Piknik az árokparton - Stalker A. és B. Sztrugackij

5/11/2018 Piknik az árokparton - Stalker A. és B. Sztrugackij - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/piknik-az-arokparton-stalker-a-es-b-sztrugackij 1/131

Arkagyij és Borisz Sztrugackij

Piknik az árokparton – Stalker

KISREGÉNYEK

EURÓPA KÖNYVKIADÓBUDAPEST 1984

FORDÍTOTTA: FÖLDEÁK IVÁN

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Аркадий Стругацкий, Борис Стругацкий

Неназначенные встречи«Молодая Гвардия» 1980

Машина желанийСборник научной фантастики Выпуск № 25

Издательство «ЗНАНИЕ»

Kiadta az Európa KönyvkiadóA kiadásért az Európa Könyvkiadó igazgatója felel

Szedte és nyomta a Franklin Nyomda84/1769 Franklin Nyomda, Budapest

Felelős vezető: Mátyás Miklós igazgatóKészült Budapesten, 1984-ben

Felelős szerkesztő: Harsányi ÉvaA védőborító, a kötésterv és a tipográfia Kakucsy Júlia munkája

Műszaki vezető: Miklósi Imre



Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton - Stalker

2/131

Készült 14 000 példányban, 12,6 (A/5) ív terjedelembenISBN 963 07 3289 0




3/131

PIKNIK AZ ÁROKPARTON

A rosszból kell létrehoznod a jót mert ezen kívül másnem áll rendelkezésedre

R. P. Warren

RÉSZLET AZ INTERJÚBÓL, AMIT A MARMONTI RÁDIÓKÜLÖNTUDÓSÍTÓJA KÉSZÍTETT DR. VALENTIN PILMANNALABBÓL AZ ALKALOMBÓL, HOGY MEGKAPTA AZ 19.. ÉVIFIZIKAI NOBEL-DÍJAT

– …Doktor Pilman, nyilván az úgynevezett Pilman-radiánst tekinthetjük az ön első komofelfedezésének?

– Szerintem nem. A Pilman-radiáns nem volt az első, nem volt komoly, s voltaképp nem felfedezés. S nem is egészen az enyém.– Doktor, ön nyilván tréfál. A Pilman-radiáns olyan fogalom, amit minden iskolás ismer.– Ez nem lep meg. A Pilman-radiánst először éppen egy iskolás fedezte fel. Sajnos, ne

emlékszem, hogy hívták. Nézze meg Statson könyvében, A Látogatás történetében, arészletesen leírja. A radiánst egy iskolás fedezte fel, a koordinátákat először egy egyetemhallgató publikálta, de valami furcsa oknál fogva a radiánst mégis rólam nevezték el.

– Igen, a felfedezések sorsa néha különös. Doktor Pilman, nem magyarázná mehallgatóinknak…

– Ide süssön, földi. A Pilman-radiáns egészen egyszerű dolog. Képzelje maga elé, hogmegpörget egy nagy földgömböt s aztán pisztolyból lövöldözni kezd rá. A lyukak földgömbön szabályos görbén helyezkednek el. Mindannak, amit az én első felfedezésemnenevez, a lényege a következő egyszerű tényben rejlik: a Látogatás hat Zónája úghelyezkedik el bolygónkon, mintha valaki hat pisztolylövést küldött volna a Földre egy olyafegyverből, amely valahol a Föld-Deneb vonalon helyezkedik el. A Deneb a Hattyú csillagkéalfája, az égboltnak azt a pontját pedig, ahonnan feltehetően lőttek, Pilman-radiánsnanevezik.




4/131

– Köszönöm, doktor. Kedves marmonti rádióhallgatók! Végre érthetően elmagyaráztánekünk, mi is az a Pilman-radiáns! Mellesleg, éppen tegnap volt a Látogatás tizenharmadévfordulója. Doktor Pilman, szólna néhány szót ebből az alkalomból földijeihez?

– És mi érdekli őket? Ne feledje, én akkor nem tartózkodtam Martmontban…– Annál érdekesebb lenne megtudnunk, mit gondolt, amikor megtudta, hogy szülőváros

egy idegen bolygóbeli szupercivilizáció inváziójának céltáblája lett…– Őszintén szólva, először arra gondoltam, hogy ez “kacsa”. Nehéz volt elképzelni, hogy

mi jó öreg Marmontunkban ilyesmi történhet. A Góbi, Új-Fundland – ez még elképzelhető, dMarmont!

– Végül azonban el kellett hinnie.– Végül igen.– No és?– Hirtelen eszembe jutott, hogy Marmont s a Látogatás másik öt Zónája… egyébké

elnézést, tévedtem, akkor csak négyről tudtunk… szabályos görbén helyezkednek eKiszámítottam a koordinátákat, s elküldtem a “Nature”-nak.

– S egy csöppet sem nyugtalanította önt szülővárosának sorsa?– Tudja, a Látogatásban akkortájt már hittem, arra azonban képtelen voltam kényszeríte

magam, hogy elhiggyem a pánikhangulatú tudósításokat a lángoló lakónegyedekről, szörnyekről, amelyek, válogatósak lévén, csak az öregeket és gyerekeket falják fel, s a véreküzdelemről a sebezhetetlen jövevények és a nagyon is sebezhető, de rendületlebátorsággal küzdő királyi harckocsizó alakulatok között.

– Igaza volt. Emlékszem, a tájékoztatással megbízott kollégáink akkortájt nemegyszetúllőttek a célon. Térjünk azonban vissza a tudományhoz. A Pilman-radiáns felfedezése voaz első, de bizonyára nem az utolsó hozzájárulása mindazokhoz az ismeretekhez, amelyekka Látogatásról rendelkezünk?

– Ez volt az első s egyben az utolsó is.

– Ön azonban, semmi kétség, egész idő alatt gondosan figyelemmel kísérte a nemzetkökutatásokat a Látogatás Zónáiban…

– Igen… Időről időre átlapozom a Jelentéseket.– Ön a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézetének Jelentéseire gondol?– Igen.– Véleménye szerint, mi az utóbbi tizenhárom év legfontosabb tudományos felfedezése?– A Látogatás ténye.– Bocsánat… hogy mondta?– A Látogatás ténye nemcsak az elmúlt tizenhárom esztendő, de az emberiség fennállás

óta eltelt egész időszak legfontosabb felfedezése. Nem az a fontos, kik voltak a jövevényehonnan érkeztek, vagy hogy miért tartózkodtak itt ilyen rövid ideig, s hová tűntek innen. fontos az, hogy az emberiség már biztosan tudja: nincs egyedül a Világmindenségben. Félehogy a Földön Kívüli Civilizációkat Kutató Intézetnek soha többé nem lesz módja ennalapvetőbb felfedezést tenni.

– Ez borzasztóan érdekes, doktor Pilman, én azonban inkább a műszaki jellegfelfedezésekre gondoltam. Felfedezésekre, amelyeket felhasználhatna földi tudományunk étechnikánk. Hiszen számos jeles tudós feltételezi, hogy a Látogatás Zónáiban talált tárgyasegítségével történelmünk egész menetét megváltoztathatjuk.




5/131

– No-no, én nem tartozom e vélemény hívei közé. Ami pedig a konkrét tárgyakat illeti, anem az én szakterületem.

– De hát ön már két éve a Látogatás Problémáit Vizsgáló Bizottság tanácsadója az ENSZben…

– Ez igaz. De semmi közöm a földön kívüli civilizációk tanulmányozásához. A Bizottságba

kollégáimmal együtt a nemzetközi tudományos közvéleményt képviselem, amikor arról vaszó, hogy ellenőrizni kell, miként teljesítik a Látogatás Zónáinak nemzetközivé tételérvonatkozó ENSZ-határozatokat. Nagy általánosságban, arra ügyelünk, hogy az idegebolygóról származó csodák, amelyekre a Zónákban lelnek, kizárólag a Nemzetközi Intézetbkerüljenek.

– Miért, vannak mások is, akik szemet vetettek ezekre a csodákra?– Igen.– Ön bizonyára a stalkerekre* gondol.– Nem tudom, kik azok.– Nálunk Marmontban így nevezik azokat az elszánt fickókat, akik az életüket kockáztatv

behatolnak a Zónába, és ellopnak mindent, amit csak tudnak.– Értem. Nem, ez nem tartozik a mi hatáskörünkbe.– Hát persze! Ez a rendőrség hatásköre! Mindazonáltal, doktor Pilman, érdekes lenn

megtudnunk, hogy Ön mivel foglalkozik közvetlenül…– A Látogatás Zónáiból folyamatosan áramlanak ki különböző leletek s kerülnek felelőtle

személyek, illetve szervezetek kezébe. Ennek a kiáramlásnak az eredményeivel foglalkozun– Köszönöm. És ön mint tudós, nem kíván személyesen foglalkozni az idegen bolygókr

származó csodákkal?– Hogy is mondjam… esetleg.– Tehát remélhetjük, hogy Marmont lakói egy szép napon megpillantják híres földijüke

szülővárosa utcáján.– Nincs kizárva.

1. Redrick Schuchart, huszonhárom éves, nő tlen, a Földön Kívüli Civilizációk NemzetköKutatóintézete Marmonti Részlegének laboránsa

Végre ott állunk a raktárban. Már este van, s csak annyi van hátra, hogy ledobjuk kezeslábast s rohanjunk a “Borzsch”-ba, hogy szervezetünk néhány csepp töményt vegyemagához. Én csak állok, támasztom a falat: ledolgoztam a magamét s már a kezem ügyébe

tartom a cigarettát. Szörnyen szeretnék rágyújtani – két órája nem szívtam, Kirill azonbaegyre a zsákmányával veszkődik: egy páncélszekrényt már telerakott, bezárta, lepecsételtmost a másikat tölti tele – leveszi a szállítószalagról a “korongokat”, mindegyiket alaposamegvizsgálja (mellesleg nehezek, hat és fél kilósak) s krákogva gondosan a polcra helyeőket.

* Stalker (angol) – itt: guberáló




6/131

Mióta vesződik már ezekkel a “korongokkal”, s szerintem, az emberiség szempontjábteljesen haszontalanul. Én a helyében már régen köptem volna az egészre és valami mássfoglalkoznék ezért a pénzért. Ugyanakkor, ha jól meggondoljuk, ezek a “korongok” valóbarejtélyes, érthetetlen tárgyak. Jó néhányat idecipeltem már, s mégis, minden alkalommaamikor meglátom őket, csodálkoznom kell. Az egész alig két csészealjnyi nagyságú, ömilliméter vastag rézkorong, a távolság közöttük körülbelül négyszáz milliméter, s az üretéren kívül nincs közöttük semmi. Tényleg semmi nincs, csak üres tér. Közéjük dughatod kezed, s ha a csodálkozástól egészen elment az eszed, bedughatod a fejed is: üres. Üres télevegő. Ennek ellenére természetesen hat közöttük valamiféle erő, ha jól értem, mert seközelebb préselni egymáshoz, sem eltávolítani egymástól ezeket a korongokat nem sikerümég senkinek.

Nem, haverok, nehéz ezt a holmit leírni annak, aki sohasem látta, pedig különösen halaposabban szemügyre veszed s végül hiszel a szemednek, nagyon egyszerű. De hát olyaez, mintha egy poharat próbálnál elmesélni, vagy, ne adj' isten, egy kupicát: csak mutogataz ujjaiddal s átkozódsz a tehetetlenségtől. Rendben, vegyük úgy, hogy önök előtt mindevilágos, akinek pedig nem világos, vegye elő az intézeti Jelentéseket – minden számbatalálhat fényképes cikket ezekről a “leydeni korongokról”…

Mellesleg Kirill már közel egy éve veszkődik a “korongokkal”. Kezdettől fogva mellettvagyok, azonban mind ez ideig képtelen vagyok felfogni, mit is kar tőlük. Persze, az igazmegvallva, nem is olyan nagyon töröm magam, hogy megértsem. Először ő maga értse éismerje meg őket, nos, lehet, hogy utána majd meghallgatom. Egyelőre egyetlen dolovilágos előttem: bármi áron is, de legalább egy “korongpárt” szét kell vernie, savakkal ki kekezdenie, össze kell préselnie, kemencében fel kell olvasztania. Akkor majd mindent megérmegbecsülés és hála fogja övezni, s a világ egész tudományos közvéleménye felujjonörömében. Egyelőre viszont, ahogy én látom, ettől még messze van. Eleddig semmit nem éel, csak teljesen belefáradt, tetőtől talpig szürke lett, hallgatag, a szeme akár egy kutyáémég könnyezik is. Ha más lenne az ő helyén, azt végighurcolnám az éjszakai kocsmákon éegyéb pikáns helyeken, s egy hét múlva olyan lenne, mint akit kicseréltek – pirospozsgás é

tettre kész. Csakhogy Kirillnek ez a gyógyszer nem jó, javasolni sem érdemes, őt mátésztából gyúrták.

Szóval, ott állok vele a raktárban s nézem, hogy mi lett belőle, milyen beesett a szeme, éel sem tudom mondani, mennyire sajnálom. Ekkor elszántam magam. Vagyis, nem észántam el magam, hanem mintha helyettem nyögte volna ki valaki az egészet.

– Ide figyelj, Kirill – mondom -, Kirill…Éppen állt, az utolsó “korongot” tartotta a mérlegen, s olyan képet vágott hozzá, minth

bele akarna bújni.– Kirill – mondom -, ide süss! Mit csinálnál, ha lenne egy teli “korongod”? Na?– Teli “leydeni korongok”? – kérdezi, és most olyan képet vág, mintha kínaiul beszélné

hozzá.– Hát, igen – mondom. – Ez a te hidromagnetikus csapdád, vagy hogyan is nevezik… ez

hetvenhét per bé számú tárgy. Ez. Csak éppen valami kotyvalék van benne. Kék színű.Látom, hogy kezdi érteni. Rám emelte a tekintetét, hunyorított, pillantásában felcsillant a

értelem szikrája – ez az ő kedvenc kifejezése.– Megállj – vágott közbe. – Teli? Ugyanolyan, mint ez, csak teli?– Hát igen.




7/131

– Hol?Kirill kigyógyult. Pirospozsgás, tettre kész.Szaporán a páncélszekrénybe dugta a “korongokat”, becsapta a páncélszekrény ajtajá

három és fél fordulattal elzárta, s visszamentünk a laboratóriumba. Egy üres “korongérErnest készpénzben négyszázat ad, egy teliért azonban kiszívhatnám a lókötő vérét teljese

de akár hiszik, akár nem, ez most szembe se jutott, mert Kirill a szó szoros értelmébefeléledt, ismét kihúzta magát, feszes lett, mint egy húr, s ragyogott az örömtől, négyesévugrándozott a lépcsőfokokon, s még azt sem hagyta, hogy rágyújtsak. Egyébként mindenelmeséltem neki, azt, hogy milyen az a tárgy, és hol található, meg hogy miként lehet legkönnyebben eljutni hozzá. Rögtön előhúzta a térképet, megkereste a garázst, rászorítotaz ujját és a szemembe nézett; világos ügy, ami engem illet, rögtön megértett mindenelvégre ezt aztán igazán nem nehéz kitalálni…

– No nézd csak! – jelentette ki s közben mosolygott. – Nos, akkor oda kell mennGyerünk, menjünk mindjárt holnap reggel. Kilencre kérem az engedélyt, rendelek eg

“repülő kalocsnit”, tízkor pedig nekivágunk. Rendben?– Rendben – feleltem rá. – És ki lesz a harmadik?

– Minek nekünk harmadik?– Ide figyelj – mondom neki. – Ez nem majális széplányokkal. És ha történik veled valam

Ez a Zóna – figyelmeztettem. – Rendnek kell lennie.Könnyedén elnevette magát és vállat vont.– Ahogy akarod. Te jobban tudod.De még mennyire, hogy jobban! Persze, ő csak miattam volt nagylelkű, miattam mondta

nem kell harmadik, elszaladunk érte ketten, s minden a legteljesebb titokban marad, sennem tud meg semmit. Igen, csakhogy én tudom, hogy az intézetbeliek kettesben nem járnaa Zónába. Nálunk ez a rend: ketten dolgoznak, a harmadik pedig nézi őket, s amikor aztákikérdezik, elmondja, mi volt.

– Ami engem illet, legszívesebben Austint vinném – mondta Kirill. – Te viszont bizonyárnem szeretnéd őt. Vagy nincs ellenvetésed?– De van – mondtam. – Akárkit, csak Austint ne. Austint vidd magaddal máskor.Austin rendes fickó, a bátorság és a gyávaság kellő arányban keveredik benne, d

szerintem már rajta van a sors pecsétje. Kirillnek ezt aligha lehet megmagyarázni, éazonban látom. Austin azt hiszi magáról, hogy ismeri a Zónát és mindent ért, tehánemsokára rajtaveszt. Hát legyen. De nélkülem…

– Na jól van – hagyja rám Kirill. – És Tender?Tender második laboráns. Megjárja, nyugodt ember.– Kissé öreg – jegyzem meg. – S gyerekei vannak…

– Nem tesz semmit. Már járt a Zónában.– Rendben – hagyom rá. – Legyen Tender.Kirill ott maradt a térkép mellett, én pedig elrohantam a “Borzsch”-ba, nagyon kajá

voltam már és a torkom is kiszáradt. Másnap reggel megjelenek, szokás szerint kilenckofelmutatom a belépési engedélyemet, a portán azonban az a balfácán őrmester ügyel, aktavaly jól elintéztem, mert részegen molesztálta Gutát.

– Helló – üdvözöl. – Róka, az egész intézetben keresnek…Rendkívül udvariasan félbeszakítottam.




8/131

– Én neked nem vagyok Róka – mondom. – Ne bizalmaskodj velem, te svéd fatuskó.– Istenemre, Róka! – ismétli csodálkozva. – Hiszen mindenki így hív.Mielőtt a Zónába megyek, rendszerint ingerlékeny vagyok, ráadásul még józan is voltam

úgyhogy jól kiosztottam, megmondtam, hogy kicsoda és micsoda, s milyen anyeltévelyedés következtében jött a világra. Kiköpött, visszaadta az engedélyemet, de már a

előbbi gyengédség nélkül.– Redrick Schuchart – kezdte -, parancsba adták, hogy haladéktalanul jelentkezzen

biztonsági szolgálat megbízottjánál, Herzog századosnál.– Na látod – állapítottam meg. – Ez már más. Ha mindig így beszélnél velem, biz' iste

sokra vinnéd…Közben pedig azt gondolom: “Ez meg miféle újság? Mi a fenének kellek Herzo

századosnak szolgálati időben?” Rendben, megyek és jelentkezem. A második emeleten vaa szobája, remek kis helyiség, rácsos az ablaka, mint a rendőrségen. Willy ott ül az asztalnászörcsög a pipájával s mindenféle irományokat állít össze írógépen. A sarokban egszakaszvezető kotorászik a páncélszekrényben, új fiú, nem ismerem. Nálunk az intézetbeaz ilyen szakaszvezetőkből több van, mint egy kaszárnyában, mind nagydarab, pirospozsgá

képű, behemót alak, nem kell a Zónába járniuk s köpnek a világ bajaira.– Jó napot – köszönök. – Hívatott?Willy átnéz rajtam, mintha levegőből lennék, félretolja az írógépet, maga elé tesz eg

vastag irattartót s lapozni kezdi.– Redrick Schuchart? – kérdezi.– Személyesen – válaszolok neki, s a legszívesebben nyájasan mosolyognék, csak ninc

hozzá erőm. Belülről ideges kuncogás kínoz.– Mióta dolgozik az intézetben?– Két éve, most kezdem a harmadikat.– Családi állapota?– Árva gyerek vagyok – felelem.Odafordul tejfelesszájú szakaszvezető jéhez s szigorúan ráparancsol:– Lummer szakaszvezető, menjen az irattárba, hozza ide a százötvenes aktát.A szakaszvezető tiszteleg és lelép, Willy becsapja a dossziét, s komoran megkérdezi:– Ismét a régi dolgok?– Miféle régi dolgok?– Tudod te jól, mifélék. Ismét bejelentés érkezett ellened.

“Vagy úgy…” – gondolom.– S honnét a bejelentés?

Willy összevonja szemöldökét s pipájával ingerülten kalapálja a hamutartót.– Ez nem tartozik rád – feleli. – Régi barátságunk okán figyelmeztetlek, hagyj fel ezze

hagyj fel vele örökre. Mert ha másodszor is elkapnak, nem úszod meg hat hónappal. Aintézetből pedig azon melegében kivágnak, ez ugye világos?

– Világos – válaszolom. – Ez világos.Ő azonban már nem néz rám, a pipájával szortyog és hanyagul lapozgat az iratokba

Visszajön Lummer szakaszvezető a százötvenes aktával.




9/131

– Köszönöm, Schuchart – fejezi be Willy Herzog százados, akit Ártánynak csúfolnak. – Eminden, amit tisztázni akartam. Elmehet.

Átmentem az öltözőbe, felhúztam a kezeslábast, rágyújtottam, közben pedig egyre az jáa fejemben: “Honnét ez a pletyka? Ha az intézetből, akkor szemenszedett hazugság, irólam senki nem tud és nem is tudhat semmit. Ha pedig a rendőrségtől származik, ugya

miről tudhatnak a régi dolgaimon kívül? Lehet, hogy a Keselyű lebukott? Mert ő aztán, hogmagát mentse, bárkit képes bemártani… De hiszen most már Keselyű sem tudhat rólasemmit.” Törtem, csak törtem a fejem, s végül, mivel nem tudtam kisütni semmi okosat, úgdöntöttem, köpök az egészre. Legutoljára egy hete – éjszaka – jártam a Zónában, cuccokon már rég túladtam, s a pénzt is majdnem mind elvertem. Nem kaptak rajta, mospedig már ugyan mit akarhatnak tőlem, tiszta vagyok.

Ekkor azonban, miközben felfelé mentem a lépcsőn, egyszer csak megvilágosodobennem minden, de annyira, hogy visszatértem az öltözőbe, leültem és ismét rágyújtottamTehát ma nem mehetek a Zónába, a garázshoz. S holnap és holnapután sem. Tehát a rendőurak ismét szemmel tartanak, nem felejtettek el, s ha el is felejtettek, valaki eszükb

juttatott. S most már nem is lényeges, ki volt az. Nincs az a stalker, aki akár puskalövés

megközelítené a Zónát, ha tudja, hogy figyelik. Nekem most meg kell bújnom legeldugottabb zugban. Ugyan hogyan lehet ilyenkor a Zónáról szó. Ott bizony máengedéllyel sem jártam hónapok óta. Akkor pedig mi a csudának zaklatjátok szegénlaboránst?

Mindezt végiggondoltam, s mintha meg is könnyebbültem volna, hogy ma nem kell Zónába mennem. Hogyan közöljem viszont ezt Kirill-lel tapintatosan?

Egyenest a szemébe mondtam:– Nem megyek a Zónába. Mik az utasításai?Először, természetesen, rám meredt. Aztán nyilván rájött valamire: könyökön ragadot

bevitt a szobájába, és az asztalhoz ültetett, ő pedig az ablakpárkányra telepedetRágyújtottunk. Hallgattunk. Majd óvatosan megkérdezte:

– Red, történt valami?Ugyan, mit mondhatnék neki?– Nem – mondom -, semmi sem történt. Tegnap Mister Noonannal pókereztem, s elúszo

egy huszasom. Úgy játszik, akár egy gép, soha nem téved…– Várj csak – szakít félbe. – Meggondoltad?Felnyögtem a feszültségtől.– Nem mehetek – szűrtem a fogaim között. – Nem mehetek, érted? Az előbb hívato

Herzog.Elcsüggedt. Az arca ismét boldogtalan kifejezést öltött, a szeme megint olyan lett mint eg

beteg uszkáré. Görcsösen sóhajtott egyet, a csikkjéről rágyújtott egy új cigarettára, s halka

így szólt:– Red, nekem elhiheted, hogy egy szót sem szóltam senkinek.– Ugyan már – nyugtattam meg. – Azt hiszed, hogy rólad van szó?– Még Tendernek sem szóltam semmit. Az engedélyt kiállítottam a nevére, őt viszont me

sem kérdeztem, hogy jön-e, vagy nem…Hallgatok, szívom a cigarettámat. Kész vicc, egy kukkot sem ért az egészből.– És Herzog mit mondott neked?




10/131

– Ugyan, semmi különöset – feleltem. – Valaki beköpött, ez minden.Kirill furcsán nézett rám, leugrott az ablakpárkányról, és elkezdett föl-alá járkálni a k

szobában. Ő futkos, én meg csak ülök, füstölök és hallgatok. Természetesen sajnálom ébosszant is, hogy ilyen ostobán alakult a dolog, mondhatom, szépen kigyógyítottaszegényt a melankóliájából. És ki a bűnös? Csakis én… Kirill egyszer csak abbahagyta

futkosást, megállt mellettem, s valahová a távolba meredve, félszegen megkérdezte:– Ide figyelj, Red, mibe kerülhet egy teli “leydeni korongpár”?Először nem értettem, arra gondoltam, venni akar egyet, ámbár ugyan hol venne ilye

lehet, hogy csupán egy van belőle az egész világon, na meg pénze sem lenne elegendhozzá: honnan lenne pénze – neki? Aztán, mint a villám, futott végig rajtam a gondolaúristen, lehet, hogy azt hiszi, hogy néhány ropogós bankóért mondtam el ezt az egéstörténetet? Ó, gondoltam magamban: kinek nézel engem? A stalker az stalker, minél töbropogós bankót akar a zsebébe, ezért kockáztatja az életét, szóval, Kirill azt hiszi, tegnakivetettem a horgot, most pedig elhúzom előtte a csalit s felverem a zsákmány árát.

Még a nyelvem is megbénult ezektől a gondolatoktól, ő pedig csak nézett rám, le neveszi rólam a tekintetét, de a szemében nem megvetést, inkább megértést látok. S ekko

nyugodtan megmagyaráztam neki:– A garázshoz – kezdtem – még soha senki nem ment engedéllyel. Az út arrafelé mé

nincs kitűzve, ezt te is tudod. Ha visszajöttünk, ez a te Tendered majd fogja magát kérkedni kezd, hogy elmentünk a garázshoz, elhoztuk, amire szükségünk volt s rögtö

jöttünk vissza. Mintha csak a raktárba mentünk volna. És mindenki rá fog jönni, hogy előtudtuk, miért megyünk. Ez pedig azt jelenti, hogy valaki odairányított bennünket. És hogy volt az a hármunk közül, az nem lehet kérdéses. Érted, mivel fenyeget ez engem?

Miután elhallgattam, csak néztük egymás szemébe szótlanul. Kirill hirtelen összecsapta tenyerét, megdörzsölte a kezét s derűsen kijelentette:

– Nos, ha nem, akkor nem. Megértelek, Red, s nem tudlak elítélni. Egyedül megyek. Majcsak megúszom. Nem először…

Kiterítette az ablakpárkányra a térképet, rátámaszkodott, fölé görnyedt, s tüstént, szemem láttára foszlott szét a jókedve. Hallottam, ahogy ezt dünnyögi:

– Százhúsz méter… sőt, százhuszonkettő… s aztán még a garázsban is… Nem, nem viszemmagammal Tendert. Mit gondolsz, Red, érdemes Tendert magammal vinnem? Mégiscsak kgyereke van…

– Egyedül nem engednek oda – jegyeztem meg.– Semmi vész – dünnyögte. Elengednek. Hogyhogy nem engednek?… Itt, ezek

teherautók nem tetszenek nekem – úgy bizony. Nézd csak. Tizenhárom éve állnak a szabaég alatt s mintha vadonatújak lennének. Húsz lépésre tőlük viszont egy tartálykocsi – csuprozsda, lyukas, mint a szita, ezek pedig mintha most jöttek volna le a futószalagról… Jaj, e

a Zóna!Felemelte fejét a térképről s az ablakra meredt. Én is. Az ablaktáblák nálunk vastaólomüvegből vannak, az üveg mögött pedig ott van Zóna anyácskánk, egy karnyújtásnyira,tizedik emeletről olyan, mintha minden a tenyereden lenne. Ha így odapillantasz, éppolyaföld, mint a többi. A nap is úgy süt, mint máshol, s mintha semmi nem változott volna rajtaminden olyan, mint tizenhárom évvel ezelőtt. Ha megboldogult apám látná, semmi különösnem venne észre, legfeljebb megkérdezné: miért nem füstölnek a gyárkémények, csak nincsztrájk?… Kúpokba rakva a sárga kőzet, a kauperek csillognak a napfényben, sínek,




11/131

síneken gőzmozdony pőrekocsikkal… Egyszóval, iparvidék. Csak éppen emberek nincseneSe élők, se holtak. Lám, a garázst is látni: hosszú, szürke épület, a kapuja tárva-nyitvelőtte a betonozott téren teherautók állnak. Tizenhárom éve állnak és kutya bajuk. De nadj' isten, hogy odamerészkedj a két kocsi közzé, ki kell őket kerülni… van ott egy repedéaz aszfalton, talán még nem nőtte be a bogáncs… Százhuszonkét méter – honnan számítvaAha, nyilván az első útjelző cövektől. Úgy bizony, onnan nem lehet több. Mégiscsak haladnaelőre ezek a pápaszemes nagyokosok. Lám, egészen az omlásig kijelölték az utat, milyeügyesen kijelölték! Tessék, ott az a sekély csatorna, ahol Hernyó odaveszett, alig kméterre az ő útjuktól… Pedig Csupacsont megmondta Hernyónak: “Te ostoba, tartsd magatávol az ároktól, különben temetnivaló sem marad belőled…” Mintha a jövőbe látott volna nem is maradt belőle… Mert a Zónával így áll a dolog: ha zsákmánnyal térsz haza – késcsoda, ha élve térsz vissza -, ez már siker, ha golyót ültetett beléd az őr – szerencséd volt,többi pedig a sors akarata…

Kirillre pillantottam, s látom: fél szemmel engem figyel. Az arca is olyan, hogy nyombavisszaszívtam mindent. No, gondolom, istenem, menjenek ezek a… végül is mit árthatnanekem? Kirill megtehette volna, hogy egy szót nem szól, de ő ezt mondta:

– Schuchart laboráns, figyeljen ide. hivatalos, hangsúlyozom, hivatalos forrásbinformációt kaptam arról, hogy a garázs átvizsgálása nagy hasznára lehet a tudománynaJavaslom, hogy kutassuk át a garázst. A prémiumot garantálom. – S mosolyog, akár májusi rózsa.

– Ugyan, miféle hivatalos forrásból? – kérdeztem, s közben én is ostobán mosolygok.– Bizalmas forrásból – mondja. – Magának azonban elmondhatom… – Hirtele

elkomorodott. – Tegyük fel, hogy doktor Douglastól.– Ahá – mondom -, doktor Douglastól. Melyik Douglastól?– Sam Douglastól – felelte szárazon. – Tavaly halt meg.Végigfutott rajtam a hideg. Ez nem hiányzott! Hogy lehet ilyesmiről beszélni, mielőtt

Zónába megy az ember? Akár egy távíróoszlopot is eltörhetsz ezeknek a pápaszemenagyokosoknak a fején, akkor sem fognak semmit megérteni… belenyomtam a csikket hamutartóba s így szóltam:

– Rendben. Hol az a Tender? Sokáig fogunk még várni rá?Egy szó mint száz, többet erről nem beszéltünk. Kirill felhívta a diszpécsert, rendelt eg

“repülő kalocsnit”, én pedig fogtam a térképet s megnéztem. Ügyesen megcsinálták, az máigaz. Fényképészeti úton készült, felülről, erős nagyítással. A garázs kapuja előtt levgépkocsi abroncsán még a mintázat is látszik. Ha mi, stalkerek, keríthetnénk egy ilyetérképet… Mellesleg, ugyan mi hasznát vennénk éjszaka, amikor az orrunkig sem látunk?

Végre Tender is megjelent. Vörös volt és fújtatott. Megbetegedett a lánya, és orvos utászaladgált. Elnézést kért, hogy elkésett. No, mi is szép ajándékkal örvendeztettük meg

jöhet velünk a Zónába. Első pillanatban szegényke még fújtatni is elfelejtett. “Hogyhogy Zónába? – kérdi. – Miért éppen én?” Meghallván azonban, hogy dupla prémiumot ígértek Red Schuchart is megy, összeszedte magát és tovább fújtatott.

Szóval, leereszkedtünk a “budoár”-ba, Kirill megmutatta az engedélyeket szakaszvezetőnek, aki erre kiadta a különleges védőöltözetet. Nos, ez tényleg hasznos holmHa vörösről valami megfelelőbb színre festenék át, bármelyik stalker szemrebbenés nélkötszázat is megadna egy ilyen ruháért. Már régen megfogadtam, hogy előbb-utóbfeltétlenül megfújok egyet. Az első pillanatra nincs rajta semmi különös, olyan, mint egbúvárruha, sisakja is van, elöl nagy ablakkal. Sőt, nem is annyira a búvárok, mint inkább




12/131

szuperszonikus pilóták, vagy még inkább az űrhajósok szkafanderére emlékeztet. Könnykényelmes, sehol nem szorít, s a hőségben sem izzadsz benne. Ilyen öltözékben akár lángoközé is bemehetsz, és semmilyen gáz át nem hatol rajta. Sőt, azt mondják, hogy a golysem fogja. Persze a tűz, a mustárgáz vagy a puskagolyó – mind földi, emberi dolog. Zónában ilyesminek se híre, se hamva, a Zónában nem ezektől kell félni. Különben is, mbeszélek, a különleges öltözékben is úgy hullanak az emberek, mint a legyek. Más kérdéhogy enélkül talán még többen pusztulnának el. A “tüzes pihétől” például ez a védőruhszázszázalékosan megvéd. Vagy az “ördögkáposzta” köpésétől… Rendben. Felhúztuk védőruhát, egy kis zsákból csavarokat szórtam az oldalzsebembe, s az intézeti udvarokeresztül a Zóna bejáratához ballagtunk. Itt már az a szokás, mindenkinek látnia ketessék, ott lépdelnek a tudomány hősei, hogy feláldozzák az életüket az emberiség, a tudáés a szentlélek nevében, ámen. És tényleg – az utolsó, a tizenegyedik emeletig bezárólaminden ablak tele emberekkel, éppen csak hogy kendővel nem integetnek s zenekar neszól.

– Díszlépés! – szóltam oda Tendernek. – Húzd be a pocakod, szép kis csapat! A háláemberiség nem feledkezik meg rólad!

Rám nézett s láttam, nincs kedve tréfálni. Igaza is van, nem tréfadolog ez… Ámbár, aki Zónába megy, két dolog között választhat: vagy sír, vagy tréfálkozik. Én még életembenem sírtam. Kirillre néztem. Derekasan tartja magát, csak az ajka mozog, minthimádkozna.

– Imádkozol? – kérdezem. – Imádkozz – folytatom -, imádkozz csak. Minél beljebb mészZónába, annál közelebb jutsz az éghez…

– Mi?! – kérdezte.– Imádkozz! – kiáltok rá. – A stalkereket soron kívül engedik be a paradicsomba!Kirill hirtelen elmosolyodott, s tenyerével megcsapkodta a hátamat, mintha mondaná: n

félj, velem nem érhet baj, de ha ér is, hát úgyis csak egyszer halunk meg. Mégiscsak muregy fickó, biz' isten.

Leadtuk az engedélyt az utolsó őrmesternek, aki azonban valami különleges oknál fogvezúttal hadnagy volt, ismerem, a papája Rexopolban sírköveket árul, a “repülő kalocsnpedig már itt is volt, ide irányították a fiúk az állomásról, s közvetlenül a bejárathoirányították. Minden itt volt, annak rendje és módja szerint: a mentőautó, a tűzoltók s a mfélelmet nem ismerő mentőosztagunk – egy rakás jóllakatott semmirekellő helikopterreRájuk se tudtam nézni.

Bemásztunk a “kalocsniba”. Kirill az irányítópulthoz állt, és ezt mondta:– No, Red, add ki a parancsot.Különösebb sietség nélkül leengedtem a mellemen a villámzárat. A belső zsebemb

elővettem egy kulacsot, nagyot húztam belőle, visszacsavartam a kupakját s visszadugtam

ruhámba. Enélkül nem megy. Magam sem tudom, hányadszor indulok a Zónába, de enélknem megy. Mindketten engem néznek s várnak.– Nos – kezdem. – Nektek nem javasolom, mert veletek először megyek s nem tudom

hogyan hat rátok az alkohol. A következő a rend. Mindent, amit mondok, azonnal émaradéktalanul teljesítetek. Ha pedig valaki húzza az időt, vagy kérdezősködni kezd, előre elnézését kérem, de azt vágom hozzá, ami a kezem ügyébe kerül. Tehát, ha például nekedTender úr, azt parancsolom: állj kézre és indulás, te abban a szempillantásban kapd fel levegőbe a kövér hátsó feled, s tedd, amit mondtam. Mert ha nem teszed, lehet, hogy többnem látod a beteg lányodat. Világos? Most én gondoskodom róla, hogy viszontlásd.




13/131

– Red, az a f ő, hogy ne felejts el parancsot adni – szuszogja Tender, közben a feje búbjávörös, izzad és alig-alig mozgatja a száját. – Hajlandó vagyok akár a fogaimon is mennnemhogy a kezemen. Nem vagyok kezdő. Már kétszer jártam ott.

– Ezt a két utat most felejtsd el – mondom neki. – Parancsolni pedig fogok, légy nyugodEgyébként, tudod a “kalocsnit” vezetni?

– Tudja – szólalt meg helyette Kirill. – Jól vezet.– Ha jól, akkor jól – hagyom rá. – Akkor isten neki. Sisakrostélyt le! Lassan, az útjelző

mentén előre, a magasság három méter! A huszonhetes cöveknél megállunk.Kirill három méter magasba emelte a “kalocsnit” s lassan előrekormányozta, én ped

feltűnés nélkül elfordítottam a fejem s a bal vállamon keresztül gyöngén hátrafújtamNéztem, a mentőszolgálat félelmet nem ismerő emberei bemásztak helikopterükbe, tűzoltók tisztelettudóan felálltak, a hadnagy az átjáró ajtajában tisztelgett nekünk, fölpedig egy hatalmas, már kifakult plakát lebegett: “Isten hozott, Jövevény urak!” Tender marra készült, hogy visszaint, de olyan pillantást vetettem rá, hogy rögtön kirepült a fejéből ceremóniázás. Majd adok én neked elbúcsúzni!

Repülni kezdtünk.

Jobbra volt az intézet, balra a Pestises-háztömb – mi pedig cövektől cövekig haladtunk aút közepén. Ó, de rég nem járt, nem kocsizott végig senki ezen az úton! Az aszfaltborítáösszevissza repedezett, a repedésekből f ű nőtt, de ez még a mi emberi füvünk. A járdán bkéz felől viszont már fekete tövis nőtt, s a tövisből is látszott, milyen világosan elhatároljmagát a Zóna: a fekete hajtásokat az úttestnél mintha kerítéssel határolták volna el. Higen, mégiscsak belevaló jövevények voltak ezek! Hiszen még a “tüzes pihe” sem jött áegyetlenegy sem jött át a Zóna felénk eső oldalára soha, bár úgy látszik, hogy szabadoviszi a szél…

A házak a Pestises-háztömbben málladozó vakolatúak, halottak, de az ablaküvegek szintmindenütt épek, csak éppen piszkosak s ezért mintha vakok lennének. Hanem éjszakaamikor elkúszol mellettük, nagyon jól látni, ahogy belülről világítanak, kékes színlángnyelvekkel, mint amikor szesz ég: “lidérckocsonya” lobog a pincékben. Különben háztömb olyan, akár a többi, a házak, mint másutt, természetesen tatarozásra szorulnak, dnincs bennük semmi különös, csak éppen embereket nem látni. Itt, ebben a téglából épüházban lakott az irodalomtanárom, Vessző volt a gúnyneve. Halálosan unalmas éborzasztóan peches alak volt, a második felesége közvetlenül a Látogatás előtt hagyta el, lányának hályog volt a szemén, emlékszem, csúfoltuk, amíg sírva nem fakadt. Amikor kitöa pánik, a többiekkel együtt, egy szál fehérneműben egészen a hídig futott innen – hakilométert egy szuszra. Azután sokáig betegeskedett pestisben, a bőre lehámlott, a körmkihulltak. Majdnem mindenki megkapta a pestist, aki ebben a háztömbben lakott, ezért nevezik Pestises-háztömbnek. A másik három háztömbben az emberek megvakultak. Moígy hívják ezeket a háztömböket; Első Vak-tömb, Második Vak-tömb… Az emberek ne

vakultak meg teljesen, csak farkasvakságban szenvednek. Egyébként azt mesélik, hogy nevalamiféle felvillanástól vakultak meg, bár volt az is, hanem az erős dörejtől. Olyaiszonyatos volt az a dörej, hogy nyomban megvakultak. Az orvosok azt mondták nekikugyan, ez lehetetlen, próbáljanak jobban emlékezni. De ők kitartottak a maguké melletiszonyatos dörrenés volt, belevakultak. Ráadásul senki nem hallotta azt a dörejt…

Csöndben és nyugodtan siklottunk az utca végéig, a kanyarig. Kirill rám pillantotbefordulunk? Intettem neki: lassan. “Kalocsnink” elfordult s lassan lebegett az emberi föutolsó méterei felett. A járda közeledett, egyre közelebb jutott, lám, a “kalocsni” árnyék




14/131

már ráesett a fekete tövisbokrokra… Vége. Itt a Zóna. Nyomban furcsa borzongás futovégig rajtam. Mindig elfog ez a borzongás, de a mai napig sem tudom, vajon a Zóna teszi-vagy a stalker-idegek pajkoskodnak? Minden alkalommal elhatározom, hogy ha visszatéremegkérdem, vajon másokkal is előfordul-e ugyanez – de mindig megfeledkezem róla.

Na, jól van, lassan lebegünk az egykori veteményeskertek felett, a hajtómű egyenletese

nyugodtan búg a lábam alatt – miért is nyugtalankodna, hiszen neki nem eshet baja. S ekkoaz én Tenderem nem bírta tovább. Alig jutottunk az első jelzőcövekig, fecsegni kezdett. Poúgy, ahogy rendszerint az újoncok fecsegnek a Zónában: a fogai össze-összekoccannak, szívverése majd eláll, alig van magánál, szégyelli is magát, de képtelen hallgatni. Olyan eszerintem, mint a nátha, nem függ az embertől: dől, csak dől belőle a szó. S mi mindenrnem fecsegnek! Hol a vidékben gyönyörködnek, hol az ügyhöz egyáltalán nem tartozdolgokról locsognak – ez történt most Tenderrel is: mesélni kezdett az új öltönyéről, éképtelen volt abbahagyni. Hogy mennyit fizetett érte, milyen vékony gyapjúszövet, hogyacserélte ki rajta a szabó a gombokat…

– Hallgass – vetem oda neki.Bánatosan rám pillantott, cuppantott – s ismét belekezdett: mennyi selyem kellett

béléshez. Alattunk pedig már agyagos pusztaság terült el, régebben itt volt a városzeméttelep, s érzem – szellő fújdogál. Pedig az előbb szélnek még nyoma sem volt, egyszer csak fújni kezdett, porfelhőcskék kergetőznek, s mintha valami zajt is hallanék.

– Hallgass, vagy kapsz egyet! – sziszegek Tenderre.Nem, képtelen abbahagyni. Most a lószőr válltömésről kezd értekezni. No, akkor má

megbocsáss.– Állj, utasítom Kirillt.Nyomban fékez. Kitűnő reflexei vannak, remek fickó. Vállon ragadom Tendert, magam fe

fordítom, és a tenyerem élével nagy lendülettel a sisakja üvegablakára vágok. szerencsétlen fickó orra a plexihez vágódik, lehunyja a szemét s elhallgat. Alighogelhallgatott, rögtön hallom: tr-r-r… tr-r-r… tr-r-r… Kirill összeszorított fogakkal néz rámIntek neki – állj, kérlek, állj meg, az isten szerelmére, ne moccanj. Hiszen ő is hallja ezt recsegést, s minden újoncot, őt is rögtön arra ösztönzi, hogy cselekedjék, csináljon valamit.

– Hátramenet?Kétségbeesetten rázom a fejem, és öklömet a sisakja elé emelem: egy kukkot se, kérlek

Ebben a pillanatban egyszerre minden kiment a fejemből. Egy halom régi szeméüvegszilánk és rongy fölött valami rebegés, remegés kezdődött, ahogy a forró levegő vibrdélen a bádogtető fölött, a rebegés átjutott a kis halmon s elindult, jött, jött szembe velünközvetlenül az oszlop mellett, egy kicsit megállt az út felett, vagy fél másodpercig ott állt vagy talán csak nekem rémlett így? – s továbbvonult a mező felé, a korhadó kerítések möga rozsdatemetőhöz.

Nézze meg az ember, jól kisütötték, hol jelöljék ki az utat: a mélyedésben! Szép kis alavagyok – hol volt a szemem, amikor a térképükért lelkesedtem?!– Gyerünk, lassan előre – szólok oda Kirillnek.– Ez meg mi volt?– Honnét tudnám?… Volt, nincs, hála istennek. S kérlek, fogd be a szád. Most ne

számítasz embernek, világos? Most egy gép vagy, és én irányítalak.Ekkor észbe kaptam, tessék, engem is kezd megfertőzni a bőbeszédűség.– Elég – zártam le a dolgot. – Egy szót se többet.




15/131

A szél mintha lanyhult volna, s közben semmi gyanús nem hallatszik, csak a motor zúnyugodtan, álmosan. Körös-körül süt a nap, meleg van… a garázs felett remeg a levegőhőségtől. Mintha minden rendben menne, az útjelző cövekek egymás után úsznak alattunk. Tender hallgat. Kirill is hallgat – edződnek az újoncok. Semmi vész, fiúk, a Zónábais kapsz levegőt, ha helyén van az eszed… Tessék, itt a huszonhetes cövek – vasrúd, rajtpiros korong a 27-es számmal. Kirill rám nézett, biccentettem, s a “kalocsni” megállt.

Vége a sétakocsizásnak, most jön a meló. Most a legfontosabb a nyugalom. Nincs miésietnünk, szél nem fúj, a látási viszonyok jók, minden úgy tárul elénk, mintha a tenyerünkölenne. Tessék, ott az árok, ahol Hernyó odaveszett – tarka fény villan onnan -, lehet hogy aő göncei. Szemét alak volt, isten nyugosztalja, kapzsi, ostoba, mocskos, a Keselyűvel csailyenek barátkoznak. Keselyű Barbridge egy kilométerről felismeri a fajtáját és csontlerágja róla a húst… Mellesleg, a Zóna nem kérdezi, szemét alak vagy-e, vagy derék fickóköszönet jár neked is, Hernyó: bár ostoba voltál, s még a valódi nevedre sem emlékszsenki, az okosoknak mégis te mutattad meg, hová nem szabad lépni… Úgy ám. Persze alenne a legjobb, ha most eljutnánk az aszfaltig. Az aszfalt sima, mindent jobban látni rajta,repedés is ismerős. Csak ezek a kis halmok nem tetszenek. Ha egyenest az aszfalt fevesszük utunkat, éppen közöttük kell elhaladnunk. Nézd csak, állnak, mintha kuncognának,várnak. Nem, nem megyek át köztetek. Ez a stalkerek második parancsolata: jobbra vagbalra, de százlépésnyi tiszta levegő mindig. Ezen a bal oldali kis dombon viszont át lehetnugratni… Igaz, nem tudom, mi van mögötte. A térképen mintha semmi nem lenne, de hát hisz a térképnek?

– Ide figyelj, Red – suttogja Kirill. – Átugrunk felette, jó? Húsz métert fel a magasbrögtön vissza, és máris a garázsnál leszünk, na?

– Hallgass, ostoba – feleltem. – Ne zavarj, hallgass.Még hogy a magasba! És mi lesz, ha ott, húsz méter magasan vág belénk? A csontjainka

sem szedik össze. Vagy egyszer csak megjelenik egy “szúnyogpilis” – nemhogy csontjainkat, de egyetlen porcikánkat se lelik meg. Nézd csak nincs türelme: gyerün

ugrassunk át… Különben, hogy miképp jutunk el a kis dombig, világos, ott majd megállunkmeglátjuk. Zsebre dugtam a kezem, kirántottam egy marék csavart. A tenyeremen tartvKirill orra elé dugtam őket.

– Emlékszel Jancsira és Juliskára? Tanultátok az iskolában? Nos, akkor most minden ponfordítva lesz. Nézd! – elhajítottam az első csavart. Nem hajítottam messzire, pont annyiramennyire kellett. Úgy tíz méterre. A csavar rendben földet ért. – Láttad?

– No és? – kérdi.– Semmi no és, azt kérdem, láttad-e?– Láttam.– Most pedig lassan vezesd a “kalocsnit” ehhez a csavarhoz s tőle két lépésre állj meg

Világos?– Világos? Gravikoncentráció után kutatsz?– Azt kutatom, amit kell. Várj, eldobok még egyet. Nézd, hová esik, s onnan többé le n

vedd a tekinteted.Elhajítottam még egy csavart. Magától értetődik, hogy ez is rendben földet ért, s az els

mellé esett.– Gyerünk – mondom.




16/131

Elindította a “kalocsnit”. Nyugodt és derűs lett az arca: nyilván megértette a dolgot. Ezea pápaszemesek mind ilyenek. A legfontosabb, hogy neve legyen a gyereknek. Amíg nemtalálták ki – rossz rájuk nézni. Hanem amint kitalálták – mondjuk a gravikoncentrációt egyszerre világos lesz számukra minden s rögtön könnyebb lesz az életük.

Túljutottunk az első csavaron, majd a másodikon, harmadikon. Tender sóhajtozi

toporog, idegességében ásít és nyüszít, akár egy kiskutya – kínlódik szegényke. Semmi baez hasznára lesz. Ma lead vagy öt kilót, jobb ez minden diétánál… Elhajítottam a negyedcsavart. Valahogy nem a szokott módon ért földet. Nem tudnám megmagyarázni, miről voszó, de éreztem, hogy nem a szokott módon, s rögtön megragadtam Kirill karját.

– Állj – mondom. – Egy centit se…Elővettem az ötödik csavart s magasabbra és messzebbre hajítottam. Lám, hát itt van

“szúnyogpilis”! A csavar felfelé a szokásos módon repült, úgy látszott, lefelé is rendbezuhan, azonban félúton mintha valami oldalt taszított volna, úgy, hogy bevágódott aagyagba s eltűnt a szemünk elől.

– Láttad? – kérdeztem suttogva.– Eddig csak filmfelvételen – felelte, s egész testével előredőlt, majd kizuhant

“kalocsniból”. – Dobj még egyet, jó?Komikus és szomorú. Még egyet! Azt hiszi, annyi elég lesz. Eh, te tudomány!… Jól van

elhajigáltam még nyolc csavart, amíg a “pilist” körülhatároltuk. Az igazat megvallva, hét elég lett volna, egyet azonban szántszándékkal a kellős közepébe vágtam, hadgyönyörködjék a gravikoncentrációjában. Belezuhant a csavar az agyagba, mintha nem csavar, hanem ötmázsás súlyzó puffant volna le. Becsapódott, és csak egy lyuk marautána. Kirill krákogott a gyönyörűségtől.

– No, rendben – zártam le a dolgot. – Kiszórakoztuk magunkat, elég volt. Ide nézzvégigdobálom az átjárót, le ne vedd a szemed róla.

Egyszóval kikerültük a “szúnyogpilist”, s felkapaszkodtunk egy kis dombra. Ez a kdomb… Eddig észre se vettem Igen… Nos, lebegünk a domb felett, az aszfalt egkőhajításnyira, legfeljebb húsz lépésre van tőlünk. A hely a lehető legtisztább – mindefűszál, minden repedés jól látható. Gondolhatnád: no és? Hajigáld csak a csavarokat, émenj.

Képtelen vagyok elhajítani a soron következő csavart.Magam sem tudom, mi van velem, de sehogy sem tudom rászánni magam, hog

eldobjam.– Mi van veled? – kérdi Kirill. – Miért állunk?– Várj csak – mondom. – Hallgass, az isten szerelmére.Most, gondolom, elhajítok egy csavart s nyugodtan átjutunk, mint kés a vajon, egy f űsz

sem rezzen, fél perc, s már ott is az aszfalt. S egyszerre elöntött a veríték! A szemem

elöntötte, s tudom már, hogy oda nem hajítok csavart. Balra, akár kettőt is. Pedig az út arhosszabb, a kövek ott nem túl rokonszenvesek, oda mégis merek csavart hajítani, egyeneselőre azonban semmi pénzért sem. S elhajítottam a csavart balra. Kirill egy szót sem szólelkanyarodott a “kalocsnival”, a csavarhoz kormányozta, s ekkor nézett csak rám. A képembizonyára nem lehetett túl vidám, mert tüstént elkapta a tekintetét.

– Semmi baj – nyugtatgattam. – A kerülő út ezúttal rövidebb. – S az aszfaltra hajítottaaz utolsó csavart.




17/131

Ezután már könnyedén ment a dolog. Megtaláltam a repedésemet, kiderült, hogy tiszta kis édes, gaz nem nőtte be, a színe sem változott, s csendesen örvendeztem. A repedémindenféle jelzőcöveknél simábban vezetett el a garázsig.

Megparancsoltam Kirillnek, hogy ereszkedjen le másfél méterre, lehasaltam s bebámultaa nyitott kapun. A nap miatt először nem láttam semmit, koromfekete volt minden. Aztán

szemem hozzászokott a sötétséghez, s látom, hogy a garázsban külsőre semmi neváltozott azóta. A dömper, amely a gödörben állt, most is ott árválkodik, épségben, minazelőtt – nyilván mert csak kevés gyűlt össze a gödörben a “lidérckocsonyából”, és egcsepp sem csordult ki belőle. Csak egy dolog nem tetszett: a garázs legmélyén, ahol benzineskannák álltak, valami ezüstösen csillog. A múltkor ez még nem volt. Na jól van, hcsillog, hát hadd csillogjon, ezért most nem fogok visszafordulni. Hiszen nem nagyon csillocsak egy icipicit, csak egy pirinyót, s olyan nyugodtan, szinte kedvesen. Felemelkedtem körbepillantottam. A teherautók valóban úgy álltak, mintha újak lennének. Azóta hogutoljára jártam itt, szerintem még újabbnak látszanak, hanem a tartálykocsi teljeseberozsdásodott, nemsokára darabjaira hullik. Lám, itt hever a gépkocsiabroncs is, ami rajtvan a térképükön…

Nem tetszik nekem ez az autógumi. Olyan különös árnyékot vet. A nap a hátunkba süt, aárnyéka mégis felénk nyújtózik. No de sebaj, messze van tőlünk. Mellesleg semmi véslehet dolgozni. Mégis, vajon mi csillog ott? Vagy csak a szemem káprázik? Ha mosrágyújthatnék, csöndben leülhetnék s elgondolkozhatnék, miért ez az ezüstös csillogás kannák felett, s a közelükben miért nem csillog semmi… s miért ilyen a köpeny árnyékaBarbridge, a Keselyű mesélt valamit az árnyékokról, vad dolgok, de nem veszélyesek… Aárnyékkal itt sok minden előfordulhat. Hanem mégis, mi az, ami ott csillog? No, pont olyanakár a pókháló az erdőben a fákon. Ugyan, miféle pók szőhette ezt ott. Ó, hiszen méegyszer sem láttam bogarakat vagy pókokat a Zónában. S az a legrosszabb, hogy az é

“leydeni korongom” alig két lépésre hever a kannáktól. Bár elvittem volna a múltkor, monem lenne semmi gondom. De túlságosan is nehéz, teli van, felemelni ugyan felemeltem, da hátamon cipelni, ráadásul éjszaka, mi több, négykézláb… Aki még soha életében ne

cipelte ezeket a “korongokat”, próbálja csak meg, olyan, mintha egy kád vizet vinne, kánélkül. No, megyünk? Menni kell. Most kéne egy korty ital… Tenderhez fordultam s ígszóltam:

– Mi most Kirill-lel bemegyünk a garázsba. Te itt maradsz sof őrnek. Utasításom nélkül nnyúlj a kormányhoz, bármi is történjen. Még ha a föld gyullad ki a talpad alatt, akkor se. Hbegazolsz, a túlvilágon is rád találok.

Komolyan bólintott – nyugodj meg, nem ijedek be. Az orra akár egy szilva, jól odasóztaneki… No, szép csöndben a földre eresztettem a biztonsági kötélhágcsót, még egyszer aezüstös ragyogásra pillantottam, intettem Kirillnek, s mászni kezdtem lefelé. Az aszfaltomegálltam s vártam, amíg leereszkedik a másik hágcsón.

– Ne siess – mondtam. – Ne siess. ne verd fel a port.Ott álltunk az aszfalton, a légpárnás “kalocsni” mellettünk himbálódzik, a hágcs

tekergőzik a lábunk alatt. Tender kidugta a fejét a korlát fölött, néz, s a szemébekétségbeesés ül. Indulni kell. Odaszólok Kirillhez:

– Gyere utánam, a nyomomba lépj, két lépés távolból, figyeld a hátam és el nbámészkodj.

Elindultam. A küszöbön megtorpantam, körülnéztem. Mégis, mennyivel könnyebb nappdolgozni, mint éjszaka. Ma egy hete éppen ezen a küszöbön hasaltam. Sötét volt, akár eg




18/131

tintatartóban, a gödörből a “lidérckocsonya” öltögette kék szeszláng-nyelveit, de ami legbosszantóbb, semmit nem világított meg, sőt, még mintha sötétebb is lenne ezektől lidércfényektől. Hanem most! A szemem hozzászokott a félhomályhoz, minden olyan, minthitt lenne a tenyeremen, még a legsötétebb sarokban is látni a port. Valóban, csillog ovalami, a kannáktól a mennyezetig ezüstös szálak húzódnak – a megtévesztésig hasonlít egpókhálóra. Kirillt magam mellé kellene állítanom, megvárnom, amíg a szeme hozzászokik félhomályhoz, megmutatni neki a pókhálót, rámutatni egyenesen. De hát megszoktam, hogegyedül dolgozzam, s ezért történt, hogy Kirill eszembe sem jutott.

Beléptem – egyenest a kannákhoz. A “korongpár” fölött guggoltam, úgy láttam, netapad hozzá pókháló. Megragadtam az egyik végét, s így szóltam Kirillhez:

– No, fogd meg, de el ne ejtsd, nehéz…Ránéztem és a lélegzetem is elakadt: egy mukkot sem tudtam kinyögni. Kiálta

szeretnék: állj, könyörgök, ne mozdulj! – de képtelen vagyok rá. Bizonyára időm sem levolna, olyan gyorsan történt minden. Kirill átlépett a “korongokon” háttal a kannák felé, éhozzáért az ezüstösen ragyogó pókhálóhoz. Behunytam a szemem. Minden megdermedbennem, semmit nem hallok – csak azt, ahogy a közönséges pókháló szakad szét, csa

természetesen kissé hangosabban. Állok lehunyt szemmel, nem érzem se kezem, se lábamKirill pedig megszólal:– Na, mi van? – kérdezi. – Visszük?– Visszük – felelem.Felemeltük a “korongpárt” s oldalvást lépkedve a kijárathoz vittük. Jó nehéz az átkozot

még ketten is alig bírtuk el. Kiléptünk a napra, megálltunk a “kalocsninál”. Tender mnyújtogatja felénk a mancsát.

– No – biztat Kirill. – Egy, kettő…– Nem – állítom meg -, nyugi. Először tegyük le.Letettük.

– Fordulj meg – szólok rá -, háttal.Szó nélkül megfordult. Nézem, a hátán semmi nincs. Megvizsgálom jobbról, megvizsgálo

balról – nincs semmi. Ekkor megfordulok, s a kannákat nézem. Ott sincs semmi.– Ide figyelj – fordulok Kirillhez, közben egyre a kannákat nézem. – Láttad a pókhálót?– Miféle pókhálót? Hol?– Jól van – hagyom rá. – Szerencsés csillagzat alatt születtünk. – Magamban azonban az

mondom: “Mellesleg ezt most még nem lehet tudni!” – Gyerünk – szólok rá -, fogd.Betettük a “korongokat” a “kalocsniba”, a fenekére állítottuk, hogy ne guruljon el. Ott áll

jómadár, újonnan, tisztán, a nap csillog a két rézkorongon, s köztük homályosaszivárványosan ragyog a kékes folyadék. Most látni csak, hogy ez nem “leydeni korong

hanem egy edény, olyan, mint egy kék szörppel teli üveg. Kigyönyörködtük magunkbenne, felkapaszkodtunk a “kalocsniba”, s szó nélkül visszaindultunk.Kész gyönyörűség együtt lenni ezekkel a tudósokkal! Először is nappal dolgozna

Másodszor: csak befelé, a Zónába nehéz az útjuk, kifelé a “kalocsni” magától halad: van egszerkezete, iránymemória vagy mi, amely pontosan azon az útvonalon vezeti visszaamelyen jött. Úszunk vissza, az összes manővert megismételjük, megállunk, egy darablebegünk s megyünk tovább, végig az összes csavarom felett, akár össze is szedhettük volnőket s vissza a zsákba.




19/131

Az újoncaim, magától értetődik, rögtön felélénkültek. Összevissza forgatták a fejükefélelmük szinte teljesen elszállt, csak a kíváncsiság és az öröm maradt meg bennük, hogminden szerencsésen végződött. Fecsegni kezdtek. Tender hadonászott és nagy hangokijelentette, hogy most nyomban, ebéd után tüstént jön vissza a Zónába – kijelöli az utat garázshoz, Kirill pedig megragadta a kabátujjam, s a gravikoncentcációt kezdte magyaráznvagyishogy a “szúnyogpilist”. Én persze, nem azonnal, de alaposan a helyükre tettem őkeNyugodt képpel elmeséltem, hány ostoba alak vesztett rajta örömében a visszaúton. Hallgassatok – mondom -, s jól nézzetek körül, mert különben úgy jártok, mint LindoJancsi. – Ez hatott. Még azt sem kérdezték, mi történt Lindon Jancsival. Lebegünk csöndben, én pedig arra gondolok: hogyan csavarom le a kulacs tetejét. Elképzelem, hogyanyelem le az első korty italt, a szemem előtt viszont még egyre ott ragyog a pókháló.

Egyszóval, kijutottunk a Zónából, a “kalocsnival” behajtottak minket a “tetűirtóbatudományos nevén a fertőtlenítő hangárba. Három forró vízben és három lúgos oldatbamostak bennünket, majd besugároztak valami rondasággal, beszórtak valamivel, majd ismmostak, aztán megszárítottak, s ezt mondták: “Kész, haverok, most már mehettek.” TendeKirill-lel elcibálta a “korongokat”. Összefutottak az emberek bámészkodni – egy gombostnem lehetett volna leejteni, de ami jellemző: mind csak bámult, gratulált, de egyetlemerész jelentkező sem akadt, aki vállalkozott volna rá, hogy segítsen a fáradt embereknecipelni. Jól van, ez már nem rám tartozik. Rám már semmi sem tartozik.

Lehúztam magamról a védőruhát, egyenest a padlóra hajítottam – majd felszedik -, beléptem a zuhanyozóba. Bezárkóztam a fülkébe, előhúztam a zsebemből a kulacsolecsavartam a kupakját s rátapadtam, akár a pióca. Ülök a lócán, a lábam akár a rongy, fejem üres, a szívem is üres, s vedelem a tömény szeszt, akár a vizet. Élek. Eleresztett Zóna. Eleresztett a gazember… A szemét. Elevenen. Ezt egy újonc nem értheti. Ezt stalkereken kívül senki nem értheti. Könnyek csorognak az arcomon – a tömény szesztővagy magam sem tudom, mitől. Az utolsó csöppig kiürítettem a kulacsot, alaposan eláztama kulacs azonban tökéletesen száraz. Természetesen még egy korty hiányzott – az utolsóNem baj, ezt még pótolhatom. Élek. Rágyújtottam és ültem. Érzem – kezdek magamho

térni. Eszembe jutott a prémium. Ezt nálunk az intézetben nagyon tisztességesen intéziAkár most, rögtön mehetsz s átveheted a borítékodat. De az is lehet, hogy egyeneseidehozzák a zuhanyozóba.

Lassan vetkőzni kezdtem. Levettem az órámat s néztem, istenem, több mint öt órávoltunk a Zónában! Öt óra. Rémülten összerázkódtam. Istenem, a Zónában nem létezik idÖt óra… Ha jobban megnézzük, ugyan mi az öt óra egy stalkernek? Vicc. Kész vicc. Tizenkéórát nem akarsz? Vagy negyvennyolcat, amikor éjszaka nem tudod elvégezni a munkát, egész nap a Zónában hasalsz, orrod a földbe fúrod, már nem is imádkozol, hanefélrebeszélsz, s magad sem tudod, élő vagy-e vagy holt… a második éjjelre befejezed munkát, odalopózol a szajréval a kordonhoz, de ott vannak a géppisztolyos őrök, a rohadtagyűlölnek; ha letartóztatnak, ez semmi élvezetet nem okoz nekik, halálosan félnek tőle

félnek, mert megfertőzheted őket, ki akarnak nyírni, s minden adu az ő kezükben van eredj s bizonyítsd be, hogy törvénytelenül végeztek veled… Tehát ismét belefúrhatod képed a földbe, imádkozhatsz hajnalig, majd ismét sötétedésig, a szajré pedig ott fekszmelletted, s még csak azt sem tudod, hogy békésen hever melletted, vagy szép csendbemeggyilkol. Vagy mint Csupacsont Izsák – eltévedt s hajnalban két árok között rekedt, s

jobbra, se balra. Két órán át lőtték, képtelenek voltak eltalálni. Két óráig halottnak tettettmagát. Hála istennek, végül elhitték s elmentek. Találkoztam utána vele – nem ismertem rnem volt emberformája…




20/131

Letöröltem könnyeimet s kinyitottam a csapot. Sokáig szappanoztam magam. Előszforró vízzel mosdottam, majd hideggel, aztán ismét forróval. Nagy darab szappanelhasználtam. Majd meguntam az egészet. Elzártam a zuhanyt és hallom: dörömbölnek aajtón, Kirill vidáman ezt kiabálja:

– Hé, stalker, bújj elő! Pénzszagot érzek!

A pénz – remek dolog. Kinyitottam az ajtót, ott áll Kirill egy szál gatyában, vidámasemmi melankólia, s egy borítékot nyújt felém.– Fogd – mondja -, a hálás emberiségtől.– Köpök a te emberiségedre. Mennyi?– Tekintettel a kivételes alkalomra s hősies viselkedésedre a veszélyes körülménye

között – a fizetésed duplája!Igen, így már ki lehet bírni. Ha minden “korongpárért” dupla fizetést adnának, Erneste

már régen elküldtem volna valahová, melegebb égtájakra.– Na, meg vagy elégedve? – kérdezi Kirill, s közben ragyog, fülig szalad a szája.– Megjárja – feleltem. – És te?

Egy szót sem szólt. Nyakon ragadott, izzadt melléhez húzott, jól megszorongatott, majellökött, s eltűnt a szomszédos zuhanyozófülkében.

– Hé! – kiáltottam utána. – Mi van a te Tendereddel, a fáradalmait piheni ki?– Ugyan! Tendert körbevették a tudósítók, ha látnád, hogy fontoskodik… Nyilvánval

hogy egyedül ő kompetens a kérdésben…– Tessék – kérdem -, egyedül micsoda?– Kompetens.– Rendben, sir. Legközelebb hozok egy értelmező szótárt, sir. – S ekkor mintha áramüté

ért volna. – Kirill, várj csak – állítottam meg. – No-no, gyere csak ide.– De hiszen már meztelen vagyok.

– Gyere ki nyugodtan, nem vagyok én nő.No, erre kijött. Vállon ragadtam s háttal magam elé fordítottam. Nem. Csak úgy rémlett.

háta tiszta. Az izzadtságpatakok csillogtak rajta.Jól hátba vágtam, beugrottam a zuhanyozókabinba és bezárkóztam. Az idegeim, az ördö

vinné el. Akkor úgy rémlett, most is úgy rémlik… A pokolba az egésszel! Ma berúgok, akáegy csacsi. Milyen remek lenne, ha megkopasztanám Richardot! Meg kéne kopasztani nyavalyást. Fantasztikus, hogy játszik az a disznó. Nincs lapjárás, amellyel elkaphatnád. Mcsalni is próbáltam, az asztal alatt cserélgettem a lapokat, keresztet is karcoltam rájuk…

– Kirill! – kiabálok oda neki. – Eljössz ma a “Borzsch”-ba?– Nem, “Borzsch”, hanem “Borscs”, hányszor mondtam már…

– Ugyan! Az van kiírva, hogy “Borzsch”. Ne akard ránk erőltetni a szabályaidat. Jössz vagnem? Meg kéne kopasztani Richardot…– Ó, nem is tudom, Red. Amilyen együgyű lélek vagy, fogalmad sincs, miféle dolg

cipeltünk ide…– Neked talán van?– Nekem sincs. Ez igaz. Most azonban, először is, már világos, mi célt szolgálnak ezek

“korongok”, másodszor, van egy ötletem… Ha igazolni tudom, cikket írok róla s szemé




21/131

szerint neked ajánlom: Redrick Schuchartnak, az érdemes stalkernek, megbecsülésem éhálám jeléül.

– No, ezért legalább két évet rám húznának – jegyeztem meg.– Viszont bekerülsz a tudományba. S ezt a micsodát is úgy fogják nevezni, “Shchuchar

tartály”. Jól hangzik, mi?

Amíg így fecsegtünk, felöltöztem. A kulacsot egyenest a zsebembe dugtammegszámláltam a bankókat s mentem a dolgomra.

– Légy boldog, te bonyolult lélek…Nem válaszolt, a víz erősen zubogott.Látom, hogy a folyosón ott van Tender úr személyesen, kipirult és felfuvalkodott, akár eg

pulyka. Körülötte nagy tömeg – munkatársak, tudósítók és még néhány f őnök is ott szoron(nemrég fejezték be az ebédet, a fogukat piszkálják), Tender pedig, talán maga sem tudjhogy mit fecseg: “Igen, a rendelkezésünkre álló technika majdnem százszázalékosagarantálja a sikert és a biztonságot…” Ekkor azonban megpillantott engem s egy kissmegszeppent – mosolyog, int felém. Na, gondolom, most kell lelépni. De már elkéstemHallom a lábdobogást a hátam mögött.

– Schuchart úr! Schuchart úr! Csak két szót a garázsról!– Nincs mit hozzátennem – vágom el a kérdést, s igyekszem a tarkóm fordítani az objekt

felé. – Az egyik garázs olyan, mint a másik…– Köszönöm. Mi a véleménye a légpárnás járműről?– Remek – felelem, s közben az árnyékszék felé veszem az irányt.– Mi a véleménye a Látogatás céljáról?– Forduljon a tudósokhoz – adom meg a választ. S uzsgyi, be az ajtó mögé.Hallom, hogy toporognak. Erre kiszólok az ajtón át.– Nyomatékosan ajánlom, tudakolják meg Tender úrtól, miért olyan az orra, akár a cékla

Szerénységből hallgat, pedig ehhez f űződik a legizgalmasabb kalandunk.Hogy rohantak a folyosón! Istenemre, akár a lovak. Vártam egy percig – csend. Kidugta

a fejem – senki. Fütyörészve indultam a dolgom után. Leereszkedtem a kapuhomegmutattam a balfácánnak az igazolványt, és ő tisztelgett nekem. Ez jár a nap hősének.

– Pihenj őrmester – nyugtatom meg. – Őrmester, meg vagyok magával elégedve.Elvigyorodott, mintha az isten tudja, miféle nagy dicséretet mondtam volna neki.– No, Róka, remek fickó vagy – jelentette ki. – Büszke vagyok rá, hogy ismerlek.– Mi az – kérdem -, lesz miről mesélned otthon, Svédországban a lányoknak?– Még kérded? – vágja rá.Mégiscsak rendes alak. Az igazat megvallva, nem kedvelem az ilyen nagydara

pirospozsgás ürgéket. A csajok majd eszüket vesztik tőlük, de miért, kérdem én? Hiszen nea termet a legfontosabb… Lépdelek az utcán, s közben egyre azon jár az eszem, mi ennek titka. A nap süt, körös-körül egyetlen lélek sincs.

Elhaladtam a gépkocsi-parkírozó mellett, ahol a kordon is húzódik. Ott áll az őrség kgépkocsija, teleaggatva mindennel; széles, sárgára mázolt járművek, fényszórókkagépfegyverekkel vannak felszerelve. Acsarkodnak a piszkok, hát persze, a kéksisakosok aegész utcát elzárták, nem jutsz át. Csak lépdelek, lesütöm a szemem, jobb, ha most nenézek rájuk, nappal jobb rájuk sem nézni; van két-három alak, félek, nehogy rájuk ismerje




22/131

nagy botrány lenne, ha felismerném őket. Istenemre, szerencséjük volt, hogy Kirill elcsalt aintézetbe, akkoriban kerestem a piszkokat, elintéztem volna őket, a szemem sem rebbevolna…

A vállam előretolva áttülekedtem a kordonon. Már majdnem átjutottam, s egyszer csahallom: “Hé, stalker!” Na, ez nem nekem szól, megyek tovább, előveszek egy cigit. Hátulr

valaki utolér, elkapja a kabátom ujját. Lerázom a kezét s félig felé fordulva, udvariasamegkérdezem:– Mi az ördögnek akaszkodsz belém, mister?– Megállj, stalker – mondja. – Két kérdésem lenne.Rápillantottam, Kvoderblad százados volt. Régi ismerősöm. Egészen összeaszalódot

olyan sárga lett.– Á – mondom -, erőt, egészséget, százados. Hogy van a mája?– Stalker, ne járasd a szád – feleli dühösen, s majd felnyársal a tekintete. – Inkább a

mondd meg, miért nem állasz meg azonnal, ha szólítalak?S máris rögtön ott van mögötte két kéksisakos – tenyerük a pisztolytáskán, szemüke

nem látni, csak az állkapcsuk mozog a sisak alatt. Ugyan, honnét veszik ezeket az alakokatTalán fajtanemesítésre küldték őket? Nappal egyébként különösebben nem félek az őröktőde most a piszkok akár meg is motozhatnak, amire az adott pillanatban semmi szükségem.

– Nekem szólt, százados? – kérdezem. – Hiszen maga egy stalker után kiabált.– Mi az, talán már nem vagy stalker?– Miután jósága következtében leültem a magamét, felhagytam vele – feleltem.

Megtévedtem. Köszönet önnek, százados, segített, hogy kinyíljon a szemem. Ha ön nem levolna…

– Mit csinálsz a Zóna körzetében?– Hogy mit? Ott dolgozom. Már két esztendeje.

S hogy befejezzem ezt a kellemetlen beszélgetést, előhúzom az igazolványomat émegmutatom Kvoderblad századosnak. Elvette a kis könyvecskét, végiglapozta az összeoldalt, s minden pecsétet külön végigszaglászott, épp hogy meg nem nyalta. Aztávisszaadta a kis könyvet; elégedett volt, a szeme ragyog, sőt még ki is pirult.

– Elnézést, Schuchart – mondja. – Ezt nem vártam. Tehát nem vesztek kárba tanácsaim. Nos, ez remek. Akár hiszed, akár nem, én már akkor feltételeztem, hogy lesbelőled valaki. Nem feltételeztem, hogy egy ilyen derék legény…

És csak fecsegett, és fecsegett. No, gondolom, még csak ez kellett nekem, sikerükigyógyítanom még egy melankóliára hajlamos alakot. Közben azért hallgatom, zavartalesütöm a szemem, bólogatok, széttárom a karom, sőt, emlékszem, a cipőm orrávszégyenlősen kapirgáltam a betont. A százados mögött a gorillák egy darabig hallgatta

aztán nyilván megunták a dolgot, mert látom, odább csörtettek, arra, ahol vidámabb. százados pedig, nézze meg az ember, a távlatokról papol: a tudás, úgymond, világosság, tudatlanság – áthatolhatatlan sötétség, az úristen, úgymond, a becsületes munkát szereti éértékeli… egyszóval, dől belőle az az émelygős szöveg, amellyel a lelkész a börtönbevasárnaponként mérgezett bennünket. Én viszont inni szerettem volna – már alig bírtamSemmi vész, Red, gondolom, haver, te ezt is kibírod. Red, ha kell, hát tűrj! Képtelen sokáebben a tempóban folytatni, lám, már liheg… Ekkor azonban, szerencsémre, az egyik őrkoc

jelezni kezdett. Kvoderblad százados hátrapillantott, bosszúsan krákogott s kezét nyújtotta.




23/131

– Nos, akkor – fejezte be. – Örültem, hogy tisztességes emberként is megismerkedhettemveled, Schuchart. Szívesen felhajtanék veled egy pohárral az új ismeretség tiszteletére. Igatöményet nem ihatok, az orvosok megtiltották, egy kis sört azonban szívesen felhörpintenéveled. De látod, hív a szolgálat! No, még találkozunk – zárta le.

“Ne adj' isten” – gondoltam. A kezét azonban megszorítottam, tovább pironkodtam

kapartam a földet – mindent úgy csináltam, ahogy neki tetszik. Ezután végre távozott, épedig kilőtt nyílként repültem a “Borzsch”-ba.A “Borzsch” ebben az időben rendszerint üres. Ernest ott áll a pult mögött, a poharak

törölgeti s a fény felé fordítva ellenőrzi tisztaságukat. Egyébként meglepő dolog: bármikoállítasz be, a bártulajdonosok a pult mögött örökösen a poharakat törölgetik, mintha ettfüggne a lelki üdvösségük. Nos, képes akár egész nap így állni, fogja a poharat, hunyorog,fény felé fordítja, rálehel s nekilát törölni; törli, törli, ismét megnézi, most már az alja felől,ismét törölgeti…

– Helló, Ernie – szólítom meg. – Eleget kínoztad, még lyukat dörzsölsz belé!A poháron keresztül rám nézett, dünnyögött valamit, a hang mintha a hasából jött voln

s egy fölösleges szót sem ejtve, öntött négyujjnyi töményet. Felkapaszkodtam a bárszékre

kortyoltam egyet, hunyorítottam, megcsóváltam a fejem s ismét kortyintottam. A frizsidecsattog, a wurlitzerből halk cincogás hallatszik. Ernest beleszuszog a következő pohárba minden olyan kellemes, nyugodt… Kiittam az italt s a poharat a pultra tettem, Ernest pedhabozás nélkül töltött még négyujjnyit az áttetsző töményből.

– No, megkönnyebbültél? – dörmögi. – Felengedtél, stalker?– Te csak törölgess – mondom neki. – Tudod, volt egy alak, aki ugyanígy törölgetet

egyre csak törölgetett, s végül felébresztette a gonosz szellemet. S utána élte a világáahogy neki tetszett.

– Ki volt az? – érdeklődik Ernest bizalmatlanul.– Hát, volt egy ilyen bártulajdonos – felelem. – Még előtted.

– No és?– Semmi. Mit gondolsz, mi idézte elő a Látogatást? Valaki egyre csak törölgetett… Mgondolsz, ki látogatott meg bennünket?

– Szószátyár vagy – nyugtázta Ernest jóváhagyólag.Kiment a konyhába és egy tányérral jött vissza – sült virslit hozott. Letette elém a tányér

közelebb tolta a ketchupöt, s ismét nekifogott törölgetni a poharakat. Ernest tudja, mi dolga. Gyakorlott szeme van, rögtön látja, hogy a stalker a Zónából jött, lesz szajré, s Erntudja, mi kell a Zóna után a stalkernek. Ernie a mi emberünk. A Jótevőnk.

Ezután befaltam a virsliket, rágyújtottam s számolgatni kezdtem, mennyit keres Ernest magamfajtán. Azt, hogy Európában mennyit adnak a szajréért, nem tudom, fél füllazonban hallottam, hogy egy ilyen “leydeni korong” ott például majdhogynem kétezeré

elmegy, Ernie viszont mindössze négyszázat ad nekünk. Az “elemek” legalább százat érneott, mi pedig legfeljebb húszat kapunk értük. Nyilván a többivel is ez a helyzet. Igaz, zsákmány Európába küldése természetesen szintén pénzbe kerül. Ezt meg kell kenni, azt kell fizetni, a szállítás f őnöke nyilván belőlük él… Így aztán, ha jól meggondoljuk, Ernest neis keres olyan sokat – tizenöt-húsz százalékot, nem többet, ha viszont horogra kerül, tíz ékényszermunkát biztosan ráhúznak…

Jámbor töprengésemet ekkor egy udvarias fickó szakítja félbe. Még azt sem hallottamhogyan lépett be. Egyszer csak megjelent a jobb könyökömnél s megkérdezte:




24/131

– Szabad?– Micsoda kérdés – felelem. – Én kérem.Apró termetű, sovány, hegyes orrú fickó, csokornyakkendőt hord. A képe ismerősne

tűnik, valahol már láttam, de hogy hol, nem emlékszem. Mellém mászott egy bárszékre, így szólt Ernesthez:

– Kérek egy Bourbont. – S tüstént felém fordult: – Elnézést, azt hiszem, ismerem magáA Nemzetközi Kutatóintézetben dolgozik, ugye?

– Igen – felelem. – És ön?Zsebéből elegánsan előhúz egy névjegyet s elém rakja.Olvasom: “Aloise Machno, az Áttelepítési Iroda megbízott ügynöke.” No, persze hog

ismerem. Ráakaszkodik az emberre, hogy költözzön el a városból. Pedig tudják, Marmonkorábbi lakosainak alig a fele maradt itt, nekik azonban mindenkit el kell pucolniuk az útbóKörmömmel odébb pöcköltem a névjegyét s így szóltam:

– Nem, köszönöm. Nem érdekel. Tudja, arról ábrándozom, hogy a szülőföldemen halomeg.

– És miért? – érdeklődik élénken. – Elnézést a szerénytelenségért, de mi az, ami önt itartja?Még csak az kellene, hogy egyenest a szemébe mondjam, mi tart itt.– Még kérdi – vágom rá -, a gyermekkor édes emlékei. Az első csók a városi parkba

Anyu, apu. Amikor részegen először összeakaszkodtam valakivel ebben a bárban. szívemnek oly kedves rendőrőrszoba… – Itt előkapom alaposan elhasználódozsebkendőmet s a szememhez nyomom. – Nem – mondom -, semmi pénzért!

Rám nézett, hörpintett Bourbonjából s töprengve így szólt:– Sehogyan sem tudom megérteni magukat marmontiakat. Úgy élnek itt, mint eg

vulkánon. Bármely pillanatban kitörhet egy járvány, vagy valami még rosszabb… Megértemaz öregeket. Nehéz elhagyni a megszokott helyet. De maguk… Hány éves is magaHuszonkét, huszonhárom éves lehet, nem több. Értsék meg, a mi irodánk jótékony cészervezet, semmi hasznot nem húzunk belőle. Csupán azt szeretnénk, ha az embereelhagynák ezt a pokoli vidéket s bekapcsolódnának az igazi életbe. Hiszen költözési pénzbiztosítunk, az új helyen állást szerzünk. Az olyan fiataloknak, mint maga, lehetőségnyújtunk, hogy tanulhassanak… Nem, sehogy sem értem!

– No és – kérdem. – Senki nem akar elutazni?– Nem, azt nem mondanám, hogy senki… Néhányan ráállnak, különösen a családosak

Hanem a fiatalok, öregek… Ugyan, mi tetszik maguknak ebben a városban? Hiszen ez egisten háta mögötti porfészek…

Erre azután megmondtam neki a magamét.

– Aloise Machno úr – kezdtem. – Ez mind igaz. Nehéz az életünk. A városunk vacaporfészek. Mindig is az volt. Most viszont – folytatom -, ez a porfészek a jövő fészke letEbből a fészekhól olyan kincsek kerülnek a maguk tetves világába, hogy attól mindemegváltozik. Más lesz az élet: igazságos, mindenkinek meglesz mindene, amire szükségvan. Tessék, ilyen porfészek ez. A tudás kel ki itt. Amikor pedig megszerezzük a tudásmindenkit gazdaggá teszünk, a csillagokhoz repülünk, eljutunk mindenhová. Nos, ilyen ez mi vacak kis porfészkünk…




25/131

Itt azonban abbahagytam, mert észrevettem, hogy Ernest élénk csodálkozással bámul, kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Különben sem szeretem mások szavait ismételgetnmég akkor sem, ha netán tetszenek. Annál inkább nem, mert ez nem áll jól nekem. AmikKirill mondja ezt, egészen belefeledkezel, a szád is tátva marad. Pedig én is körülbelugyanazt adom elő, de valahogy nem sikerül úgy. Lehet, hogy azért, mert Kirill soha neadott el még semmiféle szajrét Ernestnek. No, rendben…

Az én Ernie-m hirtelen észbe kapott, s sietve egyszerre hatujjnyit töltött: térj észhelegény, mi van ma veled? A hegyes orrú Machno úr pedig ismét belenyalt Bourbonjába s ezmondta:

– Igen, persze… Az örök akkumulátorok, a “kék panacea”… Maga valóban hisz abbahogy úgy lesz, ahogy mondta?

– Nem a maga dolga, hogy én igazából miben hiszek – vágtam vissza. – Ezt a városrmondtam. Ami engem illet, csak ezt felelem: ugyan, van valami olyasmi maguknál, oEurópában, amit nem láttam?

– De miért gondol feltétlenül Európára?– Ugyan – mondom -, mindenütt egy és ugyanaz az ábra, az Antarktiszon ráadásul mé

hideg is van.S ami a legmeglepőbb: beszélek, s minden porcikámmal hiszek abban, amit mondok. S

mi elátkozott Zónánk is százszor kedvesebb lett ebben a pillanatban. Pedig még be semrúgtam.

– Maga mit szól ehhez? – fordul a hegyesorrú Ernesthez:– Nekem megvan a magam üzlete – feleli nyomatékkal Ernie. – Ne gondolja, hogy taknyo

kezdő vagyok. Minden pénzem ebbe a bárba fektettem. Néha maga a városparancsnok, tábornok is benéz hozzám. Ugyan, minek utaznék el innen?

Aloise Machno úr magyarázni kezdett valamit, számokat sorolt, de már nem figyeltem ráJó nagyot hörpintettem a poharamból; előkaptam a zsebemből egy marék aprópénz

lemásztam a bárszékről, s először is egy marékra való aprót belenyomtam a zenegépbe. Tuaz a gép egy dalt: “Ne gyere haza, ha nem vagy biztos benne.” A Zóna után remek hatássavan rám…. A zenegép harsog és nyüszít, én fogom a poharamat s elindulok a sarok felé a

“egykarú gengszterhez”, hogy megbosszuljam a régi sérelmeket. Repül az idő, akár madár… Elverem az automatában az utolsó pénzdarabot is, s ekkor a vendégszeretfészekbe beesik Richard Noonan és Suviksz. Szép kis pár. Suviksz nagydarab fickó, a bőfekete, akár egy tiszti csizma, göndör hajú, karja térdéig lóg, Dick viszont apró termetdundi, pirospozsgás, épp csak hogy nem világít a jóindulattól.

– Á! – kiált fel Dick, amikor meglát. – Lám, Red is itt van! Gyere ide hozzánk, Red!– R-r-remek! – üvölti Suviksz. – Az egész városban csak két rendes alak van, Red és én!

többiek mind elátkozottak és a sátán gyermekei. Red! Te is a sátánt szolgálod, mégis embe

vagy…Hozzájuk lépek, pohár a kezemben. Suviksz megragadja a zekémet, az asztalhoz ültet ezt mondja:

– Ülj le, Róka! Ülj le, sátán szolgája! Kedvellek, Róka! Sirassuk el emberi gyarlóságainkaKeserű könnyekkel!

– Elsiratjuk – erősítettem meg. – Nyeljük bűnös könnyeinket.– Mert eljön az a nap – prófétál Suviksz. – Mert fel van kantározva már a fakó paripa

lovasa már kengyelébe dugta lábát. S hiábavalók azoknak az imái, akik eladták magukat




26/131

sátánnak. Csak azok menekülnek meg, akik felkeltek ellene. Gyermeteg lelkek, ti, kikemegkörnyékezett a sátán, kik ördögi játékot játsztok, kik a sátán kincseire áhítoztok, ígszólok hozzátok: “Vakok! Térjetek magatokhoz, amíg nem késő! Tiporjátok össze az ördö

játékait!” – Ekkor hirtelen elhallgatott, mint aki elfeledte, hogyan tovább. – Aztán inadnak-e itt? – kérdezte, már egészen más hangon. – Vagy hová kerültem? Tudod, Rókaismét kirúgtak a munkahelyemről. “Agitátor – mondták -, vörös.” Én pedig azt magyarázonekik: térjetek magatokhoz, ti vagytok a vakok, szakadékba zuhantok és a többi világtalanis magatokkal rántjátok! Nevettek rajtam. No, erre jól képen töröltem a f őnököt s elmentemMost majd lecsuknak. Ugyan miért?

Odalépett Dick és az asztalra állított egy üveget.– Ma én fizetek! – kiáltottam Ernestnek.Dick rám sandított.– Semmi vész – mondtam neki. – A prémiumomat fogjuk elinni.– A Zónában voltál? – kérdezi Dick. – Hoztatok valamit?– Egy teli “korongpárt” – felelem. – S ráadásul egy teli nadrágot. Töltesz, vagy nem?

– “Korongpárt”! – dörmögi bánatosan Suviksz. – Egy nyomorult “leydeni korongért” aéleted kockáztattad? Életben maradtál, de a világ egy újabb ördögi termékkel legazdagabb. Honnan tudhatnád, Róka, mennyi bánat és bűn…

– Pofa be, Suviksz – szólok rá szigorúan. – Igyál és mulass, mert élve tértem vissza. Fiúa sikerre!

A sikerre jól csúszott az ital. Suviksz teljesen elázott – ül, sír, dől a szeméből a könnmint a csapból a víz. Nem tesz semmit, ismerem őt. Most ez jött rá, könnyek öntik el szemét s azt prédikálja, hogy a Zóna, úgymond az ördög kísértése, s onnan semmit nemszabad kihozni, amit pedig kihoztak, azt vissza kell vinni s úgy kell élni, mintha a Zóna neis létezne. A sátán holmija maradjon a sátáné. Kedvelem Suvikszot. Általában kedvelem csodabogarakat. Amikor van pénze, alkudozás nélkül, amennyit kérnek, összevásárolj

mindenkitől a zsákmányt, éjszaka pedig visszalopja a holmikat a Zónába és elássa. Nézcsak, hogy bömböl, uramisten!…– És mi az, hogy teli “leydeni korong”? – kérdezi Dick.– A “korongokat” ismerem, de milyen a teli? Először hallok róla.Megmagyaráztam neki. Megcsóválta a fejét, cuppogott.– Igen – mondta -, ez érdekes. Ez – mondta -, valami új dolog. És kivel voltál? Kirill-le

Azzal a szovjettel?– Igen – feleltem -, Kirill-lel és Tenderrel. Ismered, a laboránsunk.– Nyilván sokat kínlódtál velük…– Szó sincs róla. Nagyon tisztességesen viselkedtek a fiúk. Különösen Kirill. Születe

stalker – tettem hozzá. – Ha több lenne a tapasztalata, meg levetkőzné gyerekehebehurgyaságát, akár mindennap elmennék vele a Zónába.– S minden éjszaka? – kérdezte kapatos kacagással.– Hagyd ezt – figyelmeztetem. – Nem tréfadolog ez…– Tudom – nyugtat meg. – Nem tréfadolog, az ilyenért összeszedhetsz egyet a képedre

Vedd úgy, hogy két nyaklevessel tartozom neked…– Kinek kell két nyakleves? – rezzent össze Suviksz. – Itt van?




27/131

Karon ragadtuk, alig tudtuk visszanyomni a helyére. Dick a fogai közé nyomott egcigarettát s öngyújtóval tüzet adott. Megnyugtattuk. Közben egyre több vendég érkezett. bárpultot már körülvették, jó néhány asztal foglalt volt. Ernest behívta felszolgálóleányaifutkosnak, széthordják, ki mit rendelt – sört, koktélt, töményet. Nézem, az utóbbi időben soidegen jelent meg a városban – többnyire földig érő, tarka sálat viselő taknyosoElmondtam ezt Dicknek. Dick bólintott.

– Hát hogyne – mondta. – Nagy építkezés kezdődik. Három új épület alapjait rakják le aintézetben, azonkívül fallal akarják elkeríteni a Zónát, a temetőtől egészen a régi ranchóiVéget érnek a stalkerek szép napjai.

– Ugyan, mikor voltak ezek a napok szépek? – kérdem. Közben pedig arra gondolok: “Ntessék, még miféle újság vár? Tehát, most már mellékesed sem lesz. Lehet, hogy ez

javunkat szolgálja, kisebb lesz a csábítás. Nappal fogok a Zónába járni, mint minden rendeember, persze a pénz jóval kevesebb lesz, viszont mennyivel biztonságosabb – “kalocsnivédőöltözet meg miegymás, s az őrök nem fognak nyugtalanítani… Meg lehet élni fizetésből is, majd a prémiumot fogom elinni.” Rettentő bánat kerített hatalmába. Ismét fogadhoz verhetsz minden garast: ezt megengedheted magadnak, ezt nem, Gutának minde

új rongyáért koplalhatsz, ne járj bárba, menj inkább moziba… Szürke, minden olyan szürklesz. Minden nap, minden este, minden éjszaka.Üldögélek és töprengek, Dick pedig egyre duruzsol a fülembe– Tegnap a szállóban – kezdi – benéztem a bárba, hogy leöntsek éjszakára egy pohárra

látom, hogy ismeretlen alakok ülnek. Már a szaguk se tetszett. Odaül hozzám az egyik, messziről kezdi a beszélgetést, tudtomra adja, hogy ismer, tudja, ki vagyok, hol dolgozom,céloz rá, hogy kész jól megfizetni különböző szolgálataimat…

– Spion – jegyzem meg. Nem volt túl érdekes számomra, láttam itt besúgót elegehallottam elég beszélgetést a különböző szolgálatokról.

– Nem, kedvesem, nem provokátor volt. Ide figyelj. Bizonyos tárgyak érdeklik a Zónábómi több, komoly dolgok. Akkumulátorok, “tüsszentőgömb”, “fekete cseppek” s az effé

apróságok nem kellenek neki. Arra azonban, hogy mi kell neki, csak célozgatott.– Akkor mi kell neki? – kérdezem.– “Lidérckocsonya”, ha jól értettem – mondja Dick s furcsán néz rám.– Ó, “lidérckocsonya” kell neki! – kiáltok fel. – “Gyilkos lámpára” nincs szükség

véletlenül?– Én is ezt kérdeztem tőle.– No és?– Képzeld el, kell neki.– Igen? – csodálkozom. – Nos, akkor szerezze meg ő maga ezeket. Hiszen semmiség a

egész. A “lidérckocsonyával” tele vannak a pincék, fogjon egy vödröt s merje ki, ha va

pénze temetésre.Dick hallgat, bizalmatlanul néz rám, még csak nem is mosolyog. Uramisten, mi ez, csa

nem akarja, hogy én? De egyszerre megértettem.– Várj csak – mondom neki. – Ki volt ez az alak? A “kocsonyát” még az intézetben is tilo

vizsgálni…– Helyes – jegyzi meg Dick lassan, közben egyre engem néz. – Az emberiség számár

potenciálisan veszélyes kutatások. Most már megértetted, ki volt az?




28/131

Semmit nem értettem.– Talán jövevények? – kérdem.Elkacagta magát, megpaskolta a kezem s ezt mondta:– Menjünk, inkább igyunk egyet, te naiv lélek!– Menjünk – hagyom rá, de közben dühöngök. Nézze meg az ember – a nagyokoso

találtak egy naiv lelket maguknak! – Hé! – mondom. – Suviksz. Elég volt az alvásból, gyereigyunk egyet.

De Suviksz alszik. Fekete képét a fekete asztalra fektette, karja a padlóig csüng. Suvikszkihagyva ittunk még egyet.

– Na, rendben – zártam le. – Egyszerű vagy bonyolult lélek, ezt az alakot én azonyomban feljelentettem volna ott, ahol kell. Bármennyire nem kedvelem a rendőrségemagam mentem volna el s jelentettem volna fel.

– Ühüm – dünnyögi Dick. – Téged pedig megkérdeztek volna a rendőrségen, miért is vaaz, hogy egyes alakok éppen hozzánk fordulnak? Á?

Megcsóváltam a fejem.

– Mindegy. Te vén disznó, már harmadik éve laksz a városban, de a Zónában még egyszesem jártál, a “lidérckocsonyát” csak a moziban láttad, de ha láttad volna a valóságban, mtesz az emberrel, azon nyomban összerondítottad volna magad. Ez, kedvesem, iszonyatodolog, nem lehet a Zónából kihozni… Magad is tudod, a stalkerek durva emberek, csakapjanak elég dohányt, ha lehet, minél többet, erre azonban még a boldogult Hernyó sevállalkozott volna. Keselyű Barbridge sem vállalkozik erre… Még rágondolni sem mereugyan kinek, s mi célból lenne szüksége a “lidérckocsonyára”…

– Nos – mondja Dick. – Mindez igaz. De értsd meg, semmi kedvem, hogy egy szép napoholtan találjanak az ágyamban, és úgy döntsenek, hogy öngyilkos lettem. Én nem vagyostalker, csak durva és sürgő-forgó alak, s tudod, hogy szeretek élni. Már régóta élemegszoktam…

Ekkor Ernest a pult mögül hirtelen felüvöltött:– Noonan úr, telefonhoz hívják!– Az ördögbe – jelentette ki Dick dühösen. – Nyilván ismét reklamálnak. Mindenütt rám

találnak. Megbocsáss, Red.Feláll, s a telefonhoz megy. Magamra maradok Suviksszal és az üveggel, s miutá

Suvikszból semmi hasznom, nekilátok az üvegnek. Az ördög vinné ezt a Zónát, sehol nincmenekvés előle. Bárhová mész, akárkivel beszélgetsz, csak a Zóna, Zóna, Zóna… Könnyemorfondírozik Kirill, derék legény, senki nem nevezi ostobának, éppen ellenkezőleg, okoember, az életről azonban fogalma sincs. El nem tudja képzelni, mennyi szemét alak kering Zóna körül. Íme, tessék, most a “lidérckocsonyára” vetett valaki szemet. Nem. Suviksiszákos, dilinós, vallási őrült, néha mégis arra gondolsz s kiszalad belőled: talán valóban joblenne meghagyni a sátánnak, ami a sátáné. Dick helyére egy tejfelesszájú, tarka sálat visealak ül.

– Schuchart úr? – kérdezi.– No és? – felelem.– Kreón a nevem – kezdi. – Máltáról jöttem.– No és – kérdem -, hogy élnek ott, Máltán?– Máltán minden rendben, de nem erről akarok beszélni. Ernest küldött.




29/131

“Úgy – gondolom. – Mégiscsak szemét alak ez az Ernest. Nincs benne egy csöpp sajnálasem. Itt ül ez a napbarnított képű, tiszta, takaros legény, nyilván még egyszer seborotválkozott s lánnyal sem csókolózott sohasem. Ernestnek azonban ez mindegy, csaminél több embert hajtson be a Zónába, s ha három közül egy zsákmánnyal tér vissza,már jól járt…”

– No és, hogy él az öreg Ernest? – kérdem a fiút, miután hallgattam egy darabig.Hátrafordul a bárpulthoz s ezt mondja:– Szerintem nincs rossz dolga. Szívesen cserélnék vele.– Én viszont nem – felelem. – Iszol egyet?– Köszönöm, nem iszom.– No, gyújts rá – kínálom.– Elnézést, én nem dohányzom.– Haver – mondom neki. – Akkor mi a fenének neked a pénz?Elvörösödött, már nem mosolygott, halkan folytatta.– Ez bizonyára csak rám tartozik, Schuchart úr, ugye, igazam van?– Ami igaz, az igaz – jegyzem meg, s öntök magamnak négyujjnyit. A fejem, meg ke

vallanom, mar zúg egy kissé, s a testemet is kellemes zsibbadás járja át: teljesefelengedtem a Zóna után.

– Most részeg vagyok – mondom. – Amint látod, mulatok. A Zónában jártam, élvgazdagon tértem vissza. Nem olyan gyakori, hogy élve visszatér az ember, az pedig egészeritka, hogy pénzzel. Úgyhogy halasszuk el a komoly beszélgetést…

Ekkor felugrik, azt mondja, hogy “bocsánat”, s látom, hogy Dick visszatért. A székmellett áll, látom az arcán, hogy valami történt.

– No – kérdem – , megint nem tartják a ballonjaid a vákuumot?– Igen – hagyja rám.

Leül, önt magának, önt nekem, s látom, hogy nem reklamálásról van szó. Ami reklamációt illeti, ő arra köp – egy kis plusz meló.

– Gyerünk – kezdi -, igyunk egyet, Red. – S meg sem várva, egy csapásra felhajtja magáét s újból tölt. – Tudod – mondja -, Kirill Panov meghalt.

Kapatosan nem értettem meg azonnal, mit mond. Ha meghalt valaki, hát meghalt.– Nos – mondom -, igyunk a lelki üdvére…Kimeredt szemmel rám pillantott, s ekkor éreztem, mintha megpattant volna bennem

valami. Emlékszem, felálltam, az asztallapra támaszkodtam s felülről néztem rá.– Kirill?! – Közben ott a szemem előtt az az ezüstös pókháló, s hallom megint, ahog

ropogva szerteszakad. A szörnyű ropogásban Dick hangja mintha egy másik szobáb

hallatszana:– Szívszélhűdés. A zuhanyozóban találták, meztelenül. Senki nem ért semmit. Felőled

érdeklődtek, de én mondtam, hogy veled minden rendben…– Ugyan, mit nem értenek ezen? – kérdem. – A Zóna…– Ülj le – biztat Dick. – Ülj le és igyál.– A Zóna… – ismétlem s képtelen vagyok abbahagyni: – A Zóna, a Zóna…




30/131

Semmi mást nem látok magam körül, mint az ezüstös pókhálót. Az egész bbelegabalyodott a pókhálóba, az emberek mozognak, a pókháló pedig csöndben hasadoziamikor hozzáérnek. Középen pedig ott áll a Máltai, arca csodálkozó, gyermeki, semmit neért.

– Kicsim – fordulok hozzá gyöngéden. – Mennyi pénz kell neked? Ezer elég? Na! Nesz

fogd! – Pénzt nyomok a markába s már üvöltök: – Eredj Ernesthez s mondd meg neki, hogalávaló gazember, ne félj, mondd meg neki! Ernest gyáva!… Mondd meg neki, s azonyomban eredj az állomásra, vegyél magadnak jegyet, s egyenest haza a te Máltádra! És nkéslekedj!…

Nem emlékszem, még mi mindent kiabáltam ott. Csak arra emlékszem, hogy a bárpulthokerültem, Ernest egy pohár üdítő italt tett elém s kérdi:

– Úgy látom, ma vastag vagy?– Igen – felelem. – Vastag vagyok…– Lehet, hogy megadod a tartozásod? Holnap be kell fizetnem az adómat.S ekkor látom, egy köteg pénz van a kezemben. Nézem ezt a zöld köteget s e

dünnyögöm:– Nézze meg az ember, tehát a Máltai Kreón nem fogadta el… Tehát büszke alak… No,

többi már a sors dolga.– Mi van veled? – kérdezi hirtelen Ernest. – Sokat ittál?– Nem – mondom. – Minden a legnagyobb rendben. Akár a zuhanyba is mehetnék.– Menj inkább haza – ajánlja hirtelen Ernie. – Sokat ittál.– Kirill meghalt – mondom neki.– Melyik Kirill? Az a kopasz?– Te magad vagy kopasz – torkollom le. – Ezer Ernestből sem lehetne egyetlen Kiri

gyúrni. Kupec vagy – mondom. – Büdös kupec. Hiszen a halállal kereskedsz, te rohadék

Mindnyájunkat megvettél néhány rongyos bankóért. Akarod, hogy szétverjem az egésbüdös bódédat?S alighogy nekiveselkedtem, amúgy istenigazából, egyszer csak felkapnak s cipelne

valahová. Én pedig már semmit nem értek s nem is akarok. Valamit üvöltök, rugdalovalakit ütök, aztán magamhoz térek – a klozettban ülök, dől rólam a veríték, a képeösszeverve. Nézem magam a tükörben s nem ismerek magamra, idegesen ráng az arcom, ekorábban sohasem volt. A teremből zaj hallatszik, valami recseg, törik az edény, lányosikongatnak, s hallom, Suviksz szörnyű hangon üvölt:

– Vezekeljetek, paraziták! Hol van Róka? Hová dugtátok Rókát, pokolfajzatok?Rendőrsziréna vijjog. Alighogy felvijjogott, a fejemben egyszerre kristálytiszta lett minden

Mindenre emlékszem, mindent tudok, mindent értek. S a lelkemben már nincs semm

csupán jeges düh. “Úgy – gondolom -, majd szerzek neked egy jó kis estét… Majd émegmutatom neked, milyen egy stalker.” Az órazsebemből előhúztam eg “tüsszentőgömböt”, egy új példányt, még egyszer sem használtam, néhányszoösszeszorítottam az ujjaim között, hogy bemelegedjen, kissé kinyitottam a terem ajtaját, csendben a köpőcsészébe hajítottam. Aztán kitártam az ablakot s uzsgyi – ki az utcárTermészetesen nagyon szerettem volna megnézni, hogyan végződik az egész, de

“tüsszentőt” nehezen viselem el, vérzik tőle az orrom.




31/131

Átfutottam az udvaron és hallom: “tüsszentőm” teljes erőből működik. Először a kutyákezdtek ugatni és nyüszíteni az egész lakónegyedben – ők érzik meg elsőnek. Aztáfelüvöltött valaki a kocsmában, de olyan hangosan, hogy még ilyen távolról is bedugult tőlefülem. Magam elé képzeltem, hogyan jött mozgásba ott a tömeg – egyesek melankóliábsüppedtek, másokból dühöngő őrült lett, megint mások nem tudták, hova bújjanafélelmükben… Szörnyű dolog ez a “tüsszentő”. Ezután jó darabig kongani fog majd Ernekocsmája. Persze sejti, hogy én voltam, csakhogy köpök rá… Vége! Nincs többé Red, stalker. Elég volt belőle! Nem akarom többé a halált kísérteni s a többi ostobát is erroktatni. Tévedtél, Kirill, kedves barátom. Már megbocsáss, de kiderül, hogy nem nekedhanem Suviksznak volt igaza. Az embereknek semmi keresnivalójuk itt. A Zónából semmi jnem származik.

Átmásztam a kerítésen és csendben hazabandukoltam. Rágom a szájam szélélegszívesebben sírnék, de nem megy. Kirill, mi lesz velünk? Mi lesz velem nélküledLefestetted a jövőt, egy új világról, egy megváltozott világról… és most? Valaki el fog sirata távoli Oroszországban, én viszont még sírni sem tudok. Hiszen én vagyok a bűnös, senmás! Én marha, hogy mertem a garázsba engedni, amikor a szeme még nem szokott sötéthez! Különben is, minek fecsegtem neki ezekről a “korongokról”? Amint erre gondoltamvalami torkon ragadott s a legszívesebben felüvöltöttem volna. Bizonyára üvöltöttem is, meaz emberek rémülten félreugrottak előlem, aztán egy kissé megkönnyebbültem: látom, Gut

jön felém.Jön velem szembe, szépségem, szerelmem, formás lábai villognak, a szoknya a térd

felett lebeg, a kapualjakból lángoló szemek lesik, ő pedig megy, mintha kötélen járna, nenéz senkire, s nem tudom, miből, de azonnal rájöttem, engem keres.

– Szervusz, Guta – köszöntöm. – Hová mész?Végigmért s egy szempillantás alatt mindent meglátott: összevert képemet, nedve

zekémet s véraláfutásos ökleimet – de egy szót sem szólt, csak ennyit mondott:– Szervusz, Red. Éppen téged kereslek.

– Tudom – feleltem. – Gyere fel hozzám.Hallgat, elfordul s tekintete kerül engem. Ó, milyen formás a feje, karcsú a nyaka. Aztá

így szól:– Nem tudom, Red. Lehet, hogy többé már nem is akarsz majd találkozni velem.A szívem nyomban összeszorult – mi vár még rám? Mégis, nyugodtan feleltem:– Képtelen vagyok megérteni téged, Guta. Bocsáss meg, ma egy kicsit sokat ittam

úgyhogy nem nagyon fog az agyam…Honnét veszed most egyszerre, hogy többé nem akarnék találkozni veled?Kézen fogom, nyugodtan megyünk hozzám, s mindenki, aki az előbb még bámulta, mo

sietve elrejtőzik. Mióta az eszem tudom, ebben az utcában lakom. Róka Redet itt minden

jól ismeri. Aki pedig nem ismer, azzal gyorsan összeismerkedem és nem fog elfelejteni.– Anyám azt akarja, hogy abortuszra menjek – jelentette ki hirtelen Guta. – Én viszon

nem akarom.Még tettem néhány lépést, amíg eljutott a tudatomig, mit mondott, Guta pedig továb

folytatta:– Az abortuszról hallani sem akarok, gyereket akarok tőled. Te tégy, amit akarsz. Aká

világgá is mehetsz, nem tartóztatlak.




32/131

Hallgatom, ahogy lassan tűzbe jön, felingerli magát, s csöndben elkábulok. Egy kukkosem értek az egészből. A fejemben egyre valami ostobaság motoszkál: egy emberrkevesebb lett – egy emberrel több lett.

– Anyus azt magyarázgatja – kezdi Guta -, a gyerek egy stalkertől van, ugyan, minehoznál a világra torzszülöttet? Világ csavargója ő – mondta -, nem lesz se családod, s

otthonod. Ma szabadlábon van, holnap már a börtönben. Csakhogy nekem teljesen mindegén mindenre kész vagyok. Egyedül is elboldogulok. Megszülöm egymagam, egymaganevelem fel, embert csinálok belőle. S nélküled is elboldogulok. Csak többé ne gyere hozzá– a küszöbömig se engedlek…

– Guta – felelem neki -, szerelmem! Várj egy kicsit… – Képtelen vagyok uralkodmagamon, ideges, őrült nevetés kínoz. – Madárkám – mondom. – Voltaképp miért kergetsel?

Hahotázok, mint egy tökkelütött, ő pedig megáll, arcát a mellemhez szorítja és bőg.– Mi lesz velünk, Red? – kérdezi a könnyein keresztül. – Mi lesz velünk?

2. Redrick Schuchart, huszonnyolc esztend ő s, nő s, foglalkozás nélküli

Redrick Schuchart egy sírkő mögött hasalt, s egy berkenyebokor ágát félrehajtva az utafürkészte. A járőröző gépkocsik reflektorai időről időre végigpásztázták a temetőt, olykoelvakították a szemét, ilyenkor hunyorgott s visszafojtotta lélegzetét.

Már két órája várt, az úton azonban semmi nem változott. Az üresjáratban, motorjávegyenletesen zúgó gépkocsi egy helyben állt s három reflektorával egyre pásztázta aelhagyott sírokat, a megdőlt, rozsdás kereszteket és sírköveket, a vadul elburjánzoberkenyebokrokat, s a balról emelkedő, három méter magas fal gerincét. Az őrök féltek

Zónától. A kocsiból sem mertek kiszállni. Itt, a temető környékén még a fegyverüket semerték használni. Redrickhez néha fojtott hangok jutottak el, látta, amint a gépkocsibfénycsíkot húzva cigarettavég repül ki, s apró, vöröses szikrákat szórva végiggurul műúton. Minden nedves volt, az eső nemrég állt el, s Redrick még vízhatlan kezeslábasákeresztül is érezte a nyirkos hideget.

Óvatosan visszaengedte az ágat, elfordította a fejét és hallgatózott. Valahol, jobb felőnem nagyon távol, de nem is túl közel, valaki volt még itt, a temetőben. Újra megzizzenteklombok, göröngyök szóródtak, majd halk puffanással valami nehéz és kemény dolog zuhana talajra. Redrick óvatosan, meg sem fordulva, a nedves f űhöz tapadva, kúszni kezdehátrafelé. Feje felett ismét elsuhant a reflektor fénye. Mozdulatlanságba dermedt, követte fény néma útját s úgy látta, a keresztek között egy síron fekete alak ül mozdulatlanul. Ümeg sem próbál elrejtőzni, hátát a márványobeliszknek veti, s Redrick felé fordítja fehéarcát, amelyben két szemgödör feketéllik. Igazából Redrick nem látta, a másodperc törtrészalatt nem is láthatta mindezeket a részleteket, de a képzelete kiegészítette a látomást. Ménéhány métert kúszott hátra, ruhája öblében kitapogatta kulacsát, előhúzta, s egy ideig ígfeküdt, arcához szorítva a langyos fémet. Majd a kulacsot kezében tartva továbbkúszotTöbbé nem hallgatózott s nem nézett se jobbra, se balra.

A kerítésen volt egy rés s közvetlenül mellette, egy földre terített sugárvédő ólmozoköpenyen Barbridge hevert. Még mindig a hátán feküdt, mindkét kezével pulóvere gallérjászaggatta, és csöndesen, fájdalmasan hörgött, s időnként felnyögött. Redrick leült mellé




33/131

lecsavarta kulacsa kupakját. Óvatosan Barbridge feje alá dugta a kezét, tenyerével éreztkopasz, forró, izzadságtól tapadós feje búbját, s a kulacs száját az öreg ajkához szorítottaSötét volt, de a reflektorok gyönge visszfényében Redrick látta Barbridge kitágult, üvegesnelátszó szemét s az arcát borító sötét borostát. Barbridge mohón kortyolt néhányat, majnyugtalanul mocorogni kezdett, hogy megtapogassa a zsákmánnyal teli zsákot.

– Visszajöttél… – szólalt meg. – Rendes fickó vagy… Róka… Nem hagyod sorsára aöreget… nem hagyod megdögleni…Redrick fejét hátravetve nagyot húzott a kulacsból.– Még mindig ott parkolnak a durungok – mondta –, mintha odaragadtak volna.– Ez… nem véletlen… – mondta Barbridge. Szaggatottan, utolsó erejét összeszedv

suttogott. – Valaki köpött. Várnak.– Lehet – hagyta rá Redrick. – Kérsz még egy kortyot?– Nem. Egyelőre elég. Ne hagyj itt, Róka. Ha nem hagysz itt, nem döglök meg. Nem fogo

megbánni. Ugye nem hagysz itt, Róka?Redrick nem válaszolt. A műút felé bámult, a reflektorok kékes felvillanásaira.

márványobeliszket innen látni lehetett, de nem tudta kivenni, ott ül-e még az az alak.– Hallgass meg, Redrick. Ez nem üres hadova. Nem bánod meg. Tudod, miért él még mois az öreg Barbridge? Tudod? Gorilla Bob elpatkolt. Fáraó Banker elpatkolt. Odalett. Pedmicsoda stalker volt! Mégis odaveszett. Hernyó szintén. És Pápaszemes Norman. Sebhelyes is. Mind. Csak én maradtam meg. Miért? Tudod?

– Mindig gazember voltál – jegyezte meg Redrick s közben a műutat figyelte. – Rondféreg.

– Gazember. Ez igaz. Enélkül nem megy. De hiszen mind azok voltak. Fáraó. Hernyó. Dcsak én élek. Tudod, miért?

– Tudom – hagyta rá Redrick, csak hogy elhallgattassa.– Hazudsz. Nem tudod. Hallottál az aranygömbről?– Hallottam.– Azt hiszed, mese?– Jobb lenne, ha hallgatnál – tanácsolta Redrick. – Csak az erőd fecsérled.– Semmi vész. Te kiviszel innen. Hiszen annyit dolgoztunk együtt. Csak nem hagys

magamra? Hiszen én sráckorodtól ismerlek. Apádat is ismertem.Redrick hallgatott. A legszívesebben rágyújtott volna, előhúzott egy cigarettát,

tenyerébe szórta belőle a dohányt és azt szagolgatta. Nem segített.– Okvetlenül ki kell vinned – mondta Barbridge. – Miattad vesztettem rajta. Te ne

hoztad magaddal a Máltait.

A Máltai nagyon szeretett volna velük menni. Egész este ő fizetett, komoly százalékígért, esküdözött, hogy szerez védőruhát, és Barbridge, aki a Máltai mellett ült s nehéráncos tenyerével takarta el előle arcát, vadul kacsintgatott Redricknek: egyezz bele, j

járunk a Máltaival. Redrick talán éppen ezért mondott nemet.– A kapzsiságodra fáztál rá – jelentette ki hidegen Redrick. – Nekem ehhez semmi közöm

Inkább hallgass.Barbridge egy ideig csak sóhajtozott. Ismét a gallérját rángatta és a fejét egésze

hátravetette.




34/131

– A tiéd lehet az egész szajré – hörögte -, csak ne hagyj itt.Redrick az órájára pillantott. Pirkadatig már nem sok maradt hátra, de az őrjár

gépkocsija csak nem akart odébbállni. Reflektorai egyre a bokrokat pásztázták, s valahol ota kocsihoz egészen közel rejtőzött az álcázott Land Rover, s bármely pillanatbafelfedezhették.

– Az aranygömb – mondta Barbridge. – Én találtam rá. Azután rengeteg hazugságtaláltak ki róla. Én is belesegítettem. Azt, hogy minden kívánságot teljesít. Nem mindent. Hígy lenne, már rég nem lennék itt. Európában élnék. Bankjegyekben fürödnék.

Redrick felülről az öregre nézett. A rebegő kékes visszfényben Barbridge hátravetett arcélettelennek tűnt. Üveges szeme kimeredt s egyre Redricket fürkészte.

– Örök fiatalságot nem kaptam – dünnyögte. – Pénzem sincs. De egészséges vagyok. Ésgyermekeim is azok. És élek. Álmodban sem láttál olyan helyeket, ahol én jártam. Mégélek. – Megnyalta az ajkát. – Csak ezt kérem tőled. Engedj élni, mondom, engedj élni. És aegészséget. A gyermekeimnek is.

– Fogd már be a szád – szólalt meg végül Redrick. – Mi vagy te, egy vénasszony? Htudlak, kiviszlek. Ginát sajnálom – hiszen elzüllik a lány…

– Gina… – hörögte Barbridge. – Gyermekem. Szépségem. Hiszen úgy kényeztettem őkeRóka. Megadtam nekik mindent. Elvesznek nélkülem. Arthur. Az én Artie-m. Hiszen ismereőt, Róka. Ugyan, láttál valahol ilyen gyerekeket?

– Megmondtam: ha tudlak, kiviszlek.– Nem – hajtogatta makacsul Barbridge. – Bármi áron, de ki kell vinned. Az aranygömb

Ha akarod, megmondom, hol van.– Na, mondd.Barbridge felnyögött s mocorogni kezdett.– A lábam… – hörögte. – Tapogasd meg, mi van velük.Redrick kinyújtotta kezét s tenyerével végigtapogatta Barbridge lábát a térde alatt.– A csontjaim… – hörögte Barbridge… – A csontom még ép?– Ép, ép – hazudta Redrick. – Ne ficánkolj.Pedig valójában csak a térdkalácsát tudta kitapogatni. Lejjebb, egészen a talpáig, a láb

olyan volt, mintha gumiból lenne, csomót is köthetett volna rá.– Tudom, hogy hazudsz – mondta Barbridge. – Miért hazudsz? Azt hiszed, nem tudom, m

ez, talán nem láttam soha ilyet?– A térded ép – mondta Redrick.– Biztos, hogy hazudsz – jegyezte meg Barbridge bánatosan. – Na, jól van. Csak vigyél k

Bármit kérhetsz. Az aranygömböt. Megrajzolom a térképét. Az összes csapdát megjelölömrajta. Mindent elmondok…

Még beszélt s ígért valamit, Redrick azonban már nem hallotta. A műút felé nézett. reflektorok többé nem pásztázták a bokrokat, fénycsóvájuk megállapodott s kereszteződöazon a bizonyos márványobeliszken, s a világoskék fényben Redrick jól látta a kereszteközött vánszorgó hajlott, fekete alakot.

Mintha vakon lépdelt volna, ment egyenest neki a fényszóróknak. Redrick látta, aminbeleütközött egy hatalmas keresztbe, visszahökkent, ismét nekiment a keresztnek, s csaezután kerülte ki és indult tovább, kinyújtva maga előtt hosszú karját, széttárt ujjait. Az ala




35/131

ekkor hirtelen eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, majd néhány másodperc múlva ismémegjelent, jobb felé, s gépies makacssággal lépdelt tovább, mint egy felhúzott szerkezet.

A reflektorok váratlanul kihunytak. Kuplung csikordult, vadul felüvöltött a motor, a bokroközött píros és kék jelzőlámpák fénye villant, s az őrjárat gépkocsija nekilódult, őrüiramban felgyorsulva a város felé vágtatott s eltűnt a fal mögött. Redrick görcsösen nye

egyet, s lehúzta kezeslábasa villámzárát.– Végre elhajtottak… – dünnyögte lázasan Barbridge. – Róka, gyerünk… Gyerüngyorsan! – Izegni-mozogni kezdett, tapogatott maga körül, megragadta a szajréval tezsákot s megpróbált felállni. – Na, gyerünk, mit ülsz!

Redrick egyre a műút felé bámult. Az út most sötét volt, semmit nem lehetett látni, de háta mögött valahol ott volt az az alak – lépdelt, akár egy felhúzós játék baba, megmegbotlott, el-elzuhant, nekiesett a kereszteknek s belegabalyodott a bokrokba.

– Rendben – mondta Redrick hangosan. – Menjünk.Felemelte Barbridge-t. Az öreg bal kezével, mintha harapófogó lenne, belekapaszkodott

nyakába, s Redrick, miután képtelen volt kiegyenesedni, négykézláb vonszolta át a kerítérésén, s közben kezével a nedves f űbe kapaszkodott.

– Gyerünk, gyerünk… – hörögte Barbridge. – Ne izgulj, a szajrét fogom, nem engedem elGyerünk!

Az ösvény ismerős volt, a nedves f ű azonban csúszott, a berkenyebokrok az arcpofozták, a nagydarab öreg hihetetlenül súlyos volt, akár egy hulla, a zsákmánnyal teli zsácsengve és zörögve, egyre-másra beleakadt valamibe, s még attól is félt, hogy belebotlabba az alakba, aki talán még mindig ott bolyong a sötétben.

Amikor kiértek a műútra, még sötét volt, de már érződött, hogy közel a hajnal. Az túloldalán, a kis erdőben álmosan és bizonytalanul megszólaltak a madarak, s a távokülváros fekete házai, a ritka sárga utcai lámpák fölött az éjjeli sötétség már kékbe váltott,didergős, nyirkos szél csapta meg őket a város felől. Redrick Barbridge-t lefektette aárokpartra, körülnézett, s akár egy nagy, fekete pók, átrohant az úton. Gyorsan rátalált Land Roverre, a motorháztetőről és a kocsiszekrényről lesöpörte az álcázó ágakat, kormány mögé ült és óvatosan, a fényszórókat be sem kapcsolva, kigördült az aszfaltrBarbridge ült, egyik kezével a teli zsákot tartotta, a másikkal pedig a lábát tapogatta.

– Gyorsan – hörögte. – Gyerünk gyorsan! A térdem, a térdem még ép… Legalább térdem mentsük meg!

Redrick felemelte az öreget, s az erőfeszítéstől fogát csikorgatva átlökte a terepjáoldalán. Barbridge a hátsó ülésre zuhant s felnyögött. A zsákot azonban nem engedte eRedrick felszedte a földről a sugárvédő köpenyt, s az öregre dobta. Barbridge-nak sikerümagával cipelnie a köpenyét is.

Redrick elővette zseblámpáját, s nyomokat keresve le s föl lépdelt az útszélen. Nyomok

mondhatni, nem voltak. A Land Rover, miközben kigördült az útra, lenyomta a magas füvede ez néhány órán belül fel fog egyenesedni. Ahol a járőrgépkocsi állt, körös-körtöméntelen csikk hevert. Redricknek eszébe jutott, hogy már régen szeretett volnrágyújtani, úgyhogy elővett egy cigarettát és rágyújtott, jóllehet most legszívesebbebeugrott volna az autóba s hajtott, hajtott volna, minél gyorsabban, el innen. De még nemhajthatott el. Mindent lassan és körültekintően kellett csinálnia.

– Mit csinálsz? – szólt ki sírós hangon a gépkocsiból Barbridge. – A vizet nem öntötted ka hálók mind szárazak… Mit állsz? Rejtsd el a szajrét!




36/131

– Fogd be a szád – szólt rá Redrick. – Ne zavarj. – Mélyet szívott a cigarettából. – Dél femegyünk – jelentette ki.

– Hogyan, a külvároson át? Eszednél vagy? El akarod veszejteni a térdem, tsemmirekellő!? A térdem!

Redrick utoljára még egy nagyot szippantott a cigarettából s a csikket beledugta eg

gyufásdobozba.– Ne heveskedj, Keselyű – mondta. – Egyenest keresztül a városon nem mehetün

Három őrposzt van közben, valamelyik biztos megállít.– Na és?– Megnézik a patáidat s vége.– Na és a patáim? Dinamittal halásztunk, elkapta a lábam, ennyi az egész!– És ha valaki megtapogatja?– Megtapogatja… Akkorát üvöltök, hogy nyomban abbahagyja.Redrick azonban már döntött. Felemelte a vezetőülést, zseblámpájával világítva kinyitot

a titkos rekeszt, s így szólt:

– Add a szajrét.Az ülés alatti benzintartály csak álcázás volt. Redrick elvette a zsákot s bedugta

rekeszbe, hallotta, hogy valami csörög és gurul a zsákban.– Én nem kockáztathatok – dünnyögte. – Nincs hozzá jogom.A helyére tette a tetőt, szeméttel szórta be, rongyokat dobált rá s visszaengedte az ülés

Barbridge szuszogott, nyögdécselt panaszosan követelte, hogy siessen, ismét ígérgetkezdte az aranygömböt, közben egyre forgolódott az ülésen s nyugtalanul bámulta a ritkusötétet. Redrick nem törődött vele. Felhasította a vízzel és halakkal teli műanyag tasakot, vizet a kocsiszekrény aljában heverő hálókra öntötte, az ugrándozó halakat pedig beleszórtegy viaszosvászon zsákba. A plasztik tasakot összehajtotta és kezeslábasának zsebéb

dugta. Most már minden rendben volt: horgászok térnek haza, nem túl sikeres fogással. kormány mögé ült s beindította az autót.A kanyarig úgy hajtott, hogy nem kapcsolta be a fényszórókat. Baloldalt a Zóná

körülvevő vastag, három méter magas fal húzódott, jobboldalt bokrok voltak, ritkás ligeteitt-ott deszkázott ablakú, málló vakolatú elhagyott villák akadtak útjukba. Redrick jól látottsötétben, a sötétség sem volt már olyan sűrű, s különben is, már tudta, hogy mi jön, s ezéamikor elöl megjelent egy görnyedt, komótosan lépdelő alak, le sem lassított. Csak mé

jobban a kormányra hajolt. Ez az alak egyenest az út közepén lépdelt – ő is a város fetartott. Redrick a kocsit az út bal széléhez szorítva megelőzte, s miután túljutott rajta, mé

jobban a gázpedálra taposott.– Szűzanyám! – dünnyögte hátul Barbridge. – Róka, láttad?

– Igen – felelte Redrick.– Istenem, még csak ez hiányzott… – dörmögte Barbridge, s hirtelen hangosan imádkoz

kezdett.– Pofa be! – kiáltott rá Redrick.A kanyarnak valahol itt kell lennie. Redrick fékezett, s jobboldalt, a düledező kerítések é

házak vonalát vizsgálgatta. Régi transzformátorház… egy alátámasztott oszlop… Korhadt haz út menti árok felett. Redrick elfordította a kormányt. A gépkocsi ugrálni kezdett hepehupás mellékúton.




37/131

– Hová hajtasz? – üvöltött fel vadul Barbridge.Redrick egy másodpercre megfordult s visszakézből képen törölte az öreget, tenyeréne

hátán érezve társa borostás képét. Barbridge csuklott egyet és elhallgatott. A gépkocrázkódott, a kerekek egyre-másra megcsúsztak az éjszakai eső utáni sárban. Redricbekapcsolta a fényszórókat. Az ugráló, fehér fény bevilágította a régi, f űvel benő

keréknyomot, a hatalmas pocsolyákat s oldalt a korhadt és düledező kerítést. Barbridge sírszipogott és az orrát fújta. Már nem ígért semmit, panaszkodott és fenyegetőzött, azonbamindezt nagyon halkan és érthetetlenül tette, úgyhogy Redrick csupán egyes szavakahallott. A lábáról, a térdéről és a csinos Artie-ről… Később végleg elhallgatott.

A dűlőút a nyugati külváros mentén húzódott. Egykor nyaralók álltak itgyümölcsöskertek húzódtak, a városbeli nagyfejűek és a gyári vezetőség rezidenciái. Vidámzöld tisztások, homokos partú apró tavak, szellős nyárfaligetek, tavak, melyekben pontyoktenyésztettek. A gyári bűz és füst idáig nem jutott el, ahogy mellesleg a várocsatornahálózat sem. De most minden el volt hagyva és hanyagolva, s egész idő alatt csupáegyetlen lakott ház került útjukba – sárgán világított a függönnyel takart ablak, a kötelekeesőtől nyirkos fehérnemű lógott, s hatalmas házőrző eb ugrott ki, vadul acsarkodva az útr

s egy ideig rohant a kocsi kereke alól felcsapó sár forgataga után.Redrick óvatosan áthajtott még egy öreg, meggörbült hídon, s amikor elöl megpillantotta nyugati autóút felé vezető kanyart, megállította a kocsit s kikapcsolta a motort. Majkimászott az útra, s Barbridge-hoz vissza sem fordulva, kezét fázósan nedves kezeslábaszsebébe dugva, előreindult. Már egészen kivilágosodott. Körös-körül minden nyirkocsendes és álmos volt. Elment az útig, s óvatosan kidugta a fejét a bokrok mögül. Innét jlehetett látni az őrházat: kerekeken gördülő kis házikó, három világító ablakkal, a járőrkocaz út szélén állt és nem ült benne senki. Redrick egy ideig állt és nézelődött. A poszton nevolt semmi mozgás, az őrök éjszaka nyilván átfáztak, elfáradtak, s most a házikóbamelegedtek – ajkukhoz tapadt cigarettával a szájukban szundítottak. “Durungok” – morogtRedrick. Zsebében kitapogatta a bokszert, ujjait ovális nyílásába dugta, öklébe szorította hideg fémet, s még mindig didergősen görnyedezve, kezét zsebében tartva visszaindult. Land Rover kissé oldalt dűlve a bokrok között állt, a hely kihalt és elhagyatott volt, talán téve nem járt erre senki.

Amikor Redrick a kocsihoz lépett, Barbridge kissé felemelkedett s elnyílt szájjrápillantott. Most még idősebbnek tűnt, mint rendesen – ráncos, kopasz, koszos sörtévbenőtt képű, rothadó fogú öregember… Egy ideig némán szemlélték egymást, s ekkoBarbridge hirtelen, alig érthetően ezt mondta:

– Kapsz térképet… az összes csapdát, az összest… Egyedül is megleled, nem bánod meg.Redrick mozdulatlanul hallgatta, majd ujjait szétnyitva a bokszert visszaengedte

zsebébe, s így szólt:– Rendben. A te dolgod, hogy ájultan heverj, világos? Nyögj és meg ne engedd, hog

hozzád érjenek.A kormány mögé ült, beindította a motort s az autó elindult.S mindent megúsztak. Senki nem jött ki a házikóból, amikor a Land Rover a gondosa

betartott jeleknek s tábláknak megfelelően lassan elgördült mellettük, aztán a sebességéegyre jobban növelve a nyugati külvároson át berobogott a városba. Reggel hat óra volt, autcák kihaltak voltak, az aszfalt nedvesen és feketén sötétlett, az automata közlekedélámpák magányosan és feleslegesen villogtak a kereszteződésekben. Elhaladtak egy maga




38/131

fényesen kivilágított ablakú pékség mellett, s Redricket rendkívül jó szagú, meleg légáramlaütötte meg.

– Kajálni kéne – jegyezte meg Redrick, s állandó feszültségtől elzsibbadt izmait kilazítvnyújtózott egyet, kezét a kormányhoz nyomva.

– Mi az? – kérdezte rémülten Barbridge.

– Azt mondom: kajálni kéne… Téged hová vigyelek? Haza, vagy egyenest a Mészároshoz– A Mészároshoz, a Mészároshoz! Hajts! – hadarta Barbridge s egész testével előredőlv

lázasan s forrón Redrick tarkójába lihegett. – Egyenest hozzá! Gyerünk, egyenest! Méhétszáz ronggyal tartozik… Ugyan, hajts, hajts már, mit mászol, mint tetű a kopasz fejen? Hirtelen erőtlenül és haragosan szitkozódni kezdett, mocskos és undorító szavakkal, nyáláfröcsögte, fuldoklott, köhögésrohamok fogták el.

Redrick nem felelt. Sem ideje, sem ereje nem volt, hogy lecsillapítsa a tűzbe jött KeselyűMielőbb véget kellett vetnie ennek az egésznek s legalább egy órácskát, egy félórát aludni Metropolban megbeszélt találka előtt. Befordult a Tizenhatodik utcába, s egy szürkeegyemeletes villa előtt megállította az autót.

A Mészáros maga nyitott ajtót – látszott, hogy épp az előbb kelt fel s a fürdőszobábigyekezett. Pazar, aranybojtos köntösben volt, kezében pohár, benne a műfogsora. Haborzas volt, zavaros tekintetű szeme alatt sötét karikák.

– Á – mondta. – Te vagy az, Róka? Mit kérsz?– Tedd be a fogad, és menjünk – szólt rá Redrick.– Uhum – felelt a Mészáros s invitálón a hall felé biccentett, ő maga pedig perzs

papucsában csoszogva, hihetetlenül gyorsan a fürdőszoba felé indult.– Ki az? – kérdezte onnan.– Barbridge – válaszolta Redrick.– Mi?

– A lába.A fürdőszobában zubogni kezdett a víz, prüszkölés és csobogás hallatszott, valami leeses végiggurult a csempézett padlón. Redrick fáradtan belesüppedt egy karosszékbe, előveegy cigarettát, rágyújtott és körbepillantott. Igen, a hall megjárja, a Mészáros nem sajnálta pénzt. Ügyes és divatos sebész volt, nemcsak a város, de az állam orvosi karának sztárja, s természetesen nem anyagi okokból tartott kapcsolatot a stalkerekkel. Persze őlefölözte a maga részét a Zónából: természetben kérte a fizetséget, mindenféle onnészármazó holmiban, amit a gyógyításban használt fel, tudásban, mert a megnyomorodostalkereken korábban ismeretlen betegségeket tanulmányozott, az emberi szervezeeltorzulásait és károsodásait; dicsőségben szedte be, a földgolyó első, nem emberi eredetmegbetegedésekre szakosodott orvosának hírnevével. Persze azért a pénzt sem utasítottvissza.

– Nos, mi van a lábával? – kérdezte, amikor hatalmas törülközővel a vállán megjelent kilépett a fürdőszobából. A törülköző sarkában óvatosan megtörölte hosszú, ideges ujjait.

– Belepottyant a “kocsonyába” – mondta Redrick.A Mészáros füttyentett.– Akkor Barbridge-nak vége – dünnyögte. – Kár, mert remek stalker volt.– Semmi vész – vágta rá a karosszékben hátradőlve Redrick. – Csinálsz neki műlábaka

Fog ő még műlábakon a Zónában ugrálni.




39/131

– No, rendben – hagyta rá a Mészáros. Az arca egyszerre komoly lett. – Várj egy kicsimindjárt felöltözöm.

Amíg öltözködött, amíg telefonált valahová – nyilván a klinikájára, hogy mindenelőkészítsenek a műtéthez -, Redrick mozdulatlanul, félig fekve pihent a karosszékben cigarettázott. Csupán egyszer mozdult meg, hogy előhúzza a kulacsot. Apró kortyokba

ivott, mert a kulacsnak már csak az alján maradt ital, s igyekezett semmire nem gondolnCsak várt.Utána együtt kimentek a kocsihoz. Redrick a kormányhoz ült, Mészáros helyet fogla

mellette, s azon nyomban, az ülésen hátrafordulva tapogatni kezdte Barbridge lábáBarbridge elcsendesülve, összegörnyedve, panaszosan nyögdécselt, esküdött, hogelárasztja őket arannyal, majd újból és újból gyermekeit és elhunyt feleségét emlegette, könyörgött, hogy legalább a térdét mentsék meg. Amikor a klinikához értek, a Mészároelkáromkodta magát, mert nem látott betegszállítókat a bejáratnál, még menet közbekiugrott az autóból s eltűnt az ajtó mögött. Redrick ismét rágyújtott, s Barbridge hirtelevilágosan és tagoltan, mint aki teljesen megnyugodott, így szólt:

– Meg akartál ölni. Ezt megjegyzem magamnak.

– Hiszen nem öltelek meg – mondta közömbösen Redrick.– Igen, nem öltél meg… – Barbridge elhallgatott. – Ezt is megjegyzem.– Jegyezd, jegyezd csak meg – biztatta Redrick. – Természetesen az én helyemben t

nem öltél volna meg engem… – Megfordult és Barbridge-re nézett. Az öreg szájbizonytalanul legörbedt, kiszáradt ajka remegett. – Te se szó, se beszéd, otthagytál volna folytatta Redrick. – Otthagytál volna a Zónában. Mint a Pápaszemest.

– A Pápaszemes magától halt meg – ellenkezett komoran Barbridge. – Nekem ehhesemmi közöm. Jól belevágott.

– Szemét alak vagy – jegyezte meg közömbösen Redrick s elfordult. – Dögkeselyű.A kapualjból előugrottak a még álmos és borzas betegszállítók s az autóhoz futotta

menet közben nyitották szét a hordágyat. Redrick cigarettájából nagyokat szíva néztemilyen ügyesen húzták ki Barbridge-t a kocsiból, fektették a hordágyra s vitték a bejárathoBarbridge mozdulatlanul feküdt, kezét összefonta mellén, s elkeseredve bámulta az egeHatalmas lábfeje, melyet kegyetlenül körülnyalogatott a “kocsonya”, ijesztően étermészetellenesen kifordult. Az utolsó volt az öreg stalkerek közül, akik a földöntúli kincseutáni vadászatot közvetlenül a Látogatás után kezdték, amikor a Zónát még nem hívtáZónának, amikor nem volt még sem Intézet, sem fal, sem az ENSZ rendőri erői, amikor várost még félelem bénította meg, a világ pedig kuncogott az újságírók legújabb kitalációjáRedrick akkor tízéves volt, Barbridge pedig még keménykötésű és ügyes férfi – imádta, hmás számlájára ihatott, ha verekedhetett, vagy megnyomkodhatott egy sarokban valahegy bamba leányzót. Saját gyermekei akkor egyáltalán nem érdekelték, már kisstígazember volt, mert amikor berúgott, undorító élvezettel verte el a feleségét, nagy zacsapva, mindenki szeme láttára… Addig verte, amíg az asszony bele nem halt.

Redrick megfordította a Land Rovert, s a közlekedési lámpákkal nem törődve, rálépett gázpedálra, dudájával ijesztgette a ritkán útjába akadó járókelőket, levágta a kanyarokategyenest hazafelé tartott.

Megállt a garázs előtt, s amikor kimászott a kocsiból, meglátta a házmestert, aki a kpark felől közeledett hozzá. A házmester, mint mindig, most is morcos volt, bedagadt szemgyűrött arca mélységes undort fejezett ki, mintha nem is földön, hanem trágyadombon jávolna.




40/131

– Jó reggelt – köszöntötte Redrick udvariasan.A házmester, miután tőle két lépésre megállt, mutatóujjával a háta mögé bökött.– Ez a maga műve? – kérdezte alig érthetően. Látszott, hogy tegnap óta ezek az els

szavai.– Miről beszél?

– A hinta… Maga állította fel?– Én.– Mi célból?Redrick egy szót sem felelt, a garázs kapujához lépett s nekilátott, hogy kinyissa a lakato

A házmester követte és megállt a háta mögött.– Azt kérdem, mi célból állította fel ezt a hintát? Ki kérte meg rá?– A kislányom kérte – válaszolt Redrick nagyon nyugodtan.Széthúzta a garázs kapuját.– Nem a lánya felől kérdeztem! – a házmester felemelte hangját. – A lányáról még külö

fogunk beszélgetni. Azt kérdem magától, kitől kapott rá engedélyt? Ki volt az, amegengedte, hogy berendezkedjen a parkban?Redrick feléje fordult, egy ideig mozdulatlanul állt s merőn nézte a házmester sápadt, ké

eres orrnyergét. A házmester egy lépést hátrált, s valamivel szelídebben folytatta:– S az erkélyt se fesse át. Hányszor mondtam már magának…– Dőre igyekezet – mondta Redrick. – Úgysem költözöm el innét.Beült a kocsiba s beindította a motort. Mikor ujját a kormánykerékre helyezte, futóla

észrevette, hogy elfehéredtek az ujjpercei. Ekkor kidugta fejét a kocsiból s most már nefékezte magát. Kirobbant:

– Ha pedig mégis el kell innen költöznöm, te piszok, akkor imádkozz magadért.

Beállította az autót a garázsba, bekapcsolta a lámpát s bezárta a garázs ajtaját. Utána aálcázott benzintankból elővette a zsákot s beletette egy régi, fonott kosárba, fölülről rádobhorgászfelszerelését, amely még nedves volt, f űszálak és levelek tapadtak hozzá, s aegészet beszórta a már elkábult halakkal, amelyeket Barbridge tegnap este vásárolt külvárosban egy kis üzletben. Aztán még egyszer minden oldalról végignézte az autót, mácsak megszokásból. A jobb hátsó gumi futófelületéhez szétlapított csikk tapadt. Redricletépte; a cigaretta svéd volt. Gondolkozott egy ideig, majd a cigarettavéget beledugta eggyufaskatulyába. A dobozban már három csikk volt.

A lépcsőn senkivel nem találkozott. Megállt lakásuk ajtaja előtt s az ajtó kinyílt, mielőmég elővette volna a kulcsát. Oldalazva belépett, a nehéz kosarat a hóna alatt tartotta belemerült az ismerős melegbe, otthona ismerős illataiba, Guta pedig, férje nyakát átölelvarcát melléhez szorítva, mozdulatlanul hozzátapadt. Még kezeslábasán és meleg ingén át érezte, milyen őrülten ver az asszony szíve. Nem tolta el magától – türelmesen várta, ammegnyugszik, jóllehet éppen ebben a percben érezte meg, mennyire kimerült és elfáradt.

– No, jól van – szólalt meg végül az asszony mély, rekedtes hangon, elengedte, felkapcsolta az előszobában a villanyt, s anélkül hogy megfordult volna, a konyhába ment. Most csinálok neked egy kávét… – mondta már onnan.

– Hoztam egy kis halat – mondta Redrick erőltetetten derűs hangon. – Süsd meg, dmind, azonnal, mert rettentő kajás vagyok!




41/131

Guta visszatért, arcát kibontott hajába rejtette, a kosarat a padlóra állította. A férsegített kivenni a halakkal teli hálót, együtt vitték ki a konyhába s együtt borították a halaka mosogatóba.

– Eredj, mosakodj meg – küldte az asszony. – Amíg mosdasz, mindent elkészítek.– Mi van Majmocskával? – kérdezte Redrick, miközben leült s kezdte lehúzni a csizmáját.

– Egész este itt lábatlankodott – felelte Guta. – Alig tudtam lefektetni. Egyre csanyaggatott: hol van apu, hol van apu? Hipp-hopp, kerítsd elő neki a papát…

Az asszony ügyesen és hangtalanul sürgött a konyhában, erős és formás teremtés volt. tűzhelyen a lábasban már forrt a víz, repült a halpénz a kése alól, fortyogott az olaj a nagserpenyőben, s isteni, friss kávéillat terjengett.

Redrick felállt, meztelen lábával csattogva visszament az előszobába, fogta a kosarat vitte a kamrába. Aztán benézett a hálószobába. Majmocska háborítatlanul aludösszegyűrődött takarója a padlóra csúszott, kis inge felgyűrődött, s a gyermek mintha tenyerén lett volna – apró, szuszogó teremtés. Redrick nem tudta türtőztetni magámegsimogatta a kislány meleg, aranyos pihével borított hátát, s immár ki tudja, hányadszoelcsodálkozott azon, milyen selymes és hosszú szőrbunda borítja a lányát. A legszívesebbe

felkapta volna Majmocskát, de félt, hogy felébreszti, különben is piszkos volt, akár az ördös egészen átitatta a Zóna és a halál. Visszatért a konyhába, ismét az asztalhoz ült s emondta:

– Önts egy csésze kávét, majd később megmosdom.Az asztalon ott hevertek az esti újságok: a Marmonti Hírlap, az Atléta, a Playboy – eg

egész halom magazin s egy vastag, szürke borítójú folyóirat a Földönkívüli KultúráNemzetközi Kutatóintézetének Jelentései, az 56-os szám. Redrick elvette Gutától a csészgőzölgő kávét, s magához húzta a Jelentéseket. Görbék, jelek, rajzok… – a fényképeismerős tárgyak különös szögekből fotózva. Kirillnek megjelent még egy posztumusz cikke

“A 776-os mágneses csapdák váratlan tulajdonságairól.” A Panov nevet fekete kerettették, s alul apró betűkkel megjegyzés: “Dr. Kirill A. Panov, Szovjetunió, tragikukörülmények között, kísérletezés közben elhunyt 19.. áprilisában.” Redrick félrehajította folyóiratot, hörpintett a kávéból, megégette a száját, s megkérdezte:

– Járt itt valaki?– Suviksz volt itt – mondta Guta egy kis habozás után. A tűzhelynél állt s a férfit nézte.

Hullarészeg volt, kikísértem.– Na és, Majmocska mit szólt hozzá?– Persze, nem akarta elengedni. Bőgni kezdett. Én azonban azt mondtam neki, hog

Suviksz bácsi rosszul érzi magát. Erre megértően ezt válaszolta: “Suviksz megint beszívott!Redrick elnevette magát s még egyet kortyolt a kávéból. Majd megkérdezte:– És a szomszédok?

Guta ismét késett egy kicsit a válasszal.– Hát, mint mindig – bökte ki végül.– Jól van, ne meséld el.– Á! – sóhajtott az asszony s undorral legyintett. – Ma éjszaka kopogott ez a nőszemé

alulról. A szeme ekkora, a szája habzik. Hogy azt mondja, mi a fenét f űrészelünk éjneidején a fürdőszobában?…




42/131

– Világos – sziszegte Redrick a foga között. – Ide figyelj, ne költözzünk el mégis? Veszüna külvárosban egy házat, ahol senki nem lakik, egy elhagyott villát?

– És Majmocska?– Istenem – sóhajtott Redrick. – Hát képtelenek lennénk úgy intézni mi ketten, hogy j

érezze magát?

Guta megcsóválta a fejét.– Szereti a gyerekeket. És a gyerekek is szeretik. Hiszen ők nem bűnösek abban, hogy…– Igen – szakította félbe Redrick. – Persze hogy nem bűnösek.– Minek is beszélni róla – zárta le Guta. – Valaki keresett telefonon. Nem mondta meg

nevét, azt mondtam, horgászni mentél.Redrick letette a csészét s felállt.– Rendben – jelentette ki. – Mégiscsak megyek s megmosdom. Egy csomó dolgom va

még.Bezárkózott a fürdőszobába, ruháját beledobta a szennyestartóba, a bokszert,

megmaradt csavarokat, a cigarettát és a többi apróságot letette a polcra. Sokáig forgolódo

a forró zuhany alatt, nyögött, testét durva fürdőkesztyűvel dörgölte, míg a bőre bíborvörönem lett, majd elzárta a zuhanyt, leült a fürdőkád szélére és rágyújtott. A víz zubogott csövekben, Guta a konyhában az edényekkel csörömpölt, sült hal illata terjengett, majd Gutkopogott az ajtón s beadta neki a tiszta fehérneműt.

– Gyerünk, gyorsabban – mondta. – Kihűl a hal.Az asszony már teljesen magához sért s ismét parancsoló lett a hangja. Redric

mosolyogva felöltözött, vagyis magára húzta a trikóját és az alsónadrágját, s így meegyenest a konyhába.

– No, most már ehetek – jelentette ki s leült.– A gönceid beleraktad a szennyeltartóba? – kérdezte Guta.

– Ühüm – dünnyögte a férfi tele szájjal. – Remek a hal!– Beáztattad?– Ne-e-em… Elnézést, sir, többé nem fog előfordulni, sir… Ugyan, lesz még rá időd, ülj

egy kicsit! – Elkapta felesége karját s megpróbálta a térdére ültetni, az asszony azonbakisiklott a keze közül s vele szemben ült az asztalhoz.

– Tehát semmibe veszed a férjedet – mondta Redrick, s ismét teletömte a száját. – Teháundorodsz tőle.

– Ugyan, miféle férj vagy te most – mondta Guta. – Kiürült zsák vagy, nem férj. Előszömeg kell téged tömni.

– És ha mégsem? – kérdezte Redrick. – Hiszen vannak még csodák a világon.

– Ilyen csodát tőled még nem láttam. Nem innál egy kortyot?Redrick határozatlanul forgatta villáját.– Inkább nem – dünnyögte. Az órájára pillantott és felállt. – Mindjárt indulok. Készítsd a

ünneplőmet. Az első osztályút. Inget, nyakkendőt is.Tiszta, meztelen talpával élvezettel csattogva a hűvös padlón, végigtappogott a kamráig

reteszre zárta maga mögött az ajtót. Majd felvette gumikötényét, felhúzta könyökig érgumikesztyű jét s nekifogott, hogy kirakja az asztalra mindazt, ami a zsákban volt. K

“leydeni korong”. Egy doboz tele “gombostűkkel”. Kilenc “elem”. Három “karkötő”. S mé




43/131

egy olyan abroncsszerű valami – olyan, mint a “karkötő”, csak éppen fehér fémből készükönnyebb volt és nagyobb átmérőjű – vagy harminc milliméterrel. Tizenhat “fekete cseppolietilén zacskóban. Két remek állapotban levő öklömnyi nagyságú “szivacs”. Háro

“tüsszentőgömb”. Egy üvegnyi “szénsavas anyag”… A zsákban maradt a nehéz kerámkonténer, gondosan, üvegvattába csomagolva, Redrick azonban nem nyúlt hozzá. Cigarettvett elő, rágyújtott, s nézegetni kezdte az asztalon szétrakott zsákmányt.

Majd kihúzta az asztal fiókját, papírlapot, ceruzavéget s számológépet vett elő. cigarettával a szájában, a füsttől hunyorogva, három oszlopban egymás alá írta a számokamajd összeadta az első két oszlopot. Meglehetősen tekintélyes összegek jöttek ki. Elnyomta csikket a hamutartóban, óvatosan kinyitotta a dobozt s kiszórta a “gombostűket” a papírrA lámpafényben ragyogtak s csak ritkán villantak fel tiszta szivárványos színekben – sárgavörös, zöld tűzzel. Felvett egy tűt és óvatosan, hogy meg ne szúrja magát, középső émutatóujja közé szorította. Majd kikapcsolta a lámpát, s a szemét a sötétséghez szoktatvvárt egy kicsit. A “gombostű” azonban hallgatott. Félretette, kitapogatott egy másikat, s ais az ujjai közé szorította. Semmi hatás. Erősebben megszorította, kockáztatva, hogmegszúrja magát, s a “gombostű” beszélni kezdett: gyönge, pirosas felvillanások futottavégig rajta s hirtelen erősebb zöldekbe váltottak át. Redrick néhány másodpercgyönyörködött a tüzecskéknek ebben a különös játékában, amely, mint ahogy azt Jelentésekből megtudta, valamit kellett hogy jelentsen, lehet, hogy valami nagyon fontosanagyon jelentőset, majd a “gombostűt” külön tette a többitől s egy másikat vett fel…

Hetvenhárom tű volt, tizenkettő “beszélt” közülük, a többi hallgatott. Valójában ezeknek meg kellett volna szólalniuk, ehhez azonban kevesek voltak az ujjak, egy különleges, asztnagyságú gépre lett volna szükség. Redrick ismét bekapcsolta a lámpát, s a már leíszámjegyekhez még kettőt hozzátett. Csak ezután szánta el magát.

Mindkét kezét a zsákba dugta, s lélegzetét visszafojtva elővett s az asztalra tett egy puhcsomagot. Egy ideig nézte a csomagot, tenyerének hátoldalával töprengve dörzsölgette álláVégül mégiscsak megfogta a ceruzát, ügyetlen, gumikesztyűbe bújt ujjaiban tartotta egideig, majd ismét elhajította. Elővett még egy cigarettát, s szemét le sem véve a csomagróegy ültő helyében elszívta.

– Mi a fene! – jegyezte meg hangosan, s határozottan megfogva a csomagot, visszaduga zsákba. – Kész. Elég volt.

Gyorsan visszaszórta a “gombostűket” dobozukba s felállt. Ideje volt indulni. Taláalhatott volna egy félórát, hogy a feje tisztább legyen, bár jóval hasznosabb, ha korábban oda, s megnézheti, mi az ábra. Félrehajította a kesztyűt, felakasztotta kötényét, s a lámple sem oltva, kilépett a kamrából.

Az öltönye már oda volt készítve az ágyra, s Redrick öltözködni kezdett. A tükör előkötötte a nyakkendő jét, amikor a háta mögött halkan megcsikordult a padlódeszkcsibészkedő szipogás hallatszott, s Redrick zord képet vágott, nehogy elnevesse magát.

– Hu! – kiáltott fel hirtelen mellette vékony hangon valaki, s megragadta a lábát.– Jaj – rémült meg Redrick s ájultan zuhant az ágyra.Majmocska hahotázva és visítozva azon nyomban felmászott rá. Taposta a férfit, haj

cibálta, s a legkülönbözőbb hírek özönét zúdította rá. A szomszéd Willy letépte a babájlábát. A második emeleten megjelent egy kiscica, a fejétől a farkáig fehér, a szeme vörönyilván nem hallgatott a mamájára és a Zónában járt. Lekváros kása volt vacsorára, Suviksbácsi ismét beszívott, beteg volt, még sírt is. Miért nem süllyednek el s halak a vízben? Miénem aludt anyu éjszaka? Miért van öt ujjunk, két kezünk, de csak egy orrunk?… Redric




44/131

óvatosan átölelte a rajta mászkáló apró, meleg teremtést, belenézett fekete, fehérje nélküszemébe, arcát a kislány pufók, arany színű selymes pihével borított orcácskájához nyomts ezt ismételgette:

– Majmocska. Ó, Majmuci… aranyos Majmocskám…Ekkor a füle mellett élesen csörrent a telefon. Kinyújtotta a kezét és fölvette a kagylót.

– Tessék.A kagyló néma volt.– Halló! – mondta Redrick. – Halló!Senki nem felelt. Majd kattanás hallatszott a kagylóban, s rövid búgások következte

Redrick felállt, leengedte Majmocskát a padlóra s többé már nem törődött vele, felhúznadrágját és zakóját. Majmocska lankadatlan izgett-mozgott, de Redrick csupászórakozottan mosolygott szája szögletében, úgyhogy végül a kislány kijelentette: “aplenyelte a nyelvét”, majd összeharapta ajkát s békén hagyta apját.

Redrick visszatért a kamrába, táskájába tette mindazt, ami az asztalon hevert, befutott fürdőszobába a bokszeréért, ismét visszatért a kamrába, egyik kezébe az aktatáskát fogta,

másikba a kosarat a zsákkal, kilépett a kamrából, gondosan bezárta maga után az ajtómajd odakiáltotta Gutának: “Elmentem!” – Mikor jössz haza? – kérdezte Guta, s elő jött a konyhából. Már megfésülködött, kissé ki

festette magát, nem köntös volt rajta, hanem otthonka, a férfi kedvenc ruhája, eleven-kémély kivágással.

– Majd felhívlak – nyugtatta meg a férfi s egy ideig nézte, azután hozzálépett, lehajolt belecsókolt az asszony ruhájának a kivágásába.

– Menj már – hessegette el őt halkan Guta.– És én? És engem? – csivitelte Majmocska s közéjük fúrta magát.Még lejjebb kellett a férfinak hajolnia. Guta merev tekintettel nézte őt.

– Semmiség – mondta a férfi. – Ne nyugtalankodj. Felhívlak.Egy emelettel lejjebb a lépcsőházban Redrick megpillantott egy behemót, csíkos pizsamáférfit, aki ajtajánál a zárral bíbelődött. Meleg, savanyú illat áradt lakása sötét mélyébőRedrick megállt mellette s így szólt:

– Jó napot.A testes férfi gyanakvón pillantott rá széles válla fölött s valamit dörmögött válaszul.– A felesége az éjjel nálunk járt – mondta Redrick. – Azt állította, hogy f űrészeltünk. I

valami félreértés van.– S nekem mi közöm hozzá? – acsarkodott a pizsamás férfi.– A feleségem tegnap mosott – folytatta Redrick. – Ha netalán zavartuk volna maguka

akkor elnézésüket kérem.– Én nem mondtam semmit – jegyezte meg a pizsamás férfi. – Kérem…– Na, akkor örülök – zárta le Redrick.Lement a garázsba, a kosarat a zsákkal a sarokba állította, rádöntötte a régi ülést, mé

egyszer megszemlélt mindent, majd kilépett az utcára.Nem kellett messzire mennie a térig – csupán két tömböt, majd a parkon át s még eg

tömböt a Központi sugárútig. A Metropol előtt, mint mindig, most is rengeteg csillogó autállt, málnaszín zubbonyos hotelszolgák bőröndöket cipeltek az előcsarnokba, szemm




45/131

láthatóan külföldi úriemberek társalogtak kettes, hármas csoportba verődve márványlépcsőn s közben fújták a szivarfüstöt. Redrick úgy döntött, hogy egyelőre nemegy be. Egy kis bisztró ernyő je alatt ült le az utca túloldalán, kávét kért és rágyújtott. mellette levő asztalnál a nemzetközi rendőrség három magas rangú tisztje ült civilbennémán és sietve falták a marmonti módra sült virslit és barna sört ittak hozzüvegkorsókból. Redrick másik oldalán, úgy tíz lépésre egy zord arcú rendőr őrmester sükrumplit falt. Kék sisakja fenekével fölfelé széke mellett állt a padlón, öve a pisztolytáskáva szék támláján lógott. Több vendég nem is volt a bisztróban. A pincérnő, egy ismeretleidős asszony, oldalt állt, s időről időre, kifestett száját elegánsan eltakarva, ásított. Fél kilenmúlt tíz perccel.

Redrick meglátta, ahogy Richard Noonan, menet közben a fejébe nyomva gyűrökalapját, kilép a szállodából. Vidáman futott le a lépcsőn, apró termetű, kövérkés, rózsáképű férfi volt, egészében sikeresnek, jól szituáltnak, frissen vasaltnak tűnt s olyamagabiztosnak, mint akit nem fenyeget semmiféle kellemetlenség.

Redrick tenyerével elfedte arcát s úgy nézte, ahogy Noonan gondos és rutinos mozdulatthelyet foglalt a kormánynál az első ülésen, valamit áttett az első ülésről a hátsóra, valamié

lehajolt, aztán megigazította a visszapillantó tükröt. Aztán a Peugeot kékes füstöt fújvhorkantott, Noonan rádudált egy burnuszos afrikaira, s vidáman kigördült az utcáraMindebből arra lehetett következtetni, hogy Noonan az intézetbe indult, tehát meg kellekerülnie a szökőkutat s el kellett haladnia a bisztró mellett. Ahhoz, hogy felálljon éelmenjen, már késő volt, ezért Redrick csupán tenyerével fedte el arcát s csészéje fögörnyedt. De nem sikerült. A Peugeot közvetlenül a füle mellett dudált egyet, fék csikorgots Noonan jókedvűen megszólította:

– Hé! Schuchart! Red!Redrick, gondolatban káromkodva, felemelte a fejét. Noonan már kézfogásra nyújto

kézzel sietett felé. Az arca csak úgy ragyogott a szívélyességtől.– Mit csinálsz itt ilyen korán? – kérdezte, miközben Redrickhez lépett. – Kösz, drága

vetette oda a pincérnőnek. – Semmit nem kérek… – S ismét Redrickhez fordult: – Ezer évnem láttalak. Hová tűntél, mit csinálsz?– Semmi különöset… – vetette oda kedvetlenül Redrick. – Többnyire alkalmi munkákat.Nézte, ahogy Noonan szokásos gondosságával és alapossággal helyet foglalt ve

szemben, kövér ujjaival az egyik oldalra tolja a szalvétákkal teli poharat, a másik oldalra szendvicses tálkát, s hallgatta barátságos fecsegését.

– Olyan döglött színed van, keveset alszol? Tudod, az utóbbi időben én is elfáradtam ettaz új automatától, ami azonban az alvást illeti, testvér, az alvás számomra az első, dőljöössze az egész automata, de… – Hirtelen körülnézett. – Pardon, lehet, hogy vársz valakitNem zavarlak?

– Ugyan, dehogy… – mondta ernyedten Redrick. – Volt egy kis időm, gondoltambeugrom, iszom egy kávét.

– No, nem tartalak fel sokáig – mondta Dick s az órájára pillantott. – Ide süss, Red, hagyaz alkalmi munkát és gyere vissza az intézetbe. Hiszen tudod, hogy téged, ha akarod, rögtövisszavesznek. Ha akarod, ismét egy orosz mellé kerülhetsz, nemrég érkezett.

Redrick megrázta a fejét.




46/131

– Nem – mondta. – Második Kirill még nem született meg… Különben is, nincs mcsinálnom az intézetetekben. Ott most már minden automatikus, robotok járják a Zónányilván a prémiumokat is a robotok kapják… A laboránsi fizetés pedig cigarettára se elég.

– Ugyan, ezt mind el lehetne intézni – győzködte Noonan.– Én azonban nem szeretem, ha elintéznek nekem valamit – mondta Redrick. – Kezdett

fogva magam intézem az ügyeimet, s a továbbiakban is magam szeretném.– Büszke lettél – jegyezte meg Noonan elítélőn.– Egyáltalán nem vagyok büszke. Csak nem szeretem a fogamhoz verni a garast, tudod.– Hát végtére is igazad van – állapította meg Noonan szórakottan. Közömbösen Redric

aktatáskájára pillantott, mely a széke mellett állt, s ujjával megtörölte rajta az ezüstös klapot a szláv betűkkel. – Így igaz, az embernek azért van szüksége pénzre, hogy soha többne gondoljon rá… Kirill ajándékozta neked? – kérdezte a táska felé biccentve.

– Örökségül maradt rám – mondta Redrick. – Miért nem látni téged mostanában “Borzsch”-ban?

– Mondjuk inkább, hogy téged nem látni – tiltakozott Noonan. – Majd mindennap o

ebédelek, a Metropolban étkezni kész tönkremenés… Ide figyelj – mondta hirtelen. – Hogállsz anyagilag?– Kölcsön akarsz kérni? – érdeklődött Redrick.– Nem, ellenkezőleg.– Tehát kölcsön akarsz adni…– Van egy munka – mondta Noonan.– Ó, istenem – nyögte Redrick. – Már te is!– Miért, még ki? – kérdezte tüstént Noonan.– Hát sokan vagytok ti… munkaadók.Noonan, mintha csak most értette volna meg, elnevette magát.

– Ugyan, ez nem a te szakmádba vág.– Hanem kiébe?Noonan ismét az órájára pillantott.– Tudod mit – mondta, miközben felállt. – Gyere el ma a “Borzsch”-ba, ebéd után, két ó

tájt. Megbeszéljük.– Kettőre nem érek oda – mondta Redrick.– Akkor délután hat óra körül? Megfelel?– Majd meglátjuk – mondta Redrick, s szintén az órájára pillantott. Öt perc híján kilen

volt.Noonan intett neki s Peugeot-jóhoz kocogott. Redrick a tekintetével követte, hívta

pincérnőt, kért egy csomag Lucky Strike-ot, fizetett, s a táskát felvéve, nyugodt léptekkátvágott az utcán a szállodához. A nap már alaposan égetett, az utcát gyorsan elöntötte nyirkos forróság, s Redrick érezte, ég a szeme. Erősen hunyorított, sajnálta, hogy nem voideje legalább egy órácskát aludni a fontos ügy előtt. S ekkor hirtelen rátört a roham.

A Zónán kívül ilyen még sohasem történt vele, a Zónában is csupán kétszer vagháromszor fordult elő. Egyszerre mintha egy másik világba jutott volna. Millióféle szaöntötte el, csípősek és édesek, fémesek és gyengédek, veszélyt sugallók, nyugtalanítóhatalmasak, mint az épületek, és finomak, mint egy porszem, durvák, mint az utcaköve




47/131

finomak és bonyolultak, mint az óraszerkezetek. A levegő egyszerre megkeményedetszögletek, felületek, sarkok alakultak ki, mintha a teret hatalmas recés gömbformák, síkopiramisok, gigászi, szúrós kristály alakzatok töltötték volna be, s mindezen át kellett magpréselnie, mint éjszaka álmában egy ószeres zsúfolt üzletén, mely telis-tele van ósdi érokkant bútorokkal… Csak egy pillanatig tartott. Kinyitotta a szemét s minden szertefoszlotEz nem egy másik világ volt – az előbbi, az ismert világ fordult felé egy másik, ismeretleoldalával, s ez az oldala csak egy pillanatra tárult fel előtte, majd mielőtt még eligazodhatovolna benne, ismét visszafordult…

A füle mellett idegesítő dudaszó harsant, Redrick meggyorsította lépteit, majd futkezdett s csak a Metropol falánál állt meg. A szíve őrülten vert, aktatáskáját az aszfaltállította, sietve feltépett egy csomag cigarettát s rágyújtott, mélyet szippantott, pihent, miegy kiadós verekedés után. Az ügyeletes rendőr megállt mellette s gondterheltemegkérdezte:

– Segíthetek, mister?– Ne-e-em – préselte ki magából Redrick s a torkát köszörülte. – Fullasztó meleg van.– Talán elkísérjem?

Redrick lehajolt s felvette aktatáskáját.– Vége – jelentette ki. – Már minden rendben, barátom, köszönöm.Gyorsan a bejárathoz ment, felkaptatott a lépcsőkön s belépett az előcsarnokba. Hűvö

félhomály és néma csönd fogadta. Le kellett volna ülnie az egyik hatalmas bőr karosszékbhogy kifújja magát, de már amúgy is késésben volt. Csak annyit engedett meg magánahogy végigszívja a cigarettát, miközben félig leengedett szemhéja alól méregette aelőcsarnokban nyüzsgő embereket. Colos már itt volt s tűkön ült – ingerült képpel turkált aújságosállványnál a folyóiratok között. Redrick a csikket belehajította egy urnába s belépea liftbe.

Vele együtt préselte be magát a kabinba egy kövér férfi, aki asztmatikusan kapkodta levegőt, egy erős parfümszagot árasztó fiatal hölgy komor kisfiával, aki csokoládét rágcsáls egy rosszul borotvált állú, testes öregasszony. Redricket a sarokba szorították. Lehunytszemét, hogy ne lássa a kisfiút, akinek az állára csorgott csokoládés nyála, arca azonbafriss volt, tiszta, egyetlen szőrszál sem volt rajta, hogy ne lássa az anyját, akinek sovánmellét ezüstbe foglalt “fekete csöppekből” f űzött nyaklánc díszítette, s ne lássa a kövér férfvéreres szeme fehérjét s az öregasszony püffedt képén a félelmetes bibircsókokat. A kövéférfiú megkísérelt rágyújtani, az öregasszony azonban rátámadt s ostrom alatt tartotegészen a negyedik emeletig, ahol kigurult a liftből, s alighogy kigurult, a kövér férfi mégrágyújtott, olyan képpel, mint akinek sikerült megvédenie állampolgári jogait, s azonyomban szipogva és hörögve, ajkát tevemódra csücsörítve köhögni és fuldokolni kezdett,kínlódva szétfeszített könyökével Redrick oldalát böködte…

Redrick a hetediken lépett ki a liftből s elindult a puha szőnyegen, végig a folyosómelyet rejtett lámpák kellemes fénye árasztott el. Drága dohány, francia kölni s csillogódegeszre tömött, valódi bőr pénztárcák, egy éjszakáért ötszáz rongyot is elkérő hölgyek ésúlyos arany szivartárcák illata áradt – az az olcsó csillogás, az az undorító penész, ami Zónában nőtt, a Zónából táplálkozott, zabált, harácsolt és hízott, s köpött mindenreKülönösképp arra köpött, hogy mi lesz majd azután, amikor már telezabálta s teleharácsoltmagát, s mindaz, ami egykor a Zónában volt, kikerül onnan s leülepedik a világon. Redrickopogtatás nélkül belökte a 774-es szoba ajtaját.




48/131

Krákogó egy asztalnál ült az ablak mellett s a szivarjával bíbelődött. Még pizsamában voritkás és nedves haját gondosan elválasztotta, egészségtelen, felpüffedt arcát pedánsasimára borotválta.

– Aha – szólalt meg, tekintetét fel sem emelve. – A pontosság a királyok udvariasságaSzervusz, fiacskám.

Végre sikerült lecsípnie a szivar végét. A szivart két kezébe fogta, a bajsza alá dugta, évégigszaglászta.– Hát a mi jó öreg Barbridge-ünk hol van? – kérdezte, és felemelte a tekintetét. Áttetsz

világoskék, angyali szeme volt.Redrick a heverőre helyezte aktatáskáját, leült s elővett egy cigarettát.– Barbridge nem jön el – mondta.– A jó öreg Barbridge – folytatta Krákogó, két ujja közé fogta a szivart s óvatosan ajkáho

emelte. – Az öreg Barbridge idegei felmondták a szolgálatot.Tiszta, világoskék szemével egyre Redricket nézte s nem pislogott. Sohasem pislogott. A

ajtó kissé kinyílt, s a szobába préselte magát Colos.

– Ki volt az az ember, akivel beszélgetett? – kérdezte már a küszöbről.– Jó napot – fogadta őt Redrick.Colos zsebre dugta a kezét, s hatalmas, befelé dőlő talpaival nagy lépésekkel Redrick e

sietett.– Már százszor elmondtuk magának – figyelmeztette szemrehányón. – Találkozó elő

semmiféle kapcsolat. Maga pedig mit tesz?– Köszönök – felelte Redrick. – És maga?Krákogó elnevette magát, Colos pedig ingerülten megjegyezte:– Jó napot, jó napot… – Már nem meredt szemrehányóan Redrickre, s mellé huppant

heverőre. – Ezt nem szabad – mondta. – Érti? Nem szabad!

– Akkor ott beszéljünk meg találkozót, ahol nincsenek ismerőseim – jelentette ki Redrick.– A fiúnak igaza van – jegyezte meg Krákogó. – A mi hibánk… Ki volt hát az az ember?– Richard Noonan – mondta Redrick -, egy céget képvisel, amelyik berendezéseket szál

az intézetnek. Itt lakik a hotelban.– Látod, milyen egyszerű az egész – mondta Krákogó Colosnak, s felvett az asztalról eg

óriási, a New York-i szabadságszobrot formázó öngyújtót, kétkedve rápillantott, majvisszatette.

– Hát Barbridge hol van? – kérdezte Colos, most már egészen barátságosan.– Barbridge rajtavesztett – jelentette ki Redrick.Azok ketten egymásra néztek.

– Béke poraira – mondta Krákogó gyanakvón. – Vagy… letartóztatták?Redrick egy ideig nem válaszolt, lassú szippantásokkal szívta végig cigarettáját. Aztán

csikket a padlóra dobta, s így szólt:– Ne féljenek, minden tiszta. Kórházban van.– Még hogy tiszta! – kiáltott fel Colos idegesen, felpattant, s az ablakhoz sietett. – Mely

kórházban?– Ne féljenek – ismételte Redrick. – Jó helyen van. Térjünk a tárgyra, aludni szeretnék.




49/131

– Melyik kórházban? – kérdezte most már ingerülten Colos.– Megmondtam – felelte Redrick. Felvette az aktatáskát. – Elintézzük ma a dolgunka

vagy sem?– Elintézzük, elintézzük, fiacskám – erősítgette vidáman Krákogó.Váratlanul könnyedén a padlóra ugrott, gyorsan Redrick elé tolta a dohányzóasztal

egyetlen mozdulattal a padlóra szórt róla egy halom újságot és folyóiratot, s térdértámasztva rózsaszín, szőrös kezét, leült Redrickkel szemben.

– Mutassa – szólította fel.Redrick kinyitotta az aktatáskát, elővette az árjegyzéket s Krákogó elé tette az asztalr

Az belepillantott s körmével félrepöckölte. Colos, mögéje állva, a vállán keresztül aárjegyzékre meredt.

– Ez a számla – mondta Redrick.– Látom – válaszolta Krákogó. – Elő a holmival, elő vele!– Pénzt – mondta Redrick.– Mi ez a “gyűrű”? – érdeklődött gyanakodva Colos, s ujjával Krákogó válla fölött

jegyzékre bökött.Redrick hallgatott. Térdén tartotta nyitott aktatáskáját s rezzenés nélkül meredt az angya

kék szempárba. Krákogó végül elnevette magát.– Ugyan, miért szeretlek téged ennyire, fiacskám? – turbékolta. – S még azt mondjá

hogy nincs szerelem első látásra. – Színpadiasan felsóhajtott. – Phil, barátom, hogy mondják errefelé? – add oda a lóvét, adj neki dohányt… és adj már végre gyufát! Hiszelátod… – megrázta a még mindig az ujjai közé szorított szivart.

Colos Phil valami érthetetlen dolgot dünnyögött, odahajított egy gyufásskatulyát s lefüggönyözött ajtón át kiment a szomszéd szobába. Hallatszott, hogy ott valakivingerülten beszélget, valamit dünnyög a zsákbamacskáról, Krákogó pedig, miután végmeggyújtotta a szivarját, továbbra is merőn nézte Redricket, vékony, sápadt ajkámegfagyott a mosoly, s mintha töprengett volna valamin. Redrick állát aktatáskájátámasztva visszanézett, igyekezett nem pislogni, jóllehet szemhéját mintha tűz égette volns könnyek futották el a szemét. Azután Colos visszatért, az asztalra hajított képapírszalaggal átkötött bankjegycsomót s durcásan Redrick mellé telepedett. Redrick lustáa pénz után nyúlt, Krákogó azonban egy kézmozdulattal megállította, letépte s pizsamájzsebébe dugta a papírszalagokat.

– Most kérem – jelentette ki.Redrick átvette a pénzt, s a kötegeket meg sem számolva zakója belsejébe gyömöszölte

Majd nekifogott, hogy kirakja a szajrét. Lassan csinálta, módot adva vevőinek, hogy mindetárgyat külön-külön szemügyre vegyenek s egyeztessenek a listával. A szobában csenhonolt, csak Krákogó kapkodta nehezen a levegőt s az ajtófüggöny mögül hallatszott hacsörömpölés – mintha kanál ért volna egy csésze pereméhez.

Amikor Redrick végül becsukta aktatáskáját s becsattantotta a zárját, Krákogó ránézett émegkérdezte:

– No és mi a helyzet a legfontosabbal?– Sehogy sem megy – felelte Redrick. Hallgatott egy darabig, majd hozzátette:

Egyelőre.– Tetszik nekem ez az “egyelőre” – jelentette ki gyöngéden Krákogó. – Hát neked, Phil?




50/131

– Schuchart, maga ködösít – jelentette ki megvetően Colos Phil. – Kérdem én, miéködösít?

– Ilyen a szakmám, ködös ügyleteim vannak – vágta rá Red. – Nehéz a mi szakmánk.– Na, jól van – zárta le Krákogó. – És hol a fényképezőgép?– Á, az ördögbe – dünnyögte Redrick. – Tenyerével végigsimított az arcán, érezte, ahog

a vörösség szétárad rajta. – Elnézést – mondta -, egészen elfeledkeztem róla.– Ott felejtette? – kérdezte Krákogó és bizonytalan mozdulatot tett a szivarjával.– Nem emlékszem… Nyilván ott… – Redrick lehunyta szemét s hátradőlt a heve

támlájára. – Nem, képtelen vagyok pontosan visszaemlékezni.– Kár – mondta Krákogó. – De legalább látta ezt a tárgyat?– Ugyan, dehogy – jegyezte meg bosszúsan Redrick. – Éppen erről van szó. Hiszen ne

jutottunk el a kauperokig. Barbridge belecsúszott a “kocsonyába”, s nekem tüstént visszkellett fordítani a szekér rúdját… Legyen nyugodt, ha meglátom, bizonyára nem felejtem el…

– Ide figyelj, Hugh, ide nézz! – szólalt meg hirtelen rémült suttogással Colos. – Ez memi?

Ott ült, jobb keze mutatóujját kimerevítette. Az ujja körül ott forgott az a bizonyos fehéfémgyűrű, s Colos kimeredt szemmel bámulta a gyűrűt.

– Nem áll meg! – mondta hangosan Colos, s kerekre meresztett szemét hol Krákogóra, ha gyűrűre emelte.

– Mit jelent, hogy nem áll meg? – kérdezte óvatosan Krákogó, s egy kissé odébb húzódot– Felhúztam az ujjamra s megpörgettem egyszer – csak úgy… s már egy kerek perce ne

akar megállni!Colos hirtelen felpattant s kinyújtott ujját maga előtt tartva odarohant az ajt

függönyéhez. A gyűrű ezüstös csillogással, egyenletesen forgott az ujja körül, akár egpropeller.

– Mi a fenét hozott nekünk? – kérdezte Krákogó.– Az ördög tudja – mondta Redrick. – Fogalmam sem volt róla… Ha tudtam volna, többe

kérek érte.Krákogó egy darabig nézte Redricket, majd felemelkedett s ő is eltűnt a függönyajt

mögött. A függöny mögött nyomban suttogni kezdtek. Redrick előhúzott egy cigarettárágyújtott, felvett a padlóról egy folyóiratot s szórakozottan lapozgatni kezdte. A magaztele volt izmos tomporú szépségekkel, de valami oknál fogva, most hányinger kerülgette, hrájuk nézett. Redrick elhajította a magazint s körülnézett: innivalót keresett. Majd előhúzoa belső zsebéből egy köteg pénzt s megszámolta a bankjegyeket. Minden rendben volazonban nehogy elaludjon, átszámolta a második köteget is. Amikor visszadugta a zsebébKrákogó visszatért.

– Szerencsés fiú maga – jelentette ki s ismét leült Redrickkel szemben. – Tudja, mi az perpetuum mobile?

– Nem – felelte Redrick. – Mi ezt nem tanultuk.– Nem is fontos – mondta Krákogó. Még egy köteg bankjegyet húzott elő. – Ez az els

példány ára – jelentette ki, miközben letépte a pénzcsomagról az összekötő papírszalagot.Minden további gyűrűért két ilyen köteget kap. Megjegyezte, fiacskám? Kettőt. De azzal feltétellel, hogy rajtunk kívül soha, senki nem szerez tudomást ezekről a gyűrűkrőMegegyeztünk?




51/131

Redrick némán zsebre dugta a pénzt és felállt.– Na, én megyek – közölte. – Mikor és hol találkozunk legközelebb?Krákogó szintén felállt.– Hívni fogják – mondta. – Minden pénteken reggel kilenc és fél tíz között várja a telefon

Üdvözölni fogják Phil és Hugh nevében, s megjelölik a találkát.

Redrick bólintott s az ajtó felé indult. Krákogó követte s kezét a vállára helyezte.– Szeretném, ha megértené – folytatta. – Mindez nagyon jó, nagyon kedves és a többi,

“gyűrű” pedig egyszerűen csodálatos, azonban nekünk elsősorban két dologra vaszükségünk: a fényképekre és a teli konténerre. Juttassa vissza hozzánk fényképezőgépünket, de nem üres filmmel, és a kerámia konténerünket, de azt se üresehanem tele, s akkor többé nem lesz rá szüksége, hogy a Zónába járjon.

Redrick megmozgatta a vállát, lelökte onnan Krákogó kezét, kinyitotta az ajtót étávozott. Vissza sem fordulva lépdelt a puha szőnyegen, s egyre ott érezte a tarkóján világoskék szempár angyali, merev tekintetét. Nem várta meg a liftet, gyalog ment le hetedik emeletről.

Miután kilépett a Metropolból, taxit rendelt s átutazott a város másik végébe. Ismeretlenújonc sof őrre akadt, egy nagy orrú, pattanásos képű suhancra. Azok egyikére, akik az utóbesztendőben csőstül özönlöttek Marmontba hajmeresztő kalandokat, hihetetlen gazdagságovilághírt s valamiféle sajátos vallást szerezni – csőstül jöttek, és végül taxisof őrök, pincéreépítőmunkások vagy kidobófiúk lettek – sóvárgók, akiket homályos vágyak kínoztak, akik világon mindennel elégedetlenek voltak, borzasztóan kiábrándultak, s meg voltak rógyőződve, hogy itt is becsapták őket. Körülbelül ötven százalékuk egy-két hónapi tengélengés után átkozódva hazatért, s a világ minden országába elvitte a csalódás hírét. Csaelenyészően kevesen lettek stalkerré, s gyorsan el is pusztultak, még mielőtt bármit megérthettek volna. Egyeseknek sikerült felvételt nyerniük az intézetbe, a legértelmesebbeés legműveltebbek preparátori állást szereztek, a többiek pedig hétszámra a kocsmákbaüldögélték végig az estéiket s veszekedtek, ha nem egyeztek a nézeteik, verekedtek lányok miatt, vagy csak úgy, részeg f ővel, s időről időre petíciókat, felvonulást, tiltakozmegmozdulást, tüntetéseket szerveztek – ülő, álló, sőt még fekvő tüntetést is -, és teljesekikészítették a városi rendőrséget, a katonai parancsnokságot és az őslakókat, azonbaminél tovább maradtak, annál inkább belenyugodtak sorsukba, megbékéltek s egyre kevésbérdekelte őket, miért is vannak itt.

A pattanásos képű sof őrből dőlt a vodkaszag, a szeme vörösen csillogott, akár egházinyúlé, s borzasztóan izgatott volt; azon nyomban mesélni kezdte Redricknek, hogya

jelent meg ma reggel az utcájukban egy halott a temetőből. Beállított tehát a házába, pedaz épület már néhány éve be van deszkázva, mindenki elköltözött onnan – özvegyeöreganyja, a lánya a férjével s az unokái. Ő, ahogy a szomszédok beszélik, harminc éve hameg, még a Látogatás előtt, most pedig – szép dolog! – egyszer csak megjelenik. Járkált eg

darabig a ház körül, kaparta az ajtót…– Állj – szakította félbe Redrick. – Itt állj meg.Végigtapogatta a zsebét. Aprója nem volt, fel kellett váltania egy új bankjegyet. Eg

darabig állt a kapunál, várta, amíg a taxi elhajt. Dögkeselyű villája helyre kis épület volegyemeletes, nagyablakos szárnyépülettel, amelyben biliárdszoba volt, gondozott kis kertteüvegházzal, fehér lugassal az almafák között. S körben pedig csipkés, világoszöolajfestékkel bemázolt vasrács. Redrick néhányszor megnyomta a csengő gombját, kertajtó halk csikorgással kinyílt, s ő ráérősen elindult a homokos kerti úton, amelye




52/131

rózsatövek szegélyeztek, a villa teraszán pedig már ott állt összegörnyedve Ürge, a sötébíborszínű Ürge, s egész testében játékosan remegett, annyira szeretett volna a kedvébe

járni. Türelmetlenségében oldalt fordult s leeresztette a lépcsőről egyik remegőn támaskereső lábát, biztos pontot találva az alsó lépcsőfokra húzta másik lábát is, s közben Redricfelé rázta egészséges kezét, mindjárt, úgymond, mindjárt…

– Hé, Róka! – hívta a kertből egy női hang.Redrick megfordította a fejét, s a zöld lombok között, a lugas csipkézett fehér tetejmellett mezítelen kerek vállat, eleven piros ajkat s integető kezet pillantott meg. BiccenteÜrge felé, letért az útról s a rózsabokrokon s a puha zöld pázsiton átgázolva a lugas feindult.

A kis lugasban egy hatalmas vörös gyékényszőnyeg volt leterítve, s pohárral a kezében ohevert Gina Barbridge, egy szinte észrevehetetlen bikiniben, mellette tarka borítójú könyhevert, s ugyanitt, a bokrok alatt, az árnyékban csillogó jegesvödör állt – egy üveg keskenhosszú nyaka ágaskodott ki belőle.

– Halló, Róka! – köszöntötte Gina Barbridge s poharat tartó kezével üdvözlő mozdulattett. – Hát apus hol van? Csak nem került már megint hurokra?

Redrick hozzálépett, aktatáskát tartó kezét a háta mögé dugta, megállt s felülről a lánypillantott. Hát igen, Dögkeselyű remek gyerekeket imádkozott ki magának a Zónában. Ginselymes bőrű, telt idomú, tökéletes testű teremtés volt, egyetlen fölösleges ránc nélkümásfélszáz font, húszesztendős, gusztusos test s ráadásul izzó smaragd szempárral, duzzaajakkal, szabályos fehér fogsorral, hollófekete hajjal, s a napsugár szabadon járt-kelt rajtválláról a hasára s a csípő jére, s otthagyta árnyékát majdnem csupasz mellei között. A férfi lány fölött állt és nyíltan bámulta őt, aki felnézett rá s megértőn kuncogott, majd ajkáhoemelte a poharat s néhányat kortyolt belőle.

– Kéne, mi? – kérdezte, megnyalta ajkát s pontosan addig várt, amíg a kérdékétértelműsége eljutott a férfi tudatáig, majd felé nyújtotta a poharat.

Redrick elfordult, tekintetével valamit keresett, majd az árnyékban egy nyugágyra lelvleült, s kinyújtotta a lábát.

– Barbridge kórházban van – mondta. – Levágják a lábát.A lány még mindig mosolyogva, fél szemmel a férfit nézte, a másik szemét eltakarta eg

az arcába hulló dús hajfürt, s mosolya mozdulatlanná dermedt, kockacukor-vicsorítás napbarnított arcon. Majd gépiesen meghimbálta a poharat, mintha a jégdarabok csörgéséfülelné, s megkérdezte:

– Mindkettőt?– Mindkettőt. Lehet, hogy térdig, de az is lehet, hogy feljebb.Gina letette a poharat s elhúzta a haját az arcáról. Már nem mosolygott.– Kár – jelentette ki. – Te pedig…

Éppen neki, Gina Barbridge-nek mondhatta volna el részletesen, hogyan történt ez aegész valójában. Bizonyára még azt is elmesélhette volna, hogyan tért vissza a kocsihokezében ütésre készen tartva bokszerét, s hogyan kérlelte őt Barbridge – nem magáérhanem gyermekeiért, érte és Artie-ért, s az aranygömböt ígérgette neki. De nem kezdemesélni. Némán a belső zsebébe nyúlt, kihúzott egy köteg bankjegyet, s a vörös gyékényrhajította, egyenest Gina hosszú, meztelen lába elé. A bankók szivárványos legyezőkéhulltak szerteszét, Gina szórakozottan felvett belőlük néhányat s nézegetni kezdte, minthéletében először látna ilyet, de nem mutatott különösebb érdeklődést.




53/131

– Tehát ez az utolsó fizetés – jegyezte meg.Redrick előredőlt a nyugágyon, a vödörig hajolt, kivette belőle az üveget s a címké

pillantott. A sötét üvegen vízcseppek csordogáltak lefelé, s Redrick oldalt tartotta az üvegehogy ne csöpögtesse le a nadrágját. Nem kedvelte a drága whiskyt, most azonban elbírtvolna ezt is. Már éppen készülődött, hogy egyenest az üveget húzza meg, azonban a hát

mögül felhangzó érthetetlen, tiltakozó hangok megállították. Megfordult s meglátta, hogy lugason keresztül, görbe lábát kínkeservesen egymás elé rakosgatva Ürge vágtat teljeerőből, egy áttetsző folyadékkal teli hosszú poharat tartva két kézzel maga előtt. Aigyekezettől csak úgy csorgott az izzadság sötétvörös ábrázatán, vérben forgó szeme majkiugrott gödréből, s látván, hogy Redrick őt nézi, szinte kétségbeesetten nyújtotta poharátnem is bőgött, inkább nyüszített, fogatlan száját erőtlenül szélesre tárva.

– Megvárlak, megvárlak – nyugtatta meg Redrick s az üveget visszadugta a jég közé.Ürge végül odabotorkált, odaadta a poharat Redricknek s rákollószerű kezével félén

családiassággal megveregette a férfi vállát.– Köszönöm, Dickson – dicsérte meg komolyan Redrick. – Éppen ez az, amire mo

szükségem volt. Dickson, mint mindig, megint a helyzet magaslatán voltál.

S amíg Ürge zavarodott lelkesedésében a fejét rázta s egészséges kezével görcsösecsapkodta csípő jét, Redrick diadalittasan magasba emelte a poharat s egy hajtásra kiitta felét, majd Ginára pillantott.

– Kéne, mi? – kérdezte, s a pohárra mutatott.A lány nem felelt. Félbehajtotta a bankjegyeket, majd ismét félbe.– Hagyd el – szólt rá a férfi. – Nem haltok éhen. Az apusodnak…A lány félbeszakította:– Tehát te cipelted ki őt – mondta. Nem kérdezte a férfit, hanem megállapította.

Cipelted, te ostoba, át az egész Zónán, a hátadon… Nyámnyila alak, ilyen alkalmaelszalasztani…

Redrick a lányt nézte s a pohárról is megfeledkezett. Gina felállt, a szétdobábankjegyeken végigtaposva odalépett hozzá, megállt előtte, ökölbe szorított kezét csípő jétette s kölni- és édes izzadságszagot árasztó testével az egész világot eltakarta előle.

– Hát így csavart titeket, ostobákat az ujja körül… a csontjaitokon, belül ürekoponyáitokon át… Várj csak, fog még a mankójával járni a koponyáitokon, még megmutatnektek, mi is az a felebaráti szeretet és könyörület. – A lány már szinte kiabált. – Még aaranygömböt is neked ígérte, igen? Térképet, csapdát, igen? Fajankó! A szeplős képedelátom, hogy megígérte… Várj csak, majd kapsz tőle térképet, uramisten, nyugtasd meg aostoba Róka Redrick Schuchart bolond lelkét…

Redrick erre kényelmesen felállt s lendületből egy kiadós nyaklevest sózott le nekúgyhogy a lány a mondat közepén elhallgatott, s mint egy kidöntött fa a f űre zuhant és arc

tenyerébe rejtette.– Ostoba… Róka – dünnyögte értetlenül. – Ilyen alkalmat elszalasztani… ilyen alkalmat…Redrick felülről nézett a lányra, felhajtotta az italt, s meg sem fordulva, a pohara

odalökte Ürgének. Többé nem volt mit mondania. Nagyszerű gyerekeket kunyerált ki KeselyBarbridge magának a Zónától. Szerető és tisztelettudó gyermekeket.




54/131

Kilépett az utcára, fogott egy taxit s a “Borzsch”-hoz hajtatott. Be kellett fejeznie ezeket dolgokat, elviselhetetlen álmosság szállta meg, minden úszott a szeme előtt s így aludt eegész testével a táskára dőlt, s csupán akkor ébredt fel, amikor a sof őr megrázta a vállát.

– Megérkeztünk, mister…– Hol is vagyunk? – szólalt meg, álmosan nézelődve. – Hiszen azt mondtam, hajts

bankhoz…– Egyáltalán nem, mister – vigyorgott a sof őr. – A “Borzsch”-ba kérte. Tessék, itt vagyun

a “Borzsch”-nál.– Rendben – hagyta rá Redrick. – Álmodtam valamit…Fizetett, kiszállt, erőlködve mozgatta elzsibbadt lábát. A nap sugaraitól az aszfalt má

izzásba jött, nagy volt a hőség. Redrick érezte, hogy az izzadságtól teljesen átázott, szájában undorító ízt érzett, szeme könnyezett. Mielőtt belépett volna, körülnézett. Az utca

“Borzsch” előtt, mint ilyenkor rendszerint, most is kihalt volt. A szemben levő intézményemég nem nyitottak ki, s voltaképp a “Borzsch” is zárva volt, Ernest azonban már a helyéállt – a poharakat törölgette s komoran bámult a pult mögül három gyanús külsejű alakoakik a sarokasztalnál sört iszogattak. A többi asztalról még nem vették le a felfordíto

székeket, egy fehér zakós ismeretlen néger a padlót mosta, s még egy néger görnyedezeErnest mögött a sörösládákkal. Redrick a pulthoz lépett, ráhelyezte aktatáskáját s köszönErnest valami korántsem hízelgőt dünnyögött válaszul.

– Adj egy sört – mondta Redrick s görcsösen ásított.Ernest a pultra csapott egy üres korsót, a hűtőgépből kikapott egy üveget, kinyitotta s

korsó felé döntötte. Redrick, száját tenyerével elfedve a tulaj kezére meredt. Ernest kezremegett.

Az üveg szája néhányszor hozzákoccant a korsó széléhez. Redrick Ernest arcába pillantotErnest súlyos szemhéját leeresztette, apró száját elhúzta, kövér arca megnyúlt. A négeközvetlenül Redrick lába alatt matatott a fölmosóronggyal: a gyanús külsejű alakok heveseés dühödten vitatkoztak a futamokról; a ládákat emelgető fekete férfi úgy meglökte aülepével Ernestet, hogy az megingott. A néger kénytelen volt bocsánatot dünnyögni, Ernesfojtott hangon megkérdezte:

– Elhoztad?– Mit? – Redrick hátrapillantott.Az egyik alak lustán felállt az asztaltól, a kijárathoz indult, s cigarettára gyújtva megállt a

ajtóban.– Menjünk, beszéljük meg – ajánlotta Ernest.A kezében rongyot forgató néger is már Redrick és az ajtó között állt. Behemót alak, aká

Suviksz, csak kétszerte szélesebb.– Menjünk – értett egyet vele Redrick, s fogta az aktatáskáját. Már egyik szemében se

érzett álmosságot.A pult mögé lépett s átpréselte magát a sörösrekeszekkel bíbelődő néger mellett. A nége

bizonyára odacsípte az ujját, mert körmét nyalogatva barátságtalanul szemlélte RedrickeEz is keménykötésű fickó volt, betört orrú, szétlapított fülű. Ernest átment a hátsó szobábaRedrick követte, most már mind a három alak a kijáratnál állt, a felmosórongyos néger peda raktárba vezető tolóajtó elé került.




55/131

A hátsó szobában Ernest oldalt lépett s görnyedten leült egy fal melletti székre, az asztmögül pedig előlépett Kvoderblad százados, sárgán és bánatosan, s valahonnan bal felelőnyomakodott egy ENSZ-rendőr, rohamsisakját szemébe nyomta, gyorsan megragadRedricket s hatalmas tenyerét végighúzta zsebein. Jobboldali zsebénél habozott egy ideigkivette belőle a bokszert s könnyedén a százados elé penderítette Redricket. Redrick aasztalhoz lépett, s Kvoderblad százados elé állította aktatáskáját.

– Te szemét – vetette oda Ernestnek.Ernest leverten felhúzta a szemöldökét és vállat vont. Minden világos volt. Az ajtóban má

kuncogva ott állt a két néger, több ajtó nem volt, az ablak zárva volt s kívülről biztos ráfedte.

Kvoderblad százados undorral elfintorította arcát, mindkét kezével az aktatáskábakotorászott s az asztalra rakott két kis “korongot”, kilenc “elemet”, tizenhat különbözméretű “fekete csöppet” polietilén zacskóban; két első osztályú “szivacsot” s egy üve

“szénsavas agyagot”.– Van még valami a zsebében? – kérdezte halkan Kvoderblad százados. – Tegye ki…– Rohadtak – vetette oda Redrick. – Szeme-e-tek…

Belenyúlt a belső zsebébe s az asztalra hajított egy köteg bankjegyet. A pénz szerteszérepült.

– Ohó! – kiáltott fel Kvoderblad százados. – Van még?– Vegyék! – üvöltött fel Redrick, előkapva a zsebéből a második csomagot s nag

lendülettel a lába elé hajította. – Zabáljátok meg! Fulladjatok bele!– Nagyon érdekes – jegyezte meg nyugodtan Kvoderblad százados. – Most pedig szed

össze szépen.– Isten megbüntet! – mondta Redrick s kezét a háta mögé dugta. – A pribékje

összeszedik. Te magad szeded össze!– Szedd össze a pénzt, stalker – mondta Kvoderblad százados nyugodtan, s öklével a

asztalra támaszkodva egész testében előrehajolt.Néhány másodpercig némán egymás szemébe meredtek, majd Redrick, szitkoka

dünnyögve letérdelt s kelletlenül szedegetni kezdte a bankjegyeket. A négerek vihogkezdtek a háta mögött, a kéksisakos pedig elégedetten röhögött.

– Ne röhögj, te! – szólt rá Redrick. – Kifolyik a takony az orrodból!Már térden csúszott, egyenként szedegette a papírdarabokat s egyre közelebb került eg

sötét rézkarikához, mely békésen megbújt a padló mocsokkal teleragadt mélyedésében, úgy fordult, hogy minél kényelmesebben hozzáférhessen. Egyre mocskos szitkokat kiabálmindent, ami csak eszébe jutott s amit még ki tudott találni, amikor viszont eljött a pillanaelhallgatott megfeszítette izmait, megragadta a gyűrűt s teljes erőből felfelé rántotta. lejárat felpattanó teteje még alig csapódott a padlóhoz, de ő már fejjel lefelé a lyukbvetette magát, kezét maga elé nyújtotta, bele a borospince nyirkos, hűvös sötétjébe.

A kezére zuhant, átbukfencezett a fején, felpattant, s meghajolva, anélkül hogy meglátovolna valamit, csupán az emlékezetében s szerencséjében bízva, rohanni kezdett ládaoszlopok közötti szűk átjáróban, futás közben feldöntötte és hátralökdöste az oszlopokahogy csörömpölve és dübörögve belezuhantak az átjáróba; csúszkálva felfutott a láthatatlalépcsőfokokon, egész testével nekidőlve kilökte a bádogborítású ajtót, s Ernest garázsábatalálta magát. Egész testében remegett, nagyokat fújtatott, vérszínű foltok úsztak a szemelőtt, szíve nehéz, beteges remegéssel közvetlenül a torka alatt kalimpált, de nem állt me




56/131

egy másodpercre sem. Tüstént a pince távolabbi sarkába vetette magát, s kezéösszekarmolva nekilátott, hogy szétszórjon egy halom ócskaságot, amely alatt néhándeszkát kitörtek a garázs falából. Majd a hasára feküdt s átkúszott a nyíláson, hallotta, hogvalami recsegve szakad zakójában, s már az udvarban, amely keskeny volt, akár egy kút, szemetes konténerek között lehúzta a zakóját, letépte s elhajította nyakkendő jét, gyorsavégigmérte magát, lerázta nadrágját, kiegyenesedett, s az udvaron átfutva belevetettmagát egy keskeny, bűzlő alagútba, amely a teljesen hasonló szomszédos udvarba vezetetFutás közben hallgatózott, de még nem hallotta az őrjárat szirénáinak üvöltését, s mégyorsabban kezdett futni, kergetve az amúgy is szerteszét ugráló gyerekhadat, a felakasztoszáradó fehérnemű alá bukott, rothadó kerítések résein bújt át s igyekezett minél előbkijutni ebből a negyedből, mielőtt Kvoderblad százados kordont vonhatna köré. Ismerezeket a helyeket. Ezekben az udvarokban, pincékben, elhagyott mosodákbaszénraktárakban játszott kisgyerek korában, mindenütt voltak ismerősei, sőt barátai, s ezémáskor semmi gondot nem okozott volna neki itt elrejtőzni s legalább egy hetet békébemeghúzni magát, azonban nem ezért hajtotta végre “a vakmerő szökést a letartóztatásbóamellyel egy csapásra tizenkét hónap plusz börtönbüntetést harcolt ki magának.

Óriási szerencséje volt. A Hetedik utcán valamilyen liga tartotta esedékes felvonulását vagy kétszáz ember hömpölygött s mind éppolyan sokat szenvedett és ápolatlan volt, mintmaga, sőt, még rosszabb, mintha mindnyájan éppen most törtek volna át a kerítés réseinfeldöntve az útjukban álló szeméttárolókat s ráadásul előzőleg még viharos éjszakát töltöttevolna egy szenespincében. Kibukott a kapualj alól s futtában belevetette magát ebbe tömegbe, s rézsút, lökdösődve és lábakra taposva nyakleveseket gyű jtve és viszonozáttört az utca túloldalára s ismét eltűnt egy kapualjban, éppen abban a pillanatban, mikofelharsant a járőrgépkocsi ismerős és visszataszító szirénája, s a menet harmonikamóösszehúzódva megállt. Most azonban már egy másik háztömbben volt, s Kvoderblaszázados nem tudhatta, hogy melyikben.

A rádióáruk raktára felől ment a garázsához, s egy ideig várnia kellett, amíg a munkásoegy furgont teleraktak hatalmas tévés kartondobozokkal. A szomszéd épület tűzfala elő

húzta meg magát, egy fonnyadt orgonabokor ágai között, egy kicsit kifújta magát érágyújtott. Leguggolt s mohón szívta cigarettáját, hátával a tűzfal kemény vakolatának dős hogy elfojtsa ideges remegését, egyre az arcához nyomta tenyerét, töprengett, szünenélkül töprengett, amikor pedig a furgon a munkásokkal tülkölve kigördült a kapualjbóelnevette magát, s halkan így szólt utána: “köszönet fiúk, hogy feltartottatok engem, aostobát… lehetővé tettétek, hogy gondolkozzam”. Ettől kezdve gyorsan ugyan, de nekapkodva, ügyesen és átgondoltan cselekedett, mintha a Zónában dolgozna.

A titkos résen át jutott be a garázsába, zajtalanul eltette a régi gépkocsiülést, kezét kosárba dugta, a zsákból óvatosan elővette a csomagot s az ingébe rejtette. Majd levette szögről régi, kopott bőrkabátját, a sarokban rátalált maszatos ellenzős sapkájára s amindkét kezével mélyen a homlokába húzta. A kapu résén át a garázs félhomályába betörte

a nap keskeny fénycsíkjai, melyek tele voltak csillogó porszemekkel. Az udvaron vidáman éelevenen visított a gyerekhad, s amikor már készült, hogy távozzon, hirtelen felismerte lányhangját. Ekkor a legszélesebb réshez tapadt, s egy ideig bámulta, ahogy Majmocska kéléggömbbel hadonászva futkosott az új hinta körül. A három szomszéd öregasszony pedigkötését a térdére ejtve tüstént szemrehányón a lányára pillantott s ellenségesen beharaptáajkukat. Egymást licitálva ócsárolják őt a vén csoroszlyák. A gyerekek pedig rájuk semhederítve, úgy játszanak Majmocskával, mintha semmi különös nem lenne, nemhiábigyekezett, ahogy csak tudott, elnyerni a kegyeiket, fából csúszdát készített neki




57/131

babaházat és hintát, s ezt a kispadot is, amelyen a vén csoroszlyák üldögélnek, ő ácsoltRendben, mondta, csak ajkát mozgatva, elkapta tekintetét a réstől, még egyszkörbepillantott a garázson, s bebújt a nyílásba.

A város délnyugati peremén, az elhagyott benzinkút mellett, a Bányász utca végén áegy telefonfülke. Csak az isten tudja, ki használta – körös-körül beszögezett ablakú háza

álltak, dél felé, távolabb pedig az egykori városi szemétlerakó áttekinthetetlen pusztasághúzódott. Redrick egyenest a földre telepedett a fülke árnyékában s kezét a fülke alatti résbdugta. Poros, olajos papírdarabot s a papírba csomagolt pisztoly markolatát tapogatta ki. cinkezett lőszeres doboz, a “karkötőkkel” teli zsák, a régi levéltárca a hamis igazolványokka helyén volt – a rejtekhely körül mindent rendben talált. Ekkor levette bőrkabátját éellenzős sapkáját s benyúlt az ingébe. Egy percig még némán ült, s tenyerén méregette megmásíthatatlan és legyőzhetetlen halállal megtöltött kerámia patront. S ekkor éreztehogy arca megint reszket és remeg.

– Schuchart – dünnyögte, de saját hangját sem hallotta. – Mit csinálsz, te szemét? Ezzel holmival mindannyiunkat elintéznek… – Ujjaival lefogta remegő arcát, de ez sem segített. Átkozottak – állapította meg a televíziókat rakodó munkásokról. – A legrosszabbkor kerülte

az utamba… Vissza kellene menni a Zónába, és eltüntetni minden nyomot…Bánatosan körülnézett. A repedezett aszfalt felett forró levegő rebegett, komoran nézterá a bedeszkázott ablakok, a pusztaságon port kavaró forgószél kószált. Egyedül volt.

– Jól van – jelentette ki szárazon. – Mindenki önmagáért, csak az isten mindenkiérEnnek a századnak ez elég…

Sietve, nehogy ismét meggondolja magát, a patront beledugta sapkájába, sapkáját pedbelecsavarta bőrkabátjába, majd letérdelt, s nekifeszülve kissé oldalt döntötte a fülkét. vastag csomag a kis gödör mélyébe simult s még sok szabad hely maradt mellette. Óvatosavisszaengedte a fülkét, két kézzel megmozgatta, s tenyerét megrázva felállt.

– És kész – mondta. – Semmi több.Bemászott a fülledt és felizzott fülkébe, bedobott egy pénzdarabot és tárcsázott.– Guta – mondta. – Kérlek, ne izgulj. Ismét lebuktam. – Hallotta, ahogy az asszon

görcsösen sóhajtott, s sietve folytatta: – Ugyan, semmiség az egész, hat-nyolc hónap… élehet látogatni… Kibírjuk. Nem maradsz pénz nélkül, majd küldök… – Guta még mindhallgatott. – Holnap behívatnak a parancsnokságra, ott találkozunk. Hozd el Majmocskát is.

– Házkutatás nem lesz? – kérdezte az asszony tompa hangon.– Nyugodtan lehet. Otthon minden tiszta. Semmi vész, ne lógasd az orrod… Stalkerhe

mentél feleségül, ne panaszkodj. Na, a holnapi viszontlátásig… Ne felejtsd, én nem hívtalaCsókollak.

Keményen a helyére akasztotta a kagylót s néhány másodpercig állt, erejét megfeszítvhunyorgott, s úgy összeszorította a fogait, hogy a füle is csengett belé. Majd ismét bedobo

egy pénzdarabot s egy másik számot tárcsázott.– Hallgatom – szólalt meg Krákogó.– Schuchart beszél – mondta Redrick. – Hallgasson figyelmesen és ne szakítson félbe…– Schuchart? – csodálkozott roppant természetesen Krákogó. – Miféle Schuchart?– Mondom, hogy ne szakítson félbe. Lebuktam, megszöktem s most megyek, hog

feladjam magam. Két és fél, vagy három évet sóznak rám. A feleségem pénz nélkül maradMaga gondoskodni fog róla. Hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, megértette? Megértettkérdem? Nem messze attól a helytől, ahol először találkoztunk, van egy telefonfülke. Eg




58/131

van csak ott, nem tévesztheti el. A kerámia tartály a fülke alatt van. Ha akarja, vigye el, hnem, nem, de a feleségem semmiben nem szenvedhet szükséget. Nekünk még dolgoznunkell együtt, sokat kell dolgoznunk. De ha visszajövök, s megtudom, hogy piszkos játékoűzött velem… Nem ajánlom, hogy ezt tegye. Világos? Megértette?

– Mindent megértettem – felelte Krákogó. – Köszönöm. – Majd rövid habozás utá

megkérdezte: – Kíván ügyvédet?– Nem – vágta el Redrick. – Az összes pénzt az utolsó fillérig adják a feleségemneÜdvözlöm.

Felakasztotta a kagylót, körülnézett, kezét mélyen nadrágja zsebébe dugta, s kiméléptekkel elindult, felfelé a Bányász utcán, a kihalt, bedeszkázott házak között.

3. Richard H. Noonan, ötvenegy éves, a Földönkívüli Civilizációk Nemzetközi KutatóintézetMarmonti Részlegénél az elektronikus berendezések beszerzési képvisel ő je

Richard H. Noonan az asztalánál ült a dolgozószobájában s egy nagy, üzleti feljegyzésekszolgáló tömbbe apró Belzebubokat firkált. Közben együttérzőn mosolygott, bólogatott, dnem figyelt a vendégére. Egy telefonhívást várt, látogatója, dr. Pilman pedig lustán dorgáltVagy inkább azt képzelte, hogy dorgálja. Vagy inkább arra próbálta kényszeríteni magáhogy azt higgye, dorgálja.

– Valentin, mindezt figyelembe fogjuk venni – szólalt meg végül Noonan, miután a kereszám kedvéért rajzolt még egy tizedik Belzebubot s becsapta a tömböt. – Valóban hallatlan…

Valentin kinyújtotta vékony kezét s gondosan a hamutartóba szórta a hamut.– Egyszóval mi az, amit figyelembe vesznek? – érdeklődött udvariasan.– Mindazt, amit mondott – felelte vidáman Noonan s hátradőlt a karosszékben. – Az utols

betűig.– És mit mondtam én?– Az nem lényeges – vágta rá Noonan. – Akármit mond, mi figyelembe vesszük.Valentin (dr. Valentin Pilman Nobel-díjas és a többi) egy mély karosszékben ült előtt

Alacsony termetű, elegáns, gondosan öltözött férfi volt, velúrzakóját nem csúfította egyetlefolt sem, feszes nadrágján nem volt egyetlen ránc sem, inge vakító fehéren világítotszigorú, egyszínű nyakkendő díszítette, cipő je ragyogott, keskeny, sápadt ajkán kajmosoly ült, hatalmas, fekete szemüvege elrejtette szemét. Haja kemény sündisznósörtekénágaskodott széles és lapos homloka felett.

– Szerintem magának minden ok nélkül adják azt a fantasztikus fizetést – mondta. – S enem elég, maga szerintem még szabotál is, Dick.

– Psz-sz-sz! – szólt rá Noonan suttogva. – Az isten szerelmére, ne ilyen hangosan.– Való igaz – folytatta Valentin. – Meglehetősen régóta figyelem magát: szerintem mag

egyáltalán nem dolgozik…– Egy percre! – szakította őt félbe Noonan s megrázta vastag, rózsaszín ujját. – Hog

mondhatja, hogy nem dolgozom? Hát volt egyetlen reklamáció, amelynek ne lett volnkövetkezménye?




59/131

– Nem tudom – jelentette ki Valentin s ismét lerázta a hamut. – Hol jó, hol rossfelszerelés érkezik. A jó gyakoribb, de hogy mi szükség ehhez magára, nem tudom.

– Márpedig, ha én nem lennék – tiltakozott Noonan, – a jó még ritkább vendég lenneAzonkívül a tudósok állandóan elrontják a berendezéseket, s aztán reklamálnak, és ki fedemagukat olyankor? Például…

Megcsendült a telefon, s Noonan, Valentinről tüstént megfeledkezve, felkapta a kagylót.– Mister Noonan? – kérdezte a titkárnő. – Ismét Lemchen úr.– Kapcsolja.Valentin felemelkedett, kialudt cigarettáját a hamutartóba tette s két ujját búcsúzáskén

homlokához emelve egyenes tartással távozott.– Mister Noonan? – hallatszott a kagylóban az ismerős, vontatott hang.– Hallgatom.– Mister Noonan, nem könnyű magát elérni a munkahelyén.– Új emberek érkeztek…– Igen, már tudom. Mister Noonan, rövid időre jöttem csak ide, van néhány kérdésem

amelyeket személyesen beszélhetünk csak meg. Gondolok itt a “Mitsubishi Dancy” legutóbegyezményeire. A jogi oldalra.

– Állok rendelkezésére.– Akkor, ha nincs ellenére, vagy harminc perc múlva találkozzunk kirendeltségün

irodájában. Önnek megfelel?– Tökéletesen. Harminc perc múlva.Richard Noonan letette a kagylót, felállt, s puffadt kezét dörzsölve járkálni kezdett

dolgozószobában. Közben egy divatos slágert dudorászott, de hamarosan falsot fogott kedélyesen nevetett tulajdon ügyetlenségén. Majd fogta a kalapját, karjára vette esőkabátjs kiment a fogadószobába.

– Kedveském – mondta a titkárnőnek -, rohanok a klienseimhez. Vegye át a helyőrséirányítását, tartsa, ahogy mondják, az erődöt, én pedig majd hozok magának csokoládét.

A titkárnő kivirult. Noonan csókot dobott felé s nekiindult az intézet folyosóinaNéhányszor megkísérelték a kabátjánál fogva elkapni, de kitért, tréfával ütötte el a dolgokérte, hogy távollétében is tartsák az állásokat, vigyázzanak a májukra, ne erőltessék memagukat, s végül, miután senki nem tudta elkapni, belépési engedélyét szokás szerincsukva meglóbálta az ügyeletes előtt és kiviharzott az épületből.

Alacsonyan úsztak a felhők a város fölött, a levegő párás volt, az első bizonytalan cseppefekete csillagként csöppentek az aszfaltra. Noonan, esőköpenyét fejére és vállára vetve kocsik sora előtt Peugeot fához ügetett, belevetette magát, a ballonkabátot lekapta fejérőla hátsó ülésre hajította. Zakója nagy zsebéből előhúzott egy kerek fekete rudacskát, a

“izét”, beledugta az akkumulátor kivezetésébe s nagyujjával ütközésig tolta, majd ülepmozgatva kényelmesen elhelyezkedett a kormány mögött, s rálépett a pedálra. A Peugeonémán kigurult az utca közepére s a Zóna határsávjának kijáratához robogott.

Az eső egy szempillantás alatt, váratlanul eredt el, mintha az égen felborítottak volna egdézsát. Az úttest síkos lett, az autó megcsúszott a kanyarokban. Noonan bekapcsolta aablaktörlőt s lassított. “Tehát megkapták a jelentést – gondolta. – Most majd dicsérni fognaNos, én nem ellenkezem. Szeretem, ha dicsérnek. Különösen, ha maga Lemchen úr dicséKülönös, miért szeretjük, ha dicsérnek? Ettől nem lesz több pénzünk. Dicsőség? Mifé




60/131

dicsőségről lehet szó a mi esetünkben? »Híres ember lett, most már hárman ismerik«. Ntegyük fel, négyen, ha Beilist is beleszámítjuk. Mulatságos teremtmény az ember… Tehát, dicséretet önmagáért kedveljük. Akár a gyerekek a fagylaltot. Kisebbségi komplexus – errvan szó. A dicséret csökkenti a komplexusainkat. S ez nagyon-nagyon ostoba dolog. Hogyanőhetek meg saját szememben? Mi az, talán nem ismerem önmagamat? Az öreg, kövéRichard H. Noonant? Mellesleg, mi ez a »H«? Na tessék, kellett ez neked! S nincs kitmegkérdezned… Hiszen Lemchen úrtól nem fogod megkérdezni… Á, eszembe jutott. HerberRichard Herbert Noonan. Úristen, hogy zuhog az eső…”

Kifordult a Központi sugárútra s arra gondolt, “hogy megnőtt a mi kis városunk az elmúesztendőkben. Micsoda hatalmas felhőkarcolókat emeltek… Tessék, még egyet építenek. Emeg mi lesz? Á, a Luna-klub – a világ legjobb dzsesszegyüttesei és nyilvánosháza, mindez mi dicső helyőrségünknek s a mi bátor turistáinknak, különösen az idősebbeknek s tudomány nemes vitézeinek… A külvárosok pedig kihaltak. Nincs már hová visszatérni sírból felkelt halottaknak.”

– A sírból felkelt halottak előtt zárva a haza vezető út, ezért is bánatosak és haragosak jelentette ki hangosan.

“Igen, szeretném megtudni, hogyan végződik ez az egész. Mellesleg, tíz ével ezelőtt biztovoltam benne, hogy pontosan tudom, hogyan fog végződni ez az egész. Áthatolhatatlakordon. Ötven kilométer széles, senkiföldje-övezet. Tudósok és katonák, senki más. Bolygótestén elszigetelték a szörnyű fekélyt… Nézze meg az ember, mintha mindenki úgvélekedett volna, mint én. Micsoda beszédeket mondtak, milyen törvényjavaslatokaterjesztettek be… Most pedig már nem is emlékszel rá, hogyan lett hirtelen kocsonyásaképlékennyé ez az általános, acélos elszántság. »Egyrészt nem lehet nem elismernmásrészt be kell látni.« Ez pedig, azt hiszem, akkor kezdődött, amikor kihozták a Zónából aelső »izéket«. Elemek… Igen, azt hiszem, ezzel kezdődött. Különösen, amikor kiderítettéhogy szaporodnak. A fekélyről pedig kiderült, hogy nem is fekély, hanem inkábkincsesbánya… Most pedig már senki nem tudja, mi ez – fekély, kincsesbánya, a sátákísértése, Pandora szelencéje, Belzebub… Apránként felhasználják. Húsz éve szöszmötölnevele, milliárdokat pocsékoltak el, a Zóna szervezett kirablását azonban mind ez ideképtelenek voltak megszervezni. Mindenki csinálja a maga kis üzletét, a tudós koponyápedig fontoskodó képpel adják tudtunkra: egyrészt nem lehet nem elismernünk, másréslehetetlen egyet nem értenünk, mivel egy bizonyos objektum, amelyet tizennyolc fokoszögben röntgensugarakkal sugároztak be, huszonkét fokos szögben bocsát ki kvázi-helektronokat… Az ördögbe! Úgysem érem meg a legvégét…”

Az autó elhajtott Keselyű Barbridge villája mellett. A zápor következtében mindeablakában égett a villany, látszott, ahogy az emeleti ablakokban, Gina szobáiban, táncopárok mozognak. Vagy korán kezdték, vagy még sehogy sem tudják befejezni tegnapróKülönös divat szállta meg a várost – napokon keresztül mulatnak. Kemény fiatalokaneveltünk, szándékaikban kitartóak s makacsok…

Noonan megállította autóját egy jelentéktelen épület előtt, melyen alig észrevehető tábfüggött: “Korch, Korch és Simak ügyvédi irodája.” Kivette a helyéről s zsebébe rejtette a

“izét”, ismét fejére húzta ballonkabátját, felkapta kalapját s hanyatt-homlok berohant kapualjba, elrohant az újságjába merülő portás mellett, föl a kopott szőnyeg borítotlépcsőn, cipő jének sarka már a sötét emeleti folyosón kopogott, melyet valamiféle sajátoszag itatott át, s amelynek származását régóta hasztalan igyekezett megfejteni, kivágta aajtót a folyosó végén s belépett a fogadószobába. A titkárnő helyén egy ismeretlen, barnásült fiatalember ült. Zakó nem volt rajta, ingének ujját feltűrte. Az írógép helyére állíto




61/131

bonyolult elektronikus szerkezet belsejében kotorászott. Richard Noonan a ballonkabátját éa kalapját felakasztotta egy szögre, mindkét kezével elsimította gyér haját a füle mögött, kérdőn a fiatalemberre pillantott. A fiatalember biccentett. Noonan erre kinyitotta dolgozószoba ajtaját.

Lemchen úr nehézkesen felemelkedett a lefüggönyözött ablaknál álló nagy bőrfotelből

elébe ment. Szögletes arcán ráncok gyűltek össze, üdvözlő mosolyra futottak, sajnálkozáfejeztek ki a kellemetlen idő járás miatt, vagy talán nehezen leküzdhető ingert, hogy el ntüsszentse magát.

– Lám, megjött – kezdte vontatottan. – Lépjen be, foglaljon helyet.Noonan tekintetével kereste, hová ülhetne, azonban egy, az asztal mögött megbúv

egyenes támlájú, kemény széken kívül semmit nem vett észre. Erre leült az asztal szélérJókedve valami megmagyarázhatatlan oknál fogva lassan semmivé lett – maga sem tudtmiért. Hirtelen megvilágosodott előtte, hogy ma nem fogják dicsérni. Sokkal inkább fordítvA harag napja, gondolta filozofikusan, s felkészült a legrosszabbra.

– Gyújtson rá – kínálta Lemchen úr, s ismét beleereszkedett karosszékébe.– Köszönöm, nem dohányzom.

Lemchen úr olyan arckifejezéssel csóválta meg a fejét, mintha a legrosszabb előérzetigazolódott volna be, ujjait arca előtt egymáshoz érintette s figyelmesen szemlélte az ígkialakult geometriai alakzatot.

– Feltételezem, hogy a “Mitsubishi Dancy” cég ügyeit nem most beszéljük meg önnel szólalt meg végül.

Ez vicc volt. Richard Noonan készségesen elmosolyodott, s ezt mondta:– Ahogy kívánja.Pokolian kényelmetlen volt az asztalon ülni, a lába nem ért le a padlóig s az asztallap szé

vágta az ülepét.– Sajnálattal kell közölnöm önnel, Richard – kezdte Lemchen úr -, hogy a maga jelentés

rendkívül kellemes benyomást keltett fent.– Hm… – dünnyögte Noonan. “Kezdődik”, gondolta magában.– Magát még kitüntetésre is fel akarták terjeszteni – folytatta Lemchen úr -, én azonba

azt javasoltam, várjanak egy kicsit. S helyesen tettem. – Végre felnézett az ujjairól barátságtalanul Noonanra pillantott. – Megkérdezheti tőlem, miért tanúsítottam ekkormagának túlzottnak is tűnhető, óvatosságot.

– Nyilván megvolt rá az oka – jegyezte meg csüggedt hangon Noonan.– Igen, megvolt. Mi derül ki a maga jelentéséből, Richard? A “Metropol”-csoporto

likvidálták. Az ön erőfeszítései révén. A “Zöld virág”-csoportot teljes létszámban tetten értéRagyogó munka. Szintén a magáé. A “Legyező”, a “Quasimodo”, a “Vándorzenészek” s

többi csoport, nem is emlékszem mindegyikre, rádöbbenve, hogy ma vagy holnap leleplezőket, önmagukat számolták fel. Ez valóban így történt, mindezt máshonnan szerzeinformációink is megerősítik. A csatatér megtisztult. A csatatéren maga az úr, Richard. Aellenfél nagy veszteségeket szenvedve rendezetlen sorokban meghátrált. Helyesen adtam ea helyzetet?

– Legalábbis – folytatta óvatosan Noonan, – az utóbbi három hónapban Marmontokeresztül megszűnt a különböző anyagok kiszivárgása a Zónából… Legalábbis az éértesüléseim szerint – tette hozzá.




62/131

– Az ellenfél meghátrált, nem így van?– Ha ragaszkodik ehhez a kifejezéshez… így.– Nincs így! – jelentette ki Lemchen úr. – Arról van szó, hogy ez az ellenfél sohase

hátrál meg. Ezt biztosan tudom. Richard, maga éretlenségről tett tanúbizonyságot azzahogy sietett a győzelemittas jelentéssel. Éppen ezért javasoltam, hogy álljanak el attól, hog

azon melegében kitüntetésre terjesszék fel. “A fenének kellenek a kitüntetéseid – gondolta Noonan lábát lógatva, s komoran bámult

cipő je himbálódzó orrát. – A padlásra akasztanám a kitüntetéseidet. Szép kis moralistnevelő, nélküled is tisztában vágyok vele, kivel állok szemben, semmi szükség rá, hogkioktass, ki is az ellenfelem. Mondd meg kertelés nélkül és világosan: hol, hogyan és mszúrtam el… mit sikerült még ezeknek a csirkefogóknak kikaparniuk a Zónából… hol, hogyaés milyen résekre bukkantak… a bevezetésre nincs szükségem, nem vagyok taknyos kezdötven év van mögöttem s nem a te kitüntetéseid kedvéért ücsörgök itt…”

– Mit hallott az aranygömbről? – kérdezte hirtelen Lemchen úr. “Uramisten – gondolta ingerülten Noonan. – Ugyan, mi köze az egészhez

aranygömbnek? Eredj a fenébe az ostoba kérdezősködéseddel…”

– Az aranygömb legenda – jelentette ki unott hangon. – Misztikus tárgy a Zónában, meegy aranygömbre hasonlít és arra szolgál, hogy teljesítse az emberek kívánságait.

– Bárminőt?– A legenda általánosan elfogadott szövegének megfelelően: bárminőt. Léteznek azonba

változatok…– Úgy – jegyezte meg Lemchen úr. – S mit hallott a “halált hozó lámpáról”?– Nyolc esztendeje – kezdte vontatottan s unottan Noonan -, egy Stephan Norman nev

stalker, gúnynevén a Pápaszemes, kihozott a Zónából egy bizonyos szerkezetet, amelyamennyire meg lehetett ítélni, valamiféle sugárvető rendszer lehetett, s gyilkos hatással voa földi szervezetekre. A már említett Pápaszemes el akarta adni ezt az intézetnek. Az árba

azonban nem tudtak megegyezni. Pápaszemes ismét elindult a Zónába s többé nem tévissza. S hogy jelenleg hol van a készülék, nem lehet tudni. Az intézetbeliek mind a mnapig tépik a hajukat. A Metropolból általunk is ismert Hugh akkora összeget ajánlott férte, amekkora csak ráfér egy csekkre.

– Ez minden? – kérdezte Lemchen úr.– Ez – felelte Noonan. Tüntetően körbepillantott a szobában.A bútorzat unalmas volt, nem volt mit nézni.– Úgy – állapította meg Lemchen. – S mit hallott a “rákszemről”?– Milyen szemről?– A rákszemről. Rák. Ismeri? – Lemchen úr két ujja kört írt le a levegőben. – Ollója van.

– Először hallok róla – mondta Noonan.– Nos, akkor mit tud a “robbanó szalvétákról”?Noonan leszállt az asztalról s kezét zsebre dugva megállt Lemchen előtt.– Semmit sem tudok – jelentette ki. – És maga?– Sajnos én sem tudok semmit. Sem a “rákszemről”, sem a “robbanó szalvétákról”. Még

léteznek.– Az én Zónámból valók?




63/131

– Üljön, üljön csak le – állította meg Noonant Lemchen úr, s intett a tenyerével. – Csamost kezdődik a beszélgetésünk. Üljön le.

Noonan megkerülte az asztalt, s leült a kemény, magas támlájú székre. “Ugyan, hovakar kilyukadni? – gondolta lázasan. – Miféle újdonságok jönnek még? Nyilván a töbZónában találtak valamit, s most heccel ez a barom. Soha nem szeretett, a vén krampus

képtelen elfelejteni a gúnyversikéket…” – Folytassuk rövid vizsgánkat – jelentette ki Lemchen. Hátradőlt karosszékében s mennyezetet bámulva megkérdezte: – Hogy van az öreg Barbridge?

– Barbridge? Keselyű Barbridge megfigyelés alatt áll. Nyomorék, de nem nélkülöz. Zónához semmi köze. Négy bárja és egy bordélya van, s piknikeket szervez a helyőrsétisztek és a turisták részére. Gina, a lánya rendezetlen életmódot folytat. A fia, Arthunemrég végezte el a jogi kart.

Lemchen úr elégedetten biccentett.– Kimerítő válasz – dicsérte meg. – S mit csinál a Máltai Kreón?– A még dolgozó kevés stalker egyike. A “Quasimodo”-csoporttal állt kapcsolatban, mo

azonban a zsákmányt az intézetnek adja el rajtam keresztül. Hagyom szabadon működmajd csak ráharap valaki. Igaz, az utóbbi időben keményen iszik, s félek, hogy nem húzzsokáig.

– Mi a kapcsolata Barbridge-dzsal?– Udvarol Ginának. Nincs sikere.– Remek – állapította meg Lemchen úr. – S mit hallott Schuchartról, a Rókáról?– Egy hónapja jött ki a börtönből. Nem nélkülöz. Megpróbálta elhagyni a várost, de volta

bizonyos… – Noonan elhallgatott. – Egyszóval, családi kellemetlenségei voltak. Most netörődik a Zónával.

– Ez minden?– Ez.– Nem sok – jelentette ki Lemchen úr. – S mi a helyzet Szerencsés Carterrel?– Már jó néhány éve nem stalker. Használt autókkal kereskedik, van egy műhelye, ah

“izé”-meghajtásúra alakítják át az autókat. Négy gyereke van, a felesége egy éve halt meAz anyósával él.

Lemchen bólintott.– Na, kiről feledkeztem meg az öregek közül? – érdeklődött jóindulatúan.– Elfeledkezett Jonathan Maisle-ről, akit Kaktusznak gúnyoltak. Jelenleg kórházban va

haldoklik, rákja van. S elfeledkezett Suvikszról…– Igen, igen, mi van vele?

– Suviksz nem változott – mondta Noonan. – Háromf ős a csoportja. Néha hetekeltűnnek a Zónában. Amit találnak, ott, a helyszínen megsemmisítik. Társasága, a HarcoAngyalok azonban széthullott.

– Miért?– Hát, tudja, azzal foglalkoztak, hogy felvásárolták a szajrét, s Suviksz visszavitte

Zónába. Minden, ami a sátántól származik, legyen a sátáné. Most azonban már nincs mfelvásárolniuk, különben is az intézet új igazgatója rájuk uszította a rendőrséget.

– Világos – jegyezte meg Lemchen úr. – Na és a fiatalok?




64/131

– Nos, a fiatalok… jönnek és mennek. Van közöttük öt-hat, akiknek már van némtapasztalata, az utóbbi időben azonban nem tudják kinek eladni a szajrét s nehéz helyzetbkerültek. Néha kisegítem őket… Főnök, úgy gondolom, hogy az én Zónámban befellegzett stalkereknek. Az öregek kiszálltak az üzletből, a fiatalok még semmit nem tudnak, na meg szakma tekintélye sem az már, ami régen volt. Egyre jobb a technika, a robotok…

– Igen, igen, hallottam róluk – mondta Lemchen úr. – Ezek az automaták azonbaegyelőre még azt az energiát sem érik meg, amit elfogyasztanak. Vagy tán tévedek?– Ez idő kérdése. Nemsokára megérik.– Milyen nemsokára?– Öt-hat éven belül…Lemchen ismét megcsóválta a fejét.– Mellesleg, bizonyára nem tud még róla, hogy az ellenfél is alkalmazni kezdett automata

stalkereket.– Az én Zónámban? – kérdezte óvatosan Noonan.– A magáéban is. Rexopolisban van a telephelyük, s a hegyeken át helikopteren szállítjá

a Kígyó-szakadékhoz, a Fekete-tóhoz s a Bolderpick-hegylánc lábaihoz a felszerelést…– Hiszen az peremvidék – jegyezte meg hitetlenkedve Noonan. – Pusztaság, ugyan m

találhatnak ott?– Keveset, nagyon keveset. De találnak. Mellesleg, ezt csak tájékoztatásul mondtam, ne

tartozik magára… Összegezzük tehát. Hivatásos stalker Marmontban szinte nem maradAkik maradtak, azoknak többé nincs közük a Zónához. A fiatalság nem találja helyét s csamost tanul bele. Az ellenséget szétvertük, visszavetettük, valahol megbújt és a sebenyalogatja. Zsákmány nincs, amikor pedig mégis akad, nincs kinek eladni. Az anyagotörvényen kívüli kiszivárgása a marmonti Zónából már három hónapja megszűnt. Így van?

Noonan hallgatott. “Most – gondolta. – Most vágja a képembe. Vajon hol van a rés? S úglátszik, jó nagy lehet. Na gyerünk, ki vele, vén ravaszdi! Ne gyötörj…”

– Nem hallom a válaszát – jegyezte meg Lemchen úr, s tenyerét ráncos és szőrös füléheillesztette.

– Rendben, f őnök – jelentette ki komoran Noonan. – Elég. Már eleget f őzött és puhítotgyerünk, egyen meg.

Lemchen úr bizonytalanul vihogott.– Nem tudom, mit mondhatnék magának – kezdte váratlan keserűséggel. – I

szerencsétlenkedik a f őnöke előtt, de hogy én hogy érzem magam, amikor tegnapelőtt… Hirtelen abbahagyta, felállt s a dolgozószobán át a páncélszekrényhez ballagott. – Rövideszólva, az utóbbi két hónap során, a rendelkezésünkre álló adatok szerint, az ellenfkomplexumai több mint hatezer egységnyi anyagot kaptak a különböző Zónákból. – Megá

a páncélszekrény mellett, megsimogatta a széf festett oldalát s hirtelen Noonan felé fordul– Ne ringassa magát illúziókban! – üvöltötte. – Barbridge ujjlenyomata. A Máltujjlenyomata! A Nagyorrú Ben-Halevi ujjlenyomata, akiről, úgy vélte, hogy említést sem ketennie. Az Orrhangú Heres és Törpe Cmiga ujjlenyomatai! Hát hogy nevelgeti a fiataljai

“Karkötők”! “Gombostűk”! “Fehér bogarak”! S ez még mind semmi, itt vannak “rákszemek”, “madár-csörgők”, “robbanó szalvéták”, az ördög vinné őket! – Ismabbahagyta, visszaült a karosszékbe, ujjait újból egymáshoz illesztette s udvariasamegkérdezte:




65/131

– Mi a véleménye erről, Richard?Noonan előhúzta a zsebkendő jét s megtörölte a nyakát és a halántékát.– Semmit nem gondolok – nyögte rekedt hangon és őszintén. – Már megbocsásson, f őnö

de én most általában… Hagyja, hogy kifújjam magam… Barbridge-nek semmi köze Zónához. Minden lépéséről tudomásom van! Tivornyákat és piknikeket rendez a tavakná

hatalmas pénzeket keres s egyszerűen semmi szüksége rá… Megbocsásson, természeteseostobaságot fecsegek, de biztosíthatom, nem veszítem Barbridge-et szem elől azóta, hogelhagyta a kórházat…

– Nem tartom fel tovább – jelentette ki Lemchen úr. – Kap egy hét határidőt. Aztáközölje arra vonatkozó elképzeléseit, hogyan kerülnek a különböző anyagok a magZónájából Barbridge kezébe… és a többi. Viszontlátásra.

Noonan felállt, sután biccentett Lemchen úr profilja felé, s miközben zsebkendő jévtovább törölgette bőségesen verejtékező nyakát, kitámolygott az előszobába. A napbarnítofiatalember cigarettázott s töprengőn meredt a kibelezett elektronikus szerkezet belsejébeFutó pillantást vetett Noonan felé – tekintete üres, befelé forduló volt.

Richard Noonan úgy-ahogy a fejébe nyomta kalapját, hóna alá kapta esőkabátját

távozott. “Ilyen, bizony, még nem történt velem – gondolta rendezetlenül. – Nézze meg aember, a Nagyorrú Ben-Halevi! Már arra is volt ideje, hogy gúnynevet szerezzen magánakMikor? Pedig micsoda pancser volt… tejfölösszájú… Nem, ez nem az… Ó te állat, te lábatlabarom… Keselyű! Istenem, hogy elbántál velem… Igen, pontosan úgy, mint Szingapúrban aa bizonyos… hogy is hívják… pofával az asztalra, halántékával a falnak…”

Beült a kocsijába s egy ideig, miután semmit nem látott maga körül, csak tapogatózott műszerfalon, kereste az indítókulcsot. Kalapjáról a térdére folyt a víz, lekapta, s körül semnézve hátrahajította. Az eső elöntötte a szélvédőüveget, s Richard Noonan, nem tudni, miérde úgy érezte, hogy éppen emiatt képtelen rájönni, mit kell a továbbiakban tennie. S miutárádöbbent erre, öklével nagyot csapott kopasz homlokára. Megkönnyebbült. Rögtön rájöthogy indítókulcsa nincs és nem is lehet, mert ott a zsebében az “izé”. Az örökélet

akkumulátor. S ki kell húzni a zsebéből, hogy csak úgy reccsenjen, s bele kell helyezni nyílásba és akkor majd elindulhat – minél messzebb ettől a háztól, melynek ablakábminden bizonnyal figyeli ez az öreg káposztafej…

Noonan “izét” tartó keze félúton megdermedt. “Úgy, legalább tudom, hogy kivel kezdjemNos, akkor vele kezdem. Ó, de hogy elkezdem! Soha senki nem kezdte úgy, ahogy én moelkezdem. S micsoda élvezettel. – Bekapcsolta az ablaktörlőt és végighajtotta az autót bulváron, szinte semmit nem látott maga előtt, de már kissé megnyugodott. – Nem tessemmit. Legyen úgy, mint Szingapúrban. Végtére is Szingapúrban minden szerencsésevégződött… Ugyan már, egyszer kaptál a képedre! Történhetett volna rosszabbul iMegtörténhetett volna, hogy nem a képed s nem az asztalba vered, hanem valami hegyedologba… Jól van, nem kalandozunk el a tárgytól. Hol van most az én palotám? Eg

fikarcnyit sem látni… Ahá, ott van.” Jóllehet már későre járt az idő, az “Öt perc” nevet viselő intézmény úgy ragyogott, akár

Metropol. Richard Noonan megrázta magát, mint a kutya, amikor kijön a vízből, s belépett fényesen megvilágított a dohány, parfüm s megsavanyodott pezsgő szagától átitatott hallbAz öreg Benny még libéria nélkül egy pult mögött ült, oldalvást, a bejárattal szemben, s villát öklébe szorítva rágott valamit. Fantasztikus méretű keblét a poharak közé ömlesztve Madame magaslott előtte, s szomorkodva nézte, hogyan eszik az öreg. A hallt még netakarították ki a tegnapi nap után. Amikor Noonan belépett, a Madame tüstént felé fordítot




66/131

széles, vastagon kifestett arcát, amely először elégedettnek tűnt, azonban tüstént gyakorlomosoly áradt szét rajta.

– No! – dörmögte. – No nézd csak, Noonan úr személyesen! Lányokra támadt kedve?Benny tovább evett, süketnek tettette magát, akár az ágyú.– Üdv, öreglány! – válaszolt Noonan s közelebb lépett. – Minek nekem lányok, amikor eg

igazi nő áll előttem?Benny végül észrevette őt. Kék és vöröses sebhelyekkel teli arca kényszeredetten üdvöz

mosolyba torzult.– Szervusz, tulaj – hörögte. – Bejöttél egy kis csapolásra?Noonan válaszul elmosolyodott s legyintett. Nem szeretett Bennyvel beszélgetni: folyto

üvölteni kellett vele.– Hol van az üzletvezetőm, fiúk? – kérdezte.– A szobájában – felelte a Madame. – Holnap be kell fizetnie az adót.– Ó, ezek az adók – mondta Noonan. – Rendben. Madame, kérem, készítse elő kedven

ételem, nemsokára visszajövök.

A vastag, műszálas szőnyegen hangtalan léptekkel végigment a folyosón, befordult egalig észrevehető kis beugróba s kopogtatás nélkül kinyitott egy bőrrel bevont ajtót.

Csontos Kanasa egy asztal mögött trónolt s a tükörben egy pattanást szemlélgetett aorrán. Csöppet sem kesergett azon, hogy másnap be kell fizetnie az adóját. A tökéleteseüres asztalon egy kis üveg kenőcs állt előtte s egy pohár, tele áttetsző folyadékkal. CsontoKanasa Noonanra emelte vérbe borult tekintetét, s a tükröt elejtve felpattant. Noonan egszót sem szólt, szemben vele beleereszkedett a karosszékbe, egy ideig némán vizsgálgattapimaszt s hallgatta, hogy értetlenül az átkozott esőről és a reumáról dünnyög valamit. Majezt mondta:

– Zárd be az ajtót, galambocskám.

Csontos, lúdtalpas lábával pufogva, az ajtóhoz futott, csattant a kulcs, majd visszatért aasztalhoz. Szőrös hegyként magaslott Noonan fölé s odaadón bámult a szájába. Noonahunyorogva tovább vizsgálgatta. Nem tudni, miért, de hirtelen eszébe jutott, hogy CsontoKanasa igazi neve – Rafael. Csontosnak fantasztikusan csontos ökleiért nevezték, melyekékesvörösen s csupaszon meredeztek elő a kezét borító sűrű szőrből, akár egy kézelőbőKanasának ő nevezte el magát, abban a szilárd hitben, hogy ez volt a nagy monguralkodók hagyományos neve. Rafael. Nos, Rafael, akkor kezdjük.

– Mi újság? – kérdezte gyengéden Noonan.– Minden a legnagyobb rendben, f őnök – felelte azonnal Csontos Rafael.– Azt a botrányt az őrszobán elsimítottad?– Százötvenet tettem le az asztalra. Mindenki elégedett.

– Százötvennel tartozol – mondta Noonan. – A te bűnöd volt, galambocskám. Figyelkellett volna.

Csontos szerencsétlen képet vágott és alázatosan széttárta hatalmas tenyerét.– A hallban ki kellene cserélni a parkettát – mondta Noonan.– Meglesz.Noonan egy darabig hallgatott, az ajkát csücsörítette.– Szajré? – kérdezte halkabbra fogva hangját.




67/131

– Van egy kevés – felelte szintén halkan Csontos.– Mutasd.Csontos a páncélszekrényhez ugrott, előhúzott egy csomagot, letette Noonan elé a

asztalra és kibontotta. Noonan egy ujjal beletúrt a halom “fekete cseppbe”, elvett eg “karkötőt”, minden oldalról figyelmesen megvizsgálta s visszatette.

– Ez minden? – kérdezte.– Nem szállítanak – magyarázta bűntudatosan Csontos.– Nem szállítanak… – ismételte meg Noonan.Gondosan célzott s cipő je orrával teljes erőből Csontos lábszárába rúgott. Csonto

felnyögött, már görnyedt, hogy fájó sípcsontjához kapjon, de nyomban kihúzta magát kezét nadrágja varrásához szorította. Noonan ekkor felpattant, mint akit fenékbe rúgtamegragadta Csontos ingének gallérját, rugdalózva és szemét forgatva a férfinak ugrotCsontos nyögve és sóhajtozva, fejét nyaka közé húzva, akár egy meghajszolt paripaegészen addig hátrált, amíg le nem roskadt a díványra.

– Kétfelé dolgozol, galambocskám? – sziszegte Noonan bele egyenest Csontos rémülett

elfehéredett szemébe. – Keselyű fürdik a szajréban, te pedig papírba csomagolt morzsákadugsz az orrom alá?… – Nagy lendülettel képen törölte Csontost, igyekezett eltalálni az orrálevő gennyes kelést. – Börtönben fogsz megrohadni! Trágyában fogsz élni!… Sajnálni fogodhogy a világra jöttél! – Öklével nagy lendülettel ismét Csontos pattanásába talált. – Honnészerzi Barbridge a szajrét? Neki miért szállítanak, s neked miért nem? Ki szállít neki? Miénem tudok semmiről? Kinek dolgozol? Beszélj!

Csontos némán tátogott. Noonan elengedte, visszatért a karosszékhez s lábát felrakta aasztallapra.

– Nos? – kérdezte.Csontos hüppögve szívta vissza az orrából kibuggyanó vért, s ezt mondta:– Az isten szerelmére, f őnök… Mit akar? Ugyan miféle szajré lenne Keselyűnél? Semmifé

szajré nem kerül oda. Manapság senkinél sincs szajré…– Mi az, tán vitatkozni támadt velem kedved? – érdeklődött Noonan gyöngéden s a

asztalról a földre engedte lábát.– Ugyan, dehogy, f őnök… Istenemre… – sietett megnyugtatni őt Csontos. – Itt vakulja

meg! Még hogy vitatkozzak! Eszemben sincs…– Kihajítlak – jegyezte meg komoran Noonan. – Nem tudsz dolgozni. A magadfajtából eg

garasért egy tucatot is felvehetek. Nekem belevaló, az ügyhöz értő emberre van szükségem– Megálljon, f őnök – mondta józanul Csontos, s a vért szétkente a képén. – Nem ke

olyan forrón enni a kását… Gyerünk, próbáljuk mégiscsak tisztázni a dolgot… – Ujjánahegyével óvatosan megtapogatta a pattanást az orrán. – Azt mondja, hogy Barbridge-n

sok a szajré? Nincs róla tudomásom. Természetesen elnézését kérem, de valaki hazudomagának. Senki nem jut most szajréhoz. Hiszen a Zónába szinte kizárólag csak kezdtaknyosok mennek, ők pedig nem térnek vissza. Nem, f őnök, ezt valaki bebeszéltmagának…

Noonan a szeme sarkából gyanakodva figyelte Csontost. Úgy tűnt, Csontos őszintébeszél. Igen, s különben sem lett volna érdemes hazudnia – a Keselyűn nem lehmeggazdagodni.

– Ezek a piknikek, jövedelmező üzletek? – kérdezte.




68/131

– A piknikek? Hát, nem túlságosan. A pénz nem hever az utcán… Hiszen a városban momár nem maradt jövedelmező üzlet…

– Hol rendezik ezeket a piknikeket?– Hol rendezik? A legkülönbözőbb helyeken. A fehér hegynél, a Hőforrásoknál,

Szivárványos-tavaknál…

– S kik járnak oda?– Kik? – Csontos ismét megvakarta pattanását, majd az ujjaira pillantott s bizalmaskod

hangon így szólt: – Főnök, ha maga is erre az üzletágra ácsingózik – rosszul teszi. Netudna konkurálni a Keselyűvel.

– Ugyan miért nem?– Keselyű látogatói a kéksisakosok – először. – Csontos sorba behajlította ujjait. –

városparancsnokság tisztjei másodszor, a Metropol, a Fehér Liliom és a Jövevény turistharmadszor. Azután meg már kialakította a maga reklámját, a helybéli fiúk is hozzá járnakIstenemre, f őnök, nem érdemes ebbe beleártania magát.

– A helybéliek is hozzá járnak?

– Főként fiatalok.– No és, mi folyik ezeken a piknikeken?– Mi folyik? Buszokkal odaviszik őket, ugye? Ott már állnak a sátrak, a büfé, szól a zene

No és, mindenki úgy szórakozik, ahogy kedve tartja. A tisztek leginkább a lányokkal, turisták özönlenek megnézni a Zónát. – Ha a Hőforrásoknál tartják, a Zóna onnan ugyanegy karnyújtásnyira van, egyenest a Kénes szurdok mögött… Keselyű lócsontokat szórt széarrafelé, hát bámulják a távcsöveikkel.

– Na és a helybeliek?– A helybeliek? A helybelieknek ez természetesen nem érdekes. Így hát mindenki úg

szórakozik, ahogy tud…

– És Barbridge?– Hogyhogy Barbridge? Barbridge, akár a többiek…– És te?– Még hogy én? Mint a többiek. Figyelek, nehogy megsértsék a lányokat… és ez a… no

ott… Hát, csak úgy.– Mennyi ideig tart ez?– Mikor hogy. Van, amikor három napig, de előfordul, hogy egy álló hétig.– És mibe kerül ez az élvezet? – kérdezte Noonan, s közben egészen másra gondol

Csontos válaszolt valamit, Noonan azonban nem hallotta. “Lám, itt a rés – gondolta. Néhány napig… néhány éjszakát… Ilyen körülmények között egyszerűen képtelensé

Barbridge-t figyelni, még ha szántszándékkal ezzel a céllal mentél is oda… Mégse értemHiszen lábatlan nyomorék, s ott a szurdok… Nem, itt valami nincs rendjén…” – Ki jár oda állandóan a helybeliek közül?– A helybeliek közül? Hiszen már mondtam – többnyire fiatalok. Na, hát Halevi, Rashba

Capfa Pipi… ez a… Cmiga… No, még a Máltai is elő szokott fordulni. Belevaló band “Vasárnapi iskolának” hívják az egészet. Mi az, kérdezik, ellátogatunk a “vasárnaiskolába”? Többnyire szépen keresnek az idősebb nőkön. Megjelenik Európából egy örehölgy és…




69/131

– “Vasárnapi iskola” – ismételte Noonan.Hirtelen különös gondolat futott végig rajta. Iskola. Felállt.– Rendben – mondta. – Vigye az ördög ezeket a piknikeket. Ez nem a mi dolgunk. D

tudd: Keselyű kap szajrét, ez pedig már a mi dolgunk, galambocskám. Ezt nem hagyhatjuszó nélkül. Szaglássz, Csontos, szaglássz, mert különben elzavarlak galambocskám. Deríts

fel, honnan szerzi be, ki szállítja neki s ígérj húsz százalékkal többet, mint ő. Világos?– Világos, f őnök – Csontos már állt, keze nadrágja varrásához simult, szutykos képé

odaadás ragyogott.– Ugyan, mozdulj már, erőltesd meg az agyad, te barom! – üvöltött rá hirtelen Noonan

távozott.A hallban a pultnál kényelmesen kiitta aperitifjét, egy ideig csevegett a Madame-mal a

erkölcsök lazulásáról, célzott rá, hogy tervezi az intézmény mielőbbi kibővítését, majhangját jelentőségteljesen lehalkítva tanácsot kért, mit tegyen Bennyvel – öreg ember márosszul hall, a reflexei sem a régiek, nem igyekszik, mint régen… Már hat óra felé járt, enszeretett volna, a fejében azonban egyre motoszkált valami, nem hagyta nyugton a váratlagondolat, mely teljesen független volt az egésztől és mégis, sok mindent megmagyarázot

Mellesleg, amint egy s másra fény derült, az ügyről eltűnt az ingerlő és ijesztő misztikulepel, s csupán a bosszúság maradt meg önmagával szemben, hogy korábban nem gondoerre a lehetőségre, a lényeg azonban nem ez volt, a lényeg abban az ötletben rejlett, meegyre csak ott motoszkált benne s nem hagyta nyugton.

Miután elbúcsúzott a Madame-tól s kezet szorított Bennyvel, Noonan egyenest “Borzsch”-ba hajtott. “Az egészben az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy repülnek az éve– gondolta. – Bár kit érdekelnek az évek; nem vesszük észre, hogy minden változik. Tudjuhogy minden változik, gyermekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változiSzámtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, s ugyanakkor teljességgképtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem okeressük a változást, ahol kellene. Lám, már megjelentek az új, kibernetiku

berendezésekkel felszerelt stalkerek. A régi stalker piszkos, komor fickó volt, aki egy vadállmakacsságával milliméterről milliméterre kúszta végig a Zónát, hogy megdolgozzon koncért. Az új stalker nyakkendős, elegáns úriember, mérnök, kilométerekre ül a Zónától, fogai között cigaretta, a könyöke mellett egy pohár frissítő koktél, ül és a képernyőt bámuljJól kereső úriember. Nagyon is logikus a kép. Annyira logikus, hogy az összes töblehetőség fel sem merül. Pedig vannak mások is – például a “vasárnapi iskola”.

S egyszer csak, fogalma sem volt, honnan tört rá, elfogta a kétségbeesés. Mindehasztalan volt. Minden értelmetlennek bizonyult. “Istenem – gondolta. – Hiszen nekünsemmi nem sikerül. Nem tudjuk visszatartani, megállítani. Semmilyen erő nem elég ahhohogy bent tartsuk a szakajtóban ezt a szörnyű kovászt – gondolta borzongva. – S nem azérmert rosszul végezzük a dolgunkat. S nem azért, mert ők ravaszabbak vagy ügyesebbe

nálunk. Egyszerűen, ilyen a világ. Ilyen az ember. S ha nem történt volna a Látogatátörtént volna valami más…” A “Borzsch”-ban minden ragyogott s csábítóan finom illat terjengett. A “Borzsch”

megváltozott – nyoma sem volt a duhajkodásnak, a muriknak. Suviksz már nem jár idundorodik, Redrick Schuchart is bizonyára bedugta ide szeplős orrát, de elfintorodott távozott. Ernest még mindig börtönben van, az üzletet az öregasszony vezeti s elérte céljászolid törzsközönség, az egész intézet ide jár ebédelni, na meg a f őtisztek is – kényelmes kboxok, a koszt ízletes, keveset kérnek, a sör mindig friss. Jó, öreg kisvendéglő.




70/131

Noonan az egyik boxban megpillantotta Valentin Pilmant. A Nobel-díjas tudós egy csészkávé mellett üldögélt s egy félbehajtott folyóiratot olvasott. Noonan odalépett hozzá.

– Megengedi, hogy maga mellé üljek? – kérdezte.Valentin ráemelte fekete szemüvegét.– Á – ismerte fel. – Tessék.

– Mindjárt, csak előbb kezet mosok – mondta Noonan, mert hirtelen eszébe jutott Csontopattanása.

Itt jól ismerték. Amikor visszatért s leült Valentinnal szemben, az asztalon már ott állt egapró serpenyő, benne a párolgó rizses hús s egy magas korsó tele sörrel – a sör nem volt shideg, se meleg, épp olyan volt, ahogy szerette. Valentin félretolta a folyóiratot s ivott egkortyot a kávéjából.

– Ide figyeljen, Valentin – kezdte Noonan s vágott egy falatot a húsból. – Mit gondol, hogvégződik ez az egész?

– Mire gondol?– A Látogatás, a Zóna, a stalkerek, a katonai-ipari komplexumok, ez az egész rakás

Hogy végződhet ez?Valentin vaksi, fekete szemüvegével sokáig nézte Noonant. Majd rágyújtott és így szólt:– Kire nézve? Legyen konkrétabb.– Na, tegyük fel, általában az emberiségre nézve.– Ez attól függ, szerencsénk lesz-e, vagy sem – mondta Valentin. – Most már tudjuk, hog

a Látogatás általában nem hagyott nyomot az emberiség életén. Az emberiség életén semmnem hagy nyomot. Természetesen nincs kizárva, hogy találomra kapkodva a gesztenyéebből a tűzből, végül valami olyasmit is kihúzunk, ami miatt az élet bolygónkon egyszerűelehetetlenné válik. Ez balszerencse lesz. Lássa be azonban, ez a lehetőség mindig fenyegettaz emberiséget. – Tenyerével elhessegette maga elől a cigarettafüstöt s elnevette magát. Látja, én már régóta leszoktam arról, hogy általában gondoljak az emberiségre. Aemberiség mint olyan, túlságosan is stacionárius rendszer, teljességgel átfoghatatlan.

– Így gondolja? – kérdezte kiábrándultan Noonan. – Nos, lehetséges, hogy így van…– Vallja be őszintén, Richard – kezdte Valentin s szemmel láthatóan mulatott a dolgon.

Maga üzletember, a maga életében mi változott meg a Látogatással? Nos, megtudta, hogy világmindenségben az emberi mellett még legalább egy értelmes világ létezik. No és?

– Hogyan is mondjam? – motyogta Noonan. Már sajnálta, hogy kierőszakolta ezt beszélgetést. Nem volt miről beszélgetniük. – Mi változott meg számomra… Például immár jnéhány esztendeje érzek valamiféle kényelmetlenséget, feszélyezettséget. Rendben, látogatók jöttek s elmentek. De mi van, ha ismét eljönnek, s az jut eszükbe, hogy imaradjanak? Számomra, egy üzletember számára, tudja, nem értelmetlen kérdés: kik ő

hogyan élnek, mit akarnak… A legprimitívebb változat az, hogy törnöm kell a fejemehogyan változtassam meg a termelést. Készen kell lennem rá. És mi van, ha azrendszerükben egyáltalán nem lesz rám szükség? – Felélénkült. – És ha egyikünkre sem lesszükség? Figyeljen ide, Valentin, ha már szóba jött a dolog, van egyáltalán felelet ezekre kérdésekre? Kik ők, mit akartak, visszatérnek-e valaha…

– Válaszok vannak – felelte Valentin nevetve. – Nagyon is sok van belőlük, választhközülük kedvére.

– És magának mi a véleménye?




71/131

– Az igazat megvallva, sohasem engedtem meg magamnak, hogy komolyabbaeltöprengjek ezen. Számomra a Látogatás – mindenekelőtt rendkívüli esemény, mely azzal következménnyel járhat, hogy egyszerre néhány lépcsőfokot átugorhatunk a megismeréfolyamatban. Utazás a jövő technológiájába. Olyasvalami, mintha Isaac Newtolaboratóriumába bekerült volna egy modern kvantum-generátor…

– Newton semmit nem értett volna.– Téved, ha ezt hiszi. Newton nagyon éles elméjű férfiú volt.– Igen? Na, rendben, vigye az ördög Newtont. Mégis, hogy magyarázza a Látogatást? Mé

ha nem is veszi komolyan…– Rendben, elmondom magának. De figyelmeztetnem kell, Richard, hogy a maga kérdés

egy áltudomány, a xenológia illetékességi körébe tartozik. A xenológia a tudományosfantasztikus irodalom és a formális logika egyfajta természetellenes keveréke. Módszerénealapja egy szabálytalan fogás – az, hogy az idegen bolygóbeli értelmet emberi pszichévruházzák fel.

– Miért szabálytalan? – kérdezte Noonan.– Azért, mert a biológiában annak idején már sokan megégették magukat, amiko

megpróbálták az emberi lélektant átvinni az állatokra. A földi állatokra, ne feledje.– Már megbocsásson – vetette ellen Noonan. – Ez egészen más dolog. Hiszen mi a

értelmes lények lélektanáról beszélünk…– Igen. S mindez nagyon is jó lenne, ha tudnánk, mi az, hogy értelem.– Talán nem tudjuk? – csodálkozott Noonan.– Képzelje el, hogy nem. Rendszerint abból a nagyon lapos meghatározásból indulnak k

hogy “az értelem az ember azon tulajdonsága, mely tevékenységét megkülönbözteti aállatok tevékenységétől”. Tudja, ez olyasfajta próbálkozás, amely úgy különbözteti meg házigazdát a kutyájától, hogy az ugyan mindent ért, csak épp megszólalni nem tuMellesleg ebből a lapos meghatározásból sokkal szellemesebbek is következnek. S eze

azokra a keserű megfigyelésekre támaszkodnak, melyek az ember már említetevékenységére vonatkoznak. Például: “Az értelem nem más, mint az embernek az képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.”

– Igen, ez ránk vonatkozik – értett egyet Noonan.– Sajnos. Vagy vegyünk egy hipotetikus meghatározást. Az értelem bonyolult, mé

kialakulatlan ösztön. Itt arra gondolnak, hogy az ösztönös tevékenység mindig célszerű étermészetes. Eltelik egymillió esztendő, kialakul az ösztön, s mi már nem követünk hibákat, melyek nyilván az értelem sajátosságai. S ha a Világmindenségben valammegváltozik, mi boldogan kihalunk – mégpedig azért, mert elszokunk a hibák elkövetésétővagyis attól, hogy kipróbáljuk a szigorú programban nem szereplő különböző változatokat.

– Ez az egész olyan… megalázó.

– Kérem, akkor talán hallgasson meg még egy meghatározást – egy szerfölömagasztosat és nemeset. Az értelem olyan képesség, mely lehetővé teszi, hogfelhasználjuk a környező világ erőit anélkül, hogy magát a világot elpusztítanánk.

Noonan összeráncolta homlokát s megcsóválta a fejét.– Nem – mondta. – Ez túlzás… No és mi arról a véleménye, hogy az ember az állatokt

eltérően olyan élőlény, mely állandó tudásvágyat érez? Valahol olvastam erről.




72/131

– Én is – tette hozzá Valentin. – Azonban a baj gyökere nem ott van, hogy az embelegalábbis az átlagember, könnyedén leküzdi ezt a tudásvágyat. Szerintem ilyen vágegyáltalán nem létezik. Él bennünk viszont egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogigyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra. A feltételezés, hogvan isten, semmihez nem mérhető, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindentökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk… Vázoljon aember előtt egy végtelenül leegyszerűsített világmodellt s magyarázzon minden eseményennek a leegyszerűsített modellnek a segítségével. Ehhez a megközelítéshez semmiféismeretre nincs szükség. Elég néhány betanult képlet, valamint az, amit intuíciónanevezünk, gyakorlati érzék és az úgynevezett józan ész.

– Várjon csak – állította meg Noonan. Kiitta sörét s az üres korsót nagy koppanássvisszatette az asztalra. – Ne ragadtassa el annyira magát. Nézzük csak, hogyan van ez. Aember találkozott egy idegen bolygóbeli lénnyel. Hogyan tudják meg egymásról, hogmindketten értelmes lények?

– Fogalmam sincs – állapította meg Valentin vidáman. – Minden, amit erről olvastambűvös körben forog. Ha képesek kapcsolatot teremteni, akkor értelmes lények. És fordítva

ha értelmes lények, akkor képesek kapcsolatot teremteni. Különben is, ha az idegebolygóbeli lénynek olyan nagy a szerencséje, hogy emberi lélekkel bír, akkor értelmes lénHát így állunk.

– Nesze neked – mondta Noonan. – Én pedig azt gondoltam, hogy maga már mindent helyére tett…

– Egy majom is képes a helyére tenni valamit – jegyezte meg Valentin.– Nem. Várjon csak – állapította meg Noonan. Nem tudni miért, de becsapottnak érezt

magát. – Ha ilyen egyszerű dolgokat sem tud… Rendben, vigye az ördög az értelmet. De mvan a Látogatással? Mégis, mit gondol a Látogatásról?

– Kérem – mondta dr. Pilman. – Képzeljen maga elé egy pikniket…Noonan összerezzent.– Hogy mondta?– Egy pikniket. Képzelje maga elé: erdő, kis tisztás, erdei út. Az erdei útról egy aut

gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak klányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépek… Tábortüzet gyújtanak, sátrat vernemegszólal a zene. Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovarok, amelyek egéséjjel páni félelemben szemlélték a történteket, elő jönnek búvóhelyükről. S ugyan mit látnakMotorolaj folyt a f űre, benzin csorgott szét, mindenfelé elromlott gyújtógyertyák éolajszűrők hevernek, körös-körül limlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egcsavarkulcsot. A gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsárrá dagasztották a sarat… nés a többit sejti, tábortűz nyoma, almacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, üreüvegek, valaki otthagyta a zsebkendő jét, tollkését, régi szakadt újságlapok, elhervavirágok, amiket más tisztásokról hoztak ide…

– Megértettem – mondta Noonan. – Piknik az árokparton.– Pontosan. Piknik a világűr valamelyik útjának árokpartján. Maga pedig azt kérde

tőlem: visszajönnek-e vagy sem?– Kérem, adjon egy cigarettát – szólalt meg Noonan. – Valahogy nem így képzelte

magam elé az egészet.– Ehhez joga van – jegyezte meg Valentin.




73/131

– Tehát igazából észre sem vettek bennünket?– Miért?– Hát, nem figyeltek fel ránk…– Tudja, én a maga helyében nem sértődnék meg emiatt – tanácsolta Valentin.Noonan nagyot szívott a cigarettából, köhögni kezdett s elhajította a csikket.– Akkor is – hajtogatta makacsul. – Lehetetlen… Az ördög vinné magukat, tudósoka

Miért ez a megvetés az emberek iránt? Miért próbálják folyton lealacsonyítani az embert?…– Várjon csak – csillapította Valentin. – Figyeljen ide. “Maga azt kérdezi tőlem: mi ált

nagy az ember? – idézte. – Azért, mert létrehozott egy második természetet? Hogy szintkozmikus nagyságú erőket hozott mozgásba? Hogy elhanyagolhatóan rövid idő alabirtokába vette bolygóját s ablakot nyitott a világmindenségre? Nem! Azáltal óriás, hogmindennek ellenére létezik, és létezni szándékozik a jövőben is.”

Mindketten elhallgattak. Noonan töprengett.– Lehet… – kezdte bizonytalanul. – Természetesen, ha ebből a szempontból…– Ugyan, ne keseredjen el – biztatta jóindulatúan Valentin. – Hiszen ez az egész pikn

csupán az én feltételezésem. S voltaképp még csak nem is feltételezés, hanem csupán egkép… Az úgynevezett komoly xenológusok jóval tekintélyesebb, az emberi hiúságnak sokkinkább hízelgő változatokat igyekeznek kidolgozni. Például azt, hogy nem volt semmiféLátogatás, hogy a Látogatás még csak ezután következik be. Valamely idegen értelebehajigálta hozzánk anyagi kultúrája jellegzetes tárgyaival megtöltött konténereit. Avárják, hogy miután tanulmányozzuk ezeket a mintadarabokat, műszaki fejlődésünkbeugrásszerű változás megy végbe, képesek leszünk válaszul jelzést küldeni, s ez majd arrtanúskodik, hogy készen állunk a reális kapcsolatfelvételre. Hogy tetszik ez magának?

– Ez már lényegesen jobb – jelentette ki Noonan. – Látom, hogy a tudósok között vannak rendes emberek.

– Vegyünk akkor egy másikat. A Látogatás valóban megtörtént, de még korántsem é

véget. Voltaképp még most is kapcsolatban vagyunk velük, csak éppen nem tudjuk. jövevények megbújtak a Zónában, gondosan tanulmányoznak bennünket, s ezegyidejűleg felkészítenek a “jövő kegyetlen csodáira”.

– Nos, ezt értem! – mondta Noonan. Legalábbis akkor már érthető, mit jelent az titokzatos nyüzsgés a gyár romjai között. Mellesleg a maga piknikje ezt a nyüzsgést nemagyarázza meg.

– Ugyan miért ne adna rá magyarázatot? – tiltakozott Valentin. – Hiszen egy kislány ofeledhette a tisztáson kedvenc felhúzható medvebocsát…

– Na, ezt hagyja – vetette ellen határozottan Noonan. – Szép kis játék mackó – a föld reng alatta… Persze lehet akár játék medve is. Kér sört? Rozália! Hé, öreglány! Két sört xenológus uraknak!… Lám, milyen kellemes elbeszélgetni magával – mondta Valentinnak. Egyfajta agymosás, mintha keserűsót szórtak volna a nyelvünk alá. Mert egyébként gürcölsegyre csak gürcölsz, de hogy miért, minek, mi lesz, mi fog történni, miért nyugtalan szíved…

Kihozták a sört. Noonan kortyolt belőle, s a hab fölött nézte, milyen finnyásan bámuljValentin a magáét.

– Valami baj van? – kérdezte ajkát nyalogatva.– Igen, én nem iszom – mondta Valentin.




74/131

– Valóban? – csodálkozott Noonan.– Mi ebben a csodálatos? – kérdezte Valentin. – Hiszen kell, hogy legalább egy absztinen

ember legyen ezen a földön… – Határozottan eltolta magától a korsót. – Rendeljen inkábegy konyakot, ha már így állunk.

– Rozália! – kiáltott Noonan végleg felderülve.

Amikor kihozták a konyakot, így szólt:– Nem, ez még sincs jól. A maga piknikjéről már nem is szólva, de még ha el is fogadju

azt a változatot, hogy ez, tegyük fel, a kapcsolatteremtés nyitánya, még akkor is csúnydolog. Megértem, hogy minek a “karkötők”, a “korongok”… De mire szolgál

“lidérckocsonya?” A “szúnyogpilis”; az az undorító pihe…– Már megbocsásson – szakította félbe Valentin, miközben vett egy szelet citromot. – Ne

egészen értan a szakkifejezéseit. Ugyan, miféle pilisről beszél?Noonan elnevette magát.– Ez folklór – magyarázta. – A stalkerek szakmai zsargonja. A “szúnyogpilisek” olya

helyek, ahol a gravitáció megnövekedett.

– Á, a gravikoncentrátumok… Irányított gravitáció. Nos, erről szívesen beszélnék, magviszont semmit nem értene belőle.– Miért gondolja, hogy semmit nem értenék belőle? Mégiscsak mérnök vagyok…– Azért, mert én magam sem értem – mondta Valentin.– Van ugyan egy egyenletrendszerem, de hogy miképp magyarázzam, fogalmam sinc

róla… És a “lidérckocsonya”, az bizonyára a kolbid gáz?– Pontosan. Hallott a Carrigan laboratóriumában történt balesetről?– Hallottam egyet s mást – felelte kelletlenül Valentin.– Ezek a nagyokosok egy “kocsonyával” teli kerámia konténert különleges kamráb

helyeztek, s a legszigorúbban elszigetelték… vagyis azt hitték, hogy a kamrát teljese

elszigetelték… Amikor azonban manipulátorokkal kinyitották a konténert, a “kocsonyaáthatolt a fémen, amihez ért, szintén “kocsonyává” változott. Harmincöt ember elpusztultöbb mint száz nyomorék lett, s a laboratórium összes épülete teljesen használhatatlannvált. Járt ott valaha? Nagyszerűen fel voltak szerelve! A kocsonya azóta befolyt a pincébe,az alsó szintekre… Tessék, ez a maga kapcsolatteremtésének a nyitása.

Valentin elfintorodott.– Igen, mindezt tudom – mondta. – Mégis, lássa be, Noonan, a jövevények ebben ne

vétkesek. Honnan tudhattak volna a katonai-ipari komplexumokról?– Tudniuk kellett volna – felelte oktatóan Noonan.– A jövevények ezt mondanák nekünk: már réges-régen meg kellett volna semmisíteni

katonai-ipari komplexumokat.– Ez is igaz – egyezett bele Noonan. – Nos, ezt kellett volna tenniük, ha már ennyi

mindenhatók.– Vagyis, maga azt javasolja, hogy avatkozzanak bele az emberiség belügyeibe?– Hm – dünnyögte Noonan. – Ezen az úton természetesen túl messzire jutnánk. N

beszéljünk erről. Térjünk inkább vissza a beszélgetésünk elejéhez. Mi lesz ennek a végeVegyük például a tudósokat. Hisz ön abban, hogy kaphatnak valami alapvető fontosság




75/131

dolgot a Zónából, valami olyat, ami képes valóban forradalmasítani a tudományt, a műszahaladást, az életformánkat?

Valentin kiitta a konyakot s vállat vont.– Richard, maga rossz helyen kopogtat. Én nem szeretem az üres képzelődést. Amiko

ilyen komoly dolgokról van szó, jobban kedvelem az óvatos szkepszist. Ha abból indulunk k

amit eddig kaptunk, a lehetőségek széles skálája áll előttünk, és semmi bizonyosat nemondhatunk.– Rozália, még egy konyakot! – kiáltotta Noonan. – Na, rendben, akkor közelítsün

másképp a dologhoz. Véleménye szerint mi az, amit eddig kaptak?– Bármennyire mulatságos is, de meglehetősen keveset. Számtalan csodára bukkantun

Egyes esetekben megtanultuk, hogyan használjuk fel ezeket a csodákat sajászükségleteinkre. Még hozzá is szoktunk a csodákhoz… A majom megnyomja a piros gombés egy banánt, megnyomja a fehéret és narancsot kap, de hogy e gombok nélkül hogyaszerezzen magának banánt és narancsot, erről fogalma sincs. S arról sincs fogalma, hogy maz összefüggés a gombok és gyümölcsök között. Nézzük például ezeket az “izéketMegtanultuk, hogyan kell használni őket. Még a feltételeket is felderítettük, amelyek melle

osztódással szaporodnak. Mégis, mind a mai napig képtelenek vagyunk akárcsak egyetle “izét” is készíteni, fogalmunk sincs a szerkezetükről, s az egészből arra következtetek, hogegyhamar nem igazodunk el ebben az egészben… Én ezt mondanám. Vannak tárgyamelyeknek az alkalmazási módját megleltük. Alkalmazzuk, használjuk őket, de majdnebiztos, hogy nem úgy, ahogy a jövevények. Teljesen biztos vagyok benne, hogy az esetedöntő többségében mikroszkóppal verünk szöget a falba. És mégis használjuk őket: a

“izéket”, az életfolyamatokat ösztönző “karkötőket”, a kvázi-biológiai masszákat, melyeóriási fordulatot hoztak az orvostudományba. Nevezzük a tárgyaknak ezt a csoportjhasznosaknak. Mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben jót tettek általuk az emberiségge

jóllehet sohasem szabad elfeledkezni arról, hogy euklideszi világunkban minden botnak kvége van…

– Műtrágya! – vetette közbe Noonan.Valentin kortyintott a konyakból s bólintott.– Pontosan erről van szó. Jól melléfogtunk a műtrágyákkal. Vagy vegyük például az “izé

alkalmazását a hadiiparban… Nem ezt akarom mondani. Minden hasznos tárgy hatásátöbbé-kevésbé kitanulmányoztuk, többé-kevésbé megmagyaráztuk. Most a technológián sor, ötven esztendő múlva bizonyára tudni fogjuk, hogyan készítsük el ezeket koronaékszereket, s akkor nyugodtan és korlátlan mennyiségben törhetünk velük dióBonyolultabb a helyzet a tárgyak egy másik csoportjával, mégpedig azért, mert ezekesemmire sem tudjuk használni a jelenlegi elképzeléseink körén belül, s jellemzőik végképmegmagyarázhatatlanok. Vegyük például a különböző típusú mágneses csapdákat. Tudjuhogy mágneses csapdák. Kirill Panov ezt rendkívül szellemesen bebizonyította. Nem értjü

viszont, honnan ennek a nagy teljesítményű mágneses mezőnek az erőforrása, mi az okhihetetlen ellenállóképességének… fogalmunk sincs semmiről. Nem tehetünk egyebet, mihogy fantasztikus feltételezéseket állítsunk fel a tér olyan sajátosságairól, amelyekrkorábban fogalmunk sem volt. Vagy a K-23-as… Hogyan hívják maguk ezeket a szép, feketékszernek használt golyócskákat?

– ”Fekete cseppek” – mondta Noonan.– Igen, igen, ezek a bizonyos “fekete cseppek”… Szerencsés elnevezés… Maga nyilvá

ismeri a tulajdonságaikat. Ha fénysugarakat irányítanak egy ilyen golyócskába, akkor a fén




76/131

késve lép ki belőle, mi több, ez a késés a golyócska súlyától, méretétől és néhány egyéparaméterétől függ, és a kilépő fénysugarak hullámhossza mindig rövidebb, mint belépőké… Mi ez? Miért van? Támadt egy őrült ötlet, mely szerint a “fekete cseppehatalmas téregységek esszenciái, s ez a tér egészen más tulajdonságokkal bír, mint a miéns a mi terünk hatására zsugorodott így össze… – Valentin előhúzott egy cigarettát érágyújtott. – Egyszóval, az ehhez a csoporthoz tartozó tárgyak a gyakorlatban, napjainembere számára teljesen hasznavehetetlenek, jóllehet kizárólag tudományos szempontbalapvető jelentőséggel bírnak. Ezek égből jött feleletek olyan kérdésekre, amelyeket fel setudunk tenni. A korábban említett Sir Isaac, lehet, hogy nem értette volna meg a lézert, dannyit biztosan felfogott volna, hogy elvileg lehetséges, s ez nagy hatással lett volntudományos nézeteire. Nem kívánom részletezni a dolgot, de az olyan tárgyak, mint mágneses csapdák, a K-23, a “fehér gyűrű” léte egy csapásra keresztülhúzott egy egéscsomó korábban virágzó elméletet s egészen új ötleteket hívott életre. Azután ott van harmadik csoport…

– Igen – mondta Noonan. – A “lidérckocsonya” és társai…– Nem, nem. Ezeket vagy az első, vagy a második csoporthoz kell sorolnunk. Azokra

tárgyakra gondolok, melyekről csak hallomásból van tudomásunk, amelyeket még sohasetartottunk a kezünkben. A “Csavargó Dick”, a “vidám kísértetek”… A Kívánsággép.– Egy pillanat, pillanat – szakította félbe Noonan. – Ezek meg micsodák?Valentin elnevette magát.– Látja, nekünk is megvan a magunk szakmai zsargonja. A “Csavargó Dick” – ez az

bizonyos feltételezett játék mackó, amelyik a gyár romjai között garázdálkodik. A “vidákísértetek” pedig bizonyos, a Zóna egyes pontjain megfigyelhető veszélyes turbulenciák.

– Először hallok róla – mondta Noonan. – A Kívánsággép, ha jól értem, a hírearanygömb… Ön hisz az aranygömbben, Pilman úr?

Valentin vállat vont.– Feltételezem, hogy valahol a Zónában létezik egy kerek és aranyszínű tárg

Feltételezem, hogy felfogja bioáramunkat s képes teljesíteni egyszerűbb vágyainkat – oltaéhségünket, szomjúságunkat… Egy modern bionikust az ilyen dolgok nem lepnek meg… neerre gondoltam… Értse meg, Richard, mi már két évtizede guberálunk a Zónában, de még aezredrészét sem ismerjük annak, ami ott van. Ami pedig a Zónának az emberekre gyakorohatását illeti… Itt, mellesleg, a csoportosításba be kell vennünk még egy, negyedik osztályNem tárgyakat, hanem a hatásukat. Ezt a csoportot felháborítóan rosszul tanulmányoztu

jóllehet szerintem több tény is összegyűlt ehhez, mint amennyire szükség lenne. TudjRichard, én fizikus vagyok, s következésképp szkeptikus ember. Néha mégis a hideg futkoshátamon, amikor ezekre a tényekre gondolok.

– Az “Élő holtak” – dünnyögte Noonan.

– Ugyan. “Élő holtak” – ez nagyon titokzatosan hangzik, de nem több annál. Hogy mondjam… Ez még talán elképzelhető. Hanem amikor hirtelen s teljesen váratlanul a fizikés a biológia törvényeinek fittyet hányó jelenségek veszik körül az embert…

– Maga az átköltözőkre gondol…– Igen. A matematikai statisztika, tudja, szerfölött egzakt tudomány, még h

véletlenekkel operál is. Ugyanakkor nagyon ékesszóló, szemléletes tudomány…Valentinon könnyű részegség vett erőt. Hangosabban beszélt, arca kipirult, feket

szemüvegkerete felett szemöldökét felhúzta s homlokát harmonikaszerű ráncok barázdálták




77/131

– Rozália! – kiáltott fel hirtelen. – Még egy konyakot! Nagy pohárral!– Kedvelem az absztinens embereket – jegyezte meg tisztelettudón Noonan.– Ne térjen el a tárgytól! – szólt rá szigorúan Valentin. – Hallgasson végig! Nagyo

különös ez. – Fogta a poharat, kiitta a felét, s így folytatta: – Nem tudjuk, mi törtészegény marmontiakkal a Látogatás pillanatában. Egyikő jük elhatározta, hogy elköltöz

innen. Egy kis, szürke állampolgár. Fodrász. Apja és nagyapja is fodrász volt. Tegyük fehogy átköltözik Detroitba. Fodrászüzletet nyit s hihetetlen rémtörténet kezdődiLátogatóinak több mint kilencven százaléka egy éven belül meghal: gépkocsi-balesetekbepusztulnak el, ablakon zuhannak ki, gengszterek és huligánok intézik el őket, sekély vízbfulladnak és így tovább. De ez még mind semmi. Detroitban megnő a tömegkatasztrófászáma. Kétszer annyi tűz üt ki az elektromos hálózat meghibásodása következtébeHáromszorosára nő a gépkocsi-balesetek száma. Kétszeresére nő az influenza halálozáarányszáma. S ez még nem minden. Nő a természeti csapások száma Detroitban ékörnyékén. Hirtelen forgószél és tájfun söpör végig a vidéken, ahol a tizenhetedik század ótnem tapasztaltak ilyet. Megnyílnak az ég csatornái és a Michigan-tó, az Ontario, vagy hogyais hívják azt a Detroit melletti tavat, kilép a medréből… No és így tovább, ebben a stílusba

S efféle kataklizmákra bármely városban, bármely vidéken sor kerülhet, ahova a Zónkörzetéből költözött valaki, s a katasztrófák száma egyenes arányban van a letelepülteszámával. S jegyezze meg, ilyen hatással csak azok az áttelepülők vannak, akik átéltémagát a Látogatást. A Látogatás után születettek a baleseti statisztikára semmifébefolyással nincsenek. Ön tíz esztendőt élt itt, azonban a Látogatás után érkezett ide, ezémagát a legnagyobb lelki nyugalommal letelepíthetnék akár a Vatikánba is. Mivmagyarázhatjuk ezt? Miről kell lemondanunk? A statisztikáról? A józan észről? – Valentfelkapta a konyakospoharat s egy hajtásra kiitta tartalmát.

Richard Noonan megvakarta a füle tövét.– Na, igen – jegyezte meg. – Egyébként már hallottam ezekről a dolgokról, de az igaz

megvallva, mindig azt gondoltam, hogy ezt egy kissé eltúlozták. Valóban, mindenhat

pozitivista tudományunk szemszögéből nézve…– Vagy nézzük a Zóna mutagén hatását – szakította félbe őt Valentin. – Levetszemüvegét s fekete, kissé vaksi szemével Noonanra meredt. – Mindenki, aki elég hosszideig kapcsolatban van a Zónával, fenotipikus és genotipikus változást szenved. Tudjmilyenek a stalkerek gyermekei s tudja, mi a helyzet magukkal a stalkerekkkel. Miért? Hol mutagén faktor? A Zónában semmiféle sugárzást nem észlelünk. Noha a Zónában a levegés a talaj kémiai szerkezete a maga módján sajátos, mégsem jelent mutagén veszélyAkkor mit tegyünk ebben az esetben – higgyünk talán a varázslatban? A szemmel verésben

– Természetesen megértem a vívódásait – mondta Noonan. – Mégis, az igazat megvallvengem az életre kelt halottak sokkal inkább foglalkoztatnak, mint a statisztikai adatok. Annis inkább, mert a statisztikai adatokat sohasem láttam, halottból viszont láttam eleget…

Valentin könnyelműen legyintett.– Á, a maga halottai… – kezdte. – Ide figyeljen, Richard, nem szégyelli magát? Először i

azok egyáltalán nem halottak. Múmiák… Kitömött bábuk… Vagy, ha jobban tetszik, nevezheőket biorobotoknak… Kiborgoknak… Érti? Az idegen értelem, hogy kimerítő ínformációkszerezzen a föld lakóiról, android jellegű robotokat készített, a csontvázak rekonstrukciójalapján. Tetszik ez a magyarázat magának?… Biztosíthatom, működésük alapelveit tekintvezek az “élő holtak” semmivel sem meglepőbbek, mint az örök akkumulátorok. Csupán arrvan szó, hogy az “ízék” a termodinamika első alapelvét sértik meg, a halottak pedig –




78/131

másodikat. Nos, ez az egész különbség. Bizonyos értelemben mindnyájan barlanősemberek vagyunk. Közben pedig az ok-okozati elv megsértése jóval szörnyűbb, milátomások és kísértetek egészcsordája… Rubinstein összes szörnyetege… vagy táWallensteiné?

– Frankensteiné.

– Igen, persze. Frankensteiné. Madame Shelley. A költő hitvese. Lehet, hogy a lánya. Hírtelen elnevette magát. – A maga halottainak van egy figyelemre méltó tulajdonsága – aautonóm életképesség. Például: levághatja a lábukat; a láb magától fog járni… vagyis ne

járni, természetesen… hanem létezni. Külön.– Egy múmia lába – mondta Noonan, s az órájára pillantott. – Nem kellene m

hazatérnünk, Valentin? Nekem ma még dolgom van.– Menjünk – mondta Valentin s hasztalan próbálta szemüvegét az orrára illeszteni. – Pfu

Richard, maga leitatott engem… – Két kézbe fogta szemüvegét s nagy igyekezettel a helyéültette. – Kocsival van?

– Igen, elviszem.Fizettek s a kijárathoz indultak. Valentin még egyenesebben tartotta magát, mint szokt

s egyre-másra nagy lendülettel a halántékához emelte ujját, így üdvözölte az ismerőlaboránsokat, akik érdeklődve és csodálkozva figyelték a fizikusvilág bálványát. Közvetlena bejáratnál, ahol üdvözölte a portást, akinek ragyogó mosoly áradt szét arcán, leverte szemüvegét s egyszerre hárman ugrottak, hogy elkapják.

– Pfuj, Richard… – dünnyögte Valentin, miközben bemászott a Peugeot-ba. – Magistentelenül leitatott engem. Ezt így nem szabad, az ördög vinné… Kényelmetlen. Holnakísérletem van. Tudja, érdekes dolog…

Nekifogott, hogy elmesélje a másnapi kísérletet, azonban folyton viccekre tért át s egyrazt ismételte: “Leitattak… Az ördög vinné…” Noonan elvitte az intézet lakótelepére s átadta feleségének, aki a férje láttán vidáman méltatlankodott:

– Vendégek? Ki? Á, Boide professzor? Nagyon örülök! Mi most… Richard! Hol van, RichardNoonan ezt már a lépcsőn lefelé vágtatva hallotta. “Hiszen ők is félnek – gondolta, s ismbeült a Peugeot-jóba. – Félnek, félnek a tojásfejűek is… Igen, ennek így kell lennieTermészetes, hogy ők külön-külön is jobban félnek, mint mi, közönséges halandóegyüttvéve. Hiszen mi csupán egy kukkot sem értünk, ők viszont tudják, hogy milyemértékben nem értenek semmit. Bámulják ezt a feneketlen szakadékot s tudják, hogóhatatlanul bele kell majd ereszkedniük, a szívük a torkukban dobog, mégis le keereszkedni, de hogy miképp ereszkedjenek le, mi van ott lenn, s ami a f ő, ki tudnak-e jönonnan… Mi, gyarló emberek pedig, úgymond, elfordítjuk a fejünket. Ide figyelj, lehet, hogígy van rendjén? Menjen csak minden a maga módján, mi pedig majd csak eléldegélünvalahogy. Helyesen mondta: az emberiség legnagyobb hőstette az, hogy eddig fennmaradt

a továbbiakban is fenn kíván maradni… Mégis, az ördög vinne titeket – mondta jövevényeknek címezve. – Miért nem tudtátok valahol másutt megrendezni a pikniketekePéldául a Holdon. Vagy a Marson. Ugyanolyan közömbös alakok vagytok, mint mindenkmég ha meg is tanultátok, hogyan zsugorítsátok össze a teret. Lám, szép kis piknikerendeztetek. Piknik…”

“Hogyan tudnék a legkönnyebben elboldogulni a saját piknikeimmel? – töprengett,közben lassan kormányozta a Peugeot-ját a fényesen megvilágított, nedves utcákon. Hogyan lehetne ezt az egészet ügyesen elintézni? A legkisebb ellenállás elve alapján. Mint mechanikában. Mi a fenére jó nekem az az istenverte mérnöki diplomám, ha képtele




79/131

vagyok kitalálni, hogyan járhatnék túl a legkönnyebben ennek a lábatlan hiénának aeszén?”

A ház előtt, ahol Redrick Schuchart lakott, megállította az autót, egy ideig ült a kormánmögött, azt latolgatta, hogyan irányítsa a beszélgetést. Majd kihúzta az “izét”, kimászott aautóból, s csak ekkor vette észre, hogy a ház lakatlannak látszik. Szinte minden ablaka söt

volt, a játszótéren nem volt senki, még a lámpák sem égtek. Ez emlékeztette arra, hogmilyen látvány vár rá, s fázósan összehúzta magát. Még az is az eszébe jutott, hogy taláértelmesebb dolog lenne Redricket felhívni telefonon, s az autóban vagy egy csöndesörözőben beszélgetni vele, de elhessegette magától ezt a gondolatot. Több oka volt rá

“Különben is – kötötte ki magának -, ne igyekezzünk hasonlítani azokra a szánalomra méltalakokra, akik szétfutottak, mint a forró vízzel megégetett svábbogarak.”

Belépett a kapualjba s komótosan felkapaszkodott a régen söpört lépcsőn. Körös-körhalotti csend honolt, jó néhány a lépcsőházra nyíló ajtó félig, vagy tárva-nyitva volt, s sötét előszobákból áporodott nedvesség és porszag áradt. Megállt Redrick lakásának ajtaelőtt, haját a füle mögé simította, mélyet sóhajtott s megnyomta a csengő gombját.

Egy ideig csend volt az ajtó mögött, majd megcsikordult a padló, zár csattant, s az ajt

halkan kinyílt kissé. Lépéseket azonban nem hallott.Majmocska állt a küszöbön. Redrick Schuchart lánya. Az előszobából éles fény vetődött félig sötét lépcsőházba, s az első pillanatban Noonan csak a kislány sötét körvonalait vettészre, s arra gondolt, milyen erősen megnyúlt az utóbbi néhány hónapban, de azután kislány hátrább lépett az előszoba mélyébe s Noonan meglátta az arcát. A torka egszemvillanás alatt kiszáradt.

– Szervusz, Mária – kezdte, s igyekezett minél kedvesebb lenni. – Hogy vagy, MajmocskaA lány nem válaszolt. Némán s teljesen hangtalanul hátrált az előszobába nyíló ajtóig,

gyanakodva méregette a férfit. Úgy látszik, nem ismerte meg. Az igazat megvallva, a férsem ismert rá. “A Zóna – gondolta Noonan. – Iszonyatos…”

– Ki az? – kérdezte Guta s kinézett a konyhából. – Istenem, Dick! De rég láttuk! Tudjhogy Redrick hazajött!?

Odasietett hozzá, közben a vállán átvetett konyharuhában megtörölte a kezét. Még mindszép, energikus és erős asszony volt, csak egy kissé soványabb lett, arca beesett, a szempedig… talán láza van?

Arcon csókolta az asszonyt, átadta neki esőkabátját és sapkáját, s így szólt:– Hallottuk, hallottuk… Sehogy sem tudtam azonban elszabadulni és beugrani. Itthon van– Itthon – mondta Guta. – Van nála valaki… Bizonyára nemsokára elmegy, már régóta o

ülnek. Jöjjön be, Dick…Néhány lépést tett a szőnyegen s megállt a nappali ajtajában.Az öreg az asztalnál ült. Egymaga. Mozdulatlanul s egy kissé oldalt dőlve. A lámpaerny

rózsaszín fénye bevilágította széles, sötét arcát, melyet mintha egy öreg fa törzséből véstevolna ki, beesett, fogatlan száját, mozdulatlan, fénytelen szemét…

– Menjünk inkább a konyhába – javasolta sietve Guta. – Épp vacsorát készítek, egyúttabeszélgethetünk is.

– Igen, persze – egyezett bele Noonan vidáman. – Milyen régen nem láttuk egymást…




80/131

Átmentek a konyhába, Guta tüstént kinyitotta a hűtőszekrényt, Noonan pedig asztalhoült s körülnézett. Mint mindig, most is ragyogó tisztaság volt, a fazekak fölött gőz kavargotA tűzhely új volt, félautomata, tehát volt pénz a háznál.

– No és ő hogy van? – kérdezte Noonan.– Ugyan, még mindig a régi – felelte Guta. – Lefogyott a börtönben, de most má

összeszedte magát.– Róka?– De még mennyire!– Mérges?– Hát hogyne! Ilyen marad már haláláig.Guta elétett egy pohár “Bloody Mary”-t – az áttetsző vodkaréteg mintha lebegett volna

paradicsomlé felett.– Nem lesz sok? – kérdezte az asszony.– Épp jó. – Noonan teleszívta levegővel a mellét s hunyorítva, lassan magába döntötte

keveréket. Jólesett. Eszébe jutott, hogy egész nap most először ivott valami komolyat. – E

már más dolog – mondta. – Most már ki lehet bírni.– Minden rendben? – kérdezte Guta. – Miért került el ilyen sokáig bennünket?– Az az átkozott hajsza – védekezett Noonan. – Minden héten be akartam nézni, vag

legalább telefonálni, de először el kellett utaznom Rexopolisba, majd kitört egy botránkésőbb ezt mondták: “Redrick visszatért”, jól van, gondoltam, nem zavarok… EgyszóvaGuta, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Néha megkérdem magamtól: ugyan minek hajtjuk ígmagunkat? Hogy pénzt keressünk? De mi a fenének kell nekünk a pénz, ha mást scsinálunk, mint hajtjuk magunkat?

Guta födőkkel csörömpölt, levett a polcról egy csomag cigarettát s Noonannel szembeleült az asztalhoz. A szemét lesütötte. Noonan sietve előkapta öngyújtóját, tüzet adott neks ismét, életében másodszor, észrevette, hogy a nő ujjai remegnek, éppúgy, mint amikoRedrick elítélése után Noonan eljött hozzá, hogy pénzt hozzon neki – kezdetben teljeseelanyátlanodott pénz nélkül, s a szemét lakók közül senki sem adott neki kölcsönt. Későbazonban lett pénz a háznál, s úgy látszott, nem is kevés, s Noonan sejtette, hogy honnan, dtovábbra is járt hozzá, Majmocskának édességet és játékot hozott, estéken át együkávézott Gutával s tervezgette vele Redrick későbbi sikeres életét majd, végighallgatva nőt, körbejárta a szomszédokat, hogy jobb belátásra bírja őket, magyarázott, győzködötmajd végül türelmét veszítve fenyegetőzött: “Hiszen Róka visszatér, és akkor összetöri csontjaikat…” – nem segített semmi.

– Hogy van a barátnő je? – kérdezte Guta.– Melyik?

– Hát az, akivel akkor eljött… az a szőke…– Már hogy lenne a barátnőm? A gyorsíróm volt. Férjhez ment és kilépett.– Meg kellene nősülnie, Dick – javasolta Guta. – Akarja, hogy találjak magána

menyasszonyt?Noonan szokása szerint már-már azt válaszolta: “Majd, ha Majmocska felnő”, de idejébe

észbe kapott. Ez most már rosszul hangzott.




81/131

– Gyorsíróra van szükségem, nem feleségre – dörmögte. – Hagyja ott ezt a vörös képördögfajzatot s jöjjön el hozzám gyorsírónak. Hiszen nagyszerűen értett hozzá. Az öreHarris a mai napig emlegeti magát…

Majmocska hangtalanul bejött – megjelent az ajtóban, ránézett a lábosokra és Richardrmajd anyjához lépett, s arcát elfordítva hozzábújt.

– No, mi van, Majmocska? – kezdte vidáman Richard Noonan.– Akarsz csokoládét?Benyúlt mellénye zsebébe s előhúzott egy áttetsző zacskóba csomagolt csokolád

autófigurát, s a kislány elé nyújtotta. A lány meg se moccant. Guta elvette a férfitól csokoládét s az asztalra tette. Hirtelen elfehéredett az ajka.

– Igen, Guta – folytatta Noonan, ugyanolyan vidáman. – Én pedig, tudja, el akartaköltözni. Már meguntam a szállót. Először is, mégiscsak messze van az intézettől…

– Már szinte semmit nem ért abból, amit mondanak neki – felelt halkan Guta, s a férelhallgatott, két kézbe fogta a poharat s cél nélkül forgatta.

– Nem kérdezi, hogyan élünk – folytatta az asszony -, s helyesen teszi. Csakhogy, Dick

maga régi barátunk, nincs titkolnivalónk maga előtt. Különben sem tudnánk semmeltitkolni.– Orvosnál voltak? – kérdezte Noonan, anélkül hogy felemelte volna a tekintetét.– Igen. Tehetetlenek. Az egyik ráadásul azt mondta… – elhallgatott.A férfi is hallgatott. Nem volt mit mondania, s nem akart erre gondolni, de váratlan

szörnyű gondolat hasított belé: ez invázió. Nem piknik az út szélén, nem felhívákapcsolatteremtésre – hanem invázió. Képtelenek megváltoztatni bennünket, behatolnak hgyermekeink testébe s a saját alakjukra és kedvükre megváltoztatják őket. Hideglelés fogel, de tüstént eszébe jutott, hogy már olvasott valami efféléről, egy fényes, rikító kötéspuha fedelű könyvecskében, s ettől az emléktől megkönnyebbült. Fantáziálhatsz, amennycsak akarsz. A valóság azonban mindig más, mint a fantázia.

– Az egyik orvos azt mondta, hogy már nem is ember – szólalt meg Guta.– Ostobaság – vetette ellen tompán Noonan. – Forduljon igazi szakemberhez. Forduljo

James Catterfieldhez. Akarja, hogy beszéljek vele? Elintézem, hogy fogadja…– A Mészároshoz? – Az asszony idegesen felnevetett. – Köszönöm, Dick, nem kell. Épp

mondta ezt. Mit tehetünk a sors ellen?Amikor Noonan ismét összeszedte a bátorságát s felemelte a tekintetét, Majmocska má

nem volt a szobában. Guta mozdulatlanul ült, ajkát kissé kinyitotta, tekintete üres volt s aujjai között tartott cigaretta végén hosszú, ferde, szürke hamuoszlop nőtt. Ekkor a férfi a nelé tolta poharát s így szólt:

– Kedveském, keverjen még egy adaggal… s magának is. Igyunk.

Guta leverte a hamut, tekintetével azt kutatta, hová hajíthatná a csikket, végül mosogatóba dobta.– De miért? – kezdte. – Ez az, amit nem értek. Ugyan, mi rosszat tettünk? Hisze

voltaképp nem mi vagyunk a legutolsók ebben a városban…Noonan arra gondolt, hogy az asszony mindjárt sírva fakad, de nem ez történt – Gu

kinyitotta a hűtőgépet, elővette a vodkát és a paradicsomlevet, s még egy poharat vett le polcról.




82/131

– Mégse keseredjen el – nyugtatgatta Noonan. – A világon nincs semmi, amin ne lehetnsegíteni. S higgye el nekem, Guta, nagyon magas kapcsolataim vannak. Megteszem, amcsak tőlem telik…

Már maga is hitt abban, amit mondott, s fejében már sorra vette a neveket, kapcsolataa városokat, s már hitte, hogy hallott hasonló esetekről, melyekben állítólag minde

szerencsésen végződött, csak rá kell jönnie, hol volt ez, és ki kezelte a beteget, ekkoazonban eszébe jutott, miért jött ide, eszébe jutott Lemchen úr, s az is, hogy miébarátkozott össze Gutával, s többé már nem akart semmire gondolni, mindent elhessegetemagától, kényelmesen helyet foglalt, elengedte magát, s várta, mikor hozzák oda az italát.

Az előszobában ekkor csoszogó lépteket, kopogást hallott, s ezúttal különöseellenszenvesen csendült fel Keselyű Barbridge orrhangja: “Ejh, Róka! Lám, valaki mégiscsabenézett az asszonyodhoz – a gazember… Én a helyedben nem hagynám ezt annyiban…Majd Redrick hangját hallotta: “Vigyázz a mankódra, Keselyű. S ügyelj a nyelvedre. Itt aajtó, ne felejts elmenni, ideje már, hogy vacsorázzam.”

Barbridge: “Pfuj, az úristenit, már tréfálni sem szabad?” Erre Redrick: “Te meg én már kitréfálkoztuk magunkat. És vége. Tűnés innen, d

szaporán.” Zár csattant s a hangok halkabbak lettek – nyilván mindketten kimentek a lépcsőházb

Barbridge félhangon mondott valamit s Redrick felelt neki: “Elég, elég, megegyeztünk!” Majismét Barbridge dörmögött, s Redrick éles hangon félbeszakította: “Megmondtam épunktum!” Az ajtó becsapódott, gyors léptek kopogtak az előszobában, s a konyha küszöbémegjelent Redrick Schuchart. Noonan felállt, hogy elébe menjen, s keményen kezeszorítottak egymással.

– Tudtam, hogy te vagy az – kezdte Redrick, miközben zöld szemével gyorsan végigmértNoonant. – Ó, de kigömbölyödtél, pufi! Bárokban növeszted a tokádat egyre… Ohó! Látomvidáman töltitek itt az időt! Guta, öreglány, adj nekem is egy adaggal, utol akarlak érni…

– Ugyan, még el sem kezdtük – szabadkozott Noonan. – Alig kezdtük el. Téged úgyslehet megelőzni!

Redrick élesen felnevetett, öklével Noonan vállára csapott.– Most majd megnézzük, ki kit ér utol, ki kit előz meg! Haver, két évig böjtöltem, eg

egész medencét kellene kiinnom, hogy utolérhesselek… Menjünk, menjünk, mit ülünk itt konyhában! Guta, hozd a vacsorát…

Belebújt a hűtőgépbe, majd kiegyenesedett, mindegyik kezében két különböző címkéjüveget tartott.

– Mulatunk egyet! – jelentette ki. – Legjobb barátom, Richard Noonan tiszteletére, anem hagyja magára barátait a bajban! Bár ebből semmi haszna nincs. Ejh, nincs itt Suviksde kár…

– Hívd fel – javasolta Noonan.Redrick megcsóválta vakító vörös fejét.– Még nem vezették be hozzá a telefont, hogy hívhatnám fel.Na, gyerünk, gyerünk…Elsőként lépett be a nappaliba s az üvegeket nagy zajjal az asztalra állította.– Mulatni fogunk, öreg! – mondta a mozdulatlanul ülő öregnek. – Íme, Richard Noonan,

barátunk! Dick, ez az apám, az idősebb Schuchart…




83/131

Richard Noonan rejtélyesen összehúzta magát, s száját a füléig húzva, tenyerét megrázta levegőben s ezt mondta:

– Nagyon örülök, Mister Schuchart. Hogy van?… Hiszen mi ismerjük egymást, Red mondta az ifjabb Schuchartnak, aki a bárszekrényben kotorászott. – Egyszer mátalálkoztunk, igaz, csak futólag…

– Ülj le – szólt rá Redrick s az öreggel szemben álló szék felé biccentett. – Ha beszélnakarsz vele, beszélj hangosabban – egy kukkot sem hall.Szétrakta a poharakat, gyorsan kinyitotta az üveget s így szólt Noonanhoz:– Tölts. Apusnak egy keveset, éppen csak nedvesítsd meg a poharat…Noonan ráérősen nekilátott, hogy töltsön. Az öreg az előbbi testtartásban ült s a fala

bámulta. Egy mozdulattal sem reagált arra, hogy Noonan felé tolta a poharat. Noonan mááthangolta magát az új helyzetre. Játék volt az egész, szörnyű és szánalomra méltó játémelyet Redrick kezdeményezett s ő belement a játékba, mint ahogy egész életében mást stett, mint belement mások játékába, legyenek azok szörnyűek vagy szánalomra méltószégyenteljesek vagy vadak, s jóval veszélyesebbek, mint ez. Redrick poharát emelvkijelentette: “Na mi van, bedobjuk?” – s Noonan a világ legtermészetesebb módján pillanto

az öregre, Redrick pedig türelmetlenül odakoccintotta poharát Noonan poharához, s ígszólt: “Dobjuk be, dobjuk be, miatta ne izgulj, ő sem marad le…” S ekkor Noonan szinténvilág legtermészetesebb módján biccentett s mindketten felhajtották italukat.

Redrick krákogott s csillogó szemmel, még mindig ugyanazon a lelkes s kissé mímehangon belekezdett:

– Vége, barátom! A börtön engem többé nem lát! Ha tudnád, kedvesem, milyen remeotthon lenni! Van pénzem, kinéztem magamnak egy remek villát, kertünk is lesz, nerosszabb, mint Keselyűé… Tudod jól, el akartam utazni innen, még a börtönbeelhatároztam. “Mi a csudának kell ez – gondoltam -, minek üldögélek ebben a kvároskában? Ugyan, süllyedne el az egész – gondolom -, le a pokol fenekére.” Hazatérek szép dolog, megtiltották az elutazást! Mi az, tán pestisesek lettünk ez alatt a két esztendalatt?

Csak beszélt és beszélt, Noonan pedig bólogatott, hörpölgette whiskyjét s együttérzkáromkodásokat s szónoki kérdéseket szúrt közbe, majd faggatni kezdte a villáról – mifévilla, hol, mennyiért kínálják -, s összevesztek rajta Redrickkel. Noonan azt bizonygattahogy a villa drága és rossz helyen van, előhúzta jegyzetfüzetét, lapozni kezdett benne, sorolta azoknak az elhagyott villáknak a címeit, melyeket fillérekért kínálnak, tatarozásupedig igazán fillérbe sem kerül, ha beadja a kérelmet, hogy elutazik a városból, amire hatóságoktól nemleges választ kap, s ezért kártérítést kér.

– Látom, hogy már ingatlannal is foglalkozol – jegyezte meg Redrick.– Egy kicsit mindennel foglalkozom – felelte Noonan és kacsintott.

– Tudom, tudom, hallottam a spekulációidról!Noonan kimeresztette szemét, ujját ajkához emelte s a konyha felé biccentett.– Ugyan, erről mindenki tud – intette le Redrick. – A pénznek nincs szaga. Ezt most má

pontosan tudom… De hogy Colost magadhoz vetted irodavezetőnek – majd megszakadtamröhögéstől, amikor meghallottam. Kecskére bíztad a káposztát… Hiszen dilinkós a fickógyerekkora óta ismerem!

Ekkor az öreg merev mozdulattal, mint egy hatalmas baba, felemelte a térdéről a kezét,kemény koppanással az asztalra ejtette, a pohár mellé. Keze sötét volt, kékes fény




84/131

egymáshoz feszülő ujjai tyúklábra emlékeztettek. Redrick elhallgatott s rápillantott. Az arcárángás futott végig, s Noonan meglepődve vett észre ragyás, ragadozóképén igazhamisítatlan szeretetet és gyöngédséget.

– Igyon, apus, igyon csak – biztatta Redrick gyöngéden az öreget. – Egy keveset szabadigyon az egészségére… Semmi vész – súgta oda fojtott hangon Noonannek s cinkosa

rákacsintott. – Eléri az öreg a poharat, nyugodj meg…Miközben az öreget bámulta, Noonan visszaemlékezett rá, mi történt akkor, amikor Boylaboránsai megjelentek, hogy elvigyék ezt az élőhalottat. Ketten voltak, mindketten fiataizmos fickók, sportemberek s ehhez hasonlóak, s volt velük egy orvos a városi kórházból, kszanitéc kísérte, durva, behemót alakok, akik hozzászoktak a hordágy cipeléséhez és dühöngő betegek lecsillapításához. Később az egyik laboráns elmesélte, hogy ez

“rókaképű” először mintha nem értette volna, miről van szó, beengedte őket a lakásba hagyta, hogy megvizsgálják az apját; az öreget nyilván nyugodtan el is vihették volna, meúgy tűnt, Redrick azt hiszi, hogy az öreget kórházba viszik, gyógykezelésre. A balfácászanitécek azonban, akik a beszélgetés közben az előszobában ácsorogtak s Gutát bámultáahogy a konyhában mosogatott, amikor odaszóltak nekik, megragadták az öreget, akár eg

gerendát, cipelni kezdték s leejtették a padlóra. Redrick dühbe gurult, ekkor viszont elé állt balfácán orvos, s körülményesen magyarázni kezdte, mit, hová és miért. Redrick egy, vagtalán két percig hallgatta, majd minden előzetes figyelmeztetés nélkül robbant, akár eghidrogénbomba. A laboráns, aki mindezt elmesélte, maga sem tudja, hogyan került ki autcára. A vörhenyes sátánfajzat mind az ötüket lehajította a lépcsőn, mi több, egyikő jüknesem engedte, hogy a saját lábán, magától távozzék. A laboráns szerint mind az öten úgrepültek ki a f őbejáraton, mint akiket puskából lőttek ki. Ketten a járdán fetrengteeszméletlenül, a többi hármat pedig Redrick vagy négy háztömbön át kergette, majodament az intézeti autóhoz s beverte az összes ablakát – a kocsiban azonban már nem üott a sof őr, az ellenkező irányba oldott kereket…

– Nekem itt az egyik bárban egy új koktélt mutattak – mondta Redrick, miközbeszéttöltötte a whiskyt. – “Lidérckocsonya” a neve, majd csinálok neked egyet, ha elmegyünBarátocskám, ez olyan ital, hogy üres gyomorra életveszélyes fogyasztani: egyetlen adagtmegbénul kezed-lábad… Akármit is akarsz, Dick, de ma jól leitatlak. Leitatlak és magam berúgok. Emlékezni fogunk a régi szép időkre, a “Borzsch”-ra… Szegény Erni, tudod, hogmind a mai napig csücsül? – Ivott egyet, keze fejével megtörölte ajkát, s mintegmellékesen megkérdezte: – Mi a helyzet az intézetben, még nem láttak neki

“lidérckocsonya” tanulmányozásának? Tudod, egy kissé elmaradtam a tudománytól…Noonan tüstént megértette, miért tereli Redrick a beszélgetést erre a témára. Összecsapt

a kezét s így szólt:– Mit gondolsz, barátocskám! Tudod, miféle viccet művelt ez a “kocsonya”? Hallottál

Carrigan laboratóriumáról? Van egy ilyen boltocska… Nos, szereztek egy adag “kocsonyát”…

Elmesélte a katasztrófát, a botrányt, azt, hogy a végén nem tudták kideríteni, honnészerezték a “kocsonyát” – mind a mai napig nem jöttek rá. Úgy tűnt, Redrick szórakozottahallgatja, csettintgetett a nyelvével, a fejét csóválta, majd újból töltött a poharakba, s emondta:

– Úgy kell nekik, a férgeknek, hogy dögölnének meg…Ittak, Redrick az apjára pillantott, arcán ismét remegés futott végig, kinyújtotta a kezét,

poharat közelebb tolta a görcsösen egymásba fonódó ujjakhoz, melyek hirtelen szétnyíltakaz aljánál megragadták a poharat.




85/131

– Hát így a dolog majd gyorsabban megy – magyarázta. – Guta! – üvöltötte el hirtelemagát. – Sokáig éheztetsz még bennünket?… A kedvedért igyekszik – magyarázNoonannek. – Feltétlenül a kedvenc salátádat készíti el, ráksalátát, már régóta tartogattszámodra, láttam… No és, hogy mennek a dolgok az intézetben? Találtak valami új dolgoAzt mesélik, hogy felétek már mindenütt automaták dolgoznak, de kevés a haszon belőlük…

Noonan nekilátott elmesélni, mi újság az intézetben, s amíg beszélt, az öreg mellett aasztalnál egyszer csak megjelent Majmocska, egy darabig állt, vékony, szőrös karját aasztalra helyezte, majd hirtelen, egészen gyermeki mozdulattal a hullaszerű öreghez bújtfejét a vállára helyezte. S Noonan, miközben egyre fecsegett s a Zónának ezt a két különötermékét figyelte, arra gondolt: “Istenem, mi vár még ránk? Mi mindent kell még tenni aemberiséggel, hogy észre térjen? Lehet, hogy ez is kevés?…” Tudta, hogy kevés. Tudta, hogmilliárdok és milliárdok élnek, akik semmit nem tudnak s semmit nem is akarnak tudni, hpedig megtudják, tíz percig rémüldöznek s aztán folytatják, ahol abbahagyták. “Leiszommagam – gondolta dühöngve. – Pokolba Barbridge-dzsel, pokolba Lemchennel… pokolbezzel az istenverte családdal. Leiszom magam.”

– Mit bámulod őket? – kérdezte halkan Redrick. – Ne izgulj, ez nem árt neki. Ső

ellenkezőleg, azt mondják, hogy ezekből az élőhalottakból egészség árad.– Igen, én is tudom – hagyta rá Noonan s egy hajtásra kiitta pohara tartalmát.Belépett Guta, buzgón utasította Redricket, hogy ossza szét a tányérokat, s egy nag

ezüsttálat tett az asztalra, Noonan kedvenc salátájával. Ekkor az öreg, mint aki észbe kapotmintha dróton rángatták volna, egy mozdulattal kinyíló ajkához kapta a poharat.

– No, haverok – jegyezte meg Redrick lelkes hangon -, most aztán csapunk egy igarumlit!

4. Redrick Schuchart, harmincegy éves

Az éjszaka folyamán a völgyben a levegő lehűlt s hajnalra egészen hideg lett. A töltésehaladtak, a rozsdás sínek között, a rothadó talpfákon lépdeltek, s Redrick nézte, hogyacsillognak Arthur Barbridge bőrzekéjén a sűrűsödő köd cseppjei. A suhanc könnyedén évidáman lépdelt, mintha nem is lett volna mögötte a fárasztó éjszaka, az idegfeszültségmelytől mindeddig minden porcikája reszketett, a két borzasztó óra a kopár domb nyirkocsúcsán, amit kínzó félálomban töltöttek, egymásnak vetett háttal, hogy melegük legyenkivárva, amíg a “zöld folyam” körbefolyta a dombot és eltűnt a horhosban.

A töltés két oldalán sűrű köd terpeszkedett. A köd időnként nehéz, szürke patakokban sínekre ömlött, s ezeken a helyeken térdig jártak a lassan kavargó kotyvalékbanNedvesrozsda-szag terjengett, s a töltéstől jobbra rothadtmocsár-szag áradt. Körös-körül ködön kívül semmit nem lehetett látni, Redrick azonban tudta, hogy mindkét oldalon dimbedombos síkság terül el, meddő bányákkal, a síkságon túl pedig a félhomályban hegyehúzódnak. S még azt is tudta, hogy amint felkel a nap s a köd harmatként lecsapódivalahol baloldalt meg kell hogy pillantsa egy lezuhant helikopter törzsét, elöl pedig egy kszerelvényt, s csak ekkor kezdődik el majd az igazi dolog.

Redrick menet közben bedugta tenyerét háta és hátizsákja közé s a zsákot feljebb löktehogy a héliumos ballon ne vágja a gerincét. “Hű, de nehéz, a pokolba, hogyan fogok vekúszni? Legalább másfél kilométert kell mászni. Jól van, stalker, ne nyafogj, tudtad, hog




86/131

mire szánod el magad. Ötszázezer üti a markod az út végén, ennyiért igazán megizzadhatsegy kicsit. Ötszázezer, szép kis falat, ugye? A pokolba velük, ötszázezernél olcsóbban nemadom oda. S a pokolba, harmincezernél többet nem adok Keselyűnek. A taknyosnak… ennea taknyosnak pedig egy fillért sem. Ha legalább a fele igaz annak, amit ez az öreg szemmondott, akkor a taknyosnak semmi nem jár…”

Ismét Arthur hátára meredt s egy ideig hunyorogva nézte, milyen könnyedén lépdel áegyszerre két talpfát, a válla széles, csípő je keskeny, s nővérére emlékeztető hosszhollófekete haja léptei ütemére lebeg. “Ő maga kéredzkedett ide – gondolta komoraRedrick. – Ő maga. Ugyan miért kéredzkedett olyan elszántan? Egész testében reszketetszemét könny futotta el… »Vigyen magával, Mister Schuchart! Többen is felajánlották, éazonban csak magával szeretnék, hiszen a többiek egy fabatkát sem érnek! Az apám… dhisz az apám most már képtelen megtenni.« Redrick akaraterejét megfeszítve félbeszakítotaz emlékezést. Undorodott visszagondolni erre, s lehet, hogy éppen ezért tértek ágondolatai Arthur húgára. Egyszerűen felfoghatatlan: micsoda pompás nő, egy évszázadoát tudnád babusgatni, valóban azonban semmit nem ér, csalás az egész, élettelen baba, neasszony. Olyan, mint anyja kötött kabátkáján a gombok, emlékszik, olyan borostyánszínűeéttetszőek, aranyos színben játszók, a legszívesebben a szájába dugta volna, hogszopogassa őket; és ő szopogatta őket, de minden alkalommal szörnyen kiábrándult, minden alkalommal elfeledkezett csalódásáról, nem is annyira elfeledkezett róla, inkább neakart hinni önnön emlékezetének, amikor ismét megpillantotta a gombokat. “Lehet, hogy papája küldte hozzám – gondolta Arthurról. – Nézd csak, mekkora ágyú meredezik a hátszsebében… Nem, aligha. Keselyű ismer engem. Keselyű tudja, hogy velem nem jó tréfálni. tudja, milyen vagyok a Zónában. Nem, ostobaság az egész. Nem ő volt az első, aki kérlelnem ő volt az első, aki könnyeit hullatta, mások még le is térdeltek… Ami pedig a mordályilleti, az első alkalommal mindnyájan hoznak magukkal. Az első és az utolsó alkalommaLehet, hogy ez lesz az utolsó útja? Ó, az utolsó legény! Hiszen hogyan is áll a doloKeselyű; ez az utolsó. Igen, apus, ha megtudnád, mit tervelt ki – úgy elpáholnád mankóidda drágalátos fiacskádat, akit a Zónától kikunyeráltál magadnak…” Hirtelen megérezte, hog

elöl van valami – már nem volt messze, úgy harminc-negyven méterre.– Állj! – szólt rá Arthurra.A legény engedelmesen mozdulatlanná dermedt. A reflexei kiválóak voltak, tüstén

megdermedt, felemelt lábbal, majd lábát lassan és óvatosan leengedte a földre. Redrick a fmellé állt. A sínpár itt érezhetően lefelé tartott s teljesen a ködbe veszett. S ott, a ködbevolt valami, valami nagy és mozdulatlan. Valami veszélytelen. Redrick óvatosan beszívtorrlikán a levegőt. Igen, veszélytelen.

– Előre – jelentette ki halkan s megvárta, amíg Arthur tesz egy lépést, s utána indult. szeme sarkából látta Arthur arcát, markáns profilját, vékony bajsza alatt tiszta arcbőrét határozottan összeszorított ajkát.

Derékig, majd nyakig belemerültek a ködbe, s néhány másodperc múlva egy bányacsilferde oldala meredezett előttük.

– Kész – mondta Redrick s nekilátott, hogy lehúzza hátizsákját. – Ülj le ott, ahol állszPihenő.

Arthur segített neki levenni a hátizsákot, majd egymás mellé telepedtek a rozsdás sínrRedrick kinyitotta a zsák egyik csatját, elővette az elemózsiás csomagot meg egkávéstermoszt, s amíg Arthur az élelmiszerrel teli batyut bogozgatta s a szendvicsekerakosgatta szét a hátizsákon, belső zsebéből előhúzott egy kulacsot, lecsavarta a tetejét, szemét lehunyva, lassan, néhányat kortyolt.




87/131

– Iszol egyet? – ajánlgatta, miközben tenyerével megtörölte a kulacs száját. – Hognekibátorodj…

Arthur sértődötten megrázta a fejét.– Ahhoz, hogy bátorságot merítsek, nincs erre szükségem, Mister Schuchart – mondta.

Inkább kávét iszom, ha megengedi. Nedves itt, ugye?

– Nedves – értett vele egyet Redrick. Elrejtette a kulacsot, választott egy szendvicset érágni kezdte. – Majd ha eloszlik a köd, akkor meglátod, hogy itt körös-körül mocsár húzódiRégebben annyi volt erre a szúnyog, hogy rágondolni is szörnyű…

Elhallgatott, és öntött magának kávét. A kávé forró volt, sűrű és édes, s most már aalkoholnál is jobban esett. Az otthon s Guta illata áradt belőle. S nemcsak egyszerűen Gutáde a hálóköntöst viselő asszonyé, aki álmából tért magához s ott van arcán a párna nyom

“Kár volt belekeverednem ebbe a dologba – gondolta. – Ötszázezer… Mi a csudának nekeez az ötszázezer? Talán bárt szeretnék venni rajta? A pénzre azért van szükség, hogy ngondoljunk rá. Ez helyes. Dick jól mondta. Hiszen az utóbbi időben nem is gondolok rá. Mi fenének nekem ez a pénz? Van házam, kertem, Marmontban nem maradsz munka nélkülKeselyű átvert, mint egy kezdőt…”

– Mister Schuchart – szólalt meg hirtelen Arthur s félrenézett. – Maga komolyan azt hiszhogy ez a micsoda teljesíti az ember kívánságait?

– Ostobaság – jelentette ki szórakozottan Redrick, s ajkához emelt pohárral a kezébemozdulatlanná dermedt. – Honnét tudod, miféle dologért megyünk?

Arthur zavartan elnevette magát, mind az öt ujját hollófekete hajába túrta, megcibáltsörényét, majd ezt mondta:

– Hát csak úgy, sejtettem… Már nem is emlékszem, mi volt, ami erre a gondolatindított… No, először is, apám régebben állandóan erről az aranygömbről dünnyögött, autóbbi időben azonban abbahagyta, s helyette gyakrabban járt magához, pedig tudommaguk egyáltalán nem barátok, akármit is mondott az öreg… Majd az utóbbi időbeegyszerre olyan furcsa lett. – Arthur ismét elnevette magát, visszaemlékezett valamire megcsóválta a fejét. – Véglegesen pedig akkor értettem meg mindent, amikor a pusztaságokipróbáltuk vele ezt a kis léghajót… – Tenyerével megcsapkodta a hátizsákot, ahol a léggömszorosra összehajtott burka lapult. – Az igazat megvallva, én akkor kilestem magukat, amikor megláttam, ahogy a kövekkel teli zsákot felemelik s a föld felett viszik, végképvilágos lett számomra minden. A Zónában az aranygömbön kívül szerintem semmi nehétárgy nem maradt. – Harapott a szendvicsből, rágta, majd tele szájjal, töprengvmegjegyezte: – Csak azt nem értem, hogyan fogja ráakasztani, hiszen bizonyára síkos felülete…

Redrick a pohara fölött egyre a fiút nézte, s arra gondolt, hogy mennyire nehasonlítanak; egymásra – apa és fia. Nem volt bennük semmi közös vonás. Sem az arcuksem a hangjuk, sem a lelkük. Keselyű rekedt hangú volt, hajbókoló, becstelen alak, damikor erről beszélt, azt remekül tette. Képtelenség volt nem figyelni rá. “Róka – mondtegyszer az asztalon áthajolva. – Hiszen csupán ketten maradtunk, na és kettőnkre csupáegy pár láb jut s az ráadásul a tiéd… Ugyan, kire vár ez, ha nem rád? Lehet, hogy ez legértékesebb mindabból, ami a Zónában van! Kié legyen, mi? Csak nem hagyod ezekre kényeskedőkre, meg a szerkezeteikre? Hiszen én találtam rá, én! Hányan odavesztek aúton a mieink közül! Mégis én találtam meg! Magamnak tartogattam. S most sem adnáoda senkinek, de látod, rövid már hozzá a karom… Rajtad kívül senkinek nem adnám. Hántejfölösszájút odacipeltem, egy egész iskolára valót, tudod, számukra fedeztem fel




88/131

mégsem képesek rá, más fából faragták őket… Na, jól van, látom, nem hiszed. Nem hiszed nem kell. A pénz a tied. Annyit adsz belőle, amennyit akarsz, tudom, hogy nem rövidítesmeg… Én pedig visszaszerzem vele a lábam. Visszaszerzem a lábam, érted? Hiszen a Zónvette el a lábam, lehet, hogy ő is fogja visszaadni?…”

– Micsoda? – kérdezte Redrick, miután magához tért.

– Azt kérdeztem, rágyújthatok-e, Mister Schuchart?– Igen – hagyta rá Redrick. – Gyújts csak rá… Én is rágyújtok…Egy hajtásra kiitta a maradék kávét, elővett egy cigarettát és a ritkuló ködöt bámulta

“Dilis – gondolta. – Hiszen őrült. Láb kell neki… a tetűnek…” A beszélgetések után lelkében valami érthetetlen utóíz maradt. S nem oszlott szét az id

múlásával, hanem éppen ellenkezőleg, egyre gyűlt és gyűlt. Nem értette, mi az, de folyvázavarta, mintha Keselyű valamivel megfertőzte volna, de nem valamiféle ocsmánysággahanem éppen ellenkezőleg, talán erővel? Nem, nem erővel. Akkor hát mivel? “Na jól van nyugtatgatta magát. – Nézzük akkor: tegyük fel, nem jöttem ide. Már mindenelőkészítettem, a hátizsákom teleraktam, de történt valami… például lecsuktak. Rossz lenneNagyon is rossz. Biztos, hogy az lenne: Miért lenne rossz? Mert anyagi veszteség ért? Ugya

nem pénzről van itt szó… Az, hogy a zsákmány ezeknek a varangyoknak, Krákogónak éColosnak marad? Igaz, ebben van valami. Bosszantó. Mégis, mi közöm hozzá? Hiszen végúgyis minden az ő markukba kerül…”

– Br-r-r… – Arthur megrázta vállát. – A csontomig hatol. Mister Schuchart, most már anekem egy kortyocskát?

Redrick némán előhúzta a kulacsot s felé nyújtotta. “Hiszen nem egyeztem bele azonnal nyilallt belé hirtelen. – Vagy hússzor elküldtem Keselyűt egy bizonyos helyrhuszonegyedszer azonban mégiscsak beleegyeztem. Már nem volt erőm nemet mondanUtolsó beszélgetésünk rövid és szerfölött tárgyszerű volt. »Nagyszerű, Róka. Tesséelhoztam a térképet. Lehet, hogy mégiscsak megnézed?« A szemébe néztem, a szemépedig mintha hályog borítaná – sárga, benne fekete pont, s ezt mondtam: »Gyerünk«. kész. Emlékszem, hogy akkor részeg voltam, egy álló hete ittam s undor környékezte lelkem… Az ördögbe, egyre megy! Ha menjünk, hát menjünk. Mi a fenének vájkálok ebbetulajdonképp? Félek, vagy mi?…”

Összerezzent. A ködből hirtelen hosszú, bánatos csikorgás tört elő. Redrick felpattanmint akit felrántottak, s ugyanígy felpattant Arthur is. De máris csend lett, csak a lábuk alkiguruló kavicsdarabok susogtak, miközben lefelé gurultak a töltés oldalán.

– Bizonyára az érc csúszott meg – suttogta bizonytalanul, nagy erőfeszítéssel Arthur. – Aérccel megrakott csillék… régóta állnak itt…

Redrick merőn nézett maga elé s semmit nem látott. Emlékezett. Éjszaka történUgyanilyen bánatos, elnyújtott hang ébresztette s mozdulatlanná dermedt, mintha álmodn

Csakhogy az nem álom volt. Majmocska kiabált, az ágyán ült az ablaknál, s a ház másvégéből válaszolt neki az öreg Schuchart, ugyanilyen hosszan és csikorogva, csak valamiféhörgéssel kísérve. S mintha felelgettek volna egymásnak a sötétben – évszázadokon, hosszévszázadokon át. Guta tüstént felébredt s kézen ragadta Redricket, a férfi érezte, hogy aasszony vállát verejték önti el, s így feküdtek száz és száz esztendeig s hallgatták a zajamikor pedig Majmocska elhallgatott s lefeküdt, Red még várt egy kicsit, majd felállt, lemea konyhába, s mohón felhajtott egy fél üveg konyakot. Ettől az éjszakától fogva kezdeinni…




89/131

– A kőzet – magyarázta Arthur. – Tudja, a kőzet idővel összetöpped. A nedvességtpéldául…

Redrick Arthur elfehéredett arcára pillantott s ismét leült. A cigaretta kihullott ujjai közülrágyújtott egy újra. Arthur még álldogált egy darabig, óvatosan forgatta fejét, majd ő is leüés halkan így szólt:

– Tudom, egyesek azt mesélik, hogy állítólag laknak a Zónában. Valamiféle emberek. Ne jövevények, hanem éppenséggel emberek. Állítólag ott érte őket a Látogatás, s őalkalmazkodtak… asszimilálódtak az új körülményekhez. Hallott erről, Mister Schuchart?

– Igen – felelte Redrick. – Csakhogy ez nem itt történt. A hegyekben, inneészaknyugatra. Pásztorok voltak.

“Tessék, ez az, amivel megfertőzött – gondolta. A megszállottságával fertőzött meg. Nohát ezért jöttem ide. Nos, erre van itt szükségem…” Különös és új érzés töltötte el lassan lelkét. Beismerte, hogy ez az érzés voltaképp egyáltalán nem nevezhető újnak, hogy mrégóta megbújt valahol a májában, azonban csak most jött rá, hogy létezik, s ettől mindenmaga helyére került. S az, amit korábban ostobaságnak hitt, egy eszét vesztett öreg őrülázálmának, most élete egyetlen reményévé, egyetlen értelmévé lett, mert csak most értett

meg: az egész világon az egyetlen dolog, amije maradt, az egyetlen dolog, amiért az utóbhónapokban élt, az a csodába vetett remény. Ő pedig, ostoba fajankó, elhessegette ezt reményt, sárba tiporta, kigúnyolta, elitta, mert ezt szokta meg, mert gyermekkorától fogvsoha életében nem számított senki más segítségére, csak önmagára, s mert gyermekkorátkezdve ez az önbizalom abban az összegben fejeződött ki, amit sikerült kiszakítanikitépnie, kimarkolnia az őt körülvevő közönyös káoszból. Mindig így volt, s így lett volna továbbiakban is, ha végül nem kerül bele ebbe a verembe, ahonnan már semmiféle összenem húzza ki, s ahol csak önmagában bíznia teljes értelmetlenség. Most pedig ez a reménymár nem is remény, de bizonyosság a csodában, a feje búbjáig elöntötte, s már azocsodálkozott, hogyan élhetett eddig ilyen vaksötét, kilátástalan homályban… Elnevette mags meglökte Arthur vállát.

– Na, mi van, stalker – mondta. – Félsz? Szokj hozzá, haver, ne szégyelld magad. Ez Zóna!Arthur csodálkozva ránézett s bizonytalanul elmosolyodott. Redrick összegyűrte a

összezsírozódott szendvicses papirost, a csille alá hajította s könyökére támaszkodva hátizsákjára heveredett.

– No, rendben – mondta. – Tegyük fel, hogy ez a bizonyos aranygömb valóban létezikAkkor mit kívánnál tőle?

– Tehát, mégis hisz benne? -, kérdezte Arthur.– Ez nem fontos – hiszek, vagy nem hiszek. A kérdésemre felelj. Egyszerre tényle

szívesen megtudta volna, ugyan mit kérne az aranygömbtől egy ilyen legényke, akinek ménem száradt meg a száján az anyatej, aki nemrég még diák volt, s vidám kíváncsisággnézte, ahogy Arthur a homlokát ráncolja, bajszát babrálja s felkapja, majd ismét lesütekintetét.

– Na, persze, apámnak lábat… – szólalt meg Arthur végül. – Hogy otthon minden rendbelegyen…

– Hazudsz, hazudsz – jegyezte meg jóindulatúan Redrick. – Haver, jól jegyezd meg: aaranygömb csak a legtitkosabb vágyakat teljesíti, csak azokat, amelyek, ha nem teljesülneakár a hurokba is dughatod a fejed!




90/131

Arthur Barbridge elvörösödött, ismét Redrickre pillantott, azon nyomban lesütötte szemét s tetőtől talpig vörösbe váltott, még a könnyei is kicsordultak. Redrick elnevettmagát.

– Minden világos – jegyezte meg majdnem gyengéden. – Rendben, ez nem az én dolgomNe kösd mások orrára a dolgaid… – Ekkor hírtelen eszébe jutott a pisztoly s arra gondol

hogy amíg van idejük, mindent végiggondolhatnak, amit végig kell gondolni. – Mi van hátsó zsebedben? – kérdezte, amúgy mellékesen.– Pisztoly – dünnyögte Arthur s beharapta ajkát.– Minek az neked?– Hogy lő jek vele! – vágta rá Arthur kihívóan.– Dobd el – szólt rá szigorúan Redrick s felült. – Add ide. A Zónában nincs kire lőnöd. Id

vele.Arthur még akart valamit mondani, de elhallgatott, kezét a háta mögé dugta, érde

markolatánál fogva előhúzott egy katonai coltot s a csövénél fogva Redricknek nyújtottaRedrick elvette a pisztolyt, a levegőbe hajította, elkapta s megkérdezte:

– Van kendőd? Add ide, belecsavarom…Elvette Arthur zsebkendő jét, mely tiszta volt és kölniillatú, belecsavarta a pisztolyt s csomagot a sínre helyezte.

– Heverjen egyelőre itt – magyarázta. – Ha az isten is úgy akarja, visszatérünk magunkkal visszük. Lehet, hogy valóban pisztollyal kell leráznunk az őröket… Bár az őrökklövöldözésbe kezdeni, haver…

Arthur megcsóválta a fejét.– Nekem nem erre kellett – magyarázta bosszúsan. – Csak egy töltény van benne. Arra a

esetre, ha én is úgy járok, mint apám…– Vagy úgy… – nyújtotta el a szavakat Redrick, miközben merőn nézte társát. – N

emiatt nem kell nyugtalankodnod. Mert ha veled is az történik, ami apáddal, akkor idámagammal cipellek… Nézd csak, kivilágosodott!

A köd a szemük láttára oszlott szét. A töltésen már egyáltalán nem volt belőle, lent távolban azonban a tejszínű homály továbbra is megülte a tájat, habár oszladozott, dombok kerek, borostás csúcsai kibukkantak belőle, közöttük pedig itt-ott már látni lehetea poshadt mocsár himlőhelyes felszínét, melyet ritka és csenevész f ű borított. A látóhatáperemén, a dombokon túl élénksárgán villantak fel a hegytetők, a csúcsok felett világosan ékéken ragyogott az égbolt. Arthur a válla fölött hátrapillantott s lelkesülten felkiáltotRedrick szintén hátranézett. Keleten a hegyek feketének tűntek, felettük pedig ott lobogoés villogott az ismerős smaragdszínű hajnalpír – a Zóna zöld pirkadata. Redrick derékszíjmegoldva így szólt:

– Nem akarsz megkönnyebbülni? Vigyázz, később sem hely, sem idő nem lesz rá…Egy csille mögé lépett, leguggolt a töltésen s köhécselve figyelte, milyen gyorsan huny k

önti el rózsaszín fény a zöld hajnalpírt, a nap narancsszín karimája előbújik a hegygerinmögül, s a dombok felől rögtön lilás árnyak nyúltak el, minden élesen, domborúarajzolódott ki, mindent úgy látott, mintha a tenyerén lenne, s közvetlen maga előtt, úgkétszáz méterre, Redrick megpillantott egy helikoptert. A helikopter nyilván eg

“szúnyogpilis” kellős közepébe zuhant, s egész törzse bádogpalacsintává lapult, csupán farka maradt egészben – rotorja a könnyű szélben élesen nyikorogva forgott. A “pilis”, úgtűnt, nagy erejű volt, a gép ki sem gyulladt, s a szétlapult bádoglemezen világosa




91/131

kirajzolódott a királyi légierő vöröses-kék jele, amelyet Redrick már ki tudja, hány éve nelátott, s már el is feledte, milyen.

Redrick, miután elvégezte szükségét, visszatért a hátizsákhoz, elővette a térképet kiterítette a csillében levő egybeolvadt érchalomra. A külszíni fejtést innen nem láttaeltakarta egy domb, melyen egy megfeketedett, üszkös fa állt. Ezt a dombot jobbról kelle

kikerülniük, át a völgyön, mely közte és a másik domb között húzódott. A másik dombot látta, teljesen kopár volt, lejtő jét szürkésbarna kőzet borította. Minden tájékozódási pomegegyezett, Redrick azonban nem érzett elégedettséget. Sokéves stalkerösztönkategorikusan megtiltotta, elvetette a gondolatot, mely egyben értelmetlennek étermészetellenesnek is tűnt, hogy két közeli emelkedés között vágjon ösvényt magána

“Rendben – gondolta Redrick -, majd meglátjuk. Ott a helyszínen.” A bemélyedésig ösvény egy mocsáron keresztül vezetett, sima, nyílt terepen, ami innen veszélytelennelátszott, azonban amikor jobban szemügyre vette, Redrick a száraz f űcsomók között egsötétszürke foltot vett észre. A térképre pillantott. Egy kereszt állt a papíron s girbegurbbetűkkel ezt vésték mellé: “Sunyi.” Az ösvény piros pontozott vonala a kereszttől jobbhaladt el. A gúnynevet mintha ismerte volna, azonban hogy ki volt Sunyi, hogy nézett ki émikor járt erre, Redrick képtelen volt visszaemlékezni rá. Csupán a “Borzsch” füstbe borutermei jutottak eszébe, részeges és vad pofák, poharat szorító hatalmas, vörös mancsomennydörgésszerű hahota, szélesre tárt, sárga agyaras pofák, titánok és óriásofantasztikus csordája, akik itatásra gyűltek össze, ez volt gyermekkorának egylegvilágosabb emléke – az első látogatás a “Borzsch”-ban. Mit is vittem akkor oda? Ahiszem, egy “korongot”. Egyenest a Zónából állítottam be, csatakosan, éhesen, eszelősevállamon a zsákkal bezuhantam ebbe a kocsmába, a zsákot nagy robajjal a földre hajítottaErnest pultja előtt s dühödten vicsorogva körbenéztem, tűrtem a gúnyolódások dübörgsortüzét, megvártam, amíg Ernest, aki akkor még fiatal volt, s mindig csokornyakkendviselt, leszámolt nekem néhány zöldhalút… nem, akkor még nem zöldhasút, akkor mészögletes, királyi pénz volt forgalomban, szigorú külsejű amazon volt rájuk nyomvköntösben és koszorúval… vártam egy darabig, a pénzt a zsebembe rejtettem, maj

önmagam számára is teljesen váratlanul lekaptam egy söröskancsót a pultról, s teljes erőba legközelebb hahotázó pofába vágtam… Redrick elnevette magát s arra gondolt: lehet, hogéppen Sunyi volt az?

– Hát átkelhetünk két domb között? – kérdezte Arthur fojtott hangon Redrick füléhehajolva. Mellette állt s szintén a térképet vizsgálgatta.

– Majd ott meglátjuk – felelte Redrick.A térképen még két kereszt volt – az egyik a dombtetőn, ahol a fa állt, a másik a köve

töltésen. Uszkár és a Pápaszemes. Az ösvény lent, közöttük haladt el.– Majd ott meglátjuk – ismételte, összehajtotta a térképet és zsebre dugta.Végignézett Arthuron s kiadta az utasítást:

– Add fel a hátamra a zsákot… Menjünk tovább, ahogy eddig – mondta, megrázva hátizsákot s a kantárját kényelmesen eligazította. – Előre mész, hogy állandóan a szemeelőtt légy. Ne nézz hátra, de hegyezd a füled. A parancsom: törvény. Jól jegyezd meg, sokkell majd kúsznunk, eszedbe ne jusson, hogy félj a sártól, ha pedig utasítlak, szó nélkünyomd a képed a pocsolyába… Igen, és gombold be a zekédet. Kész vagy?

– Kész – felelte Arthur tompán. Rendkívül ideges volt.A pirospozsgás folt eltűnt arcáról.




92/131

– Az első irány – tessék. – Redrick tenyerével hevesen a legközelebbi domb felé intetmely vagy száz lépésre volt a töltéstől. – Világos. Gyerünk.

Arthur görcsösen sóhajtott, s a sínen átlépve, oldalazva ereszkedni kezdett lefelé töltésen. Nagy zajjal kavicsdarabok zúdultak utána.

– Óvatosabban, óvatosabban – szólt rá Redrick.

Óvatosan eredt a fiú nyomába, lábizmaival gyakorlottan egyensúlyozta a nehéhátizsákot. A szeme sarkából pedig egyre Arthurt figyelte. “Fél a legény – gondolta. – Jteszi. Nyilván a rossz előérzet. Ha olyan finom az érzéke, mint az apjáé, akkor előmegérzi… Ha tudnád, Keselyű, hogyan alakultak a dolgok. Ha tudnád, Keselyű, hogy ezútthallgattam rád! »Hanem itt, Róka, egymagad nem jutsz át. Akarod vagy nem, valakmagaddal kell vinned. Adhatok neked valakit a tanítványaim közül, akit nem sajnálok…Rábeszélt. Életemben először egyeztem bele ilyesmibe. No, semmi baj – gondolta. – Lehehogy mégiscsak megússzuk, nem vagyok Keselyű, lehet, hogy kiügyeskedünk valamit…”

– Állj – szólt rá Arthurra.A legény megállt a bokáig érő rozsdás vízben. Amíg Redrick mellé ereszkedett, a mocsá

térdig beszívta.

– Látod azt a követ? – kérdezte Redrick. – Ott, a domb alatt hever. Gyerünk, másszunk rá.

Arthur előreindult. Redrick tíz lépésre előreengedte s a nyomába eredt. Az ingováncuppogott és bűzlött a lábuk alatt. Halott mocsár volt – se muslincák, se békák nem voltabenne, még a füzes is kiszáradt és elrohadt. Redrick szokása szerint körbepillantgatotegyelőre úgy tűnt, hogy minden nyugodt. A domb lassan közeledett, a nap még lejjebcsúszott, majd betöltötte az égbolt egész keleti felét. Redrick a kőnél a töltés felé fordult. töltést fényesen megvilágította a nap, tíz csilléből álló kis szerelvény állt ott, egy részülecsúszott a sínekről s oldalára fordulva hevert, a töltést a kiszóródott érc vörhenyecsorgásnyomai borították. Távolabb pedig, a fejtés irányában, a szerelvénytől északra, sínek felett a levegő zavarosan rebegett s szivárványosan csillogott, apró tüzecskék villantafel s hunytak ki tüstént felette. Redrick nézte a remegést, kiköpött, de szája kiszáradt tehetetlenül elfordult.

– Tovább – mondta, s Arthur felé fordította feszült arcát. – Ott az a rongy, látod? Na, nearra nézel. Ott, jobbra…

– Igen – felelte Arthur.– Nos, valaha ez volt Sunyi. Régen volt. Nem hallgatott az idősebbek szavára, s most o

fekszik, pont azért, hogy a bölcseknek mutassa az utat. Vedd az irányt kétujjnyira jobbrettől a Sunyitól… Megvan? Bemérted a pontot? Na, körülbelül ott, ahol a füzes egy kisssűrűbb… Eridj oda. Gyerünk!

Most a töltéssel párhuzamosan haladtak. Minden lépéssel kevesebb lett a víz a lábuk alat

s hamarosan már száraz, rugalmas zsombékon lépdeltek. “A térkép szerint itt mindenüegybefüggő mocsár van – gondolta Redrick. – A térkép elavult. Régen nem járt Barbridgerre, ezért is avult el. Ez baj. Természetesen a száraz hely sokkal kellemesebb, azonban joblenne, ha itt mocsár volna… Nézd csak, milyen peckesen lépdel – gondolta Arthurról, mintha a f őutcán sétálna.” Arthur szemmel láthatóan jobb kedvre derült, s most már nagléptekkel haladt. Egyik kezét a zsebébe dugta, a másikkal vidáman hadonászott, mintha csasétálna. Redrick ekkor végigtapogatta a zsebét, kiválasztott egy körülbelül húsz grammocsavaranyát, s rövid célzás után a legény fejéhez vágta. A csavar egyenest Arthur tarkójáho




93/131

csapódott. A fiú feljajdult, fejét két kezébe fogta, összegörnyedt s a száraz f űre zuhanRedrick megállt fölötte.

– Nos, errefelé ez is előfordul, Artie – jegyezte meg kioktatólag. – Ez nem korzó, s te neflangálni jöttél ide velem.

Arthur lassan feltápászkodott. Az arca halálsápadt volt.

– Minden világos? – kérdezte Redrick.Arthur nyelt egyet s bólintott.– Nos, akkor jól van. Legközelebb pedig a képedre kapsz. Ha még élni fogsz. Gyerünk!

“Pedig a legénykéből derék stalker válhatna – gondolta Redrick. – Bizonyára Piperkőcnehívnák. Piperkőc Artie. Volt már nálunk egy Piperkőc, Dicksonnak hívták, most azonbaÜrgének gúnyolják. Az egyetlen stalker, aki beleesett a »húsdarálóba« s mégis életbemaradt. Szerencséje volt. (Ő pedig, a csodabogár, mind a mai napig azt hiszi, hogBarbridge húzta ki a »húsdarálóból«. Egy fenét. A »húsdarálóból« senkit nem húzol ki… Zónából ő vitte ki, ez igaz. Elkövetett Barbridge egy ilyen dicső tettet. Csakhogy próbálvolna nem kivinni. Már mindenki unta a piszkos ügyeit, s a haverok egyenest a képébmondták: jobb, ha egyedül vissza se térsz. Hiszen éppen akkor kapta Barbridge a Keselygúnynevet, addig Igáslónak csúfolták…”

Redrick bal arcán hirtelen alig felfogható légáramlatot érzett, s mielőtt még bármire gondolhatott volna, elkiáltotta magát:

– Állj!Bal felé nyújtotta a kezét. A levegőáramot arra jobban érezte. Valahol közöttük és a tölté

között egy “szúnyogpilis” terült el, de az is lehet, hogy magán a töltésen volt – nemvéletlenül siklottak ki a csillék. Arthur állt, mint akinek földbe gyökerezett a lába, s meg sefordult.

– Tarts egy kissé jobbra. Úgy. “Igen, derék stalker válna belőle… Ej, Schuchart, mi az, tán sajnálod őt? Még csak a

kellene. Hát téged sajnált valaha is valaki?… Azért akadt, aki sajnált. Kirill sajnált, DicNoonan sajnál. Igaz, lehet, hogy nem annyira engem sajnál, mint inkább Gutához vonzódide az is lehet, hogy sajnál is… ez a kettő rendes embereknél nem zárja ki egymást… Csanekem nincs kit sajnálnom. Ilyen a választásom: vagy – vagy…” Életében először látta teljehatározottsággal maga előtt ezt a választást: vagy Artie, vagy az én Majmocskám. választani sem volt mit, világos ügy. Persze, ha a csoda egyáltalában lehetséges, súgta eghang belülről, s rémülten és ingerülten fojtotta el magában ezt a hangot.

Elhaladtak egy szürke rongykupac mellett. Sunyiból semmi sem maradt, csak távolabfeküdt a kiszáradt f űben egy hosszú, teljesen összerozsdásodott bot – az aknakereső egdarabja. Akkoriban sokan használtak aknakeresőt, úgy bíztak benne, mint magában aúristenben, azonban néhány nap alatt egymás után egyszerre két stalker pusztult el velük

föld alatti szerkezetek ölték meg őket. S mintha elvágták volna… Mégis, ki volt SunyKeselyű vezette őt ide, vagy magától jött? S mi vonzotta mindnyájukat ehhez a bányához? miért nem hallottam erről semmit?… Az ördögbe, hogy süt a nap! Már korán reggel, mi lesmég később?

Arthur, aki öt lépéssel előtte haladt, felemelte kezét s letörölte homlokáról az izzadságoRedrick a napra sandított. A nap még alacsonyan járt. Hirtelen rádöbbent, hogy a száraz f űlába alatt már nem úgy zizeg, mint eddig, hanem mintha csikorogna, akár a burgonyaliszmár nem szúrós és kemény, mint korábban, hanem puha és remegő – szétszóródott




94/131

csizmája alatt, akár a pernye. Meglátta Arthur világosan kirajzolódó lábnyomát, a földvetette magát s így kiáltott: “Feküdj!”

A fiú arccal előre a f űbe dobta magát, s a f ű porrá omlott az arca alatt, s dühében a fogácsikorgatta, hogy ekkora peche van. Feküdt, igyekezett nem mozdulni, s még egyre azoábrándozott, hogy talán túl lesz rajta, jóllehet tudta, hogy most csapdába kerültek.

forróság erősödött, ránehezedett, beburkolta egész testét, akár egy lepedő, amelyet forvízbe áztattak, szemét veríték öntötte el, s Redrick megkésve kiáltott oda Arthurnak: “Nmozogj! Tűrj!” S ő maga is tűrt.

Ő kibírta volna, és minden csendben és rendben el is múlik, csak éppen Arthur nem álltki. Talán, mert nem hallotta, hogy mit kiáltottak neki, vagy talán rettentően megrémült, daz is lehet, hogy őt jobban égette, mint Redricket – mindenesetre többé már nem volt maga ura, s vakon, torokból jövés jajveszékeléssel, görnyedten rohanni kezdett arrafelamerre az értelmetlen ösztön hajtotta – vissza, éppen oda, ahová azután végképp nemkellett volna futnia. Redrick hirtelen felpattant s mindkét kezével megragadta a lábát, a fteljes súlyával a földre zuhant, egész hamufelhőt vert maga körül, természetellenes vékonhangon felvisított, szabad lábával Redrick képébe rúgott, rángatózni és vergődni kezdet

azonban Redrick, aki a fájdalomtól már alig látott, rámászott, megégett arcát a fbőrzekéjéhez nyomva igyekezett lenyomni, mindkét kezével a földbe préselni Arthurmiközben rángatózó fejét hosszú hajánál fogva tartotta, a cipő je orrával és térdével vadrugdosta a legény lábát, tomporát, a földet. Elmosódott nyögéseket és bőgést hallott magalól, s saját, rekedt hörgését: “Feküdj, feküdj, mert megöllek…” felülről pedig bőven omlorá a felizzott széntömeg, a ruha már lángolt rajta; bőre kirepedezett, lábán és oldalávízhólyagok duzzadtak s fakadtak szét, s ő homlokát a szürke hamuba fúrva, mellévgörcsösen a földhöz szorította ennek az átkozott taknyosnak a fejét, majd nem tudtmegállni, s teljes erőből felüvöltött…

Nem emlékezett rá, mikor ért véget az egész. Csak azt vette észre, hogy ismét kalevegőt, a levegő ismét levegő lett s nem felizzott pára, mely a torkát égette, s amérlegelte, minél előbb el kell pucolnia ebből a pokoli, tüzes kemencéből, amíg újból rájunem borul. Lemászott Arthurról, aki teljesen mozdulatlanul feküdt, a fiú mindkét lábát hónalá szorítva, szabad kezével magát segítve előrekúszott, tekintetét le nem vette a vonalróamelyen túl ismét f ű kezdődött, halott, száraz, szúrós, de igazi f ű, mely egyszerre az éllegnagyszerűbb tere lett, sercegett a hamu a foga között, megégett arcát egyre-másrmegcsapta a forróság maradványa, a veríték a szemébe ömlött – nyilván azért, mert semszemöldöke, sem szempillája nem maradt. Arthurt maga mögött vonszolta, s minthátkozott zekéje szántszándékkal akadt volna állandóan bele a földbe, leforrázott háta égeta hátizsák pedig minden mozdulatára megpörkölődött tarkójához verődött. A fájdalomtól éa fullasztó melegtől Redrick rémülten arra gondolt, hogy eltévesztette az irányt, s most mánem jut el odáig. A félelemtől szabad könyökével és térdével még keményebben dolgozkezdett, kiszáradt torkán a legundorítóbb szitkokat préselte ki, ami csak eszébe jutott, maj

egyfajta őrült örömmel arra gondolt, hogy a belső zsebében egy majdnem teli kulacs búvmeg, kedves barátnő je, csak elérjen odáig, na, még egy kicsit, gyerünk Red, gyerünk Rókaígy, na még, még egy kicsit.

Miután sokáig hevert, arcát és kezét a hideg, rozsdás vízbe nyomta s élvezettel szívta be bűzös, rothadt hideget. A legszívesebben örökké így feküdt volna, mégis arra kényszerítettmagát, hogy felálljon, térden állva ledobta magáról a hátizsákot, négykézláb Arthurhomászott, aki vagy harminc lépésre az ingoványtól még mindig mozdulatlanul feküdt, s hátára fordította az ifjút. Hát igen, csinos fiú volt. Bájos arca most sötétszürke volt, alvad




95/131

vér és hamu keverékéből tapasztott álarcnak tűnt, s Redrick néhány másodpercig tompérdeklődéssel nézegette az álarcon a hosszirányú barázdákat – a zsombékok és kövenyomait. Majd feltápászkodott, megragadta Arthurt a hóna alatt s a vízhez cipelte, a legénrekedten fújtatott s néha fel-felnyögött. Redrick arccal előre a legnagyobb pocsolyába lökőt, mellézuhant, s a nedves, hideg cirógatás ismét jólesett neki. Arthur bugyborékokakezdett fújni, megmozdult, maga alá húzta a kezét s felemelte a fejét. Szeme kimeredmohón kapkodta a levegőt, köpködött és köhécselt. Majd tekintete értelemmel telt meg megállapodott Redricken.

– Pfu-u-u… – mondta és a sáros vizet szétfröcskölve, megcsóválta a fejét. – Mi volt eMister Schuchart?

– A halál – mondta alig hallhatóan Redrick, s köhögni kezdett. Megtapogatta az arcáFájt. Orra megdagadt, szemöldöke és szempillája viszont, bármilyen különös is volt emegmaradt, a kezén is ép volt a bőr, csak egy kissé megpirosodott. Tehát a tomporát seégette egészen csontig… megtapogatta – nem, nyilvánvaló, hogy nem csontig, még nadrágja is ép maradt. Mintha forró vízzel öntötték volna le…

Ujja hegyével Arthur óvatosan végigtapogatta arcát. Most, amikor a különös álarco

lemosta a víz, képe minden várakozás ellenére, szinte teljesen rendben levőnek bizonyuNéhány karcolás, kék folt a homlokán, alsó ajka felrepedt, különben semmi különös netörtént vele.

– Még sohasem hallottam ilyesmiről – szólalt meg Arthur és hátrapillantott.Redrick szintén hátranézett. A szürke, elhamvadt füvön sok nyom maradt, s Redric

meglepődött, milyen rövid is volt az a borzalmas, véget nem érő út, amit kúszva megtetmiközben a halál elől menekült. Alig húsz-harminc méter volt a kiégett kopár rész egyvégétől a másikig, vak félelemben őrült kanyarokat téve kúszott végig rajta, mint egsvábbogár a felforrósított serpenyőn, s még örülhet, hogy egyáltalán arra kúszott, amerrkellett, hiszen rákúszhatott volna a “szúnyogpilisre” is baloldalt, meg egyáltalán, visszafelé mehetett volna… “Nem, ezt nem tettem volna meg – gondolta felbőszülten. – Ez

tejfelesszájú talán megtette volna, én azonban nem vagyok tejfelesszájú, s ha nem levolna itt ez az ostoba, akkor egyáltalán semmi nem történt volna, megégettem volna fenekem, ennyi lett volna az egész…”

Arthurra pillantott. Arthur prüszkölve mosakodott, köhécselt, fájó sebet tapogatta. Redricfelállt. Amikor hőségtől megkérgesedett öltözéke égett bőréhez ért, fájdalmasaösszeráncolta homlokát, kitalpalt egy száraz helyre s hátizsákja fölé hajolt. A hátizsáviszont tényleg megszenvedte az egészet. A felső csatok szőrén-szálán elégtek, a kházipatika üvegcséi elpattantak a hőségtől, s a megkeményedett foltból elviselhetetleorvosságbűz áradt. Redrick kikapcsolta a szíjat, nekilátott, hogy kikaparja az üvegszilánkokés a műanyagdarabokat, ekkor a háta mögött megszólalt Arthur:

– Köszönöm önnek, Mister Schuchart. Kihúzott a csávából.

Redrick hallgatott. Micsoda ökörség – köszönet! A fene akart megmenteni.– Én vagyok a hibás – ismerte el Arthur. – Hiszen hallottam, hogy azt parancsolja

hasaljak le, de rettenetesen megrémültem, s amikor megcsapott a hőség, egészeelvesztettem a fejem. Borzasztóan félek a fájdalomtól, Mister Schuchart…

– Gyerünk, állj fel – mondta Redrick anélkül, hogy megfordult volna. – Ez még csak kezdet… Állj fel, mit heverészel.

A fájdalomtól sziszegve Redrick a hátára vette hátizsákját, kezét a kantárba dugta. Úgérezte, a megégett helyeken bőre összetöpörödött, fájdalmas ráncok futottak végig rajta. F




96/131

a fájdalomtól… A pestis vinné el a fájdalmad… Körülnézett. Semmi vész, nem tértek le aösvényről. Most jönnek a kis dombok. Utálatos kis dombok – ott állnak, meredeznek, akár aördög feje búbja, s ráadásul ez a kis bemélyedés is ott van közöttük… Akaratlanul beleszagolt a levegőbe. Ó, utálatos kis völgy, nos, éppen ez a legutálatosabb az egészben.

– Látod a kis völgyet a dombok között? – kérdezte Arthurtól.

– Látom.– Irány a völgy. Indulj!Arthur tenyerének hátával megtörölte száját az orra alatt, s a tócsákban cuppogva elő

indult. Sántított, s már nem volt olyan egyenes és karcsú, mint az előbb, meggörnyedt, most már óvakodva, nagy körültekintéssel lépdelt. “Lám, még egyet kimentettem – gondolRedrick. – Hányadik is lesz ez már? Ötödik? Hatodik? Most pedig felteszem a kérdést: mértelme volt? Ki ő nekem – tán rokonom? Kezességet vállaltam érte? Ide figyelj, Róka, miécipelted? Hiszen kis híján te is elpatkoltál miatta… Most, világos f ővel már tudom: helyesetettem, hogy cipeltem, mert nélküle nem boldogultam volna, olyan, mint egy túsz cserébMajmocskáért. Nem egy embert, hanem a saját aknakutatómat cibáltam ki. A személyeaknaszedőm. Tolvajkulcsom. Hanem ott, a forró helyen nem erre gondoltam. Cipeltem, min

a testvéremet, s eszembe sem jutott, hogy otthagyjam, jóllehet mindenről elfeledkeztem: tolvajkulcsról, Majmocskáról… Mi az, tán kiderül, hogy voltaképp jóravaló fickó vagyok? Gutis ezt bizonyítja, Kirill is ezt sugallta, Richard pedig folyvást erről rágja a fülem… Találtak eg

jótét lelket. Ugyan, hagyd ezt az egészet – szólt önmagára. – Erre a jóságra semszükséged. Gondolkodni kell, utána pedig kézzel-lábbal hadakozni. Hogy először és utoljátörténjen, világos? Jóravaló fickó… Óvnom kell őt a »húsdaráló« számára – gondolta hidegeés világosan. – Itt mindenen át lehet jutni, kivéve a »húsdarálót«”.

– Állj – szólt rá Arthurra.Kis bemélyedés terült el előttük. Arthur megállt, s zavarodottan Redrickre pillantott.

bemélyedés alját gennyeszöld színű, a napon zsírosan csillogó kotyvalék borította bfelületéről könnyű pára emelkedett a magasba, a pára a dombok között besűrűsödött,

harminc lépésre már semmit nem lehetett látni. Bűz terjengett. Nem tudta, mi rothadt ebbea masszában, azonban úgy érezte, százezer záptojás, százezer halfej s döglött macska nembűzlik úgy, mint amilyen bűz onnan áradt. “Egy kis szag lesz ott, Róka, de különösebben ntörődj vele… ne rezelj be.”

Arthur felkiáltott és hátrahőkölt. Amikor Redrick megszabadult bénultságától, sietvelőhúzott a zsebéből egy vattacsomagot, amit desodorral itattak át, egy tamponnal betömtaz orrlyukát s a vattát Arthur felé nyújtotta.

– Köszönöm, Mister Schuchart – mondta halkan Arthur. – Felfelé sehogy sem kerülhetjüki?

Redrick némán hajon ragadta, s fejét a kőtöltésen heverő rongycsomó felé fordította.

– Ez volt a Pápaszemes – mondta. – A baloldali dombon, innen nem látni, Uszkár feksziUgyanígy. Világos? Akkor előre.A kása meleg, tapadós és undorító volt. Először kiegyenesedve haladtak, derék

belesüllyedtek, a fenék a lábuk alatt szerencséjükre köves volt s meglehetősen egyenleteRedrick nemsokára mindkét oldalról ismerős zümmögésre figyelt fel. A baloldali, napsütésberagyogó dombon semmit nem lehetett látni, a jobboldali lejtőn viszont az árnyékban sápadlilás tüzecskék ugráltak.




97/131

– Hajolj le – adta ki fogai között a parancsot Redrick, s ő maga is lehajolt. – Mélyebbehülye! – kiáltott a fiúra.

Arthur rémülten lekapta a fejét, s még ebben a pillanatban mennydörgésszerű robreszkettette meg a levegőt. Közvetlenül a fejük felett, őrült táncban, szerteágazó villárebbent végig, az égbolt háttere előtt alig lehetett észrevenni. Arthur leguggolt s vállig

posványba merült. Redrick érezte, hogy a füle bedugult a dörrenéstől, megfordult, s kőmorzsalék között az árnyékban megpillantott egy élénkvörös, gyorsan olvadó pontot, nyomban becsapódott a második villám is.

– Előre! Előre! – üvöltötte, s a saját hangját sem hallotta.Most már négykézláb caplattak, s csupán a fejüket dugták ki a levegőre. Redrick minde

egyes kisülésnél látta, hogy Arthur hosszú haja az égnek meredezik, s érezte, hogy ezer thatol arcán a bőrébe. “Előre! – ismételgette monoton hangon. – Előre!…” Már semmit nehallott. Arthur egyszer oldalvást felé fordult, s Redrick meglátta borzalomtól kimeredszemét, mellyel rásandított, remegő fehér ajkát s moszattól zöld, izzadt nyakát. Aztán villámok olyan laposan csapódtak be, hogy a fejüket is a posványba kellett dugniuk. A zölderagacs betapasztotta szájukat, alig kaptak levegőt. Redrick, miközben száján kereszt

kapkodta a levegőt, kitépte orrából a tamponokat, s egyszer csak észrevette: a bűváratlanul eltűnt, a levegőt friss, éles ózonillat járja át, a pára pedig egyre sűrűbb és sűrűblett körülötte, vagy lehet, hogy a tekintete lett homályosabb, már se jobbról, se balról nelátta a dombokat – Arthur zöldes sárral bemocskolt fején és a körős-körül gomolygó, sárgpárán kívül semmit nem látott.

“Odajutok, odajutok – gondolta Redrick. – Nem először történik ez velem, egéséletemben így volt: nyakig a mocsokban, a fejem felett villámok, sohasem volt másképp… honnan ez a töméntelen mocsok itt? Mennyi szenny… bele lehet bolondulni; mennyi szennegy helyen, az egész világ szennye idefolyt… Keselyű volt – gondolta haragosan. – Kesely

járt erre, utána maradt ez… Pápaszemes innen jobbra harapott a f űbe. Uszkár balra, mindezt azért tették, hogy Keselyű áthaladhasson közöttük s maga után hagyhassa ezt a

ocsmányságot… Úgy kell neked – gondolta magáról. – Aki Keselyű nyomában jár, az mindnyelheti a szart. Mi az, tán eddig nem tudtad ezt? Mindenütt így van. Túl sok van belőlük, ailyen Keselyű-félékből, ezért nem maradt számodra egyetlen tiszta hely sem, minden tevan rondítva… Noonan – hülye: te, Róka, úgymond az egyensúly megbontója, a renszétrombolója vagy, neked, Róka, minden rendszerben rosszul fog menni a sorod, rossrendszerben is rossz lesz, jó rendszerben is, a magadfajta miatt nem költözik le mennyország a földre… Ugyan mit értesz ehhez, te dagadt? Ugyan mikor láttam jrendszert? Mikor láttál te engem jó rendszerben? Egész életemben mást se látok, mint hoga Kirillek és a Pápaszemesek elpusztulnak, s hulláik között az ilyen Keselyű-félék másznaelőre, a hulláikon másznak át, mint a férgek, s egyre csak rondítanak, telerondítanamindent…”

Megcsúszott egy, a lába alá került kövön, s feje a kása alá került, felbukkant, közvetlenül maga mellett megpillantotta Arthur eltorzult arcát, kimeredt szemét, s egpillanatra meghűlt benne a vér: úgy érezte, hogy eltért az iránytól. De nem, nem veszítettel az irányt. Tüstént rájött, hogy arra kell menni, ahol az iszapból egy szikla áll ki, rájötnoha a kis csúcson kívül mást nem látott a sárgás ködben.

– Állj! – üvöltötte el magát. – Jobbra tarts! A kőtől jobbra!Megint nem hallotta a saját hangját, s ekkor utolérte Arthurt, vállon ragadta s mutogat

kezdett: haladj a kőtől jobbra s le a fejjel. “Ezért még megfizettek” – gondolta. A kőnArthur lebukott, s egy villám nyomban belevágott a fekete sziklacsúcsba, csak úgy röpködte




98/131

a felizzott szilánkok. “Ezért még megfizettek – ismételte Red, s a vízbe merülve, teljeerejéből úszni kezdett. Fülében újabb villámcsapás dübörgött tompán. – Ezért kirázom lelketek. – S futólag arra is gondolt: – Ugyan, kinek mondom ezt? Nem is tudom. Valakineezért mégis fizetnie kell, valaki ezért fizetni fog nekem! Megálljatok, jussak csak el a gömbién más vagyok, mint a Keselyű, én a magam módján hajtom ezt be rajtatok…”

Amikor süketen és kifacsartan, imbolyogva és egymásba kapaszkodva, hogy el nzuhanjanak, kiértek egy száraz helyre, a naptól már izzó kőtörmelékre, Redrick megpillantoegy furgont. A festék lemállott a kocsiról, tengelyeire rogyott, s Redricknek homályosaeszébe jutott, hogy itt, e mellett a roncs mellett kifújhatják magukat az árnyékbanLetelepedtek. Arthur a hátára feküdt, s erőtlen ujjaival nekifogott, hogy kigombolja zekéjéRedrick pedig hátizsákjával az autó oldalának dőlt, tenyerét úgy-ahogy megtörölte kavicsokon, s a belső zsebébe nyúlt.

– Nekem is… – szólalt meg Arthur. – Nekem is adjon, Mister Schuchart.Redrick meglepődött, hogy milyen erős ennek a fiatal legénykének a hangja, kortyo

egyet, lehunyta szemét, fülelte, hogyan csorog le az égető, mindent megtisztító folyadék torkán, s hogyan árad szét a mellében, még egyet kortyintott, s Arthurnak nyújtotta

kulacsot. “Végre – gondolta ernyedten. – Átjutottunk. Ezen is átjutottunk. Most jön aösszeg – betűkkel. Azt hiszik, hogy elfelejtettem? Nem, mindenre emlékszem. Azt hiszikhogy köszönetet mondok maguknak, hogy életben hagytak, nem fojtottak meg? Egy fenénem köszönetet. Most mindnyájuknak vége, világos? Semmit nem hagyok így. Most már édöntök. Én, Redrick Schuchart, józan ésszel és világos emlékezettel dönteni fogomindenben, s mindenki nevében. Magukból meg az egész pereputtyukból: keselyűkbőszipolyozókból, jövevényekből, colosokból, kvoderbladokból, élősködőkből, stekszesekbőrekedttorkúakból, nyakkendősökből és egyenruhásokból, tisztakezű aktatáskásokból, beszédekből, jótékonykodásból, a munkaadókból, örök akkumulátorokból, örökmozgókbó»szúnyogpilis«-ből s az összes ígéretből – elég volt, az orromnál fogva vezettetek, egéséletemben az orromnál fogva vezettetek, én marha pedig egyre csak kérkedtem, hogállítólag azt teszem, amit akarok, ti pedig csak bólogattatok, magatok közt pedig, szemetecsak kacsingattatok egymásnak s az orromnál fogva vezettetek, húztatok, vonszoltatobörtönökön, kocsmákon át… Elég volt!” Kikapcsolta a hátizsák vállszíját s elvette Arthukezéből a kulacsot.

– Soha nem gondoltam – mondta Arthur, hangjában szelíd értetlenvéggel -, még el setudtam képzelni… Persze tudtam – halál, tűz… de ilyet! Mégis, hogyan jutunk ki innen?

Redrick nem hallgatta, mit mond. Annak, amit ez az ember most mond, semm jelentősége sincs. Korábban sem volt, de korábban mégiscsak embernek számított. Moazonban… olyan mint egy beszélő tolvajkulcs. Hadd szövegeljen.

– Meg kéne mosdani… – Arthur gondterhelten körülpillantott. – Legalább a képünk le kénöblíteni.

Redrick szórakozottan ránézett, meglátta összeragadt, kérgessé tapadt haját, megszáradiszappal bemázolt arcát, rajta ujjai nyomát, s végignézett a fiún, akit beborított a repedezesárréteg, s nem érzett sem szánalmat, sem haragot; nem érzett semmit. Beszélő tolvajkulcElfordult. Csüggedt, szabad térség terült el előtte, s olyan volt, mint egy elhagyott építkezéhegyes kavics borította, fehér por lepte be, vakító napfény öntötte el, elviselhetetlenül fehéforró és halott volt. Innen már látta a kőbánya távolabbi végét, mely ugyancsak vakítóafehér, s ilyen messziről nézve tökéletesen sima és függőleges volt, közelebbi végét hatalmakőtömbökből emelt töltés jelezte. A kőbányába ott lehetett leereszkedni, ahol a kőtörmeléközött vörös foltként virított az exkavátor vezetőfülkéje. Ez volt az egyetlen tájékozódá




99/131

pont. Egyenest feléje kellett venni az útját, s csak reménykedhetett a leghétköznapibszerencsében.

Arthur váratlanul felemelkedett, kezét a roncs alá dugta s előhúzott onnan egy rozsdákonzervdobozt.

– Nézze csak, Mister Schuchart – mondta felélénkülve. – Ezt bizonyára az apám hagyt

itt… Van ott még.Redrick nem felelt. “Ezt kár volt mondanod – gondolta közömbösen. – Jobb lett volna, h

egy szót sem szólsz az apádról, jobb lett volna, ha hallgatsz. Különben, egyre megy…Feltápászkodott s felszisszent fájdalmában, mert ruhája mindenütt testéhez, megégebőréhez tapadt, s ott belül, most kínok közepette valami elvált, széthasadt, mint amikor véres kötést letépik a sebről. Arthur is felemelkedett, szintén felszisszent s szenvedő képpRedrickre pillantott – látszott, hogy a legszívesebben panaszkodott volna, de nem mertelszánni magát. Helyette fojtott hangon így szólt:

– Nem kaphatnék egy korty italt, Mister Schuchart?Redrick eltette a kulacsot s így szólt:– Látod azt a piros foltot a kövek között?– Látom – felelte Arthur s görcsösen visszafojtotta a lélegzetét.– Irány egyenest arra.Arthur nyögve kinyújtózkodott, megropogtatta a vállát, s arcát elfintorítva körülnézet

majd ezt mondta:– Legalább egy kicsit le kéne mosdani… Minden összeragadt rajtam.Redrick némán várt. Arthur reménytelenül rápillantott, már indulni akart, azonban rögtö

meg is állt.– A hátizsák – mondta. – A hátizsákot ott felejtette, Mister Schuchart.– Indulj! – parancsolt rá Redrick.

Nem volt kedve sem magyarázkodni, sem hazudni, különben sem volt értelme aegésznek. Így is jó lesz. Nem fog elveszni. S Arthur elindult. Görnyedten, a lábát vonszolvbotladozott, megpróbálta az arcáról letépni a szorosan rátapadt sárréteget, s olyan kicsineszánalomra méltónak és soványnak tűnt, mint egy átázott, kóbor macskakölyök. Redricelindult mögötte, s alighogy kilépett az árnyékból, a nap megperzselte és elvakítottaTenyerével takarta el a szemét, és sajnálta, hogy nem hozott magával napszemüveget.

Minden lépésükre apró, fehér porfelhő kavargott, a por cipő jükre telepedett, bűzlötpontosabban Arthur árasztott bűzt, lehetetlen volt a nyomában haladni, s Redrick elénehezen jött rá, hogy leginkább belőle árad ez a bűz. A szag utálatos volt, de ismerős ebben a városban akkor terjengett ez a bűz, amikor az északi szél az utcákra sodorta a gyáfüstjét. S az apjának is ilyen szaga volt, amikor nehézkesen és komoran, eszelős-vörö

szemmel hazatért, s Redrick sietett, hogy megbújjon egy távoli sarokban, s onnan néztfélve, hogyan tépi le apja magáról s hajítja anyja kezébe munkaköpenyét, cibálja le hatalmalábáról hatalmas, kitaposott cipő jét, gyömöszöli a fogas alá, majd egy szál zoknibbetrappol a fürdőszobába, a zuhany alá és sokáig huhog ott, nagy csattogással csapkodvmeztelen testét, zörög a lavórokkal, valamit dünnyög az orra alatt, majd üvölteni kezd, hogaz egész ház zeng bele: “Marija! Alszol?” Meg kellett várni, amíg megmosdik, asztalhoz üahol már ott állt az üveg, egy mély tányér, tele sűrű levessel és egy üveg ketchup, mekellett várniuk, míg kikanalazza a levest, böffent, s nekifog a babnak és a húsnak, s csa




100/131

akkor jöhettek elő a fényre, felmászni a térdére, s megkérdezni, melyik mestert és melymérnököt fullasztotta bele aznap a vitriolba…

Körös-körül minden fehéren izzott a száraz és kegyetlen forróságtól, a bűztől éfáradtságtól hányinger környékezte, megégett, a hajlatokban megrepedezett bőkegyetlenül viszketett, s úgy érezte, hogy a tudatát beborító forró kásán keresztül anyj

próbál visszakiabálni neki, könyörög, hogy hagyja békén, vizet, hűvösséget kéFelismerhetetlenségig kifakult emlékek nyüzsögtek zsibbadt agyában, egymásra torlódtafehér és perzselő világban fonódtak össze, mely ott táncolt félig lehunyt szeme előtt, mindeemléke keserű volt, s mindegyik bizsergető szánalmat és gyűlöletet ébresztett bennMegpróbált beleavatkozni ebbe a káoszba, megpróbált a múltjából felidézni valamilyen édedélibábot, gyöngéd és derűs érzést, emlékezete mélyéből előpréselte Guta frissen mosolygarcocskáját, amikor még lány volt, kívánatos és érintetlen, s meg is jelent az arca, dnyomban rozsda futotta be, eltorzult, s Majmocska komor, durva, sötét szőrrel borítoarcává változott; megpróbálta felidézni Kirillt, ezt a szent embert, gyors és magabiztomozdulatait, nevetését, csodás helyeket ígérő hangját, s megjelent előtte Kirill, majd ezüstöpókháló villant a napon, s tessék, Kirill máris eltűnt, s Redrick képébe Krákogó Hugrezzenéstelen, angyali tekintete mélyedt, nagy, fehér tenyerén a kerámia konténeméregette… Az agyában zsibongó sötét erők egy pillanat alatt maguk alá gyűrtéakaratküszöbét s elfojtották azt a kevés jót, amit emlékezete még megőrzött, s már ahitte, hogy egyáltalán semmi jót nem látott, csak pofákat, pofákat és pofákat…

S ezalatt ő mindvégig stalker maradt. Anélkül, hogy gondolkozott, ráébredt vagemlékezetébe vésett volna valamit, szinte a zsigereivel rögzítette, hogy íme, balrabiztonságos távolságban, régi deszkák halma fölött ott áll egy “vidám kísértet” – nyugodtaelcsigázottan, s köpött rá, jobbról alig kivehető szellő fújdogált, s néhány lépésre előttüfeltárult egy tükörsima “szúnyogpilis”, számos elágazása volt, akár egy tengeri csillagnak messze volt, nem félt tőle -, a központjában egy árnyékká lapított madár feküdt. Ritka dolomadarak szinte egyáltalán nem repülnek a Zóna fölé. S tessék, az ösvény mellett kelhajított “leydeni korong”, nyilván Keselyű hajította el visszaúton, félelme kapzsiságánál

nagyobb volt… Látta és érzékelte ezt. A görnyedten lépdelő Arthur alig tért el az iránytóRedrick ajka szinte magától nyílt ki s rekedten, figyelmeztető kiáltás szakadt ki a torkábó

“Gépet – gondolta. – Gépet csináltatok belőlem…” A bánya szélén a törmelékkupacok egyközelebb kerültek, s már ki lehetett venni az exkavátor piros vezetőfülkéjén a rozsdszeszélyes kacskaringóit.

“Ostoba vagy, Barbridge – gondolta Redrick. – Ravasz, de mégis ostoba. Hogyan hihettnekem akkor, nos? Hiszen kisgyermek koromtól ismersz, jobban ismersz, mint éönmagamat. Megöregedtél, ez a titok nyitja. Butább lettél. Mit is mondhatnék – egéséletedben ostobákkal volt dolgod…” S ekkor maga elé képzelte, hogyan fancsalodik Keselyű képe, amikor megtudja, hogy Arthur, a szépfiú, a kedvence… hogy Rókával az ő, Keselyű nyomait követve ment el, nem egy semmirekellő taknyos, hanem vér szerin

gyermeke, élete, büszkesége… S miután maga elé képzelte mindezt, Redrick felkacagott, amikor pedig Arthur rémülten ránézett, tovább kacagva legyintett feléje: menj, menj csak! tudatában, akár egy filmvásznon, ismét újabb és újabb pofák úsztak elő… Mindent mekellene változtatni, mindent. Nem egy, s nem is két életet, nem egy, s nem is két sorsohanem ennek az undorító világnak minden kis csavarját ki kellene cserélni…

Arthur megállt a bányába vezető meredek ereszkedőnél, hosszú nyakát kinyújtva, lefeléelőredőlve, mozdulatlanul megállt. Redrick Arthur mellé lépett, de nem oda nézett, ahová fiú.




101/131

Az út közvetlenül a lába alól ereszkedett le a kőbányába, jó néhány éve nehéz teherautólánctalpai és kerekei mállasztották szét. Tőle jobbra fehér, hőségtől megrepedezett sziklafemelkedett a magasba, baloldalt a meredek lejtő félig le volt rombolva, sziklák ékavicshalmok között, féloldalt dűlve állt az exkavátor, kanalát leeresztette s erőtlenül az szélére ejtette. S ahogy várható volt, az úton nem látott mást, csupán közvetlenül merítőkanál mellett, a meredély durva kiugróiról csüngtek le fekete, csiga alakú

jégcsapszerű képződmények, kövér, öntött díszgyertyákra emlékeztettek, s a porbatöméntelen fekete paca sötétlett, mintha valaki bitument fröcskölt volna szét. Nos, eminden, ami maradt belőlük, még azt sem lehetne megmondani, hányan voltak itt. Lehet ais, hogy minden paca egy-egy ember, Keselyű egy-egy kívánsága. Az ott – azért, hogKeselyű élve és sértetlenül visszatérhessen a hetedik épülettömb pincéjéből. Az a máspacni, távolabb – azért, hogy Keselyű zavartalanul kihozhassa a Zónából a “zizegő mágnestOtt, az a lelógó képződmény pedig – ez a formás, sem anyjára, sem apjára neemlékeztető, mindenki által imádott Gina Barbridge. Ez a folt pedig – a sem apjára, semanyjára nem ütő Arthur Barbridge, Artie, a szépfiú, büszkesége…

– Itt vagyunk! – hörögte őrjöngve Arthur. – Mister Schuchart, lám, mégiscsak eljutottunide!

Boldog nevetés tört ki belőle, leguggolt, s mindkét öklével teljes erővel a földet kalapáltFeje búbján ütemesen remegtek a kéreggé tapadt hajszálak, komikusan és ostobáhimbálództak, szerteszét röpködtek a száraz sárrögök. Redrick csak most emelte ftekintetét s pillantott a gömbre. Óvatosan. Aggódva. Titkolt félelemmel, hogy hirtelen kiderróla: valami egészen más – kiábrándítja, kételyeket ébreszt benne, letaszítja mennyországból, ahová sikerült a mocsokban fuldokolva felkapaszkodnia. A gömb nearany, sokkal inkább rézszínű volt, vöröses, tökéletesen sima s homályosan csillogott napon. A kőbánya szemben levő falának tövében feküdt, kényelmesen elhelyezkedett az omagasló kőzetkupacok között, s még innen is látni lehetett, milyen súlyos s milyen mélyebelesüppedt ágyába.

A gömbben nem volt semmi kiábrándító és kihívó kétely, de nem volt benne semmreménykeltő sem. Nem tudni, miért, rögtön az jutott eszébe, hogy a gömb bizonnyal üreges tapintásra nagyon forró – a nap felizzította. Nyilván nem saját fényét sugározta szét, úglátszott, hogy képtelen felemelkedni, ellentétben azzal, amit a legendák terjesztettek rólaOtt hevert, ahová zuhant. Lehet, hogy egy hatalmas zsebből esett ki, vagy elveszett, óriáso

játéka közben gurult valahová – nem szándékosan állították ide, egyszerűen itt heverpontosan úgy, ahogy a “leydeni korongok”, a “karkötők” és a többi, a Látogatás utávisszamaradt szemét. Mégis volt benne valami, s Redrick minél tovább nézte, annvilágosabban rájött, hogy jó nézni, a legszívesebben odalépne hozzá, megtapogatnámegsimogatná, s valahonnan az a gondolata támadt, hogy nyilván jó lenne mellé ülni, dmég jobb lenne hátával nekidűlni, fejét hátrahajtani s szemét lehunyva egy darabtöprengeni, emlékezni, az is lehet, hogy egy kicsit elszunnyadna, pihenne…

Arthur felpattant, zekéje összes cipzárát kikapcsolta, letépte a kabátot magáról, fehéporfelhőt kavarva nagy lendülettel lába elé hajította. Valamit kiabált, arca grimaszba ránduhadonászott, majd kezét a háta mögé fonta s táncolva, lábával furcsa táncfigurákat ropvaszökellve lefelé szaladt a lejtőn. Többé nem nézett Redrickre, elfeledkezett róla, mindenrmegfeledkezett, ment, hogy teljesítse vágyait, egy pirulós egyetemi hallgató apró, titkovágyait, egy kisfiúét, aki a zsebpénzén kívül életében sohasem látott pénzt, egy tejfelesszájkölyök vágyait, akit kíméletlenül elfenekeltek, ha hazatértekor egy picike alkoholszagot éreztek rajta, akiből híres ügyvédet akartak nevelni, a távolabbi tervekben pedig miniszter




102/131

a még távolabbi tervekben pedig, megértik, ugye, elnököt… Redrick a vakító fénybeösszehunyorította gyulladt szemét s tekintetével némán követte a fiút. Rideg és nyugodvolt, tudta, hogy mi fog most történni, s tudta, hogy nem fogja végignézni, amíg azonbanézni tudta, nézte, s nem érzett semmi különöset, csak éppen valahol a lelke mélyéegyszerre forgolódni kezdett egy kis nyugtalan giliszta s megcsóválta szúrós fejét.

Arthur pedig táncolva lépdelt lefelé a meredek lejtőn, hihetetlen csecsotkát*

járt s fehépor szállt fel cipősarka alól, teli tüdőből kiabált valamit, harsányan és vidáman, roppaünnepélyesen, valami dalt vagy varázsigét, Redrick pedig arra gondolt, hogy létezése soráelőször ereszkedtek le így ebbe a kőbányába, mintha ünnepre mennének. S először nem hallotta, mit kiabál ott lenn ez a beszélő tolvajkulcs, aztán mintha valaki csatlakozott volnmég hozzá, s ez jutott a fülébe: “Boldogság mindenkinek!… Ingyen!… Boldogság, amenncsak kell!… Mindenki jöjjön ide!… Mindenkinek jut!… Senki nem marad elégedetlen!… IngyeBoldogság! Ingyen!…”

Aztán hirtelen elnémult, mintha egy hatalmas kéz pecket feszített volna a szájába. Redrick látta, ahogy az exkavátor kotróvedrének árnyékában megbújó áttetsző üressémegragadta a fiút, a levegőbe vágta, s lassan, erőlködve összecsavarta, ahogy

háziasszonyok csavarják ki a vizet a száradó fehérneműből. Még volt ideje rá, hogy lásshogyan repül le egyik rángatózó lábáról a poros cipő s vágódik fel a magasba a kőbánya fölEkkor megfordult s leült. Fejében egyetlen gondolat sem maradt, mintha többé nem érzevolna semmit. Körötte csönd honolt, s elsősorban nagy csönd volt a háta mögött az útoEkkor eszébe jutott a kulacs – különösebb örömöt nem érzett, gyógyszer volt, és eljött aideje, hogy bevegye. Lecsavarta a kulacs tetejét, apró, takarékos kortyokkal inni kezdett, életében először kívánta azt, hogy a kulacsban ne alkohol, hanem egyszerű hideg vlegyen…

Egy kis idő elteltével fejében többé-kevésbé összefüggő gondolatok formálódtak. “Lám, eaz egész – gondolta kelletlenül. – Az út nyitva áll. Már most elindulhatnék. Természetese

jobb, ha még várok egy kicsit. A »húsdarálóknak« vannak trükkjeik. Különben is, meg kegondolni a dolgot. Szokatlan dolog – azon gondolkodni, mi a baj. Mit jelent az, hog»gondolkodni«? Gondolkodni – annyit jelent: ravaszkodni, csűrni-csavarni a dolgot, blöffölnaz ujja köré csavarni, de hiszen ez itt nem ér semmit…” Na, rendben, Majmocska, az apádMegfizettetni mindenért, kitaposni a piszkok lelkét, hadd zabálják ők is a mocskot, ahogy ényeltem… Nem erről van szó, Róka, nem erről… Vagyis természetesen erről van szó, de m

jelent ez az egész? Ugyan, mi kell nekem? Hiszen csak szitkozódom, de nem gondolkodomValami szörnyű előérzettől megdermedt s több különböző, még előtte álló lehetőségegyszerre átugorva dühösen megparancsolta magának: “Ide figyelj, te vörösképű, addinnen el nem mész, amíg ki nem sütsz valamit, megdögölhetsz ezzel a gömbbemegsülhetsz, elpusztulhatsz, de el nem mész…”

“Istenem, hát hol vannak a szavaim, a gondolataim? – Félig összeszorított öklével jképen vágta önmagát. – Hiszen egész életemben egyetlen gondolatom sem volt! Várj csa

Kirill is valami ilyesmit mondott… Kirill!” Lázasan kutatott emlékei között, szavak merültefel, ismerősek és kevésbé ismertek, azonban minden más volt, mert nem szavak maradtará Kirilltől, hanem zavaros képek, nagyon jóindulatúak, de teljesen hihetetlenek…

* Csecsotka (tánc) – gyors, kettes ütemű spanyol-amerikai ill. afro-amerikai származásszínpadi tánc. Jellemző je a jól hallható, összetett ritmus, melyet talppal és sarokkkopogtatnak le az előadók. (ts)




103/131

“Aljasság, aljasság… Itt is becsaptak, nyelv nélkül hagytak a gazemberek… Én, tejfelesszájú… Tejfelesszájú voltam, s az is maradtam, így öregedtem meg… Nos, ennek neszabad megtörténnie! Hallod? A jövőben ezt egyszer s mindenkorra meg kell tiltani! Aember arra született, hogy gondolkozzék. (Lám, ezt mondta Kirill, na végre!)… Csakhogy éebben nem hiszek. Régebben sem hittem, s most sem hiszek, s azt sem tudom, hogy mvégre születik az ember. Megszületett, hát él. Mindenki azzal táplálkozik, amihez hozzájuMi csak legyünk mind egészségesek, a többiek pedig dögöljenek meg. Kik ezek a mi? Kik aők? Semmit nem értek. Az én ügyem rosszul áll – Barbridge-é jól. Barbridge-nek jó Pápaszemesnek rossz, de Krákogónak jó – mindenkinek rosszul áll a szénája, csakhogyostoba s azt hiszi, hogy majd módja lesz valahogy kisiklani. Istenem, hiszen ez egy nagkása, kása! Egész életemben harcolok Kvoderblad kapitánnyal, ő pedig egész életébeKrákogóval küszködött, s tőlem, miközben teljesen belekukult, csak egyet akart – hoghagyjak fel a stalkerséggel. Ugyan, hogyan hagyhattam volna fel vele, amikor etetnem kellcsaládomat? Menjek dolgozni? Mi van, ha nem akarok maguknak dolgozni, ha hányingekörnyékez a munkájuktól, képesek felfogni ezt? Ha az ember dolgozik, akkor mindvalakinek dolgozik, rabszolga, semmi más, én pedig mindig magam akartam maradni, hogköphessek mindenkire, a bánatukra, és arra, hogy unatkoznak…”

Felhajtotta a maradék konyakot, s teljes erővel a földhöz vágta az üres üveget. Az üvefelpattant, megcsillant a napon s valahová elgördült – azon nyomban meg is feledkezett rólMost már ült, kezével eltakarta a szemét, s már nem próbálta megérteni, nem próbáltkitalálni, hanem csak látni szeretett volna valamit, azt, hogy miképpen kellene lennie… dmegint csak pofákat, pofákat és pofákat látott… Steksz, üvegek, romhalmok, ezek egykoemberek voltak, számoszlopok… Tudta, hogy mindezt meg kell semmisíteni, de úgy érezteha elpusztítják mindezt, akkor semmi nem marad, csak a puszta föld. Tehetetlenségében ékétségbeesésében ismét hátra akart dőlni, hátra akarta vetni a fejét, ehelyett azonbafeltápászkodott, gépiesen lerázta nadrágjáról a port s megindult lefelé a kőbányában.

A nap forrón perzselt, vörös foltok úsztak a szeme előtt, a kőbánya mélyén a levegrebegett, s ebben a rebegésben úgy látta, mintha a gömb egy helyben táncolt volna, aká

egy bója a hullámokon. Ellépdelt az exkavátor merítővedre mellett, babonásan magasabbemelte a lábát, hogy ne lépjen a fekete pacákra, majd belesüppedve a porhanyós talajba, kőfejtésen át odavánszorgott a táncoló és villogó gömbhöz. Veríték borította el, fulladozottforróságban s ugyanakkor fagyos remegés fogta el, vadul remegett, mintha másnapos levolna, fogai között ízetlen krétapor ropogott. S többé már nem is próbált gondolkodnCsupán kétségbeesetten ismételgette, akár egy imát: “Állat vagyok, hisz látod, hogy állavagyok. Nincsenek szavaim, nem tanítottak meg rájuk, képtelen vagyok gondolkodni, ezek piszkok nem engedték, hogy megtanuljak gondolkodni. Ha azonban valóban ilyen vagy mindenható és mindent tudó, mindent megértő… tégy mindent a helyére! Nézz bele lelkembe, tudom – ott van minden, amire neked szükséged van. Kell, hogy legyen. Hiszen lelkem soha senkinek nem adtam el! A lelkem az enyém, emberi lélek! Húzd ki belőle az

amit én akarok, hiszen lehetetlen, hogy rosszat akarnék!… Legyen átkozott minden, hiszeezeken a gyermeteg szavakon kívül semmi mást nem tudok kigondolni. »Boldogsámindenkinek ingyen és senki ne maradjon elégedetlen!«”

Komarovo, 1971. február-novembe




104/131

STALKER

A STALKER HÁZA

Mindenféle limlommal telezsúfolt piszkos lakás. Téli hajnal, az utcán még sötét vanMogorva férfi löki le magáról a takarót s csendesen felkel ágyából. Ruháját felmarkoljlábujjhegyen kisurran a fürdőszobába s öltözni kezd. Észre sem veszi, hogy a fürdőszobajtajában megjelenik a felesége, borzasan és álmosan, rendetlenül, elnyűtt hálóingben.

– Hová ilyen korán? – kérdezte az asszony.A férfi nem válaszol. Rajtacsípték.– Azt kérdem, hová készülsz?– Kukutyinba… Sietek haza. Dolgom van. Menj aludni.– Mit jelent az, hogy sietsz?– Ha azt mondtam, hogy sietek haza, akkor sietek. Menj aludni.– Ne hazudj! Tudom, hová készülsz. De eszedbe se jusson! Nem eresztelek.– Nyughass! Ne ordíts!…– Nem eresztlek! Megéreztem; megint kezded a régi mókát! Börtönbe akarsz kerülni?

– Ugyan, még a börtön is jobb, mint ez… mint ez az élet. Elegem volt belőle.– Sehová nem mész.A férfi hirtelen felegyenesedik. Az asszony kiabál:– Na, üss csak meg, üss meg, másra úgyse vagy képes! Mire vársz? Rongy alak vagy

rongy alak! Lenyelted a nyelved? Nézd meg, mi lett belőled!– Nyughass, ha mondom! Felébreszted a gyerekeket…– Na és, ha felébresztem! Hadd lássa az apját! Ej, te! Miért hallgatsz? Mit hallgatsz

Settenkedsz itt. Mint egy tolvaj…– Így igaz, tolvaj vagyok! Most jöttél rá? Feltaláltad a spanyolviaszt? Csak éppen nem a

emberektől lopok… Mondtam már, hogy nyughass!

– Nem, most már azért sem nyugszom meg. Öt évig jártál a Zónába – hallgattam. közben minden percben vártam, hogy elintéznek. Börtönben ültél – hallgattam. Taláhallottál tőlem egy szót is? Két éven át egy fillért sem láttunk tőled a házban – hallgattamAz anyámtól öröklött karperecet kiloptad a fiókból és ellóversenyezted… azt hitted, netudom?

– Elhallgatsz végre?– Ide figyelj! Kérlek szépen! Soha semmire nem kértelek. Ha akarod, le is térdelek… Vár

várj csak, mindjárt…




105/131

Kiugrik a fürdőszobából s tüstént jön is vissza, kezében boríték.– Tessék, itt egy tízes, akarod? Vedd el, ugorj ki a haverokkal a lóversenyre… lehet, hog

most szerencséd lesz…– Mit dugdosod az orrom alá? Elment az eszed? Hiszen ezt orvosra tettük félre…– Nem tesz semmit, szerzek még. Kérek kölcsön… Csak ne menj oda…

– Nyughass már végre! Nem tudsz elhallgatni? Nem kapsz egy fillért sem, nincs embeaki kölcsönadna neked… Nézd meg, mi lett belőled! Nem lehet így élni!

– Hiszen megígérted! Hiszen a szavadat adtad!– Ostobaságból adtam a szavam. Te magad vagy a bűnös! Te juttattál idáig! Hogy é

stalker létemre, kolduljak? Vagy a te filléreidből tengődjek? Elegem van. Ne zavarj!– Hiszen ígértek munkát! Te mondtad! Azt mondtad, felvesznek a taxihoz!– Pfuj, már megint ezzel a taxival jössz! Hányszor megmondtam: nem fogok ráju

dolgozni! Soha nem dolgoztam és nem is fogok! Dolgozzanak inkább ők énrám! Menj el aajtótól!

– Nem megyek!

– Mi változott meg attól, hogy már nem járok oda?! Talán meggyógyult a lányom? Vagtöbb pénzem lett?

– És ha végleg ott maradsz?– Ne károgj! Varjú! Ha nem térek vissza, akkor megérdemlem!A férfi ellöki magától az asszonyt.– Na, akkor eredj! – kiabál rá az asszony. – Bárcsak ott vesznél! Legyen átkozott az

nap, amikor találkoztam veled! Te fattyú! Maga az isten büntetett meg ezzel a gyerekkel! engem is, amiért egy gazemberé lettem! Tolvaj! Tolvaj! Tolvaj!

A kislány felsír. A férfi bevágja az ajtót s kilép a lépcsőházba.A piszkos lépcsőfordulót bura nélküli lámpa világítja meg. Egy lépcsőfordulóval lejjebb,

pihenőn a sarokban jól öltözött férfi áll, kabátja piszkos, feje fedetlen, szemmel láthatóatámolyog. Széles, tarka sálja kibukik a gallérja mögül s lelóg a földig. Közelebbről jól látszihogy az ismeretlen férfi holtrészeg.

EGY KÜLTELKI BÁR

A Stalker egy háztömbnyit megy a sötét, latyakos utcákon, a nyirkos hóesésben, és beléegy éjjel-nappal nyitva tartó bárba. A helyiség kihalt, a pincér a pult mögött szundikál.

Az egyik asztalnál egy csésze kávé mellett ül a Tudós. Megpillantja a Stalkert, az órájánéz, a belépő azonban leinti:– Várj, iszom egy kávét.Elvesz a bárpultról egy csésze kávét, leül a Tudóssal szemben. Iszik.A Tudós nézi.– Ne reménykedj túlságosan a sikerben. Lehet, hogy vissza kell fordulnunk. Az idő járást

függ… úgyhogy ne örülj előre. Gyerünk. A zseblámpát nem felejtetted el?




106/131

– Nem, a kocsiban van.Kilépnek a bárból s beülnek egy, a közelben parkírozó autóba. A Stalker a kormányhoz ü

Az autó elindul.

AZ ÍRÓ VILLÁJA

A villa valamennyi ablakából árad a fény. Zeneszó, részeg zsivaj, női nevetés. kerítéskapunál ketten állnak – az Író és egyik vendége. Az Író hosszú fekete kabátot visel, nyakán kötött sál. A vendég előtte áll, kezében egy megkezdett üveg és kupica.

– Kedvesem! A világ túlnyomórészt unalmas – hirdeti az Író, kissé imbolyogva égesztikulálva. – Kibírhatatlanul unalmas, éppen ezért sem telepátia, sem kísértetek, serepülő csészealjak… sem semmi ilyesmi nem létezhet.

– De a Campbell-memorandum… – tiltakozik erőtlenül a vendég.

– Campbell – romantikus. Rara avis in terris, ma már nincsenek ilyenek. A világvastörvények irányítják s ez elviselhetetlenül unalmas. Talán még sohasem tapasztalta, hogcsak akkor érdekes az élet, ha megsértik a törvényeket? De, sajnos, a törvényesérthetetlenek. Mindörökre sérthetetlenek. Nem tudnak megsérülni. S ne reménykedjen repülő csészealjakban sem – ez túlságosan érdekes lenne…

– No és a Bermuda-háromszög… Csak nem vitatja…– De vitatom. Nem létezik semmiféle Bermuda-háromszög. Van egy A-B-C háromszög

mely egyenlő A'-B'-C' háromszöggel… Érzi, minő bánatos unalom rejtőzik ebben aállításban? Ez a középkorban volt érdekes. Amikor voltak boszorkányok, kísértetek, törpékMinden háznak megvolt a maga szelleme, minden templomban isten lakott… Az emberefiatalok voltak, érti? Most viszont minden negyedik ember öreg. Unalmas ez, angyalom. Ó

de unalmas!– De azt mégsem vitathatja, hogy a Zóna… egy szupercivilizáció szülötte, amely…– Ugyan, a Zónának semmi köze a szupercivilizációhoz. Csupán egy újabb tetves é

unalmas törvény jelentkezett, amelyről eddig nem volt tudomásunk… Ha legalábszupercivilizáció lenne… Nyilván az is unalmas lenne… Megint mindenféle törvényeháromszögek, sehol egy házimanó, sehol egy isten…

Gépkocsikürt harsan. Az Író megfordul.– Értem jöttek – állapítja meg. – Isten önnel, jól táplált barátom…Elveszi a vendégtől az üveget, s a kocsihoz megy.Az autó reflektorainak fényében a vezető ajtaja mellett megjelenik egy nedves és vidá

arc, amely tüstént értetlenül megnyúlik.– Elnézést – mondja az Író. – Azt hittem, értem jöttek.– Magáért, magáért – mondja a Kísérő. – Üljön be hátra.– Á, maga itt… remek. Ez meg kicsoda? Úgy látom, szemüveges…– Gyorsan!Az autó hirtelen meglódul.Az Író a hátulsó ülésre zuhan.




107/131

– Meg kell mondanom – kezdi kissé dadogva -, enyhe sokkot kaptam: honnét szemüveg? Miért szemüveges a kísérőm?

A Tudós beharapja ajkát.– Mert a szemüveg, akárhogy csűrjük-csavarjuk, az értelmiség ismertető jegye! – jelenti

az Író.

A Kísérő a vállán keresztül hátraszól:– Berúgott?– Én? Hogy érti? Szó sincs róla. Nem rúgtam be. Ittam egy keveset. Horgászni indultam

Hiszen horgászni indulunk, nem?

ŐRPOSZT

Az autó megáll a dűlőútnál. A félhomályban nedves bokrok rajzolódnak ki. A Kísér

zajtalanul kiszáll az autóból s arra indul, ahol a dűlőút végén nedvesen csillog az aszfalt. Tudós szintén kiszáll, utoléri s mellette lépdel.– Miért hozta magával ezt az értelmiségit? – kérdezi.– Semmi vész – feleli a Kísérő. – Majd kijózanodik. Megígérem magának. – Elhallgat, maj

hozzáteszi: – Aztán meg az ő pénze semmivel sem rosszabb, mint a magáé…A Tudós rápillant, de nem szól. Megállnak az útkereszteződésnél, s a bokrok mögül a

országúton előttük száz méterre levő Őrposztot figyelik. A házikó egyetlen ablakában fénég. Mellette nagy erejű reflektorok halott világában két oldalkocsis motorkerékpár és egpáncélozott gépkocsi sötétlik. Az országúttól jobbra és balra a dombokon át fal húzóditetején szögesdrót, géppuskával felszerelt őrtornyok. A Zónába vezető kapu tárva-nyitva.

– Őrség – jegyzi meg a Kísérő.– Mindnyájan alszanak – suttogja a Tudós. – Alaposan fel kell gyorsítani az autót s telje

sebességgel átugratni… Pislogni sem lesz idejük.– Stratéga – dünnyögi a Kísérő. – Gyorsaság és erőszak…Lefelé néz az Őrposzt épületére, melyre lassan szürke ködfoszlány ereszkedik. A kö

néhány perc múlva elnyeli az Őrposzt épületét, a kaput és a falat. A szürke kásában, akáegy elsüllyedt lámpa, homályos fényfolt dereng.

– Nos, így már valamivel jobb – jegyzi meg a Kísérő.Gyorsan visszatérnek a kocsihoz.Az Író, aki a hátsó ülésen elszunnyadt, felpattan.

– Na? – kérdezi harsogva. – Megérkeztünk?A Kísérő megfordul, tenyerével az Író képébe markol s nagy erővel hátralöki. Az Írmeglepetten meresztgeti a szemét, majd suttogva megjegyzi:

– Világos… Világos… Hallgatni fogok…Az autó elindul, lassan kigördül az országútra, befordul, s lassan, nagyon lassan, az ú

szélén világító, sebességkorlátozó táblák előírásainak pontosan megfelelve elgördül aŐrposzt mellett. Amikor bekerül a reflektor ködben gomolygó fénycsóvájába, fekete é




108/131

nedves oldalán felvillan a háromnyelvű felirat: “ENSZ. A Földönkívüli CivilizációKutatóintézete.”

Hátul váratlanul géppuskasorozat csattan. A ködben kigyúl az őrség ibolyaszín reflektora.A sötétben az autó őrült sebességgel száguld a nedves mellékúton. A Kísérő a kormán

mögött ül – szája sarkában kialudt csikk lóg. A fényszórók visszfényében fel-felcsillan job

oldali szomszédjának szemüvege. Az Író egész testével előredől, mindkét kezével az elsülés támlájába kapaszkodik, s feszülten figyeli az utat. Szemmel láthatóan kijózanodott.A Kísérő leveszi a gázt, s az autó leoltott fényszórókkal, óvatosan lecsúszik a mellékútról

beledől az árokba, majd kikúszik belőle, s szuszogó motorral a bokrok közé csörtet. A motohangja elcsöndesül, kialszanak a helyzetjelző lámpák, s a sötétben megszólal a Kísérő:

– Gyorsan. Kúszva utánam. A fejüket ne emeljék fel, a zsákot így, bal felől tartsák. Nféljenek, nem látnak bennünket. Ha valakibe mégis beletalálnak, semmi üvöltés, izgésmozgás: ha meglátnak, megölnek. Kússz vissza s juss ki az országútra. Reggel felszedneMinden világos?

– Én szívesen felhajtanék… – szólal meg halkan az Író.– Nyughass, szeszfazék… Gyerünk.

INDULÁS ELŐTT

Sötét, megvilágítatlan alagút. A zseblámpa táncoló fényében sínpár csillog. A három férfelmászik egy elektromos hajtány platójára. Egy pillanatra nagy csattanással kék szikrfénye önti el a nyirkos boltívet. Elhaladnak egy pislákoló lámpa mellett.

– Milyen szép – jegyzi meg az Író. – Sötét van, nem látni semmit. Maga valóbaprofesszor?

– Igen.– Az én nevem… – kezdené az Író, de a Kísérő félbeszakítja:– A neved Író.– Hm… – dünnyögi a Professzor. – Ez esetben az én nevem…?– A te neved: Professzor – feleli a Kísérő.– Professzor a nevem és professzor vagyok.– El vagyok bűvölve – mondja az Író. – Tehát én író vagyok, s természetes, hogy valam

különös oknál fogva mindenki Írónak nevez. El tudja képzelni, milyen kellemetlen ez?– Ismert író?

– Nem. Divatos.– És miről ír?– Hogy is mondjam… Általában az olvasókról. Semmi másról nem akarnak olvasni.– Szerintem igazuk van – jegyzi meg a Professzor. – Másról nyilván nem is érdemes írni.– Nincs teljesen igazuk. Írni nem érdemes. Egyáltalán nem érdemes. És maga – vegyész– Inkább fizikus.– Nyilván ez is merő unalom, igaz?




109/131

– Bizony. Különösen, ha sokáig elkerül a szerencse.Az alagút mögöttük van. A hajnali félhomályban, melyet csak az áramszedő szikr

világítanak meg, az elektromos hajtány már a töltésen kattog.– Az én esetem épp a fordítottja – folytatja az Író. – Akkor kínoz az unalom, ha túl soká

van szerencsém…

– Kinek van túl sokáig szerencséje? – érdeklődik a Kísérő. – Hiszen mindennap lóversenyen hagyod a pénzed.

– Tisztelt Sólyomszem! – szónokol a Kísérő. – A Professzor meg én egy egészen málóversenyről beszélünk. Számunkra az egész élet lóverseny, s ez nem steeplechare* , haneaz objektív valóság, profánul szólva, az igazság keresésének a tükröződése. Az igazsáelrejtőzik és mi keressük. Megtaláljuk, elcsípjük, eljátszadozunk vele s továbbvágtatunIgaz, Professzor?

– Ami az én igazságomat illeti, mindenesetre, nem bújócskázik – mondja erre Professzor. – “isten ravasz, de nem gonosz.”

– Az ördög – javítja ki az Író.

– Einstein azt mondta, hogy “isten”, de a természetre gondolt.– A manicheusok azt mondták: “ördög”, s az ördögre is gondoltak. Így hát lehet, hogy maga ördöge nem gonosz; a legelején elrejtette a maga igazságát, s aztán köpött rá. Magpedig csak bolyong és keresgéli – hol itt, hol ott. Az egyik helyen kiásták – aha, az atommaprotonokból áll. Egy másik helyen – micsoda gyönyörűség: A-B-C háromszög egyenlő A'-BC' háromszöggel. Szépen berendezkedett a világban. Az én ördögöm azonban egészemásfajta. Nem ül ölbe tett kézzel. Én kiásom az igazságot, ő pedig ezalatt csinál vevalamit. S úgy alakul, hogy én ugyan az igazság után ástam, de amit kiástam, az szaVegyük például Archimedes valamelyik törvényét… A kezdetek kezdetén igaz volt, most is aés mindig az lesz. Tessék, bárki ellenőrizheti. De elég, ha a kezünkbe veszünk egy nyolcadszázadbeli festett edényt… igen, a nyolcadik században a lerágott csontokat hajigálták belmost viszont múzeumban áll, és mi rajongva nézzük a visszafogottan elegáns mintázatot, megismételhetetlen formáját. Mindenki álmélkodik, egészen addig, amíg ki nem derül, hogegyáltalán nem a nyolcadik századból való, hanem a Félszemű Hur mesterkedte össze s szenzáció kedvéért csempészte be az ásatásokhoz… A formája továbbra megismételhetetlen, a mintázata is visszafogottan elegáns, hanem az álmélkodáakármilyen különös is, abbamarad…

– Nahát, nincs igaza – tiltakozik a Professzor. – Maga a laikusokról és a sznobokrbeszél…

– Szó sincs róla – mondja az Író. – Én edényekről beszélek. Én magam már vagy húsz évkészítek ilyenfajta edényeket. S tekintve, hogy meglehetősen ismert író vagyok, a vázáielkápráztatják a könyvbarátokat visszafogott eleganciájukkal s utánozhatatlan formájukka

Tíz év múlva pedig beállít egy kisfiú és naiv együgyűséggel elkiáltja magát: a kirámeztelen… Száz év múlva pedig – ki tudja? – megjelenik egy másik kisfiú, s amikor rátalál, felkiált: “Heuréka!” Ilyen is volt már…

– Uramisten – sóhajt a Professzor. – Maga folyvást erre gondol?– Életemben először. Ritkán szoktam gondolkodni. Árt nekem.

* Akadályugratás. (angol)




110/131

– Arra gondolok, hogy bizonyára képtelenség úgy regényt írni, hogy közben egyre azotöprengjen, vajon mit szólnak hozzá majd száz év múlva…

– Persze hogy képtelenség. Ugyanakkor ha száz év múlva nem fogják olvasni, akkor mi fenének kell megírni…

– Na és a pénz! – jegyzi meg rosszindulatúan a Kísérő. – Ne nyugtalankodj miatt

Professzor, ez soha nem gondol ilyesmire. Egyre a nőkön meg a lóversenyen jár az esznos, ez minden gondolata… Igazság! Inkább azt kérdezd meg tőle, mennyit fizetnek neki egsorért!

Szünet. A Professzor halkan megszólal:– Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért jött velünk a Zónába?– Csöndesebben… – figyelmezteti őket a Kísérő.A hajtány lelassul. A ködből egy félig lerombolt állomásépület tűnik elő.– Megérkeztünk. – A Kísérő leugrik a sínre. – Pihenő!– Pfuj-te – nyögi az Író s nyújtózkodik. – Na, most ugye már ihatunk egyet?A plató tetején szétterített papíron egy kávéval teli termosz, pálinkásüveg áll s kibonto

elemózsiás csomagok hevernek. Mindhárman szorgosan rágnak s összecsukható poharakbhörpölnek melléje. Most már teljesen kivilágosodott, a köd azonban nem oszlott föugyanolyan sűrű, mint volt, csak éppenséggel nem tejfehér, hanem zöldes.

– Ti itt mindketten újoncok vagytok – kezdi a Kísérő. – Én még sosem láttalak benneteka Zónában és semmi jót nem várok tőletek. Felfogadtatok – én pedig azon leszek, hogminél tovább életben maradjatok, ezért ne vegyetek zokon semmit, udvariaskodásra nincidő. Egyszerűen oda fogok vágni azzal, ami a kezem ügyébe akad, ha nem azt teszitek, amkell…

– Csak kérem, ha lehet, ne a bal kezemre – kéri az Író.– Miért?

– Gyerekkoromban eltört. Vigyázok rá.– Á… – a Kísérő elneveti magát. – Én pedig azt hittem, balkezes vagy, bal kézzel írsRendben, akkor majd kupán váglak. Volt valami a fejeddel gyerekkorodban?

– Nagyon keményen bánsz velünk – jegyzi meg az Író s az üveg után nyúl.A Kísérő elkapja előle az üveget, szorosan bezárja, és zsebre dugja.– Eh-he-he-he – nyögi az Író és kávét tölt magának.– Halkabban – szól rá a Professzor. Töprengve fújja a füstöt, s hátát a hajtány oldalána

veti.– Itt mindig csönd van – mondja a Kísérő. – A géppuskák messze vannak, tizen

kilométerre, a Zónában pedig nincs, aki zajt csapna.

– Valóban tizenöt kilométer lenne? – kérdi a Professzor. – Fogalmam sem volt róla, hogilyen mélyre be lehet hatolni…– Lehet. Behatoltunk. Mindjárt eloszlik a köd, és meglátod, mennyire behatoltak mások isA ködből hirtelen hosszú, csikorgó hang tör elő. Mindenki, még a Kísérő is összerezzen.– Mi ez? – kérdi csak az ajkát mozgatva az elsápadt Író.A Kísérő némán csóválja a fejét.– Lehet, hogy mégis igaz, hogy itt… valakik élnek? – kérdezi a Professzor.




111/131

– Ki? – veti oda megvetően a Kísérő.– Nem tudom… De létezik egy legenda, amely szerint néhány ember a Zónában maradt…– Üres fecsegés ez, nem legenda – szakítja őt félbe a Kísérő. – Senki nincs itt és nem

lehet. Ez a Zóna, világos? Zóna.A beszélgetés alatt az Író a fejét forgatja, egyik társáról a másikra emeli tekintetét. Mé

mindig sápadt, de fokozatosan megnyugszik.– Én, természetesen, megértem – mondja -, hogy a Zóna, az Zóna s nem valam

paradicsom, nem vagyunk a természet lágy ölén s nincs köröttünk egyetlen… e-e… bölényAzért mindenesetre magammal hoztam valamit.

– Mit hozott magával? – A Kísérő értetlen tekintettel mered az Íróra. – Mi a fenét hozomagával, maga madárijesztő?

Az Író sokatmondóan megcsapkodja nadrágja farzsebét.– Add ide – parancsol rá a Kísérő, s nyújtja a kezét.– Miért?– Add ide, ha mondom!

Az Író habozik. A sokatmondóan fölényes kifejezés eltűnik arcáról.– A Zónában nincs kire lőnöd, ostoba – mondja a Kísérő. – Add ide a mordályod.– Nem adom – jelenti ki határozottan az Író, de valamivel szerényebb hangon tüstén

hozzáteszi: – Szükségem lehet rá, világos?– Világos – egyezik bele váratlanul megenyhülve a Kísérő. – Csakhogy igazából nem les

rá szükséged. Mert ha valóban szükséged lesz rá, akkor már semmi sem segít rajtad. Hpedig beléd vág, vagy, teszem azt, összeégeted magad, akkor én kihozlak. A halottat, aigen, azt otthagyom. De ha élsz – kihozlak. Ezt megígérhetem neked. Megdolgozom pénzért. Gyerünk.

Az Író nadrágja hátsó zsebéből kelletlenül előhúz egy aprócska női pisztolyt.

– Mindössze egy töltény van benne – dörmögi. – Csőre töltve.– Vilá-á-gos… – A Kísérő kipattintja a csőből a lőszert, s a fegyvert hanyagul a talpfákr

hajítja. – A Zónában nem szabad lövöldözni – magyarázza oktató hangon. – A Zónábanemhogy lövöldözni, de néha még egy kavicsot elhajítani is veszélyes. És nálad van valam– fordul a Professzorhoz.

A Professzor két ujjával zekéje gallérjához nyúl.– Erre az eshetőségre egy ampulla van nálam – jelenti ki bűntudatosan.– Micso-oda?– Bevarrtam egy ampullát. Méreg.A Kísérő megdöbbent.

– Haverok, hát ilyet!… No nézd… Mi az, tán meghalni jöttetek ide? Senki nem akmegkönnyebbülni? – felpattan a talpfákra. – Gondoljátok meg, lehet, hogy később már nelesz rá idő. Vagy mód.

Odébb lép a hajtánytól s nyomban eltűnik a ködben.– Tényleg, miért jött ide? Divatos író, villája van… A nők nyilván fürtökben lógnak

nyakán… – A Professzor szemöldökét felhúzva néz az Íróra.




112/131

– Ezt maga nem értheti meg, Professzor – válaszol szórakozottan az Író, s közbetenyerében fel-felhajigálja az összecsukható poharat. – Van egy olyan fogalom, hogy ihleTehát: a fogalmat ismerem, csak éppen ihletem nincs. Megyek, hogy kunyeráljak egy kicsit

– Mi az, tán kiírta magát? – kérdi halkan a Professzor.– Mi? Dehogy, nekem soha nem is volt ihletem. Különben ez nem érdekes. És maga?

A Professzornak nincs ideje válaszolni. Megjelenik a Kísérő.– Nemsokára indulunk. Csomagoljanak össze.

A ZÓNA

A köd szétoszlott.A töltéstől balra, egészen a látóhatárig teljesen kihalt, zöldes félhomályban burkolóz

síkság terül el. A látóhatár fölött pedig a világos égbolton szétterjedve a színkép tiszt

smaragdárnyalatában gyúl ki a hajnal pírja – a Zóna nem-földi pirkadata. S a dombok fekesorai mögül nehézkesen előbújik a néhány, egyenlőtlen foszlányra szakadt, zöld Nap.– Nos, többek között ezért is jöttem ide… – jegyzi meg rekedten az Író.Az arca zöldes színű, akár a Professzoré. A Professzor hallgat.– Nem jó felé néznek – hallatszik a Kísérő hangja. – Arra nézzenek.Az Író és a Professzor megfordulnak.A töltéstől jobbra szintén dombvidék húzódik, távolban oszlopok meredezne

magasfeszültségű távvezeték deformálódott szerkezete magaslik. A dombok között út vezeA töltés itt széles ívben elkanyarodik, s a helyről, ahol hőseink állnak, jól látható annak szerelvénynek az eleje, amelyen valamikor tankokat szállítottak ide.

Elöl azonban történhetett valami: a Diesel-mozdony és két pőrekocsi a töltés aljábahever, utánuk a síneken néhány vagon árválkodik összevissza – a tankok lekúsztak róluk, oldalra dűlve vagy felfordulva hevernek a töltésen és a töltés alatt: látszik, hogmegkísérelték kivinni őket az útra, azonban végül nem jutottak el addig – kisebb csoportokalkotnak az út és a töltés között, lövegeik különböző irányba fordulnak, egyik-másik, netudni, miért, elveszítette lánctalpát, némelyik szorosan le van zárva, mások nyílásai tárvanyitva ásítanak.

– És hol vannak az emberek?… – kérdezi halkan az Író. – Hiszen ott emberek is voltak.– Itt mindig én is erre gondolok – feleli hangját lehalkítva a Kísérő. – Hiszen láttam

hogyan rakodtak be az állomásunkon. Akkoriban még kisfiú voltam. Akkor mindenki ahitte, hogy a jövevények meg akarnak hódítani bennünket. Nos, hát idehozták ezeket…

nagy stratégák… – Kiköp. – És senki nem tért vissza. Egy teremtett lélek sem. BehatoltaNa, rendben. Tehát hozzávetőlegesen az irány ott, az az oszlop… – Kezét előrenyújtvmutatja az irányt. – De ne az oszlopot nézzétek. A lábatok elé nézzetek. Már mondtam émég egyszer kijelentem, hogy itt szart értek mindketten. Újoncok vagytok. Nélkülem egfityinget sem értek s elvesznétek, mint a vak macskakölykök. Ezért megyek mögötteteLibasorban fogunk haladni. Egymás váltva törtök utat. Elsőnek a Professzor indul előrMutatom az irányt – ne térjetek el tőle, mert akkor rosszabb lesz. Fogd a hátizsákot.

A Professzor vállára emeli a hátizsákot.




113/131

– Tehát, Professzor, az első irány – ott, az a fehér kő. Látod? Gyerünk – adja ki autasítást a Kísérő.

A Professzor elsőnek ereszkedik le a töltésről. A Kísérő előreengedi öt lépésre, majd újabutasítást ad.

– Hogy is hívnak… Író! Indulj utána!

Egy kicsit vár, azután ő is utánuk ereszkedik.A Zóna zöld pirkadata véget ér, közönséges napsütéses reggel kezdődik.A töltésről leereszkedve most lassan, libasorban kapaszkodnak fel a lankás domboldalon

A töltés innen jól látszik, mintha a tenyerükön lenne. Valami fura dolog történik ott, a sérüharckocsik felett: mintha felforrósodott levegőoszlopok emelkednének a hely fölött magasba, s egyre-másra fényes szivárvány gyullad ki és árad szét bennük.

Ők azonban nem arra figyelnek. A Professzor elöl lépdel, s minden lépés előtt gondosamegvizsgálja, hová teszi a lábát. Az Író mögötte lépked, s nem annyira a saját, mint inkába Professzor lába elé figyel.

A távolságot pontatlanul tartja be, a Kísérő azonban egyelőre hallgat. Tekinte

gyakorlottan és gépiesen siklik saját lábáról az Író tarkójára, onnan a Professzor tarkójára,Professzortól jobbra, majd balra, s azután ismét saját lába elé.A Professzor eléri a dombtetőt s a Kísérő tüstént ráparancsol:– Állj!A Professzor engedelmesen mozdulatlanságba dermed, az Író azonban még tesz néhán

lépést, s nagyon elégedetlenül hátrafordul.A Kísérő mozdulatlanul áll, szemét félig lehunyja, csak előrenyújtott kezének ujja

mozgatja, mintha valamit tapogatna a levegőben– Na, mi van ott? – érdeklődik viszolygó hangon az Író.A Kísérő óvatosan leengedi a karját s oldalazva közeledik a Professzor felé. Arcán feszü

és értetlen arckifejezés ül.– Ne moccanjanak… – suttogja rekedten. – Maradjanak a helyükön, ne moccanjanak…Az Író rémülten körültekint.– Ne mocorogj, te hülye! – sziszegi fojtott hangon a Kísérő.Mozdulatlanul állnak, akár a szobrok, köröttük pedig békés zöld f ű, a bokrok finoma

hajladoznak a gyönge szellőben, fölöttük a szelíden fénylő nap. A Kísérő mélyet sóhajt, éegyszer csak megszólal:

– Megúsztuk… Gyerünk. Nem, várjunk csak, gyújtsunk rá.Leguggol és előhúz egy csomag cigarettát. Ajkával kihúz a csomagból egy cigarettát, s

csomagot a Professzornak nyújtja, aki mellé guggol.

Az Író ingerülten kérdezi:– Na, legalább odamehetek hozzátok?– Jöhetsz – feleli cigarettájából mélyet szíva a Kísérő. – Jöhetsz. Gyere ide. – Hang

egyre határozottabb. – Mit mondtam neked?Az Író félúton megáll.– Mit mondtam neked, te tökfilkó? Azt mondtam, “állj”, te pedig törtettél tovább előre, a

mondtam “ne moccanj”, te meg forgatod azt a tökfejed… Nem, ez nem jut el a célig – közli Kísérő a Professzorral.




114/131

– Mit tehetnék? Rossz a reakcióm – feleli panaszosan az Író.– Kérek egy cigarettát…– Ha rossz a reakciód, maradtál volna otthon – feleli a Kísérő, s előhúz a zsebéből eg

marék különböző méretű csavart.Nekifog, hogy “kitűzze” az utat.

Maga elé hajít egy csavart. Vár. Lassan közeleg a helyhez, ahol a csavar leesett. Elhajítja következőt. S így megy, lépésről lépésre, csavartól csavarig előre.

– Gyerünk! – hívja a Kísérő a Professzort -, azt hiszem, túl vagyunk rajta…Óvatosan haladnak tovább. A Professzor, az Író s mögöttük a Kísérő. A nap már magasa

áll, az égbolton egyetlen felhőcske sincs, a nap forrón süt. Balról – lejtő, jobbról – csatornposhadt fekete víz tölti meg. Mély csönd: se madárzaj, se rovarok zümmögése. Csak a fzizeg a lábuk alatt.

Néhány lépés múlva az Író fütyörészni kezd. Még néhány lépés múlva lehajol, felvesz egágat s úgy lépdel tovább, hogy az ággal a nadrágszárát csapkodja.

A Kísérő komor tekintettel figyeli, mit csinál az Író. S amikor az a faággal jobbra és balra

kiszáradt virágokat kezdi lefejezni, a Kísérő előhúz a zsebéből egy csavaranyát, s nagyopontosan az Író tarkójához vágja. A vidám füttyszót vékony jajszó váltja fel.Az Író a fejéhez kap, és kétrét görnyedve leguggol. A Kísérő megáll fölötte.– Nos, ez is előfordulhat – jelenti ki. – Csak épp sikítani sem lesz időd… A gatyád ninc

tele?Az Író lassan felegyenesedik.– Mi volt ez? – kérdezi rémülten, tarkóját tapogatva.– Meg akartam mutatni neked, mi lesz – magyarázza neki a Kísérő -, ha így fogs

sétafikálni a Zónában! Öngyilkosjelölt…– Rendben, rendben – feleli az Író ajkát nyalogatva. – Megértettem.

Szemétdombon törtetnek át. Tört üveg csillog, horpadt teáskanna, egy leszakított lábbaba, rongydarabok, rozsdás konzervdobozok hevernek összevissza…

Most az Író lépdel elöl, arca haragos és feszült, ajka legörbül.Hatalmas árok, egy félig leeresztett légelhárító ballon teste tölti be. Süppedő felülete

lépdelnek, lassan haladnak, óvatosan váltogatják lábukat, s ekkor az Író váratlanul különökárogó hangot hallat s megáll.

Nedvesség önti el. A nedvesség a testéből jön, a ruháján keresztül, patakokban ömlik aarcán, lecsurog meggörbedt ujjairól, haja az arcához tapad, majd fürtökben csúszik le mellére és a vállára.

– Nyugalom, gyerekek – biztatgatja őket a Kísérő. – Csapdába estünk. Feküdj! – kiált a

Íróra. – Próbálj lefeküdni! Te is feküdj! Professzor! Hasra! Semmi vész, mindjárt lehasal…A Kísérő és a Professzor lehasalnak, az Író azonban képtelen rá. Látni, hogy a testét görrázza.

Aztán az egész ugyanilyen gyorsan véget is ér. A veríték a szemük láttára felszárad, íme, az Író már ugyanolyan száraz, mint amilyen volt, csak éppen a vállán és a mellén fügs lebeg a szélben száraz csomókban a kihullott haja. Az Író erőtlenül oldalt zuhan.

Feláll a Kísérő, majd utána a Professzor is, és óvatosan közelednek az Íróhoz.




115/131

– Semmi vész, semmi vész – ismételgeti a Kísérő. – Mindjárt feláll. Szó, ami szó, ördöszerencséje van… Nem egy jóembernek a szeme folyt itt ki, ő azonban néhány hajtinccsmegúszta… No, felállni, felállni, mit heverészel…

Az Író nagy nehezen feltápászkodik, megtapogatja a fejét, az ujjaihoz tapadt hajszálaknézegeti.

– Menjünk – ösztökéli őket a Kísérő. – Úgysem tudod összeszámlálni a hajszálaidatProfesszor, előre.Bemásznak egy időtől málladozó álcázóháló alá. Látni, hogy egykor géppuskaálláso

voltak itt: lőszeresládák, földbe süppedt géppuskák, homokborította sisakok és gázálarcohevernek.

– Pihenő – jelenti be a Kísérő.Mindnyájan mozdulatlan állnak. Köröttük csönd, csak a szél fütyörészik, s egy,

Professzor lába köré tekeredett piszkos és gyűrött újságpapír zizeg.– Várjanak – kéri az Író. – Valami van a lábammal… Rakoncátlankodik…– Mi volt ez? – kérdi a Professzor, meg sem fordulva.

Az Író idegesen vihog, a Kísérő pedig ezt mondja:– Fogalmam sincs… Volt, elmúlt, hála istennek. – S körbepillantva ezt sziszegi: – Micsod

ronda vidék!Elhelyezkednek az álcázóháló árnyékában. A Kísérő italt tölt szét a felé nyújto

poharakba. Mindnyájan isznak.– Van étvágya, Professzor? – kérdezi az Író, s undorral harap egyet a kemény tojásból.– Mit tagadjam, nem nagyon – feleli a kérdezett.– Sör kéne most – sóhajt az Író. – Jó hideg! Kiszáradt a torkom.A Kísérő tüstént önt nekik egy-egy kupicával. A Professzor óvatosan megkérdezi tőle:– Sokáig kell még mennünk?

A Kísérő némi hallgatás után komoran mondja:– Nem tudom.– És a térkép szerint?– Ugyan, mit ér a térkép? Aztán meg, hát térkép ez? Nincs léptéke. A Mizantróp ugyan k

nap alatt megjárta, de az a Mizantróp volt.– Miféle Mizantróp? – kérdezi az Író.A Kísérő kuncog, ráérősen rágyújt.– A Mizantrópot egy napon se lehet velünk említeni. Az első naptól kezdve űzi ezt

mesterséget, engem is ő avatott be, amikor felnőttem. Remek fickó volt. Nagymenő.– Aztán miért… volt? – kérdi az Író. – Talán…– Bizony. Pontosan. Két-három emberrel vágott neki, de egyedül tért haza. Hát ha ve

jöttek volna el… – kellemetlenül nevet, tekintetét a Professzorról az Íróra viszi át s viszont. Mellesleg, idáig vele is eljutottak volna. Rendben! – szakítja félbe önmagát. – Csináljanaamit akarnak, én alszom egy kicsit. Csak ne zsibongjanak… S eszükbe ne jussoelsétafikálni…

A Kísérő fejét a hátizsákra hajtva elalszik, a Professzor pedig az Íróval, hátukat az ároagyagos falának vetve, rágyújtanak és beszélgetnek:




116/131

– Mégis mi történt azzal a Nagymenővel? – kérdezi az Író.– Ő az egyetlen, aki eljutott addig a helyig és vissza is tért – feleli a Professzor.

Visszatért, és két nap alatt meggazdagodott… Hihetetlenül meggazdagodott… – A Professzelhallgat.

– Na és?

– Aztán felkötötte magát. Egy hét múlva.– Miért?A Professzor vállat von.– Sötét történet. Vissza akart menni oda, de kettesben… a mi emberünkkel… A m

emberünk beállított hozzá a megbeszélt időben, a Mizantróp pedig ott lóg. Az asztalon térkés egy levél, mindenféle jókívánságokkal.

– S az nem lehet, hogy a mi emberünk… szóval, hogy ő…?– Igen. Képes lenne rá – ért egyet nagyon is könnyedén a Professzor.Egy ideig némán füstölnek.– Mi a véleménye, Professzor, az a bizonyos hely valóban létezik? Ahol teljesülnek

kívánságok…– A Mizantróp meggazdagodott. Egész életében arról ábrándozott, hogy gazdag lesz.– És felkötötte magát…– Maga biztos benne, hogy azért ment oda, hogy meggazdagodjék? Mármint a Mizantróp

Miért, tán mondta valakinek, minek járt a Zónába? Az ember tulajdonképpen sohasem tudjmit is akar. Bonyolult egy lény. A feje is akar valamit, a gerincveleje is, de másvalamit, lelke pedig valami harmadikfélét… És senki nem tud eligazodni ebben a kásahegybenMindenesetre, itt a legtitkosabb vágyról van szó. Érti, mit mondok? A legtitkosabbról.

– Ez helyes – állapítja meg az Író. – Nagyon helyesen mondja. Az előbb azt mondtamhogy ihletért jövök ide… Hazugság. Köpök az ihletre…

A Professzor kíváncsian néz rá.Az Író kis szünet után folytatja:– Habár lehet, hogy tulajdonképpen mégis az ihletért… Honnan tudnám, minek nevezze

azt, amit akarok? S honnan tudjam, valóban akarom-e azt, amit akarok? Ezek valahogmegfoghatatlan dolgok: elég nevet adni nekik, és az értelmük eltűnik, szertefoszlik. Akár egmedúza a napon. Látott már olyat?

A Professzor lesüti a szemét, s koszos és berepedt körmeit nézegeti.– No-no. Mellesleg, meg kell hogy mondjam, magának… Éppen magának egyáltalán nem

ajánlatos odamenni.Az Író képmutatón bólogat.

– Na persze, persze… Természetesen, én nem vagyok tudós… De maga – az egészen máÖn valóban tudós? Akkor természetesen! Kísérlet, tények… Az igazság az utolsó lépésbenCsakhogy szerintem nincsenek tények. Általában sem léteznek, itt a Zónában pedig végképnincsenek. Itt minden valakinek az agyszüleménye, nem érzi? Ez az egész egy ostoba ötleA bolondját járatják mindnyájunkkal. De hogy kik – arról fogalmunk sincs. Miért? Fogalmunsincs róla.

– Lehet, hogy mégis érdekes lenne megtudni, ki és miért?




117/131

– Ugyan, nem erről van szó! “Ki és miért?” Mi értelme van a maguk tudományának? Kinea lelkiismerete lesz ettől tisztább? Kinek a lelkiismerete fáj majd tőle? Az enyém? Nekenincs lelkiismeretem, nekem csak idegeim vannak. Lehord egy szemét alak – sebet kapoEgy másik szemét fickó megdicsér – még egy seb… Hiszen nekik mindegy, hogy mit írokMindent felzabálnak! A szíved, lelked beleadod – felfalják a szíved és a lelked. Valamocsmányságot húzol elő a lelkedből – azt is felfalják… Teljesen mindegy nekik, mit zabálnaEgytől egyig mind csuda műveltek, valamennyiüket szellemi éhség kínozza… Mind csazümmögnek, zümmögnek körülöttem – újságírók, szerkesztők, kritikusok, s ráadásul szünnélkül mindenféle nőszemélyek… Ugyan miféle író vagyok, ha gyűlölöm az írást, ha az írászámomra kín, szégyenletes és kínos foglalkozás, mint valamilyen beteges fiziológifunkció…

Hirtelen elhallgat, s egy ideig behunyt szemmel hever. Az arca rángatózik.– Hiszen korábban azt hittem, hogy szükségük van rám – folytatja halkan. – Hitte

benne, hogy lesznek, akik jobbak és becsületesebbek lesznek a könyveimtől. Tisztábba jobbak… Senkinek sem kellek. Csak egy villát szereztem a lelkem árán. Szaunával. Hmegdöglök, két nap múlva elfelednek, és másvalakit fognak falni. Hát hagyhatom e

ennyiben? Át akartam formálni őket a saját képemre és hasonlatosságomra. De ők formáltaengem a saját kedvükre. Régebben a jövő csupán a jelen ismétlődése volt, s a változásovalahol ott derengtek a látóhatár peremén. Most azonban már nincs semmilyen jövEgybeolvadt a jelennel. Talán készen állnak erre? Megpróbáltam felkészíteni őket, de nekívánnak felkészülni rá, nekik teljesen mindegy, csak falnak.

– Szenvedélyes… – jelenti ki lassan a Professzor. – Nagyo-o-on szenvedélyes… Hiszemaga, Író úr, képes lenne mindnyájukkal jót tenni.

– Na, most már elég volt magából! – feleli a másik anélkül, hogy kinyitná a szemét.– Nem, nem, hiszen ez nagyon veszélyes, érti? Egy szenvedélyes jótevő!Az Író egy ugrással leül s dühödt pillantást vet a Professzorra.– Mi a veszélyes? Mi a veszélyes? Nyugalmat akarok, világos? Nyugalmat!– Világos. De hiszen most nem a sivatagba menekül, hogy nyugalomra leljen. A Zónáb

megy! Éppen ahhoz a bizonyos helyhez!Az Író ismét hátradől s tenyerével eltakarja szemét.– Ó, nem akarok én vitatkozni magával! Vitában születik az igazság, az az átkozott!…A Kísérő kinyitja a szemét. Egy ideig fekszik, hallgatózik. Majd nesztelenül feláll, puh

léptekkel kilép az árnyékból, s megáll az alvó Professzor és Író felett. Egy ideig figyelmeseméregeti őket. Arca feszült, tekintete értékelő. Végül, alsó ajkát beharapva, halkan kiadja parancsot:

– Indulás!A két domb közötti keskeny völgyecskét mocskos lé tölti be. Félig elrothadt, cuppog

rőzseúton lépdelnek. A mocsár fölött bűzös köd kavarog. A Kísérő elöl halad, az Író és Professzor mögötte vánszorognak. Nagyokat fújtatnak, látszik, hogy alaposan elfáradtak.

A Kísérő váratlanul megáll, mintha egy láthatatlan akadálynak ütközött volna. Egyetleporcikája sem mozdul, óvatosan körbeszagol.

Az Író egy botra támaszkodva megáll mellette s kissé kifújja magát.– No… Mi van még? – kérdezi.– Elhallgass… – szól rá halkan a Kísérő.




118/131

Úgy tesz, mintha lépni akarna, de a helyén marad. A zsebébe nyúl, előhúz egy csavarmár lendíti a kezét, de meggondolja magát. A csavar kihullik a kezéből. Az arca sápadt ézöld, veríték borítja.

– Azt már ne-e-em… – dünnyögi.Kezét széttárva hátrál. Majd oda sem nézve, elveszi a botot az Írótól s a mocsarat döfkö

vele a rőzseút mellett.– Így biztosabb lesz… – jegyzi meg rekedten. – Na, gyerünk utánam…Óvatosan letér a rőzseútról, s azon nyomban térdig süllyed az ingoványban.– Ez meg mire jó? – kérdezi panaszosan és csüggedten az Író.A Kísérő nem válaszol. A bottal tapogatózik maga előtt, s egyre távolabbra kerül

rőzseúttól.Derékig merülve a cuppogó latyakba vánszorognak a ködben, egyre-másra elesnek, fejü

a víz alá kerül, köpködnek, harákolnak. Megállni tilos, mert az ingovány nyomban beszívjőket.

A Professzor hirtelen nyakig elmerül, s hasztalan igyekszik felemelkedni és hasra feküdn

ez nem sikerül.– Segítség! – kiáltja utolsó erejéből.A Kísérő megfordul. Arcán őszinte iszonyat.– Hová másztál? – üvölti rekedten, s a sarat szétfröcskölve a Professzorhoz vonszolj

magát. – A hátizsák! Hajítsd el a hátizsákot!A Professzor a fejét rázza, már csak ez a testrésze ágaskodik ki az iszapból.– A botot! – hörgi. – Ide a bottal!– Hajítsd el a hátizsákot, ha mondom!– Vesd le a hátizsákot, te ostoba! – visítja az Író, s tehetetlenül kapálódzik a sárban.– A bot… – A Professzor feje is az ingoványba süpped, majd ismét felbukkan, és rémiszt

hangon bömböli: – Ide a bottal, te barom!Igyekszik elkapni a felé nyújtott botot, mellényúl, majd végül kitapogatja s mindké

kezével belekapaszkodik.Nagy nehezen kimásznak egy száraz, agyagos lejtőre.– Na, elsüllyedtél volna, akár egy nyeletlen fejsze – zsémbel a Kísérő. – S engem

magaddal rántottál volna. Egyedül mászott volna az Író tovább a mocsárban. Mi a fenragaszkodsz úgy a zsákodhoz!

– Minek kellett erre letérnünk – acsarkodik a Professzor.– Nem a te ostoba fejedre tartozik, merre menjek…– Nos, az én zsákom viszont rád nem tartozik!

– Mi van benne, csak nem kincsek? – harsogja ingerülten az Író, a Professzor azonbaegyáltalán nem törődik vele.

– Ez egyszerűen felfoghatatlan! – mondja. – Remek úton lépdelünk, s egyszer csamagától belemászik ebbe a… pöcegödörbe!

– Az ösztönöm, fel tudod ezt fogni? Az ösztönöm parancsolta!– Jó kis ösztön!




119/131

– Pápaszemes hülye. – A Kísérő a térdét csapkodja, csak úgy hullanak róla a megszáradsárdarabok.

– Hogy milyen a szemem, az nem a maga dolga. Különben is elég volt. Ostobaság.– Nem ostobaság. Ami pedig téged illet, ezzel a bottal jól a füled közé kellett voln

csapnom! Add ide az üveget… Nézze meg az ember, egy pár mocskos alsógatyáé

majdhogynem a paradicsomba kerültél.– Miféle alsógatyáért? – kérdi az Író.– Ugyan, mi lehet a zsákjában? No, legfeljebb konzervek…– Ugyan, miféle konzervek! Nem vehettem le, nem tudtam kikapcsolni! Elsüllyedte

volna, mielőtt kikapcsolom, hogy az ördög vinne el mindannyiunkat!– Rendben. Elég… – A Kísérő feláll, s homlokát ráncolva megszemléli a helyet. – Ugya

hová az ördögbe kerültünk? Olyan ismeretlen ez a hely… Micsoda szemét alak a Mizantrósemmit nem jelzett a mocsárnál, pedig ott biztosan van valami… Persze lehet, hogy csaazután jelent ott meg, hogy a Mizantróp elkészítette a térképet.

– Mondja csak – szólal meg a Professzor. – A Mizantróp az egyetlen ember, aki eljuto

addig a helyig?– Másokról nem tudok.– És olyanok voltak, akik elindultak, de nem értek oda? – kérdezi váratlanul az Író.– Voltak. Én is indultam már, de nem jutottam el odáig.– S miért mentek oda? – kérdi a Professzor.– Mindenki másért… A többség természetesen pénzért. Talán azt hiszed, nem tudom, hog

te miért akarsz odajutni? Akarod, hogy megmondjam? Nem vettek be az expedícióba, háelhatároztad, hogy megmutatod nekik, hogy tévedtek. És jól tetted! Érted? Rendbe akarohozni a személyes dolgaidat, és fel akarsz fedezni valamit, amitől mindenki elámul. Nézzéez a Mi Professzorunk, megérdemli a Nobel-díjat!

– Na és maga? Maga miért jön?A Kísérő egy darabig ellenségesen hallgat, aztán így szól:– Nekem megvannak rá a magam családi okai…– Mint a Mizantrópnak? – kérdi halkan a Professzor.A Kísérő váratlanul megfordul és a Professzorra néz, de az behunyt szemmel, kezé

nyugodtan a mellére helyezve fekszik.– Te ne hasonlíts engem hozzá – figyelmezteti a Kísérő fenyegetőn. – Nem ismerted, soh

nem láttad, s engem sem ismersz. Úgyhogy nincs mit összehasonlítanod.– Senki nem ismer senkit – jegyzi meg a Professzor anélkül, hogy kinyitná a szemét.– Ugyan, hagyjátok abba! – szól rájuk ingerülten az Író. – Senki nem ismer senkit, persz

Senki nem érti – Newton-féle binom! Családi ügyei vannak… Mindenét eljátszotta lóversenyen, otthon nincs mit zabálni, dolgozni nem akar, mert születésétől fogva lumpenami pedig az italt illeti, ugyancsak rászokott, és a kártyát sem veti meg… A felesége megamilyen zsémbes boszorkány, folyton a fülét rágja, hogy adjon pénzt… egy csomó gyerek nyakán, s mind bandita, állandóan az őrszobán vannak… Senki nem ismer senkit! Meséljvalaki másnak!

Az Írót hallgatva a Kísérő mind dühösebb lesz, szeretne megszólalni, félbeszakítani, dképtelen rá. S csak miután az Író elhallgat, sikerül kipréselnie magából:




120/131

– Fogd be a szád, te… te… Hogy mersz így beszélni rólam? Ugyan mit tudhatsz rólamÓcska kis firkász vagy, bértollnok… A klozettek falára kellene írnod, te ingyenélő… Van eglányom… tudod? Születésétől fogva nyomorék, tudod? A Zónát járom, s ő fizet meg értKisgyerek, és kigúnyolják, mert vak és mankóval jár! Mindent, amit a Zónából kihoztamdoktorokra költöttem, de azok már semmit nem ígérnek. Csupa professzor! Akár maga!… Eminek is állok szóba veled, te szemét!

Hirtelen feláll s eltűnik a domb mögött.– Kár volt – szólalt meg a Professzor.– Miért? Na és ha kár volt? Úgyis hazudik. Most találta ki az egészet. Átlátok rajta!– Nem, nem. Már régóta ismerem. Szörnyű élete volt. Már suhanckorában stalker let

többször ült börtönben, megsebesült, a lánya pedig valóban torzszülött, a “Zóna áldozataahogy az újságokban írják. Néhány évvel ezelőtt a laboránsom volt a kutatóintézetünkbeúgyhogy én…

– Akkor is hazudik. Nem a lányáról van szó. Életében most jutott először eszébe a lányEgyszerűen az az igazság, hogy egyetlen lumpen sem szereti, ha lumpennek nevezik. Előkemodor kell neki, nemes érzésekkel közelíts feléje… A gróf a képedbe vágta a kesztyűt

büszkén távozott… Egy zsák pénzzel fog hazatérni, majd meglátja.– Érzem a rutinos Írót… No jó, nem fontos.Hallgatnak. A Professzor fölényesen elmosolyodik:– Zsákmánnyal tért haza – boldog. Élve tért haza – sikeres. Golyót kapott az őrtől

szerencsés. A többi pedig – a sors.– Ugyan, mi ez a csüggedt bölcselkedés?– Helyi folklór. Maga folyton elfelejti, hogy a Zónában vagyunk. A Zónában nem tehets

hirtelen mozdulatokat s nem kockáztathatsz meg erős szavakat.– Elnézést. Csak nem kedvelem, ha hétköznapi dolgokat filozófiai köddel burkolnak be.– Mi az, amit egyáltalán szeret?– Régebben szerettem írni, de most már semmit nem szeretek. És senkit.– Soha nem jutott eszébe, hogy eljön az idő, amikor mindenki elhiszi majd, hogy létez

az a hely, ahová most tartunk? S akkor majd mindenki ide özönlik, ezrek, százezrek? kérdezi hirtelen a Professzor.

– Most is sokan hisznek benne, de hogyan juthatnának ide?– Idejutnak, barátocskám, idejutnak. Ha csak egy is az ezerből, de eljut ide. Hiszen

Mizantróp is eljutott ide… És a Mizantróp még nem is a legrosszabb. Vannak szörnyűbbek iNincs szükségük aranyra, és családi gond sem kínozza őket. Meg akarják váltani a világogalambocskám! Az egész világot a saját kedvükre szeretnék átformálni, a földgolyó összetrónra nem került uralkodója, nagy inkvizítorok, mindenféle Führerek, jótevők és jóakarók

Gondolt valaha erre?– Az igazat megvallva, nem – feleli az Író.– Pedig érdemes erre gondolni. Ami engem illet, hajlamos vagyok hinni a rémmesékben.

tündérmesékben nem hiszek, de a rémmesékben igen…Az Író a száját elhúzva figyelmesen méregeti a Professzort.– Magának fogalma sincs az emberekről – szólal meg végül,




121/131

– Megint ez az üres filozofálgatás. Magától értetődik, hogy előfordulhat, hogy valavilágmegváltó szándékkal jön ide, valójában azonban köp a világra, nőkre van szükségitalra és még több pénzre… Professzor, hiszen azoknak az embereknek nem túl nagy fantáziájuk! Na, legfeljebb tiszta szívéből kívánja, hogy üsse el egy autó a f őnökét… Tudmaga, kikből lesznek azok a bizonyos Führerek? Vagy a nők nem kedvelik őket, vagy kritikusok nem értékelik őket, vagy büdös a szájuk… Professzor, maga személyesemeggyőződhet erről, amikor eljut oda… Hiszen én magán is átlátok. Hiszen az arcára vaírva, hogy valami csodás, az egész emberiséget boldoggá tevő jó cselekedetet gondolt kMás az én helyemben megrémülne. De, amint látja, én nyugodt vagyok!

– Miattam nyugodt – szólal meg a Professzor. – Ez látszik is. Mindenkit a saját mércéjévmér. Politikus, szociológus – az lehetne… Miattam nem nyugtalankodik. És önmaga miatt?

– Önmagam miatt? Nos, az én ügyeim senkire nem tartoznak. Köpök a maga egésvilágára. Engem a maga egész világában csupán egyetlen ember érdekel – ez itt… – Az Írósaját mellére bök. – Ér-e valamit ez az ember, vagy nem? Hiába tömi a bendő jét, vamégis sikerült megtalálnia a maga számára a bölcsek kövét?

– Ide hallgasson – mondja a Professzor. – Ne csapja be önmagát. Hol azt mondja, hogy a

ihletért, hol a szépségért, hol a nyugalomért megy oda…– Amikor majd megtudom, ki is vagyok én voltaképp, akkor megnyugszom, eljön az ihlemegérint a szépség…

– Na és, ha azt tudja meg, hogy maga egy szar alak? Ha kiderül, hogy nemhogy hasznára való bölcsek kövét sem lelte fel, de a másét is összetörte? Szép kis nyugalom lesz

– Ez viszont, kedves Einstein barátom, már nem a maga dolga. Kérem, foglalkozzon maga emberiségével, de engem hagyjon ki belőle.

– Igen-igen, ez világos. Engem csak egyvalami nyugtalanít. Úgy érzem, maga valóbacsak azt szeretné, ha mindenki békén hagyná, s ha lehetne – mindörökre.

– Aranyat érő szavak!

– Ha pedig mindenki, akkor én is – állapítja meg a Professzor. – Ezért is kérem memagát: mégis, gondolja csak meg, miért jön velünk. Jól gondolja meg! Hiszen jó néhánmilliárd ember él a földön, akik teljesen vétlenek abban, hogy maga egy szemét alak.

A Kísérő visszatér.– Elég volt a heverészésből – fordul hozzájuk. – Menjünk…Finom porral borított mellékúton vánszorognak. Minden lépésükkel port kavarnak, s a po

egy ideig lebeg a mozdulatlan levegőben. Az út mentén korhadt távírópóznák húzódnaNagy a hőség, előttük az út felett a forróságtól remeg a levegő.

Az elöl lépdelő Professzor hirtelen megtorpan, útitársaihoz fordul, s zavarodottamegszólal:

– Egy autó van ott elöl… Működik a motorja…– Ne törődj vele – nyugtatja meg a Kísérő… – Már húsz esztendeje működik. Inkább néz

a lábad alá, s haladj pontosan az út közepén…Elhaladnak az út szélén álló, vadonatújnak látszó teherautó mellett, amely mintha mos

gördült volna le a futószalagról. Motorja üresjáratban működik, kipufogódobjából kékes füvágódik ki s oszlik szét a ködben. Kerekei viszont agyig belesüppedtek a földbe, s vezetőfülke félig nyitott ajtaján és alján egy vékony fácska nőtt át.




122/131

Valamikor, valószínűleg éppen a Látogatás napján, ez a hatalmas teherautó egkülönleges pótkocsin hosszú, méteres átmérőjű gázcsövet szállított az úton. A teherautbalról egy oszlopnak vágódott, a cső legördült a pótkocsiról s kissé ferdén elállta az utaBizonyára akkor dőltek ki helyükből s zuhantak keresztben az útra a távíró- ételefonpóznák. A vezetékeket most rozsdaszín penész nőtte be. A penész moszatszercsimbókja sűrű függönyként lóg le s elzárja az utat.

A cső torka fekete, kormos, az előtte levő föld is kormos, égett, mintha a csőből többszöis kormozó láng csapott volna ki.

– Mi van, bemászunk oda? – kérdezi az Író, csak úgy magában, senkihez sem fordulva.– Ha megparancsolom, bemászol – feleli hidegen a Kísérő, s néhány kockakövet vesz el a

árokpartról. – Na, lépjenek félre. – Karját lendíti, a kockakövet belehajítja a cső szájába smaga félreugrik.

Hallani, ahogy a kockakő cseng és dübörög a cső belsejében. A Kísérő egy kis ideig vámajd elhajítja a második kockakövet is. Dübörgés, csengés-bongás. Ismét csönd.

– Úgy – állapítja meg a Kísérő, és lassan megrázza tenyerét. – Mehetünk. – Az Író fefordul. – Induljunk.

Az Író szeretne ugyan mondani valamit, de csak görcsösen sóhajtozik. A zsebéből előhúegy lapos üveget, sietve lecsavarja a kupakját, kortyint néhányat, s átadja az üveget Professzornak. Kabátujjával megtörli száját. Szemét le nem veszi a Kísérő arcáról. Minthvárna valamit. De hiába.

– Nos? A többi már a sorstól függ? – kérdezi, s mosolyt erőltet magára.Egy lépést tesz a cső felé. Megáll a cső félelmetesen ásító torka előtt. Lassan zsebre dugj

a kezét s megfordul.– És miért éppen én? – érdeklődik szemöldökét magasra húzva. – Mi az ördögért? Ne

megyek.A Kísérő egészen közel lép hozzá, s az Író meghátrál.

– Bemész! – sziszegi a Kísérő egyenesen az Író arcába.Az Író némán rázza a fejét. A Kísérő ekkor váratlanul gyomorszájon vágja, majd felülr

fejen csapja, aztán a hajánál fogva megragadja, kiegyenesíti és pofozni kezdi.– De még mennyire, hogy mész!… – hörgi erőlködve.A Professzor megpróbálja elkapni a kezét, de a Kísérő oda sem fordul, könyökév

félrelöki, orron találja, s leveri a Professzor szemüvegét.– No!Az Író megtörli felhasadt ajkát, a tenyerére, majd a Kísérőre pillant.– Istene-e-em… – nyögi.Határtalan undor jelenik meg az arcán, többé egy szót sem szól, kacskaringósat köp

Kísérő lába elé, megfordul s belebújik a csőbe.A Kísérő nyomban félreugrik, minél messzebb a csőtől s magával cibálja a Professzort is.

csőből tompa csörömpölés hallatszik, majd kopogás és zihálás.A Professzor remegő kézzel veszi fel újra a szemüvegét. Az egyik üveg megrepedt. A z

halkul a csőben.– Utánam! – kiáltja rekedten a Kísérő, s beleveti magát a cső sötét szájába.




123/131

Mindketten egy kerek, kupolaszerű, némileg egy keleti fürdőre emlékeztető helyiségbmásznak ki a csőből. Úgy tűnik, valamikor parancsnoki harcálláspont lehetett itösszecsukható, asztalok és székek, az asztalokon néhány telefonkészülék (mindegykagylója le van véve a helyéről), félig elporladt térképek, széthajigált ceruzák. A padlókonzervekkel és üvegekkel teli ládák. S nem tudni, mi célból, egy babakocsi. Az Író az egyasztalnál ül, és egy üveget bont fel.

– Lám, ez minden, s te még féltél – szólal meg vidáman a Kísérő.Szemmel láthatóan először jár itt – élénk kíváncsisággal szemlélődik, minden sarokb

bepillant. Az üveggel bajlódó Író komor iróniával figyeli.– Ha azt mondom, hogy mehetsz, ez azt jelenti, hogy mehetsz – folytatja a Kísérő. – Ad

csak ide, mit piszmogsz vele? – Elveszi az üveget az Írótól s ügyesen kiüti belőle a dugót. Hová öntsek? Nincs hová? Akkor igyál egyenest az üvegből, legyél az első, megszolgáltad…

Közben a Professzor körbejárja a helyiséget, s szórakozottan a helyükre teszi telefonkagylókat. Az Író sokáig az üveg szájához tapad, majd térde közé szorítja, megnyalja szája szélét.

– Na milyen? Felmelegített? – érdeklődik élénken a Kísérő. – Ez az! A Mizantróp néhán

órát üldögélt itt, amíg összeszedte magát és helyre nem állt az egyensúlya… Ugyan, igyáigyál csak, majd elveszek egy felbontatlant, van itt belőlük bővet.

– Kedves Csingacsguk! – harsogja az Író. – Megértem, hogy a maga körbejárása nemmás, mint a bocsánatkérés egy sajátos formája. Megbocsátok magának. Nehéz gyermekkoa környezet, a neveltetés, mindezt megértem. Azonban ne kergessen hiú ábrándokaFeltétlenül bosszút állok még.

A Kísérő, aki egy új üveggel veszkődik, megkérdi– Csak nem?– De igen, igen. Bosszúálló természetű vagyok, mint minded író és művészfél

Természetesen nincs szándékomban megverekedni magával s még kevésbé golyót ültetni

bordái közé…Mindent sokkal finomabban csinálok. Olyan tűt szúrok a maga vastag bőre alhogy rögtön megkeseredik tőle az élete. Bele egyenest az agyába! A közponidegrendszerébe!…

Ebben a pillanatban telefoncsengés hallatszik. Mindnyájan összerezzennek, majd Professzor felemeli a kagylót:

– Tessék…A hallgatóban brekegő hang érdeklődik ingerülten:– Ez a kétszázhúsz háromszáznegyven négyszáztizenkettő? Hogy működik a készülék?– Fogalmam sincs – feleli a Professzor.– Köszönöm, csak ellenőriztük.

Rövid búgások. Mindnyájan egymást nézik, aztán a telefonkészüléket. A Professzohirtelen hátat fordít útitársainak s gyorsan feltárcsáz egy számot. Arcán káröröm.– Halló? – harsan egy rekedtes férfihang.– Bocsáss meg, ha megzavarlak – kezdi a Professzor -, azonban nem tudom megálln

hogy ne mondjak néhány szót. Remélem, megismertél?Csend.– Mit akarsz?




124/131

– Régi épület, kazánház, négyes bunker. Sejted már?– Azonnal felhívom a rendőrséget.– Már késő! – állítja meg ujjongva a Professzor. – Nem érhetsz el. Tudod, hol vagyok? K

lépésre onnan! Két lépésre vagyok ettől a helytől, te pedig semmit nem tehetsz ez elleTelefonálj, ahová akarsz, írj feljelentéseket, kérj orvosi vizsgálatot, lázítsd fel ellenem

munkatársaimat, fenyegetőzz – úgy és ahányszor csak akarsz. Azért hívtalak fel, hogelmondjam: gazember vagy, de én ennek ellenére két lépésre vagyok attól a helytől.Szünet.– Hallasz? – kérdi a Professzor.– Tisztában vagy vele, hogy ezzel vége a tudományos pályafutásodnak?– Túlélem. Egy ilyen ügy érdekében túlélem.– Tisztában vagy vele, hogy börtön vár rád? Kényszermunka?– Elég volt! Hiszen két lépésre vagyok onnét. Csak nem gondolod, hogy mo

megijeszthetsz?Szünet.

– Istenem – sóhajt fel végül a láthatatlan beszélgetőpartner. – Hová jutottunk! Figyelj egkicsit önmagadra. Hiszen te már régóta nem gondolsz az ügyre. Te még csak Herosztrátosse vagy, csak… Egyszerűen ártani akarsz nekem, bele akarsz köpni a levesembe, s boldovagy, hogy sikerült… Emlékezz csak vissza, az ördögbe is, hogy kezdődött ez az egésMicsoda ötleteid voltak, micsoda lendület volt benned! Most pedig, csak rám és magadrgondolsz. Hol vannak azok a milliók, milliárdok, akikről beszéltünk, a semmit nem sejtmillió és milliárd együgyű lélek! Istenemre, menj, menj csak! Fejezd be már ezt az aljasságot. Mégis, emlékeztetlek valamire. Gyilkos vagy. A remény gyilkosa. Nemzedékeszázai követnek majd, s mindegyikben milliók fognak elátkozni és megvetni…

A Professzor lázasan tapogatja a berendezést, megpróbálja kikapcsolni a hangszórót, dsikertelenül.

– Most bizonyára köpsz a szavaimra. Nyeregben érzed magad és semmi másra negondolsz… Ne merd letenni a kagylót! Hallgasd végig, ez már személyesen rád tartozik. Nea börtön a legszörnyűbb abból, ami vár rád. Magadnak nem bocsátod ezt meg sohasemTudom, látom magam előtt, ahogy a börtöncellában a kübli fölött a saját nadrágtartódon…

A Professzor nagy zajjal a helyére csapja a kagylót s egy ideig mozdulatlanul áll.– Derűs beszélgetés – jegyzi meg a Kísérő, s hörpint az üvegből. – Ó, te szelíd lélek!– Ne törődjön vele – mondja a Professzor. – Csupán egy kollégámmal beszélgettem. – A

asztalhoz lép, leül, s elveszi a Kísérő kezéből az üveget. Nézegeti a címkét.– Igyatok, gyerekek, pihenjetek – mondja a Kísérő. – Igyatok, aztán az utolsó mene

következik. – Az Íróhoz fordul. – Na, és te miért hallgattál el? Mit akartál mondani nekem?

Tapintatosan igyekszik nem nézni a Professzorra.– Ugyan, nekem valahogy még a dühöm is szertefoszlott. A csodálkozástól – feleli az Ír

– Ide figyeljen, maga nyomolvasó, valóban csak két lépésre lennénk attól a helytől?– No, kettőre vagy nem, mindegy – közel vagyunk… Sokáig hallgatnak. Majd az Ír

váratlanul kijelenti– Tudja mit? Kár volt elindulnunk. Vigye az ördög az egészet! Valahogy máskép

képzeltem el ezt a dolgot. Nem megyek tovább.




125/131

– Hogyhogy nem mész? – csodálkozik a Kísérő.– Csak úgy. Menjetek, én majd itt megvárlak. Amint boldogan jöttök vissza…– Nem testvér, ez nem megy.– Aztán miért nem? Talán van arrafelé még egy cső? – kérdezi kajánul az Író. – Akko

hadd másszon át rajta a Professzor… Most rajta a sor.

– Miféle cső? Mit fecsegsz?– Az nem fontos, hogy mit fecsegek. A lényeg az, hogy nem megyek tovább. H

hatalmamban lenne, én titeket is… Hogyan is minősítette ezt a Professzor? JótevőkBenneteket se engednélek.

– Na ne mondd! Meghátráltál? Két lépés maradt…– Nem az a fontos, mennyi maradt, hanem az, hogy mennyit tettünk meg! – jelenti

majdhogynem kiabálva az Író. – Alaposan kibeszéltük itt magunkat. S ugyan mir jutottatok?

– Maga mire jutott? – kérdi a haragtól rekedten a Kísérő.– Én? Mondd meg nekem, miért is kötötte fel magát a Mizantróp?

– Ugyan, mi köze ehhez a Mizantrópnak? – háborodik fel a Kísérő.– Majd megmagyarázom, de előbb felelj nekem: miért, akasztotta fel magát?– Azért, mert nem a gazdagságot hajhászta, hanem az öccse miatt jött…– Úgy, úgy, az öccse után…– Az öccse halála száradt a lelkén. Még csaknem kisfiú volt, amikor magával hozta

Zónába, s valahol áldozatul dobta maga helyett. Azonban később, öregkorára annyira kínoza lelkiismeret, hogy elindult a Zónába, visszakérni az öccse életét. Hanem amint eljutoaddig a helyig, ismét felülkerekedett a kapzsisága, és az öccse élete helyett inkább pénkívánt. Világos?

– Remek – mondja az Író. – Én is így gondoltam. De magyarázz meg nekem még valam

Miért akasztotta fel magát? Miért nem vágott neki még egyszer, most már tényleg nepénzért, hanem az öccséért… Nos?

– Ezt én magam sem értem – feleli komoran a Kísérő.– Én viszont értem. S ő is megértette, ezért kötötte fel magát. A Mizantróp csak azt kapj

ami a Mizantrópé, csakis azt, semmi mást nem kaphat, mint ami kiszabatott rá… Hiszen tmagad mondtad, hogy ezen a helyen csak a legtitkosabb óhajok teljesülnek. Ugyan mkiabálsz torkodszakadtából… Egyetlen testvérem akarom visszakapni, boldogságot akarok aegész emberiség számára, ajándékozzatok meg ihlettel!… Ezen a helyen csak azok a vágyateljesülnek, amik a lényegedből fakadnak. Azok, amelyekről fogalmad sincs, de amelyek olakoznak benned és egész életedben irányítják a tetteidet. Tudod, mi történt a MizantróppaSemmit nem értettél meg, angyalom. Nem a kapzsiság győzte le. Azon a helyen letérde

könyörgött az öccséért, úgy érezte, tiszta szívéből, beteg lelkiismeretéből, végül mégis egnagy halom pénzt kapott, mert semmi mást nem kaphatott, hiszen a Mizantróp csak azkaphatja, amit a Mizantróp akar. Mert a lelkiismeretet, a bűntudatot csak elgondoltkiagyalta. A jellemének lényege, az, ami rá, a Mizantrópra illett, egészen más volt. Amikoezt megértette, felkötötte magát.

A Kísérő szájtátva hallgatja.– Azt hittem, hogy egy érdekes, új játékot játszom. Kalandot. S egyszer csak rájöttem

barátocskám, hogy mindez nem játék. Az igazat megvallva, én még ezekben a csodákba




126/131

sem nagyon hiszek. No, kérek ott valamit, de mégiscsak mese az egész. Aztán majmegírom. Hiszen erről még senki nem írt… Nem, Sólyomszem barátom, ilyen játékot nem

játszom…– Ide figyelj, Professzor – szólal meg zavarodottan a Kísérő -, mi történt vele? Beszé

vele!

A Professzor vállat von.– Hát ez meg hogy lehet? – csodálkozik a Kísérő. – Hiszen én a lányom egészségéér

szerencsétlen Majmocskámért megyek oda, s ezek szerint azt sem tudom, mit kapok majd?– Tudod – nyugtatja gyöngéden a Professzor. – Tudod te jól…– Elég volt – szakítja félbe az Író, s ismét nehéz hallgatás telepszik rájuk.Aztán a Kísérő komoran megszólal:– Elég. Indulás.A Professzor komoran megy elöl, mögötte az Író, az Író mögött, majdhogynem a sarkár

lépve, a Kísérő.– Jól van, nem fogok hazudni – dünnyögi. – Amikor elmentem otthonról, nem gondoltam

Majmocskára, ez igaz… De most! Ölni tudnék érte! Te pedig azt magyarázod nekem…– Ide figyelj, elég a dünnyögésből – szól rá meg sem fordulva az Író. – Mit akarsz tőlem

Fogalmam sincs, mit akarsz voltaképp. S te magad sem tudod! Az isten szerelmére, hol jáaz eszed! Nézd inkább az utat… Még csak az hiányzik, hogy épp most vesszünk oda.

Előttük, remegő délibábként egy rozsdalepte exkavátor felszegett kotróvedre látszik.Ekkor megállnak a lankás lejtő előtt, ott, annál a Bizonyos Helynél, s elbűvölten bámulna

lefelé, a csodás katlanra. A Kísérő végigvizsgálja a lejtőt, s a rozsdaszín ereszkedőn különöfekete pacákat vesz észre.

– No, fiúk, a boldogságos úristenit! – örül fojtott hangon.– Megdöglött. Kimúlt.

– Kicsoda? – érdeklődik azon nyomban a Professzor.– A húsdaráló. Látod ezeket a fekete pacákat? Kimúlt a ronda. Vége! Nyugodta

mehetünk.– Lám – húsdaráló… – jegyzi meg az Író elégedetten, s leül a földre. – Kedves neve van.– Ugyan, testvér, de még mennyire! A Mizantróp itt használta el utolsó eleven csalétké

Zsugori volt a gúnyneve, fiatal, butácska legény volt…– És te odakergettél volna? – kérdi a Professzor. – Engem? A húsdarálóba?– Miért, mit gondoltál? A cső meg a húsdaráló egymaga mennyit ér… Itt csak íg

boldogulsz. Különben az esély egy a négyhez. Lottó. A Zónában azonban nem játszanahazárdjátékokat…

– Felfoghatatlan – mondja az Író. – Áttörni ezeken a halált hozó dombokon, megölni kébajtársadat, s mindezt egy zsák pénzért…– Először is – igazítja ki keményen a Kísérő -, az ember ide nem a bajtársát hozz

magával. Különben a stalkereknek nincs bajtársuk. Én csak a magam bajtársa vagyokMásodszor: pénzért még különb dologra is képesek az emberek. Mi az, tán a Holdrcsöppentél közénk?

– És mi van, ha nem mennék? – kérdezi a Professzor.




127/131

– Ugyan, elég volt már ebből! – kiabál rájuk a Kísérő. – Mennék, nem mennékSzerencsénk volt, és kész! Kiderült, hogy a cső üres, a húsdaráló kimúlt, mi az, tán rosszakarótok vagyok? Azt gondoljátok, boldoggá tesz, ha élő embereket hajthatok halálba? No – ki kívánkozik elsőnek? Talán te? Hiszen megszolgáltad… – fordul az Íróhoz.

Az Író határozottan rázza a fejét.

– Nem. Hiszen megmondtam, hogy nem megyek. Csupán a saját szememmel akartammegnézni ezt a csodát. Szkeptikus vagyok.– Pfuj! Ugyan, mit félsz, hisz megmondtam, hogy vége! Na, ha akarod, én megye

elsőnek. Nincs ellene kifogásod? – fordul a Professzorhoz.– Menjen, menjen csak… természetesen – feleli a Professzor. – Hiszen nekem soha, eszem

ágában sem volt odamenni, s kérni valamit…– Hogyhogy nem volt? – kérdezi értetlenül a Kísérő. – Akkor mi a csudának igyekeztél ide

Hiszen nem én beszéltelek rá, hogy ide gyere… te magad kérted, pénzt ígértél! Hogyhognem volt?

A Professzor válasz helyett az Író példáját követve leül a földre, s a térde közé, a földrhelyezi hátizsákját.

– Nahát, nézze meg az ember ezeket az idiótákat! – jelenti ki meghökkenve a Kísérő. – Aéletüket kockáztatták, mindenen átjutottak, elértek ide – és tessék! Leültek és üldögélnek!

– És helyesen teszik – mondja az Író. – Te is ülj le. Visszaút előtt üldögélni kell egy kicsit– Ez az ostoba belekopaszodott, ezt meg otthon, a városban a rendőrbiztos várja

Legalább a hajad kérnéd vissza!– Azok, akik a fejüket vesztették, nem sírnak a hajuk után – mondja az Író. – Hagyd e

angyalom, ne alázkodj meg! Ülj le közénk, falatozunk, iszunk egy kis konyakot… s aztáisten hírével, gyerünk haza.

– Ezt neked – hazai – üvölti a Kísérő s fügét mutat.Határozottan megfordul s a lejtőhöz indul. Kezdetben nagyon magabiztos lépt

lelassulnak s zavarodottan megáll. Majd megfordul, s ugyanilyen határozottan visszaindul.– Rendben! Megmagyaráznád, miért nem mész? – kérdi az Írótól. – Csak becsületesen, n

köntörfalazz!– Tessék! Félek. Nem ismerem magamat s nem bízom magamban. Csak egy dolgot tudo

bizonyosan, azt, hogy az életem során sok szemét felhalmozódott a lelkemben. Nem akaromindezt a mocskot az emberek fejére önteni, aztán pedig, mint ahogy a Mizantróp tetthurokba dugni a fejem. Inkább a rohadt villámban iszom halálra magam, csendben ébékességben. Menj, csak menj! De azért ne hidd, hogy amiért most életben vagyunk, neöltél meg minket. Megöltél, bizony! Még akkor is, ha élünk. S ne is reménykedj. Ugyamiben reménykedhetsz, ilyen természettel? A bűntudat könnyeit hullajtod a lányod miattMár megbocsáss, de olyan vagy, mint az a bandita, akinek a keze könyökig véres, a melléazonban ott a tetoválás: “Ne feledd szülőanyádat”… Nyugodj meg, stalker. Nem nőttünk mmég fel ehhez a helyhez, nincs jogunk, hogy odamehessünk a boldogságért.

– Ha viszont makulátlan lennék, talán oda se mennék! – kiáltja dühödten a Kísérő.– Megszólalt Bálám szamara! – jegyzi meg ábrándozva az Író.– Nem értem – dünnyögi a Kísérő, s kétségbeesetten rázza a fejét. – Nem értem…– Az a szerencséd, hogy nem érted. Menj oda, tüstént megérted, de akkor már

megbocsáss! Hiszen mindig nagyfa tartottad magad, mindenkinél többre… Acélos férf




128/131

büszke és akaratos, valójában azonban – egyszerűen egy marha. S vagy nyomorékkénbüdös tetűként térsz vissza, aki a szégyentől már semmire sem lesz alkalmas, vagy olyavadként, hogy a Mizantróp hozzád képest angyalnak tűnik. Vége! Hagyj békén! Amveszekedtek, a Professzor kihúzott a hátizsákjából egy, a napfényben tompán csilloghengert. A hengerben nincs számlap, sem skála, csak felső lapján van egy telefontárcsáemlékeztető korong.

– Mi az? – kérdezi az Író.– Időzített bomba.– Atombomba?!– Igen. Húsz kilotonnás.– Honnét van? És minek?– A barátaimmal szereltük össze… egykori kollégáimmal. Úgy döntöttünk, hogy ezt

helyet meg kell semmisíteni. Én mind a mai napig ezt gondolom. Senkinek nem hoszerencsét. Ha pedig rossz kezekbe kerül… Még rágondolni is szörnyű! Mellesleg, most mánem tudom… Később azt kezdték mondogatni, hogy csoda és remény ez a hely. S neszabad a csodát és a reménységet elpusztítani. Összevesztünk. Csak a tudósok képesek ígveszekedni. Elrejtették ezt a bombát, de én megtaláltam… – felemeli a tekintetét. – ÉrtMost is tökéletesen biztos vagyok benne; a pokolba kell röpíteni ezt az egészet. Mi semegyszerűbb: négy számot kell tárcsázni, s egy óra múlva… senki nem jön többé ide…

Sokáig hallgat, majd hozzáteszi:– És a földön soha többé nem lesz ilyen hely.– Szerencsétlen – jegyzi meg halkan az Író. – Szép kis problémát ötlött ki magának…– Tudja, ez elvi kérdés – folytatja a Professzor. – Soha ne tégy olyasmit, amit nem leh

visszacsinálni. Azonban amíg ez a fekély mindenki számára hozzáférhető – sem aludni, semegnyugodni nem tudok… Sem aludni, sem nyugodtan élni…

A Kísérő ekkor felfortyan.

– Legyetek átkozottak! Mi az ördögnek álltam össze veletek? – üvölti. – Ócskértelmiségiek! Üres fecsegők! Odamentem volna, felvettem volna a pénzt, s semmiről setudtam volna, semmire nem gondoltam volna, s most nagyszerűen élnék, ahogy a töbember! Megzavartatok! Szétrágtátok a lelkem, élősdiek! Most aztán mi lesz velem? NosMinden tilos! Oda nem mehetek, itt nem szabad… Tehát hiába volt ez az egész? Mindörökkhiába? Tehát, soha többé semmi?

Vállon ragadja a Professzort.– Akkor robbantsd fel, a pokolba vele! Akkor – ne lehessen senkié! Legalább valam

hasznunk lesz belőle!Az arcához kap és a fejét rázza, Majd hirtelen mozdulatlanná dermed.

– Hallod? – suttogja rekedten az Író arcába. – Na jól van, én alkalmatlan vagyok… És feleségem? A lányom kedvéért, nos? Nem én, hanem a feleségem? Ő szent asszonMajmocskán kívül semmije nincs! Na, a feleségem?

A Professzorhoz ugrik.– Nem! Nem kell! Nem szabad! Ne nyúlj hozzá! Hiszen nincs más reményünk!A Professzor ellöki a kezét. S az Író és a Kísérő megbabonázva figyelik, ahogy a Professzo

nagy nehezen lecsavarja a henger tetejét, felemeli, elszakítja a kinyúló vezetékeket,




129/131

nekilát, hogy szétszedje az aknát, szaggatja, töri, s egyik alkatrészt a másik után messzirhajigálja szét maga körül.

Közben lenyugszik a nap, besötétedik.

ISMÉT A KÜLTELKI BÁR

A bár kihalt. A pult mögött ott sürög-forog a testes pincér, derekán mocskos kötényHőseink egy sarokasztalnál foglalnak helyet – piszkosak, rongyosak, borostásaMindhármuk előtt egy-egy félig kiürített söröskorsó. Az Író fecseg:

– …Gigászi székesegyháznak képzelem el ezt az épületet. Mindaz, amit az embeképzelet, fantázia, a merész gondolat létrehozott – mindaz csupán egy-egy téglaaranytéglák, amelyekből a székesegyház falait emelték: bölcselet, könyvek, festményeerkölcselméletek, tragédiák, szimfóniák… sőt, vinné az ördög, akár a legmerészebb, alapvettudományos ötletek is. Legyen hát így… S az egész technológiátok, a kohók, a termelés, eaz egész sürgés-forgás, amelynek csupán az a célja, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozs minél többet lehessen zabálni – mindez csak állvány, váz… Természetesen erre is szüksévan a székesegyház felépítéséhez, enélkül el sem lehetne képzelni, azonban ezeösszeomlanak, ledőlnek, újból felrakják őket, először fából, majd kőből, acélbóműanyagból, mindez azonban végül csak váz a kultúra nagyszerű székesegyházánafelépítéséhez, amely az emberiség hatalmas és végtelen célja. Minden elpusztul, mindefeledésbe merül, minden eltűnik, csupán ez a székesegyház marad meg… Az igazamegvallva, az emberiség csupán azért létezik…

A Professzor hörpint a korsóból s így zsémbelődik:– Mi az, csak nem arra készül, hogy megmondja, mi célból létezik az emberiség?

– Ne szakítson félbe – veti oda az Író. – Ez neveletlenség. Csupán azért – folytatja -, hogműalkotásokat hozzon létre! Az abszolút igazság mintáit. Ez legalább önzetlen szándék…Szünet.Az Író váratlanul elmosolyodik:– Tréfálok – teszi hozza majdhogynem zavarban. – Ez a sör. Hát sör ez? Gyerünk, mé

egy rundot, jó?– Nekem nincs több pénzem – mondja a Professzor.– Nekem sincs – közli csüggedt hangon az Író.– Hiszen maga azzal büszkélkedett, hogy mindenütt van hitele – veti a Professzor az Ír

szemére.

– Igen! – feleli az kihívóan. – Mindenütt. De itt nincs.A Kísérő kiszór az asztalra néhány szeméttel keveredő pénzdarabot, s miközben számláujjaival tologatja a pénzeket.

– Tessék – mondja -, két korsóra még elég. Élünk.Ebben a pillanatban megjelenik az asztalnál a pincér, ügyesen eléjük helyezi a te

habsapkás korsókat, s elragadja a kiürülteket a maradék itallal. A Kísérő, miközben a pincénézi, elnéző tekintettel kopogtat körmével a szánalmas aprópénzhalmon. A pincémegnyugtató mozdulatot tesz s eltűnik.




130/131

– Az olvasóm! – jelenti be az Író sokatmondón. – Felismert!A Kísérő és a Professzor ránéznek az Író borotválatlan, piszkos képére, a hatalmas ké

monoklira a jobb szeme körül, a homlokára csúszott, átvérződött rongydarabra, nézik, majegy szót sem szólva, hosszasan korsójukhoz tapadnak.

– Nem – mondja a Kísérő. – Ez nem ivászat, fiúk. Tüstént felhívom az asszonyt, van mé

egy tízese. Hozza csak ide. Az Író a ruhája ujjánál fogva visszatartja.– Miféle tízes? Én most akármelyik szerkesztőséget felhívhatom.A Kísérő elhessegeti magától.– Nyughass… A vendégem vagy, s nem mi a tiéid. Ülj nyugodtan.Odalép a telefonautomatához, tárcsázik, s ebben a pillanatban az ablakon kereszt

megpillantja a feleségét, aki a bár felé tart. Helyére akasztja a kagylót s visszatér aasztalhoz.

Az asszony az asztalhoz lép, s így szól a férjéhez:– No, mit ülsz itt? Gyerünk!– Rögtön – feleli a férfi. – Ülj le egy kicsit. Ülj le velünk, mi az, talán sietsz?

Az asszony készségesen helyet foglal, megfogja férje kezét, s tekintete végigsuhan aÍrón és a Professzoron.

– Tudják – kezdi -, az édesanyám nagyon ellenezte. A férjem ugyanis kész bandita volAz egész környék reszketett tőle. Szép volt és könnyelmű, mint… Anyám egyre ahajtogatta: stalker, halálraítélt, örökös börtöntöltelék… s hozzá a gyerekek. Jusson eszedbmilyenek a stalkerek gyerekei… Még csak nem is vitatkoztam vele. Mindezt magam tudtam: azt is, hogy halálraítélt, hogy örökösen börtön várja és a gyerekeket is. Mégis, mtehettem volna? Biztos voltam benne, hogy boldog leszek vele. Természetesen azt is tudtamhogy bánatban is lesz részem bőven, de azt gondoltam, inkább legyen keserű boldogsámint szürke élet. Persze, lehet, hogy mindezt most találom ki. Akkor egyszerűen hozzálépett s gyöngéden így szólt: “Tudod mit, gyere velem!” És én mentem. Soha nem bánta

meg. Sohasem. Rossz is volt vele. Féltem is. És szégyelltem is magam, mégis, soha nebántam meg és senkit nem irigyeltem. És ő sem bánta meg és nem irigykedett. Egyszerűenilyen a sorsunk. Ilyen az élet és ilyenek vagyunk mi is. Bánat nélkül öröm sem létezne aéletünkben. Minden rosszabb lenne. Mert nem lenne ekkora a boldogság, és a remény seméltetne. Úgy ám. Most pedig ideje indulnunk. Menjünk, Majmocska egyedül van otthon.

Felállnak.– Ezek a barátaim – mondja Stalker. – Ennél több egyelőre nem tellett tőlem…Távoznak, az Író és a Professzor hosszasan néz utánuk.




Tartalom

PIKNIK AZ ÁROKPARTON ................................................................. 3STALKER ...................................................................................... 104

Documents

Piknik az árokparton - Stalker A. és B. Sztrugackij