RÁDIÓKABARÉ II.

(Válogatás a Rádió Kabarészínházánakműsorából)

RTV-Minerva, Budapest 1978

Szerkesztette: Geszty Péter

A rajzokat és a kötéstervet Sajdik Ferenc készítette

© Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1978 ISBN 963 223 130 9

Tisztelt Olvasó!

Bevallom, nehezemre esik ez a megszólítás, hiszen már jó ideje hallgatóként tisztelem Önt! Ez a jó idő kereken kilenc és fél éve virul a Kabaré-színház fölött. (Ennyivel is előbbre tartunk Fellininél, aki csak nyolc és félig jutott.)

Külön öröm számunkra, hogy kilenc és fél éves jubileumunk egybeesik második kötetünk összegyűjtésével. Nem akarom statisztikával untatni, csupán megjegyezném, hogy első kötetünk megjelenése óta újabb 12 főhatóságba, 50 vállalatba és közintézménybe, valamint 210 magánszemélybe döftük bele a szatíra éles fegyverét. A szatíra éles fegyvere 32 esetben célt tévesztett. 220 esetben célba talált, 20 esetben célba talált, de kicsorbult.

Ezekben a vitéz csatákban két régi fegyvertársunk, Ősz Ferenc és Baktai Ferenc sajnos már nem vehetett részt, s hiányukat a Humorfesztivál óta besorozott fiatalok sem tudták velünk elfeledtetni. Ráadásul régi évjárattársam, Szilágyi György is átállt a Hanyasokhoz, miután érdemei elismerése mellett más fontos beosztásba került.

A veterán zsoldoskatonák és a frissen kiképzett újoncok mellett a Karinthy Színpad irodalmi zászlóaljának legmulatságosabb írásait is a kötetbe való előléptetésre javasoltuk a Kiadónak.

S ha már tisztelt Olvasónk kifizette a Rádiókabaré Hadtörténeti Múzeumába való belépődíjat, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét arra a transzparensre, mely évtizedek óta vezérli kis csapatunk munkáját, s melynek szerzője Petőfi Sándor:

„A legszebb küldetés a földön másokat földeríteni!”Azt hiszem, e szavakkal még Dr. Sorge is egyetértene. És ha igaz az

a francia mondás, mely szerint a humor az elme mindennapos tisztálkodása, akkor mit is kívánhatnék végezetül mást az Olvasónak, mint kellemes zuhanyozást!

Marton Frigyes

A MAGYAR RÁDIÓ KARINTHY SZÍNPADAPáskándi Géza estje

Az én kabarém– Részlet –

Rögtönzések – kötélenElőadta – Latinovits Zoltán

Gyermekkorom emlékezetes élménye a kötéltáncos, akit apáink – akkor még nem tudtam, mi okból – trósnájdernak hívtak. Nem volt magas ember, talán csak azért nem, mert mindig alulról láttuk.

– Megjött a kicsi ember! – kiabálták örvendezve a zömök kis alföldi iparosok, pöttöm inasok. A trósnájder meg azt gondolta: – Itt vannak az én apró kis nézőim –, és lenézett a nyurga suhancokra, langalóc kéményseprőkre, isten markából kinőtt szobafestőkre, kik gégeszakadtából úgy bámultak, hogy ádámcsutkájuk majd átdöfte a szelíd, kora őszi eget. Elzsibbadt a nyakuk, ropogott, mint lábukon a betöretlen új csizma; nem is vették észre talpuk alatt az őszt, de a trósnájdernek arra is volt ideje, hogy ujjaival kedvesen intsen az elpillangózó falevélnek.

Akkor még csak azt tudtam csodálni benne, hogy úgy mászkál, mintha kötélen szülték, mintha bölcsőjét ott fent ringatták volna valaha. A bizonytalannak ez a gyalogosa, a levegő eme járókelője pedig csak sétált, s úgy nézelődött, mint mi szoktunk az utcán a kirakatok előtt. Ma már egyebet bámulnék benne. Azt, hogy szellemes tudott maradni a kötélen is. Megvalósította a rögtönzést a kötélen. Mert ő volt talán az egyetlen, aki tudott gondolkodni is ott fent a bizonytalanban.

Ilyeneket mondott: – Azt hiszik, ott lent könnyebb járni-kelni? Nézzék csak, mennyi tócsa van a járdán: azt mindet ki kell kerülni. Itt a kötélen egy csepp tócsa sincs. Nincs villanyfa, aminek nekimehetnék. Nem jön velem szembe részeg ember, hogy lelökjön a lábamról. Nincs forgalmi jelzés sem: mehetek egyenesen, csak egyenesen, így ni... – És ment.

Az első egy-két tréfájánál még csak szánkat alig elhúzva mosolyogtunk. Hogy is tudtunk volna teliszájjal nevetni, amikor olyan magasan volt, hogy a lélegzetünk is megijedt. De már a harmadik-

negyedik tréfánál bőségesen kacagtunk. Hát hogyne, amikor egyszer csak – derült égből! – azt mondja: Joggal kérdezhetik meg tőlem: hogy kerültem én ide. Dióhéjban elmesélem. – Mellén karját összefonta, aztán folytatta.– Az imént megálltam a konyha előtt, ott bent – fejével a harmadik emeleti ablak felé intett –, s azt gondoltam magamban: ha már itt ez a konyha, miért ne mennének be? A konyhaasztalon meglátok egy nagy fazék töltött káposztát. Na – gondolok –, ha már itt van, miért ne falnék belőle? Bejön egy kis idő múlva a tűzrőlpattant menyecske, megáll előttem. Na – gondolok –, ha már itt van, miért ne tapogassam meg? A spájz ajtaja nyitva: látom, ott egy demizson bor. Na – gondolok –, ha már itt ez a nedű, miért ne kóstolnám meg? Velem szemben volt az ablak. Ha már itt van, miért ne nézzek ki. Meglátom ezt a kifeszített kötelet. Na – gondolom magamban –, ha már itt ez a kötél, miért ne mászkáljak rajta egy kicsit, úgyis ki kén szellőztessem a fejemet a bor után. Na hát, így kerültem én ide.

Persze: nagy nevetés. Csak úgy dőlt belőle a tréfa, amit hirtelen talált ki, egy ültében, széken, karba tett kezekkel, mosolyogva a bajusza alatt, persze minden – a mosoly is – a kötélen.

Aztán másnap megint kijött, megint csak ontotta az anekdotákat,

rögtönözte az elmésségeket. Harmadnap ismét. Negyednap újfent, ötödnap ugyancsak.

Már egy jó hete van a városunkban. Egyszer csak azt veszi észre, hogy az emberek kezdenek lassan elszállingózni.

– Hé, emberek, hova?Az emberek eleinte szótlanul széledtek szét, csak miután a trósnájder

rákvörösen kiabált utánuk, szólalt meg mellettem egy kis borvirágos orrú ember.

—Egyre rosszabb vicceket mond.— Ismétli önmagát: ezt az anekdotát már másodszor hallom tőle,

de legalábbis valami hasonlót.— Az apósom a konyhában jobb vicceket mond – így a többiek.A trósnájder kirúgta maga alól a széket (a kötélen), s egyre

hevesebben vitatkozott-védekezett (a kötélről), de azok vissza se nézve a kiabálóra (a kötélen) – háládatlanul elsompolyogtak.

– Valahol hibát követtem el – gondolta a kötéltáncos. S csak állt, állt szomorúan a kiüresedett utca fölött. Később egyik régi nézője, arra a régi, töltött káposztás tréfájára emlékezve, odabökött a vérében maradt, élettelen testre: ha már itt van, temessük el.

Ez azonban nem volt igaz. Nem zuhant le. nem halt meg, ma is ott ácsorog a kötélen, ami – persze – nem látszik.

Peterdi Pál

Feldobjuk Krahácsot(Baktai Ferenc ötletéből)

Tóni – Agárdi GáborBerci – Csákányi László

Berci:Szervusz, Tóni.Tóni:Szervusz, Berci. Hát te honnét jössz, komám?Berci:Hadd el, pajtás. A nőnapon voltam.Tóni:Nőnapon? Máma? Hiszen a nőnap csak szombaton van.Berci:Nem lehetett másképp, pajtás. Egész héten foglalt a kultúrterem. Szombaton például snapszliverseny van.Tóni:Snapszliverseny. Hát pénteken?Berci:Akkor marxista szeminárium a krahácsi alsópapság számára. Csütörtökön fakultatív hitoktatás a lóvári ipari tanulóknak.Tóni:Még szerdán is jobb lett volna nőnapot tartani, Berci.Berci:Akkor se lehet, pajtás. Szerdán disznót vág az elnök.Tóni:Értem. Szóval: snapszliverseny, disznótor, nőnap... Ez nálatok a fontossági sorrend.Berci:Menj már Tóni. Most mit rágod a szívemet? Nem mindegy azoknak a fehérszeméleknek, mikor ünneplik őket?

Tóni:Legalább mesélj már, mi volt. Egyáltalán, milyen minőségben villogtál a nőnapon, te Berci?Berci:Milyen minőségben? Most kapaszkodj meg, pajtás. Hát mint nő, na.Tóni:Mint nő?Berci:Hát.Tóni:Már ne haragudj, komám, mi ugye, együtt legeltettük a ludat meg a récét... együtt jártunk kalarábét csórni... de már csak kimondom: én sok csúnya nőt láttam életemben, de még ilyen randát... Hogyhogy, mint nő, te?Berci:Tedd magad takaréklángra, pajtás. Tudod, hogy árt a vérképednek. Hát vagy van Nők Éve, vagy nincs Nők Éve. Hiszen Lóváron még ki is dobolták: az idén ünnepelni kell a nőket, méghozzá korra és nemre való tekintet nélkül. Mi meg kimondtuk odahaza az egyenjogúságot. Én elmentem az asszony helyett a nőnapra, ő meg felrakta helyettem a nyári tüzelőt a sufniban.Tóni:Nyári tüzelőt?Berci:Hát. Nézd, pajtás, tél nem volt. A fene tudja, nyár lesz-e.Tóni:A fene... az tudja, mi? Lehet, hogy nyár nem lesz, de legalább a nőnapon felköszöntöttek, mi, Berci? Kaptál szép ajándékot...Berci:Tudod, pajtás, a macska rúgja meg.az ilyen ajándékot. Képzeld, adtak egy csokréta hóvirágot, az két froncsi, meg egy Tibi csokit, az egyhetven. Most fehérszemélenként háromhetvenért egy évre letudták az egyenjogúságot.Tóni:Egyenjogúság? Mese habbal. Tudod, mikor lesz egyenjogúság, komám? Amikor a pacsirta gregorián korálokat dalol a lóvári Metropolitanban. Soha. És neked megsúghatom komám... mint férfi a férfinak, mint testvér a testvérnek... ne is legyen.

Berci:Ne mondd már, pajtás, mert még lépre megyek. Azért mégiscsak szégyen, hogy még Anglia is megelőzi Krahácsot. Egy ilyen sziget. Tudod, éppen most lett miniszterelnökjelölt az a Thatcher Margitka. Ráadásul még a királ is fehérszemél.Tóni:De el is vesztették Indiát.Berci:Nálunk meg még mindig kiszorulnak a nők a közéletből.Tóni:És akkor mi van? Hát ki tehet arról, komám? Ki szorítja ki a nőket? Idehallgass, komám, én elárulom neked. Maguk a nők, na?Berci:Jaj, ne vakíts már, Tóni, mert meghurcollak. Méghogy a nők...Tóni:Na, most jól figyelj rám, te banga. Vegyük csak a távolsági buszt Lóvár és Csóripuszta között. Van az a hosszú pad ott a sofőr mellett. Kérlek, azon a padon 1947-ben még hat nő fért el egymás mellett. 1962-ben már csak öt. A múlt héten – ezzel a két bogyó szememmel láttam – már csak négy. Abból is lelógott a szélsőnek a fele. Hát hová lett a másik két fehérszemély? Kiszorították egymást, komám, és passz.Berci:Menj már, Tóni, mert mosolyra fakadok. Igenis, hogy a legfontosabb kérdésekben már megvalósult nálunk az egyenjogúság.Tóni:De szépen mondod.Berci:Idehallgass, múltkor úgy estefele végigbattyogok a Fuszujka patak partján. Minden padon egy pár ült. Fogták egymás kezit, és teljes volt az egyenjogúság. Egy férfi, egy nő. Egy férfi, egy nő. Vakuljak meg, ha egyszer is láttam, hogy két nő fogta egymás kezét.Tóni:Még gyönyörű.Berci:Sőt, olyat igenis láttam, hogy két férfi fogta egymás kezét.Tóni:Csak nem ette tán meg a fene?

Berci:A mentőorvos mérte egy részeg pulzusát.Tóni:Berci, mi együtt öntöttünk ürgét, együtt bömböltünk a dalárdában..., de ahogy így rád nézek, néha már nem is csodálom, hogy nyomják Krahácsot. Hanem azért van benne valami, hogy nem ártana egy kicsit feldobni a krahácsi nőket. Hadd lássa a világ, hogy ez a mi árva kis megyénk is tud mutatni valamit.Berci:Idehallgass, pajtás, van egy tippem. Állítsuk fel Lóvár főterén a krahácsi nő eszményített aktszobrát. Háttal a rendőrségnek. Tudod, kiről kellene mintázni? A kis Mettlinger Manciról.Tóni:Meg vagy te húzatva, Berci. Méghogy a kis Mettlinger Manciról. Annak akkora a kufferja, hogy a MALÉV-nál is túlsúlyt kell fizetnie.Berci:Hadd lássa a világ, hogy ez a mi árva kis megyénk is tud mutatni valamit.Tóni:Te, komám, azért ez nem is olyan rossz tipp. Idehallgass, meghívjuk Krahácsba a legjobb szobrászokat. Pályázatot írunk ki.Berci:Látod, pajtás, ez nagyszerű. Első díj: egy hét üdülés a csóripusztai kempingben. Második díj: két hét üdülés a csóripusztai kempingben.Tóni:Nem jó... nem jó...Berci:Nekem mondod? Most nyaraltam ott tíz napot. Egy perc nyugtom nem volt. Képzeld, Tóni, nekem jutott a százas szoba.Tóni:Na és?Berci:Az ajtóról leesett az egyes szám...Tóni:Te Berci... valami olyan díjat kellene kiírni arra a pályázatra, amelyik a mi mostoha kis megyénk nevét is megörökíti. Ez most úgyis divat. Tudod, olyanfélét, amit Major Tamás is kapott. Idefigyelj, komám. Mi lenne, ha megalapítanánk a Pro Krahács emlékérmet?

Berci:Hűha, pajtás, ez csuda jól hangzik. Na és ki kapná a Pro Krahácsot?Tóni:Aki valami nagy tettet visz véghez a mi mostoha kis megyénkért. Valami bátor tettet.Berci:Bátorság... tudtam, hogy valahol megsavanyodik. Csak ezt ne mondtad volna.Tóni:Miért, te?Berci:Idehallgass, pajtás. Amikor volt Moszkvában az a Brezsnyev-Wilson találkozó, a kis Spuller Huba ki akarta tűzni a lóvári oskola tetejére a szovjet meg az angol zászlót. Csak épphogy nem merte.Tóni:Aztán miért nem merte, mi?Berci:Félt, hogy kitörik a nyaka.Tóni:Miért tört volna ki, te?Berci:Síkos volt a háztető. Te pajtás, én azért valamit nem értek. Minek szaladgál az a Wilson Moszkvába?Tóni:Ja, komám, a tőkés válság. Brusztolnak a szovjet piacért.Berci:Miért? A Közös Piac lehúzta a rolettát?Tóni:Na nézd. Berci, majd én megmagyarázom neked. Tudod, komám, a Közös Piac az olyan, mint a Vörös Rózsafüzér téesz Lóváron. Az igazi buli mégiscsak a melléküzem, nem igaz?Berci:Bár ahogy... Mondd csak, Tóni. Én is megkaphatnám azt a Pro Krahács emlékérmet?Tóni:Miért ne? Ha támad valami nagy ötleted...Berci:

Végy erőt magadon, pajtás, mert már támadt is. Olvastam, hogy Amerikában felépítik a világ legnagyobb fedett stadionját. Képzeld el, nyolcvanezer ember fér be a tető alá. Mi lenne, ha Csóripusztán is csinálnánk egy ilyet?Tóni:Hű, Berci, ez nagy ötlet. Nyolcvanezer ember... barátom! Egész Krahács beférne. Tyűhaj, Berci, mi lennénk a világ első fedett megyéje!Berci:És az avató ünnepségre meghívhatnánk Jónyer Pistát.Tóni:Az ám. Te Berci, azért csuda ügyes gyerek ez a Jónyer Pista. Tudod, volt az az encsem-bencsem kis vámügye. Erre rögtön nyert két világbajnokságot, és most még neki fizetnek.Berci:Én mondom neked, pajtás, ha minden versenyző, akinek encsem-bencsem kis vámügye van, két világbajnokságot nyerne nekünk... nem itt állna a magyar sport.Tóni:Hadd el, komám, a Pista gyerek megérdemli. Tudod, mit bizonyított be Kalkuttában? Hogy a zöld asztal mellett azért a kínaiakkal is ki lehet ám babrálni. Te, Berci, tudod, ki érdemelné meg igazán a Pro Krahácsot? Aki megszüntetné a város és a falu közti különbséget.Berci:Menj már, Tóni, mert nevetségessé teszlek. Hisz az már megszűnt. Idehallgass, a lóvári Kossuth Lajos utca ma legalább olyan hopedlás, mint a pesti. Legfeljebb, hogy az alatt nem építenek metrót.Tóni:Persze, mert nyomják Krahácsot.Berci:Nyomják Krahácsot. Te Tóni, nekem támadt még egy ötletem.Tóni:Mi az ördög? De megszaladt az a pöttöm kis agyad, Berci.Berci:Feldobott ez a Pro Krahács, mint süket lányt a csuklás. Idehallgass, úgyis jön a turistaszezon. Mi lenne, ha építenénk Lóváron egy harmincemeletes iskolát, ahol csakis spanyolul beszélnek?Tóni:Spanyolul?

Berci:Miért, csak Lipicán lehet spanyol magasiskola?Tóni:Berci, te teljesen leeresztettél. A lipicai spanyoliskolába csakis lovak járnak.Berci:Legalább nincs gond a szociális összetétellel.Tóni:Tudod, komám, te csak hinted, mint bolond pék a lisztet, de azért valahogy mindig van benne egy kis tüdő. Mert az is érdemelne ám egy Pro Krahácsot, aki megoldaná a gyerekek világnézeti nevelését.Berci:Az ám. Mert a Pischinger gyerekek is, hogy jártak. Ismered a Pischinger gyerekeket?Tóni:Hogyne ismerném. Pischinger Emese, Pischinger Gyöngyvér, Pischinger Tarján, Pischinger Vazul. Látod, komám, a mi árva kis megyénk már tizenöt éve példát mutatott a világnak: magyar anyák, szüljetek négyesikreket!Berci:Nahát, ezt a négy srácot a múlt héten úgy lehordták, mint a pengős malacot.Tóni:Igen? Aztán kicsoda? És miért?Berci:Hát Emesét meg Gyöngyvért a KISZ-vezető tanár. Merthogy nem szólaltak fel a diákparlamenten. Tarjánt és Vazult meg a diri. Merthogy ők meg felszólaltak a diákparlamenten.Tóni:Ez az, komám. Így fest Krahácsban a közéleti demokrácia. Elmaradtak egy brosúrával.Berci:Lekésték, mint Dezső a passzátszelet.Tóni:Mi történt?Berci:Ez a legújabb közmondás Krahácsban pajtás, csak te nem olvasol

újságot. Kérlek, Meredi Dezső, a tardi körorvos föld körüli útra indult egy kis vitorláson. De félútról visszajött, mert lekéste a passzátszelet.Tóni:Magyar sors.Berci:Tudod, pajtás, én azt a két lóvári tanárt is felültetném egy vitorlásra.Tóni:Fix, hogy ők is lekésnék a passzátszelet.Berci:Az a jó. Legalább addig nyugodtan fejlődne a krahácsi srácok világnézete. Azért tudod, pajtás, az a Kevermes Gottfried máris megérdemelne egy Pro Krahácsot. Ismered Kevermes Gottfriedet?Tóni:Hogy a fenébe? A sánta füvesasszony fia. Te, Berci, emlékezel micsoda krumplis lángosokat sütött a Kevermes nyanya?Berci:Tyűha, pajtás... sok tejföllel.Tóni:Esküszöm neked, Berci, összeszalad a nyál a... Miért, hát mit csinált az a Kevermes Gottfried?Berci:Kérlek szépen, Kevermes Gottfried most tervezőmérnök Csóripusztán. És felépítette a világ első szórvány lakótelepét.Tóni:Szórvány lakótelep? Az meg mi az ördögmicsodája?Berci:Az úgy volt, hogy építenek egy lakótelepet a Rekőttes-dűlőben. Kevermes Gottfried meg is tervezte, de a bekötő útról valahogy elfeledkezett. Na, jöttek a böhöm nagy trailerek a betonelemekkel, át a rekettyésen. Aztán melyik hol lekettyent, ott építettek egy házat. Most aztán egy tarló – egy felhőkarcoló, egy gémeskút – egy sávház, egy lucernás – egy hőerőmű. A kocsik meg ott döglenek az aljnövényzetben.Tóni:Komám, egyem azt a huncut pici agyadat, nem megint kikottyantottál valamit? Idehallgass, most úgyis elszállítják a roncsautókat. Tudod, micsoda bolt lenne, ha begyűjtenénk ezeket?Berci:

Menj már, Tóni, mert kigúnyollak. Aztán mit kezdenének ezekkel a leprákkal?Tóni:Külföldön bezúzzák őket.Berci:Az. Nálunk meg tovább közlekednek velük. Idehallgass, van Cikmántori Helmutnak az a rozzant kis Topolinója. Ha húsz kilométernél gyorsabban repeszt, már lepkehálóval kell összefogdosni az alkatrészeket. Na, múltkor beülök, hogy kivisz anyikáékhoz Csóripusztára. Zötykölődünk egy darabig a sötétben, egyszer csak leáll Helmut. Gubbasztunk vagy 2–3 órát ott az útpadkán, mondom: Mi az Isten csudájának veszteglünk, Helmut? Azt mondja: Csak megvárom, amíg az a kivilágított jármű, ott szemben elhalad. Jobb a békesség! Na – mondom – akkor nyomd csak tovább, mert az nem kivilágított jármű, hanem kivilágított emlékmű. De azt meséld komám, hogyan lesz üzlet ezekből a leprákból?Tóni:Kérlek, pofonegyszerű. Veszünk egy kiskocsironcsot, a pingálóasszonyok teleföstik szép krahácsi motívumokkal, aztán eladjuk tulipános ládának. Hatvan darab ezrest úgy megkapunk érte, komám, mint a sicc.Berci:Menj már, Tóni, mert denunciállak. Hiszen egy olyan kiskocsi újonnan is olcsóbb.Tóni:Újonnan nem is ér annyit. A gumikat meg eladjuk a Christian Barnard téesznek. Legyen mivel a víz fölött tartani magukat.Berci:Ez jó. A kipufogócsövet biztosan megveszi a Parkerdőgazdaság. Virágkarónak.Tóni:Nem jó. Ott lopják a karókat. Van nap, hogy egy tucatot is megfújnak.Berci:Hát a kipufogót aztán megfújhatják. Legföljebb visszafúj.Tóni:A hátsó üléseket megveszi a lóvári Grand Hotel Abody.Berci:Ahhoz túl kicsik.

Tóni:Majd liliputi biennálét rendeznek. Lóvár lesz a világ törpe-fővárosa.Berci:Húha, Tóni, ez tényleg nagy üzlet lesz. Gumi, kipufogó, hátsó ülés... Most már csak azon gondolkozzunk, mi legyen a kormánnyal?Tóni:Mi ketten? Meg vagy te buggyanva, Berci. Nézd, komám, te gondolj, amit akarsz. Én ezt is ráhagyom a kongresszusra.Nóta:Szorgosan míveljükKetten a háztájit,Elsírjuk, hogy hol nyom,Elríjuk, mi fáj itt.Várjuk a jó tippet,Kösz a jótanácsot,Esztendőre meglásd,Feldobjuk Krahácsot.

Novobáczky Sándor

Lóbányai, a kétlaki

Nő – Schubert ÉvaLóbányai – Major Tamás

(Történik egy padon a fővárosban, valamelyik áruház előtt.)

Nő:Bocsánatot kérek, nem tetszik tudni, hány óra van?Lóbányai:Mindjárt tíz óra.Nő:Mindjárt tíz? Akkor hamarosan nyit az áruház.Lóbányai:Bevásárlás? Bevásárlás?Nő:Igen, veszek valamit a férjemnek.Lóbányai:Nekem is hasonló a szándékom. Szeretnék vásárolni valamit az asszonynak a születésnapjára.Nő:És már tudja, mit?Lóbányai:Csak úgy homályosan.Nő:Az örök férfigondok, ugye? Kesztyű vagy kölni? Ez itt a kérdés.Lóbányai:Dehogyis. Egészen más a kérdés. Anyakoca vagy tojóhibrid...Nő:

Ön állatokat akar venni a feleségének? Ön... paraszt?Lóbányai:Nem, kezitcsókolom. Lóbányai Olivér vagyok. Tisztelettel. Soha életemben nem foglalkoztam mezőgazdasággal.Nő:Nem értem. Akkor meg minek?Lóbányai:Mert most érdekeltté vagyok téve benne. Nem tetszett olvasni az újságban, hallani a rádióban, hogy államunk fokozottan támogatja a háztáji termelést. A városi lakosokat is felszólították, hogy termeljenek és tenyésszenek. Gondoltam, megpróbáljuk...Nő:No de... izé... Méntelepi elvtárs...Lóbányai:Lóbányai, kezitcsókolom.Nő:Lóbányai elvtárs... Városi ember létére nem restell belefogni ilyesmibe?Lóbányai:Nem. Tavaly ősszel még restelltem volna, de most már nem restellek.Nő:Miért, mi a különbség?Lóbányai:Aki tavaly ősszel háztáji hízót nevelt, az szemérmetlen, kapzsi, üzletelő volt. Erősítette a kapitalista tendenciákat.Nő:És aki most tart disznót?Lóbányai:Az öntudatos, derék, szorgalmas dolgozó, aki erősíti a szocialista népgazdaságot.Nő:És ennek mi az oka? Ennyivel több a tisztességes ember, mint tavaly?Lóbányai:Ennyivel kevesebb a tisztességes disznó. Azóta felismerték, hogy a háztájira szükség van.Nő:Kik ismerték fel?Lóbányai:

Akik tavaly felismerték, hogy nincs szükség rá.Nő:De kik azok?Lóbányai:Azt kívánja, hogy egészen konkrétan nevükön nevezzem őket?Nő:Azt.Lóbányai:Rangra, címre, beosztásra való tekintet nélkül?Nő:Úgy.Lóbányai:Hát jó. Akkor kimondom kereken, bátran és őszintén. Az illetékesek.Nő:No igen, és mondjuk csak ki, hogy kik azok az illetékesek!Lóbányai:Erre mi nem vagyunk illetékesek.Nő:Akkor nem akarom faggatni, kedves Lóaknai elvtárs...Lóbányai:Lóbányai, mint említettem...Nő:Lóbányai elvtárs... De ez az egész sertésdolog, hogyan függ össze az árakkal? Egyáltalán, mit szól ahhoz, hogy felmentek a húsárak?Lóbányai:Én már többször megmondtam, hogy a régi áraknak tragikus végük lesz. Azok az olcsó húsárak a zsírba visznek bennünket.Nő:Vagyis maga helyesli? No de, ha csak az árakat emelik, nem gondolja, hogy az féloldalas intézkedés?Lóbányai:Szerintem is féloldalas. Amennyiért azelőtt egy egész lapockát kaptam, azért csak egy fél oldalast kapok. Persze a végrehajtásra gondosan fel kell készülni... Bizonyos munkaerő-átcsoportosításra is szükség lesz...Nő:Ezt meg hogy érti?Lóbányai:

Szerintem a régi húsbolti eladók az új helyzetben nem biztos, hogy megfelelnek. Fodrászokat kell átképezni hentessé. Azok ugyan nem értenek a bárdhoz, de jól kezelik a borotvát...Nő:Tudja, ami engem illet, nem nagyon izgat a dolog. Túl sok húst zabál ez az ország. Nem ártana egy kis fogyókúra...Lóbányai:Nézze, az egészséges étrendet magam is szükségesnek tartom. De jobban szeretem, ha ezt Buga doktor írja elő nekem, és nem Csikós Nagy Béla.Nő:Legfeljebb, majd nem fogunk megenni vacsorára egy kiló bécsiszeletet, hanem paprikás krumplit...Lóbányai:Paprikás krumplit mondott? Tudja mennyi a krumpli meg a hagyma?Nő:Igaz, ezekkel most bajok vannak. Hát akkor valami más, egyszerű ételt eszünk, ami egy dolgozó családnak való. Vagy nincs ilyen?Lóbányai:Dehogyis nincs. Tele van velük minden üzlet. Albán kagyló lengyel sportnival. Ez kell a magyarnak!Nő:Éppenséggel nem ártana, ha valamilyen szolidabb étrendre térnének át honfitársaink. Sokszor elnézem azokat a duplatokájú szónokokat a tévében...Lóbányai:Akik az éhségövezetekről szoktak beszélni?...Nő:Azokat is. meg másokat is.Lóbányai:Annyi bizonyos, hogy nagyon elhíztak az elvtársak. Képzelje, a múltkor a mi vállalatunknál a gyűlésen történt egy jó jelenet. A gyűlés végén a főnök torkaszakadtából énekelt, a hatalmas potrohán meg szétszakadt a nadrágszíj, és lecsúszott a nadrágja. Észre sem vette, olyan átéléssel énekelte azt a részt...Nő:Melyik részt?...Lóbányai:

Azt, hogy fel, fel, te éhes proletár...Nő:Tudja, én azért azt mondom: ideje volna más szemléletet kialakítani az emberekben. Hogy nem minden az evés. Ne hússal lakjunk jól, hanem kultúrával. Járjunk többet színházba, koncertre, operába!Lóbányai:Úgy van! Perkelt helyet Erkelt! Karaj helyett Karajánt!Nő:Sokan elfelejtik, hogyha a hús drágább lesz is, a kultúrát az állam változatlan mértékben dotálja. Tudja maga, hogy egy színházjegyre az állam 30 forintot fizet rá? Ennyit ad ajándékba minden színházlátogatónak.Lóbányai:No, látja, ezt magyaráztam a múltkor annak a nagybélű vőmnek. Mondtam, hozok neki jegyet az Operába, jól jár, hiszen a jegy csak 25 forint, az állam ehhez 30 forinttal járul hozzá. Azt mondja, menjek el helyette az Operába, a 30 forintért meg hozzak neki disznósajtot.Nő:Bizony, sok ember így gondolkodik még. Örülök, hogy ezt maga is elítéli. De még mindig nem értem, hogyan akar maga egy pesti lakásban háztájit berendezni? És mit fog tartani, malacot, baromfit?

Lóbányai:Még nem döntöttem. Talán kecskét.Nő:Miért pont kecskét?Lóbányai:Mert nagyon igénytelen állat. Meg tejet is ad. És akkor lesz a feleségemnek állandó elfoglaltsága...Nő:Fejés? Takarmányozás?Lóbányai:Takarítás. A porszívó is beveszi. De az is lehet, hogy tehenet tartok vagy bivalyt.Nő:És gondolja, hogy ezt eltűrik a hatóságok?Lóbányai:Miért ne? Egy bivaly nem szúr szemet. Nem mondom, ha kutyát akarnék tartani...

Farkasházy Tivadar

Foglalkozása: kortárs

Riporter – Kern AndrásMester – Bárdy György

Riporter:Kedves Tömör Győző! Én, aki irodalmi barátod vagyok, azóta, amióta a barátom vagy, amint most látod a kamerákat, felkerestelek téged, hogy kendőzetlen valóságodban nyíljon meg ön a kedves rétegnézők előtt. Mielőtt szíved kitárnád, talán a kezdetről faggatnálak, mi erről az ön véleménye? Neked.Mester:Fiatalon születtem.Riporter:Úgy, mint mindenki más?Mester:Ahogy emlékszem, ugyanúgy.Riporter:Szóval, nem igaz, hogy te annak idején alászálltál közénk?Mester:Nem, nem, én egy egyszerű, hátrányos helyzetű ország gyermeke vagyok.Riporter:Ez a megszületés a NÉKOSZ-ban való közreműködésed előtt vagy után történt?Mester:Utána.Riporter:Akkor talán következzék az önéletrajza önneked.

Mester:Gyűjteményes önéletrajzaimat a könyvnapra tartogatom. Szemelvénynek talán annyit, hogy az első önéletrajzom Kassák folyóiratában nem jelent meg, a második önéletrajzom a Nyugatban nem jelent meg.Riporter:És mi jelent meg?Mester:A végrehajtó! Akkoriban dolgoztam ki a Hitlerrel szembeni közönyünk tervét, de sajnos, lefoglalta a tollamat.Riporter:És visszakaptad?Mester:A személyi kultusz túlkapásainak következtében, sajnos, egy másikat kaptam vissza.Riporter:A kedves rétegnézők többsége nem tudja, hogy téged a személyi kultusz nehéz esztendeiben félreállítottak, és mint nehézipari miniszter tengetted napjaidat.Mester:Nehéz évek, nehéz ipar!Riporter:Ebből az ön korszakodból halljuk most azt a verset, amire háromegész-héttized Kossuth díjat kaptál. Talán előadnád! Ön!Mester:A nehéz ugaron. Írtam én, azaz Tömör Győző!

A nehéz ugaron szántják a pitypangotA gazdasági élet Horthy alatt pangott.

Riporter:Igazi Tömör vers! És manapság hol kamatoztatod nehézipari ismereteidet?Mester:Különböző irodalmi vitákat provokálok. Ezek témája általában a külkereskedelem, a gazdaságpolitika, legutóbb pedig a bányászat volt.Riporter:Talán hallhatnánk a valóságos omlást előidéző Bányamunka címűt?Mester:

Így kell vájárni, úgy kell vájárni, / író költő tudja, hogy kell vájárni!Riporter:Önt nagy idők tanújaként szoktak emlegetni. Igaz az, hogy Kosztolányi jobban szeretett téged, mint Móricz?Mester:Igaz. Ady barátsága nagyon sokat jelentett nekem, még Karinthy barátságánál is többet. Csinszka gyakran teázott nálunk, egyszer megsimogatta a homlokomat, és fájdalmasan felsóhajtott: Kérek még egy kis palacsintát... Azonnal tudtam, hogy az első világháborút elvesztettük.Riporter:Erre viszonylag mikor döbbentél rá?Mester:1920-ban.Riporter:Adyval tehát mint kisfiú kötöttél barátságot. Mennyi idős voltál ön, amikor Petőfi ajándékozott meg vele önt?Mester:Akkor még kisebb fiú voltam, olyan kicsi, hogy az egész találkozás csak jóval később, 1973-ban, a Petőfi-évfordulón jutott eszembe.Riporter:Mondd, és az igaz, hogy Petőfinek ön súgta a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum oszlopai mögül?Mester:Igen. Sanyi a nagy izgalomban még a címet sem tudta kinyögni. Állandóan a cipőtalpára kellett mutogatnom.Riporter:Tihanyi villádban nálad, úgy tudom, mások is megfordultak önnél.Mester:Ó igen, Bálint és Misi is gyakran járt hozzánk.Riporter:Melyik Misi? Nyilas Misi?Mester:Dehogy, Csokonai Vitéz Misi.Riporter:Bálint, az kicsoda?Mester:

Balassi Bálint. Akkoriban még...Riporter:Tudom, icike picike kisfiú volt ön. És minekutána mit csinált nálatok Balassi?Mester:Horgászott, verselgetett, bajvívott, cikkeket írt a Végvár és Irodalomba.Riporter:Lenyűgöző memóriád hovatovább arra is választ tud adni, hogy ki volt Anonymus?Mester:Akkoriban jelentek meg az első esszéi Kassák folyóiratában a Gesta Hungarorumban. Mi Árpádházi írók világosan láttuk, hogy a germán orientáció veszélyes, viszont a tatárjárástól sem várhatunk semmi jót. Simi el is küldte...Riporter:Misi vagy Simi?Mester:Simi. Kézai Simon. Szóval Simi elküldte Juliánus barátot, aki rá is talált Lebédiában...

Riporter:Az ősmagyarokra!Mester:Inkább úgy mondanám, hogy a lokálpatrióta magyarokra. Érdekes egyébként, hogy ők külföldre szakadt hazánk fiának tartanak bennünket... De én sohasem voltam híve az irodalmi vitáknak. Pedig én azt is be tudnám bizonyítani, hogy Laborfalvi Róza sohasem kezdett ki Tassal és Hubával. Róza ugyanis velem kezdett ki. Mérgemben írtam is egy gúnyiratot Horthyról, de ez a nyomdai átfutás miatt csak a felszabadulás után jelenhetett meg.Riporter:Kedves Tömör Győző! Mielőtt Takács Mari éjfélt kongatna, megköszönöm a rétegnézők nevében ezeket a felejthetetlen totálokat, és azt kívánjuk, hogy hass, alkoss, gyarapíts, és akkor a néző fényre derül. Csak még egy kérdést: tulajdonképpen a magyar írók közül ki volt az ön legjobb barátja? Rajtad kívül.Mester:Az élőket kivéve mindenki.Riporter:Az élő írók nem a barátaid?Mester:Még nem! Majd, ha meghaltak!

Hernád Sándor: SzolgálatkészségFérfi:Bocsánat, kisasszony, merre van a Rákóczi tér?Nő:Én is ott lakom. Ha velem jön,megmutatom.

Komlós János

Májusi hagyományok

Kedves közönségünk, májusról eszembe jut, gondolom önöknek is, az a régi nóta, hogy szeretnék május éjszakáján ellopni minden orgonát. Gondolják meg, milyen bizarr dolog: ellopni minden orgonát, aztán eladni felárral a vásárcsarnokban! Hanem, ha tovább nézzük a dal szövegét, akkor kiderül, hogy csak egy szerelmes legény írhatta régen. Fura dolog ez. Mert az még rendben van, hogy a kislánynak akar orgonát adni, de hát miért nem vásárol?

Eszébe se jut, hogy venni is lehet a virágot, nem, ő lopni akar! Mentségére legyen mondva, hogy csak szeretett volna lopni, de nem lopta el az összes orgonát. Egy mai legény ellopja az összes orgonát, és akkor a Kék Fényben viszontlátjuk. És hogyan látjuk viszont? Úgy, hogy Szabó Laci, bocsánatot kérek, Szabó László, nem, dr. Szabó László kihallgatja ezt a legényt, aki május éjszakáján ellopta az orgonát, és utána következett volna egy nemzetközi statisztika, hogy a május éjszakai orgonalopásban Magyarország milyen helyet foglal el.

Megtudtuk volna azt is, hogy bár ez a legény ellopta május éjszakáján az orgonát, no de az NSZK-ban, nem beszélve az Egyesült Államokról... Nem tudom, hogy önök mit szóltak ehhez a legutóbbi Kék Fényhez? Nem egészen értettem, hogy miért kell ezt a biztonsági játékot játszani? Gondolom, hogy ennek két oka lehet, az egyik, hogy a bűnözőket még jobban elriasszák, mert ezentúl egy bűnöző vagy egy leendő bűnöző, ha valami rosszat forral magában, akkor a következőkre fog gondolni: rablás-rablás, persze, persze. De ha én ezt elkövetném, akkor nemcsak rabolnék, hanem a statisztikát is rontanám. A másik ok pedig, hogy azért az áldozatnak is sokkal könnyebb elviselni a dolgot. Mert gondolják csak meg, hogyha engem például fejbe verne egy huligán éjszaka az utcán, elszontyolodnék. Na de, hogyha mutatna

nekem egy statisztikát: Komám, fel a fejjel, gondolj arra, hogy az NSZK-ban ugyanezen idő alatt nem egy embert ver fejbe egy huligán, hanem 16 embert ver fejbe 23 huligán... akkor mindjárt más lenne a helyzet...! Gondolom, hogy az a szegény öreg paraszt néni is azért rémült meg annyira, mikor két zsivány bemászott a padláson, mert ő, szegény, nem volt értesülve arról, hogy mi a helyzet a világstatisztikában... Mert ha tudta volna, akkor nem sivalkodik, meg sikoltozik, hanem elkezd nevetni, hogy ha-ha-ha, ez nektek rablás? Tudjátok, hogy az Egyesült Államokban most mi van? Hat zsivány mászik be ugyanennyi idő alatt!

Szilágyi György

A beszélgetési idő: 3 perc

Két férfi beszélget

Egyik férfi – Bodrogi GyulaMásik férfi – Agárdi Gábor

(Telefoncsengés.)

Egyik: Szevasz!Másik: Szevasz!Egyik: Mi van?Másik: Semmi.Egyik: Szerelem?Másik: Mikor?Egyik: Vasárnap.Másik: Soha!Egyik: Hétfő?Másik: Tanfolyam.Egyik: Kedd?Másik: Kártya.

Egyik: Szerda?Másik: Barkács.Egyik: Csütörtök?Másik: Tévé.Egyik: Péntek.Másik: Böjt.Egyik: Szombat?Másik: Szabad!Egyik: Nosza!

Másik: Kivel?Egyik: Feleség.Másik: Unja.Egyik: Te?Másik: Én is.Egyik: Pénz?Másik: Kevés.Egyik: Kiadás?Másik: Sok.Egyik: Mire?Másik: Kaja!Egyik: Lányod?Másik: Terhes.Egyik: Akarta?Másik: Elfelejtette.Egyik: Lakás?Másik: Kicsi.Egyik: Anyós?Másik: Nagy.Egyik: Szórakozás?Másik: Alma.Egyik: Koszt?Másik: Diéta.Egyik: Epe?Másik: Máj.Egyik: Mitől?Másik: Pia.Egyik: Tömény?Másik: Az.Egyik: Gin?

Másik: Konyak.Egyik: Örmény?Másik: Grúz.Egyik: Derekad?Másik: Csúz.Egyik: Asszony?Másik: Nyúz.Egyik: Helyzet?Másik: Családi?Egyik: Politikai!Másik: Sose legyen.Egyik: Milyen?Másik: Rosszabb.Egyik: Sose.Másik: Ámen.Egyik: Neked is.Másik: Szevasz!Egyik: Beléd is!

Két nő beszélget

Egyik nő – Bánsági IldikóMásik nő – Tábori Nóra(Telefoncsengés.)

Egyik: Szia!Másik: Szia!Egyik: Mi van?Másik: Zűr.Egyik: Veled?Másik: Nem.Egyik: Hanem?Másik: Hallgatsz?Egyik: Hallgatok.Másik: Esküdj!Egyik: Esküszöm!Másik: Válnak!Egyik: Kik?Másik: Olgáék!Egyik: Ők?Másik: Rájött!Egyik: Olga?Másik: Sándor!Egyik: Szegény.Másik: Gazdag!Egyik: Kicsoda?Másik: Oszkár!Egyik: Vele?Másik: Vele!Egyik: Szereti?

Másik: Momentán.Egyik: És Sándor?Másik: Boldog.Egyik: Kivel?Másik: Valival.Egyik: Ne mondd!Másik: De mondom!Egyik: És Artúr?Másik: Ne féltsd!Egyik: Ő is?Másik: Ő is!Egyik: Kivel?Másik: Velem.Egyik: Ne mondd!Másik: De mondom!Egyik: Férjed?Másik: Hallgatsz?Egyik: Hallgatok.Másik: Esküdj!

Egyik: Esküszöm!Másik: Csal!Egyik: Kivel?Másik: Veled!Egyik: Tudtad?Másik: Tudtam.Egyik: Honnan?Másik: Beszélik.Egyik: Ki?Másik: Rózsi.Egyik: Dög!Másik: Szóval, igaz!Egyik: Ez van.Másik: Egyéb?Egyik: Semmi.Másik: Klassz.Egyik: Kösz.Másik: Szia!Egyik: Szia!

Tímár György

Nyelvi játékok

Kedves közönség! Talán nem csak nekem szúr szemet, hogy mostanában mindent rövidítünk. Tele vagyunk mozaikszavakkal, FÖMÓ-val, AKÖV-vel, TÁSZI-val. Ez a hóbort aztán csodálatos mondatokat szül. A minap például tanúja voltam annak, amint valaki azt akarta mondani, hogy az Állami Könyvterjesztőtől villamoson ment az Ingatlankezelő Vállalathoz. A mondat így sikerült: És akkor az ÁKÁVÉ-tól a BÉKÁVÉ-n elmentem az IKÁVÉ-hoz. Hiába, no: kávés nemzet vagyunk. Nos a napokban kezembe került a Rövidítések Könyve.

Örömmel újságolhatom, hogy kezdek már egy kicsit érteni rövidítésül. Már tudom, hogy az ÉPSZÜ nem egészséges szívet jelent apáink nyelvén, hanem egy építőipari vállalatot újmagyarul. Ha egy nő ábéra megy, nem biztos, hogy állapotos, lehet, hogy csak a Tanács állandó bizottságának ülésére siet. Megtudtam, hogy ÁFÉSZ nem mitológiai hadisten, hanem fogyasztási szövetkezet. A FEPEKUCS nem fekete fapapucs, nem is bekecs, nem is kucsma, hanem a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatócsoport neve. Mivel nagyon csúf, mondhatni fepecsúf volt, megváltoztatták. Most FEPEKUKI. Ezzel is ápoljuk a magyar-japán barátságot. A FÖKUCI nem a legnagyobb köhögésre mondott jókívánság, hanem a volt Fővárosi Kultúrcikk-értékesítő. Mindnyájunk megnyugvására most már megmagyarosodott a patinás csengésű FÖBUHÁ-ra.

Megtudtam a könyvből, hogy a HAGY nem ige, hanem Híradástechnikai Anyagok Gyára. A VIZDOK nem orosz káromkodás, hanem Vízügyi Dokumentációs Iroda. A VIKÖZ nem a csörték közti szünet a tőrözőknél, hanem Vízkészlet-gazdálkodási Központ. A FŐÉV nem az 1976., vagyis a számunkra pillanatnyilag legfontosabb esztendő,

hanem a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat.Az ÉAKKI nem vonatkozó névmás, hanem építőipari kutatóintézet.

ÉFEDOSZ nem görög sziget, hanem szakszervezet. Az ÉGSZI-nek semmi köze az ég színéhez, sem az ékszíjhoz, mert voltaképpen szervezési intézet. Az OTKI nem azonos az alómarssal, csupán orvostovábbképző, a HITE nem vallásos egylet, hanem híradástechnikai intézmény, a HMVH pedig nem a honvédelmi miniszter vezérkari helyettese, hanem – ha hiszik, ha nem – Hódmezővásárhely.

Már azt is tudom, hogy a SZÖVOSZ nem köszönés, hanem szövetkezeti szövetség. Mint ahogy a VAVISZ nem ige: vasúti irányító szolgálat, tőle függ, hogy a vonat ho-VAVISZ. A SOBRI nem Jóska, hanem indonéz szakszervezet, a KÖSZI nem a hála udvarias megnyilatkozása, hanem Könnyűipari Szervezési Intézet. A KAOSZ nem zűrzavar, hanem Kereskedelmi Alkalmazottak Szövetsége, a KÖJÁL pedig nem annyit jelent, hogy valaki öszik, hanem hogy ellenőrzi, mások mit ösznek. A VEGYTEK viszont nem szíves kínálás, hanem vegyipari vállalat. ÉLBEÓ nem spanyol város Bilbao mellett, henem baleset-elhárító rendszabály. Az ESZTIK nem kislányok, hanem egészségügyi központ. Az ÁFOSZ, az ICSOBA – gondoljanak bármit – nem holmi illetlenség: az egyik egy általános szövetkezet, a másik meg alumíniumipari szakszövetség. A FOK-GYEM nem gorombaság, s nem is valamilyen lekvár, hanem műszergyártó szövetkezet. Hogy mégis mitől FOK és mitől GYEM, arról, sajnos, nincs fokalmam gyem.

Mármost KÖSZI, hogy meghallgattátok ezt a KAOSZ-t, s ÉAKKI elmondtam, HAGY kívánjak boldog FŐÉV-et, s menjek OTKI az ICSOBA. SZÖVOSZ-tok!

Kedves közönség! Ott ki, itt be, most, ha megengedik, régi kedves játékomból, a Nevető lexikonból adok közre néhány újabb címszót, szokás szerint Bőzsöny Ferenc barátom segítségével. Ferikém!

BŐZSÖNY:Akkor kezdhetjük is?TÍMÁR:Mehet.Algebra:Szaharai oázis. Frantisek Matek cseh kutató fedezte föl egy logarlőccsel.Beázik:Bea nevű hölggyel lukas mennyezetű szobában enyeleg.

Belzebúb:A belze tizes és a belze dáma közti érték az ördög bibliájában.Berezel:Aranyér helyett beéri rézzel. Ellentéte a bebronzol.Kemping:Nincs Kem-ping, kínai politikus. Minden ősszel szednie kell a sátorfáját.Miazma:Könnyebb kór, mely rendszerint a férjeket támadja meg több évi házasság után. A betegség a benne szenvedők jellegzetes nyögéséről kapta nevét: „Mi az? Ma?!”Porhüvely:Tengerparti nyaralásból hazatérő feleség.Rendezőpályaudvar:A színifőiskola udvara. Itt töltik óraközi szüneteiket a rendezőpályára készülők.Szpasszkij:Bástya a Kremlben. Nem azonos a budapesti Fischer-Bastei-jel.Váltságdíj:A Király-díjhoz hasonló nagy lóverseny, melyet egy MacDouglas nevű skót maffiavezér alapított rabok számára. Ezért rablóversenynek is nevezik.Vízöntő:A Zodiákushoz címzett borozó csaposa. Tevékenységéből a mérleg mellett álló skorpiások semmit sem vesznek észre.BŐZSÖNY:Te, nem kellene – a Rádió jubileumára való tekintettel – megtoldanunk ezt egy kis rádiólexikonnal?TÍMÁR:Nagyon helyes, toldjuk. Tessék.Antenna:Giovanni Battista Antenna, olasz mérnök, és népszerű hi-fi szerző. Élete végefelé megőrült, s egy rohama során kiküszöbölte a recsegést a rádióból, amelynek műsora ennélfogva – sajnos – hallhatóvá vált. A legcsekélyebb részvét nélkül földelték el.Detektoros:Nyomozók lakomája disznóvágás után. Telefonhírmondó sem maradt

belőle.Keresőgomb:Modern női ruhakellék. Ahhoz, hogy keresni lehessen vele, egyszerűen ki kell kapcsolni.Marconi:Olasz étel, más néven rádiócsőtészta.Rádióterápia:Idegbetegek hangjátékok útján történő altatása.URH-vétel:Orgazdánál történő rádióvásárlás, melybe a rendőrség is beavatkozik.Szilveszteri műsor:Kész kabaré. Igaz, a kritikusok szerint csak félig kész, de ez nem baj, hiszen általában az is félig kész, aki hallgatja.TÍMÁR:Tudod mit? Befejezésül játsszunk kecskerímest. Ugyebár tudják, mi a kecskerím? Olyan rím, amelyben két betű helyet cserél. Vegyünk példának Karinthy Frigyes híres kecskerímét:

Ügyész halált kér a vádban,bizonyíték: vér a kádban.

Kér a vádban, vér a kádban: amint látják, két betű fölcserélődött.BŐZSÖNY:És ezt hogyan fogjuk játszani?TÍMÁR:Úgy, hogy te mondasz valamit, akármilyen képtelenséget, s én azt elmondom kecskerímben. Minél nagyobb sületlenségeket mondasz, annál jobb.BŐZSÖNY:Rendben van. hát akkor lássuk. Hogyan mondanád el például azt, hogy egy háziasszony előbb spenótot vásárolt a piacon, majd pedig disznóhúst a hentesnél?TÍMÁR:Ez igazán egyszerű:

Főzeléket vett a parajos kofánál,aztán sorba állt a karajos pofánál.

BŐZSÖNY:Akkor már azt is mondd meg, hogy mi volt az említett zöldségeskofa kisbabájának a menüje.TÍMÁR:

Kérlek.Bármi sokat volt is a kelbimbó mellett,jó pár hetes koráig csak mellbimbó kellett.

BŐZSÖNY:Es ha már a táplálkozásnál tartunk: szerinted az istenek a pörkölthöz is nektárt fogyasztanak?TÍMÁR:Dehogy!

Inkább kell nékik saláta, mertők sem bírják a malátasert.

BŐZSÖNY:Mit mondott Árpád apánk a szaktudásról?TÍMÁR:

Mit sem ér a kelevéz,ha nem bánik vele kéz!

BŐZSÖNY:Népszerűek a kiváló minőségű MIRELITE-készítmények.TÍMÁR:

Van is ám keletje Csepel ételének,amit a meósok lepecsételének.

BŐZSÖNY:A kopasz hadirokkant is szereti a szépet.TÍMÁR:

Akármilyen fakaros tar,tudja, mi a takaros far.

BŐZSÖNY:Adj tanácsot kecskerímben, mi segíthetne a magyar focin!TÍMÁR:

A gólya is arról kelepellene:nálunk tíz-tizenegy Pele kellene.

BŐZSÖNY:Kipling hogyan mondaná el két sorban híres dzsungelkönyvének tartalmát?TÍMÁR:

Párduc ugrik, pőre tapír oson,és villan a tőr a papíroson.

BŐZSÖNY:

Az izzadó favágó elment frissítőért!TÍMÁR:

Mert nehéz a balta nyárban,egy fagylaltot nyalt a bárban.

BŐZSÖNY:Írj le két sorban egy bikaviadalt.TÍMÁR:

A matador fúj, a bika lepöki,de őt magát már a pika leböki.

BŐZSÖNY:No most egy jó nehezet, hogy megizzadj. Mit mondott a négykézláb hazamászó részeg ember gyereke, miután tiszteletlenül rásózott egyet az apjára?TÍMÁR

Azt mondta a szeszes fia:Jogos ott, hol feszes, szia!

BŐZSÖNY:Hát akkor még egy utolsót. Ha erre is tudsz választ, nyertél. Tehát: az asszony a fiatal kappan nyakát nyiszálva az imént hallott pletykára gondolt.TÍMÁR:Nem tudsz zavarba hozni. Itt van, tessék:

Miközben ízlelte a cserélt hír kéjét,merengve levágta a herélt csirkéjét!

Rákos Edit: Vendéglőben

Üzletvezető:Józsi, mit írt a vendég a panaszkönyvbe?

Pincér:Semmit, csak beragasztotta a bécsiszeletet.

Sinkó Péter

A tudásszomj

Nő – Schubert ÉvaKisfiú – Zeitler Gabi

(Színhely: fürdőszoba. Kb. 30 éves nő fürdik. Dudorászik. Telefoncsengés).Nő:Még csak ez kellett! Nem veszem fel – nyakig ülök a kádban –, ha már egyszer bemásztam, nem lehet engem innen kirángatni! (A telefon kitartóan csönget.) Mit csináljak? Ez az átkozott nem hagyja abba! Na jól van, már megyek! Megyek! Győztél, te dög! Brr! Hideg van! Ha most lerakja, akkor sikítok! Tessék! Halló!Kisfiú:Csókolom! Jaj! Gyorsan tessék jönni! Az apu nem akar felkelni az ágyból, pedig ég az ágy! Olyan nagy már a füst!...Nő:Micsoda? Ki beszél ott?Kisfiú:Tessék gyorsan jönni! Ég az ágy, és apuka nem akar felkelni!...Nő:Honnan beszélsz, kisfiam?Kisfiú:Az előszobából!Nő:Jó, de a lakcímet mondd!Kisfiú:Egy nagyon nagy új házban lakunk. Jobbra is, meg balra is ilyen új házak vannak!Nő:

Tehát egy új lakótelepen laksz. Én is ilyenben lakom! A kerületet mondd!Kisfiú:Nem tudom. Talán a harmincadik!Nő:Mondd a neved, talán a telefonkönyvben megtalálom a címet!Kisfiú:Kiss Gyuszika!Nő:Legalább ezer Kiss van a könyvben! Nincsen odahaza senki?Kisfiú:De van! Az apukám, de ő nem akar felkelni!...Nő:Más nincsen?Kisfiú:De. Öcsi is itthon van, de ő bemászott a jégszekrénybe, és nem lehet kinyitni, mert nincs meg a kilincs!Nő:Jézusmária! A lakás ég, a gyerek benn van a frizsiderben!... Jaj! Mit csináljak? Kimenni nem tudsz a lakásból? A kulcs nincsen meg?Kisfiú:De az apukánál van, de ő nagyon forró!Nő:Rettenetes! Hívjad a tűzoltókat! Jaj, ne hívjad! Nem is tudod a címet! Kiabálj! Menj ki az előszobába, és kiabálj! Majd csak meghallja valaki!Kisfiú:Már sokat kiabáltam! Öcsi állandóan kiabál, de nagyon halkan hallani!Nő:Na és a kiabálásnak nem volt eredménye?Kisfiú:Nem! Nagyon magasan lakunk! És most mindenki dolgozni van!Nő:Tényleg! Az ablak! Menj az ablakhoz!Kisfiú:Ott vagyok!Nő:

Nyisd ki!Kisfiú:... kinyitottam!Nő:Kiabálj, le az utcára!Kisfiú:Nincs senki az utcán. Itt tulajdonképpen nincs is utca!...Jaj! De, ott jön egy néni!Nő:Kiabálj neki jó hangosan!Kisfiú:Nééniiii!Nő:Na, mi van? Mi történt?Kisfiú:Nem néz ide. Nagyon magasan vagyunk!Nő:Kiabálj hangosabban!Kisfiú:Néééniiii! – Nem néz ide!Nő:Dobj le valamit!Kisfiú:Mit?Nő:Most mindegy! Ne gondolkozz sokat! Elmegy a néni! Gyorsan!Kisfiú:Nehéz... nem bírom...Nő:Mit?Kisfiú:A televízió... Anyu már sokat mondta, hogy egyszer kidobja...Nő:Hagyd a televíziót... a néni elmegy! Dobj ki egy virágot vagy egy vázát!Kisfiú:Kidobtam.

Nő:Na és most mit csinál a néni?Kisfiú:Most hanyatt fekszik.Nő.Jézusmária! Te fejbe dobtad a nénit?Kisfiú:Háát...Nő:Úristen! Most mit csináljunk?...Kisfiú:Mit tetszett a fejére csavarni?Nő:A fejemre? Jaj, csak egy törülköző, hogy ne legyen vizes a hajam. Tudod, éppen fürdöm... De te honnan tudod, hogy mi van a fejemen?Kisfiú:(hallgat)

Nő:Hallasz engem? Halló! Honnan látsz?Kisfiú:A... szemközti házból.Nő:Szégyelld magad! Hát szabad ilyet csinálni? Meglesed a néniket, amikor fürdenek, miközben a lakás ég, és a kisöcséd bennragadt a frizsiderben?Kisfiú:Nincsen kisöcsém...Nő:Micsoda? És a lakás sem ég?Kisfiú:Nem.Nő:Szégyelld magad! Hogy jutott eszedbe ilyen malacság?Kisfiú:Tetszik tudni, biológiából tanultuk az emberi testet...Nő:És rajtam akartad megnézni az egészet... Biztosan nagyon kikapnál, ha tudná az apukád.Kisfiú:Tudja! Ő tárcsázott!!

Somogyi Pál

Húsvéti népszokások

Előadta – Major Tamás

Az alábbi népszokásokat Kömény és Illa Berek megyékben, Ősguta, Hagymázas és a Nefelejcs utca környékén gyűjtöttük. Kis- és Nagykanálison egyaránt népszerű a húsvéti csibetölés, a tyúkmászás és a csimpolyászás. A csimpolyászás vasárnap, hajnalban kezdődik, legények nyitják meg, szépen kiöltözve, rendszerint juhbőrből varrott kesztyűben, melyet főleg füles vityinkónak neveznek. A legények a lányos ház előtt megállnak, és beledudálnak a kesztyűbe. Addig dudálnak, míg csak a lány elő nem kerül, és egy fokhagymát nem akaszt a kerítésre. A legények erre kurjongatva ezt a jókívánságot mondják:

Ángyom, ipam dughagymája,de takaros a kislánya,tollasodjon a dunyhája!

Némely vidéken a fokhagyma helyett tollseprűt hoz ki a lány, mellyel a legények táncra perdülnek, ezzel a mondókával:

Tollseprűnek nád a nyele,asszony lesz a lánynak fele,addig szórakozzunk vele!

A Berenice aljában. Alsó és Felső-Hagymázas környékén, a lányok délelőtt kacatolnak. A télen összegyűjtött kacatokkal. Annak a legénynek, aki segít a kacatolásban, a lányok egy húsvéti barkát adnak. A legények a barkával barkácsolnak. Nádaslipityén minden húsvétkor megtartják a furfangolást.

A furfangot a legények poszátagyökérből faragják. Az a legény, akinek a legnagyobb a furfangja, lesz a vezérfurfangos. A furfanggal a

lányos ház kerítésén egy lyukat döfnek, ha a lány cérnaszálat fűz át a nyíláson, azt jelenti, hogy nem bánja.

Meg kell jegyezni, hogy a környék villamosítása óta a legények már villanyfurfangot is használnak a lyukkészítéshez. A furfangot különben ecetes majoránnával fogyasztják, húshagyó kedden.

Nagytoportyán környékén hétfőn az ürgézés járja. A leány elbújik egy veremben, a legény kiönti. Számos helyen ezt követi a lúdbőrzés és a tüdőgyulladás.

Számos vidéken megtartják a dagonyázás szokását is, amely abból ered, hogy a bival tavasszal elfekszik a pocsolyában. A dagonyázás reggelén az asszonyok, ünneplő cirfandliban sarat dagasztanak, mellyel a legények bemaszatolják az arcukat, és nagy lassan, mint a bivalcsorda, indulnak végig a falun. Egészen kicsiny leányok terelik őket vesszővel, mert igen csökönyösek. E szertartásnak bizonyára az a jelképes értelme, hogy a dagonyázó legényekbe a bival ereje költözzék.

A dagonyázó legények elé az eladó sorban levő lányok cihát hoznak ki a házból, és a legényekkel ciháznak. Az a hiedelem járja, hogy az a lány, aki a legénnyel ciházik, jövőre asszony lesz. Totoja környékén viszont az a lány, aki még ennyit sem akar várni, egyetlen pertliben mórikázik a legény előtt. Némely vidéken ezt a szokást vackolásnak is hívják. A vackolás úgy történik, hogy a leány a pertlije csücskét a legény kezébe adja, és meglapul, mint kotlós a mosodában. Ezalatt a legény egyre kérleli, hogy ne vackoljon. Az a lány, aki a legkevésbé vackol, már a körmenetre asszony lesz.

Délután mindenfelé megkezdődik a tojásolás. Ezt egy maskarába öltözött legény nyitja meg, pásztorsíppal. Mögötte, libatollba mártogatott legények nagy kosarat visznek lovaskocsin, amelybe minden házból egy-két tojást hoznak ki a kosarasoknak. Azok hálálkodva átveszik a tojást, ezzel a mondókával:

Elöl megy a furulyás,mögötte egy kosár tojás!Hozzá e házból három tojás,Szerencsés folytatás!

Ha a kislány hozza ki a házból a tojásokat, a tojásolók azt kérdik:— Nincs bennük csibe?—Nincs! – kiáltja a kislány, és ahogy csak a lába bírja, fut vissza a

házba. Mert, ha egy libatollas legény az ajtó előtt utoléri, a kislány egy puszit köteles adni a legény pihéjére. A kisfiúk pedig egy lyukas fazekat visznek a tojásolók után, azon dobolnak, és így kiáltoznak:

Kutyatojás, lótojás,éccaka szaporodás!

A menet végét pedig legények zárják be, gólyalábakon. Őket fiatal menyecskék próbálják elkergetni: pelenkákkal csapkodják őket, miközben ezt a mondókát mondják:

– Gólya-gólya, hess hát!Hess gólya, hess pólya!Kapd be te a békát!

A falu főutcáján közben már megkezdődött a kocsányozás. Lányok jönnek, műfarral, legények szeme kocsányon lóg. A virtuskodók ezalatt már az alvégen gyülekeznek husángolásra, némely vidéken a kocsma előtt lapockázásra. Kiskanálison bordát hegyeznek, Nagykanálison a májazás járja. A tőzeglaposi bicskamászásnak az éjféli harangszó és a járási mentőkocsi szirénája vet véget. Ezután ki-ki nyugovóra tér, mások örök nyugovóra. Ezeket másnap nagy vigalom mellett viszik ki a temetőbe, ott van a falu apraja-nagyja. A siratóasszonyok az alábbi tréfás mondókával búcsúznak:

A kocsmából kifele,egy bicska ment a szívének befelé,

tévedésből szúrta le egy borissza,azt se tudja, hogy kinek azörök álmát alussza!

De most már igazán nincs több szórakozás. Gondolni kell arra is, hogy a mulatságból és a legényekből Szent Istvánra is maradjon...

Chrudinák Alajos – Komlós János

Közel-keleti interjú

Komlós:Kedves barátom, téged régóta csodálunk valamennyien, tévénézők, rádióhallgatók. Nagyszerű dolgokat viszel véghez. Mondd, hogy csinálod egyáltalán?Chrudinák:A tett színhelyére kell menni, oda, ahol történik valami.Komlós:Ki mondta, hogy oda kell menni?Chrudinák:Tulajdonképpen senki, ez olyan belső kényszer, a szakmával összefüggő kóros állapot, vagyis kíváncsiság.Komlós:Tehát senki, értem. Hogy csinálod azt például, hogy úgy járkálsz ide-oda a frontok között, mint aki átmegy a fürdőszobából a hálószobába?Chrudinák:Először is, nincs fürdőszoba, nincs hálószoba. Nem volt összkomfortos a háború Libanonban. A falakat átütötték, szétlőtték, a hadiösvények hálószobákon, árnyékszékeken át vezettek a homokzsákokhoz. Csak az öngyilkosok közlekedtek Bejrútban az utcán.Komlós:Hogyan közlekedsz te a frontok között? Csodálatos dolog, ahogy cikázol, mint a villám, mert egyik pillanatban a jobboldalon vagy, a másikban a baloldalon. Hogy lehet ez?Chrudinák:Körül kell nézni, számítóan, megfontoltan, jobbra is, meg balra is. Ez

egyébként használható módszer ott is, ahol nem lőnek...Komlós:Na, én nem akarok itt cikázni a jobb- és a baloldal között, de ha esetleg Libanonba vetődnék... szóval, mi a trükkje ennek?Chrudinák:Szakmai titok. Bolond lennék elárulni, hogy aztán jövőre a Közel-Keletről tudósíts – elvennéd a kenyerem. Egyébként, ha legközelebb Libanonból konferálsz, ott is hasalni kell, ide-oda hajolgatni, kapkodni a fejed – hiszen, ami ott folyik, az kész kabaré.Komlós:Ezt itthon tanultad? Jó módszer! A legutóbbi hajóutadat – az izraeli tengeri blokádon át – láttam a tévében, csodálatos dolog volt. Mondd, az izraeli naszádok végül is miért mentek el? Látták, hogy ti vagytok a hajón?Chrudinák:Elképzelhető, hogy meglátták Várszegi Károly operatőr vén, kiszuperált filmfelvevő gépét, és azt hitték, hogy csodafegyver, és odébbálltak...Komlós:Dehogy... Elkezdtek röhögni rajta, és attól hullámzott a tenger, nem?Chrudinák:Haditudósításokra, kétségtelenül hasznos masina...Komlós:Libanonban is van tévé?Chrudinák:Két televízió sugároz műsort, az egyik a jobboldalé, a másik a baloldalé...Komlós:Milyen a műsor?Chrudinák:A körülményekhez képest tűrhető... de ott is sikere volna a te csatornádnak...Komlós:Köszönöm szépen...Chrudinák:Egyébként Libanonban több csatornát lehet fogni, Dél-Libanonban időnként Jeruzsálem is bejön...Komlós:

Na és mondd, miközben folytak a harcok, ezek a szörnyűségek, az emberek nézték a tévét? Volt valami jó műsor is?Chrudinák:Izgalmas krimiket láthattak...Komlós:Nem az utcán, hanem a tévében...Chrudinák:Itt is, ott is, de ez már műsorpolitika: a libanoni háború furcsa sajátossága, hogy a nagy csetepaték, esztelen lövöldözések mindig éjszaka kezdődtek...Komlós:Miért?Chrudinák:Én is megkérdeztem Arafattól, hogy a háborús hagyományoktól eltérően, miért éppen a sötétben lángolnak fel a harcok?

Arafat elmesélte, hogy a jobboldali katonai vezetők a barikádokról – a jól végzett „munka” után – hazajárnak vacsorázni, aztán eljátszadoznak az asszonnyal is. Majd révült tekintettel odaülnek a tévékészülékek elé – ezt a szertartást mi is jól ismerjük –, és megnézik az ügyeletes tévékrimit vagy vadnyugati kalandfilmet. Aztán irány a front, vissza a barikádokra, folytatódhat az igazi krimi. Hamar rájöttünk – mondta Arafat –, hogy a Rádió és TV újságból tudhatjuk meg a legbiztosabban, hogy mikor kezdődnek az éjszakai csatározások. Persze ott is előfordul műsorváltoztatás vagy műszaki hiba...Komlós:Szerencse, hogy nálunk nincs ilyen. Nálunk már délben lövöldöznének, ha ez a tévéműsortól függene. Volt egy érdekes interjúd Arafattal tavaly novemberben, ez hogy folyt le?Chrudinák:Egy palesztin kiképzőtáborban adott interjút Arafat, mondta, hogy kevés az ideje, mivel az interjú után, ott a táborban tartja tanácskozását a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága...Komlós:És te ennek tagja vagy, persze... Na és?Chrudinák:Az interjú után, a nagy kapkodásban, az asztal alatt felejtettem a fekete táskámat...Komlós:

Mi volt benne?Chrudinák:A napidíjam és az útlevelem.Komlós:Apropó, hogy szavadat ne felejtsd, mondd, veszélyességi pótlékot kapsz a Magyar Televíziótól?Chrudinák:Én nem. Miért, te kapsz?Komlós:Nekem minek? Én már védett korban leszek rövidesen. Szóval, ott maradt a táskád. Aztán?Chrudinák:Már elég messze jártunk a tábortól, amikor észrevettem, hogy a táskát otthagytam. Azonnal visszafordultunk. Mire odaértünk, már minden a feje tetején állt: óriási készültség, a tábort fegyveresek vették körül. Igazoltattak: kik vagyunk, mit keresünk ott, hogy kerültünk oda. Előkerült a parancsnok. Közölte, hogy az ellenség egy fekete táskában időzített bombát helyezett a palesztin parancsnokság tárgyalási asztala alá, és a tűzszerészek éppen most kúsznak a táska felé, és remélhetőleg hatástalanítani tudják a bombát. Nagy kő esett le a szívemről, megvan a táskám és a napidíjam. A hír, hogy a táskában semmiféle bomba nincs, mégis bombaként robbant: hiszen szórakozottságom miatt a palesztin vezetők kénytelenek voltak elnapolni azt a fontos tanácskozást. Hát így történt, hogy a Magyar Televízió stábja egyszer megfúrta a Végrehajtó Bizottság ülését...Komlós:Ezt én a Népszabadságban egészen másképp olvastam...Chrudinák:Ezt a hírt az MTI nem adta le.Komlós:Egyszer békésebb körülmények között a kuvaiti főmuftival csináltál interjút. Ez most nem vicc. A főmufti, az főmufti.Chrudinák:A beduin társadalomról készítettünk filmet...Komlós:Hát persze, ez kell a magyar tévénézőknek, világos...Chrudinák:Telefonon felhívtam a főmuftit, a kuvaiti hívők vezetőjét, és interjút

kértem tőle. Rendben van – válaszolta –, naplemente előtt vár a mecsetjében. Mivel tartottam attól, hogy a főmufti a mecsetben túlságosan kenetteljes és ájtatoskodó lesz – a környezet kötelez –, kitértem a mecsetbe invitálás elől. Végül is másnap, a kertes villájában ültünk le a kamera elé beszélgetni. A szomszéd szobából – miközben folyt a felvétel – egyszer csak rettenetes asszonyi rikácsolást, házsártos lamentálást hallunk. A főmufti egy ideig türtőztette magát, majd otthagyott mikrofont, kamerát, és átrohant a szomszéd szobába. A házastársi perpatvartól szinte rengett a ház. Amikor visszajött, bevallom, tapintatlanul, megkérdeztem tőle: mint főmuftinak, a kuvaiti mohamedánok fejének, mi a véleménye a többnejűségről? A főmufti indulattól eltorzult arccal kiáltotta a mikrofonba: hát nem hallja, hogy ez az egy is sok, nemhogy még több!...Komlós:Befejezésül, ugye 1973-ban volt az utolsó arab-izraeli háború?Chrudinák:Akkor éppen Szíriában jártunk egy magyar újságíró-delegációval, és véletlenül ottragadtunk...Komlós:Mi az, hogy véletlenül?Chrudinák:Turisztikai filmet forgattunk a Közel-Keletről...Komlós:Hát hová mennének?Chrudinák:Október 5-én érkeztünk Damaszkuszba...Komlós:Damaszkuszba, persze, és másnap kitört a háború...Chrudinák:Gondoltuk, hogy ez a turisztikai útifilm sohasem fog elkészülni, és a háborúról kell majd tudósítanunk...Komlós:Ezt már sejteni lehetett... Gondolom, ez abból is kiderült, hogy az izraeliek bombázták a szállodátokat?Chrudinák:És a föld-levegő rakéták pedig lőtték az izraeli bombázókat. Az első napokban több tucat Phantom gépet lelőttek...Komlós:

Hullottak, mint ősszel a falevelek...Chrudinák:Az izraeli pilóták pedig katapultáltak, kiugráltak a repülőgépekből. A szíriaiak hamarosan rájöttek, hogy jóval több gép zuhan le, mint ahány pilótát elfognak. Az izraeli pilóták jelentős része tud arabul, hiszen Izrael lakosságának mintegy hatvan százaléka szefárd vagyis keleti arab zsidó. Így hát a katapultálás után a pilóták egy része arab igazolványokkal és valutával felszerelve átszökött Libanonba, repülőgépre szálltak, és kerülő úton visszatértek Tel-Avivba.Komlós:Szóval átszálltak.Chrudinák:Menetrend szerint, ilyen volt ez a háború...Komlós:Na és?Chrudinák:A damaszkuszi rádió félóránként felhívást intézett a lakossághoz: ha menekülő pilótákat látnak fogják el őket, és vigyék a katonai rendőrségre. Egy Phantomban két pilóta repül. Mi is ketten jártuk az utakat Várszegi Károly operatőrrel. Így úton-útfélen elkaptak minket, mint izraeli pilótákat. Rendkívül kellemetlen helyzetekbe kerültünk, mivel a terrorbombázások miatt – érthetően – elszabadultak az indulatok. Valahogy ki kellett vágni magunkat, valamilyen fortéllyal csillapítanunk kellett a felbőszült kedélyeket. A legkülönbözőbb ötletek, trükkök és furfangos manőverek jutottak eszünkbe, amelyek segítségével – gondoltuk – elfogóink gyűrűjében legalább ép bőrrel eljuthatunk a legközelebbi rendőrségi vagy katonai parancsnokságig.Komlós:És mit csináltatok?Chrudinák:Amikor már vagy ötödször-hatodszor kaptak el minket, hogy egy kicsit oldjam a fenyegető, feszült hangulatot, a körénk gyűlt kaszás-kapás, fegyveres elfogóinkhoz – a humor iránti hajlamukban reménykedve – arabul így szóltam: uraim, nekünk kézzelfogható bizonyítékunk van, amellyel igazolni tudjuk, hogy mi nem vagyunk sem izraeliek, sem arabok ... Ha ragaszkodnak hozzá – mondtam nekik – elővesszük és megmutatjuk... Amikor a derű jelei végre elterültek a gyanakvó arcokon, benyúltunk a nadrágzsebünkbe, és elővettük a szolgálati útlevelünket... Szerencsére volt humorérzékük...

Komlós:Mindent értek, a dokumentum előttem teljesen világos. Csak azt nem értem, hogy miért mondtátok azt, hogy kézzelfogható?Chrudinák:Gondoltuk, hogy belelapoznak...Komlós:Mondd, te bátor gyerek voltál gyerekkorodban?Chrudinák:Mint mindannyian.Komlós:És meddig akarod még ezt csinálni?Chrudinák:Ameddig események történnek a világon.Komlós:Addig te nem élsz... mégis, hogy kaptál kedvet ehhez a kalandozáshoz, hiszen te vagy a modern Benyovszky Móric...Chrudinák:Ez nem bátorság kérdése, hiszen minden szakmának megvan a kockázata. Az újságírónak kint is, bent is vállalnia kell a veszélyeket... Ezzel, azt hiszem, egyetértesz. Egyébként, nem játszom az életemmel, nem viszem vásárra a bőrömet megfontolatlanul. Nekem háztartási biztosításom van, Várszegi pedig, úgy tudom, tagja a CSÉB-nek. A bejrúti aknaszilánkért 250 Ft-ot kapott...

Kaposy Miklós – Mikes György –

Peterdi Pál – Radványi Barna – Somogyi Pál

Mit üzen a rádió?

Mikes:Kedves hallgatóink, tisztelt közönség. Közkedvelt és népszerű rovata a Rádiónak a Mit üzen a rádió?, amelyben Kerényi Mária, Sipos Tamás és Martinkó Károly válaszol a hallgatók kérdéseire.

Szilveszteri műsorunkban, egyetlen alkalommal, a Rádió Kabarészínháza vállalta ezt a szép és nehéz feladatot. Igaz, egy kicsit fordult a kocka, mert most olyan hallgatók panaszkodnak, akiknek inkább mi szoktunk panaszkodni év közben. Miről is van szó tulajdonképpen? Kaposy Miklós összegyűjtött néhány kérdést, nem árulom el, hogy kiktől, de elég magas szintről, fentről..., ezekre igyekszünk most válaszolni. Hát kezdjük.Somogyi:Kérem, mindenekelőtt hangsúlyozzuk, hogy mi csak egyszerű kommentárokra vállalkozunk, nehogy saját pályánkon szenvedjünk vereséget, és a végén kiderüljön, hogy egy miniszter még humoristának is jobb, mint öt humorista egy miniszternek.Radványi:Miklós, ismertesd a módszeredet. Hogy csináltad? Csak úgy odamentéla legfelsőbb helyekre, és odadugtad a mikrofont?Kaposy:Pontosan.Peterdi:Miklós, azért 1955-ben, húsz éve, nem merted volna csinálni.Kaposy:Húsz éve? Még száz éve se.

Radványi:Miért, húsz éve még nem voltak ilyen jó mikrofonok?Kaposy:Éppen az volt, látjátok, az igazi élményem, hogy még a legmagasabb szinten is jókedvűen, örömmel szálltak be a játékba.Mikes:Nem féltek, hogy lejáratod a tekintélyüket?Kaposy:Nem, azt hiszem, a tekintélyt nem kell félteni. Amelyik tekintélyt félteni kell, az már nem is igazi tekintély...Radványi:Régebben, nagyon sokan azt hitték, hogy a tekintély olyan, mint a vekkeróra. Ha nem húzzák fel mindig, akkor lejár.Peterdi:Kedves közönségünk, úgy érzem, érdekes pillanathoz érkeztünk. Ezer éve, Etelköz óta először akadnak olyan főnökeink, akik nem szégyellik, hogy humoruk van. Kérem, ez nem csekélység!Mikes:Hát akkor halljuk az első kérdést.I. hang:Kedves Magyar Rádió! Szomszédaim is bizonyíthatják, hogy a lakásom ablakán befolyik a víz. Hozzám nagyon sokan fordulnak hasonló panaszokkal. De tessék mondani, én kihez forduljak a panaszommal? Dávid István, a Fővárosi Tanács Ingatlankezelési és Építési főigazgatója.Kaposy:Tessék, még mondja valaki, hogy egy főigazgató nem befolyásos ember.Peterdi:Kedves Dávid elvtárs, nem kell panaszkodni. Úgy tudom, hogy a FIK nem nyereséges vállalkozás. Legfőbb ideje, hogy önöknél is befolyjon valami.Mikes:Azt ajánlom Dávid elvtársnak, hogy a panaszával ne forduljon senkihez. Várja meg, míg az ablakán becsurgó víz teljesen megtölti a lakást, aztán vegyen néhány aranyhalat...Somogyi:A panaszát, Dávid elvtárs, vízhatlan pergamenre írva küldje el hozzánk

a Ludas Matyi szerkesztőségébe, ahonnan majd mi továbbítjuk önöknek, és ezalatt nyerünk annyi időt, hogy a víz az ön lakásából lecsepegjen az alatta levő lakásba.Mikes:Kérjük a következőt.II. hang:Kedves Magyar Rádió! Szeretnék panaszt tenni, illetve a segítségüket kérni. Lágymányoson lakom, a Baranyai tér mellett, egy hatemeletes házban, ahol nagyon kellemesen érezném magam, ha mindig lenne vizem. Azonban kora reggel, meg különösen késő este, a víz csak csöpög. Az esti órákban a gázboyler már ritkán gyullad be, és így nem tudok fürödni, zuhanyozni. A panaszt tette: Hajdú György, a Fővárosi Vízművek igazgatója.Kaposy:Ön előnyös helyzetben van, igazgató elvtárs: a Lágymányostól csak két lépés a Duna.Peterdi:Igen, ha nincs meleg zuhany, az néha hideg zuhanyként éri az embert, de azért nem kell elkeseredni. Egy svéd orvos szerint a túlzott vízfogyasztás káros a szervezetre. Minek az a sok fürdés?Radványi:Én azt javasolnám kedves Hajdú elvtárs, hogy költözzék Dávid elvtárs ablaka alá, ott állandóan csorog a víz.Somogyi:Még egy javaslat. Munkaidőben kell fürödni Hajdú elvtárs, napközben, és nem este.Mikes:A következő...III. hang:Kedves Mit üzen a rádió. Annyi mindent olvastam, hallottam mostanában. Nagyon ideges vagyok. Nem tudom valóság-e mindez, vagy téves eszme. Tessék mondani, ki tudna megnyugtatni? Dr. Várady Géza, a Fővárosi Ideggondozó Intézet igazgatója.Kaposy:Érdekes, én mindig akkor vagyok ideges, ha nyugtatni próbálnak. Kérem, hagyjanak engem nyugodtan idegeskedni.Peterdi:Kedves Várady elvtárs! Nem kell megnyugodni. Még a legidegesítőbb

valóság is százszor megnyugtatóbb, mint a legmegnyugtatóbb téveszme.Radványi:Nem értem, „valóság”, „téveszme”, miket olvas maga Várady elvtárs? Mindenesetre januártól ne járassa az Al Ahramot.Somogyi:A kedves főorvos úr maga csinálja magának a bajt, ha érdekes, izgató újsághíreket olvas. Muszáj magának külföldi lapokat olvasni?Mikes:A következő kérdést kérem.IV. hang:Kedves Magyar Rádió! Az Őszi Vásáron szép, praktikus csecsemő- és gyermekbútorokat láttam. Azóta is keresem az üzletekben, és nem találok egyet sem belőlük. Mit csináljak? Hol kapom meg őket? Keserű Jánosné könnyűipari miniszter.Kaposy:Hogy hol találja meg őket? A jövő évi Őszi Vásáron.Peterdi:Aztán ezt néhányszor meg kell ismételni, és közben felnőnek a gyerekek.Mikes:Én is kerestem csecsemőbútort, de nem kaptam, vettem helyette egy kombinált szekrényt, a polcon elfér a csecsemő, és mivel a polc üvegezett, elég a gyereket havonta egyszer leporolni.Somogyi:Nem gyerekbútort kell keresni, hanem a gyerekek nevelésére kell fordítani az időt, mert a gyerekek egy-kettőre felnőnek, és akkor aztán lehet keresni a felnőttbútort.Mikes:Következő...V. hang:Tisztelt Rádió! Nagyon nehezen tudom megközelíteni a munkahelyemet. A Belvárosban járó sok tízezer embernek is az a baja, hogy csak bukdácsolva, a gödröket hosszasan kerülgetve lehet közlekedni. Szeretném megkérdezni, ki tudná elintézni, hogy a Tanács illetékesei egy kicsit gyorsabban vagy kevesebbet ássanak, fúrjanak és egyengessenek. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke.Kaposy:

A lassan dolgozókat kellene megfúrni, megegyengetni. De ez eddig még senkinek sem sikerült nálunk.Peterdi:Ne hamarkodjuk el, Szépvölgyi elvtárs, gondoljunk az idegenforgalomra is. A belvárosi lyukak például messze földön híresek.Radványi:Valóban, ebben a kérdésben teljesen tanács nélkül vagyunk. Kedves Szépvölgyi elvtárs, vagy azt tudom javasolni, hogy változtasson munkahelyet, vagy azt, hogy próbáljon beletörődni a dolgokba. Jobb tanácsunk sajnos nekünk sincs...Somogyi:Egy javaslatom lenne. Rá kell fogni a budapesti kutyákra, hogy azok kaparják föl a fővárost, és akkor kötelezni lehetne a kutyatulajdonosokat, hogy temessék be a gödröket.Mikes:Somogyi nem kutyatulajdonos. Kérdés?VI. hang:Kedves Rádió, a napokban a Keravillban akartam vásárolni valamit, és az eladó odasúgta, hogy vegyek televíziót, ő biztos forrásból tudja, hogy az ára lényegesen emelkedik. Tessék mondani, mi lehet az a forrás, amiről még én sem tudhatok? Dr. Csikós Nagy Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke.Kaposy:A hírt biztosan a televíziósok terjesztik. Ha már a műsor marad, legalább a készülékek ára emelkedjék.Peterdi:Kedves Csikós Nagy elvtárs. Ne higgye, hogy a beosztottjai titkolóznak ön előtt. Biztosan csak meglepetésnek szánták. Egyébként november végén láthattuk, attól, hogy felmegy valaminek az ára, még viszik, mint a cukrot.Radványi:Én is tűnődtem, milyen forrásból származhatnak ezek az áremelkedési hírek, hacsak nem a közel-keleti olajforrásokból?!Somogyi:Szerintem nem is kell biztos hírforrást keresni, az a bizonyos Keravill eladó abból indult ki, hogy addig legyen ő szegény ember, amíg a tévékészülékek árát nem rendezik.Mikes:

Kérdés?VII. hang:Kedves Rádió. A napokban vendégeimet vártam a Nyugati pályaudvaron. Érdeklődtem a nemzetközi gyorsvonat érkezésének idejéről. Az információ azt mondta, hogy a vonat várhatóan 50 percet késik. A gyors azonban a következő percben megérkezett, és én a vendégeimet elkerültem. Tanácsot kérek, hogy a jövőben hová forduljak pontos információért? Kérem, hogy válaszukat munkahelyemre küldjék. Tisztelettel: Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója.Kaposy:Előrejelzésért én a Meteorológiai Intézethez szoktam fordulni. De az óbudai javasasszony jobban bevált.Peterdi:Nem, nem, tessék csak hozzánk fordulni Urbán elvtárs, mi ugyanis pontosan informálódtunk: az még az előző napi gyors volt.Mikes:Szerintem nem a vonat érkezett meg pontosan, hanem a vendégek, ők ugyanis előre szaladtak.Radványi:Ha pontosan akar informálódni, Urbán elvtárs, a vonat érkezéséről, akkor az indiánok ősi bevált módszerét ajánlom, tessék a fület szorosan a sínekre tapasztani...Somogyi:Ne haragudjon, Urbán elvtárs, de én nem tudok megszabadulni attól a gyanútól, hogy csak azért mondta el ezt a történetet a végül is időben megérkezett gyorsvonatról, mert egy kicsit dicsekedni akart!Mikes:Kérem a kérdést.VIII. hang:Kedves Rádió. Elmentem a körzeti orvosi rendelőbe, és azonnal sorra kerültem! Ezúton gratulálok az illetékeseknek, hogy hála a kitűnően bevált betegirányítási rendszernek, megszűnt a várakozás, és minimálisra csökkent a betegforgalom. Dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár.Kaposy:Gyökeres megoldást javasolok. Ha a rendelőben várakozóknak levetítenék a Vivát Benyovszkyt, a rendelők végképp kiürülnének.

Peterdi:Igen, ez nagyszerű hír de ne álljunk meg félúton, a körzeti rendelők forgalmát végleg meg lehet szüntetni. Az összes járóbeteget át kell képezni fekvőbeteggé.Mikes:Valóban javult a helyzet, a múltkoriban fájt a fogam, elmentem az SZTK-ba, és kaptam egy sorszámot.Somogyi:És kihúzták?Mikes:A fogamat nem, csak a sorszámot: 17 forintot nyertem a lottón.Radványi:Érdekes, én a múltkor a tévében láttam egy riportot, hogy a mentőket kórházról kórházra küldözgették, sehol sem akarták befogadni a beteget. Hol volt akkor az a híres betegirányítás?Mikes:Én tudom, hol volt. Azt mondták a mentőknek: irány a másik kórház. Kérem a következő kérdést.IX. hang:Kedves Rádió, a magyar íróktól egyre több mai művet sürgetnek. Igaz, többet adhatnának ebből a műfajból, de van még valami, ami nehezíti a dolgot, éspedig az, hogy olyan hosszú a nyomdai átfutási idő, hogy lassan a legmaibb műből is történelmi regány válik. Vajon hogy lehetne ezen segíteni? Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára.Peterdi:Olyan műveket kell írni, mint Jókai, aki 100 éve írta A jövő század regényét, és még mindig nem aktuális.Somogyi:Igen, nagyon egyszerű, írjanak az írók holnapi műveket.Radványi:Én nem értem ezeket az írókat. Az ötvenes években azért panaszkodtak, hogy nyomják az új magyar irodalmat, most azért panaszkodnak, hogy nem nyomják. Különben is, ami egy mainak nevezett műben igazán mai, az olyan kevés, hogy egy körlevélben is megírhatnák.Somogyi:Még egy javaslat Dobozy elvtársnak. Gyorsítani lehetne a könyvek nyomdai átfutási idejét azzal, hogy azoknak az íróknak, akiknek minden írását úgyis mindig kiadják, írógép helyett mindjárt nyomdai szedőgépet

tegyenek a lakásába.Mikes:Kérdés?X. hang:Barcs Sándor a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója. Kedves Mit üzen a rádió. Lépten-nyomon hallok egy borbélyról, aki minden hírt előbb tud meg, mint mi. Nem lehet megtudni a címét?Peterdi:Mi önellátók vagyunk. Egyedül borotválkozunk, és a híreket is magunk találjuk ki.Somogyi:A borbély címét nem tudom, Barcs elvtárs, de ez még mindig a jobbik eset. Volt az ötvenes években nekem egy borbélyom, az reggelenként tőlem kérdezte meg, hogy mi újság. Megmondtam neki, erre ijedtében mindig levágott egy darabot a fülemből.Mikes:Nekem az a gyanúm, hogy a borbély előbb kel fel, mint az MTI vezérigazgatója, és azért tud mindent előbb, mert meghallgatta már a Hajnali Krónikát.Mikes:Kérdés?XI hang:Kedves Magyar Rádió. Bajban vagyok az újévi üdvözlőlapok írásával. Olyan nagy bélyegeket kaptam, hogyha ezeket ráragasztom az üdvözlőlapokra, nem marad hely a címzésnek, az irányítószámnak. Mit tegyek? Kihez forduljak? Honnan kaphatnék kisebb bélyeget, vagy honnan kaphatnék nagyobb levelezőlapot? Válaszukat hivatalomba kérem, címem: Horn Dezső, a Magyar Posta vezérigazgatója.Kaposy:Csak egy megoldás van, Horn elvtárs. Ragassza a levelezőlapot a bélyegre.Peterdi:Én egy gazdaságos újítást ajánlanék Horn elvtársnak. Vezessük be az újévi üdvözlő papagájt. Elröpül a címre, és bekiabálja: buék, buék.Somogyi:A nagy alakú bélyegeket szerintem nem kell sehova ragasztani, hanem a bélyeg hátáról a ragasztót le kell nyalni, és odaírni a címzést és az üdvözlő sorokat.

Mikes:A következő kérdést kérjük.XII. hang:Dr. Nagy Károlyné a Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója. Kedves Magyar Rádió. Mint az Országos Nő-tanács egyik tagja, akihez munkakörömben több mint hárommillió társadalombiztosított ügye tartozik, a Nők Évének végén szeretném megköszönni mindazon férfiak fáradozásait, akik hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban az újszülöttek száma az idén jóval 200 ezer fölé emelkedett.Peterdi:Köszönjük az elismerést, de ez nemcsak minket illet. Sokat segítettek az olasz férfitársak is...Somogyi:Kérem, Nagy elvtársnő, nekem olyan kis részem volt ebben. De tessék elképzelni, Mikesnek milyen kis része lehetett benne...Mikes:Én a költő szavaival felelek: ez jó mulatság, férfimunka volt!...

Gyárfás Miklós szomoreszkjei

– Részletek –

Keresem a demokráciát

Szomoreszkeknek azokat a rövid írásaimat nevezem, amelyeket szomorgó lelkiállapotban írtam abból a célból, hogy nevetségessé tegyem szomorgó lelkiállapotomat. Szomoreszket tehát általában csak az írhat, akinek semmi oka nincs a jókedvre, viszont nem szereti, ha mások rosszkedvűek körülötte. Amikor Molière súlyos betegen azt üzente ki inasával a szobája előtt várakozó orvosnak, hogy sajnos nem fogadhatja, mert beteg – szomoreszket alkotott. Rossz lelkiállapot, csüggedés, más szóval, szomorgás legtöbbször olyankor vesz erőt rajtam, amikor nagy gondolatokat akarok megfogalmazni. Tudniillik, mire megfogalmazom őket, már egyáltalán nem nevezhetők nagynak. Néha gondolatoknak sem.

A jellemhibákat mindig magamon tanulmányozom. Szerencsére pompás jellemhibáim vannak. A sértődést úgy szoktam elkerülni, hogy amikor már megírtam magamat, nem ismerek rám.

Természetesen a demokráciát is csak önmagamban keresem, s mivel ebben a vonatkozásban is éppen elég elmarasztalni való van bennem, sosem fogyok ki a témából. Miért keressem én a demokráciát a társadalomban, amikor ott már hivatalosan is megtalálták. Nálam nagyobb emberek. És sokkal jobb írók.

Keresem a demokráciát, és ha egy napon megtalálom, akkor azt mondom magamnak: idefigyelj, barátom, most keresd tovább. Mert a demokrácia lényege az, hogy mindig, érted, még a legtökéletesebb állapotában is, tovább keresheted benne a demokráciát.

Pygmalion

Előadta – Schubert Éva

Három évig dolgozott Pygmalion Márton szobrászművész budai műtermében Keresztelő Szent János meztelen márványalakján. Éppen a fénysugarakat szóró glóriát véste a szobor feje fölé. Ekkor a márvány megszólalt.

– Nem lesz ebből baj, Pygmalion?– Miből?– A glóriából. Attól félek, hogy az előzsüri nem enged így a

kiállításra.– Te csak ne izgasd magad, János – szólt csendesen a művész, és

kopácsolva a szobor talapzatába véste: Öreg kohász az új üzemi tus alatt.

Kovácsiné orra

Előadta – Várkonyi Zoltán

Háromheti szabadsága után Kovácsiné új orral tért vissza munkahelyére, az Agrokémiai Művek tervosztályára. Izgatottan szállt le a gyár előtt a villamosról, izgatottan – s ami fontosabb –, piszén, holott huszonkét nappal ezelőtt még kifejezetten merészen előreugró orral lépett ki ugyanennek a gyárnak a kapuján.

Kovácsiné szabadsága első napján megoperáltatta csontos, erélyes orrát, majd a következő hetekben kipihente a műtét fáradalmait egy mátrai szanatóriumban. A műtét remekül sikerült. Egy csapásra tíz évet fiatalodott. Az új, csinos s az operáció után tizenhat nappal fintorogni is tudó orrocska egészen lányossá tette. Amíg odavolt, a két gyerekre – a hatéves Jutkára és a nyolcéves Ilire – a nagymama vigyázott. Azért a nagymama és nem Kovácsi, mert Kovácsiné hat évvel ezelőtt elvált a férjétől. Kovácsinénak elege volt ebből az „özvegyi” életből. Szeretett dolgozni a gyerekeiért, s magában a munkában is örömét lelte, de egyre inkább úgy érezte, hogy így nem lehet tovább élni. Elhatározta, hogy újra férjhez megy.

Csakhogy ez nem olyan egyszerű két gyerekkel, negyvenegy éves korban. Már ki is szemelte Töppen elvtársat, osztályvezető főnökét, aki ugyan jelét sem adta semmiféle érzelemnek, de Kovácsiné úgy gondolta, ez csupán az orra miatt van. Valahányszor a tükörbe nézett, úgy találta, hogy szigorúan előregörbedő orra mindinkább vénlányossá teszi. Úgy látszik, ahogy az évek múlnak, ez a kellemetlenkedő, erőszakos orr mindig nagyobb szerephez jut. Amellett szelíd lelkialkatával is homlokegyenest ellenkezett; érthető volt Kovácsiné félelme amiatt, hogy ez a hatalomra jutott orr elfanyarítja vidám, érdeklődő alaptermészetét, elfedi őt, mint valami farsangi álarc. Bizonyára Töppen elvtárs is ezért zárkózott el előle.

Kovácsiné még egyszer megnézte magát a kis púderes szelence tükrében, aztán bekopogott az osztályvezető ajtaján.

– Szabad – parancsolt belülről egy hang.Az asszony kellemes kis lámpalázzal lépett be a szobába.– Jó napot kívánok, Töppen elvtárs – rebegte kíváncsi arccal, és

betette maga mögött az ajtót.– Úristen! Mi történt magával, Kovácsiné? – nyögte a megdöbbent

osztályvezető.

– Töppen elvtárs... Semmi különös, csak...– Csak? – tátogott levegő után a főnök.– Csak... új orrom van – sütötte le a szemét az asszony, mintha egy

kis vallomást mondott volna.– Új orra? – hüledezett a zavarában is rendkívüli lelkierőt mutató

férfi. – Új orra? De hát ez lehetetlen...– Igen, megoperáltattam a régit... És ez egészen új.Töppen elvtárs felemelkedett az íróasztala mögül. Alaposabban

szemügyre vette, mondhatni igazoltatta Kovácsiné új orrát. Arca végül is elkomorodott.

– Miért operáltatta meg? – kérdezte sötéten.– Kérem, én...Töppen elvtárs visszaereszkedett az íróasztala mögé, és feldúlva

dadogta:– Meg vagyok döbbenve, elvtársnő... Én magát komoly, megbízható

embernek ismertem... Olyan embernek, akire lehet számítani... hm... s aki nem váltogatja az orrát összevissza. Meg kell mondanom, hogy erre nem számítottam, elvtársnő...

– De hát mi kifogása van az új orrom ellen, osztályvezető elvtárs? – kockáztatta meg a kérdést a lesújtott Kovácsiné.

– Hogy mi? Megszoktam a régi orrát. Én kérem, megkövetelem a munkatársaimtól, hogy mindennap ugyanazzal az orral jelenjenek meg a munkahelyükön. El sem tudom képzelni, hogy miért kellett magának kicserélnie azt az orrot, amelyet már mindenki ismert, az ügyfelek, a kollégák...

– Én azt hittem – próbálkozott szóhoz jutni Kovácsiné, de nem jutott tovább, mert Töppen elvtárs ismét közbeszólt:

– Az ön orrának karaktere volt. Határozott, megbízható, hogy úgy mondjam, dolgozó karaktere. Én nem is tudom, mit akar kezdeni egy ilyen komolytalan, incifinci orral?

– Nincs megelégedve? – omlott össze egy világ Kovácsinéban.– Csalódtam magában, Kovácsiné elvtársnő. Én megszoktam már,

hogy magának olyan... hogy is mondjam, ügyintéző orra van...Karjait széttárta, és mély sóhajjal folytatta szemrehányásait.– De hát mit szólnak ehhez az orrhoz a leányai?Az asszony majd elsírta magát, úgy vallotta be az igazságot.– A kisebbik azt mondta az orromra, hogy nagyon patent.– Patent?– Igen. A nagyobbik lányom pedig kijelentette, hogy úgyis olyan

régen megvolt már az orrom, ideje, hogy másikat kaptam helyette ... – és elpityeredett.

– Gyerekes érvelés – bosszankodott az osztályveztő –, nagyon elhamarkodta ezt a dolgot az elvtársnő. Igen, kereken és leplezetlenül meg kell mondanom, hogy ön elvtársnő... hm... valósággal csinos lett – és elkeseredetten nézett Kovácsinéra.

– És az baj, osztályvezető elvtárs? – kérdezte Kovácsiné lelke romjain.

– Igenis baj, a maga munkakörében. Ide fiatalemberek is bejárnak, gyakornokok és más effélék, és nem tűrhetem, hogy magával itt évődjenek. Az új orrának semmiféle tekintélye nincsen.

Idegesen nézett körül a szobában, mint aki nem tudja, mihez kezdjen. Aztán felemelte a telefonkagylót, és feltárcsázta a pártirodát.

– Halló, Baróti elvtárs? Kérlek, megbocsáss egy pillanatra... igen, rendkívül fontos ügy, kérlek. Hogy is mondjam... Kovácsiné orráról van szó. Kérlek, rögtön elmagyarázom. Neki volt egy... hiszen magad is tudod... igen derék, kifogástalan orra. És most, kérlek, dolgozó emberhez nem méltó... orral tért vissza... Igen kérlek, megoperáltatta.

Most néhány pillanatig csend volt. A másik vonalon beszélt a párttitkár. Töppen elvtárs rendkívül nagy figyelemmel hallgatta, sőt nagy hallgatás közben a száját is nyitva felejtette. Amikor újra megszólalt, hangja tisztelettől és megértéstől csengett.

– Hát ha a pártnak ez a véleménye... akkor köszönöm, Baróti elvtárs, megnyugtattál... Értettem, tehát teljesen pártszerű!

Töppen elvtárs szívéről nagy kő esett le, mert attól félt, hogy Kovácsiné talán kispolgári vagy kozmopolita dolgot követett el ezzel az orral. De hát, ha így áll a helyzet, ha a párttitkár is Kovácsiné új orra mellé áll, akkor egészen más. De azért gondterhelten nézte továbbra is a fitosságtól megszépült Kovácsinét. Töppen elvtárs elgondolkozott. Istenem, milyen szép, előreugró, bátor orra volt ennek az asszonynak! Mennyi szigor és tettrekészség volt ebben az orrban! És most...

Szomorúan nézett Kovácsinéra, s egyelőre csak ennyit mondott.– Hát majd meglátjuk... Köszönöm, most nincs semmire szükségem.Kovácsiné úgy érezte, hogy mindennek vége van. Zavartan pislogott

vadonatúj fitos orra mögül, aztán csendesen visszavonult Töppen elvtárs szobájából.

Az osztályvezető pedig sóhajtva állapította meg, hogy kár, nagy kár, hiszen valósággal szerelmes volt abba a szép, nagy, élesen, határozottan előreugró orrba! Ha nem történik ez a baleset, talán el is vette volna feleségül ezt az asszonyt...

Matematika

Előadta – Schubert Éva

P1 hímnemű pont beleszeret P2 nőnemű pontocskába. A vonzalom kölcsönös. A lány szülei azonban ellenzik a házasságot, mert a fiút túlságosan kis pontnak találják. A fiatalok azonban nem törődnek az akadékoskodással, ezért az esküvő megkerülésével az elképzelhető legrövidebb módon összekötik a sorsukat, bizonyítván, hogy ezen a görbe úton keletkezett az egyenes.

Bognár Tibor: Az új létesítmény

Férfi I:Főmérnök kartárs, egy kis baj van az uszodával!...Férfi II:Talán nincs víz a medencében?Férfi I:Víz van benne. Lefolyó nincs.

Pálfy József

Vasárnapi nyitvatartás

Hívő – Halász LászlóPap – Kállai Ferenc

Hívő:(dörömböl és kiabál) Nyissák ki! Nyissák ki!Pap:(előjön és kenetteljesen) Mi az, fiam, miért kiabálsz?Hívő:Azért, mert írva vagyon, hogy zörgessetek és megnyittatik...Pap:De be van zárva, fiam...Hívő:Miért van bezárva?Pap:Mert bezárattatott!Hívő:De hát ma vasárnap van!Pap:Igen, fiam, az Úr napja!Hívő:És akkor be lehet zárva?Pap:Éppenséggel csak mi tartsunk nyitva, fiam?Hívő:Az rendben van, hogy kenyeret már nem tudok venni...Pap:Írva vagyon, hogy nemcsak kenyérrel él az ember!

Hívő:Ez az! Miért nincs akkor nyitva?Pap:Fiam, nekünk is jogunk lehet – szabad vasárnapra!Hívő:No de ilyet...Pap:Különben nem kapunk embert!Hívő:Nem hiszem!Pap:Fiam, gondold meg, nálunk nem szállhat a mesterség apáról fiúra!Hívő:Atya, Fiú... Hogy még itt is zárva tartsanak!Pap:Hiába beszélsz, fiam, szavad csak pusztába kiáltó szó!Hívő:De a nép szava, Isten szava!Pap:Akkor olvasd a vasárnapi Népszavát!Hívő:Nekem azt mondta a múltkor a sekrestyés...Pap:Látod, már az is felmondott!Hívő:A sekrestyés?Pap:Az, fiam, az. Legfeljebb csak tásadalmi munkában jön el...Hívő:Mikor?Pap:Ha kommunista vasárnapot tart!Hívő:És az orgonista?Pap:Az orgonista? Fiam, az is elhagyott.

Hívő:Uramisten, az orgonista is elment. És mit csinál?Pap:Dzsesszorgonán játszik.Hívő:Ne mondja, atyám! Dzsesszorgonán?Pap:Igen, fiam. Egyébként őt vasárnap is hallhatod.Hívő:Hol?Pap:A rádióban, fiam.Hívő:A rádióban? Hihetetlen!Pap:Így van, fiam, a Komjáthy vasárnapi koktéljában...Hívő:Szóval itt minden zárva?

Pap:Nyugodj meg, fiam, az Úr akaratában.Hívő:Kismise, nagymise, nincs itt nyitva semmise!

Árkus József

Viccszemle

Jó estét kívánok, illetve ezúttal erőt, egészséget, mert katonáéknál így szokás köszönni. Érdekes különben, hogy a fegyveres testületeket kivéve, nálunk nemigen köszönnek így. Némelyik ember meg egyenesen annyira civil, hogyha erőt és egészséget kellene kívánnia másoknak, hát még talán a nyelvét is elharapná. De hát szerencsére a hadseregnél vagyunk vendégségben, mégpedig a Fegyveres Erők ünnepe alkalmából, így hát ehhez mérten kell viselkednünk. Nekem például úgy, mint egy szakképzett katonai szóvivőnek. Ez rendkívül bonyolult feladat. A katonai szóvivő még a szóra sem mondhatja, hogy: na, fogjuk meg és vigyétek! Itt bizony alighanem nekem kell majd vinnem. Mindenesetre meg fogom próbálni, és vezénylek, mondjuk, egy viccszemlét. De hát, hogyan is kell az ilyesmit elkezdeni? Rémlik, hogy a hadseregben először be szoktak adni valamit. Én azonban elég régen voltam aktív, mármint katona. Arra azonban emlékszem, hogy akkoriban mindig beadtam valamit. Egyszer még a kulcsot is. Ez úgy történt, hogy ügyeleti szolgálatban nálam volt annak a helyiségnek a kulcsa, ahova még a tisztek is gyalog járnak. Egyszer csak integetnek a századirodából, és akkor beadtam a kulcsot. Ami igaz, az igaz, közben azért nekem is sokmindent beadtak. Hogy mást ne mondjak, mindjárt a bevonuláskor azt, hogy az újonc fején teljesen felesleges a haj. És tényleg, még a borbélyok falán is olyan ember képe lógott, aki nem volt éppen fodrászreklám. Róla, különben, azt is beadták nekünk, hogy ő a mi szeretett édesapánk. És kopaszon csakugyan hasonlítottunk is rá. Már persze hajszál híján. Beadták továbbá, hogy a katonának a puska a felesége. Volt, aki rögtön válni akart. Mások elhitték, sőt annyira szó szerint vették, hogy alig várták az első éleslövészetet. Képzelhetik, hogy mennyire meg voltak lepve, amikor a puska, úgy is mint feleség,

leginkább csak rúgott. Aztán ezt is megszoktuk, meg azt is, hogy az újonc nem beszél, hanem jelentést ad be. Az öreg katonának, a szobaparancsnoknak, a rajparancsnoknak, a szakaszvezető-helyettesnek,... de jó, hogy ez eszembe jutott, nekem is jelentésbeadással kellett volna kezdenem a viccszemlét. Kezdem is tehát:

Viccszemle, vigyázz! Fogadás balról, tisztelegj! (Marton Frigyes jön be, fogadja a jelentést.) Főrendező elvtárs, Árkus József tartalékos főhadnagy és szóvivő jelentem, hogy a Váci Viccszemle alakulatai felsorakoztak. Jelen van a kisdobos század, amely kis hibáinkat sem veri nagydobra. Jelen van a Papp Jancsiról elnevezett első poénlövő zászlóalj. Mellette a Budapesti Őrezred, éberen ügyelve arra, nehogy bárki is humort csempészhessen a Rádió vidám műsoraiba, valamint a sajtóba, a Ludas Matyit is beleértve. Jelen vannak a határőrök, akik szilárdan őrködnek, hogy a viccek ne mehessenek túl a sérthetetlen határokon. Kérek engedélyt a viccszemle lebonyolítására.

Marton:Az engedélyt megadom. Pihenj, szerelvényt igazíts!

Árkus:Értettem. Akkor pihenésképpen lazítsunk egy kicsit. Persze nem fellazításra gondolok, hanem arra, hogy pihenőben rá lehet gyújtani. Mondjuk, egy régi nótára, miszerint: most szép lenni katonának. Ezt akkoriban kezdték énekelni, amikor még elöl töltötték a puskát, hátul meg a ,,bornyút”. Mármint azt a háti felszerelést, ami valóságos borjú bőréből készült. A mai katonák nem ismerik a bornyút. A bornyú az állattenyésztés, valamint a külkereskedelem fejlődése következtében szőröstül-bőröstül eltűnt. Ugyanis a borjút kiviszik, nekünk meg itthon marad a sok marha. Ez nem olcsó élcelődés, mert bárki meggyőződhet róla, ha bemegy a henteshez.

De ott tartottunk, hogy most szép lenni katonának. Pontosabban: most igazán. Nincs már rideg kaszárnya, csak lakályos laktanya. Az újoncot nem nyírják se meg, se ki. A katonának nemcsak a szája jár, hanem kimenő, eltávozás, szabadság: ez ám az élet, sej, a gyöngyélet. A múltkor is hallottam két fiatalembert beszélgetni. Az egyik elújságolta, hogy megjött a kétéves szanatóriumi beutalója a hadseregbe. Mire a másikat csak úgy ette a sárga irigység, az ő behívója ugyanis egy héttel korábbra szólt. Mellesleg, mostanra lett igaz az is, hogy mi tulajdonképpen katonanemzet vagyunk. Gondolják csak végig: Katona a Budapesti Pártbizottság titkára, Katona a Népszabadság

főszerkesztője, sokan pedig arra táncolnak, amit Katona Klári énekel. De ez még mind semmi. Hallottam olyan civil vállalatról, ahol kifejezetten katonás szemlélet uralkodik, mert kétévenként csaknem a teljes személyi állomány kicserélődik. Aztán ismerek út- és vasútépítő, meg mindenféle más építővállalatokat, ahol ténylegesen katonák dolgoznak. Magunk között szólva, láttam olyan katonákat is, akik földalatti mozgalomban vettek részt. A Metró-építkezésen. Dicsérték is őket az ottaniak, mondván, hogy a katonák munkája tiszta keszon. Nem hiába mondják mindenütt, ahol valami baj van a létszámmal, hogy majd a katonák... Meg is fordult a fejemben, hogy sorkatonákkal meg lehetne oldani még az ápolónői és az óvónői gondjainkat is. Bár ez sem egészen eredeti gondolat, mert boldogtalan emlékezetű rajparancsnokom már több mint 20 éve kijelentette, hogy mi újoncok, ilyen ábrázattal nyugodtan elmehetnénk lókórházi kedvesnővérnek!

Fischer Sándor

A magyar nyelv hete

Előadta – a szerző és Bodrogi Gyula

Fischer:Kedves közönség! Higgyék el, hogy a Rádiókabaré műsorába teljesen véletlenül kerültem bele. Ugyanis Marton Frigyes rendezőnk mindenben humort vél fölfedezni: még mai nyelvünkben és beszédstílusunkban is.Férfi:Éppen ezért szeretném megkérdezni, hogy közéleti beszédünknek van-e humora?Fischer:(A kérdezőre néz, de nem válaszol.)Férfi:Szeretném megkérdezni, hogy humorosan beszélünk-e?Fischer:Várom!Férfi:Mit?Fischer:Hogy megkérdezze.Férfi:Megkérdeztem!Fischer:Nem! Csak azt mondta, hogy szeretné megkérdezni. Bizonyára valaki nem engedélyezte.Férfi:

Dehogynem! És éppen az a...Fischer:Problémája!Férfi:Igen. Ezt akartam mondani. De honnan lehetett ezt kitalálni?Fischer:Rádiót hallgatok! Televíziót hallgatok!!! Több mint húsz másodperce beszélünk: ilyenkor már kötelező az első probléma szó megjelenése.Férfi:És ez oly nagy...Fischer:Probléma? Csak akkor problémás, ha sokat problémázunk minden problémán.Férfi:Hisz ezzel nem mondott semmit! Hogyan tudta ilyen ügyesen megfogalmazni?Fischer:Rádiót hallgatok, televíziót hallgatok!!!Férfi:És ez már a teljes szókincset...Fischer:Biztosítja!Férfi:Éppen ezt akartam mondani! Hogyan jött rá?Fischer:Mert nemcsak a szókincset biztosítjuk, hanem biztosítjuk a kapacitást, biztosítjuk a lakásokat, biztosítjuk a tüzelőellátást, biztosítjuk az óvodát, és biztosítjuk a témát, és biztosítjuk a programot, és biztosítjuk a férőhelyet, és biztosítjuk a reggelit, az ebédet és a vacsorát, és biztosítjuk a biztosítást...Férfi:Ezt már mind ismerem valahonnan!!!Fischer:Mert rádiót hallgat, televíziót hallgat!!! És akkor azt is tudja, hogy jelentkezik az igény, és a szintek nagyságrendben jelentkeznek: községi szinten, városi szinten, járási szinten, megyei szinten, szinte minden szinten, csak nem a gondolkodási szinten – mert a gondolkodás

problémáját még nem biztosítottuk minden szinten –, és soha ne figyeljen ide, mindig csak odafigyeljen: mert mi odafigyelünk a témára, a problémára, a szintek nagyságrendjére; és ha a problémák felénk – mondjuk úgy északnyugat felé – jelentkeznek, akkor súlypontozzuk a nagyságrendi kérdéseket...Férfi:De hiszen ezt nem érti senki!!Fischer:Nem is kell! Fontos, hogy beszélünk. Az a tíz szó, amely közszájon forog, minden nyilatkozathoz elég. Vagyis: biztosítja a problémák magas szintjét.Férfi:Azt hiszem, most már értem. (Lassan, révetegen mondja.) Tehát nyilván erre mondta Bálint György: A szavak megmaradnak: az emberiség legszebb és legokosabb mondatai többé már nem veszhetnek el.Fischer:Igen, igen... De azért ma ezt úgy mondanod, hogy biztosítjuk a szavak magas szintjének problematikáját.Férfi:Úgy látszik: rádiót hallgat, televíziót hallgat!!Fischer:Hát egyébként honnan tudnám, hogy az igények telítettségközeli állapotúak, és az áru vonatkozásában a felmérés mértéke be van ütemezve.Férfi:Világos!!!Fischer:Vagy: a kérdés lerendezésének viszonylatában a kapacitás volumene felfutott.Férfi:Gyönyörű!!Fischer:És itt a magyar stílus csúcsa! Lekorlátozták felénk az adminisztratív állomány kérdését.Férfi:De a művészeti-tudományos életben azért mindig szebben fogalmaztak. Világosan, egyszerűen, tisztán, magyarul!Fischer:

Kosztolányi Dezsőnek is valami ilyesféle véleménye lehetett, mert 1933-ban idéz egy színházi beszámolóból – szó szerint: A premier pitoreszk és artisztikus mis-en-sceneje, az akció frappáns miliője, a színészek produkciója, a szubtilis nüanszok valóságos chef d'oeuvre-je.Férfi:Ez már régen a múlté! Ma már magyarul fogalmazunk!Fischer:Különösen a pszühológiában!... hol a parallelizmus problémájában az a hüpotézisünk, hogy a fiziológiai paralellizmus az implikációs szisztémák és kauzalitások izomorfizmusán alapszik.Férfi:Bizonyára erről olvastam azt, hogy a komplex szimbólum individuális konkurrensek fogalmának egy konkrétabb, szisztematikusabb kifejtése.Fischer:Erre mondja Illyés Gyula, hogy szépen ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.Férfi:Jó, jó!! De azért a szép kiejtés sem megvetendő! A remek magyaros ritmus, a hangzók zeneisége! Ahogy Kosztolányi sugallja: Ó az i kelleme, ó az 1 dallama.... vagy ahogyan Juhász Gyula áradozik: Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak.Fischer:Toképen tom.Férfi:Nem értem!Fischer:Akkor lefordítom: tulajdonképpen tudom. Ez, ma úgy hallatszik, hogy toképen tom. Sza teszetesen köbe ez a pilatnyi szitu.Férfi:Hadd fordítsam le ezt most én emberi nyelvre: Szóval természetesen körülbelül ez a pillanatnyi helyzet. De miért nem mondjuk ki a szavakat?Fischer:Nincs időnk. Sürget a tományos techkai foradom – és ebben még a szakszeti kapcsatok sem segítenek.Férfi:Átában apvető rences hatázatot kéne megfomazni!Fischer:

Remek!!! Hallgat rádiót, hallgat televíziót!!! Vannak gondolatai!Férfi:ööö....... ööööööö....... arra gondoltam...Fischer:ööö....... ööööööö....... én is arra gondoltam...Férfi:ööö....... mire???Fischer:ööö.... öö.... Kerestem egy névelőt! Erre mondta Petőfi, hogy hallgatni mindig könnyebb, mint beszélni.Férfi:Ha Petőfi, legyen Petőfi! Mert azt is mondta: Föl nem érem ésszel, hogy vannak olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály, hogy a kiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs.Fischer:Megegyeztünk! Abban semmi sincs!

Keresztes László: Családi idill

Feleség:Apukám, svábbogár van a konyhában! Mit tegyünk?Férj:Várjuk meg anyádat, ő tud németül.

Boncz Géza

Hurrá, itt a jó idő!(Az olimpia előtt)

Előadta – Bodrogi Gyula

Hurrá.Itt a jó idő.Ugrom ki örömömben a becsukott ablakon.Na, ez a nap is jól kezdődik.Szólal meg az üveges. Az ablak keretein belül.Csengetnek.Postást hoz a távirat:A Budai hegyekben... stop... sportnapok... stop... zoknit... húzzál... stop... az se baj, ha lyukas... stop... itt majd be... stop... lehet busz vagy autó stop... stop... több stop mint kolbász.Elindulok.

Gyönyörű völgy.Mindenütt virág.Leándervölgy.Itt rendezik.Ünnepélyes hangulat.És ekkor nemszólal a zene.Valaki a magnóra, szalag helyett, kakaós tekercset rakott.De megoldják.Fésűre rögzített tangóhermonikással.Derülnek.A shortnapot a kisöblű elnöknő nyitja meg:Jenőt! Egészséget! Portások!Bemelegítés.Kártyáznak.Az öltöző előtt, tréning alsó.

Ketten vannak benne.Vegyespáros.Őrjöngve rohan a feleség.Kezében a mézeshetek.Fejéhez vágja.A férj megszólal: ez volt az utolsó dobásod!Leméri.És az alsóban tovább beszélgetnek.Kettesben.

A Trabant hátuljában szexvizsga.Az elnök nem hisz a kezének.Sápadva int.Távolabb tó.Melyből az élet vize árad.Úszóviadal.A tóban 200 női mell.A legszebb úszónő ölrevaló virágot kap.Multililiomos.A hegy lejtőjén síkfutás.A vasutas csapat váltója érkezik.A vállukon.Csurom sínesek.Valaki stafétabot helyett 2X 100-ast kér.Elsejéig.A sakktábla felől gyalogos érkezik.Bicegve.Kificamodott bástyával.A mezei orvos odasiet:A gyepdoki.És a vasutassal sínre rakják.Ez fütyülve el.Egy tavaszi kosztümből átalakított tornacsarnokhoz érkezem.A lépcsőházban felemás korlát.A gyűrűn vőlegények, helyzetgyakorlatokat mutatnak be.Majd felkapaszkodnak az évgyűrűre.A legügyesebb felvágja a talajtortát.Öröm.

Mindenki zsebkendőbe rejti.Eljövök.

A lépcső alján, a tízpróbás vagány szeme elé illeszti a távcsöves fruskát.Vendéglő.Előtte két férfi.Fejükre szorulva bevásárló kosár.Kezükben kolbász.Vívódnak.Bemegyek.Helyet foglalok.Velem szemben ül a poéta lelkű szénhordó munkás, bekötött fejjel.A mázsa homlokon csókolta.Felsóhajt: nehéz egy pólya.A prímás hozzám jön.Lehajol és fülembe húzza.A sapkámat.Majd álla alá fogja a bőgőst, és vadul játszani kezd rajta.Kísért szemmel ül a kontrás, mert kotta helyett görcsöt kapott.A pincérnek tányérba mászó képe van.Az egyik vendéget megkínálja.Babbal.Visszakézből.A vendég csalamádé helyett vérszemet kap.Nem babra megy a játék!Feláll.A pincér sokat keres?Az asztal alatt?Hirtelen csend.

Mint vihar előtt.Valaki lóg a levegőben.A mestergerendában zizegve megáll egy vendég.Hátrafordított sapkával kerékpár-versenyző roham.A söntésbe.A kijárat felé a cigarettafüst és a zenekar gomolyog.A felszolgáló lábujjhegyen távozik.Ellopták a cipőjét.Végül belép a körzeti meghízott.És az orrát belefújja a sípjába.Csend.Mindenki hazaindul.Ki-ki átöleli a kerékpárját.Vidáman, de én is odébbállok.

A villanyoszlophoz egy katonaviselt hölgy támaszkodik.Ráköszönök: Erőt, egészséget!Visszaszól: Fegyverbe.Elmosolyodok.Tovább. Sűrű táj ereszkedik a csendre.Feltűnik a Normafa.Lejjebb.Olympia szálló.Klottnadrágba beszaladok.A portás megállít: Tessék?Lássék – válaszolok, de ez úgy látszik, nem elég.A huszonötös szoba ajtaja lassan kinyílik.Csapzott, agyoncsigázott, zilált férfit tol ki egy női kar.A szeme alatt öt karika.Hátrafordított sapkával kerékpárversenyző rohan.A söntésbe.A kijárat felé a cigarettafüst és a zenekar gomolyog.A felszolgáló lábujjhegyen távozik.Ellopták a cipőjét.Végül belép a körzeti meghízott.És az orrát belefújja a sípjába.Csend.

Ki sértegeti a hatóságot?!Rendőr II.:Maga kiabált, asszonyom?Nő:Igen, mert elvesztettem...Rendőr I.:Mit vesztett el, hölgyem?

Bognár Tibor

ŐrjáratNő – Csala ZsuzsaRendőr I. – Halász LászlóRendőr II. – Agárdi GáborVeréb – Bodrogi GyulaRészeg – Csákányi LászlóValaki – Verebes KárolyEgyén – Szombathy Gyula

(URH-s rendőrautó érkezik.)Nő:Tolvaj, rendőr, tolvaj, rendőr!Rendőr I.:Nő:A férjemet.Rendőr II:A férjét?Nő:De az is lehet, hogy ellopták.Rendőr I.:Ki lopná el a férjét?Nő:

A szeretője.Rendőr II.:Hol lakik?Nő:Itt lakom a házban.Rendőr II:Nem maga, a szeretője hol lakik?Nő:Kérem, nekem nincs szeretőm!Rendőr I.:A férje szeretője címét nem tudja?Nő:Hiszen, ha tudnám, kikaparnám a szemét! Szemét! Tegyenek már valamit, az Isten szerelmére!Rendőr II:Mire tetszik gondolni?Nő:A férjemre.Rendőr I.Nem úgy értem. Hogyan segítsünk magán?Nő:Mondják be a rádióba!Rendőr II.:Gondolja, hogy emiatt megszakítják a kabaréműsort?Rendőr I.:Mi a foglalkozása?Nő:Prímás a Zene-zene-zene vendéglőben! Könyörgök, keressék meg! Béla! Hol vagy, Béla!?Rendőr II.:Nyugalom, asszonyom, megpróbáljuk, add ide a mikrofont! Hívom a központot.Figyelem, figyelem! Itt Bagoly! Itt Bagoly! Bagoly mondja Verébnek! Vétel!Veréb:Itt Veréb! Jelentsen, Bagoly!Rendőr II.:

Jelentem, egy hölgy a párját keresi!Veréb:Maga meg ritkítja! Nem vagyunk házasságközvetítő. Na, mondja, hogy hívják!Rendőr I..Valamilyen Béla... egy pillanat... milyen Béla, asszonyom?Nő:Béla!Rendőr I.:Béla Béla!Veréb:Foglalkozása?Rendőr II.:Asszonyom, mivel foglalkozik a férje?Nő:Biztosan a szeretőjével?!Rendőr II.:A munkakörét lesz szíves...Nő:Mondtam már, prímás a Zene-zene-zenében!Rendőr II.:Jelentem, muzsikus a Zenebona vendéglőben!Veréb:Akkor elrendelem Béla Béla budapesti muzsikus körözését! Ha valami történik, jelentést kérek, vége!Nő:(Felvisít.) Meghalt a férjem?!Rendőr I.:Ugyan már, miért halt volna meg?Nő:Hát most mondta a rádió, hogy vége!Rendőr II:Az adásnak, asszonyom. Tessék, kérem, megnyugodni, mindent elkövetünk, hogy Béla ismét az öné legyen! Na, adj gázt! Viszlát, asszonyom!Rendőr I.:Furcsák az emberek! Minden marhasággal minket traktálnak!

Rendőr II.:Se vasárnap, se ünnepnap.Rendőr I:Csak fizetésnap.Részeg:Jó estét. Maguk rendőrök?Rendőr I.:Hát maga hogy került a kocsiba?Részeg:Azt én is szeretném tudni!Rendőr II.:Mit akar tőlünk?Részeg:Azonnal igazoltassanak!Rendőr II.:Maga teljesen leitta magát!Részeg:Nem emlékszem rá, nem vagyok józan.Rendőr I.:Elég volt. Szálljon ki, mert rendőrt hívok!Részeg:Elment a józan eszük? Mozgó kocsiból? Azonnal igazoltassanak!Rendőr II.:Rendben van. Adja ide a személyi igazolványát!Részeg:Tessék!Rendőr II:Lakhelye?Részeg:Azt szeretném én is megtudni!Rendőr I.:Mit gondolsz? Hazavigyük?Részeg:Isten ments, az anyósom éppen öngyilkos akart lenni!Rendőr I.:Akkor siessünk...

Részeg:Inkább megvárnám!Veréb:(Megszólal az URH-adó.) Bagoly jelentkezzen, itt Veréb, vétel!Rendőr II.:Itt Bagoly!Veréb:Ámokfutót körözünk! Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a piros jelzésben nem áll meg! Vétel!Rendőr I:Értettem! Egyben jelentem, hogy a kocsiban ittas egyén tartózkodik!Veréb:Ki ivott szolgálatban?!Rendőr I.:Jelentem, az egyén: egy egyén! Nincs szolgálatban!Veréb:Akkor intézkedjenek! Vétel!Rendőr I.:Könnyű azt mondani! Na, jóember, feküdjön le a hátsó ülésre, aztán elvisszük!Részeg:Csak ne a Chemotoxikálóra!Rendőr I.:Megáll az ember esze!Rendőr II.:Odanézz, valaki integet az út szélén!Valaki:Bocsánat, rendőrség?Rendőr I.:Az.Valaki:Kérem, én a Nemzeti Múzeum teremőre vagyok! Eltűnt egy befáslizott egyiptomi múmia!Rendőr I.:Külföldi?Valaki:

Nem tudom, kérem, lehet, hogy csak idegenbe szakadt...Rendőr II.:Kérem a személyi igazolványát!Valaki:A múmiáét? Az már lejárt!Rendőr II:A magáét!Valaki:Parancsoljon!Rendőr I:Itt Bagoly, itt Bagoly! Bagoly mondja Verébnek, vétel!Veréb:Veréb vagyok, vétel!Rendőr I.:Jelentem, a Nemzeti Múzeumból eltűnt egy befáslizott múmia! Nincs véletlenül a kapitányságon?Veréb:Dehogynem! Most tettünk rá friss kötést! Mondják, maguk szórakoznak?! Vége!Rendőr II.:Egyelőre nem tudunk róla semmit. Menjen vissza a múzeumba őrködni, nehogy kedvet kapjanak eltűnni a többiek. Majd értesítjük.Rendőr I.:Nézd csak, itt a Zene-zene-zene vendéglő! Menjünk be körülnézni!Rendőr II.:És ezzel az ittas egyénnel mi lesz?Rendőr I:Semmi, itt hagyjuk egy pár percre! Alszik, mint a tej! (Becsapják az ajtót.)Részeg:Mit csapkodnak ezek? Még aludni sem hagyják az embert? (Megszólal az URH-adó.)Veréb:Itt Veréb! Bagoly jelentkezzen, vétel!Részeg:Hol van itt Bagoly?Veréb:

Itt Veréb, vétel!Részeg:Most bagoly vagy veréb?Veréb:Itt Veréb, itt Veréb!Részeg:A veréb is madár!Veréb:Bagolyt keresem!Részeg:Szűzmáriám, ez már a delirium tremens!...Veréb:Bagoly, vegyék már fel a mikrofont!Részeg:Aha, a mikrofon!Veréb:Bagoly, Bagoly, mi lesz már, válaszoljon!Részeg:Hu-hu-hu!Veréb:Mi történt?Részeg:Hu-hu-hu-hu!Veréb:Ki beszél?Részeg:Hát a bagoly!Veréb:Nem értem! Zavarják?Részeg:De még mennyire! Nem hagynak aludni.Veréb:Jelentsen rendesen!Részeg:A két szürkebarát kiszállt a kocsiból!Veréb:

Kik szálltak ki?Részeg:Hát a baglyok!Veréb:Fogadjunk, hogy maga ivott!Részeg:Nyert.Veréb:Látott valamit menet közben?Részeg:Sajnos nem, aludtam!Veréb:Ezt megkeserülik, vége!Részeg:Ki érti a rendőröket? Az egyik azt mondja, hogy aludjak, a másik azt, hogy megkeserülöm! Na inkább csucsukáljunk, mert jönnek!Rendőr I.:Kár volt bemenni! Csak a Puffer Gizi vadászgat!Rendőr II.:Hosszú méla lesben.Rendőr I.:Nekünk meg kell találnunk Béla Bélát!Rendőr II.:Odanézz! Az az egyén pirosban fut át!Rendőr I:Az ámokfutó! Azonnal álljon meg, és jöjjön ide!Egyén:(Liheg.)Rendőr II.:Maga mit rohangál az úttesten?Egyén:Kérem, a feleségem szülni készül, könyörgöm... egy taxit!Rendőr I.:Maga taxizni akar, amikor a felesége szül?Egyén:Már talán késő is! Segítsenek az istenért!

Rendőr I.:Hát... a kollégám majd magával megy. Ilyet még úgyse csináltunk. Csak vigyázz, hogy a szerv becsületén semmi csorba ne essék!Rendőr II:A dolgozó népet szolgálom!Nő:Jaj, csakhogy utolértem magukat. Tudnak már valamit a férjemről?Részeg:Jaj, de borzasztót álmodtam. Otthon voltam.Nő:De hiszen itt van a hátsó ülésen! Béla! Csakhogy megvagy, már mindenütt kerestelek!Részeg:Akkor keressél tovább!Nő:Képzeld, a mamával mi történt!...Részeg:Nyugodjon békében!Nő:Leszakadt a csillár, és ráesett a lábára, eltört!Részeg:A csillár!Nő:Nem, a lábujja!Részeg:Mert sose figyel. Állhatott volna egy lépéssel előbbre is!Nő:Azonnal velem jössz. A biztos úrnak már elege lehet belőled.Rendőr I:Az biztos.Nő:Béla! Hol a hegedűd?Részeg:Itt ülök rajta!Nő:De hiszen ez egy szarkofág! Hogy került hozzád?

Részeg:Valahogy mellém szegődött! Játsszak valamit, biztos úr? Ejnye már, ki tette dunsztba a hegedűmet?Nő:Béla! Teszed le azonnal azt a múmiát!Részeg:Segítség! Elcserélték a Stradivárit!Rendőr I.:Itt Bagoly, itt Bagoly. Jelentem, megtaláltuk Béla Bélát, ő pedig a múmiát!Veréb:Itt Veréb! Gratulálok! Vegye át tőle! Vétel!Részeg:Megveszik? Mennyiért?Veréb:Most az egyszer elnézem a melléfogásaikat, mert ez bravúros volt, de előléptetést csak akkor kapnak, ha valami rendkívülit produkálnak. Végeztem!Rendőr II:Fiú! Gyönyörű kisfiú!Rendőr I.:Gratulálok!Rendőr II:Ne nekem, nem vagyok az apja!Rendőr I.:Pedig ha ez így megy tovább, a rendőrök még ezt is felvállalják!Veréb:Itt Veréb, itt Veréb! Az összes járőrnek! Téves adatot közöltünk! Az ámokfutónak vélt kocsi az Országos Mentőszolgálat rohamkocsija. Szüléshez vonul ki a Stoczek utcába! Bagoly, biztosítsa a helyszínt! Vége!Rendőr II.:Minden rendben, őrmester elvtárs! A kismama már várt a lépcsőházban. Rendben levezettem...Veréb:A kismamát?Rendőr II:

A szülést.Veréb:Veréb a... Bagolynak! Előléptetésre javaslom magukat!Mind:Itt Szirtisas, itt Szirtisas! A dolgozó népet szolgáljuk!

Tormai László – Peterdi Pál

Mindenki iskolása

Férfi – Bodrogi GyulaRendőrtiszt – Kállai Ferenc

Férfi:(Üldözik, lihegve berohan.) Jó napot. Ez itt a központi ügyelet?Tiszt;Miért? Tánclokálnak nézte?Férfi:Na végre. Végre. Tábornok úr. Vezérőrnagy elvtárs... Azonnal tartóztasson le. Vessen tömlöcbe. Vegyen védőőrizetbe. Engem üldöznek. Érti? Engem üldöznek.Tiszt:A rendőrség?Férfi:Dehogy.Tiszt:Akkor mit van begyulladva?Férfi:Engem mindenki üldöz.Tiszt:Mindenki nem tévedhet egyszerre. Óhajt vallomást tenni?Férfi:Két újságíró követett idáig. Két újságíró.Tiszt:Neve?Férfi:Csak nem képzeli, hogy bemutatkoztak üldözés közben?

Tiszt:A maga neve?Férfi:Nevem: Kovács János, harmadik osztályú tanuló.Tiszt:Egész szépen felcseperedett. Gyermekvédelem, harmadik emelet kettő bé.Férfi:Én a dolgozók esti gimnáziumába járok. És ezért üldöznek.Tiszt:Azt mondja meg, ki üldözi?Férfi:Mindenki. Üldöz a feleségem.Tiszt:Kit nem üldöz a felesége?Férfi:Magát is üldözi a feleségem?Tiszt:Engem az én feleségem üldöz.Férfi:Mindennek ő az oka. A feleségem vett rá, hogy tanuljak. Legalább a család feje ne legyen üres. És azóta naponta ötször vizsgáztat.Tiszt:Hetenként kétszer is sok.Férfi:Azóta tele van a fejem gázzal. Gay-Lussac, Boyle-Mariotte. Azóta tele van a fejem vízzel. Arkhimédész, Héron, Marco Polo...Tiszt:Sokat tanulhat.Férfi:Uram, ha én bemegyek az ABC-áruházba, tudja, mi jut eszembe?Tiszt:Kenőmájas, cipőpaszta, nullásliszt.Férfi:Püthagorasz. Á négyzet plusz B négyzet egyenlő ABC négyzet. Engem még a történelem is üldöz. Ulti közben is a svájci szabadsághős jár az eszemben. Nem fogja elhinni, a múltkor a Kuoni pásztor megütötte Tell

Vilmost.Tiszt:Hogyhogy?Férfi:Piros volt az adu. Engem mindenki üldöz.Tiszt:Mondja már meg végre, hogy miért üldözik?Férfi:A statisztikáért. Uram, én már az ország összes közművelődési statisztikájában benne vagyok. Üldöz engem az üzem Szakszervezeti Bizottsága. Kovács János bronzkoszorús brigádtag ötöst kapott biológiából. Üldöz a KISZ-bizottság...Tiszt:Maga még KISZ-tag?Férfi:Már megint KISZ-tag vagyok. Visszavettek, mert náluk is javítom a statisztikát. Lassan újra kisdobos leszek. Megint énekelhetem rövid nadrágban: Mint a mókus fenn a fán, Kovács János oly vidám...Tiszt:Apja neve?Férfi:Zrínyi Ilona.Tiszt:Zrínyi Ilona?!Férfi:Zrínyi Ilona szocialista brigád, örökbe fogadtak. Én közművelődöm mindenki helyett. Be lehet írni a naplóba, hogy Kovács János törzsgárdista háromszor nézte meg a Bánk bánt. Amíg ők sörmeccset játszottak Verőcén...Tiszt:Háromszor látta a Bánk bánt?Férfi:Az első felvonást az Erkelben, a másodikat a Nemzetiben, a harmadikat a Tháliában. Taxival rohantam Bánkból bánba. A rádió is üldöz. Idézek egy műsorból: Szombaton felkerestük otthonában Kovács János gimnáziumi tanulót. Kezében körző, lábánál vonalzó, fejében...Tiszt:

Gőz...Férfi:Gauss. Mire a mama a konyhában kirántja a halat, a papa a szobában kiszámítja a cosinus alfát. Üldöz a tévé is.Tiszt:Az mindenkit üldöz.Férfi:De rólam csináltak egy filmet: A negyvenéves kisdiák. Felhoztak a lakásomra húsz statisztát. Hogy ők a boldog családom.Tiszt:Sztár lett.Férfi:Üldözött. Mindenki iskolája helyett mindenki iskolása. Üldöz a sajtó. Küldjem el csecsemőkori fényképemet a Nők Lapjának. A kutyám fényképét a Kutyaújságnak. A pecám fényképét a Horgászújságnak. Kerekasztalt szervez velem a Népszabadság. Hol kapál szabad idejében? – kérdi a Szabad Föld. Miért nem hagyják Kovács Jánost békén? – kérdi a Szabad Európa... Aztán az ajándékok. Díszterítő Érdligetről. Dísznyakkendő a Mókus őrstől. Díszdoktorátus az Akadémiától. Díszpolgárság Ulan Batorból. Díszsírhely a Temetkezési Vállalattól. Díszponty a Halérttől. Díszpinty a MAVAD-tól... De én ezt nem csinálom tovább. Nem akarom megmondani, mit szólok a vasvári békéhez, mit csinált Pavlov kutyája, hogy szólt Spinoza spinétje... Kegyelmet kérek!

Tiszt:Záróközlemény:Kovács János harmadik osztályos tanuló kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította. Kovács Jánoson a vállalat, a szakszervezet, a brigád, a tanács, a Hazafias Népfront, a sajtó, a Rádió és a Televízió a közművelődési törvényt végrehajtotta!

Rajk András

Újságíró lexikon(Elhangzott az Önkritikus kritikus ön? c. műsorban.)

Előadta – Horváth TivadarRajk AndrásTakács Mária

Előszó:Ez a hézagpótló kötet a könyvnyomtatás 500 éves történetében példátlan gyorsasággal jelent meg. A szakma nélkülözhetetlen segédkönyvének nyers levonatai nyomban a felszabadulás után elkészültek, és a Villám Nyomda versenyfelajánlásában készítette el az 198l-es határidő előtt nyolc évvel. A kormány Tájékoztatási Hivatala a kiadáshoz soron kívül 5 kilogramm egészségügyi papírt bocsátott rendelkezésre. Ez feltétlen ökonómiát tett szükségessé – csak néhány betűből néhány legfőbb címszót tartottunk meg.

A fő fogalmak betűrendben:

A:Határozott névelő. Tizenkilencedik századig újságírók használták. Utóbbi években újságírók nem használják. Minek? Magyar nyelv szép, nem igényli. Tervezik, hogy névelők után többi szót is elhagyják.

Budapest:Község Felsőgödtől délre. Folklorisztikus érdekessége a község több középülete, magánépülete, közéleti férfia és magánéleti lánya. Itt adják ki a lapok közül a Turf című időszakos orgánumot.

E:Az ábécé ötödik betűje. Fehér Pál toldással a Népszabadság rovatvezetője. Az etika szó is ezzel a betűvel kezdődik, ennek azonban különösebb jelentősége újságírásunkban nincs.

Fehér Pál:

Ha egy E betűt teszünk eléje, a Népszabadság rovatvezetője. Ugyanitt egy Fekete nevű rovatvezető is van. Erről nevezték el az ismert Fekete-Fehér-Igen-Nem játékot. A rovatnak Sárga, Piros, Kék, Zöld, és Püspöklila nevű vezetője nem volt.

Garmond:Francia eredetű betűnagyság-megnevezés. Akkor használatos, ha a főszerkesztő-helyettes ír valamit. A gar-mond másik szótagja, jelesül a mond, az újságírásban nem függ össze a hasonló csengésű magyar igével.

Gyorsaság:Leggyakrabban a sportban, a postán és az újságírásban emlegetett fogalom. A sportban általában gyorsnak számít, ha valaki 10 másodpercen belül fut 100 métert, 1 percen belül úszik ugyanennyit, labdarúgásban 90 perc alatt eljut a saját 16-osáról az ellenfélére. A postán gyorsnak számít, ha egy levél abban az évben megérkezik, amelyikben feladták. Ez az úgynevezett postamunka. Az újságírásban gyorsnak számít, ha valaki egyáltalán bemegy a szerkesztőségbe.

Havi folyóirat:Legkönnyebben arról ismerhető meg, hogy havonta megjelenik. Ez azonban csak általában igaz. A Művészet című folyóirat például újításképpen tavaly decemberben jelentkezett a szeptemberi számával, ami világviszonylatban is szép eredmény.

Hír:Az újságírás alapműfaja. Hármas aranyszabálya, hogy egyszerűen, tömören bejelenti: hol, mikor, mi történt. E klasszikus formától a korszerű hír annyiban tér el, hogy nem jelenti be: mi történt. A lexikonba példákat a tömörség kedvéért nem vettünk fel. A hír sajátos, körülhatárolt válfaja az úgynevezett protokoll hír. Itt teljesen mellékes a hol, a mikor és a mi, viszont alapkövetelmény, hogy miniszterhelyettesig felsoroljuk a megjelenteket. Létezik aztán még az a hírfajta, amelyet az említett aranyszabálynak megfelelően gondosan elkészítünk, és ugyanilyen gondosan kihagyunk.

Isten:Megfoghatatlan, idealista fogalom. A marxista újságírással összeegyeztethetetlen. Sajátos módon mégis több említés történik róla a szerkesztőségekben, mint uralmának évezredei idején. Leginkább az

isten sem érti összetételben. Az isten szóval kapcsolatos több összetételt részben ökonómiai, részben szeméremvédelmi okból mellőztünk.

Kabaré:Műfaj, amely a nagyközönség előtt leginkább a kész kabaré! ízes magyar kifejezéséből ismeretes. Nagy alakjai megtalálhatók a Révai Nagylexikonban. Itt a szép kis alakjai találhatók meg.

Kritikus:Bibliai alak, a passiójátékok ismert szereplője. Általában nem kalapot hord, hanem töviskoszorút. Írásait vagy írógépen, vagy mások vérébe mártott tollal írja. Főleg kultúrpolitikusok használják. Ez a felhasználása nagyon praktikus és célszerű, lévén a kritikus olyan, mint a kenyér. Mindent rá lehet kenni.

Link:Németül azt jelenti: bal. Spanyolul, héberül és japánul a szónak értelmes jelentése nincs. Magyarul van, kiváltképp az újságírásban. A link újságíró kifejezés helyett manapság inkább az etimológiailag pontosabb talpraesett használatos.

Marton:Egy ige és egy főnév összetétele. A mar a kémiából és a szatírából ismert, a ton a horgászatból. A kettő együtt gyakori magyar név. Hajdan színházi jogiroda-tulajdonos volt, most Endre fedőnévvel a Nemzeti Színház igazgatója, Frigyes fedőnevű használója a legveszélyesebb, mindenfelé rendez. Egy óvatlan pillanatban ebbe a műsorba is besurrant. Olyan is.

Nem:Tagadószó, az igen ellenkezője. Ma nem használatos. Helyette a leginkább, a többnyire, a de azért szolgál. Ennek a jelentősége főleg a zsurnalisztikában és az építőiparban nagy, az úgynevezett köntörfalazási eljárásnál.

Olaj:Korunk legfontosabb energiahordozója. Korábban ismeretlen felhasználási módja, hogy rálépnek. Az eredményes olajra lépők teljes névsorát helyhiány és más megfontolások miatt mellőzzük.

Televízió:

A századokon át alkalmazott üres vízió korszerű megfelelője. A kettő kombinációja az úgynevezett üres televízió. Hazánkban leginkább ez a formája ismert.

Újság:Etimológiailag az új melléknév -ság képzős főnévi alakja. Átvitt értelemben napilap, hetilap. Nagyon átvitt értelemben. A kettőnek egymáshoz ma már szerves köze nincs. Tág fogalom, hogy mi újság. Azzal még, hogy leesett egy repülőgép, nem sokat mondtunk. Az a kérdés, kikkel, kinek, hova stb. A közlemény közreadása ezektől a tényezőktől függ.

Vita:Egymással szembenálló nézetek csatája. A modern magyar sajtóban első ízben sikerült kimunkálni a vita teljesen új formáját: az egymással egyező nézetek szenvedélyes és felesleges vitáját, valamint egy másik sajátos formát, ahol az isten (lásd: ott!) sem érti, miről van szó.

Útmutató a lexikon használatához:A könyvet – a könnyebb használhatóság és a szakmában még kevésbé járatos főszerkesztők érdekében közöljük – balról jobbra kell olvasni. A mondatokat – végig a művön – nagybetűkkel kezdtük.

Mikes György – Somogyi Pál

Kommentátor kerestetik

Előadta – P. Debrenti PiroskaDr. Bőzsöny Ferencés a szerzők

Bőzsöny:Ismertetjük az előzményeket:A „Kommentátor kerestetik” versenyre 17 000 jelentkező nevezett be. Ebből az első forduló után kiesett 3400 versenyző, önként visszalépett 12 900, férjhez ment 9, fagylaltmérgezésben megbetegedett 43, elvették a kedvét 115 versenyzőnek.Debrenti:A középdöntőből nem jutott tovább 66 versenyző, telefon útján bejutott 14, telefonon megfenyegettek 73 versenyzőt, további 15 versenyzőnél elromlott a telefonkészülék. Két versenyző tévedésből a „Bejárónő kerestetik” című versenyre ment, és mindjárt ott is fogták őket.Bőzsöny:A mai döntőnek két résztvevője maradt, akiket most a mikrofon elé szólítok: Mikes György, Somogyi Pál...Mikes:Te, csupa rokon ül a nézőtéren...Bőzsöny:Kedves Mikes György, talán néhány szóval mutatkozzon be a közönségnek.Mikes:Hát magamról talán csak annyit mondanék el, hogy...Bőzsöny:Köszönjük szépen, ennyi elég is lesz.Debrenti:Kedves Somogyi Pál, magától is megkérdezzük, mi a foglalkozása?

Somogyi:Az vagyok, ami Mikes szeretett volna lenni!Mikes:Szóval mozdonyvezető!Bőzsöny:Ismertetem a mai döntő feladatát: Önöknek a magyar sajtó úgynevezett színes híreit kell kommentálniuk.Mikes:Ehhez nem kell kommentár. Mindjárt sejtettük, hogy nem bíznak ránk –egyelőre – jelentős hírmagyarázatokat.Somogyi:Nem is kell, arra vannak kipróbált újságírók: Nyugat-Európára Pálfy József, sejkre, szultánra, maharadzsára Sugár András.Mikes:Belföldi betörőkre Szabó László, puccsokra és színesbőrűekre Ipper Pál, nekünk csak a kis színesek maradnak.Bőzsöny:Akkor el is kezdhetjük a mai döntő küzdelmeit. Mi felolvasunk önöknek színes híreket, amelyek a legutóbbi hetekben jelentek meg a napilapokban, önök pedig hozzáfűzik a mondanivalójukat. Felkérem Debrenti Piroskát, ismertesse az első hírt:Debrenti:Sarah Miltston, angol színésznő, másodszor operáltatta át az orrát. A plasztikai műtét kétszáz fontba került.Somogyi:Ez jellemző adat az angliai drágaságra. Egy barátom Budapesten 80 forintért alakította át az orrát: megivott hat üveg exportsört, és nekiment a lámpavasnak.Bőzsöny:Egy másik hír, ugyancsak Angliából: szokatlan rekordot döntött meg Jim Howard, Roverdham városában: elkészítette a világ első leghosszabb kolbászát. Hossza 1532 méter. Azt kérdezzük a versenyzőktől, mit csinálhatott ekkora kolbásszal?Mikes:Megette. Imádta a kolbászt!Debrenti:És nem félt attól, hogy megárthat neki?

Mikes:Arra is gondolt! A kolbászon, száz méterenként segélykérő telefonokat szerelt fel.Bőzsöny:A zsűri Mikes Györgynek a kolbászért negyven pontot ad.Mikes:Ha lehet, tormával kérem.Bőzsöny:Új hír. Világrekord született. Az Idaho állambeli Idaho Fallsban egy férfi száz órát főzött egyfolytában.Mikes:Az is valami? Én 336 órát főztem egyfolytában.Somogyi:Gratulálok. Hogy csináltad?Mikes:Feltettem főni egy tojást, aztán elmentem két hétre nyaralni.Bőzsöny:Újsághír: vízhatlan kábeleket gyártanak.Somogyi:Igen, ezek a kábelek azért vízhatlanok, mert a kábelt kígyókkal keresztezték, ha elered az eső, egyszerűen bemásznak a kapuk alá.Mikes:Ezt tovább lehetne fejleszteni. A kábelt keresztezni kellene egy kardhallal.Somogyi:És mi a csudának?Mikes:Hogy védekezni tudjon, ha el akarják vágni.Debrenti:Új divat a csőruha.Somogyi:Nekem pechem volt. Én is vettem magamnak egy csőruhát, de csak kétrét görnyedve tudok járni benne.Mikes:Miért?Somogyi:Véletlenül könyökcső ruhát vettem.

Bőzsöny.Az idén nyáron a belkereskedelmi miniszter elrendelte, hogy a dinnyéket meg kell lékelni.Somogyi:Vajon miért nem egy osztályveztő rendelte el a dinnyék lékelését?Mikes:Csacsi vagy, Somogyi. A fontosabb döntéseket mindig a miniszterek hozzák.Debrenti:Feleséget kapott Amszterdamból az Állatkertben búslakodó kondorkeselyű.Mikes:És most boldog?Somogyi:Igen. Madarat lehetne fogatni vele.Mikes:És miért nem fog?Somogyi:Az új feleség rajta tartja a szemét.Bőzsöny:Exportra pattogatnak kukoricát a kisújszállási Petőfi téeszben.Mikes:Lelki szemeimmel magam előtt látom a jelenetet. Áll a határőr Hegyeshalomnál, egyszer csak elrepül valami a feje fölött. Mi volt ez? – kérdi a másik határőr. Most pattognak a kukoricák Nyugatra.Bőzsöny:A pattogatott kukorica neve: PUKI.Mikes:Mi történt?Bőzsöny:Mondom, a pattogatott kukorica neve: PUKI.Mikes:Miért?Somogyi:Mert ez a rövidítése. A puki azt jelenti: pattogatott kukorica.Mikes:Ki tudta mondani, ezt gyakorolta mostanáig.

Debrenti:A Szellemes nyomozó című tévéfilm-sorozatban az egyik nyomozó már nem él. Halott.Mikes:Neked mi a véleményed a filmről, Somogyi?Somogyi:Halottakról vagy jót vagy semmit.Bőzsöny:A Kék Fényben bemutatták a csokoládés betörőt.Mikes:A betörő valószínűleg azzal védekezett, hogy tettét erősen csokoládés állapotban követte el. Megevett öt Úttörő szeletet, és a fejébe szállt a szénhidrát.Somogyi:Eléggé veszélyes mesterség volt az övé. Egyszer majdnem otthagyta a fogát.Mikes:Verekedésben?Somogyi:Nem. Egy mogyorós csokoládéban.Mikes:Az ezt megelőző Kék Fényben, talán emlékeznek rá, megismerhettük Cucunét. Tudják, ő volt az, aki nem tudta, mi az, hogy „likvidál”. Azt hitte, az olyan, mint a komatál, csak nagyobb.Debrenti:Ugandában egy futballmérkőzés 46:0 arányban végződött. Az ottani rádióriporter szerint valószínűleg volt némi előzetes megegyezés a két csapat között.Mikes:Nekem is gyanús a dolog. Szerintem a másik csapat lefeküdt.Somogyi:Hát egy gólt azért rúghattak volna.Mikes:A másik csapat nem a pályán, hanem otthon feküdt le.Bőzsöny:Egy nyilatkozatból: a jó kenyeret el kell tudni készíteni. Érteni kell hozzá, és bele kell gyúrni a tésztába a szakmai tudást és a szeretetet.

Somogyi:A napokban ettem egy kenyeret, abban benne volt a szakmai tudás.Mikes:Olyan jó volt a kenyér?Somogyi:A kenyér nem volt jó, de megtaláltam benne a pék mesterlevelét.Mikes:És a szeretet is bele volt gyúrva?Somogyi:Igen. Egy kampósszög is volt a kenyérben, hogy felakaszthassam rá a mesterlevelet.Debrenti:Négy és félkiló ezüstöt talált szántás közben egy felsőnyéki parasztember.Mikes:És amikor megtalálta, mit csinált?Somogyi:Azonnal telefonált a múzeumnak, hogy jöjjenek ki.Mikes:A szomszédjával is hasonló dolog történt. Elment a földjére, és talált egy csomó cukorrépát.Somogyi:És amikor megtalálta, mit csinált?Mikes:Telefonált a katonáknak, hogy azonnal jöjjenek ki.Bőzsöny:Nemrégiben véget ért az országgyűlés őszi időszaka. Idézet az egyik beszédből: a takarékosság továbbra is fontos feladat, de a legfontosabb, hogy körültekintően, ésszel takarékoskodjunk.Mikes:Miért kellett ezt külön hangsúlyozni?Somogyi:Mert sok helyen félreértették a dolgokat. Számos vállalatnál nem a pénzzel, hanem az ésszel takarékoskodtunk.Debrenti:Újsághír: sajnálatos módon a bútorok húsz-harminc százaléka sérülten kerül ki az üzletből. Mi lehet ennek az oka?

Mikes:Egyszerű a magyarázat: verekedés közben sérültek meg.Debrenti:Hogyhogy verekedés közben?Mikes:Úgy, hogy miközben a vevők harcolnak egy-egy garnitúráért, asztallábakkal verik egymást.Bőzsöny:A versenyidő lejárt. Most el kell döntenünk, hogy ki a „Kommentátor kerestetik” verseny győztese.Debrenti:Kedves közönségünk, ezúttal a közönségszavazásnak egy teljesen új módszerét fogjuk alkalmazni. Az önök tennivalója a következő lesz: aki Mikes Györgyre szavaz, az a bal tenyerét ütögesse hozzá a jobb tenyeréhez.Bőzsöny:Aki viszont Somogyi Pál mellett dönt, az a jobb tenyerét üsse a bal tenyeréhez.Debrenti:Úgy hallom, az eredmény döntetlen.

Nyilas János

Pálinkás tanácsadó

Előadta – Kazal LászlóTöbbféle pálinkát vagyis égetett szeszt ismerünk. Szilva, barack, cseresznye, alma, körte, törköly a legismertebbek. De megfelelő mennyiségű cukor beöntésével bármilyen gyümölcsből, gabonából, gyökérből, fűből – esetleg – mohából is készíthetünk még kibírható pálinkát. Ha kibírjuk: meg is lehet inni! Erősség szerint ismeretes 60, 70, 80 és 90 fokos avagy derékszögű pálinka. Népi neve: kerítésszaggató. Ha valahol foghíjas kerítést látunk, kiviláglik, hogy erős szeszt mérnek a kocsmában, a presszóban, a kultúrházban...

A kerítésszaggató elleni védekezést légón még nem tanítják.

A történelem folyamán három módszer alakult ki:

1. Alkoholellenes felvilágosító tevékenység, negatív.2. Vasbeton kerítés, pozitív.3. Atlanti fal. Tuti!

A házi pálinkafőzés esküdt ellensége családunk túlnyomó kisebbsége (feleség) és a finánc. A feleség azért, mert tudja, hogy a kicsurranó finomságot megisszuk. A finánc pedig azért, mert nem tudja, hogy megisszuk-e, vagy el akarjuk adni? Pedig, dehogy akarjuk. Legfeljebb a kocsmárosnak pár litert. Jobban jön ki, mintha az államiból venné. Arra csak adó van. Vevő nincs. Így meg: nekem is jó, neked is jó. Sajnos, fennáll a veszélye annak, hogy a nem körültekintően manőverező egyén a finánc karmaiba kerül. Ezt megelőzendő szeretnénk néhány közhasznú tanácsot adni: legyünk óvatosak a cukorvásárlással. Ne kérjünk egyszerre húsz kilót. Gondoljunk arra, hogy nem a TÜZÉP-nél vagyunk cementért. A teherautót se rendeljük a Népbolt helyett a kapunk elé. Leghelyesebb,

ha kölcsönkérünk szomszédunktól néhány srácot, és őket zargatjuk az üzletbe. Jutalmul elintézzük a csapatvezetővel, hogy aznap ne kelljen őrsi gyűlésre menniük.

A cefrét födjük le. Az üveget erősen rögzítsük néhány téglával. Nehogy a tehén leverjen valamit. A cefrére írjuk rá messze tűnően: szilvalekvár vagy szentelt víz.

A finánc és szűkebb környezetünk megtévesztése érdekében jó, ha házunk falára adóügyi nyugtákat és alkoholellenes plakátokat ragasztunk a következő felirattal: Az alkohol öl! Az alkohol butít! Az alkohol... elfelejtettem! Az se rossz, ha utcára néző ablakunkban két cserép muskátli közt egy üveg Traubisoda, esetleg mosószóda virít.

A lepárló masinát használat előtt ajánlatos alaposan ellenőrizni. Tavaly óta, a padláson, lehet, hogy berozsdált, és dugulásban szenved. Nagyjavítás esetén forduljunk szakemberhez. Kovács, traktoros, kéményseprő stb. Ha ők sem tudják megreparálni, a bátrabbféle ember elkezdheti a lepárlást! Nem árt, ha van otthon: általános háztartási biztosítás, CSÉB-kötvény és végrendelet.

Főzés közben ügyeljünk a higiéniára. Az első kicsurranó rozsdás féldecit ne a gyerekbe töltsük. Hátha árt neki. Legjobb meg se kínálni srácunkat! Ha már sörhöz szoktattuk... Midőn folyni kezd a várva várt nedű, felbuzog bennünk a nagy érzés: megszületett! Ím, lássátok emberek! Ahogy a régi alkimisták vajból aranyat, úgy én most barackból pálinkát varázsoltam. Szaktudás és adóilleték nélkül!

Csípős, erős, hideglelős, de: szesz. Legszívesebben szétkürtölnénk a nagy diadalt.

Baráti tanács: vegyünk mély lélegzetet, és ezt az érzést gyűrjük le. A falnak is füle van. Csak kétféle ember létezik. Aki volt finánc, és aki lesz. Meg aki most is az!

Súlyos gondot jelent, hogy a meleg pálinka intenzív pálinkaszaggal bír, amit nehéz a vizsla szimatú környéknek megmagyarázni. Megoldás lehet, ha a szesz illatát valamely más szaggal egyszerűen elnyomjuk, mint egy csikket. Légfrissítő, chemotox és intim spray egyaránt megjárja.

A kész pálinkát ideiglenesen el is rejthetjük. Kazal, góré, galambdúc, mind jó. De a legjobb a Kazal. Ügyesek voltunk, ha eldugás után a finánc nem talál semmit. Feledékenyek, ha később mi sem találunk semmit.

Ha mindezek ellenére mégis megjelenik a pénzügyőr egy szimpatikus rendőr főtörzsőrmesterrel, és felszólít, hogy tartsunk vele, akkor habozás nélkül cihelődjünk. Ha látják bennünk a jóindulatot, enyhítő körülménynek számít. Menet közben halkan, majd egyre ércesebben zenghetjük a lebukottak dalát:

Nehéz a pálinkától búcsút venni,Parancsra mégis megteszem.Persze, ha két órával később jönnek,Nincs abból már fél deci sem.

Nehéz a pálinkámtól elbúcsúzni,Jól tudom, mi lesz most velem,Bármit is kérdeznek majd ott bent tőlem,Semmire sem emlékezem!

Feleki László

Világtörténelmi panaszirodaElőadta – Benkő Gyula, Csákányi László,

Gera Zoltán, Harkányi Endre, Horváth Tivadar, Kállai Ferenc, Major Tamás, Psota Irén, Schubert Éva, Schütz Ila, Sinkovits ímre, Szombathy Gyula

Beszélő:

Amint azt kedves hallgatóink bizonyára tudják, a világtörténelemben, időtlen idők óta, amióta csak ember él a földön, a történelem előtti időkben csak úgy, mint feltehetően a történelem utáni időkben, rengeteg igazságtalanság, méltánytalanság, sérelem, mindenféle rosszaság történik. Ennek következtében az emberek, kicsik és nagyok egyaránt, joggal panaszkodnak, mert bár mindenféle ember élt és él a világon, olyan ember még sohasem született, akivel ne történtek volna igazságtalanságok. Például velem tegnap olyan felháborító... különben ezt most hagyjuk! Egyszóval éppen ezért a magasabb hatalmak, akik közül elsősorban a Föld Szellemét említeném, elhatározták, hogy megnyitják a Világtörténelmi Panaszirodát. Itt megvizsgálják mindenkinek a panaszát lelkiismeretesen, alaposan, mindenkit meghallgatnak és megnyugtatnak. Az iroda már megkezdte működését, és illetékesek odaadó megértése jóvoltából a Rádió helyszíni közvetítést adhat e nagy fontosságú intézmény munkájáról. Először doktor Csezmicai Géza elnök urat kérdezem meg, hogy tulajdonképpen mi az iroda célja?Elnök:A megnyugtatás. Az emberek szeretnek panaszkodni, és elsősorban azt várják, hogy megnyugtassák őket. Ehhez nagyfokú emberismeret, tapintat, s hogy ne legyek szerénytelen, emberfölötti műveltség és géniusz kell... Különben tessék meghallgatni, hogyan csináljuk. Hogy úgy mondjam... hehe... minden tettnél szebben beszél Demoszthenész!

Beszélő:Köszönöm szépen! Kedves hallgatóim, az elnök úr már fent ül az emelvényen, éppen egy állatbőrbe öltözött fiatalember lép eléje.Elnök:Neve?Panaszos:Ábel.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Pásztor.Elnök:Panasza?Panaszos:Meggyilkolt a bátyám, Káin.Elnök:Miért gyilkolta meg?Panaszos:Irigységből. Mert az én juhaim szebbek voltak, mint az ő gyümölcsei. Ezért agyonütött.Elnök:Gratulálok önnek, mint úttörőnek! Ön az első áldozat az emberiség történelmében. És az ön elsőségét senki sem vitathatja!Panaszos:Azt próbálná meg! Köszönöm, drága elnök úr, visszaadta az önbizalmamat! Köszönöm!Elnök:Kérem. Következő! Neve?Panaszos:Julius Caesar.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Diktátor.Elnök:Panasza?

Panaszos:Kérem, leszúrtak a szenátusban. Gyanútlanul megyek az ülésre, és akkor egy oszlop mögül előugranak az orgyilkosok...Elnök:Sajnos, a közbiztonság nem eszményi.Panaszos:Kérem szépen, ha egy sötét mellékutcában történik, nem szólok egy szót sem. De a törvényhozásban... már megbocsásson a világ!Elnök:De önt figyelmeztették, hogy ne menjen a szenátusba.Panaszos:Igen, de nem vettem komolyan a figyelmeztetést.Elnök:Máskor tessék komolyan venni.Panaszos:Kérem szépen. Köszönöm a jótanácsot.Elnök:Szívesen. Következő! Neve?Panaszos:Vazul.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Pogány.Elnök:Panasza?Panaszos:Forró ólmot öntöttek a fülembe.Elnök:Miért öntöttek a fülébe forró ólmot?Panaszos:Mert nem vettem fel a keresztséget.Elnök:Máskor tessék felvenni, és akkor részesülni fog a felebaráti szeretet minden áldásában.Panaszos:

Nem is rossz ötlet. Köszönöm szépen.Elnök:Szívesen. Következő! Neve?Panaszos:Arkhimédész.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Fizikai dolgozó.Elnök:Panasza?Panaszos:Geometriai vizsgálataim közben leszúrt egy római katona.Elnök:Hát aztán! Jobb lett volna, ha vízbe fojtja?Panaszos:Vízbe... ez érdekes gondolat. Lássuk csak... valami eszembe jutott... minden vízbe mártott test... hm... Heuréka!Elnök:Következő! Neve?Panaszos:Attila.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Isten ostora.Elnök:Panasza?Panaszos:Gyakran vérzik az orrom. Nem bírom a vért.Elnök:Orr-gégészet, második emelet tizenhét!Panaszos:Köszönöm szépen.Elnök:Szívesen. Következő! Neve?

Panaszos:Sztálin.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Papnövendék.Elnök:Panasza?Panaszos:Ledöntötték a szobraimat.Elnök:Nagyon rossz szobrok voltak.Panaszos:Az más.Elnök:Következő! Neve?Panaszos:Shakespeare.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Magánzó.Elnök:Panasza?Panaszos:Csak a halálom után derült ki, hogy jó író vagyok.Elnök:Hát aztán! Hányan vannak, akikről csak a haláluk után derül ki, hogy rossz írók!Panaszos:Milyen igaza van! Köszönöm szépen.Elnök:Szívesen. Következő! Neve?Panaszos:Kleopátra.Elnök:

Foglalkozása?Panaszos:Hát... mondjuk, királynő.Elnök:Panasza?Panaszos:Végzetesen szép voltam.Elnök:Kleó, te nem panaszkodsz, te dicsekszel!Panaszos:De van mire, drágám! Kösz!Elnök:Nagyon szívesen. Következő! Neve?Panaszos:Cromwell.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Lord Protektor.Elnök:Panasza?Panaszos:Azok a gaz királypártiak felakasztották a holttestemet.Elnök:Miért,jobb lett volna, ha életében akasztják fel?Panaszos:Van benne valami. Köszönöm szépen.Elnök:Szívesen. Következő! Neve?Panaszos:Danton.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Néptribun.Elnök:

Panasza?Panaszos:Az a piszok Robespierre lefejeztetett.Elnök:Nemsokára őt is lefejezték.Panaszos:Igen? Nagyszerű! Mit mondtam? Mit mondtam!Elnök:Következő! Neve?Panaszos:Hailé Szelasszié.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Juda oroszlánja.Elnök:Panasza?Panaszos:Megfosztottak trónomtól.Elnök:A hosszú élet átka. Az ember ne élje túl saját uralmát. Máskor vegyen példát Nagy Sándorról.Panaszos:Köszönöm szépen a jótanácsot.Elnök:Szívesen. Következő! Neve?Panaszos:Napóleon.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Jogász.Elnök:Panasza?Panaszos:Száműztek.

Elnök:Jobb lett volna, ha mint háborús bűnöst vonják felelősségre?Panaszos:Mond valamit...Elnök:Következő! Neve?Panaszos:Zsuzsánna.Elnök:Foglalkozása?Zsuzsánna:Háztartásbeli.Elnök:Panasza?Zsuzsánna:Mindig meglesnek, amikor fürdöm. Disznóság!Elnök:Panasza átmeneti jellegű. Néhány évtized, és már nem fogják meglesni.Zsuzsánna:Nem? Disznóság!Elnök:Na, látja. Következő! Neve?Panaszos:Sutirai Mihályné.Elnök:Foglalkozása?Panaszos:Foglalkozása! Ha én azt el tudnám mondani! Mindennel nekem kell foglalkoznom, más egy gyufaszálat sem tesz a helyére, már azt sem tudom, hol áll a fejem...Elnök:Panasza?Panaszos:Hát kérem szépen, nem olyan könnyű azt elmondani. Csak remegek a felháborodástól, ha beszélnem kell róla, pedig nem szeretek beszélni, mindig azt mondta drága édesanyám, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, meg hogy hallgatni arany, meg hogy sok beszédnek, sok az alja,

meg ilyesmi. Drága jó férjem is mindig azt mondogatja, miért nem beszélsz, Juliskám, hát szóból ért az ember, néma gyereknek az anyja sem, tetszik tudni, de én nem az az ember vagyok, én ha elmegyek az orvoshoz, és megkérdezi tőlem, mi a panaszom, én azt mondom neki, ne haragudjon drága doktor úr, a jó Isten áldja meg, nem szeretek én panaszkodni, úgyis hiába, az embert meg sem hallgatják, mehet fűhöz-fához, örülnek, ha lerázzák, minek jártassam á pofámat, mindenkinek megvan a maga baja...Elnök:Kérem szépen, mi azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk. Tessék elmondani, mi a panasza.Panaszos:Elmondani, elmondani! Mintha az olyan könnyű lenne! Már telesírom a tengert! Az idegességtől már azt sem tudom, mit csináljak, nem alszom én hónapok óta, horkolni is alig van kedvem, enni is alig tudok, a lányom is azt mondja, édesanyám, egyen, mert ennek nem lesz jó vége, de mit csináljak, a mirigyeim is tönkrementek már, attól hízom, még a szemem is ég, és a gyomrom fel és alá jár, és újabban a fejemben furcsa zúgás van, nem tudom, mitől lehet, az orvosok is tehetetlenek...Elnök:Egyszóval mi a panasza?Panaszos:Hiszen éppen azt akarom elmondani, miért szakít félbe minduntalan? Hát tényleg sehol sem hallgatják meg az embert? Tessék jól figyelni, mert nem mindennapi esetről van szó, én még ilyet nem hallottam! Isten látja lelkemet, ilyesmire csak Drabákiné képes.Elnök:Mire képes Drabákiné?Panaszos:Nincs arra kifejezés. Fölöttünk lakik, tetszik tudni, az én erkélyem fölött van az övé, a piszoknak. Direkt csinálja, én mondom, direkt csinálja, akkor rázza a szőnyeget, amikor kint van az ágyneműm, kilesi a nyomorult, hogy mikor teszem ki, és akkor kezdi el rázni a mocskos szőnyegét, csak hogy engem bosszantson, a dög. Hát kérdem én, az ilyen embert nem kellene felakasztani? Az ilyen ember megérdemli a levegőt?Elnök:Bocsánat... megpróbálta figyelmeztetni?Panaszos:

Ennek beszélni? Hol él ön, kedves uram! Ennek? Én csak csendesen annyit kérdeztem tőle, hogy lehet valaki ilyen ocsmányul mocskos állat, már pimaszkodott. Még neki állt feljebb! Azt az arcot látni kellett volna! Nem, nem lehet, reménytelenek az emberek. Én, a jó bolond, csak ne lennék olyan naiv, még azt hittem, hogy emberi módon meg lehet beszélni...Elnök:Egy pillanat!Panaszos:Pillanat, ugyan! Örökkévalóság ez, nem pillanat. A végén belegebedek, én is ember vagyok! Egyszer megpofoztam, hát mit tetszik gondolni, segített valamit? Még ő volt megsértődve. Embertelen!Elnök:Bocsánat, nem próbálta...Panaszos:Mindent megpróbáltam, hiába! Följelentettem én már mindenhol, ahol csak lehetett. Feljelentettem az ingatlankezelőségen, a minisztériumban, az erkölcsrendészeten, az ügyészségen, a népi ellenőrzésen, mindenütt, már ínhüvelygyulladásom van, annyi feljelentést írtam, de az csak rázza a magáét. Az egyiket egyszer lerántottam, meggyújtottam – azt hiszi, volt valami eredménye? Téved, drága uram, maga naiv ember, mint én. Semmi! Új szőnyeget vett, azt rázza a nyakamba...Elnök:Kérem szépen, csak egy pillanatra! Ez az ügy tulajdonképpen nem hozzánk tartozik, tessék a Köztisztasági Hivatalhoz fordulni.Panaszos:Mi az, kérem, talán le akar rázni? Vegye tudomásul, hogy ott is följelentettem, nekem nem tud mondani olyan hatóságot, ahol ne jelentettem volna föl, és mi volt az eredmény? Semmi! Mindenki összejátszik vele, engem akarnak idegileg tönkretenni, látom én, mire megy ki a dolog! Az embert csak küldözgetik, menjen ide, menjen oda, mint maga is, kedves uram, ahelyett hogy megbüntetnék azt a gyalázatost, hát hogy jövök én ahhoz... kérem, éppen tegnap volt, féltizenegykor... vagy mit is beszélek: háromnegyed tizenegykor...Elnök:Könyörgök, hosszú sorban állnak a panaszosok...Panaszos:Könnyű ezt mondani, kidobni az embert! Ismerem ezt, mézes-mázos hangon, így jó asszony, úgy jó asszony, de az embernek a baján

segíteni, azt bezzeg nem... én csak annyit akarok mondani...Elnök:Asszonyom, ha nem hagyja abba, felkötöm magam!Panaszos:De legalább előbb hallgasson meg! Mondom, kitettem szárítani a törlőruhákat, mindig kiteszem felmosás után, nálam olyan tisztaság van, hogy akárki megnézheti, én nem az az ember vagyok, akit megesz a kosz, mert lusta, nálam rend van, és kitettem a ruhákat az erkély rácsára, hát egyszer csak hallom ám a porolót, elöntött a méreg, hát ez felháborító, rohanok ki, persze lógnak a szőnyegek, én még akkor is uralkodtam magamon, felszóltam, te piszok kofa, menj a fenébe a koszos szőnyegeddel! Nem fogja kitalálni, mit mondott. Azt mondta, nem emlékszik rá, hogy tegeződnénk. Erre komolyan méregbe jöttem, még ezt is letagadja, igenis tegező viszonyban vagyunk, én minden házbeli asszonnyal tegeződöm, nekem elsősorban a jóviszony a fontos, a béke, a szeretet. Hát akkor én megmondtam neki a véleményem, azt nem tette ki az ablakba. És még csak szóra sem érdemesített a szemtelenje. Hát ehhez mit szól? Mi? Erre persze nincs egy szava sem! Mondom... tessék?... mi történt?Egy hang:Rettenetes! Az elnök úr felakasztotta magát!Panaszos:Hát ez fölháborító! Direkt csinálta, esküszöm, direkt csinálta, csak hogy engem bosszantson. Így akart lerázni. Hogy ne kelljen engem

meghallgatni és végre valamit csinálni ebben az ügyben. (Sír.) Az nem emberi, hogy mennyit szenvedek! Még azt sem hagyta elmondani, hogy tegnap délután, amikor gyanútlanul...(Torkára forrasztják a mikrofont. A hang elúszik...)

Peterdi Pál

Vizsgázik a szóvivő

Előadta – Ariadna SesztakovaMarton FrigyesSzilágyi György

Együtt:Jó estét kívánunk!Marton:Kedves hallgatóink, elnézésüket kérjük, hogy teljesen formabontó módon betörünk ide Szilágyi György kollégámmal, de úgy éreztük, hogy mielőtt a mai kabarét szárnyára bocsátjuk, valamit meg kell magyaráznunk. Ma először fordul elő, hogy külföldi szerzők írásaival jelentkezünk. Úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy egy kicsit körülnézzünk, mi újság a szomszédban.Szilágyi:Persze, köröskörül többféle szomszédunk van, és mindegyik oldalra nyílnak ablakaink. De azt hiszem, teljesen érthető, hogy elsőnek és a felszabadulás 31. évfordulóján, éppen azt nyitjuk ki, amelyik keletre néz.Marton:Hadd tegyem hozzá: ez kétoldalú kapcsolat. Az általunk kiküldött magyar kabarét a napokban sugározza a moszkvai rádió.Szilágyi:A barátság humorvezetékén.Marton:Kiválogattunk egy csokorra valót, így született meg a mai műsor. Kérem, a szovjet és az orosz humornak nagy hagyományai vannak. Gribojedov, Gogol, Osztrovszkij, Majakovszkij.

Most, hogy elkezdjük, fordítsuk moszkvai hullámhosszra humorérzékünk antennáit... Az írások másfajta körülmények, más problémák között élő emberekről szólnak. Groteszkebbek, mint a miénk, elrajzoltabbak, inkább a jellemhumor felé hajlanak...

Szilágyi:Mondd, Frici, minek ezt annyira magyarázni?Marton:Idehallgass, Gyuri. Tudod, mennyit kellene neked Azerbajdzsánban magyarázni a Lujza és Jenőt?!Szilágyi:Vagy a Krahácsot...Marton:Azt hiszem, ennyit el kellett mondanunk, mielőtt szárnyára bocsátjuk a Kabarészínház mai bemutatóját.Szilágyi:És akkor már csak a szóvivőt kell szárnyára bocsátanunk.

Kedves közönségünk, engedjék meg, hogy bemutassam szóvivőnket, Ariadna Sesztakovát.Sesztakova:Jó estét kívánok.Marton:Bocsásson meg. Ariadna, mi vagyunk felelősek a műsorért, engedje meg, hogy most egy kicsit levizsgáztassuk.Sesztakova:Szóvitelből...Szilágyi:Hogy van ez?Sesztakova:Gondolom, ha a könyvelő munkája a könyvvitel, akkor a szóvivőé a szóvitel. Hát csak vizsgáztassanak.Marton:Köszönjük. Született?Sesztakova:Mikor vagy hol?Szilágyi:Természetesen hol?Sesztakova:Azért. Leningrádban.Marton:Hogyan került Pestre?Sesztakova:

Beházasodtam. Magyar ember vett feleségül.Szilágyi:Mindenkit érhet baleset.Sesztakova:De aki maga keresi, nem kell sajnálni.Szilágyi:Ez jó mondás. Frigyes, nekem ennyi elég, megvan a szóvivőnk. Menjünk haza.Marton:Még egy perc. Mi volt az első nagy élménye Pesten?Sesztakova:Hogy feleségek pucolják férjek cipőjét.Szilágyi:Miért? Leningrádban a férjek pucolják a feleségükét?Sesztakova:Leningrádban pucolja ki-ki magáét.Marton:Mivel foglalkozik?Sesztakova:Dramaturg vagyok a Madách Színházban, csinálom a Gavarit Budapest című rádióadást, nyelvtanfolyamokat vezetek a rádióban és a televízióban.Szilágyi:Magyarul tanít oroszokat?Sesztakova:Oroszul tanítok magyarokat.Marton:Hogyhogy ilyen jól beszél magyarul?Sesztakova:Évek óta Pesten élek.Marton:Akkor miért nem beszél jobban magyarul?Sesztakova:Nézze, ismerek magyar srácokat. Iskolában 12 évig tanulják az oroszt, és végén nem tudják, hogyan kell kimondani: Kérek egy pohár vizet. Ehhez képest én egy Péchy Blanka vagyok a magyar nyelvben.Szilágyi:

Frici, nekem ennyi elég, megvan a szóvivőnk. Pasli damoj!Marton:Hát akkor pasli!Sesztakova:Várjanak egy kicsit. Nem gondolják, hogy mégis botrány lesz, ha én itt csak töröm a magyar nyelvet?Marton:Szó sincs róla, nagyon kedves.Szilágyi:Brachfeld Siegfried harminc éve töri, és mekkora sikere van.Marton:Nézze, Brachfeld németül töri, maga oroszul töri.Sesztakova:Tudja, mi ebben a legszebb? Hogy egy táborban törhetjük.Szilágyi:Most már fix, hogy megvan a szóvivőnk. Ariadna, doszvidanja!

Kis György Mihály: Orosz nyelvórán

Őrmester:Balogh elvtárs, mondja meg nekem, hogy mondják oroszul azt, hogy radiátor?... Nem tudja?Honvéd:Őrmester elvtársnak jelentem: nem tudom.Őrmester:Ejnye... Ugyanúgy mondják, mint magyarul, csak dé helyett gyével... Ragyiátor. Érti?onvéd:Jelentem, értem.Őrmester:Tehát, hogy mondják?Honvéd:Fűtyőtyest.

A. Kurljandszkij–A. Hajt

Egy fedél alattFordította: Benedek Árpád

Előadta – Bodrogi GyulaCsákányi László

Ma korán reggel, ahogy jöttem ki a fürdőszobából, véletlenül összetalálkoztam az apámmal.

– Misenyka – örült meg az apám –, szervusz fiacskám!– Apa! Szervusz, drága apa!Megcsókoltuk egymást. Nagyon régen nem láttam az apámat. Azt

hiszem, utoljára vagy egy éve találkoztunk. De lehet, hogy több is. Valahogy mindig elkerüljük egymást. Nagyon elfoglalt emberek vagyunk, mind a ketten. Apámnak állandóan próbái, fellépései, patronázs-koncertjei vannak. Nekem is van dolgom elég: hol értekezlet, hol ülés, hol szeminárium az új technika vívmányaiból.

– Hát, hogy vagy fiam? – kérdezte az apám. – Hogy tanulsz? Jól megy-e az egyetem?

– Köszönöm, jól vagyok – feleltem. – Már a múlt évben befejeztem az egyetemet.

– Komolyan mondod? – csodálkozott el az apám. – Remek fiú vagy, gratulálok!

Kinyílt a szoba ajtaja, és az előszobába betipegett Szásenyka.– Hát ez a kislány meg hogy kerül ide? – kérdezte az apám.– Ő az én kislányom, Szásenyka.– Hogyhogy? Közben már meg is nősültél?– Meg. Még egyetemista koromban.– Jó pipa vagy, mondhatom! Még be sem mutattad a feleségedet.– Mikor mutattam volna be? Szinte soha nincs itthon. Orvos

szegénykém. Nappal a körzetét futkossa végig, este ápolónői tanfolyamot vezet.

– És ma? Mi az, tán vasárnap is dolgozik?– Nem, vasárnap nem dolgozik. Vasárnap továbbképző tanfolyamra

jár.

– Kár – sóhajtott az apám –, szerettem volna megismerkedni vele. Legalább azt mondd meg, milyen?

– Hát, hogyis mondjam?... Nem túl magas, nem túl alacsony... szóval középtermetű... Bár, inkább magasabb a közepesnél... a szeme kék... de nem, inkább fekete... a haja... milyen is a haja?

– Szép kis férj vagy, mondhatom!– Te könnyen beszélsz. Az esküvőnk óta mindössze háromszor

láttam.– Hát igen... szóval azt sem tudod, hogyan néz ki a tulajdon

feleséged?– Már hogyne tudnám! Van róla egy fényképem. Ha elfelejtem,

mindig előveszem és megnézem.– Mutasd csak... Hohó! Hát ezt a lányt én már láttam. Két hete ő

mosta fel itt az előszobát. Még gondoltam is, biztosan anyád fogadta föl. Pénzt akartam adni neki, erre megsértődött.

– Miért nem kérdezted meg előbb anyát?– És anyád legalább tudja, hogy nős vagy?– Azt hiszem, tudja – mondtam határozatlanul –, hagytam neki egy

cédulát.– Cédulát? Nem lett volna jobb személyesen közölnöd vele?– Mikor közöltem volna? Hol bevásárol, hol a tisztítóba rohangál,

hol a Nyugdíjas Klubban tart ügyeletet...– Nagyon szeretném már látni anyádat – mondta szomorúan az

apám.– Te mikor láttad utoljára?– Mikor? Úgy egy hónapja lehet...– És hogy néz ki? Megöregedett?– Őszintén szólva, nem figyelhettem meg. Én éppen a lifttel jöttem

fölfelé, ő meg szatyrokkal rohant a lépcsőn lefelé.– Apu – sírta el magát Szásenyka –, pipilni kell.Hoztam neki a bilit.– Te, fiam! – mondta az apám. – Hiszen ez nem kislány! Ez igazi,

virtigli kisfiú!– Tényleg... – mondtam egyetértőn –, úgy látszik, kisfiú.– Micsoda apa vagy te – szólt feddőn az apám –, azt sem tudod,

lányod van-e, vagy fiad?!– Hát honnét tudnám? Hiszen egész héten az óvodában van, csak

vasárnapra hozzuk haza.Az óra ütni kezdett. Apámon ideges rángás futott végig.– Kilenc óra?! Elkések a próbáról.– Nekem meg ma vizsgáznom kell a munkavédelmi

rendszabályokból.– Hát, viszlát – mondta az apám.– Viszlát – mondtam én. – Ha van valami, írjál.– Ha találkozol a feleségeddel, mondd meg neki, hogy üdvözlöm.– Te meg anyát csókold meg helyettem.És elrohantunk a szélrózsa ellenkező irányaiba.Azért mégis milyen jóleső érzés volt találkozni az édesapámmal.

Egyetlen gondolat mégsem hagy nyugodni. Valóban az apámmal találkoztam? Vagy talán a nagybátyámmal beszélgettem az imént az előszobában?

G. Gorin

Miért van kötés a lábán?Fordította: Benedek Árpád

Előadta – Agárdi GáborKállai FerencUngvári László

Van egy ilyen vicc: elmegy a beteg a doktorhoz. A beteg lábán kötés.– Mije fáj? – kérdezi az orvos.– A fejem – feleli a beteg.– Akkor miért van bekötve a lába?– Lecsúszott a kötés...Egyszer vendégségben voltam ismerőseimnél, és elmeséltem ezt a

viccet. Arra kértek, meséljek valami humorosat, erre én elmeséltem ezt. Mindenki nevetett.

Csak az asztalnál velem szemközt ülő idősebb férfi nézett rám furcsán, elgondolkozott, aztán hozzám hajolt:

– Bocsásson meg, valamit bizonyára kihagytam... Mije fájt a betegnek?

– A feje.– És akkor miért volt kötés a lábán?– Lecsúszott.– Igen... – mondta a férfi szomorúan, és nem tudni miért, sóhajtott.

Aztán ismét töprengésbe merült.– Nem értem – mondta néhány perc múlva –, mi ebben a vicc?...

Lássuk a logikát. A betegnek ugyebár a feje fájt, nemde?– Igen, a feje.– Akkor miért volt bekötve a lába?– Lecsúszott!– Különös! – mondta a férfi, és fölkelt az asztaltól. Odament az

ablakhoz, mélyeket szívott a cigarettájából, és elmerülten bámult ki a sötétségbe.

Én teát ittam. Egy idő után eljött az ablaktól, mellém ült, és suttogva mondta:

– Ha megöl, akkor sem értem a vicc savát-borsát! Hát ha valakinek

a feje fáj, mi a fenének köti be a lábát?– De nem kötötte be a lábát! Eszébe sem volt! – mondtam. – A fejét

kötötte be!– És akkor hogyan került a kötés a lábára?– Lecsúszott...Fölállt, és figyelmesen a szemembe nézett.– Na, menjünk csak ki innen egy kicsit! – mondta hirtelen

határozottsággal. – Ezt meg kell beszélnünk!Kimentünk az előszobába.– Idehallgasson – mondta, és a vállamra tette a kezét –, ez tényleg

jó vicc, vagy maga csak tréfál?– Szerintem, jó vicc – mondtam.– És mi benne a humor?– Nem tudom – mondtam –, mulatságos és kész!– Lehet, hogy kihagyott valamilyen részletet?– Miféle részletet?– Hát mondjuk, hogy a beteg féllábú volt!– Már miért lett volna féllábú?– Ha lehetségesnek tartjuk, hogy a kötés valóban lecsúszott, akkor

végig kellett csússzon az egész testén, majd meg kellett volna akadnia a beteg mindkét lábán!... Vagy pedig az illető rokkant volt...

– Nem – utasítottam vissza határozottan a feltételezést –, a beteg nem volt rokkant!

– Akkor hogyan került a kötés a lábára?– Lecsúszott! – suttogtam. Letörölte a hideg verejtékét.– Még most sem értem,... végül is mije fájt a betegnek?– Minden jót! – mondtam, kabátba bújtam és távoztam. Éjjel egy

órakor csöngött a telefon.– Bocsánat, a vicc ügyében hívom – ismertem föl a hangját.– Nem jön álom a szememre. Ez a láb nem megy ki a fejemből!...

Pedig itt kell valamilyen humornak lennie! Ugye van?– Van! – mondtam.– Én is így.gondolom... Nem vagyok én hülye... Főiskolát

végeztem... A feleségemnek elmondtam a viccet – jót nevetett. De hogy min nevet, nem értem. Nem tudom, nem tudom, hogy mit tegyek!?

– Aludjék! – kiáltottam, és letettem a kagylót.Másnap este újra fölhívott.– Különböző szakemberekkel konzultáltam ma – mondta –, mind

egyhangúan állítja, hogy a kötés nem csúszhatott le!– Na és, ott egye meg a fene – keltem ki magamból. – Ha nem, hát

nem! Mit akar tőlem?!

– Tisztán szeretnék látni ebben a kérdésben – mondta mérgesen. – Számomra ez elvi kérdés! Én, kérem, felelős állásban vagyok. Nekem kötelességem, hogy szellemes legyek!...

Levágtam a kagylót.A következő napokban többször telefonált, sőt személyesen is

fölkeresett otthon. Dühöngtem, káromkodtam, visszautasítottam – hiába. Még csak meg sem sértődött. Ártatlan, tiszta szemével nézett engem és ismételgette:

– Értse meg, számomra ez nagyon fontos... Muszáj, hogy nekem humorérzékem legyen...

Ekkor elhatároztam, hogy megírom az esetet egy humoros karcolatban. Tollhegyre tűzöm az embert, akinek nincs humorérzéke, aki a nevetés titokzatos törvényeit a szorzótábla segítségével akarja kielemezni.

Karcolatomat elvittem az egyik folyóirat szatirikus rovatának a szerkesztőjéhez. A szerkesztő nagyot és hosszan nevetett.

– Micsoda tuskó –mondta –, hihetetlen... tényleg vannak ilyenek?– Vannak - mondtam –, magam láttam.– Rendben, lehozzuk – mondta a szerkesztő.

Aztán átölelte a vállamat, és fülemhez hajolva súgva kérdezte:– Nekem azért titokban megsúghatja, végül is mije fájt a betegnek?– A feje – mondtam alig hallhatóan.– És akkor miért volt bekötve a lába?!Megértettem, hogy a karcolatomat soha nem nyomtatják ki.

Szabados Gábor

Utazás hazafelé

Előadta – Székely József

Irány Budapest, Keleti pályaudvar, na gyerünk!Elindulunk. Én és az optimizmus. A vonat meg áll, de már alig áll a

lábán. Belém botlik egy részeg. Alig áll a lábamon. Képembe lehel. Egészségemre! A szűk folyosón egy hatalmas kövér hölgy közlekedik. Kitérni lehetetlen. Végig tol az egész szerelvényen, közben beszélgetünk. Kedvesen megkérdezi: Hová, hová? Mindig csak ön előtt! Végre megszabadultam tőle! Az utolsó ajtón kiestem. Megy a vonat. Rajta a táskám! Rajtam az idegbaj. Hál' Istennek utolérem. Felugrom, segítő kezek nyúlnak felém, ennek ellenére felszállok. Hurrá! Megvan a táskám! Csak azt tudnám, hogy hol? Hozzálátok a módszeres nyomozáshoz. Nem láttak egy táskát? Többen tolvajt kiáltanak, majd űzőbe vesznek. Futás. Valamiben felbukom: a táskám. Felkapom és beugrom egy WC-be. Foglalt – szólalt meg alattam az a bizonyos kövér hölgy. Nem tesz semmit, én ráérek! Megáll a vonat. Amíg a vonat az állomáson tartózkodik, addig szigorúan tilos! Nem baj, azért kezet lehet mosni. Törülköző nincs, még szerencse, mert víz sincs. Marad a szappan. Eh, mégsem marad. Zsebre vágom, aztán irány – ülőhelyet keresni.

Bocsánat, van itt egy szabad hely? Arrébbhúzódnak. Most már nincs. Tovább megyek. Bocsánat, van itt egy szabad hely? Akár kettő is – felelik, aztán kilöknek. A harmadik fülkében végre megengedik, hogy leüljek. Közvetlenül az ablak mellé. Kívülről. Odakint annyi hely van, amennyit csak akarok. Élvezem a sebességet, mehetünk vagy úgy óránként. Végre leszáll egy utas, annak a helyére beülhetek. Valaki benyit. Bocsánat, van itt egy szabad hely? Mindenki rám néz. Rám nézve ez kínos. Végül megoldódik a kérdés, mindnyájunknak jut hely, mert én – csakhogy mentsem a bőröm – saját ölembe ülök. Kicsit

elbóbiskolhattam. Arra ébredek, hogy a fülkében komoly kártyacsata dúl. Vadul verik a hátamat, ugyanis én vagyok az asztal. A fene egye meg – morog valaki –, fordítva szerelték ide ezt a hamutartót! – és igyekszik visszacsavarni a fülemet. Ember, mit csinál – súgom oda neki –, a makk ásszal induljon! A hamutartómhoz hajol, és finoman rendreutasít: Kibic kuss! Sértődötten elhallgatok. Csak az szerez némi elégtételt, hogy a pasas elbukja az ultiját. Úgy kell neki! Miért indul a makk ásszal? Bejön a kalauz. Körülnéz belül. Körülbelül néz. Rögtön szemet szúrok neki, amikor a jegyeket kéri. Az asztalért pótdíjat kell fizetni! Kié? Az enyém! – bukkan fel az ajtóban a megszokott kövér hölgy. Pesten már együtt szálltunk le. Összeillő pár vagyunk. Egy asztal és egy ruhásszekrény.

Tóth Károly

Új beteget hoztakMentős – Szacsvay LászlóOrvos – Bodrogi GyulaAsszony – Csala ZsuzsaFérj – Gera ZoltánElza nővér – Schubert Éva

Mentős:Jó estét kívánok. Beteget hoztunk, kérem. Hol az ügyeletes orvos?Orvos:Itt vagyok, itt vagyok. Honnan hozták a kedves beteget?Mentős:Hogyhogy honnan? A lakásáról. Rosszul lett, telefonáltak, kimentünk, behoztuk.Asszony:Jaj nekem! Jaj nekem!Orvos:De hol van a beteg lakása? Egyáltalán idetartozik?Mentős:Idetartozik. Küküllő út 136. Az idetartozik.Orvos:Az ide. Hát mi baj, kedvesem?Asszony:Jaj nekem! Ma... ma délelőtt takarítgatok otthon, egyszerre csak hi-hi-hirtelen, ide a hasamba bele... jaj nekem, mint a villámcsapás!Mentős:Doktor úr, kérem, itt tessék aláírni.Orvos:Ja, igen. Tessék. Szóval, ma délelőtt hirtelen...Mentős:Pecsét nincs?Orvos:

Pecsét nincs.Asszony:Jaj nekem!Mentős:Az nem lehet. Ha a doktor úr nem pecsételi le az átvételi cédulát, akkor mink hogy számolunk el a fuvarral?Orvos:Márpedig nincs pecsét. A pecsét ilyenkor este el van zárva.Mentős:Akkor tessék a pecsét helyére egy zé betűt tenni. Zé, mint zárva.Orvos:Jó, itt a zé betű, tessék.Asszony:Jaj nekem!Mentős:Ez meg mi? Ez nem zé betű. Tessék olvashatóan ideírni.Orvos:Nem tudok olvashatóan írni. Orvos vagyok. Olvashatóan írni a címfestő tud. Különben majd csináltatunk egy pecsétet, amin lesz egy zé betű. Olvashatóan.Mentős:Csak el ne zárják azt is...Orvos:Folytassa, asszonyom!Asszony:Jaj nekem! Ma délelőtt csak úgy takarítgatok, amikor hirtelen, mint a villámcsapás...Orvos:Ezt már említette. Neve?Férj:Zemlényi Hugóné.Orvos:Türelem, uram, az ön nevére is sor kerül.Férj:Zemlényi Hugóné, a feleségem neve. Én Zemlényi Hugó vagyok.Orvos:Örvendek. Doktor Petymeg. Szóval a beteg a kedves felesége.

Férj:De még milyen beteg a szerencsétlen. Ma délelőtt, én otthon se voltam, de a feleségem mesélte, hogy hirtelen, mint a villámcsapás...Orvos:Születési éve?Asszony:Hát nem mindegy az, kérem?Orvos:Hogy lenne mindegy? Itt ez a kórlap, itt vannak ezek a kis rubrikák. Tetszik látni?Asszony:Persze, hogy látom. Jaj nekem!Orvos:Na, kérem. Ezeket nekem itt szépen ki kell töltögetni, különben holnap olyan csetepaté lesz a felvételi irodán... ! Tehát: születési éve?Asszony:1944.Orvos:Ezer-ki-lenc-száz-negy-ven-négy... -ej, azok voltak a nehéz idők!...Asszony:És akkor hirtelen, a hasamba bele...Orvos:Hónap, nap?Asszony:Hogy mi? Ja! December 25.Férj:Karácsonyi ajándék.Orvos:Legalább valami. Én negyvennégyben mumszot kaptam karácsonyra. Akkor voltam 12 éves.Asszony:Azonnal le kellett feküdnöm. Telefonáltam a férjemnek.Férj:Én nagyon megdöbbentem, doktor úr. Az nálunk nagyon szokatlan dolog, hogy a feleségem lefekszik az ágyba, és engem hív. Tizenöt évi házasság után. Máskor úgy kell könyörögnöm neki.Asszony:

Ugyan, Hugó! Ez most nem fontos. Az a lényeg, hogy most már itt vagyunk, a doktor úr igazán olyan kedves...Orvos:Leánykori neve?Asszony:Sztraplkovics Mária. Csével.Orvos:Még csak ez kellett! Sztrap... mi?Férj:Sztraplkovics, majdnem, mint a sztrapacska. Én is nagyon nehezen tanultam meg.Asszony:Jaj nekem!Orvos:Kérem szépen, tessék egy kicsit türelemmel lenni. Én tudom, hogy ez az izé,ez fáj,de nekem ezt itt ki kell töltenem,ha nem töltöm ki, holnap...Férj:Nagy csetepaté lesz a felvételi irodán. Ezt már tudjuk. És abból nem lesz csetepaté, hogy a feleségem itt szenved?Orvos:Jaj dehogy, kedves uram. Mindjárt végzünk... vele. A kedves mama neve?Asszony:Istenem, hát mi minden kell ide?Orvos:Neve, leánykori neve, anyja neve, leánykori neve, apja neve, leánykori neve... ja az nem kell, férje neve, gyermekeinek neve, születési év, hónap nap, foglalkozása 45 előtt, 45 után...Férj:A feleségem itt fog elpusztulni!Orvos:Mindennek eljön a maga ideje! Szóval a kedves mama neve?Asszony:Kiss Mici.Orvos:Kiss. Egy es, két es?Asszony:

Két es.Orvos:Na, ez megvan. Él a kedves mama?Asszony:Ő él. De én már félhalott vagyok!Orvos:Asszonyom, meg kell értenie. Itt a kórlap, itt a lázlap, itt a felvételi lap, ezt ki kell tölteni. Hol is tartottunk? Ja, igen. Foglakozása?Asszony:Programkalkulátor.Férj:Hát nem mindegy, doktor úr, amikor a feleségemnek reggel...Orvos:Tudom, mint a villámcsapás. Én azért figyelek! Mi az, hogy programkalkulátor?Asszony:Programkalkulátor, az azt jelenti, hogy én kalkulálom a programot.Orvos:Aha, értem. Így mindjárt más. Munkahelye?Asszony:Országos Ki- és Belégkezelő, valamint Feladóvevény Ellenőrző Központ. Röviden: OKIBEFEKÖ XIX. kerület, Új gazdasági mechanizmus utca 43.Orvos:Ne haragudjon, asszonyom, de az országosnál elvesztettem a fonalat.Férj:Nem baj. Tessék csak annyit írni, hogy OKIBEFEKÖ. Mindenütt így ismerik.Orvos:... BE-FE-KÖ. Új gazdasági mechanizmus utca negyvenhárom. Nna. Most a személyi igazolványt kérem.Asszony:A személyi igazolvány... talán itt, a retikülömben... Nem, nincs itt.Orvos:Az baj. Nagyon nagy baj.Asszony:Hugó, szaladj haza érte!

Férj:Kérem, doktor úr, esküszöm az égre, hogy ő a feleségem! Nekem véletlenül itt a fürdőbérletem. Azt oda tudom adni. Tessék.Orvos:Ez lejárt.Asszony:Jaj nekem! Jajjj!Orvos:Ennyire fáj? Szegénykém. Elza nővér! Elza nővér! Hozzon Burgapyrint.Elza:Burgapyrin nincs. Már reggel megmondtam a doktor úrnak, hogy igényelni kell Burgapyrint, Piacemicint és Micericint. Itt az igénylőpapír, 3 oldal, indigó nélkül. Ki tetszik tölteni, érte megyek.Orvos:Nem töltök ki semmit. Hozzon akkor valami mást.Elza:Mégis mit?Orvos:Egy másik golyóstollat. Ez kifogyott.Asszony:Tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége, tudtam!Orvos:Még nincs vége. Hogy hívják a legközelebbi hozzátartozóját?Férj:Én vagyok a legközelebbi hozzátartozója. Zemlényi Hugó. De az minek?Orvos:Hát izé, az azért kell, hogyha netán... ugye, emberek vagyunk... de erről persze itt szó sincs... Kidobjuk azt a vakbelecskét, aztán kész.Asszony:Operálni kell? Jaj nekem! Nem fog fájni?Orvos:Megígérem, hogy nem fog fájni, ha most szépen elmondja gyermekeinek számát, foglalkozását és munkáltatóját.Férj:Emese, Zsolt, Lenke. Három gyerek. Otthon bőgnek.

Orvos:Foglalkozásuk?Férj:Emese bölcsődés. Zsolt kiscsoportos óvodás. Lenke nagycsoportos. Már egyedül megy ki a vécére...Orvos:... csoportos, már egyedül megy ki vécére. Nemibetegsége volt?Férj:Lenkének? Hát még óvodás...Orvos:Nem Lenkének! A kedves feleségének.Férj:Asszony, hát volt?!Asszony:Az még nem. Az kimaradt az életemből.Orvos:Nna. Úgy látom, készen is vagyunk! Neve, anyja neve, leánykori neve, gyermekeinek neve, munkáltató... apropó! Itt az SZTK-igazolvány?Asszony:Esküszöm, el akartuk hozni, de amikor elő akartam keresni...Férj:Mert nem tartasz rendet!...Asszony:... elájultam, mint egy zászlórúd, és csak egy fél óra múlva ébredtem föl...Orvos:Szóval nincs itt. Akkor persze egészen más a helyzet.Férj:De doktor úr, Magyarországon mindenki biztosítva van, minek akkor az SZTK-igazolvány?Orvos:Azt én nem tudom. Tudom az anatómiát, a gyógyszertant, a sebészetet, akármit megoperálok, de ezt az egyet én sem tudom.Elza:Itt az injekció! Mutassa a popsiját, kedveském!Asszony:Itt a folyosón?

Orvos:Itt a folyosón. Addig, amíg nem tudjuk, hogy milyen ágyra fog feküdni, addig itt kell várni a folyosón.Férj:Mi az, hogy milyen ágyra. Vaságyra nem?Orvos:Az nem olyan egyszerű. Egyik beteg vaságyra fekszik, másik beteg speciális ágyra, megint másik igazgatóira.Férj:És mi dönti el?Orvos:A felvételi iroda.Férj:Aha, ahol a csetepaté szokott lenni...Orvos:Na most, kedves uram. Készen vagyunk a kórlap első oldalával. Most itt ez a felvételi lap, ennek az első oldalát én majd kitöltőm, a másik oldalt maga fogja kitölteni. Van tolla, tintaceruzája?Férj:Egy grafitceruzám van.Orvos:Az rossz. Tintaceruza. Az a minimum. Szépen leül ide, nem fogja senki sem zavarni, reggelig komótosan elkészül vele. Nos, asszonyom, most szépen mondja el, hogy mi is történt magával. Addig tudom, hogy délelőtt takarított, akkor hirtelen, mint a villámcsapás...Asszony:Úgy van, mint a villámcsapás, ide bele a hasamba, mintha egy kést szúrtak volna...Orvos:A körzeti orvos kint volt?Asszony:Kint volt. Adott valami izét. Ugyanoda, ahova Elza nővér is adta, csak a másik oldalra.Orvos:Az rendben van. De beutalót adott?Asszony:Adott. De azt véletlenül elvitték a mentősök.

Férj:Ide mit írjak? Gyermekeinek foglalkozása 1945 előtt?Orvos:Uram, ha rám hallgat, írjon akármit. Úgysem olvassa el senki.Férj:Az nem olyan biztos!Orvos:De biztos. Három hónapja a fejlapnak ebbe a rovatába azt írom, hogy aki idáig elolvassa, az egy teve. Még senki sem vette észre.Mentős:Jó napot kívánok! Esmég hoztunk egy beteget.Orvos:Honnan?Mentős:Hogyhogy honnan. A lakásáról. Rosszul lett, telefonáltak, kimentünk, behoztuk.Orvos:Telefonált, kimentek, behozták! Elza nővér! Kórlapot, lázlapot, felvételi lapot, hetilapot, havilapot, kártyalapot, váll-lapot, űrlapot, falapot, kalapot kérek!...Férj:Doktor úr, kérem, elnézést...Orvos:Ön csak töltögesse nyugodtan a rubrikákat!Asszony;Jaj, nekem!Orvos:Jaj magának!Mentős:Hová tegyük a beteget?Férj:Kérem, doktor úr, én csak...Orvos:Ne zavarjon! Hallotta, új beteget hoztak!Férj:Csak egy kést szeretnék kérni!

Orvos:Kés? Minek az magának?Férj:Megoperálom a feleségemet...

Miklósi Ottó

A szilveszter 17 pillanata

Stirlitz Jenő – Bitskey TiborBeszélő – Both Béla

(Felhangzik A tavasz 17 pillanata c. tévéfilmsorozat jól ismert szignálzenéje.)

Beszélő:1974. december 11., 8 óra 30 perc 57 másodperc. Egy hónap telt el azóta, hogy Stirlitz Jenő fődramaturgként belépett a Magyar Rádió Szórakoztató Osztályára. A munkaköre szigorúan bizalmas: a Rádiókabaré Humorfesztiváljára beérkezett kéziratokat kell apró ficnikre tépnie, majd elégetnie. Megnehezíti a dolgát, hogy a Rádió épületében nincs kályha, csak központi fűtés. Ezért Stirlitz az összetépett kéziratokat gázöngyújtóval gyújtja meg, majd a pernyét méltó helyre teszi. Stirlitzet a Televízió Szórakoztató Osztálya bízta meg, hogy épüljön be a Rádiókabaréba. Feladata, hogy lopja el a szilveszteri kabaréműsor poénjait, és figyelje meg, hogy kikkel tárgyal a vezérkar: Marton Frigyes, Szilágyi György és Kaposy Miklós.Szigorúan titkos.Személyügyi gyűjtő.Kabarébiztonsági Főhivatal.Stirlitz Jenő, oberstramm fődramaturg, a Szórakoztató Osztály alkalmazottja, 1958 óta tagja a Fradi B-középnek, önkéntes véradó és szakszervezeti bizalmi. Jellemzése: tisztafejű, majrés, északkeleti típus. Helyenként délkeleti, kisebb felhősödéssel. Sportember, tagja a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének.A Rádiókabaré ellenségeivel szemben könyörtelen. Feltétlen híve

Marton Frigyesnek. Egyéb elítélendő kapcsolatai nincsenek. Hátulról nagyon hasonlít Bitskey Tibor magyar színművészhez. Profilból is. Szereti a magyar filmeket, ha főszerepet játszik bennük. Ha nem, nem. Most éppen telefonál. 1974. december 12., 10 óra 47 perc 30 és fél másodperc.Stirlitz:Halló, itt a B-VI-os ügynök beszél... Jó, betűzöm: B, mint Bitskey Tibor, VI. mint Mos 6, mos nélkül. Még mindig nem érted? Stirlitz Jenő vagyok, Stirlitz, a B–VI-os ügynök jelentkezem. No, hála Istennek. Adás: sikerült beépülnöm a Rádiókabaréba. Szerencse, hogy a tévétől fegyelmivel rúgtak ki, ezért teljes a bizalom irányomban. A munkaköröm is bizalmas: én égetem el, és húzom le a kéziratokat. Most építem ki a kapcsolataimat. Beszerveztem már egy takarítónőt, de ő, sajnos, holnap lép ki. Marton Frici is bízik bennem, de ő, sajnos, nem lép ki. Holnap újra jelentkezem. Adás vége.Beszélő:Szigorúan titkos.Személyügyi gyűjtő.Kabarébiztonsági Főhivatal.Marton Frigyes oberstramm főrendező a Rádiókabaré szerkesztője. 1951 óta tagja a Leányfalusi Villanyra Várók Elkeseredett Társaságának és a Művészeti Szakszervezetnek, de a tagdíjakkal két éve el van maradva. Pártoló tagja a Magyar Nők Országos Tanácsának. Jellemzése: tisztafejű, nem majrés. Délnyugati típus, helyenként délkeleti, kisebb kitörésekkel. Sportember. Nehézsúlyú. A Rádiókabaré szerzőivel és színészeivel szemben könyörtelen, ezért felettesei szeretik, beosztottjai nem.Feltétlen híve Major Tamásnak. Egyéb elítélni való kapcsolatai nincsenek. 1974. december 13., 16 óra 32 perc 40 másodperc.Stirlitz:Halló, itt a B–VI-os ügynök, jelentkezem. Nem a VI/b-be jártunk együtt, Stirlitz vagyok, a kém. Hogy te még nem láttad a kémet? Úgy éljen a fejed. Adás. Felderítettem Szilágyi György kapcsolatait. Mikessel, Somogyival, Komlóssal, Peterdivel és hasonló gyanús alakokkal tárgyal.Sajnos, elkövettem egy hibát: megtalálták az ujjlenyomatomat Fehér Klára fülcimpáján és Kállai István pipáján. Igen, Kállai is itt van, úgy látszik, most nem a kamerába, hanem a mikrofonba fog pipázni. Adás vége.

Beszélő:Szigorúan titkos.Személyügyi gyűjtő.Kabarébiztonsági Főhivatal.Szilágyi György oberstramm főszerkesztő, a Rádiókabaré szerkesztője. 1973 óta tagja a Bohóciskola tanári karának. 1970 óta Casco-biztosítása van. Gépkocsija nincs.Jellemzése: tisztafejű, majrés. Keletnyugati típus. Költőnek készült, később kinőtte, ma már csak kabaréverseket és tréfákat ír. Munkásságáért a Kossuth-díjat kétszer, a József Attila-díjat háromszor, a Gábor Andor-díjat négyszer nem kapta meg. Sportember, ezért labdarúgó-mérkőzések közvetítésekor a televízióját elzárja. A szerzői honoráriumok kiutalásakor tanúsított könyörtelenségéért az Országos Takarékpénztár tiszteletbeli tagjává választotta. Ezért a szerzők nem szeretik, a főkönyvelők igen. Elítélnivaló kapcsolata nincs. 1974. december 20., 11 óra 52 és fél másodperc.Stirlitz:Halló, itt a B–VI-os ügynök beszél. Sikerült fotókópiát készítenem a szilveszteri rádiókabaréműsor teljes kéziratáról. Első olvasásra nem értettem. A másodikra sem. Rejtjelezve volt, de sikerült megszereznem

a sifrírozási kulcsot. Most már értem, csak azt nem értem, hogy lesz ebből kabaré. A vezérkar érzi, hogy közeleg a vég. Hogy mi ez a zaj? A mellettem levő szobában Kaposy Miklós zokog... Azért, mert a szilveszteri kéziratokat olvassa.Beszélő:Szigorúan titkos.Személyügyi gyűjtő.Kabarébiztonsági Főhivatal.Kaposy Miklós oberstramm főszerkesztő, a Szórakoztató osztály alkalmazottja.1950 óta tagja az Antialkoholista Szövetségnek és a Magányosok Klubjának.Jellemzése: tisztafejű, majrés. Délkeleti típus. Novellistának készült, de a Humoristák Klubjában rossz társaságba keveredett. Sportember. Legutóbb kihívta háromszoros olimpiai bajnokunkat, Papp Lászlót a Rádió büféjébe. Papp László a kihívást elfogadta, és a cehhet kifizette. Munkatársai szeretik – ha hazamegy. Felesége szintén. Anyagi helyzete rendezett, de sokkal tartozik Karinthy Frigyesnek. Egyéb elítélendő kapcsolatai vannak. 1974. december 14., 11 óra 32 perc ötvenegy és fél másodperc.Stirlitz:Halló, itt a B-VI-os ügynök. Utoljára jelentkezem... Jelentem, hogy a feladatot teljesítettem, a kéziratokat hatástalanítottam, a poénokat elloptam, és a rádión, rejtjelezve továbbítottam a Televízió Szórakoztató Osztályára. A vezérkar, Marton, Szilágyi és Kaposy a fővezéri bunkerben, a 6-os stúdióban a naptárreformon dolgozik. Elképzelésük szerint Szilveszter napját február 29-re teszik... Hogyhogy miért? Azért, hogy csak egyszer legyen szilveszteri kabaré minden szökőévben.

A MAGYAR RÁDIÓ KARINTHY SZÍNPADA

Görgey Gábor estje

Közben van a közjáték– Részletek –

ElőjátékMai drámaíró – Márkus LászlóRégi drámaíró – Horváth Sándor

Mai drámaíró:Mélyen tisztelt közönség! Először is engedjék meg, hogy bemutatkozzam: drámaíró vagyok.Bajnak már ez is éppen elég, csakhogy én ráadásul magyar drámaíró vagyok. És mindennek tetejébe mai magyar drámaíró. Ennek ellenére némi ideges dadogáson és az olykor jelentkező fejrángatódzáson kívül egyéb kór nem kínoz. Panaszom egyetlenegy van csupán: mindmáig az állam drámaírók részére nem folyósít semmiféle veszélyességi pótlékot.Régi drámaíró:Az gyönyörűség nemz kéjt, az szükség koronát!Mai drámaíró:Tetszik parancsolni?Régi drámaíró:Hejába kedvezel tenmagatoknak, itt ma ezen estvén csak az régi magyar drámaíróknak lészen bémutatása. Mirólunk szól a fáma, öcsém!Mai drámaíró:Ön régi magyar drámaíró? Hiszen ez nagyszerű! Ön? Valóban?Régi drámaíró:Ne önözz engem, barátom, mivelhogy attól én nyomban viszketést kapok.Mai drámaíró:Ahogy parancsolod, kedves bátyám. Szervusz, kérlek!Régi drámaíró:Mire kérsz?Mai drámaíró:

Ezt mi csak úgy mondjuk, kérlek. Nem jelent semmit.Régi drámaíró:Semmit! Már látom, az hiányzik néktek, a poétacenzúra.Mai drámaíró:Már csak az hiányzik!Régi drámaíró:Meg a jezsuiták.Mai drámaíró:Jezsuiták?Régi drámaíró:Ellenőrizni, hogy mit beszéltek. Meg írtok.Mai drámaíró:Gondolod, bátyám, hogy ehhez jezsuiták kellenek?Régi drámaíró:Azok értették a dolgukat. Sokat szenvedtünk tőlük. Máskor meg a protestáns vakbuzgóktól. Mert a dogma, az dogma. Akármely oldalon légyen.Mai drámaíró:Ez a tapasztalat nem ismeretlen számunkra sem.Régi drámaíró:Mit tudjátok ti, mi az a hitújítás!Mai drámaíró:Hogyne tudnánk. Mi is újítottunk pár hitet már itthon.Régi drámaíró:Néktek csak nem kell hitet cserélni, mint nekünk kellett, ha egyik városból átköltöztünk a másik városba? Protestánsból pápistába?Mai drámaíró:Ha város helyett azt mondod, hogy egyik országból a másikba – bizony akadt néhány nálunk is, aki hitet cserélt.Régi drámaíró:Meggyőződésből?Mai drámaíró:Meggyőződésből, hogy amott több pénzt lehet keresni.Régi drámaíró:Pénzt! Azt mi igencsak keveset láttunk. Csak ha a vezető prédikátorok szája íze szerént írtuk az drámát.Mai drámaíró:

Ez nem sokat változott azóta sem.Régi drámaíró:Ne akard vélem elhitetni, öcsém, hogy nálatok most is vannak prédikátorok.Mai drámaíró:Pedig vannak, bátyám, vannak. Hajjaj. De még mennyien.Régi drámaíró:Aztán mit prédikálnak?Mai drámaíró:Azt, hogy mit nem írt meg drámájában a drámaíró.Régi drámaíró:És amit megírt?Mai drámaíró:Arról nem esik szó. Csak arról, hogy mit kellett volna.Régi drámaíró:Szószékről prédikálnak?Mai drámaíró:Nem szószékről. Szerkesztőségből.Régi drámaíró:Az meg mi fán terem?Mai drámaíró:Ott írják a prédikációt. És kinyomtatják. Sok példányban. Úgy hívják, hogy újság.Régi drámaíró:Nofene! Ennek a Gutenberg gyereknek ennyire elterjedt a találmánya, a betűnyomtatás?Mai drámaíró:Túlságosan is elterjedt. Már nincs olyan prédikáció, amit ki ne nyomtatnának.Régi drámaíró:És a nép olvassa?Mai drámaíró:Nem nagyon.Régi drámaíró:Akkor minek nyomtatják?Mai drámaíró:A papírhiány miatt. Ha mindenki olvasná, elkapkodnák az újságokat, és

még többet kéne nyomtatni. De kevés a papír, hát kinyomtatunk minden prédikációt.Régi drámaíró:Furfangos módszer. Nohát, ez a Gutenberg gyerek! Ki gondolta volna. Hányadik évszázadban éltek is ti, öcsém?Mai drámaíró:A huszadikban bátyám.Régi drámaíró:Már a huszadikban? Én meg azt hívém, a tizenkilencedik században éltek.Mai drámaíró:Úristen! Csak nem láttál valamilyen színházi előadást nálunk?Régi drámaíró:Azt nem. De hallottam, sokat vitatkoztok, hogy ki a népi és ki a városi író. Ez amolyan tizenkilencedik századi vitának mutatkozik. Te mi vagy, öcsém?Mai drámaíró:Mai drámaíró.Régi drámaíró:De népi vagy városi?Mai drámaíró:Mindig ahová sorolnak.Régi drámaíró:A barátaid?Mai drámaíró:Nem. Az ellenségeim.Régi drámaíró:És hol lakol, öcsém, városban vagy falun?Mai drámaíró:Télen városban, nyáron falun.Régi drámaíró:Akkor télen városi, nyáron népi író vagy?Mai drámaíró:Az nem ilyen egyszerű, bátyám.Régi drámaíró:A népi írók persze falun élnek.Mai drámaíró:

Dehogy. Városban.Régi drámaíró:Nem értem. Akkor miről vitatkoztok?Mai drámaíró:Hogy ki képviseli a magyarságot. Azt mondják, a városiak nem képviselik.Régi drámaíró:Az nagy baj, ha a népi írók nem képviselik a magyarságot.Mai drámaíró:Nem a népi írók nem képviselik a magyarságot, hanem a városi írók!Régi drámaíró:Te azt mondtad, öcsém, hogy a népi írók városban élnek. Akkor hát nem képviselik a magyarságot. A magyarságot te képviseled. Nyáron, amikor falun élsz.Mai drámaíró:Nem egészen, bátyám. Nem a lakhely számít. A városi szellem. Ott a hiba.Régi drámaíró:Miért? Ezek a városok nem Magyarországon vannak?Mai drámaíró:Úgy látom, bátyám ezt te nem értheted. Túl bonyolult. Ahhoz, hogy megértsd, ebben a században kellene élned.Régi drámaíró:Lehetséges, hogy a tizenkilencedik században kellene élnem.Mai drámaíró:A huszadikban! Hiszen mondtam már: ez a vita a huszadik században zajlik!Régi drámaíró:Persze, persze. Mindig elfeledem.Mai drámaíró:De most mesélj, bátyám, mi volt nálatok az a drámai forma, amit legszívesebben műveltetek?Régi drámaíró:A közjáték.Mai drámaíró:A közjáték?Régi drámaíró:

Ott kibújhattunk a bőrünkből. Szabad volt a vásár.Mai drámaíró:Beszélj csak erről, bátyám!Régi drámaíró:Írtuk a színjátékokat. Mindenféle jámbor históriát. Ahogy a prédikátorok vagy jezsuiták rendelték. Írtuk, mert kellett.Mai drámaíró:Aha.Régi drámaíró:Mi az, hogy aha?Mai drámaíró:Semmi. Csak úgy kiszaladt a számon. Hogy írtátok, mert kellett. Aha.Régi drámaíró:Már megint aha?Mai drámaíró:Bocsánat. Folytasd, bátyám.Régi drámaíró:És akkor következett a szünet. Pauza. Az volt a legjobb!Mai drámaíró:A szünet?Régi drámaíró:Úgy van. Mert az aktusok közé illesztettük a közjátékokat. Az interludiumokat. Az volt az igazi. Arra nem figyelt oda senki. Így hát a közjátékokban mondtuk el őszintén a véleményünket.Mai drámaíró:Ez ma is így van. Az író ma is a szünetben mondja el a véleményét.Régi drámaíró:Milyen formában?Mai drámaíró:Monológ.Régi drámaíró:Az is megteszi. És mit szól hozzá a közönség?Mai drámaíró:Nem hallja.Régi drámaíró:A közönség nem hallja? Értem már! Pantomim. Némajáték.

Mai drámaíró:Az is van benne.Régi drámaíró:Akkor miért mondod, hogy monológ?Mai drámaíró:Némajáték és monológ.Régi drámaíró:De miért nem hallja a közönség?Mai drámaíró:Mert az író a szünetben bezárkózik a mellékhelyiségbe, és ott mondja el a véleményét. Ez a monológ. Gesztikulál hozzá. Ez a némajáték.Régi drámaíró:Na látod, öcsém, minálunk az ilyen közjáték a közönség előtt zajlott, nem a mellékhelyiségben. A fennkölt és unalmas, erkölcsnemesítő színjáték szünetében jó vaskosakat mondogattunk a közönségnek.

SzerkesztőségbenKritikus – Avar IstvánIrénke – Berek Kati

Kritikus:Diktálok, Irénke.Irénke:Már befűztem a papírt. Miről írunk?Kritikus:Az Új Ódon Színház bemutatójáról.Irénke:Jaj, de jó! Én is ott voltam a bemutatón. Kíváncsi vagyok, mit írunk róla.Kritikus:Tehát diktálom: Az Új Ódon Szíház legújabb produkciójában Csehov, a nagy olasz drámaíró Három a kislány című maró erejű komédiáját láttuk...Irénke:Nem akarok beleszólni, de Csehov, azt hiszem, nem olasz, és a darab címe nem Három a kislány, hanem Három nővér. Nem baj?Kritikus:Nem. Ne zavarjon, Irénke! Írja! Egy komédia akkor nevezhető sikeresnek, ha tragédia. Ez a tragédia azonban komédia, minek következtében az előadás komikus vonásai tragikusak. És ez nagyon komikus. Meg kell kérdeznünk az igen tehetséges és kiváló, de az utóbbi évtizedekben tehetségét következetesen eltitkoló rendezőt, Csehovnak miért éppen ezt a darabját vette elő, amikor ott a Ványadt bácsi is, ez a kedves, zenés vígjáték, habkönnyű, derűs főszereplőjével? Megvan, Irénke?Irénke:Ványadt bácsi. Biztos, hogy ez a címe?Kritikus:Csak nem képzeli, hogy tévedek! Folytassuk, Irénke. Nem is beszélve a Szilváskertről...Irénke:Nem Cseresznyéskert?Kritikus:

Nem. Ha állandóan megzavar, Irénke, nem tudok koncentrálni. Írja. Nem is beszélve az Almáskertről, melyben legalább egy sirályt lelőnek, illetve a sirály öngyilkos lesz, de nem sikerül neki. Ám miről szól ez a darab, amit láttunk, ez a Három férfi...Irénke:Három nővér...Kritikus:Ne szakítson félbe, kérem! Három férfi a társadalom nyomása alatt, nem tudja kibontakoztatni egyéniségét, csak imbolyognak ide-oda, végül elmarad minden kérőjük, és a három férfi pártában marad. Az író sugallata szerint vénlányként fogják őket eltemetni, a Málnáskert melletti tóban, ahol Ványadt bácsi, aki a sirályt lelőtte, örök álmát alussza. Megvan, Irénke?Irénke:... alusszaKritikus:Figyelmébe ajánljuk a rendezőnek, hogy néha nem árt elolvasni a darabot, amit színpadra akarunk állítani. A korszerű színházhoz három dolog kell: olvasni, olvasni és olvasni! A népművelést önműveléssel kell kezdeni!Irénke:Kész? Befejeztük?Kritikus:Kész.Irénke:Akkor legyen szíves igazolni, hogy diktált nekem. Tudja, a teljesítményem miatt.Kritikus:Szívesen, Irénke. Adja ide.Irénke:Itt írja alá.Kritikus:Szívesen, Irénke. Tessék!Irénke:Mit csinált? Azt kértem, írja alá.Kritikus:Hát itt van! Ez a két kereszt az aláírásom.

Geszty Péter: Gyorsvonaton

Utas:Mondja, kalauz úr, miért álltunk meg már megint?Kalauz:Tehén fekszik a síneken.Utas:Furcsa. Sok lehet a tehén ezen a vidéken, hiszen egy óra alatt már negyedszer állunk meg ezért.Kalauz:Ez ugyanaz a tehén. Csak már megint utolértük.

Radványi Barna

Nyelvében él a tolvajavagy

Édes tolvajnyelvünkElőadta – Dr. Dobos János alezredes

Dr. Kiss Károly alezredesés a szerző

Radványi:Jó estét kívánok. Nem tudom, jó helyen járok-e? Dobos elvtárssal lenne egy kis beszédem, nem tetszettek látni valahol?Dobos:Engem keres? Itt vagyok.Radványi:Fontos ügyben szeretnék beszélni az alezredes elvtárssal.Dobos:Most, műsor közben? Várja meg legalább a felvétel végét.Radványi:Én is a felvétel ügyében jöttem. Ugyanis szeretném, ha felvennének – rendőrnek.Dobos:Nocsak. És mi szeretne lenni? Andris, szürke, fejvadász, zsernyák, kíber, varga, zébacher vagy tán emeletes zsaru?Radványi:Hogy tetszik mondani?Dobos:Azt kérdeztem, mi akar lenni: közrendőr, detektív, netán lovas rendőr?Radványi:Meláló szeretnék lenni.Dobos:Szóval nyomozó. De hát ahhoz nyelvismeret is szükséges.Radványi:Ja, persze! Én ismerem a régi viccet, hogy két rendőr posztol az utcasarkon, megáll mellettük egy nyugati márkájú luxusautó, kiszáll

egy kövér férfi, és megkérdezi a rendőröket németül...Dobos:Ne kezdjen itt rendőrvicceket mesélni. Elvégre a Belügyi Klubban vagyunk, sokan vannak itt a testület tagjai közül...Radványi:Jó... Akkor majd egy kicsit lassabban mondom.Dobos:Egyébként én most a tolvajnyelvre gondoltam.Radványi:A link hadovára?! Hát azt hitte, hogy olyan agár vagyok, olyan viccs, olyan óberfranci, hogy nem komálom a csiszolt fiúk, a srenkelők, rajzolók, hilósok, kozákok, nepperek hadováját? Duruzsoljak még, zsarukám?Dobos:Szóval, azt állítja, hogy ismeri a tolvajok, betörők, zsebmetszők, csalók, hamiskártyások, orgazdák nyelvét. Akkor, ha megengedi, egy kicsit megvizsgáztatom. Hogy hívják azt, aki megfúrja a kasszát?Radványi:Mackós.Dobos:Hát aki a lakásokba betör?Radványi:Srenker.Dobos:Azt, aki hamis ékszert aranyként elad?Radványi:Gagyizó.Dobos:Hogy hívják azt, aki a pénzt kiszedi a zsebünkből?Radványi:Csikós Nagy Béla.Dobos:Hogy hívják azt a személyt, aki pénzért bárkinek odaadja magát?Radványi:Anvar Szadat.Dobos:A válasz jó – de nem őrá gondoltam. Tudja: az utcasarkon lesben áll,

leszólít járókelőket, és a végén pénzt kap tőlük. Na, ki az illető?Radványi:Helyszínen bírságoló rendőr.Dobos:Én a Rákóczi téren, üzletszerűen sétáló hölgyekre gondoltam. Akiket a tolvajnyelv lepedőakrobatának vagy sarkcsillagnak nevez.Radványi:Éppen azt imádom a tolvajnyelvben, hogy olyan költői.Dobos:Költői? Ez azért egy kis túlzás.Radványi:Hallgassa csak ezt a mondatot: Hópehely, apukám. Lazuljon a sarkcsillag mellől, mert előkapom a jézuskámat, és felültetem magát a felhő szélére.Dobos:Ugyanez prózában valahogy így hangzik: Tűnjön el jóember, hagyjon békét annak a prostituáltnak, mert pisztolyt rántok, és lelövöm magát.– Hát így valóban nem olyan poétikus. Mondja, hol tanulta meg ilyen jól ezt a nyelvet?Radványi:Csak nem arra gondol, alezredes elvtárs, hogy én is csiszolt fiú vagyok, és a bugások közé tartozom? Esküszöm, soha nem csoreltam semmit. Legfeljebb egy-egy poént néha, Somogyitól. De mindig visszacsórta.Dobos:Hogy tanulta meg akkor a nyelvet?Radványi:Könyvből. Kezembe került egy kitűnő tanulmány a mai magyar tolvajnyelvről. Engedje meg, hogy behívjam, és bemutassam a mű szerzőjét, tanítómesteremet: dr. Kiss Károly rendőr alezredest.Kiss:Jó estét kívánok.Radványi:Alezredes elvtársról tudom, hogy tanár és bölcsészdoktor, és hobbiból foglakozik a tolvajnyelvvel. Valamikor a bűnüldözés terén dolgozott. És most?Kiss:A XVIII. kerületi Kapitányság vezetője vagyok.

Radványi:Szóval a héség nacsalnyikja a malérszombat kerületben. Tessék mondani, él még a tolvajnyelv?Kiss:Él, bár sokat vesztett már régi patinájából, a titkosságból. Napjainkban inkább a különcködést, a feltűnni akarást szolgálja, mint a titkos gondolatközlést.Radványi:De azért jó, ha a rendőrök ismerik a tolvajnyelvet, ugye?Kiss:Minden rendőrnek és nyomozónak csak hasznára válik, ha kiigazodik az argószavak, a tolvajnyelvi kifejezések dzsungelében. A bűnözők egy kicsit le is nézik azt a nyomozót, aki kihallgatás közben nem érti meg a spontán kiejtett tolvajnyelvi szavakat, szófűzéseket. Ha egy gyanúsított, akit a fogdából felkísérnek szembesítésre, azt mondja a társának, hogy lövöm a fickót!, akkor nem kell a nyomozónak a saját pisztolyához kapnia, mert a gyanúsított csupán a másik személy cigarettájának végét szeretné megkapni.Dobos:Folytassuk a vizsgát, számolni tud?Radvdnyi:Nem.Dobos:Kettőig sem? Figyeljen, megtanítom. Egytől tízig így számolunk: alzó, bé, gi, dá, csá, volf, zi, szombat, olló, malér. És most jól figyeljen. Egy virsliben hány ember van?Radvdnyi:Ezer.Dobos:Stimmel. Az ember ugyanis százat, a virsli százezret jelent a tolvajnyelvben. De miért akarta letagadni, hogy ilyen kitűnően számol?Radvdnyi:Féltem, hogy akkor nem vesznek fel.

Kern András – Verebes István

Bemondom az életem

Rádióbemondó – Kern András

Kedves feleségem és feleségem nővérének meghívására szerda délelőtt, nem hivatalos, rokoni látogatásra Budapestre érkezett özv. Csanaki Béláné, a velem egy háztartásban élő hitvesem szülője, az én kedves anyósom. A nyíregyházi személyvonat fél tíz előtt gördült be a Keleti pályaudvarra, ahol több ezer fővárosi borzadt el özv. Csanakiné láttán.

Anyósom már pályaudvari beszédében utalt rá, hogy fontos állomásnak tekinti a Keleti pályaudvart, valamint jelen látogatását, feleségemmel való összefogásuk megszilárdításában, idegölő tevékenységük összehangolása érdekében. Szálláshelyünkre hajtva én emelkedtem szólásra, és méltattam az előttem szóló rémtetteit. Hangsúlyoztam, hogy amíg a jelenlegi helyzet fönnáll, fokozni kívánom tekintélyem, amely csupán a Peterdi utca 32. II. emelet 4. tartós békéjét szolgálja. Az ezt követő eszmecsere után, mint az MTI jelenti, a magas rangú vendég állapota válságos.

Tegnap délután ünnepélyes keretek között került sor lakásom ajtaja előtt a hétvégi szemét átadására. A liftajtót Barnus Pál, a HKI által megbízott házfelügyelő nyitotta meg, és méltatta az emelet lakóinak szeméttermelését. A múlt példái azt bizonyították – mondta expozéjában a házmester –, hogy a hulladékszállítást fékezte a felvonó rendszertelen üzemeltetése, de ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a lakók óriási volumenű zabálásából eredő mértéktelen szemétmennyiséget sem. A tehermentesítéssel kapcsolatban Barnus elvtárs rámutatott az agyontömött kukára, és felszólította a lakosságot, hogy célszerű lenne, ha békében hagynák őt, valamint kidolgoznánk a magasabb szintről az alacsonyabb, a földszintre történő önköltséges lehordást. Miután lehordtuk a szemetet és egymást, áttértünk édesanyáink részletes ismertetésére.

Ivócimboráim idült csoportja május 7-e és 14-e között barátsági és kulturális napokat rendez a sarki talponálló helyiségeiben. A rendezvénysorozat egyik legfontosabb eseménye Krasznói Kálmán szénlehordó ária- és dalestje lesz a söntésben. Május 8-án egyszerre két borvirág is nyílik a művészvendégek orrán. A mozgásművészetek seregszemléje után melyen belül Magyar Virtus címen népi játékokat mutat be a Bizományi Áruház trógeregyüttese, a mellékhelyiségekben a Rókahegyi Művészkör tárlatán vehetünk részt, 14-én a záróra után nem író, nem olvasó találkozót tartanak a raktárban, forintos alapon.

A lottó 32. játékhetén öttalálatos szelvényem nem volt. Négy találata is másik vadidegen 46 fogadónak volt, három találata olyan 517-nek van, aki szintén nem én vagyok. A 169 884 kéttalálatos szelvényre egyenként 21 forintot fizetnek, de nem nekem!

Most kaptam hírt az MTI-től, melyben emlékeztetnek, hogy nem is lottóztam, tehát jól értesült körök szerint diplomáciai életem megélénkül a Kinizsi utcai Zálogház becsüsei között.

Peterdi Pál – Barcs Endre – Závoda Endre

Volt egyszer egy olimpia (1976)Előadta – Kulcsár Győző

Peterdi PálRadnóti LászlóVass István Zoltán

Peterdi:Jó estét kívánok! Ma este megpróbáljuk felderíteni, hová lettek az aranyak, mi történt az olimpián? Itt vagyunk hárman, a sportrovat nyomozói: Radnóti László, Vass István Zoltán, Peterdi Pál, és máris előállítottunk valakit, aki alaposan gyanúsítható az aranyak sérelmére elkövetett versenyzéssel. Kedves közönségünk, egy párbajtőröző, aki négy olimpiai bajnokságot nyert, persze valamennyit Montreal előtt: Kulcsár Győző!Vass István:Nem tudom, Győző, akarsz-e vallomást tenni?Kulcsár:Akar a bánat!Peterdi:Győző! Te az olimpia előtt is eljöttél hozzánk a kabaréba. Emlékszel, a közönség közé szórtam a négy aranyérmedet.Kulcsár:A tiédet én is szórtam volna!Peterdi:Akkor azt mondtad, hogy majd nyersz helyettük másikat. No, hol van?Kulcsár:Értem, engem akartok bosszantani. Ti, engem? Hát ez óriási! Nos, idefigyeljetek! Én végighallgattam a ti montreali közvetítéseiteket, az nem igaz, hogy mit össze nem mekegtetek ott.Radnóti:Azért nincs teljesen igazad!Kulcsár:

Te kivétel vagy, Radnóti Laci! Neked nagyon sokat köszönhetek. A te közvetítéseidből rájöttem, hogy hiába voltam négy olimpián, semmit sem tudok a vívásról... Egészen új világot nyitottál előttem. Amikor azt mondtad, hogy:Radnóti:(magnóról)... Győző megteremtette a lehetőséget, hogy egy nagyot durrantson abba a nagy fehér foltba...Kulcsár:...bele, oda a nagy fehér foltba... és kész. Hogy ez nem jutott eszembe! Egyébként neked köszönhetem, hogy megismerkedtem a négylábú vívóval:Radnóti:(magnóról) ... a vívó állása olyan, hogy nincs lent a sarka a hátsó lábának.. .Kulcsár:Látjátok, itt ment el a bajnokságom, mert mindig a mellső lábamon álltam. De ez még semmi. Most jön az idomítás csodája:Radnóti:(magnóról)... egy kecske-csellel, nem tudok mást mondani, behúzza egészen hátra, és csípőből tüzel...Kulcsár:Világszám!...Egy kecske, amely csípőből tüzel...Peterdi:(Nevet).Kulcsár:Jó kedved van, Peterdi Pali. Most te jössz!Peterdi:(magnóról)...a stadionban bezárult a kör, a kígyó a saját farkába harapott...Kulcsár:Tessék? Hova harapott? De menjünk tovább. Tőletek tanultam, hogy az igazi sportember nemcsak a kalapját veszi le a győztes előtt, hanem a fejét is:Peterdi:(magnóról) ... a mérkőzésvezető int, hogy vigyázzon a fejére, ne vegye le, mert az szabálytalan...Kulcsár:Gyerekek, ha ti nem vagytok, sose tudom meg, hogy ezen az olimpián

emberevők is voltak:Novotny:(magnóról) ... a mérkőzésvezető mondja, hogy vigyázzon, de ebben a pillanatban bekapja Balla bal lábát...Peterdi:Belekóstolt Ballába, ízlett is a bal lába...Kulcsár:No és ez?Novotny:(magnóról)... közben levetkőztették, és mindenkinek jut Szívós Pistiből...Kulcsár:Szép, nagy darab fiú. No és mit csinál ilyenkor Szívós Pisti:Peterdi:(magnóról) ... ő az ökleivel énekel...Kulcsár:Szóval világos gyerekek. A vívónak négy lába van, Balláét viszont bekapják. A kígyó a saját farkába harap, a kecske csípőből tüzel, Szívós az ökleivel énekel, és akkor még ti jöttök nekem, hogy hol az arany?Radnóti:No, azért szolgáltunk egy csomó hasznos információval is...Kulcsár:De még mennyire. A legfontosabb információt Szűcs Feritől kaptam. Mit tetszenek gondolni, ki a fő csimpaszkodó ?Szűcs:(magnóról)...nagy a csimpaszkodás, és a bírók tudatják, hogy a fő csimpaszkodó Szilágyi!...Peterdi:Szilágyi a fő csimpaszkodó. Mit szól ehhez Marton?Kulcsár:Igen. Mégis az kapott meg a legjobban, hogy a tetejébe még mesélni is tudtok:Peterdi:(magnóról)...Én mesélni is tudok, amikor végre nem történik semmi...Kulcsár:Hát így könnyű. Nem zavarják az embert az események. No, te is mesélj valamit Vass Pista:

Vass:(magnóról)... végre mi, Hamupipőkék is megcsíptünk valamit...Kulcsár:Tetszik tudni, Montreal nyáron tele van ilyen randa csípős Hamupipőkékkel! Mesélj te is, Radnóti Laci:Radnóti:(magnóról)...és megszólal a harsona, amely azt jelzi, hogy elszállt a világbajnokság...Kulcsár:Tetszik érteni. Egy világbajnokság olyan, mint egy postagalamb. Megszólal a postakürt, és zutty, elrepül. A legszebb mesét mégis Novotny Zolitól hallottam:Novotny:(magnóról)...Faragó lóbál, lóbál, és még mindig lóbálja...Kulcsár:...És még máig is lóbálja, ha addig meg nem unta... Szóval, Montreal valóságos meseország volt. Fekete volt az ég a Hamupipőkéktől és a világbajnokoktól. Faragó meg csak lóbálta, lóbálta... de nyugi, most jön a legszebb! Még divatrevűt is tudtok csinálni. Persze, azt is teljesen új alapon. Ott volt például:Radnóti:(magnóról)...Hófehér ruhában, ezüstös trombita...Kulcsár:Szerintem jobban állt volna annak a trombitának egy ezüstkék nadrágkosztüm. Aztán, íme, a speciális kanadai divat:Szűcs:(magnóról)...A kanadai nézők... A férfiak sortban, trikóban, a nők is sortban, trikóban, melltartóban vagy anélkül, de természetesen hátizsákkal...Kulcsár:Legfeljebb elöl hordják a hátizsákot... Tudjátok, Szűcs Ferit külön is díjazom. Nem csak szövegelt, hanem tanácsokat is adott. Mit tegyünk akkor, amikor már minden veszve látszik:Szűcs:(magnóról)... Jól van, szeress Sipos Károly, vége a mérkőzésnek...Peterdi:Ez ilyen egyszerű. Szeressük Sipos Károlyt, valamint Ódor Emíliát...

Kulcsár:Ezek után mit szóltok magatokhoz?! Azért nincs olyan nagy baj. Egyetlen mondatért mindent megbocsátok nektek. Vass Pista, te olyan szépen összefoglaltad a lényeget. Mivel vigasztalták magukat Montrealban a magyarok?Vass: (magnóról)... Nem baj, ami a réven elveszett, az majd a vámon visszajön!...

Novobáczky Sándor

Az utolsó öt év

Doktornő – Schubert ÉvaLóbányai Olivér – Major Tamás

(Helyszín: egy üzemorvosi rendelő.)Doktornő:Kérem a következőt.Lóbányai:Kezcsókolom doktornő.Doktornő:(A papírokból.) Lóbányai Olivér... műszaki tisztviselő, ötvenkét éves.Lóbányai:Sajnos.Doktornő:Sokallja?Lóbányai:Keveslem. Engedje meg doktornő, hogy mindjárt a tárgyra térjek. Sürgős orvosi segítségre volna szükségem. Szeretnék az életemből öt évet feltagadni.Doktornő:Talán letagadni?Lóbányai:Feltagadni, öt évvel akarok öregebb lenni.Doktornő:Ez nem ideggyógyászat. Ez üzemorvosi rendelő.Lóbányai:Jaj, drága doktornő, ne nézzen engem bolondnak. Tudom, hogy a koromon nem változtathat. Csak azt szeretném elérni, hogy öregebbnek

látsszam. Minimum öt évvel. De lehet nyolc vagy akár tíz is.Doktornő:De hát miért? Hiszen éppen az ellenkezőjével szoktak jönni a betegek, hogy fiatalítsuk meg őket. Adjuk vissza a rugalmasságukat, az egészségüket...Lóbányai:És vissza tudják adni?Doktornő:Hát.. .Lóbányai:No, látja. Én sokkal egyszerűbbet kérek. Szeretnék rozogább, betegebb lenni. Egy orvosnak nem gond. Rutinmunka.Doktornő:Ellenkezik a hivatásunkkal. Nekünk az emberek javát kell szolgálnunk.Lóbányai:Pontosan erről van szó. Messzemenően a javamat szolgálja, ha tanácsot ad, hogyan tagadhatnék fel öt évet.Doktornő:Mondja azt, hogy öt évvel öregebb.Lóbányai:Megtörtént. Elterjesztettem a kollégák között, hogy az idén töltöm be az ötvenhetet. Csakhogy nehezen hiszik el.Doktornő:Miért?Lóbányai:Mert, hogy olyan szép és fiatal vagyok. Hát nem borzasztó? Itt van ez az átkozott hamvas, sima arcbőröm. Mint az őszibarack. Ez a fényes, hosszú, selymes hajam. Ez az acélos pillantásom.Doktornő:Ó,ó...Lóbányai:Ne tessék gúnyolódni. Tetszik tudni, mennyi bajt okoz nekem a fiatalságom? A rugalmas párductermetem. A dagadó bicepszeim. A hasizmom, mint egy feszes afrikai dob. Tam... tam... Megmutassam?Doktornő:Köszönöm, ilyet már láttam-tam ...Lóbányai:

Pedig most benne volnék. Doktornő, segítsen rajtam. Nézze például a kezem!Doktornő:Rendben van. Nem remeg.Lóbányai:Ez a baj. Azt szeretném, ha reszketne, mint a miskolci kocsonya. Tessék nézni az arcom, a nyakam. Nem írhatna ki plasztikai műtétre?Doktornő:Az meg minek?Lóbányai:Szeretnék egy pár mély ráncot rávarratni. Ide a nyakamra. Hogy olyan klassz petyhüdt legyen.Doktornő:Mondja, minek néz engem?Lóbányai:Orvosnak. Hiszen azt mondják, az orvostudomány még gyermekcipőben jár. Hát most elő azt a topánkát! A legkisebb méretet. Tele vagyok panasszal, drága doktornő. Nézze például a szálfaegyenes tartásomat. Mint a jegenye. Akár egy tornászbajnok. Legalább tudnék görnyedten járni. Gondolja, hogy a ricinus segít?Doktornő:Bizonyos esetekben.Lóbányai:De amíg a bizonyos esetre sor kerül, legalább addig görnyedten járnék.Doktornő:Végül is szeretném tudni, miért akar mindenáron öregebbnek látszani.Lóbányai:Egzisztenciális okokból. Szeretnék karriert csinálni a vállalatnál. Jobb előmenetelt, több fizetést, kinevezést, satöbbi, satöbbi.Doktornő:Ember, akkor maga rossz lóra tett. Ha karriert akar csinálni, éppen az ellenkezőjére van szükség. Kellemes külső, magabiztos megjelenés, ruganyos testalkat. Legyen friss, fiatalos és üde.Lóbányai:Hogy üde ne rohanjak! Jó, hogy mindjárt azt nem tetszik mondani, dolgozzam többet és jobban.Doktornő:

De pontosan azt mondom. Nézze, Méntelepi úr...Lóbányai:Lóbányai...Doktornő:Azaz Lóbányai úr. Csak azt tudom tanácsolni, ha elismerést akar, dolgozzék többet és jobban. És persze kérjen fizetésemelést.Lóbányai:Kértem.Doktornő:Kitől?Lóbányai:Az igazgatótól. Azt mondta, hogy a fizetéseket nem ő határozza meg.Doktornő:Hát kicsoda?Lóbányai:A Tóligh elvtárs.Doktornő:És ki az a Tóligh?Lóbányai:Az alsó-felső bérhatár: -tól-ig. Nincs több béralap.Doktornő:Akkor újítson, ésszerűsítsen. Majd felfigyelnek magára.Lóbányai:Felfigyeltek. Még azt is megígérték, hogy kitesznek a faliújságra.Doktornő:No, látja.Lóbányai:De engem tesznek ki. Rajzszöggel. Mert, hogy elújítom előlük a nyereségrészesedést.Doktornő:És mindebből maga azt a következtetést vonta le, hogy...Lóbányai:Hogy öt évet fel kell tagadni!Doktornő:No, de Kancahegyi úr...Lóbányai:

Lóbányai.Doktornő:No, de Lóbányai úr, mire megy vele? Hiszen minden ember fiatalabbnak szeretne látszani!Lóbányai:Tudatlanságból. Mert nem ismerik az életet és a munkajogot. Most jól tessék figyelni! Az utolsó öt évből a legjobb három beszámít...Doktornő:Miből, mi számít be, mibe?Lóbányai:A nyugdíjtörvény kimondja, hogy az utolsó öt évből a legjobb három év fizetése a nyugdíjalap. Ezért az a szokás, hogy annak, aki nyugdíjba készül, és aki azelőtt hiába kunyerált emelést, sebtiben feljavítják a fizetését. Hogy magasabb nyugdíjat kapjon. Amolyan íratlan szabály ez.Doktornő:De maga még nem készül nyugdíjba.Lóbányai:De azt terjesztem. Elhíreszteltem magamról, hogy ötvenhét éves vagyok. Hadd jöjjön az emelés, javítás, fizetés, jutalom, ami belefér.Doktornő:És gondolja, hogy megadják?Lóbányai:Persze, hogy megadják. Ők is mennek egyszer nyugdíjba. Tetszik tudni,konkrétan mi a vágyam?Doktornő:No, mi a vágya?Lóbányai:Hogy kinevezzenek osztályvezetőnek. No már most, ha erős, egészséges, fürge vagyok, vagyis ha alkalmasnak látszom, akkor sose neveznek ki. Mert akkor még a fejükre nőhetek. De ha azt mondom, hogy szegény, öreg, nyomorult nyugdíj előtt álló vagyok, akkor kineveznek. Csakhogy kedvet csináljanak ahhoz, hogy nyugdíjba menjek. Mert nekem az utolsó három év beszámít. Segítsen doktornő.Doktornő:De jóember, hiába mutatja magát öregnek. Az iratai mindent elárulnak.Lóbányai:Az iratokat csak később kérik. Az a fontos, hogy sokan beszéljék: a

szegény Lóbányai már ötvenhét éves, a szegény Lóbányai nyugdíjba készül,... a szegény Lóbányai...Doktornő:No, de mi lesz három év múlva? Akkor kiderül, hogy még nincs hatvanéves?Lóbányai:Majd azt mondom, hogy rosszul emlékeztem a koromra. Egy ilyen vén embernek már romlik a memóriája. Csakhogy addigra már ki leszek nevezve. És állást vissza nem adunk!

Boncz Géza

Tavasz

Előadta – Márkus László

Kinyílt az ajtó, és beköszönt a tavasz.Vártuk. Gyerünk.A szabadba. Bakancs, turistabot. A boka kirándul. Nemecsek is.Minden zöld.Halkan megyek.Tarló zizeg a talpam alatt.Félek.Reccsenés.Jajj.Hirtelen szürke tömeg emelkedik a magasba.Egy nadrág.Valami lóg a levegőben.Futásnak eredek.Köd előttem.Ő utánam.Dobot hajítok hátra.Azzal nem tud verebet fogni. Lassítok.Feltűnik a falu.Dél.Megszólalnak a harangok. Majd Rómába mennek.Kocsma. Vendéglő. (Gyomornegyed)Bemegyek.Egy hang üti meg a fülem. Utána a gazdája.Új garázdát szánt az eke.Nocsak.Az asztal alatt munkálkodik a cimbalmos.A csapos kinyitja magát, és hosszú szakállt ereszt.

Az egyik vendég letöri a korsó fülét. Mert hallgatódzott.Távolabb alszik a széken a kabát. És benne Gyuri bácsi.Kisettenkedek.Síkra.Onnan buszra szállok.Mellettem egy kispolgár ül. Kezében hurka.Hogy legyen sütnivalója.A buszmegállóban az öv szerelmesen átöleli a nadrágot.Szorosabban fogja.Ez derékszíj.Az út mentén tábor.Ott szedi sátorfáját Bodri.Megleszünk egymással.Mint két kivert.Tovább robogunk.A sofőrnek kanyar humora van.Nem vette be.Most itt állunk.Gyalog. Tovább.Kertváros. Kerítés. Mögötte.Egy ismert botanikusnak virágba borult az elméje.A konyhanövény most zöldségeket beszél.Hogy a hentesáru múltkor felvágott.Ugatás.A kutya nem esik messze a fájától.Beljebb. A városba.A téren két kisfiú önfeledten játszik.Kezükben gyerektáp.Énekelnek:Pép esténk lesz, hogyha egyszer megöregszünk.Elnézem őket.Egy darabig.Lassan elindulok.Ház.Folyosó. Mindenütt tarisznya.Ajtó.A kulcslyukon belesek.A vándorgyűlést most a konzervbontó nyitja meg.Sokáig untatta.Már majdnem.Mikor az utolsó percekben egy léggömb emelkedik szólásra.

Elmondja: üresnek érzi magát.Taps.Leengedik.Tovább.Lépcső.A kapun hirdetés.Ibusz.Tavasz.Kikelet.Ki nyugatra utaz-hat. Meg-hat. Az tizenkettő.Leszáll az est.Minden leszáll.Smóg az éji bogár az étteremben falnak.Park.Barátság.A padon Piroska simogatja a farkast.Távolabb.Miniszoknyában fázik Estike, és magára húzza az olaszkát.

Komlós János – Hofi Géza

Mi újság, Feri bácsi?

Komlós:Kedves közönségünk, a folyosóról jövök, ott kint üldögél egy bácsi, aki azt mondta, hogy a Humorfesztivállal kapcsolatban szeretne valamit önöknek elmondani, a Humorfesztivál miatt jött ide. Megmondta a nevét, valamilyen Feri bácsinak hívják. Javaslom, hogy fogadják őt, és kérdezzük meg, hogy tulajdonképpen mit akar tőlünk. Feri bácsi, legyen olyan kedves, jöjjön be. (Hofi Géza jön be.)Kedves Feri bácsi, honnan jön maga?Hofi:Először is ne öregíts, mondd nyugodtan, hogy Feri. Tudom, meglátszik rajtam a Horthy-rendszer, de azért nem vagyok öreg, csak viseltes, már politikailag. Hogyhogy honnan jövök? Egyébként tanulja meg, hogy nem az a fontos, hogy honnan jöttünk, hanem hogy hova jutottunk. Honnan jöttem, honnan jöttem?! Innen a Keleti restiből. Mert nem mindegy, hogy az ember a Keletiben iszik vagy a Nyugatiban.Komlós:Miért nem mindegy?Hofi:Miért, mert a Keletinél lakom.Mozog ám ez a stúdió piszkosul. Szóval mondom, azért mert a Keletinél lakom, egyébként nem fogok 20 percet utazni a Nyugatiba, szimpátiából. (Ez a szó jó ide, hogy szimpátia.)Komlós:Nézze, ha maga csak szimpatizál, akkor jó. Most mit szőröz itt, mi maga tulajdonképpen, részeg vagy újságíró.Hofi:Tényleg, miről lehet megismerni az egyiket, meg a másikat?Komlós:Nézze, én olyan régen nem voltam újságíró...

Hofi:Igen... Szerintem a részeget a tolláról, de az újságírót miről? Azt a...Komlós:Engem például, miről ismer meg?Hofi:Cifra járásáról.Komlós:Mi az, hogy cifra járásról?! Az más, az a kanász...Hofi:Az más...Komlós:Mondja, Ferikém, miért rúgott be?Hofi:Ide indultam, a Humorfesztiválra, és azt mondták, hogy aztán észnél légy! Így. Tudja, olyan kisebbségi drukkom van, egyszerűen elvesztem a talajt a kezdők között...Komlós:Azt már értem, hogy ide akart jönni, de hogyan rúgott be?Hofi:Hogy hogy, így, nézze, így... (utánozza az ivást.)Komlós:S egyedül?Hofi:Dehogy egyedül. Találkoztam egy haverral, azt mondja, szevasz sógor. Mondom, azt a sasszemed, te! (mindig olyan sasszeme volt, mint a Sasnak... igen, olyan csipás.)Komlós:Ne haragudjon, ez olcsó volt...Hofi:Olcsó poén?Komlós:Igen.Hofi:Igen? Hát kérem, kiárusítás van, maradjon a nyakamon...Komlós:Miért kell olyan jó szem ahhoz, hogy megismerje a sógorát?

Hofi:Mert nem a sógorom. Csak ha iszik, azt hiszi, hogy az. De még mindig jobban lát így is, mint az a Pályi.Komlós:Kicsoda?Hofi:Pályi. Pályi András. A Magyar Hírlap kritikusa. Aki úgy megdicsérte Vértessy Sándort, hogy milyen jól vezette azt a debreceni páros-virslit. Azt, amelyikben (és ez a röhej), nem is vett részt! Azért borzasztó nehéz dolguk van a tévékritikusoknak. Először is le kell ülni a tévé elé, és ez már nem kevés! Másodszor, végig kell nézni minden műsort: ez inkább idő kérdése, de végig kell ülni, harmaszor: a szellemi munka. Ugyanis amit lát, legalább másnap reggelig nem szabad elfelejteni. Ez benne az elvi sík.Komlós:Hogyhogy?Hofi:Hogyhogy, hát ha össze-vissza ír mindenfélét, akkor elvi-sík másik laphoz, szintén kritikusnak!...Komlós:Azért meg lehet érteni Pályit. Tudniillik előtte azt írta az újság, hogy Vértessy ott lesz abban a műsorban.Hofi:Azt írta, azt írta, az újság azt is írta,...Komlós:Mit?Hofi:Azt. És mi van, ha az újság azt írta, kinek hisz Pályi, az újságnak vagy a saját szemének?Komlós:Miért, maga kinek hisz?Hofi:Kinek higgyek? (Nem kérdeztem rossztól!...) Pályi idetartozik?Komlós:Hova ide?Hofi:Ide a kabaréhoz?

Komlós:Miért?Hofi:Miért? Mert úgy meg tud röhögtetni... , hát így írni kabarét, illetve kritikát ... Ha így mondom, jó?Komlós:Jó.Hofi:Na, de azért elmondom fordítva is: így írni kritikát, az kabaré, nem? Ez se jobb, látod?!Komlós:Idefigyeljen Ferikém, azért minden marhaságot nem mi, újságírók csinálunk!Hofi:Például mit nem? Na, csak egyet! Figyelek, na?!Komlós:Megmondom, Hetek óta azon töröm a fejem, hogy egyszer és mindenkorra abbahagyom a kabarét. Tudniillik hetekkel ezelőtt a Magyar Nemzetben olvastam egy cikket, azt mondja: a fővárosi tanács illetékes osztálya kétmillió forint pénzbüntetésre ítélt egy fővárosi építőipari vállalatot, engedély nélküli építkezés miatt. Idáig a dolog rendben is van, engedély nélkül építettek, meg kell őket büntetni, akár 2 millió forintra is. De tovább olvastam, és mit gondolnak, melyik az a fővárosi építmény, amelyet ezek szerint illegálisan, az éj leple alatt, settenkedve, lopakodva, suttyomban építettek? Úgy, hogy a fővárosi tanács akkor eszmélt föl, amikor már elkészült. Melyik az? A Moszkva téri metróállomás!Már bocsásson meg, Ferikém, ilyenkor úgy érzem magam, mint egy kis hülye...Hofi:Én nem ellenkezem az igazgatómmal!Komlós:Az ember legalább fél évig töri a fejét, amikor egy kabaréműsort csinál, hogy abból a picike agyából hogy lehetne valami kis marhaságot kimasszírozni, na, de ekkora marhaságot...Hofi:És az micsoda, amikor a sportrovatban írták meg, hogy a Madách Színházban az Othello előadás elmarad?

Komlós:Miért, hol írták volna meg?Hofi:Igaz, Othello Ciprusra ment, akkor ez külpolitika. Ha teszem azt, Othello állampolgárságát veszem, akkor meg arab, tehát közel-keleti, akkor is külpolitika...Komlós:Nem kell ebbe most annyira belebonyolódni...Hofi:Igaz. A hírt azért tették a sportrovatba, mert ő a fojtogató bajnok. De miért nem a kulturális rovatba tették?Komlós:Oda nem fért be. Mostanában abba a kulturális rovatba sok minden nem fér bele...Hofi:Igaz is, elég bajuk van nekik a dátummal.Komlós:Hogyhogy?Hofi:A múltkor a kezembe akadt egy Magyar Nemzet, kezdem elölről olvasni, azt mondja, szerda, november 6. Mondom, heuréka, már itt tartunk. Egyet lapozok - mert haladni kell –, azt mondja, kedd, november 5! Mondom, rendben van, ittunk, ittunk... Még egyszer elkezdem lapozni – az ismétlés a tudás alapja -, megint ott van: szerda, november 6., gyorsan lapozok, nehogy elfelejtsem, mit olvastam az előbb, azt mondja: kedd, november 5. Ez gyönyörű, nem hiába ez az újság a dolgozók újságja. Igen, mert ha még kettőt lapozunk, megint itt a fizetésnap.Komlós:Na, akkor a Magyar Nemzetet elintéztük.Hofi:Azt el.Komlós:De még mindig nem intéztük el, hogy miért rúgott be maga? Szóval ott tartottunk, hogy találkozott a Magyar Nemzettel...Hofi:Abban maradtunk, hogy én vagyok a részeg, és maga az újságíró. Még. hogy találkoztam a Magyar Nemzettel... A sógorral találkoztam amikor

ide igyekeztem, aztán megünnepeltük...Komlós:A találkozót.Hofi:Nem, az igyekezetet. És a Katalin napot.Komlós:Ki Katalin, a felesége?Hofi:Nem.Komlós:A sógor felesége?Hofi:Nem is nős.Komlós:Hát akkor ki Katalin?Hofi:A sógor.Komlós:Hogyhogy, Katalinnak hívják a sógorát?Hofi:Mondtam, hogy nem a sógorom.Komlós:Hogy hívhatnak Katalinnak egy férfit?Hofi:Az úgy volt, hogy tavaly szilveszterkor együtt hallgattuk a rádiót, azt mondja nekem, idefigyelj, sógor! Kati legyek, ha ez nem Major Tamás. Aztán rittig Kovács Apollónia volt...Komlós:Hogy lehet összetéveszteni Majort Kovács Apollóniával?Hofi:Mert még hiányos a közművelődése. Főleg, ha iszik, akkor tele van fehér foltokkal.Komlós:A közművelődése?Hofi:Nem, a ruhája. Folyton leönti, mondom is neki, sokat kellene még neked olvasni, hogy olyan művelt légy, mint Lujza.

Komlós:Kicsoda?Hofi:Jenő-Lujzából, Lujza. Nem ismeri? Nagyon művelt egy asszony.Komlós:Lujza művelt?Hofi:Persze, rengeteg újságot olvas.Komlós:Na, de nem ért semmit!Hofi:Arról nem ő tehet...Komlós:Hát ki? Talán az újságíró?Hofi:Nem én mondtam.Komlós:Ne bántsa állandóan az újságírókat, vannak nagyon hasznos cikkek is.Hofi:Vannak bizony. Tudja, melyik a hasznos cikk?Komlós:Melyik?Hofi:A hiánycikk. Azért nincs. De tényleg vannak hasznosak, például azok, amiket a robbanásról írnak. Tudja, a geográfiai robbanás...Komlós:Micsoda?Hofi:Hát, hogy legyen több gyerek...Komlós:Az nem geográfiai robbanás...Hofi:De tudja, de tudja... maga írta? Nem maga írta.Komlós:Milyen cikkekre gondol?Hofi:

Arra gondolok, hogy évek óta megy a siránkozás, nincs magyar gyerek. Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal-dobbal... Ezt megírták, és most már 40 ezerrel több gyerek van, mint tavaly a tervidőszakban volt. Megírták és van és kész.Komlós:Maga azt hiszi, hogy a cikkekből születik a gyerek?Hofi:Ha nem attól, akkor meg miért írják?Komlós:Na, ne bolondozzon, az állam komoly intézkedéseket hozott...Hofi:Leesik az állam.Komlós:Ne vicceljen, akik ezeket a cikkeket írják, azok őszintén aggódnak a nemzetért.Hofi:És az állam nem aggódik? Kiadta nekik albérletbe? Na, akkor meg értem: albérlőt nem lehet kitenni, mi?Komlós:Nézze, azért sokat javult az újság nálunk és az egész telekommunikáció...Hofi:Ss...Komlós:Mi van?Hofi:Eltévesztette.Komlós:Miért?Hofi:Az nem telekommunikáció, az telekspekuláció.Komlós:Idefigyeljen, Ferikém, mondja meg nekem végre, hogy miért jött ide?Hofi:Hoztam egy magánszámot a Humorfesztiválra.Komlós:Maga írta?

Hofi:Nem vagyok én vállalati ünnepi szónok, amit én mondok, azt én is írom.Komlós:Már vége van a Humorfesztiválnak.Hofi:Na látja, ez a gondviselés! Nemcsak árvíz van, meg baj, hanem öröm is éri az embert...Komlós:Idefigyeljen, ha írt valamit, akkor miért most hozta?Hofi:Tudja követni? Föladtam postán a magánszámot. Marton Frigyesék vissza is írták, hogy zseniális, nagyon sokat nevettek rajta, csak aztán később vettem észre – mert mindig az az ital –, hogy nem a magánszámot adtam fel, amit én írtam, hanem egy másik levelet, amit nem én írtam.Komlós:Ki írta?Hofi:A tanács, hogy fizessem be az ebadót.Komlós:És azt küldte el a Humorfesztiválra?Hofi:Igen, mert győzni akartam.Komlós:És Martonék miért gondolták, hogy az az ebadó-felszólítás humor?Hofi:Ők nem gondolták, csak elolvasták. A zsűri döntött úgy, Malonyai Dezső szóvivővel. Persze.Komlós:És akkor most nem szeretne idegen tollakkal ékeskedni, igaz?Hofi:Igen.Komlós:Akkor adja vissza a golyóstollamat. Köszönöm szépen. De honnan ért maga a humorhoz?Hofi:

Mondtam már.Komlós:Ha meg nem ért hozzá, akkor miért ír humort?Hofi:Azt tőled szintúgy kérdezem.Komlós:Klassz...Hofi:Klasszikus.Komlós:Maga játszott Lucifert is?Hofi:Igen.Komlós:És még mit játszott?Hofi:Ultit.Komlós:Mondja, Ferikém, maga rendszeresen hallgatja a Rádiókabarét?Hofi:Nyiná! Csak azt hallgatom.Komlós:Nem helyes! Megértem, hogy kell néha egy kis kikapcsolódás.Hofi:Az kell. Amikor van az a gazdaságpolitikai műsor a volumenről, meg az éves szintről, meg a kapacitásról, no, mondom, most kell kikapcsolódni. A rádiónak. Csend van.Komlós:De miért kapcsolja ki a gazdaságpolitikai műsort?Hofi:Mert nem nekem beszélnek, hanem egymásnak. Kapacitás meg a volumen! Ezért egy embert egyszer megvertek...Komlós:A rádióban?Hofi:Nem, a kocsmában.

Komlós:Mondja, Ferikém, mi baja van ezzel? Ez nagyon fontos tudomány, amit meg kell az embereknek magyarázni.Hofi:Nem magyarázni kell azt, hanem emelni, csinálni.Komlós:Hogyhogy?Hofi:Tudja, azt mondják, hogy éves szinten, meg spes-spes, spespektíva... ez csak szöveg. Azt kell mondani: na, Feri, gyere, emeld meg. Ennyi.Komlós:Ferikém, nem jó, hogy maga csak kabarét hallgat, kultúra is van a világon. Moziba nem jár? Magyar filmeket nem néz?Hofi:Dehogynem, hiszen mondom, hogy csak a kabarét szeretem. Moziba is járok, mert olyan jó érzés egyedül röhögni...Komlós:Maga mindent összekever, a magyar film nem kabaré.Hofi:Na, akkor most én próbálom követni. Nem kabaré? Akkor mi? Na tessék, figyelek, na?Komlós:Ha nagyon figyel... akkor beszéljünk a színházról.Hofi:Meggyőzött.Komlós:Színházba nem jár?Hofi:A magyar drámát szeretem. Ezért én nem megyek ki az NDK-ba.Komlós:Hogyhogy?Hofi:Ott adják a Magyar Dráma Hetét. Azért utazzak, hogy megnézzem a Kacenjámert?Komlós:Micsodát?Hofi:

Macskajáték. Kacenjámer.Komlós:Ez azt jelenti, hogy másnapos.Hofi:És a Macskajáték micsoda?Komlós:Katzenspiel.Hofi:Szpasszíva.Komlós:Mi baja van magának a magyar drámával?Hofi:Semmi. Látni szeretném. De nincs. Az Operettszínházban is arról van még mindig szó, hogy a gróf hülye. Mondom, rendben van, el van intézve, a gróf elvtárs hülye. Na, de akkor miért muzsikálnak hozzá? Vagy ha nem a gróf elvtárs a hülye, hanem a régi gróf úr, az meg kit érdekel? A gyerek se azt írja ki a falra, hogy a gróf hülye, hanem, hogy: Pisti hülye.Komlós:Térjünk vissza a kabaréhoz. Mondja, Ferikém, mit szeret legjobban a kabaréban?Hofi:Én leginkább a magyar nótát szeretem. De hát nem hallgathatom.Komlós:Miért?Hofi:Mert ahhoz jó ebéd is kell.Komlós:Hogyhogy?Hofi:Jó ebédhez szól a nóta. Ezt is jól kifundálták maguk itt a kabaréban.Komlós:De hát az nem kabaré!Hofi:Dehogynem. Miért kell ahhoz jó ebéd, hogy egy kis nótát hallgasson az ember?Komlós:

Miért, maguknál nincs vasárnap jó ebéd?Hofi:Miért? Mert az asszony egész délelőtt a kabarét hallgatja.Komlós:Milyen kabarét?Hofi:A Vasárnapi koktélt. Komjáthy György műsora.Komlós:Álljon meg a menet, Komjáthy György műsora nem kabaré.Hofi:Paródia? A paródia – az kabaré. Maga ezt se tudja?Komlós:Komjáthy György műsora minek a paródiája?Hofi:Annak, amit a Szabad Európában Cseke László csinál.Komlós:Eszerint maga magyar nótát nem is tud hallgatni.Hofi:Néha, néha. Amikor a Belügyminisztérium népi zenekara játszik, azt mindig meghallgatom.Komlós:Miért?Hofi:Találgatom, hogy most kinek húzzák el a nótáját.Komlós:Aztán mit hallgat még?Hofi:Hallgatom még azt az énekes madarat itt a kabaréban.Komlós:Milyen énekes madár van a kabaréban?Hofi:Sas.Komlós:A sas nem énekes.Hofi:Hallom én. De mindig énekel, miért?

Komlós:Na jó, jó. A klasszikus zenét nem szereti?Hofi:Csak a magyar klasszikusokat.Komlós:Bartók, Kodály?Hofi:Schubert.Komlós:Kicsoda?Hofi:Schubert, aki a Befejezetlen szimfóniát csinálta.Komlós:Honnan veszi, hogy magyar volt?Hofi:Mert nem fejezte be. Ilyen a magyar: na, mára elég a munkából, eltesszük holnapra, aztán halogatja, halogatja...Komlós:Idefigyeljen, Schubert azért nem fejezte be a szimfóniát, mert meghalt.Hofi:Persze, mert addig halogatta, ilyen a magyar.Komlós:Értse meg, Schubert nem volt magyar.Hofi:Dehogynem, a neve is mutatja.Komlós:Schubert nem magyar név.Hofi:De bizony. Éppúgy mint az asztaliteniszezőknél a Lottenhauer Henriette. Ha ilyen nevet hallok, mindjárt tudom, hogy magyar.Komlós:Azért vannak magyar nevű sportolók is.Hofi:Persze, hogy vannak. Olyan, hogy Szabó, meg Kovács, meg Máté, meg Bálint, de azután kiderül, hogy román vagy csehszlovák. Jól kifundálták maguk itt a kabaréban.

Komlós:Ami a sportban van, az nem kabaré.Hofi:Dehogynem! Én nem értem, hogy meddig kell még a melóst hülyíteni. Azt mondja a múltkor az egyik futballkapusunk a rádióban, hogy hát vannak még nehézségek, meg ez, meg az, de a közönségtől türelmet kérnek. Azt mikor lehet megcsinálni, hogy odamegy a melós a pénztárhoz, egy jegy, mondjuk, 30 forint, azt mondja, na itt van 5 forint, türelem, a többit majd a jövő héten hozom. Ejnye már...Komlós:Mondja, Ferikém, külpolitikai műsorokat nem hallgat?Hofi:De, a külpolitikát mindig meghallgatom itt a kabaréban.Komlós:Kabaréban külpolitikát, melyik szám az?Hofi:Külpolitikai figyelő.Komlós:Miből gondolja, hogy a Külpolitikai figyelő – kabaré?Hofi:Mert csak figyel, figyel, aztán nem lát semmit. Legalábbis nekünk nem mondja el. Diszkrét.Komlós:Hogyne mondaná el.Hofi:Túl rózsás képet fest a nyugati világról. Nem hiszem én azt, hogy olyan vidám lenne ott az élet.Komlós:Mikor mondta a Külpolitikai figyelő, hogy nyugaton vidám az élet?Hofi:Mindig azt mondja, hogy ott válság van.Komlós:Na és?Hofi:Na és a válság vidám dolog...Komlós:Miért?

Hofi:A kabaréról is mindig azt mondják, hogy válságban van... hát ha az a válság, hogy az egyik ember jót röhög a másikon, akkor az jó dolog, nem igaz?Komlós:Feri bácsi, a kabaré nincs válságban, csak egyesek azt írják.Hofi:Egyesek?Komlós:Kétségtelenül akadnak néha olcsó viccek...Hofi:Az a jó!Komlós:Miért?Hofi:Ha már ekkora drágaság van, legalább a vicc legyen olcsó, nem?Komlós:Azért ez nem ilyen egyszerű. Igazuk van, amikor azt írják egyesek...Hofi:Egyesek?Komlós:Azért is volt ez a Humorfesztivál, hogy jöjjenek az új tehetségek.Hofi:Maga miért nem vett részt benne? Jó hazafi?Komlós:Hogyhogy?Hofi:Olvastam én a cikkeket, hogy aki kabarét csinál, az nem jó hazafi, csak aki szidja a kabarét, az a jó hazafi.Komlós:Idefigyeljen, lehet hogy írnak ilyesmit egyesek...Hofi:Egyesek?Komlós:Miért kérdi mindig ilyen gyanakodva, hogy egyesek?Hofi:

Mert azokat a cikkeket maguk írják.Komlós:Hogy mi írjuk a kabaré elleni cikkeket?!Hofi:Hát persze. Csak maguk tudnak kitalálni annyi marhaságot... Ezeken többet röhögök, mint a kabarén.Komlós:De Ferikém, nem minden kabaré, amin röhögni kell.Hofi:Dehogynem.Komlós:Feri, maga tényleg azt hiszi, hogy ebben az országban mindent, amin röhögni kell, mi csinálunk?Hofi:Persze, maguk csinálják a gyerekcipőt is.Komlós:Gyerekcipőt a kabaré?Hofi:Igen. Ha az országban éveken át nem képesek cipőt csinálni a gyerekeknek, az kabaré. Nem kellene mégis átadni?Komlós:Kinek?Hofi:A susztereknek, ők azért mégis csak jobban csinálják, mint Mikes. Nem lehetne olyan sokat röhögni rajta, de azért járni lehetne benne.Komlós:De hát a gyerekcipőt szakemberek csinálják.Hofi:Mégse sikerül! Mondom, hogy kabaré.Komlós:Maga mindenre azt hiszi, hogy kabaré, hát idefigyeljen, a kabaré az, amikor...Hofi:Tudom, amikor a Havasi mondja, hogy Hallgassunk kabarét, a kabaré az nagyszerű dolog...Komlós:Az az.

Hofi:Ez kabaré.Komlós:Ez. Na, lássuk végre a magánszámot. Most mit akar ezzel a lapos üveggel.Hofi:Nagyon megkérem, hogy ne tegyen bíráló megjegyzéseket az üvegre. Lapos üveg, lapos üveg. Mondtam én valaha a maga cikkeire, hogy olvastam? (Kortyol az üvegből.)Komlós:Engem nem kínál meg?Hofi:Mondtam: magánszám...

Farkasházy Tivadar

A kegyetlen színház

Konferanszié – Bitskey TiborRiporter – Major Tamás

Konferanszié:

Sokféle színház van. Kisszínház, nagyszínház, szabadtéri színház, kamaraszínház, körszínház, pinceszínház, barlangszínház, várszínház, romszínház és zsebszínház. Valamikor sokkal kevesebb fajta színház létezett, de akkor még nem volt televízió. A színházban a színészek játszanak, a nézők a nézőtéren ülnek. Aztán egyszer egy színész ezt már nagyon unta, lement a nézőtérre, és egy nézőt felhozott a színpadra. A találmány sikert aratott, a nézőket elkezdték molesztálni, vagy ahogy szebben fejezik ki, aktivizálni. Az aktivizálás őse a polgárpukkasztás, a megrökönyödés, a kővé dermedés és a csuklás. Ez történhet értelmi és fizikai úton.

Beül az ember Az ember tragédiájába, és egyszercsak észreveszi, hogy a Lucifert alakító színész Jézus maszkjában játszik. Beül a gyanútlan néző az Othellóba, ahol kiderül, hogy Jágó, Othello legjobb barátja, szeretetre vágyik, és Desdemona halálával csupán örömet akart szerezni. A Hairbe és az Oh, Calcuttába még nem ülhet be, mert színészeink egyelőre nem mernek anyaszült meztelenre vetkőzni. Vagy csak nem engedik? A fizikai sokkolás egyik érdekes fajtája a szünet nélküli színház. Különösen a büfések kedvelik. A rendező attól való félelmében, hogy a néző kiesik a transzból, nem engedi megszakítani az előadást. A transz egyébként az idő múlásával egyenes arányban fokozódik.

Nyolckor elkezd a néző fészkelődni, fél kilenckor liheg, kilenckor vakaródzik, fél tízkor hörög, tízkor fogai csattognak, fél tizenegykor habzik a szája, tizenegykor gyomra felfordul, fél tizenkettőkor szeme fehérje kifordul, éjfélkor a székről lefordul. A rendezők másik kedvelt fogása a klasszikus darabok újraértelmezése, a rárakódott közhiedelem

eltávolítása, a mélyréteg felszínre hozása. Most egy olyan Hamlet felújításra hívjuk el önöket, amely úgy érezzük, szerencsésen ötvözi az elmondottakat. Reméljük, hogy az előadás tisztázza eddigi félreértéseiket a darabról.

Riporter:

Kedves hallgatóink! Itt vagyunk a helsingöri vár hűlt helyén. A belépő nézőket fegyveres őrök fogadják és nagyság, életkor, nem, vallás, családi állapot és vagyoni helyzet alapján szortírozzák őket, mostanában ugyanis a rétegszínház a divat. A renitens nézőket felpofozzák. Végre mindenki helyet foglal, a segédszínészek légmentesen lezárják az ajtókat és a vészkijáratot. Kezdődhet az előadás. A siker érdekében kiválasztanak a nézők közül egy ifjú szüzet, felvonszolják a színpadra, leölik, vérét kelyhekben fogják fel, és minden színész iszik belőle egy kortyot. Elsötétül a nézőtér tekintete.

Egy nagy sivatagot látunk, kék homok mindenfelé. Oldalról hirtelen rohanva jő a Góbi-sivatag egyetlen lakója: Gobbi Hilda. Testét páncél borítja, ezért kicsit nehezére esik a mozgás. Érdekes módon egy szót sem szól, és kirohan a másik oldalon, Ezalatt egy pásztorfiú a csilláron ülve Händel Vízizenéjét játssza furulyán. A csillár hirtelen megindul, de egy méterrel a nézők feje felett megáll. A nézőtéri orvos közben kikészíti műszereit. Két BELSPED feliratú munkás végre behozza a helsingöri várat. A nézők közül sikoltozás hallatszik. Megjelenik közöttük Hamlet atyjának szelleme. Kék jersey kosztümöt visel, elöl enyhén hólos berakással, szeméből vér csordogál. Az egyik néző végre bevallja, hogy ő Hamlet, csak úgy megijedt, hogy elfelejtette a szerepét.

– Apu! Te vagy az? – kérdi. – Ki ölt meg ily csúnyán?– Az a parázna vérnösző barom! – felelé a szellem, miközben

reménytelenül próbálja a ruhája vérfoltjait benzinnel eltávolítani. A nézők meghatottan sírnak. Egy kislány autogramot kér a Hamletet alakító Házy Erzsébettől.

Polonius érkezik sietve, hátából tőr magaslik. Fel van háborodva: rettenetesek ezek a mai fiatalok! Már megint ledöftek. A kárpit mögül leselkedtem, amikor elért a csalfa tőr. Nincs valamelyiküknél egy kis sebbenzin? A szellem abbahagyja a folttisztítást, és felajánlja a maradékot. Polonius hálálkodva el.

Hamlet érkezik néhány fegyveressel. A csatlósok minden tizedik nézőt udvariasan felállítják, tarkólövéssel végeznek velük, és bedobálják őket a súgólyukba. Háromnak megkegyelmeznek, mert már nem férnek be. Ez még csak a bosszú kezdete! – rikoltja a szőke dán, és kedvenc elefántján távozik. A sírásók felássák a nézőteret. Hamlet anyja

ezalatt szerelmi enyelgéseket folytat Claudiusszal, az inspekciós királlyal.

Az első emeleti páholyban most megjelenik egy csővezető, és vízzel árasztja el a színházat. A színház vezetősége megafonon közli, hogy mindez azért szükséges, hogy Hamlet Angliába hajózhasson, de a bérletesek ne nyugtalankodjanak, mentőcsónakot bocsátanak rendelkezésükre.

Kitör a pánik. Bejő a gálya. A markosabb nézők elszegődnek a gályára evezős rabnak. Élelmesebb jegyszedők jó pénzért gumimatracot árulnak lejárt műsorfüzettel.

Rosencrantz és Guildenstern Hamletet keresik, hogy előírás szerint megöljék, de csak egy koponyát találnak. De hiszen ez az öreg Yorick! – kiáltják, és mécsest helyeznek el benne, hogy hangulatosabb legyen.

Ophélia úszik át a színen, ruhája szegélye fennakadt egy farönkön. Dalol. Arcán kékeszöld foltok. Nem megyek kolostorba – énekli vidáman és tovaúszik. Megjelenik bátyja, Laertes négy páncélossal és egy kutyával. Most vívtam meg diadalmas csatámat, de hallnom kell, hogy húgomat sajnálták beíratni egy úszótanfolyamra? – suttogja vésztjóslóan. A páncélosok csöve a nézőkre mered. Többen gyónnak. Egy kutatómérnök, aki másodállásban pap, feloldozza a nézőket bűneik alól.

Laertes készülődik a párbajra, kését feni és káromkodik. Hamlet anyja seritalt vesz elő, és szomját csillapítá. Baj van fiam! – hörgé. Csak nem járt le a szavatossági idő? – kérdi ijedten Hamlet, miközben testét átjárja Laertes tőre, a hideg vas. A maradék udvar bacchanáliára perdül. Váratlanul Fortinbras norvég királyfi motorozik be a lengyel ötösikrek társaságában. Az ötösikrek Hamletet pajzsra emelik, és emelt fővel leejtik. Az ötösikrek közben szépen fejlődnek, és ismét megpróbálkoznak a produkcióval. Sikerül. Az ideges Hamletet eltávolítják.

Most beront a rendező, és az utolsó élve maradt nézőt is lelövi, majd sikerei, a hullahegy csúcsán előveszi hegedűjét, és rágyújt a régóta vágyott, hőn áhított dalra a IX. szimfóniából, a Térj be hozzánk drága vendégre. A színházat fertőtlenítik, mert ma még egy előadás lesz!

Mikes György – Somogyi Pál

Láttuk, hallottuk

Mikes:Kedves hallgatóink, bizonyára jól ismerik a Rádió Láttuk, hallottuk című rovatát, amelyben ismert személyiségek elmondják, hogy mit láttak, hallottak az utóbbi időben. Ezúttal minket bíztak meg azzal, hogy számoljunk be arról, mit láttunk, és mit hallottunk az elmúlt időszakban. Nos, Somogyi, mit láttál, mit hallottál? Na!! Miért nem válaszolsz?Somogyi:Egy nagyon csinos nő ül itt előttem, pontosan a második sorban.Mikes:És?Somogyi:És én ilyenkor se nem látok, se nem hallok.Mikes:Akkor elmondom én, mit hallottam. Huzatruha a divat. Van már a feleségednek huzatruhája?Somogyi:Részben van.Mikes:Hogyhogy részben?Somogyi:Ruhája még nincs, de huzatot már kapott. Erről jut eszembe...Mikes:Láttad vagy hallottad?Somogyi:Hallottam. A Hotel Intercontinentalban a divatbemutatókon a manökenek táncolva mutatják be a ruhákat.Mikes:Nincs ebben semmi furcsa. Régi magyar szokás.Somogyi:

Hogy érted?Mikes:Azért táncolnak a ruhabemutatón, mert mi mindig is szerettük rázni a rongyot.Somogyi:Láttuk, hallottuk.Mikes:Egy dán férfi éveken keresztül szedte az antibébi tablettát, ezalatt a felesége hét gyereket szült. Vajon miért a férfi szedte a tablettákat?Somogyi:Egyszerű a magyarázat, mert az asszony gyereket akart, a férfi meg nem. Különben, nyugaton már van olyan antibébi tabletta, amit férfiaknak kell szedni.Mikes:Ilyen tabletta Magyarországon is van.Somogyi:Mesélj, mit tudsz róla?Mikes:A nemkívánt gyermekáldás elkerülhető, ha a férfinak lefekvés előtt beadnak öt szem altatót. Ha az illető a férjük, elég egy szem is.Láttuk. Hosszú sorok álltak a Nemzeti Múzeum előtt, hogy bejussanak a perui aranyékszerek kiállítására.Somogyi:Igen, jól megjártam ezekkel az ékszerekkel. Ott álltam én is a sorban, amikor odasomfordált mellém egy férfi, és bizalmasan a fülembe súgta, hogy van nála két perui aranykincs, százötven forint darabja. Másnap kiderült, hogy közönséges rézkarikák voltak.Mikes:Én is szerettem volna az aranykincshez jutni, de aztán visszariadtam.Somogyi:Mitől ijedtél meg?Mikes:Féltem, hogy megszólal a riasztócsengő.Somogyi:Hallottuk. Taxit gázolt Pest-környéken egy vaddisznó.Mikes:Remélem, volt ott rendőr?

Somogyi:Volt, de futni hagyta a vaddisznót, ugyanis a disznó, amikor a rendőr fel akarta írni, a latin nevén mutatkozott be, azt mondta: sus scrofa vagyok.Mikes:És mit felelt erre a rendőr?Somogyi:Nix dájcs.Láttuk, hallottuk. Július elsejétől kötelező lesz a biztonsági övek használata.Mikes:Ennek nagyon örülök.Somogyi:Hiszen nincs is autód.Mikes:Akkor is örülök. Mert ha én odakiabálok egy autósnak, te ökör, mire az kikapcsolja a biztonsági övet...Somogyi:Mit láttál még, mit hallottál még?Mikes:Egy újdonságot láttam. Fényvisszaverő ruhákat gyártanak a motorosoknak.Somogyi:Nem újdonság. Nekem már tíz évvel ezelőtt egy ilyen ruha mentette meg az életemet. Az országúton gyalogoltam Szolnok felé, és a nadrágom olyan fényes volt, hogy már Abonynál észrevették.Mikes:Láttuk, hallottuk. Anyacsavart találtak egy marhahúskonzervben. Te érted ezt?Somogyi:Az eset világos. A gépek lassan kiszorítják az állatokat.Láttuk, hallottuk.Mikes:Egyre többfajta zacskós leves kerül forgalomba.Somogyi:Én már több zacskós levest ettem, de nem kedvelem, mert a zacskós leves után már egy falat sem megy le a torkomon.Mikes:

Miért?Somogyi:A zacskó mindig a nyelőcsövemre tapad.Mikes:Megérkeztek hazánkba az első északi vendégek. A téli pintyek és a színes tollú süvöltők.Somogyi:Nekem mondod? Miattuk késtem el a munkahelyemről. Fél óra hosszat állt a forgalom a Nagykörúton.Mikes:És a főnököd bevette ezt a mesét?Somogyi:Mázlim volt, a főnököm még nálam is később érkezett.Mikes:Miért, hol volt?Somogyi:Ő meg azt mondta, hogy kint integetett nekik a Ferihegyi repülőtéren.Mikes:Láttuk, hallottuk. Losonczi Pál Afrikába utazott.Somogyi:Én is olvastam a hírt. Miért is utazott oda?Mikes:Azt hallottam, hogy viszonozni akarta a gólyák nyári magyarországi látogatását.Somogyi:Lázár György miniszterelnök viszont a pápánál tett látogatást.Mikes:Szerinted eredményesek voltak a látogatások?Somogyi:Az hétszentség!Mikes:Ford amerikai elnök Kínába látogatott.Somogyi:Biztonságos ott a közlekedés?Mikes:Mi az hogy, az egész pekingi autóklub kint volt az úton.

Somogyi:Hogyhogy?Mikes:Hárommillió sárga angyal vigyázott a kocsijára.Olvastuk. Csökkent a gyógyszerfogyasztás Magyarországon.Somogyi:Azért talán, mert egészségesebbek lettünk?Mikes:Nem azért. Akárhányszor bemegyek a patikába, és kérek valamilyen gyógyszert, azt felelik: nincs.Somogyi:Árusítanak különben gyógyító hatású karpereceket is.Mikes:Te hiszel ezekben az izékben?Somogyi:Sőt tudok is rá példát. Egy ismerősöm egy ilyen karperectől gyógyult ki a kleptomániájából.Mikes:És mennyibe került neki a karperec?Somogyi:Két és fél évébe.Láttuk, hallottuk. Hosszú sorok álltak novemberben a bankok előtt, hogy befizessenek Wartburg személygépkocsira.Mikes:Neked van kocsid?Somogyi:Hát nem is tudom. Ugyanis ha Kiskunfélegyházára kell menni az anyósomhoz, akkor a kocsi a feleségemé. Ha víkendezni kell menni a Balatonra, akkor a lányomé, ha kereket kell cserélni, akkor az enyém.Mikes:Az autós szakkifejezések már a magyar nyelvben is meghonosodtak.Somogyi:Így van. Hát kérem, ha ön például azt hallja, hogy egy nőnek szép villogója van, az mit jelent?Néző I.Szép szeme van.Mikes:

Úgy van. És ha azt mondják, hogy jók a futóművei?Néző II.A lába...Somogyi:Gratulálok. Na és mit jelent az, ha azt hallja, hogy egy nőnek jó az alváza? (A kérdezett férfinéző nem válaszol.)Mikes:Vagy nem ért az autókhoz, vagy a felesége mellette ül.Somogyi:Láttuk, hallottuk. Az alkoholfogyasztásban a világranglista nyolcadik helyén állunk.Mikes:Még szerencse, hogy nem vagyunk dobogón.Somogyi:Lehettünk volna dobogón is, de olyan piásak voltunk, hogy mindig leestünk róla.Mikes:Mit hallottunk még?Somogyi:Sok a meggondolatlan házasság. Ugyan mi lehet ennek az oka?Mikes:Főleg a megnemértés. A szomszédomban lakik egy fiatal pár, azok egy órával az esküvőjük előtt már ordítoztak egymással.Somogyi:És miért?Mikes:A fiú már indult volna az esküvőre, de a lány mindig visszahúzta az ágyba.Somogyi:Hallottuk, nagy vita volt az idén arról, hogy egészséges viselet-e a melltartó?Mikes:És mi a vita eredménye?Somogyi:Függőben van.Mikes:Láttuk, hallottuk. Megnyílt a Szuezi-csatorna. Izraeli hajó román

cementet szállított a csatornán.Somogyi:Arról nem szólt a hír, hogy ki volt a hajó kapitánya?Mikes:Nem, de én sejtem: Benyovszky Móricka.Somogyi:Az nem a Szuezi-csatornán ment Egyiptomba, hanem az egyes csatornán a tévében. Te mit szeretsz a televízióban?Mikes:A tévétornát. A múltkoriban megcsináltam azt a gyakorlatot, hogy előre hajoltam, és a két kezemmel megfogtam a bokámat. Nem akarok dicsekedni, de három napig a csodámra jártak.Somogyi:Miért? Hányszor csináltad meg a gyakorlatot?Mikes:Csak egyszer, de úgy maradtam. Somogyi, te tornázol?Somogyi:Azóta nem tornázom, amióta egy gyakorlatot nem tudtam megcsinálni.Mikes:Mi volt az?Somogyi:Müller Kati szó szerint azt mondta: üljünk le a földre, a bal lábunk mellé.Mikes:És nem sikerült?Somogyi:Próbáltam, de a jobb lábam állandóan utánam jött.Mikes:Láttuk, hallottuk. A bútorok ára emelkedett, de nem változott a járóka és a babaágy ára.Somogyi:Igen, én a feleségemet egy járókával leptem meg karácsonyra, de már bánom, hogy megvettem neki.Mikes:Nem jó?Somogyi:Nem, ki tud mászni belőle.

Mikes:Hölgyeim és uraim a Láttuk című műsorunkat hallották.Somogyi:Hallottuk című műsorunkat látták, ezzel Láttuk, hallottuk című műsorunknak vége. Hallod, Mikes?Mikes:Velem ne ordítozz, látom.Somogyi:Ha látod, akkor vezess ki.

Brachfeld Siegfried

Szót kérek magánügyben

Jó estét kívánok, meg tetszik engedni, hogy egy kis magánügyben beszéljek? Azért, mert utoljára, amikor itt a hatos stúdióban szerepeltem, Komlós rám célozva valami olyasmit mondott:... nem is tudom, hogy hogy hívják őt tulajdonképpen, és milyen jó itt élni, mint külföldi stb., stb. Én sajnos, erre nem tudtam választ adni, mert ő nem hagyott szóhoz jutni. Komlós most nincs itt a stúdióban, és azért nyugodtan tudok beszélni.

Nem is tudom, tudják-e, hogy itthon vagyok otthon, és nem otthon vagyok itthon. Ezenkívül nagyon aktuális erről szót ejteni, mert az év végén, ahogy szokták mondani oroszul, tabula rázát kell csinálni, arab nyelvre fordítva reinen Tisch machen, azaz tiszta asztalt szeretnék teríteni. Már azért is, mert az utolsó évben megint nagyon sok levélből és megjegyzésből tudom, hogy még mindig nem hisznek a beszédemnek.

Tehát folytatjuk ott, ahol Komlósnak akartam megmondani, hogy itt a Rádió kapuja előtt egy srác a hátam mögött, anélkül, hogy ő tudta volna, hogy én ezt hallottam, azt mondta: én tudom, ez a Szikvíz. Nem is tudom, tudják-e, hogy honnan származik ez a becenév, tehát akkor ezt gyorsan elmondom.

Egyszer egy kultúrházban léptem fel, utolsó pillanatban érkeztem, a kultúrházvezető nagyon idegesen keresett, kirohant az utcára, ott állt egy rendőr, és megkérdezte tőle: nem látta még a Brachfeld Siegfried kocsiját? Erre a rendőr azt mondta: nem, a szikvizes kocsi máma még nem jött erre. Tehát, ez a srác itt a Rádió kapuja előtt azt mondta a hátam mögött: a Szikvíz ravasz, azt én tudom, mert ismerem, nagyon régről. Nem is igaz, hogy így beszél, csak a színpadon beszél így, én tudom, hogy ő Mezőkövesden született matyó.

Na, itt az alkalom, hogy lekáderezzem magamat önök előtt, mert

azért van egy pici közöm Mezőkövesdhez, a matyókhoz. Talán kezdjük az anyámmal, mert az anya az mindig biztos, ugye. Az anyanyelvem német, de az apanyelvem magyar. Igen, én egy ilyen féldeci kevert vagyok. De jól érzem magam, és azzal a gondolattal vigasztalódom, hogy nem vagyok egyedül így összekeverve ebben az ezeréves történelemben.

Tehát: az édesapám itt született Budapesten, ez komoly – mindig megmondom, hogy hol vannak a viccek, hogy tudjanak nevetni –, tehát itt született, és itt tanult hegedülni, aztán kiment Bécsbe. Annak idején csak úgy kimentek, most az mondaná az ember: disszidált. De annak idején, amikor valaki úgy érezte, hogy ki kell menni, kiment. Amikor úgy érezte, hogy vissza kell jönni, akkor visszajött.

Az édesapám tehát kiment Bécsbe, elvégezte a Zeneakadémiát, onnan ment Berlinbe, ekkor már gyönyörűen tudott hegedülni. Ott egy szép napon beleszeretett egy bűbájos berlini 17 éves kislányba, és addig hegedült, ameddig megszülettem.

Ez volt a kezdet, aztán én jóvá akartam tenni, amit az édesapám elrontott a magyar nőknél, és azért idejöttem. Tulajdonképpen kétszer jöttem: egyszer Németországból, de ezt az időszakot most hagyjuk, mert akkor jöttem a német csöbörből a magyar vödörbe. Másodszor a Szovjetunióból jöttem, és ez már azért is humoros volt, mert a szovjetek úgy engedtek el: Siegfried ocseny harasó artyiszt. Ennek megfelelően itt mindjárt nagyon jó állást kaptam, a Szikra nyomdában mint könyvkihordó nagy hátizsákkal cipeltem a könyveket. Egyet hoztam ide a Rádióba is, ahol éppen a német nyelvű adáshoz egy bemondót kerestek.

Hogy mennyire igaza volt a szovjeteknek, amikor azt mondták, hogy ocseny harasó artyiszt, ezt itt, a hatos stúdióban rögtön éreztem. Volt egy élő adás Ausztriába. Tessék elképzelni, itt, ahol most állok, akkor még nem volt olyan szép ez a hatos stúdió, itt állt egy magyar bemondó, ott álltam én, szinkronban kellett fordítani, amit ő mondott: kedves hallgatóink, hallgassanak meg részleteket a Bűvös szekrény című daljátékból. Én fordítottam, de a bűvöst büdösnek értettem, mégsem akartam büdösnek fordítani, és azért azt mondtam: a rossz szagú szekrény című daljátékból. Nagy siker volt, mert Ausztriából jött egy levél, melyben írták, hogy áruljam el, mi ennek a szekrénynek a tartalma.

A második sikert akkor arattam, amikor itt a Magyar Rádió szimfonikus zenekarát így konferáltam: a Magyar Rádió szimfonikus zenekara befejezte Schubert Befejezetlen szimfóniáját...

A harmadik, és azt hiszem, legnagyobb siker akkor volt, amikor

valaki innen hátulról, a technikai helyiségből – tetszik látni az üveg mögött ülnek a technikusok és a rendezők és a segédrendezők – mikrofonon keresztül bemondta: gyorsan mondd be, a Galagonya dala következik! Nem jól értettem, nem volt időm visszakérdezni, és úgy konferáltam: Und nun folgt ein Lied, Az anya vala dala. Erre fölfigyelt a technikai helyiségből egy bűbájos kis technikuslány, Mezőkövesden született, tehát tősgyökeres matyó. Én figyeltem, ahogy ő figyelt, így figyeltük egymást, egészen addig, amíg azt nem mondtam neki németül: ich möchte dich heiraten – én szeretném, ha feleségül jönnél hozzám. Nos, mivel ő már a mezőkövesdi gimnáziumban is eminens tanuló volt, majd a pesti gimnáziumban is kitűnően végzett a németből, rögtön megértette, hogy ich möchte – én szeretnék ... és mint minden magyar kislány, kíváncsi volt, hogy mit is szeretnék tulajdonképpen, azért feleségül jött hozzám. Na most az volt a baj, hogy én nem tanultam hegedülni, hanem csak dumálni. Azért nincs is családom, mert dumálással ez nem megy...

De menjünk vissza az elejére. A mezőkövesdi anyósomnak egyetlenegy kívánsága volt, hogy az esküvő Mezőkövesden, a templomban legyen. Aki élt abban az időben, az tudja, hogy milyen nehéz volt templomban esküdni. Itt a Magyar Rádióban akkoriban volt egy főnök, aki erről hallani sem akart – nem is hallott. Őszintén mondom, nekem már akkor is az anyósom lelkiegyensúlya ért többet, mint a főnökömé. Stikában leutaztunk Mezőkövesdre, tessék ezt elképzelni, hogy volt az előkészítve, elölről bezárták a templomot, mi hátulról a sekrestyén keresztül belopakodtunk, és a pap gyorsan összeadott minket, anélkül, hogy tudta volna, hogy nem tudok magyarul. Az utolsó pillanatban még megkérdeztem az egyik tanútól, hogy is kell viselkedni az esküvőn katolikus templomban, mit is kell mondani. Ő azt mondta, minden kérdésre igennel kell válaszolni. Az első kérdés, amit a pap föltett nekem, az volt, volt-e már nős? Milyen jó, hogy ezt megértettem! Tessék elképzelni, ha én erre igent válaszolok, talán soha nem kapom meg ezt a bűbájos kis matyólányomat. A pap akkor döbbent rá, hogy nem tudok magyarul, amikor föladott nekem egy eskütételt:... és mindennemű viszontagságában... Én ezt úgy mondtam utána, hogy... minden nemi... Egy kis betű az egész különbség.

Milyen érdekes a magyar nyelv.... Mit tesz néha egy pici kis pont. Emlékszem, abban az időben mentem egy Közért üzletbe, és egy félbarna cipőt akartam venni. Az eladó kisasszony azt mondta: biztosan cipóra tetszik gondolni. Egy kis pont az egész különbség, ugye? Megvettem, hazamentem, megettem, tényleg, láttam, nem volt más

különbség, csak egy kis pont.Na, vissza a mezőkövesdi egyházba, ami akkor csak félház volt.

Tehát én úgy mondtam utána:... és minden nemi... Erre a pap nagyon ideges lett, nyúlt egy nagy kereszt után, nekem nyújtotta, illetve úgy nyújtotta, mintha nekem akarta volna adni. Ő fogta lent, én fogtam fent, húztuk egymás között, végül a pap súgta: add vissza, fiam. Természetesen visszaadtam, kinek kell egy ilyen hatalmas kereszt. Aztán jött a zárószó, úgy emlékszem, mintha most lett volna, ünnepélyes hangulatban azt mondta nekem: sok boldogságot kívánok ezen az úton, mely csak egyetlenegyszer vezet ide az életben... Én már annyira meg voltam hatódva és zavarodva, hogy azt mondtam: köszönöm, a viszontlátásra!

Azóta épült Mezőkövesden a templom mellett egy csodálatos kultúrház – nem tudom ki járt önök közül már ott – új színházteremmel, és ahogy fejlődött az egész város, ahogyan épült a kultúrház, úgy fejlődött természetesen a közönség is. Ott figyeltem meg egy férfit, aki a nézőtéren azt mondta a feleségének: szívem. Hát nem drága, nem bűbájos, azt mondani a feleségének: szívem. Valamikor régen hallottam, hogy egy mezőkövesdi férfi azt mondta a feleségének: hé! De ő mondta, szívem, jól ülsz? Azt mondta, jól. Nem kemény a szék? Nem. Jól látsz? Jól. Nincs huzatod? Nincs. Akkor cseréljünk helyet.

Mindig mondom, hogy az életbe kell menni poénért, a munkahelyekre, persze ahol humorizálnak. Például Mezőkövesden a piactéren figyeltem egy libáskofát, aki hímzett bekecsben gömbölyödött szépen, hasonlított a libáihoz mellbőségben. Ott voltak fölslichtolva előtte a libák. Jött egy magas, vékony, csontos nő, válogatott a libák között. Megfogta az egyiknek a nyakát, megnyomta, otthagyta, nem volt elég nyakas. Megnyomta a másik libának a mellét, otthagyta, nem volt elég melles. Megmorzsolta a harmadiknak a püspökfalatját, otthagyta, nem volt elég püspökös neki. Erre a kofa csípőre tette a kezét, és azt mondta: asszonyom, ha a maga férje így válogatott volna, maga soha nem megy férjhez...

Ezt különben a tévében is elmondtam, de tessék elképzelni, kivágták. Nem tudom miért, lehet, hogy a felvételvezetőnek a felesége is ilyen magas, vékony, csontos nő.

Nem tudom, ki hallott valamit a Zsóri-fürdőről, Mezőkövesdtől 3 kilométerre fekszik. Csodálatos fürdő. Tényleg. Ahhoz képest, amit én egykor láttam, most már nagy, lehet mondani, világfürdővé fejlődött. Egy Zsóri nevezetű ember ott valamikor olajat fúrt, és meleg vizet talált. Akkor azt gondolta, ha olajjal nem lehet pénzt keresni, megpróbálja meleg vízzel. Épített egy kis medencét, egy kis kerítést

köré, és kész volt a fürdő. Odamentek a mezőkövesdi parasztok – ha szabad így mondani –, a környékbeliek is, és áztatták a reumás csontjukat. Én még láttam őket hosszú alsógatyában a kis medencében fürödni, ami nagyon praktikus volt, mert egyben ki is mosták a gatyájukat. De láttam a fejlődést is, láttam, hogyan állt be a civilizáció. Egy szép napon megjelent a medence mellett egy tábla, az volt ráírva: a vízbe köpni tilos! Aztán építettek egy másik medencét, ott már olyan tábla is volt: használjuk a WC-t! A harmadik medence mellett megjelent egy olyan tábla is, ami egyszerűen katasztrofális volt a mezőkövesdieknek. Az volt ráírva: hosszú gatyában fürdeni tilos! Jött egy szomszéd – ismerem nagyon jól, az apósom mellett lakik –, kis cinege, filigrán, ó-lábú bácsika, hosszú gatyában slattyogott oda. A fürdőmester, mert akkor már volt fürdőmester, fehér köpenyben, fütyült, azt mondta: bácsika, maga nem tud olvasni? Ilyen gatyában már nem szabad fürdeni. Bevitte őt az öltözőbe, én utánuk, kíváncsi voltam, mit csinál vele. Adott neki egy háromszögletű fecskenadrágot. Egyforma szögletű, egyforma nagy lyukak voltak a nadrágon. A bácsi soha az életben ilyesmit nem látott, forgatta jobbra, forgatta balra, nem tudta hova kell bebújtatni a lábát. Végül aztán egy lyukba bedugta mind a két lábát, és ami megmaradt a nadrágból, azt hátulra dugta. Tessék elképzelni, hogy nézett ki. A fürdőmester azt mondta: bácsika, maga hogy néz ki? Erre a mezőkövesdi nagyon okosat mondott: na, tetszik látni, ez most jobb?

Tehát megtanultam, hogy nem mindig jobb az, ami új.

A MAGYAR RÁDIÓ KARINTHY SZÍNPADA

Karinthy Ferenc estje

„A javíthatatlan”– Részletek –

Először műfordítással próbálkoztam. Kilencéves voltam, s – nem tudván az addigi versátültetésekről – Heine Két gránátosára esett választásom. Mikor elkészültem, átnyújtottam apámnak:

Frankhon felé tart két gránátos,Orosz fogságban voltak,S midőn elérték az első német várost,Szomorú fejeik már lógtak...

– Csakugyan? Már lógtak? – örvendezett apám, amikor idáig ért. Már akkor is érzékeny szerző voltam, tüstént visszavettem a kéziratot.

Ezután eredeti költeményekkel kísérleteztem. Lírám már korán pesszimista irányba fordult: A sír című versem első soraira még emlékszem:

Jobb lesz nékem a csendes halál,Míg most az élet kínja vár.Jobb lesz nékem a sírban heverészni...

– Parancsolj – adtam oda gőgösen apámnak.– Pocsék – adta vissza, miután figyelmesen elolvasta.Mélyen megbántva vonultam el a gyerekszobába, onnan kiáltottam

át:– Értesz is te az irodalomhoz!

Telefon

Előadta – Bodrogi Gyula

A kettős telefonfülkének hátránya, hogy tudom, minden szavam hallják a szomszédos fülkében. Előnye viszont, hogy én is hallok mindent, amit odaát beszélnek. Ezúttal egy fuvolázó, halk férfihangot:

– Halló, te vagy az? Én, igen, én... Nem, nincs semmi újság, csak az, hogy sétáltam itt a parkban, és eszembe jutottál. Hogy mi vagy nekem, mennyire szeretlek... Halló! Nem hallod? – emeli föl hangját. – Azt mondom, hogy szeretlek, nagyon szeretlek... Halló, rossz ez a telefon, halló!... Azt mondtam: sétáltam itt, és eszembe jutottál... Kérlek, én a kagylóba beszélek, de ez a készülék... – s már rázza, ütögeti. – Egyszóval csak annyi, hogy rád gondoltam, nem érted? – üvölti, s teli tüdőből a kagylóba fúj. – Szeretlek! ... Én vagyok, halló, itt én vagyok, végtelenül szeretlek!... Hát ez hallatlan!... Annyit akartam mondani, hogy szeretlek, mindenem vagy... Halló, nem hallod?... – ordítja, és ököllel beleüt a dobozba. – Imádlak, nem érted?... Dögölj meg! – s lecsapja a kagylót, úgy vágja be maga mögött az üvegajtót, hogy a Janus-arcú fülke megremeg.

Szárazlég

Egyik férfi – Várkonyi ZoltánMásik férfi – Kálmán György

Egyik:A szárazlégkamra a fürdő legtikkasztóbb helyisége: a belső fülkét 65-70 fokosra, olykor még melegebbre hevítik föl a körben beépített fűtőtestek. Húsz perc a penzumon, ez körülbelül egy kilót visz le, kivált, ha közben folyvást letörölgetem magamról a verítéket azzal a kis vászonköténnyel, amely a belépőjeggyel együtt minden fürdővendégnek kijár. E tevékenység – az arc, a nyak, a has, a hát, a végtagok ledörzsölése-itatása, a kötényke kicsavarása és újra elölről az egész – valamelyest elfoglal, ám a húsz perc még így is nagyon hosszú abban az aszaló-döglesztő hőségben. Különösen, ha az ember csak az idő múlását, a nagy óramutató végtelen lassú vánszorgását figyeli; az utolsó négy-öt perc ilyenkor bizony alig-alig elviselhető. Még jobb, ha valami beszélgetésbe lehet elegyedni, ez némileg megkönnyíti az önként vállalt tortúrát. Ezúttal csupán ketten ülünk a forró kamrában, s kapok rajta, amikor vizavim megszólít:Másik:Tessék mondani, miért törülgeti magát azzal a köténnyel?Egyik:Ha leszárítom magam, hamarább megizzadok újra. A bőrfelület, tetszik tudni, vagyis a pórusok...Másik:Ezt nem olyan fakéssel szokták csinálni?Egyik:Úgy is lehet, az a másik módszer: lehúzni, levakarni a verítéket.Őszes-kopaszos, komoly ember, vörös és csurog, mint én, de amúgy nem tudom hová tenni. A meztelenség furcsamód jellegtelenít, uniformizál. Ám most nem a karaktere érdekel, a fő az, hogy beszélgessünk, azzal is telik az idő.Másik:És melyik a jobb módszer?Egyik:Kérem, ebben megoszlanak a nézetek. Két szekta van, és már számos vita volt ez ügyben. A törléspártiak főhadiszállása a Lukács gőzfürdője,

a vakaróké a Széchenyi. Egyik tábor sem hajlandó engedni a maga igazából, ezer érvvel kész bizonyítani a törlés, illetve vakarás előnyeit, sőt kizárólagos helyességét...Másik:És a Rudas?Egyik:A Rudas? A Rudast mindkét szekta tagjai látogatják. Épp ebből lett a baj: folytonos szóváltások, veszekedések, incidensek. Ez idén télen már pattanásig feszült a helyzet, akkor történt hogy a törlők egyik hangadója, Bajusz B. Árpád, különben nyugalmazott tornatanár, inzultált egy vakarópárti fürdővendéget, aki a vita hevében állítólag megbökte őt a fakésével. A dolog pillanatok alatt tömegverekedéssé fajult: a törlők kötéllé összecsavart vizes kötényekkel támadtak a fa-késeikkel hadakozó vakarókra, akiket Polatschek Richárd – civilben főpincér – vezetett rohamra. Az ütközetnek aztán a fürdőmesterek vetettek véget, számos sebesült maradt a helyszínen, a berendezés megrongálódott...Másik:Ezért zárták most be a Rudast?Egyik:Igen, a helyreállítás idejére.Másik:No és azóta?Egyik:Azóta kissé lecsillapultak a kedélyek. A békítő tárgyalások eredményeként létrejött az emlékezetes Király fürdői egyezmény, melyet mindkét fél megbízottai ratifikáltak. Eszerint a Lukács a törlőké marad, a Széchenyi a vakaróké, a többit pedig, tehát a Gellértet, az Imre-fürdőt, a Királyt és a Rudast semleges zónává nyilvánították, ahol kinek-kinek jogában áll tetszése szerint vakarni vagy törölni, senki meg nem akadályozhatja benne...Másik:És ön? Melyik párthoz húz, ha szabad kérdeni?Egyik:Egyik nap törlök, másik nap vakarok.Lezárom a dialógust, mert a nagymutató közben a huszadik percre zöttyent, és amúgy sem igen bírnám tovább. Hát viszontlátásra.Másik:

Megyek én is. És köszönöm, hogy ilyen jól elszórakoztatott: tetszik tudni, olyan nehezen telik el különben az a húsz perc... Jön a zuhanyozóba?

Ambulancia

Előadta – Bodrogi Gyula

A pult bádoglapja fölött tagbaszakadt, vastag-piros arcú férfi nyújtja át a fél deci kevertre szóló blokkját:

– Jól megmérje, kicsikém, mert betegnek lesz.– Ki az a beteg? – kíváncsiskodik a halovány szőke, fehér köpenyes

pincérlány.– Hát én, nem látja?A vékony, ceruzavázlat profilú leányka álmatag szemmel méregeti

a vendég eres birkózóbajnoknyakát, töpörtyűvé gyűrt fülét.– Mi baja magának?– Alkoholista vagyok.

Színházi folyosó

Előadta – Schubert Éva

– Hű, de jól nézel ki! – állja útját a középkorú drámaíró az ifjú drámai szendének, aki smaragdzöld reneszánsz kosztümben, habos malomkőgallérban röppen ki az öltöztetőpróbáról.

– Tetszem? – perdül meg a művésznő, hogy a szoknya suhog és kavarog a dereka körül.

– Bemegyünk az öltöződbe, így, ahogy most vagy – ajánlkozik a szerző kiguvadt szemmel.

– És? – veti fel diadémos, vörös parókás fejét az ifjú lady.– Bezárjuk az ajtót, hogy senki se zavarjon...– És aztán?– Leülünk a díványra, megfogom a kezed...

– No és? És? – húzatja fülébe a zöld úrhölgy, egy kvinttel magasabbra dobva hangját.

– És felolvasom neked az új novellámat.

Életre nevelés

Férfi – Sinkovits ImreGyerek – Zeitler Gabi

Férfi:Marci, gyere ide, mondd meg, kisfiam, honnan van a tarhonya?Gyerek:Elvetik a földbe, kinő, learatják, csépelik.Férfi:Nagyon jó. És a nokedli?Gyerek:Fán nő, nokedlifán. Arról szedik le.Férfi:Hát a dinnyét?Gyerek:Halásszák. Bedobják a horgot, rajta a csali, a dinnye bekapja.Férfi:Úgy van. És a mustárt?Gyerek:Bányásszák, a mustárbányában.Férfi:A túrós gombócot, szilvás gombócot?Gyerek:Lövik. Repül a levegőben, puskával lövik le.Férfi:Marci ilyenkor kap egy forintot, hogy ilyen szépen, okosan megfelelt mindenre. Évek óta folyik ez a játék, versenyt oktatgatjuk egymást a hasznos tudnivalókra. Így állapítottuk meg, hogy a hurka csúszómászó állat, három alfaja van, a tüdős, májas és a véres, hurkapálcikával táplálkozik, többnyire épp akkor ejtik el, mikor a pálcikát le akarja

nyelni, azért fityeg ki száján az a kis fadarab. Továbbá, hogy a libamájat pincékben termesztik, ott nő jó nagyra, kövérre a nyirkos, sötét falak tövén. A fruttit, zizit, tejkaramellát, szaloncukrot s más efféle nyalánkságokat az erdőn szedik, kislányok gyűjtik kötényükbe. Marci olykor fogasabb kérdésekkel is előáll.Gyerek:Honnét van a hal?Férfi:A hal, kisfiam? Nagymama gyúrja lisztből, tojásból, élesztőből és halporból.Gyerek:A dobozos szardíniát is?Férfi:Ugyan! Azt a disznóból vágják ki, a szalonnája alól.Gyerek:És hány doboz van a disznóban?Férfi:Attól függ. Általában negyven-ötven, de például Horváth bácsi, a szomszédos házmester tavaly leölt egy hízott kocát, abban százhúsz doboz szardínia volt és még huszonöt tubus szardellapaszta. Kapott is érte egy gyönyörű díszoklevelet a Mezőgazdasági Kiállításon.Gyerek:És honnan van a rokfort?Férfi:A hegyekben ered, kis rokfortpatakokban csörgedez, lezúdul a sziklákon, folyókba gyűlik, s ezek beömlenek a Nagy Rokfort Tengerbe...Gyerek:És a tenger nem árad ki?Férfi:Nem, mert a nap felszívja a párát a sajtfelhőkbe, s onnan hull le a rokfortcsapadék a patakokba, folyókba és így tovább.

Így ismerkedünk a mindenség nagy folyamataival, s nyitogatjuk a tudás zárait, két fáradhatatlan természetkutató, Marci meg én.

Nosztalgia

Egyik férfi – Kálmán GyörgyMásik férfi – Bodrogi Gyula

Egyik:Az amszterdami autóbuszon nyelvünket törve, de ragyogó ábrázattal fordul hozzánk egy férfi.Másik:Mágyár...?Egyik:Magyarok, persze magyarok. Hát te?Másik:Én hollandus ... De tudom kicsi magyar...Egyik:Hol tanultad?Másik:Voltam Budapest... Ah, gyönyörű város, szép, nagyon szép Budapest!Egyik:És mikor voltál?Másik:Voltam háborúban, három év... Nagyon szép város!Egyik:Hol laktál? Milyen utca, milyen szálloda?Másik:Nem utca, nem hotel . . Voltam ott internálva. Ah, gyönyörű Budapest...

Kutyabőr

Előadta – Várkonyi Zoltán

A kaposvári vendéglőben hosszan, töprengve méreget egy öreg pincér, majd oda is lép az asztalomhoz.

– Bocsánatot kérek... Tessék mondani, nem K. úr?– Hol találkoztunk?– Még sehol, de annyira tetszik hasonlítani a kedves édesapjához...– Ismerte?– Ó, hogyne, gyakran szolgáltam ki Pesten.– Hadik? Japán? New York? Bucsinszky?– Nem, kérem, a Vörösmarty téren volt egy kis kávéház, a Parisette.

Mindig délelőtt járt oda a szerkesztő úr, ott dolgozott a sarokasztalnál.– Mit szokott fogyasztani?– Öt-hat kávét is megivott, aztán ringlit, sós kiflit, imbiszeket, a

hideg karajt is nagyon szerette, ecetes paprikával... Mikor meghalt, bizony meg is sirattam szegényt, pedig egy tízessel adósom is maradt, nem azért mondom...

– Lehet esetleg törleszteni?– Ó, hová tetszik gondolni! Az a tízes, az nekem emlék, az már

irodalomtörténet...Szerte az országban számos vendéglőben, kávéházban vannak még

ilyen öreg pincérek, ki-ki a maga ötösével, tízesével, húszasával. Többnyire megszólítanak, de még egy se fogadta el a családi adósság rendezését: ez az ő erkölcsi tőkéjük. Nekem meg a honosságom, ez a sok tartozás, ez az én kutyabőröm.

Temető

Előadta – Sinkovits Imre

A temetőben akad valami elintéznivalóm: az irodában kedvesen fogadnak, készségesek, előzékenyek. A kisasszony azonnal kikeresi a kért kartont, soron kívül intézi el az ügyet. A főnök is kijön szobájából, cigarettával kínál, hogylétem felől tudakozódik, a színházi újdonságokról. Dolgom végeztével az ajtóig kísér.

– Nagyon örülünk, hogy szerencsénk volt – búcsúzik. – Ritkán látjuk mostanában.

– Még találkozhatunk – nyugtatom meg.Ha másutt nem is: a temetőben jól fekszem.

Házirend

Előadta – Bárdy György

Kovács Jenő alig múlt negyven - noha öttel többnek látszott –, most mégis tízzel kevesebbnek érezte magát.

Kovács Jenőnek volt egy házsártos felesége, egy nagyra nőtt gyermeke és egy egészen kicsi állása a Főhivatal alosztályán, melyeket most háta mögött hagyott; volt ezenkívül egy erősen kopaszodó feje, egy – a sovány törzsén szemérmetlen növekedésnek indult – pocakja és egy jól fejlett idült hörghurutja, amelyet viszont magával hozott ide is, a fenyőmalackai szakszervezeti üdülőbe. Nem csekély fegyvertény állt mögötte. A Főhivataltól megszerezte, családjától pedig kiharcolta a jogot, hogy az utószezonban eljöhetett ide, ebbe a kis hegyvidéki üdülőbe, két teljes hétre. Az első délután szobatársaival – két asztmás öregúrral – vonult le a társalgóba, ahol is a Vezetőnő fogadta a frissen érkezett csoportot.

– Szeretettel köszöntöm a kedves kartársakat! – kezdte a kissé kemény hangú és katonás termetű hölgy barátságosan meleg mosollyal. – Most, amikor – bizonnyal régen várt – szabadságukat megkezdik, ismertetem a házirendet.

Pontosan 8 órakor vonul reggelire az első csoport. A második csoport 1/2 9-kor. Ebéd 1 órakor, illetve a második csoportnak 1/2 2-kor. Vacsora 1/2 7-kor, illetve 7 órakor. Ezen időpontok elmulasztása, valamint az étkezési jegyek elvesztése esetén az étkezés nem szolgáltatható ki. Továbbá mindenki csak a számára kijelölt asztal kijelölt helyén részesülhet étkezésben.

Tilos a vendégeknek a konyhába, a gazdasági udvarba és általában a személyzet részére fönntartott helyekre belépni. Szigorúan tilos tányért, poharat, evőeszközt a szobákba fölvinni, valamint tilos bárminemű berendezési tárgyat egyik helyiségből a másikba átvinni.

A szobákban kártyázni, feketét főzni, étkezni, ágyban dohányozni, vizet melegíteni, mosni, vasalni, hajat szárítani, rádiózni és hangosan

beszélgetni szigorúan tilos.Délután 2 és 4 óra között kötelező a teljes csend.Tilos a szobákban idegeneket vagy akár a beutaltak közvetlen

hozzátartozóit is fogadni. Egymás szobáiba az üdülővendégeknek átlátogatni szintén tilos. A szállóban a legteljesebb „küszöbtilalom" van. A hölgy-, illetve a férfivendégek fogadása vagy felkeresése, még a leszakadt gombok fölvarrása okán is – emelte itt föl a hangját a ház úrnője, csikorgó humorral – az üdülőből való azonnali eltávolítást vonja maga után.

Az üdülőben nincs éjszakai portásszolgálat. Ezért este 10 órától reggel 6 óráig senkit, semmilyen címen sem engedünk se ki, se be. (Sürgős orvosi segítségre szorulók a második emeleten lakó Gondnoknőt ébresszék föl.)

Tilos a társalgóban a rádió- és a televíziókészülékhez nyúlni. Tilos dohányozni, tilos a székeket a helyükről elmozdítani. Tilos a délelőtt folyamán a szobákban tartózkodni, mivel ez a takarítást akadályozná. Tilos a zuhanyozókat öt percen túl igénybe venni. Tilos általában minden jóízlést, nyugalmat és a szocialista együttélést sértő magatartás, cselekedet vagy beszéd. Tilos a könyvtárból kölcsönzött könyveket a házból kivinni. Tilos a személyzettől bármilyen külön szolgáltatást igényelni vagy ilyesmiben megegyezni. Tilos az épületben és a kertben fürdőruhában tartózkodni. A kertben tilos a fűre lépni vagy arra lefeküdni. Tilos a galambokat etetni. Tilos a portáról engedély nélkül telefonálni. Tilos az erkélyre fürdőruhát, törülközőt száradás céljából kiakasztani. Tilos a parkban a kijelölt sétautakon kívül közlekedni. Tilos az épületbe fagylalttal bejönni. Tilos szeszes italt behozni, sáros lábbal belépni, gyümölcsöt a mosdóban megmosni, a vizet folyatni. Tilos minden labdajáték. Tilos hangszeren gyakorolni, énekelni. Tilos este 10 óra után a közös helyiségekben tartózkodni. Tilos a szobákban levő bútorvédő huzatot eltávolítani. A szobákban való rendtartást egyébként személyesen fogom ellenőrizni, és a tilalom ellenére használt főzőket, melegítőket, vasalókat, szárítókat, labdákat és hangszereket elkobozni. Az elkobzott holmikat távozáskor visszaadjuk – tette itt hozzá a Vezetőnő, ki szózata közben már eleven Tilalomfává, Élő Lelkiismeretükké nőtt, lefegyverző engedékenységgel.

Egyeseknek már zúg a feje. Hallani vélnek olyat is, hogy tilos nyitott szájjal lélegezni és tilos az ágyban – a lepedő fokozott kopását előidéző módon – forgolódni. De hát nincs az a rossz, ami egyszer véget ne érne, véget ért ez a kis eligazítás is.

– Fölhívom a kedves vendégek figyelmét, hogy – miután mindenre nem térhettem ki – a szálló közös helyiségeiben, a folyosókon és a

szobákban kifüggesztett házirendet tanulmányozzák, és a legmesszebbmenően tartsák tiszteletben. Most pedig búcsúzom – mondta –, érezzék jól magukat, és éljenek mindazzal a szabadsággal, amelyet a Szakszervezet biztosított itt az önök számára.

Kovács Jenő, a hosszú ülésben elgémberedett tagjait nyújtóztatva, örömtől átfűtött hangon, valami nagy-nagy jóérzéssel és egy kis bújkáló friss izgalommal szólt az egyik asztmás, öreg szobatársához:

– De nagyszerű dolog is ez az üdülés – ha úgy belegondol az ember –, hogy mi most itt két hétig egészen kötetlenül, teljesen szabadon élhetünk!

Budai Balogh Sándor: Relatív Öröm

Riporter:Ön azon kevesek közé tartozik, akik már életükben szobrot kaptak! Milyen érzés ez?...Mester:Rendkívüli módon megutáltam a galambokat...!

Peterdi Pál

Házasodjék Krahácsba(Baktai Ferenc ötletéből)

Berci – Agárdi GáborTóni – Csákányi László

Berci:Na gyere Tóni, az Isten áldjon meg.Tóni:Nem akarok. Nem akarok. Olyan zsenánt... Ne, Berci!Berci:Zsenánt a körösztanyád térgye. Na, szépen ideállsz a csukrétáddal... húzd ki magad... be a hasat... hajolj meg...Tóni:Nem akarom. Tudod, hogy szégyellős vagyok, Berci...Berci:Szégyellős, mi? Nem szégyelled magad? Na, szusszants egy nagyot, aztán nyomás, ami belefér... Olvasd az expozédat.Tóni:Tudom kívülről is. Miért kell olvasnom?Berci:Nehogy azt higgyék, mindenki analfabéta Krahácsban. Na, olvasod már?Tóni:Az ókulám sincs itt. Adjon valaki egy ókulát.Berci:Itt egy ókula, tessék. Aztán ereszd el. „Kedves Nagyréde...”Tóni:Kedves Nagyréde... nem, én ezt nem csinálom...Berci:

Te Tóni, én mindjárt... „Engedjék meg ...”Tóni:„... engedjék meg, hogy szeretett városunk, a krahácsi Lóvár nevében ezennel megkérjem kedves leányainak az összes kezeit. Mert monda az úr: sokasodjatok, és töltsétek be a földet.” Na? Jól nyomtam?Berci:Csakhogy kinn van.Tóni:Azt tudnám, mire jó ez az egész?Berci:Nem értesz te semmit, Tóni. Olyan pici agyad van, mint egy naposcsibének. Idehallgass, ha semmi mást nem veszek... egy rédei leány lagziján százezer froncsit is be lehet gyűjteni a menyasszonytáncért. Így van?Tóni:És akkor mi van?Berci:És akkor mi van? Te Tóni, ha évente csak tíz rédei leány beházasodik Krahácsba, az már egymillió forint. Meg lehet csináltatni a járdát a nagytemplomtól a pártházig és vissza.Tóni:Hó, a nemjóját, pajtás, ezt aztán kifundáltad azzal a furfintos fejeddel.Berci:Idebízhatod komám. Van itt tüdő.Tóni:És gondolod, Berci, hogy ezek a csípnivaló rédei fehérszemélyek elgyünnének a mi árva kis megyénkbe? Menj már, mert kigúnyollak.Berci:Hagyd el, komám, ez csak kooperáció kérdése. Majd beszélek a tanácselnökkel, az én Korsós Béni komámmal. Idehallgass, ha tudnak zacskós ugorkasalátát exportálni az NSZK-ba... ha tudnak rizling-szilvánert exportálni az Egyesült Államokba... ha tudnak muskotályt exportálni Franciaországba... miért ne tudnának leánykát exportálni Krahácsba, mi?Tóni:Én nem bánom, komám, de már csak azt mondom, ha lúd, legyen kövér. Ki kell válogatni a tehetősebbjét.Berci:

Meg vagy te húzatva, Tóni. Mégis, hogyan gondolod, mi? Sorbaállítjuk Nagyréde lányait, aztán rájuk ordítunk: tehetősebbek egy lépést előre?Tóni:Dehogyis, pajtás. Idehallgass, meg kell nézni, hogy melyik ház körül van a legszebb kerítés. Láttad, hogy micsoda gyönyörű kerítések vannak itt Nagyrédén?Berci:Az egyszer hétszentség. Én láttam a Buckingham Palace kerítését Londonban, az kutyafüle a rédeiek mellett. Ha az öreg Haidecker ezt tudta volna. De mi köze van a kerítésnek a menyasszonyhoz, mi?Tóni:Ahol a legszebb a kerítés, onnét kell menyasszonyt válogatni, érted már? Ahol a kerítés, ott a dohány. Nézd meg a kapuját, vedd el a lányát. Tudod, mi a kerítés Nagyrédén? Státusszimbólum, pajtás.Berci:Állítsd magad takaréklángra, Tóni. El vagy te tévedve, komám. Idehallgass. Nagyrédén négyszáz embernek van középiskolai vagy egyetemi végzettsége. Ez itt a státusszimbólum, pajtás, nem a kerítés. Ha diploma nem is, kerítés csak akad odahaza Lóváron is.Tóni:Bár, ahogy jól mondod, pajtás. Lajtpataki Günterék épp most csináltattak egyet a Gizinke-dülőn. Tiszta kovácsoltvasból. A kulipintyójuk köré. Háromszázezer forintért. Még csókolózó vasgalambok is vannak a tetejébe.Berci:Azóta is ciberelevesen élnek, mi?Tóni:Ja. A nagypapát meg kiküldik a templomkertbe vadkörtét csórni. Hogy desszert is legyen a früstökhöz.Berci:Ahhoz mit szólsz, komám, mennyi szép új házat látni itt Nagyrédén?Tóni:Meghiszem azt, pajtás. Idehallgass, én láttam Nápolyban Sophia Loren villáját. Az csak egy kutyaól a rédeiek mellett. És tudod, mi a móka? Amikor öt éve itt jártam, még csupa földszintes ház volt. Ma meg csupa emeletes van a helyén. Áll a zászló, hogy jövőre kétemeleteseket építenek azok helyett.Berci:

Megszaladt egy kicsit nekik, hála a jó Istenkének...Tóni:Meg az. És tudod hogyan csinálják? Mint Kőmíves Kelemen. Földszintes tavalit ledűtik idénre, emeletes mait ledűtik gyüvőre.Berci:Látod, ezt is épp fordítva csinálják, mint a mi árva kis megyénkben szokás. Idehallgass, a csóripusztai Piros Ultimó tsz tavaly épített egy tizenöt emeletes irodaházat. Hát az az idén már csak tizennégy emelet.Tóni:Aztán miért? Kimerült a kapacitás?Berci:Fészkes fenét. Süllyed a toronyház.Tóni:Na, azért csak ne szapuld Krahácsot, komám. Akad ott is egy-két elit épület. Hát hogy mást ne mondjak ... ott van a dagadt Felsenstein Kelevéz vityillója. Az például huszonnégy óránként megfordul a tengelye körül.Berci:A Felsenstein Kelevéz vityillója? Megfordul a tengelye körül? Neked hőemelkedésed van, komám. Hiszen azt a kulipintyót három öreg pingpongasztalból szögelték össze. Már hogyan fordulna meg a dagadt Felsenstein Kelevéz vityillója huszonnégy óránként a tengelye körül?Tóni:Hogyhogy hogyan? Hát a földgolóbissal együtt...Berci:Tóni!... Ahogy így elnézlek, esküszöm nem csodálom, hogy nyomják Krahácsot. Tudod, azért akár így, akár úgy, le a kalappal az építőipar előtt. Most mondta a miniszter, hogy tizenöt év alatt egymillió új lakást húztak fel. Meg, hogy ma már három és félmillió kégli van az országban. Komám, ha így megy, a századfordulóra mindenkinek három lakása lesz, a csecsemőket és a nyugdíjasokat is beleértve.Tóni:Menj már, Berci, mert nevetség tárgyává teszlek. Mi az Isten csudáját csinálnánk mi három lakással, mi?Berci:Egyszerű, mint a pofon. Egyikben lakunk, másikat kiadjuk a fizetővendégszolgálatnak, a harmadik előtt meg csak üldögélünk a kispadon.

Tóni:Az. Mint Baráti Lajos a Népstadionban az osztrák-magyaron.Berci:Tyű... Nem igaz, micsoda ember vagy te, pajtás! Most macerálod a focit, amikor végre eltángáltuk a sógorokat? És milyen jól játszottunk.Tóni:Hát az egyszer bizonyos, komám, akad egy-két belevaló focistánk. Nyilasi Tibi... tudod, az a hosszúkás gyerek... szavamra, tiszta Albert Flóri.Berci:Ahogy passzol?Tóni:Meg ahogy csípőre teszi a kezét.Berci:Menj már, Tóni. Hiszen a klubcsapatok is mind továbbjutottak a kupákban, ahhoz mit szólsz?Tóni:Megmondtam előre, pajtás: nincs olyan baj a magyar futballban, amin egy csoda ne segítene.Berci:Ha mindent akarsz tudni, még csoda is történt. És amikor a néma pék megszólalt a kaposvári meccsen? Esküszöm, Tóni, kis híja, hogy nem rohantam a megyéspüspökért. Képzeld el, évekig meg se mukkant az ürge, aztán egyszerre felordít: Tizenegyes! De rá is fázott, mert úgy járt, mint a liptói túró: körözött lett belőle! Jobban járt volna, ha meg sem szólal, akkor az maradt volna, ami volt: közép-európai kuka!Tóni:Ami igaz, az igaz. El lehet mondani a magyar fociról, amit Hellebront Huba, a kis cselédkönyves az első terhesrendelésen.Berci:Miért? Hát mit mondott Hellebront Huba az első terhesrendelésen!Tóni:Atyaúristen, itt valami mocorog!Azért, tudod, pajtás, mégiscsak zsenánt, hogy mi kérincséljük itt a rédei lányokat. Amikor Réde még csak 700 éves, Lóvár meg már 701 is elmúlt.Berci:Tyűhaj, akkor mi vagyunk az idősebbek. Akár tegeződhetnénk is, nem

igaz?Tóni:Tudom is én. Kérdezd meg tőlük.Berci:Tényleg. (A közönséghez.) Most mondják meg, szívük szerint... hajlandók lennének pertut inni Kraháccsal? (A közönség egyhangúlag igent válaszol.) Hisz akkor szüret. Szerbusztok, gyerekek. Egyszer eljöttök hozzánk a lányokkal, majd koccintunk is rája.Tóni:Jó krahácsi bicskanyitogatóval. Az ám a bor, pajtás, nem is a rédei hárslevelű. Tisztára, mint a lórúgás. Az öreg Cintula Helmut húsvétkor leöntött egy meszellyel, azóta is kisztihandot köszön a Kossuth-szobornak.Berci:Hiába ócsárolod Krahácsot, én igenis büszke vagyok rá, hogy a mi árva kis megyénk szó szerint követi a miniszterelnök tanácsát: Eredményeink nem tesznek elbizakodottá, nehézségeink nem tesznek kishitűvé.Tóni:Miért? Vannak eredményeink?Berci:Krahácsban? Egy darab se.Tóni:De nehézség tán csak akad?Berci:Nehézséggel, komám, mi már a következő ötéves tervet is túlteljesítettük. De mégsem vagyunk kishitűek. Mert egész Krahács a jövőbe vetett hittel hirdeti: ezeket a nehézségeket mi, a magunk erejéből értük el, és a büdös életben nem tudjuk megoldani.Tóni:Hát akkor, pajtás, nincs más hátra, el kell dugni ezeket a nehézségeket.Berci:Tóni. Fogd meg a fejed, komám. Már sokat szüreteltél Rédén. Hogy az ördögbe lehet a nehézségeket eldugni?Tóni:Nálunk, pajtás, mindent el lehet dugni. Miért. A tévé hogyan dugta el a páros űrrepülést? Összekapcsolták a Szojuzt meg az Apollót, és a mi tévénk mit mutatott? Ipper Pál makettjét. Aztán kinyitották az ajtót, az

űrhajósok kezet ráztak, nálam meg egy női fénykép jelent meg. És azt mondta: Tévedés, kérem, most nem Houstonban koccintanak, hanem Moszkvában tapsolnak.Berci:Miért, ki rendezte azt az adást?Tóni:Szerintem a kaposvári kuka pék. Így mutattuk mi, amikor ők űrrepültek.Berci:Hagyd el, komám, még mindig jobb, mintha ők mutatták volna, és mi űrrepülünk. Én már csak azt mondom: maradjunk a saját bulinknál, és nézzük, hogyan lehet összekapcsolni...Tóni:A Szojuzt és az Apollót.Berci:Nagyrédét és Kislóvárt. Mert ha csak tíz rédei fehérszemélyt ki tudunk házasítani Krahácsba...Tóni:Nem jó, pajtás, nem jó.Berci:Már hogy az Isten csodájában ne lenne jó? A fiatal párok egyesülése...Tóni:Éppen ez az. A földmívelési miniszter is megmondta, hogy az egyesülést jogilag is szabályozni kell.Berci:Megint túlpörög az agyad, Tóni. Ott nem az ifjú párok egyesüléséről volt szó, hanem a téeszekről. Összekevered a közös gazdálkodást a közös pajzánkodással. (A közönséghez.) Na, most mondjátok meg őszintén, lányok: eljönnétek hozzánk?Tóni:Olyan lakodárét csapunk, még a kiskutyák is francia pezsgőt pisilnek. Eljönnétek hozzánk?Berci:A Tóni komám mamája olyan dödölét főz, hogy a fületek is kétfelé áll. Eljönnétek hozzánk?Tóni:A krahácsi legények pedig mind olyan szépek, mint az én Berci pajtásom...

Berci:... és olyan okosak, mint az én Tóni komám. Hát eljönnétek-e hozzánk?Tóni:Na, akkor nyomás rögtön egy kis ákontóval. Danoljátok rögvest vélünk, hogy azt mondja...Együtt:Rédei menyecske hallgass a tanácsra,Hogyha házasodnál, gyere el Krahácsra,Lesz ott lagzi, nóta, messze száll a kardal,Csak a hozományod hozzad el magaddal.

Moldova György

A népszerűség jegyében

Tegnap egy levél érkezett a szerkesztőségbe I.-nek, a Kossuth-díjas költőnek címezve. Egy szövetkezet Művelődési Háza küldte, és a következőképpen szólt:„Kedves I. Elvtárs! Kétszeresen Kiváló címmel kitüntetett Művelődési Házunkban egy Ifjúsági Klub működik, és Ön a fiatalok kedvencei közé tartozik, minden kötetét, minden megjelenő versét elolvassák. Nagy örömet szerezne nekünk, ha személyesen is találkozhatnánk Önnel, ezért tisztelettel és szeretettel meghívjuk egy író-olvasó találkozóra. Az időpont megválasztását Önre bízzuk, tiszteletdíjat és útiköltséget (gyorsvonat, II. osztály) térítünk. Szövetkezeti üdvözlettel: Kovács Aurélné igazgató.”

Megtisztelő levél, minden író megnyalhatja a tíz ujját, ha ilyet kap, kifogást legföljebb egyet lehetne emelni: a postára adás idején I., a költő, már több mint három éve halott volt. Temetéséről annak idején megemlékeztek az újságok, közvetítést adott a Rádió és a Televízió.

Kedvem van elborongani ezen az eseten, ezért ne haragudjanak, ha most nem a népszerűség öröméről beszélek, bár nemegyszer tapasztalhattam megtisztelő jeleit, hanem a népszerűség napfoltjairól mondok el néhány történetet minden szerkesztés, logikai sorrend nélkül, csak úgy, ahogy eszembe jutnak. Először is, a nevem. Hívtak már Moldovánnak, udvariasan megkérdezték: nem rokonom-e Moldován Stefánia, mivelhogy nekem is olyan szép hangom van; voltam továbbá Moldoványi, Moldva, Moldvay, a legemlékezetesebb módon mégis Fadd-Domboriban szólítottak meg. A Volán-üdülőben tartottam egy előadásfélét a Komló-könyvemről, utána jöttek a hozzászólások, elsőnek egy magas, szikár férfi emelkedett fel:

Kedves Morava elvtárs! Én eddig csak egy könyvet olvastam magától, a Római lányt, és az egész más, mint ez a komlói riport, szívből gratulálok a sokoldalúságához.

Nyilván Moraviával tévesztett össze.

A könyvesekkel elég jó kapcsolatban állok, de túlzás volna azt állítani, hogy minden könyvesboltban rajonganak értem az eladók. Néha csak úgy finoman mondják el a véleményüket: egy tárlóba tesznek Berkesivei és Szilvásival – engem egy kicsit még hátrább is csúsztatva. Nem szólok én, dehogy szólok, még megharagszanak, átraknak a Céhlegénymozgalmak a XVIII. század derekán és a Társadalmi ünnepeink című könyvek közé. Tehát nem panaszkodni akarok, csak a következő esetet szeretném elmondani.

Egyik barátom – mert azért van nekem barátom is – bemegy egy könyvesboltba, és udvariasan megkérdezi az eladótól:

– Megkaphatnám Moldova György könyvét: Az Őrség panaszát?Az eladó fagyosan ránéz:– Moldovánk nincs, de ha tetszene parancsolni valami irodalmat?!...Író-olvasó találkozót tartok egy gyárban, az alkalmi nézőtér első

sorában ül egy húsz év körüli fiú, aki azon a napon szemmel láthatólag azzal a szent elhatározással kelt fel, hogy kerül, amibe kerül, ma kicsontoz engem. Ilyen kérdéseket tesz fel:

– Mit írna, ha nemcsak pénzért írna, hanem őszintén?– Van-e yachtja?Felelgettem neki tőlem telhető kedvességgel, de azt hiszem, nem

nagyon loptam a szívébe magam. A találkozó végén a szocialista brigádok odahozták aláíratni a naplóikat – azt hiszem, az ország összes brigádnaplóját aláírtam már, ha valahol olyan naplót látnának, melyből hiányzik a bejegyzésem, az feltehetőleg hamisított álnapló, és azonnal jelenteni kell a legközelebbi rendőrőrsön – szóval, állnak sorban a népek a naplókkal, csak az én kötekedő emberem húzódik félre.

– Mi van, Béla? – mondják neki. – Te nem íratod alá Moldova elvtárssal?

– A régi naplónk betelt, Moldováért pedig nem kezdek egy újat – válaszolta sok szeretettel.

Különben már megszokhattam volna, hogy minden efféle találkozón akad egy ember – néha több is, de egy okvetlenül –, aki karját összefogja a mellén, el nem mosolyodna egy vak lóért sem, száját lenézően félrehúzza, és keserű tekintettel bólogat, mintha mondaná: Ugass csak, nekem aztán ugathatsz. Én ismerlek téged, az apád – ha volt neked olyan –, az sem ismerhetett ennyire.

Egyszer egy vállalat KISZ-klubjában ez a bizonyos hallgató meg is szólalt:

– Moldova úr – ez már nem jó jel –, én azt akarom bejelenteni, hogy utálom magát.

Bólintottam: ez igen, ez férfias beszéd! Meg kell becsülni azokat az

embereket, akik nem vezetik félre az írókat hamis hízelgésekkel.– Köszönöm, hogy vette a bátorságot, és eljött ide, hogy közölje

véleményét. Esetleg azt is megmondaná, hogy miért utál engem?– Mert maga megrontja az ifjúságot, lenézi az öregeket, árt a

becsületes embereknek, nem véletlenül dicsérik magát annyira a nyugati rádiók. Csak a sok erkölcstelenség, a sok piszokság, szemétség, amit ír...

– Olvasta egyáltalán a.könyveimet?– Csak egyet, de az nekem elég volt.– Melyiket?– Maga írta a Büntető Törvénykönyvet.A könyvtárosnő később elmagyarázta, hogy az illető két évet ült

lopásért, nemrég szabadult, és egy tréfás kedvű munkatársa elhitette vele, hogy én vagyok az oka az egésznek. Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy nemcsak kötözködésekben volt részem, hanem számtalan megtiszteltetést is kaptam olvasóimtól. Tiszteletbeli vasutas vagyok, két református egyházközségbe választottak meg tiszteletbeli presbiternek a Negyven prédikátor című regényemért, egyszer pedig egy úttörő őrs akarta felvenni a nevemet. Eljöttek küldöttségbe zászlóval, dobokkal, éppen aludtam, és arra kértek, lehessenek ők ezután Moldova György őrs.

– Nem volna jobb, ha megtartanátok a régi neveteket? Azelőtt hogy hívtak titeket?

– Hiszen éppen ez az: Csizmás Kandúr őrs. Ennél még a Moldova is jobb.

Dedikáltam már Shakespeare-t a Sütőiparnál, mert az én könyveimet elfelejtették kiszállítani a helyszínre, de a megtiszteltetések csúcsára mégis a Háry-borozóban jutottam fel. Épp kifelé tartottam, mikor egy hölgy megállított:

– Bocsánatot kérek: maga Moldova?– Igen.– Adna nekem egy autogramot?– Nagyon szívesen.Erre a hölgy belenyúl a retiküljébe, elővesz egy receptlapot, és

mutatja, hogy a lap hátára kéri.– És nem kár a receptért?– Ugyan, tessék hagyni, csak köptető van rajta.Úgy látszik, a nevem erősíthette a gyógyszer hatását.

Szilágyi György

Bordalfesztivál

Előadta – Bárdy György

Kedves hallgatóim! A nagyrédei szüreti bordalfesztiválról jelentkezem mikrofonommal, ahol hét vármegye legjobb torkú bordalénekesei három napon át énekelték a szebbnél szebb bordalokat a teljesen elázott zsüri kókadt fülébe. Már csak az eredményhirdetés van hátra. Addig elmondom, hogy holnap sördalfesztivál kezdődik, de azon már csak azok vehetnek részt, akik fel tudják mutatni a körzeti orvos igazolását, hogy jó a veséjük... A roskadásig zsúfolt nagyrédei kultúrház fényűző eleganciával berendezett dísztermében igazi szüreti hangulat uralkodik. Az emberek valósággal fürtökben lógnak ki a büfébe, hogy felhajtsanak néhány szoknyát meg egy pohár bort.

Minden hely foglalt. Még a fekvőhelyeket is kiadták buznyák turistáknak, akiket az Air France-nak és a Kell a France-nak a különgépei szállítottak Nagyrédére. Egy buznyák turista, akinek már nem jutott ülőhely, ráült egy fiatalasszony tömött puttonyára. Ebben a felforrósodott légkörben lép a színpadra a zsüri elnöke, a község legöregebb embere, a 116 éves Nikkelfinger Gusztáv, a Szabad Föld, a Timföld és a Fokföld legrégibb előfizetője, akinek saját szőlője és saját felesége van, és kezembe nyomja a zsüri döntését.

Kedves hallgatóink! Szeretett buznyák barátaim! Elszorult szívvel olvasom fel önöknek a győzelmi listát! A zsüri, az első nagyrédei bordalfesztiválon elhangzott bordalok közül – a pontozás sorrendjében – kisdíjjal jutalmazta a következő nótákat:

A SZÜRETI NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Gyere velem permetezni, tele van a tartály...”„Jobban tennéd, ha a szőlőt s nem a lányom taposnád!”

„Ereszd el a gerezdemet, idenéz a férjem...”

A TRÉFÁS NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Gyomormosás lesz a mi uccánkba'...”„Egri leánykához szürke barát illik...”„Mustot írjon fel, doktor úr, fenolftalein helyett!”

A SZOMORÚ NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Elfagyott a szeretőm, nem akar kinőni...”„Beszorult a vincellér a hordóba...”„Jaj, de kár, hogy nincs bajusza Bajor Nagy Ernőnek!”

A DÜHÖS NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Jöjjön rád a filoxéra, hogyha megcsalsz engem!"„Ha éntőlem kapsz egy pofont, röpködsz, mint a muslinca!"„Ne bántsad a kutyámat, mert megrúgom a macskádat!"

AZ INCSELKEDŐ NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Rézgáliccal öntözöm az anyósom.”„Pityókás asszonynak nagyon jó a bukéja...”„Bár a lányod lenne szűz nem pedig a dohányod!”

Végül a borfesztivál nagydíját – egy gumiból készült felfújható agronómust –, a szüreti dalok kategóriájában, Braunovics Géza és Vihorlát Ignác nótájának ítélték oda.

A nagydíjas bordal címe:„Erjed a bor, minden erjed, csupán az uram nem gerjed!”

Novobáczky Sándor

A csapos közbeérvel

Részeg – Agárdi GáborCsapos – Benkő Gyula

Részeg:Csillagos ég, merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám... Alászolgája csapos úr, dobjon ide nekem egy felest...Csapos:Nem szívesen teszem, Pista bácsi, mert maga már megint tökrészeg. Figyelembe véve azonban költségvetésünk deficites helyzetét...Részeg:Mificites?Csapos:Deficites. Sok a kiadás, kevés a bevétel. Nem tudja, mi az, hogy deficites? Hát minek iszik maga tulajdonképpen...Részeg:Én-e? Mert száraz a gigám, főnök úr.Csapos:Ejnye. Most nagy csalódást okozott nekem. Ha maga öntudatos állampolgár lenne, akkor nem azért inná le magát a sárga földig, mert szereti a szeszt, hanem...Részeg:Hanem?Csapos:Hanem azért, hogy a pénzügyminiszter pozitív egyenlegről tudjon beszámolni a parlamentben.Részeg:Micsoda? Hogy én pozitív vagyok? Én nem vagyok pozitív, főnök úr. Kérek még egy felest.Csapos:

Látja, ez már derék dolog. Nem mintha helyeselném a mértéktelen vedelést. Sőt, egészségügyi szempontból kifejezetten ellenzem. Másfelől azonban...Részeg:Bánom is én. Adhat másfelet is...Csapos:Másfelől azonban a közterheket valamiből fedezni kell. Sőt, ha jól meggondolom magam, talán még egészségügyi szempontból sem egyértelmű a kérdés.Részeg:No ugye! Lássa, tudom én, mit csinálok...Csapos:Maga egyáltalán nem tudja, mit csinál, Pista bácsi. És meglehet, hogy a sok ivással tönkre teszi az egészségét. Ám de, abból a pénzből, ami az italból befolyik, végül is mi épül?Részeg:Remélem, talponálló.Csapos:Nemcsak Pista bácsi. Kórház is épül, meg szanatórium is. Ahol meggyógyítják a szerencsétlen betegeket...Részeg:Szegény kis betegek... Meggyógyítják őket.Csapos:Az olyan szerencsétlen betegeket, mint például maga.Részeg:De az iskoláját, engem ne akarjanak meggyógyítani! Akkor inkább egy kortyot se, mint hogy az én pénzemért engem gyógyítgassanak. Legyen inkább a kutyáké...Csapos:Nono, Pista bácsi, nem úgy van az. Csak igyon nyugodtan, de ne az ital kedvéért, hanem közérdekből. Ez nagy különbség... Érzi?Részeg:Még nem. Adjon egy korsó sört is, hogy érezzem.Csapos:Látja, ez már tetszik nekem. Maga ugyan alkoholista, de alapjában véve alkoholizmusával a közjón fáradozik. Hogy legyen több lakás, óvoda, bölcsőde... Hogy az anyák...

Részeg:Ne szidja az anyámat... Az én anyám derék, becsületes asszony volt. Keservesen nevelt engem, éjszaka font, nappal mosott, meg fordítva. Ahogy kijött a lépés. Arról ő nem tehet, hogy a fia... az a komisz kölyke... (sírva fakad) hogy én... ilyen részeg disznó lettem...Csapos:De Pista bácsi, hogy mondhat ilyet?! Magának nincs oka szégyenkezésre... Maga nem öncélúan részeg...Részeg:De igen... igen... öncélúan vagyok... csak megcélzom a kricsmit, és mint akit puskából lőttek be...Csapos:Ugyan már! Húzza ki magát! Legyen büszke arra, hogy a maga módján hozzájárul a társadalmi feladatok megoldásához. Hiszen, ha nem fogyna elegendő szesz, akkor csökkenne a bevétel. Ha csökkenne a bevétel, akkor az állam nem tudna fenntartani olyan nagyszerű intézményeket, mint például az elhagyott gyermekek otthona...Részeg:Mit mondott? Mit nem tudna fenntartani?Csapos:Az elhagyott gyermekek otthonát... Azt is az állam tartja fenn. A bevételekből. Például abból is, amit maga költ italra...Részeg:Drága főnököm! Édes-aranyos kapitányom. Köszönöm, hogy felnyitotta a szememet. Hogy én ezt eddig nem láttam! Hiszen az én két kölyköm is elhagyott gyermek. Állami gondozásba vették őket. Elvitték tőlem az én két szép magzatomat. Merthogy én állítólag alkoholista vagyok. Hurrá! Hiszen akkor tulajdonképpen én tartom el a két gyermekemet. És nem akarom, hogy szegény ártatlanok hiányt szenvedjenek valamiben. Két dupla rumot ide! Gyermekeim, büszkék lehettek rám! Tudok én áldozatot hozni értetek!

Abody Béla

Könyvkritika– Önparódia –

(Elhangzott az Önkritikus kritikus Ön? c. műsorban.)

Könyvet tartok a kezemben. Ó, mást is tarthatnék: hatlövetű papagájt, bogyiszlói szemes babból fűzött rózsafüzért, alig használt altfurulyát, sajnálatosan kiürült parádivizes flaskát, hogy képzeletem s a tárgyak úgyszólván korlátlan gazdagságát helyhiány következtében csak ilyen szokatlanul szerény formában demonstráljam. De most, szemben az iménti s egyéb variánsokkal: könyvet tartok a kezemben. Az enyémben. Az én személyes kezemben. (Naná, majd Ungváriéban.)

Szép kezem van. Idézek. Nem annyira a stílus evokatív ereje miatt, hiszen ezért, enyhén szólva nem megyünk a szomszédba, csupán a filológiai hitelesség kedvéért boldogult tanítványomat, Füst Milánt idézem: érzékletes kezem. Tartom benne a könyvet. Megtehetném, hogy nem tartom, de tartom. Megtehetném, hogy nem tartom, de azt mondom, hogy tartom, de ezt a módszert etikai okokból átengedem szeretett kollégáimnak.

A kötés is szép. Nem annyira, mint a kezem, de szép. Forma és tartalom, vagy ahogy még a mi időnkben mondták, külcsín és belbecs gunyoros dialektikájára Lukács György hívta fel a figyelmemet egy sétahajózás alkalmából, megkért, hogy ne terjesszem, neki is többe van. A kötése szürke. Divatszín, mondanám, ha közismert ironikus hajlandóságomon nem szelídítene valamelyest a kötelező jóindulat s egynémely történelmi tapasztalatom. Budapesten születtem, precízebben szólva Budán, de ez még korábban történt. Vannak, akik ezt nem értik, de az én koromban az ember már nem sokat magyaráz, inkább csak türelmes. E szürke kötés Ady Endre tekintetére emlékeztet. Szép dióbarna szeme volt. Egyszer már-már találkoztunk a New York kávéházban, de aztán nem jött össze a dolog, mert már meghalt, én meg még nem születtem meg; állítólag ő is sajnálta a dolgot, de mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva önéletrajzunk esetlegességeinek. Maradtak hát

nekem ezek a mostaniak, de hát mitévő legyek, ez van, ezt kell szeretni, alázat nélkül ez a szakma nem megy. Némelyeknek – a nevek felsorolásától időhiány miatt eltekintek – alázattal sem.

Zárom soraimat. A könyv műfaját illetően nyilatkoznom a legnagyobb felelőtlenség lenne, mivel Hegel meghatározását idézve, bele sem szagoltam. Tartalmáról sem tudnék sokkal többet mondani, lényegében hasonló okokból. Talán nincs is tartalma. Ez esetben fenti művelet merőben felesleges lett volna. S a feleslegest a károstól egy paraszthajszál választja el. Búcsúzom híveimtől. Kérem, ne vigyék túlzásba ünneplésemet; sértené kartársaim érzékenységét és született jóízlésemet.

Rajk András

Önéletrajz – névtelen levelek alapján(Elhangzott az Önkritikus kritikus Ön? c. műsorban.)

Rövid életrajzom:

1873-ban és 1958-ban születtem Tanganyikában. A fejem akkora, mint egy padlóváza. A tekintetem kifejezéstelen, a nyelvem kilóg. Iskolázottságom: két év óvoda. Jelenleg analfabéta tanfolyamra járok. Különféle bűncselekmények miatt 140 évet ültem börtönben. Szakképzettségem: perecárus. Húsz esztendeje teljesen árva vagyok, mert apámat és anyámat kritikusi működésem első évében megöltem. A kritikaírás mellett elvállaltam az állami ítéletvégrehajtói teendőket, amiért a Markó utcában titokban havi tízezer forintot csúsztattak a vértől síkos kezembe. Kedvenc hobbym a hasfelmetszés. De libapásztorkodással is szívesen foglalkozom, olyan sokan ajánlották főfoglalkozásul.

Életrajzomat a hozzám érkező levelek tudományos vizsgálata és a belőlük kivonatolt statisztikák alapján készítettem. Néhány alapadatot közreadok. 147-szer neveztek vén idiótának, 41-szer taknyos mitugrász-nak. (Innen a kettősség a születési dátumnál.) Származásomat tekintve parasztnak mondanak leginkább, de kispolgári eredetemet is többen alátámasztják, amikor atyámat sipistának, hamiskártyásnak, zugivónak, kivetkezett plébánosnak, rabbinövendéknek, B-listás hullamosónak nevezik. Olykor engem is. Nagypolgárnak, nevezetesen felfuvalkodott fezőrnek, bankrablónak, valutacsempésznek csak hébe-hóba szólítanak.

Fajilag valamely fejlődő néphez kell tartozzak, származásom helyét leginkább Afrikába, Kisázsiába helyezik. Ami a szakértelmet illeti, sírásó voltam 54 esetben, sintér 55-ször, rongyszedő, méregkeverő (jóhiszemű megközelítésben tehát gyógyszerész), liliomtipró és

hullamosó mindössze négyszer. Nagyon kedvelem, ha az állatvilágból vett hasonlattal vízilónak vagy csimpánznak neveznek. Sajnos azonban ezt többen nem veszik figyelembe, és lónak, tevének, olykor galacsinhajtónak és temetőbogárnak szólítanak. Mókus több évtizedes gyakorlatomban egyszer fordult elő.

Egészségi állapotom kielégítő, enyhe vízfejűségemtől eltekintve. A temetésem – ez iránt is többen érdeklődnek – még nem tudom, mikor lesz.

Soós András: Munkaügyi osztályon

Munkaügyis:Maga Páva Lajos?Férfi:Én vagyok.Munkaügyis:A munkakönyve teljesen betelt!... Nem tud egy helyen megmaradni?Férfi:Ne tessék csodálkozni. Mindenhol azt mondják: Repülj. Páva!...

Hámos György

Néhány gondolat az időjárásról(Elhangzott az Önkritikus kritikus ön? c. műsorban.)

Vegyük figyelembe, hogy nincs könnyű dolga annak, aki az időjárásról ír. Időjárás mindennap van, s így nehéz elkerülni az ismétléseket. A jelentés megszövegezésénél világosságra és tömörségre kell törekedni. Fontos szempont a közérthetőség. Nem lehet a hallgató alkotói közreműködésére számítani. Azaz teremtő képzeletére bízni: milyen idő lesz holnap. Még sok nehézséget sorolhatnék fel, mellyel az időjárás-jelentés készítőinek meg kell küzdeniük, de valamennyi közt talán a legnehezebb, hogy meg kell mondaniuk: milyen idő várható. Ehhez már merészség és fantázia kell. Őszinte elismeréssel figyelem, hogyan alkalmazkodtak napjaink egészen rendkívüli időjárásához. Azt tették, hogy az időjárást – annak rendkívüliségére tekintettel – legtöbbször maga a Meteorológiai Intézet igazgatója hozza tudomásunkra. Valahányszor azt hallom, hogy a mikrofonnál Tardos Béla: tudom, hogy rendkívüli időjárás következik, melyet nem elég bejelenteni, hanem magyarázatot is kell fűzni hozzá, sőt meg is kell vigasztalni a hallgatót – hogy lesz még jobban is. Valahol Grönland felett kerekedik egy nagy fekete felhő.

Hétvégeken, a kirándulni készülőkhöz szinte mindig Tardos Béla szól. Ha ő csendesen, megnyugtatóan arra figyelmeztet, hogy jó kirándulóidőre lehet számítani: már jól tudjuk, hogy aznap sem fürödni, sem napozni nem lehet. Valószínűleg kirándulni sem. A leghelyesebb ágyban maradni. Alig várom már, hogy például a pontos időt is ilyen gyengéden jelentsék be. Azt mondja majd a bemondó: Kedves hallgatóink, a pontos idő következik. A mikrofonnál a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója. Ő pedig így szól kora reggel: a pontos idő hat óra. Természetesen a közép-európai időszámítás szerint. De ha ez önöknek nem konveniál, vehetjük a nyugat-európai időszámítást is. Aszerint csak négy óra van, s így még két órát alhatnak... De nemcsak gyöngédségre nevel az időjárás-jelentés, hanem őszinteségre is. Ott mindig tudják: honnan fúj a szél. És meg is mondják.

Sinkó Péter

A IV. B. ország

Diák – Szombathy GyulaTanár – Bodrogi Gyula

Diák:Ország, vigyázz!Tanár:Köszönöm, jelentést kérek!Diák:Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az ország létszáma 10 és fél millió. Beteg és GYES-en van 500 ezer, külföldi kiküldetésben 80 ezer.Tanár:Ajjaj! Mennyi a kiküldetés?Diák:Nyolcvanezer.Tanár:Nahát erről szó sem lehet. Ezt sajnos nem fogadhatom el. A külföldi kiküldetés igazolatlan!Diák:De hát, tanár úr! Tavaly még el tetszett fogadni!Tanár:De azóta belépett a solti nagyadó is, és külföldön is prímán lehet hallani a Kossuthot! Majd én megmutatom az egész lógós bandának! Tessék tudomásul venni, hogy ezentúl külföldi kiküldetés miatt senki sem kaphat felmentést az Iskolarádió hallgatása alól! Még Puja Frigyes sem! Na! Nézze meg az ember! Ez a IV./b ország mindig kihoz a sodromból. Állítom, az egész iskolában nincs még egy ilyen ország! A múltkor is mit hallok Czigány György tanár úrtól? Szegény megtörten panaszkodik nekem, hogy a Zene, zene, zene órán senki, de senki, senki

sem ismerte fel Erkel Hunyadi Lászlójából Gara nádor áriáját! Ha ez még egyszer előfordul, akkor tessék tudomásul venni, elintézem, hogy ezentúl minden vasárnap este a tévében Baranyi tanár úrral operaáriát elemezzünk! Megértettük? Nem vagyok megelégedve az országgal! Idefigyelj, Pálfy fiam! Nem rakod el azonnal a Magyarországot? Ki foglak térdeltetni a sarokba! Tessék figyelni a rádiót. Nézze meg a saselemér. Büntetésből holnapra 50-szer leírod: Ígérem, hogy ezentúl csak a tananyaggal foglalkozom! Szóval, a mai témánk... öö... mi is?Diák:Ma ünneplünk, tanár úr!Tanár:Ünneplünk?Diák:Igen! A mai nap az első, ami végre teljesen a miénk!Tanár:Ja, igen. Elértük végre, hogy a műsorválaszték kosarából mindenki egyaránt ehet! És az Iskolarádió asztalánál mindenki egyaránt foglal helyet! Éppen ezért ünnepi műsor ez a mai! – Berec! Hagyd békén Berecnét! Kora reggel nem férsz a bőrödbe? Malac. – Jaj, hogy el ne felejtsem. Figyeljen ide az ország! Holnap kirándulni megyünk! Éppen ezért holnapra mindenki behoz a Magyar Rádióba (Bródy Sándor utca 5–7) húsz forintot! Megértettük? Na, hol is tartottunk?Diák:Hogy ünnepi műsor ez a mai.Tanár:Ja, igen. Ma van az egyéb, silány műsorokon aratott Győzelem Napja! Iskola műsornyitástól – műsorzárásig! Ezért most gyorsan mindenki vegyen elő papírt, ceruzát, gyerünk, gyerünk, és szépen felolvassuk a Rádióújságból az órarendet! De egy pisszenést sem akarok hallani! Na tessék. Radványi Barna! Már megint hány d-vel írod azt, hogy órarend? Hát persze, hogy kettővel, mert múlt idő! Elkészültünk? Komlós! Hogy ülsz ott a rádió mellett? Miféle üveg van nálad? Mindjárt beírok egy intőt a takarékbetétkönyvedbe! Szóval, tessék írni az ünnepi órarendet!I. bemondó:Az első óra, 8-tól 8.55-ig tart. Műszaki Irodalom.II. bemondó:Komozshegyi Bubiv Béla: A padlócsiszolás legújabb módszerei című versét elmondja dr. Paudics Béla doktor.

I. bemondó:A műsor után a költő a helyszínen az érdeklődőknek saját gyártású dedikált anyacsavarral kedveskedik.II. bemondó:9-től Mit üzen a rádiócsillagász?I. bemondó:A műsort dr. Kerényi Mária, a Magyar Tudományos Akadémia Wein Ádámról elnevezett rádiótávcsövének tudományos munkatársa vezeti.II. bemondó:Zsürielnök dr. Kukk György.Tanár:Idefigyelj, Árkus! Kapsz egy akkora pofont, hogy kirepül a cigaretta a szádból! Ki mondta, hogy rá lehet gyújtani? Meg foglak mondani Mikesnek! Nézze meg az antalimre!I. bemondó:Brigádvezetők akadémiája.II. bemondó:Módszertan.I. bemondó:Hogyan védekezzünk az üzemi rendész ellen?II. bemondó:Meghívott szakértő: dr. Matuska Szilveszter pirotechnikus.I. bemondó:10 órától – Ezeregy délelőtt.II. bemondó:A huncut kis gőzkalapács kalandjai.I. bemondó:Gépelemek és üzemszervezéstan az óvodák mínusz negyedik osztálya számára. Közreműködik: dr. Zsurzs Rudika meghívott gyerek.II. bemondó:Szörényi Levente műveltségi verseny.I. bemondó.A pécsi dr. Herb Alpert Gimnázium és a budapesti Fogászati Szakközépiskola csapatának párosversenye.II. bemondó:A játékot vezeti: dr. Szörényi Levente.I. bemondó:

Pajkos diákok lettünk.Részletek Suppé daljátékából.II. bemondó:A Közművelődési Tanács rábeszélő kórusát vezényli: Orbán László.Tanár:Na, most mondd meg nekem, Egri doktor, hogy min vigyorogsz? Min vigyorogsz állandóan? Holnapra büntetésből kirakod kétszer a Háború és béke betűiből a Rozsdatemetőt! Csendet kérek, folytatjuk!I. bemondó:12 órakor Harangöntők félórája.II. bemondó:Politechnika és déli harangszó dr. Hemingway: Akiért a déli krónika szól! című regényéből.I. bemondó:13 órától Gőzművelődés.II bemondó:A Ferencvárosi Távfűtőművek és a Vasutas Szakszervezet dolgozóinak vidám vetélkedője.I. bemondó:Enyvről enyvért.Csontipari rejtvényműsor tíz percben.II. bemondó:Közvetítés a Nem Ragadunk Már a Földhöz Könyvterjesztő Vállalat Illatos úti könyvesboltjából.I. bemondó:Játékvezető: dr. Váradi Saller Hédi.II. bemondó:Mindenki Zeneiskolája.I. bemondó:Bolba a fülbe.II. bemondó:A mai dal kategória hatása dr. Petrovics Emil kantátáiban.I. bemondó:A közúti rendőrök fúvós hangszerei.II. bemondó:Oktatóhangverseny a Detoxikáló Intézet dolgozóinak.I. bemondó:

Utána Panelparnasszus.II. bemondó:Éjszakai hangjáték egy Bármely lakótelepi épület Bármelyik emeletéről dr. Raumsburg Emőke pszichológusnő magyarázó szavaival.I. bemondó:Iskolarádió.II. bemondó:Százalékszámítás prémiumosztáskor.Tanár:Itt álljunk meg egy pillanatra. Erre az órára házifeladatként a következő példa oldandó meg: Ha a zsebünkbe egy lyukon ötszáz forint bújik be, de ugyanakkor négy lyukon percenként 40, – Ft folyik ki, és három lyukon úgy folyik be, mintha kifolyna, akkor mit mond a feleségünk folyó hó huszonkilencedikén este vacsoránál? Tessék tovább!II. bemondó:Húsz órától – Hogy tetszik enni?I. bemondó:dr. Buga László doktor fogtechnikus műsora nyugdíjasoknak.II. bemondó:Utána a Magyar humor és szatíra története.I. bemondó:A rekeszizom kialakulása a XV. században.II. bemondó:Meghízott szakértő: dr. Marton Frigyes.Tanár:Nemeskürty doktor! Már megint mással foglalkozol! Le merem fogadni, hogy megint Mohács! Mondd, édes fiam! Neked ez a mániád? Tessék megemberelni magad! Büntetésből végignézed a Legenda a Mafilm-paprikásról című oktatófilmet! Tessék csendben lenni! Folytatjuk! Televízió!II. bemondó:Kisfilmek a rém világból.I. bemondó:Az emberfaló tonhal – Cousteau kapitány filmje.II. bemondó:A tonhalfaló ember – Film a táplálkozásról.I. bemondó:

Az ember, a tonhal és a faló – Film a görög mondavilágról.II. bemondó:Utána a Lúdtalpú sáfrány násza.I. bemondó:Dr. Orbán Rokenbauernek, a vecsési Viselkedéstudományi Intézet minden jobb helyre kiküldött munkatársának előadását közvetítjük a BELSPED dr. Nónius Katica terméből. Közreműködik a költő özvegye és a Stúdió 11. Celsius.II. bemondó:Irdatlan költészet.I. bemondó:Jár-e az ördög szemorvoshoz?II. bemondó:Előadja a kisteleki Öreg párta nem vén párta szavalóteam, Ortutay Gyula vezényletével.I. bemondó:Végül éjszakai előadásunk:II. bemondó:Politechnika 18 éven felülieknek.I. bemondó:Kötelező ügyességi gyakorlatok mindenkinek.II. bemondó:A Rádióújságban közölt ábrákat összeállította dr. Czeizel Endre.Tanár:Figyelem! A férjek holnap reggel 10 óráig hozzák be az értesítőkönyvüket, a feleség aláírásával!!!

Farkasházy Tivadar

Hegedűverseny

Előadta – Lukács Sándor

Kedves hallgatóink! A közelgő hegedűverseny és influenzajárvány hírére lázban ég az egész főváros. A külföldi résztvevőket a Keletiben a MÁV szimfonikusai fogadják, és ízléses kis úttörőket nyújtanak át nekik hegedűtokban. A versenyzők azonnal szálláshelyükre, a kecskeméti Kodály-panzióba hajtatnak kézihajtányon. Előző este van. A Zeneakadémia körül szorul a hurok. A rendőrkordonkán csak azok juthatnak át, akik egy kiugrott zongoristanövendék, Antal Imre kérdéseire megfelelnek. Egy házaspár azon tanakodik, ki írta a Toscát? Toscanini! – kiált ki gyermekük egy NSZK rendszámú gumicsónakból. Remek! – mondja ki Antal Imre, és ajándékul átnyújtja a Pornográf-együttes legújabb nagylemezét.

Egy koncertmester sírva követeli, hogy mivel ő nem néző, csak zenész, adjanak neki egy mentőkérdést. Kérését teljesítik, a koncertmestert elviszik a mentők. Most kalocsai pingálóasszonyok sietnek elő, és a hegedűverseny jelmondatát pingálják a szerencsés jegytulajdonosok . homlokára: A hallottakról jót vagy semmit!

Megérkezik a kölcsönző kamionja a zenekar frakkjaival. A Zeneakadémia főtitkárának megnyitó szavaira feltárulnak az ajtók, és berohannak a bennfentesek. Általános székfoglaló. Akinek nem jut, benevez a versenyre. Bevonul a zsüri, élén Liszt Ferenccel, a Liszt Ferenc műveltségi verseny harmadik helyezettjével. A zsüri titkára, Keres Emil néhány keresetlen szóval emlékezik meg a nagy proletárzongoristáról, idézve híres mondását: Munkásököl vasököl, odasújt, ahova köll!

A New York-i metropolita megáldja a versenyzőket és a karmester pálcáját. Feje körül hirtelen megjelenik az Intervízió glóriája, aki teheti,

átvált a másik csatornára. Felhangzik a szignál: Hallgassunk kamarát, a kamara az nagyszerű dolog! A karmester a földön keresgél. Végre megvan! Felemeli megáldott pálcáját, majd leporolja vele a nadrágját és a kottát. Hirtelen meggondolja magát, retiküljéből karszalagot húz elő, és ellenőrzi a nézők tavaszi bérleteit. A rendezők új karmester után néznek. Miután lusták felmenni az emeletre, Japánból hozatnak. A kis japán kelet kifürkészhetetlen mosolyával szuggerálja a zenekart. A zenészek visszamosolyognak. Pattanásig feszült a helyzet. Egy húr nem bírja tovább. A kis japán harakirivel és Ambrus Kyrivel fenyegetőzik. Mindenki el van ragadtatva az egész országban világhírű karmestertől, aki a sikerre való tekintettel menedékjogot kap a magyar államtól. Egy lelkes ügyvéd ódát ír róla Sassonélvezet címmel.

Az első hegedűs következik, Psitu Trubadurescu, Románia. Négy számot ad elő, a Pacsirtát, négyszer. Mást nem tud. Az üstdobos belekezd a Háború és békébe. A csellisták azon tanakodnak, azt játsszák-e, ami a kottában van, vagy amit a karmester vezényel. Végre egy húron pendülnek. Következik az olasz versenyző, Paganinó Stradivári, a milánói Dóm tagja. Hajrá Stradi! – buzdítja a közönség. Műsora: Alfonzó hegedűverseny vonóra és verébre, Bach korálelőétel, 141 perc a befejezetlen választási beszédből és Mihály András operája,

az Együtt és egyedül. A közönség az utóbbi mellett dönt. Csak egy házaspár tart ki a helyén, a Protapopov házaspár, igaz, hogy alszanak. Álmuk címe: Szerelmi álmok. Az üstdobos belekezd a Tőkébe. Kitör a szünet. A Konsumturist butikjában amerikai turistáknak Ravel Boleróját, Puccini Köpenyét, Kenessey Keszkenőjét és De Falla Háromszögletű kalapját árulják. Matyó pincérek háromdecis poharakban köménymagot szolgálnak fel. Ünnepélyes külsőségek és belsőségek, a szalonban tüdő.

Következik a második rész. Vatikáni versenyző lép a pódiumra, és hamarosan felcsendül a Carmenből a burána. Majd a kötelező magyar művet, Petrovics Parlamenti rapszódiáját adja elő. Paganininek, az ördög hegedűsének Capriccióját viszont nem hajlandó eljátszani, mivel a Vatikán az ördöggel nem áll diplomáciai viszonyban. Az üstdobos belekezd az Iliász második kötetébe. Két fagottos azon vitatkozik, hogy ki vezényel. A Kulturális Minisztérium revizora a tételeket számolja. Stimmel. Brigádtagok ütemes mormolása hallatszik. Három köhögés – egy tapsolás, három köhögés – egy tapsolás. Már csak egy versenyző van hátra, a házigazdák színeiben. És felhangzik a híres toborozó: Most jó lenni Czinegének! De akkor katasztrófa történik. A méregdrága Amati hegedű mélyén valaki perceg. Drámai percek. Az Állami Biztosító mesterlövésze végez a fenevaddal. A közönség szótlanul figyeli a szútlanítást. A magyar hegedűművészt az interjúszobában ezalatt újságírók faggatják. Az ifjú zseni elmondja, hogy tetszik neki a Halászbástya, ízlik a halászlé, és ha teheti, jövőre ismét szülőhazájába látogat. Az egyik újságíró fiam! kiáltással a nyakába borul. Kap egy autogramot. Az üstdobos belekezd Jókai összes műveibe. Az oboás egy angol kóristalányt Kék Dunapartitúrára invitál. A nézőtéren egy csodagyerek a mamája hasában hegedülni kezd. Az Interfórum menedzsere a mama hátához illeszti sztetoszkópját, és leköti a magzatot egy dél-amarikai turnéra. Éjfélt üt a metronóm. Ki nyer ma? – kérdezi a zsürielnök, majd kihirdeti a végeredményt. A Kulturális Minisztérium vándordíját a magyar versenyző nyeri, aki azonnal ki is vándorol vele.

Peterdi Pál

Nyomjuk a kultúrát

Előadta – Agárdi GáborCsákányi László

Agárdi:Szervusz, Laci.Csákányi:Szervusz, Gabi. Ne haragudj, sietek a frontra.Agárdi:A frontra?Csákányi:A kultúrfrontra. Az unokahúgom könyvtáros, megígértem neki, hogy még ebben a hónapban elolvasok háromezer könyvet. Hadd menjen fel egy kicsit a forgalma.Agárdi:Te egy hónap alatt el tudsz olvasni háromezer különböző könyvet?Csákányi:Ki mondta, hogy különbözőt? Ugyanazt háromezerszer.Agárdi:De hát akkor is öt perc alatt el kell olvasnod, hogy kijöjjön...Csákányi:Hát elolvasom. Meddig tart az? Egyik ablakon kiadják, másik ablakon beveszik, közben elolvasom. Fontos, hogy a forgalom nőjön.Agárdi:Úristen, hát milyen könyv az?Csákányi:Nem mindegy? Puszinyuszi kalandjai, öt oldal az egész. Ekkora betűkkel.

Agárdi:De hát ez borzasztó unalmas.Csákányi:Na és? A tévét is végignézi az ember. Nincs győzelem áldozatok nélkül. Most úgyis divat a közművelődés.Agárdi:Hát ez az, pajtás. Én mondom, Czeizel Endre ma népszerűbb, mint Fazekas Lacika.Csákányi:Fazekas Lacika? Az melyik egyetemen tanít?Agárdi:Kérlek szépen, múltkor ezzel a két mély tűzű szememmel láttam, hogy a rézmázi kultúrházban háromszáz öregasszony hallgatott végig egy tudományos előadást a világmodellek rendszerszervezési és működtetési sajátosságairól.Csákányi:Ne is mondd. Hogy kerültek oda?Agárdi:Litániára mentek, aztán beverte őket az eső.Csákányi:Azért nagy dolog ez, pajtás. Hidd el nekem, Almár Iván többet haknizik a galakszissal, mint Kovács Kati a Skorpióval.Agárdi:Na hát, erről van szó, komám. Idefigyelj, te nem mégy most a könyvtárba, hanem eljössz velem. Csinálunk egy maszek kultúrbrigádot.Csákányi:Megint a dohány, mi?Agárdi:Az eszed tokja. Én a kultúra fáklyáját akarom magasan lobogtatni.Csákányi:Majd jól tunikán billent a tűzoltó.Agárdi:Nem érted? Ezzel lehet feltörni. Közművelődés, kultúra. Most kell elkapni a nyakát, amíg divat. Mert meddig tart nálunk az ilyesmi? Jön egy új magyar film, a fene se beszél már a kultúráról. Hát mi megszervezzük. Idehallgass, az ujjunk köré csavarjuk az egész

ismeretterjesztést. Tudod, milyen előadásokat tartanak? Saját szememmel láttam a plakátot. Azt mondja: Baj-e a vérbaj?Csákányi:Adó-e a véradó?Agárdi:Frigid volt-e Szendrey Júlia?Csákányi:Te ismerted?Agárdi:Hát ide a bökőt, ha mi ketten nem tudunk százszor különbet. Csak persze olyat kellene, amit más nem csinál.Csákányi:Majd vonyítok, mint Foxi Maxi. Óriási szenzációóó... ezt csak én csinálom.Agárdi:Komám, kész terveim vannak. Például egy sorozat: Nyereg alatt puhított színház, avagy lóból is megárt a sok.Csákányi:Nyihogást nem vállalok.Agárdi:Idefigyelj, tele vannak a színházak lóval...Csákányi:Azért ne személyeskedjünk.Agárdi:A versenyló halála... Versenynap... Lóvá tett lovagok...Csákányi:Lóte Weimárban.Agárdi:Nem Lóte. Lotte, te ló... Idefigyelj, a színészek lassan nem is Jászai-díjat kapnak, hanem Király-díjat.Csákányi:A rendező meg seprővel és fedeles lapáttal jár utánuk.Agárdi:Sorra vennénk a színházakat. Mindegyikről tartanánk egy előadást: Nyihogj kurta, neked is lesz.Csákányi:Most melyikre gondolsz?

Agárdi:Négy lába van, mégis botlik.Csákányi:A táncosnőket ne bántsuk.Agárdi:Hol szorul a zabszem? Mitől zabos a közönség?Csákányi:A végén meg vetélkedő lenne az Astoriában: Ki nyerít ma?Agárdi:Csodákat teszünk, kettesben, pajtás. Például eljátsszuk a klasszikus görög filozófiát. Te leszel Platón, én leszek Szókratész.Csákányi:Okos fiú Szókratész. Nem egy lóra – sokra tész... juhuhuj...Agárdi:Hagyd már a lovakat. Tessék, itt a szöveged. Te vagy Platón, én vagyok Szókratész. Nyomás.Csákányi:Szervusz, Berci... ízé... Szókratész...Agárdi:Szervusz, Platón. Mi van, üldögélünk, üldögélünk? Nézegetjük az ideák árnyképeit a falon, mint kis Karcsi a moziban?Csákányi:Az ám. Látod, én csak ideülök, és jönnek az ideálok. Akár a búcsújárók kisasszony napkor. Tudod, miért van ez?Agárdi:Fogalmam sincs.Csákányi:És te nevezed magad a fogalmi gondolkodás atyjának? Menj már Szókratész, mert kigúnyollak.Agárdi:Hát, ha olyan okos vagy Platón, azt mondd meg nekem, mi a különbség az ütődött kis Cikmántori Hérodotosz, meg az erény között? Hö? Hát az, hogy a kis Hérodotosz még nyolcéves korára se iskolaérett, az erény viszont kezdettől fogva tanítható. Jó, mi?Csákányi:Akár az anyikád dödöléje. MertKetten:

Kedves édesanyámVan egy ideám itt,Főzzön ma dödölétA többi nem számít.Tézis – antitézis,Keverjük a kártyát,FilozófiábanMár nem nyomják Spártát.Agárdi:Hűha, komám, most megfogtuk az Isten lábát. Aztán tudod, mit csinálunk még? Népi planetáriumot. Csillagvizsgáldát.Csákányi:Azt meg minek? Most épül egy a Népligetben.Agárdi:A miénk olcsóbb lesz. Csak egy sötét sátor. Bejön a kuncsaft kultúrára szomjasan. Akkora pofont kap, hogy csillagokat lát.Csákányi:Tyuhaj, pajtás, ez jó. Aztán tudod, mit csinálunk még? Árukapcsolást, összekapcsoljuk a népesedési politikát és a növénytermesztést: Gyermekáldást magról vagy dugványról?Agárdi:A mezőgazdaságot és a sportot: Hogyan vessünk szikes talajon bukfencet?Csákányi:A folklórt és az örökléstant: Gén, daru, gén, daru, gén, daru, gén...Agárdi:Te komám, ez az árukapcsolás remek. Tudod, mit csinálunk még? Filmcsehókat. Ahány stampedli, annyi új film. Egy féldeci kevert, egy Jancsó.Csákányi:Nem adok egy évet, és bezárhatnak a detoxikálók. Te pajtás, úgy tudom, te egész jól festesz, igaz?Agárdi:Főleg profilból.Csákányi:Akkor megfesthetnéd az új Feszty körképet, A magyar kultúra bejövetelét. Elöl Nemeskürty István fehér lovon...Agárdi:

Minek az a fehér ló?Csákányi:Azon vásárolnánk külföldi főszereplőt a magyar filmekhez Szvatopluktól.Agárdi:Te pedig szereted a virágot...Csákányi:Rossz ember nem lehetek.Agárdi:Óriási. Majd tanácsokat adsz a növénybarátoknak.Csákányi:Hát persze. A fikuszát legalább megválogathatja az ember. Az anyósát soha. Majd kitenyésztünk egy húsevő növényt. Hadd harapjon a kritikusok üleptyibe.Agárdi:Na, most kapaszkodj, komám, mert jön a bomba. Nyitunk egy kis kultúrbazárt. Van egy gipszöntő barátom, megcsináltatjuk vele kicsiben a királyok szobrát. Ahogy a millenniumi emlékmű mögött állnak. Majd ezt vásárolják kertitörpe helyett. Árpádházi törpék, Anjou törpék, Jagello törpék, Habsburg törpék. Kis Vak Béla, kis Aba Sámuel, kis Aba Iván...Csákányi:Nem jó, nem jó.Agárdi:Miért nem jó, mi?Csákányi:Anélkül is van elég kiskirály a kultúrában.Agárdi:Az. Meg kertitörpe is. Hanem csináltatunk majd kultúrtrikókat. Tudod, kinek az arcképe lesz a mellén?Csákányi:Abodyé.Agárdi:Nem fér rá.Csákányi:A hátára is jut.Agárdi:

Nem. Pozsgay Imréé. Aztán lesz Chrudinák-trikó, Benedek-trikó, Ferencsik-trikó...Csákányi:Agárdi-gatya...Agárdi:Micsoda?Csákányi:Hagyd el, pajtás, láttalak szilveszterkor a tévében. Fene kulturált látvány volt, az egyszer fix.Agárdi:És lesznek kis kultúrszuvenírok is. Leégetett agyagból. Fogfájós Kulcsár István. Pamutgombolyaggal játszadozó Vitray .. .Csákányi:És drótból is lehet olyan falra akasztható figurákat hajlítgatni.Agárdi:Ez az. Kandúr Bandi helyett Hegedűs Géza. Frédi és Béni helyett Polgár Dénes és Ipper Pál. Kitűzheted a hálószobádba.Csákányi:Legalább reggel könyebben felriadok. Te meg festesz a kultúrbazárba egy külpolitikai háziáldást:

Hol az Arafat, ott a Rabin,Hol Rabin, ott az Isten,Hol az Isten, ottanSzadat nincsen...

Agárdi:Aztán falvédők is kellenek. Filozófiai falvédők. Haragszik az édesanyám – Miért járok Spinoza után?Csákányi:Az uram csak Feuerbachot issza – Nem is sírom a lányságom vissza.Agárdi:És még matricákat is csinálunk. Ki lehet ragasztani a kocsi hátuljára. Aszongya: Egy az isten és Kazimir az ő prófétája.Csákányi:Szeretem Szőnyit.Agárdi:Jánost?Csákányi:

Istvánt.Agárdi:Azért!Csákányi:Jaj, pajtás, és tudod, mit árusítunk még a kultúrbazárban? Farmert. Hátul a felírás...Agárdi:Levi Strauss.Csákányi:Dehogy.Illés Endre.Agárdi:És elöl?Csákányi:Elöl is Illés Endre. Mindenütt Illés Endre.Agárdi:Jó, hogy könyöke nincs egy ilyen farmernak. És lesznek még slusszkulcskarikák is. Kultúrfityegővel. Hátul fityeg Komlós...Csákányi:Elöl fityeg Hofi. Hűha, pajtás, még egy bombatipp. Még a slágereket is az ismeretterjesztés szolgálatába állítjuk. Idefigyelj. Családtervezés: Gyengéden ölelj át, és ringass (bi)securin.Agárdi:Tyuhaj, ez jó. Egzisztencializmus: Én édes asszonyom, nihil...

Csákányi:Pszichiátria: A régi vízióm – az én mániákus depresszióm...Agarai:És végül: gasztronómia...Ketten:Süssék a kultúrátMind a jó szakácsok,Tejjel, vajjal süssék,Akár a kalácsot,

De a mazsoláktólA jó Isten óvja.Csak az süsse, kinekvan sütnivalója!

Boncz Géza

Párizsi történet

Előadta – Márkus László

Megtelt felügyelő felhajtja gallérját, pisztolyát csőre tölti, hóna alá rakja, majd kihúzza.38.2. (harmincnyolc kettő.)

Lázasan gondolkodik.Az íróasztalhoz lép, a fiókot kihúzza, és keresgélni kezd.Benne régi és ujjlenyomatok.Az eső halkan kopog.Ki az?A lépcsőházban sötét.Fokról fokra halad.A 90.-nél derékszögben befordul.Leér (a lába).Vidám.Át a túlol – dalra fakad.Utána abbahagyja.Mert a szemközti ház tetején a szélkakas és a bűntény esete forog fenn.Gyerünk.Fel a padlásra.Nyikorgó kosárral ölében.Az első emeleten kékítőt oldanak.Tovább.Serényen.A feljáró előtt dagadt ruhákba botlik.Másra hagyták. Átlépi.Ajtó.11-es.Berúgja.Meggyújtja zseblámpáját.Körmére ég. Te jó ég!A világítóudvarból fény szűrődik ki.A szitán keresztül.Tűzoltólétrán le.Távolban fények.Vendéglő.Megtelt.De azért bemegy.Leül.A sarokban szamovár.De már órák óta.Az asztalra borulva egy-két ipi-apacs.Ők a hunyók.A ruhatáros néni, kinek férje tengerész. Köt.Óránként négy csomóval halad.A dobogón megszólal a hegedű. Később a nővére is, a brácsa.

Strip tease.Arc de Triumph.Ettől egy író az esszét vesztve az utcára rohan.A felügyelő zavarában olvasni kezdi az étlapot.Étlap allá téve.

Levesek

Merő leves a kanálra.Mem oria leves.Fel lebbencs leves, valamely fórumhoz.Húsleves Daragyuluskával.

Főzelékek – kötetek, Móra kiadós.

Smárolt káposzta.Fejes saláta, vezető beosztásúaknak.Burgony Joliot Püré.Püré a ligetben nagyszerű.

Halételek

Ponty....... vesszővel.Kettősponty, dupla adag.A pontyos idő.Én ponty olyat kérek, mire a hal: ponty engem szúrtak ki.Stadt Hallé.Tükörponty, utána majd megnézheti magát.

Tészták

Szoba tészta: a kutya, a macska, a papagáj, valamint Zolika is.Rumos kukta.Fél hétkor kelt tészta, magyarul: álmos tészta.Sajnos makaróni.Digós beigli Budapest módra.

Előételek

Kelbimbó keltartóban.Kottafejek rántva.Habart tojás zöldborsóval, a szakács viszont a szakácsnéval.Tanár beafsteak.

Frissen sültek

Szűzérmék szemlesütve.Filézett pénztárca.Sertésbecsinált, mert ráijesztettek.Bevert szakács a tűzhely alá, hagymával.

Roston sültek

Flecken a nadrágon.Rablóhús főnökmódra a vendégek elől.

Menük és menüettek

Én B-menü, ahol van Á-gynemü.Valamint az utcán át elvitt üzletvezető után, hálás kézfogás.

Megjegyzés: míg a vendégek az ételre várnak, addig a szakácsok a kézilányokkal gomba mód szaporodnak.A felügyelő kisettenkedik a térre.Kezére felszerelt számtanórájára tekint.Háromnegyed kendő.Hol az a negyed kendő.A kendőt nyáron hordó – dong fejében a gondolat.Odakünn esik.Rágyújt.Pip – ázik a kabátja.A kendőn ólomnyomok voltak.Irány a nyomdába.Monsieur Klisét keresem.Őt nem tudom adni – szól a portás –, Klisé részeg.A törvény nevében letartóztatom – forgatja az ecsetet a fejében a felügyelő.Majd minden jóra fordul.Ki-ki megtalálja párját.

Ha nem kerékpárját.Anyósnyelv, sípolósnyalóka.S a Notre Dame tövében egy fiatal pár csókolódzik.

Kaposy Miklós

Közéleti hólabda

Előadta – Kaposy Miklós és az illetékesek

Konferanszié:Kedves hallgatóink! Sokszor olvastuk ebben az évben, hogy a magyar kabaré nem elég közéleti, fél attól, hogy jelentősebb kérdéseket, főleg pedig jelentősebb személyiségeket akár csak meg is közelítsen. Hát ez így is van. Nos, ezt a szokásunkat folytatja most Kaposy Miklós.Kaposy:Idén továbbfejlesztettük, pontosabban, egyszerűsítettük a tavalyi módszert. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy bekapcsoljuk a magnókészüléket, és figyeljük, ahogy a legérdekesebbek megbeszélik egymás közt a legfontosabbakat. Kezdjük is a játékot!Az első kérdést dr. Biró József külkereskedelmi miniszter teszi fel.Biró:Kedves dr. Hirschler Imre! Önnek sok elméleti és gyakorlati tapasztalata van a szaporodásról. Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnánk a devizabevételünket is szaporítani?Hirschler:Párosítani kell a fokozott termelékenységet biztosító kemény munkát a jó kezdeményezések érzékeny befogadásával. Az elfekvő készleteket pedig időben el kell sütni.Kaposy:Most dr. Hirschler Imréé a kérdezés joga.Hirschler:Kelemen Lajost, a Fővárosi Tanács általános elnökhelyettesét, a lakásügyek gazdáját kérdem: mit tanácsol a fiatal házasulandóknak?Kelemen:

Gyerekek! Ne kapkodjátok el!A Fővárosi Sütőipari Vállalat vezérigazgatójától, Halmi Tibortól kérdem: hol vásárolja a jó kenyeret?Halmi:Mindig másutt. Kísérletező kedvű ember vagyok.Kaposy:Dr. Gergely István államtitkárnak, a Vízügyi Hivatal elnökének kérdése következik.Gergely:Fekete Jánostól, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesétől kérdezem: min lepődne meg a legjobban?Fekete:A legjobban azon lepődnék meg, ha a szaúd-arábiai bank elnökhelyettese hozzám fordulna hitelért.Kaposy:Dr. Gergely István államtitkár Pál Lénárd akadémikustól kérdi:Gergely:Mit tart a civilizáció legnagyobb vívmányának?Pál Lénárd:Hogy még vannak őserdők, ahol béke és csend van.Kaposy:És Pál Lénárd kitől kérdez?Pál Lénárd:Péteri Istvántól, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesétől. Mi a kedvenc közhelye?Péteri:A kedvenc közhelyem: Egyébként a dolgok általában jól mennek.Kaposy:Péteri István adja tovább a labdát.Péteri:Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi minisztertől kérdezem: miről szokott álmodozni?Sághy:Hogy mindenütt megdicsérnek majd az üzletek új nyitvatartási rendjéért.Kaposy:Aki kérdez: dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter. Aki válaszol:

Faluvégi Lajos pénzügyminiszter.Sághy:Mire sajnálja a pénzt?Faluvégi:Leginkább a Pénzjegynyomda fejlesztésére.Kaposy:Más téma. Az IBUSZ vezérigazgatójának, Tausz Jánosnak szakmai gondja van.Tausz:Egyes nyugati turisták újabban emléktárgyként krumplit visznek haza Magyarországról. A fennálló vámszabályok értelmében hány kiló krumplit lehet átvinni a határon?Kaposy:A választ dr. Somogyvári János, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának helyettese adja meg.Somogyvári:Jelenleg három napra való, közvetlenül fogyasztható élelmiszert lehet utasforgalomban kivinni. Köztudomású, hogy a krumpli nyersen közvetlenül nem fogyasztható. Ha azonban magyaros motívumokkal látják el, úgy népművészeti cikknek számít, és korlátozás nélkül kivihető.Tausz Jánostól, az IBUSZ vezérigazgatójától kérdezem: mit vár a jövő évtől?Tausz:Minél több nászutaspárt, mert így egy szállodai férőhelyen kétszer annyi turistát tudnánk elhelyezni.Kaposy:Garai Gábor, az írószövetség főtitkára következik.Garai:Raffai Saroltától, az Országgyűlés alelnökétől kérdezem: milyen új törvényt hozna?Raffai:Hogy ne legyenek többé generációs problémák: javaslom a nagykorúak kiskorúsítását és a kiskorúak nagykorúsítását. Aztán majd meglátjuk.Kaposy:Ha már a Parlamentben voltam, Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagja is küldött velem egy kérdést.Ortutay:

Azt kérdezem Barcs Sándortól: amikor a Magyar Távirati Iroda, az Interparlamentáris Unió, a FIFA és az UEFA megbízásából utazik, nem szokott-e önmagával találkozni véletlenül a Ferihegyi repülőtéren?Barcs:Hát bizony megesik, de van úgy, hogy elkerüljük egymást.Kaposy:És mire kíváncsi dr. Barcs Sándor?Barcs:A Belvárosi Telefonközpont vezetőjétől kérdezem: mi jut eszébe a százéves telefonról?Lubi Béláné:A rokonaim, akiket mostanában annyit emlegetnek.Kaposy:Lubi Béláné, a Belvárosi Távbeszélő Üzem vezetője az Újságírószövetség főtitkárát, Király Andrást kérdezi:Lubiné:Mit segít a háztartásban?Király:Ha én mindazt végigcsinálnám otthon, amit a magyar sajtóban a férfiaktól követelünk, már be se tudnék jutni a munkahelyemre. Nagy Richárdtól, a Magyar Televízió elnökétől kérdezem: mit csinálna egy lakatlan szigeten?Nagy:Természetesen azonnal tévéműsort csinálnék, és végre nyugodtan nézném, mert ez a műsor a lakatlan sziget minden lakójának tetszene.Kaposy:A Televízió elnöke dr. Pataky Júliát, a KÖJÁL igazgató főorvosát kérdezi:Nagy:Mit mondjunk a TV-Híradóban? Lesz-e az idén influenzajárvány?Pataky:Deb tudob.Kaposy:Pataky Júlia dr. a Budapesti Közlekedési Vállalat vezérigazgatójától, Daczó Józseftől kérdez:Pataky:Hogyan szüntetné meg a főváros egészségtelen túlzsúfoltságát?

Daczó:Elrendelném, hogy a városból csak kifelé lehessen menni, befelé nem.Kaposy:És Daczó József kérdése?Daczó:Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi minisztertől kérdezem: mit adna ingyen?Sághy:Egy tapasztalt cipészmestert minden újonnan vásárolt cipő mellé.Kaposy:Orosz Sándornak, a FŰSZÉRT vezérigazgatójának mi a gondja?Orosz:Minden vásárlónak sok bosszúságot, nekem sok gondot okoz a munkaerőhiány. Buda István munkaügyi államtitkártól, mint a legilletékesebbtől kérdezem: Ön mit tenne, ha kimerül a túlórakerete?Buda:Beosztanám a túlórát szabályozó szakszervezeti és a havi fizetéses állami vezetőket: álljanak be a pult mögé egy-egy szabad szombaton. Ha Orosz elvtárs is beszáll, én a jövő szombaton ráérek.Kaposy:Buda István dr. Biró József külkereskedelmi minisztert kérdezi:Buda:Milyen másodállást vállalna?Biró:Ahol nem aláírás és kézfogás után fizetnek, és ahol szavatolják, hogy utána nem kell repülnöm.Kaposy:Garai Gábor, az írószövetség főtitkára kérdez:Garai:Pozsgay Imre kulturális minisztertől kérdezem: miről ismeri fel a zsenit?Pozsgay:Nagyon egyszerű. Csak fel kell mutatnia az írószövetségi tagsági igazolványt.Kaposy:Kihez intézi kérdését dr. Pozsgay Imre?Pozsgay:

Dr. Ábrahám Kálmán közlekedési államtitkárhoz: milyen közlekedési szabályokat alkalmazna a művészetekben?Ábrahám:Három táblát javasolnék. Az irodalomban időben jelezni a zsákutcát, a filmművészetben piros nyíllal a terelőutakat, a színházakba pedig állati erővel vontatott járművel behajtani tilos.Erdeiné:Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi minisztertől kérdezem: 1977-ben hány literrel kívánják emelni az egy főre jutó szeszesital-fogyasztást?Sághy:A fejlődés határa a csillagos ég. De ebből nehogy bárki is azt higgye, hogy a saját határa a sárga föld.Erdeiné:Dr. Kulin György csillagásztól kérdezem: melyik csillagképben fedezhetők fel a zöldség- és gyümölcsárak?Kulin:A rendelkezésünkre álló optikai és rádiótávcsövekkel a jelenlegi zöldséges gyümölcsárakig nem látunk el.Kaposy:Aki kérdez: Dr. Varga Haszonits Zoltán, az Országos Meteorológiai Intézet Előrejelző állomásának vezetője.Varga Haszonits:Kelen Bélától, az Esti Hírlap főszerkesztőjétől kérdem: tessék mondani, mostanában honnan fúj a szél?Kelen:Várható időjárás 1977-re: északkeleti széljárás, jobbára derült idő. Bár időnként nyugat felől emelkedő árszint-áramlatok várhatók. A napsütés – a sajtóban – tartós lesz. Dr. Pozsgay Imre kulturális minisztertől kérdezem: min tud nevetni a legjobban?Pozsgay:A művészek pénzügyein és a pénzügyiek művészetén.Kaposy:És a kulturális miniszter kihez intézi kérdését?Pozsgay:Tömpe István államtitkárhoz, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökéhez. Min lepődne meg a legjobban?Tömpe:

Azon, ha Budapesten is lehetne hallani a Petőfi rádiót. Kőrösi György rendőr vezérőrnagyot, belügyminiszter-helyettest kérdezem: mivel rongálja egészségét?Kőrösi:Nézem Columbo hadnagy nyomozási módszereit.Tömpe:Ön min tud nevetni a legjobban?Kőrösi:Egy jó rendőrviccen.Kaposy:Végül a rendőrség vezetője tesz föl egy nyitott kérdést.Kőrösi:Dr. Beckl Sándortól, az OTSH elnökétől kérdezem: Körözünk tíz montreali aranyérmet. Ha tud róluk, kérjük, jelentse a TV-Híradó II. kiadásáig vagy a legközelebbi rendőrőrsön!

Itteni színjátékDante Alighieri ötletét a mai iszonyokra alkalmazta a Rádió Kabarészínházának szőrözője:

Novobáczky SándorPrológ – Kállai FerencTánte Aligérti – Schubert ÉvaPesti férfi – Bárdy GyörgyKórus – Szombathy GyulaHírmondó – Várdai Zoltán

Prológ:Tánte Aligérti, aki érvényes útlevéllel hosszabb ideig külföldre volt szakadva, visszaérkezik abba a munkagödörbe, amelyet a laikusok Budapestnek szoktak nevezni. A főváros és a Tánti teljesen fel van dúlva. Óriási a zaj, minden dübörög, sistereg, forr, bugyborékol, egészen olyan, mint a pokolban. Bugyrok és gödrök tátonganak, hogy aztán betemetődjenek, majd ismét megásassanak. Vendégünk nem ismeri ki magát, de aztán talál egy Pesti férfit, aki szintúgy nem ért semmit, de mindent meg tud magyarázni. Kezdődjék hát a játék, az itteni színjáték...Tánte Aligérti:

A Kossuth Lajos utcának felénegy nagy sötétlő erdőbe jutottammivel az igaz utat nem lelémó szörnyű elmesélni mi van ottans milyen e sűrű, kusza vad vadonha értem – hát üssenek agyon...Pedig jól él e nép, látszatra nincs bajaA'tón járnak, kapálják telküketvalami mégis megüli lelküketSok a panasz, a jajszó, mint a tengers e bajoknak csupán két okaHogy sok az ember – és kevés az ember...

Bocsánatot kérek, tessék mondani, hogy jutok innen a Soroksári útra?Pesti férfi:A Soroksári útra?... Ja, a Soroksári útra! Tessék csak várni... Végigmegy az Üllői úton... Ja, pardon, Üllői út, az most nincs... Akkor

el tetszik menni a Kálvin térig... Oppardon, Kálvin tér, az se nincs most... A legegyszerűbb, ha repülőgéppel el tetszik menni Belgrádig, ott autót tetszik bérelni, azután Újvidéken, Szabadkán és Szegeden át tetszik szépen visszafelé haladni, és akkor nyílegyenesen el tetszik érni a Soroksári utat...Tánte A.:Rövidebb út nincs?Pesti férfi:De van. Lehet jönni Kiskunhalas felől is. Látom, a Hölgy nem idevalósi, ezért nem tudhatja, hogy itt most minden azért csúnya, hogy aztán szép legyen. Azért pokol, hogy mennyország legyen. De bízza csak rám magát, majd én elkalauzolom.Tánte A.: Ó mondd, uram, rémlátomás vajon?

Amottan látok nyüzsgő népeketamint egy lépcsőn fel és le lépegetmint vert hadunk mohácsi ütközetbenvánszorognak hiányos öltözetbenkezükben újság, Nemzet, Népszavaegyiknek sincs egyetlen szép szavamind liheg, jajgat és káromkodikde lázadni egy sem bátorkodikMért kell hát ennyi lépcsőt mászniok?S ily kora órán, mikor a nap se kél,Mi itt a rejtély és mi lehet a cél?

Pesti férfi: Azért ó idegen, merthogy korábbanreggeli újságjukat bedobták az ajtónde mert a posta nem keres a sajtónmost nem viszik fel. Keljen fel korábban.Gondolván azért Nyájas Olvasó:Olvasni vágy – vonuljon, mint a nyáj...Még akkor is, ha porckorongja fáj...Kelj fel, te lusta, végére jár a szendernincs kézbesítés, csak újságlábasítás...Hozd fel magad – mert kevés az ember!Ezért látsz ott ifjakat, zord atyákats e hajnali sajtóért mászó népekenpizsamát, inget és tréninggatyákat!

Tánte A.: Vagyis, mint mondod, minden gond s panaszlegfőbb oka, hogy kevés lett az ember...

Hisz értem én, de mondd csak, hogy van az,hogy embertömeg ezzel egyidőbensorokat áll órákig, meg nem unva,világos nappal, nagy dologidőben,ha szexfilm megy a Filmmúzeumba'?

Pesti férfi: Abból fakadnak e szomorú tényekhogy sok az embers nőnek az igények...

Tánte A.:Hallja-e, miket beszél maga itt össze-vissza? Egyszer az a baj, hogy kevés az ember, máskor meg hogy sok az ember. Sok vagy kevés?Pesti férfi:Kesok. Kevés is, meg sok is. Ahol sok kéne, ott kevés, ahol kevés kéne, ott sok. De csönd! Hallja e furcsa szózatot...Hírmondó:Közhírré tétetik, hogy az üzleteket ezentúl szombaton korábban csukjuk, kárpótlásul azonban hétfőn későbben nyitjuk. Vasárnap pediglen se nem nyitjuk, se nem csukjuk, mert...Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Értesítjük a kedves vevőket, hogy sörrel szolgálhatunk, de az üres üvegekkel menjenek az Anyjuk utcai beváltóhelyre, ahol is az üres üvegek visszaváltása szünetel, mert...Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Sajnálattal közöljük, hogy iskolánkban a tanítás nem kezdődhet meg, mert az iskola tatarozása nem készült el, ugyanis...Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Az iskola elkészült, de pedagógushiány miatt nem indulhat meg a tanítás, mert...Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Erről a szülőket levélileg nem értesíthetjük, mert...

Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Viszont a gyerekek mehetnek répát szedni a téeszbe, ahol...Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Bár jobb lenne, ha a szakmájukat tanulnák, mert...Kórus:Kevés az ember!Hírmondó:Azonnalra felveszünk: raktárost, szertárost, könyvtárost, irattárost, gitárost, kontárost. Szénszállítót, faszállítót, betegszállítót. Fafaragót, kőfaragót, rímfaragót. Kabinost, gebinest. Pintért, pincért, cincért, sintért. Masszőrt, és smasszert; éjjeli őrt, kaszkadőrt és kecskeőrt. Ácsot, szakácsot, kovácsot, takácsot. Virágkötőt, szitakötőt, összekötőt, ágyékkötőt. Kódolókat, hódolókat, jódolókat. Postásokat, portásokat, rostásokat, borostásokat. Képesítés nélküli tanítókat, képesség nélküli tanárokat. Burkolókat, hurkolókat, három műszakban horkolókat. Fröccsöntőt, vasöntőt, betűöntőt, gyertyaöntőt, vízöntőt és beöntőt. Kárbecslőt és kárpitost; hegesztőt, ragasztót, tapasztót, akasztót. Csőszöket – lehetőleg őszöket. Patikust, grafikust, kritikust, de fifikust. Agyagbányába agyagost, homokbányába homokost. Erdészeket, kertészeket, hangászokat, hangyászokat. Kézilányt, konyhalányt, hableányt, örömlányt. Lift-boyokat, cowboyokat, play boyokat...Csak tessék, csak tessék, be lehet állni, be lehet szállni... A szocializmus építése alatt a tatarozás zavartalanul folyik...Kórus:Kevés-kevés-ke-e-e-vés az ember!Tánte A.: Ritka az ember, mint kazalban a tű:

ezt hallom. Ám ha széttekintekmáshol annyian vannak, mint a nyű!

Pesti férfi:Jól mondod. Figyelj tehát, mint mond e furcsa hang...Hírmondó:Sok az ember, nagyon sok itt az ember... a vásárló, kérelmező, sérelmeket védelmező, ígérvényért kérvényező, lakást, autót igénylő, hivatalokban sürgő-forgó, pénztár előtt morgó-toporgó, Palatinusnál

sorbanálló, hóviharban taxira váró, lengyelekkel kereskedő, bíróságon pereskedő, ágyrajárókat bejelentő, panaszos és feljelentő, bölcsődét váró kismama, óvodáskorú kisbaba, telefonért esedező, egyetemre jelentkező. Sokan az esküvőre várnak, még többet várnak, akik válnak.Kórus: Sok a panasz, egy az ok,

hogy sok az ember,sok, sok, sok!

Pesti férfi:No, érti már Madame Aligérti? Látom, alig érti...Tánte A.:Várjunk csak egy pillanatra... Hogy is van ez? Miért kell olyan sokat várni az SZTK-ban?Pesti férfi:Mert kevés az ember. Az orvosember.Tánte A.:De akkor miért kell olyan sokat várni annak, aki be akar kerülni az orvosi egyetemre?Pesti férfi:Mert sok az ember. Az egyetemre pályázó ember.Tánte A.:És kik kapják az új lakásokat? A fiatalok?Pesti férfi:Igen. És ezt támogatni kell. Mert kevés az ember.Tánte A.:Akkor miért kell olyan sokat várniok?Pesti férfi:Mert sok az ember.Tánte A.:És miért van szükség új bölcsődékre, óvodákra?Pesti férfi:Mert nagy az igény. Sok az ember.Tánte A.:És miért nem épül elég?Pesti férfi:Mert kevés az ember...Tánte A.:(Már majdnem sír.) És miért zárják be az üzleteket?

Pesti férfi:Mert a kereskedelembe nem megy senki. Rosszul fizetnek. Kevés az ember.Tánte A .:És miért nem fizetnek nekik többet?Pesti férfi:Az rengetegbe kerülne. Sok az ember.Tánte A.:Várjon, várjon, megpróbálom összeszedni a gondolataimat... Azért kevés a gyerek, mert sok a gyerek, azért kevés az orvos, mert sokan akarnak orvosok lenni, azért kevés a kereskedő, mert sok a kereskedő. Vagyis azért kevés az ember, mert sok az ember, míg viszont azért sok az ember, mert kevés az ember... Rosszul vagyok, kérek egy pohár vizet...Pesti férfi:Sajnos, nem szolgálhatok. Éppen csőtörés van.Tánte A.:Miért nem javítják meg?

Pesti férfi:Mert kevés az ember... De úgy látom, már jobban van...Tánte A.:(Magán kívül.) Sokkal...Pesti férfi:Milyen sokkal?Tánte A.:Idegsokkal. (Összecsuklik.)Pesti férfi:Be kár érte, hisz olyan kevés az ember!...

Puskás L. Tamás

A törvény, az törvény(Egy KISZ-titkár monológja)

Előadta – Tímár Béla

Öt évi csendes agónia, azt hiszem, a legedzettebb szervezetet is megviseli. Hát még a mi KISZ-szervezetünket! Már ott tartottunk, hogy a tagdíjat is postán küldtük be, és bármilyen hihetetlen, lassan még értekezni is elfelejtettünk. És mindez miért? Mert egy vállalati bulin két pohárka kadarka között az igazgatónk azt találta mondani: Azt azért nem szeretjük, ha a bolha köhög...

Ettől a népies fordulattól robbant le nálunk a KISZ-élet. Nem értitek, ugye? Pedig rém egyszerű: az akkori titkárt Bolha Fredericknek hívták. És már ott, a vállalati bulin egymásnak adták a fülét a jóakarók, s mind ugyanazt súgták bele: A diri rettentő pipás rád, öregem...

Szegény Bolha! Innentől kezdve nemhogy köhögni, ugrálni, de még pisszenni sem mert. Csak ült az értekezleteken, és hallgatott, mint nyuszi a fűben, nem mozdult, akárhogy noszogatták alulról és felülről. Titkár is maradt a KISZ-kor legvégső határáig.

Az idén aztán engem választottak meg. Azt hiszen, főleg a nevem miatt: Hajnal Bélának hívnak, és az igazgatónknak az a legújabb szavajárása: szeretem a hajnalt...

De nem is ez az érdekes. Titkár lettem, és már a választás utáni első nap négyszögülésre voltam hivatalos. Tudjátok mi a négyszögülés?! Hát, amikor a pártszervezet, a szakszervezet, az állami vezetés meg a KISZ összejön, és ki-ki elmondja a magáét.

A megszokott rendben ment minden. Én csendesen bóbiskoltam, a többiek szorgalmasan szögtek. Egyszer csak megüti valami a fülemet: Itt van ez a használaton kívüli helyiség, a KISZ-bizottsági, oda berakhatjuk az új számítógépet. Hajnal elvtársak szépen leköltöznek a pincébe. Ősszel, ha feljön a talajvíz, ők is feljönnek.

Egy pillanat alatt elszállt az álom a szememből, úgy felindultam.

Talajvíz? Pince? Hát ezt érdemeljük, öt síri csendben végigült év után?Megszólaltam. Kedves elvtársak... – így kezdtem, mert a bevezetőn

sok múlik, ugye –, szóval, kedves elvtársak ez a költözködés nem megy...

Olyan sűrű csend lett, mint az aggteleki barlangban két cseppenés között. Egyszögként meredtek rám, az arcukon elképedés, és döbbenet: beszélő KISZ-titkárral nem találkoztak öt éve... Nem megy... – hördült fel sebzetten az igazgató –, és ha szabadna informálódnom, miért nem?

Miért? Mert az Ifjúsági Törvény egyértelműen leszögezi... Itt egy kis szünetet tartottam, részben a hatás kedvéért, részben mert fogalmam sem volt, szuterénnel és talajvízzel kapcsolatban mit szögez le az Ifjúsági Törvény egyértelműen. De mielőtt rájöhettem volna, a szakszervezetis megszólalt: Igaz, igaz... Épp tegnap lapozgattam a Törvényt, benne van, ott van bizony benne...

Még egy diadalmas pofára valót sem sikerült összegyűjtenem, amikor igazgatónk a szokott népies fordulattal már csatlakozott is az előtte szólóhoz: És, ahogy nálunk Baranyában mondják: jobb ma egy számítógép a padláson, mint egy KISZ-bizottság a szuterénben...

Igen. A törvény, az törvény... – összegeztem a dolgot a rám jellemző tömörséggel, miközben történelmi pillanat szellőjét éreztem lengedezni. Új jelszó született!

Másnap reggel beugrottam a dirihez. Nagy-nagy szeretettel fogadott. Elcsevegtünk erről, arról, ő a szabályozókra panaszkodott, az anyagárakat emlegette, én főleg a Törvényből idézgettem. Így van ez... – mondtam a búcsúzásnál szemérmes sóhajjal –, de a törvény, az törvény. Itt írd alá, igazgató elvtárs, kérlek. Holnap akkor el is mennénk, kiválasztjuk az új bútort... Másnap egyszögülést hívtam össze.

Megtárgyaltuk az új helyzetet, és akcióprogramot állítottunk össze. Első pontként leszögeztük: KISZ-tagjaink a jövőben, hónuk alatt az Ifjúsági Törvény egy példányával kötelesek mindenütt megjelenni! A könyvet illetéktelenek előtt kinyitni nem szabad; idézni fejből kell, folyamatosan és érces hangon... Találkozásnál és búcsúzásnál a köszönés: A törvény, az törvény! A hatás nem maradt el. A bűvös fogalom körbe-körbe járt, a vállalat vezetői akárhogy bujkáltak is, percenként találkoztak vele. Plakátjaink ott virítottak a folyosókon, az ebédlőben, de még a mosdóban is. Beategyüttesünk megzenésítette a legfontosabb paragrafusokat, a színjátszóink által dramatizált változatra azonnal lecsapott a Thália Színház. Amikor a járási és megyei keretek kimerültek, a nagyvilághoz fordultunk. Sikerrel. A Nemzetközi Vöröskereszttől két vagon tejpor érkezett, amit azonnal továbbküldtünk

Bangladesbe – feladó az Ifjúsági Törvény. Az iráni sah összes használt öltönyeit nekünk ajándékozta, arra hivatkozva, hogy addig mást nem küldhet, amíg az olajárak tovább nem emelkednek. A KGST elküldte állandó bizottságainak felsorolását tartalmazó 26 dedikált kötetét. A beatzenekar új cintányért és huszár egyenruhát kapott, zongoristánknak új Hammond-orgonát, MHSZ-csoportunknak egy alig használt Sztálin-orgonát vettünk. Éppen a Moulin Rouge tánckarával kötendő szocialista szerződésünket írtam alá, amikor csörrent a telefon. Az igazgató keresett. Egy pillanatra fennakadt a szemem – ha adni akar valamit, miért nem ő jön?! Na mindegy, átmentem. Titkár elvtárs – mondja meglepő kimérten –, holnap kommunista szombat. A KISZ-tagság, ugye, teljes létszámban bent lesz?

Kommunista szombat?! – nézek hüledezve. Nem lehetne inkább kommunista hétfő vagy kommunista csütörtök? Ebben a szezonban minden szombatunk foglalt. Nem halaszthatjuk el a hortobágyi hajókirándulást, hogy a 100 napos Ifjúsági Törvény tiszteletére rendezendő lampionos kerti ünnepélyről ne is beszéljek! Az igazgatónk hangja felcsattant: tegnap végre sikerült időt szakítanom rá, és elolvastam a törvényüket. Én szeretem a hajnalt, de a második és a harmadik rész leszögezi, hogy az ifjúságra háruló kötelességek... És ugye, kedves barátom, a törvény, az törvény. Elvesztünk!

Peterdi Pál

Alkohol

Részeg – Agárdi GáborRiporter – Kern András

Részeg: Végigmentem az ormódi temetőnElvesztettem,Elvesztettem,ElvesztettemPiros bársony keszkenőm... (tovább énekel)

Riporter:Kedves nézőink. Az alkohol című riportsorozat keretében ma az óligeti Vendéglátóipari Vállalat 1329-es számú üzemegységébe, a Bús Bivalyhoz címzett falatozóba látogattunk, hogy ehelyt is felmérjük a romboló hatású szenvedély romboló hatását. Pardon, jó napot kívánok.Részeg: Csak a régi,

Csak a régi,Csak a régi...Kisztihand.

Riporter:Bocsánatot kérek. Ugyebár uraságod az alkoholos befolyásoltság állapotában van?Részeg:Csak a régi... csak a régi... Hol az Isten csudájában vagyok én?Riporter:Azt bátorkodtam kérdezni, vajon ön az alkoholos befolyásoltság állapotában van-e?Részeg:Mi? Hogy én? Neeem. Szó se róla. Mólés vagyok és passz. Siker. Siker reggel, siker nappal, siker éjjel. Kardos Ede és a siker, összenőttek, mint az iker. Hehe, jó?

Riporter:Nem tudom, kérem szépen, miszerint az alany hajlandó-e a kamera elé állni?Részeg:Csak a régi... csak a régi... Márminthogy micsoda hová micsinálni?Riporter:Bátorkodtam kérdezni, vajon önt, mint az interjú alanyát a kamera elé állíthatom-e?Részeg:Maga nyelvtanár? Merthogy úgy összekutyulja az alanyt meg az állítmányt?Riporter:Hát kérem, akkor szíveskedjék ideállni. A kamera elé.Részeg:Na jó, hát állni, az egy kis túlzás. De majd odatámaszkodom. Kukucs, anyuci! Nem jó, várjon. Ez a profilom a fotogenetikusabb. Csak a régi... csak a régi...Riporter:Ha megkérhetném, hogy néhány percre tartózkodjék az énekléstől.Részeg:Igeeeen. Hát miért, csak a Koncz Zsuzsának szabad? Ó, miszter Alkohol ez az egyenjogúság?Riporter:Akkor feltenném az első kérdést. Talán ne méltóztassék kikonyulni a képmezőből. Nos, miért italozik ön?Részeg:Márminthogy mit miért csinálok?Riporter:Hogy miért italozik?Részeg:Méghogy én? Hát idefigyeljen, olyat én sose tennék, érti? Nekem családom van, nekem katonakönyvem van, nekem isiászom van... engem italozni még senki se látott, és jobb, ha tőlem tudja. Piálok és passz. Világos?Riporter:Akkor majd másként fogalmazom a kérdést. Miért... izé... piál ön?Részeg:

Höhö... ez aztán a kérdés. Hallod, Laja? Hogy miért piálok? Hát mert szomjas vagyok. Világos? Mert aki csak eszik ugyebár, az szomjan hal. Viszont aki csak iszik... hát hallott maga olyat, hogy egy belevaló idült éhen halt volna? Menjen már.Riporter:Arra sosem gondolt, hogy a túlzott szeszfogyasztás jóvátehetetlen rombolásokat okozhat a páciens metabolizmusában?Részeg:Huhaha... Mondja már, magának ez van, vagy úgy tanulják?Riporter:De kérem, de kérem. Én ezzel pusztán a különállásomat óhajtom hangsúlyozni. Elhatárolom magam ettől a magatartásformától.Részeg:De jól nyomja. Szóval maga sose piál?Riporter:Soha!Részeg:Jaaaaj, maximális részvétem. Szóval csak a kaja, mi? Látja, ez a mi bajunk. Az ősi turáni átok. Zabálni, azt tudunk. Hát miért nem megy elvonókúrára?Riporter:Arra nem gondol, hogy a családját a legsötétebb nyomorba taszítja ezzel az életmóddal?Részeg:Arra nem. Az ördög vigye, tisztára kiment a fejemből. Hát mit csináljak, most már késő. A lányom ugyebár kozmetikus a Váci utcában, a nagyobbik fiam hál Istennek autófényező, a kisebbik meg körorvos Zalában. Unberufen, van mit aprítaniok a Johnny Walkerba. Egy tengerészgyalogság kevés lenne, hogy őket nyomorba piálja. Akar mindent tudni? Magam is a tudomány áldozata vagyok.Riporter:Igazán? Ez érdekes.Részeg:Merthogy a fiam páciensei borral fizetnek. Egy báráhyhimlő, egy demizson. Egy mellhártya, egy butykos. Hálapia. Hát mit tesz egy érző atya? Elhörpintem előle, kisztihand. Ez nálam munkafröccs, értjük? Nem azért, de mindenki jobban járna, ha nemzetközileg se munkaebédeket tartanának. Látom ezeket a fényképeket. Ott a Wilson,

ott a Schmidt: úgy fogják a vellát, mintha egymás hátába akarnák döfni. Zutty. Munkaivászatot kell tartani. Utána Schmidt és Wilson eldanol egy-két nótát, aztán kigurítják őket parafálni. Csak a régi... Csak a régi...Riporter:Hát tessék, kérem. Mindent csak az ital szemszögéből mérlegel. Fogalma sincs a világ dolgairól.Részeg:Az már egyszer fix, kisztihand. Hát most szóljon, piciapám, mit műveltek azzal a szegény kis Szelassziéval?Riporter:Államosították a császár vagyonát.Részeg:Érdekes, nálunk a melóban pont fordítva van. Van egy góré, az rendszeresen császárosítja az állam vagyonát. Azt mondja: Tyű, de forró ez a fuvar cement. Tudjátok mit, megfújom! Na és ahhoz szóljon, hogy Hollandiában három japán elrabolt egy francia nagykövetet.Riporter:Hát, ugyebár, kérem, ez súlyos nemzetközi konfliktus...

Részeg:És tudja, miért nem rabolnak soha albán nagykövetet? Mert félnek, hogy a nyakukon marad.Riporter:Mindent összekever. Az agyi tevékenység lebomlása. Ez már a harmadik stádium. Ímhol a bizonyíték: az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. Nem lesz ennek jó vége, kéren. Mondja, hát nem fél?Részeg:Na, tudja kisztihand, tegnap este azért egy kicsit megrezzentem. Üldögélek ugyebár odahaza, töltök a két pohárba. Mondom: te Vilmos, néha már úgy érzem, hogy előbb-utóbb magamban fogok beszélni. Mint a riporterek. Érted, Vilmos?Riporter:Pardon. Ki ez a Vilmos?Részeg:Hát éppen ez az, kisztihand. Senki. Vilmos alma. Nem volt ott a kutya se. Mert ugye:

Végignéztem ezt a tévészériátGógyis ürgeAz ilyesmitIde a késtPia mellett éli át.Attól lettem azóta is úr folytonMert a tévéElérte, hogyA néző csakA piának szurkoljon.

Mikes György – Somogyi Pál

Apa és fia az Állatkertben

Somogyi:Kedves hallgatóink, kedves nézőink! Az Állatkertet rendszerint szülők látogatják gyermekeikkel. Ezért azt találjuk természetesnek, hogy mi ne két felnőtt legyünk, hanem apa és gyermeke. A gyerek mindig kérdez, az apa mindig mindenre válaszol. Te leszel a gyerek!Mikes:Miért pont én?Somogyi:Mert máris kérdezősködsz. És különben is, nézz magadra, hátulgombolós vagy!Mikes:Én? Nahát, úgy látszik, fordítva vettem fel a nadrágomat.Somogyi:Tudod, ha máskor is figyelmetlen leszel, bevisz a rendőr bácsi...Mikes:Miért?Somogyi:Az újság is megírta nemrégen: a rendőröknek feltűnt egy férfi az utcán, azt hitték róla, hogy a kisdolgát végzi.Mikes:És nem azt csinálta, apu?Somogyi:Nem. A nadrágjában levő 20 kiló húst igazgatta, amit a közeli konzervgyárból lopott. Ebből is látható, fiacskám, hogy mire vezet a mohóság. Sosem jutott volna bajba, ha csak egy szál kolbászt lop el.Mikes:

Ez disznóság volt, mi? Apu, vegyél nekem elefántot!Somogyi:Nem veszek.Mikes:Apu, akkor vegyél nekem dögkeselyűt! Apu, miért nem veszel nekem dögkeselyűt? Miért rikácsolnak a dögkeselyűk?Somogyi:Azért kisfiam, mert a vasút közvetlenül mögöttük megy.Mikes:És attól idegesek, hogy ott mászkálnak a vonatok?Somogyi:Attól, hogy késnek.Mikes:Apu, miért nem költözik el innen az Állatkert?Somogyi:Mert nagyon költséges lenne. Már az is nagy gondot okozott az igazgató bácsinak, hogy itt hogyan helyezze el az állatokat.Mikes:Apu, azt tudod, hogy siketfajdunk is van?Somogyi:Ezt ki mondta neked?Mikes:Anyu. Mindig azt mondja, hogy neked ugyan beszélhet.Somogyi:Örülj, hogy egyáltalában elhoztalak az Állatkertbe. Mit szeretnél látni?Mikes:A Labirintus című új magyar filmet.Somogyi:Itt az Állatkertben?Mikes:Igen. A Zimmermann apukája azt mondta: de nagy marha voltam, hogy megnéztem.Somogyi:Nézd meg inkább a vízilovakat a medencében.Mikes:Mondd, apu, leér a víziló lába?

Somogyi:Mért kérdezel ilyen hülyeségeket?Mikes:Mert a kecskeméti új sportuszoda medencéjében csak 180 centiméteres a víz, és a vízipólózók állni tudnak a medencében.Somogyi:Te hány centi vagy?Mikes:Ha kihúzom magam, akkor 150.Somogyi:És tudsz úszni? Akkor lemegyünk a kecskeméti uszodába, és ott ácsoroghatsz egy kicsit. Egy órácskát.Mikes:Fulladjak meg, ez azt jelenti...Somogyi:Áruld el, végre kisfiam, hogy mit akarsz látni?Mikes:Azt a 200 ezer forintos gyűrűt a Népköztársaság úti ékszerboltban.Somogyi:Azt úgysem tudom megvenni neked. Akarsz inkább egy perecet?Mikes:Apu, azért nem tudod megvenni, mert nem vagy ápolónő?Somogyi:Miért? Az ápolónők meg tudnák venni?Mikes:Most még nem, de július 1-től felemelik a fizetésüket.Somogyi:Idehallgass, kisfiam. Mesélek neked erről valamit. Egy rossz bácsi meg akarta szerezni a 200 ezer forintos gyűrűt, és fúrt egy hosszú alagutat. Már a kirakat alatt volt, amikor beütött a krach.Mikes:Mi történt, apu?Somogyi:Felfedezték az aluljárót, és mindjárt átadták ünnepélyesen, határidő előtt a forgalomnak.Mikes:Apu, hadd maradjunk itt estig...

Somogyi:Miért akarsz itt maradni estig?Mikes:Anyu azt mondta, este jön a lochnessi szörny.Somogyi:Az nem este jön, hanem délután, és nem lochnessi, hanem lajosmizsei, és nem szörny, hanem a nagynénéd.Mikes:Apu, vigyünk haza egy tevét!Somogyi:Nem vihetünk haza, kisfiam, mert a teve buta állat.Mikes:Azért nem vihetjük haza?Somogyi:Azért. Egy új lakótelepen minden ház olyan egyforma, hogy sose találna haza.Mikes:Apu, az ember a tevétől származik?Somogyi:Honnan veszed ezt a butaságot, fiam?Mikes:A szomszéd bácsi sem talál sose haza esténként, a sötétben.Somogyi:Hát mert olyan egyformák a házak.Mikes:Nem. Csak reggel engedik ki a Detoxikáló Intézetből... Apu, az oroszlán mennyi sajtot eszik?Somogyi:Az oroszlán nem szereti a sajtot.Mikes:Akkor sem, ha kolbász ízű?Somogyi:Akkor sem.Mikes:Akkor minek gyártják?Somogyi:

Mert a sajt nagyon egészséges.Mikes:És miért kolbász ízű?Somogyi:Hogy ne jusson eszedbe közben, hogy sajtot eszel.Mikes:Apu, mikor lesz Nemzetközi Aludttejnap?Somogyi:Hogy te miket tudsz kérdezni? Nemrégiben volt a Nemzetközi Tejnap.Mikes:Igen, de azt átaludtam... Apu, az oroszlán szereti a tejet?Somogyi:Nem szereti. Csak a kisoroszlán kap tejet.Mikes:A kisoroszlán szereti?Somogyi:Az se szereti, de 18 éven aluliakat nem szolgálnak ki a kocsmában.Mikes:Apu, kérhetek valamit?Somogyi:Már megint mit akarsz?Mikes:Apu, vegyél nekem denevért!Somogyi:Mit csinálnál egy denevérrel?Mikes:Délelőttönként együtt lóghatnánk. Ő a padláson. Én a suliból. Mondd, apu, mért lóg a denevér fejjel lefelé?Somogyi:Még ezt se tudod, kisfiam? Hát hogy ne szálljon a lábába a vér. Ha nem kérdezel olyan sokat, veszek neked egy perecet.Mikes:Perecet? Igen? Az elefánt szereti a perecet, apu?Somogyi:Szereti.Mikes:

Apu, szereti az import kínai sózott dióbelet is?Somogyi:Nem szereti.Mikes:Azért, mert kínai?Somogyi:Nem azért. Mert nem tudja kinyitni a pléhdobozt.Mikes:Apu, te szereted a kínai sózott dióbelet?Somogyi:Nem, kisfiam, én a szovjet-magyar Barátság kőolajvezetéket szeretem.Mikes:Apu, egy elefánt meg egy zsiráf tud beszélgetni egymással?Somogyi:Nem tud.Mikes:És mért nem?Somogyi:Mert nincs közös témájuk.Mikes:Apu, a víziló nem panaszkodik, hogy drágábbak lettek a strandbelépőjegyek?Somogyi:Majd bolond lesz panaszkodni. Ha kinyitja a száját, teli lesz vízzel. Döntsd el végre, kisfiam, mit akarsz megnézni itt az Állatkertben?Mikes:Egy emberszabású majmot.Somogyi:Szerencséd, hogy Peterdi Pali bácsi nem hallotta, kaptál volna tőle két akkora pofont...Mikes:Apu, a majmok szeretik a paradicsomot?Somogyi:Szeretik, de nem kapnak. Drága.Mikes:Mit kapnak helyette?

Somogyi:Egy rádiót, amelyből minden reggel megtudhatják, hogyan alakulnak a zöldségárak.Mikes:Apu, vigyünk haza egy majmot!Somogyi:Mi a csudának?Mikes:Szeretném megfigyelni, hogyan lesz belőle ember...Somogyi:Hogy akarod megfigyelni?Mikes:Leültetném a tévé elé, hogy nézze a Mindenki iskoláját.Somogyi:És miből vennéd észre, hogy már ember?Mikes:Abból, hogy a képernyőhöz vágná a banánt.Somogyi:Na jó, akkor most már gyere, fiam, anyád vár minket, haza kell mennünk.

Mikes:Még nem akarok hazamenni.Somogyi:Hazamegyünk, és punktum. Hajolj meg a közönség előtt, és köszönj el úgy, ahogy otthon, a szüleidtől tanultad.Mikes:Iá! Iá! Iá!

Brachfeld Siegfried

Berlini notesz

Itt a szabadság! Az ember utazik ide-oda, jobbra-balra, előre-hátra. Nem! Előre-hátra nem szoktak, ugye? Jobbra és balra: igen. Érdekes, hogy éppen akkor, amikor jobbra meg balra mennek, akkor mennek előre és hátra. Mi például a kis feleségemmel voltunk Berlinben. Mentünk jobbra és balra, és megint föltűnt sok minden. Egy régi közmondás: a berlinieknek nagy pofájuk van.

De most már a városnak is van. Csodálatos építkezés folyt és folyik, és főleg a lakások gyorsan épülnek. A falak egy kicsit vékonyak, de azért falak. Részt vettem egy ilyen új lakás bemutatón. Az építőmester átment a szomszéd lakásba, bezárt minden ajtót, és onnan kiabált nekünk: Hallotok engem? Erre mindenki visszakiabált: Igen! Aztán az építőmester azt kiáltotta: Láttok engem? Mindenki visszaordított: Nem! Visszajött és mondta: Ezek aztán falak, mi? De nemcsak ezen nevetnek, hanem mernek máson is nevetni. Például ezen a kérdésen, hogy melyik kocsi nagyobb? A Trabant vagy a Csajka? Na, mit tetszik gondolni? Természetesen a Trabant, mert sokszor látni egy Trabantból öt embert kiszállni, egy Csajkából viszont mindig csak egy száll ki.

Aztán mentünk egy kicsit jobbra. A ZOO-pályaudvaron rengeteg ember között észrevettem egy pesti ismerőst, Ignácnak hívják. Attól féltem, hogy Ignác el fog tűnni a tömegben anélkül, hogy beszélgettünk volna. Ezért a tömeg fölött kétszer is rákiabáltam: Náci! Erre mindenki megfordult.

Nem lehet azt mondani, hogy Berlinben nem építettek. Például a városközpontban szembeötlik az Europa Center mellett egy új, modern evangélikus templom, a megmaradt háborús csonkatorony mellett. Kicsit furcsán néz ki. A berliniek, akik hajlamosak minden újra valami humoros megjegyzést tenni, úgy keresztelték el: Jézus-Krisztus Erőmű. Láttam előtte egy nagy fekete táblát, amire a következő volt írva: Ma még nem vétkezett? Erre valaki krétával aláfirkálta nagy betűkkel: Akkor hívjon föl, és mellette a telefonszám.

Amikor visszautaztunk Pestre, megkérdeztünk egy berlini vasutast: mit tetszik gondolni, elérjük még ezt a vonatot? Erre ő tipikus berlini módra válaszolt: attól függ, hogy tudnak futni, mert három perccel ezelőtt ment el.

Peterdi Pál – Radványi Barna

Nagy család lakást keres

Előadta – Sinkovits Imreés a szerzők

Radványi:Most már aztán igazán itt a tavasz.Peterdi:Én tudom, de hogy te miből vetted észre...Radványi:Abból, hogy tegnap berepült a grundról egy futball-labda a levesembe.Peterdi:A futballt hagyjuk. Beszéljünk másról. Mit szólsz az új családjogi törvényhez? Hogy szükség esetén az állam vállalja a tartásdíjakat.Radványi:Mondd, ez a focistákra is vonatkozik?Peterdi:Hagyd már a focistákat. Nem elég a maguk baja? Te például vállalnád a szövetségi kapitányságot?Radványi:Boldogan. Imádom, ha szeretnek. De nem lehetnék inkább szövetségi tábornok?Peterdi:Igazad van. Legalább a gallérodon legyenek csillagok, ha már a csapatodban nincsenek. Gondolod, hogy te értenél hozzá?Radványi:Hát érteni én se értenék, viszont nagyon szépen festenék a kispadon.Peterdi:Értem. Mint például Rembrandt. Vagy Goya. Ő is ült a kis padon, és

nagyon szépen festett. Na és mivel kezdenéd a kapitányságot?Radványi:Könyörgéssel.Peterdi:Mint az őskeresztények a Colosseumban. No, de mit kérnél?Radványi:A főnökségtől előleget, a közönségtől türelmet.Peterdi:Mennyit?Radványi:Mennyi előleget?Peterdi:Mennyi türelmet?Radványi:Ja, hát tizenöt, húsz évet. Annyi idő alatt csak történik valami. Egyébként az 5 : 0-ás vereség után beszéltem az egyik játékossal. Megkérdeztem, mi volt az oka a nagy ruhának. Nagyon intelligens fiú volt, Petőfivel válaszolt.Peterdi:Petőfivel? Mit mondott?Radványi:Ottan némán, mozdulatlan álltam, mintha gyökeret vert volna lábam.Peterdi:Mondd, nem kellene mégis inkább a családjogi törvényről... ?Radványi:Igazad van. Látod, az nagyszerű dolog, hogy a több gyermekes családok azonnal lakáshoz jutnak.Peterdi:Az igen. Bár van itt egy sokgyermekes család, amelyik 75 éve vár lakásra. Igaz, hogy májusban ők is megkapják.Radványi:75 évig vártak? Biztos nem volt elég gyerekük.Peterdi:Olyan 3 - 4 millió...Radványi:Négymillió gyerek? Hát hogy hívják ezt a családot?Peterdi:

Az anyakönyv szerint: Ferencvárosi Torna Club. De ők csak úgy mondják: Fradi.Radványi:Ja, értem, ez a leánykori nevük. Hát, szóval, mégis a fociról beszélünk. No, nem bánom, üsse kő, illetve, ha a Fradiról van szó, akkor üsse Kű. Az Üllői úton úgyis közeledik a pályaavató. Gondolom, örülnek neki.Peterdi:Biztosan. Bár okosabb, ha megkérdezünk egy családtagot. Van is itt egy ilyen zöld-fehér sarj. Bizonyos Sinkovits Imre.Sinkovits:Hajrá, Fradi!Radványi:Ez komoly?Sinkovits:Ez komoly, Isten és ember előtt. Még az önéletrajzomba is beírtam.Radványi:Lehet, hogy ezért nem lettél szövetségi kapitány?Peterdi:Imre, úgy hallottam, hogy te elnökségi tag vagy a Fradiban.Sinkovits:Ezek mindent kiszaglásznak!Radványi:Imre, egy rázós kérdés. Úgy emlékszem, volt a famíliában annak idején néhány nagyszájú, komisz kölyök is.Sinkovits:Azok csak lelencek voltak. A kedves papa egy-kettőre ki is pofozta őket. Amikor Rákosi...Peterdi:Tessék?Sinkovits:Mondom: amikor Rákosi Gyuszi először került a válogatottba, ezek már rég lekoptak.Radványi:Na, és mondd, rendszeresen kijársz a meccsekre is?Sinkovits:Tekintettel arra, hogy sok az elfoglaltságom, elég sokszor részesülök szidásban, mert névsorolvasás van.

Radványi:Talán te írod azokat a versikéket is...Sinkovits:Miféle versikéket?Radványi:Amiket a pályán lehet hallani. Hogy például azt mondja: Fradi-drukker füle gukker, abba néz a Dózsa-drukker...Peterdi:De Barna... Imre nem ír verseket...Sinkovits:Köszönöm, Palikám, legalább mi sportemberek tartsunk össze.Peterdi:Inkább szavalni szokott...Sinkovits:Az is jó!Radványi:Te, Imre, mint elnökségi tag, bizonyára teljesen otthon vagy Fradiügyekben...Sinkovits:Nézd, nem azért, hogy így vagy úgy – bár az elnökségi ülésekre ritkán jutok el –, de amit én a Fradiról nem tudok, azt nem írhatod fel redisz-tollal egy cseresznyemagra.Peterdi:Na, vigyázz, mert amikor 1899-ben építeni kezdték a Soroksári úti pályát, az én nagyapám végezte az első kapavágást.Sinkovits:Nekem ne mondd. Az én dédnagyapám csinálta azt a kapát. Idehallgass, tudod, hogy miért építettek zuhanyt a Soroksári úti pályára? Hogy legyen hol behűteni a sört. Tudniillik minden edzésre kigurítottak egy hordóval a Gutgessel vendéglőből.Radványi:Apropó, most nincsen zuhanyozó a magyar pályákon?Peterdi:Már hogyne volna!Radványi:Akkor miért az NSZK-ba járunk hideg zuhanyt venni?Sinkovits:

Nem tudjátok, hogy milyen csuda pálya volt az a Soroksári úti. A nagyfater mesélte. A kerítést egyből megspórolták, mert az egyik oldalán volt a vasúti töltés, másikon egy iskola, a harmadikon egy tűzfal. Azt döngették az ősök mindig a lasztival. Aztán jött a házmester: Du verflixter Vagabunde, Hundsbande... azt hittem, hogy jön a Kaiser Franz Josef mit dem tábori tüzérség. No, de metélek is én ám grenadirmars az a laszti mit dem Messer... Nem vicc! Ez történelem, és komolyan, micsoda mecénások voltak még akkoriban! Amikor 1903-ban az első bajnokságot nyertük, a Zugeber pék egy egész kosár sóskiflit küldött a fiúknak.Peterdi:Ma is ezt kellene csinálni. Ha győz a csapat: egy kis sóskifli.Radványi:Rendben van, ha győz, egy kis sóskifli. Na és ha kikap?Peterdi:Akkor egy nagy tú...Radványi:Na, na, na...Peterdi:Mondom: akkor egy nagy túra a környező világvárosokba: Monor, Üllő, Kerepes,...Radványi:Gyömrő. Ugye, hadd lássanak világot azok a fiúk.Sinkovits:Na, de most várjatok. 1903-ban a Holonits hentes egy szabályos meccslabdát csinált a bajnoki vacsorára. Fasírtból. Ez komoly. Albert Flóri 1967-ben megnyerte a France Football aranylabdáját, Borbás Gazsi pedig 1903-ban a Holonits hentes fasírtlabdáját. Akkoriban minden vasárnap délután leszállt az 52-es villamosról egy bajuszos fiatalember. Egyik hóna alatt újságpapírban a futballcsuka, a másik hóna alatt újságpapírban egy zsíros kenyér. Ez volt Schlosser Imre.Radványi:Manapság ez már elképzelhetetlen.Sinkovits:Világos, mert nem jár az 52-es az Üllői úton.Peterdi:Bajusz még ma is akadna, Schlosser viszont nemigen.Radványi:

Imre, ajánlok egy vetélkedőt. Felteszünk neked egy csomó kérdést Fradi-ügyben. Ha nem tudsz mindegyikre felelni, akkor te adsz nekünk két beugrót a pályaavatóra.Sinkovits:Jó, és ha tudok?Peterdi:Akkor mi kapunk tőled.Sinkovits:Nem lehet azzal vádolni titeket, hogy hazárdjátékosok lennétek. Na jó, kezdjük.Peterdi:Kezdjük a régi játékosokkal. Mi volt Amsei Náci beceneve?Sinkovits:Pók.Radványi:Buda Lászlóé?Sinkovits:Púpos.Peterdi:Kéri Károly?Sinkovits:Birka.Radványi:Pataki Mihály?Sinkovits:Pityke.Peterdi:Ki volt a Rongylábú?Sinkovits:Czibor Zoli. Jaj, idehallgassatok, ez nem vicc. Az 1954-es világbajnokság előtt edzőmeccset játszott Svájcban az aranycsapat. Nem ez, a másik. A második félidő közepén Czibor kiszaladt a kispadhoz inni. A svájci szélső éppen előretört, Zoli visszaugrott a pályára. Kezében a pohárral. Szerelte a szélsőt, csinált két cselt, leszaladt, beadott, és csak úgy ment vissza a kispadhoz. De egy csepp nem sok, annyi sem ömlött ki a pohárból. Hiába, az edzés...Radványi:

Eddig álltad a sarat, de folytassuk a vetélkedőt. Hogy becézték Magda Bélát?Sinkovits:Csipogó.Peterdi:Pósa Bélát?Sinkovits:Prakker.Radványi:Kocsis Sándort?Sinkovits:Kocka. Nehezebb nincs?Peterdi:Várj, ki volt Pubi?Sinkovits:Tátrai Sándor.Radványi:Ki volt Drumi?Sinkovits:Polgár Gyula. 1938-ban a 6 : l-es KK-meccsen összefutott Sestával. Sesta Karli azelőtt díjbirkózó volt. Töpörtyű fül, csupa izom, se nyaka, se dereka. Könnyebb volt átugrani, mint megkerülni. A B-közép felhördült, azt hitték, hogy betapossa Drumit a fűbe. Erre úgy pattant le róla, mint a pléhbolha. Drumi udvariasan lehajolt, felsegítette. Sesta arca eltorzult, káromkodni kezdett, és az öklét rázva távozott. Csak a meccs végén derült ki, hogy Drumi csupa udvariasságból a bőrébe markolt. Úgy emelte fel a földről. Sesta még az öltözőben is őrjöngött: az a csavargó majdnem letépte a fülemet.Peterdi:Kit becéztek Tüskének?Sinkovits:Fenyvesi Mátét. De őt Lódokinak is hívták. Egy nagy meccsen Mátrai Sanyi elégedetlen volt a játékvezetővel. Sőt, még megszólításával is kitüntette: Bíró úr, maga beteg, majd Fenyvesi megvizsgálja. Mátrait a bíró rögtön kiállította, mert ő is tudta, hogy Fenyvesi állatorvos.Peterdi:Te Barna, végre egy elnökségi tag, aki tud is valamit. Ritkaság a magyar futballban. Na, Imre, kit becéztek úgy, hogy Vilika?

Sinkovits:Istenem, Sipos Vilika. Évekig játszott külföldön, alig tudott magyarul. Nagy szélső volt és micsoda zsugás. A felesége minden reggel pontosan kiszámolta neki a zsebpénzt. Volt Vilikának egy szép szürke télikabátja, aztán egy délben mégiscsak zakóban jött haza. Vacogva. Az asszony összecsapta a kezét: Úristen, Vilika, hová lett a szép kabátod? Hát miért, édeskó, adtál te nekem ma zsebpénzt? Arrafele mentek máma rosszul a lapok. Kellett kabát otthagyni, passz.Radványi:És azt tudod-e, hogy ki volt a Suttyó?Sinkovits:Turai Jóska. 1926 karácsonyán írta alá a profiszerződést. Heti húsz pengőre. Komolyan, ma már ismeretlen az ilyen anyagiasság, igaz?Peterdi:Az ilyen igen.Sinkovits:Nagyszerű játékos volt Turai Jóska. Szívós, erős, kemény, mint a szikla. Ha az ellenfél szívóskodott valamelyik fradistával, Suttyó szépen nyugodtan odament hozzá: Pajtás, engem rugdalj, ne a kis Takit!Radványi:Pali, ez az Imre mindent tud, én legszívesebben fel is adnám.Sinkovits:Nem feladni! Hát ez a Fradi-szív?Radványi:Ugyan, Imre, Fradi-kolbász sincs már, nem hogy Fradi-szív. Hol van az már?Sinkovits:Kérlek szépen, csinálunk az új pályán egy kis múzeumot. Ott majd kiállítjuk a Fradi-szívet, a kicsinyített mását.Peterdi:Várj, nekem van egy beugrató kérdésem. Ki volt a Spéci?Sinkovits:Könnyű. Schaffer Alfréd.Peterdi:Nem, Schaffer inkább az MTK-ban játszott. Most a Fradiról van szó. Tehát? Ki volt a Spéci?Sinkovits:

Ja, megvan. Szittya Karcsi, a vízilabdázó. Hű, annak akkora gógyija volt, mint két egyetemi magántanárnak és három ingatlanügynöknek együttvéve. Mindig a szája sarkából beszélt. Helsinkiben, a magyar-olasz döntőn egy irgalmatlant behúzott Ogniónak, majd utána ő ordított egy nagyot, és kifeküdt a víz tetejére. Mint egy több napos vízihulla. Mint Ophélia, aki őrültségében pólósapkát húzott a fejére. Kivontatták a partra, mesterséges légzést próbáltak alkalmazni, gyászoló tömeg vette körül. Ez komoly. Kárpáti Gyuri is játszott azon a meccsen, szintén fradista. Még csak 16 éves volt, de úgy selypített, mintha száztizenhat lett volna. Átmászott a lábak alatt, ráborult a tetemre, és zokogni kezdett: Ez jettenetes, ez bojzasztó. Spéci bácsi, ne halj meg. Spéci bácsi, ne hagyj itt bennünket. Mire a megboldogult kinyitotta a fél szemét, bágyadtan suttogni kezdett, csak úgy a csücsökből: Ne marháskodj, semmi bajom. Csak egy kicsit kifújom magam. Két perc múlva leúszta az egész olasz csapatot, és akkora gólt lőtt, hogy hat finn öregasszony stoppolta a hálót. Van még kérdésük az uraknak?Radványi:Ki volt a Doktor?Sinkovits:Helsinkiben?Radványi:A Fradiban.Sinkovits:A Gyurka. Sárosi Gyurka. Idehallgassatok, Gyurka már régen sztár volt, ledoktorált, de Béla, az öccse még középiskolába járt. Gyurka elegáns ruhákat gyűjtött, Béla meg hordta. Egyszer edzésre indulnak, a villamos kanyarodik, nagy vágta, ugrás. Béla az első peronra, Gyurka a hátulsóra. Bélán Gyurka új cipője, citromsárga műalkotás hófehér antilop betéttel. A Körút sarkán újabb utas támadja meg a peront. Roham, röpte, elkapja az első peron korlátját, és egyenest Béla lábán landol. Béla sziszeg, a jövevény mentegetőzik: Bocsásson meg, igazán nem akartam. Bélának eszébe jut valami, és röhögni kezd: De uram, szóra sem érdemes, nem tesz semmit. Gyurka viszont csaknem leesett a hátsó lépcsőről mérgében: Hogyhogy nem tesz semmit? Miért nem néz a lába alá? Az idegen odafordul, csodálkozik, aztán ordítani kezd: Maga, mit szól bele? Hogy jön maga ahhoz? Mi köze hozzá? Mire Gyurka: Mi az, hogy mi közöm hozzá? Az az én cipőm!Peterdi:Nekem még van egy utolsó kérdésem. Ki volt Pacsai?

Sinkovits:A tarhás Pacsai? Ő volt a legaranyosabb szurkoló a világon. Alkalmi kutyákat sétáltatott a Práter utcában szerény díjazásért. A cipőtalpát villanydróttal kötötte fel. A felesége minden vasárnap leküldte a szeméttel. Pacsai fogta a pitlit, és elment meccsre. Úgy hozta a szemetes vödröt, mint egy diplomata az aktatáskáját. A pálya előtt kért valakitől tíz fillért, vett egy tölcsér fagylaltot, belenyomta a jegyszedő kezébe, besétált. Mindig odasodródott, ahol leeshetett valami. Ott volt a 8 : 3-as magyar-csehszlovákon is. Szerény kis egérke volt, itt elöl négy foga hiányzott, akkor vesztette el, amikor Sárosi Gyurka hét gólt lőtt Planicskának. Pacsai beállt egy elegáns pár elé. Az úr céklafejű hazafi, sujtásos felöltőben. A hölgy meg egy sápadt kis kanári. Szóval ott álltak hármasban Pacsaival. Az ügy valahogy így festett:Úr:(bömböl) Gyur-ka, Gyur-ka... Láttad ezt, Arabella? Figyelted ezt, Arabella? Gyurka, te aranylábú félisten. Te szent ámokfutó. Halló fiam, kétszer két decit tisztán. A barátomnak is egy meszellyel. Kapja be, Pacsaikám.Pacsai:Kisztihand, köszönöm szépen, tisztelettel.Hölgy:(csipog) Aber Lajos, du darfst nicht so viel saufen.Úr:Asszony, a te neved hallgass. Gyur-ka, Gyur-ka. Láttad ezt, Arabella? Gyurka, te tigrisfejű csodagyerek. Te táncoló tűzliliom. Halló, fiú. Még kétszer két decit tisztán. A havernak is egy iccével, aki áldója van.Pacsai:A jóistenke áldja meg az arany szívét.Hölgy:Aber Lajos, um Gottes willen...Úr:Arabella, egyet mondok én neked: magyarul beszélj, ha magyar kenyeret zabálsz, ne németül. Odanézz! Ott megy. Gyurka, Gyurka, te rózsáskert, te virágzó barackfa, te könnyező pálma. Halló, fiam, még kétszer két decit. A cimborámnak is, ami belefér. Peckelje fel a száját és töltse, amíg bugyborékol.Pacsai:Alázatos tisztelettel, röstelkedem a jóságáért...

Hölgy:Aber Lajos, aber Lajos...Sinkovits:És ez így ment hét gólon át. A meccs végén Pacsait is elfogta az áhítat, és így szólt...Pacsai:Tisztelettel kérem az engedelmét, uram, most rajtam a sor.Úr:Mi az Isten, Pacsai, maga fizetni akar nekem?Hölgy:Aber Lajos, aber Lajos...Pacsai:Igenis, alázattal. Valahányszor hét gólt lő a Gyurka, Pacsai tudja, mi az illem. A következő rundot engedelmével, én fizetem. Izé... tökmagot! Egy stampedlivel a hölgynek is.Peterdi:Hát rendben, Imre, nyertél. Hová küldhetünk a két jegyért?Sinkovits:Hová? Hát a Pacsaihoz...Radványi:Gyerekek, nem akarok ünneprontó lenni, de láttam ma egy moziplakátot. A címe után ítélve a Ferencvárosban játszódik a film, és nem tudom, nem a Fradi jövőjéről szól-e?Sinkovits:Miért, mi a címe?Radványi:Illatos út a semmibe.Sinkovits:Ne féltsd te a Fradit, amíg olyan szurkolói vannak, mint ... na, erről eszembe jut egy kedves vicc, hadd mondjam el az utolsó szó jogán. Szóval, vasárnap délben a férj épphogy lenyeli az ebédet, máris felugrik az asztaltól, zöld-fehér sál a nyakba, kereplő a kézbe, Fradijelvény a gomblyukba ... Az asszonyka pityeregni kezd: Ezt csinálod velem minden áldott vasárnap. Elrohansz, és itt hagysz engem egyedül. Te már jobban szereted a Fradit, mint engem. Mire a férj: nevetni fogsz, én még az MTK-t is jobban szeretem!

A MAGYAR RÁDIÓ KARINTHY SZÍNPADA

Karc– Részletek –

Konferanszié:

Kedves közönség, kedves hallgatók! Olyan írók humoros írásai következnek most, akiknek jó része sohasem szerepelt hasonló műsorban. Mégse kérem, hogy legyünk kíméletesek irántuk. Végül is rajtunk élcelődnek, és bennük sincs kímélet irántunk. Figyeljük tehát szigorúan, összehúzott nevetőizmokkal a műsort: harci játék következik most; aki úgy érzi, hogy egy élc pontosan a szomszédjára illik, kacagással is jelezheti a találatot.

Simonffy András

Válogatott kérdéseimElőadta – Haumann Péter

Kállai FerencLatinovits ZoltánRáday ImreSinkovits ImreTímár Béla

– Én is szoktam verselgetni, és ezért így szakmailag szeretném megkérdezni a körünkben megjelent írót, aki láthatólag igen fiatal, hogy ő milyen ismeretsége révén került bele az irodalomba? Mert, ugye, azt tudjuk, hogy csak úgy utcáról bemenni egy szerkesztőségbe, az nálunk nemigen szokott előfordulni. Mondjuk, egy Új Írás-beli megjelenéshez, ami mégiscsak vezető lap, gondolom, legalább miniszterhelyettesi protekció kell, ha nem magasabb. Vagy ha nem így van, arra is kérnék választ.

– Azt kérdezem az itt látható írótól, hogy én tanár lévén, iskolában tanítván, nekünk a magyar nyelv állapota is igen fontos és az igazgatónk felé is nehéz lesz megmagyarázni, hogy az itt szemléltetett elbeszélésben sok a magyartalan kifejezés, a jassznyelv, kérném, kimondva kereken. Hogy nem-e tiltják a felsőbb hatóságok manapság már használni, mégiscsak irodalmi mű kapcsán?

– Külső megrendelésre ír, vagy a belső lelki szükség diktálja?– Nálunk is akadnak fiatalok. De kérem, ha velem így merne

beszélni a fiam, mint ez a maga Zoltánja, hogy megnősülök meg minden, és azt veszek el, akit akarok, be se tehetné többet a lábát a házamba. Kérem, hogy legközelebb ezt is írja bele a dolgokba. Csak ennyit akartam kérdezni.

– Mi, az ifjúsági olvasókör tagjai még általában csak gimnazisták vagyunk, és így nem tudtuk eddig, hogy élő magyar írók is vannak, de most elmondhatjuk, hogy magunkra ismerünk Zoltán gondjaiban. Szeretnénk egy pinceklubot, de nem engedélyezik. Mit lehetne tenni? Pince már van.

– Én azt szeretném megkérdezni, hogy élményből ír-e az író, és ez mind megesett-e az íróval, amit most felolvasott, vagy csak úgy kitalálja, hogy a Zoltán el akarja venni a Pannit, de nincs lakásuk?

– Elváltnak tetszik már lenni?– Köszöntöm a zárszámadó közgyűlésen megjelent pesti kultúríró-

brigádot, és feltenném a kérdést, hogy mutatkozzanak be saját maguk, mert mi még nem ismerjük őket eléggé, és utána tartsák meg művészetüket.

– Hát, igen, meghívtuk önöket, az kétségtelen, de a helyzet úgy alakult, hogy ma a KABALA együttes bítel itt. Marika, a maga ötlete volt írókat hívni?!

– Kérem, mi tűzzel-vassal megteremtettük a szocialista demokráciát ebben a községben. Csendbe legyen, Mike bácsi, most én beszélek! Persze maguk azt irkálnak, amit akarnak. Egy darabig, persze. Arról nem is beszélve, kérem, hogy ezek a fiatalok házasságon kívül, ugye, közösülnek, meg csak lötyögnek. Lettek volna nálunk is ilyen kezdeményezések, de mi elejét vettük. Hát én most megkérdezném a hallgatóságtól, akik még tapsoltak is, hogy mi tetszik nekik annyira az efféle találkozón? Mitől olyan jók ezek az írások, he? Legközelebbre ki van beprogramozva nekünk ide, Rózsika?

– Mostanában, ugye, igen sokat hallunk arról, hogy a fiatal írók így, meg úgy. A múltkor is járt itt egy kritikus, ő azt mondta, hogy ez egy rossz nemzedék, ebből nem lesz semmi, kérem, mert rossz a közérzete. De volt egy másik is, aki nagyon dicsérte őket, és egészen odavolt, és azt mondta, hogy lesz mégis a dologból, mármint az irodalomból valami. Most kérdem én, kinek higgyünk, és miért nem lehet azt fekete-fehéren megmondani, hogy akkor lesz-e ebből valami vagy sem, mert így tájékozatlan az ember, és nem tudja, érdemes-e eljönni?

– Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy a fiatal írók olvassák-e Berkesit? Mert van bennem egy olyan érzés, hogy nem is ismerős nekik ez a név, csak tekingetnek, ugye, egymásra.

– Hány éves koráig fiatal nálunk egy író vagy költő? Mert, ahogy a bevezetőben hallottuk, az itt megjelentek mind elmúltak harmincévesek, és családapák ugye, meg ősz hajszálat is látunk már a halántékukon.

– Szeretettel köszöntjük pinceklubunkban a fiatal írót, és egyben meg is kérdezem tőle, hogy érzi magát a fiatalok között, és nem tart-e tőlünk egy kicsit, mert mi elhatároztuk, hogy merészen fogunk kérdezni. És fel is tenném az első kérdést, hogy amikor a körünkben megjelent fiatal író fiatal volt, akkor hogyan éltek a fiatalok, és mit szerettek a leginkább csinálni?

– Nem baj, ha nem az író bácsi könyve, tessék csak dedikálni bátran, mert ezzel igazolhatom a magyar tanárnőnek, hogy itt voltam.

– Azt szeretném megkérdezni, hogy a meghívott író szokott-e írni a fiatalság problémáiról? Mert nálunk is vannak problémák, a Zoltán

például el akarta venni a Pannit, de mert nem volt lakása a fiúnak, meg diplomája se, a Panni apja kidobta, mert az diplomást akart, mert szép házuk van, szóval gazdagok.

– Miért nem használja bátrabban az író a mai fiatalság képszerű, gazdag nyelvét, amikor már a rádióban is mondták a nyelvészek, hogy nem kell mindig elvetni, amit azelőtt?

– Én írtam egy regényt, kérem, fáradságos munkával, de visszaadták. Az itt megjelent úgynevezett íróknak tudtommal megjelennek a könyvei. Ez világos. Ők olyanok, hogy mást ne mondjak. Azt írják, amit kell. Namármost, miért nem jelentetnek meg nálunk végre olyan könyveket is, amik nem jelenhetnek meg?

– Benzint vagy vonatjegyet számoljunk el?

Nyilas János: Modern házasság

Férj:Az előbb valaki telefonált, és azt suttogta: „tiszta a levegő?"Feleség:És te mit feleltél?Férj:Visszasuttogtam: „hatig itthon vagyok, aztán tiszta!”

Nyerges András

Ez itt a ház

Előadta – Sinkovits Imre

Íme, szűkebb környezetem:ez itt a ház, amelyben élek,A mennyországnál feketébb,a pokolnál viszont fehérebb.

Nem általános, de valóe kétségkívül szűk világ, itttörténelmi percekben iscsak a macskák szeme világít.

Udvari szobám ablakánbehallatszik, belátszik minden –míg e kis krónikát rovom,te segíts, tárgyilagos isten!

Lőcsné, Dróthné, Karmantyúnéa gangon traccsol este, reggel,százkilós fenekük alattfélő, a gang leszakad egyszer.

A földszint ővelük üzenordítva két emeletnek:„Nagyék titoknak képzelik,hogy nyertek lottón ötvenezret!”

Nincs az a világszervezet,melyben több fontos vita volnaa le-büdöscigány-ozottKissné Csöppnét visszazsidózta

majd együtt írtak névtelenfeljelentést Pandurka ellen,ki lakóbizottsági tag-ként ordított, hogy csönd legyen lenn!

Mákné kirúgta az urát,albérlője hál véle: Sitzky,de azért nincs háborúság:édes-hármasban járnak inni.

Párocskák járnak párzaniGörcsnéhez, a félemeletre,de nincs oly diszkrét ügyfele,kit Ábrám néni meg ne lesne.

Egyszerre röpdös öt helyen,hallgatódzik, leskel, meséli,mit ettek délben Szunyoghék,verte-e nejét Csigavéri?

Tudja, mennyi a tarifa,s miféle pénzből lett a tévé,s melyik nap hány palit fogottlányával társulva Kökényné,

s hogy Dugász lassan elhozottszáz tucat alkatrészt a gyárból,majd drága pénzért adta ela motort, amit összetákolt.

Pöttyné lányhajú fiaihasznált bőrkabátokat loptak,s féláron eladták Szörényex-nyilas pártszolgálatosnak,

ki másképp derék férfiú,nyugati valutával seftel,ám vasárnap templomba jár,s eloldozza vétkét a persely!

Minek is folytatnám továbbnaturalista krónikámat?így élnek ezer éve már,s beletelik még egy-két század.

Nincs hátra más, csak magamatkell elhelyeznem még a képben:egyre jobban utálnak itt –s tán nem leszek adósuk én sem.

Peterdi Pál – Radványi Barna

Műveljük kertjeinket

Előadta – Agárdi GáborCsákányi Lászlóés a szerzők

Peterdi:Neked van már kiskerted, öcsi?Radványi:Olyan egész kicsi. Egy cserép filoxéra, egy cserép peronoszpóra.Peterdi:Akkor te nem is Radványi Barna vagy, hanem Földnélküli János. Tudniillik az embereket ma két csoportra oszthatjuk. Akinek már van kiskertje, és aki még csak szeretne.Radványi:Úgy látszik, akkor én vagyok a harmadik csoport, mert nekem nincs, és nem is szeretnék, de azért, ha belegondolunk, nem rossz dolog. Te, hogyha a modern ember csak úgy kikapcsolódásképpen is visszatalál a földhöz...Peterdi:Idehallgass, az a föld olyan kicsi, hogy még visszatalálni is nehéz hozzá. Tudod, mit vethet az ember 50 négyszögölön? Keresztet. Ha a tulaj egyet tüsszent, már három telekkel odébb találja magát. A Zöldmáli lejtőtől a Holdvilágárokig csupa új földesúr. Miniatürizált nábobok. Tranzisztoros Csák Máték. Néha olyan, mintha a török világ tért volna vissza. Húszan izzadnak egy fél holdon.Radványi:Belőled az irigység beszél. Ez az egész dolog nagyon egészséges. Jó levegő, csend, napfény, üdítő testmozgás...Peterdi:Az. Reggel kiállnak kapálni a napra, délre olyanok, mint a virsli, amit meghámoztak. Este aztán az van, hogy jaj anyukám, taposd meg a

hexensuszomat, nem szokta a népzenész a szántást...Radványi:Mindentől függetlenül, az egész nagyon szép és hasznos dolog. Kedves közönségünk, tegnap fogtuk rejtett mikrofonunkat...Peterdi:Hát persze... ki-ki a magáét...Radványi:... és elmentünk, hogy riportot készítsünk kiskert-tulajdonosokkal. A riport színhelyéül szívem szerint én, persze, Gyömrőt választottam volna, hiszen most ünnepli a 700. születésnapját az én gyönyörű metropolisom...Peterdi:Aztán kiderült, hogy én vagyok az idősebb. Óbuda már 3000 éves is elmúlt.Radványi:Így aztán elmentünk Óbudára. Beástuk magunkat az Ürgehegyen, két szomszédos kiskertben két régi ismerősre bukkantunk.Peterdi:Az egyik itt kapirgált, a másik ott kapirgált, és időnként átbeszéltek egymáshoz a kerítésen.Csákányi:Halló, szomszéd.Agárdi:Mi van, szomszéd?Csákányi:Nincs egy ásója? Csak úgy kölcsönbe.Agárdi:Ember, csak nem akarja azt mondani, hogy ásó nélkül jött ki? Telektulajdonos ásó nélkül olyan, mint Dajan monokli nélkül.Csákányi:Vettem én tegnap a Vas- és Edényboltban kettőt is. Egyikkel rácsaptam egy kőre, az elrepült a fa tetejibe...Agárdi:A kő?Csákányi:A rossebet. Az ásó. A másikkal egy rögöt akartam kettévágni, az rögtön elhasadt. Mosolyogni kezdett a bádog, mint kakas a teliholdra.

Agárdi:Hát most mondja meg, szomszéd, három aranyérmet nyerünk a masináinkkal a lipcsei vásáron, numerikus vezérlésű fixágyas marógépet tudunk csinálni, de ásót, azt nem tudunk csinálni! Ki van ez találva...Csákányi:Aztán most éppen a hagymákat akarom dugványozni, és azt jó mélyre kell. Itt áll a brosúrában.Agárdi:Maga könyvből dugványoz?Csákányi:Miért? Ferencsik nem partitúrából dirigál? Ad egy ásót, szomszéd?Agárdi:Adnék én, csak nekem sincsen. Épp most kérte el a szépasszony. Kelempászné. Ott a felső telken, ni. Aztán tudja, ha már választani lehet, inkább nézem, hogyan dugványoz ő odafenn, mint maga idelenn.Csákányi:Bár amilyen igaza, van, szomszéd. Én is úgy vagyok már a dugványozással, hogy jobb szeretem lesni, mint csinálni. De most mondja meg, mi a fene legyen ezekkel a hagymákkal?Agárdi:Na, idehallgasson, majd én megtanítom. Megfogja ezt a hegyes botot, beledöfi a földbe.Csákányi:Beledöfök...Agárdi:A lyukba belepottyantja a hagymát...Csákányi:Pottyantok.Agárdi:Aztán óvatosan a tetejibe dömöcköli a földet... Tehát...Csákányi:Döfök... pottyantok... dömöckölök .. .Agárdi:Az Isten áldja meg, maga fordítva pottyant.Csákányi:Miért? Akkor befelé nő? Felül jön ki a gyökér?

Agárdi:Az esze tokja. Egyáltalán, milyen hagyma az ott magánál?Csákányi:Nem mindegy? Hagyma, hagyma.Agárdi:Már hogy vóna mindegy, ahány hagyma, annyiféle. Maga nem olvas újságot? Minden hagymát a megfelelő helyre kell ültetni. Ez most a központi irányelv. Határozat is van rá.Csákányi:A háztájiban is? Azt hittem, csak a közösben.Agárdi:Gondolkozzon. A póréhagyma ugye, zsíros kenyérre való. A metélőhagyma a körözött liptaiba, a tulipán meg vázába, a fokhagymát meg az érelmeszesedésbe...Csákányi:Nézze, szomszéd, én türelmes ember vagyok, mindenesetre elültetem most ezt a hagymát. Adok neki egy lehetőséget, aztán, ha látom, hogy semmire nem megy, akkor átültetem egy másik ágyasba, érdemei elismerésével.Agárdi:Minden hagyma illatozzék, minden jácint daloljon, mi?Csákányi:Miről beszél?Agárdi:Maga miről beszél?Csákányi:Én? A kisüzemi kertművelésről.Agárdi:Azért mondom!Csákányi:Tudja, mire gondoltam én, szomszéd?Agárdi:Na?Csákányi:Hogy miért ne csinálhatnánk mi ketten idefönn egy kis méhészetet? Csak süttetnénk a hasunkat, a méhek zümmögnének, mi meg modern magyar költőket olvasgatnánk a lugasban.

Agárdi:Modern költőket? Hát, azért az nem az igazi, szomszéd.Csákányi:Látom, ismeri a verseiket.Agárdi:Ismeri a fene. Csakhogy egy ilyen méhesben klasszikusokat szokás olvasni. Latinul. Horatiust, Ovidiust...Csákányi:Látja, az nekem teljesen mindegy. Pont annyit értek Horatiusból, mint Tandori Dezsőből.Agárdi:Miért? Maga tán tud latinul?Csákányi:Egy büdös szót se. Hát ki vagyok én? Hegedűs Géza?Agárdi:Az kicsoda? Itt van telke az Ürgehegyen?Csákányi:Jaj, ne legyen már olyan faragatlan. Maga nem ismeri Hegedűst?Agárdi:Honnan ismerném?Csákányi:Például a színházi világból.Agárdi:Én ott csak egyet ismerek. Hegedűs a háztetőn. De az nem latin.Csákányi:Ideje lesz szomszéd, ha bekapcsolódik a közművelődési programba, és többet jár színházba.Agárdi:Maga meg olvasson több verset. Úgyis közeleg április 11., a Költészet Napja.Csákányi:Mi odahaza mindig március 20-án tartjuk a költészet napját.Agárdi:Miért pont március 20-án?Csákányi:Mert akkor kapjuk a nyereségrészesedést.

Agárdi:Idehallgasson, én elhatároztam, hogy végigolvasom az egész világlírát. Holnap reggel sorbaállok dughagymáért egy Vetőmagbolt előtt, és elkezdem Homéroszt olvasni. Úgy számítom, hogy április 11-ére pont elérek Jevtusenkóig. Meg a dughagymás kisasszonyig.Csákányi:Hát látja, ezért bajos a veteményeskert. Mégis inkább méhest kellene csinálni.Agárdi:Az nem jó, az nem jó. Bangladesben most ötven százalékkal visszaesett a méztermelés. Tudja miért? Mert megtiltották a tigrisvadászatot.Csákányi:Menjen az árnyékba, szomszéd. Úgy látom, egy kicsit megsütötte a fejét a nap. Mi köze a tigriseknek a mézhez?Agárdi:Merthogy kinn legeltettek a dzsungelben, érti? A méhek megették a virágport, a tigrisek pedig a méhészeket. Az ilyesmit nevezi a tudomány a természet örök körforgásának.Csákányi:De ember, nálunk nincsenek tigrisek!Agárdi:És ha egy téesz elkezd melléküzemben tigriseket tenyészteni?Csákányi:Látja, ez nem is rossz ötlet. Egy jól menő tigristenyészet. Idehallgasson, a Váci utcában 90 ezret is megkapnánk egy tigrisbundáért.Agárdi:Ne is folytassa, nincs az a pénz, amiért én tigriseket tenyésztenék magával az Ürgehegyen.Csákányi:Jó, akkor maradjunk a méhészetnél.Agárdi:Tudja, mi jutott eszembe? Az lenne szép, ha mi itt kapirgálnánk, kapirgálnánk a telkünkön, és egyszerre olajra bukkannánk.Csákányi:Ahhoz ásó is kéne. Különben is, minek? Most már van olaj.Agárdi:Az ám, jaj, de dörzsölt fiú az a Kissinger, szomszéd. Elment Kairóba,

bajszon csókolta Szadatot, és máris felszabadították az embargót.Csákányi:Hohó, azért Kissinger sem vitte el szárazon. Láttam a tévében. Azért Szadat is visszacsókolta Kissingert.Agárdi:Hiába, nincs győzelem áldozatok nélkül. Még az olaj árát sem emelték fel.Csákányi:Na, nálunk mégis drágább lett az olajfesték. Ki van ez itt találva.Agárdi:Igen ám, csakhogy hiába lett drágább, szomszéd. Mert mi az ilyesmit kiszagoljuk ám. Van itt orr! Mire drágább lett az olajfesték, egy gramm nem sok, annyi se maradt a piacon. Mind felvásárolták. Én is vettem egy mázsát.Csákányi:Na, és ha újra lemegy az ára?Agárdi:Akkor olyat teszek, hogy magam is megbánom.Csákányi:Ne mondja, szomszéd, mit tesz?Agárdi:Ötven évig drágább festékkel pingálom a zsanérokat.Csákányi:No, hiába okoskodik maga, a babérlevél meg a kávé mégis drágább lett.Agárdi:Hagyjuk a demagógiát, hagyjuk. A nyakkendőt viszont leszállították.Csákányi:Az engem nem érint. Az új nyakkendőmet is a feleségem varrta egy régi ruhájából.Agárdi:Nálunk fordítva van. A feleségem a régi nyakkendőimből varrja az új ruháit. Egyébként a melltartó is olcsóbb lett, ha tudni akarja.Csákányi:Engem az sem érint. Nem hordok melltartót.Agárdi:De a nők hordanak.Csákányi:

Most nevetni fog. Tegnap voltam a cirkuszban, megnéztem azt a délamerikai revüt. A Brazil Tropicalt. Ha mindent tudni akar, ott a nők sem hordtak melltartót. Volt ám l'amour meg hancúr...Agárdi:Ne mondja, lehet még jegyet kapni?Csákányi:Esetleg. Ha megcsókolja a cirkuszigazgatót.Agárdi:Folyton a hülyeségen jár az esze. Ahhoz mit szól, hogy a két német állam diplomáciai képviseletet létesít?Csákányi:Látja, ez nagyszerű dolog. És mennyit spórolnak!Agárdi:Mit spórolnak, miért spórolnak?Csákányi:Hát, ha a nagykövet átnyújtja a megbízólevelét, nem kell tolmács.Agárdi:Ahhoz mit szól, hogy mennyi régi szobrot találtak a Várban?Csákányi:Ja, ott könnyű. Az Anjouk négyzetesen vetették a szobrokat. De mit vethetek én ezen a nyamvadt, köves kis telken? Még bukfencet sem.Agárdi:Idefigyeljen, tudja, mit kellene nekünk itt termelnünk? Paradicsomot.Csákányi:Nem jó, nem jó. Munkaigényes. Trágyázni, rigolírozni, felkarózni... különben is, annyi remek konzervünk van.Agárdi:Attól mentsen meg a mennybéli magasság. Idehallgasson, vettem tegnap három forintért egy flaska ivóparadicsomot. Esküszöm, olyan volt, mint a korhadó kapitalizmus. Három forint, és minden harmadik üveg olyan, mint maga: buggyant.Csákányi:Még mindig kifizetődőbb, mint a borítékos sorsjegy. Az négy forint, és csak minden ötödik nyer.Agárdi:Márpedig akkor is vigyázni kell a táplálkozásra. Jön az Egészségügyi Világnap. Idehallgasson, szomszéd, kiszámították, hogy túl sokat

eszünk. Maga annyi felesleges kalóriát emel be egy év alatt, hogy azzal elvihetne egy gőzmozdonyt Miskolcra.Csákányi:Isten őrizz.Agárdi:Miért? Nagyon szép város.Csákányi:Mondja, szomszéd, ha már a vasútnál tartunk, hogyan lehetséges, hogy az újság mindig tele van autóbalesetekkel, de a vasúti katasztrófákról csak elvétve lehet olvasni...Agárdi:Nagyon egyszerű. Az autós beül a kocsiba a hölgyikével. Útközben van egy kis etyepetye,és a harmadik etyepetyét már a fa tetején cuppantják.Csákányi:Na és vasúton ez lehetetlen?Agárdi:Miért? Hallott maga már olyat, hogy a fűtő csókolózni kezdett a masinisztával?Csákányi:Legfeljebb, ha egy focicsapatban játszanak.Agárdi:Jaja, apropó, foci. Látta a Dózsa – Nagyszombat mérkőzést?Csákányi:Nem. Csak az Újpest – Trnava meccset láttam.Agárdi:Hát az ugyanaz. Magyarul Nagyszombat, szlovákul Trnava.Csákányi:És azt, hogy nagypéntek, hogyan mondják szlovákul?Agárdi:Eladom a telket, eladom a telket! De ahhoz mit szól, hogy kivédte azt az utolsó 11-est Szentmihályi, azzal a szent jobbjával? Én még azon se csodálkoznék, ha ezentúl az ő kezét hordanák körbe Újpesten minden augusztus 20-án.Csákányi:Talán nagyszombaton. Ne keverje folyton az ünnepeket.Agárdi:Mondja, látta maga egyáltalán azt a meccset?

Csákányi:Egy darabig néztem, de aztán elment a kedvem tőle, amikor megtudtam, hogy bunda van a dologban.Agárdi:Milyen bunda?Csákányi:Vitray emlegetett mindig valami bundát.Agárdi:Ember! Vitray nem bundát mondott, hanem Kabátot.Csákányi:Nem mindegy?Agárdi:Már hogy volna mindegy, Kabát a nagyszombati csapatban játszott.Csákányi:Talán fordítva. A nagyszombati csapat játszott kabátban.Agárdi:Eladom a telket, eladom én a telket! Ember, Kabát egy nagyszombati játékos neve, értse meg. Na, de engem már akkor csak az izgatott, hogy vajon mi következik a Nagyszombat után?Csákányi:Húsvét.Agárdi:Nem úgy értem, hanem hogy ki lesz az Újpest ellenfele az elődöntőben?Csákányi:Ja, hát a Bayern München, na. Hallom, sokan azt javasolták Bene Ferinek, hogy menjenek pecázni.Agárdi:Pecázni, miért mennének pecázni?Csákányi:Mert van hozzá érzékük: ezt jól kifogták.Agárdi:Az biztos, hogy rázós meccs lesz. A Bayern München Európa legjobb klubcsapata. Jön Beckenbauer, Maier, Müller...Csákányi:Müller? Csak nem a tintás?Agárdi:Miért lenne tintás? Ez profijátékos. Nem iszik.

Csákányi:Volt azelőtt egy Müller tintagyáros. Még kékítőt is csinált...Agárdi:Ez a Müller nem tintagyáros, hanem gólgyáros.Csákányi:Úgy hallom, abból is el lehet tengődni. Annyi szent, hogy maga piszokul ért a focihoz, szomszéd. Aztán hol tett szert ilyen nagy szakértelemre?Agárdi:Még kölyökkoromban, odalenn, Csóripusztán. Tudja, az én fatornyos hazámnak az volt a híre, hogy az onnét kikerülő gyerekek vagy rosszlányok lettek, vagy jó futballisták.Csákányi:Vigyázzon, mit mond, szomszéd. Hiszen az unokahúgom is Csóripusztáról származik!Agárdi:Ne mondja! Milyen poszton játszik a nagyságos asszony?

Csákányi:A kapuban áll.Ketten:

Idefönt az Ürgehegyen végigMinden kicsi kertben spenót nyílikEnyémben is virul kettő-három,Csak a nejem hervadt el aKapuban a nyáron.

Szuhay Balázs

Anyai zenenyelvünk(Paródia Sárosi Bálint rádiós műsoráról)

Kedves hallgatóim! Sok-sok levél érkezik folyamatosan hozzám, melyek arra szólítanak fel, ugyan folytassam azt a sorozatomat, melyben ízelítőt adtam a pápua, pigmeus, bumburu, zumil és slemil nép dalkultúrájából. Ám legyen!

Ma a zumzum dallamvilággal foglalkozunk. A zumi nép a Nyanya és Nyenye folyó közötti mocsaras sziklasivatagban él, és rendkívül magas fokú zenekultúrával büszkélkedhet. A zumi gyermekek szinte már születésük pillanatátul dalolnak. Ennek bizonyságául hallgassanak meg egy felvételt, melyet Zumiföldön készítettem, s mely egy mindössze 3 napos leánygyermek dalát örökítette meg.

A zumik kedvelt hangszere a mgangungng, melyet magyarra fordítva zummogó pepülének nevezhetnénk. E hangszert a tehetősebbek pálmafából, a szegényebbek mangóvesszőből, a még szegényebbek semmiből se készítik. A hangszer első látásra igen egyszerűnek tűnik. Másodikra még inkább. Két részből áll: egy jobbfából és egy balfából. A zenei élményt a két fa súrlódása adja. A zummogó pepüléhez a ritmuskíséretet a csattogó pepüle szolgáltatja, mely külsőre teljesen megegyezik a zummogó pepülével, azzal a különbséggel, hogy míg a zummogó pepülét zummogtatják, addig a csattogó pepülét csattogtatják. Ezenkívül említésre méltók még: a recsegő pepüle, a súrló pepüle, a húzó pepüle, a vonó pepüle, a köpülő pepüle és a pepülő köpüle.

E művészet jelentőségét különösen akkor érthetjük meg, ha elgondoljuk, hogy a zumi nép előtt még ismeretlen a rádió és a televízió, így zenei élményeik kizárólag a pepüléhez kötődnek. Dalaik is pepülehatásra keletkeznek. Hallgassunk meg most egy vidám zumi

dalt!* De bánatukat is dalba öntik, mint azt a most következő népdal is bizonyítja.**

Nos, kedves hallgatóim, azt hiszem, az elhangzott példák is bizonyítják, hogy tőlünk távol is élnek olyan népek, melyek igen fejlett zenekultúrával dicsekedhetnek, de ezekkel én nem kívánok foglalkozni.

Legközelebbi műsoromban a humbug népi válóperes játékokról beszélek, és megismertetem önöket néhány olyan hangszerrel, mint például a sumó, a ripetty, a mütyür és a rütyüle, amelyek szimfonikus zenekarokban ugyan ma még ismeretlenek; de hadd idézzek egy ősi pigmeus mondást: hmhana zrtyana prtty! – vagyis magyar fordításban: ami késik, nem múlik!

Addig is a viszonthallásra!

* Sajnos, a kiadó nem tette lehetővé, hogy könyvünkhöz hanglemezt mellékeljünk, de sebaj! a kedves olvasó házilag is előállíthatja a zumi dalt. A recept a következő: végy egy rádiót és egy televíziót, vágd fel apró darabokra, az így nyert fa- és fémhulladékot helyezd fateknőbe, és fakanállal keverj hozzá egy erős hangú macskát. Az így nyert akusztikai hatás azonos a vidám zumi dallal.** Ugyanaz, visszafelé kavarva.

Somogyi Pál

A Dabasi-trióFájintos Márton – Viola MihályLipót – Halász LászlóTeri néni – Vay Ilus

és a szerző

Somogyi:Engem mindig elbűvölnek a cirkusz csillagai, bohócok, artisták, akik fantasztikus ügyességgel röpülnek át a levegőn, trapézról trapézra. A világhírességek közül is kiemelkedik számomra a Dabasi-trió lélegzet-elállító produkciója. A Dabasiak az országúton dolgoznak, kerékpáron. A csoport feje Fájintos Márton, koromsötétben biciklizik kivilágítatlanul, száguldó kamionok és személykocsik között. Fia, Lipót, a cirkuszművészet magasiskoláját nyújtja: bohócszámmal kombinálja a kerékpározást. Részegen dülöngél a biciklijén, teherautók előtt zuhan le a nyeregről, hogy a nézőkben megfagy a vér. A trió harmadik tagja Teri néni. Legfélelmetesebb mutatványa: kezében egy kosár tojással, a kormányt fél kézzel fogva az országútra kanyarodik, derékszögben. Kérem, előttünk állnak, ők a Dabasi-trió. Nem félnek?Fájintos:Eszünk ágába sincs. Ilyesmire nem szabad gondolni, mert akkor hová lesz a produkció. Eddig sem volt baj, ezután sem lesz...Somogyi:Öreganyám sem félt?Teri néni:Hát egyszer féltem tavaly, akkor féltem egyszer...Somogyi:Elmondaná nekünk?Teri néni:Gyüttem a mezőről, egyenesen rá az útra, ahogy szokok, hát egyenesen egy rendőrautó elé. Hát attól nagyon féltem. Mondtam is magamnak, miközben borultam az árokba befelé, no Terus, 100 forintodba fog gyünni ez a borulás... Mert, hogy a rendőrök csak úgy ugráltak kifelé az autójukból. No, de aztán nem lett bajom, csak a tojásokból tört össze hat

darab. A kisebbekből.Somogyi:Ez hát a félelem. Mondják, mennyit gyakorolnak?Lipót:Hát, mikor mennyit. Másfél órát, kettőt melegítek be az italboltban. A fellépés előtt. Aztán fellépek – a biciklire, és megcsinálom a számot. Ez nekünk a vérünkben van.Teri néni:Ugyanis az egész família ezt csinálja.Lipót:Apáról fiúra száll a tudomány.Fájintos:Az én édesapám még szekérrel dolgozott a sötétben, amíg baleset nem érte...Somogyi:Artistatragédia?Fájintos:Nem éppen. Húsvétkor faszeszt ivott.Somogyi:Egy utolsó kérdést engedjenek meg. Utánpótlás?Lipót:Két gyerek van, meg egy lány. A fiúk már bicikliznek az úton egymás mellett. A lány még csak úgy kiszaladgál az útra, bicikli nélkül, mert még csak négyéves. De nem fél a fékcsikorgástól! Ügyes lány lesz belőle.Somogyi:Köszönjük ezt a rövid beszélgetést, be is alkonyodott, a Dabasi-trió előhozza speciális kerékpárjait, se lámpa, se macskaszem..., legközelebb hol láthatjuk magukat?Lipót:Ha maguknak is megfelelő, éjfélkor egy pótkocsis vontató alatt leszünk. No, Isten áldja!

Peterdi Pál

A vízen

Rendőr – Agárdi GáborFérf – Csákányi László

(Duna, rendőrmotoros, egy fuldoklót húznak ki.)Rendőr:Na, kapja el azt a kötelet. Kapaszkodjék, ember.Férfi:Jaj, nekem. Jaj, Istenem.Rendőr:Gyerünk. Nyomás a motorcsónakba. Előbb az egyik lábát, maga szerencsétlen. Hóóó-rukk! Na!Férfi:Jézusmária. Nem bírom. Segítsenek. Nyúljanak alám. Te jóságos ég. Atyaúristen. Úgy fázom.Rendőr:A hőmérséklet teszi.Férfi:Jesszus, hiszen ezek rendőrök. Engedjenek. Vissza akarok menni.Rendőr:Itt marad. Figyelmeztetem, hogy meg van mentve. Óhajt elsősegélyt? Mesterséges légzést?Férfi:Még csak az hiányzik nekem. Fázom.Rendőr:A párolgási hő teszi. Ez fizika. Néhány kérdést teszek fel. Hogyan került a fuldoklás állapotába?Férfi:De kérem, én kitűnően úszom.

Rendőr:Írjad, Lajos. Neve: Verrasztó Zoltán. Edzést tartott. Gondolta lepillangózik Esztergomtól Mohácsig.Férfi:Csak fürdőcskéztem.Rendőr:Tiltott helyen való fürdőcskézés. Hatszáz forint. Hajlandó azonnal fizetni?Férfi:De kérem. Nem látja, hogy meztelen vagyok?Rendőr:Látom, csak nem akarok hinni a szememnek. Nem szégyelli magát?Férfi:Miért szégyellném? Tudja, milyen hideg a víz? Fázom. (Felzokog) Drága husikám!Rendőr:Tessék?Férfi:Mondom, drága husikám...Rendőr:Mégis jól hallottam. Kérem, kedves, hogy becéz, de ezzel nem megy semmire. Elszoktunk a hízelgéstől. A rendőr kiteszi a lelkét, a rendőr odatartja a fejét, mégse szereti senki. A hátunk mögött maga is vicceket mesél, mi? Hogy azért járunk párosával, mert néha a rendőrkutyának is jár szabadnap, mi? Most meg: drága husikám.Férfi:Nem maga a drága husikám. A drága husikám – a drága husikám.Rendőr:Hagyjuk az árpolitikát. Ezt majd a hentesnél mondja. Elsejétől.Férfi:Hogyhogy?Rendőr:Akkor rendezik a húsárakat. Az a baj, hogy nem olvasunk újságot. Persze, ha arról a hölgyről beszél, aki magával együtt fordult a vízbe...Férfi:Ezt is tudja?!Rendőr:

A rendőr mindent tud, mégse szereti senki.Férfi:Hová lett az én husikám?Rendőr:Husikát felvette egy délceg kajakos.Férfi:Ezt tette velem?! Engedjenek. Vissza akarok menni. Eldobom ezt a piszok életet. Mi az, nem is tart vissza?Rendőr:Minek? Úgyse akar maga igazán öngyilkos lenni. Nézzük a tényállást.Neve?Férfi:Ööö.... Zöld Herold.Rendőr:Az egy Anjou királyszobor a Vármúzeumban. A rendőr se tökéletes, de a történelem a kisujjában van. Mégse szereti senki. Neve?Férfi:Fontos ez?Rendőr:Hallja. És, ha teszem azt, Spinola akar beúszni az országba?Férfi:Meztelenül?Rendőr:Nekünk mindenre számítanunk kell. Neve?Férfi:Annyira fontos?Rendőr:Annyira nem fontos, de ezzel is múlik az idő. Nézzük a tényállást.Férfi:Kérem, békésen csónakázunk az én drága husikámmal... (Felzokog.) Husikám...Rendőr:Mutassa a vízijártasságit.Férfi:Nincs nálam. Mit gondol, hol hordom?Rendőr:

Vízijártassági alma. Kettőszáz forint. Tovább.Férfi:Mondom: békésen csónakázunk az én drága husikámmal...Rendőr:Nem jól mondja. Békésen és meztelenül.Férfi:Le akartunk sülni.Rendőr:Közszeméremsértés, közbotrányokozás. Háromszáz forint. Tovább.Férfi:Évődve mondok valamit az én drága husikámnak, mire ő pajkosan a fejemhez vágja a gumistaneclit. Abban volt a ruhám, a pénzem, a személyim, az órám. Én elkapom a fejemet. A csónak felfordul. Fenekestül. A husikám...Rendőr:...szintén fenekestül...Férfi:Ha ezt a feleségem megtudja!Rendőr:Ezek szerint a kedves nagyságos asszony nem azonos a drága husikával?Férfi:Ő is husika csak, nem annyira drága.Rendőr:Értem. Drága husika csónakban a bájakkal, olcsó husika otthon a gyerekkel. És csalfa férjnek híg a leve. Pláne, ha még vízijártasságija sincsen. Hallja, randa egy fráter maga, gyanúsított. Ezt ne vedd jegyzőkönyvbe, Lajos. Fel fogom jelenteni környezetszennyezésért. Így aztán nem tudjuk öt év alatt 11 ezer tonnával emelni a halhústermelést!Férfi:Hogyhogy?Rendőr:Ha maga beesik a vízbe, Paksig kimúlnak a halak az undortól!Férfi:Nézze, nem mondhatnánk azt, hogy csak pecáztam a parton?Rendőr:Hogyne mondhatnánk. Állami horgászjegy? Területhasználati

engedély? Peca?Férfi:Nincsen.Rendőr:Nyolcszáz forint.Férfi:Maradjunk a husikánál.Rendőr:Mindjárt gondoltam.Férfi:Maga mindenre gondol.Rendőr:Mégse szeret senki.Férfi:Azért elég rázós szakma a maguké.Rendőr:Bizonytalan, akár a libanoni tűzszünet. Múltkor is bóklászunk a vízen, hát nem a szemünk láttára törnek fel egy parti nyaralót?Férfi:Mit csináltak?Rendőr:Amit az albán légvédelem. Ököllel fenyegettük őket. Azok meg a parton röhögtek. Közben a szárazföldi elvtársak megkerülték őket: Ipi-apacs, te vagy a fogoly... Na, lehet lassan a part felé, Lajos.Férfi:Úristen, mit akar? Hová visz?Rendőr:Csak nem gondolta, hogy lefuvarozom a százhalombattai óriásig? Nem panorámabusz ez, ember, hanem rendőrmotoros.Férfi:Jesszus, a partra akar tenni? Meztelenül?Rendőr:Nem a ruha teszi az embert. Bekísérjük a leányfalusi őrsre, egy elvtárs elbiciklizik a feleségéért, husika hoz valami göncöt.Férfi:Jóságos ég, egész Leányfalu kicsődül.Rendőr:

Miért, csak Szentendrén lehet teátrum?Férfi:Ujjal mutogatnak rám.Rendőr:Mivel mutogassanak?Férfi:Gúnyos megjegyzéseket tesznek.Rendőr:Attól nics mit félni. Rátarti emberek. Kicsire nem néznek.Férfi:Legalább valami ruhát kerítsenek. Csak egy darabot.Rendőr:Azt lehet. Lajos, add kölcsön a gyanúsítottnak a sapkádat.Férfi:Egy szál tányérsapkában masírozzak végig Leányfalun? Hová tegyem?Rendőr:Ahová akarja.Férfi:Onnét leesik. Tudja, milyen hideg volt az a víz?!Rendőr:Akkor tegye a fejére. Legalább lesz mivel szalutálnia Leányfalunak.Férfi:Nem bírom. Engedjenek vissza. Bele akarok fulladni. Bele akarok fulladni. Engedjenek.Rendőr:Majd az 1640-es kőnél.Férfi:Ott mélyebb a víz?Rendőr:Az már a szomszéd révkapitányság felségvize. Rontsa az ő statisztikájukat.Férfi:Ez borzasztó. Haza akarok menni. Soha nem leszek rossz, Mama.Rendőr:Na figyeljen, gyanúsított. Megígéri, hogy többé nem csónakázik pucér cafkákkal?

Férfi:Hát persze.Rendőr:Hogy megszerzi a vízijártasságit?Férfi:Úgy éljek!Rendőr:Hogy befizeti a szakszervezeti hátralékát?Férfi:Ezt is tudja?Rendőr:Megígéri?Férfi:Esküszöm.Rendőr:Lajos, add vissza a gumistaneclijét a cuccával.Férfi:Te jó Isten...Rendőr:No, az túlzás! Csak egyszerű törzsőrmester.Férfi:...a gumistanecli. Hogy került magához?

Rendőr:Kipecáztam, maga okos.Férfi:Jóságos ég... kérem, én... azt se tudom, hogyan köszönjem...Rendőr:Hagyja a fenébe. Ha pucér, ha nem pucér, a dolgozó népet szolgálom. Tudja az ördög, mégse szeret senki!

Sinkó Péter

A kérelem

Előadta – Major Tamás

Szent Pergola Telefonközpontnak 1938. február 1.Budapest

Alulírott Löfflburger Ignác mély tisztelettel kérem lipótvárosi 2 szoba plusz cselédszobás lakásomat távolbabeszélő készülékkel ellátni szíveskedjenek.

Maradok igaz tisztelettel:

Löfflburger Ignác

Szent Pergola Telefonközpontnak 1939. január 1.Budapest

Hivatkozva Márafalvhy Tibor kegyelmes úr szóbeli ígéretére mély tisztelettel kérem lipótvárosi 2 szoba plusz cselédszobás lakásomat távbeszélőkészülékkel felszerelni szíveskedjenek.

Indokaim: fent említett lakásom kihalt környéken található. Munkám sokszor távolba szólít. Feleségem ilyenkor aggodalmaknak közepette ül odahaza, nem hallván rólam semmi hírt. Múltkor orvosi viziten Dr. Hirschler is megerősítette, feleségem nyugalmát nagy mértékben meghozná, ha távbeszélőkészülék lenne a lakásban. (Orvosi bizonyítvány mellékelve.) Uraim! Gondolják meg! Most, amikor olyan nehéz időket élünk, és a tiszta, egészséges magyar anyákra olyan nagy a szükség, az Önök jóindulatán múlhat egy tisztavérű magyar családanya boldogsága.

Tisztelettel:

Löfflburger Ignác

Szent Pergola Telefonközpontnak 1943. március 4.Budapest

Uraim! A hadak istennője újból reámosolygott szegény csonka kis hazánkra! Sikereink a hátországban egyre nagyobb lelkesedéssel töltik el az otthonmaradottakat! A sors engem, sajnos, megfosztott attól a boldogságtól, hogy fegyverrel a kezemben ott lehessek a hadszíntéren, és 2 szoba plusz cselédszobás lipótvárosi lakásomba zárva türelmetlenül várom a magyar kiskatonák újabb és újabb győzelmeinek híreit. Sajnos, szerény kis lakásom nem rendelkezik telefonkészülékkel, így kénytelen vagyok lemondani arról, hogy a telefonhírmondóval együtt ujjongjak a magyar leventék sikerein. Ha van Önökben egy csepp hazafiúi érzés, átérzik helyzetem tarthatatlanságát, és haladéktalanul telefon alállomást létesítenek kis lakásomban.

Tisztelettel:

Löfflburger Ignác

Melléklet: 1 db orvosi alkalmatlansági bizonyítvány.

Első Szabad Magyar Telefonközpontnak 1946. szeptember 21.Budapest

Átélve a nehéz időket, szívből üdvözlöm az Első Szabad Magyar Telefonközpont megalakulását. Velem együtt minden Magyart mélységes megelégedés tölt el, hogy ez a létfontosságú intézmény újjáalakul, leveti régi hibáit, ügyintézése gyorsabbá, pontosabbá válik, és megszűnik a régi átkos világ vadhajtása, a protekció. Ezentúl minden ügyfél egyenlő elbírálásban részesül. Mindegy, hogy osztályvezető, igazgató vagy vájár! Ezért tisztelettel kérem, hogy lakásomba a telefont bevezetni méltóztassanak, annál is inkább, mert a háború borzalma éppen azt a szobát vitte el kis lakásomból, amelyben eddig a telefon volt.

Tisztelettel:

Mimózaligeti Ignácmunkás

Vörös Május Távbeszélőközpont és Élüzem! 1952. december 11.Budapest

Elvtársak! Alulírott Mimózaligeti Ignác vas- és élmunkás kérem, VIII. ker. Arccal a vasút felé utca 18. szám alatti lakásomba a távbeszélőkészüléket felszerelni szíveskedjenek, az alábbi indokok figyelembevételével. Teljes erőnkből munkálkodunk a szebb és boldogabb jövő építésén. Munkahelyemen, a Láposi Viktor Cementgyárban most vezetik be a három műszakot. Ennek eredménye, hogy vállalhattuk, hogy az ötéves terv végezetére a tervezettnél tizenötezer tonna cementtel többet termelünk. Ez a vállalás kötelez! Sokszor a kötelesség a munkaidőn túl is a gyárba szólít. Van olyan eset, hogy éjszaka van rám szüksége az elvtársaknak. Ilyen esetben mindig küldöncöt szalasztanak értem, aki arra az időre szintén kiesik a termelésből! Kérem, értesítésem megkönnyítése céljából szíveskedjenek felszerelni a fent említett telefont. Tömegszervezetek igazolásai mellékelve!

Elvtársi tisztelettel:

Mimózaligeti Ignác

Pergola Távbeszélő Igazgatóság Budapest 1969. január 28.

Tisztelt Hölgyem! Amint azt már az Ön férjének a munkatársának a feleségével megbeszéltük (akivel Ön együtt járt az Angolkisasszonyokhoz), kérem, hogy rózsadombi lakásomba a telefon bevezetést elősegíteni szíveskedjék. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy meghívjam Önt és kedves férjét arra a két és félhónapos spanyolországi kirándulásra, amelyre októberben megyünk. A költségeket természetesen mi térítjük. Kézcsókom a kedves férjének!

Tisztelettel:

Mimózaligeti

Pergola Távbeszélő Központ Budapest 1973. május 15.

Mimózaligeti igazgató elvtárs, akit fontos küldetése Japánba szólított, felkért, hogy mondjak köszönetet azért, hogy Fillér utcai lakásába a telefont rendkívüli gyorsasággal felszerelték.

Tisztelettel

Szép Frigyes titkárságvezető

Mikes György – Somogyi Pál

Pingpong

Mikes:Az idén sok cikket olvashattunk arról, hogy kevés a sportlétesítmény. Most bemutatjuk önöknek, hogyan lehet sportolni létesítmény nélkül.Somogyi:Egy pingpongmérkőzést fogunk bemutatni, mindenféle felszerelés nélkül. Nem kell hozzá, mint látják, sem asztal, sem háló...Mikes:Te leszel a labda!Somogyi:Labda se lesz. Labda helyett témákat fogunk adogatni egymásnak, és majd meglátjuk, melyikünk tudja jobban visszaadni.Mikes:Sportolsz te egyáltalán, Somogyi?Somogyi:Igen, nagyon szeretek mozogni.Mikes:Kocogsz?Somogyi:Nem, mozgólépcsőzöm. Te sportolsz?Mikes:Mindennap. Nézd meg micsoda muszklim van.Somogyi:Súlyt emelsz?Mikes:Nem, citromot facsarok, hogy kijöjjön a lé.

Somogyi:Én mindennap tévétornázom is, legutóbb megcsináltam például azt a gyakorlatot, hogy páros lábbal a magasba ugrottam...Mikes:Na és sikerült?Somogyi:Mi az, hogy sikerült, az alattam lakó hozott vissza a plafonjával együtt.Mikes:Kezdhetjük?Somogyi:Benne vagyok, szerva itt.Panaszkodnak az előfizetők, hogy a posta rendeletére a kézbesítők nem viszik fel az újságot.Mikes:Mi megoldottuk. A házunkban lakik egy nyugdíjas kisbíró, hajnalban lemegy a lapokért, és a fontosabb híreket minden emeleten kidobolja... Szerva itt!Somogyi:Fogadom.Mikes:Call-girl-hálózat működik az NSZK-beli Majna-Frankfurtban. Telefonon fel lehet hívni a lányokat, és meg lehet velük beszélni a randevút.Somogyi:Hála a közvetlen kapcsolásnak, én crossbarral felhívtam Frankfurtban egy ilyen call-girlt...Mikes:Én megbeszéltem vele valamit?Somogyi:Egyelőre kértem tőle egy meghívólevelet... Sokat cikkeztek a lapok arról, hogy a konfekcióiparban hibás a méretszabvány. Igaz ez?Mikes:De mennyire. A napokban vettem egy nadrágot, és a sliccem legfelső gombját állandóan nyitva kell tartanom.Somogyi:Miért?Mikes:

Hogy kilássak.Somogyi:Szerva ott.Mikes:A statisztika szerint évi átlagban egymillió ember hiányzik a munkahelyéről. Hol a csudában lehet ez az egymillió ember?Somogyi:Én tudom! Szombaton előttem szoktak állni a Közért pénztárnál. Én adogatok.Olvashattad az újságban, jövőre több lesz a borítékon kívüli juttatás. Vajon mit jelent ez majd?Mikes:Azt jelenti, hogy jövőre a borítékra bélyeget is ragasztanak. Figyelj, megy a hír!Somogyi:Nos?Mikes:Megy a hír: viszonylagos nyugalom van a Közel-Keleten.Somogyi:Ez attól van, hogy Chrudinák Alajos már hetek óta nem járt Libanonban.Mikes:Nagy sikere volt idén a kutyafilmeknek a tévében. Nekem például a Nagy kalandom Északon című sorozat annyira tetszett, hogy megtanultam belőle egy részletet.Somogyi:Csakugyan? Elő is tudod adni?Mikes:Előadhatom? Igen? Jó! Auuuuuuu!Most én kérdezlek. Mondd meg, ha tudod, ki volt Rumcájsz?Somogyi:Rum... cájsz... Rum... rum... cájsz. Alkoholista német látszerész.Mikes:Nem feleltél jól. Kapsz egy másik kérdést. Mit tudsz kirakni ezekből a betűkből: b, a, v, a, m, e, u, t, e, b.Somogyi:Tevebabaum.

Mikes:Hát ennek semmi értelme!Somogyi:De ki tudtam rakni!Mikes:A tévé hatására iparengedélyt kérek.Somogyi:Miért, mi szeretnél lenni?Mikes:Tojáspatkoló.Somogyi:Annyira szereted a kovácsmesterséget?Mikes:Azt nem. A rántottát...Somogyi:Na, akkor most feladok neked egy néprajzi kérdést. Felmutatok egy vékony, hosszúkás eszközt, amivel írni lehet. Mi ez?Mikes:Hadd nézzem meg közelebbről! Ez vagy palóc pulykafa, vagy baranyai lucavessző.Somogyi:Egyik válaszod sem jó, ez golyóstoll.Mikes:Hát lehet, hogy felétek így nevezik, de ha olyan okos vagy, mondjál néhány eredeti népi mondást!Somogyi:Kérlek, egy egészen friss tarjáni mondás:Verekszik, mint Botos András a gyerekkocsi-megőrzőben.Mikes:Elfogadom, halljunk egy másikat.Somogyi:Ezt Pesten gyűjtöttem, így hangzik:Szidja, mint Hofi a közönséget.Mikes:Fantasztikusan tudsz, Somogyi! Úgy ragad rád a tudomány, mint Kántorra a balha.Somogyi:

Egyébként nagy találmány ez a televízió, hogy mást ne mondjak, most már elektronikus trükkel azt is meg tudják csinálni, hogy például, ilyen kicsi legyél!Mikes:Én is meg tudom csinálni!Somogyi:Hogyan?Mikes:Kihúzom magam!Somogyi:A tévé már azt a trükköt is meg tudja csinálni, hogy hipp-hopp, és egy csinos kis nő áll a tenyereden, s a kezedből eszik.Mikes:Nem vállalom.Somogyi:Miért nem?Mikes:Utána nekem kell elmosogatni.Somogyi:Nekem kedvenc műsorom a Kisfilmek – a nagyvilágból..Mikes:Milyen fontos dolgokat tanultál belőlük?Somogyi:Ha úgy adódik, például, tudok majd cápán lovagolni.Mikes:Ez nagyon fontos...Somogyi:Elmondjam, hogy kell?Mikes:Mondd!Somogyi:Először is úgy fordítom a cápát, hogy a hosszabbik fogsora legyen felül, így meghatározom, hogy melyik a cápa háta, erre ráülök, vigyázva, hogy ne fordítva üljek rá.Mikes:Miért olyan fontos ez?Somogyi:

Mert a cápa csapkod a farkával, és telespricceli a szememet.Mikes:Művelt gyerek, mondtam én! Én is tanulok a tévéből csehül és lengyelül.Somogyi:Ezek szerint ezekbe az országokba készülsz.Mikes:Nem. Szeretném, ha megértenének a Garay téri piacon.Somogyi:Olvastam egy hírt az Esti Hírlapban: Szaúd-Arábia jéghegyet vásárol. Mit gondolsz, minek nekik jéghegy?Mikes:Meg akarják mászni.Somogyi:Megmászni? A jéghegy csúszós.Mikes:Van náluk elég sivatag, majd felszórják homokkal.Szerva itt! Én azt olvastam: Ajdarali Alimbokov kirgiz férfi az idén volt 120 esztendős, s amikor a riporter meglátogatta, éppen ásott a kertjében.Somogyi:Tudom, miért ásott: kereste, szegény, a születési bizonyítványát.Mikes:Nem szeretek dicsekedni, távol áll tőlem az ilyesmi, de két bögre kakaót és egy nagy szelet foszlós kalácsot kaptam az Öregek Napján.Somogyi:És hogy kerültél az öregek közé?Mikes:Tévedésből. Éppen köszöntöttem a vállalat óvodásait, és télapónak voltam öltözve.Somogyi:Én viszont veled ellentétben az ifjúsági parlamentben vettem részt.Mikes:Fel is szólaltál?Somogyi:Kértem a nyugdíjak felemelését.Mikes:Az ifjúsági parlamentben, tizen- és huszonévesek között?...

Somogyi:Most kell szólni, hogy addig felemeljék.Mikes:Olvastam, hogy Kádár János bécsi látogatásakor a Hofburgban ebédelt.Somogyi:Istenem, ha ezt Ferenc Jóska megérhette volna!Mikes:Egy fotót is láttam, Kádár elvtárs a belvárosban sétált a Grabenen és a Kärtnerstrassén.Somogyi:Vásárolt is valamit?Mikes:Minek, forintot itthon is elfogadnak!Figyelj, Somogyi, megy a labda. Sok a panasz a könyvekre. Előfordul, hogy egy-egy könyvből hiányzik 30–40 oldal. Máskor meg egy egészen más regényből kötnek bele ívet.Somogyi:Így van. Legutóbb egy romantikus regényben egy szakácskönyv részletét találtam.Mikes:Zavart téged?Somogyi:Csak a szerelmi jelenetnél, mert a férfi szerelmesen azt suttogta a nő fülébe: végy két tojást, egy kis tejszínt, és keverd habosra!Mikes:Átéltem.Somogyi:Én adogatok. Új magyar film: Kísértet Lublón. Kérdésem: vajon miért járt vissza kísérteni ez a lublói kísértet?Mikes:Tudom, hogy miért! Olvasta az Egészségügyi Minisztérium rendeletét.Somogyi:Melyik rendeletét?Mikes:Lehet hálapénzt adni az orvosnak, de csak utólag!Somogyi:Naponként jelentkezik a rádió Útközben című rovata. Ebben a

műsorban tájékoztatják az autósokat, mi vár rájuk az utakon. Tudsz egy példát mondani?Mikes:A Kerekes utca felé ne menjenek, az úttesten van egy nagy lyuk.Somogyi:Most kaptuk a hírt, már lehet menni rajta, mert feltöltötték egy autóval. Viszont Tattonyát kerüljék el, mert ott az út kanyargós, keskeny és teljesen befagyott. Olvadás után se lesz jobb azon menni, mert a jég leolvad a patakról.Mikes:Gépkocsivezetők, figyelem! Tudomásunkra jutott, hogy Nagy Gáspár, kislőcei lakos minden előzetes jelzés nélkül ki fog jönni a főútra.Somogyi:És mikor várható, hogy kijön?Mikes:Amint a Merkur értesíti, hogy átveheti a kocsiját.Somogyi:Ha már gépkocsiról beszélünk, engem néhány nappal ezelőtt megbüntetett egy rendőr, mert az autómat nem a látási viszonyoknak megfelelően vezettem.Mikes:Miért, mit nem láttál?Somogyi:A rendőrt. Szerva itt. Budapesten főnökiskola működik. Vajon mire jó a főnökiskola?Mikes:Amíg a főnök iskolában van, addig a vállalat egyenesbe jön. Mondd, tudsz te számolni?Somogyi:Igen.Mikes:Akkor mondd meg, miért kell a Thália Színháznak két Bánk bán, két Tiborc és három Melinda?Somogyi:Na várj...Mikes:Benne volt a Pesti Műsorban.

Somogyi:Hadd gondolkodom. Két Tiborc azért kell, mert mi magyarok szeretünk panaszkodni, három Melinda azért kell, mert egy mindig GYES-en van.Mikes:És miért kell két Bánk bán?Somogyi:Három Melindához nem is olyan sok.Mikes:Jól számoltál Somogyi, de miért az ujjadon? Nekem számológépem van...Somogyi:És tudsz is vele számolni?Mikes:Nem, túlságosan komplikált.Somogyi:Miért komplikált?Mikes:Mert a vámosok őrzik Hegyeshalmon.Somogyi:Én is hasonlóan jártam az idén nyáron, amikor hagymával jöttem haza Hollandiából. Nagyon féltem a vámosoktól.Mikes:Miért féltél?Somogyi:Dughagyma volt.Mikes:Szerva itt. Rendőri hír volt a lapokban: egy férj úgy akart megszabadulni a feleségétől, hogy felgyújtotta a lakását.Somogyi:Akkor már mindent értek. Az utóbbi időben ugyanis valahányszor belépek a lakásomba egy Tüker alágyújtóssal, a feleségem sikoltozni kezd: segítség, gyilkos!Mikes:Szerva itt. Van egy hírem.Somogyi:Nos?Mikes:

Nincs több hírem. Erre mit tudsz mondani?Somogyi:Azt mondom, kedves közönség, köszönjük az eddigi tapsokat, és mint a Kántor-filmekben, kérek engedélyt örülni! Mehetünk, Tyutyukám?Mikes:Mehetünk Tyutyukám, csak ne ugorj a nyakamba!

Boncz Géza

Megtörtént történet

Előadta – Bodrogi Gyula

Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában a takarítónő az őrület határát súrolja.Jobbra nézek, és látom, a falról az egyik rokonom képe a tenyerembe mászik.A szöges cipőben futó kaland.Fölém hajol anyám, és fülembe súgja: ha éhes vagy, nyisd ki a hűtőszekrényt, de vigyázz, mert a tetején fekete lábossal van letakarva.Apád.Ajtócsapódás.Tudom, anyám kirándulni ment a hegyekbe az anyagi Forráshoz. Az álmot kitörlöm a lábasból, és felhúzom a zoknim. Csörgőre. Szememből kifésülöm a fülem, majd reggelizni indulok. A lépcsőházban jövök rá, hogy vannak még korlátok.A levélszekrényt megnézem, Nincs benne senki. Persze elfelejtettem, hogy evés közben jön meg a postás.Jó reggelt – köszön a házmester és udvariasan megemeli a feleségét. Mosolyra húzódik a szám. Egészen a bisztróig. Bemegyek.A hideg konyha előtt páran vacognak.Mellettem egy francia salátát eszik. A kis Pierre. Csókot is érdemel. Ollé.Megiszom a kávét, és arrébb tolok egy tejfelesszájú gyereket. Gombával. Kilépek az utcára. Egy régi barátommal akadok össze. Alig tudom kiszabadítani pulóverét a zakóm gombjából. Elmondja: van felesége, van jó állása, és van egy Dunára néző vízfejű gyereke.Kezet fogunk, és alakját elnyeli a tömeg.Én is éhes vagyok.Nagy vendéglő, kis étvágy.

Leülök.Rám dől a fogas, és elnyom az álom. Az álom én vagyok.Arra ébredek, hogy megjött az eszem.Töltött káposztát.Fizetek és hazaindulok.A kulcsot beteszem a zárba, és bemászom az ablakon.Előttem tükör, hosszasan belenézek, rájövök: ilyet még én sem láttam.

Peterdi Pál

Meghívtak!

Előadta – Vitray Tamás

Jó estét kívánok. Azt tetszik kérdezni: hogyan kerülök én ide, a rádiókabaré szóvivői posztjára? Tessék csak nyugodtan kérdezni, nem fogom megmagyarázni.

Tudniillik megfigyeltem: ahány új szóvivő, mind azzal kezdi, hogy ő tulajdonképpen nem is igazán... meg, hogy csak a móka kedvéért... és a világért se venné a bátorságot... No, hát én aztán nem magyarázkodom! Meghívtak, itt vagyok, passz. Ahogy a névsort, a kabaré eddigi szóvivőinek listáját végignéztem, rájöttem, hogy a kiválasztás mindig a legnagyobb gonddal történik. A szerkesztők valami rosszat álmodnak, hirtelen felülnek az ágyban – mert szerintem együtt is alszanak –, és együtt mondják: Vitray! Miért? Töltöttek már be más állást is így Magyarországon. De hát akkor miért én mentegetőzzem? Esküszöm, nem csodálkoznék, ha a következő szóvivő, tudom is én, egy beszélő papagáj lenne. Egy ilyen madár, ugye, száz évig is elél, az összes régi vicceket ismeri... És ha nem, Peterdi majd a szájába ad egy poént. Vagy zöldséget.

És akkor még én magyarázkodjam.Persze, az én esetem azért mégiscsak más.Talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a két nagy

telekommunikációs intézményt, a Televíziót, meg a Rádiót a múltban... hogy is fogalmazzam csak elegánsan?... szóval, viszonylag ritkán jellemezte egymás feltétlen és rajongó csodálata. Itt aztán nem volt nyakba borulás egy-egy gól után. Nem volt puszi, de nem ám. Hát, ha ezek után egy tévést hívnak meg a rádió legnépszerűbb műsorának konferálására, azt én kénytelen-kelletlen baráti jobbnak tekintem. Szeretném azt hinni, hogy én itt és most a békepipa szerepét játszom. Pöfékelni ugyan nem fogok, de legalább önök sem mondhatják: nem

láttunk a pipától.Azért van ám egy kis fenntartás is bennem. Az az érzésem, hogy

tulajdonképpen nem is szeretnek engem itt igazán. Tessék csak emlékezni: ha a tévében, egyenes adásban nem jut semmi az eszembe, ezerfélét csinálhatok. Vacakolok a mizgentyűkkel... töprengő arcot vágok... jelentőségteljesen nézek a semmibe... megvakarom az orromat... elhúzom a számat... a néző azt hiszi, ez is hozzátartozik a mókához. A mikrofon, sajnos, egészen más. A rádióban nem érvényesülhet igazán az én végzetes szépségem. Itt beszélni kell, különben a hallgató húzza el a száját, ő néz jelentőségteljesen a semmibe, hogy az orrát is vakarja-e, nem tudom. Én pedig nem szívesen beszélek sokat. A képernyőn ez se baj: Bálint... Nyilasi... Pusztai... Kozma... hűha!

De hát a rádiókabarét csak nem konferálhatom úgy, hogy Komlós... Szilágyi... Mikes... Radványi... hajaj!

Még az is előfordulhat, hogy – maradjon ez köztünk – beugrattak. Figyeltem a szemüket. Volt benne valami kaján csillogás. Persze, mert ők aztán biztosra mentek. Abszolute semmi rizikót nem vállaltak az én szóvitelemmel. Mert, ha valami isteni szerencse folytán sikerem van, ők döngetik a mellüket: Tessék, megint felfedeztünk egy tehetséges kezdőt! Ha viszont leégek: Tessék, hát milyen intézmény az a tévé, ahol ilyen alak főmunkatárs lehet! Hogy akkor mégis miért vállaltam?

Hát Istenem, az egyéniségem, ugye... Arra gondoltam, ha sikerül ezen az idegen pályán egy-két gólt rúgnom, az nagyon jót tesz az önérzetemnek. Tudom, erre azt mondják: minek nekem még önérzet is, elég nagyképű vagyok anélkül is. Kérem, higgyék el, az csak a látszat. Afféle védekezés. Ahogy a pszichiáterek mondanák: fuga in fapofam... egyfajta menekülés a fapofa mögé. Közben pedig tessék elhinni: belül ilyen kicsi vagyok. (Valaki közbeszól a nézőtéren.) Tessék?

Jó, legyen önnek igaza. Belül is... Ez volt az egyik ok, amiért elvállaltam.

A másik, hogy Marton Frigyes szabad kezet adott.– Öregem – mondta –, a magnó szalad, tied a mikrofon, azt

mondasz, amit akarsz.– És ha rázós dolgokat mondok?– Nem baj, majd megváglak.– És ha bakizok?– Nem baj, majd megváglak?– És ha szidlak benneteket?– Majd megváglak!Most őszintén: kell az nekem egy ilyen szép marha nagy embertől?

Kaposy Miklós

Kék hang

Előadta – Kaposy Miklósés az illetékesek

Kaposy:Erőt egészséget! Nemcsak a Bűnügyi Nyilvántartónak, a Kabarészínháznak is van archívuma, csakhogy mi nem fénykép-, hanem hangfelvételeket őrzünk. Némelyik olyan szép, mint egy AU-jelű személyigazolványkép. Egyébként tudják, hogy miért AU-jelből van a legtöbb? Mert, akit ilyen kép alapján köröznek, annak aztán Alaposan Utánanéznek. Nos, a sok vicc és nevetés közben, ami itt ma elhangzik, úgy gondoltuk, nem árt pihentetőül egy perc líra, egy csöppnyi érzelem, szívjóság, ellágyulás. Egy ábrándos természetű leányzó lelkivilágát mutatjuk be hangfelvételünkről, éppen tíz éve készült.A romantikus leány beszélgető partnere: Várkonyi Zoltán. Ő segít belelátni egy mai nő álmaiba, vágyaiba.Az első kérdés így hangzott.Várkonyi:Ki az eszményképe?Nő:Egy csinos férfi, aki intelligens is és udvarias is, és meg tud becsülni.Várkonyi:Nagyon szerény kívánság, meghatóan szerény kívánság. Mintha egy kis virág beszélne hozzánk a mezőről. Nem álmodik milliomosokról, filmsztárokról, futballistákról, ó, nem, az ilyesmi távol áll tőle. Most kérdezzük meg, mi a mesebeli három kívánsága?Nő:Az első az, hogy férjhez mennék, a második az, hogy egy szép gyereket szüljek a férjemnek, a harmadik az, hogy lenne egy kétszoba összkomfortos lakásom...

Várkonyi:Tetszett hallani, nem kastélyt kíván, kacsalábon forgó várat, csak egy kétszoba összkomfortos kunyhót, és bele egy férjet, aki esténként altatódalokat énekel a kisfiának. Gyönyörű! A harmadik kérdésünk, hogy mi a véleménye önmagáról?Nő:Önmagamról az a véleményem, hogy rendes vagyok, csak kellene hozzám egy csinos, amilyet mondtam az előbb, egy olyan férfi, aki megfogná a kezemet, és vezetne.Várkonyi:Férfi, aki megfogná a kezét, és vezetné az egyenes úton. Lelki szemeimmel látom már magam előtt, ahogy mennek az úton, boldogan, napfény, szivárvány, bárányka béget, hegedűszó, a szél borzolja hajukat, harangszó, békesség, hit, remény, szeretet. És mindez színesben. Nagyon szép! Most már kíváncsi vagyok, hogy mit ajánl egy ilyen nő a fiatal házasoknak? Akinél van ceruza, nagyon kérem, jegyezze fel!Nő:Becsüljék meg a férjüket, mert a házaséletben mindig a nőnek kell gyengédnek lenni, és az asszonynak kell a férfit vezetni, hogy hogyan viselkedjen, és hogy milyen legyen.Várkonyi:Igen! Az asszonynak kell a férfit vezetni! Lelki szemeimmel már látom magam előtt, mennek az úton, kéz a kézben stb. Mindez színesben, békesség, hit, remény, szeretet... Most még egy kérdés: Miért van előzetes letartóztatásban?Nő:Üzletszerű kéjelgés és közveszélyes munkakerülés.Kaposy:Ha nem tévedünk, ez a világ vagy félvilág, sokak fantáziáját foglalkoztatja, tehát helye van a kabaréban.A téma egyik legalaposabb ismerőjét, Ádám Zsigmond nyugalmazott rendőr alezredest kértük fel szakértőül, aki 32 évig járta a pesti éjszakát, ellenőrzéseken, razziákon. Az utóbbi 8 évben pedig az erkölcsrendészeten dolgozott fontos beosztásban.Emlékszem gyermekkoromból ezekre a pillangókra, egy sem volt közülük szépségkirálynő. Hogyhogy mégis akad rájuk vevő?Ádám:Nincs csúnya nő, csak kevés konyak.

Kaposy:32 év alatt, gondolom, sok ismerőse, visszatérő ügyfele akadt?Ádám:Bementem egyszer a Garay utca 50-ben levő italboltba, ott van az öreg csibészek tanyája. Odajön az egyik: csókolom, Zsiga bácsi, tudja, minek örülök?

– Minek, Jóska?– Annak, hogy maga is a zsiványokkal öregszik meg.

Kaposy:És a lányok, nem szaladnak el, ha felismerik önt?Ádám:Pár évvel ezelőtt véletlenül kijutottam Bécsbe, sétálok a Kärtnerstrassén. Egyszer csak szembejön velem három pesti kislány. – Zsiga bácsi, mit keres maga itt Bécsben, ide is utánunk jött? Mire én: otthon már mindenkit ismerek, új arcokra vágytam, nekem is kell egy kis kikapcsolódás...Kaposy:Ne haragudjon már, alezredes elvtárs, maga olyan kisportolt, fiatalos, jó erőben van, miért ment mégis nyugdíjba?Ádám:Mit csináljak? Nem volt már mit csinálnom: megszűnt a prostitúció!...Kaposy:Olimpiai bajnokokat, belügyi sportolókat is kifaggattam szakmai kérdésekről: Bene Ferenc, következik, az Újpesti Dózsa 75-szörös válogatott labdarúgója, akitől megkérdeztem, hogy helyesli-e, hogy Angliában betiltották a labdarúgók összecsókolózását a gól után?Bene:Jó intézkedés, szeretném, ha az ellenünk játszó VB-selejtezőkön a szovjet játékosok sem csókolóznának...Kaposy:Cservenyák Tibor, olimpiai, világ- és Európa-bajnok, az Újpesti Dózsa 80-szoros válogatott vízilabda kapusa. Kit nyomna legszívesebben a víz alá?Cservenyák:Szőnyi Jánost.Kaposy:Miért?Cservenyák:

Hadd lássa egyszer, mi folyik egy vízi pólómeccsen...Kaposy:Melyik az a csapat, amelyik ellen mindig sikerült nyerni, ha nehezen is?Cservenyák:A pénzügyőrök ellen, Ferihegyen.Kaposy:1968-ban Mexikóban Zsivóczky Gyula dobta a legmesszebbre a kalapácsot, és olimpiai bajnok lett. Szíve szerint most mit dobna a legmesszebbre?Zsivóczky:A mai edzésmódszereket.Kaposy:Milyen takarékossági javaslata van?Zsivóczky:Hogy a külföldi versenyekre egy magyar sportolóval ne utazzon háromnál több kísérő!Kaposy:Mi a kedvenc közhelye?Zsivóczky:Az, hogy a 6. hely is szépen csillog.Kaposy:Most pedig magas rangú rendőrtisztek vallanak munkájukról: Kertész Imre rendőr ezredes, a Bűnügyi Technikai Intézet vezetője. Hogy dolgozik az Intézet?Kertész:Ugyanúgy, ahogy a Rádiókabaré.Kaposy:Hogyhogy?Kertész:A munkánkban mi sem ismerjük a tréfát!...Kaposy:Ön, mint a kriminalisztika egyetemi tanára, hogy vélekedik a krimiirodalomról?Kertész:Őszintén irigylem a krimiírókat, ők az igazi profik: mindig megtalálják a tettest.Kaposy:

Olvasom, hogy most már nemcsak az ujjlenyomat, hanem a szájlenyomat alapján is kézre tudják keríteni a tettest. Igaz ez?Kertész:Igaz. Ez újabb ok, hogy az ember jobban vigyázzon a szájára.Kaposy:Tegyünk egy próbát. Megmutatom egy. kéziratomat, Ön, mint írásszakértő, azt is meg tudja állapítani róla, hogy mikor írtam?Kertész:Igen. 1936. március 30-án Karinthy Frigyes álnév alatt.Kaposy:Láttam az Intézet gazdag fegyvergyűjteményét. Tőrök, pengék, rugós bicskák, pisztolyok, puskák, egy egész arzenál. De mit keres ott az a golyóstoll?Kertész:Az a szatíra éles fegyvere.Kaposy:És hogy került ide?Kertész:Visszafelé sült el.Kaposy:Kalmár László, a Budapesti Rendőrfőkapitányság Pártbizottságának első titkára. Mi a véleménye a munkahelyi demokráciáról?Kalmár:A munkahelyi demokrácia érvényesítését nálunk miniszteri parancs írja elő... El kell érnünk, hogy a parancsnokok ne türelmetlenkedjenek beosztottaikkal. Viszont örömmel mondhatom, azt már elértük, hogy a feljebbvalókkal szemben senki sem ideges...Kaposy:Dr. Rovni György alezredes, a Központi Ügyelet vezetője. Egyre több járőröző rendőr nyakában látható rádiókészülék. Ön szerint mi a legfőbb különbség az önök rádiója és a mi rádiónk között?Rovni:Az, hogy a mi előfizetőink azonnal visszabeszélhetnek.Kaposy:Dr. Bálint László alezredes, Budapest közrendvédelmi vezetője. Tessék mondani, hol vannak a rendőrök, amikor kitör a verekedés a kocsmában?

Bálint:Egy másik kocsmában...Kaposy:Az ön feladata, hogy a sportlétesítmények területén is megőrizze a rendet. De hogy érné el, hogy minden hétvégén megteljen a Népstadion?Bálint:Vagy bikaviadalokat kellene ott rendezni, vagy Fradi-Dózsa meccset. Bár a kettő néha egy és ugyanaz...Kaposy:Bálint elvtárs, most őszintén: szokták-e használni a rendőrök a gumibotot?Bálint:Néha. Például, amikor ütjük vele az ismeretlen tettesek nyomát.Kaposy:Dr. Makovetz Iván rendőr ezredes, a Fővárosi Közlekedésrendészet vezetője. Mi volt a legjobb vicc, amit életében hallott?Makovetz:Az, hogy a főváros Közlekedésében alapvetően rend van.Kaposy:Kivel szeretne találkozni?

Makovetz:Petress Istvánnal. Amikor éppen közlekedési szabálysértést követ el.Kaposy:Mit vásárol a Rendőrség a bírságolási pénzekből?Makovetz:A járművezetők követelésére újabb alkoholszondákat.Kaposy:Ön, mint a Közlekedésrendészet vezetője, mit szól a borárak felemeléséhez?Makovetz:Kérek engedélyt örülni!...

Sinkó Péter

Kapcsoljuk Innsbruckot

Előadta – Vitray Tamás

Bizonyára mindannyian tudják, hogy holnapután kezdődik a téli olimpia. A tévé csapatával én is ott leszek Innsbruckban, csak azt tudnám, minek? És ez most nem csak afféle illedelmes szerénykedés. Ifjú kollégáim nagyszerűen bedolgozták magukat. A jégkorongot évek óta Knézy Jenő közvetíti. A műkorcsolyázást Gyulai István. A síugrást Radnai János. A lesiklószámokat Vitár Róbert. Akkor tessék nekem megmondani: mit csináljak én Innsbruckban?... Jó, jó, azt sem lehet tíz napig egyfolytában. Abból a kis napidíjból? Ha jól számítom, nekem csak a téli olimpia külpolitikai kommentárjai maradnak. Talán valahogy ilyenformán:

Jó estét kívánok. Amit most látnak, kedves nézőink, az a jég hűlt helye. Szó, ami szó, kutya meleg van Innsbruckban. Helsinki óta annyira enyhült a légkör, hogy az innsbruckiak már-már aggódni kezdtek. De aztán Angola és Chile felől érkezett néhány vérfagyasztó légtömeg, s így a téli olimpiát mégiscsak meg lehet tartani.

Tegnap délután futották a párosok kötelező programmját. Nagyon hiányzott a mezőnyből a mindig színes Golda Meir–Dajan kettős. Ők a legutóbbi világbajnokság után visszavonultak. Pedig a páros férfitagja félszemmel már a dobogó felé kacsingatott: hogy megvan-e még?

Nagy sikert aratott viszont az amerikai Ford–Kissinger pár rövid kürje. Talán emlékeznek, a bájosan dundi Henry legutóbb még a jóképű Richard Nixonnal futott. Nos, ez a fiatalember most nem vesz részt a versenyen. Egy hazai edzés során hatalmasat bukott a Watergate-féle lépéskombinációban, és nagyon megütötte a bokáját.

A páros hölgytagja, az almaarcú Henry válaszút előtt állt. Egy darabig úgy tervezte, hogy Kadhafival áll össze, aztán meggondolta magát.

Nos, mai párja, a daliás Gerry Ford beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Azt mondják, az amerikai közönség rajong érte, csak úgy szórják felé szeretetük ezer apró jelét, de eddig még egyszer sem találták el. A tegnapi programban csinált például egy leszúrt dupla Slesingert, ebből egy Colby-féle kirúgós libellát. A közönség tombolt, egyedül az amerikai pontozó nem értékelte a mutatványt.

Henry Kissinger valósággal röpköd a jégen. Hol itt landol egy munkaebédre, hol ott száll le egy állófogadásra. A csinos Henry óriási nemzetközi rutinnal rendelkezik, évente többször is körülkorcsolyázza a világot. Mondják, hogy a megnyitó előtt való napon egyszerre szállt le Innsbruck repülőterére a moszkvai, a pekingi és a kairói gép. Persze három irányból. És mindegyikből Henry Kissinger lépett elő.

Gerry Ford, a páros férfitagja az interjúszobában elmondotta, hogy az olimpiát csak afféle bemelegítésnek tekinti a hazai bajnokság előtt. Az őszi vetélkedőn az elegáns Reagan és a kétjobblábas Goldwater lesz a legnagyobb ellenfele. Az amerikai jég még az innsbruckinál is síkosabb. Ha ott bukik valaki, csak az utolsó ítéletre vakarja össze

magát. Persze, ha Isten és a CIA is úgy akarja.Bemutatkozott az olasz páros is. A Moro–Leone kettős fergeteges

kürt futott. A kétperces tánc során hétszer mondtak le, és hétszer alakultak újra, ami példátlan a párosok történetében.

A kötelező egyik érdekes színfoltja volt az észak-ír versenyző mutatványa. A tüzes legény kifutott az időből, s így utolsó lépését borítékolnia kellett. A boríték később, a szurkolók óriási ovációjára, felrobbant Kurt Waldheim versenytitkár kezében. Hiába, farsang van, fiatalság, bolondság.

A jégpalota szenzációja, hogy Jü Csuan személyében egy kínai versenyző is rajthoz állt. Ha jól emlékszem, a férfiak mezőnyében. Híre járt, hogy korcsolya még sosem volt a lábán, könyvből tanulta. Ehhez képest négyfordulatos ugrásokat mutatott be. Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyan balról indult, de mindig jobbra érkezett. Elegáns, egyenes szabású sötétkék lajbit viselt, amennyire megítélhettem, abaposztóból. Amikor megszólítottam, állig begombolkozott. Csak annyit mondott, hogy imperialista jégen nem képes igazán versenyezni. Ha ez még egyszer előfordul, néhány millió szurkolót is hoz magával. Kis öröm. Jü Csuan gyakorlata végeztével a palánkon át hagyta el a pályát. Nem erre mifelénk, ahol a Sztolicsnaja vodka reklámja van, hanem szemben, a Kukidentnél. A téli olimpia rendezői igazán mindenre gondoltak. A megnyitón felbocsátandó galambok gondozására például Dél-afrikából hozattak specialistát. Mr. Vorster ugyanis arról híres, hogy sosem tesz különbséget fehér és fekete között. Sőt a fekete galambot még jobban is szereti. Itt is minden ebédre megeszik egyet, hogy ezzel is óvja Innsbruck köztisztaságát.

Holnap lépnek pályára a mieink, a magyar jégtáncos pár. János mértéktartóan nyilatkozott: az idén talán nem megy olyan jól nekünk, mint az elmúlt években, de úgy sosem mehet, hogy ne legyen kedvünk a jégen táncolni. Sőt, ha egy kicsit felgyűrjük a fehérneműt, összébbhúzzuk a nadrágszíjat, nemcsak táncolunk, hanem meg is élünk a jég hátán.

Novobáczky Sándor

Ellenség a szüreten

Szüreti háziasszony – Schubert ÉvaLóbányai Olivér,önkénytelen nemzetgazda – Major Tamás

Háziasszony:Hohó, álljon meg! Hová megy?Lóbányai:A szüretre.Háziasszony:Van engedélye?Lóbányai:Minek ahhoz engedély?Háziasszony:Mert idegeneknek tilos a berúgás.Lóbányai:Én hivatalos ügyben járok.Háziasszony:Vagyis kiszálláson van? Kis ügyes, maga a napidíjból akar berúgni!Lóbányai:Akkor nagyon ügyes lennék. Abból még szalonspiccre se telik. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Lóbányai Olivér, önkénytelen nemzetgazda.Háziasszony:Az meg mi?Lóbányai:Aki a nemzet sorsát önkénytelenül a magáénak érzi. Akinek fáj az, ami az országnak fáj.Háziasszony:Most például mi fáj?

Lóbányai:Az alkoholizmus elburjánzása.Háziasszony:Ja, vagy úgy? Maga antialkoholista! Akkor mi keresnivalója van a szüreten?Lóbányai:Nekem ugyanis vagy egy óriási nemzetmentő közgazdasági javaslatom. Az alkoholból sok pénz folyik be, viszont a részegség ellen küzdők szegények, nekik kevés a pénzük. Azt javaslom, hogy a szeszből befolyó bevételeknek egy bizonyos részét, mondjuk 3 vagy 5 százalékát, fordítsák antialkoholista propagandára.Háziasszony:Vagyis maga le akarja beszélni az embereket az ivásról – a mi pénzünkön?Lóbányai:Majd ha bolond lennék! Hiszen, ha kevesebb szesz fogy, akkor kevesebb a bevétel, és az antialkoholistáknak is kevesebb százalék jut.Háziasszony:Most már végképp nem értem. Hát akkor tulajdonképpen mit akar?Lóbányai:Kampányt indítani, hogy az emberek igyanak többet, hogy legyen elég pénz az agitációra, hogy igyanak kevesebbet. Rizlingvedeléssel előre a nagyobb anyatejfogyasztásért!Háziasszony:Anyatej? Hogy jön az anyatej a borhoz?Lóbányai:Tessék, felolvasom ezt a bekezdést a Magyar Nemzetből: Hazánk lakossága 1974-ben 22,4 milliárd forintot költött alkoholra. Fejenként – az egynapos csecsemők és a haladó aggastyánok is – 2200 forintot költöttek. Tudja, milyen szomorú az, amikor az egynapos csecsemő beállít az italboltba, és elissza az egész gyermekgondozási segélyt? Nincs annál lehangolóbb!Háziasszony:Én azt hiszem, Csődörvári úr...Lóbányai:Lóbányai...Háziasszony:Lóbányai úr, maga sokkal sötétebbre festi a helyzetet, mint amilyen a

valóságban.Lóbányai:Dehogy festem. Az iszákosság, sajnos, nálunk népbetegség. Pedig most már enyhült a helyzet...Háziasszony:Enyhült?Lóbányai:Nagyon sokat enyhült. Azelőtt lépten-nyomon találkoztunk részeg disznókkal. Ilyenek ma már nincsenek.Háziasszony:Hát kik vannak?Lóbányai:Alkoholos befolyásoltság alatt álló állampolgárok. Így kell ezt mondani. Még a nótát is át kell költeni, hogy aszongya: Alkoholos befolyásoltság alatt állok rózsám, mint a csap... Pedig tudja, hogy a magyar nyelvben hány szó van arra a fogalomra, hogy részeg? Háromezer szó! Ha hiszi, ha nem, háromezer! Viszont arra az emberre, aki tartózkodik a szesztől, összesen csak két szép magyar szavunk akad.Háziasszony:Melyik az a kettő?Lóbányai:Absztinens és antialkoholista. Az egyik oldalon óriási választék, a másikon meg semmi. Csakúgy, mint az élelmiszerüzletekben. Ha estefelé bemegy az ember, kenyér nincs, felvágott nincs, tej nincs. De ital van, amennyi tetszik.Háziasszony:És olyan nagy baj az, hogy a Közértben sokféle italt árulnak?Lóbányai:A magyar állampolgárok öntudatosak. Ha a tömeg azt látja, hogy az üzletek tele vannak itallal, hogy a plafonig tornyosulnak a borok meg a féldecis üvegek, ez sérti őket, és felháborodásukban kivonulnak az utcára...Háziasszony:Kivonulnak az utcára?Lóbányai:Ott isszák meg a féldecit.Háziasszony:Aki inni akar, az úgyis megtalálja a módját.

Lóbányai:Különösen, ha nem is nagyon kell keresni. Házilag főzik a pálinkát... A minap is megyek az ÁFESZ-ba, és látom, hogy Mari néni kosárszám veszi a cukrot. Kérdem tőle: mi van, Mari néném, befőzés? Rám kacsint: befőzés, hol van az már? Kifőzés... Pájinka lesz ebből, édes fiam. Kubai kooperációban. – Hogyhogy? – kérdem. – Úgy lelkem, hogy az állam drága pénzen behozatja a cukrot Kubából, én meg Trabantot veszek a gubából!Háziasszony:És nem lesz baja a néninek?Lóbányai:Én is ezt tudakoltam. – Nem fél, Mari néném, a tanácselnöktől? – Már hogy félnék – mondja. – Az enyém 50, az övé meg csak 40 fokos. Nem konkurrencia...Háziasszony:No, de Bányaló úr .. .Lóbányai:Fordítva... Lóbányai...Háziasszony:Lóbányai, maga úgy állítja be, mintha csak vidéken innának az emberek.Lóbányai:Szó sincs róla. Tudom én jól, hogy a városban is megy a tütüzés. Hányszor megírta az újság, hogy a gyárak tőszomszédságában vannak a talponállók, ahol műszak előtt mérik a féldecit. Ki kellene telepíteni őket!Háziasszony:Nos és olyan nagy dolog egy italmérést kitelepíteni?Lóbányai:Italmérést?! Azt lehetetlen! A gyárat kellene kitelepíteni. Hogy ne legyen olyan közel a csehóhoz. Ez az egyetlen járható út.Háziasszony:Nézze, maga nem sokat ért a borhoz. Ha értene, tudhatná, mekkora kincsünk nekünk a tokaji. Valóságos csoda, hogy sikerült átmenteni a jövőnek.Lóbányai:Tudom én azt. A tokaji már sokszor bajban volt. Két olyan éra is volt ebben az országban, amikor a tokaji szőlő majdnem kipusztult.

Háziasszony:Melyik az a két éra?Lóbányai:A filoxéra meg a Rákosi-éra. Szerencsére, mind a kettő elmúlt.Háziasszony:Nem azért, hogy hazabeszéljek, de az idevalósi boroknál nincs jobb. Ha nem lenne engesztelhetetlen ellensége a bornak, akkor magát is megkínálnám egy pohárral. Én ugyanis azért vagyok itt, hogy az érkező vendégeket megkínáljam.Lóbányai:Asszonyom, teljesítse a kötelességét!Háziasszony:Harcos antialkoholista létére megissza a bort?Lóbányai:Csak ha szolgálatban vagyok.Háziasszony:Adhatok még egy pohárral?Lóbányai:Szégyen és gyalázat! Maga azt hiszi, engem korrumpálni lehet egy-két pohár borral?! Várjon, hozom a demizsont. Kint van az autóban.

Háziasszony:Maga autóval jár, és iszik?Lóbányai:Nem én vezetek, hanem a feleségem, ő nem iszik egy kortyot sem. Különben még nagy út áll előttünk.Háziasszony:Mennek vissza a fővárosba?Lóbányai:Dehogy is. Megyünk Abasárra, Visontára, Egerbe. Mindenütt áll a szüret. Itt az ideje, hogy kikémleljem, milyen erős lesz a jövő évi ellenség. Must vagy noha!

Szilágyi György

Dalol a nyár

Előadta – Bárdy György

Kedves hallgatóink! Örömmel jelentem be önöknek, hogy a mindnyájunkat már hosszú ideje kínzó nótahiány enyhítése érdekében, az illetékesek az idén is megrendezték a Dalol a nyár nótafesztivált. A nótafesztiválra egy nyugat-dunántúli, az osztrák határ közelében aléltan elterülő, fenyvesekkel és határőrökkel koszorúzott falucskában, Laposkúszáson – Netovább és Hendehoch között – kerül sor, a helybéli ÁFÉSZ Benjamino Krigliről elnevezett kultúrházában.

A Rádió Kabarészínháza Laposkúszásra kiküldött munkatársa néhány perccel ezelőtt laposkúszásban hozta be a Rádióba a győzelmi listát, amelynek ismertetését, kérem, áhítatos csendben hallgassák végig. A Dalol a nyár nótafesztivál kisdíjas számai a következők:

A VIRÁGÉNEKEK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Kikelt az ibolyám mamája magából...”„Öreg mákvirágnak zörög a gubója...”„Unom már a muskátlidat örökösen locsolni!...”„Sarki kikiricsnek poros a bibéje...”

A SZAKSZER VEZETI NÓTÁK KA TEGÓRIÁJÁBAN:

„Fizesd be a tagdíjat, mert neheztel a bizalmi!”„Szeretnék a főtitkárral egyszer együtt üdülni...”

A KÖNNYŰIPARI NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Attól te még édes lehetsz, hogy a főnök Keserű...”

„Könnyű ipart űz a lányom érettségi nélkül...”

A KATONANÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Takarodó után pislákol a század...”„Ágyútalpon rázták ki a kövemet...”„Ne mondd meg az őrmesternek, hogy mit mondtam róla...”

A KÖZBIZTONSÁGI NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Most jöttél meg, máris visznek...”„Nyomozza ki, százados úr, hová tűnt a lányságom!”

A TÖRPE NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Nem bánom, hogy törpe vagy, csak vágasd le a szakállad!”„Mit csináljak, főorvos úr, összement a férjem!”

A TELEK- ÉS INGATLANNÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Beázott a keresztanyám dácsája..."

A BELKERESKEDELMI NÓTÁK KA TEGÓRIÁJÁBAN:

„Ne lopj annyit, mert a végén kineveznek főnöknek!”

AZ ÜZEMI NÓTÁK KA TEGÓRIÁJÁBAN:

„Megint sokat piálsz, Józsi, hülyére ver a brigád!”

A TŰZSZERÉSZNÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Felrobbant a házunkban egy szexbomba...”

A DIPLOMÁCIAI NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„A megbízólevelemet nem találom, elnök úr...”„Jegyzékváltás közben nem jó röhögni...”„Elmaradt a munkaebéd, felmondott a szakácsné...”„Magyar nagykövetet nem rabol el senki!”

A KULTÚRÁLIS NÓTÁK KATEGÓRIÁJÁBAN:

„Ha már itthon unod magad, menj az UNESCO-ba!”„Felmászott a közönség a Pinceszínház falára...”„Ne üljön itt fapofával, nem a tévét nézi!”

A fesztivál nagydíját – egy kivándorló útlevelet a hazatérési engedéllyel együtt – a családi nóták kategóriájában, Vihorlát Jenő – Nikkelfinger Gusztáv dalának ítélték oda.

A nagydíjas nóta címe:„Ruha helyett a társbérlőt vetted megint magadra!”

Tímár György

Beszélgetés az angollal

Angol úr – Dr. Bőzsöny Ferenc

Angol úr:Oh, Miszter Tájmör, nekem evribodi mondani, onli ju ár ébl tu... ööö... hogy ön lenni egyetlen ember képes nekem megangolázni dolgokat.Tímár:Talán megmagyarázni?Angol úr:Oh, jesz, of korz! Persze, magyaráz, ekszjúzmi. Én nem érteni semmit, hír in Bjúdapeszt. Nem érteni emberek, pedig tanulta jól nyelv, magyar szótár. Példa oka imént mondok borbély üzletében: borbély úr, erre egyet morog nekem, sok durcával rózsás ajak körül.Tímár:Persze, mert borbélyok már nincsenek. A borbélyt ma fodrásznak hívják.Angol úr:Azt is, aki kopasz ember nemes arcéle borotválja?Tímár:Azt is. De a legjobb, ha mester úrnak szólítja. Ez szebben hangzik. A borbély nem rang, tehát nem sikk, ezért ment ki a divatból. Az ön szótára már megvan vagy ötéves, uram. Azóta sok minden változott.Angol úr:Sikkből kimenni sok szó? Mondja nekem példa.Tímár:Hát például a házmester.Angol úr:Oh, jesz! Hiz másztersz vojsz! Gramofongyár. Kimenni sikk minálunk

is. Van sok sztereofonik lemez.Tímár:Ez nem hiz másztersz vojsz, hanem hauzmásztersz vojsz. És nem gramofongyár hanem foglalkozás. Volt.Angol úr:És csinálni mit házmester sikkből kimenés előtt?Tímár:Kihordta a szemetet.Angol úr:És most? Most nem házmester?Tímár:Most nem. Most tömbfelügyelő.Angol úr:És csinálni mit tömbfelügyelő?Tímár:Felügyel, hogy elhordtuk-e a szemetet.Angol úr:És megsértése van, ha mondom neki: házmester?Tímár:Hát, bizony, előfordulhat.Angol úr:Akkor talán lenni jobb, én mondok borbélynak is mester úr helyett mindjárt: tömbfelügyelő úr?Tímár:Nem, az nem jobb. Felügyelő urat az ember a nyomozónak mond. A detektívnek! A felügyelőnek főfelügyelőt, a főfelügyelőnek főkapitányt.Angol úr:Fántásztik! Bjúdapeszten szemétellenőrző tömbmester van nyomozói rangban?Tímár:Nem erről van szó. A lényeges az, hogy senkit se aszerint szólítsunk, hogy micsoda, hanem szépen. Engem például szerkesztő úrnak hívnak.Angol úr:És mit szerkeszt?Tímár:Természetesen semmit. Ha szerkesztenék valamit, akkor főszerkesztő úr lennék. Érti már? Magyarországon mindenkinek meg kell adni a

módját. A szépség a fő!Angol úr:Példa oka mondani csarnoki halaskofa neki: szépséges hajnali haramatcsepp, lelkem üdve, szerelmetes virágszálam?Tímár:Nézze, még mindig jobb ez, mint hogyha halaskofának hívja. Mert akkor ő is rögtön néven nevezi magát.Angol úr:Fogja mondani: Hello, Miszter Dzsenkinsz?Tímár:Nem hinném, hogy azt fogja mondani. Az önnek ugyebár az igazi neve. Nos, ő majd talál egy szebbet, arra mérget vehet. Nálunk a szépség a fő.Angol úr:Nem egészen érteni. Pincérnek vendég mégse mondhat: szépfiú, gyere fizetek. Nem?Tímár:Nem. De azt sem, hogy: pincér, fizetni.Angol úr:Veri intereszting. Pedig csevegési szótár enyém éppen ez van példamondás: pincér, fizetni!Tímár:Látja, más a szótár, más az élet. Az életben ez úgy szól, hogy: főúr, a számlát.Angol úr:Minden pincér lenni volt gróf?Tímár:Dehogyis!Angol úr:Aha, érteni. A szépség. És hogy szólítja vendég fizetési pincér? Felséges kegyelmed?Tímár:Legyek őszinte? Néha még ez is kevés. De ha önnek ez nem tetszik, mondja egyszerűen azt, hogy: kérem.Angol úr:Vanderfull! Ez lenni jó. Miszter Kérem.Tímár (közönséghez):Egy kukkot sem ért az egészből. (Angolhoz) De tudja mit? A legjobb,

ha azt mondja: Lapajkám, szívem csücske, arany csáringerem, eszem a zúzádat ide azt a nedves tenyered a steksz alá!Angol úr:Oh! Arany csáringer! Ez tényleg nagyon szép. Bjútifull! Magyar nyelv megvan gyönyörű... És mit mond utas taxisofőrnek?Tímár:Mindent, csak nem taxisofőrt. Mondjon gépkocsivezetőt vagy géperejű bérkocsivezetőt.Angol úr:Máj Godnesz!Tímár:Vagy pilótát. Az előkelőbb szakma. Az igazi pilótának persze vezérpilótát. De mondhatja a sofőrnek azt is, hogy: kérem.Angol úr:Óll rájt. Ez szintén lenni Miszter Kérem? (Közönséghez.) Magyarországon mindenki rokon mindenkinek, erről már hallottam Londonban. (Tímárhoz.) És hogy szólítunk doktort? Félda oka bemegyek, ahol dolgozik, mit mondok neki? Nem: doktor úr?Tímár:Álljunk meg egy percre. Először is, az orvosok nem dolgoznak.Angol úr:Sztrájk van?Tímár:Nincs sztrájk. A munkások dolgoznak, a miniszterek is dolgoznak, de az orvosok, azok rendelnek.Angol úr:Aha. Ők hozzák rendeletek.Tímár:Nem. Azokat a miniszterek hozzák. Az orvos csak a betegeknek rendel.Angol úr:Áj szí... ööö. Értem. A betegeknek az orvos rendel, az egészségeseknek a miniszter. Így van?Tímár (közönséghez):Ebbe beleőszülök. (Angolhoz.) Menjünk tovább. A megszólítás nem doktor úr. Doktor úr, az manapság ügyvédet jelent. Főorvos urat kell mondani.Angol úr:

Miért? Alorvos nincs?Tímár:Nincs. Mindenki főorvos.Angol úr:Fejlett kultúra van önök hazája. Otthon majd én kijavítani kis lexikon enyémben: orvostudomány helyett főorvostudomány... Na, de ha főorvos lenni egy lédi, akkor mondani neki mit?Tímár:Mondja azt, hogy főorvosasszony.Angol úr:Szép. Nagyon szép. Szép hosszú. De kívánok magamnak megbocsátás ön részéről: tegyük fel – e szimpla szöppozisn –, hogy az illető lenni még lány, ami azért előfordulni szórványosan, legalábbis elvi síkságon? Akkor mondunk: főorvoskisasszony?Tímár:Nem. Ez esetben azt mondjuk, hogy kérem.Angol úr:Aha. Ez egy nagyon nagy család. Oh! Oh! Én végre érteni! Leesett a sixpenszes! Nézzük csak! Ha egy államférfi államasszony, akkor ő is: kérem? Példa oka kell mondani: Bandaranaike asszony, a neves Shri Lanka-i Kérem...?Tímár:(kókadtan) Úgy van.. .Angol úr:Vell, annyit már sikerült nekem értenie, hogy tegnap este néztek engem ügyvéd.Tímár:Hogyhogy?Angol úr:Ittam whisky bárpult előtte, odajött egy csinos nő, kis ruha mely csak csupa kénytelenséget takar...Tímár:Mit takar!?Angol úr:Mondani valami rosszul? Csupa kénytelenséget. Kényeset semmit. Jön hozzám nő, szólítani engem: Doktor úr, foglalkozni velem ma este? Azt hittem, ő lenni beteg vagy rosszul tehát mondani gyorsan szegény Miss Kéremnek: itt tévedés forog fölfelé, én nem lenni magyar orvos, én

lenni angol mérnök. Arra azt mondta, az még jobb. Nem érteni, miért jobb, ha egyszer ügyvédet keresett.Tímár:Ki mondta, hogy ügyvédet keresett?Angol úr:Vell, hát ő! Mondta nekem: doktor! Az manapság ügyvédet jelent, nem?

Farkasházy Tivadar

Egy jellemszínész keserveiből

Előadta – Major Tamás

Kedves Naplóm!

Végre egy boldog, boldog este! Kollégáim ugyanis egy ügyesen elejtett megjegyzésemből megtudták, hogy éppen harminc éve kentek fel Thália papjává, így meglepve és mélyen meghatva vehettem át a társulat ajándékát, egy aranyozott rugós kést. A szeretet kardvirágai szinte elborították a testem. Harminc év! Egy emberöltő! Hány embert ölt ő! Hogyan is kezdődött.

Fiatalon születtem a Vecsés melletti kis városkában, Budapesten. Szüleim azt szerették volna, hogy tűzoltó legyek és katona, ne vadakat terelő színész, de én mindig a színpadról álmodoztam. Színiiskolás koromban versengtek értem a színházi ügynökök, a legtehetségesebb hősszerelmesnek tartottak, így méltán pályázhattam Júlia, Ophélia, Tünde kegye mellett majdani több száz diáklány hasonló ajándékára. Izgatottan készülődtem Rómeó szerepére, amikor az utolsó próbán szörnyű szerencsétlenség történt; a Tybaltot alakító rövidlátó Suhajda arcon szúrt. Suhajda, Suhajda, te marha! Ha tudtad volna, hogy óriást veszejtesz el! Mert bár a seb nem volt jelentős, de tönkretételéből a korabeli orvostudomány is kivette részét, így Rómeóból egyszeriben Tybalt lettem.

Azóta kuss a nevem! Intrikus!A felszabadulás után, a krónikus lóhiány következtében Déryné

szekerét toltam, diadalmas fellépéseinket hízott libák és kacsák csontjai szegélyezték. Ezen a túrán – melynek főbb állomásait, a cibakházi III. Richárdot, a mezőtúri Biberachot és a kazincbarcikai Jágót azóta is a

magyar színjátszás legékesebb gyöngyszemei között tartják nyilván – sikerült annyira elhíznom, hogy felfigyelt rám a filmszakma.

Vastag havannákat szíva szipolyoztam a proletariátust, és szelvényeket vagdostam. Kulákszerepre is gyakran felkértek, de a beszolgáltatások időszakában úgy lefogytam, hogy ezt a szerepkört át kellett engednem szegény Tompa Pufinak, csak néha akadt számomra egy-egy ingadozó középparaszt.

A kritika – és a hatóságok – ekkor már a legjobb magyar szabotálók között tartott nyilván, azt írták, senki nem tud úgy konkolyt hinteni a tiszta szem közé, mint én. Emlékezetes alakításaim közé sorolták, amikor háromhavi kulcslyukon való kémlelődés után, kijátszva az elvtársak éberségét, elemeltem a vakolókanalat Kovács János sztahanovista kőműves kezeügyéből, aki emiatt csak 17 000 %-ra tudta teljesíteni tervét. A Feltámadott a tenger c. filmben Jellasich egyik alvezérét játszottam. Csebapcsicsa, sligovica – kiáltoztam vérben úszó szemmel (színes film volt), miközben futottam Bécs felé, mint főnököm, a gyáva.

A meginduló történelmi filmgyártás malomkerekei végleg felőrölték minden Rómeót illető reményemet. Voltam labanc, tatár, török, Jumurdzsákot ugyan Bárdy György elorozta előlem, de azért nem panaszkodhatom. Hatszor dobtak kútba a Tenkes kapitánya forgatásakor, amíg tökéletesen csobbantam, ez egy kicsit megviselte egészségemet, de mindez bagatell volt ahhoz képest, amit a Rózsa Sándor forgatásakor éltem át. Fél évig aszalódtunk a rónán, tilos volt mindenféle beszéd, akit tetten értek, azonnal hazazavarták. Néha sikerült egy-egy szöcskét fognunk, azt idomítgattuk, az egyiknek betanítottam néhány Juhász Ferenc verset, bele is döglött szegény.

Ekkoriban már teljesen be voltam táblázva. Nyáron kicsaptak Apajpusztára, ahol is a Jancsó filmekben alakítottam vármegyei pandúrt, urasági fogdmeget, lovas csendőrt, fehérgárdistát, különítményest. Télen Pesten voltam diverzáns, diktátor, marslakó, végigjártam az SS ranglétráját, kémkedtem az összes nyugati nagyhatalomnak, megöltem Zrínyi Miklóst, Ferenc Ferdinándot és néhány Kennedyt. Dózsa Györgyöt tüzes trónusra ültettem, máglyára küldtem Giordano Brunót, megégettem Jeanne d'Arcot, felgyújtottam a Reichstagot, gyönyörködtem Róma lángjaiban. Kitartottam nőket, kitartottam Szálasi mellett, feketemisét tartottam, engedély nélkül elefántot tartottam új lakótelepi lakásomban, vizeztem a bort, zaccból főztem kávét, kóla közé traubiszódát csempésztem, műanyag mikiegereket árulva romboltam a közízlést, melléküzemágat alapítva beférkőztem a parasztság bizalmába, olimpiát ígérve kölcsönöket

vettem fel több vidéki tanácstól. Állatkertnek lovakat csíkoztam, Kőbányait Kinizsinek álcáztam, esővizet ásványvízként árultam, kivilágítatlan lovaskocsival segítségnyújtás nélkül továbbrobogtam, virágágyban parkíroztam, ámokot futottam, ittasan, jogosítvány nélkül kocsi alatt aludtam, szennyvizet engedtem a Dunába, irtottam családot, védett állatokat, rozsdás szőlőkaróval agyonütöttem régi haragosomat, kíváncsiságból felboncoltam, eladtam a Lánchidat egy amerikainak, valutáért háltam, serdülő lányokból szezonvégi kiárusítást rendeztem, bolondgombát árultam, tömeges fagylaltmérgezést okoztam, nem mostam fogat, nem mentem tüdőszűrésre, nem jelentettem be avarkori sírokat, nem tettem kutyára szájkosarat, nem sóztam be a havat, nem halkítottam le a rádiót, nem szavaztam a Táncdalfesztiválon, nem ismertem el a centrumhétfő előnyeit, nem fogtam el betörőt, nem fogtam el ultimót, nem adtam meg egy színtiszta tizenegyest, elhajtottam tehenet, elhajtottam gyereket, elkötöttem lovat, elkötöttem sálat, röpcédulát osztogattam, automatát fosztogattam, fűre léptem, blicceltem a buszon, átruháztam villamosjegyet, hatósági közeggel erőszakoskodtam, nyílt utcán tiki-takiztam, mozijeggyel üzérkedtem, aluljáróban megálltam, beatmisén rövidzárlatot csináltam, a Zeneakadémián két tétel között tapsoltam, a Körszínházban zsebkendő helyett alvó szomszédom nyakkendőjébe töröltem az orrom, sorozáson szimuláltam, úri házban kintornáztam, loptam a gázt, csöpögött a

csapom, kitettem albérlőt, poroltam tíz után, legyek szárnyát tépdestem, kukacra verebet, verébre macskát, macskára kutyát, kutyára bikát, bikára torreádort uszítottam, a televízió barkochba műsora ellen lázítottam, tiltott helyen megfulladtam, voltam kisgazda, orgazda, bacillusgazda, elittam a szakszervezeti segélyt, hamis irányítószámot tettem zsákba varrt élettársamra, púpot növesztettem a hátamra.

Feleségem közben elhidegült tőlem, gyermekeim más nevet vettek fel, szüleim kitagadtak, a szomszédok kerülnek, a házmester velem ijesztgeti a kisfiát, a rendőrség figyeltet, a Közértben nekem adják az összes szalámivéget, és lidérces álmaimban a színészegyeztető hangját hallom: Halló! Ráér 30-án? A Tamás bácsi kunyhójában kellene négereket ütlegelni. Korbácsot hozzon magával!

Novobáczky Sándor

Kisfilmek a nagyvilágból

Kedves hallgatóink! Őszinte örömmel fogadtam a Rádiókabaré felhívását, hogy jöjjek el ide az Állatkertbe. Végre valahol felismerték, hogy nekem igenis itt a helyem. Mintha csak tudták volna, hogy nagyon szeretem az állatokat. Szeretem: az kevés. Valósággal bűvöletbe ejt, ha hallok-látok valamit az élővilág csodálatos titkaiból. Nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, ha megnézhetem például a televízióban a Kisfilmek a nagyvilágból sorozatot. Ennek a remek sorozatnak csak egy hibája van, hogy mindig vacsoraidőben adják, és én nemcsak a természetfilmeket szeretem, hanem vacsorázni is szeretek. De megoldottam a dolgot: ilyen estéken bent étkezem a tévé előtt, összekötve a kellemest a hasznossal.

Micsoda élvezet! Előttem az asztalon sonka, kolbász, vaj, friss retek, újhagyma, meg jó habzó sör. A harapnivalókból a feleségem takaros szendvicseket formál. Közben a képernyőn megjelenik a kultúrszendvics, a Kisfilmek a nagyvilágból szignálja, tetszenek tudni, az elején az is négy részből van összerakva, az egyiken a bohóc bukfencezik, a másikon egy medve cammog stb., stb.

Nos, rajta, kezdődik a filmnézés. De még előtte felemelek egy dúsan megrakott szendvicset, és élvezettel beleharapok... Ebben a pillanatban megjelenik a cím: A pápuaföldi fröcskölő poloskák nyálképzése vedlés időszakában.

Egy pillanatra megremeg kezemben a kolbászos szendvics. Valahogy még belegyömöszölöm a számba, de a nyálképzés már nem akar megindulni. Mert jön az első képsor.

A pápuaföldi fröcskölő poloska belemászik egy ikrázó giliszta fülének nedvedző hallójáratába, amellyel életközösségben él. De sajnos, a giliszta füle foglalt. Már benne tartózkodik a mellényes levéltetű, mint rosszhiszemű jogcím nélküli fülbérlő. Készen áll arra, hogy megvívja élet-halál harcát a fröcskölő poloskával. A poloska mérgezett nyálat fröcsköl a mellényes levéltetűre. Majd mindjárt nem lesz neki olyan nagy a mellénye! De a levéltetű sem hagyja magát. Nedve belefolyik a poloska szemgolyójába. A poloskának a szeme se rebben. Mert már nincs neki.

Érdekes, nekem viszont ma nincs étvágyam. Olyan szokatlan íze van ennek a kolbásznak. Nem is kolbász íze van, hanem inkább lótetű íze...

De nincs időm hitvány gyomordolgokon elmélkedni, a kitűnő film tovább pereg. Ahá, most jön csak a haddelhadd! A mellényes levéltetű testvéri segítséget kap egy igen bájos rovar, a dögmászó pöfészke személyében. Ez egy ízeltlábú, aki ha már eleget ízelt a lábával, megmássza az állati tetemeket, és a hullamérget magas fehérjetartalmú értékes tápanyaggá alakítja át. Derék, szeretetre méltó teremtménye a mi csodálatos természetünknek. Most éppen egy elhullott feketerigó szemét kaparja ki, az aranyos. Vagyis eszik. Én azonban nem eszem. Valahogy ez az újhagyma már nem a régi. Az ember nem is érti, remek természetfilmeket, azt már tudnak csinálni, de újhagymát még mindig nem tudnak csinálni.

De ki törődik most az evéssel, amikor ott a képernyőn az élet megy tovább. Teljes szépségében kibomlik az éledő természet, kezdetét veszi az élővilág csodálatos átalakulása. A poloska elkezd vedleni. A levéltetű is elkezd vedleni. A pöfészke is elkezd vedleni. Vedeljetek csak, gyerekek, én úgyse tudok vedelni, mert ez a sör most valahogy nem akar lemenni a torkomon. A mellényes levéltetű belerakja petéit a pöfészke tátongó köldökébe, a falánk pöfészke bebábozódik egy vakond lágy altestébe, a giliszta pedig fényes váladékot bocsát ki, ami belefolyik a pöfészke fülkagylójába, és kilefolyik a poloska tápnyílásán. Lám, így játszódik le kidülledt szemem előtt a természet felfoghatatlan színjátéka, a születés és elmúlás csodálatos misztériuma. (Engedélyezte a Művelődésügy Minisztériuma.) Ez a titokzatos, rejtelmes világ visszaadja a boldogságba és szépségbe vetett hitünket. Lám, érdemes élni ezen a Földön, ahol minden az élet harsogó himnuszát zengi, és küzd a fennmaradásért, a táplálék megszerzéséért. Vidd innen ezt a kaját, rá se tudok nézni...

Bocsánat, még valami. Értesülésem szerint néhány héttel később a pápuaföldi rovarok mozijában egy filmet vetítettek a következő címmel: Hogyan táplálkozik egy magyar humorista tévénézés közben? A vetítésen megjelent a fröcskölő poloska, a mellényes levéltetű, valamint közállati életük több más jeles képviselője. Miután a nézők a ruhatárban lerakták petéiket, megtekintették a filmet. Amikor megpillantották, hogy egy embernek nevezett hústömeg kolbásznak nevezett állati tetemet gyömöszöl magába, a rovarok szájából kifordult a falat.

Hát ezért nem szabad könnyelműen ítélkezni más élőlények fölött. Különösen ezen a helyen, ahol most vagyunk, és ahol: legfőbb érték az állat!

Bognár Tibor

Halló, Belváros!

A 17 szerepet előadta – Kern András

(Telefoncsöngetés, kattanás.)Nő:Tessék, Ingatlan.Tömör:Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.Nő:Weiner elvtárs ebédel, és szabadságon van, és a másik vonalon beszél.Tömör:Tessék? Egyszerre?Nő:Ez szabadon választott. Amelyiket tetszik akarni. Lényeg, hogy nem tud telefonhoz jönni. Tessék később megpróbálni.Tömör:Nem próbálom! Egy fülkében állok, és huszonharmadszor próbálkozom. Megvárom.Nő:A városból tetszik beszélni?Tömör:Abszolút. A Belvárosból.Nő:Tessék a vonalban maradni.Tömör:Igen.(Búgás, majd váratlanul újabb állomás kapcsolódik be.)

Undok:Jó napot kívánok. Érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép, a leszedhető ajtajú, megérkezett-e már?Tömör:Kitől tetszik érdeklődni?Undok:Nem Vasedény?Tömör:Nem. Én Weiner elvtársra várok. Be tetszett jönni a vonalba.Undok:Bocsánat.Központ:Itt Belváros, Központ. Vonalvizsgálat.Szoprán:Géza? Te vagy az, Géza?Alt:Halló, kicsi Bubó! A te hangodat hallottam?Szoprán:Milyen Bubó? Géza? A fürdőkádból beszélek, hol vagy?Tömör:Bocsánat, én Weiner elvtársra várok.Bariton:Egérke! Hívjál még egyszer! Valaki van a vonalban!Szoprán:Dehogy hívlak! Reggel óta nem tudlak megkapni.Alt:Bubókám! Kicsim! Nem volt lecsó, mi legyen, vendégek jönnek.Basszus:Miért, kit várunk?Tömör:Én Weiner elvtársat...Basszus:Te dögölj meg!Alt:Bubókám, én dögöljek meg?Undok:

Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép, a levehető ajtós, megjött-e már?Basszus:Tessék kiszállni!Undok:Nem Vasedény?Basszus:Nem, tegye le!Undok:Jó. Bocsánat!Szoprán:Géza? Hol vagy?Bariton:Az Emke aluljáróban.Basszus:Van már Esti Hírlap?Bariton:Kuss!Központ:Belváros, vonalvizsgálat. Jól hallják egymást?Szoprán:Istenien, mind a hatan.Alt:Bubókám, valaki beleugat az életünkbe. Központ, nem tud valamit csinálni?Központ:Nem. Én sem magukat akartam hívni. Próbáljanak meg egyszerre beszélni.Inter:Halló, itt Interközpont. Ki kérte Ravalpindit?Basszus:Nem kértem semmit.Inter:Kolléganő, mit kértél?Központ:Antineuralgicát.

Inter:Senki sem akar Ravalpindibe telefonálni?Basszus:Albertfalvára, ha lehet.Szoprán:Tegyenek már valamit, nyolcan vagyunk a fürdőkádban!Bariton:Egérke? Hívjalak még egyszer?Basszus:Tegye már le abba a rohadt kádba, Egérke, vagy odaküldök egy macskát!Mesemondó:Jó estét, gyerekek, ma este a torkos macskáról mesélek nektek!Tömör:Bocsánat, nem lehetne a meseszolgálatot mellőzni? Én még mindig Weiner elvtársra várok...Központ:Nem tudom kapcsolni. Automatikus. Tegnap egész nap az Árhivatalban szólt a meseszolgálat.Szoprán:Géza! Ne politizálj!Mesemondó:Egyszer a macska megleste a kisegeret a fürdőkádban...Tömör:Pofozza le már valaki a mesemondót.Központ:Sajnos, ha elbontom, az Interközpont szól megint.Inter:Twenty o'clock fifteen minutes, twenty o'clock fifteen minutes three seconds, twenty o'clock... Ki kérte a New York-i pontos időt?Alt:Talán Ipper Pál.Undok:Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép...Basszus:Melyik, a levehető ajtós?

Undok:Az, igen! Megérkezett már?Basszus:Takarodj a francba a turmixszal együtt!Undok:Nem vasedény?Öreg:Nem. Weiner lakás.Tömör:Weiner elvtárs az Ingatlantól? Magára várok egy órája!Öreg:Doktor Weiner vagyok, és itthon ülök.Bariton:Gyerekek, orvos van a vonalban. Nincs valaki rosszul?Szoprán:Géza! Kilyukadt a fürdőkád!Bariton:Mondtam, tessék! Hol?Szoprán:A lefolyónál!Központ:A böhönyei Állami Gazdaság van a vonalban. Halló, Böhönye...Böhönye:Halló, Marhajógyár? Mennyi marha kell?Szoprán:Mit mondott?Böhönye:Marha!Szoprán:Ezt nekem mondta?Böhönye:Van disznó is!Bariton:Halló, központ! Halló, Belváros! Már megint valaki közbeszól!Központ:Bocsánat, Crossbar vagyok! Egyszer én is tévedhetek!

Basszus:Elég a hülyülésből, mindenki mondja a magáét, és fejezzük be!Szoprán:Géza, ha nem jó a kocsi, elmegyünk az édesanyádékhoz!Alt:Bubókám, akkor ma megsütjük a kolbászodat, amit tegnap hoztál.Bariton:Isten ments, Egérke! Egész idő alatt fortyogni fog az anyád!Basszus:Majd leöntjük forró vízzel, legyen egy kis szaftja is!Bemondó:Halló, Weiner...Tömör:Na! Az orvos vagy az ingatlanos?Bemondó:Weiner Tibor hegedűestjét közvetítjük a Zeneakadémiáról.(Részlet hallatszik Beethoven Hegedűversenyéből.)Szoprán:Mi ez? Koncert van?Basszus:Áh! Csak megváltozott számok helyett a Kossuth adó megy.Tömör:Én Weiner elvtársra várok...Basszus:Mihez képest?Tömör:A Vasedényhez képest.Undok:Vasedény? Érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép. ..Basszus:Rohadj le már a levehető ajtóddal együtt! Gyere be, és vedd meg az egész üzletet! Jöttek norvég teflonok. Baromi randák! Takarodj ki a vonalból!Undok:Ki ez az állat?Új hang:

Állatforgalmi, tessék!Telefondoktor:Köhögés ellen Fagifort, Coderitet, vagy mixtura pectorálist ajánlunk. Magas láz ellen priznicet vagy Amidazophent...Bariton:Na tessék! Még egy Bubó!Basszus:Hallja, ne telefonbetyárkodjanak, mert ráfáznak.Telefondoktor:Fázás, ráfázás, hűlés ellen réteges ruházkodással védekezzünk.Basszus:Halló, telefondoktor! Ajánljon valamilyen gyógyszert fogyókúrára!Szoprán:Minek?Basszus:Mert ha nem szűnik ez a hangzavar, valakit dagadtra verek!Bariton:Ne fenyegetőzzön!

Basszus:Nem magáról van szó, hanem a központról! Bemegyek, és szétverem a berendezést, hogy telefonhírmondó sem marad belőle...Szoprán:Géza, te ne avatkozz bele!Alt:Egérke, maga csak áztassa tovább!Bariton:Ha sértegetik a nejem, elvágom a zsinórt!Szoprán:Géza! Védjél meg!Bariton:Védjen a Nőtanács!Szoprán:Szégyelld magad, te pernahajder!Basszus:Látja, ezt már én is akartam mondani!Vasedény:Vasedény vagyok, megjött az NDK turmix! Érdekel valakit?Basszus:Az anyádat!Alt:Bubókám, ez őrület! Mit mondtál az anyámra?Nő:Halló, Weiner elvtárs értekezleten van, de kérdezteti, hogy milyen számon tudja önt esetleg visszahívni!Tömör:Semmi az egész. Bármelyiken!

Budai Balogh Sándor: Állatorvosi egyetemenTanár:Tudja, kolléga úr, miért szerelmeskedik a tehén csak egyszer évente?Hallgató:Hogyne, tanár úr. Mert marha!

Boncz Géza – Farkasházy Tivadar –Kaposy Miklós – Marton Frigyes – Nyilas János

Megindul az agyunk

Előadta – Bárdy György

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de engem minden kis hír izgalomba hoz. Hát még a nagyobbak. Rögtön megindul az agyam. Itt volt például a nyár. Sokat utazott mindenki, a rádióban is gyakoriak voltak az utazási műsorok. De a legtöbb rádióműsor mégis egyvalakinek az utazásaival foglalkozott. Hogy ki utazott? Hát Ő. Idén nyáron háromszor volt nyugaton: Ausztria, Olaszország, NSZK. Hogy csak háromévenként egyszer lehet? Istenkém. Egyszerre utazott le kilenc évet. Nyugodtan mondhatom, hogy istenkém, mert a pápánál is volt. Tudják, ilyenkor indul meg az agyam. Megpróbáltam elképzelni az útlevélkérő lapját. Hoztam egy ilyen űrlapot, nézzük együtt. Azt mondja: mikor volt utoljára nyugaton? Ide csak azt írhatta be, hogy a múlt héten. Aztán itt van egy másik rubrika, a munkahely javaslata: fent nevezett 21 éve vezeti pártunkat, többször kapott dicséretet, utazását javasoljuk. De vajon ki írhatta alá? Aztán látogató vagy turistaútlevelet kért? Ha látogatót, itt a következő kérdés, kihez kéri az útlevelet? Ez világos, a pápához. A látogatás célja? Világbéke.

Egyébként az NSZK-beli útról hallottam néhány érdekes történetet. Maguk is? Cserélünk, jó? Majd kiadjuk közös közleményben: a felek kicserélték pletykáikat. Szóval, az egyik. Az utazás végén a kölcsönös búcsúbeszédek után odamegy hozzá Schmidt kancellár, és így szól. Külön szeretném megköszönni itt tartózkodását, mert az Ön ittléte alatt fordult elő első ízben, hogy a sajtó három napig nem szidta a kormányt. Ahogy elnézem a Schleyer-ügyet, Schmidtéknek megint jól jönne egy látogatás. Szintén a NSZK úton történt, hogy egy alkalommal nagy tömeg várta a delegációt. Amikor kiszállnak a kocsiból, valaki elkiáltja magát: Él-jen Ká-dár! Él-jen Ká-dár! Mire Kádár elvtárs megáll, odafordul: köszönöm szépen, de ez odahaza már nem divat.

Most pedig egy olyan hírt említenék, amit itt a kabaréban nagy szomorúsággal fogadtunk. Emelték a pedagógusok fizetését. Hogy miért voltunk szomorúak? El kellett búcsúznunk egyik örökzöld témánktól. A szólás szerint a pedagógusok a nemzet napszámosai. Hát azért ott még a fizetésemeléssel sem tartanak. Csak szeretnének annyit keresni, mint egy napszámos! Aztán tudják, min töprengtem még sokat? A New York-i áramszüneten. Szeretnék ezzel egy kicsit hosszabban foglalkozni. Emlékeznek, valósággal elszabadult a pokol, még a fosztogatókat is kifosztották.

Megjegyzem, néhány éve már volt egy ilyen óriási áramszünet odaát. És tudják, mit figyeltek meg? Kilenc hónap múlva rengeteg gyerek született. Olcsóbb, mint a GYES! Évi egy-két áramszünet, és minden megoldódik. Tudják, hol lenne a legnagyobb harcikedv? Az új lakótelepeken. Hiszen ott még világosban sem talál haza senki! Minden férj azt suttogná a sötétben: azt szeretem benned, hogy mindennap más vagy! Ha már itt tartunk, elmondanám, hogy képzelek el egy igazi, nagy magyar áramszünetet. Először is mi lenne? Azt mondják, sötét? Igazuk van. És mit csinálnánk először a sötétben? Bizottságot!

Megjegyzem, sok kültelki utcában észre sem vennék, hogy áramszünet van. A Belvárosban viszont csak akkor nyugodnának meg a kedélyek, amikor meggyőződtek róla, hogy másnak is sötét van. A fiatalok természetesen az aluljáróban gyülekeznek, ahol a rendőrök egymást igazoltatják. Az áramszünet harmadik percében megszületik az első pesti vicc: na, végre utolértük a kapitalizmust, villanyunk már nincs. A negyedik percben összeülnek a bizottságok. Megválasztják a gyertyafelelősöket. Azután karszalagot osztanak ki. Többnyelvűeket. Az áramszünet ötödik percében megkezdődik a szemétledobálás. New Yorkban percek alatt kirámolták a bútorüzleteket, nálunk percek alatt telehordanák használt bútorokkal. A bizottságok a szemétledobálás miatt kötelezik a rohamsisak és a duda lépcsőházi használatát. A felülről jövő szemétnek van előnye.

Az áramszünet tizedik percében összeül a parlament Áramszüneti Bizottsága, és a rövidzárlatra vonatkozóan elrendeli a hírzárlatot. A hír hallatán többen elindulnak sót venni. Előkerülnek a naftalinból a második világháborús áramfejlesztők. Több légóparancsnokot reaktiválnak. A házmesterek beszaladnak a tanácshoz megkérdezni, hogy melyik zászlót kell kitenni az áramszünet alatt.

Valahogy így képzelem el az első fél órát. Hoppá, még nem beszéltem a bizottságok felettes szervéről, a Hivatalról! Próbáljuk közösen kitalálni, hogy mi lenne a funkciója? Azt hiszem abban megállapodhatunk, hogy igazolványokat adnak ki. Mondjuk

igazolványokat arról, hogy sötét van. Na és persze a rendeletek:ELRENDELEM, HOGY MINDEN KERÉKPÁRT 24 PERCEN BELÜL BE KELL SZOLGÁLTATNI!MINDENKI KÖTELES ÁRAMFEJLESZTŐKÉNT TÍZ KILOMÉTERT LETEKERNI, HOGY A SZÜLÖK ÉS A GYERMEKEK TUDJANAK VILÁGÍTANI! MINDENKINEK IGAZOLNIA KELL, HOGY VALAKINEK A GYEREKE!A RÁDIÓELEMEKET IS BE KELL SZOLGÁLTATNI, EZEKET MAJD EGY KÖZPONTI HELYEN ÚJRA SZÉTOSZTJUK! A KÖZTEREKEN FELÁLLÍTJUK A MINDENKI CSILLÁRJÁT! A LAKOSSÁG ÉTKEZTETÉSE AZ ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTER FELADATA! ELŐRELÁTHATÓLAG ROMÁNY-KONYHÁKAT FOG FELÁLLÍTANI!FELHÍVJUK A HAZAFIAS ÉRZELMŰ HONLEÁNYOKAT, KÖSSENEK ÉRMELEGÍTŐT AZOKNAK, AKIKNÉL VILLANYFÜTÉS VAN, ILLETVE NINCS!NEMSOKÁRA ÚJABB RENDELETEK VÁRHATÓK, MÉG GONDOLKODUNK!

Az áramszünet második órájában a kormány rendkívüli ülésen megszavazza a tábortűzprogramot. A program a kispesti villanytelepet katasztrófasújtotta övezetnek nyilvánítja.

Az áramszünet idejére pedig elrendeli a szesztilalmat. Mire automatikusan mindenki elindul szavazni.

Jaj! Most jut eszembe egy másik óriási téma: ki mit „gründolna”! Mert azt hiszem, mondanom sem kell, hogy órákon belül megindulna a feketepiac. A Batthyany-örökmécsest például azonnal ellopnák. A Garayn így sündörögnének a nepperek: uram, lenne 50 átadó örökmécsesem. A MÉH beindítja a szentjánosbogár-akciót. A győztes úttörőt soron kívül előléptetik felnőtté.

Na és persze azonnal elindulnak a Tiszántúlra a batyus vonatok, mert elterjed a hír, hogy a Hajdúsági Iparművek megkezdte a mosóteknők gyártását, árába beszámítják a cserébe hozott mosógépet.

Az áramszünet harmadik órájában:A 25. Tanyaszínház átalakul tömbszínházzá. Első műsoruk címe:

Ha majd a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán. A főszerepben: Mécs Károly. Kovács Kati Várj, míg sötét lesz című száma felkerül az IM feketelistájára.

Persze, a Fővárosi Tanács sem tétlenkedne. Mit csinál a tanács, ha akármi történik? Úgy van, bevezet egy új adót! Legyen a neve, mondjuk, fényűzési adó. Akikre pedig a Hold süt, azok különadót fizetnek.

Ezeken a helyeken mindenki beköti az adóköteles kutyája száját, nehogy ugatásukkal a Hold nyomára vezessék az adóellenőröket.

A rendőrség felhívja a figyelmet, hogy az autótulajdonosok vigyázzanak az akkumulátorukra, különösen a Skodások. Az áramszünet tizedik órájában megjelenik a hivatal újabb rendelete: akiket az áramszünet alatt áramütés ért, kuláklistára kerülnek!

A Posta elsőnapi pecséttel foszforeszkáló emlékbélyeget jelentet meg, a belügy pedig leszereli a villanyrendőröket. Az újságokban az alábbi hirdetések jelennek meg:

Meleg tégla eladó!Az IKKA külföldi akciója! Vásároljon szeretteinek az óhazában

aggregátort!Nincsen sötét – Corvin nélkül! Soha vissza nem térő áramszünet!Az OTP hitelakciója! Most vegyen házgyári lakást, amíg sötét van!Második nap.Az Élet és Irodalom vitát indít, miért indítottak gyűjtést az

ismeretlen generátor özvegyének? Valaki rémülten hozza a hírt a szerkesztőségbe, hogy kigyulladt az Írószövetség, de megnyugtatják, hogy csak a lángelmék világítanak.

Tönkrement beatzenészek szerelésükkel együtt tömegesen vetik ki magukat az ORI ablakából.

A rádió műsor helyett jólétet sugároz. Müezzinek mondják a híreket, a minaretszegény kerületekben pedig kisbírók dobolják: 200

szakértő utazott ki a New York-i áramszünet tanulmányozására! Pesterzsébet testvérvárosává fogadta Harlemet!

Harmadik nap.A vársoban elterjed a hír, hogy a Szabad Európa bemondta, vége az

áramszünetnek. Erre a Szabad Európa is bemondja.Negyedik nap.Tényleg vége van az áramszünetnek.Az áramszünet megszűntével természetesen nem szűnnek meg az

Áramszüneti Bizottságok, hanem átalakulnak Áramszünet Ellen Küzdő Bizottságokká, hogy az áramszünetek a jövőben ne spontán, hanem tervszerűen forduljanak elő.

A folyóiratokban elvi cikkek látnak napvilágot: A kapitalista és a szocialista áramszünet alapvető ellentmondásai. Az Állam és az Áram.

A könyvpiacon megjelenik az első memoár. Szerzője egy leszerelt villanyrendőr, a címe: Az üköm Világosnál tette le a fegyvert, én a sötétben.

A Népszabadság vezércikke kimutatja, hogy az áramszünettel mennyit takarított meg a lakosság, a Díjbeszedő Vállalat pedig mindenkinek kézbesíti a túlfogyasztási számlákat.

Azok, akik végigbiciklizték az áramszünetet, elindulnak a szélrózsa minden irányába, élménybeszámolót tartani. Egymást igazolják, hogy ő is ott volt az áramszünet legsötétebb napjaiban. Látták.

Hofi Géza

A tizedes

Hofi:(Menetfelszereléssel, sisakkal a fején bejön.)Jó estét, elvtársak!Közönség:Erőt, egészséget!Hofi:Egyszerre, a szentségit!Szépen vannak kiképezve, azt már látom. Hüjaj! Na! Nyiszcsomál. Illetve nohej... Jiszcsoráz. Na! Kit keres, már ne haragudjon? (Egy fotós vakuval fényképez.) Kap egy harci feladatot, menjen szépen ki, és csináljon fényképeket Vácról! Úgy zavar ez a villogás, azt hiszem, rakétáznak ilyenkor. Igen, mert én voltam katona.

Képzeljék el, bevonultunk, aztán jött a valamivel többcsillagos, mint én, nem Komlós, dehogy Komlós. Nem. Valamilyen törzs elvtárs. Deréktul fölfele a törzs, lefele a lába. Hogy itt mindent magyarázni kell. Jajj, jajj! Szóval, aszongya, na emberek, fölállni oktató négyszögbe! (A sisakomat leveszem, mert marha nehéz, az már egyszer biztos. Most már tudom, sok emberen miért van sisak: könnyebben tud bólogatni. Leveszem, meg aztán megmondom, úgy ahogy van, hogy azért van nálam a sisak, mert nem ide készültem. Megyünk halászlét főzni... Különben visszarakom a sisakot mégis, mert hátha valamelyik kritikus hallgatja a műsort. Annyi veszély van az életben.) Na! Szóval, aszongya a törzs elvtárs, hogy: Emberek álljanak föl oktató négyszögbe! Tudják, ez mit jelent: hogy mindenki mindenkire figyel, csak az előadóra nem. Ki van ez sütve marhára, na mindegy, állunk. Aszongya az előadó: Tudják-e, mi a raketta, a XX. század eme csodafegyvere? Tudta a franc, annyi mindennel voltunk elfoglalva, például befűzni a csizmát, meg minden, na elég az hozzá... nem én találtam ki! Aszonta a Szolvez: Na mennyen, aztán fűzze be a csizmáját, ha kész van, akkor gyüjjön,

jelencse! (Még a mai napig nem mentem. Mert nem tudtam, mert ügyetlen hülye vagyok én is.)

Szóval, mi a raketta, senki nem tudta. Gondolkodási idő, ugye, az van. Két évig voltam bent, nem kell elkapkodni, ez nem lóverseny, mégsem tudtuk. Aszongya a törzs: Nahát, megmagyarázom. Képzeljék el, kint vannak a lövészárokban, marha sötét van. Egy túrót se lehet látni. Eccercsak: odanézz a szencségit, aztán megint nem látni túrót se. Ez a raketta.

Nem is köszöntem meg még a meghívást, hogy mondták, hogy jöjjek el. Sas-behívót kaptam. Sas mondta, hogy jöjjek én is, mert ő is jön. Tényleg szívesen jöttem, mert egy az, hogy a Fegyveres Erők Napja alkalmából valahogy össze kell még a régi kapcsolatot verni. Meg aztán nem árt az egyenruhásokkal jóba lenni. Ezt onnan tudom, hogy a múltkor fölléptem a rendőrségen, egy műsoros esten. Aztán utána azt mondta az egyik (nem tudom már, milyen rangja volt, mert kabátban volt, civil-kabátban, akkor sok csillagos lehet, mert igen-igen hajbókoltak előtte), na, azt mondta: művész úr, mondjon valami jó mókát nekünk, aztán utána, ha a kocsija rossz helyen fog parkolni, majd elintézzük. Mondom, el van intézve! Vicc elment, 4-5 nappal később rittig rossz helyen parkoltam, s jön oda egy illető, azt mondja: rossz helyen parkol. Mondom, ne vicceljen, most veszi észre, mikor már egy hete ott állok? Nem baj, hogy meg-helyszín-bírságolom? Mondom, nyugodtan jelentsen csak föl, majd én elintézem! Mert ugrottam mindjárt a telefonhoz, hogy na! Hívom, akit az előbb említettem.

Szaván fogom: tilosban parkoltam, és fölírtak. Azt mondja a telefon másik végén levő illető, hogy milyen rendőr volt? Azt hittem, hogy hülyére vesz, mondom, milyen lett volna, magyar! Na, nem úgy értem, hanem hogy volt fölöltözve? Hogy lett volna, takarosan. Na, de tényleg, Hofi elvtárs, nem viccelünk, milyen volt a derékszíja? Már kezdtem begurulni. Mondom, milyen lett volna, pont körülérte! De most komolyan, Hofi elvtárs, fehér volt vagy barna? Jaj, ezek a divatos dolgok, mondom. Azt mondja, azért, mert ha fehér, akkor közlekedésrendészet, ha barna, akkor bűnügyi! Ha fehér, akkor ugye, nem tudunk segíteni, ha barna, akkor tudunk! Na, megvolt a véleményem. Ez borzasztó: egyik rendőrségnél meghívnak és fellépek, a másik meg megbüntet. Miért kell ezt csinálni?

Na, szóval, visszatérek a katonaságra. Képzeljék el, fiatal katona voltam, és kedveskedtek nekünk egy kultúrműsorral. Operetténekesnőt hívtak le, mert akkor még a kerítésen belül ez volt a divat. Az utcán már más volt a divat, de belül még ez tetszett, na szóval, képzeljék el, ott ül valahányszáz katona. Nem mondom meg, hányan voltunk, mert akkor

titkot árulok el, szóval, sokan voltunk. Legalább ezren. Hát persze, nem volt mindenki benne, volt, aki hazament eltávozásra, meg minden, kíváncsi vagyok, ezt a kabaréműsort az ellenség hallgatja-e? Elhárítótiszt nincs itt? A legjobban ő nevet, mi? Na, szóval, képzeljék el, hogy beültünk a kultúrterembe, a szagáról vettük észre, hogy egyébként ebédlő. Kezdődik a kultúrműsor, kinn az operetténekesnő, szép mélyen ki volt vágva a gimnasztyorkája, képzelhetik a katonákat, akik két hét karantén után voltak... Kezdi a hölgy, hogy Trila-lla-la-tri-lalalalala!

Azt mondja az egyik mellettem ülő katona, magábul kikelve, hangosan, hogy hű, de megfogdosnám! A művésznő nem sértődött meg, azon a koron már túl volt, énekelt volna tovább, igen ám, de azt mondja erre a törzs elvtárs, a művésznőnek: Nóta állj! Az megrémült, mintha a villám vágott volna bele, igen, mert nem volt katona, honnan is tudná, hogy mi a szokás ilyenkor, azt mondja a törzs felénk fordulva: Na, emberek, ki akarja megfogdosni a művésznőt?! Senki nem jelentkezett, ugye, mégiscsak magánügy! A törzs nem tágított: Ujbul kérdezem: ki akarja másodszor megfogdosni a művésznőt?!

Akkor már kezdtünk gyülekezni, de ugye, aki először kitalálta, azé volt az elsőbbség. Nem mert szólni, mégis, a szülei még nem tudták, hátha ellenzik, mert gazdag család volt! No, mindegy, erre azt mondja a törzs: No, akkor adok gondolkodási időt! Feküdj, föl, feküdj, föl, feküdj, föl! Rájöttünk. Azt mondja a fiú, aki először szólt: Jelentem, én... Úgy! Szóval maga fogná meg a művésznőt!? Hát megfogná ám maga a jó édes nénikéjét, de nem a művésznőt! Művésznő, lehet tovább danulni!

Ráérnek még, nem?No, akkor mondom. Képzeljék el, hogy őrségben voltam. Nem

tudom, még járja-e az a módi, hogy amikor reggel jön be a fő-fő, akkor, aki kinn áll a poszton, az elüvölti magát, hogy: Fegyveeeeeeeeerbe! Na most, addig kell ezt a feeeeegyveeeeert tartani, ezt a kiabálást, amíg a többi őr is fel nem sorakozik. Ezek meg lassúak voltak, mert rohamőrség volt. Végre fölsorakoztunk, jön a fő-fő, ilyenkor minden katonán van hiba, azt mondja: Maga meg fog fázni, mert egy gomb itt nincs begombolva. Na, oszolj, még egyszer. Közben kiment, mert nem messze volt egy kis italbolt. Paing! Szabad kézt meg gallér mellé bevágta, jött vissza. Na az őr... Fegyveeeeeeeerbe! Megint kiálltunk sorba, valakin megint volt hiba. Vissza, paing! Ötödször, hatodszor is megismételtük. Így remegett mindenki... Végre a szerencsétlen poszt – amikor jött a fő-fő, elüvöltötte magát, de ahelyett hogy: fegyveeeerbe, azt mondta: Megiiiiiint jön!

Más. Nem tudom, hogy ez most divat-é, akkor voltak beugrató dolgok, hogy mondjam, szakmai tanácsadók, pályaválasztási tanácsadók. Álltunk sorba, az eső esett, jólesett, azt mondja a törzs: Emberek, ki tud rajzolni? Gondoltam, itt az alkalom: Jelentem, én. Akkor futás, takarítsa ki a WC-t! Megtettem. Mondom, jól van, lesz még másik alkalom. De új trükk jött: Kinek van gépkocsivezetői jogosítványa? Bumm! Nekem! Akkor futás, a WC-t takarítani! Aztán jött egy másik, egy egyenes, becsületes magyar ember, azt mondja: Na, emberek, ki takarítaná ki a WC-t? Mondom, áááááá! rájöttem a sumákra! Jelentem, én! Bravó, akkor futás, menjen! Mondják csak, kihallgatás, reggel, van még?

Közönség:Van, van!Hofi:Hűha! Na, a katonák állnak sorba, és... ennek a kihallgatásnak nem

akármilyen szövege van, nem bizony, hanem előre megfontolt szövege. Azt mondja, például: Főhadnagy elvtárs, Hoffmann honvéd – akkor még honvéd – kérek szabadságot, ma 24 órától, 12-én 0 óráig. Megadom! Már ment is tovább. Na, egy katonatársam dadogott. Még akkor is, ha a saját szövegét kellett elmondania, hátha ilyen szerepet, képzeljék el! Na, kihallgatás, vigyázz! Tiszt közelgett, szigorúan, katonásan jött. A dadogós egyre inkább félreállt. Félreállt, hogy mit fog mondani, mert tudta, hogy nem fogja tudni elmondani, a tiszt még

nyugodt volt, mert ő még nem tudta. Na, a fiú odavágódik a tiszt elé, a tiszt azt várta, hogy Horváth honvéd kérek szabadságot... Ehelyett ezt kapta: Hm. Finásnum, finásnum, föeldesnim... hadd menjek már haza... Kérek engedélyt távozni!

Felelős kiadó Keresztes Tibor igazgatóFelelős szerkesztő Györki MáriaMűszaki vezető Büchler AlfrédMűszaki szerkesztő Vágó MagdolnaKiadványszám: K–4226Formátum B/5Megjelent 39,9 A/5 ív terjedelemben, 40 000 példánybanaz 1978. évben, Press Román betűtípusbólMI–672–C–7880

78/5152 Franklin Nyomda, Budapest.Felelős vezető: Vágó Sándorné igazgató