Upload
others
View
8
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Növényvédelmi
Tudományos
Napok
2012
Budapest
1
58. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK
Szerkesztők
KŐMÍVES TAMÁS
HALTRICH ATTILA
MOLNÁR JÁNOS
Budapest
2012. február 21-22.
2
Szerkesztőbizottság
Tóth Miklós1
Kőmíves Tamás2
Haltrich Attila3
Molnár János4
1MTA Agrártudományok Osztály, Növényvédelmi Bizottság elnöke 2Magyar Növényvédelmi Társaság elnöke 3Magyar Növényvédelmi Társaság titkára 4Magyar Növényvédelmi Társaság elnökének tanácsadója
Lektori Bizottság
Agrozoológia: Pénzes Béla, Vétek Gábor
Növénykórtan: Kövics György, Nagy Géza
Gyomnövények, gyomirtás: Kazinczi Gabriella, Dancza István
ISSN 0231 2956
ISBN 963 8131 071 Nyomtatta és kötötte: RePRINT Kft., Budapest
Készült: 50 példányban
Felelős kiadó: Kőmíves Tamás
Magyar Növényvédelmi Társaság
Az összefoglalók szövegéért tartalmi és nyelvhelyességi szempontból a szerzők felelnek.
3
T A R T A L O M J E G Y Z É K
Oldal
I. PLENÁRIS ÜLÉS 13
PESZTICIDEK ÉS PESZTICID-REZISZTENCIÁK 14
KISS LEVENTE
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A VM ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY FELHÍVÁSA A ZÁRLATI
KÁROSÍTÓK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG
TELJESÍTÉSÉRE 15
II. AGROZOOLÓGIA 16
A BÁNÁTTÓL A FELVIDÉKIG, IN MEMORIAM LIPTHAY BÉLA (1892-1974) 17
BOZSIK ANDRÁS
Gödöllő
A BORSÓTRIPSZ (KAKOTHRIPS PISIVORUS, WESTWOOD) GAZDANÖVÉNYKÖRE,
NEMZEDÉKSZÁMA 18
JENSER GÁBOR, ALMÁSI ASZTÉRIA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A DÉL-AMERIKAI PARADICSOMMOLY (TUTA ABSOLUTA) IMÁGÓK REPÜLÉSI
AKTIVITÁSA NÖVÉNYHÁZBAN 19
SIPOS KITTI, FARKAS PÉTER, PÁSZTOR BETTINA, VÉTEK GÁBOR ÉS
PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA GYÜMÖLCS-KÁROSÍTÓ
FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP.) CSAPDÁZÁSÁBAN 20
VOIGT ERZSÉBET1, MILORAD SUBIC
2, BOZENA BARIC
3, IVANA PAJAC
3 ÉS TÓTH
MIKLÓS4
1 Állami Gyümölcs-és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft.,
Budapest 2
HPK, Cakovec, Horvátország 3
Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország 4
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
CINCÉR FAJOK KÉMIAI ÖKOLÓGIÁJA: MIT TUDUNK ÉS MIT SZERETNÉNK
TUDNI? 21
IMREI ZOLTÁN ÉS TÓTH MIKLÓS
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
BIZONYÍTÉK A KÖRTE-ÉSZTER [ETIL-(E,Z)-2,4-DEKADIENOÁT] ÉRZÉKSZERVI
SZINTEN VALÓ FELFOGÁSÁRA A KÖRTE-ÉSZTERES CSALÉTKEK ÁLTAL
CSALOGATOTT LEPKEFAJOKNÁL 22
JÓSVAI JÚLIA KATALIN ÉS TÓTH MIKLÓS
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
4
A FEKETE FAHANGYA (LASIUS NIGER (L.) ETETÉSE CUKOROLDATTAL – A SZÜRKE
ALMALEVÉLTETŰ (DYSAPHIS PLANTAGINEA PASSERINI) ELLENI BIOLÓGIAI
VÉDEKEZÉS ÚJ LEHETŐSÉGE? 23
NAGY CSABA1,2
, MARKÓ VIKTOR3 ÉS JERRY V. CROSS
1
1East Malling Research, East Malling, Kent, Nagy-Britannia
2Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest
3Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A SZŐLŐTRIPSZ (DREPANOTHRIPS REUTERI UZEL) KÁRTÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ
TÉNYEZŐK 24
JENSER GÁBOR1, KNEIP ANTAL
2 ÉS VUKOVICS LÁSZLÓ
3
1MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2Tokaj - Oremus Kft. Tolcsva
3VitiCOOP kft. Balatonboglár
A KAOLIN KEZELÉSEK HATÁSA EGY ÖKOLÓGIAI ALMAÜLTETVÉNY ATKA
FAUNÁJÁRA 25
SIPOS PÉTER1,. SZABÓ ÁRPÁD
2 ÉS MARKÓ VIKTOR
2
1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
ÚJABB ADATOK A POSZMÉHEKET VONZÓ SZÁNTÓFÖLD-SZEGÉLYEK
TELEPÍTÉSÉRE ÉS DIVERZITÁSNÖVELŐ HATÁSÁRA VONATKOZÓAN 26 SÁROSPATAKI MIKLÓS, BENKE SZABOLCS, GYURCSÓ GERGŐ ÉS
BAKOS RÉKA
SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
MEGÁLLAPÍTHATÓ-E AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA
VIRGIFERA VIRGIFERA) TÉNYLEGES KÁRTÉTELE AZ 1995-2010 KÖZÖTT
MEGJELENT MAGYAR NYELVŰ CIKKEK ALAPJÁN 27
MAJOR VIKTÓRIA és TÓTH FERENC
SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMI RENDSZEREK FENNTARTHATÓSÁGI ÉRTÉKELÉSE
DEXIPM MÓDSZERREL 28
MAJOROS MÁTÉ1,3
, MONOKI SZABOLCS2 ÉS KISS JÓZSEF
3
1Aranyszarvas Zrt., Tápiószentmárton
2Csincsefarm-96 Kft., Csincse
3SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
II. NÖVÉNYKÓRTAN 29
ÁRPÁRÓL SZÁRMAZÓ PYRENOPHORA TERES IZOLÁTUMOK GENETIKAI VÁLTOZÉ-
KONYSÁGA 30
FICSOR ANITA1, TÓTH BEÁTA
2, BAKONYI JÓZSEF
3, KÓTAI ÉVA
2 ÉS
VARGA JÁNOS4
1Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság,
Szolnok 2Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
3MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
4Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Szeged
5
AZ ŐSZI BÚZA LEVÉLFOLTOSSÁGOT OKOZÓ KÓROKOZÓINAK JELENTŐSÉGE
MAGYARORSZÁGON 31 CSŐSZ LÁSZLÓNÉ
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
TEBUKONAZOL ÉS PROTIOKONAZOL HATÓANYAGOK TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK ÉS
MENNYISÉGÉNEK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ FÚVÓKÁKKAL VÉGZETT PERMETE-
ZÉS ESETÉN 32
LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, VARGA MÓNIKA,
SZABÓ-HEVÉR ÁGNES, KÓTAI CSABA ÉS MESTERHÁZY ÁKOS
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
A PLASMOPARA HALSTEDII PT.704 JELENLÉTÉNEK „IN VIVO” IGAZOLÁSA VÉSZTŐ
KÖRZETÉBEN 33 CSIKÁSZ TAMÁS, RUDOLF KINGA, MIHALOVICS MIKLÓS, PISZKER ZOLTÁN
ÉS TREITZ MÓNIKA
Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse
INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATA NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS
BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN 34
ETTIG BALÁZS, ZSIROS BARBARA, BAGLYAS GELLÉRT, BÁN RITA ÉS
POSTA KATALIN, SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
PEKTOLITIKUS ERWINIA FAJOK ÉS ALFAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYA
NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN 35 NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ N. Á. ÉS PERES SZ.
MgSzH Növény- Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs
AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS
TERJEDÉSÉÉRT BABON (PHASEOLUS VULGARIS L.) AZ RNS POLIMERÁZ EGYETLEN
AMINOSAVA FELELŐS 36 NEMES KATALIN
1,2, NÉMETH MÓNIKA
1, SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA
1, SALAMON
PÁL1 ÉS SALÁNKI KATALIN
1
1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
MAGYARORSZÁGRÓL SZÁRMAZÓ SZŐLŐ LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS 3 IZOLÁTU-
MOK (GRAPEVINE LEAFROLL-ASSOCIATED VIRUS 3, GLRAV-3) MOLEKULÁRIS
VIZSGÁLATA 37
CSEH ESZTER1, PALKOVICS LÁSZLÓ
2, APRÓ MELINDA
3, GÁBORJÁNYI RICHARD
3
ÉS TAKÁCS ANDRÁS PÉTER3
1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
3Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A GUIGNARDIA BIDWELLII ÁLTAL OKOZOTT FEKETEROTHADÁS MAGYAROR-
SZÁGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN 38
VÁCZY ZSUZSANNA1, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN
1, SCHMIDT ÁGNES
2
ÉS KISS LEVENTE3
1KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger
2Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger
3MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
6
A SZŐLŐ FÜRTSZERKEZETÉNEK ÉS SZÜRKEROTHADÁSSAL SZEMBENI FOGÉ-
KONYSÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA β-AMINOVAJSAV (BABA) KEZELÉSSEL 39
CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA1, KOCSIS MARIANNA
2 ÉS JAKAB GÁBOR
1,2
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs 1Szőlészeti és Borászati Intézet, Pécs
2Biológiai Intézet, Pécs
AZ ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS TŰZELHALÁSA ELLENI ENDOGÉN VÉDEKE-
ZÉSI MECHANIZMUS VIZSGÁLATA 40
DALLMANN GÉZA1, DARULA ZSUZSANNA
2 ÉS DORGAI LÁSZLÓ
3
1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged
3Biocenter Kft Szeged
SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS, PPV) FERTŐZÖTTSÉG FELMÉRÉSE A
MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRMENTI RÉGIÓBAN 41
ALMÁSI ASZTÉRIA1, BALOTAI BOGLÁRKA
2, TÓBIÁS ISTVÁN
1, ÁDÁM JÁNOS
2
ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ2
1 MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
COLLETOTRICHUM ACUTATUM IZOLÁTUMOK MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS
JELLEMZÉSE 42 TÓTH ANNAMÁRIA
1, SALAMON PÁL
2, PETRÓCZY MARIETTA
1,
HEGEDŰS MÁRIA1, ÁDÁM ATTILA
2, NAGYGYÖRGY EMESE
2,
ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
A NÖVÉNYI ÉS A GOMBA PARTITIVÍRUSOK KODONHASZNÁLATA ÉS EVOLÚCIÓS
EREDETE 43
ALBERT ZSOLT, SZEGŐ ANITA, HALÁSZ KRISZTIÁN, GALYASI ALEXANDRA,
LADÁNYI MÁRTA ÉS LUKÁCS NOÉMI
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
VÍRUSFERTŐZÉS SORÁN TÖRTÉNŐ GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA
N. BENTHAMIANA-BAN MICROARRAY HIBRIDIZÁCIÓVAL 44
VÁRALLYAY ÉVA ÉS HAVELDA ZOLTÁN
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
KERESZTVÉDETTSÉGI ÉS SZIMPTOMATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY VIGS
VEKTOR TOBACCO RATTLE VIRUS (TRV) KONSTRUKCIÓVAL 45
SALAMON PÁL
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
KÜLÖNBÖZŐ MAP KINÁZ ÚTVONALAK SZEREPE A FUSARIUM VERTICILLIOIDES
ANTIFUNGÁLIS ANYAGOKKAL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁBAN 46
ÁDÁM ATTILA L., NAGYGYÖRGY EMESE D., KOHUT GÁBOR ÉS
HORNOK LÁSZLÓ
MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
HÁROM FUSARIUM-FAJ ABIOTIKUS STRESSZOROKKAL ÉS FUNGICIDEKKEL
SZEMBENI TOLERANCIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 47
NAGYGYÖRGY EMESE D., HORNOK LÁSZLÓ ÉS ÁDÁM ATTILA L.
MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
7
HAZAI BURGONYA S VÍRUS (POTATO VIRUS S, PVS) IZOLÁTUM KOMPLETT
GENOMJÁNAK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA ÉS ROKONSÁGI VISZONYAINAK FEL-
TÉRKÉPEZÉSE 48
PÁJTLI ÉVA1, ZÁMBÓ ÁGNES
1, POLGÁR ZSOLT
2, WOLF ISTVÁN
2, CERNÁK
ISTVÁN2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Pannon Egyetem, Agrártudományi Centrum, Burgonyakutatási Központ, Keszthely
A PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV)
REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ TÖRZS ELSŐ MEGJELENÉSE PAPRIKÁBAN MAGYAROR-
SZÁGON 49
BESE GÁBOR1, KRIZBAI LÁSZLÓ
2 ÉS TAKÁCS ANDRÁS
3
1Csongrád Megyei Kormányhivatal NTI, KDO, Hódmezővásárhely
2MgSzH NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest
3Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
AZ OLAJTÖK – CUKKINI SÁRGA MOZAIK VÍRUS KAPCSOLATBAN EDDIG NEM
ISMERT REZISZTENCIA TÍPUS MEGJELENÉSE 50
TÓBIÁS ISTVÁN1 ÉS HUBERT KUHLMANN
2
1MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2MQB, Herrenberg, Németország
HAZAI FŰSZERPAPRIKA FAJTÁK BETEGSÉGELLENÁLLÓSÁGÁNAK FOKOZÁSA
SZELEKCIÓVAL 51 TIMÁR ZOLTÁN
1, ÁGOSTON BÉLA
2, PALOTÁS GABRIELLA
2, PALOTÁS GÁBOR
2,
CSILLÉRY GÁBOR3 ÉS SZARKA JÁNOS
4
1Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Kalocsa
2Univer Product Zrt., Kecskemét
3Budakert Kft., Budapest
4Primordium Kft., Budapest
A SZILVA AZ ERWINIA AMYLOVORA ÚJ GAZDANÖVÉNYE HAZÁNKBAN 52
VÉGH ANITA, NÉMETHY ZSUZSANNA, HAJAGOS LAURA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
ERDÉLYBŐL SZÁRMAZÓ DIÓ EGYEDSZELEKCIÓK FOGÉKONYSÁGÁNAK MEG-
ÁLLAPÍTÁSA A XANTHOMONAS ARBORICOLA PV. JUGLANDIS BAKTÉRIUMMAL
SZEMBEN 53
BANDI ATTILA1,2
, HEVESI MÁRIA1, THIESZ REZSŐ
2 ÉS TÓTH MAGDOLNA
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Sapientia-EMTE, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, Románia
PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN 54
KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC ÉS SZABÓ ILONA
Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
A COLLETOTRICHUM ACUTATUM ELSŐ MEGJELENÉSE HÚSOS SOM TERMÉ-
SÉN 55
CSÖMÖR ZSÓFIA, TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS
PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
8
A LEYLANDI CIPRUS HAJTÁS- ÉS ÁGELHALÁSÁNAK NÖVÉNYKÓRTANI
OKAI 56
NÉMETH NÓRA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A PLASMOPARA OBDUCENS HAZAI MEGJELENÉSE IMPATIENS WALLERIANA
NÖVÉNYEKEN 57
CSEJK GYÖNGYVÉR, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
MONOTERPÉNEK HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA ESCHERICHIA COLI MODELL
ORGANIZMUSON 58
MÓCZÁR ZSUZSANNA1 ÉS MARKÓ GÁBOR
1,2
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest
ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A KAJSZI- ÉS ŐSZIBARACK
KÓROKOZÓI ELLEN 59
HOCHBAUM TAMÁS, ERDÉLYI ÉVA ÉS NAGY GÉZA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
MENTAFÉLÉK FOGÉKONYSÁGA A RAMULARIA MENTHICOLA SACC.
KÓROKOZÓRA 60
HORVÁTH ALEXANDRA, SÓLYOM ADRIENN, LADÁNYI MÁRTA ÉS NAGY GÉZA
Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest
IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS 61
ÚJABB ADATOK A PANICUM MILIACEUM L. ALAKKÖRÉBE TARTOZÓ GYOMOSÍTÓ
ALFAJOK CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 62
MAGYAR LÁSZLÓ
Sumi Agro Hungary Kft., Budapest
A KÉSEI KÖLES (PANICUM DICHOTOMIFLORUM MICHX.) VEGYSZERES
GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA 63
HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA1 ÉS MAGYAR LÁSZLÓ
2
1Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár
2Sumi Agro Hungary Kft., Budapest
A PANICUM RIPARIUM H. SCHOLZ MEGJELENÉSE, ELTERJEDÉSE
MAGYARORSZÁGON, ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK
VIZSGÁLATA 64
NAGY MARGIT1, NAGY LAJOS
2, KIRÁLY GERGELY
3 ÉS
SIMON ZOLTÁN
2
1Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény - és Talajvédelmi Igazgatóság,
Nyíregyháza 2Bayer CropScience, Budapest
3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
9
AGROTECHNIKAI ÉS ABIOTIKUS TÉNYEZŐK HATÁSA A MÁKVETÉSEK GYOMNÖ-
VÉNYZETÉRE 65
PINKE GYULA1, TÓTH KÁLMÁN
1, KARÁCSONY PÉTER
1, PÁL RÓBERT
2,
CZÚCZ BÁLINT3 ÉS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN
3
1Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyar-
óvár 2Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs
3MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót
A MÁK GYOMIRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS TAPASZTALATAI 66
TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER
1, PÁL RÓBERT
2 ÉS PINKE GYULA
1
1Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyar-
óvár 2Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs
A TRÁGYAKAZAL HŐMÉRSÉKLETÉNEK HATÁSA A KAKASLÁBFŰ (ECHINOCHLOA
CRUS-GALLI L.P.B.) KELÉSÉRE 67
GALAMBOS MÁRTA1 ÉS TIRCZKA IMRE
2
1Tarnamenti 2000 Zrt., Jászdózsa
2SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, KTI, Gödöllő
A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) NÖVEKEDÉSI PARAMÉTE-
REI ÉS A CSÍRÁZÁSI MÉLYSÉG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA 68
NAGY VIKTOR1 ÉS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET
2
1 Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tata,
2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
AZ INTERSPECIFIKUS KOMPETÍCIÓ HATÁSA A NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS
ANNUUS) TERMÉSÉNEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE 69
SALLAI ANDRÁS1, PÓSA BARNABÁS
1 HARCSA MARIETTA
1, VÁNYINÉ SZÉLES
ADRIENN2 ÉS PERCZE ATTILA
1
1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő
2 Debreceni Egyetem, Földhasznosítási- Műszaki és Területfejlesztési Intézet, Debrecen
GAZDASÁGI GYEPEK GYOMOSODÁSA A HASZNOSÍTÁSI GYAKORISÁG FÜGGVÉ-
NYÉBEN 70
HARCSA MARIETTA1, ZALAI MIHÁLY
2, SALLAI ANDRÁS
1 ÉS SZEMÁN LÁSZLÓ
1
1SZIE, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő
2SZIE, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) TESZTNÖVÉNY
SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN 71
KAZINCZI GABRIELLA1, MIKULÁS JÓZSEF
2, VÁRADI GYULA
2 ÉS BÉRES IMRE
3
1Kaposvári Egyetem ÁTK, Kaposvár
2BCE SZBI Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét
3Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
MINTATEREK SZÁMÁNAK ÉS MÉRETÉNEK HATÁSA GYOMFELVÉTELEZÉS
PONTOSSÁGÁRA 72 ZALAI MIHÁLY, DORNER ZITA, KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ ÉS SZALAI MÁRK
SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
10
FELHAGYOTT SZÁNTÓK GYOMOSODÁSÁNAK ÉS VISSZAGYEPESEDÉSÉNEK VIZS-
GÁLATA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK TERÜLETÉN 73
CZANKA GÁBOR 1,2
, ZALAI MIHÁLY2 ÉS DORNER ZITA
2
1Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas
2SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMFLÓRA-VIZSGÁLATA AZ ERDÉLYI MEZŐSÉ-
GEN 74
GÁL KATALIN ERZSÉBET ÉS PINKE GYULA
Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár
V. POSZTEREK 75
AZ AGÁVÉ TÜSKÉS PAJZSTETŰ OVATICOCCUS AGAVIUM (HOMOPTERA,
COCCOIDEA, PSEUDOCOCCIDAE) FELBUKKANÁSA MAGYARORSZÁGON. 76
FETYKÓ KINGA
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
ÚJABB ADATOK INVAZÍV PSEUDOCOCCIDAE (HOMOPTERA, COCCOIDEA) FAJOK
(PLANOCOCCUS CITRI, PL. FICUS ÉS PSEUDOCOCCUS COMSTOCKI) EURÓPAI
TERJEDÉSÉHEZ 77
FETYKÓ KINGA, KOZÁR FERENC, SZITA ÉVA, KONCZNÉ BENEDICTY
ZSUZSANNA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
ÚJABB ADATOK ÖRÖKZÖLD NYITVATERMŐKÖN ÉLŐ RAGADOZÓ
ATKAFAJOKRÓL 78
HAJDÚ ZSUZSANNA, FERENCZ MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY) EURÓPAI
ELTERJEDÉSE 79
KESZTHELYI SÁNDOR
Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár
ÚTSORFÁNAK ÜLTETETT KÍNAI DÍSZKÖRTE (PYRUS CALLERIANA DECAISNE, 1858)
ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGE 80
MÉSZÁROS ILDIKÓ, HALTRICH ATTILA ÉS VARGA ÁKOS
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A THRIPS ATRATUS ELŐFORDULÁSA HAJTATOTT PAPRIKÁN ÉS A HAJTATÓHÁZAK
KÖRNYEZETÉBEN 81
OROSZ SZILVIA
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai
Laboratórium, Budapest
FENOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA
(LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN, 1910) MAGYARORSZÁGI
ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATBAN 82
PAPP VERONIKA1, BODOR JÁNOS
2, VARGA ÁKOS
1 ÉS HALTRICH ATTILA
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2 Budapest
11
ÚJABB ADATOK A BADACSONYI BORVIDÉK RAGADOZÓ ATKAFAUNÁJÁNAK
ISMERETÉHEZ 83
TEMPFLI BALÁZS, VARGA MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
KUKORICABOGÁR ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE
ENTOMOPATOGÉN BAKTÉRIUM ÉS GOMBA KÉSZÍTMÉNYEKKEL 84
BALOG EMESE1, BUI XUAN HUNG
1, KUTASI JÓZSEF
2, KOVÁCS RITA
2,
KÁRPÁTI ÉVA3, TAKÁCS KÁROLY
4, ERDÉLYI BALÁZS
4 ÉS TURÓCZI GYÖRGY
1
1SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
2BioFil Kft., Budapest
3Saniplant Kft., Budapest,
4Fermentia Kft, Budapest
ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM LINNAEUS 1753) ÍZELTLÁBÚ
FAUNÁJÁHOZ A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS TÜKRÉBEN 85
VARGA ILDIKÓ1, KERESZTES BALÁZS
1, BALTAZÁS TIVADAR
2 ÉS
POCZAI PÉTER3
1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
2Department of Planting Design and Maintenance, Faculty of Horticulture in Lednice, Mendel
University in Brno, Lednice na Moravě, Csehország 3Department of Biosciensis, University of Helsinki, Helsinki, Finnország
A KANYARGÓS SZILLEVÉLDARÁZS (APROCEROS LEUCOPODA)
2011-BEN ISMERT ELTERJEDÉSE ÉS KÁRTÉTELE MAGYARORSZÁGON 86
VÉTEK GÁBOR1, LOVAS MELINDA
1 ÉS CSÓKA GYÖRGY
2
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
AZ ŐSZI LEVÉLMOLYOK (CHOREUTIS PARIANA CLERK 1759 ÉS CHOREUTIS
NEMORANA HÜBNER 1799) ELŐFORDULÁSA 87
BODOR JÁNOS1, BALÁZS KLÁRA
2 ÉS MIHÁLYI KRISZTINA
2
1Budapest
2MTA, Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet Budapest
A BURGONYÁN ELŐFORDULÓ CIXIIDAE FAJOK, MINT A STOLBUR FITOPLAZMA
(’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) POTENCIÁLIS VEKTORAI MONORIERDŐN 88
ÁCS ZOLTÁN1, EMBER IBOLYA
1, GERGELY LÁSZLÓ
2 ÉS KÖLBER MÁRIA
1
1Fitolab Növényi Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft, Budapest
2Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság,
Budapest
IMMUNIZÁLÁSRA HASZNÁLT CRYPHONECTRIA TÖRZSEKBEN ELŐFORDULÓ
DUPLASZÁLÚ RNS-EK KIMUTATÁSA IMMUNOBLOTTAL ÉS PCR-REAKCÓVAL 89
AUBER ANDOR1, PÓS VERONIKA
1, SZABÓ ILONA
2 ÉS LUKÁCS NOÉMI
1
1Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest
2Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) GUMÓÁTVITE-LÉNEK
VIZSGÁLATA MAGAS KEMÉNYÍTŐ TARTALMÚ BURGONYA FAJTÁKNÁL 90
EMBER IBOLYA, TALABÉR CECILIA, ÁCS ZOLTÁN, NAGY ZITA ÉS
KÖLBER MÁRIA
Fitolab Növényi Károsító Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft., Budapest
12
GOMBAÖLŐ SZEREK TÖRPÉSÍTŐ HATÁSA CARYOPTERIS × CLANONENSIS 'GRAND
BLUE' NÖVÉNYEKEN 91
HARMATH JULIANNA¹, SCHMIDT GÁBOR1 ÉS DACZÓ LEVENTE
2
¹Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Budapest
EGYES ENZIMATIKUS ANTIOXIDÁNSOK AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE KÜLÖNBÖZŐ
MÉRTÉKBEN FERTŐZŐ 'CANDIDATUS PHYTOPLASMA MALI' TÖRZSEKKEL MEG-
BETEGÍTETT DOHÁNYBAN 92
KISS EMESE1, BARNA BALÁZS
1, SÜLE SÁNDOR
1 ÉS ERICH SEEMÜLLER,
2
1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2Julius Kühn Institut, Dossenheim, Németország
CSERESZNYE LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS (CHERRY LEAF ROLL VIRUS, CLRV)
AZONOSÍTÁSA HÁRMASLEVELŰ ALÁSFÁRÓL (PTELEA TRIFOLIATA) ÉS A PB1
IZOLÁTUM MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE 93
KAJATI ISTVÁN ÉS KRIZBAI LÁSZLÓ
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi
Igazgatóság, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest
RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁG HAZAI ELŐFORDULÁSA ŐSZI ÉS TAVASZI
ÁRPÁN 2006-2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN 94
MANNINGER SÁNDORNɹ, FODOR JÓZSEF¹, MURÁNYI ISTVÁN²
¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
²Fajtakísérleti Állomás, Kompolt
VIGS VEKTOROK ALKALMAZÁSÁNAK KORLÁTAI ENDOGÉN GÉNEK FUNKCIÓ-
JÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR 95
OLÁH ENIKŐ1,2
, HAVELDA ZOLTÁN1 ÉS VÁRALLYAY ÉVA
1
1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2SZIE, Mezőgazdasági Biotechnológus szak, Gödöllő
AZ ŐSZIRÓZSA SÁRGASÁG FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA ASTERIS’)
JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSE A SALÁTATERMESZTÉSBEN, 2011-BEN 96
PÁJTLI ÉVA1, BALOTAI BOGLÁRKA
1, KISS EMESE
2, PALKOVICS LÁSZLÓ
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
EGY CMV MUTÁNSSAL FERTŐZÖTT NICOTIANA CLEVELANDII NÖVÉNY PROTEO-
MIKAI VIZSGÁLATA 97
PÓSA TÍMEA1, JUHÁSZ ANGÉLA
1, SALÁNKI KATALIN
2 ÉS BALÁZS ERVIN
1
1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet Martonvásár
2Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNYEKBEN, AZ
ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN 98
KOLTAY ANDRÁS1, CSIHA IMRE
2 ÉS RÁSÓ JÁNOS
2
1ERTI Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
2ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály, Püspökladány
NÉVMUTATÓ 99
13
I. PLENÁRIS ÜLÉS
14
PESZTICIDEK ÉS PESZTICID-REZISZTENCIÁK
KISS LEVENTE
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A herbicidekkel, fungicidekkel és inszekticidekkel szembeni rezisztencia régóta ismert
jelenség, amelyet az alkalmazott szerek hatékonyságának csökkenése, sőt, esetleg teljes hatástalansága
jelez a termelőknek. A jelenséget, amely különösen gyakori az egyetlen specifikus hatáshelyű
peszticidek esetében, általános megközelítésben nem célszerű sem túlértékelni, sem lebecsülni, mivel
az egyes hatóanyagcsoportokkal szembeni peszticid-rezisztencia mértéke nagyon eltérően alakul.
Az előadás egy-két kiragadott példán keresztül mutatja be a herbicidekkel, fungicidekkel és
inszekticidekkel szembeni rezisztencia kialakulásának okait, valamint ennek különböző sejt- és
molekuláris szintű mechanizmusait, majd egy hazai vizsgálatsorozatot ismertet, amely a
növénykórokozó gombák populációiban viszonylag gyorsan és gyakran kialakuló strobilurin (QoI-
fungicid) rezisztencia magyarországi helyzetének megismerésére irányult, szabadföldi kísérletek,
laboratóriumi biotesztek és DNS-szintű vizsgálatok alapján.
Az eredmények alapján felmerül egy olyan hazai monitoring-rendszer felállításának és
működtetésének szükségessége, amely folyamatosan nyomon követi a Magyarországon forgalmazott
legfontosabb peszticidekkel szembeni rezisztencia helyzetét a legjelentősebb gyomnövényfajok,
kártevő rovarfajok és növénykórokozó gomba- és egyéb fajok populációiban.
Az előadásban bemutatott projektet az „LHNV2008” azonosítójú NFÜ-projekt támogatta.
15
A VM ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY FELHÍVÁSA A ZÁRLATI
KÁROSÍTÓK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG
TELJESÍTÉSÉRE
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján a
termelő, illetve a földhasználó köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat
elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni és a zárlati károsítók
okozta fertőzést vagy annak gyanúját haladéktalanul az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek
bejelenteni. A törvény tekintetében a növényeket kutatási célra felhasználó személyek is termelőnek
minősülnek, hiszen a meglehetősen tág törvényi definíció szerint termelő az, aki növényt termeszt,
növényt, növényi terméket hasznosít (beleértve a legeltetést is), feldolgoz, forgalomba hoz, tárol,
szállít vagy felhasznál. A törvény hatálya kiterjed mindazon természetes személyre, jogi személyre és
jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetre, aki (amely) az élelmiszerlánc szereplője.
Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti termelés növényvédelmi biztonsága
érdekében előírt kötelezettségek már a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvénnyel és az azt
megelőző jogszabályokkal is előírásra kerültek, sajnálatos módon még ma is visszatérő problémát
jelent az oktató és kutató munkát végző szakemberek és intézményeik esetében, hogy a hazánkban
nem honos, új zárlati károsítók azonosítása esetén fennálló bejelentési kötelezettség teljesítéséről
megfeledkeznek.
Az ilyen esetekről a növényvédelmi hatóság legtöbbször csak áttételesen, a növényvédelmi
szaklapokba küldött tudományos közleményekből, illetve szakmai rendezvényekre beküldött
előadásokból vagy már leközölt publikációs szakanyagokból értesül, utólag.
A bejelentések elmulasztói akaratuk ellenére is akadályozzák az eredményes mentesítés
lehetőségét, ugyanis a zárlati károsítók felszámolására és járványos elterjedésük megelőzésére
irányuló hatósági intézkedéseket az ilyen esetekben csak jelentős késedelemmel lehet megtenni. A
fentieken túl sérül hazánk nemzetközi szerződésekben vállalt bejelentési kötelezettsége is, mivel az
illetékes szerveknek az új károsítók előfordulásáról, illetve esetleges előfordulásuk gyanújáról azonnal
jelentést kell tenni az Európai Bizottság, a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC), illetve az
Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) Titkársága felé.
A magyar növény- és talajvédelmi szervezet szakmai elismertségét rontja, ha ezek a
szervezetek a hivatalos értesítés helyett a növényvédelmi szaklapok hasábjairól értesülnek hazánk
károsító helyzetének alakulásáról.
A törvény rendelkezései alapján a zárlati károsítóval való fertőzés bejelentésére vonatkozó
kötelezettségüket megszegő személyekkel szemben az eljáró hatóságnak növényvédelmi bírságot kell
kiszabni. Az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és
mértékéről szóló 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet alapján a bírság legkisebb mértéke 15 000 Ft.
Tekintettel arra, hogy a bejelentés elmulasztásával egyidejűleg a zárlati károsítók terjedését elősegítő
magatartás is megvalósulhat, a bírság összege 500 000 – 10 000 000 Ft-ot is elérhet.
Új zárlati károsítók esetleges megjelenése esetén alapvető nemzetgazdasági érdek, hogy a
szükséges intézkedések azonnal, illetve a lehető leggyorsabban megtörténhessenek.
A növény- és talajvédelmi hatóság ezért kéri a növényvédelmi kutatást és oktatást végző
szakemberek együttműködését a zárlati és a Magyarországon nem honos, új károsítók felderítésében.
A növényvédelem különböző területein dolgozó szakemberek tudatos közreműködésével és együttes
összefogásával a rendelkezésre álló erőforrásokat jelentősen megsokszorozva, sokkal gyorsabban és
hatékonyabban léphetünk fel az új, Magyarországon nem honos zárlati károsítók ellen.
16
II. AGROZOOLÓGIA
17
Agrozoológia
A BÁNÁTTÓL A FELVIDÉKIG, IN MEMORIAM LIPTHAY BÉLA (1892-1974)
BOZSIK ANDRÁS
Gödöllő
Lipthay Béla lepkész, rovarász, ősbotanikus, muzeológus, mezőgazda, huszár főhadnagy és
életeket mentő, hívő katolikus, a történelmi kisfaludi és lubellei Lipthay család sarja hosszú utat járt
be, amíg megérkezett a bánáti Lovrinból, a szülőfalujából Szécsénybe ősei földjére.
Élete egybeesett Magyarország széthullásával, s a magyar társadalmat, kultúrát, szellemet ért
legsúlyosabb megpróbáltatásokkal. Mint a magyar arisztokrácia tagját ezek a változások
hatványozottan érték, sőt a létére törtek. Az ősök vagyonát elsodorták a világháborúk viharai,
lefoglalták az új idők trükkös eszméinek haszonbérlői és megdézsmálták az élelmes ügyeskedők, de az
emberi tartás, az öntudat, a neveltetés előnyei s a hozzájuk társult tehetség, szorgalom, találékonyság
és a hit menedéke megmaradt. Mindez lehetővé tette számára a túlélést, a mindennapi szorgos
alkotómunkát, amivel elnyerte a körülötte élők szeretetét, megbecsülését és tiszteletét.
Ha emlékét megőrizzük, felelevenítjük sokoldalú, önzetlen, a magyarságért és az országért tett
fáradozásait, s ezzel hozzájárulhatunk egy jobb, igaz világ megteremtéséhez.
Lipthay Béla elsősorban lepkész volt, s „csak a magyarországi fajokkal foglalkozott”. Gyűjtéseinek
színhelye először szülőföldje, a Bánát, a Déli-Kárpátok területe, majd 1944. után Nógrád megye
(Szécsény, Balassagyarmat, Nógrádszakál, Ipolytarnóc, Rimóc, Ludányhalászi stb.). A gyűjtött fajok
főleg nagylepkék, de a molyokat sem hanyagolta el. Élete során egy 60000 egyedből álló gyűjteményt
állított össze és gondozott haláláig. Ennek a gyűjteménynek a nagy része jelenleg a
Természettudományi Múzeum Állattárában Budapesten található. Több a faunára új fajt talált, mint pl.
a Cupido osiris (Meigen, 1829), és leírt egy új fajt is (Chamaesphecia sevenari Lipthay, 1961), amely
később a Chamaesphecia nigrifrons (Le Cerf, 1911) szinonimájának bizonyult. Kapcsolatban állt
korának legnevesebb gyűjtőivel és szakembereivel. Az I. világháború után a temesvári Kőnig
Frigyessel, a székelyföldi Diószeghy Lászlóval, Teleki Jenővel, Norman D. Riley-vel a londoni British
Museum igazgatójával, a Royal Entomological Society titkárával, Brisbane C. S. Warren-nel a Royal
Entomological Society tagjával, Lionel W. Rothschild-dal a legnagyobb magángyűjtővel és számos
kiváló lepkésszel. A II. világháború után a hazai rovarászok és lepkészek is jól ismerték: barátja volt a
neves lepkésznek, Kovács Lajosnak és Kaszab Zoltánnak, a kiváló bogarásznak, és kapcsolatot tartott
olyan neves hazai zoológusokkal, rovarászokkal, mint Éhik Gyula, Gozmány László, Issekutz László,
Bezsilla László, Móczár László.
A lepkék mellett gyűjtött hártyásszárnyúakat, kétszárnyúakat és cincéreket is, amelyek
megtalálhatók hazai és külföldi gyűjteményekben (pl. a British Museum-ban, a Székely Nemzeti
Múzeumban).
Figyelme kiterjedt a növényvédelmi állattanra is, nem hiába gazdálkodott sokáig.
Balassagyarmaton csodálatos, színes, kézzel rajzolt és festett növényvédelmi állattani posztereket
készített és kiállításokat szervezett pl. az ipari növények kártevőiről.
18
Agrozoológia
A BORSÓTRIPSZ (KAKOTHRIPS PISIVORUS, WESTWOOD) GAZDANÖVÉNYKÖRE,
NEMZEDÉKSZÁMA
JENSER GÁBOR, ALMÁSI ASZTÉRIA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A szakmai köztudatban Westwood 1880-ban megjelent közleménye alapján a borsótripsz
elsődleges tápnövénye a borsó. Ezen kívül még több más pillangósvirágú növény virágaiban is
előfordul. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Kártétele vetésforgó betartásával megelőzhető,
legalábbis mérsékelhető.
Négy éven keresztül mintegy 30 pillangósvirágú faj virágaiban élő Thysanoptera fajok
előfordulásának mértékét vizsgálva az alábbiakat állapítottuk meg:
A borsótripsz (K. pisivorus) lárvái a gumós lednek (Lathyrus tuberosus) virágaiban
rendszeresen, több bükköny faj (Vicia spp.) és a tarka koronafürt (Coronilla varia)
virágaiban nagy gyakorisággal fordulnak elő. A vizsgálat éveiben borsón a borsótripsz
kártétele nem fordult elő. Ausztriai és lengyelországi vizsgálatok alkalmával egyedeit borsó
állományokban ugyancsak nem találták meg.
A borsótripsz növényi pollennel táplálkozó faj, egyedei olyan növények virágaiban
fejlődhetnek zavartalanul, amelyek virágzása több hónapon keresztül is tart. A június
elejétől rendszerint augusztus végéig virágzó gumós lednek virágaiban, a nyári hónapokban
folyamatosan jelen van. Ezen a növényen évente kettő, esetleg három nemzedéke fejlődik
ki.
A borsó virága kedvező feltételeket biztosít a tojásrakásra, de miután ennek virágzása csak
8 – 10 napig tart, az egyébként pollenfogyasztó lárvák táplálkozásukat kénytelenek a fiatal
hüvelyen folytatni, azokon esetenként jelentős károkat okozva. A borsón évente csak egy
nemzedéke fejlődhet ki.
Felmerült annak gyanúja, hogy a gumós ledneken élő kétnemzedékes és a borsón élő
egynemzedékes populáció egyedei különböző fajhoz tartoznak. Ennek eldöntése érdekében végeztünk
molekuláris vizsgálatokat. Borsótripsz különböző élőhelyekről, borsóról, ill. gumós lednekről gyűjtött
egyedeiből kivont DNS-ének adott szakaszát hasonlítottuk össze. A riboszomális RNS sejtmagban
kódolt DNS-ének ITS2 régiója molekuláris markerezésre általánosan elterjedt. Korábbi
kísérleteinkben az ITS2 régió nukleotid szekvenciájának eltérései alapján el tudtuk különíteni a Thrips
tabaci különböző gazdanövényről (hagyma, káposzta, dohány) származó populációinak egyedeit. A
borsóról, ill. gumós lednekről származó borsótripsz egyedek esetében ebben a régióban a bázissorend
100%-os azonosságot mutatott, ami alátámasztotta fenti megállapításainkat, és bizonyította, hogy a két
tápnövényfajon előforduló egyedek ugyanazon fajhoz tartoznak.
19
Agrozoológia
A DÉL-AMERIKAI PARADICSOMMOLY (TUTA ABSOLUTA) IMÁGÓK REPÜLÉSI
AKTIVITÁSA NÖVÉNYHÁZBAN
SIPOS KITTI, FARKAS PÉTER, PÁSZTOR BETTINA, VÉTEK GÁBOR ÉS PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A dél-amerikai paradicsommoly első spanyolországi észlelését követően 3 év leforgása alatt Európa
valamennyi paradicsomhajtatással foglalkozó országában megjelent. A kártevő gyors elterjedését az
áruházláncokba szállított nagymennyiségű paradicsomtermésen és a göngyölegen jelen lévő lárvák és
bábok okozták. Cseregöngyöleggel a kártevő eljutott a hazai paradicsomtermesztő kertészeti
üzemekbe, és már 2010-ben több üzemben jelentős károkat okozott. Tekintettel a faj, hasonlóan a
Gelechiidae családba tartozó hazai kártevőkhöz, esti, éjszakai aktivitást mutat, kézenfekvő ötletnek
tűnt, a fénycsapdák üzemeltetése rajzásmegfigyelésre és egyben a populáció gyérítésére.
Vizsgálatainkat 2011-ben nagylégterű növényházakban végeztük, ahol intenzív, talajnélküli
paradicsomtermesztés folyt. A dél-amerikai paradicsommoly aktivitásának vizsgálatára automata
szexferomonnal csalizott rovarcsapdát és saját készítésű fénycsapdákat használtunk. Mindkét típusú
csapdát az aljzattól 30 cm magasan helyeztük el. Az április elejétől szeptember elejéig üzemeltett
automata rovarcsapda a ragacsos lapra ragad hímekről óránként felvételeket készített, amelyeket a
memóriájában elmentett. A ragacsos lapok fogóképességének megőrzésére a lapokat hetente kétszer
cseréltük. A fénycsapdákat a Tuta absoluta által erősen károsított paradicsom állományban, a nyári
időszakban három alkalommal vizsgáltuk. Az első alkalommal egy teljes napon (24 órán) át óránkénti
ürítéssel végeztük a csapdázást, majd a következő két alkalommal a kora esti óráktól délelőttig tartó,
szintén óránkénti csapdaürítéssel állapítottuk meg az imágók csapdára repülését. Az óránként a
fényforrás alatti vizes tálcsapdába repült, majd leszűrt állatokat alkoholban tároltuk, majd genitália
vizsgálattal nemek szerint szétválogattuk. A fényforrásul különböző színű, fényerejű, normál és
energiatakarékos izzókat használtunk. A fénycsapdás gyűjtéssel párhuzamosan a hímek csapdázására a
növényállományban a Koppert cég által forgalmazott szexferomon kapszulákat 20x20cm-es
ragacslapokon helyeztünk ki, amelyek fogását, hasonlóan a fénycsapdákéhoz óránként rögzítettük.
A fénycsapdázással végzett vizsgálatok során megállapítottuk, hogy valamennyi fénycsapda jelentős
számú hímet és nőstényt fogott. A fényforrások szürkülettől kezdődően a reggeli órákig csalogatták a
lepkéket. A csapdázott egyedek nemek szerinti megoszlását a fényforrás milyensége befolyásolta. A
fényre általában a nőstények nagyobb számban repültek. A legtöbb hímet csalogató fényforrással
üzemeltetett csapdákban sem haladta meg a hímek aránya a 43%-ot.
A szexferomon csapdák fogásai alapján a hímek kizárólag a kora reggeli órákban (5-7 óra) mutatnak
aktivitást.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásával végeztük.
20
Agrozoológia
A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA GYÜMÖLCS-KÁROSÍTÓ
FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP.) CSAPDÁZÁSÁBAN
VOIGT ERZSÉBET1, MILORAD SUBIC
2, BOZENA BARIC
3, IVANA PAJAC
3 ÉS TÓTH
MIKLÓS4
1Állami Gyümölcs-és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Budapest
2HPK, Cakovec, Horvátország
3Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország
4MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A gyümölcstermesztésben különleges jelentőséggel bíró három gyümölcslégy faj, az európai
cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi L.), az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew.)
és a dió buroklégy (Rhagoletis completa Cresson) hatékony csapdájának kifejlesztésekor figyelemmel
kell lenni arra a természetes környezetre, amelyben ezek a fajok élnek. Így a színcsapdák csalogató
hatását fokozni kell olyan vegyületek hozzáadásával, amelyek táplálkozási attraktánsként növelhetik
azok fogóképességét. Ezek a vegyületek azt jelzik az imágók számára, hogy a közelben számukra
tápanyagforrás van. Az ammónia a bomló fehérjék jellegzetes vegyülete, az ecetsav pedig
szénhidrátok, ill. cukoralkoholok bomlásakor keletkezik.
Mindkét vegyületről, különösen az európai cseresznyelégy és a dió buroklégy esetében, számos kutató
közli, hogy fokozza a fogásokat.
Hasonló eredményeket kaptunk mi is korábbi kísérleteinkben a R. cerasi esetében. Az általunk
fejlesztett csalétek ammónium karbonátot és ammónium acetátot tartalmaz, vagyis a csalétekből mind
az ammónia, mint az ecetsav felszabadul. A vizsgálatokat tovább folytattuk, amikor a R. cingulata
megjelent hazánkban (2006). A dió buroklégy a szomszédos országok közül Horvátországban,
Szlovéniában, Ausztriában már jelen van, így az eredményes csapdázás alapfeltételét (a megfelelő
csapdatípust) kívántuk meghatározni horvát kollegák segítségével.
A vizsgálatokban kapott eredményeket az 1. sz. ábra mutatja, a táplálkozási attraktánssal ellátott
zöldessárga színcsapdák fogásai mindig nagyobb egyedszámúak voltak, mint az attraktáns nélküliekéi.
Magyarország számára központi fontosságú kérdés, hogy a R. cingulata-t ill. a R. completa-t minél
korábban észleljük, elterjedésüket megfelelő módon tanulmányozhassuk, mivel mindkét faj az EU
Annex A1-es listán zárlati kártevő.
1. ábra: Rhagoletis fajok fogásainak eloszlása szintetikus táplálkozási csalétket tartalmazó, ill.
anélküli csapdákban. (R. cingulata és R. cerasi: Agárd, 2007; R. completa: Medimurje, Horváto.,
2011).
A kutatást részben az K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük.
21
Agrozoológia
CINCÉR FAJOK KÉMIAI ÖKOLÓGIÁJA: MIT TUDUNK ÉS MIT SZERETNÉNK TUDNI?
IMREI ZOLTÁN ÉS TÓTH MIKLÓS
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A cincérek (Cerambycidae) a legnépesebb rovarcsaládok egyike. A gyakran nagyméretű és
színes fajokat felsorakoztató bogárcsoport leginkább a rejtett életmódú lárváival, így a nehezen
elhárítható kártételével és vektortevékenységével bír növényvédelmi jelentőséggel, régóta ismert és
újabban behurcolt kártevő fajok tekintetében egyaránt.
Világszerte csak néhány, hangsúlyos kártevő cincérfaj esetében végeztek alapos viselkedési
vizsgálatokat, ahol többnyire összetett kommunikációs stratégia rajzolódott ki. Egyes fajoknál a
hímek, míg másutt a nőstények termelnek távhatású feromont, amelyek az ellentétes ivart vagy éppen
mindkét ivart csalogatják. Más fajok esetében nem sikerült bizonyítékkal szolgálni a távhatású, fajon
belüli kémiai kommunikációra, és a szerzők a tápnövényhez kapcsolható illatanyagokban látják az
eszközt a fajtársak egymásratalálására. Egyes előrehaladottabb csapdázási kísérletekben a szintetikus
feromonkomponensek és a tápnövény illatanyagok kombinációja biztosít megfelelő erősségű csalétket
a csapdázáshoz.
Az egyedek találkozását követően a párzást gyakran segítik kevésbé illékony, kontakt hatású
feromonok, de a vizuális ingereknek – így a színnek és a testméretnek – is bizonyítottan hatása van a
párzás sikerére.
A gyakorlati alkalmazás lehetőségei: az észlelést illetve rajzáskövetést célzó csapdázáson
túlmutatóan a kémiai ökológiai ismeretek elősegíthetik a vektortevékenység felderítését, a
gyomfajokon élő, biológiai védekezésben alkalmazható cincérek a gazda környezetébe csalogathatóak,
vagy éppen illatok alapján eldönthető lehet, hogy mely védett faj lárva vagy imágó egyedei vannak
egy fertőzött fatörzsben. A felhasználás lehetőségei szélesek, ám a megvalósításuk a mély biológiai
ismeretek mellett sok-sok fantáziát igényel…
Itthon egyelőre egy mezőgazdasági kártevő faj (lucernacincér - Plagionotus floralis) esetében
érhető el a vizuális és a tápnövényből származó kémiai ingerek lemásolásával fejlesztett csapda.
Biztató kezdeti eredményeket hozott más cincérfajokon a megkezdett, feromonok szabadföldi,
sorozatos kipróbálásával végzett legutóbbi vizsgálatunk is. A következő években az ilyen irányú
kutatásaink intenzitásának jelentős növelését tervezzük.
22
Agrozoológia
BIZONYÍTÉK A KÖRTE-ÉSZTER [ETIL-(E,Z)-2,4-DEKADIENOÁT] ÉRZÉKSZERVI
SZINTEN VALÓ FELFOGÁSÁRA A KÖRTE-ÉSZTERES CSALÉTKEK ÁLTAL
CSALOGATOTT LEPKEFAJOKNÁL
JÓSVAI JÚLIA KATALIN ÉS TÓTH MIKLÓS
MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, az almamoly (Cydia pomonella) nőstények
csalogatására kifejlesztett, körte-észter (etil-(E,Z)-2,4-dekadienoát) és ecetsav keverékét tartalmazó
csalétek a magyarországi kísérletekben az almamolyon kívül más fajokat is csalogatott. Ezek a szintén
sodrómolyok (Tortricidae) közé tartozó rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana) és a szitkárfélék
(Sesiidae) családjába tartozó almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) voltak. Mindkét faj jól ismert
kártevője az almának és más gyümölcsöknek, mellyel valószínűleg magyarázható az érett
tápnövényben is jelen lévő körte-észter csalogató hatása.
Ám a kétkomponensű csapdák más, eddig nem
említett, nem kártevő fajokat is fogtak, melyek
életmódja nem köthető össze a gyümölcsösökkel.
Ezek közül az egyik a szemeslepkék (Satyridae)
közé tartozó fehéröves szénalepke (Coenonympha
arcania) volt, amely erdők mentén, tisztásokon fordul
elő. Az eredményünket még érdekesebbé teszi, hogy a
csapdák egy másik nappali lepkét is, az erdei
szemeslepke (Pararge aegeria) egyedeit is fogták, ám itt
a vonzó komponens csupán az ecetsav volt.
Hogy további bizonyítékot szerezzünk arra,
hogy a körte-észter tényleges szerepet játszik-e a fajok
kémiai kommunikációjában, jelen munkánkban
megvizsgáltuk, hogy a vegyület elektroantennográfiásan
(EAG) választ vált-e ki e fajok csápjaiból (tehát
érzékszervi szinten érzékelik-e a vegyületet).
Eddig három fajnál, a rügysodró tükrösmolynál,
az almafaszitkárnál és a fehéröves szénalepkénél tudtuk
elvégezni a vizsgálatokat, és sikerült kimutatnunk, hogy
a körte-észter a nagy választ kiváltó vegyületek között
van, tehát a körte-észter felfogására érzékeny receptorok
nagy számban vannak jelen a csápokon. Az almamoly és
a rügysodró tükrösmoly esetében már mások kimutatták,
hogy a körte-észter a nagy EAG választ kiváltó
vegyületek között volt.
A kutatást részben a K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük.
Ábra: Az almafaszitkár EAG
csápválaszai a körte-észterre, és
más vizsgált vegyületekre. Az azonos
betűvel jelölt átlagok egy
diagrammon belül nem különböznek
egymásól szignifikánsan a P=5%-os
szinten (ANOVA, Games-Howell)
23
Agrozoológia
A FEKETE FAHANGYA (LASIUS NIGER (L.) ETETÉSE CUKOROLDATTAL – A SZÜRKE
ALMALEVÉLTETŰ (DYSAPHIS PLANTAGINEA PASSERINI) ELLENI BIOLÓGIAI
VÉDEKEZÉS ÚJ LEHETŐSÉGE?
NAGY CSABA1,2
, MARKÓ VIKTOR3 ÉS JERRY V. CROSS
1
1East Malling Research, East Malling, Kent, Nagy-Britannia
2Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest
3Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea Passerini) az európai almaültetvények egyik
legfontosabb kártevője. A faj telepeit rendszeresen gondozzák a fekete fahangya (Lasius niger (L.)
dolgozói. A kapcsolat mutualisztikus, melyben a levéltetvek szénhidrátokban gazdag mézharmatot
biztosítanak a hangyáknak, amelyért cserébe a hangyák tisztán tartják és védik a levéltetűtelepeket az
afidofág predátorok ellen. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a hangyák fizikai kizárása a fákról
jelentősen csökkentheti a levéltetű populációk méretét, viszont a kizárás egyben zavarhatja egyes
afidofág predátorok, főként a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia L.) aktivitását. Számos
ültetvényben a módszer gyakorlati kivitelezése is nehézségekbe ütközhet. Délkelet-Angliában 2011-
ben végzett vizsgálataink során azt teszteltük, hogy az almafák tövébe kihelyezett szacharóz-oldat
képes-e hatékonyan távol tartani a hangyákat a levéltetű-telepektől, és így a fizikai kizáráshoz hasonló,
vagy annál esetleg jobb eredményt elérni a szürke almalevéltetű elleni biológiai védekezésben.
Vizsgálatainkat az East Malling Research egyik biológiai almaültetvényében, Bramley és Queen Cox
fajtákon végeztük.
A cukorral kezelt fák tövéhez 0,5 liter szacharóz oldatot helyeztünk el az erre a célra kialakított
etetőkben. Pozitív kontrollként a már ismert fizikai kizárást alkalmaztuk a fatörzs alsó harmadában
elhelyezett, nem száradó rovarragasztóval bekent szigetelőszalag-gyűrűk segítségével, míg a negatív
kontrollként használt fákat kezelés nélkül hagytuk. Mindkét kezelést április közepén alkalmaztuk. A
fákon a levéltetű telepeket megjelöltük és azokon a levéltetveket, hangyákat és afidofág predátorokat a
mintavételek során rendszeresen leszámoltuk.
A fizikai kizárás teljesen megakadályozta a hangyák feljutását a fákra. A cukoretetők kihelyezése
szintén drasztikusan lecsökkentette a levéltetveket látogató hangyák számát. A fák jelentős részéről
teljesen eltűntek a hangyák, míg más fák esetében bár nem tűntek el teljesen, viszont számuk
jelentősen redukálódott, és az eredetileg a levéltetűtelepeken tanúsított agresszív viselkedésük is
lecsökkent. Ezzel szemben a kezeletlen kontroll fák nagy részén a hangyák száma jóval nagyobb volt,
és agresszív viselkedésük az egészen nagy levéltetű telepek kialakulásáig megmaradt.
Mind a kizárás, mind az etetés hatására lecsökkent a levéltetvek hangyák általi védelme, aminek
eredményeként az afidofág predátorok a kontrollhoz képest jelentősen visszavetették a levéltetű
populációk növekedését, különösen a kora tavaszi kritikus időszakban. A kizárásos és az etetéses
kezelések között a levéltetvek számában nem tapasztaltunk különbséget.
A módszer gyakorlati alkalmazhatóságának kidolgozása folyamatban van.
Vizsgálatainkat a UK Defra Hort LINK, a HDC, és az EMT támogatta.
24
Agrozoológia
A SZŐLŐTRIPSZ (DREPANOTHRIPS REUTERI UZEL) KÁRTÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ
TÉNYEZŐK
JENSER GÁBOR1, KNEIP ANTAL
2 ÉS VUKOVICS LÁSZLÓ
3
1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2Tokaj - Oremus Kft. Tolcsva
3VitiCOOP kft., Balatonboglár
A szőlőtripsz a rügyfakadást követően a fiatal hajtásokat sok esetben „meglepetés” szerűen, jelentős
mértékben károsíthatja. A védekezés mikéntjének megválasztásában nehézséget okoz, hogy a
szőlőtripsz és a szőlőlevélatka által okozott kárkép nehezen különíthető el, és ez több esetben a
helytelen növényvédő szer alkalmazásához vezet.
A várható kártételének megítélése érdekében vizsgáltuk, gazdanövényeinek körét, telésének helyét,
valamint, hogy mikor és milyen mértékben telepedhet be a szőlőültetvényekbe. A jelenleg
rendelkezésünkre álló adataink szerint:
- a nőstények és hímek nagy egyedszámban repülhetnek be szőlőültetvényekbe a vegetációs időszak
teljes egészében, de a viszonylag nagy felületű levélzeten a megfigyelési küszöbérték alatt maradnak,
- populációi gyakoriak mogyorón, egyes példányai különböző fás-szárú növényeken is
előfordulhatnak
- a rügyfakadást követően részben a fás részek kéregrepedéseiben áttelelt nőstények táplálkoznak a
fiatal hajtások levelein,
- számolni kell a közeli erdős területekről betelepülő egyedek kártételével.
A kártétel mértékét határozottan befolyásolja a hajtás növekedésének a fajtától és az időjárási
viszonyoktól függően változó mértéke.
A védekezés szükségessége a rügyfakadás idején fluoreszcens színcsapdával végzett megfigyeléssel, a
fakadó hajtások levelein megjelenő egyedek számának megállapításával ítélhető meg.
25
Agrozoológia
A KAOLIN KEZELÉSEK HATÁSA EGY ÖKOLÓGIAI ALMAÜLTETVÉNY ATKA
FAUNÁJÁRA
SIPOS PÉTER1, SZABÓ ÁRPÁD
2 ÉS
MARKÓ VIKTOR
2
1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A kaolin tiszta agyag, túlnyomórészt a kaolinit nevű agyagásványokból áll, amely egy víztartalmú
alumínium-szilikát. A finomított, apró szemcseméretű kaolin a növények felületén filmszerű
védőréteget alkot. Amellett, hogy a fotoszintézishez szükséges fénysugarakat átengedi, védi a
növényeket a hő stressz okozta kártól. Emberekre olyannyira veszélytelen, hogy az élelmiszeripar is
alkalmazza, mint adalékanyag E559-es kóddal.
A kaolin növényvédelmi alkalmazására először 1996-ban került sor az Egyesült Államok területén, bár
az inert porok hatásait már a 1930-as években is vizsgálták. A technológia finomításának és a kedvező
eredményeknek hatására 2000-től már önálló márkanévvel rendelkező, ökológiai ültetvényekben is
használható készítmény, Surround WP elnevezéssel.
A kaolin részecske film technológia hatását számos kultúrában vizsgálták. Bizonyított tény, hogy
hatékony védelmet nyújt a levélbolhák, a kabócák, a levéltetvek, a poloskák, valamint a bogarak, a
lepkék hernyói és a legyek kártevő fajaival szemben.
Számos előnyös tulajdonsága mellett megfigyelték, hogy bizonyos kártevő fajok, például a
a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) egyedszáma megnőtt a kaolin kezelés hatására.
Ráadásul egyes hasznos szervezetekre, így például a ragadozó atkák egyedszámára is a kezelések
negatívan hatottak.
Saját megfigyeléseinket Újfehértón (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) egy ökológiai almaültetvényben
végeztük, három éven keresztül 2009-től 2011-ig. A 2000-ben telepített ültetvényben a két vizsgált
fajtából (Florina, Prima) három-három, egyenként 250 fából álló parcellát különítettünk el. Fajtánként
egy parcellát évente 10-szer (Provokációs), egy parcellát évente 6-szor, az almamoly és az almailonca
rajzásához igazítva (Molyos) kezeltünk kaolinnal, ezeket hasonlítottuk össze a kezeletlen kontroll
parcellákkal. Az ültetvényben semmilyen más kezelést nem végeztek. Minden egyes évben májustól
októberig havonta parcellánként 10 különböző fáról hét levelet szedtünk le, melyeket mikroszkóp alatt
vizsgáltunk meg. A fonákon található atkákat megszámoltuk, a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó
atkákat kipreparáltuk, melyeket Dr. Szabó Árpád határozott meg.
Eredményeink alapján a kaolinos kezelések drasztikusan csökkentették mind a Stigmaeidae családba
tartozó Zetzellia mali, mind a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák egyedszámát, bár az egyes
fajok toleranciája között jelentős különbségek voltak. A fitofág fajok közül az almástermésűek
levélatkájának (Aculus schlechtendali) egyedszáma csökkent, azonban a kétfoltos takácsatka
(Tetranychus urticae) éppen a kezelt parcellákban fordult elő nagyobb egyedsűrűségben. A poratkák
(Tydaeidae) egyedszámának alakulása nem követett világos tendenciát.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 pályázat támogatásával végeztük.
26
Agrozoológia
ÚJABB ADATOK A POSZMÉHEKET VONZÓ SZÁNTÓFÖLD-SZEGÉLYEK
TELEPÍTÉSÉRE ÉS DIVERZITÁSNÖVELŐ HATÁSÁRA VONATKOZÓAN
SÁROSPATAKI MIKLÓS, BENKE SZABOLCS, GYURCSÓ GERGŐ ÉS BAKOS RÉKA
SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
A megporzás, mint ökoszisztéma szolgáltatás nem csak a természetközeli élőhelyeken, de a
túlnyomórészt mezőgazdasági művelés alatt álló területeken is nagyon fontos szerepet kap.
Ugyanakkor az intenzív agrártáj nem szolgáltat megfelelő életkörülményeket a megporzók számára.
Sem a megfelelő táplálék mennyiség és változatossága, sem a fészkelő helyek nem állnak
rendelkezésre egy nagytáblás művelés alatt álló területen. Mindemellett az EU új agrárpolitikai
támogatási rendszerében nagyobb hangsúlyt kap a biodiverzitási célkitűzés. Annak érdekében, hogy a
fontos ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó megporzó szervezetek fajdiverzitása fenntartható legyen,
mindenképpen fontos volna új eljárások szélesebb körű bevezetése a mezőgazdasági gyakorlatban.
Ilyen új eljárás lehet a méheket vonzó szántóföld szegélyek létrehozása is.
A 2011-es évben, a korábbiakhoz hasonlóan, Zala megyében hoztunk létre olyan, szántóföld
szegélyeket, melyek elsősorban pillangósokban és más, a méhek számára kedvező növényekben
gazdag magkeverékkel lettek bevetve. A szezon folyamán felvételeztük a területek virágdenzitását, a
virágborítás százalékos megoszlását öt fontosabb virágtípus (pillangósok, ernyősök, sárga és lila
fészkesek, ajakosok, egyéb) között, valamint a területeken megfigyelhető poszméhek faj és
egyedszámait.
A vetett parcellákat nem minden területen sikerült ugyanolyan hatékonysággal kialakítani. A
telepítések egy része kiszáradt, vagy erősen elgyomosodott, de számos helyen már az első évben
szépen virágzó szegélyparcellákat sikerült létrehozni. Ugyanakkor természetesen folytatódtak a
felvételezések a korábbi két évben létrehozott parcellákon is. Az eredmények azt mutatják, hogy a
nagy virágdenzitású parcellák igen nagy egyed és fajszámban vonzzák a poszméheket, ahogy az már
az elmúlt években is kiderült. Korábban felmerült a lehetősége annak, hogy a nagy virágdenzitású
parcellák nem növelik a megporzók denzitását és diverzitását az adott területen, egyszerűen csak nagy
területről „összesűrítik” az amúgy is meglevő egyedeket egy kis területre, és ez csak látszólagos
diverzitás növekedést okoz. Ugyanakkor a több éves csapdázási eredményekből egyre világosabbnak
tűnik, hogy a vetett parcellák valóban növelik egy adott terület teljes faj és egyedszámát, és ezzel a
diverzitást is.
A vizsgálatok a „Syngenta Operation Pollinator” európai projektjének magyarországi kutatási
programja keretében zajlottak. A kutatás anyagi fedezetéhez részben az OTKA K81971 számú kutatási
projektje is hozzájárult.
27
Agrozoológia
MEGÁLLAPÍTHATÓ-E AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA
VIRGIFERA) TÉNYLEGES KÁRTÉTELE AZ 1995-2010 KÖZÖTT MEGJELENT MAGYAR
NYELVŰ CIKKEK ALAPJÁN?
MAJOR VIKTÓRIA ÉS TÓTH FERENC
SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
Egy-egy új kártevő faj megjelenését, behurcolását követően törvényszerűen megnő az iránta való
érdeklődés is a szakirodalomban. Az új kártevővel foglalkozó szakcikkek száma és a közölt
adatmennyiség egy idő után áttekinthetetlen mértéket ér el, szükségessé téve az addig megjelent írások
rendszerezését, elemzését. A rendszerezés egyik legkézenfekvőbb célja a hiányterületek feltérképezése.
Az amerikai kukoricabogár kártételével foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom bibliometriai
elemzéséhez két folyóiratból, az Agrofórumból és a Növényvédelemből gyűjtöttük ki az 1995 és 2010
között megjelent cikkeket. A cikkek időbeli eloszlásának értékeléséhez egy, az amerikai kukoricabogártól
független témakört, a kukorica gyomszabályozását is bevontuk az elemzésbe. Összesen 526 cikket
dolgoztunk fel 214 szempont figyelembevételével. Ezeket a szempontokat 8 nagyobb csoportba
rendeztük.
Az összegyűjtött cikkek közül 505 db a kukoricával foglalkozott, ebből 246 cikkben szerepelt a kukorica
gyomszabályozása, 339 cikkben pedig szerepelt az amerikai kukoricabogár. A kukoricabogárral
foglalkozó cikkek közül 194 db a bogár elleni védekezést is elemzi, azonban a tényleges gazdasági kárt
megemlítő cikkek száma csak 31 db. A terméskiesést leíró cikkek száma 13 db, a jövedelmezőség-
csökkenést említi 12 cikk, a kárt Ft-ban 8 cikk és így tovább. A vetésváltásból eredő terméskiesés
mindössze 4 cikkben szerepel. A cikkek időbeli eloszlása jellegzetes mintázatot mutatott, tükrözve a
kártevővel kapcsolatos tapasztalatok bővülését és a szakma érdeklődésének ingadozásait.
A vizsgált szakirodalom elemzése során arra a következetésre jutottunk, hogy az amerikai kukoricabogár
által okozott bevételkiesés és költségnövekedés mérése és közlése hiányterületnek minősíthető. A 2010-ig
közölt adatok alapján a kártevő országos szintű, tényleges, pénzben kifejezett gazdasági jelentősége nem
állapítható meg.
A kutatást az NKFP KUKBOGMV OM 00063/2008 sz. Jedlik Ányos pályázat támogatta.
28
Agrozoológia
INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMI RENDSZEREK FENNTARTHATÓSÁGI ÉRTÉKELÉSE
DEXIPM MÓDSZERREL
MAJOROS MÁTÉ1,2
, MONOKI SZABOLCS2 ÉS KISS JÓZSEF
3
1Aranyszarvas Zrt., Tápiószentmárton
2Csincsefarm-96 Kft., Csincse
3SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
A fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés (Sustainable Agriculture and Rural Development,
FAO 1993), mint stratégiai cél, és ennek hazai vidékfejlesztési (Ágyán et al., 1994) valamint
növényvédelmi (Kiss, 1994) vonatkozásai több mint egy évtizede ismertek. A stratégiai cél
megvalósítása napjainkban kapott megfelelő súlyt Magyarországon. A fenti célok egyszerre
fogalmazzák meg az élelmiszertermelés, természetes erőforrások (pl. biológiai sokszínűség)
megőrzése, jövedelem és foglalkoztatás biztosítása (szociális fenntarthatóság) és a résztvevők
bevonása, aktív humán erőforrás fejlesztés célokat. A területhasználat (gazdálkodás, abban alkalmazott
növényvédelmi rendszer) egyszerre tesz eleget (eltérő mértékben) a fenti céloknak.
A növényvédelem egyszerre tesz eleget a károsítók okozta gazdasági kár küszöbérték alatt
tartásának, a környezetvédelmi, és társadalmi céloknak. A célokhoz való hozzájárulás, azoknak való
megfeleltetés mértékét csak egy komplex, többtényezős vizsgálati módszerrel lehet vizsgálni. A
DEXiPM egy hierarchikus és innovatív soktényezős modell, amely lehetővé teszi a néha egymásnak
ellentmondó célú/hatású növénytermesztési/növényvédelmi rendszerek értékelését. A rendszerekben,
komplexitásuknál fogva, néha egymásnak ellentmondó célokat tűzünk ki, például a termelékenység és
a jövedelmezőség gyakorta szemben áll a minőséggel és a környezeti fenntarthatóság kritériumaival. A
döntési struktúra környezeti, gazdasági és szociális fenntarthatósági részegységekre bontott. A döntési
struktúrában az általános fenntarthatósági szempontok kisebb részegységekre bontva, a döntés
súlyozási feltételei alapján rendszereződnek. A modell alapja a DEXi szoftver, amely jól alkalmazható
mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságának jellemzésére.
Környezeti és társadalmi fenntarthatóság kihívásként jelentkezik a modern mezőgazdaság számára
a gazdasági teljesítmény és az élelmiszer-biztonság mellett. A növényvédelemben a hagyományos
peszticides módszerek mellett az alternatív – genetikai, agrotechnikai, biológiai és fizikai – módszerek
hatékonynak bizonyulnak, ha megfelelően alkalmazzák őket. Ebben az összefüggésben az alternatív
és/vagy innovatív védelmi stratégiák potenciáljának felmérését új megközelítésben (tájökológiai,
élőhely-gazdálkodási), illetve az új technológiákkal (DNS-alapú eszközök, új tulajdonságok)
vizsgáljuk az ENDURE EU-projektben. A rendszereket a fenntarthatóság jegyében úgy kell értékelni,
hogy a felhasználó számára is a leggazdaságosabbnak bizonyuljon.
A kutatás során a DEXi szoftver alkalmazásával, gazdaságokban alkalmazott növényvédelmi
technológiák elemzésével, felvételezések sorozatával, terméseredmények elemzésével kívánjuk a
modell adaptálhatóságát vizsgálni. Eddigi vizsgálatokban a tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt. és a
csincsei Csincsefarm-96 Kft technológiáját dolgoztuk fel.
A kutatás részben az ENDURE Network of Excellence EU 6 keretprogram és a SZIE
Növénytudományi Doktori Iskola támogatásával készült.
29
III. NÖVÉNYKÓRTAN
30
Növénykórtan
ÁRPÁRÓL SZÁRMAZÓ PYRENOPHORA TERES IZOLÁTUMOK GENETIKAI
VÁLTOZÉKONYSÁGA
FICSOR ANITA1, TÓTH BEÁTA
2, BAKONYI JÓZSEF
3, KÓTAI ÉVA
2 ÉS VARGA JÁNOS
4
1Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Szolnok
2Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
3MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
4Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Szeged
Árpán és egyéb gabonaféléken számos kórokozó idézhet elő akár súlyos terméscsökkenéssel járó
levélfoltosságokat szerte a világon. Magyarországon egyik legismertebb, de kevésbé tanulmányozott
árpabetegség a Pyrenophora teres gomba által okozott levélfoltosság. A P. teres izolátumait két faj
alatti kategóriába sorolják: a rövid hossz- és keresztirányú nekrózisok alkotta hálózatos tüneteket
okozóknak a P. teres f. teres (PTT), míg a kissé változatos alakú egynemű levélfoltokat kiváltóknak a
P. teres f. maculata (PTM) neveket adták. Munkánk átfogó célja a P. teres hazai populációjának
tanulmányozása, többek között a genetikai változékonyság vizsgálata.
Ennek érdekében árpa levélfoltokról gyűjtött 84 egyspórás P. teres izolátumot tanulmányoztunk
RAPD-analízissel. Összesen 30 random indítószekvenciával sokszorosított 205 DNS-szakasz
jelenlétét, illetve hiányát értékeltük izolátumainkban, melyek rokonsági fokát végül dendrogramon
ábrázoltuk. Emellett megállapítottuk tenyészeteink párosodási típusát és faj alatti besorolását
specifikus PCR-tesztekben. A kórokozó szaporodási módjának megállapítása érdekében többlokuszos
asszociációs indexet számoltunk és fahossz permutációs teszteket végeztünk.
Összesített RAPD-mintázataik alapján valamennyi vizsgált izolátum elkülönült egymástól 2 PTT,
valamint 2 PTM kládba csoportosulva. Az egyes kládokban az izolátumok száma 3 és 66, illetve 3 és
12 volt. Az asszociációs index értéke 5.83425 volt. Ezt az értéket összevetettük 1000 mesterségesen
generált adatmátrix esetében észlelt értékekkel, melyek szignifikánsan alacsonyabbak voltak (-0.02079
[P<0.01]), ami arra utal, hogy a P. teres elsősorban aszexuálisan szaporodik hazánkban. A fahossz
permutációs tesztek során az észlelt fahosszt összehasonlítottuk 1000 mesterségesen létrehozott
rekombinációt szimuláló fa hosszeloszlásával. Klonális szaporodás esetén az észlelt fahossznak
szignifikánsan rövidebbnek kell lennie, mint a rekombinálódó adatmátrixok átlagos fahossza. Az
észlelt fahossz 1001 volt, míg az 1000 rekombinálódó adatsor átlagos fahossza 1416. Fentiek alapján
valószínű, hogy a hazai P. teres populáció elsősorban ivartalanul szaporodik. Hasonló eredményeket
kaptunk az összes PTT izolátum, illetve a 66 PTT izolátumot tartalmazó klád analízise során is. A P.
teres heterotallikus faj. Mivel a párosodási típusok eloszlása közel egyenlő volt a populációban (39
MAT1, 43 MAT2 és 2 ismeretlen), az ivartalan szaporodás feltételezett dominanciája nem a MAT
gének aránytalan eloszlásának következménye. Az előadásban további populációgenetikai számítások
segítségével jellemezzük a kórokozó hazai csoportjait.
A kutatást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (Tóth B.), és az NKTH DTR_2007 pályázatok
támogatták.
31
Növénykórtan
AZ ŐSZI BÚZA LEVÉLFOLTOSSÁGOT OKOZÓ KÓROKOZÓINAK JELENTŐSÉGE
MAGYARORSZÁGON
CSŐSZ LÁSZLÓNÉ
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
Az őszi búzát igen nagyszámú kórokozó képes megtámadni, viszont kevesebb, mint 20 betegség az,
amely jelentős károkat okozhat megfelelő feltételek (fogékony fajta, kórokozó jelenléte, kórokozó
számára kedvező klimatikus viszonyok) esetén. Ezen kórokozók közül az őszi búza levélfoltosságot
okozó kórokozóinak nagyobb mértékű kártételét 1999-ben tapasztaltuk először. A kérdés gyakorlati
oldalról történő tanulmányozása is ez az év után kezdődött meg részletesen.
A kórokozó populáció összetételének változása:
Az elmúlt tizenkét év folyamán négy, 2006-tól öt levélfoltosságot okozó kórokozó (Drechslera tritici-
repentis, Drechslera teres, Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana)
előfordulásának gyakoriságát és felszaporodásának ütemét vizsgáltuk. Évente 8-17 helyről gyűjtöttünk
levélmintát. Az egyes években feldolgozott minták száma 990-4900 között változott. A vizsgált évek
közül a 2000-2003-as évek a száraz évek közé tartoztak, de az őszi búza tenyészidőszaka
szempontjából a 2007, 2009 és a 2011-es év is száraz évnek számított.
Az általunk megfigyelt öt kórokozó közül a sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-
repentis), valamint a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) bizonyult dominánsnak
Magyarországon az elmúlt tizenkét évben.
A sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság kórokozóját 2006-ban azonosítottuk a leggyakrabban a
mintákban (előfordulás gyakorisága 40%), 2006 után megjelenése és felszaporodásának mértéke
jelentősen csökkent.
A szeptóriás levélfoltosság előfordulásának gyakorisága 2004 óta folyamatosan növekedett. A 2010-es
csapadékos évben a tenyészidő végére a minták több mint 75%-ában azonosítottuk, míg a sárga vagy
fahéjbarna levélfoltosság kórokozóját csak a minták 25%-ában. A csapadékos időjárás eltérő
mértékben befolyásolta a két kórokozó felszaporodását.
A mintagyűjtések során értékeltük a természetes eredetű levélfoltosság mértékét is. Ez sok esetben
nem tükrözi az előfordulás gyakorisága alapján várt mértéket.
Őszi búza fajták termésreakciójának vizsgálata Pyrenophora tritici-repentissel mesterségesen fertőzött
körülmények között:
A kórokozók gazdasági jelentősége az általuk okozott termésveszteség alapján ítélhető meg a
legjobban. Mesterséges fertőzéses kísérleteinkben azon fajták esetében, amelyek a Magyarországon
jelentős biotróf kórokozókkal – lisztharmat (Erysiphe graminis), levélrozsda (Puccinia recondita) –
szemben ellenállóak, 14-21% közötti terméscsökkenést tapasztaltunk. A többi fajta esetében nem
lehetséges az egyes betegségek hatásának egyértelmű kimutatása.
A természetes fertőződés hatására kialakuló járványok esetében – pl. 1999 – a termés csökkenését
döntő mértékben a levélrozsda okozza. A levélfoltosság kórokozói által okozott veszteség gabona
elővetemény vagy monokultúra esetében lehet jelentős különösen akkor, ha nem megfelelő
minőségben történik a tarlómaradványok leforgatása.
A szerző köszönettel tartozik a GVOP-3.1.1.-2004-05-0206/3.0, a DTR_2007 azonosító számú Jedlik
Ányos pályázat és a Syngenta támogatásának, valamint Dr. Cseuz Lászlónak, Berki Lászlónak,
Gajdács Kálmánnénak, Láda-Nagyhaska Editnek és Kótai Évának a kísérletek megvalósításához
nyújtott segítségéért.
32
Növénykórtan
TEBUKONAZOL ÉS PROTIOKONAZOL HATÓANYAGOK TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK ÉS
MENNYISÉGÉNEK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ FÚVÓKÁKKAL VÉGZETT
PERMETEZÉS ESETÉN
LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, VARGA MÓNIKA, SZABÓ-HEVÉR ÁGNES,
KÓTAI CSABA ÉS MESTERHÁZY ÁKOS
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged
A kalászfuzariózis elleni vegyszeres védekezés a termésbiztonság növelése érdekében
megkerülhetetlen része a búza növényvédelmének. A kalászvédelemben széles körben használt
permetezési eljárásokat a búza lombvédelmére fejlesztették ki. Emiatt a permetezés után a kalászok
védettségének hatásfoka még pontos időzítés és technikai beállítások esetén is lényegesen elmarad a
készítmények teljes kalászfedettségnél mért hatásfokától. A gyakorlatban használt permetező
rendszereken a szórófejek vertikálisan lefelé permeteznek, így a felülről kis felületet képező kalászok
permetlé fedettsége sokkal gyengébb, mint a majdnem összefüggő felszínt adó leveleké. Számos, így
az általunk végzett kísérletekben is használt tebukonazolt (TBZ) és protiokonazolt (PTZ) 1:1 arányban
tartalmazó készítmény esetén bizonyították a levelébe történő gyors felszívódást és a levélen belüli,
főként akropetális transzlokációt. A növényen belüli hosszú távú transzport az aktív hatóanyagok
szervek közötti koncentráció eltéréseit csökkentheti, ez által kiegyenlítheti az eltérő fedettségből eredő
fungicid koncentráció eltéréseket.
Kísérleteinkben a virágzás és korai szemfejlődéskor történő hatóanyag mozgás vizsgálatára üvegházi
körülmények közt neveltünk GK Kalász, GK Békés és GK Fény fajtákat. Két kezelési csoportban a
szántóföldi kijuttatásnak megfelelő dózisú permetlével vontuk be a zászlós levelet, és a kalászt. A
kezelések után 2 órával, 2, 4 és 8 nappal mintát vettünk mind a kezelt, mind a kezeletlen zászlós
levelek levéllemezéből és kalászokból majd analitikai módszerekkel (LC-ESI-MS) meghatározzuk a
TBZ és PTC tartalmat.
Szántóföldi vizsgálatainkban 2010-ben és 2011-ben mind üzemi körülmények között mind
kisparcellás kísérletekben vizsgáltuk a három fajtában az aktív hatóanyag tartalom alakulását a
virágzáskori - 125 g/ha TBZ és 125 g/ha PTZ hatóanyagot tartalmazó - permetezést követő 2 órával, 2,
4 és 8 nappal. Kisparcellás kísérleteinkben kézi permetezéssel, üzemi körülmények között függesztett
permetezőgéppel juttattuk ki a vegyszert 250 l/ha vízmennyiséggel. A szórókeretet négy különböző
fúvókatípussal szereltük fel: 1) függőlegesen lefelé permetező XR TeeJet® szórófejjel, a kalászokat
oldal irányból permetező 2) Turbo TeeJet Duo® és hátrafelé megnövelt mennyiségű permetszert
juttató 3) módosított Turbo TeeJet Duo® iker szórófejekkel, valamint szintén oldal irányból permetező
4) Turbo FloodJet® lapos szórású fúvókákkal. A permetezés során víz érzékeny papírokkal mértük a
kalászok vegyszeres fedettségét is.
Üvegházi kísérleteinkben nem találtunk a koncentrációkülönbségeket kiegyenlíteni képes mértékű
növényen belüli hosszú távú transzportot. Üzemi körülmények között a kalászok vegyszeres
borítottsága jó összefüggésben volt a hatóanyag tartalommal. A vertikálisan lefelé permetező XR
TeeJet® fúvóka esetén mértük a legalacsonyabb hatóanyag koncentrációt a kalászokban, míg a
levelekben mért TBZ és PTZ koncentráció itt volt a legmagasabb. A legjobb fedettséget és
legmagasabb TBZ és PTZ mennyiséget a Turbo TeeJet Duo® és a módosított Turbo TeeJet Duo®
fúvókáknál mértük. A kísérletek igazolták, hogy a koncentráció különbségeket kiegyenlíteni képes
növényen belüli transzlokáció hiánya miatt a kalászokat minden oldalról minél jobban kell permettel
fedni.
Kutatásainkat a MycoRed FP7-es pályázat támogatja.
33
Növénykórtan
A PLASMOPARA HALSTEDII PT.704 JELENLÉTÉNEK „IN VIVO” IGAZOLÁSA VÉSZTŐ
KÖRZETÉBEN
CSIKÁSZ TAMÁS, RUDOLF KINGA, MIHALOVICS MIKLÓS, PISZKER ZOLTÁN ÉS TREITZ
MÓNIKA
Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse
A 2010-es év rendkívül csapadékos időjárása kedvezett a Plasmopara halstedii felszaporodásának
napraforgóban. Mint arról a 2011. évi Növényvédelmi Tudományos Napok keretében beszámoltunk,
illetve később azt a Növényvédelem című lapban publikáltuk, 2010-ben Vésztő és Kondoros közeléből
vett Plasmopara halstedii minták alapján azonosítottuk Magyarországon a 704-es patotípust. Mivel az
azonosítási folyamat során kiderült, hogy egy rendkívül agresszív patotípussal állunk szemben,
felmerült egy „in vivo” azonosítási kísérlet beállításának gondolata. A vésztői Kert-Land Kft. és a
Syngenta Seeds Kft. lehetőséget nyújtottak – ugyan azon a területen ahol 2010-ben megtaláltuk a
pt.704-et – a kísérlet vetésére. Feltételeztük, hogy az előző év kedvező körülményei miatt a kórokozó
szaporító képletei nagy mennyiségben találhatóak a talajban. A kórokozó kimutatása céljából a
Plasmopara halstedii rassz azonosító szortiment genotípusait (a minden patotípusra érzékeny I/1.
genotípus kivételével) csávázatlanul vetettük el a területen. A 2011. évet jellemző csapadékszegény
időjárás nem kedvezett a Plasmopara halstedii természetes fertőződések kialakulásának, ezért az
eredmények környezeti hatással meglehetősen terheltek (1. táblázat). Tipikus sporulációt nagyobb
arányban (41-43%) csak a legkisebb rezisztenciával rendelkező RHA265 és a Pl6 rezisztencia gént
tartalmazó HA335B genotípus mutatott. Az RHA274 és a második triplet genotípusai alig vagy nem
mutattak tüneteket. A III/1. és III/2. genotípusok tisztán rezisztens reakciót adtak. Az eredmények
három fontos következtetést engednek meg.
1. A Pl6 rezisztencia gént áttörő patotípus jelen van a területen.
2. A területen az új patotípus vált dominánssá, vagy
3. Az új patotípus alkalmazkodott a csapadékban szegény, aszályos körülményekhez.
1. táblázat. Az azonosító szortiment genotípusainak reakciója (atipikus és tipikus) G2-G4
stádiumban értékelve.
No. Genotípus V K RK#V% AT RAT#V% RAT#K% TI RTI#V% RTI#K%
I/2. RHA265 90 61 67,8 36 40,0 59,0 25 27,8 41,0
I/3. RHA274 90 88 97,8 46 51,1 52,3 4 4,4 4,5
II/1. PMI-3 60 58 96,7 51 85,0 87,9 2 3,3 3,4
II/2. PM-17 90 77 85,6 0 0,0 0,0 0 0,0 0,0
II/3. HAR-4 60 28 46,7 0 0,0 0,0 1 1,7 3,6
III/1. QHP-1 90 84 93,3 0 0,0 0,0 0 0,0 0,0
III/2. 803-1 60 30 50,0 4 6,7 13,3 0 0,0 0,0
III/3. HA335B 60 60 100,0 0 0,0 0,0 26 43,3 43,3
V Vetett növényszám
K Kikelt növényszám
RK#V% Kikelt növényszám a vetett arányában
AT Atipikus tüneteket mutató növények száma (sporuláció nincs)
RAT#V% Atipikus tüneteket mutató növények a VT arányában
RAT#K% Atipikus tüneteket mutató növények a KT arányában
TI Tipikus tüneteket mutató növények száma (sporuláció van)
RTI#V% Tipikus tüneteket mutató növények a VT arányában
RTI#K% Tipikus tüneteket mutató növények a KT arányában
34
Növénykórtan
INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATA NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS
BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN
ETTIG BALÁZS, ZSIROS BARBARA, BAGLYAS GELLÉRT, BÁN RITA ÉS POSTA KATALIN
SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
A napraforgó gombabetegségei közül kiemelt szerepe van a fehérpenészes szár- és tányérrothadásnak
(Sclerotinia sclerotiorum /Lib./ de Bary). A hagyományos védekezési módszerekkel szemben több
probléma is felmerülhet: az agrotechnikai eljárások betartása (pl. vetésváltás, növényi maradványok
beforgatása) sok esetben nehézségekbe ütközik, megfelelő rezisztenciával bíró hibridek és kellően
hatékony növényvédő szerek pedig nem állnak rendelkezésre. Mindezek miatt fontosnak tartjuk olyan
alternatív védekezési módszerek kidolgozását, amelyek hatékonyan kiegészíthetik a hagyományos
növényvédelmi eljárásokat. Ilyen alternatív, kiegészítő mód lehet a növények védekezési rendszerét
erősítő indukált rezisztencia felhasználása, különféle növényi aktivátorok alkalmazásával.
Célunk volt kémiai (Bion 50 WG) és biológiai (mikorrhiza gombák) induktorok hatásának vizsgálata a
napraforgó szklerotíniás betegségével szemben, üvegházi körülmények közt (aktivátoros kísérletek).
Mindemellett a napraforgó növények különböző fejlődési stádiumában, eltérő gomba izolátumokkal
szembeni fertőzési módszereket is megvizsgáltunk (fertőzési kísérletek). A fertőzési kísérleteket
kontrolált körülmények között, fitotronban végeztük. A SzIE Növényvédelmi Intézetének
gyűjteményéből 16, különböző helyről származó S. sclerotiorum izolátum fertőzőképességét és
agresszivitását vizsgáltuk. A legnagyobb agresszivitást mutató izolátummal kvarchomokba ültetett
napraforgó csíranövényeket (Iregi Szürke Csíkos) fertőztünk micélium koronggal (vetéssel egy
időben, valamint a vetést követő 4. 7. és 11. napon) és micéliumos beöntözéssel (20 ml
szuszpenzió/cserép). A fertőzöttség értékelése a vetéstől számított 4. 7. és 11. napon történt, az elhalt
növények arányának megállapításával. Az aktivátoros kísérletek során a csíranövényeket 160 és 320
mg/kg koncentrációjú Bion 50 WG (BTH) oldattal kezeltük és vetéssel egy időben mikorrhiza oltást is
végeztünk. A növényeket a vetéstől számított 1 hét múlva fertőztük, majd a fertőzöttséget egy 4
fokozatú skálán értékeltük a fertőzést követő 5. és 7. valamint 10. és 12. napon.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy az idősebb korban fertőzött növények közül statisztikailag
több pusztult el, mint a vetéssel egy időben illetve a 4 napos korban fertőzött növények esetében. A
micélium korongos fertőzési mód jóval hatékonyabbnak bizonyult a talajbeöntözésesnél. Az
aktivátorok hatását tekintve a BTH önmagában alkalmazva csak 320 mg/kg koncentrációban,
mikorrhiza készítménnyel együtt alkalmazva pedig mindkét koncentrációban jelentősen csökkentette a
fertőzés mértékét. A mikorrhizával kezelt (és fertőzött) növényeken mindkét kísérletben
szignifikánsan alacsonyabb fertőzést lehetett mérni. Összefoglalva eredményeinket megállapítható,
hogy mindkét aktivátor eredményesnek bizonyult a szklerotíniás betegség visszaszorításában, melynek
gyakorlatban történő felhasználása igen ígéretes lehet.
Munkánk OTKA (81209 K) és TÁMOP pályázat támogatásával készült.
35
Növénykórtan
PEKTOLITIKUS ERWINIA FAJOK ÉS ALFAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYA
NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN
NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ N. Á. ÉS PERES SZ.
MgSzH Növény- Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Pécsi Bakteriológiai Laboratórium,
Pécs
A burgonya Erwinia carotovora subsp. atroseptica (Eca) és Erwinia carotovora subsp. carotovora (Ecc)
okozta betegsége Magyarországon honosnak számít. A nemzetközi szakirodalomból ismeretes, hogy
az Eca a hűvösebb klímájú országokban elsősorban a növényállományban fellépő nedves
szártőrothadásért (feketelábúság), míg a kissé melegebb kedvelő Ecc a gumó tároláskori nedves
rothadásáért felel. Külföldi, de hazai megfigyelések ugyanakkor egyaránt azt igazolják, hogy mindkét
tünetet mindkét alfaj képes előidézni.
A burgonyát a trópusi és szubtrópusi országokban károsító, Európában és Magyarországon is
elsősorban az üvegházi dísznövény kultúrákban fellépő Erwinia chrysanthemi (Ech) a hazai
burgonyaállományokban az 1980-as évek közepétől rendszeresen károsít.
Bár célirányos felmérés nem történt, a pektolitikus Erwinia alfajok és fajok hazai
dominanciaviszonyaira a magyar növény-egészségügyi szervezet bakteriológiai laboratóriumában az
elmúlt években diagnosztikai rutinvizsgálati céllal megvizsgált burgonya növényminták vizsgálati
adatai alapján is lehet következtetni. A pektolitikus Erwinia fajok és alfajok sem zárlati, sem
vizsgálatköteles károsítónak nem számítanak, a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokra olyan
esetekben került sor, amikor az állományokban jelentős arányban szártő rothadásos tünetet észleltek,
vagy/és felmerült a zárlati Ralstonia solanacearum fertőzésének gyanúja.
A vizsgálat a vegetációs időszakban áprilistól- júliusig terjedő időszakban, nedves szártő rothadás,
vagy hervadás tüneteivel beérkező burgonyanövény mintákra terjedt ki. A baktériumok kitenyésztése a
tünetes növények szárából felületi fertőtlenítést követően készített macerátumból King B, vagy
módosított Paton-féle agarra történő szélesztéssel történt. A tipikus morfológiájú telepekből tiszta
tenyészeteket készítettek. Az izolált törzsek pektinbontó képességét burgonyaszelet reakcióval
ellenőrizték. A fluoreszcens pigmentet nem termelő, pektolitikus izolátumok meghatározását
biokémiai tesztekkel és/vagy zsírsavanalízissel végezték.
A vizsgálatok során az 2001-2011-es időszakban mindhárom fent említett Erwinia-t azonosítani
lehetett. A gyakorisági sorrend az alábbi volt: Ech (77 %), Ecc (16 %) Eca (6 %). Nem volt ritka a
vegyes fertőzöttség sem. Az Ech kórokozó Nyugat-európai jelentősége az utóbbi években
megnövekedett, a faj rendszertani átsorolása folyamatban van, e kórokozót az újabb publikációkban
Dickeya solani néven említik. A vizsgálatok szerint az elmúlt pár évben Magyarországon is megjelent
a kórokozó olyan agresszív változata, amely elsősorban nem nedves szártő-rothadást, hanem a
növények hervadását okozza. A pektolitikus Erwinia fajokra, közte a Ech-ra is jellemző, hogy a
burgonya növényállományokba a tünetmentes vetőgumóval, azok paraszemölcseiben, vagy az
edénynyalábban rejtőzve kerülnek be, ahol a kórokozóra kedvező körülmények között felszaporodva
súlyos tőpusztulást okoznak. A rejtett fertőzöttség mértéke jelentősen változhat, de vizsgálataink
szerint aránya még a magas szaporítású fokozatú gumótételekben is elérheti a 30-80 %-ot.
A vegetáció során a kórokozó az öntözővizekbe kerülve is terjedhet, ennek járványtani jelentősége
azonban a szaporítóanyaghoz képest kisebb és esetlegesebb. A pektolitikus Erwinia fajok - hasonlóan
a Ralstonia solanacearum-hoz - a hazai mérsékelt égövi viszonyok között, a felszíni vizekben
életképességüket a téli időszak során elveszítik, így a következő évben a fertőzés forrásaként nem
játszanak szerepet.
36
Növénykórtan
AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS
TERJEDÉSÉÉRT BABON (PHASEOLUS VULGARIS L.) AZ RNS POLIMERÁZ EGYETLEN
AMINOSAVA FELELŐS
NEMES KATALIN1,2
, NÉMETH MÓNIKA1, SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA
1, SALAMON PÁL
1
ÉS SALÁNKI KATALIN1
1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) különböző izolátumai gazdanövénykörükben
jelentősen eltérhetnek egymástól. Munkánk során egy dohányról származó, a babot szisztemikusan
fertőző CMV izolátum (CMV-NtPv) vizsgálatával foglalkoztunk. Célunk volt annak meghatározása,
hogy a legtöbb CMV izolátumtól eltérően az NtPv-CMV miért képes a babot szisztemikusan fertőzni.
Az NtPv-CMV izolátum mindhárom genomi RNS-éről fertőzőképes klónokat készítettünk és
meghatároztuk a vírus teljes nukleinsav sorrendjét. A babon csak lokális fertőzést okozó Rs-CMV
izolátum felhasználásával reasszortáns vírusokat készítettünk, melyekkel Nicotiana clevelandii
tesztnövényeket fertőztünk. A reasszortánsokból tisztított virionokkal bab növényeket inokuláltunk.
Megállapítottuk, hogy csak az NtPv-CMV RNS 2–t tartalmazó vírusok okoznak szisztemikus
fertőzést, minden más esetben csak lokális fertőzés alakult ki.
A CMV izolátumok RNS 2-én két fehérje kódolódik: a 2a fehérje (RNS polimeráz) és a 2b fehérje
(gén csendesítés szupresszora). Az Rs és az NtPv izolátumok esetében a 2a fehérje aminosav sorrendje
5 helyen, míg a 2b fehérje aminosav sorrendje 2 helyen tért el egymástól.
Rekombináns és pont mutáns vírusok segítségével a szisztemikus terjedés/lokális lézió fenotípus
kialakításáért felelős faktort sikerült az RNS polimeráz fehérje egyetlen aminosavára (Y631F)
lokalizálnunk.
A kutatást az OTKA OTKA-K75168 számú pályázata támogatta
37
Növénykórtan
MAGYARORSZÁGRÓL SZÁRMAZÓ SZŐLŐ LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS 3
IZOLÁTUMOK (GRAPEVINE LEAFROLL-ASSOCIATED VIRUS 3, GLRAV-3)
MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA
CSEH ESZTER1, PALKOVICS LÁSZLÓ
2, APRÓ MELINDA
3, GÁBORJÁNYI RICHARD
3 ÉS
TAKÁCS ANDRÁS PÉTER3
1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
3Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A szőlő levélsodródását több, egymáshoz hasonló tulajdonságú vírus külön-külön, vagy együttesen is
előidézheti. A betegségre jellemző a bogyók alacsony cukortartalma, a kései bogyóérés, a
rendellenesen megvastagodó és lefelé sodródó levéllemez, amely a vörösbort adó szőlőfajtáknál
vörösre színeződik. Eddig 9, szerológiailag különböző csoportot írtak le, amelyek összefüggésben
állnak a tünetek kialakulásával, ezek a Grapevine leafroll-associated virus 1-9 típusai. Taxonómiailag
a jelenleg meghatározott 6 vírusrend egyikébe sem tartozó Closteroviridae család tagjai. Közülük
Magyarországon a Grapevine leafroll-associated virus 3 a legelterjedtebb. A vírus az Ampelovirus
nemzetségbe tartozik. A Closteroviridae család tagjaira, beleértve a GLRaV-3-t, jellemző a pozitív
egyszálú RNS genom. A flexibilis, fonál alakú virion 12 nm átmérőjű és 1800-2200 nm hosszú.
Vizsgálataink során négy hazai GLRaV-3 izolátum HSP70-es gén aminosav sorrendjét határoztuk meg
és jellemeztük.
Négy Badacsonytomajról („T4”), Kőszegről („K2”, „K3”) és Cserszegtomajról („Cs33”) származó
GLRaV-3 izolátumot vizsgáltunk. A HSP70 homológ fehérjét kódoló gén 500 bázispár hosszúságú
génszakaszának nukleinsav sorrendjét határoztuk meg, amelyhez a LC1F -5’ CGC TAG GGC TGT
GGA AGT ATT 3’ és LC2R- 5’ GTT GTC CCG GGT ACC AGA TAT 3’ kezdő szekvenciákat
használtuk. A nukleotid sorrend ismeretében a CLC Sequence viewer 6.5.1. programmal végeztük a
filogenetikai jellemzést.
A filogenetikai törzsfa adatai alapján a GLRaV-3 izolátumok közül a „T4” jelzéssel ellátott
Badacsonytomajról, a „Cs33” jelű Cserszegtomajról és a „K3” jelzésű Kőszegről származó izolátumok
a genetikai távolságuk figyelembe vételével egy csoportba sorolhatók. A „T4” jelzésű minta közel
azonos a génbankban már szereplő izraeli, olaszországi és Ausztriából származó vírusokkal. Ezektől
kis mértékben tér el a „K3” minta, amely két Kínából származó izolátummal mutat hasonlóságot. A
„Cs33”-as cserszegtomaji minta a dendrogram adatai alapján a legközelebbi rokonságot egy chilei, egy
szír és egy másik Ausztriából származó izolátummal mutatja.
A „K2” jelzésű ugyancsak Kőszegről származó minta, -habár ugyarról a táblából származik, mint a
„K3” jelű,- a dendrogram adatai alapján egy másik csoportba tartozik, legnagyobb hasonlóságot más
dél-afrikai és Ausztriából származó izolátumokkal mutatja.
A hazai izolátumok a filogenetikai elemzés alapján hasonlóak szomszédos országból származó
vírusokkal, így nem zárható ki vektorokkal terjedés lehetősége, viszont vannak izolátumok, amelyek
között a földrajzi távolság nagysága miatt a terjedésben a kereskedelemnek lehetett a legnagyobb
szerepe.
A szerzők köszönetüket fejezik ki az OTKA (K67658 sz.) kutatás-fejlesztési pályázat, valamint a
TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásáért.
38
Növénykórtan
A GUIGNARDIA BIDWELLII ÁLTAL OKOZOTT FEKETEROTHADÁS MAGYAROR-
SZÁGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN
VÁCZY ZSUZSANNA1, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN
1, SCHMIDT ÁGNES
2 ÉS KISS LEVENTE
3
1KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger
2Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger
3MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A feketerothadás kórokozója, a Guignardia bidwellii, előfordulási területén a szőlő egyik
legjelentősebb károsítója. Kanadában, az USA észak-keleti részén és Európa egyes országaiban
rendszeresen jelentős növényvédelmi problémákat okoz. Jellemzően a meleg és nedves területeken a
legkártékonyabb, így Közép-Európában és Magyarországon viszonylag ritkán lép fel jelentős
mértékben. A szőlő növekvő zöld növényi részeit, a hajtásokat, a leveleket és a termést egyaránt
fertőzheti. Jelentőségét növeli, hogy a szőlőperonoszpórához hasonlóan teljes termésvesztést okozhat,
ami elsősorban a fürtök pusztulásának következménye.
A magyarországi borvidékeken továbbra is járványokat okozó betegségek, a szőlőlisztharmat, a
szőlőperonoszpóra és a szürkerothadás fellépése okozza a legnagyobb kárt, de a szélsőséges időjárási
viszonyokkal jellemezhető, meglehetősen esős, nedves és meleg 2010-es évben a feketerothadás igen
jelentős fellépésével is szembesülhettünk. A betegség bizonyítottan jelen van a hazai
szőlőültetvényekben, országos méretű, komoly gazdasági károkkal járó járványokat azonban
mindeddig nem okozott Magyarországon.
A 2010. és 2011. év során az egri és a pécsi borvidéken nagyszámú, feketerothadásos tüneteket mutató
levél- és termésmintát gyűjtöttünk és dolgoztunk fel. Összesen 55 darab, morfológiai jellemzők
alapján Guignardia bidwelli-ként azonosított gombatörzset izoláltunk. A törzsek egy részében DNS-
izolálást követően meghatároztuk az rDNS ITS-régiójának szekvenciáit, melyek valamennyi vizsgált
törzsben azonosak voltak, és a GenBankban megtalálható ITS-szekvenciák közül a vadszőlő
(Parthenocissus spp.) leveleiről más országokban izolált G. bidwellii törzsek ITS-szekvenciáival
mutatták a legnagyobb hasonlóságot. Több hazai törzzsel mesterséges körülmények között sikeres
fertőzéseket hajtottunk végre becserepezett Kékfrankos szőlőfajta levelein, majd ezekről
visszaizoláltuk a kórokozót, igazolva ezzel a kórokozó–tünet kapcsolatot. Vadszőlőfajok (P.
quinquefolia és P. tricuspidata) leveleinek mesterséges fertőzése ugyanakkor nem járt sikerrel.
Az első kísérletek során szerzett tapasztalatok számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel, melyekre
minél hamarabb választ kell keresnünk, hogy eredményesen léphessünk fel a kórokozóval szemben,
melynek megjelenésére a változó időjárási körülmények miatt egyre nagyobb valószínűséggel
számíthatunk a következő években.
39
Növénykórtan
A SZŐLŐ FÜRTSZERKEZETÉNEK ÉS SZÜRKEROTHADÁSSAL SZEMBENI FOGÉ-
KONYSÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA β-AMINOVAJSAV (BABA) KEZELÉSSEL
CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA1, KOCSIS MARIANNA
2 ÉS JAKAB GÁBOR
1,2
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs 1Szőlészeti és Borászati Intézet, Pécs
2Biológiai Intézet, Pécs
A laza fürtszerkezet mérsékli a Botrytis cinerea okozta szürkerothadás veszélyét. Elsősorban a
csemegeszőlő termesztésben ezért már évtizedek óta keresik azokat a kémiai anyagokat, melyekkel
hatékonyan befolyásolható a fürt tömöttsége. Weaver és Pool (1971) 12 készítményt vizsgáltak –
különböző koncentrációban és kijuttatási időpontban – s azt találták, hogy nagyon szűk az a
tartomány, amelyben ezek hatékonyak, ugyanakkor még nem eliminálják a fürtöt.
Az elmúlt években egyre több kutatási eredmény mutatja, hogy a nem fehérjealkotó aminosav, a β-
aminovajsav (BABA) egy mechanizmusában egyedi rezisztenciaválaszt képes indukálni növényekben.
Azt találtuk, hogy a BABA indukálta rezisztencia szorosan összefügg a priming jelenséggel.
Peronoszpóra (Hyaloperonospora parasitica) vagy nekrotróf gomba (pl. Plectospherella) fertőzésnél
egy korai és gyors kallózlerakódás és papilla kialakulás figyelhető meg, ami megakadályozza a
kórokozók behatolását a növényi szövetekbe. A priming kialakulásában szerepet játszó fiziológiai és
molekuláris mechanizmusok még nagyrészt ismeretlenek. Eredményeink azonban arra utalnak, hogy a
kallózképződés primingja Arabidopsisban abszcizinsav regulálta, míg szőlőben ezt a folyamatot a
jázmonsav szabályozza.
A kallóz azonban a megporzás szabályozásában is fontos szerepet játszik. Ismételt BABA kezelés
Arabidopsisban az embriózsák mikropilusában kallóz gyors lerakódását váltja ki a pollentömlő
behatolásakor, ami nőivarú sterilitást okoz. Úgy gondoltuk, hogy ez a jelenség felhasználható a szőlő
fürtszerkezetének befolyásolására és egyúttal a szürkerothadással szembeni érzékenységének
szabályozására.
Szőlőnél a fürtök tömöttségét a fürtágak és a bogyókocsány hossza, a bogyók nagysága, valamint a
termékenyülés mértéke befolyásolja. A kiválasztott fajta, a Királyleányka a természetes rendszerbe
sorolás alapján pontuszi fajta. Fürtje középnagy vagy kicsi, vállas, elég tömött. Bogyói kicsik, lapított
gömbölydedek, vékony héjúak. A fajta rothadásra hajlamos. A kísérletet négy ismétléssel,
ismétlésenként 4 tőkével állítottuk be, és négy különböző BABA koncentrációval (200 mg/l, 400 mg/l,
1 g/l, 2 g/l) 50-60%-os virágzásban. A kezeléseket kézi szórófejes flakonnal végeztük célzottan a
virágzó fürtökre, tőkénként átlagosan 25 ml anyag felhasználásával.
A fürtök betegség felvételezésére szüret előtt (2011. szeptember 12-én) került sor, a kezelések minden
ismétlésében és a kontroll parcellákon 100-100 fürtöt bonitáltunk. Ugyancsak ismétlésenként 2-2
jellemző fürtön megszámoltuk a bogyók számát és mértük a fürtkocsány hosszát.
A kísérletben alkalmazott legnagyobb dózis – BBCH 65 fenológiai stádiumban kijuttatva -
hatékonynak bizonyult a fürtkocsány hosszához viszonyított bogyószám mérséklésében. A bonitálások
alapján meghatározott fertőzési index a 2 gramm/literes BABA kezelésben szignifikánsan alacsonyabb
volt a kontroll értékeinél.
Eddigi eredményeink arra utalnak, hogy a BABA-kezelés hatékonyan alkalmazható a szőlő
fürtszerkezetének kémiai módosítására, de a kezelések pontos beállítására még további kísérletek
szükségesek.
40
Növénykórtan
AZ ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS TŰZELHALÁSA ELLENI ENDOGÉN
VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUS VIZSGÁLATA
DALLMANN GÉZA1, DARULA ZSUZSANNA
2 ÉS DORGAI LÁSZLÓ
3
1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged
3Biocenter Kft Szeged
Kutatásunk az almafélék tűzelhalásos megbetegedés elleni természetes védekezési mechanizmus
biológiai alapjainak felderítését célozza, elsősorban a nektárban található fehérjékre koncentrálva.
Az volt a feltételezésünk, hogy az Erwinia amylovora fertőzésre érzékeny fajok/fajták esetében ez a
mechanizmus legalább időlegesen nem, vagy nem kellő hatékonysággal működik. Közvetlen
célkítűzésünk volt a fogékony és toleráns fajták nektár komponenseinek vizsgálata, a nektárban
expresszálódó gének azonosítása és ezek megfeleltetése ill. párhuzamba állítása a tűzelhalás
betegséggel szembeni toleranciával.
Nektár minták PAGE analízise során megállapítottuk, hogy toleráns csoportba tartozó almafajtákban
markánsan jelen van egy 28 kDa méretű protein. Az irodalmi adatok alapján fogékony fajták
egyikében sem találtuk meg ezt a karakterisztikus fragmentet. A szóban forgó fehérjét HPLC-MS
méréssel azonosítottuk, majd a teljes gént degenerált oligonukleotid primerekkel izoláltuk és
szekvenciáját meghatároztuk.
Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a nektárszövetben expresszálódó, és az Erwinia amylovora
fertőzéssel szemben védőfunkciót ellátó protein egy ún. kettős funkcióval (lizozim funkcióval is
rendelkező) savas kitináz.
Megállapítottuk, hogy az RT-PCR adatok tökéletesen megegyeznek a PAGE analízissel kapott
adatokkal. Az RT-PCR adatok egyúttal lehetővé tették, hogy a kérdéses gén szövetspecifikus és
fajtaspecifikus expresszióját is bizonyítsuk. Kijelenthetjük, hogy az izolált savas kitináz csak a toleráns
almafajtákban, és dominánsan csakis ezek nektárszöveteiben expresszálódik.
Kifejlesztettünk DNS alapú molekuláris markereket is, amelyek alkalmasak arra, hogy a toleráns és
fogékony almafajták között különbséget mutassanak ki DNS szinten is. Ezek a primerek a nemesítés
korai fázisaiban is alkalmazhatóak, felhasználásukkal a nemesítés felgyorsítható.
Az izolált gént bakteriális expressziós vektorba klónozva megteremtettük a kérdéses protein nagy
mennyiségű előállításának lehetőségét. A túltermeltetett fehérjével igazoltuk, hogy valóban
rendelkezik lizozim aktivitással is.
A két almafajta toleráns és fogékony promótereinek vizsgálatát is elvégeztük, ennek alapján bizonyos
strukturális eltéréseket találtunk. Feltételezzük, hogy ezen eltérések okozhatják a toleráns és fogékony
fajtákban a kérdéses gén eltérő expresszióját.
41
Növénykórtan
SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS, PPV) FERTŐZÖTTSÉG FELMÉRÉSE A
MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRMENTI RÉGIÓBAN
ALMÁSI ASZTÉRIA1, BALOTAI BOGLÁRKA
2, TÓBIÁS ISTVÁN
1, ÁDÁM JÁNOS
2 ÉS
PALKOVICS LÁSZLÓ2
1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A magyar-szlovák határmenti régió csonthéjas növényállományának virológiai felmérését kezdtük el
2011-ben. Ennek során nagyüzemi és háztáji gyümölcsösökben szilváról, kajsziról, őszibarackról és
meggyről, valamint természetes környezetben kökényről gyűjtöttünk mintákat. Egy-egy mintavételi
helyen vizuális felmérést is végeztünk. A begyűjtött levél és gyümölcs mintákból Nicotiana
benthamiana és N. clevelandii tesztnövényekre inokuláltunk és a tünetet mutató tesztnövények
leveleiből teljes nukleinsav kivonást végeztünk, illetve a minták egy részénél közvetlenül a tüneteket
mutató begyűjtött levelekből teljes ribonukleinsav kivonást végeztünk, majd PPV (Plum pox virus,
szilva himlő vírus) specifikus indítószekvenciákkal kiemelt PCR-termékeket vizsgáltunk. Néhány
esetben a PCR-terméket klónoztuk, és meghatároztuk az elsődleges szerkezetét.
Az alábbi helyekről gyűjtöttünk mintákat, zárójelben a termelési módot, a gyümölcs nevét és a
fertőzöttség mértékét tüntettük fel. Ács (háztáji szilva, 50%), Budapest (II. kerület, háztáji szilva,
50%), Dunaalmás (kajszi, 60%), Diósd (háztáji szilva, 80%), Erdőhorváti (háztáji szilva, 60%),
Erdőhorváti (természetes környezet kökény, 0%), Fóny (háztáji szilva, 40%), Gönc (nagyüzemi kajszi,
20%), Gönc (háztáji kajszi, 80%), Hernádcéce (nagyüzemi kajszi, 20%), Mátraszentistván (háztáji
szila, 40%), Mátraszentlászló (háztáji szilva 60%, természetes kökény 80%), Pálháza (háztáji szilva,
70%), Pilismarót (háztáji szilva, őszibarack, 70-80%), Sárospatak (háztáji szilva, 40%), Süttő (háztáji
szilva, 70%), Szada (háztáji szilva, kajszi, 70%) és Vilyvitány (háztáji szilva és kajszi, 70%).
Kemence (nagyüzemi szilva, 50%, nagyüzemi meggy 0%) , Bernecebaráti (nagyüzemi szilva, 40%),
Vámosmikola (nagyüzemi őszibarack, 0%), Boldogkőváralja (nagyüzemi szilva, 40%), Kistokaj
(háztáji szilva és őszibarack, 0%), Kozárd (nagyüzemi szilva, 30%), Nyírtelek (nagyüzemi szilva,
20%), Nagykálló-Ludastó (háztáji szilva, 60%), Sóskút (nagyüzemi szilva, fajtánkénk 20% és 100%),
Salgótarján (háztáji szilva, 0%), Szentendre (háztáji szilva, 20%) és Tata (háztáji szilva, 60%). A
vírustünetet mutató levelekből 15-20%-os hatékonysággal vittük át a vírust a tesztnövényekre. A
tesztnövényeken általában a PPV-re jellemző tüneteket kaptuk. Néhány esetben előforduló eltérő
tünetek esetén a PPV specifikus indítószekvenciákon kívül ACLSV (Apple chlorotic leaf spot virus,
alma klorotikus levélfoltosság vírus) primereket is alkalmaztunk, de minden esetben csak PPV-t
detektáltunk.
Kijelöltünk mintaültetvényeket, ahol folyamatosan figyelni fogjuk a vírusfertőzöttség változását.
Ehhez a következő helyszíneken lévő ültetvények csatlakoztak, zárójelben a kiválasztott ültetvények
idei megfigyelési adatai: Cegléd (nagyüzemi szilva, 30%), Bernecebaráti (nagyüzemi szilva, 10%),
Érd (nagyüzemi szilva, 30%), Sóskút (nagyüzemi szilva, 20% és nagyüzemi szilva 100%), Berkenye
(nagyüzemi meggy, 0%), Atkár (nagyüzemi kajszi, 0%, nagyüzemi szilva, 50%), Boldogkőváralja
(nagyüzemi kajszi, 0%), Gönc (nagyüzemi kajszi, 0%), Monok (nagyüzemi kajszi, 0%), Felsőzsolca
(nagyüzemi cseresznye és meggy, 0%), Tiszadob (nagyüzemi szilva, 5%), Nagykálló (nagyüzemi
szilva, 100%) és Nyírtelek (nagyüzemi szilva, 5%).
A projektet a HU-SK 09/01/1.2.1/0126, a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP-
4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták, valamint ezúton is köszönjük a termelők szíves
együttműködését.
42
Növénykórtan
COLLETOTRICHUM ACUTATUM IZOLÁTUMOK MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS
JELLEMZÉSE
TÓTH ANNAMÁRIA1, SALAMON PÁL
2, PETRÓCZY MARIETTA
1, HEGEDŰS MÁRIA
1,
ÁDÁM ATTILA2, NAGYGYÖRGY EMESE
2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,, Budapest
2Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
A meggy antraknózisát az irodalmi adatok alapján két kórokozó: a Colletotrichum gloeosporioides és
a Colletotrichum acutatum okozhatja. A 2010 és 2011-es évben több izolátumokat gyűjtöttünk
antraknózis tüneteit mutató meggytermésekről. Célul tűztük ki a kórokozók azonosítását és jellemzését
morfológiai bélyegek alapján és molekuláris módszerrel.
Bár a 2010-es évhez képest alacsonyabb mértékű fertőzöttség jelentkezett az ültetvényekben,
amelyben elsősorban a kórokozó számára kevésbé kedvező időjárási körülmények játszottak közre.
Több helyszínről gyűjtöttünk fertőzött meggyterméseket: Kistelek, Kiskunmajsa, Lajosmizse,
Újfehértó, Soroksár, Sóskút, Soponya, Nyíregyháza. Vizsgálataink során bővült a gazdanövénykör is.
Tipikus antraknózis tüneteit mutató cseresznye (Soroksár), húsos som (Bársonyos), áfonya (Csepreg)
és füge (Gödöllő) termésekről izolált kórokozót is bevontuk a vizsgálatokba.
A kórokozók azonosítását és jellemzését a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén
végeztük. A morfológiai jellemzés során 100-100 konídium hosszúságát és átmérőjét mértük meg.
Burgonya dextróz agar táptalajon jellemeztük a tenyészbélyegeket. A molekuláris vizsgálatok során az
ITS5 és NL4 primerek felhasználásával az ITS régió egy részét felszaporítottuk, majd a szekvenciákat
összevetve a nemzetközi adatbázissal, filogenetikai törzsfát készítettünk. A hatékonyabb
növényvédelem érdekében a növényvédő szeres vizsgálatokat tovább folytattuk in vitro, továbbá
termésnövelő anyagok hatását is vizsgáltuk a kórokozó micéliumának növekedésére.
A fertőzött gyümölcsökön minden esetben barnuló, besüppedő foltok vagy rothadás jelent meg. A
foltokban kialakultak az acervuluszok, amelyekben narancssárga konídium massza képződött. A
különböző gyümölcsökről származó izolátumok tekintetében nagyon változatos tenyészeteket
figyeltünk meg. A tenyészetek gyakran képeztek különböző színű pigmenteket: narancssárga,
püspöklila. Egyes izolátumoknál erőteljes narancssárga konídiummassza képződést tapasztaltunk. A
tenyészetek színén minden esetben gyapjas légmicélium és konídiumok képződtek. Az idősebb
tenyészetekben fekete micélium tömörülések jelentek meg. Minden izolátum esetében Colletotrichum
acutatum-ként azonosítottuk a kórokozót. A szekvenciákat elküldtük a nemzetközi adatbázisba.
Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy hazánkban a Colletotrichum acutatum felelős a meggy és a
cseresznye antraknózisáért. A kórokozó igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik és egyre több
növényen okoz hazánkban is megbetegedést. Elsőként azonosítottuk a kórokozót som, áfonya és füge
terméseiről is hazánkban.
A trifloxystrobin és tebukonazol hatóanyagú Flint-max teljes mértékben gátolja a kórokozó
micéliumának növekedését mérgezett agar lemezeken. Ez a növényvédő szer hazánkban egyenlőre
engedélyokirattal nem rendelkezik. A vizsgálatba bevont termésnövelő anyagok csak gyenge
fungisztatikus hatással bírnak.
A szerzők köszönetüket fejezik ki az OTKA (PD100425 sz.) posztdoktori pályázat, valamint a
TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásáért.
43
Növénykórtan
A NÖVÉNYI ÉS A GOMBA PARTITIVÍRUSOK KODONHASZNÁLATA ÉS EVOLÚCIÓS
EREDETE
ALBERT ZSOLT, SZEGŐ ANITA, HALÁSZ KRISZTIÁN, GALYASI ALEXANDRA,
LADÁNYI MÁRTA ÉS LUKÁCS NOÉMI
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A Partitiviridae családba tartozó dsRNS-vírusokat három nemzetségbe sorolták: A Partitivirus
genuszba a gombákat fertőző, míg az Alphacryptovirus és Betacryptovirus nemzetségekbe a
növényekben előforduló vírusok kerültek. A növényi kriptovírusok hagyományos virológiai
módszerekkel nem vihetők át egyik gazdanövényről a másikra, és mindeddig vektorokat sem
azonosítottak. Transzmissziójuk maggal és pollennel valósul meg. Az elmúlt néhány évben több
alfakriptovírus szekvenciáját is meghatározták. A szekvenciaanalízisek bizonyos növényi- és
gombavírusok között nagyobb hasonlóságot mutattak ki, mint amekkorát a növényi vírusok egymás
között mutatnak. Ezek az eredmények a partitivírusok közös evolúciós eredetére utalnak. Utóbbi
alátámasztására elvégeztük az ismert partitivírusok kodonhasználatának analízisét és
összehasonlítottuk más növényi dsRNS- és ssRNS-vírusok kodonhasználatával.
A Bromoviridae, Totiviridae, Chrysoviridae, Endornaviridae, Hypoviridae, Flexiviridae,
Partitiviridae, Potyviridae családok 20 nemzetségének 240 vírusát analizáltuk. Az ismert
vírusszekvenciákból kiindulva először minden kodonra meghatároztuk a használat százalékos
gyakoriságát, majd főkomponens analízisnek vetettük alá az eredményeket, és egy 3D
koordinátarendszerben ábrázoltuk őket. Megállapítottuk, hogy a kodonpreferenciák a vírusok más
módszerekkel meghatározott evolúciós rokonságának megfelelően alakulnak, és a legtöbb víruscsoport
világosan elválik egymástól. A gomba- és növényi partitivírusok kodonhasználata nem mutatott
gazdaspecifikus elkülönülést. Eredményünk egyértelműen ezen dsRNS-vírusok közös evolúciós
eredetére utal, és rávilágít arra, hogy a Partitiviridae család rendszerezése felülvizsgálatra szorul.
Általánosan elfogadott azonban, hogy a vírusok és azok izolátumai a gazdához alkalmazkodnak, azzal
koevolválnak. A gazdával szorosan és tartósan (kizárólagosan?) együttélő partitivírusoknál
ugyanakkor az irodalomban, legalábbis növényfajták között rendkívül csekély eltéréseket és közel
99% azonosságot mutattak ki. A Beet cryptic virus 1 (BCV1) esetében az a szerencsés helyzet áll fenn,
hogy az a Beta nemzetség egymástól távolabb álló fajaiban ill. alfajaiban is előfordul. Ezért
megvizsgáltuk, hogy a BCV1 független evolúciója cukorrépában és mángoldban manifesztálódott-e
jelentős szekvenciamódosulásban. Eredményeink azt mutatják, hogy bár mutációk viszonylag gyakran
azonosíthatók, ezek zöme nem eredményez változást az aminosav sorrendben. Ebből arra
következtetünk, hogy a kriptovírusokra viszonylag erős szelekciós nyomás hat.
44
Növénykórtan
VÍRUSFERTŐZÉS SORÁN TÖRTÉNŐ GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA
N. BENTHAMIANA-BAN MICROARRAY HIBRIDIZÁCIÓVAL
VÁRALLYAY ÉVA ÉS HAVELDA ZOLTÁN
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
Kompatibilis növény-vírus kapcsolatban a fertőző vírus megváltoztatja a növény génexpressziós
rendszerét, kialakítva a vírusfertőzésre jellemző betegség tüneteket, sok esetben jelentős gazdasági
károkat okozva. A tünetek kialakulásért felelős molekuláris mechanizmusok kevéssé ismertek,
felderítésük nemcsak tudományos, hanem gazdasági szempontból is fontos. A növény vírusok az állati
vírusokhoz hasonlóan képesek a gazda szervezet génkifejeződését gátolni, mRNS-eit eliminálni;
„shut-off” jelenség. Megelőző kísérleteinkben a „shut-off” jelenséget vizsgáltuk szisztemikus (egész
növényre kiterjedő) vírusfertőzés esetén (Várallyay és mtsi, 2009, Havelda és mtsi, 2008).
Eredményeink azt mutatták, hogy egyes vírusok (Tombusvirus és Tobamovirus nemzetségbe tartozók)
képesek, míg más vírusok (Carmovirus és Cucumovirus nemzetségbe tartozók) nem képesek a gazda
mRNS-ek hatékony leszabályozására. A jelenség mechanizmusát vizsgáló kísérleteink azt is
megmutatták, hogy a „shut-off” jelenség nem a géncsendesítés mechanizmusán keresztül hat, hanem a
sejtmagban, transzkripciós szinten történik. A különböző gazda-vírus kölcsönhatások vizsgálata
kapcsolatot mutatott ki a tünetek súlyossága és a „shut-off” jelenség mértéke között. Ezek az
eredmények arra utalnak, hogy a „shut-off” jelenség a tünet kialakulás fontos komponense lehet
bizonyos növény-vírus interakciókban.
Legújabb kutatásainkban microarray hibridizációval vizsgáltuk vírusfertőzött N. benthamiana total
RNS kivonatait. A hibridizációt három biológiai ismétlésben végeztük el CymRSV, crTMV, TCV és
mock fertőzött növények kivonataival. Előzetes kísérleteinkből tudtuk, hogy dohány növényen a
CymRSV és a crTMV „shut-off” jelenséget okoz, míg a TCV nem. A microarray kísérletek is ezt a
megfigyelést támasztották alá. A CymRSV és crTMV vírusfertőzéseknél több, mint 1000 gén
expressziója csökkent legalább 10x-esére, és ebből több, mint 800 gén megegyezett, míg a TCV
fertőzésekor ilyen mértékben kevesebb, mint 10 gén expressziója csökkent. A vírusfertőzésre
CymRSV és crTMV esetében több mint 300 gén indukálódott legalább egy nagyságrenddel, míg TCV
fertőzésre csupán 45. Az expressziós csökkenést mutató géneknél visszakerestük azokat a próbákat,
amelyek olyan génekre jellemzőek, melyekkel előzőleg a „shut-off” kísérleteinket végeztük (GAPDH,
tubulin, Rubisco, aktin, hiszton, klorofillkötő pigmenetek) és mindegyiket megtaláltuk a 10x-es
csökkenést mutató gének között. Microarray kísérleteink tehát alátámasztják azt a megfigyelést, hogy
a „shut-off”-ot okozó vírusok fontos háztartási gének expresszióját változtatják meg, és a vírusfertőzés
során kialakuló tünetek ezen expressziós változások következményei, tehát a „shut-off” kialakulása és
a kialakuló tünetek súlyossága szorosan összefügg. Jelenleg folyó kísérleteinkben arra keresünk
választ, hogy egy nagy koncentrációban felhalmozódó vírus hogyan képes kikerülni a különböző
stresszekre általánosan indukálódó gének PR gének, heat-shock proteinek expressziójának indukcióját,
és mi lehet az a mechanizmus, ami a „shut-off” jelenség kialakulásához vezet?
45
Növénykórtan
KERESZTVÉDETTSÉGI ÉS SZIMPTOMATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY VIGS VEK-
TOR TOBACCO RATTLE VIRUS (TRV) KONSTRUKCIÓVAL
SALAMON PÁL
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
Az egyszálú, pozitív értelmű osztott RNS genommal rendelkező dohány zörgőlevelűség vírus
(Tobacco rattle virus, TRV; Virgaviridae család, Tobravirus nemzetség) a szisztemikusan fogékony
gazdanövényeken a merisztémát is fertőzi, ezért az egyik leggyakrabban használt növényi VIGS (virus
induced gene silencing) vektor vírus. A VIGS vektor TRV konstrukciókban a csendesíteni kívánt
növényi génnel vagy génszakasszal homológ szekvenciákat a TRV-RNS2 molekulába építik. Az
RNS2 molekulán módosított vírust (TRV1+TRV2X, ahol X a módosító szekvencia) általában
agroinfiltrációval juttatják a fertőzendő növénybe. Sikeres szisztemikus fertőzést követően a
géncsendesítés eredményeként a célzott növényi gén funkciója kiesik, vagy jelentősen romlik és a
funkcióvesztés az adott gén hiányára vagy csökkent kifejeződésére jellemző tüneti fenotípus
kialakulását eredményezi. A TRV2-es RNS-be épített Nicotiana benthamiana (Nb) phytoene
desaturase gén (NbPDS) szakaszt tartalmazó VIGS vektor (TRV2-NbPDS) fertőzése pl. a N.
benthamiana-n a csúcsi levelek teljes vagy csaknem teljes kifehéredését idézi elő, szemben a vad
típusú TRV-vel, amely csak enyhe szisztemikus mozaik tüneteket okoz. A TRV1+TRV2-NbPDS
VIGS vektor N. benthamiana növényeken, mint modifikált vírus fenntartható, szaporítható és a
fertőzött növények szövetnedvével a vad típusú vírushoz hasonlóan átvihető.
Kísérleteinkben a TRV2-NbPDS VIGS vektort részben keresztvédettségi teszthez, részben a PDS
silencing hatékonyságának megállapítására használtuk a Solanaceae család fajain. N. benthamiana és
N. clevelandii növényeken megállapítottuk, hogy a TRV hazai Chelidonium majus izolátumának
(TRV-CmH, Salamon és Némethy, 1994) fertőzése teljes tüneti védettséget biztosított a TRV2-
NbPDS VIGS vektorral szemben. Megállapítottuk továbbá, hogy a TRV2-NbPDS a PDS gén
hatékony csendesítője (= erős szisztemikus kifehéredést okoz) az alábbi fajokon: Capsicum annuum,
C. chinense, N. benthamiana, N. clevelandii, N. debney, N. edwardsonii, N. edwardsonii var.
Columbia, N. megalosiphon, N. sylvestris, Petunia hybrida, Salpiglossis sinuata és Solanum
lycopersicum. Kevésbé hatékony PDS silencing hatást értünk el, vagy ilyen hatást nem tapasztaltunk a
VIGS vírusvektor konstrukcióval inokulált és szisztemikusan fertőződött Datura innoxia, D. metel, N.
glutinosa és N. rustica növényeken. Utóbbi növények inokulált levelein nekrotikus léziók jelentek
meg, majd szisztemikusan levélnyél, szár és súlyos érmenti nekrózis tünetek alakultak ki. PDS
csendesítésre utaló szisztemikus kifehéredést csak szigetszerűen és átmenetileg figyeltünk meg a
Datura fajokon vagy az elhaló alsó levelek hónaljában képződő új hajtások levelein a N. glutinosa és
N. rustica növényeken. N. tabacum cv. Xanthi-nc és cv. Samsun, valamint Solanum tuberosum cv.
Desiree növényeken a TRV2-NbPDS csak lokális nekrotikus léziókat idézett elő.
A TRV VIGS konstrukcióval inokulált N. rustica és N. glutinosa szisztemikus nekrózist mutató
leveleiről N. benthamiana-ra PDS csendesítést nem okozó (PDS VIGS-), kifehéredő oldalhajtásaikról
pedig PDS silencinget előidéző (PDS VIGS+) vírust izoláltunk vissza. A PDS VIGS
- izolátumok
keletkezésének okát (defektív, csak RNS-1-et tartalmazó vírus szisztemizálódása vagy a PDS
szekvenciák kirekombinálódása a TRV2-NbPDS konstrukcióból), illetve a különböző
gazdanövényeknek a TRV VIGS vektor víruspopulációra gyakorolt szelekciós hatását jelenleg
tanulmányozzuk.
46
Növénykórtan
KÜLÖNBÖZŐ MAP KINÁZ ÚTVONALAK SZEREPE A FUSARIUM VERTICILLIOIDES
ANTIFUNGÁLIS ANYAGOKKAL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁBAN
ÁDÁM ATTILA L., NAGYGYÖRGY EMESE D., KOHUT GÁBOR, HORNOK LÁSZLÓ
MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
Korábbi bizonyítékok szerint a HOG (High Osmolarity Glycerol) MAPK útvonal nemcsak a sejtek
homeosztázisának a fenntartásában és a környezeti stressz elleni védekezésben játszik fontos szerepet
a Fusarium-fajokban, hanem részt vesz más események, így a programozott sejthalál, a másodlagos
anyagcseretermékek termelése és a fludioxonil-tolerancia szabályozásában is (Nagygyörgy et al.
2011). A HOG MAPK útvonaltól független, de ugyancsak a fungicid-toleranciában részt vevő
jelátviteli funkciók feltérképezése érdekében klónoztuk a F. verticillioides CWI (Cell Wall Integrity)
MAPK génjét (Fvmk2), majd CWI MAPK null-mutánsokat (∆fvmk2-1, -16 és -20), valamint a vad
génnel komplementált vonalakat (∆fvmk2-16/1 és /13) állítottunk elő. Összehasonlítottuk, hogy milyen
szerepet játszik a két különböző MAPK útvonal a többszörös fungicid-toleranciában. Ezekbe a
vizsgálatokba az alábbi hatóanyagcsoportokat vontuk be: fenilpirrol (Fludioxonil), polién
(Amphotericin B), azol (Flukonazol és Ketokonazol, KA) és echinocandin (Caspofungin, CF).
A ∆fvmk2 CWI MAPK mutánsok mind szilárd táptalajon, mind folyadék tenyészetben gyengébben
növekedtek, mint a vad típus, továbbá csökkent a sejtfelszíni struktúráik hidrofób jellege és fokozódott
a sejtfal-bioszintézist megzavaró anyagokkal (Calcofluor white, CFW – 10-15 μg/ml; Kongóvörös – 5-
10 μg/ml; SDS – 50-100 μg/ml) szembeni érzékenységük. A HOG MAPK útvonal a fludioxonil (5-10
μg/ml) érzékenység közvetítésén túl az Amphotericin B tolerancia jelátvitelében is szerepet játszott. A
Cryptococcus neoformans ∆hog1 mutánsával ellentétben (Kim et al. 2011) azonban, sem a F.
verticillioides, sem a F. proliferatum ∆hog1 mutánsai nem mutattak fokozott érzékenységet KA-val és
a Flukonazollal szemben. A Fusarium verticillioides ∆fvmk2 CWI MAPK mutánsai nemcsak CF-ra
(1-2,5 μg/ml), hanem KA-ra (5-15 µg/ml) és Amphotericin B-re (2,5-10 μg/ml) is érzékenyebbek
voltak, mint a vad típusú szülőtörzs. Ugyanakkor, az 5-15 µg/ml koncentrációban adott Flukonazol
(amely a KA-nál sokkal kevésbé lipofil azolvegyület) egyik vad törzset sem gátolta, és ezzel a
fungiciddel szemben egyetlen MAPK mutáns sem volt érzékenyebb, mint a szülőtörzs. A
komplementált vonalak a vad szülőtörzshöz hasonlóan viselkedtek.
Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a HOG MAPK útvonal mellett egy másik MAPK útvonal is
jelentős szerepet játszik a F. verticillioides fungicid-toleranciájában. Ennek a CWI MAPK útvonalnak
nemcsak a β-1,3-glukán-szintázt gátló CF elleni tolerancia jelátvitelében van szerepe, hanem más
támadáspontú fungicidekkel, így a szterol-bioszintézist gátló KA-val és a membráncsatorna képződést
és ionkiáramlást okozó Amphotericin B-vel szembeni viselkedés szignálásában is. Mindez újra
felhívja a figyelmet a gombákban működő szignálátviteli útvonalak nagyfokú változékonyságára. A
CF és CFW toleranciában vélhetően szerepet játszó MAPK-függő és -független gének (kitin-
szintázok, β-glukán-szintázok és MAPK-Aktivált Protein Kinázok, MAPKAPK stb.) expressziójának
vizsgálata folyamatban van.
47
Növénykórtan
HÁROM FUSARIUM-FAJ ABIOTIKUS STRESSZOROKKAL ÉS FUNGICIDEKKEL
SZEMBENI TOLERANCIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
NAGYGYÖRGY EMESE D., HORNOK LÁSZLÓ ÉS ÁDÁM ATTILA L.
MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
A gombáknak – hasonlóan más szervezetekhez - hatékony stressz-válaszra van szükségük ahhoz, hogy
alkalmazkodjanak az abiotikus és biotikus környezeti stresszorok (pH, hőmérséklet,
élelmiszertartósítók, fungicid hatóanyagok, oxidatív stresszorok, nehézfémek, stb.) széles köréhez az
életciklusuk során. A sikeres adaptációnak nemcsak a túlélést kell biztosítania, hanem az új
környezetben a növekedést és a szaporodást is lehetővé kell tennie. Az abiotikus stresszfaktorokra
adott fiziológiai és molekuláris válaszok összehasonlító analízise kiterjed a gombák széles körére
(Nikolaou et al. 2009). A szignálátviteli útvonalakat molekuláris szinten legrészletesebben a
Saccharomyces cerevisiae és a Candida albicans esetében tanulmányozták. Kísérleteinkben három
olyan Fusarium-faj, a F. verticillioides, a F. oxysporum és a F. graminearum 3-3 törzsének abiotikus
(ozmotikus, oxidatív és sejtfalpolimerekre ható) stresszorokkal és két fungicid-csoporttal a
fenilpirrolokkal (Fludioxonil) és azolokkal (Ketokonazol) szembeni toleranciáját vizsgáltuk, mely
fajok genom-szekvenciája ismert. Elemeztük továbbá a HOG (High Osmolarity Glycerol) MAPK
(Mitogen Activated Protein Kináz) útvonal szerepét a különböző stresszválaszokban a F. proliferatum
és a F. verticillioides ∆hog knock-out mutánsokon végzett vizsgálatokkal.
Az ozmotikus stresszorok szempontjából nem volt jelentős különbség a fajok között. Az oxidatív
stresszorok közül a hidrogén peroxidra (5-50 mM H202) a F. graminearum volt a legérzékenyebb, míg
a másik két faj viszonylagosan toleránsabb volt. Hasonló eredményt adott a menadionnal (0.1 mM)
történő kezelés is. A másik két oxidatív stresszor, a diamid (1 mM) és a metil-glioxál (10 mM)
esetében viszont nem tudtunk különbséget kimutatni a három Fusarium-faj között. A sejtfal
stresszorok (Kongó vörös, SDS, Calcofluor White, Koffein) szintén nem mutattak jelentős
különbséget sem az egyes fajok 3-3 törzse között, sem az egyes fajok átlagos viselkedését
összehasonlítva. A fungicidek közül a Fludioxonil (10 μg/ml) esetében a három faj nagyjából
egyformán reagált, de a F. graminearum három törzse közül az Fg31084 (ennek ismerjük a
szekvenciáját) jelentősen érzékenyebb volt a másik két törzsnél. Hasonló eredményt adott a F.
graminearum három törzsének ketokonazol-tesztje is: az Fg31084 érzékenyebb volt a másik két
törzsnél. A három fajt összehasonlítva a Ketokonazol (2,5 μg/ml) hatására viszont a F. verticillioides
bizonyult a legérzékenyebbnek. Feltűnő volt a F. graminearum három törzsének igen eltérő
viselkedése a vizsgált fungicidekkel szemben, ami más Fusarium-fajok illetve stresszorok esetében
nem volt tapasztalható.
A ∆hog knock-out mutánsokon vizsgáltuk, milyen szerepet játszik a HOG MAPK útvonal az egyes
stresszorokra adott válaszokban. A mutánsok érzékenyebbek voltak az ozmotikus stresszorokkal,
valamint az oxidatív stresszorok közül a hidrogén peroxiddal és a metilglioxállal szemben, mint a vad
típusú szülőtörzs. A fungicidek közül a HOG MAPK útvonal csak a Fludioxonil-érzékenység
jelátvitelében vesz részt, a Ketokonazol-tolerancia szignálásában azonban nincs szerepe.
48
Növénykórtan
HAZAI BURGONYA S VÍRUS (POTATO VIRUS S, PVS) IZOLÁTUM KOMPLETT
GENOMJÁNAK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA ÉS ROKONSÁGI VISZONYAINAK
FELTÉRKÉPEZÉSE
PÁJTLI ÉVA1, ZÁMBÓ ÁGNES
1, POLGÁR ZSOLT
2, WOLF ISTVÁN
2, CERNÁK ISTVÁN
2 ÉS
PALKOVICS LÁSZLÓ1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Pannon Egyetem, Agrártudományi Centrum, Burgonyakutatási Központ, Keszthely
A burgonya S vírus (Potato virus S, PVS) a világon mindenhol előfordul, gyenge vagy látens tüneteket
okoz a burgonyán, jelentősége a 20 %-ot is meghaladó gumóprodukció csökkenésében mutatkozik. A
kártétel többnyire kisebb mértékű, fajtától és vírustörzstől függ. Komplex fertőzések esetén azonban a
károk igen jelentőssé válhatnak. A törzsek többsége levéltetűfajokkal nem perzisztens módon,
valamint mechanikai és gumóátvitellel terjed. A maggal történő átvitel nem ismert. A PVS a
Tymovirales rend Betaflexiviridae családjába a Carlavirus nemzetségébe tartozik, virionja helikális
szimmetriájú, fonál alakú és 650 × 12 nm nagyságú. A vírus genomját pozitív egyszálú RNS alkotja,
mely az RNS polimerázon (223K), a helikáz-NTPáz (25K) és a köpenyfehéjén (34K) kívül még három
fehérjét kódol (12K, 7K 11K), és melynek 3’ végén poliadenilált régió helyezkedik el.
A burgonya S vírus viszonylag kevésbé kutatott kórokozó, így célul tűztük ki egy magyarországi
vírusizolátum genetikai állományának klónozását, teljes nukleinsav szekvenciájának meghatározását
és közzétételét a nemzetközi adatbázisban. A hazai izolátum nukleotid szekvenciáját összehasonlítjuk
a nemzetközi adatbázisban található szekvenciákkal és elkészítjük a rokonsági kapcsolatokat tükröző
filogenetikai törzsfát.
Az NCBI adatbázisban található burgonya S vírus nukleinsav szekvenciái alapján terveztük meg a
primereket. A cDNS szintézist követően a vírusgenomot öt átfedő régióban megsokszoroztuk a PCR
optimalizálásával, pGEM-T Easy plazmid vektorba klónoztuk, majd Escherichia coli DH5α sejtekbe
transzformáltuk. A vírusszekvenciát hordozó rekombináns plazmidot tartalmazó baktérium kolóniákat
kék-fehér szelekcióval választottuk ki. A rekombináns plazmidokat tisztítottuk, a klónok
szekvenciáinak meghatározását elvégeztük.
A nemzetközi adatbázisban összesen 4 teljes PVS genomi szekvencia található. Az általunk vizsgált
izolátumot összehasonlítottuk ezekkel az ismert szekvenciákkal. Izolátumunk 92,386 % ill. 92,280 %-
os homológiát mutatott két amerikai szekvenciával, egyben ezek voltak filogenetikailag legközelebb a
magyar izolátumhoz. A keszthelyi izolátum 91,955 %-os homológiát mutatott a szlovák izolátummal
és csak 89,035 %-os homológiát a lengyel izolátummal a teljes genom összehasonlítását tekintve. A
két amerikai izolátum egymással 97,987 %-os homológiát mutatott. Elkészítettük a filogenetikai
törzsfát a nemzetközi adatbázisban található összes teljes köpenyfehérje gén szekvenciára és
összehasonlítottuk a keszthelyi izolátummal. Az izolátumok legalább kilenc csoportra bonthatók,
jelentős változékonyságot mutatnak. A keszthelyi izolátum egy olyan csoport tagja, melyhez egy
szíriai, 3 iráni és egy holland izolátum tartozik, ezen belül is izolátumunk a holland izolátummal áll
legközelebbi rokonságban. A hasonlóság 97,175 %-os nukleinsav szinten, ami 24 bázis eltérés a 882
bázis hosszúságú köpenyfehérje génben és 98,299 % aminosav szinten, ami 6 aminosav eltérést jelent
a 294 aminosav hosszúságú köpenyfehérjében.
A projekt megvalósítását az NKTN-TECH-09-A3-2009-0210, a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-
0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.
49
Növénykórtan
A PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV)
REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ TÖRZS ELSŐ MEGJELENÉSE PAPRIKÁBAN MAGYAROR-
SZÁGON
BESE GÁBOR1, KRIZBAI LÁSZLÓ
2 ÉS TAKÁCS ANDRÁS
3
1Csongrád Megyei Kormányhivatal NTI, KDO, Hódmezővásárhely
2MgSzH NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest
3Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus; TSWV) a Tospovirus nemzettség
Bunyaviridae családjába tartozik, amely évről-évere számottevő gazdasági kárt okoz a magyarországi
paprikatermesztésben. A TSWV tripszekkel és mechanikailag terjed.
Az elmúlt években számos új Tsw rezisztencia gént tartalmazó TSWV ellenálló paprika hibrid jelent
meg, amelyek fontos szerepet töltenek be a vírus elleni védekezésben. Az utóbbi években megjelent a
rezisztencia gént áttörő vírus törzs, amely már több országban okoz nehézségeket a
paprikatermesztésben.
A paradicsom bronzfoltosság vírussal szemben ellenálló paprika (Capsicum annum) növényeken a
TSWV-re jellemző tüneteket figyeltünk meg 2011 nyarán, Szentes környékén levő fóliasátrakban. A
hajtatóházakban a növények mintegy negyven százaléka levéldeformáció, klorotikus gyűrűsfoltosság,
mozaik és hajtáscsúcs elhalás tüneteit mutatta. A fertőzött növények termésein deformációk,
klorotikus gyűrűsfoltosság és nekrózisok jelentek meg. A vírus által okozott gazdasági kár jelentős
volt a rezisztens fajták használata ellenére.
Tüneteket mutató paprika levelekből bioteszt, TAS-ELISA és RT-PCR alkalmazásával történt a vírus
kimutatása. A bioteszt Capsicum chinense PI152225 tesztnövények mechanikai inokulálásával történt.
A szerológiai vizsgálatokhoz ADGEN monoklonális antiszérumokat használtunk. A cDNS
szintézishez TSWV specifikus primer párt használtunk (TSWV-S1983 5′-
CCCTCGAGGCTTTCAAGCAAGTTCTGCG-3’ és TSWV-S2767 5′-GCTCTAGAGCC-
ATCATGTCTAAGGTTAAGCTCAC-3′), amely 784 bázispárból álló a köpenyfehérjét kódoló
szakaszt szaporított fel.
A bioteszt és a TAS-ELSA, valamint a szekvencia adatok összehasonlítása alapján TSWV fertőzést
állapítottuk meg. A bioteszt vizsgálatok eredménye bizonyította, hogy a TSWV rezisztencia áttörő
törzse jelent meg a szentes környéki paprika állományban.
50
Növénykórtan
AZ OLAJTÖK – CUKKINI SÁRGA MOZAIK VÍRUS KAPCSOLATBAN EDDIG NEM
ISMERT REZISZTENCIA TÍPUS MEGJELENÉSE
TÓBIÁS ISTVÁN1 ÉS HUBERT KUHLMANN
2
1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2MQB, Herrenberg, Németország
A kabakosok biztonságos termesztését a különböző vírusbetegségek veszélyeztetik, melyek sok
esetben 50-90 %-os termésveszteséget okoznak. A legsúlyosabb károkat eddigi vizsgálataink szerint a
cukkini sárga mozaik vírus (Zucchini yellow mosaic virus, ZYMV) idézte elő. Hazánkban és a
szomszédos Ausztriában, valamint Németországban az olajtök esetében 50-60 %-os terméskiesést
figyeltek meg a ZYMV fertőzés következtében. A ZYMV elleni hatékony védekezés egyik lehetséges
módja a rezisztenciára nemesítés. Ausztriában Lelley Tamás és munkatársai a rezisztenciaforrások
vizsgálata és keresztezési kísérletek során tisztázta a rezisztenciagének öröklődését és dominanciáját,
melynek során rezisztens vonalakat állítottak elő. H. Kuhlmann kolléga az itt előállított rezisztens
vonalakat bocsátotta rendelkezésemre. A laboratóriumunkban hazai ZYMV-10 izolátummal végzett
tesztelések során ezek a vonalak inkább toleránsnak bizonyultak. Az ilyen növényeken az inokulálást
követően a tünetek később és enyhébb formában jelentek meg.
Több éves fertőzési és öntermékenyítési kísérletek után olyan vonalakat találtunk, melyek addig nem
ismert „recovery” típusú rezisztenciát mutattak. Az ilyen növényeken a sziklevél inokulálását
követően 5. – 7. napon az első leveleken szisztemikus tünetek, érkivilágosodás volt megfigyelhető,
ami később erősödött és levéldeformáció valamint sok esetben nekrotizáció jelent meg. A 2. és 3.
levélen a tünetek enyhültek, majd teljesen tünetmentessé vált a növény. Ez a rezisztencia típus
dominánsnak bizonyult, mert az F1 nemzedékben változatlan formában jelent meg. További
vizsgálatok szükségesek a rezisztencia genetikai hátterének tisztázására.
51
Növénykórtan
HAZAI FŰSZERPAPRIKA FAJTÁK BETEGSÉGELLENÁLLÓSÁGÁNAK FOKOZÁSA
SZELEKCIÓVAL
TIMÁR ZOLTÁN1, ÁGOSTON BÉLA
2, PALOTÁS GABRIELLA
2, PALOTÁS GÁBOR
2,
CSILLÉRY GÁBOR3 ÉS SZARKA JÁNOS
4
1Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Kalocsa
2Univer Product Zrt., Kecskemét
3Budakert Kft., Budapest
4Primordium Kft., Budapest
Napjainkban a csípős fűszerpaprika termesztése egyre nagyobb felületen történik, de a termesztés
döntő többségben egy, évtizedekkel ezelőtt előállított fajtán alapszik. Termelői, feldolgozói
szempontból egyre nagyobb az igény korszerűbb, betegség-ellenállósággal rendelkező, magas
kapszaicin tartalmú fűszerpaprika fajták előállítására. Célunk olyan fajták nemesítése, melyek a TMV
elleni L3, a TSWV elleni Tsw, a Xanthomonas elleni Bs2 specifikus rezisztencia gének és magas
szintű általános védekezési reakció mellett magas kapszaicin tartalommal rendelkeznek.
A nemesítési munka kiindulásaként 3 államilag elismert fűszerpaprika fajták szelekcióját kezdtük meg
2010 januárjában. A hagyományos fűszerpaprika nemesítési munkáktól eltérően, elsősorban nem
szabadföldön, hanem fűtött fóliasátorban, évi két generáció kitermesztésével végezzük a munkákat. A
TMV és TSWV fertőzések üvegházban és fitotronban izolált körülmények között történnek. A
fóliasátorban végzett Xanthomonas vesicatoria-val szembeni ellenállóság tesztelésével párhuzamosan
végezzük a növények általános betegség-ellenállóságának felmérését is. Nemzedékenként
hozzávetőlegesen 20 ezer növényen mintegy 100 ezer kortünetet provokálunk és minősítünk a
fertőzést követő 1. és 2. héten. Az így felvételezett közel 200 ezer adat alapján végezzük el a
szelekciókat.
A többszörös rezisztenciával rendelkező tövek további minősítése a fenotipus és termőképesség
alapján történik. A kijelölt tövek terméseinek feldolgozása során a kapszaicin tartalom meghatározása
az elsődleges szempont melyet a festéktartalom differenciál tovább. A szelekciós munka
eredményeként a továbbszaporításhoz kijelölt tövek átlagos kapszaicin tartalmát a legrégebbi fajtánál
18%-kal, az újabb fajtáknál 45%-kal illetve 53%-kal sikerült emelni. A kijelölt tételeket 2011. évben a
fűtött fóliasátor mellett szabadföldi termesztésben is teszteltük. A szabadföldi kísérletek alapján
megállapítottuk, hogy a szelekciós munkák során kialakított magas szintű betegség-ellenállóság
eredményeként 10-40%-kal magasabb terméshozamokat produkáltak a kontroll növényekhez képest.
A kutatásokat az GOP 1.1.1-09/1-2010-0115 pályázat keretei között végeztük.
52
Növénykórtan
A SZILVA AZ ERWINIA AMYLOVORA ÚJ GAZDANÖVÉNYE HAZÁNKBAN
VÉGH ANITA, NÉMETHY ZSUZSANNA, HAJAGOS LAURA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A „tűzelhalás betegség” (kórokozó: Erwinia amylovora (Burrill) Winslow et al., 1920) súlyos
gazdasági veszteségeket okoz az egész világon. Gazdanövény körébe tartozó Rosaceae család mintegy
40 nemzetség 200 faját képes megbetegíteni. A gazdanövények közül a Cotoneaster, Crataegus,
Cydonia, Malus, Pyrus, Photinia, Pyracantha és Sorbus nemzetséghez tartozó fajok a legfontosabbak.
A kórokozó megjelenését egyre több új gazdanövényről publikálták az elmúlt években. Az Amerikai
Egyesült Államokban a tüskétlen szedren és málnán is jelezték a kórokozó megjelenését. Beszámoltak
a japán szilva fiatal hajtásainak természetes fertőződéséről is. Az USA-ban szilva és kajszi fajhibridjén
hajtásszáradásról, Észak-Németországban európai szilva fertőződéséről és Csehországban a kajszi
természetes fertőződéséről jelentek meg publikációk.
2011 nyarán tűzelhalásra emlékeztető tüneteket figyeltünk meg Budaörsön, 10 év körüli ültetett
szilvafa hajtásán. A fiatal hajtásra pásztorbotszerű görbület, megfeketedő, elhalás volt jellemző. A
fertőzött hajtást a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén vizsgáltuk tovább. A
kórokozót (Ea-PlumBo1) klasszikus – tenyészbélyeg, biokémiai (API 20E, API 50CH) és fiziológiai
tulajdonság, patogenitási teszt - és molekuláris vizsgálati módszerekkel - 16S rRNS, pEA29 plazmid –
azonosítottuk, és eredményeinket összehasonlítottuk más gazdanövényről (alma, Ea1) származó
izolátummal.
A kórokozó tenyésztéséhez King-B táptalajt, Eosine Methylene Blue agart (EMB) és Crosse-Goodman
(CG) agart használtunk, melyen ép szélű, kiemelkedő, mukoid kolóniák képződtek. EMB és CG
táptalajon különbségeket találtunk az almáról és a szilváról származó izolátumok között.
Meghatároztuk a kórokozó alapvető biokémiai és fiziológiai tulajdonságait. A kórokozó patogenitását
egészséges fiatal szilvahajtásokra és gyümölcsökre (szilva, körte) történő inokulációval bizonyítottuk.
Eredményeinket összevetve az irodalmi adatokkal a kórokozót Erwinia amylovora-ként azonosítottuk
a tenyésztési, biokémiai és fiziológiai tulajdonságok alapján.
A molekuláris vizsgáltok során vizsgáltuk a 16S rRNS-t kódoló gén bázissorrendjét valamint az E.
amylovora-ban megtalálható pEA29 plazmid nukleinsav szekvenciáját. A 16S rRNS gén vizsgálat
során univerzális primereket (63f, 1398r) használtunk. A szilva izolátum a vizsgált szakaszon 100%
homológiát mutatott egy német és egy angol E. amylovora izolátummal, míg a többi izolátummal 98-
99 %-os volt az azonosság. Az E. amylovora pEA29 plazmid PstI fragmentjének ismétlődő régiójára
specifikus pEA29A és pEA29B primereket használtunk. A szekvenciákban megtaláltuk a pEA29
plazmid ismétlődő régióját, az SSR–eket (Short Sequence Repeat), mely a hazai szilváról származó E.
amylovora izolátum esetében nyolc, míg az almáról származó izolátum esetében kilenc ismétlődést
jelent.
Fiatal szilvahajtásról sikeresen izoláltuk és meghatároztuk a tűzelhalás kórokozóját, az E. amylovora-t.
Eredményünk új tudományos eredmény, mert a kórokozó szilván megjelenő természetes
fertőződéséről eddig csak az USA-ban és Németországban számoltak be. A tűzelhalás megjelenése
szilván a hazai gyümölcstermesztésben jelentős gazdasági károkat okozhat, valamint feltételezi újabb
csonthéjas gazdanövényeken történő előfordulását is.
A szerzők köszönetüket fejezik a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-
10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
53
Növénykórtan
ERDÉLYBŐL SZÁRMAZÓ DIÓ EGYEDSZELEKCIÓK FOGÉKONYSÁGÁNAK
MEGÁLLAPÍTÁSA A XANTHOMONAS ARBORICOLA PV. JUGLANDIS BAKTÉRIUMMAL
SZEMBEN
BANDI ATTILA1,2
, HEVESI MÁRIA1, THIESZ REZSŐ
2 ÉS TÓTH MAGDOLNA
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Sapientia-EMTE, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, Románia
A dió baktériumos levél- és termésfoltossága (Xanthomonas arboricola Vauterin et al. /1995/ pv.
juglandis) a közönséges dió (Juglans regia L.) legfontosabb és széles körben elterjedt kórokozója.
Már a XIX-dik század vége óta ismert betegség, a világ összes dió termőterületén előfordul. Súlyos
károkat okoz, megfertőzve a rügyeket, hajtásokat, leveleket, a nő- és hímvirágzatokat, a termésburkot
és a magbelet; ezáltal jelentősen csökkentve a termés mennyiségét, illetve a termőfák életerejét.
A dió xantomonászos betegsége elleni megelőző védekezésnek egyik lehetősége az ellenálló fajták
bevezetése a termesztésbe.
A nemesítéshez javasolható génforrások és fajtajelöltek kiválasztása érdekében 2010-ben és 2011-ben
értékeltük a Kelet-Erdély diópopulációjából szelektált értékes egyedek fogékonyságát. Kontrollként a
fogékony cv.`Milotai intenzív`, illetőleg a kevésbé fogékony `Bonifác` fajtákat alkalmaztuk. A
vizsgálatba vont erdélyi szelekciókat 2004-től zajló szelekciós munka során választottuk ki a helyi
diópopuláció átvizsgálásával.
A dió xantomonászos betegségére fogékony szelekciók és fajták meghatározására irányuló
vizsgálatainkat a Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszék bakteriológiai
laboratóriumában szerveztük meg. A szelekciók és fajták fogékonyságának vizsgálatát Ozaktana et al.
(2008) módszere alapján végeztük, egyedenként július első dekádjában begyűjtött 30-30 éretlen
diótermést felhasználva. A fertőzésekhez használt izolátumok eltérő helyről származtak (Budakeszi és
Szentlélek). Az izolátumok virulenciáját dohánylevélen és babhüvelyen ellenőriztük, majd a
fertőzéshez a két izolátum keverékét használtuk.
A vizsgálat során a terméseket injekciós tű segítségével fertőztük (108 sejt/ml), 20 µl/szúráshely
adaggal, szelekciónként/fajtánként 20-20 termést felhasználva; termésenként öt-öt fertőzési hellyel. A
kontroll terméseket steril desztillált vízzel kezeltük. Az inokulált terméseket zárt, átlátszó műanyag
dobozokba helyeztük, a szükséges páratartalom (90%) és hőmérséklet (26-28 oC) biztosítása céljából.
Az értékelést hét nap után végeztük el, 0-4-es fokozatú skálával a fogékonysági index meghatározása
céljából.
A szelekciókat négy csoportba soroltuk a kontroll fajták felhasználásával. A xantomonászos
betegséggel szemben mérsékelten fogékony kontrollként használt `Bonifác` fajtához hasonló mértékű
érzékenységet állapítottunk meg a SOM-120 és a SOM-90 szelekciók esetében. Mérsékelt
rezisztenciájával kitűnt a SZEN-10, míg a SOM-50, SAR-33, FFA-11, SOM-274, SOM-101
szelekciók fogékonynak bizonyultak. A nagyon fogékony `Milotai intenzív` kontroll fajtához
hasonlóan viselkedtek az OZSD-37 és az ALB-22 szelekciók.
Vizsgálataink igazolták, hogy a hazánkban elsőként bevezetett inokulációs technika eredményesen
alkalmazható a diófajták és -szelekciók Xanthomonas arboricola pv. juglandis baktériummal
szembeni viselkedésének elbírálásához.
54
Növénykórtan
PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN
KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC ÉS SZABÓ ILONA
Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
A feketedió (Juglans nigra L.) kórokozói között előfordul több Phytophthora faj is, melyek megfelelő
termőhelyi viszonyok mellett képesek idősebb állományok pusztulását is okozni. Az Erdőművelési és
Erdővédelmi Intézet korábbi vizsgálatai alapján Magyarországon a feketedió állományok pusztulását
leggyakrabban a Phytophthora cactorum (Lebert & Cohn) Schröt. (1886) és a Phytophthora plurivora
Jung & Burgess (2009) okozta.
2011 júniusában két nyugat-dunántúli feketedió állományban végeztünk egészségi állapot-felmérést. A
Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Kapuvári Erdészetének területén fekvő Kapuvár 10A erdőrészletben már
korábban is folytak hasonló felmérések, melyek során Phytophthora plurivora-t izoláltak a pusztuló
fák talajából. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Sárvári Erdészetének területén hasonló célú mintavétel
még nem történt.
Az egyes fák, facsoportok mindkét erdőrészletben jellegzetes kórképet mutattak: koronájuk kiritkult,
ágak haltak el, a levelek a szokásosnál kisebb méretűek és gyakran sárgák voltak. A kapuvári
mintaterületen egyes fák törzsén kéregsebeket is találtunk.
A felmérés során különböző egészségi állapotú fák koronáját és törzsét vizsgáltuk, valamint a fák
gyökérzónájából talajmintát vettünk (Kapuvár: 20 db, Sárvár: 10 db). A talajminták laboratóriumi
vizsgálata során Rhododendron és babérmeggy (Prunus laurocerasus L.) levelekkel történő
csapdázással, szelektív táptalajon Phytophthora fajokat izoláltunk. A tenyészeteket a riboszomális
DNS ITS 1 és ITS 2 szakaszainak szekvenciái alapján azonosítottuk.
A sárvári terület fáinak gyökérzónájából vett valamennyi talajminta fertőzöttnek bizonyult, függetlenül
a fák egészségi állapotától. A kapuvári mintaterület vizsgált fáinak gyökérzónájából vett
talajmintákból 16 esetében sikerült Phytophthora-t kitenyészteni.
A sárvári mintaterületről származó tenyészetek változatos képet mutattak: 10 vizsgált tenyészetből 7
esetben Phytophthora plurivora-t, 2 esetben P. polonica Belbahri, Moralejo & Lefort (2006) fajt, 1
esetben Pythium sp.-t azonosítottunk, míg a kapuvári mintaterület 13 vizsgált tenyészetéből 4 esetben
P. plurivora-t, 9 esetben P. cactorum-ot.
A továbbiakban célunk a fertőzött állományok állapotának figyelemmel kísérése, illetve a szükséges
higiéniai és megelőző intézkedések betartása annak érekében, hogy a kórokozó a környező, még
egészségesnek tűnő állományokba ne jusson át.
55
Növénykórtan
A COLLETOTRICHUM ACUTATUM ELSŐ MEGJELENÉSE HÚSOS SOM TERMÉSÉN
CSÖMÖR ZSÓFIA, TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A húsos somnak viszonylag kevés betegsége ismert és azok kártétele sem nevezhető jelentősnek
Európában. Amerikában viszont több mint 50 növényi kórokozót írtak már le, amelyek kisebb
nagyobb károkat okozhatnak. A kontinenseken átívelő kereskedelemmel ma már könnyen terjedhetnek
a kórokozók, amelyek akár súlyos növényvédelmi problémákat is okozhatnak az európai som
populációban és a szaporítóanyag előállításban. 2011 szeptemberében szokatlan tüneteket figyeltünk
meg Bársonyoson, Cornus mas terméseken egy magángyűjteményben. Munkánk során célul tűztük ki
a tünetek jellemzését, a kártétel felmérését, a kórokozó jellemzését morfológiai- és tenyészbélyegek
alapján, a kórokozó azonosítását és jellemzését molekuláris módszerekkel, valamint rokonsági
kapcsolatainak feltárását.
A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén végeztük. A kórokozót
PDA táptalajon izoláltuk. A morfológiai jellemzés során 100 konídium hosszúságát és átmérőjét
mértük meg, valamint vizsgáltuk a tenyészetek színét, alakját és szélét, mintázottságát, növekedési
ütemét. A kórokozó patogenitásának ellenőrzését a Koch-féle posztulátumok alapján végeztük el. A
molekuláris vizsgálatok során univerzális primereket (ITS5, NL4) használtunk a PCR reakcióhoz,
melyek a 18S rRNS gén egy részét, az ITS1 régiót, az 5,8S rRNS gént, az ITS2 régiót és a 28S rRNS
gén egy részét sokszorozzák meg. A felszaporított szakaszt klónoztuk, majd nukleotid sorrendjét
meghatároztattuk.
A gyümölcsökön a tünetek a kocsány felöli részen alakultak ki először, majd onnan terjedtek tovább.
A somtermés felületén fénytelen, barna, szabálytalan alakú, besüppedő foltok jelentek meg, melyek
gyorsan növekedtek. A foltokban fekete termőtestek jelentek meg, azokon sűrű, ragacsos,
narancssárga színű konídium masszát lehetett megfigyelni. A fertőzött gyümölcsök összeaszódtak, egy
részük a fán maradt vagy a földre hullott.
Vizsgálataink megkezdésekor három kórokozóról (Septoria cornicola, a Discula destructiva és a
Colletotrichum acutatum) feltételeztük, hogy okozhatják a somterméseken megjelenő, antraknózisra
emlékeztető elváltozásokat. Feltételezéseinket arra alapoztuk, hogy a kórokozók morfológiájukban
vagy az okozott tünetekben hasonlítottak az általunk megfigyelt tünetekhez.
A kórokozót a klasszikus mikológiai és molekuláris módszerekkel egyaránt Colletotrichum acutatum-
ként azonosítottuk. A kórokozó kártétele Cornus mas terméseken új tudományos eredmény, hiszen
sem az irodalmi adatok, sem az USDA adatbázisa nem említi a húsos somot a kórokozó
gazdanövényei között a világon.
Bár a húsos som gazdasági jelentősége igen csekély, a Colletotrichum acutatum okozta termésrothadás
jelentősége mégis számottevő lehet. A Colletotrichum acutatum rendkívül sok gazdanövénnyel
rendelkezik. Hazánkban súlyos megbetegedést okozott az elmúlt években a meggyültetvényekben, de
a szamócának is fontos kórokozója. A Cornus mas őshonos Európában, erdőkben, ültetvények
szegélyében gyakran előfordul, ezáltal fertőzési forrást jelenthet a korábban említett gyümölcstermő
növények számára. Másrészt a hazai faiskolákban is komoly gondokat okozhat, akárcsak Floridában.
A projektet az OTKA (PD100425 sz.) pályázat, valamint a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005
és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.
56
Növénykórtan
A LEYLANDI CIPRUS HAJTÁS- ÉS ÁGELHALÁSÁNAK NÖVÉNYKÓRTANI OKAI
NÉMETH NÓRA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
Európa szerte gyakori tünet a Leylandi ciprusokon a hajtás- és ágelhalás. Az elmúlt években
Magyarországon is egyre gyakrabban találkozunk ezzel a problémával. A külföldi szakirodalmak
elsősorban a Seiridium cardinale kórokozót tartják felelősnek az okozott károkért. A gomba hazai
megjelenéséről 2010-ben Orlóci László a Kertészet és Szőlészet című folyóiratban számolt be és
felhívta a figyelmet a kórokozó terjedésére. 2011-ben két mintát gyűjtöttünk fertőzött növényekről:
Budapestről egy fiatal sövényről, amelyen idén jelentek meg először a tünetek, illetve Csornáról
idősebb állományból, ahol a betegség évek óta fennáll. Célul tűztük ki a kórokozó azonosítását
morfológiai és tenyészbélyegek, valamint molekuláris azonosítás alapján.
A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumában
végeztük. A morfológiai jellemzés során vizsgáltuk a termőtesteket, valamint a benne képződő
konídiumok színét, sejtszámát, jellemzőit. Az átlagos konídiumméretet 100-100 konídium megmérése
után határoztuk meg. A tenyésztéshez és a tenyészbélyegek meghatározásához burgonya-dextróz agart
(PDA) használtunk. A tenyészeteket sötétben, 24 ºC-on inkubáltuk. A molekuláris azonosítás során a
DNS-t tiszta tenyészetből CTAB kivonással nyertük. A polimeráz láncreakcióhoz (PCR) univerzális
primereket használtunk, amelyek az ITS régió egy részét sokszorozzák meg. A tisztított PCR terméket
PGEM T-Easy plazmidba ligáltuk, majd E. coli DH5α törzsbe transzformáltuk. A szekvenciát
meghatároztattuk, majd elemeztük.
A Leylandi ciprusokon barnán elhaló, száradó hajtásokat figyeltünk meg. A tünetek gyakran a
hajtáscsúcstól indulnak és gyorsan terjednek. A csornai növények esetén a fás részeken rákos sebeket
is észleltünk az érintett növényeken. A fertőzött növényi részeken fekete, pontszerű képletek
képződtek.
Az acervuluszokban megfigyelt konídiumok általában három szeptummal tagoltak, barna színűek,
végükön négy jellegzetes nyúlvány látható. A kórokozó burgonya-dextróz agaron a leoltási pontból
kiindulva csaknem szabályos kör alakú tenyészetet képezve, igen gyorsan növekedett. Mindkét
izolátum esetében a fonáki rész narancsszínű, felszínén fehér légmicélium képződik. A tenyészetek
széle majdnem ép. Az egyéves sövényről származó izolátum enyhén zónázott, a leoltási ponttól kb. 3
cm-re egy sötét gyűrű figyelhető meg. A csornai növényről izolált kórokozó egynemű telepet alkot. A
tenyészetben konídiumképzést nem figyeltünk meg.
A molekuláris azonosítás során a primerek által felszaporított szakasz nukleotid sorrendjét
meghatározva, összevetettük a nemzetközi adatbázissal. Az izolátum a legnagyobb homológiát a
Pestalotiopsis nemzetséggel, azon belül is a Pestalotiopsis funerea fajjal mutatta.
Annak eldöntésére, hogy a Seiridium cardinale vagy a Pestalotiopsis funerea játszik-e nagyobb
szerepet a Leylandi ciprusok ágelhalásában további vizsgálatokat tartunk szükségesnek. Az
elkövetkezendő években tehát figyelemmel fogjuk kísérni a betegség megjelenését × Cupressocyparis
leylandii növényeken.
A szerzők köszönetüket fejezik a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-
10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
57
Növénykórtan
A PLASMOPARA OBDUCENS HAZAI MEGJELENÉSE IMPATIENS WALLERIANA
NÖVÉNYEKEN
CSEJK GYÖNGYVÉR, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
Az Impatiens walleriana és az Imapatiens ’New Guinea’ hibridek Magyarországon is igen kedvelt és
széles körben elterjedt dísznövények. Nagy mennyiségű import szaporítóanyag érkezik
Magyarországra Nyugat-Európából, főleg Németországból és Hollandiából. 2011 tavaszán egy
kecskeméti üvegházban szokatlan peronoszpóra jellegű tünetekre figyeltek fel Impatiens walleriana
különböző hibridjein és fajtáin. A következő hónapokban az ország több részéről jelentős károkról
számoltak be a termesztők. Munkánk során célul tűztük ki a tünetek és a kórfolyamat leírását, a
kórokozó azonosítását és jellemzését morfológiai bélyegek alapján és molekuláris biológiai
módszerekkel.
Az Impatiens fajok esetében az irodalmi adatok alapján a Bremiella sphaerosperma és a Plasmopara
obducens okozhat peronoszpórát, a két faj azonban az okozott tünetek és a sporangiumtartók alapján
egyértelműen elkülöníthető. A morfológiai jellemzés során mikroszkóp alatt vizsgáltuk a kórokozó
sporangiumtartójának színét, habitusát, alakját, az elágazások számát, a szterigmák számát és átlagos
hosszúságát. A vizsgálat során továbbá 100 db sporangium két, egymásra merőleges átmérőjét mértük
meg. Függő vízcsepp módszerrel vizsgáltuk a kórokozó fertőzési módját. Patogenitási tesztet
végeztünk a gomba megbetegítő képességének igazolására. A molekuláris vizsgálatok során CTAB
módszerrel össznukleinsav kivonást végeztünk, majd polimeráz láncreakcióval az ITS régióban
található 28S rDNS egy részét sokszoroztuk meg NL1 és NL4 indítószekvenciák segítségével. A
felszaporított szakaszt klónoztuk, majd szekvencia meghatározásra küldtük. A kórokozó
meghatározására és rokonsági kapcsolatainak feltárására szekvencia analízist végeztünk.
A kórokozó morfológiai és molekuláris vizsgálata után megállapítottuk, hogy a vízifukszia
peronoszpóráját a Plasmopara obducens okozta, amely egyre több országban okoz súlyos
megbetegedést Európa szerte. A levelek színi oldala sárgult, a fonákon pedig megjelent a fehér,
bársonyos, egybefüggő sporangiumtartó gyep. A növények virágot nem hoztak, növekedésben
visszamaradtak, az első tünetek megjelenését követő 2-4 héten belül teljesen elpusztultak. A
sporangiumtartók hialinok, monopodiálisak, a sporangiumtartó nyél egyenes, rajta 4-7 elágazás
figyelhető meg, melyek derékszöget zárnak be a tengellyel. Az elágazások végén három szterigma
látható. Az ovális sporangiumok indirekt módon fejlődnek tovább.
A szekvencia meghatározás után megállapítottuk, hogy a közel 800 bp hosszúságú PCR termék közel
100%-os homológiát mutat a Plasmopara obducens kórokozóval. A nukleotid sorrendet
összehasonítottuk az NCBI adatbázisban található izolátumokkal, a legnagyobb homológiát (99,72 %)
az Egyesült Királyságból származó AY587558 és a Szerbiából származó HQ246451 hivatkozási
számú izolátummal mutatta. A nukleotid sorrendet mi is feltöltöttük az adatbázisba, ahol a szekvencia
a HE577169 hivatkozási számon érhető el, amely az első szekvencia adat Magyarországról a
Plasmopara obducens kórokozó kapcsán.
A munkát a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023
pályázatok támogatták.
58
Növénykórtan
MONOTERPÉNEK HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA ESCHERICHIA COLI MODELL
ORGANIZMUSON
MÓCZÁR ZSUZSANNA1 ÉS MARKÓ GÁBOR
1,2
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest
A másodlagos növényi anyagcseretermékek fontos szerepet töltenek be a növények kémiai
védelmében a károsítóikkal szemben. Az elméleti alapkutatások során nyert tapasztalatok gyakorlati
megvalósítása egy hatékonyabb és környezetkímélőbb növényvédelmet eredményezhet, ezért a
nemzetközi szakirodalom növekvő figyelmet fordít ezen anyagok biológiai hatásainak
tanulmányozására.
Ilyen másodlagos növényi anyagcseretermékeknek számítanak a különböző, de olykor eltérő
hatásmechanizmussal rendelkező terpénszármazékok komplex keverékéből álló illóolajai is.
Antibakteriális, antifungális hatásuk közismert, de repellens vagy akár toxikus hatást is képesek
gyakorolni a fitofág ízeltlábúakra vagy a növényevő emlősökre. Jelen vizsgálatunk célja a különböző
szerkezetű és funkciós csoportú monoterpének hatásmechanizmusainak vizsgálata volt.
Kísérletsorozatunkban külön-külön megvizsgáltuk a közönséges boróka (Juniperus communis L.)
komplex illóolaját, valamint a főbb monoterpén alkotóinak (α-pinén, β-myrcén, δ-3-karén, terpinén-4-
ol, 1,8-cineol, linalool) dózisfüggő hatását az Escherichia coli (JM 109 törzs) Gram-negatív
baktériumon. Ez a baktérium általánosan használt modell organizmus a mikrobiológiai gyakorlatban,
amely az illóolajokkal szemben aránylag nagyobb ellenállóságot mutat más modellszervezetekhez
képest. Másrészről számos állat szimbionta bélflórájának fontos részét képezi, így realisztikusabb
képet kaphatunk a növény-növényevő kapcsolatokban betöltött szerepéről is.
Az eredményeink szerint az illóolaj mennyisége negatívan befolyásolta a baktériumok telepképzését,
de az egyes komponenseknél eltérő hatékonysággal. A boróka komplex illóolajának hatása kisebb
hatékonyságot mutatott az egyes monoterpénekhez képest. Ugyanakkor bizonyos szerkezetileg
egyszerűbb monoterpének (α-pinén, β-myrcén) kisebb hatékonyságot mutattak a bonyolultabb
struktúrával rendelkező aromás vagy oxigenált monoterpéneknél. Az oxigenált monoterpéneknél
(terpinén-4-ol, linalool) tapasztaltuk a legnagyobb antimikrobiális hatást, amik már 1%-os
koncentrációban is képes voltak teljesen megakadályozni a kolóniaképződést.
A komponensek eltérő molekula szerkezete, hatásmechanizmusa, az illóolajban előforduló abszolút
aránya, valamint az egyes komponensek egymással alkotott interakciós kapcsolataik miatt az
illóolajok tanulmányozásakor mindenképpen integrált hatásra kell számítanunk. Az integrált hatás
pedig az adott károsító érzékenységétől függően közvetlenül befolyásolhatja a károsítás mértékét.
59
Növénykórtan
ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A KAJSZI- ÉS ŐSZIBARACK KÓR-
OKOZÓI ELLEN
HOCHBAUM TAMÁS, ERDÉLYI ÉVA ÉS NAGY GÉZA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
Hazánkban a csonthéjas növényeken fellépő kórokozók évről évre jelentős veszteséget okoznak az
ültetvényekben. A kajszi betegségei közül a monilíniás betegség, a sztigminás betegség, őszibarack
esetében a tafrinás betegség és az őszibarack lisztharmat elleni védekezések adják a növényvédelem
gerincét. Az Európai Közösség növényvédelmi szabályozásai kapcsán végrehajtott illetve tervezett
növényvédő szer engedély visszavonások az említett kórokozók elleni hosszú távon is fenntartható
növényvédelmet megnehezítik. Szükséges az alternatív, növényvédő szer-mentes, védekezési
lehetőségek kutatása, különösen a gyakorlat számára közvetlenül is hasznosítható in vivo eredmények
publikálása.
Célul tűztük ki a kajszi és az őszibarack főbb kórokozói ellen a kakukkfű és a fahéj illóolaj
kombináció hatásának felmérését szabadföldi kisparcellás körülmények között. További célkitűzésünk
volt az illóolaj kombináció egyes komponensei hatékonyságának értékelése laboratóriumi
körülmények között a termésfoltosságot okozó Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis kórokozó ellen.
A szabadföldön az illóolajokat a Sóskút Fruct Kft. gyümölcsösének fajtagyűjteményében kajszin két
koncentrációban (0,05+0,05% és 0,025+0,025%), őszibarackon egy koncentrációban (0,05+0,05%)
permetezéssel juttattuk ki a Silwet Star (0,02%) tapadásfokozó alkalmazása mellett. A laboratóriumi
vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumában végeztük
mérgezett agarlemez módszerrel.
Közepes fertőzési nyomás mellett a szabadföldi kijuttatások során a kakukkfű és a fahéj illóolajával
végzett permetezések jelentősen gátolták kajszin a monilíniás virágfertőzés és őszibarackon a tafrinás
levélfodrosodás tüneteinek előfordulását. A monilíniás virágfertőzés elleni hatékonyságot a
koncentráció emelése csak kismértékben fokozta. Az őszibarack lisztharmat fertőzés és a monilíniás
termésrothadás esetén nem tapasztaltunk jelentős gátló hatást. A termésfoltosság előfordulását kajszi
gyümölcsökön az illóolaj kombináció nem gátolta, sőt, a magasabb koncentrációban szignifikánsan
fokozta.
In vitro körülmények között a kakukkfű és a fahéj illóolaja az alkalmazott nagyobb koncentrációkban
(0,05%, 0,1%) teljes mértékben gátolta táptalajon a Stigmina carpophila tenyészetének növekedését.
Alacsonyabb koncentrációban (0,005%. 0,01%) a gátlás nem volt szignifikáns, sőt, a fahéj illóolaja
0,005%-os koncentrációban önállóan és kombinációban is jelentősen serkentette a micélium
fejlődését. A kapott eredmények összhangban állnak a termésfoltosság elleni szabadföldi kezelésnél
tapasztaltakkal.
Eredményeink hozzájárulnak a csonthéjasok kórokozói elleni alternatív, szintetikus növényvédő szer-
mentes, védekezési lehetőségek kidolgozásához.
A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-
10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
60
Növénykórtan
MENTAFÉLÉK FOGÉKONYSÁGA A RAMULARIA MENTHICOLA SACC. KÓROKOZÓRA
HORVÁTH ALEXANDRA, SÓLYOM ADRIENN, LADÁNYI MÁRTA ÉS NAGY GÉZA1
Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest
Hazánkban a mentafélék egyik jelentős betegsége a ramuláriás levélfoltosság, a mentarozsda mellett,
nagymértékben rontja a gyógyászatban felhasznált herba minőségét. Az utóbbi években megfigyeltük,
hogy a kórokozó megjelenése, előfordulása, kártételének mértéke meglehetősen eltérő az egyes
mentaféléken. Célul tűztük ki egy adott évben a kártétel felvételezését szabadföldi menta
állományokban, illetve összefüggést kerestünk az eltérő kártételi szintek és a növények illóolaja
valamint kivonata korokozóra gyakorolt hatása között.
A kártétel felvételezését 2010-ben, Budapest-Soroksáron végeztük a Mentha spicata var. crispata L.
(fodormenta), a Mentha piperita f. rubescens L. ’Mitcham’ (borsosmenta) és a Mentha piperita f.
pallescens L. ’Mexian’ (borsosmenta) növényeken több alkalommal. Az illóolajok és a növényi
kivonatok gátló hatását laboratóriumi körülmények között Maláta kivonat táptalajon mérgezett
agarlemez módszerrel, valamint szuszpenzióban történő konídium csíráztatással értékeltük. A
Ramularia menthicola Sacc. kórokozó mellett a gátló hatást, negatív kontrollként, Botrytis cinerea
Pers. fajra is vizsgáltuk. A gátló hatásra a micélium növekedés mértékéből illetve a kicsírázott
konídiumok számából és csírák hosszából következtettünk. Adatainkat statisztikai elemzésnek vetettük
alá.
A kórokozó Budapest-Soroksáron 2010 júniusában jelent meg, a kártétel mértéke a fodormentán volt a
legnagyobb, a borsosmenta ’Mitcham’ és a borsosmenta ’Mexian’ fajtákon ennél jelentősen kisebbnek
bizonyult. A legkisebb kártétel ez utóbbi növényen alakult ki. A különböző felvételezési időpontokban
kapott kártételi szintek között Khi-négyzet próbával, egy kivételtől eltekintve (borsosmenta ’Mitcham’
- borsosmenta ’Mexian’; p=0,07), minden esetben szignifikáns különbséget mutattunk ki (p<0,05).
Az illóolajok közül a fodormenta olaja gátolta legnagyobb mértékben a Ramularia menthicola és a
Botrytis cinerea kórokozók micéliumának fejlődését. A borsosomenta két fajtája illóolajának gátló
hatása ennél alacsonyabb szintű volt. Ismételt méréses ANOVA alapján szignifikáns különbség
(p<0,05) csak a kontrollhoz képest mutatkozott. A szabadföldi kártétel mértéke nem áll
összefüggésben az illóolajok gátló hatásával.
A növénykivonatok kórokozóra gyakorolt hatása a fentiekkel ellentétben alátámasztotta a
szabadföldön kialakult kártételi szinteket. A Ramularia menthicola konídiumainak csírázását
legnagyobb mértékben a borsosmenta ’Mexian’ fajta kivonata gátolta. A csírázás gátlása Fisher-próba
szerint szignifikánsan különbözött a fodormenta és a borsosmenta ’Mitcham’ kivonatok gátlásától és a
kontrolltól (p<0,001). A Botrytis cinerea micéliumnövekedés-gátlásában szintén a borsosmenta
’Mexian’ kivonata volt a leghatékonyabb, azonban a különbség, ANOVA szerint, sem a
mentakivonatok, sem a kontroll között nem volt szignifikáns (p>0,05).
Eredményeink alapján a borsosmenta ’Mexian’ Ramularia menthicola kórokozóval szembeni nagyobb
ellenállóságáért felelős összetevőt a növénykivonat tartalmazza, azonban ennek meghatározása
további vizsgálatokat tesznek szükségessé.
A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-
10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
61
IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS
62
Gyomnövények, gyomirtás
ÚJABB ADATOK A PANICUM MILIACEUM L. ALAKKÖRÉBE TARTOZÓ GYOMOSÍTÓ
ALFAJOK CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ
MAGYAR LÁSZLÓ
Sumi Agro Hungary Kft., Budapest
A köles (Panicum miliaceum L.) az emberiség egyik legősibb élelmiszernövénye, amely elvadult
alakjainak köszönhetően a herbológiai gyakorlatban, mint kultúr-gyomnövény fajkomplex ismert.
Magyarországon – a rendelkezésre álló adatok alapján – két gyomosító alfaja, a P. miliaceum subsp.
miliaceum és a P. miliaceum subsp. ruderale károsít, amelyek az elmúlt évtizedek intenzív
monokultúrás kukoricatermesztése valamint a klóramino-triazin típusú herbicidek egyoldalú, tartós
használata mellett jelentős magprodukciójuknak és sikeres terjedési stratégiájuknak (talajművelő- és
betakarítógépek) köszönhetően rohamosan szaporodtak fel hazánk szegetális gyomflórájában. Annak
ellenére, hogy, a legutóbbi, Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) eredményei
alapján már mindkét P. miliaceum alfaj a kukorica legfontosabb egyszikű gyomnövényei közé
tartozik, csírázásbiológiai sajátosságaikról kevés konkrét adattal rendelkezünk. Mindezek alapján célul
tűztük ki a termesztett köles alakkörébe tartozó ismert hazai gyomosító alfajok, a P. miliaceum subsp.
miliaceum, és a P. miliaceum subsp. ruderale csírázásbiológiájának részletes vizsgálatát, amely fontos
előrelépést jelenthet a hatékonyabb védekezési stratégiák kidolgozásához.
Kísérleteinkhez a vizsgált taxonok által dominánsan fertőzött kisalföldi kukoricavetésből, 2011.08.17-
én Mosonmagyaróvár határából P. miliaceum subsp. miliaceum, 2011.08.27-én pedig egy Hanságliget
melletti tábláról P. miliaceum subsp. ruderale érett szemterméseit gyűjtöttük be. Tisztítás után a
magmintákat három egyenlő részre osztottuk. Az első részt azonnal csíráztattuk, a másodikat 4 illetve
8 hétig, szobahőmérsékleten, papírzacskóban történt utóérést (after-ripening) követően, a fennmaradt
részt pedig 5 oC-on nedves homokban történt, hasonló időtartamú rétegezés (sztratifikáció) után
csíráztattuk. A csíráztatási teszteket termosztátban, 30/22 ±1 oC alternáló hőmérsékleten, természetes
fényviszonyok mellett, 10 cm átmérőjű Petri-csészében, desztillált vízzel megnedvesített szűrőpapíron,
4×50 db mag felhasználásával végeztük. A csírázás mértékét 17 napon keresztül, naponta értékeltük,
az adatok statisztikai értékelése pedig varianciaanalízissel történt.
Megállapítottuk, hogy mindkét gyomosító P. miliaceum alfaj frissen beérett magjai erős nyugalmi
állapotban vannak, amelynek megszűnéséhez eltérő ideig tartó utóérést igényelnek. A P. miliaceum
subsp. miliaceum esetében a magvak endogén nyugalmi állapota a 4 hetes, szobahőmérsékleten, száraz
körülmények közötti tárolást követően jelentősen csökkent, a magvak mintegy 74%-a kicsírázott, 8
hetes utóéréssel pedig gyakorlatilag megszűnt. Ezzel szemben a P. miliaceum subsp. ruderale
magvainak primér dormanciáját még a nyolc hetes utóérés is csak részben oldotta fel, a csíráztatóba
helyezett magvak átlagban mindössze 53,75%-a csírázott ki. Az alacsony hőmérsékleten, nedves
homokban, 4 hétig történt tárolás a P. miliaceum subsp. miliaceum magvak esetében a magnyugalom
teljes feloldódását eredményezte, ellentétben a P. miliaceum subsp. ruderale hasonló körülmények
között tárolt magvaival, amelyeknél a csírázás mértéke jóval alacsonyabbnak bizonyult.
Az elvégzett laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapítható,
hogy a hazánkban gyomosító P. miliaceum alfajok csírázási viselkedésében jelentős különbségek
figyelhetők meg. A P. miliaceum subsp. ruderale magvai hosszabb endogén nyugalmi állapottal
rendelkeznek, mint a P. miliaceum subsp. miliaceum alfaj esetében. Mindez nagyban megkönnyítheti a
P. miliaceum subsp. ruderale további gyors terjedését ugyanakkor pedig jelentősen megnehezíti az
ellene való eredményes védekezést. Ezért, a köles elleni gyomszabályozási eljárások jövőbeni
tervezésénél a csírázásbiológiai sajátosságokban megmutatkozó intraspecifikus különbségeket is
figyelembe kell venni.
63
Gyomnövények, gyomirtás
A KÉSEI KÖLES (PANICUM DICHOTOMIFLORUM MICHX.) VEGYSZERES
GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA
HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA1 ÉS MAGYAR LÁSZLÓ
2
1 Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár
2 Sumi Agro Hungary Kft., Budapest
Az elmúlt évtizedek során elvégzett országos szántóföldi gyomfelvételezések eredményei
egyértelműen jelzik az egyszikű gyomnövények, köztük Panicum fajok folyamatos előretörését a
hazai szegetális gyomflórában. A már korábban is jelentős borítást elért P. miliaceum subsp.
miliaceum; P. miliaceum subsp. ruderale és P. capillare mellett napjainkban egy újabb, Észak-
Amerikából származó adventív egyéves faj, a P. dichotomiflorum megtelepedésének és inváziós
terjedésének lehetünk szemtanúi. A kései köles, előfordulását tekintve elsősorban a Dél-Dunántúlon,
Somogy és Baranya megyében gyakori. Veszélyességét jól mutatja, hogy Baranyában a legutóbbi, V.
Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) alkalmával már 0,43 %-os átlagos borítást ért el,
amivel 22. leggyakoribb gyomfajnak bizonyult a megye kukorica vetéseiben. Mivel térfoglalásának
felgyorsulása a globális éghajlatváltozásnak és csírázásbiológiai sajátosságainak köszönhetően a
közeljövőben még inkább prognosztizálható, ezért az ellene való hatékony védekezési stratégia
mielőbbi kidolgozása fontos feladat. Ennek érdekében 2011-ben egy több évre tervezett
vizsgálatsorozatot indítottunk el, jelen közleményünkben az első évben végzett vegyszeres gyomirtási
kísérlet eredményeiről számolunk be.
Vizsgálatunkat Kutas község (Belső-Somogy) határában, egy kései köles által dominánsan fertőzött
kukoricavetésben, 3×10m-es parcellákon, négy ismétlésben, véletlen elrendezésben állítottuk be. A
kísérletben 14 herbicidet és azok összesen 17 különböző kezelését alkalmaztuk, valamennyit az
engedélyezett dózisban. Az összeállított kezelésekből 5 preemergens, 4 korai poszt- és 8 pedig
posztemergens időpontban került kijuttatásra. A kezelések gyomirtó- és fitotoxikus hatásának
elbírálását három értékelési időpontban, a hatósági herbicid vizsgálati módszertan előírásai szerint
végeztük.
Megállapítottuk, hogy az elvégzett preemergens kezelések közül a lehullott kevés csapadék (2 héten
belül 5 mm, 4 héten belül 21 mm) ellenére a Stomp Super (a.i.: 330 g/l pendimetalin) és az Adengo
(a.i.: 225 g/l izoxafluol + 90 g/l tienkarbazon-metil + 150 g/l ciproszulfamid) a gyakorlat számára
elfogadható, illetve jó gyomirtó hatást mutatott. A korai posztemergens kezelések közül, szintén jó
hatékonyságúnak bizonyult az Adengo, emellett elfogadható gyomirtó hatást biztosított még a kései
köles ellen a Nic-It + Shado (a.i. 240 g/l nikoszulfuron + 300 g/l szulkotrion) kombináció is. Az első
vizsgálat során kapott további eredményeket összefoglalva elmondható, hogy elsősorban azok a
kezelések bizonyultak jó hatásúak a P. dichotomiflorum ellen, amelyekben nikoszulfuron hatóanyag
szerepelt, akár önálló készítményként, akár gyári vagy tankkombináció formájában. A 2011. évi
kísérlet további tapasztalata az volt, hogy megfelelő szerkiválasztással a szárazabb időjárási
körülmények között is lehetett hatékonyan védekezni a P. dichotomiflorum ellen. Mindezek ellenére
eddigi eredményeink csak előzetesnek és tájékoztató jellegűnek tekinthetők, általános következtetések
levonásához és a pontos technológia kidolgozásához még további vizsgálatokra van szükség.
64
Gyomnövények, gyomirtás
A PANICUM RIPARIUM H. SCHOLZ MEGJELENÉSE, ELTERJEDÉSE
MAGYARORSZÁGON, ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK
VIZSGÁLATA
NAGY MARGIT1, NAGY LAJOS
2, KIRÁLY GERGELY
3 ÉS SIMON ZOLTÁN
2
1 Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény - és Talajvédelmi Igazgatóság,
Nyíregyháza 2 Bayer ScropScience, Budapest
3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
Az utóbbi évtizedekben, a hazai gyomflórában a magról kelő egyszikű gyomnövények, azon belül is a
Panicum fajok előretörése figyelhető meg, amit az országos gyomfelvételezések eredményei is
alátámasztanak. A legutóbbi időszakra jellemző másik tendencia az új Panicum fajok megjelenése. A
világon előforduló 500 Panicum fajból kb. 50 faj gyomosít. E fajok közül a hazai szántóföldi
gyomflóra egy újabb Panicum fajjal a Panicum riparium-mal „gazdagodott”, amely feltételezhetően az
Észak-Amerikából behurcolt özöngyomnövényből, a Panicum capillare-ból alakult ki. Az Elba és
Odera menti pionír gyomtársulásokból 2002-ben SCHOLZ által leírt faj.
Magyarországon 2007-ben, Zala megyében Zalaszentlászló térségében ruderálián találták meg. Ezt
követően 2010-ben a Szabolcs-Szabolcs-Bereg megyei Mérk község határában kukoricatáblán
figyelték meg, majd 2011-ben szintén ebben a térségben 15 település határában, összesen 24
szántóföldi táblán. 2011-ben, a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsa határában is megjelent.
Szabolcs-Szabolcs-Bereg megyében a gyors felszaporodása a felaprózódott birtokviszonnyal
magyarázható. A gazdák nagy része a betakarítást bérkombájnokkal végezteti. Mindez kedvező
feltételeket teremt a gyommagvak táblák- és településhatárok közötti továbbhurcolásának. A
robbanásszerű térfoglalása ezen kívül egyes gyomirtó szerekkel, feltételezhetően gyomirtó
szercsoporttal szembeni toleranciájának, a talajban felhalmozódó óriási gyommag készletének,
valamint a globális éghajlatváltozás regionális szinten is észlelhető hatásainak, köszönhető. 2010-ben
a rendkívüli csapadékos időjárás a P. riparium felszaporodására is igen kedvező feltételeket
biztosított. A robbanásszerű terjedése, valamint a gyakorlat által gyakran alkalmazott gyomirtó szerrel
szembeni tolerancia indokolttá tették, hogy az ellene való védekezéshez a gazdálkodók részére minél
hamarabb hatékony technológiát tudjunk ajánlani.
Vizsgálatainkat Mérk határában, Panicum riparium-mal erősen fertőzött kukoricavetésben, 3×10 m-es
parcellákon, négy ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. A kísérletben összesen 19
herbicid, illetve kombináció hatékonyságát vizsgáltuk meg. A kezelések korai posztemergens és
posztemergens időpontban kerültek kijuttatásra.
A vizsgálat eredményeiről összességében elmondható, hogy Panicum riparium ellen a nikoszulfuron-
os, valamint a jodoszulfuron-os kezelések jó, a nikoszulfuron-os (nem hormonos) tank-és
gyárikombinációk kitűnő, a jodoszulfuron-os gyári kombinációk jó, illetve kitűnő hatékonyságot
adtak. A korai posztemergens kezelések közül a kevés bemosó csapadék (2 héten belül 5,8 mm, 4
héten belül 20,8 mm) ellenére az izoxafluol + tienkarbazon-metil + ciproszulfamid adott a gyakorlat
számára elfogadható gyomirtó hatást.
A vizsgálatot tovább szeretnénk folytatni a következő években. Többek között választ szeretnénk
kapni arra a kérdésre, hogy P. riparium az összes HPPD gátlókra toleráns-e, valamint nedvesebb
időjárási körülmények között is meg szeretnénk vizsgálni a korai posztemergens kezelések
hatékonyságát.
65
Gyomnövények, gyomirtás
AGROTECHNIKAI ÉS ABIOTIKUS TÉNYEZŐK HATÁSA A MÁKVETÉSEK
GYOMNÖVÉNYZETÉRE
PINKE GYULA1, TÓTH KÁLMÁN
1, KARÁCSONY PÉTER
1, PÁL RÓBERT
2, CZÚCZ BÁLINT
3
ÉS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN3
1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs
3 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót
Az utóbbi évek átlag adatait figyelembe véve Magyarországon mintegy 8-12 ezer hektáron alkaloida,
2-5 ezer hektáron pedig étkezési mákot termesztenek. A mák gyomszabályozása meglehetősen
összetett feladat, széleskörű ismereteket és szigorú technológiai fegyelmet igényel. A jelen tanulmány
célja az volt, hogy feltárja és rangsorolja a mákvetések gyomösszetételére ható agrotechnikai és
ökológiai tényezők szerepét.
2010. május 30. és június 14. között, Magyarország máktermesztő régióiban összesen 102
szántóföldön végeztünk gyomfelvételezést és összesen 41 agrotechnikai és környezeti tényező
hatásának figyelembevételével redundancia elemzést (RDA) végeztünk.
Az analízis során tíz tényező hatása bizonyult szignifikánsnak. A legfontosabb magyarázó változó a
vetésidő volt, a tavaszi alkaloida és az őszi vetésű étkezési mákvetések gyomnövényzetének
összetétele élesen elkülönült egymástól. A további szignifikáns agrotechnikai változók a következők
voltak: elővetemény, mezotrion és izoxaflutol herbicid hatóanyagok, nitrogén műtrágyázás és
sortávolság.
A hat agrotechnikai tényező mellett mindössze négy abiotikus tényező bizonyult szignifikánsnak: évi
átlaghőmérséklet, talajszerkezet, valamint a talaj magnézium és kalcium tartalma. Ez az arány
valószínűleg a komplex agrotechnikai eljárásoknak, valamint a mák viszonylag szűk ökológiai
tűrőképességének következtében megnyilvánuló rövid környezeti gradiensnek tulajdonítható.
66
Gyomnövények, gyomirtás
A MÁK GYOMIRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS TAPASZTALATAI
TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER
1, PÁL RÓBERT
2 ÉS PINKE GYULA
1
1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs
Általánosan elmondható, hogy alkaloida és étkezési mákot gyomirtás nélkül termelni lehetetlen.
Elhúzódó kelése, kezdeti vontatott fejlődése szükségszerűvé teszi a gyomkompetíció kiküszöbölését, a
termésmennyiség, és betakaríthatóság javítása érdekében. Gyomelnyomó képessége 8-10 leveles
állapotig kifejezetten rossz. A kellően nagy és fejlett tőlevélrózsa előfeltétele a jó termésnek, ezért a
korai gyomosodás kiiktatása elengedhetetlen. Vegyszeres gyomirtására korábban kevés lehetőség
kínálkozott, és gyakran fitotoxikus hatások jelentkeztek, ezért sok esetben mechanikai gyomirtást
alkalmaztak. Új hatóanyagok forgalomba kerülése a mák vegyszeres gyomirtását lényegesen
megkönnyítette, a gyomirtó szerek megfelelő fenológiai stádiumban történő felhasználása azonban
kellő szakértelmet, és odafigyelést igényel. Az élőmunka árának növekedésével, új technológiák
megjelenésével, az emberi erővel végzett gyomirtás kiszorult a technológiából, mely köszönhető a
megnövekedett költségeinek is.
2010 nyarán országos gyomfelvételezést végeztünk étkezési és alkaloida máktermelőknél. Kérdőíves
felmérésünk kiterjedt a máktermelők gazdasági viszonyaira, alkalmazott növényvédelmi
technológiáira, valamint a technológiák során használt input anyagok qualitatív és quantitatív
jellemzőire. A gazdálkodókat az Alkaloida Vegyészeti Gyár ZRt., a Donauland Kft., valamint a saját
kapcsolataink révén választottuk ki. A gazdák összességében 4754 hektáron termeltek mákot. Ebből
3020 hektárt tett ki az alkaloida, 1734 hektárt az étkezési mák vetésterülete. Vizsgálatunk 1363 hektár
mákvetésre terjedt ki, melyből 1086 hektárt az alkaloida, 277 hektárt az étkezési mák képvisel.
Felmérésünkből kiderült, hogy preemergens gyomirtást a felvételezett terület 27,7%-án végeztek,
izoxaflutol és ciproszulfamid hatóanyagok kombinációjával. A fennmaradó területen kizárólag
posztemergens gyomirtást tapasztaltunk, leggyakrabban mezotrion hatóanyagot használva (78,7%). A
vizsgált területen 76,5%-ban kétszeri gyomirtást végeztek. Ez köszönhető annak, hogy az „alap”
gyomirtó szerek tartamhatása még megfelelő mennyiségű bemosó csapadék hatására is legfeljebb négy
hét, azonban a máknövény erre az időszakra még nem borít kellően ahhoz, hogy a kelő
gyomnövényzetet elnyomhassa. Másodszori védekezés során leggyakrabban használt hatóanyag a
tembotrion + izoxadifen-etil, melyet a teljes terület 53,7%-án használtak. A szerkombináció taglózó
hatása és széles hatásspektruma miatt rendkívül népszerű a máktermesztők körében.
Egyszikűirtókat a terület 7,4%-án használtak, mely 100,7 hektárnak felel meg. Fallopia convolvulus-al
és Convolvulus arvensis-el borított területeken célzott gyomirtást alkalmaznak, leggyakrabban
fluroxipir-meptil hatóanyagot használva. Ezt a felvételezett terület 5,5%-án volt jellemző.
Napjainkban vegyszeres és mechanikai módszerrel is megoldható a kultúra gyommentesítése,
megjegyezve, hogy a vegyszeres kezeléstől függetlenül (ha a sortávolság azt megengedi) a máktáblát a
tenyészidőszak alatt legalább kétszer szükséges kultivátorozni, ami nemcsak a gyomirtás, hanem a
talaj levegőztetése miatt is fontos.
Mivel a mák kis kultúrának számít, a növényvédő szereket gyártó cégek gyakran nem engedélyeztetik
szereiket ebben a kultúrában, így hivatalosan nagyon kevés lehetőség áll rendelkezésre
növényvédelmében.
67
Gyomnövények, gyomirtás
A TRÁGYAKAZAL HŐMÉRSÉKLETÉNEK HATÁSA A KAKASLÁBFŰ (ECHINOCHLOA
CRUS-GALLI L.P.B.) KELÉSÉRE
GALAMBOS MÁRTA1 ÉS TIRCZKA IMRE
2
1Tarnamenti 2000 Zrt., Jászdózsa
2STIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, KTI, Gödöllő
Az istállótrágya gyomosító hatásának egyik oka a nem megfelelő trágyakezelés. A trágya szakszerű
kezelése hozzájárul a trágyában lévő gyommagok csírázóképességének megszűnéséhez, illetve
csökkentéséhez, melyben szerepe van a kezelés során kialakuló magas hőmérsékletnek.
Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy a trágyakezelés során kialakuló különböző hőmérsékleti
tartományokban, az eltérő ideig történő hőkezeléseknek milyen a hatása a kakaslábfű (Echinochloa
crus-galli L.P.B.) magok kelési képességére.
Ökológiai művelésű szántóföldről 2009 őszén gyűjtött kakaslábfű magokat tisztítás és átválogatás után
fátyolfólia tasakokba csomagoltuk (400szem/tasak), majd a hőkezelésig száraz, hűvös, sötét helyen
tároltuk. A gyommagok 1 és 28 nap közötti változó idejű és nagyságú hőkezelésére 2010 tavaszán
került sor, a Szent István Egyetem Babatvölgyi Biokertészeti Tanüzemében összerakott kísérleti
trágyakazal 30 és 100 cm-es mélységében. A trágyakazalban rendszeresen cserélgettük a tasakokat,
melyek nem érintkeztek közvetlenül a trágyával. A hőmérsékletet kalibrált, adatrögzítős hőmérővel 15
percenként mértük, közvetlenül a gyommagok mellett. A hőkezelt magokat 2010 és 2011-ben 1-1
hónapig tenyészedényben csíráztattuk, az átteleltetés hűvös, sötét helyen történt. A csíráztatás közege
kétszer mosott 0-1mm-es kvarchomok, az ismétlések száma 4, ismétlésenkénti magszám 100 db. A
tenyészedényeket szabadban, véletlen blokkelrendezésben helyeztük el, a természetes csapadék
kizárásával, a vízellátás mesterséges biztosításával. Mindkét évben megszámoltuk a kikelt növényeket,
és az eredményeket varianciaanalízissel értékeltük.
A trágyakazal 1m-es mélységében kialakult 60°C-os átlaghőmérsékletnél a hőkezelés 8 napja alatt, a
kakaslábfű kelési százaléka a hőntartási idő hosszabbodásával a 3. napig növekedett, ekkor elérve
maximumát (93%), majd a 4. és 8. nap között már alacsonyabb értékek voltak jellemzőek (75-79%).
Közvetlenül a trágyakazal összerakása utáni négy napban kialakult rövididejű, gyors és erőteljes
hőmérsékletemelkedés (első 24 órában 32°C emelkedés, majd átlag 63°C) hatására egyetlen növény
sem kelt ki, szemben azon négy napos 61°C-os átlaghőmérsékletű kezeléssel, amikor a gyommagok
79%-a kikelt.
Az 56°C-os átlaghőmérsékletnél a hőkezelés 4. napján, az 58°C-os átlagnál már az 1. napján 90%
feletti volt a kelés, ami mind két esetben megmaradt a 14 napos hőntartási időnél is. A hőkezeletlen
kontroll kelése ugyanakkor 75% volt.
Az 50-60°C közötti tartományban, a hőmérséklet gyors és egyenletes emelkedésének és az utána
következő magasabb hőmérsékletnek az együttes hatása is kedvezőtlenül hatott a kelésre, a 12 és 14
napos kezelések alatt.
Az eddigi eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a néhány napos hőkezelés mind az
alacsonyabb, mind a magasabb hőmérsékleti tartományokban elősegíti a féléves életkorú kakaslábfű
magok kelését, megszüntetve a mag nyugalmi állapotát. Nemcsak a hőmérséklet nagyságának, hanem
annak rövididejű, de erőteljes emelkedésének is kimutatható a kelést befolyásoló kedvezőtlen hatása.
A hőmérséklet nagyságán kívül egyéb, általunk nem vizsgált tényezők is meghatározóak, amire utal az
is, hogy a 40-50°C-os tartományban, a trágyakazal 30 cm-es mélységében a 21 és 28 napig hőkezelt
magok már nem keltek ki.
68
Gyomnövények, gyomirtás
A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) NÖVEKEDÉSI PARAMÉTEREI
ÉS A CSÍRÁZÁSI MÉLYSÉG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA
NAGY VIKTOR1 ÉS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET
2
1 Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tata,
2 Pannon Egyetem, Georgikon Ka,r Növényvédelmi Intézet, Keszthely
Az agresszíven terjedő növényfajok eredeti élőhelyükről kikerülve új környezetben, új életfeltételek
között rövid idő alatt óriási borításnövekedést érhetnek el. Az új élőhelyeken gyors felszaporodásuk
következményeként jelentős károkat okozhatnak mind az ökoszisztémákban, mind pedig a
mezőgazdasági termelésben.
Terjedésükben számottevő szerepe lehet a klimatikus tényezők megváltozásának, de az éghajlat
melegedése nem ad egyértelmű magyarázatot a rövid idő alatt bekövetkező nagymérvű térfoglalásnak.
Egy adott inváziós faj hatékony terjedéséhez a faj életstratégiája szintén hozzájárul.
Magyarországon a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) az elmúlt pár évtized alatt az egyik
legjelentősebb, veszélyes gyomnövénnyé vált. Megtelepedését és terjedését biológia tulajdonságai
segítik. Számos hazai és külföldi kutató foglalkozott csírázásbiológiájával, az allelopatikus hatásával
és kompetíciós képességével, amely tulajdonságokban a faj sikerességét vélték felfedezni.
Kísérletünkben a faj csírázásbiológiai tulajdonságait tanulmányoztuk. A magmélység hatását
vizsgáltuk a csírázási %-ra, valamint a különféle növekedési paraméterekre [hajtáshossz (cm/növény),
gyökérhossz (cm/növény), levélterület (cm2/növény), levélszám (db/növény), hajtás friss- és száraz
tömeg (gramm/növény), gyökér friss- és száraz tömeg (gramm/növény)] szabadföldi tenyészedényes
kísérletben 2009-ben és 2010-ben.
Szoros negatív korreláció állt fent mindkét kísérletünk során a csírázási mélység és a csírázási %
között. A kelési mélység növelése egyértelműen csökkentette a csírázás mértékét, de még 15 cm-es
mélységből is kicsírázott keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon.
Megállapítottuk továbbá, hogy a mélyebbről kelő növények szignifikánsan kisebb hajtásnövekedést,
hajtástömeget, levélterületet és levélszámot értek el a sekélyebbről kelőekhez képest. Minél
mélyebbről kel ki egy selyemmályva növény, annál kisebb magasságot ér el, és az asszimilációs
felülete is ezzel arányosan csökken. Így a mélyebbről csírázó növények kompetícióban betöltött
szerepe is kisebb lehet.
A legkedvezőbb kelési mélység számára az 1-6 cm, de akár még 15 cm-ről is csírázik, ami nagyban
megnehezíti az ellene való herbicides védekezést, hiszen a gyomirtó szerek a bemosódási zónától jóval
mélyebben fekvő magvak ellen hatástalanok.
Vizsgálati eredményeink újnak mondhatóak, a szakirodalomban a növekedési paraméterek
(növénymagasság, növénytömeg, levélterület, levélszám) és a csírázási mélység közötti kapcsolat
tanulmányozására irányuló eredményekről utalást nem találtunk.
69
Gyomnövények, gyomirtás
AZ INTERSPECIFIKUS KOMPETÍCIÓ HATÁSA A NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS
ANNUUS L.) TERMÉSÉNEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE
SALLAI ANDRÁS1, PÓSA BARNABÁS
1, HARCSA MARIETTA
1, VÁNYINÉ SZÉLES
ADRIENN2, PERCZE ATTILA
1
1SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő
2 Debreceni Egyetem, Földhasznosítási- Műszaki és Területfejlesztési Intézet, Debrecen
Napjainkban erősödő tendencia a gyomszabályozás rendszerszerű alkalmazása. A gyomszabályozási
rendszer kidolgozása a komplexitáson alapul, vagyis több szabályozási módot (kémiai, mechanikai, és
agrotechnikai, stb.) integrálunk. Több kísérlet is igazolja a komplex szabályozási rendszerek sikerét.
Az Országos Gyomfelvételezések eredményei is alátámasztják a gyomok elleni védekezések
fontosságát. Szántóföldjeinken számos olyan kiemelt jelentőségű gyomfaj is károsít, melyek ellen
nehéz és költséges a védekezés. Ezen gyomok gyors szaporodása komoly problémákat okoz a
mezőgazdasági termelés során. A hatékony védekezés alapja a kultúrák gyomviszonyainak és azok
kompetitív képességeinek ismerete.
A növények közötti kompetíció első tudományos meghatározását Clements végezte el 1907-ben. A
kompetíció lehet fajok közötti (interspecifikus), fajon belüli (intraspecifikus), növényen belüli
(intraindividuális), illetve genotípuson belüli (intragenotypic) vagy genotípusok közötti
(intergenotypic) versengés (Pozsgai, 1983).
Az interspecifikus kompetíció vizsgálata során fontos kérdés, hogy a társuláson belüli populációk
hogyan és milyen mértékben részesednek fényből, vízből és tápanyagból, melyek létfontosságú
szerepet töltenek be a növényi fejlődés során. A források felhasználásának mérése nehezen
kivitelezhető és költséges folyamat, amely lényeges a növénytermesztés számára. A szántóföldi
növénytermesztésben a gyomnövények elszaporodása a legfontosabb terméscsökkentő tényezők
egyike. A gyomok okozta termésveszteség az összes veszteség 30%-át is kiteheti, de akár meg is
haladhatja azt (Solymosi,1998; Percze, 2002).
Additív kisparcellás szántóföldi kísérleteinkben a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.) és a
mezei acat (Cirsium arvense L.) kompetícióját vizsgáltuk napraforgó kultúrában. Mindkét kísérletben
a területen jelenlévő gyomflóra domináns gyomfaját választottuk vizsgálatunk tárgyául. A kísérletek
véletlen blokk elrendezésben három ismétlésben kerültek beállításra. A parcellák mérete 2×2=4m2
melyekben a napraforgó tőszáma állandó, parcellánként 20 db volt. A napraforgóval versengő
disznóparéj gyomnövények száma a kezelésekben parcellánként a következő volt: 15–, 30–, 45. Az
acatos kísérletben is hasonló kezeléseket alkalmaztunk, de az acat életformájából (G3) fakadóan, a
tenyészidőszakban három alkalommal, sor került a gyomborítás %-os megállapítására is. A kísérlet
beállítását követően a napraforgó fenológiai vizsgálatát (magasság, tő átmérő, levélszám) 10-14
naponként végeztük el. A kezeléseket mindkét kísérletben kapált kontrollal hasonlítottuk össze.
A parcellánként betakarított napraforgó beltartalmi paramétereit (nedvesség, olaj, fehérje tartalom) a
SZIE Növénytermesztési Intézetében INSTALAB 600 NIR analizátor készülékkel mértük.
Vizsgálataink eredményeiből megállapítottuk, hogy a Cirsium-mal borított parcellákban a gyomborítás
növekedésével a kaszatok nedvesség- és fehérjetartalma csökkent, míg az olajtartalma nőtt. A
nedvességtartalom csökkenése a Cirsium nagyfokú nedvesség elvonásának következménye, ezért a
talajban a kultúrnövény számára is kevesebb lesz a felvehető vízmennyiség. Az Amaranthus-al borított
parcellák kaszatainak nedvességtartalma a gyomok számának növekedésével arányosan nőtt, a fehérje
és olaj tartalom itt is csökkent. A gyomok számának és borításának a növekedése mindkét kísérletben
a parcellák termésének csökkenését okozta.
70
Gyomnövények, gyomirtás
GAZDASÁGI GYEPEK GYOMOSODÁSA A HASZNOSÍTÁSI GYAKORISÁG
FÜGGVÉNYÉBEN
HARCSA MARIETTA1, ZALAI MIHÁLY
2, SALLAI ANDRÁS
1 ÉS SZEMÁN LÁSZLÓ
1
1SZIE, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő
2SZIE, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
A gyepet alkotó növényfajok az igényektől függően egyszikű fűfélék, kétszikű pillangós vagy más
hasznos növények, illetve gyomnövények lehetnek. A fajok értéke hasznosítási szemponttól függően
változik. Általános megfogalmazásban a gyep esetén gyomnak számít minden olyan növény, amely
nem tartozik a takarmány gyepet alkotó fűfélék közé, illetve nem mi telepítettük. Az, hogy mit
tekintünk gyomnak a gyepben, nagyban függ a hasznosítás céljától is.
Elmondható a gyepgazdálkodásban bekövetkező változásokról, hogy nemcsak a gyepterületek
csökkenése figyelhető meg, hanem egyre nagyobb mértékű a hangsúly eltolódás a gazdasági
gyepektől az egyéb funkciók felé. Egyre nagyobb területek tartoznak például a NATURA 2000
hálózatba, ezen kívül a legújabb AKG programok is a gyepet, mint élőhelyet kívánják fenntartani.
Ezeken a gyepterületeken a gyomirtás és a felülvetés tilalma miatt a gyomszabályozást a megfelelő
gyepgazdálkodási technológia kialakításával oldhatjuk meg. Sok esetben gyomszabályozási
technológiának csak a helyesen és megfelelő időben elvégzett kaszálás jöhet szóba.
Kísérletünk célja a különböző nyírási gyakorisággal modellezni a gazdasági gyepek gyomosodási
viszonyait. (Jelen kísérletünk egy nagyobb legeltetéses és kaszálásos hasznosítási tanulmány
előkísérletének tekinthető). A kísérletben négy féle nyírásgyakoriságot alkalmaztunk 3 ismétlésben
3×3m-es parcellákon, fajgazdag vetőmagkeverékkel telepített gyepen. A nyírástípusok a következők
voltak:
P1: két hetente (rendszeresen) nyírott parcella /talajvédő gyep, urbanizációs gyepek nyírásmodellje/;
P2: a fűfélék növekedési üteme szerint nyírott parcella /adagoló legeltetési módszer modellje/;
P3: havonta nyírott parcella /szakaszos legeltetési módszer modellje/;
P4: évente 2-szer nyírott parcella /kaszálásos hasznosítás mintáján alapszik/.
A gyepparcellákon 4 alkalommal végeztünk az év során botanikai felvételezést, mely során felmértük
az idegen (nem telepített) fajokat és azok borítását.
Felvételezéseink során megállapítottuk, hogy a területen megjelent egyéves gyomfajok (Ambrosia
artemisiifolia, Crepis rhoeadifolia) a kaszálások hatására sehol sem tudtak jelentős borítást elérni. A
G-s életforma csoportba tartozó gyomok (Cirsium arvense, Convolvulus arvensis, Elymus repens) a
kétheti rendszerességgel nyírt parcellákban nem tudtak 1%-nál nagyobb borítást elérni, a P2-es
jelölésű parcellákban 2% és 4% között ingadozott a borításuk. A havonta nyírt parcellákban
látványosan csökkent a borításuk a kezdeti 4%-ról fokozatosan 1%-ra. A természetvédelmi célú
programok kívánalma szerint végzett évi 2-szeri kaszáláskor viszont nem tudtuk a terjedésüket
megfékezni. A július eleji kaszálás után 8%-ról visszaesett 2%-ra a borításuk, de a további kaszálás
hiányában az augusztusi felvételezésünkkor ismét 3,5%-ot borítottak ezek a veszélyes gyomok.
Eredményeinkből bizonyítható, hogy a gazdasági gyepeink gyomszabályozása a megfelelő
rendszerességgel és időben végzett kaszálásokkal, illetve legeltetéssel megoldható. A rendszertelen,
kevés számú hasznosítás viszont e gyepek degradációját okozhatja a G1 és G3-as életformájú gyomok
elterjedésével.
71
Gyomnövények, gyomirtás
AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) TESZTNÖVÉNY
SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN
KAZINCZI GABRIELLA1, MIKULÁS JÓZSEF
2, VÁRADI GYULA
2 ÉS BÉRES IMRE
3
1 Kaposvári Egyetem ÁTK, Kaposvár
2 BCE SZBI Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét
3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
Az országos gyomfelvételezések alapján az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) az
ország legelterjedtebb gyomnövénye. Az általa okozott gazdasági és humánegészségügyi károkozás
jelentős. Allelopátiáját, a belőle készült vizes és szerves oldószeres kivonatok más növényfajokra
gyakorolt csírázás- és növekedésgátló hatását korábban már több szerző bizonyította. Az utóbbi
években allelopátiájukról közismert növényfajok hatását is vizsgálták a parlagfű csírázására és
növekedésére. Ezideig olyan donor fajt, amely a parlagfű fejlődését jelentősen gátolta volna, nem
találtunk. Az inhibitor hatásukról jól ismert donor fajokkal [selyemmályva (Abutilon theophrasti),
napraforgó (Helianthus annuus), mezei acat (Cirsium arvense)] végzett korábbi kísérletek arra utaltak,
hogy a parlagfű mint tesztfaj (recipiens faj) az allelopátiás vizsgálatokban nem jöhet számításba,
ugyanis a különböző növényfajokból készített kivonatok nem gátolták, hanem serkentették a parlagfű
csírázását és fejlődését.
2010-ben újabb potenciális donorfajok parlagfű fejlődésére gyakorolt hatását vizsgáltuk.
Kecskeméten, laboratóriumi (bioassay) kísérletekben a bálványfa (Ailanthus altissima), a dió (Juglans
regia), a betyárkóró (Conyza canadensis) és az egynyári seprence (Stenactis annua) légszáraz állapotú
leveleiből készített metanolos kivonat hatását tanulmányoztuk a Petri csészékben nevelt szikleveles
állapotú parlagfű növényekre. Kaposváron, üvegházi körülmények között a magas aranyvessző
(Solidago gigantea) és az őszi káposztarepce (Brassica napus) száraz hajtás- és
gyökérmaradványainak hatását vizsgáltuk a parlagfű csírázására és biomassza produkciójára.
A bioassay vizsgálatokban az egyes donor növényfajok leveleiből készült kivonatok növekedésgátló
hatása 5 és 50% között alakult. A kombinációk gátló hatása erősebb volt, mint az egyes növényi
kivonatoké önmagukban, 40 és 95% között változott. Ezen eredmények potenciálisan bioherbicidek
fejlesztéséhez nyújtanak kiindulási alapot. Gyakorlati alkalmazásukhoz további, üvegházi és
szabadföldi vizsgálatok szükségesek.
Üvegházban a donor fajok parlagfűre gyakorolt hatása annak csírázására és a növekedésére ellentétes
irányú volt. A tenyészedények tápkőzegébe kevert magas aranyvessző és repce növényi maradványok
valamennyi kezelésnél szignifikánsan csökkentették a parlagfű csírázását a kontrollhoz képest. A
parlagfű hajtások szárazanyag-tömegében a különböző növényi maradványok azonban szignifikáns
növekedést eredményeztek a kontrollhoz viszonyítva. Hasonló eredményeket kaptunk korábban más
donor fajokkal végzett vizsgálatainkban. A donor növények – várttal ellentétes – stimuláló hatása a
parlagfű tesztfaj növekedésére egyik jelentős oka lehet a parlagfű szabadföldi intenzív terjedésének.
72
Gyomnövények, gyomirtás
MINTATEREK SZÁMÁNAK ÉS MÉRETÉNEK HATÁSA GYOMFELVÉTELEZÉS
PONTOSSÁGÁRA
ZALAI MIHÁLY, DORNER ZITA, KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ és SZALAI MÁRK
SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
Az integrált növényvédelmi rendszerek kialakításánál fontos szempont, hogy a védekezés
megválasztásánál ismerjük a területre jellemző károsítókat, és védekezést csak szükséges esetben
végezzünk a környezetterhelés és a költségek csökkentése érdekében. Ez a megállapítás a
gyomnövények elleni védekezési technológiák esetében is igaz.
A gyomnövényzet felmérésére többféle felvételezési módszer használható. Közülük a legkönnyebben
elvégezhetőek, ugyanakkor kellő pontosságúak a gyomnövényzet területfoglalásán alapuló módszerek.
Ilyenek például a Braun-Blanquet-féle, a Soó-féle, a Balázs-féle, az Ujvárosi-féle – módosított Balázs-
féle – módszer, és a Németh által javasolt közvetlen borítási százalékbecslés. Közülük csak azok
alkalmasak a leggyakrabban használt paraméteres statisztikai próbák elvégzésére, melyek eredményeit
(adatait) metrikus arányskálán tudjuk rögzíteni. Ezen próbák ereje a szükséges feltételek teljesülése
esetén nagyobb, mint a nem paraméteres próbáké.
Ezért vizsgálatainkhoz a közvetlen borítási százalék becslésén alapuló módszert választottuk.
A gyomnövényzet felmérések pontosságát a felvételezési mintaterek száma, valamint a mintaterek
mérete egyaránt befolyásolja. A hazai és nemzetközi kutatásokban mindkét paraméter esetében nagy
eltérések mutatkoznak a mintázás során, és nem lelhető fel megfelelő ajánlás a mintaterek
kialakítására. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés során egy táblában tíz 4×4 méteres
mintavételezési helyet jelöltek ki, azonban ez a felvételezési négyzet méret nem jellemző más
gyombiológiai kutatásokban. Munkánk célja annak megállapítása volt, hogy egy-egy tábla
gyomborítottságának kellően pontos felmérése érdekében minimálisan hány felvételezési négyzetet
szükséges kijelölni, a felvételezési négyzet méretének függvényében. E mellett szerettük volna
megállapítani, hogy eltérő méretű mintaterek alkalmazásával milyen biztonsággal végezhető a
táblában botanikai felmérés, tehát mintázhatóak-e azok a fajok, melyek csak szálanként, kis borítással
vannak jelen.
Felméréseinket 2011-ben végeztük el négy kukoricatáblában. A táblák kijelölésénél a pontos
gyomnövényborítást nem ismerhettük, de célunk volt, hogy a táblák gyomnövény-borítottsága eltérjen
egymástól. A minimális vizsgálni kívánt gyomborítást 5, a maximálisat 20 százalékban határoztuk
meg. A vizsgált táblákat egy-egy időpontban 20 darab 1×1, illetve 20 darab 2×2 méteres mintatéren
(négyzeten) keresztül mértük fel. A felvételezési négyzeteket páronként (egy darab 1×1 méteres és egy
darab 2×2 méteres) a vizsgált táblák átlója mentén jelöltük ki, a táblák szegélyét figyelmen kívül
hagyva. A felmérések során, a mintavételi helyeken előforduló fajokat rögzítettük és a fajonkénti
borítási százalékot becsültük meg, később ezt összegeztük. Ezt kiegészítette egy részletes
táblavizsgálat, ahol az összes előforduló faj feljegyzésre került borításának mértékétől függetlenül.
A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a mintaterek számának növelésével nagyobb pontosság
érhető el, azonban a mintavételezési helyek méret-növelésének nem volt pozitív hatása a
gyomnövényborítás-felmérés pontosságára. A fajszám alakulása esetében elmondható, hogy azonos
számú nagyobb méretű felvételezési négyzet esetében több faj található meg, a fajszám az összes
vizsgált területtel közel arányos.
A kutatás a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének
fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
73
Gyomnövények, gyomirtás
FELHAGYOTT SZÁNTÓK GYOMOSODÁSÁNAK ÉS VISSZAGYEPESEDÉSÉNEK
VIZSGÁLATA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK TERÜLETÉN
CZANKA GÁBOR 1,2
, ZALAI MIHÁLY2 ÉS DORNER ZITA
2
1Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas
2SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
A vizsgálat célja a Dél-Tiszántúl egyik jellegzetes gyepes élőhelyén, az elmúlt évek, évtizedek kutatási
eredményeinek felhasználásával, illetve jelenleg különböző szukcessziós fázisban lévő területek
összehasonlításával, meghatározni a vizsgált terület adottságai mellett jellemző növénycönológiai
változások dinamikáját és irányát.
A vizsgált terület a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta nevű területi egységében található. A
puszta területén kanyargó egykori Ős-Maros meder környékén hatalmas szikes gyepterület alakult ki.
A magasabb mikrodomborzatú területrészeken, löszös alapkőzeten kialakult gyepek jöttek létre,
amelyeket a múltban szinte kivétel nélkül felszántottak. Ezen területeken, a természetvédelmi célokkal
összhangban a szántóként való használatot felhagyták, és különböző kiegészítő kezelések (zúzás,
kaszálás, legeltetés) alkalmazásával, alapvetően a természetes szukcesszióra bízzák a területeken a
növényzet visszaalakulását.
A vizsgálat során 3 különböző korú (egy–, hat– és tizenkét éve) felhagyott szántóterület
növényösszetételét hasonlítottuk össze egy szántóként sosem használt löszös ősgyep
növényösszetételével. Az egyes kijelölt területeken két időpontban, nyár közepén és nyár végén, 3–3
db 2×2 m-es mintaterületen végeztünk teljes növény-felvételezést. A mintaterületek kijelölése a
területek jellemző pontjain véletlenszerűen történt. A felvételezés során a területen található, de a
mintaterületekbe be nem került növényfajok is rögzítésre és besorolásra kerültek Borhidi féle
természetesség, illetve Raunkier- és Ujvárosi féle életformatípusok alapján.
A kapott eredmények a következő szempontok szerint kerültek összehasonlításra:
Az összes növényborítás változása a különböző korú területeken,
A növények fajszámának változása a különböző korú területeken,
Az egy- és kétszikű növények borításának változása a különböző korú területeken,
Az egyes Borhidi-féle természetesség szerinti kategóriákba tartozó növények borításának
változása a különböző korú területeken,
Az egyes Raunkier- és Ujvárosi-féle életformatípusokba tartozó növények borításának változása a
különböző korú területeken.
A felmérés eredményei alapján, a szántó felhagyásától eltelt idő függvényében szignifikánsan
változott a vizsgált terület növényösszetétele a vizsgált szempontok alapján. Záródott az állomány, az
egyszikű fajok összes borítása nőtt; a Borhidi-féle természetesség alapján a nagyobb természetességű
fajok, valamint a hemikryptophytonok aránya növekedett. A fajszám változása nem mutatott
összefüggést a felhagyás óta eltelt idővel.
A kutatás a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének
fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
74
Gyomnövények, gyomirtás
SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMFLÓRA-VIZSGÁLATA AZ ERDÉLYI MEZŐSÉGEN
GÁL KATALIN ERZSÉBET ÉS PINKE GYULA
Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár
Az 1950-es évek óta Európa szerte megfigyelhető a gyomflóra átalakulásának felgyorsulása, ennek
hatására pedig a mezőgazdasági táj nagymértékű megváltozása. Az idegenhonos fajok egyre nagyobb
teret hódítanak, miközben az őshonos fajokat visszaszorítják egykori élőhelyeikről.
Kutatásunk célja volt a Mezőség gyomflóra ismeretének aktualizálása, a régóta meghonosodott
(archeofiton) fajok és inváziós neofitonok számbavétele, a kalászos kultúrák, valamint a tarlók
gyomflórájának összehasonlítása. 2011-ben 200 fitocönológiai felvétel készült a Marosvásárhely
közelében fekvő Koronka község határában. A kalászos kultúrákban a felvételek június elején, míg a
tarlókon augusztus végén készültek. A felvételekben szereplő fajok analitikus és szintetikus bélyegek
alapján kerültek csoportosításra.
A felvételeinkben szereplő gyomokra nem jellemzők a nagy borítási értékek, a fajok többsége
esetében a maximális borítás nem érte el a 20%-ot. Az esetenként tömegesen megjelenő fajok közé
főként azok a gyomok sorolhatók, amelyeknél herbicidrezisztenciát mutattak ki és nagy
alkalmazkodóképességgel rendelkeznek a környezeti feltételekhez.
Az életforma-spektrumok megoszlását vizsgálva kimutattuk, hogy mindkét élőhelyen az egyévesek
(terofitonok) uralkodnak, de a kalászos kultúrákban nagy arányban fordulnak elő a hemikriptofitonok
is. A fajok flóraelem szerinti csoportosítása alapján az éghajlati adottságokhoz leginkább
alkalmazkodott eurázsiai fajok dominálnak. A feljegyzett fajok többsége ökonombotanikai
szempontból értéktelen, de főként kalászos kultúrában nagy arányban fordultak elő a takarmányozási
célra felhasználható gyomok. Szép számban jelentek meg a mézelő fajok és a gyógynövények.
Mindkét élőhelyen a rovarbeporzást igénylő fajok jelennek meg a legnagyobb arányban, de
előfordulnak a szélbeporzású növények is. A gyomok fele táplálékul szolgál a szántóföldi
élőhelyekhez kötődő madarak (pl. fürj, fogoly) számára. A szociális magatartás típusok alapján a
kalászos kultúrában feljegyzett gyomok leginkább a természetes termőhelyek zavarástűrő fajai, ezt
követik a honos növények. Tarlókon nagyobb számban jelentek meg a honos fajok, míg a természetes
termőhelyek zavarástűrő fajai kisebb arányban fordultak elő.
A vizsgált területeken egyetlen faj, a levéltelen lednek (Lathyrus aphaca L.) szerepel a
Magyarországon összeállított vörös listán, viszont a Romániában védett fajok jegyzéke nem említi ezt.
A feljegyzett fajok közül négy jelenik meg a romániai feketelistán, további két fajt említ az inváziós
neofitonok magyarországi listája. Ezen fajok többsége tarlókon jelent meg, csak a kanadai betyárkóró
(Conyza canadensis L.) került feljegyzésre a kalászos kultúrákban is.
A művelt területeken a herbicidrezisztenciával rendelkező, agresszív gyomnövények terjednek,
amelyek a honos és archeofiton flóra elemeit kiszorítják élőhelyeikről. Ez által csökken a
biodiverzitás. Ugyanakkor a szántóföldeken megjelenő idegenhonos gyomfajok ellen egyre nehezebb
a gyomszabályozás kidolgozása, megvalósítása.
75
V. POSZTEREK
76
Poszterek
AZ AGÁVÉ TÜSKÉS PAJZSTETŰ OVATICOCCUS AGAVIUM (HOMOPTERA,
COCCOIDEA, PSEUDOCOCCIDAE) FELBUKKANÁSA MAGYARORSZÁGON.
FETYKÓ KINGA
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
Az Amerikában előforduló Agavaceae fajokon eddig 52 pajzstetű fajt mutattak ki. Ebből az
Ovaticoccus tüskéspajzstetvek közül két faj az Ovaticoccus agavium (Douglas, 1888), Ovaticoccus
californicus (McKenzie, 1964) tápnövényei az agavé fajok. A két faj közül az O. agavium fajt
behurcolták Afrikába és Európába is. Az eddig ismert Európai lelőhelyei: Anglia, Franciaország,
Olaszország, Oroszország, Ukrajna. 2011-ben Olaszországból Pellizzari és Kozár, két további új fajt
írt le, az O. agavecearum-ot és az O. exoticus-t.
A fertőzött növény 2010-ben került Solymárról vizsgálatra intézetünkbe, melynek eredetéről
annyit tudunk, hogy korábban dísznövény kertészetből vásárolt import áru. A növényeken az O.
agavium erős fertőzését észleltük, amely a szabadföldre kihelyezett növényen is megmaradt. A
megnövekedett sziklakerti pozsgás dísznövények igénye miatt, valószínűnek tartható, hogy a faj,
észrevétlenül, de másutt is jelen van és további felbukkanása elképzelhető. A faj Magyarország
pajzstetű faunájára nézve új faj és egyúttal potenciálisan új kártevőként kell számon tartani. A további
vizsgálatok során az Olaszországból leírt két új faj hazai megjelenése sem zárható ki.
A faj leírása: ovális testének mérete alig haladja meg az 1mm-t, színe rózsaszíntől bordóig
változik, életkor függvényében. Elsősorban a levélhüvelyben, mélyen, valamint a levél sérüléseiben
húzódik meg, ezért a kereskedőknek és a vásárolóknak fel sem tűnik a fertőzés. A génusz és a faj
pontos meghatározása csak mikroszkópi preparátumkészítéssel lehetséges. Agávé fajokon kívül
gyakori tápnövényei a Yucca fajok, Dracaena és az Aloe fajok is. Üvegházi körülmények között a
mesterséges fertőzés eredménytelen volt a Yucca és az Aloe fajok esetében.
A rejtett életmódból adódóan az ellene való védekezés is nehézkes, eredmény a felszívódó
szerektől várható.
A szerző köszönettel tartozik az OTKA (75889 sz. téma) pénzügyi támogatásáért.
77
Poszterek
ÚJABB ADATOK INVAZÍV PSEUDOCOCCIDAE (HOMOPTERA, COCCOIDEA)
FAJOK (PLANOCOCCUS CITRI, PL. FICUS ÉS PSEUDOCOCCUS COMSTOCKI)
EURÓPAI TERJEDÉSÉHEZ.
FETYKÓ KINGA, KOZÁR FERENC, SZITA ÉVA, KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA
ÉS TÓBIÁS ISTVÁN
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A klímaváltozás elősegíti és felgyorsítja egyes kártevő pajzstetű fajok terjedését, terjesztését és
felszaporodását Európában (Kozár, 2009). A Pseudococcidae családba tartozó vizsgált három
invazív faj közül a Planococcus citri (Risso,1813) elsősorban citrusfélék és szőlő kártevője és
vírusvektora, Dél-Európában. Északi irányba való terjedését Franciaországból és
Németországból (Rajna völgye) már jelezték. Ez a faj hazánkban is ismert jelentős szobai és
üvegházi dísznövény kártevő. A klíma melegedésével Közép-Európában szabadföldi terjedése,
áttelelése és felszaporodása prognosztizálható. A Planococcus ficus (Signoret, 1875)
szőlőkártevő és vírusvektor faj, elsősorban mediterráneumból ismert. A Pseudococcus
comstocki (Kuwana, 1902) faj Dél-Európában (Észak–Olaszország és Dél-Franciaország) az
elmúlt évtizedben kezdett terjedni. Jelentős kártevőként almán, őszibarackon, a dísznövények
közül eperfán és szivarfán mutatták ki. A három fajra vonatkozó részletesebb információk
találhatók Ben-Dov, 1994; Demontis et al., 2007; Malausa et al., 2011; Rung et al. 2008; Tóbiás
et al., 2010; Tóbiás et al., 2011; Pellizzari Scaltriti, 2005; Pellizzari Scaltriti és Germain, 2010;
Sforza et al., 2003.
Kutatásaink során feromon csapdás módszerrel vizsgáltuk a három faj, esetleges
felbukkanását és terjedését Magyarországon, Ausztriában, Bulgáriában, Görögországban,
Makedóniában, Olaszország, Törökországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Svájcban (2009-
ben 20 helyszínen, 2010-ben 29 helyszínen és 2011-ben 16 helyszínen történtek csapdázások).
Mivel a feromon csapdák csak a hím egyedeket gyűjtik, amelyek meghatározása morfológiai
alapon bizonytalan, ezért molekuláris módszereket is alkalmaztunk.
Vizsgálataink során a Planococcus citri-t kimutattuk 2009-ben Magyarországról:
Nagykovácsi (NKI-Plantart)-22 db és 95 db, Budapest (Ördögárok u.)-8 db; Görögországból:
Kifissia-14 db, Iraklion-48 db; Szlovákiából: Pozsony (Bratislava)-102 db. 2010-ben
Magyarországról: Nagykovácsi (NKI-Plantart)-5 db és 6 db, Szlovákiából: Pozsony
(Bratislava)-14 db és 2011-ben: Magyarországról: Velence-13 db; Ausztriából: Bécs-6 db;
Horvátországból: Zágráb-2 db; Olaszországból: Velence-70 db, Pádova-19 db, Szlovákiából:
Pozsony (Bratislava)-242 db; Szlovéniából: Ljubljana-2 db. A Pl. citri előfordulása
Szlovákiában (Pozsony-Bratislava főtér) feltehetően az üvegházból kihelyezett fertőzött
muskátli növényeknek tudható be. Magyarországon a Nagykovácsi NKI laboratórium melletti
szabadföldi csapdák feltehetően az üvegházból származó hímeket fogták. Figyelmet érdemel a
Velencei (M7 parkoló) szabadföldi felbukkanása, amelynek a forrása bizonytalan, talán nem
véletlen hogy ezen a területen Salamon és Tőkés (2010) szőlőben egy másik üvegházi pajzstetű
(Coccus hesperidum) szabadföldi felszaporodásáról adott hírt.
A Pl. ficus csak Svájcból került elő, 2010-ben: Genf-15 db.
A Ps. comstocki-t kimutattuk 2009-ben; Görögországból: Kifissia-3 db. 2010-ben
Ausztriából: Bécs-10 db és 2db; Svájcból: Genf-122 db; Törökországból: Igdir-1130 db, Savsat-
Artvin-1115 db. 2011-ben Ausztriából: Bécs-3 db; Olaszországból: Velence-2 db, Pádova-12
db. A faj kártételét Svájcban, (Genf) szivarfán, eperfán, és Törökországban eperfán találtuk
meg. A vizsgált fajok gazdasági jelentősége miatt a felvételezések folytatása javasolható.
A szerzők köszönettel tartoznak az OTKA (75889 sz. téma) pénzügyi támogatásáért.
78
Poszterek
ÚJABB ADATOK ÖRÖKZÖLD NYITVATERMŐKÖN ÉLŐ RAGADOZÓ
ATKAFAJOKRÓL
HAJDÚ ZSUZSANNA, FERENCZ MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A nyitvatermő örökzöld növényeken élő fitofág atkafajok kártétele gyakran növényvédelmi
beavatkozást igényel annak érdekében, hogy a növények megtarthassák díszítő értéküket. A ragadozó
atkák, mint természetes ellenségek rendszerint hatékony korlátozói a növényevő atkák
elszaporodásának. Magyarországon az örökzöldek ragadozó atkafaunája és annak a fitofág atkákra
gyakorolt korlátozó szerepe kevéssé tanulmányozott. Jelen közleményünkben az örökzöld növényeken
élő, Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák faji összetételét és előfordulási gyakoriságát
mutatjuk be.
A Budapesti Corvinus Egyetem Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság örökzöld
fajtagyűjteményében 2010 márciusától 2011 szeptemberéig havonta, összesen 20 alkalommal
végeztünk mintavételt. A mintavételek során a Juniperus, Abies, Picea és Pinus, Thuja, Taxus,
Cupressus, Chamaecyparis és a Taxodium nemzetségek 25 különböző fajáról és fajtáiról gyűjtöttünk
mintákat. A Veszprém megyei Ajka-Bódé községben lévő magántulajdonú örökzöld
fajtagyűjteményben 2010 októberétől 2011 szeptemberéig összesen 12 alkalommal vettünk mintát.
Ezen a mintavételi helyen a Larix, Metasequoia, Taxodium Abies, Cedrus, Chamaecyparis,
Cupressocyparis, Cupressus, Juniperus, Picea, Pinus, Sequoiadendron, Taxus, Thuja nemzetségek 24
fajáról és fajtáiról gyűjtöttünk növényi részeket. Mintavételi alkalmanként és fajtánként tíz, egyenként
10 cm hosszú hajtást metszettünk le. A növényi mintákról az atkákat a vegetációs időszakban
lemosásos eljárással gyűjtöttük be, míg a nyugalmi időszakban az atkákat Berlese-Tullgren típusú
tölcséres atkafuttató berendezés segítségével izoláltuk. A begyűjtött egyedeket mikroszkópi
tárgylemezen Berlese-Hoyer oldatba preparáltuk.
Vizsgálatunk során a vizsgált nyitvatermő növényekről összesen 1342 Phytoseiidae családba
tartozó ragadozó atkát gyűjtöttünk. A határozás során nyolc ragadozó atkafaj előfordulását állapítottuk
meg, nevezetesen az Amblyseius andersoni, az Amblyseius tenuis, az Anthoseius bakeri, az Anthoseius
involutus, a Typhlodromus baccettii, a Typhlodromus bichaetae, a Typhlodromus ernesti, és a
Typhlodromus pyri fajok. Mind a soroksári, mind az ajka-bódéi házikerti, örökzöld magán
gyűjteményben az Amblyseius andersoni faj fordult elő a legnagyobb mennyiségben. Soroksáron a
begyűjtött 1244 egyed 85%-a ez az atkafaj volt, és az összes általunk vizsgált növényfajtán előfordult.
A második legnagyobb gyakoriságú faj a mind tűlevelű mind pikkelylevelű örökzöldeken előforduló
Anthoseius involutus volt, 7%-os relatív gyakorisággal. Az Anthoseius bakeri csupán a minták 3%-t
alkotta, a ragadozó atkát kizárólag tűlevelű növényfajtákon találtuk. A veszprémi vizsgálatok során, a
tizenkét mintavétel alkalmával csupán 98 ragadozó atka egyedet gyűjtöttünk, és a begyűjtött egyedek
87% Amblyseius andersoni volt. A második leggyakoribb faj a Typhlodromus pyri, ami a minták 6%-
ban volt jelen, Typhlodromus ernesti 4%-ban, a Typhlodromus baccettii 3%-ban képviseltette magát.
A házikertben atkaölő permetezéseket végeztek, tehát a ragadozó atkák egyedszáma feltehetően a
kezelések hatására csökkent le. A fitofág atkák közül a laposatkák (Tenuipalpidae) és a takácsatkák
(Tetranychidae) családjába tartozó egyedek károsították a vizsgált örökzöld növényeket. A
mintavételek összesítésével megállapítottuk, hogy a Tenuipalidae családhoz tartozó egyedek száma
szignifikánsan meghaladta a Tetranychidae egyedek számát.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásával végeztük.
79
Poszterek
A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY) EURÓPAI
ELTERJEDÉSE
KESZTHELYI SÁNDOR
Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár
A Glischrochilus quadrisignatus (Say 1835) (Coleoptera: Nitidulidae) eredeti elterjedési területe
Észak- és Közép-Amerika (nearktikus régió). Behurcolt, adventív fajként a XX. század közepén jelent
meg Európában és többek között Magyarországon is. Šefrová és Lastůvka 2005-ös adventív fajok
listáját és elemzését tartalmazó munkájában inváziós fajnak jelöli, amely agrár- ás kertészeti
kultúrákban, illetve az azt övező növénytársulásokban lép fel. Kiváló alkalmazkodó képességét misem
jellemzi jobban, mint a fél évszázad alatt tapasztalt sikeres európai megtelepedése.
Több tápnövényű fajról van szó, amelynek különösen kukoricában okozott kártétele érdemel említést.
A rovar ún. „másodlagos” kártevő. A károsító lepke lárvák által megsértett, fermentálódó növény
szöveteken jelennek meg. Kártételük következtében, a növényi sebek nyitva tartásával segítik a
szapro- és nekrotróf megtelepedését, károsításának kialakulását. A amerikai kukorica kártevők 1999-
ben megjelent kockázatelemzése szerint a négyfoltos fénybogár a kukorica fontos kártevője, amely
esetenként tetemes kárt is okozhat.
Vizsgálatom célja volt az 1948-ban a palearktikumban először megjelent négyfoltos fénybogár, a G.
quadrisignatus óvilági elterjedésének irodalmi forrásmunkák alapján történő minél objektív
feltérképezése. Emellett kíváncsi voltam, hogy ezen újonnan meghódított területen, Európában hány
nemzedékes populációkat képes kialakítani a faj, és megközelítőleg hol húzódik e különböző
nemzedékszámú populációk elterjedési hatásvonala. E kalkulációhoz a faj fejlődési küszöbértékét
(10,5°C), termális konstans értékét (535,9 nap°C) illetve a területekre jellemző vegetációs periódusban
tapasztalható effektív hőmérséklet összegeket használtam.
Vizsgálati eredményeim alapján kijelenthető, hogy a faj európai elterjedési területe a közép-európai
régión túlhaladva eléri Balti országokat, a Balkán- és az Appenini félszigeteket. Így megtalálható több
biogeográfiai régióban, mint a boreális, kontinentális, sztyeppei, pannon, sőt alpesi és mediterrán
régiókban is. Ez a széleskörű elterjedési terület, illetve a rendkívül heterogén klímaadottságokkal
jellemezhető élettér is kiválóan jelzi a faj kiemelkedő ökológiai plaszticitását, eurytop jellegét.
Északról dél felé haladva a kártevő egytől három nemzedék kialakításával jelenhet meg Európában.
Egynemzedékű populációk fellépése Litvánia, Hollandia, Németország, Cseh Köztársaság,
Lengyelország, Svájc és Ausztria területeire esnek. Európában a faj legnagyobb felületen
kétnemzedékben jelenik meg, mely Fehéroroszország, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország, Románia,
Moldávia, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, illetve Horvátország-, Szlovénia-, Olaszország- és
Bulgária északi területeit érinti. Míg a faj háromnemzedékes populációi Horvátország-, Szlovénia-,
Olaszország- és Bulgária déli területeire esnek. Természetesen a különböző nemzedékű populációk
elterjedési határvonalai a globális felmelegedésnek köszönhetően jelentős mértékű északi irányú
elmozdulást mutathatnak.
80
Poszterek
ÚTSORFÁNAK ÜLTETETT KÍNAI DÍSZKÖRTE (PYRUS CALLERIANA DECAISNE, 1858)
ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGE
MÉSZÁROS ILDIKÓ, HALTRICH ATTILA ÉS VARGA ÁKOS
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
Az ázsiai eredetű kínai díszkörtét csak az ezredforduló után kezdték Magyarországon
útsorfának telepíteni, bár az Egyesült Államokban komoly múltja van. Újabban elvadult egyedeit,
adventív fás szárú gyomnövényként is jegyzik.
Magas díszítőértéke mellett várostűrő képessége is kiemelkedő, mivel jól viseli a szárazságot,
a hőséget vagy a légszennyezést. Irodalmi adatok szerint kevés kártevője van, számos betegséggel
szemben rezisztens.
Munkánk során három budapesti közterület kínai díszkörtéinek ízeltlábú közösségét mértük fel
2011 májusától egészen november közepéig. A három kiválasztott helyszínről (Ménesi út, Ötpacsirta
utca és Reviczky utca, Ajtósi Dürer sor és a Jávor utca) hetente 200-200 db levelet vizsgáltunk át. A
mikroszkópos átvizsgálás után, a leveleket Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttatóba helyeztük, a
rajtuk található atkák kinyerése végett.
Az amerikai lepkekabóca 2004-es magyarországi megjelenése óta egyre komolyabb
mértékben befolyásolja a közterületeken ültetett növények díszítőértékét. A jelenlétére utaló fehér,
viaszos nyomokat az Ajtósi Dürer sor – Jávor utca és a Ménesi út levélmintáinak 15-17%-a
tartalmazta. A harmadik helyszínen elenyésző volt a kártétele: 2%.
A hajtáshervasztó darázs károsítása nem volt számottevő (41 ill. 49 lankadó hajtás/10 fa). A
gyümölcstermesztésben a körte legjelentősebb kártevőiként számon tartott Psylla fajok, levéltetvek és
pajzstetvek (Jenser et al. 1998) megfigyeléseink szerint csak igen kis számban voltak jelen. Egyedül a
Stephanitis pyri gyakori előfordulását igazolták a felmérések.
Kis egyedszámban találtunk ragadozó életmódú rovarokat és pókokat. Úgy, mint
katicabogarak (Coccinella septempunctata, Harmonia axyridis, Clitostethus arcuatus), fátyolkák,
ragadozó poloskák, zengőlegyek és parazitoid darázs fajok (Praon sp.).
A zoofágok hiánya, feltehetőleg, a préda állatok kis számával magyarázható.
A 2011 szeptemberében és októberében gyűjtött levélmintákból összesen 728 db atkát
preparáltunk ki. Ennek jelentős része, 597 db a takácsatkák családjába tartozott, melyek a
dísznövények fontos kártevői. A 75 db ragadozó atka közül 74 db tartozott az Euseius stipulatus
fajhoz és csupán egy volt Paraseiulus triporus.
Az Euseius stipulatus (Phytoseiidae) ragadozó atkafaj, új Magyarország faunájára. Európa és
Észak- Afrika mediterrán régióiban honos, hazai előfordulását eddig senki sem jelezte. Mostani
felbukkanása talán az éghajlatváltozás (felmelegedés) következménye.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásával végeztük.
81
Poszterek
A THRIPS ATRATUS ELŐFORDULÁSA HAJTATOTT PAPRIKÁN ÉS A HAJTATÓHÁZAK
KÖRNYEZETÉBEN
OROSZ SZILVIA
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium,
Budapest
A polifág, de elsősorban szegfűféléken (Caryophyllaceae) és ajakos virágúakon (Lamiaceae)
károsító Thrips atratus tömegesen fordult elő a Jászságban 2005 évben, paprikahajtató fóliasátrakban.
Kártételéről termesztett növényeken csak néhány irodalmi hivatkozás ismert. Vizsgáltuk a faj
felszaporodásának, majd az elkövetkező években a populáció visszaesésének okát és hátterét hajtatott
paprikán, továbbá nyári, illetve téli előfordulását a fóliasátrak környezetében levő gyomnövényzeten.
A vizsgálatokhoz és a kísérlet elvégzéséhez szükséges növényi mintákat a Pest megyei, illetve
a Jász-Nagykun-Szolnok megyei paprikatermelők külterületi, illetve belterületi fóliasátraiból, valamint
azok közvetlen környezetében tenyésző gyomnövényzetről gyűjtöttük. Az összesen 51 vizsgált
fóliasátor Jászfelsőszentgyörgyön, Jászfényszarun, Szentlőrinckátán, Nagykátán, Pusztamonostoron,
Boldogon, valamint Galgahévízen található. A felvételezéseket 2005-2007 években végeztük.
A T. atratus a vizsgálati években a fóliasátrak közvetlen környezetében a következő
növényeken fordult elő nagy egyedszámban: Conium maculatum, Cytisus nigricans, Medicago sativa,
Sambucus ebulus, Gallium verum, Senecio vulgaris, Stellaria media, Taraxacum officinalis.
A vizsgálatot a Nemzeti kutatási és technológiai hivatal gazdaságorientált agrárágazati kutatások
pályázata támogatta (alap1-00052/2004).
82
Poszterek
FENOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA
(LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN, 1910) MAGYARORSZÁGI
ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATBAN
PAPP VERONIKA1, BODOR JÁNOS
2, VARGA ÁKOS
1 ÉS HALTRICH ATTILA
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2 Budapest
A nyugati levéllábú poloskát (Leptoglossus occidentalis Heidemann, 1910) 2004-ben
gyűjtötték először Magyarországon. Európába 1999-ben érkezett Amerikából, azóta a kontinens nagy
részét meghódította és már Ázsiában is megjelent. Életmódjával kapcsolatban az Amerikai Egyesült
Államokban már sok kísérletet végeztek, hasonló Európai megfigyelések viszont csak kis számban
találhatók.
A nyugati levéllábú poloska magyarországi életmódját vizsgálva arra kerestük a választ, hogy
mikor jelennek meg az első (telelő) imágók, telepeiben mikor vannak jelen, és károsítanak a
különböző fejlődésű alakok, hány nemzedéke fejlődik ki hazai viszonyok között, és hogy vannak-e a
fajnak nálunk is természetes ellenségei, mint ahogy azt más országokban már kimutatták.
A felvételezésekre 2011 tavaszától kezdve került sor, szemrevételezéssel és kopogtatással,
Szombathely belterületén és Budapest környékén.
Annak ellenére, hogy a faj egyes áttelő példányait már április végén sikerült megfigyelni, L3-
L4-es lárvákból álló telepeivel csak június közepén találkoztunk.
Nemzedékszámával kapcsolatban csak feltételezéseink vannak. A legvalószínűbb, hogy
Magyarországon is csak egy nemzedéke fejlődhet ki. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a június
végi, frissen kikelt imágók és L1es levéllábú poloska telepek időben egyszerre fordultak elő.
Szeptember második felétől már nem találtunk kifejlett egyedeket szabadföldön, a hónap
végén és október elején viszont házakba behúzódott, telelésre felkészült egyedekkel találkoztunk
Budapesten és Badacsonytomajban.
Mivel azokon a helyeken, ahol előző évben nagy számban voltak jelen, 2011-ben nem
találtunk állatokat, feltételezhető, hogy a tél komolyan befolyásolja az egyes populációk
egyedszámának alakulását. Ugyancsak nem ismertek a telelési mortalitással kapcsolatban adatok,
annak ellenére, hogy egyelőre a legnagyobb riadalmat a lakóság körében a telelőre vonuló példányok
okozzák.
Az eddigi megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a faj már teljesen elterjedhetett
Magyarországon, de még csak kis egyedszámban. Emiatt még valószínűleg nem okoz kimutatható
gazdasági károkat sem.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásával végeztük.
83
Poszterek
ÚJABB ADATOK A BADACSONYI BORVIDÉK RAGADOZÓ ATKAFAUNÁJÁNAK
ISMERETÉHEZ
TEMPFLI BALÁZS, VARGA MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A környezetkímélő szőlőtermesztésben a természetes ellenségek korlátozó tevékenységének
figyelembe vételével kialakított növényvédelmi eljárások ma már nélkülözhetetlenek. A természetes
ellenségek előfordulásának, faji összetételének megismerése képezi e módszerben rejlő lehetőségek
kihasználását. Elengedhetetlen az ültetvényeinkben, illetve azok környezetében előforduló ragadozó
atkák megismerése, azok faji összetételének és dominancia viszonyainak feltárása. A Badacsonyi
Borvidék szőlőültetvényeiben a Phytoseiidae család fajainak kutatása mintegy három évtizedes múltra
tekint vissza. Korábban e területen végzett alapos faunisztikai vizsgálatok eredményei rávilágítottak a
ragadozó atkák populációszabályozó szerepére. A korábbi vizsgálatok óta végbement technológiai
változások (növényvédőszer-használat átalakulása, integrált szemléletű termesztés elterjedése),
valamint a klimatikus és környezeti változások (szegélynövényzet összetétele és előfordulása,
elhagyott ültetvények száma) megváltoztathatták a faji összetételt és a dominancia viszonyokat. Ily
módon indokolttá vált a ragadozó atkafauna ismételt felmérése.
Vizsgálatainkat a téli nyugalmi időszakban és a vegetáció során egyaránt elvégeztük. A tél
folyamán, a szőlő fás részein, míg a vegetáció során a szőlőültetvények közvetlen környezetében lévő
növénytársulás növényfajainak levelein található ragadozó atkákat vizsgáltuk. Az atkatelelési
vizsgálatainkat 2011. januárban és februárban a Badacsonyi Borvidéken – Badacsonytomaj,
Badacsonyörs, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Mindszentkálla, Nemesgulács
és Salföld - települések körzetében található szőlőültetvényekben végeztük. A borvidéken négy
fajtáról (Szürkebarát, Kéknyelű, Olaszrizling és Rózsakő), húsz ültetvényben történt mintavétel.
Minden fajtából legalább 50, de legföljebb 100 db, mintegy 10 cm-es cserrészt gyűjtöttünk be. A
felfeslő kéreg alatt áttelelő atkákat Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttató berendezéssel nyertük
ki. A 2011-es vegetációs időszakban a szőlőterületek környezetében lévő természetes növénytársulást
alkotó főbb fajokról levélmintát gyűjtöttünk. Vizsgálataink során 19 köztes- és szegélynövény faj
leveleit vizsgáltuk meg. A mintavételek során az egyes növényfajokról 100-150 db levelet gyűjtöttünk.
A begyűjtött levelek fonáki oldalát sztereomikroszkóppal vizsgáltuk át. Az atkákat mikroszkópi
tárgylemezre Berlese-Hoyer oldatba preparáltuk. A határozás alapvetően Karg határozókulcsa szerint
történt. A nyugalmi időszakban történt gyűjtések anyagainak feldolgozása során a cserrészekről öt,
Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkafajt azonosítottunk. Ezek közül négy (Amblyseius
andersoni, Amblyseius agrestis, Euseius finlandicus, Typhlodromus pyri) már korábban is ismert volt
szőlőültetvényekben, azonban az Amblyseius zwölferi a hazai faunára nézve is újnak bizonyult. Az
előbb említett fajokon túl egy további, az Ascidae családba tartozó fajt (Leioseius bicolor) is sikerült
azonosítani.
A dominancia viszonyokat vizsgálva megállapítottuk, hogy a Badacsonyi borvidéken a T. pyri
a domináns ragadozó atkafaj, és ültetvények 100 %-ában előfordult. Szubdomináns faj a borvidéken az
A. andersoni, amely ugyan a begyűjtött egyedszám tekintetében megelőzte a T. pyri fajt, azonban az
ültetvényeknek csak 60 %-ában fordultak elő. A megvizsgált ültetvények egyikében sem fordult elő
háromnál több ragadozó atkafaj. A Kéknyelű szőlőfajtáról csak kizárólag a T. pyri és az A. andersoni
fajok egyedeit sikerült begyűjteni. A további szőlőfajták ültetvényeiből pedig más fajokat is sikerült
meghatározni. Az ültetvényeket szegélyező növényfajokról 12 ragadozó atkafajt sikerült
maghatároznunk. Ezek közül 11 a Phytoseiidae, valamint egy további faj a Stigmaeidae (Zetzellia
mali) családba tartozik. A legnagyobb fajgazdagságot mutató szegélynövénynek hat fajjal a szeder
bizonyult, amelyet a kökény és a vadalma követett három-három fajjal.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023
pályázatok támogatásával végeztük.
84
Poszterek
KUKORICABOGÁR ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE ENTOMO-
PATOGÉN BAKTÉRIUM ÉS GOMBA KÉSZÍTMÉNYEKKEL
BALOG EMESE1, BUI XUAN HUNG
1, KUTASI JÓZSEF
2, KOVÁCS RITA
2, KÁRPÁTI ÉVA
3,
TAKÁCS KÁROLY4, ERDÉLYI BALÁZS
4 ÉS TURÓCZI GYÖRGY
1
1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
2 BioFil Kft., Budapest
3 Saniplant Kft., Budapest,
4 Fermentia Kft, Budapest
Az első amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LECONTE) példányt Magyarországon
1995. június 30-án fogták be. Az azóta eltelt időben az új kártevő a hazai kukoricatermesztés egyik
legfontosabb növényvédelmi problémájává vált. Bár a védekezés – mindenekelőtt vetésváltással,
illetve talajfertőtlenítő készítményekkel és állománykezeléssel – megoldható, számos kutatás
foglakozik a további, környezetkímélő védekezési lehetőség fejlesztésével. Az utóbbi kutatások egyik
területe a Diabrotica elleni biológiai védekezés lehetősége entomopatogén baktériumok és gombák
készítményeinek a felhasználásával.
Munkánk során különböző B. thuringiensis (Bt) típustörzsek entomopatogén spóra-kristályképző és
toxintermelő fermentációs tenyészeteinek és a Metharhizium anisopliae (METSCH.) SOROKIN
konídiumos gomba négy törzsének hatékonyságát vizsgáltuk kukoricabogár lárvák ellen.
In vitro kísérletekben a lárvákat petricsészében, 4 – 4 g talajjal takarva neveltük, táplálásukat frissen
csírázott kukoricaszemekkel biztosítottuk. A mikroba készítményeket 2 – 2 ml szuszpenzióban a talaj
felszínére pipettáztuk a második lárvastádium elérésekor. Az értékelésnél meghatároztuk az életben
maradt lárvák számát.
Az in vivo kísérletekhez kukoricát vetettünk 15 cm átmérőjű cserepekbe, melyeket hármasával
izolátorokban helyeztünk el. A vetésnél közvetlenül a kukoricaszemek alá 20 – 20 tojást helyeztünk,
és ekkor jutattuk ki a mikroba készítmények szuszpenzióját is, közvetlenül a kukoricaszemekre, az in
vitro kísérlethez hasonló mennyiségben. Az izolátorok felső részébe sárga ragacslap csapdákat
(Ferocon) helyeztünk. A vetés után egy hónappal mértük a kukorica növények magasságát,
meghatároztuk az Iowa-skála szerinti gyökérkártételt és megszámoltuk a ragacslap csapdák által fogott
imágókat.
A mikrobák hatékonyságát minden kísérletben a kezeletlen kontrollhoz, illetve a teflutrin (Force 1,5G)
és Bacillus thuringiensis var. tenebrionis (Novodor FC) készítményekkel végzett kezelésekhez
hasonlítottuk.
Mind a Bt baktérium készítmények, mind a M. anisopliae törzsek hatékonysága között jelentős
eltérések voltak. Több baktérium készítmény és egy gomba törzs megközelítette a Force-szal végzett
kezelés hatékonyságát, akár a lárva mortalitást, akár a gyökér kártétel csökkentését tekintve.
Kísérleteink alapján megállapítható, hogy a vizsgált Bt törzsek toxintartalmú tenyészetei, és a M.
anisopliae gombatenyészetek alkalmasak a Dvv elleni biológiai védekezésre.
Munkánkat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség KMOP-1.1.1-08/1-2008-0042 pályázata támogatta EU
társfinanszírozással.
85
Poszterek
ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM LINNAEUS 1753) ÍZELTLÁBÚ
FAUNÁJÁHOZ A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS TÜKRÉBEN
VARGA ILDIKÓ1, KERESZTES BALÁZS
1, BALTAZÁS TIVADAR
2 ÉS POCZAI PÉTER
3
1Pannon Egyetem Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely
2Department of Planting Design and Maintenance, Faculty of Horticulture in Lednice, Mendel
University in Brno, Lednice na Moravě, Csehország 3Department of Biosciensis, University of Helsinki, Helsinki, Finnország
A fehér fagyöngy egy örökzöld, évelő, epifita, hemiparazita növény, melynek mára közel 450
gazdanövénye ismert. A parazita vizet és ásványi anyagokat szív el hausztóriumai segítségével, mely
hatalmas stresszt jelent gazdanövényeinek. Megtelepedése szignifikánsan csökkenti a növényi
magasságot, a törzsátmérőt és a termés mennyiségét, illetve egy általános gyengültségi állapotot idéz
elő. Mindez utat nyit az egyéb károsítóknak is, ami végül hozzájárul az erdészeti leromlási spirálhoz.
A fehér fagyöngy elleni eredményes védekezés a bokrok eltávolítása, ez azonban csak kis területen
alkalmazható eredményesen. A biológiai védekezés szempontjából eredményes lehet a fehér fagyöngy
hiperparazita kórokozója a Phaeobotryosphaeria visci (KALCHBRENNER) AJL PHILLIPS & CROUS 2008,
jelenlegi mikológiai tanulmányainkat azonban kiegészítettük az ízeltlábú fauna vizsgálatával is,
további eredményes ágensek felkutatása érdekében.
Vizsgálatainkat 2011 júliusában végeztük, amit megelőzött egy 2010. évi országos mintavételezés is.
Az ízeltlábúak begyűjtését 9 különböző gazdanövényfajon élő fagyöngy bokrokról kopogtatással
végeztük, továbbá károsított fagyöngy ágakat későbbi kinevelés céljából is begyűjtöttünk. A
vizsgálatba bevont gazdanövények a következők voltak: Acer saccharinum, A. pseudoplatanus, A.
platanoides, Populus nigra, Tilia cordata, Salix alba, Betula pendula, Sorbus aucuparia, Malus
domestica.
Vizsgálataink során összesen 16, a fagyöngyhöz kötődő, vagy kizárólag azon előforduló, táplálkozó
ízeltlábú fajt sikerült azonosítanunk. Az Ixapion variegatum (WENCKER 1864) (Apionidae,
Coleoptera) a júliusi gyűjtési időszakban fafajtól függetlenül nagy egyedszámmal volt jelen, míg 3
héttel későbbi gyűjtés során egy példányt sem sikerült befogni. A poloskák közül a Pinalitus viscicola
(PUTON 1888) és Hypseloecus visci (PUTON 1888) (Miridae, Heteroptera) volt nagy számban jelen,
utóbbi faj kártétele erőteljes szívogatás, mely az irodalmi adatok alapján főként almán és mandulán
gyakori, mi azonban szinte minden fáról tömegesen gyűjtöttük. Mindez ugyan jelentősnek tűnhet, de
vizsgálataink is megerősítették, hogy e faj tömeges fellépése sem vezet a fagyöngy pusztulásához. A
keszthelyi, valamint az országos minatvételezés során a Carulaspis visci (SCHRANK 1781)
(Diaspididae, Hemiptera) tömeges fellépése a bokrok klorózisához, valamint jelentős levélhulláshoz
vezetett, azonban ez sem tűnik hatékony biológiai ágensnek. A Cacopsylla visci (CURTIS 1835)
(Psyllidae, Hemiptera) szintén a nyár közepén volt nagy egyedszámban jelen, kártétele nem jelentős.
Elsősorban az ő jelenlétének köszönhetően gyűjtöttünk nagy egyedszámban Anthocoris nemoralis
(FABRICIUS 1794) ragadozó virágpoloskákat (Anthocoridae, Heteroptera). Vizsgálataink során egy-
egy bokron jelentősebb tömegben találtunk egy levéltetű fajt, melynek identifikálása folyamatban van,
mindenesetre fagyöngyön táplálkozó levéltetűfajról eddig egyetlen szakirodalom sem tett említést.
Helyenként jelentősebb számban észleltük még a Synanthedon loranthi (KRALICEK 1966)
üvegszárnyú lepkefaj (Sesiidae, Lepidoptera) és a fagyöngyszú (Liparthrum bartschti MUHL 1891)
(Curculionidae, Coleoptera) kártételét is.
Vizsgálataink alapján elmondható, hogy bár több faj is tömegesen előfordult a kártevők közül,
jelenlétük azonban egyetlen esetben sem vezetett a fagyöngy pusztulásához.
86
Poszterek
A KANYARGÓS SZILLEVÉLDARÁZS (APROCEROS LEUCOPODA) 2011-BEN ISMERT
ELTERJEDÉSE ÉS KÁRTÉTELE MAGYARORSZÁGON
VÉTEK GÁBOR1, LOVAS MELINDA
1 ÉS CSÓKA GYÖRGY
2
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
A Kelet-Ázsiában honos, szilfajokra specializálódott botcsápú levéldarázsról, a kanyargós
szillevéldarázsról (Aproceros leucopoda), mint Európa, illetve hazánk faunájára is új kártevőről 2010-
ben már beszámoltunk a Növényvédelmi Tudományos Napok keretében, valamint a Növényvédelem
című folyóirat hasábjain (46. évf. 11. szám). Bár a faj bizonyíthatóan 2003 óta van jelen
Magyarországon, az első igazán jelentős károkra csak 2008-ban figyeltünk fel Kecskeméten és
Budapesten. Az ezt követő években további településekről és azok térségéből, így pl. Cserkeszőlőről
(Bács-Kiskun megye), Ásotthalomról (Csongrád megye) is hírt kaptunk a lárvák súlyos kártételéről,
mely többek között számos szilfa szembetűnő lombvesztésében nyilvánult meg.
Mivel hazánkban a különböző szilek (Ulmus spp.) úgy erdőalkotó fajként, mint útsorfaként, de
fajtáik révén egyedi esztétikai értéket képviselő dísznövényként is jelentős és közkedvelt növényeknek
tekinthetők, így 2011-ben célul tűztük ki egy országos felvételezés elvégzését. Ennek egyik fő célja az
volt, hogy a kártevő elterjedéséről egy teljesebb képet alkothassunk. Ezzel párhuzamosan felmértük a
különböző régiókban a szileken okozott károkat is. Munkánk során külön hangsúlyt fektettünk a
fontosabb hazai gyűjteményes kertek sziltaxonjainak vizsgálatára, mivel így egyfelől alaposabban
megismerhettük a kanyargós szillevéldarázs tápnövénykörét, másrészt pedig a hazánk legkülönbözőbb
pontjain fellelhető arborétumok és botanikus kertek bejárásával a kártevő elterjedéséről részletesebb,
nagyobb országos lefedettséget szemléltető térképünk készíthettünk.
Vizsgálataink során kapcsolatba léptünk a megyei kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi
Igazgatóságainak munkatársaival, a Magyar Rovartani Társasággal, további növényvédelmi és
zoológus szakemberekkel, valamint felhívást tettünk közzé a Forestpress weboldalán is.
Megkeresésünkben felhívtuk a kollégák figyelmét a kártevő faj jelenlétére, s megkértük őket, hogy ha
munkájuk, vagy útjaik során megtalálnák, észlelnék az említett fajt bármilyen formában (egyértelműen
azonosítható kárkép vagy valamely fejlődési alak), azt jelezzék felénk. Együttműködésüket ezúton is
szeretnénk megköszönni!
A 2011. év felvételezési eredményei alapján elmondható, hogy a kártevő a vizsgált arborétumok
közül valamennyiben jelen van (volt). Kedvező eredmény, hogy jelentős kárt mindössze a tápiószelei
Növényi Diverzitás Központ területén tapasztaltunk. A többi helyszínen mindössze elvétve találtuk
meg a fajt vagy a károsítására utaló tüneteket, azonban a potenciálisan veszélyeztetett sziltaxonok
száma viszonylag nagynak bizonyult. A további vizsgált településeken és környezetükben a kártétel
mértéke többnyire csekély volt. Ugyanakkor hazánk középső részének több pontján (Bugac,
Kecskemét, Tiszakürt), továbbá Fejér (Hantos, ill. Lepsény és Polgárdi között) és Komárom-
Esztergom megyékben (Tata) a szilek (több esetben az Ulmus pumila var. arborea taxon) gócszerűen
megfigyelhető, jelentős lombvesztését tapasztaltuk, illetve kaptunk róla hírt.
Az idei évi felvételezések alapján az A. leucopoda a legszembetűnőbb károkat Közép-
Magyarország vonalában okozta, azonban a régiónkban jellemző éghajlati adottságok várhatóan nem
fogják akadályozni a faj további terjedését sem nálunk, sem szerte Európában.
A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok
támogatásával végeztük.
87
Poszterek
AZ ŐSZI LEVÉLMOLYOK (CHOREUTIS PARIANA CLERK 1759 ÉS CHOREUTIS
NEMORANA HÜBNER 1799) ELŐFORDULÁSA
BODOR JÁNOS1, BALÁZS KLÁRA
2 ÉS MIHÁLYI KRISZTINA
2
1Budapest
2MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A Choreutis pariana kártételét az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht
bioalma ültetvényében tapasztaltuk 2011-ben. A fügén élő rokonfaját a Choreutis nemoranat
módszeresen keresve először a budapesti Füvészkertben találtuk meg.
Az alma őszi levélmoly (Choreutis pariana) egész Eurázsiában honos. 1917-ben hurcolták be
New Englandbe, azóta Észak-Amerika egész nyugati partvidékén is elterjedt. Tápnövényei: a
gyümölcsfák közül az alma, körte, birs, őszibarack, szilva, cseresznye, az erdei fák közül a
vadalma, vadkörte, galagonya, kökény, berkenye, továbbá a Betula, Salix, Fraxinus és Rosa fajok.
Reichart Gábor vizsgálatai szerint 1945 és 1952 között gyümölcsfákon csak szórványosan fordult
elő, csekély kárt okozva. 1954-ben azonban már tömegszaporodást tapasztalt, amelyet szerinte a
megelőző száraz és meleg évek segítettek elő.
Az Újfehértói GyKSz Kht almaültetvényeiben évek óta vizsgáljuk a különböző kártevő lepkék
előfordulását. Az alma őszi levélmoly kártételére először 2011-ben figyeltünk fel. A 3 hektáros,
kilenc éves Florina és Prima bioalma ültetvényben a nyár végi értékelések alkalmával tapasztaltuk
kártételét. A hernyók júniustól szeptember elejéig az összesodort levélben szövedékük
védelmében hámozgatták a levelek felszínét az ereket meghagyva. A fertőzés mértéke 8x1000
levél felvételezése alapján 0,075 % és 0,11 % között volt.
1954 óta tudomásunk szerint az alma ősz levélmoly nem okozott számottevő kárt, 2011-ben
bukkant föl ismét almaültetvényekben, még mérsékelten károsítva, de vélhető, hogy a száraz,
forró nyaraink újabb tömegszaporodását készítik elő.
A füge őszi levélmoly (Choreutis nemorana) a Kanári-szigetektől és Madeiratól keletre, a
Földközi tenger medencéjében honos. Budapest magán és közkertjeiben vizsgálva a
fügebokrokat, először a 2011. év nyárutóján a Füvészkertben- az ELTE Botanikuskertjében
sikerült a károsító hernyókat megtalálni a füge fajta-gyüjteményben. Az idős bokrokon csak
nagyon szórványos volt a hernyók rágásnyoma, a nemrég kiültetett fiatal Ficus carica Palmata
cserje hajtásainak többsége azonban a hernyók nyárvégi rágását mutatta és néhány összesodort
levélben a már kifejlett hernyók készültek a bábozódásra. Ősszel Budapest külső kerületében,
kertben is megtaláltuk a hernyók jellegzetes kártételét húszéves fügebokron, de a hernyókat már
nem sikerült begyűjteni.
A hernyók levélhámozgatásával okozott lombkártétele egyelőre nem jelentős. A füge
terméseit nem bántják. Számíthatunk viszont arra, hogy a déli származású lepke népessége a
számára kedvezően alakuló klimaváltozás hatására a következő években fölszaporodhat és esetleg
már jelentős kárt is okozhat.
A munka az OTKA K 75856 sz. projekt támogatásával készült
88
Poszterek
A BURGONYÁN ELŐFORDULÓ CIXIIDAE FAJOK, MINT A STOLBUR FITOPLAZMA
(’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) POTENCIÁLIS VEKTORAI MONORIERDŐN
ÁCS ZOLTÁN1, EMBER IBOLYA
1, GERGELY LÁSZLÓ
2 ÉS KÖLBER MÁRIA
1
1Fitolab Növényi Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft, Budapest
2Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Budapest
A sztolbur számos gazdanövényen előforduló, esetenként súlyos tüneteket és károkat előidéző
betegség, melyet Magyarországon a Solanaceae családba tartozó termesztett növényfajokon Szirmai
(1957) írt le. A betegség az 1950-es és 1970-es évtized egyes éveiben, hazánkban jelentős károkat
okozott a burgonyán. Újabb súlyos kártétel csak 2003-2005-ben volt tapasztalható a vetőburgonya
táblákon, valamint a burgonya fajtakísérletekben és a fajtakitermesztési parcellákon a paprika,
paradicsom, dohány és a gyökérzöldségek esetében. Hazánkban a Stolbur (16SrXII-A) fitoplazma
(újabb nevén ’Candidatus Phytoplasma solani’) jelenlétét 1996-tól molekuláris vizsgálatokkal
igazolták paprika, paradicsom, dohány, petrezselyem, sárgarépa, zeller, repce, hólyagos habszegfű,
csattanó maszlag, pongyola pitypang (Viczián et al., 1998), szőlő, burgonya, csalán növényekből, és a
Reptalus panzeri kabóca fajból is kimutatták (Kölber et al., 1997; Palermo et al., 2004).
A Hyalesthes obsoletus és Reptalus panzeri (Cixiidae) kabócák a sztolbur fitoplazma igazolt vektorai.
Az Anaceratagallia ribauti kabóca fajról Ausztriában bizonyították, hogy átviszi a kórokozót szőlőre,
bár csak kis százalékban (Riedle-Bauer és Sára, 2009).
A GOP-1.1.1-08/1-2008-0026 számú projekt keretében tanulmányoztuk a Stolbur fitoplazma
potenciális rovarvektorait burgonyán az MgSzH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság,
Fajtakitermesztő Állomás területén, Monorierdőn a 2009-2011 években. A munka során hetente
cserélt ragacsos sárgalapokkal a potenciális vektor fajok szezonalitását mértük fel. A június-július
hónapokban fűhálós módszerrel gyűjtött rovarokat abszolút etanolba rakva, hűtőben tároltuk. A
Cixiidae kabócafajok kiválasztása után egyedeikből DNS-t tisztítottunk, és nested PCR-tesztet
végeztünk a sztolbur fitoplazma fertőzöttség kimutatására. A PCR-tesztek során kapott pozitív
eredmény azt mutatja meg, hogy mely rovarfaj képes felvenni a kórokozót, azaz potenciális
vektorfajnak tekinthető-e. A háromévi vizsgálat során többnyire a Hyalesthes obsoletus és Reptalus
quinquecostatus rovarfajokban azonosítottuk a Stolbur fitoplazmát. Eredményeink megerősítik, hogy a
Cixiidae családba tartozó kabócák a kórokozó fő terjesztői a burgonyában Magyarországon.
Egyéb kabóca fajok (Psammotettix alienus, P. confinis) csak alkalmi fertőződést mutattak, melyek
vélhetően nem játszanak lényeges szerepet a Stolbur fitoplazma epidemiológiájában. A Macrosteles
laevis és Psammotettix alienus kabócákban Aster Yellows (16SrI) fitoplazmát (’Ca. Phytoplasma
asteris’) identifikáltunk, de a burgonya növények nem bizonyultak AY fitoplazmával fertőzöttnek.
A burgonya táblák sárgalappal fogott Cixiidae eredményeiből összeállított szezonalitási grafikont
mutatja az 1. ábra.
1. ábra:
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával
valósul meg az „Új Magyarország Fejlesztési Terv”, az „Új Széchenyi Terv” keretében.
Kedvezményezett: FITOLAB Kft. Közreműködő szervezet: MAG Zrt, és a Nemzeti Fejlesztési
Ügynökség. További információ: [email protected]
89
Poszterek
IMMUNIZÁLÁSRA HASZNÁLT CRYPHONECTRIA TÖRZSEKBEN ELŐFORDULÓ
DUPLASZÁLÚ RNS-EK KIMUTATÁSA IMMUNOBLOTTAL ÉS PCR-REAKCÓVAL
AUBER ANDOR1, PÓS VERONIKA
1, SZABÓ ILONA
2 ÉS LUKÁCS NOÉMI
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
A szelídgesztenye-kéregrákot egy Ázsiából származó, karantén kórokozó gombafaj, a Cryphonectria
parasitica okozza. Néhány évtizede ez a kórokozó a hazai szelídgesztenye állományokat is
megtámadta, és ezzel jelentős károkat okozott országszerte. A Sopron környéki erdők jelentős
erdőalkotó fája a szelídgesztenye (Castanea sativa), de sok ültetvényben és kertvárosokban is számos
helyen telepítették. A kórokozó elleni védekezésben bevált fizikai és kémiai módszerek nem ismertek,
ezért a biológiai védekezés kutatása kiemelten fontos.
A biológiai védekezés szempontjából elengedhetetlen a gomba különböző virulenciájú törzseinek
helyes elkülönítése. A csökkent virulenciájú törzsek ugyanis képesek hipovirulens tulajdonságukat
átadni a virulens törzseknek, így a betegség tünetei mérséklődnek és a fa életben maradása is lehetővé
válik. Így a rákos seb körbeoltásával pár év alatt a fa csaknem teljes gyógyulása elérhető. A
szakirodalom a hipovirulens tulajdonságért leginkább a citoplazmában előforduló, duplaszálú RNS
(dsRNS) genommal rendelkező Cryphonectria hipovírusokat (CHV) tartja felelősnek, melynek
CHV1-es típusa fordul elő Európában. A hatékony biológiai védekezéshez tehát megfelelő vegetatív
kompatibilitású és CHV1 vírust megbízhatóan tartalmazó törzsekre van szükség. A Soproni-
hegységben talált hipovirulens törzseket 6 vegetatív kompatibilitási csoportba sorolják. Ezek
egymástól való elkülönítésére gyorsteszteket, illetve a telepmorfológia vizsgálatát alkalmazzák.
Kísérleteinkben a virális dsRNS-ek kimutatására egy dsRNS-specifikus ellenanyagok használatán
alapuló immunoblot eljárást és a CHV1 specifikus kimutatására alkalmas PCR módszer
eredményességét vizsgáltuk. Az immunoblot eljárás előnye, hogy segítségével a C. parasitica-ban
előforduló más vírusok (krizovirus, reovírus) jelenléte is kimutatható, így előtesztelésként kiváló,
azonban a dsRNS gombavírusok pontos és egyértelmű rendszertani kategorizálására nem alkalmas. Az
egyértelmű azonosítás érdekében CHV-specifikus primerekkel PCR-reakciókat végeztünk. A
potenciálisan biológiai védekezésre szánt szelídgesztenye ill. kocsánytalan tölgy eredetű, hipovirulens
Cryphonectria-izolátumok többféle eljárással elvégzett jellemzését fogjuk bemutatni. Eredményeink
az alkalmazott módszerek egyéni megbízhatóságának kérdését vagy éppen kiegészítő jellegének
szükségességét is felvetik.
90
Poszterek
A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) GUMÓÁTVITE-LÉNEK
VIZSGÁLATA MAGAS KEMÉNYÍTŐ TARTALMÚ BURGONYA FAJTÁKNÁL
EMBER IBOLYA, TALABÉR CECILIA, ÁCS ZOLTÁN, NAGY ZITA ÉS KÖLBER MÁRIA
Fitolab Növényi Károsító Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft., Budapest
Burgonyaféléken eddig öt kórokozó fitoplazmát írtak le burgonyán, amelyek három különböző
csoportba sorolhatók. A legfontosabbak a Stolbur (16SrXII-A), a Purple top (PPT) és a Potato
witches’ broom (PWB) (16Sr IV-A) betegségek. Az Egyesült Államokban Crosslin és Munyaneza
(2006) számoltak be a PPT betegséget okozó, a 16SrVI-A alcsoportba tartozó, Beet leafhopper
transmitted virescence (BLTVA) fitoplazma gumóátviteléről. A sztolbur betegség kórokozójának
gumóval történő átviteléről kisszámú és ellentmondó adat található a nemzetközi irodalomban. A
Stolbur fitoplazma, (’Candidatus Phytoplasma solani’) burgonya gumón keresztül történő átvitelét
újabban Paltrinieri és Bertaccini (2007) vizsgálatai bizonyították. A GOP-1.1.1-08/1-2008-0026 számú
projekt keretében hároméves kísérletsorozatban tanulmányoztuk a Stolbur fitoplazma gumóátvitelét
magas keményítő tartamú (≥17-20 %) burgonyafajták esetében. Évente 4 fajta 50-100 gumóját
gyűjtöttük be Stolbur-fertőzött területekről, Dél-Romániából. A gumókat 120-150 napos tárolás után
klímaszobában neveltük, a növények vizuális szemléjét rendszeresen végeztük. A molekuláris
vizsgálatokhoz 2009-ben és 2010-ben 3 alkalommal (gumóból ültetés előtt, 4 hetes és 3 hónapos
korban), 2011-ben pedig 2-szer (gumóból ültetés előtt és 4 hetes korban) vettünk mintát. A nukleinsav
kivonást CTAB módszerrel (Daire et al., 1997), a növények molekuláris tesztjét nested PCR/RFLP
(Lee et al., 1998) és real time-PCR (Pelletier et al., 2009) módszerrel végeztük. Az elültetett gumók
81,8 %-a mutatott tüneteket. A gumók 30,9 %-a volt cérnacsírás, 43,3 %-A puha, a gumók 27,9 %-án
pedig mindkét tünet megfigyelhető volt. A molekuláris vizsgálat során a gumók 83,8 %-a bizonyult
Stolbur fitoplazmával fertőzöttnek. A három év alatt mindössze három esetben lehetett tipikus
fitoplazma tünetes növényeket megfigyelni, mint a felső levelek sodródása, vörösödése (purple top),
sárgulás és léggumó képződés. Stolbur fitoplazma csak a fitoplazma tüneteket is mutató növényből
volt kimutatható. A három év során a fertőzöttségi mértéke a Lady Rosetta fajta esetén 0,4 %, az „A”
jelű fajta esetén pedig 1,6 % volt. A négy burgonyafajtánál a három év átlagában 0,5 % -os
gumóátvitelt lehetett megállapítani (1. táblázat). A fenti eredmények megerősítik a Stolbur fitoplazma
gumóátvitelének tényét, azonban ennek mértéke a vizsgált, magas keményítő tartalmú fajtáknál, igen
alacsonynak bizonyult. A kapott eredmények alapján feltételezhető, hogy a Stolbur fitoplazma
gumóátvitelének járványtani jelentősége a vizsgált fajtáknál alacsony. Azonban a nemzetközi
eredményeket figyelembe véve a gumóátvitelt, mint epidemiológiailag fontos tényezőt, nem szabad
figyelmen kívül hagyni más fajták és más csoportba tarozó fitoplazmák esetén. További kísérletek
szükségesek az egyes fajtáknál a gumóátvitel mértékének megállapítására; és a gumóátvitelt
esetlegesen befolyásoló egyéb tényezők (fajta biológiai karaktere, tárolási feltételek, ültetési idő)
tanulmányozására.
1. táblázat: Burgonya gumók és csíranövények Stolbur fitoplazma fertőzöttségi rátája (3 éves átlag)
Fajta
Fertőzött gumók (ültetés
előtt)
fertőzött/tesztelt (%)
Fertőzött csíranövények
4-hetes korban
fertőzött/tesztelt (%)
Fertőzött csíranövények
3-hónapos korban
fertőzött/tesztelt (%) Lady Rosetta „A” „B” „C”
252/328 138/154 104/110
94/110
76,8 89,6 94,5 85,5
1/280
2/124
0/100 0/66
0,4 1,6 0,0 0,0
1/174
1/52
0/108 0/107
0,5 1,9 0,0 0,0
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával
valósul meg az „Új Magyarország Fejlesztési Terv”, az „Új Széchenyi Terv” keretében.
Kedvezményezett: FITOLAB Kft. Közreműködő szervezet: MAG Zrt, és a Nemzeti Fejlesztési
Ügynökség. (További információ kérhető: [email protected]).
91
Poszterek
GOMBAÖLŐ SZEREK TÖRPÉSÍTŐ HATÁSA CARYOPTERIS × CLANONENSIS 'GRAND
BLUE' NÖVÉNYEKEN
HARMATH JULIANNA¹, SCHMIDT GÁBOR1, DACZÓ LEVENTE
2
¹Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Budapest
Kísérletünk célja, hogy a piaci igényeknek megfelelő alacsony növésű, kompakt, gyönyörűen virágzó
cserepes dísznövényt kapjunk.
A Caryopteris anyanövényről 2011. május 16-án 600 db dugványt szedtünk, melyeket gyökeresedés
után becserepeztünk. A növényeket 4-6 leveles állapotukban különböző koncentrációjú gombaölő
szerekkel permeteztük. A kezelések: Alar 0,4 % és 1%, Bumper 0,1 és 1 %, Cultar 1 %, Cycocel 0,3 és
1 %, valamint Mirage 0,2 és 1%. A kezeléseket három hetente megismételtük, összesen 3 alkalommal.
Az utolsó kezeléstől számított egy hónap elteltével (2011. 09. 20-án) a gombaölő szerek törpésítő
hatását vizsgáltuk.
- A Cultar-ral kezelt növények esetében a törpésítés a leglátványosabb, a növények hajtásai
rövidek, virágzásuk későbbre tolódott, a szer hatására a levelek színe szürkés;
- kielégítő eredményt értünk el a Cycocel-lel kezelt növények esetében is;
- a törpésítő hatást figyelembe véve a Bumper és Mirage esetében nem kaptunk kielégítő
eredményt, még nagyobb koncentráció esetében sem, a növények a kontrollhoz hasonlóan
magasak lettek, hosszú hajtásaik fejlődtek, virágzásuk a kontroll növényekkel szinte
egybeesik;
- ősszel, leghamarabb a Cultar-ral és a Cycocel-lel kezelt növények levelei hullottak le, amelyek
már a nyár folyamán is törékenyek, roppanósak voltak, érintésre könnyen letörtek;
- a Bumperrel és Mirage-val kezelt növények levelein barna foltok jelentek meg.
Következtetés: nem mindegyik általunk választott gombaölő szernek van törpésítő hatása, még akkor
sem, ha nagyobb koncentrációban használjuk. Feltételezhető, hogy egy magasabb koncentráció
esetében a szerek perzselést okozhatnak a növényeken. A leveleken megjelenő foltok pontos oka még
nem ismert, meghatározása további vizsgálatokat igényel.
92
Poszterek
EGYES ENZIMATIKUS ANTIOXIDÁNSOK AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE KÜLÖNBÖZŐ
MÉRTÉKBEN FERTŐZŐ 'CANDIDATUS PHYTOPLASMA MALI' TÖRZSEKKEL MEGBE-
TEGÍTETT DOHÁNYBAN
KISS EMESE1, BARNA BALÁZS
1, SÜLE SÁNDOR
1 ÉS ERICH SEEMÜLLER,
2
1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2 Julius Kühn Institut, Dossenheim, Németország
A reaktív oxigén formák (ROF) abiotikus és biotikus stresszek hatására gyorsan felhalmozódnak a
növényben és károsíthatják a sejtben a nukleinsavak, fehérjék, lipidek és egyéb alkotóelemek
működését. Ezeket a káros hatásokat a növényben található antioxidánsok képesek semlegesíteni.
Egészséges növényben a káros szabadgyökök és az antioxidánsok aktivitása egyensúlyban van, de túl
erős stressz hatására az enzimatikus és nem enzimatikus antioxidánsok nem képesek reaktív oxigének
káros hatását kivédeni.
Célunk annak vizsgálata volt, hogy különböző mértékben fertőző 'Ca. Phytoplasma mali' törzsek
(Seemüller et al., 1997) milyen hatással vannak egy fogékony tesztnövényen (Nicotiana tabacum cv.
Samsun) belüli reaktív oxigének és az őket semlegesítő antioxidánsok aktivitására, illetve annak
vizsgálata, hogy a két fitoplazma törzs közötti molekuláris különbségek milyen mértékben
befolyásolják az antioxidánsok aktivitását. Kísérleteinkben a patogén AT és antagonista 1/93
törzsekkel fertőzött és kontroll dohányban figyeltük meg a különböző reaktív oxigénfajták
(hidrogénperoxid és szuperoxid) felhalmozódását, valamint az ezek semlegesítésére szolgáló
enzimatikus antioxidánsok (szuperoxid-dizmutáz, kataláz, peroxidáz) aktivitását.
A fitoplazma jelenlétét a tesztnövény leveléből kivont DNS specifikus indítószekvenciákkal való
felszaporításával igazoltuk. A fertőzött levelekben a szuperoxid-felhalmozódást nitro-blue-tetrazolium
(NBT) infiltrálásával, a hidrogénperodix felhalmozódását diaminobenzidin-tetrahidroklorid (DAB)
festéssel tettük láthatóvá. Szuperoxid-dizmutáz (SOD), kataláz (CAT) és peroxidáz (POX) enzimatikus
antioxidánsok aktivitását azonos korú levelekből nyert intercelluláris folyadék, illetve homogenizátum
kivonatokat natív poliakrilamid gélen történő futtatás után specifikus enzimfestések segítségével
értékeltük.
Eredményeink szerint az AT törzzsel fertőzött növények fokozottabb szuperoxid- és hidrogénperoxid-
felhalmozódást mutattak, mint az antagonista 1/93-as törzzsel megbetegített dohányok. Ezen ROF-ok
kimutathatósága a kontroll növényekben elhanyagolható volt. Szinte alig mérhető antioxidáns
aktivitást tapasztaltunk AT-vel fertőzött dohányban. Ez az aktivitás intenzívebbnek mutatkozott 1/93-
mal betegített dohányban.
A fentiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy azonos fajba tartozó, de különböző
fertőzőképességű fitoplazma törzzsel megbetegített fogékony gazdanövényekben jelentős eltérések
mérhetők reaktív oxigének felhalmozódásában és antioxidánsok aktivitásában.
93
Poszterek
CSERESZNYE LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS (CHERRY LEAF ROLL VIRUS, CLRV)
AZONOSÍTÁSA HÁRMASLEVELŰ ALÁSFÁRÓL (PTELEA TRIFOLIATA) ÉS A PB1 IZO-
LÁTUM MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE
KAJATI ISTVÁN ÉS KRIZBAI LÁSZLÓ
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság,
Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest
A széles gazdanövénykörrel rendelkező cseresznye levélsodródás vírus a Nepovirus nemzetség tagja,
világszerte elterjedt. Legnagyobb gazdasági károkat a diótermesztésben okozza, elsősorban azokat a
fákat veszélyezteti, amelyeket fekete dió (Juglans nigra) alanyra szemeztek, mivel a szemzés helyén
nekrózis alakul ki. A fák elgyengülnek, a termés mennyisége csökken, majd elpusztulnak. A
hármaslevelű alásfa Észak-Amerika keleti felén lévő nedves talajú erdőterületeken őshonos faj.
Magyarországon is meghonosodott, a neofitonok körét gazdagítja, de nem inváziós faj (Csiszár, 2006).
Elsősorban dísznövényként ültetik, elvadult, főként közparkok és gyűjteményes kertek környékén
terjed el. Nyíregyházán, 2006. augusztusában egy útszéli parkban, egy hármaslevelű alásfa tősarj-
hajtásain "tipikus vírustüneteket" mutató leveleket figyeltünk meg és gyűjtöttünk be laboratóriumi
vizsgálatra. A vegetációs időben a leveleken, elsősorban az erek mentén, világos-sárga sávok,
határozatlan szélű szalagok alakultak ki. Az erek között szintén világos-sárga, különböző nagyságú
foltok, helyenként gyűrűs foltok láthatók. A fiatal levelek halványsárga színű, nem jellegzetes kezdeti
tüneteket mutattak. A lombhullás idején, ősszel a tősarj-hajtások felső, még zöldes-sárga levelein a
vírustünetek halványan maszkírozódtak. A laboratóriumi identifikációs vizsgálatokat RT-PCR
eljárással végeztük. A tünetes levelekből CLRV-specifikus indítószekvenciákkal cseresznye
levélsodródás vírust sikerült kimutatni. A vírus gazdanövényköre, a szerológia, valamint a 3’ nem-
kódoló régiója között szoros összefüggést mutattak ki (Robenstorf et al., 2006). A CLRV izolátumok
6 fő csoportba sorolhatók: nyír, cseresznye (A); rebarbara, kőris, földi bodza (B); málna, sóska,
metélőhagyma (C); dió (D1, D2); bodza (E). Az egyes csoportok 3’ nem-kódoló részének hossza
különböző, az RW1/RW2 indítószekvenciákkal generált szakasz 404 (D1) - 418 bázispárig (A) terjed.
A gazdanövénykör szerinti besorolás azonban nem kizárólagos, alátámasztva azt a megfigyelést, hogy
a CLRV izolátumok különböző növényfajokat is képesek fertőzni. Az általunk vizsgált Pb1,
hármaslevelű alásfáról származó izolátum RW1/RW2 amplifikációs terméke 416 bázispár.
Legnagyobb hasonlóságot (98 %) a W2J dió- (D2 csoport), legnagyobb eltérést (88 %) egy
cseresznyéről származó, E327 izolátummal (A csoport) találtuk. A Pb1 izolátum 3’ nem-kódoló
régiója egy AluI restrikciós hasító helyet tartalmaz a 269. pozícióban, míg a PCR terméket a Sau3AI,
illetve RsaI restrikciós endonukleázok nem emésztették. Ez az RFLP mintázat a C/D2/E csoportokra
jellemző. A szekvenálás és az RT-PCR-RFLP eredményei alapján a Pb1 izolátumot a dióról származó
CLRV-D2 csoportba soroltuk. Mivel a génbankban más alásfa izolátum ezen kívül nem szerepel, nem
dönthető el, hogy az erről a növényről származó izolátumok kizárólag a D2 csoportba sorolhatók.
94
Poszterek
RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁG HAZAI ELŐFORDULÁSA ŐSZI ÉS TAVASZI
ÁRPÁN 2006-2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN
MANNINGER SÁNDORNɹ, FODOR JÓZSEF¹ ÉS MURÁNYI ISTVÁN²
¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
²Fajtakísérleti Állomás, Kompolt
Magyarországon a levélfoltosságot okozó betegségek előfordulását és terjedését őszi és tavaszi árpán
2006 és 2010 közötti időszakban vizsgáltuk.
2006-ban az időjárás kedvező volt a betegségek ismert kórokozói számára. Ez évben a levélfoltosságot
okozó kórokozók közül a Pyrenophora fajok bizonyultak dominánsnak Kompolton. 2007-ben az árpa
virágzásáig nem találtunk nekrotikus foltokat az őszi árpafajták felső levelein. A virágzást követően
viszont szokatlanul pici nekrotikus foltokat fedeztünk fel a felső leveleken, Röjtökmuzsajon. A
fertőzött levelekről sztereo- és fénymikroszkóp segítségével a Ramularia collo-cygni tipikus
konídiumait és konídiumtartóit első alkalommal azonosítottuk Magyarországon. A következő évben,
2008-ban a kórokozó járványos terjedését tapasztaltuk. Az őszi és tavaszi árpafajták levelein a
Ramularia collo-cygni jelentős mértékű fertőzését Nyugat- Magyarországon (Röjtökmuzsaj,
Szombathely), szórványos előfordulását pedig Kelet- Magyarországon (Kompolt, Debrecen) figyeltük
meg.
A következő években, 2009 és 2010-ben a megfigyeléseket már azonos árpa genotípusokon végeztük
a MgSzH fajtakísérleti állomásain. A szárazság miatt 2009-ben a fertőzési szint valamennyi
levélfoltosságot okozó betegség esetében alacsony volt, de a genotípusok fertőzöttségének mértékében
jelentős különbségeket tapasztaltunk. 2010-ben a levélrozsda (Pucccinia hordei) és a barna
levélfoltosság (Cochliobolus sativus/Bipolaris sorokiniana) Nyugat-Magyarországon, a hálózatos
levélfoltosság (Pyrenophora teres/Drechslera teres) és a levélcsíkoltság (Pyrenophora
graminea/Drechslera graminea) Kelet- Magyarországon fordult elő jelentős mértékben. A Ramularia
collo-cygni valamennyi vizsgálati helyen előfordult, de a fertőzésének mértéke sokkal kisebb volt,
mint 2008-ban.
Két kivétellel a vizsgált árpa genotípusok fogékonynak bizonyultak a levélrozsdával, barna
levélfoltossággal és a ramuláriás levélfoltossággal szemben Nyugat- Magyarországon és valamennyi
genotípus a hálózatos levélfoltossággal szemben Kelet-Magyarországon.
2006-2010 között végzett vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a betegségek jelentőségét a
termesztett fajták betegségekkel szembeni fogékonysága és a környezeti feltételek befolyásolják.
95
Poszterek
VIGS VEKTOROK ALKALMAZÁSÁNAK KORLÁTAI ENDOGÉN GÉNEK FUNKCIÓ-
JÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR
OLÁH ENIKŐ1,2
, HAVELDA ZOLTÁN1 ÉS VÁRALLYAY ÉVA
1
1Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2SZIE, Mezőgazdasági Biotechnológus szak, Gödöllő
A XXI. században a genom-projektek korszakát éljük. Sok faj genom-szekvenciája ismert, de a
feltételezett gének biológiai funkciójának meghatározása folyamatos kihívást jelent. A funkciókeresés
módszerei közül gyorsasága és hatékonysága miatt egyre nagyobb tért hódítanak az RNS-
interferencián alapuló módszerek.
Az RNS-interferencia egy fontos védekező mechanizmus vírusok, transzgének és más molekuláris
paraziták ellen. Az RNS-interferencia folyamatát a vírus replikációja során keletkező, duplaszálú
RNS-ek (dsRNS) indukálják. A növény Dicer enzime a vírus dsRNS-ket feldarabolja, 21-25 nukleotid
hosszúságú siRNS-ekre (short interfering RNAs). A siRNS egyik szála beépül a RISC endonukleáz
komplexbe, mely elhasítja a beépült siRNS-el komplementer vírus RNS-eket, vagy transzlációsan
gátolja azok aktivitását. Szekvencia-specifitása és hatékonysága miatt az RNS interferencia alkalmas
endogén gének funkciójának megállapítására. A vírus indukálta géncsendesítésen (VIGS) alapuló
módszer során, egy növényi gén egy darabját vírusba építjük, és a rekombináns vírussal fertőzzük a
növényt. A vírus elterjedését követően az RNS-interferencia aktiválódása miatt a beépített szakasszal
homológ endogén gén mRNS-ei lebomlanak, ezáltal a gén funkciója vizsgálható.
Vírusfertőzés során a vírusok megváltoztatják a gazda génexpressziós rendszerét. Növény-vírus
kapcsolattól függően egyes gének expressziója aktiválódik pl. ubiquitin, ugyanakkor néhány gén, pl.
GAPDH mRNS-e a teljesen eltűnik, ez a ,,shut-off” jelenség. A ,,shut-off” sokszor olyan háztartási
géneket is érint, amit kvantitatív PCR-nél referenciaértékként használnak VIGS vektor
alkalmazásakor.
Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy egy adott gazdanövénynél használt VIGS vektor vírusa
mennyire változtatja meg a gazda génexpressziós rendszerét. Ezért munkánk során olyan növényeknél
vizsgáltuk a ,,shut-off” jelenség meglétét, melyeknél az endogén gének funkcióját VIGS vektorok
segítségével állapították meg. Dohányt és paradicsomot fertőztünk dohány mozaik vírussal (TMV),
burgonya X vírussal (PVX), dohány zörgőlevelűség vírussal (TRV), illetve búzát az árpa csíkos
mozaik vírussal (BSMV). A fertőzött növényekből RNS kivonatot készítettünk, az RNS-t agaróz gélen
elválasztottuk és nitrocellulóz filterre blottoltuk. A membránokat a ,,shut-off”egy-egy markáns
változást mutató génjére specifikus radioaktív próbával hibridizáltuk és megállapítottuk, hogy az adott
növényekben kialakul-e a ,,shut-off” jelenség. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy VIGS vektor
alkalmazásakor referenciaértékként használt háztartási gének expressziós szintje sok esetben
lecsökkent, így felmerül az a probléma, hogy milyen gént lehetséges referenciaként alkalmazni.
Hibridizációs kísérleteinkre alapozva javaslatot teszünk olyan kontroll gének használatára melyek
expressziós szintje a ,,shut off”-ot mutató növényekben sem változik.
Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a VIGS csak megfelelő kontroll kísérletek mellett
alkalmazható endogén gének funkciójának megállapítására.
96
Poszterek
AZ ŐSZIRÓZSA SÁRGASÁG FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA ASTERIS’)
JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSE A SALÁTATERMESZTÉSBEN, 2011-BEN
PÁJTLI ÉVA1, BALOTAI BOGLÁRKA
1, KISS EMESE
2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ
1
1Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
2MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
A 2011-es évben az ország több pontjáról számoltak be a nagyüzemi salátatermesztők szokatlan
tüneteket mutató betegségről, mely válogatás nélkül teszi tönkre az általuk termesztett saláta fajtákat,
így milliós nagyságrendű kárt okozva a termelőknek. A saláták levelei elkorcsosultak, elvékonyodtak,
az erek kisárgultak, a belső levelek etioláltak voltak, a fejesedés elmaradt, a növények megálltak a
fejlődésben, piacképtelenné váltak. Ilyen tüneteket okozhatnak abiotikus és biotikus tényezők, pl. a
helytelen gyomirtó szer használat, de okozhatják vírusok és az őszirózsa sárgaság fitoplazma (Aster
yellows phytoplasma, AYP, érvényes neve: ’Ca. Phytoplasma asteris’) is. A termelőkkel való
konzultáció után a mintákat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének
laboratóriumban vizsgáltuk tovább. A vizsgálat részét képezte az Aster yellows phytoplasma
azonosítására elvégzett molekuláris vizsgálat is. A salátalevelek vastagabb ereiből a DNS-t a Maxwell
16-os készülékkel vontuk ki. A vizsgálathoz a PCR reakció során P1 (5'-AAG AGT TTG ATC CTG
GCT CAG GAT T-3') és P7 (5'-TTC TCG GCT ACT TCC TGC-3') fitoplazma specifikus primer párt
használtuk, mellyel egy 1830 bp hosszúságú szakaszt szaporítottunk fel, a 16S és 23S rRNS-t kódoló
genom szakasz között. Majd a terméket felhasználva elvégeztük a nested PCR-t egy AYP specifikus
primer párral (fAY: 5'- GCA CGT AAT GGT GGG CAC TT -3', rAY: 5'- CGA AGT TAG GCC ACC
GGC TTT -3') is, miután egy 320 bp hosszú terméket kaptunk. Így minden kétséget kizárón
megállapíthattuk, hogy az AYP okozta a tüneteket.
Az Aster yellows phytoplasma a világ minden részén súlyos gondokat okoz évről évre. Magyarországi
megjelenése 1967-től a tünetek alapján valószínűsíthető. Rendkívül polifág kórokozó,
gazdanövényköre 38 növénycsalád mintegy 300 lágyszárú fajára terjed ki. Legnagyobb károkat
rendszerint sárgarépában (Umbelliferae) és az Astreaceae családba tartozó dísznövényeken okoz.
Kiemelt fontosságú gazdanövényei az áttelelő kultúrnövények (pl. lucerna, repce, Fabaceae) és a
gyomok, ugyanis az AYP csak ezekben képes áttelelni. A tavasszal induló fertőzés forrásai a beteg
növények, ahonnan a kórokozót a kabócák terjesztik. Az AYP cikadofil, propagatív fitoplazma, mely
átvihető még vegetatív szaporítással és Cuscuta fajokkal is. Maggal és mechanikai úton nem terjed.
Sajnos a fitoplazmák ellen a hagyományos kémiai növényvédelem hatástalan, és a fertőzött növények
nem gyógyíthatók. A fertőzés mértékét csökkenthetjük a tábla és szegélyének gyommentesítésével, és
a kabócák elleni védekezéssel. Ez utóbbi igen nehéz feladat, főleg a nyári hónapokban a folyamatos
betelepülés miatt. Az idei járvány minden bizonnyal az időjárással hozható összefüggésbe. Az aszály
miatt a kabócák a száraz ruderális területekről az öntözött salátába települtek.
A projektet a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023
pályázatok támogatták.
97
Poszterek
EGY CMV MUTÁNSSAL FERTŐZÖTT NICOTIANA CLEVELANDII NÖVÉNY
PROTEOMIKAI VIZSGÁLATA
PÓSA TÍMEA1, JUHÁSZ ANGÉLA
1, SALÁNKI KATALIN
2 ÉS BALÁZS ERVIN
1
1MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
2Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) a Cucumovirus nemzetség és a Bromoviridae
család tagja, az egyik legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező és komoly gazdasági károkat okozó
növényi vírus. A vírus partikulumok izometrikus alakúak, és a vírusfertőzés kialakításához elegendő a
partikulumokba becsomagolt három genomi RNS és az általuk kódolt öt fehérje. Különböző CMV
izolátumok teljesen eltérő tüneteket indukálhatnak különböző gazdanövényeken. A különbségek
kialakításában mindegyik genomi RNS, illetve az általuk kódolt fehérje részt vehet. Korábbi munkánk
során N. clevelandii tesztnövényen az Rs-CMV izolátum, illetve a tőle a köpenyfehérjén elhelyezkedő
egyetlen aminosavban eltérő (R3E79R) mutáns törzs között találtunk feltűnő különbséget. A mutáció
során a CP 79-es pozíciójában levő a Glutamát (E) aminosavát cseréltük Argininre (R), aminek során
elektrosztatikus potenciál változás történik. A negatív töltésű Glutamát helyett pozitív töltésű Arginin
épül be a virion felszínén elhelyezkedő B-C hurok közepére. Míg az Rs-CMV a levelek mozaikosságát
és deformációját okozta, addig a mutáns esetén az inokulált leveleken klorotikus léziókat, a
szisztemikus leveleken erős törpülést és nekrózist figyeltünk meg, ami a növény teljes pusztulásához
vezetett. A szokatlan tünet vírus eredetű genetikai háttere ismert volt, így a fertőzött növények
proteomikai vizsgálatát tűztük ki célul.
Munkánk során Nicotiana clevelandii növényeket fertőztünk a CMV vad illetve mutáns (R3E79R)
törzsével. Elvégeztük az Rs-CMV-vel illetve R3E79R mutáns vírussal fertőzött Nicotiana clevelandii
növényekből tisztított, a virionok ultracentrifugálása során kiülepedő fehérje preparátumok pH 4-7
tartományban végzett izoelektromos fókuszálását követő SDS-PAGE-val történt elválasztását. A két
vírusfertőzés között a fehérjékben különbségeket figyeltünk meg. Az eltérő fehérjéket a gélből
izoláltuk, majd a fehérje azonosítását Edman szekvenálással végeztük el. Az előzetes eredmények
alapján eddig négy fehérjét tudtunk azonosítani. Így sikerült a CP alegységekhez vélhetően
kapcsolódó gazdanövény fehérjéket kimutatni, azonosítani, ezáltal a CMV-gazdanövény kapcsolat
feltérképezéséhez hozzájárulnunk.
98
Poszterek
GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNYEKBEN,
AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN
KOLTAY ANDRÁS1 CSIHA IMRE
2 ÉS RÁSÓ JÁNOS
2
1 ERTI Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
2 ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály, Püspökladány
A „Fásszárú energetikai ültetvények komplex technológiai rendszerének kidolgozása az Észak-Alföldi
Régió területére” című, 2010-2011. évre elnyert Baross Gábor K+F projekt (azonosító REG EA KFI
09 – naperti9) keretében - többek között - feladatunk volt az energetikai célú ültetvények gyomirtási
kérdésének tisztázása. Ennek keretében vizsgáltuk azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak
lehetnek az ültetvények gyommentesen tartására a lehető legoptimálisabb hatékonyság és költségek
mellett. Ennek érdekében 2010. és 2011. során kisparcellás vegyszeres gyomirtási kísérleteket
végeztünk újonnan létesített akác, nyár és fűz energetikai ültetvényekben az ERTI Püspökladányi
állomásán és a Napkori Erdőgazdák Zrt. Területén, Napkor térségében. A kezelések során az első
évben csak olyan gyomirtó szereket használtunk, amelyek engedélyokiratában az erdészeti alkalmazás
is szerepel. Ezzel szemben 2011-ben néhány olyan gyomirtó szert is kipróbáltunk, amelyek csak eseti
engedélyeztetés után használhatók az erdészeti gyakorlatban. Sajnálatos módon 2010-ben a
szokásosnál jelentősen több csapadék és ennek következtében kialakult tartós vízborítás, míg 2011-
ben a hosszantartó tavaszi, kora nyári szárazság hátráltatta a vegyszeres gyomirtások kivitelezését és
befolyásolta jelentősen az eredményeket.
Mindkét évben azt tapasztaltuk, hogy a gyomirtó szeres kezelés még a legjobb vegyszerek esetében is
csak mérsékelte a gyomok megjelenését. Július végére, augusztus elejére a kezelt és kezeletlen
kontroll parcellákban a gyomborítás mértéke közötti különbség már nem, vagy csak alig volt
megfigyelhető. A különféle vegyszerek hatékonyságát és hektárra vetített költségeit egyaránt
vizsgáltuk. A kétéves tapasztalatok szerint egyik gyomirtó szer sem érte el hatékonyságban az
elvárható maximális értéket. A kísérletekben alkalmazatott leghatásosabb szerkombinációk is, csak
közepes hatékonysággal csökkentették a gyomok mennyiségét. Az alkalmazott vegyszerek közül,
költségek és a hatékonyság tekintetében az adott időjárási viszonyok között egyelőre a SAVVY,
valamint a SAVVY + CLICK COMBI együttes tűnik versenyképesnek a mechanikus gyomirtással
szemben.
Ugyanakkor ismételten hangsúlyozni kell, hogy a kezeléseket követő szélsőséges időjárási tényezők
kedvezőtlenül befolyásolták a vegyszerek hatékonyságát, így optimális viszonyok között a vegyszeres
kezelések hatékonyabbak lehettek volna. Ezzel szemben azt is meg kell jegyezni, hogy amint azt az
elmúlt két év is bizonyította, bármikor előfordulhat olyan szélsőséges időjárási körülmény (ennek
esélye a klímaváltozás tükrében egyre nagyobb), ami jelentősen csökkenti a vegyszeres gyomirtás
hatékonyságát, ezzel szemben pedig növeli a bizonytalanságot a költségek és eredményesség
tekintetében. Az eddig végzett kísérletek eredményeinek tükrében, az energetikai faültetvények
esetében a mechanikus gyomirtás alkalmazása, a költségeket és megbízhatóságot tekintve, jelenleg
hatékonyabb védekezési stratégiának tűnik a herbicidek alkalmazásánál.
99
NÉVMUTATÓ
ÁCS ZOLTÁN 88, 90
ÁDÁM ATTILA 42, 46, 47
ÁDÁM JÁNOS 41
ÁGOSTON BÉLA 51
ALBERT ZSOLT 43
ALMÁSI ASZTÉRIA 18, 41
APRÓ MELINDA 37
AUBER ANDOR 89
BAGLYAS GELLÉRT 34
BAKONYI JÓZSEF 30
BAKOS RÉKA 26
BALÁZS ERVIN 97
BALÁZS KLÁRA 87
BALOG EMESE 84
BALOTAI BOGLÁRKA 41, 96
BALTAZÁS TIVADAR 85
BÁN RITA 34
BANDI ATTILA 53
BARIC, BOZENA 20
BARNA BALÁZS 92
BENKE SZABOLCS 26
BÉRES IMRE 71
BESE GÁBOR 49
BODOR JÁNOS 82, 87
BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN 65
BOZSIK ANDRÁS 17
BUI XUAN HUNG 84
CERNÁK ISTVÁN 48
CROSS, JERRY V. 23
CZANKA GÁBOR 73
CZÚCZ BÁLINT 65
CSEH ESZTER 37
CsEJK GYÖNGYVÉR 57
CSIHA IMRE 98
CSIKÁSZ TAMÁS 33
CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA 39
CSILLÉRY GÁBOR 51
CSÓKA GYÖRGY 86
CSÖMÖR ZSÓFIA 55
CSŐSZ LÁSZLÓNÉ 31
DACZÓ LEVENTE 91
DALLMANN GÉZA 40
DARULA ZSUZSANNA 40
DORGAI LÁSZLÓ 40
DORNER ZITA 72, 73
DÖMÖSNÉ N. Á. 35
EMBER IBOLYA 88, 90
ERDÉLYI BALÁZS 84
100
ERDÉLYI ÉVA 59
ETTIG BALÁZS 34
FARKAS PÉTER 19
FERENCZ MÁTÉ 78
FETYKÓ KINGA 76, 77
FICSOR ANITA 30
FODOR JÓZSEF 94
GÁBORJÁNYI RICHARD 37
GÁL KATALIN ERZSÉBET 74
GALAMBOS MÁRTA 67
GALYASI ALEXANDRA 43
GERGELY LÁSZLÓ 88
GYURCSÓ GERGŐ 26
HAJAGOS LAURA 52
HAJDÚ ZSUZSANNA 78
HALÁSZ KRISZTIÁN 43
HALTRICH ATTILA 80, 82
HARCSA MERIETTA 69, 70
HARMATH JÚLIANNA 91
HAVELDA ZOLTÁN 44, 95
HEGEDŰS MÁRIA 42
HEVESI MÁRIA 53
HOCHBAUM TAMÁS 59
HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA 63
HORNOK LÁSZLÓ 46, 47
HORVÁTH ALEXANDRA 60
IMREI ZOLTÁN 21
JAKAB GÁBOR 39
JENSER GÁBOR 18, 24
JÓSVAI JÚLIA KATALIN 22
JUHÁSZ ANGÉLA 97
KAJATI ISTVÁN 93
KARÁCSONY PÉTER 65, 66
KÁRPÁTI ÉVA 84
KAZINCZI GABRIELLA 71
KERESZTES BALÁZS 85
KESZTHELYI SÁNDOR 79
KIRÁLY GERGELY 64
KISS EMESE 92, 96
KISS JÓZSEF 28
KISS LEVENTE 14, 38
KNEIP ANTAL 24
KOCSIS MARIANNA 39
KOHUT GÁBOR 46
KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ 72
KOLTAY ANDRÁS 98
KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA 77
KÓTAI CSABA 32
KÓTAI ÉVA 30
KOVÁCS JUDIT 54
KOVÁCS RITA 84
KOZÁR FERENC 77
101
KÖLBER MÁRIA 88, 90
KRIZBAI LÁSZLÓ 49, 93
KUHLMANN, HUBERT 50
KUTASI JÓZSEF 84
LADÁNYI MÁRTA 43, 60
LAKATOS FERENC 54
LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS 32
LOVAS MELINDA 86
LUKÁCS NOÉMI 43, 89
MAGYAR LÁSZLÓ 62, 63
MAJOR VIKTÓRIA 27
MAJOROS MÁTÉ 28
MANNINGER SÁNDORNÉ 94
MARKÓ GÁBOR 58
MARKÓ VIKTOR 23, 25
MESTERHÁZY ÁKOS 32
MÉSZÁROS ILDIKÓ 80
MIHALOVICS MIKLÓS 33
MIHÁLYI KRISZTINA 87
MIKULÁS JÓZSEF 71
MÓCZÁR ZSUZSANNA 58
MONOKI SZABOLCS 28
MURÁNYI ISTVÁN 94
NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET 68
NAGY CSABA 23
NAGY GÉZA 59, 60
NAGY LAJOS 64
NAGY MARGIT 64
NAGY VIKTOR 68
NAGY ZITA 90
NAGYGYÖRGY EMESE 42, 46, 47
NEMES KATALIN 36
NÉMETH JÓZSEF 35
NÉMETH MÓNIKA 36
NÉMETH NÓRA 56
NÉMETHY ZSUZSANNA 52
OLÁH ENIKŐ 95
OROSZ SZILVIA 81
PAJAC, IVANA 20
PÁJTLI ÉVA 48, 96
PÁL RÓBERT 65
PÁL RÓBERT 66
PALKOVICS LÁSZLÓ 37, 41, 42, 48, 52, 55, 56, 57, 96
PALOTÁS GÁBOR 51
PALOTÁS GABRIELLA 51
PAPP VERONIKA 82
PÁSZTOR BETTINA 19
PÉNZES BÉLA 19, 78, 83
PERCZE ATTILA 69
PERES SZ. 35
PETRÓCZY MARIETTA 42, 55, 56, 57
PINKE GYULA 65, 66, 74
102
PISZKER ZOLTÁN 33
POCZAI PÉTER 85
POLGÁR ZSOLT 48
PÓS VERONIKA 89
PÓSA BARNABÁS 69
PÓSA TÍMEA 97
POSTA KATALIN 34
RÁSÓ JÁNOS 98
RUDOLF KINGA 33
SALAMON PÁL 36, 42, 45
SALÁNKI KATALIN 36, 97
SALLAI ANDRÁS 69, 70
SÁROSPATAKI MIKLÓS 26
SCHMIDT ÁGNES 38
SCHMIDT GÁBOR 91
SEEMÜLLER, ERICH 92
SIMON ZOLTÁN 64
SIPOS KITTI 19
SIPOS PÉTER 25
SÓLYOM ADRIENN 60
SUBIC, MILORAD 20
SÜLE SÁNDOR 92
SZABÓ ÁRPÁD 25, 78, 83
SZABÓ ILONA 54, 89
SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA 36
SZABÓ-HEVÉR ÁGNES 32
SZALAI MÁRK 72
SZARKA JÁNOS 51
SZEGŐ ANITA 43
SZEMÁN LÁSZLÓ 70
SZITA ÉVA 77
TAKÁCS ANDRÁS 49
TAKÁCS ANDRÁS PÉTER 37
TAKÁCS KÁROLY 84
TALABÉR CECILIA 90
TEMPFLI BALÁZS 83
THIESZ REZSŐ 53
TIMÁR ZOLTÁN 51
TIRCZKA IMRE 67
TÓBIÁS ISTVÁN 18, 41, 50, 77
TÓTH ANNAMÁRIA 42, 55
TÓTH BEÁTA 30
TÓTH FERENC 27
TÓTH KÁLMÁN 65, 66
TÓTH MAGDOLNA 53
TÓTH MIKLÓS 20, 21, 22
TREITZ MÓNIKA 33
TURÓCZI GYÖRGY 84
VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN 38
VÁCZY ZSUZSANNA 38
VÁNYINÉ SZÉLES ADRIENN 69
VÁRADI GYULA 71
103
VÁRALLYAY ÉVA 44, 95
VARGA ÁKOS 80, 82
VARGA ILDIKÓ 85
VARGA JÁNOS 30
VARGA MÁTÉ 83
VARGA MÓNIKA 32
VÉGH ANITA 52
VÉTEK GÁBOR 19, 86
VOIGT ERZSÉBET 20
VUKOVICS LÁSZLÓ 24
WOLF ISTVÁN 48
ZALAI MIHÁLY 72, 70, 73
ZÁMBÓ ÁGNES 48
ZSIROS BARBARA 34
104