1

A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI Pályaképek és önvallomások

39.

PAPP LÁSZLÓ (1924 –1996)

ELTE Fonetikai Tanszék

1997

2

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

Munkatársak: Andó Éva

Markó Alexandra

ISBN 963 462 945 8

© Bolla Kálmán Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Készült 150 példányban, 1,55 (A/5) ív terjedelemben. Hozott anyagról sokszorosítva. 9622676 AKAPRINT Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.

3

PAPP LÁSZLÓ (1924–1996)

4

5

PAPP LÁSZLÓ VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1924. január 6-án születtem Hosszúpályiban, egy Debrecennel hatá-

ros, Bihar megyéhez tartozó faluban, parasztcsalád fiaként. Azt, hogy a Debreceni Kollégium Gimnáziumába kerültem, egykori

tanítómnak, Tenyei Józsefnek köszönhetem, aki szüleimet meggyőzte arról, hogy jobb lesz, ha tanulok.

Ez persze nem jelentette azt, hogy elszakadtam a paraszti élettől, hi-szen voltam libapásztor, dinnyecsősz és végeztem mindenféle paraszti munkát. Még doktorrá avatásom után is több évben arattam. De dolgoz-tam mint kubikos, mélyépítő ács, kosárkötő, tetőfedő és bányász.

Igen korán, jóval több mint 30 éve megismerkedtem a nyomdai mun-kálatokkal is. Azok az ismeretek, tapasztalatok, amelyeket ezeknek a munkálatoknak során szereztem, igen hasznosak voltak későbbi nyelvé-szeti kutatásaimban is. Mert én nem valami absztraktként szemléltem sohasem a nyelvet, hanem mint olyasvalamit, ami áthatja és átfogja az egész életünket.

Az, hogy magyar nyelvész lettem, elsősorban egykori tanáromnak, Végh Józsefnek köszönhető, aki a gimnáziumban 6 éven át tanított. Gim-náziumi tanáraim közül rajta kívül Ember Jenő volt rám a legnagyobb hatással, aki latinra és görögre oktatott bennünket. S az, hogy az egyete-men a magyar–latin szak mellett kötöttem ki, e két tanáromnak egyaránt tulajdonítható. Eredetileg ugyanis, már amikor eldőlt, hogy tanulmánya-imat nem fejezem be az érettségivel, görög–latin szakos akartam lenni.

Még szólnom kell valamit gimnáziumi éveimről. A nagy múltú Arany János Önképzőkörnek, amelynek egyébként nyolcadikos koromban elnö-ke is voltam, akkor alakult meg a Táj- és Népkutató Szakosztálya, ami-kor én már felsős voltam. S nyomtatásban is megjelent dolgozataimnak sorát azok a munkák nyitották meg, amelyeket mint gimnazista ennek a szakosztálynak aktív tagja végeztem Végh tanár úr irányítása alatt.

Az egyetemen Bárczi Géza tanítványa lettem. És talán nem véletlen, hogy már III. éves koromban díjtalan gyakornoknak neveztek ki. A táj- és népkutatás felől hozott érdeklődésem elsősorban a dialektológia felé vonzott, s Bárczi tanár úr irányította a történeti nyelvjáráskutatás felé.

Korán elkezdtem a levéltári adatok gyűjtését, és azt hiszem, hogy a történeti nyelvjáráskutatás és a nyelvi egységesülés kérdéskörében értem is el némi eredményt.

Egész életemben, legalábbis, mióta tudatosan cselekszem, az az elv vezérelt, hogy "Amint akarjátok, hogy az emberek cselekedjenek, ti is azonképpen cselekedjetek azokkal".

6

Ennek ellenére 1950-ben én is belekerültem a "tisztogató műveletek-be", s kevés híján négy évig nem foglalkozhattam tulajdonképpeni mun-katerületemmel.

A Nyelvtudományi Intézetbe kerülve közösségi munkákban vettem részt és veszek részt. Ebben a vonatkozásban azonban óriási különbségek vannak.

Míg az Értelmező Szótár közösségében dolgoztam, a különféle cikke-ken kívül négy önálló művet tudtam megírni. Mióta a Történeti-etimológiai Szótár munkálataiban veszek részt, egyet sem.

Szeretnék visszatérni a XVI. század nyelvi problémáinak vizsgálatá-hoz, de hogy erre lesz-e még módom, alkalmam, azt nem tudom.

A XVI. századi levéltári kutatásaim során ismerkedtem meg Illyés de-ákkal, írtam is róla, aki Somlyói Báthory Istvánnak váradi kapitány korá-ban egyik helyettese, s főként az erődítési munkálatok szervezője, irányí-tója volt. A történelem megfeledkezett róla, pedig Várad csak jó 100 év-vel az ő halála után esett török kézre.

Illyés deákot azért említem, mert régóta foglalkozom azzal a gondo-lattal, hogy egy regényt írok róla. Lesz-e rá módom és lehetőségem, azt persze nem tudom.

Egyelőre egy német nyelven tervezett magyar etimológiai szótár kér-dései kötik le szinte teljesen az időmet és erőmet. Ezt Benkő Loránddal közösen kívánjuk megcsinálni, s ha készen leszünk vele, talán még lesz módom visszatérni elhagyott munkaterületemre.

A videofelvétel 1977. szeptember 12-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte

le.

7

PAPP LÁSZLÓ ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA

1942. Kornyikál. MNy XXXVIII, 366–7. A föld megmunkálása Hosszúpályiban. In: Táj- és Népkutatás a középis-

kolában. Szerk. Végh József. Debrecen, 62–71. Lakodalmi szokások Hosszúpályiban. In. i. m. 185–207. A gyermekek élete és játékai Hosszúpályiban. In: i. m. 218–42.

1944. Purzsa. MNy XL, 68–70.

1947. A hosszúpályi népnyelv í és é hangjai. Debrecen. (Kny.: A Debreceni- Tudo-

mányegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének Kiadványai 27.)

1948. Érmelléki népnyelvi szövegek. MNny V, 60–3. Magyar nyelvészet. In: Gyere bölcsésznek! Debrecen, 6–7.

1949. Hérész. MNy XLV, 200–5. Az ú és ű hangok a hosszúpályi népnyelvben. MNny VI, 51–110. (Kny.:

A Debreceni Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének Kiadványai 29. Debrecen.)

1950.

Szilok. MNy XLVI, 86–8.

1954. Sít. MNy L, 169–70. Baliga, rovás. MNy L, 170–1. Két απαξ λεγοµενον. MNy L, 471–2. Kita. MNy L, 472–5.

1955. Medvét fog. MNy LI, 98–100 és 488–9. (Hegedűs Lajossal)

8

Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. MNy LI, 258–63. (Ism.)

A riszáló is lehet viszáló. Nyr LXXIX, 346–7. Az í-zés Debrecen XVI. századi nyelvében. MNy LI, 370–7. A régiek keltezése és a hét napjai. Nyr LXXIX, 442–6. Szatmár megyei iratok a XVI. századból. MNy LI, 496–8.

1956. Theatrum – piac. Nyr LXXX, 126–7. Hozzászólás Bárczi Géza előadásához. (A magyar történeti nyelvjárásku-tatás).

In: A III. Országos Nyelvészkongresszus előadásai. Budapest, 337–9. Az északkeleti nyelvjárásterület a XVI. században. In: PaisEml, 466–72. Adatok az á utáni o-zás történetéhez. MNy LII, 91–2. A MTsz. késa szavának értelmezéséhez. MNy LII, 92. Köteles és Láncos helyneveink. Nyr LXXX, 240–2. Nyelvjárástörténeti adatok gyűjtése. MNy LII, 230–8. Szavatos. MNy LII, 372. p. Néhány szó becéző személyneveinkről. Nyr LXXX, 454–7. A XVI. századi Literatus: Diák ~ Deák nevek kérdéséhez. MNy LII, 480–1.

1957. Beszéljünk komolyan. Élet és Tudomány XII, 414. p. Miért nincs "nincsennek"? Keletmagyarország XIV/103. 3. p. Adatok XVI. századi literátusaink működéséhez. (Maróti Nagy Mihály végren-

delete 1587-ből). MNy LIII, 165–75. "Ö-ző nyelvjárás Debrecenben". MNyj IV, 3–24. A deákok és a Deákok. MNy LIII, 442–9.

1958. A Torkos családnév eredete. Élet és Tudomány XIII, 2. p. Egyszerűbben is lehet. Népművelés V/2. 21. Apáti Ferenc: Cantilena. Nyr LXXXII, 76–83. Pásztó. Nyr LXXXII, 254. p. Kende Mihály végrendeletének két példánya. MNy LIV, 366–9. Milyen eredetű a Duna és a Tisza folyó neve? Élet és Tudomány XIII, 834. p. Pereputty. Nyr LXXXII, 396–7. Hogyan alakult ki a családnév? Élet és Tudomány XIII, 1378. p. Problémák egy oklevél-jelzet körül. MNy LIV, 522–4.

1959. A "Kiss" és "Nagy" családnév eredete. Élet és Tudomány XIV, 322. p. Ne add oda! Élet és Tudomány XIV, 398. p. Tóbarlang – tavas barlang. Nyr LXXXIII, 131–2. Inota. Nyr LXXXIII, 246–7.

9

Magyar nyelvjárási tanulmányaink 1945-től 1958-ig. MNy LV, 288–302, 434–41 és 551–9. (P. Hidvégi Andreával)

Nyelvészeti séta a térképen. In: A nyelvek világában. Szerk. Bélley Pál. Buda-pest, 65–7. (Hasznos mulatságok 7.)

Imre Samu: A Szabács viadala. Nyr LXXXIII, 356–60. (Ism.) XVI. század végi nyelvjárásaink tanulmányozása. NytudÉrt 19. Kálimedence. Nyr LXXXIII, 516–7. Bihar megyei nyelvi adatok a XVIII. századból. MNy LV, 546–51.

1960. Beszámoló az Árpád-kori Személynévszótár munkálatairól. In: Névtudo-mányi

vizsgálatok. Szerk. Mikesy Sándor. Budapest, 126–31. Csantavér. Nyr LXXXIV, 261. p. Tulajdonnevek gyűjtése. In: A nyelvjárási és néprajzi gyűjtés összekap- csolása.

Budapest, 23–41. Az Erdei ~ Erdey családnevek kérdéséhez. MNy LVI, 253–5. Végh József: Őrségi és hetési nyelvatlasz. NyK LXII, 172–82. (Ism.)

1961. Nyelvjárás és nyelvi norma XVI. századi deákjaink gyakorlatában. NytudÉrt

25. Megyek Nagyék. In: Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Buda- pest,

54–5. Áld és átkoz. In: i. m. 187–8. Hadd mulatom ki magam igazán. i. m. 199–200. Hallja kend, sógor? i. m. 201–2. Szemes és szemtelen. i. m. 210–1. Egy vonal és egy gyerek. i. m. 293–4. Húzódjunk előrébb! i. m. 301–2. Mire tanít ez a szóalak: urakok? i. m. 349–50. Szoktam vagy szokok? i. m. 370–1. A nők megnevezése a XVI. század második felében. MNyj VI, 56–89. Személynevek és helynevek. Az Árpád-kori Személynévszótár kérdései-ből.

MNy LVII, 183–94 és 325–31. Két tanulmány a magyar személynévadásról. Népművelés VIII/9. 29. p. Helyesírási tanácsadó szótár. Budapest. (Munkatárs) A Szabács viadala és a Csicsery család. MNy LVII, 442–50. Jozef Staszewski: Slownik geograficzny. StSl VII, 243–63. (Ism., Kiss Lajos-

sal) Hozzászólás a "Vita a nyelvtudomány elvi kérdéseiről" ülésszakon. I. OK 18.

85–7. A tulajdonnevek gyűjtése. In: A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője

1959–61/1–4. 69–75.

10

1962. Úriszéki perszövegek mint nyelvünk történetének forrásai. MNy LVIII, 56–63. Application de la statistique linguistique aux recherches de dialectologie

historique. ALinguH XII, 67–94. A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Budapest, 1959–1962. (Munka-társ) Az új magyar etimológiai szótár. Bevezető és A Magyar Nyelv Etimoló-

giai Szótárának szerkesztési szabályzata. MNy LVIII, 261 és 294– 304.

A barátom barátjának... MNy LVIII, 370. p. B. Lőrinczy Éva: Képző- és névrendszertani vizsgálódások. Az -s ~ -cs képző-

vel alakult névanyag az ómagyarban. NyK LXIV, 430–2 és ALinguH XII, 405–7. (Ism.)

Az új magyar etimológiai szótár: A munkaértekezletek anyaga. MNy LVIII, 397–407.

Mutatvány A Magyar Nyelv Etimológiai Szótárából. MNy LVIII, 407– 20. A magázás történetéhez. Nyr LXXXVI, 403–4.

1963. Nyelvjárástörténet és nyelvi statisztika. Budapest. A nyugati nyelvjárásterület XVI. század végi nyelvi viszonyaihoz. MNy

LIX, 16–23. Három szó származtatásához (szeredás, szerep, haszon). NytudÉrt 38. 68–75. Belga. MNy LIX, 203–6. (Kiss Lajossal) Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Valóság 4. 120–1. (Ism.) Die Frage des "dialekt kulturalny" und die Anfänge der ungarischen

Schriftsprache. StSl IX, 393–417. Chronik des Jahres 1962. ALinguH XIII, 345–66. Etymologisches Wörterbuch der ungarischen Sprache. ALinguH XIII, 387–

91. Titkosírás a magyar néphagyományban. MNy LIX, 335–6. A magyar névtan helyzetéről. Valóság 5. 76–85. A himlő szó eredete. Élet és Tudomány XVIII, 1431. p. Egy Hídalmáson kelt tanúvallatás tanulságai. NyIrK VII, 73–80.

1964. A XI–XII. századi magyar nyelv tanulmányozása. NytudÉrt 40. 296–301. Miért dátum és miért keltezés? Élet és Tudomány XIX, 262. p. Bárczi Géza hetvenéves. Nyr LXXXVIII, 5–7. Nyelvi statisztikai vizsgálatok. MNyj X, 7–36. Magyar nyelvű levelek és okiratok formulái a XVI. században. NytudÉrt 44. Chronik des Jahres 1963. ALinguH XIV, 343–70. Nyelvjárástörténet és nyelvi statisztika. Kandidátusi értekezés tézisei. Buda-

pest.

11

Névadás – a nevek keletkezése. In: Nyelvművelő levelek. Szerk. Feren-czy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 14–6.

Zrínyi – Zrini. i. m. 27. Tavas barlang – tóbarlang. i. m.132. A "nincsenek" írásmódja. i. m. 278–9. A hét napjai. In: Itt a Rádiólexikon! Szerk. Simonffy Géza. Budapest, 166–7. Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg. (Szerk.)

1965. A Zala megyei földrajzinév-gyűjtés. I. OK 22. 457–9. Zala megye földrajzi nevei. Valóság 7. 107–8. Nyelvi statisztikai vizsgálatok. MNyj XI, 3–33. Chronik des Jahres 1964. ALinguH XV, 379–401. Török Gábor: A Börzsöny-vidék nyelvjárástörténetének települési hátte-

re. Nyr LXXXIX, 501–2. (Ism.) Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. NyK LXVII, 412–5.

1966. Szinkrón anyagú névtárak készítése. In: Szótártani tanulmányok. Szerk.

Országh László. Budapest, 55–76. Bericht über die Arbeiten am Ungarischen Etymologischen Wörterbuch.

ALinguH XVI, 159–62. Marinith Horváth Ferenc végrendelete. MNy LXII, 229–30. Szekunda. Élet és Tudomány XXI, 1374. p. Chronik des Jahres 1965. ALinguH XVI, 363–85. XVI. századi szótörténeti adatok. MNy LXII, 356–61 és 497–504. Zur Geschichte der Bereichnung der ungarischen Palatolabialen. StSl XII, 315–

20.

1967. Kötélnek áll. MNy LXIII, 82–3. XVI. századi szótörténeti adatok. MNy LXIII, 91–101. A Bécsi Kódex nyelvtana szótárszerű feldolgozásban. Morfológiai rész.

ALinguH XVII, 189–92. Szótörténet és etimológia. NytudÉrt 58. 164–7. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. Budapest. (Szerk.) Chronik des Jahres 1966. ALinguH XVII, 383–403. Erzsébet Egri-Abaffy: Sopron megye nyelve a XVI. században. ALinguH XVII,

453–5. (Ism.) Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. MNyj XIII, 105–8. (Ism.) Két XVI. századi irat. MNy LXIII, 486–8.

1968.

12

Über die aktuellen Fragen der ungarischen Namenkunste. In: Congressus Secundus Internationalis Fenno-ugristarum I, 386–90.

Hentes szavunk kora. MNy LXIV, 256. p. Magyar nyelvemlékek a brünni levéltárban. MNy LXIV, 354–5. Chronik des Jahres 1967. ALinguH XVIII, 399–424. Der Münchener Kodex II. ALinguH XVIII, 454–7. (Ism.)

1969. Földrajzi neveink továbbélése. Nyr XCIII, 116–9. A magyar nyelvjárások atlasza. MNy LXV, 129–35. (Ism.) Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Nyr

XCIII, 295–8 és ALinguH XX, 224–8 [1970]. (Ism.) Ung. hegy 'Berg' in Flurnamen. In: A 10. Nemzetközi Névtani Kongresz-szus

aktái = Disputationes ad montium vocabula... 2. Wien, 145–51. Zur Geschichte des Ungarischen im 16. Jahrhundert. ALinguH XIX, 355–

70. Chronik des Jahres 1968. ALinguH XIX, 395–418.

1970. Személynév-vizsgálat a Magyar Nyelv megindulása előtt. In: Tanulmá- nyok a

magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből (1850–1920). Szerk. Szathmári István. Budapest, 61–6.

A sumér–magyar kérdés. Nyr XCIV, 280–91. Névtudomány és nyelvtudomány. NytudÉrt 70. 26–32. Heves megye földrajzi nevei I. Az egri járás. (MNyTK 125., szerk.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. Budapest. (Szerk.) Chronik des Jahres 1969. ALinguH XX, 425–47. Hajdú-Bihar megye földrajzi nevei I. A polgári járás. Debrecen. (Szerk.)

1971. Délibábos nyelvészkedés. Magyarország VIII/7. 39. p. Papp István hetvenéves. MNy LXVII, 379–81. A nyelvjárástörténeti kutatások módszeréhez. In: A magyar nyelv kutatá-sának

és oktatásának módszertani kérdései. Szerk. Hajdú Mihály–Pusz- tai Fe-renc. Budapest, 63–70.

Umstrittene Fragen in der Sprachwissenschaft. Zur Diskussion aktueller Probleme. ALinguH XXI, 59–68.

Chronik des Jahres 1970. ALinguH XXI, 409–30.

1972. Egy boszorkányper tanúkihallgatási jegyzőkönyve. MNy LXVIII, 226–31. Kelemen József: A mondatszók a magyar nyelvben. NyK LXXIV, 470–3.

(Ism.) Chronik des Jahres 1971. ALinguH XXII, 377–400.

13

1973.

Adalékok a magyar nyelv életrajzához. In: BárcziEml, 3–5. Chronik des Jahres 1972. ALinguH XXIII, 355–79.

1974. Zala megye földrajzi nevei. A kötet fogadtatása. Zalai Tükör I, 170––5. Somogy megye földrajzi nevei. Budapest. (Szerk.) A szláv nyelvek új etimológiai szótára. MNy LXX, 245. (Ism.) Somogy megye földrajzi nevei. MNy LXX, 256. (Ism., Végh Józseffel) Hozzászólás Balassa Iván előadásához. Ethn LXXXV, 597–9.

1975. Jelentéspárhuzamok. MNy LXXI, 197–200. A dunántúli á utáni o-zás történetéhez. Zalai Tükör II, 137–40. Das Überleben von Flurnamen. In: Actes du XIeme Congres International des

Sciences Onomastiques, t. 2. 111–4. Hozzászólás Benkő Loránd előadásához. NyK LXXVII, 351–2.

1976.

Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. AUB SLingu VII, 231–2. (Ism.)

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának elvi, módszertani tapasz-talataiból. NytudÉrt 89. 239–43.

Heves megye földrajzi nevei II. A füzesabonyi járás. (MNyTK 144., szerk.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára III. Budapest. (Szerk.) Hozzászólás. Vita a nyelvtudomány jövőjéről. ELTE Nyelvtudományi Dolgo-

zatok 21. 58–9. Búcsú Bárczi Gézától. MNy LXXII, 9–10. Chronik des Jahres 1976. ALinguH XXVI, 193–230.

1977. Die Frage Sumerisch–Ungarisch. AUB SLingu VIII, 35–44.

1978. A földrajzinév-gyűjtemények lektorálása és szerkesztése. In: A földrajzi nevek

gyűjtésének, ellenőrzésének és közzétételének kézikönyve. Szerk. Balogh Lajos–Kálmán Béla. Budapest, 113–4. (Végh Józseffel)

1979.

Mindennapi kenyerünk. Édes Anyanyelvünk I/2. 6–7. Az "Etymologisches Wörterbuch der ungarischen Sprache" tervezete és mutat-

ványa. MNy LXXV, 142–7. (Benkő Loránddal) Hadrovics László: Szavak és szólások. NyK LXXXI, 198–9. (Ism.)

14

1980.

Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Budapest. (Szerk.) Schuchardts Aufsätze in Ungarn. In: Hugo Schuchardt. Wien, 189–91.

1982. Szeged nevének első előfordulása. Somogyi-könyvtári Műhely Szeged. B. Gergely Piroska: A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkci-

onális vizsgálata. Nyr CVI, 367–70. (Ism.)

1983. Peregrinuslevelek. Nyr CVII, 500–1. (Ism.)

1984. Tükörszók a magyarban. MNy LXXX, 48–59. A bibliográfiát Papp Andrea segítségével összeállította: Markó Alexandra.

15

SZATHMÁRI ISTVÁN PAPP LÁSZLÓRÓL

Papp László a bihari Hosszúpályiban született 1924. január 6-án. A rá

annyira jellemző rend- és munkaszeretetet, továbbá a tisztességet minden bizonnyal földművelő őseitől, családjától örökölte. Széles körű ismerete-it, nem mindennapi tájékozottságát a híres debreceni Református Gimná-zium alapozta meg, a közösségi életre pedig – a felső négy osztályban – az öreg Kollégium nevelte. Ez az iskola és benne akkori tanára, Végh József, illetve az abban az időben megindult nyelvjárásgyűjtő mozgalom fordította érdeklődését a népnyelv, az anyanyelv, a nyelv vizsgálata felé. Így érthető, hogy – egyáltalán nem mindennapi jelenségként – már 1942-ben, VIII. gimnazista korában három közleménye látott napvilágot a Végh József szerkesztette Táj- és népkutatás a középiskolában című kö-tetben: Lakodalmi szokások Hosszúpályiban, A gyermekek élete és játé-kai Hosszúpályiban és A föld megmunkálása Hosszúpályiban. Sőt ugyan-ebben az évben megjelent – és ezt még kevesebben mondhatják el ma-gukról – első cikke, a Kornyikál című a legrangosabb folyóiratban, a Magyar Nyelvben (XXXVIII, 366–7), hogy ezzel egy életre eljegyezze magát a szótörténettel, illetve a folyóirattal. A gimnáziumban nagy hatás-sal volt rá a latin-, görögtanára is. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy az ifjú Papp László a magyar–latin szakot választja a debreceni egyetemen. Ekkor, 1942-ben már második éve Bárczi Géza a magyar nyelvészet professzora. Tőle, szeretett mesterétől kap további indíttatást, egy életre szólót szemléletben, módszerben, etikában. Így emlékszik vissza a hetvenéves Bárczi Gézát köszöntő írásában: „Különösen sokat tanultunk a szemináriumi órákon. A magyar nyelvtörténet minden lénye-ges problémája szóba került ezeken a szombat délelőttönként tartott gya-korlatokon. Valóban gyakorlatok voltak: a hallgatók mutatták be dolgo-zataikat, amelyek valamely nyelvemlékünk hosszabb-rövidebb részleté-nek tüzetes magyarázatával foglalkoztak; a hallgatók vitatták meg a dol-gozatokat tanáruk vezetésével, aki bölcsen, szükség esetén ironikusan terelte mindig helyes irányba az igazság felé vezető úton a vitát. Az elő-adásokon és a szemináriumban tanultuk meg, hogy a tudomány nem pusztán az igazság keresése, hanem erkölcsi magatartás is.” (Nyr 88. 6.) És Papp László tanult, dolgozott, gyűjtötte a cédulákat, írt, publikált kedvvel, szorgalommal. Belevetette magát a hosszúpályi nyelvjárás hangtani vizsgálatába, folytatta a szótörténeti kutatást, majd gyakornok lett, és természetesen ledoktorált kiváló eredménnyel. A tanári oklevél megszerzése után ki is nevezték tanársegédnek.

16

Igen ígéretes kutatói-tudósi, illetve tanári pályáját azonban 1950-ben megszakította koholt vádak alapján való letartóztatása és az ezt követő négy évig kegyetlen, testet-lelket megbénító raboskodás. De a falusi em-ber szívóssága, feleségének sokirányú gondoskodása erőt adott neki, hogy talpra álljon. Bár mint kitelepítetteknek ezután is Maglódról kellett bejárniuk, majd albérletben szoronganiuk, ha nem volt más lehetőség, Papp László cédulázást is vállalt, de dolgozott, és már 1955-ben hat, 1956-ban pedig tíz magvas közleményt olvashattunk tőle a folyóiratok-ban és egyebütt. És ez így folytatódott a kilencvenes évek elejéig, testi-lelki összeroppanásáig. Az ok nélküli börtönévek, feleségének emberte-len szenvedés után 1978-ban bekövetkezett halála, egyedül maradása, a rá törő gyógyíthatatlan betegség csak felőrölték az erejét, úgyhogy földi távozása 1996-ban szinte megváltás volt számára...

Papp Lászlót életműve – hányattatásai ellenére – a legeredményesebb kutatók, tudósok közé emeli. Négy önálló kötetet és több mint 200 dol-gozatot mondhat magáénak. 1957-től 1984-ig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. Közben 1966-ban megszerezte a kandidátusi fokozatot, és ezt követően több éven át okta-tott igen eredményesen az ELTE Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tan-székén is. Munkatársa, szerkesztője, mondhatnánk egyik csendes, de an-nál tevőlegesebb motorja volt a Történeti-etimológiai Szótárnak, és elin-dította az Árpád-kori Személynévszótár munkálatait.

Mi jellemzi Papp Lászlót, a kutatót, a tudóst? Röviden ezt mondhat-juk: igazi filológus volt. Mindig adatokra, nem kis részben a saját maga gyűjtötte – főként – levéltári adatokra épített; felderítette, értékelte a ko-rábbi véleményeket; nagy lelkiismeretességgel, logikus következtetéssel fogalmazta meg eredményeit; és felsorakoztatta a bizonytalan következ-tetéseket, valamint a megoldásra váró kérdéseket. Még három olyan vo-nását is megemlítem, amely már korántsem mondható gyakorinak: min-denekelőtt invenciózus alkat volt; aztán nyelvtörténészként is, mint mes-tere: Bárczi Géza, de hozzá hasonlóan nagy fogékonyságot mutatott a mai jelenségek vizsgálata és újabb módszerek alkalmazása, sőt kifejlesz-tése iránt is (elég, ha a nyelvi statisztikát alkalmazó kandidátusi értekezé-sére, illetve könyvére, valamint Magyar Nyelvjárások-beli dolgozataira, továbbá 1964-es, szövegtani jelenségeket feldolgozó tanulmányára uta-lok). És külön ki kell emelnem páratlan áttekintőképességét: 1959-ben feleségével, a rendkívül sokoldalú P. Hidvégi Andreával foglalta össze lényeglátóan az 1945-től 1958-ig megjelent magyar nyelvjárási tanulmá-nyokat (MNy LV, 288–302, 434–41, 551–9), majd immár egyedül tekin-tette át mesteri módon tizenegy esztendőn keresztül minden egyes év nyelvészeti krónikáját (Chronik des Jahres...) 1962-től 1973-ig német nyelven az Acta Linguisticában.

Magam mintegy nyolc főbb szakterületet különítettem el Papp László munkásságában. Ezek a lehető legszervesebben kapcsolódnak egymás-

17

hoz. A mai nyelvjárási jelenségek vizsgálata és a szótörténet – bár ez utóbbi mindvégig központi terület maradt számára – szervesen vezette el (ebben természetesen Bárczi professzor hatása is nagyon benne van) a nyelvjárástörténeti kutatáshoz, illetve a névtudományhoz, a történeti nyelvjáráskutatás pedig tovább a normák kialakulásának, a nyelvi egysé-gesülésnek a – főként XVI. századi – elemzéséhez.

Kiemelem, hogy a négy önálló kötetből kettő és mintegy húsz hosz-szabb-rövidebb tanulmány tárgyalja Debrecennek és az északkeleti vi-déknek a XVI. századi nyelvjárási viszonyait. A Nyelvjárástörténet és nyelvi statisztika című könyvével méltán nyerte el a Magyar Tudomá-nyos Akadémia 1961. évi pályázatán az első díjat. A XVI. századi törté-neti nyelvjáráskutatás valójában egyúttal normakutatás is. Papp László másik két önálló könyve közelebbről ezzel foglalkozik. Aztán: kb. 50 szónak, köztük néhány szólásnak a hangtani és jelentésbeli alakulását világítja meg olyan körültekintéssel, hogy ezek eredménye legtöbbször bekerült a Történeti-etimológiai Szótárba. Talán mondanom sem kell azonban, hogy a legmaradandóbban a TESz egyes szócikkein van ott – ha rejtetten is – Papp László keze nyoma. Munkásságának igen fontos területe továbbá a névtan. Erről mintegy 25 közleménye tanúskodik. Ezekben tárgyal család- és becézőneveket, helyneveket, megnevezésmódokat, és még részletezhetnénk tovább. Végül csak felso-rolásszerűen utalok igen tanulságos módszertani jellegű cikkeire; az igen magvas – mintegy 25 – recenzióra; érdekesen megírt tudományos isme-retterjesztő dolgozataira; a helyesírással kapcsolatos, valamint igen kiter-jedt szerkesztői munkásságára.

18

A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyel-vész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a múlt század 70-es éveiben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesí-tettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény je-lentkezett a folytatásra, a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatcím megváltoztatását.

A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személye-sen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenysé-géről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bib-liográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is ad-junk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív meg-ítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy reálisabb képet alkossanak.

Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fone-tikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek továb-bi feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük 1986 és 2000 között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlé- kezéssekkel, szakmai értékeléssel, méltatással járultak hozzá a nemes cél és szándék megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemnek, különböző okok miatt nem vállalták a felvételt.

A videofelvételen megörökített “külsőből”, a lélek tükreként ismert arckife-jezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó em-beri habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva a XX. század utolsó negyedének nyelvészeit még nagyobb időtávolban is emberi közelségbe kerülnek. Egy történelmileg “rázós”, emberpróbáló kor-szaknak, lényegében az elmúlt század második felének voltak (voltunk) szelle-mi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások nemcsak érdekes látvány, “hallvány” és olvasmány, hanem fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára.

Budapest, 1994. nov. 15. – 1998. jan. 27. – 2001. nov. 15. – 2004. jan. 29.

19

Bolla Kálmán

20

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek)

folytatás a hátsó borítóról 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE 59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY 63. SZÉPE GYÖRGY 64. SZABÓ JÓZSEF 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 66. SZENDE TAMÁS 67. ADAMIK TAMÁS 68. BENCÉDY JÓZSEF 69. WACHA IMRE 70. BOLLA KÁLMÁN Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 23.,

24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 67., 70.

21

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

*** folytatás a belső borítón

22

23