Prof. Badiny Jós Ferenc:MAGYAR ŐSTÖRTÉNETET KÉRÜNK ÉS

NEM IDEGENT . . .

Halmi Dezső:LÁSZLÓ GYULA RÉGÉSZ

PROF. ELŐADÁSA

1 9 7 8 KISS — LAPOK 4. szám

BUENOS AIRES

SIN VALOR COMERCIAL

küldött magyar tudós csoport — az u. n.Zichy expedíció — már régen ennek azellenkezőjét állapította meg. Nem kell mástemlítenünk, mint JANKÓ János — a szá-zadfordulón tett — azon kiértékelését,amellyel ezt a "finnugor" származási hipo-tézist embertanilag megcáfolta, a követ-kező kiértékelésével:"eddig az osztyákot ugor népnek tartottuk,az antropológiának ezt meg kell tagadnia.Az osztyák egy dolichocephal, barna szemű,barna hajú ősnép maradéka, mely ugorhatás alá keiült. Ez az ugor hatás a nyelv-ben kiterjedt az egész népre, a kultúrábanés vérben azonban nem terjedt az Irtisenés Obon túli területre."Miután származás embertani azonosságot

követel, nyelvrokonság sohasem jelenthetazonos származást.

Akik tehát — ennek ellenére — azt hir-detik, hogy a Magyarság ezekből — az em-bertanilag különböző — vogul és osztyáknépekből származik, az nem a tudománytszolgálják, hanem

a Magyarság ősi — Kaukázuson túli ésrészben Mezopotámiából — Sumir földrőlvaló eredetét akarják — valószínűleg másnépi és más nemzetpolitikai érdekből — elsik-kasztani. (Bocsánatot kérek a tudományosértekezésekben szokatlan kifejezésért, deahol a valóban "tudományos kiértékeléseket,

evidenciákat és létező és bizonyítható azo-nosságokat" figyelembe nem vesznek, hanemegy hipotézisekkel teli elméletet tartanakértékesebbnek a Magyarság származásánakkikutatásában, ott nem beszélhetünk másról,mint politikáról, vagy érdekről. Tudományrólsemmi esetre sem.)

Azok, akik egyetemi katedráról tanítanak— meg fogják érteni szavaimat, amikor atanári lelkiismeretről beszélek. Egy "tanár"csak igazságot hirdethet. Ugyanis számolniakell mindig azzal, hogy a kíváncsi hallgatónem azért iratkozott be pl. Buenos Airesbenaz "Estudios Uralo-Altaicos" című tantárgyhallgatására, hogy a témával ne foglalkozzon.Éppen ellenkezőleg. A nagy tudásszomjúargentin ifjúság nemcsak tanul, érdeklődik,kérdez és kutat, de igyekszik a tanárját leis ellenőrizni. Igy történt meg azután az, hogy— amikor az egyetem — angol nyelven —kiadta, "The Sumerian Wonder" cimen asumir-magyar azonosság összefoglalt bizonyí-tási tételeit, volt olyan hallgatóm, aki aBuenos Aires-i magyar követség útján szer-zett "bizonyító anyagot" arra vonatkozólag,hogy

bizony a magyarok a finnek, vogulok, osz-tyákok, cseremiszek, lappok leszármazottaiés ezt ma Magyarországon igy tanitják.

Első pillanatban nem- tudtam hogyan fe-lelni hallgatóm cáfolatára, mert bizony abban

nagyon igaza volt, hogy ma — Magyarorszá-gon igy tanitják. Ugyanis hogyan magyaráz-zam meg ennek a nemzeti érzésű argentinfiúnak azt, hogy,

amit Magyarországon ma a Magyarságszármazásáról tanitanak, az a Magyar Nemzetérdeke ellen való. Ilyen "perverz" történelem-szemlélet hirdetését egy hazáját szerető,hagyományait becsülő, nemzetiségét védő,normális hazafi elképzelni sem tud, nemhogyelhigyjen. Argentínáról beszéltem tehát éskérdeztem, hogy mit tud a spanyol "conquis-ta" előtti ősnépek történetéről, hagyomá-nyairól . . .? Kérdeztem, hogy Argentína "ős-története" nincs-e meghamisítva . .. ? Hiszena spanyol "térítés" és "honfoglalás" törté-netével kezdődik az argentin "őstörténet".Hol van leirva, mi tudunk az Argentína észa-ki részét még magába foglaló "Inka Biroda-lom" népének származásáról, történetéről...?

Nem hamisitották-e meg ezt a mindentelpusztító spanyol conquistadorok egyszerűaranyvágyuk mohóságában ...?

"Igen — ez igaz" volt a válasz."A spanyolok azért értékelték le, pusztítot-

ták el az itteni őslakó népet, hogy a felettükgyakorolt uralmukat nemzetközileg igazolják.Ez emberi jogokat súlyosan sértő és semmibevevő inquiziciók és emberirtások azért lettekegyszerűen "térítésnek" nevezve, hogy azegyházi terminológia szerint minden ősi kul-

tur és vallási hagyomány egyszerűen ördögű-zésnek neveztessék.

Teljesen hasonló a Magyarság származásá-nak félremagyarázása is. Ugyanis 1301-től(Kr. u.) — az egyetlen nemzeti király —Mátyás —kivételével, a Magyar Nép felettidegenek uralkodtak. Olyan idegenek, akik-nek műveltségük sokkal alantasabb volt amagyarokénál. 500 éven át a Magyar államhivatalos nyelve a latin és a német volt. Azthiszem elég ezekre az uralkodó érdekekre ésMagyarország — természeti kincsekbenvaló — iszonyú gazdagságára hivatkozniahhoz, hogy megérthető legyen az uralkodóhatalom azon politikai tendenciája, mely aMagyar Nép sumir származását — az Euro-pában található legprimitívebb népektől valóeredeztetéssel akarja behelyettesíteni."

Annak ellenére, hogy a magyar követségrőlinformált hallgatóm elfogadta ellenvetéseimetés szorgalmasári járt az előadásaimra — avita csak akkor fejeződött be véglegesen,amikor a múlt év végén kézhez vettem LászlóGyula: "Régészeti Tanulmányok" c. könyvét(Magvető kiadó, Budapest) és abban meg-találtam Karin Mark észt antropológus em-bertani térképét, ahol a finnugor népek em-bertanának nagy ismerője, ebben az össze-foglalásában kimutatja azt, hogy

a Volga környéki — "finnugornak neve-zett" — népek más fajtához tartoznak,

mint az Ob mentén lakó nyelvrokonaik.A magyarok a volgai csoportba sorolnak és

teljesen különböznek embertanilag az Obi —ugoroktól, akikben embertanilag a mongoljelleg uralkodik.

Megmagyaráztam tehát — —a most márszavaimban teljesen megnyugodott — hallga-tómnak, hogy a Magyarságot semmiféle em-bertani kapcsolat nem fűzi azokhoz az állító-lagos "nyelvrokonaikhoz" (vogul-osztyák),akiktől a jelenlegi politikai "tudomány" —a régi elnyomatás! rendszerekhez hasonlóan— származtatni akarja őket és nem engedimeg a magyar Szakembereknek, hogy a

"déli és Suméiiába érő vonalon" kutassáka Magyarság eredetét

és végre hivatalosan is elismerjék azt a sokbizonyítékot, ami erre rendelkezésre áll.

A magam gyönyörűségére azonban gyö-nyörködve olvastam nagy "ellenfelem", azengem állandóan szidó és velern nem egyetér-tő László Gyula egyetemi tanár úrnak azta kitételét, hogy:

"az obi ugorok nyelvcserével jutottak mainyelvükhöz és a nyelvet átadó nép felte-hetően éppen a magyar volt."Ennek logikus következtetése az, hogy a

magyaroknak már volt kifejlődött nyelvük,amit át tudtak adni a voguloknak és az osz-tyákoknak. Ha pedig volt nyelvük és igyhamis az az eddigi állítás, hogy a magyar

8

nyelv a vogul-osztyák stb.-ből ered, akkormáshonnan kell erednie.

Semmi akadálya nincs tehát annak, hogyezt a máshonnan való helyet éppen Sume-riában keressük, hiszen a magyarul nembeszélő nyelvészek által megfejtett sumirnyelv grammatikája, nyelvi sajátossága,hangzóilleszkedése, nyelvi különlegességeiazonosak azzal a MAGYAR NYELVVEL,melyet a Magyararság Volga-i összetevőiátadtak a voguloknak és ugyanezen sumirősnyeivből 300 azonos szógyököt őriz a mai,tökéletes és sokat változott nyelve — a maimagyaroknak.

(Fel kell hivnom azonban kartársi tiszte-lettel László Gyula egyetemi tanár úr figyel-mét könyvének 67. oldalán lévő azon hibára,melyet valószínűleg a tanár úr tudta és bele-egyezése nélkül biggyesztett oda egy "fon-toskodó". Nevezetesen — alulról a 10. sorbandolichocephal Szó értelmeképpen "rövidfejű"van zárójelbe téve. Ez nyilván tévedés, mertdolichocephal jelentése magyarul "hosszú-fejű" és igy a helyes. Az Ob-i ugorok ember-tani képlete "dolichcocephal" (hosszúfejű)és a Volgai magyaroké "brachicephal" (rö-vidfejű.). Igy különböznek egymástól.)

* * *Most rá kell mutatnom arra, hogy miért

fontos a magyar, jobban mondva — az Igaz-ságos Magyar — Történelemben ennek a

volgai magyar csoport hovatartozásának atisztázása.

Ugyanis ezt az "onogur" Volgai csoportotazonosítják a "finnugor nyelvészek" a tőlükembertanilag különböző OBI csoporttal. Azazonositást egy "feltételezett ősnyelv azonos-sága" alapján hirdetik, azonban ez az ősnyelvnem létezik, hanemcsak a "finnugor" nyel-vészek állítják össze — szintén hipotetikusúton. A faji és embertani származás alapjatehát ez a mesterségesen összeállított, de nemlétező "finnugor ősnyelv". (Bővebben meg-találhatja ezt a feltételezett, mesterségesnyelvet az olvasó Hajdú Péter: "Finnugornyelvek és népek" c. munkájában.)

Kiváló történészünknek, az Ausztráliábannyugvó PADÁNYI Viktornak, nagyszerű ameglátása, amint erre kivatkozik: (Dentu-magyaria 148. és köv. oldalakon.

"Ha a magyar őstörténettudomány felszá-molta volna, vagy legalábbis jelentőségük-nek szerény határai mögé szorította volnavissza a "finnugor" nyelvészek meglehetősenhangos megállapításait és konok elutasításhelyett becsületes munkába vette volna adélkaukázusi tér ókori és koraközépkori tör-téneti és filológiai anyagát onnan folytatva,ahol ezt a Bach-önkényuralom magyarelleneskultúrpolitikája megállította, fantasztikusértékű eredményekre juthatott volna a ma-gyar előtörténet tisztázását illetően és a múlt

10

század dereka óta tartó béna és terméketlenegyhelyben topogásból egyszerre szárnyra-kapva, páratlan felvilágosításokat nyújtha-tott volna a nemzetközi történettudomány-nak is.

Elkerülhetetlenül fel kellett volna fedeznieugyanis, ugyanúgy, ahogy e sorok írója fel-fedezte, hogy a honfoglaló magyarság kö-zigazgatási és katonai szervezete délkauká-zusi örökség volt és annak teljes termino-lógiája mezopotámiai terminológia, hiszenennek kétségtelen megállapításához immár60-70 év óta rendelkezésre áll minden tör-ténelmi és nyelvészeti adat. Felfedezte volna,fel kellett volna fedeznie akarva, akaratlan,hogy "Lebedia", mint tulajdonnév és terület-megjelölés a maga individuális és nagykez-dőbetűvel írt formájában és értelmében sohanem létezett, mint ahogyan nem létezettKonstantinos "Lebediás" nevű személye semezen a néven, mert ennek a névnek és etimo-lógiájának egyetlen kútfője, Konstantinosetimológiája, naiv és téves. A szótőt magya-roktól hallotta (Tormás és Bulcsú) és rosszulfogta fel. A "Lebedia" nem tartománynév ésnem személynév. A "lebedu" — meghatáro-zás, szakkifejezés, amit a Kaukázustól délre,kutatásaim eredménye szerint Kr. e. 1100 óta(de lehet, hogy előbb is), állandóan és álta-lánosan használtak.

Ha egy magyar történész-szakember, aki

11

Előázsia ókortörténetének tanulmányozásárakellő időt és energiát fordít és a szumirbanés annak származéknyelveiben egy bizonyosjártasságra tesz szert, rászán néhány hónapotaz "asszíroknak" nevezett nép, és különösenaz asszir kormányzat, közigazgatás és had-szervezet tanulmányozására, meglepő, sőtelső pillantásra hihetetlennek látszó magyarvonatkozású adatokra bukkan rá.

A magyar történetben, a magyar nyelvé-szetben és a szumir nyelvben jártas szemakaratlanul is megakad az "asszir" kormány-zati, közigazgatási és katonai terminológiaminden szaván és szakkifejezésén. A khasánu,szálat, tartan, kudur, kundu, zakánu, pekhu,labuttu, vizír, harku, csitár, sák szavak egy-töl-egyig asszir közigazgatási és katonai szak-kifejezések és egytől-egyig megvannak ahonfoglaláskori magyar nyelvben is ugyano-lyan jelentésben, ugyanolyan közigazgatási,kormányzati és katonai értelemben, mint azasszírban, sőt még a fonetikai torzulás semnagy3.

Az eiső meghökkentő szó, amely az'asszir"4 történet és nomenklatúra tanulmá-

nyozása során e sorok írójának a szemébeötlött, a "labuttu" volt.

A "labuttu" az asszir nomenklatúrábanDelitzsch és Sayce szófejtése szerint "katonaiközigazgatás alatt álló, rendszerint külső,hódított tartományt, főleg határtartományt"

12

jelentett, de ez volt a hivatali neve az ilyentartomány katonai kormányzójának is. A szóegyébként szumir bázison alapuló szó. Szu-mir bázisa "bat", amely botot, jogart, pa-rancsnokot, kormányzót, erőszakot, verést,menekülést jelent, mind Prince, mind De-litzsch szófejtése szerint. Helyes literációjavalószínűen "labatu".

A szó feltűnő fonetikai rokonságot muta-tott a "lebedu" s ebből a "lebedia" szóval éstörténelmi ismereteink szerint ez is katonaiközigazgatás alatt álló határtartománya volta kazár birodalomnak. Még furcsábbá tettea dolgot Konstantinos Porphyrogenitosnakaz a magyarázata, hogy "Lebedia" az egyikparancsnoknak, "Lebediás"-nak a nevétőlkapta a nevét, hiszen asszírban az ilyen ka-tonai kormányzónak a hivatalneve is —"labuttu" volt.. .

Történettudományunk — és a nemzetközitörténettudomány is — elfogadta Konstanti-nos közlését és ezzel megszületett egy "Le-bedíás" nevű konkrét személy, aki nevetadott egy tartománynak, amely, állítólag, ami előző hazánk. Sőt, ezt a nyilvánvalóanmeggörögösített nevet történettudósaink visz-szamagyarították "Leved"-re, levágván agörög -as toldalékot és mivel ilyen nevűszemélyről középkori krónikáink nem tud-nak, Anonymus "Eleud" (Előd) nevű szemé-lyével azonosították, kimondva, hogy ez le-

13

heteit Lebediás csak Anonymus talán pon-tatlanul másolta ki a nevét az elvesztettSzent László korabeli ősgestából.

Az első gondolatom természetesen az volta "labuttuval" és a "lebeduval" kapcsolat-ban, hogy véletlen egyezés. Mivel azonbana többszörös egyezés (labuttu (tartomány),labuttu (parancsnok), lebedu (tartomány),lebedu (parancsnok) mindkét esetben) még-sem lehet "véletlen", figyelni kezdtem azasszír terminológia többi szavait is és néhánynap alatt egy lista gyűlt össze.

"Lebediával", és általában a magyarságszármazásával, az újabb nemzetközi szakiro-dalom meglehetősen sokat foglalkozott, és,sajnos hozzá kell tennünk, hogy minden té-vedései ellenére is a kútfők értelmezése te-rületén, általában intelligensebben és tárgyi-lagosabban, mint a magyar. A külföldi kuta-tókat ugyanis nem befolyásolták a magyartörténettudományra a Bach-korszakban rá-vert bilincsek, a "vogul-gyökök".

A második világháború magyar vetületérőlírt monumentális művéről is előnyösen ismertskót professzornak, Macartneynek és a gyó-gyíthatatlanul szláv Vernadskynak Lebe-diáról írt tanulmányain, valamint a máremlített Dunlop könyvének Lebedia-vonat-kozásain kívül különösen három külföldiszakmunka foglalkozik Lebediával és a ma-gyarság előtörténetével. Marquart1 4 és Bury1 5

14

könyveinek idevonatkozó részei és Gregoire16

önálló tanulmánya s ezek közül különösenaz utolsónak konklúziói szemrehányást je-lentenek a magyar történettudomány számá-ra. Ha ezeknek a tudósoknak sejtelme lettvolna egy szabir - magyarságról és annakmezopotámiai nyelvi kapcsolatairól, hategyetemünk és Tudományos Akadémiánkszáz magyar tudósa helyett ők írták volnameg a magyarság autentikus honfoglalás-előtti történetét. Tévedéseik ugyanis olyanok,amelyeket a magyar nyelv tökéletes ismere-tében és egy magyar szakkultúra birtokábanaligha követtek volna el.

Marquart tévedésének lényege csupán tör-ténetünk 840-860 közötti részének felfogásá-ban áll, a többiért Konstantinost terheli afelelősség, akit a német Marquart nem tud-hatott úgy olvasni, ahogy erre egy vogul-gyökökkel nem befolyásolt magyar képeslett volna. A 9. századi kazár - "magyar" vi-szonyt illetően — amit a magyar történet-felfogás olyan egyszerűnek lát — nekigyanúi és kétségei vannak.

Bury, ha kronológiai spekulációi tévesekis — nem az ő hibája — Marquartot többpontban helyesen igazítja helyre és ha tudnáhogy a Don-régióban az adott korban kétkülönböző "magyar" képződményről van szó,képes volna legombolyítani azt, amit amagyar történettudomány nem volt képes

15

annak ellenére, hogy a magyar tör-ténettudománynak Lebediáról is és Dentu-Magyariáról is vannak értesülései.

Grégoire, bár kronológiai és névspekulációierőszakoltak, — éspedig meglepően helyesfelfogása érdekében erőszakoltak, amit nemtud helyesen bizonyítani — három igen-figyelemreméltó dologra jön rá. Az első az,hogy Konstantinos rosszul reprodukálta Ár-pád dédunokáinak azt a közlését, hogy aszabirok egy része "ad orientem partémPersidis" költözött, ennek ugyanis évszáza-dokkal korábban kellett történnie és nem abessenyők támadása miatt történt, hanem va-lami más támadás következménye volt, amásodik az, hogy a "magyarok" csak a hon-foglalás előtt néhány évvel hagyják el aDon-Dnyeper közét és nem bessenyő "táma-dás" következtében, mert ilyen csak egy voltés ez már az Etelközben történt; a harmadikmeg az, hogy Konstantinos zavaros és fele-lőtlen előadása a fejedelem választásról ésvérszerződésről — amelyet Grégoire 89l-retesz — szerinte figyelmet nem érdemel, merta kazárok egyszerűen nem voltak abban ahelyzetben, hogy ebbe beleavatkozzanak.

Az olvasó majd a későbbiek során látnifogja, hogy Grégoirenek mind a három meg-látásában igaza volt, akkor is, ha ezeket őkellőképpen bizonyítani nem tudta. De Buryis és Marquart is, pontosan azoknál a kényes

16

pontoknál torpannak meg és esnek hipotézi-seikkel tévedésbe, amely pontokat két külön-böző "magyar" kategória egyidejű létezésenélkül megoldani száz év alatt egyetlen ma-gyar, vagy külföldi történésznek sem sikerült.

A végzetes alaphiba a "lebediai" onogurokés a "dentu-magyariai" szabirok közötti meg-különböztetés hiánya volt, amit a külföldiszakembereknek felróni nem lehet, de amagyar történettudománynak igen.

Csak a magyar történettudomány lehetettvolna abban a helyzetben, hogy a "magyar-ság" fogalmát később összetevő két különbö-ző és egyidőben, sőt szomszédságban létezőetnikai és palitikai szubstancia létezésérerájöijön és erre felhívja a figyelmet. Eztazonban megakadályozták Joseph Budenzvogul-gyökei és ennek következtében nincsa K". utáni első évezred magyar történetemegírva. És ezért formálódott ki egy a klasz-szikus ókori keletnek egy ősrégi országábólkiszorított magyarság fogalma helyett egy"alacsonyrendű", "ázsiai" "nomád", "barbár"és sátorozó magyarság 19. szd.-i sunyi legen-dája, amire az 1848-49-iki Habsburg-gyalá-zatosság világbotrányának tompítása érdeké-ben volt szükség és amit maga a magyartörténettudomány segített szállítani a világ-közvélemény számára.

Az, ami őstörténetünk újrafogalmazásaterén következni fog — és ennek egyik

17

botorkáló lépése az a hiányos épületváz, amite sorok írója ebben a könyvben emelt —megérdemelt büntetése lesz annak a mód-szertani bűnnek, amit történettudományunkazzal követett el, hogy egy szilárdnak látszónyelvészeti megállapításra — történelmetépített. A "szilárd" nyelvtudományi megál-lapítás, lám, inog s ha ez az egyetlen talajlesüllyed, össze fog dőlni az a történettudo-mányi elmélet is, amit erre a kizárólagostalajra semmi körülmények között nem lettvolna szabad ráépíteni.

A magyar nép történetének folytatása ahonfoglalástól visszafelé annak a népnek atörténete, amely Dentu-Magyariát megalapí-totta és a honfoglalást megszervezte, nempedig a doni kazár határőrvidék onogur tör-zseié, amelyekből néhányat a Karpátmeden-cébe magávalhozott. Történettudományunka Bach-korszak óta száz éven keresztül ma-kacsul azon fáradozott, hogy honfoglaláselőttitörténetünket erre a néhány "onogur"törzsre építse rá az igazi és egyenesági szabir-vonal helyett. Az első az uráli erdőkbe,finnugor népek közé vezet. A második aKaukázustól délre, a szumir világba, Mezo-potámiába. S ezt állítják középkori króni-káink is.

A magyarság története a szumir nyelvegyre hangosabb tanúságtétele szerint a sza-bir múlt egyenes folytatása és népünk zöme

18

a Tigris és Eufrát forrásvidékéről — Evilathföldjéről — érkezett Meotiszba és onnan,százhetven évi erőgyűjtés után, a Kárpátokölébe".

3 A szóbanforgó szavakat pontosan az elfogadottnemzetközi literáció szerint írtam, kivéve az "s","sz" és "ch" betűket amelyeket félreértés magyarhelyesírás szerint adtam "sz" (külföldön "s"), "s"külföldön sh, sch) és "cs" (külföldön' ch) betű-zéssel vissza (pl. "chitar" h. "csitar")- E szavakmindenike a századforduló legjelentékenyebb keletiókortörténészének, G. Masperonak angol kiadásúhatalmas három kötetes "History of the AncientPeoples oí the Classic East" c- művéből (III. köt"The Passing oft the Empires", 850 B. C. to 330B. C. valók (198, 201, 213, 222, 255. lanok). Ez az1900-ban megjelent mű sok konkluziójában mamár elavult, de hatalmas anyagával, nagv no-menklatúrájával és könyvészetével elsőrangú mun-ka. Szófejtései Saycetól Delitzschtől s néhányfrancia asszirologustól származik.

4 Az "asszír" szót azért tettem idézőjelbe, mert arév ebben a formában, "assyr", az assza-khasszu-chus-uz népnév -ar. -ur, -er, -ir, -irra né^név-kéczővel ellátót1- valóságos alakjának a 19- századinyelvészek által eltorzított formája. Igazi alakja"asszaur", ami "lovaskato"át" jelent (v. ö"huszár").

14 Marquart: Osteurotáisshe und ostasiatische Síreif-züge, Leipzig, 1903.

15 J. B. Bury: A History of the Eastern RománEmpire írom the Pali of Irene t.o the Accesionof Basil L, London, 1912.

16 H Grégoire: Le nom et l'origine des Hongoris(Zeitschrift der Deutschen Morgenlándischen Ge-sellschaft, B. 91, 1937.)

19

Dr. Padányi felderítése és bizonyítékai azÁrpádi őstörténetünk legfontosabb szakaszátképezik, hiszen ebben a hivatalos "magyartudomány" által — lazán hagyott történelmiűrben mindenki úgy garázdálkodik, ahogyanakar.

Igy sétál bele, zsidó kaftánban, a "kazár"Koestler Arthur is, aki könyvének 89. olda-lán — erre a "meghatározatlanul hagyott"onogur csoportra vonatkozólag ilyen felvi-lágosítást nyújt:

"There is alsó some evidence to indicatethat among the dissident Kabar tribes, whode facto took over the leadership of the Ma-gyar tribes, there were Jews, or adherents of'a judaizing religion'."

(Tehát természetes kijelenteni azt, hogy amenekülő kabar törzsek között, melyek átvet-ték a magyar törzsek feletti vezetést, zsidók,vagy a judaizált valláshoz tartozók voltak.)

Mivel a mai Magyarországi hivatalos tör-ténelemtudomány ezt a kérdést hivatalos ha-tározat nélkül hagyja, tűrnie kell azt is, hogya "novellista" Koestler, Árpád Népe feletturalkodtassa a csatlakozó kabarokat és azokatzsidónak nyilvánítsa, annak ellenére, hogyelfogadja Dr. Bartha azon véleményét, hogya kabar kiválás Kazáriából — az "apostasia"— (ahogy Koestler mondja) összefüggésbenvan Kázaria vallási reformjaival, ahol a tal-mudista-rabbinizmus vette át a vezetést.

20

(Koestler itt egyik szavával agyonüti amásikat, mert ha a kabarok "zsidóellenesvoltuk miatt válnak ki a zsidó Kazáriából"— ahogy Koestler Dr. Barthára való hivat-kozással mondja ugyancsak a 89. oldalon,akkor hogyan tűrtek meg "zsidóellensségük-ben" zsidókat maguk között. . .?)

Koestler valóban ügyes novellista, mert"vérátömlesztésről" is beszél, amit a ma-gvarok állítólag kaptak a zsidó kazároktólde a vérátömlesztési fogalomtól ügyesenelkülönítve mondja, hogy ez a "vérátömlesz-tés" talán "metamorforikus és literális" volt.A gyanútlan olvasó előtt azonban csak a"blood transfusion" kifejezés marad meg,mert senki sem gondol arra, hogy "vérátöm-lesztést" lehessen végezni "irodalmi úton is".

A Magyar Tudományos Akadémiához tar-tozó történész és nyelvész szakemberekcsak és kizárólag a sumir-magyar azonositástellenzik, és a tiltakozásuk kinyomtatásáhozfelhasznált papírmennyiség súlya talán mára 100 tonnányit is eléri. Viszont a több kiadás-ban, csaknem milliós példányban, megjelentKoestler Arthur: "The thirteenth Tribe" c.könyvében közöltek azon összesítése ellenegyáltalában nem tiltakoztak, melyben a"Nobel dijra" javasolt novellista — ezúttaltörténelmi kútfőkre való hivatkozással, szin-te történészi szakszerűséggel, azt igyekszika köztudatba venni, hogy:

21

"a középeurópai zsidóságnak a többségekazár eredetű. . . és ezek ősei nem a Jor-dántól jöttek, nem is Kánaánból, hanema Kaukázusból és genetikailag sokkal szo-rosabb viszonyban vannak a HUN, UIGURés MAGYAR törzsekkel, mint Ábrahám,Izsák és Jákob magvával."Ez a körülmény a "tőkésországok" tudo-

mányos szabadságát élvező szakemberekbenazt a véleményt eredményezi, hogy a Ma-gyarország-i, jelenlegi tudományos körökelfogadnak bármilyen származási elméleteta Magyarságra vonatkozólag, finnugort, ka-zárt, zsidót, baskirt, csuvast, lappot, vagyakármit. .. csak a szabir-subir-subur vonalonMezopotámiába vezető utat nem, annak elle-nére, hogy a sumirnak nevezett nép az agyag-táblák ékiratos nyelvén — irva és mondva —saját magát MAH-GAR kifejezéssel nevezi.

Hivatásos szakmabeliként tesszük fel akérdést: lehet ezt a jelenlegi Magyarország-i"tudományos" állapotot valóban "tudomány-nak" nevezni...?

Érdekes megfigyelésnek nevezhető talán esorok Írójának az a megállapítása, hogy a"naci-fasiszta" rendszerű országok sohasemnevezték történelemszemléletüket, v a g ynyelvtudományukat "nemzeti szocialista tör-ténelemszemléletnek, vagy nemzeti szocialistanyelvtudománynak". Úgyszintén Izraelbensem hallunk "cionista nyelvtudományról,

22

vagy cionista történelemszemléletről". Vi-szont a jelenlegi Magyarországi "tudomá-nyos" körökben működő történészek és nyel-vészek állandóan a "marxista történelem-szemlélet", vagy a "marxista nyelvtudomány"vonalhűségére hivatkoznak. Nem haragud-hatnak meg tehát azokra a "nem marxista"tudósokra, akik csak a tudománnyal foglal-kozva — magát a tudományt elkülönítikminden politikai ideológiától s igy a "mar-xista" jelzővel ellátott, "tudományosnak ne-vezett szakterületet" nem tudománynak,hanem politikának minősitik. És kérdezzükazt is, hogy tuajdonképpen mit takar ez aműszó: "politika" . . .? Nem a hatalomra jutásösszes módszerét — a becsületest és a becste-lent . . . ? . . . A hatalom pedig csak a sajátérdekét szolgálja s ha az Igazság ellenkezika hatalom érdekével, úgy megmásítja, eltörli,vagy rendszerint meghamisítja azt.

Igy a címben erősen írott kérésünk igenelhalványul itt, mert kérhetünk-e a mai Ma-gyarországi "marxista nyelv — és történe-lemtudományok vonalhű" művelőitől IGAZMAGYAR ŐSTÖRTÉNETET...?... (B.J.F.)

23

Halmi Dezső:

LÁSZLÓ GYULA RÉGÉSZPROF. ELŐADÁSA

Az időpont megválasztása nem volt sze-rencsés, mert a májusvégi, három napos szü-netre esett. László prof. utitervét azonbanmegváltoztatni, az amerikai ünnepek miattnem lehetett. A hely, Portola Valley, Cali-fornia, mely Palo Alto és Woodside közöttfekszik, a Santa Cruzi hegyek lábánál. Ittvan a magyarországi bencés pap-tanároknakegy privát iskolája. Ez az egyedüli gimnáziumCaliforniában, melynek érettségi bzonyit-ványát a külföldön is elfogadják, képesitésekitűnő. A bencések, ezt az alapitványt aPannonhalmi Apátság jogutódjául alapították,mondván, ha az otthoni apátság bármi oknálfogva megszűnne, akkor ez a hely, iskola,tanárai volnának hivatva a régi pannonhalmiszellemet továbbvinni.

Az előadás a nagy könyvtárteremben voltmegtartva, hol várakozáson felül — az ün-nepek miatt — szépszámú hallgatóság jelentmeg. A többséget az idősebbek képviselték,de a fiatal generáció sem hiányzott.

László Gyula prof., talán magasnak mond-ható, világos drapp szinü ruhában lépett aközönség elé. Ősz, ritkuló haja, a magas

24

székely homlok előlegezte a tudást.Ha a régész kutat — kezdte László prof. —

az ásatások, talált tárgyak, csontvázak régé-szeti kiértékelését tegye is közé. Aki azthirdeti, hogy az igazságot megtalálta, annakne higyjetek, de ki az igazságot keresi, sza-vának adjatok hitelt. Ugy otthon, mint azemigrációban jószándékú emberek kutatják,keresik a magyar őstörténet nyomait.

László prof. 30-35 évi kutatás után jutottel azokhoz a megállapításokhoz, melyeketkönyveiben lefektet. Mint gyerek érdeklődötta történekem iránt s székely faluja, annaktemetője elhelyezését megfigyelte és későbbiásatásai során azokat felhasználta.

Előadásában három részt tárgyalt:a) a honfoglaláskori magyar családotb) a falutc) a "kettős honfoglalást".

Sajnos a honfoglalás idejében élt csalá-dokra, azoknak életére semmi irásbeli bizo-nyitékunk nincs. A temetőket kellett meg-keresni, maid vallatóra fogni, hogy valamiképet kapjunk a családi életről. A temetőnem más, mint a HALOTT FALU. A temetőkáltalában kicsik 8-20-30 sir található, teháta falu sem lehetett nagy. Bár a gyermekha-landóság abban az időben nagy volt, tiz évnélfiatalabb gyermeksir, csontváz egyáltalábannem található. Ennek oka, hogy a gyermekily fiatalon nem volt a családi közösség tagja

25

s ezért a családi közös temetőben nem kap-tak helyet. Feltételezhetően, elhantolásukután, az évszázadok folyamán csontjaik tel-jesen elporladtak, felszivódtak a talajban. Asírok elhelyezése nyugat-keleti irányú, acsontváz keletre néz. A nők és férfiak különvannak elhelyezve, jobboldalon a nők, balona férfiak. Középen található a leggazdagabbférfisir, 8 nyilheggyel. (Soha nem több, mint8 nyílhegy.) Lábánál lova koponyája és négylába. Középtől kifelé a sírok szegényednek,a nyílhegyek száma csökken. Ez, a nyílhegyekszáma, mutatta az illető rangját a családban.Tehát a sírhelyeket előre kijelölték és nema bekövetkezett halál sorrendjében helyeztékel a halottakat. A két szárnyon voltak azegymásnak megfelelő sirok. (Férj és feleség)Két egymásnak megfelelő sirban sarlót talál-tak (pld. a központból kiindulva a bal ésjobb negyedik sírban). A másik sirpárbanegyforma fülbevaló két karikájából az egyika női, a másik a férfi sirban volt. így megállapítható, hogy a magyar családoknál EGY-NEJÜSÉG volt. A nyil nemcsak gazdagságot,hanem jogot is jelentett. Méltóságot és jogot.

A "nagycsaládban" két-három nemzedékegyütt gazdálkodik a közös vagyonnal. Min-denki végzett munkája után részesedik abból.Étkezésnél a családfő mellett kap helyet alegnehezebb, értékesebb munkát végző csa-ládtag. A nők besorolását a feleség végzi.

26

Ha a család tulnépesedik "kenyértörésre"kerül a sor. Egy lapos kenyeret, lepénytannyi felé törnek, ahány felé osztják a bir-tokot. Ennek a szokásnak a nyomai a széke-lyeknél még ma is megtalálható.

A temető képe a valóságos életnek a tükör-képét mutatja. A férfi csontváz jobboldalántaláljuk a szablyát, a tegez a baloldalon fek-szik, tehát éppen az ellenkező oldalon, minta valóságban. A nők a középtől jobbra fek-szenek, mig az életben a baloldal illeti megőket. Az ős — és ókorban a másvilágotéletünk tükök épének képzelték el és innermaradt fenn ez ősi szokás. A "szita-szitapéntek, szerelem csütörtök, debszerda" gyer-mekvers is fordított sorrendben sorolja fe,a napokat.

* * *A temetőt sokkal könnyebb volt megtalálni,

mint a falut, pedig ahol temető van, ottfalunak is kell lennie. László prof. több évieredménytelen kutatását — a magyar faluután — végül is siker koronázta. Ásatásaialkalmával a talaj elszíneződése mutattameg a falu helyét és az építkezéshez használtanyagot. Több földréteg alatt egy fekete,füstös árok vezeti nyomra a kutatót. Az árokfekvése a főszéljárás iránya volt. Ennekvonalán a talált tégla-, vert-agyag, faanyag,valamint nemez és hozzátartozó fadarabokmutatták, hogy téglából, agyagból (vályog),

27

fából épitették a házakat. A jurt (jurta), melya keleti népek kényelmes lakóháza volt,szintén állt a faluban. (Ennek magyar neve-Padányi szerint: "Kamiik". A Szerk.)

Tehát teljesen alaptalan az az állitás, hogyházépitkezésünk kezdetleges putrilakásokbólállt. Közösságben, falvakban éltek a ma-gyarok, kik egyáltalában nem voltak nomá-dok, nem vándoroltak egyik helyről a má-sikra, hanem földmüveléssel, állattenyész-téssel foglalkoztak. Téves az elképzelés, mely-szerint a földmüvelést a szlávoktól tanultukés erre vonatkozó szavainkat tőlük vettükvolna át. Nem igaz, hogy foglalás előtt őseinkkezdetleges halászok, vadászok lettek volna,mert már századokkal előbb erődökben, jólépitett házakban éltek és életmódjuk egyál-talában nem hasonlit a vogul, osztyák törzsekkezdetleges életéhez.

László prof. nem ért egyet a nyelvészekmegállapításaival (osztyák, vogul rokonság),mert a faluban talált sok-sok gabonaszem,malomkövek, tárolóedények, egy magas mű-veltségű lakosságra mutatnak.

A téglát, fát koporsókészitésre is használ-ták, melyekbe temetkeztek.

Művészeti alapon ismét semmi közünk alapp, finn, vogul, osztyák, stb. népekhez. Hanyelvükben mégis találhatók magyar eredetűszavak, csak ugy lehetséges, hogy ezek a kistörzsecskék, cserekereskedelem, szolganép

28

formájában érintkeztek a magyarsággal ésnyelvünk egyes SZAVAIT ÁTVETTÉK ésNEM MI VETTÜK ÁT TŐLÜK.

Mikor Árpád népével a Kárpát-medencébeérkezett és azt elfoglalta, itt magyarokattalált, kik ugyanazt a nyelvet beszélték ésszokásaik megegyeztek a honfoglalókéval.László prof. elnevezése szerint, ez a "KET-TŐS HONFOGLALÁS", mert előzőleg fel-tétlenül volt egy korábbi. Bulcsu-Tormásvezérek személyesen tárgyaltak Konstantinbizánci császárral, kinek elmondották, hogymilyen nemzeteket találtak hazánk területéna honfoglalás alkalmával.

A törzsnevek — sok jelenlegi — falvaink,városaink nevében megtalálhatók. A honfog-laló törzs nem hét volt, hanem tiz. A hely-ségneveket nem Árpád magyarjai adták,hanem a "késői avarok". Ez utóbbiak temet-kezési szokásai, rendszere megegyezik a hon-foglaláskori magyar temetők jellegzetes-ségeivel, azonban 2000-4000 a sirok száma,nem ugy, mint a magyar csekély számútemetőkben.

Egyes történészek tanitása szerint az ava-rok egyszerüen eltüntek a történelem szin-padán, felszívódtak, elszlávosodtak. Ez egyvégtelen téves felfogás, mer a Kárpát-meden-cében nagy, összefüggő szláv települések nemvoltak, mert ilyenek hatása alatt a későiavarok, vagy magyarok szlávul beszéltek

29

volna. A bolgárok egy nagy szláv tömbretelepültek és ezért teljesen elvesztettékeredeti nyelvüket s — amint tudjuk — maszlávul beszélnek.

A késői avarok magyarul beszéltek és őkolvasztották be a honfoglaló magyarságot.Az embertani kép feltétlenül késői avar jel-leget mutat. A késői avarok 670 táján érkez-tek hazánk területére és ez az évszám, akiásott sirok vallomása alapján teljesen el-fogadható. Ez volt az első honfoglalás.

A kettős honfoglalás tényét az orosz kró-nikák is megerősitik. A magyar krónikákbanis szerepel a magyarok "MÁSODIK" bejö-vetele.

László Gyula prof. "második honfoglalás"elméletét, megállapítását a MTA tagjai, tör-ténészek, főleg a nyelvészek nem fogadtákel azzal érvelve, mi bizonyitja azt, hogy akésői avarok Árpád honfoglalását megérték.

Egy véletlen ásatás, egy S-alaku halánték-karika (hajkarika) kiásása, mely csak a későiavaroknál található, tett bizonyságot Lászlóprof. elméletére. Ugyanis a sirban találtcsontváz és tárgyak csak 50 évvel előbb ke-rültek a földbe, mint Árpád magyarjai megér-keztek.

Árpád és családja Atillától származik, vér-rokonok, amint azt a görög történészek fel-jegyezték.

A XI.-XII. században a késői avarok, ma-

30

gyarok sirjaiban már nyoma sem találhatóa korábbi jellegzetességeknek. Ez a keresz-tény vallás erőszakos hittéritésével magyaráz-ható, mely mindent kiirtott, ami a későiavarok, magyarok szokásaira utalt.

* * *László prof. megállapításai, előadása vég-

telen érdekes, zökkenésmentes, tanitó jelle-gűek voltak s ki figyelmesen követte azt,megállapíthatja:a) semmi közünk sincs a finnugorokhoz, a

kis vogul, osztyák törzsecskékkel egyál-talában nem vagyunk rokonságban, eztcsak a nyelvészek találták ki.

b) Az Árpád-család egyenes leszármazottjaAtillának.

c) A hunok-, avarok a magyar nemzetrokonai.

d) László prof., mint régész egészen másőstörténeti, magyar származási eredetetvall, mint nyelvészeink. A magyar nem-zet igenis a nagy szittya, turáni népcsa-ládhoz tartozik és nem a finnugorokhoz.

* * *Az előadás végén kérdéseket kért a Pro-

fesszor, melyekre részletes választ adott.Minden kérdéssel foglalkozni nem akarok.

Én idéztem Dr. Kiszely István, otthoniantropológus nyilatkozatát és erre kértemLászló prof. állásfoglalását. "Nyelvileg kétségse fér a magyar nyelv finn-ugor eredetéhez

31

és voltához. Embertanilag azonban a kopo-nyák és csontvázak tanulsága szerint, nem,sok közünk van a finnugorokhoz, se a keletibalti és északi fajtához tartozó finnekhez,se a mongol fajtához tartozó ugorokhoz."Majd igy folytattam, ez egy mondatban olyanellentmondásos képtelenség, rnely érthetetlen..Vagy a finnugorokhoz tartozunk, vagy nem?

László prof. válaszában ismét kihangsu-lyozta, hogy ő nem nyelvész, nem ért hozzáés a nyelvészek megállapitásaival nem. értegyet.

A Tápiószentmártoni Aranyszarvas

Hecho el depósito que establece Ja Ley 11.723Libro de Edición Argentína

Se terminó de imprlmir el dia 10- de mayo de 1978en la Editorial Gráfica QUILMES, San Mauro 406,

Quilmes Oeste, Provincia de Buenos Aires.

32