Perényi Balázs: SZAMURÁJ AZ ÜVEGKETRECBENold.szinhaz.net/pdf/2002_01.pdfXXXV. évfolyam 1. szám ÚJ BRUTALITÁS Tehát nem Alföldi Róbert provokatív gesztusai az érdekesek

X X X V . é v f o l y a m 1 . s z á m 2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 11

A CÍMLAPON: Horváth Lili (Lady Macbeth) és László Zsolt (Macbeth) a Tivoli Színház elôadásában.Schiller Kata felvétele

A HÁTSÓ BORÍTÓN: Sáfár Kovács Zsolt a Repülési kísérlet címû elôadásban.Koncz Zsuzsa felvétele

Ú J B R U T A L I T Á S

■ Perényi Balázs: SZAMURÁJ AZ ÜVEGKETRECBEN 2Shakespeare: Macbeth

■ Sándor L. István: VILÁGBOTRÁNY 7W – munkáscirkusz

■ Kérchy Vera: „A HETEDIK TE MAGAD LÉGY!" 10Woyzeck-variáció

■ Halász Tamás: NAGY ÔSZI MOZGÁSSOROZAT 12A szó- és a mozgásszínház határán

V I T A

■ Bóka B. László: SZÍNHÁZI CSATÁK A FÔVÁROSBAN 19Költségvetési intézmény vagy kht.?

V Á R O S I S Z Í N H Á Z

■ HALÁSZ KIRÁLY LEGENDÁJA 27Slicc avagy rendhagyó évadkezdés

K R I T I K A I T Ü K Ö R

■ Koltai Tamás: MEGRENDELÉSRE DOLGOZUNK 32Bereményi Géza: Shakespeare királynôje

■ Nánay István: MI VÉGRE AZ EGÉSZ…? 34Madách Imre: Az ember tragédiája

■ Szántó Judit: CSÁSZÁR NÉLKÜL 37Háy Gyula: Isten, császár, paraszt

■ Urbán Balázs: A PROLÓGUS (MEG)MARAD 38Shakespeare: Romeo és Júlia

■ Kutszegi Csaba: NAVIGARE NECESSE EST 39Wert király

V I L Á G S Z Í N H Á Z

■ Csáki Judit: BÉKEIDÔBEN 41A Szarajevói Nemzetközi Színházi Fesztivál

N E K R O L Ó G

■ Pintér Béla: NA MI VAN? 48Szemerédy Virág (1969–2001)

D R Á M A M E L L É K L E T

Kiss Csaba: A DÖG

XXXV. évfolyam 1. szám ■ 2002. január

Fôszerkesztô: KOLTAI TAMÁSA szerkesztôség: CSÁKI JUDIT ■ CSOMOR MÁRTONNÉ (szerkesztôségi

titkár) ■ KONCZ ZSUZSA (képszerkesztô) ■ NÁNAY ISTVÁN (fôszerkesztô-helyettes) ■ SEBÔK MAGDA (olvasószerkesztô) ■ SZÁNTÓ JUDIT

Szerkesztôség: 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2. Telefon/fax: 214–3770; 214–5937; e-mail: [email protected]

Kiadó: SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY, 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2.Telefon: 214–3770; 214–5937; www.lap.szinhaz.hu.

Felelôs kiadó: KOLTAI TAMÁS

Terjeszti a HÍRKER Rt., a LAPKER Rt. és alternatív terjesztôkElôfizethetô a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság (LHI)kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítôknél, a Hírlapelôfizetési

Irodában (HELIR) Budapest, VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR 1900 Budapest; vidéken a postáknál és a kézbesítôknél.

Pénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799Elôfizetés egy évre: 3000 Ft – Egy példány ára: 292 Ft

Tipográfia: Kálmán Tünde. Nyomdai elôkészítés: Dupla StudioNyomás készült: Multiszolg Bt., Vác

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Soros Alapítvány és a

Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága támogatásával készül.

A lap megjelenését és a kultúrát támogatja a Pannon GSM.Megjelenik havonta.

XXXV. évfolyamHU–ISSN 0039–8136

Othello

Isten, császár, paraszt

Tréfa kapitány teapartija

Fel

végi

And

rea

felv

étel

eC

saba

i Is

tván

felv

étel

eZi

jo G

afic

felv

étel

e

A M A G Y A R S Z Í N H Á Z I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A

X X X V . é v f o l y a m 1 . s z á m


Tehát nem Alföldi Róbert provokatív gesztusai az érdekesek –ezeket ugyanis várja, sôt elvárja a jegyéért megküzdô nézô. Talál-kozhattunk ezen sajátosságokkal teljes kudarcot hozó Shakes-peare-játékban, A viharban, és szakmát, közönséget egyaránt meg-osztó, kétségtelenül jelentôs produkcióban, A velencei kalmárban.(Ezek a jellemvonásai Alföldi viharos fogadtatású, gyûlölt és imá-dott szlovákiai Hamlet-rendezésének is.) A Macbethben azonbanönálló formakultúrává nemesült, amit modorosságok sorának hit-tem; autonóm mûvészi látásmóddá emelkedett, amit hányavetiöncélúskodásnak gondoltam; ösztönösen zseniális, mégis hidegfejjel kontrollált teátrális érzéknek bizonyul, amit hatásvadász ef-fektek halmozásaként utasítottam el. A Macbeth teremtô fantáziá-val és kivételes mûgonddal létrehozott alkotás. Letisztult elôadás,erôteljes rendezôi színház, amelynek minden megoldása mögöttérezni lehet az egészet átlátó, elgondolásait megvalósítani képes

rendezôi akaratot. Díszlet és térhasználat, jelmez és játékmód, azelôadás zenéje, a visszhangosított zajok, zörejek és a megszólalá-sok muzikalitása, ritmusa – megkerülhetetlen a közhely – igazitotális színházzá teszik a bemutatót.

Kentaur mélyszürke dobozt tervezett az elôadáshoz, amelynekhátsó falából félméteres hasábok nyúlnak elôre szabályos rend-ben. A játékteret áttetszô mûanyag fal szeli ketté, amelyen egy-egytolóajtót széthúzva lépnek át a szereplôk. Rideg szigorúságotáraszt ez a csupa szöglet tér: nincs benne egy játékos ív, egy kelle-mes forma. A stilizált, modern környezet megidézi az ôsi Skócianyers és archaikus atmoszféráját. Óriás terméskövekbôl felhúzottvár durva falának látjuk a konstruktivista felületet, amikor Dun-can és kísérete „oromról, frízrôl és bástyaszegletrôl" beszél, éstényleg, mintha egy várfal lábainál ácsorognának. Egy-egy díszlet-elemet a színészek képközvetítô játéka és a rendezôi ötletek lát-

22 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R

P e r é n y i B a l á z s

Szamuráj az üvegketrecben■ S H A K E S P E A R E : M A C B E T H ■

em Macbeth Rambó-kése és automata pisztolya, nem a jelen attribútumainak megjelenése a lényeg egy Shakespeare-elôadásban. Láthat-tunk már Prospero kezében heroinnal töltött fecskendôt, és láthattuk Portia külhoni kérôit monitoron megjelenni A velencei kalmárban.

Nem a transzvesztita vészlények, a homoerotika teatralizálása az érdekes; A vihar szellemlényei szintén félmeztelen ifjak voltak, Antoniót pedig sze-relmi kapcsolat fûzte Bassanióhoz. Nem újdonság a színpadi brutalitás sem: most a boszorkák mészárolnak le egy meztelen lányt, akinek vértôl csa-takos testébôl marhaszívnyi cafatokat hajítanak a játékteret felezô plexire. Nem is a szöveg a titok nyitja: A velencei kalmárt is Szabó Stein Imrefordította újra Alföldi számára, a Macbeth költôi nyelvét is igénytelen köznyelvre cseréli, hogy felfoghassuk a színpadon elhangzó mondatokat, ezérthemzseg ez a textus is a tegnap szlengjének avult fordulataitól: „Engem meg annyi pech ért, s kicsinált a kudarc / De úgy, hogy nem számít a rizikó/ Mert megszokok, vagy megszökök."

Balogh Rodrigó (Lennox), Horváth Lili (Lady Macbeth) és Törköly Levente (Macduff)

N



tatnak „valaminek": például egy szórtan ácsorgó kis csoport képzimeg Macbeth föléjük magasodó erôsségét. Ha más-más irányból,éles szögben világítják meg az elôreugró négyzeteket, a hosszú,kusza árnyékok nyugtalanítóvá és irreálissá teszik a geometrikusrendet. Ezzel a hatással élt Giorgio de Chirico, akinek képein a ha-lott, perspektivikus terek mozdulatlan nyugalmát hosszabb-rövi-debb, különbözô szögben vetülô árnyékok zavarták meg, ezzeltéve az össze nem illô hétköznapi tárgyak látványát még bizar-rabbá. A high-tech „irodát" színhômérsékletet módosító szûrôk-kel hideggé tett fények mutatják még barátságtalanabbnak, a vilá-gítás a halogén vagy a neonok hideg hangulatát hozza. Ezt aszíneket homogenizáló fényt festi meg néha a hideg kékeszöld. Azegyetlen meleg tónus: a vérvörös. Kentaur képzômûvészeti ihle-tettségû víziója egyszersmind a játékot meghatározó-segítô szín-padi tér. Remekül mûködik, pedig ez nem mindig jellemezte atervezô korábbi, „szép" munkáit.

Az elegáns lebonyolítást, a gyors helyszínváltást segíti a szimul-tán bejátszható két térrész. Részben a leleményes térhasználat adlehetôséget arra, hogy az elôadás ritmusa imponálóan feszes (nemsietôs!) legyen. Hiszen nem a tér bejátszása, a kellékek játékbakerülése vagy az átrendezések munkaideje szabja meg a játék tem-póját, hanem a rendezôi szándék. Ez amilyen magától értetôdô,olyan ritka jelenség a magyar színpadokon, ahol gyakran bí-belôdnek a rosszul vagy túltervezett díszletekkel, molyolnak a kel-lékekkel zsúfolt színen.

Az erôs atmoszférájú, derb színpadkép esztétikus képek kom-ponálására ihleti a rendezôt. Igazi trouvaille, teátrális varázslat,ahogyan egy rafinált fényváltási trükk (a félig fényáteresztô falatvilágítják meg hátulról és szembôl) lassan elmossa a „köddé váló"vészlények kontúrjait, a banyák a zöldeskék háttérbe olvadnak,mintha a gôzölgô skót mocsárba süllyednének. Eltûnnek. Ezek aképek gyakran nemcsak tetszetôsek, hanem teátrális metaforáváemelik a látványt, többletjelentést hordoznak. A három félmezte-len szörnyalak felkúszik a hátsó falra, karját kitárva hátratámasz-kodik: íme a megfeszített Krisztus a két latorral. Kizökkent a világ.Hozzájuk könyörög Lady Macbeth, s máris a kastély kápolnájábanvagyunk. A blaszfemikus kép végig ott feszül, amíg Macbeth ésbecsvágyó asszonya a királygyilkosság gondolatával vajúdik azörömtelen hitvesi vacsorán, és csak akkor hullanak le a falról aJézus-ábrázolás helyét bitorlók, amikor a felbolydult lelkû úrnôfalhoz csapja a merôkanalat, mert Udvarhölgye a legrosszabb pil-lanatban lép be, amikor már majdnem bátorságot vett, hogy...A vészbanyák dolgukat elvégezték – innen már magától elketyeg a„kiválasztottak" személyiségének sötét oldala, az ambíció –, me-hetnek.

A hátsó traktusban zajló némajátékok fenyegetô hátterét adjákaz ûzött lelkû gyilkosok cselekedeteinek. A Macbeth házaspár aliglehet kettesben, környezetük lopva figyeli ôket, elôttük küzdenekdémonaikkal. Amikor Macbeth elbizonytalanodik („most rögtönkiszállunk"), és a Ladynek kell gyôzködni a visszarettenô férfit,elôrehúzódnak. Mögöttük a joviális Duncan társalog kedélyesen amásik helyiségben a tiszteletére adott állófogadáson. Egyszerrelátjuk a gyilkost, aki bármikor lebukhat, és gyanútlan áldozatát.A filmnyelv párhuzamos vágásai teremtenek hasonló feszültséget;most nem a vágás, hanem cikázó tekintetünk fûzi össze a külön-álló tereket. („Filmes" hatás az is, hogy Macbeth monológjait egynégyzet alakú fényablakban mondja el László Zsolt. Színpadonnehéz közelit mutatni, illetve csak a szûkített térrel lehet hasonlóérzetet kelteni, kiemelni az arcot.)

Nem véletlen, hogy mi hol történik, az egymásba fonódó cselek-vések helye a térben párhuzamok és ellentétek gondolatébresztôhálóját szövi a játékidôben. Banquót a hátsó falhoz szorítva döf-ködik halálra, holtteste szinte bepréselôdik a kiálló hasábok közé,ahol korábban a transzvesztiták „fônöke” feszült föl Jézusként.Banquo teteme a színen marad, és a következô jelenetben mint kí-sértet magától értetôdô természetességgel foglal helyet az újdon-

sült király asztalánál. Macbeth azonban még nem látja ôt, hiszenkint tárgyal a merénylôkkel, majd rutinosan kivégzi ôket, mivelcsak ötven százalékig voltak eredményesek; Fleance, Banquo fiameglépett. Eközben hátul vacsorához ül az „udvar", és Macbethetmár várja az asztalfôn vértôl csatakos démona. Macbeth belép, ésmegbabonázva kifordul az ebédlôbôl. Remegve feszül a mûanyagfalhoz, itt gyôzködi a királyné, csakúgy, mint az elsô gyilkosságelôtt. A király iszonyatos önuralommal visszamegy, a néhai bajtársvéres ölébe ül, és csak akkor pattan fel, hogy ámokfutóként körbe-lövöldözzön, amikor a látomás véres keze megragadja.

A kettészelt, kamaraszínháznyi térben nincs mód arra, hogydinamikusan elôrelendüljenek avagy hátravonuljanak a játszók, elkell bíbelôdniük a tolóajtókkal, hogy átléphessenek. A szimmetri-kus, ezért statikus térben két-két ajtó nyílik egymással szemben,az elôtérben, illetve hátul – a hátsó falon szintén két járás van, atolóajtók vonalában. Nincsenek erôteljes átlós járások. Hiába in-dulnak meg a színészek nagy lendülettel, hiába haladnak tempó-san: a nézôtérrel párhuzamos, illetve rá merôleges mozgásirányok,vagyis a színházi tér érzéki szabályai kényszeres cselekvésnek mu-tatják az energikus meglódulásokat, mintha egy négyzetrácsonmozognának. Ki nem mondott törvény jelenlétét érzékítik meg;teatralizálják a láthatatlant. A hatalmi játszma szereplôi azt hiszik,döntenek, közben úgy mozognak kényszerpályáikon, mint a kísér-leti patkányok egy üvegdoboz labirintusában. Az akadályoztatottjárások a bezártság érzetét keltik, de mivel nem konkrét eszközökgátolják a szabad mozgást, nem tudni, milyen varázslat ejti rabulôket, s bár ez az erô kétségbevonhatatlanul létezik, meg nemismerhetô. Skócia börtön, ha cellája tágasabb is, mint akár a hu-mánus Eu-szabvány, több tér jut egy-egy rabnak.

A világbörtön szûk folyosóján indul el útján Macbeth, amikorvégrehajtja az elsô merényletet, ami mozgásba hozza a hatalommegszerzésének és fôként megtartásának véres mechanizmusát.Nincs választása. László Zsolt bal hátul szembefordul a jobb hátsóajtóval, ami mögött Duncan alszik, de nem mozdul. Sokáig der-medten áll, nem tud elindulni a vakító fényszônyegen (olyan ez,mint a horrorfilmek idegen világokba vezetô folyosói). Erre apástra áll a Lady, hogy elrendezze a bûntett helyszínét, helyre-hozza, amit ura elhibázott. Horváth Lili merev derékkal dôl elôreés hátra, a gyönyörûen megemelt, mégis pontos és kifejezô moz-dulat szörnyû erônek mutatja a bûn vonzását. Bemegy ô is.

A szürke közegben szürke eminenciások nyüzsögnek. AlföldiRóbert és Bartha Andrea monokróm ruhákba bújtatta a monomá-niás alakokat. A szürke árnyalatait csak a vér színe és a skótkockás kiegészítôk (nyakkendôk, ruhadíszek) vöröse festi meg.A kortalan jelmezek tartást adnak a hatalom embereinek, akik viselniis tudják a hosszú kabátokat, a finom szabású ruhákat. A természe-tesen könnyed tartás, a finom mozdulatok, a visszafogott, koránt-sem hivalkodó méltóság elsô pillanatban jelzik: a mainstream öntu-datos klubjának tagjai ôk. Nagyon jók a jelmezek. Egyes darabok-ban van valami keleties. A harcosok hosszú köntöse és piros szegé-lyû, fekete mellvértje kendóshoz teszi ôket hasonlóvá. László Zsolthosszú haját fölül varkocsba fogja össze, mint egy szamuráj, háló-ruhája fehér selyemkimonó. (A vékony térelválasztónak, az elhúz-ható ajtónak is keleti jellege van.) Miért pont a Távol-Kelet? Nemtudom. (Nem valószínû, hogy a Toyota cég miatt, amely a színlapszerint – dicséretes mód – támogatta az elôadást.) Vagy a szamu-rájromantikát, a könyörtelen harcosok kíméletlen világát idézikmeg? Mindenesetre ez a sosem volt civilizáció ritualizálja a visel-kedést. Egy minden rezdülésében szabályozott, távoli – egyszerremai és tradicionális – közegben játszódik a dráma. Elidegenítô,hideg a nagyszerû, de nem túl nézôbarát, kortárs zene. Néhányéve Alföldi Róbert letaglózó, húzós és misztikus Dead Can Dance-zenét vagy valami hasonlót kevert volna az elôadáshoz, ami olyanjól ment volna a ködös Skóciához, és bírták volna a nézôk is.

A stilizált tárgyi világhoz, az elidegenítô akusztikus térhezerôteljes, a realista ábrázolás megoldásait elemelô, egységes

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 33

játékstílus kapcsolódik. A lenyûgözô fegyelmû színészi munkában nagyon kevés a gesz-tus. Nem csacsognak a nem verbális kifejezôeszközökkel, ezért az akciók jelentéssel bír-nak, értelmük van. Gyakran mondanak hidegen, egy tónusban hosszú szövegeket, nemszíneznek és nem áriáznak a játszók. Alföldi Róbert pontosan érzi, meddig feszíthetô apillanat, mekkora az akció, a csend belsô ideje. Ösztönösen – és színészi-rendezôi gya-korlatából – ismeri a színházi hatás természetét, tudja és uralja a nézôben történte-ket. Irtóztató rend van a színpadon, a térbe feszülô, mozgássá formálódó idô rendje. Eza tudatosság (fegyelem) azt sugallja: hatalomvágy és birtoklás sorsszerûen torzítja el aszemélyiséget, a történelem nagy mechanizmusának pusztítása törvényszerû.

A rendezô instrukciói – az a néhány cselekvés, ami megmaradt – egyaránt segíti a szí-nészt a fogalmazásban és a befogadót a megértésben. Az elsô jelenetben Duncan két fianyomatékosan tologat egy-egy fényképet apjuk asztalán, vélhetôen saját fotóikat: elôtérbe„tolják magukat", hogy aztán Duncan „helyre rakja" ôket, visszarendezze a fotókat. Rög-tön látszik: a két testvér féltékenyen vetélkedik az apai, vagyis a királyi kegyért. Késôbbegymás szavába vágva mesélik el a lázadók elleni döntô ütközet alakulását, egy-egy fotótmutogatva. Megérkeztünk a hatalmi harc világába. Az irodában (egy világcég központjá-ban?) a legfôbb törekvés, hogy kegyben járva elôbbre lépjen az ember.

Macbeth és Banquo gôzfürdôben szabadulnak meg a testükre száradt vértôl, mielôtt akétnemû lények masszôrként rájuk másznak. Az elsô ötlet kitûnô: a két férfi csatából jön,a gyilkolás mesterei ôk, kedélyesen mossák le magukról az ellenfél vérét. Ha azonban avészbanyák jóslata szexuális kihívásként jelenítôdik meg, nem tudom, végig kell-e gon-dolnom az akció következményeit. Macbeth tudatalattijának fôszereplôi volnának atranszvesztiták, az erôszak bizarr erotikáját jelentenék, vagy a macsó férfi elfojtott femi-

ninségét szimbolizálnák? Erre utalhat sze-retetlen házassága kíméletlen feleségével,erre utalhat a véres bosszú, ahogyan a ru-hátlan szüzet felkoncolják a vészlények.Lehet azonban, hogy nem érdemes továbbfejteni a rejtvényt; csak a vészbanyák furcsakétlényegûsége – földi és alvilági lények –transzponálódott nemiségre. „Szakállasbanyák", ez a Shakespeare-sor adhatta azötletet szerepeltetésükhöz – van is köztükegy szakállas transzvesztita. A bizarr rela-tivitás metaforái ôk: „szép a rút, és rút aszép." Ezt igazolná groteszk, realitásontúli színpadi létezésük: lassított szavalá-suk, kimért, kellemkedô mozgásuk, a lé-nyükbôl áradó kajánság. Ôrjítô lassúsággalrendeznek át (néha segít az udvar népe).A meglóduló jelenetsorok után visszafogjáka tempót. Kimért vonulásuk érezteti: nemkell, nem érdemes sietni, aminek el kelljönnie, eljön.

Amilyen egyszerû, olyan remek játék,ahogyan borzasztóan fázik a várudvaron ahírnök és a részeg kapus(nô) az elsô gyil-kosság éjszakáján. A sátáni bohóctréfa gro-teszk borzalmát megemeli a lelket der-mesztô, metafizikai fagy. Jelenetenkéntvan egy-egy ilyen nagyszerû játékötlet, erôsgesztus, amelyet kiemel a visszafogott fo-galmazás. Alföldi színészei megkülönböz-tetik a kifejezést megelôzô összpontosítottjelenlétet a rendkívül expresszív (nem han-gos) kifejezéstôl. Amikor nincs mit, vagynem érdemes mit játszani, nem szólóznakveszettül, de ha megformálnak egy gesz-tust, azt rendkívül plasztikusan teszik.Macduff – értesülve a borzalomról, hogyhátrahagyott asszonyát, fiát és háznépétlemészárolta a zsarnok – nem dobálja ma-gát, nem tipródik („Tûröm, mint egyférfi"). Keresztet vet világmindenségetátkozó mondatai után, de az utolsó moz-dulat végén középsô ujját az égnek emeli:beint az Úrnak, hiszen „az ég páholybólnézte", ami történt. Macbeth és a Ladykörnyezete, a játszó színészek egytôl egyigtudják ezt a koncentrált, ökonomikus já-tékmódot. Nem mutatnak összetettebb,árnyaltabb figurát, mint amilyent a jó nevûszerzô megírt. Taktikáznak és lavíroznakezek a libériás self-made manek, hogy túl-éljenek, hogy a tûz közelében legyenek. Jel-lemzô Ross és Macduff kettôse; összetalál-koznak Duncan meggyilkolása után, hogytisztázzák, kihez szegôdik a másik („aztánúj ruhánk ne szorítson jobban, mint arégi"). Törköly Levente és Dolmány Attilalassan, tagoltan szól, szüneteik beszédesek.Gyanakodva figyelik egymást, nem tudják,mit árulhatnak el, és mit árul el partnerük.Nagyon erôs megoldás ez a szaggatott,emelt beszédmód.

Az egységes csoportból kiemelkedik azUdvarhölgy alakja. Szilágyi Zsuzsa lehetô-séget kapott arra, hogy gazdáinak sorsárareagálva nagy ívet játsszon be. Puritán

44 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Macbeth (László Zsolt) és a vészbanyák

megjelenése, aszexuális egérszín kosz-tümje a diktátorok rigid házvezetônôjénekvizuális toposzát juttatja eszünkbe. Náciházinéni; erre utal, hogy amikor ordinárérészegen („dobtam egy taccsot") öltözkö-dik, hogy kaput nyisson, és kiejti a hazaszót, éppen felnyúlik tenyérrel lefelé nézôkarja – Heil –, pedig csak a kabátját húzzafel. Lehet, véletlen. Szilágyi Zsuzsa érzéke-nyen figyeli urait, többet tud róluk, mintamennyit elárul. Néma gyûlölettel tûriasszonya hisztérikus kitöréseit. Végig ki-tart ura mellett; akkor is, amikor Macbethelmetszett torkú asszonyának tetemévellakik összezárva. Az Udvarhölgy képesnôként, anyaként megölelni a kárhozottszörnyeteget, amikor az emberi roncs telje-sen magára maradva zokog, mielôtt halniindulna. Pedig korábban ô figyelmeztetteLady Macduffot, hogy meneküljön Macbethelôl. Megrázó a félénk igyekezet, ahogy eza különös asszony a végzet útjába kívánállni. Macbeth gyöngéden végzi ki. Az Ud-varhölgy több szerepbôl gyúrt, ellentmon-dásos figuráját hitelesen jeleníti meg a szí-nésznô, alakítása egyszerû, mégis – vagyéppen ezért – erôteljes.

A kis Macduffot játszó gyermekszínészkínosan kilóg a csapatból. Helyes gyerek,ügyes is, de legtöbbször ciki a gyermeksze-replôk színpadi jelenléte. Valami bájolgócivilséget lopnak a színpadra, amely min-dig kizökkent. Kiváltképp ebben a keményelôadásban, amelynek stilizált fogalma-zása nyersen célratörô. Törvényszerûen rí

ki a szöszke gyermek, még ha az ô ártatlan szájából halljuk is a keserû igazságokat a világállásáról. Ez nem megrázó, hanem szentimentális.

A csöndrôl feltétlen kell szólni. Alföldi Róbert nem kapkod, nem siet. Sokszor akciónélkül hagyja színészeit, akik belsô történéseiket sugározzák makacs energiával. A moz-dulatlanság, a hallgatás iszonyatosabb és nyomasztóbb, mint a nyomokban fellelhetô„alföldis" brutalitás. Rendkívül izgalmas, ahogyan a játék elejének lassú tempóját észre-vétlen felváltja a sodró, majd fékezhetetlen ritmus, párhuzamosan a lelki folyamattal;ahogyan Macbethen eluralkodik üldözési mániája, és az egészséges psziché az elviselhe-tetlen bûntudattól az ôrületbe menekül, majd a bukás felé rohan. Alföldi Róbert nemjeleneteket állít színpadra, hanem elôadást rendez, nagy szerkezetben is fölényesen fogal-maz, elképzeléseit pedig olyan egységes társulat szolgálja, amelynek tagjai kivételes mûvé-szi alázattal, könyörtelen pontossággal és önuralommal dolgoznak. Csak így válhat való-ban érzéki élménnyé a könyörtelen, pusztulást kibontó idô.

Visszafogott energiájú, sajátos stílust hoz a dráma két fôszereplôjét megformáló Hor-váth Lili és László Zsolt is; az elôbbi ígéretes tehetséggel, az utóbbi színészi energiáitmagabiztosan uralva, zseniálisan. Horváth Lili kimért, gyermektelen asszonyt formál,akinek sötét szenvedélye a hatalom, akinek frigid lénye csak az erôszak perverz erotikájá-tól jön tûzbe. Nem véletlen, hogy csak a közös bûn és a rang igézete hevíti annyira, hogyMacbethnek adja magát, aki a falhoz préselve meghágja. Parancsoló akaratú nô, ereje asokkoló neuraszténia. Percekig tart hangtalan ôrjöngése, miután megkapta férje levelét,aki a vészlények trónt ígérô jóslatáról értesíti. Remegô kézzel, elborult tekintettelolvas, majd ôrült tempóban, kapkodva terít, vibrálva kergeti ki a segíteni akaró Udvar-hölgyet, aki tanúja lett annak, mennyire kivetkôzött magából. Reméltem, nem olvassa felnekünk a levelet, nagyon erôs volt a szótlan olvasás, az érzelmi viharokat tükrözô beszé-des arc, de megkapjuk hangosan is, pedig szerintem a darabot nem ismerô nézô is kita-lálná – ha máskor nem, a késôbbiekben –, hogy mirôl szól az írás. Zihálva ül asztalhoz,várja a férjét. De mikor Macbeth megérkezik, nem tud megszólalni. Dermedten ülnek egy-mással szemben kegyetlen hosszan, aztán bejön az Udvarhölgy, és ekkor vágja féktelenerôvel a falhoz a merôkanalat az úrnô. Egyetlen pillanatig tûnik elégedettnek: mikor ki-rálynéként hosszú uszályú ruhában vonulhat be – egyébként ôt sem látjuk örülni a szé-dítô emelkedésnek. Betegesen önemésztô személyiség, ereje sebezhetôségének kompen-zációja. Hamarabb adja fel, mint az út elején elgyávuló és tétova („puha") férje. Halálaelôtt félmeztelenül ül fehér hálóruhájában az asztalnál, az arcát bábszerûen túlsminkelte.Mániásan törölgeti a fehér abroszon a láthatatlan vérfoltokat. Ô a gyengébb, férje felényújtja kezét, aki feléhajol, kemény mozdulattal ölébe rántja a levesestálat, terítôstül, és

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 55



Horváth Lili és László Zsolt

húst zabál. A Lady végleg magára maradt.Borzongatóan szép és kegyetlen ez a szót-lan jelenet. A színpad sötétbe borul, a vilá-gítóhídon, felül katonák jelennek meg, azellenfelek, akik körbezárták a várat. Mikorkivilágosodik a kastély terme, az asszonyelvágott torokkal, lebicsakló fejjel ül, férjeegykedvûen fal tovább.

László Zsolt Macbethje tradicionális ívû,nagy drámai alakítás, pontosan közvetítettreális belsô út, nem realista eszközökkelmegformálva. A színész a hagyományos lé-lektani-naturalista jeleket merészen stili-zálja. A teljességet, az egész pokoljárástátlátva dolgozza ki megrendítô ámokfutá-sát. Kezdetben hidegnek és fakónak tûnikez a játék, pedig csak nem kívánja „magyarmódra" túlszínezni az alakítást, nem akar-ja rögtön megnyerni nézôjét. Nem mutatjaszent szörnyetegnek a bajnokot, megis-merjük a vitéz harcost, aki még nem szé-dült bele a hatalom igézetébe. Macbethprofi harcos, aki elcsodálkozik a vészlé-nyek különös jóslatán, alig bír uralkodnimagán, meg kell beszélnie a rendkívüli ígé-retet barátjával, Banquóval, miközben si-etve öltöznek a királyhoz készülve. Otthon,az asztalnál makacs gyûlölettel néz magaelé, mintha bánná, hogy megosztotta aLadyvel titkát, de már nem visszakozhat.Nem amorális, fokról fokra fogadja el amerénylet tervét; ha nem lenne melletteambiciózus asszonya – lényének rosszab-bik fele –, bizonyára meghátrálna. LászlóZsolt, mielôtt belépne Duncanhez – azaz akárhozat útjára lépne –, nyögve összegör-nyed. A mozdulat egyike az elôadás emble-matikus pillanatainak: sûrítve fejezi ki ameghasonlás, az elviselhetetlen belsô harcpusztító fájdalmát. Macbeth királyként ha-talmát féltô, bûntudatos paranoiás. Késôbbegyre könnyebben és profibban dolgozógyilkos. Van, akit a színpadon kívülre kísérkedélyesen, és ott lövi vagy szúrja le – ezeka merényletek sokkal borzasztóbbak, minta színpadra komponált késelések és lövöl-dözések, amelyek mindig kissé „mache"megoldások, vaktölténnyel és mûvérrelprezentálva. Ami viszont kívül, vagyis anézô fantáziájában játszódik le, igaz, teát-rálisan létezô: reális.

A második rész elején Macbeth görnyed-ten támolyog be a színre. Jóslatot követel avészlényektôl, majd eszeveszetten tapossaa mûanyag babákat, akiket a kibelezettszûz lány hozott világra, a kilenc cse-csemôt, a meggyilkolt Banquo királyi utó-dait, és a szülésnél a halott barát a bába(ott áll, ahol megölték). Macbeth dühöngôôrült. Késôbb egykedvûen zabál elmetszettgigájú asszonyával szemben. Macbeth ka-taton szörnyeteg. Lélekvesztett undorrátompul benne az elviselhetetlen fájdalom,az irtóztató bûntudat. A bukás elôtt felül-emelkedik saját pokoljárásán, kétségbe-esése semmibe bámuló rezignációvá válik.

László Zsolt itt életbe belefáradt egzisztencialista bölcselônek mutatja a skót urat. Undoramély életismeret, filozófia: a megvetést érdemlô világ elutasítása. Macbeth szabad, túl vanmindenen. Mégis harcolni indul az életéért, bízva a dodonai jóslatban: nem gyôzheti le,akit anya szült. De megindul a birnami erdô, ahogy a jóslat ígérte. A hátsó fal félelmete-sen kúszik elôre, a tér beszûkül, Macbeth a plexihez szorul. Az elemek is fellázadtak a vi-lágrendet sértô bûnök ellen, holott csak az ellenség vágott gallyakat, hogy maguk elôtttartva ne lehessen megállapítani a sereg létszámát. Lenyûgözô kép. Macduff-fal vereksze-nek még egy jót, a szürke tüskéken szökellve, mintha farönkökön vívó kung-fu harcoso-kat látnánk, és a császárral született („nem anya szülte") ellenfél tôrébe húzza lassanMacbeth nyakát. Számomra itt véget is ér az elôadás.

Bejön még az új uralkodó, és lazán lelövi testvérét, nehogy újabb viszály keletkezzen,majd elmond egy politikai jelszóvá lett mondatot: „reménnyé váljon az emlékezetünk", ésnekem azt kellene gondolnom, hogy ô most a Fidesz, és akkor Macbeth az MSZP (Duncanaz MDF), és hasonló aktuálpolitikai ostobaságok, de én ezzel nem akarok foglalkozni.Miért kell kicsinyessé, partikulárissá tenni, ami éppen emelkedettségében, általános je-lentôségében nagyszerû? A magyar politikai közélet túl kisszerû ahhoz, hogy ebbe anemes eszközökkel, méltóságos tehetséggel dolgozó elôadásba beemeljék.

Számomra Alföldi Róbert formateremtô, a színészi játékmódot újraértelmezô rende-zése egyedi minôsége, számos sajátos találmánya ellenére egy mind határozottabbankirajzolódó trendbe illeszkedik. Mostanában néhány rendezônk lemond a nézôt meg-vesztegetô direkt hatáskeltésrôl, elfordul az újteatralitás eszköztárának tobzódó alkalma-zásától, tagadja az érzelgôsséget, kíméletlen, de nemcsak a világ kegyetlenségének feltárá-sában, hanem nézôjéhez is, akit nem enged elandalodni. Ezek az alkotók nem mûködtetikrutinjukat. Sikeres automatizmusaikat idôlegesen elfelejtik. Befelé figyelnek, alapvetôszínházi fogalmakat vizsgálnak meg újra. Új viszonyt alakítanak ki a nemrég még mostohánkezelt mozdulatlan szövegmondással, bátran élnek a sokáig számûzött színpadi ese-ménytelenséggel, a csönddel. Újraértelmezik a meg nem mutatást, az elrejtôzést és a be-fogadó aktív közremûködését. Innovatív formakeresésük, ha kell, modernista, avantgárdattitûd. Nem kapkodnak, nem versengenek környezetünk vizuális orgiájával, hanemmegkeresik a speciálisan színházi hatásokat. Szerencsére elég szuggesztívek ezek a szín-házcsinálók, képesek mozgósítani, elmélyültebb munkára sarkallni színészeiket, ezért azelkészült elôadás nem állandó kompromisszumok, félsikerek, lemondások és a rendezôiszándék furcsa hibridje. Éljen az „új hidegség" elmélyült teatralitása, amely kétségtelenülfelfedezhetô a Macbethben, a bevezetôben felsorolt, Alföldi Róbertre eddig is jellemzô stí-lusjegyek mellett!

SHAKESPEARE: MACBETH (Tivoli Színház)

FORDÍTOTTA: Szabó Stein Imre. DÍSZLET: Kentaur. JELMEZ: Bartha Andrea. RENDEZÔ: AlföldiRóbert.SZEREPLÔK: Ujvári Zoltán, Bozsó Péter, Gula Péter, László Zsolt, Stohl András, TörkölyLevente, Balogh Rodrigó, Dolmány Attila, Horváth Illés, Kovács Ferenc, Horváth Lili, SzilágyiZsuzsa, Juhász Réka, Sántha Balázs, Hayth Zoltán, Jánosi Dávid, Kokics Péter, Földi Tamás,Göndöcs Csaba, Varjú Lívia.

66 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



A kísértet Banquo (Stohl András) Macbeth asztalánál S c h i l l e r K a t a f e l v é t e l e i

Woyzeckkel azt valósította meg Schilling Árpád és a Krétakör Színház, amit a Nexxttelnem sikerült: felkavaró, indulatokat keltô, a nézôket erôsen megosztó elôadást hoztak

létre. Legszívesebben azt mondanám, hogy botrányosat – de belátom, már nincs értelme e szónak:egy botrányos világban már semmi nem számít skandalumnak, legkevésbé az, ami a mûvészetbentörténik. És ez nemcsak a Nexxt, hanem bizonyos értelemben a Woyzeck által keltett hatást iskorlátozza. Hiába felkavaró, amit a krétakörösök csinálnak, nem bolydul meg körülöttük a világ.Nemcsak rájuk nem figyelnek fel itthon igazán, hanem arra sem, amit világgá szeretnének üvölteni.

Ezek a jobbára huszonéves fiatalok, akik a Krétakör Színházat alkotják, arra a világbot-rányra, ami számukra a fiatalságukat jelenti, provokációval válaszolnak. És mert mûvé-szek, színházi provokációval: olyan elôadás(oka)t készítenek, amelyek perben állnaka nálunk megszokott színházi formákkal, bevett színpadi eszközökkel, bejáratott nézôiszokásokkal. És ezen igyekezetükben önmagukat sem kímélik: a Woyzeckben olyan telje-sítményre kényszerítik saját magukat, amely messze túllép a színészet megszokott kere-tein. Mindez nemcsak a nézôknek jelent fokozott érzelmi próbatételt, hanem a játszókrais igen kemény fizikai és lelki megterhelést ró.

Hogy a Nexxt nem keltett botrányt (azaz nem kavarta fel a magyar színház állóvizét),még magyarázható az elôadás problémáival. A produkció ugyanis túl akart lépni a szín-házi fikció megszokott keretein, de végeredményben olyan formát választott, amely nemfeltétlenül kelti a valószerûség érzetét. A televíziónak mint formai keretnek a bevonásaépp az alkotói szándékkal ellentétes hatást váltott ki: a közelség, a személyes érintettségdöbbenete helyett a nyugodt távolságteremtés, a kívülrôl való szemlélôdés lehetôségét

teremti meg a nézô számára. Mert hiábafelkavaróak a Nexxt középpontjába állítottkét sorozatgyilkos brutális tettei, az ennekbemutatásához választott közeg (egy szó-rakoztató talk-show) eleve játékká (tehátfikcióvá) minôsíti (vissza) mindazt, amitelkövettek. Az elôadás ugyanis csak meg-idézni tudja a televízió – és a tömegmédia– hatását, de – színház lévén – nem válhatazonossá vele. Épp az a kérdés nem merülfel az elôadás közönségében, amivel a tévé-nézô nap nap után szembetalálja magát:vajon a borzalmas valóságot közvetítik-e akamerák, vagy annak csak elrettentô mását.Az elôbbi azért felkavaró, mert szüntelenülazzal szembesít, hogy a rettenet valóban napnap után megtörténik körülöttünk, azutóbbit viszont fikciós játékként fogadjuk,ami épp a valóság keltette szorongás kiélé-

sének, feloldásának lehetôségét kínálja.A Nexxt valóság-paradoxona az, hogy azelôbbi hatást célozta meg, és az utóbbit érteel. (A tömegmédiában szükségszerûen ösz-szecsúszó fikció és valóság – a még nemteljesen apatikussá vált nézôben – sajátosmorális válságot idézhet elô. Ezt legadek-vátabban Joel Schumacher 8 mm címûfilmje dolgozta fel: a Nicholas Cage játszot-ta fôhôsnek egy filmfelvételrôl kell kiderí-tenie, hogy a valóságot ábrázolja-e, vagycsupán egy megrendezett fikciót, azaztényleg megerôszakolták és megölték-e afelvételen látható lányt, vagy mindez csak

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 77



„Munkásököl, vasököl”

S á n d o r L . I s t v á n

Világbotrány■ W – M U N K Á S C I R K U S Z ■

A

a szexuális perverzió kielégítésére gyártott „gyilok-pornó", ahol nem folyik valóságos vér,mert az egész csupán az elborzasztó hatáskeltés kedvéért megrendezett látszat.)

A Nexxt által közvetített problémákat tehát – a paradox színházi forma miatt – a kö-zönségnek nem kellett morális teherként magára vennie. A Woyzeck viszont olyan szín-házi formát használ, amely épp ettôl a súlytól nem kíméli meg a nézôket. Schilling és tár-sulata ezt azzal éri el, hogy visszatér a színházi fikció megszokott kereteihez, de ennekformáit a legszélsôségesebb pontokig próbálja szétfeszíteni. Újra klasszikus szövegekhezfordul – ahogy ezt a színházban megszoktuk –, s ezzel mintegy idôben eltávolítja tôlünka választott tárgyat. Azaz a ráismerés közvetlensége helyett a látottak ismét színházi jel-zésként hatnak: a szimbolikus térben stilizált események zajlanak, amelyek a feldolgozotttörténetet nem aktualizálják, hanem ellenkezôleg: általánossá, szimbolikussá tágítják, sépp ezáltal, idôtlenségük hangsúlyozásával teszik ôket jelen idejûvé. Színházat nézünktehát, de olyan színházat, amely nem engedi meg a nyugodt, távolságtartó szemlélôdést,mert szüntelenül különféle érzéki hatásokkal bombázza a nézôket. A színjátszás e le-hetôségeit Schillingék megpróbálják a végsôkig kiaknázni ebben a Woyzeckben, amely –talán a Nexxt kudarcából is okulva – valóságosabb a valóságosnál: nemcsak tárgyhaszná-latában, anyagszerûségében, hanem testszerûségében is a színház legradikálisabbformáira utal. Döbbenetes akciókkal teli fizikai színházat látunk, amelyhez a színészekmindegyike a maga pôre testi valóját, fizikai valóságát (s vélhetôleg az akciókban megta-pasztalt fájdalmát) ajánlja fel alkotóelemként. Ezáltal az elôadás elsôsorban zsigeri élmé-nyeket vált ki a befogadókban is. Valami olyasmit, amire nézôként nem lehet egyértel-mûen reagálni: a Krétakör színpadi bátorsága elismerést, csodálatot kelt, kíméletlen tabu-döntögetésük pedig – mindenkibôl vérmérséklete szerinti – ellenérzést vált ki. (A kétfajtaszélsôséges nézôi reakciót a saját bôrömön tapasztaltam: elsô megtekintésre indulatosanutasítottam el a produkciót, amelyet másodszori megnézésre elbûvölten, a székemhezszögezve figyeltem.)

Mindez azt jelenti, hogy a Woyzeck a Krétakör felfogásában elsôsorban a zsigeri létezésdrámája, az ösztönlét foglyaiként élô szereplôk tragédiája. Ennek megfelelôen az elôadásis elsôsorban erôs érzeteket közvetít, s nem egy pontosan artikulált történetet bont ki.Jogos tehát az elôadás alcíme: jeleneteket látunk Büchner drámatöredéke nyomán, variá-ciókat a Woyzeckre, amelyekben az alkotók viszonylag szabadon bánnak az eredeti szö-veggel, önálló víziót bontanak ki belôle, s nem a darab hagyományos interpretációját ad-ják. Ezt jelzik a történetbe applikált József Attila-versek is, amelyek hol emblematikus idé-zetként hangoznak fel, hol megzenésítve (afféle drámai songokként), de elôfordul az is,hogy jelenetek, sajátos drámai etûdök bomlanak ki belôlük. (Mint például a Betlehemi ki-rályoknak a szentséggyalázás határát súroló interpretációjában, ahol is a férfiak okádvamondják a szöveget, miközben Marie – a boldogságos kismama – magakelletô párzópózban, a farát odatartva áll elôttük.) Többnyire kamaszkorom kedvenc verseit hallom

viszont, azaz olyan szövegeket, amelyekelsôsorban világfájdalmat, a valóság kel-tette szenvedélyes dühöt, cinizmussal ka-cérkodó világundort közvetítenek. Az egyikelhangzó József Attila-idézet akár azelôadás mottója is lehetne: „Nagyon útál-kozhatott az Isten, / Hogy ilyen csúnyaplanétát köpött…" Schilling és társulata aWoyzeckbôl is ennek a velejéig rohadt, vég-zetesen reménytelen világnak az állapot-rajzát bontja ki.

A színpad rácsokkal körbezárt, homok-kal borított színteret mutat, ha úgy tetszik,a József Attila-i létélmény vizuális metafo-ráját adja („Az ember végül homokos /szomorú, vizes síkra ér...", „...mint a ma-jom / rácsok közt le és föl, / vicsorgok ésugrándozom..."). A szereplôk csakis ebbena térben létezhetnek, mintha eleve ide szü-lettek volna. A „születéseket" ábrázolja isaz elôadás: Woyzeck (Nagy Zsolt) a földalól bújik elô, Marie (Láng Annamária) egybenzines hordóból (meggyilkolása utánWoyzeck majd ugyanide zárja ôt vissza), aKapitány (Terhes Sándor) egy fekete nej-lon alól kerül elô (mintha egy hulla kelne újéletre, s a borotválás valóban úgy hat itt,mintha halottmosdatás lenne), a Doktoregy, a mennyezetre felfüggesztett, hatal-mas, vízzel telt mûanyag zacskóból zuhanalá (amelyben csecsemôpózba görnyedvetöbb mint félórát tölt el az elôadás elsô ré-szében). „Hétszer szüljön meg az anyád"– mondja (a születésmotívum fontosságátmegerôsítve) a Bolond (Sárosdi Lilla), azegyetlen kívülálló, az események hallgatagrezonôre, a szája homokkal teli, s miköz-ben A hetediket mondja, hullik ki az ajkaiközül a föld. Késôbb, mikor a szegény gye-rekrôl mesél, akinek nem volt se apja, seanyja, szappanbuborékok szállnak ki a szá-jából. A szereplôk e szétpukkanó, illúzióváfoszló szépség és a földhöztapadt remény-telenség kettôsségében élnek, rácsok közészorítva, mintha számukra ezen kívül nemis létezne világ. Így végül csakis itt temet-hetik magukat a homok alá (több jelzés isutal az elôadásban erre a gesztusra). A szín-padi események ennek a keserû létállapot-nak a megpróbáltatásait, illetve extrémjátékait jelzô különféle akciók. A kezdôképben Woyzeck és Marie homokot szóregy forgó betonkeverôbe, majd amikor ki-öntik a képlékeny anyagot, egy betongöbretalálnak benne (a munka gyümölcse?),amellyel – mintha a gyermekük lenne –kedves, önfeledt játékba kezdenek egy picimûanyag kádban. Ezt a „paradicsomi" ál-lapotot gyorsan széttöri a háttérbôl fel-hangzó trombitaszó: Woyzeck engedelme-sen mosdatja a Kapitányt, késôbb meg iseteti. Aztán fejen állva, egy-egy gyertya fé-nyébe bámulva figyeli Andresszel a földmorajlását. Késôbb a Doktor parancsára

88 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Woyzeck: Nagy Zsolt

körbefutja a teret, majd egy pléhbögrébepisál, miközben többször is a fejéhez csa-pódik az a mennyezethez rögzített hatal-mas gumiabroncs, amelyen a tehetetlenKapitány trónol. Marie és Margret (PéterfyBorbála) pajzán dalocska kíséretében anemi szervüket mossák épp a kádban, ami-kor meglátja ôket a Tamburmajor (CsányiSándor), aki lélegzetelállító akrobatikamu-tatvánnyal a mennyezetrôl függeszkedikalá (akárcsak egy „férfi isten"), s ettôl va-lóban ellenállhatatlanná válik. Késôbb tü-zet is fúj, aztán petróleummal locsolja le atestét, és felgyújtaná magát, de Woyzeck el-fújja a gyufa lángját. Ez ad ürügyet a Tam-burmajornak ahhoz, hogy alaposan össze-verje vetélytársát. Mindezt Marie a rácshozlapulva, az egyik sarokba bújva figyeli. Ek-kor már éles zsineg torzítja el Woyzeck ar-cát, „új embert" teremtô kísérletei közbena Doktor tekerte rá, most pedig arra biz-tatja kuncsaftját, hogy repüljön. A fiú szét-tárja a karját, miközben a Tamburmajor amegafonba bömböli a „munkásököl, vas-ököl" punkszámmá torzított változatát.

Mindezek a példák azt jelzik, hogy a Kré-takör nem vállalkozik hagyományos érte-lemben vett történetmesélésre, és az emberimotivációk kibontásánál, a sztori fordula-tainak jelzésénél is fontosabbnak tartja abelôlük következô fizikai érzetek, illetveérzéki hatások közvetítését. Ez munka-módszerükbôl is következik: az elôadás(akárcsak a Kicsi vagy a Baal) ismét impro-vizációk segítségével készült. A szereplôk(a szöveget mintegy zárójelbe téve) külön-féle etûdöket készítettek a darab helyze-teire, játékokat, akciókat bontottak ki be-lôlük, azaz a szöveg mögöttesének megfej-tése, a kontextuális összefüggések megte-remtése helyett eleve abból indultak ki,hogy ôk mire asszociálnak a darab kap-csán, illetve a saját testüket használva mittudnak érzéki közvetlenséggel megjelení-teni belôle. A darab e fizikai feldolgozásaegyrészt személyesebbé, másrészt elvon-tabbá tette az interpretációt. A dráma vilá-gának reprodukálása helyett analógiákatteremt a játék: nem Woyzeck társadalmi fel-tételekkel magyarázható megpróbáltatá-sait ábrázolják, hanem a férfiak közötti stá-tusküzdelmekben, illetve a férfiak és a nôkközötti játszmákban mindenkor újrate-remtôdô megaláztatásokat jelzik. (Ez a fi-zikai színház egyetlen nagy problémát vetfel: nagyon kevés figyelem fordítódik a szö-vegmondásra, az akciók, a testi mutatvá-nyok elvonják az energiát a beszédtôl, s ígygyakran nemcsak a Büchner-mondatoknem érthetôek, hanem a József Attila-ver-seket is pongyola artikulációval szólaltat-ják meg.)

A színészek által fellelt játékötleteketSchilling Árpád dolgozta egységes szín-

padi vízióvá. Munkáját jól érzékelteti, ha összehasonlítjuk a zsámbéki munkabemutatót aTháliában játszott végleges változattal. A jelenetek alapjául szolgáló fizikai akciókat szintemindenhol megtartotta, de csupán alapanyagul szolgáltak számára: tagolta, új mozzana-tokkal egészítette ki, motívumokkal dúsította fel ôket. A háttérben továbbra is ott mûköd-nek energiaforrásként, a koncentrációt biztosító fizikai feladatként, de a jelenet centru-mában már nem maga az akció áll. Míg Zsámbékon a vízzel telt gyermekkáddal való játé-kok töltötték ki az elsô jelenetet, a Tháliában ez egy több szinten építkezô eseménysoregyik összetevôjévé vált. Míg Zsámbékon egy sodronyos katonai ágyon való ugrálás végig-kísérte a Doktor és Woyzeck egyik jelenetét, a Tháliában ebbôl csak néhány hangsúlyospóz maradt meg, s a jelenetbe újabb motívumok kerültek, amelyek egyértelmûen jelezték,hogy a Doktor cirkuszi kísérleteiben mégiscsak Woyzeck a „fogó ember", aki megtartja amásikat életveszélyes mutatványai közben. De a hangulati különbségek is egyértelmûenjelzik a rendezôi szándékot: Zsámbékon egy sokféle hangulatot egyesítô, színes etûdsortláttunk, amelyben a játékosság volt a leghangsúlyosabb, s ez valami természetes, naiv bájtadott a produkciónak (annak ellenére, hogy ebbôl a változatból is egyértelmû volt, hogy aKrétakör a világ borzalmairól akar beszélni a Woyzeck kapcsán). A végleges változat jóvalkeményebb, kíméletet alig ismerô, drasztikusabb lett (amelyben legfeljebb csak némi cini-

kus humor ellenpontozza a szörnyûségek ábrázolását). Érthetô mûvészi döntés ez, ame-lyet azonban az összehasonlítási alappal rendelkezô befogadó némileg fájlal: nem biztos,hogy csökkentené az elôadás hatását, ha nem sulykolná minden egyes mozzanatávalennyire erôsen a világ kegyetlenségét.

Schilling rendezése világosan megkülönbözteti a Büchner-darabot alkotó két réteget.A társadalmi közeget inkább csak jelzi, bár ezt rendkívül karakteres jelzésekkel teszi: a Ka-pitány lebénult testû figura, akit lényegében Woyzeck mozgat, hiszen fôként az ô gondos-kodása tartja életben a rajta élôsködô hatalmat. A darab elementáris érzékiségében talántúlságosan is ideologikus ötlet testileg bénává tenni a Kapitányt, hatalmas kontrasztot te-remtve ezzel az összes többi szereplô fizikai létformájához. Így az elôadás eleve adottság-ként számol azzal, amit inkább kérdés tárgyává kéne tennie: ez a hatalom, ilyen béna,ennyire semmivel nem indokolható – mondja, ahelyett, hogy rákérdezne, hogy mi általvan hatalma a Kapitánynak Woyzeck felett. Csak azáltal, hogy a felettese? (De ugye bénaember nem lehet katona.) Vagy pusztán azáltal, hogy okosabb nála? Hasonlóképp karak-teres (bár ugyanígy leegyszerûsítô) jelzéssel minôsíti az elôadás a Doktor figuráját is: ôvisszafelé beszél (azaz kilégzés helyett belégzéssel képzi a hangokat), ezáltal végtelenüldebilnek hat az alakja. (Ezért nem ennyire egyszerû a képlet: az orvos nemcsak hülyesé-geket beszél, hanem a modern tudomány paranoiás paradoxonait is nyilvánvalóvá teszi.)

A szerelmi (magánéleti) szálat viszont gyönyörûen bontja ki Schilling rendezése. Ezt atörténetet végigmeséli az elôadás, bár ebben szervezôelvként nem a motivációkra, hanem

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 99



Láng Annamária (Marie), Bánki Gergely (Doktor) és Terhes Sándor (Kapitány)

Erd

ély

Má

tyá

s f

elv

éte

lei

a vizuális és tárgyi motívumokra hagyatkozik. Egyértelmûvé teszi,hogy Woyzeck a saját csapdájába hullik bele: „Nekünk, egyszerûnépnek, nincs erényünk, minket csak elfog a természet" – vála-szolja büszkén a Kapitánynak, aki házasságon kívül született gye-rekére célozgat. Woyzeck azt állítja ezzel, hogy az ösztönös, termé-szeti szinten megélt létezés ugyanolyan teljességet teremthet,mint ha az ember erkölcsi problémává tenné, és morális kötelessé-gek közé zárná az életét. És a Marie-val való korábbi „paradi-csomi" játéka érthetôvé is teszi ezt az érzést. De ha nincs erkölcsigát, az ösztön szabadon enged az újabb érzéki kihívásoknak. Eztörténik Marie-val is, amikor találkozik a Tamburmajorral. ErreSchilling motívumismétléssel is ráerôsít: Woyzeck és Marie szerel-meskedése ugyanolyan vad, érzéki vágytól hajtott, mint késôbb alány és a Tamburmajor szeretkezése. Itt viszont megjelenik a ruha-tépés motívuma, ami majd az utolsó, a gyilkossági jelenetben tel-jesedik ki: Woyzeck letépi Marie ruháit, s amikor már ott feküsz-nek mindketten pôrén a puszta földön, tulajdonképpen nemierôszakot látunk gyilkosság helyett („Ölnek, ha nem ölelnek...").

Bármekkora hiányérzetet hagy is bennem a „társadalmi szál"ábrázolása, az kétségtelen, hogy Schilling az elôadás csúcspontjángyönyörûen kapcsolja össze a két réteget. Ugyanolyan szimultánjátékot látunk, mint annak idején a Stúdió K. elôadásában: miköz-ben a Kapitány megalázza Woyzecket, a Tamburmajor magáéváteszi Marie-t. A Krétakör elôadásában azonban nem reális helyze-tek bomlanak ki, hanem vizuális jelek: a Doktor vasat kezd el vágnia forgótárcsás géppel, Woyzeck pedig beáll a flexbe, a szikrák a há-tára csapódnak. Közben a Tamburmajor slagot kap elô, s a fentrôlaláhulló vízzel lelocsolja, szinte teljesen eláztatja Marie-t. (Azondó és a víz azonosítása egy késôbbi jelenetben megismétlôdik; aKapitány a szájából vizet fröcsköl Margretre, aki erre tûzbe jön,követeli, hogy szeretkezzenek, de amikor felfogja, hogy a férfi im-potens, elôveszi a mellét, és megszoptatja ôt.)

Ebben a fizikai színházban a szereplôk is erôteljesebb testi jel-zésekkel élnek. Nagy Zsolt Woyzeckje a megaláztatásokat némaméltósággal viselô figura, akinek engedelmes, de konok testébemély emberi igazságok vannak zárva. Láng Annamária – miköz-ben erôs, koncentrált fizikai jelenlétre képes – sokat mutat megMarie-nak a maga számára is érthetetlen érzelmi hullámzásaiból.Terhes Sándor lebénult testû Kapitánya a puszta hangjával képesjellemezni az alakot. Csányi Sándor a jelenlétével képvisel erôt,s nem azáltal, hogy színessé, érdekessé rajzolja a Tamburmajor fi-guráját. Bánki Gergely egyetlen markáns jelzéssel teremti meg aDoktor alakját.

Az elôadás jó néhány problémáját fel lehetne vetni (leginkábbazt, hogy miért torpan meg az elsô részben szépen elindított épít-kezés, s miért támad a második részben az az érzésünk, hogy egyhelyben forog, nem mozdul elôre a produkció), de az kétségtelen,hogy Schilling Árpád rendezésében erôs képekkel teli, hatásosvízió született a Woyzeckbôl. Azon is érdemes vívódni, vitatkozni,hogy szabad-e ennyire kegyetlennek, ennyire színészt és nézôtpróbálónak lennie a színháznak, mint amilyennek a Krétakörelôadása mutatja. De arról nem lehet nem tudomást venni, hogyez a színház megszületett, létezik, és helyet követel magának a ma-gyar színházi palettán.

W – MUNKÁSCIRKUSZ (a Krétakör Színház a Tháliában)

JELENETEK GEORG BÜCHNER WOYZECK-TÖREDÉKEINEK (THURZÓ GÁBOR ÉS

KISS ESZTER FORDÍTÁSA NYOMÁN) ÉS JÓZSEF ATTILA VERSEINEK FELHASZ-NÁLÁSÁVAL.DÍSZLET: Ágh Márton. JELMEZ: Varga Klára. FÉNY: Bányai Tamás. ZENE:Rusznyák Gábor. DRAMATURG: Veress Anna. RENDEZÔ: Schilling Árpád.SZEREPLÔK: Nagy Zsolt, Láng Annamária, Terhes Sándor, BánkiGergely, Csányi Sándor, Vinnai András, Péterfy Borbála, Sá-rosdi Lilla.

gy cérnaszálról fogok írni. Egy titokzatos, vékony szálról, ame-lyen Thália egész szerelmetes misztériuma függ. Arról, hogyan

múlik minden egyetlen megfoghatatlan semmiségen. Nincs se idôbeli, setérbeli paramétere, még csak fizikai teste sincs, de ott terpeszkedik min-den egyes színpad fölött, és rajta múlik, hogy fonódik-e fényes glória adeszkapadlós tér fölé, vagy csupasz ûr marad, puszta szó és mozgás, ter-vek és szándékok felvázolásának színtere.

Mi ez a köldökzsinór, amelytôl egy elôadás élte vagy halála függ?Van, hogy bemegy az ember a szobába, és ahogy felkapcsolja a

villanyt, durran egyet az égô; kialszik – mintha elektromos telí-tettség volna a térben. Ha belép az ember a Thália Régi Stúdiójába,hogy a W – Munkáscirkusz elôadásán elfoglalja helyét a ráccsal kö-rülvett színpad körül (vajon ki kerül valójában ketrecbe, az elôadásszereplôi vagy a közönség?), biztosan érzi, hogy semmiképp semszabad gyufát gyújtania, mert belobban a szûk terem. A Krétakörelôadását nemcsak belehelte egy glóriateremtô ismeretlen, dearanynyálával jól meg is köpdöste. A történet az ajtón való be-lépéssel kezdôdik. Mialatt a nézôk körben elfoglalják helyüket, aketrec koncentrikus közepén két gyémánt csillog a szürke térbenide-oda, föl-le. Két nedves, kiáltásra nyílt nagy szem villódzik va-dul. Kuporgó, önmagát szorosan ölelô meztelen test tartozikhozzá, és egy kócos fej homokkal teletömött szájjal. Madárkéntbilleg, gyémántjait csillogtatva, majd (a nézôtér elcsitulásakor) rá-kezdi homokhullástól eltorzult szavakkal: „E világon ha ütsztanyát, / hétszer szûljön meg az anyád!"

Ha mégis meg akarnám ragadni a fent emlegetett cérnaszálat,így kezdeném: közelség. Világba kerülésünk pillanatától arra taní-tanak, hogyan távolítsuk el magunktól a dolgokat: névadással, fo-galomalkotásokkal, úgynevezett „megértés" címén. Kiszakítunkmagunkból mindent, hogy szemünk elé tartva tudatunk számárarálátást nyerhessünk. És aztán, ha valami nyelven kívüli (az érzé-kek együttes tánca: látás, hallás, az élô test melegének utánozha-tatlan magtapasztalása: színház) visszavezet bennünket az ôsiegységhez, elnémul a száj, kudarcot vall az értelem. Én, te, a világ:egy-egy pillanatra egybefolyunk, én tebenned, te énbennem. Nemtudjuk elmesélni, szöveggé szôni az átélteket, mert eleve nem ilyenformában kaptuk. A színpadon nem mondódik el egy narratív tör-ténet, mert a narráció hazudozás, ehelyett pusztán a Lényeget lát-juk, azokat a dolgokat, amelyek az elbeszélésbôl kimaradnának,pontosan, mert kimondhatatlanok. Szerelem, Szenvedés, Vágy aszétszakadásig, Anyaság, Ne vigy minket kísértésbe, Bûn, Áthá-gás, Élés. A Nyelven túli birodalma.

„Mint alvadt vérdarabok, / úgy hullanak eléd / ezek a szavak. /A lét dadog, / csak a törvény a tiszta beszéd." A hideg, a csinált, aráció által alkotott nyelv egyértelmû, érthetô. Viszont a lényeg – alét – ezen kívül esik, nem beszéli az egyezményes jelrendszert;ezen a nyelven csak dadogni képes. A szavaknak vérdarabokká kellválniuk ahhoz, hogy képesek legyenek szólni Woyzeck testének éslelkének kötözött sonkává préselésérôl, saját körvonalainak ilymódon való megtapasztalásáról, illetve eltörlésérôl. Mert hol akapcsolódás Woyzeck és a világ között, mi a határ? Ez az amorfalakká szorítható emberi hús és bôr? „Óh, hát miféle anyag vagyokén, / hogy pillantásod metsz és alakít?" Meddig képes hajszolni aVágy az emberi lényt, tûzön-vízen át, a vágy, hogy önmaga marad-hasson megôrzött (szerelembe, saját férfiasságába, reménybe, em-beri méltóságba vetett) Hitével együtt? Hûtlenség, megalázás, fizi-kai kínzások – mint megannyi allegorikus állat – marcangolják amenekülô, ziháló, küzdô, újból és újból felemelkedô fônixmada-rat, az Embert.

A „Lényeg" elbeszélhetôségének egyedüli lehetôsége a metafo-rikus nyelvezet: a jelentés felfüggesztése egy cérnaszálra. A tisztabeszéd, a törvény nyelve kudarcnak minôsült. A szavak csalnak,valaminek a jele nem lehet azonos a „valamivel". Mégis ezek azegyedüli eszközeink, amelyek szerint emberi hangunk formálódhat,ki kell hát ôket játszani, nekünk kell most már csalni velük.

11 00 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



E

Ahogy például a szerelem, a szexualitás a színpadon nem azócska, értettnek vélt, elkoptatott, üressé vált hangsor „jelentése-ként" jelenítôdik meg: nem vetkôznek meztelenre a szerelmesek,és nem mímelik a szeretkezés mozdulatait (ami ebbôl átjönne, azaz egésznek az eljátszottsága lenne csak, illetve az, ami kimarad amozdulatsorból, amit elhazudnak, azt állítva, hogy ott van, mi-közben nincs ott), hanem nagyon is valóságos feszültséggel telibirkózás folyik, tánc formájában. A meztelen, minden inábanmegfeszült Woyzeck rongyokba öltözött, idegesen nyögô, nevetô,kiabáló feleségét hatalmas karjaiba marva, a vállán, a nyakán, a de-rekán átvetve dobálja, emelgeti; a kis, puha nôi testet rongybaba-ként nyûvi, csavarja, görgeti keresztül saját robusztus tömegén,amely szilárd terpeszben áll a földön egy pillanatban kimerevedve.Az izmok csikorognak, feszülnek, égetik a kis, mozgó test szétcin-cálására fordított energiát. Egy betonszilárd férfi és egy körülötteszorosan, kis bolygóként keringô kacagó nôi test. A szikla szájábólaz izmok munkája közben további energia lángol kifelé: „Kívül-belül / leselkedô halál elôl / (mint lukba megriadt egérke) / amíghevülsz, / az asszonyhoz úgy menekülsz, / hogy óvjon karja, öle,térde..." – szavalja, ordítja, zihálja a vulkanikus gépezet. Ami aszínpadon történik, sokkal közelebbi és mélyebbre hatoló, mintbármiféle stilizált „valóság".

A megcsalásjelenet sem a közhelyessé koptatott mozdulatsortutánozza le, hanem egy másik metaforikus képpel idézi fel a tény-leges vadságot és szenvedélyt. A nyelv, amelyen szól, ismeretlen,de amit felidéz, az nagyon közeli, nagyon ismerôs. A hûtlen fele-ség háttal, fekve kapaszkodik felfelé a rácson, mint egy kifeszített,lemészárolt állat, végtagjai szétszórva, ahol érik a dróthálót, ott ra-gadják meg széttárva felkínálkozó-menekülô, vonzó-taszító tes-tét. A fal tövében a csábító szeretô kapaszkodna utána, kapkod anô teste felé, elkapja a szoknyája rojtját, azt tépi, tömi a szájába,rágja, fogával marcangolja, így húzva maga felé a fölötte zászló-ként csapkolódó testet.

Ahol ennyire csupaszon, önmagukban jelennek meg a dolgok,ahol a lét dadogása a tét, és nem az ócska eszközökkel való után-zás, ott valahogy nem érdekel, ha a kis kör alakú arénában folyóküzdelem néhány kirepülô sárdarabja fizikailag is elér minket. Miis bemocskolódunk, ha a szavak vérdarabokként hullanak elénk.Ha nem vérdarabokként, akkor szappanbuborékokként. A gyé-

mántszemû, kuporgó lénynek – fiatal, meztelen nôi test – a da-rab elején homokkal volt teli a szája, most szappannal. Ezúttalmesét mond egy kisgyerekrôl; a történet szomorú, a mesélô szá-jából bugyborékolva szállnak az ég felé a színes buborékok. A me-se teste.

Érteni, illetve érezni vélünk minden metaforát, nincs egyetlenöncélú mutogatás sem. A kisbabának vaskampójánál fogott be-tongömbnek kell lennie: az anyag némaságából sugárzó hiánysokkal erôsebben idézi fel a lüktetô, ziháló kis életet, minthakonkrétan elébünk raknák. Nem lepôdünk meg egyetlen újabbmeztelen testrész feltárásakor sem, minden elem elkerülhetetlen.Nincs leplezve semmi, ami ôszinte. Ami megjelenik a színpadon,az teljes hitelességében jelenik meg, nincsen álszemérem, de feles-leges exchibicionizmus sincs. Merészen szólnak hozzánk, de nemerrôl a merészségrôl beszélnek. Ez a beszédmód eléri, amit mon-dani akar, és ez mindig fontosabb lesz, mint a csatorna, amelyenkeresztülutaztat bennünket. Ha a szerkezet váza kerülne elôtérbe,kiüresedne, szavak botrányos láncolatává válna a metafora. De eznem történik meg, és ahogy kijövünk a színházból, nem azt mesél-jük, hogy meztelen nemi szerveket láttunk mindenféle szem-szögbôl; errôl szinte megfeledkezünk, hisz ez csak eszköz, általajutottunk el ahhoz, ami a dadogáson túl van.

A tisztább látáshoz szükséges saját határaink megtapasztalása.Meddig merészkedhetünk a dolgok megkérdôjelezésében, hogyszét ne essen saját énképünk, biztonságérzetünk? Áthághatja-e aszínész az önmaga és a szerep közt húzódó határt anélkül, hogysúlyosan sérülne? Hol pattan ki az a szikra, amelynek kedvéért anézô hitet fektet a várakozásba? Hol az a pillanat, csatorna, köte-lék, ahol a találkozás megszületik? Mi ez a titokzatos szálakbólálló csatornarendszer, amely képes összekötni az egyik embert amásikkal?... Talán az ôszinteség. Hogy hinni tudjak a színészek-ben: tényleg megélik azt, amit látok.

A fifikás cérnaszál legfôbb szerepe, hogy leereszkedhessünk leg-belsô önmagunkba, ahol megtaláljuk a legtökéletesebb egységátélését és kifejezését. A próbákon a színészek több szerepet is ját-szottak, talán épp hatot. Az ismételten fölhangzó mondat – „A he-tedik te magad légy!" – elbizonytalanít bennünket afelôl, hogy való-ban „játékról" van-e szó. Eljutottunk az artaud-i színház véresvalóságához; a Krétakör mûvészei eljuttattak hozzá.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 11 11



K é r c h y V e r a

„A hetedikte magad

légy!"■ W O Y Z E C K - V A R I Á C I Ó ■

Az eltorzított arcú W (Nagy Zsolt)E r d é l y M á t y á s f e l v é t e l e

Budapesti Ôszi Fesztivál keretében vagy azon kívül tánc-, illetvemozgásszínházi elemekben bôvelkedô prózai elôadások sokasá-

gát láthattuk a fôváros színpadain. Elgondolkodtató, hogy az évad-nyitást követôen hogyan torlódnak egymásra a színházi események.Hogyan válnak egy viszonylag rövid idôszakban szinte követhetetlenné apremierek, vendégjátékok, miközben egyes hónapok (és nem éppen anyáriak) során szinte alig találkozunk újdonsággal. A dömping miattnem lehet teljességre törekedni: a nézô – a hivatásos is – (ha rákénysze-rül) a leendô repertoárdarabok megtekintését késôbbre halasztja.

Az idôszak itt tárgyalt elôadásait két, nehezen körvonalazhatócsoportba lehet osztani: táncot, mozgást bátran (ám különbözôfokon) helyzetbe hozó, alapvetôen „beszélô" darabokra és valóditáncszínházi produkciókra. A közép-európai független színházaktalálkozójának elôadásai az elsô csoporthoz tartoznak; ide sorol-ható a színésszel-táncossal egyaránt dolgozó Bodor ErzsébetTana-Kovács Ágnes írásaiból készült, táncosokra (is) építô rende-zése. Határesetnek tekinthetô az Artus bemutatója, melyet tánco-sok, zenészek, építészek készítettek és játszottak, valamint a SofaTrió új darabja, amelyet táncosok, mozgásszínészek mutattak be,bôséges teret hagyva a verbalitásnak.

A táncé volt a fôszerep a Brassói pályaudvar címû happeningben,ám a beszélô színház eszköztára itt is jelentôs szerepet kapott.Tisztán táncelôadásként a Panboro, Berger Gyula és barátai, vala-mint a KompMánia újdonságai definiálhatók.

A Trafó és a Krétakör Színház közösen szervezett régiófesztivál-jának elôadásai a gesztuális kifejezés, a mozdulattal megtoldottszó fontosságának világszerte tapasztalható erôsödésérôl tanús-kodtak. A nemzetközi mezôny elôadásaiban e tendenciát üdítôsokféleségben lehetett tetten érni.

A Krétakör Színház W címû produkcióját „munkáscirkusznak"nevezi; József Attila verseinek felhasználásával színre vitt Woy-zeck-feldolgozásuk egyfajta cirkusz-karikatúra, parafrázis; az úgy-nevezett új cirkusz irányzatának elôadásaival rokonítható. A zene-kar a „megszokott" helyén; a „vadaktól" rács véd, ám a porondhôsei a legváratlanabb helyekrôl lépnek elénk. Schilling Árpád avégletekig igénybe veszi színészeinek fizikai állóképességét. Meg-dolgoztatja és megkínozza a testüket. A mozdulat fontosságát az-zal is hangsúlyozza, hogy (esetenként kifejezetten brutális eszkö-zökkel) megnehezíti a verbalitást. A Kapitány (Terhes Sándor)nyögve, hörögve beszél, a Doktor (Bánki Gergely) a levegôt befelészíva sipítja-rikácsolja végig az elôadást, Andres (Vinnai András)beszédhibásként, selypegve tolmácsoltatott szövegei alig ért-hetôek, számos szöveg öklendezô, teli szájú, fejen álló vagy szoroskötéllel mozdulatlanná merevített arcú színész tolmácsolásábanhallható. A legváltozatosabb eszközökkel akadályozott beszéd el-

veszíti egyeduralmát, visszaszorul, visszavonul, és helyét a rende-zés gondosan kimunkált mozgásanyaga veszi át. Schilling remekérzékkel terheli színészeit, de – úgymond – ütközésig. Pontosanfelmérve, kikutatva, kibôl mi hozható elô. Nagy Zsolt (Woyzeck)és Csányi Sándor (Tamburmajor) elsöprô erejû színpadi jelenlétemozgáskészségük totális kiaknázásában is rejlik. Csányi „kötél-tánca", Láng Annamáriával (Marie) elôadott kettôse színtisztamozgásszínház, a legveretesebb fajtából. A színészek jelentôs ré-sze hosszabb-rövidebb ideig meztelenül játszik. Ruhátlanságuk ésaz erre épülô helyzetek némelyike alapvetôen (vizuális) brutalitása brutalitásért, de elôadóik jelenléte annyira intenzív, hogy soha-sem tûnik megokolatlannak – érdemes itt utalni Sárosdi Lilla (Bo-lond) borzongató, meztelen mozdulatlanságára a nyitó képben.Schilling az új cirkusz számos elemét adaptálja, beépítielôadásába: szürreális, akrobatikus, (rém)álomszerû jeleneteketképez – nem elsô ízben jutva el mûfaji határvidékekre, mûfajicsomópontokhoz.

1 0 0 3 s z í v , a v a g y t ö r e d é k e k e g y d o n j u a n - k a t a l ó g u s b ó l

A Mozgó Ház Társulás elôadásának szövege az elôadók mun-kája; mozgásanyaga szintén hosszas improvizációs folyamat gyü-mölcsének tûnik. A Mozgó Ház mûvészei váltakozva használják aszót és a gesztust. Látványos, meghökkentô, (a téma okán) szük-ségszerûen dekadens és abszurd játékukban elegyítik a kife-jezôeszközöket. Árvai György impozáns, letisztult terében báb-szerû figurák, panoptikumi alakok kelnek (keltik egymást) életre.

„A szerelmi élet eseményei olyannyira jelentéktelenek, hogycsak hatalmas nehézségek árán sikerülhet írásba foglalni vagy el-beszélni ôket. Létezni csupán kihatásaik jóvoltából léteznek iga-zán, e hatások viszont végzetesek" – írja bevezetôjében HudiLászló, az elôadás rendezôje. Színpadán e kihatások ábrázolásáralehel életet marionettjeibe. Az események megélôi, elôidézôi meg-élôként és elôidézôként még mechanikus figurák, ódon vidámparkvagy körhinta dúsan, különösen dekorált, szögletes mozgású-be-szédû alakjai, akik hús-vér lényekké csak egy-egy folyamat kihatá-sának ábrázolásakor változnak. A szenvedélyek konklúzióját izgal-mas, sodró (gesztus)játékkal vonják le; folyamatukat karikírozva,tragikomikus eszközökkel – a Mozgó Ház elôadói stílusára jel-lemzô, izgalmas vizuális gegekkel, meghökkentô képi ötletekkel –ábrázolják.

Hudi társulata sajátos helyet foglal el a hazai színházi palettán:tagjai közt találunk ugyan olyanokat, akik tartalmas táncosi vagyszínészi múlttal rendelkeznek, ám színpadi jelenlétük idehaza

11 22 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



H a l á s z T a m á s

Nagy ôszi mozgássorozat

■ A S Z Ó – É S A M O Z G Á S S Z Í N H Á Z H A T Á R Á N ■

A

példa nélkül álló kísérlet a két mûfaj eszköztárának ötvözésére.Éppen ezért az egy-egy új produktum színre állításának esetébenfelfedezhetô, újabb és újabb ötvözet minôsége meghatározó azelôadás egészére nézve. A Mozgó Ház Don Juan-parafrázisánaknéhány alkalommal tapasztalható tempóvesztése, a nagyszerû lát-vány mögött el-elvékonyodó jelentés, egy-egy fals megszólalásvagy megmozdulás kissé elvesz az izgalmas elôadás erejébôl.

b o l g á r o k – l e n g y e l e k

Bôséggel használ mozgásanyagot a közép-európai függetlenszínházak találkozójának bolgár vendégtársulata, a La Strada(Ulitzata) is. A szófiai együttes „Margaritátlanított", vígjátékkáátigazított Mester és Margaritája, illetve a dzsesszrögtönzést a szí-nészi rögtönzéssel társító Jam session (Lekvár) címû produkciójaremekül mozgó, szórakoztatóan tehetséges mûvészek (elsôsorban

színészek) játékára épül. A Stefan Moskov rendezte két elôadásvirgoncul, bátran vonja be a munkafolyamatba a társmûvészeteketa kifejezés szent céljának elérése érdekében. A La Strada színészeitlátjuk filmen, festés közben, táncolva, énekelve, zenélve; valóság-gal tobzódnak egymás tehetségében. A két elôadás iskolapéldájaannak, hogyan lehet sziporkázó ötletekkel kitörni a szegény szín-házi létbôl, a Bolgár Néphadsereg Színházának színpadáról, a ha-zai sztárságból, a nyelvi korlátok közül, meg sem állva Avignonig.Moskov Mester és Margaritáját nézve egy idô után már nem szük-séges az elsô tíz sorból csak jógagyakorlatok árán látható fordító-gépre pillantgatnunk, mert a millió eszközzel gazdagon ábrázoltparafrázis nem engedi el a tekintetet. A bolgár társulat lényegébengegforrásként alkalmazza a mozdulatot. Nem csupán a szót tá-masztja meg vele, hiszen se a szó, se más kifejezési eszköz nem

társulat egy kis faluban, kommuna jellegû közösségben él és dol-gozik. Alapvetô kifejezési eszköze a mozdulat, amelyet azonban abeszélô színház felôl közelít meg, annak ellenére, hogy a Bilard egyórája alatt egyetlen A4-es papíron elférô szürreális költôi szöveghangzik el erôsen tagoltan, lengyelül. Az elôadás helyszíne egy ha-talmas ketrec. Olyan, mint egy iskolai vagy játszótéri focipálya:fémkeretre feszített sodronykerítésének rombuszai teljesen körbe-zárják, csak két ponton (ritkán) nyílik belôle kijárat. Szumskidarabja jellegzetesen lengyel produkció: egyszerre emlékeztet Aba-kanowicz dermesztô szobor-erdeire és (szürrealitásában) a hetve-nes–nyolcvanas évek páratlanul izgalmas, progresszív lengyelplakátmûvészetére. Vállalati ünnepséghez öltözött, öltönyös-kis-kosztümös hôsei pedig mintha a fenti évtizedek valamelyik játék-filmjébôl léptek volna elénk.

élvez egyeduralmat, mint ahogy támasztékra sem szorul. A Jamsession kedvesen gyenge (vagy szándékosan lerontott) angolsággalvirgonckodó elôadóinak mozgása gyakran annyira elôtérbe kerül,hogy az elôadást hosszú percekig akár befogott füllel is követhet-jük. Ám, míg A Mester és Margarita egy talán túlságosan is rövidrevágott (a vége felé – az eredeti, Moskov által igencsak átigazítottregényhez képest is – kimondottan brutálisan megnyesett)elôadás, addig az improvizáció gyönyörûségét ünneplô másik pro-dukció egy idô után se vége, se hossza, híg, kabaréra kacsingatóhappeninggé válik. A bolgár társulat tagjai nagyszerû mozgástu-dásukkal, testük izgalmas használatával egészen sajátos elôadóiirányt képviselnek. Gesztusaikkal azonban néha már a kommerszvilágát idézik – és ki tudja, talán jól teszik.

Unalmasan indul, majd gyönyörûségesen drámaivá alakul alengyel Teatr Cinema Bilard (Biliárd) címû elôadása. A kilenc éve,hivatásos színészek és rendezôjük, Zbigniew Szumski alapította

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 11 33



Biliárd – a lengyel Teatr Cinema elôadása S c h i l l e r K a t a f e l v é t e l e

A Bilard kezdetén még nem tudható: a színen látható emberi alakok vagy a részben afényben, részben a rácson kívüli sötétben éppen csak kivehetô tárgyak lesznek-e a fôsze-replôk. Szumski tárgyai ugyanis gyakran izgalmasabbak, mint az idônként háttérbe hú-zódó szereplôk. Gondolok a terem közepén terpeszkedô, lyukak nélküli, kopott biliárd-asztalra, a bársonybélésû, hatalmas talicskákra, amelyeknek szárai nôi lábakat formáz-nak, vagy a dobról kábelszerûen letekerhetô szárítókötélre, amelyen máris ott függ ahófehér nagymosás…

A majdnem egyenruhás színészek monoton mozgása, minimális aktivitása egyszerrelankasztja el, és hegyezi ki a figyelmet. Szumski lelassítja az idô múlását; elfeledteti anagyvárost, hogy aztán sajátos eszközeivel újrateremtse annak ideges lüktetését. Szintealig észrevehetô, hogy a kegyetlen lassúsággal múló percek mikor gyorsulnak fel, melyikponttól kezdve sodor magával ez a mestermû, mikor dönt le a lábunkról, anyaga mikorkezd betüremkedni lelkünk legmélyebb rétegeibe. Bizonyos nézôpontból a Bilard moz-gásszínházi elôadás, narratívnak álcázott bizarr-absztrakt koreográfia. Ha párhuzamotkellene találnom, a Magyarországon már két ízben vendégszerepelt svájci tánctársulat, aCompagnie Alias világát említeném. Szumski dermesztôen mélyen ismeri színészeit: szószerint belôlük, testalkatukból, korukból, vonásaikból, habitusukból építkezik. Azelôadás repetitív szerkezetébe üstökösként hatol egy-egy váratlan elem: mozdulat, tárgy,hang. Lecsupaszított, köznapi gesztusok intarziájából, meghökkentôen összedolgozottélethelyzetekbôl, megrendítôen intim gesztusokból áll össze ez a különleges elôadás,hogy aztán sokáig dacoljon az idôvel véges memóriánkban.

r e p ü l é s i k í s é r l e t – e i n s t e i n á l m o k

Rendhagyó és izgalmas volt a Repülési kísérlet címû elôadás, amelyet Bodor Erzsébetrendezett (pontosabban: összeillesztett) a Corpus Pantomim egykori táncosa, Tana-Kovács Ágnes mozgásszínész-jelmeztervezô szövegeibôl, a táncos Ladjánszki Márta,illetve Csabai Attila és a színész Sáfár Kovács Zsolt hármasával. Az elôadás Csabai Attilaalkotta koreográfiája nem csupán illusztrálja a szép, izgalmas, Sáfár Kovács és a hangfel-vételrôl közremûködô Némethy Ferenc tolmácsolta „mozgásmûvészi" prózát: képeket,de más képeket ad hozzá, asszociációra sarkall. Ladjánszki és Csabai tánca (kettejükeddigi munkásságához képest) szokatlan; kiváltképp az igen izgalmasan stilizáló, transz-formáló Csabainál figyelhetô meg a szokottnál személyesebb hangvétel és újszerû elem-ként a humor (Ladjánszkinál az intimitás, a szép „vallomásosság" nem nóvum). A két,összeszokott táncos – a KompMánia társalapítói – valóságos mikrocsendéleteket, mívestáncegyperceseket játszik. Szólóik, duettjeik a szövegek meghittségét, különös iróniáját,nagy ritkán felszínre törô, feszült izzását, meseszerûségét tükrözik, azonos modorbankészültek azokkal. Egyszerre ábrázolják és teszik záró- (máskor idézô-) jelbe a férfi-nô viszonyt, sajátosan eredeti kontaktusra lépve az est prózai szereplôjével is.

A Tana-Kováccsal hosszú évekig együttdolgozó Goda Gábor rendezte Einstein ál-mok, az Artus egyik eddigi legizgalmasabbelôadása ritkán járt csapásokra vezette kö-zönségét.

Goda egyfajta retrospektívet alkotott,hiszen építészeti, táncszínházi, zenei, vi-deo-elôadásában ezúttal jó néhány olyanmûvészt is felléptetett, akikkel évekkel ko-rábban már dolgozott együtt. Amit Mannés Gilat Amotz, az izraeli Vertigo DanceCompany tagjai – ezzel az együttessel azArtus és a rendezô-koreográfus 1995-ben(Artus-Vertigo) és 1999-ben (Gázszív) ho-zott létre közös elôadást –, Christiane Lochés Silvano Mozzini, a svájci CaramboleTanz und Theater vezetôi a vendégren-dezôként meghívott Goda 1994-ben ké-szült 1/8 mm man címû alkotását játszottákévekig. Gold Beával az Artus vezetôje azegykori Dekadance társulat vendégkoreog-ráfusaként dolgozott elôször, azóta folya-matos az együttmûködésük, akárcsak azelôadás zenéjét komponáló Kiss Erzsivelés Stollár Xéniával, hogy sok, a társulathozalapítóként, tagként vagy állandó meghí-vottként kötôdô, ismert nevet külön ne isemlítsek. Az Artus remek mûvészekbôl,szakemberekbôl formált, új alkotókkal(ezen elôadás létrehozása során is) folya-matosan bôvülô mûhelyének egyfajta de-monstrációja ez az elôadás. Megmutatja,felvonultatja azt a kiemelkedô mûvészigazdagságot, sokfelé ágazó aktivitást,amely az Artust másfél évtized óta a hazaielôadó-mûvészeti mezôny egyik legizgal-masabb társulatává teszi.

Az Einstein álmok az elmúlt század talánlegismertebb tudósának, lángelméjénekgondolataiból építkezik: ihletôje az „em-berarcú", a személyében is megismerhetô,megismerendô zseni, a tévedô, a felsôbberôben minden embertársához hasonlóanbízni vágyó szellemóriás. „Isten nem koc-kázik" – a rendezô Einsteinnek ezt a (vé-letlen fogalmát kizáró) tézisét választottaaz elôadás mottójául. Goda a tévedhetet-lenség, örökérvényûség, eleve elrendeltségtárgykörében kutat – nem elôször. Négyszínbôl-tételbôl komponált elôadásábanelegánsan lépi át a mûfajhatárokat, biztoskézzel mozgatja sokféle földrajzi és mû-nemi helyrôl érkezô elôadógárdáját, hogyeljusson a totális kifejezésig.

A játszók által külön-külön (elôzetesrendezôi instrukciói alapján és önállómunkával) kidolgozott elemek összeillesz-tése intarzia pontosságú. Alkalmaz tisztatáncot, különös hangszereket, éneket ésépítészetet, geget és mûszaki technikát,megbabonáz a fotográfia, az elektronika, aképrögzítés eszközeivel. Goda táncosairaEinstein maszkját adja, és elgondolkod-tató komédiát játszat velük: a megnégysze-

11 44 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Gold Bea az Einstein álmokban

Du

sa

Gá

bo

r fe

lvé

tele

rezett tudós kataton mozdulatai szelleme-sen ábrázolják az isteni tévedhetetlenségés szabályozás eszméjében hívô bölcs teó-riáját. A különc vernisszázzsal kezdôdô,einsteini megjelenéssel folytatódó elôadásharmadik színében a negyedik szín feléigyekvô nézôk gyönyörû víziót állnakkörbe: a térben finoman mozgó táncosok,kiknek végtagjaihoz csigákon átbukó köte-leken függô fémhengereket rögzítettek, sa-ját mozgásukat ábrázolják a sajátos kottán.Minden apró mozdulat, elmozdulás fel-húzza vagy leereszti a függôsúlyokat, nyo-mot hagy ebben a varázsos koordináta-rendszerben.

Zárótételként emberlabirintuson hala-dunk át: a korábban látott elôadók ezúttalposztamenseken állva mutatják be újra ésújra rövid jeleneteiket. A nézôk nyomtatottáramkörökbôl kirakott padlón járják körbea színész-táncosokat. A kijáratnál emlék-képekbe-emléktárgyakba öltöztetett bohócköszön el tôlük, jelenlétével, viselkedésévelvirgonc idézôjelbe téve a lezajlott elôadás-nak egy pontosan akkora szeletét, amekko-rát mi egyenként az adott helyzetbenidézôjelbe tenni sejtünk, gondolunk.

t r é f a k a p i t á n yt e a p a r t i j a

A Sofa Trio hosszú hallgatás után a Buda-pesti Ôszi Fesztivál keretében mutatta beTréfa kapitány teapartija címû produkcióját.Az elôadást az 1990 óta mûködô Sofa háromalapítója (Rókás László, Lengyel Péter ésOldal István) mellett három vendég, Murá-nyi Zsófia és Duda Éva táncos, valamintMarie-Anne Michél francia akrobatajátssza.

A Rókás vezette társulat elôadásainakmozgatórugója, építészeti alapeleme azösszetéveszthetetlen, sajátos humor, az ér-zelmességgel, egyfajta elragadó szentimen-talizmussal is bátran kacérkodó, mesejá-tékszerû elôadásmód, amelyet táncosaibôven fûszereznek (ön)iróniával, könnyûkézzel komponált, mégis biztos lábakonálló, szeretetre méltó rendszert alkotva.A rendezô Rókás által létrehozott korábbielôadások mintha egyetlen ciklus egymás-sal laza, de érzékelhetô kapcsolatban állóelemei volnának. Rókás legfontosabb eré-nye bölcs humora és – mint mindenki szá-mára nyilvánvaló közhely- és állandó geg-forrás – antitáncos-alkata, amelyet újra ésújra a középpontba állít, elbeszél, „de-monstrál".

A Tréfa kapitányban valami nagyon nemmûködött, és ezt ôszinte szomorúsággalérzékelhettük már az akadozó elôadás ne-gyedénél járva is. A Sofa-elôadások min-den kelléke, hozzávalója ott volt a színpa-don: a jól ismert, remek trió és vendégeik,

az egyik legeredetibb magyar kortárs táncos, a szikrázóan tehetséges Murányi Zsófia,valamint a legjobb formáját mutató, elragadóan játszó Duda Éva, a képességeinél fogva,egymagában a lehetôségek kimeríthetetlen tárházát kínáló Marie-Anne Michél és a szel-lemes jelmezek, meg (természetesen) egy jó sztori.

Rejtély, és örökre az is marad, mitôl mûködik egy elôadás. Hogyan, milyen összetevôkaktiválásával éri el táncos és színész, hogy minden szem reá szegezôdjék, hogy a bemuta-tott elôadás egy hirtelen lendülettel felkapja, és az utolsó másodpercig a magasban is tart-sa nézôjét. A Sofa, a színi varázslat mesteri hármasa, mióta munkájukat követem, elsôízben nem tudta ezt elérni. Humoruk ezúttal fáradtnak tûnt, és bár számtalan izgalmasötlet és szép pillanat került színpadukra, a halott és halála évfordulóját ünneplô kalózka-pitány története csak nem akart elkezdôdni. A spontaneitás, rögtönzés hangulata, a mo-zaikszerû történetépítés, mozdulat és szó elegyítése, vidámság és melankólia váltogatása,a régi vágású komédiázás, a rendhagyó díszletek és kellékek együttese, mind-mind a tár-sulat erôsségei voltak korábban, ám most éppen ezeknek az összeegyeztetése okozta alegfôbb problémát. Könnyedség helyett nehézkesség jellemezte e befejezetlennek, félbe-avagy sorsára hagyottnak tûnô darabot, amely alaposan kirí a társulat minden eddigimunkája közül.

b r a s s ó i p á l y a u d v a r

Igazi különlegességnek nevezhetô Diószegi László koreográfus-rendezô Brassói pályaud-var címû, monumentális, mégis végtelenül meghitt munkája. Diószegi Sára Ferenc koreog-ráfussal és Szántó Zoltán zenei vezetôvel a magyar néptánc újszerû megközelítésénekegyik kulcselôadását készítette el; munkájukat nem túlzás korszakos jelentôségûnek nevezni.Míg számos kiváló koreográfusunk és társulatunk (többek között a Honvéd Együttes, aTranz Danz, a Közép-Európa Táncszínház, a Duna Táncmûhely) igyekszik a táncöröksé-

get a kortársi nyelvezettel összhangba hozni, fúzióba léptetni, addig Diószegi úgy épített felbelôle lenyûgözô színházat, happeninget, hogy érdemben nem változtatott az archaikuson.

Aki járt már Brassóban, s átverekedte magát a vasútállomás és környéke máig der-mesztôen izgalmas forgatagán, nagy várakozással tekinthetett a Kelenföldi pályaudvarmost is használatos, valamint évek óta lezárt (megállt órájú, tízéves menetrenddel, két-forintossal mûködô nyilvános telefonnal elbûvölô) tereiben és azok közvetlenkörnyezetében játszódó táncestre.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 11 55



Makovinyi Tibor a Brassói pályaudvar címû elôadásban

Fe

lvé

gi

An

dre

a f

elv

éte

le

Én egy misztikus, borzongató és csodás éjszakán jártam a cím-szereplô hatalmas épületben, másodmagammal az éjféli fogarasiszemélyre várakozva, közben azon tûnôdve, miféle kép fogadha-tott volna ugyanitt, évtizedekkel ezelôtt. Diószegi megindítóanaprólékos, figyelmes rendezése ezt az eltûnt, örökre elsüllyedt vilá-got hozta vissza a lompos Kelenföldi pályaudvarra. A soktucatnyiszereplô – zenészek, táncosok, „epizódszerepet" játszó színészek– intenzív atmoszférát teremtett, nem történetet mesélt, rend-hagyó (leginkább talán egy nagyon jól sikerült táncházi találko-zóra emlékeztetô) néptánc-színházukban Erdély ôshonosnemzetiségei táncainak bemutatásával. A nézô, aki az összes ter-mekben szabadon járkálhatott, a nagyszerû forgatagban gyertya-lángként fellobbanó, majd elcsendesedô táncjeleneteket követ-hetett. A tömegben román kalauz, kosarából tyúkot árulóparasztember, padon falatozó csángó lányok, hangszerükkelbíbelôdô moldvai zenészek tûntek fel és el. Soha nem lehetetettelôre tudni, ki mikor kezd táncba, s ki marad csupán statiszta.A forgatagban még egy remekül „színre állított" (úgy sejtem,amerikainak szánt) turistával is össze lehetett akadni, aki csillogószemmel vakuzta a forgatagot.

A Brassói pályaudvar nem csupán mûfajhatárokat lépett át, deméltó módon és helyen jelent meg Budapest progresszív kulturálisfesztiváljának mûsorában. Izgalmas, rendkívüli módon tálalta amár csak a határon túl eleven magyar folklórt erdélyi, moldvai ésmagyarországi mûvészek elôadásában. A mûsorban olyanok istalálkozhattak a népzene legendás alakjaival, akik a Fonóba, dekiváltképp Kallós Zoltán nagy hírû válaszúti fellegvárába vagy agyimesközéploki táborba soha nem jut(hat)nak el. A (már a SzkénéSzínház színpadát is megjárt) szászcsávási zenekar, a hidegségimuzsikusházaspár, Fikó Regina és Zerkula János ízig-vérig mo-dern, naprakész, kiemelkedô (kortárs) színházi produkcióbanlépett a budapesti közönség elé.

t ü k r ö m , t ü k r ö m – r o s e

A tizenegyedik éve mûködô, ám (folyamatosan változó) tánco-sai átlagéletkorát tekintve mégis fiatal Panboro Színház, UrayPéter együttese Horváth Csaba vendégkoreográfus Tükröm,tükröm… címû munkájával jelentkezett a zsúfolt hetekben. Akivette a fáradságot, és kiutazott az alig-alig meghirdetett elôadáshelyszínéül szolgáló XVIII. kerületi mûvelôdési házba – amelyörömteli módon immár Panboro Színházként is mûködik –, a tár-sulathoz és Horváthhoz egyaránt méltó, izgalmas szépségû, fe-szült elôadást láthatott.

Az egyre összetéveszthetetlenebb formanyelvet kidolgozóHorváth Csaba egyfajta mozdulati tárat, lendületesen megrajzoltvázlatgyûjteményt adott át a fiatal együttesnek. És, minttudjuk, a vázlat, a kroki gyakran legalább olyan jól sikerül, mint a„kész", a „nagy" mû. A Tükröm, tükröm… lágyság és finomság,illetve keménység, már-már brutalitás közt egyensúlyoz. Sorsotmesél, nem történetet. Szereplôi között ott található a társu-latvezetô Uray, aki korábban még soha nem lépett színpadra tár-sulata tagjaival. Itt és most különös, bölcs vándort alakít,lenyûgözô társnôjével emberek, emberei erdejében. A Panboro újelôadása izgalmas, elhivatott, sokat tudó fiatal táncosok kivételesprodukciója. Horváth absztrakt koreográfiája náluk sokkal na-gyobb táncosi múlttal rendelkezô mûvészek számára sem könnyentolmácsolható munka. Ám ôk mozdulataikon átsugárzó elszánt-sággal ábrázolják e konkrét cselekményekkel alig rendelkezômozgásdrámát. A megiramodó, egymásnak feszülô, elernyedô,majd íjként felajzott testek a tánc rejtett, feszült mélységeibekalauzolnak el.

Szintén fiatal, a Panboro gárdájánál tapasztalatlanabb együttes– a „Berger Gyula barátai" – mutatta be a táncos-koreográfusRose címû, Csipkerózsika története ihlette koreográfiáját. Az

11 66 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Tükröm, tükröm – a Panboro Színház elôadása K a l l u s G y ö r g y f e l v é t e l e

elôadás szereplôi táncosi pályájuk elején járnak, játékukérzékenysége, gazdagsága azonban feledteti technikai tudásuknéhány fogyatékosságát. A Rose-t figyelve (és a színlapot csakkésôbb olvasva) a Csipkerózsika-történet nem könnyen ugrik be:mesének mesét sejdítünk a kiindulás pontján, ám valami jóvalabszurdabbat. Berger Gyula izgalmas képei álom és ébrenléthatárvidékére kalauzolnak bennünket. Tiszta és logikus pillana-tokat, a tánc, a megcélzott esztétikai magaslatok futamát látomá-sokkal, különös, alkalmanként bizarr szcenikai vagy „testi" effek-tekkel töri meg. A Rose friss, ropogós elôadás, kapui nyitottak,finomítható (finomítandó) anyaga számos emlékezetes elembengazdag. Játékosai elszántan és jobbára eredményesen kísér-leteznek a személyiségformálással. A koreográfia furcsaságaikizökkentik a megszokott kerékvágásból az elmét. Kreativitása,váratlan fordulatai elgondolkodtatnak, ha azonosulásra nem is,továbbgondolkodásra messzemenôleg sarkallnak. Berger olyanellenpontokat képzett elôadásaiban, amelyeket más táncalkotóklegfeljebb társmûfajok, külsô eszközök (film, beszéd) beemelésé-vel próbálnak megjeleníteni. Az pedig, hogy milyen egyediszcenikai ötletekkel feledteti a „szegény színház", a csekély anya-gi források keserveit, hogyan képes néhány vég anyagból, egy vas-állványzatból, néhány mûvirágból kivételes vizuális világot létre-hozni, valóban példaértékû.

c y b e r g é s á k

A felemásra sikeredett, burjánzóan dekadens elôzô bemutatót aKék, vöröst szikár fekete-fehérrel egyensúlyozta ki Csabai Attila éstársulata, a KompMánia. Cyber gésák címû újdonságuk önmaguk-nak (is) szánt replika, ellenpontozás, kontraszt. A komplementerjelzôt nem kockáztatnám meg, hiszen a Kék, vörös errôl szólt, bárnem egyenlô, kiegyensúlyozott térfelekre rendezetten.

„…mi is a baj ezzel a Gertrude Stein-féle stílussal? Egyáltalán:az általa kezdeményezett merész formai újítások miért nem tettéklehetôvé számára, hogy valóban nagy alkotóvá legyen? Bármilybanális is a válasz: mert nem volt igazi mondanivalója… A Gert-rude Stein által létrehozott új kifejezési módszerek mind kombi-natív jellegûek: nem az új mondanivaló kényszerítette ki ôket,hanem a még soha-nem-voltat keresô spekuláció." E sorokatKristó Nagy István, a szinte megszerezhetetlen Stein-regény, azAlice B. Toklas önéletrajza címû remekmû lektora írta le a kötetutószavában. Csabai Attila a század rendkívül izgalmas, rendkívülszélsôségesen megítélt próza- és drámaírójának, GertrudeSteinnek és több mint négy évtizedig élettársának, Alice B.Toklasnak a rendhagyó történetétôl megihletve készítette el újdarabját.

Az önmagát/önmagukat mûalkotássá formáló Stein jelen-tôségét nem itt és most szükséges méltatni, kiváló forrásként hoz-záférhetô e célból a Nappali Ház 1996/3., tematikus száma,immár több lefordított mû, és a nem túl távoli múltban RobertWilson Stein-rendezését (Dr. Faustus lights the Lights) is láthatta ahazai közönség. A KompMánia új elôadásának hôse a különc,leszbikus pár, melynek két párizsi lakásában a század elsô háromévtizedének legkiválóbb képzô- és zenemûvészei, irodalmáraiadták egymásnak a kilincset. Stein és Toklas sok mindennek váltszimbólumává: az értô mûpártolásnak, a mûvészeti szalonoknak,a („bevettôl" eltérô) szexuális identitás bátor felvállalásának. Éspersze ne feledkezzünk el itt a Picasso kalandjai címû svéd kul-tuszkomédia kedves sztereotipizálásáról se.

Különös csavart épített be új elôadásába Csabai Attila: a fiatalkoreográfus, aki eddig a homoszexualitás tárgykörét járta körülmunkáiban, most is ennek az utolsó igazi hazai színpadi-tánc-színpadi tabunak „ment neki". Különös kódolással, mozdulatimetaforákkal teljes, izgalmasan dekadens, állandó önreflexióra,

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 11 77



Zarnóczai Gizella, Csabai Attila és Rácz Eszter a Cyber gésákban

Mo

lná

r K

ata

fe

lvé

tele

kínzó önvizsgálatra hajló elôadásai után ezúttal egy leszbikus párt emelt színpadára.Csabainál Stein tömzsi, apró, markáns vonásokat és mai szemmel esetlennek tûnôruhákat visel; Toklas sudár, modellalkatú bombázó. Megjelenítôiket pedig úgy hívják:Csabai Attila és Gergye Krisztián. Csabai izgalmas színpadi utazásaihoz utóbbi, sajátdarabjaiba már nem hívja magával korábbi állandó partnerét, társulatalapító társát,Ladjánszki Mártát (talán éppen ezért is volt annyira izgalmas a kettôsük Tana-KovácsÁgnes Repülési kísérletében). Színpadán ezúttal is Ladjánszkinál érettebb és éretlenebbnôk láthatók: a most is káprázatosan és alázattal játszó Zarnóczai Gizella, illetve a szin-tén állandó társnak számító, üde és mind izgalmasabb Rácz Eszter.

Önmagához képest puritán, színtelen térbe, szigorú rendszerbe zárta koreográfiájátCsabai. Elôadása a maga szerkesztette lényegre koncentrál. Táncosainak játéka lassított,hagynak megfigyelni és elgondolkodni. Az elôadás csak apropóként nyúl Gertrude ésAlice szimbolikus viszonyához. Míg Godánál Einstein egy mondata, ebben az esetben két(mûvészet- és irodalom-) történeti figura egymáshoz fûzôdô viszonya a kiindulópont, aKompMánia produkciója legmodernebb korunk sivárságával, rendekbe zárt rendjévelszembesít, ütköztet egy kétszereplôs ikont.

A Cyber gésák a társulatnak nem a legemlékezetesebb munkája, ám összetettségénél,bátorságánál, szerkezeténél fogva mégis fontos állomásnak tekinthetô.

■

Az ôszi idôszak egymás után sorakozó elôadásait – véletlenszerû összeállításuk miattis – nehéz volna átfogóan jellemezni. Jellegzetes és figyelemre méltó, hogy a hazai pro-dukciók szerzôi és elôadói gárdájában legendás mûhelyek valamikori tagjaivaltalálkozunk. A Corpus Pantomimból, M. Kecskés András Együttesébôl indult HudiLászló, Tana-Kovács Ágnes, Goda Gábor, Rókás László és Uray Péter. A történeti jelen-tôségû Berger Táncegyüttest annak egykori vezetôje képviseli. A nyolcvanas évek elejénekegykori pionírjai a mai fiatalok közül választottak, választanak maguk mellé ígéretestehetségeket és eszméket. Mint egykor, most is a kitörési pontokat fürkészik; munkáik eszándék sikerérôl tanúskodnak. A mai táncnyelv megújítóinak önálló formációit aKompMánia képviseli.

Sajátos (és a világban tapasztalható tendenciáknak megfelelni látszó) fejlemény, hogyegyre gyakrabban hallani beszédet a táncszínpadon. Alkosson absztrakt vagy narratívfelfogásban – korunk koreográfusa mind bátrabban és mind sikeresebben fordul a ver-balitás felé. A mozdulat és a beszéd színháza rácsodálkozik egymásra. Egymás mûvészeitmég talán bátortalanok elhívni saját színpadukra, de kísérletek már erre is történtek,történnek.

Életutak, specifikus emberi sorsok, a környezô színi világ fejleményei szintén erôshatást gyakorolnak nem csupán ennek a mozgásszínházi válogatottnak a munkáira.Ahogy néhány év óta az úgynevezett alternatív és a kôszínház közti falak, úgy talán prózaés mozdulat határvonalai is lassan eltünedeznek.

11 88 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Szeretnénk Önt is olvasóink táborában üdvözölni, egy viszonylag szûk, ám rangos szellemi kör tagjaiközött. Szerzôink, akikkel a lap olvasása révén megismerkedhet, a kortárs irodalom, publicisztika ésgrafika élvonalbeli képviselôi.

Pénteken keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elô az ÉS-re!

Elôfizetési díj egy évre: 7894 Ft, fél évre: 4200 Ft, negyedévre: 2240 Ft

Megrendelem az ÉS-t…….......................pld. ban...................................idôtartamra. Kérem, küldjenekrészemre elôfizetési csekket.

Név:……………………………….......................................................................................................

Cím:……………………………………................................................................................................

.........................................................................................................................................................

A megrendelô szelvényt kitöltve küldje vissza címünkre: 1089 Budapest, Rezsô tér 15. Tel.: 303–9211, Fax: 303–9241

Fôvárosi Önkormányzat 1995-ben egyezett meg a színháziszakma szervezeteivel, hogy az önkormányzat tulajdoná-

ban lévô tizenkét fôvárosi színház igazgatóinak megbízatása – apályázati rendszer bevezetése óta elôször – egységesen 2001. ja-nuár 31-én járjon le. Nagyjából azóta folyik a vita arról, hogy mitjelent a színházi struktúra, mit és miért kell rajta átalakítani. A pá-lyázati kiírásokkal együtt határoztak arról is, hogy az elsô két szín-házi közhasznú társaság – Vidám Színpad, Mikroszkóp Színpad– után továbbiakat is meg kell alapítani, méghozzá 2002. január1-jétôl. A tervezett kulturális közhasznú társaságok: Új Színház,Madách Színház, József Attila Színház, Petôfi Csarnok és Trafó.Most már azonban bizonyos, hogy ez az elképzelés nem tartható;annak ellenére, hogy idôközben két újabb kht. alakult: a SzabadTér Színház és a Thália. Szintén kht. formában mûködik a minisz-tériumi fenntartású Játékszín és Budapesti Kamaraszínház is.

A Madách Színház igazgatója, Kerényi Imre vetette fel elôször,hogy a színházaknak, vagy legalábbis néhányuknak, érdemeslenne más utat választaniuk, olyat, ahol több a lehetôség a vállal-kozásra. Kerényi már évekkel a színházak 2000 tavaszán lezajlottátvilágítása elôtt felvetette, hogy privatizálni kellene néhány teát-rumot, s mindjárt javasolta is, hogy ezt megtenné a Madách Szín-házzal. Aztán szép csendesen megkezdte a visszavonulást. A szín-házak átfogó átvilágításakor nem adott ugyan hangot a közhasznútársasági átalakítás elleni nyílt állásfoglalásának, de jelezte, hogynagyobb garanciának tartja a költségvetési intézményi keretet.

Akármi volt is a véleménye Kerényi Imrének a Madách Színházközhasznú társasággá való átalakításáról, a Fôvárosi Önkormány-zat úgy hirdette meg a szóban forgó színház igazgatói székét, hogya pályázónak tudomásul kell vennie a teátrum közhasznú társa-sággá történô átalakítását, és a folyamatot le is kell vezényelnie.Kerényi 2000. október 13-án kelt igazgatói pályázati anyagánakhuszonhetedik oldalán ezt a feltételt tudomásul vette, és üteme-zést is javasolt:

„A Fenntartó pályázati feltételként írta ki a Madách Színházközhasznú társasággá való átalakulását, 2002. 01. 01. határnappal.

Legyen. Ennek érdekében az alábbi ütemezést javaslom.Az alapító okirat és a közszolgálati szerzôdés az Alapító és a

Management között kétoldalú megállapodásként szülessen meg:■ Az Alapító készítse elô az anyagokat 2001. 05. 01-ig.■ A Management tegye meg javaslatait 2001. 06. 01-ig.■ A szükséges módosítások, alku és a mindkét fél számára elfo-

gadható megoldások egyeztetések során jöjjenek létre 2001. 08.21-ig.

■ Az aláírásra 2001. 09. 21-én – a Magyar Dráma Napja, MácsaiPál elsô bemutatója a Madách Kamarában – kerüljön sor.

■ Bejegyzés után a Madách Színház KHT 2002. 01. 01-én kezdimeg mûködését."

A vita legújabb fordulója Kerényi Imre 2001. szeptember 24-ikeltezésû, tizenegy oldalas levelével kezdôdött, amelyet elküldött aKulturális Bizottság tagjainak és dr. Schiffer János fôpolgármes-ter-helyettesnek, s amelyben kifejti, miért ellenzi a korábban általais elfogadott átalakítást. A Madách igazgatója egyebek között aztírja, hogy „kényszer esetén" együttmûködik ugyan a fenntartóval

(a Fôvárossal) a kht. létrehozásában, noha „tény, hogy a színháziszakmában nincs egyetlen olyan színházvezetô, potenciális szín-házvezetô vagy más gyakorló szaktekintély, aki a színházak kht.-sítéséért harcol. Olyan sincs, aki arra vágyik. Le kell írni: egyetlenolyan színházi szakember sincs, aki a kht.-sítéssel egyetért."

Megállapítja, hogy „a Fôváros által alapított színházi kht.-kalgond van, Bodrogi a csôd felé halad, Sas zokog, Megyeri szakmán-kat igen érdeklô javaslatait a koncepció nem fogadta be, kht.-jábólmég nem tudjuk, mi lesz…

A József Attila Színház egy lepukkant épület. Ha kht.-jából pénzvonódik ki, az épület tovább siet az enyészet felé, vonzó program-jából leépíteni kényszerül majd A Pál utcai fiúkat, a Légy jó mindha-lálig-ot és az Aluljáró-projektet.

Az Új Színháztól a hátsó udvar tulajdonosa meg kívánja vonnia hátsó megközelíthetôség szolgalmi jogát, a szomszédos ház aláesô oldalszínpadát az új tulajdonos birtokba kívánja venni. Prog-nosztizálható, hogy az esetleges Új Színház Kht. mûvészszínházivoltának átalakítására, stúdió- és oktatási tevékenységének feladá-sára kényszerül.

A Madách Színház körúti épülete pompás, a Kamara folyama-tos felújításra szorul, egyéb ingatlanai omladoznak. Pénzelvonás-sal járó kht.-sítése azt jelentené, hogy nincs többé Széchenyi Né-meth Lászlótól, nincs Elveszett paradicsom Sarkaditól, nincs Egerekés emberek Steinbecktôl, nincs Stúdió, nincs Tolnay Szalon, nincsoktatás, és nem alakulhat új színház Mácsai Pál körül, melynekköltségei az eddigi programénál sokkal magasabbak."

Majd így folytatja: „Jó lenne, ha e folyamatban a Fôváros egy pil-lanatra megállna, és megvizsgálná, hogy

■ jó-e a kht.-sítés a színházainak;■ járható út-e a kht.-sítés feltôkésítés nélkül;■ milyen mûsorpolitikát szül a feltôkésítés nélküli kht.-sítés;■ és valójában mi a kht.-sítés filozófiája.A fôvárosi anyagban olvasható érvek erôtlenek. A tôkebevonás

lehetetlen, hisz a nyereség nem kivehetô – ezt a Fôváros is elis-meri. A sokat hangoztatott negyedéves elôfinanszírozás, a közal-kalmazotti bértábla, a gazdálkodás szabadabb volta és más kitéte-lek csak szlogenek. E jelenségeket a színházak eddig is kezelték.

Akkor minek az átszervezés? Miért kell, hogy tradicionális in-tézmények elveszítsék örökölt intézményi rangjukat? … A Fôvároskulturális politikájának két arca van. Az egyik mosolygós, be-fogadó, öröm vele együttmûködni. A másik hebrencs. Kapkod,improvizál és rendre önkorrekcióra kényszerül. Illô lenne, ha ezutóbbi önmérsékelné magát."

(Kerényi Imre ez ügyben nem kívánt lapunknak nyilatkozni, derendelkezésünkre bocsátotta a kérdéssel összefüggô összes leveletés a pályázatát; idézeteink ezekbôl valók. A szerk.)

A levél miatt október 10-én összeült a Kulturális Bizottság; azülésen Kerényi is megjelent. Dr. Schiffer János – válaszképpenKerényi Imre levelére – tájékoztatót készített a bizottság tagjai-nak. Ebben többek között leszögezi:

„Ami a Fôvárosi Önkormányzatot illeti, az öt kulturális intéz-mény átalakítását tárgyaló elôterjesztés leszögezi azt az elvet, hogyaz átalakítás nyomán a bázisköltségvetésben szereplô mûködésitámogatás nem csökkenhet, és hogy a Fôvárosi Önkormányzat az

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 11 99

V I T A


B ó k a B . L á s z l ó

Színházi csaták a fôvárosban■ K Ö L T S É G V E T É S I I N T É Z M É N Y V A G Y K H T . ? ■

A

átalakítandó intézmények esetében törekszik a támogatás értékál-lóságának megôrzésére. A Fôvárosi Önkormányzat jelen átalakí-tási koncepciója szerint a kht.-kkal olyan több évre szólószerzôdést köt (elképzeléseink szerint az ügyvezetô igazgató kine-vezésének idôtartamára), amelyben rögzíti a támogatás valorizá-ciójának mértékét is. (…)

A vegyes tulajdonú kht.-k kedvezôtlen tapasztalatainak birtoká-ban a Fôvárosi Önkormányzat csak abban az esetben hozna létrevegyes tulajdonú kulturális kht.-t, ha a tulajdonostárs vállalná akht.-nak nyújtott éves mûködési támogatás tulajdonrész arányá-ban biztosított összegét. (…)

A közhasznú társasági forma irányítási és ellenôrzési szem-pontból, mind a tulajdonos, mind az ügyvezetô igazgató oldalárólaz eszközök bôvülésével jár, és rugalmasabb megoldásokat tesz le-hetôvé, mint az intézményi forma."

Az ülésen a feszültség kezdettôl érezhetô volt, majd kisvártatvaelszabadultak az indulatok. Körvonalazódott, hogy a levél megírá-sának igazi oka a pénz lehetett. A Madách Színház ma is alapjábanbulvárszínházként mûködik, miközben Mácsai Pál önálló mûvé-szeti vezetésével tulajdonképpen megkezdôdött a Madách Kamaraszervezeti leválasztása az anyaszínházról, amit egyébként Kerényiellenez. A színház több pénzt termel ki, mint amennyi állami tá-mogatást kap. Feltehetôleg a színház közhasznú társasággá alakí-tásával ez az arány valamelyest csökkenne, vagy legalábbis a jelen-legi szinten maradna. Ugyanakkor például az Új Színház, amelyeta Fôvárosi Önkormányzat mûvészszínházként tart számon, jóvaltöbb pénzt kap. Két évvel ezelôtt a Madách Színház 273 millió fo-rint saját bevételt termelt, miközben 362 millió forint támogatástkapott; ezzel szemben az Új Színház ugyanekkor 51 millió forintsaját bevétele mellé 254 millió forint támogatással számolhatott.Kerényi Imre tehát ma már inkább a költségvetési intézményi stá-tus viszonylagos biztonságára szavaz, mint a közhasznú társaságszabad gazdálkodására.

Az események következô fordulójára 2001. november 22-én ke-rült sor, amikor a Fôvárosi Önkormányzat a közhasznú társasá-gi átalakulásokkal kapcsolatban megbeszélésre hívta Márta Ist-vánt, az Új Színház, Léner Pétert, a József Attila Színház és Keré-nyi Imrét, a Madách Színház igazgatóját. A megbeszélésen résztvett még dr. Schiffer János kulturális fôpolgármester-helyettes,Schneider Márta irodavezetô és Koncz Erika, a kulturális ügyosz-tály vezetôje.

Márta István tizenegy pontból álló listát állított össze, amely-ben az átalakulással kapcsolatos legsürgetôbb kételyeit és a fel-adatokat foglalta össze. Amennyiben ezekre kielégítô választkap – mondta –, nem látja akadályát a közhasznú társasággá ala-kulásnak.

Léner Péternek nem volt kifogása az átalakulással kapcsolatban,azt azonban hangsúlyozta, hogy a színház épületének felújításatovább már nem halasztható, erre tehát mindenképpen jelentôsösszegeket kell elkülöníteni.

Kerényi Imre leszögezte, hogy semmiképpen nem akarja köz-hasznú társasággá alakítani a Madách Színházat.

Schiffer János emlékeztette a pályázatának huszonhetedik olda-lán leírtakra, mire Kerényi kijelentette, hogy a leírtakat egyetlenpercig sem gondolta komolyan.

A Fôpolgármesteri Hivatal az üggyel kapcsolatban a következôközleményt adta ki, amely végül egyetlen újsághoz sem jutott el:

„Az elmúlt hetekben felesleges álvita alakult ki a sajtóban a Ma-dách Színház mûködési módjának átalakulásával kapcsolat-ban. A felmerült problémák megbeszélése érdekében szakmaiegyeztetést tartottunk, ahol Kerényi Imre, a Madách Színház igazga-tója kijelentette, hogy színjáték volt részérôl az igazgatói pályáza-tában vállalt feltétel, mely szerint 2002. január 1-jétôl közhasznútársasági formában kívánja mûködtetni a színházat, valamint azis, hogy a szakszerû elôkészítés érdekében ütemezte a kht.-vá tör-ténô átalakulás menetét. A szakmai egyeztetések során általa föl-

vetett megoldásokat pedig a hivatalnak szánt gumicsontoknakminôsítette. Mindezek több millió forintos költséget jelentettek.

Kerényi Imre ezzel a kijelentésével nemcsak szerzôdést szegett,hanem erkölcsileg is támadható lépést tett. Mindezek, valamint asajtónyilatkozataiban és cikkeiben megfogalmazottak egyértelmû-sítik, hogy politikai célú kampányt folytat. Kerényi Imre színház-igazgatóhoz méltatlan és felelôtlen kijelentéseivel, a világbankiérdekek, valamint a közelgô választások emlegetésével szakmaiterületrôl politikai síkra akarja terelni a kérdést. Ezzel veszélyez-teti a fôváros színházi életének kiegyensúlyozott, hangsúlyozot-tan a politikai befolyástól mentes mûködését.

A fôváros nem szándékozik ehhez a politikai zavarkeltéshez sta-tisztálni, s nem szándékozik Kerényi Imrével szemben munkajogieszközökkel élni.

Továbbra is folytatjuk az Új Színház, a József Attila Színház, aTrafó és a Petôfi Csarnok intézmények kht.-vá való átalakítását,mely mûködésimód-változás rendkívül fontos lépés a kulturálisintézményrendszer megôrzése, valamint jövôjük szempontjából,mert ez a mûködési forma jobb feltételeket teremt a lehetôségekrugalmasabb kihasználására, a szakmai munka színvonalánakemelésére."

Itt tartott az ügy november végén, amikor igyekeztünk feltérké-pezni a kht.-sítés körüli bonyodalmakat. Mindenekelôtt arrakerestük a választ, hogy mi a vita tárgya. Miért jó vagy nem jó aszínházaknak a kht.-forma? S mi a véleményük az érintett igazga-tóknak, gazdasági szakembereknek az átalakításról?

I n t é z m é n y k o n t r a k h t .

A közhasznú társaság és az intézményi mûködés különbségeités szabályozását két táblázatunk mutatja be.

A költségvetési intézmény finanszírozása három „lábon" áll. Azállam a Fôvárosnak pénzt utal át a fenntartásra, ezt a Fôváros kiegé-szíti, s ennek a kiegészítésnek az arányában az állami költségvetésmûvészeti támogatást biztosít (egy fôvárosi forinthoz 47 fillért).

A kht. viszont egy összegben kapja meg a fenntartási és mûvé-szeti támogatást, amelyekkel gazdálkodhat. De nem számíthatpéldául inflációkövetésre; igaz, ez a költségvetési intézmény eseté-ben sem garantált.

A költségvetési intézményben a közalkalmazottakat a személyi-kiadások-rovatból, míg a „bétéseket" a dologikiadások-rovatbólfizetik. Ha azonban egy közalkalmazott céget alakít – „bétés" lesz–, a színház vezetôjének egyenesen a Fôvárosi ÖnkormányzatKözgyûlésétôl kell kérnie, hogy fizetését átcsoportosíthassa a do-logi kiadások közé. A kht.-ben nincs közalkalmazott – mindenkivállalkozó.

A színházi vezetôk szerint, ha egy költségvetési intézményi for-mában mûködô teátrumnál pénz marad, az sem jó, hiszen aztmondják nekik: „mit akartok, hiszen maradt pénzetek." A köz-hasznú társaságnál ugyanez így hangzik: mit akartok, nyeresége-sek vagytok. Ebbôl a színháziak szerint az következik, hogy ôksemmiképpen sem járhatnak jól.

A pénzügyi szakemberek szerint nem csupán a közhasznú tár-sasági forma, hanem a költségvetési intézményként mûködô szín-ház is képes bizonyos gazdasági rugalmasságra, persze ha akar.A társaságoknak piaci igényeket kell kielégíteniük, ám azt senkisem tisztázta, hogy színház estében ez pontosan mit jelent. Azérintett teátrumok vezetôi csak annyit tudnak, hogy jó elôadástolcsón kell csinálniuk, ha ki akarnak jönni a pénzükbôl.

A közhasznú társasággá alakított teátrumokban a vagyon aFôvárosé, azt ingyenes használatba adja a társaságnak, és a va-gyonkezelôi szerzôdést a közszolgáltatási szerzôdés részekéntkezeli. Ám a Fôváros a társaság pénzén biztosíttatja a színház épü-letét, azt, amelyet nem vitt be apportba a közhasznú társaságba.

Tovább növeli a bizonytalanságot, hogy színházi közhasznútársaságok megalakulásakor az elsô közszolgáltatási szerzôdése-

22 00 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R

V I T A


ket még négy évre kötötték, ám ma már csupán egy évre. Ez azt je-lenti, hogy a korábbi szerzôdésben a Fôváros vállalta, hogy négyéven át ugyanazon fix összeget biztosítja évente a kht.-színházak-nak, és ehhez még a Fôváros közgyûlése sem nyúlhatott hozzá. Azzal,hogy ma csupán egy évre kötik ezeket a szerzôdéseket, megszûnt apénzügyi biztonság és ezzel együtt az elôre tervezés lehetôsége.A pénz nagyságáról most évrôl évre a közgyûlés dönt. Ezzel termé-szetesen az amúgy is kétséges tôkebevonás lehetôsége szûnik meg.Melyik vállalkozó ad pénzt kilenc hónapra? (Hiszen a színházaknyáron nem játszanak.)

A közszolgáltatási szerzôdés rosszul van megszövegezve, hiszenkimondja, hogy a taggyûlés egyhangúlag dönt a kérdésekben, ámmindez némileg érthetetlenné és megmosolyogtatóvá válik, hatudjuk, hogy a Fôvárosnak 51 százalékos többsége van a társasá-gokban. Vagyis a döntés lehetôségét engedték ki a kezükbôl.Információink szerint azonban a közeljövôben megváltoztatják aszerzôdések szövegét.

Érdemes emlékeztetni arra, hogy tavaly Bécsben megszüntettéka Burgtheater költségvetési státusát, és egyetlen tollvonássalGmbh.-vá, vagyis korlátolt felelôsségû társasággá alakították.A döntés óriási felháborodást szült, ellenben a színház ma isnagyszerûen mûködik. A történet leszûrhetô tanulsága az, hogyamennyiben adott az állami finanszírozás, lényegtelenné válik amûködési forma. Itthon azonban az eddigi tapasztalatok alapján

a színházvezetôk szerint a közhasznú társaságok megalapításávalforrást vonnak ki az átalakított színházakból. Amennyiben ez arejtett gyakorlat megszûnik, úgy a közhasznúsággal kapcsolatosterveket is komolyan lehet végre venni, hangsúlyozzák színháziszakemberek.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 22 11

V I T A


A finanszírozásalapja

A finanszírozásmódja

A mûködéshezszükséges infrastruktúrabiztosítása

Az infrastruktúrakarbantartása

Az infrastruktúrafelújítása

A mûködésellenôrzése

Irányatási, fel-ügyeleti döntésekszabályozása

Foglalkoztatásiforma, bérezés

Adózási rendszer

Egyéb támogatás

ELÔNYÖK

Mûködési biztonság a többévre szóló, több támogatóféllel is köthetô közszolgál-tatási szerzôdés alapján

Az éves valorizáció elôremeghatározott, fenntartóidöntés alapján meghaladhat-ja a kulturális ágazatintézményeinek átlagosmûködési támogatás-növekedését

Azonos az intézményekével



A folyamatosság miattszorosabb ellenôrzés

Rugalmasabb rendszer

A jövedelememelési forrá-sokhoz hozzájárulnak a tár-saság vállalkozásai is

Meghatározott adómentes-ségek és adókedvezmények(közhasznú tevékenységután társaságiadó-mentesség, illeték- ésvámkedvezmény stb.)

Adományban részesülhet, atámogatót társasági-, illetveszemélyijövedelemadó-ked-vezmény illeti meg.

HÁTRÁNYOK

A valorizációkésôbb közvetíti atámogatásnövek-ményt

Azonos azintézményekével



Az ellenôrzés költ-ségei nagyobbaka felügyelôbizott-sági tagok és akönyvvizsgáló tisz-teletdíja miatt

A testületi dönté-sek hosszabblefutásúak

A vállalkozási árbevétel megha-tározott százaléká-ban iparûzési adó,mellyel helyi adókötelezettségetérintô kedvezményjárhat

A KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG MÛKÖDÉSI FORMAELÔNYEI ÉS HÁTRÁNYAI

Alapítás

Megszüntetés

A finanszírozásalapja

A finanszírozásmódja, ütemezé-se, könyvvitel

A mûködéshezszükséges infra-struktúra biztosítása

Az infrastruktúrakarbantartása

Az infrastruktúrafelújítása

A mûködésellenôrzése

Irányatási, fel-ügyeleti döntésekszabályozása

Foglalkoztatásiforma, bérezés

INTÉZMÉNYIMÛKÖDÉSIFORMA

Közgyûlés

Közgyûlés

Költségvetési törvény,NKÖM-rendelet, BudapestFôváros Önkormányzataköltségvetési rendelete(éves)

Intézményi tervezés elôirány-zatonként részletesen, köz-gyûlési döntés, havi folyósítás, pénzforgalmikönyvelés, pénzmaradványelvonható

Vagyonrendeleten alapulóingyenes használat, azértékcsökkenés költ-ségeként nem számolható el

Az intézmény feladata, for-rása a támogatásba beépítve

Saját forrás + felújítási keretbôl

Évadonként szakmai beszá-moló, féléves, éves pénzügyibeszámoló, kétévente revi-zori vizsgálat

Államháztartási törvényvégrehajtási rendeletei,önkormányzati rendeletek,belsô szabályzatok

Közalkalmazotti (az állam ésaz önkormányzat az illet-ményminimumot garantálja),megbízási, vállalkozásijogviszony (Kjt., Ptk.)

KÖZHASZNÚTÁRSASÁGIMÛKÖDÉSIFORMA

Közgyûlés, cégbíróság

Közgyûlés, cégbíróság

Költségvetésitörvény, NKÖM-rendelet, költség-vetési rendelet,közszolgálati szer-zôdés (többéves is lehet)

A felek megállapo-dása alapján azegyösszegû mûkö-dési támogatásvalorizációja, köz-gyûlési döntés,folyósítás negyed-évente, költség-szemléletû köny-velés (kettôskönyvvitel), nyere-ség kötelezô visz-szaforgatása aközhasznú tevé-kenységre

Közszolgáltatásiszerzôdésen ala-puló ingyeneshasználat, azértékcsökkenésköltségként nemszámolható el

A társaság felada-ta, forrása aközhasznú támo-gatásba beépítve

Saját forrás (a kht.felújításai) + a felújítási keretbôl( a Fôvárosi Önko-rmányzat felújítá-sai)

Évadonként szak-mai beszámoló,éves számviteli be-számoló, közhasz-núsági jelentés, afelügyelôbizottságés a könyvvizsgáló folyamatos ellenôrzése

Társasági törvény,Ptk., nonprofit-törvény, alapítóokirat, belsô sza-bályzatok

Munkaviszony,megbízási, vál-lalkozási jogviszony(Mt., Ptk.), a belsôérdekeltségi rend-szer kötöttségeknélküli kialakítása

AZ INTÉZMÉNYI ÉS KÖZHASZNÚ TÁRSASÁGIMÛKÖDÉSI FORMA SZABÁLYOZÁSA

v é l e m é n y e k a k h t . - r ô l

C s ó t i J ó z s e f , a Radnóti Színház gazdasági igazgatója

– Jó a közhasznú társasági forma a színháznak?– Technikai szempontból feltétlenül, mert egyszerûbb a szám-

vitel és az adminisztráció, és mert a színházak három hónapraelôre megkapják a támogatásukat. Takarékosabban gazdálkodhat-nak, ami alapvetôen abból fakad, hogy a közalkalmazotti törvénynem vonatkozik rájuk.

– Sokan a közhasznú társaságot csodaszernek hiszik. – Semmiképpen sem tekinthetô annak. A legtöbb téves véle-

mény a bevételek növelésével kapcsolatban hangzik el. A költség-vetési intézmény közhasznú társasággá alakítása önmagábanegyetlen fillér többletbevételt sem eredményez. Tény azonban,hogy az új formával költségmegtakarítás érhetô el, hiszen módnyílik határozott idejû munkaszerzôdések kötésére, és nem köte-lezô tizenharmadik havi bért fizetni.

– Milyen konkrét kötöttséget jelent a költségvetési intézményi forma?– A közalkalmazotti törvény mellett a mûködés alapvetô eleme

az elôirányzat-gazdálkodás. Ez azt jelenti, hogy az éves költségve-tésben rögzített fôbb kiadási nemektôl saját hatáskörben nem tér-hetünk el. Még a bevételi többlet felhasználásához is engedélykell. Az engedély ugyan szinte automatikusan megkapható, de aprocedúra idôt és energiát rabol el a Közgyûléstôl és az intéz-ménytôl egyaránt.

– A színház számára a közhasznú társaság állítólag pénzelvonást jelent. – Akik nagy befogadóképességû, jó állapotban lévô színházépü-

lettel rendelkeznek, azok a mûködési formától függetlenül jó áronbérbe adhatják a házat. A Vígszínházért ugyanannyit lehet kérni,ha költségvetési intézmény vagy ha közhasznú társaság. Ugyanezvonatkozik a hirdetôkre, szponzorokra is.

– Milyen más lehetôsége van a színháznak a vállalkozásra?– Mûhelyházzal rendelkezô színház végezhet bérmunkát más

intézményeknek, filmstúdióknak. Terven felüli elôadásokat istarthat, de ügyelnie kell arra, hogy a bevétele meghaladja a közre-mûködôk díjának és az épület napi rezsiköltségeinek az együttesösszegét.

– Mit ír elô a közszolgálati szerzôdés?– Az éves bemutatók és elôadások számát, továbbá körvonalazza

a színház profilját, és rendelkezik a fôvárosi vagyon használatáról.– Ha nem tudnám, hogy kivel ülök szemben, azt hinném, ellenzi a

közhasznú társaságokat, melyekben sokkal nagyobb a szabadság.– A nagyobb szabadság valójában az adminisztratív terhek

csökkenésében mutatkozik meg. A költségvetési gazdálkodásrendkívül bürokratikus és nehézkes. A szigorú pénzügyi elôírásokolykor öncélúak. A közhasznú társaságban végzett gazdaságimunka racionálisabb és hatékonyabb.

– Ez nem látszik valami nagy elônynek.– A közhasznú társaságra vonatkozó gazdálkodási és számviteli

elôírások felelnek meg leginkább az operatív gazdálkodást foly-tató, ám közpénzeket felhasználó színháznak. Az adott intézménygazdasági mozgásterét azonban a mûködési forma érdemben nembefolyásolja. Kétségtelen viszont, hogy a közhasznú társaság mér-lege átfogóbb és pontosabb képet ad a gazdálkodásról, mint aköltségvetési beszámoló.

– Ha valóban ilyen minimális a közhasznú társaságok elônye a költ-ségvetési intézményekkel szemben, akkor létrejöttüket vajon miért erôlte-tik ennyire?

– Szerencsés esetben azért, mert úgy vélik, hogy a színháznaknapjainkban leginkább ez a mûködési forma felel meg. Attól tar-tok azonban, hogy erôsebb motiváció az a remény, hogy a kht. for-mában mûködô színház a korábbinál lassabban növekvô, esetlegbefagyasztott állami támogatás mellett is zavartalanul dolgozhat.Erre utal, hogy elsô körben a kimondottan szórakoztató profilú

színházak átalakítására került sor, a saját bevételek erôteljes növe-lését elvárva.

– Van-e a közhasznú társaságnak olyan kellemetlen oldala, amelyújabb problémákat vet fel?

– Az állami költségvetés számára kedvesebb a színházi közal-kalmazott, mint a színházi alkalmazott. Az infláció tervezett mér-tékének túllépése miatt 2000-ben a költségvetési intézményekalkalmazottai pótlólagos béremelést kaptak. A közalkalmazottakszakmai szorzójának emeléséhez is kapott forrást a Fôváros ésrajta keresztül az intézmények. Azt tapasztaljuk tehát, hogy míg azépület- és a mûvészeti támogatás tekintetében a költségvetési in-tézmény és a kht. egyenrangú, addig a központi bérintézkedésekterén a kht. dolgozói hátrányt szenvednek a közalkalmazottakkalszemben.

– Ha van evolúció, akkor mi következik a közhasznú társaság után?Létezik ennél jobb, rugalmasabb, célravezetôbb, még nagyobb szabadsá-got nyújtó forma?

– Az a kérdés, mi a cél. Tôkét, befektetôket közhasznú társa-ságba nem várhatunk. Ki visz tôkét egy olyan társaságba, melybentörvény tiltja az osztalékfizetést? A tôkebevonáshoz korlátolt fe-lelôsségû társaságot vagy részvénytársaságot kell alapítani. Nehézazonban elképzelni egy olyan színházat, amelynek mûködését atôkehozadék optimalizálása határozza meg. Ilyen esetben köny-nyen elôfordulhat, hogy a gazdasági célok háttérbe szorítják aszínház valódi értelmét, a mûvészeti alkotómunkát.

L é n e r P é t e r ,a József Attila színház igazgatója

– A József Attila Színháznak elvileg 2002. január 1-jén közhasznútársasággá kellene alakulnia, az idôpontot azonban – mint tapasztaljuk– nem lehetett betartani. Eddig sehol nem hangzott el nyilvánosan, hogya társasággá alakulás rossz ötlet volna.

– Azt, hogy a közhasznú társaság általában jó-e vagy sem, köz-gazdasági szakembereknek, politikusoknak kell eldönteniük, éspersze azoknak a színházigazgatóknak, akik már ebben a formá-ban mûködtetik színházukat. Elvi megállapításokat nem óhajtokés nem tudok tenni. Elsôsorban rendezô vagyok, tehát egyszínházi elôadást létre tudok hozni. S persze képes vagyok gon-dolkodni a színház egészében. Ismerem a színháznak a társada-lomban elfoglalt helyével kapcsolatos társadalmi, közéleti tenni-valókat és viselkedésformákat is. Gazdasági létével kapcsolatbanmindössze az foglalkoztatott, hogy van-e pénz arra, amit meg aka-rok csinálni, vagy nincs. Szerintem a József Attila Színház keve-sebb költségvetési támogatást kap, mint amennyit megérdemel.A színház fontosabb közszolgálati tevékenységet folytat, mintamit valójában hivatalosan elismernek. Mi Shakespeare-t, FejesEndrét, fiatal írókat játszunk, mûsoron tartjuk a Légy jó mindhalá-lig-ot és A Pál utcai fiúkat, ez mind közszolgálati tevékenység.Ezenkívül mûködtetünk egy stúdiót, amelynek mindenelôadása jelentôs ráfizetéssel jár. Mindezek mellett túl nagy a be-vételi kötelezettségünk. Arról nem is beszélve, hogy a színház mû-szaki állapota rendkívül rossz. Utoljára 1984-ben újították fel,akkori anyagokkal és technológiával – mára mindez elavult. A köz-hasznú társasággá alakítástól azt várom, hogy a problémáinkmegoldódjanak, nem pedig azt, hogy tovább nehezedjenek.

– Vagyis nem ellenzi a közhasznú társaság létrehozását?– Ha a Fôvárosi Önkormányzat – amellyel folyamatosan tár-

gyalunk – a színház számára kedvezô és biztonságos közhasznútársasági szerzôdést ajánl fel, akkor nem látom okát, hogy elzár-kózzunk elôle.

– El tudna vezetni egy ilyen társaságot, hiszen azt mondta, nem értannyira hozzá?

– Mint minden ember, bizonyos dolgokhoz értek, bizonyosdolgokhoz nem. A folyamatos tanulás hozzátartozik a mumkám-hoz, egész mást kell tudnom ma, mint kellett 1976-ban, amikor

22 22 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R

V I T A


elôször voltam fôrendezô. A világ folyamatosan változik, és az em-bernek addig szabad ezen a pályán maradnia, ameddig képes ta-nulni. Az persze világos, hogy sem belôlem, sem a kollégáimbólmár nem lesz gazdasági szakember. Amennyiben ezek a társasá-gok létrejönnek, akkor a teátrum igazgatójának az eddiginél szo-rosabban kell együttmûködnie a gazdasági vezetéssel.

– Olvasta Kerényi Imre írásait a közhasznú társaságok ügyében?– Kerényi egész életmûvét jól ismerem. – Sokak szerint Kerényi ártott a szakmának ezzel a támadással, és

nem is lehet pontosan tudni, hogy tulajdonképpen mit akar. – Általában ellenzem, hogy kijelentsék: a magyar színházi élet-

nek mi az álláspontja és mi az érdeke. Úgy gondolom, hogy a világés a magyar színházmûvészet plurális: ízlések, stílusok, generá-ciók, mûfajok és személyek szerint differenciálódik. Tudomásulkell venni, hogy köztünk, igazgatók közt is nagyon sokféle egyéni-ség van. Sok esetben ellentétes a véleményünk, többen szemben-állnak egymással, de ez nem jelenti azt, hogy ne volnának olyanközös stratégiai pontok, amelyek összekötnek minket.

– Ön a Budapesti Színigazgatók Egyesületének elnöke. Tartottak azegyesületben hivatalosan vagy informálisan bármiféle egyeztetést a köz-hasznú társaságok ügyében?

– Szándékosan nem rendeztünk ilyet. Ezt a kérdést mindenszínháznak magának kell értelmeznie és eldöntenie. Ismereteimszerint elvi álláspontunk azonos a Fôvároséval: a meglévô színhá-zakat meg kell tartani. Egy nagyon jól mûködô, sokszínû, a közön-ség által erôsen pártfogolt színházkultúráról beszélünk.

– Megyeri László említette, hogy ô az átalakulás elôtt pontokbaszedte azokat a feladatokat, amelyeket a színháznak a sima átalakulásérdekében meg kell oldania. Milyen jó volna például, ha ez a fogalmaz-vány eljutna a Budapesti Színházigazgatók Egyesületéhez, és egyeztetnilehetne ezeket a mindenütt azonos feladatokat. Akár egy közös jogász isadhatna tanácsokat.

– Van egy jogásznônk, aki – úgy tudom – több színháznak dol-gozik. De amikor majd mindez aktuálissá válik, akkor mindenbizonnyal tovább szélesítjük azoknak a körét, akikkel konzultál-nunk kell.

– A Fôváros hamarosan elkészíti a szerzôdést a József Attila Színház-zal a leendô közhasznú társaságról, amit önnek kell tanulmányoznia ésaláírnia. Honnan fogja tudni, hogy az a szerzôdés valóban a lehetô leg-hasznosabb lesz a színház számára?

– A Fôváros már küldött egy tervezetet, azt áttanulmányoztuk,és visszajuttattuk. Pillanatnyilag a Fôváros vizsgálja a mi megjegy-zéseinket.

– Komolyak a nézetkülönbségek? – Úgy gondolom, hogy nem, de ez akkor fog kiderülni, amikor a

Fôváros majd konkrét szerzôdési ajánlatot tesz. Akkor újraolvasoma szöveget, sôt másokkal is meg fogom beszélni, és tanácsot kérek.

M á r t a I s t v á n ,az Új Színház igazgatója

– Mi a véleménye a közhasznú társasággá alakításról?– Jelen pillanatban úgy értékelem az Új Színház körülményeit –

azaz az esetleges profilváltást, az épületet, valamint a februárbanmég nem látható körülményeket (mint például a Nemzeti SzínházRészvénytársaság megalakulásának a mûszakot érintô jelentôs el-szívó hatását), hogy nem látok lehetôséget a közhasznú társa-ság megalakítására. Pontosabban: várom azokat a szempontrend-szer-egyeztetéseket, amelyek után tárgyalásokkal, konszenzusosalapon a leendô tulajdonossal, vagyis a Fôvárossal vizsgáljuk meg,ki milyen módon jár jól vagy rosszul a társaság megalakításával.Ez az elkövetkezendô hónapok feladata. Ha ezen túl vagyunk,akkor tudok majd mérlegelni és dönteni, hogy az Új Színházvalóban mûködtethetô-e kht. formában a jelenlegi – önálló tár-sulattal rendelkezô, repertoár-, illetve mûvészszínházi – profil ve-szélyeztetése nélkül.

– Ha jól tudom, korábban élharcosa volt a közhasznú társasággávaló alakításnak.

– Ez nem egészen így van. Az utolsó pályázatomban azt írtamle, hogy amennyiben a szempontrendszert egyeztetjük, nemvagyok ellene az átalakításnak.

– Nem úgy kellett-e aláírnia a kinevezését, hogy mint leendô igazgatóadott határidôig mindenképpen vállalja a színház közhasznú társa-sággá való átalakítását?

– Ez igaz, de van egy kitétel a szerzôdésemben: „a szempontrend-szerek egyeztetése után". Folytattunk persze beszélgetéseket, de ér-demi, részletekbe menô tárgyalásokra eddig még nem került sor.

– Alkalmas-e a közhasznú társasági forma arra, hogy a színház job-ban mûködhessen?

– Ha nem kell kompromisszumokat kötni, és a pénz is ugyan-annyi marad, amennyi volt, abban az esetben teljesen elképzel-hetônek tartom, hogy az Új Színházban gazdálkodásiforma-váltástörténjen. A miértre azonban nem kaptam igazi választ, ésegyelôre nem értem, miért kell annyira erôltetni ezt a dolgot. Ésnem látom a hasznát sem.

– Tehát minden érintett színházigazgató attól tart – csak nem merikimondani –, hogy a közhasznú társasággá alakulás egyenlô a pénzel-vonással.

– A Fôváros nem ezt mondja, a Fôváros azt állítja, hogy azátalakítás után a színházak nem kerülnek rosszabb helyzetbe.

– De mégis félnek a támogatás csökkenésétôl.– Ettôl is. – Miért, mi rosszabb történhet annál, mint hogy a színház nem kap

elég pénzt?– Esetleg elveszíti az önállóságát.– De a közhasznú társaság több autonómiát jelent, nem?– Ez – úgy gondolom – a Fôváros (mint tulajdonos) által meg-

bízott felügyelôbizottság összetételétôl, aktivitásától és tole-ranciájától függ majd.

S a s J ó z s e f ,a Mikroszkóp Színpad igazgatója

– Bodrogi Gyula mellett csupán ön mûködtet huzamosabb ideje köz-hasznú társaságot. Beszélne a tapasztalatairól?

– A közhasznú társasági forma elszámolási, számolási és uta-lási elônnyel jár. A lényeg azonban az, hogy mekkora összeg állrendelkezésre. Ha ez az összeg elegendô, bárminek nevezheted,ha nem, akkor úgysem mûködik semmi. A jelenlegi helyzetben aközhasznú társaság vezetôjeként arra kényszerülsz, hogy szpon-zorokat keress. Ez olyan, mint a kutya vacsorája; rossz kényszer.Ugyanis az eddigi mûködésünk alatt például az utolsó háromévben egyáltalán nem nôtt a támogatásunk. Még inflációkövetôensem. Sôt, menet közben olyan fenntartási költségek is felmerül-tek, amelyeket a Mikroszkóp Színpad a szponzorok által adomá-nyozott pénzekbôl fizetett. Sajnos ma még Magyarországon nemlétezik olyan fizetôképes közönség, amely egy színházat el tudnatartani. Tehát a mai színházvezetôk rákényszerülnek, hogy mene-dzserként is mûködjenek.

– Ennek fényében hogyan értékeli mindazt, ami az Operaházbantörtént?

– Kiderült, hogy az államnak mégis van pénze, ha valamireakarja, hogy legyen.

– Ön szerint a Mikroszkóp Színpad elegendô támogatást kap?– Az elmúlt három évben semmiképpen nem volt elég a támoga-

tás. Szponzorok nélkül nem lett volna Zsarukabaré, NATO-kabaréés Kiskegyed-kabaré sem. Ha nincs az Apenta, a SzerencsejátékRészvénytársaság és az Elit Ruhagyár, akkor jelmezünk sem lenne.

– Ennyire a véletlenen múlik, hogy talál-e támogatót?– Egyrészt véletlen, másrészt nagyon rámenôs vagyok, nekem

nehéz ellenállni. De erre hosszú távon felelôtlenség építeni egyszínház mûködését.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 22 33

V I T A


– Akkor jogos a félelem a közhasznú társasági formától? – Lényegében jogos, hiszen még nincs kipróbálva. Azonban ha

nagyon szakszerû szerzôdést kötnek, és a kinevezés idejére inflá-ciót követô módon biztosítják az anyagi fedezetet, akkor nem kellfélni ettôl a formától, amely megkönnyíti az elszámolást. Egyéb-ként az a véleményem, hogy nem lehet általánosítani, hiszen amûködési lehetôség a személyektôl és a színházaktól függ.

– A közhasznú társaságokat tehát lehet jól mûködtetni, csak megfe-lelô ember kell az élükre?

– Nemcsak megfelelô ember, hanem mindenekelôtt megfelelôháttér és anyagi biztonság. Enélkül nem megy.

N y e r g e s F e r e n c ,a soproni Pro Kultura Kht. igazgatója

– Miben különbözik ez a közhasznú társaság a többitôl?– Komplex feladatokat lát el, több kulturális intézményt mû-

ködtet. Idetartozik elsôdlegesen a soproni Petôfi Színház és aMagyar Mûvelôdés Háza – amelynek most folyik az átalakítása, ésamelynek Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ lesz azúj neve, ha elkészül –, de idetartozik a Fertôrákosi Barlangszín-ház, illetve a Festôterem nevû kiállítóhely is. Ezenkívül szervezzüka Soproni Tavaszi Napok, illetve a Soproni Ünnepi Hetek prog-ramsorozatát. Emellett üzleti tevékenységet is folytatunk, ezért isjó a közhasznú társaság. Két cégben is tulajdonosok vagyunk. Azegyik a Pannon Sopron Regionális Televízió Kft. – amely Nyugat-Magyarország regionális televíziója –, a másik a Soproni Konfe-renciaközpont Kft., itt többségi tulajdonrészünk van. Ezek a kft.-kegyébként pénzt hoznak a kht.-nak.

– A fôvárosban azt mondják, Sopronban azért nehéz a színház hely-zete, mert ebben a nagy „csokorban" mindig csak rosszul járhat.

– Ez nem igaz, mert ha csokorról beszélünk, annak legszebb vi-rága a Petôfi Színház. Pénzek sem ide, sem oda nem kerülnek,anyagilag pontosan követhetô, hogy a színház számára érkezô ál-lami, illetve városi támogatás valóban oda fordítódik-e.

– Vagyis attól, hogy a színház nem egyedül alkot közhasznútársaságot, nem csorbul a mûvészi integritása?

– Nem csorbulhat, de ebben a mindenkori színházvezetô érdek-érvényesítési képessége is közrejátszik. Ha a színházvezetôerôszakosabb, akkor még pluszforrásokat is tud mozgósítani.

– Mikor alakult a Petôfi Színház?– Mint intézményt 1991. október 15-én alapította Sopron Me-

gyei Jogú Város Közgyûlése. A következô években kezdett bôvülnia kör a fesztiválokkal, a Fertôrákosi Barlangszínházzal, illetve aFestôterem hozzánk csatolásával. Következô lépésként a képvi-selô-testület – részben a mi kezdeményezésünkre – úgy döntött,hogy közhasznú társasággá alakítja a színházat.

– Mikor történt ez?– 1997. január 1-jétôl mûködik a közhasznú társaság. Még

ugyanazon év októberében hozzánk került a Magyar MûvelôdésHáza is, és elkezdôdött a négyéves lobbizás annak érdekében,hogy ezt a hatezer négyzetméteres épületet felújíthassuk. Az újépület a jelenlegi munkálatok befejezése után, jövô augusztus20-án nyílik meg, s azt hiszem, nemcsak magyar, de európai érte-lemben is szép lesz. Többen felvetették, mi történik, ha a konfe-renciaközpont eluralja a „terepet". Ez eleve kizárt, hiszen aközpont tevékenységében harminc-, illetve hetvenszázalékosarányban oszlik meg a konferencia- és a kulturális feladatkör.Egyébként százszemélyes kamaraszínházat is építünk, amelynek aneve Kabos Gyula Játékszín lesz.

– Jó-e vagy rossz a színházak számára a közhasznú társaság?– Szerintem nagyon jó, fôképpen, ha a színház a fenntartóval

harmonikusan tud együttmûködni. Mindent meg lehet beszélni,mindent írásba lehet foglalni. A közhasznú társaság mûködésiformáit kötelezô szerzôdés rögzíti. A kht. szabadabb gazdálkodásttesz lehetôvé a munkaerô-, illetve a pénzgazdálkodásban. Más-

felôl nincsenek közalkalmazotti státusok, vagyis nagyobbak a le-hetôségek.

– Mi a közhasznú társaság árnyoldala? – Ha valamelyik tevékenységi kör a kialkudottnál, illetve a meg-

állapítottnál kevesebb támogatást kap, vagy ha a közhasznú tár-saságon belül a cégvezetésben nem harmonikus az együttmûkö-dés, akkor komolyabb konfliktusok is keletkezhetnek. Bár ezeket atulajdonos föl tudja oldani, de társasági viszonyban általában ne-hezebb ezeket az ügyeket kezelni. A tulajdonosnak van beleszólásijoga, de ezt az ügyvezetôvel szemben nehezebb gyakorolnia.

– Könnyebb egyszerû színházi közhasznú társaságot vezetni, mint egyilyet, amely négy elembôl áll?

– Nyilvánvalóan egyszerûbb a helyzet a szimpla színházi társa-sággal, mert az egyféle tevékenységet folytat: darabokat állít elô, ésazokat elôadja. Nálunk annyiban bonyolultabb a helyzet, hogykulturális és közmûvelôdési tevékenységet is végzünk. Ugyanak-kor ez elônyökkel is jár, mert ide-oda tudjuk a feladatokat tolo-gatni.

– A város vezetôi vajon miért nem Soproni Petôfi Színház KözhasznúTársaságot hoztak létre?

– Azért, mert gazdasági, pénzügyi, adminisztratív és mûszakiegységbôl így mindössze egy-egy kellett, ezek gondoskodnak atöbbi négy helyszínrôl is. Igény szerint mozgósítjuk ôket. Ezennagyon sokat spórolunk.

– Mitôl félhetnek mégis a színigazgatók?– Egyrészt a közhasznú társaságban a tulajdonos egy pillanat

alatt fel tudja állítani az ügyvezetôt. Mindössze többségi döntéskell hozzá. Másrészt ez a forma némi kockázattal jár, hiszen ha el-úszik a cég, akkor ennek komoly következményei lehetnek. Ittnem az önkormányzat revizora vizsgálódik, hanem az ÁllamiSzámvevôszék, az illetékes rendôrhatóság vagy az APEH.

– Tájékozatlanság és félelem van a háttérben?– 1997-ben 15 millió forint veszteséget halmoztunk fel, mert

nem ismertük a lehetôségeket, nem voltunk felkészülve az átál-lásra. Összekaptuk magunkat, és a következô évben 15 milliósnyereséget produkáltunk, így kifizettük az elôzô évi veszteséget is,és most tartósan nyereségesek vagyunk. Merô félelemnek tartomezt az ódzkodást. Ha még egyszer döntenünk kellene, újra ezt amûködési formát választanánk, és a várost is erre ösztökélnénk.

M e g y e r i L á s z l ó ,a Thália Színház Kht. igazgatója

– Kerényi Imre azt írja a Népszabadságban megjelent írásában, hogynincs olyan színházi szakember, aki a szíve mélyén egyetértene a köz-hasznú társaságok alapításával.

– Vagy én nem vagyok színházi szakember, vagy a mondat nemigaz. Én egyetértek a közhasznú társaságok létesítésével. Le se ta-gadhatnám, hiszen évekkel ezelôtt – amikor még egyetlen színházsem volt kht. – már publikáltam errôl a formáról. Már akkor fel-térképeztem a jogi és közgazdasági hátteret, hogy ha majd azátalakulás beindul, világos legyen, milyen lépéseket kell megten-nie a tulajdonosnak és a színházaknak ahhoz, hogy az átmenetzökkenômentes legyen. Évek óta meggyôzôdésem – errôl is írtamtöbbször –, hogy a költségvetési intézményi forma és ennek jogiszabályozása a munkajogtól a gazdálkodásig nem alkalmazkodik aszínházüzemhez. A színház szabad, rugalmas, periodikusan dol-gozó intézmény, míg a költségvetés zárt rendszerû, évre kalkulált,szigorú szabályok szerint mûködô rendszer. A színház nem ter-vezhetô, a színházat nem lehet szabályozni, és mi épp azt a formátkerestük, amelyben a színház jobban tud dolgozni. Számomranyilvánvaló, hogy a tiszta vállalkozási forma, tehát a korlátolt fe-lelôsségû társaság vagy a részvénytársaság nem mûködôképes, ésmég jó néhány évig nem is lesz az.

– Ez annak ellenére igaz, hogy létezik a Nemzeti Színház Részvény-társaság?

22 44 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R

V I T A


– Azt nem tekintem tényleges vállalkozásnak, hiszen adva vanegy gazda, aki beteszi a pénzét, és annak elköltése végeredmény-ben ugyanúgy történik, mint a közhasznú társaságban vagy a költ-ségvetési intézményben: kifizetik a mûvészeket, a villanyszámlát,létrejön a produkció, van jegybevétel, és ami hiányzik, azt pótoljaaz állami támogatás, csak ezt most ôk talán nem úgy hívják.

– Többes számban fogalmazott az együttgondolkodásról. Kikre gondolt?– Fiatal színházi közgazdászok szûk körére, akik nagyjából egy-

szerre indultunk a nyolcvanas évek elején. Gyakran összeültünk,csináltunk egy kis klubot, gondolkodtunk, írogattunk, felkészül-tünk egy-egy témából. Féltek is tôlünk a nagy öregek, mert azt hit-ték, hogy jön az új generáció, és meg akarja ôket fúrni. Pedig csaka máshogy gondolkodás volt a cél. Évekkel ezelôtt már leírtam,hogy azt szeretném, ha az enyém lenne az elsô színház, amelyikközhasznú társasággá alakul. Úgy gondolkodtam, hogy én, akifoglalkozom a színház jogi részével és a költségvetésével, talánjobban le tudom bonyolítani ezt a szervezeti átalakulást, mint egymûvész, aki nem látja a következményeket. Biztos vagyok abban:ha én lettem volna az elsô, aki ezt megvalósítja, nem követtünkvolna el olyan hibákat, mint amilyenek a Mikroszkóp és a VidámSzínpad átalakításánál történtek.

– Mi volt ott a hiba?– A színház is, a Fôváros is rossz szerzôdést kötött. A színház

vezetése tulajdonosként beszállt a társaságba, olyan finanszíro-zási felelôsséget vállalt magára, amelyhez nem rendelkezett eszkö-zökkel. Cserébe garantáltnak vélte az igazgatói posztot, vagyis ga-rantált állásért cserébe felelôsséget kapott, amelynek azonbannem tudott megfelelni. A Fôváros viszont úgy gondolta, ha afelelôsséget megosztja, kevesebb pénzt kell adnia. Ezt éveken ke-resztül meg is tette, aminek az lett a végeredménye, hogy ezek aszínházak leépültek.

– Ezek szerint a közhasznú társaság mégiscsak alkalmas arra, hogypénzt vonjanak meg a a színházaktól?

– A Fôváros nem vont meg semmit, hanem teljesítette aszerzôdést, amelyet a tulajdonos igazgatók is aláírtak. Ôk ket-tôs felelôsséggel írták alá a szerzôdést, amelyrôl nagyon jól tud-ták, hogy mi áll benne.

– Mégis aláírták. – Igen, mert úgy gondolták, hogy tulajdonosi mivoltuk garan-

tálja az igazgatói állásukat, és ezzel együtt lehetôséget kapnak mû-vészi terveik megvalósítására. Ezt nagyon kemény dolog kimon-dani, de másra nem lehet következtetni, hiszen nem buta embe-rekrôl van szó. Aláírtak egy olyan szerzôdést, amelyben idôhatárnélkül a támogatásuk nominális szinten tartása szerepelt, holottez közgazdasági nonszensz. Ha akkor ezt egy teammel én csiná-lom, alaposan végigjárjuk, végiglobbizzuk a dolgot, és ilyenszerzôdések nem születtek volna. Most megtörtént a Thália Szín-ház közhasznú társasággá alakítása, és nem érzem, hogy ilyenbakik bekövetkeztek volna.

– Ha nem mumus a közhasznú társaság, akkor miért tört ki körü-lötte a hisztéria?

– Több igazgatóval beszélgettem, akik azt fejtegették, hogy aközhasznú társaságok támogatása csökkenni fog. Megkérdeztem,miért gondolják azt, hogy ha én – aki egyébként sokkal közelebbállok a piachoz, mint ôk, könnyebben ki tudom tapogatni, mitakar a közönség, magasabb helyárat tudok megállapítani – meg-kapom az átlag támogatásnövekedés ötven százalékát, akkor há-borognom kellene. Hiszen ez az ötven százalék teszi lehetôvé az ôszázötven százalékukat, a mûvészszínházak magasabb támogatá-sát. Úgy gondolom egyébként, hogy sokkal jobb helyzetben vagyoknáluk, hiszen nekem garanciáim vannak arra, hogy mennyibôldolgozom jövôre és mennyibôl két év múlva. Nekik nincs ilyenbiztosítékuk. Tôlem nem tudnak elvenni pénzt, illetve csak „a tes-temen keresztül". Hiszen én írtam alá a szerzôdést, amelyben levan írva, hogy mennyi pénzt adnak éveken keresztül.

– Ez a szerzôdés évekre szól?

– Pillanatnyilag három évre szól, de az a cél, hogy ötévessé vál-jon. Ha a Fôváros egyoldalúan úgy döntene, hogy kevesebb pénztad, akkor akár be is perelhetem. Bíróságra megyek, és azt mon-dom, hogy a másik fél szerzôdést bont. Mondhatja továbbá aFôváros mint tulajdonos, hogy téged mint ügyvezetôt visszahív-lak, csak ezt sem lehet megtenni jogi következmények nélkül. Úgygondolom, sokkal védettebb helyzetben vagyok, mint egy költség-vetési intézmény igazgatója. Tehát ha a Fôváros mint a közszol-gáltatást megrendelô partner valamiben szerzôdést akar szegni,akkor elmegyek a Fôvároshoz mint tulajdonoshoz, és a közgyûléselé viszem a problémát, ahol az a politikai játszótéren is megmé-rettetik.

– Kerényi ellenállása mögött pénz vagy politika áll?– Én egyiket sem sejtem. Imre, amikor meglátta az átlagos tá-

mogatási növekmény ötvenszázalékának megfelelô összeget,akkor úgy gondolta, hogy ez neki kevés, és lônie kell.

– Hogy kell értelmezni ezt az ötvenszázalékos növekményt?– Úgy, hogy a közhasznú társaságnak minden évben a kulturá-

lis ágazat növekménye átlagának az ötven százalékát kell kapnia.Ha tehát a többieknek húsz százalékkal nô a támogatásuk, akkor amienk tíz százalékkal. Imre ezt meglátta, és úgy gondolta, hogy eza kérdés tárgyalásos úton nem rendezhetô. Csakhogy verébre lôttágyúval. És nem a verebet találta el, hanem a villanypóznát, amina veréb ült. Olyan útra lépett, ahonnan nincs visszatérés. Mertazok a szerencsétlen mondatok, amelyeket leírt, politikai színeze-tûek. Lehet, hogy nem szándékosan, de mégis azok. És ettôlkezdve ezek a mondatok az egész szakmára nézve ártalmasak,mert többé nem pénzrôl, nem szakmáról, nem színvonalról, nemközönségrôl beszélünk, hanem szekértáborokról.

S c h i f f e r J á n o sfôpolgármester-helyettes

– Mi lehet az oka, hogy Kerényi Imre pályázatának huszonhetedik ol-dalán még elfogadja a közhasznú társaság megalakításának feltételét,majd egy év múlva éppen ennek ellenkezôjét mondja?

– Ez engem is meglepett; nemcsak azért, mert egy évvel ezelôttleírta az ütemezést, hanem mert a maga módján még meg is ren-dezte az ünnepélyes ceremóniát a Madách Színházban: MácsaiPál elsô bemutatója elôtt szerette volna aláírni a szerzôdést. Ezsemmiképpen sem egyeztethetô össze azzal, hogy hirtelen száz-nyolcvan fokot fordult, de már azzal sem, hogy egy hónappalezelôtt még azért hívott föl, hogy elmondja, milyen új ötletei van-nak. Például, hogy van egy szép, nagy konyhájuk, ami nincs ki-használva. Esetleg még szociális közétkeztetési feladatok ellátá-sába is szívesen bekapcsolta volna. Mondta akkor. Tizenegy olda-las levele elôtt egy héttel. Késôbb újabb és újabb kifogásokat talált.Ezeket mi megválaszoltuk, ô viszont soha nem hívta fel az ügyosz-tályt, hogy bármit kérdezzen. A helyzetet súlyosbította, hogy amitkitalált, azt rögvest tényként állította be a többi színházigazgatóelôtt. Ezek mind hamis információk voltak.

– Hogyan lehet ezt a vitát mégis szakmai keretek között tartani? – Nagyon szeretném, ha lehetne. Voltak már komoly szakmai

viták máskor is, ha nem is mindig egyenlô eszközökkel lehetettbennük küzdeni. A mostanival analóg eset is történt már, hiszenma is sajnálom, hogy hasonló torzított információk alapján, szint-úgy Kerényi Imre vezetésével, a színházi szakma megfúrta a terve-zett egységes számítógépes jegyeladási rendszert. Úgy érzem, hogyez az akció is egy kétségbeesett ember kapaszkodása, hogy a fel-színen maradjon. Ha már neve nem a Madách Színház dicsô kor-szakához kötôdik.

– Kerényi levelében azt állítja, hogy a Fôváros túl gyorsan hajtja aszínházakat a közhasznú társasággá való átalakulás felé, miközben azérintett színházigazgatókkal egyáltalán nem beszél a lényegi kérdésekrôl.

– Ez nem így van. Kerényi több alkalommal is megírta az ügy-osztálynak, hogy mivel ért egyet és mivel nem. Nagyon fontos

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 22 55

V I T A


egyeztetô tárgyalások zajlottak le. Természetesen mindenki a leg-jobb pozíciót akarja a maga számára megszerezni. Az a baj, hogyKerényi Imre cikkében és levelében is elferdített információk je-lennek meg. Azért akarunk újabb közhasznú társaságokat létre-hozni, mert azt gondoljuk, hogy akkor a színházak jobb helyzetbekerülnek.

– Vajon mi vezeti Kerényi Imre tollát? Több pénzt akar kicsikarni asaját színházának, vagy valami más rejlik a háttérben?

– Szerintem az akciónak elsôsorban politikai háttere van. Minda levélben, mind a cikkben elôfordulnak olyan utalások, amelyeketkulturált értelmiségi nem engedhet meg magának. A világbankraegy szélsôjobboldali hordószónok utalhat, színházigazgató nem.A másik, hogy a választási idôszakhoz köti az egész kérdést; ebbôlmegint az derül ki, hogy politikai pozicionálásról van szó. Termé-szetesen a mûvésznek is joga és lehetôsége, hogy politikai szerepetvállaljon, csak ne keverje össze a szakmai munkával. Nem észérvekhangzanak el, nem is szakmaiak. Politikai érvek közé vagyunk szo-rítva. Viszont nem szeretnék abba a hibába esni, amelybe a számí-tógépes jegyeladással estünk; akkor visszavonulót fújtunk, azért,mert lobogó zászlókkal bevonult az összes színházigazgató, és til-takozott a számítógépes jegyeladás ellen, holott az lehetôvé tettevolna, hogy a város számos pontján az emberek színházjegyet ren-deljenek, az egyetemisták ötvenszázalékos kedvezménnyel, lastminute-rendszerben. Azt gondolom, hogy normálisan kelleneszakmai kérdésekrôl tárgyalni, nem pedig levelezni a sajtóban.

– Kerényi kimondta-e, hogy nem hajlandó aláírni a szerzôdést, ha bi-zonyos feltételek nem teljesülnek?

– Igen, de azokról a feltételekrôl már konkrét tárgyalások foly-tak. Vannak feltételei a városnak, és természetesen a leendô köz-

hasznú társaságok vezetôinek is. Mivel ez egy polgárjogi szer-zôdés, a két félnek együttesen kell megtalálnia a kompromisszu-mot, nem pedig külön-külön.

– A Fôváros, ugye, azért is részesíti elônyben a közhasznú társaságo-kat, hogy kevesebb pénzt kelljen adni a színházaknak?

– Ez nem így van, és nem így lesz. A Vidám Színpad és a Mik-roszkóp Színpad átalakítása során sem vontunk ki pénzt a színházirendszerbôl. Az lehet, hogy a Vidám Színpadnál megtakarítottemelést, mondjuk, a Madách kapta. Egyes színházigazgatók nemtisztességes eszközökkel politizálnak, és ezt azért sajnálom, merthiába bizonyítok utólag bármit, a legtöbben arra fognak emlé-kezni, amit X mûvész mondott. És ezzel egyes színházi emberek –adott esetben Kerényi – visszaélnek. Kerényi azt is állítja, hogymögötte áll az egész színházi szakma, ez azonban nem igaz. Min-denki keresi a jobb pozíciót, ez tény, mindenki a maga számára leg-elônyösebb helyzetet akarja megtalálni, de olyan nem fordult elô,hogy valaki azt mondja: „akkor én megyek." Megismétlem: nincsszándékunkban pénzt kivonni. Az elképzelhetô, hogy lesz olyanszínház, amelynek többet adunk az emelésbôl, míg mások az eme-lés alacsonyabb fokozatát kapják. De ezt én helyénvalónak tartom,hiszen a színházak adottságai és lehetôségei eltérôek.

■

A vita még korántsem ért véget. Egyelôre azonban csupán annyibizonyos, hogy az említett három színház január 1-jétôl tervezettátalakítását közhasznú társasággá az elsô negyedév végére kell ha-lasztani.

22 66 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R

V I T A


a n t h r a x - z o n e

Végre. Lehet bemenni. Szakadt mozibelsô, némi hûtôházeffektus:

mûanyag függönyök mögött mirelitmiliô: NBC, We're reportingfrom Afghanistan, bordó fotelek, néhány mûanyag overall (talán:We're reporting from the anthrax-zone).

Lehet körbemenni. Van itt komplex kondigép, zuhanyozó, fek-vôhelyek, világítás, mikrofonok, kellékek. Nofene! Egy szappan-habfújó készülék. Lehet tapogatni! Lehet tapogatni? Egy magas,kopasz ember odajön: nem lehet. Kár.

Lehet leülni. „Kez-dôd-jön, kez-dôd-jön!" – óvoda a színházte-remben. A Torony. Egy fiú réztányérokból valami zenét csal ki,mellette a magas, kopasz ember valami szöveget mond. De mit?Mindegy, pár perc múlva úgysem emlékszünk rá. Lehet, hogy mi isaz „Alzheimer-kór 5. osztályába" járunk? Mint ahogy állítja magá-ról a magas, kopasz ember? Nem. A titok nyitja: az unalom.

Vége. Lehet kimenni, kis lazítás, aztán Henry Darger. Két gyerekés a magas, kopasz ember egy szocio- és pszichopatáról olvas fel.Ülnek egymás mellett-mögött. Mint egy oldalkocsis motorban.Közben festmények – diáról. Mûvészet! Akkor már a szomszédAndriska, akinek a múlt héten esett ki az elsô foga. Igaz, hogy ba-romi hangosan üvöltözik, és rohangál a padlástér és a földszintközött, de ô legalább egyformára színezi Mickey Mouse füleit.

Vége. Pár óra pihi. Vannak, akik maradnak. Jól jártak. Pizza vandögivel. Persze csak annak, aki bejut a terembe. Aki kinn reked,annak marad a büfé, ahol gesztenyeszívek kornyadoznak. Egy óramúlva mi is.

Vége. A szünetnek. Lehet bemenni. Slicc. Néhány ember vicce-ket játszik, de többen játsszák, hogy ôk most vicceket játszanak(nem jól). A legjobb a két csiga, bár ôk civilek. Van, amit értünk,van, amit azért nem, mert nem ismerjük a viccet. Viccben sem.Annak jó, aki alhat: ki a széksorokban, ki az odakészített szivacso-kon és párnákon. Utóbbiaknak kényelmes is. Nekem nem. És nemcsak az alvás. Morcos szoktam lenni, ha nem értem, mit monda-nak a színpadon. Hol vannak a logopédusok? A színpadon nin-csenek. Ott csak beszélnek. Többnyire magyarul. OR NOT?

VÁRY ORSOLYA

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 22 77



j színház született. A Kálvária téri helyiség sok társulatnak adottmár otthont, de olyannak, mint amelyik most odaköltözött, még

aligha. Halász Péter és Jeles András Városi Színháza a másságot tûztezászlajára. Ez a másság már a megnyitón is megnyilvánult: negyven-nyolc órásra tervezett, sok mûfajú látványossággal várták közönségüket.

A szokatlan színháznyitóról lapunk is szokatlan formában szeretnebeszámolni. Ahogy a színháziak a kollektivitást tekintik az egyik legfon-tosabb mûvészetszervezô erônek, úgy ezúttal mi is egy közösséget kér-tünk meg arra, hogy rögzítsék mindazt, amit azon a két napon Halá-széknál tapasztaltak, átéltek. Ez a közösség az egyik testvérlapunk, aHajónapló mellett mûködô színházi szakírótanfolyam hallgatóit tömö-ríti, amelynek neve: Hajónapló Mûhely. E beszámolócsokorral a csopor-tot is szeretnénk bemutatni.

Halászkirály

legendája■ S L I C C A V A G Y

R E N D H A G Y Ó É V A D K E Z D É S ■

Ú

Slicc

t ö b b s z ó l a m b a n

N e w Y o r k

Vicceket hallgatni a végtelenségig? Mindezt halottak napján? És még másnap is? – kér-dezhette az a néhányszor tíz mindenre elszánt érdeklôdô, akik közül többen már a belé-péskor elakadtak: várták, hogy készüljön róluk egy elmosódott papírkép, amelyet azono-sítás végett a jegyre kellett ragasztani. Sûrû köszönetmondások közepette elhangzott HalászPéter beköszöntôje is. Ennyi bénázás még belefér, gondolom, hisz csak most indulnak.

Az elsô szám Halász Péter világpolitikai eszmefuttatása. Végiggondoltnak tûnôteóriát vázol liberálisokról (=béke) és konzervatívokról (=háború), egy végletekig meg-osztott, kétpólusú világról. A szeptember 11-i terrortámadás az elmélet kifutópontja: idetorkollt ugyanis a válságba jutott férfihatalom. Kezdem magam szemináriumon érezni,

bár a nôi önérzet kétségtelenül gúnyos mosolyra húzza a számat: ha itt a férfiakat szidják,még talán jól is érezhetem magam. Halász azzal a radikális elképzeléssel szembesíti hall-gatóságát, hogy jobban járnánk, ha a férfiak egyszerûen lemondanának hatalmukról, ki-váltságaikról. A közönség hím egyedeinek eldobható narancsszínû kis borotvákat oszta-nak ki, hogy önmegadásuk jeléül szabaduljanak meg szôrzetük valamely részétôl. Ekkormár feszengek, és idegesen vigyorgok: a kényszer és a megfélemlítés minden formájátgyûlölöm. Hová lett elôbbi harcos feminizmusom?

SÔREGI MELINDA

B l ö f f

Nem állíthatom, hogy nem készítettek fel. „Mind is unhappiness" – az elme a boldog-talanság –, skandálja Halász, amikor egy percig végre azt hisszük, hogy történik valami,vagyis hirtelen megnyitó ceremónia kerekedik.

Egy vitrinbe zárt plakáton egy majom – gótikus figura – a várost pásztázza. Mindennézô ismerôs, és mindenki elôre kimerültnek tûnik.

Pszichoanalitikus kacskaringó után (szabad nézôi variációk a recitált mondatra) valódiaktus következik: a férfiak narancssárga kis borotvát kapnak, hogy – beismerve a férfikul-túra hatalmi csôdjét – némely szôrzetüktôl megfosszák magukat, kollektíve. Körbetekin-tek: a férfiak elôszeretettel választják a lábszárat, spiccelô-görnyedô alakok regélnek acsôdrôl. Hi everybody – szól az ének, és akkor tényleg, szabaduljunk meg a kényszertôl,hogy értelmet kutatunk. Minek?

Halász telefonál, magyarul-angoluligyekszik megértetni magát, hogy akkormost milyen is az élet New Yorkban, lehet-eúgy kószálni a belvárosban, mint azelôtt.A hívott lány tört magyarsággal, néhol an-golra váltva igyekszik kifejezni magát, kí-nos az erôltetett magánbeszélgetést végig-unatkozni, de hát nem új az érzés, az egésznapra kiradírozhatatlanul rátelepedett.Végre leteszi, majd most... most talán eljöna perc, ami meggyôz: engem vártak ide,hogy örüljek velük, amiért megnyíltak, ésnemcsak mostanra szeretnék ezt az örö-möt, de visszavárnak.

Hát nem. Halász kóborol a díszletek kö-zött, aki gondolja, vele tarthat. Gondoljuk.Kétszintes kapszulaszálloda, igazából épít-kezési állványzatra fecskefészekként rápa-kolt ágyak-kuckók, sugárzó tévék, kisbuddhista sarok, a színpad közepén mû-ködô zuhany, talán egyedül itt nincs füg-göny. Különben filmkockákra emlékeztet akivagdosott mûanyag leplek sora, minthaszállodai papírfalak volnának, áttetszôk,épp csak sejtetni engedik a mögöttest. Kis,négyzet alakú nyílásokon át szappanbubo-rékot fújhatunk ki a nézôk felé, akik komi-kusan – fecskék a villanydróton – ücsö-rögnek, várva, mi jöhet még. Megkapják amagukét. A tévé híradójában afgán hábo-rús hírek; Halász sokat sejtetôn bólogat,int közönsége felé, lám, csodásan rímel akint és bent.

Bent Henry Darger, a gyermekek oltal-mazója mutatkozik be. Halász Péter a me-galomániás mûvész-önjelölt életmûvét pre-zentálva ismeretterjesztô missziót vállalfel. Elrettentô a példázat. A kórházi taka-rító hiába írt tizenötezer oldalas regényt,és festett rendületlenül, amíg valamilyenfestésre alkalmas pozícióban tudott lé-tezni, alázatból és fanatizmusból mégsemszületik feltétlenül remekmû.

A hallgatóság elôször viccnek vélte azelôadást, pedig az csak estére prognoszti-zált. Halász felolvas, elôtte két fiúcska fel-nagyítva mutatja, milyen nézôi alternatí-vák léteznek. Ásítozhatunk (mutatják),énekelhetünk-dúdolhatunk a szentimen-tális dalbetétekre (dalolnak), fészkelôd-hetünk (mocorognak), épp csak nem al-szanak el (mi majdnem). A háttérbenelôször a Mester, Henry Darger kivetítve –hitetlenkedve kerestem az interneten,tényleg csodált mûvész –, majd a festmé-nyei; leginkább fura, torz mesekönyv-il-lusztrációk. A két fiú egyszer csak dialogi-zálva részleteket olvas a nagyregénybôl, atörténet fô szála valamilyen végeláthatat-lan, gyerekek közötti háború. Egzotikusnevek, a háttérben festményillusztrációk.Groteszk.

CSETE BORI

22 88 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Tamási Zoltán, Szalontay Tünde és Takátsy Péter a Sliccben

A b e z ö k k e n t v i l á g

Két ember beszél, bele a mikrofonba.Monoton, mint a vízállásjelentés. Hermi-namezô. Állnak a szövegtartó állvány elôtt,és olvasnak. Hírszerû történeteket, törté-netszerû híreket.

Halász jár-kel a színpadon, csíptetôs mi-kibe instruál: ez meg ez a jelenet követke-zik, hozzátok be ezt meg ezt a kelléket!Hozzák. Lányok, pontosan, ahogy be vankészítve a rendezôi balon. A hendikemes –elsôre úgy tûnik – hobbiból kamerázza azeseményeket. Térdrôl zúmol. A színpadelején egyenmosolyú fröccsöntött babák ésbabadarabok. Kar-a-lábé. Hátrébb város –kicsiben. Papírból hajtogatva-ragasztva,papírablakra festett papírnapcsillanás. Kü-lön a Széchenyi fürdô? Igen, az. Felisme-rem. A háttérbôl meg hallatszik a jelene-tekre szabdalt liftzene.

És akkor a kamera ráközelít, fény, zene,tessék! A színpad fölötti kivetítôn pedigmegnyílik a „bezökkent világ". Végigjárjuka Széchenyit a gôztôl a pedikûrig. A mû-anyag szemekbe értelem, az egyenmoso-lyokba kimondott és kimondatlan gondo-lat, a szétszórt lábakba, karokba dimenziószökik a vásznon. Húsz másodperc. Ennyiaz átállás, amíg megszokom, hogy a barbi-lány kétszerese a dzsiájdzsófiúnak, és hogyhurkapálcikával tolják a felhúzható örvösmedve seggét, hogy haladjon a makett há-zak között. E húsz másodpercet követôenazonban már beszélnek a mozdulatlan szá-jak, a mecsboksz mentôautó pedig valódibalesethez érkezik. Így mûködik a „bezök-kent világ". Érteni persze nem értem. Hab-laty. Vonnegut ufói jutnak eszembe, akikfingással és sztepptánccal kommunikál-nak. De én legalább nem irtom ki ôket.Orrbefogva gyönyörködöm, majd hazaté-rek az enyéim közé.

BARABÁS DÁNIEL

a 4 8 ó r á s e s e m é n y

A negyvennyolc óra végtelenül hosszú.És ahogy ezt leírom, Halász Péter mármajdnem elérte célját. Mert a Halász-féleszínház célja: egy idôre igénybe venni azutca emberét, kölcsönkérni az életbôl, ki-váltani a tömegközlekedés börtönébôl. Le-tenni érte az óvadékot.

Próbálom megfejteni Halász gondolat-menetét: az ember a mindennapokbannem érzékeli az idô múlását. Ám ha ki-emelik megszokott napirendjébôl, életrit-musából, megragadhatóvá válik számára

a „múló idô" fogalma. Tisztába kerül a „hosszú" és a „rövid", a „sok" és a „kevés" kategó-riával, és ezt a tapasztalatot vissza tudja vinni a mindennapjaiba is.

Egy dolog értékét annak hiányában ismerjük fel; a dolog lényegét, „jelentését" kívülrôl,egy sajátos horizontról vizsgáljuk. Mindennapjaink rendjéhez képest a Slicc (pars prototo!) címû, „48 órás esemény" mindenképpen ünnepi napirendet (vagy ünnepnapi ren-det) állít fel. „November másodika" és „november harmadika" hiányt képeznek majd azember életében – gondolkodik Halász –: a hétköznap hiányát, a megszokottság hiányát,a ritmus hiányát, negatív értéket, mínuszt; ezért természetes, hogy az embernek hiányér-zete támad, és vágyni kezdi a pluszt, a pozitív értéket. Az ember a Halász-dzsembori alattérzékeli az idô múlását; újra és újra rájön, hogy eltelt két nap, vagyis értékelni kezdi asaját idejét. A „48 órás eseménynek" ily módon terápiás hatása van: az ember jelentôsé-get, sôt értéket tulajdonít a „szürke hétköznapoknak". A rítus érzékelhetôvé teszi a rit-must – játszadozom a szavakkal.

Az ünnep megszépíti a hétköznapokat – szokás mondani –, és valóban: az ünnep nemönmagáért való élmény, hanem az ünnep nélküli alapállapot mércéje, jelentéssel telítôje.Azt hiszem, ez az ünnep, a „karnevál" örökkévaló funkciója.

A Halász-féle ünnep: unalmas. Ám az unalom is lehet érték; sôt az unalom ôszintébbbármely csinnadrattás, tûzijátékos, körmenetes, azaz az embert a hétköznapitól elidege-nítô, „kitüntetett" alkalomnál. Az ünnep nem feltétlenül szép, az ünnep csupán feltétle-nül szükséges. Az ünnep nem kiemel egy állapotból, hanem más értelmezési lehetôségetad egy állapotnak. Az ünnep: hétköznapjaink arányosa, viszonyítási pontja.

Ezért különösen fontosak a „48 órás esemény" menetében az olyan „profán aktusok",mint például a szombati „Reggeli", ezek ugyanis átmenetet képeznek ünnep és hétköznap kö-zött, vagyis emlékeztetnek csütörtök esti és elôreutalnak vasárnap reggeli mivoltunkra. Pén-tek délelôtt és szombat reggel értjük meg, hogy létezik csütörtök este és vasárnap reggel is.

De kapunk egy, az elôbbinél még nyilvánvalóbb, tisztább jelzést is természetes, emberi,„hétköznapi" mivoltunkra: a szegedi Metanoia-különítmény „meditációs objektumát",ami jár-jár, dolgozik szüntelen (azaz negyvennyolc órán keresztül), mint az ember agya ésszíve. Az üveg mögött látható installációt én így fejtem meg: a kisebb-nagyobb gépek,kocsik, fel-felvillanó lámpácskák az emberi szervezet mûködését utánozzák, mégpedig fo-lyamatos ellenôrzés alatt. A szerkezet agyközpontja két fehérbe öltözött ember – fehérvér-testek –, akik a gépezet mûködését zökkenômentessé teszik. Az installáció nézôje kirakat-üvegen keresztül láthatja saját belsôségeit, miközben Halász-dr. Tulp néha benyit a kiskabinet ajtaján, hogy ellenôrizze „az élveboncolást".

A látogató elsô élménye e színházban ez az installáció. Ismét Halász gondolatmenetétpróbálgatva: az ember csak az után léphet be „a színházba", ha már tisztába jött saját em-berségével, fizikai paramétereivel és határaival, úgynevezett „szenzomotorikájával", ha azelemi látvány, szemlélôdés (itt egyszerû kirakatbámészkodás) által kialakult benne „sajáttestének" tudata. És ehhez az elsôdleges tapasztaláshoz járul egy másodlagos látvány is:

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 22 99



LÓGÓ ORRAL

Biciklit és kutyát a színházba behozni tilos! Mi mégis bevittünk egy zsemleszínûtacskót. Valaki sorsára hagyta a trolin. Nyakörve volt, ápoltnak és jól neveltnek tûnt.Csoportosan és lelkesen magunkhoz vettük, reméltük, hogy segíthetünk rajta.

A Slicc szünetére értünk a színházba, az elôcsarnokban mindenki kedvence lett akis töprengés után – stílszerûen – Sliccnek keresztelt tacskó. Népszerûsége csak afelvonáskezdésig tartott, amikor is folytatódott a hosszúra nyúló, konzervatívanhárom felvonásra tagolt elôadás, ötletbörze és gagyi komolykodás.

Tanakodás: most mi legyen? Helyet kellett a kutyának találni. A menhely nem vettefel a telefont. Került egy kis tej, ez-az, védencünk láthatóan jól elvolt.

Halász körbejárva csendesítette a kinnmaradtakat. Szúrt a nézése: vigyázz a szô-nyegre! – összekoszol mindent ez a kutya! – a tejet vigyed inkább ki!

Nem érdekelt már a viccszínház, mert a viccszínházat sem érdekelte az, amibôltáplálkoznia kellene. Az élet.

Végül a kutyát az egyik ruhatároslány családja idôlegesen befogadta. Van mármacskájuk, szegényre a frászt hozta a Slicc.

Jó, ha csak ôrá. S. M.

a vendégek közt futkározó Halász „ecce homo"-felismerése, amely„elsô körben" kizárja a színház fogalmának hagyományos értel-mezését. Értsd: az alkotó nincs a színfalak mögött, mert itt vanközöttünk, és ez nem „klasszikus színházi" alaphelyzet.

Halász a puszta megjelenésével színházat rombol, és a színház he-lyére eseményt épít. Ez nem volna baj, csakhogy az esemény tála-lása, píárja eleve mást ígér („Városi Színház"; „viccszínház"; „ôsbe-mutató"). Százszázalékos, „vegytiszta" színházat várunk a plakátokés szórólapok információi alapján, és így készülünk a Kálváriatérre. Ehhez a nézôi alaphelyzethez, elváráshoz képest Halász pro-dukciói, a mester alkotótársai (szándékosan nem mondok társula-tot, mert ez is túlságosan tisztán színházi fogalom; ráadásulösszeszokottságot, egységet sejtet) kevesebbet nyújtanak. Akkor isa Városi Színházba érkezünk, színészek játékát várjuk, ha gyorsantisztázzuk magunkban (illetve napirendre térünk fölötte), hogy aHalász-féle „nem becsapós" színház a hétköznapjaink határáratelepedik, és tudatosan belelassít, beleandalít minket egy péntek-szombati „tévénézôs, matinés" állapotba.

Halász Péter akkor téved, amikor ôszintétlennek érez mindenolyan elemet, amely a nézô és a „darab" közé ékelôdik. Úgy tûnik,a színészi játékot, a színészként való jelenlétet manipulációnaktartja, azaz nem eljátszatja a „történetet", hanem az esemény meg-élésére instruálja embereit. Csakhogy mindezt (végre! – mond-hatnánk) színházi körülmények, díszletkalitka és jelmez-kény-szerzubbonyok között teszi. Vagyis konstruál egy olyan épít-ményt, amelyben emberei idegenül mozognak; izgulnak, mertvalakik bámulják ôket a nézôtérrôl, és botladoznak, mert még nemérzékelik a színpad kiterjedését. Ez az általános zavarodottságcsak a két „szakképzett" színészre, Takátsy Péterre és Kari Györgyirenem érvényes. Ôk átütnek a Halász szôtte színháztaszító, illetveszínház át nem eresztô szöveten, ezért a koncepció gyenge pontja-ivá válhatnak. Ugyanakkor az emberi hatásmechanizmusok egy-szerû törvényei szerint ôk adják a Slicc legmaradandóbb élményét.

A Katonában csak kisebb szerepekben szolgáló Takátsy igaziegyéniség lehet a Városi Színház színpadán, és nemcsak azért,mert a kerettörténetben ô a fôszereplô, „a dénesiván". Most nem-csak testének hajlékonyságára, gumiszerûségére csodálkozunk rá,hanem az arcát is megismerjük, és a hangját is megjegyezzük. Ta-kátsy egészen más dimenzióban mozog, mint a többiek; ô arra iselegendônek látja ezt a három órát, hogy idôrôl idôre újrafogal-mazza magát a színpadon – színészként. Jól kihasználja az idôt,de a saját szakállára dolgozik, karriert csinál magának, mialatt atöbbiek az iskolapadban kucorognak. A „történet" (nem az ötlet!)blôdsége olykor visszarántja a földre (hékás, közöttünk vagy! –hallhatja maga körül), mindenesetre az ô ismételt kitörési kísérle-tei mentik meg az elôadást.

Mert menteni kell a Sliccet; újra és újra ki kell húzni az „egyötlet" feneketlen gödrébôl.

„A vicc brutális mûfaj" – írjá(k) Halász(ék) az elôadás szórólap-ján. Brutális, mert kinevettet, sôt vérig sért valakit – de legalábbennyire törékeny is, hiszen egy kultúra, egy társadalom apróléko-san átgondolt, leleményesen megfogalmazott véleményét közve-títi. Pontosan annyit képes elmondani a világról, mint egy sze-cessziós bonbonnière vagy Marcel Duchamp vécékagylója. Tehátvéges a kapacitása (bocsánat: az ûrtartalma). Nem gyömöszölhetôbele akármi; hiszen – részrehajló módon – mindig elkötelezi ma-gát valahová, vagyis a világ egyik része kényszerûen kimaradbelôle. „Miért bámul a hátam mögé, kedves Tót? – förmed azÔrnagy Tótra Örkény tragikomédiájában. – Hát nem elég bor-zasztó, hogy a világ egyik része mindig a hátunk mögött van?" Avicc lényegét – véleményem szerint – éppen ez az eltitkolás adja;azaz talán nem is annyira explicit (nem is annyira „anarchista")mûfaj ez, mint gondolnánk. Talán legalább annyira félénk mûfajis. Vagyis a viccet nem lehet kockázatmentesen „meghurcolni",mert nemhogy nem „ôrzi meg a frissességét", de lényegét tekintvecsorbul is. Frissességét éppen az a bizonyos titok adja, amit ha

33 00 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



HÚZD ÖSSZE A SLICCED!

Ha valaki olvasott Hahotát vagy Kockást, jól ismeri az össze-húzogatós játékot: adott egy rakás megszámozott pont, eze-ket kell 1-tôl, mondjuk, 69-ig összekötni cerka beiktatásával.És láss csodát, kijön a kissé szögletesre sikeredett Pif. Néhaelôfordul nyomdahiba, olyankor az istennek se rajzolódik kisemmi. Oda a gyermeki sikerélmény.

Halász Péter Slicc-színháza szétszórt viccpontokból állóösszehúzogatós játék (számozás nélkül). „Mit mondott, dok-tor úr? Elmehetek?” Ez a pont egy vicc eleje. Eköré Halá-szék megannyi lehetséges (vagy nem lehetséges) irányba to-vábbi pontokat rajzolnak, és elkezdôdhet az ôrült összehúzo-gatás. A nézô eldöntheti, hogy követi-e a színházi grafitcsí-kot, vagy más irányba pöccinti ceruzáját. Mert egy viccetlehet ismerni és nem ismerni, lehet másként ismerni, lehetszeretni és nem szeretni. Egy zsidóvicc mást jelent egy kínai-nak és mást egy zsidónak. „Nem, elmebeteg.” Ez a pont avicc poénja. Kérdés, hogy a vicc kezdete és a csattanó közélebökhetô-e az összes variáció, ahova kötni tudunk. S haigen, mi dolgunk nekünk, nézôknek kezünkben a ceruzával?Hol marad a játék öröme, ha a színpadon a legvadabb he-lyekre szétdobált pontok irányába haladnak a játszók, míg mi,magunkban formás ábra létrehozására törekszünk?

Néha azonban csoda történik, valódi színházi csoda. Ilyen-kor közösen fogjuk a ceruza végét, mindenki akarata egy-szerre, egy irányba érvényesül, és közben senki nem irányít.Még Halász sem. És amikor fölemeljük az irónt, az ábra ké-szen áll, a vicc poénjával összeolvasva pedig új életre kel.A vicc született, élt, meghalt, majd reinkarnálódott. Ritka azeffajta újjászületés a Sliccben, de attól, hogy közös alkotói fo-lyamat eredménye – mint a krétarajz a betonon, amelybe min-denki firkálhat még valamit –, izgalmas lehet. Ilyenkor az em-ber föltápászkodik az összeácsolt alvóbokszban, megdör-zsöli a szemét, és hümmögve jegyzi meg: kijött a Pif. Ezek apillanatok azonban kimondhatatlanul rövidek és illékonyak,hamar elvesznek a szabásmintává firkált összehúzogatós já-tékban. A gyermeki sikerélmény pedig végleg oda.

B. D.

újra meg újra felboncolunk (vö.: „élveboncolás"), akkor a viccmegszûnik vicc lenni. A vicc egyszerû hatásmechanizmusok alap-ján mûködik, és ragaszkodik szigorú szerkezetéhez, amely mindiga csattanó, vagyis a vicc végeredménye felôl szervezôdik. Ha ezt alinearitást felszámoljuk, számítanunk kell arra, hogy a vicc „nemcsattan", vagyis elmegy a vágyott megoldás mellett. És itt adódik akérdés: vajon a nézô több izgalmat talál-e abban, ha a vicc nem„kézenfekvô" módon fejezôdik be, vagy szívesebben derül a tiszta,az elôzményekbôl következô poénon? Nem vagyok meggyôzôdveróla, hogy a nézôt az elôbbi lehetôség izgatja inkább.

Vicc közben elveszíteni a fonalat egyenlô a vicc halálával. Halá-szék – adott esetben – éppen erre játszanak rá; megölik a poént,hogy a mélyére ássanak, és látszólag kilépnek egy önkényes értel-mezési tartományból. Látszólag, hiszen vicckutatási, viccvizsgálatimódszereik éppolyan önkényesek, és ugyanúgy „megfelelô" értel-mezôi pozícióba állítják a nézôt, mint a kiválasztott vicc maga.

Formálják ugyan az alapanyagot, de végeredményben „csak"újabb viccet hoznak létre, ami adott esetben sokkal rosszabb, mintaz eredeti. Tehát úgy járják körül a viccet, hogy végül mégis vissza-térnek annak eredeti értelméhez; nem sikerül meghaladniuk azt,mint ahogy a szórólapon ígérik. Nem sikerül megölniük, „önma-gába fojtaniuk" a viccet, mert az alapanyag ellenáll, és felidézi anézôben a valódi poént. A nézô pedig ennek a felismerésén nevet,és nem a Halászék választotta „rafinált" megoldáson.

DERES PÉTER

f o s z l a d o z ó l e g e n d a s z ö v e t

Amit én – értsd: a huszonévesek nemzedéke, amilyenek ôk vol-tak a hatvanas években – tudhatok róla és róluk, az csak valamikaleidoszkópszerûen összeálló cserépvilág. Töredezettség. Ami avisszaemlékezések morzsáiból összeszedegethetô: a résztvevôkvallomásai, fényképek, stigmaként viselt szôrzetálarcát végleg le-vetkezett, kifejezô arc, érdes hang – meg amit fantáziám kipótol.És a repedés, ami nemzedékeink közé ékelôdik. 1979: ôk akkormár három éve elhagyták Magyarországot, én akkor születtem.

A megelôzô bô tíz évet 1968 tette elviselhetetlen ketreccé. És mö-götte a korábbi évtizedek lövedékként hasító évszámai: 56, 45,38… Életek, melyek számokban sûrûsödnek, melyeknek tragédiá-ját nem szükséges ragozni, mert a matematika irracionális tarto-mányában léteznek. Beégtek az elôzô generációk tudatába. Nemlehet elmesélni, ahogy egy ház gránát által kihasított kráterét semlehet leírni. A nincs elmondhatatlan.

Ez a tapasztalat – szerencsére – hiányzik az én történel-membôl. A racionalitás tengelyén haladva, az értelem bejáratotteszközeivel átélhetetlen, megragadhatatlan az akkori létélmény ir-racionalitása. Az elmondhatatlanság terhe pedig nemzedékrôlnemzedékre gördült tovább. Történelmi végrôl, az idô megszûné-sérôl, reménytelenségrôl és bezártságról beszéltek? Vagy éppen el-lenkezôleg? Halászék színháza akkoriban alighanem a kommuni-káció csôdjérôl szólt. A botrány volt számukra az egyetlen adekvátkifejezési mód, létforma, nyelv. Az idô cserepekre hullását csak ki-tartott idôhúzással, sûrített unalommal lehetett ellensúlyozni, azalkotás és létezés lehetetlenségét pszeudomûvészet létrehozásávalfelülmúlni. Ha megszûnik a határ mesélô és hallgató között –színházi szituációban színész és nézô között –, akkor talán együttátélhetô a „nincs" plaszticitása. Az idézôjelbe tétel, a kiröhögtetésés a lemeztelenedés is ezt a célt szolgálhatja: hisz csak a „van" te-hetô idézôjelbe, lehet vicc tárgya, s vetkôztethetô le. A képtelenségtartományának megkerülése, a lehetetlen kicselezése, a nincs léte-zésének bizonyítása.

Halász Péter színháza nekem szegezi a kérdést: újra eljött-e azidô, amikor nincs más mód a megnyilatkozásra? Amikor el kelldobnunk az értelem fegyvereit, és értelmetlenséggel kell küzde-nünk az értelmetlenné lett világ ellen? Vagy halottidézés folyikHalászék Városi Színházában, amelyen azonban kívül reked aváros? Ha az elôbbi, akkor a történelem nem sok jót ígér, akkor énis részese leszek egy tapasztalatnak, amelynek eddig csak hiányátpróbáltam artikulálni. Ha az utóbbi, akkor ma valóban csak múltidôben emlegethetjük Jeles András tíz évvel ezelôtti, Halászhoz írtlevelének záró sorait: „az a Színház, ami Ti voltatok akkor, úgyégetett, mint az ifjúságom."

A legendaszövet foszladozik. Attól tartok, nem tudom össze-stoppolni. Ne csak égessen, világítson is! Azt hiszem, nekem márcsak a legenda jutott.

VESZTL ZSÓFIA

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 33 11



Bábuk és emberek

Ta

má

ss

y A

nd

rea

fe

lvé

tele

i

z avoni hattyú" mint megélhetési drámaíró fôszerepliBereményi Géza Shakespeare királynôje címû drámáját. Ez

a kiindulópont fedi az életrajzi tényeket. Shakespeare kenyérke-resô foglalkozásnak tekintette a színházat, és amikor kellôen meg-tollasodott, visszavonult stratfordi birtokára. Bereményi darabjá-ban a drámaíró mindent alárendel munkamániájának, még aszeretôjével is szakít, mielôtt a viszony komplikálná az életét.Részvényestársaival együtt sûrûn aggodalmaskodik, ha valamikeresztbe tesz a Globe Színház napi mûködésének, igyekszik ki-elégíteni a megrendelô igényeit és kompromisszumra jutni a cen-zorral (eufemisztikus nevén a vigasságok fômesterével). Így semkerülheti ki a politikát. A darab szerint a II. Richárd mûsorra tûzésétaz Essex-felkelés elôestéjén a lázadó fôrend személyesen eszközliki a részvényeseknél. (A törvényes király lemondatását magábanfoglaló darab, amelynek elôadása a kérdéses napon színháztörté-neti tény, alkalmasnak találtatott arra, hogy a két uralkodó azono-sítása révén hangulatot keltsen I. Erzsébet ellen.) A levert felkeléstkövetôen a színház és maga Shakespeare csak egy újabb, most mára királynôtôl származó, a III. Richárd megírására vonatkozó meg-rendelés árán tudja elkerülni a felelôsségre vonást.

„Megrendelésre dolgozunk, ebbôl élünk, Will" – mondja Ri-chard Burbage, a színész (és részvényes). Ez a mondat lehetne aShakespeare királynôjének szellemi mottója.

Történelmi háttere pedig az a hatalmi intrika, amelynek drámaikonfliktusát Erzsébet királynô és kegyence, Essex gróf közismertviszonya képezi, s mellékszereplôi az államgépezet fôemberei:Francis Bacon tudós és koronaügyész, valamint Lord Cecil állam-

titkár. Mindannyian színészek a maguk módján. „A mi királynônkAnglia történetének legnagyobb színésze" – mondja egy alkalom-mal Cecil, napjainkig ható érvénnyel jellemezve a profi politikust.Amikor tehát Bereményi egy tematikailag korábban többször föl-dolgozott történelmi eseményjátékba ágyazza Shakespeare, a drá-maíró „megélhetési drámáját", a kreált színjáték (a színház) és azéletszínjáték (a politika) között talál ütközôpontokat. Fikció ésvalóság között. A két dolognak normálisan csak a színpadon kel-lene áthatnia egymást. Bereményi darabjában nem így történik.Amikor a részvényesek fölismerik, hogy a Globe a politika eszközé-vé vált, és Burbage fölkiált: „Mibe keveredtünk! Még most semhiszem el, hogy ez a valósághoz tartozik", Shakespeare így vála-szol: „Ez az egyént meghaladó valósághoz tartozik."

A kérdés az, hogy elfogadható-e ez a válasz. Más szóval: meny-nyire lehet „az egyént meghaladó valóság" menedék vagy mentséga mûvész számára?

Magától Bereményitôl tudjuk, hogy a Shakespeare királynôjét aHídember elôkészületeinek szünetében írta, amikor a film megva-lósítása a nagyszabású állami tôkeinjekciótól függött, és számol-nia kellett a politikai preferencia rá nézve ambivalens következmé-nyeivel. A darabot eszerint értelmezhetjük egy belsô válság ki-beszélésére tett kísérletnek, amely a mûvész ôrlôdését ábrázoljalelkiismerete és a politikai elkötelezettség között. Erre vallanak aszövegben lévô aktuális áthallások. Ilyen az említett bon mot,amely az ország elsô politikusát az ország elsô színészének nevezi.Az egyik jelenetben a királynô arról intézkedik, hogy a papok más-napi prédikációjukban kit nevezzenek hazaárulónak. Egy másik-

33 22 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



K O L T A I T A M Á S

Megrendelésre dolgozunk■ B E R E M É N Y I G É Z A : S H A K E S P E A R E K I R Á L Y N Ô J E ■

Essex: Ilyés Róbert

„A

ban a kinevezésekrôl van szó: vajon a pártállás vagy a rátermettségdönt? Ismerôs helyzet: a megvásárolt színházi elôadás részt-vevôinek dupla bért ígér a megrendelô. A fôcenzor „hazafias dara-bot", „nagy nemzeti hôskölteményt" várna el Shakespeare-tôl, akiunja a „hétrészes sorozatot az angol királyokról", szívesebben írna„szabad, nagy emberekrôl", de aztán kényszeredetten V. Henriket,majd a „maradék" királyok közül az újabb megrendeléshez igazí-tott III. Richárdot választja.

Az áthallások segítenek kijelölni az értelmezési pontokat, denem elégségesek egy szuverén drámához. Bulgakov Molière-drá-mája, az Álszentek összeesküvése általános érvénnyel fogalmazzameg a hatalomnak kiszolgáltatott mûvész helyzetét; értékeléséheznem kell tudomást vennünk a megírásához fölhasznált modellrôl,a szerzô és Joszif Sztálin viszonyáról. Bereményi színmûve isannyiban érték, amennyiben önmagáért beszél, és a napi aktuali-tásokat meghaladó tartalommal képes telíteni az eseményjáték-modellt. Ez mindenekelôtt a textúrában jön létre. A Shakespeare ki-rálynôje szövegcentrikus dráma, a verbális közlés szintjén szólalmeg. Könnyed dialógusok lendítik elôre, amelyek elég magvasakahhoz, hogy ne legyenek konvencionálisak, és elég kollokviálisakahhoz, hogy elkerüljék az irodalmiaskodást. Valaha az ilyen típusúdarabokat nevezték középfajú színmûnek. Jelenetezési technikájaa shakespeare-i mintára épül, a váltakozó helyszíneken játszódó,viszonylag rövid képek egyúttal kitágítják, „cselekményesítik" –,mondjuk így: teatralizálják – a pièce bien faite szûkebb lehetôségeit.

A darab megkívánja, hogy a „textust" játsszák el, ehhez azon-ban nagyon erôs színészegyéniségek szükségesek, akik a szöveg-mondás révén képesek megszólaltatni a szövegalattit. Ebben azesetben a jelenlét és a primer gesztus teremt karaktert. A szereplôkugyanis egytôl egyig valakik. A történelembôl, a történelmi legen-dából vagy egyszerûen pozíciójukból hozzák magukkal a formátu-mot. Nemcsak a politikusok – a királynô, az intrikus fôrendek –tartoznak ebbe a körbe, hanem az „elsô színész" Burbage vagy afôcenzor is. Nem beszélve magáról Shakespeare-rôl, akinek „meg-teremtését" Bereményi úgyszólván a színészre hagyja. A darabShakespeare-je rendkívül passzív figura, aki a háttérben marad,igyekszik elkerülni az állásfoglalást, legszívesebben meg sem szó-lal – egyszerûen megtörténnek vele a dolgok. A szerep borotvaélentáncol. Hajszálon múlik, hogy a drámaíró viselkedése óvatosko-dásnak vagy gyávaságnak tûnik-e, és hogy elhiggyük: aki mûveibenátlátta a világszínpad nagy mechanizmusát, vakon tájékozódik anapi politikában. Az Essex-felkelés leverésekor például elveszettentéblábol, amíg a mindenkori gyôztesekhez húzó Ben Jonson kinem rángatja a bajból. Meg is kérdezi nála praktikusabb és fiata-labb írótársát: „Azt mondod, Ben, tudtad, hogyan végzôdik a játsz-ma?" A jelenet, melyben a zavargó utca polgárai királynak nézik aszínházból királyi jelmezben közéjük tévedt Shakespeare-t, amaga módján igazán shakespeare-i: a történelmi színpad véresbohócériáját megíró szerzô mint „színészkirály" maga is tragiko-mikus bohócként kénytelen átélni az épp folyó történelmet ésbenne a saját szerepét.

A jelenet, amely drámai csúcspont lehetne, mégsem hat a zala-egerszegi Hevesi Sándor Színház elôadásában, és ennek okai csaka produkció egészének áttekintésével fejthetôk föl.

Bagó Bertalan imponáló teátrális igénnyel rendezte meg Bere-ményi darabját. Vereckei Rita díszlete és jelmezei mobil látványos-ságra törnek: a nyers deszka monokróm, színpadias allúziójátötvözik a ruhák „korabelinek" ható színpompájával. A világoslécekbôl összeácsolt dobogó sokfélét tud, süllyesztôvel elôszínpa-dot, fölhajtható fallal hátsó színpadot produkál, és szellemesmetamorfózissal variálja az elemeket (a kerti kioszkból példáulmegfordítva Verona színpadi díszlete lesz). A könnyed, elegánsstilizáció kiemeli a jelmezek klasszikus történelmi tömbszerûsé-gét. Ezeket a ruhákat viselni kell, ami színpadi tablókat föltételez,és kiemeli a szöveg érvényesítésére vonatkozó szerzôi implikációt.Bagó külön hangsúlyt tesz a ruhák dramaturgiai funkciójára, pél-

dául amikor Essex besietve a királynô szobájába tévedésbôl azállófogasként pompázó, levetett díszkosztüm elé térdel az alsóne-mûben lévô Erzsébet helyett. Elôtte láttuk a királynô demaszkíro-zását. A Lady Maryt játszó Tallián Marianne álarcszerû sminkjétôlis megszabadítja Egri Kati Erzsébetét, és ez a jelenet ugyancsakshakespeare-i: az uralkodói viasz-idolból szemünk láttára leszöregasszony. A demaszkírozás közben a fôrendi komorna felénkfordítja arcát. Talán mert nem illik ránéznie az illúzió-maszktólmegfosztott, a nézôknek is csak a profilját mutató királynôre; talánhogy lássuk a fiatal, mozdulatlan arc diadalmas fölényét. Beszédespillanat. De szertefoszlik, amikor Erzsébet ebben a helyzetbenvégre szembekerül Essexszel. Most meg kellene tudnunk valamitaz uralkodó és a kegyenc viszonyáról, a szeretôk játszmájábakevert hatalmi harc, intrika, szexualitás és féltékenység módoza-tairól, amelyek e kínossá vált, pôre pillanatban befolyásoljákkettejük kapcsolatát és az elkövetkezô események menetét. Ehe-lyett nem történik más, mint gyors szóváltás; a beavatatlanokszámára homályban marad még az is, mi köze egymáshoz ennek akét embernek.

Pedig Egri Kati és Ilyés Róbert el tudnák játszani a szituációt aplasztikussá tett szöveg szintjén is – elég súlyos személyiségekhozzá –, ha átvilágítanák a szöveg mögötti karakterek és helyzetektartalmát. Hiányzik azonban hozzá a megfelelô gesztusok – a for-mátum – megtalálása. Mintha Bagó nem bízott volna eléggé aszínészeiben – a szereposztás egyes pontjain úgy tetszik, joggal –,és nem tartotta volna érdemesnek elbíbelôdni velük a dikcióból ki-bontható jelentések árnyalatain. Inkább rendezôi eszközökkel ho-zott létre újabb és újabb játékrétegeket, amelyek újabb és újabbértelmezési lehetôségeket nyitnak meg, de gyakran csak stilárisan,miközben gondolatilag elveszik egymás elôl a levegôt. Eközbenolyan kulcsszerepekben, mint Bacon (Farkas Ignác) és Cecil (Gá-bor László), nem elég súlyos a színészi jelenlét. Még Ilyés és Egri –az elôadás legjobbjai – is takaréklángra vannak állítva, képtelenekfölszikrázni az ambíció és hiúság összecsapásában, mert belevesz-nek a groteszken koreografált kavalkádba. A báli panoptikum vagya bizarr halálszcéna – az állva haldokló Erzsébet körül Csipkeró-zsika-álomba alélt udvar a címerdekorációkból folyamatosanhulló virágokkal – csak akkor mûködhetne hatásos aláfestô motí-vumként, ha az egyéniségek plasztikusan a közeg fölé nônének.Erzsébet kimúlása csak akkor válthatna ki fölszabadult sóhajt asleppbôl, ha elôtte látnánk ôt történelemformáló szörnyetegkéntés szeretôjét zsaroló vérmes némberként. Essex kivégzése be-ágyazva az udvari bálból a III. Richárd elôadására váltó dzsembo-riba – ahol a királynô egyidejûleg mindkét esemény nézôje – csakakkor bûvölhet el a szinkron cselekmények effektusával, ha azélettragédia teátrális nagysága fölér a színpadi tragédiáéval.

Bagó azonban mindkettôt a groteszkre igyekszik kifuttatni, amicsak akkor akceptálható, ha a groteszknek is megvan a formá-tuma. Ez az, ami kérdéses az elôadásban. A túlspannolt színházijelenetek a játék problematikus részei. A belterjes humor és a stí-lusparódia között nem sikerült megtalálni az elôadott Shakes-peare-darabok színházi nyelvét. Vagy csak ritkán, mint a III. Richárdszellemes csatajelenetében. De a próbaripacséria, a színészi hiú-ság és a játékmód karikatúrája meglehetôsen kisszerû. ZalányiGyula a nagy Burbage szerepében nem monumentális spíler, csakpiti ripacs. Kricsár Kamill mint Tilney fôcenzor csupán rosszízlésû nyárspolgár – egy beiktatott replikában megdicséri az olcsópoént –, de hiányzik belôle a mindenható és korrumpálható hiva-talnok veszélyessége.

Az elviccelt színházi jeleneteket Blaskó Péter Shakespeare-je ismegsínyli, amikor hiába próbálja stílusban tartani saját Globe-színészeit. Nem elég, hogy a darab megélhetési Shakespeare-jetöbbnyire befogja a száját a hatalom képviselôje elôtt, és kénysze-redetten teljesíti a megrendelô óhaját, még a saját terepén, a szín-házban sem képes érvényesíteni akaratát: tönkreteszik a ripacsok.Végül is egy szerencsétlen baldóver áll elôttünk, aki korlátozza

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 33 33



z elsô rész közben még gyanakodtam:talán bennem van a hiba. De amikor

szünetben a nézôk több mint fele pironkodvavagy látványosan távozott, egyre biztosabbnaktûnt, hogy amit látok, nem lázálom. S méghátravolt az elsôt is alulmúló második rész.

Pedig felfokozott várakozással ültem be aMarosvásárhelyi Nemzeti Színház TompaMiklós Társulatának elôadására, hiszenmindig érdekes, hogy egy nem magyar kul-túrában felnôtt rendezô mit lát meg(klasszikus) drámáinkban, hogyan értel-mezi ôket az, akit nem nyomaszt e mûvekelôadás-hagyománya.

Milyen revelatív élményt jelentett Az em-ber tragédiájának 1972-es tartui vagy '80-asminszki elôadása! E két különbözô módonmegvalósuló, de egyaránt szuverén felfo-gású interpretációnak letagadhatatlan ter-mékenyítô hatása volt a magyar színházra,bizonyíték erre Paál István szolnoki, majdRuszt József zalaegerszegi Tragédia-rende-zése. S lelki magánarchívumomban máigélô emlékként él az 1979-ben Groznijban(!) látott, elsô orosz nyelvû Tragédia-elô-adás is, amelynek elsôsorban gondolatimerészsége hatott rám, az, ahogy példáulennek a már akkor is különleges feszült-ségben élô területnek kevert nemzetiségûközönsége a rendezés középpontjába állí-tott, szögesdrót kerítés mögött játszódó fa-lanszterjelenetre reagált. Persze emlékez-hetünk számos sikerületlen, erôszakosanújítani akaró vagy „csupán" a mûvet alapo-san félreértô külföldi színrevitelre is.

A Tragédia vásárhelyi színre állítására afiatal román rendezôgeneráció egyik ígére-tes tehetségének tartott Anca Bradut kér-ték fel, akinek két, a Tompa Miklós Társu-lattal készített munkáját már láthattam,ezért várakozásomba némi fenntartás ve-gyült. Giraudoux Elektrájában éppen úgy,mint Wedekind A tavasz ébredésében az ön-célú, de hatásos látványosság, a szereplôktúlmozgatása, a színpadi zene önállósu-lása háttérbe szorította a drámai lényeget,ezáltal árnyalt színészi alakításokra mégcsak lehetôség sem adódott. Egyfelôl tehátkíváncsi voltam arra, hogy a fiatal románrendezônô mit olvas ki Madách drámaikölteményébôl, másfelôl attól tartottam:ha gondol is valamit e mûrôl, azt formai öt-letzuhataggal fogja elborítani.

A mûsorfüzetben közölt szereposztásmég élesztgette a várakozásaimat, azelôadás azonban a félelmeimet igazolta.Négy szereplô van kiemelve, de madáchi –és hagyományosan követett – sorrendjükfelborul: az élen Lucifer áll, ôt követiÁdám, Éva, majd Az Úr. Ebbôl arra követ-keztethetnénk, hogy az értelmezés közép-pontjába „a tagadás ôsi szelleme" kerül, sazt is joggal feltételezhetnénk, hogy mivelAz Úr is kiemelt szerep, kettejük konflik-tusa az emberpár és Lucifer viszonyával

magánéletét és mûvészi ambícióját, s jobb meggyôzôdése ellenére kiszolgálja az alantasközönség és az alantas politika igényét. Mindezt legföljebb némi önmegvetés, de legalábbjó adag önirónia ellensúlyozhatná. Talán ha látnánk a mindentudó, kivételes szellemet, arezignált bölcset, a világ folyásától undorodó moralistát, aki tökéletesen áttekinti a dol-gok mûködését s benne a maga szerepét, de hogy túlélje, „furcsa álcát ölt" – a megalku-vóét. Úgy tán belsô drámai konfliktus csiholódna. Így Blaskó csak téblábol, a környezeté-nek kiszolgáltatott, naivan, esetlenül mozgó drámaírót játssza, akirôl senki sem tudja,legkevésbé önmaga, hogy világdrámát alkot. Ez rendben is volna – nincs rosszabb a mû-vészzseni kommersz ábrázolásánál –, ha emellett mégiscsak megéreznénk valamit (s nemmûveltségünk nyomására) a shakespeare-i nagyságból. Mint abban a jelenetben, amely-ben Shakespeare és Ben Jonson közösen írja az V. Henrik prológusát. A két társszerzôvégre a saját terepén mutatkozhat meg: könnyed csevegés közben mûvelik a szakmát.A virtuális valóság válik valósággá, az ingoványos terület, amit életnek neveznek, kívül re-kesztôdik. Blaskó itt a fiatalabb írókollégát játszó Kató Balázzsal együtt az elôadás legih-letettebb perceit szerzi.

Bagó Bertalan is érzi, hogy a századokon átívelve meg kell teremtenie a színpadonShakespeare halhatatlanságának mítoszát, ezért egy leánykórussal keretezi az elôadást.A kar – mint egy college énekkara – egyenként szállingózik be az elején: a jelen idôt, a tisz-ta fiatalságot képviseli. A „zenekari árokban" elhelyezkedve nemcsak csengô unisonóbankísérik a játékot, és átkötik a jeleneteket, hanem mindvégig kapcsolatot tartanak Blaskó-val. Pontosabban ô tart kapcsolatot velük, kvázi az utókorral: megszólítja ôket, beszélhozzájuk, mintegy igazolást keres bennük. Azzal az egyetlen közeggel, amellyel lehet-séges – a darab koherens világán kívül. Ez egy újabb réteg a rendezôi dimenziók kö-zött, az utópisztikus ideák világa. A lányok a végén egyenként távoznak, az utolsó ki-bontja a haját – az élet szomorú elmúlását a szôke hajhullám mint az ártatlan újra-kezdés jelképe ellenpontozza.

Maga a vég artisztikus melodrámába torkollik. Egy kellôen szarkasztikus jelenet után,amelyben az új király, I. Jakab mûvészi debütálását látjuk – Szegezdi Róbert nyafka, sajátszellemeskedését megtapsoló skót királya, aki narcista gerjedelemmel rendeli megShakespeare-nél a Macbethet, az elôadás legjobb mellékkaraktere, olyan, mint a Shakes-peare-királydrámák végén a kívülálló szabadító –, az átszellemített halál következik.Shakespeare kedves részvényesei horgászni várják a stratfordi remetét, aki meg isérkezik hosszú, fehér jégeralsóban, kicsit szédelegve (nem lehet tudni, alkoholtól-evagy enyhe szélütéstôl), és néhány euforikus kábulatban kimondott szó után eldôl adeszkán. Kéziratpapírok tömkelege hullik alá az égbôl, elborítva az éterikus, derített fény-ben fekvô testet.

A darab munkahipotézisét tekintve – és egyébként is – Shakespeare különb halált ér-demelne. Fanyarabbat, szikárabbat, kevésbé szépelgôt.

BEREMÉNYI GÉZA: SHAKESPEARE KIRÁLYNÔJE(Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg)

DÍSZLET-JELMEZ: Vereckei Rita. ZENESZERZÔ: Horváth Károly m.v. KOREOGRÁFUS: Stefán Gábor.RENDEZÔASSZISZTENS: Kovács Krisztián. RENDEZÔ: Bagó Bertalan.SZEREPLÔK: Egri Kati, Blaskó Péter, Ilyés Róbert, Farkas Ignác, Gábor László, Kiss Ernô, KricsárKamill, Wellmann György, Hertelendy Attila, György János, Vankó Dániel, Tallián Marianne, Za-lányi Gyula, Szegezdi Róbert, Kató Balázs, Nagy Cecília, Andics Tibor, Szakály Aurél, JanklovicsPéter, Mihály Péter, S. Kovács Krisztián.

33 44 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Kató Balázs (Ben Jonson) és Blaskó Péter (Shakespeare) Pezzetta Umberto felvételei

A

egyenrangú dramaturgiai tényezôvé nô.E feltevéseket hamar el kell felejtenünk, azelôadásból ugyanis „hiányzik az össz-hangzó értelem".

Kétoldalt magas palánkokkal határolt,mélyen hátranyúló és erôsen emelkedôüres színpad látványa fogadja a nézôt. Azelsô jelenet olyan, mintha a Marat/Sade bo-londokházában lennénk, enyhén (?) im-becillis, réveteg, kataton alakok nagy ne-hézségek árán préselik ki magukból a sza-vakat: a párizsi szín zanzája elevenedikmeg e szereplôk által. Ádámot alig lehetmegkülönböztetni a többiektôl, terápiásjellegû feladatmegoldás tanúi lehetünk.(Ennek a „stílusnak" késôbb már nyomasincs, de akkor itt mi a célja?) Idônként fel-tûnik egy nagy bajszos, szemüveges, feketekozákinges, csizmás alak, ô Lucifer. Ôjátssza az öngyilkos Tisztet, akinek búcsú-szavai – „tanúlj / Felôlem jobban vélekednipolgár" – refrénszerûen ismétlôdnek másszínekben is. (Hogy mikor és miért épp eza mondat hangzik el Lucifer szájából –nem sikerült megfejtenem.) A jelenet át-úszik a londoni szín elejére, fellép a Bábjá-tékos, s bejelenti mulatságos komédiáját,melynek tárgya: mint szedé rá a kígyó azelsô nôt. A háttérben barokkos kulisszákathelyeznek el, a Föld Szellemét úgy lógatjákbe, mintha egy mesejáték pillangójába ol-tott lebegô rémalak lenne; díszes fôpapi or-nátusban, kezében karos gyertyatartóvaljelenik meg, fáradtan és kedvetlenül téblá-bol a színpadon Az Úr, s folytatódik-kezdôdik a Tragédia.

Az elôadás üres térben zajlik, amelybe azegyes jelenetek helyszínét jelzô tárgyak –hordszék, talicskaszerû kerevetek, legin-kább azonban sok-sok szék – kerülnek, defôleg a jelmezekbôl, illetve a szövegössze-függésekbôl kell megfejteni: mikor hol va-gyunk. Ez sem könnyû, mivel a jelenetek-nek csupán a kivonatát tartották meg, ahúzások igen gyakran torzították a verset,de ami még bántóbb: az átkötések érdeké-ben vagy a mai nyelvhasználathoz igazításszándékával töltelékszavak, mondatok ke-rültek a szövegbe. Az elsô rész a bizánciszínnel zárul.

A darabot a négy nevesített fôszereplônkívül huszonöten játsszák. A rendezônôcsak ritkán tartotta meg az író szerepmeg-határozásait, mint ahogy a jeleneteken be-lüli eseményeket is meglehetôsen szaba-don kezelte. Legtöbbször a szerep színészi

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 33 55



Éva (Márton Gyöngyi) a londoni színben

megsokszorozásával él, tehát egyetlen figurát akár tíz színész is alakíthat. A római szín-ben nem három pár dôzsöl, hanem tizenhárom. Ezzel szemben az athéniben, ahol általá-ban nagy sokadalom testesíti meg a „rongyos, gyáva népet", csupán öt-hat unottan lézengôés szöveget felmondó alak jelenik meg. Az egyiptomi színben összevissza csereberélik azepizódok sorrendjét, így például A rabszolga dramaturgiailag fontos és szállóigévé vált ki-fakadása – „Milljók egy miatt" – kontextusából kiszakítva s nem szituatív helyzetbenhangzik el. A római színben Péter apostol ugyan megjelenik a jelenet végén, de monológ-jából csupán néhány sornyit mondhat el, szövegének nagyobb részét ugyanis a döghalál-lal viaskodó Hyppia kapja. A bizánci színre alig lehet ráismerni, mert egyfelôl a jele-net túlnyomó részét kihagyják, a történéseknek csupán a vázlatát jelenítik meg, másfelôla felvonászárás érdekében a rendezônô feldúsítja a színpadi eseményeket.

A rendezôi megoldások arra utalnak, hogy Bradut elsôsorban nem a mû filozófiája, böl-cseleti mélysége érdekelte, hanem az, hogy az egyes színek milyen színpadi látványosságvagy extremitás megszervezésére adnak lehetôséget. A másság erôltetése, a hatásvadászatindokolhatja csak, hogy azoknak a szerepeknek a többségét, amelyek az egyes színekbena hatalom reprezentánsait képviselik (Az elsô demagóg, Pátriárka stb.), nôvel játszatja;hogy az elsô prágai színben Rudolf császárt testileg és pszichésen nyomoréknak ábrá-zolja, akit tolókocsiban húzogatnak ide-oda; hogy a konkrét szituáció tartalmától függet-lenül benépesítteti a színpadot, és így a csoportos szereplôk meglehetôsen szegényes ko-reográfiájú mozgáskompozícióival pótolja azt, amit a jelenet fôszereplôi a drámai helyzetmegcsonkítása miatt nem játszhatnak el.

Feltételezem, hogy az alkotók nem szeszélybôl nyúltak bele Madách szövegébe, de hogymit, mikor és miért változtattak, az az esetek többségében a mû ismerôi számára éppenúgy homályban marad, mint azok elôtt, akik ez alkalommal találkoznak vele elôször. Ter-mészetesen lehetne a koncepció része az, hogy Rudolf magatehetetlen báb, vagy a hata-lom képviselôje nô, de ha ezeknek a megoldásoknak nincs érdemi következményük, akkorcsak olyan értelmetlen és öncélú ötletek maradnak, amelyekbôl e színre állításban tucat-szám sorolhatnánk a további példákat.

Az elsô rész hatalmas, ôrjöngô tánccal ér véget, az inkvizíció máglyáiról éppen csak szóesik, de a testvérégetés sem látványban, sem egyéb módon nem hangsúlyos. Éppen ezérta prágai szín s egyben a második felvonás indító képe nevetségesen kisszerû: Luciferpléhtálcát hoz be, amelyen sok-sok kis gyertya ég. A tálcát az elôszínpad bal oldalánleteszi a földre, melléje guggol, és kezét a lángok fölött melengetve mondja: „Ily hû-

N á n a y I s t v á n

Mi végre az egész...?■ M A D Á C H I M R E : A Z E M B E R T R A G É D I Á J A ■

vös estve e tûz jól esik." Mivel e mondat lényegi elôzménye a bi-zánci színbôl is, a prágai szín elejérôl is hiányzik, a kijelentés csu-pán hétköznapi értelemben érvényes. Ez az értelmezési módszeraz egész elôadásra kiterjeszthetô.

A lineárisan haladó történet felelevenítése értelemszerûen elér-kezik ahhoz a párizsi színhez, amellyel a produkció kezdôdött.A jelenetet a rendezônô nem ismétli meg, csupán a Marseillaisedallamával intonálja azt, majd elôrelép Lucifer, s monológba kezd.A mû ismerôi kissé feszengve hallgatják az ismeretlen mondatokat,hiszen a színész nem Madách-szöveget mond. Két román negati-vista filozófus – Emile Cioran és Constantin Noike – gondolataihangzanak el, amelyek lényegüket tekintve rokonságot mutatnakugyan Madách történelemszemléletével, mégis minden tekintet-ben idegen testként jelennek meg a Tragédiában. A posztmodernesztétika szakszavával mondhatnánk, hogy ezek s más idegen szö-vegek az intertextualitás jegyében kerültek a drámába, s nemokoznak kisebb torzítást, mint más dramaturgiai beavatkozások,de a lényeg nem változik: a marosvásárhelyi Tragédia Madách Imremûvének csúf torzója lett.

S ha már az intertextualitás szóba került, e fogalom alá – leegy-szerûsítve – a szövegkezelés két formája sorolható: amikor más-honnan vett szöveges, képi vagy játékmódbeli idézetekkel roncso-lódik az eredeti, vagy amikor több mû kompilációjából új opusszületik. Bradu eljárása egyik kritériumnak sem felel meg, hiszen aválasztott betéteket csak a közönség elenyészô hányada tudja –nem azonosítani – legjobb esetben szerzôk szerint behatárolni, snem csak itt, Magyarországon. (Cioran korábbi politikai beállított-sága miatt a szerzô mondatainak beemelése a Tragédiába egyéb-ként is némileg aggályos.)

Az elôadás második szakasza nem különbözik az elsôtôl; semszövegben, sem játékban, sem látványban nem válik semmi semhangsúlyossá, a hátralevô színek vázlatának lassúdad lebonyolítá-sát nézhetjük végig. A londoni szín alatt eltûnôdhettem, hogy akinem ismeri a mûvet, vajon miként tudja összerakni az epizódokat,hogyan tudja megkülönböztetni a figurákat, s rájön-e arra, hogy ahaláltánc – legalábbis Madáchnál – kerete a jelenetnek.

A falanszter színben a Tudós és Az aggastyán egy személy – eztmás rendezésekben is láttuk már –, de ez az összevonás az itt be-

33 66 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



mutatott világ belsô szerkezetének, s ezáltal a jelenet dramaturgi-ájának is ellentmond. Üres színpadon zajlik a múzeum bemuta-tása, azaz minden csak szóban hangzik el, az egyes tárgyakat anézônek kellene magában felidéznie. Ez akár jó megoldás is le-hetne, ha a rendezés az eddigiekben is támaszkodott volna a kö-zönség szellemi aktivitására.

Az ûrjelenet jelentéktelenné vált, az utolsó két szín pedig egy-másba folyt. Két tucat, szürkére festett fabôrönddel érkezô eszkimólepi el a teret, ládáikat szétdobálva kutakodnak a földön, s az epi-zód végére valaki megleli a keresett zsákmányt: egy véres kicsinyhalat, amelyen összeverekedve végül is kitódul a nép. A kofferek –amelyek egyikét Lucifer az egész darab folyamán magával cipeli(képi kifejezését adva a nagy utazás metaforájának) – maradnak.Ádám ezeket a színpad közepén egymásra pakolja, s errôl a pakk-hegyrôl akarja végrehajtani végzetes ugrását. A játszók sokaságávalegyütt ismét megjelenik karos gyertyatartójával Az Úr, de nem sokköze lehet a végkifejlethez, hiszen Madách szövege helyett megintCioran-idézet hangzik el – ezúttal Ádám szájából -, amelyre Az Úra minden Tragédia-színrevitel egyik legfontosabb és legtalányo-sabb kulcsmondatával – „Mondottam ember: küzdj' és bízva biz-zál!" – felelhet. De mire válaszol? Milyen történelemkép rajzoló-dott ki Ádám elôtt, amely után az elsô emberpárnak Az Úr e bizta-tására van szüksége? Egyáltalán: ki ez Az Úr? És ki Lucifer? És kimit akar? És mindez megkérdezhetô természetesen Ádámról ésÉváról is.

Ebben az esetben méltatlan lenne színészi alakításokat ele-mezni. Elismerésre méltó az a fegyelem, amellyel fôiskolások ésfôszereplôk egyként végzik dolgukat. A szövegmondás pontatlan-ságait és pongyolaságait persze számon lehet és kell kérni, mintahogy a játszók majd' mindegyikének igen alacsony fokon állómozgáskultúráját is. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyik hiányosságotsem lehet kizárólagosan a színészek bûnének tekinteni, hiszen ide-gen anyanyelvû rendezô eleve nem tud a szövegtisztasággal foglal-kozni, s ha a koreográfia primitív, végrehajtói sem tehetnek csodát.

Az elôadás alapján az sem állapítható meg, hogy Viola GáborÁdámja és a kettôs szereposztásból az általam látott MártonGyöngyi Évája koncepcionális okokból jelentéktelen, avagy szere-pük gyûrte le ôket. Szélyes Ferenc ereje és tehetsége sem elegendô,hogy Az Úr Bradu által lefokozott figuráját darabbeli súlyának ésfontosságának megfelelôen jelenítse meg.

Egyedül Keresztes Sándornak adódik lehetôsége, hogy három-dimenziós alakot formáljon Luciferbôl. Ezt a színész lehetôségeiszerint meg is teszi, de ha a rendezônek errôl a szereprôl sincs ko-herens és az elôadáson végigvihetô elképzelése, az érthetôen azalakításon is meglátszik. Keresztes Luciferjének vannak intenzív,jelentôs pillanatai, de részben egyes helyzetek tisztázatlansága,részben a partnerek hiánya miatt gyakran magára marad.

Szeretném hinni, hogy az unalmas, leckeszerû feladatmegoldá-soknál minden olyan mûmegközelítés, amely a megcsontosodotthagyományok ellenében születik, csak jobb lehet. Ezért aztán na-gyon rosszul érzem magam, ha e hitemben – már-már meggyôzô-désemben – csalódnom kell. Ilyenkor úgy érzem: bûnt követtek elellenem. S persze minden nézô ellen.

MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA(Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat)

DÍSZLET-JELMEZ: Lia Maria Vasilescu. FESTMÉNYEK: Pál Péter. ZENE: IosifHertea. KOREOGRÁFIA: Malina Andrei. DRAMATURG: Balási András. REN-DEZTE: Anca Bradu.SZEREPLÔK: Keresztes Sándor, Viola Gábor, Kovács Ági/Márton Gyöngyi,Szélyes Ferenc, B. Fülöp Erzsébet, Darabont Mikold, Domokos László,Fazakas Júlia, Fülöp Beáta, Henn János, Katona László, Kézdi Imola,Makra Lajos, László Csaba, Tompa Klára, Zayzon Zsolt, valamint BariczImre, Bartha Zsuzsanna, Gál Gyula, Incze Tamara, Kicsid Gizella, KissAttila, Kocsis Gyula, Kolcsár József, Márton Eszter Naomi, Szász Kriszta,Újhelyi Kinga, Veress Albert, Zsigmond Éva-Beáta fôiskolai hallgatók.

Keresztes Sándor (Lucifer) és Viola Gábor (Ádám)

Ta

má

ss

y A

nd

rea

fe

lvé

tele

i

pontosan értelmezett, jól felépített – bár egy alapvetô pontonmegbicsakló – szolnoki elôadásból ismét kitûnik, micsoda élve-

zetes darab Háy Gyula mûve, miközben ez a jelzô rögtön a vita kellôsközepébe visz: jelentôs dráma-e, esetleg, ahogy egyesek állították, remek-mû-e az Isten, császár, paraszt, vagy csupán magas színvonalú, szóra-koztató színpadi lektûr. Az igazság alighanem félúton van. A Háy általválasztott és mesterfokon kezelt szerkezetet a megírás idejére már való-ban kisajátította a színpadi szórakoztatás, de még mindig alkalmas voltmagasabb igények befogadására is. Az „élvezetesség" adott esetben nemmegbocsátható kilengés, hanem szervesen hozzátartozik a darab lénye-géhez: az író olyan, a nézô részérôl szellemi erôfeszítést is igénylô gondo-lati konstrukciót kínál, amelynek, hogy a befektetett agymunka kifi-zetôdjék, játékos – mondjuk csak ki –, kulináris örömöket is kell nyúj-tania. A változatos hatásokban, izgalmas konfrontációkban, kiélezettnagyjelenetekben bôvelkedô, fordulatos cselekményszövés, a szellemes,poénokban gazdag dialógus, a látványos figurateremtés megannyilehetôség rá, hogy a nézôt rábírja a gondolati játék dialektikus villódzá-sainak, a materialista történelemszemlélethez igazodó mondanivalónakaz elfogadására.

Hagyományos, de ma is életképes, sokak által igényelt színháziélményt nyújthat tehát a dráma, amely közel áll a rendezô, CsiszárImre ízléséhez és temperamentumához. Az elôadásnak – mintarra már utaltam – vannak is érdemei; sok mindent érvényesít amû közönségvonzó attribútumaiból, s külön érdeme a kritikusokáltal méltán kárhoztatott „paraszti vonal" megemelése: hatásos astatikus, diszkurzív jellegû börtönjelenet, és bár az operaszerûsé-get súrolja, alapvetôen mégis szuggesztív, drámai izzású az íróilagelsôsorban ideológiai fogantatású prágai jelenet. (Zsizskába drá-mai életet verni alighanem reménytelen ambíció.)

Az alapvetô problémát Zsigmondnak, a mû abszolút fôsze-replôjének a natúrburs alkatú Mihályfi Balázsra való kiosztásajelenti. Akár választotta, akár készen kapta ôt Csiszár, minden-képpen övé a döntés: nem új irányba akarta terelni a fiatal szí-nészt, hanem hozzá igazította a szerepet, s ezáltal bizonyos fokigaz elôadást is. Harsány, drabális, ösztönösen ravaszkodó Zsig-mondot kapunk így, aki „borbélyt" üvöltve veri ritmusra a széket,megafonnak használja a boroskupát, durván tapogatja, borralönti le a polgárlányt, megpaskolja, majd megpuszilja a pápa arcát.Mindez lehetne önmagát igazoló egyéni értelmezés is, ha nem ke-rülne folyamatos ellentmondásba a darabbeli Zsigmond magas

fokú tudatosságával, intellektuális fölényével, mindent átható,önmagát sem kímélô játékos iróniájával, és nem rontaná le a mûegyik legfôbb vonzerejét: a szellemes, könnyed, elegáns dialógust.

A „felsô" ellenpólust, a pápát alakító Andorai Pétert a rendezôtalán nem instruálta elég határozottan; a színész impozáns, illú-ziókeltô megjelenésére rácáfol a monoton, színtelen elôadásmód,amely kiaknázatlanul hagyja a jól megírt szerep megannyi lehe-tôségét. Husz János jóval hálátlanabb szerepében viszont össze-tett jellemábrázolásra képes Rátóti Zoltán (akibôl talán eszményiZsigmond válhatott volna): alakításában a paraszti nyerseség s azideológusi könyörtelenség harmonikusan megfér a látnoki egzal-tációval.

A Borbála-szerep alapvetô ellentmondásával: a rendhagyó, „bo-szorkányos" exponálás után a sokkal konvencionálisabb császár-néi funkcióval Létay Dóra sem tudott megbirkózni, a nagyszámú,összességében közhelyesen és/vagy haloványul megoldott epizód-szerepbôl talán csak Mertz Tibor okos, fegyelmezett Garáját emel-ném ki.

Az önálló leleményû, hatásos, bár kissé szájbarágós zárótabló-ban a prágai kép hármas tagolású ácsolata tér vissza: felsô szintjénönmaga szobrát állja a pápa, középen Zsigmond jár nyughatatla-nul, gondûzötten fel-alá, míg legalul a népet képviselô, már isme-rôs fáklyás figurák vonulnak fenyegetôn. Aláfestô szövegnekazonban mást is választhattak volna, mint Háy Gyulának a darab-tól független, semmitmondó, ráadásul elég zavaros szentenciáját.Igaz, hogy a hangosítás gyenge, s a közönség már amúgy is a taps-ra készülôdik.

HÁY GYULA: ISTEN, CSÁSZÁR, PARASZT (Szigligeti Színház, Szolnok)

DÍSZLETTERVEZÔ: Szlávik István. JELMEZTERVEZÔ: Szakács Györgyi. DRA-MATURG: Matuz János. ZENE: Selmeczi György. RENDEZÔ: Csiszár Imre.SZEREPLÔK: Mihályfi Balázs, Létay Dóra, Andorai Péter, Rátóti Zoltán,Petridisz Hrisztosz, Pécz Ottó, Vida Péter, Mészáros István, Mertz Ti-bor, Ujlaky László, Molnár László, Kaszás Mihály, Horváth Gábor,Zelei Gábor, Czibulás Péter, Kovács István, Deme Gábor, VerebesLinda, Zámbori Soma, Tárnai Attila.

A kritika a Szigligeti Színház 2001. november 28-i, Thália színházi elôadása alapján készült.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 33 77X X X V . é v f o l y a m 1 . s z á m

Andorai Péter (Pápa) és Mihályfi Balázs(Zsigmond) C

sa

ba

i Is

tvá

n f

elv

éte

le

S z á n t ó J u d i t

Császár nélkül■ H Á Y G Y U L A : I S T E N ,

C S Á S Z Á R , P A R A S Z T ■

A

Keresztes általam ismert munkái játékosan szellemes, nemegyszer a diákhumorból is táp-lálkozó, önfeledt, a rögzôdött szabályokat szívesen felrúgó, ugyanakkor magas szakmaiszinten elkészített, a feltételezett nézôi igényeket is számításba vevô produktumok. A Ro-meo és Júliában mintha mindennek csak a körvonalai maradtak volna meg; sablonosabbötletek, fáradtabb rutin jellemzik az elôadást. A rendezô szabadon bánik a szöveggel, ahúzások egy része azonban inkább pragmatikus, mint koncepciózus. Különösen azelôadás elsô felére igaz ez, ahonnan csaknem minden fenyegetô, tragédiát sejtetô mozza-nat elmarad – ami ugyan lehetne koncepció (a kezdetben derûsnek, gondtalannak ábrá-zolt világ csak késôbb komorodik el), mégis inkább a darálás, az „essünk túl rajta miha-marabb" lendülete érzôdik. Jó ötlet például, hogy Mercutio csaknem az elejétôl jelen vana játékban, s az sem baj, hogy Hatházi András nem enged a megszokott csábításnak, snem formál koravén filozófust a figurából, hanem öntörvényû, szabad szellemû, minden-nel eljátszó, mindenbôl mókát csináló ifjúnak mutatja a fiút. De ez nem ok arra, hogy avégzetre utaló sorok, motívumok (mint a Mab-monológ vége vagy Romeo ezt követôreakciója) eltûnjenek a játékból. Ráadásul a világ derûjét sem sikerül láttatni – ehhezmind az eredeti ötlet, mind a színészi energia, lendület kevésnek tûnik. A Varga Járó Ilonanem erôszakoltan mai, de mindenképpen inkább kortárs, mint korhû ruháiba öltözöttfiatalok általában korrekt alakítást nyújtanak ugyan, de személyes érintettség, közlendônem érzôdik játékukon, így valódi átütôereje (vagy akár megkülönböztetô jellegzetessége)nincs alakításuknak – kivált igaz ez a címszereplô párost megjelenítô Dimény Áronra és KaliAndreára. Játékuk leginkább az egyébként is ötletes szcenikájú erkélyjelenetben izzik fel, saj-nos rövid idôre: a búcsújelenet minden szempontból megoldatlan, a befejezés ötlete– a halál elôtti pillanatnyi egymásra találás – pedig az utóbbi idôk Romeo és Júlia-elôadá-saiban kezd közhellyé válni. Nem képvisel alapvetôen más minôséget a társulat idôsebb,méltán elismert tagjai többségének alakítása sem: általában rutinosan hozzák a kézenfekvôszerepsablonokat (kivételt leginkább Nagy Dezsô még dühét is csak megjátszó, ravasz rókaCapuletje és Bogdán Zsolt Prológusa jelent).

A produkció második fele erôsebb szín-házi pillanatokat is hoz, leginkább néhányönmagában erôteljes képnek köszön-hetôen – melyekben elsôsorban az elôadáslegkövetkezetesebben végigvitt eleme, a(fôként a vörös-fehér-fekete árnyalatairaépítô) színszimbolika érvényesül. Ehhezkötôdik a produkció egyetlen valóban ere-deti, fontos ötlete is: a Prológus életre kel-tése. Bogdán Zsolt vörösbe öltöztetett,megjelenésével s minden mozdulatával areneszánszra asszociáltató, klasszikus„mesélôt", machiavellista intrikust és ter-mészetfeletti jelenséget egyaránt eszünkbejuttató alakja az események elôrehaladtávalmind gyakrabban tûnik fel, hogy a fôsze-replôk egyes mondatainak átvételével egyreerôsebben figyelmeztessen az elkerülhetet-len végre. Az elgondolásában és megvalósí-tásában is erôteljes szerepkoncepció azon-ban társtalan marad az elôadásban, legfel-jebb vizuálisan köthetô egyes elemeihez –így Bogdán minden igyekezete ellenéreinkább a produkció továbbgondolásra ér-demes hozadéka, mintsem központi szer-vezôeleme lesz. Nem képez igazi ellensúlyta siettetett jelenetekkel, halvány színészialakításokkal, rendezôi félmegoldásokkalszemben. Az elôadás persze hordoz, felmu-tat egy életképes színházi nyelvet, de annakkonkrét alkalmazásával – különösen az el-lenállhatatlan humorú, sodrású Képzeltbeteghez és a nem is oly régen a Tháliába iselhozott, egészen eredeti A fátyol titkaihozképest – egyértelmûen csalódást kelt.

WILLIAM SHAKESPEARE: ROMEO ÉS JÚLIA(Kolozsvári Állami Magyar Színház)

FORDÍTOTTA: Mészöly Dezsô. DRAMATURG:Visky András. ZENE: Selmeczi György m. v.KOREOGRÁFUS: Liviu Matei m. v. DÍSZLET: Dobre-Kóthay Judit. JELMEZ-MASZK: Varga Járó Ilonam. v. RENDEZÔ: Keresztes Attila.SZEREPLÔK: Bogdán Zsolt, Senkálszky Endre,Manases István f. h., Salat Lehel, Nagy De-zsô, Dimény Áron, Hatházi András, Galló Ernôf. h., Kardos M. Róbert, Csíky András, FlóriánRóbert f. h., Bodea Tibor f. h., Ráduly Csabaf. h., Laczkó V. Róbert, Tyukodi Szabolcs f. h.,Albert Júlia, Kali Andrea, Varga Csilla.

A kritika a kolozsvári színház november 6-i,Thália színházi elôadása alapján készült.

33 88 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



U r b á n B a l á z s

A Prológus (meg)marad■ S H A K E S P E A R E : R O M E O É S J Ú L I A ■

uinness-rekord – jegyzi meg mellettem kedves kollégám, amikor nem egész két óra alattvéget ér a szünet nélkül játszott kolozsvári Romeo és Júlia. Noha a rekord tényérôl magam

nem vagyok meggyôzôdve, s Keresztes Attila rendezésének természetesen nem a hosszával van gon-dom, a száguldó tempó egyik eredôje a problémáknak.

Hatházi András (Mercutio), Dimény Áron (Romeo) és Galló Ernô (Benvolio)

Ma

ka

ra L

eh

el

felv

éte

le

G

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 33 99



z alig néhány maroknyi fehér ho-mokba állított piciny vitorlásváz a

táncmonológ végén funkciót kap: a fôhôs – lé-lekben – elhajózik. Vajon milyen hajóraszállt? Óriási a kínálat. Utazhatunk Kharónladikján, a Holnap hôseként Adyval, lehetünkRimbaud részeg hajója. Azt gondolom, FehérFerenc nem bús, halotti vizekre evezett. Tehet-sége forrongó, megmutatkozni vágyó. Mintilyen, nem gondol a halálra. De nem is szá-guld mámoros váteszi küldetéstudattal ajövôbe, mint Ady hajója. A fiatal koreográfus-elôadómûvész önéletrajzi (tánc)írásában –kemény küzdelmekkel teli életszakaszok után– révbe ér. A rév nála nem kikötô, hanem azaz átkelôhely, amely a vágyott messzi vizekrevezetheti.

Kezdetben vala a készülôdés, az elsô moz-dulatok. „Ajtó mögött én, Wert királyállok" – olvasható a szerzô tollából azajánlóban. Az ajtó mögöttiség a belépésrekészülést sejteti, ugyanúgy, mint a koreog-ráfia elején a csöndes, befelé fordulóücsörgés, amely elindulás (megszületés?)elôtti állapotot jelez. Az elsô óvatos vég-tagmozdulatokat ülôtámaszban végrehaj-tott elôre-hátra araszolás követi a hátsófalra merôleges keskeny fénycsík utcájá-ban. A visszaérések után a fal tövében lát-szólag céltalan átöltözések szakítják meg amozgást, az öltözködés (készülôdés?)egyes fázisai néhány másodpercig mozdu-latlan pózokba merevülnek. Ez a régifény-kép-jelleg a valamikoriság impressziójátkelti, általa sikerül az „ôstörténeti" rég-múltba helyezni a szubjektum öneszmélé-sének, a megismerés folyamatának megéltszakaszait. E pózolás nem maníros. Visz-szafogottan, természetesen, magától érte-tôdôen jelenik meg. Fel is veti a kérdést: amozgás menetébôl fakadóan ösztönös-eez a megoldás, vagy pedig racionálisanmegkomponált, patikamérlegen kimérttudatos színházi fogás? E furcsa, talányoskettôsség mindvégig jellemzi Fehér pro-dukciójának majd' mindegyik elemét.

A mozgásán például látszik, hogy nemsorolható be egyik mozdulatnyelvi isko-lába sem. Mégis, már az elsô akcióknálészrevehetô, hogy magabiztosan birto-kolja a mûvészi tánc megalkotásának leg-fontosabb kritériumát: minden testrésze,a legkisebb porcikája is összhangzóan ko-ordinált. Ezt nagyon sokan próbálják el-érni, de nagyon keveseknek sikerül. Hazaiszínpadainkon az izgalmas alternatív ját-szóhelyektôl a legcsillogóbb világot je-lentô deszkákig igen gyakori jelenség,hogy a csinos testrészek egy figura kivite-

K u t s z e g i C s a b a

Navigare necesse est

■ W E R T K I R Á L Y ■

Fehér Ferenc

M o l n á r K a t a f e l v é t e l e

A

44 00 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



lezése közben jó helyre kerülnek, sôt szemet gyönyörködtetô tánctechnikai megoldások-nak örülhet a hálás publikum, de ha a porcikák összehangolt, egyenértékû mûvészi egy-más mellé helyezése nem tud létrejönni, hiányérzet keletkezik, még akkor is, ha a nézômeg sem tudja mondani, csak érzi: valami hiányzik. A mûvészi tánc minden pillanatá-ban a kislábujjnak összefüggésben kell lennie a fejbúbbal, és e szukcesszív folyamatbanaz e két testvéglet közötti összes porcikának – kivétel nélkül – egyenrangú társként kellszolgálnia a megszületô mozdulatot. Legalábbis akkor jó az elôadómûvész, ha bennem,a nézôben ezt az impressziót képes kelteni.

Fehér Ferenc mozgása tökéletesen koordinált. Mivel testén iskola árulkodó nyomaitnem lehet felfedezni, megalapozottnak tetszik a megállapítás: ôstehetség. Feltehetôennem tanítgatták neki hosszú éveken keresztül a porcikák gyötrelmes összehangolásánaknehezen elsajátítható tudományát, mégis – ösztönösen – tudja a módját.

A kezdeti készülôdés tételének hangulatát sodró, izgalmas zörejzene alapozza meg.A hangzás türelmetlen belsô lüktetésének ritmusa mindvégig változatlan, jól hallhatószigorú négynegyed. A türelmetlenség a mozgásban zaklatottsággá fokozódik, az exp-resszív kitörések (bakancstalppal földre mért ütések még mindig ülôtámaszban) érzé-keltetik: már az élet csírájában ott vannak a jövô súlyos konfliktusai. Mindez jól vezetibe a következô zene nélküli tételt, amely – logikusan – újabb fejlôdési fokozatot ábrá-zol: a felállásért vívott küzdelmet, a vágyódást a földhözragadtságtól való elszakadásra.

Ha a mozgás nem kötôdik konkrét tánctechnikai mozdulatrendszerekhez, de mégiskontextust alkot és hiteles, akkor létrejöttének csak egyetlen módja lehetséges: az alkotómaga keresi meg magában, maga építi fel önmagának. Fehér Ferenc mozdulatai egyé-niek, belülrôl, lélekbôl motiváltan realizálódnak. A táncos „szakzsargon" egyik legron-dább szavával ezt úgy mondják: kiszaszerolta magának. A földön fetrengô néma szenvedéslegkisebb gesztusai is láthatóan hosszú, elmélyült keresgélés eredményeként születtekmeg. Ez nem az egyetlen járható út, de igen tisztességes alkotói hozzáállás. A mûalkotásanyagának létrehozásában ihletô lehet a megélt élettény, de inspiráló erôként hathat amás forrásból származó ismeret is. Kitûnô koreográfiák készülnek úgy, hogy alkotóikmeglévô, ismert mozdulatrendszerek elemeit teszik magukévá, vagy azokat fejlesztiktovább. Az eredetiség viszonylagos fogalom, és önmagában nem értékmérô. De egyútját keresô fiatal alkotó esetében dicséretes a bátorság, amellyel mélyre száll önmagatesti-lelki titkainak megfejtéséért. A Fehérre oly jellemzô talányos kettôsség e tekintet-ben is megfigyelhetô: ösztönös tehetsége hozza fel a mélybôl a megtalált egyéni mozdu-latokat, de láthatóan tudatos szakmaszerûséggel gyakorolja ki, és tartja ôket megfe-lelôen bepróbált szinten.

A talpra állás sikerül. Végre teljes bizonyossággal megérthetô, hogy ezért folyt a küz-delem. A táncos megszabadul felsôruházatától, s a játszóhely szélén hátával oszlopnaktámaszkodik. Zene indul újra, dobritmusok gyors tempóban, most is precíz, szimmetri-kus négynegyedek. Furcsa, nyugtalan köldökvizsgálat kezdôdik. Talán a talpra állás tettevéglegessé az elszakadást a köldökzsinórtól? A vizsgálat átmegy önhassimogatásba.A simogató kéz mozdulatai nagyobbodnak, idegessé válnak, nem dönthetô el könnyen,hogy maszturbáns, egoerotikus jellegû-e a fokozódás, vagy a kéz utálja a testet, és különéletet élô ôrjöngése harakiribe akar váltani. Ez a tipikus Fehér Ferenc-i gesztika az elôzôtétel mozdulatszületéseinek szerves folytatása. Aztán váltás történik. A fôhôs belevetimagát a darabbéli valóságos életbe. Még keményebb küzdelem vár rá. A felállás és a ma-gára maradt önmagával történô ambivalens ismerkedés után a nagybetûs Élet harcai kö-vetkeznek. A mozgásanyag jellege is markánsan megváltozik. Bár most is egyéni, de azelôzô tétellel ellentétben határozottan felismerhetôk az electric boogie, a hiphop tánc ésmás kortárs mozgásnyelvek stílusjegyei. Mindez a tartalmi, dramaturgiai építkezésselkorrelál: a kezdetektôl a felállásig – tudatosan megtanulható ismeretek híján – a megéltélettények ihlette sajátosan egyéni mozdulatok dominálnak, életbe vetetten pedig – akörnyezetre való reagálás kényszere okán is – már külsô, tanulható hatások bôvítika mozdulatrepertoárt. Az, hogy e választás az alkotó-elôadó részérôl mennyire volt tu-datos, ismét titok marad. Egyfajta tudatosság nyilvánvaló: zeneileg és a szerkezeti helyeokán is ez a tétel a legalkalmasabb arra, hogy az elôadó sikeresen bemutassa táncosi vir-tuozitását. Ehhez pedig igazi alapot a saját ötletek mellett a máshonnan ellesett, feldol-gozott és jól begyakorolt technikai elemek nyújtanak.

A következô, egyben zárótétel nem lehet másmilyen, mint az elôzôhöz képest lehig-gadó, feloldódó. A mono(tánc)dráma mûfajában fizikailag is lehetetlen bizonyos hatá-ron túl fokozni a mozgást és vele párhuzamosan az érzelmi intenzitást. Viszont lehetnea tételeket úgy szerkeszteni, hogy a totális eszközökkel való hatásfokozás a darab végérekerüljön. Azt gondolom, Fehér Ferenc (és alkotótársa, Juhász Anikó) választása itt ala-posan átgondolt: oldani akarják a befejezést. Már csak azért is, mert különben a mind-végig látható hajóváz ottlétének nem lenne értelme. A zene is lágyul, az orientális ízû

melodikus szintetizátordallamok a dobrit-musokhoz képest valósággal meseszerûek.Az elôadó tovább vetkezett: pôrén, magá-nyosan, csupasz felsôtesttel és lábbal –egy szál kisnadrágban –, szikáran, szépmegvilágításban adagiót táncol. Elvágyó-dik valami új, valami szép felé. A hajszolt-ság, a rideg, kegyetlen külsôségek világá-ból a tartalmas lelkiség felé.

A Wert király önéletrajzi ihletésû. Szer-zôje küzdelmeirôl és útkeresésérôl szól.Fehér Ferencet hajója akkor vinné új hori-zontok, tartalmas jövô felé, ha a fiatal ko-reográfus túllépne elért eredményein, hamegfelelô alkotóközösségben megfelelôfeladatokhoz jutna. Ha olyan országbandolgozna, ahol áttekinthetô az a struk-túra, amelyben a kibontakozni képes te-hetségnek meg kell terveznie a soron kö-vetkezô lépéseit. Fehér Ferencnek közegreés tehetségéhez mért lehetôségekre vanszüksége. Addig is...

Navigare necesse est... Szabadon fordít-va: hajózni muszáj... Plutarkhosz szerintPompeius mondása volt. Tény: a görögöknyomán a rómaiak is vallották, hogy a ten-geri hajózás a hatalom és a gazdagságszempontjából létfontosságú. A késô kö-zépkortól a Hanza-szövetségnek is jel-mondata lett, s ma is látható a brémaiTengerhajózási Ház homlokzatán.

WERT KIRÁLY(Artus Stúdió)

KOREOGRÁFUS-ELÔADÓ: Fehér Ferenc. ALKO-TÓTÁRS: Juhász Anikó. ZENE: „Indigó”.

2002/1

DADA, PERFORMANCE,

RÍTUS

Bozsik Yvette: DadaistákKantor, Grotowski, Barba

Horváth Csaba: EtnaKritikák új eloadásokról

www.ellenfeny.hu

ELÔFIZETÉS:Tel./fax: 33-78-398

e-mail: [email protected]

001-ben rendezték a negyvenegyedikSzarajevói Nemzetközi Színházi

Fesztivált (MESS) Szarajevóban – de per-sze ez a számolás sem ilyen egyszerû, ésennyiben pontos tükre a helyzetnek, avárosnak, a színháznak.

Amikor 1961-ben az elsô nemzetköziszínházi fesztivált tartották ugyanitt, igen-csak más világ volt, és ennek a más világnaka része volt az, hogy Nagy-Jugoszlávia fô-városa, Belgrád alig néhány év után „le-nyúlta" a szarajevói nemzetközi fesztivált,legalábbis a nemzetközit belôle, és megcsi-nálta a nálunk is igen jól ismert BITEF-et.Szarajevónak pedig meg lett hagyva, hogyrendezhet nemzeti fesztivált, ha akar. Akart.

Aztán felfordult a világnak ez a része,jött a háború, Szarajevó ostroma. Viszontnem volt már Jugoszlávia, ezért aztán1996-tól ismét nemzetközi lett a MESS.Persze érdekes ez a nemzetköziség, hiszenha eljönnek a környékbeli országok – Szlo-vénia, Horvátország, Macedónia, Kis-Jugoszlávia – színházai, máris nemzet-közi, ami nemrégiben még nemzeti volt.De jönnek persze mások – olykor magya-rok is. És ezen a legutóbbi fesztiválon akörnyékbelieken kívül részt vettek néme-tek, hollandok, románok, amerikaiak, bol-gárok, lengyelek és litvánok.

a s z í n h á z h e l y e

„Vagy így, vagy sehogy" – mondtam ma-gamnak, amikor megtudtam, hogy mintzsûritagnak két teljes hetet kell Szarajevó-ban töltenem, a nyitó ceremóniától a díj-átadásig, és ennyi ideje az embernek perszesoha nincsen; azt pedig pláne hogyan isengedhetné meg magának, hogy ilyenhosszú ideig „lopja a napot", ismerkedjékegy várossal, amelyen, noha itt van a szom-szédban, mégiscsak átrohanni volt szokás,rendszerint Dubrovnikba menet, és meg-torpanni egy pillanatra Gavrilo Principlábnyománál (amelyet egyébként mostnem találtam a golyó lyuggatta aszfalton).

Miközben befelé autózunk a repülôtér-rôl, az én színház roncsolta szemem mind-járt díszletet lát: a „tegnapi" háború inten-zív nyomait, a bosnyák napilap romhal-mazzá lôtt és máig úgy hagyott épületét,ablaktalan lakótelepi házakat és friss, hófe-hér sírköveket mindenfelé, a városi par-kokban, játszóterek tôszomszédságában, adomboldalakon. Iszlám szokás szerint kétkô jelzi a sírt, fejtôl-lábtól; a fejnél a név ésaz évszám, az utóbbi mindig a kilencvenesévek elsô fele, csupa huszonéves. Napokbatelik, míg sok óra és kilométer után meg-szokja az ember a sírokat, a romokat, anyomokat. Megszokja. És a rengeteg kato-nát is, a UN-feliratú autókat, buszokat, azôröket egy-egy templom elôtt.

A várost körös-körül szorosan ölelô magas hegyek látványával nem lehet betelni. Ne-kem. Mert Lejla, a fesztivál egyik szervezôje másképp látja: ott ültek fenn a hegyoldalon acsetnikek, ôk meg – szabad szemmel is eleven céltáblák – itt rohangáltak kaputól kapuig.

Dino Mustafic , a fesztivál igazgatója, harmincas évei elején járó fiatalember – rendezôegyébként, egyik legutóbbi munkája Werner Schwab Elnöknôk címû drámája – mindjártaz elsô nap elmeséli, hogy a MESS, legalábbis a szervezôk szándéka szerint, nem a szín-házi „fôsodor" fesztiválja. Hanem amolyan mellékág, esztétikai, formanyelvi szempont-ból legalábbis; azokat a produkciókat keresik, amelyek maguk is valami újat keresnek, dekôszínházi, tehát hagyományos keretek között. Példaként a néhány évvel ezelôtti fôdíjast,a Ruszt József rendezte Othellót hozza föl, és elmondja, hogy most igen szerették volnameghívni a Katona József Színház Kamrájában bemutatott Gothár Péter-rendezést, a Késa tyúkban címû elôadást, de aztán „valahogy nem jött össze".

A MESS nemcsak fesztivál, hanem producerként is mûködik: minden évben beszáll egyvagy két elôadásba, melynek bemutatóját a fesztivál idején tartják, és egy produkciót ön-állóan is kiállít, legutóbb, azaz most éppen a Harrower-darabot, ezért is lett volna nagyonérdekes a Katona vendégszereplése, ismétli szomorkásan az igazgató. Már az elsô napok-ban világossá válik, hogy itt egy fantasztikusan lelkes stáb dolgozik azon, hogy „igazi", alegendás nyugat-európaiakhoz mérhetô fesztivál jöjjön létre, és lépésrôl lépésre, évrôl évrearaszolnak elôre.

Szarajevóban három „hivatalos" színház mûködik: a Nemzeti, az Ifjúsági (csak nevé-ben az) és a Kamara 55 (merthogy 1955-ben alapították). Bosznia-Hercegovina fôvárosá-ban van az akadémia is, ahol nemcsak színházi szakembereket, hanem filmeseket, té-véseket, sôt, zenészeket is képeznek. A lélekszám viszont nem túl nagy; tán ha háromszáz-ötvenezren élnek most itt, a háborúban alaposan megcsappant a lakosság száma – tíz-ezer civil halt meg (köztük majdnem kétezer gyerek), és rengetegen elmenekültek, sokan„csak" Jugoszláviába vagy valamelyik más szomszédos országba, mások meg sem álltakAusztráliáig. Különösen a mûvészek – rendezôk, színészek, tervezôk – közül mentek elsokan; ôk mostanában kezdenek visszaszivárogni, legalább alkalomszerûen.

Ha meggondolom, hogy ez a Miskolcnál kisebb város naponta három színházat képesmegtölteni nézôkkel (és persze akadnak itt is egyéb, alternatív csapatok és játszási helyekis), hát van miért elcsodálkozni a meglehetôsen tisztességes házakon. Igaz, mesélik el ne-kem a fesztiválirodán, itt a színház nemcsak szórakozás, hanem – a háború tompulóörökségeként – társadalmi fórum és közösségi hely is. A közönség nem áhítatos és emel-kedett hangulatú, hanem – habozás nélkül feláll és kicsörtet, ha valami nem tetszik neki.(Az általam látott tizennyolc elôadás egyikén sem fordult elô, hogy legalább egyszer, deinkább ötször-hatszor meg ne szólalt volna egy mobiltelefon; nem láttam, hogy – az enyé-men kívül – rosszalló tekintetek sújtanák a megrémült tulajdonost; olyant viszont láttam,hogy valaki fölvette…)

Van „megszokástaps" itt is, de távolról sem téveszthetô össze az igazi ünnepléssel.Mert ez utóbbi felállós-bekiabálós, elragadtatott. Aztán hogy adott esetben döbbentennéztem, ugyan mire ez a nagy ujjongás – az már más kérdés, alább részletezendô.

e t û d ö k e r ô s z a k r a

Mint afféle külföldinek, nagy szerencsém volt a fesztivál programjával: túlnyomó több-ségben ismert drámák elôadásait hívták meg, és ez – tekintve, hogy a feliratozott tolmá-csolás minden esetben bosnyák nyelvre történt (még horvátról, szerbrôl is, amelyet ter-mészetesen itt mindenki ért, hiszen alig különböznek egymástól) – megkönnyítette adolgom, ami alkalmanként így is képtelenül nehéz volt.

Például éppen egy Hamlet-produkció esetében, amely nem a versenyprogramban szere-pelt, hanem a helyi Nemzeti Színház nagyszabású bemutatója volt. (A fesztivál társpro-ducerként szerepelt benne.) Már az elsô mondat ismerôsen csengett – nincs ember, szín-

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 44 11



C s á k i J u d i t

Békeidôben■ A S Z A R A J E V Ó I N E M Z E T K Ö Z I S Z Í N H Á Z I F E S Z T I V Á L ■

2

házi, aki a világ bármely nyelvén ne értené meg, ha a „lenni vagynem lenni"-t kezdik mondani –, de kissé másképp hangzott:„lenni vagy nem lenni: ez itt a válasz.”

És aztán ilyen volt az egész elôadás; tíz perc alatt számomra isvilágossá vált, hogy melyik három színész játssza Hamletet (eznem volt nehéz: mind feketét viselt), de még az is, hogy melyik mi-lyen Hamletet játszik: töprengôt, elszánt-erôszakost vagy gyer-meki-ártatlant – mindhárman ott bóklásztak a színpadon, mígegyikük beszélt, a másik kettô figyelmesen hallgatta, néha liba-sorba álltak, úgy kukucskáltak ki egymás háta mögül. De volt kétGertrud és két Ophelia is; az elôbbiek két különbözô korcsoport-hoz tartoztak, az utóbbiaknál nem jöttem rá a különbségre.

Hihetetlen elôadás volt, már elsô pillantásra is rengeteg pénztornyosult a színpadon – ennek a szegény országnak a szegényszínházában. Vasemelvények, üvegkoporsók (a két Opheliának),láncok, emelôk – és egy egész diszkótánckar: a lányok jobbára vé-gigtáncikálták a produkciót. Volt aztán rengeteg bûvészmutatványis, abból a „dobozos" fajtából: kihúznak egy botot, kijönnek akendôk, visszadugják a kendôket, újra egyenes lesz a bot…

De alig két óra alatt, szünet nélkül lezavarták az egészet. És rengeteg magyarázkodást hallgattam végig azután, hogy ho-

gyan és miért volt muszáj beleszállni ebbe az elôadásba, de mint-hogy az összefonódások és kényszeres kapcsolódások szövevényemég itthon sem világos számomra, ott sem értettem az egészbôlegy szót sem, csak annyit, hogy kevés a fóka, bizony.

De hiszen úgyis fôleg a Meno Fortasra, Nekrosius színházáravártunk ott sokan. Az Othellót ígérték, amelyet 2001 márciusábanmutattak be Velencében.

Miközben várakoztunk, a bukaresti Nottara Színház elôadásamegnyitotta a fesztivált. Jelmezek volt a címe, és ennek megfelelôenfôleg errôl is szólt, látványosan, változatosan és ötletesen; olykorhatalmas, királyi és királynôi kosztümök keltek életre, máskor egy-szerû jelmezek bizonyultak meglepôen játékosnak, mondjuk, ami-kor egy trikó hosszú ujjáról kiderült, hogy valójában még hosz-szabb, egyenesen kényszerzubbony egy férfin és egy nôn, az uj-jakat a társak gyorsan szorosra csomózzák, ôk meg szomorú-döbbent bohócarccal néznek egymásra.

Rengeteg parodisztikus elem sorjázott, látványban, zenébenegyaránt; egyszer a tévéshow-k világát, máskor az Othello nagyje-lenetét idézték meg a színészek nyakatekerten, s ez különösen azOthello esetében volt igazán mulatságos, amikor Verdi zenéjéreegyik Desdemona a másik után járult Othello elé egy gyors meg-fojtásra.

Az egyes jeleneteket sötét vágta el egymástól, a vége felé felpör-gött az elôadás, tizennégy ember szteppelt vagy öt percig – ez rette-netesen hosszú idô – hajszálpontosan egyszerre, aztán a színpadelejére jöttek mindannyian, farkasszemet néztek velünk, ez is ôs-régi színházi trükk, de mindig bejön. A produkció rendezôjének, DanPuricnak evidensen nem a világról akadt most közlendôje, hanema színházról és a játékról, melyet a roppant fegyelmezett és remekszaktudással bíró, sokoldalú színészcsapat híven közvetített.

Soha rosszabbat, sóhajtottam magamban – aztán persze nemígy lett.

A Jugoszláv Drámai Színház vendégszereplését óriási izgalomés felfokozott várakozás elôzte meg: ez volt az elsô eset, hogy a„sajnálatos események" óta Szarajevóba jöttek. Dejan DukovskiPuskaporos hordó címû darabját hozták, Slobodan Unkovski ren-dezte még hét évvel ezelôtt, tehát bôven a Milosevic -érában –ilyenformán igen érdekes volt a produkció.

A díszlet hatalmas börtönt idéz: szürke falak, elöl egy asztal,mellette két szék, hátul csupasz zuhanyozó, és mindent, de min-dent, még a plafont és a padlót, de az asztalterítôt is strigulák bo-rítanak: négy egymás mellett, az ötödikkel akkurátusan áthúzva.Aki itt él, igen régen számolja már a napokat.

Aztán kiderül, hogy a díszlet csak alap; az egyes jelenetekhezújabb és újabb díszletelemeket cipelnek a színpadra, amelyek saj-nálatos módon sehogyan sem kapcsolódnak sem egymáshoz, sema legjobbnak bizonyuló alapdíszlethez, viszont a behurcolásuknehézkes és lassú, tehát mindannyiszor megállítja az elôadásamúgy is töredezett tempóját.

A tempó pedig azért töredezett, mert valójában Schnitzler Kör-táncának dramaturgiai szerkezetét vette át az író. Noha nem párje-lenetekkel dolgozik, hanem több szereplôvel, a ritmust mégiscsakaz adja, hogy mindegyik jelenetbôl valaki a színen marad, és sze-replôjévé válik a következô képnek. Amelyek rendre a brutalitás, azagresszió különféle formáiról és mértékérôl szólnak. Van, hogyegy buszt tolnak be, melynek békésen üldögélô utasai közé egyszercsak berobban valaki, és minden átmenet nélkül inzultálni kezdiegyiküket, majd… ettôl kezdve a nagyjából kiszámítható pszicho-lógiai esettanulmányt látjuk, amikor is mind a sértett, mind a bá-mészkodók reakciói és viselkedése a megjósolható pályán halad-nak, míg végül valaki – ez meglepetés – kívülrôl megoldja a hely-zetet: fölszáll a buszra, és egy üveggel fejbe csapja az „agresszort".De – egy másik jelenetben – van teniszmeccs labda nélkül, à laAntonioni; szerelmespár meglehetôsen durva évôdése, amikor po-fonok és csókok váltják egymást, mígnem rájuk ront két férfi, ésegy másfajta erôszak veszi kezdetét.

Rengeteg lövés, ütés, szúrás és verés – a fenyegetettség kézzel-fogható, fizikai jeleinek intenzitása jellemzi a produkciót. Nemmondom, hogy mindez nem hatásos; a voltaképpen egymástólfüggetlen jelenetekbôl végül csak kirajzolódik egy megfélemlített,bántásra kondicionált embercsoport képe.

A lengyel Provisorium Színház Lublinból jött, és Gombrowiczregényének, a Ferdydurkénak a színpadi változatát hozta. Négy szí-nész mozgott, játszott a színpadra állított ketrec méretû térben,egyfolytában egymásba gabalyodva; ilyenformán minden egyes moz-dulat egész mozgássorozatot gerjesztett, egy felemelt kartól vissza-hôkölt vagy lehajolt a másik három színész, és a fizikai közelség azegymásrautaltság, az egymásnak való kiszolgáltatottság megle-hetôsen direkt képzeteit sugallta. Az összjáték, a színészek felfoko-zott – és részben kényszerû – egymásra figyelése nagy erénye voltaz elôadásnak, melyet rendezôként is két játszó színész jegyzett, ésösszességében méltányos volt egy kollektív díjat adni nekik.

Az Ostermeier-féle Schaubühne eredetileg Sasha Waltz Testekcímû elôadását hozta volna, de nem találtak alkalmas helyet. Így az-tán egy másik mozgásszínházi produkció jött; Luc Dunberry Bármimás címû elôadása a város teljesen szétlôtt és ebben az állapotábanmeghagyott vasbeton arénájában, a valahai Ifjúsági Házban szere-pelt. Három igazán tehetséges fiatal színész adott elô etûdöket azemberi véghelyzetekre, egy nyilvános vécé három fülkéjét használvakiindulópontul. Az egyszerû kis dramolettek fôként három sokol-dalú, felkészült, invenciózus mûvészrôl beszéltek.

A szarajevói Ifjúsági Színház Boszniai lidércnyomás címû elôadá-sát nézve bántott legjobban, hogy nem értem a nyelvet. A háborút,illetve annak „járulékos" elemeit felidézô produkción hol nagyo-kat hahotázott a közönség (ezt többnyire értettem: parodisztiku-san idézték fel például a külföldi újságírók otromba érdeklôdését),hol mélyen megrendült (egy dal hallatán vagy egy történet felidé-zésekor).

A Zágrábi Drámai Színház – inkább Gavella Színháznak neve-zik – Genet Cselédekjét hozta, immár hagyományosan férfiak általjátszva. Betûhív díszlet, a virágok, a régi szekrény, a rengeteg tü-kör, minden a helyén, csak éppen végtelenül lerobbant, mintha eza Madame egy szegény asszony lenne. A három férfi az elejénhosszan farkasszemet néz velünk a szoba ablakán át, majd be-másznak, egy hosszadalmas némajelenetben lassítottfilmszerûenalsógatyáról nônek öltöznek, majd elkezdôdik az elôadás. Amelyvoltaképpen korrekt, csak kicsit sok: a hangerô, a gesztusok, de

44 22 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



még a nézések is; persze nagyon közel ülünk, mindenki a színpa-don, és sokszor éreztem úgy, hogy a nézôtérrôl nézve kifejezettenkedvelném Damir Zlatar Frey rendezését, mert az irányok, a viszo-nyok, az érzelmek jók, érdekesek. Ebben a Freyben van valamisprôd zárkózottság, gondolom, pedig ekkor még nem tudom,hogy a fesztivál záróbemutatója (és saját produkciója) ugyancsakaz ô rendezése, és éppen a zárkózottságról fog szólni. Harrower:Kés a tyúkban.

Én igen kedvelem Gothár Péter itthoni rendezését, ráadásul aztgondolom, hogy maga a darab nem kínálja tálcán az ô remekelôadását – kétkedôn néztem hát az este elébe. A szabályos négy-zet alakú tér egyetlen oldalán ült az alig néhány sornyi közönség,egyébként pedig mindent föld borított, vastag, sötét, nedves, föld-szagú föld. Három oldalról jócskán megemelt perem keretezte ateret, középen, egy medenceszerû, süllyesztett homokozóban ját-szódott a darab. A már említett Damir Zlatar Frey mintha kevésbémutatkozott volna érzékenynek a nô, úgymond, emberré válására;kevésbé hangsúlyozta az artikulációs fázisokat, a világra – a tollra,az olvasásra, írásra – való rácsodálkozást. Viszont sokkal erôseb-ben érzékeltette a személyiség magára találását; voltaképpen errôlszólt a történet: három magába zárt világ viszonyrendszerénekátrendezôdésérôl.

Az allegorikus helyzeteket, fordulatokat erôsen és folyamatosanellenpontozza a súlyos, ragacsos föld. Némiképp brutális színeze-tet kölcsönöz még a legköltôibb pillanatoknak is – a Molnár és azasszony szeretkezésének például –, és fölerôsíti az amúgy is durvaepizódokat – például a férj megölését, amikor is elôször a Molnárugrik neki a férfinak, az asszony meg a Molnárra csimpaszkodvaeleinte mintha vissza akarná ôt fogni, de csak azért, hogy ô magais részt vegyen a gyilkosságban. A két jelenet – a szeretkezés és agyilkosság – vizuálisan is párhuzamos; hasonló mozdulatok, ele-mentáris szenvedély kísérik mindkettôt.

Nagyon jók a színészek. A nôt a belgrádi Mirjana Karanovicjátssza – akit egy rövidke, ám hatásos epizódban már láttam aJugoszláv Drámai Színház produkciójában –; széles mozdulatok-ból, sietôs léptekbôl és érzékeny mimikából, apró rezdülésekbôlkeveri ki ezt az összetett és végletesen magányos nôalakot. ErminBravo a férj és Edhem Husic a Molnár szerepében más-másmódon és más okból elutasított alternatívát hoz, szintén igenenergikusan. Szép elôadás volt.

a m á s i k l i t v á n

Egyre csak vártuk Nekrosiusékat.Mintegy elôfutárként másnap estére egy másik litván színház

érkezett, mondták, ôk a „kölyökcsapat", a vezetôjük, a színháznévadója és rendezôje, Oskaras Korsunovas megvan vagy harminc-éves, és ezúttal Bulgakov regényének, A Mester és Margaritának asaját készítésû színpadi változatát hozták. Az adaptációt SigitasParulskis készítette, de – mint a sajtótájékoztatón kiderül – több-nyire együtt az elôadással, tehát az egész stábbal. A produkciómindazonáltal nem mutatja markánsan az improvizáció vagy akollektív alkotás jegyeit, ellenkezôleg: nagyon markáns rendezôi„húzóerô" látszik rajta.

A Bulgakov-regény számos szempontból ellenáll a színpadiadaptációnak, miközben regénynek éppen hogy teátrális, gondol-junk csak a Woland-féle estélyre. Alighanem Korsunovas iselsôsorban erre gondolt, a második rész ugyanis teljes egészébenebbôl áll. A rendezô a regény szálai közt is vágott némi rendet: aPoncius Pilátus–Jézus Krisztus vonalat például alaposan leszûkí-tette, részleteiben beépítette a bolondokházába zárt Író történe-tébe, aki – még mielôtt Woland, úgymond, „elvarázsolná" – már-is magára veszi a Krisztus-karaktert. Mégsem az elvont-misztikusutalásokat, hanem éppen hogy a hétköznapi emberek világát

helyezi elôtérbe a produkció, melynek nagyszabású látványvilágais csupa „fapados" elemekkel van teli.

Baloldalt, elöl zongora, mellette muzsikus, aki színészként is te-vékeny szereplôje a produkciónak, hangszerét birtokba veszik atöbbiek: ráülnek, nekitámaszkodnak, és mintegy mellékesen rend-re odébb rugdossák a zongora köré dobált megannyi mellszobrot.A színpad közepén óriási kerek asztal, amely több egyszerû bútor-darabnál; dupla forgóként mûködik, ha – szigorúan fizikai erôvel,semmi gép! – mûködtetik a színészek. A közepén süllyesztô a vas-kos láb – ez rejti például Berlioz testét, miközben a feje élénken ki-kandikál az asztal közepén, és magától értetôdô természetességgelrészt vesz a társalgásban. Az asztal mögött óriási fehér vászon –erre árnyak tapadnak majd a játék megfelelô részében.

Az elôadás kezdetekor óriási abrosz borítja az asztalt, elöl An-nuska, a takarítónô abszolválja napi balettjét a partvissal, közbenlehúzza a terítôt, s így mintegy leleplezi az asztalon fekvô Írót és azasztal körül ülô szerkesztôséget. Az Író feláll, a kezében tartottvaskos kézirat legfelsô lapját odaadja az asztalfôn ülô szer-kesztônek, aki továbbadja, ekkor újabb lapot kap – míg végül min-denki tart egy fehér lapot a kezében – hosszú pantomimjelenet,erôsödô zenével megtámasztva –, majd sorban és egyszerre letép-nek egy-egy csíkot a fehér lapból, a szájukba veszik, megrágják, anyelvükre teszik – mintha ostya lenne. De kiköpik. És ezzel kezde-tét veszi az Író kálváriája.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 44 33



A Mester: Rytis Saladzius (Teatar Korsunovasa)

Woland mutatványa az egész. DainiusKazlauskas démoni figurát játszik – túl-nyomórészt hallgatással, nézéssel, tartás-sal. Olykor narrátor, többnyire azonbannéma karmester. Segédje, Azazello attólmacska, hogy a vékonydongájú színész,Saulius Mykolaitis két hajtincset fölfeléfésül a feje tetején, és szinte képtelen hajlé-konysággal és gyorsasággal játssza be aszínpadot. Behemót, a másik segéd is re-mek: egyetlen pillanatnyi tempót látszikkésni minden mozdulata, és ez a csöppnyieltolás a „behemótos" tartással együttolykor igen fenyegetô.

Nem tagadom, némi kaján kíváncsiság-gal vártam azt a jelenetet, amely mindenadaptáció legnagyobb buktatója: amikorBerliozt elüti a villamos, levágja a fejét,ahogyan azt másodpercekkel elôbb megjó-solják neki. Korsunovas elôadásában a vil-lamos a játszók teljes serege; bezakatolnaka színpadra, huhognak, csattognak, siste-regnek – és egyszer csak valahogy valakivödröt húz Berlioz fejére. Ez a megoldás térmajd vissza a második részben, amikorWoland estélyén Berlioz feje az asztal köze-pérôl, a vödörbôl vesz részt a társalgásban.

Az elsô rész a kézirat elégetésével zárul.Margarita arra toppan haza, hogy az Írótéppen egy óriási halom kormos papírfosz-lány temeti maga alá. A halom aztán ottmarad – alatta az Íróval – szinte a teljesmásodik rész alatt.

Mindkét részben hangsúlyos szerepevan az asztal mögötti óriási vászonnak –

az elsôben leginkább az árnyjáték terepe. Olykor egész jelenetet látunk egyszerre a vászonelôtt és árnyként mögötte, és jó néhány perc múltán válnak el egymástól a mozdulatok;ekkor derül ki, hogy mások játszanak a vászon elôtt és mögött. Woland estélyén vetítenekis; így repül Margarita, egészen alacsonyan a vetített talaj – erdôk, ligetek, szántóföld –fölött, majd kezdetét veszi az orgia, amikor is az árnyak óriási kavalkádja kavarog hátul,míg elôtte, az asztal két legtávolabbi pontján merôn és mozdulatlanul farkasszemet nézegymással Woland és Margarita. A mutatvány végeztével megmozdul a kormos papírku-pac, elôkecmereg alóla az Író, Margarita elé lép, közben mindenki eltûnik a színrôl, csakôk ketten állnak egymással szemben, két fázós, szegény, szomorú ember.

A legutolsó jelenet bekeríti az elôadást, visszaidézi a legelsôt. Ismét mindenki az asztalkörül ül, és elindul végeérhetetlen útjára a kézirat, a mû, az alkotás.

Szimpla és szomorú üzenet, nem is kell nagyon belegondolni.Korsunovas rendkívül hatásos elôadását hosszan ünnepelte a közönség, és a fesztivál

végén három díjat is kapott; Sigitas Parulskis az adaptációért, Egle Mikulionyté Annuskaszerepének megformálásáért (melyben, e sorok írójának részvételével, a klasszikus epizo-dista tehetségét, fegyelmezettségét és odaadását díjazta a zsûri) és Korsunovas mint fia-tal rendezô a rendezésért.

A produkció – mindenestül – majdnem egy évig készült, és 2000-ben mutatták beAvignonban. A társulat három éve dolgozik együtt, és akárcsak a Meno Fortas, ôk sem ál-lamilag támogatott csapat. Bérelnek egy épületet – igaz, olcsón –, és, mint a rendezômondja, alapítványok támogatásából, de fôképpen otthoni nézôikbôl élnek. És, gyaní-tom, a producerek által „felhajtott" külföldi vendégszereplésekbôl, amelyekbôl igenbôven jut nekik is. Repertoárjukon számos kortárs darab szerepel – köztük a Shopping andFucking és a Lángarc –, de a Szentivánéji álom is.

e g y c s a p a t n e m z e t i

Számos nemzeti színházat volt alkalmam látni, ilyenformán kirajzolódott egy bizonyos„nemzetis" játékstílus. Nem mondhatnám, hogy most csodálkoztam rá erre elôször; mégcsak azt sem, hogy most vert gyökeret bennem a felismerés: „ez nem az én csésze teám.”De mégis érdekes volt: a szolid unalom természetrajza.

A Szarajevótól vagy száz kilométerre lévô Zenica színházában láttam a bolgár IvanVazov Nemzeti Színház A viharját, Alexander Morfov rendezésében.

Zenica nem túl régen hatalmas ipari város volt, arra építették, amire a mi Dunaújváro-sunkat. Végeláthatatlan lakótelepek, sivár parkok. Betonkolosszusok, sötét utcák, és egy

44 44 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Jelenet A Mester és Margarita litván elôadásából

telep kellôs közepén a színház vasbeton tömbje éktelenkedik. Mondják, a gyárat, azerômûveket bezárták, nagy a szegénység, de a színház „egész jó".

A vihar meg egészen rossz volt. Biztató díszlet, egy hajóroncs, tört árbocokkal, szakadtkötélzettel, megannyi, bujkálásra, rejtôzködésre alkalmas szeglettel. Ott is vannak végig adíszletmunkások, hogy forgassák, ha kell, és közben, amúgy félszívvel, úgy csinálnak,mintha jelen lennének az elôadásban, milyen modern…

A rendezô nyilatkozatából tudom, hogy 1992-ben ô már megrendezte egyszer ezt a da-rabot, csak akkor vidámra vette, mert éppen készültek megváltoztatni a világot, most vi-szont egy komor verzió született, mert már fogyóban a remény. Ehhez képest én csak akomédiai szálat láttam kidolgozva úgy-ahogy. Caliban volt a legfôbb komikus, és aligha-nem a legjobb színész is a színpadon, és ezt nem is hagyta ki. Ismételgette a gegeket ro-gyásig, fröcskölt a víz a feneke alól. Egyéb nem történt. Tán annyi még, hogy Mirandaodaadóan balettozott a nyaktörô díszletben, és ezzel alaposan elgondolkodtatott: hol istanulta ott a szigeten?

A vendéglátó szarajevói Nemzeti Színház versenyprodukciója Lessing Bölcs Náthánja volt;amolyan „lefúrt lábú", szavalós, nemzeti színházas elôadás. A nagyjából üres színpadotsárga murvával szórták föl, jobb oldalon hosszú nyakú mûanyag tevék és hajlítható koronájúmûanyag pálmafák, bal oldalon téglafalak állták útját a járásnak. Szépen komótosan abszol-válták az amúgy alaposan meghúzott darabot, pedig az ember azt gondolná, a világnak ezena pontján igazán van mit mondani ezzel a hárompillérû darabbal. Mondják is, sokaknakigazán tetszett, alighanem Lessingé a dicsôség érte.

Ez a „tüchtig" és unalmas játékstílus jellemezte voltaképpen a szlovéniai Nemzeti Szín-ház – ismertebb nevén a Ljubljanai Drámai Színház – Godot-ra várva címû elôadását is,amelyet egyébként néhány hónappal ezelôtt itthon is láthattunk, a Katonában vendég-szerepeltek vele. Nem esküdnék meg rá, mert nem volt példány a kezemben, de úgysejtem, egyetlen szót sem húztak ki a darabból, így közel négy óra hosszat tartott.

A Montenegrói Nemzeti Színház a Nóra címû elôadással jött, íróként Henrik Ibsenttüntette föl a mûsorfüzet. Ehhez képest azt láttuk, hogy a kissé széthúzott, de leengedettfüggönycsíkok között elölrôl három kisgyerek leselkedik hátrafelé, a színpadra, ahol zon-gora áll és szól, körötte táncolnak, iszogatnak a vendégek, a dráma egész szereplôgárdája.Majd – és az elôadás voltaképpen itt kezdôdik – elôrejönnek az elôszínpadra, hoznak kétállóhamutartót, rágyújtanak, és beszélgetni kezdenek. Másfél órán át állnak és beszélnek,közben mindenki egyfolytában dohányzik, a nézôtér köhög és krákog, sûrûsödik a felhá-borodás, együtt az unalommal. Elviselhetetlen volt; és állítólag arra utalt ez a „forra-dalmi" interpretáció, hogy egyetlen cigarettaszünetben is megfordulhat néhány embersorsa. Branislav Micunovic rendezte – és nem tudom, hogyan pottyant bele a verseny-programba.

És akkor megérkeztek Nekrosiusék, a mester ismét távollétével tüntetett, mondták,beteg, aztán azt, hogy utál repülni, aztán meg azt, hogy nem megy sehová. Mindegy: azOthello jött.

o t h e l l o

Nekrosius mondandóját igen könnyûösszefoglalni, és nem lenne nehezebbelemezni sem. A szimpla, gyarló és mélyenemberi féltékenység drámáját rendeztemeg az Othellóban, amikor is a mór azértöl, mert nem képes együtt élni a mardosógyanakvással. Nem az elkövetett vagy elnem követett hûtlenséget bünteti tehát,hanem a saját ellehetetlenült élethelyze-tére keres és talál drasztikus megoldást.Az elemzés helyett azonban ezúttal fonto-sabbnak találom az elôadás viszonylagrészletes leírását, hiszen itthon még nemlátott, kivételes produkcióról van szó.

Amikor fölmegy a függöny, harsog azene, romantikus, dallamos. A zongorá-nál Othello ül, széles mozdulatokkal pü-föli, de látni, hogy nem ô játszik; mö-götte, takarásban guggol a zongorista.A színpadra sokan bejönnek, ekkor mégjószerivel nem is tudni, hogy ki kicsoda.Kétoldalt elöl két súlyos, vastag fakapu, ahátsó falon legalább tíz függôágy-vitorla-szerû rongycsomó. Elôtte pad, a padonszámos jelenet alatt „hullámcsinálók"ülnek: három-négy színész – olykoregyik-másik mellékszereplô is – egy-egyhatalmas ballonban (fehér mûanyag kan-nában) vizet lötyögtet, s ezt hol gyengéb-ben, hol erôsebben hullámzás zaja kíséri.Amúgy többnyire üres a tér.

Aztán Othello lendületes mozdulattalfelpattan a zongorától, a színpad elejérejön – a zene harsog tovább. És egyszerrekiürül a színpad. Majd Jago és Rodrigo ér-kezik az elsô jelenetre. Jago fiatal, nyurga,ruganyos, kölyökképû színész – RolandasKazlas –, és miközben Rodrigót bujtogatja,nem veszi észre, hogy hátul már bent állOthello, tornyosul némán, és Jagóén kívülminden tekintet nyomban rátapad. Nagy-darab, izmos, erôs negyvenes férfi, kopa-szodó, a szakálla ôsz. Nincs fekete festék,semmi jelzett másság – ez az Othello úgyismás, mint a többiek. Hosszú, világos vá-szonfelöltôt visel, a kezében hosszú kard;ezt aztán nemigen engedi el, olykor séta-pálcának használja, sokszor belevágja aföldbe, és rezeg a rugalmas penge.

Nekrosiust a mór „karriertörténete"nemigen érdekli, az ô elôadása a „magán-életi bonyodalomról", mindközönségesena féltékenységrôl szól. Ezért aztán az elsôigazán hangsúlyos jelenet Othello és Des-demona elsô közös jelenete: Desdemonaegy ajtóval a hátán jelenik meg leghátul, ésa parányi termetû balerina, Egle Spokaitekecsesen elôredôlve araszol a színpad leg-elejére (Brabantio, az apja némán nézi),majd mögé lép Othello, és az ajtón átévôdik-kedveskedik vele. Intim, kedves, já-tékos jelenet ez; s hátul némán minthaBrabantio is megérezné a két ember szen-vedélyes, ôszinte összetartozását.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 44 55



Margarita (Aldona Bendoriute) Oskar Korsunovas rendezésében

A Cassio-epizód után kerül sor Jago és Othello elsô nagyjelenetére. Egy fiatal fiú és egymeglett férfi áll szemben egymással, köztük egy szék, melynek hátuljából rúd – afféle víz-szintmérô – magasodik. Jago félmeztelenre vetkôzik, próbálja állni Othello faggatását,miközben oldalt, a két kapun vízcsíkok indulnak lefelé, mintha veríték csorogna a fán.A fiatal színész ruganyosan elhajol a kérdésözön elôl, suhan és ugrik, mintha meccset ját-szana. Nem nagyszabású gonoszt, nem is született gazembert, hanem egy helyzet csináltaintrikust látunk, aki szinte észrevétlenül – és persze Othello némán is fenyegetô jelenlé-tétôl provokálva – egyre szenvedélyesebben bûvöli a másikat, és ülteti el fejében a ször-nyû féltékenységet. Othello a földbe vágja kardját, az hosszan remeg. Emília suhan át aszínen, Jago is kifelé indul, de Othello nem engedi. Hatalmas pokrócokkal a székhez – arúdhoz – kötözi, még a homlokára is pokrócot teker; a jelenetben még sincs durvaság,inkább arról van szó, hogy Othello addig nem engedi el Jagót, míg mindent ki nem szedbelôle. Amikor aztán Jago mégis elmegy, Othello szembefordul velünk, egész testében re-megni kezd, gyökeret vert benne a gyanakvás. A zsebébôl kavicsokat vesz elô, a kapukatdobálja, majd kifordítja a zsebeit: teljesen üresek. Mellette a kard, földbe szúrva. Leül,maga elé mered, majd lezuhan a székrôl, elnyúlik, mintha aludna.

Desdemona jön be, kezében tálca, rajta pohárban valami gyümölcs. Amikor meglátja aföldön fekvô férfit, leteszi a tálcát, odalép hozzá, átöleli, pokrócot tuszkol alá. Ismét meg-szólal a zene, bejönnek a többiek, hátul tabló alakul, elöl Othello feláll, némán rázza a zo-kogás. Desdemona kendôvel (azzal a bizonyos kendôvel!) törli a férfi homlokát, Othellorálegyint: túl kicsi. Közben hátul sorba rendezôdnek a színészek, az elsô trombitálnikezd, már harsog a zene. Othello felkapja a lányt, pörgeti, viszi, sodorja körbe a színpa-don, a víz (a zenekari árok) fölött meglengeti, ellöki magától, majd ismét egymáshoz csa-pódnak. Szenvedélyes, fékevesztett jelenet. Desdemona ekkor érti meg, mi bántja a férfit,és a csöppnyi asszonyt elfutja a méreg, földhöz csap egy tányért, a csörömpölés vissz-hangzik, mintha ezer tányért csaptak volna oda. A férfi ismét megragadja, rohan velekörbe, a zene még mindig egyre hangosabb – így zuhan rájuk a sötét.

A második részben a színpad elôterében három fateknô áll, mögötte középen asztal,rajta nagy kupac homok, két „hullámcsináló" turkál benne, hátul Jago leselkedik. BejönEmília, ô is matat a homokban, mindenféle kacatot húz ki belôle, régi, görbe szemüveg-keretet, felpróbálja; majd üvegcserepet, eldobja; és végül megtalálja a kendôt. Kiált Des-demonának, de az asszony nem jön; jön viszont Jago, nevetgélnek, évôdnek, Jago a ke-zébe vesz egy virágcserepet, keresztülnéz az alján lévô lukon, majd eludvarolja a kendôt,bûvészkedik vele, amikor hirtelen… És látjuk, amint beléhasít az ötlet, már tudja, mit fogcsinálni, rohanni kezd körbe a színpadon, a hullámzaj fölerôsödik. Hátul belép Othello,de a kendôt nem látja, és amikor Jago észreveszi ôt, kirohan.

Othello elôrehúzza az egyik teknôt, tüzet gyújt benne, mintha valami ôsi, barbár rítusrakészülne. Jago visszajön, nézi, az ajtókon ismét folyik a víz. Othello az ajtóhoz préseli

Jagót, szikrázik köztük a feszültség, deOthellóban egyelôre nem gyilkos indulat,hanem kínzó kíváncsiság lobog, szeretné ki-préselni Jagóból a tudást, hogy az alattomosgyanú valami biztosnak adja át a helyét.

(Érdekes, mennyire kevés rendezôi fényvetül a többi alakra. Cassio szinte csakpillanatokra bukkan föl, hogy Desdemonaközbenjárását kérje Othellónál, de az ôsorsa teljesen mellékes, akárcsak a töb-bieké.)

Amikor Jago a földre esik, Othello fel-emeli, inni ad neki. Jago ekkor összeborítkét teknôt, letérdel, átnéz köztük a résen,odahívja Othellót, aki szintén négykéz-lábra áll, ô is átnéz a teknôk közt, s minthahirtelen meglátna valamit, összeomlik. Ígyzajlik köztük az a dialógus, amelyben Jagomár megvádolja Desdemonát, Othello bi-zonyítékot követel, mire Jago elmondjaneki a kendô-hazugságot.

A következô jelenetben hátul fürdenek anôk, hosszú hajú mind, Emília, Bianca ésDesdemona. Desdemona nyugtalan, akendôjét keresi, majd mintha rosszullenne, leül a színpad közepén egy fehérszékre. Othello jön, odahúz egy fekete szé-ket, leül mellé. Hirtelen magához rántja azasszonyt, majd megüti, ellöki, felpattan,idegesen járkál, visszaül – és Desdemonaekkor tudja meg, mivel vádolja, a kendôtkeresi. Desdemona mintha nem érezné aférfi kétségbeesésének súlyát, ismét Cassió-val hozakodik elô, mire Othello felrántja ôta székrôl, az ajtóhoz csapja, rohan vele akét ajtó közt, melyekrôl persze ismét cso-rog a víz; aztán lenyomja az asszonyt aszékre, felborítja, majd kirohan. Desde-

44 66 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R



Egle Spokaite (Desdemona) és Vladas Bagdonas (Othello) a Nekrosius-rendezésben

mona rémülten és értetlenül leül a fehérszékre, nem tudja, mit tegyen; átül a feke-tére, gesztikulál, mintha magyarázna,visszaül a fehérre, ismét a feketére, egyregyorsabban; ez már balett. Közben a nôkegyre távolabb húzzák egymástól a széke-ket, ô meg csak rohan köztük, már csak lá-bával érinti mindegyiket, és fordul is visz-sza. Csodás táncszóló ez, hatalmas hullám-mozdulatokkal csapódik ide-oda, akár atenger. A hosszan kitartott jelenetre ismétsötét zuhan.

De még nincsen szünet. Desdemona be-mászik hátul az egyik függôágyba, imádko-zik. Bianca jön be nagy tarisznyával, vek-kert vesz elô, a székre állítja, aztán mégegyet, meg még egyet, egyre hangosabb aketyegés. Cassio is bejön a kendôvel, el-mondja, hogy a szobájában találta, Biancaa székhez erôsített mérôrúd tetejéreakasztja, kimegy – és ekkor van a másodikszünet.

A harmadik rész elején Jago ül középen,két karját elôrenyújtja, ujjait morzsolja,ideges, feszült. Bejön Othello, kard helyettmost fejsze van nála; felöltôjét is odakinthagyta, a pólóból kidagadnak kidolgozottizmai. Jago felpattan, nézik egymást, aztánOthello rohanni kezd fel és alá, megra-gadja Jagót, majdnem megfojtja – mégis ôzuhan el. Jago melléheveredik a földre, ésnyugodtan, halkan, cinikusan kérdi: „Nemütötted meg a fejed?" Feláll, kimegy –szinte beleütközik a belépô Desdemonába.Aki lefekszik a férje mellé, ölébe vonja a fe-jét. A férfi felül, hosszú, komor csönd van,még a hullámzás is elhal – fenyegetô, ha-lálszagú a csönd. Hirtelen robban ki azindulat, Othello ismét megragadja az asz-szonyt, ismét körbevonszolja a színpadon,röpteti, rángatja, akár az elsô részben, csakmost még indulatosabban – azt hinné azember, most fogja megölni.

De elôbb, mintegy zárójelben (és azegyik „vitorla-függôágy" széles leplét kite-rítve) még lepereg a Rodrigo-gyilkosság. Ésakkor kitör a vihar.

Dörög, villámlik – és mire a kavarodásután kiürül a színpad, már ott áll egy ágy,rajta Desdemona vörös ruhában, melletteott remeg a földbe szúrva Othello kard-ja. A férfi egy széket húz az ágy fejéhez, vé-kony sugárban vizet locsol a nôre, lekupo-rodik, négykézláb mászik, kihúzza az alvóasszony alól a takarót, leteríti a földre, rá-fekszik, kopogtat, felébreszti Desdemonát.A férfi keze a nadrágjában, talán masztur-bál, fájdalmasan nyög és sóhajtozik – Des-demona gyengéden kihúzza a kezét a nad-rágjából, melléfekszik a földre. Majd fel-ülnek, egymással szemben terpeszben,Othello magasra emeli a kardot, Desde-mona belekapaszkodik, Othello megránt-ja, elvágja a kezét.

A zene és a hullámzás összeolvad, Othel-lo felpattan, magához rántja az asszonyt,

szorítja, majd ellöki; az belécsimpaszkodik, Othello ismét felhúzza, szorítja magához, avállához nyomja a fejét, öleli erôsen, majd elengedi, és az asszony holtan zuhan a földre.Othello nézi egy ideig, hátat fordít neki, majd visszafordul – vonásai kisimultak, mozgásalelassult: megnyugodott.

És ekkor legalább negyedórás néma jelenet következik, melyben a férfi eljut a lehigga-dástól a felismerésig: legyôzte és megölte ugyan azt a maró, gyilkos féltékenységet, amely-lyel együtt élnie képtelenség lett volna, de az asszonnyal együtt az élete értelmét is elpusz-tította. Bagdonas csodás mimikával és nagyon finom mozdulatokkal játszik el egy gyász-szertartást: virágcserepeket tesz a nô köré, aztán elveszi, aztán fölteszi ôt az ágyra, szépenelrendezi, leül mellé, nézi, búcsúzik, de nemcsak tôle, hanem az élettôl is. A mindenen túlinyugalom játéka ez.

Mintha lassított film peregne. És ami ezután jön, mintha föl lenne gyorsítva. Emíliajön, elmondja az igazságot, Othello a székre zuhan, de valójában már egy roncsot ér ez azújabb csapás. És ennek a roncsnak, ennek az élôhalottnak annyi ereje marad még, hogyamikor Jago visszajön, az elôzôleg gondosan kitörölgetett legnagyobb teknô mellett állvaOthello a kardját néhányszor a földbe szúrja, aztán bele Jago lábába, majd lendületesenvégighúzza néhányszor a csuklóján, és beledôl a teknôbe. Jago dermedten nézi, Cassio lépoda, lassan tolja a teknôt a tenger felé; ismét harsog a zene – és csak nagy sokára csattantfel a taps a négy és fél órás elôadás után.

2 0 0 2 . J A N U Á R ■ 44 77



A Meno Fortas elôadásának Desdemonája: Egle Spokaite

Zij

o G

afi

c fe

lvé

tele

i

44 88 ■ 2 0 0 2 . J A N U Á R

N E K R O L Ó G


zemerédy Virág elment, és nem jönvissza soha többé.

Ez nagyon fáj, ezt nagyon nehéz elfo-gadni.

Nagyon nehéz elfogadni, hogy sohatöbbé nem fog már bebicegni az öltözôbeelôadás elôtt, és nem fog már köszönninekünk: – Sziasztok! Na mi van?

A fél életét kórházban töltötte. Ô aztántudta, mi a szenvedés, mégsem találkoz-tam nálánál átütôbb humorú és energiku-sabb színésznôvel. (Aki látta ôt színpadon,tudja, hogy mirôl beszélek.)

A színház volt az élete – mennyire át-érezhetjük ennek a közhelynek a mélysé-gét, ha Szemerédy Virág harminckét évéregondolunk!

Ahány vers- és prózamondó versenyenaz általános és a középiskolákban elindult,mind megnyerte. Az Újvidéki Színmûvé-szeti Fôiskola magyar tagozatán tizenhá-rom hely várta a felvételizôket. A vizsgabi-zottság azonban csak tíz jelentkezôt találtalkalmasnak. Szemerédy Virágot nem. A bu-dapesti Színmûvészeti Fôiskola is elutasí-totta. (Aki látta ôt színpadon, az biztosannem érti, hogy mirôl beszélek.)

1992-ben az R. S. 9. Stúdiószínházhozszerzôdött, ahol a Lábán Katalin és DobayDezsô által rendezett elôadások egyikmeghatározó egyéniségévé vált. Dolgozotta Merlin Színházban Jeles Andrással ésKoleszár Bazil Péterrel. A Szkénében Ta-mási Zoltánnal. Késôbb Regôs Jánost ésengem örvendeztetett meg munkájával.

Büszke és öntudatos nô volt. Nem sze-rette, ha betegségérôl kérdezték, idegesí-tette, ha sajnálták, azokat pedig, akik gü-gyögni próbáltak vele, hülyének nézte.

Büszke és öntudatos volt a játéka is. So-hasem „egy az egyben” hajtotta végre azinstrukciókat, még akkor sem, ha errenyomatékosan kértem. Nem azért, mertnem akarta, hanem azért, mert nem mentát a személyisége szûrôjén. Ez a bizonyosszûrô tette minden alakítását vérbôvé, jóértelemben kitetté, ugyanakkor mélyenemberivé. (Aki nem látta ôt színpadon,már sohasem fogja megtudni, hogy mirôlbeszélek.)

Mi újság, Virágocska? Hogy vagy? – kér-deztük tôle számtalanszor a betegágyán.– Most már jobban – válaszolta. – Még egypár napig bent kell maradnom a kórházban,de az elôadásra már biztosan jól leszek.

Így is történt mindannyiszor.Október 27-én azonban minden meg-

változott.Szemerédy Virág elment, és nem jön

vissza soha többé. Nem én voltam a legjobb barátja, és

nem én álltam hozzá a legközelebb. Sok-kal inkább elmondhatják ezt magukrólazok, akik gyermekkora óta ismerték Sza-badkáról, vagy akik az utóbbi évekbenegyütt laktak vele Budapesten, és segítet-tek neki a mindennapokban.

Óriási veszteség ért bennünket.A magyar színházi életet.A közönséget.A legnagyobb, mások számára felfogha-

tatlan veszteség azonban a családját érte.Mit mondhatok vigasztalásul édesanyjá-nak, Teréz néninek, édesapjának, Gáborbácsinak és húgának, Enikônek?

Hinnünk kell Istenben, máskülönbenelviselhetetlen marad ez a kegyetlen mon-dat, mely újból és újból égetve hasít be-lénk:

Szemerédy Virág elment, és nem jönvissza soha többé.

PINTÉR BÉLA

Na mi van? ■ S Z E M E R É D Y V I R Á G ( 1 9 6 9 – 2 0 0 1 ) ■

S

Ta

má

s G

áb

or

felv

éte

le

Summary

The issue opens with a compilation of several con-tributions all concerned with the so-called “newbrutality", a tendency perceived in the work of somehighly interesting young directors. Thus, BalázsPerényi reviews Róbert Alföldi’s production ofMacbeth (Budapest Chamber Theatre), while IstvánSándor L. and Vera Kerchy describe ÁrpádSchilling’s W – Workmen’s Circus, a free adaptationof Georg Büchner’s Woyzeck. Finally, in his reviewon the dance and movement theatre events of theBudapest Autumn Festival, Tamás Halász tooincludes a passage devoted to this last production.

The structural transformation of some Budapesttheatres into so-called public utility companies isnow the order of the day. László Bóka B. put togeth-er conversations with some competent individualswho offer personal and sometimes conflicting viewson the question.

Péter Halász, an outstanding figure of theHungarian theatre avantgarde, opened his andAndrás Jeles’s new venue, the City Theatre, with aproduction called The Fly. A group of young crit-ics, gathered around the Ark Theatre, review therather controversial venture.

Critics of the month are Tamás Koltai, IstvánNánay, Judit Szántó, Balázs Urbán and CsabaKutszegi; they review Géza Bereményi’sShakespeare’s Queen (Zalaegerszeg), Imre Madách’sThe Tragedy of Man (the Hungarian section of theMarosvásárhely/Tirgu Mures theatre), Gyula Háy’sGod, Emperor, Peasant (Szolnok), Shakespeare’sRomeo and Juliet (Hungarian State Theatre ofKolozsvár/Cluj-Napoca) and finally King Wert, asolo dance performance by choreograp-her FerencFehér (Artus Studio).

We also publish an account by Judit Csáki on theSarajevo International Theatre Festival.

An obituary by Béla Pintér closes the issue; it isdevoted to actress Virág Szemerédy, deceased at theage of 32, a remar-kable personality of the fringemovement.

Playtext of the month is The Bitch, a new work byCsaba Kiss.

ELÔFIZETÔI FELHÍVÁS

Január elsejétôl egy évre 3000 forintért fizethetô elô a SZÍNHÁZ.

Ezért olvasóink tizenkét számot, valamint egy különszámot kapnak, vagyis körülbelül tíz szám

áráért tizenhárom számhoz jutnak hozzá.

Elôfizetés bármely hírlapkézbesítô hivatalnál és a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (LHI)

1900 Bp., Orczy tér 1. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

az LHI 11991102–02102799–00000000pénzforgalmi jelzôszámra,

illetve a SZÍNHÁZ szerkesztôségében (1126 Budapest, Németvölgyi út 6. III. 2.,

tel.: 214–3770) személyesen, valamint telefonon vagy átutalással

(10402166–21624669–00000000)

Documents

Perényi Balázs: SZAMURÁJ AZ ÜVEGKETRECBENold.szinhaz.net/pdf/2002_01.pdfXXXV. évfolyam 1. szám ÚJ BRUTALITÁS Tehát nem Alföldi Róbert provokatív gesztusai az érdekesek