Embed Size (px)
Citation preview
SIMOR ANDRÁS
Narcissus poeticus
16 POEMAS Y UN ENSAYO
16 VERS ÉS EGY TANULMÁNY
BUDAPEST
Z-füzetek/112
Sorozatszerkesztő:SIMOR ANDRÁS
Fordította:DAVID CHERICIÁN
ELISEO DIEGOFAYAD JAMÍS
YOLANDA ULLOA
Tipográfia:DOMJÁN ISTVÁN
© Simor András
¡Prometeo insensato!Antes hubiera que tiraral buitrey sólo despuéspenar por el fuego.
Balga Prométheusz!Előbb a keselyűtkellett volna lelőni,és csak azutánbajlódni a tűzzel.
Letölthető:
[ PDF formátumban ] [ EPUB formátumban ]
Poemas
Para entrar en el circo
¡Pasen, pasen! Señoras señores,entren, miren, diviértanse horrrrores!¡No se ha visto jamás cosa igual:de paloma hace el águila real,el conejo se corne a la zorrrrrrade verdad: el terrorr no se ahorrrra!
Versek
Prológ
Ez itt a cirkusz. Hölgyek és urak,ki ezt megnézi, rrremekül mulat,másutt nem látható az, ami itt,kőszáli sas galambot alakít,felfalják a rókákat a nyulak,irrrtóztató látvány, hölgyek, urak,
¡Aquí ven a un cordero valientey es el tigre el que bala! ¡Pendientela pareja de un hilo de escarchamientras tocan los monos su marcha!¡No habrá sangre en la vena sajada:pasen: esto bien vale la entrada!
Versión de EliseoDiego
Armame
Dichoso el tigre - tiene dientes,también el oso - garras tiene,y a mi ¿qué cosa me defiende?Señor ¡tenga yo garras, dientes!
Creador, a que tu creastesegún tu imagen - no lo armasteni defensor le procurasteal que no rasga o muerde a nadie.
Lo muerden los de diente armados,los otros rásganle el costado.Mientras se lame, así callado,¡endiéntalo, Señor, engárralo!
Versión de EliseoDiego
Qué escritura tan fuerte
Que escritura tan fuerte, tan alegre,el punto es decidido, la coma esvaliente,esta muchacha sabe lo que quiere, nogimotea,no se desespera, su caligrafía vive,la t se estrecha amorosamente con la t.Ya no la veo nunca,no tiene rostro para mi, sólo letras,desde hace veinticinco anos no tienerostro.No me muestren la foto de sus bodas
itt látható a bátor birka, éstigris torkából jő a bégetés,cérnaszálon lóg az artistapár,majomzenekar marsot muzsikál,felvágott érből nem follyik ki vér,hölgyek, urak, ez minden pénztmegérrr!
Fogat és karmot
Jó a tigrisnek – foga van,jó a medvének – karma van;de én hogy védjem meg magam?Fogat és karmot adj, Uram!
Teremtő, magad képirekit alkottál – nincs semmije,ki megvédené – senkije,nem harap, nem mar senkibe.
Harapja, kinek foga van,belemar, kinek karma van.Sebeket ki nyal hangtalan –fogazd és karmozd föl, Uram!
Milyen energikus írás
Milyen energikus írás, milyen vidám,a pont határozott, a vessző elszánt,ez a lány tudja, mit akar, nem nyafog,nem esik kétségbe, élnek a betűi,t a téhez szerelmesen simul.Nem látom őt soha már,arca sincs számomra, csak betűivannak,arca huszonöt éve nincs már.Ne mutassátok esküvői képét apuval,se a balatonit Jolival, Petivel és velem,csak a betűit, azok élnek,csak az írást.
con papá,ni la de Balaton en que aparece conYolanda, con Pedro y conmigo,muéstrenme sólo su caligrafía, quevive,sólo su escritura.
Versión de FayadJamís
Si se apaga la luz
Si se apaga la luz, no interrumpasla conversación que comenzaste, en laoscuridadno eres diferente, no olvides quealgunos se alegrarían muchosi cambiaras de tema. Pero ¿por quécambiar de tema?eres el mismo de hace unos minutos,busca una vieja lampara, prosiguela conversación, no gesticules, pues yano hace efecto,habla concretamente, no, señor, ustedse equivoca,en vano abriga esperanzas, en vanocalcula,tú sigue como antes pues eres elmismo,tú debes terminar tus frases.
La Habana, 1972.
Versión de FayadJamis
Me visito a mi mismo
Me visito a mi mismo, me interesalo que hago en la calle Kupeczky,lo que estoy discutiendo con papá, el
Ha kialszik a villany
Ha kialszik a villany, ne hagyd abbaa megkezdett beszélgetést, sötétbensem vagy más, ne feledd,szemlátomást szeretnék,ha témát változtatnál, de miért isváltoztatnál témát,ugyanaz vagy, aki pár perce voltál,szerezz valami ócska lámpát, folytasd,amibe belekezdtél, ne gesztikulálj,ilyenkor úgysem hatásos,fogalmazz pontosabban, nem, uram,Ön téved,hiába reménykedik, kalkulál,folytasd ugyanazt, elvégre ugyanazvagy,mondataid neked kell befejezned.
Havanna, 1972
Meglátogatom magamat
Meglátogatom magamat,érdekel, éppmit csinálok a Kupeczky utcában,apuval épp miről vitázom; hétfő van,6-tól 7-igPeti spanyol kiejtését korrigálom,szerdánátmegyek a Fillér utcába, este Katinaktelefonálok, fordít,ezen a héten reménytelen, de vasárnaphívj fel,Éva fázik és álmos, reggel nem szólt avekker,be kell érnem 8-ra a Szinyeibe, kínos,
lunes de 6 a 7corrijo la pronunciación de Peti, elmiércolesvoy a la calle Fillér, llamo porteléfono a Kati, está traduciendo algo,esta semana es imposible, perollámame el domingo,Éva tiene frío y sueno, por la mananano sonó el despertador,tengo que llegar a las 8 a la escuelaSzinyei, es penoso,tiene la primera clase, casi segurotorna un taxi,a las 2 hay reunión, me irrito, porsupuesto,este Simor sólo piensa en asolearsecon el sol cubano,¡no se ocupa de mí!
La Habana, 1972.
Versión de DavidChericián
El barbero
La pompa de jabón siempre revientaigual.El cabello cortado se barre siempreigual.El barbero en su charla es siempreigual: “pues, ¿no te dijeque nos derrotarían en el fútbol?…”Alguien entra,alguien sale,hoy, ayer, en los tiempos de mi padre o de mitatarabuelo,pero siempre del mismo modo seabren y se cierran las tijeras,las bocas,cual si estuviéramos sentados en elParaíso con el rostroenjabonadoentre pompas de jabón inmutables,
első órája van, biztos taxival jön,14h-kor értekezlet, bosszankodom,persze,ez a Simor csak sütteti magát a kubainappal,nem jutok eszébe!
Havanna, 1972
A borbély
A szappanbuborék mindig ugyanúgypattan szét.A levágott hajat mindig ugyanúgyseprik össze.A borbély mindig ugyanazt mondja:“hát nem megmondtam,hogy kikapunk a meccsen…”Valaki bejön,valaki kimegy,ma,tegnap,apám,vagy dédapám idején,de mindig ugyanarra nyílnak éscsukódnak a szájakmeg az ollók,mintha a Paradicsomban üldögélnénkbeszappanozottképpelváltozatlan szappanbuborékok ésváltozatlan borbélyok között,és azt mondaná nekünk az Úr,az öreg, cinikus borbély:“Fiam, hát nem megmondtam, hogykikapunk a meccsen…”
Változatok egyCésar Vállejo-versre
barberos inmutablesy nos dijera el Señor mismo, este viejo,flemático barbero:“Hijo, pues, ¿no te dije que nosderrotarían en el fútbol?…”
Versión de DavidChericián
Variación sobre un poemade César Vallejo
I.
Unos se tiran de cabeza al río.¿Hablaré del audaz arco del puente?
A Robeson le pegan por la calle.¿Alabaré después al Metropolitan?
Les enferman la tierra a loshambrientos.¿Me asombrarán sus médicos,entonces?
Pelan al rape a una muchacha negra.¿Disfrutaré a la linda „Miss” del ano?
Muestran al indio humilde en suscorrales.¿Quién va a tratar con ellos delfuturo?
El leprosolio de Quynh-Lap destruyen.¿Compartiremos temas culturales?
Un paria duerme con el pie a laespalda.¿Hablar, después, a nadie de Picasso?
Steinbeck sube al avión en uniforme.¿Le haré un ensayo por sus viejasglorias?
Charlan sobre la paz junto a la horca.¿Conferenciar, después, sin un
I.
Öngyilkosok ugranak fejest afolyókba.A hidak merész ívelését emlegessem?
Paul Robesont valaki leütötte az utcán.Dicsérjem a New York-iMetropolitant?
Megfertőzik az éhező parasztokföldjét.Ámuldozzam orvosaik tudományán?
Kopaszra nyírnak egy húszévesnégerlányt.Gyönyörködjem az ez évi MissAmerikában?
Rezervátumokban mutogatják azalázatos indiánt.Az emberiség jövőjéről tárgyaljakvelük?
A Quynh-Lap-i leprakórházathadicélpontnak tekintik.Vitatkozzam a kultúra közösérdekeiről?
Hátára,görbült lábbal alszik egypária.Beszéljek ezután valakinek isPicassóról?
John Steinbeck egyenruhásánhelikopterba száll.Talán hajdani érdemeiről írjakértekezést?
Békességről beszélnek az akasztófamellett.Tanácskozzam a békéről, s ne legyenfegyver a kezemben?
II.
Egy ember jön, korgó gyomramuzsikál.
revolver?
II.
A este le canta el hambre en elestómago.¡Supiera de Beethovan, de su cólera!
Un herido contempla sus entrañas.De conocer a Puskhin, lo haría suyo.
El maniatado pugna por librarse.Mentara a Lorca, pero qué es sunombre.
Aquel busca refugio en lo lejano.Rimbaud seguro que sería su amigo.
Otro aguarda una bala en la cabeza.Ignora que es ya un cuadro deDerkovits.
Un niño pinta con betún a solas.Nadie le ha hablado nunca deSiqueiros.
La miseria hizo huir al viejo Jozsef.Jamás leyó los versos de su hijo.d
A los sin pan habrá quepresentárselos.La poesía también les hará falta
Versión de EliseoDiego
Todo puede ocurrir todavía
Las ropas en la silla, como quiera.Quedo en sus pliegues algún gestode ayer quizás o de ante ayerque dice: no me miren: quieropasar sin que nadie se de cuenta.Mañana me pondré las mismas ropasy con ellas otra vez el gesto mismo,pero ahora es ya de noche,
Ha ismerné Beethovent, megértenéharagját.
Egy sebesült nézi kifordult belét.Ha tudna Puskinról, költőjéneknevezné.
Megfeszíti testét egy kikötött.Lorca jutna eszébe, de sosem hallottróla.
Egy másik elindul, messzi világbaszökik.Ha ismerné, kedvelné ArthurRimbaud-t.
Ez tarkójába várja a golyót.Nem tudja: modellja voltDerkovitsnak.
Cipőkrémmel festeget egy fiúcska.Sosem hallotta Siqueiros nevét.
Megszöktette a nyomor József Áront.Nem olvasta fiának verseit.
Nekik beszélj, kiknek nincs kenyerükse.Egyszer szükségük lesz még versre is.
Még minden sikerülhet
A széken a levetett ruhagyűrődésében egy ott maradt mozdulata tegnapi,vagy a tegnapelőtti napbólazt mondja: – Ne lássatok engem,észrevétlen akarok lenni. –Holnap fölveszem ezt a ruhát,és vele ezt a mozdulatot,de most éjszaka van,egy pillanatig meglehet,hogy a folytonos bocsánatkérésnekvége szakad,arcom és szavam szigorúbb lesz,és igazamat
puede muy bien que haya un momentoen que se rompa el „perdónenme” desiempre,en que mi rostro y mi palabrase vuelvan mas severosy yo digasin pena mi verdad en lo adelante,duermo,es ya de noche,se acabo el día de ayer y el deanteayer,todo puede ocurrir todavía.
Versión de EliseoDiego
Narcissus poeticus
El narciso como un manifiesto brotaen el jardín.A principios de inviernodejó állá arriba algunas de sus hojas.Murió la retaguardia,pero a su tronco sus raíces se unierony pudieron sobrevivir en lasprofundidades.
¿Dónde están los pomposos, losestirados,los señoriales habitantes del jardín?
El narciso yace bajo tierra,sin poses, sereno, y allá nadie podráentrar en sus secretos.Pero más nadie que él sabe cómo cuándo y por quéle han brotado de nuevo hojas y flores.
Versión de YolandaUlloa
nem restelkedve hirdetem ezentúl;alszom,éjszaka van,vége a tegnapi és a tegnapelőttinapnak,még minden sikerülhet.
Narcissus poeticus
Tüntet a kertben a nárcisz.Tél elejénodafent hagyott néhány tőlevelet.Meghalt az utóvéd,de a törzs, a gyökérzetszervezkedett, élt odalent.
Hol vannak a hivalgók, a cifrák?Fáznak a kert úri lakói.
Póztalanul vonult a föld alá,titkaiba ott senki se látott.Csak ő tudja, hogyan, mikor, mibőlteremtett újra tőlevelet, virágot.
A bútorok és az öregember
A bútorokértik az öregembert.És recsegneka fájdalomtól,mikor azt mondja nekik:„Ernőnek vége.”A bútoroknem várják,
Los muebles y el viejo
Los mueblescomprenden al viejo.Y crujende dolorcuandoles dice:„Se acabó Ernesto”.Los mueblesno esperansu muerte.Elya escomo sifuera ellos.Mañanalo sacarán de aquí,y más tardese llevarán los muebles,el gobelinotejido por su primera amantetendrá un buen preciopara vender.El viejoylos mueblessaben todo esto,y aún están aquí,sus huesos crujen,sus maderas,se comprenden.
Versión de YolandaUlloa
El nombre de las cosas
„Esa es la arena – dígole a ella –y estos los espejuelos”como siyo supiera nombrar todas las cosas.Aunque cada día se hace más difícilllamar por su nombre las cosas,el nombre de las cosas se esconde trasla hierba
hogy meghaljon.Olyan,mintha márközülük valóvolna.Holnapkiviszik innen,azutánkiviszik a bútorokat,a gobelin,melyet első szerelme szőtt,jó ároneladható.Az öregemberésa bútoroktudják ezt,de még itt vannak,csontjuk,fájuk ropog,értik egymást.
A dolgok neve
„Homok – mondom neki – az megszemüveg”,minthatudnám a dolgok nevét, pediga dolgokat egyre bonyolultabbnevükön nevezni, a dolgok neveelbújik előlünk a fűben,odébbmászik valami bogárral,e változatlan nevű lényekkel,melyekneknevétő tőlem tanulja most, mialattrámutat dolgokra, miket énnem ismerek,neveket mond, miket nem értek. Arról van szó,ideje volna elkezdenemmegtanulni tőle, mi micsoda,és megpróbálnom mégis, megintmindazonáltalnevükön nevezni a dolgokat.
o con un insecto camina,con estos seres de nombre invariables.Y esos nombresyo a ella los enseno, mientras tantome ensena cosas las cualesno conozco,deletrea nombres que no entiendo. Sin embargoya es tiempopara aprender de ellaque a pesar de todo pruebe de nuevoa llamar las cosas por su nombre.
Versión deYolanda Ulloa
La ventaja del cambio desistema
Sin el cambio del sistemanunca hubiéramos sabidoque A es un gran vomitoque B es lo mismo de grandeque C es muy católicoque D es muy judíoque E sera siempre un lamedor de culoal igual quede la F a la Z.
Versión de Yolanda Ulloa
Paráfrasis al poema Elgigante del Rubén Martínez
Villena
¿Y qué hago yo aquí donde no haynadagrande que hacer?Esto lo pregunto por la mañanacuando me despiertocon dolor de muelas y el deseo deorinar,
A rendszerváltás haszna
A rendszerváltás nélkülsohasem tudtuk volna meghogy A. mekkora hányadékhogy B. mekkora ugyanazhogy C. milyen katolikushogy D. milyen zsidóhogy E. mikor milyen alfélnyalóakár F.-től Z.-iga többiek.
Parafrázis Rubén MartínezVillena
Az óriás című versére
Mit keresek én itt, ahol semmi desemminagy keresnivaló?Ezt kérdezem reggel, amikorfogfájósánés csurgatási ingerre ébredek,és nap közben, amikor a napilapveszi el először maradékéleterőm, és azután,mikor kényszerűségbőlezzel vagy azzal elegyedem szóba,mit keresek én itt, aholénnekem nincs semmi de semminagy keresnivalóse múltban,se jövőben,és senki se hallja kiáltozásom,a szavakba rejtett segélykérést,mikor a Sötét Hatalmak Urávalkezdenék harcot,utoljára, a végső stáció előtt,mire várok?
y durante el día cuando leo el diariose me va el resto de mi fuerza vital,y luego cuandoobligatoriamenteempiezo hablar con alguien,qué hago yo aquí donde no hay nadagrande que hacer,ni en el pasado,ni en el futuroy nadie oye mi grito,el socorro escondido en palabrascuando con el Señor de los PoderesObscurosempezaría lucharpor ultima vez, antes de la ultimaestación.¿Qué estoy esperando?¿Qué?¡Pues no hay salida de estesufrimiento!Mis manos, las dos vacilantes,me las pongo en la cabezay a pesar de todo estoy esperando,¡esperando!
Versión de YolandaUlloa
Prometeo
¡Prometeo insensato!Antes hubiera que tiraral buitrey solo despuéspenar por el fuego.
Version de YolandaUlloa
Contestación de unamericano
meridional a un caballerode Europa
Mire?Hiszen ebből a gyötretésből nincs kiút!Kezemet, a két bizonytalankodótkoponyámra tapasztom mégis,és várok,várok!
Prométheusz
Balga Prométheusz!Előbb a keselyűtkellett volna lelőni,és csak azutánbajlódni a tűzzel.
Egy dél-amerikai válaszolegy
európai úriembernek
A Szabadító most bizonyára azzalfoglalkozik, hogy egy új Jamaicai Levelet ír.
Heinz Dietrich
Több mint egy évszázadahogy elkezdődtekazok a barbárságokamelyeket az észak-amerikaiakkövettek elKolumbusz nagy féltekéjénA jelenkorlegendának tartjaés kétségbe vonjaezeket a barbárságokatmert minden jel arra vallhogy túltesznekmindenféle emberi elvetemültségenA fátyol felszakadt
El Libern estos momentos se habráocupado de escribir una nueva Carta de Jamaica.
HeinzDietrich
Mas de un sigloque empezaronlas barbaridadesque los norteamericanoscometieronen el grande hemisferio de ColónBarbaridadesque la presente edadha rechazadocomo fabulosasporque parecensuperioresa la perversidad humanaEl velo se ha rasgadoya hemos visto la luzAmérica combate con despecho¿No estael Nuevo Mundoenteroconmovido y armado para su defensa?Unidad o MuerteSocialismo o Muerte¡Qué!(esta la Europa sorda?¿Termiteque una vieja serpientedevorela mas bella parte de nuestro globo?¿No tiene ya ojospara verla justiciar?Nosotrossomosun pequeño género humanoposeemosun mundo apartecercado por dilatados maresEstábamos abstraidosausentes del universoen cuantoes relativoa la ciencia del gobiernoy administración del estado¿Qué puede ponernos
már láttuk a fénytAmerika elszántan harcba szállNem állt-e talpraés nem fogott-e fegyverta maga védelméreaz egész Újvilág?Egység vagy HalálSzocializmus vagy HalálHogyan?Európa süket?Tűrihogy egy vén kígyófelfaljaföldgolyónk legszebbik részét?Már nincs szemehogymeglássa az igazságot?Miegy kis emberiségvagyunkkülön világunk vanegy széles tengerekkörnyezte világKirekesztettekbennünketa világon kívül éltünkmár amia kormányzás és államigazgatástudományát illetiMi teszi lehetővéegy szabad kormánymegalakítását?Nyilvánvalóanaz egységcsakhogy ezt az egységetnem valamiisteni csoda hozza létrehanema körültekintő munkaés a célirányos erőfeszítésEgység vagy HalálSzocializmus vagy Halál
Maradok stb. stb. stb.
BOLÍVAR
Alkalmi vers Havannában
de fundarun gobierno libre?Es la uniónciertamentemás esta uniónno nos vendrápor prodigios divinossinopor efectos sensiblesy esfuerzos bien dirigidosUnión o MuerteSocialismo o Muerte
Soy de Vd. etc. etc.
BOLIVÁR
Poema ocasional en LaHabana
Este hombreque estaen casa de Yolanday Robertono soy yoesel otrohabla sin cesarde boberíasyde todas las cosasserias del mundono conoce la tristezanunca se ponemelancólicohablahasta que se quema el arrozque Yolandacocina
La Habana, 2005.
Ez az emberYolandaés Robertootthonábannem én vagyokhanema másikfecseg szüntelenülcsacskaságokróléskomoly dolgairóla világnaknem ismeri a szomorúságotsosembúbánatosfecsegmíg odaég a rizsamit Yolandafőz
Havanna, 2005
TisztelgésJózsef Attila
előtt
József Attila a két világháborúközti Magyarország szomorúvilágában élt, egy olyan Európában,melynek számtalan határa-redője volt,és minden redőjében gyilkosok, olyanvilágban, ahol megőrült a sátán,bankárok és tábornokok ingerültidejének kovácsolt hideg, villanó, kés-idejében, kirakat-üvege-időben, aholmint omladék, úgy álltak a gyárak,melyekben a tömörebb sötét készült, a
Homenaje aAttila József
Attila József vivió en la tristerealidad de Hungría entre las dosguerras mundiales, en una Europa quetuvo muchas fronteras y en lasfronteras muchos asesinos; en unmundo donde el diablo haenloquecido, y el irritado tiempo fue elde generales y banqueros, frío forjado,relumbrante cuchillo-tiempo,escaparate-vidriotiempo, con fábricasparadas como ruinas en las cuales sefabricaba la más densa oscuridad, elfundamento del silencio. En un mundodonde bajo el cielo líquido el silenciomonótono de la miseria disolvió latristeza condensada en el corazón delos meditabundos y la mezcló con latristeza de millones, donde la alegría –la de la conciencia – fue desnuda, ytodas las noches fueron noches deinvierno. En aquel mundo podíantomar en cuenta lo que el poeta hatelefoneado, y a quién, cuándo y porqué, y consignar en actas sus suenos,con los nombres de aquellos que losvieron. Qué otra cosa podía el poetadecir o preguntar:
No me imagino cuando hallaránun motivo para abrir y escrutar el ficheroque viola mi derecho de ser.
Gran fe tuvo Attila József en aquelmundo frío de hojalata cuando hablódel futuro. Confesando su amor dice:
csönd talapzata. Olyan világban, ahola híg ég alatt a nyomor egykedvűcsendje oldotta föl lassan a töménybánatot a tűnődők szívén s elkevertemilliókéval, ahol az öröm – azöntudaté - kopár volt, és mindenéjszaka téli éjszaka volt. Olyanvilágban, ahol számon tarthatták, mit,mikor, miért, kinek telefonozott aköltő, s aktákba írták, mirőlálmodozott, s azok nevét is, akikmegértették őt. Mi mást tehetett volna,mintsem megkérdezte, illetvekimondta:
És nem sejthetem, mikor leszelég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.
Nagy volt József Attila hite abbana dermesztő pléhdoboz-időben, amikora jövőről szólt. Szerelmének tévevallomást, írja:
Észre sem veszed hogy kihúzommagam, mikor a jövőről szólok, ha akarod, hát csak amavárosdaloló győzelem után térek, meghozzád, vagy majd a pékek összekötikkenyérvető, jó lapátjaikat, végigfektetnek rajta engem éslehajtott lisztes fővel elhoznak lassan az ágyadig.
Vagy amikor a tömegről szól:
Kapkod, nyúl, ahová ér, csűrért, gyárért, boglyáért, hétórai munkáért, a Göncölért, Fiastyúkért, bővizű alföldi kútért ——
No te das cuenta de que meempino cuando hablo del futuro. Si quieres, sólo volveré a tidespués de la victoria que canta la gloria de lasciudades, o cuando los panaderos unen susbuenas paletas y lanzan el pan y en ellas me colocan, con lacabeza baja, cubierta de harina, y me llevan lentamente hasta tucama.
O hablando de la multitud:
Trata de agarrar estirando almáximo las manos, hacia la granja, la fábrica, laharina, hacia la jornada de siete horas, hacia la Osa Mayor, lasPléyades y el pozo de agua abundante enla llanura.
A estas alturas citemos suspalabras sobre los obreros, que tras lossacerdotes, los soldados y losburgueses al fin se han vuelto fielesoidores de las leyes, y por eso elsentido de toda obra humana zumbó enellos como un violón:
El tiempo arrastra la niebla. Ya se ven claramentelas cimas.
¿Al principio del siglo XXIpodemos repetir esto? ¿E1 tiempoarrastra la niebla? ¿Ya se venclaramente las cimas? ¿E1 poetapuede sentir que el siglo le contempla,protector? El labrador, arando, ¿piensaen él? ¿E1 cuerpo del obrero lepresiente entre dos movimientos secos,rígidos?
Idézzük szavait, amikor amunkásokról beszél, akik papok,katonák, polgárok után lettek végre hűmeghallói a törvényeknek, s ezértminden emberi mű értelme bennükbúg, mint a mélyhegedű:
viszi az idő a ködöt, tisztánmeglátni csúcsainkat
A 21. század elejénmegismételhetjük-e ezt? Viszi az idő aködöt? Tisztán meglátni csúcsainkat?A költő érezheti azt, hogy a századpártfogón tekint rá? A paraszt,szántván, őrá gondol? Öt sejdíti amunkás teste két merev mozdulatközött?
Vagy ismét a tömörebb sötét, acsönd talapzata készül?
A mi időnk mintha eltávolodottvolna egy kissé a reményektől. Mintfatutaj a folyamon, mint méla tót atutajon száll alá az emberi faj némán aszenvedéstől, és nincs aki sírjon,kiáltozzon:
félek a büntetéstől.
Hol van a szép, okos lány és abátor, értelmes fiú, aki őriz belőlünkegy foszlányt, mint nap fényéből aTejút, és akik jó gépen továbbszállanak a művelhető csillagokba,amikor már csak pislog a Nap?
Amikor Thomas MannMagyarországon járt, József Attilaverssel köszöntötte. 1937. január 13-ánolvasta volna fel a budapesti MagyarSzínházban a híres német író előadásaalkalmából. A belügyminisztériumpolitikai rendőrsége, amikor a tervtudomásukra jutott, betiltotta a versfelolvasását, mert abbanszörnyállamokról esett szó, melyeknekiszonyata úgy rág az emberségen, minta rák.
¿U otra vez se fabrica la más densaoscuridad, el fundamento del silencio?
Nuestro tiempo como si se hubieraalejado un poco de las esperanzas.Como una balsa por un rio, como unpobre diablo en esa balsa baja el serhumano, mudo de sufrimiento, y nohay quien llore, grite:
Tengo miedo del castigo.
¿Dónde está la hermosa muchacha,sabia, y el varón inteligente y bravo, yde quienes heredarán la fe como la víaláctea guarda la luz del sol, y mañanavolarían a bordo de máquinas buenasen pos de las estrellas laborablescuando el mismo sol ya soloparpadee?
Cuando Thomas Mann estuvo enHungría, Attila József escribió unpoema-saludo para él. Este poemadebía ser elido en el «Teatro Húngaro»de Budapest el día 13 de enero de1937 cuando el famoso escritor alemánpronunció allá su conferencia. Eldepartamento político del Ministeriodel Interior, enterado del asunto, dioordenes a la policía para que impidierala lectura de la poesía a causa de laalusión que en ella se hace a losEstados-Monstruo que roen sin treguaal humanismo como el cáncer abre unabismo en el cuerpo humano.
El poéta pregunta en el poemaprohibido:
¿Que más vendrá, inquirimos –las almas de horror plenas – de dónde nos azuzan nuevasideas-hienas?
Temo dar respuesta a Attila József.En vez de responderle cito otra vezsus palabras:
¡Que comas, bebas, abraces y
A költő azt kérdezi a betiltottversben:
s mi borzadozva kérdezzük, milesz még, honnan aszúinak ránk uj ordaseszmék…
Félek felelni József Attilának.Válasz helyett inkább szavait idézemújra:
Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.
Nincs alku – én hadd legyekboldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz.
Amikor József Attila kubaifordítóját, Fayad Jamíst megismertem– 1963-ban került erre sorHavannában Hidak című versesköny-vének egy példányával ajándékozottmeg, és egy levélborítékra ráírtaspanyolul József Attila egyik versénekkezdőszakaszát:
Nemzett József Áron, szappanfőző, aki már a Nagy Óceánon szagos füveket kaszál.
Fayad Jamís fordításából a guilléniszón ritmusát hallottam ki. Mintha aNemzett József Áron című verset afiatal Nicolás Guillén írta volna.
Abban az időszakban, amikor márérezhetővé váltak a harmincas évekgazdasági világválságának előjelei a
duermas! ¡que te midas ton el universo! ¡Ni aun regañadientes serviré de criado a los poderesopresores!
¡No hago pactos! ¡Déjenme serfeliz! Si no, cualquiera a mi ofendería, alguien me encontraría manchasrojas y absorbería la fiebre mis savias.
Cuando conocí al poeta FayadJamís, traductor al español de lospoemas de Attila József – eso fue en1963, en La Habana – me regaló unejemplar de su libro titulado Lospuentes, y escribió en un sobre laprimera estrofa de un poema de AttilaJózsef:
Áron József me engendró, jabonero que en el mar un día se fue a segar yerbabuena, y no volvió.
En la versión de Fayad Jamísescuché el son guilleniano. Como si elpoema Áron József me engendró lohubiera escrito el joven NicolásGuillén.
En los momentos cuando ya senotan las señales amenazadoras de lacrisis económica mundial de los anos30 que se dejan sentir desde la Chinade mandarín colgado y cocaína asesinahasta Portugal, Turquía y Hungría,tres países de Europa que en 1930 noconocían el socorro de paro, AttilaJózsef así alienta a los pobres de lacapital húngara:
El pobre mira hasta la contadora desde el cristal del almacén, yañora. Cruje la paja, y a te espera el
mandarint akasztó és a kokainnalgyilkoló Kínától Portugáliáig,Törökországig, Magyarországig, tehátEurópa három olyan országáig,amelyekben nem ismerték amunkanélküli segélyt, József Attila ígybiztatta a magyar főváros szegényeit:
Az áruházak üvegén a kasszáig lát a szegény. Zizeg a szalma, menj, aludj. A kasszáig lát a szegény.
…
Aki majd főz is, csókol is, kerül majd egyszer asszony is. Zizeg a szalma, menj, aludj, kerül majd egyszer asszony is.
A kibontakozó válság éveibenhangzik fel Borbély Juan alias NicolásGuillén éneke, mint távoli üzenet,amely a tengeren át érkezik, atengeren, ahol Budapest szegényeikaszáltak szagos füveket kitántorogva,ahogyan a magyar költő írta.
Munka nélkül vacsorádat megkeresni nem fogod, munka nélkül vacsorádat megkeresni nem fogod: nem elég, ha hátad görnyed, hajtsd a földre homlokod.
…
Sehol nincsen nyugovásom, nem vár asszony rám, se ház, sehol nincsen nyugovásom, nem vár asszony rám, se ház: Engem ugat minden kutya, senki engem nem magáz.
(Gáspár Endrefordítása)
Mindkét költő úgy fejezi ki a
sueno. El pobre mira hasta lacontadora.
…
¿Quien te amará y te hará decomer? Algún día tendrás una mujer. Cruje la paja, ya te espera elsueno. Algún día tendrás una mujer.
En los anos de la crisis yadesarrollada rompc el son de Juan elBarbero alias Nicolás Guillén, comouna respuesta lejana que viene por elmar, por donde muchos pobres deBudapest se fueron „a segaryerbabuena, y no volvieron” – comodijo el poeta húngaro.
Para encontrar la butuba hay que trabajar caliente; para encontrar la butuba hay que trabajar caliente: mejor que doblar el lomo, tienes que doblar la frente.
…
No tengo donde vivir, ni mujer a quien querer; no tengo donde vivir, ni mujer a quien querer: todos los perros me ladran, y nadie me dice usted.
Ambos poetas expresan lossentimientos de los pobres de laciudad como si fuesen sus propiossentimientos, el Yo lírico de ellos es elque empieza a hablar cuando el unoutilizando y transformando la tradicióndel folclore húngaro canta no ennombre de los pobres, sino como unode ellos, y cuando el otro hace tocar unson con la charanga de Juan elBarbero quien no es una figurapintoresca del viejo bufo habanero,
városi szegények életérzését, mintsaját életérzésüket, lírai Énjük szólalmeg akkor, amikor az egyikfelhasználva és átalakítva a magyarnépköltészeti hagyományt nem aszegények nevében énekel, hanem úgydalol, mint közülük egyvalaki, ésamikor a másik Borbély Jüanként –aki nem a hajdani havannai bufo-színház festői figurája, hanem egyújgyarmatosított város munkanélkülije– eljátszik gitárján egy szont, és ígylázad a rossz valóság ellen.
József Attila és Nicolás Guillénszámára a proletár-téma egyúttalköltői forma is volt. A harmincas évekközepén József Attila levelet írt egynagyon is érzékeny ízlésű kritikusnak,aki valóban igen nagy műveltségeellenére nem értette meg ezt azegyszerű igazságot. Ezt mondja:
„Én a proletárságot is forrnánaklátom, úgy a versben, mint atársadalmi életben és ilyen értelembenélek motívumaival. Pl.: nagyon sűrűnvisszatérő érzésem a sivárságé skifejező szándékom, rontó-bontóalakító vágyam számára csupán»jóljön« az elhagyott telkeknek az avidéke, amely korunkban akapitalizmus fogalmával tesziértelmessé önnön sivár állapotát,jóllehet engem, a költőt, csak önnönsivársági érzésemnek formákba állásaérdekel. Ezért – sajnos – a baloldalonsem lelem költő létemre a helyemet –ők tartalomnak látják – s félig-meddigmaga is – azt, amit én arokontalanságban egyre nyomasztóbböntudattal formaként vetek papírra.”
Guillén költészetében az elnyomottkubai témája úgyszintén formakéntjelent meg a szon-versben. Sajátéletérzése kifejezésére formát keresveigen hamar rátalált erre a kifejezésimódra, mellyel népe örömeit ésfájdalmait maradéktalanul el tudtamondani. Mindkét költő költészetként
sino el cesante de una ciudadneocolonial, o el poeta mismo que serebela contra una realidad.
Para Attila József y NicolásGuillén el tema del proletariadosignifica una forma poética. Amediados de los anos 30, Attila Józsefescribe una carta a un critico de muchasensibilidad quien a pesar de poseeruna vasta cultura no llega a entenderesa sencilla verdad. Dice lo siguiente:
„To veo al proletariado como unaforma, tanto en el verso como en lavida social, y en este sentido, utilizosus motivos. Por ejemplo, unsentimiento que muchas veces medomina es el de la aridez; y para miintención de expresarme y para mideseo del amenazar y crear, vienebien el ambiente de las parcelasdespobladas el cual, en nuestra época,mediante la noción del capitalismo dasentido a su propia condición árida,mientras tanto a mi, al poeta, no meinteresa otra cosa que dar forma amipropio sentimiento de aridez. Por eso– lamentablemente – no encuentro milugar de poeta tampoco en laizquierda por que ellos ven como uncontenido, y usted más o menos hacelo mismo, lo que yo, que no tengoparentesco, escribo sobre el papel conuna conciencia cada vez másabrumada.”
Para Nicolás Guillén el tema delcubano oprimido aparece tambiéncomo una forma en el poema-son.Buscando la forma de su propiosentimiento encuentra muy de repenteeste modo de expresarse con el cualpuede interpretar los dolores y losgoces de su pueblo. Ambos poetastienen la capacidad de revivir larealidad de su siglo como poesía,cualidad que los hace parientes delgenio del cine, Charlie Chaplin.Citemos las palabras de Béla Balázs:
éli át századuk valóságát, ami őket amozi zsenijének, Charlie Chaplinnekrokonává avatja. Idézzük Balázs Bélaszavait:
„Chaplin nem az »eszme« felől jönkészen komponált szigorú mesével,melynek formáiba utóbb dolgozná beleaz élet megfigyelt apró részleteit, mintahogy a bronzot az eleve kész, üresformába öntik. O ezekből az apróvalóságrészletekből indul ki. Nemformálja, csak növeszti őket. Beoltjalélekkel…”
Nicolás Guillén és József Attilaszegényeit Bertolt BrechtKoldusoperájának kéregetői közéképzelhetjük. Messze van arealizmustól a nagyon valódi nyomorironikusan költői ábrázolása? Brechtnemmel válaszol. József Attila anyomort olykor brechti módonábrázolja, nem mások nyomorát,hanem a magáét, ő, aki dolgozottsegédtanítóként, újságárusként,hajósinasként, kukoricacsőszként,mezei napszámosként, gyors- ésgépíróként; árult újságot, bélyegeket,kereskedett kék és fehér postapénzzel,mint egy kis bankár; volt kenyeresfiú,könyvárus, újságkihordó, költő,kritikus, hivatalnok, és a nyomorralszembeszállva az irónia játékosdölyfével győzte le azt nem is egyszer:
Néhány éjjelre, padra, kőre, adjatok nékem fekhelyet. Én nem vagyok jó gazda ökre, se lány, se bolha, se beteg.
Jusson a néniknek nagy bögre, szerető mindnek, ki szeret – áldott, mert élek én örökre, aki egy éjre eltemet.
„Chaplin no parte de una idea conun cuento rígidamente estructurado,en el cual se ponen posteriormente lospequeños detalles observados en lavida, el cual se moldea el broncevaciándolo en las formas dadas. El,por lo contrario, parte de lospequeños detalles de la realidad. Nolos forma, sino los aumenta. Les dacontenido espiritual…”
Los pobres de Nicolas Guillén y deAttila József los pudiéramos colocarentre los mendigos de la Ópera de trescentavos de Bertolt Brecht. ¿Estarálejos del realismo esta imagenirónicamente poética de una miseriamuy real, sumamente verdadera?Brecht dice que no. Attila József aveces presenta la miseria de un modobrechtiano; no la miseria de otros sinola suya habiendo trabajado ya comomonitor, vendedor de periódicos,grumete, guardián de maíz, trabajadorde tierra, taquimecanógrafo; vendióperódicos, comerció con sellos y luegocon billetes blancos y azules, como unaprendiz de banquero; era ayudante decafetería, vendedor de libros,distribuidor de peródicos, poeta,critico, contable, y enfrentándose conla miseria la ganó varias veces con elorgullo juguetón de la ironía:
Dadme un banco, una piedra,algún camastro desvencijado en que matar elsueno. No soy un buey de amobondadoso. No soy ni pulga ni mujer nienfermo.
Que las rías un gran tazóndisfruten y que el amante su parejaencuentre. Bendito sea el que por una noche me entierra, que yo vivo
Fayad Jamís számára József Attilátfordítani ugyanolyan volt, mintha sajátverseit írta volna. A Hidak verseitolvasva megismerhetjük PárizsRobinson Crusoe-ját, a hajnalcsavargóját, a koldus és kőművestársát, aki úgy élt 1956-ban a„rettenetes, gyönyörű, nagy városban,melynek neve Párizs”, ahogyanharminc évvel annak előtte JózsefAttila. Igen nagy a hasonlóság költőihangvételükben is. Anarchizmus,forradalmi eszmék, szürrealizmus ésexpresszionizmus, Rimbaud ésApollinaire hatása, mindez szinteazonos módon jelentkezik a Nem énkiáltok József Attilájának és a HidakFayad Jamísának verseiben. Ezértfedezte fel Párizs Robinson Crusoe-jafranciául József Attilát, és kezdtefordítani, hogy azután magyarhispanisták segítségével folytassa ezt amunkát.
Fayad Jamís hűségesen fordítottaJózsef Attilát, de – anélkül, hogyfigyelmen kívül hagyta volna magyarsegítőtársainak magyarázatait éstanácsait – engedte magát saját hangjaáltal vezettetni, és nyelvéneklegidőszerűbb hangvételével aműfordítások egy részét szabadversbenkészítette el. Számára József Attilakortárs költő volt, mintha sajátnemzedékének tagja lett volna,költőtársa, mint a salvadori RoqueDalton vagy a guatemalai Ottó RenéCastillo, vagy a venezuelai VíctorValera Mora. És mindenekelőtt a peruióriásnak, César Vallejónak a testvére.
A nagy forradalmi költők kifejeziksaját koruk disszonanciáját. Nemismerik a hamis, kötelezőoptimizmust. Vallejo a lehetetlent kéri,az egész emberiség szolidaritásátSpanyolország számára. A halottharcos akkor kezd újra járni, mikor aföld összes embere közös kérésselveszi körül. A magány is lehetforradalmi. Ernesto Che GuevaraKongóról írt könyvét befejezve Vallejoszavait idézi: …és magamat még sose
eternamente.
Para Fayad Jamís traducir a AttilaJózsef era igual que escribir su propiapoesía. Leyendo los poemas de Lospuentes conocemos al RobinsonCrusoe de París, al vagabundo delalba, al compañero del mendigo y delalbañil que vivió de tal modo en 1956en aquella „terrible hermosa grandeciudad que se llama París” comotreinta anos atrás había vivido AttilaJózsef. Hay gran similitud entre susvoces. Anarquismo e ideasrevolucionarias, surrealismo yexpresionismo, influencia de Rimbaudy Apollinaire surgen casi del mismomodo en los poemas de Attila Józsefde No soy yo quien grita y de FayadJamis de Los puentes. Por eso elRobinson Crusoe de París descubrió enversiones francesas la poesía de AttilaJózsef y empezó a traducirla, tarea querealizó luego con la ayuda de varioshispanistas húngaros.
Fayad Jamís tradujo fielmente aAttila József, pero, sin desechar losconsejos y explicaciones de suscolaboradores húngaros, se dejó llevarpor la propia corriente de su voz, y porla más abierta de su idioma en estostiempos, y realizó una parte de lasversiones en verso libre. Para FayadJamís Attila József fue un poetacontemporáneo, como si fueramiembro de su generación, compañeropoeta del salvadoreño Roque Dalton odel guatemalteco Otto René Castillo, odel venezolano Víctor Valera Mora. Ysobre todo hermano del gran peruano,César Vallejo.
Los grandes poetas revolucionariosexpresan la disonancia de su época.No conocen el falso optimismoobligatorio. Vallejo pide lo imposible,la solidaridad universal para España.El combatiente muerto se echa a andarcuando todos los hombres de la tierrale rodean con un ruego común. Lasoledad también puede serrevolucionaria. Ernesto Che Guevara
láttam/ egész utamon, mint ma, ilykivertnek. (Somlyó György fordítása)A bolivári forradalom költőelőhírnöke, Víctor Valera Móra azutópisták kalapácsáról szólva így ír:
A szocializmus nem létezik mégis messzire száll messzireszáll A kapitalizmus igen és végezni kell vele
(Simor Andrásfordítása)
Juan Gelman Jiří Wolkert, JózsefAttilát és saját magát ugyanarra alatin-amerikai barrikádra képzeli.
József Attila egyik jelentős versétspanyolra fordítva Fayad Jamísátalakította az egyik verssort. AMárciusról van szó. Idézzük amásodik rész első szakaszát:
Zsoldos a férfi, a nő szajha, szivüket el nem érhetem. Gonoszságuk is fel van fújva, mégis féltem az életem. Hisz nincs egyebem e kívül. Számol ezzel a gondos elme. S megbántott Föld ha kihűl, ég Flórám és szivem szerelme.
A második sor tér el az eredetitől.József Attila a fasizmus poklábamerülve, mély fájdalommal felsóhajt:szivüket el nem érhetem. Az Ezért aszabadságért költője a fájdalmatharaggá formálta át: Entre suscorazones y el mío no habrá diálogo –Szívem és szívük közt nem leszpárbeszéd. Az 1959-es esztendő hatoltbe József Attila versébe a magaforradalmi szenvedélyével. MinthaJózsef Attila új verssorátA PlayaGirón-i győzelem költője írta volna,aki így szól az ellenségről beszélve:Életük és halottaik iszapja egyesülmindörökre/ a gyalázat iszapjában.
terminando su libro en Congo cita laspalabras de Vallejo: „jamás como hoy,me he vuelto, con todo mi camino, averme solo.” El poeta precursor de laRevolución Bolivariana, Víctor ValeraMora habla del martillo de losutópicos diciendo:
El socialismo no existe pero de que vuela vuela El capitalismo sí y hay que matarlo.
Juan Gelman imagina a JiřiWolker, a Attila József y a si mismoen una barricada latinoamericana.
Al realizar la versión de un poemaimportante de Attila József, FayadJamís transformé un verso. Se trata delpoema Marzo. La primera estrofa de lasegunda parte del poema dice:
El hombre es mercenario, la mujerprostituta.Entre sus corazones y el mío no habrádiálogo.Sus maldades también están infladasy temo por mi vidaque es todo cuanto tengo.Mi mente, precavida, piensa en esto.T cuando el globo herido y a estéheladoel amor de mi pecho y mi Floraarderán.
El segundo verso del original esdiferente. Attila József, hundido en elinfierno del fascismo, con hondo dolorlanza un suspiro: „No puedo tocarlesel corazón.” El poeta de Por estalibertad convirtió el dolor en furor. Elano 1959 entré en el verso de AttilaJózsef con su fervor revolucionario. Elnuevo verso de Attila József es comosi lo hubiera escrito el poeta de LaVictoria de Playa Girón, quien declarahablando del enemigo: “El fanpo desus vidas y el fango de sus muertos se
Fayad Jamisszal utoljára 1988-bantalálkoztam. A nagybeteg költőterveiről beszélt, köztük arról, hogyújabb József Attila-versek spanyolrafordítására készül. Ismét szóbahoztama Március átalakított verssorát.Mosolyogva felelte: „Attilának igazavolt, de érvényes igazság a fordítóigaza is ebben az esetben.”
A 21. század embere boldogságravágyik. Az egész emberiség enni, inni,ölelni, aludni akar. De mérheti-emagát a mindenséggel? Képes-e arra,hogy ne kössön embertelen alkut?
Hol az új nép, másfajta raj, kimásként ejti a szót, kiknek fejénmásként tapad a haj? Hol a jövendőgyőzni fogó a csillagok alatt? Mikorvilágosul meg gyönyörű képességünk,a rend, mellyel az elme tudomásulveszi a véges végtelent, a termelésierőket odakint és az ösztönöketidebent?
Csörömpöl az ének és elnémul. A21. század ítéli majd meg tetteinket,szavainkat. Addig is József Attilaversét ismételjük:
Én mondom: Még nem nagy azember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!
Utószó
Az Egy dél-amerikai válaszol egy
fundirán /para siempre en el fango dela infamia.”
Me encontré ultima vez con FayadJamís en julio de 1988. El poetaenfermo me habló de sus planes, entreellos, de la realización de unas nuevasversiones de los poemas aún notraducidos al castellano de AttilaJózsef. Mencioné otra vez el versotransformado del Marzo. Respondiósonriendo: „Attila tuvo razón, pero larazón del traductor también es válidaen este caso.”
El hombre del siglo XXI quiere serfeliz. Toda la humanidad quierecomer, beber, abrazar, dormir. Pero¿puede medirse con el universo?¿Puede no hacer pactos inhumanos?
¿Dónde está la gente nueva,enjambre de otra especie quepronuncia la palabra de otro modo,cuyo pelo se pega a su cabeza de otromodo? ¿Donde esta el vencedor futurobajo las estrellas? ¿Llega o no llega laclaridad, nuestra capacidadmaravillosa, el orden con que la menteconcibe la imita inquietud, las fuerzasde producción por fuera y los instintospor dentro?
Chilla la canción y se enmudece.El siglo XXI justificara nuestros actos,nuestras voces. Hasta entoncesrepetimos las palabras de Attila Jôzsef:
Esto digo: que aun no es grandeel hombre, aunque él, irrazonable, sí lo crea. Que sus padres no lo pierdan devista; padre y madre: ¡la razón y elamor!
európai úriembernek című versetmagyarul Benyhe János fordításánakfelhasználásával írtam, majd spanyolraBolívar eredeti levelének szavaival-kifejezéseivel fordítottam le. ATisztelgés József Attila előtt címűtanulmányt eredetileg spanyolul írtam.Felolvasására a budapesti CervantesIntézetben került sor, majdHavannában 2005. május 26-án, aNemzetközi Költészeti Fesztivál során.Ugyancsak spanyolul írtam az Alkalmivers Havannában című költeményt, ésazután fordítottam magyarra.
Epilogo
El poema Contestación de unamericano meridional a un caballerode Europa lo escribí en húngaroutilizando las palabras de la versión deJános Benyhe, y luego lo traduje alespañol sacando las palabras de lacarta original de Bolívar. El ensayoHomenaje a Attila József lo escribíoriginalmente en español. Fue leído enel Instituto Cervantes de Budapest, yluego en La Habana, el 26 de mayo de2005, durante el Festival Internacionalde Poesía. También escribí en españolel Poema ocasional en La Habana, yluego lo traduje al húngaro.
Készült 200 példányban
Ez a089
példány
ISBN 963 460 831 0ISSN 0866-4420
Felelős kiadó a szerző
Felelős szerkesztő Tabák András
2005 Vasas-Köz kft nyomdaFelelős vezető Badó Géza
Terjeszti a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság
