Üdvözlet azOlvasónak!

Nem véletlenül kapta lapunképpen a Szigetek elnevezést.Ézsaiás próféta könyvébengyakran találkozunk a „szige-tek” képével. Ennek a gazdagképnek egyik – kései – értelme-zése szerint a „szigetek” olyanemberek, akik–hasonlóan Izra-el népéhez – az ÚR Szolgájánaktanítására várnak (Ézs 42,4b), sők is egyedül Istenben remény-kednek (Ézs 51,5), de mégiskülön, elszórtan élnek a világ-ban.A Pápai Református Egyház-

megye azzal az őszinte óhaj-tással indítja útjára ezt a szór-ványgondozó újságot, hogy ígyis megszólíthatja, s a gyülekeze-tek közösségébe ezáltal is beta-gozhatja a szórványban élőreformátus keresztyén embere-ket. Magunkénak érezzük azÚR Jézus parancsát: „menjetekel azért és tegyetek tanítvá-nyokká minden népet…” (Mt28,19). Isten adja, hogy ez ígylegyen!

Sárközi Gergely Antal

Írta: Bella Violetta

Istenfélelemből IstenszeretetbeOlvasandó: 2Móz 32,1-4

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabadég alatt, és őrködtek éjszaka anyájukmellett. Ésaz Úr angyala megjelent nekik, körülragyogtaőket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőtrajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Neféljetek, mert íme, nagy örömet hirdeteknektek, amely az egész nép öröme lesz:üdvözítő született ma nektek, aki az ÚrKrisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez leszszámotokra: találtok egy kisgyermeket, akibepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelenmeny-nyei seregek sokasága jelent meg azangyallal, akik dicsérték az Istent, és eztmondták: Dicsőség amagasságban Istennek, ésa földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”(Lk 2,8–14)

Amikor Isten megmutatta magát az em-bernek, és megismertette magát, az em-berben félelmet indított. A hatalmasnakés végtelennek és tökéletesnek a félel-mét.Mózes is csak kendőn keresztül szem-

lélhette. Szétválasztotta a tengert. Csapá-

PRÓBASZÁM „Hallgassatok rám, ti szigetek,figyeljetek, távoli nemzetek!”

Ézs 49,1

2018. DECEMBER

sokat küldött, amikben a szöcs-kétől a Nílus vizén át mindenremegmutatta a befolyását. Szél-vészt és földrengést mutatott Illés-nek. Angyalokat a pásztoroknak.Amikor Mózes beszél az Isten-

nel, és kapja a tízparancsolatot,ezt olvassuk: Az egész nép szemta-núja volt a mennydörgésnek ésvillámlásnak, a kürtzengésnek és ahegy füstölgésének. A nép, látvamindezt, remegni kezdett, és távo-labbra húzódott. És így szóltakMózeshez: Te beszélj velünk, ésmi hallgatni fogunk rád, de Istenne beszéljen velünk, mert akkormeghalunk! (2Móz 20,18-19)Azoknak az embereknek, akik

ezeket az isteni megnyilatkozá-sokat végignézték, megremegett atérdük. Akik emlékeznek cuna-mikról mutatott videókra, hogynyel el mindent a hullám, és nemáll meg előtte fa, épület, ember-élet… akkor remegett meg hason-lóan a lábunk. Akkor borzongtunkbele, mennyire apró és gyenge,magatehetetlen lények vagyunk.Látszólagos hatalmunk, hogy adolgokat kézben tartsuk és kont-rolláljuk, csak látszat. Pedig mégcsak nem is földön túli valóságok-hoz, nem is a láthatatlan világerőihez, hanem csak a velünkegyütt teremtett természeti erők-höz hasonlítottuk magunkat.Isten pedigminden teremtményé-nél nagyobb. A tengernél, a föld-

nél, a szélvésznél. Nem is mertéknevén nevezni. Ahol az Isten szótleírták az iratok, ott a hithű zsidókhelyettesítették az Úr, Fejedelemszavakkal, mert már a név isannyira súlyos volt.Isten mellett eltörpülünk, ele-

rőtlenedünk, megsemmisülünk.Ezért az embernek mi a reakciójaaz Isteni hatalmasságra? Az, hogyközelebb akarja hozni. Meg akarjaszelídíteni. Van erre jó próbál-kozás is: amikor olyan bizalmaskapcsolatban él vele valaki, mintÁbrahám. Ő megtehette, hogySodomáért könyörögve barátianalkudozik vele. De gyakrabbanrosszul akarja az ember magáhozközelebb vonni az Istent.Az aranyborjú történetében egy

rossz példát látunk. Amikor azembereknek ez a félelmetes, hatal-mas, csapásos-csodás Isten kínáljaa szövetségét, akkor egyszerre éb-red bennük csodálat és félelem, ésbár a csodálattal együtt zengik,hogy igen, akarjuk ezt a szövet-séget, a félelem elmozdítja őket azIsten megszelídítésének irányába.„Áron, önts nekünk istenszobrot!”Ábrázoljuk ki. Ha látjuk, rögtönnem olyan félelmetes. Ha belát-ható formája van, ami hasonlítvalamire, amit ismerünk, rögtönnem akkora dolog. Egy kiszol-gáltatott anyagdarab lesz úgy,mint mi is vagyunk. Akkor egyszintre kerülünk. Vagy még

– 2 –

– 3 –

inkább, ő kerül a mi befolyásunkalá. Hogy viszünk-e neki áldozatot,vagy hanyagoljuk. Akkor kezel-hető.Hát ilyen tévút az, amikor az

ember próbálja megszelídíteni,megfoghatóvá tenni, közelebbhozni az Istent. Elvetélt próbálko-zás volt ez. Isten viszont látta azember gondját és szándékát. Hi-szen szívek és vesék vizsgálója.Látta, hogy tökéletessége, hatalmaés végtelensége nemcsak csodála-tot, de félelmet is ébreszt, afélelem pedig sokszor takaródzikbe a harag köpenyébe. Vagytávolságtartást munkál. Megszántaaz ember szándékát arra, hogyvalaki közelibb, kevésbé félelmesformában lássa azt, akivel aszövetség köti. És elkezdi ő magátformába önteni. De nem sas, nemborjú, nem oroszlán formájába,hanem abba, ami a legközelebb állHozzá a teremtett lények közül.Nem is aranyba, ezüstbe, bronzba,hanem abba a sérülékeny, dekivételes anyagba, amellyel terem-tett: húsba. Isten tervet eszel,hogy öntse magát emberformába.És ebbe a szépen formálódó

tervbe beavat prófétákat, köze-ledve Betlehemhez pedig egyretöbbeket. Zakariást és Erzsébetet,akik megtudják, hogy kései szüle-tésű gyermekük egyetlen feladataaz lesz, hogy hirdesse azt, aki márkészül, aki jön utána. Aztán Máriá-

nak, hogy ő fő eszköze lesz enneka tervnek. Aztán Józsefnek, hogy őse aggódjon, vállalja csak a neve-lőapasággal járó minden örömötés fájdalmat. De szól szegénynekés gazdagnak, pásztornak és keletibölcsnek egyaránt. Az angyali jele-nések sehol másutt nem ennyiresűrűek, mint Jézus születésévelkapcsolatban. És először itt is féle-lem ébred, de aztán követi valamimás: kíváncsiság, majd öröm. Eztaz utat szeretné mindannyiunkkalbejáratni az Úr.Isten emberbe önti magát. Im-

mánuel, az az Isten velünk. Még anév is kimondhatóvá válik: Jézus.Jézus az emberré lett Isten, hogyIsten láthatóvá, kimondhatóváérinthetővé váljon. Ez az ünnep!Te magad milyen érzelmekkel

gondolsz Istenre? Ha csak félel-meid vannak, ha aggódsz, hogymit vár tőled, esetleg mitől akarmegfosztani, hogy zilálná szét azáltalad olyan szépen elrendezettéleted, akkor még nem ismertedmeg Jézust, s rajta keresztül azIsten húsba öntött szeretetét. Ahatalmas, végtelen tökéletes Istenföldet rengető hatalmából ember-be öntötte magát érted. Bejön amennyei magasságból a földitörténelembe érted. Társaddá vá-lik a fájdalomban, szenvedésben,meg nem értettségben, kiszolgál-tatottságban, hogy te majd társalehess a menny befogadásában, a

– 4 –

győzelemben. Tett-e bárkihasonlót érted? Ahogy a sötétségszűnni kezd, szűnjön a te

félelmed! Isten szeret. Ez azünnep!

Imádság:Urunk! Megköszönjük neked karácsony csodáját. Megköszönjük, hogy úgy jöttélel, hogy hozzánk a legközelebb legyél: emberként. Úr Jézus! Fel nem foghatjuk ezta szeretet, hogy nálunk tábort vertél, bennünket elszenvedtél, majd bűneinketelvetted. Szentlélek Isten, formálj bennünk mindezekért hálát, örömet, ésszeretetet. Adj igazi ünnepet Tebenned! Ámen.

Írta: Dr. Németh Tamásné Schédl Tímea

Áldjad, lelkem, az Urat!„Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)

Az év utolsó napján visszatekintünka megtett útra, és számba vesszük amögöttünk lévő esztendő esemé-nyeit. Vannak az ember életébenolyan alkalmak, pillanatok, mérföld-kövek, amikor meg kell állni, el kellcsendesedni, és hálát kell adni.Minden esztendőben ilyen lehető-ség számunkra az év utolsó napja.Áldjuk Urunkat, boruljunk térdreelőtte, és magasztaljuk őt, hogymegtartott bennünket! Leltárt ké-szítve az elmúlt év történéseiről,egész életünket hiányosnak talál-juk. Sok mulasztásunk van. Sokszornem jól bántunk az időnkkel, talen-tumainkkal, földi és lelki javainkkal.Isten kegyelme mégis megőrizteéletünket. Milyen jó lenne, hakomolyan tudnánk venni, hogy azember elsődleges feladata áldaniIstenét, azaz Isten dicsőségére élniebben a világban. A zsoltáros szinte

serkenti a maga lelkét, hogy el nefeledkezzen Istennek egyetlenjótéteményéről sem. A zsoltár írójasaját magát, lelkét szólítja meg, éshálaadásra indítja: „Áldjad, lelkemaz Urat, és ne feledd el mennyi jóttett veled!” (Zsolt 103,2)Mindent úgy kapunk ajándékba

Istentől. Mégis sokszor megfeledke-zünk róla. Életünk ajándék, benneminden új nap, Isten kegyelmének,szeretetének bizonyítéka. Életünkethol jól éljük, hol kevésbé helyesen.Minden egyes tettünknek következ-ménye van, akár a jót választjuk,akár a rosszat. Persze alapvetően,bűnös emberi természetünknél fog-va, Isten nélkül a rossz felé hajlunk,mert megfeledkezünk arról azÚrról, akit életünk minden napján,minden percében áldanunk kelle-ne. Egészen piciny dolgokban, egymosolyban, egy simogatásban, egy

– 5 –

ölelésben, egy jó szóban is észre-vehető Isten jósága, de a legfőbb,amit megtehet velünk, hogy bűnbo-csánatot ajándékoz számunkra Jé-zus Krisztus által. Megkapjuk JézusKrisztusban az új élet lehetőségét: abenne való meggyökerezést, a gyü-mölcstermést. Minden, amink van,tőle, a mindenség Urától jön. Méltó,hogy hálásak legyünk neki. A hálaválasz az Isten szeretetére.Isten szeretetéről szól minden

ezen a világon, melyet Jézus Krisz-tusban bizonyított számunkra.Isten megszólít, csendre int, enge-delmességre hív, kijelöli az utunkat,kísér az úton, nem hagy magunkra,velünk van minden napon a világvégezetéig. Ne feledjük hát, mennyijót tett velünk! Aki ismeri Istent éssaját magát, tudja, hogy sokkaltöbbet és sokkal jobbat kapottebben az esztendőben is, mintérdemelt volna. Hálával áldozzunkezért Istennek!Isten megbocsátja minden bű-

nünket, meggyógyítja minden be-tegségünket, megváltja életünket asírtól, szeretettel és irgalommalkoronáz meg, betölti javaival éle-tünket. Ez a bocsánat nem merőelnézés, hanem életmentő csele-kedet.Isten megszán, és felmagasztal.

Folyamatosan adagolja, csepegtetijótéteményeit belénk az élő Isten.Sohasem szűnik meg szeretni ben-nünket. Megajándékozottak va-

gyunk. Ő előbb szeretett minket,mint ahogy mi megismertük Őt. AzŐ igazi lénye, igazi természete:kegyelem és irgalom, türelem ésszeretet. Ő nem mond le egyi-künkről sem. Megtartja szeretetétezerízig, megbocsát hitszegést ésbűnt (2Móz 34,6-7). Jónás próféta isígy vall Istenről: „Tudtam, hogy tekegyelmes és irgalmas Isten vagy,türelmed hosszú, szereteted nagy!”(Jón 4,2) Amikor az ember Istenszíne előtt áll, tudja, hogy bűnöstermészete miatt nem állhatna megelőtte. A Heidelbergi Káté 86. kér-dés-felelete arról beszél, hogy „Istenminden nyomorúságunkból egye-dül kegyelemből, minden érdemnélkül Krisztus által szabadít meg.Mégis, ennek ellenére, cseleked-nünk kell a jót. Hogy bizonyságottegyünk arról, hogy Krisztus vérénminket megváltott, Szentlelkévelmeg is újít, hogy hozzá hasonlókkálegyünk, hogy a sok jóért Isteniránti hálánkat egész életünkbenmegmutassuk, és őt dicsőítsük.Továbbá azért, hogy ki-ki a magaigaz hitéről a hit gyümölcseibőlbizonyosságot szerezzen. Végülazért, hogy istenfélő életünkkelmásokat is megnyerjünk a Krisz-tusnak.” Azért élünk, mert az Istengazdagságából élünk. ÉletünknekIsten áldásaiban vannak a gyökerei,forrásai. Minden jó tőle jön.„Minden jó adomány és tökéletesajándék onnan felülről a világosság

– 6 –

Atyjától száll alá, akiben nincsváltozás, sem fénynek, sem árnyék-nak váltakozása.” (Jak 1,17) Erre kellgondolnunk egész életünk során.Szükséges emlékeztetnünk ma-gunkat és másokat is, hogy kegye-lemből, hit által tartatunkmeg. El nefeledd hát, én lelkem, mennyi jóttett veled! Emlékezz vissza az útra,amelyen vezetett, hordozott téged!Ha nem emlékezünk az ő jótéte-ményeire, azt vonjamaga után, hogyelfelejtjük áldani őt. Emlékezniannyi, mint vallást tenni róla, átélniújra és újra az Isten jótéteményeit,elmenni és hirdetni, nagy dolgottett velünk a hatalmas Isten. JézusKrisztus által találkozhat, békes-

ségben élhet Isten és ember. Istenaz ő szeretetével átöleli a világot.Kegyelmével beragyogja a min-denséget, benne az általa teremtettföldet, és tettei nyilvánvalókkáválnak a mi hálaadó életünkben.Áldjad őt! Hiszen minden, ami

körülvesz, rá mutat, rá emlékeztet,tőle van. S miközben áldjuk őt, aztse felejtsük: akik őt szeretik,azoknak minden javukra szolgál. Ajó és a rossz is, az öröm és a bánat is.A nevetés és a szomorúság is, akönnyebb és a nehezebb pillanatokis. „Áldjad, lelkem az Urat, és egészbensőm az ő szent nevét!” (Zsolt103,1)Ámen.

Imádság:Kegyelmes Istenünk! Szerető mennyei édes Atyánk a Jézus Krisztus által! Az évutolsó napján is hozzád fohászkodunk, és hálaadással köszönjük meg felénkbizonyított jótéteményeidet. Köszönjük, hogy szeretsz. Köszönjük gondvise-lésedet, hűségedet, irgalmadat, hosszútűrésedet, mellyel elhordoztál minket egyegész éven át. Hálásak vagyunk, hogy kegyelemből, hit által élhetünk. Áldunkéletünk örömteli pillanataiért, melyet családunk körében, egyházunkban,gyülekezetünkben megélhettünk. Magasztalunk a szenvedésekért, a próbatétele-kért is, hiszen ezekben is velünk voltál, nem hagytál magunkra, kezed alkotásait,hanem javunkra fordítottad nyomorúságos helyzetünket is. Bocsásd meg Urunk,hogy sokszor nem hallgattunk rád, nem tettük akaratodat, nem hirdettükkegyelmedet és szeretetedet! Irgalmazz Nekünk! Könyörgünk a betegekért, aszenvedőkért, az elesettekért, békétlen, boldogtalan, elégedetlen embertársa-inkért. Könyörülj rajtuk! Istenünk! Kegyelmedből ajándékozz meg egy újabbesztendővel, hogy dicsőségedre és embertársaink javára tudjunk élni! Vezessminket utadon, őrizz bennünket hű pásztorként! Lelkeddel munkálkodjéletünkben, hogy amikor meg kell jelennünk előtted számot adni, legyünk készekveled találkozni! Jézus Krisztusért, ami megváltó Urunkért hallgass meg minket!Ámen.

– 7 –

Írta: Tóth András

Az élet forrása„Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,10)

Esztendőváltás idején foglalkoztatminket az a kérdés, hogy vajonmilyen lesz az életünk a ránkkövetkező időben. Keressük azt,amiről úgy érezzük, hogy értelmetad életünknek. Általában kétféleúton tesszük ezt. Vannak, akik úgygondolják, hogy az életem értelmeaz, ha magamat gazdagítom, ésélvezem, amit meg tudok szerezni.Így igyekeznek mindannak aforrására rálelni, ami ezt az általukjónak tartott célt segíti. Igyekszemminél több pénzt szerezni, mert ezlehet a forrása annak, hogy minéltöbb dolgot és élményt megra-gadhassak. Élni annyi, mintboldoggá tenni magamat – valljáksokan ma is. A Bibliában aPrédikátor vallott így: „Megpróbá-lom, milyen az öröm, és élvezem ajót!” Mindent megragadott, hogy ecélt elérhesse. De egy idő után mé-gis így szólt: „De amikor szem-ügyre vettem minden művemet,amit kezemmel alkottam, és fára-dozásomat, ahogyan fáradozvadolgoztam, kitűnt, hogy mindazhiábavalóság és hasztalan erőlkö-dés: nincs semmi haszna a napalatt.” (Préd 2,11) Vannak, akik úgygondolják, hogy az életünk forrása

és gazdagsága önmagunkon kívülkeresendő. Másrészt el kell, hogymondjam, hogy a Szentírás is errőlgyőz meg minket. Mai igénkbenezt olvassuk: „Mert nálad van azélet forrása, a te világosságod általlátunk világosságot.” Kiről beszélitt a zsoltáros? Az Úristenről. Azélő Istenről, aki maga a Teremtő.Az életnek teremtője. Az életforrása maga az Úristen.Megmutatta mindezt népekiválasztásában. Átélhette Izráel azÚr szerető gondviselése megnyil-vánulásában. Csodálatos szabadí-tásokkal ajándékozta meg az övéit.Gondoljunk csak arra, hogymiként szabadultak meg azegyiptomi fogságból. Az Írás arra aboldog bizonyosságra szeretneeljuttatni minket is, mely azsoltáros örömteli vallomása is:Isten az élet forrása. Ebből pedigazért következik az is, hogy akkoréletünk értelmét is Nála lehet éskell keresnünk.A zsoltáros nagyon közvetlenül

vallja meg, hogy az élet forrása azÚrnál található. Az ő életénekértelme ebben az Istennel valószemélyes viszonyban rejlik. Azthirdeti mindez nekünk is, amit jó

– 8 –

újból elfogadnunk, hogy életünkértelmét mi is az ÖrökkévalóIstennel való személyes kapcsolat-ban találhatjuk meg. Életem,napjaim sora Isten-adta élet. An-nak forrása maga az Úr. Emiattpedig nem lesz értelmetlen, ha-nem határozott célja, iránya lesz.Kaptam az élet ajándékát, és azIstennel elmélyült kapcsolatom adértelmet neki. Nem magam ren-delkezem felette, hanem az énmennyei Atyám kezében vagyok.Hadd idézzek most pár kérdés-feleletet ősi Hitvallásunkból, aHeidelbergi Kátéból, melynek 6.kérdés-felelete gyönyörűen rámu-tat mindarra, amit eddig is hallot-tunk. De azért, hogy jól értsük,amiről itt szó van, a korábbikérdés-feleleteket is idézem: „3.Honnan ismered meg nyomo-rúságodat? Isten törvényéből. 4.Mit követel tőlünk Isten törvé-nye? Krisztus az, aki megtanítjanekünk a törvény lényegét Mátéevangéliuma 22. részében: »Sze-resd az Urat, a te Istenedet teljesszívedből, teljes lelkedből, és teljeselmédből. Ez az első és nagy pa-rancsolat. A második hasonló eh-hez: Szeresd felebarátodat, mintmagadat. E két parancsolattólfügg az egész törvény és a prófét-ák.« 5. Megtarthatod-e mindezttökéletesen? Nem, mert termé-szetem szerint hajlamos vagyokIstent és felebarátomat gyűlölni.

6. Vajon Isten teremtette volnaaz embert ilyen gonosszá ésromlottá? Nem. Isten az embertjónak teremtette, saját képére,azaz igazságosságra és valóságosszentségre alkotta, hogy teremtőIstenét igazán megismerje, szív-ből szeresse, vele örökkéboldogan éljen, őt dicsérje ésmagasztalja.” Az élet igazi értel-me: a Teremtő és gondviselőIstent megismerni és szívbőlszeretni. Mert csak akkor élhetekigazán, ha az élet forrásával vagyokkapcsolatban. Erről tesz bizony-ságot Ágoston egyházatya is: „Mertmagadért teremtettél bennünketés nyugtalan a szívünk, amíg megnem nyugszik benned.” Hangsú-lyozza továbbá az ige, hogy „a tevilágosságod által látunk világos-ságot.” Az Isten világossága pedigmaga Jézus Krisztus. EgyszerSamárián kellett átmennie Jézus-nak és elfáradva leült a Jákóbkútjánál. Beszélgetni kezdett ottegy asszonnyal, aki a kúthoz jöttvízért. A beszélgetés közben kide-rül, hogy Jézus mennyire jól látjaennek az asszonynak az életét is.Kiderül, hogy Jézus világosságaáltal lát majd az asszony is világos-ságot. Fény derül elrontott életére,de fény derül a megoldásra is, akimaga Jézus Krisztus. Azután, hogyvilágosság gyúlt benne, hirdetni iskezdte azonnal a városban: „Jöjje-tek, lássátok azt az embert, aki

– 9 –

megmondott nekem mindent,amit tettem; vajon nem ez aKrisztus?” ( Jn 4,29) Világosságúgy tölti be a mi életünket is, hahittel elfogadjuk Jézus Krisztusértünk megtett útját, az értünkvállalt engesztelő áldozatát.Eközben fény derül arra, hogy azAtya minket is szeret, megbocsátjabűneinket, és Jézus Krisztus által

mennyei Atyánkká lesz maga azIsten. Vele való személyes kapcso-latban nyerhet életünk örökkévalótávlatot. Magasztaljuk hát mennyeiAtyánkat az új évben is azsoltárossal együtt: „Mert náladvan az élet forrása és a te világos-ságod által látunk világosságot.”Ámen.

Imádság:Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által! Áldunk Téged ennek az újesztendőnek a kezdetén. Köszönjük, hogy szereteted éltet minket. Magasztalunk,hogy Te vagy az élet forrása, és mi is vallhatjuk, hogy a te világosságod által látunkvilágosságot. Köszönjük, hogy a veled való élet számunkra is az örömteli életforrása. Az újév küszöbén is imádságunk az ének szava: „Jézus, vígasságom!Esdekelve várom, áldó szavadat! A te jelenléted megvidámít, éltet, bátor szívet ad.Légy velem, ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet.” (294.dicséret 1. verse) Ámen.

Írta: Tóth Cseperke

Szolga és király„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresz-telkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonlótesti alakban, és hang hallatszott amennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, bennedgyönyörködöm.” (Lk 3,21–22)Karácsony és húsvét mellett azelső gyülekezetek egyik legna-gyobb ünnepe volt vízkereszt ün-nepe. Eredeti görög neve aztjelenti: megjelenés, és az egyházekkor emlékezik meg arról, hogyJézus megmutatkozott a pogá-nyoknak a napkeleti bölcsekszemélyében, valamint hogy meg-keresztelkedésekor nyilvánvalóvá

vált, hogy ő Isten fia. JézusKrisztus dicsősége megjelenikebben a világban.Jézus megkeresztelkedése más

volt, mint a többieké. Miután a népmegkeresztelkedett, és már Jézusis megkeresztelkedett, aközben,hogy Jézus imádkozott, a Jézuskörül állók egy mennyei jelenségszem- és fültanúi lehettek.

– 10 –

Megnyílt az ég, és egy mennyeihang hallatszott. Az isteni szózatszavait a Szentírás segítségével fogal-mazza meg Lukács. „Te vagy az énszeretett Fiam, benned gyönyör-ködöm”.Ennek az idézetnek az első fele: te

vagy az én szeretett fiam, egy zsol-táridézet, a Zsoltárok könyve 2. feje-zetéből. Egy olyan személyről olva-sunk ott, aki a messiás, a szabadító,uralkodó, királyi leszármazott, akirőlIsten mint fiáról beszél, akitőlmegrettenek a világ uralkodói, akiéaz egész földkerekség.Az isteni szózat azonban két

részből áll, így fejeződik be: ...ben-ned gyönyörködöm. Ki az, akibenaz Úr gyönyörködik? Ez Ézsaiáskönyve 42. részéből való idézet.Ott egy szolgáról olvasunk, akin azÚr Lelke megnyugszik; nem lár-máz, nem kiált; irgalmas, alázatos,gyógyít, tanít.Kicsoda Jézus Krisztus?Egy gyönge kisgyermek Betle-

hemben, akinek fogantatásakor aSzentlélek volt jelen; aki elémessziországok bölcsei jönnek kifejeznihódolatukat. Az Isten Fia, aki meg-keresztelkedik, mintha ő is bűnösvolna, de megkeresztelkedése csu-pán közösségvállalás a bűnös em-beriséggel, akikért egész életétodaadja. Ő az, aki bűnösök közésoroltatott (Ézs 53), mert ő önma-gát oda sorolta. Ugyanakkor hatal-ma van isteni erőforrásokból merí-

teni; maga Isten hatalmazza fel aróla szóló beszédre; sőt: Istenmaga beszél általa. Az egyetlenLukács evangéliumának elbeszélé-sében, akin Isten Lelke láthatóanmegnyugodott. Isten küldötte, akiazért jött, hogy evangéliumot hir-dessen a szegényeknek; a szabadu-lást hirdesse a foglyoknak és a va-koknak szemük megnyílását; hogyszabadon bocsássa a megkínzotta-kat, és hirdesse az Úr kedvesesztendejét”. Jézus Krisztus Istenfia.De az is igaz, hogy Jézus Krisz-

tus teljességgel ember is, aki földiéletének egész idejében, különö-sen annak végén, testében-lelké-ben elhordozta Istennek az egészemberiség bűne elleni haragját,hogy szenvedésével, mint egyetlenengesztelő áldozattal testünket-lelkünket az örök kárhozattól meg-szabadítsa, és Isten kegyelmét, azigazságot és az örök életet elnyerjenekünk. Egy kereszten függő,átkozott halállal lelkét kilehelőártatlan ember, aki halála utánharmadnap feltámad a halálból,végképp legyőzve azt.Krisztus szabadító, uralkodó,

messiás, király, ég és föld Ura.Krisztus alázatos, szelíd, szenve-

dést vállaló szolga.Jézus Krisztus az, akit az Atya

Isten arra rendelt és Szentlelkeáltal abban erősített meg, hogynekünk elmondhassa mindazt,

– 11 –

amit Isten önmagáról el akar mon-dani; aki Isten akaratát közvetítiszámunkra; ő az, aki áldozatávalminket megváltott, és az Atyaszíne előtt szüntelenül könyörögértünk; ő az, aki minket igéjével ésSzentlelkével kormányoz, és amegszerzett üdvösségben oltal-maz és megtart. (HK 31)Jézus Krisztus személyében ami

gondolkodásunk számára végletesdolgok vannak együtt. Király ésszolga. Isten és ember. Uralkodóés megalázott. Kivégzett és szaba-dító. Meghalt, és él.Isten azt mondja: Jézus az ő

szeretett fia, akiben gyönyörködik.Egyetlen helyes magatartás lehet-séges számunkra: leborulva imádniőt. A szolgai formában közöttünklévő Jézusnak adatott mindenhatalommennyen és földön. Van-e

nagyobb vigasztalás, mint hogyminden veszteség, csapás, mega-láztatás, gyász, siker, eredmény,öröm, kísértés, elbukás, indulatközepette nem egyedül vagyunk?Akié minden hatalom, akinek az

Atya mindent odaadott, ő vanvelünk. Vezet, irányít, segít, előt-tünk megy.Aki az emberlét legmélyebb és

legmagasabb állapotát is megjárta,ő van velünk. Vigasztal, szól,átölel, értünk adta önmagát.Ha Jézus Krisztust elfogadom

Uramnak, számomra szava pa-rancs, akarata kötelező, közelségeáldás. Ezért keresem közelségét.Szeretném megtapasztalni, hogyígéretei is igazak: velünk van min-den napon a világ végezetéig.Maga Isten mondja ezt.Ámen.

ImádságMennyei Atyánk! Hálát adunk neked, mert szóltál ott a Jordán vize felett, s ez a szózatmahozzánk is elért. Hálát adunk neked az igéért, amelyet hallottunk, hogy Jézus Krisztus Úr,aki engedelmes volt szolgává lenni értünk, a te szeretetedből.

Úr Jézus Krisztus, királyunk és urunk, aki engedelmes voltál miértünk akereszthalálig, legyen áldott a te nevedmindörökké! Te, aki az elhagyatottság legmélyebbnyomorúságát is megtapasztaltad, s aki hitünk az Atyaisten jobbján ülsz és uralkodsz,kérünk, hallgass meg bennünket, amikor azokért imádkozunk, akik elhagyatottnak,szomorúnak, reményvesztettnek érzik magukat. Áldó jelenléteddel hordozd személyeséletünket és gyülekezetünk életét, vezess bennünket, szánj meg minket, áldj meg minket!

Szentlélek Úristen, aki vigasztalsz és gyámolítasz bennünket! Emlékeztess bennünketmindarra, amit már megtudtunk, megtapasztaltunk Jézus Krisztus, a mi Urunk által!Ébressz hitet a kétkedőkben, mutass rá hitünk gyenge pontjaira, erősítsd meg a bennedreménykedőket, ébressz bizonyosságot lelkünkben, adj bölcs szívet azoknak, akik felelős-séget hordoznakmások iránt!

Szentháromság Isten! Legyen tiéd a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.

Megjelenik évente 4 alkalommal.

Felelős szerkesztő:Tóth András esperes

Szerkesztő:Sárközi Gergely Antal

Technikai szerkesztő:Füstös Gábor

Szerkesztőség címe:papaiem.szigetek@gmail.com

Legközelebbi alkalmaink:

Sándor József

Szent Karácsonyra

Oh, Ama Fényes Ünnep;Ama Szent Karácsony!Isten Szent Szíve Gyümölcse!A Ragyogó Fény a Teremtett Világon!

E kétezred előtti Fény,Ma is Ragyog a hívők szívében!Az Üdvösség Útját mutatja;Minden megtért elmében!

Áthatol a teremtett tér-időMinden falán, akadályán!Jaj, sok-sok bűnös szívBezárkózik jötte láttán!

Pedig E Fény, Isten Fia!Ő a világ Világossága!Ő Maga az Isten Báránya!Isten Felkentje, Messiása!

Ő Maga Ajándék!

A Legnagyobb az Emberiségnek!Isten Kimondhatatlan Ajándéka!Az Örök Áldott Életet igénylőknek!

Hát te, Barátom, Olvasóm!Kinyújtod-e szíved kezét Érte?Ő a Vőlegény Szerelmével Jön!Benned van-é a Menyasszony Szerelme?

A Lakodalmas Ház Ajtója Nyitva!Az Asztalok Megterítve!Jő a Vőlegény! Jő a Vőlegény!Ragyog, Ragyog Isten Dicsősége!

Küszöbön az Elragadtatás!Aztán bezárulnak az Ajtók!A Biblia Minden Szava Igaz!Dicsőítsétek Istent, mint a Kerubok!

Oh Alleluját, Hozsannát Kiáltsatok!

Maranatha Ámen és Ámen!