Páli Zsolt megnyitója Várakozók KörképKővágóörsi Körkép III. évfolyam 2. szám 2018. augusztus Nőnapi közönség Papp István alpolgármester… Eszter válaszol Szabó

Kővágóörsi

Körkép

III. évfolyam 2. szám 2018. augusztus

Papp István alpolgármester… Nőnapi közönség

Eszter válaszol

Szabó Gyuri énekel

Koczor - fiúk...

Polgármesteri köszöntő

Páli Zsolt megnyitója

Vezetők és segítők

Húzd meg, ereszd meg

Vigyázat, dől a fa Földön a fa

Eldőlt Bence szalagot szeretne

Várakozók

Csak óvatosan Döntésre készen

Vígh Károly emléktáblájaKoszorúzás az emlékháznál

Az ünnepség részt vevői Pálkövén Buzás Huba kitüntetése

Bajcsy-Zsilinszky és Kossuth Az ünnepség résztvevői

Horváth Dezső megnyitója Kerecsényi Zoltán megemlékezése

Anyák napi közönség Anyák napi gyerek-csokor Örökös versmondóink

Készül a játszótér A csúszda

Átadás előtt Rugós csikó

Épül a kemence A megújult tűzoltószertár

Munkában a nyuszit várók Húsvéti tetoválás

Kódis-dombon üldögélve

III. évfolyam 2. szám 3

Szerkesztői levél Kedves Olvasók!

Helyi lapunk 6. számát tartják a kezükben. Bízom benne, hogy vannak, akiknek ez örömet okoz. Remélem azt is, hogy találnak benne mindannyian kedvükre való olvasmányt.

Örömmel tudatom, hogy több olyan írás is van lapunkban, amelyek nem „felkérésre” íródtak, hanem mert íróik úgy gondolták érdemes Önökkel megosztani mondanivalójukat. (Nagy, hivatalos lapok szerkesztői ilyenkor szokták írni, hogy a cikkekben megfogalmazottakért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Nekem ezt nem kell megtennem, nem azért, mert csak egy kis helyi lap vagyunk, hanem azért sem, mert szerzőtársaink emberi módon, mások érzéseit gondolatait tiszteletben tartva fogalmaztak! Ezt ezúton is köszönöm mindnyájuknak!

Ebben a lapszámban olvashatnak visszaemlé-kezést 65 éves óvodánkról, Csombó Józsefné óvónőről, aki 36 és fél nevelési évet töltött el óvodánkban óvónőként, felelős vezetőként. Olvashatnak egy riportot Mayer István szobrász-népzenésszel, a riporter, aki megszólal-tatja, Nagy Katalin szintén „szakmabeli” hiszen keramikus. Bajcsy-Zsilinszky Endréről, szelle-mi örökségéről, az idei pákövei megemlékezés kapcsán újabb érdekességeket olvashatnak Kerecsényi Zoltán ünnepi beszédének rész-leteiből.

Természetesen megtalálják településünk híreit, mi az, ami elkészült, megszépült, és mi lesz az, aminek még a következő hónapokban örülhetünk. (Már csak azért is, hogy ne csak a hibát, a jót, az örömet adót is tanuljuk meg észrevenni. ) Művelődési Házunk és Könyvtárunk híreit, a márciustól augusztusig történteket, és az őszi téli hónapok előkészületben levő rendezvényeit természetesen.

Verseket is olvashatnak, első alkalommal anyakönyvi hírt is (sajnos csak egyes számban!), valamint bemutatunk két olyan embert, egy hölgyet és egy urat, akiket tulajdonképpen ismerünk, de olyan elismerést kaptak, amiért érdemes róluk beszélni.

Bemutatunk egy civil szerveződést, akik elnökük révén kötődnek Kővágóörshöz, és 10 éves

születésnapjukat itt szeretnék megünnepelni. Ők a Magyar Bajusz Társaság.

Végül egy olvasói levél, visszajelzés Zámbó Zoltán egy korábbi írására, és Lehoczki Fekete Emese szokásos pálkövei sétája, ezúttal a gyógynövényeket előtérbe helyezve. Azt hiszem minden fontosat megemlítettem, de azért lapozzák, olvassák végig az újságot, mert hátha valamiről megfeledkeztem.

Igen, valóban két nagyon lényeges dolog:

Az egyik a Faluszínház csapata, Róluk, Nekik elmondtam, hogy büszke vagyok RÁJUK. Nem tudom honnan vették az erőt, de köszönöm, hogy kitartottak. (E lapszámunk a szokásosnál több színes oldallal jelenik meg, ezt miattuk kértem, hogy láthassák örömteli, nagyszerű játékukat képeken is!)

A másik: lapunk következő száma decemberben jelenik meg, és szokásos témák mellett a kővágóörsi iskoláról, történetéről szeretnék anyagot összeállítani. Ehhez várom írásaikat, iskoláskori élmények, csínyek leírását, régi fényképeket, bármit! Lapzárta: 2018. november 20. Köszönöm figyelmüket, érdeklődésüket!

Iván Katalin

***

Településünk hírei a megyei

Naplóban

Folyamatosan építkeznek, felújítanak Kővágóörsön

Horváth Dezső polgármester úrral beszélgetett Tóth B. Zsuzsa, a Napló újságírója tele-pülésünk mindennapjairól, az írás a megyei lapban megjelent, de itt is közzétesszük, hátha valaki még nem olvasta! Az idei évben eredmények sorát könyvelheti el a község, folyamatosan megújulnak az épületek, közterületek, javul az ellátás.

A település központjában mostanra elkészült a járda, megújult a tűzoltószertár, a faluke-

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP

4 III. évfolyam 2. szám mence, és készül a falu első játszótere. A tűzoltószertár 21 milliós pályázati támogatással és tízmilliós önerőből épült fel, közösségi térként is szolgál majd egyben. A helyi önkéntes tűzoltók, köztük számos fiatal tag tevékenysége példaértékű. A csoport régóta szoros kapcsolatot ápol a saaldorfi lánglovagokkal, az ottaniakkal időközben testvértelepülési szerződést is kötött a község. Ugyancsak jó a kapcsolat a szlovákiai Szilas község tűzoltóival is.

Az új szertár és a hivatal között már felépült a falukemence, mellette ülőhelyeket alakítanak ki közösségi eseményekhez. A közelében épül a község első játszótere, amelyre már régóta vártak a helyiek.

A hivatal épületének egy része tetőzetcserére szorul, a korábbi palát cserépre cserélik, a lapos-tető helyén nyeregtetőt alakítanak ki. Később a tetőtérben turista-szálláshelyek biztosítására nyílik lehetőség, akár negyven vendéget is fogadhatnak majd egyszerre. A munkálatokra közel 28 millió forint pályázati támogatás áll rendelkezésre. Mostanra önerőből elkészült a temető új ravatalozója, térkővel borították az épület és a kapu közti utat. Kandelábereket helyeztek el, napelemes világítás készült.

A jövőbeni tervek szerint a kultúrház új nyílás-zárókat kap, a belső felújítása két éve készült el, korszerű a fűtés, megújult már a színpad és konyha is épült az intézményben.

Az óvodába 11 gyermek jár helyből és Kékkútról, iskolába idén ősszel nem indul közülük senki. Bölcsődei csoport indításához nincs meg a kellő létszám, az utóbbi években csupán egy-két gyermek született. A község önerőből tervezi az épület felújítását, tetőcsere szükséges és új nyílászárók kellenek, mintegy ötvenmillió forintot költhetnek a korszerű-sítésre. A település rendezett ugyan, azonban útjavítások kellenek még. Az utak mentén a területeket segíti rendben tartani az a közel-múltban pályázati támogatással vásárolt kistraktor, amely nyáron fűnyírásra, rézsű-vágásra, télen pedig akár hótolásra is használható. A vásárlásához 75 százalékos tá-mogatást, több mint hétmillió forintot kaptak.

A község ingatlanjai ma is kelendőek, építési telket nem tud ajánlani a vevőknek az önkormányzat, de vannak eladó házak, amelyek a

magas árak ellenére is hamar gazdára találnak. A szociális szövetkezetet felfrissítenék a jövőben, 60 milliós pályázati támogatást remélnek hozzá. Az összegből az egykori Áfész-udvart kialakítanák a piac céljára, sőt, az év minden napján nyitva tartó boltot is hoznának létre a helyi termelők áruinak.

***

A Művelődési Ház és Könyvtár rendezvényei

márciustól augusztusig Március 10-én a hölgyeket ünnepeltük a Nemzetközi Nőnap alkalmából. A képviselő-testület nevében Papp István alpolgármester mondott ünnepi köszöntőt, majd Koczor Józsi és Koczor Ricsi is köszöntötte a hölgyeket. A hölgyek nevében Nagy Eszter mondott köszö-netet a szeretetért, megbecsülésért, amit a „fiúktól” kapunk. Az ünnepi műsor Szabó Györgynek, a Tapolcai Musical Színpad tag-jának dalos összeállításával zárult. Az önkor-mányzat virággal és finom vacsorával kedveskedett a falu hölgyeinek.

Március 14-én a Petőfi utcai Kőparkban emlékeztünk meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi műsorban verses összeállítást hallhattunk a révfülöpi iskolában tanuló kővágóörsi gyerekektől és Koczor Marika nénitől. A műsor végén elhelyeztük a megemlékezés koszorúját és fejet hajtottunk a hősök előtt.

Március 29-én húsvéti játszóházba hívtuk a gyerekeket. Az idén korán volt a húsvét, csoda, hogy a nyuszi a hidegben is felkerekedett. A gyerekeket és kísérőiket nem zavarta a hideg idő és egy kellemes délelőttöt töltöttünk együtt. Különböző tavaszi díszek és dekorációk készültek, festettünk tojást, volt csillámteto-válás is.

És végre elérkezett a nagy nap és április 14-én Faluszínházunk bemutatta első darabját, Heltai Jenő: Naftalin c. 3 felvonásos bohózatát. Nagyon izgultunk, hiszen a szereplők többsége (Balog Lajos, Balogné György Éva, Balog Gergő, Biczók József Dodi bácsi, Bakonyi


4 III. évfolyam 2. szám mence, és készül a falu első játszótere. A tűzoltószertár 21 milliós pályázati támogatással és tízmilliós önerőből épült fel, közösségi térként is szolgál majd egyben. A helyi önkéntes tűzoltók, köztük számos fiatal tag tevékenysége példaértékű. A csoport régóta szoros kapcsolatot ápol a saaldorfi lánglovagokkal, az ottaniakkal időközben testvértelepülési szerződést is kötött a község. Ugyancsak jó a kapcsolat a szlovákiai Szilas község tűzoltóival is.

Az új szertár és a hivatal között már felépült a falukemence, mellette ülőhelyeket alakítanak ki közösségi eseményekhez. A közelében épül a község első játszótere, amelyre már régóta vártak a helyiek.

A hivatal épületének egy része tetőzetcserére szorul, a korábbi palát cserépre cserélik, a lapos-tető helyén nyeregtetőt alakítanak ki. Később a tetőtérben turista-szálláshelyek biztosítására nyílik lehetőség, akár negyven vendéget is fogadhatnak majd egyszerre. A munkálatokra közel 28 millió forint pályázati támogatás áll rendelkezésre. Mostanra önerőből elkészült a temető új ravatalozója, térkővel borították az épület és a kapu közti utat. Kandelábereket helyeztek el, napelemes világítás készült.

A jövőbeni tervek szerint a kultúrház új nyílás-zárókat kap, a belső felújítása két éve készült el, korszerű a fűtés, megújult már a színpad és konyha is épült az intézményben.

Az óvodába 11 gyermek jár helyből és Kékkútról, iskolába idén ősszel nem indul közülük senki. Bölcsődei csoport indításához nincs meg a kellő létszám, az utóbbi években csupán egy-két gyermek született. A község önerőből tervezi az épület felújítását, tetőcsere szükséges és új nyílászárók kellenek, mintegy ötvenmillió forintot költhetnek a korszerű-sítésre. A település rendezett ugyan, azonban útjavítások kellenek még. Az utak mentén a területeket segíti rendben tartani az a közel-múltban pályázati támogatással vásárolt kistraktor, amely nyáron fűnyírásra, rézsű-vágásra, télen pedig akár hótolásra is használható. A vásárlásához 75 százalékos tá-mogatást, több mint hétmillió forintot kaptak.

A község ingatlanjai ma is kelendőek, építési telket nem tud ajánlani a vevőknek az önkormányzat, de vannak eladó házak, amelyek a

magas árak ellenére is hamar gazdára találnak. A szociális szövetkezetet felfrissítenék a jövőben, 60 milliós pályázati támogatást remélnek hozzá. Az összegből az egykori Áfész-udvart kialakítanák a piac céljára, sőt, az év minden napján nyitva tartó boltot is hoznának létre a helyi termelők áruinak.

***


márciustól augusztusig Március 10-én a hölgyeket ünnepeltük a Nemzetközi Nőnap alkalmából. A képviselő-testület nevében Papp István alpolgármester mondott ünnepi köszöntőt, majd Koczor Józsi és Koczor Ricsi is köszöntötte a hölgyeket. A hölgyek nevében Nagy Eszter mondott köszö-netet a szeretetért, megbecsülésért, amit a „fiúktól” kapunk. Az ünnepi műsor Szabó Györgynek, a Tapolcai Musical Színpad tag-jának dalos összeállításával zárult. Az önkor-mányzat virággal és finom vacsorával kedveskedett a falu hölgyeinek.

Március 14-én a Petőfi utcai Kőparkban emlékeztünk meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi műsorban verses összeállítást hallhattunk a révfülöpi iskolában tanuló kővágóörsi gyerekektől és Koczor Marika nénitől. A műsor végén elhelyeztük a megemlékezés koszorúját és fejet hajtottunk a hősök előtt.

Március 29-én húsvéti játszóházba hívtuk a gyerekeket. Az idén korán volt a húsvét, csoda, hogy a nyuszi a hidegben is felkerekedett. A gyerekeket és kísérőiket nem zavarta a hideg idő és egy kellemes délelőttöt töltöttünk együtt. Különböző tavaszi díszek és dekorációk készültek, festettünk tojást, volt csillámteto-válás is.

És végre elérkezett a nagy nap és április 14-én Faluszínházunk bemutatta első darabját, Heltai Jenő: Naftalin c. 3 felvonásos bohózatát. Nagyon izgultunk, hiszen a szereplők többsége (Balog Lajos, Balogné György Éva, Balog Gergő, Biczók József Dodi bácsi, Bakonyi

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 5 Bernadett, Kiss Gyuláné Sümegi Zsuzsa, Kiss Tímea, Marton Norbert, Sifkovits Anna, Sifkovitsné Felföldi Marianna, Sümegi László és Varga Szabolcs) nem rendelkezett színjátszói múlttal. A csapatból csak Dodi bácsinak és Marton Norbinak volt „színjátszós előélete”. Amiatt is izgultunk, hogy a falubélieket érdekli-e az előadás, eljönnek-e megnézni bennünket. Szóval csupa izgalom volt az életünk, és megtörtént velünk a csoda, olyan sokan jöttek el, hogy be sem fértek a Művelődési Házba. Ezt a csodát Iván Katalinnak (hiszen az Ő bátorítása, kitartásra buzdítása, a darab rendezése és a különböző karakterek megformálásában nyújtott segítsége) és a Faluszínház tagjainak együttesen köszönhetjük. Nem rangsoroltam, mert nehéz lenne sorrendet felállítani, ezt a sikert közösen értük el, mindenki megdolgozott érte. Ezúton is köszönjük a közönség szeretetét, megtisztelő bizalmát és figyelmét, és a sok tapsot. Külön öröm volt számunkra, hogy az előadással kapcsolatban két cikk is megjelent a Veszprém Megyei Naplóban, az egyik Tóth B. Zsuzsa újságíró tollából, „Sikeres műkedvelők” címmel, a másikat Zámbó Zoltán által írta: „Csoda Kővágóörsön” Ezúton is köszönjük Zolinak a kedves szavakat.

A nagy érdeklődésre való tekintettel kis csapatunk úgy döntött, hogy ezen a jeles napon. május 6-án, Anyák Napján, újra előadjuk a Naftalint, ezzel a vidám darabbal is köszöntve az édesanyákat.

Kis társulatunk nemcsak Kővágóörsön mutathatta meg mit tud, hiszen június 23-án a Köveskáli Falunapon is nagy sikerrel adtuk elő a Naftalint.

Május 26-án, a gyereknap alkalmából, a Nemesvitai Western Parkba vittük el az érdeklődő gyerekeket. A vadnyugatot idéző környezetben modernebb dolgokat is kipró-bálhattak a gyerekek és a felnőttek is, hiszen volt gocart, trambulin, labirintus, vízi csúszda. Lehetett patkót dobálni, pónin lovagolni, célba lőni, aranyat mosni. Láttunk „bankrablást” és solymász bemutatót is. Vidám órákat töltöttünk együtt ezen a szép napon.

Június 9-én megemlékeztünk Bajcsy-Zsilinszky Endréről, pálkövei házának kertjében. Ünnepi beszédet Horváth Dezső polgármester, Kerecsényi Zoltán mondott. A megemlékezés végén

felavatásra került Vigh Károly történész, a néhai Bajcsy-Zsilinszky Társaság örökös elnöke emléktáblája. Az idei évben a Bajcsy-Zsilinszky Emlékplakettet Buzás Huba költő kapta, aki néhány gondolattal és egy versével köszönte meg az elismerést.

Június 29-én és 30-án a Könyvtárellátási Szol-gáltató Rendszer keretében két program való-sult meg.

Június 29-én a Magyarhang zenekar (Mészáros Erzsike, Matyi és Vince) előadásában magyar népzenét és népdalokat hallhattunk.

Június 30-án az Ardai Ildikó-Szomjas György művészházaspár volt a vendégünk.

Ardai Ildikó Ferenczy Noémi-díjas textil-művész „Székely festékesek a gyakorlatban 1973-2016.” című könyvét mutatta be. A festékes szőnyegekről, a gyűjtési munkáról, de a 70-es évek táncház mozgalmáról is hallhattunk nagyon érdekes hangulatos és vidám történeteket.

Szomjas György Kossuth-díjas filmrendező Sebő Ferencről szóló rövidfilmjét hozta el. Választását többek között azzal indokolta, hogy Sebő Ferenc és Halmos Béla a táncház mozgalom elindítói voltak a 70-es években. Sebő Ferenc ajánlást is írt Ildikó könyvéhez, hiszen az 1970-es évek elején együtt voltak Erdélyben gyűjtő úton. Ildikó a festékes szőnyegek történetét, Sebő Ferenc és Halmos Béla pedig a magyar népzenét kutatta. Ő (Szomjas György) mint érdeklődő filmes (és Ildikó férje) szállította a kis csapatot és örökítette meg az ottani munkát. Ez a közös munka egy hosszú és tartós barátság kezdete volt.

Július 7-én Pálkövén a strandon tartottuk egész napos Víz-parti rendezvényünket. A peca-verseny a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt. A szokásos aszfaltrajz- és homokvár építő verseny sikeresen lezajlott, megrendeztük a bocsa bajnokságot, vendégünk volt Schirilla György. Jól sikerült a rendőrségi technikai és kutyás bemutató. Szokás szerint a Kővágóörsi ÖTE is képviseltette magát. Dodi bácsi és kis csapata bemutatta hajómodelljeit, és a tűzoltóság „alkalmi tavacskájában” megúsztatták az elkészült gőzsugárhajtású hajókat. Vendégünk volt a Tapolcai Musical Színpad és Rudi bohóc is. A napot záró hagyományos strandbuli ugyancsak elmaradt a hűvös, bizonytalan időjárás miatt.


6 III. évfolyam 2. szám Július 27-én a Művelődési Házban újra bemu-tattuk a Naftalint, a falunap keretében. Július 28-án a Sportpályán zajlottak a falunap hagyo-mányos programjai. Hirdettünk főzőversenyt, volt rendőrségi technikai és kutyás bemutató. Gryllus Vilmos újra kinyitotta daloskönyvét, majd a Kabóca Bábszínház előadását élvezhették kicsik és nagyok. A tűzoltó bemutató után a Tapolcai Musical Színpad „Pappa Pia” c. előadását láthattuk, majd a Káli Táncbarátok Köre műsorát követően a Magyarhang zenekar előadását élvezhettük. A nap a hagyományos utcabállal zárult, a RetroVice közreműködésével. (Ez utóbbi két rendezvényünkről készült képein-ket lapunk következő számában láthatják.)

Kiss Gyuláné könyvtáros

***

Bajcsy-Zsilinszky Endre

eleven tisztelete 2018. június 9-én szombaton került sor a hagyományos, pálkövei Bajcsy-Zsilinszky meg-emlékezésre– „emlékpiknikre”. A második világégés vészterhes idejének mártírsorsú poli-tikusa, nemzeti ellenállója, Bajcsy-Zsilinszky Endre tiszteletére immár nyolcadik esztendeje gyűltek egybe emlékének őrzői Balaton-parti emlékhelyénél.

A Bajcsy-Zsilinszky Emlékház udvarán egybegyűlteket a település polgármestere, Horváth Dezső köszöntötte, majd Vennes Gyöngyi olvasta fel Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik kedvenc költőjének, Ady Endrének „Történelmi lecke fiúknak” című versét. A helyi önkormányzat, valamint a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely közös szer-vezésében megvalósult program idén főként az 1848/49-es polgári forradalom és szabad-ságharc 170. évfordulója jegyében zajlott, illetve felavatták a kerek száz esztendeje született dr. Vigh Károly történészprofesszor emlékére állított emlékkövet.

Az alkalom keretében került bemutatásra a „Bajcsy-Zsilinszky Endre Kossuth Lajos szelle-mében” című emlékfüzet is, mely Bajcsy-

Zsilinszky Endre nagy példaképével, Kossuth Lajossal, negyvennyolccal és hatvanhéttel, vagyis a kiegyezéssel kapcsolatos gondolataiba nyújt betekintést. A kiadványt a szerkesztő, Kerecsényi Zoltán - aki a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely alapító-ügyvi-vője, a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky-emlékhely ügyének és a hazai Bajcsy-Zsilinszky-emlékének fenntartó „motorja” -, mutatta be kiselőadás keretében. Kerecsényi kiemelte, hogy valójában Bajcsy-Zsilinszkyt igazán sokan egyáltalán nem ismerik, – félreismerik, félremagyarázzák, balol-dalinak tartják, kommunista társutasként em-legetik, holott Bajcsy-Zsilinszky Endre egész életében a történelmi Magyarország emlékének csodálója, ápolója-hirdetője volt, s ezen, valamint a kossuthi alapokon követelt széleskörű nemzeti összefogást a nagy társadalmi változások, reformok, különösen a szociális igazságosság megteremtése érdekében.

A 2016-ban, Bajcsy-Zsilinszky Endre szü-letésének 130. évfordulóján állított Bajcsy-Zsilinszky-mellszobor után újabb emlékjellel bővült az emlékház udvara; az idei Bajcsy-Zsilinszky-megemlékezésen került felavatásra a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely jóvoltából a száz esztendeje született dr. Vigh Károly történészprofesszor emlékköve-emléktáblája. Az öt esztendővel ezelőtt, 2013-ban, 96. életévében elhunyt, losonci születésű Vigh Károly a néhai – 1986 és 2013 között létezett – Bajcsy-Zsilinszky Társaság volt elnöke és a Rákóczi Szövetség korábbi alelnöke felmérhetetlenül gazdag életművével, tu-dományos alkotó tevékenységével, Bajcsy-Zsilinszky Endre mártír politikus emlékének fenntartásával több évtizeden keresztül mara-dandót alkotott, példát adott. Oroszlánrésze volt a pálkövei emlékhely több mint ötven évvel ezelőtti megnyitásában is, számos kiváló, máig első helyen használható irodalmat írt Bajcsy-Zsilinszkyről.

A Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Örök-sége Műhely a korábbi Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, valamint a 2012-2016 közötti Bajcsy-Zsilinszkys évfordulók előkészítésére az antifasiszta szövetségen belül működött Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság utódaként őrzi, ápolja, gondozza Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét, s elsősorban dunántúli, Veszprém megyei emlékezetét, így a Pálkövéhez kötődő Bajcsy-Zsilinszky emlékeket. Ennek jegyében


6 III. évfolyam 2. szám Július 27-én a Művelődési Házban újra bemu-tattuk a Naftalint, a falunap keretében. Július 28-án a Sportpályán zajlottak a falunap hagyo-mányos programjai. Hirdettünk főzőversenyt, volt rendőrségi technikai és kutyás bemutató. Gryllus Vilmos újra kinyitotta daloskönyvét, majd a Kabóca Bábszínház előadását élvezhették kicsik és nagyok. A tűzoltó bemutató után a Tapolcai Musical Színpad „Pappa Pia” c. előadását láthattuk, majd a Káli Táncbarátok Köre műsorát követően a Magyarhang zenekar előadását élvezhettük. A nap a hagyományos utcabállal zárult, a RetroVice közreműködésével. (Ez utóbbi két rendezvényünkről készült képein-ket lapunk következő számában láthatják.)


***

Bajcsy-Zsilinszky Endre

eleven tisztelete 2018. június 9-én szombaton került sor a hagyományos, pálkövei Bajcsy-Zsilinszky meg-emlékezésre– „emlékpiknikre”. A második világégés vészterhes idejének mártírsorsú poli-tikusa, nemzeti ellenállója, Bajcsy-Zsilinszky Endre tiszteletére immár nyolcadik esztendeje gyűltek egybe emlékének őrzői Balaton-parti emlékhelyénél.

A Bajcsy-Zsilinszky Emlékház udvarán egybegyűlteket a település polgármestere, Horváth Dezső köszöntötte, majd Vennes Gyöngyi olvasta fel Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik kedvenc költőjének, Ady Endrének „Történelmi lecke fiúknak” című versét. A helyi önkormányzat, valamint a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely közös szer-vezésében megvalósult program idén főként az 1848/49-es polgári forradalom és szabad-ságharc 170. évfordulója jegyében zajlott, illetve felavatták a kerek száz esztendeje született dr. Vigh Károly történészprofesszor emlékére állított emlékkövet.

Az alkalom keretében került bemutatásra a „Bajcsy-Zsilinszky Endre Kossuth Lajos szelle-mében” című emlékfüzet is, mely Bajcsy-

Zsilinszky Endre nagy példaképével, Kossuth Lajossal, negyvennyolccal és hatvanhéttel, vagyis a kiegyezéssel kapcsolatos gondolataiba nyújt betekintést. A kiadványt a szerkesztő, Kerecsényi Zoltán - aki a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely alapító-ügyvi-vője, a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky-emlékhely ügyének és a hazai Bajcsy-Zsilinszky-emlékének fenntartó „motorja” -, mutatta be kiselőadás keretében. Kerecsényi kiemelte, hogy valójában Bajcsy-Zsilinszkyt igazán sokan egyáltalán nem ismerik, – félreismerik, félremagyarázzák, balol-dalinak tartják, kommunista társutasként em-legetik, holott Bajcsy-Zsilinszky Endre egész életében a történelmi Magyarország emlékének csodálója, ápolója-hirdetője volt, s ezen, valamint a kossuthi alapokon követelt széleskörű nemzeti összefogást a nagy társadalmi változások, reformok, különösen a szociális igazságosság megteremtése érdekében.

A 2016-ban, Bajcsy-Zsilinszky Endre szü-letésének 130. évfordulóján állított Bajcsy-Zsilinszky-mellszobor után újabb emlékjellel bővült az emlékház udvara; az idei Bajcsy-Zsilinszky-megemlékezésen került felavatásra a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely jóvoltából a száz esztendeje született dr. Vigh Károly történészprofesszor emlékköve-emléktáblája. Az öt esztendővel ezelőtt, 2013-ban, 96. életévében elhunyt, losonci születésű Vigh Károly a néhai – 1986 és 2013 között létezett – Bajcsy-Zsilinszky Társaság volt elnöke és a Rákóczi Szövetség korábbi alelnöke felmérhetetlenül gazdag életművével, tu-dományos alkotó tevékenységével, Bajcsy-Zsilinszky Endre mártír politikus emlékének fenntartásával több évtizeden keresztül mara-dandót alkotott, példát adott. Oroszlánrésze volt a pálkövei emlékhely több mint ötven évvel ezelőtti megnyitásában is, számos kiváló, máig első helyen használható irodalmat írt Bajcsy-Zsilinszkyről.

A Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Örök-sége Műhely a korábbi Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, valamint a 2012-2016 közötti Bajcsy-Zsilinszkys évfordulók előkészítésére az antifasiszta szövetségen belül működött Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság utódaként őrzi, ápolja, gondozza Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét, s elsősorban dunántúli, Veszprém megyei emlékezetét, így a Pálkövéhez kötődő Bajcsy-Zsilinszky emlékeket. Ennek jegyében

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 7 nyújtja át évről-évre egy alkalommal, a hagyo-mányos pálkövei megemlékezések keretében a Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet is. A kis elismerést a Bajcsy-Zsilinszky emlékezet-fenntartásban való segítő tevékenység elisme-réseként adományozza a szervezet. Idén Búzás Huba költő kapta az emlékplakettet, aki 2010 óta folyamatos résztvevője, közreműködője, segítője a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky emlék-alkalmaknak, aki tollával, – költeményein keresztül is -, hosszú évek óta hű képviselője a Bajcsy-Zsilinszky-féle szellemiségnek.

Vennes Gyöngyi írása nyomán

„Bajcsy-Zsilinszky Endre Kossuth Lajos szellemében” Részletek Kerecsényi Zoltánnak, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely alapító-ügyvivőjének a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky-megemlékezésen elhangzott beszé-déből: „A szabadság népe vagyunk, s ma, amikor a világ már döntött, hogy az új szolgaság helyett a szabadságot választja, nekünk, magyaroknak is hitet kell tennünk a szabadság politikája mellett. Nem frázisokban, nem szavakban, hanem tettek-ben. Legyen szabad a sajtó, a szólás, a gondolkozás, a kritika és a szervezkedés.” Hetvenöt esztendővel hangzottak el e szavak Bajcsy-Zsilinszky Endrétől. Azelőtt, mielőtt újabb erők közelednek a Hitler-ellenes mozgalomhoz, s többek kezdik fölismerni az összefogás szükségességét. Barankovics István, a magyar katolikus értelmiség markáns képviselője, aki ragyogó vezércikkeiben, a Magyar Nemzetben, valamint az Ország Útja című folyóiratban föltűnő bátorsággal, nyíltan és egyértelműen foglal állást a német nácizmus diktatúrája és a germán Übermensch fajmítosza ellen, ekkor ekképpen gondolkodik a náciellenes összefogás szükséges-ségéről: „Ki vonhatná kétségbe, hogy a háborút a békével összekötő időszak sikeres átvészeléséhez a valóságos társadalmi erők szilárd fundamentumán nyugvó egységre van szükség... E holnapot alapozó idő a nemzettől azt a fegyelmet és mérsékletet követeli meg, amely ez alatt az átmeneti időszak alatt a rendnek a legjogosabb reformigények elé és fölé helyezését biztosítja...”

Barankovics lapját a Gestapo nyomására hamarosan be is tiltják. Ő maga pedig a letartóztatás ellen Budára, a ferencesek rend-házába menekül, ahol szerzetesi ruhában vészeli át a hatóságok kutatóhadjáratát. Barankovics Bajcsy-Zsilinszky baráti köréhez tartozik. Együtt próbálnak tenni, közbenjárni a kommunista Schönherz Zoltán megmentése érdekében is a náci fajelmélettel ugyancsak szemben álló hercegprímásnál, Serédi Jusztiniánnál. Mint ismeretes, sajnos sikertelenül, – elkésnek. (Schönherz Serédi Jusztiniánnak korábban egy olyan titkos levelet juttatott el, amelyben bizonyítékok voltak arra, hogy a német hadsereg megszállja Magyarországot. (1941 júniusában Serédi Bajcsy-Zsilinszkynek levél útján: „Magyarországi Romai Katholikus Anyaszent-egyház érseki, püspöki kara és össz hívei nevében kérem méltóságos Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti képviselő Urat, hogy emelje fel szavát vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Urnál nehogy Magyarország belépjen az embertelen háborúba, állampolgárainak tizezrei pusztuljanak el idegen hatalmak céljaiért. Isten, haza, humanizmus jegyében: Serédi Jusztinián Magyarország Bíboros herceg Primása, esztergomi érsek.” Ajánlott forrás: http://felvidek.ma/2015/06/kassa-bombazasa-es-schonherz-zoltan/ ) Az 1943-as nyár Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó szabad nyara - melyet Pálkövén töltött -, fontos állomása életének. Miután közbenjárására tavasszal a modern magyar líra kiemelkedő képviselője, Radnóti Miklós felmentést kap a munkaszolgálat alól, óriási erővel veti bele magát a munkába. Megalakul a Kis-gazdapárt polgári és agrártagozata, és új programot kezd szerkeszteni, amelynek „A kis-gazdák, földmunkások és polgárok Kossuth pártjának programja” címet adja. Közben angol-amerikai csapatok szállnak partra Szicíliában, rövidesen Mussolini hatalma össze-omlik, s ezekben a nyári napokban nyújtja át Bajcsy-Zsilinszky a pálkövei ház falai közt született háborúellenes memorandumát Kállay miniszterelnöknek a Független Kisgazdapárt ne-vében. Ebben leszögezi, hogy már itt lenne az idő a külpolitikai lépésekre, a németektől való elszakadásra, vagyis megfogalmazza mindazokat a javaslatokat, amelyek egy valóban eredményes kiugrás feltételeit biztosíthatnák. Természetesen


8 III. évfolyam 2. szám mindezt sokan nem nézik jó szemmel. De háborúellenes memoranduma a náciellenes harc fontos tényezőjévé válik, hiszen ennek alapján jön létre a demokratikus, németellenes alapokon álló pártszövetség a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt között 1943. augusztus 7-én, mely hivatalosan érvényben marad a háború után is. E politikai szövetség megkötésekor a kisgazdák részéről Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és Sulyok Dezső (a későbbi pápai polgármester), a szociáldemokratáktól Peyer Károly, Kéthly Anna, Szeder Ferenc és Szakasits Árpád vannak jelen. Ez a hetvenöt esztendővel ezelőtti nyár meg-mutatja, hogy a legkülönfélébb felfogások, társadalmi irányzatok és a különböző vallási árnyalatok is szépen megférnek egymás mellett. Jó példa erre a népi írók kiadójának, Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának és a magyar kálvinisták évtizedes haladó hagyományokkal bíró ifjúsági szövetségének, a Soli Deo Gloriának kezdeményezése. Így, az ő szervező segítségükkel 1943 nyarán sor kerül a háború alatti legnagyobb magyar ellenzéki tanácskozásra, a népi mozgalom legnagyobb „seregszemléjére” a túlsó parton, Balatonszárszón. Az 1943-as nyári „Magyar Élet Tábor” vagy „Magyar Élet Konferencia” néven emlegetett nagyrendezvényen a korábbi, a ’20-as évektől tartott „Evangéliumot Magyarországnak” -jelszó alatt szerveződött táborok témáin, a hagyományos hitéleti témákon – vagyis a Biblia és a különféle zsoltár- és népdalismeretek átadásán – túl a háború fejleményei, a sztálingrádi vesztett csata, a határainkhoz közeledő front kiélezik a gon-dolatokat, az előadások vitáit a népi írók jelenlétével. A németektől ellenőrzött Európában hátbor-zongatóan bátor vállalkozás ez: hatszáz cselekedni vágyó fiatal egy álló hétig tartó testvéri találkozón lesi, hallgatja szellemi vezetői ajkáról, hogy a németek biztosra vett veresége után hogyan kell-kellene hozzáfogni az új Magyarország felépí-téséhez. A legnagyobb vitát Németh László előadása váltja ki a magyarság gyarmati sorsáról, a „harmadik útról”. „Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolo-kénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most feláll valaki és azt kérdezi: nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal.” – állapítja meg Németh.

A híres balatonszárszói találkozó után néhány hónappal a német csapatok megszállják Magyar-országot. A Bajcsy-Zsilinszky, valamint a népi írók mun-káiban megfogalmazódó németellenesség az egyetemi ifjúság körében termékeny talajra talál, számtalan népiekhez kötődő fiatal fog össze, vállal szerepet különböző ellenállási – illegális – szervezetekben. Így például a Magyar Testvéri Közösség nevű titkos hazafias társaságban, vagy a Magyar Diákok Szabadságfrontjában, a Görgey- és a Táncsics-zászlóaljakban. Ezek az ifjak hamis igazolványok gyártásával, kisebb fegyveres akciókkal, zsidó munkaszolgálatosok mentésével jelzik, hogy a legnehezebb időkben is van értelme az ellenállásnak. Elég csak prof. dr. Horváth János, vagy dr. Vitányi Iván személyére gon-dolnunk, akik a Bajcsy-Zsilinszky-féle eszméket harcosan képviselő ellenállói tevékenységükért lebukva ízlelik meg a kémelhárítók kínzókamráit és a sínylődés tömlöceit. „Én Kossuth Lajos halhatatlan szelleme és vezérlő keze után kiáltok. Őt költögetem a magam szerény eszközeivel, nemzetem mai nehéz helyzetében.” … Bajcsy-Zsilinszkyt különösen érzékenyen érinti a falun élők szociális helyzete, kiszolgáltatottsága, jogfosztása. Képes gyalog bejárni a Tisza vidékét, s felkeresni ezeket a szegényembereket. Vesszőparipája ezekben az években az ország valódi szociális arculatának megmutatása. Nem véletlen „Egyetlen út a magyar paraszt” című művének kiadása sem: parasztpolitikájának sum-mája a földreform. Nem véletlenül igyekszik ekkortájt közeledni – Gömbössel szemben – az ún. „oktobristákhoz”, s nem véletlenül igyekszik már ekkortájt szövet-ségre lépni a Függetlenségi Kossuth Párttal és a szociáldemokratákkal. „Üzenetem a jobboldal-nak” című 1935-ös cikke után megválik vitézi rangjától is. Kossuth szellemében követeli a ’40-es évek elején a belpolitikában a népi politika, az önkor-mányzatok, a szociális igazság, a demokrácia érvényesülését, s hirdeti a közép-európai kis népek összefogásának szükségességét. A kossuthi eszmeiség, s magának Kossuth Lajosnak „messzetekintő nemzetiségi és a Duna-völgyi népeket összebékíteni kívánó európai politiká-jára” emlékezteti és figyelmezteti a parlamentet. Külpolitikai téren egyetért a páneurópai gondolattal, találkozik Robert Schumannal is;


8 III. évfolyam 2. szám mindezt sokan nem nézik jó szemmel. De háborúellenes memoranduma a náciellenes harc fontos tényezőjévé válik, hiszen ennek alapján jön létre a demokratikus, németellenes alapokon álló pártszövetség a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt között 1943. augusztus 7-én, mely hivatalosan érvényben marad a háború után is. E politikai szövetség megkötésekor a kisgazdák részéről Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és Sulyok Dezső (a későbbi pápai polgármester), a szociáldemokratáktól Peyer Károly, Kéthly Anna, Szeder Ferenc és Szakasits Árpád vannak jelen. Ez a hetvenöt esztendővel ezelőtti nyár meg-mutatja, hogy a legkülönfélébb felfogások, társadalmi irányzatok és a különböző vallási árnyalatok is szépen megférnek egymás mellett. Jó példa erre a népi írók kiadójának, Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának és a magyar kálvinisták évtizedes haladó hagyományokkal bíró ifjúsági szövetségének, a Soli Deo Gloriának kezdeményezése. Így, az ő szervező segítségükkel 1943 nyarán sor kerül a háború alatti legnagyobb magyar ellenzéki tanácskozásra, a népi mozgalom legnagyobb „seregszemléjére” a túlsó parton, Balatonszárszón. Az 1943-as nyári „Magyar Élet Tábor” vagy „Magyar Élet Konferencia” néven emlegetett nagyrendezvényen a korábbi, a ’20-as évektől tartott „Evangéliumot Magyarországnak” -jelszó alatt szerveződött táborok témáin, a hagyományos hitéleti témákon – vagyis a Biblia és a különféle zsoltár- és népdalismeretek átadásán – túl a háború fejleményei, a sztálingrádi vesztett csata, a határainkhoz közeledő front kiélezik a gon-dolatokat, az előadások vitáit a népi írók jelenlétével. A németektől ellenőrzött Európában hátbor-zongatóan bátor vállalkozás ez: hatszáz cselekedni vágyó fiatal egy álló hétig tartó testvéri találkozón lesi, hallgatja szellemi vezetői ajkáról, hogy a németek biztosra vett veresége után hogyan kell-kellene hozzáfogni az új Magyarország felépí-téséhez. A legnagyobb vitát Németh László előadása váltja ki a magyarság gyarmati sorsáról, a „harmadik útról”. „Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolo-kénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most feláll valaki és azt kérdezi: nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal.” – állapítja meg Németh.

A híres balatonszárszói találkozó után néhány hónappal a német csapatok megszállják Magyar-országot. A Bajcsy-Zsilinszky, valamint a népi írók mun-káiban megfogalmazódó németellenesség az egyetemi ifjúság körében termékeny talajra talál, számtalan népiekhez kötődő fiatal fog össze, vállal szerepet különböző ellenállási – illegális – szervezetekben. Így például a Magyar Testvéri Közösség nevű titkos hazafias társaságban, vagy a Magyar Diákok Szabadságfrontjában, a Görgey- és a Táncsics-zászlóaljakban. Ezek az ifjak hamis igazolványok gyártásával, kisebb fegyveres akciókkal, zsidó munkaszolgálatosok mentésével jelzik, hogy a legnehezebb időkben is van értelme az ellenállásnak. Elég csak prof. dr. Horváth János, vagy dr. Vitányi Iván személyére gon-dolnunk, akik a Bajcsy-Zsilinszky-féle eszméket harcosan képviselő ellenállói tevékenységükért lebukva ízlelik meg a kémelhárítók kínzókamráit és a sínylődés tömlöceit. „Én Kossuth Lajos halhatatlan szelleme és vezérlő keze után kiáltok. Őt költögetem a magam szerény eszközeivel, nemzetem mai nehéz helyzetében.” … Bajcsy-Zsilinszkyt különösen érzékenyen érinti a falun élők szociális helyzete, kiszolgáltatottsága, jogfosztása. Képes gyalog bejárni a Tisza vidékét, s felkeresni ezeket a szegényembereket. Vesszőparipája ezekben az években az ország valódi szociális arculatának megmutatása. Nem véletlen „Egyetlen út a magyar paraszt” című művének kiadása sem: parasztpolitikájának sum-mája a földreform. Nem véletlenül igyekszik ekkortájt közeledni – Gömbössel szemben – az ún. „oktobristákhoz”, s nem véletlenül igyekszik már ekkortájt szövet-ségre lépni a Függetlenségi Kossuth Párttal és a szociáldemokratákkal. „Üzenetem a jobboldal-nak” című 1935-ös cikke után megválik vitézi rangjától is. Kossuth szellemében követeli a ’40-es évek elején a belpolitikában a népi politika, az önkor-mányzatok, a szociális igazság, a demokrácia érvényesülését, s hirdeti a közép-európai kis népek összefogásának szükségességét. A kossuthi eszmeiség, s magának Kossuth Lajosnak „messzetekintő nemzetiségi és a Duna-völgyi népeket összebékíteni kívánó európai politiká-jára” emlékezteti és figyelmezteti a parlamentet. Külpolitikai téren egyetért a páneurópai gondolattal, találkozik Robert Schumannal is;

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 9 emlékezetpolitikai kérdésekben pedig Széchenyi helyett Kossuthot ajánlja a Szekfű Gyulával szemben kerekedett történetpolitikai vitájában is. … „Megnehezült felettünk az idők járása” – idézi előszeretettel a harmincas-negyvenes évek terhes időszakában a „haza bölcseként” emlegetett Deák Ferenc mondását. Aztán „Helyünk és sorsunk Európában” című hallatlanul érdekes kötetében negyvennyolc és hatvanhét, Kossuth és Széchenyi, Kossuth és Deák „ellentétét” elemzi. Bajcsy-Zsilinszky Endre egész életében a történelmi Magyarország emlékének, hagyomá-nyának csodálója és hirdetője, s ezeken az alapokon követel széleskörű nemzeti összefogást a nagy társadalmi változások, reformok, különösen a szociális igazságosság megteremtése érdekében, a szegényebb rétegek, főként az általa oly nagyra becsült magyar parasztság felemelése érdekében, amelyben a nemzetfenntartás jövőjét látja. … Bajcsy-Zsilinszky Endre élete ennyi idő elmúltával is elgondolkodásra késztető, hogy honnan indult, s hová jutott. Ennek a nemzetének mélyen elkötelezett, s nemcsak a gonosszal, de önmagával, gondolataival is végig viaskodó, örök-ké kereső léleknek a sorsa mindenképpen példa lehet minden magyar számára hovatartozásra való tekintet nélkül.

***

Májusfa kitáncolás 2018. Június 9-én, szombaton este 7 órára hirdette meg a helyi polgárőrszervezet immár hagyo-mányos programját.

A kellemes, nyáresti napsütésben lassan gyülekeztek az érdeklődők a régi iskola udvarán. Itt-is ott is csoportokban beszélgettek, várakoztak. Sajnos nem voltak túl sokan, de Páli Zsolt elnök és Németh Jenő úgy nyilatkoztak, hogy azért egy kicsivel többen vannak, mint az előző években.

Időközben megszólalt az elmaradhatatlan zene, amely a hangulatteremtésen túl talán még a későn jövőket is hivatott volt csalogatni.

Nyolc óra tájban Páli Zsolt köszöntötte a megjelenteket, örömét fejezte ki, hogy kicsivel többen vannak, mint az elmúlt években, és megköszönte segítőtársainak a rendezvény

előkészítésében nyújtott segítségét. Majd a gyerekek nagy örömére sorkerült májusfa kidöntésére.

Talán nem árulok el „szolgálati titkot”, ha azt mondom, hogy Kővágóörsön még májusfát állítani sem könnyű, és ebből következően kidönteni sem egyszerű!

Sok termetes, sziklaméretű kövekkel megáldott kis falunkban bizony komoly műszaki megoldások szükségesek egy májusfa leásásához is! No, de minden rendben zajlott, biztonságosan, kötélbiztosítással, mérnöki pontossággal oda dőlt a fa, ahova kellett! (Igaz az előkészítés folyamán a jóhangulatú résztvevők ajánlgatták, hogy kiknek a közelben parkoló autóit kellene célba venni

A ledőlt fáról a gyerekek örömel szedegették le a szalagokat, a vendéglátó polgárőrök pedig vacsorára, egy üdítő ilyen-olyan italra hívták a vendégeket. Mindenki jóízűen falatozott, iszogatott és közben újra megszólalt a zene, jó hangulatban telt az este.

Táncra nehéz manapság rávenni az embereket. Bennem megfogalmazódott az a gondolat, hogy talán a következő évben érdemes lenne a néptáncot tanuló gyerekeket beszervezni, hogy valóban teljes legyen a májusfa kitáncoló ünnep, a polgárőrség szervezésében.

I.K.

***

Emlékeim az óvodáról

Nyugodt perceimben olykor szívesen, nosz-talgiázva veszem elő a családi fényképalbu-mokat, és eltűnődve a régmúlton, felidézem ifjú-kori emlékeimet.

Ilyen szorosan hozzám kötődő egyik emlék az óvoda. A ház ódon falai még őrzik egykori lakóinak nyomait, a falak magukba fogadták szellemüket, életüket.

Ha manapság elmegyünk az épület mellett, talán nem is gondolunk arra, hogy a falak között hogyan, mi módon nyiladozik apró kis ember-palánták értelme, milyen benyomások érik őket, hogyan is folyik ott bent a közösségi élet, a játék, fegyelem, kreativitás, milyen erőfeszítéseket


10 III. évfolyam 2. szám tesznek azok az elhívatott emberek, akik átadják tudásukat, felkészítik a csemetéket az iskolai életre.

1947-ben, amikor Kővágóörsön is létrejött a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége - Molnár Józsefné, Fritz Lajosné, Boky Irma alapítókkal -, felvetődött a gondolat, melyet néhány lokálpatrióta, többek között Beregszászi Imréné, Beregszászi Gáborné, Papp István is szorgalmaztak, hogy a kisgyerekeknek létesítsenek óvodát. A gondolatot tett követte, és még ebben az évben létre is hozták, a régebben Fóris Ferenc ezredes, földbirtokos tulajdo-nában lévő, falu közepén álló házban, 30 fős gyereklétszámmal, ahol egy idősebb asszony vi-gyázott a gyerekekre kora reggeltől késő estig, akkor még képesítés nélkül. Az első óvónő Szobrék Anna volt. Az óvodai felszerelést a szülők adományaiból fedezték. A Fóris házat ettől kezdve gyermekzsivaj töltötte be. 1952-ben, miután ezt a házat már „kinőte”, a Jókai u. 54. szám alatti, volt kéményseprő házba költözött az óvoda, ez lett a végleges helye. Nagy segítsé-get jelentett a szülőknek, hogy apró gyermekeiket biztos felügyelet alatt hagyhatták, amíg dolgoztak a termelőszövetkezetben. Reggel 7-től este 19 óráig volt nyitva, 50-60 fős gyermeklétszám-mal, kezdetben képesítés nélküli munkaerők-kel, Sümegi Józsefnével, Moharos Erzsébettel. Az 1953-as törvény az óvodákat a Kö-zoktatásügyi Minisztérium hatáskörének ren-delte alá, hatálybalépésekor a kővágóörsi óvo-da működését a Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága engedélyezte, működ-tetőként pedig a Kővágóörsi Tanácsot jelölte meg, így az óvoda fenntartását a termelő-szövetkezeti községben a tanács finanszírozta, szabályait a közoktatásügyi miniszter szabta meg, mivel az intézmény továbbra is a Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Az óvoda hivatalos működése valószínűleg e miatt a törvény miatt, ettől az időponttól, 1953-tól datálódik. 1954-től már Pózner Irén személyében képe-sített óvónője volt az óvodának egy dajka segítségével, aki konyhai feladatokat is ellátott az óvoda konyháján, a szakácsnő mellett. Az 1970-es években a 40 férőhelyes óvodában 52 gyerekre 3 képesített óvónő és 2 dajka vigyázott. A jelentkezők közül senkit sem utasítottak el.

1973-ban megszűnt a Kővágóörsi Tanács, és az óvoda működtetését a Révfülöpi Nagyközségi Közös Tanács vette át. A dolgozók munkáltatója 1973-78 között a kővágóörsi iskola igazgatója, Sóki Árpád volt. Az óvoda és az iskola ez alatt az öt év alatt teljes önállósággal bírt. 1978-ban(?) Révfülöpön létrejött előbb az iskolák egységes igazgatása, majd az Általános Művelődési Központ. Vezetője – a Révfülöpi Általános Iskola igazgatója – Sütő István lett. A központ felügyelete alá tartozott a Káli-medence összes kultúrháza, iskolája és óvodája. A kő-vágóörsi iskola és ezzel együtt az óvoda munkáltatói jogköre 1978 után erre az intéz-ményre szállt. A szakszerűen megtartott foglalkozások és a jól megválasztott segédeszközök az 1970-es évek végére, ’80-as évek elejére megalapozták a kővágóörsi óvoda jó hírét és tekintélyét a kör-nyéken. Az épületet 1981 nyarán átalakították, felújították, teljes belső átalakítást végeztek. Ekkor az óvoda 60 fős gyermek-létszámmal működött, a gondozási feladatokat csoportok-ként egy-egy dajka látta el. A csoportokban folyó oktató-, nevelőmunkát Csombó Józsefné vezető óvónőn kívül két képesítés nélküli óvónő, Somodi Erzsébet és Szabó Zsuzsanna biztosította. Néhány nevet még megemlítek 1969-től, akikre az egykori óvodások és még a jelenlegiek is bizonyára szívesen visszaemlé-keznek majd: Velláné Kondor Katalin - ma is az intézmény vezetője (pályázatát elfogadva a Képviselő-testület újabb 5 évre bízta meg az óvoda vezetésével – a szerk. megjegyzése)-, Mogyorósi Lajosné óvónő, Lampert Doris óvónő, aki 1985-1998 között hetente két alkalommal német nyelvet is tanított kötetlen formában a kicsiknek, Skriba Lászlóné dajka, Papp Istvánné dajka, Heiling Zoltánné dajka.

1982-ben Köveskál, Kővágóörs és Révfülöp óvodái megalakították a Közös Óvoda-igazgatást. A környék kilenc településének óvodája, három helyen, de – Szabó Sándorné vezetésével – egységes intézményként mű-ködött. 1985-től az óvodák irányítását Csombó Józsefné vette át.

Az óvoda - mindenki örömére - ma is működik, 2013-ban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. (Ebben az évben 65 éves! :) a szerk. megjegyzése) Sok-sok onnan kikerült ifjú és öreg ma még emlékszik egykori óvó nénikre, dadusok-


10 III. évfolyam 2. szám tesznek azok az elhívatott emberek, akik átadják tudásukat, felkészítik a csemetéket az iskolai életre.

1947-ben, amikor Kővágóörsön is létrejött a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége - Molnár Józsefné, Fritz Lajosné, Boky Irma alapítókkal -, felvetődött a gondolat, melyet néhány lokálpatrióta, többek között Beregszászi Imréné, Beregszászi Gáborné, Papp István is szorgalmaztak, hogy a kisgyerekeknek létesítsenek óvodát. A gondolatot tett követte, és még ebben az évben létre is hozták, a régebben Fóris Ferenc ezredes, földbirtokos tulajdo-nában lévő, falu közepén álló házban, 30 fős gyereklétszámmal, ahol egy idősebb asszony vi-gyázott a gyerekekre kora reggeltől késő estig, akkor még képesítés nélkül. Az első óvónő Szobrék Anna volt. Az óvodai felszerelést a szülők adományaiból fedezték. A Fóris házat ettől kezdve gyermekzsivaj töltötte be. 1952-ben, miután ezt a házat már „kinőte”, a Jókai u. 54. szám alatti, volt kéményseprő házba költözött az óvoda, ez lett a végleges helye. Nagy segítsé-get jelentett a szülőknek, hogy apró gyermekeiket biztos felügyelet alatt hagyhatták, amíg dolgoztak a termelőszövetkezetben. Reggel 7-től este 19 óráig volt nyitva, 50-60 fős gyermeklétszám-mal, kezdetben képesítés nélküli munkaerők-kel, Sümegi Józsefnével, Moharos Erzsébettel. Az 1953-as törvény az óvodákat a Kö-zoktatásügyi Minisztérium hatáskörének ren-delte alá, hatálybalépésekor a kővágóörsi óvo-da működését a Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága engedélyezte, működ-tetőként pedig a Kővágóörsi Tanácsot jelölte meg, így az óvoda fenntartását a termelő-szövetkezeti községben a tanács finanszírozta, szabályait a közoktatásügyi miniszter szabta meg, mivel az intézmény továbbra is a Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Az óvoda hivatalos működése valószínűleg e miatt a törvény miatt, ettől az időponttól, 1953-tól datálódik. 1954-től már Pózner Irén személyében képe-sített óvónője volt az óvodának egy dajka segítségével, aki konyhai feladatokat is ellátott az óvoda konyháján, a szakácsnő mellett. Az 1970-es években a 40 férőhelyes óvodában 52 gyerekre 3 képesített óvónő és 2 dajka vigyázott. A jelentkezők közül senkit sem utasítottak el.

1973-ban megszűnt a Kővágóörsi Tanács, és az óvoda működtetését a Révfülöpi Nagyközségi Közös Tanács vette át. A dolgozók munkáltatója 1973-78 között a kővágóörsi iskola igazgatója, Sóki Árpád volt. Az óvoda és az iskola ez alatt az öt év alatt teljes önállósággal bírt. 1978-ban(?) Révfülöpön létrejött előbb az iskolák egységes igazgatása, majd az Általános Művelődési Központ. Vezetője – a Révfülöpi Általános Iskola igazgatója – Sütő István lett. A központ felügyelete alá tartozott a Káli-medence összes kultúrháza, iskolája és óvodája. A kő-vágóörsi iskola és ezzel együtt az óvoda munkáltatói jogköre 1978 után erre az intéz-ményre szállt. A szakszerűen megtartott foglalkozások és a jól megválasztott segédeszközök az 1970-es évek végére, ’80-as évek elejére megalapozták a kővágóörsi óvoda jó hírét és tekintélyét a kör-nyéken. Az épületet 1981 nyarán átalakították, felújították, teljes belső átalakítást végeztek. Ekkor az óvoda 60 fős gyermek-létszámmal működött, a gondozási feladatokat csoportok-ként egy-egy dajka látta el. A csoportokban folyó oktató-, nevelőmunkát Csombó Józsefné vezető óvónőn kívül két képesítés nélküli óvónő, Somodi Erzsébet és Szabó Zsuzsanna biztosította. Néhány nevet még megemlítek 1969-től, akikre az egykori óvodások és még a jelenlegiek is bizonyára szívesen visszaemlé-keznek majd: Velláné Kondor Katalin - ma is az intézmény vezetője (pályázatát elfogadva a Képviselő-testület újabb 5 évre bízta meg az óvoda vezetésével – a szerk. megjegyzése)-, Mogyorósi Lajosné óvónő, Lampert Doris óvónő, aki 1985-1998 között hetente két alkalommal német nyelvet is tanított kötetlen formában a kicsiknek, Skriba Lászlóné dajka, Papp Istvánné dajka, Heiling Zoltánné dajka.

1982-ben Köveskál, Kővágóörs és Révfülöp óvodái megalakították a Közös Óvoda-igazgatást. A környék kilenc településének óvodája, három helyen, de – Szabó Sándorné vezetésével – egységes intézményként mű-ködött. 1985-től az óvodák irányítását Csombó Józsefné vette át.

Az óvoda - mindenki örömére - ma is működik, 2013-ban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. (Ebben az évben 65 éves! :) a szerk. megjegyzése) Sok-sok onnan kikerült ifjú és öreg ma még emlékszik egykori óvó nénikre, dadusok-

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 11 ra. Visszaidéződnek a konyhás nénik, akik nem-csak az óvodásokra főztek, de az iskolásokra, pedagógusokra is, abból a konyhából látták el az iskola menzáját, de előfizethetett ebédre idős ember, vagy bárki, akinek szüksége volt rá. Sajnálatos, ahogy fogy a falu lakossága, mint mondani szokták, „elöregszik”, úgy egyre kevesebb az óvodás gyermek is. 1998-ra 29 főre csökkent a gyermeklétszám. Jelenleg, 2018-ban pedig már csak 15 gyermek „zsibong” az óvodában, Velláné Kondor Katalin vezető óvónő, Lampert Doris óvónő, Békési Mónika dajka, Pozsgai Attiláné dajka foglalkozása, felügyelete alatt.

Tinédzser koromban olykor benyitottam a Jókai u. 54. szám alatti ódon ház díszes, kovácsoltvas nagykapuján, leültem az udvaron egy kis padra, elmerülten figyeltem, ahogy a kis gyermekek játszanak, s elképzeltem, hogy talán még óvó néni is lehetnék. Máig sajnálom, hogy nem lettem az. Bátorkodtam benyitni, hiszen nővéreimnek az óvoda adott munkát, kenyeret. Egyik nővérem 1956-tól 1990-ig az élelmezés területén dolgozott, másik nővérem 1975-től 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig sok-sok kis-gyermekkel dadusként foglalkozott ebben az intézményben, belépésekor több mint hatvan apróság érezhette magát biztonságosan ebben az óvodában. A sors különös, kiszámíthatatlan fordulataként ma a lánya ugyancsak dadusként itt dédelgeti a kicsiket.

Eljátszom a gondolattal, hogy talán lesz majd valaki, aki az óvoda személyzetének jelenlegi összetételét is úgy 70 év múlva egy fényképen elmerengve nézegeti, s a Kővágóörsi Körképben közzé teszi? Úgy legyen, de előzetesen most ezt is megteszem.

A teljesség igénye nélkül jegyzem le gondolataimat, az adatok jelentős részét azonban Kovács Renáta Ildikó óvodapeda-gógus-jelölt 1999. évi szakdolgozatából idézve, melyet a jelenlegi vezető óvónő, Velláné Kondor Katalin tanulmányozásra, kedvesen a rendelkezésemre bocsátott.

Most két fényképet nézegetek, melyet testvérem, Papp Istvánné Magdus adott a kezembe családi archívumából, és elmerülök múltbeli emlékeimben. Ismerős, kedves arcok, alakok, hangok idéződnek fel bennem. Sokan közülük már az égi kisangyalok óvodájában végzik csodálatosan szép, értékes munkájukat, de szívből remélem, hogy a még élők és a már

eltávozottak emléke is itt marad a falu lakóinak emlékezetében, s az enyémben is, örökre.

A színes oldalakon látható képek Az óvoda dolgozói 1975-ben: Papp Istvánné dajka, Zsifkovits Lászlóné Gelencsér Erzsébet óvónő, Sárvári Jenőné Mariska néni és Dobai Kálmánné Németh Marika konyhai dolgozók, a gazdaságvezető Bakonyi László, Laci bá’, Skriba Lászlóné Horváth Erzsébet dajka, Firczi Lászlóné Irma és Handó Lászlóné Mariska néni konyhai dolgozók, Molnár Erzsébet óvónő. Az óvónők és segítőik 1977 májusában: Zsifkovits Lászlóné Erzsike és Bakos Tivadarné Marika óvónők, második sorban: Török Péterné Ilonka dajka, Nagy Lászlóné Horváth Erzsébet és Csombó Józsefné Molnár Katalin óvónő, Skriba Lászlóné Erzsike dajka, Firczi Lászlóné Irma konyhai dolgozó. A harmadik sorban: Papp Istvánné Magdus dajka, Handó Lászlóné Mariska néni konyhai dolgozó, szakácsnő, Szántai Lászlóné Marika. Munkatársi közösség 2018 márciusában: Békési Mónika dajka, Velláné Kondor Katalin vezető óvónő, Lampert Doris óvónő, Pozsgai Attiláné Papp Judit dajka.

Az óvoda fennállásának 60. évfordulójára, 2013-ban készített emlékplakett.

Siposné Szarka Rozália

***

Nemzedékek óvónénije 𑠀

Csombó Józsefné Molnár Katalin óvónő

1947. július 15-én született Balatonrendesen, Molnár István bányász és Mészáros Margit első gyermekeként. Születésekor Ábrahámhegyen éltek, majd hamarosan Révfülöpre költöztek. Ott teltek gyermekévei, a révfülöpi iskolában végezte általános iskolai tanulmányait. Majdnem 10 éves volt, amikor 1957. június 15-én, mondhatni születésnapi ajándékként, megszületett Erzsi húga, akit az első pillanattól nagyon szeretett, és ma is összetartanak a távolság ellenére is.

Az általános iskola elvégzése után a tapolcai Batsányi János Gimnáziumban folytatta ta-nulmányait, az orosz-latin tagozatos osztályban.


12 III. évfolyam 2. szám Jó tanulmányi eredménye is segítette abban, hogy 1965-ben felvételt nyert a soproni Óvónőképző Intézetbe. Az oklevél megszerzése után a nemes-gulácsi óvoda volt első munkahelye, majd 1969. február 1-jétől a kővágóörsi óvodában kezdte meg óvónői munkáját.

Kővágóörsön akkor egy csoportban folyt a 3-6 évesek óvodai nevelése, 45-50 gyerek volt egy csoportban. Ebben az időszakban már feladata volt az óvodának az iskolai tanulásra felkészíteni a gyerekeket, a kötelező óvodai foglalkozások szabályos rendben zajlottak. A pedagógiai munkát Török Péterné dajka segítette, a gyerekek ellátását, étkeztetésést pedig Mezriczkyné Erzsi néni és Sárváriné Mariska néni végezte. Az óvoda ekkor a kővágóörsi iskolához tartozott, Sütő István volt az igazgató.

1971-ben csoportbontásra nyílt lehetőség, két óvónő kapcsolódott be a munkába, Galambos Mária és Ángyán Magdolna. Természetesen a második csoport még egy dajka felvételét is szükségessé tette, így került az óvodába Söveg Ferencné Erzsike.

1975-ben Török Péterné átment a konyhára, két dajkával bővült a munkatársi közösség, Papp Istvánné Magdus és Skriba Józsefné Erzsike személyében.

1978-ban jelentős átalakítások történtek, bővítették a konyhát, gyermekmosdókat, WC-ket építettek be. Az átépítés során harmadik csoportszobát is sikerült kialakítani, így lehetőség nyílt arra, hogy nem hivatalosan, de három csoportban foglalkozzanak a gyerekekkel. Ez az egyéni, differenciált fejlesztést, de az iskola-előkészítő munkát is eredményesebbé tette.

A tárgyi feltételek javulásán túl lehetőség volt a szemléltető eszközök és anyagok bővítésére. A kor elvárásainak megfelelően, jól feszerelt óvodának számított a kővágóörsi óvoda. A nélkülözhetetlen minmat készleten kívül, rendel-keztek diavetítőkkel, a hozzájuk tartozó dia-sorozatokkal, később videoval, kazettákkal, különböző típusú munkafüzetekkel, rajzhoz szük-séges eszközökkel, anyagokkal. 1985 és 1990 között Lampert Doris óvónőnek köszönhetően játékos német nyelvtanítás is folyt az óvodában.

A napi pedagógiai munkán túl Kati nagy hangsúlyt fektetett a különböző óvodai rendez-vények előkészítésére, megszervezésére. Ebben

kartársnőitől is együttműködést várt el. Ma is őrzi a műsorok forgatókonyveit, a dramatizált mesejátékokat, mellyel színpadra léptek a kővágóörsi óvodások az óvodai, de községi rendezvényeken is. Többször rendeztek kiállítást a gyerekek munkáiból. A mikulást és a karácsonyt az óvodában tartották meg a szülők támogatása, érdeklődése mellett. Az anyák napját az iskolával összehangoltan a művelődési házban, de ugyanígy az óvodai évzáró műsort, az iskolába menő óvodások búcsúztatását is a művelődési házban rendezték meg sok éven keresztül. Beszél-getésünkkor arcán örömteli mosollyal említette, hogy ez utóbbi két rendezvény az egész települést megmozgatta hajdan. Már maga az a látvány, amikor az óvodások, szülők, rokonok, ismerősök együtt vonultak az óvodától a művelődési házig, azokat sem hagyta hidegen, akiknek nem volt óvodás gyermekük.

A községi szervezetekkel, különösen a tűzoltósággal rendszeres és jó kapcsolatuk volt, a tűzoltók ajándékait a gyermekek mindig műsorral köszönték meg.

1985-1990-ig a körzeti óvodák vezetésével bízták meg, igyekezett feladatát igényesen ellátni, de mint mondja, akkor kevesebbet tudott csoportban lenni, és hiányzott a gyerekekkel való napi kapcsolat.

Munkáját 1986-ban Miniszteri dicsérettel ismerték el. Természetesen jóleső érzés volt, de számára a több nemzedéknyi óvodás szeretete mindennél többet ér.

2004-ben lett nyugdíjas, utána még egy évet dolgozott. 38 évet töltött a pályán, a kezdő gulácsi évet leszámítva egy munkahelyen. Mégsem érezte egyhangúnak a munkát, minden nevelési év, min-den nap új és új feladatokat hozott, hiszen minden kisgyerek más és más személyiség, mindegyik másfajta foglalkozást, törődést igényelt.

Voltak életének nehéz pillanatai, megemlíti, hogy húga négy, ő pedig tizennégy éves volt, amikor édesanyja fél évet kórházban töltött, édesapjuk nevelte őket. Szülei már nem élnek, sajnos 1999-ben férje, Csombó József is meghalt.

Jó és biztonságos érzés, hogy fia családja a közelében van, Krisztián 2000-ben megnősült, 2001-ben megszületett az unokája, Renátó.

Szabadidejében kertészkedik, olvas, visszajár szülőfalujába, Révfülöpre a Nyugdíjas klubba, és


12 III. évfolyam 2. szám Jó tanulmányi eredménye is segítette abban, hogy 1965-ben felvételt nyert a soproni Óvónőképző Intézetbe. Az oklevél megszerzése után a nemes-gulácsi óvoda volt első munkahelye, majd 1969. február 1-jétől a kővágóörsi óvodában kezdte meg óvónői munkáját.

Kővágóörsön akkor egy csoportban folyt a 3-6 évesek óvodai nevelése, 45-50 gyerek volt egy csoportban. Ebben az időszakban már feladata volt az óvodának az iskolai tanulásra felkészíteni a gyerekeket, a kötelező óvodai foglalkozások szabályos rendben zajlottak. A pedagógiai munkát Török Péterné dajka segítette, a gyerekek ellátását, étkeztetésést pedig Mezriczkyné Erzsi néni és Sárváriné Mariska néni végezte. Az óvoda ekkor a kővágóörsi iskolához tartozott, Sütő István volt az igazgató.

1971-ben csoportbontásra nyílt lehetőség, két óvónő kapcsolódott be a munkába, Galambos Mária és Ángyán Magdolna. Természetesen a második csoport még egy dajka felvételét is szükségessé tette, így került az óvodába Söveg Ferencné Erzsike.

1975-ben Török Péterné átment a konyhára, két dajkával bővült a munkatársi közösség, Papp Istvánné Magdus és Skriba Józsefné Erzsike személyében.

1978-ban jelentős átalakítások történtek, bővítették a konyhát, gyermekmosdókat, WC-ket építettek be. Az átépítés során harmadik csoportszobát is sikerült kialakítani, így lehetőség nyílt arra, hogy nem hivatalosan, de három csoportban foglalkozzanak a gyerekekkel. Ez az egyéni, differenciált fejlesztést, de az iskola-előkészítő munkát is eredményesebbé tette.

A tárgyi feltételek javulásán túl lehetőség volt a szemléltető eszközök és anyagok bővítésére. A kor elvárásainak megfelelően, jól feszerelt óvodának számított a kővágóörsi óvoda. A nélkülözhetetlen minmat készleten kívül, rendel-keztek diavetítőkkel, a hozzájuk tartozó dia-sorozatokkal, később videoval, kazettákkal, különböző típusú munkafüzetekkel, rajzhoz szük-séges eszközökkel, anyagokkal. 1985 és 1990 között Lampert Doris óvónőnek köszönhetően játékos német nyelvtanítás is folyt az óvodában.

A napi pedagógiai munkán túl Kati nagy hangsúlyt fektetett a különböző óvodai rendez-vények előkészítésére, megszervezésére. Ebben

kartársnőitől is együttműködést várt el. Ma is őrzi a műsorok forgatókonyveit, a dramatizált mesejátékokat, mellyel színpadra léptek a kővágóörsi óvodások az óvodai, de községi rendezvényeken is. Többször rendeztek kiállítást a gyerekek munkáiból. A mikulást és a karácsonyt az óvodában tartották meg a szülők támogatása, érdeklődése mellett. Az anyák napját az iskolával összehangoltan a művelődési házban, de ugyanígy az óvodai évzáró műsort, az iskolába menő óvodások búcsúztatását is a művelődési házban rendezték meg sok éven keresztül. Beszél-getésünkkor arcán örömteli mosollyal említette, hogy ez utóbbi két rendezvény az egész települést megmozgatta hajdan. Már maga az a látvány, amikor az óvodások, szülők, rokonok, ismerősök együtt vonultak az óvodától a művelődési házig, azokat sem hagyta hidegen, akiknek nem volt óvodás gyermekük.

A községi szervezetekkel, különösen a tűzoltósággal rendszeres és jó kapcsolatuk volt, a tűzoltók ajándékait a gyermekek mindig műsorral köszönték meg.

1985-1990-ig a körzeti óvodák vezetésével bízták meg, igyekezett feladatát igényesen ellátni, de mint mondja, akkor kevesebbet tudott csoportban lenni, és hiányzott a gyerekekkel való napi kapcsolat.

Munkáját 1986-ban Miniszteri dicsérettel ismerték el. Természetesen jóleső érzés volt, de számára a több nemzedéknyi óvodás szeretete mindennél többet ér.

2004-ben lett nyugdíjas, utána még egy évet dolgozott. 38 évet töltött a pályán, a kezdő gulácsi évet leszámítva egy munkahelyen. Mégsem érezte egyhangúnak a munkát, minden nevelési év, min-den nap új és új feladatokat hozott, hiszen minden kisgyerek más és más személyiség, mindegyik másfajta foglalkozást, törődést igényelt.

Voltak életének nehéz pillanatai, megemlíti, hogy húga négy, ő pedig tizennégy éves volt, amikor édesanyja fél évet kórházban töltött, édesapjuk nevelte őket. Szülei már nem élnek, sajnos 1999-ben férje, Csombó József is meghalt.

Jó és biztonságos érzés, hogy fia családja a közelében van, Krisztián 2000-ben megnősült, 2001-ben megszületett az unokája, Renátó.

Szabadidejében kertészkedik, olvas, visszajár szülőfalujába, Révfülöpre a Nyugdíjas klubba, és


A csodálatos festékesek 1.

Évforduló

Villányi Eszter, a kultúra lovagja Tibor bácsi az emlékdiplomával

Gyémántdiploma Öregdiákok egymás között

Hangol a Magyarhang Muzsikálás szívvel-lélekkel

Az Ardai-Szomjas est közönsége Ardai Ildikó művésznő


Az óvoda dolgozói 1975. Az óvónők és segítőik 1977.

Munkatársi közösség 2018.

Gyermeknapi lovaglás 1. Gyermeknapi lovaglás 2.

Vanyugati gokart

Mayer István

Mayer Pista és alkotásai

Műhelymunka A Magyar Bajusz Társaság

Ez az ember meghalt

Előadásra várva Ma szerda van

A lakás miatt jöttem És a mellékhelyiségek

Min tűnődöl Ez a mániája

Tudom, hogy hátul kell kikapcsolni Drága kis patkányom

Tapsot kapni öröm

Nem volt férfi Segítség házmester

Mulatságos história Mindig pont akkor

Minden jól be van zárva Isten önnel

Drága nőm Az uram az a vén gazember

Az én nevemhez fűződik Az a kulcs az a kulcs

Ez az ember meghalt

Előadásra várva Ma szerda van

A lakás miatt jöttem És a mellékhelyiségek

Min tűnődöl Ez a mániája

Tudom, hogy hátul kell kikapcsolni Drága kis patkányom

Tapsot kapni öröm

Nem volt férfi Segítség házmester

Mulatságos história Mindig pont akkor

Minden jól be van zárva Isten önnel

Drága nőm Az uram az a vén gazember

Az én nevemhez fűződik Az a kulcs az a kulcs


Évforduló

Villányi Eszter, a kultúra lovagja Tibor bácsi az emlékdiplomával

Gyémántdiploma Öregdiákok egymás között

Hangol a Magyarhang Muzsikálás szívvel-lélekkel

Az Ardai-Szomjas est közönsége Ardai Ildikó művésznő


Az óvoda dolgozói 1975. Az óvónők és segítőik 1977.

Munkatársi közösség 2018.

Gyermeknapi lovaglás 1. Gyermeknapi lovaglás 2.

Vanyugati gokart

Mayer István

Mayer Pista és alkotásai

Műhelymunka A Magyar Bajusz Társaság

III. évfolyam 2. szám 17 a klub énekkarának lelkes tagja, sőt gyakran szólóénekese. Szívesen kirándul és gyakran előveszi a régi képeket, naplókat, melyek az elmúlt évtizedek szépségeit, örömeit segítenek felidézni számára.

Utószó: 1982-től 1990-ig rendszeres mun-kakapcsolatban voltam „Kati óvónénivel”, hatá-rozott, szókimondó embernek ismeretem meg. Munkaszereteténél, munkabírásánál csak derűje, humorézéke volt nagyobb, még akkor is, ha nehézségekkel áldotta meg az élet. Szívesen gondolok vissza az együtt töltött időre. további jó egészséget és jó kedvet, vidámságot kívánok ezúton is!

Lejegyezte: Iván Katalin

***

Beszélgetés Mayer Istvánnal

Nagy Katalin (továbbiakban N.K.): Mit írjak?

Mayer István (továbbiakban M. I.): Azt hittem, Te kérdezel.

N.K.: Még sosem csináltam ilyet.

M.I.: Hát Kati, Te, mint majdnem kolléga, mit kérdeznél, mit szeretnél tudni, szerinted a kővágóörsiek mit szeretnének rólam tudni?

(Aztán kicsit gondolkodik…és elkezd emlékezni, mesélni. Nagyon összeszedetten.)

M.I.: Először akkor jártam itt amikor az Égi bárány-t forgatták a Kornyitón. Édesapám a filmesekkel állt szerződésben, mint tehertaxis. Magával hozott engem is. Középiskolás voltam. Maga a falu akkor nem hagyott bennem nyomot, csak a derékszögű kanyar a Mosónál és a Kornyitó. 1976 szeptemberében, akkor már házvásárlási szándékkal kerékpároztuk körbe egy barátommal a környéket. A „bebiciklizés” Kő-vágóra az egy nagyon kellemes, meghatározó élmény volt. Több eladó házat néztünk meg itt. A mostani tulajdonom is köztük volt. Beleszerettem a kertbe. Nagy pajtaépületre vágytam, de itt is csak egy kicsi volt. A kert elrendezésében mégis volt valami vonzó. Szeretem ezt a belső kertet. Abban az évben kezdtem a főiskolát is. Megvettem a házat és elmentem Pestre tanulni.

Hol kollégista voltam, hol albérletben laktam. Hétvégéken, hosszabb szünetekben le tudtam jönni és rendezkedtem, mint egy új tulajdonos. Friss diplomásként ide tudtam jönni, nem is nagyon akartam máshová menni. A főiskolás nyári szünetekben egy osztálytársammal, aki a kerámiaszakon végzett (Golubov Gábor), fa-zekasárukat, cserépsípokat, okarinát, kancsókat, bögréket készítettünk. Próbáltuk eladni, értékesíteni. Készítettünk egy kis fa tüzelésű kemencét. A környéken lakó ismerősök kér-dezgették, hogy cserépkályha csempét csinálok-e? Komoly igény mutatkozott rá és sehol országos viszonylatban nem lehetett kapni. Ez egy jó lehetőségnek tűnt.

Ez a kályhacsempe készítés aztán „jól bedarált” engem. Szobrászként kályhacsempét készí-tettem.

N.K.: Valami köze van a szobrászkodásnak a csempe készítéshez, ha pl. valami dombormű van rajta?

M.I.: Némileg igen, de azért messze van tőle. Ugyanakkor nem esett nehezemre kályhacsempét készíteni, nem okozott lelki törést. A magyar népművészet pedig bármilyen formában, mindig közel állt hozzám.

1981-ben költöztünk ide Rózával ifjú házasként. Az otthonteremtés és a családalapítás az itt „párhuzamosan futott”. Három gyerekünk született, Vince (1986.), Erzsike (1988.) és Mátyás (1992).

A népművészet szeretete nálunk a népzenét, a néptáncot jelenti. Mindkettőnek művelői vagyunk. Róza hegedül. Én citerán, hosszúfurulyán és tekerőlanton játszom. A népzene szeretetének átadása mindig nagyon fontos volt számunkra.

N.K.: A gyerekek számára?

M.I.: A gyerekek számára mindenképpen! De igyekeztünk minél több emberrel megismertetni, megszerettetni, vagy legalább az érdeklődést felkelteni.

N.K.: Hát ez sikerült!

M.I.: Igen. Az elképzelt célon talán „túl is lőttünk”. Már, ami a gyerekeinket illeti. Mindhárman a Zeneakadémia tanulói lettek. Vince Pécsen és Komlón tanít népi brácsát. Erzsike népi hegedűt tanít Gödön. Matyi még


18 III. évfolyam 2. szám tanul, zenepedagógiát és karvezetést Pesten. Karmester szeretne lenni.

N.K.: Ez, hogy jön a népzenéhez?

M.I.: Matyi nem népzene szakra jár, de ettől függetlenül a népzene hozzá is közel áll. Ők hárman alapították, megalakították a Magyarhang zenekart. Most tavasszal jelent meg az első CD-jük.

N.K.: És ők zenéltek a tapolcai kiállításodon is.

M.I.: Többek között. És itt a környéken is sokat muzsikálnak, pl. a Szent György-hegyen, a Gimes Fesztiválon. Kővágóörsön a Falunapon is lehet őket hallani. A Tóti piacon, Salföldön, Rév-fülöpön. Az ország más részein is sokfelé hívják őket.

N.K.: Elég büszkének látszol, hogy ennyit tudunk róluk írni.

M.I.: Persze, ha mesélek magamról, hozzám tartoznak a gyerekeim is!

Visszatérve magamra, a cserépkályha készítésben elismerésként éltem meg, hogy 7 cserépkályha rekonstrukciót készíthettem a szentendrei skanzenben. Ez jó szakmai kihívás volt. Sokat tanultam is belőle. Az elmúlt 5-6 évben a szobrászkodási vágy is megerősödött bennem. Igyekeztem a szabadidőmben rajzolni, szobrászkodni és kiállításokon megmutatni az ismerősöknek, hogy miket csinálok és miket csináltam. Tapolcán kívül volt kiállításom Vászolyban, Köveskálon és Keszthelyen is. Talán még említésre méltó, hogy van három köztéri munkám is.

N.K.: Ezek hol vannak, hol láthatók?

M.I.: Mindhárom Tapolcán van. A Kossuth Lajosról készült portré domborművem a Kossuth Lajos utca 1. számú ház falán. A második Glázer Sándor gyógyszerész portréja, szintén dombormű, a korábban Patikaként működő épületen (jelenleg a Kinizsi Bank épülete). És a harmadik a Trianoni emlékművön lévő Angyalos Magyar Királyi címer, amelyet szintén én készítettem.

Körülbelül ennyi, amit el tudok mondani…bár még valamit, mivel ez egy helyi lap, polgármesterünk, Horváth Dezső kérte tőlem pár éve, hogy az újonnan épülő ravatalozóba készítsek valamit.

N.K.: A ravatalozó már megvan…

M.I.: A ravatalozó már megvan, a „valami” pedig majdnem.

N.K.: Lehet róla tudni valamit?

M.I.: Természetesen, egy 1 m átmérőjű, félgömbszerű kerek domborművet terveztem. Befele „domborodik”, tehát homorú lesz. Egy csónakost ábrázol. Háttal látjuk a csónakost, befelé evez, el tőlünk. Valószínű nem érthető, ha megcsináltam, akkor miért nincs kész? Az ilyen, nagyméretű kerámiáknak a szárítása, égetése, mázazása különösen nagy gondot és türelmet igényel. Könnyen tönkre mehet, ezért megismételhetővé kell tenni. Ezért erről a plasztikáról készíteni kellett egy bonyolult, több darabból álló és szétszedhető darabformát. A munkával eddig jutottam. A préselés, a szárítás, a kétszeri égetés és közben a mázazás még vissza van.

Kiállítást egyelőre nem tervezek, de igyekszem új munkákat létrehozni, hogy ne a régieket kelljen bemutatni. Jövőre lesz egy országos kiállítás, aminek Dimenziók a címe. A fent említett domborművet szeretném oda beadni. A beérkező munkákat – az enyémet is - megnézi egy zsűri, és ha megfelel, akkor bekerül az országos kiállításra.

N.K.: Sok sikert kívánok hozzá!

M.I.: Ez egyelőre elképzelés … aztán nyugtával dicsérd a napot! 𑠀

A beszélgetést lejegyezte: Nagy Katalin

***

Csoda Kővágóörsön

Tanulmányaim révén már 15 évesen elkerültem szeretett szülőfalumból Kővágóörsről, s ezt köve-tően csak a hétvégéket és a tanítási szüneteket töltöttem a szülői házban. Amit hazalátogatásaim alkalmával tapasztaltam, az nagy egyezést mutatott azzal, amit földrajz-matematika szakos középiskolai tanárként a falvakról megtanultam: csökkenő, elöregedő népesség, megszűnő intézmények, befelé fordulás.

Maradandó élményeim közé tartozik, amikor pár évvel ezelőtt télen a kora esti órákban 10 percig


18 III. évfolyam 2. szám tanul, zenepedagógiát és karvezetést Pesten. Karmester szeretne lenni.

N.K.: Ez, hogy jön a népzenéhez?

M.I.: Matyi nem népzene szakra jár, de ettől függetlenül a népzene hozzá is közel áll. Ők hárman alapították, megalakították a Magyarhang zenekart. Most tavasszal jelent meg az első CD-jük.

N.K.: És ők zenéltek a tapolcai kiállításodon is.

M.I.: Többek között. És itt a környéken is sokat muzsikálnak, pl. a Szent György-hegyen, a Gimes Fesztiválon. Kővágóörsön a Falunapon is lehet őket hallani. A Tóti piacon, Salföldön, Rév-fülöpön. Az ország más részein is sokfelé hívják őket.

N.K.: Elég büszkének látszol, hogy ennyit tudunk róluk írni.

M.I.: Persze, ha mesélek magamról, hozzám tartoznak a gyerekeim is!

Visszatérve magamra, a cserépkályha készítésben elismerésként éltem meg, hogy 7 cserépkályha rekonstrukciót készíthettem a szentendrei skanzenben. Ez jó szakmai kihívás volt. Sokat tanultam is belőle. Az elmúlt 5-6 évben a szobrászkodási vágy is megerősödött bennem. Igyekeztem a szabadidőmben rajzolni, szobrászkodni és kiállításokon megmutatni az ismerősöknek, hogy miket csinálok és miket csináltam. Tapolcán kívül volt kiállításom Vászolyban, Köveskálon és Keszthelyen is. Talán még említésre méltó, hogy van három köztéri munkám is.

N.K.: Ezek hol vannak, hol láthatók?

M.I.: Mindhárom Tapolcán van. A Kossuth Lajosról készült portré domborművem a Kossuth Lajos utca 1. számú ház falán. A második Glázer Sándor gyógyszerész portréja, szintén dombormű, a korábban Patikaként működő épületen (jelenleg a Kinizsi Bank épülete). És a harmadik a Trianoni emlékművön lévő Angyalos Magyar Királyi címer, amelyet szintén én készítettem.

Körülbelül ennyi, amit el tudok mondani…bár még valamit, mivel ez egy helyi lap, polgármesterünk, Horváth Dezső kérte tőlem pár éve, hogy az újonnan épülő ravatalozóba készítsek valamit.

N.K.: A ravatalozó már megvan…

M.I.: A ravatalozó már megvan, a „valami” pedig majdnem.

N.K.: Lehet róla tudni valamit?

M.I.: Természetesen, egy 1 m átmérőjű, félgömbszerű kerek domborművet terveztem. Befele „domborodik”, tehát homorú lesz. Egy csónakost ábrázol. Háttal látjuk a csónakost, befelé evez, el tőlünk. Valószínű nem érthető, ha megcsináltam, akkor miért nincs kész? Az ilyen, nagyméretű kerámiáknak a szárítása, égetése, mázazása különösen nagy gondot és türelmet igényel. Könnyen tönkre mehet, ezért megismételhetővé kell tenni. Ezért erről a plasztikáról készíteni kellett egy bonyolult, több darabból álló és szétszedhető darabformát. A munkával eddig jutottam. A préselés, a szárítás, a kétszeri égetés és közben a mázazás még vissza van.

Kiállítást egyelőre nem tervezek, de igyekszem új munkákat létrehozni, hogy ne a régieket kelljen bemutatni. Jövőre lesz egy országos kiállítás, aminek Dimenziók a címe. A fent említett domborművet szeretném oda beadni. A beérkező munkákat – az enyémet is - megnézi egy zsűri, és ha megfelel, akkor bekerül az országos kiállításra.

N.K.: Sok sikert kívánok hozzá!

M.I.: Ez egyelőre elképzelés … aztán nyugtával dicsérd a napot! 𑠀

A beszélgetést lejegyezte: Nagy Katalin

***

Csoda Kővágóörsön

Tanulmányaim révén már 15 évesen elkerültem szeretett szülőfalumból Kővágóörsről, s ezt köve-tően csak a hétvégéket és a tanítási szüneteket töltöttem a szülői házban. Amit hazalátogatásaim alkalmával tapasztaltam, az nagy egyezést mutatott azzal, amit földrajz-matematika szakos középiskolai tanárként a falvakról megtanultam: csökkenő, elöregedő népesség, megszűnő intézmények, befelé fordulás.

Maradandó élményeim közé tartozik, amikor pár évvel ezelőtt télen a kora esti órákban 10 percig

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 19 időztem a megállóban buszomra várva. Tartóz-kodási helyemről a falu két jelentős utcájának nagy része belátható volt, de amíg ott voltam, egy teremtett lelket nem láttam: csak az ablakokon kiszűrődő jól ismert kékesfehér fény utalt arra, hogy emberek élnek a településen. Az a lehangoló gondolatom támadt, hogyha biológiai élet még van is Kővágóörsön, a falu lelke halott.

Ilyen előzmények után értesültem arról, hogy Iván Katalin helybéli tanítónő rendezésében egy amatőr színjátszó csoport április 14-én a Művelődési Házban előadja Heltai Jenő Naftalin című 3 felvonásos vígjátékát. Az este 7 órai kezdés előtt nem sokkal, kissé szorongva indultam el az előadás helyszínére: féltem az üres széksoroktól, a szereplőket és a rendezőt érő csalódástól, a kínos, feszengő hangulattól.

A bejárat előtti lépcsőn a polgármester fogadta az érkezőket, és megjegyezte, hogy a későn jövők számára már valószínűleg nem lesz ülőhely: még ekkor is azt hittem, hogy csak viccel. Belépve a terembe megdöbbentő látvány fogadott: legalább 200 ember zsúfolásig megtöltötte a helyiséget, olyannyira, hogy sokaknak csak a fal mellett állva jutott hely.

És elkezdődött az előadás! Miközben az ország fővárosa politikai egymásnak feszüléstől, ellen-séges indulatoktól volt hangos, szülőfalumban megszületett a csoda! A szereplők nagyon szerethetően, szinte már profi módon alakították a rájuk kirótt szerepet, a közönség pedig együtt élt a darabbal, s hálájának jeleként nem fukarkodott a boldog, örömittas tapssal. Az esemény egymás felé fordította az embereket, egybe kovácsolta a falut: szemmel láthatóan büszkeség, öröm, elégedettség töltötte el a jelenlevőket.

Mi kellett mindehhez? Néhány ember elszántsága, szívós, kitartó munkája, önzetlen adni akarása egyfelől, a szépre, a jóra, a lelki felüdülésre, az együvé tartozás érzésének átélésére kiéhezett közönség másfelől.

Húsvét után alig két héttel Kővágóörs feltámadott! Köszönet és hála mindazoknak, akik tettek ezért. Keszthely, 2018. április 19.

Zámbó Zoltán

Akikre büszkék lehetünk: Villányi Eszter, az egyetemes

kultúra lovagja

Évről évre hívjuk, és ő jön. Éveken át hozta találkozóinkra a szüleit, hozta Borcsa kutyusát, mostanság pedig már csak a harmonikáját, néha zenész jó barátját. Jön boldogan, idelátogat gyermekkora színhelyére, ahova oly sok emlék köti. Bejárja a templom-dombot, bekéredzkedik a kollégium épületébe, magába szívja annak a háznak az illatát, amely egykor az otthona volt. Jön mosolyogva, beszédesen, dalosan, mesélő kedvében, köztünk úgy érezve magát, mintha testvérek lennénk. Jön, mert legbelül, szívében érzi, hogy ide tartozik, ő, a Villányi pedagógus házaspár második gyermeke, dr. Villányi Eszter. Jön, és zenél, bennünket is dalra fakaszt.

Olykor azon kapjuk magunkat, hogy több mindenre emlékszik az 50-es évekből, 60-as évek elejéről, mint mi. Teheti, hiszen példaképei, szülei elhívatottan foglalkoztak a falu közösségével, kulturális életével.

Szívmelengetően mesél arról, hogy a Temp-lomdomb – az elvadult templomkerttel együtt - gyakori harci játékaik színhelye volt, amit a báty-jával és a szomszéd fiúkkal vívtak. Ott szánkóztak télen, szabadságuk szinte korlátlannak tűnt. Lakásukból esténként a holdat bámulták önfeled-ten a két templomtorony között. Testvéreivel együtt segíteniük kellett a házi munkákban, állatgondozásban, vízhordásban, ez utóbbi nem volt könnyű, mivel a kút lent volt az iskola mellett, fel kellett cipelni a dombra a vízzel teli vödröket. Viszont kárpótlás volt a nehéz fizikai munkáért a sok zene, irodalom, színjátszó köri felkészítés, ami mind családi színtér volt. Gyakran fogadtak vendégeket, szomszédokat, mint például a Mészáros pedagógus házaspárt. Szülei elvárták tőle a legjobb teljesítményt az iskolában, melynek többnyire sikerült is megfelelnie. A kultúrház színpada jelentette az első megmérettetést, ahol verset, prózát mondott, kórusban énekelt, népi táncolt, húzta a harmonikát már 5 évesen, melyet édesapja is szaggatott, ezért szinte természetes számára, hogy a mai napig ezt teszi.

Eszter, aki az ó-orosz zene doktora lett, mára


20 III. évfolyam 2. szám nyugdíjas tanár, jelenleg Szombathelyen él. Aktív életében ének-zene és orosz nyelvtanár volt először Tapolcán, majd Szombathelyen, ahol a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára 12 évig, lektorátus vezetője 1999-ig, majd Szombathely Önkormányzatának nemzetközi ügyintézője 2002-ig. Párhuzamosan 1997-től a Felsőőri Kétnyelvű Gimnázium tanára, dalkör- és diákszínpad vezetője. A Nemzetek Háza ala-pítójaként észt, finnugor, burgenlandi gyermek-csoportok táboroztatását, ifjúsági és felnőtt zenei programok szervezését végezte. A Magyar-Észt Baráti Kör alapítója, az észt delegációk kísérője, a magyar, mint idegen-nyelv-, népzene kurzusok vezetője. Tevékenységéért az észtországi „Mária országa” érdemkereszt tulajdonosa. 15 éve a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Ének-körének csoportvezetője. Többször vitt bur-genlandi fiatalokat, a diákszínpad középisko-lásokból, egyetemistákból álló tagjait a Külhoni Magyar Fiatalok Találkozójára. Kórusával fellépett Kecskeméten, a szombathelyi Szent Márton ünnepen és a Savaria Karneválon is. Több nemzetközi kórustalálkozót szervezett és Szombathely, valamint Felsőőr testvérvárosi kapcsolatának erősítésén is sokat dolgozott, és dolgozik jelenleg is. Civil Kerekasztal, Kö-lyökmentő egyesületek, a Kodály Világa Alapítvány mind-mind betöltik a mai napig is tevékeny, pörgős, nyugdíjas napjait. Nemzetközi kapcsolatokat épít zenei, kulturális alapon, koncerteket szervez és műsorokat állít össze. A magyar anyanyelv, népzene és a magyar kóruskultúra terjesztése lett a fő tevékenységi területe, ahogy szüleitől örökölte. Óriási energiával tevékenykedik és mind emellett még jut ideje gyermeke, unokája számára is.

2018. január 20-án az Egyetemes Kultúra Lovagja címet adományozták számára, melyet a Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a Honvéd Kulturális Egyesület 22. alkalommal megrendezett Magyar Kultúra Napja Gáláján, a budapesti Stefánia Palotában adtak át. E nagy esemény óta már tagja lett a Kultúra Lovagjai rendnek is.

Büszkék vagyunk Rád, Eszter, hogy hozzánk tartozol!


Gyémánt emlékdiploma Dr. Nagy Tibornak

Dr. Nagy Tibor Kapolcson született. Vegyészmérnöki oklevelének száma: 101/1958. 2008-ban aranydiplomát kapott.

Az oklevél megszerzése után különböző esti egyetemeken tanult politikai gazdaságtant, filozófiát, az ELTE Jogtudományi Karán Felsőfokú Üzemrendészeti Szaktanfolyamot és számtalan más kurzust végzett. 1958-tól 1967-ig az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban, majd ezután 15 évig a Honvédelmi Minisz-tériumban állt alkalmazásban osztályvezető főmérnökként a Polgári Védelem Országos Ra-diológiai-, Vegyi- és Biológiai Laboratóriumá-nak vezetője volt. Eközben megírta és 1973-ban megvédte az egyetemi doktori értekezését, melynek témája a tőzegek reverzibilis kation meg-kötőképességének vizsgálata volt. Eredményeit a német és a szovjet Tudományos Akadémia is publikálta. 1982 és 1987 között az Ö. V. Acélöntő- és Csőgyárban dolgozott. 1987-től 1991-ig az Ipari Minisztérium és a Vegyi- és Radiokémiai (VFR) üzemfőnökségen dolgozott a katasztrófavédelmi szakértői munkacsoportban tevékenykedett, majd innen ment korkedvez-ménnyel nyugdíjba. 1989-től 10 éven át a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovább-képző Intézeténél a katasztrófa-megelőzés alapjait tanította. Pályafutása során volt gyógy-szerismertető, analitikus, üzemmérnök és üzem-vezető, környezetvédelmi megbízott és belső ellenőr is. Nyugdíjasként a globális biztonság-tudomány kimunkálását végzi. 1991-ben megalapította a Magyar Biztonságtudományi Társaságot, melynek mai napig elnöke. A társaságnak tiszteletbeli tagja volt Teller Ede is. 1996-ban beválasztották a Nemzetközi Infor-matizációs Akadémia tagjai közé. Munkássága alatt 25 tanulmányt írt, közel 100 szakcikke jelent meg. Számos biztoságtudományi és más témájú tankönyvet és kéziratot írt.

Megkapta a Kiváló Újító kitüntetés arany foko-zatát, valamint háromszor a Kiváló Ifjú Mér-nök díjat.

Az Egyetem Szenátusa gyémántdiploma adomá-


20 III. évfolyam 2. szám nyugdíjas tanár, jelenleg Szombathelyen él. Aktív életében ének-zene és orosz nyelvtanár volt először Tapolcán, majd Szombathelyen, ahol a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára 12 évig, lektorátus vezetője 1999-ig, majd Szombathely Önkormányzatának nemzetközi ügyintézője 2002-ig. Párhuzamosan 1997-től a Felsőőri Kétnyelvű Gimnázium tanára, dalkör- és diákszínpad vezetője. A Nemzetek Háza ala-pítójaként észt, finnugor, burgenlandi gyermek-csoportok táboroztatását, ifjúsági és felnőtt zenei programok szervezését végezte. A Magyar-Észt Baráti Kör alapítója, az észt delegációk kísérője, a magyar, mint idegen-nyelv-, népzene kurzusok vezetője. Tevékenységéért az észtországi „Mária országa” érdemkereszt tulajdonosa. 15 éve a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Ének-körének csoportvezetője. Többször vitt bur-genlandi fiatalokat, a diákszínpad középisko-lásokból, egyetemistákból álló tagjait a Külhoni Magyar Fiatalok Találkozójára. Kórusával fellépett Kecskeméten, a szombathelyi Szent Márton ünnepen és a Savaria Karneválon is. Több nemzetközi kórustalálkozót szervezett és Szombathely, valamint Felsőőr testvérvárosi kapcsolatának erősítésén is sokat dolgozott, és dolgozik jelenleg is. Civil Kerekasztal, Kö-lyökmentő egyesületek, a Kodály Világa Alapítvány mind-mind betöltik a mai napig is tevékeny, pörgős, nyugdíjas napjait. Nemzetközi kapcsolatokat épít zenei, kulturális alapon, koncerteket szervez és műsorokat állít össze. A magyar anyanyelv, népzene és a magyar kóruskultúra terjesztése lett a fő tevékenységi területe, ahogy szüleitől örökölte. Óriási energiával tevékenykedik és mind emellett még jut ideje gyermeke, unokája számára is.

2018. január 20-án az Egyetemes Kultúra Lovagja címet adományozták számára, melyet a Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a Honvéd Kulturális Egyesület 22. alkalommal megrendezett Magyar Kultúra Napja Gáláján, a budapesti Stefánia Palotában adtak át. E nagy esemény óta már tagja lett a Kultúra Lovagjai rendnek is.

Büszkék vagyunk Rád, Eszter, hogy hozzánk tartozol!


Gyémánt emlékdiploma Dr. Nagy Tibornak

Dr. Nagy Tibor Kapolcson született. Vegyészmérnöki oklevelének száma: 101/1958. 2008-ban aranydiplomát kapott.

Az oklevél megszerzése után különböző esti egyetemeken tanult politikai gazdaságtant, filozófiát, az ELTE Jogtudományi Karán Felsőfokú Üzemrendészeti Szaktanfolyamot és számtalan más kurzust végzett. 1958-tól 1967-ig az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban, majd ezután 15 évig a Honvédelmi Minisz-tériumban állt alkalmazásban osztályvezető főmérnökként a Polgári Védelem Országos Ra-diológiai-, Vegyi- és Biológiai Laboratóriumá-nak vezetője volt. Eközben megírta és 1973-ban megvédte az egyetemi doktori értekezését, melynek témája a tőzegek reverzibilis kation meg-kötőképességének vizsgálata volt. Eredményeit a német és a szovjet Tudományos Akadémia is publikálta. 1982 és 1987 között az Ö. V. Acélöntő- és Csőgyárban dolgozott. 1987-től 1991-ig az Ipari Minisztérium és a Vegyi- és Radiokémiai (VFR) üzemfőnökségen dolgozott a katasztrófavédelmi szakértői munkacsoportban tevékenykedett, majd innen ment korkedvez-ménnyel nyugdíjba. 1989-től 10 éven át a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovább-képző Intézeténél a katasztrófa-megelőzés alapjait tanította. Pályafutása során volt gyógy-szerismertető, analitikus, üzemmérnök és üzem-vezető, környezetvédelmi megbízott és belső ellenőr is. Nyugdíjasként a globális biztonság-tudomány kimunkálását végzi. 1991-ben megalapította a Magyar Biztonságtudományi Társaságot, melynek mai napig elnöke. A társaságnak tiszteletbeli tagja volt Teller Ede is. 1996-ban beválasztották a Nemzetközi Infor-matizációs Akadémia tagjai közé. Munkássága alatt 25 tanulmányt írt, közel 100 szakcikke jelent meg. Számos biztoságtudományi és más témájú tankönyvet és kéziratot írt.

Megkapta a Kiváló Újító kitüntetés arany foko-zatát, valamint háromszor a Kiváló Ifjú Mér-nök díjat.

Az Egyetem Szenátusa gyémántdiploma adomá-

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 21 nyozásával ismerte el értékes mérnöki tevékeny-ségét.

Megjegyzés: A magyarországi egyetemek és főiskolák a diploma, az oklevél megszerzését követő, 40. évben ezüst (ez még nem általános, csak egy-egy felsőoktatási intézmény ado-mányozza), az 50. évben arany, a 60. évben gyémánt, a 65. évben vas, a 70. évben rubin, a 75. évben pedig gránit emlékdiplomát, adományoznak volt hallgatójuknak. Természe-tesen szabályszerű feltételeknek kell megfelelni, a diploma megszerzésén túl igazoltan legalább 30 évet az adott szakterületen kellett ledolgozni.

Tibor bácsi megfelelt a szabályszerű követel-ményeknek, tanulmányainak befejezése után 60 évvel gyémánt emlékdiplomát kapott. Szeretettel köszöntjük és jó egészséget kívánunk!

Iván Katalin

***

„Visszhang” Olvasói levél Tisztelt Szerkesztő Asszony,

minap került a kezembe a Kővágóörsi Körkép áprilisi száma, amelyben Zámbó Zoltán tanár úr írását találtam a nők védelmében. A Tanár Úr eszmefuttatásának néhány passzusa a következő gondolatokat indította el bennem.

Miért is kell magasfokú döntést hozni a nők részvételi arányáról a politikai, gazdasági élet irányításában? Talán mert másképp a nők számára számos országban ez a részvétel csak így valósul-hat meg. Pedig a társadalmak nemcsak férfiakból állnak.

A gender ideológiáról manapság sikk beszélni, de ehhez nem szólok hozzá, mert az ismereteim felszínesek.

Az élettartalmat illető különbség: ha van is a nemre visszavezethető különbség, itt inkább az életmódot kellene említeni okként. Például a feszültségek feldolgozása. A stresszt nemcsak külső tényezők, mi magunk is generáljuk önma-gunkban. (Nem az egészséges stresszre gondolok.) Az életvitelt másik, komolyan befolyásoló

tényező, a táplálkozás. Gondoljuk végig, hogy a környezetünkben hány nő táplálkozik tudatosan- de legalább próbál- és hány férfi? Aztán az a drága jó fotel a TV előtt! Nehéz vele bármely „ki-mozdulós” programnak konkurálni. Abból olyan jól lehet dühöngeni egy vacak meccs, vagy sem-mit érő program után. (Stressz!) De említhetném a különféle ismeretterjesztő előadásokat, nyelvtan-folyamokat, országjáró vagy túracsoportokat, mindenhol javarészt, vagy csakis nőket láttam.

A két nem agyműködésének különbsége tény. De, ami a női művészek hiányát illeti, ennek inkább felfogás béli oka volt. A tehetősebb családoknál sem merült fel még a gondolat sem (ritka kivétellel), hogy a lányok ilyenfajta képzést kap-janak – még a 20. sz. elején sem. De ha már a Tanár Úr a zeneszerzőket említette, én vele szem-ben megemlítem Marguerite Canal, Jeanne-Louise Farrenc és Clara Schumann nevét.

Az apa jelenléte a gyermek egészen korai idősza-kában is nagyon lényeges. Kell a folytonosság a kapcsolat megteremtéséhez már újszülött korban is.

Ezzel kapcsolatban ír rosszallóan a Tanár Úr arról, hogy a nők „rohannak” vissza a szülés után dol-gozni. Igen, mert kell a pénz, és mert félő, hogy a hosszú elmaradás miatt elvesztik az állásukat.

A sporttal kapcsolatban nagyjából azonos a véle-ményem.

Az írás befejezése az azonos esélyről szép, és megszívlelendő.

Üdvözlettel: Csizmadia Magdolna Kővágóörsről

***

Bajusz kell a magyarnak!

Tíz éves a Magyar Bajusz Társaság „Elválaszthatatlan társa a magyarnak a bajusz. Az a magyar, aki bajuszát leborotválja – nemzeti renegát. A bajusz olyan bensőséges kapcsolatban van a nemzeti büszkeséggel, hogy a magyar nemzete végpusztulásának tekintené, ha egyszer a bajuszok eltűnnének az arcokról. A bajusz nélküli embert Magyarországon kinevetik,


22 III. évfolyam 2. szám kigúnyolják és az, akinek nincs bajusza, aligha tudna érvényesülni.” Így írt Hans Normann német utazó 1833-ban a számára különleges magyar arcszőr viseletről. Nem egész száz évvel később, a Nagy Háborút követően a Magyar Királyság egy tollvonással elvesztette bajuszaink kétharmadát, és honunkban azóta folyamatosan csökken a bajuszviselők száma.

2008 október 3-án kilencen, nyolc bajuszos és egy szakállas férfi egy kunsági tanyán megala-pítottuk a Magyar Bajusz Társaságot. Az alapí-tó okiratunk tanúsága szerint a társaságunk célja az ősi örökségünk, a magyar bajusz hírnevének helyreállítása és ápolása, a bajusz viselésének népszerűsítése és a magyar bajusszal kapcsolatos ismeretek összegyűjtése és közreadása. Baráti társaságunknak mára 34 tagja van, fele aktív teljes jogú tag, fele pártoló tag, valamennyien bajuszviselők. Tiszteletbeli tagjaink sorába olyan jeles bajuszosokat választottunk, akikre tevékeny-ségük, életművük alapján tisztelettel és példakép-ként tekintünk. Így lett tiszteletbeli tagunk többek között az ’56-os szabadságharcos Pongrácz Gergely Bajusz és testvére Ödön, akit még sze-mélyesen is megismerhettünk, vagy Makovecz Imre építész, Halmos Béla népzenész és a Hegy-magason élő vitéz Tóth Károly hagyományőrző huszár.

A társaság jelmondatát egy régi szólás-mondás felhasználásával alkottuk meg: „Mert nem csak szőr a magyar bajusz!” Az elmúlt évek során bajuszfesztiválokat, bajuszmustrákat szervez-tünk a Kunságban, Borsodban és a Hortobá-gyon. Részt vettünk a felvidéki bajusztalál-kozókon Marcelházán és a Székelyföldön meg-szervezett bajuszversenyeken. Számos ismeret-terjesztő előadáson, rádió és tv beszélgetésen mutattuk be a magyar bajuszviseletnek, ennek az időben és térben legkiterjedtebb férfi viseletnek a történetét, képi és irodalmi dokumentumait. Honlapunkon és a társaság facebook oldalán folyamatosan adjuk közre a magyar bajusz múltjával és jelenével kapcsolatos ismereteket, híreket. Cikk jelent meg a magyar bajuszról és a társaságról a Honismeretben és a Demokratában, legutóbb pedig a Magyar Hírlap adott hírt egy készülő könyvről. Idén januárban beterjesztettük a Magyar bajusz felvételét a Nemzeti Értéktár kulturális örökségei közé.

Európában és a világban az 1990-es évektől rendszeresen szerveznek bajusz és szakáll versenyeket, amelyek évről évre egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki. A bajuszok versenyében a legnagyobb, legbokrosabb, gondosan formált bajuszok kategóriáját magyar bajusz kategóriának nevezték el. Ezért döntöttünk úgy, hogy a közeli országokban rendezett versenyeken mi is részt veszünk. Már az első alkalommal, 2008-ban három vice-Európa bajnoki címet és egy csapat különdíjat hoztunk el Stuttgartból. Azóta megtanultuk a bajuszformázás mai rafinált techni-káit és megismertük a korszerű segédanyagokat, és így mára Járomi Zsolt erdőkertesi tanár tagtársunknak sikerült Európa bajnokságot és két alkalommal világbajnokságot nyerni a magyar bajusz kategóriában, mindhárom esetben csak szőrszállal megelőzve Szentpétery Istvánt, a háromszoros Kunsági Bajuszkirályt.

A Magyar Bajusz Társaság alapításának 10. évfordulójára 2018. október 20-án 14 órától Kővágóörs művelődési házában szervezünk ünnepi összejövetelt, amelyre ezúton is hívunk minden érdeklődőt.

A társaságot, tagjait és tevékenységét bemutató bajuszkapitányi beszámoló után levetítjük Lakos Nóra 2012-ben készített dokumentum-filmjét, a Magyar bajuszt. A Kunsági Bajusz-fesztiválok történetét Gulyás László ötletgazda meséli el, és megtekinthetik remek fotósok a rendezvényeken készített kiváló képeit. A szünet után a mozgalmunkat a kezdetektől lelkesen támogató és segítő Somogyi Győző Salföldön élő történész-festőművész barátunk tart előadást a bajusz és hagyományőrzés kapcsolatáról. Dr. Hidán Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem történész adjunktus tanára a korai források bajuszábrázolásairól fog beszélni, majd Kövesdy Zsuzsanna, a Magyar Rádió korábbi irodalmi szerkesztője, MBT zászlóanya mutatja be a magyar bajusz anyanyelvi és irodalmi lenyomatáról készülő könyvet. Ezután lesz lehetőség az előadókkal és a társaság tagjaival beszélgetni.

Szilágyi Péte

az MBT alapító tagja, ügyvivő, kővágóörsi bebíró


22 III. évfolyam 2. szám kigúnyolják és az, akinek nincs bajusza, aligha tudna érvényesülni.” Így írt Hans Normann német utazó 1833-ban a számára különleges magyar arcszőr viseletről. Nem egész száz évvel később, a Nagy Háborút követően a Magyar Királyság egy tollvonással elvesztette bajuszaink kétharmadát, és honunkban azóta folyamatosan csökken a bajuszviselők száma.

2008 október 3-án kilencen, nyolc bajuszos és egy szakállas férfi egy kunsági tanyán megala-pítottuk a Magyar Bajusz Társaságot. Az alapí-tó okiratunk tanúsága szerint a társaságunk célja az ősi örökségünk, a magyar bajusz hírnevének helyreállítása és ápolása, a bajusz viselésének népszerűsítése és a magyar bajusszal kapcsolatos ismeretek összegyűjtése és közreadása. Baráti társaságunknak mára 34 tagja van, fele aktív teljes jogú tag, fele pártoló tag, valamennyien bajuszviselők. Tiszteletbeli tagjaink sorába olyan jeles bajuszosokat választottunk, akikre tevékeny-ségük, életművük alapján tisztelettel és példakép-ként tekintünk. Így lett tiszteletbeli tagunk többek között az ’56-os szabadságharcos Pongrácz Gergely Bajusz és testvére Ödön, akit még sze-mélyesen is megismerhettünk, vagy Makovecz Imre építész, Halmos Béla népzenész és a Hegy-magason élő vitéz Tóth Károly hagyományőrző huszár.

A társaság jelmondatát egy régi szólás-mondás felhasználásával alkottuk meg: „Mert nem csak szőr a magyar bajusz!” Az elmúlt évek során bajuszfesztiválokat, bajuszmustrákat szervez-tünk a Kunságban, Borsodban és a Hortobá-gyon. Részt vettünk a felvidéki bajusztalál-kozókon Marcelházán és a Székelyföldön meg-szervezett bajuszversenyeken. Számos ismeret-terjesztő előadáson, rádió és tv beszélgetésen mutattuk be a magyar bajuszviseletnek, ennek az időben és térben legkiterjedtebb férfi viseletnek a történetét, képi és irodalmi dokumentumait. Honlapunkon és a társaság facebook oldalán folyamatosan adjuk közre a magyar bajusz múltjával és jelenével kapcsolatos ismereteket, híreket. Cikk jelent meg a magyar bajuszról és a társaságról a Honismeretben és a Demokratában, legutóbb pedig a Magyar Hírlap adott hírt egy készülő könyvről. Idén januárban beterjesztettük a Magyar bajusz felvételét a Nemzeti Értéktár kulturális örökségei közé.

Európában és a világban az 1990-es évektől rendszeresen szerveznek bajusz és szakáll versenyeket, amelyek évről évre egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki. A bajuszok versenyében a legnagyobb, legbokrosabb, gondosan formált bajuszok kategóriáját magyar bajusz kategóriának nevezték el. Ezért döntöttünk úgy, hogy a közeli országokban rendezett versenyeken mi is részt veszünk. Már az első alkalommal, 2008-ban három vice-Európa bajnoki címet és egy csapat különdíjat hoztunk el Stuttgartból. Azóta megtanultuk a bajuszformázás mai rafinált techni-káit és megismertük a korszerű segédanyagokat, és így mára Járomi Zsolt erdőkertesi tanár tagtársunknak sikerült Európa bajnokságot és két alkalommal világbajnokságot nyerni a magyar bajusz kategóriában, mindhárom esetben csak szőrszállal megelőzve Szentpétery Istvánt, a háromszoros Kunsági Bajuszkirályt.

A Magyar Bajusz Társaság alapításának 10. évfordulójára 2018. október 20-án 14 órától Kővágóörs művelődési házában szervezünk ünnepi összejövetelt, amelyre ezúton is hívunk minden érdeklődőt.

A társaságot, tagjait és tevékenységét bemutató bajuszkapitányi beszámoló után levetítjük Lakos Nóra 2012-ben készített dokumentum-filmjét, a Magyar bajuszt. A Kunsági Bajusz-fesztiválok történetét Gulyás László ötletgazda meséli el, és megtekinthetik remek fotósok a rendezvényeken készített kiváló képeit. A szünet után a mozgalmunkat a kezdetektől lelkesen támogató és segítő Somogyi Győző Salföldön élő történész-festőművész barátunk tart előadást a bajusz és hagyományőrzés kapcsolatáról. Dr. Hidán Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem történész adjunktus tanára a korai források bajuszábrázolásairól fog beszélni, majd Kövesdy Zsuzsanna, a Magyar Rádió korábbi irodalmi szerkesztője, MBT zászlóanya mutatja be a magyar bajusz anyanyelvi és irodalmi lenyomatáról készülő könyvet. Ezután lesz lehetőség az előadókkal és a társaság tagjaival beszélgetni.

Szilágyi Péte

az MBT alapító tagja, ügyvivő, kővágóörsi bebíró

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 23 Miként vélekedtek 114 évvel ezelőtt

a bajuszról és a szakállról? Az alábbiakban közreadjuk a Budapesti Hírlap 1904. június 10-i számában megjelent írást Porzó tollából: Szakál és bajusz. (Alkalmi elmélkedés) […] Hajdan a méltóságos úr parádés kocsisa hosszúra sodorintott gyökös bajusszal ékeskedett, mig manap az angol divat nem csupán azt követeli, hogy a nemesvérű hámos-, vagy paripa-lónak szinte tőbül messék el a farkát, melynek hullámzása oly kedves a szemnek s arra is való, hogy a bögölyök csípése ellen szolgáljon védelmező fegyverül: de követeli azt is, hogy a hintós kocsis, gazdája parancsára, csupasz ábrázattal igazgassa táltosait. Tán azt is elfelejtette már, lovainak lombos farkát hogyan is kell, nehogy a sárban csatakossá váljék, művészi varkocsba csavaritani. […] Teljesen leborotválni a szakált igaz zsidónak nem szabad. A szélein, ahol az áll a nyak vonalába hajlik, meghagyja. Valamint, hogy meghagyja a régi magyar ember is. Ez az a „magyar szakál“. Az én emlékezetemben élő jeles hazafiak: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan, mind azt a magyar szakált viselték, természetesen a hozzávaló pompás bajusszal egyetemben. A bajusz! A férfiasság büszke zászlaja. A bajusz, amely úgy lógott-lebegett a régi császár- huszár szájaszéle fölött, mintha „hollót nyelt volna el, melynek szárnya kívül rekedt“, írja róla egy krónikása a szabadságharcnak. És akinek közülök a maga emberségéből nem tellett bajuszra, az bajusz-culágot fasszolt, s kenderkócbul, lószőrbül miből nyujtotta-süritette, subickkal feketére föstötte s újlakival olyan gyöngyén kiformálta, hogy „zöngött, mint az öveg“. Mivel, hogy bajusz nélkül nem huszár a huszár. Mivel, hogy a bajusz már magában egy darab vitézség. Meg bortartónak is jó. Úgy ám. „Kétszer; iszik a magyar ember: egyszer a kulacsból, aztán a bajcából.“ Amitől meg is rázkódna minden finnyás asszonyi állat, különösen pedig a kényes

angol nő. De alighanem beletörődött milady, mert harminc esztendő óta széltiben bajúszt nevel az angol férfivilág és a bor s a leves meg a tea, meg minden egyéb iható folyadék csakúgy csepeg a gentlemanek bajszából. Ám ezért egy asszony se hagyta el az urát. Egyben azonban mégis engedett a feleségének: ajkélig megnyirbálja bajszát. A német császár nagy dicsőséget szerzett a felső ajk díszének. Merészen fölkunkorodó két hegyét sok ifjú utánzó vállalta ékességül. Egy berlini frizéros „Es ist erreicht!” jelszóval is hirdeti a rásegítő bajuszkötőt, ezzel az immáron szálló igévé lett mondattal szerényen Bismarck mellé helyezkedve. Mert midőn a nagy honszerző egy birodalommá forrasztotta össze a széttagolt német hazákat, ő is így sóhajtott fel megkönnyebbedve: „Es ist erreicht!” Megjegyzés: A szöveget a korabeli helyesírás szerint, javítások nélkül közöljük. 𑠀 Az „Es ist erreicht!” magyarul: „Elértük!”

***

Nemzeti ünnepünkre!

Március tizenöt, dicsőséges ünnep, Melynek Glóriája, soha el nem tűnhet. Örökös varázzsal, örökös erővel, Amíg magyar nép lesz, csodát tenni jő el. Hazáját szeretni tanítja az ifjat, Meglett férfiaknak küzdésre erőt ad. Új bizalmat ébreszt, abban, aki csügged, Közönyös szívekbe együttérzést ültet. Üdvözlégy nagy ünnep, hozd csodás erődet, Melytől a szívekben honszeretet ébred. Ragyogó fényeddel világítsd az utat, Amelyen a magyar, szent céljához juthat. Mutasd az ösvényt, amelyen, ha járunk, Áldani fog a kor, amely jön utánunk. Bár új ezredévek újulnak és tűnnek, Maradj, ami voltál, szent magyar népednek!

A verset községi ünnepünkön Koczor Józsefné Marika néni mondta el, a szerzőjét nem ismerjük,


24 III. évfolyam 2. szám de a gondolatok, amelyeket megfogalmaz meg-szívlelendők! Köszönjük Marika néninek, hogy megosztotta velünk!

***

Séta közben Pálkövén III. Úton, útszélen

Megyek az úton. Korán reggel van, írhatnám azt is, hajnalodik. A Nap még gondolkodik, forduljon a másik oldalára, vagy inkább tornáztassa sugarait, hogy legyen ereje felszippantani a füveken csillogó harmat-cseppeket. Az út két szélén könnyű szellő ringatja a fűszálakat, por nincs, az illat, ami körbejár a gyermekkorom virágos rétjeit juttatja eszembe. Néha kitűnik egy-egy magasabb növény, talán az illata is kiválasztódik a többiek közül, „nevét is, virágát is tudom” idézem Radnóti szavait, mert nekem sem térkép – e táj… Vadon termő növények, Isten által teremtve, hogy szépségükkel, illatukkal, hatóanyagukkal szol-gáljanak itt a Földön élőknek. Ahol megyek, jobbra-balra az út két szélén ringatózik a ter-mészet nagy „patikája”. „Fűben, fában orvosság van” mondták a régiek – ez igaz volt már az ókori kultúrákban is. A gyógynövények ismerete hatalmat is adott. A magyarság történetében táltosok végezték, majd később a javasasszonyok voltak a tudói. Aztán a gyógyszergyárak átvették a „hatalmat” a szintetikusan előállított piruláikkal, mi pedig gondolkodás nélkül nyúlunk utánuk, ha fáj a fejünk, a torkunk vagy a derekunk. Nem gondolunk arra, hogy a különböző növények gyökere, levele vagy virága is használható gyógyításukra. A fitoterápia (gyógynövény terápia) több ezeréves hagyományokra és a legmodernebb kutatások eredményeire támasz-kodó tudomány. az egyik legősibb módszer a betegségek és fájdalmak megszüntetésére, megelőzésére. A növényi részek, és a belőlük előállított készítmények gyógyászati fel-használásán alapszik. Kinek virágából, kinek szárából vagy gyökeréből készíthetünk illóolajat, forrázhatjuk, főzhetjük, de ismertek a szirup és tinktúra készítmények is. Belégzésre

is kiválóak. A leghatásosabbak ízesítés nélkül, de ha nem ízlik, mézet mindig tehetünk hozzá. Hideg és langyos teába egyaránt alkalmazhatóak. A modern fitoterápia a gyógynövényeken kívül egyéb természetes gyógyító szereket is alkalmaz. Hogy milyen gyorsan hatnak? Kisebb fájdalmak, emésztési panaszok, torokgyulladás esetén rövid idő alatt eredményt érhetünk el, idült problémáknál hosszabb időnek kell eltelnie, míg kifejtik jótékony hatásukat. Sétáim során találkoztam és ismerkedtem a következőkkel: Akácvirág: megfázás, köhögéscsillapítás Bodzavirág: tisztítótea, légúti betegség Cickafark: görcsoldó, epehajtó, gyulla-dáscsökkentő, klimax Csalán: vértisztító, késlelteti az öregedést, szív-működés, immunrendszer Csipkebogyó: magas „C” vitamin tartalom, vasfelszívódás segítése, gyulladás gátló Diófa: gyomor és bélhurut ellen, „B” vita-minforrás, levele antibiotikum hatású Galagonya: (virág, levél, gyümölcs) a szív gyógyszere, keringési problémákra Gyermekláncfű: tavaszi méregtelenítés, reuma, köszvény, általános salaktalanító Hársfavirág: köhögéscsillapító, izzasztó, köptető Kerek repkény: köhögéscsillapítás Komló: idegesség és álmatlanság ellen, hasme-nésre is Lándzsás útifű: köhögéscsillapító, tüdő betegségeire, baktériumölő, szájüregi gyulladá-sokra Mezei zsurló: vese, hólyag és vértisztító Pásztortáska: vizelethajtó, vérzéscsillapító Szöszös ökörfarkkóró: izzasztó, köhögés-csillapító, gyulladáscsökkentő, aranyér (ülőfürdő) Vasfű: vérszegénység ellen, általános gyengeség, immunerősítő Vérehulló fecskefű: csak külsőleg, szemölcs, tyúkszem kezelésére Zsálya: száj és torok fertőtlenítő és izzadás gátló Pálkövén, a volt kikötőtől elindulva össze-gyűjthetjük a „házi-patikánk” gyógynövé-nyeit, tavasztól a tél beálltáig megleljük leg-többjüket.


24 III. évfolyam 2. szám de a gondolatok, amelyeket megfogalmaz meg-szívlelendők! Köszönjük Marika néninek, hogy megosztotta velünk!

***

Séta közben Pálkövén III. Úton, útszélen

Megyek az úton. Korán reggel van, írhatnám azt is, hajnalodik. A Nap még gondolkodik, forduljon a másik oldalára, vagy inkább tornáztassa sugarait, hogy legyen ereje felszippantani a füveken csillogó harmat-cseppeket. Az út két szélén könnyű szellő ringatja a fűszálakat, por nincs, az illat, ami körbejár a gyermekkorom virágos rétjeit juttatja eszembe. Néha kitűnik egy-egy magasabb növény, talán az illata is kiválasztódik a többiek közül, „nevét is, virágát is tudom” idézem Radnóti szavait, mert nekem sem térkép – e táj… Vadon termő növények, Isten által teremtve, hogy szépségükkel, illatukkal, hatóanyagukkal szol-gáljanak itt a Földön élőknek. Ahol megyek, jobbra-balra az út két szélén ringatózik a ter-mészet nagy „patikája”. „Fűben, fában orvosság van” mondták a régiek – ez igaz volt már az ókori kultúrákban is. A gyógynövények ismerete hatalmat is adott. A magyarság történetében táltosok végezték, majd később a javasasszonyok voltak a tudói. Aztán a gyógyszergyárak átvették a „hatalmat” a szintetikusan előállított piruláikkal, mi pedig gondolkodás nélkül nyúlunk utánuk, ha fáj a fejünk, a torkunk vagy a derekunk. Nem gondolunk arra, hogy a különböző növények gyökere, levele vagy virága is használható gyógyításukra. A fitoterápia (gyógynövény terápia) több ezeréves hagyományokra és a legmodernebb kutatások eredményeire támasz-kodó tudomány. az egyik legősibb módszer a betegségek és fájdalmak megszüntetésére, megelőzésére. A növényi részek, és a belőlük előállított készítmények gyógyászati fel-használásán alapszik. Kinek virágából, kinek szárából vagy gyökeréből készíthetünk illóolajat, forrázhatjuk, főzhetjük, de ismertek a szirup és tinktúra készítmények is. Belégzésre

is kiválóak. A leghatásosabbak ízesítés nélkül, de ha nem ízlik, mézet mindig tehetünk hozzá. Hideg és langyos teába egyaránt alkalmazhatóak. A modern fitoterápia a gyógynövényeken kívül egyéb természetes gyógyító szereket is alkalmaz. Hogy milyen gyorsan hatnak? Kisebb fájdalmak, emésztési panaszok, torokgyulladás esetén rövid idő alatt eredményt érhetünk el, idült problémáknál hosszabb időnek kell eltelnie, míg kifejtik jótékony hatásukat. Sétáim során találkoztam és ismerkedtem a következőkkel: Akácvirág: megfázás, köhögéscsillapítás Bodzavirág: tisztítótea, légúti betegség Cickafark: görcsoldó, epehajtó, gyulla-dáscsökkentő, klimax Csalán: vértisztító, késlelteti az öregedést, szív-működés, immunrendszer Csipkebogyó: magas „C” vitamin tartalom, vasfelszívódás segítése, gyulladás gátló Diófa: gyomor és bélhurut ellen, „B” vita-minforrás, levele antibiotikum hatású Galagonya: (virág, levél, gyümölcs) a szív gyógyszere, keringési problémákra Gyermekláncfű: tavaszi méregtelenítés, reuma, köszvény, általános salaktalanító Hársfavirág: köhögéscsillapító, izzasztó, köptető Kerek repkény: köhögéscsillapítás Komló: idegesség és álmatlanság ellen, hasme-nésre is Lándzsás útifű: köhögéscsillapító, tüdő betegségeire, baktériumölő, szájüregi gyulladá-sokra Mezei zsurló: vese, hólyag és vértisztító Pásztortáska: vizelethajtó, vérzéscsillapító Szöszös ökörfarkkóró: izzasztó, köhögés-csillapító, gyulladáscsökkentő, aranyér (ülőfürdő) Vasfű: vérszegénység ellen, általános gyengeség, immunerősítő Vérehulló fecskefű: csak külsőleg, szemölcs, tyúkszem kezelésére Zsálya: száj és torok fertőtlenítő és izzadás gátló Pálkövén, a volt kikötőtől elindulva össze-gyűjthetjük a „házi-patikánk” gyógynövé-nyeit, tavasztól a tél beálltáig megleljük leg-többjüket.

KŐVÁGÓÖRSI KÖRKÉP III. évfolyam 2. szám 25 A természet gyógyító ereje számtalan módon nyilvánul meg, nap, mint nap találkozhatunk vele, de észre sem vesszük. Gondolkodás nélkül rálépünk az utat szegélyező füves területre, pedig, ha tudnánk milyen kincsek, gyógyfüvek, gyógyító magvak és gyógytea alapanyagok lapulnak a talpunk alatt! Arról nem is beszélve, hogy egy reggeli séta meghatározza egész napunkat is, hát tegyük ezt minél gyakrabban!

Mózer Józsefné és FEA

***


augusztustól októberig Augusztus 20-án felszenteltetjük és megszegjük az új kenyeret és megemlékezünk az államalapító Szent István királyról.

Szeptember 29-én vidám szüreti felvonulásra várjuk az érdeklődőket.

Október 6-án köszöntjük az időseket.

Október 23-án az 1956-os forradalom áldozataira emlékezünk a Petőfi utcai Kőparkban.

Az önkormányzat saját rendezvényein kívül továbbra is helyet ad a községben működő civil szervezetek és egyéb szervezetek által szer-vezett programoknak, tájékoztatóknak, elő-adásoknak.

Megújult könyvtárunkban továbbra is várjuk az olvasni és internetezni vágyókat.

Rendezvényeinkről plakátok kihelyezésével, egész napos rendezvényeinkről szórólapok se-gítségével tájékoztatjuk a település lakosságát, valamint az önkormányzat honlapján, a prog-ramajánlóban is megtalálhatók a meghívók.

Rendezvényeinkről az önkormányzat honlapján – a galériában feltöltött képek segítségével – is tájékozódhatnak


Anyakönyvi hírek Korábban egy kedves olvasónk felvetette, hogy jó lenne helyi lapunk oldalain értesülni az örömteli családi eseményekről. Nyilvánvalóan a kellemes, örömteli eseményekre gondolt első-sorban olvasónk. Természetesen elsősorban a születésekre, házasságkötésekre, esetleg ne-vezetes családi évfordulókra. Tudni kell azonban, hogy ilyen jellegű híreket csak az érintettek (kiskorú gyermek esetében a szülő vagy gyám) hozzájárulásával lehet közzé tenni. A születések anyakönyvezése a születés helyén történik, a mi esetünkben most már többnyire Veszprémben. A halálozás anya-könyvezése a haláleset helyszínén. A helyben anykönyvezett halálesetben amenynyiben a hozzátartozók úgy gondolják, a megjelen-tetésnek nincs akadálya. Egyedül a há-zasságkötés „alávetéses illetékességű” (a háza-sulók döntik el a házasságkötés helyszínét), ami helyben kerül anyakönyvezésre. Önkormány-zati Hivatalunk anyakönyvvezetője Kolláth Zsuzsanna megbeszélésünk értelmében a következőkben nyilatkoztatja a házasulókat arról, hozzájárulnak-e a házasságkötés nyíl-vánosságra hozatalához lapunkban. Az „első fecskék” lapunkban: Szücs Gabriella Veronika és György István Zoltán 2018. május 12. napján Kővágóörsön házasságot kötött. Szívből köszöntjük az ifjú párt, boldogságot, türelmet, szeretetet kívánunk! …és természetesen várjuk olvasóink híreit az örömteli családi eseményekről!

Iván Katalin

***

KŐVÁGÓÖRS ÉS PÁLKÖVE ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÖZÉLETI LAPJA Felelős kiadó: Horváth Dezső polgármester, szerkesztő: Iván Katalin A Szerkesztőség címe: 8254 Kővágóörs, Petőfi u. 2. E-mail: [email protected] Lapunk PDF formátumban a település Honlapján is olvasható. Készült: 300 példányban a zánkai Klepeisz Kft-ben. Felelős vezető: Klepeisz Zoltán Tel.: 06/70/424-0010, e-mail: [email protected]


Amíg a “Kővágóörsi csoda” megszületett! (pillanatképek a próbákról)

26 III. évfolyam 2. szám


Vígh Károly emléktáblájaKoszorúzás az emlékháznál

Az ünnepség részt vevői Pálkövén Buzás Huba kitüntetése

Bajcsy-Zsilinszky és Kossuth Az ünnepség résztvevői

Horváth Dezső megnyitója Kerecsényi Zoltán megemlékezése

Anyák napi közönség Anyák napi gyerek-csokor Örökös versmondóink

Készül a játszótér A csúszda

Átadás előtt Rugós csikó

Épül a kemence A megújult tűzoltószertár

Munkában a nyuszit várók Húsvéti tetoválás

Kódis-dombon üldögélve

Amíg a “Kővágóörsi csoda” megszületett! (pillanatképek a próbákról)

26 III. évfolyam 2. szám


Kővágóörsi

Körkép

III. évfolyam 2. szám 2018. augusztus

Papp István alpolgármester… Nőnapi közönség

Eszter válaszol

Szabó Gyuri énekel

Koczor - fiúk...

Polgármesteri köszöntő

Páli Zsolt megnyitója

Vezetők és segítők

Húzd meg, ereszd meg

Vigyázat, dől a fa Földön a fa

Eldőlt Bence szalagot szeretne

Várakozók

Csak óvatosan Döntésre készen

Documents

Páli Zsolt megnyitója Várakozók KörképKővágóörsi Körkép III. évfolyam 2. szám 2018. augusztus Nőnapi közönség Papp István alpolgármester… Eszter válaszol Szabó