Populáció A populációk szerkezete

Az azonos fajhoz tartozó élőlények egyedei, amelyek adott helyen és időben

együtt élnek és egymás között szaporodnak, a faj folytonosságát fenntartó szaporodásközösséget, a

populációt alkotják, melynek tulajdonságai az egyedre nem csak az egyedek

csoportjára jellemzők

Populációk mérete: A populáció nagyságát kifejezhetjük az egyedszámmal.

Ha egy területen összeszámoljuk egy adott faj egyedeinek a számát, akkor megkapjuk a populáció abszolút nagyságát.

De ez nem alkalmas összehasonlításra, ezért inkább azt adjuk meg, hogy egységnyi területen vagy térfogatban hány egyedet találtunk.

Ezt az értéket a populáció sűrűségének nevezzük.

Térbeli eloszlás = mintázat

A) Egyenletes

B)Szigetszerű

C)Véletlenszerű

Az egyenletes eloszlás például a territóriumot kialakító állatokra jellemző.

Ilyen eloszlást mutatnak az énekesmadarak, miután a költőterületet felosztották egymás között.

A populációk egyedei leggyakrabban véletlenszerű eloszlás szerint rendeződnek.

Ekkor az egyedek az élőhely azon részein találhatók meg gyakrabban, ahol a legkedvezőbb életfeltételeket

találják.

A szigetszerű eloszlás a csoportosan élő állatokra jellemző. Ilyen eloszlású egy zebracsorda a szavannán vagy egy vaddisznócsapat a hazai tölgyesben.

A magashegységekben és a tundrán élő párnanövények is hasonló eloszlásúak.

A csoportképzés ökológiai haszna, hogy így az egyedek védettebbek, jobban ellenállnak a kedvezőtlen környezeti

hatásoknak.

A természetes populációk egyedszáma az idő múlásával folyamatosan változik.

Ezt alapvetően a populációban történő születések és halálozások száma befolyásolja.

Potenciális - reális szaporodóképesség.

A populációk növekedését az egyedszám meghatározott idő alatti változásával fejezhetjük ki (születés, halálozás, ki-, bevándorlás).

Egy fiatal populációban a születések száma jóval meghaladja a halálozások számát, az egyedszám növekedése felgyorsul - korlátlan növekedés.

Egy ideig, mert a környezet eltartóképessége határt szab a populáció növekedésének.

Így valósul meg a korlátozott növekedés, melynek görbéje eleinte hasonlít a korlátlan növekedéséhez, de egy idő után stabillá válik.

Populációk korlátlan növekedése A populáció akkor éri el maximális szaporodási képességét, ha élőhelyén egyetlen környezeti tényező sem korlátozza a növekedését és minden egyed számára optimálisak a szaporodási lehetőségek. Az egyedszám ilyen típusú változását az ún. korlátlan növekedési görbe mutatja be.

Populációk korlátozott növekedése A populációk korlátlan növekedésének természetesen előbb-utóbb határt szab a környezeti erőforrások kimerülése. A tápanyagok mennyiségének csökkenése, a terület szűkössége, különböző káros anyagcseretermékek felhalmozódása előbb-utóbb korlátozza a populáció gyarapodását. Általában egyetlen korlátozó tényező is elegendő a növekedési ütem lassulásához. A környezeti erőforrások kihasználásához a populációk alapvetően két módon alkalmazkodtak. Ezeket az alkalmazkodási módokat nevezzük túlélési stratégiáknak.

A populációk egy részében a korlátozó tényezők hatására a növekedés üteme csökken, majd a születési és a halálozási arány nagyjából kiegyenlíti egymást.

Ha a populáció egyedszáma meghaladja a környezet eltartóképességét, akkor a táplálékhiány következtében nő a halálozások, és csökken a születések száma.

A népesség létszáma ezért a környezet eltartó képessége alá csökken.

A természetes életközösségekben tehát egyensúlyi helyzet alakul ki: az egyedszám a környezet eltartó képességének megfelelő egyedszám (jele K) körül ingadozik.

Az ilyen növekedési görbével jellemezhető populációkat

K-stratégistáknak nevezik.

Azokban a társulásokban, amelyekben a környezeti feltételek többé-kevésbé állandóak, például egy tölgyesben vagy egy bükkösben, a meghatározó populációk

(pl. fák, évelő növények, nagy testű madarak és emlősök) többsége K-stratégista.

A K-stratégista élőlények rendszerint hosszú életűek, életük alatt több alkalommal hoznak utódot. Utódaik életben maradási esélyei meglehetősen nagyok.

Számos populációra (pl. baktériumok, egyes rovarok, rágcsálók, nyulak, egynyári növények stb.) megfelelő környezeti feltételek mellett rendkívül gyors szaporodási arány jellemző, ezért r-stratégistáknak nevezik őket.

Kedvező körülmények között a populáció egyedszáma rohamosan nő, elér egy maximális értéket, majd a környezeti erőforrások kimerülése miatt gyorsan lecsökken.

Ha a környezeti feltételek újra kedvezőkké válnak, az egyedszám ismét gyors növekedésnek indul, és hamarosan eléri a korábbi magas értéket.

Az ilyen populációk általában gyorsan és kiszámíthatatlanul változó környezetben élnek, nemzedékeik gyorsan követik egymást, és a rövid időn belül szaporodóképessé váló egyedek nagyszámú utódot hoznak. Az r-stratégisták populációi jellemzően szélsőséges éghajlatú területek (sivatag, tajga, tundra), folyó- és tengerpartok időszakosan elöntött ártereinek lakói. A frissen elpusztult vagy megsérült élőhelyi területeket (például az erdőirtásokat) is elsőként r-stratégista populációk népesítik be, amelyeket lassan felváltanak a tartósan megtelepedő K-stratégisták.