Tartalomjegyzék

Előszó 9Bevezetés 11Gyakorlati józanság 21Az önszeretet, a világbéke és te 23Az „Isten” szó használata 28 1. A pillangó 31 2. A szenvedés, a depresszió és a betegség célja 37 3. A szeretet keresése 53 4. Egészséges önzés 61 5. A bűntudat, a szégyen és a bizonytalanság gyógyítása 69 6. Értékeld önmagad! 75 7. Hogyan légy önmagad? 83 8. Fejezd ki magad tisztán és kedvesen! 89 9. Megadás és elengedés 9910. Mélyben gyökerező tisztelet magad iránt 10711. Szeresd és gyógyítsd meg belső gyermeked! 11512. Az ego nem az ellenséged 12513. Életfeladatod megértése 13314. Otthon önmagadban 14315. Lélegezd be az életet lassan és mélyen 15116. Feltétel nélküli önszeretet 16517. Hagyj fel az önbírálattal és az elutasítással! 17518. Bocsáss meg magadnak most! 18319. Alakítsd át a dühöt, a fájdalmat és a gyűlöletet! 18920. Kövesd a szíved! 19521. Engedd el a félelmedet! 20722. Egészséges önbecsülés, önbizalom és az életbe vetett hit 21123. Szeresd a tested, de tudd, hogy sokkal több vagy 21924. Gyakorlati táplálkozási és életmód-iránymutató 231

25. Szeresd magad a kapcsolatodon belül! 23726. Egészséges elköteleződés önmagad és mások mellett 25127. Valójában minden szeretet önszeretet 25728. A hála rejtett kulcsa 26329. Légy eleven és érezd jól magad! 27130. Belső gazdagság és anyagi szabadság 27731. Válaszd a sebezhetőség útját! 28932. A végső kérdés 29533. Élj teljességgel, mielőtt meghalsz! 299

Köszönetnyilvánítás 305A szerzőről 307

9

Előszó

E könyv először magánkiadásban jelent meg 2012-ben, miután szerző-déskötésem meghiúsult a világ egyik legnagyobb önismereti kiadójával. A váratlan fordulat ellenére a Nem szenvedésre születtél! első kiadása Ausztráliában, ahol több mint hat évig éltem, számos alkalommal nyer-te el a spirituális témájú bestsellerek első helyezését. E frissített kiadás-ban kifejezetten a mindennapi életben használható gyakorlatokat talál-hatsz, melyek már eddig is ezreknek segítettek életüket személyes és szakmai szinten is fejleszteni. Bár jogilag nem adhatok orvosi javallatot, bizonyosan kijelenthetem, hogy az itt szereplő gyakorlatok és nézetek sokakon segítettek, akik nem találtak hatékony, hosszú távú megoldást a klasszikus orvoslás, pszichiátria vagy vallás berkein belül.

Írásom azt is bizonyítja, hogy ha nem engeded, hogy a félelem vagy az elutasítás megakadályozzon abban, hogy önmagad légy, azzal foglal-kozz, amit szeretsz, akkor az életcélod elfogadása által megtalálod belső békédet, örömödet és önbecsülésedet. Személyes tapasztalatom alapján, amikor összeszedjük a bátorságunkat, hogy értékeljük, óvjuk a szívün-ket és kövessük a hangját, szükségszerűen magunkhoz vonzzuk a támo-gatást, hogy az igazság, a kedvesség és az értelem vezérelte életet éljünk. A külső elismerés, jóváhagyás, megerősítés, amit mindig keresünk, tudat alatti kiáltás, hogy végre teljességében elismerjük saját értékünket, és ne utasítsuk vissza többé valódi énünket.

Szerencsére ma már mindig látom személyes küzdelmeim átfogóbb célját. Küzdelmeim értelme részben abban áll, hogy átadjam a szenve-désem által tanultak lényegét, hogy teljesebben élvezhessétek az éle-tet, mielőtt meghalnátok – ahogyan én is teszem. Létezésünk roppant törékeny, mégis sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. És mivel olyan könnyű magától értetődőnek venni az életet a maga gyors folyá-sában, fontos tudni, hogy te vagy az egyetlen, aki engedélyezheti, hogy boldog és egészséges legyél. Társad, párod, szüleid, gyermekeid, munkál-tatód, orvosod vagy vallási vezetőd nem teheti meg és valószínűleg nem is fogja megtenni helyetted. Ezt a döntést mindennap meg kell hoznunk, ha szeretnénk leküzdeni a félelmet, a negativitást és a bűntudatot.

Jelen könyv támogatni fog abban, hogy ezt megtedd.

11

Bevezetés

A Nem szenvedésre születtél! című könyv két, személyes cél érdekében végzett kutatómunkám eredményeképp született. Az első célom az volt, hogy megszabaduljak saját szellemi, érzelmi és fizikai szenvedésemtől. A második pedig az élet, saját magam és nem utolsósorban az életcé-lommal kapcsolatos igazság megismerése, mely felé olthatatlan vágy hajtott.

Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi az élet célja és az én életem célja? Hogyan gyógyíthatom meg magam, és lelhetem meg a szellemi, lelki és fizikai nyugalmat? Hol találhatom meg a teljes egészséget, boldogságot és az igaz szerelmet? Hogyan virágozhatok ki nap mint nap, ahelyett, hogy megpróbálom átvészelni-túlélni a napot? Hogyan teljesülhet be az életem úgy, hogy közben nem adom el a lelkem, vagy nem érem be keve-sebbel?

A válaszokat kétségbeesett kutatásaim közepette végül megtaláltam, és több ezer embernek segítettem ugyanebben a folyamatban; az eköz-ben szerzett felismerések képezik könyvem alapját.

Nem voltam ugyan tudatában, de fiatalon sokat szenvedtem – mentá-lisan, lelkileg, néha testileg is. Életem e korai szakaszában, sokunkhoz hasonlóan, számos fájdalmas tapasztalatot éltem át. Bár csak évekkel később tudtam szavakba foglalni, felnőtté válásom alatt úgy éreztem, hogy nagyon bizonytalan vagyok és nem érdemlem meg, hogy szeres-senek. Gyakran voltam zavart, szorongtam, és szégyelltem is ezeket az érzéseket.

Miközben menekülni próbáltam a belső feszültség és a környe-zet kihívásai elől, közvetetten jókora adag szenvedést okoztam saját magamnak. Ráadásként a szüleim botrányos válására, biológiai apám hiányára, több kábítószerfüggő családtagra és a környezetemben domi-náló pszichológiai diszfunkciókra reagálva, többféle egészségtelen

12

Nem szenvedésre születtél!

szokást vettem fel, melyekkel nagyon mély sebeket ejtettem magamon. 18 éves koromra gyakorlatilag teljesen felborítottam egyébként is inga-tag világomat. Háromszor függesztettek fel a középiskolában. Drogokat árultam, számtalanszor tartóztattak le kábítószer-birtoklásért. Miután ittasan és különféle illegális drogok befolyása alatt vezettem, lemon-dattak a középiskolai futballkapitányi posztomról, mindössze három mérkőzéssel a szenior osztályba kerülésem előtt. Egy durva buli után, hajnalban leparkoltam a kocsimat egy vasúti átkelőhely előtti stoptáb-lánál és elaludtam. Nagyjából ekkor taszítottam el magamtól az iskolai barátnőmet is, bőven olyan gyógyszerek hatása alatt, melyeket fel sem írtak, és be sem kellett volna vennem. Bár nagyon is szerettem ezt a lányt és fontos volt számomra, nem szándékosan, de tönkretettem a kapcsola-tunkat, és mélyen megbántottam önpusztító viselkedésemmel.

Kamaszként egyértelműen nem voltam ura önmagamnak. Minden-féle előzetes ismeret nélkül kábítószereztem, ittam és tömtem magamba az ételt, hogy megtört és zavarodott szívem fájdalmain enyhítsek. Döb-benetes méretű, egészségtelen egót teremtettem magamnak a túlélés érdekében, főként azért, hogy kompenzáljam az értéktelenségemmel és alkalmatlanságommal kapcsolatos érzéseimet. Rettenetesen akartam, hogy a társaság befogadjon, beilleszkedjek és tiszteljenek, talán éppen azért, mert legbelül nem szerettem magam, és úgy éreztem, hogy a csa-ládom sem értékel. Következésképp hatalmas szenvedést teremtettem magamnak és a környezetemnek is. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy saját magam, az életem és a múltam elől menekülök. Nem voltam tudatában, hogy az évek során beivódott gondolatokat és érzéseket taga-dom le, melyekről soha nem mertem beszélni, és úgy gondoltam, senki sem értené meg őket.

Éppen az érettségi előtt sikerült összetörnöm a szívemet, és elveszíte-nem életem két fő mozgatórugóját: a lányt, akibe szerelmes voltam és az imádott futballt, a csapattal együtt. Fejlődésemnek ebben a szakaszában életem e két területe személyiségem vagy egóm nagyobb hányadát töltötte be, mint bármi más – ezektől most sikerült rövid úton megszabadulnom.

Ma már tudom: ezt azért követhettem el, hogy megszabaduljak saját magamtól, pontosabban attól, akinek hittem magam. Akkoriban ennek nem voltam így a tudatában, de azt az élményt éltem át, amit a pszicho-

13

Bevezetés

lógia és a spiritualitás „az én halálának” nevez: amikor minden eltűnik, aminek gondoltam magam. A szélsőséges arroganciától és a legyőzhe-tetlenség érzésétől eljutottam a bizonytalanságig és az üldözési mániáig, és gyötrő gondolataimat ösztönösen próbáltam felhasználni a túlélésre, elnyomva a mélyben húzódó valódi problémámat. Távolabbról nézve rendkívül hasznosnak tűnt szabotálni saját, legféltettebb életterületei-met, mert ez menekülést jelentett a megszokott diszfunkcionális kör-nyezetem elől, de valójában nagyon egyedül éreztem magam, szégyen-keztem, és azt sem tudtam, hogy segítségre lenne szükségem.

Visszatekintve, bármilyen nehéz is volt akkoriban, ma kifejezetten hálás vagyok érte, hiszen ennek köszönhetem, hogy felismertem életcé-lomat és megszületett valódi személyiségem. Ez az időszak megmutatta, hogyan találhatom meg magamban az erőt, az együttérzést és a bizalmat önmagam iránt, ami később mentőövként és menedékként szolgált szá-momra. Ha gyermek- és kamaszkorom idején nem éltem volna át annyi fájdalmat a családommal és saját magammal kapcsolatban, ma nem lennék abban a helyzetben, hogy életem eme részére visszanézve, képes legyek megérteni, hogy mindezek konkrét céllal alakították sorsomat.

Most már tudom: teljesen el kellett veszítenem magam ahhoz, hogy iga-zán megtaláljam és meggyógyítsam magam. Túlélésre beállított személyi-ségemnek meg kellett halnia ahhoz, hogy igaz természetem kivirágoz-hasson, és elvezethessen egy olyan élethez, amelyben mélyen ismerem, szeretem és tisztelem önmagamat.

Amikor a középiskola után egyetemre mentem és elköltöztem ott-honról, még mindig rengeteg tudat alatti pszichés és érzelmi fájdalmat vittem magammal. Azért vágtam neki az egyetemnek, mert a családom és a környezetem is elvárta, hiszen a legtöbb ismerősöm a középiskola után továbbtanult. Ebben az időben fogalmam sem volt arról, ki vagyok, vagy mit akarok kezdeni az életemmel. Úsztam az árral.

Belevágtam az üzleti, pénzügyi és reklámszakmai képzésbe, abban a hiszemben, hogy jól keresek majd, mivel úgy láttam, hogy a pénz elég fon-tos, ha nem a legfontosabb szempont az életben. Családom és a szűkebb közösség világlátása, melyben felnőttem, határozottan pénzközpontú volt. Láttam, ahogy szüleim és rokonaim pénzügyi válságokon esnek át, vagy épp a jólét szélsőséges változásait szenvedik el. Végignéztem a válás

14

Nem szenvedésre születtél!

után egyedül maradt anyám küzdelmeit, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy legsürgetőbb vágyammá az anyagi függetlenedés váljon. Ahogyan sokan közülünk, valahol én is abban hittem, hogy a pénz a siker, az erős önbecsülés és a boldogság kulcsa. De nem tartott soká, hogy rájöjjek, a pénzügyi motiváció a testi túlélés szükségletein túl üres és értelmetlen dolog. Látszólag „normális” külső életkörülményeim és célom leple alatt tökéletesen elveszettnek éreztem magam és nagyon szenvedtem. Egyér-telmű, hogy az anyagi javakkal kapcsolatos nézeteim a felnövésem során tapasztalt érzelmi kapcsolódás és önértékelés hiányát álcázták. Nem tud-tam jobbat kitalálni annál, mint hogy a pénz majd betölti ezt az űrt és begyógyítja a sebeimet, de ez természetesen nem sikerült.

Második évfolyamosként, miután már két éve minden áldott reggel szorongva ébredtem, vettem a bátorságot és eldöntöttem: otthagyom az egyetemet. Elindultam az ismeretlenbe, követve olthatatlan vágyamat, hogy végre lényem minden szintjén meggyógyítsam magam. Ösztönö-sen tudtam, hogy az élet nem szükségszerűen üres, magányos vagy fáj-dalmas, ahogyan én akkoriban éreztem, és kétséget kizáróan tisztában voltam azzal, hogy létezik olyan megoldás a szenvedésemre és a zava-rodottságomra, mely elvezet egy tisztább, örömtelibb állapothoz. Azt is mélyen éreztem, hogy igenis van életcélom, és hogy megtalálom majd, ha nem szakítom meg a kutatásomat. Valahogy biztos voltam benne, hogy képes leszek egy szenvedélyes, teljes életet teremteni magamnak, és békében, boldogan, egészségben élhetek, olyan munkát végezve, ami sokat jelent és hiteles számomra.

Az igazság, a gyógyulás és valódi életcélom meghatározása utáni kutatásom öt különböző egyetemre és számos gyógyászati intézménybe irányított. Tanulmányaimat magánúton is folytattam spirituális taní-tók, pszichoterapeuták, fitoterapeuták és természetgyógyászok körében. Hivatalosan két iskolát végeztem, melyek akupunktúrával és távol-keleti orvoslással fogalkoztak, ezzel párhuzamosan kínai orvosokkal és orvosoknak dolgoztam. Több természetgyógyászhoz is eljutottam, hogy átalakítsam azon dolgaimat, melyekkel önállóan, egyedül nehéz lett volna megbirkózni. Rengeteg képzésre, előadásra, műhelyfoglalkozásra, elvonulásra jártam, ahol a holisztikus gyógyulás és a spirituális tanok elsajátítása volt a cél. Intenzíven tanultam és napi szinten végeztem

15

Bevezetés

különböző fajta meditációkat, csikungot, jógáztam és tajcsiztam hosszú éveken át.

Mint sokan, akik ezt a könyvet olvassátok, én is szenvedélyes éhséget éreztem arra, hogy megértsem életem értelmét és saját magamat. Egyik könyvet olvastam a másik után az egészségről, a spiritualitásról, a val-lásról, Istenről, a filozófiáról, a pszichológiáról, a biológiáról, a fizikáról, a megvilágosodásról, a tudat fejlődéséről, a táplálkozásról és a legkülön-bözőbb természetgyógyászati irányzatokról. Leghőbb vágyam az volt, hogy végre megszabaduljak szellemi, érzelmi, fizikai szenvedésemtől, és megtaláljam életem világos értelmét, célját.

Az elhatározásomat követő években, amikor úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom konvencionális karrieremet és életutamat, egy-re inkább befelé éltem, és egyre közelebb kerültem lényem mélyebb rétegeihez. Mint egy sérült állat gyógyulás közben, én is visszavonultam a családomtól és a barátaimtól. Rendkívül fontos volt számomra a tar-tós javulás, ezért ösztönösen kizártam annak lehetőségét, hogy bármi elvonja a figyelmemet a belső folyamataimról. A munkát nem számít-va, szerzetesként éltem, s naponta több órát fordítottam azokra a tuda-tossági és öngyógyító gyakorlatokra, amelyeket tanulmányoztam. Időm és energiám nagy része az igazság, a szabadság és az egyértelmű életcél kutatására irányult.

Nagyjából hat évvel azután, hogy ezekkel a területekkel foglalkoz-tam, egyfajta belső tisztánlátásra és békére tettem szert. A természetgyó-gyászat, a pszichológia, az alternatív gyógyászat és a spirituális gyakor-latok intenzív tanulmányozása lehetővé tette, hogy rájöjjek, miként gyógyítsam magam és hogyan teremtsek önmagam számára egészséges, boldog és hiteles életet. Végül is világossá vált, hogy az eleinte eléggé önző törekvésem az egészségre, a világos életcélra, a szabadságra tulajdon-képpen felbecsülhetetlen gyakorlati tanácsokat eredményezett mások gyógyításához. Miközben lényemben a béke, az egészség, az öröm és a szenvedély egyre mélyebb szintjeit éltem át, magától értetődően egyre inkább mások segítésére összpontosítottam, hogy ők is megélhessék ugyanezt. Gyakorlatilag úgy éreztem, hogy a legjobban az érint meg, ha nyitott szívvel, őszintén, segítő szándékkal egy másik emberi lény segít-ségére lehetek.

16

Nem szenvedésre születtél!

Az idő múlásával egyre eltökéltebben támogattam másokat jobb élet-minőségük megteremtésében. Úgy éreztem, rátaláltam valódi élethi-vatásomra. Ennek ellenére, lényem középpontjában még mindig nem voltak teljesen egyértelműek a reakcióim, nem éreztem magam mindig eléggé ihletettnek. Úgy gondoltam, vár még valami a sorsomban, ami-ről egyelőre nincs tudomásom, de be kell következnie. Küzdelmeim és ébredéseim egy bizonyos pontján megtapasztaltam a bizonyosságot, hogy egy nap pontosan tudni fogom születésem valódi okát és a célt, amiért erre a bolygóra születtem. Sejtettem, hogy ezt még nem tudom pontosan szavakba önteni, de azt is tudtam, hogy megtalálom azt az egy dolgot, amiért megszülettem, amiért érdemes felkelnem minden reggel, és neki szentelni az egész életemet, kétkedés vagy külső irányítás nélkül.

Nagyon hálás vagyok, hogy kimondhatom, jelen könyv üzenete azt képviseli, amit végül megtaláltam, amit oly régóta kerestem.

2008 vége felé a coloradói Boulderben (Egyesült Államok) éltem, ahol teljes munkaidőben tanácsadással, coachinggal és alternatív gyógyászati terápiákkal foglalkoztam. Ebben az időben több, szinkronicitáson ala-puló esemény után úgy döntöttem, Ausztráliába utazom egy egyedül-álló, alternatív gyógyászati és kineziológiai szakmai képzésre. Bár soha nem érdekelt igazán Ausztrália, akkor hirtelen indíttatást éreztem arra, hogy a világ másik felére repüljek. Tetszettek az oktatott technikák és a tanár is, de furcsa módon volt egy előérzetem, hogy mégsem a képzés miatt kell oda eljutnom.

Ez az előre nem látható út többféleképpen volt hatással az életemre. Az ott megélt leglényegesebb tapasztalatom eredményeként született meg ez a könyv is. Találkoztam a képzésen egy gyönyörű nővel, akivel legjobb barátokká váltunk, és éveken át társai voltunk egymásnak. Ezt az élményt azért osztom meg itt, mert ez a kapcsolat nyitotta meg a szí-vemet úgy, hogy olyan szeretetre lettem képes, amit szavakkal nem lehet visszaadni. Mivel a múltban megsebeztem valakit, akit mélyen szeret-tem, és gyermekkoromban is fájdalommal járt a szeretet megtapaszta-lása, öntudatlanul rettegtem az új élménytől. Nem is tudtam, mennyire lezártam magam a valódi intimitás előtt, hogy ne váljak sebezhetővé. Ez az új kapcsolat nemcsak abban segített, hogy ezt felismerjem, de abban is, hogy szívemet teljesen kitárjam, ami lehetetlen lett volna egyedül, és

17

Bevezetés

végre felismerjem életem valódi célját. A köztünk lévő szeretet mélysé-ge, tisztasága és ereje a bennem lakozó feltétel nélküli szeretet kiapad-hatatlan forrását tükrözte, és rájöttem, hogy ez önvalóm lényege is egy-ben. Világosan láttam, hogyan fedte el ezt az éveken át raktározott érzel-mi fájdalom és korlátozó gondolkodás, amelyet önvédelemből, a túlélés érdekében elsajátítottam, s hogy mindez valódi énem elutasítását ered-ményezte.

A kapcsolat kezdetén, mintegy a semmiből, a következő mondat vissz-hangzott a fejemben, mintha Isten szólt volna hozzám: „Amikor feltétel nélkül szeretem magamat, a másik iránti szeretet által is önmagamat szere-tem.” Bár fogalmam sem volt róla, hová vezetnek e szavak, tollat ragad-tam és leírtam őket, mert erejük és jelentésük mélységesen felkavart. Napok múlva, már az Államokba tartó repülőn kinyitottam a naplót a fenti szavakkal, és elkezdtem írni tulajdonképpen ennek a könyvnek a kezdeményét. Akkor még nem tudtam, hogy életcélom nagy része egy olyan könyv megírásában áll, amely logikusan elmagyarázza, hogy saját magunk szeretete és lényünk iránti hűségünk a leghatékonyabb mód-szer a megfelelő szellemi, érzelmi és fizikai egészség eléréséhez, utána pedig e bátorító üzenet tanításában. Egyszerűen elkezdtem írni.

Visszatérve Coloradóba, rövid idő után kristálytisztává vált számom-ra, hogy az egész tanulási, gyógyulási, spirituális folyamatom során egyetlen dolgot kellett elsajátítanom: meg kellett tanulnom szeretni önmagamat. Felismertem, hogy minden szenvedésem okozója az volt, hogy képtelen voltam magamhoz kedvességgel, elfogadással, tisztelet-tel, őszintén viszonyulni. Hiába jártam öt kiváló egyetemre, oktattak kiemelkedő tanárok, és meditáltam órákat naponta éveken át, egysze-rűen csak a szeretetet kerestem és nem értettem meg, hogy én magam vagyok e szeretet. Ekkor döbbentem rá, hogy könyvet kell írnom, mely a saját magunk iránti teljes elfogadásról, kedvességről, együttérzésről szól, ami a gyógyulás, a boldogság és a béke egyenes útja. Miután éveken át szenvedtem és kétségbeesetten kerestem a belső tudást, végre megta-pasztaltam, hogy a tisztánlátás és a szabadság elérhető. S amikor felme-rült bennem a gondolat, a szívemben már tudtam mindenféle kétség nélkül, hogy igaz: valóban arra születtem, hogy ezt a könyvet megírjam és az üzenetét megosszam.

18

Nem szenvedésre születtél!

Az utolsó darab a kirakós játékban annak felismerése volt, hogy a szenvedés, a depresszió és a betegség átalakításának kulcsa az önmagunk iránti feltétlen szeretetben rejlik. Az is világossá vált, hogy az igazság, a gyógyulás és a cél tisztánlátásának fáradhatatlan kutatása során való-jában azt tanultam meg, miként értékeljem, fogadjam el, becsüljem saját magamat, és hogyan bízzak, higgyek benne, vigyázzak rá és legyek hű hozzá. Egyértelművé vált, hogy e könyv megírása a leghatékonyabb módszer mások megihletésére, hogy szeressék, segítsék és gyógyíthas-sák önmagukat.

Egészen eddig sokszor éreztem úgy, hogy egy hatalmas, zavaros útvesztőből próbálok kijutni. Tudtam, hogy van kiút a frusztrációból és a zavarból, mely ebben az „útvesztőben” az életet jelentette, de mindegy, merre indultam, soha nem találtam tartós vagy teljes szabadságra. Viszont teljesen világossá vált, hogy ez a valami, amit kerestem, egész végig bennem volt. Mint a legtöbben közülünk, én is azt hittem, hogy ez a „dolog” rajtam kívül található, valahol a nagyvilágban, miközben való-jában a válaszok és igaz küldetésem mindig is bennem volt, arra várva, hogy kiteljesítsem az életemben.

Szerencsére idővel rájöttem, hogy akkor tudok kijutni az életnek neve-zett útvesztőből, ha még mélyebbre ások magamban. Bár korábban már hallottam erről, de ez volt az a pont, amikor teljes szívemmel megértet-tem, hogy a kijutás egyetlen útja a bejutás. Egyik pillanatról a másikra tel-jes összhangba kerültem az élettel, mint amikor a megfelelő kulcs kerül a zárba. Azt éreztem, az egész világegyetem rajtam keresztül áramlik, és megvilágítja a tartós szabadsághoz vezető ösvényt. Ahogyan a madár is folyton nekirepül az üvegablaknak, mert nem látja, én is iszonyatosan sok szenvedést és kiábrándultságot okoztam magamnak azzal, hogy a külvilágban kerestem, ami csak bent, a szívem és a lelkem mélyén talál-ható meg. Szerencsére végül megértettem, hogy a tartós békét, boldogsá-got, megelégedettséget, értéket, önbecsülést soha nem emberekben vagy helyeken találhatom meg, főleg nem a világ külsődleges dolgaiban.

Ahogy a legtöbben, én is úgy éltem az életemet, mint egy kölyökkutya, amelyik a saját farkát kergeti. Mindig kívül kerestem a szeretetet, miköz-ben én magam voltam az. Miután kívül nem találtam meg, amit keres-tem, újra és újra saját magamhoz visszatérve, én magam váltam azzá,

19

Bevezetés

amit kerestem. Amikor ráébredtem erre az alapvető igazságra, felfog-tam, hogy a szeretet forrása bennünk található, és mi magunk testesít-jük meg. Amikor pedig erre az ösvényre lépünk, elfogadjuk azt az evolú-ciós kihívást, hogy szeressük önmagunkat feltétel nélkül, mert csak így lehet igazán szeretni másokat, megtalálni a békét, jól érezni magunkat, vagy kivenni a részünket abból, hogy ezt a világot egy jobb hellyé tegyük.

Ezzel a tudatossággal ültem neki és jegyeztem le gondolataimat arról, hogyan szerethetjük hatékonyan önmagunkat a gyakorlatban. Miután behatóan tanulmányoztam az elméleteket és a térképet, és ami még fontosabb, én magam is bejártam ezt az útvonalat a szenvedéstől, a kín-tól a megszabadulásig és a békéig, a legpontosabb és legátfogóbb tervet akartam kidolgozni azoknak, akik a valódi egészség, boldogság, szabad-ság után áhítoznak. Tudom, mennyire nehéz szavakba önteni, milyen mélyen is érzel, vagy mennyire vágysz a szeretetteljes megértésre, arra, hogy értékeljenek. A saját példámból tudom, mennyire fájdalmas lehet ez, és szeretném, ha tudnád, hogy van megoldás a szenvedésedre.

A következő oldalakon szeretném megosztani mindazt, amit saját szenvedésem és gyógyulásom során tanultam, valamint szakmai sikere-im eredményét, amely által ezreknek segítettem már világszerte ugyan-ezen törekvésükben. Megközelítésem hatékonyan működött sokak számára, akik nem leltek tartós megoldásokra a klasszikus orvostudo-mányban, a pszichiátriában vagy a vallásban. Végtére is, semmilyen segítő szakember nem tud érted annyit megtenni, mint te magad, ami-kor megbékélsz az életeddel és a múltaddal. Más figyelheti a folyama-todat, irányíthat, ott lehet, hogy támogasson a félelmeid és a fájdalmad feldolgozásában, de végül is senki és semmilyen tabletta nem fog „meg-javítani”.

Te leszel az, aki idővel meggyógyítja magát, és megtanulja, hogyan gondoskodjon saját magáról.

E könyv szívközpontú logikája támogat majd abban, hogy szembe-nézz félelmeiddel, felszabadítsd magad és élvezd az életet. Amennyi-ben hajlandó vagy teljes mértékben felelősséget vállalni, és elengeded a szégyenkezést, bármit képes leszel meggyógyítani, átalakítani vagy elérni. A szöveg nem „kerülgeti a forró kását”, azonnali segítséget nyújt, hogy életedet a maga teljességében élvezd, mielőtt elhagyod ezt a testet.

20

Nem szenvedésre születtél!

Szándékosan úgy fogalmaztam, hogy olvasás közben egy belső folyama-ton menj át, melynek eredményeképpen jóra fordul az életed. Az egyes fejezetek szövegei és gyakorlatai új, egészséges idegi és energetikai kap-csolódásokat hoznak létre elmédben és testedben. Képes leszel bármely pillanatban és helyzetben saját magad nagyra értékelésére irányítani gondolataidat, szavaidat, cselekedeteidet. Életed minősége ezek után egy hónap, egy év vagy évtized múlva kizárólag attól függ majd, mennyire engeded meg magadnak a boldogságot és a jóllétet. Imádom azt a régi mondást, miszerint „ha adsz egy halat egy embernek, egy napra jóllakik, de ha megtanítod halászni, egy életre biztosított a tápláléka”. A „Nem szenvedésre születtél!” című könyv ugyancsak e szellemben szolgálhat iránymutatóul, hogyan is kell hatékonyan pecázni ahhoz, hogy megta-láld, amire szükséged van.

A keményebb kérdések még csak most jönnek: meddig vársz, hogy kimondd, már eleget szenvedtél? Hol húzod meg a határt, és mondod ki, eleget kaptál már a nyomorúságból, betegségből vagy megalkuvásból? Ha még nem foglalkozol ezekkel a kihívásokkal, szenvedsz-e halálos beteg-ségben vagy kapcsolataid szétzilálódásában? Ha alkohollal, antidepresz-szánsokkal, étellel, munkával vagy anyagi javakkal zsibbasztod magad, tényleg ezt kívánod magadnak egész életedre? Ha vannak gyermekeid vagy szeretnél utódokat, ilyen példát akarsz nyújtani nekik? Mikor jön el az a pillanat, amikor megbizonyosodsz róla, itt az ideje, hogy nagyra értékeld saját magad, és ne élj hazugságban többé? Mikor hagysz fel a másoknak való folyamatos megfeleléssel, a bűntudattal, a mentegető-zéssel, azzal a hozzáállással, hogy biztosan rossz vagy, ha a saját életedet akarod élni? Mikor lesz elég már végre? Mikor, ha nem most?

Hiszem, hogy mindannyian tudjuk: amikor világra jövünk, nem azért születünk, hogy szenvedjünk. Bár hajlamosak vagyunk gyorsan felejteni, mélyen a szívünkben mindannyian tudjuk, hogy az életet élvezni és élni kell, egy céllal a fejünkben, tudatossággal, tisztelettel, kedvességgel és értelemmel. Igen, az élet mindig is állít majd kihívásokat elénk, de mi választjuk meg, hogyan fogunk a megoldásukhoz, ami végtére is megha-tározza életminőségünket, egészségünket, munkánkat és kapcsolatain-kat. A mód, ahogyan szellemi, érzelmi, fizikai küzdelmeinkre tekintünk, vagy a nagyobb szabadság, boldogság és béke irányába terel majd ben-

21

Gyakorlati józanság

nünket, vagy a mélyebb depresszió, szorongás, magány, bizonytalanság és megbánás felé.

Szerencsére minden pillanatban és mindennap választhatunk.Emlékszünk még arra, hogy képesek vagyunk értelmes életet terem-

teni magunknak? Emlékszünk arra, hogy megérdemeljük, hogy kedve-sen bánjanak velünk, és először saját magunkat tiszteljük mások előtt? Vagy inkább a félig-meddig élt életet választjuk? Megalkuszunk, meg-tagadva belső hívásunkat? Igaz érzéseinket becsapva megengedjük, hogy mások megbecstelenítsenek, kihasználjanak és tiszteletlenek legyenek?

Ha közelről megvizsgáljuk e döntéshelyzetet, rájövünk, hogy nincs is miről döntenünk. Le tudnám fogadni, hogy aki e sorokat olvassa, az első választás mellett döntene és be is tartaná végig, ha tudná, hogy végül minden sikerülni fog. Sajnos, legtöbben nem tiszteljük még elég-gé magunkat ahhoz, hogy a magasabb életminőségre tartsunk igényt, mely egyébként mindenki számára elérhető. Nem erősítettük meg a saját magunkba vagy a világba vetett hitünket és bizalmunkat, hogy azt tegyük, amit szeretünk és akarunk. Következésképp, kevesebbel is beér-jük, mint amire érdemesek vagy képesek lennénk, és szenvedünk emi-att. De az életnek nem kell ilyennek lennie.

Kereshetsz az egész világegyetemben valakit, aki jobban megérdemli a szereteted és ragaszkodásod, mint te magad, de ezt a személyt nem talá-lod sehol. Te magad vagy, aki a leginkább megérdemli a szeretetet és ra-gaszkodást az egész univerzumban.

Buddha

Gyakorlati józanság

A könyv hátralevő részének megértése érdekében fontos tudni, hogy mindannyian egy kicsit őrültek vagyunk, abban az értelemben, hogy ha őszinték akarunk lenni, nem tagadhatjuk le a fejünkben hallható hangokat vagy a számtalan, elménkben keringő gondolatot. A szellemi és érzelmi egészség zálogának a gyakorlati, funkcionális józanságot tar-

22

Nem szenvedésre születtél!

tom. Más szóval: vajon felelősséget vállalhatunk magunkért úgy, hogy köz-ben nem sebezzük meg magunkat, másokat vagy a Földet, miközben min-dennap megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, hogy jól érezzük magunkat, boldogok és kedvesek legyünk?

Tapasztalatom szerint – ami biztosan hasonlít a tiédhez is – nincs olyan dolog, ami „normálisnak” nevezhető. Noha bevett szokás azt gon-dolni, „ő normális, de én nem”, „az ő családja normális”, vagy „miért nem lehetek egyszerűen normális?”, mélyen legbelül tudjuk, hogy a valósá-gos élet a képzeletnél is különösebb dolgokat tud produkálni. Lehet, hogy azért nem tudunk végre normálisak lenni, mert ez a fogalom egy-szerűen nem létezik. Olyan, mintha egy nem létező várost akarnánk megkeresni a kezünkben levő térképen. Normálisnak lenni általában azt jelenti, hogy elfogad a társadalom, vagy mások nem ítélkeznek felet-tünk. Persze senki sem szereti, ha kritizálják, de egy bizonyos ponton azért el kell döntenünk, hogy az elismerés érdekében továbbra is meg-tagadjuk-e magunkat, vagy megkockáztatjuk az őszinteséget a gondola-tainkkal, az érzéseinkkel kapcsolatban, akkor is, ha ez be nem látható következményekkel jár.

A végén rájössz majd, hogy saját magad elutasítása sokkal fájdalma-sabb, mint ha téged utasítanak vagy ítélnek el. Tehát, ha normálisnak vagy társadalmilag elfogadottnak lenni azt jelenti, hogy nem mondhatod ki őszinte érzéseidet, gondolataidat, vagy nem cselekedhetsz azok men-tén, mindig is boldogtalan maradsz. Ez azt jelenti, hogy a következő kérdé-sekkel kell szembenéznünk: Boldog vagy társadalmilag elfogadott akarsz lenni? Békét és beteljesülést keresel, vagy egyszerűen meg akarod találni a helyed? Élvezni akarod az életet, a munkád, a fizikai tested, a kapcsolataid, vagy azt akarod, hogy vélemények, ítéletek és kritikák irányítsanak?

Egy bizonyos lecke rengeteget segített a boldogság keresésében, és megerősített abban, hogy önmagam legyek, ahelyett, hogy mások sze-retetét, jóváhagyását, elfogadását keressem. Ez pedig az volt, hogy meg-értettem, én nemcsak a gondolataimból vagy a belső párbeszédeimből állok. Meditáció, önelemzés és a múlt beivódott érzelmeinek gyógyítá-sa során felismertem és megéreztem, hogy sokkal hatalmasabb vagyok a gondolkodó elmémnél vagy a benső beszélgetéseimnél. Továbbá úgy találtam, hogy összezavart vagy ellentmondásos gondolkodásom rész-

23

Az önszeretet, a világbéke és te

ben az elfojtott érzelmek eredménye is volt, melyek gondolatként jöttek a felszínre. A gondolkodás függéssé és az érzések előli menekülés mód-szerévé vált.

Amikor először tudatosítottam magamban boldogtalanságomat, tökéletesen egynek véltem magam a gondolataimmal, melyek legtöbb-ször a félelem, a szorongás és a bizonytalanság körül forogtak. Azt hit-tem, belső dialógusaim mind „én” vagyok, ugyanis korábban nem tanul-tam arról, hogy ami az én lényemet a legjobban körülírja, az az éberség, a tudatosság, az intelligencia és a gondolataim mögött rejlő energia. Ezek mind körülveszik a gondolatokat, és azzal a céllal engedik őket felmerül-ni, hogy fejlődjek, gyógyuljak és élvezzem az életemet. Mielőtt ezt felfog-tam volna, nem volt hely az elmémben vagy a szívemben, mert a testem a múltból megmaradt, beivódott érzelmekkel és korlátozó hiedelmekkel volt tele, melyeket a szüleimtől örököltem, vagy az iskoláztatásomból és a társadalomból hoztam magammal. Most már tisztában vagyok vele, hogy szabad tér nélkül nincs boldogság, következésképp boldogtalan voltam, amikor olyannyira ragaszkodtam a gondolataimhoz. Hozzád hasonlóan én is megtanultam átadni az erőmet, boldogságomat és az öntudatom iránti érzékenységemet a gondolataimnak, így megenged-tem magamnak, hogy a legtöbbször rendkívül negatív, stresszes, irá-nyíthatatlan belső dialógusaim áldozatává váljak. Hála Istennek, mégis létezik egy út a szabadság felé: a gyakorlati józanság, mely gondolataid egészséges megértésén és elfogadásán alapszik.

Az önszeretet, a világbéke és te

Biztos vagyok benne, hogy te is észrevetted már, a legtöbben sose tanul-juk meg, hogy elfogadással, kedvességgel, együttérzéssel forduljunk saját magunk felé. Többségünk nem is tudja, hogy egészséges és tuda tos módon is szerethetjük önmagunkat, azt pedig pláne nem, hogy ez napi szinten mit jelentene számunkra. Az embereknek egyre nagyobb hánya-da tudja, hogy szeretnie kellene magát, de fogalma sincs, hogyan fog-jon neki a gyakorlatban. Kevesen vagyunk, akiket fiatalkorukban olyan emberek vettek körül, akik megtestesítették azt az egészséges modellt,

24

Nem szenvedésre születtél!

hogy a feltétel nélküli önszeretet szemszögéből éltek és cselekedtek. Manapság legtöbben annyira megszoktuk a fejünkben lévő negatív gondolatokat, hogy szinte azonosulunk a kritikával, az ítélkezéssel és az alkalmatlansággal. Soha nem tanították meg nekünk, milyen mértékű szabadság és béke lehetséges egészségtelen és korlátozott életmódun -kon túl.

A világon nemzedékek óta elítélik az önszeretetet, mint valami nega-tív és önző dolgot, elsősorban azért, mert nagyon kevesen értik meg valójában, mit jelent, vagy miért olyan fontos az elsajátítása. Senkit nem tehetünk felelőssé az önszeretet rossz híréért, hiszen senki nem tud jobbat. Ha tudnának, először is magukat szeretnék feltétel nélkül, másodszor pedig a többieket is mindig erre buzdítanák. Mindannyian védjük magunkat az érzelmi fájdalomtól – ez az általános igazság áll kollektív ítéleteink és ellenállásunk hátterében azzal szemben, hogy tel-jes szívünkből gondoskodjunk önmagunkról. Konkrétabban, tudat alatt mindannyian félünk attól, amit magunkban, a múltunkban vagy az éle-tünkben nem szeretünk, mert félünk érezni a fájdalmat, amit magunk-nak okoztunk, vagy megengedtünk azáltal, hogy ilyen önpusztító módon viszonyultunk önmagunkhoz eddigi életünk során. Az önmagunkkal gondolati, érzelmi, viselkedési szinten folytatott egészségtelen kapcsolat a fő oka annak, hogy háborúban állunk magunkkal: sérültnek, dühös-nek, erőtlennek, szorongónak, bűnösnek, stresszesnek és elégedetlennek érezzük magunkat, szégyelljük és nem érezzük jól magunkat. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem az általunk áhított és megérdemelt megér-téssel, őszinteséggel, tisztelettel fordultunk magunk felé, de a szemlélet-váltás annyira felkavaró lenne a számunkra, hogy inkább letagadjuk és álarcot hordunk nap mint nap.

Ha nem fejlesztjük ki magunkban a megértésen, elfogadáson, ked-vességen alapuló kapcsolatot a saját lelkünkkel, nem leszünk képesek egészséges módon jól érezni magunkat és élvezni az életünket. Ezért lét-fontosságú megérteni, hogy benső kapcsolatunk végtére is meghatároz-za a külvilággal és mindenki mással való kapcsolatunkat. Leegyszerű-sítve: ha elítéljük, elutasítjuk vagy kritizáljuk önmagunkat, ugyanilyen mélyen sebzünk meg majd másokat is. Ha a magunkkal való kapcso-latunk továbbra is destruktív marad, külső kapcsolataink is hasonlóan rombolóak lesznek.

25

Az önszeretet, a világbéke és te

A felszabadító igazság, mely minden emberi élőlényt egyesít, az, hogy mindannyian önmagunk feltétel nélküli, teljes szeretetéért küzdünk. Mindegy, milyen nagy az egónk, milyen arrogánsak vagyunk, mennyi külső sikert zsebeltünk be vagy mennyire tűnünk magabiztosnak. Ez az élet végső leckéje, amivel mindannyian küzdünk. Te, én, a körülötted lévő férfiak és nők, családtagjaid, barátaid, szomszédaid, munkatársa-id, a főnököd, az alkalmazottaid, a gyermekeid, egyértelműen a szüleid és az ő szüleik, mind azért küzdenek vagy küzdöttek, hogy szeretettel, kedvességgel, elfogadással viszonyulhassanak saját magukhoz. Így volt ez generációk óta. Most viszont olyan korban élünk, amikor egyre többen ébrednek fel és vesznek észre magukban egy új életmód utáni éhséget. Mindannyian készen állunk arra, hogy új módon kapcsolódjunk önma-gunkhoz, egymáshoz és a világhoz, ami a szereteten, a kedvességen és az együttérzésen alapul, szemben az agresszióval. Nagyon sokan betegek, boldogtalanok, kimerültek, és kudarcnak élik meg mindennapjaikat azért, mert egy ilyen hűvös és kapcsolódás nélküli világban kell élniük.

Szerencsére a feltétel nélküli önszeretet megtanulása nem pusztán lehetséges, de szükséges, természetes velejárója is az emberiség biológiai és genetikai evolúciójának, valamint az emberi tudat evolúciójának. Ez azt jelenti, hogy az élet, a természet és az egész világegyetem együttmű-ködik velünk és vezet bennünket, nem kisebb célért, mint hogy életünk legelhanyagoltabb, ellenben legfontosabb leckéjét mesteri módon meg-tanuljuk.

Ha nem szeretjük és tiszteljük önmagunkat azért, akik ma vagyunk – azáltal, hogy megbocsátunk és elfogadjuk a múltunkat, illetve meg-értjük, hogyan értékeljük magunkat minden helyzetben –, képtelenek leszünk a belső békére. Akkor lelünk rá az annyira áhított, tartós belső békére, ha eldöntjük magunkban, hogy mostantól mindennap kedves-séggel, őszinteséggel, tisztelettel viseltetünk önmagunk iránt. Így, ami-kor közös sorsfeladatunkról van szó, hogy egyetlen emberi családként megteremtsük a békét e bolygón, talán világossá válik, hogy lehetetlen egyensúlyt, harmóniát találni saját életünkben addig, amíg félelemmel, agresszívan, kritikusan viszonyulunk önmagunkhoz. Ha nem belső igazságunk és együttérzésünk alapján élünk és viselkedünk, nemcsak mi magunk fogunk pusztító módon élni és cselekedni, de a minket

26

Nem szenvedésre születtél!

körülvevő világra is romboló hatással leszünk. Ezért létfontosságú meg-érteni, hogy a világbékét kizárólag olyan egyének hozhatják el, akik a belső békét, az együttérző megértést, a kölcsönös tiszteletet és a szere-tő kedvességet mindenekfelett fontosnak tartják. Ha a világot vagy az embereket erőszakkal próbáljuk megváltoztatni, anélkül, hogy őszintén átformálnánk saját haragunkat, sértődöttségünket, ítélkezéseinket vagy a tagadás szokását, semmilyen erőfeszítés, hatalom vagy háború nem fogja elérni azokat a tartós változásokat, amelyekre a világnak szüksége van.

Nincs nehézség, amelyet elegendő szeretet le nem gyűr; nincs

kór, amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít; nincs ajtó,

amelyet elegendő szeretet ki nem nyit; nincs szakadék, ame-

lyet elegendő szeretet át nem hidal; nincs fal, melyet elegen-

dő szeretet földre nem rombol; nincs bűn, amelyet elegendő

szeretet meg nem vált... Nem számít, milyen mély a baj gyö-

kere, milyen reménytelen a kilátás, milyen kusza a szövevény,

milyen nagy a hiba. A szeretet kiteljesedése mindet megoldja.

Bár eléggé tudnátok szeretni, nem volna nálatok boldogabb és

hatal masabb a Földön!

Emmet Fox