MISKOLCI EGYETEM Gazdaságtudományi Kar

ME GTK és MÜTF Nemzetközi gazdálkodás szakának angol és magyar nyelvű digitális

tananyagfejlesztése című TÁMOP (4.1.2.A/1-11/1) projekt

Nagy Zoltán Kuttor Dániel

Sebestyénné Szép Tekla

Nemzetközi és regionális gazdasági kapcsolatok

KÉZIRAT (lezárva: 2013. május)

Miskolc, 2013.

2

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS .......................................................................................................................................... 5 

1.NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK FOGALMI HÁTTERE, A NEMZETKÖZI HIERARCHIARENDSZER ........ 7 1.1.NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK FOGALMA.................................................................................................................... 7 1.2.NEMZETKÖZI RENDSZEREK MODELLJEI..................................................................................................................... 7 1.3.NEMZETKÖZI RENDSZEREK PÓLUSAI....................................................................................................................... 10 

2.A VILÁGGAZDASÁG KIFEJLŐDÉSE.................................................................................................. 12 2.1.ELMÉLETI IRÁNYZATOK.......................................................................................................................................... 15 2.2.A VILÁGGAZDASÁG HELYE A VILÁGRENDBEN ........................................................................................................ 18 

3. A TRIÁD GAZDASÁGI SZEREPE NAPJAINK VILÁGGAZDASÁGÁBAN ............................................... 20 3.1.VILÁGGAZDASÁG SZERKEZETI EGYENSÚLYTALANSÁGAI ....................................................................................... 20 3.2.GLOBALIZÁCIÓ FOLYAMATA ÉS HATÁSAI A VILÁG TÁRSADALMÁRA, GAZDASÁGÁRA ÉS KULTÚRÁJÁRA................ 21 3.3.A VILÁGGAZDASÁG AZ EZREDFORDULÓ IDEJÉN...................................................................................................... 23 3.4.DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK ................................................................................................................................. 23 3.5.GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK ...................................................................................................................................... 25 3.6.KUTATÁS-FEJLESZTÉS SZEREPE .............................................................................................................................. 29 3.7.KERESKEDELEM ALAKULÁSA ................................................................................................................................. 29 3.8.ÖSSZEGZÉS ............................................................................................................................................................. 31 

4.AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN.......... 33 4.1.AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK VILÁGGAZDASÁGI SZEREPE ........................................................................... 33 4.2.ERŐFORRÁSOK........................................................................................................................................................ 35 4.3.NÉPESSÉG JELLEMZŐI ............................................................................................................................................. 37 4.4.VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGBAN, SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK................................................................................... 39 4.5.AZ ÁLLAM SZEREPE, KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA...................................................................................................... 41 4.6.KÜLGAZDASÁGI ÖSSZEFÜGGÉSEK, TŐKEMOZGÁSOK .............................................................................................. 44 4.7.SAJÁTOSSÁGOK ...................................................................................................................................................... 44 

5.AZ EURÓPAI UNIÓ SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN ....................................... 46 5.1.ADALÉKOK AZ EU GAZDASÁGTÖRTÉNETÉHEZ ....................................................................................................... 46 5.2.ERŐFORRÁSOK........................................................................................................................................................ 49 5.3.NÉPESSÉG JELLEMZŐI ............................................................................................................................................. 50 5.4.FOGLALKOZTATÁS VÁLTOZÁSAI............................................................................................................................. 51 5.5.JÖVEDELMI KÜLÖNBSÉGEK ..................................................................................................................................... 52 5.6.KÜLKERESKEDELEM, KÜLGAZDASÁG ..................................................................................................................... 53 5.7.AZ UNIÓ SZEREPE ................................................................................................................................................... 57 5.8.SAJÁTOSSÁGOK ...................................................................................................................................................... 58 5.9.ÖSSZEGZÉS ............................................................................................................................................................. 59 

6.JAPÁN SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN ........................................................... 61 6.1.BEVEZETÉS ............................................................................................................................................................. 61 6.2.JAPÁN TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE..................................................................................................... 62 6.3.JAPÁN GAZDASÁGTÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD VÉGÉIG.............................................................................................. 64 6.4.A 70-ES ÉVEK OLAJSOKKJAI ÉS AZOK HATÁSAI....................................................................................................... 66 6.5.GAZDASÁGI BUBORÉK OKOZTA KONJUNKTÚRA ÉS VÁLSÁG A 80-AS ÉS 90-ES ÉVEKBEN......................................... 68 6.6.JAPÁN VILÁGGAZDASÁGI HELYZETE AZ ÚJ ÉVEZREDBEN ........................................................................................ 69 6.7.JAPÁN TOVÁBBI GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÉS VESZÉLYEI .......................................................... 73 

7.KÍNA VILÁGGAZDASÁGI SZEREPE ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI............................................... 76 7.1.BEVEZETÉS ............................................................................................................................................................. 76 7.2.KÍNA TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE ...................................................................................................... 76 

3

7.3.KÍNA NÉPESSÉGE .................................................................................................................................................... 78 7.4.KÍNA 20. SZÁZADI FELEMELKEDÉSÉNEK TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI, RÖVIDEN....................................................... 79 7.5.A NÉPI KÍNA GAZDASÁGÁNAK KORAI FEJLŐDÉSE 1949 KÖVETŐEN A NYITÁS POLITIKÁJÁNAK MEGHIRDETÉSÉIG... 81 7.6.KÍNA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A NYITÁS POLITIKÁJÁNAK KÖVETKEZTÉBEN ............................................................ 82 7.7 IPARI ALAPÚ GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS .................................................................................................................... 88 7.8.KÍNA POZÍCIÓJA A 21. SZÁZAD VILÁGGAZDASÁGÁBAN ÉS A VÁLSÁG HATÁSA AZ ORSZÁG FEJLŐDÉSÉRE ............... 88 7.9.BEFEJEZÉS .............................................................................................................................................................. 89 

8. INDIA SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN ........................................................... 91 8.1.BEVEZETÉS ............................................................................................................................................................. 91 8.2.INDIA TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE...................................................................................................... 91 8.3.MODERN INDIA TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI ............................................................................................................ 95 8.4.A FÜGGETLEN INDIA GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSE.................................................................................... 97 

9. OROSZORSZÁG SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN.......................................... 107 9.1.BEVEZETÉS ........................................................................................................................................................... 107 9.2.OROSZORSZÁG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE ..................................................................................... 107 9.3.GAZDASÁGI ÁTMENET .......................................................................................................................................... 109 9.4.SZOVJETUNIÓ HELYETT FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGE ............................................................................... 111 9.5.GAZDASÁGI FOLYAMATOK, AZ OLAJGAZDASÁG POZITÍV ÉS NEGATÍV HATÁSAI .................................................... 111 9.6.BEFEJEZÉS ............................................................................................................................................................ 114 

10.BRAZÍLIA SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN.................................................. 116 10.1.BEVEZETÉS ......................................................................................................................................................... 116 10.2.FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉS, TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK ................................................................................. 116 10.3.BRAZÍLIA GAZDASÁGTÖRTÉNETE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A 20. SZ. MÁSODIK FELÉRE ...................................... 120 10.4.A 2008-2009-ES VÁLSÁG HATÁSA ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI REAKCIÓK .............................................................. 125 10.5.KÜLKAPCSOLATOK ............................................................................................................................................. 126 10.6.JÖVŐBEN MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK ........................................................................................................ 128 

11.TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK MŰKÖDÉSI SAJÁTOSSÁGAI ÉS HATÁSA A VILÁGGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉRE................................................................................................................................... 130 

11.1.TRANSZ- ÉS MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK FOGALMA, TÍPUSAI...................................................................... 130 11.2. VÁLLALATOK GLOBAL 500-AS RANGSORA........................................................................................................ 131 11.3. TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS ÉS GLOBALIZÁLT VÁLLALATOK................................................................................. 135 11.4.KÖZVETLEN KÜLFÖLDI TŐKEBEFEKTETÉSEK ÉS KÜLFÖLDI PORTFOLIÓ BEFEKTETÉSEK ...................................... 135 

12. NAPJAINK VILÁGKERESKEDELMÉNEK FŐBB SZEREPELŐI ÉS JELLEMZŐI ............................... 138 12.1.BEVEZETÉS ......................................................................................................................................................... 138 12.2.ELMÉLETI ÉS FOGALMI HÁTTÉR .......................................................................................................................... 138 12.3.A BŐVÜLÉS JELLEMZŐI, ÜTEME ÉS SZERKEZETI MÓDOSULÁSAI .......................................................................... 140 12.4.BEFEJEZÉS .......................................................................................................................................................... 147 

13.A KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK „FÖLDRAJZA”.............................................................................. 148 13.1.A KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK „FÖLDRAJZA”......................................................................................................... 148 13.2.TŐKEÁRAMLÁS A TRIÁDBAN .............................................................................................................................. 149 13.3.TŐKEÁRAMLÁS HATÁSAI .................................................................................................................................... 152 

14. GLOBÁLIS MIGRÁCIÓ VOLUMENE, RELÁCIÓI ÉS HATÁSAI ....................................................... 155 14.1.BEVEZETÉS ......................................................................................................................................................... 155 14.2.NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ OKAI ÉS HATÁSA........................................................................................................... 155 14.3.A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ DIMENZIÓI ÉS PÉNZÜGYI IMPLIKÁCIÓI ....................................................................... 157 14.4.BEFEJEZÉS .......................................................................................................................................................... 159 

15.NEMZETKÖZI SZERVEZETEK, MINT A VILÁGGAZDASÁG FONTOS SZABÁLYOZÓI ..................... 161 15.1.BEVEZETÉS ......................................................................................................................................................... 161 15.2.A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK TÖRTÉNETE A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN...................................................... 161 15.3.A VILÁG LEGFONTOSABB NEMZETKÖZI GAZDASÁGI SZERVEZETI........................................................................ 162 

4

15.3.1.Az Egyesült Nemzetek Szervezete............................................................................................................. 162 15.3.2.Világbank ................................................................................................................................................... 163 15.3.3.A Nemzetközi Valutaalap .......................................................................................................................... 164 15.3.4.A Kereskedelmi Világszervezet ................................................................................................................. 165 15.3.5.OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries) .................................................................... 167 

15.4.A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI SZERVEZETEK SZEREPÉNEK ÉRTÉKELÉSE................................................................ 170 

IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................................ 172 

5

Bevezetés

• Téma indokoltsága • Tananyag célja és módszertana • Tananyag szerkezete • Tananyag szerzői

Napjainkban a szemünk előtt formálódik a jövő multipoláris világrendje, új szerkezetű

világpiaca. A földrajzi és szerkezeti transzformációk a válság következtében még erőteljesebb hatnak és gyorsítják a folyamatot. Ezáltal a régi központok (EU-USA-Japán triádja) mellett új erőterek formálódásának lehetünk tanúi (BRIC országcsoport, a G20 csoportba). A földrajzilag differenciált növekedés (Ázsia felemelkedése, Európa lassabb növekedése) a kapcsolatokat, a függőségi viszonyokat is átalakítja. Emellett biztosnak tűnik, hogy a jövő fejlődésére a nemzetállamokon túl, az általuk formált integrációk, nemzetközi szervezetek, valamint a multi- és transznacionális vállaltok is egyre nagyobb befolyással lesznek.

Az elmúlt két évtized piaci nyitásának következtében hazánkban olyan gazdasági szerkezet jött létre, amely növekedési képessége nagymértékben külső tényezők függvénye (külső hitelforrások, külföldről érkező beruházások, és fogyasztás mértéke). Éppen ezért elengedhetetlen a komplex világrend tanulmányozása és megértése, amely jótékony hatást gyakorolhat Magyarország jövőbeli kilátásaira.

A tananyag célja, hogy elméleti hátteret adjon a nemzetközi kapcsolatok

tanulmányozásához és értelmezéséhez; valamint bemutassa a világgazdaság meghatározó nagyrégióit (mind a tradicionális, mind a feltörekvő központokat). Végezetül áttekintést adjon a multi- és transznacionális vállalatok globalizációs folyamatban játszott szerepéről; a tényező (termék, szolgáltatás; munkaerő, tőke) áramlásról és fejlődésre gyakorolt hatásairól.

Az e-learning tananyag modern multimédiás eszközöket is tartalmaz, amelyek segítik a leírtak értelmezését. (A multimédiás elemeknek speciális erőforrás- és szoftverigénye lehet!)

A tananyag 15 fejezetből áll, amelyek az alábbi témákat taglalják: 1. Nemzetközi kapcsolatok fogalmi háttere, a nemzetközi hierarchiarendszer 2. Világgazdaság fejlődését magyarázó elméleti irányzatok és a világgazdaság helye a

világrendben 3. A Triád gazdasági szerepe napjaink viággazdaságában 4. Az Amerikai Egyesült Államok szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban 5. Az Európai Unió szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban 6. Japán szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban 7. Kína világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 8. India világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 9. Oroszország világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 10. Brazília világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 11. Transznacionális vállalatok működési sajátosságai és hatása a világgazdaság

fejlődésére 12. Napjaink világkereskedelmének főbb szerepelői és jellemzői 13. Globális működő tőke-áramlás volumene, relációi és hatásai 14. Globális migráció volumene, relációi és hatásai 15. Nemzetközi szervezetek, mint a világgazdaság fontos szabályozói

6

A fejezetek végén ellenőrző kérdések találhatók, amelyek segítséget nyújtanak a

számonkérésre való felkészüléshez! A hivatkozott források és szakirodalmak jegyzék a tananyag végén olvasható, betűrendben!

A tananyag szerzői a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális

gazdaságtan Intézetének oktatói: • Dr. Nagy Zoltán, egyetemi docens; • Dr. Kuttor Dániel, egyetemi docens; • Sebestyénné Szép Tekla, egyetemi tanársegéd; • Szendi Dóra, doktorandusz; • Zahorcsák Zsolt; doktorandusz.

Az Intézetről, illetve a szerzők tudományos tevékenységéről bővebben itt olvashat:

http://gtk.uni-miskolc.hu/vrgi/.

A tananyag olvasásához, a tudás elsajátításához sok sikert, kitartást és jó szórakozást kívánunk!

7

1.Nemzetközi kapcsolatok fogalmi háttere, a nemzetközi hierarchiarendszer

• Nemzetközi kapcsolatok fogalma • Nemzetközi rendszerek modelljei • Nemzetközi rendszerek pólusai • Bipoláris rendszer jellemzői • Multipoláris rendszer jellemzői

1.1.Nemzetközi kapcsolatok fogalma A nemzetközi kapcsolatok (international relations) fogalma nem tisztázott egyértelműen. A sokféle megközelítés a szereplők számának, jellemzőinek, a tevékenységük sokrétűségének, az elemzés szintjeinek különféle leírásából adódik. Talán a legegyszerűbb megközelítés az, ha államok közötti kapcsolatokról, politikai és gazdasági kapcsolatokról beszélünk. Ebben az esetben a meghatározó szereplők az államok lesznek, az államok képviselői. A globalizált világban azonban már szélesebb szereplői szintek között zajlanak a nemzetközi kapcsolatok. Nemcsak az államok, hanem nem állami szereplők (vállalatok, intézmények, szervezetek) között is működhetnek kapcsolatok. A legjelentősebb transz- és multinacionális vállalatok árbevételét tekintve (amely 2012-ben a Royal Dutch Shell esetében 484 milliárd, az Exxon Mobil-nál 453 milliárd, a Wal-Mart Stores-nál pedig 446 milliárd amerikai dollár volt, amellyel a világ legtöbb államának GDP-jét megelőzik, és jellemző, hogy a 65. legnagyobb vállalati árbevétel is nagyobb, mint 100 milliárd USD!) komoly érdekérvényesítő képességű, óriási gazdasági erejű egységeket látunk, amelyek kiterjedt nemzetközi tevékenységet folytatnak, kapcsolatban állnak más vállalatokkal, szervezetekkel, államokkal. Ezek mellett a szereplők mellett természetesen nem szabad megfeledkezni az egyénekről sem, akik a nemzetközi kapcsolatokban részvevő államokat, vállalatokat irányítják. Ennek következtében helytálló ha számunkra a nemzetközi kapcsolatok elsődlegesen a határon átlépő tranzakciókat jelentik, az emberek, javak és eszmék áramlásának formájában. Erre utal Egedy G. (2007. 46. old): „Nemzetközi kapcsolatok fogalma a nemzetközi politikánál tágabb jelentésű, ugyanis magában foglal minden olyan kapcsolatot, amely az egyes országok között létrejön, akár kormányközi jellegű, akár nem.” Egedy G. (2007.) szerint a nemzetközi kapcsolatok megjelölésére legalkalmasabb a „transznacionális kapcsolatok” kifejezés. Az államok szerepe kiemelkedő, de nem a nemzetközi kapcsolatok kizárólagos szereplői, és inkább társadalomközi, és egyre kevésbé államközi érintkezéseket jelentenek a nemzetközi kapcsolatok. 1.2.Nemzetközi rendszerek modelljei Nemzetközi rendszer független politikai egységek olyan összessége, amelyek tagjai részben szabályozott, részben szokásokon alapuló eljárások alapján működnek együtt. Egedy G. (2007) idézi K. J. Holsti (1992.) elemzéseit a nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban, és a rendszerek típusait. Ennek alapján: K. J. Holsti szerint bármely történelmi rendszer elemzéséhez öt aspektusból kell kiindulni:

• rendszer határainak szempontjából; • a rendszert alkotó egységek sajátos vonásainak számbevételével;

8

• rendszer struktúrájának elemzésével az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, a hatalmat, a befolyás jellegét és az alrendszereket kell vizsgálni (poláris, multipoláris rendszer);

• rendszer elemzése az interakciók leggyakoribb formája alapján (diplomáciától a kereskedelmi kapcsolatokig) is szükséges;

• valamint a szabályok, szokások elemzése (konfliktusok kezelésének technikái, intézményei).

Ezek alapján K. J. Holsti szerint a következő alaptípusok léteznek (idézi Egedy G. 2007): 1. hierarchikus rendszer: A hatalom és a befolyás egyetlen egységben koncentrálódik. Ez az egység rendelkezik akkora hatalommal, hogy fenntartsa a rendet és a stabilitást a rendszeren belül. A rendszeren belüli kapcsolattartás és kommunikáció is hierarchikus elvek szerint épül fel. A központi egység és a közvetlenül alárendelt egységek között kerül sor interakciókra és kommunikációra, a hierarchia alján lévő egységek közvetítő segítségével kommunikálnak a hatalommal. Szövetségek elvileg nem léteznek, minden hatalom felülről lefelé ered. 2. diffúz rendszer: A hatalom és a befolyás széles körben oszlik meg az egységek között. A politikai egységek zöme hasonló méretű és erejű, nincs közöttük hierarchia. Tartósan egyikük sem tudja a többit uralma alá hajtani, ugyanakkor létrejöhetnek regionális szövetségek egy-egy erősebb egység vezetésével. Ezek a koalíciók nem válnak tartóssá. A rendszer működésére a 15. századi itáliai városállamok, vagy a 18. századi Európa lehet a példa. 3. diffúz-blokk rendszer: Az interakciók és kommunikációs minták minden irányba kiterjednek (hasonlít a diffúz rendszerre), azonban különbség, hogy a szövetségi rendszerek tagjai tartós függésbe kerülnek a blokk vezetőivel szemben. Ezen blokkok egységei kevés kapcsolatot tartanak fenn a velük szemben álló blokk egységeivel. A rendszerre az ókori Hellász Athén és a peloponnészoszi szövetség szembenállása, vagy Európa megosztottsága (antant-központi hatalmak) a világháborúkat megelőző években nyújthat példát. 4. bipoláris rendszer: A katonai hatalom és a diplomáciai tekintély csak a két blokk-vezetőnél összpontosul. A vezetők szilárdan kézben tarják a kisebb egységeket (akár jutalmakkal, akár fenyegetésekkel). Az interakció és kommunikáció jellemzően a két blokk-vezető között zajlik, és a két blokk-vezető ellentétei akár kibékíthetetlenek is lehetnek. A konfliktusok sokszor ideológiai tartalmat kapnak, és az ideológiai versengésbe hagyományos érdekszféra-szempontok is keverednek. A vallott értékekben nagyfokú inkompatibilitás is látható, ez erősíti a blokkokon belüli kohéziót. Ilyen volt a hidegháború, amely a marxizmus-leninizmus és a nyugati demokrácia, a liberalizmus ellentétét, ellenségeskedését hozta. Persze ez a rendszertípus a gazdasági szembenállásra is igaz lehet, a kapitalista és szocialista megoldások különbözőségére. 5. multipoláris rendszer: Kettőnél több hatalmi blokk egymás mellett élése jellemző, így nagyobb fokú rugalmasság érvényesül a blokkok között, mint a bipoláris rendszerben. (Kína felemelkedésével, és a kínai-szovjet konfliktus éleződésével a kelet-nyugati szembenállás enyhült). Ebben a szisztémában nem tekintenek minden konfliktust életre-halálra szóló küzdelemnek. Több

9

lehetőség nyílik szövetségek kötésére, és megváltoztatására, kisebb a blokkokon belüli kohézió ereje. Ilyen irányba tart most a világgazdaság, hiszen a Triád kiemelkedése is három pólust jelentett, manapság pedig a BRIC országok megerősödése még inkább ebbe az irányba mutat. Természetesen a pólusok ereje, érdekérvényesítő képessége eltérhet egymástól. A történeti változásokkal, fejlődéssel lehetőség van a típusok közötti átmenetre, így egy lehetséges tendencia: diffúz rendszer diffúz-blokká, vagy multipolárissá alakul, ugyanakkor K. J. Holsti szerint a rendszerek szinte sosem tartják meg hosszabb ideig azt a struktúrát, amely sok, azonos erejű egységből áll (idézi Egedy G. 2007). Egedy G. (2007) idézi J. T. Rourke (1991.) gondolatatit a nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban, és a rendszerek típusait. Ennek alapján a nemzetközi rendszerek jellemzésére a következő szempontok érvényesek: Rendszerszintű cselekvők jellemzése, amely a rendszerben zajló interakciók főszereplőit tartalmazza:

• nemzetállamok; • szupranacionális szereplők (nemzetek fölötti szervezetek); • transznacionális szereplők, amelyek lehetnek kormányközi (IGO intergovernmental)

vagy nem-kormányközi (NGO, non-governmental) szervezetek. Kérdéses a rendszeren belüli pólusok száma, ami rendszer belső struktúráját jellemzi. Ez a szerkezet lehet vertikális (mint például az egykori szovjet blokk), lehet horizontális struktúra (külön-külön egyik egység sem tudja betölteni a pólus funkcióját, ilyen például az Európai Unió). Egyesek szerint összefüggés van a rendszeren belüli pólusok száma és a háborúk valószínűsége között, vagyis bipoláris rendszerben közepes esély, hárompólusú rendszerben kisebb, négy vagy többpólusú rendszerben nagyobb esély. Az erőforrások megoszlása, és mértéke megszabja, hogy melyik egységek törhetnek pólusszerepre. Természetesen az egyenlőtlen megoszlás feszültségforrást jelenthet (ilyen lehet gazdaságilag és politikailag a fejlett Észak, és az elmaradott Dél viszonya), a kiegyensúlyozott erőviszonyok kevesebb konfliktussal járnak. Fontos szerepet kaphatnak a különböző magatartási formák, hiszen a nemzetközi rendszerek emberekből állnak, akik egymástól eltérő magatartási formákat alakítanak ki. Ezek lehetnek jogi formával rendelkezők (nemzetközi jog), és hallgatólagos konszenzuson alapulók.

A különböző földrajzi sajátosságok is kiemelt szerephez juthatnak, ezek a jellemzők a rendszerszintű elemzések egyik legfontosabb elemét jelentik. Földrajzi korlátok ma is érvényesek, befolyásolhatják az államok viszonyát, például az Egyesült Államoknak és Oroszországnak nincs közös határa, míg Kínának és Oroszországnak van, ami a nyersanyagszállításokat, energiahordozók kereskedelmét módosíthatja, vagy a 69-es kínai-szovjet határincidensek idején is szerepet kapott. Az interakciók szélességének és mélységének vizsgálata is szükséges, mert a 20. század második felére a rendszert alkotó egységek egymással való érintkezésének gyakorisága és szélessége nagymértékben megnőtt, ennek következtében még az erős országok sem engedhetik meg maguknak az izolacionizmust. (Egedy G. 2007)

10

1.3.Nemzetközi rendszerek pólusai J. T. Rourke (1991) csoportosítást végzett a rendszeren belüli pólusok száma alapján: Egypólusú rendszerben egy birodalmi méretű hatalom dominanciája érvényesül, a központi hatalom mindent megtesz a katonai és gazdasági erő monopolizálására, tulajdonképpen hasonlít K. J. Holsti hierarchikus rendszerére. A hidegháború után néhány évig az Egyesült Államok kiemelkedően a legerősebb politikai, katonai, gazdasági hatalommá vált, akár egypólusú állapotnak is tekinthettük ezt a rövid időszakot, de ekkor sem tipikus a példa, hiszen gazdaságilag a Triád másik két tagja is jelentős pozíciókkal rendelkezett. Bipoláris rendszerben a legfőbb cél a rivális blokk gyengítése, az erre irányuló küzdelmet csak addig folytatják a felek, amíg a kockázatok nem nőnek meg aránytalanul. Erre plasztikus példa a hidegháború időszakában az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a NATO és a Varsói Szerződés, vagy gazdasági területen a kapitalizmus és szocializmus szembenállása. Tripoláris rendszer lehetséges viszonyai: mindhárom szereplő jó kapcsolatban van egymással (nem életszerű), egyik szereplő jó kapcsolatban van a másik két központtal, azok ellenségesek egymással, két szereplő jóban van egymással, és mindketten ellenségesek a harmadikkal, mindenki ellenséges mindenkivel. Mindhárom fél arra fog törekedni, hogy megakadályozza a másik kettő szoros kapcsolatát. Multipoláris rendszerben négy vagy több pólusképző hatalom van, viszonylag nagyfokú képlékenység jellemzi, általában minden szereplő az erőegyensúly fenntartására törekszik. Befolyásuk növelését a szereplők békés módszerekkel kívánják elérni. Például a mai világgazdaságban a Triád mellett megerősödő BRIC országok egyre jelentősebb szerepet játszanak. A nemzetközi rendszer jelenlegi szerkezetét segíthet megérteni az 1.1. táblázat. A gazdaság teljesítőképessége, nemzeti vagyon, kereskedelmi szerep, sőt akár politikai, diplomáciai elemek szempontjából multipoláris kép látható. Az Egyesült Államok azonban a világ vezető gazdasági hatalmaként kiemelkedik a többiek közül, de fölénye nem elég a kizárólagos pólus szerephez. Ha az Európai Uniót, mint integrációt vizsgáljuk, és nem tagországonként, akkor az észak-amerikai országgal egyenrangúnak tekinthetjük, egyes mutatói pedig (GDP, kereskedelem jellemzői) pedig meg is haladják az amerikait. A BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) szerepe egyre nő, fontos tényezővé váltak a világgazdaságban, dinamikus fejlődésük az erőviszonyok átrendeződését vetítik elő 2-3-4 évtizedes távlatban. Az országok „hatalmának” egy másik fontos összetevőjét, a katonai erőt vizsgálva unipoláris szerkezet bontakozik ki, az Amerikai Egyesült Államok meghatározó erőfölényben van (a következő országok, országcsoportok csak a negyedét érik el kiadásainak), rendkívül modern, és technológiai szempontból kiemelkedően fejlett hadserege révén, ugyanakkor ez nem jelenti, hogy teljes mértékben felkészült a jelenkor hadászati, katonai kihívásaira (pl. terrorizmus elleni harc.).

11

Államok Nemzeti vagyon (a)

Bruttó nemzeti

termék (b) Védelmi ki-adások (c)

Súly a világ-

exportban (%) (d)

Súly a globális külföldi

befektetés állományban

(e) USA 100 (1,74) 100 (1,8) 100 (41,0) 8,3 21,2 Japán 47 (1,10) 35 (1,8) 8 (3,4) 5,5 4,6 Kína 17 (2,92) 44 (9,6) 20 (8,2) 10,3 9,0 Németország 16 (2,06) 23 (1,5) 6 (2,7) 8,3 6,4 Anglia 11 (1,26) 10 (1,5) 10 (3,6) 2,6 7,8 Franciaország 10 (1,95) 14 (1,3) 9 (3,6) 3,4 6,0 Oroszország 9 (-0,50) 11 (1,2) 10 (3,9) 2,6 1,8 India 6 (2,66) 11 (4,5) 7 (2,7) 1,4 0,5 Brazília 6 (2,30) 16 (1,6) 4 (2,0) 1,6 0,9 Európai Unió n. a. 112 27 (12,0) 15,0 43,0

1.1.táblázat: A világ vezető államai a globális hatalmi rendszerben 2011-ben Forrás: Simai M.: A „nagy válság” és az új globális hatalmi rendszer kibontakozása 12. old. in: Farkas P.-Meisel S.-Novák T. 2012: A változó világgazdaság – útkeresés, tapasztalatok

és kilátások. MTA KRTK Világgazdasági Intézet, Budapest, 198 p.) Források: Inclusive Wealth Report 2012; CIA Factbook (2012); WTO (2012); Country

Profiles (2012); SIPRI Yearbook-ok adatai alapján Simai M. számításai Megjegyzések: (a) 2008-ra vonatkozó adat. 2008-ban az USA nemzeti vagyona 117,8 ezer md, $ volt. Zárójelben a növekedés átlagos éves növekedési üteme 1990-2008 között. (b) 2011-ben az USA BNT-je 15 ezer milliárd dollár volt. Zárójelben az egy főre számított BNT évi átlagos növekedése 2000-2010 között számított. c) 2011-ben az USA 711 milliárd dollárt fordított katonai célokra. Zárójelben az országok részesedése a globális katonai kiadásokból. d) 2011-ben a világkivitel értékben 22,37 milliárd dollár volt. (e) 2011-ben a globális állomány 21,6 ezer milliárd dollárt tett ki. Ellenőrző kérdések

• Milyen aspektusok szükségesek bármely történelmi rendszer elemzéséhez? • Jellemezze a Holsti rendszerei közül a hierarchikus rendszert! • Milyen főszereplői lehetnek a rendszeren belüli interakcióknak? • Mi jellemzi a különböző pólusszámú rendszereket Rourke szerint? • Milyen szempontok alapján csoportosíthatók a nemzetközi rendszerek Rourke

szerint? • Hány pólust értelmezhetünk jelen világgazdasági, világpolitikai helyzetben?

12

2.A világgazdaság kifejlődése

• Merkantilizmus és fiziokratizmus • Nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete és a neoklasszikus elmélet • Keynesi elmélet, Poszt-keynesiánus, reformista irányzat • Baloldali elméletek • Neoliberális-monetarista elmélet • Világrend főbb jellemzői, globális problémák • Kölcsönös függőségi viszonyok a világgazdaságban • Világgazdaság az ezredforduló idején, nemzetközi fejlődési szakadék

A világgazdaság nem egyenlő a nemzetgazdaságok, mint gazdasági egységek közötti kapcsolatok összességével, több annál. A világgazdaság a nemzetgazdaságokkal párhuzamosan fejlődött, ugyanakkor meghatározta azok fejlődését. Erre bizonyíték lehet a felgyorsult globalizáció és transznacionalizálódás folyamata is, hiszen ezek nem érvényesek nemzetgazdasági, csak magasabb, világgazdasági szinten. Ugyanakkor a világgazdaság még ma sem világméretű piacgazdaság: nem az áruk, szolgáltatások, termelési tényezők egységes, teljesen integrált piaca. Ennek bizonyítéka az, hogy a munka áramlása nem globális, vannak területek (pl. Európai Unió), ahol ez megvalósul, de nem érvényes az egész világgazdaságra. A Világgazdaság fejlődésének periodizációját, és az elméleti irányzatok bemutatását Szentes T. 1995. alapján tárgyaljuk. A történelem folyamán sokszor találkozhattunk virágzó távolsági kereskedelemmel, szerteágazó kapcsolatrendszerekkel különböző népek, államok között, de valódi világgazdaságról, ami a földrészek mindegyikét (Ausztrália és Óceánia kicsit megkésve került be a vérkeringésbe) összekapcsolta volna csak a Nagy földrajzi felfedezések után beszélhetünk. Az ókori Hellász, vagy a Római birodalom, vagy a reneszánsz Mediterráneum az akkor ismert világ jó részét egy gazdasági kapcsolatrendszerbe rendezte, de ezek sokkal szűkebb területet, kereskedelmi kapcsolatrendszert jelentettek. A világgazdaság fejlődésének első időszakát Szentes T. (1995) a „merkantilizmus és a korai gyarmatosítás szakaszának” nevezte. A 15. század végétől, a Nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetően kitágult a világ, a hagyományos távolsági kereskedelem is megváltozott. A kereskedelem súlypontja a mediterrán térségből Európa atlanti térségébe tolódik. A Földközi-tenger vidéke és a közel-keleti területek kapcsolatát jelentő levantei kereskedelem veszít jelentőségéből, a Hanza-kereskedelem, és az újonnan felfedezett amerikai területek kereskedelme erősödik meg. Ezzel a súlyponteltolódással a távolsági kereskedelem áruszerkezete is megváltozik, a kisebb tömegű fűszercikkek, színesfémek, luxuscikkek helyett/mellett a tömegfogyasztási cikkek, nyerstermékek egyre fontosabbá válnak, és a nagy tömegű áruk kereskedelme egyre nagyobb nyereséggel kecsegtetett. A nyugat-európai gazdaságot az árutermelés, a piaci viszonyok kibontakozása és ezzel együtt a manufaktúrák elterjedése, fejlődése jellemezte. A főként az Újvilágot érintő gyarmatosítási folyamat, a gyarmatok kifosztása (elsősorban arany és ezüst) óriási vagyonokat hozott létre, a „kereskedelmi tőke” virágkorát láthatjuk a 16. században. A hatalmas mennyiségű nemesfém beáramlása gazdasági, társadalmi változásokat hozott az öreg kontinensen. Nyugat-Európában árrobbanás következett be, a gyarmatosítás iparcikkeket, különböző termékeket (fegyverek, élelmiszerek, ruhák, hajók stb.) igényelt, és az ezeket előállító manufaktúrák fellendültek, magukkal hozva a nyersanyagok keresletnövekedését is. Ezt a nyersanyagigényt Kelet- és Közép-Európa fogja kielégíteni

13

az élelmiszerek és ipari nyersanyagok exportjával, amely tevékenység az Európán belüli munkamegosztást eredményezi. Nyugat-Európa a magasabb feldolgozottsági fokú termékeket, árukat, Kelet- és Közép-Európa a nyersanyagokat, mezőgazdasági termékeket fogja előállítani, és a kereskedelmi rendszerekbe szállítani. A 17. századtól Nyugat-Európa már a gyarmatok irányába fejlesztette kereskedelmi kapcsolatait, sokszor onnan szerzi be a szükséges nyersanyagokat, és a kész iparcikkeinek is ott talál piacokat. Európa középső és keleti része lemarad a fejlődésben, a munkamegosztás számára előnytelen lesz, és az agrárium megerősödése a feudalizmus megmerevedését is okozza, így a korszak végét a rendszerré váló nemzetközi munkamegosztás és termelési struktúrák kifejlődése jellemzi. A világgazdaság fejlődésének második szakasza tulajdonképpen a gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás időszaka lesz, amelyet az ipari forradalom és a szabadversenyes nemzeti piacgazdaság jellemez. A klasszikus ipari forradalom kialakulása és fejlődése során az iparban a meghatározó ágazat a kisebb befektetéseket igénylő textilipar helyett a nagy tőkét igénylő nehézipar lesz. A gőz meghatározó szerepet játszik a fejlődésben, mint energiaforrás, a J. Watt által tökéletesített gőzgép, a gőzhajó, a gőzmozdony (Fulton és Stevenson találmánya) a közlekedést forradalmasította, a vas- és acélkohászat fejlődése a többi iparágra hatott ösztönzőleg. A gazdaság ugrásszerű fejlődése több területen is jelentős hatással járt: • az anyaországok és gyarmataik közötti munkamegosztás erősödött, és a hatalmas

gyarmatbirodalmak (elsősorban az angol) létrejöttével világméretűvé vált; • egyenlőtlen kapcsolatot hozott létre (gyarmattartó fejlett országokból ipari termékek, az

elmaradott gyarmatokról nyersanyagok, élelmiszerek, ásványi nyersanyagok vesznek részt a kereskedelemben);

• hozzájárult az életkörülmények javulásához, így a népesség rohamos növekedéséhez, az urbanizációhoz, a különféle társadalmi változásokhoz is.

Ezen időszak alatt néhány nem gyarmat (például Dél- és Kelet-Európa) gyarmatokéhoz hasonló periférikus szerepet játszik, nyersanyagellátó területté válik, ugyanakkor egyes egykori gyarmatok felemelkednek (például az Egyesült Államok, és más telepesgyarmatok). A harmadik szakasz során a 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején a monopolizáció és tőkekivitel válik meghatározóvá. Egyes országokban a részvénytársasági forma előtérbe kerül, a monopolisztikus szervezetek megerősödnek, és a nemzetközi tőkekivitel is fokozódik. Az Angol gyarmatbirodalom korábban egyértelmű katonai, gazdasági vezető szerepe meggyengül, új ipari hatalmak jelennek meg: Németország, az Egyesült Államok és Japán. Ezt jelzi az újítások, találmányok, szabadalmak területi megoszlása is, a feltalálók már több esetben amerikaiak, németek, és sokszor magyarok, szemben a klasszikus ipari forradalom angol képviselőivel (Edison, Wright fivérek, Otto, Benz, Daimler, Diesel, Puskás, Csonka, Kandó). A 19. század végétől a 20. század közepéig tartó 2. ipari forradalomban a belső égésű motorok forradalmasították a közlekedést, s meghatározóvá tették a kőolaj- és földgáz felhasználást (Bobok-Tóth 2005). Emellett meghatározó volt az elektromosság elterjedése, ami megváltoztatta a gazdaságot. Az elektromos ipar, a vegyipar, műanyag ipar, a gépgyártás, a közlekedés, mint dinamikus ágazatok fejlődése jellemezte az időszakot, és az ezekben meghatározó szerepet játszó Egyesült Államok válik a világgazdaság vezető hatalmává. Ekkor a kialakult birodalmi rendszereken belül sugaras szerkezetű és bilaterális jellegű kereskedelmi és tőkekiviteli kapcsolatok domináltak, valamint a dinamikus ágazatokban tevékenykedő, óriásivá növő nagyvállalatok, részvénytársaságok.

14

Több megrázkódtatás után (1. világháború, 1929-es gazdasági válság stb.) a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és viszonyok rendje 2. világháborúval összeomlott. A világgazdaság negyedik fejlődési szakasza a 2. világháború végétől 70-es évekig tartó korszak volt, amely a Bretton Woods-i rendszer működésének időszakát jelentette, amely a gyarmati rendszerek hanyatlásával, a dekolonizációval, szovjet blokk létrejöttével, és a hidegháború időszakával jellemezhető. Az amerikai gazdasági hegemónia időszakában egy új nemzetközi intézményrendszer kialakulását és működését is megfigyelhettük, amelynek elemei a Nemzetközi Valuta Alap (International Monetary Fund, IMF), a Világbank (Worldbank, WB), a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Int. Bank f Reconstruction and Development, IBRD), és kezdetekben az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade, GATT) voltak. Az iparfejlődésben a tudományos-technológiai forradalom zajlott, amelynek során az atomenergia polgári használata, az elektronikai eszközök elterjedése alapvetően változtatta meg az emberek mindennapi életét. Az időszak dinamikus ágazatai közé a rakétatechnika, elektronika, elektrotechnika, híradástechnika, és természetesen a hadiipar tartozott. Ezekben az évtizedekben a fejlődő országok külkereskedelmi cserearányai tovább romlottak, az általuk előállított nyersanyagok, mezőgazdasági termékek ára kisebb mértékben növekedett (kivéve néhány energiahordozót), mint a fejlett országok által előállított magasabb feldolgozottsági fokú termékeké, gépeké, berendezéseké. Ez a folyamat a periféria eladósodásához, a fejlettségi szakadék (development gap) növekedéséhez vezetett. A világgazdaság szereplői között az alábbi szinteken alakult ki, erősödött meg a munkamegosztás: • nyersanyagtermelő és ipari országok között; • ipari országok között; • technológiailag fejlettebb és függő országok között; • iparágakon belüli. Az időszak végére megfigyelhető volt az amerikai gazdaság gyengülése és az európai és japán versenytársak megerősödése, ami a strukturális problémák fokozódását okozta, és később az 1973-74-es olajválság további nehézségeket hozott. Szentes T. (1995.) szerint a következő ötödik szakasz a nemzetközi gazdasági rendben történt reformkísérletekkel és változásokkal jellemezhető. Az olajválság után a világgazdasági egyensúlytalanságok, pénzügyi zavarok tovább nőttek, amelyeket multilaterális gazdasági tárgyalások sorozatával kívántak orvosolni több-kevesebb sikerrel. Az Új Nemzetközi Gazdasági Rend kialakítására való törekvések sokoldalú kereskedelmi tárgyalásokkal, új finanszírozási és adósságkezelési technikák létrehozásával jártak, mindezek ellenére nőttek a fejlettségi különbségek. A fejlett, energiaintenzív technológiákat alkalmazó ipari országokban, a centrumban a transznacionalizálódás folytatódott, ugyanakkor a harmadik világ a nehézségek hatására tovább differenciálódott, a világpiacon értékesíthető nyersanyaggal nem rendelkező periféria országok méginkább leszakadtak, nemzetközi adósságválság alakult ki. Az iparfejlődés szempontjából a korszak vége felé már az informatikai forradalom zajlott, ami magával hozta fejlett országok további gyors fejlődését, a fejlődési különbségek nagyarányú növekedését. Politikai téren a hidegháború enyhülése, kétpólusú világ olvadása volt tapasztalható az 1980-as évek közepén, végén. A világgazdaság fejlődésének hatodik (mindmáig utolsó) szakaszában a rendszerátalakulások és a felgyorsult globalizációt éljük meg, ami főként Kelet- és

15

Közép-Európa rendszerváltásával, világgazdasági reintegrálódásával, a globális problémák előtérbe kerülésével jellemezhető. (Szentes 1995) A formálódó új világgazdasági rend korszaka a Triád viszonylagos térvesztését, a BRIC országok látványos előretörését is jelenti számunkra, ugyanakkor a globális problémák közös megoldásának lehetősége, amelyre világunknak nagy szüksége lenne továbbra sem körvonalazódik igazán. A 2008-ban kitört világgazdasági válság, és annak kezelési módozatai is megmutatták, hogy a gazdasági, szerkezeti, ökológiai, társadalmi problémák megnyugtató rendezésének esélye továbbra sem érzékelhető. Az iparfejlődésben napjainkban az informatikai forradalom kiteljesedésének korszakát éljük, a számítógép, az internet, a mobil-kommunikáció elterjedésével ismét jelentős változások történtek a gazdaságban, és ezzel együtt a társadalomban is. Ezen ágazatok mellett a nanotechnológia, a biotechnológia, a géntechnológia lesznek a dinamikus ágazatok, a rugalmasság, a termelékenység növelése vált lehetővé az infokommunikációs technológia (IKT, angolul ICT) fejlődésével, széleskörű alkalmazásával, mélyreható szervezeti változások történtek, de ezek is a növekvő különbségek irányába hatnak. Az évtizedek óta látható eltérő fejlődési pályáknak köszönhetően mára a leggazdagabb és legszegényebb országok egy főre eső GDP-je közötti több száz szoros különbség alakult ki, hiszen 2011-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság egy főre eső GDP-je 231, Luxemburgé 114.508 amerikai dollár volt. (Worldbank Database) Ez a majdnem 500-szoros különbség a kezelhetetlen kategóriába tartozik, amikor a Harmadik világ számára hatékony fejlesztési megoldásokat találni egyre inkább az utópisztikus vállalkozások közé tartozik. 2.1.Elméleti irányzatok A modern közgazdaságtan korai elméleti irányzatai közé tartozik a merkantilizmus és fiziokratizmus, amelyeknek gondolatai között találhatunk nemzetközi gazdaságtani, világgazdaságtani utalásokat, összefüggéseket. A merkantilizmust elsődlegesen külkereskedelmi elmélet, ami a nagy földrajzi felfedezéseket követő gyarmatosításnak, a kereskedelmi tőke virágkorának és a manufaktúra-korszaknak elmélete. A 16-17. század tengerentúli kereskedelme, a gyarmati hódítások, a szinte állandó háborúk erős államot, jelentős pénzforrásokat kívántak. Ebben az időszakban a „metallizmus” illúziója az arany és nemesfém felhalmozását hozta, a pénz fetisizálását. A merkantilisták az ország fejlődését és gazdagodását a valóságos pénz, az arany és nemesfémek tömegének gyarapodásában látták, és ehhez az elérhető útnak számukra a kereskedelem, a külkereskedelem fejlesztése mutatkozott, hiszen szerintük az ország gazdasága nem nőhet a belső forgalom révén (Mátyás A. 1995). A csere révén szerezhető pénzjövedelem, illetve az uzsorakamat szolgáltathatott jókora profitot. A merkantilista gazdaságpolitika a külfölddel (főként távoli országokkal) folytatott kereskedelem eredményessége miatt gyors(abb) iparfejlődést követelt és áttételesen a biztonságos szállításokhoz szükséges tengeri hatalmat. A tengeri hatalmi versengésben lemaradó Franciaországban a merkantilista Jean Baptiste Colbert hatására erőltetett iparfejlesztés és vámvédelem erősen sújtotta a mezőgazdaságot és a lakosságot. Így a merkantilizmus gondolataival szemben álló fiziokratizmus megfelelő alapokra talált. (Szentes T. 1995). A fiziokratizmus gondolatrendszere szerint egy ország gazdagodásának alapja a elfogyasztható valóságos javak, használati értékeke gyarapodása, termelése, amelyet a természet folyamatai segítenek, így a mezőgazdasági termelés szerepe kiemelkedővé válik. A fiziokraták (Francois Quesnay, Robert Turgot) az erőltetett iparosítás helyett a mezőgazdaság fejlesztését ajánlották. A termelés, a használati érték került előtérbe, és ez

16

szinte zárt, önellátó gazdaságot jelentett, amelyben a belső egyensúlyfeltételek a meghatározóak. A fiziokraták gondolatatiban kitüntetet szerepet kapott az egyensúlyi állapot, az általános egyensúly elérését tekintették célnak ahol a kereskedelem, a csere szerepe a termelés által előállított javak megfelelő elosztásában, újraelosztásában, a termelés megismétlésében volt. Amennyiben az általános egyensúly teljes foglalkoztatottság és kapacitás-kihasználtság mellett valósul meg, és a nemzeti jövedelem maximumát biztosítja adott viszonyok között akkor tökéletes egyensúly alakul ki. A parciális egyensúly: a nemzetgazdaságnak csak egy szektorára, ágazatára vonatkozóan jelentette a kereslet és kínálat egyensúlyát. A fiziokrata gondolatok szerint a tökéletlen egyensúly egy nemzetgazdaságban a piaci keresletnek és kínálatnak az elérhetőnél alacsonyabb szinten való kiegyenlítődését jelentette. Összegezve mindkét elméleti irányzat egyoldalú, leegyszerűsítette a folyamatokat, ugyanakkor rendszerezett gondolatokat tartalmazott, nemzetgazdasági utalásokkal, és a későbbiekben is találkozhatunk elemeikkel. A merkantilista koncepció egyes gondolatai a „későn jövő”, a fejletteket utolérni törekvő gazdaságokban is megjelennek, az államilag támogatott erőltetett iparosítással és protekcionizmussal kapcsolatban (például a 19. századi Németország fejlődésének elemeiben). Emellett azon gazdaságokban ahol az erőltetett iparosítás kudarcot hozott ott többször megjelent a mezőgazdaság fejlesztésére alapozó, gazdasági egyensúly és a fogyasztói érdekek védelmére hivatkozó irányzat (tetten érhető például a fejlődő országokban az 1960-as, 1970-es években). Mindkét esetben jellemző az importhelyettesítés vagy exportorientáció egymást kizáró alternatívákként kezelése. A nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete az ipari forradalom idején alakult ki, amely szerint a termelő és értékalkotó emberi munka a nemzetek gazdagodásának forrása. A követői szerint (David Ricardo) a nemzeti munka hatékonysága és termelékenysége növelhető a termelők közötti csere és munkamegosztás bővítésével (nemzetgazdaságokon belül és nemzetgazdaságok között is). Az egyik legjelentősebb képviselő Adam Smith a szabad verseny, és a szabadkereskedelem támogatója volt és bírálta a merkantilista típusú aktív állami politikát is. A természetes önérdek követése a nemzetgazdaságon belül és a nemzetközi gazdaságban is eredményezheti az együttes közjó gyarapodását, és a kölcsönösen előnyös csere kialakulását (Mátyás A. 1995). A klasszikusok nemzetközi gazdaságra vonatkozó gondolatai a nemzetközi gazdaság egyensúly-mechanizmusára, és a nemzetközi munkamegosztást és szakosodást szabályozó komparatív előnyökre, elletve költségekre támaszkodnak. Ezeket együtt tartalmazza David Ricardo elmélete: a komparatív költségek alapján kialakítandó nemzetközi munkamegosztás rendszerének működése összefügg a nemzetközi áru- és pénzmozgás mechanizmusával (Szentes T. 1995). A marxi elméletben nem tiszta, hogy tőkés nemzetgazdaságra, vagy tőkés világgazdaságra vonatkozik-e gondolatrendszere, amelyre a termék értékének munka által való meghatározása jellemző. Az elméletben hangsúlyos szerepet kap a termelés társadalmi viszonyainak egyenlőtlenségeinek, a tulajdonviszonyokban és a munkamegosztás rendszerében látható ellentéteinek vizsgálata, és megjelenik a társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek, kizsákmányolási és hatalmi viszonyok kritikája is. Megkülönbözteti a „gazdaságon kívüli erőszak” és a „gazdasági kényszer” fogalmát, ahol cserepartnerek nem egyenlőek, így a kölcsönös függőség aszimmetrikus jegyeket ölt. Az elméletekben megjelenik a tőke nemzetközi mobilitása, persze eléggé egyoldalúan, azonban figyelemre méltó a megjelenése, hiszen ezzel a témával nem foglalkoztak a klasszikusok (Szentes T. 1995).

17

A neoklasszikus iskola alapvetően folytatta a klasszikus hagyományt (Alfred Marshall), és máig az egyik legelterjedtebb, legnagyobb hatású irányzattá vált. Kissé modernizálta, továbbfejlesztette, új elemekkel egészítette ki a klasszikus gondolatokat: • korrigálta és kiegészítette a klasszikus egyensúly-mechanizmus koncepcióját; • módosította a nemzetközi csere egyensúlyviszonyaira, a munkamegosztásra és a

specializáció előnyeire vonatkozó következtetéseket, a keresleti tényezőt beemelte az elemzésekbe;

• újrafogalmazta a komparatív költségek gondolatait a partnerországok tényezőellátottságának függvényében;

• és a tőke nemzetközi áramlásának irányait és hatásait is vizsgálta, és a tényezőmobilitást is figyelembe vette. (Csáki Gy. 2006.)

A keynesi elmélet a két világháború közti időszak egyik meghatározó gondolatrendszerévé válik, az 1929-es „Nagy válság” hatására az eddigi elméletek reformjának igénye fogalmazódott meg. John Maynard Keynes gondolatai alapvetően a nemzetgazdasági makrorendszerre (főleg a fejlett tőkés piacgazdaságokra) vonatkoztak, de tartalmaztak világgazdasági jelenségekre utaló megállapításokat is, kétségbe vonva a nemzetközi gazdaság hagyományos (klasszikus-neoklasszikus) elméletekben feltételezett mechanizmusát. Ezek mellett a külkereskedelem nemzetgazdasági egyensúlyban betöltött szerepével, az árfolyam-politikával, a protekcionizmus hatásaival is foglalkozott. A keynesiánusok nagy része feltételezte, hogy a keynesi gazdaságpolitikai recept valamennyi nemzetgazdaságban alkalmazható, és így a világgazdaság nemzetgazdaságai a tökéletes egyensúly (perfect equilibrium) állapotába kerülhetnek (Szentes T. 1995). A poszt-keynesiánus, reformista irányzat a Bretton Woods-i rendszer időszakában, tulajdonképpen a keynes-i elvek érvényesülésének idejében jött létre. Az óriási mértékű fejlettségi különbségeket, a kialakult centrum-periféria viszonyokat látva többen újragondolták keynes-i eszmerendszer következményeit (Nicholas Kaldor, Thomas Balogh, Gunnar Myrdal). A gondolatok között megjelent a kumulatív egyenlítődés irreverzibilis folyamata (szemben az klasszikusok által vélt automatikus egyensúly-mechanizmussal és a folyamatok reverzibilis jellegével). Rámutattak, hogy a világpiacon nem egyenrangú partnerek vesznek részt, alá-fölérendeltségi, egyoldalú függési viszonyok alakultak ki, és a külkereskedelem egyesek számára előnytelen hatásaival is számoltak. Megvilágították a fejlettebb országokból a kevésbé fejlett országokba irányuló technológiatranszferek kedvezőtlen következményeit, utaltak a transzferek kedvezőtlen hatásaira, leírták, hogy ez egyes hátrányos helyzetű (egyoldalúan specializált, elmaradott…) országokban a cserearányok romló tendenciáit okozhatja. Ezek mellett rámutattak a tőke „perverz” (gazdag országok irányába) áramlásának lehetőségére, és a működő-tőke áramlás kedvezőtlen hatásaira is (Csáki Gy. 2006). Persze a „Harmadik világ” megoldatlan problémáival nemcsak a „posztkeynesiánus forradalom” képviselői foglalkoztak, a radikális újbaloldali és neomarxista elméleti irányzatok is a világgazdaság egyenlőtlenségeinek és „kizsákmányoló” viszonyainak kérdéskörét tartották szem előtt. Arghiri Emmanuel (egyenlőtlen nemzetközi csere), Immanuel Wallerstein (világrendszer-koncepció) vagy Samir Amin (centrum és periféria függő és kizsákmányolt helyzetére vonatkozó elméletek) gondolatainak számos követője akadt a kizsákmányoló „Északkal” való szakítást szorgalmazó fejlődő országokban (Szentes T. 1995).

18

A közgazdasági gondolkodásban az 1980-as évektől a neoliberális-monetarista elmélet követői kaptak jelentős szerepet. A neoliberalizmus a klasszikus-neoklasszikus elvekhez (állami beavatkozásoktól és bürokratikus szabályozásoktól mentes gazdasági viszonyok) való visszatérést jelentette. Követői (pl. Milton Friedmann) a mai világgazdaságban uralkodó monopolisztikus erők visszaszorítását és az állami vám-, a nem vámjellegű akadályok leépítését szorgalmazták. A gazdasági egyensúly vagy egyensúlytalanság kérdését monetáris problémaként kezelték, a magángazdaság rendjét alapvetően stabilnak tekintették, szerintük ezek nem szorulnak állami szabályozásra. A keynesi felfogást támadták, mert véleményük szerint a monetáris politikával szemben előtérbe állított keynesiánus költségvetési, ill. fiskális politika a jóléti állam koncepciójával károkat okoz a gazdaságnak (Szentes T. 1995). A 2008-as gazdasági válság ismét kiélezte a különféle közgazdasági elméletek követőinek vitáját, hiszen a válságra adott válaszok a nemzetgazdaságok beavatkozása a pénzügyi rendszer működésébe, a hatalmas összegű szektorális beavatkozások (bankrendszer, autógyártás stb.) a keynes-i gondolatok újraerősödését mutatják, míg kritikusai szerint az 1929-es „Nagy válság”-ban alkalmazott eszközök hatásai sem egyértelműek, a válság elhúzódását okozták, az állami beavatkozásokkal egy rosszul működő rendszer továbbélését szolgálták. 2.2.A világgazdaság helye a világrendben A mai világgazdaság egy nemzetközi rendszer, a világrend egyik alkotóeleme. A világrend nagyobb egység, funkcionális értelmezés szerint a nemzetközi gazdasági, a nemzetközi politikai és a globális ökológiai rendszer konfliktusos és kölcsönhatásos összessége. Raymond Aron (1966 idézi Simai M. 2000.) szerint az ezredfordulóig a világrendben a főbb szerepeket néhány független állam játszotta, a többiek szinte csak sodródó zálogtárgyai voltak a nemzetközi viszonyoknak; a rendszer alapstruktúráját a katonai szövetségi rendszerek alkották, a fő eszköz a katonai erő volt. Immanuel Wallerstein úgy vélte, hogy a világrend egyenlő a tőkés világgazdasággal, ahol a központi magot a vezető nyugati ipari államok alkotják, a többi ország pedig az alrendszereket, amelyek a központi mag körül koncentrikus körökként helyezkednek el. Ebben a világrendben sajátos kölcsönhatások működtek, és az alrendszerek mozgásában külső hatások voltak meghatározóak. (Simai M. 2000.) A Szovjetunió szétesésével, a szocializmus kudarcával, a sorozatos gazdasági megrázkódtatásokkal, és a 2008-as gazdasági válsággal ez a helyzet módosult, egyes esetekben gyökeresen átalakult. „A 21. század elkövetkező évtizedeiben a hatalmi struktúra jellege a különböző dimenziók között változó lesz. A katonai hatalom túlnyomóan unipoláris, és ezt az arculatát valószínűleg megőrzi még egy ideig. A gazdasági hatalom már most multipoláris az Egyesült Államokat, Európát, Japánt és Kínát mint szereplőket, üzlettársakat és versenytársakat felvonultató színpadon, és más államok, mint India, Brazília és Oroszország, is egyre fontosabb szerephez jutnak. A tudományos és technológiai kapacitás, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap a hatalom világszintű megoszlásában, szintén multipoláris jelleget ölt. A hatalmi képletben nő a nem kormányzati szereplők fontossága is. E csoport legfontosabb tagjai a transznacionális pénzügyi konglomerátumok és a transznacionális ipari, szolgáltatói és kiskereskedelmi üzletvilág”. Simai 2010. 5. old. A mai világrendet alapvető problémák jellemzik, a gazdasági, társadalmi problémák mellett egyre jelentősebbé válnak az ökológiai kérdésekhez, technikai fejlődéshez kapcsolódó gondok. Míg az 1980-as évekig a szovjet-amerikai, és áttételesen a szocializmus és

19

kapitalizmus ellentéte jellemezte, a fegyverkezési verseny és nukleáris világháború veszélye, valamint az Észak-Dél konfliktus, azaz államok közti nagymértékű differenciálódás. A 20. sz. végén, a 21. század elején globális problémák jelentek meg, az egész Földre jelentős hatást gyakoroltak. Ezek mindegyikére érvényesek a következők: • a technikai, gazdasági, társadalmi fejlődés előre nem látható következményei; • komplexek, több tényező együttes hatásaként alakultak ki; • érezhető veszélyt jelentenek v. káros következményeik prognosztizálhatók; • súlyos, globális veszélyt jelentenek emberiség egésze számára; • kezelésük sokoldalú, koncentrált nemzetközi együttműködést igényel. (Simai M. – Gál

P. 2000.) A globális problémák egyre jelentősebbé válnak, az emberiség jövőjét is veszélyeztetik, megoldásuk széleskörű összefogást igényel, és ha ez sikerülne is, akkor is kérdéses a beavatkozás hatékonysága. A gondok szaporodása magával hozta a politikai, világgazdasági, ökológiai rendszerhez való intenzívebb kapcsolódásokat, a rendszerben való gondolkodás, a sokrétű hatásmechanizmusok vizsgálatának igényét. A globális problémák felsorolása, csoportosítása többféle módszertan szerint történhet, számos intézmény, szerző foglalkozik a kérdéssel, ezek közül az ENSZ tipizálását mutatjuk be. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) dokumentumai az alábbiak szerint csoportosítják a globális problémákat: • a világbéke, a nemzetközi biztonsággal összefüggő kérdések (nukleáris veszély,

terrorizmus elleni harc); • gyarmati rendszer következményeinek felszámolása, a fejlődő országok

felemelkedésének támogatása; • a népességnövekedés, a fejletlen területeken bekövetkezett népességrobbanás

következményeinek kezelése, a migráció kérdése; • az élelmezési biztonság problémája, a természeti erőforrások hatékony, és

fenntartható hasznosításának elemei; • a természeti környezetben bekövetkezett károsodások és az ezzel összefüggő

problémák; • a településrendszer átalakulása, az ellenőrzés és a szabályozás nélküli urbanizáció

helyzete; • tengerek, óceánok, világűr békés hasznosítása; • világgazdaság fejlődési zavarai, nagy globális egyenlőtlenségek hatásai; • emberi jogok megsértésével kapcsolatos problémák; • szervezett nemzetközi együttműködés gyengeségei. (Simai M. – Gál P. 2000.) Ellenőrző kérdések • Mutassa be a merkantilizmus és a korai gyarmatosítás szakaszának jellemzőit! • Mutassa be a világgazdaság fejlődésének 3. szakaszát, a monopolizáció és tőkekivitel

időszakát! • Jellemezze a merkantilizmus gondolatrendszerét! • Jellemezze a neoliberális-monetarista gondolatrendszert! • Sorolja fel a globális problémák csoportjait az ENSZ csoportosításában! • Hogyan alakulhat a világrendben a hatalmi struktúra a 21. század elkövetkező

évtizedeiben?

20

3. A Triád gazdasági szerepe napjaink világgazdaságában

• Világgazdaság szerkezeti egyensúlytalansága • Globalizáció folyamata és hatásai a világ társadalmára, gazdaságára és

kultúrájára • Világgazdasági akciócentrumok szerepe a jelenkor világgazdaságában • A Triád gazdasági, demográfiai jellemzői • A világgazdaság fejlődése, pozícióváltozások, egyes nemzetgazdaságok

szerepének fel- és leértékelődése 3.1.Világgazdaság szerkezeti egyensúlytalanságai A 21. századi világgazdaság talán minden eddiginél nagyobb egyensúlytalanságokat, különbségeket mutat. A Világbank adatai alapján 2011-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság egy főre eső GDP-je 231 dollár volt, ugyanakkor Luxemburgé 114.508. Ez a majdnem 500-szoros különbség egészen elképesztő, óriási problémákra mutat rá, kialakulásának számos oka van, ezek közül talán a legfontosabbak a következők:

1. nemzetközi fejlődési szakadék kialakulása; 2. strukturális és intézményi változások a világgazdaságban; 3. felgyorsult globalizáció.

1. A nemzetközi fejlődési szakadék évszázadok óta formálódik, az egykori gyarmatok jó része ma a világgazdaság perifériáját alkotja, a nemzetközi munkamegosztás történelmi alakulása számukra kedvezőtlen volt. Aszimmetrikus interdependenciák (kölcsönös függőségi viszonyok) alakultak ki a tulajdonviszonyok, nemzetközi kereskedelem és munkamegosztás, nemzetközi pénzügyi és monetáris kapcsolatok, technológia-áramások, munkaerő nemzetközi áramlása, információáramlás területén. A periféria országai kisszámú nyersanyag szállítójaként jelennek meg a világpiacon, iskolázatlan lakosságuk a torzult belső gazdasági szerkezettel (sokszor jellemző a duális struktúra kialakulása), és a rendezetlen társadalmi-gazdasági-politikai viszonyokkal nem versenyképes a globalizált világban. A világgazdaság piaci tökéletlenségei és a saját állami gazdaságpolitikáik kudarcai egyaránt sújtják, és hozzájárulnak az előnytelen pozíciók kialakulásához. 2. Az elmúlt évtizedekben mélyreható strukturális és intézményi változások is zajlottak, zajlanak a világgazdaságban. A tudományos és technológiai forradalom, a nemzetközi munkamegosztás áru- és ágazati szerkezetének átalakulása, szolgáltatások szerepének megnövekedése eltolódásokat okozott a gazdasági erőviszonyokban, a Triád szerepe meghatározóvá vált. A transznacionalizálódás (transznacionális, multinacionális vállalatok előretörése) és a globalizáció szintén ebbe az irányba hatott. Mindezek hatására a világgazdaság strukturális egyensúlytalanságai megerősödtek, felszínre került világgazdasági folyamatok szabályozásának igénye, és különféle nemzetközi intézmények létrehozása szükségessé vált. A létrejött szervezetek (ENSZ, IMF, IBRD, GATT, WTO) a nemzetközi politikai, kereskedelmi és monetáris viszonyok szabályozását szerették volna elősegíteni, így részesei lettek e kialakuló új „nemzetközi gazdasági rendnek”, ahol intézményesült a pénzügyi segélyezés gyakorlata. Emellett a világszerte létrejövő és megerősödő gazdasági integrációk (EU, NAFTA, ASEAN stb.) is szerepet kaptak nemzetközi változások folyamatában., és megjelent a nemzetközi gazdasági rend reformjának kérdése, amelyet a dekolonizáció (gyarmatbirodalmak

21

szétesése) mellett erősített az a tény, hogy a szocialista rendszerek összeomlása után megindult a részvevők reintegrálódása a világgazdaságba (Szentes 2005). A globális egyensúlytalanságok válságokhoz vezettek (1973-as első globális válság, 1982-es adósságválság Mexikóban, 1990-es évek tőzsdei megrázkódtatásai, argentin, újabb mexikói válságok, krachok stb.) amelyek ugyan különböző okokból törtek ki, de megmutatták a fokozódó sebezhetőséget. A létrejött nemzetközi munkamegosztás ágazati egyensúlytalansága, miszerint a centrum országokban, azaz az ipari szektorban tudományos-technikai forradalom, a nyerstermék-termelő szektorban demográfiai forradalom zajlott; és a periféria országok világkereskedelmi helyzete romlott, eladósodásuk fokozódott a strukturális okok közé tartozik. Az intézményi okok közé sorolható, hogy a gazdasági folyamatok szabályozására kialakult intézményi és eszközrendszerek és gazdaságpolitikai módszerek nem feleltek meg a felgyorsult transznacionalizálódás kihívásainak. Emellett a globális gazdaság intézményeinek nem voltak hatékony válaszai az új kihívásokra, a fennálló intézményrendszer (GATT, IBRD, IMF) reformra szorult, a nemzeti keretekre kidolgozott keynesi gazdaságpolitika eredeti formájában már sokszor nem volt megfelelő megoldás az új körülmények nehézségeire. A tőke- és devizapiacok sokrétű összekapcsolódása, a strukturális egyensúlytalanságok, az elégtelen szabályozó-mechanizmusok, a gyorsan mozgó forró pénzek (rövid távú külföldi befektetések) nemzetközi áramlása növelték a kockázatokat és a sebezhetőséget. a globális tőkepiacok feletti koncentrált ellenőrzés, a globális kamatpolitika koncentrációja miatt nőtt bizonytalanság és kockázat (Kutasi G. 2010 in. Blahó – Kutasi 2010). A válságok hoztak változásokat bizonyos területeken, például a fejlett országok esetében egy strukturális és technológiai átrendeződési folyamat volt megfigyelhető, egyes iparágakon belül a műveletek nemzetközi újraelosztása is megtörtént (ún. „menekülő iparágak” , amelyek a hazai előírások miatt már nem termelhetnek az adott technológiával ezért kihelyezik kevésbé fejlett, tengerentúli országokba) de az is láthatóvá vált, hogy a sorozatos válságok, és közülük a legnagyobb hatású, a 2008-as gazdasági válság sem oldotta fel az alapvető egyensúlytalanságokat, sőt inkább növelte azokat. „A három szektorú világgazdaságban, amelyben az egyik szektort a tudásintenzív termelő és szolgáltató tevékenységek alkotják, a másikra döntően a tőkeintenzív termelés jellemző, s a harmadik az elmaradott hagyományos mezőgazdaság, a munkaintenzív vállalkozások hatalmas tömege, a következő két-három évtizedben az Egyesült Államok marad továbbra is a világ leggazdagabb és legerősebb országa.” (Simai M. 2010. 6. old.) 3.2.Globalizáció folyamata és hatásai a világ társadalmára, gazdaságára és kultúrájára 3. A globalizáció a világgazdaság elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb hatású folyamata volt, amely a mai világ fejlődését is jelentősen befolyásolja. Sokféle definíciója ismeretes, ezek közül egyesek valamiféle „nagy átalakulásnak” (Palánkai T. 2009. Polányi Károly kifejezését idézve) globális integrációnak tartják, mások a gazdasági viszonyok megerősödő nemzetköziesedését, egységesülését (Bernek Á. – Farkas P. 2002) hangsúlyozzák, az mindenesetre kijelenthető, hogy komplex történelemi folyamatról van szó. Többféle értelmezése közül jellemző a hiperglobalista nézet, követői szerint (R. B. Reich, P. Drucker) a világgazdaság ma már messzemenően globalizált, a világgazdaság fejlődése, a nemzetközi munkamegosztás változásai, a pénzügyi globalizáció, a globális intézmények megjelenése és megerősödése, és a kultúrák globális keveredése

22

radikálisan új világrendet jelenít meg. Ez a rend szerintük a nemzetállamok elhalásához vezethet, a felfogásban a világpiac homogén egysége jelenik meg. A baloldaliak (I. Wallerstein, A. G. Frank) a kapitalista világgazdaság, mint rendszer egységességéből indulnak ki, és úgy vélik a jelenlegi világgazdasági rend s profithajsza miatt nem reformálható meg, az összeomlás felé halad. A transzformációs nézet képviselői (A. Giddens, P. Dicken) sem a hiperglobalista, sem a szkeptikus nézetet nem osztják, szerintük a globalizáció, a gazdasági interdependencia minőségi változást jelent, de a nemzeti az létező szint, ugyanakkor a nemzeti szuverenitás tartalma módosult, a szuverenitás, az államhatalom és a territorialitás viszonya komplexebbé vált, és a döntéshozatal jobban megoszlik a lokális, a nemzeti, a regionális és a globális szint között. Léteznek olyanok (P. Hirst, G. Thompson) akik úgy vélik, hogy a jelenlegi világ nem globalizáltabb, minőségileg nem más, mint a XVIII. és XIX. sz. fordulóján. Ezek mellett természetesen még sok gondolkozó értelmezi a globalizáció működését, hatásait (R. Gilpin, szkeptikusok stb.) (Szentes T. 2004.) A globalizációt előidéző világgazdasági folyamatok közül a rendkívüli gyors technológiai, kiemelten kommunikációs technológiai fejlődés, a transznacionális vállalatok egyre növekvő világgazdasági szerepköre és a pénz szerepének és fontosságának korábban sohasem tapasztalt felfutása is jelentős változásokat okozott a világ gazdasági, társadalmi, kulturális képében. A globalizáció által meghatározott új korszak jellemvonásai Berend T. I. (2004) szerint:

1. a nemzetközi kereskedelem ugrásszerűen megnőtt; 2. A külföldi tőkeberuházások szerepe drámaian növekedett; 3. Átalakult a nemzetközi munkamegosztás; 4. A globalizáció főszereplői a multinacionális vállalatok, szerepük a XX. sz. végén vált

meghatározóvá; 5. A spekulatív pénzügyi tranzakciók óriási mértékben nőttek, értékük 50-szeresen

haladja meg a világkereskedelem mértékét. Ezen jellemzők mellett sok kérdés fogalmazódik meg a globalizációval kapcsolatban: gazdasági vagy általános globalizációról beszélhetünk, hiszen a gazdaságon kívüli jelek is láthatóak (kultúra egyes részei, turizmus stb.); a növekvő egyenlőtlenségek meddig fokozódnak; hogyan viszonyul egymáshoz a globalizáció és a nemzetállam; hogyan alakul a globalizáció és a gazdasági integrációk viszonya; milyen lehetőségeket kínál a globalizáció a felzárkózni kívánó országok számára, hiszen egyelőre úgy látszik, hogy főként a világgazdaság perifériáin elhelyezkedő országok a folyamat vesztesei, ezen országok globalizációra adott válasza sem egységes, ugyanúgy mint a fejlettebb régiókban sem. A nyertes vagy vesztes pozíció legfőképpen az ország reagálásán múlik. „Amennyiben egy ország politikailag stabil, infrastruktúrája elfogadható, oktatási színvonala jó, rendelkezik képzett mérnökökkel, számítástechnikai szakemberekkel és szakmunkásokkal, ha a helyi kultúra értékrendje és vallási tradíciói nem ellenkeznek a nemzetközi beilleszkedés követelményeivel és munkaetikájával, nem fékezik e kemény és hatékony munkát, nem állják útját a felhalmozás növelésének, akkor a globalizáció pozitív hatással lehet a korábban elmaradott ország fejlődésére.” (Berend T. Iván 2004.) A globalizáció hatására átalakuló világgazdaság néhány gazdasági, társadalmi jellemzőjét a következő témakörök tárgyalják.

23

3.3.A világgazdaság az ezredforduló idején A világgazdasági akciócentrumok a világgazdaság egészére döntő befolyással bíró területek, amelyek a legnagyobb, legerősebb transz- és multinacionális vállalatok, bankok székhelyei, ennek következtében erős tőkekoncentráció jellemzi gazdaságukat. Ezekhez a területekhez tartózó centrum országok az információs, döntési, hatalmi és szervezési központ szerepet is betöltik a világgazdaságban. A Föld legnagyobb innovációs központjai, a magas színvonalú, rendkívül költséges kutatás-fejlesztés miatt gazdaságukban a dinamikus ágazatoké a vezető szerep (géntechnológia, biotechnológia, nanotechnológia, infokommunikációs technológiák, hadiipar stb.), és ez biztosítja a jövőbeli technológiai, fejlettségi fölényüket is. A nagy hozzáadott-érték, a magas jövedelmek miatt fizetőképes óriási felvevőpiacnak is számítanak.. Az elmúlt évtizedekben a világgazdasági akciócentrumok közé tartozott az észak-amerikai centrum, amely meghatározó ereje az Egyesült Államok, hozzá kapcsolódik a közel hasonló gazdagságú, több, mint 30 milliós lakosságú Kanada. Újabban ezt a központot kiegészíthetjük Mexikóval a NAFTA együttműködés keretében szorosabbá váltak a gazdasági kapcsolatok az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között. Hagyományos centrumterület a mai napig is Nyugat-Európa, amely az Európai Unió mellett két nem nyugat-európai országot is tartalmaz fejlettségük okán, Norvégiát és Svájcot. A világgazdaság harmadik számú erejét jelenti Japán és holdudvara (azaz a hozzá gazdaságilag erősen kapcsolódó kis tigrisek). Ez az erőközpont jó eséllyel kibővül a közeljövőben, Kína fejlődésével a Kelet-Ázsia, vagy a Távol-Kelet megnevezés lehet a pontos. A történelem folyamán sem országhatárokban célszerű gondolkodni az erőközpontok elmozdulásával kapcsolatban. A világgazdaság kialakulásától, a nagy földrajzi felfedezésektől, azaz a 16. századtól a Mediterráneum játszotta a gazdasági pólus szerepét. Anglia és Hollandia felemelkedésével, a levantei és Hanza-kereskedelemtől az atlanti kereskedelem felé tolódott a hangsúly, ami Európa atlanti partvidékét tette centrummá. Az Egyesült Államok létrejöttével és megerősödésével, valamint a kiemelkedő fontosságú angol kereskedelmi kapcsolatokkal a 19. század végétől az atlanti térség kitágult, és az európai partok mellett az amerikai keleti part is meghatározó pozíciókhoz jutott. Ezután az Egyesült Államok területén is jelentős elmozdulások történtek, egyre fontosabb szerepet játszott/játszik a nyugati part (amely a 2. világháború idején a csendes-óceáni hadműveletek miatt lett a hadiipar és a modern iparágak egyik központja). Napjainkban újabb változások érzékelhetőek, az Egyesült Államok nyugati államai „kiegészülve” Kelet-Ázsiával a Pacifikus térséget emelték a világgazdaság motorjává, legdinamikusabban fejlődő régiójává (Nagy G. 2010). A világgazdaságban a közeljövőben ez a centrum egyre fontosabb lesz, és a hagyományos európai és amerikai központok mellett a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) megerősödése várható. 3.4.Demográfiai folyamatok A világ népessége 2012-ben átlépte a 7 milliárd főt, és továbbra is növekszik, bár ez a növekedési ütem kisebb, mint a 20. század 2. felében. Jelenleg a Föld legnépesebb állama Kína és India (1 341 milliós, és 1 224 milliós népességgel; ENSZ adatbázis), és őket követi az Egyesült Államok. Amennyiben az Európai Unió népességét összességében szemléljük, akkor a több, mint 500 milliós integráció lenne a 3. és az Egyesült Államok a 4. legnépesebb állam, és a 127 milliós Japán a 10. A jelenlegi előrejelzések szerint 2050-re nagyobb arányú népességnövekedés Afrikában várható, a

24

legtöbb fejlett országok lakossága hasonlóan az elmúlt évek folyamataihoz kis mértékben csökkeni fog.

3.1.ábra: A világ népességének ábrázolása kartogramon (2000)

Forrás: http://www.thedailygreen.com/environmental-news/latest/world-population-cartograms-47012202

3.2.ábra: A világ népességének ábrázolása kartogramon (2050)

Forrás:http://www.thedailygreen.com/environmental-news/latest/world-population-cartograms-47012202

Az Európai Unióban a születéskor várható élettartam átlagosan 79,2 év, mely szinte megegyezik az Egyesült Államok adatával, de nem éri el Japán (82,7 év) mutatóját. Ezek az adatok természetesen sokkal magasabbak, mint a világátlag, és az országok rangsorában is nagyon előkelő helyet biztosítanak. Több centrum ország esetében is bevándorlás tartja egyensúlyban a népességszámot, hiszen a születések száma lényegesen alacsonyabb, mint a halálozásoké.

25

A születéskor várható élettartama mellett egy társadalom egészségi állapotáról, életkörülményeiről fontos információkat nyújt a születéskor várható, egészségben eltöltött évek száma, mely azokat az éveket reprezentálja melyet a népesség különböző betegségektől mentesen elölthet. Ez a mutató Ausztráliában, Kanadában és Japánban a legmagasabb, Európa 9 évvel van lemaradva ezektől az országoktól, 2007-ben 61,6 év a férfiaknál, 62,3 év a nőknél. (Eurostat)

68

72

76

79

81 82 83

70 71

74 75

77 78 79

69

71

74

76

78

80 81

50

59

63

65

67 68 68

45

50

55

60

65

70

75

80

85

1960 1970 1980 1990 2000 2005 2009

Japán Amerikai Egyesült Államok Európai Monetáris Unió Világ

3.3.ábra: Születéskor várható élettartam (év) Forrás: Eurostat adatai alapján saját szerkesztés

3.5.Gazdasági változások Az ezredforduló előtt és után néhány évvel az akciócentrumok közül az Egyesült Államok gazdasági fejlődése volt a legdinamikusabb. A 2. világháború óta ebben az időszakban volt a leghosszabb fellendülés (1992-től 2008-ig minden évben nőtt a GDP az előző évhez viszonyítva). Ez a gazdasági növekedés a 90-es évek végén 4,5 és 4,8%-os értékeket is mutatott (1997, 1999), 2001-ben megtorpant (1,1%), de 2002-től ismét évi 1,8-3,6%-kal nőtt, ezzel a másik két akciócentrumhoz képest gyorsabb talpra állást mutatott be. 2008-ban a gazdasági válság hatására már stagnált az amerikai gazdaság, és 2009-ben visszaesést mutatott, hasonlóan az Unióhoz és Japánhoz. (BEA News Release 2010.08.27.) Ezek az adatok is mutatják az Egyesült Államok gazdaságának erejét, a fellendülés dinamikáját, hiszen a 2001-es év lassulása után (ez részben a 2001. szeptember 11-i események hatásaiból, részben a technológiai részvénypiac veszteségeiből eredt) 2003-tól ismét 2-3%-os növekedési ütemet mutatott.

26

-8

-6

-4

-2

0

2

4

6

8

10

12

14

1960

1962

1964

1966

1968

1970

1972

1974

1976

1978

1980

1982

1984

1986

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

Japán

Amerikai Egyesült Államok

Európai Monetáris Unió

3.4.ábra: A GDP növekedési rátája a világgazdaság vezető régióiban, országaiban

1961-2011 között (%) Forrás: World Development Indicators adatok alapján saját szerkesztés

Az 1990-es években látott fellendülésnek köszönhetően a fajlagos jövedelmi adatok tekintetében az Egyesült Államok vezetése látható a jelentősebb világgazdasági régiók között, mind Japán, mind az Európai Unió jelentősen lemaradt (70 és 75%). A 80-as évek kisebb mértékű felzárkózása után a távol-keleti ország és az Unió is ismét távolabb került az Egyesült Államok adataitól. A különbséget az is mutatja, hogy a fajlagos GDP, GNI adatok szerint az Államok Luxemburg kivételével minden Uniós országtól fejlettebb.

0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000

40000

45000

50000

55000

1980

1981

1982

1983

1984

1985

1986

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Japán

Amerikai Egyesült Államok

Európai Monetáris Unió

Világ

Brazília

Kína

Oroszország

India

3.5.ábra: Egy főre jutó GNI alakulása, PPP, (folyó nemzetközi $)

Forrás: World Development Indicators adatok alapján saját szerkesztés

A világgazdasági akciócentrumok közül az egy foglalkoztatottra jutó GDP, valamint a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya alapján is az Egyesült Államok vezet, ami az Új gazdaság működőképességét mutatja. Jellemzően az átlag amerikai foglalkoztatott egy évben többet (több munkaórát teljesít), és termelékenyebben, hatékonyabban dolgozik,

27

mint uniós társa. Ehhez járul még a magasabb foglalkoztatási ráta (a munkaképes korúak közül több amerikai dolgozik), ami együttesen magasabb fejlettséget tesz lehetővé. A foglalkoztatás szerkezetében is jelentős változások láthatóak az elmúlt évtizedekben a fejlett régiók, országok esetében. Erőteljesen csökkenő tendencia figyelhető meg a primer és a szekunder szektorban az 1980-as évektől napjainkig, ugyanakkor a tercier szektor szerepe egyre inkább meghatározóvá válik, és már a 70-80%-os arányt is elérheti. Ezek a változások a gazdasági szerkezet változásaihoz kapcsolódnak, a technológiai, innovációs fejlődés, a nagyfokú gépesítettség, az IKT szektor előretörése eredményeképpen egyre kevesebb munkaerőre van szükség a mezőgazdaságban, bányászatban és az iparban. Az Európai Unió nemcsak a foglalkoztatásban, annak szerkezetében is elmarad egyes versenytársaitól (főleg az Egyesült Államoktól), és ez jelentősen rontja versenyképességét. Ez a helyzet az uniós átlagadatokat, és a legtöbb tagállam adatát is jellemzi az egy foglalkoztatottra eső GDP esetében, a termelékenységben és a hatékonyságban is.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Prim

er

Szek

unde

r

Terc

ier

Prim

er

Szek

unde

r

Terc

ier

Prim

er

Szek

unde

r

Terc

ier

EU-27 Japán USA

1980

1990

2000

2010

3.6.ábra: A foglalkoztatás alakulása a primer, szekunder és a tercier szektorban (%)

egyes világgazdasági régiókban 1980 és 2010 között Forrás: World Development Indicators adatbázis alapján saját szerkesztés

28

3.7.ábra: Egy foglalkoztatottra eső GDP (konstans 1990 PPP $)

Forrás: World Development Indicators adatbázis alapján saját szerkesztés

29

3.6.Kutatás-fejlesztés szerepe A kutatás-fejlesztésre költött összegek befolyásolják egy ország gazdasági fejlődését, technikai színvonalát, versenyképességét. A világgazdasági akciócentrumok közül a GDP arányában Japán áll az élen, az abszolút összegeket tekintve az Egyesült Államok vezető helye évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen. Az USA-ban a K+F kiadások a GDP több mint 2,5%-át jelentik (több mint 300 Mrd USD évente), ettől kb. 1 %-kal marad el az Európai Unió, míg Japánban magasabb az arány. A világon a legtöbb szabadalmat bejelentő Egyesült Államokban a K+F kiadások fő forrása a kormányzat (25-30%) és a vállalatok (65-70%), a felsőoktatási intézmények és a non-profit szervezetek (5%) kisebb részt vállalnak az összes ráfordításból. Ugyanakkor ezen vállalati, kormányzati megbízások egy jelentős része az egyetemi kutatóintézetekben, laboratóriumokban jelennek meg, így a magas színvonalú kutatás-fejlesztéssel az erős nemzetközi versenyben sikeres nagyhírű kutatóintézetek, egyetemek biztosítják az amerikai gazdaság versenyképességét.

3,4

2,77

1,771,5

1,13 1,030,88

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

Japán USA EU-27 Kína Brazília Oroszország India

3.8.ábra: A K+F kiadások alakulása a GDP százalékában (2008)

Forrás: OECD Factbook 2009

3.7.Kereskedelem alakulása A világkereskedelemben csakúgy, mint a gazdaságban megfigyelhető a kínai előretörés az elmúlt évtizedben. 2010-ben már az ázsiai óriás a legnagyobb exportőr, megelőzve az elmúlt évtizedek vezető államait, az Egyesült Államokat, Németországot és Japánt. A centrum országok kivitelében meghatározó szerepet játszanak a magas technológiai igényű feldolgozóipari termékek, gépek, berendezések, gépjárművek, elektromos eszközök, alkatrészek, számítógépek, vegyipari termékek, műanyagok, amelyek többek között a kiemelkedő termelékenységnek, és a magas K+F ráfordításoknak köszönhetőek. Ugyanakkor importjukban is a magas feldolgozottsági fokú gépipari termékek, berendezések képviselik a legnagyobb arányt, de ezek mellet sokkal nagyobb szerepet kapnak az energiahordozók, különféle nyersanyagok, bányászati termékek. A világ országainak külkereskedelmi nyitottságát vizsgálva általános gondolat, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy relatíve zárt gazdaság, hiszen a hagyományos nyitottságot vizsgálva (mely az exportált és importált javak és szolgáltatások értéke a GDP-hez viszonyítva) ez az érték 25% volt 2009-ben. Ez az arány Németországban például 76%,

30

de a kis nyitott országokban sokkal nagyobb lehet, például Magyarországon meghaladja a 150%-ot. Az adatokból kiderül, hogy az akciócentrumok vezető országai közül Németország, Japán és Hollandia jelentős aktívummal rendelkezik, míg Franciaország és Nagy-Britannia jelentős passzívumot halmozott fel. Az amerikai áruforgalomban szintén jelentős hiány látható, a világ kiemelkedően legnagyobb importőre 2010-ben 690 milliárd USD értékkel több árut importált, és ez az irdatlan összeg már a gazdasági válság utáni kedvezőbb állapotot mutatja, hiszen a külkereskedelmi mérleghiány 2008-ban 800 milliárd dollárnál is nagyobb volt. Az Egyesült Államok áruforgalmában látható jelentős hiányt árnyalja a szolgáltatáskereskedelemben mutatkozó kép, hiszen az ország a világ legnagyobb szolgáltatás-exportőre, és a szolgáltatáskereskedelemben ennek is köszönhetően majd 160 milliárd dolláros aktívum tapasztalható. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok importjának akár a fele is „kapcsolt vállalkozások” közötti forgalom lehet.(Krugman P. R. – Obstfeld M. 2003.) Ekkor a vevő és az eladó is jelentős részben, vagy teljesen ugyanannak a társaságnak a tulajdonában van, így sokszor egy multi- vagy transznacionális vállalat érdekeltségei (gyártóüzem, raktár stb.) közötti szállítást látunk, ami átlépi az országhatárokat és export-import tevékenységnek számít.

Export Import

Rangsor Ország Export érték

(milliárd $) Rangsor Ország Import érték

(milliárd $)

1. Kína 1578 1. USA 1968 2. USA 1278 2. Kína 1395 3. Németország 1269 3. Németország 1067 4. Japán 770 4. Japán 693 5. Hollandia 572 5. Franciaország 606 6. Franciaország 521 6. Nagy-Britannia 558 7. Dél-Korea 466 7. Hollandia 517 8. Olaszország 448 8. Olaszország 484 9. Belgium 411 9. Hong-Kong 442

10. Nagy-Britannia 405 10. Dél-Korea 425 Forrás: WTO World Trade Report 2011

3.1.táblázat: A világ vezető áru exportőrei és áru importőrei, 2010.

31

Export Import

Rangsor Ország Export érték

(milliárd $) Rangsor Ország Import érték

(milliárd $) 1. USA 515 1. USA 358 2. Németország 230 2. Németország 256 3. Nagy-Britannia 227 3. Kína 192 4. Kína 170 4. Nagy-Britannia 156 5. Franciaország 140 5. Japán 155 6. Japán 138 6. Franciaország 126 7. Spanyolország 121 7. India 117 8. Szingapúr 112 8. Hollandia 109 9. Hollandia 111 9. Olaszország 108

10. India 110 10. Írország 106 Forrás: WTO World Trade Report 2011

3.2.táblázat: A világ vezető szolgáltatás exportőrei és szolgáltatás importőrei, 2010. 3.8.Összegzés Az Egyesült Államok fejlődése sok tekintetben eltér más akciócentrumok, meghatározó világgazdasági régiók, főleg az Európai Unió fejlődésétől. A gazdaság és a társadalom több jelentős területén a kormányzat szerepvállalása sokkal kisebb, mint Japánban és Európa fejlett, jóléti államaiban ahol az öngondoskodás szelleme (pl.: nyugdíj-, egészségügyi ellátás esetében) sokkal erősebb. A nagy állami elosztórendszerek kevésbé épültek ki, fejletlenebbek, az állami szabályozás rugalmasabb, ugyanakkor így a privát szektor, a vállalatok lehetőségei szerteágazóbbak. A kisebb adóterhelés, a sok esetben megengedőbb szabályozás a piaci viszonyok érvényesülését jobban segítették, mint az öreg kontinensen. A mobilabb, magasan képzett munkaerő, a rugalmasabb vállalati struktúrák (az informatikai szektor kiemelt szerepével), a fejlett infrastrukturális háttér, a kormányzati hatékonyság az utóbbi években a világ egyik legversenyképesebb gazdaságává tették az Egyesült Államokat. (Nagy Z. – Szép T. 2011)

32

55,4

49,3 49,147,9 46,9

46,442,7 42

39,6 38,438,3

36,6

3432,730,5

30,329,7

29,326,2

19,815,5

0

10

20

30

40

50

60

Belgi

um

Fran

ciaor

szág

Németo

rszág

Ausz

tria

Olaszo

rszág

Magya

rorsz

ág

Svéd

orsz

ág

Finno

rszág

Span

yolor

szág

Hollan

dia

Dánia

Görögo

rszág

Luxe

mburg

Nagy-B

ritann

ia

Japá

n

Kana

daUSA

Írorsz

ág

Ausz

trália

Kore

a

Mexikó

3.9.ábra: A béreket terhelő adók összesen (%, 2010)

Forrás: OECD Factbook 2011-2012

Ellenőrző kérdések • Jellemezze a világgazdaság minden eddiginél nagyobb egyensúlytalanságainak okait? • Hogyan változtak a világgazdaság erőközpontjai a történelem során? • Milyen demográfiai folyamatok jellemzik világunkat? • Milyen változások tapasztalhatók a foglalkoztatás szerkezetében? • Milyen változások tapasztalhatók a világgazdaság vezető országainak fejlődésében?

33

4.Az Amerikai Egyesült Államok szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettsége és szerkezete • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

4.1.Az Amerikai Egyesült Államok világgazdasági szerepe Az Amerikai Egyesült Államok jelenleg a világ vezető hatalma, ugyanúgy, mint az elmúlt évtizedekben is. Kína előretörése ellenére várhatóan ez a helyzet fennmarad a következő években is. A meghatározó világgazdasági, világpolitikai szerepe több tényezőnek köszönhető: • népessége (311.591.917 fő 2011. UNdata data.un.org) és területe (9.632.030 km2)

alapján 3. helyet foglalja el a Föld országainak rangsorában, gazdasági ereje kiemelkedő a többi ország közül, GDP-je 2011-ben 15.094 Mrd USD volt;

• a világpolitika legjelentősebb szereplője, a legerősebb hadsereggel rendelkezik (1,4 milliós hadsereg, védelmi kiadásai majd 500 Mrd USD-t tesznek ki), az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja;

• természeti erőforrásokkal való ellátottsága nagyon jó, szinte minden fontos nyersanyag megtalálható területén, és számos ásványkincs bányászatában meghatározó szerepet játszik;

• a világ összes országa közül az Egyesült Államok költ a legtöbbet kutatás-fejlesztésre; • az államot hatalmas belső piac jellemzi, köszönhetően a nagy népességszámnak és a

magas egy főre eső GDP-nek, • rugalmas munkaerőpiaccal rendelkezik, és ez valamint a kevésbé fejlett jóléti elemek

sokszor versenyelőnyt jelentenek az európai vetélytársakkal szemben; • az amerikai társadalmat és gazdaságot évtizedek óta jellemzi a dinamikusan bővülő

fogyasztás és a beruházások magas szintje; szinte minden termelő és szolgáltatási ágazatban meghatározó szerepet játszanak transz- és multinacionális társaságok (a világ legnagyobb árbevételű 500 vállalata közül 132 egyesült államokbeli székhelyű (Fortune Global 500, 2012.)

• az országban az egységes nyelv és nagyrészt egységes kultúra is segítette a gyors fejlődést, a gazdaság különböző területi egységeinek együttműködését.

Az Egyesült Államok mai világgazdasági, világpolitikai szerepének alakulását meghatározta történelme, amelynek során brit telepesgyarmatból vált vezető hatalommá. A tizenhárom brit kolónia összefogásával 1776-ban létrejövő Amerikai Egyesült Államok a második ipari forradalom következtében a világ vezető gazdasági nagyhatalmává vált. A gyors fejlődés alapja a természeti erőforrások, a mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas óriási földterületek mellett a humán erőforrások magas színvonalú kihasználása volt.

34

4.1.ábra: Az Amerikai Egyesült Államok államai a csatlakozás éve szerint

Forrás: http://simple.wikipedia.org/wiki/File:US_states_by_date_of_statehood.gif és http://mek.niif.hu/00000/00056/html/112.htm alapján saját szerkesztés

Az oktatás és a kutatás-fejlesztés meghatározó szerepet játszott az állami beavatkozás a gazdaság és a társadalom számára nem vált terhessé, inkább kedvező lehetőségeket kínált, megfelelő módon szabályozta a fejlődést, pl. nehezítette a monopóliumok kialakulását. A dinamikus fejlődést segítette a méretgazdaságosság kihasználása, a bevándorlók tömegei által duzzadó népesség, a növekvő jólét, amelyek komoly belső piacot teremtettek, és ehhez a hazai tőke mellett érkező jelentős külföldi tőke is hozzájárult. A részvénytársaságok megerősödése és elterjedése is a gazdasági fejlődést szolgálta, hiszen ebben a formában a vállalkozók friss tőkét tudtak gyűjteni. Másik előnye az volt, hogy a tulajdonosok felelőssége korlátozott maradt, és szétválhatott a tulajdonlás és az irányítás, amely sok esetben hatékonyabb, dinamikusabb gazdálkodást tett lehetővé. Az Első majd a Második világháború tovább erősítette az Amerikai Egyesült Államok világgazdasági pozícióit a kialakuló gazdasági és politikai világrend egyik meghatározó elemévé vált, ezt jelezte az Egyesült Nemzetek Szervezetében betöltött szerepe is, és a Bretton Woods-i rendszer létrehozása is, amelyben a dollár a világpénz szerepét töltötte be. A 2. világháború utáni technológiai fölény a 70-es évekre eltűnt, az elkényelmesedett amerikai cégeket az európai és japán versenytársak megerősödése meglepte, és a változó nemzetközi viszonyok közepette (Bretton Woods-i rendszer szétesése, olajárrobbanások, az első globális válság) kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A 80-as évek visszaesése után a 90-es években ismét erősödtek az Egyesült Államok pozíciói (főleg gazdasági téren), így az ország a hidegháború után egyedüli szuperhatalomként továbbra is meghatározó szerepet játszik a világ társadalmi, politikai, gazdasági képének kialakításában. Ez az újbóli erősödés nagyban köszönhető az informatikai forradalom megjelenésének, az „új gazdaság” nyújtotta előnyök kihasználásának.

35

4.2.Erőforrások Az 50 szövetségi állam alkotta Amerikai Egyesült Államok területének jó része az észak-amerikai kontinensen található, az Atlanti-óceán partjától a Csendes-óceán partjáig elterülő összefüggő területen 48 állam osztozik. Az Egyesült Államok 49. és 50. állama (az 1959-ben teljes jogú taggá vált Alaszka és a Hawaii-szigetek) nem a törzsterületen fekszik. A szövetségi államok mellett néhány sajátos státuszú területet is megkülönböztethetünk, a főváros Washington D.C. (District of Columbia) önálló szövetségi kerület, emellett a Karib-tengerben fekvő Puerto Rico, és a Csendes-óceán nyugati részén található Északi-Mariana-szigetek az Egyesült Államok társult államai (önkormányzattal rendelkező territóriumai, mindezek mellett további stratégiai jelentőségű külbirtokkal is rendelkeznek).

4.2.ábra: Amerikai Egyesült Államok szövetségi államai és székhelyeik

Forrás: http://www.50states.com/us.htm

A hatalmas területnek, a változatos geológiai felépítésnek köszönhetően az ország gazdag a különféle erőforrásokban, hiszen az ásványi nyersanyagok közül szinte minden megtalálható területén, sokszínű éghajlata (a szubtrópusi Floridától az arktikus Alaszkáig) és változatos domborzata az emberi megtelepedés, a települések, a turizmus, és a mezőgazdaság számára is kedvező feltételeket jelent. A 300 milliós javarészt képzett népesség az emberi erőforrások terén kínál nagyszerű lehetőségeket, munkaerőként és fogyasztópiacként is fontos tényezője az amerikai gazdaság fejlettségének. A természeti erőforrások közül természetesen az energiahordozók is bőségesen rendelkezésre állnak. Az Egyesült Államok állítja elő a legtöbb villamos-energiát a Föld országai közül, és jelenleg a kőolaj és földgáz felhasználásában is élen jár.

36

Kőolajtermelő

ország (2010.)

Meny-nyiség (mill.t)

Részesedés a világ-

termelésből (%)

Kőolajexportáló országok (mill. t) (2009.)

Kőolaj-importáló országok

(mennyiség mill. t) (2009.)

1. Oroszország 502 12.6 1. Szaúd-Arabia 313 1. Egyesült Áll. 510

2. Szaúd-Arábia 471 11.9 2. Oroszország 247 2. Kína 199

3. Egyesült Áll. 336 8.5 3. Irán 124 3. Japán 179

4. Irán 227 5.7 4. Nigéria 114 4. India 1595. Kína 200 5.0 5. Egyes. Arab E. 100 5. Korea 115

Világ összes 3 973 100 1 895 2 002

4.1.táblázat: A világ legnagyobb kőolajtermelői, exportőrei és importőrei 2009-2010-ben

Forrás: International Energy Agency: Key World Energy Statistics 2011 Az Egyesült Államok energiagazdaságában meghatározó szerepet játszik a kőolaj, annak ellenére, hogy a világ 3. legnagyobb termelője, az ország óriási mértékű importra szorul, ez a világ összes kőolaj-importjának több mint ¼ részét jelenti. egfontosabb partnerei hagyományosan Kanada, Mexikó és Venezuela, és az utóbbi évtizedben egyre nagyobb szerepet kapnak tengerentúli területek szállítói is: Szaúd-Arábia, Nigéria, Angola és Irak, valamint kisebb aránnyal más országok is, pl.: Oroszország, Norvégia, Algéria stb).

4.3.ábra: Az Amerikai Egyesült Államok kőolaj importja 2009-ben (ezer hordó/nap)

Forrás: US Energy Information Administration http://www.eia.doe.gov/pub/oil_gas/petroleum/data_publications/company_level_imports/c

urrent/import.html alapján saját szerkesztés Eltérő a helyzet a földgáztermelés és kereskedelem terén: a kitermelési rangsorban előkelőbb pozícióban szerepel az Egyesült Államok (2.), és emellett jelentős importra szorul, de nem vezeti a világranglistát, hanem „csak” 4. az importáló országok között. Napjainkra az ország energiagazdaságban egykor vezető szerepet játszó kőszén termelése és felhasználása a harmadik helyre szorult a szénhidrogének mögött, ezzel

37

együtt ma is fontos alapját képezi az energiaszükségletnek. A kőszéntermelés és fogyasztás területén az Egyesült Államok 2. helyen, Kína mögött áll. Az energiaéhség a gazdaság minden szektorára jellemző, hiszen ipari termelése is az első helyet foglalja el az országok rangsorában, lakossága a magas életszínvonal, és az alacsonyabb árszintek miatt, valamint az ország fejlett infrastrukturális rendszere, közlekedése a klimatikus adottságok, a nagy távolságok és a jelentős utazási-szállítási igények miatt jelentős energiafogyasztó. Ez a hatalmas energiafogyasztás esetenként még a nagyon fejlett ellátó-rendszereket is nehéz feladat elé állítja, és a hagyományos energiahordozók mellett egyre nagyobb teret nyernek a megújuló erőforrások, és az alternatív megoldások (szél-, nap-, geotermikus energia hasznosítása). Így az energiatakarékosság, az energiaszektor az Egyesült Államokban továbbra is meghatározó szerepet kap, és a kutatás-fejlesztés számára kiemelt terület lesz a következő évtizedekben. A Kiotói egyezmény aláírásának halogatása is jelezte, hogy a kormányzati szándékok kicsit nehezen fordultak ebbe az irányba, de Barack Obama elnöksége egyik fontos feladatának nevezte az alternatív energiaforrások kutatását, arányának növelését az energiafelhasználásban. Az energiahordozók mellett más ásványi nyersanyagokból is jelentős készletekkel rendelkezik az Egyesült Államok, a világtermelési ranglistákon előkelő pozícióban található több, fontos ásványkincs esetében is. A válság hatására átrendeződések láthatóak a nyersanyagpiacokon, Kína előretörése több területen is megfigyelhető, de a felhasználásban és a fogyasztásban még tartja vezető szerepét az Egyesült Államok. 4.3.Népesség jellemzői Az Amerikai Egyesült Államok a világ 3. legnépesebb országa több mint 300 millió lakossal. Ez a jelentős népesség hatalmas területen oszlik el, így a népsűrűsége alig 30 fő/km2. A népesség növekedése folyamatos volt az elmúlt kétszáz évben, arányaiban természetesen egyre kisebb mértékű. Ez a dinamikus fejlődés a természetes szaporodásnak és a bevándorlásnak köszönhető, amely az elmúlt évtizedekben szinte kivételes a fejlett országok között. Az elmúlt évszázadokban bevándorlók tömegei érkeztek az Újvilágba, és ezek a bevándorlók leginkább fiatalok voltak, akik családot alapítva növelték a természetes szaporodás szintjét. Míg a természetes szaporodás magas értéke eltér a fejlett országok jó részétől (Európai Unió államai, Japán), más demográfiai jellemzőkben hasonlít. A születéskor várható élettartam szintén magas (78,1 év az Egyesült Államokban, 82,1 év Japánban, 79,2 év Németországban, 80,9 év Franciaországban forrás: CIA World Factbook), és a nemek megoszlása is azonos képet mutat, fiatalkorban fiútöbblet, az idősebb korosztályokban pedig nőtöbblet jellemző, valamint egyre jelentősebb problémává válik a népesség elöregedése.

Kor Megoszlás Férfiak száma Nők száma 0-14 év 20.1% 32,107,900 30,781,823

15-64 év 66.8% 104,411,352 104,808,06465 év felett 13.1% 17,745,363 23,377,542

4.2.táblázat: Az Egyesült Államok népességének kor és nem szerinti összetétele (2011)

Forrás: CIA The World Factbook

38

Az Egyesült Államok foglalkoztatási rátája kiemelkedően magas, 2009-ben 67,6% volt (a 2008-2009-es válságot megelőzően éveken keresztül 72% körül ingadozott http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table) és a nyugdíjkiadások nem jelentenek olyan mértékű kiadásokat az államnak, mint a fejlett jóléti rendszerekkel rendelkező Európában. A 90-es évekbeli gazdasági fellendülés a társadalomban is éreztette hatását, hiszen a beruházási hullám a foglalkoztatás növekedését, és a munkanélküliség csökkenését is segítette. A gazdasági növekedés, a csökkenő munkanélküliség és az alacsony, csökkenő infláció együttes megjelenése az „Új gazdaság” (New Economy) korát jelentette a világgazdaságban, amelynek az Egyesült Államok volt a fő területe. A tudás felértékelődött, az innovációra, kommunikációra, az információtechnológiai fejlődésre támaszkodó gazdaságban a 90-es évek végén a munkanélküliség ráta 4% alá csökkent, a foglalkoztatási ráta 70% fölé nőtt.

56

58

60

62

64

66

68

70

72

74

76

1995 2000 2005 2009

EU‐27

USA

Japán

4.4.ábra: Foglalkoztatási ráta alakulása egyes világgazdasági régiókban 1995 és

2009 között (15-64-es korosztály), % Forrás: EUROSTAT adatai alapján saját szerkesztés

A magas foglalkoztatási ráta egyrészt az amerikai nyugdíjrendszernek is köszönhető, amely tovább tartja a munkavállalókat a munkaerőpiacon (hiszen az öngondoskodásra épül, így nem biztosít olyan mértékű ellátást), mint Európában, másrészt az öregedő társadalomnak, a fiatalok számának, arányának csökkenésének. A növekedés éveiben a fogyasztás is rendkívüli módon megnőtt (ez érvényes volt a tartós és nem-tartós fogyasztási javakra is és a szolgáltatásokra költött kiadásokra is) ami miatt a háztartások megtakarításai csökkentek, és mivel ennek a fogyasztásnak egy jó részét hitelből finanszírozta a lakosság, nagymértékű eladósodáshoz is vezetett. A 2008-ban kialakult pénzügyi, majd gazdasági válság hatására a munkanélküliségi ráta 9% fölé nőtt (2009-ben 9,3%), a foglalkoztatási ráta pedig csökkent (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table).

39

8,7 8,9

5,6

4

5,1 5,3

3,1

4,7 4,45,1

8,9

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

1995 2000 2005 2009

EU‐27

USA

Japán

4.5.ábra: Munkanélküliségi ráta alakulása egyes világgazdasági régiókban

1995 és 2009 között, % Forrás: EUROSTAT adatai alapján saját szerkesztés

Az 1990-es és 2000-es években tapasztalható kedvező gazdasági folyamatok egyik összetevője volt a munkatermelékenység növekedése, ami többek között a technológiai fejlődésnek és az intézményi és szervezeti változásoknak volt köszönhető.

0

10000

20000

30000

40000

50000

60000

70000

1980 1990 2000 2010

EU-27

USA

Kína

India

Japán

4.6.ábra: Egy foglalkoztatottra eső GDP (konstans 1990 PPP $) alakulása egyes

világgazdasági régiókban 1980 és 2010 között: Forrás: World Development Indicators adatbázis alapján saját szerkesztés

4.4.Változások a gazdaságban, szervezeti változások A 90-es években a gazdaság növekedése csökkenő munkanélküliség (aminek egyik oka az elöregedés, a másik az új munkahelyek teremtése) és stabil infláció (a FED sikeres gazdatevékenysége, alapkamat-politikája miatt) mellett ment végbe. Az utóbbi két évtized fejlődését a gazdaság szerkezetében történt változások is jellemezték. A technológiai szektor kiemelkedő szerephez jutott, az információ-technológiai iparágak, szolgáltatások

40

(hardver, szoftver ágazatok, kommunikációs szolgáltatások) fejlődése az egész gazdaságra pozitív hatást gyakorolt. Az internet, a mobilkommunikáció megjelenése és elterjedése átformálta a vállalatokat, a vállalati kommunikációt, információ-áramlást, és az új technológiához szervezeti átalakulások is kapcsolódtak. Új vállalati struktúrák, hálózatok jöttek létre, amelyek rugalmasan reagáltak a változásokra. Az informatikai szektorban sokszor más, kevesebb hierarchia-szinttel rendelkező szervezetek alakultak ki, mint a hagyományos gazdaság vállalatainál. A hatékonyabb gazdálkodást legtöbbször két folyamat segítségével érték el, ezek a leépítések (downsizing) és az átalakítások (restructuring) voltak (Székely-Dobi). A jól képzett amerikai munkaerő alkalmazkodott az új szervezeti felépítéshez, új technikák használatához, így a rugalmas munkaerőpiac még rugalmasabbá vált (alacsony munkanélküliség, információ-áramlás felgyorsulása, költségeinek csökkenése…) A kutatás-fejlesztés szerepe is felértékelődött, az állandó fejlesztés, innováció, az állandó változás alapkövetelménnyé válik, a felgyorsult technikai fejlődés komoly versenyt teremt a vállalatok számára. A versenyképesség megőrzése folyamatos, gyorsuló megújulást kíván, lerövidülnek a termék életciklusok, és így azok a szervezetek lehetnek sikeresek, amelyek erőforrásaikkal megfelelően gazdálkodnak. A különböző szintű egyesülések és felvásárlások egyre gyakoribbá váltak (pl.: a HP és Compaq, az Exxon és a Mobil fúziója), sok esetben az összefogás, a klaszterek, beszállító hálózatok létrehozása, erősítése tűnik járható útnak, valós válasznak a globalizáció kihívásaira. Az USA-ban a K+F kiadások a GDP több mint 2,5%-át jelentik (több mint 300 Mrd USD) évente. A kiadások fő forrása a kormányzat (25-30%) és a vállalatok (65-70%), a felsőoktatási intézmények és a non-profit szervezetek (5%) kisebb részt vállalnak az összes ráfordításból. Részben a magas színvonalú kutatás-fejlesztés, az erős nemzetközi versenyben sikeres nagyhírű kutatóintézetek, egyetemek biztosítják az amerikai gazdaság versenyképességét. Innovációk intézményi változásokat is okoznak: olyan stratégiai szövetségek kialakulása, megerősödése is látható, amelyek célja a közös kutatás-fejlesztés (know-how transzfer, közös koordinálású K+F programok, stratégiai célú közös tervezés).

13061078

598

236115 92

130

200

400

600

800

1000

1200

1400

USA Japán EU-27 Oroszország Kína Brazília(2007)

India (2007)

4.7.ábra: Egy főre jutó K+F kiadások alakulása egyes világgazdasági régiókban

(folyó US$, PPP, 2009) Forrás: OECD Factbook 2011-12

41

70,3 75,881

47,9

73,2

19,8

62,4

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

USA Japán EU-27 Brazília(2007)

Kína India (2007)Oroszország

4.8.ábra: A vállalkozói szféra részesedése az összes K+F kiadásból egyes

világgazdasági régiókban (2009, %) Forrás: OECD Factbook 2011-12.

4.5.Az állam szerepe, költségvetési politika Az Egyesült Államokban a kormányzat szerepvállalása a gazdaságban hagyományosan kisebb, mint az Európai Unió országaiban. Ez annak a következménye, hogy a nyugdíj- és egészségbiztosításban az öngondoskodás nagyobb mértékű, így az állami kiadások alacsonyabb mértékűek, valamint a szociális ellátás sem olyan fejlett, mint az európai jóléti államokban. A 2008-as adatok szerint ez a különbség akár 10-12%-os is lehet.

0

10

20

30

40

50

60

70

Írorsz

ágDán

ia

Franciao

rszág

Finnorsz

ág

Belgium

Svédo

rszág

Ausztr

ia

Hollan

dia

Nagy B

ritannia

Olaszo

rszág

Németo

rszág

Spany

olorsz

ágUSA

Luxe

mburg

Japá

n

4.9.ábra: Kormányzati kiadások a GDP százalékában (2010)

Forrás: OECD Factbook 2011-12 A 90-es évek második felében a költségvetés az addigi deficit helyett többletet mutatott, aminek a fegyverkezési verseny vége miatti védelmi kiadások lefaragása, adóbevételek növekedése, állami és helyi önkormányzati többlet voltak az okai. Azonban az ezredforduló után ismét jelentős hiány keletkezett, egyrészt a gazdasági növekedés lassulása, másrészt az előző évek pozitív adatai miatt növekvő állami költekezés miatt.

42

55,449,3

49,147,9

46,946,4

42,742,2

4239,6

38,438,3

3432,7

30,530,3

29,729,3

26,2

19,8

15,5

0

10

20

30

40

50

60

Belgium

Fran

ciaor

szág

Németo

rszág

Ausz

tria

Olaszo

rszág

Magya

rorsz

ág

Svédo

rszág

Cseho

rszág

Finno

rszág

Spany

olorsz

ág

Hollan

dia

Dánia

Luxe

mburg

Nagy-B

ritann

ia

Japá

n

Kana

daUSA

Írorsz

ág

Ausz

trália

Kore

a

Mexikó

4.10.ábra: A béreket terhelő adók összesen a világgazdaság egyes országaiban

(%, 2010) Forrás: OECD Factbook 2011-12.

A 90-es fellendüléséhez, a gazdaság forrás jutásához az is hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban magasabbak voltak a kamatlábak, mint az Unióban és Japánban és ez komoly érdeklődést generált a kötvények és az állampapírok iránt A külföldi tőke beáramlása működő-tőke beruházások és egyéb portfólió-befektetések formájában történt. Az óriási méretű belső piac, a viszonylagos zártság következtében a külkereskedelem aránya a GDP-hez képest csak 30% volt 2007-ben (export 12%, import 17% Worldbank). A külkereskedelmi hiány nagyon jelentős, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az import egy része amerikai tulajdonú vállalatok külföldi üzemeiből érkező árukat jelent (transznacionális vállalatokon belül zajlik a külkereskedelmi forgalom több, mint 40%-a, illetve további 10% valamilyen kapcsolatba hozható tevékenységükkel). Székely-Dobi http://www.freeweb.hu/eszmelet/47/szekely47.html. A külföldön keletkezett tőke repatriálása, valamint amerikai részvényekbe áramlása is szépít a képen. Emellett a szolgáltatás-export jócskán felülmúlja a szolgáltatás-importot. Emelkedő külkereskedelmi hiány ellenére az eladósodottság nem ölt drámai mértéket. FED kamatpolitikája is hozzájárult a gyors növekedéshez.

43

-900000

-800000

-700000

-600000

-500000

-400000

-300000

-200000

-100000

0

100000

200000

300000

1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010

összesenárukszolgáltatások

4.11.ábra: Az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegének alakulása

(1992-2011, szezonálisan kiigazított adatok, millió US$) Forrás: US Census Bureau adatai alapján saját szerkesztés

1976 óta deficites a külkereskedelmi mérleg, és a hiány 2008-ra elérte a 865 milliárd dolláros szintet (ami az összes ország közül a legmagasabb), viszont az évtizedek óta tartó romló tendencia az utóbbi 2 évben megfordult, a válság mélyülésével az amerikai import nagyobb mértékben csökkent, mint az export. A gazdasági visszaesés és az olajárak csökkenése miatt javult a külkereskedelmi mérleg, bár kérdéses, hogy ezek a pozitív hatások meddig lesznek érzékelhetőek. Az áruforgalomban jelentős hiányt mutatkozik, és a fejlett országokhoz hasonlóan alakul a termékszerkezet, az exportot nagy feldolgozottsági fokú, magas technológiai fejlettségű áruk adják, ilyenek az elektromos eszközök, alkatrészek, gépjárművek (bár ezek kivitelét a termelés-kihelyezés csökkenti), számítógépek, vegyipari termékek, műanyagok. Az importot energiahordozók, nyersanyagok és ezek mellett gépjárművek, elektromos eszközök, számítógépek, ruházati cikkek, általában tömegfogyasztási cikkek, és olcsóbb munkaerővel előállítható fejlett termékek adják. Az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi partnerei között egyre erősebb szerepet játszanak szomszédjai. Az Európai Unió után Kanada és Mexikó az export legfontosabb célországai, megelőzve Kínát és Japánt, míg az import tekintetében 3. és 4. helyet foglalják el Kína és az Európai Unió után. Az Egyesült Államok a két szomszédos állammal hozta létre az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (North American Free Trade Agreement) amely megállapodás 1994. január 1-jén lépett életbe. Az övezetben a vámmentesség a három ország valamelyikében előállított termékekre vonatkozik, és az együttműködés sikerét jelzi, hogy az utóbbi években a világ legnagyobb gazdasági hatalma külkereskedelmének 25-30%-át jelentik a NAFTA országok, míg a másik két partnerország számára akár 70-80%-ot is jelenthet az Egyesült Államokkal való kereskedelem. Ez abban a tekintetben is jelentős arány, hogy Mexikó lakossága 107 millió, Kanadáé pedig 34 millió fő, így jócskán elmarad népességük a többi vezető külkereskedelmi partner mögött.

44

4.6.Külgazdasági összefüggések, tőkemozgások A folyó fizetési mérleg és a külkereskedelmi mérleg hiánya évtizedek óta kedvezőtlen tendenciákat jelez. Az Egyesült Államok eladósodottsága egyre jelentősebb gondokat okoz, és immár meghaladja a GDP 50%-át. Ez a hatalmas gazdasági teljesítőképesség ellenére is már figyelmeztető jel, és a válságkezelés (gazdaságélénkítő programok, szociális kiadások) tovább növelhetik ezt az egészségtelen arányt. Az Egyesült Államok eladósodottsága egyre nő, míg a 2. világháború után a világ legnagyobb hitelezője volt, ma a világ legnagyobb adósává vált. Az amerikai befektetések hasonló földrajzi megoszlást mutatnak, mint a külkereskedelem, hiszen a legfontosabb célpontok sorrendjében Európát Latin-Amerika, Kanada és Kelet- és Délkelet-Ázsia követi, és ezek mellett még fontosabb szerepet játszanak az off-shore területek (pl.: Bermuda, Panama). Az Egyesült Államokban befektetett tőkeállomány nagy része Európából érkezik (Egyesült Királyság, Hollandia, Németország), Japán és Kanada szerepe már kisebb. Az utóbbi évtizedekben felerősödő tőkemozgások a globalizált világgazdaságban lejátszódó dereguláció és az információs technológiák terjedésével, az informatikai szektor megerősödésével, a FED kamatpolitikájával is magyarázhatóak, amelyek hatására az amerikai gazdaság a 2008-as válságig gyorsan reagált a gazdaságban végbemenő változásokra, a ciklikus ingadozásokra. Ezeket a reakciókat legtöbbször segítette a dollár árfolyamának alakulása, amely nagy vonalakban a 90-es évek folyamán erősödést mutatott, 2001-től a kamatcsökkentések hatására is romlást, amely az exportot támogatta. A gyengülő dollár ellenére kialakult óriási külkereskedelmi hiány azt jelenti, hogy a külső finanszírozásból fenntartott fogyasztás elképesztő méreteket öltött, az amerikai gazdaság belső szereplőinek megtakarításai nagyban csökkentek. Mindezek ellenére elmondható, hogy a világ nettó megtakarításainak jó részét (2/3-dát) a mai napig az Egyesült Államok gazdasága szívja fel (kölcsöntőke formájában) és az ezer milliárd dolláros nagyságrendű befektetési lehetőségek itt a legjobbak a világon, az amerikai állampapírok a legbiztosabb befektetési formák közé tartoznak. A pénzügyi szektor nehézségei ellenére a külföldi befektetők továbbra is hajlandóak finanszírozni az amerikai folyó fizetési mérleghiányt, ami a dollárt továbbra is az elsőszámú globális tartalékvaluta pozíciójában tartja. (Magas I. Gazdaságfejlődés és válságok az Amerikai Egyesült Államokban, 1929-2009 in: Blahó A.-Kutasi G: Erőközpontok és régiók Akadémiai Kiadó Bp,2010.). 4.7.Sajátosságok Az Egyesült Államok fejlődése sok tekintetben eltér más akciócentrumok, meghatározó világgazdasági régiók, főleg az Európai Unió fejlődésétől. A gazdaság és a társadalom több jelentős területén a kormányzat szerepvállalása sokkal kisebb lesz, mint Európa fejlett, jóléti államaiban, az öngondoskodás szelleme (pl.: nyugdíj-, egészségügyi ellátás esetében) sokkal erősebb. A nagy állami elosztórendszerek kevésbé épültek ki, fejletlenebbek, az állami szabályozás rugalmasabb, ugyanakkor így a privát szektor, a vállalatok lehetőségei szerteágazóbbak. A kisebb adóterhelés, a sok esetben megengedőbb szabályozás a piaci viszonyok érvényesülését jobban segítették, mint az öreg kontinensen. A mobilabb, magasan képzett munkaerő, a rugalmasabb vállalati struktúrák (az informatikai szektor kiemelt szerepével), a fejlett infrastrukturális háttér, a kormányzati hatékonyság az utóbbi években a világ egyik legversenyképesebb gazdaságává tették az Egyesült Államokat (az országok versenyképességét rangsoroló

45

nemzetközi szervezetek közül az IMD-nél 1., a WEF-nél 2. pozíciót jelentett az ország számára 2009-ben). A fordulat 2008 őszén következett be, mikor egyes pénzintézetek és biztosítótársaságok látványos összeomlásával egyértelművé vált, hogy az amerikai pénzügyi rendszer egésze érintett, innen pedig már csak egy lépés vezetett a reálgazdasági problémák felszínre kerüléséhez. A jelenlegi válság tehát az eddigiekkel ellentétben nem a reálszférából indult, és terjedt át a pénzügyi szektorra, hanem éppen fordítva, a pénzpiacok összeomlása rengette meg alapjaiban az egész gazdaságot. A 2008-ban kitört gazdasági válság kezelése során az Egyesült Államok hasonlóan más fejlett gazdaságokhoz az addig követett liberális gazdaságpolitikai elveit (azokat, amelyek a világgazdasági verseny élére repítették) elfeledve, félretéve komoly monetáris, fiskális expanziót valósít meg. (Szilágyi Judit) A protekcionizmus ilyetén előretörése, a 700 milliárd dolláros bankmentő csomag és a 737 milliárd dolláros gazdaságélénkítő program (többek között a GM és a Chrysler megsegítése) megvalósítása azt eredményezte, hogy az amerikai kormányzat több pénzintézet és vállalat egyik fő részvényesévé vált. Az adófizetők pénzét felhasználva komolyan beavatkozott a gazdaságba, sokszor olyan vállalatokat, bankokat mentettek meg, amelyek kapitális hibákat követtek el. Két év távlatából elmondható, hogy ezek a beavatkozások korlátozottan éreztetik hatásukat, és lehetséges, hogy hosszú távon az egyensúlyi problémák, amelyeket okoztak (költségvetési deficit, államadósság megugrása, inflációs nyomás) súlyosabbak lesznek, mint a pillanatnyi előnyök, amivel rossz, nem hatékony struktúrákat, meggondolatlan és könnyelmű vállalatokat, pénzügyi módszereket konzerváltak. Ellenőrző kérdések • Az USA a legtöbb kőolajat a Kanadából és Mexikóból importálja. Mi lehet az oka

annak, hogy az USA nem az OPEC tagállamokat preferálja? (Több helyes válasz lehetséges!)

• A magas K+F kiadások hogyan járulhatnak hozzá a megújuló energiaforrások terjedéséhez?

• Fejtse ki, hogy milyen ellentmondások vannak az USA demográfiai szerkezetében! • Sorolja fel, hogy milyen társadalmi-gazdasági okai vannak a magas innovációs

készségnek! • Mutassa be az állam szerepét az amerikai gazdasági fejlődésben! • Mutassa be az Egyesült Államok külkereskedelmének alakulását az elmúlt

évtizedekben, és sajátos szerkezetét!

46

5.Az Európai Unió szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettsége és szerkezete • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

Az Európai Unió a 21. század elején a világ egyik meghatározó erőközpontja, a tagállamok együttes gazdasági ereje alapján világgazdasági nagyhatalom, összesített GDP-je meghaladja az Egyesült Államokét, és a világpolitikai szerepvállalása is jelentős. A világrendben betöltött jelentős szerepe a következők tényezőknek köszönhető:

• Területe (4.325.675 km2) alapján a Föld 7. legnagyobb alapterületű állama, népessége (2012-ben 503.678.862 fő Eurostat) alapján a Föld 3. legnépesebb állama lenne. A 27 tagállam együttes GDP-je 2012-ben 12.818 Mrd euró volt, ezzel az Egyesült Államok előtt a legnagyobb gazdasági tömörülés; és a többi gazdasági integráció közül kiemelkedik az együttműködés hatékonyságát tekintve;

• az Unió a világpolitika egyik kiemelkedő szereplője, két tagállama (Egyesült Királyság, Franciaország) állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, 21 tagállama tagja a NATO-nak, amely révén aktívan részt vesz több nemzetközi misszióban;

• óriási egységes belső piaccal rendelkezik a nagy népességszámnak és a magas egy főre eső GDP-nek köszönhetően, munkaerőpiaca kevésbé rugalmas, mint legfőbb versenytársaié, ugyanakkor jól képzett, innovatív humán erőforrásokkal rendelkezik;

• A természeti erőforrások egy részében bővelkedik, szinte minden nyersanyag megtalálható területén, és számos ásványkincs bányászatában fontos szerepet játszik;

• Az európai fejlett társadalmakra és gazdaságokra évtizedek óta jellemző a magas szintű fogyasztás (kormányzati és lakossági oldalon is), beruházás; és ugyanúgy, mint a többi meghatározó világgazdasági akciócentrumban szinte minden termelő és szolgáltatási ágazatban kiemelt szerepet játszanak transz- és multinacionális társaságok (a világ legnagyobb árbevételű 500 vállalata közül 137 székhelye van az Unió valamely tagállamában, ezzel összesítve az Egyesült Államokat is megelőzné (Fortune Global 500, 2012.).

5.1.Adalékok az EU gazdaságtörténetéhez A második világháború után egyre többen vetették fel Európa nyugati részén olyan integráció létrehozásának gondolatát, amely ellensúlyozhatja a kontinens csökkenő világpolitikai, világgazdasági szerepét, a kétpólusúvá váló világban egy harmadik erőközpont létrejöttét teszi lehetővé. Az együttműködés, az egységes fellépés adhatta az esélyt az Egyesült Államokhoz és a Szovjetunióhoz képest jóval kisebb területű, népességű országnak, hogy tényezői maradhassanak a világ átalakuló politikai, katonai, gazdasági viszonyai között.

47

A sikeresnek bizonyuló Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) ösztönözte a többi szektorra kiterjedő együttműködést, ami többek között a közös piac kialakítását kívánta megvalósítani. Az 1957. március 25-én aláírt Rómái Szerződésekkel két szervezet jött létre, az Európai Gazdasági Közösség és az Euroatom. Az alapító tagállamok biztosítani kívánták a Közösség népeinek gazdasági és társadalmi haladását, az élet- és munkakörülmények javítását, a béke és szabadság megszilárdítását, az eltérő fejlettségű régiók közti különbségek megszüntetését. A közös piac megteremtéséhez a „négy szabadság” (áruk, tőke, munkaerő, szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása) megvalósítására volt szükség, amelyek közül elsőként az áruk akadálytalan mozgását kellett elérniük. 1968-ra létrehozták a vámuniót (tagországok közötti akadálytalan kereskedelem, és közös külső vámpolitika), viszont a tőke és munkaerő szabad áramlásának teljes megvalósítása még több, mint két évtizedet váratott magára. Több éves tárgyalások, és kisebb nehézségek után 1973. január 1-jén három ország belépésével bővült az ekkor már egyesített intézményrendszerrel rendelkező Európai Gazdasági Közösség. Anglia, Dánia és Írország csatlakozásával megnőtt az immár 250 millió fős integráció világgazdasági súlya. Azonban az olajválságból kialakuló első globális válság nagyon nehéz gazdasági környezetet teremtett a bővülő Közösségnek, amely a csökkenő növekedésben és a növekvő munkanélküliségben megmutatkozott. A 70-es években az Európai Közösség fejlődése veszített a lendületéből. Újabb impulzushoz jutás érdekében az évtized végén a mediterrán térség felé fordult, az 1981-ben csatlakozó Görögországgal és az 1986-ban csatlakozó Portugáliával, valamint Spanyolországgal nemzetközi pozíciói megszilárdultak Dél-Európában. 1992. február 7-én aláírták a Maastrichti Szerződést, amellyel létrejött az Európai Unió. A Római Szerződések legátfogóbb reformjával három pillérré vált az európai integráció, elhatározzák az euró bevezetését, kidolgozzák a gazdasági és monetáris unió felé vezető út menetrendjét (1999. január 1-jén bankszámlapénzként, 2002-től törvényes fizetőeszközként vezetik be az egységes valutát). Bevezetik az uniós állampolgárságot, lehetővé teszik a személyek szabad mozgását, létrehozzák az Európai kül- és biztonságpolitikát (CFSP). A Gazdasági és Pénzügyi Unióval az Európai Unió eljutott a gazdasági integrációk legmagasabb együttműködési fokára, ami a világgazdaságban példa nélküli kezdeményezés. Mindezek után az integráció tovább nőtt 1995-ben, Finnország, Svédország és Ausztria csatlakozásával 15 tagú lett (Norvégiában népszavazással elutasítják a belépést, 1972 után másodszor is). A keleti bővítés két lépésben történt, az integráció 2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia csatlakozásával 25 tagúvá, 2007-ben Bulgária és Románia belépésével 27 tagúvá bővült. Az így létrejövő 500 millió főt számláló gazdasági tömb a világgazdaság meghatározó centruma, amely a globális kihívásokra képes sajátos európai válaszokat adni; egységes erejével, az együttműködés magas fokával, és legtöbbször egységes fellépésével tűnik ki. A 2008-ban kibontakozott pénzügyi és az azt követő reálgazdasági válság hatására mind az eurózónán belül (16 ország), mind az eurózónához nem tartozók között drámai mértékben megemelkedett az államháztartási hiány, közben szinte minden tagállamban visszaesett a GDP, egyes esetekben (balti államok) akár 10%-nál is nagyobb mértékben

48

0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000

40000

45000

50000

1980 1985 1990 1995 2000 2005 2011

Japán

Amerikai EgyesültÁllamokEurópai MonetárisUnióVilág

5.1.ábra: Egy főre jutó GNI alakulása a világgazdaság vezető régióiban, országaiban

1980-2011 között (PPP, folyó nemzetközi $) Forrás: World Development Indicators adatok alapján saját szerkesztés

Összességében jelenleg úgy látszik, az Európai Unió komoly állami beavatkozásokkal átvészeli a válságot (bár a későbbi hatások még nem egyértelműen láthatóak), de a világgazdasági színtéren folytatódik a térvesztése, a feltörekvő, megerősödő versenytársait, főleg a BRIC országokat kevésbé érintette a visszaesés. Az Egyesült Államok az elmúlt évtizedben versenyképesebb volt, mint az európai integráció, és egyelőre az is marad, a több területen megmutatkozó előnye nem fogy el az öreg kontinenssel szemben, sőt lehetséges, hogy a meglévő különbségek az elkövetkező években tovább növekedhetnek.

-8

-6

-4

-2

0

2

4

6

8

10

12

14

1960

1962

1964

1966

1968

1970

1972

1974

1976

1978

1980

1982

1984

1986

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

Japán

Amerikai Egy esült Államok

Európai Monetáris Unió

Világ

5.2.ábra: A GDP növekedési rátája a világgazdaság jelentős szereplői esetében

1961-2011 között Forrás: World Development Indicators adatok alapján saját szerkesztés

49

5.2.Erőforrások Az Európai Unióban bőséges erőforrások állnak rendelkezésre, a változatos geológiai viszonyainak köszönhetően jól ellátott természeti erőforrásokkal, a mennyiségük azonban nem mindig elégítik ki az igényeket, a legfontosabb energiahordozókból, és ásványi nyersanyagokból uniós szinten behozatalra szorul. A sokszínű éghajlat és domborzat, a kulturális és történelmi emlékek tömege, a gyönyörű épített környezet a világ jelenlegi elsőszámú „iparága” a turizmus számára jelent ideális alapokat. Az 500 milliós képzett népesség, a sokszínű nyelvi, kulturális adottságok a humán erőforrások terén jelentenek lehetőségeket, és teszik az Uniót a világgazdaság meghatározó központjává. Az Európai Unió országait egyenként vizsgálva különböző energiahordozók, ásványkincsek termelésében és fogyasztásában nem minden esetben kerülnek fel a világranglisták élére, összességében azonban az Egyesült Államokhoz hasonló pozíciókat foglalnak el, sok esetben megelőzve a tengerentúli vetélytársat. Az Európai Unió sokszor azért kerül versenyhátrányba világgazdasági versenytársaival szemben, mert a környezetvédelmet, a környezetbarát megoldásokat, a korszerűbb technológiákat részesíti előnyben, így a termelés költségei magasabbak lehetnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a meghatározó gazdaságok közül Japánnal együtt a legkevesebb energiát használja egységnyi bruttó hazai termék előállításához, valamint egy főre jutó energiafogyasztása is elmarad az Egyesült Államok, Japán és Oroszország adataitól.

0,41

0,2

0,88

0,17

0,25

0,32

0,19

0,27

0,15

0,47

0,57

0,14

0,230,26

0,16

0,23

0,16

0,22

0,59

0,150,19

0,22

0,14

0,2

0,14

0,19

0,42

0,150,15

0,19

0

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

0,6

0,7

0,8

0,9

1971 1990 2000 2009

EU-27

USA

Japán

Kína

Oroszország

Brazília

India

Világ

5.3.ábra: Bruttó energia fogyasztás a GDP egységére vetítve (toe/2000 US$ GDP,

PPP) Forrás: OECD Factbook 2010.

Az Európai Unió célja, hogy csökkentse hozzájárulását a globális felmelegedéshez, és megfelelő mennyiségű megbízható energiaforrásról gondoskodjon a jövőben, ennek értelmében 2008 decemberében átfogó intézkedéscsomagot fogadtak el. Az európai energiapolitika reformjaként az integráció világelsővé kíván válni a megújuló energia és a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák terén. Az Unió vállalta, hogy 2020-ra 20%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es értékekhez képest. Ezt a

50

megújuló energiaforrások használatának ösztönzésével és az energiafogyasztás csökkentésével szeretnék megvalósítani, ami a gáz- és olajimporttól való függőséget is mérsékelné, és ezzel a kiszolgáltatottságot az energiaárak változékonyságával és az energiaellátás bizonytalanságával szemben. Az Európai Unió energiaellátásának több mint 50%-át külső országokból származó importtal biztosítja, és ez a részarány növekvő tendenciát mutat. Az energiahordozók mellett természetesen más ásványi nyersanyagokból is rendelkeznek készletekkel az Unió tagállamai, azonban csak egy-két esetben szerepelnek a kitermelési listák első 10 helyezettje között (magnezit, ezüst, cink). Ez is mutatja, hogy az Európai Unió erőforrásai közül nem az ásványi nyersanyagok a döntőek, bár a természeti erőforrások közül a mezőgazdaság számára szükséges talaj- és éghajlati adottságok sok területen kitűnőek. Az Unió szinte minden ásványkincs esetében a legnagyobb importőrök közé tartozik, a világkereskedelemben az egyik fő nyersanyag-importőrként lép fel. 5.3.Népesség jellemzői Az Európai Unió népessége már meghaladta az 500 millió főt, ennek 54%-kát a négy legnépesebb tagállam (Németország 82; Franciaország 65; Egyesült Királyság 62; Olaszország 60 millió fő) lakossága adja. Az integráció átlagos népsűrűsége 116,4 fő/km2, mely közepesnek számít, mintegy négyszer magasabb, mint az Egyesült Államok mutatója, de kevesebb, mint Japán, Kína vagy India adata. Az Unió néhány tagállama a világ legnagyobb népsűrűségű országai közé tartozik: Hollandia, Belgium, Németország, az Egyesült Királyság és Olaszország népsűrűsége is meghaladja a 200 fő/km2-t. Az Európai Unió népességszáma jelenleg kis mértékben növekszik, de ez a tendencia az előrejelzések szerint 2025-ben megáll, ez a növekedés 1000 lakosra vetítve évente 2,7 főt jelent (2009, Eurostat), melynél alacsonyabb mutató csak Japán és Oroszország esetében látható a G20 államainál. Nagyfokú demográfiai átrendeződés zajlik, mely komoly kihívások elé állítja az Uniót: a születések alacsony száma, a magas születéskor várható élettartam az elöregedő társadalmat jelenti, amely a jövőben szociális, egészségügyi és nyugdíjproblémákhoz vezethet.

Város (2008) London 7 668 300 Berlin 3 431 675 Madrid 3 213 271 Róma 2 718 768 Párizs 2 181 374 Bukarest 1 944 367 Hamburg 1 772 100 Varsó 1 709 781 Budapest 1 702 297 Bécs 1 674 909

5.1. táblázat: Az Európai Unió 10 legnépesebb városa 2008-ban (fő) Forrás: EUROSTAT

Az Európai Unió legnépesebb városai közül London és Párizs agglomerációjának lakosságszáma megközelíti a 10 millió főt, utánuk Madrid következik közel 5 milliós népességgel. Természetesen a közigazgatási határokon belül számított lakónépesség adatok ennél jóval kisebbek lesznek, de a nagyvárosok igazi gazdasági, kereskedelmi,

51

politikai, közigazgatási, kulturális központi szerepét, erejét az Unióban is nagyvárosi terükkel, agglomerációjukkal, kapcsolatrendszerükkel, a hálózatokban betöltött szerepükkel együtt érdemes megjeleníteni. A globális világgazdaság irányító központjai, a globális városok (Global city-k) közül egy található Európában, London (vannak azonban olyan osztályozások amelyek szerint Párizs is a világvárosok, vagy globális városok szűk csoportjába tartozik). A mai korban a tőke és a munkaerő koncentrációja révén a nagyvárosi régiók a saját országhatáraikon átnyúló, világméretű kapcsolatrendszerek, hálózatok központjaivá válnak. New York, Tokió és London, azaz a globális városok állnak a hierarchia élén. (Gál Z. 2010.) Az Európai Unióban, egyedül a gazdasági integrációk közül minden állampolgárt megillet az engedély nélküli, szabad munkavállaláshoz való jog bármely tagállamban. Bár ideiglenes korlátozások még életben vannak a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok állampolgáraira, ennek ellenére a rugalmas munkaerőpiac segíthet az Unió versenyképességének növelésében. A vándorlási folyamatok, a nemzetközi migráció nettó haszonélvezője Belgium, Franciaország, Svédország és az Egyesült Királyság. Ugyanakkor több ország, például Németország, Románia, Bulgária, Magyarország, Észtország és Lettország csökkenő népességszámmal kénytelen szembe nézni, melynek elsődleges oka a születések alacsony száma, illetve az elvándorlás. A múltban több évszázadon át, vándorlás szempontjából nettó kibocsátó volt az öreg kontinens, a 18. századtól egészen az 1960-as évekig nagyszámú kivándorló hagyta el Európát, hogy szerencsét próbáljon Észak- és Dél Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában. A fejlett országokra jellemző gazdasági növekedés, politikai stabilitás komoly vonzerőt jelent a bevándorlóknak, ezáltal több uniós tagállam, és Ausztrália, Kanada, valamint az Egyesült Államok befogadó országgá vált, míg Brazília, Kína, India és Mexikó jelentős elvándorlással kell, hogy szembesüljön. 2009-ben több, mint 30 millió ember élt más uniós tagállamban, mint amelyiknek állampolgára volt, ez a népesség 6,4%-t jelenti (ebből 4% az Unión kívülről érkezett, a többi 2,4% más tagállamból). Ezek a migrációs trendek komoly kihívások elé állítják az EU lakosságát: kulturális, vallási, szociális ellentétekkel kénytelenek megküzdeni. 5.4.Foglalkoztatás változásai

01020304050607080

Foglalkoztatási ráta (15‐64 éves 

korosztály)

Munkanélküliségi ráta

Fiatalok munkanélküliségi rátája (15‐24 éves 

korosztály)

64,6

919,8

72,5

4,2

57,3

4 7,7

62,3

5,810,5

EU‐27

Kína

Japán

USA

5.4.ábra: A foglalkoztatás és a munkanélküliség alakulása 2009-ben

Forrás: The EU in the world 2010 (Eurostat)

52

Az Európai Unió foglalkoztatási rátája a 2008-as válság előtt is elmaradt egyes vetélytársakétól (pl. Egyesült Államok, Kína), a munkanélküliség pedig magasabb volt. A válság hatására 2008-ban közel kétmillió munkahely szűnt meg az integrációban, és ez a romló helyzet elsősorban a fiatal munkavállalókat érintette. Az Unióban a foglakoztatás és a munkanélküliség terén is jelentős területi különbségek láthatók, hiszen a foglalkoztatási ráta Magyarországon a legalacsonyabb (60,7% a 20-64 év közöttiek közöl) és Svédországban a legmagasabb (80%); a munkanélküliségi ráta 4,2%-tól (Ausztria) 21,7%-ig (Spanyolország) terjedt a tagállamok között 2011-ben (Eurostat 2012.). Az Unió adatai nemzetközi összehasonlításban közepes szintet jelentenek, a foglalkoztatás szintje elmarad Kínától, és közel hasonló az Egyesült Államok adatához. A statisztikai összehasonlításokban több esetben Kína értékei is megkérdőjelezhetőek, ebben az esetben a 4,2%-os munkanélküliségi adat is rendkívül alacsonynak tűnik. Ezzel együtt a az Európai Unióban magas a munkanélküliségi ráta: 2011-ben 9,7% volt. Ezek a kedvezőtlen adatok évek óta jellemzik az integrációt (nemcsak a 2008-as világgazdasági válság hatására alakultak ki, versenytársaihoz mérve már a 90-es évek elejétől látható a lemaradás), ezért az uniós tevékenységek egy része a foglalkoztatás növelésére, javítására irányul. 5.5.Jövedelmi különbségek Az Európai Unió a világgazdaság egyik gazdag régiója, több tagállama a világ legfejlettebb, leggazdagabb országai közé tartozik. Ezek mellett jóval szegényebb tagországok, és régiók is vannak. így jelentős területi különbségek láthatóak. A vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP alapján a tagállamok között kb. hatszoros a különbség 2011-ben (Luxemburg az uniós átlaghoz viszonyítva 271%-os mutatóval rendelkezik, Bulgária 46%-ossal), míg a régiók között 2009-ben Inner-London adata (332%) tizenháromszorosa Severozapaden (27%) adatának. A tagállamokon belül is jelentős különbségek alakulnak ki a régiók között, hiszen a leggazdagabb és legszegényebb régió különbsége az Egyesült Királyságban 4,5-szörös, Szlovákiában 3,5-szörös, Romániában 3,4-szeres. (Eurostat) Az Európai Unió térképén látszanak a régi és az új tagállamok közötti különbségek is, a 2004-ben és 2007-ben csatlakozó 12 ország régiói közül alig néhány az, amelynek vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-je eléri az uniós átlag 75%-át, így nem tartozik az elmaradottak közé. Ezek jellemzően a fővárosi régiók, míg a vidéki adatok egyes esetekben a 30%-kot sem érik el. Az Európai Unió Regionális politikájával arra törekszik, hogy a rendelkezésre álló forrásaival a szegényebb régiók, elmaradott térségek fejlesztését, felzárkózását segítse elő. A regionális egyenlőtlenségek kialakulásának számos oka van, lemaradhatnak a fejlődésben a földrajzilag elzárt, hátrányos helyzetű, vagy társadalmi és gazdasági változások által kedvezőtlenül érintett területek, így az elmaradott térségeket gyakran jellemzi alacsony színvonalú oktatás, magas munkanélküliség és korszerűtlen infrastruktúra. A problémák megoldására az Európai Unió átszervezte és átcsoportosította kiadásait, 2007 és 2013 között az Unió költségvetésének kb. 36%-át fordítja majd a regionális politika céljaira, összesen majd 350 milliárd eurós kiadást jelent. A források elsősorban három célkitűzés megvalósítását, a konvergencia, a versenyképesség és az együttműködés javítását szolgálják.

53

5.5.ábra: Az egy főre jutó GDP (PPS) az Európai Unió régióiban

(az EU 27-ek átlagában, NUTS 2, 2008) Forrás: Eurostat Regional Yearbook 2011

5.6.Külkereskedelem, külgazdaság Az Európai Unió a világ legjelentősebb kereskedelmi-gazdasági tömörülése, ezt bizonyítja, hogy a globális GDP-nek 30%-kát, míg a világkereskedelemnek 17%-át adja (Eurostat 2010), és a működő-tőke áramlásokban is vezető szerepet játszik. A nagyfokú együttműködés az integráció egyik értelme, így a tagállamok erősen nyitott gazdaságok. Természetesen a nyitottság foka között jelentős különbségek láthatóak, ami a nemzetközi munkamegosztás szintjét is jelzi, ami Európában is alapvető forrása a magas hatékonyságnak és fejlettségnek. Az Európai Unió a világ átlagos vámszínvonalú régiója, azonban a közös agrárpolitikai protekcionizmusa szigorúbb szabályozást tartalmaz.

54

Az integráció tagállamainak kereskedelmi kapcsolatai és a tőkeáramlások javarészt a fejlett centrumországokra koncentrálódnak, az utóbbi években a periféria országok részesedése folyamatosan csökkent, a kereskedelem tizedrészét sem képviselik. Ezek mellett jelentős változás Japán viszonylagos súlyának csökkenése, és Kína előretörése az export és az import viszonylatában is. Az Unió kereskedelmi mérlege kis mértékben negatív, és mértéke csökkent a 2008-ban kirobbant világgazdasági válságnak köszönhetően.

0,0

200000,0

400000,0

600000,0

800000,0

1000000,0

1200000,0

1400000,0

1600000,0

1800000,0

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Export

Import

5.6.ábra: Az Európai Unió exportjának és importjának alakulása 1999-2010 között

(millió EUR) Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját szerkesztés

Az export és az import áruszerkezete hasonlít más fejlett országokhoz, a behozatalban a nyersanyagok, energiahordozók dominálnak, emellett megjelennek a magas feldolgozottsági fokú termékek is (egyrészt külső, fejlett országokból, másrészt a tagállamok egymás közti kereskedelmének köszönhetően). A kivitelben a késztermékek, az innovációt igénylő gépek, berendezések (közlekedési eszközök, elektronikai, elektrotechnikai, vegyipari termékek, gyógyszerek, kozmetikumok stb.) szerepelnek.

55

-500000

-400000

-300000

-200000

-100000

0

100000

200000

300000

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

étel, ital, dohány

nyersanyag

ásványolajok, kenőolajokés kapcsolódó termékekvegyipari termékek

gépek és közlekedésieszközökegyéb termékek

5.7.ábra: Az Európai Unió árukereskedelem mérlegének megoszlása termék

főcsoportok szerint 1999-2011 között (millió EUR) Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját szerkesztés

0200000400000600000800000

10000001200000140000016000001800000

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

egyéb termékekgépek és közlekedési eszközökvegyipari termékekásványolajok, kenőolajok és kapcsolódó termékeknyersanyagétel, ital, dohány

5.8.ábra: Az Európai Unió áruimportjának megoszlása termék főcsoportok szerint

1999-2011 között (millió EUR) Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját szerkesztés

56

0200000400000600000800000

1000000120000014000001600000

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

egyéb termékekgépek és közlekedési eszközökvegyipari termékekásványolajok, kenőolajok és kapcsolódó termékeknyersanyagétel, ital, dohány

5.9.ábra: Az Európai Unió áruexportjának megoszlása termék főcsoportok szerint

1999-2009 között (millió EUR) Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját szerkesztés

Az Unió kereskedelmi mérlege a legnagyobb hiányt Kínával és Japánnal szemben szenvedi el, míg az Egyesült Államokkal szemben egyre jelentősebb az aktívum az elmúlt évtizedben, emellett külkereskedelmi többlet keletkezik a legtöbb periféria-országgal szemben.

export megoszlása % import megoszlása % USA 17,9 USA 11,3 Svájc 8,4 Kína 18,8 Kína 7,8 Oroszország 10,5 Oroszország 6,4 Svájc 5,6 Törökország 4,5 Norvégia 5,3 Norvégia 3,1 Japán 4,3 Japán 3,2 Törökország 2,8 India 2,5 Dél-Korea 2,7 Egyesült Arab Emirátusok 2,3 India 2,1 Ausztrália 2 Brazília 2,1 Brazília 2 Líbia 1,7 Dél-Korea 2 Kanada 1,5 Kanada 2 Tajvan 1,5 Szingapúr 1,9 Algéria 1,4 Szaúd-Arábia 1,8 Szingapúr 1,2 egyéb 32,2 egyéb

5.2.táblázat: EU-27 exportjának és importjának megoszlása (2010, %) Forrás: EUROSTAT, 2010.

57

5.7.Az Unió szerepe Az Európai Unió világgazdasági térvesztése, versenyképességének csökkenése miatt Tizenötök vezetői 2000 márciusában Lisszabonban hirdették meg a tagállamok gazdasági, szociális és környezetvédelmi megújulásának programját, amely fontos területeken gyakran határidőkhöz kötött és számszerűsített célokat tűzött az Unió tagjai elé. A cél az volt, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú társadalmú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható növekedésre több és jobb munkahely teremtésével, valamint erősebb szociális kohézióval. Az intézkedések három területre terjedtek ki:

• A növekedés felgyorsítása az európai vállalatok versenyképességének javításával; • az oktatás és a K+F ráfordításainak jelentős bővítésével a fő versenytársakkal

szembeni lemaradás csökkentése; • a munkaerőpiac átalakítása az állami nyugdíjrendszerek tehermentesítése és a

humán erőforrások jobb kihasználása érdekében. A kitűzött célok azonban nem igazán teljesültek, az Egyesült Államok dinamikusabb fejlődése, a BRIC (Brazília, Oroszország, Kína és India) országok gazdasági erősödése, előretörése szűkítette az Unió mozgásterét. Ennek következtében a Bizottság 2005-ös jelentése rávilágított arra, hogy az Uniónak további változásokra, reformokra van szüksége. A megújuló stratégia – amelyben már nem szerepelt az a célkitűzés, hogy az Európai Unió 2010-re a legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasággal rendelkezzen a világon – az eddigi számos és szerteágazó cél helyett két gazdasági prioritásra, a tartós növekedés beindítására és új munkahelyek teremtésére összpontosított. A megújuló lisszaboni stratégia szerint a növekedés és az új munkahelyek teremtése szükséges, amely három módon valósulhat meg:

• Európának vonzóbbá kell válnia a befektetés és a munka számára; • a tudásnak és az innovációnak kell meghatározó szerepet játszania az európai

növekedésben; • fontos, hogy az Unió úgy alakítsa politikáit, hogy a vállalkozásoknak lehetőségük

nyíljon több és jobb munkahely létrehozására. A megújított lisszaboni stratégia sem valósult meg maradéktalanul, és az Európai Unió a 2008-ban kialakult világgazdasági válság, valamint a 2000-es és 2005-ös célkitűzések sikertelensége miatt átgondolta hosszú távú stratégiáját, így került megalkotásra 2010 nyarán az Európa 2020 program. A stratégia célja a válságból való kilábalás és az európai gazdaság felkészítése a következő évtizedre. A Bizottság a gazdasági növekedést elősegítő három kulcsterületen jelölt ki uniós, illetve nemzeti szinten elvégzendő konkrét feladatokat: a tudást, az innovációt, az oktatást és a digitális társadalmat középpontba helyező „intelligens növekedés”, a hatékonyabb erőforrás-felhasználást elősegítő és a versenyképességet növelő „fenntartható növekedés”, valamint a munkaerő-piaci részvételt fokozó, a készségek elsajátítását ösztönző és a szegénység elleni küzdelmet elősegítő „inkluzív növekedés” területén. A stratégia öt fő célkitűzést fogalmaz meg uniós szinten, és a tagállamoknak ezeket kell átültetniük nemzeti akcióterveikbe:

• a 20-64 éves korosztály körében a foglakoztatási ráta növelése a „jelenlegi 69 százalékról legalább 75 százalékra”;

58

• a K+F beruházások növelése „az uniós GDP jelenlegi 1,9 százalékáról 3 százalékára”;

• 2020-ra megvalósítani a CO2 kibocsátásra, a megújuló energiák arányára, és az energia fogyasztásra vonatkozó 20-20-20-as célkitűzéseket;

• a jelenlegi 15 százalékról 10 százalékra csökkenteni azok arányát, akik nem fejezik be az iskolát, valamint biztosítani, hogy a fiatalok legalább 40 százaléka rendelkezzen diplomával;

• 25 százalékkal csökkenteni azon európaiak számát, akik a szegénységi küszöb alatt élnek, ezzel 20 millió ember kaphatna lehetőséget a felemelkedésre. (Forrás: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/10/225&format=HTML&aged=0&language=HU&guiLanguage=en)

A megfogalmazott célkitűzések felsorolásaiból látszik, hogy az Európai Unió stratégiáiban fontos szerepet kap a versenyképesség növelése, a foglalkoztatás növelésének igénye, a rugalmasabb, vállalkozásbarát környezet megteremtésének szándéka, ugyanakkor a konkrét lépések sokszor hiányoznak, a versenytársakhoz képest a kormányzati bevételek és kiadások magasabb aránya, az újraelosztás szerkezete, a szociális rendszerek kiterjedtsége nehéz feladat elé állítják az integrációt. A gazdaságot és a társadalmat sújtó magas adók kiemelkednek a világ több régiójával, országaival összehasonlítva. A magas állami centralizáció sokszor a versenyképességet rontja, egyes esetekben azonban a kormányoknak kedvezőbb lehetőségeket jelentenek, forrásokat biztosítanak például a válságra reagálás során.

0,0

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

60,0

Dánia

Finno

rszág

Svéd

orsz

ág

Ausz

tria

Hollan

di

EU-2

7

Portu

gália

Magya

rorsz

ág

Németo

rszág

Leng

yelor

szág

Málta

Letto

rszág

Szlov

ákia

Litvá

nia

kormányzat kiadásai a GDP %-ában kormányzat bevételei a GDP %-ában

5.10.ábra: A kormányzat bevételei és kiadásai az EU-27-ben a GDP százalékában (2011)

Forrás: EUROSTAT 5.8.Sajátosságok Ahogy az Európai Unió a világtörténelemben példa nélkül álló integráció, úgy az intézmény- és jogrendszere is annak tekinthető, amelyek a tagállamok szabad akaratából és szuverenitásuk egy részének feladásával, ill. a Közösség javára történő átruházásával működnek.

59

Az Unió működésében a kormányközi és nemzetek feletti, azaz szupranacionális jegyek keverednek, sajátos ötvözetet létrehozva, így az integráció nem tekinthető egyszerű kormányközi szervezetnek, mivel önálló hatáskörökkel és saját jogi személyiséggel rendelkezik. A döntéshozatali és működési mechanizmusokat több fő szerv biztosítja: az Európai Tanács, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Unió Bíróság, az Európai Számvevőszék együttműködésére épülő rendszer. Az Európai Unió számos területen közös tevékenységeket, közös politikákat működtet az emberi jogoktól a környezetvédelmen, a közös költségvetésen keresztül a kereskedelemig a legkülönbözőbb területeken születnek uniós intézkedések. Több terület szerepe is kiemelhető, az alábbiakban a Regionális politika és a Mezőgazdasági politika kap teret, mivel ez a két tevékenység, amely az Unió közös költségvetéséből a legnagyobb arányban részesül a közös politikák, tevékenységek közül, és magas fokra jutott az integrációs együttműködés. Az európai integráció életében az agrárgazdaság mindig is kitüntetett helyen állt, habár mára a nemzetgazdasági teljesítményen belül csökkent a mezőgazdasági arány, a szektor továbbra is fontos. A közös költségvetésben is kitüntetett szerepe van, 1962-től szinte állandóan a legnagyobb kiadási tételt jelentette, és az agrárágazat a gazdasági rendszer egészén belül relatív önállósággal rendelkezett. Az Európai Unió Regionális politikája és ezzel a finanszírozásra létrehozott strukturális alapok is kiemelt szerepet játszanak az integráció életében. Az elmúlt majd három évtizedben a területi különbségek csökkentése az Unió egyik legfontosabb célkitűzése volt, amely az eredmények ellenére sem mondható teljesen sikeresnek. A kiegyenlített fejlődés, az elmaradott területek támogatása érdekében különböző alapokat hoztak létre, 1975-ben az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), 1958-ban az Európai Szociális Alapot (ESZA), 1964-ben az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA, amely azóta átalakult, és létrejött az EMVA), 1993-ban a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt (HOPE), valamint a Maastrichti-szerződéssel a Kohéziós Alapot, azon országok számára, ahol a GNP nem érte el az uniós átlag 90%-át (ez kezdetekben tulajdonképpen Görögországot, Portugáliát, Spanyolországot és Írországot jelentette, és segítette ezen tagállamokat a Gazdasági és Pénzügyi Unió elérésében a közlekedési, környezetvédelmi infrastruktúrájukat fejlesztésével, a későbbiekben a 2004-ben és 2007-ben csatlakozó tagállamok számára is megnyílt ez a lehetőség. 5.9.Összegzés Az Európai Unió a 27 tagállamnak köszönhetően a világgazdaságban heterogén képet mutat, fejlődése, fejlettsége az utóbbi két évtizedben elmaradt legfőbb vetélytársától az Egyesült Államoktól. Ez köszönhető Európa kevésbé rugalmas tőke- és munkaerőpiacainak, a kiterjedt szociális ellátórendszereknek (amelyek manapság magas, nem fenntartható állami kiadásokkal járnak); annak, hogy a kutatás-fejlesztés kevésbé hangsúlyos, mint az Egyesült Államokban, vagy Japánban, a kormányzatok szerepe sokkal nagyobb, mint más akciócentrumoknál, az állami beavatkozás a gazdaságba és társadalomba erősebb (ez utóbbi két tényező az Egyesült Államokkal szemben hangsúlyosabb). Ezek versenyhátrányt jelenthetnek a jövőben, nem véletlen, hogy az integráció nagy erőket mozgósít (lisszaboni folyamat, Európa 2020) ennek a helyzetnek megváltoztatására. A közös politikák (Agrárpolitika, Regionális politika, Kereskedelempolitika, Energiapolitika stb.) működése nem minden esetben zavartalan, a sokféle rendszer, adottság, elvárás, a sokszínűség hátrányt is jelenthet.

60

Általánosságban a kormányzati kiadások magas aránya, a többi meghatározó világgazdasági szereplőhöz képest magasabb munkanélküliség, alacsonyabb foglalkoztatási ráta a térvesztést indokolják, és előrevetítik, hogy az integrációnak jelentős lépéseket kell tennie az olyan területeken, ahol lemaradás tapasztalható. A kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérleg, a válság kirobbanásáig egy-két kivételtől eltekintve kezelhető mértékű államadósságok és államháztartási hiányok azért azt is jelzik, hogy az európai út nem feltétlenül helytelen. Az integráció továbbélése érdekében a jól működő területeken tovább kellene fejleszteni az együttműködést, és ott, ahol gondok láthatóak reformokra, akár komolyabb változtatásokra van szükség, és lehetséges, hogy az európai jóléti társadalmak számos vívmányukkal, a szinergikus hatásokat kihasználva ismét a világgazdaság meghatározó szereplőjeként dinamikusan fejlődő pályát járjanak be.

Ellenőrző kérdések

• Jellemezze az Európai Unió energiafelhasználását, és az ehhez kapcsolódó

stratégiákat! • Mutassa be az Unió népességének jellemzőit! • Igaz-hamis. Kérjük, válaszát indokolja!

o A világ népességének növekedése immáron kiegyensúlyozottá vált, jelenleg stagnál.

o 2050-re nagyobb arányú népességnövekedés már csak Afrikában várható. o Az Európai Unió népessége fiatalnak mondható, a korfa egészséges

struktúrát mutat, tekintve, hogy nagyszámú, 15-44 év közötti bevándorló érkezik évről-évre a területére.

o Az Európai Unió népessége elöregedő, mellyel azonban egyedül van a Triádon belül (az Amerikai Egyesült Államok és Japán népessége még mindig fiatalnak tekinthető).

o Az Európai Unió 200 fő/km2-es népsűrűségével jóval meghaladja a világ átlagot (51 fő/km2).

o London és Párizs népességszáma az agglomeráció nélkül is eléri a 10 millió főt.

o A gazdasági növekedés, politikai stabilitás a „push” hatást erősíti a migrációban!

• Jellemezze a jövedelmi különbségek alakulását az Európai Unióban! • Jellemezze az Európai Unió külkereskedelmét!

61

6.Japán szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettség és szerkezet • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

6.1.Bevezetés Közgazdászok körében egyre inkább elterjed és elfogadottá válik az a nézet, hogy a 21. század Ázsia látványos gazdasági megerősödését, térnyerését és felemelkedését (angolul: the Rise of Asia) hozza magával. Ez értelmezhető „visszatérésként” is, hiszen már korábban – a nyugat-európai hatalmak gyarmatosítását megelőzően – Kína, India és más ázsiai gazdaságok adták a világgazdaság kibocsátásnak több mint a felét (Maddison 2001). Ázsia világgazdasági és világpolitikai súlyának növekedése elsősorban a kelet- és dél-ázsiai országok átlagon felüli népesség- és gazdasági gyarapodásának következménye. A statisztikai előrejelzések szerint (Goldman Sachs) 2050-re Ázsia ad négyet a világ öt legnagyobb gazdaságából (előreláthatólag csak az USA tudja megtörni ezt a hegemóniát). A vezető szerepre a nagykiterjedésű és -népességű, valamint az erőforrásokban gazdag országoknak (Kína, India, Indonézia, Japán, Oroszország) van esélye.

GNI/fő

# Országnév GDP (millió USD) USD PPP

GDP éves növekedési üteme (%)

Népesség (ezer fő)

1 Kína 7 318 499 4 940 8 390 9,3 1 344 1302 Japán 5 867 154 44 900 35 330 -0,7 127 8173 Oroszország 1 857 769 10 730 20 560 4,3 141 9304 India 1 847 976 1 410 3 590 6,9 1 241 4915 Dél-Korea 1 116 247 20 870 30 370 3,6 49 7796 Indonézia 846 832 2 940 4 500 6,5 242 325

6.1.táblázat: Ázsia legnagyobb gazdaságainak főbb adatai, 2011-ben Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

A fejezetben az összetett és multipoláris távol-keleti gazdasági erőtér koncentrált bemutatására teszünk kísérletet, különös tekintettel a közelmúlt gazdaságtörténeti eseményeire, a gazdaságok fejlődési pályáinak leírására, a növekedés hajtóerőinek azonosítására. A távol-keleti akciócentrum egyértelmű súlypontjait a két legnagyobb gazdaság, Japán és Kína képezik. Emellett a távol-keleti országok egy másik érdekes és gazdasági szempontból tanulságos csoportja is figyelemre méltó. Ezen államokat a szakirodalom távol-keleti kistigriseknek, illetve újonnan iparosodott országoknak (Newly Industrialized Countries, NICS) is nevezi, név szerint: Dél-Korea, Hong-Kong, Szingapúr, és Tajvan, illetve második hullámuk: Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Thaiföld.

62

6.1.ábra: Kelet-Ázsia ország-csoportjainak földrajzi elhelyezkedés

Forrás: saját szerkesztés. 6.2.Japán természeti adottságai és népessége Japán gazdasági hegemóniáját és vezető szerepét a Távol-Keleten a legutóbbi időszak gazdasági adatai (GDP - Bruttó Hazai Termék) már egyértelműen megkérdőjelezik. A szigetállam egyedi gazdaság- és kereskedelem-, valamint sikeres K+F és technológia-politikájának köszönhetően mégis mintaként szolgál nem csak a térségbeli államok számára. Ez a példaérték azért is figyelemre méltó, mivel a „felkelő nap” országa nem csak fizikálisan, illetve földrajzi értelemben, hanem kulturálisan is elszigetelt a kontinens többi részétől.

Államforma Alkotmányos monarchia, közigazgatási egységek: 47 prefektúra

Főváros Tokió (36,4 millió lakos) Terület 377 915 km2 (61. legnagyobb)

Népesség 127 368 ezer fő (10. legnépesebb) Népsűrűség 337,44 fő/km2

6.2.táblázat: Japán főbb adatai Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

Japán négy fő (Hokkaidō, Honshū, Sikoku, Kyūshū) és számos kisebb szigeten helyezkedik el a hatalmas eurázsiai földdarab keleti előterében. A szárazföldtől a Japán-tenger választja el; a legközelebbi ponton, a Koreai-félszigetnél légvonalban 160-180 kilométer a távolság. A szigetek felszíne a vulkánikus tevékenységek következtében

63

hegyvidékes és rendkívül változatos, ugyanakkor erőforrásokban szegény. A szigetek észak-déli irányú elhelyezkedésének köszönhetően többféle éghajlati övezet is megtalálható; hideg mérsékelttől (tajga) a szubtrópusi monszunig. Ezek a természetföldrajzi paraméterek közvetlenül befolyásolták és napjainkban is befolyásolják a népesség térbeli eloszlását és az agrár szektor termelését, közvetett módon pedig az egyedi jegyeket felmutató japán kultúra kialakulásához is hozzájárultak.

Hivatkozás (link):

<iframe width="425" height="350" frameborder="0" scrolling="no" marginheight="0" marginwidth="0"

src="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c5158626607bc92f2&amp;ie=UTF8&amp;t=h&amp;ll=38.877805,138.428248&amp;spn

=8.368484,5.852218&amp;output=embed"></iframe><br /><small><a href="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c5158626607bc92f2&amp;ie=UTF8&amp;t=h&amp;ll=38.877805,138.428248&amp;spn

=8.368484,5.852218&amp;source=embed" style="color:#0000FF;text-align:left">Japán</a> nagyobb térképen való megjelenítése</small>

6.1 multimédia: Japán elhelyezkedése és népesebb városainak helyzete Forrás: Google Maps ®

Japán földünk tizedik legnépesebb országa, 127,8 millió lakosával (2011). Ázsiai, de világviszonylatban is alacsony a születések és halálozások száma (8,3, illetve 9,0 ezer főre). Ennek következtében a 80-as évektől lelassult a népesség számának növekedése, amely az elmúlt esztendőkben már csökkenő tendenciát mutat. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik a lakosság átlagos életkora. Az ázsiai országok közül – Oroszország mellett – Japánt érinti leginkább a népesség elöregedésének és csökkenő számának problémája. A probléma migráció és népességvonzás útján történő kezelését nehezíti a lakosság tradicionális izolációs attitűdje. Napjainkban is csupán a teljes népesség 1,2 százalékát kitevő, 1,5 millió bevándorló él az országban; főképpen koreaiak, kínaiak, brazilok és filippínók.

6.2.ábra: Japán népességének változása 1961-től napjainkig

Forrás: The World Bank adatai alapján saját szerkesztés. A kedvezőtlen földfelszíni adottságok miatt a népesség eloszlása nagyfokú koncentrációt mutat (336 fő/km2), emellett urbanizáltsági szintje is magas. Tokió-Yokohama a 34,4

64

milliós lakosságszámával a világ legnépesebb agglomerációja. További jelentős, 2 milliónál nagyobb népességű városok: Ōsaka-Kōbe-Kyōto, Nagoya, Fukuoka, Sapporo. A negatív demográfiai jelenségek és tendenciák mellett olyan pozitív emberi tényezőhöz kapcsolódó eredményről is szót kell ejteni, mint a kiugróan kedvező életkilátások. Születésük pillanatában egy átlagos japán bír a leghosszabb várható élettartammal az egész világon (nők esetében 86,1; férfiak esetében 79,0 év). Japán gazdasági jóléte és képzett, jó állapotban lévő társadalma eredményezi, hogy az ország a tizedik helyet foglalja el a globális HDI (Human Development Index) rangsorban (2007-ben 0,960).

Japán a fontosabb univerzális gazdasági-politikai szervezeteknek tagja, sőt jelentős finanszírozója. A legtöbb együttműködésnek ugyanakkor a második világháború vesztesekének csak kisebb késéssel lehetett részese (a GATT-ba 1955-ben, az ENSZ-be 1956-ban, az OECD-be 1964-ben lépett be). Megalakulása óta, azaz 1975-től a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő elitklub, az ún. G8 (korábban G7) országcsoport tagja. Az is tény, hogy a regionális (ázsiai) együttműködések terén nem mutat jelentős aktivitást. Kivételt csak az 1989-ben létrehozott Ázsiai - Csendes-óceániai Gazdasági Együttműködés <APEC Asian-Pacific Economic Cooperation> jelent. Noha az ország külpolitikai kapcsolatrendszere folyamatosan átalakul, még manapság is az Amerikai Egyesült Államok (USA) az elsőszámú stratégiai partnere. 6.3.Japán gazdaságtörténete a 20. század végéig Annak ellenére, hogy az ázsiai kultúrák bemutatása során Japánt rendszerint háttérbe szorítják az indiai, kínai, arab civilizációk, a szigetállam történelme gazdag, több ezer éves múltra tekint vissza. Bár napjaink Japánjára jellemző egyedi társadalmi-gazdasági jelenségek, folyamatok megértése nem lehetséges, illetve nehezebb a történelmi előzmények ismerete, megismerése nélkül, a fejezetben csak az elmúlt másfél évszázad nagyobb jelentőségű döntéseire, eseményeire térünk ki. A több évszázados izoláltság feladását, amelyet korábban még az olyan nagyszabású kísérletek sem voltak képesek megtörni, mint a mongol inváziók (1274-ben és 1281-ben), a közlekedésben és hadászatban végbement technikai fejlődésnek köszönhetően a 19. század második felében az amerikai (1853-ban), majd az európai nagyhatalmak kényszerítették ki. A korábban ismeretlen, jelentéktelen mértékű „külső hatalom” megjelenése és nyomásgyakorlása változásokat generált Japán társadalmi, politikai, gazdasági életében (Reischauer 1995). A korábban feudális jegyeket hordozó társadalom elindult a modernizáció és polgárosodás útján. a modernizációs kísérlet sikerrel járt és gazdasági, katonai megerősödést eredményezet, amelynek köszönhetően új nagyhatalom született a Távol-Keleten. Japán erőteljes ésagresszív expanziója fél évszázadon keresztül tartott. Területi kiterjedésének csúcsát a 2. világháború alatt (1943-ban) érte el, amikor uralta az Amurtól Új-Guineáig, valamint Burmától a Marshall-szigetekig terjedő területet. A Birodalom ezt követően drámai gyorsasággal, 2 év alatt omlott össze és szenvedett vereséget a USA-tól. Japán pacifikálása amerikai irányítással és finanszírozással kezdődött, zajlott le. A megszálló csapatok miatt az ország elvesztette önállóságát (amire a történelem során még nem volt példa), azonban ezzel egyidejűleg elnyerte az ún. amerikai katonai védőernyő biztonságát. Az amerikai katonai jelenlét és a fegyverkezési korlátozás azt eredményezte, hogy jelentős volumenű tőke szabadult fel, amelyet az ország jólétének és versenyképességének előmozdítására tudtak fordítani. A világpolitikai események is

65

kedveztek Japánnak, mivel a kommunizmus ázsiai előretörése (Kína, Korea) az USA számára felértékelte Japánt és fontossá tette az ország gazdasági megerősítését is. Az 1955-ig tartó újjáépítés és konszolidáció időszakának legfontosabb gazdasági célkitűzései az infláció megfékezése, az éhínség és nélkülözés megszűntetése, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása volt. Ezek eléréshez az USA lényeges politikai (Joseph Dodge terv) és pénzügyi segítséget nyújtott (Reischauer 1995). Az 50-es évtized közepétől a látványos gazdasági növekedés, az ún. „japán csoda korszaka” következett. Az első olajválságig tartó szűk két évtized alatt a szigetország „visszatért” a világ ipari nagyhatalmai közé. A GDP már 1955 és 57 között évente átlagosan 8 százalékos bővülést mutatott (Biró 1967). Ennek a dinamikának a fenntartása, sőt serkentése érdekében 1956-tól elindultak az ötéves tervek. 1960-ban az akkori miniszterelnök, Hajato Ikeda azt az ambiciózus célt tűzte ki, hogy a GNP (Bruttó Nemzeti Termék) megduplázását egy évtizeden belül meg kell valósítani. A gazdasági növekedés szédületes ütemét mutatja, hogy a tervet hét éven belül sikerült megvalósítani. A 60-as évtized második felére (1968) pedig az egy főre jutó GNP tekintetében az európai országokat megelőzve, a második helyre jött fel az USA mögé. Ezt az időszakot a GNP 10 százalék körüli (nem egyszer feletti) növekedési üteme jellemezte. A gazdaság növekedését az ipar kibocsátás emelkedése gerjesztette, olyan húzóágazatokkal, mint az autó- és hajógyártás, vegyipar és elektronika. Noha a kiemelkedő gazdasági növekedésnek számos belső, hazai és külső, nemzetközi hajtóereje volt, a sikeres gazdaságfejlesztés mégis „alapvetően” két lényegi elemre épült.

• Az egyik a rendkívül innovatív, magas hozzáadott értéket előállítani képes (high-tech) ipari termelés, amellyel a japán gyártók a versenytársaik előtt tudtak járni.

• A másik a nagyfokú exportorientáció, amely által a kivitel, és a külpiacok fogyasztása egy magasabb termelési volumen elérését tette lehetővé.

Fontos, hogy Japán nemzetközi integrációja dinamikusan haladt előre. A szigetország a 60-as évekre a legtöbb globális szervezetnek tagja lett, így oldódott a 2. világháború elvesztése okozta elszigetelődés és új piacok nyíltak meg a japán tőke- és árukivitel előtt. Japán az elkövetkező évtizedekben dinamikusan tudta bővíteni külkereskedelmi forgalmát, amely az olajválság éveit leszámítva jelentős aktívumot képezett az ország számára. Ezt a többletet még a 90-es évek gyengébb makrogazdasági teljesítménye mellett is meg tudta őrizni.

6.3.ábra: Japán export- és import-volumenének alakulása 1970-től 2000-ig (millió

USD) Forrás: OECD adatai alapján saját szerkesztés

66

6.3.1 Japán gazdaság egyedi fejlődésének modellje és elemei A 60-as évtizedben bekövetkezett látványos gazdasági növekedésben közre játszottak egyedi, csak Japánra jellemző gazdasági-társadalmi jegyek is. A teljesség igénye nélkül a fontosabbak a következők:

• Innovatív menedzsment eljárások, amelyek növelték a vállalti szféra hatékonyságát és termelését:

o just-in-time és kanban („kártya”) vezetéselméleti, ill. beszállítói rendszer, amely lehetővé tette a rendkívül alacsony raktárkészlet melletti hatékony, és zökkenőmentes termelést. Az eljárást először a Toyotánál alkalmazták. A Toyota több tekintetben is korszakalkotó megoldásokat alkalmazott (innen a megjelölés is: toyotizmus). A rugalmas termelési eljárás lehetővé tette, hogy diverzifikáltabb piaci igényeket is kielégíthessenek, illetve a mérethatékonysági előnyök (economies of scale) kihasználása helyett a választékgazdaságossági előnyökre építsenek (economies of scope).

• Kivételes tulajdonlási és finanszírozásai-üzemeltetési forma, amelyet keiretsunak neveznek. A kereitsu egy horizontálisan vagy vertikálisan összekapcsolódó vállalatcsoportot jelöl. A konglomerátum élén rendszerint egy nagybank áll, amely a megfelelő pénzügyi hátteret biztosítja.

• Az 1949-ben létrehozott Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium markáns szabályozó és koordináló szerepet töltött be, szorosan együttműködve a japán ipar szereplőivel. Tevékenysége az 1950-es és 60-as években kiemelkedő volt, amikor hatékonyan orientálta az ipari befektetéseket és védte a termelést a nemzetközi versenynyomástól.

• Japán társadalmára jellemző különleges karakterek, mint o nemzetközi összehasonlításban is magas munkaórák és alacsony

szabadnapok száma (a „karosi” japán kifejezés a túlmunka negatív egészségügyi következményei által okozott halált jelöli);

o nagy arányú megtakarítási hajlandóság, még alacsony jövedelemi szint mellett is;

o nagyfokú együttműködési készség vállalaton, illetve az egész társadalmon belül is.

6.4.A 70-es évek olajsokkjai és azok hatásai A 60-as évek átlagos 10 százalékos éves GDP bővülés, már a 70-es évek elején csökkeni kezdett. Az igazi lassulást azonban az 1973-as olajválság idézte elő.

67

6.4.ábra: Japán GDP-jének éves változása 1961 és 1981 között

Forrás: The World Bank adatai alapján saját szerkesztés. A „felkelő nap” országát különösen hevesen érintette a szénhidrogének árában bekövetkezett drasztikus emelkedés, mivel Japán különösen nagy, négyötödös külpiaci függőséget mutatott a nyersanyagok és energiahordozók beszerzése terén (leginkább a Közel-Kelet államaitól). A válság rámutatott az ország energetikai kiszolgáltatottságára és sebezhetőségére. Az olajsokk – a lassuló gazdasági növekedés mellett – megugró árszínvonalat, valamint külkereskedelmi deficitet eredményezett (1974-ben ca. 6,5 milliárd dolláros passzívum). Az események hatására a kormányzat sikeres energia-takarékossági programot indított el és az inflációt is kezelni tudta. Annak ellenére, hogy a japán gazdaság korábbi magas szintű növekedési ütemét ezt követően már nem sikerült elérni, az olajválság néhány hosszú távon kedvező következménnyel is járt (Kós 1992). Az energiahordozók importját diverzifikálták (új szállítók megjelenése például Indonézia), szerkezetváltás következett be a gazdaságban, elkezdődött az energia- és nyersanyagigényes termelés kitelepülése (kitelepítése) az országból. A második (1979-es) olajválság is erősítette azokat a folyamatokat, amelyek felértékelték a magasabb hozzáadott-értékű, technológia- és tudásintenzív munkafázisok jelentőségét a termelésen belül. Ezzel összhangban, illetve az emberi tényező versenyképességének fokozása érdekében folyamatosan bővült a felsőoktatásban tanulók száma és egészségügyi kiadások mértéke, jelentősége. A japán gazdaság gyors alkalmazkodó-képességét mutatta az a tény is, hogy munkanélküliség mértéke a 70-es évtized alatt végig alacsony, moderált (2 % környéki) maradt. Ugyan az ipari munkások száma 1973 és 77 között egymillió fővel csökkent, azonban a dinamikusan bővülő szolgáltató ágazatokban új munkahelyek jöttek létre. A 80-as évek alatt fokozatosan javult a japán gazdaság növekedési üteme, amely azt eredményezte, hogy az évtized végére fejlettség tekintetében elérte a nyugat-európai országokat (USA meg tudta tartani előnyét).

68

6.5.ábra: Japán egy főre jutó GDP-jének alakulása az európai országokhoz és az

USA-hoz viszonyítva Forrás: The World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Ez a gazdasági növekedés a világpiacon is növelte a szigetország jelentőségét. 1985-től a Föld legnagyobb ipari termék exportálójává vált Japán. A gazdaság szerkezetváltása folytatódott, amely a foglalkoztatottak körében a primer és szekunder szektor visszaszorulását, a tercier bővülését okozta. Lényeges, hogy Japán ezt a szektorális átmenetet alacsony inflációs szint és munkanélküliségi ráta mellett valósította meg. Japán ugyan elvesztette vezető szerepét a hajógyártásban, ugyanakkor 1987-ben a világ legnagyobb autógyártójává vált (Ehrlich 1979). A szigetország domináns szerepet vívott ki magának a robottechnológia alkalmazásában, a számítástechnikában pedig megközelítette az USA-t. 6.5.Gazdasági buborék okozta konjunktúra és válság a 80-as és 90-es években A 80-as évek második felének kedvező makrogazdasági teljesítménye (elsősorban magas növekedési üteme) mögött kedvezőtlen tendenciák is kibontakoztak. A 80-as évek végére, a 90-es évtized kezdetére egy ún. gazdasági buborék kialakulása volt megfigyelhető a szigetországban.

Gazdasági buboréknak tágabb értelemben a vagyon (ingatlan, részvény) rendkívül erős

és tartós áremelkedését nevezzük. Közgazdasági értelemben a vagyonár gazdasági alapoktól való elszakadása (Szekeres 2003). Ezáltal a részvények, kötvények és ingatlanok árai túlértékeltekké, a jövőbeli hozamaival szembeni várakozások túlfűtöttekké válnak. Ebben az időszakban a beruházások meghaladják az egyensúlyi értéket.

69

1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

5,4 7,3 14,3 25,8 28 24,4 30,0 3,0 -

15,5-

17,9-

11,5-

13,4 -

11,2 -7,6 -5,1 -7,36.3.táblázat: Japán nagyvárosi telekárak éves változása százalékban

(az adott év második felében az előző évi időszakhoz képest) Forrás: Szekeres (2003) szerint saját szerkesztés.

A jelenség keletkezése, illetve az általa okozott recesszió elhúzódása Japán esetében részben piaci, részben gazdaságpolitikai okokra vezethető vissza. Az USA-val szembeni jelentőssé duzzadt kereskedelmi többlet és az alulértékelt jen, illetve erős dollár árfolyam a japán kormányzatot a belső kereslet növelésére és nemzeti valuta felértékelésére kényszerítette. Ezek a lépések a hazai ingatlan és részvények (egy idő után túlzott) keresletének és árának növekedéséhez vezetett. A pénz- és gazdaságpolitika sem moderálta ezeket a folyamatokat, illetve hibás eszközöket alkalmazott, mint például hitelpiaci deregulációk, ingatlanokkal kapcsolatos adókedvezmények nyújtása, nem megfelelő alapkamat-mérték.

Az így felduzzadt buborék 1987-ben, illetve 1990-ben „pukkant ki”. A részvények- és ingatlanok árában bekövetkezett drámai esés számtalan „fedezetlen”, ún. rossz hitelt (djusen) eredményezett, amely megrendítette a hitelintézetek stabilitását és a beléjük vetett bizalmat. A válság során felszínre kerültek a keiretsu rendszer gyengeségei is a vállalatok finanszírozásához kapcsolódóan. A bankok a részben saját tulajdonukban álló vállalatokat sok esetben túlzott kockázatot vállalva finanszírozták. 1997-ben az ázsiai válság, illetve a forgalmi adók emelése, amely visszafogta az elve alacsony szinten álló fogyasztást (és növelte a magas szintű megtakarítást), tovább rontotta a kilábalás esélyeit (Szekeres 2003). Japán gazdasága a 90-es évtized második felében az ún. „deflációs spiráltól”, ill. „deflációs csapdától” is szenvedett. A fent nevezett jelenség a gyakorlatban azt jelentette, hogy a fogyasztói árak csökkenésével párhuzamosan visszaesett a fogyasztás, amely negatívan hatott a termelésre. Ez pedig a munkahelyek és a rendelkezésére álló jövedelem mennyiségének apadását eredményezte. 6.6.Japán világgazdasági helyzete az új évezredben 6.6.1.Japán pozíciója az átalakuló világgazdaságban Az „elveszett” 90-es évtized negatív hatásai változásokat eredményeztek a gazdaságban, olyan területeken is, ahol több évtizedes gyakorlatok és szabályok léteztek. Részben mérséklődött a túlzott állami szerepvállalás, amely visszafogta a versenyt a japán vállalatok körében, illetve a korrupciót is gerjesztette. Másrészről csökkent az intézmények, vállalatok összefonódásának mértéke, amely túlzott „válság-érzéketlenséget” okozott. A bankcsődök miatt szűkültek a finanszírozási lehetőségek, ezért oldani kellett a gazdaság zártságát és több teret engedni a külföldről érkező tőkének (nagyobb teret engedtek a beáramló FDI-nak is). Kedvezően hatott a japán gazdaság növekedésére, hogy javultak az exportálás lehetőségei az általános világgazdasági konjunktúra következtében. Ezek a tényezők azt eredményezték, hogy a japán gazdaság 2003-tól 2-3 százalékos ütemben bővült, amely a

70

90-es évekhez képest kedvezőnek volt mondható. Ez a moderált növekedés azonban ahhoz már nem volt elegendő, hogy az ország pozíciói ne romoljanak a világ több nagy gazdaságának (korábban G8-csoport) fejlettségi szintjéhez képest.

6.6.ábra: G8-ak egy főre jutó GDP-jének alakulása 2000-2011 között

Forrás: The World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

2009-ben a származtatott, egy főre jutó GDP 37 870 USD volt, amellyel a nemzetek között a 32. pozíciót foglalta el. A japán gazdaság „gyengélkedése” nem csak az egy főre jutó termék tekintetében okozott térvesztést. 2009-es adatok alapján a GDP vonatkozásában Japán az USA mögött még a világ második legnagyobb gazdaságának (5 068 milliárd USD) számított, a vásárlóerő-paritáson azonban már csak a harmadiknak (4 138 milliárd USD), mivel elsőszámú távol-keleti vetélytársa, Kína megelőzte. A 2008 negyedik negyedévében kirobbant pénzügyi válság USA-hoz fűződő szoros gazdasági kapcsolatain keresztül negatívan érinti a szigetország gazdaságát. A krízis kialakulását és lefolyását tekintve sokban hasonlít a 90-es évekéhez (Blahó-Kutasi 2010). Japánra gyakorolt negatív hatását azáltal fejti ki, hogy az USA-ba történő kiviteli lehetőségek drámaian szűkülnek, illetve az USA-beli anyabankok által tulajdonolt japán kereskedelmi bankok finanszírozási lehetőségei szűkülnek. Ennek eredményeként a GDP-ben 2008-ban még kisebb mértékű (-1,2 %), 2009-ben azonban már jelentős, -5,2 százalékos visszaesés volt megfigyelhető, amely az egész Távol-Keleten a legrosszabbnak tekinthető.

2008-ban Japán bírt (Kína, India, USA, Indonézia, Brazília, Banglades és Oroszország után) a világ nyolcadik legnagyobb munkaerőpiacával, amelyen 66 935 003 fő volt jelen. A válság és demográfiai okok miatt 1998 óta (amikor 68 058 877fős volt) a munkaerő létszáma csökkenést mutat. 2007-ben a munkaerő csupán 4,2 százaléka dolgozott az agrárszektorban, 29,0 %-a a szekunder ágazatokban, a döntő többség (a foglalkoztatottak kétharmada) pedig a szolgáltató szektorban. A hozzáadott érték tekintetében is hasonló arányokat mutatnak a szektorok (primer: 1,4 %; szekunder: 29,3%; tercier: 69,3%).

71

6.6.2.Japán kereskedelmi kapcsolatai napjainkban Japán a világ árukereskedelmének meghatározó szereplője, mind export-, mind importvolumen szerint a negyedik helyen áll. 2008-ban kereskedelmét enyhe pozitív szaldó jellemezte (782,0 Mrd vs. 762,6 Mrd $). Az import értékének gyorsabb növekedése (10, az export 6 %-ával szemben) miatt az egyenleg 2000 óta romlott, elsősorban a mezőgazdasági és bányászati termékek árainak meredek emelkedése miatt. Az árukivitel majd kilenc tizedét feldolgozott termékek adják. Kína, USA és Németország után a világ negyedik legnagyobb high-tech termék exportőre (kivitel érték 2008-ban: 123,73 milliárd USD volt). Behozatali oldalon fontos tételt képeznek a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek (11,0 %), nyersanyagok és energiahordozók (42,8 %). Japán kereskedelmi többlete éppen ez utóbbiak figyelembevételével elismerésre méltó.

Messze legfontosabb külpiaci partnerei az Amerikai Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió. Velük teljes export-forgalmának közel felét (47,9 %-át), import-forgalmának 38,4 százalékát bonyolítja. Japán kereskedelmének földrajzi orientációja dinamikusan változik. Míg az európai, észak-amerikai és afrikai országok visszaszorulnak, Ázsia felértékelődik. 1980-ban teljes kivitelének még csak 38,1 %-a, 2008-ban már 53,8-a talált piacot Ázsiában (importoldalon Ázsia részaránya 57,1-ről 62,7-re nőtt ugyanezen időszak alatt).

Import Export

1 Kína 14 642 1 Kína 12 9022 USA 5 931 2 USA 10 0183 Ausztrália 4 514 3 Dél-Korea 5 2694 Szaud-Arábia 4 026 4 Tajvan 4 0585 Egyesült Arab Emirátus 3 413 5 Hong Kong 3 4206 Dél-Korea 3 170 6 Thaiföld 2 9897 Indonézia 2 716 7 Szingapúr 2 1708 Malajzia 2 426 8 Németország 1 8719 Katar 2 395 9 Malajzia 1 496

10 Thaiföld 1 953 10 Hollandia 1 4296.4.táblázat: Japán legfontosabb kiviteli és behozatali kereskedelemi partnerei

2011-ben (kereskedelem értéke: milliárd jen) Forrás: Japán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés.

Szolgáltatás-kereskedelem vonatkozásában az ország jelentősége kisebb, és inkább importőr szerepe fontosabb (146,4 milliárd vs. 167,4 milliárd USD). 6.6.3.Japán szerepe a nemzetközi tőkeáramlásban A külföldi közvetlen működőtőke-áramlás (Foreign Direct Investment, FDI) tekintetében Japán a világgazdaság 4. tőkeexportőre (2008-ban 128 020 millió USD); ugyanakkor tőkeimportja – a gazdaság méretéhez mérten – csekély (24 426 millió USD), amely a hagyományosan zárt japán gazdasági és pénzpiacokkal magyarázható. Japán esetében 2008-ban a beáramlott FDI-állomány csupán a teljes GDP 4,1 %-át tette ki.

72

A szigetország gazdasági súlyát a hazai székhellyel bíró transz- és multinacionális vállalatok (Transnational Corporations, TNCs és Multinational Corporations, MNCs) száma és mérete is hűen illusztrálja. Napjainkban hozzávetőlegesen 82 000 darab transznacionális vállalat 810 000 külföldi leányvállalatot működtet. Az MNCs és TNCs fontos szereplői a világgazdaságnak, mivel – a becslések szerint – az árukereskedelem kb. egyharmada hozzájuk köthető, illetve világszerte 77 millió munkavállalót alkalmaznak. Emellett a közöttük végbemenő egyesülések és felvásárlások (Mergers and Acquisitions, M&A) által előmozdítják a globális tőkemozgást, valamint a technológia- és tudásáramlást. Ebben a tekintetben Japán hagyományosan az autóipari (Toyota Motor Corporation, Honda Motor Co Ltd, Nissan Motor Co Ltd, Mitsubishi Motors Corporation), elektronikai (Panasonic Corporation, Sony Corporation, Toshiba Corporation, Hitachi Ltd), pénzügyi-szolgáltató (Mitsubishi UFJ Financial Group, Mizuho Financial Group Inc), és kereskedelmi vállalati (Marubeni Corporation, Itochu Corporation) által előkelően reprezentált. A CNN - Fortune Magazin a világ 500 legnagyobb MNCs-jére és TNCs–jére összeállított rangsorban 71 japán székhelyű vállalat található.

# Vállalat neve Székhely Bevétel (millió USD)

1 Toyota Motor Toyota 221,82 Japan Post Holdings Tokió 204,0

3 Nippon Telegraph & Telephone Tokió 120,3

4 Hitachi Tokió 108,85 Honda Motor Tokió 104,36 Nissan Motor Yokohama 102,47 Panasonic Yokohama 101,58 JX Holdings Tokió 96,09 Sony Tokió 83,8

10 Nippon Life Insurance Oszaka 78,66.5.táblázat: Legnagyobb árbevételű japán MNCs és TNCs, 2009-ben

Forrás: Forbes magazin adatai alapján saját szerkesztés.

Külön érdekesség, hogy nemzetközi összehasonlításban is Tokió büszkélkedhet a legtöbb vállalati székhellyel. 2009-ben 51 ilyen cég központja volt a japán fővárosban (a vállalatok összbevétele megközelítette a 2,238 milliárd USD).

73

6.7.ábra: MNCs és TNCs székhelyek Japánban

Forrás: CNN Fortune Global 500. Japán, illetve Tokió pénzügyi erejét mutatja, hogy a Tokiói Értéktőzsde a piaci kapitalizáció tekintetében második a világon (3 306 milliárd USD). 6.7.Japán további gazdasági növekedésének lehetőségei és veszélyei

A gazdaság mérete alapján, a Bruttó Hazai Termék tekintetében, Japán 2010-ben elvesztette a 40 éve birtokolt második helyet a világ ranglistáján. Azonban, hogy pozíciói tovább romlanak-e, és ha igen milyen gyorsasággal, az több tényező jövőbeli alakulásától is függ. Némelyek azt a lehetőséget hordozzák magukban, hogy Japán a tudás és technológia területén – bizonyos szegmensekben – még sokáig meg tudja őrizni vezető szerepét. Más jelek és tendenciák azonban arra hívják fel a kutatók, a politikusok és az egész japán társadalom figyelmét, hogy a térvesztés gyorsuló folyamattá is válhat. A teljesség igénye nélkül, néhány tényezőt mindkét oldalról röviden bemutatunk.

A világviszonylatban is kimagasló eredményeket produkáló kutatás-fejlesztő (K+F) és oktató intézmények még sokáig szavatolhatják a japán gazdaság technikai előnyét, és újratermelheti a jólétet a szigetországban. Japánban a GDP arányos K+F kiadások meghaladják a három százalékot (3,14), szemben az USA-beli 2,56, illetve európai uniós 1,82 százalékkal. Ráadásul a ráfordítások igen magas arányban (ca. 80%) az üzleti szférából érkezik. Az ezer főre jutó természeti és műszaki tudományok területén végzett hallgatók arányában is vezető szerepet tölt be a Triád többi tagjával szemben (Japán: 13,7, EU: 12,9, USA: 13,7). Emellett ugyancsak kedvező Japán helyzete, amennyiben a medium- és high-tech feldolgozóipari foglalkoztatottak részesedését nézzük (7,3%). Az

74

egymillió főre jutó szabadalmak száma igazolja a rendszer hatékony működését (Japán: 219,1, EU: 128,0, USA: 167,6). Japán a nemzetközi versenytársakhoz viszonyítva az elektronikai és robottechnológiai kutatások terén vezető (ca. 55%), az ICT, az autóipari és vegyipari kutatások terén meghatározó (20-35%) részesedést mondhat magáénak, a globális K+F ráfordítások alapján. A K+F+I tevékenységek szerepe már a 90-es évek válságának idején felértékelődött. Ennek megfelelően az akkori kormányzat a nemzeti innovációs rendszer átalakításáról döntött (NKTH). 1995-ben törvényt alkottak, amely rendelkezett az ún. Tudományos és Technológiai Alaptervekről (5 éves intervallumokon). Erősíteni kívánták a K+F eredmények társadalmi elfogadását és az egyetemek, illetve közfinanszírozású, valamint a magán, ipari kutatók szorosabb együttműködését. Olyan célok fogalmazódtak meg, mint:

• spin-off, start-up vállalkozások támogatása, • nagyvállalati innovációs stratégiák kialakítása, • klaszterépítés; • innovatív kis- és közepes vállalkozások segítése.

A szigetországban fontos rendezőelvvé vált, hogy a K+F célú források felhasználására koncentráltan kerüljön sor. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a pénzek jelentős része egy jól lehatárolt tudományterületre és kutatói körre fókuszálnak.

A jövőbeli fejlődést veszélyeztető tényezők okairól röviden annyi állítható, hogy a legfőbb gond mind a humán, mind a pénzügyi tőke esetében a nem optimális allokáció (The Economist). A pénztőke költségeinek hosszú távú alacsonyan tartása, annak érdekében, hogy segítség a beruházásokat és a vesztességgel küzdőket, azt eredményezte, hogy a tőke nem feltétlenül a leghatékonyabb megtérülési módokat kereste, illetve a japán vállalatok körében a csőd aránya csak a fele az USA-belinek, amely egyrészről akadálya az új vállalkozások létrejöttének. Japánban igen alacsony az ún. kockázati tőke (venture capital) arány a vállalati finanszírozásokban. Az emberi tőke terén is tapasztalhatók kedvezőtlen tendenciák. Ennek legfőbb okai társadalmi, kulturális vonatkozásúak. A japán munkaerő túlzott lojalitása, tisztelete az idős korosztályokkal és értékekkel szemben valamint a konfliktus-kerülése meggátolja a fiatalok és az új ötletek gyors érvényesülését az üzleti világban. A japán fiatalok körében az elmúlt évtizedben drámaian csökkent az üzleti vállalakozói kedv (2009-ben csupán 14%-ékuk mondta, hogy új vállalkozásban szeretne kezdeni). E a kockázat-kerülés már a felsőfokú tanulmányok alatt kialakul. Ezt tükrözik azon adatok is, hogy míg az elmúlt évtizedekben az USA-ban tanuló kínai és indiai diákok száma megduplázódott, a japán társaik száma harmadával esett. Komoly gondot jelent még a nemek közötti esélyegyenlőtlenség. Japánban a menedzserek mindösszesen 8%-a nő. Az Economist tanulmánya szerint Kuvaitban több hölgy található a menedzsment testületekben, mint Japánban. Japán számára mindazonáltal a negatív demográfiai folyamatok jelentik a legnagyobb veszélyt. Az ország statisztikai hivatala által publikált előrejelzés szerint 2050-re az ország népessége megközelítheti a 95 milliót, azaz a jelenlegi értékének negyedét elvesztheti. Ezzel párhuzamosan kedvezőtlenebbé válik a népesség korösszetétele, amely a társadalom öneltartó-képességét veszélyezteti. 2050-re a 65 év feletti korosztályok aránya, amely már ma is magas (23%), megközelíti majd a 40 százalékot, miközben a 14 évnél fiatalabbak részesedése 9 százalék alá esik. Amennyiben Japán nem változtat népesedési és bevándorlási politikáján, szokásain a kedvezőtlen korösszetételű japán társadalom válhat a fejlődés elsőszámú akadályává.

75

Mindezen létező és potenciális társadalmi és gazdasági veszélyek ellenére hiba lenne alkonyatról beszélni a „felkelő nap” országában. Annyi azonban bizonyos, hogy Japánnak új kihívásokkal kell szembenéznie a 21. században, amely több évtizedes, esetleges évszázados jogi szabályok, társadalmi-gazdasági mechanizmusok, gyakorlatok átírását, átgondolását teszi szükségessé a szigetországban.

Ellenőrző kérdések

• Jellemezze Japán népességét (időbeli alakulását, térbeli eloszlását, összetételét, egyéb)!

• Milyen két lényegi elemre épült a 60-as éveke japán gazdaság-fejlesztése? • Miként hatottak a 70-es évek olajsokkjai a japán gazdaságra? Milyen hosszú

távú folyamatokat indítottak be? • Mutassa be a Japán kutatás-fejlesztés eredményeit, intézményi hátterét, illetve

jelentőségét! • Mely tényezők jelentik a legnagyobb veszélyt japán jövőbeli fejlődésére? • Magyarázza meg a buborék-gazdaság kifejezést! Ismertette a jelenség

kialakulásának okait és következményeit a 90-es évek japán gazdaságában! • Mely ország volt 2011-ben Japán legfontosabb áruexport-partnere (áru-import)?

76

7.Kína világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettség és szerkezet • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

7.1.Bevezetés A 20. század utolsó negyedében Kína kényszerű, de tudatos politikai döntés következtében a fokozatos és kontrolált piacnyitás és globális integráció mellett döntött. A folyamat következtében nem pusztán ez a hatalmas ázsiai ország alakult át és modernizálódott látványosan, hanem az egész világpiac és termelés is megváltozott. Napjainkra Kína a világ gazdaságának és politikájának meghatározó szereplőjévé vált, és a gazdasági, társadalmi, környezeti kihívások ellenére jó esélye mutatkozik, hogy a jövőben a multipoláris világrend egyik meghatározó résztvevője legyen. A kínai gazdasági és társadalmi átalakulás (transzformáció) sok tanulsággal szolgál. Egyedisége miatt csak részlegesen ugyan, de példát mutat mind a fejlődő, mint a fejlett országok számára. Ugyanakkor a növekvő technológiai, humán és katonai potenciálja, valamint a fejlődés fokozódó környezeti terhelése miatt a nemzetközi együttműködés új formáit is kikényszeríti. 7.2.Kína természeti adottságai és népessége Az évezredek során a kínai civilizáció Földünk vezető gazdasági, politikai és kulturális hatalma volt, a világ termelésének negyedét, olyakor harmadát adva (Maddison 2001). Emellett számos technikai, kulturális vívmány, találmány származik Kínából. Ezt a fölényt kezdte ki a nyugati hatalmak gyarmatosítás a 19. században, majd a polgárháború és a kommunizmus a 20. században. Kínában 1978-ban hirdették meg a reform és nyitás politikáját. Ezzel véget ért az a másfél évszázadig tartó marginalizálódási folyamat, amely során drámaian lecsökkent a kontinensnyi országnak a világgazdasági és világpolitikai befolyása.

Államforma Népköztársaság, közigazgatás:

23 provincia, 4 autonóm tartomány, 5 város

Főváros Peking (12,21 millió lakos) Terület 9 640 821 km2 (4. legnagyobb)

Népesség 1 343 239 ezer fő (legnépesebb)

Népsűrűség 140,10 fő/km2 7.1.táblázat: Kína főbb adatai

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

77

Az elmúlt három évtizedben (1981-2011 között) a kínai gazdaság látványos növekedési ütemet mutatott. A bruttó hazai terméke évente átlagosan 9,62 százalékkal gyarapodott, aminek következtében nem csak az ország, hanem az egész világ gazdasága átalakult. Napjainkra Kína a világ legnépesebb országa, második legnagyobb gazdasága (GDP szerint), legnagyobb exportőre, FDI fogadója, és CO2 kibocsátója, emellett Kínáé a világ legnagyobb gépjármű- és internet-piaca is.

7.1.ábra: Egy főre jutó GNI (1980-2011)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Kína Ázsia középső és keleti részének jelentős részét foglalja el. Földünk negyedik legnagyobb országa Belső-Ázsia hegyvidékes, sivatagos területeitől a csendes-óceáni mellék-tengerekig, illetve az északi Amur folyótól a délen fekvő Hajnan-szigetig terjed. Az ország felszíne és éghajlata változatos. Kína legmagasabb pontja a Mount Everest (tibetiül: Qomolangma, magyarul: Csomolungma), amely az 1951-ben annektált Tibet határán található. Tibet birtoklása nem csak ezért stratégiai kérdés Kína számára, hanem a kontinens déli és keleti részének legnagyobb folyói is a fennsíkról erednek (Sárga-folyó, Jangce, valamint a Mekong, Indus, Gangesz, Brahmaputra). Az ország felszínét az Eurázsiai-hegység elemei mellett (Himalája, Altaj) a Variszkuszi rendszer nyúlványai dominálják (Tien-San, Pamír). Az országban két nagy kiterjedésű síkság (Kínai-alföld, Mandzsu-medence) és több fontosabb folyóvölgy (Sárga-folyó, Jangce, Amur, Gyöngy-folyó) található. A különféle felszíni képződményeknek köszönhetően az ország bővelkedik nyersanyagokban és erőforrásokban.

Hivatkozás (link):

<iframe width="425" height="350" frameborder="0" scrolling="no" marginheight="0" marginwidth="0"

src="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c5159ee0df89d1405&amp;ie=UTF8&amp;t=h&amp;ll=31.223389,117.369002&amp;spn

=17.361528,8.209215&amp;output=embed"></iframe><br /><small><a href="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c5159ee0df89d1405&amp;ie=UTF8&amp;t=h&amp;ll=31.223389,117.369002&amp;spn

=17.361528,8.209215&amp;source=embed" style="color:#0000FF;text-align:left">Kína</a> nagyobb térképen való megjelenítése</small>

7.1 multimédia: Kína elhelyezkedése és népesebb városainak helyzete Forrás: Google Maps ®

78

A világ első számú vas-, ólom-, higany-, cinkérc, valamint kőszén termelője. Az ún. ritka földfémek bányászatában jelentősége döntő (részesedése 95%). A nemesfémek (arany és ezüst) és a réz tekintetében Földünk harmadik számú kitermelője. Kőolaj és földgáz vonatkozásban készletei korlátozottabbak (a termelés volumen alapján csak 15., illetve 13-ik).

7.3.Kína népessége Kína földünk legnépesebb országa, lakóinak száma 2011-ben valamivel több, mint 1,34 milliárd volt. A világ teljes népességének majd egyötöde él a Kínai Népköztársaság határain belül. A népesség száma az elmúlt fél évszázad alatt megduplázódott. Azonban az „egy család, egy gyermek” népességpolitika miatt napjainkra a populáció növekedési üteme lelassult. Ennek következtében -várhatóan- 2020 táján India válik Földünk legnagyobb népességű országává.

7.2.ábra: Kína népességének változása (1960-2011)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés

A harminc évvel ezelőtt bevezetett, drasztikus eszközöket alkalmazó népességpolitika azon túl, hogy hatékonyan (brutálisan) állította meg a népességszám robbanásszerű növekedését jó néhány negatívummal is járt. Ezek közül a legsúlyosabb jelenség, hogy a nemi egyensúly felborult a fiatal korosztályokban, azaz a gyermekek és tinédzserek között jelentős fiútöbblet alakult ki („100 millió lány hiányzik”). Ma már a legnagyobb kihívást a népességpolitika túlzott hatékonyságának semlegesítése jelenti, amely a rendkívüli módon lecsökkent termelékenységi arány emelését eredményezné (nem hivatalos adatok szerint az érték jelenleg 1,47 gyermek anyánként; The Economist). Máskülönben Kína évtizedek múltán már az elöregedő társadalom problémáival nézhet szembe.

A gazdasági növekedés hatásaként az életkilátások is kedvezően alakultak az elmúlt félévszázadban. Ebben a vonatkozásban Kína mutatta a legnagyobb mértékű fejlődést a világon. 2011-ben a várható élettartam 73,3 év volt, szemben az 1960-as 43,8-os értékkel.

Annak ellenére, hogy az átlagos népsűrűség nem oly magas Kínában (140 fő/négyzetkilométer), a népesség földrajzi eloszlása jelentős eltéréseket mutat. Míg Tibet, Belső-Mongólia, és az Ujgur tartomány alacsony, addig a keleti partvidék, a folyóvölgyek,

79

a medencék magas koncentrációt mutatnak. A népesség migrációjára jellemző a városokba való betelepülés, amelynek eredményeként dinamikusan növekszik az urbán populáció aránya és 2011-ben már meghaladta a rurálisét (1960-ban még csak 16,0% volt, 2011-ben már 50,5%). Kínában 14 darab az ötmillió főnél népesebb városok száma, amelyek rangsora a következő:

Város neve Ezer fő1 Shanghai (Shanghaj) 19 5542 Beijing (Peking) 15 0003 Guangzhou (Kanton) 10 4864 Shenzhen (Sencsen) 10 2225 Chongqing (Csunking) 9 7326 Wuhan (Vuhan) 8 9047 Tianjin (Tiencsin) 8 5358 Guangdong (Kuangtung) 7 1609 Chengdu (Csengtu) 6 397

10 Foshan 6 20811 Nanjing (Nanking) 5 66512 Harbin 5 49613 Shenyang (Senjang) 5 46914 Hangzhou (Hangcsou) 5 189

7.2.táblázat: Kína 5 millió főnél népesebb városai (2010-ben) Forrás: ENSZ (UN, Department of Economic and Social Affairs)

Emellett még 79 város népessége haladja meg az egymillió főt (UN).

A népesség etnikailag nem homogén. Ugyan a teljes lakosság kilenctizede a többségi kínai, han népcsoporthoz tartozik, azonban emellett 56 népcsoport él az országban, amelyek közül 18 népességszáma meghaladja az egymillió főt (ujgur, tibeti, mongol, koreai, kazah). A hivatalosan beszélt nyelv a kínai mandarin (teljes népesség ca. 70 % használja anyanyelvi szinten), amely a világon a legtöbb ember által használt kommunikációs forma (első nyelvként). Az ország a kommunista ideológia befolyása következtében hivatalosan ateista, azaz vallásnélküli. A népesség ca. 60 százaléka nem követ semmilyen vallást. Azonban a buddhizmus, a taoizmus több százmillió; az iszlám, a kereszténység több tízmillió hívőt számlál Kínában. Konfuciusz (latinosan: Confucius; másként: Kong Qiu) tanai, gondolatai, tanításai mai napig áthatják a kínaiak életszemléletét, befolyásolják értékrendszerét. Fontos kiemelni, hogy a buddhista vallás egyik különálló iskolája a tibeti, amelynek vezetője a Dalai Láma. Az üldöztetés miatt a jelenlegi Dalai Láma (a 14. reinkarnáció) száműzetésben él többnyire Indiában.

7.4.Kína 20. századi felemelkedésének történelmi előzményei, röviden A kínai Földünkön az egyik legrégebbi civilizáció, amely évszázadok során számos esetben technikai és tudományos fölényben volt a többi (beleértve a nyugatit is) kultúrához képest. Néhány híradást (mint például Marco Poloét) és az arab kereskedők közvetítő szerepét leszámítva a nyugati és keleti civilizációk között a nagy földrajzi felfedezésekig nem létezett kapcsolat, így kölcsönhatás sem. Az európaiak közül először a portugál

80

hajósok jutottak el Dél- és Kelet-Ázsiába. Azonban Kína 1557-éig zárva maradt előttük. Ennek ellenére a Távol-Kelettel folytatott kereskedelemben a portugálok hegemón szerepüket egészen a 16. századig meg tudták tartani. Érdekes tény, hogy a nyugat-európai államok expanziójával egy időben a Kínai Császárság – fejlettségének tudatában – az izoláció mellett döntött (1433-ban volt a Cseng Ho (másként: Zheng He) féle „kincses flotta” hatodik, utolsó tengeri útja). Pedig a 13. századtól Kína jelentős forgalmat bonyolított mind a keleti (Csendes), mind a nyugati (Indiai) óceánon, és a tengereken jelentős hadászati potenciált (20-30 ezer főt) volt képes mozgatni. A 15. század nagy állami beruházásai (a Nagy Fal és a Nagy Csatorna építése), valamint az a hibás gondolat, hogy a fejletlenebb világgal nem érdemes kapcsolatot tartani azt eredményezte, hogy megszűntek a nagy államilag finanszírozott és koordinált kereskedelemi vállalkozások. 1474-re a korábban 400 darabos flotta száma 140 eleműre csökkent. Az elkövetkező évszázadokban a kínai birodalom zárt maradt, nem érdeklődött a külvilág iránt és nem cserélt árut és gondolatokat azzal, amely lassú, de folyamatos fejlettségbeli lemaradásához vezetett. 1877-ig Kína nem hozott létre hivatalos nagykövetséget külföldön.

1500 1600 1700 1820 1870 1913 1950 Kína 25,0 29,2 22,3 32,9 17,2 8,9 4,5Nyugat-Európa* 17,9 19,9 22,5 23,6 33,6 33,5 26,3

7.3.táblázat: Kína és Nyugat-Európa részesedése a világ GDP-jéből (%) Forrás: Maddison adatai alapján saját szerkesztés

* összesített: Ausztria, Belgium, Dánia, Finno., Franciao., Németo., Olaszo., Hollandia, Norvégia, Svédo., Svájc, Anglia, Spanyolo., Portugália

Azonban a 19. századra a világ erőviszonyai lapvetően megváltoztak. Kína zártságát a brit hadászati fölény és a kábítószer (ópium, melyet Indonéziából és Indiából szállítottak) már fel tudta törni. Amikor a kínai császár szembesülve a kábítószer negatív társadalmi-gazdasági hatásaival betiltatta, annak fogyasztását és kereskedelmét, a britek háborút robbantottak ki. A 19. század közepén (1840-42 és 1856-60) zajlott ópium-háborúk a nyugati hatalmak (elsődlegesen Britannia, de Franciaország is) teljes győzelmével értek véget. Az 1842-es nankingi szerződésben a kínaiak vállalták öt kikötőjük megnyitását, Hong Kong átadását a briteknek, illetve a kereskedelemi tarifák, vámok alacsony szinten tartását. Ezzel kezdetét vette „a megaláztatások évszázada” (Hirn 2006). Ezt követően a kereskedelmi ügyletek előnytelenek lettek Kína számára; és az export nemzetgazdasági hatása marginális maradt (export aránya a GDP-ben 1870-ben 0,7; 1913-ban 1,2 százalék volr). Az árucsere jótékony területi hatása csupán az európaiak által birtokolt kikötőben jelentkezett; a rurális területek agrártársadalma számára nem jelentettek semmiféle előnyt. A 20. század elejére megérkeztek és helyet követeltek maguknak más nemzetek is, mint a japánok, németek, oroszok és amerikaiak. Erre az időszakra nyilvánvalóvá vált Kína fejletlensége és alárendeltsége a nyugat-európai, észak-amerikai államokhoz, de még Japánhoz mérten is. A kínai felkelések (pl.: boxer-lázadás) eredménytelenek maradtak és nem tudtak érdemben változtatni a kialakult „status quo”-n. A külső nyomás a belső központi hatalom meggyengülését is eredményezte, amely államforma-váltásban is megmutatkozott. 1912-ben a császárságot a köztársaság váltotta föl, amely azonban nem hozott stabilitást. Az ország kohéziója gyakorlatilag megszűnt létezni. A hatalmat az adott tartományban, országrészben a helyi katonai kormányzó gyakorolta. Az 1. világháború alatt Kína nagyobb mozgásteret élvezett a vetélkedő nagyhatalmak a világ más részein lekötött erőforrásai miatt. Az 1917-es Októberi

81

Szocialista Forradalom győzelme után a marxizmus ideológiája beáramlott és teret nyert Kínában. 1921-ben, Sanghajban a különböző marxista csoportok megbízottjai megalakították a Kínai Kommunista Pártot. A második világháború végéig polgárháborúk és a japán megszállás bénította az országot.1931-ben Mandzsúria Japán befolyása alá került (1932-től független bábállam). Japán 1945-ös megadását követően fegyveres konfliktus robbant ki a Csang Kaj-sek vezette demokratikus Koumintang és a Mao Ce-tung vezette kommunista csapatok között. A háború a kommunisták győzelmével és a demokrata pártiak Tajvanra történő elűzésével ért véget. 1949-ben kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot (így 2009. október 1-én ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját). Következésképpen két lényegi dolgot kell leszögezni Kína helyzetével kapcsolatban a 20. század közepén:

• az ország szuverenitása és integritás helyreállt, létrejött (kivételt Tajvan, Hong-Kong és Makaó képeztek);

• az ország fejlődése, fejlesztése nem piaci, kaptalista, hanem kommunista, államilag vezérlet elvek mentén indult meg.

7.5.A népi Kína gazdaságának korai fejlődése 1949 követően a nyitás politikájának meghirdetéséig 1950-et követően Kína politikai, társadalmi, gazdasági rendszerei gyökeresen átalakultak. 1954-ben többlépcsős általános választások után megalakult az Országos Népi Gyűlés, amely felváltotta a parlament szerepét. A háborús károk helyreállítása mellett elindult az üzemek, bankok és az infrastruktúra államosítása. 1950 és 1952 között zajlott a földosztás, amely kb. 47 millió hektár föld felosztását eredményezte 300 millió ember részére. 1956 őszére végbement a mezőgazdaság kollektivizálása. 1953-ban indult el az első ötéves terv, amely az ipari termelés látványos (kétszeres) növelését célozta. 1958-ban kezdődött az ún. „nagy ugrás” politikája. Az erőltetett kísérlet az ország modernizálására és a termelés fokozására, amely azonban 1961-re kudarcot vallott és tovább növelte a káoszt, amelyet a későbbi (1966 és 1976 közötti) Mao Ce-tung-féle (másként: Mao Zedong) kulturális forradalom tetézett. A több évszázados társadalmi, politikai, gazdasági rendszereket ezek az erőszakos, diktatórikus intézkedések teljes mértékben szétzilálták, ami hozzájárult a gazdaság teljes mélyrepüléséhez. Az 50-es évtizedben Kína szocialista átalakítása és fejlesztése a „Nagytestvér”, a Szovjetunió teljes anyagi és ideológiai támogatását bírta. A szoros kapcsolat azonban lazulni kezdett, majd a 60-as évekre ellenségessé vált (atomtitok meg nem osztása miatt). 1969-ben a két fél között katonai konfliktusra is sor került. Az USA abbéli félelmében, hogy érdekszférája teljes mértékben lecsökken a kontinentális Ázsiában, az 1970-es években stratégiát vált. Ennek következtében a Kínához fűződő viszonyt is átértékeli és elindítja a nyitási politikáját (az ún. pingpong politikát), amely a népi Kína nemzetközi elszigetelődésnek csökkenéséhez vezetett a demokratikus Kína (Tajvan) rovására. A folyamatot jól szemlélteti, hogy 1971-ben az ENSZ Közgyűlése a Kínai Köztársaságot megfosztotta tagságától, helyette a Kínai Népköztársaságot ismerte el, vétójoggal rendelkező tagként a Biztonsági Tanácsban. Ugyanakkor az USA csak 1979-ben lépett hivatalosan diplomáciai kapcsolatba a népi Kínával.

82

7.6.Kína gazdasági fejlődése a nyitás politikájának következtében A növekedés belső erőforrásainak kimerülése, valamint az ország nyomasztó gazdasági-társadalmi helyzete, rákényszerítették a politikai vezetést a „reform és nyitás” politikájának meghirdetésére. Erre a lépésre már Mao Ce-tung halálát követően Kína új vezetője Teng Hsziao-ping (másként: Deng Xiaoping) vállalkozott. A fejlesztés meghirdetett négy eleme közül (mezőgazdaság, ipar, honvédelem, tudomány-technika) az első időszakban két súlyponti bírt kiemelt jelentőséggel:

• az élelmiszerellátás biztosítása (éhínség és nélkülözés visszaszorítása érdekében), ezért a paraszti társadalmat érdekelté tették a termelésben, azáltal, hogy saját magának is termelhetett.

• külföldi befektetők vonzása, aminek érdekében 1980-ban és 1984-ben 4 majd 14 tengerparti várost (területet) nyitottak meg a külföldi beruházók számára. A térségeket különleges gazdasági zónáknak nevezték (Special Economic Zones, SEZ). A modell sikeresnek bizonyult, így az ezredfordulóig újabb városokat, kikötőket és határátkelőket vontak be a SEZ hálózatba (1988-ban Hajnan egész szigetét).

7.3.ábra: Különleges gazdasági zónák típusai és elhelyezkedése Kínában Forrás: http://people.hofstra.edu/geotrans/eng/ch5en/conc5en/China_SEZ.html

A reform keretében az állami bürokrácia és irányítás csökkentésére törekedtek, valamint korlátozottan teret engedtek a magántulajdonnak és a piaci folyamatoknak (az árak liberalizációjára csak 1988-at követően került sor). A termelés tervezését, az erőforrások allokációját és a jövedelem re-disztribúciót még ezúttal is az ötéves tervekben meghatározottak szerint kivitelezték, de Teng Hsziao-ping már sajátos kínai színezetű szocializmus rendszeréről beszélhetett. 1984-től a gazdaságfejlesztés fókuszterülete a falvakról átkerült a városokra, amit a beinduló urbanizáció és gazdasági tevékenységek koncentrálódása indokolt. A nyolcvanas évek végének pekingi zavargásai lassítottak a reformok ütemén és rámutattak a rendszer instabilitására, sebezhetőségére. Az 1989-es Tienanmen téri véres

83

események igazolták, hogy a gazdaságon belüli gyors átalakulást a politika és társadalom nem volt képes hasonló tempóban leképezni. A legfelsőbb politikai vezetés számára kihívást jelentett emellett, hogy a gazdaság liberalizációjával párhuzamosan jelentkezett a politikai szabadság és ehhez kapcsolódóan az egyéni jogok kiszélesítésének igénye is. A társadalmi zavarok ellenére a 90-es években tovább tartott, sőt fokozódott a kínai gazdaság látványos növekedése. A növekedést alapvetően két, külső tényező serkentette:

• az egyik a döntően külföldről érkező direkt termelői beruházás (Foreign Direct Investment),

• a másik a külföldi piacok által támasztott fogyasztói igény, amelyet Kína növekvő kivitellel (exporttal) tudott kielégíteni.

7.6.1.FDI szerepe és a munkaerőpiac A „szocialista piacgazdaság” építését, modernizációját a mind nagyobb mértékben megjelenő külföldi tőke finanszírozta. A beáramló tőke volumene jelentős ingadozást mutatott az elmúlt évtizedekben. A trend döntően megfelel a világgazdasági ciklusoknak (visszaesés a válságidőszak alatt: 2001-es, 2008-as esztendőt követően).

7.4.ábra: Beáramló FDI volumene (millió USD)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés

A 90-es években folyamatosan enyhülő szankciók és piacnyitás következtében ugrásszerűen növekedett a befektetett tőke mértéke. Annak ellenére fokozódott Kína vonzereje, hogy a külföldi befektetők mozgásterét erősen korlátozták (ágazatok és tulajdoni arány szerint is). A 90-es évtized második felében átlagosan 20-30 milliárd amerikai dollár értékű beruházás volt tapasztalható. Ekkora Kína részaránya a világban befektetett összes működő tőkén belül elérte, sőt egyes években meghaladta a 4 százalékot. A befolyó FDI a kínai GDP-hez mérten is szignifikáns volt (4-6 százalékos részaránnyal). A külföldről érkező tőke fontos forrása lett az állótőke beruházásnak is. Az FDI volumene a millenniumi visszaesés után napjainkra a korábbi duplájára, háromszorosára emelkedett (50-70 milliárd USD). A 2009-2011-es intervallumban Kína a világ egyik legfontosabb befektetési célpontjává vált. Az elmúlt években az USA mögött

84

stabilan a második pozíciót foglalta el, újból elérve a 4 százalékos arányt a globális tőkeáramláson belül. Az FDI jelentős része azonban csak földrajzi, jogi értelemben „külföldi”. A tőke több mint felének forrása a kínai diaszpóra, azaz külföldön élő kínaiak, akik tartalékaikat, profitjukat az anyaországban kívánják befektetni. Az alábbi ábra adatai is ezt tükrözik (Hong Kong, Szingapúr, Tajvan). Hong Kong tőkepiaci funkciója tranzit jellegű, amit fejlett pénzpiaca és infrastruktúrája indokol.

Source countries/regions 1996 1998 1999 2000 Hong Kong, China 50 42 40 38 Virgin Islands, UK 0 9 7 9 United States 8 9 10 11 Singapore 0 8 7 5 Japan 9 8 7 7 Taiwan, China 8 7 6 6 Korea, South 0 4 3 4 Germany 0 2 3 3 Netherlands 0 2 1 2 France 1 2 2 2 Others 24 7 14 13 7.4.táblázat: A Kínába beáramló FDI forrása szerinti bontásban.

Forrás: Wenhui Wei szerint. Az Európai Unió összesített részaránya meghaladja az Amerikai Egyesült Államokét; az Unió legnagyobb befektetői Németország, Hollandia, Franciaország. A külföldi befektetők számára mai napig Kína legfontosabb vonzereje a bőségesen rendelkezésre álló, olcsó munkaerő. A kínai a világ legnépesebb munkaerőpiaca (2011-ben 800 millió főt számlált). Az elmúlt esztendőkben ugyan kissé mérséklődött a demográfiai nyomás a munkaerőpiacon, amelynek eredményeként évente csak 7-9 millió fővel gyarapodik (korábban 10 millió fő felett volt a „pályakezdők száma”). A szabályozás és a szociális háló hiánya miatt a kínai munkaerőpiaci kondíciók gyökeresen eltérnek a fejlett államokétól. Hatalmas rés mutatkozik a feldolgozóipari munkabérek között. A kínai, indiai fizetések harmincada, ötvenede a fejlett ipari értékeknek (2005-ös adatok), miközben a munkatermelékenységi értékek csupán tizede. Ennek oka a társadalom- és egészségbiztosítási járulékok hiánya és a kisebb adóterhelés, amely olcsóbbá, ugyanakkor sokkal kiszolgáltatottabbá teszi az ázsiai országok munkavállalóit.

85

USA Francia-

o. Németo. Egyesült Kir. Japán Kína India

Adóbevételek (GDP %-ában) 29 44 36 36 27 17 17

TB hozzájárulás (%-ban) 9 51 21 10 15 0 0

Feldolgozóipari órabérek ($) 21,3 20,8 30,0 19,1 20,3 0,7 0,4

Heti munkaóra (52 hét) 36,4 30,0 32,2 34,4 35,8 37,7 45,1

Termelékenység (ezer $) 77,2 66,2 58,4 55,3 55,7 8,6 7,2

7.5 táblázat: Munkaerőpiaci adatok nemzetközi összehasonlításban (2005) Forrás: Csáki-Hernádi 2005 alapján saját szerkesztés

Az elmúlt évtizedben tapasztalt bérköltség-növekmény azt eredményezte, hogy ma már nem Kína tekinthető a legolcsóbb munkaerőt kínáló országnak a világon, hanem sokkal inkább Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Afrika.

7.6.2.Export és a jüan árfolyama A gazdaság modernizációjával párhuzamosan bővült a hatalmas ország kivitele, exportképességei is. Míg 1970-ben Kína részesedése a világ exportjából nem érte el az egy százalékot sem (0,71%), addig 2011-ben a világ fő exportőreként és második importőreként már az összkivitel 12,31 %-át adta.

7.5 ábra: Export-volumen (millió USD)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés Az 1980-as esztendő elejének 20 milliárd amerikai dollár értékű exportja, a 1990-es évek végére a tízszeresére növekedett (200-220 mrd USD). A növekedés üteme ezt követően sem változott; sőt az új évezredben exponenciális függvény képét mutatta. Ennek eredményeként 2011-re újból megtízszereződött a kivitel értéke (folyóáron számítva).

86

Annak ellenére, hogy a gazdaság importigénye is fokozódott, az 1980-as évek végétől napjainkig a külkereskedelem egyenlege (kivétel nélkül) pozitív volt, azaz többletet mutatott, ami nem kis mértékben az alacsony fogyasztásnak és az egyre sikeresebb importhelyettesítésnek volt köszönhetően.

Kína kivitelének világpiaci integrációját nagy mértékben segítette, hogy másfél évtizedes koordinációt és egyeztetést követően 2001-ben a Kereskedelmi Világszervezet tagjává válhatott. A tagság a piaci liberalizáció következtében a piaci folyamatok továbbvitelének is lökést adott. A mind gyakoribbá váló konfliktusok kezelését is segíti a szervezeti tagság. 2001 óta 41 esetben került kereskedelmi konfliktusba Kína, döntően észak-amerikai és európai uniós államokkal. Az esetek közül 30 alkalommal Kínát panaszolták be, nem megfelelő piaci magatartása és kereskedelem politikája miatt.

7.6.ábra: Kína kereskedelmi konfliktusainak éttekintő térképe

Forrás: http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/dispu_maps_e.htm?country_selected=CHN&

sense=e

A gazdaság fejlődését igazolja a kínai árukivitelben tapasztalható szerkezetváltás. Kedvező tendenciák tapasztalhatók mind a feldolgozottság szintje, mind a technológia-intenzitás alapján. 2011-ben az exportált áruk már több mint kilenctizede feldolgozott termék volt, amelyek közül majdnem minden harmadik magas technológia-intenzitású (high-tech) árucikk. A kép azonban nem tükrözi hűen a teljes kínai gazdaság állapotát, fejlettségét, mivel a kivitelben felülreprezentáltak a Kínába települt multi- és transznacionális vállalatok. A helyi termelők, a valóban kínai vállalatok dinamikusan bővülő, de még mindig csekély részaránnyal bírnak.

87

High-technology exports (% of manufactured

exports)

Manufactures exports (% of merchandise

exports)

1985 * 26,43 1995 10,43 84,13 2005 30,84 91,88 2010 27,51 93,55

7.6.táblázat: A kínai export néhány jellemzője. Forrás: World Bank adatok alapján saját szerkesztés.

Az importban is a feldolgozott termékek képezik a többséget, azonban kisebb részaránnyal, mint az exportban (2011-ben ca. 60 %). Ennek oka, hogy az ország jelentős importra szorul agrártermékek (ca. 8%-a a teljes importnak) és energiahordozók, üzemanyagok terén (32 %). Nem csupán a kereskedelem áruszerkezete mutat nagyfokú diverzifikáltságot és dinamikus módosulást, hanem földrajzi relációi is. Kína legfontosabb kereskedelmi partnere -mindkét viszonylatban- az Európai Unió; emellett az USA és Japán emelkedik ki. A külkereskedelmi ügyletek értékének változása tekintetében kiegyenlítődés tapasztalható. A feltörekvő, ázsiai gazdaságok részaránya bővült leginkább, míg a fejlett országoké mérsékeltebben. Oroszország, India és a délkelet-ázsiai integrációval folytatott kereskedelem növekedett legnagyobb mértékben.

Export Import

Név Mrd USD

%-os változás 2010-hez

képest

Név Mrd USD

%-os változás 2010-hez

képest Európai Unió 356,0 14,4 Európai Unió 211,2 25,4USA 324,5 14,5 Japán 194,6 19,6Hong Kong 268,0 22,8 ASEAN 192,8 26,4ASEAN 170,1 23,1 Dél-Korea 162,7 24,6Japán 148,3 22,5 Tajvan 124,9 10,1Dél-Korea 82,9 20,6 USA 122,2 17,6India 50,5 23,5 Oroszország 40,3 12,1Oroszország 38,9 31,4 India 23,4 55,6Tajvan 35,1 18,3 Hong Kong 15,5 7,9

7.7.táblázat: Kína kivitelének és behozatalának földrajzi orientációja, 2011-ben. Forrás: National Bureau of Statistics of China adatai alapján, saját szerkesztés.

A gazdaság exportképességnek fenntartásához a jüan (renminbi - CNY) árfolyamát folyamatos intervenciókkal befolyásolják, amely sok vitát gerjeszt, kiváltképp az USA-val. A versenytársak szerint a termékek kivitelének elősegítéséhez a jüan árfolyamát alulértékelten tartották, tartják. Más szóval az olcsó jüan a kínai termelők burkolt támogatása.

88

7.7.ábra: A jüan árfolyamának alakulása az amerikai dollárhoz viszonyítva

Forrás: Federal Reserve adatai alapján, saját szerkesztés. Ezt részben igazolja, hogy 2005 óta, amikor megszűntették a jüan dollárhoz rögzítettségét, a jüan értéke 25 százalékkal erősödött (2013 januárjáig). A kritikákat a kínai kormányzat úgy kívánja semlegesíteni, hogy az árfolyamot már nem csupán a dollárhoz köti, hanem egy nemzetközi valutákból generált kosárhoz. A valutakosár összetétele azonban nem ismert.

7.7 Ipari alapú gazdasági növekedés Az elmúlt három évtizedben tapasztalt dinamikus növekedés kulcsa az ország sikeres integrálódása a világ termelési láncolataiba. A folyamat következtében a szekunder szektor vált a gazdaság húzóágazatává, amelyben a szektorok közül a legtöbb hozzáadott értéket és az export döntő részét állítják elő. A dinamikus indusztrializációt a beáramló tőke finanszírozta, a termelés pedig a folyamatosan megnyíló külföldi piacokon találta meg keresletét. 1981 és 2011 között az ipari termelés értéke hatszorosára növekedett, a korábbi 103 milliárd dollárról 581-re emelkedett. Ezzel a kapacitással Japán és USA-t megelőzve 2010-ben Kína vált a világ legnagyobb ipari termelőjévé (az Európai Unió tagállamait külön számítva). Napjainkra Kína nem csak a low- vagy mid-tech ágazatokban veszi fel a versenyt a fejlett világ gyártóival, hanem a high-tech szegmensekben is. Ennek jó példája, hogy míg korábban Kína a textiliparban iparban tört előre, addig ma már az autógyártásban is jelen van és 2009-tól Japán után a második legnagyobb termelővé vált (ca 7,5 millió darabos kibocsátással). Az iparosodás negatív következménye a drámaian megnövekedett energiaigény és környezetterhelés, a folyók, a talaj és a levegő szennyezése. Ezt jól jelzi a megnövekedett széndioxid kibocsátás (2008-tól meghaladja a 7 millió kt-t, amivel a Föld legnagyobb kibocsátójává vált).

7.8.Kína pozíciója a 21. század világgazdaságában és a válság hatása az ország fejlődésére Csiang Cö-min (másként: Jiang Zemin) 1996-tól a gazdaságpolitika továbbfejlesztésével, ugyanakkor a kontinuitás jegyében kísérelte meg új pályára állítani az ország gazdaságát

89

és átvezetni az új évezredbe. A kihirdetett szlogen: „állam szabályoz, piac orientál”. Ennek jegyében jelentkezett az állami vállalatok és rendszerek reformjának igénye; az állami tulajdon arányának csökkentése, a magán növelése (ennek ellenére a szövetkezeti forma maradt a domináns). A gazdaságpolitika sikerének záloga a stabil makrogazdasági háttér volt, amit a pozitív egyenleggel záró külkereskedelemi, és tőkeegyenleg, ezáltal a gyarapodó devizatartalék teremtett meg. WB A látványos gazdasági növekedés kedvező munkaerőpiaci kondíciókat teremtett, biztosítva az új munkahelyek millióit a foglalkoztatottsági szint emelkedéséhez. Az új évezredre Kína globális pozíciói is megváltoztak. A világ második legnagyobb gazdaságává és tőkeimportőrévé vált. Ugyanakkor tőkeexportőri pozíciói is egyre erőteljesebbek. A világkereskedelem mozgatójává és befolyásolójává vált mind export-, mind az importoldalról. Jelentős volumenű kereskedelemén keresztül hatást gyakorol további, távolabbi piacokra is (pl.: japán, német). Kiegyensúlyozott növekedését az elmúlt esztendőkben is meg tudta tartani, a válság idején, noha a növekedést tápláló tényezők szerepe változóban van. A külső faktorok súlya csökken (export és beruházás), míg a belsőékt aktiválni szükséges (fogyasztás, tudás, technológia). Ennek megfelelően a GDP növekedés dinamikáját szükséges fenntartani, de a társadalmi és környezeti szempontok erőteljesebb figyelembe vételével. A környezet-szennyezés csökkentése és az életminőség javítása elengedhetetlen. a versenyképesség fokozása a kutatás és oktatás fejlesztése; és a gazdasági szerkezetátalakítás. A társadalombiztosítás és a munkaerő kiterjedtebb védeleme. A nemzeti érdek hathatós érvényesítése, ugyanakkor az ország nemzetközi megítélés javítása.

7.9.Befejezés Kína számára a jövő legnagyobb kihívását az jelenti, hogy a technológiai elmaradottságát csökkentse illetve a technológia-követő, technológia-importőr szerepén változtasson. Annak ellenére, hogy Kína ma már számos világszenzációval büszkélkedhet (mágnes vasút Sanghajban, magashegyi vasút Tibetben, űrhajózás, atomprogram, felhőkarcolók és gátrendszerek), ezek kivitelezéséhez többnyire még külföldi technológiát vásárolt, illetve másolt. Annak érdekében, hogy függőségét és elmaradottságát ebben a tekintetben is csökkentse az új évezredben a kutatás-fejlesztés és az innováció tevékenységek látványos fejlesztésébe kezdett. Ennek következtében ma már a tudásgazdaság tekintetében előkelő helyen szerepel. A K+F kiadások tekintetében az (USA, Japán, Németország után) negyedik helyen állt 2008-ban 66,5 milliárd dollárral. És ugyancsak a 4. volt (Japán, USA és Dél-Korea után) a szabadalmak száma vonatkozásában (34 537 db 2008-ban).

Az ázsiai gazdasági tér várhatóan a jövőben is megtartja mozaikosságát, multipoláris szerkezetét. Ez annyit jelent, hogy a Japán tradicionális vezető szerepe mellett új szereplők, kihívók jelennek meg, akik részben gazdasági súlyuknak, részben fejlettségüknek köszönhetően szólhatnak bele nem csak a Távol-Kelet, hanem a világ gazdasági, pénzügyi, politikai kérdéseibe. Erre legnagyobb esélye Kínának van, de India, Oroszország és a Közel-Kelet nagyobb népességű (pl.: Irán, törökország) és olajban gazdag arab államainak lehet.

90

Amennyiben a jövőben Kína meg tudja őrizni eddig mutatott attraktivitását és stabilitását, akkor bizonyára a 21. század egyik meghatározó hatalma lesz.

Ellenőrző kérdések

• Jellemezze Kína földrajzi adottságait! • Mekkora Kína népessége? Miként változott az elmúlt évtizedekben? Mik a

változás főbb okai? • Nevezzen meg népes városokat Kínában! • Miként hatottak az idegen hatalmak Kína fejlődésére a 19. illetve 20. században? • Mutassa be a kínai gazdasági nyitás folyamatát! Írja le a gazdaságpolitikai

fordulatot előidéző belső és külső okokat! • Jellemezze a kínai külkereskedelem fejlődését és az export gazdaságfejlesztő

szerepét! • Milyen szerepe volt az FDI-nak a gazdaság modernizációjában? Jellemezze a

beáramló tőkét! • Mi indokolta az aktív árfolyam politikát Kína esetében? • Mi indokolta az új évezredben meghirdetett innovációs politikát? Melyek főbb

elemei? • Milyen veszélyekkel kell Kínának szembe nézni az új évezredben?

91

8. India szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettség és szerkezet • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

8.1.Bevezetés India a sokszínűség országa. Mind vallási, mind kulturális, mind etnikai tekintetben rendkívüli változatosságot mutat. Ezt a változatosságot egy európai embernek még elképzelni is nehéz. A sokszínűség kialakulásának megértése csak történelmi időtávban lehetséges. A 20. század közepén Indiának megadatott az, ami évszázadokig nem. A teljes szabadság és önállóság. A független országnak azonban számos kihívással kellett, kell megküzdenie. Ezek részben belső, részben külső okokra vezethetők vissza. A legjelentősebb belső problémák: a népesség számának robbanásszerű növekedése, a kiterjedt szegénység, a jelentős mértékű jövedelmi egyenlőtlenségek és ebből fakadó társadalmi feszültségek, az általános korrupció és bürokrácia, a terjedelmes informális gazdaság, a sebezhető demokratikus rendszer, az elégtelen mennyiségű és minőségű infrastruktúra. A gazdaság fejlesztéséhez szükséges jelentős külső forrásigény, a termelési tényezők (tőke, áru, személy) cseréjénél tapasztalható alárendeltség, ennek következtében a nagymértékű folyó fizetési mérleg hiány, az energetikai kiszolgáltatottság, a szomszédos államokkal való feszült viszony tekinthetők a legkritikusabb külső tényezőknek. Mindezen tényezők eredményeként India nagyfokú sebezhetőséget és védtelenséget mutat. És egyelőre nyitott kérdés, hogy másolni tudja-e illetve másolni akarja-e a másik óriásgazdaság (Kína) fejlesztési modelljét. Számos vélemény megkérdőjelezi ezt. 8.2.India természeti adottságai és népessége India a hatalmas ázsiai kontinens déli nyúlványán az ún. Hindusztáni-félszigeten fekszik. India a világ 7. legnagyobb kiterjedésű és 2. legnépesebb országa. Mind természeti, mind kulturális szempontból rendkívül változatos, százarcú része Földünknek. 28 állam és 7 szövetségi terület alkotta köztársaság.

Államforma Szövetségi köztársaság,

közigazgatás: 28 állam és 7 egyesül terület

Főváros Új-Delhi (21,72 millió lakos) Terület 3 287 263 km2

Népesség 1 205,07 millió (2. legnépesebb)

Népsűrűség 360 fő/km2 8.1.táblázat: India főbb adatai

Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

92

Északról olyan hegyóriások szegélyezik, mint a Himalája vagy Hindukus, Arakan (Hátsó-Indiában) Patkai. Legmagasabb pontját a Himalájában, a nepáli határnál található Kancsendzönga (Kangchenjunga) csúcson éri el 8 586 méteren. A szubkontinens belsejét a Dekkán-fennsík vonulatai uralják. Dél felől az óceán és melléktengerei mossák partjait (Indiai-óceán, Arab-tenger, Bengáli-öböl). Jelentősebb folyói a Gangesz (Gangá), Bahramputra, Indus. Godavari, Krishna, Narmada, Kaveri.

Hivatkozás (link):

<iframe width="425" height="350" frameborder="0" scrolling="no" marginheight="0" marginwidth="0"

src="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c515b5ed0ad7b4fca&amp;ie=UTF8&amp;ll=20.803451,75.526338&amp;spn=15.66370

4,5.920667&amp;t=h&amp;output=embed"></iframe><br /><small><a href="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c515b5ed0ad7b4fca&amp;ie=UTF8&amp;ll=20.803451,75.526338&amp;spn=15.663704,5.920667&amp;t=h&amp;source=embed" style="color:#0000FF;text-align:left">India</a>

nagyobb térképen való megjelenítése</small> 8.1.multimédia: India elhelyezkedése és népesebb városainak helyzete

Forrás: Google Maps ®

Éghajlata, mint ahogyan felszíne is, változatos. Azonban dominánsan a mérsékelt monszun hatása alatt áll. Ez a változó irányú szelek által uralt éghajlat, amelyek nyáron a tenger felől a szárazföld felé fújnak, bőséges csapadékot hozva. Télen ellentétesen, a kontinens felől a tenger felé áramlanak a légtömegek, így generálva a száraz időszakot. India vallási szempontból is különleges heterogenitást mutat és erőt sugároz, amelyet; részben a főbb ázsiai vallások szülőföldje (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus, szikhizmus), részben távolabbi hitek olvasztótégelye (zsidó, keresztény, muszlim). Napjaink a népesség nyolctizede a hindu vallású. A teljes népesség több mint tizede az iszlámot követi, ennek eredményeként Indiában él a világ harmadik legnépesebb muszlim közössége (Indonézia és Pakisztán után). A hinduizmus a világ harmadik legnépesebb vallása. Sok tekintetben eltér az egyisten hitektől (zsidó, keresztény, iszlám). Ennek következtében a hinduizmus által átjárt indiai életszemlélet sokban különbözik az európaitól, a nyugatitól.

Indiai Nyugati

csoportbiztonság jogegyenlőség hierarchia egyenlőség elzárkózás megnyílás újjászületés üdvtörténet

visszatérő ciklusok lineáris fejlődés beleszületés érvényesülés és verseny rejtett nőiség nyílt nőiség

születés választott és befolyásolt sors család, közösség hit egyén hit

is vagy-vagy 8.2.táblázat: Értékek, vezérelvek az indiai és a nyugati civilizációban

Forrás: Folk 2007 szerint p.19.

93

A hinduizmus egyik legfontosabb öröksége a kasztrendszer, amely nagyfokú stabilitást, ugyanakkor rugalmatlanságot is kölcsönöz a társadalomnak. Az egyén rendszerben elfoglalt helye a születésével determinált, átjárás nem lehetséges. Négy fők kaszt több száz al-kaszttal egészül ki. A társadalom nagyjából egyötöde kaszton kívül (pária), az ún. érinthetetlenek közösségéhez tartozik. Ők képezik a társadalom kitaszított, legszegényebb részét. Annak ellenére, hogy hivatalosan a kasztrendszer megszűnt létezni, a hagyományoknak és előítéleteknek köszönhetően tovább él és alapvető hatást gyakorol a társadalmi kapcsolatok fejlődésére Indiában.

Kína után India a világ második legnagyobb népességű országa. A legfrissebb népszámlás előzetes adatai szerint 2011 márciusában 1 210 193 422 fő élt az országban, ez a világ népességének majdnem 18 százaléka. A lélekszám hozzávetőlegesen megegyezik USA, Indonézia, Pakisztán, Banglades és Japán összesített népességével. A népesség száma az elmúlt évtizedben majdnem 190 millió fővel növekedett, ami megegyezik Brazília teljes populációjával. A két milliárdos népességgel bíró országok eltérő demográfiai dinamikáját jól érzékelteti, hogy míg Kína lakossága 5,43 százalékkal bővült az elmúlt évtizedben Indiáé 17,64 százalékkal. A nagy, 100 millió főnél népesebb országok közül csupán Pakisztán és Nigéria mutatott magasabb növekedési rátát. A kirajzolódó trendek szerint valószínűsíthető, hogy India a követező évtizedben, 2020-ig a világ legnagyobb népességű országává válik.

Az első ázsiai brit népszámlálás (1865-1872 között) az akkori India területén 245 millió főt regisztrált, amely érdemben alig változott 1921-ig (251,38 millió). A szubkontinens népességszámának robbanásszerű emelkedése ezt követően, a 20. század második felében vette kezdetét. És hatékony népesedési politika hiányában egyelőre nem látszik, hogy mérséklődne. Erről tanúskodik a népesség grafikon is.

8.1.ábra: India népességének változása 1961-től napjainkig

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Ennek eredményeként a társadalom rendkívül fiatalos a 14 évnél nem idősebb korosztály részaránya a teljes népességen belül 30 százalék (2012-ben csökkent először 30 százalék alá, 29,85). A népesség számának robbanásszerű növekedése ugyanakkor komoly kihívások elé állítja az oktatási és egészségügyi rendszert, állandó munkaerőpiaci

94

feszültséget gerjeszt az új belépő csoportok számossága által (a 2000-es években ez átlag 14,5 millió főt jelentett). A szubkontinens átlagos népsűrűsége magas (360 fő/km2), de jelentős földrajzi eltérések mutatkoznak. A népesség harmada a Gangesz-folyó völgyében összpontosul, ahol kimagasló a népsűrűség (Uttar Pradesh, Bihar, Nyugat-Bengália). Nagy népességű tartomány még a közép-nyugati, Mumbai központú Máhástra. Ritkábban lakott a hegyvidék (Himalája, Dekkán) és a Thar-sivatag körzete (Rádzsasztán Pakisztán határvidékén). A gyorsuló urbanizációs folyamatnak köszönhetően dinamikusan bővül a városok népessége. Fontos megjegyezni, hogy a városokba áramlás ellenére a társadalom kétharmada még mindig vidéki környezetben él.

8.2.ábra: Városi és vidéki népesség arányának változása 1961-től

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Míg 1960-ban csupán 1 darab 5 milliónál (Kolkata), illetve 6 darab 1 millió főnél népesebb városa volt Indiának, addig 2011-ben már 7 darab leaglább ötmilliós és további 36 darab milliós nagyságú.

Város neve Ezer fő

1 Delhi 21 9352 Mumbai (Bombay) 19 4223 Kolkata (Calcutta) 14 2834 Chennai (Madras) 8 5235 Bangalore 8 2756 Hyderabad 7 5787 Ahmadabad 6 2108 Pune (Poona) 4 9519 Surat 4 438

10 Jaipur 3 0178.3.táblázat: India 3 millió főnél népesebb városai (2010-ben) Forrás: ENSZ (UN, Department of Economic and Social Affairs)

95

8.3.Modern India történelmi előzményei A szubkontinens történelme hasonlóan összetett, mint Európáé. Az alábbi rövid történeti áttekintés adalékot kíván szolgáltatni a mai, szerfelett heterogén indiai társadalom és kultúra megértéséhez. A mai India és Pakisztán területe már a történelem során nagy civilizációknak adott otthont. A folyóvölgyi (Indus, Gangesz) kultúrák erős, jól szervezett városokat, majd birodalmakat hoztak. Ennek egyik ékes példája a Krisztus előtti negyedik században alapított Maurja Birodalom, amely idővel a déli végek kivételével egységesíti India nagy részét. A Maurja dinasztia hatalmának csúcsát a kiemelkedő uralkodó Asóka periódusa alatt érte el. Asóka törvényoszlopain rögzített szövegek és szimbólumok az indiai történelem fontos írott emlékei. Asóka a buddhizmus követőjeként hozzájárult a vallás évszázadokkal korábban keletkezett tanainak rögzítéséhez is. A Maurja Birodalom hanyatlásával keletkezett hatalmi vákuumot csupán évszázadokkal később formálódott Gupta Birodalom tudta betölteni. A Gupta Birodalom idején jelentősen fejlődött a kultúra és a gazdaság. Az időszak alatt erősödött meg a kasztrendszer a hindu vallásban. 8.3.1.Iszlám megjelenése és hatása A 8. századtól a hindu kultúra közvetlen kapcsolatba került az iszlámmal, ugyanis 712-ben az arab hódítók elérték a mai Pakisztán területét. Az iszlám nem volt ismeretlen a hindik számára, hiszen az arab világgal több évszázados kereskedelemi kapcsolatban álltak (mind tengeri, mind szárazföldi). A két civilizáció direkt találkozása azonban mégis új korszakot nyitott India történelmében és máig tartó hatásokat gerjesztett. Az észak hindu királyságok szövetsége csak rövid ideig tudott ellenállni az erőteljes iszlám expanziónak, amelyet a belső-ázsiai lovas népek betörései is kísértek. A következő évszázadok során a mohamedánok fokozatosan átvették az uralmat India északi része fölött. A félsziget déli része ugyanakkor a hindi ellenállás területe lett. 1206-tól a Delhi Szultanátus dinasztiái három évszázadig uralták a szubkontinens középső és északi szegmensét. A Szultanátus hatalmát többször veszélyeztették a Közép-Keletről érkező szintén muzulmán hódítók. A legjelentősebb hódító a mongol Timur Lenk volt, akinek rabló hadjárata komoly károkat okozott Delhiben is. Indiában az iszlám szervezettségének és erejének csúcspontján a Mogul Birodalom alatt állt. Meghatározó volt Nagy Akbar uralkodása, a 16. század második felében. Ezt követően a Birodalom, de az egész szubkontinens az európai hódítók befolyása alá került. A mogulok uralkodására és gazdagságára emlékeztet az egyedi és fenséges síremlék, a Tádzs Mahal.

8.3.2.India az európai civilizáció uralma, befolyása alatt A 15. századot megelőzően az európai kultúrák közvetett kapcsolatban álltak Indiával. Az utazók mellett leginkább az arab civilizáció töltötte be a híd szerepet. A 15. században, a part menti navigációban jártas portugálok fokozatosan körbehajózták Az európaiak célja eleinte csupán az adott kikötő ellenőrzése volt, kereskedelmi és hittérítési célzattal. Később azonban a kolonizáció kiterjedtebb és szervezettebbé vált. Az

96

európaiakat hatalmuk kiépítésében és kiterjesztésében segítette India hatalmi és politikai megosztottsága. I. Erzsébet 1600-ban adományozott előjogokat a Kelet-indiai Társaságnak a Dél- és Délkelet-Ázsiával való kereskedelemben. A britek másfél évszázad alatt, kihasználva a Társaság pénzügyi és katonai hatalmát visszaszorították az európai és az indiai vetélytársakat. Britannia számára India különös jelentőségét négy tényező adta:

• piacméret; • adóbevételek; • nyersanyagforrás; • humánpotenciál a katonaság számára.

A brit hegemónia alapvetően negatív hatást gyakorolt India gazdaságának és társadalmának fejlődésére amellett, hogy lényegi pozitív eredményeket is hozott úgy, mint: stabil közigazgatás, törvény előtti egyenlőség, infrastruktúra kiépülése (elsődlegesen a vasút), 1835-től általános angol-szász oktatási rendszer (különös jelentőségű az angol és jogi képzés).

1600 1700 1757 1857 1947

India 135 000 165 000 185 000 227 000 414 000Population United Kingdom 6 170 8 565 13 180 28 187 49 519India 550 550 540 520 618GDP per

capita United Kingdom 974 1 250 1 424 2 717 6 361India 74 250 90 750 99 900 118 040 255 852GDP United Kingdom 6 007 10 709 18 768 76 584 314 969

8.4.táblázat: India és az Egyesült Királyság makrogazdasági adatai Forrás: Maddison szerint saját szerkesztés p. 112

A fenti adatok jól mutatják, hogy a fejlettségi rés miként nyílt a kicsiny Anglia és a hatalmas India között. A szubkontinens leszakadása a 19. században gyorsult föl, amikor az ipari forradalom vívmányainak köszönhetően a technológiai fölényét kihasználva Anglia kikezdte India háziiparát és mezőgazdaságát. A kereskedelmi kapcsolatok India számára kedvezőtlen változásának csupán csak az egyik oka volt a termelési költségek előnytelen megváltozása. A másik érdemi elem a rendkívül hátrányos kereskedelempolitikai szabályozás volt. Az 1800-as években a textiltermékekre vonatkozó brit importvámok mértéke 70-80 százalék között volt, ugyanakkor a protekcionista eszközök nagysága csupán 2-4 százalék volt az indiai import esetében. A kereskedelmet szabályozó eszközök aszimmetriája más termékcsoportra is igaz volt (vas, papír, üveg). Az indiai pozíciók megrendülését jól mutatja, hogy míg 1750-ben India a világ ipari termelésének 25 százalékát adta, addig a piacainak elvesztése és a brit dömping következtében ez a részarány 1900-ra 2 százalék alá esett. Az európaiakkal szembeni mind nyilvánvalóbb gazdasági alárendeltség és kiszolgáltatottság elégedetlenséget szült a hinduk körében. A mozgalmak élére az Angliában tanult és szocializálódott hindu elit állt. A politikai csoportosulásokat az 1885-ben alakult, később meghatározó párttá váló Indiai Nemzeti Kongresszus gyűjtötte össze. Jeles és kulcsfontosságú képviselője Mohandász Karamcsand Gandhi ügyvéd vált. Gandhi Londonban tanult jogot, majd politikusként küzdött hazája függetlenségéért. Célja a politikailag önálló India létrehozása volt. Tisztában volt azzal, hogy ez nem lehetséges a gazdasági önállóság (gazdasági önellátás) megteremtése nélkül. Ennek eléréséhez

97

Gandhi az 1920-as évek elején hirdette meg a passzív ellenállás mozgalmát (non-cooperation). Nézeteit nagyfokú vallási tolerancia jellemezte, ami azonban egyre kevésbé lett jellemző India lakosságának döntő részére. A 20. század első felében Britannia fokozatosan és folyamatos kényszerült egyre szélesebb önrendelkezést adni gyarmatának. Gandhi állhatatosságának és egyre fokozódó társadalmi-politikai (hazai és külföldi) támogatottságának, valamint a Brit Birodalom 20. században végbement látványos gyöngülésének következtében India a 2. világháború után nyerte el teljes jogú függetlenségét. A Mountbatten-terv alapján, vallási okokból 1947. augusztus 15-én két önálló ország született: egyik a többségében hindu India, a másik a döntően iszlám Pakisztán. 1971-ig Pakisztán magában foglalta a mai Bangladest is.

8.3.3.A független India megszületése Így Dél-Ázsia számára a függetlenség a szubkontinens megosztottságát is magával hozta. A független India és Pakisztán megszületése hatalmas mértékű népvándorlás és vallási-etnikai konfliktusok kíséretében ment végbe. Mintegy 15 millió ember változtatott lakóhelyet, illetve több mint egymillió fő vesztette életét az erőszak következtében. A hindu-muzulmán szembenállás a mai napig jelentős feszültséget gerjeszt mind Indián belül, mind India és szomszédai között. A háború legfőbb oka a stratégiai fekvésű és erőforrásokban gazdag Kasmír tartománya, amelynek birtoklásáról, felosztásáról a felek nem tudtak megegyezni. Az elmúlt félévszázad valamennyi évtizedére jutott egy nyílt, fegyveres konfliktus India és Pakisztán vagy India és Kína között. A fegyverkezés a 20. század végére új szakaszába lépett, hiszen (Kína és India után) 1998-ban Pakisztán is atomfegyvert állított elő.

8.4.A független India gazdasági-társadalmi fejlődése A feszültségeket és nehézségeket, amelyek a (újjá)születű Indiát kísérték, jól példázza, hogy 1948-ban Gandhi (sőt későbbi névrokonai is) merénylők áldozatává válik/válnak. A vallási-kulturális szembenállás és a kiterjedt szegénység napjainkig destabilizálják a hatalmas ország politikai-gazdasági helyzetét. Fontos rávilágítani, hogy fejlettség tekintetében az 1950-es évek elején India még nem maradt el szignifikánsan a függetlenségüket elnyerő, szintén elmaradott távol-keleti és délkelet-ázsiai országokétól. A fejlettségi rés azonban a 20. század végére kinyílt, India rovására.

1950 1998India 619 1 746China 439 3 117Indonesia 840 3 070Pakistan 643 1 935Taiwan 936 15 012South Korea 770 12 152Sri Lanka 961 3 349

8.5.táblázat: Kiválasztott országok GDP/fő értéke (PPP, Int $) 1950-ben és 1998-ban

Forrás: Maddison szerint saját szerkesztés p. 283

98

8.4.1.Az alkalmazott gazdaságpolitika India létrejöttekor stratégiai kérdés volt, hogy milyen ideológiát kövessen a gazdaságpolitika, illetve milyen koncepció mentén induljon el a gazdaság fejlesztése. Az alkalmazott politika és eszközrendszer az akkori világpolitikai helyzetből, illetve a Gandhi-féle örökségből, világnézetből vezethető le. A történelmi sérelmek indokolták, hogy a döntéshozók fenntartásokkal viseltettek a pusztán piaci szabályozás iránt, ennek megfelelően az indiai államra jelentős és aktív szerep hárult. A gazdaság irányítására leginkább a szocialista ideológia gyakorolt hatást. Ennek megfelelően a stratégiai ágazatokban államosítások történtek, a beruházások orientálása és a termelés szabályozása ötéves tervek mentén zajlott a hazai erőforrások intenzív felhasználása mellett. Az aktív kereskedelem-politikai eszközök pedig a piacvédelmet (protekcionizmust) szolgálták, ezáltal drasztikusan csökkentették az import (és közvetetten az export) volumenét.

1990 1992 1997 2001 2005 2009 Manufactured products (Simple mean, %) 82,96 57,07 29,04 31,79 15,88 10,25All products (Simple mean, %) 81,56 56,41 28,9 31,86 17,01 11,50

8.6.táblázat: Vámok átlagos mértéke Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Az elsődlegesen importhelyettesítést és önellátást célzó gazdaságpolitika az 1990-es évek elejéig maradt domináns. Annak ellenére, hogy 1960 és 1990 között az indiai gazdaság évente, átlagosan valamivel több, mint 4 százalékkal bővült, az időszak alatt az ország kiszolgáltatottságát és sebezhetőségét csak mérsékelten tudta csökkenteni.

8.3.ábra: GDP átlagos éves növekedési rátája (%) Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Ugyanis az alulfejlett és tőkeszegény ország nagymértékben a külső forrásokra, beruházásokra és technológiára utalt maradt. Ennek megszerzésére az akkori (bipoláris) világrendben csak korlátozottan nyílt módja, leginkább segélyek által.

99

8.4.1.1. India külkapcsolati rendszere India függetlenségét 1947-ben, a „klasszikus” hidegháború korában nyerte el. A két szuperhatalom által dominált kétpólusú világrendben India a saját útját kísérelte megtalálni, illetve járni. A „külön utas” egyik blokkhoz sem tartozó külpolitika kialakításánál szövetségesekre is talált. Ennek eredményeként 1961-ben Belgrádban Dzsaváharlál Nehru, India első miniszterelnöke Jugoszlávia, Egyiptom, Indonézia és Ghána elnökeivel létrehozta az ún. „el nem kötelezett országok” mozgalmát, amelynek fő célja a két hatalmi tömbtől való távolságtartás lett, illetve a független államok pozícionálása, valamint érdekeinek védelme a nemzetközi térben. Napjainkban a mozgalom megváltozott tartalommal ugyan, de még mindig élő. A világ országainak és népességének több mint felét tömöríti (120 taggal és 17 megfigyelővel). A hidegháború elmúlásával, a 21. században a mozgalom új célokat, feladatok talált: fejlődő világ szószólója (ezen belül a dél-dél párbeszéd generálója); kulturális sokféleség és emberi jogok védelmezője; az USA, mint szuperhatalom külpolitikájának kritikusa; nemzetközi szervezetek intézményi reformjának harcosa.

8.4.1.2.Reformok és gazdasági nyitás Az 1980-as évek második felében Indiára egyre inkább a pénzügyi egyensúlya megbomlása vált jellemezővé, amelynek egyaránt voltak belső és külső okai. A költségvetés hiányát nem kis mértékben a növekvő volumenű szociális transzferek, valamint az állami vállalatoknak nyújtott dotációk okozták. Ugyanakkor a nemzetközi segélyek apadó mértéke miatt folyamatosan emelkedett az indiai gazdaság külső hiteligénye, amely az államadósság meredek emelkedését eredményezte.

8.4 ábra: Külső államadósság mértékének változása (millió US $)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

A hitelek refinanszírozásának terhei mind komolyabb terhet jelentettek a szövetségi költségvetésnek. A fiskális problémákat tetézte, hogy az 1990-1991-es öbölháború negatívan hatott az indiaiak munkavállalási lehetőségeire a térségben, amely mérsékelte az általuk hazautal jövedelem mértékét. A kieső dollár százmilliók tovább destabilizálták India pénzügyi pozícióit.

100

Az instabil helyzet az évtizedek óta érvényben lévő gazdaságpolitikával való szakítást és reformok bevezetését eredményezett. Ennek következtében elkerülhetetlenné vált a költségvetés konszolidációja, a piaci nyitás és külföldi befektetők vonzását. Két évtized távlatából már látszik, hogy a reformok bizonyos eredményeket hoztak ugyan, ám rávilágítottak a változások lassúságára, a gazdaság szerkezeti problémáira és az ország társadalmi gondjaira. Gondot jelentett és negatív következményekkel járt India világgazdasági integrálása. A protekcionista eszközök leépítésével párhuzamosan csökkentek a vámbevételek, és növekedett a külkereskedelmi deficit, párhuzamosan a kivitel és behozatal gyors ütemű bővülésével.

8.5.ábra: Külkereskedelem egyenlege (millió US $) Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

A kereskedelmi hiányt egyrészről az egyre drágábbá váló energiahordozó és nyersanyag-import generálta (2011-ben már a teljes behozatal ca. 40 százalékát e termékcsoport tette ki). Másrészről a kivitel kedvezőtlen áruszerkezete is negatívan hatott. Az exportban még a 21. század elején is csak egyötödnyi részt képviseltek a magas technológia-, illetve tudás-intenzitású termékek. A termékek között inkább az alacsony feldolgozottsági szintű, félkész termékek domináltak (például: textilipari áruk, mezőgazdasági termények). Indiának a főbb kereskedelmi partnereivel szemben rendre hiánya mutatkozik az árucsere során. Ennek oka az ország általános fejletlensége és az a tény, hogy komparatív előnye csak néhány árucsoportban jelentkeznek.

101

Sorszám Exportpartnerek 2011-2012 Sorszám Importpartnerek 2011-

2012 1. USA 34 741,60 1. Kína 57 517,88

2. Egyesült Arab Emirátusok 35 925,52 2. Egyesült Arab

Emirátusok 35 790,39

3. Szingapúr 16 857,71 3. Szaúd-Arábia 31 060,10

4. Kína 18 076,55 4. USA 24 470,16

5. Hong Kong 12 931,90 5. Svájc 32 404,95

6. Szaúd-Arábia 5 683,29 6. Irak 18 939,63

7. Hollandia 9 151,25 7. Katar 12 923,82

8. Egyesült Királyság 8 589,93 8. Kuvait 16 375,37

9. Németország 7 942,79 9. Németország 16 275,56

10. Brazília 5 769,75 10. Indonézia 14 623,558.7.táblázat: India 10 legfontosabb kereskedelmi partnere (kiviteli és behozatali

oldalon) Forrás: Ministry of Commerce & Industry adatai alapján saját szerkesztés.

Az ICT szektor (melyről bővebben később) szolgáltatás-kivitelének egyenleg-javító hatása egyelőre nem elegendő. Az ország attraktivitása mérsékelt maradt a külföldi befektetők irányában, amely a befektetett tőke mennyiségét korlátozta. A jelenség legfőbb okai az általános korrupció és bürokrácia, a szegénység, az infrastrukturális elmaradottság, a vallási-kulturális egyediségek.

8.6.ábra: Külföldi közvetlen és portfolió beruházások mértéke (ezer US $)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

102

Az adatok elárulják, hogy a beáramló tőke mértéke csak a millenniumot követően indult dinamikus növekedésnek, amikor is a piacokat még jobban liberalizálták. Emellett az elmúlt két évtized alatt számos évben a portfólió típusú tőke mennyiség megelőzte a közvetlen működő tőkéjét. A pénzpiaci (portfólió) befektetéseknek pedig csekélyebb a közvetlen reálgazdasági hatása, mint az FDI-nak. Így a tőke munkaerőpiacra és a kivitelre gyakorolt jótékony hatása is korlátozottabb.

8.4.2.A gazdasági környezet India gazdaság legalább olyan vegyes képet mutat, mint társadalma. Igaz ez a működési típusok, a tulajdonosi formák, a szektorális megoszlás, a termelékenység szempontjából. Egymás mellett él a hagyományos, elmaradott gazdasági struktúra és a modern, nemzetközisedett, high-tech szerkezet. Ez a fajta gazdasági kettősség a társadalmi megosztottságból fakad. Az informális gazdaságról az ILO 1972-ben így adott jellemezést: a szektorban kicsi az átlagos vállalati méret (azaz 10 főnél kevesebb az alkalmazotti létszám); a tőkeintenzitás alacsony mértékű, inkább a munkaintenzív ágazatok jellemző, a munkaerő kevésbé képzett, a szervezettség szintje alacsony, többségében női alkalmazottak különösebb szociális és jogi védelem dolgoznak, emellett a munkaadó-alkalmazott viszonya nem rögzített; a jellemző tevékenységek a kereskedelem, szállítás, javítás, egyéb szolgáltatások, építőipar, feldolgozóipar, mezőgazdaság. Az 1991-ben megindult világgazdasági nyitás ellenére az indiai gazdaságnak döntő részére még az ún. informális (vagy másként szólva a szervezetlen <unorganized>) szektorban működik. 2005 évi adatok szerint a teljes munkaerő 86 százaléka (395 millió fő) ebben a szektorban tevékenykedett. Közülük: 253 millió fő önfoglalkoztató volt és az agráriumban dolgozott. Ugyanakkor megindult a gazdasági szerkezetváltás, amelynek motorjai a nagy metropoliszokba tömörülő gyártó és szolgáltató vállalatok. Azonban ezek hatása nem járja át az egész nemzetgazdaságot sokkal inkább csak regionális hatást fejt ki. Napjainkra a valóban indiai modernitást, sikert az ICT szektor jeleníti meg. Az ITC szektor az Információs és Kommunikáció Technológiákat foglalja magában. Indiában 2009-ben a szektoron belül az információs szolgáltatások részaránya 61%, míg a kommunikációs ágazat részaránya 38%-ot tett ki (Malik 2011). Napjainkra India a szoftver-előállítás és a kapcsolódó szolgáltatások terén vált globális jelentőségű szereplővé; köszönhetően a megszerzett komparatív előnyöknek. A hardvergyártás várhatóan Kína privilégiuma marad. Az ágazat fejlődése az 1980-as évek közepén vette kezdetét, amikor Radzsiv Gandhi lazított az állami szabályozás szorosságán és lehetővé vált a külföldiek szabadabb megjelenése. Ekkor formálódott Karnátaka tartomány központja, Bangalore az ICT központjává Indiában. A 21. századra az ágazat dinamikus fejlődésnek indult és India fő szolgáltatás-exportőrévé vált. Az export értéke egy évtizeden belül több mint tízszeresére nőtt, jelentősen javítva a külkereskedelem egyenlegét és a folyó fizetési mérleget.

103

8.7.ábra: ICT szolgáltatások exportjának értéke (millió US $)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

A szektor 2009-ben 71,7 milliárd dolláros bevételt ért el (hardware ágazattal együtt), ami a GDP 5,8%-át jelentette. 2012-ben 7,2%-ra bővült a GDP-n belüli részaránya és ugyanebben az évben a NASSCOM várakozásai szerint az év végére az ágazat teljes bevétele meghaladhatja a 100 milliárd dollárt is (nasscom.org). A hazai értékesítés kisebb arányban ugyan de, így is 9%-kal bővült. Az összes hazai értékesítés eléri a 31,7 milliárd dollárt. Emellett az IT ágazat éves szinten is kiemelkedően magas 20 % feletti növekedést mutat fel évek óta.

Növekedés előző év %-ban

2004 21,9 2005 28,9 2006 24,9 2007 28,3 2008 21,2 2009 24,5

8.8.táblázat: Az ICT szektor növekedési üteme Forrás: Department of IT, Ministry of Communication and IT

Indiában az ICT-piac nagyfokú koncentráltságot mutat 3 000 darab szereplővel, amelyből 15 több mint 2 000 főt foglalkoztat. A legnagyobbak a Tata Consulting Services, az Infosys Technologies, a Wipro Technologies nem csupán India vezető cégei, hanem a világ TOP10 szoftverfejlesztéssel foglalkozó cége között találhatók (olyanok társaságában mint a IBM, Google, Yahoo, Accenture). A három nagy több mint 330 ezer fő foglalkoztatott 2009-ben, értékesítési tevékenységeik legfőképpen export-orientáltak, az Indiai piacra csekély arányban termelnek. Becslések szerint a 2000-es évtized közepén az indiai ICT szektor majd félmillió alkalmazottnak biztosított munkát.

104

Company Sales Profits Assets Market Value Employees Export

(%) Tata Consultancy Services 8 ,4 2,0 7 ,3 45 ,5 126 150 93

Infosys Technologies 6 ,2 1 ,5 6 ,9 32 ,6 104 850 99Wipro 7,0 1 ,2 8 ,3 21,0 108 070 76

8.9.táblázat: ICT cégek főbb adatai Forrás: Malik et al. 2011

Fontos, hogy az ICT szektor jelentős ún. tovagyűrűző hatást (spill over effect) fejti ki az indiai gazdaság többi részére is. NASSCOM (2007) jelentése szerint minden egyes új álláshely, ami az ICT szektorban keletkezik, négy további álláshely létrejöttét indukálja az Indiai gazdaságban.

A ICT ágazat dinamikus bővülését hazai és külföldi tényezők is hajtották. Belsőnek tekinthető a bőségesen és viszonylagosan olcsón rendelkezésre álló, magas szinten kvalifikált mérnökök, akik többsége ráadásul anyanyelvi szinten kommunikál angolul. Noha a társadalmon belül igen alacsony a felsőfokú végzettségűek aránya, ez nem jellemző az ICT ágazatra, ahol az indiai felsőoktatási rendszerben képzett szakemberek magas arányban helyezkednek el (OECD, 2008). Az indiai ICT szektor látványos növekedésének a hazai forrásain túl van egy stratégiai külső (határon túli) tényezője is. Ez pedig az USA-ban élő indiai diszpóra, aminek tagjai fontos hidat képeznek az Egyesült Államok és India között. Az indiaiak közössége nem pusztán pénzügyi (jövedelmi) szempontból fontos az anyaország számára, hanem a technológia és tudástranszfer aspektusából is. Az amerikai indiaiak csoportja egyedi képet mutat. A kínai és filippínó kisebbség után ők az USA 3. legnépesebb ázsiai kolóniája. Létszámuk dinamikus bővülést mutat: 1990-ben 815 ezer, 2000-ben 1,68 millió, 2010-ben már 2,84 millió főt regisztráltak a népszámlás során. A közösség tagjai magasan kvalifikáltak, amit jól mutat, hogy 71 százalékuk legalább Ba diplomával rendelkezik (miközben az amerikai átlag 28 %). Ennek is köszönhetően tagjaik között átlagon felül találhatók egyetemi oktatók (az informatikai tudományok terén), illetve vállalati felsővezetők. Mindezek következtében az indiai kisebbség éves átlagos jövedelme kiugró: 88 583 dollár, szemben az USA átlaggal (50 221 $). Az indiai feltűnő földrajzi koncentráltságot is mutatnak: nagy részük Kalifornia (a Szilícium-völgyben és környékén), New Yorkban és New Jersey-ben települt le. Az USA-ban élő indiaiak a magas képzettség és jövedelmi szint, valamint a stratégiai döntéshozó pozíciók által nagymértékben hozzájárulhatnak az indiai ICT szektor továbbfejlődéséhez és globális versenyképességnek javulásához.

8.4.3.A társadalmi helyzet Az Indiára jellemző robbanásszerű népesség-növekedésről már korábban esett szó. Fontos kiemelni, hogy a populáció számának ilyen gyors ütemű emelkedése jelentősen (több százalékponttal) csökkenti az egy főre jutó termék (illetve jövedelem) növekedését. Az elmúlt húsz évben egy főre jutó GDP „csak” 4,77 százalékkal bővült a teljes GDP 6,53 százalékával szemben. Az elmúlt évtized imponáló gazdasági teljesítménye ellenére 2011-ben Indiában az egy főre jutó jövedelem (GNI) értéke kissé haladta meg az 3 500 dollárt (vásárlóerő paritáson

105

számítva). Eszerint már a közepes jövedelmű országok csoportjába tartozik, azonban annak még az alsó szegmensében található (lower middle income).

8.8 ábra: India GNI/fő értékének növekedése (PPP, Int $)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

A gazdaság utóbbi években tapasztalható nagyobb ütemű bővülése ellenére India számára a legnagyobb kihívást a lakosság körében tapasztalható kiterjedt szegénység, írástudatlanság okozza. Noha bizonyos előrelépések tapasztalhatók, amelyet jól mutat a HDI index növekvő értéke (1980-ban 0,344, 1990-ben 0,410, 2000-ben 0,461, 2010-ben 0,547).

A népesség több mint kétharmada még napjainkban is a szegénységi küszöb alatt él (napi két dollárnál kevesebből). A szegénység visszaszorítása lényegesen lassabban halad, mint Kínában.

1978-1981 1994 2005 2008-

2010 India 88,97 81,73 75,62 68,72 China 97,81 77,82 36,94 29,79

8.10.táblázat: Szegénységi küszöb alatt élő népesség aránya Indiában és Kínában (%)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

A szegénység egyik oka, hogy a keresők több mint fele még mindig a primer szektorban dolgozik, amelynek jövedelmi színvonala lényegesen alacsonyabbak az iparénál és a szolgáltatásokénál. Előrehaladás csak a városiasodott régiókban tapasztalható, ami viszont szignifikánsan növelte a jövedelmi egyenlőtlenségeket. A szegénység leginkább a gyermekeket sújtja, illetve viseli meg. 2006-ban 60 millió krónikusan alultáplált gyermek élt Indiában, akik közül 2,1 millió halt éhen. Ez a szám ötször nagyobb, mint a hasonló méretű Kínában. A szegénységhez köthető probléma az írástudatlanság. 2006-ban a népesség ca. egyharmada volt írástudatlan. Az érték azonban jelentős szóródást mutat a nemek és az

106

életkor közötti összehasonlításban. Legrosszabb helyzetben a munkaképes és idős korú hölgyek vannak, akik közül csupán minden második tud írni-olvasni. Pozitív fejlemény, hogy a fiatalabb generáció (24 évnél fiatalabb) körében sokkal kedvezőbb adatok regisztrálhatók, noha most is jelentős a különbség a fiúk és lányok mutatói között (írástudók aránya: fiúk – 88,41 %; lányok – 74,36 %)

8.5.Jövő Indiája – lehetőségek és veszélyek Hiába produkált az elmúlt évtizedben az indiai gazdaság több esztendőben is magas növekedési értéket (évi 10 százalék körül), az országra még mindig jellemző a nagyfokú belső és külső hiány. 2012-ben Indiát a külső államadósság szintje és fenntarthatatlansága miatt egy csoportba veszik a PIGS országokkal. Ennek döntően az az oka, hogy nem sikerült tartósan csökkenteni, megnyirbálni a központi költségvetés kiadásait (szociális juttatásokat, köz-, más állami kiadásokat, valamint a hadászati kiadásokat). Az ország számára komoly kihívást jelent az elmaradott, hiányzó vagy éppen alulfejlesztett infrastruktúra, amely különösen igaz a szállítási (közút-hálózat és kikötők), kapacitásokra. Emellett az áramszolgáltatással is gyakorta problémák vannak. Utóbbi esetében a beruházókat is távol tartja a rendkívül rossz fizetési morál (azaz a nem fizető fogyasztók nagy száma). A az infrastruktúra és a gazdaság modernizációja terén India kiváltképp ráutal a külső befektetőkre, és nem csupán az addicionális tőke, hanem a hiányzó technológia megszerzése miatt is. India már többször bizonyította, hogy nem csupán hagyományos eszközökkel és módszerekkel kívánja orvosolni problémáit és fejlődést elérni; hanem újszerű, innovatív eljárások bevonásával is. Ezeket példázza látványosan, az alacsony jövedelmű népesség számára elérhetővé tett termékek és szolgáltatások egész köre. Indiában dobták piacra a világ legolcsóbb laptopját; a világ 5 legolcsóbb autója közül hármat Indiában gyártanak. Az Ashoka program pedig a vidéki szegény társadalmak számára kíván elérhető egészségügyi alapszolgáltatásokat nyújtani. Muhámmád Junusz (noha nem indiai születésű, hanem bangladesi) személyében pedig a szegények bankjának megalapítóját tisztelhetjük. A konstrukció a szegény emberek számára ad lehetőséget a mikrohitelezésben. A modellt több helyen alkalmazzák a világon.

Ellenőrző kérdések

• Jellemezze India népességét (időbeli alakulását, térbeli eloszlását, összetételét, egyéb)!

• Milyen hatást gyakorolt az iszlám megjelenése India fejlődésére? • Milyen hatást gyakorolt a nyugat-európai hatalmak befolyása India fejlődésére? • Jellemezze a modern kori India megszületésének előzményeit, körülményeit? • Mutassa be az Indiában alkalmazott gazdaságpolitika átalakulását! • Mi a duális gazdasági szerkezet lényege? • Érzékeltesse az ICt szektor jelentőségét India gazdaságán belül! • Írja le India társadalmi adottságait!

107

9. Oroszország szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettség és szerkezet • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

9.1.Bevezetés 1980-90-es évek fordulóján Szovjet-Oroszország valamennyi ország közül a 20. század legnagyobb gazdasági válságát szenvedte el. Az 1990-es évtizedben sikerült stabilizálni az ország gazdaságát, amely elsődlegesen az erőforrások intenzív kitermelésének és értékesítésének következtében mehetett végbe. A pénzügyi helyzet konszolidációjával párhuzamosan zajlott a központi hatalom megerősítése is. Napjainkban Oroszország államkapitalista és (a nyugati országokénál korlátozottabb mértékben ugyan, de) demokratikus jegyeket felmutató állam. A korábban nevezett jllemzőkön túl (óriási méret és erőforrás-gazdagság) hadászati potenciáljának és hadiiparának következtében a 21. század egyik meghatározó hatalma. Noha pozíciói nem olyanok, mint korábban a szovjet időkben voltak, viszont szövetségesei (Független Államok Közösségén belül és azon kívül egyaránt), valamint a határon túl élő oroszok milliói révén a világ gazdaságát és politikáját hatékonyan képes befolyásolni. Oroszország számára a 21. század legnagyobb kihívását jelenti, hogy a nyersanyagok értékesítése által nyert relatív gazdagságból, miként lehet versenyképes gazdaságot építeni, illetve a rendkívül negatív demográfiai folyamatokat megfordítani. 9.2.Oroszország természeti adottságai és népessége Oroszország a hatalmas eurázsiai kontinens északi, észak-keleti részét foglalja el. A Föld teljes szárazulatainak kicsit több mint egytizede tartozik Oroszországhoz (11,46 %). Az óriási kiterjedés a természeti erőforrások gazdaságát rejtik. Oroszország majd minden nyersanyaggal rendelkezik, amelyek döntő részét intenzíven ki is termeli. Nikkelből, palládiumból, kőolajból a világ legnagyobb; bauxitból, földgázból a második; aranyból az ötödik; szénből a hatodik legnagyobb termelője. Emellett a világ faállományának (809,1 millió ha) és édesvíz-készletének is jelentős hányadát birtokolja.

Hivatkozás (link):

<iframe width="425" height="350" frameborder="0" scrolling="no" marginheight="0" marginwidth="0"

src="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c515accc57d1c332f&amp;ie=UTF8&amp;ll=57.47176,56.635774&amp;spn=4.930101,5

2.595693&amp;t=h&amp;output=embed"></iframe><br /><small><a href="https://maps.google.com/maps/ms?msa=0&amp;msid=207932983465797857922.0004c515accc57d1c332f&amp;ie=UTF8&amp;ll=57.47176,56.635774&amp;spn=4.930101,5

2.595693&amp;t=h&amp;source=embed" style="color:#0000FF;text-align:left">Oroszország</a> nagyobb térképen való megjelenítése</small>

9.1 multimédia: Oroszország elhelyezkedése és népesebb városainak helyzete Forrás: Google Maps ®

108

Oroszország mai formáját a Szovjetunió felbomlását követően, 1991. december 25-én függetlenségével nyerte el. Az ország államformája szövetségi köztársaság, amely számos és többféle közigazgatási egységet foglal magában, amelyek pozíciói és autonómia szintje folyamatosan változott az elmúlt két évtizedben.

Államforma

Államszövetség, közigazgatás: 46 provincia, 21 köztársaság, 4

autonóm okrug(leginkább a régióhoz hasonlít), 9 kray

(terület), 2 szövetségi város és 1 autonóm oblast (területi

egység) Főváros Moszkva (10,52 millió lakos) Terület 17 098 242 km2

Népesség 142,52 millió (9. legnépesebb) Népsűrűség 8 fő/km2

9.1.táblázat: Oroszország főbb adatai Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Oroszország népesedési folyamatai eltérnek az ázsiai országok döntő részétől; ugyanis jelentős fogyást mutatnak. A legutolsó népszámlálás (2010-ben) 142 856 536 főt regisztrált az országban, amely majd hatmillió fővel marad el az 1991-es csúcstól. A drámai fogyás elsődleges oka a magas halálozási arány.

9.1.ábra: Oroszország népességének változása (1961-2011)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés. Az orosz népesség urbanizáltságának foka magas, majd a lakosság háromnegyede városokban él. Oroszországban 12 darab milliós nagyváros található, amelyek hálózatát Moszkva dominálja.

109

Város neve Ezer fő 1 Moskva (Moscow) 11 472

2 Sankt Peterburg (Saint Petersburg) 4 842

3 Novosibirsk 1 472 4 Yekaterinburg 1 348 5 Nizhniy Novgorod 1 253 6 Samara 1 165 7 Omsk 1 153 8 Kazan 1 142 9 Chelyabinsk 1 128

10 Rostov-na-Donu (Rostov-on-Don) 1 089

11 Ufa 1 062 12 Volgograd 1 021

9.2.táblázat: Oroszország egymillió főnél népesebb városai (2010-ben) Forrás: ENSZ (UN, Department of Economic and Social Affairs)

Oroszország számára nem csak a népesség számának fogyása jelent komoly problémát, hanem az egyenlőtlen földrajzi eloszlása is. Az elégtelen állami dotáció miatt az a veszély fenyeget, hogy a szibériai területek végérvényesen elnéptelenednek és a népesség egyre nagyobb hányadban az európai mérsékelt éghajlatú részeken koncentrálódik. 9.3.Gazdasági átmenet A Szovjetunió politikai-katonai összeomlása magával hozta a gazdasági reform, nyitás és magánosítás igényét is. Az Szovjetunió lassú gazdasági növekedése majd csődje az alábbiakra volt visszavezethető:

• gazdasági izoláltság (elmaradó spekulációs sokkok és inflációs nyomás), • alacsony munka-termelékenység, • pazarló gazdaság, azaz a hatékonyság hiánya (4x annyi acél/GDP, mint az USA-

ban), • jelentős hadikiadások (GDP 15 %-a), • előnytelen vállalati szerkezet (átlagosan 814 ipari foglalkoztatott termelőnként,

nyugaton csak 30), • hiánygazdaság és a termékek rossz minősége, • Nomenklatúra kiépülése és uralma.

A hidegháború, ezáltal az alárendelt piacok elvesztése Oroszország számára hatalmas gazdasági sokkot hozott. Nemzetközi összehasonlításban is rendkívüli volt a GDP csökkenése (-42%).

110

9.2.ábra: GDP visszaesés a 20. században

Forrás: Ecnomist 2009 3. sz. p. 57

Az évtizedes gazdasági visszaesés több tényezőnek az eredője volt. Az örökölt versenyképtelen gazdaság, szennyezett környezet (Aral tó, Csernobil), központi hatalom meggyöngülése a nem megfelelő privatizációs folyamat. A sikertelen privatizációmiatt jelentősen elmaradtak az állami bevételek. 1990-1998 között Oroszországban 7,5 Mrd $ állami bevétel származott a privatizációból. Összehasonlításul Brazíliában 66,7 Mrd $ pedig az eladott vagyon jóval csekélyebb volt. A privatizáció ráadásul gyenge monetáris és fiskális politikai intézkedések járt együtt, ami hiperinflációt eredményezett (1990-94 között 927,8 %-os árnövekedés).

A privatizáció negatív hatást gyakorolt a politikai és társadalmi szférára is: • oligarchák felemelkedése és uralma, • társadalomban jövedelemi egyenlőtlenségek és szegénység kialakulása (2 %-ról

ca. 50 %-ra nőtt a szegénységben élők aránya), A jövedelmi egyenlőtlenségek a korábbi méréskelt szintről az átmenet időszakában magas szintre emelkedtek. A Gini index szerint a jövedelmi polarizáltság Oroszországban megközelítette a többi BRIC országban tapasztalt helyzetet.

9.3.ábra: Gini index értékei a BRIc országokban (1981-2005)

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

111

Az index névadója Corradi Gini (Gini, C. 1936), aki 1912-ben dolgozta ki azt a

jövedelemegyenlőtlenségi mutatót, amely azóta Gini-index vagy Gini-féle koncentrációarány néven vált ismertté (Kovács, 2011). A közgazdászok számára fontos és lényeges kérdéskörhöz kapcsolódik: a mutató, a koncentráció, az egyenlő-egyenlőtlen eloszlást méri, szemléletesen ábrázolja. A Gini mutató eredményét szemléletesen tudjuk ábrázolni, amely nagyban hozzájárult a főleg jövedelem egyenlőtlenségek mérésére használt mutató elterjedésében. Megkülönböztetünk súlyozatlan és súlyozott Gini mutatót. Mindkét mutató értékkészlete a 0 és 1 intervallum között van. Gyakran találkozunk olyan közlésekkel, amikor a Gini-indexet százalékos skálára számítják át, ez esetben a mutató értéke 0 és 100 közé esik.

9.4.Szovjetunió helyett Független Államok Közössége A központi hatalom meggyöngülése, a gazdaság hanyatlása, valamint a tagállamok heterogenitása miatt a Szovjetunió felbomlása elkerülhetetlen volt a 1990-es évek elején. Oroszország azonban nem mondott le korábbi érdekszférájáról, így 1991 végé létrehozták a Független Államok Közösségét. 1991. december 8.: Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna hozza létre; december 21-én még nyolc korábbi SZU tagállam csatlakozott hozzá. (Grúzia csak két évvel később, és 2008-ban határozat a kilépésről) A Baltikum országai nem lépnek be. A központ: Minszkben, hivatalos nyelv: orosz, működési forma: kormányközi. A FÁK szerepe: kereskedelmi, pénzügyi, jogi és hadászati, energetikai területekre terjed ki;

9.5.Gazdasági folyamatok, az olajgazdaság pozitív és negatív hatásai Az átmenet időszakában Oroszország ipari kapacitásainak nagy hányadát elvesztette. Csupán három ágazat, amely az ezredfordulóra elérte, ill. meghaladta a 1991-es termelési szintet:

• energiahordozók bányászata 2003-ban; • papírgyártás, nyomdai és kiadói tevékenység 2004-ben; • villamos gép- és műszergyártás 2005-ben.

Mindhárom ágazat a bőséges tényezőellátottságának köszönhette globális versenyelőnyét. A többi ágazat azonban teret és piacokat vesztett, ami a kibocsátás csökkenéséhez vezetett. Az ipari szerkezet egyoldalúvá válásról tanúskodik Oroszország 10 legnagyobb cégének szerkezeti struktúrája is.

Company Sector Sales ($)

Profits ($)

Assets ($)

Market Value ($)

Gazprom Oil and Gas Operation 117,6 31,7 302,6 159,8Lukoil Oil and Gas Operation 111,4 10,4 90,6 55,3

Rosneft Oil and Gas Operation 59,2 11,3 106,0 79,6Sberbank Regional Banks 31,8 6,0 282,4 74,0TNK-BP Holding Oil and Gas Operation 60,2 9,0 37,1 51,6

Surgutneftegas Oil and Gas Operation 20,3 4,3 46,6 39,9

112

VTB Bank Regional Banks 12,6 1,9 139,3 26,4

Norilsk Nickel Diversified Metals and Mining 12,7 3,3 23,9 37,9

Sistema JSFC Telecommunications 28,0 0,9 43,9 9,7UC Rusal Aluminium 10,9 2,9 26,5 11,1

9.3.táblázat: Az orosz központú nemzetközi vállalatok TOP 10-es listája Forrás: Forbes magazin online kiadásának adatai alapján saját szerkesztés.

9.5.1.Olaj- és földgáz-export jótékony és kártékony nemzetgazdasági hatásai Oroszország egyedülálló abban a vonatkozásban, hogy nem növekedett az olajigénye, hanem -különösen a 80-as évekhez mérten - jelentős csökkent a belső fogyasztás (recessziós puffer), így növelhető volt a kivitel. Az energiatermelésben is szignifikáns különbség mutatkozik a termelés és a hazai fogyasztás között. A deindusztrializációt az olajbányászat és energiaszektor előretörése is gerjesztette. Ezt a negatív hatást „holland kórnak” is hívják a szakirodalomban: A jelenséget Hollandia esetében írták le először, 1977-ben. Lényege a következő: a bőségesen rendelkezésre álló nyersanyagok kitermelésből származó extra jövedelem negatív hatást gyakorol az adott ország gazdaságának versenyképességére és feldolgozó-iparára. Az alapmodellben egy szolgáltató ágazatot, illetve két termelő ágazatot jelöltek meg, amelyek közül az egyik az ún. „booming” szektor, a másik a lemaradó („lagging”).

A piaci mechanizmusok a következők: • a kitermelő (booming) szektorban növekszik a munkaerő szükséglet >>

munkaerő hiányt okoz a lemaradó szektorokban (közvetlen deindusztrializáció) • a kapcsolódó szolgáltató szektorban is növekszik a munkaerő szükséglet >>

munkaerő hiányt okoz a lemaradó szektorokban (közvetett deindusztrializáció)

Extra jövedelem negatív hatásai: • felértékelődő valuta; • torz munkaerő-kereslet (alacsonyan képezettek esetében); • egyoldalú költségvetési bevételek, ill. felelőtlen fiskális politika, • túlterhelt intézményi rendszer; • szolgáltató szektor túltengése; • feldolgozó ipar elsorvadása (csökkenő versenyképesség: a magas bérek és az erős

valuta árfolyama miatt); • korrupció, bürokrácia.

Természetesen az olajbevételek jótékony hatással is járnak, hiszen jelentős árbevételt képeznek az államkasszában, egyensúlyba hozzák a fizetési mérleget, hizlalják a devizatartalékot (270 milliárd dollár). Extra dinamikát adnak a gazdaságnak: az olaj magas világpiaci árának köszönhetően 1 százalékponttal nagyobb volt GDP növekedés 2000-2003 időszak alatt (5,8 >>> 6,8%). Lényeges különbség a korábbi időszakhoz képest, hogy a válság drasztikusan mérsékelte ezeket a forrásokat.

113

9.5.2.Oroszország hadiiparának nemzetgazdasági jelentősége A Szovjetunió szétesésének köszönhetően darabjaira hullott a szovjet hadiipar is, amely a megelőző évtizedekben sikeresen vettel fel a versenyt az amerikai hadigépezettel. A birodalom felbomlása után újból létre kellett hozni a hadiipart az ország határain belül maradt erőforrások felhasználásával. Ez az ágazat a ország történelme során mindig húzóágazatként működött, hiszen az ország vezetése mindig kiemelt figyelmet fordított a fegyveres erőkre. A rendszerváltozás után a Jelcin elnöksége alatt leginkább a gazdasági visszaesés volt jellemző Oroszországra, ennek ellenére már ekkor is nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a versenyképes eszközök területén az exportra is odafigyeljenek. A rendszerváltozás után a hidegháború befejeződésével politikailag már nem, inkább csak az atomfegyverek óriási száma miatt tekintettek világhatalomként az országra. Ennek köszönhetően az orosz állami vezetés számára kiemelt prioritást élvezett a nagyhatalmi pozíció visszaszerzése a többi területen is. Ezt a gazdasági befolyásuk bővítésével, a katonai erejük további erősítésével, és az ország belső stabilitásának megteremtésével kívánták elérni. A hadiipar területén mind a fejlesztések, mind pedig a termelés területén jelentős erősítések mentek végbe, amellyel nem csak az ország védelmét korszerűsítették, hanem az ezek eladásából befolyt összegekből finanszírozták a további kutatásokat, és a termelés további bővítését. Putyin hatalomra kerülése után jelentősen megszilárdult az ország belső rendje, valamint gazdasági fejlődés is bekövetkezett, ennek köszönhetően a politikai és gazdasági hatalmuk is növekedett, többek között ezt támasztja alá a G8 tagság is. A gazdasági erősödésnek köszönhetően a hadászati szektorban strukturális átalakulás következett be (továbbra is állami tulajdonban tartva ezeket). Folyamatosan emelkedett az állami megrendelések száma, folyamatosan korszerűsítések zajlanak szinte minden fegyvernemben, és természetesen folyamatosan növekszik az export.

9.4.ábra Oroszország hadi kiadásai a GDP százalékában

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

114

9.5.ábra Oroszország katonai kiadásai (millió USD) Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

Nemzetközi szinten az elmúlt évek eseményeinek köszönhetően Oroszország a fegyverexport területén stabilizálta második helyét az USA mögött, míg a katonai kiadásokban pedig megelőzve Nagy-Britanniát és Franciaországot megszerezte a harmadik pozíciót az USA és Kína mögött. A NATO kelet-európai térnyerésének következtében kicsit "kiszorultak" az orosz termékek Európából, de a kiváló termékekkel, és azok kedvező áraival más új országokkal sikerült jelentős üzleteket kötniük [India (25%-a a teljes orosz exportnak), Algéria (15%) and Venezuela (10%)].

Egyértelműen elmondható, hogy a gazdasági válság ellenére is csak még tovább erősödött az orosz hadiipar pozíciója, és ez várhatóan az elkövetkező években sem fog változni. Ez többek között a következő dolgoknak köszönhető:

• Hat év alatt megduplázódott az orosz katonai export mennyisége - Putyin nyilatkozata (2005 6 billió USD - 2011 13 billió USD 2012 első fele 6,5 billió USD) A világ összes hadiexportja 69,84 billió USD, így elmondható, hogy kb. a 20%-át az oroszok adják.

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

3.7 4.8 5.6 5.8 6.0 6.5 7.4 8.3 8.8 9.4 táblázat: Az orosz hadiexport nagysága (Mrd $ )

• 700 billió dollárból modernizálják az orosz hadigépezetet 2020-ig - jelentős állami

megrendelések • Oroszország kiváló kapcsolata Indiával, amelynek köszönhetően akár 40 billió

dollárt is elérheti az exportált orosz eszközök és fejlesztések összértéke.

Szektorok: aerospace (AS), naval (N), equipment and electronics (EQ), small arms (SA), engines (E), air defense systems (AD);

9.6.Befejezés Oroszország nagyfokú sebezhetősége a bányászati és energetikai szektortól való függésében áll. Amennyiben a jövőben ezen a kitettségen, más iparágak és szolgáltató ágazatok fejlesztésével sikerül változtatni, azaz a gazdaságot diverzifikálni, akkor jó esély mutatkozik, hogy a hadászati potenciálhoz gazdasági és pénzügy is párosul. Emellett a

115

demográfiai veszély csökkentése a legfontosabb küldetés, itt a magas halálozási arányszám csökkentése hozhatja meg az áttörést. Ehhez viszont az egészségügy és oktatás további fejlesztése szükséges.

Ellenőrző kérdések

• Jellemezze Oroszország népességének változását! • Írja le Oroszország természeti adottságait! • Milyen hatást gyakorolt az átmenet időszaka Oroszország gazdaságának

fejlődésére? • Nevezzen meg orosz irányítással rendelkező nemzetközi cégeket! Milyen

ágazatok képviselnek a legnagyobb cégek? • Minek a jelölésére használható a Gini index? Miként változott a mutatószám

értéke Oroszországban az elmúlt 20 évben? • Jellemezze a hadiipar nemzetgazdasági jelentőségét!

116

10.Brazília szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban

• Földrajzi elhelyezkedés és természetföldrajzi adottságok • Gazdaság fejlettsége és szerkezete • Társadalmi helyzet • Tudásgazdaság • Külkapcsolatok • Egyedi jellemzők

Államforma – Szövetségi köztársaság Főváros - Brazíliaváros (3,789 millió lakos) Terület - 8 459 420 km2 Népesség – 205,72 millió fő Népsűrűség - 23,04 fő/km2 Pénzneme - brazil real (BRL) 10.1.Bevezetés Brazília az elmúlt mintegy két évtized alatt a világgazdaságot meghatározó szereplővé lépett elő (elsősorban Cardoso és Lula Da Silva elnöksége során). A BRIC kifejezést elsőként O'Neill T. J., a Goldman Sachs globális gazdasági kutató részlegének akkori vezetője használta 2001-ben egy jelentése kapcsán. Ez a rövidítés nem más, mint négy ország angol nevének kezdőbetűje: Brazília, Oroszország, India, Kína. Azt jelzi, hogy ezek az országok az új évezred küszöbére olyan hihetetlen mértékű gazdasági növekedést produkáltak, hogy a gazdasági elemzések kapcsán már nem lehet őket figyelmen kívül hagyni, a gazdasági-kereskedelmi-politikai folyamatok aktív részeseivé váltak. Brazília stratégiai jelentőségű állam a dél-amerikai kontinensen földrajzi méretéből és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan, hiszen Perut és Chilét kivéve a kontinens minden országával határos. Brazília számos tekintetben a legek közé tartozik: a világ 5. legnépesebb és legnagyobb területű állama, a vásárlóerőparitásos GDP alapján a 8. legnagyobb gazdasággal rendelkező országa volt 2011-ben, a világ 4. leghosszabb úthálózatával rendelkezik (1.751.868 km-t tesz ki), illetve még egy érdekes tény, hogy mára a világ legnagyobb etanol, vagyis alternatív üzemanyag gyártója (CIA Factbook 2012.). A továbbiakban áttekintjük, hogy milyen természeti erőforrásokkal rendelkezik, megvizsgáljuk milyen tényezők alakították gazdaságát az elmúlt évszázadban, hogyan hatott rá a 2008-as világgazdasági válság, mi jellemzi külkapcsolatait. 10.2.Földrajzi elhelyezkedés, természeti erőforrások Latin-Amerikának nevezzük az amerikai kontinensnek az USA déli határától délre eső részét, mely két fő részre osztható: a közép-amerikai és a dél-amerikai régióra, melyek között a választóvonalat Panama déli határa jelenti (Bassa Z. et al. 2004.). A Latin-Amerika elnevezés azon országok összességére utal, melynek lakosai a latin-nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélnek többségében. Brazíliát változatos domborzat jellemzi, két nagy tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld. Legmagasabb pontja a venezuelai határnál lévő Pico da Neblina, 2,994 m-es

117

magasságával. A Föld legbővizűbb folyója az Amazonas, és a legújabb kutatások szerint ez Földünk leghosszabb folyója, mely megelőzi e tekintetben a Nílust, illetve a bolygónkon élő összes ismert faj 20%-a itt él (az Amazonas menti őserdőben még 2008-ban is fedeztek fel olyan nomád törzset, melynek semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal). Ásványkincsekben különösen gazdag, élenjáró a bauxit, arany, vasérc, mangán, nikkel, foszfát, platina, ón, réz, ritka földfémek, uránium, kőolaj kitermelésében. A CIA Factbook (2012) adatai szerint Legnagyobb városa Sao Paulo (19,96 millió fő), ezt követi Rio de Janeiro (11,836 millió fő), Belo Horizonte (5,736 millió fő), Porto Alegre (4,034 millió fő). A főváros Brazíliaváros, melynek népessége messze elmarad az előbb említettektől (3,789 millió fő). Brazília 10 országgal határos (Argentína, Bolívia, Kolumbia, Francia-Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay, Venezuela), mely határok összesen 16.885 km hosszúak. 7.491 km-es tengerparttal rendelkezik, mely számos részén erősen tagolt. 5 nagy régióra osztható fel: az északi rész tulajdonképpen az Amazonas vízgyűjtőterületének jelentős részét magába foglalja, sűrű esőerdő borítja e vidéket, mely ennek következtében igen ritkán lakott. Itt található a Föld felszíni édesvízkészletének mintegy 20%-a, klímája egyenlítői. Az észak-keleti régiót félsivatagos klíma jellemzi, gazdaságilag ez Brazília legfejletlenebb vidéke, alacsony az egy főre jutó GDP. A délkeleti régió a leggazdagabb és a legsűrűbben lakott vidék, ez az ország gazdasági vérkeringésének a központja. Itt található a Rio de Janeiro és Sao Paulo-i tengely, mely Brazília ipari és pénzügyi központja is egyben. A déli régióba összpontosul a mezőgazdaság. Közép-Nyugaton hatalmas szavannák terülnek el (másnéven pampák), melyek óriási szarvasmarha-csordáknak adnak helyet. Hatalmas méretéből adódóan többféle éghajlat jellemzi, így a trópusi, szubtrópusi, egyenlítői éghajlat, sőt a legdélibb vidékeken már mérsékelt égövi éghajlat alakítja az ott élők életét. (Blahó A. 2010., CIA Factbook 2011.)

118

10.1.ábra: A dél-amerikai régió

Forrás: CIA World Factbook

A mezőgazdasági szektor igen jelentős, 2009-ben az általa megtermelt hozzáadott érték GDP-hez viszonyított részaránya 6,08% volt a Világbank adatai szerint. Világelső a kávé, szójabab, búza, rizs, kukorica, cukornád, kakaó, dohány, banán, citrusfélék termelésében, továbbá a világ legnagyobb szója, marhahús- és csirkehús exportőre (Majoros P. 2011.). Az ipar részesdése a GDP-ből 25,42% volt 2009-ben a Világbank adatai szerint, a fő iparágak a hajógyártás, gépipar, repülőgépipar, fémipar, élelmiszeripar, textilipar, vegyipar. Az ipari termelés központja Sao Paulo. Az ipari szektor jelentősebb export cikkei: alumínium, vas, acél, olaj, elektromos berendezések, cipő, repülőgép, autó, autóalkatrészek, kompresszorok, mezőgazdasági berendezések, motorok, generátorok, transzformátorok, buszok, gumik. Brazíliában a világon a legnagyobb a közúti közlekedés etanol-felhasználása (főképp cukornádból állítják elő), a közúti közlekedésben használt üzemanyagok piacán már 11%-os a részesedése (Európai Bizottság 2007.).

119

1960 1970 1980 1990 2000 2010 Népesség (ezer fő) 72.758,8 96.078,3 121.711,9 149.650,2 174.425,4 194.946,5GDP (konstans 2000-es árakon, milliárd US ) 105,34 191,09 430,38 501,77 644,70 919,49GDP, PPP (konstans 2005-ös árakon, milliárd US ) 920,935 1 073,703 1 379,548 1 967,541Egy főre eső GDP (konstans 2000-es árakon, US ) 1 447,84 1 988,92 3 536,05 3 352,97 3 696,15 4 716,61Egy főre eső GDP, PPP (konstans 2005-ös árakon, US ) 7 566,52 7 174,76 7 909,11 10 092,73Kereskedelem nagysága a GDP-hez viszonyítva (%) 14,18 14,48 20,36 15,16 21,72 22,77Javak és szolgáltatások importja (a GDP %-ában) 7,12 7,45 11,31 6,96 11,74 11,9Javak és szolgáltatások exportja (a GDP %-ában) 7,06 7,03 9,05 8,20 9,98 10,87Külkereskedelmi mérleg (a GDP %-ában) -0,06 -0,42 -2,25 1,24 -1,76 -1,03Nettó FDI-áramlás (BoP, folyó áron, millió US ) 1 544 324 30 497,65 36 918,92FDI-beáramlás (a GDP %-ában) 0,81 0,21 5,08 2,26FDI-kiáramlás (a GDP %-ában) 0,16 0,14 0,35 0,54

10.1.táblázat: Brazília főbb gazdasági mutatóinak alakulása 1960-2010 között Forrás: Világbank adatai alapján saját szerkesztés

Brazília népessége meghaladja a 190 millió főt, mellyel a világ 5. legnagyobb országa. A születéskor várható élettartam mintegy 72,79 év, férfiak esetében 69,24 év, nőknél 76,53 év. Brazíliában az egy főre jutó, vásárlóerőparitásos GDP (konstans 2005-ös árakon) 10.092 US volt 2010-ben, mellyel a közepes jövedelmű, fejlődő ország csoportjába tartozik az ENSZ klasszifikációs rendszere szerint.

120

Brazília az 1988-as alkotmány elfogadásával szövetségi állammá vált, mely önálló jogokkal rendelkező 26 államot és a fővárost tömöríti. A kormányzásnak 3 hatalmi ágát különböztethetjük meg: az elnöké a legfőbb hatalom, a nemzeti kongresszus felelős a törvényalkotásért, a bírói szervek pedig a törvényességet felügyelik. Az elnököt 4 évente választják, egyszer újraválasztható, ő a hadsereg főparancsnoka, felelős a közigazgatásért. Az egyes államoknak saját alkotmányuk és törvényeik vannak. (Majoros P. 2011.) 10.3.Brazília gazdaságtörténete, különös tekintettel a 20. sz. második felére Brazília újkori történetének egyik sarokpontja az 1494-es Tordesillas-i szerződés, melyet Spanyolország Tordesillas városában írt alá Spanyolország és Portugália királya VI. Sándor pápa közvetítésével. A célja az volt, hogy felosztásra kerüljenek Portugália és Spanyolország között az Európán kívüli újonnan felfedezett területek. Ennek értelmében a Zöldfoki-szigetektől 370 mérföldre nyugati irányba húzták meg a választóvonalat: az ettől nyugatra eső területek a spanyolok, a keletre esők pedig a portugálok érdekszférájába kerültek. Így Brazília területének jó része Portugáliához tartozott, a hivatalos nyelv is a portugál lett, bár itt jegyezném meg, hogy a szerződés aláírásakor a két államnak még fogalma sem volt e földdarab (a mai Brazília) létezéséről, melyet csak később, 1500-ban fedeztek fel, illetve a feltárása-megismerése is ezt követően kezdődött meg. A spanyol és a portugál gyarmatosítás módszere több ponton eltér egymástól, míg a spanyol érdekszférába tartozó területeken a hatalom legfőbb letéteményese az államigazgatás, addig a portugál területeken a kereskedő-birtokos réteg képviselői birtokolták azt (Majoros P. 2011.). Felmerül a kérdés, hogy a tengerentúli felfedezések ösztönzője miért pont Portugália volt, illetve miért különbözik az előbb említett két modell? Az előbb említett kérdésre Wallerstein I. (1983) adja meg a választ. 1250-1350-ben még kevesen gondolták, hogy Portugália lesz a gyarmatosítás úttörője, a felfedezések fő célja a nemesfémek és a fűszerek voltak. Három fő tényezőt kell megemlítenünk a kérdéssel kapcsolatban, mely magyarázatot ad a portugál fölényre:

1. Portugália földrajzi elhelyezkedése: az atlanti-óceáni szigetek közelsége, a kedvező tengeráramlatok.

2. Portugália kereskedő múltja: jelentős tapasztalatokkal rendelkezett a távolsági kereskedelmet illetően.

3. Erős központi hatalom: az állam szilárdsága, belső béke és a jól működő államgépezet.

A gyarmatosítást követően egy kereskedelmi háromszög jött létre Brazília, Afrika és Portugália között. Afrika rabszolgákat „szolgáltatott”, vagyis munkaerővel látta el Brazília cukornádültetvényeit, melyről a megtermelt cukrot (egyéb nyersanyagokkal együtt) Portugáliába szállították késztermékekért cserébe. Az első évtizedekben az európai gyarmatosítók tevékenysége még csak egy szűk tengerparti sávra korlátozódott, a belső, szárazföldi területek iránt akkor nőtt meg az érdeklődés, amikor ott arany- és gyémánt lelőhelyekre bukkantak. Brazília 1822-ben vívta ki függetlenségét, melyet az anyaország csak három évvel később, 1825-ben ismert el, miután Brazília átvállalta Portugália államadósságának egy bizonyos részét (82 millió libra) (Majoros P. 2011.). Alkotmányos monarchia jött létre, melynek fő célja a területi egység megőrzése, illetve a nyersanyagexport volt. A XIX. század elejét a kávékonjunktúra jellemezte, melynek hatására megindult a vasútépítés, az ország modernizálódása, 1888-ban pedig eltörölték a rabszolgaságot. 1889-ben kiáltották ki a köztársaságot (Blahó A. 2010.). Az 1900-as évekre földesúri oligarchiák

121

megnövekedett hatalma volt a jellemző, továbbá a külföldi hitelek segítségével megvalósított erőteljes nyersanyagexport. 1930-ban Vargas G. katonai puccsal hatalomra került, diktatúrát vezetett be, erőteljes állami beavatkozással irányította a gazdaságot, melynek hatására az elkövetkező 20 évben Brazília átlagosan évi 5,1%-os gazdasági növekedést produkált. (Majoros P. 2011.)

-5

-3

-1

1

3

5

7

9

11

13

15

1961

1963

1965

1967

1969

1971

1973

1975

1977

1979

1981

1983

1985

1987

1989

1991

1993

1995

1997

1999

2001

2003

2005

2007

2009

GDP-növekedés (%)

10.2.ábra: Brazília GDP-jének növekedési üteme 1961-2010 között (%) Forrás: Világbank adatai alapján saját szerkesztés

1964 és 1984 között katonai kormányok irányították az országot, az 1968-1980 közötti időszakot brazil gazdasági csodának is szokás nevezni. Az 1980-as években ezek a biztató folyamatok vesztettek lendületükből, ezeket az éveket az elvesztegetett évtizednek hívják, mivel számottevő növekedést nem sikerült az országnak elérnie, sőt számos olyan probléma merült fel, melyet csak az 1990-es évek elején sikerült megoldani, mint például a hiperinfláció, a hazai megtakarítások és a beruházások visszaesése, illetve a gazdaság hanyatlása. Az 1964 és 1985 közötti katonai uralom csak az 1988-as alkotmány bevezetésével szűnt meg teljesen, ekkor állt helyre a demokrácia. 1993-ben Franco I. pénzügyminisztere Cardoso F. H. sikeres stabilizációs programot dolgozott ki, mely Real-terv néven vált ismertté. Stabil valutát vezetett be, a brazil realt, mellyel 3 év alatt megállította a nagyfokú pénzromlást, egyszámjegyűre csökkentve azt. A real árfolyamát a dollárhoz rögzítették 1:1 arányban. Sikerei hatására megválasztották, és 1995-2002 között Brazília elnöke lett. Megszüntette az indexálási gyakorlatot, ami értékkövetést jelent, vagyis a gyakorlatban azt, hogy az állami- és magánkötvényeket, illetve a béreket bizonyos időszakonként kiigazítják (korrigálják az inflációnak megfelelően). Elfogadta a Fiskális Felelősség Törvényét, mely az állami intézmények működését szabályozta pénzügyi tekintetben, és nagyságrendekkel csökkentette a korrupciót. Politikájának következtében nőtt a belső stabilitás, illetve a belső fogyasztás (ennek jelentős része azonban importból valósul meg). A liberális gazdaságpolitikának köszönhetően felgyorsult a privatizáció, eltörölték a kereskedelem útjában álló akadályok jelentős részét (nagy mértékben csökkennek a vámok- és az egyéb adminisztratív jellegű korlátozások). (Majoros P. 2011., Blahó A. 2010.) Növekedett az FDI-beáramlás, bár a transznacionális

122

vállalatok zöldmezős beruházásainak elsődleges célpontja már ekkor is az exportorientáció helyett a belső piacra való bejutás volt. 1994-től egy intervenciós sávban lebegtették a real árfolyamát. Számos strukturális-gazdasági probléma azonban továbbra is fennmaradt (sőt ezek jó része máig érezteti hatását):

1. A real árfolyamának 1:1 arányban az amerikai dollárhoz rögzítése rontotta az ország exportlehetőségeit.

2. A gazdasági növekedés fő forrása a belső fogyasztás volt, mely főként importból valósult meg, növelve ezzel a külkereskedelmi mérleg hiányát.

-6

-4

-2

0

2

4

6

1960

1962

1964

1966

1968

1970

1972

1974

1976

1978

1980

1982

1984

1986

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

Külkereskedelmi mérleg (a GDP %-ában)

10.3.ábra: Külkereskedelmi mérleg (a GDP %-ában) Forrás: Világbank adatai alapján saját szerkesztés

3. Jelentős munkanélküliség (1990-2000 között átlagosan 6,88%). 4. Társadalmi egyenlőtlenségek (a GINI-index 59% körüli értéket mutatott az 1990-es

években). 5. A transz- és multinacionális vállalatok letelepedése szintén hozzájárult az import

fokozódásához a termelőeszközök, berendezések behozatala révén. 6. Az export összetétele nem változott jelentős mértékben: mind a mai napig a

nyersanyagok, és a félkész termékek dominálnak (erről a későbbiekben még részletesen szó lesz).

Az 1997-es délkelet-ázsiai válság érzékenyen érintette az éppen csak növekedésnek indult gazdaságot. Egyrészt csökkent a befektetői kedv, visszaesett a kereslet a nemzetközi piacokon, továbbá számos brazil exporttermék (főként a nyersanyagoké) ára csökkent, növelve ezzel a külkereskedelmi hiányt. Brazília 1998-ban több, mint 41 Mrd US -os IMF hitel felvételére kényszerül (IMF, 2012), 1999 januárjában pedig megszűnt a real árfolyamának sávos lebegtetése, melynek következtében az árfolyama elszakadt a dollárétól, és erősen leértékelődött (kb. 40%-kal).

123

10.4.ábra: A brazil real és az amerikai dollár átváltási aránya

Forrás: http://www.tradingeconomics.com/brazil/currency alapján saját szerkesztés Cardoso a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére bevezette az Iskolalátogatási Járadékot, illetve ennek folytatása lesz a későbbiekben a Családi Járadék, illetve a „Zéró Éhezés” programja. (Blahó A. et al. 2010.). Cardoso-t az elnöki székben Lula da Silva (2002-2010) követte, aki folytatta elődje stabilizációs politikáját, és számos reform bevezetését tette lehetővé. Munkájának eredményeként a külkereskedelmi mérleg egyenlege már 2002-től pozitívra váltott, 2003-ban részesült utoljára IMF-hitelben, melyet 2005 végére sikerült visszafizetnie (IMF). A Lula-kormány ideje alatt, 2007-2008-ban mélytengeri olajtartalékokat fedeztek fel, mely nagy mértékben növelte az ország energiabiztonságát. Elnöki ciklusa alatt csökkent a szegénység, erősödött a valuta, javult a közbiztonság. Határozottan fellépett a korrupció és a drogkartellekkel szemben, a kormány még fizetett is annak, aki leadta illegálisan tartott lőfegyverét. Kormányzása során nem zárkózott el a vesztes politikai pároktól, mely egyik záloga a nyugodt belpolitikai viszonyoknak. A Lula-kormánynak a 2003-as csúcsot követően sikerült az inflációt megfelelő szinten tartania, bár a 2009-es évet követően újabb emelkedésnek vagyunk tanúi. Mindez a laza költségvetési politika következménye (például adócsökkentés, minimálbér-emelés), melynek hatására az adófizetőknél több elkölthető pénz maradt, mely megemelte a fogyasztást. Ezt fokozta a hitelre történő vásárlások terjedése is, mely tovább gerjesztette az inflációs nyomást. Az infláció növekedéséhez még más tényezők is hozzájárulnak. Az egyik legfontosabb az Amerikai Egyesült Államok alapkamat szintjével van összefüggésben, mely szinte nulla, így a befektetni kívánt tőke olyan országokba vándorol, ahol a kamatlábak és így a hozamlehetőségek is magasak, mint például Brazíliában. A beáramló tőke erősíti a hazai valutát (hiszen megnő iránta a kereslet), amely rontja az export versenyképességét, és ezáltal a gazdasági növekedést is visszafogja. (Latin-Amerika mérlegen, 2011.)

Ellenőrzött leértékelés

1999. január: Megszűnik a sávos lebegtetés, leértékelődik a real árfolyama.

124

7,046,84

8,45

14,72

6,606,87

4,18 3,64

5,664,89

5,04

6,64

0,00

2,00

4,00

6,00

8,00

10,00

12,00

14,00

16,00

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Fogyasztói árindex

10.5.ábra: Az infláció alakulása Brazíliában (2000-2011) Forrás: Világbank adatai alapján saját szerkesztés

Brazília jelenlegi elnöke Dilma Rousseff (2010-) sok tekintetben folytatja az elődei által megkezdett reformokat. Az exportadók csökkentésével segíti az erős valuta által sújtott exportágazatokat (főleg az ipari alágazatokat érinti), infrastrukturális beruházásokba kezd, lakásépítési tervek készülnek az úgynevezett veszélyzónákra (olyan területek, melyek fokozottan kitettek a természeti csapásoknak). Ösztönzi a mezőgazdasági termelést, ugyanakkor a növekvő inflációs kilátások miatt egyik népszerűtlen döntése, hogy elhalasztja a minimálbér emelését (2013-ra azonban már 7,9%-os emelést tervez) és egy 30 milliárd US értékű költségvetési megszorító csomagot valósít meg, csökkentve ezáltal a potenciális inflációs nyomást. Az alacsony munkanélküliség is hozzájárul az infláció emelkedéséhez (Phillips-görbe). Az elkövetkező években – köszönhetően az infrastrukturális beruházásoknak – valószínűleg tovább fog nőni a foglalkoztatottság (2011 első öt hónapjában több, mint 1 millió új munkahely született!), a legújabb hírek szerint 2012-ben „a munkanélküliség történelmi mélyponton van” (www.kitekinto.hu). Politikája négy fő prioritásra épül, az infrastruktúra-fejlesztési beruházások (például vízi-és légi kikötők építése, fejlesztése), az oktatás, az egészségügy és a szegénységellenes programok kapják a legtöbb forrást. Az elnök asszony népszerűségét növelik a korrupció ellenes harcban elért sikerek, 2013-ban a beruházási kedv erősödését például az energiaárak, és ezáltal az infláció csökkentésével, továbbá a reál kismértékű leértékelésével kívánja elérni. Brazília külpolitikájában kisebb változások történtek a jelenlegi adminisztráció alatt. Az egyik legfontosabb, hogy Dilma Rousseff nem folytatja elődje Irán-politikáját (Lula da Silva diplomáciai úton próbált megegyezést elérni Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel, s a nemzetközi közösséghez képest kevésbé elítélő, finomabb módszereket támogatott). Első útja Argentínába vezet (nem pedig az Amerikai Egyesült Államokba), hangsúlyozva ezáltal Brazília regionális vezető szerepét és a dél-amerikai kontinens fontosságát. Mind a Lula, mind a Rousseff-kormányzat külpolitikájának alapelve az „autonómia erősítése diverzifikációval”, mely magában foglalja Brazília vezető szerepének fontosságát, illetve azt, hogy az elmúlt években Brazília számos nemzetközi diplomáciai kérdésnek kiemelt figyelmet szentel (például közel-keleti béketárgyalások, iráni atomprogram, ENSZ állandó BT-tagság iránti igény). Brazília törekszik a kiemelkedő fejlődő országokkal (BRIC) való erőteljesebb kapcsolatépítésre, a fejlett országokkal fenntartott kapcsolatokban az asszimetria csökkentésére, továbbá a dél-amerikai integráció éllovasa. Külpolitikájában az

125

Észak-Dél együttműködés helyett sokkal inkább a Dél-Dél kapcsolatok dominálnak, mely azt jelenti, hogy inkább a félperiférián lévő, hozzá hasonló helyzetű országokkal törekszik a megegyezésre, illetve magát globális hatalomként határozza meg, megkérdőjelezve ezzel az Amerikai Egyesült Államok pozícióját és dominanciáját (Preciado J. 2010.). Aktívan részt vesz a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon, klímakonferencián, továbbá törekszik az Afrikai országokhoz fűződő kapcsolatok újrakezdésére és szorosabbá tételére. Brazília növekvő jelentőségét mutatja az is, hogy elnyerte a labdarúgó világbajnokság 2014-es rendezési jogát, mely az előrejelzések szerint a GDP növekedéséhez 70 Mrd US -ral fog hozzájárulni, illetve a 2016-os nyári olimpia is itt kerül majd megrendezésre. Még feltétlenül szót kell ejteni Dél-Amerika és Kína külkapcsolatáról. Kína az elmúlt években gazdasági offenzívát kezdett a kontinensen, fő célja a természeti erőforrások biztosítása vállalatai számára (nyersanyagok pl. olaj, réz, vasérc; illetve mezőgazdasági alaptermékek iránti megnövekedett kereslet), de ugyanakkor az ipari termékek kínai importja is növekedésnek indult. Kína 2009-ben Brazília és Chile legfontosabb exportpiacává vált; Argentína, Peru, Costa Rica és Kuba esetében pedig a 2. helyet foglalja el. Dél-Amerika hatalmas exportpiacot jelent Kína számára, hosszú távú terve, hogy szabad-kereskedelmi övezet jöjjön létre a Mercosur és Kína között (Venezuela kivételével), melytől a kereskedelem további élénkülését várná el. A gazdasági kapcsolatokon túl politikai közeledésnek is szemtanúi lehetünk, hiszen Kína például 2012 nyarán Argentína mellé állt Nagy-Britanniával szemben a Falkland-szigetek hovatartozását illetően. A kapcsolatok Brazília és Kína között is napról-napra szorosabbak, a Kitekintő 2012 nyarán egy olyan megállapodásról adott hírt, miszerint a brazil és a kínai kormány egy 30 milliárd US értékű devizaswap megállapodást ír alá, mely egy olyan 10 évre szóló szerződés, melynek értelmében a két ország jegybankja bármikor forráshoz juthat a másik féltől. 10.4.A 2008-2009-es válság hatása és gazdaságpolitikai reakciók A kiinduló kérdés az, hogy beszélhetünk-e dél-amerikai recesszióról? A válság természetesen érintette a kontinenst, de messze nem olyan mértékben, mint Európát vagy az Amerikai Egyesült Államokat, illetve az okok is különbözőek. A latin-amerikai regionális gazdasági válság oka nem az volt, hogy a helyi bankok derivált pénzügyi befektetései elértéktelenedtek volna. A probléma forrása a kontinens exportszerkezetében keresendő, mely erőteljesen nyersanyag-és félkésztermék orientált. A 2000-es évek első harmadában ezen országok exportbevétele nagy mértékben megnövekedett elsősorban az emelkedő nyersanyagárak miatt. A gazdasági növekedéshez hozzájárultak még a külföldön dolgozó állampolgárok hazautalt jövedelmei, illetve a hazai kamatlábak emelkedése következtében beáramló FDI. A megnövekedett bevétel a nyersanyag-tulajdonosok, a menedzsment, illetve az adott szektorban foglalkoztatottak között került felosztásra, továbbá még részesedtek belőle azok a gazdasági szereplők, akik tevékenységükkel ehhez a szektorhoz kapcsolódtak. A helyi devizák megerősödése következtében azonban hosszú távon csökkent az export versenyképessége, melyhez a válság hatására csökkenő nyersanyagárak is hozzájárultak. A gazdasági növekedés visszaesett, hiszen egyrészt lassult a külföldi tőkebeáramlás, valamint csökkentek a külföldön dolgozók által hazautalt pénzösszegek. Ez lassította az ipart, a kereskedelmet, az építőipart, és növekvő munkanélküliséget eredményezett. Az Amerikai Egyesült Államok belső fogyasztásának visszaesése arra késztette a dél-amerikai államokat, hogy diverzifikálják exportjukat, új kereskedelmi partnereket

126

keressenek. Ebben a törekvésükben partnerre találtak Kínát és Indiát tekintve, akik szintén potenciális kereskedelmi partnerekként tekintenek a kontinens országaira. (Majoros P. 2011., Blahó A. 2010.) 10.5.Külkapcsolatok Tőkeáramlás A globális FDI-beáramlásokat tekintve Brazília 2010-ben már az 5. legnagyobb FDI-fogadó ország volt, megelőzve ezzel Németországot.

Globális FDI-beáramlások, TOP20 fogadó ország, 2009-2010 (milliárd US ) Rang-

sor Ország 2009 2010 Rang-sor Ország 2009 2010

1. USA 153 228 11. Ausztrália 26 322. Kína 95 106 12. Szaúd-Arábia 32 283. Hong-Kong 52 69 13. Írország 26 264. Belgium 24 62 14. India 36 255. Brazília 26 48 15. Spanyolország 9 256. Németország 38 46 16. Kanada 21 237. Nagy-

Britannia 71 46 17. Luxemburg 30 20

8. Oroszország 36 41 18. Mexikó 15 199. Szingapúr 15 39 19. Chile 13 1510. Franciaorszá

g 34 34 20. Indonézia 5 13

10.2.táblázat: Globális FDI beáramlások alakulása 2009-2010-ben Forrás: UNCTAD World Investment Report 2011.

A dél-amerikai FDI-áramlás 2010. évi alakulását mutatja a 10.3. táblázat. Látható, hogy Brazília, mind a be-, mind a kiáramlásnál 10 milliárd US feletti értéket produkált, vezető szerephez jutva ezzel a kontinensen.

Az FDI-áramlás alakulása 2010-ben Latin-Amerikában Skála FDI-beáramlás FDI-kiáramlás

10 milliárd US feletti FDI-áramlás

Brazília, Chile Brazília

5-9,9 milliárd US közötti FDI-áramlás

Peru, Kolumbia, Argentína Chile, Kolumbia

1-4,9 milliárd US közötti FDI-áramlás

Uruguay Venezuela

0,1-0,9 milliárd US közötti FDI-áramlás

Bolívia, Paraguay, Guyana, Ecuador, Suriname

Argentína, Peru

kevesebb, mint 0,1 milliárd US -nyi FDI-áramlás

Venezuela Uruguay, Paraguay, Bolívia, Ecuador

10.3.táblázat: Az FDI áramlás megoszlása Dél-Amerikában (2010) Forrás: UNCTAD World Investment Report 2011. alapján saját szerkesztés

127

Brazíliában az FDI-kiáramlások rendkívül volatilisek a válság óta. 2011-ben 17%-ot csökkentek, míg 2010-ben 121%-ot növekedtek szemben a 2009-es 44%-os csökkenéssel. Ezen volatilitást legfőképp az olyan tőkeáramlások növekvő jelentősége okozza, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak külföldi termelő tevékenységhez, hanem sokkal inkább az offshore pénzügyi központokhoz, illetve a növekvő hazatelepítése a vállalaton belüli, de a leányvállalatokon belüli kölcsönöknek (ez 21 milliárd US volt 2011-ben). (UNCTAD World Investment Report 2012.) Kereskedelem A WTO adatai szerint Brazília kereskedelmének értéke a GDP-hez viszonyítva a 2008-2010-es év átlagában 23,8% volt, az egy főre jutó érték pedig ugyanerre az időszakra 2189 US (összehasonlításképp ez az érték az USA-ban 12.958 US , Kínában 2.135 US , Indiában 595 US , Oroszországban 5.286 US ). Az árukereskedelemben a 22. legnagyobb exportőr a világon 2010-ben, és a 20. legnagyobb importőr. A szolgáltatások kereskedelmében a 31. legnagyobb exportőre, import tekintetében a 17. helyen áll. Legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unió, Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Argentína.

Brazília főbb exportpartnerei Brazília főbb importpartnerei

22%

15%

10%9%

4%

40%

EU-27KínaUSAArgentínaJapánEgyéb

21%

15%

14%8%5%

37%

EU-27USAKínaArgentínaDél-KoreaEgyéb

10.6.ábra: Brazília legfőbb kereskedelmi partnerei a világon 2010-ben Forrás: a WTO adatai alapján saját szerkesztés

2010-ben áruexportjának 34%-át a mezőgazdasági termékek teszik ki, 27,9%-át energiahordozók és egyéb ásványkincsek és csak a fennmaradó 35,2% az ipari termékek. Az áruimport szerkezet ettől nagy mértékben eltér, az ipari termékek dominálnak 74,1%-kal. Az országok gazdasági fejlettségének növekedése azonban jellemzően mennyiségi, elsősorban a multinacionális vállalatok betelepülésének és a termelési szerkezet átalakításának köszönhetően (Majoros P. 2011.). A növekedés fő forrását a legtöbb országban az ásványi kincsek, nyersanyagok jelentik, bár felélésük helyrehozhatatlan károkat okozna nemcsak a térség, de az egész bolygó számára.

128

Nemzetiség Vállalat Rangsor Székhely Bevétel (millió

US ) Brazil Petrobras 34. Rio de Janeiro 120,052

Venezuelai PDVSA 66. Caracas 88,361Brazil Banco do Brasil 117. Brasília 62,891Brazil Banco Bradesco 156. Osasco 53,010Brazil Vale 186. Rio de Janeiro 45,293Brazil JBS 307. São Paulo 31,279Brazil Itaúsa-Investimentos

Itaú 360. São Paulo 26,982

Brazil Ultrapar Holdings 400. São Paulo 24,135Kolumbiai Ecopetrol 445. Bogota 21,743

10.4.táblázat: A Global 500-as rangsorba bekerült dél-amerikai vállalatok 2011-ben Forrás: http://money.cnn.com/magazines/fortune/global500/2011/countries/

2005-ben még csak 3 brazil vállalat szerepelt a Global 500-as rangsorban, addig 2011-ben már 9 dél-amerikai vállalat (7 brazil, 1 venezuelai, 1 kolumbiai), melyek között találunk olajcégeket és pénzügyi intézményeket egyaránt.

1.Kína 11.Vietnám 2.Amerikai Egyesült Államok 12.Mexikó 3.India 13.Japán 4.Indonézia 14.Hollandia 5.Brazília 14.Lengyelország 6.Ausztrália 14.Dél-afrikai Köztársaság 6.Nagy-Britannia 17.Dél-Korea 8.Németország 17.Svédország 8.Oroszország 19.Franciaország 8.Thaiföld 19.Olaszország

10.5.táblázat: 2012-2014 között a TNC-k szempontjából legjobb fogadó országok Forrás: UNCTAD World Investment Report 2012. pp. 22 alapján saját szerkesztés

A transznacionális vállalatok szempontjából Dél-Amerikában a legjobb fogadó ország Brazília. A befektető vállalatok stratégiája a nemzetközi piac és a fogadó ország belpolitikai lehetőségeinek kihasználásán alapul. Négy fő célt különböztethetünk meg:

1. nyersanyagellátás biztosítása a többi vállalati egység számára, 2. szinergia, termelői hatékonyság keresése, 3. a globális piaci részesedés növelése, 4. az országok belső piacára jutás.

10.6.Jövőben megoldásra váró feladatok További fiskális megszorítások lenne szükség a folyó kiadások csökkentésével (a szociális kiadások lefaragásával), illetve az adórendszer reformjával. Az infláció mértékének további csökkentése szintén fontos célkitűzés kell, hogy legyen, melyhez elengedhetetlen a pénzügyi intézmények teljesítményének javítása, a felügyelet szigorítása, a szabályozás elmélyítése, illetve a Brazil Központi Bank autonómiájának biztosítása.

129

A városi lakosság folyamatosan növekszik, több városban meghaladja az 5 milliót is. A városok mérete azonban nem egyenesen arányos az ott élők jólétével: a lakosság egy része a legalapvetőbb életfeltételekhez sem jut hozzá. A bádogból épült szegénynegyedekben nincsen sem víz, sem fűtés, sem orvosi ellátás, az ott élőknek igen kevés esélye van a kitörésre. Növekvő arányú a kábítószer fogyasztás. (Bassa Z. et al. 2004. pp.234.) Ezen problémák leküzdésének egyik módja a szociális biztonsági háló reformja, az infrastruktúra fejlesztése, illetve az oktatási rendszer megújítása, tudásalapú-társadalom kiépítése. A gazdasági növekedés fenntartásához szükséges az üzleti környezet javítása, bizonytalanságok csökkentése, a kereskedelem további liberalizálása. Brazíliának folytatnia kell az export diverzifikálását, hiszen abban jelenleg túlsúllyal jelennek meg a nyersanyagok. Figyelmeztető jel, hogy az elmúlt években az emelkedő nyersanyag árak ellenére sem tudta folyó fizetési mérlegét pozitívra váltani, így egy esetleges csökkenés ezek árában negatívan befolyásolhatja az elért gazdasági növekedést, annak lassulását okozva. Szükséges lenne továbbá a túlértékelt reál árfolyamának gyengítésére, ezáltal az ipari termékek versenyképességének növelésére. Ellenőrző kérdések

• Mit jelöl a BRIC kifejezés? Hogyan alakult ki? • Mi a különbség Latin-Amerika és Dél-Amerika között? • Jellemezze Brazília földrajzi adottságait! • Melyek Brazília legnagyobb városai? • Ismertesse Brazília főbb makrogazdasági adatait! • Mutassa be Brazília újkori történetét! • Miért Portugália volt az első jelentős gyarmatosító? • Magyarázza a Brazília, Afrika és Portugália között létrejött kereskedelmi

háromszöget! • Milyen problémákkal küzdött Brazília a XX. században? • Ismertesse Cardoso F. H. reformjait! • Értékelje Lula da Silva és Dilma Rousseff elnökségét!

130

11.Transznacionális vállalatok működési sajátosságai és hatása a világgazdaság fejlődésére

• Transz- és multinacionális vállalatok fogalma, típusai • Vállalatok Global 500-as rangsora • Közvetlen külföldi tőkebefektetések és külföldi portfolió befektetések • Technológiai fejlődés és globalizált vállalatok

11.1.Transz- és multinacionális vállalatok fogalma, típusai Transz- és multinacionális vállalatok jelentősége, szerepe meghatározóvá vált a modern világgazdaságban. A Fortune 500 szerint a világ 500 legnagyobb vállalatának megközelítőleg 29.500 milliárd USD volt a bevétele 2011-ben, ezt összevetve az UNCTAD 2011-es, a Föld országaira vonatkozó 69.660 milliárd dolláros GDP adatával elgondolkodtató kép rajzolódik ki. (UNCTAD 2012) A világ 500 legnagyobb vállalata az összes GDP közel 50%-kát adja, ami megmagyarázza ezen vállalatok elképesztő érdekérvényesítő képességét, gazdasági, társadalmi és politikai befolyását, hatását a világgazdasági, hatalmi folyamatokra. A gazdasági társaságok számára a globális világ két meghatározó tényezője a költségminimalizálás, és ezzel együtt a profitmaximalizálás. Ezen transz- és multinacionális vállalatok jelszava ”globális profit”, „globális optimalizáció” lesz. Ezek a kifejezések a horizontális (különböző típusú, márkájú termékek, cikkek párhuzamos gyártását jelentő termelési szerkezet), és vertikális (egyazon termék előállításának különböző munkaszakaszait más és más országokba telepítik az alacsonyabb költségek miatt, iparágon belüli (intra-industry trade) szinteket is felölelik, valamint a vállalaton belüli (intra-firm trade) kereskedelmet. A globális világgazdaságban zajló eseményeket a komparatív (relatív) előnyök helyett a kompetitív előnyökkel (világpiaci versenyelőny) célszerű magyarázni (Lengyel–Rechnitzer 2004). A nemzetközi vállalati szféra főbb szereplői, a transznacionális vállalatok, pénzügyi konglomerátumok, amelyek mára a globális tőkeáramlás alapvető szervezeteivé, a magas szintű technológiák fejlesztőivé, és használóivá, a munkaerő nemzetközi áramlásának meghatározó intézményeivé váltak, és a különböző pénzügyi szolgáltatások és a nemzetközi áramlásokkal összefüggő egyéb szolgáltatásokat bonyolítókká.

131

11.1.ábra: A Fortune Global 2000 listáján szereplő vállalatok megoszlása néhány

kiemelt világgazdasági régióban, országban (db, 2007, 2012) Forrás: Fortune Global 2000

A transz- és multinacionális vállalatok fogalmát többféleképpen lehet megközelíteni: Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa szerint a transznacionális vállalat működése külföldi leányvállalatai révén egyszerre több nemzetgazdaságra kiterjed, üzletpolitikája pedig a vállalat összműködésének eredményességére, globális optimalizálására orientált, és az „anyaországban” lévő bázis érdekei által meghatározott. Az ENSZ Transznacionális Vállalati Központja (UNCTC) szerint ezek közé azok a vállalatok tartoznak, amelyek gazdálkodási tevékenységüket két vagy több országban folytatják, centralizált döntéshozatali rendszerük van, globális stratégiát alkalmaznak, és a a különböző országokban levő vállalatok között az információkat, a forrásokat és eszközöket, valamint a felelősséget megosztják. Az OECD szerint olyan cégek, amelyek különböző országokban működő vállalatokat vagy más egységeket foglalnak magukba. Ezek közül egy vagy több képes arra, hogy döntő befolyást gyakoroljon a többiek tevékenységére, és elossza az ismereteket és forrásokat. A transznacionális vállalatok olyan nemzetközileg integrált tevékenységet folytató vállalakozások, melyek irányítása és ellenőrzése – esetleg tulajdona is – egy gazdasági feltételrendszerhez kapcsolódik, a multinacionális vállalatok töb emzetiségű tulajdonú, több nemzetgazdaságra kiterjedő tevékenységet folytató vállalkozások, melyek döntési központjai is több gazdaság által meghatározottak. 11.2. Vállalatok Global 500-as rangsora A transz- és multinacionális társaságok globális elterjedése a transznacionalizálódás folyamatával jellemezhető. Egy mérőszámot, a vállalatok nemzetköziesedésének mértékét is létrehozott az ENSZ szervezete, az UNCTAD. Az aggregát index összetevői:

• a vállalat tőkeállományának külföldön befektetett hányada,

132

• az üzleti forgalomból a külföldi leányvállalatokban realizálódó rész, • a foglalkoztatottak közül a külföldi érdekeltségeknél dolgozók aránya.

A világ legnagyobb társaságai esetén ez az érték nagyon sokszor 50 felett van, ami azt jelzi, hogy az adott társaság működése nagyobb arányban kapcsolódik a külföldi piacokhoz, mint a belföldiekhez. A 11.1. táblázat a Fortune Global 500 lista első 20 helyezettjének változásait tartalmazza. A lista élén egyértelműen a Shell (holland-angol), az Exxon Mobil (egyesült államokbeli) és a Wal-Mart Stores (egyesült államokbeli) kiemelkedik a többi társaság közül. Egyébként ezen vállalatok árbevétele, több, mint háromszorosa Magyarország GDP-jének, éves profitjuk 15 és 41 milliárd USD közötti. A világgazdaságban is tapasztalható elmozdulások, a BRIC országok előretörése a listán is megmutatkoznak, míg 2005-ben egyetlen kínai vállalat sem jelent meg a legnagyobbak között, addig 2012-ben három is (az 5. a 6. és a 7. helyen), és felkerült a listára az orosz Gazprom is (15.).

2005 2008 2012 vállalat bevétel vállalat bevétel vállalat bevétel

1 Wal-Mart Stores 287,9 Wal-Mart Stores 378,7 Royal Dutch Shell 484,4

2 BP 285,0 Exxon Mobil 372,8 Exxon Mobil 452,9

3 Exxon Mobil 270,7 Roy. Dutch Shell 355,7 Wal-Mart Stores 446,9

4 Roy. Dutch/Shell 268,6 BP 291,4 BP 386,45 General Motors 193,5 Toyota Motor 230,2 Sinopec Group 375,2

6 DaimlerChrysler 176,6 Chevron 210,7China Nat. Petroleum 352,3

7 Toyota Motor 172,6 ING Group 201,5 State Grid 259,18 Ford Motor 172,2 Total 187,2 Chevron 245,69 General Electric 152,8 General Motors 182,3 ConocoPhillips 237,210 Total 152,6 ConocoPhillips 178,5 Toyota Motor 235,311 ChevronTexaco 147,9 Daimler 177,1 Total 231,5

12 ConocoPhillips 121,6 General Electric 176,6 Volkswagen 221,5

13 AXA 121,6 Ford Motor 172,4Japan Post Holdings 211,0

14 Allianz 118,9 Fortis 164,8 Glencore Internat. 186,115 Volkswagen 110,6 AXA 162,7 Gazprom 157,816 Citigroup 108,2 Sinopec 159,2 E.ON 157,017 ING Group 105,8 Citigroup 159,2 ENI 153,618 Nippon Tel. & Tel. 100,5 Volkswagen 149,0 ING Group 150,519 AIG 97,9 Dexia Group 147,6 General Motors 150,2

20 IBM 96,2 HSBC Holdings 146,5

Samsung Electronics 148,9

11.1.táblázat: A Fortune Global 500 lista első 20 helyezett vállalata árbevétel alapján 2005, 2008 és 2012 években (milliárd USD)

Forrás: Fortune magazin Global 500-as listái alapján saját szerkesztés Mindeközben pozíciókat veszítenek az észak-amerikai, európai és japán vállalatok. Ezt tanúsítják az 11.2. táblázat adatai is. Kína 7 év alatt megnégyszerezte, Oroszország megkétszerezte és Brazília majdnem megháromszorozta vállalatainak számát,

133

ugyanakkor minden hagyományos nagy fejlett ipari ország (Egyesült Államok, Japán, Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) kevesebb társasággal képviselteti magát (11.1. ábra). A kontinensek szerinti arányokat a 11.2. ábra mutatja, amely szerint az eddig vezető Amerika és Európa rovására erősíti pozícióit Ázsia.

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Ausztrália 9 8 8 8 9 8 8 9 Ausztria 0 1 1 2 2 3 1 1 Belgium 3 4 5 5 5 5 5 4 Belgium/Hollandia 1 1 1 1 0 1 1 0 Brazília 3 4 5 5 6 7 7 8 Nagy-Britannia 35 38 33 34 26 29 30 26 Brit/holland 2 1 1 1 1 1 1 1 Kanada 13 14 16 14 14 11 11 11 Kína 16 20 24 29 37 46 61 73 Kolumbia 0 0 0 0 0 0 1 1 Dánia 2 2 2 2 2 2 2 1 Finnország 3 2 3 2 2 1 1 1 Franciaország 39 38 38 39 40 39 35 32 Németország 37 35 37 37 39 37 34 32 Magyarország 0 0 0 0 1 0 0 1 India 5 6 6 7 7 8 8 8 Írország 1 1 2 2 2 2 2 2 Izrael 0 0 0 0 1 0 0 0 Olaszország 8 10 10 10 10 11 10 9 Japán 81 70 67 64 68 71 68 68 Luxemburg 1 1 0 1 1 1 1 2 Malajzia 1 1 1 1 1 1 1 1 Mexikó 2 5 5 5 4 2 3 3 Hollandia 14 14 14 13 12 13 12 12 Norvégia 2 2 2 2 1 1 1 1 Lengyelország 0 0 1 1 1 1 1 1 Portugália 0 0 0 1 1 0 0 0 Oroszország 3 5 4 5 8 6 7 7 Szaúd-Arábia 1 1 1 1 1 1 1 1 Szingapúr 1 1 1 1 2 2 2 2 Dél- Korea 11 12 14 15 14 10 14 13 Spanyolország 8 9 9 11 12 10 9 8 Svédország 7 6 6 6 6 5 3 4 Svájc 11 12 13 14 15 15 15 15 Tajvan 2 3 6 6 6 8 8 6 Thaiföld 1 1 1 1 1 1 1 1 Törökország 1 1 1 1 1 1 1 1 Egyesült Államok 176 170 162 153 140 139 133 132 Egy. Arab Emir. 0 0 0 0 0 0 0 1 Venezuela 0 1 0 0 1 1 1 1 11.2.táblázat: A Fortune Global 500 lista vállalatainak országonkénti eloszlása 2005-

2012 között (db) Forrás: Fortune magazin Global 500-as listái alapján saját szerkesztés

134

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Európa Észak-Amerika Közép és Dél-Amerika Ázsia Afrika Ausztrália

11.2.ábra: Global 500 vállalatainak megoszlása kontinensek szerinti bontásban 2005 és 2012 között

Forrás: Fortune magazin Global 500-as listái alapján saját szerkesztés A világgazdaság vezető országainak vállalatait tartalmazó ábrán is szemmel látható átrendeződés történik. A hagyományos nagyhatalmak mindegyikének csökkennek az értékei (Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország), ugyanakkor a listán a kínai vállalatok száma jelentősen megnőtt.

2616

73

3232

81

68

176

132

35

3937

0

20

40

60

80

100

120

140

160

180

200

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Nagy-Britannia Kína Franciaország Németország Japán USA

11.3.ábra: Transznacionális vállalatok számának változása egyes kiemelt országokban 2005 és 2012 között

Forrás: Fortune magazin Global 500-as listái alapján saját szerkesztés

135

11.3. Technológiai fejlődés és globalizált vállalatok Nemzetközi vállalatok típusai Gál P. (2000.) szerint:

• un. koloniális típus: horizontális struktúra jellemzi, egyszerűen integrált, általában költség-optimalizációs céllal jön létre. Egymástól eltérő fejlettségű gazdaságokat összekapcsoló vállalatok, amelyekre nem jellemző az egységes technológia és az egységes kínálati struktúra.

• párhuzamos struktúrájú nemzetközi vállalatok: több nemzetgazdaságban azonos tevékenységet végeznek egységes piaci stratégiával, de a termelési tevékenységben még nem integráltak. A piaci akadályok megkerülésére, kvázi piacbővítési céllal jönnek létre. Több nemzetgazdaságban integrált kínálati struktúra jellemzi ezeket;

• a komplexen integrált transz- ill. multinacionális vállalatok több országban egységes vállalatstratégiát követnek. A nemzetköziesedést a piaci és hatékonysági optimalizáció eszközeként használják. Szerkezetük lehet párhuzamos (több országban nagyjából azonos kínálati szegmensben működnek azonos technológiával, egységes piaci stratégiával) vagy kooperációs (termelési tevékenységükben vertikális nemzetközi integrációt valósítanak meg, stratégiai céljuk a piacbővítés);

• globalizált vállalatok: teljes nemzetköziesedést kialakítva a vállalati értéklánc-elemek nemzetközileg leghatékonyabb allokációját valósítja meg. A tejes vállalati tevékenység világméretű optimalizációját jelenti. Természetesen komplex, rendkívül erős nemzetközi integráció jellemzi őket, és különböző fejlettségű országokat kapcsolnak össze. Nemzetközi kereskedelemteremtő hatású, ahol a döntéshozatal is egységes nemzetközi rendszerben folyik. (Gál P. 2000.)

11.4.Közvetlen külföldi tőkebefektetések és külföldi portfolió befektetések A nemzetközi tőkeáramlásnak három alapvető típusa alakult ki:

• a közvetlen külföldi befektetések (KKB, foreign direct investment FDI, másképpen külföldi működőtőke-befektetés);

• külföldi portfólió befektetés KPB; • hitelek és segélyek nemzetközi áramlása (Csáki Gy. 2006.)

Ezek közül a közvetlen külföldi tőkebefektetés (KKB) az a nemzetközi befektetés, amelyben az egyik ország gazdaságában székhellyel rendelkező egység egy másik országban lévő vállalatban szerez tartós érdekeltséget. Ezek nyomán létrejött formák lehetnek a leányvállalatok (ahol a külföldi tulajdon meghaladja az 50%-ot), a fiókok (részben vagy teljesen külföldi tulajdonban vannak), társulások (a külföldi tulajdonos részesedése 50%-nál is magasabb). A külföldi portfolió befektetések (KPB) magukba foglalják azokat az értékpapírokat, amelyeket szervezett vagy más pénzpiacokon forgalmaznak vagy forgalmazhatnak, azaz a kötvényeket, részvényeket és más pénzpiaci eszközöket. A két befektetési forma között alapvető különbségek vannak, a portfólió befektetések (KPB) nem eredményeznek közvetlen rendelkezési jogot a fogadó ország vállalatában, a külföldi befektető elsősorban a profitból akar részesedni sokszor pénzügyi befektetőnek hívják a folyamatban részvevőket. A hatásaik is különbözőek lesznek, a fejlődéshez is más módon járulnak hozzá. A külföldi portfólió befektetések főleg a finanszírozási keretet bővítik, rövidebb időtávra szólnak,

136

minél nagyobb profitot, vagy kamatot, osztalékot kívánnak elérni. A közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel a szakmai befektetők hozzájárulnak a technikai fejlődéshez, hosszabb időtávban gondolkodnak, és a profit, kamat, osztalék mellett a piaci részesedés, a hatékony működés is kiemelt fontosságú lesz. A közvetlen külföldi tőkebefektetések esetében a hosszabb időtáv miatt a ciklikus ingadozások jelentősebbek, míg a portfolió befektetések jobban ki vannak téve a piac hatásainak, és ingadozásainak. (Simai M. 2004.) A vállalatok nemzetközivé válása alapvetően az utóbbi másfél évszázadhoz köthető, persze árnyalhatják a képet az olyan előzményeket, mint a Brit Kelet-Indiai Társaság, amely egyesek szerint az első, kiemelkedő hatású és erejű transznacionális vállalat volt. Az első vállalati nemzetköziesedési hullám a 19. század utolsó harmadában, a 20. század első éveiben volt megfigyelhető, a 2. ipari forradalom elterjedésével, az Egyesült Államok és Németország felemelkedésével együtt. Ez az időszak a nemzetközi termelési kooperációkon alapuló világgazdaság (Nagy E. – Pál V. 2010) kialakulásának időszaka, amely nagyrészt egybeesett a népességrobbanás, a városrobbanás folyamatával, mindezek együtt gyökeresen megváltoztatták a kitáguló világgazdaság képét. Ekkor az egyes országokban működő vállalkozások a helyi viszonyok által meghatározottan, gazdaságilag önállóan működtek.A két világháború között jöttek létre a stratégiailag integrált egységes piacpolitikát folytató nagyvállalatok, a különböző országokban lévő gazdálkodási egységeket az azonos tevékenység, a tőke és a technológia kapcsolta össze, meghatározóvá vált a piaci optimalizáció. A 2. világháború után látható a tényleges transz- és multinacionális vállalatok kialakulásának első hulláma. Ezek már céltudatosan integrált vállalatrendszerek, egységes vállalatstratégiával. A különböző országokban működő egységeknél egységes üzletpolitika, beruházási politika, innovációs, technológia-fejlesztési politika, kereskedelempolitika, marketingpolitika stb. a jellemző, a globális gondolkodással a technológiai fejlődés megváltozott hatásai következtében kialakult új feltételeknek és körülményeknek kívántak megfelelni. A globális szervezés, működés indítékai közé külső és belső tényezők tartoztak. A külső tényezők közé tartozott a nyersanyagszükséglet fedezése, az exportakadályok megkerülése, a növekvő fajlagos K+F költségek, az innovációk kihasználási idejének lerövidülése, relatíve alacsonyabb bérszínvonal kihasználása. A belső tényezők a viszonylagos tőkefeleslegek kialakulása, nemzetközi gazdaságpolitikai elemek (pl. felértékelt valutaárfolyam). (Gál P. 2000.) A tradicionális, a transznacionális és globalizált vállalatok közötti különbségeket a 11.3. táblázat mutatja be.

137

Stratégiai

szempontok Tradicionális Transznacionális Globalizált

Versenyképességi egység

Ágazat Ágazat Vállalat

Hatékonyságot meghatározó tényezők

Nyersanyag- és bérköltség

Piacméret, szérianagyság

K+F, tevékenység allokáció, piacméret

Vállalat egyes nemzetközi részei közötti integráció

Laza, csak tőkekapcsolat

Erős, termelési kooperációs kapcsolat

Megbonthatatlan

Vállalati értéklánc-elemek kapcsolata

Független tevékenységek

különböző területeken

Értéklánc centralizált az irányító vállalatnál

Értéklánc-elemek nemzetközileg

decentralizáltak Döntéshozatal integráltsága

Az egyes vállalatok önálló gazdálkodó

egységek

Az egyes vállalatok erősen függnek

egymástól

Döntéshozatal teljesen integrált

Egyes egységek hatékonysága

Meghatározó Nem meghatározó Meghatározó

Vállalaton belüli nemzetközi

munkamegosztás

Laza Erős Meghatározó

11.3.táblázat: A tradicionális, a transznacionális és globalizált vállalatok közötti különbségek

Forrás: Gál P. 2000. 292 p. Manapság új jelenség tapasztalható a tőkeáramlásokban, mégpedig a transznacionalizálódás a középvállalati szektorban. Az ilyen méretű vállalatok korábban ritkán fektettek be tőkét külföldön, a méretből adódó hátrányok, a tájékozatlanság, a menedzsment és a tőkeforrások terén mutatkozó problémák miatt. A 21. században az IKT fejlődésével, a rugalmas szervezeti, működési megoldásokkal a kisebb vállalatok is meg tudják valósítani külföldi céljaikat, persze bizonyos sajátosságok jellemzik befektetéseiket: • viszonylag kis volument jelent; • magas koncentráció látható a fejlett ipari országokban; • ugyanakkor egy adott termékre/szolgáltatásra fókuszálnak; • gyengébb marketing jellemzi ezeket a befektetéseket. (Simai M. 2004.)

138

12. Napjaink világkereskedelmének főbb szerepelői és jellemzői • Nemzetközi kereskedelem elméleti és fogalmi háttere • Szabadkereskedelem és protekcionizmus • Kereskedelem bővülése és szerkezeti változásai • Egyenlőtlen kapcsolatok • Szolgáltatás-kereskedelem

12.1.Bevezetés Napjaink globalizált világgazdaságának egyik feltétele, ugyanakkor eredményei is az államok közötti, intenzív áru- és szolgáltatás-kereskedelem. Földünk majd valamennyi országa különböző mértékben ugyan, de külkereskedelmi kapcsolatokat tart fenn. A távolsági kereskedelem több évezredes múltra tekint vissza, noha az ókorban és középkorban ezt a típusú árucserét még nem a tömegjószágok, hanem a luxuscikkek dominálták. Az elégtelen technológiai háttér miatt az ügyletek rendszertelenek voltak, így nem járulhattak hozzá világszintű piac, és munkamegosztás kialakulásához. Ez az újkorban, a földrajzi felfedezések, majd a gyarmatbirodalmak kiépülésének következtében jött létre. A kereskedelem hosszú távú gazdasági-társadalmi hatásai:

• térszerkezeti: városodás folyamata; • technikai: hajózás és szállítmányozás fejlődése; • társadalmi: kereskedelmi elit megerősödése és polgárosodás (feudális

kötöttségektől mentesen); • gazdasági: közgazdasági eszközök kifejlődése (pénz, váltó, biztosítás);

A nemzetgazdaságok kereskedelmi kapcsolatainak fejlődése, így az egész világgazdaság nyitása különösen gyors üteművé vált az elmúlt hatvan évben. Ebben fontos szerepe volt a stabil intézményi háttérnek és szabályozásnak, amelyet a GATT (General Agreement on Tariffs and Trade, Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény), majd 1995-től a WTO (World Trade Organization, Kereskedelmi Világszervezet) biztosított. Ezt a tendenciát a 2008-as válság (a korábbi zavarokhoz hasonlóan) csak ideiglenes akasztotta meg. A szabad kereskedelmi kondíciókból származó hasznok ugyanakkor nem egyenlően oszlanak meg az országok között. Több, döntően fejlődő ország kiszolgáltatottsága fokozódott a protekcionista kereskedelem-politikai eszközök hiányában. Noha „történetileg visszatekintve a mai legfejlettebb országok egyike sem a mai (csekély) gazdaságpolitikai arzenállal került a legjobbak közé.” (Veress 2009) Emiatt várhatóan a liberalizált globális piac a jövőben is tovább erősíti az egyenlőtlen aszimmetrikus, alá-fölérendeltségi viszonyokat (másként centrum-periféria relációkat) (Szentes 1995).

Típusai: • belföldi, ill. nemzetközi kereskedelem; • kis-, ill. nagykereskedelem; • szárazföldi, vízi, ill. légi kereskedelem

12.2.Elméleti és fogalmi háttér

139

A kereskedelemi kapcsolatokban rejlő előnyök és hasznok realizálása a legősibb gazdaságpolitikai célok között szerepel. Az árucsere „kedvező” irányba való befolyásolásának gyakorlata több évszázados múltra tekint vissza, amelynek célja, hogy egy adott ország nemzetközi pozícióit (pénzügyi, termelési) javítsák.

A kereskedelem különleges szerepe abban áll, hogy az adott piac gazdasági nyitottságát szabályozza, így közvetlenül, közvetve hatással van olyan területekre, mint a kibocsátás (ipar és szolgáltatás), a munkaerőpiac, a szociális kérdések és a külpolitika. A piaci kívánatos nyitottsági szintjének elérése érdekében a kereskedelempolitika kiterjedt eszközrendszert működtet (Szentes 1995):

• restriktív, korlátozó jellegűek (leginkább import oldalon): o pénzügyi: vámok; o nem pénzügyi jellegűek:

kvantitatív, mennyiségi (kontingens); technikai jellegűek (kvóták, licenszek, anti-dömping intézkedések,

egészségügyi szabályozások, árfolyam manipulációk, hazai szereplők támogatása, bürokratikus intézkedések, fogyasztói szempontok);

• stimuláló, ösztönző jellegűek (leginkább export oldalon): o pénzügyi ösztönzők, hitelek, promóciós ügynökségek, EPZ/FTA,

embargó, árfolyam manipuláció. A szabadkereskedelem valamint a protekcionizmus mellett is számos érv vonultatható fel.

Érvek a szabadkereskedelem

mellett Érvek a protekcionizmus mellett

Versenyhelyzet, hatékonyság fokozása. „Inkubátor” hatás előidézése

Nagyobb áruválaszték biztosítása.

Különféle iparágak védelme: • növendék; • hanyatló; • stratégiai.

Jobb minőség elérése. Védelem a tisztességtelen verseny ellen.

Árak letörése.

Nem gazdasági érvek figyelembe vétele:

• nemzetbiztonsági szempontok;

• nemzeti életmód megóvása;• „speciális nemzetgazdasági

értékek” védelme. 12.1.táblázat: Szabadkereskedelem és protekcionizmus érvei.

Forrás: saját szerkesztés.

A történelem során a szabad kereskedelem és a protekcionizmus gyakorlata időről-időre váltotta egymást:

• a 17. és 18. században a merkantilista politika terjedésének időszaka; • az új nagyhatalmak felemelkedése erőteljes protekcionista gazdaságpolitika

mellett ment végbe; • a 19. és 20. század fordulójának időszaka szabadabb feltételeket hozott

(elsődlegesen az egyes gyarmatbirodalmakon belül);

140

• az 1929-32 válság drámai visszaesése, protekcionista gyakorlatot indukált; • a 20. század második fele a sokasodó kereskedelmi integrációk közötti és belüli

egyre szabadabb árucserét eredményezte.

Az elmúlt évtizedekben a nagyhatalmú, befolyásos országok a GATT/WTO fordulók keretében a piacvédelmi mechanizmusok leépítését követelték meg egymástól és a több államtól.

12.1 ábra: A feldolgozott termékekre alkalmazott vámtételek átlagos mértéke, az

egyes országcsoportok szerint. Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

Ez kiváltképp az alacsony jövedelmű, fejlődő országok számára jelentett és jelenthet kihívást. Hiszen amellett, hogy csökkentette az árakat és bővítette a termékkínálatot, az éles versenyen megjelenése által nehéz helyzetbe hozta a hazai termelőket. Ma már az is látszik, hogy a versenyképtelen országokban a szabadkereskedelemből fakadó fogyasztói hasznok mellett a negatív társadalmi és munkaerőpiaci hatások tetemes költségei is jelentkeznek. A méltányos kereskedelem ezen költségek mérséklését és a hosszú távú fenntarthatóság szempontjainak érvényesülését célozza. A méltányos kereskedelem a nemzetközi árucsere szokásos felfogásától eltérő megközelítés. Kereskedelmi partnerséget jelent, amely a hátrányos helyzetű termelők számára hivatott a fenntartható fejlődést előmozdítani elsősorban jobb kereskedelmi feltételek biztosításával, valamint a fejlett országokban folyó szemléletformáló kampányokkal.

12.3.A bővülés jellemzői, üteme és szerkezeti módosulásai Az elmúlt fél évszázadban a világkereskedelem látványos dinamikát mutatva bővült. Ezt jól példázza, hogy míg a teljes GDP értéke 1971 és 2011 között körülbelül hússzorosára növekedett, addig az export értéke közel hatvanszorosára (57,4). Ennek következtében a világgazdaság nyitottsága is háromszorosára emelkedett Az export és import összértéke mára a világ bruttó hazai termékének majd kétharmadát teszi ki. A világkereskedelem bővülésének függvényén a 2008-as válság sokszerű, de csak rövid ideig ható törést tudott gerjeszteni. Az elmúlt években az árucsere a válság előtti ütemmel bővül.

141

12.2.ábra: A világgazdaság GDP-jének és exportjának növekedése, 1970-2011

között. Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

A világ árucseréje jelentős módosulásokat mutat az áruszerkezet tekintetében. A kereskedelmet a feldolgozott termékek dominálják, noha részarányuk a teljesen belül folyamatosan csökken. A csökkenés ellenére még mindig ez az árucsoport a legnagyobb súlyú, köszönhetően legfőképp a gépipari termékeknek és szállítóeszközöknek. Míg az 1990-es évtized második felében a feldolgozott termékek tették ki az összérték háromnegyedét, ez a részarány napjainkra 60 százalék körülire mérséklődött. Ennek oka az energiahordozók súlyának átlagon felüli növekedése volt az oka (7 százalékról 17 százalékra növekedett). Az élelmiszerek és egyéb bányászati áruk aránya nem változott jelentősen.

142

12.3.ábra: A világ exportjának főbb tételei, árucsoportjai.

Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

Hasonlóan dinamikusan változó kép rajzolódik ki, ha a kereskedelem földrajzi dimenzióját vizsgáljuk. Az 1970-es évek óta a fejlett világ (OECD, mind Európa, mind Észak-Amerika, mind Távol-Kelet vonatkozásában) részarányának apadása tapasztalható. Az Európai Unió korábbi majdnem 45 százalékos aránya, napjainkra 34-re esett. Észak-Amerika világkereskedelmi súlya pedig 1960 és 2011 között megfeleződött (22 százalékról 12-re). Kisebb ütemű a marginalizáció Latin-Amerika és Afrika (Szub-Szahara) esetében. Ellenben a világ többi régiója bővül és teret nyer. Ez leginkább a Távol- és Közel-Keletre igaz. Míg előbbi esetében a dinamikusan iparosodó „kistigrisek” és Kína adják a lendületet, addig utóbbiban az olajexportálók. A földrajzi hangsúlyváltozásokon alapvetően a válság sem tudott változtatni. A nagyobb mértékű visszaesés inkább a centrumra volt jellemző (-15,1%), mint a perifériára (-7,1%) (legnagyobb mértékben Japánra, EU-ra és az USA-ra).

Az országok rangsorát mind export, mind import oldalon a világ legnagyobb gazdaságai uralják. Kiegészítve a tradicionális kereskedelmi központokkal úgy, mint a BENELUX államok, Hongkong, Szingapúr. Esetükben jelentős volument tesz ki a tranzitforgalom, vagy ún. re-export. Kiviteli oldalon az elmúlt esztendőben Kína megelőzte a korábbi domináns országokat és riválisokat (USA-t és Németországot). Az ázsiai óriás ma már a világ exportjának tizedét adja; a három legnagyobb gazdaság a világ kivitelének kissé több mint negyedét. A legnagyobb ütemű növekedés a 10 legnagyobb exportőr körében Oroszországé volt. Az eurázsiai állam 2011-re majd harmadával növelte kivitelének értékét.

143

12.4.ábra: A világ árukereskedelmének főbb exportőrei és importőrei.

Forrás: WTO Report (2012) alapján.

Behozatali oldalon egyelőre semelyik ország nem „fenyegeti” a világ legnagyobb importőre, az USA első pozícióját. A mezőnyből Kína és Németország itt is kiemelkedik. Az ázsiai gazdaságok importbővülés esetében is nagyobb dinamikát mutatnak, mint a többi ország.

12.3.1.Az aszimmetrikus kereskedelmi viszonyok Az előbbi export-, importrangsorok már betekintést engedtek az országok között fennálló egyenlőtlen függőségi kapcsolatok rendszerébe (aszimmetrikus interdependencia) (Szentes 1995). Az államok egyenlőtlen kereskedelmi viszonyait és pozícióit jól jelzik olyan relatív (nem abszolút) mutatószámok is, mint az egy főre jutó export mértéke, vagy a kereskedelem áruszerkezet, összetétele. Az egy főre jutó export tekintetében az országok között roppant szakadék tátong (több mint tízezerszeres). A leginkább exportképes államok között található tradicionális kereskedelemi központ, olajkitermelő és szolgáltató-ipari ország. A legkisebb értékű egy főre jutó kivitellel bíró államok a világ legfejletlenebb régióiban helyezkednek el (Közép-Afrika és Közép-Ázsia, Karib-térség). Utóbbiak esetében az alig száz (vagy néhány száz) dollár értékű, csekély volumenű export rávilágít a versenyképtelen, a világtermelésbe nem integrálódott helyi, nemzeti gazdaság problémájára.

144

Country Name Top 10 Country Name Bottom 10

Luxembourg 178 527 Burkina Faso 95Singapore 86 984 Afghanistan 92Hong Kong SAR, China 70 855 Haiti 81Macao SAR, China 55 272 Sierra Leone 74Ireland 46 408 Liberia 62Switzerland 36 491 Rwanda 53Netherlands 36 467 Nepal 51Norway 35 155 Central African Republic 48Belgium 34 361 Ethiopia 44United Arab Emirates 30 882 Burundi 15

12.2.táblázat: Ország rangsorok az egy főre jutó exportérték szerint (TOP 10 és BOTTOM 10).

Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés. Az áruszerkezet vizsgálata által is azonosíthatók az árucsere fejlett és fejletlen

szereplői. Az összetétel elemzése két egyszerű mutató által is lehetséges (UNCTADStat gyakorlata szerint, on-line adatbázis): az egyik a diverzifikációs, a másik a koncentrációs index.

Diverzifikációs index Azt számszerűsíti, hogy egy adott ország áruszerkezet mennyiben tér el a mintának

tekinthető szerkezettől (a legtöbb esetben a világkereskedelem szerkezete a minta). Értéke normalizált formában 0 és 1 közé esik.

ahol hij = i termék export (vagy import) részesedése az adott j ország esetében; hi = i termék részesedése a világexportban (vagy importban). Koncentrációs index A piaci koncentráció mérésének eszköze. A következő formula szerint:

ahol Hj = ország vagy országcsoport indexe; xi = i termék exportjának értéke.

145

Az adatok elárulják, hogy az országok döntő része valamennyi árucsoport cseréjében részt vesz (nemzetközi SITC 3-as osztályozása szerint 261 kategória van), azonban az egyes csoportok arányai jelentős eltérést mutatnak. Ezek vizsgálata válik lehetségessé a diverzifikációs és koncentrációs mutatók segítségével. A kapott adatok igazolják, hogy a fejlett országok kereskedelmi portfóliója sokkal kiegyensúlyozottabb; azaz jobban diverzifikált és kevésbé koncentrál néhány árucsoportra. Ellenben a kevésbé fejlett (vagy legkevésbé fejlett) országok külkereskedelmében (elsődlegesen kivitelében) egy-két árkategória játszik kiemelkedő szerepet. Éppen ezek az országok külkereskedelmi ügyletei és az exportért realizált bevétele nagyfokú ingadozást mutatnak, ami növeli pénzügyi sebezhetőségüket is.

Concentration Index Diversification Index 1995 2000 2005 2010 1995 2000 2005 2010 Developed economies 0,055 0,071 0,066 0,065 0,1172 0,1342 0,1599 0,1809

Developing economies 0,091 0,129 0,141 0,125 0,2783 0,2611 0,2464 0,2146

Least developed countries 0,216 0,330 0,457 0,430 0,7286 0,7170 0,6864 0,6702

Heavily indebted poor countries 0,145 0,150 0,208 0,219 0,6999 0,6739 0,6390 0,6120

12.3.táblázat: Koncentrációs és diverzifikációs indexek átlagértékei az országok fejlettségi szintje szerint.

Forrás: WTO alapján saját szerkesztés.

12.5.ábra: Egy termék kivitelétől függő országok köre (1993-1994).

Forrás: WTO alapján saját szerkesztés. A fenti térkép megmutatja, a legsebezhetőbb kiviteli szerkezettel bíró országok elhelyezkedését. A csoportban felülreprezentáltak az afrikai államok, amelyek közül némelyek az olajtermékek (zölddel jelölve), mások az agrártermékek (bárnával jelölve), valamint más bányászott nyersanyagok (lilával jelölve) kivitelétől függenek nagymértékben.

146

12.3.2.A szolgáltatás-kereskedelem Az elmúlt évtizedekben a világkereskedelem volumenén belül állandósulni látszik a szolgáltatások egyötödös aránya. Azaz az áruk kereskedelme mellett dinamikusan bővül a szolgáltatások cseréje is. A szolgáltatás-kereskedelmet az alábbi főbb tercier ágazatok generálják:

• egészségügy; • építőipar; • kommunikáció; • környezetvédelem; • közlekedés; • oktatás; • pénzügy és üzlet; • rekreáció és turisztika.

12.6.ábra: Az áru- és szolgáltatás-kereskedelem volumenének változása (1980-

2011). Forrás: WTO adatai alapján saját szerkesztés.

A szolgáltatás-kereskedelem lényegi szereplői között mind a kiviteli, mind a behozatali oldalon fejlett országok találhatók. Kivételt Kína képez. Az adatok elárulják, hogy a szolgáltatások kereskedelme a legtöbb fejlett ország esetében egyenlegjavító, mivel az export értéke meghaladja az importét. Kivételt itt is Kína, valamint Németország képez. Ebből következik, hogy a fejlődő országok kiszolgáltatottsága ebben a szegmensben a legnagyobb mértékű.

147

12.7.ábra: A világ szolgáltatás-kereskedelmének főbb exportőrei és importőrei.

Forrás: WTO Report (2012) alapján.

12.4.Befejezés A 20. század második felétől egyre szabadabbá váló kereskedelem együttesen hordozza magában a mérethatékonysági előnyök kihasználásából fakadó gyors felzárkózás ígéretét és a kiszolgáltatottságból, védtelenségből fakadó leszakadás fenyegetettségét. Az elmúlt félévszázad teljesítményei között találunk példát mindkét esetre. A távol-keleti újonnan iparosodott gazdaságok szolgáltatják a sikeres világgazdasági integráció jó példáját; fekete Afrika izolálódó, szeparálódó államai a kedvezőtlenebbet. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt igazolják, hogy a bezárkózás, lecsatlakozás (de-linking) nem az üdvözítő út. Ugyanakkor azt is látni kell, látni lehet, hogy a világkereskedelmen belül korábban soha nem tapasztalat aránytalanságok alakultak ki, amelyek mérséklése biztosan nem megy végbe piaci folyamatok következtében. Így a piacok védelme, ha nem is protekcionista, hanem patrióta módon, biztosan indokoltnak látszik, és ami fontosabb közgazdaságilag is igazolhatónak tűnik.

Ellenőrző kérdések

• Milyen eszközei léteznek a kereskedelempolitikának? • Érveljen a szabadkereskedelem mellett és ellen! • Melyek a világ exportjának főbb árucsoportjai? • Mely országok egy főre jutó exportja a legmagasabb/legalacsonyabb? • Melyek a világ árukereskedelmének főbb exportőrei/importőrei? • Melyek a világ szolgáltatáskereskedelmének főbb exportőrei/importőrei? • Mutassa be a koncentrációs/diverzifikációs indexeket! Miként használhatók a

kereskedelem szerkezetének vizsgálatára?

148

13.A külföldi befektetések „földrajza”

• A közvetlen külföldi tőkebefektetések áramlása régiónként • A közvetlen külföldi tőkebefektetések ágazati megoszlása • A működő tőke importját segítő és gátló tényezők • A külföldi működő tőke pozitív és negatív hatásai

13.1.A külföldi befektetések „földrajza” Az 1980-as évek végétől, az 1990-es évek elejétől a világgazdaságban dinamikusan növekedett a tőkeáramlás mértéke. Elsősorban a fejlett, azaz a centrum országokban nőtt meg a jelentősége, és ez érvényes mind a be- mind a kiáramlásokra is. A 2001-es visszaesés előtt a fejlett országokhoz kapcsolódó tőkeáramlások meghaladták az évi 1000 milliárd amerikai dollár nagyságrendet is, ami a 90-es évtized elején tapasztalhatónak majd tízszerese is volt. Ez a rendkívüli növekedés természetesen kapcsolódott a globalizáció elterjedéséhez, megerősödéséhez, a transz- és multinacionális vállalatok nemzetközi tevékenységének fokozódásához, a gazdasági szabályozók liberális változásaihoz, a pénz- és tőkepiacok nagyfokú dinamizálódásához. Szinte az egész világot érintő pénzügyi liberalizáció hatására a nemzetközi tőkeáramlás minden fajtájának növekedet az értéke az elmúlt évtizedekben, a külföldi működő tőke beruházások, a bankhitelezés, a nemzetközi kötvénykibocsátás és az un. származékos pénzügyi piacok (rövid távú befektetések a nemzetközi kamat-, árfolyam- és adózási különbségek kihasználására) is hatalmas forgalmat jelentettek. (Bernek Á. 2002.) Ugyanakkor új régiók is megjelentek a befektetések célterületei között, mégpedig azok amelyek gazdasága jelentős változáson ment keresztül ebben az időszakban. Ez a két új terület Kína, és Közép- és Kelet-Európa volt, ahol az általános konjunkturális helyzet alakulása, a fogadó ország vagy térség piacának nagysága és bővülésének üteme, és a politikai és gazdasági tényezők változása kínált lehetőséget a befektetőknek.

-

200 000,0

400 000,0

600 000,0

800 000,0

1 000 000,0

1 200 000,0

1 400 000,0

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

fejlett gazdaságok fejlődő gazdaságok átmeneti gazdaságok

13.1.ábra: Globális működő tőke áramlás a gazdaságok fejlettségi szintje szerint (1990-2011)

Forrás: OECD adatai alapján saját szerkesztés

149

13.2.Tőkeáramlás a Triádban A Triád meghatározó országai (Egyesült Államok, Japán) és régiója (Európai Unió) működő tőke beáramlási volumenének változásai nagyon erősen korrelálnak a világgazdasági tőkeáramlások ciklusaival, hiszen ezen térségek, országok határozzák meg a világgazdasági folyamatokat. A 2001-es és 2008 utáni visszaesés jól követhető az adatokban, és látható, hogy ezek a visszaesések sokkal inkább érintették az Európai Unió országait, mint az Egyesült Államokat. Japán mindvégig jóval alacsonyabb értékeket mutat, ami nemcsak a kisebb népességnek, gazdasági erőnek tudható be, hanem annak, hogy az ázsiai szigetország gazdaságában hagyományosan kis szerepet kapnak a külföldi vállalatok, külföldi beruházások, ebből a szempontból kvázi zárt országként „viselkedik”. A Triád működő tőke kiáramlásában is hasonló helyzet tapasztalható az elmúlt két évtizedben. Ugyanakkor mindkét irányú tőkeáramlásban fontos, hogy az Európai Unióban az államok egymás közötti áramlásai a meghatározóak a ténylegesen kifelé, illetve kívülről az EU-ba áramló tőke jóval kisebb mértékű.

-100 000

0

100 000

200 000

300 000

400 000

500 000

600 000

700 000

800 000

900 000

1 992

1 994

1 996

1 998

2 000

2 002

2004

2006

2008

2010

Mill

ió U

SD

Japán USA EU 27

13.2.ábra: Működő tőke beáramlása a Triád országaiba (1992-2010) Forrás: OECD adatai alapján saját szerkesztés

150

0

200 000

400 000

600 000

800 000

1000 000

1200 000

1400 000

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

mill

ió U

SD

Japán USA EU 27

13.3.ábra: Működő tőke kiáramlás a Triád országaiból (1992-2010) Forrás: OECD adatai alapján saját szerkesztés (2012.08.30.)

Amennyiben a GDP arányában vizsgáljuk a tőkeáramlások mértékét szembetűnő az Európai Unió „előnye” az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. Az EU-27 országai esetében átlagosan a GDP 4%-át teszi ki a működő tőke beáramlása, az Egyesült Államokban 1,5-2%, míg Japánban 0,5% ez az érték. Az Unió országaiban is jelentős eltérések vannak, a magasan fejlett, kis és nyitott országok rendelkeznek a legnagyobb mutatóval, Luxemburg, Belgium és Hollandia esetében akár évente a GDP 10%-át is elérheti ez az adat, utánuk legtöbbször az Egyesült Királyság és Németország következik. A Triád működő tőke kiáramlását vizsgálva megállapítható, hogy szinte minden évben nagyobb értéket és arányt mutat a tőke beáramlásánál, és általában Japánnál látható a legnagyobb különbség. A működő tőke áramlás egyenlegét elemezve megállapítható, hogy a BRIC országok pozíciói alapvetően eltérnek a Triádtól, néhány év kivételével (főleg Oroszországban jellemző) az országok pozitív tőkeáramlási egyenleggel rendelkeznek, vagyis a befelé irányuló tőke mennyisége magasabb a külföldi tőkebefektetéseiknél.

-10123456789

10

1970

1973

1976

1979

1982

1985

1988

1991

1994

1997

2000

2003

2006

2009

%

EU 27 Japán USA

13.4.ábra: Működő tőke beáramlás a GDP %-ában, Triád (1970-2010) Forrás: Worldbank adatai alapján saját szerkesztés

151

-2

0

2

4

6

8

10

1975

1977

1979

1981

1983

1985

1987

1989

1991

1993

1995

1997

1999

2001

2003

2005

2007

2009

2011

%

EU 27 Japán USA

13.5.ábra: Működő tőke kiáramlás a GDP %-ában, Triád (1975-2011) Forrás: Worldbank adatai alapján saját szerkesztés

Az külföldi tőkeáramlások iparági megoszlásában is változások tapasztalhatók az elmúlt évtizedekben. Míg az 1970-es években a kitermelő ágazatokban (bányászat, kitermelő ipar) koncentrálódott a befektetések zöme, azóta a feldolgozóipar magasabb hozzáadott- értékű ágazatai (autógyártás, vegyipar, gyógyszeripar, elektronikus ipar), és a szolgáltatások jelentik a fő célt. A szolgáltatások aránya egyre nő, a pénzügyi, biztosítási szolgáltatások, az informatikával, szoftverkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységek, a kereskedelem (pl. áruházláncok, gyorséttermek) szerepe egyre meghatározóbbá válik. (Magas I. 2004.) A BRIC országokba irányuló működő tőke mértéke és annak változásai a várt képet mutatják, Kína kiemelkedik a többi ország közül, a többiek jórészt együttmozognak egymással. A különbség a centrum országok tendenciáihoz képet szembeötlő a 2000-es években, a feltörekvő gazdaságoknál nem volt tapasztalható a 2001 utáni visszaesés, 2008-ig hatalmas mértékű növekedés jellemezte őket.

020 00040 00060 00080 000

100 000120 000140 000160 000180 000200 000

1 992

1 993

1 994

1 995

1 996

1 997

1 998

1 999

2 000

2 001

2 002

2 003

2004

2005

2006

2007

2008

Mill

ió U

SD

Brazília Kína India Oroszország

13.6.ábra: Működő tőke beáramlása a BRIC országokba (1992-2010) Forrás: OECD adatai alapján saját szerkesztés

152

-1

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

1975

1977

1979

1981

1983

1985

1987

1989

1991

1993

1995

1997

1999

2001

2003

2005

2007

2009

2011

%

EU-27 Brazília Kína India Japán Oroszország USA

13.7.ábra: Működő tőke beáramlás a GDP %-ában, Triád és BRIC országok (1975-2011)

Forrás: Worldbank adatai alapján saját szerkesztés

13.3.Tőkeáramlás hatásai A modern világgazdaságban az országoknak szükségük van a külföldi befektetők vonzására, semelyik ország (kivéve néhány bezárkózó államot, pl. Észak-Korea, Mianmar stb.) nem nélkülözheti ezt a forrást. A működő tőke áramlás jelentős mértékű importját számos tényező segítheti:

• a fogadó ország politikai stabilitása, vonatkozó törvények jellege, áttekinthetősége, kiszámíthatósága;

• a fogadó ország kormányának pozitív és kiszámítható magatartása, amely meghatározó a befektetői bizalom kialakulásához;

• a nemzeti gazdaságpolitika stratégiai céljainak realitása, a megvalósulásukhoz szükséges feltételek megléte;

• az ország képessége arra, hogy a fontos helyi termelési tényezők és erőforrások árát nemzetközi összehasonlításban alacsony szinten tartsa;

• ugyanakkor a munkaerő képzettségének szintje, magatartása, hiszen a világgazdaság legversenyképesebb országai (Amerikai egyesült Államok, Skandináv országok, Szingapúr stb.) magas képzettségű munkavállalókkal jellemezhetők;

• a közvélemény és a politikát formáló erők magatartása. (Gál P. 2000.) A külföldi működő tőke beáramlásnak különböző hatásai lehetnek egy nemzetgazdaságra. A pozitív és negatív hatások mérlege kérdéses, emellett fontos a hozzáadott-érték nagysága, szerkezete, milyen ágazatokban, területeken jelenik meg, milyen képzettségű munkaerőt foglalkoztat, és meghatározó szempont, mennyi marad belőle a fogadó országban. Ezen hatások mérése, a tényleges egyenleg számszerűsítése sok esetben nehéz feladat, és egyértelműen látható, hogy a pozitív következmények mellett egyes ágazatokban, területei egységekben, vagy akár az egész nemzetgazdaságban is megjelenhetnek negatívumok.

153

A külföldi működő tőke mennyiségileg is mérhető pozitív nemzetgazdasági hatása a fogadó országokban a következő lehet:

• a fizetési mérlegben a tőkeáramlásból adódóan többlet jelentkezhet, vagy csökkenhet a hiány;

• exportnövekedés, vagy import-megtakarítás; • a fizetett adókkal nőhet a nemzetgazdaság bevétele; • a belső foglalkoztatottság növekedhet; • a fizetések révén emelkedhetnek a lakosság jövedelmei.

Mennyiségileg és minőségileg nem mérhető, vagy csak áttételesen érzékelhető hatások:

• helyi vásárlások növekedése; • alvállalkozói kapcsolatok szerteágazóvá válhatnak, amely szinergikus hatásokkal

járhet; • a K+F-hez való hozzájárulás nőhet, az ezzel foglalkozó személyek, intézmények

szerepe; • a GDP-hez való hozzájárulás pozitív következménye; • a gyártmányok, szolgáltatások minősége emelkedhet; • a műszaki színvonal is javulhat, ezzel a termelékenység nőhet; és a • munkaerő szakképzettsége is növekedhet.(Simai M. 2000.)

Természetesen a pozitív hatások mellett negatívumok is jelentkezhetnek, ezek a következők lehetnek:

• az adott fogadó ország világpiaci függése növekedhet (a spekulatív műveletek, ingadozások hatása erősödhet);

• egyes ágazatokban a nemzeti ellenőrzés csökkenhet, így a sebezhetőség növekedhet;

• a nemzetgazdaság termelési, fogyasztási szerkezete torzulhat; • a nyersanyagok, alkatrészek behozatalával az import növekedhet, ezzel a fizetési

mérleg kedvezőtlenebbé válhat; • a helyi vállalkozások lehetőségei csökkenhetnek (a külföldi befektetők sokszor

versenyelőnyben, műszaki, marketing fölényben vannak a nagyobb erőforrásoknak, fejlettebb termelési szerkezetnek, a magasabb termelékenységnek köszönhetően);

• és akár a társadalmi feszültségek is növekedhetnek (például bérfeszültségek keletkezhetnek). (Simai M. 2000.)

A nemzetállamok mellett természetesen más szereplői, részvevői is vannak a nemzetközi tőkeáramlásoknak, a bankok, különböző pénzintézetek, intézmények, vállalatok, és a gazdasági, pénzügyi, társadalmi tevékenységeknek helyt adó nagyvárosok, a globális pénzügyi központok is meghatározó szerepet játszanak. A jelenlegi gazdasági fejlődés kedvez a fejlett világ nagyvárosi régióinak. (Sassen, S., 1991.) A városok közül is kiemelkednek az un. „global city-k”, azaz a globális világgazdaság irányító központjai, a globális városok. A tőke és a munkaerő koncentrációja révén a nagyvárosi régiók a saját országhatáraikon átnyúló, világméretű kapcsolatrendszerek, hálózatok központjaivá válnak. Ezek közül is New York, Tokió és London — a globális városok — állnak a hierarchia tetején, persze mellettük komoly szerepet játszik számos vállalati, banki, tőzsdei központoknak helyet adó város is, amelyek jellemzőit a 13.1. táblázat mutatja.

154

13.1.táblázat: GFCI 12 alapján a globális pénzügyi központok profiljai

Forrás: Longfinance 2012 Ellenőrző kérdések • Mutassa be a külföldi befektetések irányait az elmúlt két évtizedben! • Sorolja fel a működő tőke importját segítő tényezőket! • Mutassa be a külföldi működő tőke pozitív hatásait! • Mutassa be a külföldi működő tőke negatív hatásait! • Mutassa be a működő tőke beáramlás változásait a Triád viszonylatában!

155

14. Globális migráció nagysága, vizsonylatai és hatásai

• Nemzetközi migráció fogalma • Nemzetközi migráció okai • Nemzetközi migráció hatásai • A nemzetközi migráció földrajzi dimenziói és pénzügyi implikációi

14.1.Bevezetés A termelési tényezők mobilitása nem újszerű jelenség. A munkaerő migrációja végigkísérte a világgazdaság fejlődését. A 20. század második felében azonban jelentős változások álltak be a nemzetközi migráció trendjében, irányaiban és nagyságában. A 21. század első évtizedében a migránsok száma világszerte elérte majd meghaladta a 200 millió főt. Míg a kibocsátó térségek csupán kisebb fokú átalakuláson mentek keresztül, addig a célterületeket alkotó országok körében nagyobb mértékű változások és hangsúlyeltolódások is tapasztalhatók voltak. A migránsok által realizált jövedelem 1970 és 2010 között majd 250 szeresére növekedve megközelítette a 480 milliárd dollárt. A realizált jövedelmük jelentős hányadának hazautalásával a bevándorlók szignifikáns jövedelemtranszfert és addicionális beruházási forrás biztosítanak, amely a fejlődő országok esetében bizonyul létfontosságúnak.

14.2.Nemzetközi migráció okai és hatása A migráció az a folyamat, amely során a személyek tartósan, huzamosan lakóhelyet, illetve társadalmat váltanak. A népességmozgás tipikus esete az évszázadok óta folyó munkaerő-migráció. A migráció típusai:

• földrajzi szempontból: nemzetközi (extern) vagy belső (intern); • kiváltó ok szerint: önkéntes vagy kényszerű; • jogi értelemben: legális vagy illegális; • időtartam szerint: állandó jellegű vagy szezonális; • méret szerint: egyéni vagy csoportos.

A nemzetközi migrációt elsődlegesen az országok között az életszínvonalban, az életkörülményekben és a munkakörnyezetben tapasztalható jelentős mértékű különbségek generálják. Az ún. „push” (taszító) és „pull” (vonzó) tényezőket az alábbi táblázat foglalja össze. A taszító hatások a kibocsátó, a vonzók a célterületen jelentkeznek.

156

Taszító tényezők Vonzó tényezők

Gazdaság és demográfia

• Szegénység • Munkanélküliség • Alacsony bérezés • Magas termékenység • Alapvető

egészségügyi és oktatási hiányosságok

• Magasabb bérezés • Magasabb

életszínvonal biztosítása

• Egyéni és szakmai fejlődés lehetősége

Politika

• Összetűzések, bizonytalanság, erőszak

• Erőtlen kormányzás • Korrupció • Az emberi jogok

sérülése

• Biztonság és védelem

• Politikai szabadság

Társadalom és kultúra

• Kisebbségi, nemi és vallási különbségeken alapuló megkülönböztetések

• Családegyesítés • Etnikai alapon • Nemzetiségek közötti

konvergencia • Diszkrimináció

mentesség 14.1.táblázat: A nemzetközi migrációt előidéző fontosabb taszító és vonzó

tényezők Forrás: saját szerkesztés.

A nemzetközi migráció hatásai sokrétűek mind a kibocsátó, mind a befogadó államok esetében:

• demográfiai hatás (népesség számának módosítása által, korcsoportonként eltérő mértékben);

• munkaerőpiaci hatás (az aktív vándorlók nagy száma által); • pénzügyi hatás (a végzett munkáért kapott jövedelem transzferálása által); • kulturális hatás (az értékek diffúziója által).

A fenti hatások intenzitása között lényegi különbség lehet a bevándorlók képzettségének függvényében. Ennek megfelelően szükséges megkülönböztetni a magasan képzett (high-skilled), illetve alacsonyan képzett (low-skilled) munkaerő vándorlását. Előbbihez kapcsolódóan két gyakran használt fogalom tisztázása szükséges: Brain drain Napjainkban leggyakrabban a képzett migrációt értik alatta. Legegyszerűbben úgy lehet jellemezni, hogy egy adott országból a jól képzett lakosok egy bizonyos hányada úgy dönt, hogy elhagyja szülőhazáját, és másik országban használja fel a korábban, hazájában megszerzett tudást, így más ország hasznát gyarapítja. Megoszlik a szakértői vélemény azzal kapcsolatban, hogy a brain drain pozitív, vagy negatív folyamat. Előnyt jelenthet, hogy a külföldi foglalkoztatás egyfajta motivációként lebeghet az emberek előtt, amiért a tudásuk fejlesztése mellett döntenek, ezzel javítva a munkaerő képzettségi szintjét. Ezzel szemben a legtöbb kutató szerint inkább hátrányos következményei vannak, ha megnézzük azt, hogy egy ország GDP termeléséhez

157

leginkább a magasan képzett szakemberek járulnak hozzá, így ha ez a réteg a kivándorlás mellett dönt, nem kerülhető el a GDP csökkenése a kibocsátó térségben. Brain waste A fogalom azt a folyamatot írja le, amikor a kivándorlók olyan foglalkozáskörben kerülnek alkalmazásra, amelyhez túlképzettek, vagyis nem tudnak szakmai tudásuknak megfelelően elhelyezkedni. Ez a folyamat nagyban meghatározza a humán tőke felhalmozódást mind a küldő, mind pedig a fogadó országokban (hol növeli, hol pedig csökkenti azt). A jelenség legalább olyan komoly nemzetgazdasági hatását gyakorol, mint a korábban taglalt brain drainé. Hiszen a munkaerő nem tudja kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, így az általa képviselt szaktudás nem generál optimális hasznot.

14.3.A nemzetközi migráció dimenziói és pénzügyi implikációi Az elmúlt fél évszázadban az országok közötti egyre nagyobb mértékű fejlettségbeli különbségek, valamint a szaporodó regionális konfliktusok, és a fokozódó globális környezeti problémák hatására növekedett.

14.1 ábra: A migránsok számának növekedése világszerte.

Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

A nemzetközi vándorlás majd kétharmada (60%-a) a fejlett országokba irányul. Elsődlegesen Észak-Amerika (USA és Kanada), valamint az Európai Unió (déli, nyugat és északi szegmensei) váltak vonzó területté. Ezen desztinációk mellett elsődlegesen az olajvagyon miatt a Közel-Kelet államai váltak attraktív befogadóvá.

158

14.2.ábra: A bevándorlók megoszlása a világ makro régiói között.

Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

Amennyiben a vándorlási egyenlegek előjeleit nézzük, az egyes térségek markánsan elkülöníthetők. Míg Észak-Amerika 1960-tól napjainkig kivétel nélkül pozitív szaldóval bírt, addig Fekete-Afrika negatívval. Érdekes, hogy az elmúlt évtizedben Távol-Kelet és Dél-Ázsia kibocsátó jellege erősödött; Közel-Keletnek a befogadó funkciója. A világgazdaság fejlődése szempontjából a migrációhoz kötődő jövedelemtranszferek mértéke, iránya és volumene az egyik legfontosabb kérdés. A migránsoknak kifizetett jövedelem gyorsuló ütemmel növekedett az elmúlt négy évtizedben. Az aggregát érték 2011-ben megközelítette az 500 milliárd US dollárt. A válság ezt a pozitív trendet csak rövid ideig tudta megakasztani.

14.3.ábra: A migrációhoz kötődő globális jövedelemtranszfer volumene (millió

USD) Forrás: WTO adatai alapján saját szerkesztés.

159

Nem meglepő, hogy a pénzutalványok forrásai döntően (négyötöd részben) a fejlett országok; úgy, mint: USA; Svájc; Szaúd-Arábia; Oroszország, Németország, Franciaország, Itália, Kuvait.

Received transfer Paid transfer High income countries 25,22% 81,01% Middle income countries 69,02% 18,37% Low income countries 5,76% 0,62%

14.2.táblázat: Realizált és kifizetett jövedelmek mértéke, ország kategóriák szerint Forrás: WorldBank adatai alapján saját szerkesztés.

A realizált jövedelmek abszolút mértékben leginkább a közepes jövedelmű országokat segítik, arányaiban (a teljes GDP százalékában) azonban a fejlődő, harmadik világ államainak jelentik a legnagyobb addicionális jövedelemforrást.

Country Name Billion USD Country Name % of total GDP

India 63,82 Tajikistan 46,915 China 40,48 Kyrgyz Republic 27,570 Mexico 23,59 Lesotho 26,763 Philippines 22,97 Liberia 23,294 Nigeria 20,62 Moldova 22,859 France 19,31 Nepal 22,330 Egypt, Arab Rep. 14,32 Samoa 21,712 Germany 13,16 Haiti 21,118 Pakistan 12,26 Armenia 19,454 Bangladesh 12,07 Lebanon 18,261

14.3.táblázat: Országok rangsora a realizált jövedelem abszolút és GDP arányos mértéke szerint

Forrás: WTO adatai alapján saját szerkesztés.

A hazautalt GDP arányos jövedelmek a karibi és az óceániai térség kicsiny szigetállamainak gazdaságát dinamizálják.

14.4.Befejezés Napjaink világgazdaságában a humán tényező nagymértékű mobilitása figyelhető meg; amelyet a világgazdaság fejlettségbeli polarizációja mellett az országok integrációja idéz elő, valamint a szállítási technológiák fejlődése segít. A különböző nemzetek állampolgárainak diffúziója számos hatást gyakorol, mind a kibocsátó, mind a befogadó országok társadalmára, munkaerőpiacára, gazdaságára, kultúrájára. A migránsoknak fontos szerep jut az országok közötti gazdasági konvergencia előidézésben. Közgazdasági szempontból a migránsok által kézhez kapott és jelentős arányban transzferált jövedelmek jelentik a legfontosabb tételt nem csupán az egyének, hanem a nemzetgazdaságok szintjén is.

160

Ellenőrző kérdések

• Definiálja a nemzetközi migráció fogalmát! • Milyen „push” (taszító), illetve „pull” (vonzó) tényezők idézik el a migrációt? • Melyek a globális vándorlás célrégiói? • Milyen mértékű és irányú jövedelemtranszfereket generál a nemzetköz

vándorlás?

161

15.Nemzetközi szervezetek, mint a világgazdaság fontos szabályozói 15.1.Bevezetés A világgazdasági szereplők három nagy csoportját különböztethetjük meg: az országokat, a multinacionális-, transznacionális-, globális vállalatokat, valamint a nemzetközi szervezeteket. Ezek kölcsönhatásos, olykor ellentmondásokkal teli kapcsolata alakítja a világgazdaságot. Jelen fejezetben célunk a nemzetközi gazdasági szervezetek bemutatása, fő szerepüknek, felépítésüknek, az elért eredményeknek az ismertetése. 15.2.A nemzetközi szervezetek története a II. világháborút követően Blahó A. és Prandler Á. értelmezésében (2011) a „nemzetközi szervezetek az államközi együttműködés azon formái, amelyek nemzetközi szerződés révén jönnek létre, állandó struktúrával, azaz legalább egy, de általában több állandó szervvel rendelkeznek, és az alapító okiratukból következően nemzetközi jogalanyisággal vannak felruházva.”1 Ez azt jelenti, hogy államok hozzák létre; szerződéssel, alapító okirattal rendelkeznek; állandó (és működő) szervezeti struktúrával bírnak; illetve nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek. Az elmúlt évtizedekben – elsősorban a globalizációs folyamatok hatásaként – egy hangsúlyeltolódást figyelhetünk meg a globális döntéshozatal szintjei között:

15.1.ábra: Hangsúlyeltolódás a globális döntéshozatal szintjei között

Forrás: Kuttor D. (2012) Ez azt jelenti, hogy számos esetben a döntéshozatal a nemzeti szintről áthelyeződik a szubnacionális szintre, vagyis a régiók, települések szintjére (az Európai Unió is a szubszidiaritás elvére ösztönöz), illetve számos szupranacionális, vagyis nemzetek feletti szervezet (például egyezmények révén) befolyásolja a gazdasági-politikai mozgásteret. Ugyanakkor itt jegyeznénk meg, hogy valódi szupranacionális szervezetek mind a mai napig nem jöttek létre (annak ellenére, hogy számos oldalról megfogalmazódott már ilyen jellegű igény), a meglévő szervezetek valójában nemzetek közöttiek. A nemzetközi szervezetek súlyát és befolyását az alábbi tényezők erősítik:

• globalizáció: ennek megjelenési formája a fokozódó interdependenica (kölcsönös függőség) a gazdaság szereplői között;

• világméretű tényezőáramlás (a tőke, a munka, az áruk és szolgáltatások – többé-kevésbé - szabad áramlása);

• világméretű problémák (környezeti gondok, társadalmi feszültségek, stb…) • globális biztonság kérdése.

1 Blahó A. és Prandler Á. 2005. p.60.

Nemzeti (nacionális)

Nemzet feletti (szupranacionális)

Nemzeten belüli (szubnacionális)

162

15.3.A világ legfontosabb nemzetközi gazdasági szervezeti A II. világháborút követően három tényező megvalósítása vált a legfontosabbá. Olyan politikai, katonai és gazdasági rendszer kialakítása, mely hosszú távon biztosítja a stabilitást. Ehhez egy olyan intézményrendszer volt szükséges, mely előmozdítja a háború utáni felépülést és a gazdasági fejlődést. A harmadik cél pedig nem más, minthogy ez az intézményrendszer globális legyen. (Práger L. 2003. p.42-43.) 1944 nyarán a Bretton Woods-i Egyezmények aláírásával létrejött a Bretton Woods-i rendszer, mely a világ első nemzetközi monetáris rendszerének tekinthető. Fő célja az volt, hogy szabályozza az aláírók közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat, továbbá egy olyan világrend kialakítása, mely a II. világháború pusztítása után hozzájárul a világgazdaság talpra állásához, a nemzetek fejlődéséhez. Az egyezmény keretein belül így létrejött a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), a Nemzetközi Valutaalap és a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény). A Bretton Woods-i rendszerben minden csatlakozó ország valutáját az amerikai dollárhoz kötötték (tehát rögzített árfolyamok voltak érvényben, +-1%-os maximális kilengéssel), míg a dollár árát aranyban (egy uncia arany 35 US ) határoztak meg, illetve biztosították a dollár aranyra való átválthatóságát (ebben az időben a világ aranytartalékának 80%-a az Amerikai Egyesült Államokban volt), ezt nevezték aranydeviza rendszernek. (Tarján M. T., Blahó A. 2004.) A rendszer egészen az 1960-as évekig jól működött, de ezt követően a részt vevő országok eltérő gazdasági helyzete, a nemzeti valutákra nehezedő állandó nyomás meggyengítette azt. Mindez ahhoz vezetett, hogy 1971-ben a rendszer összeomlott, az Amerikai Egyesült Államok bevezette a lebegő árfolyamot a dollár esetében. 1973-ra már a világ összes jelentős valutája lebegőre („irányított lebegtetés) vált. Ezen történelmi előzmények figyelembevételével ugyanakkor kijelenthető, hogy a mostani szerkezet lényegében még mindig a II. világháború utáni koncepciót követik, tükrözik. A legfőbb nemzetgazdasági szervezetek nem változtak jelentősen, ugyanakkor az általuk betöltött feladatkör már lényegesen módosult.

15.3.1.Az Egyesült Nemzetek Szervezete Az ENSZ megalakulására a II. világháborút követően került sor (az alapító okmányt 1945 júniusában írták alá San Franciscóban) 1945 októberében 51 ország részvételével. Fő célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok erősítése, a szociális fejlődés elősegítése, a jólét és az emberi jogok biztosítása. Mára a tagok száma 193-ra bővült, székhelye New Yorkban van. Az ENSZ-tagság egyben az államiság elismerésének egy fontos eszköze, vagyis azon ország, mely felvételt nyer ebbe a nemzetközi szervezetbe, egyúttal függetlensége (annak elismertsége) is megerősödik. Így például mind a mai napig nem tagja az ENSZ-nek Tajvan, Koszovó vagy a Vatikán (bár ez utóbbiank inkább kulturális okai vannak). Az ENSZ legfontosabb adminisztratív szervei a következők (Práger L. 2003., www.un.org):

• Közgyűlés: a tagállamok maximum 5-5 képviselője vesz rajta részt. • Biztonsági Tanács: 5 állandó tagja van (USA, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország,

Oroszország), melyek vétójoggal is rendelkeznek, továbbá 10 nem állandó tagja. • Gazdasági és Szociális Tanács: fő célja a gazdasági és szociális fejlődés elérése. • Gyámsági Tanács: segíti a gyámsági területeken a függetlenedést, illetve az önálló

kormányzás bevezetését. • Nemzetközi Bíróság: az elsődleges bírói szervezet, székhelye Hága.

163

• Titkárság: tanulmányok készítése, információ nyújtása a feladata. Az ENSZ-ben a különböző programokkal, feladatokkal külön szakosított intézmények foglalkoznak, melyek közül – gazdasági szempontból - a legjelentősebbek:

• Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezet (Food and Agriculture Organization of the United Nations ~ FAO)

• Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (International Fund for Agricultural Development ~ IFAD)

• Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization ~ ILO) • Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund ~ IMF) • Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations

Educational, Scientific and Cultural Organization ~ UNESCO) • Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (United Nations Industrial Development

Organization ~ UNIDO) • Egészségügyi Világszervezet World Health Organization ~ WHO) • Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization ~

WIPO) • Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization ~ UNWTO) • Világbank-csoport

2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig véget vetnek a súlyos szegénységnek és éhínségnek; megvalósítják a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást; előmozdítják a nemek közti egyenlőséget (különös tekintettel a női egyenjogúságra); csökkentik a gyermekhalandóságot; javítják az anyai egészségügyet; küzdenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen; biztosítják a környezeti fenntarthatóságot; a célok elérése érdekében globális partnerséget építenek ki. Ezeket a célokat összességében Millenniumi Fejlesztési Céloknak nevezzük. Ezek a célok a világproblémákra próbálnak megoldást találni, és bár történtek előrelépések ezeken a területeken, még mindig számos feladat van, mely megoldásra vár. Magas I. és Kutasi G. (2010) szerint „a globális gazdasági válság nemcsak rontja a megvalósítás esélyeit, hanem ellehetetleníti azok határidőre való megvalósítását.”2 Már számos esetben felmerült az ENSZ megreformálásának igénye: már Kofi Annan, az ENSZ korábbi főtitkára (1997-2006), illetve Ban Ki-moon a jelenlegi főtitkár is szorgalmazta a szervezet megújulását. Gondoljunk csak arra, hogy az ENSZ BT állandó tagjai között még mindig a világháborús győzőket találjuk, így jogos a feltörekvő országok igénye a bővítésre (például Brazília részéről). Mindenki másképp képzeli el a reformokat. Az Európai Unió egy „hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rend” kialakításában érdekelt, és úgy látja, hogy „a nemzetközi kapcsolatok alapvető kereteit az ENSZ Alapokmánya határozza meg”. Ennek következtében célja, hogy az „EU az ENSZ-rendszer központi pillére legyen”.3 15.3.2.Világbank 1944 óta a Világbank nagyon sok változáson ment keresztül, jelenleg 5 intézmény alkotja a Világbank-csoportot. Míg a II. világháborút követően fő célja az újjáépítés (illetve annak pénzügyi elősegítése) volt, mára ez már megváltozott. Jelenleg a világméretű szegénység leküzdésében játszik fontos szerepet. A világ legszegényebb országaira fókuszál, a háború sújtotta vidékekre, az arab-államokra, a közepes jövedelmű országokra, a globális közjavak kérdésére. 2 Magas I. és Kutasi G. 2010. p.102. 3 Magas I. és Kutasi G. 2010. p.92.

164

A rászoruló országoknak alacsony kamatlábbal nyújt kölcsönöket, illetve kamatmentes hiteleket és segélyeket. Ezekkel hozzájárul az oktatás, az egészségügyi helyzet, a közigazgatás, az infrastruktúra, a pénzügyi- és a magánszféra fejlődéséhez, a mezőgazdaság, a környezet és a természeti erőforrások védelméhez. (www.worldbank.org) Székhelye Washingtonban van, jelenleg 188 ország a tagja. A Világbank-csoport az alábbi intézményekből áll:

• Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD ~ International Bank for Reconstruction and Development ): legfontosabb feladata a szegénység leküzdése és kedvezményes hitelek nyújtása a fejlődő országok számára.

• valamint a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA ~ International Development Association): kamatmentes hitelek és segélyek nyújtása a legszegényebb országok kormányainak.

• Nemzetközi Pénzügyi Társaságot (IFC ~ International Finance Corporation): a világ legnagyobb globális fejlesztési társasága, mely elsősorban a magánszektorra fókuszál. Pénzügyi befektetésekkel, a nmezetközi tőke mobilizálsával segítia fejlődő országokat a fenntartható fejlődésben, illetve tanácsadó szolgálatot nyújt ezen országok kormányainak.

• a Nemzetközi Beruházás Biztosítási Ügynökséget (MIGA ~ Multilateral Investment Guarantee Agency): a külföldi közvetlen működőtőke (FDI) beruházásokat segíti azzal, hogy garanciát vállal a befektetők és a hitelezők számára.

• és a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központját (ICSID ~ International Centre for Settlement of Investment Disputes): feladata a beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése.

15.3.3.A Nemzetközi Valutaalap A nagy gazdasági világválság (1929-1933) a világ legtöbb országában az állam szerepének újraértékelését, illetve annak növekedését hozta magával. Ez nemcsak az állami beruházások mértékének emelkedésében öltött testet, hanem a kereskedelmet gátló akadályok számának emelkedésében, illetve a magas inflációban is. A II. világháborút követően felmerült az igény egy olyan intézmény létrehozására, mely képes kezelni a nemzetközi monetáris rendszert, így jegyzi az átváltási árfolyamokat, a nemzetközi fizetéseket, mely így a kereskedelem élénkülésében is szerepet játszik, csak annak pénzügyi oldaláról (a Kereskedelmi Világszervezet a szabályozás oldalát tartja a kezében). Az IMF létrehozásáról szintén Bretton Woods-ban döntöttek 1944 júliusában, és a szervezet 1945 decemberében jött létre, amikor 29 ország aláírja az alapító okiratot (Articles of Agreement). 1947. március 1-én kezdi meg a működését, egy évvel később pedig már Franciaországnak hitelez. (www.imf.org) Székhelye Washingtonban van, elnöke jelenleg Christine Lagarde (2011-). Fő feladata a nemzetközi pénzügyi együttműködés elősegítése, az árfolyamok stabilitásának biztosítása, a magas foglalkoztatási szint elérésének segítése, a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése, a fenntartható gazdasági növekedés biztosítása, a szegénység csökkentése. Jelenleg 188 ország a tagja. A Bretton Woods-i rendszerben rövid lejáratú hiteleket nyújtott a tagállamok Jegybankjainak, amennyiben olyan nyomás nehezedett a valutájukra, melyet önmaguk már nem tudtak kezelni. Például ha gyengülni kezdett a valutájuk és elérte a küszöböt, akkor az IMF nyújtotta hitellehetőséggel élve a nemzeti jegybankok el kezdték felvásárolni

165

a valutájukat, vagyis keresletet teremtettek számára, mely így erősödésnek indult és visszaállt az egyensúly. A Bretton Woods-i rendszer megszűnése után az IMF új kihívások elé nézett, megváltozott a szerepköre. Az 1970-es évek közepétől már a világ legszegényebb országainak nyújt fejlesztési hiteleket. Az alábbi tevékenységek végzésével segíti tagországait:

• tanácsadás a tagállamok kormányainak és jegybankjainak a gazdasági trendek és egyéb tapasztalatok alapján;

• kutatás, statisztikák készítése, a globális, regionális, nemzeti piacok elemzése; • hitellehetőség biztosítása a tagállamok számára; • kedvezményes hitelek nyújtása a fejlődő országok számára; • technikai segítségnyújtás.

A G20-ak magukba foglalják a világ 20 vezető országát, így a G8-ba tömörülő országokat (Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Oroszország, Nagy-Britannia, USA), illetve ide tartozik Argentína, Ausztrália, Brazília, Kína, India, Indonézia, Indonézia, Dél-Korea, Mexikó, Szaúd-Arábia, Dél-afrikai Köztársaság, Törökország és az Európai Unió. A G20-ak töltik be a vezető szerepet az IMF működésében. Évente kétszer találkoznak a G20-ak képviselői (vagyis azok miniszterelnökei), míg a jegybankelnökök, miniszterek évente többször is összegyűlnek megvitatni a felmerülő kérdéseket. A G8-ak pénzügyminiszterei, jegybankelnökei évente legalább kétszer üléseznek annak érdekében, hogy megtárgyalják a világgazdaság fejlődését, illetve értékeljék a pénzügyi politikákat. (www.imf.org) Az IMF tevékenységének megítélése igen ellentmondásos. Sok esetben az általa (hitel cserébe) előírt reformok hozzájárultak a gazdasági növekedés beindításához, de több esetben – mint például az Thaiföldön és Indonéziában az 1990-es évek végén – tovább mélyítették a válságot. Az IMF 2010-ben rekordméretű, mintegy 250 milliárd US -nyi hitelt felvételét tette lehetővé a tagállamoknak. Az IMF szervezeti megreformálásáról már évek óta szó van, a legfontosabb cél az IMF tagállami kvóták modernizálása (hiszen a kvóták megállapítása még mindig az alapításkori viszonyokat tükrözi), illetve az alacsony jövedelmű fejlődő országok részvételének növelése. (Magas I. és Kutasi G. 2010.) A kvóták nagysága határozza meg ugyanis azt, hogy egy-egy ország mekkora súllyal veszt részt az IMF döntéshozatalában. Jelenleg az USA az IMF legnagyobb finanszírozója, így a legnagyobb befolyással is ő rendelkezik. (Práger L. 2003) 15.3.4.A Kereskedelmi Világszervezet A II. világháborút követően világossá vált, hogy a hőn áhított gazdaság fejlődés, az országok újjáépítése nem valósulhat a kereskedelem szabadsága nélkül. Így ennek megvalósítása érdekében 1947-ben létrejön a GATT ( ~ General Agreements on Trade and Tariffs). A kereskedelem liberalizálása különböző fordulókon (multilaterális kereskedelemi tárgyalásokon) zajlott és zajlik mind a napig. A „Kennedy-forduló” (1964-1967) fő témája a gabonák, ipari termékek vámjának csökkentése volt, illetve a dömpingellenes intézkedések megvitatása, erősítése. A „Tokió-forduló” (1973-1979) szintén a mezőgazdasági termékek, a trópusi termények vámcsökkentésére fókuszált, illetve sikerült engedményeket elérni a polgári repülőgépgyártás területén is. Létrehozták a preferenciális rendszert, mely a fejlődő országoknak nyújtott kedvezményeket foglalja magába, melyeket nem kell ezen országoknak viszonozniuk. Ennek az a célja, hogy elősegítse ezen országok fejlődését és integrálódását a világkereskedelembe. Az „Uruguay-forduló” (1986-1994) központi témája a szolgáltatások kereskedelme, illetve a

166

mezőgazdasági termékek kereskedelmében megmaradt akadályok felszámolása, továbbá a szerzői jogok védelme volt. A „Doha-forduló” (2001-2006) további intézkedéseket hozott a szerzői tulajdonjogok védelmére, illetve előrelépések történtek a fejlődő országok további integrálásának ügyében. A WTO az 1986 és 1994 között lezajlott Uruguay-i forduló eredményeként jött létre 1995. január 1-én, a GATT (1947-1994) utódjaként. Elsődleges célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja, a tarifális és nem-tarifális kereskedelmi akadályok leépítése a gazdasági növekedés és a gazdasági jólét emelése érdekében. Ilyen tarifális és nem-tarifális akadályok – többek között – a vámok, kvóták, minőségi előírások, szabványok, illetve egyéb adminisztrációs előírások (például vámutak). Ezek mellett még számos már kérdéssel is foglalkozik, mint a fogyasztóvédelem, vagy a járványok terjedésének megelőzése. (www.wto.org) Multilaterális szervezet, melynek legfőbb szerve az évente ülésező Közgyűlés. Ennek legfőbb feladata a tagfelvétel megvitatása, a kereskedelmet gátló tényezők leépítésének koordinálása továbbá döntéshozatal a kereskedelmi vitákban. A WTO székhelye Genfben van, főigazgatója Pascal Lamy. Jelenleg (2013) 159 ország tagja (további 30 ország folytat tárgyalásokat a csatlakozásról), melyek a világkereskedelem 95%-t adják. Az éves költségvetése átlagosan 189 millió svájci frank. A döntések mindig konszenzuson alapulnak. Elméletileg lehetséges lenne a többségi szavazás, de erre még nem volt példa. A WTO tagországinak mintegy háromnegyede fejlődő vagy kevésbé fejlett ország. A szervezet törekszik arra, hogy a megállapodásokban hosszú távra szóló speciális kedvezményeket biztosítson számukra, mely hozzájárul a kereskedelmi lehetőségeik növeléséhez, illetve segíti őket a viták kezelésében, a megfelelő adminisztráció kiépítésében, illetve a technikai követelmények végrehajtásában. Két legfontosabb alapelve a kölcsönösség (reciprocitás) elve, a megkülönböztetés nélküli, legnagyobb kedvezmény elve (egy szerződő fél a másik szerződő félnek mindazt a kereskedelmi egyezményt megadja, melyet már harmadik félnek már megadott), illetve az engedmények intézményesítése, mely biztosítja az átláthatóságot és azt, hogy a kereskedelmet alakító szabályok, kereskedelmi eszközök kiszámíthatóak és előrejelezhetőek legyenek. A WTO működésének sikerét mutatja, hogy 1950 és 2000 között a világkereskedelem a 22-szeresére nőtt, mely jelentősen hozzájárul a világ gazdasági növekedéséhez és fejlődéséhez.

167

15.2.ábra: WTO-tagok közötti viták száma

Forrás: http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/dispu_maps_e.htm?country_s elected=none&sense=e

A WTO a tagországok közötti kereskedelmi viták során vitarendező testületként is funkcionál, bár azt itt jegyeznénk meg, hogy ezek a kereskedelmi háborúk „a masszív kereskedelmi fogalomnak csak töredékét, időszakonként 0,2-2%-t érintik”4.Az alábbi négy fő területet lehet ez alapján megkülönböztetni:

• a hagyományos mezőgazdasági termékek kereskedelme körül kialakult viták (pl. EU közös agrárpolitikája, banánkereskedelem);

• a technológia (elsősorban biotechnológia) és informatika fejlődéséből származó viták (például hormonkezeléses technológiával előállított termékek; génmódosított mezőgazdasági termékek);

• versenytorzító lépések (Boeing-Airbus viták); • politikai-biztonsági kérdések kereskedelmi hatásaihoz kapcsolódó viták. (CEUENS,

VKI 2007.) A 15.2. ábra az egyes tagországok vitás ügyeinek számát mutatja. A legtöbb megoldásra váró kereskedelmi vitája az Egyesült Államoknak, az Európai Uniónak, Kínának és Indiának van, mely jelzi e két utóbbi ország megnövekedett kereskedelmi súlyát. 15.3.5.OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries) Az OPEC, vagy másnéven a Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete 1960-ban alakult meg, ugyanakkor számos előzmény kapcsolódik ehhez az eseményhez. Az első informális találkozót 1949-ben zajlott Venezuela kezdeményezésére. A találkozón részt vett Irán, Irak és Kuwait, mint a világ legnagyobb kőolajtermelő országai. 1959-ben került sor az első „Arab Kőolaj Kongresszusra” (~ Arab Petroleum Congress) Kairóban. Itt elfogadásra került egy olyan határozat, miszerint az olajvállalatoknak minden esetben konzultálniuk kell az adott olajkitermelő ország kormányával, mielőtt egyoldalúan módosítják a kőolaj árát. Ez azzal függ össze, hogy ebben az időben a kőolaj kitermelését

4 Center for EU Enlargement Studies, Világgazdasági Kutatóintézet (2007) p.3.

168

olyan globális vállalatok (7 nővér5) végezték, melyek a koncessziós jogok6 megvásárlásával évente meghatározott (egyeztetett) koncessziós díjat fizettek az adott ország kormányzatának. Probléma abban az esetben merült fel, amikor a koncessziós díjat az olajtársaságok az éppen aktuális kőolajár egy bizonyos százalékában határozták meg, vagyis a kőolaj árának csökkenése nagyságrendekkel csökkentette a nemzeti kormányok bevételeit is. (www.opec.org) 1960 augusztusában Bagdadban találkozóra gyűltek össze a legnagyobb kőolajkitermelő országok képviselői, így Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela delegáltjai vettek részt a megbeszélésen. Ugyanezen év szeptemberében megalakították az OPEC-et, melynek az első hivatalos ülését 1961-ben Svájcban, Genfben tartották. 1962-ben az ENSZ Titkársága is bejegyezte, mellyel nemzetközi elismertséget kapott, és nemzetközi jogalannyá vált. Míg a kezdetekben a székhelye Genf, addig 1965-től már Bécs. Az 1973-as olajválságig az OPEC gyenge erőt képviselt, eddig az időpontig mennyiségi korlátozásokkal (termelési kvóták alkalmazásával) próbálja emelni az árakat. Ebben az évtizedben azonban a legtöbb országban a koncessziós jogok visszavételére került sor, mely komoly lépés volt az önálló energiapolitika kialakításában, továbbá a világpiaci árak befolyásolásában. Erre először 1973-ban került sor, amikor az arab OPEC-tagok az arab-izraeli konfliktus (Jom Kippur-i háború) miatt embargót hirdetnek az Izraelt támogató nyugati országok ellen (az USA és Hollandia ellen), illetve drasztikusan megemelték az árakat. Félév alatt 4 US -ról 12 US -ra nőtt a kőolaj világpiaci ára, ami 400 százalékos emelkedést jelent. Amikor 1973 év elején Reza Pahlavi iráni saht a jövőbeli olajárak alakulásáról kérdezték, az alábbit nyilatkozta a New York Timesnak: „Persze, hogy emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök [a nyugatiak] felemelték a búza árát, amit eladnak nekünk 300%-kal drágábban, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is… A tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk… Akkor az úgy igazságos, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a tízszeresére.” Ez a nyilatkozat jól szimbolizálja a helyzet összetettségét.

5 Esso (Standard Oil of New Jersey), Mobil (Standard Oil of New York), Gulf Oil, Texaco, Standard Oil of California (Chevron), Royal Dutch Shell, British Petroleum 6 A koncessziós jog alatt egy beruházás hasznosítási jogának egy meghatározott időre történő átengedését értjük a külső forrást biztosító beruházónak  

169

15.3.ábra: Az OPEC részesedése a világ olajtartalékaiból

2011-ben (milliárd hordó, %) Forrás: www.opec.org

2011-ben az OPEC tagállamai birtokolták a Föld olajtartalékainak több, mint kétharmadát (81%) és ők adják a világtermelés 40%-át, továbbá az export felét. Kijelenthető, hogy óriási mennyiségű kőolajkészlet tartozik a befolyásuk alá, és a kitermelési kvóták segítségével hatni tudnak a kőolaj világpiaci árának alakulására. Az OPEC „egy kormányközi együttműködéssel létrejövő, speciális zárt szervezet”7, mely azt jelenti, hogy nem törekszik újabb tagokra. a tagok elsődleges célja a kőolaj-kitermelés szabályozása, illetve az alábbiak (OPEC Statute, 1. cikk):

• A tagországok olajpolitikájának koordinálása és egységesítése, továbbá az ehhez szükséges eszközök közös kiválasztása a kollektív érdekérvényesítés érdekében.

• A nemzetközi olajpiac árainak stabilizálása annak érdekében, hogy a veszélyes és szükségtelen áringadozásokat kiküszöböljék.

• Állandó és biztos jövedelem biztosítása az olajtermelő országok számára, illetve az állandó, hatékony és gazdaságos olajellátás biztosítása az importáló országok számára.

Az OPEC tagjai csak olyan országok lehetnek, melyek jelentős kőolaj-exportőrök, illetve alapvető érdekazonosság fűzi a többi országhoz. A tagság két fő formáját különböztetjük meg:

• Alapító tagok: Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Venezuela. • Teljes jogú tagok: Qatar (1961), Líbia (1962), Egyesült Arab Emirátusok (1967),

Algéria (1969), Nigéria (1971), Ecuador (1973), Angola (2007). Az OPEC évente legalább két találkozót tart, melyen a döntések meghozatalához egyhangú szavazatokra van szükség. Az OPEC az alábbi négy szervezeti egységből áll:

• Miniszterek Tanácsa (The Conference)

7 Sükösd P. 2009. p.57. 

170

• Igazgatótanács (The Board of Governors) • Gazdasági Bizottság (The Economic Comission) • Titkárság (The Secretariat)

15.4.ábra: Az OPEC kőolaj, illetve feldolgozott olajipari termékek exportja 2009-ben

a világon (1000 hordó/nap) Forrás: http://www.opec.org/library/Annual%20Statistical%20Bulletin/interactive

/2009/FileZ/worldmap.swf

Az OPEC kitermelésének jelentős részét Európába, Észak- és Dél-Amerikába, illetve Ázsiában értékesíti. A 15.4. ábra a kőolajexport fő irányait, illetve a 2009-ben eladott mennyiséget mutatja be részletesen. Az OPEC csak kivételes esetekben volt képes egységesen fellépni megalakulása óta, így a megítélés is eléggé vegyes. Egyrészt a szervezet által elfogadott kvótákat sok esetben maguk a tagok sem tartják be, kvótán felül termelnek, mellyel lehetetlenné válik az árak befolyásolása. A másik komoly nézeteltérés a tagok között a válsággal került a felszínre. Az országok egy része (például az Öböl-menti államok) amellett érvelt, hogy a világgazdasági talpra állásához hozzájárulna az árak csökkentése és a kvóták emelése. A másik oldal (például Venezuela) pedig a kvóták korlátozása mellett volt (mely köztudottan árfelhajtó hatású), elsősorban saját piaci érdekeit tartva szem előtt. 15.4.A nemzetközi gazdasági szervezetek szerepének értékelése Napjainkra a globalizáció vált a világ országaiban zajló politikai, gazdaság-pénzügyi, társadalmi folyamatok meghatározó elemévé, melynek kialakulásában a fentebb tárgyalt nemzetközi gazdasági szervezetek aktív részt vállaltak. Globalizáció alatt a kapitalista világgazdaság – tőke által vezérelt - világméretű kiteljesedését értem. (Blahó A. 2004.) A globalizáció nem egy lezárt, végéhez ért folyamat, sokkal inkább folyamatosan alakuló,

171

egymással szoros kapcsolatban lévő folyamatok halmaza. Megkülönböztetünk gazdasági, pénzügyi, kulturális, információs és nyelvi globalizációt. Ugyanakkor itt jegyezzük meg, hogy a globalizáció számos előnye mellett, annak egyre több negatív hatása is előtérbe kerül: növekvő egyensúlytalanságok és növekvő társadalmi-jövedelmi különbségek, asszimetrikus interdependenciák. Manapság a politikai és pénzügyi világ, az anyagi javak birtoklása lett a fejlődés (vagy növekedés) célja, melyből így kívül rekedt maga az ember, illetve a minket körülvevő környezet. A globalizációs folyamat kereteit a nemzetközi gazdasági szervezetek alakították ki, mikor a Bretton Woods-i rendszer kialakításánál célul tűzték ki a liberalizáció, dereguláció és a privatizáció „szentháromságát”. Ezzel minden akadályt megszüntettek a tőke (nemcsak az ipari, hanem a spekulációs tőke), a javak, a szolgáltatások és a technológia globális áramlása útjából, mely elsősorban a tőke koncentrációjának és centralizációjának, továbbá a transznacionális monopolkapitalizmus kialakulásának kedvezett. A megoldást a szakértők szerint ezen szervezetek széleskörű reformja jelentené. Elsődlegesen szüksége lenne az ENSZ-BT reformjára, mely a jövőben jobban képviselné a fejlődő nemzetek érdekeit, illetve a nemzetek egymáshoz való viszonyára lenne nagyobb hatással. Fontos lenne emellett két további intézmény létrehozására: az egyik a világgazdaságban uralkodó elveket, szabályokat, normákat határozná meg, mely gátat szabna a transznacionális vállalatok világméretű befolyásának, illetve a másik az emberiséget érintő jövőbeni problémákkal foglalkozna. (Blahó A. 2004., Magas I. et al. 2010.) Szintén egyre többet emlegetett kifejezés a globális kormányzás, mely a transznacionális (globális) szereplők együttműködését jelentené olyan kérdések (problémák) megoldásában, melyek több országot, illetve régiót érintenek és nincs lehetőség a nemzetek közötti megegyezésre, csak a szupranacionális szint hozhat megoldást. Ilyen világméretű probléma a globális felmelegedés és az azt okozó üvegházhatású gázkibocsátás önkéntes, megegyezésen alapuló korlátozására irányuló erőfeszítések elégtelensége. Ellenőrző kérdések

• Ismertesse a Bretton Woods-i rendszer létrejöttének okait és főbb céljait! • Sorolja fel a Bretton Woods-i rendszerben létrejött nemzetközi gazdasági

szervezeteket! • Ismertesse a Világbank-csoport tagjait! • Milyen folyamatokon keresztül zajlik a világkereskedelem liberalizálása? • Mely államok tagjai az OPEC-nek? Sikeres az OPEC?

172

Irodalomjegyzék

Andor L. (2006): Világgazdaság 21. századi enciklopédia; Pannonica Kiadó, Budapest A világ számokban (2012), The Economist, Typotex, Budapest Bhattasali, D., Li, S., Martin, W. (2004): China and the WTO, World Bank, WB and Oxford University Press, Washington DC Bassa Z., Buzás S., Ludvig Zs., Majoros P., Székely-Doby A., Szigetvári T. (2004): Világgazdasági régiók Perfekt Kiadó 265p. Bernek Á. szerk. (2002): A globális világ politikai földrajza Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 436 p. Biró K. (1967): Japán a második világháború után - A kapituláció, az aranyévtized és a jelenlegi helyzet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 306p. Blahó A. (szerk.) (2004): Világgazdaságtan II. kötet Aula Kiadó, Budapest, 590 p. Blahó A., Kutasi G. (2010): Erőközpontok és régiók Akadémiai Kiadó, Budapest 472p. Blahó A., Prandler Á. (2005): Nemzetközi szervezetek és intézmények (államok, érdekek, értékek, együttműködések) Aula Kiadó, Budapest, 700p. Bobok E.,Tóth A. (2005): Megújuló energiák, Miskolci Egyetemi Kiadó Center for EU Enlargement Studies, Világgazdasági Kutatóintézet (2007): A sikeres EU-tagság nemzetközi tényezői http://vki3.vki.hu/kulkapcs/Az_integracios_modell.pdf letöltve: 2012. december CIA (2011): The World Factbook – Brazil, 2011. letöltve: 2012. június https://www.cia .gov/library/publications/the-world-factbook/geos/br.html Csáki Gy. (2006): A nemzetközi gazdaságtan és a világgazdaságtan alapjai Napvilág Kiadó, Budapest, 501 p. Csáki Gy., Hernádi A. (2005): Kína és India: a világ-gazdaság új lokomotívja? in Külgazdaság XIX. évf., 2005. május-június (4-22. old.); Cseresnyés F. (2005): Migráció az ezredfordulón: A népességmozgások társadalmi és politikai következményei Közép-Európában Dahlman, C., Utz, A. (2005): India and the knowledge economy, World Bank DG Trade (2012): Mercosur–EU Bilatral Trade and Trade with the World 2012. március, 6 p. http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113488.pdf Dicken P. (2009): Global shift; Mapping the Changing Contours of the World Economy, Sage, Los Angeles

173

Egedy G. (2007): Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe HVGORAC Kiadó, Budapest, 236 p. Ehrlich É. (1979): Japán felzárkózás anatómiája Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Európai Bizottság (2007): A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK Jelentés a bioüzemanyagok terén elért haladásról - Jelentés a bioüzemanyagoknak és más megújuló üzemanyagoknak az Európai Unió tagállamaiban történő használata terén elért haladásról 2007. Brüsszel letöltve: 2012. június http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0845:FIN:HU:PDF Farkas P., Meisel S., Novák T. (2012): A változó világgazdaság – útkeresés, tapasztalatok és kilátások MTA KRTK Világgazdasági Intézet, Budapest, 198 p Ferber K.: A siker ára - Japán László és Társa. Folk Gy. (2007): India: a végletek birodalma, HVG könyvek, Budapest Gál P. (2000): A pénzügyi szektor transznacionizálódása. pp. 277-347. in: Simai M. – Gál P. 2000: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 402 p. Gál Z. (2010): Pénzügyi piacok a globális térben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 778 p. Gazdag F. (1999): Európai integrációs intézmények Osiris Kiadó, Budapest 249p. Gödri I. (2010): Migráció a kapcsolatok hálójában: A kapcsolati tőke és a kapcsolathálók jelenléte és szerepe az ezredvégi magyarországi bevándorlásban Herencsár L. (2006): Bevezetés a nemzetközi intézmények és szervezetek világába L'Harmattan, Budapest Hirn, Wolfgang (2006): Kína - A nagy falat; HVG könyvek, Budapest Holsti K. J. (1992): International Politics. A Framework for Analysis Englewood Cliffs 419 p. Horst S. (2002): The World Economy; Routledge, New York – London Horváth Z., Tar G. (2006): Nemzetközi szervezetek kislexikona HVG-ORAC, Budapest Jinglian W.: China's Economy: 60 Years of Progress letöltve: 2012. december http://english.caijing.com.cn/upload/coverstory247.pdf Kacsirek L.: Az EU-USA banánvita és ami mögötte van letöltve: 2012. december http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/204/1/Fordulat_Kacsirek.pdf Kis M. (2005): Nemzetközi olajelszámolások euróban? BME OMIKK Energiaellátás, energiatakarékosság világszerte 2005. 44.k. 10. sz. pp.5-16.

174

Kós P.: Japán (1945-1992) – mélyponttól a csúcsig Villányi úti Könyvek. Krugman P. R., Obstfeld M. (2003): Nemzetközi gazdaságtan Panem Kiadó, Budapest, 872 p. Krugman P. (1991): Trade with Japan. Has the Door Opened Wider? The University of Chicago Press, Chicago and London KSH (2004): Nemzetközi statisztikai évkönyv; Budapest Lengyel I., Rechnitzer J. (2004): Regionális gazdaságtan Dialóg Campus, Budapest-Pécs KSH (2005): Nemzetközi statisztikai évkönyv 2004. Kulcsár K. (2008): India – Az útkereső Birodalom (Az átalakuló India), Akadémiai Kiadó, Budapest Kumagai, S. (2008): A Journey Through the Secret History of the Flying Geese Model; IDE Discussion Papaer 158. Institute of developing Economies, 2008. június Kitekintő (2011): Latin-Amerika mérlegen; Kitekintő elemzések 7. www.kitekinto.hu Krug, B. – Hendrischke, H. (2007): The Chinese Economy in the 21st Century, Enterprise and Business Behaviour, Edward Elgar Press Langerné Rédei M. (2007): Mozgásban a világ: A nemzetközi migráció földrajza Lévai I. (2006): A komplex világrendszer evolúciója Akadémiai Kiadó, 2006. Longfinance (2012): The global financial centres index 12. http://www.longfinance.net/Publications/GFCI%2012.pdf Maddison A. (2001): The world economy - A millennial perspective OECD, Párizs Magas I. (2004): Transznacionális vállalat a korlátozott nemzetközi versenyben. Átalakuló szemlélet és új irányzatok pp.490-519. in: Blahó A. (szerk.) 2004: Világgazdaságtan II. kötet. Aula Kiadó, Budapest, 590 p. Magas I., Kutasi G. (2010): Változó világgazdaság Globális kormányzás – vállalati nemzetköziesedés – regionális fejlődés Budapesti Corvinus Egyetem 2010. 358p. Payal, M.: ICT Sector Performance Review for India, University of Delhi; http://lirneasia.net/wp-content/uploads/2010/07/INDIA_SPR_FINAL_PM1.pdf Majoros P. (2011): Régiók a világgazdaságban pp.266-284, 322-351. Mátyás A. (1995): A korai közgazdaságtan története Aula Kiadó, Budapest, 132 p.

175

Nagy G. (2010) in: Mészáros R. A globális gazdaság dimenziói Akadémiai Kiadó 2010. Budapest Méltányos kereskedelem: http://www.fairtrade.net/what_is_fairtrade.html Morrison W. M.: China’s Economic Conditions http://www.fas.org/sgp/crs/row/RL33534.pdf Morrison W. M.: China-U.S. Trade Issues http://www.fas.org/sgp/crs/row/RL33536.pdf Nagy E. - Pál V. (2010): A globális gazdaság előzményei: a modern gazdaság történeti korszakai és térstruktúrái in: Mészáros R. A globális gazdaság földrajzi dimenziói. Nyusztay L. (2011): Tanulmányok a nemzetközi migráció köréből OECD (2008): OECD Economic Surveys: Japan;, Párizs, 2008/4 (április). OPEC Statute (2008) http://www.opec.org/opec_web/static_files_project/media/downloads/publications/OS.pdf letöltve: 2012. december OPEC (2010) Long-term strategy http://www.opec.org/opec_web/static_files_project/media/downloads/publications/OPECLTS.pdf letöltve: 2012. december Ozawa T. (2004): Structural Transformation, Flying-Geese Style and Industrial Clusters: Theoretical implications of Japan’s postwar experience Colorado State University, development of Economics, 2004. Palánkai T. (2009): Nemzet és globalizáció Magyar Tudomány 2009/04. pp. 441-459. Póczik Sz., Dunavölgyi Sz. (2008): Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok Práger L. (2003): A világ (gazdaság) és Magyarország a XXI. század elején Budapest 2003. 354p. Prasad E.: China’s Growth and Integration into the World Economy - Prospects and Challenges http://www.imf.org/external/pubs/ft/op/232/op232.pdf Preciado J. (2010): Latin-Amerika és a világrendszer: centrum-periféria-viták és társulások Eszmélet 86. szám (2010. nyár), Budapest pp.123-144. Richards J. F. (1988): Imperial Finance Under the East India Company 1762-1859 by, Duke University (citing P J Marshall’s 1988 book “Bengal: the British bridgehead: eastern India”) Rawski T. G. (2011): The rise of China’s economy http://www.fpri.org/footnotes/1606.201106.rawski.chineseeconomy.pdf Reischauer E. (1995): Japán története; Mecenas Könyvkiadó, Budapest

176

Rosser, J. B., Rosser, M. V. (2004): Comparative Economics in a Transforming wolrd Economy (Second Edition); MIT Press, London-Cambridge Rourke J. T. (1991): International Politics on the World Stage Sassen S. (2001): The Global City: New York, London, Tokyo Princeton University Press, 447 p. Schmidt, D.: The financial crisis and its impact on China http://www.chinapolitik.de/studien/china_analysis/no_67.pdf Simai M., Gál P. (2000): Új trendek és stratégiák a világgazdaságban Akadémiai Kiadó, Budapest, 402 p. Simai M. (2004): A transznacionális társaságok a világgazdaságban. pp. 247-276. in: Simai M., Gál P. 2000: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 402 p. Simai M. (2010): A globális gazdasági-intézményi válság, és a nemzetközi erőviszonyrendszer átrendeződése, Magyarország nemzetközi erőtere Világgazdasági Kutatóintézet. KSH GTK és Népszava Tudományos Konferencián elhangzott előadás. 2010.01.28. Simai M. (2012): A „nagy válság” és az új globális hatalmi rendszer kibontakozása in: Farkas P., Meisel S., Novák T. 2012: A változó világgazdaság – útkeresés, tapasztalatok és kilátások. MTA KRTK Világgazdasági Intézet, Budapest, pp. 7-31. Smith M., Xie H.: The EU and China: The logics of strategic partnership http://www.jhubc.it/ecpr-porto/virtualpaperroom/048.pdf Stiglitz J. E. (2003): A globalizáció és visszásságai Napvilág Kiadó Sugár A. (2012): Változik-e a kőolaj szerepe a világgazdaságban és Magyarországon? KÖZ-GAZDASÁG 2012/2. pp.79-94. Sükösd P. (2009): Globális kartellek a versenyjogok hálóján kívül – I. Az OPEC működése Jogi melléklet, 2009/5-6. pp.55-77. Szarvas Zs. (2007): Migráció és turizmus: Migrációs folyamatok hatása a helyi társadalmak változásaira a mai Magyarországon: Esettanulmányok Szekeres V. (2003): A japán pénzügyi válság - okelemzés és kiútkeresés; in Külgazdaság; 2003. évf. 6. szám Szentes T. (1995): A világgazdaságtan elméleti és módszertani alapjai Aula Kiadó, Budapest, 891 p. Szentes T. (2004): A világgazdaság az ezredforduló idején pp. 23-142. In: Blahó A. (szerk.):

177

Tarján M. T.: 1944. július 22. | Létrehozzák a Bretton Woods-i rendszert Rubiconline http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1944_julius_22_letrehozzak_a_bretton_woodsi_rendszert/ letöltve: 2012. december The Economist – The power of Russia’s oil; 2006. július 10. The Economist – Contest of the Century: China v India; 2010. augusztus 21-27. UNCTAD (2012): World Investment Report 2012. United Nations Publication, New York-Geneva, 239 p. UNCTADStat adatbázis: http://unctadstat.unctad.org/ReportFolders/reportFolders.aspx Veress J. (2009): Gazdaságpolitika a globalizált világban; Typotex Kiadó, Budapest Wallerstein I. (1983): A modern világgazdasági rendszer kialakulása – A tőkés mezőgazdaság és az európai világgazdaság eredete a XVI. században Gondolat, Budapest Wenhui W. (2005): China and India: Any difference in their FDI performances? Journal of Asian Economics Volume 16, Issue 4, pp. 719–736 http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1049007805000977 Winters, L. A., Yusuf, S. (2007): Dancing with Giants - China, India, and the Global Economy; World Bank, Washington, DC WTO Report: The GATT/WTO at 60: WTO World Trade Report examines six decades of multilateralism in trade WTO adatbázis: http://stat.wto.org/Home/WSDBHome.aspx?Language= Internetes források: Forbes - online: http://www.forbes.com/global2000/list/ CIA – The World Fact Book - online: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ letöltve: 2012. december CNN, Fortune Magazin - online: http://money.cnn.com/magazines/fortune/ letöltve: 2012. december ENSZ www.un.org letöltve: 2012. december Fortune Global 500: http://money.cnn.com/magazines/fortune/global500/ letöltve: 2012. december Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium – online: http://www.meti.go.jp/english/ letöltve: 2012. december

178

Goldman Sachs - on-line: BRICs - http://www2.goldmansachs.com/ideas/brics/index.html letöltve: 2012. december IMF(Nemzetközi Valutaalap) www.imf.org letöltve: 2012. december Japán Statisztikai Hivatal - online: http://www.stat.go.jp/english/index.htm letöltve: 2012. december Nemzeti Kutatási és Technológia Hivatal - online: http://www.nkth.gov.hu/ letöltve: 2012. december International Labor Organization – online: http://www.ilo.org OECD Statistics Portal - online: http://www.oecd.org/statsportal/0,3352,en_2825_293564_1_1_1_1_1,00.html letöltve: 2012. december OECD http://stats.oecd.org/Index.aspx?DatasetCode=MIG OPEC www.opec.org letöltve: 2012. december UN http://unstats.un.org/unsd/demographic/sconcerns/migration/ WorldBank databank - online: http://data.worldbank.org/ letöltve: 2012. december WB (Világbank) www.worldbank.org letöltve: 2012. december WTO (Kereskedelmi Világszervezet) www.wto.org letöltve: 2012. december http://www.oecd.org/sti/innovationinsciencetechnologyandindustry/oecdreviewsofinnovationpolicychina.htm letöltve: 2012. december http://www.oecd.org/science/innovationinsciencetechnologyandindustry/39177453.pdf letöltve: 2012. december

http://www.ivarta.com/columns/OL_060206.htm letöltve: 2012. december http://www.robinsonlibrary.com/history/asia/india/history/dates.htm letöltve: 2012. december

https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ch.html letöltve: 2012. december

http://www.iariw.org/papers/2009/5a%20naik.pdf letöltve: 2012. december http://www.ilo.org/public/english/region/asro/bangkok/feature/inf_sect.htm letöltve: 2012. december http://www.ilo.org/public/english/protection/secsoc/areas/policy/informal.html letöltve: 2012. december

179

http://wiego.org/informal_economy_law/informal-economy-india letöltve: 2012. december