2 ;

t t

C. PLINIUS SECUNDUS

A TERMÉSZET HISTÓRIÁJA

VÁLOGATOTT RÉSZEK AZ I—VI. KÖNYVEKBŐLCSILLAGÁSZATI ÉS FÖLDRAJZI ISMERETEK

AZ ÓKORBAN

VÁLOGATTA, FORDÍTOTTA,BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTA

VÁGZY KÁLMÁN

KRITERION KÖNYVKIADÓ BUKAREST 1973

AZ ÖRÖK PLINIUS

Tevékenységünket a múzsáknakszentelve talán pár órával továbbélűnk,

(Phnius előszavából)

Midőn Pliniusnak A természet históriája(Naturális história) című vaskos munkájátlapozgatjuk, csodálattal gondolunk a majd-nem 2000 évvel ezelőtt élt szerzőre. Példásszorgalommal, határtalan lelkesedéssel és hi-hetetlen munkabírással mintegy 2000 görögés latin forrásmunkát tanulmányozott át,lényeges részeiket kivonatolta, saját kutatá-sainak, tapasztalatainak eredményeit, egyénigondolatait hozzáadta, és szellemes megjegy-zésekkel fűszerezte; így írta meg e hatalmas,nyomtatásban ma is több mint 2500 oldaltkitevő életművét. Szerencsénkre ez az élet-mű teljes egészében fennmaradt, s így meg-ismerhetjük belőle a természettudományokakkori szintjét, az emberek gondolkozását,életszemléletét, valamint magát Pliniust is,a tudóst és az embert.

Munkájának kiadását, általános tudo-mánytörténeti értéke mellett, időszerűvé te-szi az a körülmény, hogy alig pár év választel tragikus halálának 1900 éves évforduló-jától.

Plinius az ókori világ szellemiségénekegyik kimagasló képviselője volt. Egészmunkásságát Róma dicsőségének emelésére,embertársai tudományos és erkölcsi nevelé-s i szánta. Munkájában a béke szükséges-

ségét hangoztatta, s küzdött a háborúk és ahatalmaskodók ellen. Védelmére kelt anincsteleneknek, ostorozta a gazdagok okta-lan fényűzését, s dicsérte a régi rómaiakegyszerű, puritán életét. Harcolt a hiszé-kenység és babonák ellen, s maró gúnnyalírt a nép tudatlanságát kizsákmányoló va-rázslókról. Munkásságát a tárgyilagosságravaló törekedés, a munkában való szorgal-mas kitartás, valamint rendkívüli becsüle-tesség jellemzi.

Teljes munkája eddig még nem jelent megmagyar fordításban. Ezúttal is csupán sze-melvényeket közlünk idézett müvének I —VI. könyveiből. Válogatásunkba előszavánakfontosabb részeit, majd a teljes mü köny-venkénti tartalomjegyzékét vettük fel, smellőztük a II—XXXVII. könyvekre vonat-kozó, csupán a fejezetek címeit feltüntetőtartalomjegyzéket.

A mü II. könyvéből a csillagászati isme-retekről szóló részt közöljük; megtudjuk be-lőle, milyen ismereteik voltak az ókor tudó-sainak az égitestekről, és mennyiben tudtáka természeti jelenségek okait és összefüggé-seit helyesen magyarázni. Meglepetéssel ér-tesülünk arról, hogy egyes jelenségeket márabban az időben megközelítőleg helyesen is-mertek, más kérdéseket pedig az ókori tévesvagy hiányos ismeretek naiv felfogása miatt„a meg nem ismerhetés" (agnoszticizmus)felfogásának ködébe burkoltak. Nagyon ér-dekesek a geocentrikus elméletről, valamintEmpedoklésznek a világmindenség négy

alapeleméről (a tüz, víz, lég és föld) szólófejtegetései.

A III—VI. könyvekben Plinius leírja aFöld akkor ismert vidékeit, népeit, szoká-sait, városait és más földrajzi vonatkozásait.Európáról részletesebb és pontosabb adato-kat közöl, hiszen ez a földrész abban az idő-ben jórészt a hatalmas római birodalomhoztartozott, és jelentős részét feltételezhetőenmaga a szerző is bejárta. Bemutatja Itáliát,leírja aprólékosan a „Város'*-t (Rómát), köl-tői ihlettel áradozik a bőven termő Campa-niáról, tárgyalja többi vidékeit és szigeteit.Megismerteti Hispániát, Galliát, elvezet Kis-ázsiába, a Balkán-félszigetre, részletesentárgyalja vidékeit, városait -— a görög mon-davilág szülőföldjét s a világot megvilágítótudományok bölcsőjét. Elvezet hazánk tájai-ra is, és leírja az akkor még független ál-lamot, Dáciát, népeit, valamint a környezővidékeket. Bemutatja Ázsiát és Afrika észa-ki vidékeit, különösen azokat, melyeket hó-dító hadjárataik során a római haderők be-barangoltak. Európának északkeleti, Ázsiá-nak északi és keleti, továbbá Afrikának azegyenlítőtől délebbre fekvő vidékeiről azon-ban nagyon hiányos, sokszor csak hallomásútján („dicitur") szerzett, általa is kétségbevont adatokat közöl. Szomorúan állapítjameg, hogy elődei felületes földrajzi ismere-teiket hódító háborúk alkalmával szerezték,holott megbízható adatokat csak békés kö-rülmények között gyüjthetnének be a tudo-mány számára.

PLINIUS KOKA

A római birodalom a császárság megala-pítója, Augustus Octavianus korában törté-nelme során majdnem legnagyobb kiterje-dését érte el. Határai a jelenlegi Spanyol-,Francia- és Nyugat-Németország, valamintBelgium és Hollandia, továbbá Észak-Afri-ka, Egyiptom, Szíria, Júdea, Kisázsia és aBalkán-félszigetnek egészen a Duna alsó fo-lyásáig (Ister), majd észak felé a Duna felsőfolyásáig (Danubius) teriedtek A biroda-lomban a meghódított pépek valóságos kong-lomerátuma élt. Elég hossztí és aránylagbékés uralkodásának ideje alatt (Le 31 —i.sz. 14) Augustus császár megszilárdította aközbiztonságot, a jogbiztonságot, helyreállí-totta a közhivatalok tekintélyét rendbe hoz-ta a polgárháborúk alatt teljesen kimerültállami pénzügyeket, s általában igvekezettmindent megtenni a közió előmo7dításáraMéltán rászolgált tehát a szenátus által nekiadománvo7ott ,,a hon atvia" (páter patriae)címre Lelkes pártolóia volt az irodalomnakművészetnek és tudományoknak: a biroda-lom alatta érte meg kulturális tündöklésé-nek fénykorát Korában halhatatlan nevűköltők: Vergilius, Horatius, Ovidius, Catul-lus és Lucretius, tudós történetírók: Corne-lius Nepos, Sallustius és Titus Livius, vala-mint a jogtudomány kimagasló képviselői:Labeo, Capito és Proculus éltek és írtákhalhatatlan műveiket. Joggal nevezte tehátezt az utókor „Augustus aranykorszakánalc".

•8

Octavianus Augustus halála után a biro-dalom diktatórikus katona-állammá válto-zott, és zsarnoki kegyetlenséggel uralkodóutódok következtek: Tiberius (i.sz. 14—37),kit legjobban saját mondása jellemez: „Hagyűlöl is a nép, de rettegjen tőlem" (Ode-rint sed metuant), Caligula (i.sz. 37—41), kitSuetonius „emberi monstrum"-nak nevez,továbbá a kegyetlenkedései következtébenhírhedtté vált Claudius (i.sz. 41—54) és Néró(i.sz. 54—68), majd pedig egyetlen év alatthárom császár: Gálba, Otho és Vitellius(i.sz. 68—69) vetekszik a hatalomért, s mind-hárman erőszakos halállal múlnak ki. AzAugustus halála utáni fél évszázad alatt akatona-állam tovább folytatja hódító had-járatait, és a súlyos pénzügyi nehézségeketújabb és újabb hadizsákmányokkal próbáljalegalább pillanatnyilag megoldani. Ez időalatt hódítják meg a Krím-félszigetet, Kis-ázsia belső vidékeit, leigázzák Britanniát,bekebelezik Thráciát, majd Észak-AfrikábólMauritániát, s háborúskodnak a keleti par-thusokkal és alanusokkal. A meghódított ésvégtelenségig kizsákmányolt népek lázadá-saikkal szüntelen nyugtalanságban tartják ametropolis lakosságát és a birodalom veze-tőit: az Afrikában kitört lázadást csak nyolcévi nehéz küzdelemmel tudják megfékezni,de sok gondot okozott a Galliában, Germá-niában, Britanniában, Illyricumban és Jú-deában kitört felkelések leverése is. Láza-dások ütik fel fejüket a hadseregben: a ka-tonaság elmaradt zsoldját követeli, vagy pe-dig nagyobb pénzajándékok .reményében

8

újabb és újabb császárokat támogat a ha-talomra jutásban.

A birodalom osztályokra tagolódott la-kossága súlyos társadalmi válságon mentát. A gazdag és politikai, valamint gazda-sági befolyással bíró patríciusok (arisztok-raták, szenátorok) rendje a császári önkénykövetkeztében hatalmát és tekintélyét el-vesztette, szerepe az állami ügyek vezetésé-ben csupán a császári intézkedések formá-lis jóváhagyására szorítkozott. Közéjük szá-mítottak a tényleges hatalmat ugyancsaknélkülöző lovagi rend tagjai, valamint sokana szabadosok közül, kik saját vagy gazdáikkereskedelmi vállalkozásain meggazdagodva,a birodalmi vezetők kegyenceivé váltak, sezekre döntő befolyást gyakoroltak.

A nép nagy többségét kitevő, minden po-litikai befolyás nélküli, dologtalansághozszokott plebejusok száma csupán Rómában600 000 főre szaporodott, és a főváros utcáin„kenyeret és cirkuszi játékokat" (panem etcircenses) követelve, az állam parazitáiváváltak. Élelmezésük és szórakoztatásuk sú-lyos anyagi terheket rótt a birodalom vál-laira.

A birodalom kizsákmányolt és mindenjogtól megfosztott rabszolgái képezték az in-gyenes munkaerőt, de jelentős számuk ál-landó rettegésben tartotta gazdáikat, kiknekmég emlékezetében élt a csak nagy nehéz-ségek árán levert Spartacus-féle rabszolga-lázadás.

Rómában látszólag jólét uralkodott, de eznem a tömegek, hanem csak a gazdagok

10

jóléte. A leigázott országokból óriási meny-nyiségben szállítják a metropolisba az in-gyen búzát, egyéb élelmiszert, építőanyagotés ruházati cikkeket. Gomba módra kelet-keztek a legnagyobb luxussal berendezettmagánpaloták. A fényűzés hallatlan aránvo-kat öltött. Közel- és Távol-Keletről szállí-tották a méregdrága ébenfát, elefántcsontot,fűszereket, selymet, szépítőszereket (kenő-csöket, púdereket, szemöldökfestéket, szájpi-rosítókat) és parfümöket. Pliniustól tudjuk,hogy Róma utcáin illatfelhőbe burkolt dá-mák sétáltak főleg azért, hogy a járókelőférfiak figyelmét pár pillanatra magukravonhassák (XIII. 3.). Az illatszerek haszná-lata a katonatisztek soraiban is hamarosanmeghonosodott, kik nemcsak arcukat, hanemsisakjukat, zászlóikat, sőt még italukat isszagosították. A birodalomba évente hatmil-lió sestertius értékű drágagyöngyöt impor-táltak. Méltán állapítja meg tehát Plinius:„Ily rengeteg pénzünkbe kerülnek dámáink.s a fény űzési cikkek!"

A fényűzésben és oktalan költekezésben acsászárok jártak elöl. Caligula templomotépíttetett saját maga istenítésére, melybenéletnagyságú aranyszobrát állíttatta fel; für-désre csak tiszta parfümöt használt. Néróhatalmas palotájának belső falait aranyle-mezekkel, elefántcsont-betétekkel, drágakö-vekkel és igazgyöngyökkel ékesítette, köralakú ebédlőjét pedig oly különleges szer-kezettel látta el, mely a termet 24 óra alattkörbeforgatta. Felesége, Poppea császárnőnaponta szamártejben fürdött, hogy bőrét a

U

ráncosodástól megóvja, s midőn Rómából el-utazott, 500 tejelő szamár is követte. Cali-gula és Néró nemcsak Görögország ésEgyiptom műkincseit rabolta M, hanemRóma templomainak kincseit is beolvasztot-ták, hogy pénzt veressenek. Hamis vádakalapján elkobozták a polgárok vagyonát,újabb és újabb adókkal sújtották a népet,hogy költekezéseiket fedezhessék. A közer-kölcs mélypontra süllyedt.

A keleti tartományokból azonban nemcsakanyagi iavakat importáltak, hanem az otta-ni vallásodat, az isteneket is átvették, ésezzel egyidejűleg a keleti varázslatokat ésbabonákat is. Ezek hamar termékeny tálairataláltak, s az emberek inkább hittek az újistenekben, mint saiátjaikban.

A császárok és a hatalmasok környezeté-ben a besúgók seregei nyüzsögtek, senkinekaz éVte nem volt biztonságban, még a csá-szároké sem.

Az agyonsanyargatott és állandó rettegés-ben tartott nép elhitte, hogv a szerencsét-lenségeket a sors mérte rá, és azokat el kellviselnie. Mindjobban az a nézet alakult ki,hogy a nap örömeinek kell élni, nem kella holnapra gondolni. Csodákat reméltek, me-lyek azonban sohasem teljesültek be; vár-ták, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse,de az minduntalan elkerülte őket. Kezdtekmindjobban hinni a természetfeletti hatal-mak erejében, a megrontásban, a csillagok-ból való jóslásokban és mindenféle más ba-bonában.

12

Áz általános nyomott hangulat természe-tesen mélyen rányomta bélyegét a kor iro-dalmi, művészeti és tudományos életére is.Augustus császár „aranykorszaká"-nak nap-sütéses, nagy alkotásokban gazdag napjaithirtelen zord idő követte; őszi dér szállt amúzsák berkeire. A császári utódok nemösztönözték a művészetet, irodalmat és tu-dományt. Caligula száműzte a nyilvánoskönyvtárakból Vergiliust, Titus Liviust, sőtHoméroszt is. A valódi irodalmat aprópénz-re váltott, mesterkélt, tudálékos, művészikivitelezés és komoly tartalom nélküli ter-mékek váltották fel. Sokan a régi görög iro-dalom termékeit utánozták, illetve írták átminden különösebb tehetség nélkül; másokolcsó tréfás verseket írtak. A császári ud-var új udvaroncainak, a csillagjósoknak ésmágusoknak hatására divatossá vált a csil-lagászati költészet. Az elbeszélő költészettémáit a borzalmak világából vette, ezzel istükrözve a kor hangulatát. Maguk a császá-rok is (Tiberius, Claudius, Néró) foglalkoztakköltészettel, értéktelen költeményeiket, olcsóprózai munkáikat szemérmetlenül tapsoltat-ták, s dicsértették magukat.

A kisszámú tehetségesebb író, történészés tudós alkotásaiban kénytelen volt alkal-mazkodni, gyilkos és erkölcstelen császárjai-kat, valamint ezek kegyenceit emberi mél-tóságukkal össze nem egyeztethető módonmagasztalni, munkájukat nekik dedikálni.Életük még így is állandóan veszélyben for-gott, mert a gyanakvó császárok gyakransértő célzásokat véltek felfedezni müveik-

13

ben. Tiberius császár öngyilkosságba kény-szerítette Mamerculus Aemilius Scaurust, akitűnő szónokot és színműírót; Caligula csá-szár legyilkoltatta J. Graecinus mezőgazda-sági szakírót, majd lecsukatta és börtönébenmegfojtatta a nagyszerű költőt, S. Peconia-nust. Néró császár öngyilkosságba kergetteLucanust, a tehetséges fiatal költőt; republi-kánus nézetei miatt legyilkoltatta a filozó-fus Demetrius Cinicust, sőt volt tanítómes-terét, a nagy tudású és puritán életű böl-csész, történész és irodalmár Senecát semkímélte, ki Caliguláról gúnyos szatírát mertírni, s bár Seneca magát Nérót, kegyenceit,sőt még romlott életű feleségét, Messalinátis megdicsérte, Néró mégis száműzette, majdöngyilkosságba kényszerítette őt.

Ebben a világban a tárgyilagos történet-írás is mélyre hanyatlott. Valerius Patercu-lus császári történész a valóságot megmásí-tani kényszerült, és alaptalanul magasztaltagazdáját, Tiberiust, elhallgatva írásaiban avalóságot. A valamivel merészebb Titus La-bienust öngyilkosságba kényszerítették, éstörténelmi munkáját mint lazító írást éget-ték el.

Az igazi költők és írók tétlenségre kény-szerültek. A társadalmi és politikai állapotmelegágyában burjánzott az intrika, a fővá-rosi pletyka, ami a jóérzésű polgárokat meg-botránkoztatta. Névtelen és kézről kézre ter-jesztett epigrammák, szatírák ostorozták ésleplezték le a visszaéléseket, az igazságtalanléha világot. E névtelen irodalmi termékekrészben elkallódtak vagy jóval szerzőik halála

14

után kerültek elő, amikor kedvezőbb időkkövetkeztek a szellemi életre. A fiatalon el-hunyt költő, Persius (i.sz. 62) barátjára, Cae-sius Bassusra bízta munkáinak kiadását, többalkotását pedig anyja még életében elégetett,nehogy maga ellen is kiváltsa Néró bosszú-ját. Mások, Pliniusszal együtt, a szabadságutáni epekedésükben a szabadgondolkodásúCicerót, a törhetetlen republikánus érzületüCato Uticensist és a régi puritán életet di-csőítő Cato Consoriust idézgetik műveikben.

A birodalomra nehezedő lidércnyomás,több mint félévszázados tobzódás után, csaka Flaviusok nemzetségéből származó Vespa-sianus császár (i.sz. 69—79), majd pedig fia,Titus császár (i.sz. 79—81) trónra kerülésé-vel szűnt meg. ök kezdik meg a birodalom-ban a törvényesség, a vagyon és életbizton-ság visszaállítását.

Plinius életének nagyobbik részét (kb. 45éves koráig) a zsarnok császárok uralkodá-sának idejében élte le. Ebben a korszakbantevékenysége főleg az adatgyűjtésre korlá-tozódott, s valószínűleg Vespasianus alattírta művének nagyobbik részét. Előszavánakmegírására Titus császár uralkodásának elsőkét hónapjában került sor, tehát azt a ha-lála előtti utolsó hónapokban írta meg.

A Titust (Domitianus császár kivételével)trónon követő Nerva, Traianus és Hadria-nus császárok megszilárdították az országbelső rendjét; a gondolatszabadság helyre-állítása nyomán az irodalom és a tudományújra virágzásnak indult. Méltán neveztékegyesek a Vespasianusoktól Hadrianusig tar-

tó időszakot Ezüstkorszaknak. A több évti-zedes nyomasztó, sötét állapot kitűnő cél-pontul szolgált az érzékeny lelkű költők ésírók számára. A kor költészetének leggyako-ribb műfaja az epigramma és a szatíra; leg-kimagaslóbb művelői, Juvenalis és Martialisművészi eszközökkel fedték fel a züllött vi-fszonyokat. „Nehéz lenne szatírát nem írni!"(Difficile est satiram non scribere!) — írtaJuvenalis keserű iróniával. A történetíráskiváló művelője, Tacitus a kor történeténekmegírásában felhasznált kútfőkről kénytelenvolt megállapítani, hogy szerzőik gyűlölet-ből vagy szolgalelkűségből a valóságot nagy-mértékben meghamisították (veritas infracta),és ezért adataikat a történelmi tárgyilagosságmegőrzése érdekében csak a legnagyobbfenntartással vehette át.

PUNIUS ÉLETE

Habár viselt hivatalai és különösen tudo-mányos munkássága miatt Plinius neve köz-ismert volt az ókori Rómában, életéről még-is igen keveset tudunk. A nagy római tör-ténész, Tacitus csodálója volt Pliniusnak, ésHistóriáé című munkájához összegyűjtötte aPlinius életével és munkásságával kapcsola-tos adatokat; sajnos azonban éppen ezek afejezetek nem maradtak fenn. Plinius életé-nek megrajzolásához saját könyvéből, vala-mint fogadott fiának, ifjú Pliniusnak ránkmaradt leveleiből származó utalásokra kelltámaszkodnunk.

Teljes neve Caíus Plinius Secundus, s hogyfogadott fiától, az ugyancsak tollforgató Ca-ius Plinius Caeciliustól könnyen megkülön-böztethető legyen, az irodalomban őt gyak-ran idősebb Pliniusnak, fiát pedig ifjú Plini-usnak nevezték.

Családja valószínűleg Hispániából szár-mazott. Atyját, ki a lovagrend tagja volt,Celernek, anyját Marcellának hívták. Egye-sek szerint Veronában, mások szerint Velen-cében, Milánóban vagy Rómában született.Legvalószínűbb azonban az, hogy az észak-itáliai Nóvum Comum (ma Como) a szülő-helye, mert több régi munkában „novoco-mensis" mellékneve is szerepel, s fia a Co-mói tavat (Lacus Larius) szülővárosa tavá-nak nevezi (Larium nostrum). Ezt erősítimeg az is, hogy Plinius munkájának elősza-vában a veronai születésű híres költőt, Ca-tullust, „földijének" (conterraneus meus) ne-vezi, Verona pedig Nóvum Comum közelé-ben fekszik.

Születésének idejére szintén csak fiának,ifjú Pliniusnak Baebius Macerhez írt levelé-ből következtethetünk. A levélből kitünő-leg halála idején (a Vezúv kitörésekor, tehát79. augusztus 24—25-én) atyja 56 éves volt,ezek szerint születésének ideje i. sz. a 23. évvégére vagy a 24. év elejére tehető.

Iskoláit minden bizonnyal Rómában vé-gezte. Már fiatal korában bejáratos volt Ró-ma előkelő családjaihoz, s így kapcsolatotteremthetett a kor nagyjaival. Növénytaniismereteit is valószínűleg itt szerezhette An-tonius Castortól, kit abban az időben a leg-

2 — A természet históriája \<J

jobb botanikusnak tartottak, s kinek tudá-sát Plinius is nagyra becsülte (rei herbariaeperitissimus).

Rövid ideig Rómában ügyvédkedett, majdkülönböző jelentős tisztségeket töltött be(procurationes splendidiores et continuas —írja róla az ifjú Plinius): az i. sz. körülbelül40. év táján lovassági parancsnokként résztvett a germánok elleni háborúkban. Néróuralkodása alatt (i. sz. 37—68) valószínűlegvisszavonult a közszerepléstől, és tudomá-nyos munkásságnak szentelte idejét. Vespa-sianus császár idején (i. sz. 69—79) ismét fel-tűnt a közéletben, és a császár barátsága ré-vén magas tisztségeket töltött be. Kb. 70táján részt vett a Júdeában kitört zsidó láza-dás katonai elfojtásában, s személyes benyo-másai alapján ír a lerombolt Jeruzsálemről.A 70—73-as évek táján császári megbízott-ként (procurator) működött Hispániában ésvalószínűleg Szíriában is, majd a 74. évbenbejárta Gallia Belgicát. Ezután több éven átVespasianus császár mellett titkári teendő-ket végzett. Suetonius történész szerint Ves-pasianus császár leginkább az éjszakai órák-ban adta ki intézkedéseit, s a rendeletekmegszövegezését, végrehajtását az uralko-dásban társként maga mellé vett Titus fiá-ra bízta, aki az idősebb Plinius segítségétvette igénybe. Élete utolsó évében a Nápolymelletti Misenumban állomásozó római flot-ta parancsnokaként működött.

Plinius valószínűleg nőtlen ember volt, sélete utolsó évtizedében maga mellé vetteözvegy nővérét, Pliniát, kinek egyetlen gyer-

18

mekét, Caius Plinius Caeciliust (ifjú Pliniust,i. sz. 62—114) örökbe is fogadta, nevelésérőlgondoskodott (avunculus meus idemque peradoptionem páter — írja az ifjú Plinius).

Halála a Vezúv tűzhányó váratlan kitörése(79. augusztus 23—25.) alkalmával követke-zett be. A tudományos kutatás és a parancs-noki kötelesség teljesítésének hős vértanúja-ként halt meg. Halála körülményeit ifj. Pli-nius egyik ránk maradt leveléből ismerjük,aki Tacitus felkérésére részletesen leírta atragikus eseményt. A levél vonatkozó részeígy szól:

„ . . . [nagybátyám] Misenumban volt, s szemé-lyesen végezte flottaparancsnoki teendőit. Augusz-tus 24-én déli 1 óra tájban anyám (Plinia) közöltevele, hogy a láthatáron szokatlan alakú és nagysá-gú felhő tűnt fel. Nagybátyám szokása szerint a na-pon sütkérezve, fekve folytatta tanulmányait. Fel-kelt, és kevés hideg vizet ivott, majd saruit kérte,és felment arra a helyre, ahonnan a csodás jelen-séget legjobban lehetett látni. A távolban egy fel-hő keletkezett, melynek alakja inkább egy fáéhoz,éspedig a Pinus-fenyőéhez hasonlított. Szabadszemmel nem lehetett pontosan megállapítani, hogymelyik hegyből keletkezett, utóbb azonban meg-tudtuk, hogy a Vezuviusból. Olyan volt, minthavalami felfelé fújta volna, hosszan elnyúlt, mintegy fatörzs, melynek oldalágai széttárultak. Ügyvélem, hogy a friss légáramlat emelte magasba,majd elerőtlenedve és saját súlyától legyőzve szé-lesen ki terült; hol fehér, hol pedig piszkos vagyfoltos színű volt, aszerint, hogy földet vagy hamutkapott fel. Csodálatos tünemény volt, melyet atudós közelebbről akart látni és megismerni. Meg-parancsolta, hogy gyorshajót készítsenek fel azútra, nekem pedig azt mondta, hogy ha vele óhaj-tanék menni, teljesítené kívánságomat. Azt vála-szoltam, hogy inkább tanulni kívánok, és így írnivaló leckét adott nekem. A házból kilépve kapta

19

meg Retina tengerész levelét, akit a fenyegető ve-szély nagyon megrémített. Ennek háza ugyanis afelhő alatt volt, és csak hajóval lehetett onnanelmenekülni, ezért arra kérte, hogy mentse ki anagy veszedelemből. Nagybátyám megváltoztattaelhatározását, és most már nemcsak tudásvágyakielégítése miatt, hanem nagylelkű segítőként in-dult útnak. Egy négyevezős hajóra szállt, nemcsakazért, hogy Retinán segítsen, hanem azért, hogysegítséget vigyen másoknak is, mivel a gyönyörűtengeröböl nagyon zsúfolt volt; oda sietett, ahon-nan mások rémülten menekültek. Minden félelem-től mentesen hajóját oda kormanyoztatta, ahol aveszedelem volt, hogy e szörnyű jelenség mindenmozzanatát és alakzatait jól megfigyelhesse, ledik-tálja, illetve feljegyezze. Már hamu kezdett hullania hajóra, és minél jobban közeledtek, az annálforróbbá és sűrűbbé vált; már fekete, kiégett lika-csos kövek és a tűz által széttört kövek hulltakrájuk, majd frissen keletkezett zátonyok és hegyekszakadékai zárták el a partot. Rövid ideig habo-zott, hogy visszaforduljon-e, de a kormányosnakösztönzésére azt mondta: „Bátraké a szerencse!",és utasította: „Irány Pomponianus felé!" Pomponi-anus ugyanis Stabiesben lakott, mely a tengeröbölközepe táján feküdt, ott, ahol a tenger szelíd gör-béjű öblöt alkotott. A veszedelem ide még nem ju-tott el, mégis nyilvánvaló volt, hogy fenyegetőenközeledik. [Pomponianus] javait a hajókra rakatta,és arra várt, hogy a szembefújó szél megszűnté-vel elmenekülhessen. Kihasználva a kedvező sze-let, nagybátyám a parthoz hajózott, vigasztalta ésbátorította a reszkető embereket, s félelmüket amaga nyugalmával igyekezett enyhíteni. Fürdőtrendelt, majd asztalhoz dőlve, jókedvűen megva-osorázott, ami nagy dolog, még ha csak tettetésbölviselkedett is vidáman. Közben a Vezúv több ré-széről széles lángnyelvek és tüzek törtek a ma-gasba, ezeknek fénye és ragyogása megvilágítottaa sötét éjszakát. Hogy a rémült embereket meg-nyugtassa, azt mondta: a lángok onnan származ-nak, hogy a rémületükben elmenekült földműve-sek sorsukra hagyott házaiban tűz ütött ki. Az-

20

után pihenésre tért, és igazi mély álomba merült;a küszöbön állók horkolását is jól hallhatták,ugyanis hatalmas termete miatt mélyen és han-gosan lélegzett. Közben az udvar, mely az ebédlő-szobába vezetett, lyukacsos kövekkel és hamuvalmindjobban feltöltődött, olyannyira, hogy ha to-vább késlekedtek volna, a hálószobából nem lehe-tett volna kijönni. Miután felébresztették, kijött,és Pomponianus, valamint a többi virrasztók ren-delkezésérc állt Azon tanakodtak, maradjanak-ea házfedél oltalma alatt, vagy pedig kint a nyílthelyen csatangoljanak. Ugyanis gyakran ismétlődőerős földlökések rázták meg a falakat, melyek minthaalapjaikból kimozdultak volna, úgy dőltek hol idehol oda, hol távolodtak, hol meg visszatértek. Aszabad ég alatt attól lehetett tartani, hogy a sú-lyos, kevésbé súlyos vagy lekopott likacsos kövekrájuk hullanak. A sok rossz közül most már melyi-ket válasszák? Nagybátyámban inkább az érte-lem diadalmaskodott, másokat inkább a félelemvezetett. Fejüket a lehulló kövek ellen vászonpár-nákkal védték. Néhol már hajnalodott, máshol mega legsötétebb és legsűrűbb éjszaka honolt, s aztcsak a sok fáklya vibráló fénye törte át. Ügy ha-tározott, hogy kimegy a tengerpartra, és közelrőlvizsgálja meg, milyen a tenger és mit lehet tenni.A tenger azonban ugyanolyan ellenségesen visel-kedett. Itt egy földre terített vászonra telepedett,többször hideg vizet kért és ivott. Végül is a lán-gok lángjai, melyeket a kén fojtó szaga előzöttmeg, egyeseket menekülésre, őt pedig felkelésretényszerítette. Két szolgájára támaszkodva fele-melkedett, de nyomban összerogyott, feltételezésemszerint azért, mert a forró levegő megakadályoztalégzését, gyomra betegesen szűk volt, és sokszorkínozta a láz. Harmadnap, mikor már kivilágosodott,ugyanazon a helyen épségben, sértetlenül és beta-karva találták meg holttestét, felöltözve, úgy,ahogy ottmaradt. Inkább pihenő emberhez hason-lított, mint halotthoz. Az eseményeket én semmi-vel sem toldottam meg... Még azt kívánom közöl-

ni, hogy mindazt megkíséreltem leírni, ami fontosvolt, és amit én személyesen láttam, vagy frissena leghitelesebb forrásokból megtudhattam..."

Életművét, a Naturális históriát Pliniusbefejezte ugyan, de „érlelődési idejét" márnem érhette meg, s a tervezett javításokatnem végezhette el. A nagy naturalista, ele-get téve a természet örök törvényeinek, visz-szatért abba a „szeretett anyaföldbe", mely-ről ezeket írta (II. 63.): „...miután pedigtesti alkatunk valamelyik része megtagadbennünket továbbszolgálni, akkor kebléreszorítva, mint a legjobb édesanya, utoljáratakar be bennünket."

Beteljesült a vágya: „Tevékenységünketa múzsáknak szentelve talán pár órával to-vább élünk (az emberek emlékezetében)!"Emlékezete ma is él, munkájával oktat, éspéldája majdnem 2000 év után is tanít.

TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA

Korának egyik kimagasló, sokoldalú tu-dósa volt. Fiatal korától fogva haláláig tu-dományos kutatással foglalkozott, s munká-jában ösztönözte a vágy: maradandó alko-tásokat hagyni maga után. Tudta, hogy eztcsak úgy érheti el, ha egész életét az al-kotómunkának szenteli. Jelszava: „Kihasz-nálni az életet azt jelenti, hogy éjszaka isdolgozni kell."

Munkabírása szinte hihetetlen volt. Azaugustusi aranykorszak bőkezű és nagylelkűmecénásai kihaltak, s Pliniusnak terhes és

22

felelősségteljes hivatalok betöltésével kellettfenntartania magát. Tudományos munkávalcsak szabad idejében foglalkozhatott. Tituscsászárhoz intézett előszavában (kinek titkárayolt) ezért mentegetőzik a következő szavak-kal: „• .. a hivatalos teendők is nagyon el-foglalnak. Munkámon csak a szabad óráim-ban dolgozhattam, éspedig leginkább éjszaka.Nappal csak neked dolgoztam. Alvásra csu-pán az egészségem által megkívánt minimá-lis időt fordítottam."

Az ifjú Plinius egyik leveléből értesülünkid. Plinius tudományos munkálkodásánakkörülményeiről. Eszerint Titustól hazaérkez-ve, hátralevő minden szabad idejét a tudo-mánynak szentelte. Könnyű ebéd elfogyasz-tása után, nyáron, keveset pihent, majdháza előtt kifeküdt egy napsütötte helyre,ott könyveket olvasott, jegyzeteket és ki-vonatokat készített belőlük. Később hidegvízzel megmosdott, evett, majd ismét dolog-hoz látott, s dolgozott vacsoráig. Még étke-zés közben is olvasott, és rövid jegyzeteketkészített. Télen déli 12, 13 vagy 14 órátólkéső éjszakáig dolgozott. Még fürdés közbensem volt tétlen; míg egyik szolgája masszí-rozta, vagy testét törölgette, a másiknakszöveget diktált, vagy annak felolvasásáthallgatta. Utazásain titkára elkísérte, köny-veket és írótáblát vitt mindig magával. Té-len meleg kesztyűt viselt, hogy a hidegben isdolgozhassék, mert elveszett időnek tartottminden percet, amikor nem dolgozhatott.

Egy ízben valaki azt állította, hogy azifjú Plinius írói szorgalma nevelőatyjának

23

termékenységéhez hasonló; ifjú Plinius meg-jegyezte, hogy ez az összehasonlítás nevet-séges, mivel nevelőjéhez viszonyítva őt lus-tának kellene minősíteni, és hogy ebben avonatkozásban bárki más író vagy tudós id.Plinius mellett csak pirulhatna a szégyen-től, és álomszuszéknak vagy dologtalannakerezhetné magát.

Az ifjú Plinius egyik leveléből ismerjükid. Plinius munkáinak címét, rövid tartalmu-kat és terjedelmüket, valamint megírásukkörülbelüli idejét is. Ezek a következők:

1. A lovassági gerely vetésről (De jacula-tione equestri), „melyet nagyon gondosan ésésszerűen" írt abban az időben, mikor lovas-sági osztályparancsnok volt (kb. 18—20 éveskorában) 1 könyv

2. Q. Pomponius Secundus életéről (Devita Q. Ponvponii Secundi), ki anyai ágon ro-kona és Caligula császár idején konzul volt(i. sz. a 41. évben). „Emlékének megörökíté-sére tartozásként írta róla e munkát" (kb.24—26 éves korában) . . . 2 könyv

3. A germánok elleni háborúkról (BellorumGermaniae) írt művében összegyűjtötte és le-írta e háborúk összes eseményeit. Az egyiklégió parancsnokaként részt vett e hadjárat-ban, bejárta és megismerhette Germániát,különösen annak déli részét és a Rajna vi-dékét (kb. 25—27 éves korában)

20 könyv4. A tudósokról (Studiosi) című művében

egy szónok életét írja le születésétől kezdveszellemi .érettségének csúcspontjáig (kb.

26—36 éves korában)3 könyv

5. Kétértelmű beszédekről (Dubii sermo-nis) című művét Néró császár uralkodásánakutolsó éveiben írta, amikor „az általánosszolgalelkűség idején veszélyes volt szaba-don írni" (kb. 42—-45 éves korában)

8 könyv6. Aufidius Bassus munkájának folytatása

(A fine Aufidn Bassi) című történelmi művé-ben folytatta az események leírását Caligu-la császárságától Titus császár idejéig (ki-adta kb. 55 éves korában)

31 könyv7. A természet históriája (Naturális his-

tória). „Hatalmas munka, mely széles körűtudásáról tanúskodik, s nem kevésbé válto-zatos, mint maga a természet." E legnagyobbés egyben egyetlen ránk maradt művénekadatgyűjtését Néró császár idejében kezdtemeg, s munkáját Titus uralkodásának elsőhónapjaiban fejezte be teljesen (56 éves ko-rában) 37 könyv

„Bizonyára csodálkozni fogsz, hogyan ír-hatott oly sok könyvet, s hogy egv ennyireelfoglalt ember hogyan végezhetett ily sokés ily pontos munkát! Még jobban fogszazonban csodálkozni, ha azt is tekintetbeveszed, hogy életének egy szakaszában ügy-védi teendőket is végzett, és alig 56 éveskorában már meghalt, továbbá, hogy idejé-nek nagy részét magas hivatalai és a csá-szárral való barátsága foglalta el. Éles elme,hihetetlen szorgalom és fáradhatatlan kitar-tás jellemezte őt" — írja róla ifjú PHnius.

Valóban, ha csupán az összesen 88 köny-vet kitevő történelmi és természettudomá-nyi munkáit (3, 6, 7) vesszük tekintetbe,melyek hozzávetőlegesen kb. 7000 mostamnyomtatott oldalt tennének ki, számításbavéve az ezek megírásához szükséges fárad-ságos és rengeteg időveszteséggel járó adat-gyűjtési munkálatokat, fogalmat alkotha-tunk Plinius tudományos munkásságánakóriási terjedelméről.

A NATURÁLIS HISTÓRIA MEGALKOTÁSÁRÓL

Plinius előszavából tudjuk, hogy e mümegírásához kb. 2000 forrásmunkát használtfel és kb. 20 000 természettudományi témátdolgozott ki. Dokumentációja kimerítő volt,s nem vádolható felületességgel még akkorsem, ha több alapvető forrásmunka elkerül-te figyelmét, vagy nem állt módjában be-szerezni azokat. Forrásmunkáinak nagyobbrésze görög nyelven jelent meg (vö. az elő-szó 4. sz. magyarázó jegyzetével), azonbannéha ezeknek adatait latin fordításokbólvagy csupán mások idézeteiből, tehát köz-vetve vette át. Így pl. a Nagy Sándor indiaihadjáratával kapcsolatos adatait nem Arisz-tobulosz. Megaszthenész, Nearkhosz, illetveOneszekritosz eredeti útijegyzeteiből (hy-pomnemata), hanem minden bizonnyal Era-toszthenész (i.e. III. sz. eleje) munkáibólvette át; M. Varró latinul írt munkáibólkölcsönözte Posszeidoniosz híres görög csil-

26

lagász nézeteit és adatainak jelentős részétstb.

Nem kétséges, hogy e mü megírásán leg-alább két évtizedig dolgozott. Eredetileg azegyes könyvek sorrendje sem volt teljesenazonos mai sorrendjével s a mű megírásaután is sok kiegészítést eszközölt. Egyes fe-jezeteiből következtetni lehet a feldolgozásvagy a kiegészítés idejére. Például:

— 69 és 79 között írhatta a II. 46. részt:„Ma, amikor (Vespasianus) császár vezetésealatt ünnepélyes békében élünk."

— kb. a 71. évben írhatta az V. 13, 17.részeket: „Jeruzsálem a vidék leghíresebbvárosa volt... ma már csupán romhal-maz . . . "

— kb. a 76. év után írhatta a II. 25. részt:„ . . . üstökös, melyről Titus császár V-ikkonzulsága idején [a 76. évben] híres költe-ményét írta."

— 79. június 24. után írta Előszavát,mert azt már Titus császárnak dedikálta,ugyancsak a II. 7. részt is: „Mostani időkbenaz égbe vezető úton halad gyermekeivelegyütt minden századok legnagyobb uralko-dója, Vespasianus Augustus . . ."

Mint ezt már fennebb is megállapítottuk,minden kétséget kizáróan Plinius a doku-mentációs anyag összegyűjtését már Nérócsászár idejében megkezdte, mert zsarnok-ságától megundorodva (hostis generis huma-ni — az emberiség ellenségének nevezi őt),minden hivatalos szerepléstől visszavonult,és a tudományos munkának élt. Valószínű-leg Rómában vagy Róma környékén mun-

kálkodott, mert csak így juthatott a fővárosnyilvános könyvtárainak, a császári dekré-tumoknak, a szenátusi jegyzőkönyveknekstb. óriási dokumentációs anyagához. Müvé-nek legnagyobbik részét (jegyzeteinek, ki-vonatolásainak csoportosítását, feldolgozá-sát) Vespasianus idején (a 69—79-es évek-ben), előszavát pedig már Ti tus császár alatt(79. jún. 24. és augusztus 24. között) írtameg.

Munkája világosan tükrözi világszemléle-tét és tudományos felfogását. ÁltalábanArisztotelész tanait követi — a természet azemberiség ideális javának megvalósításáratörekszik, és mindenben őt szolgálja — : aNap sugaraival biztosítja a földi életet; aHold „dolgozik", és szüntelen „szolgálatotteljesít", megvilágítva a sötét éjszakákat (II.9.); a Föld az emberek összes szükségleteitbiztosítja s szolgáltatja részükre a gyógysze-reket. Még a mérgekből is az emberiség ja-vát szolgáló orvosságok és ellenmérgek ké-szülnek, vagy lehetővé teszik a gyors éskönnyű halált azoknak, akik gyógyíthatat-lan betegségben szenvednek (II. 63.). Az em-berek azonban képtelenek a természet feletturalkodni, vagy annak rendjét befolyásolni(Imperari naturae audacis est eredére . . . II.53.).

A természeti jelenségek okait az emberekcsak részben ismerhetik meg, és csak rész-ben tudják azokat elfogadható módon meg-magyarázni (II. 12.). Gyakran idézi másszerzők nézeteit vagy adatait (V. 9.), scsatlakozik egyikhez vagy másikhoz, vagy

28

pedig külön nézetet vall és megindokolja;néha az olvasóra bízza a döntést („E dolgokértékelését bízzuk mindenki ítélőképességé-re." II. 79.). Máskor meg sem kísérli meg-magyarázni a jelenségeket („ .. . véges azemberi gondolkodás .. . egyes jelenségekokait az emberi ész logikája nem foghatjafel... mely korlátolt határú, és így esztelen-ség a mindenség határait átlépni, külsőrészeinek kutatására kísérletet tenni" II. 1.,mert „ . .. ezek a fenséges természet titkai".II. 12, 27, 37.). Küzd a természeti jelensé-gekkel kapcsolatos babonák ellen, melyek azemberek tudatlanságát árulják el, és „csakkülönleges elmék koholmányai" vagy „azemberek beteges képzeletei". Megállapítja,hogy a természeti csapások nem földöntúlierőknek tulajdoníthatók, „ . . . mert ezeknekamúgy is be kellett volna következniük" (II.1.). Olvasóit állandóan a természeti jelen-ségek pontos megfigyelésére, okainak, ösz-szefüggéseinek kikutatására és megmagya-rázására buzdítja, s dicsőíti azokat, kik ön-zetlenül, a nép hasznára és felvilágosításáraily kutatásokat és megfigyeléseket végeznek(II. 12.).

Az isteneket az égitestek között tárgyal-ja, és gúnyos hangon mer írni a rómaiakpoliteizmusáról (II. 7.). Plinius szerintugyanis az isten maga a természet, amelytermékenységével, az emberek iránt valókorlátlan jóságával, gondoskodásával, hatal-mának mérhetetlen és ellensúlyozhatatlanvoltával uralja a világot.

29

Törekvéseit tekintve Plinius mindig a tel-jességre törekedett, és ennek hangot is adgyakran munkájában („ . . . nehogy valamitkihagyjak abból, ami az olvasót érdekelné").Öriási dokumentációs anyagot használ fel,de átvesz olyan adatokat is, melyek hiteles-ségét maga is kétségbe vonja.

Csak a valóságot igyekszik leírni (,,... min-dennek pedig igazi természetét és természe-tének minden jellegzetességét visszaadni").

Mindig a gyakorlatiasságra, törekszik, hogyaz emberek hasznára lehessen: orvosi re-cepteket és tanácsokat ad, hazai olcsógyógyszereket ajánl, a hamisított gyógysze-rek jellegzetességeit ismerteti, az elhízás el-len étrendet és gyógyszereket ajánl, a meg-feketedett méhviasz megtisztításának mód-ját írja le stb.

Fontos jellemzője a kritikai szemlélet. Amások munkáiból átvett adatokat tőle tel-hetőleg igyekszik ellenőrizni; egyes szerzőkmunkáinak több hitelt előlegez (pl. Arisz-totelésznek, Theophrasztosznak stb., kiket„auctor gravis"-nak, tehát hitelt érdemlőszerzőknek nevez, de azért néha még őketis megkritizálja), más szerzők adatait kevés-bé hitelt érdemlőknek tartja. Néha az ellen-őrzés ellenére tévedéseket is átvett, de mű-vének hatalmas terjedelmét tekintve ez el-kerülhetetlen volt.

Eredetiségre törekszik, s ezért az irodalom-ból átvett adatokhoz saját ismereteit, tapasz-talatait, kutatásainak eredményeit is hozzá-adta. Művének beosztása, elrendezése, a té-mák csoportosítása eredeti elképzelései sze-

30

flnt történt, hiszen ő az ókorban az első„természettudományi lexikon" szerzője a ró-maiaknál.

Munkájában hangsúlyozta a szerzői etikatiszteletben tartásának mindenkori szükségét(„Illendőség dolga és a természetes becsü-letesség követelménye elismerni azoknak ér-demeit, kiknek segítségével munkádban elő-rehaladást érhettél el"), s ezért felsorolja afelhasznált munkák jegyzékét. Ez az elsőfennmaradt „bibliográfia".

Szerénység és önkritika jellemzi írásait(„Könyveim nem tanúskodnak éles elméről,az enyém mindig csak közepes volt, de méga közepes tudás határait sem haladjákmeg..." „A halandó ember nem ismerhetimindazt, ami emberi... nem kételkedem ab-ban, hogy sok minden elkerülte az én fi-gyelmemet is, hiszen én is ember vagyok").

Fontos erénye az elővigyázatosság a fel-használt ellentmondó adatokkal vagy néze-tekkel kapcsolatban, ezért pontosan idézi amegfelelő helyeken az illető szerzők nevét.Arra számít, hogy „ . . . az utódok bírálnifognak, úgy, ahogy azt mi is tettük elő-deinkkel", hiszen voltak, akik „ . . . még Ho-méroszt is megostorozták", sőt még a „kö-tekedő-hibakeresőket" is figyelembe veszi.Művét „befejezettnek" tartja, kiadásával„megérlelődésére" vár.

A tudományos munkásságot szerinte azönzetlenségnek kell jellemeznie. Az igazitudós nem anyagi előnyök szerzésére vagyegyéni dicsőség elérésére törekedik, hanem

31

„a nehézségeket leküzdve . . . a munkánakkedvéért dolgozik... az egyszerű emberek,a földművelők, ipart űzők tömegének ésazok számára, kik ily tanulmányok olvasá-sára szabad idővel rendelkeznek". Vallja to-vábbá, hogy a tudósnak munkájában sze-mélyi áldozatokat is kell hoznia.

Egész tevékenységét az emberséges érzülethatja át. Küzd az igazságtalanság, az elnyo-más, a háborúk, a fényűzés, a varázslók ésa babonaság ellen. Munkáját a nemes gon-dolkodás, az őszinteség, nyíltság és a ter-mészetes egyszerűség hatja át.

Plinius művéből (különösen előszavából)munkamódszere is kitűnik. A forrásmunkákalapján jegyzeteket készített, azokat sajátismereteivel kiegészítette. Az összegyűltanyagot témák szerint csoportosította, majdegységbe foglalva feldolgozta, s a későbbiekfolyamán újabb adatokkal pótolta és javítot-ta. A tárgymutatót és a munka előszavátművének befejezése után készítette el, sugyancsak akkor választotta ki nagy gond-dal a mű szerényen hangzó, de tartalmátlegjobban kifejező rövid címét. A kiadássalnem sietett, hanem „érlelődési" időt hagyotta kiegészítések és javítások eszközlésére, éscsak azután gondolt a mű sokszorosítására.Közbejött váratlan halála azonban e szán-dékát meghiúsította.

Mind a mű elkészítésében követett szem-pontjai, mind munkamódszerei ma is idő-szerűek és azok is maradnak a tudományoskutató számára.

32

AZ UTÓKOR ÉRTÉKELÉSS

Plinius halála után valószínűleg ifjú Pli-nius sokszorosította és adta közre művét.Másolása, illetve sokszorosítása tovább folytaz egész középkorban, s ennek köszönhet-jük, hogy munkája teljes egészében ránkmaradt. A természet históriáját a vatikáni,milánói, turini, firenzei, lioni, párizsi, frank-furti és más könyvtárakban több kéziratospéldányban őrzik, s e kéziratok a VII—XVI.századból származnak.

A nyomtatásban megjelent első müvekközött Plinius munkája is szerepelt, és szá-mos kiadást ért el (Verona 1468, Párma1476, Róma 1492 stb.). Később más orszá-gokban is kinyomatták, és lefordították másnyelvekre, sokszor kommentárokkal láttákel. Közel 15 évszázadon át Plinius munkájáttekintették az alapvető természettudományosmunkának, és a reneszánsz korában ez volta kiindulópont a további fejlődéséhez.

A Naturális história értékelése azonban azutóbbi évszázadokban eléggé ellentmondáso-san alakult. Sokan feltárták a munka hi-báit, hiányosságait, tévedéseit: L. Vincen-tius (Ferrara 1492), Hermolaus Barbarus(Róma 1492), Dalechamps (Lyon 1587),Adanson (Párizs 1763) stb. Egyesek plagizá-lással is megvádolták, azt állítván róla töb-bek között, hogy sok gyógynövény leírását,valamint orvosi felhasználását szó szerintDioszkoridész görög orvos-botanikus mun-kájából vette át anélkül, hogy a forrást leg-alább megemlítette volna. Utólagos kutatá-

3 — A természet históriája 33

Sok azóta megállapították e vád teljes alap-talanságát, ugyanis Dioszkoridész (Pliniuskortársa) egyidőben írt a tőle nagy távolság-ban élő Pliniusszal, egymás munkáját nemismerhették, s a hasonlatosságok abbóladódtak, hogy mindketten azonos forrás-munkákat is használtak.

Mások viszont Plinius müvét az ókoregyik legzseniálisabb alkotásának, a termé-szettudományok kincsesbányájának tekintik(P. Cigalino 1669, Buffon 1749, Humboldt1817 stb.).

Valóban, Plinius munkája kimagasló,rendkívüli jelentőségű alkotás. Plinius men-tette meg számunkra az ókor természettu-dományi ismeretanyagát, hiszen mintegy2000 oly szakmunkát használt fel, melyek-nek legnagyobb része az idők folyamán el-veszett. Munkája tudománytörténeti szem-pontból felbecsülhetetlen forrás, és tükröziaz ókor ismereteit, a kor szellemét, az em-berek gondolkodását, problémáit, sőt mégbabonáit is. Többszáz ókori szerző nevét,munkáinak címét és tartalmát csupán Pli-niustól ismerjük és csupán annyit, ameny-nyit ő írt róluk. Az ókor művészetének tör-ténetét, a rajzolás, festészet, szobrászat, épí-tészet fejlődését is ő írta le kimerítő módon(ugyanis ő a művészetet ugyancsak a ter-mészettudományok közé sorolta azon az ala-pon, hogy ez is a természetet tükrözi).

Nagy érdemei vannak a tudományos nyelvkialakításában; a növénytan, állattan, kőzet-tan, orvostudomány szakkifejezéseinek nagyrészét ő vezette be és állandósította e tu-

34

dományokban. A növénytanban a növényekkétnevű elnevezését Linné (1753) előtt egyés fél évezreddel ő már nagymértékben al-kalmazta (kb. 62%-ban).

Találóan és joggal írta róla az ifjú Pli-nius:

„Ügy gondolom, boldogok azok, kiknek azistenek kegyessége megadta, hogy megörökí-tésre méltó tetteket cselekedhessenek, vagyelolvasásra érdemes dolgokat írhassanak, delegboldogabbak azok, kiknek mindkettőmegadatott."

E könyvecske összeállításával kapcsolat-ban megemlítem még a következőket:

Plinius munkájának sok gonddal kiválasz-tott címét, a Naturális históriát magyarnyelvre A természet históriája szavakkalfordítottam. Eltekintettem a „naturális" szómelléknévi alakjától, és magyarra főnévialakban tolmácsoltam. Az ókori szerzőkUgyanis, így Plinius is, e szón az összes ter-mészeti jelenségeket értették. Megtartottama „história" szó arhaikus hangzását s egy-ben értelmét is, mely abban az időben tá-gabb fogalom volt a mostaninál, s történetivonatkozásán kívül a tudomány, illetve akutatás fogalmát is felölelte. E címfordításfejezi ki legjobban a munka tartalmát, fel-dolgozásának szellemét, valamint ókori ere-detét. Valószínűleg ugyanezek a szempontokvezethették e munka német, illetve franciafordítóit is (Naturgeschichte, Histoire natu-relle).

35

.A szemelvények kiválogatásánál arra tö-rekedtem, hogy Plinius munkájának I—VI.könyvéről olvasóink lehetőleg teljes, egysé-ges és hu képet alkothassanak maguknak.Összefüggő részeket válogattam ki belőle,olyanokat, melyek nemcsak érdekesek, ha-nem jellemzők is munkájára, felfogására. Aföldrajzi szemelvények kiválogatásánál fi-gyelemmel voltam azokra a leírásokra is,melyek a hazánkkal szomszédos vidékekettárgyalják, s így feltételezhetően érdeklik aromániai magyar olvasóközönséget. Mellőz-tem a tőlünk távolabb eső vidékek leírását,valamint az ókorban azokon a tájakon la-kott, ma már rég eltűnt népek vagy sokesetben már nem is azonosítható helységekunalmas felsorolását. Egynéhány esetbenmégis kivételt kellett tennem, pl. Európaáltalános (III. 1.), valamint Észak-Itália(III. 5.) leírásánál. Plinius munkája ugyanistudományos jellegű, s ezért a földrajzi rész-ben elsődleges célja a vidékek földrajzi le-írása és az ott lakó népek felsorolása volt.E példák láttán olvasóinkban nem alakulhatki az a téves felfogás, hogy munkájában ép-pen a lényeget, a földrajzi részletes leíráso-kat és a népek neveinek felsorolását mel-lőzte volna, s csupán „érdekes", szórakoztatójellegű adatokat írt volna le. Ezek a szem-pontok vezettek akkor is, amikor a jelenfordításomban kihagyott fejezeteknek lega-lább címeit adtam magyar fordításban, utal-va a magyarázó jegyzetekbe foglalt kivo-natos tartalmukra.

36

A fordításhoz a Hackios 3 kötetes (Lon-don—Rotterdam, 1669), valamint a Dessint-féle 12 kötetes (Párizs, 1771—1782) Plinius-kiadások latin szövegét vettem alapul, fel-használva G. C. Wittstein (Leipzig, 1881)kritikai munkáját, utóbbit különösen a Jegy-zetek és a Magyarázó szöveg elkészítésénél.A lehetőség szerint ragaszkodtam az eredetilatin szöveghez, néha azonban a szöveg pon-tos és helyes értelmét csak szabadabb for-dításban adhattam vissza.

A szövegben elég gyakran előforduló óko-ri időszámításnak és mértékegységeknekmostani megfelelőit szögletes zárójelek kö-zött ([ ]) jelöltem meg. A szövegrészekhezszükséges magyarázatok utaló számok köz-vetítésével a munka végén elhelyezett Jegy-zetekben találhatók. A megismétlődő ókoriföldrajzi nevek, szerzők és fogalmak magya-rázatát ugyancsak a munka végén Fonto-sabb nevek és fogalmak magyarázata címalatt adtam alfabetikus sorrendben.

A görög szerzők, valamint a görögök ál-tal lakott helységek neveit fonetikus átírás-ban foglaltam munkámba, a többieket pedigaz eredeti munka szerint latinosán írtam le.

VÁCZY KÁLMÁN

elter.andras

Rectangle

Legkedvesebb Császárom (illessen Tégede legméltóbb cím, miután atyád a „legna-gyobb" címmel érte meg öregségét), engeddmeg, hogy ezen írással neked ajánljam tol-lam legújabb alkotását, A természet histó-riájának könyveit, melyek a Te római pol-gáraid írásai között is újdonságnak számíta-nak.1

„ [ . . . ] mert Te gondoskodsz arról, hogypártfogásoddal jelentéktelen írásomnak bi-zonyos értéket adj" —• földim, Catullus sza-vait merészkedem idézni.

. . . Te győzelmi ünneplésben részesültél2,cenzorságot is viseltél, és hat rendben vol-tál konzul, továbbá részese voltál a tribu-nusi hatalomnak is, de legnemesebb tettedmégis az volt, amikor a császári testőrségparancsnokaként a köztársaság javára fel-ajánlottad szolgálataidat atyádnak és a lo-vagi rendnek, és amikor velünk közös tá-borozáson vettél részt. A nagy szerencsesemmiben sem változtatott meg Téged, ha-csak nem abban, hogy legjobb tudásod ésakaratod szerint még jobban a mi hasznunk-ra légy... Nagy vagy a költészetben! Aszellemi javak nagy gazdagságával rendel-kezel!8

. . . Joggal kérdezhetném tehát: miért ol-vasd el munkámat, Császárom? Ez a mun-ka az egyszerű emberek, a földművelők ésipart űző tömegek, valamint azok részére

íródott, akik a tanulmányozásra szabad idő-vel rendelkeznek. De miért éppen tégedkérlek bírámul? . . . Nagyobbnak ismertelek,mint hogy hozzám leereszkedj. . . . Az aján-lással pedig megszereztem jóindulatodat amagam részére, mivel nagyon fontos, hogysorsolás útján rendelnek-e bírót valaki ré-szére, vagy pedig ő maga választja meg azt.Meg aztán jobban szoktak gondoskodni ameghívott vendégről, mint a hívatlanról.

[... ] M. Porcius Cato, aki általános jóhírnévnek örvendett, ki sok méltóságot uta-sított vissza, és aki ádáz ellensége volt amegvesztegetés útján való hivatalkeresésnek,amikor egyszer a választások hevében a hi-vatalokra pályázók pénzüket éppen az ő ke-zeihez helyezték letétbe, e tényt az emberiártatlanság legszebb bizonyítékának tekin-tette. Erre az esetre utal a nemes M. Cicerokövetkező mondása: „Ö, te nagyon boldogCato, tőled senki sem merészel jogtalanságotkérni!"

. .. Nagyfokú merészség részemről, hogy je-lentéktelen művecském könyveit neked aján-lottam fel. Ezek ugyanis nem tanúskodnakéles elméről •— az enyém mindig csak köze-pes volt —, de még a közepes tudás határaitsem haladják meg. Nem tartalmaznak ékes-szólásról tanúskodó részeket, érdekes elme-futtatásokat vagy pedig csodálatos eseteket,illetve változatos történeteket, nem nyújta-nak az olvasónak gyönyörködtető mondáso-kat, sem különösebben érdekes dolgokat. A'könyvek csak a természeti dolgoknak, azéletnek és csak az élet visszataszítóbb részé-

40

nek egyszerű leírását tartalmazzák, s a leg-több dolgot paraszti vagy idegen, sőt fara-gatlan és olyan szavakkal kellett leírnom,melyeket előzetes bocsánatkérés nélkül nemis lett volna szabad használnom.

Ettől eltekintve, olyan úton jártam, melyeteddig nem taposott egyetlen szerző sem, éssenkinek a szelleme nem vállalkozott errea kalandra. A mieink közül sem próbáltsenki hasonló munkát alkotni, de még agörögök között sem akadtak olyanok, akikaz egész témakört tárgyalták volna. A leg-többen csupán a kellemes részeket írták meg,és mindaz, amit mások ezzel kapcsolatbanleírtak, a tág felületesség, a sötétség és ahomályosság hibájában szenved. Szándékom-ban áll érinteni azokat a kérdéseket, amelye-ket a görögök „enkyklopaidea"-val jelölnek,és amelyeket nem ismerünk, vagy pedigbizonytalan fogalmaink vannak róluk. Azok,akik ilyen anyagot közöltek, úgy írtak, hogyaz olvasót untatták. Igazán nehéz a régi dol-goknak új jelleget, az új dolgoknak kellőfontosságot, az elkopottaknak új csillogást,a homályosoknak fényességet, az unalma-soknak érdekességet, a kétségeseknek hitelt,mindennek pedig az igazi természetét éstermészetének minden jellegzetességét visz-szaadni. Ha mindezt nem is tudná valakimegvalósítani, már az is szép és dicséretes,hogy egyáltalán megkísérelte a cél elérését.A magáim részéről igen nagyra becsülöm azo-kat, akik a nehézségeket leküzdve jobbnaktartják az emberek hasznára lenni a másokelőtt való tisztelgésnél. Korábbi más munká-

41

imban magam is ezt a célt követtem. Ezérifejezem ki csodálatomat a leghíresebb író,Titus Livius iránt, aki Róma alapításáigvisszatekintve, Történelmi könyveinek egyikkötetét e szavakkal kezdi: „...elég dicső-séget szereztem már magamnak, de a mun-kát csak akkor tudnám abbahagyni, hanyughatatlan szellemem nem tudna márgyönyörködni a munkában magáért a mun-káért." Ö illendőnek tartotta azt is kije-lenteni, hogy műveit nem a saját dicsősé-gére, hanem a népek felett győzedelmeskedőrómai nép dicsőségére írta. Mert nagyobbérdem, ha valaki magának a munkának ked-véért és nem a saját dicsőségére dolgozik.E tekintetben pedig mindent előzzön meg arómai nép érdeke és nem a személyes ér-dek.

A tárgyalásra érdemesnek tartott 20 000kérdést, a kiválasztott 100 szerző4 kb. 2000kötetnyi könyvének (vagy ahogy DomitiusPiso megjegyzi: „kincsének" és nem köny-vének) tanulmányozása után, kibővítve amagam hozzájárulásával, 36 kötetbe5 foglal-tam össze. Tudós elődeim keveset foglalkoz-tak ezekkel a kérdésekkel, valószínűlegazért, mert nem ismerték azokat, vagy pe-dig mert azok utóbb váltak ismertekké. Nemkételkedem azonban a tekintetben, hogy ne-kem is sok minden elkerülte figyelmemet,hiszen én is ember vagyok, és a hivatalosteendők is nagyon lefoglalnak. Munkámoncsak szabad óráimban dolgozhattam, éspe-dig leginkább éjszaka. De nehogy azt hidd,hogy a hivatalos órák alatt! Nappal csak

42

neked dolgoztam.6 Alvásra csupán az egész-ségem által megkívánt minimális időt for-dítottam, és jutalomként megelégedtem az-zal a reménnyel (M. Varró szavaival élve),hogy tevékenységünket a múzsáknak szen-telve, pár órával tovább fogunk élni. Mertaz életet csak akkor lehet valóban jól fel-használni, ha éjszaka is dolgozunk. Ezekazok az okok és nehézségek, melyek miattnem merek sok sikert jósolni munkámnak...s nem bízhatok annyira munkámban, mintajánlásom őszinteségében.

[... ] Egy másik munkámban, mely azAufidius Bassus konzulsága végétől napjain-kig történt eseményeket öleli fel, méltó mó-don írtam rólatok, atyádról, rólad és test-véredről. Ha megkérdeznéd, hogy hol vane munkám, azt felelném, hogy már régenbefejeztem, és most megérésére várok. Ki-adását örökösömre fogom bízni, nehogy bár-ki azt gondolhassa rólam, hogy nagyravá-gyó voltam. Én tehát önként lemondok er-ről az utódok javára, akikről jól tudom,hogy bírálni fognak úgy, ahogy mi is tet-tük elődeinkkel. E felfogásomról abból ismeggyőződhetsz, hogy a kötetek elejére azáltalam felhasznált munkák szerzőinek ne-vét is odaírtam.7 Űgy gondolom ugyanis,hogy illendőség dolga és a természetes be-csületesség követelménye elismerni azoknakérdemeit, kiknek segítségével munkádbanelőhaladást érhettél el, és nem úgy csele-kedni, mint ahogy sokan, akikre e célzásvonatkozik, tették. Mert tudd meg, hogyösszehasonlítva a különböző szerzők mun-

43

kait és főleg azokét, akik eredetiségüket álegjobban hangoztatták és a jelenhez a leg-közelebb állanak, lelepleztem őket, hogyelődeink írásait szóról szóra lemásoltákanélkül, hogy legalább megnevezték volnaőket... Bűnös lelkületű és szerencsétlengondolkodású az, ki inkább vállalja, hogya lopáson rajtakapják, mintsem hogy ada-tainak kölcsönzését feltüntesse úgy, amintazt a kialakult gyakorlat megköveteli.

A görögök könyveik címének megválasztá-sában rendkívül előnyös helyzetben vannak:némelyek „Kerion"-nak címezik könyvüket,ami lépes mézet jelent, mások „Bőség sza-rujáénak, mellyel az olvasóban azt a re-ményt keltik, hogy a kötetből „madártejet"ihatnak. Mások „Ibolya", „Múzsák", „Gyűj-temények", „Kézikönyv", „Pázsitos helyek",„Festmények" stb., tehát oly címeket hasz-nálnak, melyeknek alapján bárki hajlandóelőre is kezességet vállalni értük. De jaj, is-tenek és istennők! Ha e könyvekbe tekin-tettél, még a közepükig sem találsz egyebeta semminél!

[... ] A magam részéről habozás nélkülolyan címet adtam munkámnak, amely nemfeltűnő, és/nem hangzik ünnepélyesen. Éshogy ne tűnjek teljesen olyan színben, mintaki a görögöket ócsárolja,8 igyekeztem kö-vetni a szobrászat és festészet nagy meste-reinek példáját, akik a legtökéletesebb mü-veiknek, melyeket nem győzünk eléggécsodálni, ilyenszerű ideiglenes címeket ad-tak: „Apellész dolgozott rajta", vagy „Po-lükletosz dolgozott rajta", s ezzel azt kíván-

44

ták jelezni, hogy a munka befejezetlen. Eztazért tették, hogy'az esetleges kritika ellenazt hozhassák fel mentségükre, hogy szán-dékukban állott a müvet tökéletesítem, dehaláluk megakadályozta őket ebben. Eljárá-suk szerénységüket bizonyítja, azért, mertminden munkájukat úgy tüntették fel,mintha befejezetlenek lennének. Mindösszehárom olyan műről tudok, melynek címé-ben az „ez" vagy „az készítette" szavak arrautalnak, hogy befejezett műről van szó.Ezekkel munkám megfelelő fejezetében bő-vebben fogok foglalkozni... de még ezek isirigykedésre szolgáltattak okot. A magamrészéről elismerem, hogy munkáimhoz (ésitt nem csupán a mostaniakra gondolok, ha-nem mindazokra, melyeket már régebbenírtam) még sok minden olyan dolgot kelle-ne hozzáadnom, amelyek hiányoznak belő-lük. Ezt azért is említem meg, hogy elke-rüljem azoknak bírálatát, akikről azt mond-ják, hogy „ . . . még Homéroszt is megosto-rozzák" . . . Plancusról mondják, hogy Asi-nius Pollio egy beszédet írt ellene, melyető vagy gyermekei csak Plancus halála utánszándékoztak közzétenni, hogy Plancus márne válaszolhasson. Róluk mondta Plancustalálóan, hogy „A halottak ellen csak a fér-gek küzdenek".

[ .. . ] Így tehát, miután biztosítottammagam a „kötekedő-hibakeresőknek" (vitili-tigatores) támadása ellen, akiket Cato a „kö-tekedő" és „hiba" szóösszetétellel találóannevezett így, és akik egyebet sem tesznek,mint azt, hogy az emberekkel kötekednek,

45

és .szándékosan keresik a civódást, most márrátérhetek szándékom megvalósítására.

Azért, hogy a közjó érdekében való el-foglaltságodban a felesleges időveszteségtőlmegkíméljelek, egy iratot (epistola) is csa-tolok, mely az egyes kötetek tárgymutatójáttartalmazza. Ebből is láthatod, mily nagygondot fordítottam arra, hogy az egészanyag átolvasásával járó fáradságtól megkí-méljelek. Azt is tudom, hogy az olvasókmást és mást kívánnak elolvasni, így ebbőlmindenki kikeresheti a kívánt részeket, éskönnyen megtudhatja, hogy hol találja megmunkámban azt, ami érdekli. Irodalmunk-ban előttem már Valerianus Soranus is al-kalmazta ezt az eljárást az Epoptidon (Amúzsák misztériuma) című könyvében.

Légy egészséges!

I. KÖNYVmely röviden az egyes könyvek

tárgymutatóját tartalmazza

I. A munka előszava Titus Vespa-sianus császárhoz. Tartalmazzatovábbá azoknak a szerzőkneknevét, kiknek adatait a 36 könyv-ből álló és fejezetekre osztottmunkájában felhasznált.

II. A világmindenségről, az alapele-mekről és az égitestekről

III. Európa első és második részeIV. Európa harmadik részeV. Afrika leírása

VI. Ázsia leírásaVII. Az emberről és találmányairól

VIII. A szárazföldi állatok féleségeirőlIX. A vízben élő állatokrólX. A madarak féleségeiről

XI. A rovarokrólXII. Az illatos növényekről

XIII. Külföldi fás növényekrőlXIV. Szőlőt termő növényekrőlXV. Gyümölcsöt termő fás növényekrőlXVI. Vadon termő fás növényekről

XVII. Termesztett növényekrőlXVIII. Termésekről és gabonafélékről;

mezőgazdasági ismeretekrőlXIX. A lenről, alfafüről és a kertészet-

rőlXX. Étkezésre és a gyógyászatban hasz-

nált termesztett növényekrőlXXI. Virágokról és virágkoszorúkról

47

XXII. A gyógyászatban és a koszorúkkészítésére használt növényekről

XXIII. Gyógyszerek készítése borból éstermesztett fákból

XXIV. Gyógyszerek vadontermő fákbólXXV. Gyógyszerek vadontermő lágyszá-

rú növényekbőlXXVI. Ujabb betegségekről és bizonyos

lágyszárú növények gyógyászatifelhasználásáról

XXVII. Egyéb lágyszárú növényekről ésazok orvosi felhasználásáról

XXVIII. Az embertől származó, valamint anagy testalkatú állatokból nyerhe-tő gyógyszerekről

XXIX. A gyógyszerek felfedezőiről és atöbbi allatokból nyert gyógysze-rekről

XXX. A varázslatról és a gyógyászatkapcsolata a varázslók tagjaival

XXXI. A víziállatokból nyert gyógysze-rekről

XXXII. A többi víziállatokból nyert gyógy-szerekről

XXXIII. Az arany- és ezüstércekrőlXXXIV. A réz- és ólomércekről és a rezet

feldolgozó mesterségrőlXXXV. A festészetről, színekről és a fes-

tőkrőlXXXVI. A márványról és a kövekről

XXXVII. Az igazgyöngyökről[Ezután Plinius felsorolja a további (II—

XXXVII.) könyvek és ezek fejezeteinek cí-meit, valamint az illető könyvekre vonatko-zó bibliográfiát.]

II. KÖNYV

ILI. Véges-e a világ és vajon egyetlen-e?Sokan úgy vélik, hogy a világ, melyet

egyesek más néven az égnek neveznek, ésamely boltozatával az egész mindenséget be-takarja, a/onos magával az istenséggel,örök és mérhetetlen nagyságú, sohasem ke-letkezett és sohasem fog elenyészni. A vi-lágon kívüli dolgokat kutatni tehát hiába-való,1 mert azok nem érdekelhetik az em-beriséget, és azokat a/, emberi ész logikájanem foghatja fel. A világ szentséges, örökés mérhetetlen, minden a mindenből, sőtvalójában a világ a minden is; véges és vég-telen, bizonyos minden dolgában, és hasonlóa bizonytalanhoz, minden külső és belsődolgot magában foglal, a természet müve,és ő maga a természet.

Esztelenség, hogy egyesek elméjét a vi-lág kiterjedése izgatja, és hogy egyesek mégírni is mertek erről; mások meg alkalmatés okot találtak arra, hogy számtalan vi-lágról beszéljenek, és arról írjanak, hogyfeltételezhetően sok világ létezik, és ha min-dent össze lehetne foglalni, ugyanígy azt isel kellene fogadni, hogy ugyanannyi Nap,ugyanannyi Hold, megszámlálhatatlan soka-ságú óriási csillagok és még egyebek is lé-teznének ebben az egyetlen világban. Ha a/,emberi elme korlátolt határain beiül nemállandóan ezzel a kérdéssel foglalkoznék, és

4 — A természet lustonaja 49

figyelme nem a dolgok határainak megis-merésére irányulna, vagy ha csak képzelet-nek lehetne tulajdonítani a természet min-den határtalan alkotását, akkor nem volna-eérthetőbb, ha a világot egyetlenegynek kép-zelnők el?

Esztelenség, valóban nagy esztelenség amindenség határait átlépni, és mintha összesbelső részeit már jól ismernők, külső részei-nek kutatására kísérletet tenni! A véges em-beri gondolkozás, mely saját világát semtudja megérteni, meg tudná-e vajon ismer-ni az oly végtelen dolgokat, melyeket a vi-lág határain kívül észlel?

II.2. A világmindenség alakjárólA világ alakja tökéletes gömb2, mely min-

den tekintetben megfelel nevének, és amelyetaz összes halandók egyformán gömbnek (or-bis) hívnak. Ezt tanítják és ezt bizonyítjáka tények is, nem csupán azért, mert az ilyenalakú test minden része a közép felé vonzó-dik, és ekképpen saját magára támaszkodva,magába foglal és tartalmaz mindent, nemigényel semmi összetartó anyagot. Az is agömb alak mellett szól, hogy a világnak nin-csen észlelhető vége vagy kezdete, és azállandó forgáshoz (úgy, ahogy ez lennebbnemsokára ki fog tűnni) ez az alak a leg-megfelelőbb. A szemünk is azt bizonyítja,hogy felülete domború, mert ha bárhonnannézünk körül, mindig a közepén vagyunk,így tehát még feltételezni sem lehet másalakot.

50

11.3. A világmindenség mozgásárólA világ említett alakját a Nap kelte és

lenyugvása is minden kétségen felül bizo-nyítja, folytonosan, fáradhatatlanul és hallat-lan gyorsan forog körbe, és 24 óra2 alattteljes kört ír le.

11.4. Miért hívják világmindenségnek (mun-dus)

Ez az elnevezés eszembe juttatja, hogy akülönféle népek e tekintetben egyetértenek.Amit a görögök fénylő jellege miatt „koz-mosz"-nak neveznek, azt mi tökéletes és tel-jes szépsége miatt világmindenségnek hívjuk.Az ég neve (coelum) M. Varró értelmezéseszerint kétségtelenül a remekmű (caelati)szó hasonlatán alapszik. Ugyancsak ezt iga-zolja a dolgok rendje is, a 12 állat képétviselő állatövnek nevezett pálya, melyen aNap oly sok évszázad óta folytatja megszo-kott útját.

11.5. A négy alapelemrőlÜgy tűnik, hogy semmi kétség sem fér a

négy alapelem3 létezéséhez. A legfontosabbközülük a tűz, amelyből a szemhez hasonló-an ragyogó, számtalan csillag keletkezik.Ezután következik a levegő, melyet mind agörögök, mind mi ugyanúgy (aér) nevezünk.A levegő életet adó, az összes tárgyakonáthatoló és mindennel érintkező elem, amelya negyedik alapelemmel, a vízzel együttfenntartja a mindenség közepén lebegő sú-

51

iyos földet. Így a dolgok kölcsönösen hatvaegymásra, különbözőképpen fonódnak egybe.A könnyűek megakadályozzák a nehezeketabban, hogy szétessenek, a nehezek viszontfenntartják a magasba emelkedő könnyű dol-gokat, hogy azok ne zuhanjanak le.

II.6. A hét bolygóról4

A föld és az ég között levő levegőúrbenegymástól pontosan meghatározott távolság-ra 7 csillag lebeg, melleket mozgásukrólbolygóknak nevezünk, mivel mindegyik bo-lyong. Az ür közepén a Nap helyezkedik el,melynek terjedelme és ereje legnagyobb. ANap irányítja nemcsak az időjárást és a földiéletet, hanem a csillagokat, sőt magát azeget is. A Nap az egész világnak és méginkább az értelemnek a lelke, ő a természetlegfőbb kormányzója, és sokan, akik tevé-kenységét figyelik, istennek fogják fel. ANap sugarai éltetik a dolgokat és oszlatjákszét a sötétséget. Ragyogásával elhalványít-ja minden más csillag fényét. A Nap szabá-lyozza az évszakok változását, és a természetrendje szerint mérsékelten uralkodik azállandóan újjászülető éveken; ő deríti ki abeborult eget, és ő vidítja fel a beborultemberi lelkeket is; világosságot kölcsönöz acsillagoknak. Homérosz, a költők királya,helyesen mondta, hogy a dicsőséges ésmagasztos Nap mindent tekintetbe vesz, ésmindent meghallgat.

52

11.7. Az istenrőlŰgy vélem, hogy az emberi tökéletlenség-

nek tulajdonítható az a törekvés, mely azisten képmásának vagy alakjának megisme-résére irányul. Bármi is az isten (hacsak nemvalami egyéb!), egész lénye vagy bármilyenkis része értelem, teljes egésze látás, teljesegésze hallás, maga az éltető erő, teljesegészében lélek, teljes egészében ő maga azisten.

Némelyek úgy vélekednek, hogy sok istenvan, és hogy az isteneket az emberek eré-nyeiben vagy gonoszságaiban, mint példáula szemérmességben, az egyetértésben, azértelemben, a reményben, a jóhírnevüség-ben, a kegyességben, a becsületességben kellkeresni. Mások (Démokritoszhoz hasonlóan)még ennél is esztelenebb felfogást vallva aztállítják, hogy csupán két istenséget szabadelfogadni, úgymint a büntetés és a jutalma-zás istenét. Csupán a múlandó és gyötrődőemberi elme osztályozza az isteneket, intőpéldaként mindenkinek eszébe juttatva azember gyengeségét, többféle istent képzel el,hogy ki-ki oly istent imádhasson, aki nekileginkább hasznára van. Így aztán mindennép más és más néven nevezi az isteneket.Az emberek megszámlálhatatlanul sok istentismernek, még olyanokat is, akiknek szere-pük alárendelt, mint a betegségek és egyébbajok istenei, akiket félelemtől remegve igye-keznek kiengesztelni. A Palatínus halmánnyilvános templomot szenteltek a Láz iste-nének, a Házi istenek imaháza mellett oltárt

emeltek az Árvaság istennőjének, a Balsors-nak pedig az Esquilinus halmán állítottaktemplomot. Ezért aztán az égiek még a földilakóknál is többen vannak, tekintettel arra,hogy minden ember saját maga részéretetezése szerinti számú istent alkot, Junókatés külön Géniuszokat. Egyes népek mégbizonyos állatokat, sőt még fajtalan dolgokatis istenként tisztelnek, és még kimondanisem volna szabad azt a sok szégyenteljesdolgot, például undort keltő ételeket és eh-hez hasonló dolgokat is istenként imádnak.Vannak, akik azt hiszik, hogy az istenekegymás közt házasságra lépnek, noha annyiévszázad óta házasságukból senki sem szüle-tett. Más istenekről pedig azt hiszik, hogynagyon öregek, és hajuk öröktől fogva ősz5,másokról pedig azt hiszik, hogy mindig fiata-lok és gyermekek6, ismét másokról, hogybronzszínüek7, vagy hogy szárnyakat visel-nek8, hogy sánták9, hogy tojásból születtek10,vagy pedig csupán egyetlen napig élnek, ésazután meghalnak. Mindezek a hiedelmekpersze csupán gyermekes bolond beszédek.De minden arcátlanságot túlszárnyal az a hit,amely az istenekről házasságtöréseket, civó-dásokat és gyűlölködéseket, sőt még tolvaj-ságokat és gyilkosságokat is tételez fel.

Istennek tekintik azt, ki a halandókon se-gít, s útja az örök dicsőség felé vezet. Ezenaz úton haladtak nagy római elődeink, smostani időkben az égbe vezető úton haladgyermekeivel együtt minden századok leg-nagyobb uralkodója, Vespasianus Augustus,ki azért jött közénk, hogy a fáradalmaktól

54

kimerült embereken segítsen11. Régi szokás,hogy hálából az arra érdemes embereket azistenek közé helyezik. Valóban, a rendkívüliérdemekkel rendelkező emberek után nyer-ték nevüket az összes többi istenek és a fen-nebb említett csillagok is. A természet értel-mezése során ki ne ismerné el, hogy akárJupiter vagy Mercurius, akár a máskéntnevezett többi isten, csupán egy mennyeinévjegyzék szüleményei.

Valóban, nevetséges dolog azt hinni, hogya Legfelső Lény, bárki is legyen, gondjátviseli az ember dolgainak. Vajon ebben anehéz és sokrétű szolgálatban való hitet nemkellene inkább szentségtörésnek minősíte-nünk, vagy nem kellene kételkednünk benne?Nehezen lehet eldönteni, hogy a fenti két le-hetőség közül melyik előnyösebb az emberi-ségre, hiszen egyesek semmi tiszteletet semtanúsítanak az istenek iránt, mások viszontcsak gyalázatos módon vélekednek róluk.Sokan idegen szenteket szolgálnak, ahányujjuk van, annyi istent és szörnyeteget imád-nak12, és bizonyos ételek fogyasztását írjákelő vagy tiltják meg13, ismét mások álmukraés nyugalmukra is vonatkozó szabályok sze-rint élnek. Nem kötnek házasságot, nemfogadnak örökbe gyermekeket, és semmiegyéb mást sem csinálnak anélkül, hogyelőbb bizonyos vallási ceremóniákat ne vé-geznének el. Mások még a Capitolium temp-lomában is csalnak, és hamisan esküszneka Villámszóró Jupiterre, gaztetteikhez azistenek segítségéért könyörögnek, mások pe-ciig lelkiismeretes magatartásuk miatt bünte-

léseket szenvednek. És hogy az istenség kér-désében még nagyobb bizonytalanságbanéljünk, az ellentétes két véglet között egyközbeeső istenséget találtak ki. Valóban,mindenütt az egész világon, minden helyenés minden órában, mindenki a Szerencseistennőjéhez folyamodik; egyesek panaszol-nak rá, vádolják, mások csak rá gondolnak,csak őt dicsérik vagy csak őt vádolják, ésegyszerre káromolják és imádják is. Néme-lyek forgandónak, leggyakrabban vaknak,csatangolónak, állhatatl annak, bizonyta-lannak, változékonynak nevezik, olyannak,aki az érdemteleneknek kedvez; neki tulaj-donítják veszteségeiket és ugyancsak nekinyereségeiket is, tehát az emberi élet könyv-vitelének mirdket oldalára egyformán vé-geznek bejegyzéseket.1* Végül pedig mivelminden tekintetben alá vagyunk vetve asors szeszélyének, magából a sorsból is is-tent alkotunk magunknak, s ezért ez az is-ten is éppen olyan megbízhatatlan.

Mások elvetik ezt a nézetet, és sorsukfordulását csillaguknak vagy a születés tör-vényeinek tulajdonítiák. Az isten egyszer ésmindenkorra meghatározza jövőnket, és mi-után ezt megtette, pihenőre tér. E nézetkezd általánossá válni, és nemcsak a fara-gatlan köznép, hanem az értelmiségiek kö-rében is terjed. Állításom igazolása érde-kében hivatkozom a villámokból való jós-latokban, az áldozatokból való jövendölések-ben, sőt — még kimondani is nevetséges —a tüsszentésekből vagy a járás közben tör-ténő botlásokból való jóslásokban való hit-

S8

re. Az isteni Augustus császár nyilvánosankijelentette, hogy amikor egyszer előbb balsaruját húzta fel és nem a jobbat, aznapmajdnem áldozatul esett fellázadt katonái-nak.

Ezek a babonák oly mértékben homályo-sítják el a jövőbe látni képtelen halandóítélőképességét, hogy a sok bizonytalanságközött csupán az tűnik biztosnak: semmisem biztos és semmi sem nyomorultabb adölyfös embernél. Mert a többi élőlényekegyetlen gondja csupán a táplálék megszer-zése, és e tekintetben a természet kegyesenki is elégíti őket. Minden javaknál többetér, hogy ezeket az állatokat nem kábítja elsem a dicsőség, sem a vagyon, sem a nagy-ravágyás, sőt még a halál gondolata sem.Elhihető tehát, hogy az istenek az emberidolgokra is gondot viselnek, és az élet ta-pasztalata is azt mutatja, hogy a rossz cse-lekményeket —• ha nagy és sok gondjukmiatt néha megkésve is — megbüntetik15 éssohasem törődnek a hiábavalóságokkal. Ateremtett embert azért nem engedték na-gyon közel magukhoz, hogy az ember neképzelje magát a többi állatoknál sokkal na-gyobbnak.

Az emberi természet tökéletlensége miattibánatunk legfőbb vigasza az, hogy isten semképes mindenre. Mert az isten, ha akarnásem tudná saját halálát előidézni, mely le-hetőséget az élet sok nyomorúsága mellettlegnagyobb, ajándékként adott az embernek.Az örökkévalóságot sem tudja a halandók-nak ajándékozni, sem pedig a megholtakat

57

új életre kelteni, de még azt sem tudja meg-tenni, hogy az, ki valamikor élt, ne élt lé-gyen, az, ki dicsőséget aratott, ne aratta lé-gyen azokat, és a múltra vonatkozóan nekisincs több hatalma, mint megajándékozni azembereket a feledéssel; továbbá, hogy tréfásdolgokat is adjunk az isteni dolgokhoz, azistenek azt sem tudják megtenni, hogy két-szer tíz ne legyen húsz, és még sok máshasonlóra nem képesek, amit kétségen kívüla természet hatalmának kell tulajdoníta-nunk, annak, amit tulajdonképpen istenneknevezünk.16

Űgy vélem, hogy fenti kalandozásom nemvolt teljesen hiábavaló, mert az istennel kap-csolatos kérdések mindig időszerűek.

II.8. A bolygócsillagok természetéről éspályáiról

De térjünk vissza a természet más dol-gaira. Nem igaz az, amit a köznép hisz, hogya csillagok közül •— melyekről azt mondják,hogy az égbolthoz vannak rögzítve —• afényesek a gazdag embereknek, az aprók aszegényeknek, a halvány fényüek pedig azelerőtlenedett embereknek ragyognak. Acsillagok fényének ereje nincs kapcsolatbana halandó emberek sorsával, és az sem igaz,hogy az emberekkel együtt születnek és ve-lük egyszerre halnának meg, sőt az sem,hogy amikor valaki meghal, akkor egy csil-lag lehull. Mi nem vagyunk olyan jó vi-szonyban az éggel, hogy végzetünk betelje-sülésével a csillagok fénye is elenyésszen.

S8

Az embereknek a csillagok lehullásával kap-csolatos hite onnan ered, hogy éppen úgy,ahogy a földön is megtörténik, ha csordultigmegtöltött olajmécsest gyújtunk meg, a csil-lagok is a sok folyékony égő anyagtól telí-tődve, a felesleget kivetik magukból. Az égi-testek természete örökkévaló, körülfogják ésegységessé teszik a világot. Erősen hatnaka Földre, és bár nagyon apróknak tűnnek,az emberek mégis megismerhették hatásu-kat, fényerejüket és nagyságukat. Megfelelőhelyen majd bővebben ki fogok térni erre is.

A Földről szóló részben az égi körök okátis kellő módon fogom megmagyarázni, mi-vel ez is teljesen az állatkör alakjával vanösszefüggésben, majd szólni fogok a csilla-gászati találmányokról is. Azt mondják, hogyaz első ember, aki az 58-ik olimpiai játékokévében [i.e. 544] felfedezte az állatkör fer-de irányát, és aki első ízben mutatta ki acsillagok felkelését, a miléziai Anaximand-rosz volt. Utána Kleosztrátosz következett,aki a Kos és a Nyilas csillagképet fedeztefel, magát a kört pedig már sokkal azelőttAtlasz fedezte fel.

Most pedig a világ szerkezetének tárgya-lását befejezve, foglalkozzunk a következők-ben az Ég és a Föld között található többiégitesttel.

A legnagyobb csillag a Saturnus, és csakazért tűnik oly kicsinek, mert pályája a leg-nagyobb. Pontosan tudjuk, hogy legalább 30év17 kell ahhoz, hogy kiindulási helyére visz-szaérkezzék. Minden bolygócsillag, ideértveja Napot és Holdat is, g yftág mozgásával el-

59

léntétes irányú pályán mozog, éspedig balfelé, nem úgy, mint az előbbi, mely balróljobb felé haladva nyugszik le. Az égnekállandó és rendkívül gyors körforgása fel-emeli és nyugat felé ragadja a csillagokat,miközben mindegyik saját ellentétes irányúpályáján is halad. Ez azért van így, hogyaz egyirányú forgás a levegőt ne nyomjacsak egy irányba, és a világ örökös forgá-sával ne fékezze a lassú földgömböt, és acsillagok taszító ereje az égitestek közöttitávolságot biztosítva, válassza el őket egy-mástól. Messze a fagyos és merev termé-szetű Saturnus csillag alatt húzódik a Jupi-ter pályája, amely gyorsabban mozog, és 12év18 alatt tesz meg egy kört. A harmadikcsillag a Mars, melyet Herkulesnek is hív-nak, és amely a Naphoz való közelsége miatttüzes természetű, és mintegy két év19 alattkering. A fenti két csillag között, éspedig aforró Mars és a hideg Saturnus közötti tér-ben keringő Jupitert e két csillag mérsékeliés teszi egészségessé.

Végül a Nap következik, mely kb. 360 napalatt fut végig pályáján, és hogy az árnyé-ka ugyanazon jelekhez visszakerüljön, éven-ként még 5 napot és egy napnak negyed-részét is hozzá kell adni keringési idejéhez.Ezért minden ötödik évhez egy napot ad-nak, hogy az időszámítás megfeleljen a Napútjának. A Nap alatt változó pályán20 halada Venusnak nevezett óriási csillag, melymelléknevét tekintve a Nappal és a Hold-dal vetekedik. Valóban, minden más csilla-got megelőzve, .kora reggel elsőnek kel fel.

60

Lucifernek21 is nevezik, mert sietteti a nap-pali világosság érkezését, mintha másodikNap volna. Lenyugváskor pedig erősen ra-gyog, és ezért Vespernek22 is hívják, és mertmeghosszabbítja a nappalt, a Hold szerepétis betölti. Említett tulajdonságait először aszámoszi Püthagorasz észlelte körülbelül a42-ik olimpiai játékok idején, mely a Rómavárosának alapításától számított 142-ik év-nek [i.e. 608] felel meg. Méreteit tekintvenagyobb23 a többi csillagoknál, és olyan erő-sen fénylik, hogy az összes csillagok közülcsak az ő sugarai vetnek árnyékot.24 Tün-döklését nevei is tükrözik, mert egyesek Ju-nónak, mások Izisznek, ismét mások pedigIsten anyjának hívják. Általa termékenyülmeg minden a földön, mert a horizont bár-mely oldalán is kel fel, nemzési harmatátaz egész földre szórva, nemcsak végrehajtjaa földön a fogamzást, de az összes élőlé-nyeket is fogamzásra serkenti.25 Az állatkö-rön 352 nap26 alatt teszi meg pályáját, ésTimaiosz szerint 46 foknál távolabbra so-hasem távolodik el a Naptól.

Megközelítőleg sem olyan nagy és fényescsillag a hozzá legközelebb levő Mercurius,melyet Apollónak is neveznek; alacsonyab-ban levő körpályáját 8 nappal27 rövidebb időalatt futja be, és nemcsak a Nap felkelteelőtt ragyog, hanem napnyugta után is, ésa Naptól 23 foknál messzebbre soha nem tá-volodik el, ahogy az előbb megnevezett Ti-maioszon kívül Szoszigenész is állítja.

E két csillagnak helyzete sajátos és nemazonos a fennebb említettekével, mivel az

61

égnek negyed- vagy harmadrészét kitevő tá-volságra vannak a Naptól, és gyakran veleoppozícióban állva, teljes körforgásukkalváltozó pályán haladnak, melyről majd bő-vebben fogunk beszélni a Nagy Évnek tár-gyalása alkalmával.

II.9. A Hold természetérőlA legnagyobb csodálatot azonban a leg-

utolsó égitest, a Hold kelti, melyet Földünkután a legjobban ismerünk, és melyet a ter-mészet a sötétség eloszlatására rendelt. Rej-télyes arculata gyötri a szemlélődök elmé-jét, akik azért méltatlankodnak, hogy a hoz-zánk legközelebb eső égitestet nem ismerikmégsem elég jól. Állandóan változik, hol nö-vekedik, hol öregedik, hol szarvszerüen meg-görbül, hol két egyenlő részre oszolva fele-ződik, hol gömbszerűen hajolva foltossá vá-lik, majd hirtelen erősen fénylő, óriási nagykoronggá szélesül, majd hirtelen elenyészik.Néha egész éjjel világít, néha későn távozik,sőt még nappal is világítva kiegészíti a Napfényét. Ha megfogyatkozik, fogyatkozásaidején is jól látható. Havonként elvonul éselrejtőzik, de azt hiszik róla, hogy mégilyenkor is dolgozik.28 Alacsonyan, máskormeg magasabban lebeg, de mindig más mó-don. Néha közelebb van az éghez, máskormeg majdnem a hegyeket érinti. Van úgy,hogy északon kel fel és délen nyugszik le.Első ízben Endümion észlelte és írta le eze-ket a jelenségeket az emberiség számára, ésezért mondták róla, hogy beleszeretett aHoldba.

62

Nem tudunk eléggé hálásak lenni azok-nak, kik sok munkával és törődéssel világos-ságot hoztak e kérdésben. Ezzel szembenmegbotránkozunk az elfajult emberi elmén,amely a hivatalos Annalesekbe gyűjti összea vérontást és gyilkosságokat azért, hogy azemberi gonoszságokat mindenki, még a tu-datlanok is, megismerhessék. A Hold tehátFöldünkhöz igen közel van, s ezért pályájaa legkisebb. Mindössze 27 és egyharmadnap29 alatt járja meg ugyanazt a pályát, me-lyet a legmagasabban keringő Saturnus csil-lag — úgy, ahogy fennebb említettem — 30év alatt tesz meg, azután pedig a Nappalvaló conjunctiókor két napon át késlekedve,igen megkésik, és a 30-ik naptól kezdve fé-nyes arca újból előtűnik, hogy folytassa szol-gálatát. Nem tudom, helyes-e mindaz, amittanítómestereink az Égről tudnak, éspedigaz, hogy az évet 12 havi egyenlő részre kellfelosztani, hiszen a Hold 12-szer halad ela Nap mellett, míg visszatérhet kiindulásipontjára. A Holdat és a többi csillagokatis a Nap fénye uralja, mert ezek mind aNaptól kölcsönzik tündöklő fényüket, melyeta víz tükre is remegve ver vissza.

A gyenge és tökéletlen Hold annyi fo-lyadékot képes felvenni és megszaporítani,amennyit a Nap elragad tőle sugaraival.Ezért néha egyenlőtlenül megvilágítva lát-ható, és csak oppozícióban van telihold,majd az ezt követő napokban csak annyifényt küld a Földre, amennyit a Naptól kap.Conjunctióban láthatatlanná válik, mert tő-lünk elfordulva fényét visszairányítja oda,

63

ahonnan kapta. Minden kétségen kívül acsillagok Földünk nedvességéből táplálkoz-nak. A Hold azért foltos félhold idején, mertakkor nincs elég ereje ahhoz, hogy a vizetfelszívja, ugyanis ezek a foltok nem mások,mint a Földtől elragadott szennyes víz.30

11.10. A nap- és holdfogyatkozásrólA nap- és holdfogyatkozás a természetnek

egyik legcsodálatosabb és legbámulatosabbjelensége. Az égitestek árnyékot vetnek, ésebből megbizonyosodhatunk nagy tömegük-ről. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyenkor aHold közbeékelődik és eltakarja a Napot, aFöld pedig a Holdat. A Hold Földünk elől,a Föld pedig a Hold elől takarja el a Napsugarait. Ugyanis a Hold a Nap és Földközé állva árnyékot vet a Földre, és várat-lanul sötétséget okoz. Az éjszaka nem más,mint a Föld saját árnyéka. Földünk árnyékakúp vagy fordított csiga alakú. Ha a Holdpályája csomópontjának közelében, illetvecsúcspontján van, akkor a Föld árnyéka rá-vetődik a Holdra, de nem megy ezen túl,mivel egyetlen más további égitestet semárnyékol be hasonló módon, és alakja min-dig csúcsban végződik. Az árnyék bizonyostávolságban elenyészik, s ezt bizonyítja azis, hogy a nagy magasságban repülő ma-darak árnyéka nem vetődik a földre.

Az árnyék határa a légréteg határán ottvan, ahol az éter kezdődik. A Hold felettitér tiszta és nappali világosságban fényük,ezért a csillagok — mint általában a világos

64

testek a sötétségben —• éjjel jobban látha-tók. A holdfogyatkozás is ezért van éjjel.Az állatkör ferdesége és a Hold szabálytalankóborlása miatt mindkét féle fogyatkozásnem igazodik pontosan a hónapok számáhozés bizonyos időkhöz, mert mint fennebbmondottam, az égitestek mozgása nem felelmeg mindig teljesen a Hold mozgásainak.

11.11. A csillagok nagyságárólAz erről való elmélkedés közben a halan-

dó szelleme felemelkedik az égbe, és onnanletekintve feltárul előtte a természet háromlegnagyobb méretű teste.31 Ha a Föld nemlenne nagyobb a Holdnál, akkor a Föld ésNap közé ékelődött Hold a Föld elől telje-sen eltakarná a Napot. A két égitest mére-teiből bizonyossággal következtethetünk aNapnak roppant nagy méreteire, s ezértszükségtelen minden további kutatás, hogyszemünkkel vagy elménk következtetéseivelszerezzünk bizonyosságot erről. Valóságkéntel kell fogadnunk azt, hogy a Nap óriásinagy. Ezt bizonyítja az, hogy az utak men-tén több ezer lépés hosszúságban felsorakozófák32 árnyéka egyforma hosszú, minthamindegyik a terület középpontjában lenne,valamint az is, hogy napéjegyenlőség idejénaz összes forró égövbeli lakosoknak ugyan-abban az időpontban van a Nap a fejük fe-lett,33 azoknak pedig, kik a trópusi körön be-lül laknak, délben árnyékuk észak felé, nap-keltekor pedig nyugat felé esik. Mindezek

S — A természet históriája 85

a jelenségek nem fordulhatnának elő, ha aNap nem volna sokkal nagyobb a Földnél.A felkelő Nap az Ida-hegységet — bár rop-pant nagy távolságra van tőle — teljes szé-lességében átölelve jobb és bal felől körül-ragyogja sugaraival.

A holdfogyatkozás is kétségbevonhatatlanbizonyítéka a Nap roppant nagyságának. Anapfogyatkozás pedig a Föld kicsinységénekbizonyítéka. Az árnyékok vonalának eltéré-seit az okozza, hogy ha az árnyékot adótárgy a ráeső fénnyel azonos nagyságú, ak-kor árnyéka vég nélküli hosszú oszlop ala-kú, ha pedig a tárgy nagyobb a fénynél,akkor árnyéka csiga alakot vesz fel, mely-nek alsó része a legkeskenyebb és hosszavégtelen. Akkor pedig, ha a tárgy kisebb afényforrásnál, akkor árnyéka a csúcsa feléelkeskenyedő kúpot képez, ugyanolyant,amilyent a Föld árnyéka vet a fogyatkozás-ban levő Holdra. Ezek a jelenségek vilá-gossá teszik, hogy a Nap nagyobb a Földnél,és bennünk semmi kétség sem maradhat etekintetben. Ezt az igazságot maga a ter-mészet is közvetett módon bizonyítja, merttélen vajon miért távolodik el a Nap a Föld-től, hacsak nem azért, hogy az éjszakákmeghosszabbításával a Föld visszanyerjeelőbbi körülményeit. Különben a Föld min-den bizonnyal összeégne, hiszen az óriásinagyságú Nap némely részeit még így is fel-perzseli.

11.12. Kik és miiyen eszközöket találtakfel az égbolt megfigyelésére

A rómaiak közül első ízben SulpitiusGallus, M. Marcellus konzultársa közölte anéppel a két égitest fogyatkozásának elmé-letét. Katonai tribunus korában, egy nappalazelőtt, hogy Paulus a perzsák királya felettgyőzelmet aratott, a katonaság között nyug-talanság támadt. Ekkor a császár nevébengyűlésre hívta össze a hadsereget, és hogya zavart eloszlassa, megjósolta a közeli hold-fogyatkozás bekövetkezését; később könyvetis írt erről.

A görögök közül a milésiumi Thalész voltaz első, aki a 48-ik olimpiai játékok negye-dik évében [i.e. 584] megjósolta a Halüat-tész királysága alatt Róma alapításától szá-mított 160-ik évben bekövetkező napfogyat-kozást. Ezután következett Hipparkhosz, aki— mintha a természet kérte volna fel ta-nácsadójának — 600 évre előre megállapí-totta (s számításának pontosságát századunkis bizonyítja!) a két égitestnek útját, figye-lembe véve a különböző népek időszámítá-sát, azoknak hónap-, nap- és órabeosztását,továbbá a vidékek földrajzi fekvését, vala-mint annak módját is, hogy a népek mikép-pen láthatják a fogyatkozásokat. Valóbankiváló személyiségek ezek, akik a halandóemberek képességeit túlszárnyalva felfedika hatalmas isten titkos törvényeit és felvi-lágosítják az emberek beteges képzeletét,hogy ne reszkessenek az égitestek fogyatko-zásakor vagy a csillagok lehullásakor, és ne

67

tekintsék ezeket a jelenségeket szerencsét-lenségek előjeleinek. Még a két ihletett köl-tő, Szteszikhorosz és Pindarosz is rettegvefélt a napfogyatkozástól. Egyesek halált ho-zó varázslatot is tulajdonítottak a Holdnak,és hangos szóval rágalmazták. A valóságotnem ismerve, félelem fogta el az athéniekvezérét, Nikiaszt is, aki nem merte hajóha-dát a kikötőből kihajózni, és ezzel csapatai-nak majdnem teljes megsemmisülését idézteelő.

Dicsőség illeti az égi jelenségek eme éleselméjü magyarázóit, a természeti tünemé-nyek értelmezésében jeles képességű embe-reket, akik az isteneket és embertársaikatfelülmúlva felfedezték az összefüggéseket.Mert azok, akik a csillagok szakadatlanmunkálkodását (ezt ugyanis így szokás ne-vezni!) felfedezték, a halandó emberek ér-dekében cselekedtek.

A következőkben röviden és fejezetenkéntismertetni fogom a fenti jelenségekkel kap-csolatos nézeteket, és a megfelelő helyekenröviden kitérek a jelenségek okaira is, an-nak ellenére, hogy munkám tervében azílyenszerü bizonyítás nem szerepelt. Azonnem kell csodálkoznunk, hogy minden jelen-ség okát még nem ismerjük, és csak kevésjelenséget tudunk érthető módon megma-gyarázni.

11.13. A (Nap és Hold) fogyatkozásáról11.14. A Hold mozgásairól

88

11.15. A bolygók mozgásáról, fényükkelkapcsolatos szabályokról

11.16. Ugyanazon égitestek miért tűnnekfel az égbolton néha magasabban, máskoralacsonyabban

11.17. A bolygók általános szabályairól

11.18. Miért változik a bolygók színe

11.19. A Nap mozgásának okai és miértegyenlőtlenek a napok

11.20. Miért tulajdonítják Jupiternek avillámot

11.21. A csillagok közötti távolságokról

11.22. A csillagok zenéjéről

Püthagorasz zenei szabályok alapján álla-pította meg, hogy a Hold a Földtől egy tó-nus [hang] távolságra van, a Holdtól aMercuriusig e távolság fele és ettől a Ve-nusig majdnem ugyanannyi, attól pedig aNapig egy és félszer annyi a távolság. ANaptól a Marsig egy hang "távolság van, te-hát ugyanannyi, amennyi a Hold és a Földközött. Ettől Jupiterig fél hang és ettől Sa-turnusig ismét fél hang, innen az állatkörigegy és félszer annyi, mindez összesen 7 han-got tesz ki, amit diapason harmóniánakJnyolchúros összhangzásnak] neveznek. AjSaturnus mozgását dóriai, Jupiterét ésugyanígy a többiekét is, frígiai hangra vo-natkoztatták.

69

E megállapításokat azonban inkább mu-lattatóknak, mint hasznosaknak kell tekin-tenünk.

11.23. A világ méreteiről

Egy stádium a rómaiaknál 125 lépést, il-letve 625 lábhosszat tesz ki. Poszeidonioszszerint a felhők, szelek és fellegek keletke-zési helye nem kevesebb mint 40 stádium[7380 m] magasságban van a Földtől. Innenkezdődően a levegő teljesen tiszta, átlátszóés zavartalan fényű. A viharos régióktól aHoldig terjedő távolságot 2 millió stádiumra[369 000 km], innen a Napig pedig 5000 XX 100 000 stádiumra becsüli. Ugy véli, hogyez a távolság roppant nagy, ami megakadá-lyozza a Föld felperzselését.

Mások azt állítják, hogy a fellegek 900stádium [166 km] magasságba emelkednek.Ezek a számítások azonban bizonytalanok ésnem ellenőrizhetők, inkább feltevések, mintbizonyosságok. Ha valaki mégis örömét lel-né abban, hogy ilyen kutatásokba merüljön,nem tagadhatná, hogy nincsen olyan biztosmértani eljárás, mely a pontos méréseketlehetővé tenné (hiszen aki ezt akarná meg-valósítani, azt esztelen idővesztegetőnek kel-lene tekinteni), de még olyan sem létezik,amely az ember elméje számára legalább a.hozzávetőleges becslést tenné lehetségessé,

11.24. A hirtelen keletkező csillagokról

11.25. Az üstökösökről és égi csodákról,ezek természetéről, helyzetéről és különfélefajairól

A görögök kométának, a mieink hajfürt-nek (crinitas) hívják az üstökösöket, mivelvéres üstökükkel rémületet keltenek az em-berek között, és csúcsuk üstökszerüen bor-zas.

Azt az üstököst, amelynek alsó részérőlszakállszerü sörény csüng le, a görögök Sza-kállas üstökösnek (Pogoniae) hívják. Nyilasüstökösnek (Acontiae) nevezik azt, amely ahajító dárdához hasonlóan remeg, és a nyi-las név az üstökös gyorsaságát is érzékelte-ti. Ilyen üstökös volt az, amilyent azóta nap-jainkig sem láttak, és amelyről Titus csá-szár ötödik konzulsága idején [i.sz. 76] híreskölteményét írta. A rövid és hegyes csúcsbavégződő üstökösöket Kardos üstökösnek (Xi-phiae) nevezik. Ezek a leghalványabbak, úgycsillognak, mint a kard, és semmiféle suga-ruk nincsen. Az alakjuk után Korongos üstö-kösnek (Disceus) nevezett üstökösök boros-tyánkő színűek, és csak a kerületükből áradki gyenge fény. A Hordó üstökösök (Pitheus)hordó alakúak, és homorú részük füstszínüfénnyel világít. A Szarvas üstökös (Ceratias)szarv alakú; ilyen üstökös akkor tűnt fel azégen, amikor a görögök Salaminánál nagyküzdelmüket vívták. A Fáklyás üstökösök(Lampadias) égő fáklyákhoz hasonlók, a Lóüstökös (Hippeus) vágtató ló lobogó sörényé-hez hasonlít. Van Fehér üstökös (Candidus)is, melynek ezüstfehér sörénye oly fényesen

71

csillog, hogy alig lehet ránézni; ezért benneaz istenség képét látják emberi formábanmegjelenni.. .

Az eddig ismert üstökösök legrövidebbtartama 7 nap, a leghosszabb pedig 80 napvolt. Némely üstökös bolygókhoz hasonlóanmozog, mások viszont mozdulatlanok. Rend-szerint északon tűnnek fel, de nem mindigugyanott, hanem leginkább az égboltnakazon a fehér színű részén, melyet Tejútnakneveznek.

Arisztotelész feljegyzései szerint egyszerretöbb üstököst is észleltek, de tudomásomszerint senki más nem látott ilyen jelensé-geket. Az üstökösök feltűnése mindig nagyszélviharok és szárazságok előjele. Néha atéli hónapokban és a déli pólus táján is tűn-nek fel üstökösök, de ezeknél hiányzik a su-gárzó fény. Szerencsétlenséget hozó tüzesfényű üstökös tűnt fel Aethiopiában ésEgyiptomban, és ezt a hajdani Tüpho ki-rályról nevezték el. Spirálisan megcsavart,ijesztően csúnya alakja volt, és nem a ren-des üstökösökhöz, hanem inkább egy tüzesboghoz hasonlított. Az égbolt nyugati részénsohasem tűnnek fel üstökösök.

Az üstökös gyakran veszedelmet hoz, ésnem engesztelhető meg könnyűszerrel. Eztbizonyítja az Octavianus konzulsága idejénkitört polgári felkelés [i.e. 76], valamint aPompeius és Caesar közötti háborúskodás is[i.e. 49]. A mi időnkben akkor tűnt fel nagyszélvész közepette egy hosszú életű üstökös,amikor Claudius császárt megmérgezték [i.sz.54], majd Domitius Nero idejében, aki a tró-

non utódja volt. Az emberek azt hiszik, hogyaz üstökös természete attól függ, hogy azégbolt melyik részében tűnik fel, vagy at-tól, hogy mely csillagok hatalmát kapta,milyen dolgokhoz hasonlít, továbbá attól,hogy milyen helyen tűnik elő. Ügy tudják,hogy a fuvola alakú üstökös bajt hoz a ze-neművészetre, az állatkör táján feltűnő ésszeméremszervekhez hasonló üstökösök aközerkölcsök romlását idézik elő; lángész éskülönös nagy műveltségű személy feltűné-sét jelzi az az üstökös, amelyik a hozzá kö-zel álló csillagokkal 3 vagy 4 oldalú egyen-lőszögű idomot alkot; mérget bocsát a földreaz, amelyik az északi vagy déli Kígyó csillagfeje fölött emelkedik fel.

[... ] Egyesek azt hiszik, hogy ezek azüstökösök állandó jellegűek, és saját pályá-jukon haladnak, de csak akkor láthatók,amikor bizonyos távolságban vannak a Nap-tól. Mások meg azt hiszik, hogy a páráknakés bizonyos tüzes erőknek hatására véletle-nül keletkeznek, és maguktól felbomlanak.

11.26. Hipparkhosz a csillagokról; történel-mi példák a fáklyákról, szövétnekekről, ge-rendákról, égi lándzsákról és az ég hasadá-sairól

Ugyanaz a Hipparkhosz, kit nem leheteléggé magasztalni, mindenki másnál érthe-tőbben kimutatta, hogy a csillagok az em-berek rokonai, és hogy lelkünk részét képeziaz égnek. Felfedezett olyan új csillagot is,mely gg & idejében keletkezett, és nappal

ragyogott. Sokat figyelte a csillagok mozgá-sát, és erősen hajlott arra a felfogásra, hogyez a jelenség általános, és azok a csillagokis mozognak, melyeket állóknak minősítünk.Arra is volt elég bátorsága — ami különbenaz isten ellen elkövetett bűnnek számít —hogy a jövő nemzedék számára megszám-lálja a csillagokat, és azokat jegyzékbe fog-lalja. Olyan eszközöket is feltalált, melyek-kel meg tudta határozni a csillagok hely-zetét és nagyságukat. Ezekkel könnyen meg-állapíthatta, hogy a csillagok eltüntek-e vagyújak keletkeztek, sőt még arról is tudomástszerzett, hogy milyen pályán haladnak, il-letve mozognak, valamint hogy növeked-nek-e vagy kisebbednek. Ily módon az em-bereknek örökségül hagyta az eget, csakakadna olyan ember, aki számításait meg isértené.

Csillogó Fáklyák (Faces) is vannak, me-lyeket csak akkor lehet látni, amikor a föld-re hullanak. Egy ilyen fáklya futott végigaz égbolton déli időben, a sokaság szemeláttára, amelyik a Germanicus császár általrendezett gladiátorjátékokra gyűlt össze.Kétféle fáklya van: fáklyaszerü szövétnekek(Lampades) és égő lándzsák (Bolidas), ami-lyen a mutineumi háborúk idején34 tűnt fel.A két fáklya között az a különbség, hogya fáklyaszerű szövétnekeknek elülső részükég, és hosszú nyomot hagynak maguk után,ezzel szemben az égő lándzsák (Bolidas) tel-jes hosszukban égnek és hosszabbak. A Ge-rendák (Trabes), melyeket Docosnak is hív-nak, ragyogó fényüek. Ilyent akkor láttak,

74

amikor a lakedaimóniaiak, hajóhaduk legyő-zetése után, elvesztették Görögország felettihatalmukat [i.e. 395].

Néha az ég is meghasad, és ezt a jelensé-get Chasmának nevezik.

11.27. Az ég színeirőlNéha az ég vérpiros színt ölt (ennek van

legborzalmasabb hatása a félénk emberiség-re!), amely a földre esve tűzvészt okoz,amint ez a 107-ik olimpiai játékok harma-dik évében [i.e. 350] történt, amikor Philip-posz király leverte Görögországot. Én azon-ban nem hiszem, mint sokan mások, hogyezek a természeti tünemények ilyen vésztidéznének elő. Az ugyanis, hogy ezek a je-lenségek nagy szerencsétlenségeknek hírnö-kei lennének, csupán különleges elmék ko-holmánya.

Én úgy vélem, hogy ezek a csapások nemazért következtek be, mert ilyen jelenségektörténtek, hanem bizonyosan azért, mertezeknek amúgy is be kellett következniök.De e ritka jelenségek előttünk még isme-retlen okoknak tulajdoníthatók, továbbá an-nak, hogy még nem sikerült feltárni és meg-ismerni a fennebb említett égitestek feltű-nésének, eltűnésének és még sok egyéb más-nak okát.

11.28. Az égi lángrólGyakran olyan csillagokat is láthatunk,

amelyek egész nap a Nap korongja közelé-ben csillognak, vagy olyanokat, melyeknek

korona alakjuk van és színük különböző.Ilyen csillagot láttak Rómában akkor, ami-kor örökbe fogadó atyja halála után a fiatalAugustus császár a cézári cím átvétele vé-gett a Városba vonult.

11.29. Égi koronákrólMind a Hold, mind más jelentős csillagok

peremén, de az álló csillagok körül is néhafénykorona észlelhető. Ilyen görbe fényívetészleltek Lucius Opimus, valamint QuintusFabius konzulsága idején [i.e. 121] a Napkörül, Lucius Porcius és Marcus Attiliuskonzulsága idején [i.e. 114] pedig teljes su-gárkorona övezte a Napot.

11.30. A váratlanul keletkezett égi körök-ről

Ily piros színű égi kör L. Július és P.Rutilius konzulsága idején [i.e. 90] volt lát-ható. Csodálatos és hosszabb ideig tartó nap-fogyatkozásokat is észleltek, mint példáulCaesar diktátor halála után, Antonius há-borúja idején35, amikor majdnem egy teljesévig folytonosan fakó színű volt az ég.

11.31. Több NaprólNéha egyszerre több Nap is látható; ezek

nem a Nap felett, sem nem alatta, hanemtőle rézsútos irányban, nem túl közel hozzáés nem a Földdel ellentétes ponton helyez-kednek el, nem éjszaka, hanem mindig nap-keltekor és napnyugtakor láthatók. Ügy hír-

lik, hogy a Boszporusz táján déli időbentöbb Napot is láttak, melyek kora reggeltőlnaplementig megmaradtak. Őseink gyakranláttak egyszerre 3 Napot is, mint például Sp.Posthumus és Q. Muntius [i.e. 174], továbbáQ. Martius és M. Porcius [i.e. 118], továbbáM. Antonius és P. Dolabella [i.e. 44], vala-mint M. Lepidus és L. Plancus konzulságaidején [i.e. 42] történt.

A mi időnkben is láttak ilyen jelenségetaz isteni Claudius császár uralkodása ide-jén, akkor, amikor Cornelius Orsitus voltkonzul társa [i.sz. 51]. Mostani időkig azon-ban 3 Napnál egyszerre többet nem láttak.

11.32. Több HoldrólCn. Domitius és C. Fannius konzulsága

idején [i.e. 122] 3 Holdat figyeltek meg, ésazokat sokan éjszakai Napnak nevezték.

11.33. Nappali világosság éjszakaMegvilágított eget éjszaka is észleltek C.

Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején[i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt olyvilágos volt, mint nappal.

11.34. Égő pajzsokL. Valerius és C. Marius konzulsága ide-

jén [i.e. 100] egy alkalommal naplemente-kor az égbolton nyugatról keletre egy égőpajzs haladt át szikrákat hányva.

77

,11.35. Égi csodajelenségekTöbben láttak valamely csillagból kiváló

szikrát lezuhanni, mely a Földhöz közeled-ve állandóan növekedett, és miután olynagyra nőtt, mint a Hold, nappali világos-ságot árasztott a Földre, majd visszavonulvaaz ég felé, fáklyává változott. Ilyesmi csakegyszer történt Cn. Octavius és C. Scribo-nius konzulsága idején [i.e. 76], E tüne-ményt Licinius Syllanus prokonzul is kísé-retével együtt végignézte.

11.36. Csillagok „futkosásáról"„Csillagfutkosást" is észleltek, és minden

ilyen alkalommal a tünemény oka is kide-rült, mert azon a vidéken rendszerint vadszélvihar keletkezett. Olyan csillagokat isismerünk, melyek a föld vagy a tenger fel-színét súrolva száguldanak tova.

11.37. A Castor csillagrólKatonai őrálláskor magam is láttam éjjel

dárdájuk hegyén vagy a hajó vitorlarúdjai-nak csúcsán és más részein fényt csillogni,továbbá azt is észleltem, hogy ezek a fé-nyek, mint a madarak, amikor egyik helyrőla másikra költöznek, bizonyos hangot ad-tak. Az ilyen tüneményt, amikor magánosánjelentkezett, rossz jelnek tekintették, és azthitték, hogy a hajó el fog süllyedni, ha pe-dig a hajógerinc aljában észleltek ilyet, úgyvélték, hogy a hajó tűzvész martalékává fogválni. Ezzel ellentétben, a Helénának neve-

78

zett kettős csillag megjelenését jó jelnek, aszerencsés hajózás jelének tekintették, ésúgy hitték, hogy ez távol tartja a bajt és aveszedelmet. Ezért a Castor és Pollux csil-lagzatnak isteni hatalmat tulajdonítottak, ésa tengerek istenségeként tisztelték.

Az esti órákban az emberek feje körül isláttak csillogó fénykoszorút és ebből nagyeseményekre következtettek.

Mindezen jelenségek oka előttünk még is-meretlen, és a fenséges természet titkai közétartozik.36

11.38. A levegőről

11.39. A szabályos évszakokról

11.40. A kánikula tulajdonságairól

11.41. A csillagok különböző hatásairól fo-kozati jelek és időszakok szerint

11.42. Az esőknek, szeleknek és fellegek-nek okairól

Nem kételkedhetem abban, hogy az esőkés a szelek a fent említettektől eltérően másmódon keletkeznek, mivel való igaz, hogya párolgás következtében a földről a vízpárafelemelkedik füstölgő köd formájában a ma-gas légkörbe, és ott felhővé változik át, vagypedig magából az összegyűlt levegőből válikki a nedvesség. Kétségtelen, hogy a sűrű ésnagy tömegű felhők eltakarják a Napot ép-pen úgy, ahogyan bizonyos mélységbe a vízalá merült embereket láthatjuk.

79

11.43. A mennydörgésekről és villámokrólAz sem tagadható, hogy a felhőkre a fe-

lettük levő csillagokból is átcsaphat a tüz.Ilyen tüneményt derült időben is gyakranláthatunk. A villámok becsapódása erősenmegrezegteti a levegőt, amely rezgő lánd-zsához hasonló zúgó hangot ad. Amikor avillámok nagy csattanással a felhőkbe csap-nak, sok gőz keletkezik, éppen úgy, mintamikor a tüzes vasat a vízbe süllyesztik, ésnyomában füstölgő gőzörvényt támaszt. ígykeletkeznek a zivatarok.

Amikor ez az erős fuvallat, illetve gőz afellegekbe csap, akkor mennydörgés keletke-zik, ha pedig tüzes állapotban tör ki, villá-mok keletkeznek, végül ha hosszú sugárbanjelentkezik, villámlásról beszélünk. Ezek ket-téhasítják a felhőket, amazok pedig keresz-tültörnek rajtuk. A dörgés nem más, minta becsapódó tüz hangja, amelyet követőennyomban felvillan a felhők villámló fénye.A dörgés úgy is keletkezik, hogy a földrőlfelszálló sürü levegőtömeget az alacsonycsillagok visszaverik a felhőkhöz, és éppenúgy, mint ahogy felfújt hólyag szétpatta-násakor történik, az összeütközéskor dörgőhangot, kitörésükkor pedig élesen csattanóhangot adnak. De a lefelé mozgó levegőt —bármi is legyen végeredményben az — asúrlódás vagy a felhők összeütközése is meg-gyújthatja éppen úgy, ahogyan két össze-ütött kő szikrázik. Mindez azonban csak avéletlennek tulajdonítható . ..

80

11.44. Hogyan keletkezik a visszhangA hegyek hajlatai, a számtalan hegycsúcs

és a hullámos kanyarulatok vagy vállba törtgerincek és az öblösen domború völgyek ahangot különféleképpen verik vissza, úgy-hogy a két szemben elhelyezkedő hegy kö-zött többféle visszhang keletkezik.

11.45. Ismét a szelekről

11.46. A szelek természetéről és a velükkapcsolatos megfigyelésekről

Több mint 20 régi görög szerző hagyottránk adatokat ilyen megfigyelésekről. Amitazonban nagyon csodálok, az az, hogy azországokra, tehát részekre felosztott világona sok civódás ellenére sok ember törődöttazzal, hogy fáradságot nem kímélve, néhaháborús veszélyek, álnok szállásadók, sőt azemberiség legnagyobb ellenségei, a tengerirablók között is (akik birtokukban tartottákmajdnem az összes tengeri utakat) tanulmá-nyozzák a szelek természetét. Ennek követ-keztében adataik alapján ma bárki, még azis, aki korábban nem járt arra, jobban is-meri azokat az ottani őslakóknál is. Ezzelszemben ma, amikor oly császár vezetésealatt ünnepélyes békében élünk, aki támo-gatja a dolgok és tudományok fejlődését,senki sem igyekszik a kutatásokat továbbfolytatni, sőt, ami még ennél is több, azzalsem törődnek, hogy legalább megtanuljákazt, amit a régiek ránk hagytak.

6 — A természet históriája 81

, Régen nem tűztek ki nagy jutalmakat azembereknek, hogy kipróbálják szerencséjü-ket, és mégis sokan minden jutalom nélkülkutatni indultak csupán azért, hogy segítsé-gére legyenek a jövő nemzedéknek. Bizony,nem a jutalmak vonzó ereje csökkent, ha-nem az emberek jelleme gyengült meg!

De most, amikor minden nep előtt meg-nyíltak a tengerek és a hajók kikötésére al-kalmas összes partok, az emberek nem a tu-domány kedvéért, hanem csupán haszon-szerzésért tevékenykednek. Esztelenségükbenés a kapzsiság által rabul ejtve nem gon-dolnak arra, hogy ma csak a tudás mentimeg őket a veszélyektől. Ezért alaposabbanfogok a sok ezer hajóst érdeklő szelekkelfoglalkozni, mint ahogy ez munkám célki-tűzéseinek megfelelne.

11.47. A szelek féleségeiről

11.48. A váratlanul keletkező szelekről

11.49. Egyéb csodálatos szélvészekről

11.50. Mely országokban nem villámlik

11.51. A villámok fajtái és csodáiMegírták már, hogy a villámok többfélék.

Vannak száraz villámok, amelyek nem éget-nek, hanem rombolnak. A nedvesek semégetnek, hanem pörkölnek. A harmadik félevillámot világítónak hívják, mely a termé-szetnek legnagyobb csodája, mert a hordótartalmát úgy üríti ki, hogy fedelét érin-tetlenül hagyja és semmi nyomot sem hagy

82

maga után. Az aranyat, rezet és ezüstöt azsákban úgy olvasztja, hogy a zsákot a leg-kevéssé sem perzseli meg, sőt még viaszpe-csétjét sem érinti. Marciát, a rómaiak elsőudvarhölgyét, állapotossága idején villámsújtotta, magzatát megölte, de ő maga to-vább élt minden sérülés nélkül. A catalinia-nusi csodák közül felemlítem, hogy MarcusHerenniust, a Pompeianum municípiumi de-curiót, derült nappal villám sújtotta.

11.52. Megfigyelésekről

11.53. Villámok előidézéséről

11.54. A villámok szabályai

Bizonyos, hogy bár egyszerre keletkeznek,mégis előbb a villám észlelhető, mint ahogyhallani lehet dörgését. Ezen nem kell cso-dálkozni, mivel a fény gyorsabban terjed,mint a hang; a becsapódás azonban a ter-mészet rendje szerint a hanggal egybeesik.A hang a villámlást követi, de nem feltéte-le annak. A villámot megelőzi a fuvallat,mely a becsapódás előtt keletkezik. A vil-lám sohasem üt abba, ki látja a villámlástvagy hallja dörgését.

[... J A dörgés nélküli villámlás éjszakagyakoribb, mint napközben. Az állatok kö-zül csak az embert nem öli meg mindig avillámcsapás, mert az összes többi állatoknyomban elpusztulnak tőle. Bár a legtöbbállat erősebb nálunk, a természet az em-bert e tekintetben kivételezte. A villámsúj-

83

k>tt emberek mind ellenkező oldalukra bo-rulnak. A villámsújtott ember csak akkorhal meg, ha az ütés ereje felfordította. Azo-kat, akiket állva ér a villám, ülő helyzetbentalálják meg. Kiket ébren ér a villám, becsu-kott szemmel, az alvás közben villámsújtottembert pedig nyitott szemmel találják meg.

A villámsújtott embert az isteni törvényekés a vallás előírása szerint tilos elhamvasz-tani, hanem földbe kell temetni. Az állatoknem gyulladnak meg a villámtól, hacsakmár előbb nem voltak kimúlva. A villám-sújtott emberek sebeinek hőmérséklete hide-gebb testének más részeinél.

11.55. Mibe nem csap bele a villám

A földön termő dolgok közül nem csapa villám a babércserjébe, és sohasem hatol5 lábnál mélyebben a földbe. A félénk em-berek ezért tekintik legbiztonságosabbnak avillám ellen a mély üregeket vagy pedig atengeri borjúnak nevezett állat37 bőréből ké-szült sátrat, ugyanis a tengeri állatok közülez az egyetlen, melybe nem üt bele a vil-lám. A madarak közül a villám nem csapa sasba, amelyet ezért a villám fegyverhor-dozójának tartanak.

Itáliában, a Terracina és Ferónia temp-loma közötti részen, annak ellenére, hogyháborús idők voltak, abbahagyták a védel-mi tornyok építését, mivel ezek közül a vil-lám néhányat megsemmisített.

84

11.56. Csodálatos tej-, vér-, hús-, vas-,gyapjú- és téglaesőkről

A történelmi munkák azt is feljegyezték,hogy a levegő alsó rétegeiből M. Acilius ésC. Porcius konzulsága idején [i.e. 114] tej-es véreső, L. Volumnius és Servius Sulpitiuskonzulsága alatt [i.e. 461] pedig többször húshullott, mely nem rothadt meg, és a mada-rak sem ették meg. Lucania vidékén, egyévvel azelőtt, hogy a parthusok elleni há-borúban M. Crassus és vele együtt az összeslucaniai katonák (kik a csapatban nagyszámmal vettek részt) elpusztultak [i.e. 53],vas hullott a levegőből. A lehullott dolgoka szivacskőhöz hasonlítottak. A jósok aztmondták, hogy a mennyei lények megsebe-sülésétől kell tartani.

L. Paulus és C. Marcellus konzulsága [i.e.50] idején gyapjúeső esett a carissai erődít-mény környékén, ott, ahol egy évvel későbbT. Annius Milót meggyilkolták. Ennek azévnek krónikáiban feljegyezték, hogy mikoraz említett Milo ügyében folytak a tárgya-lások, égetett téglák hulltak esőszerüen azégből.

11.57. Az égből hallott fegyver- és trom-bitazajokról

Arról is értesültünk, hogy a cimberek el-leni háború [i.e. 101] idején fegyverek zö-reje és trombiták harsogása hallatszott azégből. Ezt többször észlelték előbb is, ké-sőbb is. Marius harmadik konzulsága [i.e.

89

Í03] idején a tudertaiak és az amerínek lát-ták, hogy a keletiek összemérve erejüket anyugatiakkal, égiháborút vívtak, mely anyugatiak vereségével végződött. Gyakranlátták égni az eget, mely kevésbé csodálatostünemény, mivel ilyenkor nagyobb tűz ka-pott a felhőkbe.

11.58. Az égből hulló kövekrőlA görögök magasztalják Anaxagorasz Kla-

zomenészt, aki a 78-ik olimpiai játékokévében [i.e. 467] csillagászati ismeretei alap-ján megjósolta a napot, amelyiken egy szik-la fog a Napból lehullni. Ügy is történt, ésa Thrácia vidékén, az Aigosz folyó mellettlehullott követ még mostanában is mutogat-ják. Szekér nagyságú, égett színű volt.

Ugyanakkor egy lángoló üstököst is lát-tak.

Ha valaki hisz jóslatában, akkor azt is elkell ismernie, hogy Anaxagorasz csodája na-gyobb volt, mint az istenségé, mert az elmefedte fel a dolgok természetét. Ezek utánazt hihetnők, hogy minden össze van zavar-va, mert vagy maga a Nap volna egy nagykő, vagy pedig valamikor hozzátartozott eza kő. Mégis semmi kétség sem férhet ah-hoz, hogy gyakran hullottak le ilyen kövek.Az abidosi gimnáziumban még ma is tisz-telnek egy kisebb követ, melyről azt beszé-lik, hogy ugyancsak Anaxagorasz jósoltameg, hogy a föld közepére fog leesni. Amost Potideának hívott Kassandreában is

86

tisztelnek egyet, melyet máshonnan vittekoda. Én is láttam egy ilyent a Vocontusokmezején, mely kevéssel azelőtt hullott le.

11.59. A szivárványrólAz elég gyakori szivárványokat nem te-

kintjük csodának, sem rendkívüli jelenség-nek. Valóban, sem az esőt, sem a napsü-téses időt megbízható módon nem jelzi elő-re. Tudjuk, hogy a nap sugara homorú fel-hőbe hatolva megtörik, és visszavetve fé-nyét, a felhők, a levegő és a tüzek vegyü-léke változatos színeket fest az égre. Az isismeretes, hogy mindig az égnek a nappalszemben levő oldalán keletkezik, és alakjamindig félkör. Sohasem keletkezik éjszaka,annak ellenére, hogy Arisztotelész azt állí-totta, hogy egyszer éjszaka is látott szivár-ványt. Általában mégis úgy tartják, hogyilyesmi nem történhetik meg, csak a har-madik holdnapon. Télen is előfordulnak, deleginkább az őszi évszaktól kezdődően tűn-nek fel, amikor a nappal rövidül. Ezzel szem-ben hiányoznak, amikor a nappal a tavaszinapéj egyenlőség után növekedőben van. Ha-sonlóképpen nem észlelhetők a napfordulatleghosszabb napjain sem, gyakoriak azonbana téli napfordulat idején, tehát a legrövidebbnapokban. Naplementekor magasan, amikorpedig a nap magasan van, alacsonyan tűnikfel. Napnyugtakor vagy keltekor rövidebb,de szélesebb. Délben a legalacsonyabbanhelyezkedik el, de nagyobb a kiterjedése.Délben nyáron nem észlelhető, az őszi nap-

87

éjegyenloség után azonban bármely ótábanlátható. Egyszerre sohasem látható több,mint kettő. A többi hasonló természeti jelen-ségek már kevésbé tűnnek kétségeseknek.

II. 60. A jégesőről, hóról, dérről, felhőről,harmatról

A jégeső az eső megfagyásából keletkezik,a hó ugyanabból a nedvességből, de lazábbösszetételben, a dér pedig a nagyon lehűltharmatból. Télen sohasem esik jégeső, ha-nem csak a hó hull. A jégeső gyakrabbanhull nappal, mint éjszaka, és sokkal gyor-sabban olvad el, mint a hó. Sem a forrónyár idején, sem a legnagyobb hideg idejénnem keletkeznek felhők. Harmat sem kelet-kezik fagy vagy kánikula idején, sem a na-gyon szeles időben, hanem csupán felhőtlenéjszaka. A fagyás következtében a víz meny-nyisége csökken, úgyhogy a megolvadt jégkisebb térfogatú vizet tartalmaz.

11.61. A felhők alakjárólA felhők színének és alakjának különféle-

sége attól függ, hogy a tűz nagyobb vagykisebb mértékben fordul-e elő benne.

11.62. Bizonyos vidékeken előadódó égijelenségekről

11.63. A föld természetérőlEzután következik a föld, a természetnek

az a része, melyet kimagasló érdemei miatta legdrágább édesanya néven tisztelünk. A

88

föld az emberek részére az, ami az ég &S.istenek részére. Megszületésünk után karjai-ba vesz, élelmez, és ha már a világra jöt-tünk, folytonosan gondunkat viseli; miutánpedig testi alkatunk valamelyik része meg-tagad bennünket továbbszolgálni, akkor keb-lére szorítva — mint a legjobb édesanya —utoljára takar be bennünket.

Iránta érzett tiszteletünket még az is nö-veli, hogy bennünket is megszentel, sőt mégsíremlékünket és az abba vésett nevünketis hordozza magán, és így, habár az életrövid, nevünket tovább őrzi, és emlékünketmeghosszabbítja. Nagy haragjukban az em-berek néha azt kívánják, hogy az istenségnehezítse meg a földet meghalt ellenségeikfelett; teszik ezt mintha nem tudnák, hogycsupán a föld az, mely sohasem képes hara-gudni az emberekre.

A vizek néha káros esőkké változnak, jég-esővé merednek, áradássá duzzadnak, és se-bes patakok formájában rohannak a völgy-be; a levegő felhőkbe tömörül, és viharkéntdühöng. Mindezek mégis termést hoznak,jámborok, oltalmazok, mindenkor hűséggelszolgálják a halandó emberek hasznát; csakkényszerítő körülmények folytán keletkez-nek, és nem a maguk jószántából áradnakki. Mily kitűnő illatok és ízek! Mily nedűk!Mily kellemes hatások és mennyi szép szín!Mily nagy igyekezettel váltják be hozzájukfűződő haszon-várakozásainkat! Milyennagymértékben segítik elő ügyeinket!

A föld kénytelen befogadni és eltartani avilágra született kártékony állatokat is, mert

azok is teremtmények, és létezésükért egye-dül csak az életet adó fuvallat a bűnös éshibás e rosszak keletkezésében.

Az embert megmaró kígyót nem fogadjatöbbé ölébe, és a gyávák helyett is megbün-teti. Gyógynövényeket terem, és állandóangondját viseli az emberiségnek. És vajonmiért teremtette a mérgeket, hacsak nemaz irántunk való könyörületességből, azokrészére, kik az élettől megundorodva, iszo-nyú éhhalállal (amelytől jótevő földünk leg-inkább idegenkedik!), hosszan tartó beteg-séggel emésztik el magukat, vagy szakadék-ba ugorva szórják szét összeroncsolt csont-jaikat, továbbá az'ök részére, akik lélegzetükönkéntes elfojtásával, kötélen sodortatvamagukat és hozzájuk nem méltó önbüntetés-sel követnek el öngyilkosságot, továbbáazért, hogy ne legyenek kénytelenek a ten-ger mélyében keresni a halált, hogy tetemüka halaknak szolgáljon lakomául, vagy hogyne kényszerüljenek vaseszközök által nagykínok között halálos sebet ejteni testükön.Valóban a könyörület szülte a mérgeket,melyeket könnyedén felhajtva, mintha csu-pán szomjunkat oltanók, fájdalom és vér el-folyása nélkül megszűnik az élet. Azok, akikilyen módon vetettek véget életüknek éshaltak meg, nem esnek a madarak és a vad-állatok prédájává, és egészben őrzik megtestüket az anyaföld részére.

Be kell ismernünk azt, hogy a föld a mér-geket szenvedéseink könnyítésére orvosság-ként adta, és mi magunk készítettünk abbóléletünket kioltó mérget. Hiszen a nélkülöz-

90

hetetlenül szükséges vasat erre á célra ishasználjuk. Panaszkodhatnánk-e tehát jog-gal, ha büntetésünkre adta volna azokat?Lehetünk-e hálátlanok a természet iránt, hacsakugyan ezt az egyetlen dolgot kárunkrarendelte volna? Ez ha nem is szolgál azemberek gyönyörködtetésére, de senkit sembánt. A tengerbe hányjuk a földet, hogyelőrenyúló mólókat készítsünk, vagy a szá-razföldre bebocsátjuk a tengerszorost, me-lyet a hullámok nyaldosnak. Minden órábanmegkínozzuk őt; vasat, fát, tüzet, követ ésmás értékeket ragadunk el tőle azért, hogyminél jobban kielégíthessük élelmi, de főlegélvezeti szükségleteinket. Ügy véljük, hogymindezek az őt ért bántalmak még türhetőklennének, mivel csupán felületi külső réte-geit sértik; de mélyen is behatolunk belsejé-be, hogy onnan kivájjuk az arany és ezüstereket, a réz- és ólomérceket, gyöngyöket ésékes kövecskéket ragadunk el tőle csak azért,hogy bizonyos ujjakat drágakövek ékesít-hessenek. Mi mindent el nem követünk, éshány munkás kéz fáradozik csak azért, hogyvalakinek egyetlen ujja tündökölhessen!

Ha egyáltalán léteznék valahol pokol, afösvénység, fényűzés és ármánykodás márbizonyára számtalanszor azt is rég feltártavolna. Nem csodálkozunk tehát azon, hogya föld teremtményei között olyanok is van-nak, melyeket a természet a mi ártalmunkraszült! Én úgy hiszem, hogy földünknek eze-ket az ártalmait vadállatok őrzik, és ők tart-ják távol tőlük a rabló kezeket. Vajon nema földben rejtőzködő kígyók tartózkodási he-

91

lyének közeléből ássuk-e ki azokat, és azaranyereket nem a mérgező gyökerek közöttkutatjuk-e? Mégis ki ne csodálná a békésistennőt? Mindennek következménye a gaz-dagság, mely bűntényeket, gyilkosságokat ésháborúkat von maga után, és mi még vé-rünkkel is öntözzük a földet, és eltemetetlencsontjainkkal hintjük be; viselkedésünketmégsem veti szemünkre, hanem új réteggelbefedve eltemeti azokat a halandó emberi-ség bűneivel együtt.

De háládatlanságnak számít az is, hogymég ma sem ismerjük eléggé alaposan ter-mészetét.

11.64. A föld alakjárólA föld alakjáról mindenki egyformán vé-

lekedik; joggal beszélünk földkerekségről, ésegyetértünk abban, hogy sarkai gömb alakotzárnak be. Azonban nem tekinthető tökéle-tes gömb alakúnak, tekintettel a magas he-gyekre és a lapos mezőkre. De ha a földkülső kerületét, középpontjától annak leg-magasabb pontjáig nyúló sugarainak felsővégeit egy képzeletbeli vonallal kötnénkössze, alakja mégis tökéletes gömböt alkotna.A dolog természete kényszeríti, hogy alakjailyen legyen, de nem az éggel kapcsolatbanelőadott okok miatt, mivel az ég egy sajátmagára támaszkodó homorú boltozat, amelyminden oldalról mint sarkpontjára a földretámaszkodik. A földnek azonban szilárd éssűrű anyaga duzzadásszerűen domborodik,és kifelé feszül. A világmindenség a közép-

82

pont felé hajlik, a föld azonban a központtólkifelé törekszik, és gömb alakú hatalmas tö-megét csupán állandó forgással tudja fenn-tartani.

11.65. Vannak-e antipódusok38 és a vízgömbölyűségéről

E tekintetben nagy vita van a tudományosemberek és a tudatlanok között. Az előbbiekazt állítják, hogy az emberiség az egész föld-kerekséget benépesítve, egyesek másokkalszemben ellentétesen állanak a földgömbön,továbbá, hogy mindenkinek ugyanaz az ég-bolt van a feje felett, és hogy a földgömbönminden irányban lehet közlekedni. A tudat-lanok azt kérdezik, hogyan lehetséges az,hogy azok, akik a föld alsó részén járnak,nem esnek le az égre. A túlsó oldalon levőkhasonlóképpen csodálkozhatnának azon, hogymi miért nem esünk le. Még az a gondolatis felmerül, hogy a tudatlanok feltételezik aföldgömb egyenlőtlenségét, és hogy alakjaa fenyő tobozáéhoz hasonló, és így nemlehetne mindenütt egyformán lakható. Mikövetkeztethető ebből?

Az ezzel kapcsolatos másik csoda az, hogya föld a levegőben függ, és mégsem esik le,mint ahogyan mi hasonló esetben leesnénk.Ez azért van így, mert a levegőnek oly erejevan, amely fenntartja —• ami azonban kétsé-gesnek tűnik —, vagy azért nem tud leesni,mert ez saját természetével ellentétben len-ne, és nem lenne hova leesnie. Mert ahogya tűznek fészke a tűz, a víznek a víz,

a levegőnek a levegő, ugyanúgy a föld ishatárai közé szorítva, saját magában fészkel.Mégis csodálatos, hogyan lehet gömb alakú,hiszen a tengerek és síkságok nagy kiterje-désű lapályok.

Ezzel kapcsolatban a rendkívül nagy tudá-sú Dikaiarkhosz azon a véleményen van,hogy királyi megbízásból felmérvén a he-gyek magasságát, a legmagasabbnak az 1250lépés39 magasságú Pelion hegyet találta, deez is jelentéktelen a földgömb méreteihezképest.

Feltételezését pontatlannak vélem, merttudom, hogy 50 000 lépés40 magas hegycsú-csok is vannak.

A legnagyobb vita a tudatlanokkal abbóladódik, hogy azt igyekszenek elhitetni velük,hogy a vizek alakja szintén lapított gömb-szerü. A dolgok természeténél fogva a vízkülső felülete a legnyilvánvalóbb, mivel azapró vízcseppek, ha valahol megállapodnak,gömbölyűvé kerekednek, és ha porba vagy alevelek szőrözetére kerülnek, akkor tökéletesgömb alakúak, pohárban pedig a víz felületekidomborodik. A folyadék finomsága és pu-hasága miatt — mely természetes tulajdon-sága — mindezt inkább ésszel, mint látássalfoghatják fel. Meglepő jelenséget tapaszta-lunk, ha egy vízzel telt edényt még párcsepp vízzel megtetézünk: a többlet az edényszélén kifolyik; ezzel szemben, ha 20 déná-riusnyi41 súlyt helyezünk az edénybe, a víznem ömlik ki; előbbi esetben ugyanis ahozzáadott cseppek az edény domború víz-felületének lejtésén lefolynak. Ugyanezen ok-

94

bói a tengeren úszó hajó hídjáról nem lat-ható a szárazföld, az árbockosárból azonbanigen; ha pedig a távozó hajó árboccsúcsáravalami fénylőt erősítünk, úgy látjuk, minthalassan alább ereszkedne, majd végül teljeseneltűnik szemeink elől.

11.66. Milyen módon kapcsolódnak a vizeka földhöz

11.67. Milyen távolságig hajóztak a tenge-reken és folyókon

11.68. Mely része lakható a földnek[. . .] Földünk felületének a szárazföld ál-

tal borított részéből le kell számítanunk afolyók medreit, a mocsaras földterületeket,a tavakat és más állóvizeket, valamint az égfelé törő meredek hegycsúcsokat, az erdőket,a szakadékos völgyeket és a pusztaságokat,továbbá a sok ezer ok miatti sivatagos terü-leteket. Földünk e sok területe, amely —mint sokan állítják — a világmindenségnekcsupán egy Ms pontja (és valóban földünk avilágmindenséghez képest nem egyéb annál!),az emberi dicsőség tárgya és színhelye;az emberek itt viselik magas tisztségeiket, ittgyakorolják hatalmukat, itt áhítoznak gaz-dagságra, itt tülekednek a különböző népek,itt viselnek háborúkat, sőt polgárháborúkatis, és itt igyekeznek egymás leölése útjánnagyobbítani saját részükre földjeiket. És enépek, nyilvános dühöngéseiken kívül, ittűzik el szomszédaikat közös határaikról,

rablási szándékkal itt ássák meg sáncaikata szomszédos föld kárára. Azok, kik ily mó-don szomszédaik kárára szélesebbre cöve-kelték ki birtokaik határait, vajon e földekmennyi részének örvendezhetnek majd vég-legesen, vagy pedig miután kapzsiságukbanföldbirtokukat kiterjesztették, haláluk utánvajon mennyit tarthatnak meg maguknakbelőlük?

11.69. A Föld a világ közepe42

11.70. A csillagoknak különböző időbenvaló felkeléséről, a fogyatkozásokról. Hol éshogyan történnek azok?

[... J Ügy mondják, hogy abban az idő-ben, amikor a nemes Nagy Sándor Arábia43

felett diadalmaskodott, éjjel 2 órakor14 hold-fogyatkozás volt, akkor, amikor Szicília fe-lett még csak felkelőben volt a Hold. Párévvel Vipsanius és Fonteius konzulságánakp.e. 59] ideje előtt Campaniában áprilisutolsó napján nappal 7 és 8 óra4 3 közöttnapfogyatkozást észleltek. Corbulus, Ör-ményország akkori római hadvezére beszél-te, hogy ő ugyanezt a napfogyatkozást anappal 10—11 órája46 közötti időben látta.Ennek oka a Föld kerekségében keresendő,mely miatt egyesek láthatják, mások megnem. Ha a Föld lapos lenne, bárki bárhon-nan egyszerre láthatná a napfogyatkozást,és az éjszakák is egyidőben következnénekbe, mert a kétszer 12 órás beosztás47 követ-keztében egyszerre észlelhetnék a napfo-

gyatkozást mindazok, akik a Föld különbözőrészein tartózkodnak; ez azonban nem igyvan.

11.71. A nappalok hossza a Föld különbö-ző részén

A íöld gömbölyüsége idézi elő az éjszakaés a nappal váltakozását, és ez az oka an-nak, hogy a nappalok és az éjszakák hosszanem azonos a világon mindenütt. Ezt számostapasztalat bizonyítja. Afrikában és Hispá-niában a Hannibál által épített világítótor-nyokban, valamint az ázsiai védelmi őrhe-lyeken, melyeket a tengeri rablók támadá-sainak megelőzése okából készítettek, a nap-pal 6-ik48 órájában meggyújtott jelzőtüze-ket az utolsó toronyból visszafelé49 csak éj-jeli 3 órától50 kezdődően látták. Philonidesz,Nagy Sándor hírvivő futára, a Sziküon vá-rostól Élisz város közötti 1200 stádiumot51 ki-tevő távolságot 9 nappali óra alatt tette meg,visszafelé pedig, noha az út lejtős volt, többízben is csak az éjjelnek 3-ik órájáig tehettemeg. Ennek az a magyarázata, hogy meneta Nap útját követte, visszajövet pedig aNappal ellentétes irányba futott. Ezért vanaz, hogy kik nyugat felé hajóznak, a leg-rövidebb nappalok idején is hosszabb ideighajóznak, mivel a Nap útját követik.

11.72. Napóra-mutatók az előbbi témávalkapcsolatban, továbbá az első napóráról

Az időt mutató eszközök nem használha-tók fel mindenütt egyformán, mivel az ár-

7 — A természet imtóriája Q*?

nyék hossza 300 stádiumonként, de maxi-málisan 500 stádiumonként52 megváltozik.Ezért aztán a napóra mutatójának árnyéka,melyet gnomonnak neveznek, napéjegyenlő-ségi napon délben Egyiptomban alig vala-mivel nagyobb, mint a mutató fele, Rómavárosában a mutató árnyékából hiányzik an-nak kilenced része, Ancona városában alig35-öd része marad meg belőle; Itáliánakazon részében pedig, melyet Velencének hív-nak, ugyanazon órában a mutató teljesenegyforma hosszú az árnyékával.

11.73. Hol és mikor nincsen egyáltalánárnyék

11.74. Hol van évenként kétszer árnyék éshol vetődik ellenkező irányból

11.75. Hol leghosszabb a nap és hol a leg-rövidebb

11.76. Ugyancsak a napóráról

Az árnyékok ama tulajdonságát, melyetgnomonikénak neveznek, a már említettAnaximandrosznak tanítványa, a milétosziAnaximenész fedezte fel. Az első napórát,melyet szkiotherikonnak53 neveznek, Lake-daimónban állította fel.

11.77. Hogyan számítják különböző népeka nap tartamát

98

11.78. A népek különféleségének okáról.Ide tartoznak azok a dolgok is, melyek az

égi jelenségekkel kapcsolatosak. Semmi két-ség sem lehet ugyanis afelől, hogy az etió-piaiak bőrének színe születésűi-óiéi fogvaazért barna, szakálluk és hajuk azért gön-dör, mert a naphoz túl közel, égetően forrótájakon laknak. Ezzel szemben a világ el-lentétes, jéggel borított tájékán élő népekbőre fehér színű, lecsüngő hajzatuk szőke,a hideg éghajlat miatt durvák, a forró ég-öviek pedig az éghajlat forrósága miatt tu-nyák. Hajzatuk azt bizonyítja, hogy a forróéghajlat a testnedveket a magasabb részek-be szívja, a hideg az alászálló nedvek miatta test alsó részeibe taszítja. Emitt hatalmasvadallatok élnek, amott változatos és igenjól táplált állatok és sokféle madár talál-ható. Testalkatuk mindkét tájon magas, itta nagy forrósag, amott pedig a bő csapadékmiatt. A Föld középső részén, ahol az emlí-tett ket szélsőséges övezet találkozik54, aföld egészséges és termékeny, az élőlényektestaranyai közepesek, bőrük színe a kétvéglet között van, szokásaik jámborak, fel-fogásuk könnyed, elméjük termékeny, és ké-pességeik minden vonatkozásban jók. Az itt-lakó népek olyan hatalmas birodalmakat al-kottak, amire a szélső övezetekben élőksohasem voltak képesek; ezért függetlenekminden idegen hatalomtól, és az előbbieketelkülönítetteknek, magánosán élőknek tekin-tik, és vad természetük miatt kiközösítik.

99

11.79. A Föld rengéseirőlA babilóniaiak azt hiszik, hogy a föld ren-

gését és hasadását, valamint más hasonló je-lenségeket a csillagok okozzák, ezek közülis különösképpen három55, éspedig azok,amelyek a villámokat is küldik. Az ilyenjelenségek olyankor észlelhetők, amikor ezeka csillagok a Nappal együttállásban vannakvagy találkoznak. Leginkább azonban olyan-kor, mikor négyszög-iielyzetben (quadratu-ra) találhatók.

Állítólag Anaximandrosz milétoszi termé-szettudós — kinek egyesek dicső és halha-tatlan ihletettséget tulajdonítottak — meg-jósolta volt a lakedaimóniaiaknak, hogyhagyják el házaikat és városukat, mert rö-videsen földrengés lesz ott. Ekkor történtaz, hogy romba dőlt az egész város, és ahajótatszerüen kiemelkedő Tájgetosz hegyneknagy része összedőlt, és nagy szerencsétlen-séget hozva szétrombolta a várost.

Egy másik isteni eredetű jövendölésről isbeszélnek, amely Püthagorasz tanítványá-tól, Phereküdesztől származott, aki miutánegy kútból vizet ivott, megjósolta, hogy azona helyen földrengés lesz.

Ha mindez megfelel a valóságnak, akkorezek a jósok már életükben is alig külön-böztek az istenektől. E dolgok értékelésétbízzuk azonban inkább mindenki ítélőképes-ségére!

Ügy vélem, hogy a földrengéseknek egyikokát kétségtelenül a szelek képezik. Ugyan-is a föld mindig olyankor reng, amikor a

100

tenger nyugodt, a levegő pedig mindig olyancsendes, hogy még a madarak sem képesekrepdesni, mivel hiányzik alóluk a fenntartófuvallat. A földrengések mindig olyankortörténnek, amikor az elraktározott szelek —amelyek tudvalevőleg a föld ereiben és bar-langjaiban vannak elrejtve -— fújni kezde-nek. A föld rengése tehát nem egyéb, mintami a dörgés a fellegek világában, a földmegnyílása pedig azonos azzal a jelenség-gel, amely altkor következik, amikor villám-lik. A bezárt levegő ugyanis nagy erővel fé-nyességet árasztva tör ki a szabadba.

11.80. A föld hasadásairólA föld különféle módon reng, és mozgásá-

nak hatására csodálatos jelenségek történ-nek: néhol falakat dönt romba, másutt mélyhasadékokat nyit, amelyek házakat nyelnekel; néhol hegyeket lök ki magából vagy fo-lyókat teremt, és az is előfordul, hogy tűz-folyamokat és forró forrásokat támaszt, vagymegváltoztatja a folyók folyását. A fenti je-lenségeket borzalmas dübörgések előzikmeg, és bőgésszerű morajok vagy emberikiáltáshoz vagy fegyverek zajához hasonlóhangok között történnek, aszerint, hogy mi-lyen anyagból vannak és milyen az alakjuka barlangoknak, illetve a föld alatti folyo-sóknak, melyeken keresztül a felszínre tör-nek. Magas hangú morajlást hallanak, hakeskeny helyen tör fel, tompa hangot hal-lat, ha zegzugos folyosón halad végig, vissz-hangzik, ha kemény falakhoz verődik, zúg

roi

a nedves falak mellett, hullámzó hangot adaz állóvizek mellett, és zajos, ha szilárd tár-gyakba ütközik. Mégis néha akkor is erőszaj hallható, amikor nem is reng a föld.Sohasem reng csak úgy egyszerűen a föld,hanem mindig remeg és rezeg. A hasadásazonban állandóan más és más formában je-lentkezik, hol nyitva marad és így láthatóváteszi mindazt, amit elnyelt, hol pedig újbólösszecsukódik, utóbbi esetben elrejti és föld-del fedi be a hasadást, hogy látható nyomne maradjon utána még akkor sem, ha egészvárosokat nyelt el, vagy kiterjedt mezősé-geket szívott magába.

A földrengések leginkább a tengerpartokvidékét sújtják, de nem mentesek tőlük ahegyvidékek sem. Alkalmam volt megálla-pítani, hogy a leggyakoribb földrengések azAlpesekben és az Aopeninus hegvekben for-dulnak elő. A földrengések, ugyanúgy, minta villámok, leginkább ősszel és tavasszaladódnak. Galliában és Egviptomban ritkáb-ban reng a föld, és ennek oka egyiknél azörök nvár, másiknál pedig a tél. Éjszakagyakrabban reng a föld, mint napközben, dea legnagyobb földrengések reggel és az estiidőben történnek, mégis leginkább a teljesnappal idején. Napközben inkább déltájbankeletkeznek, valamint nap- és holdfogyatko-zás alkalmával, miután ilyenkor nincsenekszélviharok. Leggyakrabban azonban akkorfordulnak elő, amikor a nagy hőséget nagyesőzések, a nagy esőzést pedig nagy forró-ságok követik.

11.81. A közeli földrengés előjeleiA hajósok is megérzik a rövidesen beálló

földrengést biztos jelek alapján, éspedig ab-ból, hogy habár a szél nem fúj, mégis hir-telen feldagadnak a hullámok, vagy pedigabból, hogy a hajón ütődésszerti erős rázkó-dást éreznek. Ilyenkor a hajóban elhelyezettdolgok megremegnek, ahogy történik ez aházakban is földrengéskor, továbbá hallhatómoraj is előrejelzi azt. A madarak is nyug-talanul ülnek ilyenkor. A közeli földrengéstaz égbolt is előrejelzi, éspedig nappal vagypedig röviddel napnyugta után derült idő-ben egy hosszú és keskeny felhőcsík jele-nik meg rajta. A kutakban levő víz is za-varossá válik és undort keltő szagot kap.

11.82. Elővigyázati intézkedések földrengésesetére

Földrengéskor igen hasznosak a vermek,a föld alatti csatornák és minden más üreg,mivel a föld a belsejében összegyűlt leve-gőt ezeken át kilehelheti. Azokban a váro-sokban, melyek kevésbé rongálódtak meg aföldrengések miatt, sok szennyvíz eltávolí-tására szolgáló kanális volt. A legbiztonsá-gosabbak azok az épületek, melyek kivájtalapzatra épültek, s ezt bizonyítja az itáliaiNápoly városa, mely a földrengés alkalmá-val56 nem szenvedett nagyobb romlást, mivelkemény alapra épült. A legbiztonságosab-bak a boltíves épületek, a szobák sarkai ésaz ajtóoszlopok közötti hely, mivel az egy-másra ható nyomás következtében nagy el-

TOS

lenállásra képesek. Kisebb kárt szenvedneka téglából készült falak.

A földrengések lefolyása szerint többféleföldrengést különböztetünk meg. Legkevésbéveszélyes az olyan, amelynek hatására azépületek recsegve remegnek, és a földkéregfelemelkedve felfúvódik, majd a továbbiföldlökések hatására régi helyét foglalja el.Az sem veszélyes, amelynek ellentétes irá-nyú lökéseitől a házak egymáshoz ütődnek87,ugyanis egvik földmozgás a másikat fékezi.Veszélyes azonban a hullámszerű dőlés vagyaz örvénylő forgás, amikor a föld rengésecsupán egyetlen irányba taszít. Mire a szélelül, a rezgések is megszűnnek, ha azonbana szél tovább tart, akkor a földrengés 40napig sem szűnik meg teljesen, sőt gyakranmég annál is tovább tart. Volt olyan is,amely egy vagy két évig is tartott.

11.83. A földrengésekkel kapcsolatosanészlelt érdekességekről

Az L. Martius és S. Július konzulságaidején fi.e. 911 kitört földrengés alkalmávala modenai földeken nagv csoda történt, eztaz etruszk filozófusok könyveikben leírták.Éspedig két hegy óriási robajjal összeütkö-zött, majd visszahúzódott, és azután egésznapon át láng és füst tört az ég felé. Eztaz eseményt az emiliai útról római lovagok,ezek családjai és sok járókelő is látta. Azösszeütközés következtében az összes ottlevőmajorok összedőltek, és a bennük tartózko-dó rengeteg állat mind elpusztult. Mindez

104

egy évvel a polgárháború kitörése előtt tör-tént, és nem tudom eldönteni, hogy nemvolt-e szörnyűbb Itália számára, mint magaa polgárháború.

Nem kevésbé csodálatos jelenség történta mi időnkben, Néró császár uralkodásánakutolsó évében [i.sz. 68], amint erről megfe-lelő helyen már megemlékeztem, amikor isa marrucinusok földjén, Vectius Marcellus,a római lovagrend tagja és Néró császár ügy-kezelőjének birtokán levő rétek és olajfás-kertek, melyeket országút választott el egy-mástól, a szemben levő oldalakról helyetcseréltek.

11.84. Egyéb érdekességek a földrengések-ről

A földrengésekkel egyidőben gyakran atenger is kiönt. Az elmozduló tengerfenéktudniillik kinyomja, majd visszaengedi avíztömeget. Emberemlékezet szerint a leg-nagyobb földrengés Tiberius császársága ide-jén fi.sz. 18] történt, amikor egyetlen éjsza-ka 12 ázsiai város pusztult el. Legsűrűbbena pun háború idején [l.e. 217] voltak föld-rengések, amikor egyetlen évben 57-et je-lentettek Rómának. Ebben az évben a Tra-simenes-tónál oly elkeseredett harc folyt,hogy sem a punok, sem a rómaiak nem érez-ték a legnagyobb földrengést sem.

A földrengés nem csupán egyszerű sze-rencsétlenséget jelent, és nemcsak a nagyveszélyből áll, hanem nagyobb szörnyűségbekövetkezését is előrejelzi. Róma városában

105

sohasem rengett a föld, de bár ne lenne ezelőjele valamely jövőbeli szerencsétlenség-nek!

11.85. Mely vidékekről vonult vissza atenger

11.86. Hogyan keletkeznek a szigetek

11.87. Mely szigetek és mikor keletkeztek

11.88. Mely földeket választott el a tenger

11.89. Mely szigetek csatlakoztak a száraz-földhöz

11.90. Mely földeket nyelt el a tengerHa hitelt adhatunk Platónnak, teljesen

elnyelte a tenger azokat az óriási kiterjedé-sű földeket, amelyek az összes tengerek kö-zül a legelsőnek számító Atlanticum alattvannak. Hasonló dolog történt, s amelyetmég mi is láthatunk, Akarnaniában, mely-nek egy része az ambrákiai öbölbe süllyedtel. Akhaiának egy részét a korinthoszi, Eu-rópának és Ázsiának egy részét a Propon-tisz és a Pontosz nyelte el. A Helleszpon-toszt és a két Boszporószt, valamint Leu-kasz és Antirrhium szemben levő hegyfokaitugyancsak a tenger törte át.

11.91. Mely területeket nyelt el a száraz-föld

De nemcsak a tengeröblökről és belső ten-gerekről kell beszélnem, hanem el kell mon-danom még azt is, hogy magát megemészt-

ve, a szárazföld is pusztítja saját magát. AKübotosz nevű magas hegyet Kurisz váro-sával együtt, a Szipüloszt Magnesziából, az-előtt pedig az ugyanazon vidéken fekvő ne-vezetes Tantalosz városát, továbbá Phoini-kiában Galanesz és Gamalesz városokat, kör-nyező vidékeikkel együtt, majd Phegaiat,Aithiopiának legmagasabb hegyét nyelte elnyomtalanul a szárazföld.

11.92. Tengerek által elnyelt városokNemcsak a tengerpartok viselkednek ily

szeszélyesen. A Pontosz is elnyelte a Maio-tisz vidékén épült Pürra és Antissza váro-sokat, a korinthoszi öbölben pedig Élisz ésBoura városok süllyedtek a tenger alá, ésromjaik még ma is láthatók a mélyben;Keosz szigetéből pillanatok alatt több mint30 000 lépésnyi területet szakított le a ten-ger, és sok embert is magával ragadott. Szi-cíliában a tenger Tündarisz város felét nyel-te el, bizonyos területet pedig elsodort ésItáliához csatolt. Hasonló dolog történt Bo-iotiában és Eleusziniában is.

11.93. A szárazfölddel kapcsolatos csodála-tos dolgokról

De eleget írtunk már a föld rengéseiről,és bárminek is tulaj doni tanok azok okait,mindaz, amit eredményeznek, leginkábbromba dőlt városok formájában nyilvánulmeg. Talán beszéljek inkább a földnek olyancsodálatos jelenségeiről, melyek inkább ve-szedelmet hoznak az emberiségre. Beszéljek

10?

az oly változatos, oly nagyrabecsült és hasz-nos fémekről, melyeknek mennyisége sokévszázad óta állandó növekedésben van, an-nak ellenére, hogy a tüzek, a rombolások,hajókatasztrófák, háborúk és egvéb csalárd-ságok, továbbá a nagyméretű fényűzés és ahalandó emberek sokasága is állandóan ésnaponta apasztja azt; a sokféle rajzolatúdrágakövekről, valamint az egyéb kövek vál-tozatos tarkaságáról, melyek közül egyeseka fény csillogását is meghaladják; a külön-böző források gyógyító erejéről; az annyiévszázad óta kitörő számos vulkán tüzeiröl;a gödrök vagy egyéb fertőző helyek kigő-zölgéseiről, melyek halálos hatásúak külö-nösen a madarakra (mint amilyen példáula Róma vidékén levő Soractes-hegy), vala-mint a többi állatokra, kivéve az embert,de néha még az emberre is, mint amilyenekSinuessa és Puteoli vidékén találhatók, samelyeket még szelelő lyukaknak is hívnak;ugyanilyen halálos kigőzölgéseket bocsáta-nak ki magukból a Charonea-gödrök is; ahirpiniai vidéken ilyen a Mephitis-templom-nál levő Amsanctus, amelybe ha bárki be-hatol, nyomban meghal. Hasonló hely az is,mely az ázsiai Hierapolisz vidékén találha-tó, melyben a gőzölgés csupán az istenekNagy Anyja88 papját nem öli meg. Ilyenmég a jövendőmondó barlang is, melynekkigőzölgése által okozott mámorban levőkmegjósolják a jövendőt, éspedig a Delphoi-ban levő leghíresebb jóshely.

E jelenségek okait a halandó ember va-jon mi mással tudná megmagyarázni, hacsak

108

nem a természet isteni hatalmával, mely ál-landóan más és más formában nyilvánulmeg?!

11.94. Azokról a vidékekről, ahol állan-dóan reng a föld

11.95. Az állandóan úszó szigetekről

11.96. Mely vidékeken nem esik az eső;számos csoda a szárazfölddel és egyéb ele-mekkel kapcsolatban

11.97. Mi az oka a tengerár emelkedésé-nek és süllyedésének, és hol rendkívüli mé-retű ez a jelenség

A vizek természetéről már sok mindentelmondottam, mégis legcsodálatosabbnak ta-lálom a tengerár jelenségét, mely különbözőmódon megy végbe, és oka a Nap és a Holdhatásában rejlik. A tenger a két holdkelteközötti időben 24 óra leforgása alatt két íz-ben felduzzad, és kétszer vonul vissza. Ami-kor a Hold a többi égitestekkel együtt emel-kedőben van az égbolton, beáll a dagály,attól kezdődően pedig, hogy a Hold az ég-bolt delelő pontjától lemenőben van, és ahorizont legmélyebb szintje alá száll, a ten-gerár visszavonul. Majd ezzel ellentétben adéli időpontig újból felduzzad, és ettől fog-va apadni kezd újabb holdkeltéig, amely fel-szívja a nedvességet59.

Az áradás sohasem áll be pontosan ugyan-azon időpontban, mint előző napon, mivel afelette uralkodó és a tenger vizét szomjasán

109

magához vonzó hatású Hold mindig más he-lyen emelkedik ki, mint előző napon; ennekellenére a jelenség egyenlő időközökben ésminden 6 óra leforgása alatt mégis megis-métlődik, de nem bármelyik napot, bárme-lyik éjszakát vagy bármely helység órájátkell ezen érteni, hanem csak a napéjegyen-lőségi órákat. A közönséges órák időtartamaazért nem azonos, mivel ezek szerint a nap-palok és éjszakák hol rövidebbek, hol pedighosszabbak, és csak napéjegyenlőség idejénegyenlő mindenütt az időtartamuk . . .

A tengerár mértéke a hold változásaitólfüggően különböző, éspedig hétnaponként;újholdtól az első negyedholdig az áradásmérsékelt, attól kezdve növekedő és áradó,legerősebb telihold idején, azután csillapodnikezd, majd hetedik napon újból olyan, mintelső napon volt, utolsó negyedében pedigújból felduzzad . . .

Az áradásra hatással van a Nap évenkén-ti körforgása is, mert a két napéjegyenlőségközbe eső időben legerősebben duzzad fel atenger, az őszi napéjegyenlőségkor erőseb-ben, mint a tavaszinak idején; gyengül alegrövidebb nappalok alkalmával, és a leg-gyengébb a nyári napéjegyenlőség idején . . .

Az óceánok áradáskor azonban nagyobbterületeket takarnak be és öntenek el, minta többi tengerek. Ennek oka vagy az óceá-nok óriási kiterjedésében és erejében kere-sendő, ami nagyobb, mint a kis tengereké,vagy pedig abban, hogy az égitestek erő-sebben hatnak hatalmas nyílt felületükre,mint a kis felületű, körülhatárolt tengerek-

110

re. Emiatt a beltengerek vagy a folyók moz-gása az óceánokéhoz nem hasonlítható. Amassziliai Püthiasz szerint a dagály Britan-nia partjain 8 könyök60 magasságra emel-kedik. Bár a beltengereket és a tengeröblö-ket szárazföld veszi körül, mégis néhol enagy felületű tengerek esetében az áradásokfennállhatnak.

11.98. A tenger csodálatos tulajdonságairólA tengerek telihold idején megtisztulnak,

egyesek pedig más időben. Messina és My-lae városok körül a tengerek trágyaszerüszennyet vetnek partra8 1; innen ered az amonda, hogy itt van a nap ökreinek a paj-tája. És hogy lehetőleg semmit se hagyjakM abból, amit tudok, elmondom még a kö-vetkezőket:

Arisztotelész szerint az állatok csak akkortudnak megdögleni, amikor a tenger apály-ban van. A galliai óceán partjain megfigyel-ték, hogy mi ebben az igazság, de csak azemberre vonatkozóan találták igaznak.

11.99. A Hold hatása a szárazföldre és atengerre

11.100. A Nap hatásairól és miért sós atenger

A Nap heve felszívja a vizet, és mivel aNap mindent kiszárít és megemészt, hímégitestnek tartjuk. Ez az oka annak, hogya nagy kiterjedésű tengerek vize sóssá sű-rűsödik, valamint az, hogy a Nap tüzes heve

111

az édes és hígabb részeket felszívja belőlük,ezeket könnyűszerrel kivonja, hátrahagyvána zavarosabb és sűrűbb részeket. Ezért éde-sebb a tenger vize a mélyben, mint felületirészein. A tengervíz kellemetlen ízének eza legvalószínűbb oka, és nem az, hogy a ten-ger a föld állandó izzadmánya, sem pedigaz, hogy száraz gőzök vegyülnek bele, és azsem, hogy a föld változtatná meg úgy, aho-gyan a gyógyforrások vizét. Jó példa erreaz az eset, hogy amikor Dionüsziosz szicíliaitirannust elűzték [i.e. 357], csodálatos módona kikötőben egyetlen nap alatt megédesedetta tenger vize.

11.101. Ugyancsak a Hold természetéről

11.102. Hol legmélyebb a tengerFabianus szerint a tenger legnagyobb

mélysége 15 stádium.62 Mások azt állítják,hogy a legmélyebb tengerrész a Pontoszban,a koraxusok vidékével szemben, a száraz-földtől befelé körülbelül 300 stádium [kb.55,3 km] távolságra található, ahol olyannagyon mély, hogy fenekét sohasem tudtákelérni, s ezért ezt a helyet a Pontosz Mély-ségének nevezik.

11.103. A vizek, források és folyók cso-dáiról

11.104. "Víz és tűz érdekes egyesüléséről ésa maltháról

Most pedig a természet negyedik elemé-ről, a tűzről mondok el a vízzel kapcsolato-

112

san érdekes dolgokat. Szamoszata városában,Kommagene tartományban van egy mocsár,mely égő iszapot lövell ki, ezt malthának63

nevezik. Ha ez szilárd tárgyhoz ér, hozzáta-pad, és nem alszik ki akkor sem, ha futnakvele. A város lakói ezzel védekeztek, ami-kor Lucullus ostrom alá vette várfalaikat[i.e. 68], meggyújtván a katonákat és fegy-vereiket. A vízben tovább ég, mégis a ta-pasztalat arra tanított, hogy földdel betakar-va el lehet oltani.

11.105. A naftáról64

11.106. A folytonosan égő helyekrőlA hegyek közül az Aetna valóságos csoda,

mert éjszakánként állandóan ég, és tüzanya-ga a sok évszázad után sem fogyott ki. Csú-csát télen hó fedi, és a kihányt hamut be-takarja a tél.

A természet erői nemcsak itt törnek dü-höngve a felszínre és fenyegetik pusztulás-sal az egész Földet. Phaselisz vidékén aKhimaira-hegy is éjjel-nappal szüntelenlángolással ég. A víztől tüze új erőre kap,eloltani a knidiai Ktesziász szerint csak föld-del vagy szénával lehet. A lükiai vulkanikushegyek oly erővel gyúlnak ki, ha lángolószurokfáklyával közelítenek hozzájuk, hogymég a patakok kövei és homokja is meg-gyúlnak a vízben is, mert az esővíz csaktáplálja tüzet. Ha valaki e folyékony láng-ban meggyújtott bottal barázdát húz a föl-dön, állítólag a tüz lángoló patakként futvégig a bot nyomán.

8 — A természet históriája U 3

11.10?. A tüzek belső csodáirólHa figyelembe vesszük, hogy ennek az

elemnek milyen csodálatos tulajdonságaivannak, hogy önmagát saját magából kelet-kezteti és a legparányibb szikrából képesmegnövekedni, mi mindenre következtethe-tünk, ha a földön működő sok és hatalmasmáglyára65 gondolunk. Mi lehet a természe-te annak az elemnek, amely fogyatkozásnélkül és telhetetlen falánksággal tápláljamagát az egész világon?

Gondoljunk még a számtalan égitest ésaz óriási Nap tüzére, és vegyük számításbaaz ember céljait szolgáló tüzeket is, vala-mint a kőzetekbe zárt tüzeket és azt a tüzetis, amelyet két fadarab egymáshoz dörzsö-léséből keletkezik, valamint a fellegekbenrejlő, villámokat szülő tüzet. A legnagyobbcsoda tehát az, hogy a világon egyáltalánlétezhetik valami egyetlen napig is anélkül,hogy elégne, hiszen a Nap egyetlen sugara,melyet homorú tükörrel fognak fel, bármelymásféle tűznél könnyebben felgyújthatnamindent....

11.108. A Föld hosszúsági és szélességi ki-terjedése.

Földünknek az a része, melyről most be-szélek, és amely — mint ahogy mondják —mintegy úszik az őt körülvevő óceánon, ke-letről nyugati irányban a legnagyobb kiter-jedésű, éspedig Indiától kezdődően a Gati-danusnál levő Herkules-féle szent oszlo-pokig terjed, ami Artemidorosz szerint

114

8 568 000 lépés.66 íszidorosz szerint pedig9 818 000 lépést tesz ki. Ehhez még 891 000lépést ad hozzá Artemidorosz a Szent Elő-hegyek kerületétől, Gadestől, az Artabrumelőhegyéig, az pedig Hispániának legtávo-labbi határa . . .

A Föld szélességét délről észak felé fél-annyival kisebbnek tekintik, éspedig4 490 000 lépésnyinek.67 Ebből világosan ki-tűnik, mily jelentős lakható területet rabolel tőlünk egyfelől a forró, másfelől pedig afagyos égöv, azonban én mégsem hiszem,hogy a Földnek hiányozna ez a része, de aztsem, hogy itt már nem volna alakja gömbö-lyű, hanem úgy gondolom, hogy az említettmindkét rész csupán lakatlan és előttünkmég ismeretlen . . .

11.109. A világ harmonikus kiterjedéseHabár kevés hitelt érdemel Dionüszodo-

rosz, mégsem szándékom elhallgatni a gö-rögök üres kérkedésének e legkiválóbb pél-dáját. Ö Méioszból származott, jelentős mér-tani ismeretekkel rendelkezett, és mint igenöreg ember halt meg hazájában. Rokonai,kikre örökségét hagyta, eltemetéséről is gon-doskodtak. Azt beszélik, hogy ezek, miutánelvégezték a szokásos dolgokat, a rákövet-kező napokban levelet találtak sírjában,mely Dionüszodorosz nevében az élő világemberei számára íródott. Ebben ő azt állít-ja, hogy sírjából eljutott a Föld közepéig, ésez a távolság 42 000 stádiumot tesz ki.

115

Egyes geométerek ehhez azt a magyará-zatot fűzték, hogy az illető a levelet a Földközpontjából küldte, amely a Föld felületé-től lefelé menve a leghosszabb távolságravan, tehát a Föld átmérőjének a fele. Ebbőlkiszámították, hogy a Föld kerülete 252 000stádiumot68 tesz ki. [... ]

III. KÖNYV

mely azoknak a Bépeknek területeiről, nemzetiségeiről,tengereiről, városairól, kikötőiről, hegyeiről, folyóiról,valamint elterjedéséről szól, amelyek valamikor vagy

még ma is ezeken a területeken élnek

Az eddigiekben a Föld helyzetéről és ér-dekességeiről, a vizekről és csillagokról, avilágmindenség összefüggéseiről és kiterje-déséről írtam. A következőkben a részletek-ről lesz szó.

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki ezzel fog-lalkozik, és az, aki erről ír, sok bírálatraszámíthat, ugyanis magától értetődik, hogyegyáltalán nem lehet csodálkozni azon, haa halandó ember nem ismeri tökéletesenmindazt, ami emberi. Ezért nem ragaszko-dom kizárólagosan egyes szerzők munkájá-hoz, hanem a szerzőket oly mértékben ve-szem igénybe, amilyenben bizonyos fejeze-tek megírásához az ő adataik látszanak aleghiteltérdemlőbbeknek, annál is inkább,mert általában majdnem mindegyik azokata vidékeket írta le pontosan, amelyeket be-járt.

Ez a meggondolás késztet arra, hogy mun-kámban egyiket se hibáztassam vagy bírál-jam. A helységeket csupán puszta nevükfeltüntetésével és a lehetőség szerint minélrövidebben jelölöm meg, a rájuk vonatkozómagyarázatokat és terjedelmes indokoláso-kat pedig a megfelelő fejezeteknél közlöm.Itt egyelőre csak általánosságban tárgyaloma dolgokat. Ezért ebben a részben nem írok

117

nevezetességükről, csupán a puszta elneve-zésüket közlöm, úgy, ahogy ezek keletkezé-sükkor hangzottak, amikor még nem kap-csolódtak hozzájuk történelmi események,és így ez a rész tulajdonképpen a világmin-denségnek és a természet dolgainak jegy-zéke.

A szárazföld a következő 3 részre oszlik:Európa, Ázsia és Afrika. Nyugaton a gadesiszorossal kezdődik, ott, ahol az Atlanti-óceán behatol és szétárad a belső tengerek-be. Innen jobbról Afrika, balról Európa,közöttük pedig Ázsia terül el; végső határaia Tanais és a Nílus. A hispániai Mellariavárosától, ahol az óceán betorkollik, AfrikaFehérhegvfokáig, Turranius Gracula, e vi-dék szülötte szerint 15 000 [kb. 22 km] lé-pés távolság van, szélessége pedig 5000 lé-pés [kb. 7,5 km]. Titus Livius és CorneliusNepos írásai szerint legkeskenyebb része7000 lépés [kb. 10 km], legszélesebb részepedig 10 000 lépésnyi [kb. 15 km]. Ily jelen-téktelen torkolatból tágul szét egy ily rop-pant nagy kiterjedésű vízterület. A tengernagy mélysége sem kisebbíti e csodát, mertaz átkelést számtalan fehéren csillogó szik-lazátony teszi veszélyessé. Ezért sokan ezta helyet a beltenger Küszöbének hívják. Ott,ahol a tengerszoros a legkeskenyebb, amindkét oldalon szembenálló hegyek, Afrikafelől az Abila hegység, Európa felől pediga Calpe, melyeket Herkules munkálatai vég-pontjának hívnak, még jobban összeszorít-ják a partokat. Az ottlakók az Istenek Osz-lopainak mondják, és azt hiszik, hogy az

118

egykor zárt tenger áttörésével Herkules, be-járatot készítve, megváltoztatta a természetaddigi arculatát.

III. 1. EurópárólLegelőbb beszéljünk Európáról, mely az

összes nemzetek felett győzedelmeskedő ró-mai nép tápláló anyja és a földkerekség leg-szebb része. A legtöbben joggal nem a világharmadik részének, hanem fele részénektartják, és a földet csupán két részre oszt-ják a Tanais folyótól kezdve a Gades ten-gerszorosig.

Mint már említettem, az óceán, vagyis azAtlanti-óceán, nagy területeket, illetve szá-razföldeket árasztott el. Azokat, amelyeknem tudtak ellenállni erejének, s kapzsi mó-don elnyelte, körülnyaldosta az ellenállópartok szeszélyesen görbe kanyarulatait,erősen aláásta számos kiemelkedéseit, s Eu-rópában 4 nagv tengeröblöt alkotott: az elsőHispániának legtávolabbi hegyénél, Calpénélkezdődik, és onnan óriási ívet leírva egé-szen Locriig és Brutium előhegyéig tart [...]

Ennek legközelebbi vidéke Hispánia Ül-terior, melyet Bacticának is hívnak; ezutánkövetkezik a Hispánia Citeriorban levő Ur-gia határaitól (mely azonos Tarraconiával) aPíreneusok gerincéig tartó terület. Hosszá-ban Hispánia Ulterior két tartományra osz-lik. Az északi részén Baeticától kezdve Lu-sitania terül el. Ezt a részt az Anas folyóhatárolja, mely a laminitániai vidéken His-pánia Citeriorban ered, és hol mocsarakon,

119

hol keskeny szorosok között folyik, hol pe-dig föld alatti üregekbe rejtőzködve foly-tatja útját, majd mintha ebben örömét lel-né, újból előtűnik, és végül az Atlanti-óceánba ömlik [.. . ]

Négy törvényhatósági kerülete: Gadita-nus, Cordubensis, Astigitanus és Hispalen-sis, valamint 175 városa van. Ezek közül 9kolónia. 8 municipális, 29 latin polgári jo-gokkal felruházott, 6 szabados. 3 szövetsé-ges és 120 adófizető. Közülük említésre mél-tók F • • • 1 Ossonoba városa f - i szembenvan Gades T • • • ] Besipoo kikötőié, Belon,Mpilaria város, az Atlanti-óceán szorosa,Cartesia, meivet a göröpök Tartessosnakhívnak, a Calpe hegv, végül pedig1 a belsőtenpernarton Barbesula város, hasonnevűfolvó-fával. továbbá szövetségpspinknek Sal-duba városa. Rnel városa. Malaca városa,hasonnevű folvóiával. azután Maenoba. ha-sonnevű folvóiával. Sexi Firmum. meivetmég Júliusnak is hívnak Selambina, Abdá-ra és Murei, melyek Baetica határvidékénterülnek el f.. . ]

M. Varró szerint az egész Hisnániábanvalamikor az ibériaiak, perzsák, föníciaiak,kelták és poénok laktak. Lusitánia nevétBacchus gvermekeinek nevétől. Lusustól, il-letve Lüsszától nyerte, kik vele együtt vet-tek reszt a dorbézolasokban. Hispánia nevétPántol, a vidék védőistenétől kapta. Amitezzel kapcsolatban Herkulesről, Pürenérőlvagy Saturnusról beszélnek az emberek, aztcsak üres mesének tartom [... ]

J20

M. Agrippa szerint Baetica területénekteljes hossza, mely az ő idejében Karthágóigterjedt, 465 000 lépés, szélessége pedig257 000 lépés volt.

A méretek számításában gyakran nagyeltérések adódnak, azért, mert vagy a tar-tományok kiterjedése változott meg, vagypedig a távolságot kisebb vagy nagyobb lé-pésekkel mérték le, vagy pedig azért, mertoly hosszú idő leforgása alatt a tenger újabbterületeket ragadott magához, néhol a partnyomult a tengerbe, vagy a folyók változ-tatták meg a part vonalait, jobban meggör-bítve, illetve kiegyenesítve azokat. Vagyazért is, mert egyesek más és más helytőlkezdték a mérést, és így adódik elő az atény, hogy két számítás sem egyezhetikmeg.f

111.2. Baetica hossza és szélessége111.3. Hispánia Citerior111.4. A Narbonensis tartomány

111.5. Itália, Tiberis, Róma és Campania[. . . 1 Tudatában vagyok annak, hogy so-

kan hálátlanságnak vagy lustaság jelénekvennék, ha csak röviden és az eddig köve-tett módon foglalkoznék azzal a területtel,mely a többieknek tápláló dajkája és anyja.és amelvet az isteni hatalom az égboltnális szebbé téve, arra választott ki, hogy egye-sítse a szétszórt országokat, lágyítsa vadszokásaikat, közös nyelv használatára bírjon

121

aftnyi sok népet, melyek különböző és mű-veletlen nyelveket beszélnek, majd pedigarra is, hogy az embereket emberiességretanítsa, egyszóval arra, hogy a világon élőösszes népeknek közös hazájává váljék.

Mit kellene tennem tehát azért, hogymindazon helységek jelességét, melyeketdolgozatomban érinteni fogok, valamintazért, hogy minden egyes ittlakó nép dol-gait kellő fényben tárgyalhassam? Hogymást ne említsek, mint a szépséges Rómát,melynek arculata fővároshoz méltó, milyenmegfelelő módon kellene tárgyalnom? Ho-gyan varázsoljam a világ szeme elé Campa-nia tündéri partjait, boldoggá tevő és elbű-völő vidékeit, melyeket a természet sajátkedvtelésére mind ide zsúfolt össze! Hogyanírjam le éghajlatát, egészséget adó és állan-dóan kellemes hőmérsékletét, számos ter-mékeny mezőit, napsütötte halmait, szelídhajlású hegyeit, a sok árnyas erdőt, a hasz-nos erdőségek sokféleségét, a hegyek kelle-mes fuvallatát, melyek oly termékenyekgyümölcsökben, szőlőkben és olajbogyókban,ahol a juhok kiváló gyapjúval bírnak, ahololy sok a kövérre hízott bika, továbbá aszámos tavakat, a rengeteg forrást és a föl-deket gazdagon öntöző folyókat, a tengertés a kikötőket, melyeknek öblei kitárt ka-rokkal várják a föld bármely részéről érke-ző kereskedőket, mely terület •— ugyancsakaz emberek hasznát szolgálva — mélyen be-lenyúlik a tengerbe. Meg sem említem itt aszellemi tehetségeket, sem a szokásokat, semaz ittlakó embereket, kik ékesszólásukkal

122

vagy tetteikkel népeket győztek le. Maguka görögök is, az öndicséretben oly mérték-telen nép, kinyilvánították véleményüketerre vonatkozóan, mert milyen nagy lehetItáliának ez a része, ha ők is Nagy-Görög-országnak nevezik!?

Ne csodálkozzanak tehát, ha ezúttal isrészben ugyanazon elveket fogom követni,melyeket az égbolt tárgyalásakor alkalmaz-tam, nevezetesen azt, hogy amint akkor csakkevés csillagot említettem, itt is csak kevésmegjegyzést fogok tenni. Olvasóimat pedigarra kérem, legyenek elnézéssel azért, hogya Föld egyes részleteit csak sietve fogomtárgyalni.

Itália alakja nagyon hasonlít a tölgyfa le-veléhez, azonban sokkal hosszabb, mint szé-les. Bal oldalán előreugró görbületet képez1,és félholdszerű amazonpajzs alakjában vég-ződik; a közepén előre nyúló részt Cocinthus-nak nevezik, amely két félhold alakú öblötés két szarvszerű nyúlványt képez. A jobboldalit Leucopetrának, a bal oldalit pedigLaciniumnak nevezik. Az Alpesek határainlevő Praetoria Augustától Rómán és Capuántúljutva, Itáliának mintegy a vállán fekvőRhegium városáig egy fejszerű görbület in-dul, s eddig a távolság 1 020 000 lépést [kb.1510 km] tesz ki. Laciniumig kiterjedésesokkal hosszabb lenne, ha ferdesége nemtűnne inkább oldalirányú kitérésnek. Itáliaszélessége különböző: az Alsó- és a Felső-tenger között, valamint a Varus és Arsia fo-lyók közötti rész 410 000 lépésnyi [kb. 600km]; középső részén, körülbelül ott, ahol

123

ftóma fekszik, az Aternus folyó torkolatá-tól (mely az Adriai-tengerbe ömlik) egészena Tiberis torkolatáig 136 000 lépésnyi [kb.201 km], és csak valamivel kevesebb az Ad-riai tengerparton fekvő Castrum Nóvumtóla toscaniai tengerparton levő Alsiumig, ésonnantól kezdve sehol sem haladja meg a300 000 lépést [kb. 444 km]. Varustól Arsiá-ig egész Itália kerülete 3 059 000 lépést[kb. 4527 km] tesz ki [. . . ]

Most pedig felsorolom kerületét és váro-sait. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartomelőrebocsátani, hogy én az isteni Augustusszerzői leírását követem, aki Itáliát XI ke-rületre osztotta. Augustustól azonban csaka számadatokat veszem át. Azok felsorolá-sát a partok valóságos helyzete alapján esz-közlöm. Túl gyors ütemű tárgyalásunk soránnem használhatom Augustusnak azt a sor-rendjét, mely szerint felsorakoztatja a vá-rosokat, ezért a vidék belső részeinek ismer-tetésénél az Augustus által is használt be-osztást fogom szem előtt tartani, az általais említett kolóniák esetében pedig csupánazokat a számadatokat veszem át, melyeketezzel kapcsolatban megjelölt [. . . ]

[... ] Ezután következik a bőven termőCampania, melynek tengeröblétől kezdődneka szőlőt termő dombok az egész világon hí-ressé vált részegítő nedűjükkel, s amintőseink mesélték, valamikor itt folyt le a leg-nagyobb vetélkedés Bacchus és Ceres kö-zött. Innen kezdődnek a setinicusok és cae-cubinusok földjei, hozzájuk csatlakoznak afalerniai és caleniai földek, majd innen

124

emelkednek a massicusok, gauranusok éssurrentinusok hegységei; itt terülnek el alaborinusok mezejei, ahol terménybetakarí-táskor az igen élvezetes alica nevű italt ké-szítik. A partokon meleg vizű források van-nak, és egyebeken kívül a tengerből mégízletes kagylókat és halakat is halásznak.Sehol másutt nem található nemesebb faj-tájú olaj, mint itt. Az emberi élvezetekbendúskálva e területet az oscusok, görögök,umbriaiak, thuscusok és a campanusok bir-tokolták [... ]

Róma városának Romulus halálakor 3 ka-puja volt, de ha hiszünk azoknak, akik más-ként állítják, akkor 4 volt. Védfalainak ke-rülete a Vespasianus császárok és cenzorokidejében, a Város megalapításától számított826 évben, 13 200 lépésnyi volt. Hét halmonfekszik, 14 kerületre van beosztva, és a La-res istenek oltalma alatt álló 265 utcake-reszteződése van. Területének hossza a ró-mai fórum legelején felállított mérföldkőtőlaz egyes kapukig (ma ugyanis 37 kapuja van,de ezek közül 12-t csupán egynek számíta-nak, a régiek közül pedig 7-et nem vesznekszámításba, mivel azok már használaton kí-vül vannak) összesen 20 765 lépést [kb. 30,7km] tesz ki. Az összes utcák teljes hossza afent jelzett mérföldkőtől számítva az utcákházsorai között a legkülső házakig, beleért-ve a pretoriánusok táborait is, valamiveltöbbet tesz ki mint 70 000 lépés [kb. 103,6km]. Hogy megfelelő fogalmat alkothassunknagyságáról, vegyük még ehhez hozzá anagy épületek magasságát is, és könnyen

125

megállapíthatjuk, hogy nagyság szempontjá-ból az egész világon egyik más várost semlehet vele összehasonlítani. Kelet íelől aTarquinius Superbus földhányása zárja le,mely valóban csodálatos mü, ugyanis ő vé-dőfalat emelt arra az alacsonyan fekvő rész-re, mely leginkább alkalmas volt az ellenségbehatolására; a város többi része igen ma-gas védőfalakkal, valamint szakadékos he-gyekkel volt megerősítve, a kiterjedt épít-kezések során keletkezett külvárosokon ki-vül [...]

111.6. Corsicáról111.7. Sardiniáról

111.8. SiciliárólAz összes itáliai szigeteket nevezetesség-

ben felülmúlja Sicilia, melyet ThuküdidészSicaniának nevezett, mások pedig háromszö-gű alakja miatt Trinacriának, illetve Tri-quetrának neveznek. Agrippa szerző szerintkerülete 618 000 lépésnyi [kb. 914 km]. Haj-dan közvetlenül érintkezett Brutium vidé-kével, később azonban közbeömlésével atenger leválasztotta onnan, és ma egy 15 000lépés [kb. 22,2 km] hosszú, Rhegia Oszlopá-nál pedig 1500 lépés [kb. 2,2 km] széles ten-gerszorost alkot. Itália határszélén levő vá-rosának, Rhegiumnak ezért adták a görögökezt a nevet. Ebben a tengerszorosban talál-ható Szkülla sziklája, ugyanitt a Kharübdisznevű örvénylő tengerrész, mindkettő hírhedtaz itt történt számos katasztrófa miatt.. .

126

. . . Tovább következnek Drepanum előhe-gyei, Tauromenium-kolónia, melyet koráb-ban Naxosnak hívtak, az Asines folyó, azéjszakai tűzkitöréseiről híres Aethna hegy.Kráterének kerülete 26 stádium [kb. 4,8 km],forró hamuja Tauromenium és Catináigszáll, dübörgése pedig Maróig és az Ikerhal-mokig hallatszik . . .

III. 9. LiparáróFIII. 10. Itália előrészén fekvő Locresről3

111.11. Európa második tengeröbléről4

111.12. Itália negyedik körzetéről5

111.13. Itália ötödik körzetéről6

111.14. Itália hatodik körzetéről7

III. 15. Itália nyolcadik körzetéről8

111.16. A Padus folyóról9

111.17. A Padus folyón túli Itáliáról, a ki-lencedik körzetről10

111.18. Velencéről, a tizedik körzetről11

Ezután következik Itália tizedik körzete,mely az adriai parton terül el, és amelyheza tarvisonai hegyből eredő Silis folyóval,Altinum városával, Loquentia folyóvalegyütt hozzátartozik Venetia is . . .

[.. . ] A Tergestinus öböl, az Aquileától23 000 lépésnyire [kb. 42 km] levő Tergestekolóniával, majd több mint 6000 lépésnyire[kb. 11 km] folyik a Formió patak, melyRavennától 189 000 lépés [kb. 279 km] tá-

127

volságban van, és régen a ma már nagyobbkiterjedéssel bíró Itália határát képezte,most azonban Istriával határos. Ez utóbbirólazt mondják, hogy nevét az Ister folyótólnyerte, és többen tévesen azt állították —ezek között a Padus folyó mellett lakottCornelius Nepos is —, hogy ez a Danubius-ból (melyet szintén Isternek is hívnak) aPadus torkolatával szemben az Adriai-ten-gerbe ömlik, és hogy e folyók, ellentétesoldalról történő befolyásukkal a közöttüklevő tenger vizét megédesítik. Ezek az állí-tások azonban helytelenek, mert a Danu-biusnak egyik ága sem ömlik az Adriai-ten-gerbe.

Ugy vélem, hogy e szerzők azért téved-tek, mert egy régi hagyomány szerint azArgó nevű hajó Tergestetól nem messze egyismeretlen nevű folyón az Adriai-tengerbevitorlázott. Az alaposabb szerzők munkáiszerint azonban a görögök a hajót vállukonvitték át az Alpeseken, majd az Isteren, Sa-vuson és végül a Nauportuson (mely innenkapta nevét, és Aemona, valamint az Alpe-sek közötti vidéken ered) hajóztak tovább.

111.19. Istria12

111.20. Az Alpesekről és az ottlakó népek-ről

Az Alpeseket számos nép lakja, kik közülnevezetesebbek a Pola és Tergeste vidékénlakó secussusok, subocrinusok, catalusok.menocalenusok.. .

128

Űgy vélem, hogy nem ésszerűtlen, ha ide-csatolom az Alpesekben található győzelmiemlékmű feliratát, mely a következőképpenszól:

„Caesar császárnak, az isteni Augustusfiának, a pontifex maximusnak, császársá-gának 14-ik évében, ki tribunusi hatalmát15 évig gyakorolta . . . a szenátus és a rómainép rendeletéből. . . mivel vezetése és pa-rancsnoksága alatt az összes felső és alsótengerek közötti alpesi lakosokat a rómainép hatalma alá vonta . . . Az általa legyő-zött alpesi népek a következők: a triumpili-nusok, camuniusok, venostesek, vennoniu-sok . . . E felsorolásban nem szerepel a cot-tianusok 12 városa, mivel akkor ezekkel nemvoltunk ellenséges viszonyban, és mivel azo-kat Pompeius törvénye a municipális váro-sok alá rendelte."

Íme ez Itáliának az istenek által meg-szentelt földje, ezek népei és ezek lakosai-nak városai [. . . ]

111.21. Illyricum13

111.22. Liburnia"111.23. Macedónia15

111.24. Noricum16

A carnusok és japydek területének szélén,ahol a nagy Ister folyik, a rhetiaiak földjehatáros a nóricumbeliekével. Utóbbiak váro-sai: Virunum, Celeia, Teurnia, Aguntum,Vianiomina, Claudia, Flavium és Solvense.

9 — A természet históriája 129

Noricumot a Peiso-tó választja el a bójusokpusztáitól, melyeken ma az isteni Claudiuscsászár által alapított Sabaria telepesei ésScarabantia város lakói laknak.

111.25. Pannónia17, Dalmácia18

Ezután Pannónia makktermő vidéke kö-vetkezik, ahol az Alpesek ormai már szelí-debben lejtenek, s észak-déli irányban átsze-lik Illyricumot, és jobbra meg balra eny-hébb lejtőkkel bírnak. Az Adriai-tengerpartjára néző részt Dalmáciának és a máremlített Illyricumnak hívják. Ettől északraterül el Pannónia, mely a Danubius folyó-val határos. Ezen a vidéken két településvan: Aemona és Siscia. A Danubiusba ömlőnevezetesebb és hajózható folyó a szilajabbDraus, mely Noricumban ered, és a szelí-debb Saus, mely a carnióliai hegyekbenered, a két folyó között pedig 120 000 lépés-nyi [kb. 177,6 km] távolság van. A Drausa szerretesek, szerrapillesek, iasesek és sand-rizetesek területén, a Saus pedig a colapiá-nusok, braucusok területén folyik keresztül.Ezek az itt lakó nevezetesebb népek . . .

[. . . ] A Bacuntius folyótól 45 000 lépésrefekszik Taurunum, aiiol a Saus a Danubius-ba ömlik.

111.26. Moesia18

A Pannoniával szomszédos tartománytMoesiának hívják, mely a Danubius folyásamentén terül el a Pontusig, és az említetttorkolatnál kezdődik. Ezen a vidéken laknak

130

a dardanusok, celegerusok, triballusok, ti-machusok, moesiaiak, trákok és a Pontussalszomszédos szküták.

Nevezetesebb folyói a dardanusok vidékéna Margis, Pingus, Timacus, a Rhodope hegy-ségből eredő Oescus, a Haemus hegységbőleredő Utus, Escamus és Ieterus.

[... ] Illyricum partjainak közelében többmint 1000 sziget található, mivel itt a ten-ger sekély, és a tengerár sem váj mély med-ret. Említésre méltók a Timavus torkolatá-val szemben levő meleg források, melyeknekvize dagálykor bőségesebb, továbbá az ist-riai mezők mellett fekvő Cissa és Pullariaszigetek, melyeket a görögök Absyrtidesek-nek neveznek, az itt meggyilkolt Absyrtus-nak, Médeia testvérének nevéről. Mellettüktalálhatók az úgynevezett Electrida szigetek.A görögök szerint itt található az electrum-nak nevezett borostyánkő. Ez azonban csakújabb bizonyítéka a görög szájhősködésnek,mivel ilyen köveket e szigeteken soha senkisem talált...

IV. KÖNYV

mely a mostan vagy valamikor itt lakó népektelepüléseiről, nemzetségeiről, tengereiről, városairól,

kikötőiről, hegységeiről és területükről szól

Európa harmadik nagy tengeröble az ak-rokeraunusok hegységeinél kezdődik és aHelleszpontosznál végződik. 19 kisebb öblénkívül hossza 125 000 lépés, és magába fog-lalja Epeiroszt, Akarnaniát, Aitoliát, Pho-kiszt, Lokriszt, Akhaiát, Messeneát, Lako-niát, Argoliszt, Megariszt, Attikát és Boio-tiát. A másik tengerparton találhatók a máremlített Phokisz és Lokriszon kívül: Dorisz,Phthiotisz, Thesszália, Magneszia, Makedó-nia és Thrákia. A régi időkben ezeknek azöblöknek partvidékeiről indult ki az egészgörög mondavilág, és ugyancsak innen áradtszét a nagyvilágba a tudományok ragyogásais, amiért ezek tárgyalásánál kissé többetfogok időzni.

Az a vidék, melyet általánosan Epeirosz-nak hívnak, az akrokeraunusok hegyeinélkezdődik. Az első itteni népet khanusoknaknevezik, innen származik a Khaonia név,majd következnek a theszprotesek és anti-goniuszok, ezt követőleg a híres Aornosz,melynek kigőzölgései a madarakat megölik,azután pedig a kesztrinusok, perrhaibusok(kiknek területéhez a Pindusz hegység istartozik), a kassziopaiusok, drüopeszusok,szelleisek, hellopiesek, molosszusok (kiknéla jóshelyéről híres dodoneuszi Jupiter temp-

132

loma található) . . . következnek, majd pediga Tomarusz hegy, melynek lábánál Theo-pomposz szerint 100 forrás ered.

IV. 1. Epeirosz1

IV.2. Aitolia2

IV.3. Lokrisz3

IV.4. Peloponneszosz4

IV. 5. Akhaia5

IV.6. Árkádia8

IV.7. Graecia7 és Attika8

IV. 8. Thesszalia9

IV.9. Magneszia10

IV.10. Makedónia11

IV.ll. Thrákia12

Következik Thrákia leírása, melynek lakóia legerőteljesebbek Európában, és 50 katonaikörzetre vannak felosztva. Népei közül (kik-nek nevét nehéz kimondani) a denszeletusokés a maedusok a Sztrümon patak jobb part-ján laknak, és területük a fennebb említettbiszaltesek vidékéig terjed.

[... ] A Haimosz hegység 6000 lépés ma-gas.13 Az Isztrosz felőli északi oldalon amoesiaiak, geták, aoták, gaudeszek és a dá-riaiak, tőlük lennebb a szarmata arreusok(kiket még areatusoknak is hívnak), továbbáa szküták, a Pontosz környékén pedig a mo-

133

EÍszenusok és szithoníaíak (kik közül a híresköltő, Orpheusz is származik) laknak.

Ezek szerint észak felől Thrakiát az Iszt-rosz, kelet felől a Pontosz es Propontisz, délfelől pedig az Egei-tenger határolja. ASztrümontól kezdve ennek partján a követ-kező városok találhatók: Apollónia, Oiszü-ma, Neapolisz, Batosz [. . . ]

[. . . ] A Pontosz innenső partjánál, aholaz Isztrosz torkolata van, kezdődik Thrákia.Ezen a területen találhatók a milésziaiaklegszebb városai: Isztropolisz, Tomisz ébKallatisz, mely utóbbit régebben Akorve-tisznak hívtak. Valamikor itt volt Herakleaés Bizone városa is, meKeket egy földhasa-dás elnyelt. Jelenleg még ott van Dionüszo-polisz, melyet régebben Krunosznak nevez-tek, és melyet a Zürasz patak öntöz. Ezt aterületet az úgynevezett aroterikus szkütáklakják, kiknek városai: Aphrodisziasz, Li-bisztosz, Zigere, Borkőbe, Eumenia, Parthe-nopolisz, Gerania (ahol a pigmeusok népelakott, kiket barbár nyelven cattuseseknekneveztek, és akiket egyesek szerint a darvakűztek el onnan) [. . . ]

IV.12. Az említett területekhez tartozószigetek: Kréta, Euboia, Kükladesz, Szpora-desz, továbbá a Helleszpontosz, Pontus Eu-xinus, Maeotisz, valamint Dácia, Szármátiaés Szkütia szigetei

[. . . ] Európa nagy tengeröblei közül anegyedik a Helleszpontosztól a Maeotisz-medencéig terjed. Előbb azonban szükséges-nek tartom ismertetni az egész Pontosz alak-

134

ját, hogy így az egyes részeket könnyebbenfel lehessen ismerni.

[.. . ] Az első tengerszorost Helleszpon-tosznak hívják. E célból készített hajóhídonitt vitte át a túlsó oldalra hadseregét Xer-xész, a perzsák királya. Innen az ázsiai Pria-pus városáig nyúlik előre 86 000 lépés hosz-szúságban a nagyon keskeny Euripusz, ame-lyen valamikor Nagy Sándor haladt at.Ettől kezdve a tenger kiszélesedik, majd új-ból összeszűkül; a széles részt Propontisz-nek, a keskenyt pedig thrákiai Boszphorosz-nak hívják, mely 500 lépés [kb. 740 m] szé-les, és amelyen áthaladt egy hídon Xerxészatyja, Dareiosz, csapataival együtt. Ettőlkezdődően a Helleszpontoszig 239 000 lépés[kb. 353,7 km] távolság van. Ezután egynagy kiterjedésű tenger következik, a Pon-tus Euxinus, melyet régebben Axenosznakhívtak, mely mélyen benyúlva jelentős szá-razföldet foglal el, majd pedig partja szélesívet alkot, mindkét oldalán szarvszerűen ki-nyúlva visszafelé görbül, és ezáltal a szkü-tiai ív alakját kapja. Ívelésének középső ré-szén érinti a Maeotisz-medence torkolatát.E 2500 lépés [kb. 3,7 km] szélességű torko-latot kimériai Boszphorosznak nevezik [...]Thrákia leírása során megemlékeztünk azIsztropoliszig terjedő és az Isztrosz torkola-tának vidékén húzódó negyedik tengeröbölpartján élő népekről. E folyó Germániábanaz Abnota nevű hegység gerincéből ered, agalliai Rauricum városa vidékén, mely azAlpeseken túl több ezer lépésnyire fekszik,és a beleömlő vizektől hatalmas folyóvá

13S

nőve, Danubius néven sok nép országán átfolyik. Onnan pedig, ahol Illyricumot érin-ti, Isztrosznak hívják. Miután 60 mellékfo-lyó vizét felvette (ezeknek alig a fele hajóz-ható), 6 széles ágra14 szakadva a Pontusbatorkollik.

Első ágát Peukesznek nevezik. Mellettevan az ugyancsak Peukesznek nevezett szi-get, melyet egy 19 000 [kb. 28,1 km] lépés-nyi nagy tó1 5 fog körül. Ugyanebben a me-dencében, Isztropolisz városa felett, egy63 000 lépés [kb 93,2 km] kerületű tó kelet-kezett, melyet Halmürisznek neveznek. AzIsztrosz második ágát Narakusztomának, aharmadikat, mely a Szarmatika sziget köze-lében van, Kalonsztomának, a negyediketPszeudosztomának (az általa képezett Kono-pon Diabaszisz szigettel együtt) nevezik,majd a Boreosztomának és Szpireosztomá-nak nevezett ágak következnek. Ezeknek azágaknak torkolatai oly nagyok, hogy a ten-ger vizét 40 000 lépésnyire [kb. 59,2 km]visszanyomják, és így az ivásra is alkalmasédes vizű marad.

A további területet innen kezdve a szkü-ták népes nemzetségei: a geták (kiket a ró-maiak dákoknak neveznek), a szarmaták (ki-ket a görögök szauromatusoknak neveznek),valamint a hozzájuk tartozó hamaxobusok,illetve aorszusok lakják, majd a rabszolgák-tól származó elfajult szküták, a trogloditákés végül az alanusok és a roxolánok sürütelepüléseit találjuk.

A Danubius felső folyása és a herciniaierdő s vidék közötti részen a pannoniai téli

136

szállásokig (amelyek a germánokkal szom-szédosok) a carnuntusok, a mezei és sík ré-szeken pedig a szarmata jazygesek laknak,A Pathyssus folyóig terjedő hegyes és erdősvidéket a dákok lakják, akiket az előbbiek alapályos vidékekről kiűztek. A Marus, illet-ve a Duria folyó mentén, mely e népeketa suevisektől és Vannius birodalmától vá-lasztja el, a velük szemben levő vidéken abasternusok laknak, majd pedig más germánnépek következnek.

Agrippa szerint az Isztrosz és az óceánközött fekvő terület hossza 1 200 000 lépés,szélességét pedig a szarmata pusztaságtól aVisztula folyóig 440 000 lépésre becsüli.

Általában a szküta név átment a szarma-tákra és germánokra, de ez az elnevezésmár elavulttá vált, és ma már csak azokraa népekre vonatkozóan használják, amelyeknagyon távoli vidékeken laknak és majdnemteljesen ismeretlenek.

[. . . ] Taprisztól beljebb laknak az aukhe-tusok, akiknek a földjén ered a Hüszpaniszfolyó, a nereusok, kiknek területén a Bo-rüszthenesz ered, továbbá a genolusok,thusszageták, budinusok, baszilidák, vala-mint a kékre festett hajú agathirszusok.Ezektől északra laknak a nomádok és azanthropophágusok.

[. .. ] Ezután Riphae hegyei, valamint aszünet nélkül tollszerüen hulló haváról Ptc-rophorosznak nevezett vidék következik. Eza világ megátkozott vidéke, melyet a ter-mészet is állandóan sürü ködbe burkol. Itt

137

születik a hideg és a fagyos északi szél(aquilio).

Ha egyáltalán elhihető, ezeknek a hegyek-nek a lábainál, az aquilión túl egy hyper-boreusoknak nevezett boldog nép lakik,melynek tagjai hosszú életűek. Mesés és cso-dás dolgokat beszélnek róluk. Sokan úgyvélik, hogy itt van a világ sarka, a csillagokpályájának legtávolabbi pontja, ahol a napfél éven át süt, és mindössze csak egyetlennapig tűnik el, és nem a tavaszi napéjegyen-lőségtől őszig, mint ahogy a tudatlanok ál-lítják. Ott evenként csak egyszer, a nyárinapfordulatkor kel fel a nap, és csupán egy-szer, a téli napfordulatkor nyugszik le. Ittállandóan süt a nap, éghajlata kellemes ésmentes az ártalmas szelektől. Az ittlakó népaz erdőkben és berkekben lakik, az istentegyenként vagy csoportosan imádja, és is-meretlen náluk a civakodás és a betegség.Akkor halnak meg, ha már nagyon öregekés ráuntak az életre. Ilyenkor alaposan jól-laknak, testüket illatszerekkel bekenik, majdegy magas szikláról a tengerbe vetik magu-kat. A temetkezésnek e módját tartják alegjobbnak. Egyesek e népet az ázsiai ten-gerpart legkülsőbb vidékére helyezik, nempedig Európába, mivel ott a velük hasonlószokásokkal bíró és ugyanolyan helyekenlakó attacusok laknak. Mások a két nap kö-zépső részére helyezik őket, éspedig a le-menő nap antipodusai és a felkelő nap kö-zötti részre, ami azonban bizonyára tévedé-sen alapszik, mivel ott egy nagy kiterjedésűtenger terül el. Egyesek ezek vidékét odahe-

138

lyezik, ahol a nap fél évig állandóan világít,és azt beszélik, hogy a népek reggel vetnek,este takarítják be a gyümölcsöt és éjsza-káikat barlangokban töltik.

E nép létezését nem lehet kétségbe von-ni, mivel nagyon sok szerző megírta róluk,hogy gyümölcseik első termését Apolló ré-szére a delphoi templomba szokták küldeni,kit különösen imádtak. E gyümölcsöket szűzleányok vitték oda, kiket a népek közöttivendégszeretet nevében ott több éven átnagy tisztelettel fogadtak; egyszer azonbane vendéglátói hűséget velük szemben meg-sértették, s azután úgy intézkedtek, hogyvallási adományaikat a hyperboreusok csakhatárukig vitték cl, ott átadták a szomszé-dos lakosoknak, ezek ugyanígy továbbítottákszomszédaiknak, és ily módon juttatták elDelphoiba. De később e szokás teljesen meg-szűnt. [. . . ]

IV. 13. A Pontosz szigetei16

IV.14. Germania17

IV. 15. A Galliai-óceán szigetei18

IV.16. Britannia és Hybernia19

IV. 17. Gallia20

IV.18. Lugduniai Gallia21

IV.19. Aquitania2á

IV.20. Innenső Hispánia23

IV.21. Lusitania24

139

. IV.22. Az Óceán szigetei25

IV.23. Egész Európa méreteiMiután befejeztük Európa egész kerüle-

tének tárgyalását, nehogy valami is kima-radjon abból, amit az olvasó meg akar is-merni, tárgyalni fogjuk még összesítő mé-reteit. Artemidorosz és Iszidorosz szerint aTanaistól Gadesig hossza 8 214 000 lépésttesz ki.

[. . .] Ezután pedig áttérünk Afrika ésÁzsia leírására.

V. KÖNYV

mely a mostan és a hajdan itt lakott népek települését*nemzetségeit, tengereit, városait, kikötőit, hegységeit

és ezek kiterjedését tartalmazza

A görögök Afrikát az előtte levő és Egyip-tomig tartó Libycum tengerrésszel együtt Li-byának hívják. Sehol a földkerekségen nincsoly kevés tengeröböl, mint itt, mivel nyu-gattól kezdve a tenger partja ferdén húzódik.Az ottani népek és városok nevét mi aligtudjuk kiejteni, nem úgy, mint ahogy ők te-hetik ezt saját nyelvükön. E népek megerő-sített várakban élnek.

V.l. Mauritánia1

[ . . .] Afrika első vidékét Mauritániánaknevezik.

[.. .] Zilis városától 32 000 lépésnyire fek-szik a Claudius császár által alapított telepü-lés, Lixus, melyről őseink mesébe illő dol-gokat meséltek, éspedig azt, hogy e vidékenvan Antaeusnak vára, aki itt verekedett megHerkulessel, és itt virágoztak a Heszperidákkertjei is. A tenger tekervényes partú öblemélyen belenyúl a szárazföldbe, amelyrőlazt mondják, hogy egy őrálló sárkány ábrá-jához hasonlít. . . Ott van Herkules oltárais, de néhány vad olajfán kívül a mesebeliaranygyümölcsöket termő erdő azonban nemlétezik ott.

Valóban kevésbé csodálkozhatunk a gö-rögök határtalan hazugságain e kertekkelkapcsolatban, valamint a Lixus folyóról szó-ló mendemondáikon, ha arra gondolunk,

141

Ijogy újabban a mi latin szerzőink közül isegyesek hasonló csodálatos dolgokat mesél-tek erről a vidékről. . . akik közül még Cor-nelius Nepost is igen elragadta a felületeshiszékenység.

Azt mesélték, hogy a homoksivatag köze-pén emelkedik ki az egekig érő Atlasz hegy-ség .. . hogy az ott lakók nem tűrik, hogybárki is nappal meglássa őket, továbbá, hogyezen a vidéken mély csend és borzalmas el-hagyatottság honol, az ideérkezők lelkétmély vallásos érzelem és borzalom szállj ameg, amikor megpillantják a fellegek feléemelkedő és a hold koszorúját érintő hegycsúcsát. Az éjszakákban gyakran csillogótüzek gyúlnak, amelyeknek fényénél az ae-gipanusok és a satírák vadul zajongva, afuvolák és sípok hangja, valamint a dobokés cimbalmok üteme mellett bujáikodnak.Mindezeket, valamint Hercules és Perseustetteit is, neves írók írásaiból ismerjük. Eza terület óriási és nagyrészt ismeretlen.

Hanno pun vezér írásbeli feljegyzései isfennmaradtak, aki a pun hatalom virágko-rában Afrika felkutatását rendelte el. Mun-káját a görög és római szerzők közül többenfelhasználták, és ahhoz mesebeli dolgokatfűztek. Több Hanno által alapított város-ról is megemlékeztek, amelyeknek nemcsakemléke, de még nyoma sem maradt fenn [...]

A római fegyveresek első ízben Claudiuscsászár idején törtek be Mauritániába, ami-kor Aedemon nevű szabados meg akartabosszulni a Caligula császár parancsára meg-ölt Ptolemaiosz király halálát. A barbárok

142

e területekről akkor elmenekültek, és a ró-maiak az Atlas hegységig jutottak el. AzAtlas hegységbe való behatolás nemcsak acsászári helytartók és a szenátus által meg-bízott és e háborút vezető parancsnokok di-csősége volt, hanem a római lovagrend tag-jaié is, akik az első sorokban harcoltak.

Ugy, ahogy előbb már említettük, ebbena tartományban 5 római kolónia van, s va-lószínű, hogy e területet a fontossága miattkeresztül-kasul bejárták. A helyszínen szer-zett tapasztalat nagyon sok esetben megha-zudtolta a híreszteléseket, mert a főtisztvi-selők ahelyett, hogy a valóságot felkutattákvolna, szégyenteljes tudatlanságukat nemrestelltek hazugságokkal leplezni. Mert misem könnyebb annál, hogy valaki a valóságtekintetében tévedésbe essék, hiszen a leg-tekintélyesebb szerzők is hamis adatokat kö-zöltek. De még jobban csodálkozom azon,hogy e vidékeket azok a férfiak sem ismer-ték meg, akik mint a lovagrend tagjai vagymint a szenátus küldöttei végigkutatták azerdőségeket, de csak a fényűzési szempon-tokat tartották szem előtt mint legfontosab-bat, és csak elefántagyarakat és cédrusfátkerestek, és arra törekedtek, hogy a getuliaiszirteken múrexkagylókat és bíborkagylókattaláljanak.

[ . .. ] Suetonius Paulinus, ki abban azidőben konzul volt, a rómaid-vezérek közülelsőként hatolt be több ezer lépésnyire azAtlas vidékére. A hegy magasságárófyiagy-jában ugyanazokat mondja el, mint a töb-biek: hogy a hegy alját sűrű és magas, er-

143

dők borítják, de Ő nem ismervén a fák faj-táját, csak annyit jegyzett fel, hogy óriásinagyok, sima kérgüek és göcstelenek, leve-leik a Cupressuséihez hasonlóak, ezenkívülerős illatuk van, finom szőrzettel fedettek,és hogy e szőrzet feldolgozásával ruhaké-szítésre alkalmas selyemszövet nyerhető.Azt is elmondta, hogy a hegy magas csú-csait nyáron is hó borítja, és hogy ő tíznapikatonai menetelés után érkezett oda, majdfekete porral takart pusztaságokon keresz-tül továbbment a Nigernek nevezett folyóig,ahol kopárra perzselt sziklák emelkednek amagasba, továbbá azt, hogy a vidék a forró-ság miatt még télen is lakhatatlan, úgy,ahogy egyébként ezt ő maga is tapasztalta.

Azokat, kik ide legközelebb laknak, s kik-nek erdői elefántokkal és mindenféle vadál-latokkal meg kígyókkal vannak tele, cana-riusoknak hívják, mivel a kutyák beleivelés más vadállatok húsával táplálkoznak . . .De már eleget, sőt túl sokat is beszéltem azAtlas-hegyről.

V.2. Tingitana tartomány2

V.3. Numidia3

V.4. Afrika4

V.5. Kürene5

V.6. A mareotiai Libya6

V.7. Afrika körül és a vele szemben levőszigetek

V.8. Az aithiopusok7

144

Afrikának belső, délen íekvő részében ésa getusok felett közbeékelődő sivatagon túla libya-aegyptusok, majd pedig a leuc-ae-gyptusok laknak. Rajtuk túl, a fennebb em-lített folyó mentén egy másik aithiopusinép, a nigriták élnek, majd pedig a gymne-tesek, pharusiaiak... és ezeknek országaután kelet felé kiterjedt sivatagok vannak.Szomszédságukban élnek az atlantusok, a fé-lig vad aegipanusok, a blemmyusok, gam-phasanthusok, satyrusok és himantopodusok.Ha egyáltalán el lehetne hinni, az atlantu-sok szokásaikban elfajultak az emberektől,mivel nem használnak neveket, a felkelő éslemenő napot borzalmas átoknak tekintik,ami veszedelmet hoz magukra és földjeikre,továbbá nem szoktak álmodni úgy, ahogyezt a többi emberek teszik. A trogloditákbarlangokat vájnak ki és ezekben laknak,táplálékuk kígyóhús, hangjuk nincsen, ha-nem csak sziszegnek, és beszédre teljesenképtelenek. A garamiták nem ismerik a há-zasság intézményét, közösségben élnekegyütt az asszonyokkal. A gamphasantesekcsupaszok, nem háborúskodnak és elkerülikaz idegeneket. Azt mondják, hogy a blem-myusoknak nincs fejük, és hogy a szájukés az orruk a hasukon van. A satyrusoknakcsak az alakjuk emberi, de semmi embertszokást nem ismernek; az aegipanusok alak-ja pedig olyan, amilyennek a festők ábrázol-ták. A himantopodusok szíjlábúak, akik kí-gyó módra változtatják helyüket. A pharu-siusokról, kiket valamikor perzsáknak hív-

10 — A természet históriája 145

tak, azt beszélik, hogy Herkules kísérői vol-tak akkor, amikor a Heszperidákhoz utazott.

Több említésre méltót nem találtam Afri-káról.

V.9. ÁzsiárólAfrikával Ázsia közvetlen összefüggésben

van. Utóbbinak hossza a canopei Nilus tor-kolatától a Pontoszba való betorkolásáig Ti-moszthenesz szerint 2 639 000 lépést tesz ki.Eratoszthenesz szerint a Pontosz betorkolá-sától a Maiotisz betorkolásáig 1 645 000 lé-pés távolság van. A Tanais folyótól számít-va (beleértve Egyiptomot is) Artemidoroszés Iszidorosz szerint Ázsia 5 375 000 lépésttesz ki. Tengereit a parti lakosok különbö-zőképpen nevezték, és ezért azokkal fogomén is megnevezni.

Afrikához legközelebb fekszik Egyiptom,mely a terület belső részei felé déli irány-ban nyúlik és az aithiopusok vidékéig ter-jed, kik a túlsó részen laknak. Alsó részéta Nilus határolja, amely jobb és bal ágraoszlik, melynek capóniai torkolata Afrikától,a pelusiacusi pedig Ázsiától választja el, aköztük levő távolság pedig 170 000 lépésnyi.Egyesek Egyiptomot szigetnek tartják, mi-vel a Nilus úgy választja ketté, hogy há-romszöget képez. Sokan azért Egyiptomot agörög betű alakjáról Deltának is nevezik[•••3

A Nilus forrása ismeretlen. Előbb sivata-gokon és forró vidékeken, óriási kiterjedésűterületeken folyik át; titkait azonban csak

146

alapos és békés időben végzett kutatássallehetne megismerni, nem pedig csak hábo-rúskodások alkalmával, úgy, mint ahogy ezeddig az összes többi területek esetében tör-tént. Juba király szerint a Nilus Alsó Mau-ritánia egyik hegyéből, nem távol az óceán-tól ered, majd egy tavat képez, melyet Ni-lisnek neveznek [. . . J

Megállapították azt is, hogy vize szintjé-nek magassága attól függ, hogy Mauritániá-ban mennyi eső vagy hó esett.

Miután a Nilus kilép a tóból, felháborod-va azon, hogy homokos helyeken és puszta-ságokon kell keresztülfolynia, pár napi já-rásnyira a föld alá rejtőzik. Majd újra a fel-színre tör, és újabb tavakat alkotva (ugyan-olyan halféleségekkel), a caesareai Mauritá-niában lakó massaesylus nép vidékén folyik,s ezt mintha csak azért tenné, hogy embe-rek társaságában legyen. Majd 20 nap járás-nyi távolságra az aithiopusok vidékétől is-mét a sivatag fövényébe bújik. Itt embere-ket érezvén, egy forrásból (mely valószínű-leg azonos azzal, melyet Nigrisnek neveznek)újból felszínre tör. Innen kezdve Afrikát el-választja Aithiopiától, és noha nem folyikemberlakta vidékeken, ott mégis sok vad ésotromba állat él, és nagy kiterjedésű erdőkborítják partjait. Az aithiopusok területénekkettészelése után Astapusnak nevezik, amiaz ottlakók nyelvén sötétségből jövő vizetjelent [... ]

Közvetlen ezután több sziget állja útjét,ami csak tovább fokozza dühét, majd he-gyek közé szorul, és folyása még gyorsabbá

147

válik. Rohanó vizeit az aithiopiai Katadou-pesznek nevezett vidékre vezeti, és az útjá-ban álló sziklák között az utolsó vízesésétalkotja. A sziklákról nem is annyira folyik,mint inkább óriási zajjal zúdul a mélybe,majd megtörtén és lecsendesülten megsze-lídülve folyik tovább még egy bizonyos sza-kaszon, és számos ágra bomolva az egyipto-mi tengerbe ömlik, megtermékenyítve a föl-deket [... ]

Vízszintjének növekedését különbözőokoknak tulajdonítják. Az okok közül a leg-valószínűbb az, hogy a passzát szelek (Ete-siae), melyek abban az időben a folyó fo-lyásával szemben fújnak, a tenger vizét apartról befelé kényszerítik. Mások szerintaz áradás az aithiopiai nyári záporesőknektulajdonítható, melyeket ugyancsak a pasz-szát szelek hoznak ide a földkerekség másrészeiről [ . . . ]

Timaiosz matematikus titokzatos módonmagyarázza ennek okait, feltételezvén, hogya Nilus (melynek forrását Phialának hívják)föld alatti mederben folyik, és a forróságelől a füstölgő sziklák között gőzölögve el-rejtőzik. Amikor pedig egy bizonyos idő-szakban közelébe kerül a Nap, felszínre hoz-za forrósága erejével, és ott folyik tovább,de nemsokára újból alábújik, hogy e forró-ság ne eméssze el őt teljesen. Ez akkor tör-ténik, mikor a „Kutya csillag"8 megjelenik,ugyanis ilyenkor a nap az Oroszlán csillag-képébe jut, tehát merőlegesen áll forrásafelett, és sehol sem vet árnyékot. Legtöb-ben ezért úgy vélekednek, hogy akkor fo-

148

lyik megduzzadva, mikor a nap észak felétávolodik, éspedig amikor a Rák és Orosz-lán csillagképben van, és ilyenkor ezértszárad ki kevésbé. Mikor a nap újból a Bakcsillagképbe kerül, majd visszajut a délisarkhoz, akkor felszívódik, és újból seké-lyebb folyásúvá válik . . .

Nyári napfordulat után, újhold kezdetén,amikor a nap a Rák csillagképen halad át,a Nilus lassan és mérsékelten dagadni kezd,amikor pedig az Oroszlán csillagképen ha-lad át, dagadása nagyon bőséges; amikor aSzűz csillagképbe kerül, visszatér medrébeugyanolyan módon, mint amikor megnöve-kedett. Régi partjainak szintjét Hérodotoszszerint az áradást követő 100-ik napon nyerivissza. A Nilus növekedése idején úgy tart-ják, hogy vallásilag tilos királyoknak éskormányzóknak hajózni rajta.

A vízszint változásainak mértékét kutak-ban elhelyezett mérési jelek alapján állapít-ják meg. E szint valódi magassága 16 kö-nyököt (kb. 7 m) tesz ki; alacsonyabb víz-álláskor nem önti el az összes területeket,magasabbnál pedig később vonul vissza.Utóbbi esetben a túl nedves földek miattkitolódik a vetési idő, a másik esetben pe-dig a túl kiszáradt földbe nem lehet meg-kezdeni a vetést. Mindkettőnek rendkívülijelentősége van az egész országra nézve. A12 könyöknyi vízállásnál éhség áll be, 13könyöknél még mindig az éhség fenyeget,a 14 könyöknyi vízállás jókedvre hangoljaa népet, 15 könyöknyi jólétet, a 16 könyök-nyi szint pedig bőséget eredményez. A mos-

149

tani időkben, Claudius császársága alatt alegnagyobb vízszint 189 könyöknyi volt, alegkisebb pedig a pharsalusi csata idején[i.e. 49], a Nilus mintha ily csodalatos mó-don adott volna kifejezést ellenszenvének aNagy Férfi (Pompeius) megöletése miatt.

Amint a vízállás eléri legmagasabb pont-ját, megnyitják a gátakat a földek elárasz-tása végett, miután pedig a földek megsza-badulnak tőle, nyomban megkezdik a ve-tést [ . . . ]

V.10. AlexandriaAz egyiptomi tengerpart joggal dicseked-

hetik Alexandriával, melyet afrikai oldalonNagy Sándor alapított, és amely 12 000 lé-pés távolságra fekszik a canopiai Nilus-tor-kolattól, Mareotis tava mellett; régebbenArapotesnek hívtak. Tervét Dinokhareszépítész készítette, kinek kiváló tehetségetöbbféleképpen nyilvánult meg; átmérője15 000 lépésnyi, alakja pedig egy szélénsallangokkal ellátott makedóniai köpenyhezhasonlít, mely jobb és bal oldalon szöglete-sen előrenyúlik; ennek ötödrésze a királyipalota [... ]

V.ll. Arábia10

V.12. Syria, Palaestina, PhoinikeA sivatagi Arábia mellett a tenger part-

ján Syria terül el, melyet hajdan a világlegnagyobb kiterjedésű vidékének tartottak,s több elnevezés alatt van felosztva: az ara-bokkal határos részt Palaestinának, Judeá-

1S0

nak, Coelének, végül pedig Phoinikiának, abelső részt Damascenának, tovább dél feléBabyloniának, azon túl pedig az Euphratesés Tigris folyók közötti részt Mesopotámiá-nak, a Taurus hegyen túli részt Sophenes-nek, az innensőt pedig Komagenesnek hív-ják [. . .]

A betűk, a csillagászati, hajózási és ka-tonai eszközök feltalálása miatt a föníciainép nagy hírnévnek örvend [. . . ]

V.13. Idumaea, Palaestina, Samaria, As-calo, Azotus és Caesarea

V.14. Judaea, Galilaea, Hierico, Emmaiis,Lydda, Joppe

Idumaeán és Samarián túl nagy hosszú-ságban és szélességben Judaea terül el. Azta részét, mely Syriával határos, Galileának,azt, amely Arábiával és Egyiptommal hatá-ros, Peraeának hívják; meredek hegyekszelik át, és Judaeától a Jordanis folyó vá-lasztja el. Judaea többi része 10 tartomány-ra oszlik a következő sorrendben: Hiericun-tis, pálmákkal beültetve és források általbőven öntözve, Emmaiis, Lydda, Joppe, Ac-rabates, Gophnis, Thamna, Betoleththepe-nes, majd Orine, ott, ahol nemcsak Judaeá-nak, hanem az egész keleti vidéknek is leg-híresebb városa, Hierosolyma11 volt; végülpedig Herodium, hasonnevű híres városával.

V.15. A Jordanis folyóV.16. Az Aszphaltitesz tó 1 2

V.17. Az essenieli nemzetsége

151.

Az Aszphaltitesz tótól nyugatra, de ennekártalmas kigőzölgéseitől mégis távolabb la-kik az esseniek nemzetsége, kik a földkerek-ség összes többi népeitől eltérően csodávalhatáros módon, magánosán, pénztelenül, fe-leségek nélkül és lemondva a szerelem gyö-nyöreiről, csupán a pálmafák társaságábanélnek. Számuk állandóan kiegészítődik azújabb jövevények tömegével, kik az életbebelefáradva, a sors viszontagságai ellen ittkeresnek menedéket azok között, kik meg-vetik az általános emberi szokásokat. ígyél évszázadok ezrei óta (mert még kimon-dani is hihetetlennek tűnik!) ez az örökké-való nép, melynél soha senki sem születik;mások életuntsága náluk ily termékennyéválik! Ezeken túl létezett az Engadda nevűváros, mely termékenységében és pálmaer-dők tekintetében Hierosolyma város utánkövetkezett; ma már ezek csupán romhal-mazok. Következik a sziklára épült Masadavára és tőle nem messzi Aszphaltitesz tava,Idáig tart Judaea.

V.18. Dekapolisz13

V.19. Türosz és Szidon"De térjünk vissza Phoinikia partjaihoz. Itt

létezett Krokodilon városa és hasonnevű fo-lyója. Ma már csak a valamikor itt lakottdórusok és szükaminusok városainak emlékemaradt fenn [. . . ] Türosz volt az, mely va-lamikor a világ másik végén fekvő Gadestalapította; ma már csak arról nevezetes,hogy itt halásszák a bíborcsigát [ . . . ] majd

152

következik Szidon városa, ahol feltaláltákaz üveget, és amelynek lakói BoiotiábanTheba városát alapították.

V.20. A Libanus hegy15

V.21. Az antiokhiai Syria16

V.22. A Casius hegység17

V.23. Coelei Syria18

V.24. Az Euphratesz19

V.25. Palmyra20

V.26. Hierapolisz21

V.27. Kilikia és a hozzá tartozó isauricu-sok és homonadusok népei; Piszidia, Lükao-nia, Pamphülia, a Taurus hegység és Lükia22

V.28. Az Indus folyó23

V.29. Laodikea, Apamia, Ionia, Epheszosz24

V.30. Aiolisz, Troasz, Pergamosz25

V.31. Ázsiával szemben levő szigetek;Pamphülosz tengere, Rhodosz, Szamosz,Khiosz26

V.32. Helleszpontosz, Miszia, Phrügia, Ga-latia, Bithünia, Boszphorosz27

VI. KÖNYVmely a mostani és a régebben itt élt népek településihelyeit, nemzetségeit, tengereit, városait, kikötőit,

hegyeit, folyóit és ezek terjedelmét tartalmazza

VI. 1. A Pontus Euxinus1

A Pontus Euxinust régebben barátságta-lanul vad volta miatt Axenosznak hívták[ . . . ] Európa és Ázsia között terül el.

[. . . ] A szétválás ellenére a Boszphoroszpartjai továbbra is testvéri egyetértésbenélnek, mivel az innenső partról a madarakéneke és a kutyák ugatása a túlsó parton isjól hallható, sőt a két földrész között mégaz emberi hang útján való érintkezés is le-hetséges, hacsak a viharos szél ezt meg nemakadályozza [. . . ]

VI.2. A paphlagóniai és kappadókiai né-pek2

VI.3. Kappadókia3

VI.4. Themiszküra vidékén lakó népek4

VI.5. Kolika vidéke, az akhaiusok és atöbbi ott lakó népek5

VI.6. A kimériai Boszphorosz és Maio-tisz6

VI.7. A Maiotisz környékén lakó népek7

VI.8. Mindkét Armeniáról8

VI.9. Nagy Armeniáról8

VI.10. Albánia és Ibéria9

VI. 11. A Caucasusi Kapuk1 0

154

VI.12. A Pontosz szigetei11

VI. 13. A Szküthiai óceán partjain lakó né-pekről12

VI.14. Media- és a Caspi-kapukról13

VI. 15. A Caspi-tenger környékén lakó né-pekről

VI. 16. Az ugyanott lakó más népekrőlVI. 17. A szküta népekről

A jaxarteseken túl a szküták laknak. Aperzsák általában sacasaniaknak nevezikőket a hozzájuk legközelebb lakó nép neveután, kiket a régi szerzők aramusoknak hív-nak. A szküták viszont a perzsákat chorsa-rusoknak, a Caucasust pedig Graucasusnak,azaz hófehérnek hívják. Megszámlálhatatlansok néo lakik ezen a területen, akik a par-thusokhoz hasonló módon élnek. Közülük alegnevezetesebbek a sacaeusok, massageták,dahaiusok, essedonusok.

[. . . ] Egyetlen más területre vonatkozóansincsen annyi bizonytalanság a szerzők mű-veiben, mint ezzel a vidékkel kapcsolatban,s úgy gondolom, ez annak tulajdonítható,hogy itt nagyon sok vándor nép él.

[. .. ] Ugyancsak Varró szerint, a Pompe-íus vezetése alatti hadjárat alkalmával álla-pították meg, hogy az indiai áruk onnan 7nap alatt jutnak el az Ochusba ömlő bact-riai Icarus folyóig, onnan a Caspium-ten-geren át a Cyrus folyóba átszállítva, nemtöbb mint 5 napi szárazföldi út után az

J.-SI

-áruk Phasziszba érkeznek, mely a PontusEuxinusba ömlik [.. . ]

A Caspi tengeren és a Szküta-óceánon túlutunk a Keleti-tenger felé kanyarodik,melynek partjai kelet felé irányulnak. Elülsőrészük a szküta előhegyektől kezdődőena nagy hó miatt lakatlan, s a nyomban utá-nuk következő vidéket egy műveletlen vadnép, az anthropophagusok lakják, kik em-berhússal táplálkoznak. Ezért aztán szom-szédságukban kiterjedt pusztaságokon sokvadállat él, melyek vadság szempontjából azottlakó emberektől semmiben sem különböz-nek. Ezután ismét szkütha népek lakta terü-let következik, majd újból pusztaságok, sokvadállattal, egészen a Tabis nevű hegyig,mely mélyen benyúlik a tengerbe. A délke-leti irányban levő tengerpart első része islakott vidék.

Az e vidék legszélső részén lakó embere-ket szereseknek hívják, akik arról híresek,hogy erdeikben gyapjú terem, melyet vízzelválasztanak le a levelekről, és ezzel asszo-nyainkat kétszeres munkától kímélik meg,éspedig attól, hogy a szálakat szétbontsák,és hogy azután újból megszőjék. Ennyi sokmunka és a föld oly távoli vidékeiről be-szerzett anyag, csupán azért, hogy matró-náink a belőlük készített ruhákban a nyil-vánosság előtt mutogathassák magukat![ • • • ]

Könyvet irt róluk Amométosz is, akár-csak Hekataiosz a hüperborusiakról. Azattakoresektől Szkütia felé eső részén a thü-resek, tokharesek és az indiai kasiresek

IS6

laknak, kik emberi hússal táplálkoznak. Azindiai nomádok ugyancsak kóborló népek[. . . ] Azonban az összes szerzők megegyez-nek abban, hogy a kasiresektől innen esőrészeken az Emodes hegyek emelkednek, ésott kezdődik India népe [. .. ]

Poszeidoniosz nem alaptalanul állítja,hogy India a Favonius szél irányával szem-ben terül el, és ennek fúvása felfrissíti ésegészségessé teszi a vidéket. Ott más az ég,és másként kelnek fel a csillagok; ott éven-ként kétszer aratnak, és kétszer van nyár;a köztes időszakban a passzát szelek fúvásamiatt alig érezhető a tél [. .. ] a nálunk leg-rövidebb nappalok ideje alatt ott szelíd sze-lek fújnak, és a tenger ilyenkor is hajóz-ható. Ha valaki az ottani népeket és váro-sokat kívánná megnevezni, számtalant talál-na. Velük kapcsolatban közelebbi ismeretek-hez jutottunk nemcsak Nagy Sándor fegy-veresei és királyi utódai révén, nemcsakSzeleukosz és Antiokhosz, valamint ennektengernagya, Patroklesz révén (kik megke-rülték a Hürkaniai- és Caspicus-tengereket),hanem más oly görög szerzők révén is, kiktöbb ideig tartózkodtak az indiai királyok-nál, mint például Megaszthenesz és Dionü-sziosz, az utóbbit ugyanis Philadelphosz ki-fejezetten e célból küldötte oda. Emlékira-taikban az ott lakó népekről adatokat hagy-tak ránk. Az értesülések mégis annyira el-lentmondók és valószínűtlenek, hogy a va-lóságot szinte lehetetlen belőlük kihámozni.

A fegyverek által meghódított India e vi-dékéről Nagy Sándor kísérői megírták, hogy

157

5000 városuk van, de egyik sem kisebb, mintKosz szigete, és hogy itt 9000 nép él, to-vábbá azt is, hogy India valószínűleg azegész világnak egyharmad részét teszi ki.Lakossága megszámlálhatatlan, mert azindiaiak majdnem az egyetlen olyan nemzet,mely nem vándorol a határokon túlra.Bacchustól kezdve Nagy Sándorig 153 kirá-lyuk volt, összesen 6451 évig és 3 hónapiguralkodtak [. ..]

VI. 18. A Gangesz folyórólVI. 19. India népeirőlA Gangesz legtávolabbi partjai mentén a

gangaridiai kalingeszek laknak, s királyiszékhelyüket Parthalisznak hívják. Királyuk-nak 60 000 gyalogos, 100 lovas és 700 elefántáll harckészen rendelkezésére. India jámbornépei igen különböző életmódot folytatnak.Egyesek földműveléssel foglalkoznak, másokkatonáskodnak, mások pedig külföldre szál-lítják áruikat, vagy onnan hoznak be árukat.A legjobbak és leggazdagabbak az államiügyek intézésében vesznek részt, az igazság-szolgáltatásban működnek közre vagy pediga királyok tanácsosai. Az ötödik osztályazokból a nagy tiszteletben tartott és majd-nem isteneknek tekintett emberekből áll, kikéletüket a tudományoknak szentelik. Ezekéletüket önkéntes halállal fejezik be, mág-lyán elégettetvén magukat. Az indiai népekegy másik osztályát a félig vad és legnehe-zebb munkát végző emberek képezik, kikelefántvadászattal és az elefántok szelídíté-

158

sével foglalkoznak. Ezekkel az állatokkalszántanak, terheket szállítanak, állattenyész-tésük nagyobbára ebből áll; felhasználják azelefántokat háborúikban és határaik védelmé-re, s háborús célokra az erőseket, fiatalokatés nagy termetüeket választják ki közülük.

[.. .] Dardesz vidéke aranyban és ezüstbenigen gazdag. Nemcsak az itt lakó népek, ha-aem India összes népei közül hatalombanés hírben kiemelkednek a prasiaiak, kikneklegnagyobb és leggazdagabb városuk Pali-bothra; e név nyomán egyesek magát anépet is palibothriaiaknak nevezik, akárcsakegyébként a Gangesz egész vidékén lakó né-peket. Királyuk 600 000 gyalogosból, 30 000lovasból és 9 000 elefántból álló állandó had-sereget tart fenn, s ebből igen jelentős hatal-mára lehet következtetni.

[.. .] A Gangesztől délre fekvő tartomá-nyok lakosainak bőrét a nap sötét színűrefesti, de csak bizonyos mértékben, és nemégeti le annyira, mint az aithiopusokét;azonban minél inkább közeledünk az Indusfolyóhoz, a nap annál sötétebb színűvé vál-toztatja őket. Az Indus folyó a prasiai néphatára, hegyes vidékein a pygmaeusok lak-nak [. ..]

VI.20. Az Indus folyórólAz Indus folyó, melyet a bennlakók Szin-

dusnak neveznek, a Caucasus hegységnekabból a részéből ered, melyet Paropamiszus-nak neveznek; keleti irányban folyik, és 19folyó ömlik belé.

159

,[...] következnek az odomboresek, szala-basztrusok és horatesek, utóbbiak szép váro-sukkal, ezt mocsaras árkokkal erősítettékmeg. Itt emberhúsra éhes krokodilusok ta-nyáznak, és ezért a városba csak hídonkeresztül lehet bejutni.

[. ..] A kharmeusok határán túl a pendau-sok laknak, Indiának egyetlen olyan népe,mely felett nők uralkodnak.

[... ] Az aszenusok 3 városnak lakói; fő-városuk Bukephala, ezt Nagy Sándor királyalapította azonos nevű lova emlékére, melyott van eltemetve [. ..]

VI.21. Az Indiával határos népek és szi-getek

VI.22. Taprobane szigete14

Hosszú időn át azt hitték, hogy Taprobanea földkerekség egy külön kontinense Antikh-thonum név alatt. Nagy Sándor idejében ésennek hadivállalkozása során tisztázódott akérdés, hogy csupán egy szigetről van szó.Flottaparancsnoka, Oneszekritosz, útijegyze-teiben megírta, hogy az elefántok itt nagyob-bak és alkalmasabbak harcászati célokra,mint az indiai származásúak. Megaszthenészszerint a vidéket egy folyó választja ketté(lakosait palaeogoneseknek hívják), és mindaranyban, mind igazgyöngyökben sokkalgazdagabb, mint India [. . . ] A hajózásnála csillagok itt nem szolgálhatnak tájékozá-sul, mivel nem látható az északi sarkcsillag.Ezért madarakat visznek magukkal, melye-

160

ket időnként elbocsátanak, ezek a szárazföldfelé repülnek s a hajósok követhetik repü-lésük irányát [. . . ]

Taprobancról a régi szerzők munkáibólcsak ennyit lehetett megtudni. Claudiuscsászársága idején azonban további ismerete-ket szerezhettünk a szigettel kapcsolatosan,ahonnan még kiküldöttek is érkeztek hoz-zánk. Ez pedig a következőképpen történt:

A szabados Annius Plocamus, ki a Vörös-tenger vidékének adószedési jogát vettehaszonbérbe az államkincstártól, Arábia kö-rül hajózva, hajóját az Aquilonus szél elra-gadta, és a Karmanián túli partokig sodorta,majd a 15-ik napon Hippuresz kikötőjébejutott. Az itteni király kegyes vendégszere-tetét élvezte, és 6 hónap alatt a nép nyelvétoly alaposan sajátította el, hogy válaszolnitudott a királynak a rómaiakkal és császá-rukkal kapcsolatban feltett kérdéseire. Ahallottak alapján a király csodálatát és fi-gyelmét különösen az igazságosság szigorúbetartásának módja keltette fel, ugyanis meg-állapította, hogy a zsákmányolt pénzek közöttlevő összes dénárok azonos súlyúak voltak,s e tény annál meglepőbb volt részére, mivele dénárok különböző személyek képét ábrá-zolták, tehát azokat bizonyára többen és kü-lönböző időben készítették. Ez a megállapításmég nagyobb barátságra ösztönözte, és ezért4 küldöttet menesztett Rómába, kiknek veze-tőjét Rachiának hívták. Ezektől sikerült meg-tudnunk, hogy a szigetnek 500 városa, asziget déli partján pedig egy kikötő van,Palesimundo városával, mely az összesek kö-

11 A természet históriája 181

zül a legjelentősebb s egyben a király tartóz-kodási helye is, 200 000 lakossal [. . .]

A küldöttek elcsodálkoztak, amikor meg-látták a sarkcsillagot és a fiastyúkot, s úgyérezték, mintha nálunk egészen más lenneaz ég. Elbeszélték, hogy náluk a hold csupána 8—16. közötti napokon látható, és éjszakaa nagy és fényes Canopus csillag tündököl.De még inkább elcsodálkoztak azon, hogyRómában árnyékuk északi és nem déli irány-ba vetődik, úgy, mint náluk otthon, továb-bá azon is, hogy a nap bal kéz felől kel fel,és jobb kéz felé nyugszik le, egészen másként,mint náluk [...] Elmondták azt is, hogy isme-rik az Emodesz hegyen túl lakó szereseket,kikkel kereskedelmi kapcsolatokat tartanakfenn, továbbá, hogy Rachia apja is járt náluk,és hogy ugyancsak nála találkozott szereses-beliekkel; hogy magasabbak a többi embe-reknél, hajuk vörös, szemük kék, beszédükdurva, és hogy mások beszédét nem értik.További értesüléseik nem különböznek azok-tól, melyeket kereskedőinktől nyertünk: hogyeladásra szánt áruikat a folyó túlsó partjára,a szeresek által ugyancsak eladás végett ki-tett áruik mellé helyezik, s ha azok nekik ismegfelelnek, akkor az árukat elcserélik.

[.. . ] Annak ellenére, hogy a természetrendje szerint úgy tűnik, mintha Taprobaneföldrészünkről száműzve lenne, lakói még-sem mentesek a mi fogyatékosságainktól.Az aranynak és ezüstnek ott is nagy értékevan. A teknősbéka rajzolatú márvány, a drá-gakövek és a gyöngyök még nagyobb becs-nek örvendenek, mint nálunk Rómában, s

162

náluk fényűzéseink halmaza található. Elő-adtak továbbá, hogy náluk sokkal gazdagabbemberek vannak, de nálunk többen élnekgazdagságban. Szolgája ott senkinek sincsen;nappal vagy napközben nem alszanak; há-zaik alig állnak ki a földből; az élelmiszerekárait sohasem emelik, nem ismerik a bírósa-gokat, sem a pereskedést. Herkulest imád-ják. A nép közül öreg, kegyes és gyermek-telen királyt választanak maguknak, hapedig utóbb utóda születik, akkor lemondat-ják, hogy a királyság ne legyen örökölhető;30 tanácsost adnak mellé a nép közül; sen-kit sem ítélnek halálra; fellebbezéssel is él-hetnek a néphez, és ebben az esetben 70bírót jelölnek ki. Ha e bírók felmentik avádlottat, a 30 tanácsos minden tekintélyételveszti, és mindenki megveti őket. A királyruházata olyan, mint Bacchusé, a köznép pe-dig az arabokéhoz hasonló ruházatot visel.Ha a király valami bűncselekményt követel, halállal büntetik, azonban senki sem ölimeg, hanem mindenki elkerüli, és senki semáll szóba vele. Ünnepeiket vadászattal töltik,s legbecsesebbnek a tigris- és elefántvadá-szatot tartják. Földjeiket szorgalmasan mű-velik. Nem ismerik a szőlőt, azonban bő-velkednek gyümölcsökben. Kedvelik a ha-lászatot is, leginkább a teknősbékák elejté-sét, ezek néha oly nagyok, hogy páncélzatu-kat egy egész család részére fedélzetül hasz-nálják. A közepes életkor náluk 100 év.Ezeket tudtuk meg a taprobanusokról f. . . ]i

VI.23. Kapissene, Karmania1 5

183

, VI.24. Perzsia és Arabía öbleiVl.25. Kaszkandrosz szigete10 és a parti iu-

sok birodalmaYT.26. Media, Mezopotámia, Babilónia,

•Soleucia17

[. . . ] Babilóniat, a ehaldeus népek főva-rosat, sokáig az egész világ leghíresebb va-rosának tartottak, miért is Mezopotámiánakés Assyriának többi részeit is Babilónianakhívjak. Kerülete (50 000 lépést tesz ki, véd-falai 200 lab magasak és 50 lab szélesek vol-tak (megjegyzem azonban, hogy náluk a lab-hossz 3 ujjnyival nagyobb, mint nálunk);Babilóniat az Eufrátesz folyó szeli at [. . . ]Még ma is látható Jupiter Belus, a csilla-gászati tudomány megalapítójának templo-ma. Egyébként ott minden pusztasagga vált,tekintettel arra, hogy Seleucia közelségemindent megsemmisített f. . . }

VI.27. A Tigris folyóVI.28. Arábia, a nomádok, nabateusok,

omanusok; Tülosz és Ogyrisz szigetei

[ • • • ] Egyedül Aelius Gallus, a lovagrendtagja volt az, ki a mostani időkig a rómaihadsereggel behatolt e vidékre [. . . ] Galluslerombolta a varosokat, melyek nevét a ko-rábbi szerzők mar nem is említik, éspedigNesca, Mágusa [. . . ] További megfigyelései:a nomádok vadallatok húsával és tejével táp-lálkoznak, mások pedig (akárcsak az in-

164

diaiak) bort sajtolnak ki a pálmaiakból, ésszezámolajat is készítenek; a legsűrűbben la-kott vidék a homeriteseké; a minaeusok ter-mékeny földjein sok pálma- és gyümölcster-mő fa található, allatokban is igen gazda-gok [...] a sabaeusok rendkívül gazdagokbőven termő aromatikus erdőkben, továbbások aranybányájuk, jól öntözött földjeikvannak, sok mézet és viaszt termelnek.Egyébként az aromatikus növényekkel köny-vünk más részén fogunk bővebben foglal-kozni; az arabok fejüket mitrával fedik, vagypedig lelógó nyíratlan hajat viselnek; sza-kállukat borotválják, kivéve a felső ajkukkörnyékén levő részt, mások pedig nem bo-rotválkoznak. Meglepő az, hogy e megszám-lálhatatlan nép fele része kereskedelemből,másik fele pedig rablásból él. A világ népeiközül ők a leggazdagabbak, mivel hozzájukkerül a rómaiak és parthusok vagyonánaklegnagyobb része, ugyanis nekik adják elmindazokat az árukat, melyeket erdőségeik-ből és a tengereikből kitermelnek, ezzelszemben ők nem vásárolnak tőlük semmitr . . . ]

Vi.29. A Vörös-, a Troglodyticus- és azAethiopicus-tengerek partjai

[. . . ] Ptolemaiosz szerint következnek:[. . . ] Suchae városa, Daphnisz szigete, Adu-liton városa, mely utóbbit a gazdáiktól meg-szökött egyiptomi rabszolgák alapítottak: eza város a trogloditák és aithiopusok legna-gyobb kereskedelmi központja f -, • ] Nagy

165

mennyiségben szállítanak ide elefántcsontot,rinocéroszszarvakat, hippopotamusbőröket,teknősbékapáncélzatot, valamint rabszolgá-kat [. . . ] A Lepteakrának (mások szerintDrepanumnak) nevezett indiai előhegyektőltovábbhajózva [. . . ] a Malchu szigetekig15 000 lépés távolság van [ • • - ] Az összestöbbi szerző úgy vélekedik, hogy déli irány-ban lehetetlen továbbhajózni a nap forrósá-ga miatt. Egyébként az aszkiteseknek neve-zett arabok szigeteikről súlyosan veszélyez-tetik a kereskedelmet; ezek ugyanis kétbőrtömlőre hidat helyeznek, és onnan in-tézik mérgezett nyilaikkal kalóztámadásai-kat [. . . ]

VI.30. Több alakú és csodálatos arcú em-berekről

E népet kezdetben aetheriaiaknak, későbbatlantiaiaknak, most pedig Vulcanus fiainak,Aithiopsnak neve után aithiopusoknak neve-zik. Egyáltalán nem kell azon csodálkoznunk,hogy e terület szélső vidékén szörnyekhezhasonló emberek és állatok születnek, hiszenismeretes, hogy a forró éghajlat mily nagyhatással van a test és az arculat kialakulá-sára. Egyesek a leghatározottabban állítják,hogy a távoli keleten élő népeknek nincsenorruk, arcuk pedig teljesen lapos, másoknakfelső ajkuk, másoknak meg nyelvük hiány-zik. Vannak összenőtt szájúak és orr nélkü-liek is, akik csupán egy lyukon át lélegze-nek, szalmaszálon keresztül szívják fel azitalt, és vadontermő füvek magjaival táplál-

166

koznak. Mások végtagjaik mozgatásával inte-getve értekeznek társaikkal, ismét másokPtolemaiosz Lathürosz egyiptomi király ide-jéig nem ismerték a tüzet. Azt is állítják,hogy a Nilus eredeténél elterülő mocsarakközött törpék laknak f. . . ]

Még távolabb sivatagok vannak, s a mö-göttük elterülő vidékekről mesébe illő dol-gokat beszélnek: hogy nyugaton a nigereklaknak, és királyuknak csupán egyetlen sze-me van, az is a homlokán; az agriophagusokleginkább párduc- és oroszlánhússal élnek;a pamphagusok mindent megesznek, az anth-ropophagusok pedig emberhúst fogyaszta-nak; a künamolgusoknak kutyafejük van; azathabatusok állati módon négy lábon járnak.Majd a hesperusok és perossusok következ-nek, kikről korábban már elmondtam, hogya mauritánusokkal szomszédosok. Az aithio-pusok közül sokan sáskával élnek, melyetfüsttel és sóval tartósítanak, hogy egész éviélelmük lehessen. Ezek 40 évnél többet nemélnek.

VI.31. Az aithiopiai tenger szigeteiVI.32. A Szerencse-szigetekről18

VI.33. A Föld részeinek nagysága egymásközti összehasonlításban

VI.34. A Föld felosztása egyenlő széles-ségi körökre és árnyékozatokra

Az első kör India déli részén kezdődik ésArábiáig tart, ahol a Vörös-tenger népei lak-nak [...]

167

A következő Nyugat-Indiától kezdődik [...]* A hetedik kör a Caspi-tenger partjának

innenső részénél kezdődik, és Kallatisz fe-lett a Boszphoroszon, a Borisztheneszen, To-miszon [. . . ] halad át [. . . ]

De már eleget is beszéltem a Földről!

JEGYZETEK.

ELŐSZÓ

1 A rómaiaknál ugyanis Plinius írta meg en-ciklopédikus formában első ízben a természet„históriája"-!

2 A Júdeában kitört lázadás elnyomására kül-dött légiók íővezére Títus, a későbbi császár volt,ki í.sz. a 71. évben atyjával, Vespasianus császár-ral együtt ünnepelte meg Kómában diadalát.

3 Suetonius római történész szerint Titus fiataléveiben kegyetlen és kapzsi volt, dorbézoló élet-módot folytatott, s így kortársai benne másodikNérót gyanítottak. A zsidók lázadását kegyetlenültorolta meg, Jeruzsálem elfoglalása után az élet-ben maradt zsidók nagy részét cirkuszokban vad-állatok elé vetette, más részét pedig rabszolgák-nak adatta el. Császárrá választása után azonbanteljesen megváltozott, kellemes modorával és jóin-dulatával nagy népszerűségre tett szert; a kérel-mekkel hozzá fordulók közül senkit sem hagyottremény nélkül távozni. Tőle származik e mondás:„Amiéi, diem perdidi!" Barátaim, elvesztettem egynapot [anélkül, hogy valami jót tehettem volna].Pártolta a tudományt, kitűnően ismerte a latinés görög irodalmi nyelvet, verseket tudott rögtö-nözni, zeneértő és zenekedvelő volt. Bárki írásáttökéletesen tudta utánozni, s ezért többször kije-lentette, hogy ő a legnagyobb íráshamisító lehetettvolna.

4 Könyvének első kötetében, az egyes könyvekután közölt szerzők névsorában 153 római és 329idegen szerző nevét említi, a könyveiben azonbanezenkívül még 58 más szerzőt, illetve forrásmun-kát nevez meg, s így munkája megírásához a való-ságban nem 100, hanem kb. 540 szerző munkájáthasználta.

6 Plinius első kötete tulajdonképpen teljes mun-kájának tárgymutatója. Amikor tehát előszavában36 kötetről beszél, akkor csupán a természettudo

169

mányi problémákat érdemlegesen tárgyaló köte-tekre gondol.

6 Plinius itt azért mentegetőzik, mivel a művé-nek nagyobbik részét Vespasianus császár uralko-dása idején írta meg, amikor a császár, illetveTitus fia mellett titkári teendőket végzett.

7 Első könyvében Plinius az egyes kötetek fe-jezeteinek címeit, valamint azok megírásánál fel-használt forrásmunkák szerzőit sorolja fel. Köny-vészetünkben ez az első ismert és ránk maradtbibliográfia (bővebben kifejtve Váczy Leona cik-kében: Date biblíografice la C. Plinius Sec, kö-zölve a Sesiunea de referate sí comunicári a Bibi.Centr. Univ. Bucuresü, 1971. pag. 72—76).

8 Miután a görögök elvesztették állami önálló-ságukat (i.e. 146), addig virágzó kultúrájuk gyorshanyatlásnak indult, és utána már nem tudtakmaradandóbb alkotásokat létrehozni. M. P. Cato,T. Cicero és más neves római szerzők azért a ko-rukbeli görögöket tehetségtelen, elpuhult népnek,csupán nagy elődjeik múltjával dicsekedő üres fe-csegöknek tartották, befolyásukat a hagyományosrómai szokásokra veszélyesnek tekintették. Bármunkájában Plinius is gyakran ócsárolja a görö-göket, itt mégis mentegetőzni próbál, s kijelenti,hogy nem szándéka a görögök őcsárlása.

I. KÖNYV1 Lásd az Előszóhoz fűzött 5. számú jegyzetet.

II. KÖNYV1 Plinius e fejezetben az ókori idealista-szkepti-

cista bölcselet ama nézetét fejti ki, mely szerintaz emberi elme határai korlátoltak, és így szám-talan természeti jelenség okait kutatni meddő pró-bálkozás lenne. Ezzel ellentétben, munkájának to-vábbi fejezeteiben éppen a természeti jelenségekokainak kikutatására buzdítja olvasóit.

2 Plinius a világmindenséget is gömbölyűnektartja, mely ugyancsak állandó körforgást végez,s ezt az állítását elég naivan bizonyítani is pró-bálja.

1TO

3 A négy alapelem tanát Empedoklész görögbölcselő állította fel.

4 A hét bolygó: a Nap, a Hold, Jupiter, Mars,Mercurius, Saturnus és Venus.

3 Pl. Saturnus, a íöldmívelés istene.6 PL Ámor, a szerelem istene, Apollón, a nyi-

lazás, költészet és zene istene, Hébe, az ifjúság is-tennője.

7 Pl. Vulcanus, a tűz istene, Erebus, a sötétségés alvilág istene.

6 Pl. Ámor, a szerelem istene, Mercurius, a ke-reskedelem istene.

9 Pl. Vulcanus, a tűz istene.1 0 Pl. Castor és Pollux mitológiai személyek.1 1 Célzás a Caligula, Claudius, Néró, Vitellius

stb. császárok önkényes uralkodása alatt idegilegmegviselt és vagyonilag kimerült római polgárokra.

1 2 Célzás a kígyót, kutyafejet, halat stb. ábrá-zoló amulettek viselésére.

1 3 Célzás az egyes népeknél vallásilag tiltott ser-téshús fogyasztására.

1 4 Plinius idejében a könyvelésben már közis-mert gyakorlat volt a bevétel—kiadás tételekszembeállítása.

1 3 E felfogást tükrözi a következő latin közmon-dás is: Lento gradu ad vindictam divina proceditira, sed tarditatem supplicii gravitate compensat(Az istenek megtorló haragja lassú léptekkel kö-zeledik, a büntetés késedelmét azonban ellensú-lyozza annak súlyossága).

1 6 Plinius panteista felfogása szerint tehát azisten nem egyéb, mint maga a természet.

1 7 Pontosabban 29 év és 167 nap.1 8 Pontosabban 11 év és 315 nap alatt.1 9 Pontosabban 1 év és 322 nap alatt.2 0 Ugyanis hol a Nap előtt halad, hol pedig

követi azt.2 1 Lucifer a „lucem ferre", azaz „világosságot

hozó" szavakból származik.2 2 Vesper latinul estét jelent.2 3 Plinius itt téved, mert a legnagyobb bolygó

a Jupiter, és a Venus csupán kb. Földünk nagy-ságának felel meg.

24 Fényereje majdnem azonos a Holdéval.

IT1

2 5 Ezért nevezték az ókori költők o bolygót Ve-nus genetrixnek (Venus, a szülóanya).

2 6 Pályáját 224 nap és 20 óra alatt futja be.2 7 Pályáját 88 nap alatt futja be.2 8 Az ókoriak felfogása szerint a Hold „dolgo-

zik", illetve „szolgálatot teljesít" akkor, amikorfényével az emberek számára a Földet világítja.

2 9 Pontosabban 27 nap, 7 óra, 43 perc és 11másodperc alatt.

3 0 Megfelelő optikai eszközök hiánya miatt azókoriak a holdfoltok okairól csupán ily naiv ma-gyarázatot tudtak adni.

3 1 A 3 égitesten a Napot, Földet és a Holdatérti.

3 2 Érdekes, hogy már Plinius idejében is fáksorakoztak fel az utak mentén.

3 3 Tehát ebben az időben a Napnak ott semmiárnyéka nincsen.

3 4 A mutineumi (ma Modena) várban védekezőBrutust az i.e. 44. évben ostromolták Antoniuscsapatai.

3 5 Antonius hajóhadát i e. a 31. évben az actiu-mi tengeri ütközetben győzte le Octavianus Au-gustus, s ezzel egyeduralomra jutott.

3 6 E tünemények magyarázata a következő: ziva-taros időben a fémtárgyak csúcsán összegyűlt ne-gatív elektromosság a felhók pozitív elektromos-ságának hatására csendes, hideg lángú kisüléseketeredményez.

3 7 A tengeri borjak alatt valószínűleg a fókákértendők.

3 8 Antipodus, a görög anti = ellentétes és pous(podos) = láb, szavakból származik. Plinius e fo-galmat meg is magyarázza a szövegben: „...egye-sek másokkal szemben ellentétesen állnak a föld-gömbön".

3 9 Megfelel kb. 1850 m magasságnak, ami ter-mészetesen súlyos tévedés.

4 0 Azaz 74 000 m, ami nyilvánvalóan súlyos té-vedés, e számot valószínűleg a másolók írták el.Ma földünk legmagasabb pontjának a Himalájahegységben levő 8 848 m magas Chomolungrriacsúcsot tartják.

112

4 1 A dénár kb. 3 gr súlyú, előbb arany, későbbezüst római pénz volt.

4 2 Plinius itt a geocentrikus elméletet (a világ-mindenség a Föld körül íorog) fejti ki.

4 3 Egyes kéziratok szerint nem Arábia, hanemArbala olvasandó. Máig sem tudták pontosan meg-állapítani azt a helyet, ahol Nagy Sándor az i.e331. évben diadalt aratott Dareiosz felett.

4 4 Kb. a mostani esti 10—11 órának felel meg.4 5 A mostani déli 1-—2 órának felel meg.4 6 Kb. a mostani du. 4—5 órának felel meg.4 7 Lásd a Fontosabb nevek és fogalmak magya-

rázata c. fejezetben az Időszámítás a rómaiaknálcímszó alatt.

4 8 A mostani kb. déli 12 órának felel meg.4 9 Azaz az egymástól különböző távolságokra

felállított őrtornyok közül az utolsó toronyból azelőbbiek felé (nyugatra) visszatekintve.

5 0 Kb. a mostani esti 11 órának felel meg.5 1 Azaz 221,4 km, mely óránkénti átlagos 24,6 km

távolság lefutását jelentené.5 2 E távolságok 55, illetve 92 km-nek felelnek

meg.5 3 Szkiotherikon, a görög szkia = árnyék és

therosz = nyári napos évszak, szavakból szár-mazik.

5 4 Tehát a Föld mérsékelt égövében.6 5 A Saturnus, Jupiter és a Mars bolygók.5 8 A nápolyi földrengés i.sz. 64-ben, tehát Pli-

nius életében történt.5 7 Ilyen földrengés volt észlelhető Pompeji és

Herculaneum városokban is a Vezúv kitörése al-kalmával (i.sz. 79. év aug. 23—24-én), ahol id.Plinius is életét vesztette. E földrengést részlete-sen leírta ifj. Plinius két ránk maradt levelében.

5 8 Cybele frígiai istennő, akit még az IstenekNagy Anyjának is neveztek.

5 9 Az ókoriak téves felfogása szerint a Hold aFöldről nedvességet szív fel magába.

6 0 Megfelel kb. 352 cm-nek. Plinius adata azon-ban téves, mivel a Temze folyó áradása csupánkb. 60 cm magasságot ér el.

6 1 Valószínűleg tengeri moszatokról van szó.6 2 Ez kb. 2567 m mélységnek felel meg. Földün-

173

kőn a Csendes-óceáni Korall-tengcr a legmélyebb(9140 m). Mostani számítások szerint ti Fekete-tenger legnagyobb mélysége 2245 m, s ezt a mély-séget a Krim-félszigettől délre, a tenger közepetáján mérték.

6 3 Valószínűleg a nyers petróleumról van szó.6 4 Köolajféleség.6 5 Máglyán itt tűzhányó értendő.8 6 Megfelel kb. 12 680 km-nek.6 7 Megfelel kb. 6 645 km-nek.6 8 Megfelel kb. 46 494 km-nek; az egyenlítői tá-

volságot véve alapul, a valóságban 40 076 594 km-ttesz ki.

ni. KÖNYV

1 Dél-Itália kiszögellése Otranto vidékén.2 Ma Lipari szigete, Szicíliától északra.3 Város Dél-Itáliában, ma Locri.4 A dél-itáliai Calabria félszigete, Tarent,

Otranto, Brindisi és Cannae vidéke.5 Közép-Itáliának az Abruzzo hegyektől keletre

elterülő vidéke.6 A mai Gran-Sasso hegy és Ancona városa kö-

zötti vidék.7 A mai Ancona és Rimini (Ravennától délre

eső) vidék.8 A mai Rivini—Ravenna—Bologna—Modena vi-

déke Észak-Itáliában.9 Az észak-itáliai Pó folyó.1 0 A mai Torino—Aosta és Bergamótól északra

elterülő vidék.1 1 A mai Velence—Trieszt'—Ljubljana vidéke.1 2 Istria, Illyricummal határos tartomány.ia niyricum nagyjában megfelel a mai Jugo-

szlávia nyugati részének s részben Albánia terü-letének.

1 4 Liburnia nagyjában megfelel a mai Jugoszlá-via északi részének.

1 5 Nagyjában megfelel a mai Jugoszlávia délirészének.

1 6 Noricumot a Karnioliai Alpesek, Inn városaés a Duna folyása határolták, nagyjában tehátmegfelel a mai Jugoszlávia északi részének, Auszt-ria területének és Magyarország nyugati részének.

174

17 Pannónia, romai tartomány az i.sz. 9. évtoikezdve. Nyugat felől Noricum, délen a Száva folyó,keleten és északon a Duna folyása határolta, tehátnagyjában a mai Magyarország dunántúli részénekés Kelet-Ausztria területének felel meg.

18 Dalmácia, római tartomány az Adriai-tengerpartján, a mai Split és Scutari városokkal.

19 Moesia, római tartomány i.sz. a 29. évtől kezd-ve, melyet délről a Balkán hegység, észak felőla Duna (Ister) folyása, kelet felől pedig a Fekete-tenger határolt; nagyjában a mai Bulgária és Ju-goszlávia keleti részének felel meg.

IV. KÖNYV1 Epeirosz, tartomány Görögország nyugati ré-

szén (Albánia vidéke).2 Aitolia, ókori tartomány Görögország déli ré-

szén, a Korinthoszi-öböl, Epeirosz és Tesszália kö-zött.

3 Lokrisz, Aitoliától délre, Görögország délkeletividéke.

4 Peloponnészosz, félsziget Görögország déli ré-szén (ma Morea).

5 Akhaia, ókori tartomány a Peloponnészosz-félsziget északnyugati partvidékén, a Korinthoszi-öböl hosszában, Elisz városával.

6 Árkádia, tartomány a Peloponnészosz-félszigetközépső részén.

7 Hellász (latinul Graecia), a Peloponnészosznyugati részén levő terület, mely magába foglaltaAttika és Megara településeket.

8 Attika, tartomány Görögország déli részén.9 Tesszália, tartomány Euboia, Epeirosz és Ma-

kedónia között, a mai Észak-Görögország terü-letén.

10 Magneszia, vidék Észak-Görögországban, Tesz-szália tartományban.

11 Makedőnia, tartomány Tesszália, Epeirosz, Illy-ricum és Thrácia között.

12 Thrácia, tartomány az Égei-tenger, Boszpho-rosz, Moesia és a Fekete-tenger között.

113 Megfelel kb. 8886 m-nek, ami téves, ugyanis

175

a Ballián hegység legmagasabb csúcsa 2935 m-ltesz ki.

14 Sztrabo görög geográfus szerint az Isztroszfolyó (a Duna romániai szakasza) 7 ágra oszlotta Fekete-tengerbe való torkolásánál. Plinius dél-ről észak felé számítva a következő 6 torkolatiágát különböztette meg:

a) Peukesz (görögül egy fényóféleséget jelent),mellette a hasonnevű szigettel, melyeket a Dunahordaléka azóta [eltöltött,

b) Narakusztoma, valószínűleg a mostani SzentGyörgy-ág; régebben Hioron-ágnak (szent ágnak)is nevezték,

o) Kalonsztoma (görögül szép torkolat),d) Pszeudos/toma (görögül látszólagos torkolat),e) Boreosztoma (görögül északi torkolat), mely

valószínűleg a mostani Sulina-ágnak felel meg,f) Szpireosztoma (görögül csavarodó torkolat),

Ammianus római történész szerint Sztenosztomá-nak (görögül keskeny torkolatnak), Ptolemaioszgörög geográfus szerint Pszilosztomának (görögültiszta vizű torkolatnak) nevezték; valószínűlegmegfelel a mostani Chilia-ágnak.

1 5 Valószínűleg a mai Babadag-tó.1 6 A Fekete-tenger szigetei.1 7 Az ókori germán népek által lakott terület,

éspedig a mai Északkelet-Franciaország, Belgiumés nagyjában a mai két Németország 1 őrülete.

1 8 A hollandiai részen levő szigetek.1 9 Megfelel a mai Anglia, Skócia és Izland te-

rületének. E fejezetben tárgyalja Skandinávia ésNorvégia területeit is, melyeket tévesen szigetek-nek tart.

2 0 Gallia néven nagyjában a mai Franciaországterülete értendő, Calais tengerszorostól a Pireneushegységig; délkelet felöl hozzátartozott még a mos-tani Itália északi része is.

2 1 Lugduniai Gallián a mai Franciaország dél-keleti része értendő, Lyon vidékével.

2 2 Aquitanián a mai Franciaország nyugati ré-szét értették, Bordeau vidékével.

2 3 Innenső Hispánia magába foglalta a mai Spa-nyolország nagy részét, Andalúzia és Granada ki-vételével.

176

2 4 Lusitania (Túlsó Hispánia) magába foglaltaKözép- és Dél-Portugália területét.

2 5 Az Atlanti-óceán, szigetei.

V. KÖNYV

1 Mauritánia, tartomány Északnyugat-Afrikában,a mai Marokkó és Algéria vidéke.

2 Mauritániának mostani Tanger vidéke.3 Numidia, az észak-aírikai mai Algéria keleti

része, ahol a „nomádok" laktak.4 Szorosabb értelemben Afrika néven Plinius

csupán a Szardíniával és Szicíliával átellenbenlevó afrikai partvidéket (Tripolisz, Tunisz és Bi-zerta vidékét) érti.

5 Megfelel a mai Cyrenaikának, a szirtiszi ten-geröböltöl keletre, Észak-Afrikában.

6 Észak-Afrikának Lucco és Alexandria városokközötti tengerparti része.

7 Nagyjában a mai Abesszínia (a líbiai és sza-harai sivatagokat is beleértve) területén lakó né-pek. Ezeknek képzeletszülte leírását csupán men-demondák alapján (dicitur ...) adja Plinius.

8 A „Kutya csillagzatot" ma Siriusnak hívják.9 A római könyökben (cubitus) megjelölt víz-

állások megfelelnek: 5,3 m, 5,7 m, 6,2 m, 6,6 m,7,0 m és 7,9 méter magasságnak.

1 0 Az ókori Arábia nagyjában megfelel a Vörös-tenger keleti partvidékén levő mostani Szaúd-Ará-bia területének.

1 1 Hierosolymáról (a mai Jeruzsálemről) Pliniusazt állítja, hogy az egész keleti vidék leghíresebbvárosa „volt" (fuere). Elképzelhető, mily sokatszenvedett e város a Titus által vezetett ostromalatt (i.sz. 70. év szeptember havában), ha Plinius,ki alig pár évvel később írhatta könyvének e fe-jezetét, még úgy beszél Jeruzsálemről, mely csak„volt" és „ma már csupán egy romhalmaz". Egyéb-ként Jeruzsálem ostromával részletesen foglalko-zott Josephus Flavius híres zsidó történész is.

1 2 Az Aszphaltitesz-tó megfelel a mai Holt-ten-gernek.

1 3 Dekapolisz („a tíz város") megfelel a mai szí-

12 — A természet históriája

riai Damaszkusz vidékének, beleértve a JordániáiAmman (Philadelphia) városát is.

14 Nagyjában megfelel a mai Libanon területé-nek, Beirut (Berytus), Sidon és Tsor (Tyrus) stbvárosaival.

15 Libanon területén, a Libanus és Antilibanushegységek vidékével.

16 Az ókori Antiókhia (ma Antakia) város vi-dékével.

17 A mai Desebbl Okrab hegység Szíriában.18 A Libanus és Antilibanus hegységek között

elterülő vidék.19 Az Eufrátesz folyó szíriai és kelet-törökor-

szági vidéke.20 Palmüra, ókori város Szíriában (ma Tedmur).21 Hierapolisz (görögül a Szent város), ókori vá-

ros Phrügiában, Kisázsia nyugati részén.22 Ókori tartományok Kisázsia déli és északke-

leti részein.23 Rodosz szigettel s z e m b e n levő kisázsiai vi-

dék. Az itt emlí tet t I n d u s folyó (ma Kabbeh) n e mtévesztendő össze a Kele t-Paki sz tánban levő I n d u sfolyóval (lásd VI.20.).

24 ó k o r i városok Kisázsiában, Phrügia, Lüdiaés Lükia tartományokban.

25 Ókori városok Kisázsiában, Müszia és Trójavidékén.

28 Több kisázsiai sziget vidéke.27 A Dardanellák, az isztambuli tengerszoros és

Kisázsia északnyugati részén levő tartományok.

VI, K.ÖNYY1 A Pontus Euxinus (görögül Barátságos tenger),

melyet régebben Pontosz Axenosznak (Barátságta-lan tengernek) neveztek, mai nevén a Fekete-ten-ger.

2 Paphlagonia, Bithünia és a Fekete-tenger kö-zötti vidéken lakó népek.

3 Kappadókia, ókori tartomány Kisázsia közpon-ti részén.

4 Themiszküra, Trapezunt és Phaszisz, ókorivárosok a Fekete-tenger partján és ezek vidékénlakó népek.

178

5 Kolika vidéke a Kaukázus és az Ürál hegységközötti részen terült el.

8 A Kimériai Boszphorosz megfelel a mostaniisztambuli tengerszoros vidékének.

7 Maiotisz megfelel a mostani Azovi-tenger vi-dékének.

8 Arménia (Nagy- és Kis-Arménia), a Fekete-tengertől délkeletre eső mai örmény és Grúziaköztársaságoknak, valamint Irán és Irak északi ré-szén levő területeknek felel meg.

9 Albánia és Ibéria (nem tévesztendő össze ahasonnevű Balkán félszigeten és Spanyolországbanlevő területekkel!), nagyjában megfelelnek a Kau-kázustól nyugatra elterülő, a Szovjetunióbcli GrúzSZSZK területének.

10 Kaukázusi kapuk, hegyszoros a Kaukázusban(mai neve Vlagyijkavkaz).

11 A Pontus szigetei, azaz a Fekete-tenger szi-getei.

12 Az Ural hegység északi nyúlványai, valamintaz Északi-Jeges-tenger vidékén az ókori szkütákáltal lakott népekről, ahol a mondabeli boldognép, a hyperboreusok is laktak (IV. 12.).

13 Media, Ecbatana városával (ma Hamradan);ókori tartomány és város a mostani Irán terüle-tén; a Kaspi kapuk megfelelnek a Kaspi-tenger-től délre eső Taurus hegység szorosának.

14 Taprobane szigete, megfelel az India déli ré-szén levő Ceylon szigetének.

15 A Perzsa-öböltől északra levő vidék.16 Kaszkandrosz szigete a Perzsa-öbölben, vala-

mint az öbölnek északon elterülő vidéke.17 A Perzsa-öböltől északnyugatra elterülő vi-

dék, nagyjában a mai Irán és Irak területén.18 A Szerencse-szigetek (Insulae Fortunatae),

mai nevükön a Kanári-szigetek.

fONTOSABB NEVEK ÉS FOGALMAK

MAGYARÁZATA

Abila, hegység a Gibraltár szoros afrikai olda-lán (ma Dschibel el Zatute)

Aelius Gallus (1 e I sz), a romai lovagrendtagja, hadvezér es foldrajziro

Aetna (Etna), tűzhányó Szicíliában, a mondaszerint itt volt Vulcanus mühelye, melyben kuk-lopszaival dolgoztatott

agathyrsusok, geta dak néptörzs, mely a romá-niai északkeleti Kárpátok innenső es tulso oldalánlakott

Agnppa M V (1 e 63—12), romai hadvezér, fold-rajziro, Augustus csas/ai barátja es veje

Althiopia (Etiópia), Észak-Afrika Egyiptomtoldélre, nagyjában a mai Szudán es Abesszima te-rülete, lakosai az etiopusok

Aitolia (Etoha), észak felől Epeirosz es Tessza-lia, délről a Kormthoszi-obol által határolt okongorog tartomány

Akarnama, okon gorog tartomány, melyetészak felől az Ambrakiai-obol, nyugatról a Jom-tenger, dél felöl pedig a Kormthoszi-obol határolt

Akhaia, okon gorog tartomány a Peloponné-szosz-felsziget északnyugati partvidéken, a Korm-thoszi-obol hosszában

akrokeraunusok hegységei, az okon Epeiroszban,Görögországban

Alsó-tenger (Maré Inferum, Maré Thuscum,Maré Tyrrhenum), a mai Tirrén-tenger Itália nyu-gati részén

Ammianus Marcelhnus (1 sz 300—397), romaitörténész

Amometusz (í e IV sz), geográfus, reszt vettNagy Sandoi hadjáratában, s az indiai népek-ről írt

Ámor (Cupido, Erosz), a szerelem istene, Marses Venus fia

Anas, folyó Del-Hispamaban (ma Guadiana)Anaxagorasz, a klazomeneszi (í e 500—428), ma-

180

terialista felfogású görög bölcselő és csillagász,Periklész barátja

Jlnaximandrosz, a miletoszi (i.e. 611—547), gö-rög filozófus, Thalész tanítványa, Xenophon kor-társa.

Anaxlmenész, a milétoszi (i e. 588—524), görögfilozófus, Anaximandrosz tanítványa.

Ancona, város Itáliában az Adriai-tenger part-ján.

Anniim Gallus (i.sz. I. sz.), Otho római császárhadvezére

Aniaiosz, görög mitológiai óriás.Aniias Valerius (i.e. I—II. sz.), római történész.Antiokhosz (i e. IV. sz.), Nagy Sándor egyik

hadve/éro.Anfipater Caelius (i.e. IV. sz), II. Fülöp had-

vezére, Nagy Sándor helytartója Makedóniában.Antirrhium, hegy fok Akhaiában a Peloponné-

szosz-félszigeten.Antonius Marcus (i.e. 83—30), római államférfi

és hadvezér, Octavianus Augustus és Lepidus mel-lett tagja a II. triumvirátusnak (i.e. 43); az actiu-mi tengeri ütközetben (i.e. 31) csatát vesztett, majdEgyiptomba menekült, s ott Kleopátrával együttöngyilkos lett.

Apellés:, a kolophoniai (i e. 356—308), híres gö-rög festő.

Aquileia, észak-itáliai város.Arisztotelész, a sztagirai (i.e. 384—322), az ókor

egyik legnagyobb filozófusa, matematikusa és ter-mészettudósa; Platón tanítványa és Nagy Sándortanítómestere.

Árkádia, ókori görög tartomány a Peloponné-szosz-félsziget középső részén.

Arkhimédész, a s/ürakuszai (i.e. 287—212), ókorimatematikus, fizikus és feltaláló.

Arménia (Örményország), ókori állam a Fekete-tenger délkeleti részén.

Artemidorosz, az epheszusi (i.e. II. sz.), göröggeográfus.

Asinhis Pollio (i e. 76—i.sz. 5), konzul, szónokés történész, ki a phaisalusi ütközetben Caesar ol-dalán harcolt.

181

Aternus, város (ma Pescara) és az Adríai-ten-gérbe omló patak.

Atlasz (Atlantisz), 1.) mitológiai személy, a Ti-tánok egyike, ki vállán tartotta az égboltot; 2.)magas hogy Afrika belső vidékén; 3.) hajdan ki-terjedt vidék, mely az Atlanti-óceánba süllyedt.

Aufidlus Bassus (i.sz. I. sz.), konzul Tiberiuscsászár alatt; történelmi munkát írt a germánokellen viselt háborúkról, melyet tovább folytatottid. Plinius.

Augustus Octavianus C.J.C. (Le. 63—i.sz. 14), arómai birodalom legnagyobb császára, az irodalomés művészet nagy pártolója.

állatkör (állatöv, zodiákus), az a tizenkét egy-más utáni csillagkép, melyeken a Nap évi moz-gása során végigvonulni látszik: Kos, Bika, Ikrek(Castor és Pollux), Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg,Skorpió, Nyilas, Vízöntő és Halak.

Bacchus, a római mitológiában a bor és dor-bézolás istene.

Baetica, ókori tartomány Dél-Spanyolországban,a mai Andalúzia és Granada vidéke, melyet aBaetis folyó (ma Guadalqulvir) szel át.

besszusok (bessi), harcos trák nemzetség, a maiJugoszláviában, a Marica folyó vidékén lakott;számos tagja a mai Dobrudzsa területére költö-zött át.

Betoleththepenes (Bethlehemuni), ókori városJúdeában, a mai Betlehem.

Bithünia, ókori tartomány Kisázsia északnyu-gati részén.

Bizone, ókori város Thráciában, a mai BulgáriaCavarna vidéke.

Boiotia, ókori tartomány a mai Dél-Görögor-szágban.

Boreosztoma (görögül Északi torkolat), az Iszt-rosz (Duna) torkolatának hajdani ötödik ága, amai Sulina.

Borüszthenesz, a Dnyeper folyó (Szovjetunió)ókori görög neve.

Boszphorosz (a görög bos és phorosz szavak-ból = ökröket átúsztató hely, tengerszoros). Azókorban megkülönböztettek Kimerüli Boszphoroszt(megfelel a mai Konstantinápolyi tengerszorosnak)

182

és Thráciai Boszphoroszt (a mai Bírímí félszigettengerszorosa).

Brutium, ókori dél-itáliai tartomány.Bukephala, ókori híres város az Indus folyó

partján (ma Multán), melyet Nagy Sándor alapí-tott, s az ide eltemetett kedvenc lováról neve-zett el.

Caligula C. C. (i.sz. 12—41), szeszélyes, kegyet-len római császár; alig 3 évet uralkodott (i.sz.38—41).

Campania, termékeny római tartomány Közép-Itáliában.

Capitolium, Róma városának a Capitolinus ha-lomra épített központi része, ahol a közügyeket in-tézték, s melyen Jupiternek híres templomváravolt.

Capua, Campania tartomány fővárosa (ma SantaMária).

Caspi kapuk (Caspiae Portae), az ázsiai Taurushegység Sirdara szorosa.

Castor és Pollux, mitológiai személyek; rólukkapták nevüket az állatövben szereplő Ikrek.

Castrum Nóvum, tengerparti város Kelet-Itáliá-ban (ma Giulia Nova).

Cato M. Porcius Censorius (i.e. 234—149), híresrómai közéleti férfi; konzul, cenzor, hadvezér ésmezőgazdasági szakíró (ránk maradt De agricul-tura című munkája). Becsületessége és az államiügyek intézésében tanúsított korrektsége nevétkülönösen ismertté tette.

Cato M. Porcius Uticensis (i.e. 95—46), előbbi-nek dédunokája; republikánus érzületű államférfi,harcolt Caesar diktatúrája ellen, s ennek hatalom-ra jutása után öngyilkos lett.

Catullus Q. V. (i.e. 88—48), kimagasló rómaiköltő; Simióban, id. Plinius szülővárosának, Co-mónak a közelében született.

cenzor (censor), magas római állami hivatal, aközerkölcsök legfőbb őre; ő rótta ki az államiadókat és foglalta lajstromba az adózó polgá-rokat.

Ceres, Jupiter nővére, a szántás-vetés és termésistennője a rómaiaknál.

183

Cicero M. T. (i.e. 106—43). híres római állam-iérli, szónok és irodalmár.

Claudius T. D. (i.sz. 10—54), kegyetlen rómaicsászár az i.sz. 41—54. évek között, kit állítólagfelesége, Agrippina mérgezett meg.

conjunctio, lásd együttállás.Corbulo C. D., római hadvezér Claudius és Néró

alatt; kitűnt az örmények és parthusok elleni há-borúkban (i.sz. 54, 59).

Corduba, ókori város Dél-Hispániában (ma Cor-doba).

Cornelius Nepos (kb. i.e. 100—25), római törté-nész, életrajzíró.

Crassus M. L. (i.e. 115—53), Caesar és Pompeiusmellett az első triumvirátus tagja, hadvezér, a par-thusok elleni háborúban halt meg.

császári testőrség tábora (castrum praetorianum),Rómában a császári testőrség parancsnokának ve-zetése alatt álló, az Esquilinus halom és a Vimi-nális kapu mellett elhelyezett megerősített katonaitábor volt.

Dácia, a geto-dák nép által a Duna—Tisza és aKeleti-Kárpátok határolta területen lakott hatal-mas, id. Plinius idejében még önálló állam, melya római birodalom határait állandóan fenyegette.Traianus császár két súlyos hadjárattal (i.sz. 102és 106) elfoglalta, és római tartománnyá alakította.

Dalmácia, római tartomány az Adriai-tengerpartján, a mai Split és Skutari központokkal.

Danubius, a Duna folyó felső, a mai Romániánkívül eső szakasza; a hazánk területén folyó Du-nát Isztrosznak hívták.

dardanusok, a dákokkal rokon harcos trák nem-zetség, mely a mai Jugoszlávia keleti részén la-kott.

Dareiosz (Dárius) perzsa király (i.e. 521—486),Makedónia és Thrácia meghódítója; Marathonnála görögöktől vereséget szenvedett.

decurio, katonai rangfokozat, illetve tartományitanácsos a rómaiaknál.

Delphoi (Delphi), ókori város Phokiszban, Észak-Görögországban; Apollón templomáról és jósdájá-ról nevezetes.

184

Démokritosz, a/, abderaí (ki). í.o. 460—370), gö-rög materialista bölcselő

Dikaiarkhosz, a messzcnai (i e 350—290), uö.ügbölcselő, Arisztotelész tanítványa.

Dinokharész (Dinokratesz, i.e. IV. sz.), NagySándor híres görög építesze.

Dionüsziosz (i.e. IV. sz.), görög történész, résztvett Nagy Sándor indiai hadjáratában.

Dionüsziosz (kb. i.e. 392—337) a szicíliai Szüra-kusza uralkodója; elűzték az i.e. 357. évben.

Dionüszodorosz, a meloszi (?), ókori görög föld-mérő.

Dionüszopolisz (Krunosz), ma Balcsik városa abolgár tengerparton.

Dioszkoridész Pedaniosz, az anazarbai (i.sz. kb.5—75), híres orvos-botanikus; alapvető munkát írta gyógyászati anyagokról.

Dodona, ókori város a görög Epeiroszban; híresa Jupiternek szentelt jóshelyéről, mely a Toma-rosz hegyen egy tölgyerdő közepén működött.

Draus, mostani nevén a Dráva íolyó.Drepanum, ókori város Szicíliában (ma Grosso).Duria, folyó az ókori quadusok vidékén Morá-

viában (ma Tyrna).Dyrrachium, ókori kikötőváros az Adriai ten-

gerparton (ma Durres vagy Durazzo).együttállás (conjunctio), a csillagászatban a

bolygóknak a Naphoz viszonyított helyzete, mikora Földről nézve a bolygót a Nap irányában látjuk.

Eleuszinia, ókori város Dél-Görögországban,Attikában, Athéntől nyugatra.

Elisz, ókori görög varos a Peloponnészosz nyu-gati részén (ma Kaliszkopi).

Emodesz hegyek, mostani nevükön a Himalájahegység.

Empedoklész, az agrigentusi (i.e. 490—435), gö-rög filozófus, Püthagorasz tanítványa; tanát a világnégy alapeleméről (tűz, víz, föld és levegő) id.Plinius is követi munkájában.

Endümion, a kariai, ókori (?) görög csillagász.Epeirosz (Epirus), ókori görög tartomány a mai

Albánia vidékén.JZpigenész, a rodoszi, ókori (?) görög csillagász.

185

Eratoszthenész, a küréniai (i.e. 276—196), göröggeográfus, matematikus és csillagász.

Esquilinus halom, Róma városának hét halmaközül a legnagyobb.

Eudoxosz, a knidoszi (i.e. 408—355), görög csil-lagász és bölcselő, Platón tanítványa.

Eukleidész (i.e. III. sz.), alexandriai görög mate-matikus.

Fabianus Papyrius (i.sz. I. sz.), római termé-szettudós.

Fehérhegyfok (Promontorium Africae Albae),hegyfok Észak-Afrikában, a mai Marokkó vidékén.

Felső tenger (Maré Superum v. Adriaticum), amai Adriai-tenger.

Feronia, a szabadság istennője, az erdők oltal-mazója a rómaiaknál.

Formio, patak Észak-Itáliában, Trieszt környé-kén (mai neve Rizano).

fórum (fórum romanum), a római városok nyíltpiactere; itt tárgyalták meg a kereskedelmi ésbírósági problémákat s tartották a politikai össze-jöveteleket. Rómában a fórum a Palatinus és Ca-pitolium halmok között volt 800 X 400 m terüle-ten, körülötte a bíróság épülete, a templomok éskereskedelmi házak impozáns épületei voltak.

fórumi mérföldkő (milliarium). Rómában a Sa-turnus temploma előtt a fórumban Augustus csá-szár aranyozott mérföldjelzót (milliarium aureum)állíttatott fel, melyet az onnan kiinduló összes or-szágutak kezdőpontjának tekintettek, és mindenkb. 1480 m távolságban további mérföldkövek je-lölték a távolságokat.

Gades, ókori hispániai város Gibraltár közelé-ben (mai neve Cadix v. Cadiz); lakosait gadita-nusoknak nevezték.

Gallia, hatalmas római tartomány a mai Észak-Olaszország és Franciaország területén.

Gallia Lugdunensis, a mai franciaországi Lyonvidéke.

Galliai-óceán, az Atlanti-óceánnak a mai Fran-ciaország felé eső része (a mai Gascogne-tenger-öböl vidéke).

Genius, a rómaiaknál az életadó isten, ki a fér-fiakat születésüktől fogva halálukig védelmezte.

186

Germanicus G. Caesar (i.sz. +23), Tiberíus csá-szár íia.

Germanicus Secundus (i.e. 15 — i.sz. 19), rómaihadvezér, Néró császár nagyatyja.

Gráciák, a görög és római mitológia szerint Ag-lája, Eufroszüne és Thália, a kellem és báj meg-személyesítői voltak.

győzelmi bevonulás Rómába (triumphus). A ha-ditettekben kitűnt parancsnokok és konzulok szá-mára rendezett katonai díszfelvonulási ünnepséga Mars mezejétől a Capitoliumig terjedő útszaka-szon, amikor az ünnepeltet babér-, tölgy- vagyaranykoszorúval (corona triumphalis) tüntették ki.A menet élén a szenátorok és főtisztviselők ha-ladtak, majd következett a hadizsákmány, a fog-lyok, utána pedig az ünnepelt aranyozott kocsibanés bíbortógában (tóga purpurea), majd pedig akatonaság vonult fel.

Haemus hegység, a mai Balkán hegység Bul-gáriában.

Halmürisz tó (halmürisz görögül sós vizet je-lent), a mostani Razolm-tó a romániai Dobrudzsá-ban.

Halüattesz (i.e. VI. sz.), Lüdia királya, Kroe-szosz apja.

házi istenek (lares), a rómaiaknál a családi tűz-helyt védő istenek és az elhalt ősök szellemei.

Hannibál (i.e. 247—183), karthágói pun hadve-zér, ki a rómaiak felett a cannae-i csatában (i.e.216) győzedelmeskedett, majd Zamánál (i.e. 202)döntő vereséget szenvedett.

Hanno (i.e. V. sz.), pun flottaparancsnok, az i.e.460. évben Afrika nyugati partjain nagy felfedezőutat tett.

Hekataiosz, a milétoszi (i.e. 550—476), görög tör-ténész és földrajzíró, részt vett Nagy Sándor per-zsiai hadjáratában.

Hellász, Görögország ókori neve.Hellészpontosz, a Dardanellák tengerszorosa a

mai Törökországban.Heraclea Pontica, ókori város Bithüniában a

Fekete-tenger partján, mai neve Eregli.Hercyniai erdőség, a Rajna és Visztula között

1Í7

a Duna hosszában elterülő erdőség ókori neve (amai Harzwald).

Herkules (a görögöknél Héraklész), híres görög,illetve római mondahős, Jupiter és Alcmcne gyer-meke, kit az istenek közé soroltak.

Hérodotosz, a halikarnasszoszi (i.e. 484—420),görög történész, kit a „történetírás atyjának" ne-veznek.

Heszperidák kertjei, a monda szerint Erebus(az alvilág istene) és az éjszakának leányai azóceánnak egyik szigetén az aranyalmákat termőHeszperidák kertjét őrizték.

hét halom (septem montes), ezekre épült Rómavárosa: Palatínus, Capitolinus, Caelius, Esquilinus,Quirinalis, Aventinus és a Janiculus halmok.

Hetruria (Etruria), Liguriától Róma vidékéigterjedő nyugat-itáliai tartomány, melyet az etrusz-kok laktak (ma Toscana vidéke).

Hierapolisz, ókori görög város a kisázsiai Phrü-giában.

Hiericus (Hiericuntis), ókori város Júdcában,mai neve Jerikó.

Hierosolyma, ókori neve a mai Jeruzsálemnek.Hipparkhosz, a nikcai (kb i.e. 160—125), görög

csillagász és geográfus, a tudományos csillagászatmegalapítója.

Hirpinia, az ókori hirpinusok által lakott vidékDél-Itáliában.

Hispalis, ókori város Spanyolország délnyugatirészén (ma Sevilla); lakosait hispalenszeknekhívták.

Hispánia, ókori neve a mai Spanyolországnakés Portugáliának, mely két nagy részre tagolódott:

Hispánia Ulterior (túlsó Hispánia), nagyjábanmegfelel a mai Andalúzia, Granada és Portugáliajelentős részének,

Hispánia Citerior v. Tarraconensis (innenső His-pánia), mely Baetica és Lusitania kivételével ma-gában foglalta a mostani Spanyolország területét.

Homérosz (i.e. IX. sz.), „a költők királyának"nevezett epikus görög költő, az Iliász és Oclisszeacímű hősköltemény szerzője.

188

hosszmértékek a rómaiaknál:mille passus (ezer lépés) . . . . 1481.5 tttstádium 184,5 mpassus (lépés) 1.48 mcubitus (könyök) 44 cmpes (láb) 29 cmpalmus (tenyér) 7.5 cmdigitus (ujj) 1.8 cm

hyperboreusok, a görög mitológia szerint egymesésen boldog nép, mely valahol az Ural hegy-ségen túl lakott.

Hyrcaniai tenger, a mai Kaspi-tenger.Hyspanis (Hypacaris), folyó az ókori Sarmatiá-

ban, kb. a mai Kelet-Lengyelország és a Szovjet-unió nyugati vidékén.

Ibériai-tenger, a Földközi-tengernek Barcelonaés a spanyol Velence környékén elterülő része.

Ida hegység, egyik Kréta szigetén, másik Tró-jában, Kisázsiában volt; nem tudni, hogy Pliniusmelyikre utal művében.

időmérték a rómaiaknál: a nap keltétől lenyug-vásáig a nappalt 12 egyenlő órára osztották fel;ezek természetesen évszakok szerint különböztek,mert nyáron a nappal mostani idő szerint 5 óra-kor, télen pedig mostani 7 órakor kezdődött, utolsó12-ik órája pedig a mostani nyári 19,55, illetve amostani téli 16,27 órának felelt meg. Az éjszakaiórákat négyszer 3 órás időközökre (vigilae = őr-ség, éjjeli őrködés ideje) osztották fel.

időszámítás a görögöknél: a görögök az évekszámítását az olimpiai játékok rendszeresítésétől(i.e. 776) kezdték, s e játékokat négyévenként ren-dezték. A mostani időre való átszámítás a követ-kezőképpen történik: pl. „az 58-ik olimpiai játé-kok 4-ik évében" annyi mint 58-szor 4 = 232,melyet levonunk a 776-ból, marad 544 mínusz4, azaz i.e. az 540. év.

időszámítás a rómaiaknál: a rómaiak időszámí-tásukat Róma alapításától (i.e. 753) kezdték. Át-számítása mai időre: pl. „Róma alapításától szá-mított 225 évben"; e számot kivonjuk a 753-ból,s megkapjuk a mostani időszámításunk szerintii.e. 528. évet.

189

lltyricum, Epeirosztól északra fekvő ókori tar-tomány, nagyjában megfelel a mai Jugoszlávia ésAlbánia területének

isteni császár — Avgubtus üctavianus császártólkezdődően keletkezeit az a hivatalos gvakorlat,mely szerint a császárokat haláluk után az iste-nek soraiba emelték.

Ister folyó, 1. isztrosz.Iszidorosz, a kharakéniai (i.e. az I. sz. végétől

az i.sz. I. sz. első feléig), görög geográfus.Isztria, a mai Dalmáciával észak íelől határos

ókori tartomány.Isztropolisz (Isztrosz, Hisztria), görögül „a Duna

városa"'; a milétosziak által alapított görög keres-kedelmi város a mostani Dobrudzsában (mai neveIstria), mely abban az időben tengeri kikötő volt.

Isztrosz (latinosán Ister), mostani nevén a Dunaalsó folyása, tehát nagyjában a romániai szakasza,a Fekete-tengerbe való ömléséig; íelső folyását Da-nubiusnak nevezték.

Izisz, egyiptomi föistennő, Ozirisz isten felesége;a rómaiaknál a Juno istennőnek felel meg.

Joppe, ókori város Júdeában (mai neve Jaffa).Juha (i.e. I. sz.), Numidia királya, Caesar kor-

társa, Pompeius párthíve, történelmi és földrajzimunkákat is írt.

Juno (a görögöknél Héra, az egyiptomiaknálIzisz), a római mitológia szerint Jupiter felesége,az ég királynője, a család, házasság és a nőkoltalmazója.

Juno előhegyei, Dél-Hispániában a rnai CapTrafalgar vidéke.

Jupiter (a görögöknél Zeusz), a római mitológiaszerint az istenek legnagyobbja, az ég királya sa természet kormányzója. Fegyvere a villám, sezért nevezték Mennydörgő Jupiternek (Jupitertonnans) is; tiszteletére Augustus császár Rómá-ban templomot építtetett.

Kallatisz (Callatis, Acervetis), híres ókori görögkikötőváros a Fekete-tenger partján (a mai Man-gália).

kalendárium a rómaiaknál. A hónapot 3 fő rész-re osztották:

calendae, a hó első napja, telihold,

190

rionae, a hő 5. v. 7. napja, első negyedhold,idus, a hő 13. v. 15 napja, telihold,A hónap 2—5-ik napjait ,,ante nonas VI—111.".

6-ik napját ,,pridic nona-a", 8—13. napjait „anteidus VIII—III.", 14-ik napját „pridie idus", 16—30-ik napig „ante calendas XVII—III.", a hó utolbónapját „pridie calendas"-nak nevezték.

Kalonsztoma (görögül Szép torkolat), a hajdaniIsztrosz (Duna) torkolatának harmadik ága.

Kálpe, a mostani Gibraltár hegy.Karia, ókori görög tartomány Kisázsía délnyu-

gati tengerpartján.Karmania, a mai Aíganisztún vidéke.Karpetánia, ókori város (ma Toledo) a tarrako-

niai Hispániában.Karthágó, ókori híres város Észak-Afrikában, a

punok utolsó ellenállási erődje, melyet M. P. Catoállandó követelésére („Ceterum censeo Carthaginemdeiendam esse") a rómaiak földig lomholtak. Uj-Karthágó névvel később a rómaiak kikötővárostalapítottak Hispánia délkeleti partvidékén.

Kharübdisz (Carybdís), örvénylő tengerrész aSzkülla (Scylla) sziklákkal szemben, a szicíliai ten-gerszorosban.

Kasszandria, ókori görög város a Khalkidike-félszigeten, a mai Makedóniában.

Katina, ókori város Szicíliában (ma Catania).katonai iribunus (tribunus militum), előbb ma-

gas rangú katonatiszt a római hadseregben (egylégiónak 6 ily tribunusa volt), majd a tribunusokkonzuli hatalmat (imperium consulare) nyertek,törvényeket kezdeményeztek, és vétőjoggal (sza-vazatukkal megakadályozhatták a törvények élet-be léptetését) rendelkeztek. Számuk háromról kel-tőre apadt, majd e tisztség megszűnt.

Keosz (Cea), sziget az Égei-tengerben.Kleosztrátosz, a tenedoszi (i.e. VI. sz.)( görög

csillagász.Knidusz, ókori görög kikötő a kisázsiai Kariá-

ban.Koiranosz (i sz I. sz.). görög filozófus, Néió

kortársa.Kolkhisz (Colchis), ókori görög tariomány Kis-

ázsiában a Fekete-tenger partján.

191

kolónia (colonia), római polgárokkal betelepítettváros vagy gyarmat.

Komagene (Commagene), ókori állam Kilikia ésMezopotámia mellett; fővárosa Szamoszata, utolsókirálya pedig IV. Antiokhosz volt.

Konopon Diabazisz (görögül szúnyogok közöttvaló átmenés), az ókoriján a Duna deltájának aPszeudosztoma ág által alkotott szigete.

konzul (consul), az évenként választott két leg-főbb tisztviselő Rómában; a császárság előtt őkképviselték az államot: összehívták a szenátust,elnököltek gyűlésein, és ellenőrizték a határozatokvégrehajtását. Háborús időkben fővezérek voltak.

koraxusok, ókori nép Kolkhisz tartományban.Korensze (Curonensis v. Curensis), partvidék

Délnyugat-Hispániában.Korinthosz, kereskedelméről híres ókori görög

kikötőváros a Peloponnészosz-félszigeten.Kritodémosz, (?), görög csillagász.Ktésziász, a knidiai (í.e. 417—398), görög orvos

és történész, Perzsia és India történetírója.Küréne, ókori görög gyarmatváros és tartomány

Észak-Afrikában.kvesztorok (quaestores), előbb a közvád képvi-

selői, majd az állami pénzügyek és közvagyon ke-zelői voltak. Régebben a konzulok nevezték kikésőbb választották őket, s számuk 40-re növeke-dett. Gyakran kisebb tartományok kormányzóivoltak.

Lakedaimón (Spárta), ókori tartomány Dél-Gö-rögországban.

Laminium, ókori város Dél-Hispániában (maAlhambra).

Latium, ókori tartomány Közép-Itália nyugatirészén, Campania és Hetruria között; fővárosaRóma, lakosait latinusoknak hívták.

légió, katonai egység, mely a császárság idején10 cohorsból, 30 manipulusból, illetve 60 centu-riából állott és kb. 6000 katonát számlált. A tény-leges katonai szolgálat 17—45 éves korig tartott.

Leukasz, város és sziget a Jón tengeren az óko-ri Görögországban.

Liburnia, ókori tartomány, a mai Jugoszláviaészaki részén, a horvátok által lakott vidéken.

192

Líbia (Libya), az ókorban Eszak-ACrikanakEgyiptom és a Szürtesz-öböl közötti tengerpart vi-déke.

Liguria, ókon tartomi ny, a mai Nizza és Génuakörnyéke.

Lipara, sziget Szicíliától északra (ma Lipari szi-gete).

Lokrisz (Locres), város Dél-Itáliában (ma Locri);az Aitolia melletti vidék Görögországban, ahol volta Delphoi jóshely is

lovagi rend (ordo equester), átmenetet képezetta bzenátori és plebejusi rendek között; tagjai kü-lönböző állami tisztségeket töltöttek be.

Lucullus L. L. (i e. 109—57), római hadvezér,Kisázsia és Szíria meghódítója; nevét Rómábanfényűző lakomái is ismertté tették.

Lusitania, tartomány Túlsó Hispániában, a maiKözép- és Dél-Portugália területén.

Lükia (Lycia), vidék Kari a és Pamphilia között,Kisázsia déli részén.

Lüdia (Lydia), görög tartomány az ókorban Mü-szia és Karia között Kisázsia nyugati részén.

Maenoba, ókori város Hispánia Baeticában (maineve Velez-Malaga).

Magneszia, vidék a görögországi Tiiesszáhaban;ókori város a kisázsiai Lüdiában

Maeotisz, vidék az ókorban az Azovi lengéikörnyékén.

Makedónia, ókori tartomány a mai Dél-Jugo-szlávia macedóniai vidékén.

Malaca, város és folyó Hispánia Baelicában (mainevük Malaga).

Margis, a mai Morava folyó ókori neveMárkus C. (kb. i.e. 157—86), római konzul és

hadvezér, Suila ellenfele.Maró, hegy Szicíliában (mai neve Maretto).Marus, egy folyó neve az ókorban (kb. a mai

Csehszlovákia nyugati részén).Mauritánia, ókori tartomány Afrika északnyu-

gati rés/én (a mai Marokkó és Algéria vidéke).Médeia, a görög mondavilág híres varázslónője,

ki az argonauták vezérét, laszónt segítette azaranygyapjú megszerzésében

1 3 — A

Megaszthenesz (i.e. IV. sz.). történése és ÍÖid-fajzíró, részt vett Nagy Sándor indiai hadjáratá-ban.

Mellária, ókori város Spanyolország déli részén(mai neve Fuenle Ovejuna).

Mephitisz, a föld fojtó kigözölgéseit elhárítógörög istennő.

Mercurius, a római mitológia szerint az istenekhírnöke, a kereskedelem istene; nevét viseli aMercurius bolygó.

Messana, földrengéseiről híres város Szicíliában(mai neve Messina).

Messzene, vidék a Peloponnészosz-félszigeten.Milo T. A. (i.e. 95—48), római politikus és nép-

tribunus; Clodius megöletésével kapcsolatos peré-ben Cicero védence.

Mlsenum, hegyfok és város Nápoly közelében(mai neve Cap di Miseno).

Moesia, római tartomány a Balkán hegység, aDuna és a Fekete-tenger között; nagyjában a maiBulgária és részben Jugoszlávia területe.

Mucianus L. (i.sz. I. sz.). Vespasianus hadvezé-re, több ízben konzul.

municipium, saját szervezetüket és törvényeiketmegtartó, a rómaiak hatalma alá jutott városokItáliában és azon kívül.

Murgi, ókori város Hispánia Baetieában (maineve Muxagar).

Müszia, ókori görög tartomány Phrügia és Liidiaközött, Kisázsia nyugati részén.

Mylae, ókori város Szicíliában (mai neve Mi-lazzo).

Nagy Sándor (i.e. 356—323), híres makedón csá-szár, Arisztotelész tanítványa, Arábia. Perzsia ésIndia meghódítója.

Narakusztorna, az Jsztrosz (Duna) második í l""~kolati ága.

Narbonensis, Hispániával határos ókori tarto-mány, a mai Franciaország déli része; fővárosaNarbo (ma Narbonne).

Nauportus, ókori város a mai Jugoszlávia északirészén (ma Ljubljana).

194

Nekepszosz (?) v Necepso, egyiptomi farát) esjeles csillagász.

Nero Domitius L. (i.e. 37—68), /.sarnok rómaicsászár az i.sz. 54—68. években.

Nikiasz (i.e. 470—413), az athéniaiak vezére, ki-tűnt a peloponnészos/.i hadjáratban; szicíliai had-járatainak balsikerei miatt halálra ítélték.

Noricum, római tartomány, melyet a camioliaialpesek, ínn városa és a Duna határoltak; nagj-jában megfelel a mai Jugoszlávia északi részének,a mai Ausztria területének és a mai Magyaror-szág nyugati részének

Nóvum Comum, ókori város Itália északi részén.Plínius valószínű szülővárosa (mai neve Como).

Numidia, ókori tartomány Afrika északi partvi-dékén, Mauritánia mellett.

Octavianus Augustus, lásd Augustus OctavianusOlümpia, az ókori Elisz tartomány városa Pe-

loponnészosz nyugati részén; négyévenként itt ren-dezték meg a híres olimpiai játékokat a görögök

olümpiai játékok (olympiados). Zeusz tiszteleté-re Olümpia városában az i.e. 776. évtől kezdvenégyévenként országos jellegű tornaversenyeketrendeztek. A görögök időszámítása az első olimpiaijátékok évétől kezdődik.

Oneszikritosz, az aiginabeü (i e IV sz.), NagySándor flottaparancsnoka indiai hadjáratában

oppozíció, lásd szembenállás.Oretáni csúcs, hegycsúcs Hispánia Tarraconen-

sis vidékén (ma Sierra Morena).Orpheusz, trák származású görög lantos és os

költő.Ossonoba (Oroba v. Onoba), ókori város Cadi/

öbölben (valószínűleg a mai Huelva).Palatínus, a római hét halom egyike, melyen

a császári palota épült; innen származik a ..pa-lota" szó.

Pannónia, római tartomány az í.sz. 9. évtőlkezdve; a Duna jobb partján, a mai Magyarországnyugati, Ausztria keleti és Jugoszlávia északi ré-szén terült el.

Palhyssus (Tibiscus), pannóniai folyó ókori neve(a mai Tisza).

195

patríciusok, régi arisztokratikus római nemzet-ség leszármazó), a kiváltságos osztály képvisel öi-1)61 alakult legfelső római társadalmi rend.

Patroklész (i.e. IV. sz.), Nagy Sándor tengerna-gya, körülhajózta India partjait.

I'aulus Aemilius (i.e. 230—160), római hadvezéra perzsák elleni háborúban.

Peiso, egykori neve a Bécs melletti Fertő tónak.Pelion, ókori neve a mai Petrasz hegynek Gö-

rögországból.Peloponné szösz, félsziget Görögország déli ré-

s/én (ma Morea).Periklész (i.e. 475—429), athéni államférfi; ve-

zetése alatt Görögország fénykorát ól te (..Periklészkora").

Perszeusz, görög mondahős, Zeusz és Danáé fia.Petoszirisz (?), egyiptomi matematikus, csilla-

gász és filozófus.Peuke (görögül egy fenyóíélél jelent), az Isztrosz

(Duna) torkolatának legdélebbi ága s az azóta meg-szűnt szigete.

Phaszerlisz, ókori kisázsiai kikötőváros Lükiá-ban, közelében a Khimaira tűzhányóval (a városmai neve Tekirova)

Phereküdész, a szüroszi (i.e. VI. sz), görög fi-lozófus, Püthagorasz tanítómestere.

Philipposz II (i.e. 382—336), makedón király.Nagy Sándor atyja.

Phoinikia (Fönícia), ókori állam a mai Szíriapartvidékén.

Phokisz, Görögország egyik északi vidéke azókorban.

Phrügia (Frígía), ókori görög tartomány Kis-á/sia nyugati részén, Trója és Müszia között.

Pindarosz, a thébai (i.e. 520—442). görög költőPiso L. C. (i.e. II. sz), cenzor, konzul, és tör-

ténész a rómaiaknál.Plancus M. L. (i.e 1. sz.), Gallia kormányzója.

Lepidus konzul társa (i.e. 42), később cenzor (i.e. 22)Platón, az athéni (i.e. 430—348), görög idealista

filozófus és író, Szókratész tanítványa.plebejusok, a római nép legszámosabb, alsó tár-

sadalmi osztálya; hosszú időn át politikai jogaik

190

elismeréséért elkeseredett harcol vívtak az uris/.-tokráciát képviselő patríciusokkal.

Polükletosz, a szükioniai (i.e. V. sz.), görög szob-rász és építész.

Pompeius Cn. Magnus (i.e. 106—48). római had-vezér és államférfi, Caesarral és Crassusszal tagjaaz első triumvirátusnak. Később ellentétbe kerültCaesarral; a pharsalusi ütközetben (i.e. 48) Caesarlegyőzte, s ekkor Egyiptomba menekült, ahol Pto-lemaiosz ottani király parancsára megölték.

ponlifex maximus, a Jupiter kultuszát űző papokországos feje a rómaiaknál, ki jelentős politikaihatalommal is bírt.

Ponlosz (görögül tengert jelent), Kisázsia észak-keleti vidéke a Fekete-tenger mellett, mely Pom-peius alatt római tartománnyá vált (i.e. 64). Eszóval gyakran a Pontus Euxinust (Fekete-tengert)illették.

Pontus EuxinuH (latinul és görögül „barátságostengert" jelent), a Fekete-tenger neve az ókorban.melyet régebben Pontus Axenusnak („barátságtalantengernek") hívtak

Poszeidoniosz, az apameai (i.e. 135—51), sztoikusgörög bölcselő, történész, geográfus és csillagászElőbb Rodosz szigetén, majd Rómában élt, s elő-adásait többek között Ciceró és Pompeius is hall-gatták.

Praetoria Atigusta, ókori város Itália északi ré-szén (ma Aosta).

prétor (praetor), a rómaiaknál a bírói intézményvezetője. A prétorok döntöttek a peres ügyekben,s ők voltak a bírói tanácsok szervezői, később pediga konzulok állandó helyettesei. Háborús időkbenparancsnoki tisztséggel is voltak felruházva. Előbbí. majd 2. végül pedig már 16 prétor működött

preiorianusok tábora (casírum praetorianum), acsászári testőrség tábora volt.

prokonzul (proconsul). A volt konzulok a hiva-talban levő konzulok első tartományi helyettesei,illetve e tartományok vezetői voltak. A császárságidején ők voltak a szenátusi tartományok vezetői.

procurator, a tartományi jövedelmek kezeléséveimegbízott császári hivatalnok.

197

Propuntlsz, a Marvan}-tenger ókori neve.Pszeudosztoma (görögül látszólagos torkolatot je-

lent), az ísztrosz (Duna) torkolatának negyedikaga volt.

Ptolemaio.sz Lathürosz; Egyiptom királya a/ i e116—105 években

Ptolemaiosz Phlla.delpho.ss II, Egyiptom királyaaz i e. 285—246 években, irodalompártoló; ó épí-tette az alexandriai világítótornyot.

Ptolemaiosz Szoter, Nagy Sándor hadvezére, majdegyiptomi király az i.e. 305—285 években.

Puteoli, ókori város Itáliában (ma Puzzuoli).Pürene, a római mitológia szerint Herkules sze-

retője volt, kit a Pireneusi hegyekben temettek elPüthagorasz. a számoszi (i.e. 580—500). híres

görög filozófus és matematikus.Püthiasz, a massziliai (i.e. IV. s/.). görög szár-

mazású római geográfus, ki elsőként hajózta körülEurópa északi és nyugati partjait.

Pyrenaeus. latin neve a Pireneus hegységnekRauricum (Augusta Raiiracorum), ókori római

város a mai Bázel és Freiburg között: közelébenered a Duna

Rhegium, ókori város az Itáliai félsziget legdé-libb csücskén (mai neve Reggio di Calabria).

fíiphae. a mai Ura] hegység neve az ókorbanSabaria, a magyarországi Szombathely neve az

ókorbanSalduba, ókori \ áros Hispánia Baeticában (ma

Merbella).Sarmatia, a szarmatáknak nevezett szláv nép

által lakott terület a Kekete-tengertöl északra (meg-felel a mai Lengyelország és a Szovjetunit) nyugatirészének).

Saturnus, a római mitológia szerint Jupiteratyja, a földművelés istene: a hét bolygó egyikétróla nevezték el.

Saus, a mai Száva folyó neve az ókorban.Sebosus Stalius (i.e. I sz.) római geográfus,

('atullus barátjaSelambina, ókori varo> Hispánia Baeticában (ma

Salobrcna)

198

Sexi Firmum, ókori város Hispánia Baeticában(ma Almunecar).

Siscia, római település a Száva folyó mentén(ma Sziszek).

Solorius. hegység neve az ókorban HispániaTarraconensis vidékén (mai neve Sierra de LosVertientes).

Suel, ókori várót, Hispánia Baeticában (mai neveFuengirolo).

Suetonius Paulinus (i.sz. I. sz.), két ízben konzulNéró császár idejében, majd Othó császár csapat-vezére, Mauritánia és Britannia kormányzója,

Suetonius Tranquillus (kb. i.sz. 69—150), rómaitörténész, A tizenkét császár életéről című adatok-ban gazdag történelmi munka szerzője.

Sulla (Sylla) L. C. (i.e. 138—78), konzul, had-vezér és a római birodalom diktátora. Marius nagyellenfele.

Sulpitius Gallus (i.e. II. sz.), római államférfi,irodalmár, történész és csillagász.

sűlymériékek a rómaiaknál:libra (római font) . . . . 327.45 gr.uncia . . . . . 27.28 gr.quincunx . . . . . . 136.44 grquadrans . . . . . 109.15 gr.scripulum . . . . . 1.13 gr.siliqua . . . . . 0.189 gr.

Syllanus LAcinius, prokonzul az i.e. 76. évbenSzalamina, város és sziget Dél-Görögországban.

Themiszloklész vezetése alatt itt vívták nagy ten-geri csatájukat az athéniek Xerxész hajóhadával(i.e. 480).

Szamoszaia, az ókori Kolkhisz tartomány fő-városa (a mai Szíria területén).

Szeleukosz Nikator (i.e. IV. sz.). Nagy Sándorindiai hadjáratának egyik vezére, később Szíriakirálya.

szembenállás (oppozíció), csillagászati műszó,mely a bolygóknak azt a Naphoz viszonyított hely-zetét jelöli, mikor a bolygót a Földről nézve aNappal ellentétes oldalon látjuk

199

Szerapion, az anüőkhiai (?) görög geograCus." Sziküon. ókori görög város a Poloponnészosz-

fólszigot északi részén (mai neve Vasziliki).Szkülla (Scylla), hajózásra veszélyes sziklás szi-

cíliai tengerszoros, szemben a Khrübdisz (Caryb-dis) nevű, ugyancsak veszélyes tengerésszel. Innenszármazik a latin közmondás: ,,Incidit in Scyllamcupiens vitare Carybdam" (Ki a Kharübdisz ör-vényeit kerüli. Szkülla szikláin zúzódik össze).

Szkütia (Scythia), a mai Szovjetunió területén,különösen a Don folyó vidékén, az Északi-Jeges-tengerig a sz.küták (,,szittyák") által benépesítettvidék neve az ókorban.

Szókratész (i.e. 470—399), híres görög bölcselő,Platón tanítómestere.

Szoszigenész (i.e. I. sz.), egyiptomi csillagász, kiCaesar megbízásából reformálta a római kalen-dáriumot.

Szpeuszipposz (i.e. IV. sz.), görög enciklopédista,Platón tanítványa és utóda az Akademosz veze-tésében az i e. 347—339. években.

Szpireosztoma (Szpeirosztoma). görögüJ csavaro-dott torkolatot jelent; az Isztrosz (Duna) folyó tor-kolatának utolsó, hatodik ága, valószínűleg a maiChilia-ág volt.

Szteszikhorosz, a himerai (i.e 640—555), görögköltő Szicíliából.

Sztrabon, az apameai (i.e. 63 — i.sz 19). görögtörténész és geográfus.

Sztrümon, folyó nyugat Thráeiában (mai neveSztruma).

Tanais, ókori neve a mai Don folyónak aSzovjetunióból.

Taphrae (Taphris), ókori város a mai Ukrajnavidékén.

Tarquinius Superbus. a hetedik s egyben azutolsó római király; uralkodott i.e. 534—509 között.

Tarquitius Priscus (i.sz. I. sz.), földrajzíró, Bithü-nia prokonzula Néró császár alatt.

Tarraco, ókori város Hispánia északkeleti ré-szén, Hispánia Tarraconensis fővárosa (mai neveTarragona).

Tarvisium, ókori neve a mai Treviso olasz-országi városnak".

200

Tauromeivum, ókori város Szicília keleti part-vidékén (ma Taormina).

Taurunum, a mai Belgrád ókori neve.Taügeton (Taygetus), sziklás hegy Spárta mel-

lett (ma Pentadactylos).Tergeste, Trieszt kikötőváros ókori -neve.Thalész, a miiét őszi (i.e. 648—568), a hét görög

bölcs egyike, matematikus és csillagász.Theophrasztosz Eresziosz, a leszboszi (i.e. 372'—

287), görög bölcselő és természettudós, Platónés Arisztotelész tanítványa; ránk maradt A nö-vények története című művében kb. 500 növénytírt le. s egyik fo forrását képezte Plinius munkájá-nak is.

Theopomposz, a khioszi (i.e. 378—305), görög tör-ténész és geográfus.

Thesszália, ókori görög tartomány Euboia, Epei-ros/ és Makedónia között.

Thrácia, az Égei-tenger, Boszphorosz, Moeszia ésa Fekete-tenger közötti ókori tartomány.

Thraszülosz, a mendesziai (i. sz, I. sz.), egyiptomicsillagász és petrográfus.

Thuküdidész, az athéni (i.e. 471—403), neves gö-rög történész.

Tiberís, a Rómát keresztülszelő és a Tirrén-ten-gerbe ömlő folyó.

Timakhosz, a Timók folyó (Jugoszlávia) neve azókorban.

Timaiosz (kb. az i.e. 400. év táján), görög filo-zófus, matematikus és csillagász, Platón barátja.

Timoszthenész (i.e. III. sz.), geográfus, Ptole-maiosz Philadelphosz egyiptomi király tenger-nagya.

Tingitana, tartomány Afrika északi részén azókorban; Mauritánia és Tanger vidéke.

Titus Livius (i.e. 59 — i.sz. 17), a rómaiak egyiklegnagyobb történésze. A Város alapításától című142 könyvből álló munkájából csupán 32 könyvmaradt ránk.

Titus V espasianus Augustus (i.sz. 41—81), rómaicsászár az i sz. 79—81. években, id. Plinius párt-íogőja, művét neki dedikálta.

201

Tumisz, ókori görög kikötő és kereskedelmi vá-ros Dobrudzsában (mai neve Constanta); Ovidiusrómai költő száműzetési helye.

Trasimenus, tó Közép-Itáliában (mai neve -Lagodi Perugia); a római hadak itt szenvedtek döntővereséget az i.e. 217. évben Hannibál pun sere-gétől. .="*

Tullius Tiro (i.e. J sz.). Cicero tanítványa é.ss/abadosa. állítólag a gyorsírás feltalálója.

Tubero Quintus (?). római történész.Turranius Graccula (Gracilis). a meHáríai ('.').

spanyol származású romai tragédiaköllo.Tündarisz, hajdani kikötőváros Szicília északi

partján, mely a tengerbe süllyedt, s romjait méga XVí. században is lehetett látni.

Tüpho király, görög mondabeli személy.Unibria, ókori tartomány Itáliában, Hetruríáto!

keletre: lakosai az umberek voltak.llrgia, ókori kikötőváros Hispániábtin (mai neve

Abrucena).Urium, a Spanyolország déli részén folyó Tinlo

patak hajdani neve.Valerius Soranus (i.e. t sz.), római orvos és író.Vannius (?), az ókori quadusok nemzetségéből

származó király.Város (llrbs), az ókorban e névvel Kóma váro-

sát illették (1. Titus Livius: A Város alapításátólcímű munkáját).

Varró M. T. (i e. 116—27). nagy tudású rómaienciklopédista; fánk maradi De re rustica (A föld-művelésről) című munkája

Venetia, város az Adriai-tenger északi részén(magyar neve Velence)

Venus (a görögöknél Aphrodité), a rómaiaknála szépség és szerelem istennője; a bolygók egyikeviseli nevét.

Vespasianus Titus Flavius (i.sz. 7—79). római csá-szár az i.sz. 69—79 években. Uralkodása alatt írtaPlinius művének nagyobbik részét.

Vezúv (Vesuvhisj, hegy é.s tűzhányó Dél-Olasz-országban, Nápoly vidékén; a tűzhányó kitörése a79. év augusztus 23—24-én teljesen elpusztította

202

és betakarta Pompeji és Horculaneum varosokat;itt lelte halálát id. Plinius is.

Vianiomina, ókori neve Wien (Bécs) városánakVirunum, a mai Klagenfurt ausztriai város ókori

neve.vocontusok, ókori nép a mai Vaison la Romaine

francia város vidékéről.Vulcanus (a görögöknél Héphaisztosz), a romai

mitológiában az alvilág sánta kovácsa, a tű/ és akovácsmesterek istene.

Xerxész, a perzsák királya, Dareios/ fia: Szala-minánál a görögök elleni hadjáratában vereségetszenvedett (i.e. 480).

Xenophon (kb. i.e. 430—355). görög történés/,filozófus és hadvezér, Szókratész tanítványa

zodiákus, lásd állatkör