PETŐFI-MÚZEUM.

.KIADJÁK:

. Csernátoni Gyula, ®r. Ferenczi Zoltán,Korbuly József.

J II. ÉVFOLYAM.

KOLOZSVÁR.

NYOMATOTT OÁMÁN JÁNOS ÖRÖKÖSEINÉL,1889.

106452

A MÁSODIK ÉVFOLYAM TARTALMA.l-sö fűzet: 1. Fischer Sándor. (Necrolog.) Ferenczi Zoltán. — 2. Petőfi

a hollandoknál. Lakatos Sámuel. — 3. Petőfi latinul. (En autumnus iam rever-sus. . . . In fine Septembris.) St. Hegedűs. — 4. „Dalaim." Ferenczi Zoltán. —5. Két kortárs Petőfiről. Közli: Csernátoni Gyula. — 6. Petőfiné, Szendrey Júliakölteménye: Az emlékezet. Közli: Hory Béla, — 7. Petőfi-reliquiák. FerencziZoltán. — 8. Költemény Petőfi ellen. (Jobb, hogy születtem ezredév után. BereczKárolytól.) — Közli: F. Z. — 9. Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. FerencziZoltán. — 10. Újabb nézetek Petőfi haláláról. Cs. G-y. — 11. Petőfi külföldön.Ferenczi Zoltán. — 12. Repertórium a Petőfi-literaturához. F. Z. — 13. Apróhírek Petőfiről. Közli: F. Z. —

2-ik fűzet: 1. Petőfi a hollandoknál. II. Lakatos Sámuel .— 2. Petőfilatinul. (VI. Cantus mei.) St, Hegedűs. — 3. Petőfi a plágium vádjával illetve.Csernátoni Gy. — 4. Költemény Petőfi Sándorhoz. Közli: F. Z. — 5. Czélzásokés vonatkozások Petőfire az egykoruaknál. I. Közli: CsernátoKÍ Gyula. — 6. „Azőrült." Ferenczi Zoltán. — 7. A kortársak bírálatai Petőfi műveiről. Közli: Fe-renczi Zoltán — 8, Petőfi „A gyüldei ifjakhoz6 czímü költeményének teljes szö-vege. Csernátoni Gyula. — 9. Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. FerencziZoltán. — 10. Költemények Petőfi ellen. Közli: Ferenczi Zoltán. — 11. Egykorúbirálati megjegyzések Petőfinek a lapokban megjelent műveiről. (Első közlemény.)Ferenczi Zoltán — 12. A Petőfi-irodalomhoz. Csernátoni Gyula. — 13. Vonat-kozások Petőfire. (Az egykorú lapokból.) Ferenczi Zoltán —

3-ik fűzet: 1. Petőfinek egy abban maradt terve. Ferenezi Zoltán. —2. Petőfi latinul. (VII. Insanus.) St. Hegedűs. — 3. Az „Uti levelek" és a Honderű.Csernátoni Gy. — 4. !„Uti levelek Kerényí Frigyeshez." Ferenczi Zoltán. —5. Czélzások és vonatkozások Petőfire az egykoruaknál. II. Közli: Csernátoni Gyula.6. Petőfi Kolozsvárt 1847-ben. Ferenezi Zoltán — 7. Szövegjavítás Petőfi költemé-nyeitJBirrBPrBáarciTerencz. — 8. Költemény Petőfi Sándorhoz. Közli: F. Z. —9. Petőfi orosz fordítója. Cs. Gy. — 10. Adatok a X-ek társulatához. FerencziZoltán. — 11. A kortársak bírálatai Petőfi műveiről. Közli: Ferenczi Zoltán. —12. Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. F. Z —.13. Vonatkozások Petőfire. F. Z.

4-ik fűzet: 1. Petőfi a svédeknél. Dr. Erdélyi Károly.— 2. Petőfi latinul,(VIII. Me cruciat sententia.) St. Hegedűs. — 3. Irodalmi irányok és harezok1847-ben. Első közlemény. Ferenezi Zoltán. — 4. „A királyokhoz" czimű költeményegykorú német átdolgozása. Csernátoni Gyula. — 5. Költemények Petőfi Sándorhoz,Közli: Ferenczi Zoltán. — 6. Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. Idősb SzinnyeiJózseftől. — 7. Petófi „III. Richárd király"-ról. Ferenczi Zoltán. — 8. A kortársakbírálatai Petőfi műveiről. Közli: Ferenczi Zoltán. — 9. Medgyes Lajos nyílt levelePetőfihez. Közli; Ferenczi Zoltán — 10. A Petőfi-irodalomhoz. Csernátoni Gyula.

5-ik fűzet: 1. Irodalmi irányok és harezok 1847-ben. Második közlemény,Ferenczi Zoltán. — 2. Petó'fi latinul. (IX. Votum Petőfianum. X. Gum arbo-ribus Auster colloquitur.) St. Hegedűs. — 3. A Petőfi- (Petrovics-) család nem-zetség-táblája. Közli: F. Z. — 4. Petőfi arczkép'eiről. F. Z. — 5. Petőfi olaszul.(I miéi canti.) Közli: Dr. Erdélyi Károly. — (i. Költemények Petó'fi Sándorhoz.(XII. Petőfi ujabb költeményei. XIII. Petőfi bölcsője s sirja. Szász Károly.) Közli:Ferenczi Z. — 7. Petőfi-reliquiák. Közli: Fereitczi Zoltán. — 8. KölteményekPetőfi ellen. (VI. F******** király Petőfi Sándorhoz, VII. Honfi szózat.) Közli: F *

renczi Zoltán. — 9. Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. Közli: FerencziZoltán. — 10. Pasquillok Petőfi Sándorról. Közli: Ferenczi Zoltán.— 11. A kor-társak bírálatai Potó'fi műveiről. Közli: Ferenczi Zoltán. — 12. A Petőfi-irodalom-hoz. Közli: Ferenczi Zoltán. — 13. Vonatkozások Petőfire. Közli: Ferenczi Zol-tán. — 14. Ilirek és tudnivalók.

6-ik füzet. 1. Irodalmi irányok és harczok 1847-ben. Harmadik közle-mény. Ferenczi Zoltán. — 2. Petőfi latinul. (Dic quam te memorem.) St. Hegedűs.— 3. Adalék Petőfinek a „Naphoz" czímű költeményéhez. Csernátoni Gyula. —4. Petőfi németül. (Ha az Isten . . .) Cs. Gy. — 5. Petó'fi-reliquia. Közli: FerencziZoltán. — (>. C'zélzások és vonatkozások Petőfire az egykorúaknái. III. CsernátoniGyula. — 7. Kiiltemények Petőfi Sándorhoz. Közli: Ferenczi Zoltán. — 8. TéreyMária levele Petőfihez. Közli: Ferenczi Zoltán. — 9. Petőfi és Emich szerződése.Közli: FerencM Zoltán. —" 10. Petőfi „Egy szó Tarczy Lajos úrhoz" czímű czik-kének eredete. Ferenczi Zoltán. — 11. A kortársak bírálatai Petőfi műveiről. (Vége.)Közli: Ferenczi Zoltán. — 12. Petőfi és Szeberényi. Közli: Ferenczi Zoltán. —13. A Petőfi-irodalomhoz. Csernátoni Gyula. — 14. Petőfi és;Arany egy levélkéje,^Közli: Ferenczi Zoltán, — 15. Kiegészítések.

1. sz. Kolozsvár 1889. Jan. 1.

PETŐFI-K I A D J Á K :

DR. CSERNÁTONI GYULA, DR. JFERENCZI ZOLTÁN,

KORBULY JÓZSEF.

Megjelenik minden két hó-napban. Előfizetési ára egyévre 2 írt 50 kr. Egy-egy

fűzet ára 50 kr.Január—Február.

Kézíratok és előfizetésipénzek a kiadóhivatalnakczimzendó'k. Kolozsvár, Bel-

Farkasutcza 13. sz.

FISCHER SÁNDOR.

Szül. 1854. Megh. 1888. növ. 25.

F i s c h e r S á n d o r halála a„Petőfi-muzeuin"-nak is gyásza,mert benne a Petőfi-irodalom ki-váló mi velője halt meg. Mindössze35 éves volt, midőn gyógyítha-tatlan betegségének áldozata lett,épen akkor, mikor „ P e t ő f i ' sL é b e n u. "Werke" ez. terjedtművével legnagyobb irodalmi si-kerét aratta. Kiválóan a németirodalmat művelte s a mennyibena magyar irodalomnak buzgó is-mertetője volt, irodalmunknak isnevezetes szolgálatokat tett. Em-lített műve megjelenésekor a Pe-tőfi-társaság tiszteletbeli tagjánakválasztotta, melyről az okmánytmár beteg, halálos ágyán fogadta.Petőfiről szóló művét beküldötteszerkesztőségünknek is és olvasvaa czímzóst: „A Petőfi-múzeum T.ez. Szerkesztőségének hazafiuitisztelettel, Budapest, sept. hó 12.

1888.", melylyel könyvét elküld-te, épen az ötlik eszembe, hogy e„hazafiui" jelzővel mintegy a sa-ját munkásságát jellemezte; merte könyv egész tervezete és czél-zata ama hazafiui törekvésben ta-lálja legfőbb gyönyörét, hogy sze-retettel és lelkes hévvel ismer-tesse irodalmunkat a némotek előtt.

E nagybecsű s a Petőfi-iro-dalom terén nevezetes müvetépen e fűzetünkben akarók mél-tatni; de az író halála más sza-bású ezikket, e necrologot íratjavelünk, s hol lehetne ama lelke-sedésnek szebb ismertetése, moly-lyel e , művét írta, a halálakortett ama megjegyzésnél, hogy lá-zas izgatottsággal dolgozott rajta,érezvén kora végét és néha övéiájultán lelték íróasztala mellett.Legyen béke porain!

Ferenczi Zoltán.

Petőfi a Hollandodnál.

Petőfi a hollandoknál.i.

Anton V a n H a l t e n hol-land iró a „Vaderland scheL et fceroef eningen" 1871-ikévi folyamában*) hosszabb czik-ket írt Petőfiről, mely megérdem-li, hogy mi magyarok tudomástvegyünk róla, mert az nemcsak aköltő kiváló tehetsége iránti elis-merést fejezi ki, hanem úgy egész-ben, mint egyes részeiben félre-ismerhetlenűl mutatja az írónaknépünk iránti érdeklődését és ro-konszenvét is. Az egész előadásonérezhető ugyan, hogy a hollandíró nem eléggé beavatott hazánkismeretébe ; de már megszoktuk,hogy külföldi írók, kik nyelvün-ket nem értik, hazánk történelmétés nemzetünk életét csak idegen,

. hézagos források alapján tanulmá-nyozhatják, nem adhatnak rólunka valóságnak megfelelő képet.Mégis, a ki Anton van Halténczikkét olvassa, nem tagadhatjameg, hogy nála, mint keveseknéltapasztaljuk, a teljes tájékozottsághiányát ellensúlyozza és kedve-zően pótolja ki a tárgy szeretet ésjóindulat.

Anton van Haltén sem isme-ri nyelvünket. Petőfire nézve a

*) A folyóirat czime: V a d e r -1 a n d s c h e L e t t e r o e f e n i n g e n .Vöor 1871. Onder Kedactie van Dr. J.W. Boken Dr. W. B. J. van Eijk. Hon-derd en elfelé Jaargang. Zalt-Bommel.Uitgave van Joli. Noman en Zoon.

Kertbeny1) német és 0. L. Chas-sin2) franczia fordításai a forrá-sok. Ezekből veszi Petőfi életrajziadatait, s fökép ezek után írja lenépünknek a szabadságharcz ide-jében általélt eseményeit. Ter-mészetes, hogy mind Petőfi éle-tére, mind egyéb körülményekrenézve vannak itt tévedések, me-lyek későbbi kutatások és felfe-dezések által ki vannak igazítva,de ha ő felhasználta úgy, a minttalálta, azt nem lehet neki nagyonfeltudni. így Petőfi születéshelyó-űl Kun-Szent-Miklóst nevezi meg,csak jegyzetben utal arra, hogyIrányi értesítése szerint Chassin,és Brockhaus Conversations Le-xikonjában Kertbeny, Kis-Köröstmondják Petőfi születéshelyének.Ma már meg van állapítva, hogyKis-Kőrös a Petőfi születéshelye.Hasonlókép a régi adatokat talál-juk Petőfinek a segesvári csatá-ban való részvételéről is. írónkszerint Petőfi, midőn a csata sorsa

') Alexander Petőfi. Hundertsechs-zig lyrische Dichtungen. Aus dem Unga.rischen in Versmasse der Originale über.setzt yon K. M. Kertbeny. 5-tc Auflage_Elberfeld und Leipzig 18G6. Sam. Lucas'.

Alexander Petőfi. Scchszehn erzah-lende Dichtungen. Aus dein Ungarischenmetrisch übersetzt von K. M. Kertbeny.3-te Ausg. Prag. A. G. Steinhauser 1866.

') C. L. Chassin, le poéte de larevolution hongroise, Alexander Petoefi.Bruxelles, Lacrois, van Meenen et Co.1860. —

Peti a lollanáoüiáL

el volt döntve, „néhány bajtársá-val elrejtőzött a Kárpátok szoro-sai között s azóta senki sem láttatöbbé. Meghalt-e •— folytatja to-vább kérdőleg — vagy valamelycsendes nyughelyen rejtőzik, tá-vol szeretett és legyőzött hazájá-tól, s lehet-e remélni, hogy egykor,szerencsésebb napokban, még megfogj elenni? — nemtudjuk.HaBemtábornok, ki csatát veszített, az üt-közetben megsebesült, s két huszársegélyével csodaszerüleg megme-nekülve a haláltól, pár nappal ké-sőbb új győzelmet nyert a szépország elnyomói felett, miért nelehetett volna remélni egy másikcsodában, mely Magyarországnakegy kiváló érdemü fiát ismét visz-sza fogja adni?" — Tudjuk, hogyez a felfogás sokáig "uralkodott ná-lunk, s még a közel múltban isalkalmat adott M a n a s s e s f é l etárgyalásokra. Az idő meggyőzteugyan a közönséget e reményalaptalansága felöl; de Petőfiegyéniségére nézve jellemző, hogyez a hit sokáig megmaradt, s azíró nem cselekedett helytelenül,midőn ismertetésébe ezt a körül-ményt is beleszötte akkor, midőnaz ellenkező még nem volt telje-sen bebizonyítva.

Petőfi életének egyéb részle-tei, mint az alábbiakból ki fogtűnni, elég bőven és helyesen van-nak ismertetve. Sok van ebbenolyan, a mi holland olvasóra nézveszükséges Petőfi megértéséhez, de

a mi magyar olvasóra nézve fe-lesleges. Azért mellőzni fogjuk azilyen részleteket, csak azokra szo-rítkozunk, a melyek ra fejtegetésöszszefüggésének kimutatásánálmellőzhetlenek, vagy a holland írófelfogásának bemutatására meg-kivántatnak.

V a n H a l t é n a Petőfi meg-ítélésében S a i n.t-R e n é T a i 1-1 a n d i e r-t követi, vagy más szó-val elfogadja azokat, melyeket aa franczia író a E e v u e desdeux Mondes 1860 évi folya-mában Petőfi jellemzésére elmond.Miként SalamonFerencz megjegy-zi, a franczia ismertető „költőnk-nek legalább főbb jellemvonásaitkitalálta", ennélfogva a hollandismertetőről is elmondhatjuk,hogynem helytelen felfogással mutatjabe Petőfit honfitársainak. A kiktehát a franczia vagy holland vé-leményt ismerni akarják, azokatSalamon Ferencznek „ P e t ő f ib e m u t a t á s a a f r a n c z i á k - 'n á 1 (1860)" czimü czikkére utal-hatjuk. Itt csak néhány mutat-ványt közlünk a holland írótól,melyeket Petőfinek 1844-iki vers-gyűjteményéből vesz.

„Szenvedélyes kifejezései ésa különös alaknál fogva" nagyontetszenek neki a következők:

„Kam, laat-je 't zadel opleg-gen, mijn dier; ik moet nog he-den bij mijne beminde zijn; ikheb den voet in den beugel, doch

l*

Peti a lollaaáotói. 8

mijne ziel is reeds láng vooruit-gesneld.

„Zie den vogel bőven onzehoofden, daar gaat hij ons voor-bij Ook hij zoekt giuds in deverte, zijne gezellin. Vlug dan,haal hem in, mijn paard; hij mintzijne welbeminde niet meer danik de mijne."(Gyere lovam, hadd tegyem rád nyergem,Galambomnál kell még ma teremnem,A kengyelbe most teszem ballábam,De lelkem már a galambomnál van.

Száll a madár, tán párjához siet,Sebesen száll, el is hagyott minket,Érjük utói szaporán, jó lovam,A párját ő sem szereti jobban.)

E versben az ismertető Petőfiéletének egy mozzanatátlátja, me-lyet azonnal egy másikkal kap-csol össze. A szerelmes költő sieta galambjához, kit nagyon szeret;de vajon az őt szereti-e? Kitű-nik mindjárt a következő idé-zetből:

„In het dorp vergezellen mijdoor de straat zang en snarenspel;met een gevuldefleeschwijn dansik achter den muziekant.

„Speel een treurige wijzeZigeuner, waarbij ik kan wee-nen; maar ginds, bij dat venstergekomen, spoel daar een vroolijklied.

„Daar woont de schone sterre,die nu van mij zoo van vérreschittert; zij wil haar licht voormij verbergen en schlechts vooranderen schijnen.

„Hier is het venster, Zigeu-ner. Speel nu nw voolijkst lied:

— laat de ontrouwe niet "weten,hoezoer ik harentwille lijd!"

(A faluban utcza hosszatMuzsikáltatom magamat, stb.)

E mutatványokhoz, melyekközt van az „Esik, esik, esik" czímüvers is, Szarvady és Hartmannnémet fordításában, s a melyetezért itt mellőzhettünk, v a nH a l t é n következő megjegyzéstcsatolja:

„Ilyenkölteményék teszik nagyrészét az 1844-iki gyűjteménynek.Tisztán látható ebből, hogy itt aköltő nem egészen fejtette kimagát. Verseinek kellemességén,nyelvének erőteljes hangzásánérezhető, hogy Petőfi lyrája mégmás hangokat is képes adni. Demégis e dalokban nincs semmiszomorú, leverő a leiekre nézve,még akkor sincs, mikor féktelenhajlama a költőt igen gyakranfelhíja erre. Szive éber, szellemetiszta, világos marad. Az élet ésa haza szeretetét minden körül-mények között megőrizte, s hadalaiban bor és szerelemen kívülsemmi egyébről nem lett volnaszó, bizonyára soha sem nyerhet-ték volna meg a nép tetszését."— Miként látható, lényegilegugyanazt mondja a holland író, amit Taillandier.

Bővebben szól Petőfi élbe-'szelő költeményei közt J á n o sv i t é z r ő l . Igaza van abban,hogy ez a többiek közt legnép-szerűbb lett, de Táillandier-vel

Petői a lollaiioüiál. 10

együtt ő is abban a tévedésbenvan, hogy János Yitéz (de heldJános) a l l e g ó r i á i költemény,János Vitéz a magyar nemzetképviselője s kalandjai a magyarnemzet története. — Igaz, Petőfi-nek van egy pár kisebb allegóriáikölteménye, mint a „Hegy ésvölgy", „Két vándor" stb., desemmi sem volt távolabb Petőfiegész egyéniségétől, mint hosz-szabb szerkezetű allegóriák írása.*0 maga sem tekintette János Vi-tézt egyébnek, mint népszerű el-beszélésnek, s magyar olvasó nemis gondolt allegóriára, mig T a i l -l a n d i e r - t ő l azt nem hallotta.Salamon Ferencz pedig meggyő-zőleg kimutatta, hogy ez a felfo-gás mily téves és hogy mint alle-gória mennyire hibás, mikor egyhuszárt vagy csikóst tekint a ma-gyar nemzet képviselőjének.

Petőfit első költeményeinekmegjelenése után a nép kedvezö-leg fogadta; de a kritika több iz-ben megrótta, a költőt gondatlan-sággal, sőt trivialitással vádolta.E szemrehányás iránt Petőfi kü-lönösen érzékeny volt; ő a népköltője, ki általában a népéletbőlkölcsönözte tárgyait, azt hitte,hogy ezzel az aristocratia támadta

* A nyilt, őszinte jellemü Petőfit,ki soha sem titkolta gondolatait és érzé-seit, s minden tekintet nélkül, szabadonkimondotta, a mit szíve és esze sugallott,vajon mi bírhatta volna arra, hogy_ alle-góriába öltöztesse a nemzetről és .törté-netéről-való gondolatait?

meg és vádolta; nyersen vála-szolta erre Petőfi, hogy az ő Pe-gazusa magyar csikó, mely nemaz istállóban született, s nem alovagiskolában volt betanítva. Apusztán járva találta ő azt, felülta nyergeletlen lóra s vágtatvajárt vele.

„Het liefs brengt het mij inde puszta, waarhet geboren werd;wanneer ik daarheen stuur, stampthet, snuift hét en ruikt reeds vanvérre de groene weide.

„In de dórpen houd ik voorménig huis stil, waar de meisjeis,als zwerinen bijen, voor de deurstaan, om van de schoonste eenebloem te vragen.

„Vooruit dan, mijn paard,vooruit dan, goedig dier! Springover rotsen, en over beeken; enzoo eentegenstander ons in denweg komt, spring over hem hee-nen altijd vooruit!

(A pusztákra visz legörömestebb,Mert a puszta születési helye,Hejh, ha arra fordítom a kantárt,Ugy megugrik, alig birok vele.

A faluban megállók egy szóra,Hol a lányság mint a méhe raj áll,A legszebbtől egy virágot kérek,Akkor aztán, akkor újra hajrá!

Vágtass lovam, vágtass édes lovam,Ha követ vagy árkot lelsz, ugord át,S lábod alá, ha ellenség botlik,Rúgd agyon az ilyen-olyan adtát!)

Azoknak, kik képzelő tehet-ségét vonták kétségbe, Petőfi„K é p z e t e m" czimű költemé-nyével válaszolt. Ezt a hollandismertető n é m e t fordításban

11 Petőfi a Miauiéinál, 12

közli s ennélfogva itt mellőz-hetjük.

A költőnek Etelka iránti sze-relméről szólva, erro vonatkozóversei közül „Ez a világ a milyennagy" cziműt mutatja bo:

„De werold is groot, en gij.inijn duifje, zijt, o, zoo klein;maar zoo ik u bezat, voor de we-reld zou ik u niet geven.

„Gij zijt de dag, ik ben denacht, de nacht vol schaduwen enduisterniss; indien onze zielenineen smolten, wat schoone dage-raad zou dat geven.

„ 0 zie mij niet aan, richt uweblikken naar omlaag; zij verbran-den mijne ziel! Doch nu i k u toehniet mag beminnen,. laat ze vrijmijne aime ziel verteeren!"

Áttér ezután Petőfi leíró köl-teményeire. Miután a pusztát arendelkezése alatti források alap-ján leírta, melyből látszik, hogyképzelettel igyekszik kipótolniazt, a mit szemlélet útján nem tud-hatott meg az Alföldről, s így nemegészen találó képet ad, követke-ző jellemzést találjuk Petőfiről ése költeményekről:

„Petőfi nem azért választja eesendos magányt, hogy ott álmo-dozzék, neki ez a végtelen látás-kör, ez a nagy kiterjedtség a sza-badság földje, az ő költői lelke ittkincseket talál: eredetisége itt ki-bontakozhatik. A mozgás szabad-ságát, egy magasabb szabadságképmását sehol sem találja töké-

letesebbnek, mint e kedvelt lapá-lyon. „De berg stelltmijbij elkentred nieuwe moeielijkheden engevaren, hij gewent mij an denstrijd en doet mij telkens mijnemachteloosheid gevoelen. — Derots, die mij 't uitzieht belem-mert, de holle weg, die mij inmijn vaart stuit, zoveel dingendie mij herinneren aan den ellen-den van het menschelijk bestaan,waaraan ik zoo gaarne zou ont-snappen, staan voor mij als beel-den der tirannij. I n de pusztadaarentegen spring ik op mijnpaard, ik ga rechts, ik ga links,ik keer terug, en ga weder voor-ui t : ik ga altijd, altijd, ongedwon-gen, onbelemmerd, vrij als devogelen in de lucht. E n deze óen-zaamheid, die mij leért wat vrij-heid is, geéft nog zoovele aanderelessen. Wat welluidende stemmente midden der stilte! De moeras-sen, de vijvers, 't spel van 't zon-nelicht op het lage gras, de ver-wijderde lijnen der heide, die methet blouw des hemels in-een smel-ten, de bouwallige herberg, eenbedelaar. die vön csárda tot csár-da zwerft, eone karavan van Zi-geuners die voorstrekt, en daarnaweder de eenzaamheid, en het ge-gons von duizendeinselvtenonderde groene zoden, dat alles hoorik, zie ik, in het midden der step-pen van mijn vaderland, en aldeze geluiden, al deze schilderin-gen, die voor den onverschilligen

13 Petői a Miaaüoöiál. 14

reiziger vorloren gaan, maken metelkander eene harmonie, die mijverkwikt."

(A, hegy minden lépésnél újnehézséget és veszélyt gördít elém,a küzdelemhez szoktat és gyak-ran érezteti erőtlenségemet. Aszikla, mély kilátásomat akadá-lyozza, a gödör, mely utamat áll-ja, annyi mindenféle dolog, az em-beri lót nyomoraira emlékeztet,melyektől oly örömest óhajtanékmenekülni, s mindez a zsarnok-ság képe gyanánt áll előttem. Apusztán ellenben lovamra ugróm,megyek jobbra, megyek balra,visszatérek, ismét előre megyek:megyek, mindig megyek, nemkergetve, akadálytalanul, szaba-don, mint a madarak a levegőben.És ez a magány, mely megtanítjanekem, mi a szabadság, még any-nyiféle más oktatást ad. Minőédes hangok a csend közepette!A mocsarak, tők, a napfény játé-ka az apró füven, a puszta távolikörvonalai, melyek az ég kékjé-vel egybeolvadnak, a roskadozócsárda, egy koldus, a mely csárdá-tól csárdához csatangol, egy elvo-nuló czigány karaván, és azután is-mét a magány, és ezerféle rovarzsongása a zöld gyep között,—mindezt hallom, látom én az én ha-zám alföldjén, és mindez a zúgás,mindez a sora a változó képeknek,melyek a közönyös utazóra elvesz-nék, egymással harmóniába ol-

vadnak össze, a mely engem fel-üdít.)

Az ismertető itt összefoglalvaadja azon érzéseket, melyeketPetőfi leíró költeményeiben kü-lönböző helyeken kifejezett. — Sa mint látszik, nem hetytelenülmutatja be, jóllehet ily rövid rajzcsak halvány képet adhat Petőfiköltészetének ezen oldaláról.

A magyarhoni alföld egyiklegszebb tüneménye a D é l i b á b ,mely Petőfi verseiben gyakranemlítve van. Ismertetönk való-színűleg Taillandier nyomán aztmondja, hogy Petőfi ezt a szabad-ság képének tartotta. S mivel bi -zonyítja ezt? Az '„Alföld" czímükölteménnyel, melynek két elsőversszakát következő fordításbanadja:

„0 Karpathen, woeste ber-gen! wat zijnuwe romanische pun-ten, uwe boschen van pijn boomenvoor mij ? Ik bemin u niet, ik be-wonder u : noch de toppén om-hoog, noch de dalén omlaag spre-ken tot mijne verbeelding.

„Daar ginds in de eindeloozesteppe, in de ylakte gelij kende opde oppervlaktó der zee, daar be-hoor ik; daar gevoelt mijne zielzich gelijk een arend, die zijnkooi ontsnapte."

(Mit nekem te, zordon KárpátoknakFenyvesekkel vadregényes tája, stb.)

Tudtunkra Petőfi a Délibá-bot „a puszták szép tündérleá- 'nyá"-nak igen is nevezte, de hogy

15 Petőfi a lollandoKnál, 16

abban a szabadság jelkópét lát tavolna, annak nyomára nem talál-t u n k sem az idézett költemény-ben, sem egyebütt .

„Felüdűlve a puszta költé-szete által — így folytatja tovább— Petőfi az emberekhez t é r visz-sza merész gondolatok egész kin-csével. A csárdában is megálla-podik, a tűzhely mellett a pórnép,a csikósok, koldusok közt s hall-gatja a számtalan kalandot, me-lyekot költeményeiben felhasznál.Nem mulasztja el abba a csárdábais belépni, melyben ifjúsága nap-jait töltötte, atyja hajlékába, kitoly régen nem látott már, s kit asors most oly keményen meg-próbált.

Petőfi szándékozott öreg szü-leinek az életet kellemessé tenni.Torveket csinált a jövőre, szép kisházat akart építtetni: pincze iesza ház alatt, jó bor a pinczében,atyja meghívhatja barátjait egypohár borra; anyjának aranyosszegélyű bibliát ad, melyben időn-ként Jézus Krisztus képét csodál-hatná : maga is e kedves kis ház-ban laknék s lenne ott dúsgazdagkönyvtára sakkor a verseket nempénzért csinálja. Végre ha egykedves leányra találna . . . . . Avisszaemlékezés Etelkára meg-szakította itt az-édes álmot, a jóanya sírt fiával, s remélte veleegyütt, hogy a mit a költő kivan,egyszer mind valóság lesz."

A leíró költeményekből közli

a „Gólya" czíműt, melyről ezt /mondja: „a természet iránti me-'leg érzés, erős szabadságszereteí,kellemes visszaemlékezések agyermekkorra, lelkesedós az ifjú-ságért, emberszerető szabad indu-lat, mindez művészileg csoporto-sítva van a puszta szabad mada-rához intézett költeményben." —íme a költemény maga a van Hal-tén saját fordításában:

De 0 oi e v aar .„Vele vogels zijn er! Deze

bevált den een, gene den ander;de een om zijn zang, de ander ter"wille van zijn heerlijken veder-dos. Doeh de vogel, dien ik totmijn lieveling heb gekozen zingtniet; hij is eenvoudig als ik zelf ;half in een wit, half in een zwartkleed.

„Van allé vogels is de ooie-vaar mijn uitverkorene, want hijis de zoon van mijn geboorte land,de trouwe bewonor der schoonevlakte. Mogelijk bemin ik hemzoo hartelijk, wijl hij met mijgroot geworden is; toen ik nogin de wieg schreide, vloeg hijreeds over mij heenen.

„Met hem bracht ik mijnkinderjaren door; hij gaf mij em-stige gedachten ; terwijl desavonds mijn speelgenooten dekoeien naliepen, die naar den stalgedreven werden, zat ik stil in ;dón hof, en keek naar de nestenop de daken; zachtkens luisterenden stil opmerkend, zag ik hoe de

17 Petőn a iollanioüiál. 18

kleine ooievaars de jonge vleu-gels beproefden.

„Dan dacht ik aan veel din-gen! Hoe vaak kwam het denk-beeld bij mij op, hoe vaak trach-tte ik het op te lossen: waaromis de mensch niet, evén als devogels met vleugels geschapen ?De voet kan hem vérre brengen,maar niet omhoog; en waartoezou ik vérre gaan; ik verlangnaar de hoogte!

„De hoogte, das is de doelnaijner wenschen. 0 hoe heb ikde zon haren glans benijd! Zijscheen de aarde met een heerlijkkleed, uit enkel licht gesponnen,te overdekken. Doch het deed mijleed, wanneer ik haar des avondszag ondergaan, met den dood zagstrijden en vroeg dan mij zelfenaf: Gaat het zoo met ider, dielieht wil verspreiden?

„De herfst is het uitverkore-ne jaargetijd der kinderen, wanthíj gelijkt op een vader, die eenmaand vruchten brengt aan zijnliefsten zoon. Maar ik, ik zou denherfst kunnen hatén: zoo hij mijvruchten aanbood, zou ik zeggen:behoud uwe geschenken voor uzelven, wantgi j ontneemtmij denooievaar.

„Met een beklemd hart zagik, hoe de ooievaars van het dorpzich tot een troepjen verzamel-den, om naar vérre streken tevertrekken: met een bedroeft ge-moed zag ik ze heenen gaan. W a t

is het een verlaten gezicht, dieledige nesten ob de daken derhuizen! Ik voelde mij ontstemd,want 't was me als of ik hierinmijne toekomst zag.

„"Wanneer bij het einde vonden winter de aarde het wittesneuwklead aflegde, en het don-kergroene, mit bloemen overdektelente gewaad aandeed, — danplacht ook mijne ziel zich in feestdos te steken en ik ging het landin tot aan de grenzen van buur-mans weide, om den ooievaar tegemoet te gaan. —

„Later toen de vonk eenvlam, en de kind een jongelingwas geworden, brandde de grondonder mijn voet, ik sprong ijlingste paard, en met looshangendeteugels vlog ik naar de puszta;de wind kon mij nauwelijks bij-houden.

„Ik bemin de puszta! Daaris schlechts vrijheid, meer danergens elders! Daar kan mijn oog,naar willekeur rondstaren, daarwoordt mijn blik nergens tegen-gehouden, daar bedreigen mijgeen donkere rotsen, daar wer-pen de bewogen wateren derbeek mij geen verwarde bliken.toe, daar is geen waterval, die alsketengerammel klinkt.

„En niemand zegge dat depuszta niet schoon is ! Hareschoonheid verdint bewondering;maar als eene bedeesde maagd,verbergt zij de schatten h a r e r

19 Petői lattal. 20

schoonheid onder een sluier; al-leen voor bekehden, voor goedevrienden, slaat zij dien op. en danstaat een feöndoehter voor denaanschonwer, vurig blikkend, yrijen steeds vrijer.

„Ik bemin de puszta! Op hetmoedige ros dwaal ik gaarne doorde vrije vlakte; endaarwaar men't spoor van den mensch zelfsniet meer vind, op de stilsteplaatsen, daar stijk ik af, ga opden zoden rusten en luister naarde stemmen der eenzaamheid: —doch eensklaps bemerk ik bij denvijver in de nabijheid, mijnenvriend, de ooievaar.

„Hij volgd& me dus tot zelfshiér! Samen hebben we de puszta

doorzocht; hij het water der moe-rassen — ik de spiegelingen derlucht: zoo delde ik ens met hemde vroolijke kindsheid en dejeugd, en zoo bemin ik hem nog,al zingt hij niet, en al schitterenzijn vleugels niet in pracht vankleuren.

líog nu bemin ik elken ooie-vaar en ik beschouw het ver-trouwde liefe dier, als de eenigewaarheid die mij uit sohoonertijden is gebleven. Noch nu wachtik telken jare zijn terugkomst inhet dorp af, en wanner hij in denherfst weder vertrekt, wensch ikhem allé vorspoed, als ware hijmijn oudste vriend!!! —

Lakatos Sámuel.

Petőfi latinul.ív.

En autumnus iam.reversus . .I t t v a n az ősz, i t t v a n újra.

(Petőf i . )En autumnus iam reyersns

Pulclier et nnnc pulcher semper.Di sciant, is quare carus,

Carus mihi vehementer.

Summo ego consido monteDehinc specto undique circum ..

Auscultans hic foliorumDnm cadunt leneiii strepituro.

Mite terram et intueturRadio sol blándienti,

Sic arridet filioloBlanda mater sopienti,

Et sopitast terra autumno,Moríentém ne'putaris,

Neijue aegram produnt oeelli,Sed sopore quam sit gravis.

Quaerit illa iám quietemPulchris vestibus exutis,

Quas induet, tenerit ver,Ver, quód est ei ortus tacis.

0 natura pulcherrimaUsqne ad lucem donni, dormi;

Somnia oainia quaequé essentQuam maximé tibí eordi,

Suprenjis tángam digitisPlaGidissime ego lyram t . , ,

Cantus insfaü" sopientisSuave carmen lene eananj.

21 „Dalaim." 22

Hic asside cara amicaMihi asside taciturna,

Dum lacum pervolat cantusUt sussurans levis aura.

Osculum si das tu, lenteLábra mihi applica labris,

Ne excitemus dormientemPiacidig naturam e somnis.

V.In fine Septembris.( S e p t e m b e r v é g é n . )

( P e t ő f i . )Hortensis adhue fiorescit in valleFlos, ante domum populusque virens,Ast ómnia monte nive álba videsne ?Venit cito iam et adest iam hiems.In corde vigescere flammifera aestasIbique virere ver liaud desiit;

Iam iamque vides canescere comasGaputque et hiberna pruina tegit.

Flos decidit et subito evolat aetasConiunx sinu nunc mihi insideas!Quae in peotore adhuc hodie requiescasFors corrues ad tumulum ipsa tu cras.O dic si prius moriar, tegumentoTegesne me, abunde flens lacrymas,Suadebit aliquis iuvenis amando,Suá gratia ut nomon deseras ?

Ricám viduae si abieceris olimSuspende funebria signa mihi;E manibus ego resurgere velim,Deducere eam sero noctis ibi,Quae tersui sit lacrymis mihi obortis,Qnod tam cito mei fueris immemor;Ligamini sit haec vulneri cordis,0 tunc et ibique perennis amor.

St. Hegedűs.

„Dalaim."A Petőfi-nraz. 1889. január-

februári fűzetének mellékletéülPetöfl „Dalaim" ez. költemé-nyének facsimiléjét adjuk. E nagyérdekű másolat eredetije K. PappMiklós, a kolozsvári „Magyar Pol-gár" volt szerkesztőjének hagya-tékában maradt meg az „Örült"kéziratával együtt, melyet köze-lebbi számunk mellett fogunkszintén facsimilében közölni. Azeredeti kézíratok K. Papp Miklósúr birtokába vásárlás útján kerül-tek, még pedig Egressy Grábor ha-gyatékából, melyből több darabotKolozsvárt nyilvánosan eldobol-tak, fia, Egressy Ákos holmii kö-zött, midőn Egressy Ákos a ko-

lozsvári szinház tagja volt. Mi K.Papp Miklós örököse, A j t a i K.A l b e r t úr szívességéből közöl-hetjük. Az eredeti kézíratok ív-rét lapokon vannak durva, merí-tett papiron, melyek a másolató-val majdnem egynagyságuak. Akézírat lapjai világosan egy könyv-ből vagy füzetből vannak kisza-kítva, számozottak s a 81. számúoldalon van a „Dalaim", a 82—83. oldalon az „Őrült", a 84-dikoldal üres. A 81-dik számú oldat-Ion fönn balról, hihetőleg EgressyGr. kezétől e megjegyzés áll: „(Pe-tőfi saját kézirata.)" Az tel-jesen világos, hogy nem valamelyelsőrendű kézirattal van dolgunk,

23 Ket kortárs 24

h a n e m a költő Egressy kértérebeírta hihefcően egy emlékkönyv-félébe e két köl teményét s vilá-gosan látszik, hogy Petőfi szokottszép írására nem gondolva, sebe-sen írt, m i n t h o g y a szépírást mái-m a g a a papír durvasága a nélkülis lehotetlennó tette. Petőfinek á„ D a l a i m " ez. költeménye az1847-ik évből való, legelőször az„E11 e n ő ru oz. politikai zseb-könyvben jelent meg a 115. I.1847.*) Utóbb megjelent az Újabbköltemények közt (1858. I. 91. 1.)mint az 1847-diki költemények el-seje, de a czenzura miatt az utolsóversszak nélkűl.Eltórések a két ki-adás között a következők: U j a b bk ö l t e m é n y e k : 2-ik versszak:„A helyett hogy" „Tán jobb vol-

*) E l l e n ő r . Politikai zsebkönyv.a pesti ellenzéki kör megbízásából szer-kesztő Bajza. Németországban, 1817. —U. ott még Petőfitől P a l o t a és k u n y h ó(386), A m i s i k o n (446.) ez.költemények.

na". 4 versszak: „Szeret a lány?iszom örömömben; Nem szeret?koll inui kesorvemben." „Tarkajó ko'lv születik meg ottan." 5.vorsszak: „Ollyan bús a rabbilincscsörgése. —" .,Follogeibánatoslel-

! kemnok. " (E három gon-dolatjel azt jelöli, hogy a költe-mény töredékesen van közölve.)

Kézíratunk eltér nemiekbenaz 1847-diki „Ellenőre-ben meg-

' jelent változattól is, melyben| ogyébaránt több sajtóhiba is van

s így a részletes összevetés feles-leges. Megomlítendő még, hogyPetőfi e költeménye megvan,az általunk közöltnél hitelesebberedeti kéziratban, a nemz. mú-zeumban Petőfi kéziratai köztBudapesten, aláírva Petőfi Sán-dor, 8-rét kékes papíron, a lapfelső balszöglotón dombornyomás-sal ez áll: Bath. (L. Magy. Könyv-szemle. 1880. 198. 1.)

Ferenczi Zoltán,

Két kortárs Petőfiről.A Petőfire vonatkozó adatok

és nyilatkozatok közül a legna-gyobb becsesei kétségtolenül azonkortársak visszaemlékezései bír-nak, a kik Petőfit személyesen ös-merték és érintkeztek vele. Min-den ily közleményben szokottlenni egy-egy jellemző vonás, ami Petőfi egyéniségére, modoráravágy szokásaira nézve érdekes —és éppen ezért igen kívánatos vol-na^ ha Petőfi még élő személyes

i ismerősei közül mindenki megírnáazt, a mit róla tud. Es itt nem ok-vetlenül „történetet" értek a Pe-tőfi életéből, mert ilyeket csak alegközelebbi, bizalmas ismerősöktudhatnak; hanem oly csekélysé-geknek látszó, de életrajzi szem-pontból rendkívül fontos aprósá-gok felsorolását is, mint: hogynézett ki Petőfi, midőn az illető1 átta vagy találkozott vele; hogyvolt öltözve; miről beszélt; kik-

25 Két Kortárs PetóMl. 26

kel társalgott; nyilatkozott-o az ;egykorú politikai, társadnlmi vagyirodalmi viszonyokról és szerep- :lökről? stb. stb. |

Ilyen szollemben irta le tu- jdomását Rá ez Gyula, kudui bir-tokos és 1848—49-iki honvédhu- jszár nem rég egy hozzám intézett !levélben, a melyből a Petőfire vo- :natkozó részt a következükbenadom:

„Petőfivel legelőször Maros-vásárhelyen találkoztam a T o-1 e k i Sándor gróf jelenlétében.A dolog így történt: Petőfi mikorErdélybejött, meglátogatta néhaiédes anyámat Szamosújvárt (RáczPetemé, az akkori szamosújvárivárnagy felesége. Cs. Gy.) s meg-tudván, hogy én önkéntes huszárvagyok, ígérte, hogy a táborbanfölkeres. Ezalatt megtörtént a hí-res g á l f a l v i csata 1849 január17-ikón, a melyben lovamat kilőt-ték alólam s a nagy hó miattnem tudék menekülni. H e p-b e r g e r főhadnagy svalizsorei,kik Bem elfogatásán működtek,rám akadván, össze-vissza vag-daltak, ligyannyira, hogy életometkemény, régi módi csákómnakköszönhetem. Mikor az épenodaérkező T e l e k i Sándor ki-mentett, csak a fejemen 14 seb jvolt és így szállítottak Marosvá-sárhelyre a kórházba. Felgyógyu-lásom után Forró ezredes térpa-rancsnokhoz mentem 8 napi sza-badságot kérni, hogy hazulról is-mét lovat hozhassak. Itt találkoz-tam T e l e k i Sándorral és Pető-fivel, kik közül Teleki Nagy-Bányára, Petőfi pedig Kolozsvár-ra volt utazandó valami megbíza-tásban Bemtől. Teleki elbeszéltePetőfinek esetemet, a ki nagyon

szíves volt hozzám és így közö- ;

seii megígérték, hogy elvisznekDacáig. E z meg is történt. Ut-közben Tekében ebédeltünk s mi-vei a hó rendkívül nagy volt, nemkoczkáztattuk az éjjeli utazást,hanem Sajó-Magyaróson az öregF e j é r v á r y Károlynál meg-háltunk.

Doésen ki-ki a maga útjátifolytatta. É n előbb haza — innenpedig ismét a táborba mentem ésa muszkák bejöveteléig Petőfivelnem találkoztam többé.

A segosvári csata előtt vala-mi 5—6 nappal azonban újbólösszehozott a sors Marosvásár-helyt. P e t ő f i sietve jött velemszembe az utczán, s midőn észrevett, megállott. Kérdezte, hogy:mi járatban vagyok és haza me-gyek-ó ? En el bőszéitem neki, hogya lovakkal nincs szerencsém, merta perzsáni erdőben a muszkákmegtámadtak és kis csapatunkbólcsak másod magammal tudtammegmenekülni, — persze ló nél-kül. Ő nagyon örvendett megme-nekülésemen és bámult, mikor el-mondám, hogy a komédia utánmég 6000 frtnyi hivatalos pénztis hozok magammal Vízaknáról,a melyet a főpénztárnál át kellszolgáltatnom. Mikor elváltunk,nyájasan kezet szorított velem sazt monda: „Ha Torda felé jársz, ,'keresd fel M i k l ó s n á 1 nőmet ésgyermekemet. Üdvözlöm őket." •

Egész -biztosan emlékszem, 'hogy első találkozásunk alkalmá-val katonaruhát viselt Petőfi;most azonban, midőn közvetlenüla segesvári csata előtt láttam:,p o l g á r i r u h á b a n volt.

Én másnap vagy harmadnap,mivel a föpénztárnok ott nem léte

27 Két kortárs PetoMl. 28

miatt a nálam levő pénzt át nemadhattam, •— G - e r n y e s z e g feléindulék, tudva, hogy arról is jönegy honvéd-csapat. Ezek azonbanhátráltak és így a pénzt át nemvették. Erre • aztán Székely-Ke-resztúr felé vettem utamat, re-mélve, hogy a Bem táborával ta-lálkozom. Mielőtt azonban odaértem volna, már haliám a seges-vári csata hírét, s azt is, hogyPetőfi elesett. Nagy bajjal tehátismét visszamenteni Marosvásár-helyre, hol S c h ö p f fő-hadi-biz-tos közbenjárásával Góger (ma-gyarul : G- é r i) főpénztárnok vég-re-valahára megszabadított a 6000frt. gondjától.

A mennyire emlékszem, Pe-tőfi középtermetűnél valami ki-csivel magasabb, széles mellű ésvállú s kondor hajú ember volt.Velem mindig igen nyájasan ésbarátságosan beszélt; de modorá-ból mégis, kivehető volt a határo-zottság. Utazásunk alatt különö-sen sokat foglalkozott velem. —Folytonosan tréfálkozott, mond-hatnám enyelgett, mivel mégcsaknem gyermek valók. Tet-szett neki, hogy a nagy hidegbenvékony köpeny kémben semfázom;nincs keztyűm s a fülemet sem kö-töm be. Ha valahová megérkez-tünk, igen kedélyes és jóakaróanfigyelmes volt, de mikor magunk-ra maradtunk és Telekivel bizal-masabban kezdtek beszélgetni, én— nem akarván tolakodni — ren-desen ki-kimentem, hogy terhök-re ne legyek." -—

A másik kortárs, a ki szinténsok mindent jegyzett fői Petőfi-ről, ily czím alatt adta ki jegyzet-téit : „Visszaemlékezés az 1848—49 évi szabadságharcára Erdély-

ben. I r t a : egy volt honvédhu-szár. I I . bőv. kiadás. Marosvásár-helyt. 1880. Csiki Lajos könyv-kereskedő bízománya." A Vissza-emlékezések Petőfire vonatkozóhelyei a következők:

„Petőfi Sándort Szelindekenláttam először, midőn az 1849,jan. havában történt első szebenicsata után oda visszavonultunk;nem épen a visszavonulási, hanemaz azutáni napokon." (1. lap.)

„Mi, az erdélyi fiatalság, Sze-lindeken dalárdát alakítottunk selébb Bemnél, azután Petőfi Sán-dornál tisztelegtünk az esti órákalatt. Harczi- s más szép dalokaténekeltünk. Kedvencz dalunk voltakkor nagyon a magyar népdalo-kon kivűl a Marseillaise és Búsula lengyel." (2- 1.)

„Petőfi Sándor, midőn nálatisztelegtünk, beszólított mind-nyájunkat szállására, velünk ba-rátságosan kezet szorított, s aztánborral, szivarral s dohánynyal ki-nált meg — magyar ember szo-kása szerint — miközben folytonáldotta a nímetet, de oly czifrán,hogy mi a fuldoklásig nevettünk.~ ŰgV; úgy fiuk — monda Petőfi— csak magyar dalokat énekelje-tek s nem idegent. A francziákszabadságdalát s azt a szép len-gyel dalt énekelhetitek, de a né-met nótákkal kikergethetnétek avilágból." (3. 1.)

„A faluból (Szelindekről 1849jan. 31-én) tehát ki s egy hegyenfelvonult az egész hadsereg észak-nyugati irányban. Bem — kit afőbb tiszt urak vettek körűi s kikközt P e t ő f i Sándor is ott lova-golt — elöl ment; mi a lovasokközvetlenül utánok vonultunké..Bethlen Gergely alezredes és Pe-

29 Kél Kortárs Petőfiről. 30

tőfi Sándor folyton emelgették ésigazgatták az öreg apó köpenye-gének a gallérját, melyet mind-egyre lecsapott az erős szél." (7.1.)

„Mielőtt a vizaknai csata(1849 febr. 4-én) egy vasárnapreggel kezdetét vette volna, Bemígy szólt Petőfihez: U r a m ! macsatánk lesz; maradjon ön távola csatatértől; nem szeretném, hogya magyar nemzet egyik jeles köl-tője a csatatéren vérezzék el.Szót fogad-e ? — -Köszönöm a fi-gyelmeztetést tábornok úr — vá-laszolá Petőfi — szót fogadok; deazt nem ígérhetem meg most, hogymit fogok tenni akkor, midőn azágyuk dörgését fogom hallani."Hogy Bem tábornok és Petőfiközt ily rövid párbeszéd folyt aligegy pár perczczel a vizaknai vé-res csata kezdete előtt, azt mégakkoriban, a csata lezajlása utánhallottam bajtársaimtól; én.e pár-beszédet közvetlenül nem hallot-t a m ; de a mi azon csatában az-után történt, annak szemta-nuja voltam." (8. 1.)

I t ta v izaknai csata leirá-sa következik, a mely ,után szer-zőnk így folytatja: „Úgy ült ottBem lován, mintha érczből lettvolna öntve; a süvöltő golyókatszámba sem vette; csak fejét for-dítgatta jobbra, balra, vizsgálvaa csata folyamát s osztva paran-csait a minden perczben érkezőtáborkari segédeknek, kik köztmár Pető fi Sándort is ot tlát tuk." (9.1.) . . . . . . . . PetőfiSándor szintén ott volt a jobbszárnyon, ki tajtókzó lován holelőre, a csatárlánczhoz, hol egyet-len ágyunkhoz, hol mi hozzánkvágtatott s megvetve a félelmet,a halált, lelkesített, bátorított min-

denütt ; a mi annál feltűnőbb volt,mert honvédeink közül Petőfitkevesen ismerték, miután ő nemkatonatiszti öltönyt viselt; ma-gyar öltönyt viselt ugyan, űe —emlékezetem szerint — mindentiszti jelvény nélkül; fejét tollasKossuth-kalap fedte s kardot hor-dott." (11. 1.) . . . . . „Minket gr.Bethlen Gergely alezredes roham-ra vezetett, a mit alig kezdtünkmeg s már „megállj "-t s vissza-vonulást parancsolt. Petőfi a másoldalon — ki a nagy zajban, lár-mában nem hallotta a Bethlenvezényszavát, rohamra lelkesített,s így aztán századunk egyik részeelőre rohanni, a másik pedig visz-szavonulni akart: midőn aztánfőihangzott ismét Bethlen alez-redes hangja: „vissza!" Petőfinem tudta, hogy a fővezértőlgyors visszavonulási parancs jött,nehogy mi is elszakíttassunk vagyfoglyul essünk ágyunkkal együtt,a melyre ez alkalommal oly nagyszükségünk volt. . . . . . Midőn amagaslatra kiérkeztünk, ott ameghátrált része seregünknekmár rendben állt és pihent. Bemis fenn volt, ki egy térképet né-zegetett; közelében a főbb tisztekültek lovaikon. Petőfi Sándor ve-lünk egyszerre érkezett fel, kiszintén a fővezér környozetéhezcsatlakozott Petőfi Sándorez alkalommal nyergeletlen lovonült; csak egy pokrócz volt lována lekötővel leszorítva. Hogy anyereg lefordult-e lováról, avagymás lóra kellett hamarjában ülni— nem tudom. Petőfi és BethlenGergely alezredes közt, midőnfölórkeztünk, heves szóváltás ke-letkezett visszavonulásunk miatt,de az azonnal elenyészett, midőnPetőfi megtudta, hogy az a Bem

31 Két Kortárs Petőfiről.

parancsára t ö r t é n t . " (12—14. 1.)„A felkelők a várostól

(S z á s z s e b e.s) délkeletre eső he-gyekről és erdőkből intézték atámadást . Kivonul tunk ellenök, smi a lovasok azonnal szembe isr o h a n t u n k a felkelőkkel, a kik bárnagyon sokan voltak, de azért vi-tézül megfordultak s ugyancsakszaladtak vissza az erdő felé. E zalkalommal m i n t e g y 8—9 felke-lőt fogtunk el, a kiket ú g y lánd-sásan kisértünk be a városba B e mtábornok szállása elé. Bem éppenaz ablaknál beszélgetett Petőfivel,midőn m i odaérkeztünk, s midőnm i n k e t meglátott, boszúsan for-dult Petőfi felé s neki valamitmondott .

Nem sokáig kellett várakoz-n u n k a rendbeáJlított foglyokkal,mer t Petőfi lenn s e lőttünk ter-mett , s minket a Bem apó nevé-ben — félig-meddig tréfásan •—egy czifra huszáros imádsággalt isztelt meg, a miért azokat a fel-kelőket oda bekísértük. — Nemt u d t á k önök bajtársak, ezeken avérengzőkön az Ítéletet ott k ü n na szabadban végrehaj tani? mondaPetőfi; — miért kísérték ide beőket? Mit tegyünk most velők?H a d i törvényszék elé állítsukőket? Van-e nekünk arra a mos-t a n i körülmények közt időnk ? stb.E k k o r megnyí l t az emeleten egyablak, melyen Bem kinézett s le-kiáltott Petőfinek németül, hogya foglyokat Makray László őrnagy

úrnak elzáratás véget t adja á t . "(17—18.1.)

„Petőfi Sándort aszászsebesi jelenet u t á n n e m lát-tam többé A segesvári csa-tában az oroszok ellen n e m vet-tem részt. A zsibói fegyverletételu t á n azonban találkoztam a flle-zősógen olyan honvédekkel, a k ikazon csatában részt vettek. Hosz-szasan beszélgettünk az elmúltcsaták eseményeiről, s a többekközt Petőfiről is. Az egyik hon-védhuszár — állítása szerint —látta Petőfi Sándort a segesváricsata- folyama alatt, — s midőnB e m Skariát in orosz vezérőrna-gyot egy három fontos ágyúvallelőtte, s az oroszok rárohanták amagyar táborra, Petőfi e szavakatmondta : „ P o t o m s á g a zo g é s z . " E pár szó nagyon be-vésődött emlékembe, már csakazért is, mer t — őszintén meg-vallva — a p o t o m s á g szó je-lentőségét nem értettem; annakértelméről felvilágosítást kértem;ezen szót nem igen használjákErdélyben. — Azon kérdéseimre,hogy Petőfi Sándor mikép és hol,melyik ponton esett el ? nem tu-dott még csak egy szó felvilágo-sítást sem adni, miután a nagyszámú orosz hadsereg rohama al-kalmával nagy zűr-zavar támadta magyar hadseregben, mely ren-detlenül meg is hátrált. A felbő-szült oroszok nem kegyelmezteksenkinek.a (56. 1.)

Közli: Csernátoai Gyula.

33 Petó'finé szendrey Julii költeménye, — Petó'fl-relipiái 34

Petőfiné, Szendrey Júlia költeménye.*)E költeményt még 1868-ban,

ha jól emlékszem, VörösmartyGéza barátomtól kaptam. Hogyő miként jutott hozzá, nem tu-dom ; lehet, Petőfi Zoltán adtaneki, kivel jó viszonyban volt.

Én Szendrey J ú l i a kéz-írását nem ismerem; de nekem —ki a kéziratok gyűjtését már ta-nuló koromban megkezdtem —e vers mint Petőfiné kézirata lönadva, — s meg vagyok győződve,hogy az is.

Kolozsvárt, 1888. decz. 6-án.Hory Béla.

Az emlékezet.Oh bölcsek, mily nagy csalódástok,Midőn oly bölcsen állítjátokHogy nincsenek kísértetek!Mi hát egyéb, mi, mint kisértet,Mint sírjából feljáró lélek,A múltból az emlékezet?

Csakhogy nem vár éjféli órát,Mely föltárja zárt koporsóját,Hogy rémes útját kezdje meg;És nem is űzi el a hajnal,Mikoron a kakas megszólalSírjába e kisértetet.

S nincs imádság, nincs vezeklés, melyMegszentesítő erejévelElűzze vagy elfojtsa azt;Ellenben egy hang, hely vagy illatKisértetképen felriaszthatFelidézvén a multakat.

Meglátogat ezer alakban,Vagy inkább szüntelen velünk van,Csak elrejtőzik olykoron;Meg-megszóM, beszélget hozzánk,Midőn azt legkevésbbé várnánk,Bégen nem hallott hangokon.

Mikor kacaj, víg tréfa közbenSzavunk eláll, szivünk megrezzen,Elsötétülnek szemeink:Ilyenkor elmúlt szenvedésnekKínzó szelleme látogat meg,S feltépi régi sebeink.

S midőn Mnpaddá lón az élet,Melyre balsorsunk fölfeszített,Ajkunkon honnan e mosoly ?Egy-egy boldog óra emlékeMely gyötrődésünk közepetteFöltámad halottaiból. —

Oh bölcsek, mily nagy csalódástok.Midőn oly bölcsen állítjátok,Hogy nincsenek kisértetek!Mi hát egyéb, mi, mint kisértet,Mint sírjából feljáró lélek,A múltból az emlékezet?

Szendrey Júlia,.

Petőfl-reliquiák.I.

Orlay SomaPetőfi életéhez"ben így ír:1)

Adatokezikké-ez.

1879.') Budapesti Szemle. 19. K. 346. 1.

„Kozma Leveldi név alatt eszíni társaság előadásairól bírála-tokat írt a Eegélő számára s eleforrázott tisztelgés előtt Petőfiegy ízben arra kérte Kozmát, en-gedné meg, hogy bírálatába Sz.

*) Petőfiné e költeménye nem ismeretlen ugyan, de mert az eredeti kézíratvan előttünk, közöljük újra. F. Z.

35 Fetü'íi-reliauiáL 36

színésznőről szóló részt ő írhassam e g ; s m i u t á n K o z m a abba bele-egyezett, Petőfi égig dicsőítő ki-fejezésekkel halmozta el.

Mi ennek a helynek utána néz-tünk a Regélő 1842-diki folya-mában s csak egy helyet találtunkolyat, mely az Orlay előadásánakmegfelel, t. i. a Regélő tár-czájá-ban a 372. lapon, a 47.számban, június 12-ről, a mikorPotőfi csakugyan Pápán volt. Ezt

. a levelet csakugyan L e v e 1 d iSándor (Kozma) írta. Az érdekelthely így szól:

„Pápa. A Győrött biztosí-tott szinésztársaság Komáromiés Szákfy v e z é r l e t e a l a t tmúlt hó végén nyitá meg nálunkThalia kápolnáját. Nem akarvána tisztelt olvasókat hosszas soro-lással untatni, csak a sikerültebbelőadásokat fogjuk kiemelni, mily-lyen volt „Egy pohár viz." Min-denek előtt említést érdemel Szath-márinó; játéka a fondor herczeg-nő szerepében kielégítő volt. Szath-márinét méltán üdvözöljük azonkevesok sorában, kiket honunk-ban a Músa anyaibb karokkalölelt. Mindazáltal szavalásábannélia némi egyhangúság s ha he-vesebb indulatokat akar kifejezni:a szavak elhadarása vehető észre.

• Szathmáriné „Malboroughné, Bur-gundi Margit s Thisbe" szerepé-ben szigorúbb bírálókat is kielé-gített volna." —

Ezt a helyet érinti Orlay. Epár sorban tehát egy kis P e t ő f i-r e l i q u i a van előttünk, emléke-zetes, mert Petőfi egyik legelsőoly pár sora, mely nyomtatásbanmegjelent s mert a kiemelt ..szi-nésznő iránti rokonszenve sugall-

ta. Orlay ugyanis az idézett he-lyen azt mondja, hogy „Petőfi ekitűnő társaság előadásaitól elvolt ragadtatva, s különösön isannak egyik jeles nőtagja irántmólyen érdeklődött," De Orlaykét dologra tévesen emlékszik.Először is Kozma a színtársulatelőadásairól ezt az egyetlen bírá-latot írta csak a Regélőnek; má-sodszor, a mint az idézett helybőllátható, Szathmáriné ki van ugyanemelve, de nincs égig dicsőítő ki-fejezésekkel halmozva el.

II.E. Kovács G-yula az El-

lenzék (Kolozsvár, 1888. decz. 31.)melléklapján „Petőfi Sándor kétlevele" ez. a. egy czikket írt, mely-ben Petőfinek Luby Zsigmondhozegy már kiadott levelét adja ki ;*)de kiadja egy eddig ismeretlenrövid levelét is, melyet sietünk azelkaliódástól megmenteni s folyó-iratunkban is kiadni:

„Szatmár, július 31/1847.Édes Zsigám!

Itt vagyok Papp Endrénél sitt is maradok szeptember elejéig;végtelen örömet szereznél, ha ad-dig bevetődnél egy kis fecsegésre;tudod mennyire szeret

Petőf i Sándor."A levél elavult, közönséges

papírra van írva, mondja a jegy-zet. Némi érdeke van, mert a má-sodik levélhez bevezetés s meg-tudjuk belőle, hogy Petőfi akkorhol volt. A második levele Luby-hoz 1847. ag. 7-ről való.**)

*) L. Halasi: Petó'fi-Kelinu. 68.1.**) Halasinál ag. 8-ról.

Ferenczi Zoltán.

37 Költemény Petóíi ellen. — AdatoK Petőfi máreineK megjelenéséhez. 38

Költemény Petőfi ellen.III.

Jobb, hogy születtem ezredév után.*)Jobb hogy születtem ezredév után,

Bölcsődalom hogy nem volt harczzene;Nyugodjatok, ti durva századok,Velünk a jog s szabadság istene!

A nyers erőszak vérrel áztatáA messze föld virágzó téréit;S a vért födött kebelnek mélyibenNem hallhatád a szív veréseit.

A küzdelemnek egy iránya volt:Babért aratva véres utakon,Emelni trónt tiport jogok fölött,S a vérmezőn rakott csonthalmokon.

A képzeletnek szebb mezője volt:Lovagkaland, táborba szállt sereg;Fön a tetőn a büszke sziklavár,Tárgy volt elég, mit énekelni meg.

De vadregénye vérbctűjeinA kárhozat homálya vesztegel,S megrakva van legkisebb lapja isA jog s erény kisajtolt könnyivei.

A küzdelem, melly mostan szárnyra kelt,Nem szebb snemesb-e, minta múltba' volt?Zászlónk fehér, s mi rajta irva van:Arany betű az és nem barna folt.

A harczi kürt, melly küzdelemre int,Szellemtusára hívja bajnokit;S nem dalnok az, ki dalra nem hévül,Megzengeni a kor küzdelmeit.

Jobb, hogy születtem ezredév után,Bölcsődalom hogy nem volt harczzene ;Nyugodjatok, ti durva századok,Velünk a jog s szabadság istene!

Berecz Károly.

Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez.V. közlemény.1)

Kiegészítő adatok:II. „A helység kalapácsa" ro-

vathoz:2)Érdekes jelenség, hogy Petőfi

„A h e l y s é g k a l a p á c s á é tnem vette föl az 1847-diki „ösz-szes költeményei" közé. Ennekokát fölfejtve még nem olvastuk,Gyulai a Petőfi Vegyes művei elő-szavában nem érinti; annál érde-

') I.—IV. közi. 1. Pet. Muz. 1888.I.—IV. füz.-ben.

2) L. Pet. muz. 1888. 22. és 84—85.1.

kesébb az alábbi hírlapi közle-mény a^J e 1 e n k o r 1847-diki fo-lyamából, mely az okát világosanmegmondja. E szerint t. i. GreibelK., a mű első kiadója tiltakozott afelvétel ellen s Petőfi így hagyt aki ö r ö k r e ö s s z e s műve igyűj teményéből . Ugyancsake czikkből érdekes az is, hogymilyen ügyes fogással ^kart Grei-bel IL a még megmaradt példá-nyokon túladni. A kis czikk egészterjedelmében igy szól:

*) „Ellentétül a ,Pesti Divatlap' ezidei 2-dik számában megjelent: „Mért nemízületiem ezer óv előtt?' czimű költeményre." (Jegyz. az Életképekben.) E költeményaz Életképek 1846. I. 176. 1. jelent meg. (6. sz- febr. 8.) Vesd össze Petőfi Múzeum1888. 38. 1. V. p. a. adattal. F, Z.

' '•' ' , ' • ' 2 * .

39 AiatoK Petőfi művének íiieaeitaéséiiez. 40

Jelenkor 1847. 236.1. máj. 20.40. sz.

„Eredeti nr az a G.'jur! 0adta ki egy időben Petőfi „Hely-ség kalapácsát." Akkoriban vala-mivel, többet fizethetett neki értetiz bankó forintnál. --- Midőn E.')Petőfi összes müveit kiadta, odaakarta sorozni a „helység kalapá-csát" is. mi ellen (J. minden tőlekitelhető módon protestálni kezdos így e mű Petőfi egyezésévelmunkái közül m i n d e n i d ö k r okihagyatott. — Most. hogy Petőfiösszes müvei oly jó keletnek ör-vendenek, kapja Gr. illy hirdetéstközöl lapok utján: P ó t l é k Pe-tőf i összes m ü v e i h e z „Ah e l y s é g ka lapácsa . " — Éza közönség irányában tréfánakmegjárja, hanem az iró ellenébenmindenesetre megrovandó. Nemp ó t l ó k ez Petőfi költeményei-hez, hanem szántszándékosan ki-hagyott műve a költőnek, mellyetönmaga kitagadott és félrevotett.Joga van G. uramnak könyveitbármi úton és módon árulni, eztnem tagadjuk, de ámításokkal de-creditirozni hiteles iró no vét nemáll szabadságában. Más országban,hol az irói jogok sanctionál va vágy-nak, az illyen mystificatio bünte-tést vonna maga után, itt érje beazzal, hogy nyilvánosan megrój -

, juk érte."

G-eibel Károlynak ez igenföltűnő eljárásában jellemző az,hogy Petőfi e művét mint újbólmegjelentet hirdette, a mint ezolvasható a „Pesti Hírlap" hirdetőrovatában, (1847. 302. 1. máj. 9.,877. sz.),:

') Geibel Károly.2) Emich Gusztáv.

P ó t l ó k Petőfi ö s s z e sk ö l t ö m é n y e i h e z ! G e i b e lK á ]• o 1 y pesti könyvárosnál meg-jelent : „A helység kalapácsa"Hösköl tömény négy énekben, irtaP e t ő f i S á n d o r. Boritokba fűz-ve (velinen) 36 kr. p. p."1)

Az egészben kiváló érdekű, .hogy nem a kritika volt tehát az,mely majdnem általános rosszalás-sal fogadta ugyan Petőfi e művét,mi öt arra ösztönözte, hogy művei

i toljes gyűjteményéből kihagyja;hanem tisztán külső okok. Meg-jegyezzük ohhez, hogy Geibelnekez eljáráshoz joga nem volt. Vég-leges és örökre eladásról ily érte-lemben szó bizonyosan nem volts hasonló eljárással Vahot Imrekifogásokat tehetett volna Jánosvitéz kiadatása ellen, ki azt épenugy megvette, csakhogy jobbanmegfizette, mint Geibel amazt.

I XIII. „Összes költeményei" ez.rovathoz.2)

Az előkészületek s általábanaz ö s s z e s k ö l t e m é n y e kmegjelenése sokkal fontosabb volt,hogysem a legnagyobb figyelmetne ébresztette volna föl mindenkörben. Már maga az, hogy Pe-tőfi értők 2000 frtot, akkor rend-kivűlinek tai'tott összeget kapott,továbbá az, hogy Emich Gusztávoly kiadást akart rendezni belő-lük, minőt magyar könyv naégnem ért: általános érdeklődéstkeltett, melyet időnként hirla-pi közlemények még növeltek.Az érdeklődő hírlapok közül elsőhelyen a Pesti Hirlap-ot kell ki-

') Ugyanez a hirdetés a B u d a -p e s t i II i r a d ó b a n is megjelent1847. 320. 1. máj. 11. 590. sz. hirdetőrovat. —

2) Pet. muz. 1888. 219—220. 1.

41 Aüatot Petőfi mfreáeí megjeleuésélies. 42

emelnünk, melynek Uj donság-ro-vatát Pákh Albert vezette s ál-landóan a legrokonszenvesebb fi-gyelemmel kisérte Petőfi művei-nek megjelenését. Ebben e ki-adásra vonatkozóan a következőadatok olvashatók :

Az 1847. I. jan. 31-diki 822.számban:

„A lapok több izben szólot-tak arról, hogy Petőfi mindenversei nem sokára egy kötetbenkiadva jelenendnek meg. Hosz-szasb előkészületek után, most ekiadás sebesen készül, naponkintkiszedetik egy iv, s a munka egé-szen valamivel több lesz hárminczsürün nyomatott ivnél, legna-gyobb nyolczadrészben, keményerős és simitott papiron. Előlleend a költőnek Barabás rajzaután aczólba metszett arczképe.Mondhatni, hogy ennél szebb ki-adása magyar költőnek még nénijelent meg. — Tartalmát e könyv-nek nevezetes részben uj, mégeddig kiadatlan költemények te-endik, azután egy gazdag füzér-benlesznek mindazon versezetek,melyekkel a szerző fellépése ótamindenirodalmi vállalatot elárasz-tott, mert nem volt oly szépiro-dalmi vállalkozó, ki öt dolgozótársul ne igyekezett volna meg-nyerni. Petőfi ezelőtt kevéssel isigen ingerlékeny volt kritikusaiellenében, egy pár versben megis énekelte őket. Nem ok nélkül.Soha nem tüntető talán fel a eri-tica olly nevetségesen a bírálókszenvedélyességét, mint az, melyPetőfiről mondatott nómelly la-pokban. Hányszor folyamodtakellenei azon nyomora modorhoz,hogy a költőt látszólag dicsérték,midőn legjobban ocsárolák, mun-

káiban gyakran magasztal ák, ki-emelek a gyöngébb dolgozatokat,ellenben a fényes pontokét szán-dékosan elmellözék, a víg s tré-fás verseket komoly hangon birá-lák, a tragicai gondolatokból vicz-czeket eröködtek kifacsarni, az-után a költőnek tanácsot adtak,mellyeket ha követ, hasonló leszazon szende-báj-szü-ingerfi'le poé-tákhoz, kik nappal is olly comi-cus arczkifejezé.ssel a holdat ke-resik, hasonló birálói egy részé-hez. Legújabban a Honderűbentűnt fel egy halavány egyén;ezen ismeretes kritikus erőködöttPetőfi ellen, de a nagy közönségcsak szánakozott, mert azon em-ber, nem leven magyar, Petőfitnem is érti, nem hogy szellemétfelfogni tudná, s következőleg ötmegbirálniképes leimé.*) Most Pe-tőfi antieritika. helyett egy ogészkötettel lép fel. E sorok irója, is-mervén a könyv tartalmát, bátranmeri állítani, hogy az a közönségkezében megbecsülhetlen kincsleend. A munka hihetőleg már-tiusi vásárra mogjelenend. Addigmég szólunk róla."

Ugyanott (1847. 120. 1. febr.21. 834. sz.) •

, - P e t ő fi Sándor összes köl-teményeire megnyitotta Emi eh G.kiadó ur az aláírást. A kiállítás,mint már megírtuk, porapás leends irodalmunkban páratlan, s amunka mintegy 30 ivet foglalandmagában. Előfizetési ára egy pél-dánynak csak 3 pft, mit senki nemfog sokalni, ki a munka belbecsét,nagy terjedelmét s kiállítási mi-nőségét veszi tekintetbe. E g y elő-fizetési iv szerkesztőhivatalunk-ban is le van téve."

*) Zcrffyt érti.

43 AttatoK -Petin mŰYeineK iegjelenésé&ez. 44

Ugyanott (1847.1. 161.1.843.sz. mart. 9.):

P e t ő f i összes költeményeiis megjelennek a jelen vásár alatt.Eló'fizotóst mi is elfogadunk."

Petőfi összes költeményei te-hát épen a pesti márcziusi vásárrajelentek meg; Emich hirdetésemárcz. 20-ról szól;*) de a P e s t iH i r l a p egyébként márcz. 15-énmár kaphatónak mondja. (1847.I. 172. 1. 846. sz. mart. 14.):

,, Szintúgy figyelmeztetjükkülönösen vásárra feljött vendé-.geinket, hogy a holnapi naptólkezdve Petőfi Sándor „Összesköl-teményeinek" gyönyörű kiadásais kapható leszen már Emich Gr.kiadónál. A munka kelendőségétbizonyosnak hisszük."

Ugyanott (1847.1.185.1.849.sz. mart. 19.):

„— Megjelentek Petőfi ösz-szes versei egy kötetben. De e ne-vezetes irodalmi jelenségről rövididőn többet."**)

Ugyanott Petőfi e müvénekkelendőségéről (1847. I. 220. 1.858. sz. apr. 4.):

„ — Petőfi összes költemé-nyeinek azon pompás kiadása,mellyről többször emlékezénk,csaknem példátlan keletnek ör-vend, mi egyébiránt Petőfi nép-szerűségénél fogva előre volt lát-ható. Az első két hétben annyipéldány kelt el, hogy bízvást föllehet tenni, miszerint ha csak ne-gyedrésznyi arányban kelend isigy ezentúl a munka, félév múlva

*) A pesti vásár különben márczius13—19-ig tartott, fó'napjai voltak 17. és 18.

**) E megjegyzés arra vonatkozik,hogy Br. E ö t v ö s igért rólok bírálatot,mely meg is jelent a Pesti Hírlapban a 315.lapon (1647. I., máj. 14. 880. sz.) Ugyanezmegjelent az Életképekben is. (1847. I.)

második kiadásra leend szükség.Örvendetes tünemény az iroda-lomban. Kik a becses müvet mégnembirják, figyelmeztetjük, hogya könyv már csak e folyó hó 20-igkapható 3 pfton, azontúl 4 pft.leendvén az ára."

Nem kevésbbé rokonszenve-sek a többi napi lapok megjegy-zései s kivált kiemelendők a Je-lenkor-éi, mely szintén ismételves állandó figyelemmel kíséri a műmegjelenését és fogadtatását aközönség részéről.

Az 1847. 59. 1. febr. 4-diki10. számban:

„Kezdenek könyvárusaink isfigyelmet fordítani a magyar mü-vekre; legközelebb P e t ő f i ösz-szes müvei fognak megjelenniEmich Gusztáv költségén ollydiszkiadásban, minőt még magyarkönyv nem ért. A legnagyobboctav, satinirozott kettős velinen,elől a költő aczélba metszett arcz-képével, mintegy száz uj költe-ménynyel bővítve. Ara 3 f. p.Nem hisszük, hogy legyen ma-gyar, ki Petőfit, a lélekszabadságszent eszméinek apostolát ne is-merje ; de hisszük, hogy kinekszemei e nagy eszmék ragyogvá-nyitól nem kápráznak; — ki ed-dig kimondani nem mert igazsá-gokat meghallani nem fél s ma-gyar szivvel magyarul tud érzeni:

] annak Petőfit szeretnie kell. Aján-latunk rá nézve, ama néhányszűkkeblű botorkász ellenében,kikszemélyes irigységből támadtakellene, elkésett szó lenne. A köz-vélemény Ítéletet hozott s Petőfitisztán, mocsoktalanul áll előttejellemében és szellemében egy-aránt megtámadhatatlan. Férfi .homlokát illeti a borostyán, bár

45 Adató* Petöíl mŰTelnelc ieg]elenésta, 46

ha több lenne is a tövis rajta, minta levél; — gyermekek és charla-tánoké a papiros korona, mit a szol-gadicséret fejők lágyára nyom."

Ugyancsak a Jelenkor (1847.134. 1. 23. sz. mart. 21.) a műmegjelenésekor e rokonszenvesmegjegyzésekkel üdvözli:

„Megjelentek Petőfi összeskölteményei pompás díszkiadás-b a n ; — a mü kiállítása ollyan,minőt még magyar könyv nemért, valóban bármely hölgyasztal-nak külsejére nézve is díszére vá-landó. Belbecsét e műnek, alighiszszük: hogy volna magasbműveltséget igénylő magyar em-ber, ki ne ismerné. Tartalma: azeddig megjelent összesen hét fü-zet költeményeken kivül, többmint egy harmadrésznyi uj mü-vekkel van bövitve, miknek mind-egyike egy-egy állócsillag irodal-munk egén. Petőfi az korunkköltői közt, kinek lantja az em-beri szív minden érzelem-válto-zatait : szerelmet és mámort, honfi-érzést és világfájdalmakat, sza-badság-vágyat és anya-szerelmetegyenlő hévvel, egyenlő erővel,egyenlő kedélylyel tudott vissza-adni, minden szavában sziv be-szél szívhez, ezért érez mindenjobb lélek együtt vele, ki még aszivet magától nem tagadta meg.— Ara a könyvnek april 15-igEmich Gr.-nál az előfizetés 3 pffc,azontúl 4 pft." jo |

Petőfi e müve kelendőségé-ről szintén lehet egy-egy meg-jegyzést olvasni a korabeli lapok-ban. A Jelenkor ujdonságirói,

-mint Petőfi lelkes tisztelői, ugya föntebbi főj jegyű, ki ez állását

jun 6-án odahagyta*), mint utód-ja, megemlékeznek ismételve ró-la, így alább a Jelenkor-ban (1847.476. 1. 80. sz. okt. 7.) ez ál l :

„Petőfy (!), a legmagyarabbköltő, a puszták pacsirtája, széprokonszenvnek örvendhet a kö-zönség részéről, mert nemrég ki-jött, verseiből 3000 példány keltel. A kiadó nyeresége, ogy pél-dány 4 pfrt lévén, nem csekély,— mégis — ha jól értesülénk aköltő csak 2000 pengő forintotkapott örök-eladás fejében. Nempotom díj ez, ha meggondoljuk,hány kiadást érhetnek a legnép-szerűbb költőnek e versei ?!u

Utóbb (1847. 610. 1. 102. sz.decz. 23-án) ezt irja:

„P e t ő f i verseit újra nyom-ják 1500 példányban. Kiadó uralkalmasint nem rösteli a dolgot."

A Budapesti Hiradó-ban ugyan-erről a következő adatok olvas-hatók :

Az 1847. évfolyam 63.1. 532.sz. jan. 28-án:

„ — Petőfi minden eddig meg-jelentversei, mintegy száz egészenujjal szaporítva, sajtó alatt van-nak, előfizetési ár Emich könyvke-reskedésében három ezüst forint."

Ugyanott a hirdető rovatban(1847. 206. 1. mart. 26. 565. sz.):

„(280—1,2.) Megjelent és kap-ható Emich Gusztáv könykereske-désében Pesten uri- és kigyó-utczaszegletén: Petőfi Sándor ö s z-szes k ö l t e m é n y e i egy kö-tetben. A költő aczélba metszettárczképével. Kéretnek a t. ez. ív-tartó urak a példányok átvételé-ről rendelkezni.

'S0&"~ Az idő rövidsége miattszámosabb ívek még vissza nem

*) L. Jelenkor. 1847. 265. 1.

47 Adatok Petőfi műveiaeK megleleaéséiez. 48

kerülhetvén, az előfizetés határ-idejét április 20-ig kiterjesztjük,azon naptól fogva a bolti ár 4 frte. p. Pest, mártius 20-kán 1847.

E m i c h Gusztáv. 1 )

Az nem igen ismeretes mamár, hogy Petőfi azt remóllte,hogy az 1848-diki akadémiai nagyjutalmat Ö s s z e s k ö l t e m é -n y e i v e l ö fogja elnyerni. Errenézvepedig Arany Jánosnak egyikG-yulai Pálhoz intézett levelében1858. decz. 22-óröl világos adatvan. „Azért csak hegyezd a tol-lat, jó fiu, — irja Arany, czólzás-sal arra, hogy Gyulai pár hóigházassága után hallgatott — hal-hatatlan sógorod a mézes hetekalatt irta legszebb s legtöbb köl-teményeit. — Szegény Sándor!(azaz mi vagyunk szegények, kiköt nélkülözzük) — omlékszem,midőn 47-ben nagy kötetje meg-jelent, bár pályázni büszko, s va-lamely tagságot elfogadni ölveellen volt; de azt mégis önérzet-tel mondotta előttem: no, mostmár remélem, jövő évben enyimlesz az akadémiai nagy jutalom!A jövő év kissé messze haladt, ső nem érte annak örömét, de ajutalom, u g y a n a z o n jutalom,melyre számított, mégis övé lett.2)Az akadémia esak kötelességétteljesité: do hogy megtette, anemzet rokonszenvével találko-zik érte, s visszasugárzik rá is anépszerűség, melylyel Petőfi nevebír."3)

1) Ugyanez a hirdetés a Pesti Hír-lapban is a 198. lapon (852. sz. mart. 25.)és a 206. 1. (854. sz. mart. 28-án.)

2) T. i. 1858-ban.3 ) Levelezése II. 51. 1.

XVI. „Lehel" ez. rovathoz:*)A Jelenkor (1847. 549. 1. ,9%

sz. nov. 18.) ezt írja :

„Fiatal iróink szörnyű mun-kásságban vannak; majd minde-nik valami ujat és nagyszerűtirand. P e t ő f i nagy népkölte-ményen dolgozik; —• A r a n yJ á n o s „Toldi buját" adja kiversekben, — V a h o t I m r epedig „ O r s z á g g y ű l é s i al-ma n a o h"-jának folytatása vé-gett időz Pozsonyban, a követekés főrendi szónokok jellemzéséreszükséges adatokat gyűjtögetvén.Ez érdékes politikai, hisztóriai ésszépirodalmi munka legjelesebbiróink közremunkálásável uj évután rövid időn olvasható leend.J ó k a y beszélygyü jtoménye iselhagyta, már a sajtót, mollybőligen sok élvet meríthet a szép-

j irodalom kedvelője."

E czikkecskének Petőfire vo-natkozó részében a „nagy nép-k ö l t e m é n y " csak a Lehel-revonatkozhatik, ez volt az a né-pies elbeszélés, melyről Aranyhozírt levelében szól,' mely helyet aPet.-muz. (1888.) 307. lapján kö-zöltünk. Ugyanott azt a meg-jegyzést tevők, hogy mert Petőfiígy szól: „Én most L e h e l tirom," — tehát e művét 1848. ja-nuárjában kezdte írni, mert levelejan. 29-dikéröl kelt. E föntebbiczikk azonban 1847. nov. 18-ánjelenvén mog, úgy látszik, hogyPetőfi már ekkor tervbe vette aLehelt, vagy már hozzá is fogott;de bármi okból a szokottnál las-sabban haladt vele s így 1848.febr. 10-én is még csak 37 strophavolt készen belőle, mi Petőfinél,

*) L. Pet. muz. 1888. 306—308.1.

49 AdatoK Petőfi ínyeinek meaelenéséiez. BG

ki pl. János vitézt alig egy hónapalatt írta, szokatlan hosszii idő smindenesetre ligy látszik, hogy a jmár kész tervet hosszasabban pi-hentette.

XVII. Az apostol. Petőfi e mii-vét 1848-ban írta. Aranyhoz aug.16. (Pest. 1848.) ezt írja:

„— En a minap fejeztem beegy hosszú költeményt (valami3400 sornyi), melynek czíme Aza p o s t o l . " (Arany Levelezése.I. 170.)

Petőfinek e müve nyomtatás-ban nem jelent meg a költő éle-tébon: de kéziratban meglohetö-sen el volt terjedve.

E müve először az 1850-dikikiadásban jelent volna meg, ki isvolt szedve, de az egész kiadást,mint ismeretes, elkobozták. Doha szinte megjelent volna is, nemlett volna köszönet bonne, merttetemes kihagyásokkal, a végénelferdítvo jelent volna meg vagy-is nyomatott ki. Arany erre vo-natkozólag így ír :

„Kinek van joga Petőfivolazt mondatni, a mit ő nem mon-dott ? Elhallgattatni lehet, de meg-hamisítni nem. Hát még, ha e vál-toztatás oly nemű, hogy a költe-mény alapgondolat] át támadjameg ? Ha ily műtétei nélkül megnem jelonhetik, akkor •— tanácso-sabb ki sem adni.

Ezen aggodalom már akkorfeltámadt bennünk, midőn azApostolnak több évvel ezelőttszándékba vett kiadásáról hallot-tunk. És csakugyan, kinek akkoralkalma volt az utóbb megsemmi-sített nyomdai ívekbe belepillan-tani, bizonyíthatja, hogy azon ki-adás is nemcsak hézagos, csonka,hanem alapgondolatában is elfer-

dített fogott volna lenni. A darabhősének abban is oly lelkiállapottulajdoníttatik végül, mely Petőfi-nek gondolatában sem volt. Bár-;mily véloménynyel legyen valakia hősiség ezen neméről: azt hisz-szük, egy oly író, mint Pe-tőfi, megérdemli, hogy tisztelet-ben tartsák meggyőződéseit, s haő feketét mond, ne igyekezzenekfehérre mázolni. Kihagyások islettek volna ama kiadásban: de amegmaradt részek (ama ferdítéstleszámítva, mely pár szóval esz-közöltetett), a költő kéziratához!híven, jól, értelmesen fogtak volnamegjelenni."

Először e művet M ü 1-l e r G-yula adta ki az „Alkot-mányos nagy naptártt-ban (1862.évre. Kiadja Müller Gyula. Pest,1862.), a következő jegyzettel:„Nagyobb becsű müvei alig kezd-hetnénk meg naptárunk jelen év-folyamának szépirodalmi részét,mint halhatatlan költőnk e nagy-szerű költeményével, melyet 1848-ban írt, s mely még eddig nyom-tatásban meg nem jelenvén, csakkevéssé ismeretes."

A kiadás azonban teljesenértéktelen. „Annak találtuk nyo-mait, mond Árany,hogy oly egyén-nel van dolgunk, ki Petőfi nyel-vén, ortographiáján, verselésónjavítni akar; pontozását fölcse-réli, soraiba egyes szótagokat,szavakat betold, vagy onnan le-nyes; egy jambus-sorból kettőt,kettőből egyet csinál; egész so-rokat (nem a kényes helyeken) el-hagy, olykor mással cserél föl;szakaszokat összefoglal, hol azeredetiben külön állnak s elvá-laszt, hol összefoglalvák: egyszó-val, a ki egészen sajátja gyanánt

51 üjaH aézeteK Petőfi Haláláról. 52

bánik e költeménynyel." E z tArany a „Szépirodalmi Figyelő "-ben*) mondja, honnan ez idézete-ket vettük s ez a kiadás legjobbbírálata.

X V I I . Az u. n. „elkobzott ki-adást" Petőfi költeményeiből 1850-ben kezdte nyomatni Emich Gusz-táv. Erre nézve Lévay Józsefnek1850. ag. 3-ról szóló levelébenArany Jánoshoz a következő ér-dekes adat olvasható: „Petőfi ver-seit lassan nyomják. Nem lesz azkészen még ez évben sem. Ször-nyen megherólve látand vilá-got. Némely dalból több strófa,némelyből több sor hagyatott ki.A forradalmiak pedig mind, shogy mit kell kihagyni, mit nem,azt elitélte és végrehajtotta Kecs-keméthi Csapó Dániel, a nyomdacorrectora. A kihagyottak majdegy pótlék kötetben jönnek Lip-csében. Olvastam a correcturábóltöbb új költeményét; olvastam azApos to l t és L e h e l t . Amazleghosszabb költeménye de nemlegjobb. Nincs abban semmi egyé-ni, semmi jellemző; egy hosszú,mysanthrópiával teljes lyrai vers.L e h e l töredék, nagyszerű köl-teménynek nagyszerű kezdete !Többet ér amannál. Tudsz-e márPetőfiről valamit?"**)

Arany pedig 1852. július 13-*) 1862. Megjelent Arany hátrahagy,

irat. Prózai munkák: 264—273. 1. is. Eczikkben egyszersmind az eltérések jó ré-sze is össze van vetve.

**) Arany. Levelezése. II. 5. 1.

ról egy költői levelében azt írjaLévaynak a többek közt:Következik penégh itten utóirás :Tudod-e hogy ki volt közöt te-

tek primás?Kiért a magyarnak illenék nagy

sirás,Mert a milyet ő irt, olyaí ma nem

ir más.Ha tehát, barátom, kezedre

ejtheted,Úgy, per sundám bundám, ha

szerét teheted:Könyvét megszerezve, kórlek

hogy zsebre tedd,A jó Isten, és én, megfizetjük

neked.Sőt ha lehetséges kettőt szerezz

olyat,Azaz egy kisebbet, ítem: egy

n a g y o b b a t ;lOOz Károly úgy kivan neked,

mentül jobbat,Ugy hiszem: megérted; nem kell

irnom többet! —E hely Petőfi költeményeinek

föntebb említett kiadására vonat-kozik s egy pár elcsent példánycsakugyan megmaradván a rend-Őri lefoglalás után, ezek közülegyet Lóváy levitt Aranynak.*)

Petőfi e költeményei 1851.évszámmal jelentek volna meg.Czím-:* Petőfi Újabb köl temé-nyei 1847—1849. Pest, 1851.Emich Gusztáv tulajdona. I. kö-tet IV+368. 1., II. k. IV+313. 1.

*) Arany. Levelezése. II. 10. 1.Ferenczi Zoltán.

Újabb nézetek Petőfi haláláról.A „Pctőfi-Muzeum"-ban megjelent

közlemények újból fölköltötték az érdek-lődést a Petőfi halálának körülményei-és nyughelyének kiderítése iránt. A se-

gesvári esatában részt vett egyének kö-zül számosán nyilatkoznak egyik-másiklapban, á mely nyilatkozatok azonban a'legtöbbször ellentmondanak egymásnak

53 Ú}aW) nézeteK Petá'fi lalálárói 54

A „Petőfi-Muz." első sorban csak adat-g y ü j t é s s e l foglalkozván, nem lehetczélja, hogy e váriácziók valamelyike mel-lett határozott állást foglaljon el. Közöl-jük tehát a Petőfi halálára vonatkozóazon nyilatkozatok lényegét, a melyek amúlt évnegyedben jelentek meg; csakannyi észrevételt fűzvén hozzájuk, hogymindeniknek alapjául a gr. H a 11 e rJózsef czikke szolgál, mely a „Budapest"ez. napilap múlt évi 294-ik számában lá-tott világot. Gr. H a 11 e r József e czik-kében Petőfi e l e v e n e n v a l ó e l t e -m e t t e t é s é t hirdeti egész bizonyosság-gal, megállapítván még azt is, hogy aC s o n t a Juon szekerén vitték a meg-ásott sír felé, a nélkül azonban, hogyállításait valamivel bizonyítná is. — Dehadd szóljanak magokért az illető ezikkek i

„Zeyk Domokos sárga paripájávalá filegoria előtt elterülő tisztásra és or-szágútra érkezve, Petőfit kengyelébe kap-ta és a falu felső végénél „Lunka" nevű280 jugerumos rétre — melyből az or-szágút hosszában mintegy 50 jugerumtörökbúzás volt — beugrott és a keletiszegénél, hol Petőfinek leszállania kellett,egy ől széles, 3 láb mély és 5 láb ma-gas bozótos töltésen kellett átmenni, átis ugratott, de ekkor Dorschner volt má-sodik székely ezred óbesterével keringőkozákok megtámadták és mellbe ledöf-ték. Később a búni hídon találták Petőfit,tehát ő a veszélyt kikerülendő a Lunkairétet övező említett hasonképű sánezostöltés mellett biztosan menekülhetett 500ölnyi távolságra, hol foly a nagy Küküllőés a sáneztól felfelé vagy 50 őlnyire állegy vámos híd, e mellett pedig most islétezik egy vámház, melynek közelében1849-ik évben egy halmaz tégla hevert.A mint Petőfi a híd északi végébe érke-zett, szembe rohant egy néhány kozák,kik elől kitérnie nem lehetett, egyik ko-zák mellbe döfte Petőfit, ki a Kfiküllőbeszottyant.

Következés bizonyítja, hogy Petőfi-

ben még élet maradt, mert a víz partjamellett a csigolyás között és reggelre atéglahalom mellett feküdt.

Augusztus 1-ső napján délelőtt ahullatemetOs íblytattatott, mikor Petőfitfehéregyházi lakos Csonta János szeke-rére tették és az emiitett Lunka keletiszegletétől az országúton Fehéregyház felé80 lépést lépve az út sáncza mellett délfelé ásott s í r b a egy m u s zk a köz-l e g é n y m i n d e n c l l e n m o n d á sd a c z á r a , e l e v e n e n a s í r b ad o b t a . Ezen sírban nyugszik vagy23 közlionvéd, Zeyk Domokos századosés Bemnek gazdája, százados magyarhoniBarta Elek. Kequiescat in pace ! Nagyonmegörvendenénk, ha mág élő szemtanukrendre utasítanának... Emberé a botlás!"

(Gr. Haller József a „Budapest"múlt évi 294-ik számában.)

„Midőn Fehéregyházát elhagytuk,Miklósy megparancsolta a kocsisának,hogy esak lassan hajtson, mutatván azo-kat a helyeket, a hol a nagyobb küz-delmek történtek, s igen azon süppedé-kes helyet is, a hová dicső emlékű tá-bornokuk, Bem, lovastól befordult volt.Lassan tovább haladva, egy ponton meg-állittatta a szekeret. — Nézze asszonyom— szólt Miklóssy az országút egy pont-jára mutatva — azon a helyen volt fel-állítva azon ágyú, a melylyel Bem amuszka generálist lelőtte. Itt álltam ak-kor én is a közelben századommal. —Nézze amott ama fűzfabokor csoportocs-kát; ott egy alig észrevehető sírdomb,jobban mondva e m e l k e d é s látszik ;— az a l á v a n e l t e m e t v e P e -t ő f i S á n d o r h u s z a d m a g á -v a 1. — A midőn Bem tábornokunka muszka generálist lelőtte, itt voltam,azt az esetet láttam. — Elmondom azon-ban azt is, — folytatá Miklósy Dániel —hogy miképen jutottam tudomására an-nak, hogy Petőfi Sándor eleste után itt esírdomb alá temettetett el." Hallgassonmeg asszonyom. Van nekem Segesváreft

55 üjaM nézetei Petőfi haláláról. 56

egy Bader nevű, szász származású, denagyon becsületes és magyar érzelmű ba-rátom — folytatá Miklósy -- a ki ak-kora bizalommal és ragaszkodással visel-tetett irántam, mikép felkórt, hogy len-nék gyermekeinek keresztapja; s miutánnemes szivét és lelkét megismertein, ekívánságának eleget teltem. Ez ismeret-ség a szabadságharcz lezajlása után tör-tént. Bader él ma is; be is fogom őt mu-tatni asszonyságodnak, ha Segesvárra ér-kezünk. Midőn 1849. jul. 31-én itt e té-ren a csata véget ért — folytatá Miklósy•— az én Bader komám is kijött ide acsatatérre — a mint ezt ő igen komolyanállítja — csupa kíváncsiságból, hogy szem-tanúja legyen azon borzalmas esetnek, amely itt lezajlott. A nagy sírgödröketmár ásták a felfogadott szász munkások,— mint Bader állítá — mindenfelé, s azelesetteket temették. Bader komám figyel-mét magára vonta egy akkor keletkezettzaj, lárma, — folytatá Miklósy — melye sírgödör körűi történt; s mivel nemmessze állt innen, azonnal ide sietett, ahol hajmeresztő borzalmas caut tárult felszemei előtt. Petőfi Sándort ugyanis, a kinagyon meg volt sebesítve, de még élet-ben volt — — élve dobták be azon sír-gödörbe, a melyet ama fíízfabokrok fed-nek, még pedig mint elsőt; Petőfi a sír-ból felkiáltott, mondván: „Ne temessetek

el ! Hiszen látjátok, hogy mégélek !" . A szívtelen munkások nem hall-gattak reá, sőt így kiáltottak be a sírba:„Dögölj meg Kossuth-kutya!" és azonnalmég tizenkilencz halottat dobtak reá ésa sírt irgalom nélkül hchantolták. Ottnyugszik tehát Petőfi Sándor az alatt asírdomb alatt — folytatá Miklósy. —Azokat a fűzfákat időnként a kegyeletesutasok ültették oda. Ültettek oda régeb-ben virágokat is, de a rossz emberekmindannyiszor kitépdesték azokat,"

(Marosvásárhelyi lakos : Balogh Dá-nielné szül. B o d a Mária. M i k l ó s yDániel gagyi lakos és 1848—-l!)-iki hon-

véd-hadnagy elbeszélése után mondta ela fentebbieket 11. . . . K. . . .-nek, ki a„Marosviilék" múlt évi 53-ik számábanközzé tette.)

A fennebbi czikkre gr. II a 11 e rJózsef felel ugyancsak a Marosvásárhelytmegjelenő ..Marosvidék" múlt évi 54-ikszámában, egy kis térképet is mellékelve,hogy a H. . . . K. . . . tévedéseit kiiga-zítsa és az általa említett személyekrőlfelvilágosításokat adjon. Íme a levél:

Székclykeresztúr, 1888. nov. 7-én,Tekintetes Szerkesztő úr!

Tegnap szerencsés valék 53. számúbecses „Marosvidék" lapját olvasni. . . II. . . K. czikke érdekes, de érdekesebbis lehetne, ha térismeretet tanúsítana. Aczikk tévességeket tartalmaz. Engedjemeg . . . H. . . . R. úr, ha tapasztala-taimat röviden leírom, mint pótlékot.

Báder János 1818. évben is haszon--bérlőm volt s bírta azon sörházat, melyfejéregyház-segesvári határt képező ör-dögpatakra épült, az országúti kőhídtólvagy 15 ölnyire, innen menve jobb kézrejelenleg is áll. Báder vadászbajtársam isvolt 1848. évben, szinte sovány testűfürge, szelid szász volt.

Báder 184!). jul 31-én a csatábanelvérzett honvédek eltemetésére, aug. 1-énkirendeltetvén, oltatlan meszet hordott asírgödrökhez.

Igaz és való, hogy Báder komájavolt gagyi Miklósy Dánielnek, ő mindenévben meglátogatta komáját, és egy hétigis vadászgattak.

Ezen két jó koma meghalt. Bádcr-nek maradt egy iia, Mihály, ki lakik Bras-sóban „Wallachische vorstadf-utezábanés szász női ó'vkötés-gyártó iparos.

Miklósy Dániel az ütközet alattszolgált, mint hadnagy a 80., 81. és 82.számú zászlóaljakból egyesített 82-ik zász-lóalj 4-ik századában és egy pár sza-kaszszal állott a jobb szárnynak, bal-szárnyával az országút mellett, törökbuzaközött, szinte egy vonalban a szathmári

57 ujabb nézetek Pötffíi laiáláiói.

8-as üteggel. Bem hintója szintén \agykét óráig Miklósy háta megett állott.

Miklósy mintegy d. u. fél 5 óráigfolyton lova nyakára hajolva gör/sudeit,de egy kis csípős őrjárat miatt a czen-trumot vezényelt Csemátoni Bernád nyalkas kancsal fiatal századossal elment.

Miklósy horisontja csekély és a te-mető helyekről tapasztalati ismeretlel nembí^ mely emelkedett hantról beszélt, ab-ban nyugszik Bem kéme, Berki Mózes,kit aug. 5-én szagosodása következtébenmegtaláltak. Ezen hídtól az ág}uk feléelterjedő lapályba sok lovat ástak el éskis fehér kereszttel jelezvén, a mezeimunkát betiltották.

Azt hiszem, hogy az író figyelmétkikerülte azon pont, mely 19-től 2-i-igelnyelt honvédeket jelzi. Mindenek tol ottcsak helyes térrajz lehet utasító! A té-velygés kimagyarázható hadi esetekből,t. i. a csata folyama alatt d. u. 1 óra-kor elpattant a székely A-es ágyuk csöve;azon ágyukat a fejéregyházi korcsma eléhúzatták, d. u. 2 órakor Keresztárra in-dítván, egyiket a fejéi-egyházi ref. tem-plom előtti országút sánczába döntve ol-hagyták, 3-inal pedig mentek a Hailer-félc lunka (nagy rét) keleti szögletéig,hol Kosi hadnagy vezénylete alatt vagy40 tartalék őrködött és ott vagy 1 ésfél órát mulatott. Az ágyuk kísérője voltHátszegen lakó ügyvéd Dáné Károly tü-zér. A hirek és beszédele ezen tényt nemfogván fel. mindég csak az első ágyú-állást képzelték.

Említett lunka szegétől segesváriországúton Fejéregyháza felé 80 lépéstmérve, balfelől az út sánczától vagy (»lépésre áll azon sírhant, mely alatt ] 9—23honvéd és Petőfi Sándor is nyugszik, azeddigi vizsgálatok eredménye szerint.

Hirtelen rajzolók a csatahelyről egytervet, melyre kijeleltem a szükségeseket;méltóztasson . . . H. . . . R.-nak meg-mutatni."

Erre aztán ismét H. . . . R. . . .válaszol a „Marosvidék" múlt évi 55-ikszáiiii'ilmn. a nélkü", hogy valami lénye-gest mondhatna Petőfi sírhelyére vagyhalálára vonatkozólag. A „Marosvidék1'múlt évi 5(i-ik számában azonban I). K.Hátszegről keltezett levelében teljesenmegerősíti a gr. llallcr József nézetét aPetőfi sírhelyét illetőleg. Végül ugyan-ezen lap karácsom ((i()-ik) számában gr.II a 11 e r József hosszasan czáfolgaya11 o. r g 1 e r (Herglócz) századosnak a Va-hot Imre emlékirataiban ösnwrtetett ésújabban is közölt véleményét, valamintazokét is, a kik azt állítják, hogy PetőfiK u f s t e i n b a került és ott pusztultel. Továbbá D. K. Hátszegről (Petőfirevonatkozólag lényegtelen) visszaemléke-zéseket közöl a segesvári csatáról; IlyésSándor mezőbándi járásbiró és I I . . R . .szintén a Petőfi sírhelyét és a segesváricsata egyes momentumait magyarázzák,— előbbi nem fogadván el egészen aH a l l e r József gróf véleményét, azutóbbi pedig egészen a Haller Józsefszellemében.

Ezeken kivül kezeink közt van mégegy terjedelmes czikksorozat kézirata,melyben az 1848—49-iki események egyikfőszereplője, ki a segesvári csatában isaz intézők között \olt, majdnem pontról-pontra megtzáfolja a gr. H a l l e r Jó-zsef közléseit, — megjegyezvén, hogyH a l l e r József gr. az illető csata ide-jén Kolozsvárt múlatott és így közctlcnszemlélet után semmit sem tudhat és ál-líthat. Az említett kézírat közlését túlsá-gos terjedelme miatt egy más alkalomratartjuk fenn. Előlegcsen még csak ány-nyit említünk, hogy Ilaller Józsefnek Pe-tőfi elevenen való eltemettetésére vonat-kozó állítását kárhoztatja ugyan, de éppoly kevéssé tudja megczáiblni. mint amily kevéssé bizonyítja Haller József gróf.

Petőfi életirójának majdan minden-esetre igen érdekes föladata leend össze-hasonlítani a Haliéi- József Petőfi hal4"

59 Petífi MHiáön. 60

Iára és a segesvári csatára vonatkozóutóbbi közleményeit azzal, a melyetugyanezen tárgyról a „Pet.-Muz." múltévi 2-ik füzetében közölt, a midőn Osonta

Juonnak egészen más szerepet tulajdoníts egy szóval sem említi az elevenen valóeltemettetés variáczióját.

Cár. Gy.

Petőfi külföldön.New-Yorkban a következő

mü jelent meg: Magyar Songs.Selektions from modern hungarianpoets, translated by W I . N.Loew,*) of the New-York bar.New-York. Samisch et Gold-mann, steam printers, 190 Wil-liam st. 1887. 8-rót. IV.+248. 1.

E mű a magyar irod. előtt is-meretlen, bárha, hogy készülőbenvan, több lap jelentette évekkelezelőtt. Egy példányát, melyrőlez adatokat írjuk, Böckel Sámuelúr hozta magával, ki mint gyógy-szerész , egy évet töltött New-Yorkban és személyesen ismeriL ö w-öt (így írva nevét, mert tu-lajdonképen magyar eredetű), kiott ügyvéd. Ugyanő több angolkölteményt is fordított magyarra,melyek közül pl. P o e „ Holló "-ját említhetjük meg, mely az „ 0 es-t e r r e i c h i s c h - u n g a r i s c h eZ e i t u n g"-ban jelent meg.

E könyv Petőfi jeligéjéveljelent meg:

„Freedom and LőveAre dear to me:

MylifelgiveSweet Lőve for thee,

My lőve I giveFor Liberty:!"

Petőfi.

*) Ló'w N. Vilmos.

A könyv fordításokat tartal-maz: Vörösmarty, Szász K., Gyu-lai P., Kisfaludy Sándor (Himfy-ből), Dóczy (A csókból), Pap I n -dre, Czuozor Gr., Kölcsey F., Va-chott Sándor, Eötvös J., TóthIL,Bajza J., Dalmady Győző, Ábrá-nyi Emil, Arany, Tompa, Lévay,Zichy Géza, Ábrányi Kornél, Er-délyi János, Márkus Miklós, Ber-zsenyi, Kiss József, Sárosy Gy.,Vajda János, Csáktornyay Lajos,Kisfaludy K., Garay J., RákosyJenő, Torkos László, Tolnai La-jos, Névy László, Várady Antalkölteményeiből, tehát a választékbő és sokoldalú. Van a fordításokközt pár népdal is. A költemé-nyeket nem szerzők szerint, — ami helyesebb lett volna, hanemcsoportok szerint adja: Poems oflőve, natúr and sentiment (76.)Popular songs. (13.) Patrioticsongs and hymns. (27.) Balladsand romances. (18.) Miscellaneóuspoems. (19.) Összesen: 153 köl-temény s Petőfi „Dalaim" czíműkölteménye, mely a mü élén áll.Ha fölvesszük, hogy a költemé-nyek közt a legnehezebb formájús legtömöttebbb tartalmú költe-ményeink is le vannak fordítva,valóban Lőw nehéz és érdemesmunkát végzett. •

61 Repertórium a Petoíi-literáturálioz. 62

A műben legtöbb költeményvan fordítva Petőfitől, összesen46 s Petőfi jelszava, mit már em-líténk. A rövid előszóban felem-líti fordító, hogy 6 évvel ezelőtt(t. i. 1887 előtt) „Gems of Pe-tőfi and o t h e r H u n g á r i á nP o e t s " ez. alatt adott ki egygyűjteményt, mely úgy Ameriká-ban, mint ide haza nagy örömmelfogadtatott, mert az első Jnsérletvolt, hogy a magyar költészetetmegismertesse az amerikai olva-sókkal. E kötetben azokat újraadja, de átnézve s bővítve másfordításokkal.

Mutatványul álljon itt egy:I n the forest.

"Night's darkness o'er the forestcreeps,

Of a safe guide I aru bereft."Wich path leads from these lonely

deeps,Is it the one to right or leffc?

Over me, on the areh of sky,Many.a star doth brightly shine.Taking their course, who knows

ifiMight reach the goal för wich I

pine?

For, brighter, than all stars above,In lustre shone my darling's eye;

I trusted her, falsé was hor lőve;Deceived, still o'er my loss I sigh.

A Petőfitől fordított költe-mények czímei: My songs, Mylőve, The rosebush ]shakes, Mywife and my sword, At the endof september, Fair maidén of apretty place , Song of thedogs and wolwes I. II., The ruinsof the inn, The forest home, Fromafar, My dreams, Streamlet andstream, The good old landlord,Sweet joy, What is the use, Inmy nátive land, On the Danube,The dream, In the forest, Youcannot bid the ílower, At the fu-neral, How vast this world, Onan ass the shepherd rides, Thelowering elouds, Intő the kitchendoor I strolled, Through the vil-lage, Drank for the country's sake,Shepherd boy, poor sepherd boy,National song, The thougt tor-ments me, Farewell, "War song,I dream for gory days, If Grod,I am a magyar, A holy grave, Thelast charity, At the end of theYear, Two brothers, Wolf adven-ture, At the hamlet's outskirts,Eaggedheroes, The magyar noble,The imprisoned lion, Who wouldbelieve, If born a man, then bea man. Ferenczi Zoltán.

Repertórium a Petőfi-literaturához.Önálló művek:

1. Pischer A l e x a n d e r :Petőfi's Lében und Werke. Ein-geführt von Maurus Jókai. Leip-

zig. 1889. Verlag von "WilhelmFriedrich. 8 r. XVI-j-628. 1. Ára6 frt.

2. Petöfi Sándor: Váló-

63 Apró birei Petőfiről.

gatott költeményei. MagyaráztaDr. Badics Ferencz. I. rész. Lyraiköltemények. 8 r. V I I + 1 8 0 . 1 . TI.rész. Elbeszélő költemények. 137.1. Budapest, 1888. Az Atheneumr. társ. kiadása. Ara 1 í r t 80 kr.

3. P a l á g y i Menyhért .Petőfi. Budapest, 1889. Singer és"Wolfner kiadása. 25. 1. Ára 30 kr.

C z i k k e k :1. Dáné Károly (ügyvéd): A

segesvári csata. — Egy szemta-nutói. — Hátszeg, okt. 18. 1888.Melléklet a „Budapesti Hirlap"1888. 290. számához. (Szombat,okt. 20.)

2. Gr. H a l l e r József :1849. évi jul. hó 31-ón — koddnap — a fehéregyház-sogesvtiricsata folyama alatt Petőfi Sándor

hol járt és hol esett el? (Budapest,1888. okt. 24. U. e. czikk többlapban is, 1. Erdélyi Híradó 256.sz. 1888. okt. 26.)

3. Val i Béla : Petőfi mintvándorszínész. Szuper Károly nap-1 ójából. (Budapesti Hirlap. 1888.315. sz. nov- 14.)

4. E. K o v á c s G y u l a :Petőfi Sándor két levele. (Ellen-zék. 1888. decz. 31. melléklapon.)

5. Dr. F e r e n c z i Z o l t á n :Petőfi törekvései egy irodalmitársulat létrehozására. (A tízektársulata.) Az erd. muz. bölcs.,nyelv, és tört. tud. szakosztályakiadv.-ban. 1888. 6. fűz.

F. Z.

(Folytatjuk.)

Apró hírek Petőfiről.(Az egykorú lapok után.)

XLI. Pesti Hirlap. (1845. 245. | dotii áriát,1. ápr. 13. 451. sz.) „Barabásnál.,találkoztunk Petőfi, Sárosy, TóthL. arczképeikkol is, mellyekegyik s másik szépirodalmi lapszámára készittetvék."

„Pompás mulatságlenne, képzelem" mondja Petőfi."

XLH. Ugyanott. (1846. II.354. 1. nov. 27. 756. sz.): „Petőfi

XLII. Ugyanott (1846. 639.sz. márt. 12.) Dreyschock hang-versenyéről szólván, azt mondja,hogy nagyon neki estek a külfol-

nyári tartózkodásából, mely Bi-harban, Szathmárban és Erdélyegy részében volt, Pestre tért,hozva magával ismét szebbnélszebb költeményeket, mellyek azÉletképükben lesznek megjele-nendők, hova kizárólagos dolgo-

diek allákóczy-indulónak. „Meg- ] zótársnak szegődött. — Debre-érhetjük — mond, hogy E Isler ; czenb«n mulatása alatt egy költe-Fánni — ki még e tavasszal le- j menyét szándékozott elszavalnibegend színpadunkra — a Rákó-czy-nótára fogja eljárni a Styri-ennet, s a szinte ido ígérkezettLind Jenni a nom kovésbbé diva-tos Sobri-nótára éneklendi istenihangjával a „KérlekNorma" kez-

az ottani színpadon. A költeményközberontott akadályok miatt olnom szavaltathatott. S midőn aköltő előadás közbon a színház-ban megjelent, riadó éljennel üd-vözló öt az egyetemes közönség."

NYOMATOTT GÁMÁN JÍNOS ÖRÖKÖSEINÉL KOLOZSVÁRT.