A spárga termesztése A spárga (Asparagus officinalis L.) az Asparagaceae családba tartozó, évelő lágyszárú növény. Eurázsiai flóraelem, elsősorban a délebbi területek tenger- és folyópartjain él. Az emberiség évezredek óta ismeri: az ókori rómaiak is foglalkoztak termesztésével, de már az egyiptomiak feljegyzéseiben is szerepelt.

Magyarországon már a XV. században ismerték, de üzemszerű termesztése az 1920-as években indul meg. Ma körülbelül 2000 ha-on termesztik, s az évi 3000-3500 tonna temés nagy része exportra kerül.

A spárga fogyasztott része a fiatal, elágazás nélküli hajtás, melyet sípnak nevezünk. Fényen nevelve a sípok zöld, lilás-zöld színűek, fénytől elzárva fehérek, ennek megfelelően zöld, illetve halványított spárga kerül forgalomba. Friss áruként tavasszal, április-május hónapban fogyasztjuk. A sípok víztartalma megközelítőleg 95%. Cukor, nyersrost és fehérjetartalma mellett B1-, B2-, B6-, P- és C-vitaminból jelentős mennyiséget tartalmaz. C-vitaminban leggazdagabb része a zöld sípok hegye (110-130 mg/ 100 g), a sípok alsó részén ennek töredéke mérhető. A halványított sípok C-vitamin tartalma a fényen nevelthez képest kevesebb, mint 50%.

A spárgaültetvények élettartama általában 8-15 év. Az ültetvények területének kiválasztásánál előnyben kell részesíteni az

öntözhető, sík fekvésű, erős szelektől védett, évelő gyomoktól mentes területeket. A szedési időszakban szükséges napi munkák, valamint a gyors feldolgozás kényszere megkövetelik, hogy a spárgaföld lakott területhez közel essen. A mélyrétegű, jó légjárhatóságú és vízgazdálkodású, 6,5-7,5 pH-jú talajok a megfelelőek számára. Halványított spárga termesztésére a laza, meszes, 2-3%-os humusztartalmú homoktalajok a legmegfelelőbbek, kötött talajokon görbe sípok fejlődnek. Zöldspárga-termesztésre a középkötött vályogtalajok a kedvezőek, homoktalajokon az ún. homokverés hatására a sípok deformálódnak. A magas talajvízszintet a gyökerek nem viselik el.

Legkedvezőbb előveteményei a gabonafélék. A telepítés előtti talajelőkészítés forgatással vagy forgatás nélkül történhet. Előbbi esetben ősszel, vagy legkésőbb tél végén rigolekével forgatnak 40-60 cm mélyen, de a talajt kímélendő – a talaj állapotától függően – 20-30 cm mély szántás is megfelelő lehet. Tavasszal észak-dél irányban 30x30 cm méretű ültetőárkokat készítenek, a kívánt sortávolságnak megfelelően. Ha a telepítés nem forgatott talajba történik, az ültetés előtt 40-60 cm mély, 30-40 cm széles árkokat kell készíteni.

A telepítést megelőző forgatáskor 60-100 t/ha szerves anyagot dolgoznak be a talajba, valamint telepítéskor az árok aljába érett komposztot szórnak. Forgatás nélküli telepítéskor a mélyebbre kialakított ültetőárkok aljára kerti föld és érett komposzt keverékét, vagy tőzeget terítenek.

Szaporítása leggyakrabban 1 éves tövek (magoncok) kiültetésével történik. Pótláskor és házikertben szükség esetén tőosztás is alkalmazható, ilyenkor egy tövet 2-3 felé lehet szétválasztani. A régebben elterjedten alkalmazott helyrevetés mára gazdaságossági okokból (a hibridmagok beszerzési költsége miatt) visszaszorult.

A magoncnevelés történhet szabadföldön talajban, konténerben, illetve ún. gyorsított magoncneveléssel. A hagyományos, földbe történő vetéssel szemben a konténeres nevelés előnye, hogy ültetéskor a magoncok gyökere nem sérül meg. A „gyorsított magoncneveléssel” a tövek már a vetés évében, 7-9 héttel a vetés után ültethetőek, így a szedés egy évvel korábban elkezdhető. A magokat ebben az esetben fűtött vagy fűtés nélküli termesztőberendezésben, 5-7 cm-es tőzegkockába vagy cserepekbe vetik. Üvegházban és fűtött fóliában április közepére, fűtetlen fóliában június elejére nevelhető kiültetésre alkalmas „palánta”.

A hagyományos magoncnevelés során 5-6 napig 30-35°C-os vízben áztatott magokat vetnek öntözhető szabadföldi ágyba. A vetésre legjobb időszak a kora tavasz. A sortávolság 30-40 cm, a vetésmélység 3-4 cm. Kelés után 8-10 cm-re kell ritkítani a magoncokat. Sűrűbb térállás esetén felszedéskor az egymásba nőtt gyökérzetek sérülnek. Fontos ápolási munka a talajporhanyítás és az öntözés is. A töveket ősszel vagy tavasszal, a telepítés előtt szedik fel ásóval vagy ekével, nagy földlabdával, hogy a tároló gyökerek ne sérüljenek meg. Ültetésig ha szükséges, nedves homokban, 3-5°C-on kell tárolni. A hagyományos, kétivarú fajtáknál kétéves magoncnevelést alkalmaznak, mert akkor már a tövek virágot hoznak, s így kiválogathatók a hímvirágú tövek, melyek nagyobb hozamot biztosítanak. Az újabban egyre inkább teret hódító himhibrid fajtáknál erre a második évre nincs szükség.

A magoncok telepítésére ősszel (október közepétől november közepéig) vagy tavasszal (márciustól) kerülhet sor. Halványított spárga esetében legtöbbször 140-160 x 30-40 cm-es, zöldspárga termesztésekor 125-150 x 20-25 cm-es térállást alakítanak ki. Előbbi esetben a nagyobb sortávolságot a bakhátkészítés (a gépek munkaszélessége és a bakhátak mérete) indokolja. Az ültetés mélysége akkor megfelelő, ha a tövek az árok teljes feltöltése után 10-18 cm mélyen helyezkednek el (homoktalajon 15-18 cm mélyen, kötött talajon sekélyebben). Ültetéskor a tárológyökeret nem szabad visszakurtítani. Az ültetőárok készítése után első lépésként néhány cm érett istállótrágyát szórnak a barázda aljába, majd rá 4-6 cm földréteget terítenek. Erre helyezik a magoncokat úgy, hogy rizómájuk a sorba, egy irányba forduljon (a ferde helyzetű gyöktörzs növekedési jellegzetessége miatt a tövek évről-évre kicsit „odébb vándorolnak”, s csak ilyen ültetéssel érhető el, hogy a tövek az ültetvény élete során mindvégig a sorban maradjanak). Következő lépésként 6-8 cm talajt húznak rá. A konténeres magoncokat a földlabda szintjéig, míg a gyorsított magoncneveléssel előállított tápkockás palántákat a tápkocka teteje felett 2-4 cm-rel takarják ültetés után. A tőhiányok pótlásra június-július hónapban kerül sor.

A telepítéssel egy időben lehetőség van a tövek közelében, a talajba elhelyezni öntözőcsöveket, amelyek megfelelő karbantartás mellett az ültetvény teljes élettartamát kiszolgálják.

A telepítést követően, első évben folyamatosan porhanyósan kell tartani a talajt. A talajlazítások alkalmával fokozatosan húzzák a tövekre a földet, az árok teljes feltöltéséig. 3-4 alkalommal van szükség általában kapálásra. Öntözésre 4-5 alkalommal, 35-45 mm-es vízadaggal kerül sor. Az öntözés megoldható a telepítéskor a talajba fektetett szivárogtató csöveken keresztül, de ennek hiányában mikroszórófejes vagy esőztető öntözéssel is. Második évben még nem szedik a sípokat (a tövek ekkor még nem elég erősek), de szükség van rendszeres gyomirtásra, talajporhanyításra, öntözésre és zöldtrágyázásra vagy fejtrágyázásra. Az elpusztult tövek pótlását is el kell végezni. A sípok szedése a harmadik évtől kezdhető.

A telepítést követően a harmadik évtől szedhető először. A tavaszi munkák tárcsázással, az előző évi hajtások talajban maradt, korhadó részeinek eltávolításával kezdődnek. A halványított (fehér) spárgát legtöbbször bakhát alatt nevelik. Március közepén a sorok fölé 25-30 cm magas, s hasonló koronaszélességű bakhátat készítenek. A sípok szedésének idejét jelzi, hogy a bakhát teteje megreped. Ekkor kibontják a síp körül a földet, a sípokat tőben levágják, nedves ruhával bélelt kosárba teszik, és azonnal betakarják. Így a sípok színe nem változik, s elkerülhető a nagyobb vízvesztés is. A kibontott részen a bakháton belül a kisebb sípok közül ki kell törni vagy vágni azokat, amelyek deformáltak, vagy betegek (pl. spárgarozsda), s ezt követően gyorsan vissza kell igazítani a bakhátakat, hogy a még fejlődő sípok se kapjanak túl sok fényt.

A zöldspárgát bakhát nélkül nevelik. A sípokat akkor szedik, amikor a föld felett 15-20 cm-re megnőttek, de „fejük” még nem nyílt szét. 2-3 cm-rel a földfelszín alatt vágják el vagy törik ki kézzel a hajtáskezdeményeket.

A sípokat naponta egyszer, a reggeli órákban, vagy kétszer, reggel és késő délután szedik. A sípok melegben gyorsabban növekednek, mint hűvösebb napokon. Így a szedések gyakoriságát befolyásolja a hőmérséklet is, különösen zöldspárga termesztésekor. Halványított spárga esetében a bakhátak szigetelő rétegként is működnek, a növekedés üteme 2-3 napos késéssel követi a léghőmérséklet változásait. A bakhátak takarhatók fóliával, így a sípok megjelenése korábbra hozható, s a szedések gyakorisága is csökkenthető, illetve a minőség javítható.

A szedést követően a sípokat gyorsan hűvös helyre kell szállítani, ahol hideg állóvízben mosva tisztítják, majd osztályozva nedves csomagolópapírral bélelt ládákba rakják. A szedéstől számítva néhány órán belül hűtőtárolóba kell helyezni. A halványított spárga mosása és válogatása során ügyelni kell, hogy ne kapjon az áru sok fényt, különben a sípok belilulnak.

A szabvány szerint külalak, méret és szín szerint kell osztályozni a sípokat. A „Solo I.” kategóriába tartoznak a 16 mm feletti átmérőjű és 12-22 cm-es hosszúságú sípok, „Solo II.” kategóriájúak a 13-16 mm-es átmérőjű, 12-22 cm hosszúságú sípok. „Lóze” osztályba a 22 mm-nél vastagabb és 22 cm hosszú, sípokat válogatják. Az egyes minőségi kategóriákból 250 vagy 500 g-ot tartalmazó kötegeket készítenek. Kötegelve az egyenes, hibátlan, sima felületű sípokat lehet értékesíteni. A kötegeket rekeszbe rakják (egy rekeszbe 8-12 db köteget), s a rekeszeket címkével látják el. Az említett méretosztályokba nem sorolható, rövid vagy kissé görbe sípokat ún. „Leves” kategóriába sorolják. A sípok fagyérzékenyek, ezért +1-2 °C-on tárolhatóak, szabályozott körülmények között 3-4 hétig.

A várható termésmennyiség halványított spárgából 5-6 tonna/ha, de a hibridek maximális termőképességű korukban elérhetik a 7-8 t/ha-t is. Zöldspárgából hektáronként 4-4,5 t termés érhető el.

A szedési időszak április elejétől-közepétől kezdődik, s legkésőbb június közepén be kell fejezni. Így az ezután előtörő hajtások lombot képezhetnek, a következő évek termését biztosítsák. Már a szedési időszakban – különösen csapadékszegény tavaszon – szükség lehet 1-2 alkalommal öntözésre, amit a szedés befejezése után, szükség esetén akár 2-3-szor is meg kell ismételni. Két-három évente nagy adagú szervestrágyázással, zöldtrágyázással, vagy évente műtrágyázással a növény által felhasznált tápanyagot pótolni kell. Erre tavasszal, vagy a szedés befejezése után (halványított spárga esetén közvetlenül a bakhátak elbontása előtt) kerülhet sor. A nyár folyamán rendszeres gyomirtás javasolt. Minden év őszén a szárakat össze kell gyűjteni, és el kell távolítani a területről. Elégetésük a spárgabogár elleni védekezést segíti.