Noha az ókor óta több ezer év telt el, s az idő vasfoga nem kedvezett a

kutatásoknak, mégis számos emlék fennmaradt, melyekből az ókori városállamok fejlett

kultúrájára következtethetünk. Ez maga utána vonta az ismeretek írásba foglalását, mely

előidézte a gyűjtemények létrehozását, melyekből kialakultak az első könyvtárak, amik

nem nélkülözhették a szakrendszereket sem.

Az első könyvtárat Ninivében alapította az asszír uralkodó Asszúrbanipál Kr.e.

650-ben. Mivel az állomány anyaga az időtálló agyag volt, az ékírásos agyagtáblák

közül sok fennmaradt. Hattusában, Mariban, Nippurban és Asszíriában már voltak

levéltárak korábban is, s mivel az asszíriai levéltár nyomán jött létre a ninivei könyvtár,

arra következtethetünk, hogy a levéltár és könyvtár korábban nem vált el – ebben a

ninivei az első. Az állományt már jelzetekkel látták el az állandó jelleggel

foglalkoztatott rabszolgák. A katalógusa két részből állhatott, szerzőiből és

szakrendiből. Az iratokat agyagkorsóban tárolták, rájuk pedig egy kis táblára a témát

vésték fel. Sajnos azonban a szakszerűtlen feltárás lehetetlenné tette a könyvtár

rekonstruálását.

Az I. Ptolemaiosz alapította alexandriai könyvtár az ókori kultúra újabb jeles

bizonyítéka. Az épület a Museion nevet kapta (Múzsák szent helye), mely a könyvtáron

kívül csillagvizsgálónak, állat és növénykertnek is helyet adott, odavonzva ezzel a kor

neves íróit, tudósait. Működését és gyarapodását pedig a fáraó kincstára tette lehetővé.

Az állomány mérete mellett a könyvtár fontosságát katalógusának is köszönheti, melyet

Kallimakhosz készített el szerzők szerint rendszerezve azt. A könyvtár elpusztulására

több magyarázatot is találtak, de hivatalosan még egyik sem elfogadott.

A görög könyvtárak jelentős része közkönyvtár volt, de számos magánkönyvtár

is akadt köztük. Mivel az iratok anyaga a kevésbé ellenálló papirusz, majd pergamen

lett, így azok jelentős része elpusztult az idők során. Ennek ellenére számos könyvtárról

van tudomásunk. Az Akadémosz-ligetben állt Platón filozófiai iskolája, amely

könyvtárral is rendelkezett. Ennek mintájára alapította Arisztotelész Lükeion nevű

filozófiai iskoláját, ahol berendezte első nagyobb könyvtárát, emellett jelentős

magánkönyvtárral is rendelkezett.

A római könyvtárügy igen későn, i. e. II. században, a hellén világ

„bekebelezésével” indult meg, ennek ellenére a gyors fejlődésnek köszönhetően az i. sz.

IV. századra már az egész Birodalom területén 28 könyvtár működött, némelyikben

kölcsönzési lehetőség is volt.

A Római Birodalom összeomlása magával vonzotta az ókori kultúra hanyatlását

is. A középkori kolostori könyvtárak már jóval kisebb gyűjteménnyel rendelkeztek. A

könyveket, kódexeket eleinte értékességük szerint rendszerezték, a későbbiekben

többféle szakrendszer jött létre az arisztotelészi tudományfelosztás, vagy a hét szabad

művészet alapján. Hosszas évszázadok fejlődése után az ipari könyvnyomtatás egy

újabb robbanást hozott a könyvtári életbe: a megnövekedett könyvállomány és az egyre

információéhesebb olvasók újabb, pontosabb, szélesebb körű szakrendszert, katalógust

igényeltek.