A biológiai terápia a medicina sikertörténete

Beszélgetés Poór gyulA ProfesszorrAl

Kedves KollégAnő,

KollégA!

Az újságban adategyeztető lapot talál.

Kérjük, ellenőrizze nyilvántartott adatait!

A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata

Orvosok Lapja

2012 | 12

Orvosok Lapja2012 | 12

Köszöntő

Nem tudhatom, hogy Advent idején ki mire

gondol, vár-e valamire, és ha igen, mire. A

keresztény világban az Advent a várakozás idő-

szaka, várakozás az Úr eljövetelére. (Adventus

Domini). Az adventi koszorún a lila gyertyák a

bűnbánatot, a fegyelmet, az összeszedettséget

jelképezik. A harmadik, a rózsaszín gyertya az

Úr eljövetelének közelségére, az e felett érzett

örömünkre utal.

„Nem tudhatom” – gondolatok Advent idején

Természetes, hogy nem minden-ki érzi magáénak e gondolatokat, hiszen nem vagyunk egyformák, véleményünk, meggyőződésünk jelentősen különbözhet. Sokaknak ez az időszak valószínűleg nem jelent semmit, másoknak viszont talán az egész éves várakozás ki-teljesedése, hiszen mindig várunk, várhatunk valamit.

Az egyetlen dolog, amire a köz-napi élet problémáinak megoldá-sában soha nem szabad várni, a csodára. Csoda csak olyan érte-lemben létezik, hogy magunkra találunk vagy megtaláljuk a hitet, mint Ady Endre, akit „csendesen és váratlanul átölelt az Isten”. Hason-ló csodaféle az is, amikor az ember megtalálja magában jót. Úgy dönt, hogy a mai, értékeket sárba tipró világban megtartja, vagy visz-szaszerzi magában a becsületet, hűséget, kitartást, hazaszeretet, s hogy élete értelmét a munkában, családban, utódai nevelésében találja meg.

Advent idején, ha nem plazák-ban töltjük az időnket a sok felesle-

ges csillogó-villogó kacat felvásár-lásával, hanem legalább néhány percre naponta elgondolkozunk életünkön, közelebb kerülhetünk a megnyugváshoz, lelki békéhez, ami nem belenyugvást vagy pasz-szivitást jelent. Sokszor tehetet-lenül nézzük a világot, amely, úgy tűnik, a vesztébe rohan, hiszen

az ember pusztítja önmagát, a környezetét, hamis „értékeknek” hódol. Mi magyarok különösen nehéz helyzetben vagyunk. Hosz-szúra nyúlt diktatúrából jövünk, majd belecsöppentünk egy olyan világba, amelyet nem tanultunk meg kezelni. Megszoktuk a lopást, hazugságot, hallgatást, és ezért rendszerváltozást sem kényszerí-tettünk ki. Megszoktuk azt is, hogy ha nincs gazdasági teljesítmény, a hátunk mögött felvett kölcsönök-ből akkor is megéltünk. Amikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy mindennek ára van, csak kapkodjuk a fejünket, egymásnak esünk, nem tudunk higgadtan beszélni egymással, hogy a legjobb kiutat keressük. Inkább mocsko-lódunk, megbélyegzünk, amire az internet, a különböző médiák tág lehetőséget biztosítanak. Véget kellene ennek vetni, a problémá-kat, vélt vagy valós sérelmeket

Köszöntő

A kárpátaljai magyarlakta területek rendkívül rossz mentőellátottságán kívánt segíteni a Magyar Orvosi Kamara, amikor az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) gépjárműpark cseréje kapcsán felszabaduló idős, de még jó állapotú kocsikért fordult az OMSZ főigazga-tóságához. Közel egy éves szervező munka ered-ményeképpen, amelyben az anyagiakat a Magyar Református Szeretetszolgálat önzetlen munkatársai biztosították, Karácsony előtt végre elhárult minden akadály, és a négy darab, összkerékhajtással ellátott mentőautót sikerült célba juttatni. A járművek a jö-vőben főként a beregszászi járás sürgősségi ellátását fogják szolgálni.

Mentőautók Kárpátaljának

ki kellene beszélni, és tényekre támaszkodva okosan vitatkozni, majd megállapodásra jutni.

Biztosan létezik megoldás, leg-alábbis remény mindig van. A föld még mindig tele van kincsekkel, és a legtöbb ember is a jóra vá-gyik. Advent idején várakozzunk, reménykedjünk. Pilinszky János írja: „… nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – be-teljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. … Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel sem keve-sebb annál, amire vár.”

Nem tudhatom, hogy ki mit vár. Biztosan vannak, akik az Úr érke-zését. Valószínűleg többen vannak, akik egyszerűen csak haza akarnak érkezni. Nyugalmat, békét, meg-élhetést mindenki akar, ami nem csodaként érkezik, nem követke-zik be magától. Az egyén szorga-

lommal, kitartással, szeretettel sok mindent elérhet. Valamiféle otthont is tud teremteni. Sokaknak azonban segítség kell az államtól, családjuktól, segélyszervezetektől, a társadalom minden tagjától, hogy a megélhetését biztosítani tudja. Advent az odafigyelésre is felhívja a figyelmet. Alkalom arra is, hogy tágabb otthonunk, az or-szág sorsán, és mi orvosok hivatá-sunk gyakorlásának lehetőségein is gondolkodjunk. Sok éve tudjuk, hogy alapvető változtatásra van szükség arra, hogy az egészségügyi ellátás megfelelően működni tud-jon. Azt is tudjuk, hogy az ország gazdasági teljesítményéhez képest az emberek jobb ellátást kaptak, mint reális lett volna. Ez úgy volt lehetséges, hogy a munkabérek megalázóan alacsony szinten vol-tak és maradtak. Mindenki tudta, hogy radikális, de racionális változ-tatásokra lett volna szükség már

évtizedekkel ezelőtt. Ha magunkba nézünk, akkor azt is be kell vallani, hogy ezek elmaradása a mi hibánk is. Az orvostársadalom soha nem volt egységes, ezért soha nem állt sem a MOK, sem más szervezet megoldási javaslatai mellé, hogy kikényszerítse azokat. Sokkal könnyebb a zavarosban halászni, a mocsárban dagonyázni, mint az esetleges személyes sérelmekkel járó, de előre vivő változásokat el-fogadni és támogatni.

Advent nem a csodavárás időszaka, hanem az elmélyülé-sé. Olyan után kell vágyakozni, ami amúgy is a miénk, a tudás, a szorgalom, a becsület, a szeretet és empátia, a konstruktív együtt-működés. Ezzel vihetjük előbbre a világot és teremthetjük meg magunknak és másoknak a lelki egyensúlyt és békét.

Dr. Éger IstvánDr. Éger IstvánBAnAI JánOs

A határon. Nehéz terep vár az összkerekes

„japán különítményre”.

Pál Sándor (középen), a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke

és a négy alkalmi sofőr

1Orvosok Lapja

2012 | 12

2Orvosok Lapja2012 | 12

tArtALOM

„Nem tudhatom” – gondolatok Advent idejénMentőautók Kárpátaljának 1

„… száj nélkül is, szájamban sebbel…” Előadás Kosztolányi betegségéről és haláláról 14

Szilveszteri kulTúra 40

Sport – egy életen át 48

Szükség van példaképekre – Szentágothai János portré 42In memoriam dr. Tiszolczy Lajos (1896–1987) 44

A generikumok váltogatásától különösen tartanak az orvosok 38

Anno– decemberben történt 46

MOK: Nehezebb volt hiteles álláspontot kialakítani 4Ülésezett az Országos Küldöttközgyűlés 6Előbb-utóbb eljön az igazság pillanata 8Békés figyelemfelhívó akciót tartottak a magyar orvosok 112012-ben megújult a MOK komplex 13

Út az IBD sikeres kezeléséhez – mennyi van még hátra? 16A biológiai terápia a medicina sikertörténete 18Dr. Bencze Béla (1929–2012) 21Húsz év maszatolás 22Nemzeti Betegfórum: idén megalakulhat 28Az addikció népbetegség – kivétel, aki nem érintett 29Az egészségpolitika nem érvelhet ipari szereplőként 33Minden, ami ortopédia 34

Köszöntő

tÉnY–ADAt

KULtÚr A

sPOrt–OrvOs

OrvOstörtÉnet

MeDICInA

AnnO

OrvOsK AMAr A

sz AKMAI OLDAL

IMPresszUM

A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger IstvánTagok: prof. dr. Banai János, dr. Szatmári AndrásFőszerkesztő: dr. Szepesi AndrásFelelős szerkesztő: Bene ZsoltLapmenedzser: Zöldi PéterHirdetési vezető: Kiss Judit

Rovatvezetők:Kamarai ügyek: Niczky EmőkeEgészségügyi gazdaság: dr. Gilly GyulaGyógyszereink: prof. dr. Blaskó GyörgyGyógyszerpiac: Fekete Tibor

Tanácsadó testület:Vezető: prof. dr. Banai JánosTagok: dr. Magyar Anna, prof. dr. Ludwig Endre, dr. Pápai Zsuzsa, dr. Demeter János, dr. Korponay-Szabó Ilma, dr. Pfliegler György

Kiadja: Magyar Orvosi KamaraFelelős kiadó: dr. Éger István elnökLapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft.Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u. 100.Telefon: (06-1) 302-0065, Fax: (06-1) 354-0463E-mail: orvosoklapja@mok.hu, Web: www.mok.huAz Orvosok Lapja folyóirat aktuális tartalma a www.mok.hu weboldalon és a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg.

Nyomdai munkák: Mega Kft.Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató

Lapterv és tördelés: Mátyus Gergely

Az Orvosok Lapja utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Magyar Posta.Minden kamarai tag részére ingyenesen jár.

Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál, 15 000 Ft/év.Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ:Tamás Andrásné, Telefon: (1) 269-4391/100 m. Fax: (1) 269-4392 E-mail: terjesztes@mok.hu

Lakcím és levelezési cím változásának bejelentése: A MOK ille-tékes területi szervezeteinél írásban (e-mailen v. postai úton)

MOK tagdíjjal kapcsolatos információ: Bedenszky Zsuzsanna: (1) 269-4391/128 m., bede@mok.hu

Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss JuditTelefon: (06-1) 302-0065, E-mail: orvosoklapja@mok.hu

ISSN 1785-7198

Szaklapunk évenként tíz alkalommal, 41.500 példányban jut el olvasóinkhoz.

A szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a MOK hivatalos álláspontját.

Az orvos és autója 15

AUtóz ás

3Orvosok Lapja

2012 | 12

OrvOsK AMAr A

Tisztelt Olvasóink!A jövőben lehetőséget szeretnénk biztosítani elhunyt kollégáink rövid gyászközleményének (név, születési év, munkahely) megjelentetésére. Az elhalálozott orvosok adatait az orvosoklapja@mok.hu címre várjuk.

Dr. Gulyás István, sz: 1939. 06. 27-én, 2012. 10. 08-án elhunyt.Munkahely: nyíregyházi háziorvos

Dr.Sipos Mária Hajnalka sz.: 1958. 05. 21-én, 2012. 02. 06-án elhunyt.Munkahely: Fejér megyei Szent György Kórház,

Tüdőbeteg-gondozó, Székesfehérvár

„Dr. Farkas Attila élt 49 évet” –

olvastuk a rideg tényeket a helyi újságban.

Emlékezés Farkas Attila orvos-diplomatára

A hír számomra megdöbbentő volt. Az a több mint tíz év, amit Vele együtt a Magyar Orvosi Kamara ke-retei között az orvos diplomáciában tölthettem, mindig a tervezésről a jövőről, az orvostársadalom hely-zetének a lehetséges jobbításáról szólt. Együtt álmodtunk egy osztrák és német típusú orvosi kama-rát – hogy nem valósult meg, nem Rajtad múlt Attila!

A MOK külügyi tisztségviselői-ként komolyan vettük a feladatot, és Te hatalmas tempót diktáltál. Vi-lágos céljaid voltak: Magyarország orvosi kamaráját, európai viszony-latban, főleg a német nyelvterülete-ken elismertetni.

Az 1990-es évek elején itt, Bur-genlandban kezdtük a kapcsolatok kiépítését, majd Bécs, az Osztrák Orvosi Kamara következett. Sorra ismertük meg a vezető osztrák orvoskamarai tisztségviselőket. (Neumann elnök úr volt az első, aztán Pjeta, Bretenthaller, majd Dorner – ők is az Osztrák Orvosi

Kamara tisztségviselői voltak). A tárgyalásokon hamar rájöttek, hogy személyedben egy széles látókörű, nyelvük finomságait is teljes mér-tékben ismerő, de hazája érdekeit mindig szem előtt tartó, kimagasló egyéniségű orvossal találkoztak. Támogatásuk egyértelmű lett.

Sikerült az Európai Ifjú Orvo-sok Szövetségének (PWG) tagjai sorába bekerülnöd, ahol a kivételes képességeid alapján szinte minden európai ország tisztségviselőjével személyes baráti kapcsolatba kerültél. A későbbiek során szoros kapcsolatot építettél fel a németek-kel is: Hoppe elnök urat is elkáp-ráztattad, Kloiber úr – aki később a WMA elnöke lett – is barátságába fogadott és a Német Orvos Kama-ra – akkor még a Német Orvos-szakszervezet (Marburger Bund) – jelenlegi elnöke, Montgomery úr is megajándékozott barátságával. Nyelvi nehézségek nélkül tudtál lobbizni az igazi célunk eléréséért, azért, hogy az EU mellett műkö-

dő Állandó Orvosi Bizottságában (CPME) szavazati joggal a MOK kép-viselhesse Magyarországot. A cél kényes volt, hisz egy másik magyar orvosszervezet tanácskozási joggal már régebb óta részt vett e szerve-zet munkájában. A Te fáradhatatlan munkádnak köszönhetően ez sike-rült. Ennek a szervezetnek jelenleg egyik alelnöke a MOK jelenlegi elnöke, Éger István.

Sajnos a MOK-nak a makropoli-tika hazánkban más szerepet szánt. Az etikát és monetikát, azaz az orvosok összes gondját, baját viselő, olyan önigazgató köztestület, ami-lyet Ausztriában és Németország-ban láttunk, nem jött létre. Nem sikerült másik elképzelésünket, egy orvosi bank létrehozását sem meg-valósítani, annak ellenére, hogy a németek erkölcsi, sőt financiális támogatásról biztosítottak minket.

Sokat tettél Attila a MOK-ért, a magyar orvosokért. Sajnos ezt ke-vesen tudják, sőt talán néha félre is értettek.

Attila! Nagy űrt hagytál hátra. Nyugodj békében.

Dr. gArDA KárOLY

4Orvosok Lapja2012 | 12

Nem volt könnyű a tavalyi esztendő a Magyar

Orvosi Kamara életében, és szinte biztos, hogy

2013 sem lesz az. Éger István elnököt arra

kértük, értékelje az eltelt évet. A beszélgetés

jellegéből adódóan mellőztük a keresztkérdé-

seket, ő pedig kizárólag a szenvtelen tényekre

koncentrált.

MOK: Nehezebb volt hiteles álláspontot kialakítani

– Javaslom, hogy az időszámítást 2011. december 10-étől indítsuk. Az akkori küldöttközgyűlés önt újraválasztotta. Láttuk, hogy a kamara küldöttei jelentős legiti-mációt adtak a vezetésnek. Ez mi-lyen gondolatokat indít el önben?– A küldöttek egyrészt megerősítet-ték a legfőbb döntéshozói szerv elkö-telezettségét, ami visszanyúlik még ugyanazon év szeptemberére, amikor a törvény szellemében kötelező volt új alapszabályt és etikai kódexet al-kotni. Ezekben a dokumentumokban az új közgyűlés kilencven százalékos egyetértéssel letette voksát annak a filozófiának a folytatása mellett, amelyet a MOK-ban már tíz éve kép-visel a mindenkori elnökség. Ennek a személyi konzekvenciáját adta meg a választás napja. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a nem túl jelentős számú, de annál harsányabb külső és belső ellenzék mindezt rossz néven vette, aminek erkölcsileg is kifogásol-ható módon próbált hangot adni.– Tizenöt hónap telt el azóta, hogy hatályos és törvényes alapszabá-lyuk van. Miben jelent ez segít-séget?– Abban, hogy ne lehessen a külön-böző szintű döntéseken vitatkoz-

ni. Megadja a lehetőséget, hogy a módosított kamarai törvény által garantált jogosítványainkkal élni tudjunk. Ez nagyon jelentős feladatot rótt a köztestületre, gondolok akár a különböző rendű-rangú véleménye-zésekre, amiből most nagyon sok van. Ilyen például az oktatás, továbbképzés minősítése is. Közben belső szerveze-ti megerősítést is adott az eszköztár megújításához. Ez különösen indo-kolttá tette, hogy tavaly december 11-étől még professzionalizáltabb elnök-ségi struktúrában dolgozunk. Én teljes állású vagyok, egy alelnök és a főtitkár részfoglalkozásban dolgozik nálunk, ami nagyobb figyelmet, konzekven-sebb munkavégzést tesz lehetővé. Ha ez nem így lenne, nem tudtunk volna 2012 kihívásainak megfelelni.– Óriási változások mentek végbe viszonylag rövid idő alatt. Ilyen volt a többi között a megyei és fővárosi kórházak államosítása, a kórházigazgatók kinevezése, a struktúraátalakítás, az új be-utalási rend. Milyen véleményt fogalmaztak meg ezekkel kapcso-latban, s ezeket tudták-e hangoz-tatni megfelelő szinten?– Komplex a kérdés. Senki nem tiltotta meg, hogy a véleményün-

ket hangoztassuk. Ugyanakkor a korábbiaknál nehezebb volt hiteles álláspontot kialakítani, mert maga a rendszer nehezen volt áttekinthető. Rohamszerűen jöttek a jogszabá-lyok, amelyeket vagy megkaptunk véleményezésre, vagy nem. Amire lehetett és kellett, tettünk észre-vételt. Feltűnően kevés koncepcio-nális egyeztetés zajlott a rendszer átalakításával kapcsolatosan. A hónapokig indokolatlanul elhúzódó bértárgyalásokon kívül, ami nem megállapodással, hanem egyoldalú döntéssel zárult, egyéb tárgyalá-sok alig voltak. A Semmelweis-terv mentén leírtakat sem akkor, sem az óta nem tudtuk szóban is megvitat-ni. A dolog pikantériája egyébként, hogy azok a küldöttek, akik a két évvel ezelőtti gyűlésen a szemünkre hányták, hogy milyen hálátlanok va-gyunk, mert kritizáljuk a Semmelwe-is-tervet, most elgondolkodhatnak. A terv alkotói ugyanis fogják a fejüket, s keresik a megvalósult tényeket. Nem sok ilyet találni. Ami viszont megva-lósult, az hol van a tervből? Vissza-térve a kérdésre, túlzás lenne állítani, hogy rendszeresen és evidence base alapon tudtunk volna hozzászólni a folyamatokhoz.– Hogyan alakultak 2012-ben a dolgok a háziorvosokkal kapcso-latban? Ezt azért kérdezem, mert a tavalyi év nem róluk szólt, őket mintha kifelejtették volna a rend-szerből.– Az, hogy az alapellátást nem erősí-tették meg, és a mai napig késleked-nek vele, óriási rendszerhiba. Pedig ebben az új világban egyszer már a döntéshozó rájött, hogy ha túl akarja élni az egészségügy válságát, akkor az alapellátással kell kezdenie. Ez

Dr. Éger István

OrvOsK AMAr A

5Orvosok Lapja

2012 | 12

nICzKY eMőKe

akkor be is jött, az Antall-kormány új alapokra helyezte a kérdést. Viszont idestova hat éve ordítjuk, hogy baj van. Nem értik meg, milyen követ-kezményekkel jár a megroppant alapellátás. Ettől függetlenül azonban tény, hogy miközben a területtel nem nagyon törődtek, kamarai sikerként is elkönyvelhető a praxistörvény módosítása, amely sok éves huzavo-na végére tett pontot. Ma a praxisjog nem csak személyhez, hanem adott körzethez is kötött, és a jogszabályba végre beletették a kártalanítási zára-dékot. Az önkormányzat tehát nem élhet úgy az alapellátás biztosítására vonatkozó jogával, hogy közben az or-vosnak következmény nélkül szűnik meg vagy csökken a praxisa. Akkor ugyanis kártalanításra tarthat igényt. Ez magáért beszél. A szerződéskötési új procedúra is a jogbiztonságot szol-gálja, bár ezt sokan nem érzékelik. A munkában a kamara is részt vesz, hi-szen törvény adta joga és kötelessége minden ilyen szerződést véleményez-ni, és adott esetben fel is kell lépnie. A pozitív kezdetű folyamat folytatását azonban nem garantálja törvény, ezért a lépés sajnos kevés a humánerő megtartásához.– Lehetséges folytatásként most felmerült a háziorvoslás államo-sítása. – Ez csupán képviselői felvetés, amely semmilyen szakmai vagy döntéshozatali, kormányzati szűrőn nem ment át. Magyarán, ha beszél-hetünk egyáltalán kormányzati egészségpolitikáról, abban ez nem szerepel. A szakma érthető, de túl-zott hevességgel ugrott rá a kérdés egyes részeire, és tette szerencsétlen módon a közbeszéd tárgyává. Állí-tom, hogy a háziorvosi kar helye-sen számolt, az alapellátó kassza két és félszeresével még mindig a legolcsóbban lehetne nagy alap-biztonságot teremteni az ellátásban, ami áttekinthetőbbé tenné és teher-mentesíthetné a szakellátást is. Ott olyan gondok tömege jelentkezik az alapellátás problémái miatt, amelyek az ő értékes és szigorúan definiált kapacitásait is nehezen használható-

vá teszik. Ráadásul meggyengítették a tisztiorvosi szolgálatot, szétzilálva a szakfelügyeleti rendszert. Mindez átláthatatlan helyzetet teremtett az ellátás első lépcsőfokán, így bizonyos döntéseket át kellene gondolni, és korrigálni.– Korában csaknem fétis volt a háziorvosi ügyelet, most viszont elkezdték a kórházakba szervez-ni. Sokak szerint ez a betegbiz-tonságot szolgálja, mások inkább kényelmi kérdésnek látják. Mi a véleménye? – A Semmelweis-terv egyik tétele az, hogy az alapellátásnak és a sürgős-ségi ellátásnak legalább az irányítás-szintű közösítését meg kell oldani a mentőszolgálattal. Ez sok helyütt nem történt meg. A háziorvosi ügyelet biztosítása egyértelműen ön-kormányzati feladat, amelynek sok-féleképpen lehet eleget tenni. Hogy ezt lokálisan hová teszi, hol biztosít rá helyet, egy dolog. A baj mindig ott kezdődik, amikor a felek bármelyike úgy próbálja értelmezni a helyzetet, hogy a lokális közösítés funkcionális egybeolvadást is jelent, és a humán erőforrás problémájának megoldásá-ra próbálja használni. A két rendszer tevékenységében független, és an-nak is kell maradnia.– Ön jelentős tanulmányt írt a társadalombiztosítási járulék fogyasztási alapúvá tételéről. Mi lett a dolgozat sorsa?– Amit tavaly nyáron leírtunk, az ma már működő valóság. Csak az a baj, hogy a célcsoportja nem az egész-ségügy. Tavaly kora ősszel személye-sen is jeleztem a nemzetgazdasági miniszternek, hogy a munkabéreket terhelő járulék oldaláról át kellene ballagni a fogyasztás megterhelésé-re. Ez megtörtént, de nem venném a bátorságot, hogy a mértékét és szer-kezetét minősítsem, mert nem va-gyok közgazdász. Tény azonban, hogy a paradigmaváltás, amit javasoltam, az egészségügyi forrásteremtésben nem valósulhatott meg, mert más célokat jelöltek ki. Ez politikai dön-tés kérdése. Fájdalom viszont, hogy már sokadszor hallom, hogy a sport

nálunk stratégiai ágazat, miközben az egészségügy a futottak még kate-góriában kullog.– Hogyan alakult a MOK vezető-ségének kapcsolata a rezidensek-kel?– A szövetség vezetője részéről több indokolatlan támadás érte a kama-rát. A MOK-nak lehet különböző hőfokú kapcsolata az önkéntes ala-pon szerveződő civil orvosi szerveze-tekkel, amelyekből számos létezik. Ugyanakkor nem lehet kérdés, hogy a kamara tagságában reprezentálódó fiatal orvoskar érdekeinek töretlen és aktív képviselete és segítése kamarai feladat. Ennek az utóbbi időben is számos példáját adtuk. Kezdeménye-zésüket elsőként karoltuk fel annak idején, és a mai napig óriási kérdés, vajon milyen okkal vetettek véget idő előtt és eredménytelenül az elmúlt tíz év leghangsúlyosabb érdekvédel-mi mozgalmának. Valószínűleg soha nem fogunk érdemi választ kapni a kérdésre. – Beszéljünk a járóbeteg-szakellá-tásról, ahol óriási gondok vannak.– Az önkormányzatok nagyon sokat tettek és tesznek, hogy ezek az intézmények működőképesek maradhassanak. Nem egy ilyen polgármesterrel beszélgettem tavaly. Meglepő módon sok helyütt tudják is működtetni az intézményüket, és büszkék is rá. Joggal. Más kérdés, hogyan alakul majd a rendelők sorsa az államosítás idején. Nem véletlen, hogy ezt részben halasztják, részben alternatívvá teszik, az érintettek megkérdezésével. Az azonban bizo-nyos, hogy addig, amíg a rendszer súlyosan forráshiányos, nem lehet pusztán az átalakítástól üdvözü-lést várni. Az már nem bűn, hanem hiba. Ráadásul eleve vert helyzetből indulunk, és tény, hogy az átalakítás mindenkor és mindenütt jelentős forrásokat igényel még akkor is, ha később majd megtakarítást hoz. For-rást kivonni és átalakítani egyszerre öngyilkossággal ér fel.

OrvOsK AMAr A

6Orvosok Lapja2012 | 12

OrvOsK AMAr A

A Magyar Orvosi Kamara a szabályoknak meg-

felelően, 2012. december 1-jén megtartotta évi

rendes országos küldöttközgyűlését. Ezúttal e

nap – bár szokás szerint szombatra esett – munka-

nap volt (a helyszín biztosítása érdekében történt

korai terminusválasztás idején ezt még nem le-

hetett tudni, a munkarend miniszteri módosítása

hónapokkal később történt), s ezért külön elisme-

rést érdemel, hogy a küldöttek több mint 60%-a

megjelent, és mindvégig biztosította a teljes körű

határozatképességet.

Ülésezett az Országos Küldöttközgyűlés

A küldöttközgyűlés pontosan 10 órakor a Himnusz hangjaival vette kezdetét. Ezt követően a hagyomá-nyoknak megfelelően sor került a Hippokratész Emlékérmek és a MOK Média Díjak ünnepélyes átadására.

A Hippokratész emlékérmek díjazottjai: Dr. Együd Ágnes (Szabolcs-Szat-már-Bereg megye), dr. Kiss Bertalan (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), dr. Körtvélyesi Andor (Fogorvosi TESZ) és dr. Nyilasy Péter (Budapest).

A MOK Média Díját kapta egész-ségügyi ismeretterjesztés kate-góriában Vitkai Éva újságíró, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Holding sajtófőnö-ke, a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának szerkesztő-riportere, valamint egészségügyi publicisz-tika kategóriában Marosi Antal,

a Magyar Rádió tudósítója. A díjak átadását követően az egybegyűl-tek egy perces néma felállással adóztak elhunyt kollégájuk, dr. Hedri Katalin emlékének, aki nem csak szakmai és emberi kiválósá-ga miatt volt közismert, hanem sok éven át a Budapesti Területi Szervezet fogorvos alelnökeként is tevékenykedett.

Ezt követően megkezdődött a napirend szerinti munka, melyet némi ügyrendi vitát követően a küldöttközgyűlés gyakorlati-lag egyhangúlag megszavazott.

Következett az elnök beszámolója az elmúlt egy éves elnökségi és kamarai ténykedésről, mely nem kevesebb, mint 90 percig igényelte a küldöttek figyelmét és türelmét. Bevezetőjében elmondta, hogy az egy évvel ezelőtti tisztújítás kap-csán bonyolított lejárató sajtókam-pány és a legitimitást feszegető kérdések célt tévesztettek, a ka-mara megerősödve, teljes energi-ával tudott nekilátni az előtte álló időszaknak, és számos területen jelentős munkát végzett. Leszögez-te, hogy mindehhez stabil hátteret adott az országos küldöttközgyűlés, amely emlékezetes összetartással 90%-os egyetértéssel fogadta el annak idején azt az alapszabályt, mely a törvényességi próbát is kiállva ma mindenki számára egy-értelmű iránymutatással szolgál.

Az idei beszámolóban a leg-hangsúlyosabb helyet a kamarai szolgáltatások részletes bemuta-tása kapta, mintegy válaszul az örökzöld kérdésre: „mit kap a tag a pénzéért?”. Az elnök elmondta, hogy dönteni kellett: vagy csök-kentik a különböző típusú tagi szolgáltatásokra fordítható, összes-ségében több száz millióra rúgó keretet, vagy fenntartva az eddigi innovatív szemléletet, az immár 9 éve gyakorlatilag azonos mérté-ken tartott tagdíj jelentős inflációs veszteségét részben ellensúlyozó emelést irányoznak elő 2013-ra. Mint ismeretes – bár sokak számára érthetően nem tetsző módon – ez utóbbi mellett voksolt a döntéshozatalra feljogosított testület. Érvként elhangzott az is, hogy míg a köztestületi kamara fennállásának első kilenc éve alatt

Szavazás a

Hippokratész

Emlékérem je-

löltjeiről

7Orvosok Lapja

2012 | 12

OrvOsK AMAr A

a tagdíj megháromszorozódott, az azóta eltelt évtized összesen alig 50%-nyi tagdíjnövekedést hozott, a szolgáltatások sokszorosára bővü-lése mellett. Új szolgáltatások be-jelentésére is sor került, miszerint 2013. január 1-jétől egy speciális, kiemelten komplex gyógyszerelési, diagnosztikai szoftver hozzáférését biztosítja a kamara tagjai számára, valamint a jogszabályban előírt, ám különösen a teljes alapellá-tásban hiányzó úgynevezett belső minőségügyi rendszer működ-tetéséhez szükséges szakértői dokumentáció elkészíttetését és a tagok számára ingyenesen történő rendelkezésre bocsátását ígérik.

Az OKGY-t megelőző napokban ugyancsak kisebb vihart kavaró, az Orvosok Lapja jövőjét érintő ügyben bemutatásra került nem csak az, hogy az elmúlt nyolc év lapkiadatásával a köztestület közel 200 millió Ft-ot takarított meg, hanem az is, hogy az áprilistól saját kiadásban megjelenő, jelentős szín-vonalemelésen átesett kiadvány az olvasók körében végzett, reprezen-tatívnak bizonyuló felmérés szerint igen kedvelt és elfogadott. Ezért en-nek megszüntetése nem kerülhet napirendre. Az előállítás költsége egy példányra vetítve alig 150 Ft, tehát téves a költségekből a nem orvos, esetleges külsős előfizető számára szabott tízszer nagyobb előfizetői díjból kamarai költséget kalkulálni. A lap menedzsmentje folyamatosan törekszik a bevételek növelésére, melyre a most már jó néhány számot prezentáló új kiadás kézzelfoghatósága folya-

matosan javuló esélyeket kínál. Így megalapozott a remény, hogy a kamarára eső költségek tovább csökkenthetők a jövő év során.

Hangsúlyt kapott az előadás során a Magyar Orvosokért Alapít-vány, illetve annak jövője, hiszen az elmúlt időszakban több tízmillió Ft-tal támogatta a sajnálatosan egyre nagyobb számban rászoruló orvoskollégákat. E tevékenysége megerősítése érdekében a Területi Szervezetek Tanácsa 2013. január 1-jétől az alapítvány tagdíj eredetű támogatását a korábbi mérték öt-szörösére javasolta emelni, mely-hez az OKGY egyetértése szüksé-ges. Ugyancsak elhangzott, hogy a teljes körű tagságra érvényes élet- és balesetbiztosítás terhére, az egyre növekvő kárigények ki-elégítése céljából a biztosító ebben az esztendőben már több tízmillió Ft-ot juttatott. Ez is bizonyítja, hogy e kiemelten fontos tagi szol-gáltatásra mennyire szükség van.

Az etikai rendszer idén végre ismét egységes, feladatai, leter-heltsége nőttön nő. Ennek folyo-mányaként a Budapesti Területi Szervezet kérte az Alapszabály mó-dosítását akként, hogy területén az eddigi három helyett négy etikai bizottságot működtethessen.

Az elnök beszámolt továbbá a kamara szerteágazó belföldi és nemzetközi kapcsolatairól, ki-emelve, hogy 2013-tól három éven át az Európai Orvosok Állandó Bizottságának egyik alelnöki tisz-tét Magyarország képviseletében a Magyar Orvosi Kamara elnöke tölti be. Végezetül röviden ösz-szegezte a MOK elmúlt egy évben

kifejtett szakmapolitikai aktivitá-sát, melyről időről-időre lapunk hasábjain és a MOK-honlapon tájékozódhatott a Kedves Olva-só. Örömmel jelentette be, hogy a Magyar Orvosi Kamara kezdemé-nyezése és az Országos Mentő-szolgálattal, valamint a Magyar Református Szeretetszolgálattal történt összefogása, aktív együtt-működése nyomán közel egy éves ténykedés eredményeként még karácsony előtt négy darab, a hazai szolgálatból kivont, ám jó állapotú mentőgépkocsi kerül kijuttatásra a kárpátaljai magyarlakta terüle-tek ellátása céljából, ahol a mentés járműellátottsága hosszú ideje nagy nehézségekbe ütközik.

A beszámolót háromnegyed órás igen élénk, helyenként indulatok-tól sem mentes vita követte, mely során többek a tagdíjemelés mód-szerének törvényességét vitatták, illetve annak mértékét nehezmé-nyezték, míg mások a kamara erő-teljesebb fellépését, rendszeresebb nyilvános szereplését hiányolták. Több hozzászóló ugyanakkor óvott a belső feszültségek generálásától, felnagyításától, s az összetartás, egységesség fontosságára igyekez-tek rámutatni. Az elnök hozzászó-lásokra adott rövid válaszait köve-tően az országos küldöttközgyűlés a beszámolót 86%-os többséggel elfogadta. Gyakorlatilag egyhan-gúlag megszavazta az Alapszabály módosítását, csakúgy, mint az alapítványi támogatás megnövelé-sének jóváhagyását.

A továbbiakban megválasztásra került az Országos Etikai Bizottság két tagja dr. Torontáli Renáta Csongrád megyei, és dr. Szabó Győző budapesti MOK-tag szemé-lyében. A küldöttközgyűlés előbb az Országos Felügyelőbizottság, majd az Országos Hivatal vezető-jének beszámolóját hallgatta meg, melyeket úgyszintén gyakorlatilag egyhangúlag fogadott el.

A küldöttközgyűlés a Szózat el-éneklésével zárult.

Az orvoskamara

országos kül-

döttei

A küldöttek több

mint 60%-a

megjelent, így

biztosított volt a

teljes körű hatá-

rozatképesség

8Orvosok Lapja2012 | 12

OrvOsK AMAr A

Egyre szaporodnak az etikai ügyek Csongrádban, de

a kamara helyi vezetője szerint a bizottság győzi a

munkát, sőt nagyobb várható „rohamra” is fel vannak

készülve. Ez az a megye, ahol a lakosoknak csaknem a

fele a székhelyen kap ellátást, Domokos István pedig

attól tart, sok beteg elkallódik az egészségügyi ellátás

köréből, s elveszhet a gyógyítás számára. Orvosi egye-

tem van, rezidens viszont mindössze harminc akad,

mert a migráció itt is drámai.

Előbb-utóbb eljön az igazság pillanata

– A kamarai törvény módo-sítása kapcsán tavaly úgy nyilatkozott a helyi televízió-nak, hogy az egységes tagság növeli a tagokban az össze-tartozás érzését, azzal együtt a köztestület erejét. Az eltelt idő tapasztalatainak tükré-ben hogyan tekint vissza erre a megállapítására ma?– Tulajdonképpen töretlen az opti-mizmusom. Az eltelt időszak alatt ugyanis azt tapasztaltam, hogy a tagoknak szükség esetén azonnal a kamara jut az eszükbe, és igény-lik is a köztestület segítségét. Ez a kamarai igénybevétel nagyon különböző lehet, az egyszerű adminisztratív közreműködéstől kezdve az igazi szakmai érdek-védelemig bezárólag sok mindent felölel. Véleményeztük például a szakellátások összevonását Sze-geden, amelyet „megfejeltek” az universitashoz kapcsolással is, közel egyidőben. Azóta egyébként rendszeresen részt veszek a klini-kai tanács ülésein.– Hány tagja van most a terü-

leti szervezetnek, és melyek a munka főbb irányai?– Jelenleg 2247 tagja van a ka-maránknak. A jogszabály adta lehetőség, illetve kötelesség alap-ján rendszeresen részt veszünk a vezetőválasztásokon, valamint a pályázatok elbírálásában is. Anya-gi segítséget is nyújtunk kérések, pályázatok benyújtása alapján az úgynevezett tagi szolgáltatás pénzalapú kvótánkból. Ilyen a többi között, ha a tag továbbkép-

zésekre, konferenciákra, kultu-rális- vagy sporteseményekre, jogi szolgáltatásra kér támoga-tást. Emellett rendelkezésre áll az országos köztestület számos szolgáltatása vagy vásárlási ked-vezménye, biztosítása is melyek fellelhetők a MOK honlapján. Ezeket azért emelem ki, hogy hangsúlyozzam, a kamara képes arra, hogy erősítse az orvosok összetartozásának érzését ebben a jelentősen frusztrált társadalmi környezetben is.– A megyében óriási intézmé-nyi centralizáció következett be, az ellátások jelentős része Szegeden összpontosul, mi-közben a megye fele nem ott él. Melyik egészségügyi intéz-ménynek sikerült megtartania szakmai önállóságát a szó valódi értelmében?– Megítélésem szerint a szakmai önállóságát megőrizte a szegedi városi kórházat és rendelőintézetet teljes egészében integráló Szent- Györgyi Albert Klinikai Központ, a deszki gyógyintézet, a hódmező-vásárhelyi és a szentesi kórház. Fontos megjegyezni azonban azt a körülményt is, hogy Hódmező-vásárhely maga mellé szervezte, ha úgy tetszik, integrálta a makói kór-házat. Számtalanszor kifejtettük véleményünket, fogalmaztuk meg javaslatunkat a szegedi integráció kapcsán is, de az más kérdés, hogy nem sok eredménnyel. Sajnos a hódmezővásárhelyi-makói integ-ráció során meg sem keresték ka-maránkat, s így nem tudtunk élni a törvényben foglalt kötelezettsé-geinkkel. Úgy gondolom azonban, hogy előbb-utóbb figyelembe kell

Dr. Domokos

István

9Orvosok Lapja

2012 | 12

OrvOsK AMAr A

venni a meglátásainkat, hiszen az élet általában nem a papírforma szerint alakul. Jó lenne tehát, ha a köztestületünk hétköznapi gyakor-latából fakadó véleménye na-gyobb súllyal nyomhatna a latban egy-egy döntés előtt. Véleményem szerint, hosszú távon már nem lehet kikerülni a kérdést, úgy tenni, mintha a szakma kívülálló lenne. Hogy úgy mondjam, az igazság pillanata mindig eljön, csak idő kérdése, mikor.– Milyen véleményt fogalma-zott meg a köztestület a centra-lizációról?– Azzal semmi gond, hogy Szege-den a szakellátásokat központosí-tották, így a betegek ott kapják meg az ellátásukat, ahol a legfelkészül-tebb, legrutinosabb szakemberek dolgoznak, és ahol a feltételek is a legjobbak. A központosítás azon-ban nem járt együtt a kapacitások ésszerű meghatározásával és el-osztásával. Ha a több helyről össze-gyűjtött ellátást valahol kialakítják, akkor oda kell tenni a summázott kapacitást is. Nem így történt. Másrészről pedig az is tény, hogy több szakellátás térben és időben messzebb került a betegektől. Bele-gondolt-e valaki abba, ha csaknem minden szakellátás Szeged belvá-rosában van, akkor praktikusan ho-gyan fognak ott egyáltalán elférni a betegek, s hogyan fogják őket lá-togatni a hozzátartozók? És akkor a járóbeteg-szakellátásról még nem is szóltam. Tapasztalataink szerint sok beteg eltűnik, „kihullik” majd az ellátásból a szűkebb keresztmet-szet miatt. Főképpen persze a tar-tósan gondozást is igénylő betegek körére gondolok, de az akut betegek

közül is többen csapdába eshetnek, ha kezelésük még nem fejeződött be, s például rehabilitációra is szük-ségük lenne. Emellett kifogásoltuk azt is, hogy a szakorvosi feladatok átadása óta az önkormányzat tel-jesen kivonult a helyi szakellátási kötelezettség alól. Napjainkra ez a tény már lényegtelen, hiszen a szakorvosi ellátások állami szerve-zése és működtetése nem decent-ralizált (önkormányzati), hanem centralizálttá vált.– De az mégis sajnálatos, hogy a fent említett integrációt kö-vető időszakban a szakellátást Szegeden és vonzáskörzetében kapacitásbeli hátrány érte!– Az integrációt követően kama-ránk érdekegyeztetése a szegedi önkormányzatnál így már csak az alapellátásra korlátozódhatott. A szegedi háziorvosok esetében véleményeztük és javaslattal is éltünk az önkormányzat által egy-oldalúan előterjesztett új szerző-déskötést illetően. Sajnos nem sok eredménnyel, hiszen a kollégákat egyenként csak rákényszerítették

az érvényben lévő szerződésük mellőzésével egy új szerződés megkötésére, annak ellenére, hogy határozott véleményünk szerint csak az érvényben lévő szerződés módosítására lett volna szükség.– Az elmondottak alapján szá-mítanak arra is, hogy a struk-túrák átalakításaival kapcso-latban megnövekszik majd az etikai ügyek száma? – Nagy valószínűséggel így lesz, legalábbis erre kell felkészülnünk. Már most is egyre több a panasz, bár ez nem kizárólag csak az ellá-tási szerkezetek megváltozásaival hozható összefüggésbe. Etikai bizottságunk tevékenységét min-denképpen ki kell emelnem, mert nagyon magas színvonalon végzi a munkáját. Az egyre szaporodó etikai panaszok szakszerű elbírá-lása révén jelentős segítséget és védelmet tudunk adni kollégáink-nak, valamint pácienseinknek is, természetesen a törvényes lehető-ségek keretei között.– Ejtsünk még egy szót az alapellátásról! Van-e törekvés

A kollégákat

egyenként be-

szélték rá egy

új szerződés

megkötésére

Szakorvosi állások Svédországban                                                                                                                          További  információ  a  következő  honlapon:                                                                                                                              ww!"#$%&'($)*!+,+-"./00    

10Orvosok Lapja2012 | 12

OrvOsK AMAr A

a megyében arra, hogy – mint Veszprémben – a háziorvosi ügyeletet a szakellátással in-tegrálják, s ha igen, hol tart a folyamat?– Szegeden nincs ilyen terv a házi-orvosi ügyeletet illetően, tehát marad az önállóan működő köz-ponti ügyelet a jelenlegi mentő-központ területén. Más megoldás-ról egyelőre nem hallottam. – Melyek azok a legfőbb gondok a területen, amelyekkel vezető-ként szembe kell néznie, és Ön-nek hogyan sikerül egységben tartani a jelentősebb létszámú tagságot?– Legfőbb gondunknak azt találjuk, hogy a tagokat és magát a szakmát védő tevékenységeinket kis hatás-fokkal tudjuk csak érvényesíteni az aktuális döntéshozói és végrehajtói szinteken, de vannak kedvező jelek is. Ilyen például a Csongrád megyei Önkormányzat és Hivatalai kezde-ményezte egészségügyi struktúra újraszervezése illetve újjáépítése, amelyben kamaránk is aktívan, folyamatosan részt vesz. Pozitív viszont az a jelenség is, hogy akik önként vállalják a kamarai mun-kát, soha semmilyen körülmények között sem hátrálnak ki a felada-tokból, és állhatatosan, következe-tesen a legkedvezőbb megoldást keresve végzik munkájukat. Úgy

tapasztalom, hogy kollégáink több-sége ezt érzékeli és megbecsüli. Ezek az alapjai annak, hogy erősebb a tagság összetartozása, mint a megosztottsága.– A rezidensek képzése és foglalkoztatási körülményei ügyében a szegedi orvosok kü-lönösen markáns véleményt fogalmaztak meg. Ma még nem ismeretes az új rezidensren-delet tartalma, de változott-e azóta a helyzet a megyében? – Alapvetően nem változott a helyzet, továbbra is a forráshiány a legfőbb akadálya a rezidensek itthoni munkába állításnak, vala-mint itthon tartásának. Megyénk-ben jelenleg körülbelül harminc rezidens dolgozik, arányuk tehát nagyon alacsony. A végzős egyete-mistáknak csaknem a fele már az országhatáron kívül keresi a jövő-jét, nálunk be sem lép a szakkép-zésbe. A kamara természetesen a

tagság minden rétegének egzisz-tenciális érdekét azonos módon, súllyal igyekszik képviselni, és ez alól a rezidensek sem kivételek.– A megye földrajzi elhelyez-kedése miatt kihagyhatatlan a kérdés, hogy milyenek a tapasztalatok a határok menti egészségügyi ellátást illetően.– Intézményeinkben Románia fe-lől, de Szerbiából is kérnek ellátást fizetőbetegek, az ellátottak szá-máról csak az érintett szolgáltatók tudnak nyilatkozni, bennünket nem tájékoztatnak az adatokról. Úgy gondolom, minden szak-terület részt vesz igény szerint a külföldiek ellátásában. A határon átnyúló kooperáció kapcsán pedig érdemes megemlíteni a romániai oldallal együttműködő telemedi-cina rendszert, amely a szakem-berhiány ellenére is lehetővé teszi a hatékony radiológiai és kardioló-giai diagnosztikát.– Lát-e olyan ellátási igényt, amely jellemzően Csongrádban jelentkezik, és ezeket ki tudja-e elégíteni a helyi rendszer?– Összesítésül elmondhatom, hogy a fent említett helyzetünkben a há-ziorvosi és szakellátó rendszereink és a bennük dolgozók, így termé-szetesen az orvoskamarai tagjaink is minden tőlük telhetőt megtesz-nek az illetékes köztestületekkel, hivatalokkal, hatóságokkal és civil összefogással betegeinkért és egészségeseinkért egyaránt, figye-lemmel az aktuális morbiditási és mortalitási mutatókra. Az így előállt igényekre tekintettel szervezzük, és végezzük a betegség-megelőzést, és a definitív ellátást a tőlünk telhető legmagasabb szakmai igényes-séggel az általános ellátás mellett például az országos viszonylatban is kiemelkedően magas keringé-si, rosszindulatú- és pszichiátriai betegségekben is. Természetesen ezen munkákban kamaránk aktívan részt vesz a továbbiakban is.

nICzKY eMőKe

A határon átnyúló kooperáció kap-csán érdemes megemlíteni a ro-mániai oldallal együttműködő telemedicina rendszert, amely a szakemberhiány ellenére is lehetővé teszi a hatékony radiológiai és kar-diológiai diagnosztikát.

Figyelembe véve

a morbiditá-

si-mortalitási

mutatókat,

továbbá az

igényekre is te-

kintettel végzik

a betegség-meg-

előzést, a defini-

tív ellátást

11Orvosok Lapja

2012 | 12

OrvOsK AMAr A

Békés figyelemfelhívó akciót tartottak a magyar or-

vosok november 20-án, egy időben a többi visegrádi

ország orvosszakszervezeteinek demonstrációjával.

A cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák szervezetek

bérköveteléseik teljesítése érdekében fogtak össze.

Békés figyelemfelhívó akciót tartottak a magyar orvosok

A magyarországi akció központi eseményét Budapesten, a Sem-melweis Egyetem Neurológiai Klinikájának épülete előtt tartot-ták. A megmozdulás szervezőjé-nek, Bélteczki Jánosnak, a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) elnökének becslése szerint mint-egy háromszázan gyűltek össze, országszerte pedig nagyjából tízezren csatlakoztak az akcióhoz. Többen erre az alkalomra készí-tett közös jelvényt tűztek ki, egyes orvosok szóban is tájékoztatják betegeiket akciójuk lényegéről.

Bélteczki János elmondta: a négy visegrádi országban a problé-mák hasonlók, de különböző mér-tékben érintik az egyes országokat. Példaként említette az egészség-ügy alulfinanszírozottságát, az életpálya hiányát, valamint az

egészségügyi dolgozók nagy fokú migrációját. Akciójuk célja, hogy a döntéshozók, illetve az országok lakosságának figyelmét felhívják arra, ezek a problémák veszélyez-tetik a közfinanszírozott egészség-ügyi ellátását.

A MOSZ elnöke szerint az egész-ségügyi munka olyan bizalmi munka, amelyben a sztrájk az

utolsó eszköz. Úgy véli, az egész-ségügyi dolgozók migrációja azon-ban önmagában komoly eszközt adott a kezükbe.

Az elnök elismerte és megkö-szönte az ágazatban idén történt bérfejlesztést, de hozzátette: ennek folytatására továbbra sincs törvényi garancia. Az MTI-nek azt mondta: a bértárgyalások foly-tatására az egészségügyi állam-titkárságtól egyelőre csak ígéretet kaptak, de konkrét időpontot még nem.

Az orvosok keddi figyelemfel-hívó akcióján több más érdekvédő szervezet is képviseltette magát. A demonstráción ott volt többek között Mendrey László, a Pedagó-gusok Demokratikus Szakszerve-zetének elnöke, a Magyar Rezi-dens Szövetség elnökségének több tagja, Selmeczi Kamill, a Fakoosz Alapellátó Orvosok Országos Szö-vetségének elnöke, valamint Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is.

Éger István az újságíróknak el-mondta: a mostani demonstráció követelése nem az, hogy a magyar egészségügyben dolgozóknak európai uniós béreket fizessenek,

1026 Bp., Szilágyi Erzsébet fasor 25. Email: info@divatmilano.huwww.facebook.com/liola1026 Tel: 06-30-288-77-40

Részvételi szándékát kérjük elôre jelezze a 06-20-977-4455 telefonszámon.

A divatbemutató napján a 15% kedvezmény a teljes kollekcióra.

Ajándék utalvány 10%-os, a divatbemutató napján 15%-os kedvezménnyel vásárolható meg.

DivATBEmuTATó

…a mostani demonstráció követelése nem az, hogy a magyar egészségügy-ben dolgozóknak európai uniós béreket fizessenek, hanem hogy leg-alább az adott országban jellemző nemzeti átlagbér háromszorosát érje el a fizetésük.

12Orvosok Lapja2012 | 12

OrvOsK AMAr A

hanem hogy legalább az adott or-szágban jellemző nemzeti átlagbér háromszorosát érje el a fizetésük. Ettől viszont még nagyon messze vannak – mondta. Megjegyezte: „tagadhatatlan és nem jelenték-telen”, hogy az idén az ágazat-ban történt béremelés, de ennek folytatása Éger István szerint is bizonytalan.

A cseh orvosok is csatlakoztakMartin Engel, a cseh orvosi szak-szervezetek (LOK) elnöke a prágai Na Bulovce kórházban – a cseh főváros egyik legnagyobb egész-ségügyi intézményében – el-mondott beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az orvosok szerint a cseh egészségügy rossz irányba fejlődik, amely ellentétes a páciensek érdekeivel. ”A piaci elvek betörése, meghonosodása az egészségügyben, a kórházak zavaros privatizációja és az egész-ségbiztosítók pozíciójának erősö-dése az egész cseh egészségügyi rendszert, az ellátást veszélyezte-ti” – hangsúlyozta a szakszervezeti vezető.

Leszögezte, hogy a négy viseg-rádi ország orvos-szakszervezetei

által megszervezett nyomásgya-korló akciónak három célja van: megmenteni az egészségügyet mint közszolgálatot; garantál-ni, hogy az egészségbiztosítók az orvosi beavatkozás valós árát fizessék az egészségügyi in-tézményeknek; elérni, hogy az egészségügyi dolgozók átlagbé-re másfélszerese-háromszorosa legyen az országos átlagbérek-nek. A tiltakozók mindenütt azt követelték a kormánytól, hogy az egészségügyi rendszer átalakítása során az eddiginél nagyobb mér-tékben vegye figyelembe az ágazat szakértőinek és az ott dolgozóknak a véleményét.

A cseh egészségügyi minisz-térium már korábban bírálta és alaptalannak minősítette ezt a tiltakozó akciót. A tárca közlemé-nye szerint a cseh orvosok havi bruttó átlagbére ma 60 ezer koro-

na (670 ezer forint) körül mozog, s az utóbbi két évben 16,2 százalék-kal emelkedett. A bruttó átlagbér országosan 24,5 ezer korona (273 ezer forint).

szlovákia: öt kórházban tiltakoztakÖt szlovákiai kórház dolgozói kap-csolódtak be a visegrádi négyek országaiban egyidejűleg tartott til-takozó akcióba. „A beteg egészség-ügy mindenkit veszélyeztet” jel-mondattal meghirdetett tiltakozó akció során öt megyeszékhely, Pozsony, Zsolna, Besztercebá-nya, Kassa és Eperjes legnagyobb egészségügyi létesítményeiben állt le a munka, mintegy fél órára.

Pozsonyban Igor Tibensky, az egyetemi kórház orvosi szak-szervezetének elnöke a szlovák egészségügy legfőbb problémáival kapcsolatban hangoztatta: huza-mosabb ideje megoldatlan, hogy az egészségügyi intézmények megfelelő, a kiadásaikat tükröző térítést kapjanak az egészség-biztosítóktól. Idült problémának számít, hogy a kórházak nem rendelkeznek megfelelő számú személyzettel, és a létszámhiány miatt hétköznapivá vált a munka-törvénykönyv előírásainak – a kór-házi vezetők csendes beleegyezése mellett folytatott – kijátszása is. Ezzel összefüggésben felszólította a szaktárca vezetését a helyzet mielőbbi orvoslására. Kilátásba helyezte: amennyiben a problé-mára nem talál megoldást a tárca, az Orvosi Szakszervezet (LOZ) nem fogja jóváhagyni az orvosok túló-ráztatását.

Zuzana Zvolenská szlovák egészségügyi miniszter már ko-rábban jelezte, hogy a 37 millió eurót igénylő jövő januári eme-lésre nincs pénz, így arra a tárca álláspontja szerint legkorábban egy évvel később, azaz 2014 janu-árjától kerülhet sor.

Fehér lufikat en-

gednek a magas-

ba a résztvevők a

Magyar Orvosok

Szövetségének

tiltakozó akcióján

(MTI Fotó: Kovács

Tamás)

MtI

Kollegiális segít-

ség – határokon

túl

OrvOsK AMAr A

13Orvosok Lapja

2012 | 11

A Magyar Orvosi Kamara már 2010-

ben úgy döntött, hogy a pénzügyi

szolgáltatások közvetítését saját

kézbe veszi, hogy Tagjai számára

teljes körű szolgáltatást nyújtson.

Így alakult meg a MOK Komplex

Pénzügyi Tanácsadó Kft.

2012-ben megújult a MOK Komplex

Ez az év a MOK Komplex életé-ben is a változás éve volt. Új lett a csapat, és új lett a koncepció is, amely nagymértékben meg-változtatta azon lehetőségeket, mellyel ki tudjuk szolgálni a Magyar Orvosi Kamara Tagjait és hozzátartozóit.

A pénzügyi és biztosítási piac ingoványos területén eligazodni és boldogulni nem is olyan egy-szerű. Sokszor ezzel nem csak élnek, hanem vissza is élnek tanácsadó- vagy brókercégek. Sajnos egyre több bejelentést kapunk Önöktől, miszerint a Kamara nevére, valamely tájé-koztató cikkünkre, hírlevelünkre hivatkozva keresik meg a Tago-kat. Szeretnénk továbbra is kérni az együttműködésüket abban, hogy minden esetben győződ-jenek meg arról, hogy valóban a MOK Komplex munkatársa-e az illető. Mindezt megtehetik

a www.mokkomplex.hu web-oldalon és a 06-1/304-0804-es telefonszámon. A visszaéléseket és a félretájékoztatást pedig kérem, minden esetben jelezzék számunkra, hogy a szükséges lépéseket megtehessük.

Önöket egy szakértő csapat szolgálja ki, akik a pénzügyi te-rületen már jártasak, és tudásuk-kal segítik az Önök munkáját, pénzügyi kérdéseik, problémáik megoldását, a céljaiknak legmeg-felelőbb pénzügyi lehetőségek kiválasztását illetve kidolgozását. Kihasználva az orvostársadalom nagy létszámát olyan orvosspe-cifikus terméket tudunk nyújta-ni, mely teljesen egyedülálló a magyar piacon. Szakmai felelős-ség-biztosításunk nagymértékben eltér az eddig megszokottól. Az orvos tetszőlegesen megvá-laszthatja a káronkénti limit értékét 5 és 50 millió forint

között. Nincs kötelező önrész, létszámkedvez-ményt tudunk biztosítani már 2 orvostól, és ami nagyon fontos, hogy ezen szerződések ki-terjeszthetők a kórházi, alkalmazotti munkára is. Mindezek mellé egyedi rendelő-biztosítást is kínálunk az orvosok számára.

További célunk a pénzügyi piac KORREKT és teljes körű közvetítése, és ennek érdekében a tevékenysé-günk és szolgáltatásunk mára már kiterjed az egész pénzügyi piacra. Így bátran fordulhatnak hozzánk; pénzügyi életpálya-tervezéssel, privát nyug-díjmegoldásokkal, megtakarításokkal, befek-tetésekkel. Azonban mit sem ér egy jó pénzügyi stratégia megfelelő biztosítási védelem nélkül. Tel-jes körű személy és vagyonbiztosítással állunk az érdeklődők rendelkezésére, hisz amit előre látunk és tudunk, arra felkészülünk, ami pedig váratlanul érhet bennünket, arra biztosítást kötünk.

A vállalati pénzügyi tanácsadás területén is szívesen állunk az Önök rendelkezésére. Meg-felelő jogi és adójogi háttérrel rendelkezünk, így tőlünk minden esetben teljes körű tanács-adást fognak kapni. A költségként elszámolható szerződések esetében érkezett be a legtöbb panasz, miszerint félre vezették, és alultájékoztatták az ügyfeleket. Célszerűbb még egy esetleges pénz-ügyi lépés előtt felvenni velünk a kapcsolatot, hisz a prevenció minden esetben a legkíméletesebb megoldás.

Munkánkkal segítjük az Önök mindenapjait, az elvárható legmagasabb szakmai és emberi szín-vonalon, mindehhez etikus és korrekt magatartást tanúsítva. Ez a mi hivatásunk.

Ezúton szeretnénk megköszönni Önöknek az egész éves figyelmüket és együttműködésüket.Tisztelettel:

Pölöskei Katalinügyvezető

Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye.

Megszületett a szeretet lelkünkben e napon. Hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon.

Áldott Karácsonyt mindenkinek.

14Orvosok Lapja2012 | 12

tÉnYeK-ADAtOK

nICzKY eMőKe

A laikusok általában csupán annyit tudnak

Kosztolányi Dezső betegségéről, hogy a ma-

gyar irodalomnak ez az óriása szájüregi daga-

natban szenvedett, s idővel ez okozta halálát is.

Így tanulják az iskolások, s nem tudnak sokkal

többet és pontosabbat azok sem, akik esetleg

behatóbban foglalkoznak az irodalomtörténet-

tel, írók, költők személyes sorsával.

„… száj nélkül is, szájamban sebbel…”

Előadás Kosztolányi betegségéről és haláláról

Sok évtized eltelt Kosztolá-nyi Dezső halála óta, mígnem a közelmúltban bizonyító erejű dokumentumok kerültek elő a budapesti Szent János Kórház irat-tárából, amelyek új megvilágítás-ba helyezték az író betegségével kapcsolatos eddigi ismereteinket. A – mondhatni frissen – fölfede-zett tényeket a napokban tárta a tudóstársadalom elé az intézmény neves szájsebész főorvosa.

Dr. Katona József főorvos a Szel-lemi Örökség Nemzeti Hivatalá-ban tartott előadásában először arról beszélt, hogy a betegség megváltoztatta Kosztolányi Dezső életét, malignus szájüregi tumora miatt több operáción is átesett. Az elsőre 1934 januárjában került sor, a műtétet Ádám Lajos profesz-szor végezte el, aki elektrokauteri-záció mellett tumort távolított el a láncdohányos író állkapcsáról. A tünetmentesség időszaka sajnos nem volt hosszú: Kosztolányi egy évvel később, erdélyi felolvasó-körútján rosszul lett. Ekkor Czakó

József vizsgálta meg, és Kolozs-várott Koleszár doktor végzett rajta újabb mű-tétet.

Sor került egy későbbi operá-cióra is, ekkor állkapcsából távolítottak el egy darabot. A beavatkozások következménye-ként egyre na-gyobb nehézsé-get okozott neki a táplálkozás, később pedig beszédfunkciói is je-lentősen romlottak. Orvosai végül úgy döntöttek, hogy sugárterápi-ára Svédországba küldik. Három egymás utáni évben, 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban kapott rádiumkezelést egy stockholmi intézetben. Állapota ennek elle-nére folyamatosan rosszabbodott, ezért 1936 márciusában, immár

negyedízben, ismét megoperálták. (Műtétjét a kor jeles orvosa, Hau-ber László végezte.)

A sors azonban nem volt kegyes hozzá, mert még ugyanabban az évben gégemetszést végeztek rajta a János-kórházban. Környezetével ettől kezdve az irodalomtörténet-ben is híressé vált beszélgetőlapok segítségével kommunikált. Fáj-dalmai olyan erősek voltak, hogy kábító analgetikumokat kapott, állapota pedig egyre romlott. Egy köhögési rohamát követően pul-monális tályogja a mellüregébe tört. Nem sokkal később, 1936. november 3-án tüdőgangréna, tü-dőgyulladás következtében örökre lehunyta szemét az Új Szent János Kórházban.

Dr. Katona József elmondta: a Kosztolányi halála előtt keletke-zett dokumentumokból megle-hetős pontossággal rekonstruál-ható az író-költő életének utolsó szakasza, de a kérdések végső tisztázását jelentő tényanyag csak 2011-ben, egy könyvtárrendezés alkalmával került elő a Szent János Kórház patológiai osztályá-ról. A főorvos szerint Kosztolányi kezdetben nem tudhatta, hogy – akkor még gyógyíthatatlan – rák-betegségben szenved (erről fele-ségét is csak később, a stockholmi kezelés során tájékoztatták), ebből adódhatott, hogy alkotói aktivitá-sa a betegség alatt sem csökkent.

Kosztolányi

Dezső az Új

Szent János

Kórház torná-

cán

15Orvosok Lapja

2012 | 12

AUtózás

Dr. Sonkoly Iván 1976-ban végzett Szegeden. On-

nan Gyöngyösre kerülvén belgyógyászként dolgo-

zott. Egy évvel később már Békéscsabán fogadta

a betegeket. Immáron több mint harminc eszten-

deje ugyanabban a körzetben alapellátó orvos.

Az orvos és autója

A háziorvoslás mellett egyéb dolga is akad, olyan, amelyhez a gépkocsi használatát nem nélkülözheti. Az ügyeletszervezésen túl munkája része a foglalkozás-egészségügy, a szakfelügyelet, a táppénzes felül-vizsgálat. De oktatás, különböző kongresszusok is gyarapítják teen-dőit. Zsúfolt elfoglaltságaiba még a Magyar Orvosi Kamara megyei alelnöki feladatai is beleférnek.

Ahogy mondja, „az autóval való kapcsolatom nagyon régi, 17 éves koromban szereztem jogosítványt, édesapám Trabantján tanultam vezetni. A saját gépkocsira azonban még sokáig kellett várni. Ami-kor kezdő orvosként a helyi orvos »disszidálása« miatt egy hónapra kiküldtek Gyöngyöspatára helyette-síteni, a kemény télben bizony még gyalog jártam ki a betegekhez.”

Sonkoly doktor első saját autója egy 1200-as LADA volt, amire ak-koriban 5-6 évnyi előjegyzési időt „vettek fel”. „Kisebb-nagyobb hibák-tól eltekintve sokáig hűséges társam volt, ebben persze egyik betegem, mint »házi autószerelőm« is sokat segített. Az évek múlásával egyre jobb autók következtek: Lada Sama-ra, Opel Astra, Nissan Primera, majd jelenlegi autóm, egy hároméves, dízeles Honda Accord”.

Állítja, soha nem volt autómániás, az autót nem dísztárgynak vagy stá-tusz-szimbólumnak, hanem prakti-kus és nélkülözhetetlen használati tárgynak, pontosabban munkaesz-

köznek tekintette. „Kiválasztásánál legfőbb szempont a megbízhatóság és a gazdaságos működtetés. Mivel külön munkaautót és családi autót nem tartok, igyekszem a gépkocsit úgy kiválasztani, hogy a jármű mindkét követelménynek megfe-leljen. A megbízható autó nem csak az orvosnak, hanem a betegnek is érdeke. Sokan rossz szemmel nézik, ha az orvosnak »túl jó« autója van, de ha házhoz hívják, elvárják, hogy azonnal ott teremjen.”

Mindez sok egyéb között számá-ra azért fontos, mert „háziorvosi körzetem városban van, de falusias jellegű, kapcsolt tanyai területekkel. A legutóbbi időkig jobbára csak bur-kolatlan utakon lehetett közlekedni. Szerencsére mára burkolták az uta-kat, sőt a legtöbb tanya megközelíté-séhez sem kell terepjáró.”

A körzetében nagyok a távolságok és még nem is említettük, hogy kör-zeten kívüli betegek is tartoznak a praxisához. Esetenként a páciensek eléréséhez naponta 30–40 kilomé-tert is meg kell tennie. „Ehhez járul-nak a további feladatok ellátásához »lehasznált« kilométerek. Miként említettem, ezek egy része – hivatali ügyintézés, anyagbeszerzések, érte-kezletek, továbbképzések – szintén a praxis működésének részei. Így azután éves átlagban 15–20 ezer kilométert autózom. Ugyanakkor, miután a kocsi egyben családi használatra is szolgál, a cégautóadó befizetését nem kerülhetem el.”

„Egy háziorvos munkájában a tömegközlekedés alternatív igény-bevétele vidéken nem jöhet szóba. Gyakorlatilag nem használható (a buszjáratok ritkák és kevés útvona-lat érintenek). Vannak, akik kerék-párral vagy kismotorral próbálkoz-nak, de főleg zord időkben mindkettő sok időveszteséggel és kényelmet-lenséggel jár. Az üzemanyagkölt-séget dízeles autóval próbáltam csökkenteni. Hát hogy jártam! Azóta megfordult a trend, és a dízel drá-gább lett a benzinnél. Igaz, a fogyasz-tás aránylag kedvező, 6-7 liter 100 kilométerenként. A biztosítási díjat évente igyekszem újraszámolni, és a legkedvezőbbet kiválasztani. A korábbi gépkocsikat részletre, illetve lízingre vásároltam. Éppen a gazda-sági válság kezdetekor fizettem ki az utolsó euró-alapú részletet, így meg-úsztam nagyobb veszteség nélkül. A mostani autómat azonban már készpénzért vettem, nem mertem kockázatos hitelekbe bonyolódni. A gépkocsim karbantartását márka-szervizre bízom, bár annak komoly költségei vannak.”

Ahogy a doktor úr mondja, a pra-xis finanszírozása régóta nem fedezi a praxis működésének tényleges költségeit, beleértve a gépkocsi beszerzésével és fenntartásával kap-csolatos egyre növekvő kiadásokat. Ezt támasztják alá a Magyar Orvosi Kamara számításai is.

„Egyetértek azzal, hogy a gépkocsi beszerzése, fenntartása csak az OEP-kasszára támaszkodva a je-lenlegi viszonyok között nem volna lehetséges, ehhez kiegészítő források kellenek, amiket, miként mások, úgy én is csak többletmunkákkal, mellékállásokkal, ügyeletekkel tudok előteremteni. Jogos tehát az igény, hogy a tényleges költségekre a praxisfinanszírozás nyújtson fede-zetet. Ez a költségek növekedésével tartson lépést, továbbá a praxisok megtartó és eltartó képességét biz-tosítsa!”

KrAsznAI ÉvA

Dr. Sonkoly Iván

16Orvosok Lapja2012 | 12

szAKMAI OLDAL

Mindenki számos károsító környezeti tényezőnek van

kitéve, de szervezetünk általában jók védekezik, így

viszonylag ritkán betegszünk meg. Az emésztőrend-

szerben általában ún. kontrollált gyulladás zajlik. Vajon

miként válik a fiziológiás gyulladás végül kórossá, s mi-

féle diagnosztikai, terápiás lehetőségek állnak rendel-

kezésre a ma orvosa számára? Az ismeretlen eredetű

bélgyulladásokról (IBD), a Crohn-betegségről és a colitis

ulcerosáról tartott előadást Banai János, a Honvédkór-

ház gasztroenterológusa a Mai Magyarországi Orvosi

Műhelyek legutóbbi rendezvényén.

Út az IBD sikeres kezeléséhez – mennyi van még hátra?

Kétségtelen, hogy genetikai té-nyezők szükségesek ahhoz, hogy valaki fogékony legyen a gyulladá-sos bélbetegségekre, de bizonyo-san külső tényezők is szükségesek ahhoz, hogy valaki beteg legyen. Sajnos ma még nem ismerjük a kiváltó körülmények mindegyikét, nem tudjuk mi a fontos és mi nem, ezért az IBD-t továbbra ismeret-len eredetűnek kell neveznünk – mondta a professzor.

Annyi bizonyos, hogy az IBD ki-alakulása a fogékonysághoz kötött, s bizonyos feltételek függvényében egyeseknél Crohn, míg másoknál colitis ulcerosa formájában jelent-kezik. Részismeretek vannak, pl. a NOD2/CARD15 gén mutációja jelen tudásunk szerint Crohn-be-tegségre hajlamosít. Banai János hangsúlyozta, hogy valószínűleg ez csak egy a sok hajlamosító té-nyező közül.

„Kontrollált bélgyulladás min-denki szervezetében zajlik, ám

hogy ez patológi-ás jelleget öltsön, annak érdekében mindent meg is teszünk” – vezet-te be az előadás következő tar-talmi egységét a szakember. A csak látszólag tréfás kijelentés magyarázataként – a többi között – a civilizált világ túlságosan steril környezetét emlí-tette, amely általános értelemben is rossz hatással van az immun-rendszerre. Tény az is, hogy nem fogyasztunk természetes ételeket, s miközben bedőlünk a probioti-kumokat favorizáló hirdetéseknek, aludttejet már régen láttunk utol-jára. Igaz, ennek legfőbb oka, hogy lassan már normál tej sem létezik, ami megalszik. Emellett számos

olyan ún. civilizációs ártalmat sorolt fel, ami magyarázza, miért sokkal gyakoribb az IBD a fejlett országokban.

Kitért arra, hogy bizonyított ká-rosító szerepe a dohányzásnak van a Crohn-betegség kialakulásában és aktivitásában. Érdekes, hogy a colitis ulcerosa viszont dohá-nyosokban ritkábban alakul ki. Beszélt a bélflóra szerepéről, mind a veleszületett, mind a szerzett im-munitásról. Ecsetelte, hogy az egy kórokozó feltételezése is hosszú ideig reményt keltő volt, de végül sem a mycobaktériumról, sem a kanyaróvírusról, sem a lisztériáról nem sikerült bizonyítani, hogy be-folyásolná az IBD kialakulását.

Korábban csupán a TH1 és a TH2 sejtválaszt figyelték a betegségnél, ma már a TH17, THR is a fókuszba került. A Crohnra a TH1, míg a coli-tis ulcerosára inkább a TH2 válasz dominanciája a jellemző.

Az IBD diagnosztikájáról szólva Banai János kifejtette, hogy rend-kívül színes a klinikai kép. Jelent-kezhet akut formában vakbélgyul-ladást utánozva, máskor súlyos véres hasmenés az első jel. Nem ritka, amikor krónikus hasi pana-szok miatt a belgyógyász, háziorvos hosszan keresi a baj okát, sőt az is előfordul, hogy nem hasi tünetek, hanem például ízületi panaszok, bőr- vagy szemtünetek keltenek gyanút a tájékozott szakorvosban.

A beteg körültekintő és korrekt vizsgálata nélkülözhetetlen, mert az IBD okát egyelőre nem ismer-jük, azt viszont tudjuk, hogy a mai tudásunk szerint nem gyógyítható, csak kezelhető. „Az IBD diagnózist csak akkor szabad kimondani, ha

Prof. dr. Banai

János

17Orvosok Lapja

2012 | 12

szAKMAI OLDAL

az orvos egyértelműen bizonyítot-ta azt, hiszen életre szóló kezelést és gondozást igényel, ami a beteg számára nagy terhet jelenthet” – hívta fel a figyelmet a professzor.

Banai János egyébként azt tartja az egyik legnagyobb hibának, ha valaki túlértékel egy leletet, és emiatt tévesen állítja fel az IBD diagnózisát. Legalább ekkora baj – mondta –, ha nem ismerik föl a be-tegséget, nem kezelik erőteljesen, és főleg, ha az esetleges szövődmé-nyeket nem látják el megfelelően. Az IBD-t pontosan kell lokalizálni, megítélni aktivitását, mert csak így lehet az optimális kezelést meghatározni. Ha gyógyszerrel nem kezelhető szövődmény lép fel (tályog, belső, nem drenálható si-poly, szűkület stb.), akkor a sebészi beavatkozás halogatása műhiba.

Annak eldöntéséhez, hogy a panaszos betegnél IBD-ről van-e szó, különféle vizsgálatok állnak rendelkezésre. A laborvizsgálatok nem specifikusak, a gyulladást jel-zik. Kiemelendő azonban a széklet vizsgálata, hiszen a fertőzés kizá-rása, vagy bizonyítása rendkívül fontos. A képalkotó diagnosztika (ultrahang, CT, MR, izotóp) igen nagy fejlődésen ment és megy át, így nem csak a lokalizáció-ban, hanem némileg az aktivitás megítélésében, de főleg a szövőd-mények felismerésében kulcssze-repe van. Rutinnak számít a felső panendoszkópia és a colonoscopia biopsziával együtt. Ritka esetben a vékonybélkapszula is segíthet a diagnosztikában.

Típusos eseteknél nem nehéz a pontos diagnózis felállítása. Más a helyzet akkor, ha a tüneteket

például egyéb betegségek, vagy gyógyszerek is befolyásolják. A kó-rismézést nehezíti a várandósság, mert olyankor bizonyos vizsgála-tokat nem szabad elvégezni. Mivel – mint említettük – az IBD ma még nem gyógyítható, ezért a kezelés a remisszióra, annak fenntartására, a szövődmények megelőzésére és a beteg életminőségének biztosítá-sára korlátozódik.

A colitis ulcerosa terápiájában az első hatásos szer a sulphasalazine, bár mellékhatásként hányingert, hányást, hasmenést és folsavhi-ányt okozhat. A szalicil régi és jól bevált szer, jelentősen csökkenti a gyulladást. Hatásos a remisszió indukcióban és fenntartásában. Hatásossága dózisfüggő, az orális és helyi kezelés (kúp, klizma, hab) jól kombinálható. Gyors hatást lehet elérni szisztémás szteroidok-kal, de mellékhatásprofiljuk miatt tartósan ezek nem adhatók.

Viszonylag új eljárásként je-lent meg a biológiai terápia, az anti-TNT-alfa kezelés. Ezt először a Crohn-betegek kezelésére alkal-mazták, majd a colitis ulcerosában is hatásosnak bizonyult. Persze ez a terápia is sok kérdést vet fel. Igen hatásos szer lévén mellékhatásai lehetnek, elsősorban fokozott fogékonyság a fertőzésekre, de va-

lószínűleg nem minden kockázatát tudjuk ma még felmérni. Azt sem tudjuk, hogy pontosan mennyi ideig kell, illetve szabad adni.

A Crohn-betegség kezelése sokszor nehezebb. A remisszió in-dukcióban a szisztémás szteroid és anti-TNF-alfa jön szóba. Fenntartó kezelésre az immunmodulánsok, elsősorban a 6 merkaptopurin, azathioprin használható. A bioló-giai szerek szintén adhatók tartó-san a jó állapot fenntartására.

Az IDB-ben szenvedő bete-gek kezelése sajnos nem jelent mindig sikerélményt – mondta a szakorvos. Vannak ugyanis olyan páciensek, akiket a legjobb tudás szerint is nehéz hatékonyan ke-zelni. A professzor azt tanácsolja, hogy az IBD-s betegek kezelése alapvetően centrumokban történ-jen, ahol a megfelelő, hozzáértő és gyakorlott team együtt van. A belgyógyász-gasztroenterológus, sebész, patológus és képalkotó szakember együttes tudása és te-vékenysége szükséges ahhoz, hogy a betegek megfelelő minőségű, az egészségesekhez hasonló életet tudjanak élni.

nICzKY eMőKe

„Kontrollált

bélgyulladás

mindenki szer-

vezetében zajlik,

ám hogy ez pa-

tológiás jelleget

öltsön, annak

érdekében

mindent meg is

teszünk”

18Orvosok Lapja2012 | 12

szAKMAI OLDAL

A biológiai gyógyszereket a medicina különbö-

ző szakterületein több millió betegen hasz-

nálják világszerte, kiváló eredménnyel. Alkal-

mazásuk az ízületi gyulladások kezelésében

forradalmi áttörést hozott. A reumatológiai

kórképek súlyáról és a legújabb terápiás lehe-

tőségekről kérdeztük Poór Gyula professzort,

az ESZK Reumatológia Tagozatának elnökét,

az ORFI főigazgatóját.

A biológiai terápia a medicina sikertörténete

– Miben áll a mozgásszervi be-tegségek felismert jelentősége?– A reumatológiai betegségek világszerte kiemelkedő és egyre nö-vekvő népegészségügyi problémát jelentenek, ami komoly terhet ró az egyénre, a családra és a társadalom-ra egyaránt. Ennek oka nemcsak a betegségek magas számában, hanem az általuk okozott tartós életminőség-romlásban, rokkant-ságban és keresőképtelenségben, valamint az extrém költségekben is keresendő. Nem árt leszögezni, hogy egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozással járnak, gon-doljunk csak például az osteoporosis talaján kialakuló combnyaktáji törések utáni, vagy a szisztémás autoimmun betegségekhez, illetve a rheumatoid arthritishez (RA) tár-suló magas mortalitásra. Az RA-s betegek átlagos élettartama mint-egy tíz évvel rövidebb, mint az átlag népességé. A főleg az ízületi belhár-tya elváltozását okozó gyulladásos természetű betegségek – szemben az arthrosissal és az osteoporosis-sal – a fiatal korosztályt, számos

esetben a gyermekeket veszélyez-tetik. Meg kell tehát szabadulnunk attól a tévhittől, hogy a „reuma” az öregkor betegsége, hiszen intéze-tünkben az ORFI-ban, egy külön gyermekreumatológiai részlegen fo-lyamatosan nagyon sok iskoláskorú vagy azt még el sem ért gyermeket kezelünk arthritissel. Ezen tények-re való tekintettel a reumatoló-giai betegcsoport a daganatos és a szív-érrendszeri kórképek mellett

kormányzati támogatás és nemzeti programok vonatkozásában minde-nütt prioritást élvez.– Hogyan próbál helytállni a szakterület az ezen betegségek elleni küzdelemben?– Szakterületünkön az utóbbi években hallatlanul gyors fejlődés és szemléletváltozás ment végbe. Mindenekelőtt a mozgásszervi betegségek molekuláris hátterét megvilágító alapkutatások ugrás-szerű fejlődését kell említenünk, ami a génszintű vizsgálatoktól a fehérjemolekulák funkcionális

analíziséig ter-jed. A sejtek kö-zötti kommu-nikáció, és ezen belül egyes gyulladásos fe-hérjetermékek, például a cito-kinek szerepé-nek a feltárása nagymérték-ben segítette az új kutatási irányvonal, a molekuláris reumatológia kialakulását. A kóros folyama-

tok megismerését napjainkban rendkívül gyorsan követi az eze-ket előnyösen befolyásolni tudó gyógyszermolekulák kifejlesztése, és azok széleskörű alkalmazása. Közülük is kiemelkedő jelentő-ségűek az un. biológiai terápiás készítmények, melyek az ízületi gyulladások kezelésében valóban forradalmi áttörést hoztak.– Mit kell értenünk a biológiai terápia fogalmán?

Poór Gyula

professzor

19Orvosok Lapja

2012 | 12

szAKMAI OLDAL

– Ez olyan innovatív gyógyszeres kezelést jelent, mely a szervezet kóros gyulladásos folyamatá-ba egyes aktivált sejtekre (T- és B-limfociták) vagy a gyulladást segítő sejttermékekre, például a citokinekre gyakorolt nem kémiai, hanem biológiai/immunológiai hatásával a kórfolyamat egy adott pontján célzottan avatkozik be. Ar-ról van tehát szó, hogy a különböző betegségekben tudományosan fel-tárt kóros biológiai kulcsreakciókat megtervezett gyógyszermoleku-lákkal specifikusan kíséreljük meg gátolni. A célzottan ható biológiai gyógyszermolekulák biotechnoló-giai úton előállított fehérjetermé-szetű anyagok, legtöbbször ellen-anyagok. A biológiai gyógyszereket eredményesen alkalmazzuk az orvostudomány különböző terüle-tein, így a reumatológia mellett az onkológiában, a belgyógyászatban, az ideggyógyászatban vagy a bőr-gyógyászatban.– A reumatológiában milyen típusú betegségeket kezelünk biológiai gyógyszerekkel?– A biológiai készítményeket elsősorban olyan arthritisek keze-lésére használjuk, ahol a háttér-ben immunológiai természetű elváltozások állnak. Ezek közül a legfontosabb a krónikus, progresz-szív sokízületi gyulladás, a rheu-matoid arthritis, mely elpusztítva az ízületi porcot és csontot súlyos deformitást, mozgáskorlátozott-ságot, belszervi szövődményeket idézhet elő, és a betegek fizikai, pszichés és anyagi elnyomorodásá-hoz vezethet. A betegség gyermek-kori változata ezeken túlmenően a gyermekek élettani növekedését és fejlődését is gátolja, ezért a fiatalkori arthritisben szenvedő gyermekek testileg visszamaradot-tak lesznek. Az arthritis psoriatica vagy a gerinc elmerevedésével járó spondylitis ankylopoetica szintén súlyos mozgáskorlátozottságot okozhat. Ezen betegségek szinte ki-vétel nélkül a fiatal-középkorú kor-osztályt veszélyeztetik. A gyulladá-

sos reumatológiai betegségekben közös, hogy mindegyikben fehér-vérsejtek (elsősorban limfociták és monociták) aktiválódnak és gyulla-dáskeltő citokin fehérjék (pl. TNF-α vagy interleukinok) termelődnek nagy mennyiségben, melyek a szövetpusztítás fő elemei. Érthető tehát, hogy az elsőként alkalmazott biológiai terápiát ezen kórképek-ben a TNF-α-gátló gyógyszerek alkalmazása jelentette, melyet egy brit reumatológus, Ravinder Maini fedezett fel az orvostudomány számára. A világraszóló felfedezé-séért a királynő lovaggá avatta, és társával, Marc Feldmannal együtt a Nobel-díj előszobájaként számon tartott Albert Lasker-díjjal is ki-tüntették. Reméljük, hogy ezt a ki-magasló felfedezést a közeljövőben a Nobel-díj bizottság is elismerésre méltatja majd.– Mennyiben javulnak a be-tegek gyógyulási esélyei ezen gyógyszerek alkalmazása esetén?– Az injekcióban és infúzióban adott készítmények nem csak az igen fájdalmas tüneteket csök-kentik minden korábbi szernél hatékonyabban, hanem meg-gátolják a betegség progresz-szióját, s így megóvják a beteget az elnyomorodástól, a különböző szövődményektől és élettartamuk megrövidülésétől. Az arthritises gyermekek számára a biológiai terápia megnyitja a teljes élet lehe-tőségét. Korán felállított diagnózis birtokában megkezdett biológiai terápia nem csak a betegek életmi-nősége, hanem munkaképessége szempontjából is új perspektívákat vázol fel. A cél a fiatal és középkorú gyulladásos reumatológiai betegek

munkában tartása, és munkához való visszatérésének elősegítése. Ezért a közelmúltban olyan ja-vaslatot tettünk a törvényalkotók felé, hogy a Munkahelyvédelmi Akciótervet terjesszék ki a biológiai terápiával kezelt arthritises bete-gekre. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a munkáltatók a megfelelő munkakörülmények biztosí-tásával érdekeltek legyenek az ilyen betegek munkaerőként való megtartásában. Természetesen e költséges beavatkozásokat csak más bázisterápiás készítmények hatástalansága esetén rendeljük, és a gondos kivizsgálást követő beteggondozás során mindig figye-lemmel kell lennünk a potenciális mellékhatásokra, így például a fertőzések fokozott veszélyére is. A tuberculosis, a hepatitisek vagy más infekciók, illetve a szívelégte-lenség, a malignus vagy hematoló-giai betegségek kizárása a terápia megkezdésének elengedhetetlen feltétele, a lefektetett szakmai kol-légiumi irányelvek alapján. – Hogyan történik Magyaror-szágon az arthritisek ellátása?– Mindig szakorvosnak és speciá-lis laboratóriumi, röntgen- és más szakirányú vizsgálatnak kell eldön-tenie, hogy a kéz-kisízületek vagy a nagyízületek arthritise mögött milyen kórfolyamat húzódik meg. Mivel a diagnózis korai felállítása a terápia időben történő meg-kezdése, és ezáltal annak eredmé-nyessége szempontjából meghatá-rozó, a Nemzeti Arthritis Program keretében hazánkban kiépítettük az arthritiscentrumok országos hálózatát, mely ma már több mint húsz, szakemberekkel és diagnosz-tikai lehetőségekkel jól ellátott szakambulanciát jelent. Ide várjuk a háziorvosok, a reumatológusok és más szakorvosok által beküldött, ízületigyulladás-gyanús betegeket. A rendszer célja az, hogy az ízületi gyulladásban szenvedők lakó-helyükhöz közel jussanak európai szintű szakellátáshoz. Fontos az itt dolgozó szakszemélyzet (orvosok,

A biológiai készítményeket elsősorban olyan arthritisek kezelésére használjuk, ahol a háttérben immunológiai ter-mészetű elváltozások állnak.

20Orvosok Lapja2012 | 12

asszisztensek, nővérek) folyamatos továbbképzése és a szakmai irány-elvek frissen tartása.– Mennyire elégedettek a bioló-giai terápia jelenlegi finanszí-rozásával?– Egészséggazdasági számítások alapján a biológiai szerek hasznos-sága messze meghaladja a ráfordí-tott költségeket. A finanszírozóval történt tárgyalások során hang-súlyoztuk, hogy a szakterület első-számú prioritásáról van szó, amit a betegek számára széles körben kell hozzáférhetővé tenni. Az OEP ezt elfogadta, és a finanszírozás kezdettől fogva 100%-os, vagyis a betegek számára térítésmentes, és az összes hatékony gyógyszermole-kulára kiterjed. Az ismert nehéz-ségek ellenére a terápiára évente fordítható összeg sem változott. Ennek ára az volt, hogy a biologiku-mok 2012 februárjától átkerültek a kórházi tételes finanszírozási rendbe, sokkal szorosabb kont-rollt lehetővé téve. Ez a szisztéma jelentősen megnövelte a terápiával kapcsolatos adminisztrációt, az intézeti szakorvosok és gyógyszeré-szek vonatkozásában egyaránt.– Európai összehasonlításban milyen széles körben alkalma-zunk biológiai terápiát Ma-gyarországon?– Magyarországon a különböző disz-ciplínákban már több mint ötezer esetben alkalmaztunk biológiai terápiát, az esetek nagyobb részé-ben a reumatológiában. A külön-böző biológiai terápián lévő összes rheumatoid arthritises betegek aránya nálunk mintegy 7%, ami az Európai Unió átlagának (12,5%) va-lamivel több mint a fele. A jelenlegi felhasználással jóval meghaladjuk a közép-kelet-európai átlagot (3-4%), ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az arány Finnországban, Belgiumban vagy Ausztriában 20% feletti, míg Norvégiában, Svédországban vagy Írországban 30%-nál is magasabb. Tehát az op-timálisnak mondott 40%-os arány eléréséig még bőven van helyünk az

előrelépésre. Ehhez a finanszírozás bővítése mellett elsősorban a gyul-ladásos mozgásszervi betegeknek a szakcentrumokba történő mielőbbi eljutását kell felgyorsítanunk.– Professzor úr nemcsak a Semmelweis Egyetem tanára, hanem főállásban az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főigazgató főorvosa. Ho-gyan vesz részt az Ön intézete, az ORFI, a modern hazai reuma-tológia megteremtésében? – Az ORFI-nak, mint a szakterület országos intézményének a gyógyí-tás, a kutatás, az oktatás, a szakhá-lózati munka és a szakmai közélet területén egyaránt helyt kell állnia. Az intézet az ízületi gyulladások, az immun- és csontbetegségek, illetve a gyermekreumatológia területén nemzetközileg elismert intézmény. A gyógyítás sikerét a mozgását és életesélyét visszanyert betegek nagy száma, és a különböző beteg-elégedettségi vizsgálatok egyaránt igazolják. A betegellátás mellett az intézet a Semmelweis Egyetem és a Marosvásárhelyi Egyetem reumatológiai tanszéki bázisa. Az intézeti kutatómunkát az első-sorban a molekuláris reumatológia

területén elért saját eredményeink, a működő PhD-programok, a Magyar Tudományos Akadémia különböző bizottságaiban való aktív részvételünk, valamint ki-terjedt nemzetközi tudományos kapcsolataink fémjelzik. Tőlünk indult el az igazán sikeres Nem-zeti Osteoporosis Program, mely a csontritkulás felismerésében és kezelésében teljes szemléletváltást hozott, és mi indítottuk el az arth-ritis centrumhálózat felállítását is, amelyben országos központként tevékenykedünk.– Mit hozhat a közeli jövő a reu-matológia számára?– A reumatológia területén a bio-lógiai forradalom folytatódása és kiteljesedése várható. Számos új biologikum klinikai gyógyszer-vizsgálata van folyamatban. Ezek részben a korábbi terápiás célpontokon hatnak még korsze-rűbb készítményekkel, részben új támadáspontokat céloznak meg, vagy éppen bioszimilerek, tehát az originális készítményekkel funkcionálisan, és szerkezetük-ben hasonló fehérjemolekulák. Az arthritisek mellett az új gyógyszer-molekulák már az osteoclastok specifikus blokkolásával osteopo-rosisban is alkalmazásba kerültek. Az innovatív szerek hatása kibővül a sejten belüli mechanizmusok, elsősorban a jelátvitel módosítá-sával, ami a kémiai, tehát a nem biológiai gyógyszerek megtartott fontosságát támasztja alá. Ugyan-akkor a gyógyítás perszonalizá-lódhat, vagyis az adott betegben pontosan feltérképezett kóros kisiklás alapján választhatjuk meg a neki legmegfelelőbb készítményt. Természetesen azt szeretnénk, ha a magyar mozgásszervi betegek, az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is minden olyan hatékony készít-ményhez gyorsan hozzájutnának, melyek megjelennek az európai gyógyszerpalettán.

zöLDI PÉter

Az intézeti kutatómunkát az elsősorban a molekuláris reuma-tológia területén elért saját ered-ményeink, a működő PhD-prog-ramok, a Magyar Tudományos Akadémia különböző bizottságai-ban való aktív részvételünk, vala-mint kiterjedt nemzetközi tudo-mányos kapcsolataink fémjelzik.

Az innovatív szerek hatása kibővül a sejten belüli mechanizmusok, elsősorban a jelátvitel módosításával, ami a kémiai, tehát a nem biológiai gyógyszerek meg-tartott fontosságát támasztja alá.

szAKMAI OLDAL

21Orvosok Lapja

2012 | 12

szAKMAI OLDAL

Rendhagyó személyes búcsú

a magyar mentésügy ikonjától.

Dr. Bencze Béla (1929–2012)

A szomorú hír hallatán beszélgetni, emlékezni kezdtünk egykori taní-tómesterünkről, atyai barátunkról. Három generációhoz tartozunk/tartoztunk, 18-18 év korkülönbség volt közöttünk.

Egyikünk felvételét segéd-ápolónak (nyári szünetben) első intézkedései között engedélyezte 1965-ben, másikunk felvételét mentőorvosnak egyik utolsó intéz-kedéseként teljesítette 1991-ben. E két időpont között, több mint 25 évig vezette a magyar egészségügy legfontosabb országos hálózatát. Életre szóló élmény volt hallgatni szakmai előadásait a Semmelweis Egyetem mentőtisztképző tan-folyamán az 1969/70-es tanévben. Olyan előadók mellett, mint Felkai Tamás, a rohammentő tevékeny-ség megalapozója, vagy Gábor Aurél, az oxyológia fogalom és alkalmazott tudomány kimunká-lója, akik ma már nem élnek, s így a mentők legendáriumának, történe-tének dicsőséges fejezetei.

Sok száz fiatal orvosjelölt dolgo-zott az évtizedek alatt mentőtiszt-ként a szolgálatnál, szerzett életre szóló tapasztalatokat életmen-tésből, fegyelmezett önfeláldozó munkáról, az emberi szenvedés mély bugyrairól (szülésvezetés kunyhóban, elemlámpa fényénél, öngyilkos emberek élethelyzetei, súlyos, néha tömeges balesetek). Számosan választották a mentést élethivatásuknak.

Már klinikai orvosként imponáló volt látni az idősödő főigazgatót, (ősztől tavaszig sötétszürke egyen-köpenyben a mentős ruha felett)

aki havi rendszerességgel roham-kocsira ült, és mentőorvosi munkát végzett. Remegő kézzel vettük át tőle a beteget, aki a fiatal orvos-nak olyak kollegiálisan referálta a történteket, mintha egyenrangúak lennénk. Mert ott nem a rang szá-mított, hanem a beteg.

Minden mentőorvosnak jelent-kezőt személyesen fogadott. Így már érthető, miért ismert min-denkit személyesen. A felvételi beszélgetésen szó esett a világ és az egészségügy dolgairól, a családról, de pontos válaszokat várt a kar-diogén shock terápiájáról is. Sokan féltek, tartottak tőle. Utólag látták be, hogy a szakmai igényesség, a kemény tartás, a példamutató élet és a szigorú követelmények érvé-nyesítése a feltétele az ilyen nagy, „félkatonai” szervezet vezetésének. Szigorú, pontos szolgálati szabály-zatot dolgozott ki, és betartatta. Ilyenkor féltünk tőle, nem értettük pontosan, s szívesen viccelőd-tünk is rajta. És két évtized múlva, amikor először találkoztunk egy modern minőségbiztosítási rend-szerrel, rá kellett jönnünk, hogy ebben is megelőzte a korát.

Amikor, nyugdíjazása után 12 évvel egyikünk utóda lett a fő-igazgatói székben, szívesen, de okos

mértéktartással segítette a munká-ját, figyelemmel kísérte küzdel-meit a változó korral, a pénzügyi és egyéb gondokkal.

Másikunk még életút interjút ké-szíthetett vele a 80. születésnapja körül, csodálva tiszta gondolatait, bölcs üzeneteit.

Minden a beteg érdekében törté-nik, és ebből nem lehet, nem sza-bad engedményeket tenni. Nincs idő hosszan gondolkodni, improvi-zálni. Hatásosan cselekedni kell, a mentős team mindhárom tagjának

teljes összhangban. Célszerűen, fegyelmezetten kell dolgozni és gyakran a sziréna szívszorító hang-ja mellett harcolni a kegyetlen idővel, küzdeni az elszálló életért.

Ezt csak az érti, aki mentős. Ezért vagyunk bajtársak.

És most elköszönünk idős baj-társunktól:

Tanítómesterünk, vezetőnk, kollégánk, barátunk, bajtársunk, nyugodj békében!

Dr. tAKáCs zOLtán

Dr. szePesI AnDrás

Minden a beteg érdekében történik, és ebből nem lehet, nem szabad engedményeket tenni.

Dr. Bencze Béla

A bajtársak sor-

fala Bencze Béla

temetésén

22Orvosok Lapja2012 | 12

Dr. Prodán Zsolt, a GOKI vezető gyer-

mek-szívsebésze Európa-szerte elismert

szakember. Már többször bizonyított Ame-

rikában és Nyugat-Európában – folyama-

tosan hívják, mégis ismét hazajött. Azzal

a naiv elképzeléssel, hogy ha gyökeresen

változtatni nem is, de segíteni azért na-

gyon is tud.

Húsz év maszatolás

– Közhelyesnek tűnő kérdés, de nem megkerülhető: miért lettél orvos?– A válasz is triviális lesz: apám miatt. Építésznek készültem. Apám hatására – de kívánsága ellenére, mert kifejezetten lebeszélt róla – lettem mégis orvos. Tőle tanultam meg, hogy micsoda különbség van a „foglalkozás-szerűen” és a szen-vedélyesen, belső meggyőződésből űzött medicina között. Szakvizsga szerint fül-orr-gégész volt, de mindig szélesebb területen űzte az orvoslást, mindig látta az orr mögött az embert.– Ez konkrétan miben nyilvá-nult meg?– A gyakorlatba ültette a meg-előzést. Mindig holisztikusan közelítette az összes problémát. Emberi-társadalmi kontextusban. Preventív hozzáállásának köszön-hetően a családban tudtuk-hittük, hogy mi sohasem leszünk igazán betegek, mert mindig figyelt ránk, vitt fogszabályzásra, szűrésre, a legkisebb bajnál már tudtuk mi van, és mit kell tenni. Ugye, az én mostani szakterületem, a fejlő-dési rendellenességek megelő-zésében és kezelésében is sok a hasonlóság… Az idejében elvégzett beavatkozás a legolcsóbb, mert leg-hatékonyabb.

– Mozgékony ember vagy, sok helyen éltél.– Így hozta a sors. Szőnyött szület-tem, bár apám félig osztrák, mégis volt egy erdélyi kanyarja, egy még medikusként megírt egyetemi újságcikk miatt, úgymond 56-os érintettsége okán, nemkívánatos személy lett itthon. Ezért Maros-vásárhelyen ragadt, ahol egy – így utólag jöttem rá – igazán tanul-ságos másfél évtizedet töltöttem. Ceauşescu igazi „apartheid-rend-szerében” csaknem mindenért üldöztek minket: magyar, értel-miségi, szuverén gondolkodású. 1978-ban kerültem Debrecenbe, gimnáziumba, majd a DOTE-ra. Tetszett ez a kompakt egyetemi világ, ahol még fizikailag is együtt, egy szép campuson minden és mindenki, ahogy kell, praktikus közelségben él. Nagy hatással volt rám az anatómiai tanszék vezetője, az agykutató Székely professzor. 1984-ben meghívott egy neuroana-tómust Amerikából, aki arról tartott számomra megdöbbentő előadást, hogy állatkísérletekben a crista neuralisból kirajzó sejtek vezérlik a szív kiáramlási szeptációját. Ezek kiirtásával truncus arteriosust, egy súlyos szívfejlődési rendellenes-séget lehet kísérletesen előidézni.

Bár a kezdetekben az idegrendszer érdekelt a leginkább, idővel Péterffy és Gömöri professzorok hatására egyre inkább a szív vonzott. Ennek ellenére, hosszú ideig anesztezioló-gus akartam lenni. Igazi jolly joker szakmának tartottam: szabadságot, önállóságot jelent, egy igazi hiány-terület, ahol nagyon tisztán látszik a szakmai tudás, és annak haszna. Az aneszteziológusok szolidaritása, kitörésük a szakmák hierarchiá-jában betöltött igazán méltatlan helyzetéből, jogos relatív térnyeré-sük az elmúlt két évtizedben a töb-bi szakág felett – jó példa. Ezt kell követni nagyban az orvoslásnak a társadalomban. Hogy megtaláljuk jogos helyünket a társadalomban az oktatás mögött. De mindenki más előtt.– Mégis szívsebész lettél.– Péterffy Árpád professzort akkor hívták haza a Karolinskáról. Im-ponált a betegekhez való emberi, orvosi hozzáállása. Például, hogy kopogott, mielőtt bement a beteg-hez. Meg hogy éppen ő, a világlátott ember volt a legudvariasabb a betegeivel. Soha nem utasította rendre kevélyen a szegény bihari és hajdúsági falusi embereket, mint oly sokan mások. Mint pl. az a belgyógyász osztályvezető, aki vizitre a párnák alá rakatta a bete-gek papucsát, mert nem bírta nézi az elnyűtt lábbeliket. Kezdetben az egyetemen mégis a belgyógyászati kardiológia felé orientálódtam. Gömöri professzor úrnál kezdtünk el perctérfogatot mérni, nagyon érdekelt az élettan és a klinikum kapcsolata. Aztán egy „külső erő”, a szerencsés véletlen megváltoztatta a pályámat. 89-ben, egy szintén végzős barátomnak, aki mindig neonatológus akart lenni, a SOTE-n felajánlottak egy gyermek-szívse-

Dr. Prodán Zsolt

szAKMAI OLDAL

23Orvosok Lapja

2012 | 12

bészeti állást, amelyet „átpasszolt” nekem. Igen szerény reményekkel bejelentkeztem Lozsádi professzor-hoz, a II. gyermekklinika szívsebé-szeti részlegének vezetőjéhez, aki megdöbbenésemre kijelentette, hogy: „ha Kádár nem tol ide va-lakit, te vagy a mi emberünk”. Úgy éreztem magam, mint ahogy Woody Allen fogalmazta: sohasem szeretne olyan klubhoz tartozni, amelyik képes hasonló alakokat is elfogadni tagnak… Azóta, amikor nagy lépés történik az életemben, mindig azon gondolkodom, hogyan lehetek éppen én méltó rá. Beke-rültem a II. gyermekklinikára, ahol euforikusan éreztem magam. De a műtéttechnikai megoldásokban, az intenzív ellátás filozófiájában lát-tam, hogy a magyarországi, világtól elszigetelt fejlődés okozott anomá-liákat. Ez persze részben logikus, hisz mi szinte a harmadik világ sze-génységéből létrehozott rendszer-ben dolgoztunk és introspekcióra alapozva tanultunk gyakran, saját hibáinkból. Csak egy példa: évi 700 csecsemő-szívrendellenességre mindössze száz oxigenátorunk volt. A többi félezer beteget – már ha egyáltalán eljutott hozzánk – he-roikus palliatív, „olcsó” műtétekkel próbáltuk életben tartani. Emberi energiát, tisztességet nem spórolva.

A szegénység üvegfalként válasz-tott el a „high techtől”. Ez kezdet-ben egy katéteres labort jelentett volna, később már egy ultrahangot. Ma CT-t és MR-t meg hybrid műtőt jelentene. Nem véletlenül volt a II. gyermekklinika neve Fehér Kereszt Gyermekkórház, mert azzal a céllal alapították, hogy ott a szegény sor-sú, elesett gyermekeket gyógyítsák. Ilyen volt maga a kórház is, nomen est omen. Mégis volt jó oldala ennek a nyomornak: hihetetlen innovativitás forrásává vált.– Nem lehet mindent az anya-giakra fogni. – Az az orvosi gondolkodás, mainst-ream nyugat-európai hozzáállás, amely végül is átjárja az egész szívsebészetet mint szakmát, és az összes Nyugat-Európát megjárt szívsebész próbált itt meghono-sítani, nehezen értelmezhető volt Magyarországon. Erre aztán Ame-rikában is ráéreztem. A Harvardon Nádas Sándor (Alexander Nadas) gyermekkardiológus iskolaalkotó

tevékenysége mérhetetlen tisztele-tet vívott ki az egész magyar orvosi társadalomnak. A rendszerváltás után, 1991-ben utóda, Aldo Casta-neda magyar-amerikai kooperáci-óban egy ún. center of excellence-t próbált létrehozni Közép-Európa számára Budapesten. A terv szerint a magyar állam adta volna az épü-letet, az amerikaiak szerelték volna fel géppel és tudással. A project per-sze szokás szerint megbukott, de sikerült egy pár hónapra eljutnom az USA-ba. Többek között a Har-vardra. Arra számítottam, hogy az infrastruktúrától, a modern orvosi gépparktól döbbenek le. Ám hamar ráeszméltem, hogy bármennyi pénz van a kutatásban vagy a klini-kumban, jobb körülmények között ugyan, de végül is ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak ott is, mint idehaza. Az óriási különb-ség a szakmai hozzáállásban és a döntéshozatalban van. A kérlelhe-tetlen tárgyszerűségben, a minőség kompromisszummentes keresé-sében és a nem lankadó javítani akarásban. A hiányzó financiális források megteremtésében. És az ezeket a célokat támogató struktú-rák folyamatos építésében. Ez az, amit haza lehetne hozni.- Hol üt vissza a magyar döntés-képtelenség?– Nem állítom, hogy ezek a tu-lajdonságok nem léteznének nálunk. De gyakran túlbonyolítjuk a helyzetet, minden problémát komplikáltan túlmagyarázunk, szinte felmentve magunkat a megoldás keresésétől. És a pácien-seinket nem vonjuk be a közös érdekbe: az ellátás javításába. Akkoriban számos esetben gond volt itthon a posztoperatív hasi komplikációkkal, elsősorban a bélpassage beindulásával. Azzal a szilárd elhatározással utaztam ki, hogy megkeresem a megoldást a problémára. Azt gondoltam, hogy valószínű, valami gyógyszer-kom-binációt kell majd ellesnem. Hamar rájöttem, hogy „csak” a sebésze-ti invazitivást, mellékhatásokat

Eufórikus pilla-

nat a gyermek-

ellátásban

…hamar ráeszméltem, hogy bármennyi pénz van a kutatásban vagy a klinikum-ban, jobb körülmények között ugyan, de végül is ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak ott is, mint idehaza.

szAKMAI OLDAL

24Orvosok Lapja2012 | 12

kell csökkenteni. Ez sok esetben egyszerűen csak annyit jelentett, hogy a cava inferiort óvatosan kell kanülálni. Kevésbé mélyre, és a rossz visszafolyásnál nem nagyobb kanült választunk, hanem kiseb-bet, melyre nem feszül rá az igen rövid vena cava inferior vénafala. Azóta is mindig külön ellenőrzöm ezt. Másképp fogalmazva: ha va-lamit igazán jól csinál az ember, egyszerűbben megy. Szerintem. Ez a sebészi munkában meglehetősen visszás. Mindenki azt hiszi, hogy a fejlődés bonyolultságot eredmé-nyez. Pedig fordítva.– Miért jöttél vissza fél év múl-va, hisz maradhattál volna?– Lozsádi professzor visszahívott, szükség volt rám. Nem tagadom, felmerült bennem a gondolat, hogy kint maradok. Ám annak a generációnak a tagja vagyok, amely akkor, 1990-ben azt hitte, komoly változások lesznek, és ezeknek mi leszünk az éllovasai. Hazatérésem után jóindulatúan figyelmeztettek is, hogy ez még nem Amerika. Nem olyan egyszerű a tudástranszfert egy másik kulturális közegben meghonosítani, a változásme-nedzsment szívós, bonyolult dolog. Amikor hazajöttem, sok kudarc ért, technikai problémák. S súlyos megélhetési gondok a család támo-gatása ellenére. Stratégiai ügyle-tekben, fogalmazzunk finoman, ütköztem a helyi viszonyokkal. Kis példa: nálunk ragaszkodtak az AST-RUP kizárólagosságához, és akko-riban nem bírtuk az idősebb gárdát meggyőzni arról, hogy legtöbbször elegendő az oxigén-szaturáció mérés. Sőt jobb, mert folyamatos és nem invazív. Ha az romlik, még időben lehet reagálni és meg lehet előzni a katasztrófát, és nem kell várni, a rendkívül drága (és gon-doljunk a csecsemőkre!) vérpazarló

laboreredményre. Mára ez nem kérdés.– Ez volt az oka annak, hogy 95-ben kimentél Franciaországba?– Lozsádi prof. érezte, hogy nagy lehetőségtől estem el, és megígérte, hogy legközelebb el fog enged-ni. Rá jellemző, hogy bármennyit súrlódtunk, néhány év után annak ellenére tartotta adott szavát, hogy közben majdnem munkahelyet váltottam. Amikor végül egy kiváló EACTS kelet-nyugati ösztöndíjjal bármelyik nyugati központba eljut-hattam volna, az ország kiválasz-tásánál az volt a döntő szempont, hogy lehet a legtöbbet tanulni, hazahozni, az itthoni helyzet ja-vítására. Alaposan körülnéztem. Először Londonba a híres Great Ormond Streetre mentem ki, ám a Harvardhoz képest elavultnak lát-tam a mentalitást. 10–16 látogató nézegette a műtéteket. Alig volt esély aktív asszisztálásra. Láttam, a szakmai érték és a lehetőségek nem állnak arányban. Azonnal elutaztam Birminghambe, ahol Mr. Brown dolgozott fantasztikus precizitással és könnyedséggel. A világ egyik legkiválóbb szakembe-re. Itt a munka hármas tagolású volt: egy nap asszisztálás, egy nap intenzív osztályos munka, és egy nap szabad: ezzel a ritmussal egy év alatt négy hónap műtői munka jött volna csak össze! Hogy az angol nővérek számomra megszokhatat-lan mentalitását ne is említsem. Én ennél többet akartam dolgoz-ni. 95-ben még elugrottam a kis Fiat Unómmal Genfbe is, ahol két friss nyugdíjas bostoni professzor próbált elindulni, de végül Párizs

mellett döntöttem, ahol a legkor-szerűbb korrektív újszülött szív-sebészet zajlott franciás eleganci-ával. Sikerült egy olyan központba kerülnöm (CCML), ahol évente 200 (!) switch-műtétet, tehát a nagyér-transzpozíció újszülött kori korrekciós műtétjét végezték. Két év alatt csak ebből a műtéttípusból több mint 400-at asszisztáltam. Ott teljesen elfogadtak, és ez is na-gyon jól esett. Érdekes módon Nyu-gat-Európában nagyobb tisztelete van az orvosoknak, legyen az akár szegény ösztöndíjas kelet-európai vagy akár pakisztáni bevándorló. Olyan a társadalom, ahol az ember és a munkája érték! Magyarorszá-gon ez az egymás iránti tisztelet igen sovány táptalajt kapott az el-múlt száz évben. Két évet töltöttem kint, és úgy mentem be minden-nap, mintha egy szuperfilmet néz-nék. Lelkesítő élmény volt, hogy ott könnyedén megcsináltunk olyan dolgokat, amelyeket itthon akkor nem tudtunk megoldani. Azt kel-lett látnom, hogy a tudás: hatalom. És a tudással felvértezve nem is olyan nehéz a feladat.– Két év múlva megint vissza-jöttél.– Megpróbáltam hazahozni a tapasztalatot – ezúttal sokkal sikeresebben. Minden sebésznek van egy ökológiai fészke. Az ágak megvannak, áll a fészek is. Sok kol-légám hívott. Hiszek abban, hogy itthon is felgyorsul a progresszió. A dolgok soha nem maradnak változatlanul, az egészségügy egy dinamikus rendszer. Ellenben, aki nem halad, lemarad. Változásban hívő, progresszív embernek tartom magam. Igenis büszke vagyok arra, hogy egy maroknyi, ma már inkább középkorúnak mondható kollégámmal, akik közül sajnos néhányan már nem itthon dolgoz-nak, komplex, nagy szívsebészeti műtéteket honosítottunk meg. Büszkék vagyunk, hogy élvonalbeli eredményeink vannak a switch- és truncus-műtétekkel, korszerűek a komplex aortaív-beavatkozások

Emberi energiát,

tisztességet nem

spórolnak

A dolgok soha nem maradnak változatla-nul, az egészségügy egy dinamikus rend-szer. Ellenben aki nem halad, lemarad.

szAKMAI OLDAL

25Orvosok Lapja

2012 | 12

technikái. Sajnos ez a generációs lendület, melyet még megfejelt az új Gyermekszívközpont megnyitá-sa, a 2000-es évek elejére kifáradt. Ráadásul arrogánsan elhangzott az „akinek nem tetszik, el lehet menni”! Pedig a kezdeti sikerek után azt gondoltam, hogy végre most lehetne igazán beindulni, sok mindent még tovább javítani! Hit-tem, hogy nemsokára beérkezünk a nemzetközi elitbe, de sokaknak az elit illata, a közelsége is elég volt… Hamarabb fogyott el a cérnám. Szakmai törekvéseimben magam-ra hagytak – és jött a burnout.– Ha 2004-ben kiégést éreztél, mit éreznek az orvosok 2012-ben…?– Hogy mit éreznek, sejtem. Hu-morérzék, helyes work-life balance, emberi fizetések, szolidaritás, ezek lennének ellene a vitaminok. De van korszerű burnout-megelőzés meg terápia is. A téma szétfeszíti a cikk kereteit, azonban lehet, hogy megérne egy másikat. Az én konk-rét esetemben, bár még 40 éves ko-romban szuperül éreztem magam, 42 évesen kiégtem. Kevés orvos vallja ezt be. Sosem a paraszolven-ciát, hanem a munkám optimali-záltam. A legutolsó csecsemőnél is igyekszem a maximumot kihozni magamból. Az akár önkéntes túl-

munka egy rosszul szervezett he-lyen, a kórházban lakó kollégákat eredményez, ami nem túl egész-séges. Persze érdemes jól dolgozni, mert az élet sokkal egyszerűbb lesz utána. Nagy elődünk, Robert Gross mondta: „ha egy műtét nehéz, nem csináltad jól.” Vagy, ahogy Planché prof. fogalmazta: csak az egyszerű, jó megoldások maradnak meg.– Hat év München következett.– Mindenkinek azt javaslom, hogy ne oda menjen, ahová szeretne, hanem oda, ahol szükség van rá. Münchenből jelentkeztek, hogy ne-kik sürgősen kellene egy kb. ilyen kaliberű sebész, aki még fiatal, de már tapasztalt és teljesen önállóan dolgozik. Az én szükségleteim és az ő igényeik egymásra találtak. Egy tökéletesen felszerelt és nagyon hatékonyan működő intézménybe hívtak. Osztályvezető-helyettesnek vettek fel. Évente ötszáznál több motoros szívműtétet csináltunk, elég sok tervezett reoperációval. Ez már egy külön szakma, a régebben operált betegek késői reoperációi gyakran a legkomplexebb műté-tek. 2010 körül az operált bete-geink több mint fele már felnőtt, gyermekkorában már operált beteg volt. Ez a német rendszerből kö-vetkezik, a betegek nem költöznek annyit, és hűségesek az orvosaik-

hoz, szemben az USA-val. És mert a müncheni Herzzentrum profi hely. Ez azt eredményezte, hogy a felnőtt szívbetegeknél is 90% fölötti az utánkövetés. Jól éreztem magam, visszatért az önbecsülésem. Jól lehetett élni, európai, szabad em-berként munkálkodni és pihenni. Többnyire napi tíz, néha tizenkét órát dolgoztam, de csak érdemi dolgokat kellett csinálnom. Ott for-dult velem elő életemben először, hogy többet nem kellett ügyelnem. A napi munkaterhelés is sokkal jobban eloszlott. Nem nekem kel-lett az apró-cseprő, mindennapi ügyekkel foglalkozni, csak operatív szakmunkát végeztem. Mindenben a kezünk alá dolgoztak. A műtő-ben viszonylag gyorsan haladtunk. Sokat számít a technológia, de a szakmai tapasztalat és a folyama-tos progresszió, s nem utolsósorban a munkafegyelem is. Napjainkban mindenütt hatalmas az igény a manuális szakmák csúcsteljesít-ményére. Mindenki szeretné a legmodernebb technológiát, de ez még ma is egy „kézműves” terület. Mindeközben egész Európában ebben a szubspecialitásban dolgo-zókat a két kezemen meg lehet szá-molni. Azért meg kell mondanom, ez mindig csapatmunka marad. Münchenben volt még két olyan sebész – ma is jó barátaim –, akik hasonló kapacitású emberek vol-tak. Itthon is állnak ilyen képzett, szolidáris kollégák mellettem. Fon-tos, hogy a munkatársak hasonló szakmai színvonalon legyenek, hogy lehessen szakmai párbeszéd.– Mégis, ha a tíz legjobb európai szívsebész között vagy – muszáj ismételnem magam – miért jöt-tél haza?– A tíz talán túlzás, de az élboly közelében. Néhány év után már láttam Münchenben, hogy a pá-lyám nyílegyenes. Be tudtam táb-lázni az elkövetkező húsz évemet, egészen a nyugdíjig. Budapesten meg – remélem, ez nem hangzik túl cinikusan – a „minél rosszabb, annál jobb” elve alapján, nagy

A kezelések

során, az aznap

utolsónak ellá-

tot csecsemőnél

is igyekeznek a

maximumot ki-

hozni magukból

szAKMAI OLDAL

26Orvosok Lapja2012 | 12

lehetőség nyílik a változásra. Re-mélem, a hátrányokat előnyökké fordíthatjuk. Azt is tudtam, hogy ha hat év után nem jövök haza, esetleg egy másik központ még kedvezőbb ajánlatát elfogadom, akkor később már bizonyára nem is fogok. Be kell ismernem tehát, hogy kalandvágyból jöttem vissza. A 89-es ígéret lebeg a szemem előtt. Ez az ország nagyon alul van írva a tőzsdén, és a befektetés sza-bályai szerint most kellene itt be-szállni. Ezt az elméletemet az élet sajnos kissé felülírja, mert a sejtett mélypont még nem jött el. Akkora a zuhanás lendülete, hogy koráb-ban radikálisnak látszó lépések tömegének is alig van már hatása. Nem kellett volna az elmúlt, las-san emberöltőnyi időt elpazarolni. Míg a szűk szakmánkban 20 év alatt néhány ember forradalmat csinált, az egész ellátórendszer szintjén nem látok konceptuális változást, csak toldozgatásokat. Válságmenedzsmentet. Közép-Eu-rópa szívében élve nem lehetünk „lyuk a térképen”. Nem lehetünk a szlovák és a román kollégák-nál rosszabbul élő páriák. Nem várhatják el a „világszínvonalat” pályakép nélkül. Nem lehetséges pl., hogy miközben Prágában száz-számra ültetik be a műszíveket, addig a fiatal magyar betegek se jussanak hozzá. Persze tudom, hogy ez naiv hozzáállás, de nagyon remélem, hogy nemsokára igaz lesz, és az ország megindul végre felfelé. Akarnunk kell. Nem állha-tunk a huszadik századi eredmé-nyekkel a globalizált 21. századi medicinában. A tehetős betegek már elindultak innen. Meg kell mondanom, hogy a hazatérésben az is nagy szabadságérzést ad, hogy ma az ember – szemben a hatvanas-hetvenes évekkel – nincs ide bezárva. A mai állapot nagyon rossz, de nem vagyunk tehetetlenek. Akárki elmehet, ha akar. Akár szakmát is válthat: le-het jegykalauz vagy norvég körzeti orvos. Bármikor kiszállhatunk, és

a külföld is nyitva áll. Az utolsó év-folyam-találkozómon döbbenten hallgattam, hogy minden második kollégám lebeszélné a gyerekét arról, hogy orvos legyen, mert ő megbánta. Nevetségesnek tartom a röghöz kötést, ez egy sztálinis-ta gondolat... Még érthetetlenebb az „orvosellenes hangulatkeltés”. Mindenki lehet beteg, és ahogy a dolgok állanak, hazánkban mindenki az is lesz. Szomorú, ha egy nemzetközi konferencián a fogstátuszról mondod meg, hogy ki a magyar.– Egy éve vagy itthon. Mit sike-rült elérned?– Tudtam, hogy sürgősen csele-kedni kell, mielőtt még a szűkebb szakmámban mindenki feláll, bár az itt lévő munkatársaim nagyon dicséretesen kiálltak a szakma mellett a nehéz időkben is. Adósok vagyunk egy olyan konstrukci-óval, amelyben világossá válik, hogy ez a Gyermekszívközpont egy csúcs-medicinális cég. És az

ellátási terület jellege miatt nem működhet a paraszolvenciától meghajtva. Egy közösségi praxison alapuló, részben teljesítményará-nyos financiális kísérleti modell-intézetté válhatnánk. Mivel itt több szakma dolgozik együtt, a hatékony finomhangolást csak a teljesítmény jutalmazásával lehet megvalósítani. E társ-szak-ágak hullámzó problémái miatt a teljesítményünk mindig kilyukad valahol. Állandósul a válság. Vala-hol mindig egy mini-krízis, egy kis lokális szükségállapot alakul ki, letörve a teljesítményt és várako-zásra kényszerítve betegeket. Hol egy specialista hiányzik, hol egy műszer, hol egy protézis. Pedig még a biztosító is megérthetné, hogy ez így nagyon drága mulat-ság. Amikor hazajöttem, azonnal elmentem Kaló Zoltán egészség-ügyi közgazdász zsenihez, hogy egy közös programban kikutassuk, mely faktorok hogyan hatnak a teljesítményre. Kaló prof. teljesen jóindulatúan és kétségbeesetten figyelmeztetett: ne tegyem. A mai rendszerben önszorgalomból, uta-sítás nélkül költséget monitoroz-ni, ez olyan, mintha tébolyultan, kifent karddal kezdenél rohanni a folyóson! Ha vezető akarsz ma-radni, mondta, akkor kezdd el

A mai rendszerben önszorgalom-ból, utasítás nélkül költséget moni-torozni, ez olyan, mintha tébolyul-tan, kifent karddal kezdenél rohanni a folyóson!

A high tech

kezdetben egy

katéteres labort

jelentett, ma

már egy CT-t és

MR-t meg hyb-

rid műtőt

szAKMAI OLDAL

27Orvosok Lapja

2012 | 12

inkább valamely részproblémát megoldani. Adósok vagyunk egy korszerű, de betegorientált, és a jelenleginél lényegesen intelligen-sebb finanszírozási rendszerrel. Ahol nem fordulhat elő, hogy mű-szívkezelések hónapjai marad-nak kifizetetlenül az elszámolás életszerűtlensége miatt. Csak egy példát mondok: a felnőtt betegek billentyűkérdéseinek a megoldása sem könnyű, de mindezt egy olyan populációban, ahol a betegek egy része még csak meg sem született, és a spektrum 2 kg-tól 120 kg-ig tart, és sok esetben csak kevéssel a műtét előtt vagy alatt derül ki, hogy mi is kellene pontosan… Ez olyan raktárkészletet igényel, ami ma nem megvalósítható, illet-ve napi közelharcot eredményez a finanszírozókkal. Amerikában 1991-ben láthattam, minden be-tegnek volt egy dombornyomott biztosító kártyája, melyet minden beavatkozásnál „lehúztak”. A vé-gén összeállt egy számla, rajta a beteg teljes tételes elszámolása, dollárban, centre kiszámolva. Itt-hon mintha gondosan kerülnénk, hogy az egészségügy transzpa-rens gazdasági szereplővé váljon. Hiszek Kalónak, és most vallom be először: egyelőre „jegelem” annak gondolatát, hogy radikálisan meg lehet reformálni az egészet. A részleteket próbálom hát javítani. Azaz átmenetileg belenyugodtam a tüneti kezelésbe. De remélem, hogy ezek a tüneti, de proaktív ke-zelések is jövőbe mutató változá-sokat hoznak. Alapvető gond, hogy az orvostársadalom ma is a poli-tikum felől várja a megoldásokat, holott csak saját magára számít-hat. A szakpolitikusok két-három

évenként jönnek-mennek, mindig gondosan letakarítva az íróaszta-lokat. Mi pedig maradunk, nem sokáig, de 20–30 évet biztos. Azt sem látják a kollégáink, hogy a jelenlegi munkatempó konkrétan az életükbe kerül, ezért égető meg-javítani a munkakörülményeket.– Milyen konkrét eredményeket tudsz felmutatni?– A terminális keringési elégtelen-ség kezelésében elért kezdeti si-kereket (műszív, transzplantáció) meg tudtuk tartani. Új lendületet kapott a komplex csecsemőkori rekonstrukció. Sikeresen éltünk az Eurotransplant lehetőségével (három transzplantból kettő), és terveink szerint az újszülöttkori transzplantációkkal is hamarosan megindulhatunk. A finanszíro-zás teljes változatlanságát kell még kiemelnem, amennyiben a negatív eredmény is „eredmény”, és a kollégáim javadalmazásában sem tudtam semmit elérni. Pedig égető lenne, mielőtt egy újabb exodus elindul. Végül hatalmas pozitívum, hogy egy Németor-szágban élő magyar kollégát nem csak hazacsábítottam, hanem fél év küzdelem után elismerték a német orvosi diplomáját is! (A né-met mellkas-, ér- és szívsebészeti végzettségével még lesz egy kis

munka. Ez viccesnek tűnik, főleg annak fényében, hogy szakorvos-hiány van, és pl. az én papírmun-kám Bajorországban egy hónap alatt lefutott.)– Egy félénk kérdés: miért a méregdrága transzplantációra koncentráltok ebben az ezer sebből vérző, pénzigényes spe-cialitásban?– Az életmentésen és a szakmai sikeren túl, őszintén megmondom, hogy a PR hatása is igen fontos. Gyakorlatilag a média semmi-lyen egészségügyi tevékenységre nem kíváncsi, kivéve a celebek mellműtétjét és az ordas mellé-fogásokat, műhibapereket persze. Mi a transzplantáció segítségével tudtunk kilépni a napra. Amikor anno elvégeztük az első sikeres Nor-wood-műtétet (e műtéttípus előtt gyakorlatilag minden hipopláziás balszívfél szindrómás gyerek halálra volt ítélve – a szerk.), a kollégákkal a Kopaszi-gáton szűk körű sörözéssel ünnepeltük meg a nagy eseményt. A sajtóban senki nem adott hírt róla, egy sort sem. Pedig a Norwood-mű-tét a szívtranszplantációnál techni-kailag sokkal nehezebb.

Dr. neMes JánOs

A jelenlegi

munkatempó

konkrétan az

életükbe kerül,

ezért égető

megjavítani a

munkakörülmé-

nyeket

A szakpolitikusok két-három éven-ként jönnek-mennek, mindig gon-dosan letakarítva az íróasztalokat. Mi pedig maradunk, nem sokáig, de 20–30 évet biztos.

szAKMAI OLDAL