi ellátást, melyek

szerződésben állnak a kormányzattal. A Medical Service Act kimondja, hogy a

minisztériumnak van joga engedélyezni az orvosok, a fogorvosok, a tradicionális gyógyítók, a

szülészek/bábák és a nővérek munkavégzését. A törvény értelmében a segédápolók, a

csontkovácsok, az akupunktúrás és moxibúciós orvosok és a masszőrök kvázi-orvosi

személynek számítanak. [77]

24. Táblázat: Az engedélyezett orvosi személyzet számának alakulása (fő)Forrás: [1/ táblázat 14.5], [3/780. old,]

fogorvos gyógyszerész ápolónő keleti gyógyító dietetikus szülésznő/bábaorvos *1990 42 554 1 007 9 619 37 118 89 032 - - -1995 57 188 789 13 681 43 269 120 415 8 714 60 179 83522000 72 503 648 18 039 50 623 160 295 12 108 82 069 87282005 85 369 564 21 581 54 829 213 644 15 271 100 808 86572006 88 214 - 22 267 55 845 223 781 15 918 104 874 85722007 91 475 - 23 126 57 176 235 678 16 732 - 8587* az egy orvosra jutó lakosok száma

25. Táblázat: Az orvosi személyzet nemi megoszlásának alakulása 2007-ben (fő)Forrás: [77]

2007orvos fogorvos gyógyszerész ápolónő szülésznő/bába

Összesen 91393 23114 57174 235682 8587Férfi/ Nő 72140/19253 17552/5562 20404/36770 1690/ 233992 4/8583

1000 főre jutó orvosok száma 1,90 0,50 1,20 4,80 0,20évente diplomát szerzők száma 4354 909 - 14 572 -

4.5.6. Az egészségügy információs rendszere [16]

Az információs technológia (IT) gyors fejlődésével a koreai közegészségügyi

intézmények egyre nagyobb számban vezetnek be információs rendszert annak érdekében,

hogy az ellátás minőségét javítsák és a felmerülő adminisztrációs költségeket csökkentsék.

Számos tényező van, mely összefüggésbe hozható az egészségügyi intézmények egyre

nagyobb arányú számítógépesítésével és a nemzeti egészségügyi információs rendszer

(National Health Information System (NHIS)) iránti igény növekedésével:

• Az idősek egyre növekvő aránya a társadalomban, akik nagyobb igénybevételt

jelentenek az egészségügyi szolgáltatásokra és forrásokra nézve

• A jogi rendszer kiforrottsága is nagyban elősegítette az egészségügyi szektor

számítógépesítését. 2003-ban az e-egészségügy három területe is hatóságilag

elfogadottá vált: a tele-orvoslás, az elektronikus kórtörténet23 és az e-recept rendszer a

gyógyszertárak számára

• A kórházi piac 2007-es megnyitása számos pozícióját féltő koreai egészségügyi

intézményt fejlesztésre ösztönzött mind a nyújtott szolgáltatások, mind az információs

rendszer tekintetében.

A koreai kormányzat az NHIS fejlesztésére az első 10 éves információs stratégiai tervet

(Information Strategy Plan (ISP)) 1990-ben fogadta el, majd ezt 2001-ben egy újabb követte.

Felmérések szerint az egészségügyi központok információs rendszere eredményesen javította

a páciensek elégedettségi fokát és növelte az egészségügyi dolgozók produktivitását. Egyedül

23 electronic medical report (EMR)

a rendszer fenntartása okozott némi gondot, különösen az elmaradottabb vidéki területeken,

ahol hiányoznak a megfelelően képzett számítógépes szakemberek.

4.5.7. Az egészségügyi rendszer reformjai és eredményei

Általánosságban elmondható, hogy egy egészségügyi reform célkitűzése az ellátási

rendszer hatékonyságának, méltányosságának és minőségének javítása. Koreában az

egészségügyi reformoknak céljaik tekintetében két fő típusa különböztethető meg:

• a piaci verseny fokozására irányuló – azon az elven alapul, mely szerint a kormányzat

megbukott az egészségügyi szektor megreformálásán, példa erre a közegészségügyi

intézmények privatizációja és a közellátási rendszer újraszervezése

• a kormányzati hatalom megerősítésére irányuló – példa erre a nemzeti

egészségprogram keretében a betegségek felügyeleti rendszerének kidolgozása,

valamint az ellátási költségek és az egészségbiztosítási visszafizetések kormányzati

szabályozása [30]

2000-ben két nagyobb egészségpolitikai reform ment végbe, az egyik az ún. integrációs

reform, a másik pedig az ún. szeparációs reform volt. [33]

2000-ig az NHI nem volt egységes, közel 400 közegészségügyinek mondható biztosítóból

tevődött össze, melyek igyekeztek elérni a teljes lefedettséget. A megosztottság következtében

a hozzájárulás/biztosítási díjak és a juttatások nem voltak egységesen szabályozva, így

előfordulhatott olyan, hogy azonos jövedelműek eltérő mértékben fizettek egészségügyi

hozzájárulást ugyanazért a szolgáltatásért, ami horizontális méltánytalansághoz vezetett. [38]

A 2000-es integrációs reform a biztosító társaságokat két lépésben egyetlen biztosítóvá

egyesítette és a méltányosság érdekében megállapított egy általános hozzájárulási arányt a

biztosítottak számára. Az első lépés során (1998. október – 2000. június) a regionális

egészségügyi biztosítókat (227 db), valamint a kormányzati alkalmazottakat és a tanárokat

biztosító társaságot (1 db) olvasztották egybe, létrehozva ezzel a National Medical Insurance

Corporation-t (NMIC). A 145 db vállalati egészségügyi biztosító ekkor még önálló maradt. A

második lépés keretében, 2000 júliusában az NMIC-t és a vállalati biztosítókat az NHIC

megalapításával szerkezetileg egyesítették. A biztosítók pénzügyi egyesítésére azonban

csupán 2004-ben került sor. A reform következtében az irányítás adminisztratív költségei

jelentősen csökkentek. [33] Azonban az ön-foglalkoztatók alacsony hozzájárulási arányának

következtében fellépő finanszírozási problémát nem sikerült megoldania. [38]

26. Táblázat: Az adminisztrációs költségek aránya az integrációs reform előtt és után (százmillió won)Forrás: [33] (NHIC internal report, 2004)

Egyesítés előtt (számos biztosító)

Részleges egyesítés

Teljes egyesítés (egyetlen biztosító)

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003Teles kiadás (A) 76 823 87 157 95 614 105 384 140 511 146 510 157 437Adminisztratív költségek (B) 6 636 6 971 6 814 7 503 7 101 6 568 7 085(B)/(A) aránya 11,4% 10,2% 8,7% 8,3% 5,4% 4,7% 4,7%adminisztratív költségek: dolgozók bére és egyéb általános kiadások

Bár törvényileg már 1994-ben elfogadták a szeparációs reformot csupán 2000 júliusában

vezették be. A reform keretében kötelezően különválasztották az orvosok gyógyszer felírási

jogát a gyógyszerészek/patikusok gyógyszerkiadási jogától a járó-beteg ellátás szintjén.

Azelőtt mivel mindketten adhattak ki gyógyszert recept nélkül, általános jelenség volt az

orvosságok túlzott és nem rendeltetésszerű használata. Az gyógyszerek ellenőrzés nélküli

kiadási rendszere, valamint az iparág nem igazán jövedelmező versenystratégiája során a

cégek K+F helyett inkább vásárlásösztönzésre költöttek. [33] Mivel az orvosok számára a

gyógyszerek eladási jogának megvonása szakterületenként eltérő mértékben, de minden

esetben komoly bevételkiesést jelentett, az átlagosan 1/3-1/2 arányú jövedelemcsökkenésre az

orvosok sztrájkkal reagáltak. A kiesés kompenzálásaként az orvosi ellátás költségei 41%-kal

emelkedtek, melynek következtében az NHI finanszírozási problémái csak tovább

súlyosbodtak és így 2001-ben közel 20%-os hiánnyal, 2,2 trillió wonos deficittel zárta az évet.

A rendszer költségei ezen felül tovább növekedtek az új eljárásmód miatt, melyben receptet

csak az orvos írhat fel. Az emiatt sűrűsödő orvos-beteg találkozókon általánossá vált a

drágább gyógyszerek felírása a kedvezményes áruakkal szemben ami szintén növelte a

rendszer finanszírozási problémáját. [38] Az orvosok elvesztették motivációjukat, hogy a

biztosított számára azonos hatásfokú, olcsóbb, generikus gyógyszereket írjanak fel, mivel

megszűnt az a térítési rendszer, mely számukra (általában) magasabb áron térítette meg az

orvosságok költségét, mint amennyibe azok nekik valójában kerültek. [26] Az NHI

súlyosbodó deficitjének megszüntetésére 2001-ben a kormányzat programot hirdetett, mely

2003-ra egyensúlyi helyzetbe állította a rendszert, ami azonban azóta újra veszteségessé vált.

(23. táblázat) [38]

4.5.8. Az egészségügyi rendszer problémái és lehetőségei

Az egészségügyi rendszer megerősítésének érdekében Dél-Koreának számos kihívással

kell szembenéznie, melyek az egészségpolitikára is komoly hatást gyakorolnak. Ilyen

probléma a krónikus betegségek számának emelkedése, mely rávilágított arra, hogy a

jelenlegi rendszer nem fektet kellő hangsúlyt erre a területre. Az elöregedő társadalom és

alacsony termékenységi ráta szintén nagy kihívás a rendszer számára, mivel az idősek ellátása

nagyban növeli az egészségügyi kiadásokat. A jelenlegi egészségügyi rendszerben a

jövedelmek eloszlásának egyenlőtlensége a rendszer magas személyes hozzájárulási igénye

miatt méltánytalansághoz vezethet. A kormányzat ezekre a kihívásokra válaszolva megpróbál

lépéseket tenni a betegségek megelőzésére, az NHI lefedettségének fokozására, saját

szerepének megerősítésére, valamint kialakítani egy pénzügyileg fenntartható egészségügyi

ellátórendszert. [77]

4.5.9. A gyógyszerpolitika és a gyógyszerpiac Koreában

A dél-koreai emberek erős gyógyszerhasználók, ami abban is megmutatkozik, hogy az

NHI költségeinek általában közel harmadát csupán az orvosságok ára teszi ki. A

gyógyszerpiac 2007-ben közel 8,5 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, mely abban az

évben majdnem 10%-os növekedést jelentett. Bár az ország teljes egészségügyi kiadása

alacsonynak mondható, 2007-ben a gyógyszerekre költött összeg megközelítette az OECD

átlagot, a GDP 1,6%-át. A piacot főként helyi, generikus készítményeket előállító cégek

uralják, melyek közül a legnagyobb a Dong-A gyógyszergyár, melynek a jelentések szerint az

éves forgalma 571 milliárd won összértéket tett ki 2006-ban. [53] Előrejelzések szerint a

várható élettartam emelkedés és a társadalmi elöregedés miatt fellépő növekvő

gyógyszerszükséglet következtében a hazai piac növekedési ütem az elkövetkező években

sem fog csökkenni. [42]

A gyógyszerpiac Koreában példátlan átszervezésen ment keresztül az elmúlt évtizedben,

amikor is a kormányzat számos reformmal segítette elő az átláthatóság javulását. Az

elkövetkező években a nemzeti egészségügyi biztosítási rendszer finanszírozása érdekében

tett kormányzati lépések fontos szerepet fognak játszani a piaci igények növekedésének

lassításában és ezen felül még akadályozhatják is a betegek innovatív gyógyszerekhez történő

hozzájutását. A kormányzat 2006 decemberében hozta létre az NHI gyógyszerkiadási

költségeinek racionalizálását célzó tervezetét (Drug Expenditure Racionalization Plan

(DERP)), melynek kulcseleme az NHI gyógyszer-támogatási rendszerének megváltoztatása

volt. [42] Ennek keretében a negatív lista rendszer helyett, melyen valójában az összes

gyógyszer szerepelt és ezáltal biztosítási támogatásban részesült, egy pozitív lista rendszert

vezettek be, melyre csak azok a gyógyszerek kerülhetnek föl, melyek bizonyítottan jó

minőségűek és egyben a legolcsóbbak is. Az új rendszerben már csak ezek az orvosságok

élveznek ár visszafizetési támogatást, valamint ezen felül a pácienseknek már receptfelírási

hozzájárulást is kell fizetniük. [53] Az NHIC új stratégiaként bevezette az ártárgyalási

rendszert, melynek keretében meghatározzák, hogy az adott gyógyszer felkerülhet-e a pozitív

listára és ha igen, milyen áron. [42]

A kormányzat azon reformtörekvései, melyek a gyógyszerekkel kapcsolatos költségeket

akarták csökkenteni éles orvosi ellenállásba ütköztek. 2007 szeptemberében az orvosok

sztrájkot hirdettek azon kísérletileg bevezetett receptfelírási rendszer ellen, melyben az

orvosnak a gyógyszer kémiai összetétele és nem pedig márkaneve alapján kellett volna a

recepteket felírnia. A módszer árnyoldala, hogy lehetőséget ad a gyógyszerészeknek arra,

hogy ők dönthessenek arról, milyen márkájú gyógyszert adnak a betegnek. 2007 októberében

egy felmérés rámutatott, hogy Dél-Koreában az orvosságoknak több mint a fele jóval

drágább, mint más fejlett országokban. [53]

A kormányzat számos, a gyógyszereket érintő költségcsökkentő intézkedést tett az elmúlt

években. A tényleges tranzakciós áron alapuló rendszer keretében a kórházak csak azon az

áron kapnak költségtérítést, amilyen áron az adott gyógyszert beszerezték, így elestek a

beszerzési kedvezmények révén nyerhető összegektől. 2008 januárjában a referencia áron

alapuló rendszert, mely egy felső visszatérítési összeghatárt állapít meg az azonos

hatékonyságú gyógyszerekre még nem alkalmazták Dél-Koreában, bár a téma már megvitatás

alatt állt. [53]

A jövőben egyre nagyobb szerepet kap a költséghatékony gyógyszerhasználat, mely az

egészségpolitika eszköztárát felhasználva remélhetőleg képes lesz hatást gyakorolni az

orvosságok mértéktelen használatára és visszaszorítani azt az országban. [38]

27. Táblázat: Gyógyszerpiaci szereplők Dél-KoreábanForrás: [3]

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Gyá

rtók

szá

ma Gyógyszer 535 610 679 680 711 766 714 759 781 802

Gyógyhatású készítmény 158 182 238 270 294 318 327 338 343 385Kozmetikum 140 150 186 203 270 337 417 466 506 612

Orvosi eszköz 411 478 609 795 1 174 1 421 1 681 1 783 1 887 1 883

Ker

esk

edők

szá

ma

Nagykereskedők 761 942 1 046 1 169 1 287 1 520 1 501 1 582 1 691 1 700

Gyógyszertárak18 948

18 435

17 968

18 564

18 979

19 631

20 116

20 537

20 643

20 591

Gyógyszerész 1 290 1 210 1 133 1 034 992 881 835 771 714 666A korlátozott gyógyszerek

forgalmazói229 207 218 188 194 189 167 189 303 284

Keleti orvosságok kereskedői

2 125 2 076 1 998 1 927 1 890 1 819 1 760 1 700 1 635 1 562

Keleti orvosságok nagykereskedői 850 870 1 016 955 998 1 018 970 948 988 955

5. GAZDASÁGPOLITIKAI ELOSZTÓRENDSZEREK A VILÁGBAN

5.1. Gazdaságpolitikai ideológiák és iskolák

Egy adott ország gazdaságpolitikáját vizsgálva sosem hagyhatjuk figyelmen kívül a

határokon belül érvényesülő, esetlegesen teljesen egyedi sajátosságokat és paramétereket,

mivel például az adott kormányzat ideológiája többnyire döntő befolyással van cselekvési

programjainak végkifejletére. Az egyes ideológiák preferencia rendszere komoly eltéréseket

eredményezhet. Ezen felül vizsgálatunk során a nemzetközi erőviszonyok ismerete minden

esetben fontos szereppel bír. [11]

28. Táblázat: A gazdaságpolitikai célok súlyozása ideológiai szempontbólForrás: [57]

Cél Szocialista Konzervatív LiberálisNövekedés domináns jelentős jelentős

Döntések telepítésének szintje

Individuális másodrangú jelentős dominánsKollektív domináns elutasított elutasított

Teljes foglalkoztatás domináns jelentős másodrangúÁrszínvonal stabilizálása másodrangú domináns dominánsA fizetési mérleg egyensúlya másodrangú jelentős jelentősAz elosztás szempontjai

Az esélyek legyenek egyenlők domináns másodlagos domináns„Egyenlősdi” domináns másodlagos elutasított

Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikájának alakulására két elméleti iskola volt komoly

hatással, a monetarista és a keynesista. A két iskola hatása megmutatkozik a kínálatorientált

gazdaságpolitika ismérveiben, melyet a harmadik fontos elméletként kell kezelni. Ez az iskola

szöges ellentétben áll az előző kettővel, abban a tekintetben, hogy a gazdaságnak nem a

keresleti, hanem a kínálati oldalára összpontosít, így ezáltal képes dinamizálni a piacot olyan

esetekben is, amikor a másik két iskola már nem tud hatásokat elérni. (12. sz. melléklet) [11]

Dél-Korea esetében megfigyelhető a kínálatorientált gazdaságpolitika legfőbb ismérve, a

megtakarítások és a beruházások állami szintű ösztönzése. Az országban az 1960-as években

a megtakarítások aránya csupán 2% körül mozgott, majd egy negyed század leforgása alatt, a

jövedelmek növekedésével folyamatosan emelkedve ez a szint 30-40% között stabilizálódott.

Kezdetben az országban csupán – az állam szociális jóléti kiadásainak hiányában – a szociális

biztonság kényszere ösztönözte a lakosságot megtakarításra, a tőkepiacon elérhető

kamatlábak több évtizedes negatív voltuk miatt ebben nem játszottak szerepet. A

gazdaságpolitika intézkedései között szerepelt a beruházások adókedvezményekkel és olcsó

állami hitelekkel történő támogatása. Megfigyelhető még, hogy a foglalkoztatottság növelését

a kínálatorientált iskolához hasonlóan a munkaerőpiac rugalmasságának megteremtésével

kívánja elérni. Elmondható, hogy ennek keretében a LLL, valamint a felvételi rendszer igény

szerinti alakításával (állami befolyás) az embereket tudatosan a hiányszakmák felé irányítják,

törekedve ezzel a munkanélküliség folyamatos alacsonyan tartására. [8] [11] [46]

Az elméleti iskolák mellet az elmúlt, közel 50 évben három gyakorlati gazdaságpolitikai

irányzat volt megfigyelhető a modern gazdaságokban. Ezek a következők, a jóléti állam, a

neoliberalizmus és a szociális piacgazdaság. [11] Azonban Dél-Korea gazdaságpolitikájának

és elosztórendszereinek tanulmányozása, valamint az abból levont következtetések – a három

irányzat egyikéhez sem hasonlítható – révén, felmerül egy új, úgynevezett ’ázsiai modell’

megalkotásának szükségessége. Ez a modell mindhárom irányzattól különbözik olyan

értelemben, hogy az eddig ismertekhez képest egy teljesen más történelmi, kulturális és

vallási gyökerekkel rendelkező gazdaságpolitikai rendszert ír le, mely ezáltal természetesen a

térség több más országára – mint például Szingapúrra – is kiterjeszthető. Röviden úgy lehet

jellemezni, hogy egyfajta félpiaci/félállami modell24, melyben szinte az egész társadalmat

átfogja a centralizált, erős állam. Az ázsiai modell szociális hálója révén jól tükrözi, hogy a

gazdaságpolitikai rendszerek ezekben az országokban nem az egyént, hanem a családot

tekintik a társadalom alapegységének, szemben a másik három irányzattal, ahol az egyén az.

29. Táblázat: Az ázsiai modell a három fő gazdaságpolitikai irányzat tükrébenForrás: [11./30. old. alapján], [58]A versenyről Szükséges rossznak tartja Abszolutizálja

biztosítása mellett fontosabb, mint a hazai

A gazdaság-politikai célokról

1)*

Növekedés, életszínvonal fokozása

Növekedés, életszínvonal

fokozása

Növekedés, életszínvonal fokozása

Növekedés, életszínvonal fokozása

2)A teljes foglalkoztatottság

felé, költségvetési eszközökkel (is)

A piac szerepének maximalizálása

A pénz értékállóságának biztosítása

Fejlődés folyamatos fenntartása

A szociális hálóról

Univerzális – mindenkire kiterjedő –, a szelektivitás

másodlagos

Csak rászorultsági alapon, kegyként

Szelektív, nem tartja szükségesnek; a rászorult

maga is tegyen jobb helyzetéért

Elsődlegesen a család feladata; de a

társadalmi változások** miatt egy hatékonyságra

törekvő rendszer van kiépülőben

Az állam szerepéről

A különböző egyenlőtlenségek

enyhítése érdekében redisztribúció és allokáció

Maradjon kívül a mikrogazdasági

folyamatokon csak ott ahol a piac nem

képes

A piac negatív hatásainak semlegesítése (krízis esetén átmenetileg

redisztribúció, allokáció)

A folyamatos állami jelenlét és irányító szerep

A gazdaság, kormányzat, társadalom

kapcsolatáról

Partnerkapcsolat a gazdaság és a kormányzat

között

Kormányzat a gazdaságért

Gazdaság a társadalomért

Partnerkapcsolat a gazdaság és a kormányzat

között az állam nemzetközi térhódításáért.

* eltérő prioritással, ** fokozott városiasodás, családok felbomlása

A kultúrából és vallásból eredő erős nemzeti öntudat a gazdasági életben a

nemzetgazdaság (általánosságban) prioritást élvező szerepében mutatkozik meg, így ott

sokkal fontosabbnak értékelik a nemzetközi versenyt, mint a határokon belülit. A fejlődés

fenntartásának igénye szintén a kulturális/vallási gyökerekből vezethető le. A politikai

berendezkedés ezekben az országokban az elmúlt évtizedekig jellemzően diktatórikus volt.

24 [60]

Ennek hatásai máig tetten érhetőek a gazdaságpolitika működésében elég, ha csupán a másik

három irányzathoz képest jóval erősebben megjelenő aktív állami szerepvállalást és irányítói

szerepet tekintjük. Ebből következik az is, hogy ezekben az országokban a politika dominálja

a gazdaságot, az üzlet van a kormányzatért, annak sikerességéért és nem pedig fordítva.

A gazdasági és a gazdaságpolitikai folyamatok összetettségéből következően belátható,

hogy tiszta rendszerek és hibátlan gazdasági működés nem létezik. Ennek következtében a

piaci hibák által, a kormányzati intézkedések révén generált, úgynevezett kormányzati hibák a

mindennapok részét képezik. Enyhítésük érdekében olyan kompromisszumok kötése válik

szükségesé, melyek egyidejűleg biztosítják a gazdaság hatékonyságát és a társadalom

szereplőinek viszonylagos megelégedettségét. Az egyes irányzatok értékítélete a hatékonyság

és a méltányosság egymást kizáró rendszerében eltérő módon alakul. [11] Ezt az alábbi ábra

segítségével könnyen szemléltethetjük, úgy hogy a három ismert irányzaton felül az ázsiai

modell értékítéletét is megmutatjuk.

4. ábra: A hatékonyság és a méltányosság (egyenlőség) közötti választás sémájaForrás: [58/6.dia alapján]

Dél-Koreában az állam társadalommal és gazdasági szereplőkkel kötött

kompromisszumának stratégiai alapja a gazdaságpolitika elsődleges céljainak

sikeres/folyamatos teljesülése. A viszonylagos jólét következtében a koreai emberek és a

gazdaság résztvevői, többek között az évszázadok során rögzült vertikális társadalmi

struktúra, a nyugaton megszokottól eltérő, család alapú társadalmi felfogás, valamint a

minden téren erős nemzeti öntudat miatt hajlandóak elfogadni és a fennálló érdekazonosság

miatt szolgálni is egy olyan gazdaságpolitikai rendszert melyben a méltányosság és az

egyenlőség kevésbé preferált a hatékonysággal szemben.

5.2. Az elosztórendszerek szerepe a gazdaságpolitikai felfogásban

A gazdaságpolitika funkcióinak és gyakorlati céljainak meghatározása Adam Smith óta

időről időre változott, míg az 1990-es évekre kialakult egy 5 funkciót meghatározó elmélet.

Ennek elemei a következők: i) a jogi és a társadalmi keretek biztosítása, ii) a verseny

fenntartása, iii) a jövedelmek újraelosztása (redisztribúció), iv) az erőforrások átcsoportosítása

(allokáció) és v) a stabilizáció. A legfontosabb, gyakorlati gazdaságpolitikai céllá pedig a

növekedés, a minél magasabb szintű foglalkoztatottság, a valuta értékállandóságának

biztosítása, a kiegyensúlyozott fizetési mérleg fenntartása, valamint a jövedelmi

aránytalanságok bizonyos keretek között tartása vált. [11] Az egyes elosztórendszerek

szerepe/funkciója eltérő – nem összemérhetően – de alapvetően járul hozzá ezen célok

teljesüléséhez.

Az oktatási és az egészségügyi rendszernek funkcióját tekintve alapvetően elsődleges

feladata az erőforrások allokálása, melynek révén nagyban hozzájárul az intézményi háttér

megteremtéséhez a gazdaság és a társadalom normális működése érdekében. Ezzel szemben a

nyugdíjrendszert leginkább csak a redisztribúciós funkcióhoz lehet kapcsolni, mivel a

generációk közötti újraelosztást hivatott szolgálni. Ezen felül a gazdaságpolitika nagy

elosztórendszerei egyben a társadalompolitika eszközei is, melyeknek elsődleges célja a

társadalmi feszültségek csökkentésére.

A nyugdíjrendszer – és az egyéb szociális rendszerek –, az egészségügyi rendszer,

valamint az oktatási rendszer felépítése minden ország esetében nagyban függ a népesség

korösszetételétől és a vezetés gazdaságpolitikai céljaitól. Ennek következtében az adott ország

helyzetéhez és céljaihoz igazodó, megfelelő eljárási módok megtalálása és kialakítása,

valamint sikeres alkalmazása komoly kihívást intéz a gazdaságpolitika vezetése felé.

Dél-Korea esetében a nyugdíjrendszert és az egészségügyi rendszert alacsony

közfinanszírozási arány jellemzi, mivel ezek napjainkban még gazdaságilag hatékonynak

mondható módon működnek. Azonban ha figyelembe vesszük a prognosztizált társadalmi

elöregedés intenzitását és a magas várható élettartamot egyértelmű, hogy az elkövetkezendő

évtizedekben mindkét rendszerre egyaránt komoly finanszírozási nyomás fog nehezedni.

Ezzel szemben az oktatáspolitikát az állam kiemelt mértékben támogatja, ami nem is csoda,

ha azt vesszük, hogy az egyre növekvő terheken talán csak az oktatási rendszer enyhíthet az

elő-takarékosság fontosságának hangsúlyozásával és az egészséges életmódra neveléssel. Ez

utóbbi rendszer Dél-Koreában a munkaerő minőségén keresztül – Jim Rohwer értelmezését

használva [8/375. old.] – kulcsszerepet játszik az ország kiemelt gazdaságpolitikai céljainak

megvalósításában. (29. táblázat)

Az állam gazdasági szerepének számszerűsítésére legegyszerűbb a redisztribúciós

(újraelosztási) ráta alkalmazása, mely a kormányzati kiadások GDP-hez viszonyított

részarányából indul ki. [11/15. old] Ez a mutató lebontva az egyes elosztórendszerek szintjére

bepillantást enged az egyes irányzatokat – jóléti állam, neoliberalizmus, szociális

piacgazdaság, ázsiai modell – követő kormányzatok eltérő preferencia rendszerébe. A másik

hasznos mutató a centralizációs, vagy más néven jövedelemelvonási ráta, mely az állami

bevételek és a GDP arányát mutatja meg százalékos formában.

30. Táblázat: Az állami szerepvállalás (kormányzati kiadások) számszerűsítése az egyes modellek esetébenForrás: [28], [58], [80], [81], WHOSIS, CIA FACTBOOK 2007

2006Jóléti állam

Szociális piacgazdaság

Neoliberalizmus Ázsiai modell

Svéd-ország

Norvégia

Német-ország

Francia-ország

UK USASzinga

púrDél-

KoreaÁllami kiadás a gazdaságpolitikai elosztórendszerekre

a GDP %-ábanNyugdíjrendszer 7,72 4,35 11,72 12,4 º 7,45 5,71 - 1,28

Oktatás 7 6,5 4,4 5,6 5,5 º 6,01 5ˣ 4,2 Egészségügy 7,5 7,3 8,1 8,8 7,3 5,99 1,6 3,5

Állami kiadás a nyugdíjra (mrd USD) 30, 39 14, 59 339, 67 - 176, 9 - - 11, 46a költségvetés

kiadásainak %-ában

Nyugdíjrendszer 14,43 10,96 25,27 - 17 15,9 - 5,7Oktatás 12,6 16,2 9,7 10,58 12,5 16,7 35ˣ 15,3 º

Egészségügy 13,4 17,9 17,6 16,7 16,5 16,7 5,4 11,9

GDP (PPP)285,1 mrd USD

207,3 mrd USD

2,585 billió USD

1,871 billió USD

1,903 billió USD

12,98 billió USD

138,6 mrd USD

1,18 billió USD

Állam bevételei222 mrd USD

195,8 mrd USD

1,277 billió USD

1,15 billió USD

973 mrd USD

2,409 billió USD

19,71 mrd USD

200 mrd USD

Állam kiadásai 210,5 mrd USD

133,1 mrd USD

1,344 billió USD

1,211 billió USD

1,04 billió USD

2,66 billió USD

19,85 mrd USD

201 mrd USD

Centralizációs hányad ºº (%) 77,86 94,45 49,4 61,46 51,12 18,55 14,22 16,94Redisztribúciós hányad ººº (%) 73,83 64,2 51,99 64,72 54,65 20,49 14,32 17,03º 2005. évi adat; ºº az államháztartás összes bevétele/GDPx100; ººº állami kiadások/GDP*100ˣ [80] alapján a kormányzat oktatásra fordított kiadása 2006-ban 6,959 mrd USD

A táblázatból kimutatható, hogy az ázsiai modellben a nagy elosztórendszerek közül

egyértelműen az oktatáson van a hangsúly, ezt követi az egészségügy, majd a nyugdíjrendszer,

mely a legkevésbé támogatott. A modell eltérő preferencia rendszerének eredője a kulturális

különbségekben keresendő (pl. a vertikális társadalmi berendezkedés, a család és a tanulás

eltérő szerepe). Ezzel szemben a jóléti államokban a rendszerek támogatottsága sokkal

kiegyenlítettebb. A szociális piacgazdaságokban pedig, az ázsiai modellel ellentétben inkább a

szociális elosztórendszereken (a nevéből is adódóan) van a hangsúly, míg az oktatás sokkal

kevésbé támogatott. Ugyanez elmondható a neoliberalizmus eszméit követő országokról is.

Az állam gazdasági szerepvállalását figyelembe véve, elmondható, hogy az ázsiai modell

országainak centralizációs és redisztribúciós hányada messze elmarad a többi vizsgált

országhoz képest, valamint, hogy az állam bevételei és kiadásai itt közel azonos nagyságúak,

csupán alacsony költségvetési hiány tapasztalható.

Mindezek alapján elmondható, hogy az ázsiai modell jó példaként szolgálhat a fejlődni

kívánó országok számára, azonban a kulturális különbségek meg nagyban megnehezítik az ott

alkalmazott példák átültetését más országok gyakorlatába.

6. IRODALOMJEGYZÉK

[1] Explore Korea through statistics (2007), Korea National Statistical Office (KNSO), pp. 147.

[2] Gordon Győri János (2006): Az oktatás világa Kelet- és Délkelet-Ázsiában, Japán és Szingapúr. Gondolat kiadó, Budapest, pp. 75-126.

[3] Korea Statistical Yearbook 2008, Korea National Statistical Office (KNSO), 55th edition

[4] Vietor, Richard H. K. (2007): How Countries Compete. Strategy, Structure, and Government in the Global Economy. Harvard 3. Business School Press, Boston, Massachusetts, pp.1-19.

[5] Bokor László (2007): Nyugdíjrendszerek. In: Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei. Typotex kiadó, Budapest, pp. 132-177.

[6] Dombi Ákos (2007): Az egészségügy. In: Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei; Typotex kiadó, Budapest, pp. 69-131.

[7] Faludi Péter (1998): Koreai Köztársaság. In: Hidasi Judit (szerk.): Szavak, jelek, szokások – A nemzetközi Kommunikáció Könyve. Windsor Kiadó, Budapest, pp. 169-181.

[8] György László (2009): Dél-Korea In: Veress József (szerk.): Gazdaságpolitika a globalizált világban. Typotex kiadó, Budapest, pp. 375-385.

[9] György László (2007): Oktatáspolitika. In: Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei. Typotex kiadó, Budapest, pp. 179-232.

[10] Mandel Kinga (2004): Előzmények In: Papp Z. Attila (szerk.): Cammogás, Minőségkoncepciók a romániai magyar középfokú oktatásban. Soros Oktatási Központ, Csíkszereda, 2007, pp.11-14 http://www.omnibus-srl.ro/cammogas_final.pdf [2008-10-10]

[11] Veress József (2009): A gazdaságpolitika szerepe a modern gazdaságokban. In: Veress József (szerk.): Gazdaságpolitika a globalizált világban. Typotex kiadó, Budapest, pp. 13-62.

[12] Cathy Andrew, Cindy Howe, John Kane, Reese Mattison (2007): “Dynamic Korea” Education Policies and Reform. students projecthttp://globalizationandeducation.ed.uiuc.edu/Students%20Projects/GSEB/2007/South%20Korea2007.pdf [2008-10-10]

[13] Bárdi Nándor, Berki Anna, Ulicsák Szilárd (2001): Erdélyi Magyar Tudományegyetem megvalósíthatósági tanulmánya. Határon Túli Magyarok Hivatala Kiadó, Budapest, pp.77-96. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=150 [2008-11-04]

[14] George Beram (2006): The Emergence of Occupational Pensions in Korea; http://www.ica2006.com/Papiers/3095/3095.pdf [2009-10-26]

[15] Mark Bray (1999): The shadow education system: private tutoring and its implications for planners; published by the United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization http://educ2.hku.hk/~bray/Shadow%20Education%20System.pdf [2008-11-29]

[16] Young Moon Chae (2006): National Health Information Systems in Korea, http://www.apami.org/apami2006/papers/NHIS%20in%20Korea%20Chae.pdf [2009-04-15]

[17] Drjenovszky Zsófia: Dél-Korea tegnap és ma – Tradíció és modernitás a dél-koreai városi családoknál; Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár; http://www.terebess.hu/keletkultinfo/drjenovszky.html [2008-04-08]

[18] Folk Szonja Florina (2006): A Konfucianizmus és a távol-keleti gazdasági csoda; BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Kommunikáció szak, Távol-keleti interkulturális menedzsment szakirány, Budapest

[19] Kioh Jeong (1999): Transition from school to work in Korea: Reforms to establish a new pathway structure across education and the labour market, http://www.oitcinterfor.org/public/english/region/ampro/cinterfor/temas/youth/doc/korea.htm [2008-11-30]

[20] Ji Young Kang (2009): A comparison of the public pension systems of South Korea and Japan from a historical perspective focusing on the basic pension schemes; https://www.appam.org/conferences/international/singapore2009/sessions/downloads/1051.pdf [2009-10-31]

[21a] Gwang-Jo Kim (2002): Education Policies and Reform in South Korea; This paper is prepared as part of a World Bank consultancy for the Mauritius Secondary Education Workshop; second edition, pp.29-40.

[21b] Gwang-Jo Kim (2005): Higher education reform in South Korea, policy responses to a changing world; presentation for the Higher Education Seminar in Moscow, July 5, 2005http://info.worldbank.org/etools/docs/library/166112/Session_1_Dr_Kim.pdf [2008-10-12]

[22] Soo-Wan Kim (2007): The Multi-pillar system of old-age income security in Korea: Its development, current status and issues http://www.welfareasia.org/4thconference/papers/Kim_the%20multi-pilar%20system%20of%20old-age%20income%20security%20in%20Korea.pdf [2009-10-26]

[23] Taejong Kim (2004): Shadow Education: School Quality and Demand for Private Tutoring in Korea; KDI School of Public Policy and Management, Korea http://www.kier.kyoto-u.ac.jp/coe21/dp/51-60/21COE-DP055.pdf [2008-11-29]

[24] Wonshik Kim (2008): Extending the Coverage of National Health Insurance: The case of Korea. Prepared for ILO high-level meeting, May 20, 2008, http://www.ilo.org/public/english/region/asro/bangkok/events/sis/download/paper49.pdf [2009-04-15]

[25] Kovács Attila (2005): A Koreai Köztársaság Komplex gazdasági elemzése; BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Kommunikáció szak, Nemzetközi gazdaságelemző szakirány, Budapest

[26] Soonman KWON (2009): Health Care System and Policy in Korea: Politics and Democratization, http://iis-db.stanford.edu/evnts/5530/HCSystemPolicyFeb2009.pdf [2009-04-15]

[27] Chong Jae Lee (2008): Entrance Examination and Private Tutoring, A Presentation to be made at the 80th anniversary International Forum of Turkish Educational Association to be held on Jan 28 thru 30, 2008 at Ankara

[28] Jae Young LEE (2007): Pension Reform in Korea, www.afdc.org.cn/afdc/UploadFile/20089938753657.ppt [2009-10-26]

[29] John McKay (2005): South Korea’s Education and Skills Development, Some Lessons From Africa. The South African Institute of International Affairs (SAIIA), Global Best Practice, Report No. 2.; http://saiia.org.za/images/upload/Best%20Prac%20No.2_Korea.pdf [2008-11-30]

[30] Dr Baeg-Ju Na: A review of PHC in the Republic of Korea http://www.wpro.who.int/NR/rdonlyres/E6347D8D-5732-4786-BADE-BE07596BF272/0/kor.pdf [2009-04-15]

[31] Széles Csilla (2006): Az Európai Felsőoktatási Térség kialakulása az európai felsőoktatási rendszerek vizsgálatában; BGF, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Kommunikáció szak, Európai Uniós kapcsolatok szakirány, Budapest

[32] Byongho Tchoe (2009): Old-age Pension Reform in Korea; http://iis-db.stanford.edu/evnts/5501/Tchoe.pdf [2009-10-26]

[33] Bong-min YANG (2005): Health Care Delivery and Health Policy in South Korea for presentation at Canada-Korea Social Policy Symposium, January, 2005 http://www.utoronto.ca/ai/canada-korea/papers/BongMinYang.H-Policy0501.ppt [2009-04-15]

[34] 2007; Annual Report on National Pension Fund Management; http://www.nps.or.kr/jsppage/english/npf_korea/npf_06_01.jsp [2009-10-31]

[35] Cross-Cultural Tuberculosis Guide, TB & Korean Culture http://www.aapcho.org/site/aapcho/content.php?type=6&id=43 [2009-04-15]

[36] Education in Korea 2005-2006; Part V; Future Prospects and Tasks of Korean Education Published by MOE & HRD; http://english.keris.or.kr/es_edukr/es_ed_04/es_ed_04.html [2008-10-12]

[37] Eleventh Five Year Plan (2007-12), Volume II: Social Sector, Chapter 3: Health and Family Welfare and Ayush http://planningcommission.nic.in/plans/planrel/fiveyr/welcome.html [2009-04-15]

[38] OECD Economic Surveys: Korea, Volume 2007/6, June 2007

[39] South African Labour Market: International Benchmarking against Selected Economies, Research Report, Part B, International Skills Development Modelshttp://www.thedti.gov.za/publications/ResearchReport.htm [2008-11-30]

[40] 2007; South Korea – Modernising occupational pensions; http://publications.allianzgi.com/en/PensionResearch/CountryDatabase/Documents/APP/South%20Korea2007.pdf; [2009-10-31]

[41] The Development of Education, National Report of Republic of Korea by The Ministry of Education, Science and Technology, November 2008 http://www.ibe.unesco.org/National_Reports/ICE_2008/koreaREP_NR08.pdf [2008-12-10]

[42] U.S Commercial Service: Drugs and Pharmaceuticals - Republic of Korea http://www.buyusa.gov/asianow/rokpharmaceuticals.html [2009-04-17]

[43] Gerard F. Anderson (1989): Universal Health Care Coverage in Korea, Health Affairs, Summer 1989; 8(2): pp. 24-34. http://content.healthaffairs.org/cgi/reprint/8/2/24.pdf [2009-04-15]

[44] Bassa Zoltán: Dél-Korea – A kis Japán? In: MTA Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok – Távol Keleti gazdaságok pozitív és negatív fejlődési tapasztalatai, Tanulságok Magyarország számára. Budapest, 2002. február, 37. sz. pp. 17-24.

[45] Chan Sup Chang (1988): Chaebol: The South Korean Conglomerates. Business Horizons/ March-April, 1988, vol. 31, issue 2, pp 51-57.

[46] Faludi Péter (2005): Pak Csong-Hi gazdasági programja – a modernizáció gazdaságpolitikája Dél-Koreában. Kül-Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata, II. évf. 4 sz.

[47] Robert Holzmann, Ian W. Mac Arthur Yvonne Sin (2000): Pension Systems in East Asia and the Pacific – Challenges and Opportunities; Social Protection Discussion Paper Series; No.014, pp. 133-144.

[48] Hyungpyo Moon (2009): Demographic Changes and Pension Reform in the Republic of Korea; Asian Development Bank Institute (ADBI) Working Paper Series, No. 135.

[49] Jong-Chan Lee (2002): Health Care Reform in South Korea: Success or Failure?. American Journal of Public Health, 2003 January, 93(1): pp. 48–51. http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=1447690 [2009-04-15]

[50] Choe Sang-Hun (2007): Trains make historic border crossing between Koreas; The New York Times, Asia Pacific, published: May 17, 2007; http://www.nytimes.com/2007/05/17/world/asia/17iht-17korea.5750996.html?_r=1 [2009-10-15]

[51] Youngsoo Shin (1998): Health care systems in transition II. Korea, Part I. – An overview of health care systems in Korea. Oxford Journals/Medicine: Journal of Public Health, Volume 20, Number 1, pp. 41-46, http://jpubhealth.oxfordjournals.org/cgi/reprint/20/1/41 [2009-04-15]

[52] Regular train service starts between two Koreas, Symbolic step in reconciliation on the divided peninsula; MSNBC, published: Dec. 11, 2007; http://www.msnbc.msn.com/id/22196808/ [2009-10-15]

[53] South Korea: Healthcare and pharmaceuticals profile. The Economist Intelligence Unit, January 21st 2008http://www.eiu.com/index.asp?layout=IwPrintVW3&article_id=1523035737&printer=printer&rf=0 [2009-04-15]

[54] Holzmann, Robert et al. (2005): Old-age Income Support in the 21st Century: An International Perspective on Pension Systems and Reform, Washington D.C: The World Bank – Hivatkozza: Soo-Wan Kim (2007): The Multi-pillar system of old-age income security in Korea: Its development, current status and issues

[55] Lappints Árpád (1998): Az oktatás eredményessége In: Báthory Zoltán, Falus Iván (főszerk.): Online Pedagógiai Lexikon – Hivatkozza: György László (2007): Oktatáspolitika. In: Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei. Typotex kiadó, Budapest, pp. 179-232.

[56] Joseph E. Stiglitz (2000): A kormányzati szektor gazdaságtana. Budapest, KJK – Hivatkozza: Dombi Ákos (2007): Az egészségügy. In: Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei; Typotex kiadó, Budapest, pp. 69-131.

[57] U. Teichmann (1989): Wirtschaftspolitik. (3. kiadás) Verlang F. Vahlen 335. Hivatkozza: Veress József (2009): A gazdaságpolitika szerepe a modern gazdaságokban. In: Veress József (szerk.): Gazdaságpolitika a globalizált világban. Typotex kiadó, Budapest, pp. 13-62.

[58] György László (2009): Basics of Economic Policy; http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/Economic_Policy_files/EC_090211_Basics.pdf [2009-10-16]

[59] dr. Pavluska Valéria: Felsőoktatási modellek és megjelenésük a 20. század második felében, http://csoportom.freeblog.hu/Files/Pavluska%20I.f%C3%A9l%C3%A9veleje/Felsooktatas.ppt . [2008-11-04]

[60] Dr. Veress József: A gazdaságpolitika alapjai c. tárgy diasora (2007/2008 II. félév, BME, GTK)

[61] CIA Factbook, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ks.html [2009-10-30]

[62]http://english.mohw.go.kr/front_eng/jc/sjc0103mn.jsp?PAR_MENU_ID=1003&MENU_ID=10030301 [2009-10-26]

[63] http://www.nps.or.kr/jsppage/english/main.jsp [2009-10-26]

[64] Egalitarianism and education: The Indian experience. http://www.ncte-in.org/pub/human/chap8.htm [2008-11-29]

[65] PISA-felmérések2000: http://www.oecd.org/dataoecd/44/32/33691620.pdf [2008-10-16]2003: http://www.oecd.org/dataoecd/57/60/36324368.pdf [2008-10-16]2006: http://www.oecd.org/dataoecd/15/13/39725224.pdf [2008-10-16]

[66] ILO http://laborsta.ilo.org/ [2008-11-30]

[67] OECD Online Statistical Database http://stats.oecd.org/Index.aspx [2009-11-14]

[68] UNESCO Institute for Statistics, Data Center http://stats.uis.unesco.org/unesco/TableViewer/document.aspx?ReportId=143&IF_Language=eng [2008-10-18]

[69] UNESCO: World data on education, 6th edition, 2006/2007; Republic of Korea http://www.ibe.unesco.org/Countries/WDE/2006/index.html [2008-10-24]

[70] UNICEF, Division of Policy and Practice, Statistics and Monitoring Section, May 2008http://www.childinfo.org/files/IND_Korea_Rep.pdf [2008-11-29]

[71] Education Encyclopedia: StateUniversity.com http://education.stateuniversity.com/pages/1408/South-Korea.html [2008-10-12]

[72] Ministry of Education, Science and Technology; http://english.mest.go.kr/ [2008-10-11]

[73] http://en.wikipedia.org/wiki/Educational_Broadcasting_System [2008-10-12]

[74] http://www.asianinfo.org/asianinfo/korea/education.htm#Historical%20Review [2008-10-10]

[75]http://hu.wikipedia.org/wiki/Eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCgyi_Vil%C3%A1gszervezet [2009-04-15]

[76] http://www.who.int/about/en/ [2009-04-15]

[77] WPRO-WHO: Countries and areas, Republic of Korea, Country context 2008 http://www.wpro.who.int/NR/rdonlyres/415063E1-FD1F-4B05-A544-4CB0825C6875/0/32RepublicofKorea08.pdf [2009-04-15]

[78] Gallup World Poll - WorldView 2008; https://worldview.gallup.com/default.aspx [2009-04-15]

[79] Ministry for Health, Welfare and Family Affairs, http://english.mw.go.kr/front_eng/ [2009-10-28]

[80] Yearbook of Statistics Singapore, 2009http://www.singstat.gov.sg/pubn/reference/yos09/yos2009.pdf [2009-11-26]

[81] USA Government Spending Detailshttp://www.usgovernmentspending.com/year2006_0.html [2009-11-26]

7. MELLÉKLETEK

1. számú melléklet

31. Táblázat: Általános adatok Dél-KoreárólForrás: [61]

Hivatalos megnevezés Koreai KöztársaságÁllamforma elnöki köztársaság

Terület 99 720 km2

Klíma mérsékelt és a monszun közöttNépesség (2009. július, becs. adat) 48 508 972 fő

Népesség növekedési üteme (2009.becs. adat) 0,266% Nemzetiségi megoszlás egységes koreai, kb. 20 000 kínai (0,4%)

Vallási megoszlás(1995. évi népszámlálás)

keresztény 26,3%, (protestáns 19,7%, római katolikus 6,6%)buddhista 23,2%, egyéb 1,3%, felekezeten kívüli 49,3%

Hivatalos nyelv koreaiFőváros Szöul (10,5 millió lakos)

Közigazgatás 9 tartományból (to) és 7 tartományi jogú városból (sí)Általános választójog 19 év

Államfő LEE Myung-bak (2008. febr. 25.)Miniszterelnök CHUNG Un-chan (2009. szept. 30.)

Hivatalos pénznem (kód) Koreai won (KRW)Népesebb városok Puszan (3,8 millió), Tegu (2,3 millió)

Városi lakosság arány 81% (kb. évi 0,6%-os növekedési ütem)

2. számú melléklet

32. Táblázat: Dél-Korea gazdasági mutatóiForrás: [61]

2008 (becsült adat)GDP (PPP) 1,335 Billió USD

Egy főre jutó GDP (PPP) 27 600 USD (2008. évi US dollárban)GDP reális növekedési üteme 2,2%GDP eloszlása szektoronként Agrár: 3%; Ipar: 39,5%; Szolgáltatás: 57,6%

Infláció 4,7%Szegénységi küszöb alatt élők aránya 15% (2003. becsült adat)Munkaerő megoszlása szektoronként Agrár:7,2%; Ipar: 25,1%; Szolgáltatás: 67,7%

Munkanélküliségi ráta 3,2%Állami költségvetés Bevétel: 227,5 Mrd USD; Kiadás: 216,7 Mrd USDBelső államadósság 24,4%-a a GDP-nek

Ipari termelés növekedési üteme 2,2%Export nagysága 433,5 Mrd USD

Exportált termékekFélvezetők, vezeték nélküli telekommunikációs eszközök, motorok,

számítógépek, acél, hajók, Export partnerek/országok Kína: 25,5%; USA: 10,9%; Japán: 6,4%

Import nagysága 427,4 Mrd USD

Importált termékekMunkagépek, acél, elektronikai felszerelések, olaj, organikus

kemikáliák, közlekedési eszközök, műanyagokImport partnerek/országok Kína: 19,2%; Japán: 15,1%; USA: 8,8%; Szaud Arábia: 6,1%

Külső államadósság 381,1 Mrd USDValutaváltási arány 1 000 KRW = 0,865468 USD (2009.11.26)

3. számú melléklet

33. táblázat: A dél-koreai oktatási rendszer mutatóiForrás: [61]

K+F kiadások aránya a GDP %-ában (2006) 3,2%Tanár/diák arány (alapképzés) (2007) 26

Tankötelesség alsó határa 6 évTankötelesség időtartama 9 év

∑ Férfiak Nők

Írni és olvasni tudók aránya (15 év felett) (2007) 93,5% 96,2% 90,7%Írni és olvasni tudók aránya (15 és 24 év között) 98,0% 98,2% 97,8%

Várhatóan tanulással töltött évek száma (az általános iskolától a felsőoktatásig) (2007)

17 év 18 év 15 év

4. számú melléklet

34. Táblázat: Kung-Fu Ce az életkori jellemzőkrőlForrás: [2/366. old.]

Életév Kontextus Életkori fázis Tartalom Karaktervonás19 – társadalom felnőttkor társadalom bizalom

9 – 19 iskola serdülőkor iskola tudás6 – 9 család

én

gyermekkor család illendőség2 – 6 kisgyermekkor én rendesség0 – 2 csecsemőkor - kedvesség

5. számú melléklet

35. Táblázat: Az oktatási rendszer terjeszkedése 1945 és 2002 között (db) (fő)Forrás: [72] alapján a szerző

1945 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002Az alapszíntű oktatás terjeszkedése Iskolák száma 2 834 4 496 5 961 6 487 6 335 5 267 5 322 5 384Tanárok száma 19 729 61 605 101 095 119 064 136 800 140 000 142 715 147 497Tanulók száma 1 366 685 3 622 685 5 749 301 5 658 002 4 868 520 4 019 991 4 089 429 4 138 366

Az ún. ’átvezető iskolák’ terjeszkedése Iskolák száma 166 1 053 1 608 2 121 2 470 2 731 2 770 2 809Tanárok száma 1 186 13 053 31 207 54 858 89 719 92 589 93 385 95 283Tanulók száma 80 828 528 593 1 318 808 2 471 997 2 275 751 1 860 539 1 831 152 1 841 030

Az középiskolai képzés terjeszkedése Iskolák száma 307 640 889 1 353 1 683 1 957 1 969 1 995Tanárok száma 1 720 9 627 19 854 50 948 92 683 104 351 104 314 114 304Tanulók száma 40 271 273 434 590 382 1 696 792 2 283 806 2 071 468 1 911 173 1 795 509

A felsőoktatás terjeszkedése Iskolák száma 19 85 232 357 556 1 184 1 261 1 303Tanárok száma 1 490 3 808 10 435 20 900 41 920 79 136 83 116 86 441Tanulók száma 7 819 101 041 201 436 601 494 1 490 809 3 363 549 3 500 560 3 577 447

6. számú melléklet

36. Táblázat: Nemzeti alaptanterv, tantárgyanként óraszámra lebontva (2007)Forrás: [72]

általános iskola ’átvezető iskola’ középiskolatantárgy I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

Koreai nyelv 210 238 238 204 204 204 170 136 136 136 VÁLASZTOTT

TANTÁR

Erkölcstan 60 68 34 34 34 34 68 68 34 34Társadalmi tanulmányok - - 102 102 102 102 102 102 136 170″

Matematika 120 136 136 136 136 136 136 136 102 136Tudományok 102 120 102 102 102 136 136 102

Gyakorlati órák - - - - 68 68Műszaki oktatás/ nemzeti

gazdaságtan68 102 102 102

Testnevelés - - 102 102 102 102 102 102 68 68Zene - 68 68 68 68 68 34 34 34

Művészet - - 68 68 68 68 34 34 68 34

Idegen nyelv (angol) na na. 34 34 68 68 102 102 136 136

Egyéni foglalkozás 60* 68* 68 68 68 68 136 136 136 204

GYSpeciális foglalkozás 30* 34* 34 68 68 68 68 68 68 68 8 egység

Bölcs élet 90 102 - - - - - - - - -Kellemes élet 180 204 - - - - - - - - -

’I-be járunk’ 80º - - - - - - - - - -Összes óraszám 830 850 986 986 1088 1088 1156 1156 1156 1 156 144 egység

Tanóra időtartama** 40 perc 45 perc 50 perc* 30 hétből álló tanév esetén; ** általános esetben; º csak a tanév első hónapjában; ″ ebből 68 koreai történelem

7. számú melléklet

37. Táblázat: Beiskolázási arány az egyes oktatási szintekre lebontva (Az újonnan beiratkozott tanulók / végzett hallgatók száma x 100) (%)

Forrás: [72]

ÉvÁltalános iskola→ ’átvezető’ iskola

’átvezető iskola’ → Középiskola

Középiskola → Egyetem

Szakközépiskola → Egyetem

1970 66.1 70.1 40.2 9.51975 77.2 74.7 41.5 8.81980 95.8 84.5 34.0 10.11985 99.2 90.7 53.8 13.31990 99.8 95.7 47.2 8.31995 99.9 98.4 72.7 19.12000 99.9 99.5 83.9 41.92005 99.9 99.7 88.3 67.62007 99.9 99.6 87.1 71.5

8. számú melléklet

38. Táblázat: Az oktatási rendszerben részvevők száma képzési szint és iskolatípus szerint (2007) (db, fő)Forrás: [72] alapján a szerző

OsztályozásIskolák száma Tanulók

számaTanárok számaösszesen nemzeti állami magán

Összesen 19 865 97 13 787 5 982 11 883 628 506 682Beiskolázás előtti képzés

Óvoda 8 294 3 4 445 3 846 541 550 33 504

Elemi oktatás

Összesen 5 757 17 5 664 76 3 830 063 167 185Általános iskolák 5 756 17 5 664 75 3 829 998 167 182Egyéb intézmények 1 - - 1 65 3

Középszintű oktatás

’átvezető iskolák’

Összesen 3 044 10 2 372 662 2 067 656 108 195’átvezető iskolák’ 3 032 9 2 371 652 2 063 159 107 986Egyéb intézmények 12 1 1 10 4 497 209

Középiskolák

Összesen 2 362 23 1 296 1 044 1 885 648 126 841Középiskolák 1 457 12 792 653 1 347 363 83 662Szakközépiskolák 702 5 408 289 494 011 36 549Egyéb intézmények 203 5 96 102 43 574 6 623

FelsőoktatásÖsszesen 408 44 10 354 3 558 711 70 957Egyetemek/főiskolák 220 41 2 177 2 461 712 56 349Főiskolára előkészítő oktatási intézmény

152 3 8 141 800 423 11 713

Graduális képzés 36 - - 36 296 576 2 895

39. Táblázat: Adatok az ebs.co.kr honlapról (2009-10-27)

Az ebs.co.kr honlap látogatói tartózkodási hely szerint Az ebs.co.kr honlap helyezése

Dél-Korea 94,6% 1 106USA 3,2% 604 308

Többi ország 2,1% -

40. Táblázat: Az egészségügyi rendszer alapvető mutatói (2009 becsült adat)

Születési ráta (1 000 főre) 8,93 Halálozási ráta (1 000 főre) 5,94

Termékenységi ráta 1,21 gyerek/nő

Népesség megoszlása ∑ Férfiak Nők0-14 év között 16,8% 4 278 581 fő 3 887 516 fő

15- 64 év között 72,3% 17 897 053 fő 17 196 840 fő65 év felett 10,8% 2 104 589 fő 3 144 393 fő

Átlagos életkor 37,3 év 36 év 38,5 évGyermek halandóság (1 000 élve születésre) 4,26 4,49 4,02

Várható egészséges élettartam születéskor (2003) 68 év 65 év 71 év

11. számú melléklet

41. Táblázat: A 2008-as Gallup felmérés egészségügyi kérdéseinek eredményeiből (Dél-Korea)Forrás: [78]

Elégedett ön a személyes egészségügyi állapotával?

Megbízik ön országa közegészségügyi és

orvosi rendszerében?

Lakhelyén elégedett a minőségi közegészségügyi

ellátás hozzáférhetőségével?Igen Nem NT/NV Igen Nem NT/NV Igen Nem NT/NV

férfi 76% 23% 1% 60% 37% 3% 66% 30% 4%nő 59% 39% 2% 59% 35% 5% 67% 29% 3%

15-24 év 83% 16% 1% 65% 35% 1% 76% 23% 1%25-34 év 79% 19% 1% 51% 46% 3% 68% 26% 6%35-49 év 66% 32% 2% 56% 40% 4% 62% 34% 4%

50 év fölött 53% 46% 2% 67% 27% 6% 65% 31% 3%NT – nem tudja, NV – nem válaszolt

12. számú melléklet

42. Táblázat: A gazdaságpolitika elméleti iskolái és ezek ismérveiForrás: [11/ 27. old.]

Ismérv Klasszikus monetaristaKeresletorientált

KeynesistaKínálatorientált

Gazdaság természetes

állapota

A gazdaság teljesítménye a termelési lehetőségek felső

határához igazodik

Nincs garancia a felső határ tényleges elérésére

A piac képes hosszú távon elmozdulni az egyensúlyi állapot felé

Az állam/kormány gazdasági

szerepe

Az állam aktív gazdasági szerepét tagadja

Az állam aktív gazdasági szerepét

hirdeti

Alacsony állami szerepvállalás, a válságot az állam okozza

Magán-gazdaság, automatiz-

musok

A gazdaság önműködő automatizmusai és a stabil

magángazdaság a teljes foglalkoztatottság felé visznek.

Ennek ellentéte, bár elismeri, hogy ez nem

lehetetlen

Stabil és erős magánszektor kiépítését célozza; A pénzkínálat szabályozása határozza meg a nemzetgazdasági

jövedelmet, ez vezet a teljes foglalkoztatáshoz. állapot felé.

Bér, foglalkoztato

ttság

Munkanélküliség esetén a bérek hajlamosak esni, ami a

tőke olcsóvá válása révén újra a teljes foglalkoztatáshoz vezet

A bérek lefele merevek, nincs garancia a teljes

foglalkoztatottság elérésére – állami beavatkozás kell

A foglalkoztatás növelését szem előtt tartó bér- és jövedelempolitika; a munkaerőpiac rugalmasságának

növelése

Kamat-politika

Elutasítja az aktív állami kamatpolitikát

Elfogadja az aktív állami kamatpolitikát

Nincs szükség kamatpolitikára

Árfolyam-politika

Az árfolyam alakulásába nem kell beavatkozni. Az árfolyam

ingadozása megengedhető

Szilárd árfolyamot kell biztosítani.

Árfolyam alakulásában nem kell beleszólni