Pók Judit:

KÍSÉRLETEK A M E G Y É K RENDEZÉSÉRE A R E F O R M K O R B A N

Az utolsó rendi országgyűlés a vármegyéket, törvénybe foglalva érdemeiket, az alkotmány védbástyáinak nevezi. A róluk kialakult kép, hogy az alkotmány védelmezői, megmentői, fenntartói valószínűleg az 1790-i és az 1825. évi országgyűlés előtti évek ellenállásában gyökerezik. Azok az idők lehettek az aktív, az országos ügyekbe is beleszóló megyei politizálás megalapozói. Az alkotmányt védelmező vármegyékről a kortárs Szentkirályi Móricot idézzük: fenntartói voltak az alkotmánynak, de "nem azáltal, mintha elég erősek lettek volna egyes megtámadásokat feltartóztatni, hanem azáltal, hogy az alkotmány megsértésének érzetét és így az alkotmányossághoz való szívós ragaszkodást folytonos nyilvános és élénk vitatkozásaik és tiltakozásaik által ébrentartották. Nem a törvények tényleges megmentése, hanem a törvényesség feletti vitatkozás volt tehát az, ami által az alkotmány felett őrködtek." 1

A törvényhatóságok alkotmányvédő szerepe szerkezetükből adódik: 1. A közigazgatást, végrehajtást és bíráskodást saját, szabadon választott

tisztviselőik által gyakorolják. 2. Ezek a tisztviselők nem a kormánytól, hanem a megyei határozatoktól

függnek, amelyeket végrehajtani kötelesek. A közgyűlésnek tartoznak felelősséggel, a kormány rendeleteket csak közvetve, a megyei határozatok útján kapják meg.

3. A municípiumok vis inertiaejüknél fogva a törvénytelennek vélt kormány­rendeletek ellen felírást tehetnek, ennél fogva végrehajtásukat felfüggeszthetik. (Az 1790. 14. t.c. rendeli ugyanis: a közigazgatás a Helytartótanács által folyjon. Ha Őfelségétől törvénytelen rendeletek intéztetnének az országhoz, a Helytartótanács azok ellen felírást tegyen, amire Őfelsége igazságos tekintettel legyen. A Helytartótanács hatósága másrészt, hogy a közigazgatási rendeleteket a törvényhatóságok útján vétesse foganatba, akik végrehajtás előtt szintén felírási joggá k bírnak.) 2

Az 1840-es években általános jelenség a társadalomban a változások, a reformok szükségességének felismérése, sőt sürgetése úgy a kormány, mint az ellenzék vagy a konzervatív körök részéről. Eötvös József szavaival élve "senki nincs e hazában, ki a jelen állapotot egészen fenntartani akarná"z

Több teivezet is születik ezekben az években Magyarország kormányzására, a

megyei szerkezet átalakítására vonatkozóan. Egy 1840-es kormánypárti névtelen memorandum szerint például meg kellene szüntetni a megyék visszahívási jogát, mert a törvényhozás a követutasítások következtében 52 megye végrehajtó szervévé lett. 4

Pyrker László egn érsek-főispánnak ugyancsak az 1840-es években készült, az udvarhoz beterjesztett tervezete azontúl, hogy alkotmányjogi kérdéseket boncolgat, a magyar közigazgatás minden bajának okát az időtől elkorhadt intézményben, a vármegyében jelöli meg, főképp pedig abban, hogy: - minden kérdést az évente 5-6 ízben tartott megyegyűléseken megtárgyalnak,

ahol a kormány tekintélyének ártó zabolátlan szólásszabadság, hangoskodó, durva tárgyalási mód uralkodik

- minden harmadik évben az összes megyei hivatalnokot újraválasztják, de a korteskedés útján megválasztott tisztviselők a kormány ellenségei

- a megyei törvényszék évente csupán négyszer, ötször ülésezik, mindössze kb. 14 napig tárgyalja a polgári és büntető pereket. Ez a tervezet azonban olyannyira konzervatív, olyan szélsőséges, a

kormány felé hajló álláspont jellemző rá, hogy maguk a kormánypárti körök sem igen azonosultak vele. 5

A megyei szerkezetről a legnagyobb nyilvánosság előtt hosszú és éles vita folyik a Pesti Hírlapban, amikor 1844-ben Kossuth után Szalay László veszi át a szerkesztését. Az új politikai irányzat, a centralizmus hívei az ellenzék soraiból kerülnek ki: Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, majd csatlakozik hozzájuk Csengery Antal és Kemény Zsigmond. Programjukat a Pesti Hírlap hasábjain fejtik ki hosszú cikksorozatban, majd a vita végén Eötvös József a Reform c. munkájában, bár Horváth Mihály szerint Eötvös A falu jegyzőjével többet ártott a megyék népszerűségének, mint sok hosszadalmas elméleti cikk. 6

Eötvös József a Reformban Magyarország és a valóban alkotmányos nemzetek, a "művelt világ" között három lényeges különbséget vél felfedezni: 1. Minden politikai jog kizárólag egy osztályt illet, melynek ez a joga nem

műveltségén vagy birtokviszonyain alapul, hanem kizárólag nemesi címén. 2. Közigazgatásunkból hiányzik miden egység és központosítás. A kormány

nem bír elég hatalommal ahhoz, hogy a törvények végrehajtásáról kezeskedhetne.

3. A törvényhozás a kormányt feleletre nem vonhatja, alkotmányunk egész biztosítéka a megyék "nemtevési szabadságában" (vis inertiae) és a törvényhozás azon jogában áll, mely szerint a sérelmek orvoslását kívánhatja. 7

A centralisták szerint a megyei szerkezet eddigi állapotában nem tartható tovább fenn, jelszavuk központosítás és felelősség. Azaz a reform csakis a kormányzó hatalom centralizálásával, ezzel összefüggően pedig a kormány felelősségének életbe léptetésével eszközölhető. Egyik a másikkal szoros összefüggésben van, mert a kormány felelőssége központosítás nélkül lehetetlen, a centi alizácó pedig felelős kormány nélkül szükségszerűen abszolutizmushoz vezet. A közigazgatás Nyugat-európai mintára történő centralizálása nyomán az egymásra épülő közigazgatási egységek (községek, megyék) hatásköre csak saját ügyeikre terjedne ki , a központi felelős kormányt pedig népképviseleti alapon választott országgyűlés ellensúlyozná. 8

Az átalakulás (reform) csak fokozatosan, részletenként történhet, mert "megyéink hatóságát megszorítani nem lehet anélkül, hogy,' azon tárgyakra nézve melyek iránt hatáskörük megszoríttatott a felelősség elve életbe ne léptessék, s így szabadságunknak új biztosítékok ne szereztessenek.

A municipalisták vezérüknek Kossuthot tekintik, a megyék hármas funkcióját (törvényhozást, közigazgatást, bíráskodást) érintetlenül akarják megőrizni. A konzervatívok és az ellenzék többsége is a politikai függetlenség, az alkotmány védelmezőinek tartja őket . 1 0 Meg kell jegyezni azonban, hogy Kossuth is elismeri, hogy a feudális alapokon nyugvó törvényhatóságok az alkotmányos fejlődés akadályozói, sőt az állam felbomlásának csíráit is magukban hordozzák, ennélfogva összhangba szeretné hozni őket a magyar formákhoz szabott népképviselettel. 1 1

Habár a centralisták is csak fokozatosan és hosszabb idő alatt képzelték a megyerendszer reformját, mert az abszolutisztikus kormány alatti centrali­zációtól éppúgy irtóztak, mint a municipalisták, mégis szakadást idéznek elő az; ellenzéken belül . 1 2 Az új igazgatási rend, az adminisztrátori rendszer bevezetése összetartásra inti őket, így 1846 elején kijelentik, hogy a központosítás vitáját, amely az ellenzéket megosztotta, a körülményekre való tekintettel felfüggesztik. 1 3

Megjegyezzük, hogy a megyékben a kérdés ilyen sarkítva nem jelentkezik, tisztújításkor vagy követválasztáskor nem a centralizmus és a municipalizmus csap össze, a párthívek egy-egy jelöltért, az illető hivatalba vagy követségre juttatásáéit küzdenek. A párt szó nem mai értelemben veendő, az érdekeket személyek testesítik meg.

*

Az 1840-es években általánossá, sőt bevett szokássá válik a megyei életben a koiteskedés (etetés, itatás, telekvásárlás), a műveletlen, nagyszámú

kisnemesség bevitele már nemcsak követválasztásra, tisztújításra, hanem egy-egy fontosabb (reform)kérdés eldöntésére is. Az elcsábított, megvesztegetett tömeg a szabad választást és tanácskozást veszélyezteti, és Horváth Mihály szerint "így visszaélve a törvényhozásban való részvétele jogéival, öngynlkos kezet emel maga ellen mámorában".14 Az állandó botrányok, rendetlenségek a megyék rendszabályozását elengedhetetlenné teszik.

Az 1843. máj. 18-án megnyitott országgyűlés elé a királyi előadások tűzik többek között feladatul, mind az ellenzék, mind a kormánypárti körök legnagyobb megelégedésére, a megyei kihágások elleni törvény megalkotását . 1 5 A propositiok e pontjára vonatkozóan Szabolcs megye nagyon részletes tervezetet dolgoz ki , melyet utasításul ad követeinek. E szerint a "választási és tanácskozó gyűlésekben a kellő rend biztosithatása végett" gondoskodni kell: 1. Az elnöki kötelességek meghatározásáról és az ingerültségre okot szol­

gáltatható elnöki önkény korlátozásáról. 2. A pártok alakulásának megakadályozásáról és fékentartásáról. 3. Arról, bogy mindaz, ami a rend fenntartásához szükséges, az elnök és az

erre a feladatra rendelendő tisztségviselők által biztosítva legyen. A három fő gondolatot ezután részletesen taglalják.

1. Elnöki kötelességek a. A főispán a választási határidő kitűzésétől a választás végeztéig köteles a

megyében tartózkodni. b. Kötelessége a tisztválasztást megelőzően tanácskozást tartani, s azt, aki

mellett ott a közbizalom megnyilvánul, kijelölni.A tanácskozásban pedig, minden előzetes meghívás nélkül, azok a táblabírák vehetnek részt, akik hivatalt vállalni nem akarnak. A k i a tanácskozásban megjelenik, az a jelölésrőli lemondásnak tekintendő. A hivatalt vállalni nem akarók közül kirekesztődnek továbbá azok is a tanácskozásból, akik gyermekeiket vagy más első fokú rokonaikat kívánják jelöltemi.

c. Ha felkiáltás útján az általános többség nem vehető k i , a kisebbség kívánságára is köteles az elnök a választást szavazásra bocsátani. A szavazás mindig titkos, az olvasni nem tudók kívánságára, ha a szavazatszedésre rendelt ládákat megkülönböztetni nem tudnák, a küldöttség két felelős tagot nevez k i , akik a szavazó előtt a jelöltek nevét a ládákon elolvassák, s az olvasott neveknek megfelelőket megmutatják, azután pedig a szavazni kívánót magára hagyják.

d. Ha a főkormányzó akár a közvéleménnyel való ellenszegülés, akár részrehajlás vagy pártoskodás által a beléje helyezett bizalmat kijátszana, vagy lépései, rendeletei, mulasztásai által szándékosan rendzavarásra adna alkalmat, 5000 Ft-ig terjedő pénzbüntetéssel terheltessék. Különösen

3. A rend fenntartásához szükséges eszközökről a. Mivel a kicsapongások megfenyítése és ha szükséges a rendbontók

elfogatása olyan felsőbbséget és tisztviselőséget feltételez, amely képes a zavar közt is tekintéllyel és hathatósan fellépni, a megyei tisztvisel őség azonban maga is érdekelve van, úgy hogy attól részrehajlás nélküli hathatós fellépést várni vagy irántuk kellő engedelmességet remélni nem lehet, szükséges volna, hogy a megye elnöke minden választás előtt a megye előkelőivel tanácskozást tartana, ahol a választásra részrehajlatlan férfiakból elég számmal rendtartókat nevezne ki , akik bizonyos külső jellel ellátva a nép között megjelenhetnének, és a kihágásokat megvizsgálva azokról hiteles jelentést tennének. A rendbontókat rendre szólítanák, sőt szükség esetén el is fogamák, amelyhez a megye erejét is igénybe vehetnék. Azok pedig, akik az engedelmességet megtagadnák vagy őket erőszakkal illetnék öt évig terjedő rabsággal büntettetnének. Az ily kötelességet mindenki 500 Ft bírság terhe alatt felvállalni köteles. Ha eljárásukban hűtlenséget tanúsítanának, a hivatali visszaélésre szabott büntetéssel bűnhődjenek.

b. Ha kiderülne, hogy valaki a szavazatszedő küldöttség közül csalással kívánja valamely részt segíteni, hat hónapig terjedő fogsággal és 1000 Ft-ig terjedő bírsággal lakoljon. Ha pedig azt más tenné, szavazatát elvesztvén 500 Ft bírsággal büntetendő.

c. Minden választás előtt a választók hitelesen írassanak össze. Az összeírásban csak azok szerepelhetnek, akiknek a törvény szavazatot ad. A választói korhatár 18 év, a választás csak személyesen történhet, biztosi vallások melletti szavazatok nem fogadhatók el. Aki az összeírásból kimarad, de jogosultságát a szavazatszedő küldöttség előtt igazolja, szavazásra bocsáttassék. A k i az összeírásban nem szerepel, és magát felvétetni akarja, de jogát igazolni nem képes, egy hónapi, 100 Ft-tal felváltható fogsággal bűnhődjék.

Ezen általános rendeleteken kívül a követválasztó gyűlésekre nézve, minthogy ott a választás kijelölés nélkül történik, az elnöknek, a tiszti ügyésznek és a 3. rész a. pontja szerint kinevezett rendre ügyelőknek kötelességéből folyó hivatalos jelentésükre a választás érvénytelenségét tárgyaló vizsgálatot el kell rendelni, az érvénytelenség kimondásával a választottat pedig fel kell függeszteni.

A közgyűlési tanácskozásokra szintén kiteijesztendő fenti rendeleteken kívül, ha az elnök a rendet nem tudja helyreállítani köteles a gyűlést feloszlatni. Továbbá: a. Ak i fegyveres erővel a megye tanácskozási termét megrohanni és ott a

tanácskozásokat megzavarni merészkedik, a lázadókra szabott büntetések

szándékos pártoskodás esetén a pénzbüntetésen felül hivatalvesztéssel is bűnhődjön.

e. Ha az elnök követ el olyan tettet, amelyre alább e törvényjavaslat büntetést szab, büntetése kétszeres legyen.

2. A pártok alakulásának megakadályozásáról és fékentartásáról a. Ak i a választás előtt községről-községre járván a nemességet etetéssel,

itatással, akármilyen adománnyal vagy ígérettel lekötelezni vagyis elcsábítani igyekszik, ha ezt más mellett teszi két évi rabság, ha maga mellett cselekszi három évi rabság legyen büntetése, s mind a választás, mind a választhatás jogát azon alkalomra veszítse el.

b. Ak i az ilyen csábításokra másokat eszközül használ, és ilyen célokra pénzt vagy bármi más eszközt ad, mint felbujtó az a. pont alatti büntetés megfelelő részén felül még 2000 Ft bírsággal is súlytandó.

c. Ak i az összegyűjtött nemeseket a választás helyére bevezeti (ún. kortesvezér) két évi rabsággal, ha pedig a bevezetésnél bármiféle felirattal ellátott zászlót vagy éppen muzsikusokat használ, három évi rabsággal büntettetik.

d. Ak i az így, tilos úton összegyűjtött csapatoknak a választás helyén szállást ad, élelmükre szolgáló eszközöket, különösen pedig szeszes italokat befogad, és tüstént fel nem jelenti, 100 Ft-tal büntettetik.

e. Bármilyen erőszakos kicsapongás, személyes sértés vagy lázongás, amelyet választás vagy közgyűlés alatt követnek el, azon büntetés kétszeresével büntettetik, mint amit hasonló esetekre az új büntetőtörvény szab.

f. Azok, akik hasonló bűntettekre a választás helyén buzdí t ják a népet, mint felbujtók büntettetnek, és nekik az abból származó kicsapongások minden eredménye beszámítandó.

g. A k i a választás helyén követi el az a.pont alatt felsorolt bűntetteket, büntetése még 2000 PFt-ig terjedhető pénzbírsággal súlyosbodik.

h. Ha pedig valaki már a szavazás alatt akar bármiféle adománnyal vagy ígérettel szavazatot vásárolni, a vásárló 500 Ft bírsággal és egy évi fogsággal, az elfogadó pedig 100 Ft bírsággal vagy aránylagos fogsággal büntettetik.

i . A k i a választás helyére bármi fegyvert, botot vagy sértő eszközt bevisz, vagy a választáskor lerészegedik, szavazati jogát elveszti, azon felül az első esetben 100 Ft-ig terjedő bírsággal vagy három hónapi fogsággal bűnhődik. E célból jó lenne a régi törvények szeiint a közgyűléseken a kardhordási szokást eltörölni.

j . Akik másokat erőszakkal vagy akármilyen csellel igyekeznek szavazati joguktól megfosztani, közülük mindaz, aki ezen szabadságot korlátozó tettben részt vesz 1000 Ft-ig terjedő pénzbeli büntetéssel és egy évi fogsággal bűnhődik.

legnagyobb súlyával terheltessék. Aki pedig a terembe bármiféle célból fegyverrel vagy valamilyen sértő eszközzel lép, 500 Ft-tal büntettetik.

b. Aki csoportokkal azért lepi meg a gyűlést, hogy ott lármával vagy egyéb rendetlenségekkel a tanácskozást gátolja, a főnök egy évi rabsággal és 1000 Ft-tal, minden rendetlenkedő pedig fél évi rabsággal és 500 Ft-tal büntettessék.

c. Ak i a tanácskozási teremben ittasan jelenik meg, a tanácskozásból kirekesztendő és 24 órára (kijózanodásig) elzárandó. Ha semmi újabb rendetlenséget nem követ el 100 Ft bírsággal büntettessék.

d. Ha az elnök követne el hasonló kihágásokat, vagy részrehajlása és páitoskodása által adna okot a rendzavarásra, büntetése kétszeres legyen.

e. Az elnök a fenti rendeletek megtartására és megtartatására felelet terhe alatt köteles felügyelni. Ha a tiszti főügyész a kihágások ellen, elnöki felszólítás ellenére, panaszt nem tesz. hivatalától fosztassék meg. 1 6

Szabolcs megye rendéi ebben, a választó- és közgyűlésekre vonatkozó, kimerítően részletes utasításban a kihágásokat illetően rendkívül szigorú szankciókat állapítanak meg, még az országgyűlés előtt lévő törvényjavaslaton is túlmenően. Ennek oka minden bizonnyal az 1836. évi véres tisztújításban és mas hasonló botrányokban, az elfajuló korteskedésekben rejlik.

A megyei kihágásokra vonatkozó törvénytervezet megalkotására, mivel azt a királyi előadások is az országgyűlés feladatául jelölték ki , az alsótábla egy választmányt állít fel, amelynek javaslatát 1844. március közepén hosszan tárgyalja az országgyűlés. A törvénytervezet és annak alsótáblai vitája nagy fontossággal bír, mivel a megyei kihágásokon túllépve a megyei rendezés ügyére is kiterjeszkedik.1 7

Habár Szabolcs megyének igen kimentő, a már fentebb ismertetett utasítása van a megyei kihágásokra vonatkozóan, mivel azonban a választmány törvénytervezete ezen túlterjed, újabb pótutasítással látják el követeiket (Bónis Sámuel és Erőss Lajos).

A törvényjavaslat a tisztújítás rendjére, i l l . a jelölésre egy ún. konferenciát vagy tanácskozmányt kíván felállítani, melynek tagjai egyrészt minden, a megyében birtokos táblabíró és azok a tisztviselők, akik az adott tisztújításon hivatalt nem vállalnak, másrészt a választók képviselői, akik tíznél kevesebben, ötvennél többen nem lehetnek. Akiket ez a konferencia jelöl, azokat a főispán is tartozik kijelölni. Ez az intézkedés a kormánynak a tisztújításokba, vagyis a megyei életbe történő beavatkozásának elhárítását célozza, amennyiben a főispáni jelölést korlátozza.

Szabolcs megye a törvénytervezet ezen paragrafusát célravezetőnek nem tartja, mert a tanácskozmány részben a képviseleti rendszer alapján épül fel, ami a nemességet két részre osztja, egyik része nemcsak a választás, hanem a jelölés jogát is gyakorolja. Ezen túl a konferencia nemcsak tanácskozási, hanem határozathozatali joggal is bír, ami azért is veszedelmes, mert akár egy szavazattöbbséggel olyanokat is kizárhat a jelölésből, akik egyébként a rendek többségének bizalmát bírják. Ez által egy új kaszt, egy un. "hyperaristocratia" születne, amely a konferenciában a nemesség többi részénél nagyobb jogot gyakorolván, a választásokra is döntő befolyással bírna. 1* Ez pedig veszélyesebb és nehezebben korlátozható, mint a főispáni jelölésnél előfordulható önkény. Így a tanács alakításában alkalmazni kívánt képviseleti rendszer helyett a következőket javasolják a megye rendéi: a. A tanács csak tanácskozó testület legyen, tagjai csak hivatalt vállalni nem

akaró táblabírák lehessenek. b. Azok, akikre a tanács egyharmad része szavaz, a jelölésből ki nem marad­

hatnak. c. Ezen kívül a főispán is annyi személyt jelölhet, amennyi neki tetszik. d. Ha a konferencia csak egy vagy két személyt jelöl, számukat legalább

háromra ki kell egészíteni. e. A titkos szavazás a tanácsban nem szükséges, mert mint ahogy később, a

királyi városoknál kifejtik "a köztanácskozásokba való bevitelét, mint a magyart nyílt szívű' sajátságában kivetkeztetésre vezetőt" tekintik. A konferencia jegyzőjének választása, jegyzőkönyv vezetése, majd levéltárba adása pártolandó. Ezeken kívül a megyei rendezésre vonatkozóan a következőket adják még

utasításba a követeknek. - Alispánságra mind a tanács, mind a főispán csak olyan egyéneket jelölhet,

akik vagy mint hivatalnokok vagy mint táblabírák a megyében legalább hat évig szolgáltak, tehát a megyei igazgatásban, különösen abban a megyében, ahol szolgáim kívánnak, jártasak.

- Megyei tisztségre, kivéve a polgári perekben eljáró tisztségeket, polgári állapotra való tekintet nélkül bárki jelölhető.

- A törvénytervezet a képviselet bővítését kívánja, a választójogra vonat­kozóan a következőket rendeli. Akik annak eddig is gyakorlatában voltak, abban ezután is megmaradnak, de feltételül szabja az írni-olvasni tudást (a titkos szavazás feltételezi), ennek elsajátítására hat év türelmi időt enged. Kiterjeszti továbbá e jogot az összes honoráciorra, a magukat örökre megváltó községekre, az urasági tisztekre, a községi jegyzőkre. A köztisztviselők és urasági tisztek választójogát Szabolcs megye cenzushoz, évi 300 PFt fizetéshez kívánja kötni. A községi jegyzőkét pedig 3000 adózó lakoshoz, de akkor is csak ha felsőbb iskolát, leginkább jogot végeztek.

- A cseridtisztek ne a könnyen utánozható szalagot, hanem az ország címerét használják ismertetőjelül.

- A rend fenntartása érdekében, a törvényjavaslattal szemben, ne csak az őrszék, hanem előzetesen az elnök (fő-, i l l . alispán) is rendelkezhessen a katonaság berendeléséről.

- A tisztviselők a náluk lévő hivatalos iratokat ne a választás után, hanem még előtte jegyzékkel ellátva kötelesek egy küldöttségnek átadni.

- A kiváltságos községek a köztanácskozásokban lélekszámuktól függetlenül egy-egy képviselőjük által vehetnek részt.

- A megyei kihágások ügyében készült első utasításnak vannak olyan pontjai, amelyek a törvénytervezetben nem szerepelnek, ezeket a követek előmozdítani igyekezzenek.19

A kihágások szankcióit Szabolcs megye általában igen enyhéknek találja, mint ahogy azok is, ezért utasítja a követeket, hogy súlyosbításukra törekedjenek. Ennek értelmében Bónis Sámuel a kerületi vitában védelmébe veszi a kisnemességet, mint amely nem okozója, sokkal inkább eszköze a megyei kicsapongásoknak, és ha valakit büntetni kell az a megvesztegető, a csábító fél. A megvesztegetésnek százféle neme lelhető fel, nemcsak a szegény nemest lehet megvásárolni, hanem a királyi tanácsost is, aki cím és hivatal reményében a kormány akaratát viszi keresztül. Minden ilyen esetre, verekedésre, rendbontásra, lázadásra utasítása szerint speciális törvényeket kíván. 2 0

A másik követ, Erőss Lajos szerint amíg a kortesvezéreket szigorúan nem büntetik, addig a választásokon a rendet fenntartani lehetetlen. Az ilyen alkalmakkor elkövetett kihágásokat súlyosabban kell büntetni, mint a büntetőtörvény könyvben körülírt hasonló eseteket. Mivel pedig a vesztegető mindig bűnösebb, mint a megvesztegetett, a büntetése még szigorúbb legyen. 2 1

A megvesztegetést mindkét követ, utasítása értelmében, hivatalvesztéssel kívánja sújtani. Sőt, ismétlődő esetben a választójog örök elvesztésére voksolnak, de a többség ezt elveti. 2 2

A szavazók csoportos bevitelét a törvényj avaslat szigorúan tiltja. Erőss Lajos ezen túlmenően a tilalmat a csoportoknak a megye székhelyén felállítani szokott tanyáira is kiterjesztené, mert a "tanyázásokból erednek a legnagyobb kicsapongások és vérengzések". Azokat is büntetni szeretné, akik a csoportos nemességet befogadják. 2 3 Bónis Sámuel szerint is a falvakon átvonuló csapatok, mivel csendtiszt nincs, a legkönnyebben robbanthatnak ki valamilyen csetepatét. A koitesvezémek olyan nagy a hatalma, hogy elég ehhez egy vigyázatlan szó, egy jel. Végül is 32 megye 16 ellenében nem bünteti a szavazók bevitelét, ha az nem fegyveres csoportokban történik. 2 4

Követeink a restaurációk alkalmával a zenét és a zászlókat is szeretnék miden ünnen száműzni, de a többség csak a választás helyszínéről tiltja k i , a város utcáin, terein megengedi.2 5

A törvényjavaslatban foglalt mondhatni igen enyhe szankciók szigorítását nem sikerül keresztülvinni. A választmány a kihágásokat leginkább a főispáni hatalom korlátozásával véli megszüntethetőnek, a több ezerre rúgó választó közönséggel a rendfenntartás szempontjából nem sokat gondol. A főispáni jogkört rendkívül megszorítja, az elnöklésen és kijelölésen kívül, a konferencia révén az utóbbit is korlátozva, mást nemigen hagy neki. Már szinte nincs is hatásköre, amivel visszaélhetne, mégis súlyos büntetéseket szabnak ki r á . 2 6

A keiületi vita érdekes színfoltja Bihar megye indítványa a 18 évet betöltött nemes nők szavazati joggal való felruházásáról. 17 megye volt azonban csak mellette, Erőss Lajos követünk is ellene beszélt, többek között attól tartva, hogy "a most divatos cselszövények és furfangoskodások még inkább szaporodnának, s ennek mind a köz-, mind a magánéletre nagy? és rossz befolyása lesz". Az egész világot hozzák fel példának, ahol a nőknek sehol nincs választójoga. 2 7

A tervezetből a hosszú vita, a két tábla közötti többszöri üzenetváltás után sem születik törvény (a főrendek éppen a főispáni jogkör megszólítását sérelmezik). Ennek ellenére a javaslat olyan szokatlanul haladó, előremutató gondolatokat tartalmaz, mint például az összes honorácior választójogban részesítése, a közfelkiáltás kizárásával a titkos szavazás behozása stb., azaz a kihágások megfékezésén túl a megyei rendezés néhány kérdésére is kiterjeszkedik.2

Az 1843/1844. évi országgyűlés elé, a megyei rendezéshez hasonlóan, a királyi előadások feladatul tűzik a királyi városok országgyűlési szavazati jogának rendezését is, mivel méltánytalanul kevés, összesen egy szavazattal rendelkeznek. Szavazatuk felemeléséhez azonban elengedhetetlen kamarai függésük megszüntetése és belső elrendezésük. 2 9

Igaz, hogy Szabolcs megyében nincs királyi város, de a rendek ebben a kérdésben is utasítással látják el a követeket. Rendezésükre vonatkozóan az utasításkészítő választmány nyolc vezérelvet állít fel. 1. A Kamara hatósága alól vétessenek k i , és a Helytartótanács felügyelete alá

tartozzanak. 2. A királyi biztosok igazgatása alól kivétetvén, egy állandó, például király­

bírónak nevezett főkormányzó alá helyeztessenek. 3. A képviselőtestület választassék.

4. A tisztviselők a főkormányzó királybíró előlülése alatt, a választó közönség által, minden előzetes kijelölés nélkül, minden hat évben tartandó választás során szabadon választassanak. Úgy azonban, hogy ha az összes szavazatok felét eggyel meghaladó többség nem születne, a legtöbb szavazatot nyert két egyént a királybíró kijelölve újabb szavazást rendeljen el. Ha mindketten egyenlő számú szavazatot kapnának, a királybíró döntsön.

5. Az ún. tanács kizárólag csak a törvénykezést és az árvák ügyeit vigye. 6. A város közigazgatási dolgai felől a tanács és a választott polgárság a

főkormányzó vagy rendes elnök előlülése alatt, teljes nyilvánossággal és a jelen lenni kívánó polgárok jelenlétében (de befolyásuk nélkül) tartandó közgyűlésben intézkedjen.

7. A város gazdálkodási és egyéb apróbb politikai dolgait a tanács és a választott polgárság közül választmányképpen kiküldöttek intézzék. Eljárásukról a közgyűlésnek rendszeresen felelős jelentést tegyenek.

8. Rendszeresen minden hónapban közgyűlés taitassék, de a főkormányzó királybíró időközben is, ha szükségesnek látja, hirdethet azt. A pénztárak megvizsgálásáról és minden, a közgyűlést a közigazgatási jogból eredően illető ellenőrzésről is rendelkezhet.30

Szabolcs megye szerint ha ezen elvek alappján történik a városok rendezése a "nemzetiséget és az alkotmányt veszélyeztető elemek" (németajtú polgárság, kamarai függés) túlsúlyát ellensúlyozni lehet, és országgyűlési szavazati jogukat illendő módon fel lehet emelni. Az e tárgyban az országgyűlés által kiküldött választmány javaslatával, azaz 16 szavazattal szemben azonban Szabolcs csak nyolcat kíván adni nekik.

A törvényjavaslat, amely egyébként a városi autonómiát igen széles alapokra helyezné, minden polgárnak választójogot adna, a főfelügyelet kérdésében kudarcba fullad, és a megyei rendezés ügyéhez hasonlóan, nem születik törvény belőle . 3 1

*

Az 1840-es években a kormány részéről is különféle tervezetek, elképzelések születnek a megyék rendezésére vonatkozóan. Habár a kormány folyton arra hivatkozik, hogy a szakszerűbb, hatályosabb igazgatás a kor igénye, a törvényhatóságok elleni támadás, a municipális jogok korlátozására való törekvés valódi oka azonban az, hogy sem az alsótáblán, sem a megyékben nem rendelkezik többséggel.

Az 1844. év második felében nyilvánvalóvá válik szinte mindenki számára, hogy az országgyűlés nemcsak a megyei rendezés ügyében, hanem a legtöbb "korkérdésben" is kézzelfogható eredmény nélkül fog végződni. Metternich

államkancellár még bezárása (nov. 14.) előtt egy memorandumot nyújt be az államkonferenciához Magyarország közigazgatására és alkotmányára vonatkozóan, amelyben az országot ekkor már kormányozhatatlannak tartja, mert olyan törvényeken és jogszokásokon nyugszik, amelyeket az idő túlhaladott. Parancsoló szükségnek nevezi a magyarországi viszonyok megreformálását, mert ha ez nem történik meg "akkor az ország olyan események előtt áll, amelyek meghaladják az emberi előrelátást, és ha ezek valóban bekövetkeznek, akkor ez a tény - bizonyos körülmények között - az egész monarchia számára nagyon veszedelmes mintát alakíthat ki"31 A reformot a magyar alaptörvények megtartására és nem felforgatására alapozva a kormánynak kell kezdeményezni és végrehajtani, hiszen az országgyűléstől nem sokat, néhány törvénycikket lehet csak várni. A legközelebbin azonban a terv végrehajtása érdekében a kormány nem nélkülözheti a többséget, amelynek megszerzéséhez támaszkodni kell a konzeivatív pár t ra . 3 3

Metternich előteijesztése nyomán az "anarchikus közállapotok" megszüntetésére, Magyarország új kormányzási rendjének kidolgozására még az 1844. évi országgyűlés ideje alatt gr.Mailáth Antal kancellár elnökletével Szögyény László és br.Jósika Samu udvari tanácsosokból álló bizottságot állítanak fel. A bizottság munkájához Mailáth György országbíró emlékirata adja az alapot, melynek egyik kiinduló pontja azonos Metternich azon gondolatával, hogy a kormánynak az alsótáblán többséget kell szereznie. Itt az utasítási rendszerből következően a megyei ellenzéki befolyás érvényesül, ezen kell tehát változtatni, annál is inkább, mivel a megyei közigazgatás is tarthatatlan.3 4 A széleskörű municipális jogok korlátozására a király bizalmi embere, a főispán az alkalmas személy. O legyen a megyei közigazgatás irányítója ne az alispán, akinek a három évenkénti választás miatt a népszerűséget kell vadásznia. Az első lépés a vigasztalan állapotok megszüntetésére, hogy a főispán lakjon a megye székhelyén, más hivatalt ne vállaljon, megyéjét valóban igazgassa. Szálljon szembe az ellenzékkel, minden megengedhető eszközzel törekedjen a lojális többség megteremtésére.

A tervezet foglalkozik a főkormányszékek, elsősorban a Helytartótanács körül mutatkozó gondokkal is. Hatáskörét korlátozták, tagjait szerencsétlenül választották meg. A megyei igazgatás rendezése pedig mindaddig kivihetetlen, míg felügyeleti hatóságuknak semmi tekintélye nincs. Vissza kell tehát állítani a Helytartótanács régi törvényes hatáskörét, a Kancelláriáét rögzíteni kell, a megfelelő személyeket kell alkalmazni a dicastériumokban. 3 6

A bizottság, a nádor és az országbíró egyetértése nyomán 1844. okt. 11-én királyi rendelet szabályozza a megyefőnökök hatáskörét, fizetését, rendelkezik a Helytartótanács és a Kancellária újjászervezéséről, a legközelebbi országgyűlés előtti feladatokról, egyszóval életbeléptetik az új igazgatási

rendet. Az un. admin i sz t r á to r i rendszer a kormány utolsó nagy kísérlete Magyarország kormányzási rendjének megreformálására, a közigazgatás újjászervezésére. A főispánokra, a király képviselőire építkezve arra törekszik, hogy azok a megyék tényleges vezetői, egyben a központi államhatalom reprezentánsai legyenek. A rendelet kötelességeiket és hatáskörüket az 1723. L V I . t.c-en és Mária Terézia 1768. évi főispáni utasításán túlmenve úgy szabja meg, hogy a megyei igazgatás minden ágában tényleges szerepet kapnak, annak központjai lesznek.37

Fizetésüket a régi főispáni fizetés 8-10-szeresére emeli, 5- és 6 ezer Ft-ban állapítja meg ( I . és I I . osztályú megye) oly módon, hogy ebből 35 megye 1500 Ft-ot, a többi 500-1000 Ft-ot fedez a házipénztárból. Járandóságuk nagy részét tehát a kormánytól kapják, ami világosan mutatja, hogy a kormány hivatalnokai. Afelől is rendelkeznek, hogy akik hanyagok vagy netalán az ellenzék irányában engedékenyek szigorú megrovásban részesülnek, hiszen a fő cél a kormány befolyásának biztosítása, ül. többségének megszerzése a megyei életben. 3 8

Az új igazgatási rend, alaptörvényeket hagyva figyelmen kívül, a municipális jogokat mélyen sérti, a vármegyei önkormányzatot fenyegeti. A törvények feletti őrködéssel megbízott főispánt olyan kormánytisztviselővé alakítja, aki a megyei életre már nem csupán felügyel, hanem a közigazgatás és igazságszolgáltatás minden ágába közvetlenül és ténylegesen beavatkozik. A kormány rendelkezéseit a megyék mellőzésével, felírási joguk kiiktatásával, presidiálisok által részint maga, részint a megyei tisztviselők által kívánja végrehajtani. Mindezek a változások országgyűlésen kívül, a Kancellárián keresztül, a Helytartótanács törvényes hatóságát kikerülve történtek, azt a sarkalatos törvényt rendítve meg, mely szerint a törvényhozó hatalom csak országgyűlésen, a nemzettel együtt, a végrehajtó-hatalom pedig csak a nemzet beleegyezésével hozott törvények szerint gyakorolható (1790. X . t . c , 1827. I l l . t c . ) . 3 9

A megyéknek a rendszenei való szembefordulásához mindezeken túl az is hozzájárult, hogy jó néhány helyen az adminisztrátorok nyíltan pártoskodtak, hogy csak Hontot, Bihart vagy Árvát említsük. A Hont megyei főispáni helyettes (Luka Sándor) a tisztújítást durván manipulálva, az ellenzéket kiszorítva, saját párthíveit juttatta győzelemre. A következő közgyűlést pedig, szintén az ellenzék visszaszorítása okán, törvénytelenül eloszlatta.40 Hont megye pártolást kérő átiratára Szabolcs, több törvényhatósághoz hasonlóan, felirattal fordul Őfelségéhez, hogy az esetet vizsgáltasa ki , és ha a főispáni helyettes önkényeskedése derülne k i , őt szigorúan büntesse meg, mert az ilyen önkény nemcsak Hont megye autonómiáját, hanem általában a municípiumok szerkezetét, sőt ezen túl az alkotmányt veszélyezteti. 4 1 Szabolcsot leiratban

róják meg, mert a hon ti törvénytelen, "kárhozatos gyülekezet cselekvényeit a Felséges trón előtt közbevetett kérése által támogatni nem kételkedett" 4 2

1846-ban a konzervatív párt szervezését ugyancsak számos adminisztrátor nyíltan támogatta, a kormány engedélyével kinyomtatott pártprogram pedig megyei végzéseknél, tisztújításoknál, követvál aszta soknál a kormánytöbbség minden lehető eszközzel történő megszerzését feladatul tűzte k i . 4 3

Szabolcs megye értesülve a már több megye nyakára ültetett új főispáni helytartókról, a fenyegető veszedelemmel szemben idejében kíván intézkedni, 1845. márc. 31-i közgyűlésén "általános és közös akarattal" kel municipális

jogai védelmére. Felirattal keresik meg a királyt, hogy a minden eszközzel többséget szerezni akaró kormány alkotmányellenes lépéseit gátolja meg, a nádort, hogy a fenyegető vészt a megyei rendszer felől hárítsa el, a főispánt, gr.Teleki Józsefet, mint a "megye vádangyalát", hogy Szabolcsot ne hagyja el. Arra. az esetre azonban, ha felirataik eredménytelenek maradnának, előre intézkedni kívánnak, és "egy szívvel, lélekkel" határozzák: 1. Az első alispánnak és a jegyzői hivatalnak szoros kötelessége, hogy a

netalán kinevezendő adminisztrátornak a megye pecsétjét, a kormányzó hatalom jelképét ki ne adja, az iratkezelést, a levéltár kulcsát kezéből ki ne engedje, tehát jogaik felett éberen őrködjenek.

2. Mivel a főispánoknak a megye házánál rendes lakásuk nincs, ez a gyakorlat a jövőben is fenntartandó. Az új fokormányzónak, ül, a mellé netalán kinevezendő hivatali személyzetnek helyet nem biztosítanak, a megye irományait semmi szín alatt át nem adják.

3. Határozataikat minden megyének megküldik. 4 4

A végzésekkel kapcsolatban gr. Dessewffy Emil a Budapesti Híradó főszerkesztőjeként szemére veti Szabolcs rendéinek a lapban, hogy minden eredetiség nélkül a pesti közgyűlés félelmeit veszik át, de mintha "még a pesti pattogóknál is jobban megijedtek volna". Miközben a kormány az 1723. 56.t.c-et semmibe veszi, ők a megyei rendszert fenyegető vélt veszélyt a pecsétnek, a levéltár kulcsának és az iratoknak az alispán kezében való megmaradásával akarják elhárítani. Gr.Dessewffy Emil véleménye szerint a megyerendszer a következő három alapon nyugszik: 1. A főispáni jelölési jog épségben tartása mellett a tisztviselők szabad

választásán. 2. Az országgyűlési követek ugyancsak szabad választásán, ami magában

foglalja az utasítási, a visszahívási jogot, valamint, hogy a választási bíráskodást csak a megyei és semmi más hatóság nem gyakorolhatja.

3. A megye azon hatáskörén, hogy a politikai tárgyak felett teljes nyilvánossággal, szabadon tanácskozik, és a többség véleményén alapuló határozatot hoz.

Ezeken az alapokon kell tehát a megyei szerkezetnek állnia, de a kor szüksége bizonyos igazításokat kíván. Azaz meg kell óvni a választásokat az elfajulástól, vesztegetésektől erőszaktól, az utasítási joggal úgy kell élni, hogy az a haza sikereinek eszköze és ne akadálya legyen. Biztosítani kell, hogy a közgyűlések a véleményszabadság fórumai és ne elfojtói legyenek.4 5

1845-ben gr.Teleki Józsefet kinevezik Erdély főkonuányzójává. Mivel az új igazgatási rendben a főispánoktól a megyében lakást követelik meg, Szabolcs fél, hogy adminisztrátort vagy főispáni helyettest kap. Küldöttséget menesztenek a királyhoz, hogy régi főispánjuk kormányzása alatt megmaradhassanak, amit meg is engednek nekik, de csak az év végéig, amikor végül is 16 év után gr.Teleki Józsefet felmentik szabolcsi főispánsága alól, helyére pedig Somboiy Imrét, a tiszántúli kerületi tábla elnökét nevezik ki . A királyi leirat megérkezésekor a megye rendéi egyöntetűen vádolják az új rendszert, hogy bár a rend helyreállításának ürügye alatt vezették be, de mindenütt zavarokat okoz, mert célja elérésére, hogy a kormánynak többséget szerezzen, a közgyűlésekben erőszakot kezd alkalmazni. Hivatkoznak a honti, bihari, csongrádi eseményekre, és óvást tesznek a főispáni hivatal ellen. A z 1845. márc.3 1-i határozatokról Somboiy Imrét levélben értesítik. 4 6

Az egyes adminisztrátorok végletekig menő önkénye ellen a törvényhatóságok hiába fordulnak orvoslatért a kormányhoz, az a megyefőnökök hatáskörét inkább bővíteni, mint szűkíteni igyekszik. A törvényszékekre is ki akarja terjeszteni döntő befolyásukat, ezért elrendeli, hogy a megyei törvényszék tagja csak a főispán által kinevezett és nem a megye által választott táblabíró lehet, ül. hogy a megyefőnökök a törvényszék ülésem most már nemcsak gyakran részt vesznek, mint ahogy az 1845. nov. 11-i rendelet mondja, hanem ott ők is elnökölnek. 4 7

Somboiy Imre Szabolcs megye főispáni helyettese 1846. márc. 30-án lép hivatalába, de a szokott fényes küldöttségi tisztelgések, a közgyűlésbe delegáció általi meghívása mind elmaradnak. Miután a királyi leiratban közölt minta szerinti esküt, amely a rendek szerint különbözik a törvényes esküformától, leteszi, Somossy Ignác volt főügyész felszólal, hogy az új rendszer törvénytelen, mivel a kinevezési leirat a törvény széki elnökletet is a megyei főkormányzó kötelességévé teszi, ami ellen hozzanak határozatot a rendek. A beiktatási napot az e fölött folyó vita tölti ki. A főispán törvény széki elnökösködése ellen lévők arra hivatkoznak, hogy a megyében csak választott bírák ítélhetnek, és Szabolcsnak is van olyan statútuma, amely a törvényszéki elnökséget az alispánokra vagy akadályoztatásuk esetén valamelyik táblabíróra ruházza. E mellett szól a félszázados gyakorlat is. A mellette érvelők szerint a megyékben az igazgatás és igazságszolgáltatás nincs elválasztva, ebből

következően a közgyűlések törvényszékké alakulnak át. Ha pedig a főispán az előbbin elnökölhet, akkor az utóbbin ugyancsak. Vita közben néhányan Sombory Imre melletti bizalmukat nyilvánítják ki , sajnálva, hogy Szabolcsnak olyan adminisztrátor jutott, akinek tiszta élete és pályája nem csekély hatással van a rendekre, de ellenszenvük nem a személynek, hanem hivatalának szól. Végül a tetemes többség véleménye alapján Szabolcs megye eltiltja tisztviselőit és táblabírák az olyan törvényszékeken való részvételtől, amelyen a kormány által kinevezett főispán kíván elnökösködni. Hiszen kormányhivatalnokként az egyébként is igen ingatag alapokon nyugvó bírói függetlenséget végképp megsemmisítené. 4 8 Szabolcs megye ezen határozatát a következőkre alapozza: - Az 1613. 24.t.c-re, amely a megyei törvényszékek felől rendelkezve

felsorolja azokat a személyeket, akik a törvényszéki bíráskodásban részt vehetnek, de a főispánokról semmi említést nem tesz, így kizárja őket a bíráskodásból. Szabolcs megye e törvénynek gyakorlatában van, mert minden közgyűlésen az alispán előterjeszti a törvényszéki táblabírák jegyzékét, akik csak úgy bíráskodhatnak, ha az alispáni kijelölést a megye helyben hagyta.

- Az 1723. 56. t.c-re, amely a főispánok igazságszolgáltatás feletti felügyeleti jogát és nem tényleges befolyását törvényesíti.

- A királyi leiratban közölt főispáni esküforma különbözik a törvénybe ikta-tottól, ami ellen Szabolcs megye külön is óvást tesz.

- A municipális jogok egyik legfőbb biztosítéka, hogy a megyében csak szaba­don választott bírái ítélkezhetnek.

- Más megye főispánjának törvényszéki elnökösködése Szabolcs megye ezzel ellenkező félszázados gyakorlata ellenében az itteni főispánoknak hasonló jogot nem adhat49

Megjegyezzük, hogy ha a főispánok részt is vettek valamikor a bíráskodásban, ez a hatóságuk kb. a X V I I . század elejére elenyészett. 5 0

Szabolcs megye az első, amely törvényszéki elnökösködésük ellen határozatot hoz. Bizonyos közös állásfoglalás kialakítása céljából végzését mind az 52 vármegyének megküldi, a leírásra a jegyzők külön napidíjasokat fogadnak.^1 A körlevél élénk visszhangot vált k i , a megyék egész sora tiltakozik hasonlóképpen. Nagyobb részük (Bihar, Ung, Vas, Komárom, Zala, Heves stb.) elhatározza, hogy az adminisztrátori rendszer ügyét, mint sérelmet a következő országgyűlés elé terjeszti. A megyék kisebb része, ahol a főispáni helytartó búja a rendek bizalmát (Tolna, Arad, Nyitra, Bács) Szabolcs megye átiratát félreteszi, vagy mint Fejér megye, ellenkező álláspontot foglal el: elnökösködésüket nem tartja törvénybe ütközőnek, sőt inkább abban gyökerezőnek látja. 5 2

Szabolcs megye határozatát a Helytartótanács 1846. máj. 27-i leiratában, mint az 1723. 56. t.c-be ütközőt megsemmisíti. A rendek jún. 8-i feliratukban újból a megyei autonómiát védelmezik. A Helytartótanács által hivatkozott törvénycikk a főispánok igazságszolgáltatásról történő gondoskodását, nem pedig tényleges részvételüket mondja k i , és csak főispánokról, nem pedig főispáni helyettesekről, akiknek hivatala törvénytelen, szól. Szabolcs megye előző határozatát nem a megyei jogok kiterjesztésére és a főispániak csorbítására, sokkal inkább saját autonómiája védelmére hozta, melynek egyik legfőbb biztosítéka, hogy kebelén belül csak önmaga választotta bírák ítélhetnek. Kijelentik ragaszkodásukat korábbi határozatukhoz, és kérik a megyerendezéshez szorosan kapcsolódó főispáni hivatalok kérdését az országgyűlés, mint egyedül illetékes elé utalni.^3

1846. szept. 17-én újabb dörgedelmes leirat érkezik most már a Kancelláriától a megyéhez, mi szerint mikor a törvényeket "semmi tekintetbe nem vévén, az igazgató kormányszéktőli függés és az ezzel járó kötelesség helyett a megye önmaga kényét követi, akkor a fenn említett felírásával nem az ősi rend fenntartására, hanem de sőt inkább ennek minden részrőli felbontására látszik törekedni". A megye azon önkényeskedését, hogy az 1790. 14. t.c. ellenére a Helytartótanácsnak nem engedelmeskedett, Őfelsége rosszallván, a határozatot újból megsemmisíti, és Szabolcsot a köteles engedelmességre parancsolja.54

Az 1846. nov. 30-i közgyűlés tárgyalja a kancelláriai parancsot. Bónis Sámuel végigtekintve a legutóbbi eseményeken szomorúan jelenti k i , hogy az a hit, mely szerint alkotmányos nemzet vagyunk, merő altatás. A megye határozata törvényes, attól eltérnie nem szabad. Az oly sokat hivatkozott 1723. 56. és 1613. 24. t.c-et citálja. Az 1790. 14. t.c. pedig a municípiumokat hatáskörükben épségben megtartja, olyan értelmet tulajdonítani neki, hogy a megyék minden felülről érkező parancsot elfogadni kötelesek, nem lehet, mert akkor vége lenne az alkotmánynak. Indítványozza, hogy elősorolva a legutóbbi eseményeket, írjanak fel Őfelségéhez, egyébként pedig maradjanak meg határozatuk mellett. Elhangzik még, hogy az 1723. 56. t.c. magyarázata egyedül csak az országgyűlést illeti, hogy a kancelláriai parancsban előhozott példára, mi szerint a megye volt főispánját, gr.Teleki Józsefet az 1836-i tisztújítási kihágások felett bíráskodó törvényszék elnökévé nevezte ki egy királyi leirat, és ezt a megye is elfogadta, hivatkozni nem lehet, mert az a törvényszék nem mint rendes bíróság, hanem mint delegatum judicium ítélt, s abban gr.Teleki József soha nem elnökölt. A leérkezett parancsot egyetlen személy, a kamarai ügyvéd védelmezi, a többség Bónis Sámuel indítványát határozattá emeli.*5

így megszületik az újabb felirat, amelyben azok a súlyos sérelmek szerepelnek, melyek az utóbbi években érték a megyei autonómiát. A főispáni hivatalokban végbement lényeges változások az országgyűlés mellőzésével történtek, a sajtószabadság ismét szűk korlátok közé szorult. Az elharapózott és Őfelsége által is kárhoztatott korteskedést a kormány elnézése mellett királyi főhivatalnokok is űzik, akik a megyei választásoknál a "közelebbi időkben aljas vesztegető korteskedésre alacsonyultak, s nem kétkedtek bármi aljas eszközökhöz nyúlni, csakhogy a kormánypártnak többséget szerez­hessenek... Meggyőződésünk, hogy' a szabadon választott megyei bírák között a főispáni helyettesek, kik a kormány által nemcsak neveztetve, de fizettetve a kormány hivatalnokai lettek, törvényeink és törvényerejű állandó szokás szerint a megyei törvényszékeken nem elnökösködhetnek." Kijelentik, hogy a fennálló törvényekhez való ragaszkodás okán a kancelláriai parancsnak nem engedelmeskedhetnek, határozatukhoz továbbra is ragaszkodnak.^'

Az 1847. jan. 28-i királyi leirat Szabolcs megye hűséggel leplezett akaratosságát kárhoztatja, és a megye szemére veti, hogy az előző leiratot nem Őfelsége, hanem mindössze a Kencellária egy parancsának tekintette. A főispánok törvény széken i elnökösködése ellen hozott határozathoz való ragaszkodásukat a törvények elleni merényletnek ítéli, valamint a "kormányunk ellen kitört éppen oly méltatlan, mint féktelen induilatoskodásfokát és gyanúsítástokat... nemcsak a köteles tisztelet, hanem a közönséges Hiedelemmel is meg nem férhető visszaélésnek tekintjük...". A megye a királyi parancshoz tartsa magát, és ne provokálja a kormányt, hogy az az 1525. I . t.c. 1. szakasza biztosította eszközökhöz nyúljon tekintélye fenntartása érdekében. 5 7

A főispáni elnökösködésre vonatkozó megyei határozatot immár harmadszor semmisítik meg: először a Helytartótanács, másodszor a Kancellária, most pedig maga Őfelsége. A királyi parancs felolvasása után néhányan felkiáltanak a közgyűlésből: "maradjon" (ti. a határozat). Egy királyi tanácsos véleménye szerint azonban igen sértő lenne egy királyi parancs felől így határozni, el kellene azt fogadni, hiszen a nemzet többsége úgyis a megye ellen van. Erre a megyei ellenzék (Bónis Sámuel, Kállay Ödön, gr.Vay Dániel stb.) még erősebben zúgja a "maradjon"-t. Miután többször felszólítják őket, hogy hagyjanak fel ennek hangoztatásával, ketten szavazást, i l l . újabb felírást indítványoznak közülük. A főispáni helyettes arra kéri az ellenzéket, hogy vitatkozzon, mert a szavazás és a "maradjon" nem az értelem fegyverei. Egy öreg királyi tanácsos szól, hogy soha nem tapasztalt olyat, hogy királyi parancsot szavazással kompromittáljanak. A királyi ügyész pedig, hogy 19 éve látogatja a megyegyűlést, de a rendek még sohasem szavaztak fejedelmi parancsról. És végül elhangzik az indítvány, hogy újabb feliratban kétjék meg

Őfelségét, hogy a megye okait figyelembe venni méltóztasson. E javaslatot a főispáni helyettes is felkarolja és az ellenzék is pártolja. A Budapesti Híradó minden bizonnyal kormányhü megyebeli tudósítója felteszi a kérdést, hogy helyénvaló-e, hogy a felírási javaslat éppen a mérsékeltektől, sőt a főispáni helyettestől származott. Felettébb hasznos lenne belátniuk a megyéknek -elmélkedik - hogy a felirati jog ilyen gyakori használata a nemzet ártalmára van. Amíg egy ügy törvényes alapon áll - és szerinte a szőnyegen forgó igen -bűn a kormányt felírásokkal zaklatni, és feleselésekbe keverni a megyékkel. "Ezen eszmék fordultak meg fejünkben - mondja - de megnyugodtunk benne, mert mást józanul nem is tehettünk.'*

Feliratok, leiratok egymást követik, Szabolcs megye megköti magát, törvényszabta kötelességének tartja a megyei autonómia védelmezését. A főispánok megyei igazságszolgáltatásba történő befolyásának törvényes­ségéről a királyi leiratok, i l l . parancsok sem győzik meg, végzését meg nem változtatja. Újra és újra kérelmezi, hogy a törvényszéki elnökösködés kérdését, mely a büntetőtörvénykönyv refonnjához is szorosan kapcsolódik, az úgyis hamarosan összehívandó országgyűlés elé utalják, addig pedig a megye félszázados, törvény erejével bíró gyakorlatában megmaradhasson.59

Az 1847. júl. 15-i újabb kancelláriai leiratban a megyének "még egy-szer utoljára komolyan meghagyat! k s parancsoltatik, hogy engedelmeskedjen a különben okvetetlenül bekövetkezendő szigorúbb feleletre vonatásnak terhe

Szabolcs megye az 1847/1848. évi országgyűlésre adott anyautasításában minden törvényhozó munkát megelőzően a kormány elszámoltatását kívánja, a követek nyilvánítsák ki a megyének a törvénytelen adminisztrátori rendszer behozatala felett érzett elégedetlenségét. 6 1 A megyék többségének ugyancsak egyenes utasítása egyébként a lejáratott, gyűlölt rendszer megszüntetése. A kormány tehát a kitűzött célt, a többség, a befolyás megszerzését nemhogy nem érte el, de inkább még gyengültek pozíciói általa. Az utolsó rendi országgyűlésen az ellenzék e kérdés kiélezésével a kormány megbuktatását célozza meg. 6 2 Az országgyűlés kezdetétől egészen a márciusi eseményekig e tárgy a pártok harcainak fő mozgatója. Az alsótábla választmányt nevez ki , hogy a sérelemről jelentést tegyen. Elnöke Beraáth Zsigmond, de a lelke Kossuth Lajos.

1848. jan. 30-án királyi leirat érkezik Pozsonyba az adminisztrátori sérelem tárgyában, amely kijelenti, hogy a kormány a nagyszámú főispáni helytartók

kinevezésével sem a megyék törvényes állását, sem az évszázados főispáni hivatal hatáskörét csonkítani nem kívánta, a fennálló törvényekbe ütköző valamiféle új rendszer bevezetése pedig végképp nem volt célja, sokkal inkább a megyei közigazgatásnak és igazságszolgáltatásnak a főkonnányzóknak az 1723. 56. t.c. által rendelt őrködése alatti gyorsabbá, szabatosabbá és hatályosabbá tétele. Kijelenti továbbá, hogy a megyei szerkezetet, i l l . a főispáni hivatalokat teljes épségükben ezentúl is fenn kívánja tartani, ezért, mihelyst az akadályok elhárulnak, az utóbbit mindenütt törvényes hatóságába visszahelyezi. A kormány taktikája, hogy ha az országgyűlés e leiratot elfogadja, nem kerül sor a sérelem, i l l . a választmány jelentésének részletes vitatására, amitől egyébként igen tartott. 0 3

A rescriptum felolvasásáról küldött titkosrendőri jelentés Kossuth Lajos és más követek reagálása mellett Bónis Sámuelről is tudósít. E szerint ahol a megyei municípiumok megtartásáról volt szó, kétszer közbekiáltott: "nem igaz", mely kiejelentését könnyelműségének tulajdonítják. Egy másik titkos jelentés szerint a leirat keiiileti vitájában Asztalos. Bónis és Szentiványi "mint aczél és vas Kossuthtal tartanak". 4

A válaszfelirat vitájában a kormány taktikázásának eredményeként az ellenzék maga is megosztott volt. Kossuth tábora méltányolta ugyan a kormány ígéreteit, de azonnali intézkedést kívánt arra nézve, hogy a közigazgatás a Helytartótanács és ne a Kancellária útján gyakoroltassák, a főispáni hivatal az adminisztrátori rendszer megszüntetésével minden tekintetben előző törvényes állapotába visszahelyeztessék, a főispánok az 1723. 56. t.c. szerint ne adminisztráljanak, hanem őrködjenek. 6 5 A másik indítványhoz, melyet Lónyay Menyhért az egyébként ugyancsak ellenzéki beregi követ tett, a kormánypárt teljes egészében csatlakozott: a leirat a nemzet aggodalmait eloszlatta, remélhető, hogy a korkérdések alkotmányosan fognak megoldódni. A szavazás során a beregi indítvány nyert többséget (mindössze 1 különbséggel). Ezután még napokig folytak a csatározások, melynek eredményeként az új feliratróli újabb szavazás során most már az ellenzék nyert 13 szavazattal. Febr. 29-én, mikor az ügy a főrendek elé került, Párizsban már kitört a forradalom, a következő hetekben pedig a hazai események sodorták el többek közt ezt a kérdést is. 6 6

Az e tárgyban kinevezett keiiileti választmány jelentésének megvitatására sem kerülhetett már sor, valamikor március végén, a cenzúra megszűnése után kinyomtatták ugyan, de ekkorra elvesztette jelentőségét. 6 7 A kimerítő jelentésnek megemlítjük azt a megállapítását, hogy a törvény megsértésére a rend ürügye mentségül soha nem szolgálhat, mert a törvénysértés maga a legnagyobb - s ha a kormánytól ered - a legveszedelmesebb rendetlenség. 6 8 A

választmány munkájának summázata, hogy a rendszer nemcsak egyes törvényeket séit, hanem sérti általában az ország közigazgatási és bíráskodási rendszerét, kiváltképp pedig a megyei szerkezetet és az alkotmány ebben fekvő biztosítékait. A következő sérelmeket külön is kiemeli: 1. Az ország presidiálisokkal történt kormányzásával a Helytartótanács

törvényes hatóságából kiforgattatott. 2. A megyei igazgatást érintő kormányrendeletek a megyék törvényes ható­

ságának mellőzésével, felírási joguknak kijátszásával nem a megyékhez, hanem a főispáni hivatalokhoz intéztettek.

3. A megyei tisztviselők a törvénytelenül rendelkező adminisztrátorok által a kormány függésébe hozattak.

4. A főispáni hivatal az 1723. 58.t.c. ellenére a megye fölé emeltetett. 5. A főispáni hivatal az 1723. 56. t.c. ellenére nem szorítkozik a közigazgatás

és bíráskodás feletti őrködésre, hanem azokba ténylegesen beavatkozik. 6. A törvények által nem ismert, az 1827. évi királyi resolutio által is csak

kivételes esetekre fenntartott adminisztrátorság 32 megyében rendszeresíttetett.

7. A főispánok és adminisztrátorok a Helytartótanács és a megyék tudta és beleegyezése nélkül a kormány által fizettetnek.

8. Mindezen rendelkezések az országgyűlés mellőzésével mentek végbe, így a kormány az 1790. 10. és 12. t.c. ellenére hatalmát alkotmányellenesen kiterjesztette.69

Az adminisztrátori rendszert végül is az a forradalom utáni belügy­miniszteri rendelet számolja fel, amely a főispáni helyetteseket hivatalukból felmenti, a rájuk vonatkozó 1845. évi utasítást hatályon kívül helyezi, fizetésüket az 1845 előtti szintre helyezi vissza.70

Sombory Imre még e rendelet előtt bejelenti lemondását, megköszönve Szabolcs megye rendéinek, hogy méltányosak voltak hozzá, amennyiben az előttük törvénytelen és népszerűtlen hivatal és az azt betöltő személy között különbséget tettek. A megye rendéi fájlalják, hogy a törvénytelen adminiszt­rátori rendszer ellen folytatott harcban éppen az O személyével kellett találkozniuk, és kijelentik, hogy polgáraik sorába mindig szívesen fogadják. 7 1

A megyei rendezés ügye az utolsó rendi országgyűlésen az utolsó napokban kerül szőnyegre. A végrehajtó hatalom központosítását a felelős minisztérium feltételezi, ebből következően a megyék, amelyek addigi alakjukban minden centralizációt és miniszteri felelősséget lehetetlenné tesznek, rendezése elkerülhetetlen. 7 2

Kossuth 1848, ápr. 2-án teijeszti be a törvényjavaslatot "a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról", amely fölött hosszú, éles vita bontakozik k i , a municip a listák és centralisták közötti ellentétek újra felszínre kerülnek. A centralisták a teljes központosítás és a megyerendszer megszüntetése mellett érvelnek (pl. Pázmándy Dénes, Szentiványi Károly). A municipalisták a megyékben a centralizáció ellensúlyozóit, a várható abszolutisztikus támadá­sokkal szembeni védelmet látják. Kossuth szerint a megyerendszer és a felelős minisztérium összeegyeztethető, de élesen bírálja azokat, akik a megyéket, mint a nemesi előjogok bástyáit érintetlenül akarják megőrizni. A következő országgyűlésig, a kérdés végleges rendezéséig is meg akarja szüntetni a nemesek fejenkénti szavazati jogát, ezzel a megyei szerkezetet tisztán népképviseleti alapra kívánja helyezni. Széchényi Kossuth ellen foglal állást, szerinte a népképviselet a magyarságot megsemmisüléssel fenyegeti, annak révén a nemzetiségi teiiileteken a nem magyar elemek a magyar nemzetiség fölé kerekednének. A megyékben tehát a következő országgyűlésig maradjon minden a régiben. 7 3 Kossuth egyik legnehezebb harcát vívja, és a heves vita során kijelenti, hogy "amely percben a municípiumok megszüntetnek, ő polgára ezen hazának nem lesz"74

A kibékíthetetlennek tűnő ellentétek Deák közreműködésével az 1848. X V I . t.c-ben oldódnak fel: a törvény a megyei képviselet népképviseletté alakítását elvben elfogadva a legközelebbi országgyűlés elé utalja azt (1 ;{$.). Addig pedig a következőket rendeli: - A legrövidebb időn belül minden megyében közgyűlést kell tartani. - A közgyűlésen szavazattal bírnak mindazok, akik azzal eddig is rendel­

keztek, valamint a községek képviselői. - Minden megyében polgári állapotra való tekintet nélkül egy nagyobb számú

állandó bizottmányt kell a szokott módon választani. - Ez a bizottmány fogja ideiglenesen mindazokat a jogokat gyakorolni, ame­

lyek a közgyűlést illették. (2 .§ . ) 7 5

A következő, a X V I I . t.c. a tisztújításról rendelkezik, nevezetesen tisztújító szék tartását megtiltja, a megyei tisztségek betöltését ideiglenesen a főispánra, i l l . vele egyetértésben a megyebizottmányra bízza. 7 6

Az 1848. ápr. 29-i végrehajtási utasítás részletezi a törvény legtöbbször elvi álláspontjait. Ápr. 11-től számítva húsz napon belül kell megtartani az első közgyűlést. Még előtte javaslatot kell készíteni a megyék választókerületekre osztásáról. Erre a közgyűlésre a megye minden községe kellő számú képviselőt küldjön, ezt a számot a megye nem határozhatja meg alacsonyan. Az így összeült közgyűlésen az 1848-i törvényeket ki kell hirdetni, az országgyűlési képviselőválasztásra egy központi választmányt kell alakítani,

végül pedig megválasztani az állandó megyei bizottmányt. Tagjainak számát a megye terjedelme és népessége határozza meg, polgári állapotra való tekintet nélkül, mert "a valódi képviselet csak az, melyben egy érdek sem marad képviselet, még pedig aránylagos képviselet nélkül. "71

Szabolcs megyének az utolsó rendi országgyűlésre adott, a megyei rendezésre vonatkozó utasítása nagyon szűkszavú: a népképviseletet a megyei rendszer fenntartása mellett kívánják életbe léptetni. 7 8 Tudjuk azonban, hogy Bóms Sámuel a "hűséges fegyvertárs" (az első követ) a kérdésben Kossuth mellett nyilatkozik. 7 9

Az 1848. XVI . t.c. által rendelt közgyűlés (az ápr. 29-i végrehajtási utasítás nyomán) Szabolcsban máj. 4-én ül össze, ahol a megyét hét választókerületre osztják (nádudvari, nagykállói, nyírbátori, tiszalöki, nyírbogdányi, kisvárdai, nyíregyházi), megalakítják az országgyűlési választások lebonyolítására a központi választmányt, valamint a megyebizottmányba a rendes fizetéses hivatalnokok számának háromszorosára, azaz 207 tagra tesznek javaslatot.8 0

Balogh István kutatásai szerint a 207-ből 143 ismert tag közül nemes (birtokos) 48, községi bíró és nemesek hadnagya 25, községi jegyző 1, lelkész 5, Nyíregyháza mezőváros küldötte 15, tehát több, mint a fele a nemességből vagy valamely hozzá közel álló rétegből került ki. A bizottmány a főispán vagy akadályoztatása esetén az alispán elnöklete alatt miden olyan ügyben illetékességgel bír, amely addig a közgyűlés hatáskörébe tartozott. 8 1

A belügyminiszteri utasítás és a törvény is rendeli ugyan a községek aránylagos képviseletét, de ez a képviselet igen szerény lehetett, sőt csorbát is szenvedett néha, amiről Kisvárda mezőváros és Napkor község óvása is tanúskodik.

Kisvárda máj. 4-re beküldte ugyan képviselőit Kallóba a megyegyűlésre, de panaszuk szemit "a XVI. t.c. sikeresítésére" nem lehettek, mert a megyebizottmányt már előzőleg választmányilag megalakították. A XVí. t.c. 2.§-a biztosította jogukhoz ragaszkodva két ízben is óvást tettek az elnökségnél, de elutasították őket. Felszólalnak az ellen is, hogy az aránylagos képviselet sincs biztosítva számukra, mert vannak olyan helységek, amelyeknek 700 lakos után két képviselőjük is van, ehhez képest Kisvárdának 3000-en felül van a lélekszáma, ennek ellenére ugyancsak két képviselője van. Kijelentik, hogy amennyire a "törvényeket szívből és lélekből tisztetjük, annyira gyűlöljük a régi bürokrácia szokásait, mi szerint a törvény, népjog csak egyesek akaratától függjön ".82

Napkor község panaszát Szinay Ferenc lelkész tolmácsolja az alispánnak. Arra hivatkozik, hogy a törvényeket szentül meg kell tartania nemcsak az egyes polgárnak, henem bármiféle testületnek is. Azontúl pedig, hogy Napkoron a nemzetőrség felállítása elmaradt, toborzás nem volt, már két választmányi gyűlést tartott úgy a megye, hogy községük képviselőit meg sem hívták, nem is értesítették. 8 3

Mindkét felszólalást, tulajdonképpen érdemi vizsgálat, i l l . hivatkozás nélkül, elutasítják.

*

Végsősoron megállapíthatjuk, hogy 1848-ban, a forradalom után sem történt meg a megyék rendezése. A polgári központosított államhatalomba történő beillesztésükre az áprilisi törvények csak néhány fő elvet rögzítettek (népképviselet), de a rendezést a következő országgyűlésre hagyták. Mindazonáltal, habár a felelős minisztériumról szóló törvény 26.§-a kimondta, hogy "az ország minden törvényhatóságának eddigi törvényes hatósága ezentúl is épségben fenntartandó", a municipális jogokat az V. , X V I . és X V I I . t.c. néhány vonatkozásban megszorította: - Megszűnt követállítási, utasításadási joguk (V. t .c ) . - A közgyűlések jogkörét az új, állandó bizottmányra ruházták ( X V I . t . c ) . - A megyei tisztségek betöltésének jogát ideiglenesen a főispánra, i l l . a me­

gy ebizottmányra bízták ( X V I I . t . c ) .

J E G Y Z E T E K

1. Szentkirályi Móric: Eszmetöredékek a vármegyék rendezéséről. Budapesti Szemle 1867. 7. k. 162. o. In: Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp. 1934. 164. o.

2. Magyar Törvénytár. 1740-1835. évi törvénycikkek. Bp. 1901. 163. o. 3. Eötvös József: Reform. In: Csizmadia Andor: Bürokrácia és közigazgatási

reformok Magyarhonban. Bp. 1979. (A továbbiakban Csizmadia Andor.) 180. o.

4. Miskolczy Gyula: A kamarilla a reformkorszakban. Bp. é.n. (A további­akban Miskolczy Gyula.) 116. o.

5. Csizmadia Andor 195. o. 6. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. Bp. 1886. (A

továbbiakban Horváth Mihály.) I l i k . 41. o. 7. Eötvös József: Reform és hazafiság I . k. Bp. 1978. (A továbbiakban Eöt­

vös József.) 585-586. o. 8. Eötvös József 493. o.

Horváth Mihály I l l . k . 40. o. 9. Eötvös József 576. o.

10. Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora.= A magyar nemzet története. Szerk: Szilágyi Sándor. IX. k. Bp. 1897. (A továbbiakban Ballagi Géza.) 572. o.

11. Uo. 638. o. 12. Uo. 647. o. 13. Eötvös József 344. o. 14. Horváth Mihály I I . k. 350. o. 15. Uo. 391. o. 16. Világ 1843. júl. 15., júl. 19. (Tudósítások az 1843. jún. 19-i közgyűlésről.) 17. A törvénytervezetet lsd. Csizmadia Andor 198-219. o. 18. Felséges I . Ferdinánd.... által Pozsony városába 1843-dik esztendei,

Pünkösd hava 14-dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes karoknál és rendeknél. Pozsony-Pest 1843/1844. (A továbbiakban A magyar országgyűlés naplója 1843/1844.) I I I . k. 203. o.

19. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (A továbbiak­ban nem jelöljük, mert fonásaink mind innen származnak.), IV . A. 1. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. (A továbbiakban

IV A . l ) , 43. cs. 809. sz. 1843. 20. Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek

naplója. Szerk: Kovács Ferenc. Bp. 1894. (A továbbiakban Kovács Ferenc.) I I I . k. 380. o.

21. A magyar országgyűlés naplója 1843/1844. I I I . k. 230. o. 22. Kovács Ferenc I I I . k. 473. o. 23. A magyar országgyűlés naplója 1843/1844. I I I . k. 268. o. 24. Kovács Ferenc I I I . k. 441. o. 25. Uo. 449. o. 26. Ballagi Géza 589. o. 27. Kovács Ferenc I I I . k. 351. o. 28. Csizmadia Andor 198. o. 29. Ballagi Géza 578. o. 30. IV. A. 1. 43. cs. 809. sz. 1843.

Vüág 1843. júl 5. 31. Ballagi Géza 580. o. 32. Csizmadia Andor 227. o. Metternich előterjesztése az államkonferenciához

1844. nov. 14-e előtt. 33. Uo. 236. o. Metternich előterjesztése az államkonferenciához 1846. febr.

9-én. 34. Ballagi Géza 626. o. 35. Miskolczy Gyula 121. o. 36. Ballagi Géza 627. o. 37. Kegyelmes királyi utasítás a vármegyei főkonnányzók számára (1845).

- Kötelesek megyéjükben lakni. Mivel az 1723. LV1. t.c. mind a közügyeket, mind az igazságszolgáltatást hatáskörükbe utalja, ezért a megyei közgyűléseken mindenkor elnököljenek, "egyszersmind minden igazgatási és közdolgokat, tehát az igazság kiszolgáltatását is, mind a polgári, szintúgy mint büntetőperekre nézve, valamint a köz- és árvapénztárak pontos kezelését, s az e részben fennálló törvények és legfelsőbb k. rendeletek megtartását hason/óképp személyes elnökié tök, illetőleg köz bej öve te lök által is előmozdítsák".

- Gondjuk legyen, hogy a megyében közgyűléseket gyakrabban tartsanak, az ügyeket az 1723. LVII I . t . c . szerint nyilvánosan, de kellő mérséklettel és renddel tárgyalják, a széksértőket az 1723. L V I I . t.c. értelmében a tiszti ügyészi hivatal által megfenyítsék, minden határozatot jegyzőkönyvbe iktassanak, amelyet a közgyűlés eloszlása előtt felolvasva meghitelesítsék.

- A jegyzőkönyvet a közgyűlés berekesztésétől számítva 6 hét alatt felteijesszék, a sürgősebb tárgyakról a Helytartótanácsnak már előbb jelentést tegyenek.

- Ügyeljenek arra, hogy a hatékonyabb és gyorsabb igazságszolgáltatás céljából évente legalább 4 alkalommal törvényszék tartasson, az ítéletek pedig gyorsan végrehajtassanak. Gondjuk legyen a megye fogházára is.

- Az 1723. L V I . t.c. értelmében minden harmadik évben, vagy ha a szükség úgy kívánja előbb is, tisztújítást tartsanak. A hivatalok betöltésében a töivényt és gyakorlatot kövessék, azt pedig meg ne engedjék, hogy a megyei tisztviselők bárkinek is lekötelezettjei legyenek.

- A tisztújításokon tapasztalt botrányos kihágások megszüntetése tekinte­téből az 1836. szept. 22-i 13017. számú, az ország minden megyéjéhez megküldött királyi leirathoz magukat szorosan alkalmazzák. A tisztújítás határnapját a Helytartótanácsnak azonnal jelentsék, jegyzőkönyvét a megválasztott vagy kinevezett tisztviselők névjegyzékével együtt ugyancsak teijesszék fel.

- Szorosan felvigyázzanak arra is, hogy a Helytartótanács jóváhagyása nélkül a megyei személyzetben és fizetésükben semmiféle változás ne történjék.

- A legszigorúbban felügyeljenek arra, hogy a megyei bírák és tisztviselők minden év végén minden hivatalos üatot a megyei levéltárba beadjanak. Ha pedig a levéltár rendetlen állapotban lenne, kellő rendbe hozassék, azaz minden iratot sorjegyzékbe vegyenek, a megyei jegyzőkönyveket évről-évre letisztázva, bekötve és külön muta tókönywel ellátva adják be.

- Az árvák sorsának enyhítésére az 1715. L X V I I I . , az 1765. X X V I . és az 1836. EX. t.c. már üdvös intézkedéseket tett, különös figyelemmel legyenek ezen törvények pontos megtartására.

- Hogy a közigazgatás minél gyorsabb és pontosabb legyen, az alájuk rendelt tisztviselőkre szorosan felügyeljenek. Ha bárki a királyi parancsoknak vagy a Helytartótanács rendeleteinek ellenszegülne, azt a Helytartótanácsnak azonnal jelentsék.

- A megye pénztárait gyakran és váratlanul vizsgálják meg, az adó pontos behajtására hathatósan vigyázzanak, igazságos, egyéni kivetése felett komolyan őrködjenek. Az úrbéri törvények szoros megtartására, a községek igazgatására, különösen pedig számviteleikre, pénztáraikra s jegyzőkönyveikre gondos szemmel legyenek. A községek elöljárói vagy a megye tisztviselői elleni panaszokat meghallgassák, orvoslásuk felől sürgősen intézkedjenek. Mindezek tekintetéből megyéjüket évente utazzák be.

- Felügyeljenek a megyei utakra és középítményekre, a közmunkák igazságos kivetésére és pontos teljesítésére.

- Figyelmük a megyében szállásoló vagy a megyén átutazó katonaságra is terjedjen ki.

- Gondjuk legyen arra, hogy a községek kényéiben szükséget ne szenvedjenek, evégből tett intézkedéseikről a Helytartótanácsot tudósítsák.

- A koimányzásukra bízott megyéből külön engedély nélkül el ne távozzanak. (1723. L V I . t .c : A főispánok megyéjükben lakásáról, a megyei tisztújításokról, az alispán és egyéb megyei tisztviselők állásáról. 1723. L V I I . t.c.: A széksértésekről. 1723. L V I I I . t.c.: A megyei gyűlések tartásának módjáról. 13017/1836. kir. rendelet a tisztújításokkor előforduló kihágások

megszüntetéséről.) In: Csizmadia Andor 219-225.0.

38. Ballagi Géza 628. o. 39. Baita István 599. o.

Az 1790. X I V . t.c. rendeli, hogy a közigazgatás a Helytartótanács által folyjon. Ha Őfelségétől törvénytelen rendeletek érkeznének az országhoz, a Helytartótanács azok ellen felírást tegyen, amire Őfelsége igazságos tekintettel legyen. A Helytartótanács hatósága másrészt: közigazgatási rendeleteit az illető törvényhatóságok útján vétesse foganatba, ezek tö l tényes állása és hatósága a Helytartótanácséval együtt a fenti t.c-ben van rögzítve. A törvényhatóságok végrehajtás előtt szintén felírási joggal bír-nak. (Magyar Törvénytár 1740-1835. évi törvénycikkek. Bp. 1901. 163. o.)

40. Horváth Mihály I I I . k. 63. o. 41. IV . A. I . 45. cs. 1272. sz. 1845. 42. Uo. 1635. sz. 1845.

43. Barta István 593. o. A konzeivatív párt 1846. nov. 12-én Budán tartott értekezlete szerkesztette meg a párt programját, amelyet kőnyomatos sokszorosításban terjesztettek az országban.

44. IV. A. 1. a. 1845. évi jkv. 627. sz. 45. Budapesti Híradó 1845. ápr. 15. 46. IV. A. 1. 46. cs. 66. sz. 1846.

Pesti Hírlap 1846. márc. 20. 47. Ballagi Géza 637. o. 48. IV. A. 1. a. 1846. évi jkv. 563. sz.

Pesti Hírlap 1846. ápr. 10. 49. Pesti Hírlap 1846. júl. 17.

Budapesti Híradó 1847. nov. 21. 50. Az 1608. évi I I I . és IV. t.c. szerint a törvény széken az esküdt táblabírák és

szolgabírák ítélkeznek, a főispán kötelessége a végrehajtás. Az 1614. évi X X I V . t c . pedig egyenesen rendeli, hogy a törvényszéken kijelölt bírákon kívül szava senkinek ne legyen. Az 1861. évi X. t.c. megerősíti ezt, vagyis megyéjében a nemes felett csak választott bírája ítélhet. Az 1723. X. t.c. 2. §-a a megyei bírákat a főispánoktól határozottan megkülönbözteti. Végül a gyakran hivatkozott 1723. évi L V I . t.c. a főispánok hatóságát csak arra szorítja, hogy az igazság kiszolgáltatására gondjuk legyen. (Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi és 1657-1740. évi törvénycikkek. Bp. 1900.)

51. IV. A. l.a. 1845. évi jkv. 627. 1/3. sz. IV. A. 1. 45. cs. 442. sz. 1845.

52. IV. A. 1. 46. cs. 1187. sz. 1846. IV. A. 1. 47. cs. 390. sz. 1847.

53. IV. A. I . 46. cs. 774. sz. 1846. 54. IV. A. 1. 46. cs. 1447. sz. 1846. 55. Pesti Hírlap 1846. dec. 18. 56. IV . A. 1. 46. cs. 1447. sz. 1846. 57. IV . A. 1. 47. cs. 443. sz. 1847. 58. Budapesti Híradó 1847. júl. 4. 59. IV. A. 1. 47. cs. 443. sz. 1847. 60. IV. A. 1. 47. cs. 1089. sz. 1847. 61. IV . A. 1. a. 1847. évi jkv. 1736. sz. 62. Ballagi Géza 638. o. 63. Kossuth Lajos összes munkái X I . Kossuth Lajos az utolsó rendi ország­

gyűlésen 1847/48. Sajtó alá rendezte Barta István. Bp. 1951. (A továbbiakban Barta István.) 504. o.

Judit Pók:

Versuche zur Neuregelung der Kornitate im Vormärz

In den 1840er Jahren war die Forderung nach Reformen in der ungarischen Gesellschaft sowohl von der Regierung als auch von der Opposition, sogar von den konservativen Kreisen eine allgemeine Erscheinung. In diesen Jahren wurden mehrere Entwürfe über die Vervvaltungsstruktur Ungarns, die Umgestaltung der Komitatsstruktur vorgelegt. Vor der größten Öffentlichkeit wurde eine lange und heftige Debatte über die Munizipien zwischen den Munizipialisten und Zentralisten gefühlt. Die Munizipialisten - an ihrer Spitze mit Kossuth - betrachteten das Komitat als Schutzbastion der politischen Unabhängigkeit und der Verfassung. Die Parole für die Zentralisten (József Eötvös, László Szalay, Ágoston Trefoit) lautete Zentralisierung und Verantwortung, d.h. die Kompetenz der Kornitate erstreckt sich tun auf die eigenen Belange, der zentralen verantwortlichen Regierung stellt ein auf der Basis der Volksvertretung gewähltes Parlament ein Gegengewicht.

Unter den Aufgaben der Parlamentssession 1843/1844 stand auch die Zügelung der Komitatsausschreitungen. Aus der diesbezüglichen Gesetzesvorlage wurde zwar kein Gesetz, besitzt aber große Wichtigkeit, da sie sich über die Ausschreitungen hinaus auch auf die Frage der Komitatsregelung erstreckte. Sie enthielt fortschrittliche Gedanken, wie z.B. die Beteiligung aller Honorationen an dem Wahlrecht, die Einfühlung der geheimen Wahl unter Ausschluß der Akklamation.

Das seit Oktober 1844 in immer mehr Komitaten eingeführte System der sog. Administratoren stellte den letzten großen Anlauf der Regierung im Reformzeitalter in Ungarn dar, das Regierungssystem zu reformieren, die Verwaltung neu zu gestalten. Mit der Einschränkung der Munizipialrechte, unter Androhung der Autonomie der Kornitate stellt sie den Obergespan an die Spitze der Munizipien. Die Einführung des Systems bewegt das Komitat Szabolcs dazu, in der Verteidigung der Komitatsautonomie voranzugehen. Als erstes verbietet es seinen Beamten die Mitarbeit an Gerichtsämtem, denen ein Administrator vorsitzt. Seine diesbezüglichen Beschlüsse werden reihum zuerst durch den Statthalterrat, dann durch die Hofkanzlei, schließlich durch den Kaiser selbst aufgehoben, aber das Komitat widerstrebt dem zum Pflichtgehorsam auffordernden königlichen Befehl. An der letzten ständischen Landesversammlung gilt das Komitat laut Geheimpolizeibericht aber auch der Aufzeichnung von Kossuth als ein Komitat in fester Opposition. Diese Einstufung erwarb unser Komitat mit aller Gewißheit durch seine in Sachen

/

64. Uo. 501., 515. o. Szentiványi Károly Götnör, Asztalos Pál Máramaros megye követe.

65. Uo. 502. o. 66. Horváth Mihály I I I . k. 322-323. o. 67. Barta István 581. o. 68. Uo. 593. o. 69. Uo. 612-613. o. 70. IV . B. 102. Szabolcs vármegye központi bizottmányának iratai 1848. I I I .

21. - 1849. V I I . 2. (A továbbiakban IV. B. 102.) 1848. évijkv. 45. sz. 71. IV. A. 1. 48. cs. 496. sz. 1848. 72. Horváth Mihály I I I . k. 405. o. 73. Barta István. 720. o. 74. Horváth Mihály I I I . k. 407. o. 75-76. Magyar Törvénytár 1836-1868. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 237-

238. o. 77. IV. B. 102. 48. cs. 619. sz. 1848. 78. IV. A. l.a. 1847. évijkv. 1737. sz. 79. Barta István 721. o. 80. IV. B. 102. 48. cs. 619. sz. 1848. 81. Balogh István: A megyei önkormányzat működése Szabolcsban 1848-

1872 között. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Bp. 1971. 208-209. o.

82. IV . B. 102. 48. cs. 646. sz. 1848. 83. Uo. 712. sz.

des Systems der Administratoren und der Umgestaltung und Neuregelung der Komitatsstruktur entfaltete politische Tätigkeit in den 1840er Jahren.